"Jún. 20-án a kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában bemutatták a Korunk júniusi, Hamlet-számát, valamint az egykori színházigazgató Janovics Jenő közel fél évszázadig kéziratban kallódó művét, A Hunyadi téri színházat, amelyet a Korunk Baráti Társaság a millenniumi program keretében jelentetett meg. Kötő József színháztörténész a Janovics-kötetről szólva annak a fontosságát ecsetelte, hogy a mű megjelentetésével immár teljessé vált a kolozsvári színháztörténet leírása, a kezdetektől napjainkig. /Németh Júlia: Hamlet és Janovics itt van közöttünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./"

"A kolozsvári Állami Magyar Színház 2000-2001-es évadja már májusban véget ér, ezután következett egy olyan turné, amely a színház egyik leghosszabb kiszállása volt. Minderről Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgató-főrendezője számolt be. A vajdasági és a szlovákiai turné 18 napig tartott, majd jött a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja és a pécsi Országos Színházi Találkozó. Közel egy hónapig voltak úton. Más jelentősége volt ennek a turnénak, mint a hosszúságában ehhez hasonlítható több mint öthetes nagy-britanniai kiszállásnak, amely a színháznak a legnagyobb nemzetközi elismerést hozta meg. A 200 éves erdélyi színjátszás történetében először indulhatott egy társulat ilyen jelentős nyugati turnéra. Sok meghívást kaptak, s így jutottak el Franciaországba, Finnországba, Spanyolországba, Németországba, Lengyelországba és más országokba. - Visszatérve a mostani alkalomra: olyan magyarlakta határon túli területeket jártak be (Délvidéket és Felvidéket), ahova eddig még nem jutott el erdélyi társulat ilyen turnéval. Mindezt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatása tette lehetővé. Tompa szerint köszönetet kell mondani Elekes Botondnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetőjének, illetve Rockenbauer Zoltán miniszternek, ők szorgalmazták, hogy társulatuk induljon erre a turnéra. Vajdaságban útjuk állomásai Nagybecskerek, Kikinda, Zenta és Újvidék voltak. Szabadka, sajnos, kimaradt. A felvidéki előadások színhelyei: Kassa, Rimaszombat, Dunaszerdahely és Komárom. Újvidéken már járt 1990-1991-ben a kolozsvári magyar társulat. A nagybecskereki színház szerb társulat, de mellette működik egy magyar nyelvű Madách-kör, melynek lelkes vezetője, Izelle Károly fogadta a kolozsváriakat. - Tompa Gábor 1995 óta nem járt a kisvárdai fesztiválon, most viszont részt vett a társulat is. - Végül Tompa Gábor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a kolozsváriak egy része Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel. - Ez része annak a bérletcsere-egyezménynek, amely most már évek óta tart a kolozsvári magyar és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház között. /Nánó Csaba: A kolozsvári Állami Magyar Színház rendkívüli turnéja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./"

"Szept. 12-én kezdődött Gyergyószentmiklóson a kisebbségi színházi kollokvium. A 16-ig tartó rendezvénysorozaton 15 társulat vesz részt. Szabó Tibor, a helyi Figura Színház igazgatója beszámolt arról, hogy meghívták az összes romániai magyar hivatásos társulatot, és két magántársulatot. Eljön a nagyszebeni és a temesvári német színház, egy székelyföldi román társulat, valamint a bukaresti állami zsidó színház. Egy helyi üzletember, Bencze Attila, és cége jóvoltából kioszthatják a legjobb előadásért, a legjobb rendezésért, a legjobb férfi és női alakításért járó díjakat, valamint a közönségdíjat. Romániában nyolc magyar színház működik önálló intézményként, vagy tagozatként: a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Állami Magyar Színház, valamint a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Fellép a két romániai magyar magántársulat, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház, valamint a marosvásárhelyi Arteast Alapítvány Underground Társulata. Önálló műsorral jelentkezik a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes is. A kollokvium megrendezéséhez szükséges anyagi alapokat a román tájékoztatási minisztérium etnikumközi kapcsolatok hivatal pályázatán nyerték, további támogató a Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alap és a Hargita megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozó Megyei Kulturális Közpon, Gyergyószentmiklós önkormányzata, valamint a Ben-Com-Mixt cég. /Kisebbségi színházi kollokvium Gyergyószentmiklóson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./"

