Kelemen a KMKF-en: meg kell erősítenünk a magyar emberek meggyengült biztonságérzetét
„Otthon és a nemzetközi porondon, a külpolitikában is a megbélyegzést használják ellenünk, ami veszélyes, mert elvezethet oda, hogy a jogos követeléseinket, a nyelvhasználatot és nemzeti szimbólumaink használatát, beleértve a különböző autonómiaformákat úgy állítják be mint a biztonságot kockáztató politikai törekvéseket” – hangsúlyozta az április 1-jén, pénteken ülésező Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának plenáris ülésén elhangzott felszólalásában Kelemen Hunor. A szövetségi elnök rámutatott, hogy az általa vezetett szervezet tucatnyi magyarellenes törvénykezdeményezéssel néz szembe a román parlamentben, de az ilyen jellegű elszigetelési kísérletek ellen is fellépett az otthoni és az európai fórumokon. „Amióta Románia geostratégiai szerepe felértékelődött, azt látjuk, hogy olyan dolgokat enged meg magának, amelyeket 2007 előtt nem engedett meg. Például olyan perekkel szembesülünk, amelyekre korábban nem volt példa: legutóbb a csíkmadarasi és a szovátai polgármesterünket a magyar és székely zászló kifüggesztéséért büntették meg hatalmas pénzösszegekkel” – ismertette Kelemen Hunor a jogtiprással kapcsolatos legutóbbi történéseket.
A szövetségi elnök a Kárpát-medencei magyar képviselőknek azt is elmondta: egy választási évben az RMDSZ-nek ilyen körülmények között kell figyelnie arra, hogy a romániai magyarság képviselete a döntéshozás egyetlen intézményében se szoruljon le a pályáról. „2016-ban nekünk az a dolgunk, hogy a magyar emberek meggyengült biztonságérzetét megerősítsük, hogy közösségünk szülőföldjén még sokáig meg tudjon maradni” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
A hozzászólások sorában Winkler Gyula EP-képviselő ellenezte a kötelező migráns-kvóta bevezetését és kiemelte, hogy a romániai európai parlamenti képviselők közül csak a Szövetség képviselői szavaztak a rendszer bevezetése ellen az Európai Parlamentben. A képviselő emellett hangot emelt a kisebbségi kérdés helyes értelmezése és kezelése mellett, mondván, hogy az idei romániai helyhatósági és parlamenti választásokon a romániai magyar közösség biztonsága és jövője forog kockán. Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő elmondta: a magyarság számára az idei választások rendkívül fontosak, hiszen a magyar közösség képviselete a tét. „Vagy az RMDSZ lesz bent a parlamentben, vagy senki. A politizálás felelősséggel jár és nekünk felelősségteljesen kell politizálnunk” – fogalmazott a képviselő arra utalva, hogy a Magyar Polgári Párt megértette a kockázat súlyát és elfogadta az RMDSZ összefogásról szóló ajánlatát.
A plenáris ülésen a KMKF-tagok állásfoglalást fogadtak el, amelyben számos tekintetben – gazdasági, szociális, kulturális téren – a Kárpát-medencében élő magyar közösségek mindennapjaiban felmerülő problémák megoldására kötelezik el magukat. KMKF meggyőződése, hogy a jelenkor kihívásaival csak abban az esetben lehet szembeszállni, amennyiben szoros együttműködés van a külhoni magyar közösségek, illetve Magyarország között. Továbbá a KMKF tagjai csak akkor tartják lehetségesnek a népességfogyás megállítását, az elvándorlási trendek megfordítását, amennyiben a fiatal generációk a szülőföldön képzelik el jövőjüket, azonban mindehhez minőségi magyar nyelvű oktatást és munkahelyeket kell biztosítani.
Az állásfoglalás tartalmazza azon pontokat is, amelyek az RMDSZ javaslatára kerültek be és az erdélyi magyarságot érintő problémákat hangsúlyozzák. A Szövetség képviselői a magyar politikai vezetőket ért alaptalan meghurcoltatás ellen nyilatkoztak, ugyanakkor rávilágítottak azokra a kérdésekre – mint például a szórvány és az ifjúság –, amelyekben hangsúlyosabb szerepét látnák Magyarországnak.(hírszerk.)
transindex.ro

A nagyváradi Bibó-emlékkonferenciáról
Bibó István (1911–1979) jogi doktor, egyetemi tanár, majd könyvtáros, államminiszter, 56-os politikai fogoly emlékére szervezett rendezvénysorozatot Nagyváradon és Kolozsváron a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A bonis bona discere – Jótól jót tanulni címmel.
2011 novemberében az ELTE Állam és Jogtudományi Karán Az államtudós és államférfi címmel kétnapos konferenciát tartottak Bibó születésének 100. évfordulója alkalmából. Azóta több helyen és alkalommal is bemutatták a centenáriumra készült kiállítást, az ELTE ÁJK Perjátszóköre Bibóakták című előadását, levetítették a Hanák Gábor történész-rendező által összeállított Bibó-interjúkat, továbbá kerekasztal-beszélgetést szerveztek a tudós gyermekei, Bibó Borbála és Bibó István, illetve Gyarmati György történész, Zsidai Ágnes és más kutatók szereplésével. 2015 novemberében a Sapientia EMTE által szervezett, A magyar tudomány napja Erdélyben című rendezvényen felmerült, hogy a határon túli magyar társegyetemeket is bevonják az emlékezéssorozatba.
Ennek eredményeként 2016. március 21-én megnyitották a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem aulájában a nemzetközileg kimagasló, magyar viszonylatban pedig az egyik legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, Bibó István életét és munkásságát bemutató, több pannóból álló tárlatot. Április 1-jén emlékkonferenciát tartottak a PKE dísztermében, amely Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az egyetem Alapítók Tanácsa elnökének üzenetével kezdődött. Mivel ő ekkor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán vett részt az Országházban, szavait Tolnay István, a Tanács alelnöke tolmácsolta. A Királyhágó-mellék előző püspöke Bibó István példamutató munkásságát és helytállását méltatva idézte föl a magyar ’56 erdélyi vonatkozásait, személyes élményeit is megosztva: „Én magam a »családi folklór« révén szereztem meg első ismereteimet a forradalomról. Első gyermekkori emlékeim közé tartozik, amikor néhai Édesapám a pesti forradalom eseményeinek hallására családunk első rádióját megvásárolta. Maléter Pálék nevével együtt pedig minden bizonnyal drága Édesanyámtól hallottam első ízben Bibó István nevének említését. Amit ők egykor csak suttogva mertek elmondani: a félelemnek ez a hallgatása kísérte végig egész gyermek- és ifjúkorunkat. S mivel nem menekültünk – de nem is menekülhettünk – el, a hatalmi megfélemlítettségnek és az emberi gyávaságnak a pilléreire épülő kommunista, nacionalista diktatúrának ebben a fojtogató légkörében kellett megtalálnunk a módját és a lehetőségét annak, hogy mindennek ellenére, emberi és nemzeti méltóságunkat, hitünket és a reménységet megőrizve, mégiscsak teljes értékű emberi életet éljünk – Reményik Sándor szavával szólva: »ahogy lehet«.” A hallgatás falának leomlása után már prédikációiban idézhette Bibó talán leghíresebb, közszájon forgó mondatát a félelemről: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” – írta a püspök, arra biztatva mindnyájunkat: legyünk Bibó István követői, azaz „javíthatatlan demokraták”, akik nem hajlandók félni! „Legyünk mindnyájan bátor szívű keresztény demokraták, akiknek legfőbb erkölcsi legitimációs alapja: a népük iránti szeretet. Íme, ezenképpen kerül közös nevezőre egymással a demokrácia és a szeretet, mintegy erkölcspolitikai hitvallás gyanánt. Ekképpen kövessük arra érdemes nagyjainkat és államférfiainkat, és szolgáljuk hűséggel nemzetünket.”
A továbbiakban az ELTE ÁJK Perjátszóköre előadta a Bibó-aktákat, levetítették a Bibó-interjúkat, majd pódiumbeszélgetésre került sor Bibó életművéről, illetve szellemiségéről.
A nagyváradi program után április 2-án délután Kolozsváron, a Sapientia EMTE Tordai úti épületének Aula Magna termében folytatódik a rendezvénysorozat, hasonló tartalommal. Ide kerül át a PKE-ről a vándorkiállítás is.
tokeslaszlo.eu/cikk

