Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. november 22.
Marosvásárhelyi utcanévtáblák – Legfelsőbb Bíróság: nem diszkrimináció a kétnyelvűség hiánya
A romániai legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014 júliusában hozott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, és azt javasolta a város polgármesteri hivatalának, hogy fél éven belül helyezzen ki kétnyelvű utcanévtáblákat.
A polgármesteri hivatalt a magyar közösség nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál. A polgármesteri hivatal mind a Cemót, mind a CNCD-t perbe hívta az elmarasztaló határozat megsemmisítését kérve.
Az első fokon eljáró marosvásárhelyi táblabíróság 2015 februárjában a polgármesteri hivatal javára döntött, a másodfokon eljáró legfelsőbb bíróság pedig megerősítette az alapfokon hozott határozatot. A kedden kimondott jogerős ítélet kivonatát szerdán tette közzé honlapján a legfelsőbb bíróság.
A bíróság a CNCD kérésére elhalasztotta az eredetileg november 7-re kitűzött ítélethirdetést, hogy közben a hasonló nagyváradi ügyben kimondott és az ottani városházát kétnyelvű feliratozásra kötelező jogerős ítéletet tanulmányozhassa.
A diszkriminációellenes eljárás és a per során a Cemo és a CNCD a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezményre, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára és a román-magyar alapszerződésre hivatkozott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a bíróságok viszont a román közigazgatási törvényt tekintették irányadónak.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik.
Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Cemo önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblát hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kitűzni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma
A romániai legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014 júliusában hozott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, és azt javasolta a város polgármesteri hivatalának, hogy fél éven belül helyezzen ki kétnyelvű utcanévtáblákat.
A polgármesteri hivatalt a magyar közösség nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál. A polgármesteri hivatal mind a Cemót, mind a CNCD-t perbe hívta az elmarasztaló határozat megsemmisítését kérve.
Az első fokon eljáró marosvásárhelyi táblabíróság 2015 februárjában a polgármesteri hivatal javára döntött, a másodfokon eljáró legfelsőbb bíróság pedig megerősítette az alapfokon hozott határozatot. A kedden kimondott jogerős ítélet kivonatát szerdán tette közzé honlapján a legfelsőbb bíróság.
A bíróság a CNCD kérésére elhalasztotta az eredetileg november 7-re kitűzött ítélethirdetést, hogy közben a hasonló nagyváradi ügyben kimondott és az ottani városházát kétnyelvű feliratozásra kötelező jogerős ítéletet tanulmányozhassa.
A diszkriminációellenes eljárás és a per során a Cemo és a CNCD a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezményre, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára és a román-magyar alapszerződésre hivatkozott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a bíróságok viszont a román közigazgatási törvényt tekintették irányadónak.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik.
Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Cemo önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblát hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kitűzni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma
2017. november 24.
Folytatódik a kétnyelvűségért vívott harc: a vásárhelyi civil aktivisták a strasbourgi bírósághoz fordulnának
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné a Civil Elkötelezettség Mozgalom a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, miután a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta: az egynyelvűség nem diszkriminatív.
Hiába szavatolja Romániában az alkotmány a kisebbségi jogokat, ezek megsértése nem számít kihágásnak – fogalmazott lapunknak Szigeti Enikő, a magyarság nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke annak nyomán, hogy a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta, nem diszkriminatív Marosvásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya.
Szerinte a döntés továbbá azt is mutatja, hogy a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények, ebben az esetben a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, bármikor zárójelbe tehetők. Szigeti úgy vélte: mindez jól tükrözi a romániai jogi és igazságszolgáltatási állapotokat.
Ismételten kiderült, az alkotmány hiába mondja ki tisztán, hogy a nemzetközi jogrend és egyezmények fölülírják a romániai törvényeket, a legfelsőbb bíróság ezt nem hajlandó tudomásul venni” – fogalmazott a Cemo elnöke. Hangsúlyozta: az ügyet megpróbálják Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinni. Szigeti arra is kitért: ahhoz, hogy tisztább képet alkothasson a kedden hozott jogerős ítéletről, kézhez kell kapnia annak indoklását, ezzel együtt úgy véli, a bírósági döntés nem befolyásolja a kétnyelvű utcanévtáblákért a Cemo keresetei nyomán különböző erdélyi városokban indított közigazgatási pereket.
„Nem akadályozhatják meg a többnyelvűséget”
Hasonló állásponton van Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártja (POL) marosvásárhelyi tanácsosa is, aki szerint azok után, hogy az elmúlt évtizedekben a székelyföldi megyék egyetlen prefektusa sem támadta meg a sepsiszentgyörgyi, a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, a szovátai, a koronkai vagy a marosszentgyörgyi többnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó önkormányzati határozatokat, Marosvásárhelyen sem akadályozhatják meg a kétnyelvűsítést.
Mint ismeretes, a POL-nak az október végi tanácsülésen sikerült elfogadtatnia azt a tervezetet, amely a kétnyelvű feliratok kihelyezését szabályozza.
Nem aggódik Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ vásárhelyi szervezetének elnöke sem, akinek tízfős tanácsosi csapata ugyanazon az október végi ülésen egy másik, szintén a kétnyelvűség gyakorlatba ültetését szolgáló határozatot vitt keresztül a helyi önkormányzaton.
Tipikus Románia, mégis sajnálatos, hogy ilyen bírósági döntések születnek. Ennek ellenére mi nem torpanunk meg, hisz törvényesen jártunk el, az utcák átkeresztelését javasoltuk és fogadtattuk el” – szögezte le a politikus. A szövetség határozata révén a hivatalos névjegyzéket módosítanák úgy, hogy abba a magyar megnevezések is bekerüljenek. Kilenc éve ratifikálta Románia a kisebbségi nyelvek chartáját
Románia kilenc éve ratifikálta a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja a hivatalos táblákon. A charta szakértői a 2012-ben készített, Romániára vonatkozó jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek.
Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar utca szót, a megnevezést is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
Amint arról beszámoltunk: a legfelsőbb bíróság szerdán közölt jogerős ítéletében érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) a Cemo panasza nyomán 2014 júliusában kiadott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát Marosvásárhelyen. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné a Civil Elkötelezettség Mozgalom a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, miután a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta: az egynyelvűség nem diszkriminatív.
Hiába szavatolja Romániában az alkotmány a kisebbségi jogokat, ezek megsértése nem számít kihágásnak – fogalmazott lapunknak Szigeti Enikő, a magyarság nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke annak nyomán, hogy a legfelsőbb bíróság jogerős ítéletében kimondta, nem diszkriminatív Marosvásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya.
Szerinte a döntés továbbá azt is mutatja, hogy a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények, ebben az esetben a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, bármikor zárójelbe tehetők. Szigeti úgy vélte: mindez jól tükrözi a romániai jogi és igazságszolgáltatási állapotokat.
Ismételten kiderült, az alkotmány hiába mondja ki tisztán, hogy a nemzetközi jogrend és egyezmények fölülírják a romániai törvényeket, a legfelsőbb bíróság ezt nem hajlandó tudomásul venni” – fogalmazott a Cemo elnöke. Hangsúlyozta: az ügyet megpróbálják Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinni. Szigeti arra is kitért: ahhoz, hogy tisztább képet alkothasson a kedden hozott jogerős ítéletről, kézhez kell kapnia annak indoklását, ezzel együtt úgy véli, a bírósági döntés nem befolyásolja a kétnyelvű utcanévtáblákért a Cemo keresetei nyomán különböző erdélyi városokban indított közigazgatási pereket.
„Nem akadályozhatják meg a többnyelvűséget”
Hasonló állásponton van Hermann Mark Christian, a Szabad Emberek Pártja (POL) marosvásárhelyi tanácsosa is, aki szerint azok után, hogy az elmúlt évtizedekben a székelyföldi megyék egyetlen prefektusa sem támadta meg a sepsiszentgyörgyi, a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi, a szovátai, a koronkai vagy a marosszentgyörgyi többnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó önkormányzati határozatokat, Marosvásárhelyen sem akadályozhatják meg a kétnyelvűsítést.
Mint ismeretes, a POL-nak az október végi tanácsülésen sikerült elfogadtatnia azt a tervezetet, amely a kétnyelvű feliratok kihelyezését szabályozza.
Nem aggódik Vass Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ vásárhelyi szervezetének elnöke sem, akinek tízfős tanácsosi csapata ugyanazon az október végi ülésen egy másik, szintén a kétnyelvűség gyakorlatba ültetését szolgáló határozatot vitt keresztül a helyi önkormányzaton.
Tipikus Románia, mégis sajnálatos, hogy ilyen bírósági döntések születnek. Ennek ellenére mi nem torpanunk meg, hisz törvényesen jártunk el, az utcák átkeresztelését javasoltuk és fogadtattuk el” – szögezte le a politikus. A szövetség határozata révén a hivatalos névjegyzéket módosítanák úgy, hogy abba a magyar megnevezések is bekerüljenek. Kilenc éve ratifikálta Románia a kisebbségi nyelvek chartáját
Románia kilenc éve ratifikálta a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja a hivatalos táblákon. A charta szakértői a 2012-ben készített, Romániára vonatkozó jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek.
Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar utca szót, a megnevezést is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
Amint arról beszámoltunk: a legfelsőbb bíróság szerdán közölt jogerős ítéletében érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) a Cemo panasza nyomán 2014 júliusában kiadott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a kétnyelvű utcanévtáblák hiányát Marosvásárhelyen. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)
2017. november 24.
Johannis esete Románia (hulló)csillagaival
Pár napja iktatták a Legfelső Bíróságon Tőkés László fellebbezését a Románia csillaga érdemrend visszavonása ügyében. Teljesen véletlenül aznap este, november 15-én döntött az érdemrend becsületbírósága egy másik magyar politikus, Kelemen Hunor „csillagtalanításáról”. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság megerősíti a Bukaresti Táblabíróság ítéletét, a „forradalom szikrájaként” is emlegetett egykori temesvári lelkész lehet az első romániai kitüntetett, akit megfosztanak az érdemrendjétől. A sors iróniájaként is felfogható, hogy Tőkés – akárcsak Kelemen – egy német ajkú államfő döntése nyomán maradhat román állami kitüntetés nélkül.