"Az anyagi források csökkenése szorult helyzetbe hozta a közös bérleményben működő kolozsvári magyar operát és színházat. Emiatt a két intézmény között már évek óta húzódó vita még inkább kiéleződött. Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója sérelmezte, hogy a felújítási és karbantartási munkálatokban nem vesz részt az opera. Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója ellenben úgy véli, az általa vezetett intézmény nem is vehet részt ezekben a munkálatokban, ugyanis az épület adminisztrálása egy 48-as minisztériumi rendelet alapján a színházra tartozik. "Mi nem is kapunk pluszpénzeket ilyen célokra. A működésre kiutalt összegeket pedig nem fordíthatjuk karbantartásra, mert büntetést kockáztatunk azzal, hogy a pénzt nem a rendeltetése szerint használjuk fel." "Tompa ellenszenve művészi önzésből fakad, ezért is használ övön aluli módszereket" - mondja Simon. A megromlott viszony miatt a két intézmény egymás között románul levelezik, Tompa ugyanakkor panaszait a minisztériumba is megküldi. "Meg kell mondanom, szégyellném ezt megtenni, így Tompa leveleire magyarul válaszolok" - kommentálta az esetet Simon. /Papp Sándor Zsigmond: Románul leveleznek. Simon-Tompa konfliktus Kolozsváron a színpad felújítása miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./ Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója beszámolt a következő évad terveiről. Egy alternatívnak is nevezhető előadással nyitnak, Mrozek Károly c. egyfelvonásosát az ő rendezésemben mutatják be a Malom utcai zsinagógában, melyet a Tranzit Alapítvány multifunkcionális térré alakított át. Az igazgató a többi előadásokat is felvázolta, köztük lesz Tolnai Ottó vajdasági magyar szerző Végeladás c. drámája. Nem tudtak új tagokat szerződtetni, de törekednek arra, hogy az ország legerősebb társulat maradhassanak. Vlad Mugur rendező távozásával a társulatot pótolhatatlan veszteség érte. Tompa, mint jelezte, objektív okok miatt nem lehet személyesen jelen Gyergyóban, az idei színházi kollokviumon. A többi színházhoz hasonlóan a kolozsvári Állami Magyar Színház költségvetése is jelentősen csökkent, emiatt néhány alkalmazottnak nem tudták megújítani az éves szerződését, s a produkciókra fordítható összegek is jóval alacsonyabbak az eddigieknél. 1997 óta épül a színház stúdióterme, de a 2002-re tervezett megnyitást legalább három évvel kell elnapolniuk. - Nagy gondot okoz jelen pillanatban az Állami Magyar Operával való együttélés. Simon Gábor igazgató azt nyilatkozta, hogy Tompa Gábort zavarja a Magyar Opera. "Ez így egyszerűen hazugság." Tompa az opera jelenlegi vezetését alkalmatlannak tartja. /Évadkezdés-200. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./"

"Gyergyószentmiklóson szept. 16-án véget ért az újjászületett nemzetiségi színházi fesztivál. A vendéglátó és főszervező Figura Stúdió színház ereje teljéből mindent megtett, hogy a kisváros méltó keretet nyújtson a tháliás seregszemlének. A találkozótól távol maradt a Tompa Miklós Társulat /Marosvásárhely/. /n. m. k.: Véget ért a Kisebbségi Színházak Kollokviuma. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./ A gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházak Kollokviuma tizennégy romániai nemzeti kisebbségi színház találkozását tette lehetővé. A helyi Figura Stúdió Színház produkciója mellett jelen voltak: Kiss Stúdió Színház /Nagyvárad/, Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, Csíky Gergely Színház /Temesvár/, Tomcsa Sándor Színház /Székelyudvarhely/, a Radu Stanca Színház /Nagyszeben/ német tagozata, a Bukaresti Állami Zsidó Színház, a marosvásárhelyi Arteast Alapítvány Underground Társulata, a Háromszék Táncegyüttes /Sepsiszentgyörgy/, Állami Magyar Színház /Kolozsvár/, Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ és az Andrei Muresanu Színház/ Sepsiszentgyörgy/ produkciói. A szakmai kiértékelők mellett a kollokviumi sajtókiadványból, a Fesztivál Függönyből is tájékozódni lehetett a megtekintett előadásokról. Az A4-es formátumú, nyolcoldalas lapot Bodó A. Ottó színikritikus - a kolozsvári BBTE bölcsészkara teatrológia-dramaturgia szakának tanára - vezetésével, Valádi István és Zsigmond Andrea közölte a látottak azonnali "feldolgozását". /Gergely Edit: Összművészeti jelleget kíván. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./"

"Okt. 6-án kezdődik a klasszikus dráma fesztiválja az Aradi Állami Színházban. A fesztivál egyik vendégtársulata a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A kolozsvári művészek Rómeo és Júliát mutatják be. /Okt. 13-án Rómeó és Júlia Aradon - a kolozsvári magyar színészek előadásában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./"

"Ismert tény, hogy aki munkát keres Budapesten a Moszkva téren próbál szerencsét, kezdte Jancsó Miklós színművész, író cikkét. "A 2000-2001 évad végén a kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt, mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől." Munkanélküli pénz sem jár neki, mert az éves szerződés értelmében ez nem jár nekik. Jancsó gondolkodott, mint egykori kolozsvári színész mihez is kezdjen. Rájött, hogy meg kellene alapítani "a Felesleges kolozsvári-erdélyi Magyar Színészek Moszkva téri Színházát." Jancsó továbbvitte keserű írásában terveit. Összeállította a művészeti programot. Közönség központú színházat hoz létre. A népszínművek bemutatásával kezdik. Drámapályázatot hirdetnek az erdélyi sorskérdéssel foglalkozó színművek megírására. A díjnyertes darabot műsorra tűzik. Gyermekszínházat is alapítanak. /Jancsó Miklós: Moszkva téri színház. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./"