A jogtiprásokról a KMKF ülésén
„Otthon és a nemzetközi porondon, a külpolitikában is a megbélyegzést használják ellenünk, ami veszélyes, mert elvezethet oda, hogy jogos követeléseinket, a nyelvhasználatot és nemzeti szimbólumaink használatát, beleértve a különböző autonómiaformákat, úgy állítják be, mint a biztonságot kockáztató politikai törekvéseket” – hangsúlyozta a tegnap ülésező Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának plenáris ülésén elhangzott felszólalásában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Rámutatott, az általa vezetett szervezet tucatnyi magyarellenes törvénykezdeményezéssel néz szembe a parlamentben, de az ilyen jellegű elszigetelési kísérletek ellen is fellépett az otthoni és az európai fórumokon. „Amióta Románia geostratégiai szerepe felértékelődött, azt látjuk, hogy olyan dolgokat enged meg magának, amelyeket 2007 előtt nem engedett meg. Például olyan perekkel szembesülünk, amelyekre korábban nem volt példa: legutóbb a csíkmadarasi és a szovátai polgármesterünket a magyar és a székely zászló kifüggesztéséért büntették meg hatalmas pénzösszegekkel” – ismertette a jogtiprással kapcsolatos legutóbbi történéseket. „2016-ban nekünk az a dolgunk, hogy a magyar emberek meggyengült biztonságérzetét megerősítsük, hogy közösségünk szülőföldjén még sokáig meg tudjon maradni” – szögezte le.
A plenáris ülésen elfogadott állásfoglalásban a KMKF-tagok számos tekintetben – gazdasági, szociális, kulturális – a Kárpát-medencében élő magyar közösségek mindennapjaiban felmerülő gondok megoldására kötelezik el magukat. Az állásfoglalás tartalmazza azon pontokat is, amelyek az RMDSZ javaslatára kerültek be, és az erdélyi magyarságot érintő problémákat hangsúlyozzák. A szövetség képviselői a magyar politikai vezetőket ért alaptalan meghurcoltatás ellen tiltakoztak, ugyanakkor rávilágítottak azokra a kérdésekre – mint például a szórvány és az ifjúság –, amelyekben hangsúlyosabb szerepét látnák Magyarországnak – áll az RMDSZ-tájékoztatóban.
Az MTI beszámolója szerint az ülésen Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes ismertette: eddig 825 ezren szerezték meg vagy kapták vissza magyar állampolgárságukat a külhoniak közül. Beszámolt a tematikus évekről, és jelezte: a magyar óvodások, kisiskolások és felsősök éve után fokozottan a gazdasági szempontokat szeretnék érvényesíteni. Ennek jegyében hirdették meg a szakképzés évét és fiatal magyar vállalkozók évét is, hiszen a külhoni magyarság akkor marad meg szülőföldjén, ha ott meg is tud élni. Az ülésen felszólalt Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke is. Szerinte létfontosságú stratégiai ügy a magyar munkaerő megőrzése a Kárpát-medencében, különös tekintettel a külhoni magyar közösségekre. Kiemelte: az elkövetkező esztendőkben a magyar államnak korábban nem tapasztalt nagyságrendű anyagi erőfeszítéseket kell tennie olyan integrált Kárpát-medencei magyar munkaerő-gazdálkodás érdekében, amelynek stabilizáló ereje és hatása van minden magyarra, amely minden magyar munkavállalót megerősít a szülőföldön való maradásban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Két világhatalom között – Budapesten ülésezett a KMKF
A nemzetpolitika érdekérvényesítő ereje azon múlik, hogy a legitim magyar törekvéseket a Kárpát-medencében a térségi stabilitást erősítő tényezőkként meg tudják-e védeni a nagyvilágban, vagy politikai ellenfeleiknek sikerül meggyőzniük a nagyvilágot, hogy a magyar nemzetpolitika a Kárpát-medencében instabilitási és kockázati tényező – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) pénteki budapesti plenáris ülésén. Megjegyezte: eddig az esélyek inkább az utóbbi felé billentek el.
Kövér László rámutatott: a magyar nemzetpolitikai érdekérvényesítést alapvetően módosíthatja - egyaránt növelheti vagy csökkentheti – az elkövetkező esztendőkben az a folyamat, amely révén a Kárpát-medence országai ismét két katonai világhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország között ütközőzóna részévé váltak.
Ez a helyzet mindaddig fennáll – folytatta az Országgyűlés elnöke –, amíg az Európai Unió el nem dönti, hogy az euro-atlanti és az eurázsiai politikai, gazdasági és katonai nagytérségek között nem az elválasztó ék, hanem az összekötő kapocs szerepét kellene betöltenie. Mindaddig, amíg ez a döntés nem születik meg, a Kárpát-medencében mindannyian egy geopolitikai ütközőzónában fogunk élni, amely ha szerencsénk van, akkor nem válik egy szép napon katonai ütközőzónává is - fogalmazott Kövér László.
Tovább romolhatnak a kapcsolatok
Rámutatott: ha a Kárpát-medence országai a saját nemzeti érdekeiket nem a szomszédaikkal egyeztetve, hanem az ütközőzónában érdekelt nagyhatalmak érdekeinek a farvizén, egymás rovására próbálják érvényesíteni, akkor a Kárpát-medencei államközi kapcsolatok javulására nem, inkább romlására számíthatnak.
Szerinte a magyar külpolitikának és a legitim külhoni magyar politikai szervezeteknek minden korábbinál nagyobb politikai erőfeszítést kell tenniük, hogy a nagyvilágban és a szomszédságban egyaránt világosan és egyértelműen kinyilvánítsák, elmagyarázzák és megerősítsék a magyar nemzetpolitika álláspontjait és törekvéseit.
Az Országgyűlés elnöke kitért arra is, a veszélyek mellett új esélyek is nyílhatnak. Esély van arra, hogy a tornyosuló közös bajok súlya alatt a Kárpát-medencei államközi együttműködésekben ki lehet terjeszteni a visegrádi együttműködés szellemiségét és hatékonyságát. Lehetőséget látott arra is, hogy Közép-Kelet Európán belül kialakítható egy olyan politikai és gazdasági együttműködés, amely a térséget politikailag felértékeli az Európai Unióban, amely segíti az unió döntéshozatalát a geopolitikai kérdésekben, és amely felértékelődésnek mindenki a nyertese lehet, és egyben új pályákat nyithat magyar nemzetpolitikai törekvéseinknek is.
Az Országgyűlés elnöke kitért arra is: létfontosságú stratégiai ügy a magyar munkaerő megőrzése a Kárpát-medencében, különös tekintettel a külhoni magyar közösségekre.
825 ezer külhoni magyar kapott állampolgárságot
Az ülésen felszólalt Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes is, aki elmondta: eddig 825 ezren szerezték meg vagy kapták vissza magyar állampolgárságukat a külhoniak közül. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kifejtette: 762 ezren tettek állampolgársági esküt és a diaszpórában mintegy 61-62 ezer ember magyar állampolgárságát állapították meg, azaz azt, hogy őseik a mai Magyarország területéről mentek el. A politikus kiemelte: a célkitűzéseknek megfelelően a ciklus végéig tarthatónak látja az egymillió új magyar állampolgárt.
Jelezte: folyik az új elektronikus személyigazolvány előkészítése, amely a magyar állampolgárságot kapott külhoniaknak is ingyenesen rendelkezésére áll, és útlevélként is funkcionál. Semjén Zsolt kitért arra is, hogy eddig soha nem látott források szolgálják a nemzetpolitikai célkitűzések megvalósítását, a minisztériumi keretek nélkül 22 milliárdos keret áll rendelkezésre a Bethlen Gábor alapnál és a nemzetpolitikai államtitkárságnál. Jelezte: 2017-től azokra a fejlesztésekre lesz forrás, amelyek be vannak tervezve a költségvetésbe, ezért előre fel kell mérni, milyen fejlesztéseket kívánnak megvalósítani.
A miniszterelnök-helyettes ismét rögzítette: a magyar nemzetpolitika elvi alapokon áll, és nem függhet az utódállamok tetszésétől vagy a világpolitikától.
A KMKF 2004 decemberében alakult meg azzal a céllal, hogy tanácsadó intézményként segítse az Országgyűlés munkáját. A KMKF tagjai az Országgyűlés frakcióinak küldöttei, a szomszédos országok parlamentjeinek, regionális, vagy megyei közgyűléseinek azon képviselői, akik az ott működő magyar szervezetek támogatásával szerezték mandátumukat, valamint az Európai Parlament magyar párt tagjaként megválasztott képviselői.
Kelemen Hunor az elszigetelési kísérletekről
„Otthon és a nemzetközi porondon, a külpolitikában is a megbélyegzést használják ellenünk, ami veszélyes, mert elvezethet oda, hogy a jogos követeléseinket, a nyelvhasználatot és nemzeti szimbólumaink használatát, beleértve a különböző autonómiaformákat úgy állítják be, mint a biztonságot kockáztató politikai törekvéseket" – mutatott rá a KMKF ülésén Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Kifejtette: az általa vezetett szervezet tucatnyi magyarellenes törvénykezdeményezéssel néz szembe a román parlamentben, de az ilyen jellegű elszigetelési kísérletek ellen is fellépett az otthoni és az európai fórumokon. „Amióta Románia geostratégiai szerepe felértékelődött, azt látjuk, hogy olyan dolgokat enged meg magának, amelyeket 2007 előtt nem engedett meg. Például olyan perekkel szembesülünk, amelyekre korábban nem volt példa: legutóbb a csíkmadarasi és a szovátai polgármesterünket a magyar és székely zászló kifüggesztéséért büntették meg hatalmas pénzösszegekkel" – ismertette Kelemen Hunor a jogtiprással kapcsolatos legutóbbi történéseket.
A szövetségi elnök a Kárpát-medencei magyar képviselőknek azt is elmondta: egy választási évben az RMDSZ-nek ilyen körülmények között kell figyelnie arra, hogy a romániai magyarság képviselete a döntéshozás egyetlen intézményében se szoruljon le a pályáról. „2016-ban nekünk az a dolgunk, hogy a magyar emberek meggyengült biztonságérzetét megerősítsük, hogy közösségünk szülőföldjén még sokáig meg tudjon maradni" – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

A magyarellenességről és a magyar-magyar összefogásról
A nagyváradi parlamenti képviselői irodában ma délben tartott nagyváradi sajtóértekezlet központi témája a kiéleződött romániai magyarellenesség, valamint a magyar-magyar összefogás esélye volt. Tőkés László EP-képviselő és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke magyar és román nyelven tájékoztatta a média képviselőit.
Tőkés László elmondta, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt heti ülésén is foglalkoztak a fokozódó romániai magyarellenességgel, az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésével, valamint a romániai magyarság, illetve Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Felszólalásában ő maga ezen ügyek további és hangsúlyosabb nemzetköziesítését szorgalmazta mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió fórumain. Az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy hónappal ezelőtt levélben fordult a legfelsőbb bírósághoz és ügyészséghez a meghurcolt székelyföldi autonómiabarát elöljárók ügyében – a hatósági túlkapásokat számon kérve –, azonban csak kitérő válaszokat kapott. Ugyanakkor az RMDSZ-nél sürgette az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a megszaporodott magyarellenes atrocitások elleni közös fellépés érdekében.
Az erdélyi képviselő kiemelte: a magyarellenesség – mint terminus technicus – azt a sajnálatos jelenséget fedi, amely az általánosan elítélt antiszemitizmus, romafóbia, keresztényellenesség és más diszkriminatív viszonyulások rendjébe illeszkedik, és az európai diszkriminációellenes törvények és dokumentumok tilalma alá esik. „Törvényileg nézve és eredetét tekintve a kisebbségellenes nacionálkommunista politikában gyökerezik, közelebbről pedig az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusig vezethető vissza. Következésképpen egy posztkommunista-posztszekurista jelenséggel van dolgunk, mely az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozást mindezidáig sajnálatos módon túlélte” – mondotta Tőkés László, kijelentve: a totalitárius múlt bűntetteinek kivizsgálása keretében, továbbá az 1989 decemberi tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi erőszakos cselekmények és az 1990 júniusi bányászjárás ügyében teljes felderítésre és igazságtételre van szükség.
Az erdélyi magyarság választott – tisztességes, autonomista – vezetőinek zaklatását, megalázását, bírságolását, meghurcolását, perbe fogását stb., valamint a jogkövetelők, a közösségi és nemzeti jelképeket használók, a polgári jogaikkal élők megbüntetését summázva rámutatott: természetes az, ha ilyen körülmények között a Romániában élő magyarok – köztük ő maga is – nemzetközi, európai védelmet kérnek, és számítanak Magyarország segítségére. Képviselőnk arra is emlékeztetett: nemcsak megérdemelt állami kitüntetését vonta meg tőle Bukarest egy koncepciós eljárással, hanem jogvédelmet is kapnak azok a volt szekusok Romániában, akik őt a televízióban gyalázzák, hazaárulónak és kémnek titulálva. Tőkés László ezeket az eseteket nem a személye, hanem a teljes erdélyi magyar közösség elleni támadásoknak véli.
Csomortányi István az idei választások kapcsán elmondta, hogy a magyar-magyar összefogás fontos eszköz lenne a siker érdekében, s az EMNP minden szinten keresi ennek a módját, ám bihari példákat sorolva mutatott rá: az RMDSZ tele van korrupcióval, a lelepleződöttek pedig igyekeznek viktimizálni magukat. Tőkés László elvi szinten húzta alá: egyes magyar vezető emberek korrupciós ügyei nem moshatók össze a magyarellenes visszaélések áldozatainak eseteivel. Egyetlen magyar közszereplő se bújjon magyarsága fedezék
itthon.ma//erdelyorszag

Tőkés a magyar–magyar összefogás esélyeiről
A kiéleződött romániai magyarellenesség, valamint a magyar–magyar összefogás esélye volt a sajtóértekezlet témája, amelyet Tőkés László EP-képviselő és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke tartott tegnap Nagyvárad
Szabadság (Kolozsvár) on.
Tőkés László elmondta, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) múlt heti ülésén is foglalkoztak a fokozódó romániai magyarellenességgel, az erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésével, a romániai magyarság, illetve a Székelyföld autonómiatörekvéseivel. Emlékeztetett, az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egy hónappal ezelőtt levélben fordult a legfelsőbb bírósághoz és ügyészséghez a meghurcolt székelyföldi autonómiabarát elöljárók ügyében, számon kérve a hatósági túlkapásokat, de csak kitérő válaszokat kapott.

