Együttműködési megállapodást kötött a MIÉRT és a KDNP ifjúsági szervezete
Együttműködési megállapodásban formalizálták kapcsolatukat a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) vezetői.
Az IKSZ a magyarországi kormányzó Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) ifjúsági társszervezete.
Az ifjúsági vezetők a megállapodást csütörtökön, Nagyváradon írták alá, majd sajtótájékoztató keretében ismertették az együttműködési keretet és a jövőbeni terveiket a jelenlevőkkel - derül ki a MIÉRT közleményéből.
„Ez a megállapodás egy írásos formáját jelképezi annak a több éve zajló együttműködésnek, amely szervezeteink között létezik. Ennek a dokumentumnak az aláírása révén, a kapcsolat formális alapokra helyezése által arra törekszünk, hogy folytassuk az együttműködést, a megállapodásba foglalt célokat tartalommal töltsük fel és együttes erővel minél több magyar fiatalhoz érjünk el, minél eredményesebben tudjuk megszólítani az ifjúságot” – ismertette Stágel Bence, IKSZ elnök, KDNP-s Országgyűlési képviselő, tolmácsolva Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetét is, aki üdvözölte az új nemzedék együttgondolkodását.
Stágel kifejtette: „Minden politikai pártnak érdeke, hogy megszólítsa a fiatal nemzedéket, az ifjúság szempontjából pedig fontos, hogy minél több fiatal szóljon bele a közéleti kérdésekbe és találja meg azt a pártot, amely az ő meglátásait, érdekeit képviseli. Az ifjúsági szervezetek feladata, hogy becsatornázzák ezeket az igényeket és megteremtsék azokat a fórumokat, amelyek keretén belül az ifjúságnak lehetősége nyílik hallatni a hangját a döntéshozatalban. Az IKSZ a kezdetektől támogatta ezt, melynek jegyében ma, közösen a MIÉRT-el kezdeményezzük, hogy mind a MÁÉRT (Magyar Állandó Értekezlet), mind a KMKF (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma) gyűlésein a magyar politikai pártok ifjúsági szervezetei képviselőinek lehetősége legyen megbeszéléseket folytatni”. Bodor László, MIÉRT elnöke elmondta, több magyarországi és nemzetközi ifjúsági szervezettel tartják a kapcsolatot, a csütörtöki megállapodás a nyitottság, a szakmaiság és partnerség jegyében született meg. Reményei szerint a jövőben közösen is képviselhetik a magyar fiatalok érdekeit a Kárpát-medencei és az európai színtereken.
A választásokra kitérve Bodor elmondta: „Az önkormányzati választások eredményei alapján kijelenhetjük, hogy a MIÉRT a második legnagyobb magyar érdekképviseleti erő Erdélyben, mely erőt az Erdély összes megyéjéből a parlamenti választásokra nevesített 122 jelöltünk is tovább hangsúlyozza. Számunkra az a prioritás, hogy a fiatalok a szülőföldjükön boldoguljanak, melynek a megvalósításán, a szükséges lehetőségek megteremtése érdekében dolgozunk. Célkitűzéseink között szerepel az ifjúság körében fellelhető munkanélküliség csökkentése, az oktatási rendszer és a munkaerőpiac hatékonyabb összehangolása, valamint egy vállalkozóbarát gazdasági környezet megteremtése a fiatalok számára. A célok megvalósulása érdekében létfontosságú, hogy a fiataloknak minden olyan hazai és nemzetközi fórumra bejárásuk legyen, ahol az ő sorsukat befolyásoló döntések születnek, hisz a mi generációnk az, amely továbbviszi a képviseletet, és ennek jegyében felkérjük a KMKF és a MÁÉRT képviselőit, hogy vegyék figyelembe a MIÉRT és az IKSZ ma megfogalmazott kezdeményezését, közös álláspontját”.
A sajtótájékoztató záró mozzanataként Gaal Gergely, IKSZ elnökhelyettes az együttműködési megállapodás pontjait mutatta be, míg Grüman Róbert, MIÉRT ügyvezető elnök a két szervezet együttműködésének kezdő mozzanatait ismertette a sajtó képviselőivel. (hírszerk.)
Transindex.ro

A Szövetség a Közös Célokért Budapesten a parlamentben tanácskozott
A Magyar Országgyűlés épületében, a Nemzeti Összetartozás Bizottság tanácstermében tartotta kibővített elnökségi ülését a Duray Miklós vezette Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás. A nemzetpolitikát alakító politikusokkal, jelentős intézmények vezetőivel találkoztak:
Az immár tizenegy éve jogi személyek társulásába tömörülő felvidéki civil szervezetek képviselőit Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Potápi Árpád, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Szili Katalin, az Autonómia Albizottság elnöke, Csóti György, a FIDESZ képviselője és Szávay István, a Jobbik képviselője köszöntötte.
Répás Zsuzsanna üdvözlő beszédében a magyar kormány és a külhoni magyarság közti kapcsolattartás, intézményes párbeszéd fejlődéséről beszélt, a nemzetpolitika alakulásának lényeges állomásait emelte ki: Antall József emlékezetes bejelentését 1990-ben, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd az 1996-ban összehívott magyar-magyar csúcsot és 1999-ben a MÁÉRT életre hívását, a Gyurcsány-kormány idején bekövetkezett népszavazás után a KMKF megalakítását, 2001-ben a státustörvény elfogadását, majd az állampolgársági törvény módosítását, a visszahonosítást, a magyar állampolgárság megszerzésének megkönnyítését 2010-ben. A státustörvény elfogadásával is tabukat döntögetett a Fidesz-kormány, és nem volt véletlen, hogy akkor még nem autonómiáról, állampolgárságról, hanem a Velencei Bizottság által utólag is igazolt státustörvénnyel vonták be a magyar jogrendbe a szomszédos államokban élő magyarokat, mondta a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője. Kiemelte, hogy az állampolgárság ügyében Románia törte át a falat, amikor tömegesen adott román állampolgárságot a Moldáviában élő románoknak, ez követendő példa lett a magyar kormány részére. Sikernek tartja, hogy az autonómia fogalmát is sikerült kiemelni a tabuk világából.