A két ügy egyébként több szempontból is hasonlít, ezért nem teljesen alaptalan találgatni az előbbi alapján az utóbbi kimenetelét. A magam részéről nem vagyok túlságosan optimista Kelemen Hunor csillagát illetően, miután visszakerestem, és elolvastam újra azt a nyilatkozatot, amelyet 2016. március 3-án tett Klaus Iohannis.
Az elnök kevesebb mint egy percet, egészen pontosan 59 másodpercet szentelt arra, hogy megindokolja a jelentős horderejű, és mint említettem, nem éppen mindennapi gesztusát. Magára az indoklásra pontosan 475 karaktert szánt, szóközökkel együtt. (A téma felvezetésére körülbelül ugyanennyit.) Ekkora terjedelmű szöveget egy átlagos rádiós bemondó 30 másodperc alatt olvas fel. Persze sokkal fontosabb, hogy mit mondott, de a terjedelem is eléggé beszédes. Nézzük:
„Véleményem szerint figyelembe kell venni néhány dolgot, amikor ezt a vitás kérdést elemezzük: aki a kitüntetést adja, honorálni akarja, elismerni a kitüntetett egy bizonyos érdemét; aki kapja és elfogadja a kitüntetést, annak nyilvánvalóan el kell ismernie Romániát és Románia alkotmányát. Becsülnie kell az értékeket, amelyekre Románia alkotmánya épül. Mindezeket figyelembe véve úgy döntöttem, hogy visszavonom Tőkés László úrtól a Románia csillaga érdemrendet.”
Egyszerre szűkszavú és sokatmondó, ha a sorok között olvasunk. A mai napig nem derült ki például, honnan vette az elnök, hogy Tőkés László nem ismerné el Romániát, és az sem, hogy milyen alkotmányos alapértékeket nem „becsül” (jelentsen ez bármit).
A nyilatkozat arra utal, hogy az alkotmány tanulmányozásában Klaus Iohannis az első cikk végéig sem jutott el, hanem elakadt az első bekezdésnél. Hiszen amikor azt állítja, hogy Tőkés László nem „becsüli az alkotmány alapjául szolgáló értékeket”, nyilvánvalóan nem tudja, hogy melyek ezek az értékek. Pedig erről is szól az alaptörvény első cikke, amelyből az államfő előszeretettel idézi az első bekezdést – azt, amely kimondja, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”.
A 3. bekezdés szerint Románia demokratikus és szociális jogállam, amelyben „legfőbb érték az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai”, köztük a gondolat és a szó szabadsága (29-30. szakasz). Az 1. cikk 5. bekezdése szerint „kötelező az alkotmány, az alkotmány felsőbbsége és a törvények betartása”. Az Általános elvek címet viselő fejezet rendelkezik a továbbiakban, többek között, az állampolgárok egyenlőségéről és az indentitáshoz való jogról, aminek része a diszkrimináció tilalma „fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi származástól függetlenül”.
Azért soroltam fel mindezeket, mert a már említett, 2016. márciusi nyilatkozatból egyértelműen kiderül: Iohannis tisztában van azzal, hogy az érdemrend becsületbírósága egy nyilatkozat miatt javasolta Tőkés kitüntetésének a visszavonását, mégis jóváhagyja javaslatot. Ezt azért is fontos felidézni továbbá, mert Kelemen Hunort szintén egy kijelentése, a Szabadságban 2017. augusztus 4-én megjelent interjú miatt terjesztették fel csillagtalanításra, a legmagasabb állami kitüntetésről szóló 1998. évi 11. számú sürgősségi rendelet 17. szakasza alapján. Eszerint a Románia csillaga visszavonható attól, akit jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélnek, vagy olyasmit tesz, ami összeegyeztethetetlen a becsületrend tagságával, azzal a többi tag becsületébe gázol.
A két ügy – sőt már önmagában a Tőkésé is – azért problémás, mert a törvény értelmében az elnöknek már régóta meg kellett volna fosztania számos kitüntetettet az érdemrendjétől. A törvény világos e tekintetben: egy elítélt ügyében nem kell összeülnie a becsületbíróságnak, az Elnöki Hivatal mondhatni saját hatáskörben rendezheti az ügyet. A nevek ismertek. Adrian Năstase volt miniszterelnök például kétszer is ült, Miron Mitrea bebörtönzéséről is tonnaszám írt a sajtó, és a sor folytatható.
Klaus Iohannis legfeljebb azzal védekezhetne, hogy nem olvas újságot. Csakhogy ez sem volna mentség, ugyanis túl azon, hogy nevetségessé tenné magát, ha máshonnan nem, a Temesvár Társaság petíciójából tudomást szerzett a Románia csillagával kitüntetett börtöntöltelékek kilétéről. A szervezet több mint egy éve – a Tőkés-ügy felülvizsgálata mellett – név szerint kérte a szabadságvesztésre ítéltek, valamint egykori besúgók kitüntetésének a visszavonását. Iohannis a füle botját sem mozgatta. Ezzel nem feltétlenül sértett törvényt, hiszen a már említett sürgősségi rendelet nem annyira pontos, hogy nyilvánvaló kötelezettséget rójon az államfőre, ugyanakkor a jogszabály egyértelműen mérlegelési lehetőséget ad az elnöknek. Csak tőle függ, hogy elveszi-e Năstase, Mitrea vagy Stănoiu asszony (besúgóként Sanda) érdemrendjét, vagy nem.
Apropó, a Temesvár Társaság listáján szereplő rovott múltú egyéneket kivétel nélkül korrupció miatt ítélték el. És Iohannis állítólag rühelli a korrupciót. Vagy mégsem? Mindenesetre nem annyira, mint a centralizált nemzetállammal kötözködő magyarokat. Szőcs Levente / maszol.ro
Pár napja iktatták a Legfelső Bíróságon Tőkés László fellebbezését a Románia csillaga érdemrend visszavonása ügyében. Teljesen véletlenül aznap este, november 15-én döntött az érdemrend becsületbírósága egy másik magyar politikus, Kelemen Hunor „csillagtalanításáról”. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság megerősíti a Bukaresti Táblabíróság ítéletét, a „forradalom szikrájaként” is emlegetett egykori temesvári lelkész lehet az első romániai kitüntetett, akit megfosztanak az érdemrendjétől. A sors iróniájaként is felfogható, hogy Tőkés – akárcsak Kelemen – egy német ajkú államfő döntése nyomán maradhat román állami kitüntetés nélkül.
A két ügy egyébként több szempontból is hasonlít, ezért nem teljesen alaptalan találgatni az előbbi alapján az utóbbi kimenetelét. A magam részéről nem vagyok túlságosan optimista Kelemen Hunor csillagát illetően, miután visszakerestem, és elolvastam újra azt a nyilatkozatot, amelyet 2016. március 3-án tett Klaus Iohannis.
Az elnök kevesebb mint egy percet, egészen pontosan 59 másodpercet szentelt arra, hogy megindokolja a jelentős horderejű, és mint említettem, nem éppen mindennapi gesztusát. Magára az indoklásra pontosan 475 karaktert szánt, szóközökkel együtt. (A téma felvezetésére körülbelül ugyanennyit.) Ekkora terjedelmű szöveget egy átlagos rádiós bemondó 30 másodperc alatt olvas fel. Persze sokkal fontosabb, hogy mit mondott, de a terjedelem is eléggé beszédes. Nézzük:
„Véleményem szerint figyelembe kell venni néhány dolgot, amikor ezt a vitás kérdést elemezzük: aki a kitüntetést adja, honorálni akarja, elismerni a kitüntetett egy bizonyos érdemét; aki kapja és elfogadja a kitüntetést, annak nyilvánvalóan el kell ismernie Romániát és Románia alkotmányát. Becsülnie kell az értékeket, amelyekre Románia alkotmánya épül. Mindezeket figyelembe véve úgy döntöttem, hogy visszavonom Tőkés László úrtól a Románia csillaga érdemrendet.”
Egyszerre szűkszavú és sokatmondó, ha a sorok között olvasunk. A mai napig nem derült ki például, honnan vette az elnök, hogy Tőkés László nem ismerné el Romániát, és az sem, hogy milyen alkotmányos alapértékeket nem „becsül” (jelentsen ez bármit).
A nyilatkozat arra utal, hogy az alkotmány tanulmányozásában Klaus Iohannis az első cikk végéig sem jutott el, hanem elakadt az első bekezdésnél. Hiszen amikor azt állítja, hogy Tőkés László nem „becsüli az alkotmány alapjául szolgáló értékeket”, nyilvánvalóan nem tudja, hogy melyek ezek az értékek. Pedig erről is szól az alaptörvény első cikke, amelyből az államfő előszeretettel idézi az első bekezdést – azt, amely kimondja, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”.
A 3. bekezdés szerint Románia demokratikus és szociális jogállam, amelyben „legfőbb érték az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai”, köztük a gondolat és a szó szabadsága (29-30. szakasz). Az 1. cikk 5. bekezdése szerint „kötelező az alkotmány, az alkotmány felsőbbsége és a törvények betartása”. Az Általános elvek címet viselő fejezet rendelkezik a továbbiakban, többek között, az állampolgárok egyenlőségéről és az indentitáshoz való jogról, aminek része a diszkrimináció tilalma „fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi származástól függetlenül”.
Azért soroltam fel mindezeket, mert a már említett, 2016. márciusi nyilatkozatból egyértelműen kiderül: Iohannis tisztában van azzal, hogy az érdemrend becsületbírósága egy nyilatkozat miatt javasolta Tőkés kitüntetésének a visszavonását, mégis jóváhagyja javaslatot. Ezt azért is fontos felidézni továbbá, mert Kelemen Hunort szintén egy kijelentése, a Szabadságban 2017. augusztus 4-én megjelent interjú miatt terjesztették fel csillagtalanításra, a legmagasabb állami kitüntetésről szóló 1998. évi 11. számú sürgősségi rendelet 17. szakasza alapján. Eszerint a Románia csillaga visszavonható attól, akit jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélnek, vagy olyasmit tesz, ami összeegyeztethetetlen a becsületrend tagságával, azzal a többi tag becsületébe gázol.