„Behavazott” kisebbségi ügyek (Tőkés Lászlóval a védhatalmi státus elő- és utóéletéről)
A magyar kisebbségi ügyek európai képviseletéhez akár a migránshullám farvizét is igénybe kell venni, tartja Tőkés László EP-képviselő, akivel kitüntetése visszavonásáról is beszélgettünk.
– Hogy érzi magát mostanában Brüsszelben?
– Mi tagadás, van bennem némi félsz, de inkább amolyan tudatalatti. Amikor legutóbb végigjártam az újra kinyitott brüsszeli Zaventem reptér mintegy másfél órás biztonsági akadályversenyét az autós sorompótól a beszállókapuig, megborzongtam: uramisten, ezután ebben lesz részünk? Körülöttem az emberek ugyanúgy itták a kólájukat, cipelték a csomagjaikat, előzékenyek voltak egymással, mosolyogtak, mint néhány héttel korábban. Mégis azt éreztem, hogy mindenre rányomja bélyegét a legutóbbi események nyomán kialakult félelem.
– És amúgy hogy érzi magát az unió fővárosában?
– Felemásan. Amikor az Európai Parlamentbe kerültem, azt hittem, saját gondjainkat vihetjük a világ elé, fórumra találnak saját erdélyi kisebbségi problémáink. Ezzel szemben bizonyos értelemben nekem is a nyakamba kellett vennem Európa, a világ problémáit, ilyen értelemben átrendeződtek a fejemben a nemzetközi gondok. Egyfajta globalizáció ment végbe bennem, más hierarchiába és összefüggésrendszerbe kerültek az aktuális problémák. Itt van például a migráció kérdése. Előtte Erdély Kárpátokon túlról érkező bevándorlóinak problémája kötötte le a figyelmünket, akik milliós nagyságrendben érkeztek térségünkbe új hazát keresni. Ezzel párhuzamosan viszont azzal kell szembesülnünk, hogy a világ különböző részeiről érkező migránsok hullámverésében a hagyományos, a nemzetek közösségére épülő Európa hasonló problémákkal küszködik, mint a mi nemzeti közösségünk otthon, Romániában. Egész életem hitünk őrzésében, egyházaink szabadságának és kisebbségi egyházaink védelmének jegyében telt. Most azt kell tapasztalnunk, hogy az egész európai kereszténység visszaszorulóban van, és nemcsak az államideológiai alapú ateista diktatúra, hanem a szekuláris, elvallástalanodott, álliberális, intoleráns Európa is hátrányos megkülönböztetéssel sújtja. – Mindez saját prioritáslistájának átrendeződését is magával hozta?
– Átalakulásról nincs szó, némi „nemzetköziesedésről” viszont igen. Hasonló problémákkal találkozom nemzetközi szinten, mint idehaza – másmilyen módon. Mert könnyű belátni, hogy míg hitünket, hagyományainkat, anyanyelvünket védjük, a kisebb-nagyobb európai nemzetek, közösségek érdekeivel találkozunk. Nekem hasonlóképpen fáj a német nemzeti öntudat háttérbe szorulása, mint a magyar nemzettudat sorvadása. Mert ma elképzelni sem lehet, hogy egy német kijelentse, amit itthon azért már egyre kevésbé szégyellünk: magyarnak lenni jó. De fájdalmas a találkozás a nivelláló típusú, az emberi jogok ügyét polgárjogi kérdésre szűkítő nézetekkel is, amikor a francia állampolgárság révén egyenlőségjelet tesznek a muszlim arab és a született francia közé. Mert miközben szeretettel nyújtok kezet a bevándorló muzulmánnak, Franciaországot a franciák és a francia kultúra hazájának tekintem. – A kettős mércét azonban igen mély beágyazottságból kell előrángatni... – Jómagam is a kettős mérce alkalmazását tartom Európa egyik legsúlyosabb problémájának. A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma legutóbbi ülésén Szili Katalin tudatosította, hogy kétszer akkora az Európai Unió területén élő hagyományos kisebbségek létszáma, mint a migránsoké. Ennek ellenére az előbbiek ügye iránti figyelem eltörpül a bevándorlók egyéni jogai iránti aggódás mellett. Némi túlzással ma világbotrány lesz abból, ha a szerb–horvát határon rálépnek egy migráns lábára, tévéállomások tucatjai riogatják a világot, hogy nem tartják tiszteletben a hívatlanul ideérkező, netán gazdasági menekültnek számító migránsok emberi jogait.
– Nem lehet ebből tőkét kovácsolni? Elképzelhető, hogy a romániai magyarok tyúkszeme megtaposásának fájdalma is könnyebben elgyűrűzik Brüsszelig? – Akár így is kezelhetjük a kérdést, de érzéseim ebben a tekintetben is felemásak. Az unióban ugyanis még odáig sem jutottak el, hogy tudomásul vegyék a külhoni magyar kisebbség létét, kollektív jogait. Ezért aztán annak az alapvetően fonák helyzetnek is örülnünk kell, hogy Lomnici Zoltán azzal kampányolt a minap a brüsszeli restitúciós konferencián, hogy mivel nemcsak a kisebbségi keresztényeket sérti az ingatlan-visszaszolgáltatás kelet-európai akadályozása, hanem a cigányokat is, a rájuk való tekintettel is fel kell gyorsítani a restitúciót. Lomnici logikája szerint, mivel létezik egy erős hátszéllel rendelkező európai cigány stratégia, a magyar ügyet az vinné előbbre, ha a cigány érdekeket is csatlakoztatnánk. Nosza, hivatkozzunk a cigányokra, akkor több esélyünk van saját jogaink érvényesítésére. Ezzel párhuzamosan oda jutottunk, hogy a migránsügy farvizén próbáljuk bevinni Európába a hagyományos kisebbségek kérdését. Örüljünk neki? – Három évvel ezelőtt Tusnádfürdőn szorgalmazta, hogy Magyarország vállaljon védőhatalmi szerepet az erdélyi magyar kisebbség érdekében. Felvetése a Románia Csillaga érdemrend visszavonását hozta maga után. Megbánta netán? – Szó sincs róla. A becsületbíróság közel húszoldalas indoklást állított össze az érdemrend visszavonásának alátámasztására, amely tömörnek szánt foglalata a ceauşista-szekurista idők magyarellenességének. Mintha az iratot a volt Securitate Magyar irredenták ügyosztályának – volt ilyen! – szakértői állították volna össze. Ha valaki viszont akarja látni a hajdani horthysta-fasiszta ellenes frazeológiát, diskurzust, ez az indoklás ajánlott olvasmány. Elítélésemben a hajdani intézményes magyarellenesség nyer megfogalmazást, amely nem csak ellenem jelent fenyegetést. Ahol ilyesmi megtörténhet, ahol a bíróság igazat ad két volt titkosszolgálati vezető vádaskodásának, abban az országban senki sem érezheti biztonságban magát.
– A tusványosi segélykiáltás hirtelen felindulásból hangzott el, vagy előzetesen egyeztetett témafelvetés volt?
– Részemről teljesen tudatos volt, napokon át készültem rá, hiszen a védőhatalmi státust a dél-tiroli minta alapján nagyon hasznos politikai eszközként kezelem. Ugyanakkor semmiféle egyeztetés nem volt, attól tartottam ugyanis, ha kikérem a miniszterelnök úr környezetének véleményét, azt a bölcs tanácsot kapom, hogy ne vessem fel a kérdést. Hasonló okokból a román–magyar alapszerződés felülvizsgálata ötletének felvetését sem beszéltük meg előzetesen. Holott mindkettőt időszerűnek tartottuk. A védhatalmi státus felvetését megfogalmazásában sem Orbán Viktor, sem a Nemzetpolitikai Államtitkárság nem támogatta azóta sem, következményeitől azonban mindig megvédtek. Ebben az összefüggésben rendkívül nagyra értékelem a Magyar Becsületrend ideítélését, ez a kitüntetés gyakorlatilag teljesíti a védhatalmi státus kívánalmait személyem vonatkozásában. Nekem azonban az az elsődleges fontosságú, hogy az elszakított területek magyarjai szabadon élhessék meg magyarságukat a szülőföldjükön, és teljes értékű életet élhessenek.
– Úgy tűnik azonban, hogy mindig van lejjebb. A kisebbségi kérdésekben Romániában tapasztalható visszarendeződés körülményei között milyen stratégiai-taktikai átalakulásokat, módszereket, témafelvetéseket tart szükségesnek?
– Egyértelműen rendszerváltozásra van szükség a kisebbségpolitikában, az általános romániai rendszerváltozás ugyanis alig közelített ezen a téren a demokratikus követelményekhez. Románia a kommunista időkhöz hasonló kirakatpolitikát folytat a kisebbségpolitika tekintetében, legfeljebb némi demokratikus álcát öltve magára. Önálló magyar politizálás kell, ennek az igénynek azonban az RMDSZ messze nem akar vagy nem képes eleget tenni. De európai viszonylatban is áttörésre van szükség, az egyéni jogokon alapuló, a diszkrimináció tilalmának általános alapelvein nyugvó, szűkkeblű kisebbségpolitika tanúi vagyunk. Az unió „ostromát” egy pillanatig sem szabad abbahagyni, de kétségtelenül egyre szűkebb a tér: a migránsok kérdése egyértelműen „behavazott” minden kisebbségi kérdést. Fájdalmas a beismerés, de szükséges: ha elméleti szinten folyamatos is e problémák újrafogalmazása, gyakorlatilag helyben topogunk.
– Sokan azt tartják, a kelet-európai országok egyik tragédiája, hogy demokratikus átmenetük hőseit képtelenek voltak megvédeni – esetenként saját maguktól is. Önre is vonatkozhat ez a megállapítás?
– Neumann Ottó nagyváradi származású újságírót idézem a kilencvenes évek elejéről: maradtál volna szimbólum… Ha maradtam volna a még Ion Iliescu által is forradalmi hősnek nevezett státusban, biztosan semmi baj nem lenne most velem. Engem változó intenzitással, de gyakorlatilag folyamatosan le akartak vadászni az elmúlt bő húsz esztendőben. Hol politikai, hol egyházi, egyetemi alapítói-irányítói, de magánemberi minőségemben is karaktergyilkossági kísérletek célkeresztjében állok. A legnagyobb eddigi teljesítményemnek azt tartom, hogy képes voltam a felszínen maradni, mert amúgy nem terem fű a magamfajta politikai és nemzeti közszereplőnek. A hibáim felsorolására pedig nem lenne elegendő ez az újságfelület.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A felejtésről és a félelemről – négy évvel a buzău-i ítélet után
Mottó: “Hát nem vesszük észre – legalább mi, magyarok – hogy épp ez a célja a modern »szekuritáténak«? Hogy a meghurcoltatással és megfélemlítéssel azt akarja elérni, hogy megroggyanjon térdünk? Hogy meghátráljuk? Hogy feladjuk? Akkor követnénk el nagy hibát, ha az igazságunk birtokában azt tennénk, amit ezek a szervek el kívánnak érni…”
A fenti idézet lehetne Kelemen Hunor néhány hónappal ezelőtti gondolata, amikor azt mondta: „Vállalni kell a közösségi munkát, még annak személyes kockázata ellenére is”. Vagy lehetne Antal Árpádé is, amikor idén a február végi SZKT ülésen így fogalmazott: „Előre kell menni, mert ha meghátrálunk és elbizonytalanodunk, akkor gyakorlatilag azt tesszük, amit azok akarnak, akik teszik ellenünk azt, amit tesznek”. Nos, nem ők és nem is mostanában mondták ezeket a szavakat.
Én írtam le. A Mikó-per alapfokú tárgyalásáról beszámoló blogomban, 2011. október 11-én...
Amikor ezeket a gondolatokat megfogalmaztam, akkor magam is tele voltam energiával, biztos voltam abban, hogy van igazság, vakon bíztam abban, hogy egy jogállamban ez győzedelmeskedik is, és semmi pénzért nem dobtam volna el a mögöttem levő – akkor még „csak” 21 évnyi – közképviseleti munkát. Azóta eltelt majdnem öt év. Közben megszületett a letöltendő 3 év börtönről szóló alapfokú, majd a felfüggesztett 3 év börtönről szóló jogerős, felháborítóan igazságtalan, elviselhetetlen, emészthetetlen, ördögi döntés, amihez már nem volt elég a tűrőképességem. És mindezek után, hogy még véletlenül se keljek fel a padlóról, jött a többi – éppoly igazságtalan – pofon.
Most már túl hosszú idő telt el, már csak azóta is, hogy lemondtam a képviselői tisztségemről. Egy olyan munkát hagytam félbe, amit minden korábbinál jobban szerettem. Mert az emberekről, a velük való közvetlen kapcsolatról, az emberek mosolyáról szólt. És arról, hogy lehetőségem adatott viszonozni azt a kézfogást, mindazt a szolidaritást, amit a Mikó kapcsán tőlük kaptam. Amikor lemondtam, tavaly április elseje volt – és a sors fura fintoraként hajszálpontosan egy évvel később, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ülésén újra együtt ültem egykori kollégáimmal... Annyi mindent elmondtam volna, de éreztem és érzékeltem: nagy úr a felejtés, nagy úr a félelem.
Lehet, hogy ennek ez a rendje. Lehet, hogy csak nekem idegen ez a helyzet, mindenki másnak normális. Lehet, hogy tényleg lassan a feledéssel és a feladással kell szembenéznem. És lehet, hogy nem is kell már azon meglepődnöm, hogy elfordult arcokat látok.
Tényleg annyira nehéz arról beszélni…?
De tényleg. Tényleg annyira nehéz már arról beszélni, hogy a Mikó-perben azzal vádoltak bennünket, hogy a református egyháznak, mint nem valós tulajdonosnak adtuk vissza a Székely Mikó Kollégiumot, ennek ellenére egy olyan irat hiánya miatt ítéltek el jogerősen, amely mindig is ott volt a periratok között, és amivel amúgy soha senki nem vádolt meg? Tényleg olyan nehéz észrevenni, hogy nem lehetett volna visszaállamosítani a Mikót, ha valahogy – akárhogy – nem ítélnek el? Tényleg olyan nehéz már arról beszélni, hogy a kárpótlások körüli cirkuszban először úgy akartak letartóztatni, hogy jelen sem voltam a bizottság ülésén? Tényleg olyan nehéz kimondani, hogy nem lehet elkövetni egy olyan bűncselekményt, amiről nincs és nem is lehetett tudomásom – a mások lopásairól és lekenyerezéseiről? Tényleg olyan nehéz átlátni, hogy ha mondjuk egy mérnök szerint a tetőzet megbírja a terhet, de utólag az mégis összeomlik, akkor a mérnök a hibás és nem az, aki a tervet rendelte? Igen, tudom. Az igazságszolgáltatás dolga mindezt megállapítani. De mit tegyünk akkor, ha ez az igazságszolgáltatás nem teszi meg, sőt már bebizonyította, hogy nem is akarja megtenni? Akkor is oda kell tennünk a képünk? Nem inkább az a kérdés, hogy miért van ez így, és megpróbálni visszahozni az uralkodó állapotot a jog uralma, a jogállam elve alá?
Igen, lehetek naív és a valóságtól elrugaszkodott. De engem az egyetemen arra tanítottak, hogy az emberi jogokat semmilyen más fölöttes erő érdekében nem lehet feladni. Én ezt az elvet vittem egész politikai karrierem alatt a zászlómon. Ehhez képest az államhatalom létező legmagasabb szintjén büntetlenül ki lehet mondani, hogy az emberi jogok luxusnak számítanak, és ez minden jel szerint rendben is van.
MARKÓ ATTILA
Szabadság (Kolozsvár)