Potápi Árpád, a Nemzeti Összetartozás Bizottság, egyben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Állandó Bizottságának elnöke szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy a felvidéki civil szervezetek képviselői a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tárgyaló termében gyűltek össze. A bizottság létrehozása 2010. december 23-án egyben azt a fontos üzenetet hordozta, hogy a Magyar Országgyűlés a külhoni magyarsággal való foglalkozást nem külpolitikai feladatnak tartja. A bizottság kihelyezett üléseket tartott eddig Ungváron, Lendván, Nagyszalontán, Komáromban és november 28-án esedékes a bécsi kihelyezett ülésük.
Csóti György, a Fidesz parlamenti képviselője, ismert külügyi szakpolitikus, aki a NÖB és a külügyi bizottságnak is tagja elmondta, a nemzetpolitika speciális belpolitika, aminek van külpolitikai kisugárzása is. Úgy véli, a társulás nagyon találó nevének üzenetét ki kellene sugározni az egész Kárpát-medencébe: a közös célokért szövetségre van szükség. Örömmel számolt be arról, hogy némi bizonytalankodás után az MKP immár teljes jogú és aktív tagja a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak, az önrendelkezést tartja a legfontosabb célnak, ami a szlovákiai magyar közösséget erősítheti. Elmondta, Duray Miklós a SZAKC elnökeként, elméleti tudása, gyakorlati tapasztalatai alapján, sokat tehet azért, hogy az egész Kárpát-medencében szövetség jöjjön létre a közös cél, a nemzet szülőföldön való boldogulása érdekében.
Nagy szeretettel köszöntötte a parlamentben a felvidéki vendégeket Szili Katalin, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának létrehozása idején a Magyar Országgyűlés házelnöke volt. Kiemelte KMKF stratégiai anyagai közül a szórvány-stratégiát és a határ menti térség infrastruktúrájának javítását, a gazdasági kooperációt célzó terveket, ezek kidolgozásában és megvalósításában a SZAKC is segített. Nagyon jelentős lépésnek tartja a NÖB és az Autonómia Albizottság létrehozását, hiszen ez sokáig tabu téma volt. Szili Katalin az albizottság elnökeként támaszkodik arra a kapcsolatrendszerre, amelyet házelnökként, a KMKF állandó bizottsága elnökeként épített ki, Csóti György pedig alelnökként segíti a munkáját. Jó iránynak tartja, hogy a SZAKC a civilszervezetek összefogásával az oktatás, felnőttképzés szervezését, a kis és középvállalkozások segítését, a sokirányú régiófejlesztést tűzte ki célul, mert ez a kisközösségek megtartását szolgálja. Elmondta, hogy a magyar parlament április 12-ét a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapjává nyilvánította.
Szávay István a Nemzeti Összetartozás Bizottság működéséről elmondta, örvendetes tény, hogy a kis létszámú, mindössze 12 képviselőből álló bizottságban többször jutnak közös nevezőre a képviselők, mint a többi bizottságban, emellett az autonómia bizottságban kifejtett munka, a civil kapcsolatok építésének szükségességét hangsúlyozta.
A kormány vezető tisztviselője és a parlamenti képviselők után a magyar nemzetpolitikában jelentős szerepet vállaló intézmények, szervezetek képviselői, szakemberek nyújtottak gyakorlati kérdésekről tájékoztatást a felvidéki civil szervezetek képviselőinek.
Dr. Radetzky Jenő miniszteri biztos, egyben a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Wekerle tervről, a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája és a Kárpát Régió Üzleti Hálózat intézményrendszeréről tartott előadást.
Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásfinanszírozásért felelős igazgatója a Bethlen Gábor Alap és Alapkezelő működéséről, pályázati rendszerét mutatta be. Elmondta, hogy a felvidéki civil szervezetek 2012-ben a BGA nyílt pályázatán a pályázatok magas szakmai színvonalának köszönhetően 65 %-ban sikeresek voltak.
A belföldi pályázatok közül kiemelte a Határtalanul programot, amelynek sikeres lebonyolításába felvidéki szervezetek is segítenek. A Szülőföldön magyarul programról, az oktatási-nevelési támogatásokról elmondta, hogy a Kárpát-medencében támogatott mintegy 254 ezer tanuló közül 44-50 ezer a felvidéki tanuló, és úgy véli, az SZMPSZ-szel való együttműködés sikeres, bevált a 2011-től foganatosított új ügyvitel, Felvidéken jelenleg a támogatások 98,57%-át kifizették, az egész Kárpát-medencében itt a legjobb a teljesítési mutató.