" A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége közleményében válaszolt "a kolozsvári magyar napilapban ismét a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások"-ra, amelyek "Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából" láttak napvilágot. A közlemény hosszabban foglalkozott egy olyan röpirattal, amely a Szabadságban nem jelent meg. A közlemény szerint "dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék" a közösség nevében színházellenes hangulatot keltenek, miközben a sok országos és nemzetközi fesztivál díjazta intézmény az elmúlt évtizedben a szakma és a közönség előtt is bizonyított. A vezetőség végül felhívja a közvéleményt, a sajtót és a színházat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy "ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt". /Színházi közlemény támadások ellen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Feszült a légkör a kolozsvári Állami Magyar Színházban. A vezetőség és a beosztottak közötti munkaviszonyt megelégelve, több színész is távozott a társulattól. Madarász Loránd színész elmondta: a társulat tagjait ért sorozatos igazságtalanságok miatt 2001-ben létrehozták az új szakszervezetet. A szakszervezet elnöke Hatházi András lett, alelnöke Madarász Loránd. Toma Gábor igazgató színházellenes tevékenységnek minősítette a szakszervezet megalakítását, talán ez is egyik oka annak, hogy idén júniusban Hatházi András, a szakszervezet elnöke távozott a társulattól. András Loránd, Palocsay Kata, Szabó Jenő, Rekita Rozália és Jancsó Miklósnak nem újították meg a szerződését. Bandó Zsolt Temesvárra szerződött, Sebesi Karen Attila pedig 1990-ben önszántából távozott a színháztól. Megdöbbentő, hogy az igazgató nem is szólt az előzetes szerződéstárgyaláson, hogy kivel milyen szándéka van. Jancsó Miklóst és Rekita Rozáliát azért távolította el, mert belső ellenzéknek tartotta őket. Tompa a szabad véleménynyilvántást nem tudta elfogadni. Megdöbbentő a román sajtóban megjelent nyilatkozata, hogy a színházat bíráló színészek fasiszták, szélsőségesek. Tompa Gábor igazgató kijelentette: csak annak újítja meg szerződését, aki legalább egy darabban játszik, közben a szerepeket kizárólag ő osztja ki. Csökken a színház látogatottsága, annak ellenére, hogy a lapok szerint telt házzal játszottak. Az 1993-1994-es évadban a harmincezer nézőből lemorzsolódott ötezer, a következő évadban újabb nyolcezer, és bérlők száma 3099-ről 571-re esett. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a műsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg. /Makkay József: A spektákulum árnyoldalai Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./ Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója a személyét ért vádakkal kapcsolatban kifejtette: avatatlanokkal nem akar vitába szállni. A lapokban megjelentek nem szakértői vélemények. Szerinte az elmúlt évadban gyarapodott a színházba járó közönség. A Magyar Opera igazgatójával kapcsolatos ellentétéről: sokszor próbálkozott baráti szóval, később írásbeli kéréssel, de nem használt, ezért kénytelen volt hivatalossá tenni kéréseit. Arra a megállapításra, hogy súlyos nézeteltérések vannak az igazgató és több színész között, Tompa válasza: munkaszerződés-felbontás nem történt, mindenkinek egyéves szerződése van. Négy-öt színész esetében nem hosszabbította meg a szerződést, mert az elkövetkező év műsortervében nem lett volna feladatuk. Voltak olyanok, akik távoztak az intézménytől, de Tompa szerint nem konfliktus miatt. "Magam részéről veszélyesnek tartom, hogy nemzetellenesnek minősítenek olyan műsorpolitikát, amelyben szinte kizárólag remekművek szerepelnek. Olyan szerzők nemzetellenesek, mint Madách, Katona József, Örkény István, Spiró György. Néhányat a sajtóban nem eléggé magyarnak tituláltak. Van továbbá Shakespeare, Bulgakov, Pirandello, Moliere, Ionesco, Mrozek, Szép Ernő... Lehet ezeket nemzetellenesnek nevezni? Nagyon veszélyes gondolatok, ami már antiszemitizmus és nacionalizmus." /Makkay József: A színház a magas kultúrára való nevelés eszköze. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./"