Védhatalmi státus és autonómia
Budapesti ülésén újraválasztotta elnöki tisztségébe Tőkés Lászlót a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. A 12 éve megalakult szervezetről és az immár 26 éve életben tartott nemzeti önrendelkezés alternatívájáról Tőkés Lászlóval beszélgettünk.
– A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács újraválasztott elnökeként hogyan értékeli a KMAT eddigi tevékenységét? A szervezet 12 évvel ezelőtti megalakulásával sikerült-e áttörést hozni az autonómiaküzdelembe?
– A történet igazából az 1998 szeptemberében megtartott alsócsernátoni autonómiafórummal kezdődött, válaszul arra, hogy az RMDSZ látványosan elhajolt a programjában szereplő autonómiapolitikától, hallgatólagosan jegelte az ügyet, és a nemzeti önrendelkezés politikáját felváltotta a kormánypolitika. Mi kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy ne engedjük szőnyeg alá seperni, és valamiképpen éltessük a nemzeti önrendelkezés alternatíváját. Az Alsócsernátonban elkezdődött fórumsorozat más helyszíneken folytatódott, és ennek jegyében született meg 2004-ben Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. Ekkor már nemcsak a gyászos emlékű RMDSZ-kongresszust kellett ellensúlyozni, hanem a magyarországi kommunista visszarendeződést is. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) gyakorlatilag megszűnt, de még nem jött létre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ezért úgy gondoltuk, hogy a MÁÉRT és a magyar autonómiatörekvések vonalát folytatnunk kell. Noha a kezdeményezés jól indult, rendre elfogyott körülöttünk a levegő, a Medgyesi–Gyurcsány-korszak kihúzta a lábunk alól a talajt, így csak nagyon vegyes teljesítményt nyújthattunk. Az autonómiaküzdelem folyamatára nemcsak az RMDSZ, hanem az akkori magyar kormányzat is negatívan hatott.
– Furcsa helyzet állt elő azzal, hogy a Kárpát-medencei magyar közképviseleti szervezetek közül gyakorlatilag az RMDSZ nem aktív tagja az autonómiatanácsnak. Ennyire nem lehetett közös nevezőre jutni?
– Az RMDSZ viszonyulása az autonómiatanácshoz egyféle barométer szerepét tölti be. Vezetői ma tagadják, de a szövetség valamikor tagja volt KMAT-nak. Később ezt úgy magyarázták, hogy csak megfigyelőként vesznek részt a munkánkban, de ma már ezt a státust sem tartják fenn, meghívásainkra nem válaszolnak.
– Egyféle műhelymunkát végeznek az önrendelkezés témakörében. Mennyire működnek együtt más szervezetekkel?
– A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak lezárultával újult erővel próbáltunk életet lehelni az elalélt autonómiatanácsba, közben azonban visszatért a MÁÉRT és tovább működött a KMKF is, így bizonyos fokig több szervezet is foglalkozik ugyanazokkal a témákkal. A három szervezet között nehéz megtalálni azt a pászmát, amely a mi profilunknak a legmegfelelőbb. Úgy érzem, hosszas útkeresés után idén új lendületet nyert a tanács működése. A 2014-ben elgondolt állapotmegfigyelés – divatos szóval a monitoring – lett a sajátságos pászmánk. Az önrendelkezés ügyét leghatékonyabban egy olyan állapotmegfigyelés révén támaszthatjuk alá, amely egyértelművé teszi, hogy a magyar közösségek számára nincs alternatíva.
– Az autonómiatanács idén felmérte a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét. A nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy a magyar nemzeti közösségek mindenhol diszkriminált helyzetben vannak. Hogyan tudna a magyarság ebből az ördögi körből kitörni?
– Ahogyan azt a tusnádfürdői táborban korábban megfogalmaztam, és erre idén ráerősítettem, a mindenkori magyar kormány és állam védhatalmi szerepének az érvényesülésére van szükségünk. Könnyű belátni, hogy anyaországi és nemzetközi támogatás nélkül nem vagyunk képesek hatékony munkát végezni. Mi a kezdetektől a Fidesz szövetségesei voltunk. Az autonómiatanács megalakulása óta többször is megtisztelt jelenlétével Orbán Viktor, máskor a KDNP elnöke, Semjén Zsolt vett részt a munkánkban. 2010 óta mindvégig tartottuk a kapcsolatot a nemzetpolitikai államtitkársággal. Az eltelt hat évben ez az együttműködés mégis hullámzó lett. Azt gondolom, hogy mi mindvégig jó szolgálatot tettünk a magyar nemzetpolitikának azzal, hogy ébren tartottuk az autonómiát. Idén ez az együttműködés látványosan javult azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megbízottjaként Szili Katalin személyében külön kormányzati tárca foglalkozik a Kárpát-medencei magyarság autonómiájának kérdésével, tehát jelentősen nőtt munkánk kormányzati támogatottsága. A teljes felmérő és szakmai munkába besegít a Kántor Zoltán vezette Nemzetpolitikai Kutatóintézet, illetve Csóti György révén a Kisebbségi Jogvédő Intézet is. Most készülünk intézményesíteni a monitoringrendszerünket, amit az Európai Parlamentből jövet egy rendkívüli fontos fejleménynek tartok. Csak azzal lehet meggyőzni bárkit, ha a tények nyelvén ismertetjük a Kárpát-medencei magyarság valós helyzetét. Ehhez kapcsolódik egy reprezentatív Kárpát-medecei autonómiakonferencia megrendezése is.
– Említette a mindenkori magyar kormány szerepét. A húsz évvel ezelőtt, 1996-ban megkötött román–magyar alapszerződés milyen mértékben vetette vissza az autonómia ügyét?
– A Horn Gyula miniszterelnöksége idején megkötött román–magyar alapszerződés számunkra felért Kádár János gesztusával, amikor a forradalom leverése után, 1958-ban Magyarország kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román hatalom kénye-kedvének. Ezt még a nemzetinek tartott Tabajdi Csaba államtitkár is átérezte, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnökeként fogadott Budapesten. Együtt mentünk át Horn Gyulához. Tisztában voltak vele, hogy mit követtek el: éppen csak hogy meg nem követtek, bocsánatot nem kértek. Tulajdonképpen azért hívattak, hogy egy olyan alapszerződést nyomjanak le a torkunkon, amiről kidolgozása és aláírása előtt nem konzultáltak velünk, tehát kész helyzetet teremtettek. Az akkor már gyengülő pozícióm viszonylatában a Markó Béla vezette RMDSZ – hogy finoman fogalmazzak – beletörődött a helyzetbe.
– Van-e esély arra, hogy az ön által szorgalmazott védhatalmi státus Magyarország és a környező országokban élő magyar közösségek viszonylatában működőképessé váljék?
– A mindenkori magyar kormánynak kötelessége egy támogatási minimumot biztosítania a határon túli magyar közösségek számára. A védhatalmi státus egy történelmi-politikai analógiára alapozott, kimerevített példa, az anyaországi támogatás eszményi változata. Magyarország viszonylatában ez nagy valószínűséggel hosszú ideig még nem valósulhat meg. Ma más viszonyok vannak, mint a háború utáni években Ausztria és Olaszország között. Antall József valamikor leütötte az alaphangot a 15 millió magyarral kapcsolatban, de ennek az erkölcsi töltete a Horn-kormány idején elfogyott. A határok fölötti nemzetegyesítési politikája révén a Fidesz ezt visszahozta a státustörvénnyel, majd az újabb szocialista kormányváltás után a történet ismét takaréklángon égett. Új korszakot jelenthetne ebben az ügyben az immár harmadik Orbán-kormány, de látni kell, hogy olyan nemzetközi események írják felül a magyar–szlovák vagy magyar–román kapcsolatokat, amelyben Magyarországnak ma nincs lehetősége arra, hogy olyan politikát folytasson a környező országok magyar közösségei irányában, mint ahogyan tette azt például Nyugat-Németország Kelet-Németországgal. A szlovák példán látjuk, hogy ma már az autonómia és a kettős állampolgárság ügye sem botránykő.
– Az erdélyi közbeszédben időnként szóba kerül a nemzetközi nyomás lehetősége. Az Európai Parlament képviselőjeként milyen esélyt lát erre?
– Nem használjuk ki a lehetőségeinket. Ha azt veszem figyelembe, hogy az Európa Tanácsban a Kalmár- és a Gros-jelentés kapcsán születtek eredmények, akkor van keresnivalónk az európai intézményekben nemzeti közösségeink jogvédelme terén. Az Európai Néppárt a legutóbbi programjában felvette a hagyományos kisebbségek ügyét. Inkább az a baj, hogy nagyon gyámoltalanok és szkeptikusok vagyunk. Eleve lemondunk ezekről az ügyekről, nem akarjuk zavarni az összhangot a kisebbségi kérdéssel. Túl óvatosak vagyunk: betuszkoljuk magunkat a korrekt politikai beszéd és a politikailag korrekt Európai Parlament korlátai közé. Az egyéni emberi jogok szűk mezsgyéjén igyekszünk megpróbálni a lehetetlent. Ezért is tartom nagy eredménynek, hogy idén egyáltalán egy konferenciát szentelhettünk az autonómia kérdésének az Európai Parlamentben.
– Az Európai Unió polgárainak mintegy tíz százaléka, azaz ötvenmillió ember tartozik az őshonos nemzeti kisebbségekhez. Hogyan történhet meg az, hogy az unió mégsem hajlandó tudomást venni ekkora tömegekről?
– Ennek az álláspontnak a fő oka abban keresendő, hogy az Európai Unió kettős mércével méri a lakosság tíz százalékát kitevő őshonos nemzeti közösségeket és az összlakosság mintegy 5 százalékát jelentő bevándorlókat. A mi ügyünk intézését a tagországok hatáskörébe utalja, miközben ezzel éles ellentétben az unió tagországainak a szuverenitását is képes megcsorbítani annak érdekében, hogy a migráns kisebbség helyzetéről és jövőjéről gondoskodjon. Ebből csak úgy lehetne jól kijönni, ha Orbán Viktor szavaival élve, a segítséget helybe visszük, és nem a bajt hozzuk be a nagyobb közösségbe. Vagyis az őshonos kisebbségek helyzetét otthon kell megoldani, és nem Európába exportálni a bajokat. Ezt kell megértetnünk az Európai Unióval.
– De hogyan lehet megoldani ezt a gondot egy olyan Romániában, amelyiknek egyetlen kormánya sem akar a közösségi jogokról hallani?
– Azt gondolom, hogy ezt meg sem próbáltuk. Kormányra kerülésünk pillanatában, 1996-ban az ennek ágyát megvető neptuni paktum nyomán a román hatalom egy piros és egy zöld lámpát állított fel nekünk. Az utasítás egyértelmű volt: mi csak a zöld lámpa által jelzett úton haladhatunk. Azon az úton, amit a román nacionál-kommunista parancsuralmi rendszer eszköztára alapján dolgoztak ki nekünk. Azóta is ez folytatódik. Ennél még a provokáció is jobb: példa rá a székely zászló esete Klemm amerikai nagykövettel. A baj az, hogy mára egy olyan kontraszelektált politikai osztály alakult ki, amelyik ezt az utat gond nélkül elfogadta, és természetesnek tartja. Legmarkánsabban Victor Ponta volt kormányfő fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét: a román–magyar együttműködésben csak az RMDSZ jöhet számításba. Bukarest a kisebbségi közösségeknek járó pénzösszegekkel tartja őket pórázon, és engedélyezi számukra a mozgásteret. A román hatalom szerint aki nem ezen az úton jár, az szélsőséges, nacionalista, politikailag inkorrekt, szeparatista, autonomista... De hát így tekint ránk az RMDSZ is.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nekik is jár az autonómia (Magyarok kisebbségben)
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) meg kívánja állítani azt a trendet, amellyel az európai közösségen belül összemosódik az őshonos kisebbségekkel foglalkozás más kisebbségek kezelésével. Erről Szabolcs Attila (Fidesz) és Harangozó Gábor (MSZP), a szervezet két társelnöke a fórum regionális önkormányzati munkacsoportjának ülése után nyilatkozott.
Harangozó Gábor a szervezetnek az Országház épületében tartott zárt ülését követően emlékeztetett: a KMKF önkormányzati munkacsoportjának egyik alapvető célja, hogy a résztvevők megismerjék egymás autonómiakoncepcióit. Kiemelte: az ülésen mindenki egyetértett abban, hogy a magyar közösségeknek is jár olyan autonómia, amely másnak is Európában, és amelyről bebizonyosodott: gazdaságilag és társadalmilag is hatékony. Emellett többen felhívták a figyelmet arra, hogy meg kell állítani azt a trendet, amelyben az őshonos kisebbségekkel foglalkozás az európai közösségen belül összemosódik más kisebbségekkel foglalkozással – mondta a szocialista politikus. Hozzátette: míg más közösségek esetében, például a 21. századi népvándorlás következtében Európában egyre nagyobb kihívást jelent a kisebbségek integrációja, addig a kisebbségbe került nemzeti közösségek identitásának megőrzése ezzel ellentétes feladat. Harangozó Gábor szerint a szervezet résztvevői ezért kifejezetten azért harcolnak – például az európai bíróságon is –, hogy az Európai Uniónak legyen ilyen kötelezően teljesítendő szakpolitikája, és a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzése kiemelt európai cél legyen.
A munkacsoport ülésén beszédet mondott Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának új igazgatója, az RMDSZ külügyi titkára. Szabolcs Attila erről beszámolva óriási diplomáciai sikerként és nagy lehetőségként értékelte, hogy magyar vezetője lett a 33 ország 93 kisebbségét képviselő szervezetnek. Kiemelte, az új vezető a korábbi, jellemzően Nyugat-Európából érkező elnökök után új lendületet adhat a kelet-közép-európai térség autonómiatörekvéseinek. Szabolcs Attila kérdésre válaszolva megerősítette, parlamenti választókörzetében, Budafok-Tétényben október utolsó vasárnapján idén is őrtüzeket gyújtanak majd, kifejezve a székely autonómia melletti kiállásukat. A kormánypárti politikus minden magyar közösséget arra kért, hogy csatlakozzon a Székely Nemzeti Tanács felhívásához, mivel Székelyföld autonómiája csak a minél nagyobb nemzetközi figyelemfelkeltés mellett érhető el.
Harangozó Gábor megjegyezte, hogy a székelyföldi autonómia sikere nagyban függ a közelgő romániai választás eredményétől is, ezért az ottani magyar közösséget arra biztatják, minél többen vegyenek részt a voksoláson, és támogassák a magyar jelölteket. A KMKF társelnökei hangsúlyozták, a sikerért minél nagyobb összefogásra van szükség az ottani magyar szervezeteknél. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KMKF: nehogy már összemossák az őshonos kisebbségeket a bevándorlókkal!
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) meg kívánja állítani azt a trendet, amellyel az európai közösségen belül összemosódik az őshonos kisebbségekkel foglalkozás más kisebbségek kezelésével – állapította meg Szabolcs Attila (Fidesz) és Harangozó Gábor (MSZP), a szervezet két társelnöke a fórum regionális önkormányzati munkacsoportjának ülése utáni sajtótájékoztatón.
Harangozó Gábor a szervezetnek az Országház épületében tartott zárt ülését követően emlékeztetett: a KMKF önkormányzati munkacsoportjának egyik alapvető célja, hogy a részvevők megismerjék egymás autonómiakoncepcióit.
Kiemelte, az ülésen mindenki egyetértett abban, hogy a magyar közösségeknek is jár olyan autonómia, amely másnak is Európában, és amelyről bebizonyosodott: gazdaságilag és társadalmilag is hatékony.
Emellett többen felhívták a figyelmet arra, hogy meg kell állítani azt a trendet, amelyben az őshonos kisebbségekkel foglalkozás az európai közösségen belül összemosódik más kisebbségekkel foglalkozással - mondta a szocialista politikus. Hozzátette: míg más közösségek esetében, például a „huszonegyedik századi népvándorlás" következtében Európában egyre nagyobb kihívást jelent a kisebbségek integrációja, addig a kisebbségbe került nemzeti közösségek identitásának megőrzése ezzel ellentétes feladat.
Harangozó Gábor szerint a szervezet részvevői ezért kifejezetten azért harcolnak, például az európai bíróságon is, hogy az Európai Uniónak legyen ilyen kötelezően teljesítendő szakpolitikája és a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzése kiemelt európai cél legyen.
A munkacsoport ülésén beszédet mondott Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának új igazgatója, az RMDSZ külügyi titkára. Szabolcs Attila erről beszámolva óriási diplomáciai sikerként és nagy lehetőségként értékelte, hogy magyar vezetője lett a 33 ország 93 kisebbségét képviselő szervezetnek. Kiemelte, az új vezető a korábbi, jellemzően Nyugat-Európából érkező elnökök után új lendületet adhat a kelet-közép-európai térség autonómiatörekvéseinek.
Szabolcs Attila kérdésre válaszolva megerősítette, parlamenti választókörzetében, Budafok-Tétényben október utolsó vasárnapján idén is őrtüzeket gyújtanak majd, kifejezve a székely autonómia melletti kiállásukat. A kormánypárti politikus minden magyar közösséget arra kért, hogy csatlakozzon a Székely Nemzeti Tanács felhívásához, mivel Székelyföld autonómiája csak a minél nagyobb nemzetközi figyelemfelkeltés mellett érhető el.
Harangozó Gábor megjegyezte, hogy a székelyföldi autonómia sikere nagyban függ a közelgő romániai választás eredményétől is, ezért a magyar közösséget arra biztatják, minél többen vegyenek részt a voksoláson, és támogassák a magyar jelölteket. A KMKF társelnökei hangsúlyozták, a sikerért minél nagyobb összefogásra van szükség a magyar szervezeteknél.
A KMKF önkormányzati munkacsoportjának csütörtöki zárt ülésén felszólalt Szili Katalin határon túli autonómiaügyekben közreműködő miniszterelnöki megbízott, továbbá Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke és Körösi Ildikó, a Magyar Közösség Pártjának alelnöke.
[MTI] itthon.ma//karpatmedence