A nemzeti jelentőségű intézményekre szánt keretből 500 millió Ft összeg jut Felvidékre, most zajlanak az elszámolások, a beszámolókból arra lehet következtetni, hogy virágzó civil élet folyik a Felvidéken. Csizmadia László, Civil Együttműködési Tanács (CET), a Civil Összefogás, egyben a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke, a CET működéséről, a NEA pályázati lehetőségeiről számolt be. A civilek legfontosabb küldetése,hogy a nemzet és a közjó érdekében tevékenykedjenek, kiálljanak, ezt szolgálta a Békemenetek szerevezése, amelyek megmutatták, hogy létezik a magyarok lelki közössége, és tömegek készek zarándoklatra a nemzeti ügyekért és közjóért. A CET 2009. december 9-én jött létre, több felvidéki szervezet is tagja, 7 régió magyar közösségeit kívánják összefogni, az információáramlás megszervezése a cél. Emellett a Nemzeti Együttműködési Alap, amely 2012. január 1-jétől működik, szintén lehetőséget nyújt a nem magyarországi magyar szervezetek bevonására, a 6 szakmai kuratóriumból az egyik éppen a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma, amelynek pályázati felhívására olyan magyarországi szervezetek pályázhatnak, amelyek a programjukat határon túli magyar szervezettel valósítják meg. A csak magyarországi civil szervezetek működésének támogatására kiírt, most aktuális pályázat esetében is előnyt jelent, ha a pályázó bemutatja, hogy szakmai programjába bevon, konzorcium formájában határon túli magyar szervezetet is., amelyet a szervezetek működési költségének fedezésére szánnak. A szakmai pályázatok kiírása 2013 januárban való, azt reméli, nem ismétlődik meg az a 2012 évi gyakorlat, amikor éppen a nemzeti összetartozás kollégiumhoz érkezett a legkevesebb pályázat. Biztatta a jelenlévő szervezeteket, hogy vegyenek részt a CET munkájában, és magyarországi partnereikkel közösen dolgozzanak ki közös programokat a NEA pályázatára.
Juhász Imre, európai jogi szakjogász, az ELTE tanára, aki egyben a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Országgyűlési biztos arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy milyen elvek, szakmai tapasztalatok alapján dolgozták ki a Hunnia Baráti Kör nevében a Beneš-dekrétumok ügyében az EP petíciós bizottságához benyújtott petíciót. Igyekeztek megcáfolni azt a szlovákiai és az EB jogi szakértői által hangoztatott érvet, hogy ez jogtörténeti kérdés, amivel nem kell foglalkozni, felhívták a figyelmet a szlovák és a cseh jogrendszer különbségeire. Nem valamennyi Benes-dekrétumra, hanem a kollektív bűnösség elvére épülő 18-20 dekrétumra, és főleg arra irányították rá a figyelmet, hogy 2007-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatban megerősítette ezeket a benesi dekrétumokat. 2012. január 12-én Bagó Zoltán Fideszes EP képviselő segítségével nyújtották be a petíciót, júniusban érkezett a válasz, hogy a bizottság befogadta, tehát érdemi vizsgálat és tárgyalás várható. A szeptember 20-i petíciós bizottsági ülésen Hans Seidel Alida és Juhész Imre ismertette a petíció lényegét, nagyon fontos momentum, hogy Bagó Zoltán, Tabajdi Csaba, Morvay Krisztina és Hankiss Ágnes, különböző politikai pártok magyar képviselői mellett más nemzetiségű – észt, német – képviselők is támogatták a petíciót, egy román képviselő szólt ellene. Olyan döntés született, hogy a petíciós bizottság írásbeli kérdést intéz a szlovák kormányhoz. Ezzel párhuzamosan az EP képviselőiből álló tényfeltáró küldöttség is készül Szlovákiába. Nem várható az ügy gyors lezárásra, de az is eredmény, hogy a petíciós bizottság tovább kell hogy vigye az Európai Bizottság elé. Az elhúzódó eljárás alatt van remény pozitív elmozdulásra a szlovák kormányzati tényezők részéről, fejtette ki Juhász Imre.
Pappné Farkas Klára, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Integrációs Főosztályának főosztályvezető helyettese a Külügyi Hivatal és a főosztály sokrétű tevékenységéről számolt be, a parlamenti delegációk utazásait készítik elő, a nemzetközi kapcsolattartás legkülönbözőbb eszközeivel élnek annak érdekében, hogy a magyar nemzet érdekeinek érvényt szerezzenek,például az ET, a KEK, a V4, EBESZ, IPU kereteiben. Nagyon jelentős nemzetpolitikai eredménynek tartja a Nemzeti Összetartozás Napjának elfogadását, a NÖB létrehozását a Magyar Országgyűlésben és azt, hogy önálló főosztály foglalkozik a nemzeti integrációval. A KMKF állandó bizottsága, plenáris ülése és a munkacsoportok számára is ez a főosztály biztosítja a működéshez szükséges infrastruktúrát, hátteret. Beszámolt a brüsszeli HUNINEU lobbi iroda működéséről, programjairól is.
Bakos István művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora, a Magyar Örökség-díj Bizottság, az EÖtvös József Collegium Baráti Köre és más anyaországi civil szervezetek vezetőségi tagja rövid tájékoztatót nyújtott a tevékenységről, együttműködési terveiről, különös tekintettel a Felvidékre. Tájékoztatása során elmondta, Duray Miklós elsők közt Janics Kálmánnak közösen kapta meg az 1988-ban alapított Bethlen-díjat, őket számos felvidéki követte,mint Turczell Lajos, Dobos László, Koncsol László, jelentős felvidáki születésű személyiségek, mint Herczeg Géza, Király Tibor, és szlovák írók, hogy Lubomír Feldek, Vojtech Kondrót. Kiemelte a Teleki Pál Érdemérmet, amelyet a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Felvidék.ma hírportál működtetéséért Pogány Erzsébet is megkapott. Kiemelte, hogy a Kairosz könyvkiadó új sorozatot indított, amelynek első kötete Teleki Pálról szól. A jővú évben két nagy évfordulóra összpontosítanak: 400 éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort, és 200 éve született EÖtvös József. Az alapítvány pénzbeli jutalomban szeretne részesíteni arra érdemes pedagógusokat is, nem feledkeznek el a határon túli tanítókról sem. Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a parlamentben tanácskozó felvidékieket, beszámolt a Széchenyi Társaság céljairól, Széchenyi István szellemiségének ápolásáról, a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet példáiról. Huszonöt évvel ezelőtt, 1987. szeptember 21-én koszorúzták meg először az MTA épülete előtt álló Széchenyi-szobrot, díjat alapítottak, amelyet eddig 4 felvidéki vehetett át, akik – bizonyára nem véletlen – valamennyien részt vesznek a SZAKC munkájában, Cservenka János, Duray Miklós, Hrubík Béla, Dániel Erzsébet, igazi közösségépítő emberek, mondta el Rubovszky András. Felajánlotta, hogy a Széchenyi Társaság intézményes kapcsolatot alakít ki a Szövetség a Közös Célokért társulással.