A két ügy – sőt már önmagában a Tőkésé is – azért problémás, mert a törvény értelmében az elnöknek már régóta meg kellett volna fosztania számos kitüntetettet az érdemrendjétől. A törvény világos e tekintetben: egy elítélt ügyében nem kell összeülnie a becsületbíróságnak, az Elnöki Hivatal mondhatni saját hatáskörben rendezheti az ügyet. A nevek ismertek. Adrian Năstase volt miniszterelnök például kétszer is ült, Miron Mitrea bebörtönzéséről is tonnaszám írt a sajtó, és a sor folytatható.
Klaus Iohannis legfeljebb azzal védekezhetne, hogy nem olvas újságot. Csakhogy ez sem volna mentség, ugyanis túl azon, hogy nevetségessé tenné magát, ha máshonnan nem, a Temesvár Társaság petíciójából tudomást szerzett a Románia csillagával kitüntetett börtöntöltelékek kilétéről. A szervezet több mint egy éve – a Tőkés-ügy felülvizsgálata mellett – név szerint kérte a szabadságvesztésre ítéltek, valamint egykori besúgók kitüntetésének a visszavonását. Iohannis a füle botját sem mozgatta. Ezzel nem feltétlenül sértett törvényt, hiszen a már említett sürgősségi rendelet nem annyira pontos, hogy nyilvánvaló kötelezettséget rójon az államfőre, ugyanakkor a jogszabály egyértelműen mérlegelési lehetőséget ad az elnöknek. Csak tőle függ, hogy elveszi-e Năstase, Mitrea vagy Stănoiu asszony (besúgóként Sanda) érdemrendjét, vagy nem.
Apropó, a Temesvár Társaság listáján szereplő rovott múltú egyéneket kivétel nélkül korrupció miatt ítélték el. És Iohannis állítólag rühelli a korrupciót. Vagy mégsem? Mindenesetre nem annyira, mint a centralizált nemzetállammal kötözködő magyarokat. Szőcs Levente / maszol.ro
2017. december 1.
„Hol a bomba?” – két éve tartóztatták le a terrorizmussal vádolt Beke Istvánt
„Köszönés helyett azt kérdezték: hol a bomba?” – idézte fel letartóztatásának kétéves évfordulóján a Maszolnak a 2015. november 30-i házkutatásokat a terrorizmus vádja alól alapfokon felmentett Beke István. A kézdivásárhelyi férfi fellebbezésének újabb tárgyalását december 8-án tartják a legfelsőbb bíróságon.
Kereken két éve, 2015. december elsején attól volt hangos a román sajtó, hogyletartóztatták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetőjét, Beke Istvánt, aki a terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) szerint házi készítésű bombát akart a román nemzeti ünnepen a városban felrobbantani. Néhány héttel később letartóztatták a HVIM erdélyi elnökét, Szőcs Zoltánt is.
Tavaly májusban állították bíróság elé őket. Az ügyészség Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel (terrorizmussal), valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolta (a vádiratot itt ismertettük). A bíróság mindkettejük esetében az első vádpontnál a büntetőjogi besorolást az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérletre (illetve felbujtásra) változtatta.
Melléfogott a DIICOT
Idén áprilisban a Bukaresti Ítélőtábla alapfokon felmentette Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérlet vádja alól. Csupán pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre őket, éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították.
Az ítélet ellen a DIICOT és Beke Istvánék is fellebbeztek. A két vádlott a teljes felmentésüket kérte. Beke Istvántól megtudtuk, fellebbezése következő tárgyalását december 8-án tartják. Eddig mindössze egy tárgyalás volt, egy hét múlva várhatóan a tanúk kihallgatása következik. „Szinte mindent nulláról kell kezdeni” – magyarázta a Maszolnak a kézdivásárhelyi HVIM vezetője, aki időközben ügyvédet is váltott.
„Nekik sikerült elkészíteni a médiabombát”
A fellebbezés várható kimeneteléről Beke elmondta: bízik abban, hogy koholt vádak alapján nem ítélhetik el. „Első fokon bebizonyosodott, hogy azért csak működik az igazságszolgáltatás. A fellebbezés vége az lehet, hogy az ügyészség addig húzza a pert, amíg feledésbe merül minden, és amikor jogerős ítéletet hoznak, az már senkit sem fog érdekelni. Nem mi készítettünk bombát, ők készítettek médiabombát két évvel ezelőtt” – jelentette ki.
A két évvel ezelőtt történtekről elmondta: 2015. november 30-án délelőtt a cége székhelyére indult a lakásáról, mert meg akart bütykölni valamit az autóján. „Amikor kiértem az utca végére, meg volt állva egy Duster. Ki volt szállva két maszkos férfi és két civil. Az egyik meglátta, hogy közeledem, rám mutatott, és felkiáltott: El e, prindeti-l! (Ő az, fogjátok meg)” – mesélte.
Beke István felidézte: nyilván nem szaladt el, hanem kezét felemelve közeledett a hatóságiakhoz, és az egyiket mosolyogva figyelmeztette arra, hogy óvatosan mozogjanak, mert megcsúsznak a jeges úton. „Láttam rajtuk a meglepetést, mert gondolom, hogy ők egy kalasnyikovos terroristára számítottak, nem mosolyra” – jegyezte meg.
A tűzszerészt nem érdekelték a petárdák
Ezután Bekét beültették a Dusterbe, és a cégéhez hajtottak. Ott már várta őket a bukaresti hatósági különítmény többi része, összesen legalább negyvenen lehettek. A céghez belépve egy fehér ruhás férfi, aki tűzszerész lehetett, köszönés helyett a következő kérdést szegezte a kézdivásárhelyi HVIM vezetőjéhez: „Unde e bomba?” (Hol a bomba?)
Beke azt válaszolta, hogy nem érti a kérdést. Ekkor azt kérdezte tőle ugyanaz a férfi, hogy milyen robbanószereket birtokol? „Elmondtam, hogy az irodámban, a székem mellett van egy csomag petárda, amit még egy évvel korábban rendeltem szilveszterre és az airsoft-pályámhoz, de amit csak most küldtek el. Szerencsére ezt bizonyítani a bíróságon” – idézte fel a történteket.
A tűzszerészt láthatóan nem érdekelték a petárdák. „Megnézte, majd félretaszította a petárdákat. Majd újra hozzám fordult: add ide a bombát, hol a bomba?” – mesélte Beke. Ezután a bukaresti különítmény kettévált, egyik része a HVIM-elnök lakásán tartott házkutatást. Beke felesége kérte, hogy az eljárás ideje alatt a gyerekek mehessenek át a nagyszülőkhöz, de ezt nem engedték meg. Amikor ott végeztek, a férfi üzletében, majd az esztelneki airsoft-pályán is házkutatást tartottak.
A házkutatások lejárta után Bekével közölték, hogy elviszik Bukarestbe kihallgatásra. „Azt sem mondták el, hogy mivel vádolnak. Úton Bukarestbe győzködtek, hogy nagyon súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak, és jobb, ha beismerő vallomást teszek, mert akkor kisebb lesz a büntetés” – részletezte. Kihallgatása után Bekével közölték, hogy a fővárosi fogdában marad, majd megtudta, hogy elrendelték a 30 napos előzetes letartóztatását. Cseke Péter Tamás / maszol.ro
„Köszönés helyett azt kérdezték: hol a bomba?” – idézte fel letartóztatásának kétéves évfordulóján a Maszolnak a 2015. november 30-i házkutatásokat a terrorizmus vádja alól alapfokon felmentett Beke István. A kézdivásárhelyi férfi fellebbezésének újabb tárgyalását december 8-án tartják a legfelsőbb bíróságon.
Kereken két éve, 2015. december elsején attól volt hangos a román sajtó, hogyletartóztatták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetőjét, Beke Istvánt, aki a terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) szerint házi készítésű bombát akart a román nemzeti ünnepen a városban felrobbantani. Néhány héttel később letartóztatták a HVIM erdélyi elnökét, Szőcs Zoltánt is.
Tavaly májusban állították bíróság elé őket. Az ügyészség Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel (terrorizmussal), valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolta (a vádiratot itt ismertettük). A bíróság mindkettejük esetében az első vádpontnál a büntetőjogi besorolást az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérletre (illetve felbujtásra) változtatta.
Melléfogott a DIICOT
Idén áprilisban a Bukaresti Ítélőtábla alapfokon felmentette Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérlet vádja alól. Csupán pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre őket, éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították.
Az ítélet ellen a DIICOT és Beke Istvánék is fellebbeztek. A két vádlott a teljes felmentésüket kérte. Beke Istvántól megtudtuk, fellebbezése következő tárgyalását december 8-án tartják. Eddig mindössze egy tárgyalás volt, egy hét múlva várhatóan a tanúk kihallgatása következik. „Szinte mindent nulláról kell kezdeni” – magyarázta a Maszolnak a kézdivásárhelyi HVIM vezetője, aki időközben ügyvédet is váltott.
„Nekik sikerült elkészíteni a médiabombát”
A fellebbezés várható kimeneteléről Beke elmondta: bízik abban, hogy koholt vádak alapján nem ítélhetik el. „Első fokon bebizonyosodott, hogy azért csak működik az igazságszolgáltatás. A fellebbezés vége az lehet, hogy az ügyészség addig húzza a pert, amíg feledésbe merül minden, és amikor jogerős ítéletet hoznak, az már senkit sem fog érdekelni. Nem mi készítettünk bombát, ők készítettek médiabombát két évvel ezelőtt” – jelentette ki.
A két évvel ezelőtt történtekről elmondta: 2015. november 30-án délelőtt a cége székhelyére indult a lakásáról, mert meg akart bütykölni valamit az autóján. „Amikor kiértem az utca végére, meg volt állva egy Duster. Ki volt szállva két maszkos férfi és két civil. Az egyik meglátta, hogy közeledem, rám mutatott, és felkiáltott: El e, prindeti-l! (Ő az, fogjátok meg)” – mesélte.