A magyar szórvány napja
A magyar Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította. A magyar parlament felhívta az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkérte a polgárokat, hogy a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság támogatásának egy kiemelt napot szenteljenek, és ettől az évtől kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusa már 2011. február 27- én határozatban nyilvánította november 15-ét a magyar szórvány napjává, amelyet Erdélyben 2011 óta ünnepelnek meg. A döntést azzal indokolták, hogy az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, és a szórványban élők a leginkább veszélyeztetettek közülük.
A magyar szórvány napján a főszereplők a szórványban élők, kultúrájuk, mindennapjaik bemutatása. Szórványon az összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, akik idegen nyelvi környezetben élnek a Kárpát-medencében és Moldvában. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is. Létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, és a határon túli magyarságon belül egyre többen élnek így.
Az anyaország részéről világos szórványstratégiára van szükség, mert a szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti. A magyarság megmaradásának biztosítása ott a legnehezebb, ezért akár területenként külön programokat kell alkotni, hogy megállítsák a szinte már megállíthatatlant. Ennek érdekében már 2011- ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja. Az anyaország jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.
Folyamatos a konzultáció a szórványban élőkkel, a Bethlen Gábor Alapból számos intézményt és programot támogattak és támogatnak, amelyek e közösségek megerősítését célozzák. A Petőfi Sándor-program keretében immáron második éve küldenek ki 50 ösztöndíjast a külhoni magyarság szórványközösségeihez, segítségükkel több helyszínen indult be vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása.
A Romániában első alkalommal 2011. november 12-13- án megtartott központi ünnepségek helyszíne a Hunyad megyei Déva volt. Az RMDSZ szórványkonferenciáján megállapították, hogy a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük jelentős mértékben hozzájárul az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az ünnep alkalmából alakult meg Brassóban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szórványtanácsa.
A 2012. évi rendezvények során Kelemen Hunor RMDSZ- elnök a magyar szempontból szórványnak minősülő kilenc erdélyi megye képviselőinek részvételével tartott konferencián bejelentette, hogy a szövetség szórványmenedzser-szolgálatot indított, melynek keretében 14 szórványkollégium működését támogatja, és próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok asszimilációját. Az RMDSZ műemlék- örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek.
A magyar szórvány ünnepe 2013-ban már az egész Kárpát-medencére kiterjedt. A magyarországi központi eseményt november 12-én Budapesten, a Magyarság Házában tartották, ahol szakmai konferencián tekintették át az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai szórványstratégiákat, az asszimiláció jelenségét és a szórványkollégiumok helyzetét. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az EMNT több mint ötven helyszínen ültetett fát a nemzethatáron, hogy aztán évről évre megszemléljék és számba vegyék ezeket a "határőröket". Kelemen Hunor RMDSZ- elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy "semmiféle ellentét nincsen és nem is lehet a tömb és a szórvány érdeke között, a kettő kiegészíti egymást".
A 2014. évi, negyedik magyar szórvány napja alkalmából – a magyar nyelv napjával összevontan – konferenciát tartottak a budapesti Magyarság Házában. Erdélyben Szeben megye volt a házi-gazda, Medgyes és Nagyszeben adott otthont az ottani központi rendezvényeknek.
Az RMDSZ 2015-ben a magyar szórvány napja központi rendezvényét Temesvárott rendezte meg. Itt fogadták el az új szórvány cselekvési tervet, ez azokat a konkrét eszközöket veszi számba, amelyekkel az RMDSZ támogatni szeretné a romániai magyar szórványt azonossága megőrzésében.
A magyar szórvány napja alkalmából idén is számos rendezvényre, konferenciára, kulturális eseményre és programra került sor szerte a Kárpát-medencében. Besztercén jelentette be az RMDSZ, hogy a székelyföldi megyék és a szórványmegyék között kezdeményezett partnerség jegyében Hargita megye parlamenti képviselői jelöltlistáján befutónak számító helyet biztosít egy olyan szórványból érkező jelölt számára, akinek a saját megyéjéből nem volna esélye bejutni a parlamentbe. (MTI)
Népújság (Marosvásárhely)