Gubík László köszönetet mondott a Nemzeti Összetartozás Bizottságnak a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidékiek ügyében megfogalmazott támogató nyilatkozatért, és elmondta, hol tart most a 2011. július 19-étől datálható tortúra. Jelenleg négy fórumon foglalkoznak a diszkriminatív és alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvénnyel: a szlovák parlament talaján, az alkotmánybíróságon, az Európai Parlamentben és az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével két hete sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy kötelezettségi eljárás indítása érdekében petíciót nyújtottak át Martin Schulznak. A tanácskozást Duray Miklós az MKP delegáltja, a társulás elnöke vezette, részt vettek teljes számban a Szövetség a Közös Célokért tagszervezeteinek képviselő, elnökségének tagjai: Hrubík Béla (a Csemadok képviseletében), Mézes Rudolf (a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke), Pék László (a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke), Csémi Szilárd (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke), Knirs Imre (az Egy Jobb Komáromért társulás elnöke), Dániel Erzsébet (a párkányi LIMES ANAVUM társulás elnöke), Pásztor István (a királyhelmeci Rákóczi Baráti Köre társulás elnöke).
Jelen voltak a felügyelő bizottság tagjai, Balogh Gábor, a Csemadok részéről és Baranyai Anna, a párkányi LIMES ANAVUM delegáltjaként.
A Szövetség a Közös Célokért társulásba további öt szervezet kérte a felvételét, az elnökség döntése értelmében ezek a szervezetek bekapcsolódnak a társulás munkájába és az elnökség javasolja a 2013 tavaszán esedékes közgyűlésen a teljes jogú tagokká válásuk jóváhagyását. Új tagszervezetekké válnak: Via Nova Ics, a lévai Reviczky Társulás, a hidaskürti Cservenka Alapítvány, az ipolyvarbói Palóc Társaság és a komáromi Kárpátia Sport társulás. Duray Miklós elmondta, a társulás nyitott újabb tagszervezetek befogadására, amelyek jelentkezését a közgyűlésig várják. Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója írásban terjeszetette elő beszámolóját a SZAKC tevékenységéről 2012-ben.
Felvidék.ma

Ülést tartott a KMKF szakpolitikai munkacsoportja - Előremutatónak és konstruktívnak értékelték a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társelnökei a szervezet szakpolitikai munkacsoportjának keddi budapesti ülését.
Vejkey Imre (KDNP) elmondta: a zárt tanácskozáson L. Simon László kultúráért felelős államtitkár a Kárpát-medence magyar közösségei közötti kulturális együttműködés lehetőségeit vázolta fel. A kormánypárti politikus szerint előremutató, konstruktív volt a tanácskozás, amelyen gyakorlati megoldásokról tudtak beszélni.
Szabó Vilmos (MSZP), megerősítve az elhangzottakat, kiemelte: erősödött a konszenzus a felek közötti együttműködésben. Elmondta: az ülésen a részt vevők arról állapodtak meg, hogy kiegészítik a tagszervezetek javaslatai alapján a 2010-ben a KMFK által elfogadott, kultúra és közművelődés területét érintő stratégiai dokumentumot. Ezt a KMKF plenáris ülése is megtárgyalja majd - jelezte.
A munkacsoport ülésén Diószegi László, a Teleki László Alapítvány vezetője a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megóvását és felújítását célzó program újraindításáról beszélt.
Az MTI-hez eljuttatott háttéranyagból kiderül, hogy a 2012-ben újraindított projekt keretében az idei évben várhatóan 17 műemlék újulhat meg. Rekonstruálták a küküllővári templom freskóját, feltárták és helyreállították a szászsebesi ferences rendi templom gótikus ablakait.
A tervek szerint 2013 tavaszán befejeződik a székelydályai református templom festett famennyezetének tíz éve húzódó felújítása, jelentős támogatást kapott a gyulafehérvári római katolikus székesegyház homlokzatának felújítása, és támogatást kapott a felvidéki Torna XIV. századi freskókkal gazdagon díszített római katolikus templomának felújítása is.
(MTI)

A KMKF 2013. február 15-i plenáris ülésének állásfoglalása
- A KMKF történelmi jelentőségű sikerként értékeli az egyszerűsített honosítási eljárást, a bevezetés óta elért eredményeket. Kiemelik, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzése hozzájárul a magyar nemzet Alaptörvényben is deklarált közjogi egységéhez. - A KMKF üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 370 ezer honfitársunkkal, közülük 320 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar politikai nemzet. - A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése és az új választójogi törvény alkalmazása folytán több százezer magyar állampolgárnak a következő országgyűlési választásokon először nyílik joga arra, hogy választójogát gyakorolja. - A KMKF üdvözli a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megalapítását, melytől a Kárpát-medencei összmagyar kulturális, oktatási, egészségügyi és gazdasági rendszer megalapozását várja. - A KMKF megállapítja, hogy a Kárpát-medence államaiban 2011-ben és 2012-ben lezajlott népszámlálásokon a magyar civil szféra, az egyházak és a politikai erők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a polgárok vállalják magyar nemzetiségüket és anyanyelvüket. - A KMKF sajnálattal állapítja meg, hogy a magyarság a térségben felgyorsult asszimilációt szenved el, így a népszámlálások során a térségben mindenütt 10%-ot meghaladó, a kivándorlásnak is betudható fogyást tapasztalhattunk.