Beke István felidézte: nyilván nem szaladt el, hanem kezét felemelve közeledett a hatóságiakhoz, és az egyiket mosolyogva figyelmeztette arra, hogy óvatosan mozogjanak, mert megcsúsznak a jeges úton. „Láttam rajtuk a meglepetést, mert gondolom, hogy ők egy kalasnyikovos terroristára számítottak, nem mosolyra” – jegyezte meg.
A tűzszerészt nem érdekelték a petárdák
Ezután Bekét beültették a Dusterbe, és a cégéhez hajtottak. Ott már várta őket a bukaresti hatósági különítmény többi része, összesen legalább negyvenen lehettek. A céghez belépve egy fehér ruhás férfi, aki tűzszerész lehetett, köszönés helyett a következő kérdést szegezte a kézdivásárhelyi HVIM vezetőjéhez: „Unde e bomba?” (Hol a bomba?)
Beke azt válaszolta, hogy nem érti a kérdést. Ekkor azt kérdezte tőle ugyanaz a férfi, hogy milyen robbanószereket birtokol? „Elmondtam, hogy az irodámban, a székem mellett van egy csomag petárda, amit még egy évvel korábban rendeltem szilveszterre és az airsoft-pályámhoz, de amit csak most küldtek el. Szerencsére ezt bizonyítani a bíróságon” – idézte fel a történteket.
A tűzszerészt láthatóan nem érdekelték a petárdák. „Megnézte, majd félretaszította a petárdákat. Majd újra hozzám fordult: add ide a bombát, hol a bomba?” – mesélte Beke. Ezután a bukaresti különítmény kettévált, egyik része a HVIM-elnök lakásán tartott házkutatást. Beke felesége kérte, hogy az eljárás ideje alatt a gyerekek mehessenek át a nagyszülőkhöz, de ezt nem engedték meg. Amikor ott végeztek, a férfi üzletében, majd az esztelneki airsoft-pályán is házkutatást tartottak.
A házkutatások lejárta után Bekével közölték, hogy elviszik Bukarestbe kihallgatásra. „Azt sem mondták el, hogy mivel vádolnak. Úton Bukarestbe győzködtek, hogy nagyon súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak, és jobb, ha beismerő vallomást teszek, mert akkor kisebb lesz a büntetés” – részletezte. Kihallgatása után Bekével közölték, hogy a fővárosi fogdában marad, majd megtudta, hogy elrendelték a 30 napos előzetes letartóztatását. Cseke Péter Tamás / maszol.ro
2017. december 8.
Megszületett az ítélet: bűnös, de nem kerül rácsok mögé Gyergyószentmiklós volt főügyésze
Három év börtönbüntetésre ítélte a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék Majeczki Izabella volt gyergyószentmiklósi főügyészt, akit korrupciós cselekményekkel vádolt a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A jogerős ítéletet öt év próbaidőre felfüggesztették. Ugyancsak elmarasztalta az ítélőszék az ügy másik két vádlottját Szabó Tamás Károlyt és Sándor Pongráczot is.
Megtámadta a DNA a gyulafehérvári táblabíróság tavaly januári ítéletét, amelyben felmentették a korrupciós vádak alól Majeczki Izabellát, a gyergyószentmiklósi ügyészség korábbi főügyészét. Az ügy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékhez került, amely december negyedikén tette közzé a végleges, jogerős ítéletet. Ez felülbírálja a táblabírósági döntést, kimondva, hogy Majeczki Izabella bűnös a vesztegetés elfogadásának vádjában.
Ezért 3 év börtönbüntetésre ítélték. A volt főügyésznek mégsem kell börtönbe vonulnia, a büntetést 5 évi próbaidőre felfüggesztették. Ez idő alatt Majeczki Izabella hatósági megfigyelés alatt marad, azaz rendre meg kell jelennie az ellenőrző hatóságok előtt az általuk meghatározott időpontokban, be kell jelentenie, ha lakhelyet változtat, vagy 8 napnál hosszabb ideig máshová utazik. Az ügy másodrendű vádlottját, Szabó Tamás Károlyt szintén bűnösnek ítélte a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Szabó, akivel az ügyésznő élettársi viszonyban volt, 2 év börtönbüntetést kapott, befolyással való visszaélés miatt. Az ő esetében is felfüggesztették a büntetés letöltését 4 év próbaidőre. Számára is érvényesek a próbaidő alatti megfigyeléskor hatályos rendelkezések.
Sándor Pongrácz vállalkozót vesztegetés vádjában találta bűnösnek a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Őt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, de ő sem kerül börtönbe. 2 év és 6 hónap próbaidőre függesztették fel a büntetését.
Az előzmények
A három személy ellen 2013 novemberében indult eljárás. A DNA akkori közlése szerint a volt főügyészt kenőpénz elfogadásával és magánokirat-hamisításra való felbujtással vádolták, Szabó Tamás Károly bűnrészesként és magánokirat-hamisítás miatt, Sándor Pongrácz pedig mint megvesztegető állt a bíróság elé. A DNA által 2013-ban kiadott közlemény szerint Majeczki Izabella 2011-ben több alkalommal fogadott el háziállatokat, konkrétan két tehenet, három juhot és két bárányt 10 ezer lej értékben a bűnügyi eljárások alatt álló személyektől, hogy az ellenük zajló vizsgálat kedvező elbírálásban részesüljön. Az illetők erőszakos cselekményekért álltak vizsgálat alatt. Az eljárás alanyai végül feljelentést tettek, és a sajtónak is beszámoltak a történtekről, azt is állítva, hogy a közvetítő a főügyész élettársa, Szabó Tamás Károly volt.
A DNA szerint 2013 év augusztusában úgy próbálták eltüntetni a megvesztegetés nyomait, hogy a megvesztegetők egyikével Szabó hamis nyilatkozatot íratott, amelyben az illető azt nyilatkozta, hogy a főügyész visszafizetett neki 3000 lejt. Az ügyben feljelentőként Bajkó Sándort nevezi meg a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék közleménye.
Egy másik megvesztegetési ügy is szerepelt a vádiratban, e szerint 2013. augusztus 26-án Majeczki Izabella Sándor Pongrácz vállalkozótól egy élelmiszercsomagot kapott. A DNA szerint ettől az üzletembertől a főügyész azt kérte, hogy segítse hozzá élettársa építőipari cégét egy munkálat megszerzéséhez. Ennek fejében Majeczki Izabella azt ígérte, hogy meggyorsítja egy olyan bűnügyi vizsgálat folyamatát, amelyben a vállalkozó érintett volt. Az eljárás során a főügyész közel három hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Az ügyben a Gyulafehérvári Táblabíróság 2016 januárjában hozott döntést, amelyben felmentette a vádak alól a vádlottakat. Ezt az ítéletet támadta meg a DNA, és ebben hozott végleges döntést most a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Gergely Imre / Székelyhon.ro
Három év börtönbüntetésre ítélte a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék Majeczki Izabella volt gyergyószentmiklósi főügyészt, akit korrupciós cselekményekkel vádolt a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A jogerős ítéletet öt év próbaidőre felfüggesztették. Ugyancsak elmarasztalta az ítélőszék az ügy másik két vádlottját Szabó Tamás Károlyt és Sándor Pongráczot is.
Megtámadta a DNA a gyulafehérvári táblabíróság tavaly januári ítéletét, amelyben felmentették a korrupciós vádak alól Majeczki Izabellát, a gyergyószentmiklósi ügyészség korábbi főügyészét. Az ügy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékhez került, amely december negyedikén tette közzé a végleges, jogerős ítéletet. Ez felülbírálja a táblabírósági döntést, kimondva, hogy Majeczki Izabella bűnös a vesztegetés elfogadásának vádjában.
Ezért 3 év börtönbüntetésre ítélték. A volt főügyésznek mégsem kell börtönbe vonulnia, a büntetést 5 évi próbaidőre felfüggesztették. Ez idő alatt Majeczki Izabella hatósági megfigyelés alatt marad, azaz rendre meg kell jelennie az ellenőrző hatóságok előtt az általuk meghatározott időpontokban, be kell jelentenie, ha lakhelyet változtat, vagy 8 napnál hosszabb ideig máshová utazik. Az ügy másodrendű vádlottját, Szabó Tamás Károlyt szintén bűnösnek ítélte a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Szabó, akivel az ügyésznő élettársi viszonyban volt, 2 év börtönbüntetést kapott, befolyással való visszaélés miatt. Az ő esetében is felfüggesztették a büntetés letöltését 4 év próbaidőre. Számára is érvényesek a próbaidő alatti megfigyeléskor hatályos rendelkezések.
Sándor Pongrácz vállalkozót vesztegetés vádjában találta bűnösnek a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Őt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, de ő sem kerül börtönbe. 2 év és 6 hónap próbaidőre függesztették fel a büntetését.
Az előzmények
A három személy ellen 2013 novemberében indult eljárás. A DNA akkori közlése szerint a volt főügyészt kenőpénz elfogadásával és magánokirat-hamisításra való felbujtással vádolták, Szabó Tamás Károly bűnrészesként és magánokirat-hamisítás miatt, Sándor Pongrácz pedig mint megvesztegető állt a bíróság elé. A DNA által 2013-ban kiadott közlemény szerint Majeczki Izabella 2011-ben több alkalommal fogadott el háziállatokat, konkrétan két tehenet, három juhot és két bárányt 10 ezer lej értékben a bűnügyi eljárások alatt álló személyektől, hogy az ellenük zajló vizsgálat kedvező elbírálásban részesüljön. Az illetők erőszakos cselekményekért álltak vizsgálat alatt. Az eljárás alanyai végül feljelentést tettek, és a sajtónak is beszámoltak a történtekről, azt is állítva, hogy a közvetítő a főügyész élettársa, Szabó Tamás Károly volt.
A DNA szerint 2013 év augusztusában úgy próbálták eltüntetni a megvesztegetés nyomait, hogy a megvesztegetők egyikével Szabó hamis nyilatkozatot íratott, amelyben az illető azt nyilatkozta, hogy a főügyész visszafizetett neki 3000 lejt. Az ügyben feljelentőként Bajkó Sándort nevezi meg a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék közleménye.