"Dénes László összefoglalta a kolozsvári színházi vitát. Jancsó Miklós színművész, közíró, főiskolai tanár október 20-án egy szatirikus írást tett közzé a Szabadság című kolozsvári napilapban Moszkva téri színház címmel. Ebben egyebek mellett a következőket írta: "A 2000-2001-es évad végén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől. (Kirúgtak, mi? - fogalmazta meg tapintatlanul pillanatnyi helyzetünket egy jó barátom.)" Még munkanélküli segély sem jár nekik az éves szerződés értelmében. Jancsó ötlete: "Meg kellene alapítani itt a Felesleges Kolozsvári-Erdélyi Magyar Színészek Moszkva Téri Színházát." Jancsó egyfajta közönségpárti színházi modell körvonalait is vázolta. Október 25-én ugyanabban a napilapban Sebesi Karen Attila színművész Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám! címmel reagált a "Moszkva téri színház" megalapításának ötletére, kiegészítő javaslatokkal járulva hozzá e virtuális teátrum Jancsó által vázolt modelljéhez, leszögezve: nem másutt, hanem igenis a kincses városban kell új színházat alapítani, mégpedig annak az intézménynek az átalakításával, megújításával, amely ma Kolozsvári Állami Magyar Színház néven működik, közpénzen. - Sebesi Karen Attila ennél is tovább menve felhívást fogalmazott meg és juttatott el a sajtóhoz október 25-én, közvitát kezdeményezve a kolozsvári színháznál uralkodó állapotokról. A felhívás még meg sem jelenhetett, másnap, október 26-án már megszületett egy közlemény, amely a kezdeményezést a teátrum nevében elveti. Dénes közzétette a két dokumentumot. Megjegyezte, hogy a kolozsvári színház nem jön vendégszereplésre az erdélyi nagyvárosokba, pedig erre szükség lenne. A kolozsvári színház "művészeti vezetése" közleményéhez mellékelt egy összeállítást: A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990-2001 között elért hazai és nemzetközi sikerei, díjai, vendégszereplései. Dénes László megjegyezte? a kolozsvári magyar színház a vitatott és vitatható értékű bukaresti elismerések, külföldi vállveregetések, távoli vendégszereplések hajszolásával mindinkább elszakad hazai közönségétől. Amikor végre vita indulhatna, akkor egy gyakorlatilag névtelennek minősülő, ám hitelt érdemlő információk szerint kizárólag Tompa Gábor színigazgató által fogalmazott "testületi" közlemény igyekszik csírájában elfojtani a purpárlét, mondván: se kirúgott színészek, se eltompult agyú műveletlen nézőfélék, se minden lében kanál firkászok ne üssék bele az orrukat a Román Színházi Szövetség, az I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztivál stb. által díjakkal elhalmozott sétatéri teátrum dolgaiba. Dénes hangsúlyozta: Tompa színigazgató a sajtó nyilvánosságához fordulva marasztalja el a sajtónyilvánosságot, ha az a közpénzeken fenntartott állami művészeti intézmény ügyeivel foglalkozik. Simon Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatójának október 4-ei leveléből kiderült, hogy Tompa Gábor három éve hadakozik az opera ellen, eszközökben nem válogatva: a kultuszminisztériumba küldött beadványok, a kikövetelt sorozatos ellenőrzések, a szakszervezetek mozgósítása, a román sajtóban indított operaellenes kampány úgymond a konvencionálisabb fegyverek közé tartoznak. Sebesi Karen Attila azóta újabb "kezdeményezéssel" is előállt: közölte a sajtóval, bepereli a Sebesi bing Lágyen szerzőjét - a Bihari Napló szerint Tompa Gábort, a Krónika szerint a színház művészeti vezetését. A követelt sokmilliós erkölcsi kártérítésből alapítványt tesz majd a kirúgott fiatal és a mellőzött idősebb színészek megsegítésére. /Dénes László: Egy adok-kapok előzményei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./ A két dokumentum: Sebesi Karen Attila röpirata /Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?/. Ebben Sebesi leszögezte: "A Kolozsvári Állami Magyar Színházban évek óta eluralkodott állapotok - az önző, nemzet-, közösség- és közönségellenes műsorpolitika, a mindenkori nagyérdemű véleményének semmibe vétele, tehetséges fiatal és idős színészek önkényes eltávolítása stb. - mára már nem egy társulat, egy minisztérium, egy igazgató önkényes döntései közé tartozó művelődéspolitikai arculatváltása, hanem egy államilag támogatott, közpénzekből fenntartott közösségének fájó és egyre fájóbb tényezője." A kolozsvári társulatnál tevékenykedő művész- és kisegítő személyzet megfélemlítéseknek van kitéve, munkaszerződéseküket felbonthatják. Sebesi mindenkit felszólított: "kisebbségi művelődéspolitikánk országos és megyei képviselőit, történelmi egyházaink és civil szervezeteink vezetőit, Kolozsvár színházszerető közönségét, mindenkit,"foglaljanak állást ebben az ügyben /Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház? - A másik dokumentum címe: Sebesi bing Lágyen. Közlemény. A dokumentum szerint /szerzője: Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége/ a kolozsvári magyar napilapban a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások láttak napvilágot Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából. S. K. A. "vérlázítóan színházellenes röpiratot juttatott el magyar lapok szerkesztőségeibe, mely egy sereg rágalmat, hazugságot, valótlanságot és személyeskedést tartalmazva "össznépi" összefogásra szólít a kolozsvári társulat ellen. Felháborítónak, undorító demagógiának és kártékonynak tartjuk, hogy félművelt, dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék állandóan a nemzet, a közösség, a közönség nevében szónokoljanak, színházellenes hangulatot keltsenek, a nyilvánosság előtt olyan ocsmány és gyalázkodó hangnemben támadják intézményünket és vezetőit, mely a náci lapok vagy a sztálini kulturális forradalom hangulatát és "népellenség"-képét idézi, s mely nemzet, közösség, közönség fogalmát egyaránt bemocskolja és elsekélyteleníti." Az "említett támadásokat a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei elleni "terrorakciónak" tekintjük." "Felhívjuk a közvéleményt, a sajtó és médiák képviselőit, valamint a színházunkat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt. Aggodalmunknak adunk kifejezést, amiért ilyen fasiszta hangnemű, kultúraellenes, uszító írások mindmáig helyet kapnak a romániai magyar sajtóban." /A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége: Sebesi bing Lágyen Közlemény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./"

"Olyan érzéssel olvastam a Színházi közlemény támadások ellen című írást (Szabadság, október 30.) ahogy a névtelen feljelentéseket szokás olvasni - írta Jancsó Miklós színész. Az írás szerzője: a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége. Kik azok, akik nem írták alá közleményüket? Ez a feljelentés megjelent (nem annyira kivonatosan, mint a Szabadságban) a Monitorul de Cluj okt. 29. számában. A Sebesi Bing Lágyen címmel ellátott írást a művészeti vezetőség más román és magyar lapokhoz is elküldte. A művészeti vezetés Jancsó Miklóst "dilettáns színészecskének" titulálta. Három évvel ezelőtt ugyanezen színház művészeti vezetősége az évad egyik legjobb alakításának minősítette Jancsó Ajaxát a Troillus és Crescidából. /Jancsó Miklós: Feljelentés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./"