- A KMKF megismételve 2011. március 11-i állásfoglalását, a népszámlálások eredményeire is tekintettel, a külhoni magyar közösségek megmaradásának és jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómia-formákban látja, beleértve a területi autonómiát is. A KMKF e tekintetben üdvözli és támogatásáról biztosítja a 2013-as évben az erdélyi magyar érdekképviseleti szervezetek autonómia-törekvéseihez kapcsolódó rendezvényeit. - A KMKF jelentős lépésnek tartja a külhoni magyarok jogsegélyének biztosítását, és üdvözli a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és a Kisebbségi Jogvédő Intézet felállását. Bízik abban, hogy ez jelentősen hozzá fog járulni a külhoni magyarság jogvédelmének erősödéséhez, továbbá az egyéni és kollektív kisebbségi jogok, valamint a külhoni magyarok jogtudatossága is bővülni fog a jövőben.
- A KMKF üdvözli az idei év programjaként útjára indult 2013 A kisiskolások éve programot. Egyetértését fejezi ki, hogy 2012 A külhoni magyar óvodák éve sikerét követően a nemzetpolitika középpontjában idén az oktatási intézményrendszer következő láncszemeként a kisiskolások állnak – rávilágítva ezzel az anyanyelvi oktatás jelentőségére, és az iskolai beiratkozások fontosságára a nemzet gyarapodásának érdekében.
- A KMKF a magyar nemzetrészek nemzetközi érdekérvényesítésében nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az Európai Unión belül élő nemzetrészek éljenek a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta nyújtotta lehetőségekkel, ezenképpen az európai polgári kezdeményezés jogával. A KMKF azon tagjai, amelyek uniós tagállamban tevékenykednek, kijelentik, hogy aktívan támogatják majd az aláírásgyűjtés megszervezésével a polgári kezdeményezések sikerre vitelét. - A KMKF megismételve 2011. március 11-i állásfoglalását természetesnek tartja, hogy Románia régióinak átalakítása kizárólag a szubszidiaritás alapelve, valamint a regionalizmust szabályozó uniós és Európa tanácsi dokumentumok alapján, az érintett közösségek akaratának és Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak figyelembe vételével történik meg. Ezek a joganyagok előírják a történelmi és kulturális szempontok figyelembe vételét a régiók kialakításánál. A KMKF támogatja az erdélyi magyar politikai erők: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács ezirányú törekvéseit. A KMKF sajnálattal állapítja meg ugyanakkor, hogy a romániai magyar nemzetrész érdekeivel ellentétes elképzelések láttak napvilágot a régiók kialakítása terén.
- Hasonlóképpen, a Romániában sorra kerülő alkotmánymódosítás kérdésében a KMKF szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja az erdélyi magyar nemzeti közösséget minden olyan kérdésben, amely a nemzeti identitást, a közösségi és nyelvi jogokat, a kulturális és vallási értékeket illeti. Támogatja továbbá az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok visszaszolgáltatását. - A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy – nyilatkozataik szerint – a magyar érdekképviseleti szervezetek egymás polgári kezdeményezéseinek sikerre vitelét támogatni fogják azoknak az Európai Bizottság által való bejegyzése után.
- A KMKF elvárja a román hatóságoktól, hogy szüntessék meg azon székelyföldi önkormányzatok zaklatását, amelyek a román törvényekkel és Románia nemzetközi vállalásaival összhangban a székelység jelképeit használják.
- A KMKF figyelemmel követi az erdélyi magyarok közösségi szimbólumainak használata miatt elharapódzott nacionalista retorikát, ugyanakkor kifejezi abbéli meggyőződését, hogy a közösségi szimbólumok és jelképek használata nem lehet etnikai vita tárgya a XXI. századi Európában, hiszen azok nem sértik a többségi nemzet érdekeit. A közösségi szimbólumok használatát illetően a KMKF szolidaritást vállal valamennyi magyar közösséggel.
- A KMKF figyelemmel kíséri a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás helyzetét, és bízik abban, hogy a strasbourgi bíróság ítéleteinek megfelelően rendezik a kommunizmus éveiben elorzott ingatlanok tulajdonjogának helyzetét.
- A KMKF szolidaritását fejezi ki a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében elítélt, börtönbüntetéssel fenyegetett magyar közéleti szereplőkkel továbbra is határozottan kiáll az igazság érvényesülése mellett.
- A KMKF kifejezi reményét, hogy az új romániai választójogi törvény figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek számára fontos, arányos képviseleti rendszer kialakítását és megerősítését, biztosítva ezáltal a parlamenti jelenlétet.
- A KMKF kívánatosnak tartja, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa módosítsa a jogkiterjesztő szellemű magyar állampolgársági törvényre válaszul meghozott állampolgársági törvényt, amely jogfosztással sújtja a hazájukban továbbra is élni kívánó, magyar állampolgárságot szerzett személyeket. Az adott állam állampolgárságával bíró többes állampolgárokat a nemzetközi jogszokások szerint is az államok saját állampolgáruknak kell, hogy tekintsék. A magyar állampolgárságukat felvállalók természetes, valós kapcsolatot ápolnak Magyarországgal és ugyanolyan természetes, valós kapcsolatot tartanak szülőföldjükkel és lakóhelyükkel, így a megfosztás embertelen aktusnak bizonyul.