Egy másik megvesztegetési ügy is szerepelt a vádiratban, e szerint 2013. augusztus 26-án Majeczki Izabella Sándor Pongrácz vállalkozótól egy élelmiszercsomagot kapott. A DNA szerint ettől az üzletembertől a főügyész azt kérte, hogy segítse hozzá élettársa építőipari cégét egy munkálat megszerzéséhez. Ennek fejében Majeczki Izabella azt ígérte, hogy meggyorsítja egy olyan bűnügyi vizsgálat folyamatát, amelyben a vállalkozó érintett volt. Az eljárás során a főügyész közel három hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Az ügyben a Gyulafehérvári Táblabíróság 2016 januárjában hozott döntést, amelyben felmentette a vádak alól a vádlottakat. Ezt az ítéletet támadta meg a DNA, és ebben hozott végleges döntést most a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék. Gergely Imre / Székelyhon.ro
2017. december 11.
Potyára utazott Csíkszeredába a Borbolyék perében beidézett tanú
Előre nem látott bonyodalmak késleltetik a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen folyó büntetőper tárgyalásának előrehaladását. A Hargita Megyei Törvényszék újabb halasztást rendelt el hétfőn, mivel csak az érintettek egy része volt jelen.
A korábban megszokott létszámhoz viszonyítva a hétfőre kitűzött tárgyalási időpontban jóval kevesebben voltak jelen a Hargita Megyei Törvényszék tárgyalótermében. Noha előzetesen az volt kérdéses, hogy a korábban elnöklő bíró vezeti-e tovább a tárgyalást, ő megjelent, viszont az ügyvédek, vádlottak és tanúk egy része nem. Mint elhangzott, több védőügyvéd is halasztási kérelmet nyújtott be, egy részüknek más tárgyalásokon kellett képviselnie védenceit, volt, aki egészségügyi, családi problémák miatt nem tudott eljönni, és helyettesítőt sem talált maga helyett.
A vádat képviselő ügyész kifejtette, az ügyvédek távolmaradásait magyarázó indokok megalapozottak, de álláspontja szerint ez az utolsó alkalom, hogy ilyen okokból halasztásra kerülhet sor. Hozzátette, ha a megbízott védőügyvédek nem tudják megoldani helyettesítésüket, akkor hivatalból kirendelt kollégáiknak kell ellátniuk a vádlottak védelmét. Mivel januárban több időpontban sem tud jelen lenni az egyik ügyvéd, a következő időpontot 2018. február 19-re tűzték ki. Borboly Csaba jelezte, hogy ő akkor Brüsszelben tartózkodik.
Hétfőn egyébként beidézett három tanú közül csak egy volt a teremben, aki – akárcsak a korábbi alkalommal – most feleslegesen utazott ide Brassó megyéből, mivel a halasztási kérelmeket elfogadták, és a tárgyalás, illetve az ő meghallgatása is elmaradt.
Ott volt viszont a jelenleg a szabadságvesztését töltő egyik vádlott, K. Cs., akinek múltkori távolmaradása miatt azt a tárgyalást is elnapolták. Őt most börtönőrök kísérték el. A tárgyalást vezető Vlad Mihai Neagoe bíró még nem kapta meg a Brassói Ítélőtáblához történő áthelyezésére vonatkozó döntést, amelynek érdekében a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) bírói részlegéhez, majd óvása elutasítása után a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez fordult, amely végül neki adott igazat.
Vitatott útfelújítások
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét, Borboly Csabát a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára.
A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es, és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik. Kovács Attila / Székelyhon.ro
Előre nem látott bonyodalmak késleltetik a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen folyó büntetőper tárgyalásának előrehaladását. A Hargita Megyei Törvényszék újabb halasztást rendelt el hétfőn, mivel csak az érintettek egy része volt jelen.
A korábban megszokott létszámhoz viszonyítva a hétfőre kitűzött tárgyalási időpontban jóval kevesebben voltak jelen a Hargita Megyei Törvényszék tárgyalótermében. Noha előzetesen az volt kérdéses, hogy a korábban elnöklő bíró vezeti-e tovább a tárgyalást, ő megjelent, viszont az ügyvédek, vádlottak és tanúk egy része nem. Mint elhangzott, több védőügyvéd is halasztási kérelmet nyújtott be, egy részüknek más tárgyalásokon kellett képviselnie védenceit, volt, aki egészségügyi, családi problémák miatt nem tudott eljönni, és helyettesítőt sem talált maga helyett.
A vádat képviselő ügyész kifejtette, az ügyvédek távolmaradásait magyarázó indokok megalapozottak, de álláspontja szerint ez az utolsó alkalom, hogy ilyen okokból halasztásra kerülhet sor. Hozzátette, ha a megbízott védőügyvédek nem tudják megoldani helyettesítésüket, akkor hivatalból kirendelt kollégáiknak kell ellátniuk a vádlottak védelmét. Mivel januárban több időpontban sem tud jelen lenni az egyik ügyvéd, a következő időpontot 2018. február 19-re tűzték ki. Borboly Csaba jelezte, hogy ő akkor Brüsszelben tartózkodik.
Hétfőn egyébként beidézett három tanú közül csak egy volt a teremben, aki – akárcsak a korábbi alkalommal – most feleslegesen utazott ide Brassó megyéből, mivel a halasztási kérelmeket elfogadták, és a tárgyalás, illetve az ő meghallgatása is elmaradt.
Ott volt viszont a jelenleg a szabadságvesztését töltő egyik vádlott, K. Cs., akinek múltkori távolmaradása miatt azt a tárgyalást is elnapolták. Őt most börtönőrök kísérték el. A tárgyalást vezető Vlad Mihai Neagoe bíró még nem kapta meg a Brassói Ítélőtáblához történő áthelyezésére vonatkozó döntést, amelynek érdekében a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) bírói részlegéhez, majd óvása elutasítása után a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez fordult, amely végül neki adott igazat.
Vitatott útfelújítások
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét, Borboly Csabát a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára.
A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es, és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es számú megyei út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik. Kovács Attila / Székelyhon.ro
2017. december 11.
Két tanút hallgattak ki (Székelyföldi terrorvád)
Újabb tárgyalás zajlott a Beke-ügyben Bukarestben a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken pénteken. A 9 órakor kezdődött és majdnem délig tartó tárgyalás túlnyomó részét a két tanú – B. Sz. és H. I. – kihallgatása képezte. Ennek kétharmadát a védelem által visszahívott tanú, B. Sz. kihallgatása tette ki: csak a bíróság részéről mintegy ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és a védelem által feltettekre is. Ellentmondásos nyilatkozatok miatt két tanú – a védett tanú és B. Sz. – ismételt kihallgatását kérte Beke István és Szőcs Zoltán. A vádhatóság pedig H. I. újbóli kihallgatását szeretné.
Beke István Facebook-bejegyzése szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak, és bár az ügyész ismételten próbált ködösíteni, a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot semmiféle merényletre, és Beke István nem vállalta be semmiféle robbanószerkezet elkészítését, nem létezett semmilyen aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
A vád tanúja, B. Sz. ugyanakkor fenntartotta, hogy 2015. október 10-én zajlott az a találkozó, amely alapján az ügyészség megfogalmazta a terrorvádat. A telefonokra vonatkozóan szintén fenntartotta, hogy a találkozón ezek nem voltak jelen, de Beke István ügyvédjének a kérdésére, hogy akkor védence és mások miként beszélhettek mobilon, azt mondta, nem emlékszik, végül lehetségesnek tartotta, hogy mégis ott voltak a készülékek. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak három-négy személyben volt biztos, holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval együtt. Kihallgatása végén azt is elmondta, hogy 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá lett.
Beke István Facebook-bejegyzésében jelezte, hogy ő maga is célpont: „Én és a családom két éve vagyunk azok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva kapott nagyon sok fenyegetést, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a jó Isten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki! Ennek a tanúnak a nevét nem fogom leírni, a neve kezdőbetűit sem, és nem ellentmondásos nyilatkozatai miatt, hanem azért, mert nem szeretném többé meghallani, hogy én is rossz hírét keltettem Kézdivásárhelyen, Négyfaluban meg Esztelneken, hogy egy Facebook-bejegyzésemben csak róla beszélek, hogy szabálytalanul előztem meg személygépkocsimmal, és egyszer nem tartottam be a követési távolságot (ezek miatt agresszívnek minősítette a viselkedésemet). Ezek után még a szemkontaktust is kerülni fogom. Csúfondárosnak szánta a tájékoztatást, hogy a feleségének is autót szeretne cserélni, és a pénzt nem a terrorelhárítástól kapta” – összegzett a pénteki tárgyalás és a tanú kapcsán Beke István a Facebookon.
H. I.-t, a második tanút az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Ő kitartott eddigi nyilatkozatai mellett. Elmondta: nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, és Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Beke Istvánnak, és arról is nyilatkozott, hogy mivel foglalkozott Beke István a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban, de a legtöbb kérdésre azt válaszolta, az eltelt idő miatt nem emlékszik.
A következő tárgyalás időpontja február 9., amikor talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Újabb tárgyalás zajlott a Beke-ügyben Bukarestben a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken pénteken. A 9 órakor kezdődött és majdnem délig tartó tárgyalás túlnyomó részét a két tanú – B. Sz. és H. I. – kihallgatása képezte. Ennek kétharmadát a védelem által visszahívott tanú, B. Sz. kihallgatása tette ki: csak a bíróság részéről mintegy ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és a védelem által feltettekre is. Ellentmondásos nyilatkozatok miatt két tanú – a védett tanú és B. Sz. – ismételt kihallgatását kérte Beke István és Szőcs Zoltán. A vádhatóság pedig H. I. újbóli kihallgatását szeretné.
Beke István Facebook-bejegyzése szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak, és bár az ügyész ismételten próbált ködösíteni, a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot semmiféle merényletre, és Beke István nem vállalta be semmiféle robbanószerkezet elkészítését, nem létezett semmilyen aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
A vád tanúja, B. Sz. ugyanakkor fenntartotta, hogy 2015. október 10-én zajlott az a találkozó, amely alapján az ügyészség megfogalmazta a terrorvádat. A telefonokra vonatkozóan szintén fenntartotta, hogy a találkozón ezek nem voltak jelen, de Beke István ügyvédjének a kérdésére, hogy akkor védence és mások miként beszélhettek mobilon, azt mondta, nem emlékszik, végül lehetségesnek tartotta, hogy mégis ott voltak a készülékek. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak három-négy személyben volt biztos, holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval együtt. Kihallgatása végén azt is elmondta, hogy 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá lett.