"A kolozsvári Állami Magyar Színház tevékenységével kapcsolatos vitához hozzászólt Szőcs István színikritikus. A színház állandóan dicsekszik a nagy nézőszámmal, holott hetekig, hónapokig előadások nélkül maradunk, írta. A színház dicsekszik az európai színjátszás vérkeringésébe való bekapcsolódással, holott az elmúlt tíz év alatt Európa, London, Párizs, sőt Amszterdam vagy Barcelona vezető színiegyüttesei egyszer sem léptek fel Kolozsváron, viszonzásul Tompáék különböző műkedvelő fesztiválokon vagy követségi garázsokban rendezett vendégjátékaiért. Még a többi erdélyi magyar együttes sem igen kap lehetőséget, módot arra, hogy Kolozsváron felléphessen! Kétszáz egynéhány év után Kolozsvár megszűnt magyar színházi központnak lenni! Szőcs szerint szándékosan törekedtek erre. Szembeállították a népszínház és a stúdió-színház koncepcióját. Ezt a színházpolitikát a volt művelődési államtitkárok, Horváth Andor és Kelemen Hunor körömszakadtáig támogatták. Tompa görcsösen ragaszkodik bizonyos sztereotípiákhoz, ami az intellektus szempontjából nagyon aggasztó jel. Már a kilencvenes évek elején felszínre jött Tompa Gábor rendezői alkatának az a súlyos fogyatékossága, hogy csak nagyjelenetekben tud gondolkozni, de nem nagy előadásokban. /Szőcs István: A népszínház kolozsvári esélyei. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"

"Színházi vita. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a színházi vitában állásfoglalásukban leszögezték: legmegfelelőbb állásfoglalás, ha estéről estére játszanak. Szakmai felelősségünk teljes tudatában "választottuk ezt a társulatot, színházat, és vele együtt annak igazgatóját." - vallották. Aláírták a színészek: Ambrus Emese, Bács Miklós, Bogdán Zsolt, Borbáth Júlia, Csíky András, Csutak Réka, Dimény Áron, Fodor Edina, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, M. Kántor Melinda, Keresztes Attila, Laczkó Vass Róbert, Nagy Dezső, Panek Kati, Salat Lehel, Senkálszky Endre, Varga Csilla. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./"

"Színházi vita. Jancsó Miklós színész reagált Zsehránszky István írására /Megszólaltak a mozsárágyúk, Romániai Magyar Szó, nov.6./, aki a kolozsvári magyar színház mostani igazgatója elleni alattomos támadásnak minősítette írását. Jancsó emlékeztetett: 1991-ben már elmondta: a színházi repertoárt be kell tartani, nem csak meghirdetni; olyan darabokat kell játszani, amelyeket egy kisebbségben létező színház helyzete megkövetel: fel kell vállalni vers-műsor bemutatásától kabaréig, népszínműtől klasszikusig stb. minden olyan műfajt, amilyenre igénye van a közönségnek. Ekkor kellett távoznia "művészi okokból" Lőrincz Ágnesnek, László Zsuzsának a társulattól. Mostani cikke megjelenésekor Tompa Jancsót első mérgében lefasisztázta, vádolt, rágalmazott. Közben a kolozsvári Állami Magyar Színház, ha kedve úgy tartja, hetekig semmit sem játszik, majd ha bírálni kezdik: nekilódul, előveszi előző évi darabjait, melyben a társulat egynegyede szerepel. Mi lenne, ha a Kolozsvári Magyar Színház nagyteremnek játszana, mint 89 előtt és utána még egy darabig? Megmondom: az előadások kétszer, vagy háromszor mennének. És kész. Stúdióban még lehet erőltetni az ízlésterrort. De nagy nézőtér előtt? Megbukna a teátrum úgy, ahogy van. - Ha megépül a Stúdió hátul a színház udvarán, mi lesz a Színházzal? A kolozsvári Magyar Színházzal, ahol hétfő este nagytermi előadások voltak (89 előtt), kedden kiszállás, szerdán nagyteremben előadás, csütörtökön Opera. Pénteken nagytermi. Szombaton és vasárnap szintén. Telt, vagy majdnem telt házzal. Ha valaki rákérdez az üres házra - fasiszta. Tompa Gábor a nézők után színészeket üldöz el. Ha "egy színházigazgató megalapozatlanul fasisztázik, letehetségtelenít színészeket, feljelent embereket egyfolytában, antiszemitának bélyegez-rágalmaz írásokat nyilvánosság előtt, amelyekben nyoma sincs antiszemitizmusnak, azt már nem lehet elintézni kézlegyintéssel. Az közügy. A szakmáé is. Vagy a bíróságé. De egy biztos: fasisztázással nem lehet pótolni a színházszervező munkát." /Jancsó Miklós: Dörögnek a mozsárágyúk (tűnődés Zsehránszky István "Megszólaltak a mozsárágyúk" írása kapcsán is, Romániai Magyar Szó, 2001. nov.6.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./"

"Színházi vita: Szomorú, hogy Kolozsvár Állami Magyar Színházának széksorai lassan de biztosan kiürülnek. 1994-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetem tudományos munkásságáról híres professzora a helyi lapban felhívta erre a jelenségre a figyelmet. Tompa Gábor igazgató-főrendező a legalpáribb útszéli hangon válaszolt, mindennek elmondva a neves professzort. - Nem véletlen az, hogy Tompa Gábor áttért az úgynevezett stúdió-előadásokra, mert az a pár ember, aki jegyet vált a színházi előadásra, a majdnem ezer férőhelyes színházteremben szánalmas látványt nyújt. Csomafáy Ferenc most a Tompa-szindrómával foglalkozott. Ha valaki kolozsvári lakos, és kifejti véleményét a műsorral kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy a színházat szidja. Számunkra, akik Kolozsváron élünk, a színház szívügyünk, szögezte le a cikkíró. A kolozsvári színházi közönségtől gondolkodásban, megfogalmazásban idegen darabok előadása nem szerencsés. Csomafáy visszatekintett: 1991-ben 37 100 nézője volt a színháznak, 111 előadással. Az 1999-2000 évadban szintén 111 előadással 11 074 nézőt vonzott a színház. A színház üres marad még akkor is, ha Tompa Gábor azt állította, hogy a 2000-2001 évadban a nézők száma 500 személlyel nőtt. Az utóbbi 10 év alatt a bérlők száma 3099-ről 571-re csökkent. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a műsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg. "Merem állítani: Tompa Gábor feladatot teljesít, amikor a közönséget kiutálja a színházból." - olvasható Csomafáy írásában. Ezt a folyamatot végig kitüntetések követik. "Tompa Gábornak nincs mit keresnie az igazgatói székben, mert feladatát már nagyjából teljesítette. Mostani tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a színházat úgy szeretné otthagyni, hogy ne a bukott színházigazgató, hanem a meg nem értett, elüldözött színházi embernek kellett elmenni, mert kiemelkedően értékes munkásságát az avatatlanok nem tudták megbecsülni." /Csomafáy Ferenc: Az üres székek vádolnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./"