- A KMKF üdvözli és figyelemmel kíséri, hogy európai parlamenti képviselők és civil szereplők révén az Európai Parlament elé került a szlovák állampolgársági törvény és a Benes-dekrétumok kollektív bűnösséget tartalmazó részeinek ügye. A KMKF reményét fejezi ki, hogy a folyamat végén a Szlovák Nemzeti Tanács kiveszi a jogrendből azokat a kollektív bűnösség elvét alkalmazó dekrétumokat, melyek ellentétesek az Európai Unió Alapjogi Chartájával. - A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy a magyar-szlovák kétoldalú találkozók során kiemelt naprendi pontokként kezelje a magyar állampolgársággal kapcsolatos vitás kérdéseket és a Benes-dekrétumok ügyét.
- A KMKF kifejezi abbéli reményét, hogy az ősz folyamán tartandó regionális választásokon az MKP és a Most-Híd megállapodásai révén erős érdekképviselet jöhet létre.
- A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy a magyar és a szerb államfő tárgyalásai eredményeképpen az év folyamán sor kerülhet az 1942-ben és az 1944-45-ben elkövetett atrocitások és mészárlások áldozatai előtt történő közös megemlékezésre és a múltban elkövetett bűnökért való bocsánatkérésre. A KMKF megállapítja, hogy a múlt lezárásával megnyílhat az út Szerbia és így a délvidéki magyarság számára is az Európai Unió felé. Ugyanakkor üdvözli, hogy az akadémiaközi történész vegyes bizottság szerbiai tagozatának finanszírozására az idén is sikerült jelentős költségvetési eszközöket biztosítani.
- A KMKF mélységes aggodalmát fejezi ki a megromlott vajdasági közbiztonsági helyzet miatt, valamint megdöbbenéssel figyeli, hogy a polgárok személyi és vagyoni biztonságának veszélyeztetése mellett olyan incidensek is történnek, amelyek veszélybe sodorják a tartományban az egymás közötti bizalmat és a nemzetek közötti tiszteletet. A KMKF elvárja, hogy a szerb kormány és Belügyminisztérium megfelelő intézkedéseket foganatosítson a polgárok biztonságának megőrzése, a nemzetek közötti viszonyok kiéleződésének megakadályozása és a kisebbségek védelme érdekében.
- A KMKF elismeri a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács tevékenységét, amelynek révén a közösség maga irányíthatja intézményeit. A KMKF megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az MNT gyakorlati eredményei hozzásegítik a magyarságot önazonossága megőrzéséhez és versenyképességének növeléséhez.
- A KMKF sajnálatát fejezi ki a Vajdaság hatásköreinek és költségvetésének megnyirbálása miatt. A magyar nemzeti közösség számára nagy fontossággal bír a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatala. Elengedhetetlen, hogy az EU-csatlakozási folyamatban a népes magyar közösségnek otthont adó tartomány helyzete is Szerbia integrációs folyamatának egyik központi kérdése maradjon.
- A KMKF tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy az ukrán hatalom által megalkotott egyéni választókerületi beosztás nem vette figyelembe az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában lefektetett elveket, így nem hoztak létre magyar többségű választókerületet. - A KMKF bizakodással tekint Horvátország 2013. július 1-i EU-tagsága elé, ami új lehetőségeket teremt a helyi magyarság számára is az uniós alapokhoz való hozzáférés és a szabadabb mozgás, az anyaországgal egyszerűbbé váló kapcsolattartás révén.
- A KMKF üdvözli, hogy a szlovén belpolitikai válság ellenére a muravidéki magyar szervezetek és intézmények támogatása a 2013-as költségvetés keretében nem csorbult. Mivel az immár második esztendeje készülő általános nemzetiségi törvény elfogadása a bizonytalan politikai helyzet miatt ismét eltolódott, figyelmeztet e fontos és alapvető kisebbségvédelmi kerettörvény elfogadásának fontosságára.
- A KMKF szorgalmazza, hogy a teljes Kárpát-medencei magyar nemzeti közösség szereplői – közéleti, önkormányzati, civil, egyházi, kulturális, szakmai-tudományos szervezetei, személyiségei – szorosabb kapcsolatot ápoljanak világszórványunk diaszpóra közösségeivel. Budapest, 2013. február 15.
Erdély.ma,

Kiújult a román–magyar zászlóvita
Alig csitult el a székely zászó körüli botrány, tegnap ismét kiújult azt követően, hogy a lobogót kitűzték a magyar Országgyűlés épületére Kövér László házelnök kezdeményezésére. A zászló kihelyezésére abból az alkalomból került sor, hogy Budapesten ülésezett tegnap a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) plenáris ülése, amely a most elfogadott dokumentumában leszögezte: az autonómia segíthet megtartani a külhoni magyar közösségeket. Az RMDSZ küldöttsége nevében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy az erdélyi magyaroknak szükségük van a segítségre, a szolidaritásra, de ennek mikéntjéről egyeztetni kell. A román külügy tegnap közleményben állapította meg: sajnálattal veszi tudomásul, hogy a magyar hatóságok továbbra is olyan jelképes akciókhoz folyamodnak, amelyek provokálják a román közvéleményt.
Az RMDSZ tájékoztató hírlevele szerint Kelemen Hunor a KMKF-ülésen a közösségi jelképekkel kapcsolatban megköszönte mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették. – Jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket” – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint végső soron ezeket a problémákat „nekünk” kell megoldani Romániában, és ebben a pillanatban nehezen tudnak olyan román partnereket találni, akik kiállnak a magyarok mellett.