Beke István Facebook-bejegyzésében jelezte, hogy ő maga is célpont: „Én és a családom két éve vagyunk azok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva kapott nagyon sok fenyegetést, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a jó Isten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki! Ennek a tanúnak a nevét nem fogom leírni, a neve kezdőbetűit sem, és nem ellentmondásos nyilatkozatai miatt, hanem azért, mert nem szeretném többé meghallani, hogy én is rossz hírét keltettem Kézdivásárhelyen, Négyfaluban meg Esztelneken, hogy egy Facebook-bejegyzésemben csak róla beszélek, hogy szabálytalanul előztem meg személygépkocsimmal, és egyszer nem tartottam be a követési távolságot (ezek miatt agresszívnek minősítette a viselkedésemet). Ezek után még a szemkontaktust is kerülni fogom. Csúfondárosnak szánta a tájékoztatást, hogy a feleségének is autót szeretne cserélni, és a pénzt nem a terrorelhárítástól kapta” – összegzett a pénteki tárgyalás és a tanú kapcsán Beke István a Facebookon.
H. I.-t, a második tanút az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Ő kitartott eddigi nyilatkozatai mellett. Elmondta: nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, és Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Beke Istvánnak, és arról is nyilatkozott, hogy mivel foglalkozott Beke István a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban, de a legtöbb kérdésre azt válaszolta, az eltelt idő miatt nem emlékszik.
A következő tárgyalás időpontja február 9., amikor talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. december 11.
Pártatlan bírónő, fondorlatos ügyész
Újabb tárgyalás a Beke-ügyben
Pénteken zajlott a bukaresti Legfelsőbb Semmítőszéken az ún. Beke-ügy legújabb tárgyalása. A táblabírósági per folytatásában (a felek mind fellebbeztek) tovább zajlik a tanúk újbóli kihallgatása. Beke István a Facebook-oldalán tette közzé, hogy mi történt december 8-án, a 9 és 12 óra között zajló tárgyalás legújabb felvonásán.
A tárgyalás túlnyomó részét a tanúk kihallgatása képezte, ennek két harmadát a védelem által visszahívotté, kinek csak a bíróság részéről majdnem ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és védelem által feltettekre – írja Beke István. Az előző tárgyaláson a bíróság nem hagyta jóvá a Szőcs Zoltán által kért Radu Cătălina és Turóczy Árpád fordítók kihallgatását.
B. Sz.-t ellentmondásos nyilatkozatai miatt kérték visszahívni, akárcsak a védett tanút (Joseph Sandor néven fut). Beke szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak. Ennek tudható be, hogy bár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztályt (DIICOT) képviselő ügyész ismételten próbált ködösíteni, a bírónő a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, Beke pedig nem vállalt be semmiféle robbanószerkezet-készítést, nem létezett semmiféle aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
B. Sz. továbbra is fenntartotta az állítólagos szervezkedés találkozási időpontjaként 2015. október 10-ét, a telefonján levő, aznap készített képekre hivatkozva, jóllehet a bizonyítékok ellene szólnak. Az is érdekes, hogy azt állította, hogy a találkozón nem voltak telefonok, jóllehet a hangfelvételen egyedül az hallatszik kitűnően, hogy a mobilok többször is csengenek. A védelem ügyvédjének ez irányú kérdésére már lehetségesnek tartotta. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak 3–4-ben volt biztos (hangilag), holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval. A kihallgatása végén azt is közölte, 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá vált.
„Én és a családom két éve vagyunk célpontok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva, kapott nagyon sokat, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a Jóisten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki!” – írja Beke István. A második tanút (H. I.-t) az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Kitartott eddig adott nyilatkozatai mellett, elmondta, nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, hogy Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Bekének. A következő tárgyalás időpontja 2018. február 9-e, amikor elvileg talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval, azaz Sándor Józseffel. Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Újabb tárgyalás a Beke-ügyben
Pénteken zajlott a bukaresti Legfelsőbb Semmítőszéken az ún. Beke-ügy legújabb tárgyalása. A táblabírósági per folytatásában (a felek mind fellebbeztek) tovább zajlik a tanúk újbóli kihallgatása. Beke István a Facebook-oldalán tette közzé, hogy mi történt december 8-án, a 9 és 12 óra között zajló tárgyalás legújabb felvonásán.
A tárgyalás túlnyomó részét a tanúk kihallgatása képezte, ennek két harmadát a védelem által visszahívotté, kinek csak a bíróság részéről majdnem ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és védelem által feltettekre – írja Beke István. Az előző tárgyaláson a bíróság nem hagyta jóvá a Szőcs Zoltán által kért Radu Cătălina és Turóczy Árpád fordítók kihallgatását.
B. Sz.-t ellentmondásos nyilatkozatai miatt kérték visszahívni, akárcsak a védett tanút (Joseph Sandor néven fut). Beke szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak. Ennek tudható be, hogy bár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztályt (DIICOT) képviselő ügyész ismételten próbált ködösíteni, a bírónő a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, Beke pedig nem vállalt be semmiféle robbanószerkezet-készítést, nem létezett semmiféle aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
B. Sz. továbbra is fenntartotta az állítólagos szervezkedés találkozási időpontjaként 2015. október 10-ét, a telefonján levő, aznap készített képekre hivatkozva, jóllehet a bizonyítékok ellene szólnak. Az is érdekes, hogy azt állította, hogy a találkozón nem voltak telefonok, jóllehet a hangfelvételen egyedül az hallatszik kitűnően, hogy a mobilok többször is csengenek. A védelem ügyvédjének ez irányú kérdésére már lehetségesnek tartotta. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak 3–4-ben volt biztos (hangilag), holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval. A kihallgatása végén azt is közölte, 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá vált.
„Én és a családom két éve vagyunk célpontok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva, kapott nagyon sokat, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a Jóisten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki!” – írja Beke István. A második tanút (H. I.-t) az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Kitartott eddig adott nyilatkozatai mellett, elmondta, nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, hogy Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Bekének. A következő tárgyalás időpontja 2018. február 9-e, amikor elvileg talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval, azaz Sándor Józseffel. Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. december 15.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjai is aggódnak a Büntető törvénykönyv esetleges módosítása miatt
A Büntető törvénykönyvek módosításával megbénul a Legfelsőbb Bíróság azon képessége, hogy megvédje a jogrendet, közölték a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészei. A CSM ügyészi részlege közleményt juttatott el az Agerpres hírügynökséghez, amelyben leszögezi: csatlakozik a jelentős ügyészi testületek – Legfőbb Ügyészség, Országos Korrupcióellenes Ügyészség, Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, Romániai Ügyészek Egyesülete, álláspontjához a Büntető törvénykönyv és a Büntető perrendtartási törvénykönyv módosításával kapcsolatban. Az ügyészek egyrészt az ellen tiltakoznak, hogy a jogszabályt az átláthatóság mellőzésével, sürgősségi eljárással akarják elfogadni, másrészt amiatt, hogy a módosítások meg fogják bénítani a Legfelsőbb Bíróságot azon alkotmányos küldetése teljesítésében, hogy védelmezze a jogrendet, az állampolgárok szabadságát és jogait. A közlemény megszövegezői érthetetlennek tartják a sietséget, amellyel a módosításokat el akarják fogadtatni azok kezdeményezői, hiszen azok az európai direktívák, amelyekre hivatkoznak, 2018. április elsejét szabják meg határidőként. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ezért kéri a parlamentet, hogy halassza el a szóban forgó törvénytervezetről szóló vitát és szavazást, és előbb kérje ki a bírói és ügyészi közgyűlések véleményét. Agerpres; Transindex.ro
A Büntető törvénykönyvek módosításával megbénul a Legfelsőbb Bíróság azon képessége, hogy megvédje a jogrendet, közölték a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészei. A CSM ügyészi részlege közleményt juttatott el az Agerpres hírügynökséghez, amelyben leszögezi: csatlakozik a jelentős ügyészi testületek – Legfőbb Ügyészség, Országos Korrupcióellenes Ügyészség, Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, Romániai Ügyészek Egyesülete, álláspontjához a Büntető törvénykönyv és a Büntető perrendtartási törvénykönyv módosításával kapcsolatban. Az ügyészek egyrészt az ellen tiltakoznak, hogy a jogszabályt az átláthatóság mellőzésével, sürgősségi eljárással akarják elfogadni, másrészt amiatt, hogy a módosítások meg fogják bénítani a Legfelsőbb Bíróságot azon alkotmányos küldetése teljesítésében, hogy védelmezze a jogrendet, az állampolgárok szabadságát és jogait. A közlemény megszövegezői érthetetlennek tartják a sietséget, amellyel a módosításokat el akarják fogadtatni azok kezdeményezői, hiszen azok az európai direktívák, amelyekre hivatkoznak, 2018. április elsejét szabják meg határidőként. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ezért kéri a parlamentet, hogy halassza el a szóban forgó törvénytervezetről szóló vitát és szavazást, és előbb kérje ki a bírói és ügyészi közgyűlések véleményét. Agerpres; Transindex.ro
2017. december 16.
Palástos tiltakozás: utcára vonulnak a bírák és ügyészek a Btk.-módosítások ellen
További vádhatóságok tiltakoznak az ellen, hogy szerintük a román parlament a vádlottak érdekeit szem előtt tartva készül módosítani a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárást, ellehetetlenítve a bűnösök felelősségre vonását.
A bukaresti törvényszéki ügyészség tagjai szerint a Btk.-módosítás lehetetlenné fogja tenni, hogy felhasználják a térfigyelő kamerák által rögzített felvételeket olyan esetekben, amikor súlyos bűncselekményekkel – gyilkossággal, nemi erőszakkal, halált okozó testi bántalmazással, kiskorúval való szexuális kapcsolat létesítésével – kapcsolatban folytatnak nyomozást. Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott pénteki közleményben a fővárosi ügyészek több esetet is felsorolnak annak igazolására, mennyire hasznos a térfigyelő kamerák rögzítette felvétel a tettes gyors kézre kerítésében.