"Tompa Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója dec. 11-én nem jelent meg a Sebesi Karen Attila színművész által becsületsértésért és rágalmazásért ellene indított per első tárgyalásán. A magyar színház igazgatója átiratában arra kérte a bíróságot, hogy hat hónapra halasszák el a tárgyalást. Kérését egyrészt azzal indokolta, hogy külföldön tartózkodik, másrészt pedig hogy Kolozsváron nincs állandó lakhelye és ügyvédje. A bíró nem fogadta el a tárgyalás hat hónappal történő elhalasztását, és a következő tárgyalás időpontját február 27-re jelölte ki. - Dec. 20-ra időzítették a Jancsó Miklós színművész által Tompa Gábor ellen indított per első tárgyalását. A kolozsvári színművész szintén becsületsértésért és rágalmazásért indított pert a színházigazgató ellen. /Sebesi kontra Tompa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ "

"A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

Színházi vita A Romániai Magyar Szó összeállítást közlünk a Honnan és hová Kolozsvári Állami Magyar Színház? témájú vitafórumon elhangzottakból. Szőcs István színikritikus szerint föl kell támasztani a színészek, drámaírók kultuszát, és sok előadást kell tartani. Fodor Sándor elmaradt a színházból, mert nem híve a rendezői színháznak. Aggasztja, hogy Tompa Gábor igazgató tulajdonosként viselkedik a színházban. Kultuszt csinálni a kísérletezésből lehet, de kötelezni arra a közönséget, hogy mindehhez asszisztáljon is, már nem. Ez a kolozsvári magyar színházvezetés egyetlen vitathatatlan bűne. Pap Sándor Zsigmond hiányolta, hogy egyoldalú a felsorolás, ő elégedett. Szőcs István a mondottakra a következőképen reflektált: Ebben a színházban még a legnehezebb, legproletkultosabb időkben is játszották Ionesco, Beckett, Brecht, Dürrenmatt darabjait. Az a Bercht- előadás, amit 30 ével ezelőtt rendeztek meg Kolozsváron, modernebb volt minden szempontból, mint a mai. Vekov Károly parlamenti képviselő: közügyről van szó. Csetri Elek akadémikus elsősorban színházlátogatóként szólt hozzá: vannak értékek, amelyek tegnap és ma is értékek és értékek maradnak. Pillich László figyelmeztetett: tudomásul kell venni, hogy az erdélyi és ezen belül a kolozsvári magyar közösség 30–35%-a, az erdélyi magyarságból körülbelül 600 000 ember nyelvhasználatában és kulturális identitásában sérült. Ennek a közösségnek 60–65%-a a szellemi szórványosodás állapotában leledzik. A színház, a magas szellemi szféra rehabilitációja elképzelhetetlen anélkül, hogy a közösség rehabilitációját ne szolgálná. Molnos Lajos szerint a színházi produkciónak közönség kell. /Csomafáy Ferenc: Színházi vita Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

Dan Brudascu nagy-románia párti képviselő "a magyar revizionizmus és szélsőségesség támogatásával" vádolta a kolozsvári Állami Magyar Operát és Színházat. A képviselő felhívta a figyelmet: annak ellenére, hogy a két intézmény anyagi támogatásban részesül a román állam részéről, repertoárjukban mégsem lelhetők fel román szerzők művei. Sőt, mi több, az RMDSZ- és a budapesti rendelkezéseket végrehajtva, a régi hungarista ábrándokat kergető műveket visznek színpadra, valamint székelyföldi és magyarországi turnékat szerveznek, fenntartva a nemzeti-soviniszta érzelmeket. Dan Brudascu kérte a Művelődési Minisztériumot, hogy "2002 januárjától szüntesse be a két intézmény anyagi támogatását". Simon Gábor, az opera igazgatója leszögezte: hivatalosan nem reagál erre a "förmedvényre". Szerinte emögött az a két volt operatag áll, László Róbert és Hár Éva, akiknek felbontotta a munkaszerződésüket, és akik emiatt megígérték, hogy minden eszközt felhasználnak a bosszúra. Először Gheorghe Funart keresték meg, ennek következtében kiszálltak a pénzügyi ellenőrök és a gazdasági rendőrök, akik bevallottan ezért jöttek az intézményt ellenőrizni. Majd megkeresték Dan Brudascut, aki egy november elsejei keltezésű kísérőlevélben a két ex-tag panaszlevelét elküldte a minisztériumhoz, kérve az ügy kivizsgálását. Tompa Gábor, az Állami Magyar Színház igazgatója nevetségesnek tartotta, hogy most már mindkét szélsőség vádolja a színházat. Tompa tiltakozott, hogy egy kalap alá vegyék a két intézményt, hiszen - az épületen kívül - nincs semmi közös a műsortervben. /Köllő Katalin: Nagy-Romániás támadás a magyar színház és opera ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Színházi vita Az Országos Színházi Szövetség, az Uniter "meglepődve követte a Szabadság című kolozsvári magyar nyelvű napilap által Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója ellen indított kampányt". Boszorkányüldözésről van szó. Tompa Gábor a romániai hazai színházi mozgalom kiemelkedő, európai szinten is elismert személyisége. Az Uniter szerint az alkotói szabadság elleni támadásról van szó. Tompa Gábor mellett az UNITER is kiáll. /Az Országos Színházi Szövetség megvédi Tompa Gábort. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A kilenc romániai magyar színház és színtársulat összesített műsorával, színházi kritikákkal és írásokkal jelent meg a Transindex internetes közszolgálati portáloldal színházi melléklete, a Hamlet. A http://hamlet.transindex.ro internetes címen található melléklet a csíkszeredai Csíki Játékszín, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat, nagyváradi Szigligeti Ede Társulat, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a szatmárnémeti Harag György Társulat, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a temesvári Csíki Gergely Színház aktuális műsorait összesíti. Közölték a kolozsvári színház műsorpolitikájáról folyó vita sajtóbibliográfiáját is. A Hamlet-melléklet vezetője Bodó A. Ottó kritikus, a Függöny című internetes színházi szakfolyóirat szerkesztője. A Transindex több kulturális mellékletet működtet. Ilyen a távközlés világkarrierjével foglalkozó Kommunikációtörténet, a kortárs képző- és fotóművészetet bemutató Art. /Színházi mellékletet indít a Transindex. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 12./