Kövér László arról beszélt, hogy fontos a nemzeti szolidaritás a külhoni magyarság számára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a környező országokban gyors ütemben csökken a magyarság lélekszáma, emiatt a politikai érdekképviselet is veszélybe kerülhet, mert 20 év múlva elfogynak, akiket a politikának képviselnie kellene.
A KMKF plenáris ülésén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: alapvető emberi jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata. Köszönetet mondott azoknak a magyarországi önkormányzatoknak, amelyek „erdélyi barátaink melletti szolidaritásuk jeleként” kiteszik a székely zászlót.
A KMKF plenáris munkaülését a magyar nemzetpolitika aktuális kérdéseiről szóló állásfoglalás kiadásával fejezte be. A dokumentum szerint a képviselői fórum „elvárja a román hatóságoktól, hogy szüntessék meg azon székelyföldi önkormányzatok zaklatását, amelyek a román törvényekkel és Románia nemzetközi vállalásaival összhangban a székelység jelképeit használják”. A Romániában tervezett alkotmánymódosítással összefüggésben a KMKF szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja az erdélyi magyarokat minden olyan kérdésben, amely a nemzeti identitást, a közösségi és nyelvi jogokat, a kulturális és vallási értékeket érinti. Emellett a szervezet támogatja az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok visszaszolgáltatását is.
A román külügyminisztérium szerint a magyar hatóságok viselkedése ellentétben áll a két ország külügyminiszterének legutóbbi megállapodásával, amikor a két ország diplomáciai vezetője egyetértett abban, hogy csökkenteni kell a feszültséget. A dokumentum szerint Románia továbbra is szigorúan alkalmazni fogja a jelképek nyilvános használatára vonatkozó törvényeit.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár),

Az Országházon is lobog a székely zászló
Székely zászlót tűztek ki az Országház épületére. Az országgyűlés sajtóosztálya az Index kérdésére azt válaszolta: a zászló kitűzését a házelnök rendelte el, mivel éppen most zajlik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris munkaülése.
Az ülésen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt mondta: alapvető emberi jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata. Semjén köszönetet mondott azoknak a magyarországi önkormányzatoknak, amelyek „erdélyi barátaink melletti szolidaritásuk jeleként" kiteszik a székely zászlót. Semjén Zsolt a székely zászlók nyilvános használatával kapcsolatban Románia és Magyarország között az utóbbi hetekben kialakult helyzetre utalva azt mondta: nem szándékunk „bármiféle feszültség erősítése Romániával".
Tavaly év végén Kovászna és Hargita megye prefektusai arra kérték a helyi önkormányzatokat, hogy a román zászlón kívül más zászló ne legyen kint a polgármesteri hivatalok épületein. A hatóságok azóta bírósági ítéletekre hivatkozva el akarják távolíttatni a magyar és a székely zászlókat a közintézményekről, illetve jelentős pénzbüntetéseket helyeztek kilátásba.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára ezután azt mondta, hogy „zászlóháború dúl a Székelyföldön”, és azt kérte a román kormánytól, hogy szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Viktor Ponta román miniszterelnök erre azt válaszolta: nem tűrnek el semmilyen leckét senkitől arról, hogyan alkalmazzák a törvényeket Romániában. Január 29-án egy román televízióműsorban a műsorvezetők többek között rongynak nevezték a székely zászlót, és nevetségesnek az autonómiatörekvéseket.
szekelyhon.ro,

Román külügyminisztérium: Budapest provokálja a román közvéleményt
A román külügyminisztérium pénteken újabb közleményt adott ki a székelyzászló-ügyben: a tárca sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a magyar hatóságok – Bukarest megítélése szerint – továbbra is olyan jelképes gesztusokat tesznek, amelyek provokálják a román közvéleményt.
Bukarest közleménye nem sokkal azután jelent meg, hogy a román média beszámolt róla: a „nemzeti szolidaritás jelképeként" a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) plenáris ülése alkalmából Kövér László házelnök kezdeményezésére pénteken az Országgyűlés Hivatala kitűzte a székely zászlót a Parlament Kossuth téri homlokzatára.
A román külügyi közlemény nem nevezi meg a „jelképes gesztusokat". Leszögezi viszont, hogy „ez a viselkedés ellentétes azzal, amiben Románia és Magyarország külügyminisztere a közelmúltban megállapodott". A dokumentum szerint pénteken román kollégájának küldött levelében Martonyi János is megerősítette: a két miniszter közös fellépése nyugtató hatással volt a felmerült feszültségekre. „A román kormány következetesen tartja magát ahhoz, hogy cselekedeteivel a kétoldalú stratégiai partnerséget szolgálja, és a magyar féltől is azt várja, hogy ugyanebben a szellemben cselekedjen" – olvasható közleményben. A kommüniké hozzáfűzi, hogy a román kormány továbbra is szigorúan alkalmazni fogja az ország törvényeit, beleértve a jelképek nyilvános használatára vonatkozókat is.
A Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetséghez közel álló hírtelevíziók „Magyarország ismét semmibe veszi Romániát" címfelirattal, a nap híreként számoltak be arról, hogy a magyar parlament épületére kitűzték a székely zászlót.
Az Antena 3 hírtelevízió élő adásában Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár pénteken azt mondta: a román diplomácia továbbra is tájékoztatja a fejleményekről európai partnereit.
„Nem értem, mi a célja ennek a zászlószámlálásnak – egy a parlamenten, kettő a prefektusi hivatalon, és így tovább – de mi továbbra is a stratégiai partnerség útján szeretnénk haladni, ha Budapest is ezt szeretné" – mondta a román külügyi államtitkár.