Az egyik, általuk említett eset 2012-ben történt, amikor egy férfi több száz késszúrással ölte meg a saját húgát. A brutális cselekedetet egy térfigyelő kamera rögzítette. 2010 és 2014 között egy pedofil nyolc, 5 és 10 év közötti gyermeket erőszakolt meg. Beazonosítására és a per alatt bizonyítékként a térfigyelő kamerák felvételeit használta fel az ügyészség, enélkül nem sikerült volna rábizonyítaniuk a bűncselekményeket. 2014-ben a rendőrséghez fordult valaki amiatt, hogy apja elment hazulról, és többé nem jelentkezett. A Bukarest belvárosi térfigyelő kamerák felvételeit megtekintve kiderült, hogy a férfit megölték. A tettest a felvételek alapján sikerült megtalálni.
Az ügyészek azzal a módosítással sem értenek egyet, miszerint a gyanúsított informatikai eszközein talált adatok csak abban az ügyben használhatók fel bizonyítékként, amelynek kapcsán a vizsgálatot elkezdték. Sokszor ugyanis még súlyosabb bűncselekményekre derül fény az informatikai adatok átvizsgálásakor, mint amiben eredetileg a nyomozás elindult – érvelnek az ügyészek. Nem nyerték el a tervezett módosítások a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészi részlegének tetszését sem, a testület szerint a Btk. módosításával megbénul a legfelsőbb bíróság azon képessége, hogy megvédje a jogrendet.
A CSM ügyészi részlege pénteki közleményében csatlakozott a jelentős ügyészi testületek – legfőbb ügyészség, Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT), Romániai Ügyészek Egyesülete – álláspontjához a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás módosításával kapcsolatban. A közvádlók egyrészt az ellen tiltakoznak, hogy a jogszabályt az átláthatóság mellőzésével, sürgősségi eljárással akarják elfogadni, másrészt amiatt, hogy a módosítások meg fogják bénítani a legfelsőbb bíróságot azon alkotmányos küldetése teljesítésében, hogy védelmezze a jogrendet, az állampolgárok szabadságát és jogait.
Az ügyészek érthetetlennek tartják a sietséget, amellyel a módosításokat el akarják fogadtatni azok kezdeményezői, hiszen azok az európai direktívák, amelyekre hivatkoznak, 2018. április elsejét szabják meg határidőként. A CSM ezért arra kéri a parlamentet, hogy halassza el a szóban forgó törvénytervezetről szóló vitát és szavazást, és előbb kérje ki a bírói és ügyészi közgyűlések véleményét.
Cristi Danileț kolozsvári bíró, a CSM volt tagja egyébként pénteken bejelentette: hétfőn délben a Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros és Szilágy megyei bírák és ügyészek palástban fognak kivonulni a bíróságok és törvényszékek épületei elé, így tiltakozva az igazságügyi jogszabályok, valamint a Btk. és a büntetőeljárás tervezett módosításai ellen. Krónika (Kolozsvár)
További vádhatóságok tiltakoznak az ellen, hogy szerintük a román parlament a vádlottak érdekeit szem előtt tartva készül módosítani a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárást, ellehetetlenítve a bűnösök felelősségre vonását.
A bukaresti törvényszéki ügyészség tagjai szerint a Btk.-módosítás lehetetlenné fogja tenni, hogy felhasználják a térfigyelő kamerák által rögzített felvételeket olyan esetekben, amikor súlyos bűncselekményekkel – gyilkossággal, nemi erőszakkal, halált okozó testi bántalmazással, kiskorúval való szexuális kapcsolat létesítésével – kapcsolatban folytatnak nyomozást. Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott pénteki közleményben a fővárosi ügyészek több esetet is felsorolnak annak igazolására, mennyire hasznos a térfigyelő kamerák rögzítette felvétel a tettes gyors kézre kerítésében.
Az egyik, általuk említett eset 2012-ben történt, amikor egy férfi több száz késszúrással ölte meg a saját húgát. A brutális cselekedetet egy térfigyelő kamera rögzítette. 2010 és 2014 között egy pedofil nyolc, 5 és 10 év közötti gyermeket erőszakolt meg. Beazonosítására és a per alatt bizonyítékként a térfigyelő kamerák felvételeit használta fel az ügyészség, enélkül nem sikerült volna rábizonyítaniuk a bűncselekményeket. 2014-ben a rendőrséghez fordult valaki amiatt, hogy apja elment hazulról, és többé nem jelentkezett. A Bukarest belvárosi térfigyelő kamerák felvételeit megtekintve kiderült, hogy a férfit megölték. A tettest a felvételek alapján sikerült megtalálni.
Az ügyészek azzal a módosítással sem értenek egyet, miszerint a gyanúsított informatikai eszközein talált adatok csak abban az ügyben használhatók fel bizonyítékként, amelynek kapcsán a vizsgálatot elkezdték. Sokszor ugyanis még súlyosabb bűncselekményekre derül fény az informatikai adatok átvizsgálásakor, mint amiben eredetileg a nyomozás elindult – érvelnek az ügyészek. Nem nyerték el a tervezett módosítások a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészi részlegének tetszését sem, a testület szerint a Btk. módosításával megbénul a legfelsőbb bíróság azon képessége, hogy megvédje a jogrendet.
A CSM ügyészi részlege pénteki közleményében csatlakozott a jelentős ügyészi testületek – legfőbb ügyészség, Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT), Romániai Ügyészek Egyesülete – álláspontjához a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás módosításával kapcsolatban. A közvádlók egyrészt az ellen tiltakoznak, hogy a jogszabályt az átláthatóság mellőzésével, sürgősségi eljárással akarják elfogadni, másrészt amiatt, hogy a módosítások meg fogják bénítani a legfelsőbb bíróságot azon alkotmányos küldetése teljesítésében, hogy védelmezze a jogrendet, az állampolgárok szabadságát és jogait.
Az ügyészek érthetetlennek tartják a sietséget, amellyel a módosításokat el akarják fogadtatni azok kezdeményezői, hiszen azok az európai direktívák, amelyekre hivatkoznak, 2018. április elsejét szabják meg határidőként. A CSM ezért arra kéri a parlamentet, hogy halassza el a szóban forgó törvénytervezetről szóló vitát és szavazást, és előbb kérje ki a bírói és ügyészi közgyűlések véleményét.
Cristi Danileț kolozsvári bíró, a CSM volt tagja egyébként pénteken bejelentette: hétfőn délben a Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros és Szilágy megyei bírák és ügyészek palástban fognak kivonulni a bíróságok és törvényszékek épületei elé, így tiltakozva az igazságügyi jogszabályok, valamint a Btk. és a büntetőeljárás tervezett módosításai ellen. Krónika (Kolozsvár)
2017. december 18.
Horváth Anna: nincs több tiltásom
A Legfelső Bíróság visszautasította a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által Kolozs Megyei Ítélőtábla december 7-i ítélete ellen benyújtott fellebbezést, helyben hagyva azt a döntést, miszerint megszüntetik a Horváth Anna ellen még 2016 októberében bevezetett hatósági felügyeletet.
Az érintett tájékoztatása szerint az ítélet eredményeként „tizennégy hónap után megszűnt a bírósági felügyeletem, elhagyhatom az országot, nincs egyetlen személyre vonatkozó tiltásom, s nem kell tovább aláírásra jelentkezzek a rendőrségen. Heuréka!” – írta SMS üzenetében Kolozsvár volt RMDSZ-es alpolgármestere, aki idén márciusban kényszerült lemondani, mivel a korrupciós per folyamodványaként a bíróság a hatósági felügyelet keretében eltiltotta tisztsége gyakorlásától.
Horváth Anna elutasítja a befolyással való üzérkedésre és pénzmosásra vonatkozó vádakat. Mint ismeretes, tavaly októberben a DNA házkutatást tartott a volt alpolgármesternél, majd több személy kihallgatását követően kérte és elérte a hatósági felügyelet bevezetését, majd vádat emelt Horváth Anna ellen. Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)
A Legfelső Bíróság visszautasította a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által Kolozs Megyei Ítélőtábla december 7-i ítélete ellen benyújtott fellebbezést, helyben hagyva azt a döntést, miszerint megszüntetik a Horváth Anna ellen még 2016 októberében bevezetett hatósági felügyeletet.
Az érintett tájékoztatása szerint az ítélet eredményeként „tizennégy hónap után megszűnt a bírósági felügyeletem, elhagyhatom az országot, nincs egyetlen személyre vonatkozó tiltásom, s nem kell tovább aláírásra jelentkezzek a rendőrségen. Heuréka!” – írta SMS üzenetében Kolozsvár volt RMDSZ-es alpolgármestere, aki idén márciusban kényszerült lemondani, mivel a korrupciós per folyamodványaként a bíróság a hatósági felügyelet keretében eltiltotta tisztsége gyakorlásától.
Horváth Anna elutasítja a befolyással való üzérkedésre és pénzmosásra vonatkozó vádakat. Mint ismeretes, tavaly októberben a DNA házkutatást tartott a volt alpolgármesternél, majd több személy kihallgatását követően kérte és elérte a hatósági felügyelet bevezetését, majd vádat emelt Horváth Anna ellen. Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)
2017. december 22.
Válasz Csoma Botondnak
Tisztelt képviselő úr, kedves Botond, „két jogász, három vélemény”, tartja a mondás. Tiszteletben tartom a véleményedet akkor is, ha messze nem osztom azt.