KMKF-szakpolitikai munkacsoport: napirenden a Kárpát-medencei magyar nyelvhasználat - Bár történtek előrelépések, de még van tennivaló a magyar nyelvhasználat területén a Kárpát-medence szomszédos államaiban - mondta Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szakpolitikai munkacsoport ülése után Vitányi István társelnök az MTI-nek.
A testület fideszes társelnöke kifejtette: az ülésen felvidéki és erdélyi előadók számoltak be az ottani gyakorlatról és tapasztalatokról. Mint mondta, civil mozgalom indult, Igen tessék! mottóval, amely azt kívánja ösztönözni, hogy minél több helyen, üzletben szerepeljenek magyar nyelvű feliratok, illetve arra hívja fel a figyelmet, hogy az adott helyen magyarul beszélnek.
Kutatást is végeztek a nyelvhasználat és a forgalom között, hogy melyik boltba mennek szívesen, ahol magyarul is beszélnek, vagy ahol csak románul. Az eredmények azt mutatták, sokan keresték fel azokat az üzleteket, ahol magyarul is beszélnek.
Ugyanakkor probléma, hogy sok helyen nincs magyar nyelvű termékmegnevezés és ismertető. Felvidéken nehezebb a helyzet, az alaptörvény rögzíti, hivatalos nyelv a szlovák és ez "előz mindent" - jegyezte meg, hozzátéve: negatív példák Erdélyben is vannak.
Összegzése szerint van előre lépés a magyar nyelv használatának előtérbe helyezése érdekében, de még sok a tennivaló. Ez nem csupán az anyaország feladata, hanem az ottélőké is. Minél több önkéntes, civil kezdeményezésre, alulról jövő nyomásra van szükség, ezzel nagyobb eredményt lehet elérni - vélte.
Ikotity István, (LMP) másik társelnök arról számolt be, hogy levélben fordultak az OTP-hez, a CBA-hoz, és a Mol-hoz, amelyben azt firtatták, hogyan segítik a magyar nyelv használatát a külhoni területeken üzleteikben, illetve a magyar nyelvű alkalmazottakat tudják-e pozitív diszkriminációban részesíti. Mint elmondta, a válaszok nem maradéktalanul kielégítőek, bár történtek lépések.
Az ülésen beszámoló hangzott el a közmédiáról: Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke beszámolt a magyar nyelvű tájékoztatásról, amelynek kiemelt szerepe van a külhoni magyar közösségek életében. ?;;; (MTI)

Napirenden a magyar nyelvhasználat
Bár történtek előrelépések, de még van tennivaló a magyar nyelvhasználat területén a Kárpát-medence szomszédos államaiban – mondta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szakpolitikai munkacsoport ülése után Vitányi István fideszes társelnök. Az ülésen felvidéki és erdélyi előadók számoltak be az ottani gyakorlatról és tapasztalatokról.
Az erdélyi Igen, tessék! mottójú civil mozgalommal kapcsolatban kutatást is végeztek a nyelvhasználat és a forgalom között, hogy melyik boltba mennek szívesen, ahol magyarul is beszélnek, vagy ahol csak románul. Az eredmények azt mutatták, sokan keresték fel azokat az üzleteket, ahol magyarul is beszélnek. Ugyanakkor probléma, hogy sok helyen nincs magyar nyelvű termékmegnevezés és ismertető. Felvidéken nehezebb a helyzet, az alaptörvény rögzíti, hivatalos nyelv a szlovák, és ez „előz mindent” – de ilyen jellegű negatív példák Erdélyben is vannak. Vitányi István szerint van előrelépés a magyar nyelv használatának előtérbe helyezése érdekében, de még sok a tennivaló. Ez nem csupán az anyaország feladata, hanem az ott élőké is. Minél több önkéntes, civil kezdeményezésre, alulról jövő nyomásra van szükség, ezzel nagyobb eredményt lehet elérni – vélte. Ikotity István (LMP) másik társelnök arról számolt be, hogy levélben fordultak az OTP-hez, a CBA-hoz, és a Mol-hoz, amelyben azt firtatták, hogyan segítik a magyar nyelv használatát a külhoni területeken üzleteikben, illetve a magyar nyelvű alkalmazottakat tudják-e pozitív diszkriminációban részesíteni. Mint elmondta, a válaszok nem maradéktalanul kielégítőek, bár történtek lépések.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KMKF: a moldvai csángó keresztszülő-programról és a ReConnect Transylvaniáról egyeztettek
MTI - A moldvai csángó keresztszülő-program lehetséges fejlesztéséről, a ReConnect program erdélyi nyitásáról és a Magyarság Háza tevékenységéről volt szó a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja keddi budapesti ülésén.
Révész Máriusz (Fidesz), a testület társelnöke az ülés után újságíróknak elmondta: bár a szórványmagyarság is nehéz helyzetben van, különösen "szívszorító" a moldvai csángók helyzete. Mint kifejtette: ennek oka lehet, hogy nagyobb a távolság Magyarországtól, illetve, hogy a többi szórványterületen a magyarság támaszkodhat az egyházakra, azonban a csángó magyar területeken az egyház maga is az asszimiliációs törekvések zászlóvivője. Hozzátette: a magyar nyelvű oktatás is megoldatlan iskolai keretek között. A Keresztszülők a Moldvai Csángókmagyarokért Egyesület igen jelentős tevékenységet végez, közel 2000 csángó magyar gyermeknek szerveztek keresztszülő programot. Ez azt jelenti, hogy találtak 600 olyan családot, akik anyagilag támogatják a kezdeményezést. Indítottak egy csángó palánta nevelő programot is, de erre nagyon kevesen jelentkeztek. Arra biztatták az egyesületet, hogy vegyék számba milyen akadályok állnak a program bővítése előtt és próbálják meg ezt a számot megsokszorozni. Felvetődött gyermekes csángó családok magyarországi nyaraltatása is, a program sikertelenségének oka ugyanis az is lehet, hogy nem alakult ki a bizalom a fogadó és a csángó családok között. Felmerült az is, hogy a csángó települések esetében is erősítsék a testvérvárosi kapcsolatokat.
Az ülésen Hámos László tartott előadást a ReConnect program erdélyi és magyarországi nyitásáról. A program két táborában közel hatvan fiatal vett részt, itt is van még fejlődési potenciál - jegyezte meg a társelnök.
Előadás hangzott el a Magyarság Háza széleskörű tevékenységéről is - számolt be Révész Máriusz, aki reményét fejezte ki, hogy bár most bizonytalanság tapasztalható az intézet helye és jövője körül, de sikerül majd tovább folytatnia a programokat.
maszol.ro

„A szórványnak fontos szerepe van december 11-én”
„Jelenleg a december 11-i parlamenti választás az erdélyi magyarság előtt álló legnagyobb kihívás, fel kell mutatnunk a közösség erejét, és ebben a szórványnak is fontos szerep jut” – fogalmazott Winkler Gyula Budapesten, ahol kedden a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma keretében működő Szórvány-diaszpóra munkacsoport ülésén vett részt.
„Nagyra értékeljük és megerősít bennünket, hogy a Magyar Országgyűlés tavaly határozatban rögzítette, hogy november 15-e a Magyar Szórvány Napja, de az is jelentőségteljes, hogy az erdélyi, Kárpát-medencei szórványprogramok fenntartásában és megerősítésében is részt vállal a Magyar Országgyűlés. Ez a támogatás kiemelten fontos a következő napokban is, amikor az erdélyi szórványközösségeket mozgósítani kell, hogy a magyar közösség minél nagyobb arányban vegyen részt a választáson" – tette hozzá az EP-képviselő.
Winkler Gyula beszámolt arról, hogy az RMDSZ a választási előkészületek során megteremtette a politikai összefogás feltételeit, ugyanakkor a tömbben és a szórványban élő magyar közösségek belső szolidaritását is sikerült megerősíteni. Mint mondta, az összefogás és szolidaritás volt a központi üzenete az idén Besztercén megszervezett Magyar Szórvány Napjának is.
Az Országházban tartott ülésen három napirendi pont szerepelt, elsőként a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tevékenységéről számoltak be, majd Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke tartott előadást, ezt követően a Magyarság Háza tevékenységét és terveit ismertették.
Az ülést Révész Máriusz társelnök vezette, aki összegzőjében a Magyar Országgyűlés támogatásáról biztosította a szórványt és diaszpórát képviselő szervezeteket, elmondta, hogy számíthatnak arra, hogy a magyar kormány fenntartja és bővíti a jelenlegi szórványprogramokat.
A romániai választásokra reflektálva, úgy fogalmazott, a parlamenti választáson való eredményes szereplés kulcsfontosságú az erdélyi magyarság jövője szempontjából.
maszol.ro