Kiválóság-díjjal tüntette ki Tompa Gábor rendezőt, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Romániai Színházi Egyesület (UNITER). Az UNITER-díjak kiosztására április 8-án kerül sor. /Köllő Katalin: UNITER-díj Tompa Gábornak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Markó Béla, az RMDSZ vezetője arra kérte Funart, Kolozsvár polgármesterét, hogy ne szervezzen "párhuzamos rendezvényeket" a március 15. ünnepségek alkalmával. Markó márc. 13-i sajtótájékoztatóján azt javasolta a polgármesternek, hogy inkább a kétnyelvű feliratokkal foglalkozzon, ne a márc. 15-i események zavarásával. A Markó-javaslat későn érkezett. A Funar-korszak 10 éves évfordulójára szervezett háromnapos ünneplés fénypontja éppen márc. 15-ére esik, a Köztársaság moziban tartandó ünnepéllyel. A nagyszabású rendezvényre az NRP bukaresti küldöttsége is Kolozsvárra érkezik, élén Corneliu Vadim Tudorral, Corneliu Ciontu pártalelnökkel, és valószínűleg a frissen "átigazolt" Niculae Cervenivel. Teodor Pop Puscas, Kolozsvár rendőrparancsnoka elmondta, hogy a "párhuzamos rendezvények" alkalmával nem tart incidensektől. - Március 15-én ökumenikus istentiszteletet tartanak a főtéri Szent Mihály-templomban. Koszorúzás lesz a Biasini szálló emléktáblánál és a hídelvi (Kismező) temetőben. Este az Állami Magyar Színházban Boér Ferenc Zúg Március című műsorára hivatalosak a kolozsvári magyarok. Az unitárius egyház, az unitárius kollégium és a Brassai Sámuel Gimnázium igazgatósága emléktáblát avat a Kolozsvári Unitárius Kollégium azon 47 diákja emlékére, akik részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban. /"Párhuzamos rendezvények" március 15-én. Terem híján az NRP a moziban ünnepel — jegyelővásárlás ellenében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A magyar kormány márc. 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjat adományozott Páll Lajos korondi festőművésznek, költőnek, és Tompa Gábor erdélyi magyar rendezőnek, költőnek. - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) március 15-e alkalmából évente adományozott elismerései nem csak az egyéni művészi pályautat jutalmazzák, hanem a magyar művészeti életet is minősítik — köszöntötte Rockenbauer Zoltán, a tárca vezetője a díjazottakat márc. 14-én Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A miniszter Blattner Géza-díjat adományozott Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendezőnek, Erkel Ferenc-díjat adományozott Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójának, Jászai Mari-díjat adományozott Balázs Attilának, a temesvári Állami Csiky Gergely Színház színművészének és Bogdán Zsoltnak, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének, József Attila-díjat adományozott Orbán János Dénes költőnek, Liszt Ferenc-díjat adományozott az erdélyi származású Ágoston András hegedűművésznek, Kiss B. Atilla operaénekesnek, Munkácsy Mihály-díjat Ujvárossy Lászlónak, a kolozsvári képzőművészeti tanszék adjunktusának. /Erdélyi művészeket tüntettek ki Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A Román Színházi Szövetség (UNITER) díját kapta meg Tompa Gábor rendező, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, a hivatalos átadásra ápr. 8-án került sor. Tompa Gábor kijelentette, hogy ez a kitüntetés nagy örömöt okozott neki, mert azok, akik előzőleg ebben részesültek, azok eszményien képviselik azt a fajta nagyszerű színházat, amire ő mindig felnézett. Tompa magyar kormánykitüntetést is kapott. Ez a két díj akkor jött, amikor a színházra is, rám is annyi szenny, mocsok és epe zúdult. Úgy érzem, ez a két díj kicsit olyan volt, mint egy mosógép, amely a sok szennyet lemossa.? - állapította meg Tompa Gábor. /Köllő Katalin: "A szenny mind visszahull, és elröppen a tiszta" Beszélgetés Tompa Gáborral. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A Művelődési Minisztérium ellenőrző testülete több ellenőrzést végzett azokkal a sikkasztási vádakkal kapcsolatban, amelyek a kolozsvári Állami Magyar Operát érték, átadva az iratokat az "illetékes szerveknek", és ugyancsak ellenőrzést kezdeményezett, más okok miatt, az Állami Magyar Színháznál, jelentette be ápr. 22-én Razvan Theodorescu, művelődési miniszter. Theodorescu elmondta, hogy "súlyos kihágásokat" fedeztek fel a Magyar Operánál, ezért szólította fel az illetékes szerveket az ügy kivizsgálására. Mindezek a kijelentések válaszként hangzottak el a miniszter részéről arra az interpellációra, amelyet Damian Brudascu nagy-románia párti képviselő tett a parlamentben. "Viták vannak a turnékon szerzett jövedelmek miatt, de még nem tisztázódott a helyzet. Várom az illetékes szervek válaszát", mondta Theodorescu. Razvan Theodorescu továbbá kijelentette, hogy a minisztérium ellenőrző szervei ugyancsak vizsgálatot folytatnak ? az RMDSZ felszólítására ? a kolozsvári Állami Magyar Színháznál is, ahol Tompa Gábor színházigazgató intézményvezetési módját ellenőrzik. Tompa Gábor színházigazgató elmondta: a színházhoz valóban kiszállt a Művelődési Minisztérium ellenőrző testülete, ám ez ápr. első napjaiban történt. A vizsgálat voltaképpen egy rutinellenőrzés volt, amelyet ugyan minden évben megtesznek az illetékes szervek, ám ezúttal egy feljelentés nyomán szálltak ki. A feljelentés a PUBLIKUM Polgári Egyesület részéről érkezett, mondotta az igazgató, amelynek nyomán ellenőrizték a színház tevékenységét és működési rendszerét. A vizsgálat utáni következtetéseket majd a művelődési miniszter vonja le, hangsúlyozta Tompa Gábor. /Ankétsorozat a kolozsvári operánál és színháznál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./ Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter kijelentette: súlyos visszaélésekre derült fény a Kolozsvári Állami Magyar Operánál, ezzel egy időben a kolozsvári intézménnyel egy fedél alatt működő Állami Magyar Színház vezetőségének tevékenységét is kivizsgálják. Simon Gábor értetlenségét fejezte ki a miniszteri bejelentéssel szemben, hiszen szerinte az operánál járt mindkét ellenőrző csoport dicséretekkel halmozta el az intézmény példás vezetéséért. Vekov Károly képviselő elmondta, bár nem az RMDSZ, hanem ő személyesen lépett fel Razvan Theodorescunál a Tompa Gábor vezette színház ügyében. Az ellenőrző csoport nem talált semmi pénzügyi visszaélést a Kolozsvári Magyar Színháznál, hangsúlyozta Tompa. /Salamon Márton László: Kereszttűzben a magyar kultúrintézmények. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Az RMDSZ művelődési és egyházügyi főosztálya meglepődéssel értesült mind a magyar, mind a román nyelvű sajtóban megjelent azon információról, miszerint az RMDSZ-nek, a szakterület főosztályának is köze van a kolozsvári Állami Magyar Operában és a kolozsvári Állami Magyar Színházban végrehajtott különböző indíttatású, okú és célkitűzésű vizsgálatokhoz. A főosztály "sajnálatosnak ítéli meg a két kolozsvári magyar kultúrintézményben jóideje dúló belső harcot, az ennek következtében kialakult feszült, áldatlan állapotokat. Ezen belső ellenségeskedést, egymásra mutogatást arra használták és használják fel a magyarellenes, szélsőséges nacionalisták (elsősorban a nagy-romániások), hogy frontális támadást intézzenek a két kulturális intézmény ellen. Végső céljuk számunkra világos: a két, önálló magyar kultúrintézmény felszámolása. Sajnálatos módon ezt a törekvést segíti elő a két intézmény vezetői között évek óta fennálló rossz viszony". Az RMDSZ semmiféle bomlasztó, intézményeink létét veszélyeztető akciót nem támogat. Simon Gábor igazgató felhívta a minisztérium ellenőrző testületének vezetőjét, arra kérvén, magyarázza meg, melyek azok a "súlyos kihágások", amelyekre Theodorescu hivatkozott. A vizsgáló bizottság vezetője meglepődve vette tudomásul, hogy az ellenőrzés eredményeit tényként tálalják, holott a bizottság még nem készítette el a végleges jelentést. Vekov Károly parlamenti képviselő elmondta: úgy tűnik, mintha a művelődési minisztérium kétbalkezesen, keresztbe hozná meg a két magyar intézményre vonatkozó intézkedéseit. /K. Sz.: Házon belül. Színház-ügyben cáfol az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

A Magyar Állami Népi Együttes Táncos Magyarok című két részes műsorát Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban május 6-án, a tordai színházban pedig május 7-én mutatja be. Az előadások este 7 órakor kezdődnek. /Táncos magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Máj. 18-án díjkiosztó gálával zárult a Kárpát-medencei Stúdiószínházak Fesztiválja Nagyváradon. A stúdióelőadások zsúfolt ház előtt zajlottak. A közönség szavazata alapján a beregszászi Illyés Gyula Állami magyar Színház nyerte el a fesztivál fődíját. /(Balla Tünde): Kis Oscarok a teátristáknak. Végetért a Kárpát-medencei Stúdiószínházak Fesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./