Igazságügyi „csomagként” híresült el a PSD-ALDE-RMDSZ által támogatott több jogszabályt módosító törvénytervezet-folyam, amely a Bírók és ügyészek jogállását (303/2004), a Legfelső Bírói Tanács működését (317/2004), a bíróságok szervezését szabályozó (304/2004) törvények mellett a Feddhetetlenségi Ügynökség szervezési és működési törvényét, valamint a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárást (perrendtartást) érintette. Még egyik se jutott el a Hivatalos Közlönyben való megjelenésig, de már több olyan szöveg létezik, amely a Te és a képviselőtársaid szavazatával már átment a parlament két házán. Szerintem továbbra is megtaláljuk a módját annak, hogy folytassuk szakmai vitánkat, érveket és ellenérveket ütköztetve. Azért, hogy kizárjuk a tárgyi tévedéseket, egyelőre lefordítom/beidézem a bíróságok szervezését szabályozó törvény (2004 évi 304 sz.) módosításának általam kifogásolt szakaszát:
„A Legfelső Bírói és Semmitőszék (ICCJ) mellett működő ügyészségen létrejön és működik az igazságszolgáltatás keretén belül nyomozóhatóság, amelyik kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírók és ügyészek bűnüldözését illetően az általuk elkövetett bűncselekmények esetében, beleértve a katonai bíróságokon működő bírókat és ügyészeket, valamint a Legfelső Bírói Tanács (CSM) tagjait is.”
Románul a szöveg így hangzik: „În cadrul Parchetului de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție se înființează și funcționează Secția pentru Investigarea infracțiunilor din justiție, care au competență exclusivă de a efectua urmărirea penală pentru infracțiunile săvârșite de judecători și procurori inclusiv judecătorii și procurorii militari și cei care au calitatea de membri CSM.”
Az előző irásomban megfogalmazott kérdésekhez hozzá tennék még néhányat, válaszodat várva:
Hogy van az, hogy szerinted és a törvénycsomagot támogató PSD-ALDE-RMDSZ szerint a javaslatok az emberi jogok kiterjesztését célozzák, mikor hiteles emberjogi szervezetek ellenzik a törvénycsomag elfogadását?
Hogy van az, hogy miközben a „csomag” támogatói európai uniós jogi normákat hoznak fel hivatkozási alapként, fontos EU-tagországok aggodalmukat fejezik ki a jogállam ellehetetlenítését illetően a „csomag” változatlan formában való elfogadásával kapcsolatban?
Hogy van az, hogy az amerikai nagykövetség egyenesen Oroszország befolyását emlegeti a „csomag” kapcsán?
Hogy van az, hogy a Legfelső Bírói Tanács (CSM), a Legfelső Ügyészség (PICCJ), a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), magyarán az egész szakma ellenezte a „csomagot” úgy, ahogyan az ma kinéz, és ahogyan azt eddig megszavazták?
Hogy van az, hogy szerte az országban a jogászhallgatók az alkotmánnyal a kezükben tiltakoznak az egyetemek lépcsőin a „csomag” ellen?
Hogy van az, hogy bírók és ügyészek eddig példátlan módon szerte az országban nyíltan tiltakoznak a „csomag” ellen?
Kolozsváriként milyen érzés látni/hallani, amikor ezrek kiáltják a Főtéren, hogy az RMDSZ rossz oldalra állt a jogállam védelmének ügyében?
Kívánok neked, a Szabadság olvasóinak és minden kolozsvárinak boldog karácsonyt és újévet!
Barátsággal,
Eckstein-Kovács Péter Szabadság (Kolozsvár)
Tisztelt képviselő úr, kedves Botond, „két jogász, három vélemény”, tartja a mondás. Tiszteletben tartom a véleményedet akkor is, ha messze nem osztom azt.
Igazságügyi „csomagként” híresült el a PSD-ALDE-RMDSZ által támogatott több jogszabályt módosító törvénytervezet-folyam, amely a Bírók és ügyészek jogállását (303/2004), a Legfelső Bírói Tanács működését (317/2004), a bíróságok szervezését szabályozó (304/2004) törvények mellett a Feddhetetlenségi Ügynökség szervezési és működési törvényét, valamint a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárást (perrendtartást) érintette. Még egyik se jutott el a Hivatalos Közlönyben való megjelenésig, de már több olyan szöveg létezik, amely a Te és a képviselőtársaid szavazatával már átment a parlament két házán. Szerintem továbbra is megtaláljuk a módját annak, hogy folytassuk szakmai vitánkat, érveket és ellenérveket ütköztetve. Azért, hogy kizárjuk a tárgyi tévedéseket, egyelőre lefordítom/beidézem a bíróságok szervezését szabályozó törvény (2004 évi 304 sz.) módosításának általam kifogásolt szakaszát:
„A Legfelső Bírói és Semmitőszék (ICCJ) mellett működő ügyészségen létrejön és működik az igazságszolgáltatás keretén belül nyomozóhatóság, amelyik kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a bírók és ügyészek bűnüldözését illetően az általuk elkövetett bűncselekmények esetében, beleértve a katonai bíróságokon működő bírókat és ügyészeket, valamint a Legfelső Bírói Tanács (CSM) tagjait is.”
Románul a szöveg így hangzik: „În cadrul Parchetului de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție se înființează și funcționează Secția pentru Investigarea infracțiunilor din justiție, care au competență exclusivă de a efectua urmărirea penală pentru infracțiunile săvârșite de judecători și procurori inclusiv judecătorii și procurorii militari și cei care au calitatea de membri CSM.”
Az előző irásomban megfogalmazott kérdésekhez hozzá tennék még néhányat, válaszodat várva:
Hogy van az, hogy szerinted és a törvénycsomagot támogató PSD-ALDE-RMDSZ szerint a javaslatok az emberi jogok kiterjesztését célozzák, mikor hiteles emberjogi szervezetek ellenzik a törvénycsomag elfogadását?
Hogy van az, hogy miközben a „csomag” támogatói európai uniós jogi normákat hoznak fel hivatkozási alapként, fontos EU-tagországok aggodalmukat fejezik ki a jogállam ellehetetlenítését illetően a „csomag” változatlan formában való elfogadásával kapcsolatban?
Hogy van az, hogy az amerikai nagykövetség egyenesen Oroszország befolyását emlegeti a „csomag” kapcsán?
Hogy van az, hogy a Legfelső Bírói Tanács (CSM), a Legfelső Ügyészség (PICCJ), a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), magyarán az egész szakma ellenezte a „csomagot” úgy, ahogyan az ma kinéz, és ahogyan azt eddig megszavazták?
Hogy van az, hogy szerte az országban a jogászhallgatók az alkotmánnyal a kezükben tiltakoznak az egyetemek lépcsőin a „csomag” ellen?
Hogy van az, hogy bírók és ügyészek eddig példátlan módon szerte az országban nyíltan tiltakoznak a „csomag” ellen?
Kolozsváriként milyen érzés látni/hallani, amikor ezrek kiáltják a Főtéren, hogy az RMDSZ rossz oldalra állt a jogállam védelmének ügyében?
Kívánok neked, a Szabadság olvasóinak és minden kolozsvárinak boldog karácsonyt és újévet!
Barátsággal,
Eckstein-Kovács Péter Szabadság (Kolozsvár)
2017. december 27.
Alkotmányossági kifogás a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény kapcsán
Megtámadja az alkotmánybíróságon a legfelsőbb bíróság a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény módosítását.
A legfelsőbb bíróság közleménye értelmében csütörtöki ülésükön döntöttek a bírák arról, hogy a testület alkotmányossági kifogást emel a 2004/303-as törvényt módosító jogszabály bizonyos előírásai ellen.
A szenátus döntő házként kedden fogadta el a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvényt módosító tervezetet.
A plénum által elfogadott módosító javaslatok között több olyan is szerepel, amelyeket a tervezetet előkészítő parlamenti különbizottság előzőleg elutasított, újrafogalmazva azonban megszavazták ezeket a szenátorok.
Az egyik módosítás a jogi tévedés esetén a bírák és ügyészek felelősségre vonásáról rendelkező, 96-os cikkelyt érinti. Eszerint a kárt szenvedett fél kizárólag az államhoz – amelyet a pénzügyminisztérium képvisel – fordulhat kártérítésért, a törvényszéken keresztül. A jogerős ítélet kikézbesítésétől számítva egy év áll az állam rendelkezésére, hogy kifizesse a kárpótlást. Ezt követően a pénzügyminisztériumnak kötelessége kártérítési eljárást indítani azon bíró vagy ügyész ellen, aki a jogi tévedést elkövette. Az állam joga a bíró vagy ügyész elleni eljárás elindítására a kártérítés kifizetésétől számított egy év után évül el. Egy ehhez kapcsolódó másik módosítás értelmében a bírák és ügyészek csak akkor vonhatók felelősségre, ha a jogi tévedést rosszhiszeműség vagy súlyos gondatlanság okozta. Agerpres; Népújság (Marosvásárhely)
Megtámadja az alkotmánybíróságon a legfelsőbb bíróság a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvény módosítását.
A legfelsőbb bíróság közleménye értelmében csütörtöki ülésükön döntöttek a bírák arról, hogy a testület alkotmányossági kifogást emel a 2004/303-as törvényt módosító jogszabály bizonyos előírásai ellen.
A szenátus döntő házként kedden fogadta el a bírák és ügyészek jogállásáról szóló törvényt módosító tervezetet.
A plénum által elfogadott módosító javaslatok között több olyan is szerepel, amelyeket a tervezetet előkészítő parlamenti különbizottság előzőleg elutasított, újrafogalmazva azonban megszavazták ezeket a szenátorok.
Az egyik módosítás a jogi tévedés esetén a bírák és ügyészek felelősségre vonásáról rendelkező, 96-os cikkelyt érinti. Eszerint a kárt szenvedett fél kizárólag az államhoz – amelyet a pénzügyminisztérium képvisel – fordulhat kártérítésért, a törvényszéken keresztül. A jogerős ítélet kikézbesítésétől számítva egy év áll az állam rendelkezésére, hogy kifizesse a kárpótlást. Ezt követően a pénzügyminisztériumnak kötelessége kártérítési eljárást indítani azon bíró vagy ügyész ellen, aki a jogi tévedést elkövette. Az állam joga a bíró vagy ügyész elleni eljárás elindítására a kártérítés kifizetésétől számított egy év után évül el. Egy ehhez kapcsolódó másik módosítás értelmében a bírák és ügyészek csak akkor vonhatók felelősségre, ha a jogi tévedést rosszhiszeműség vagy súlyos gondatlanság okozta. Agerpres; Népújság (Marosvásárhely)