Orbán–Kelemen-tárgyalás a megvalósításokról
Folytatódik a romániai magyarság identitásának megőrzését és az oktatásfejlesztést segítő programok megvalósítása – állapodott meg egymással Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Budapesten, a Fidesz székházában folytatott csütörtöki egyeztetésükön.
Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: Kelemen Hunor tájékoztatta a Fidesz elnökét a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzetéről, és megtárgyalták, hogy Magyarország milyen segítséget tud nyújtani az ügy megnyugtató rendezéséhez.
A két pártelnök megbeszélésén szó volt a magyar–román kétoldalú kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről is. Az RMDSZ hírlevele szerint a megbeszélésen hangsúlyt kapott az az Erdélyt is érintő gazdaság-élénkítő program, amely 2017-től Vajdaság és Kárpátalja után Romániában is elindul.
A találkozót követően Kelemen Hunor elmondta: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki ülése lesz az első, amelyre a tavaly decemberi romániai parlamenti választásokat követően kerül sor, ezért kiemelt napirendi pontként tárgyalják a romániai magyarok helyzetét. A szövetségi elnök közölte: a zárónyilatkozatba az RMDSZ is megfogalmaz majd javaslatokat. „Számunkra fontos a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség – RMDSZ kapcsolatának ápolása, hiszen ugyanabba az európai politikai pártcsaládhoz tartozunk, az Európai Néppárthoz, amelynek jövő hét folyamán Máltán lesz a kongresszusa" – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort.
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson. Olyan értékek mentén politizáljon, amelyek az erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását garantálják: kidolgoztunk egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök március 24-én, pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén. Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenlegi romániai politikai helyzetre is reflektált. Azt mondta: az utcai tüntetéseken túl látni kell azt is, hogy ma Romániában a hatalmi ágak szétválasztása csak fikció, sérül a jogállam, a korrupcióellenes harc leple alatt sorozatos lejáratások indulnak magyar emberek, intézmények ellen. A Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről úgy vélekedett, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ellehetetleníti a tanintézmény működését, alapjaiban rengeti meg a Romániában élő magyar közösség biztonságérzetét. „Elfogadhatatlan, hogy gyermekek jövőjével játszanak, szülőket félemlítenek meg a korrupció visszaszorításának címszavával tett intézkedésekkel. Ilyen körülmények között jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség. Az RMDSZ abban érdekelt, hogy a jelenlegi helyzet kimozduljon a holtpontról, ezért minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megerősítse a magyar közösség biztonságérzetét” – jelentette ki Kelemen. Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol. A parlamenti választás eredményét tekintve pedig bátran kijelenthető: a magyar közösség visszaszerezte bizalmát. „Ahhoz, hogy eljussunk idáig, a tavalyi évet megelőző esztendőkben jó döntéseket kellett meghoznunk. A Magyar Polgári Párttal való összefogás kiemelten hozzájárult a sikerhez, de Magyarország segítsége is mérvadó volt” – tette hozzá az RMDSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy a mára megerősödött parlamenti frakció 21 képviselőből és 9 szenátorból áll, amely arányos képviseletet biztosít a magyar közösségnek. A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is. A KMKF március 24-i plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt. A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma 2004-ben alakult, célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviseletét ellátó szervezetek munkájának összehangolása. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Kelemen: Románia látványos eszközöket használ a kisebbségi jogfosztáshoz
Jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség – jelentette ki pénteken Kelemen Hunor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén.
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson” – mutatott rá Kelemen Hunor RMDSZ-elnök március 24-én, pénteken a KMKF budapesti ülésén.
A szövetségi elnök bejelentette: kidolgoztak egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztenek. Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol.
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is. A KMKF mai plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt.
Közlemény
Erdély.ma

Jól működő kapcsolatokra van szükség
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson. Olyan értékek mentén politizáljon, amelyek az erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását garantálják: kidolgoztunk egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztünk” – mutatott rá Kelemen Hunor szövetségi elnök március 24-én, pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén.
Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenlegi romániai politikai helyzetre is reflektált. Mint elmondta: az utcai tüntetéseken túl látni kell azt is, hogy ma Romániában a hatalmi ágak szétválasztása csak fikció, sérül a jogállam, a korrupcióellenes harc leple alatt sorozatos lejáratások indulnak magyar emberek, intézmények ellen.
A Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről úgy vélekedett, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ellehetetleníti a tanintézmény működését, alapjaiban rengeti meg a Romániában élő magyar közösség biztonságérzetét. „Elfogadhatatlan, hogy gyermekek jövőjével játszanak, szülőket félemlítenek meg a korrupció visszaszorításának címszavával tett intézkedésekkel. Ilyen körülmények között jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség. Az RMDSZ abban érdekelt, hogy a jelenlegi helyzet kimozduljon a holtpontról, ezért minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megerősítse a magyar közösség biztonságérzetét” – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol. A parlamenti választás eredményét tekintve pedig bátran kijelenthető: a magyar közösség visszaszerezte bizalmát. „Ahhoz, hogy eljussunk idáig, a tavalyi évet megelőző esztendőkben jó döntéseket kellett meghoznunk. A Magyar Polgári Párttal való összefogás kiemelten hozzájárult a sikerhez, de Magyarország segítsége is mérvadó volt” – tette hozzá az RMDSZ elnöke. A mára megerősödött parlamenti frakció 21 képviselőből és 9 szenátorból áll, amely arányos képviseletet biztosít a magyar közösségnek.
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is.
A KMKF március 24-i plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt.
A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma 2004-ben alakult, célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviseletét ellátó szervezetek munkájának összehangolása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Európa jövője, a nemzeti kisebbségek jövője – gyűlölet és jogfosztás nélkül
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak sajtószemléjét mutatta be Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egy sajtótájékoztatón a nagyváradi parlamenti képviselői irodában.
Az EMNT figyelőszolgálata által összeállított negyvenoldalas, három nyelven, azaz magyarul, románul és angolul megjelent Transylvanian Monitor a romániai sajtóban 2014 és 2016 közötti ismertetett több ezer eset közül mutat be háromszázat, Nagy Attila szerkesztésében – közölte a képviselői sajtóiroda. Ezek a www.tokeslaszlo.eu honlapon is elérhetők.
Tőkés László a sajtótájékoztató elején vázolta azt a nemzetközi és európai kontextust, amelyben az EMNT monitoring-rendszerét működtetni szükséges, hiszen a romániai magyarellenesség – noha az antiszemitizmus és cigányellenességhez hasonlatos – nem kap kellő figyelmet és kellő súlyú megítélést, részben a román állami propagandának is betudhatóan. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” –jelentette ki az európai parlamenti képviselő, aki a távolabbi múltban gyökerező, ám a nacionálkommunista diktatúrában állampolitikai rangra emelt hungarofóbiát olyan nehéz örökségnek mondta, aminek átmentését és ápolását az 1989-es fordulat utáni rezsimek szint mindegyike fontosnak tartotta, titkosszolgálati módszerekkel és médiamanipulációval terjesztve.
Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti, ráadásul a román politikum még csak párbeszédet sem hajlandó folytatni a közösségi és regionális autonómiáról az ebben érdekeltekkel. S bár a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja, mégis: Románia kirakatpolitikával próbálja palástolni a demokráciadeficitet. Az erdélyi képviselő fontosnak tartotta, hogy a magyarellenes megnyilvánulásokra az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott a politikus, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Tőkés: Merre fordul hát az RMDSZ?
Tőkés László EP-képviselő, ENMNT elnök mai nagyváradi sajtótájékoztatóján egy közlemény is kiadott a képviselői sajtóiroda, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti budapesti üléséről ad kiegészítést.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának 2017. március 24-i, budapesti plenáris ülésén Kövér László házelnök a nemzetállamok demokratikus legitimitása mellett foglalt állást. Ugyanakkor Szijjártó Péter külügyminiszterrel együtt a szomszédos nemzetállamokkal való, valamennyi fél érdekeit szolgáló, szoros együttműködést támogatták. A KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata ezzel együtt kifejezte azon meggyőződését, hogy a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás biztosítéka a különböző autonómiaformák megvalósításával érhető el, ennek érdekében támogatja az erdélyi magyarság ez irányú törekvéseit mind a kulturális autonómia terén, mind a Székelyföld területi autonómiája tekintetében, és ezt illetően a párbeszédet tartja az egyetlen útnak.
Az elhangzottakkal és a leírtakkal összhangban Európa jövőjének útját, illetve az Európai Unió jelenlegi válságából kivezető utat nem az identitásvesztő globalizmus és a nemzetidegen internacionalizmus, hanem a szuverén és önálló nemzetek Európájának útján és együttműködésével kell keresni. Ebben az Európában a nemzetállamok mellett és azokkal együtt a kisebbségi nemzeti közösségeknek is teljes létjogosultságot kell biztosítani.
A KMKF alkalmával elhangzott felszólalásában Tőkés László európai képviselő a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához – melyre egyébként a jelen lévő Verestóy Attila szenátor és kortársai is a kolozsvári Szent Mihály-templomban felesküdtek. Az erdélyi magyar közösség önrendelkezésének a kivívása egyet jelentene bonyolult és megoldatlan kisebbségi létünk „gordiuszi csomójának” az átvágásával – jelentette ki az erdélyi képviselő.
Tőkés László ugyanakkor elismerését fejezte ki az RMDSZ jelen lévő elnökének és parlamenti képviselőtársainak a legutóbbi – 2016. decemberi – országos választások alkalmával történt „pálfordulásukért”, nevezetesen azért, hogy a magyarországi „politikai ciánszennyezés” egykori vádjától, valamint a nemzeti politikai irányvonalat relativizáló „egyenlő távolság elvétől” végre eljutottak a Fidesz-KDNP kormány által megtestesített nemzeti együttműködés vállalásáig. Reményét fejezte ki, hogy a – Fidesz-KDNP hathatós támogatásával, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bölcs félreállításával – megválasztott új magyar bukaresti képviselet kitart ezen az úton. Fenntartásait sem hallgatva el, bizakodással terjesztette elő azon javaslatát, hogy az RMDSZ mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyar, székely autonómiáról.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács kezdettől fogva, mindmáig következetesen tartja magát a kolozsvári autonómianyilatkozathoz, és megalkuvás nélkül kiáll az erdélyi magyarság önrendelkezési követelései mellett – mondotta képviselőnk, aki egyben a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) küszöbön álló brüsszeli kihelyezett ülésére is meghívta a tagszervezeteket.
A KMKF záró részében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott örömmel értékelte az autonómia ügyében megvalósult tavalyi együttműködést, külön is kitérve a KMAT ezen a téren végzett munkájára. Mindazáltal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy versenyfutás helyett együttműködésre van szükség, és ameddig versengő autonómiakoncepciók állnak egymással szemben, addig igen nehéz melléjük állni. Éppen ezért minden esetben egy-egy egységesen támogatott, közösen vállalt autonómiafelfogás jelentheti a megoldást – mondotta a politikus.
A magyar kormány föltétlen támogatásával egy olyan európai jövőben bízik, és ezért cselekszik az EMNT, amelyben a szomszédos országokba szakadt nemzeti közösségeink is otthonra találnak. Ennek előfeltétele viszont egyedül az autonómia lehet. Amint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbb is kifejtette: „az autonómiaköveteléseket soha sem szabad feladni (…), jár ez nekünk, hiszen a magyarság soha nem kért olyat, amire az Unióban ne lenne precedens, és amit nem tudnánk alátámasztani”.
itthon.ma/karpatmedence

A szórványnak konkrét programokra van szüksége
A tapasztalat azt mutatja, hogy konkrét programokra van szükség a szórványközösségekben, így a nagyvárosi magyarok körében is, az Örökségünk őrei mozgalmat és vetélkedőt jó példaként tartjuk számon – mutatott rá Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, aki kedden Budapesten a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportjának ülésén vett részt. Az Országházban megszervezett gyűlést Révész Máriusz kormánybiztos, a munkacsoport társelnöke vezette.
Felszólalásában Winkler Gyula az RMDSZ nevében köszönetet mondott az Országgyűlésnek, hogy egyöntetűen támogatták a Minority Safe Pack – kisebbségvédelmi kezdeményezést, kiemelve, hogy ez fontos politikai jelzés, elsősorban a szórványok számára. „A szórványban élő közösségek vannak a legjobban ráutalva a külső segítségre, a megmaradásért folytatott küzdelemben az európai szintre emelt kisebbségi jogvédelem fontos célkitűzés” – hangsúlyozta. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője bevezetőjében a kárpát-medencei és diaszpórában tevékenykedő szervezetek képviselőit a november 15-ei Magyar Szórvány Napja alkalmából köszöntötte és eredményes munkát kívánt a jelenlevőknek.
„Az elhangzott előadások is azt bizonyítják, hogy mennyire összetett a nagyvárosi szórványban élő magyar közösségek helyzete, láthatjuk, hogy a kárpát-medencei nagyvárosok közös vonásokat és sajátosságokat egyaránt mutatnak. Az RMDSZ sokéves gyakorlata arra világít rá, hogy konkrét programokra van szükség, amelyek megvalósításában minél nagyobb számban be kell és be lehet vonni a közösség tagjait. Az RMDSZ Kulturális Főosztálya által öt éve elindított Örökségünk őrei – fogadj örökbe egy műemléket mozgalom és vetélkedő jó példa arra, hogyan lehet egy közösséget mozgósítani” – mondta el Winkler Gyula. Ismertette a program alapfeltevését, mely szerint a kulturális identitás egyik fontos eleme az épített örökség, a kezdeményezés pedig a fiatalokon keresztül szólítja meg a magyar szórványközösségeket. „Középiskolás csoportok fogadnak úgymond örökbe magyar vonatkozású műemlékeket, amelyeket nemcsak ők maguk ismernek meg, hanem népszerűsítik, megjelenítik a világhálón, visszahozzák a köztudatba és ezek a helyek a maguk fizikai valóságában is újra magyar közösségi terekké válnak” – vázolta a programot a képviselő. A vetélkedő díja egy brüsszeli kirándulás, a kezdeményezés nagy sikert aratott többek között a nagyvárosi szórványközösségekben is, például Kolozsváron, Aradon, Brassóban, egyre több diák szeretne csatlakozni a mozgalomhoz. „Úgy gondoljuk, hogy olyan program, amely Európában is megállja a helyét, ezért idén tavasszal Brüsszelben is bemutattuk egy olyan rendezvényen, amelynek Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa volt a fővédnöke, ezen az eseményen javasoltuk, hogy az Örökségünk őrei kerüljön be az európai jó gyakorlatok közé” – számolt be Winkler Gyula, aki a kárpát-medencei magyar szervezetek figyelmébe ajánlotta a programot, eljuttatva a jelenlevőkhöz az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezést bemutató, három nyelvű kiadvány elektronikus változatát.
A munkacsoport a szórványban és a diaszpórában élő nagyvárosi magyar közösségek helyzetét tekintette át, előadást tartott Bodó Barna a Szórvány Alapítvány képviseletében, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, Gábrity Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság és Kovács Eszter, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont képviseletében. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
„A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”
November 7-én, kedden tartotta ülését Budapesten a KMKF (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma). A találkozó témája: „A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”. A témában előadást tartott dr. Bodó Barna (a Szórvány Alapítvány képviseletében), Menyhárt József (a Magyar Közösség Pártja részéről), Gábrity Molnár Irén (a Magyarságkutató Tudományos Társaság részéről) és Kovács Eszter (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja részéről). Az előadásokon bemutatták a trianoni utódállamok nagyvárosaiban élő szórványmagyarság és a nyugati diaszpórában élő magyarok helyzetét. Kiderült, hogy leginkább azoknak az elcsatolt nagyvárosoknak csökken a magyar lakossága, ahol már eleve szórványlétben élünk, ahol arányunk nem éri el a város lakosságának a 30%-át. Minél kisebb a városban a magyarság aránya, annál erőteljesebb a csökkenés. Bodó Barna tanár úr előadásában erre a Svájc lakosságának 1%-át kitevő rétorománok ellenpéldáját hozta fel, akik, bár csak 75 ezren vannak, lélekszámuk nem csökken, nem olvadnak be. Ők rendelkeznek ugyanis olyasmivel, amivel egyetlen külhoni magyar közösség sem: autonómiájuk van.
Burián Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében felszólalásában elmondta, hogy be kell látni: a legtöbb jó szándékú, a szórvány magyarságot támogató program, csak ideig-óráig tudja elodázni a beolvadást. A valódi megoldás a többlépcsős autonómia lenne, amire Székelyföld és a Partium esetében léteznek kidolgozott koncepciók (a partiumit dr. Szilágyi Ferenc dolgozta ki), de a felvidéki Csallóköz is rászorul az autonómiára. Burián rámutatott, hogy az autonómia nem csak a gazdasági felemelkedést tudná biztosítani a régióban élőknek, hanem, a magyar nyelv elismerésével, amely regionálisan egyenrangú lehetne a románnal illetve a szlovákkal, megszűnne nyelvünk fokozódó háttérbe szorulása a mindennapi életben, megszűnne az az érzés, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk az országnak.
A gyűlésen szó esett még az egyházak és a civilszervezetek fontos szerepéről amit a szórványban élők magyarságtudatának megmaradásért játszanak. Sajnos, amíg alapvető változás nem áll be a Kárpát-medencei szórványmagyarság jogi helyzetében, addig nem lehetünk optimisták a jövőnket illetően. Burián Sándor / Nyugati Jelen (Arad)

November 15-én van a magyar szórvány napja
Az Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősség jegyében november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította. A magyar parlament felhívta az intézményeket, szervezeteket, és felkérte a polgárokat, hogy a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság támogatásának egy kiemelt napot szenteljenek, és ettől az évtől kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusa már 2011. február 27-én határozatban nyilvánította november 15-ét a magyar szórvány napjává, amelyet Erdélyben 2011 óta ünnepelnek meg. A döntést azzal indokolták, hogy az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, és a szórványban élők a leginkább veszélyeztetettek közülük.
A magyar szórvány napján a főszereplők a szórványban élők, az ő kultúrájuk, mindennapjaik bemutatása. Szórványon az összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, amelynek tagjai idegen nyelvi környezetben élnek a Kárpát-medencében és Moldvában. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is. Létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, és a határon túli magyarságon belül egyre többen élnek így.
A szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti. A magyarság megmaradásának biztosítása ott a legnehezebb, ezért akár területenként külön programokat kell alkotni, hogy megállítsák a szinte már megállíthatatlant. Ennek érdekében már 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja. Az anyaország jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.
Folyamatos a konzultáció a szórványban élőkkel, a Bethlen Gábor Alapból számos intézményt és programot támogattak és támogatnak e közösségek megerősítésének szándékával. A magyar kormány által 2015-ben elindított Petőfi Sándor-program keretében ösztöndíjasok támogatják a külhoni magyarság szórványközösségeit, segítségükkel több helyszínen indult meg vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc, a népzene oktatása.
A Romániában első alkalommal 2011. november 12-13-án megtartott központi ünnepségek helyszíne a Hunyad megyei Déva volt. Az RMDSZ szórványkonferenciáján megállapították, hogy a szórványkollégiumok létrehozása, működ- tetésük és fejlesztésük jelentős mértékben hozzájárul az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az ünnep alkalmából alakult meg Brassóban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szórványtanácsa.
2012-ben az RMDSZ bejelentette, hogy szórványmenedzser-szolgálatot indított, melynek keretében 14 szórványkollégium működését támogatja, és próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok asszimilációját. A szervezet műemlék-örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek.
A magyar szórvány ünnepe 2013 óta már az egész Kárpát-medencére kiterjed. Népújság (Marosvásárhely)

KMKF-munkacsoport: napirenden a külhoni nemzetrészek autonómiája és önkormányzatisága
A külhoni nemzetrészek autonómiájával és az önkormányzatiság erősítésével összefüggő törekvéseit tekintette át a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) regionális önkormányzati munkacsoportja csütörtöki budapesti ülésén.
A két társelnök, Szabolcs Attila (Fidesz) és Harangozó Gábor (MSZP)az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a tanácskozáson Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja (MKP) képviseletében előadást tartott a regionalizmus jövőjéről a Felvidéken. Bemutatta a szlovákiai megyei önkormányzati rendszer kialakulását és az ehhez kapcsolódó problémákat. Kitért a római katolikus egyházmegyerendszernek a magyar nyelvű pasztorációt nehezítő területi felépítésére, majd felvázolta az MKP elképzeléseit egy, a mainál élhetőbb és működőképesebb, a természetes régiókat és identitásokat figyelembe vevő közigazgatási rendszer kialakítására.
Szili Katalin, miniszterelnöki megbízott a nemzetrészek törekvéseit európai kontextusban mutatta be, összegezve egyeztetéseit is
A munkacsoport külhoni tagjai tájékoztatták a testületet a helyi gondokról és lehetőségekről, megosztva egymással sokszor hasonló tapasztalataikat.
Szilágyi István, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöki tanácsadója rövid tájékoztatást tartott a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezéshez kapcsolódó aláírásgyűjtés gyakorlati kihívásairól. A munkacsoport tagjai az akció helyi tapasztalatairól számoltak be.
A regionális önkormányzati munkacsoport egyöntetű támogatásáról biztosította az európai polgári kezdeményezést, amely a nemzeti kisebbségek védelme európai uniós keretének megteremtését célozza meg. A munkacsoport felhívja a magyarországi és külhoni magyar pártokat és civil szervezeteket az aláírásgyűjtés sikerének előmozdítására – olvasható a közleményben. (MTI)