Aurescu hozzátette: román részről ő a társelnöke a magyar-román kisebbségi vegyes bizottságnak, amelynek 2011 óta nem sikerült tető alá hoznia a tervezett kisebbségvédelmi megállapodást.
„Sokkal fontosabb lenne ennek a megállapodásnak a megkötése, mint ez a nevetséges zászlóvita. Hiányosságok mutatkoznak a magyarországi románok anyanyelvű oktatásában, a román iskolák és kiadványok finanszírozásában: ezeket kellene inkább a magyar félnek megoldania" – mondta a román külügyi államtitkár.
MTI
Székelyhon.ro,

KMKF: az autonómia megtartaná a magyar közösségeket
A külhoni magyar közösségek megmaradásának és jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómiaformákban látja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), amelynek pénteki plenáris munkaülése nyilatkozat kiadásával ért véget.
A KMKF sajnálattal állapítja meg, hogy felgyorsult a magyarság asszimilációja a térségben, és a népszámlálások szerint - egyebek között a kivándorlás miatt - több mint tíz százalékkal csökkent a magyarok száma - olvasható a KMKF plenáris ülésén elfogadott állásfoglalásban, amely részletesen foglalkozik a magyar nemzetpolitika aktuális kérdéseivel.
„Szüntessék meg a székelyföldi önkormányzatok zaklatását"
A dokumentum szerint a KMKF "elvárja a román hatóságoktól, hogy szüntessék meg azon székelyföldi önkormányzatok zaklatását, amelyek a román törvényekkel és Románia nemzetközi vállalásaival összhangban a székelység jelképeit használják". A székely zászlók használatáról az állásfoglalás kijelenti, hogy a közösségi szimbólumok és jelképek használata "nem lehet etnikai vita tárgya a 21. századi Európában", hiszen nem sértik a többségi nemzet érdekeit.
A magyarok számának csökkenésével kapcsolatban a KMKF - megismételve 2011. március 11-i állásfoglalását - "a külhoni magyar közösségek megmaradásának és jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómiaformákban látja, beleértve a területi autonómiát is". A KMKF nyilatkozatában üdvözli és támogatásáról biztosítja az erdélyi magyar érdek-képviseleti szervezetek autonómiatörekvéseihez kapcsolódó idei rendezvényeket.
A plenáris ülés végén kiadott állásfoglalás üdvözli a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megalapítását, valamint a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és a Kisebbségi Jogvédő Intézet felállítását, továbbá az idei kisiskolások éve programot.
A Kisebbségi Jogvédő Alapítvány 2012 júniusában alakult, és ezzel párhuzamosan jött létre az alapítvány operatív szerve, a Kisebbségi Jogvédő Intézet is. Az alapítvány célja, hogy ösztönözze a kisebbségi jogok európai és nemzetközi összefüggéseinek tanulmányozását, támogassa a jogsértések feltárását és dokumentálását, a jogsérelmekkel kapcsolatos eljárást.
A Romániában tervezett alkotmánymódosítással összefüggésben a KMKF szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja az erdélyi magyar nemzeti közösséget minden olyan kérdésben, amely a nemzeti identitást, a közösségi és nyelvi jogokat, a kulturális és vallási értékeket érinti.
Emellett a szervezet támogatja az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok visszaszolgáltatását is. Napirendre emelnék a Benes-dekrétumok ügyét
A KMKF kívánatosnak tartja, hogy a szlovák parlament módosítsa állampolgársági törvényét, amely "jogfosztással sújtja" azokat a magyar állampolgárságot szerző embereket, akik továbbra is a hazájukban kívánnak élni. Ezért a KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy a magyar-szlovák találkozókon kiemelt naprendi pontokként kezelje a magyar állampolgársággal kapcsolatos vitás kérdéseket és a Benes-dekrétumok ügyét - áll a dokumentumban.
A második világháború után az akkori csehszlovák államfő, Edvard Benes nevéhez kötődő dekrétumok a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották a szudétanémeteket a csehszlovák állampolgárságtól, elkobozták a vagyonukat és kitelepítették őket az országból. Hasonló módon sújtották a Benes-dekrétumok a több mint félmilliós szlovákiai magyarságot is.
Szerbia biztosítsa polgárai biztonságát
A délvidéki magyarokat az utóbbi hónapokban ért utcai támadásokkal is foglalkozik a dokumentum, amely szerint a KMKF elvárja, hogy a szerb kormány, a belügyminisztérium foganatosítson megfelelő intézkedéseket a polgárok biztonságának megőrzéséért, a nemzetek közötti viszonyok kiéleződésének megakadályozásáért és a kisebbségek védelméért.
Maszol.ro,

Alapvető jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata
Összeült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
– Alapvető emberi jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris munkaülésén.
A kereszténydemokrata politikus köszönetet mondott azoknak a magyarországi önkormányzatoknak, amelyek "erdélyi barátaink melletti szolidaritásuk jeleként" kiteszik a székely zászlót. Semjén Zsolt a székely zászlók nyilvános használatával kapcsolatban Románia és Magyarország között az utóbbi hetekben kialakult helyzetre utalva azt mondta: nem szándékunk "bármiféle feszültség erősítése Romániával".
A magyar állampolgárságnak a külhoni magyarok számára történő könnyített megadásáról szólva közölte, hogy a kérelmezők száma közel jár a 400 ezerhez. Semjén Zsolt megítélése szerint a külhoniak körében tapasztalható asszimiláció megállítása két dologtól függ. Egyrészt biztosítani kell a hagyományos oktatási, kulturális támogatási formákat, másfelől a honosítással, a teljes jogú állampolgárság megadásával olyan erős impulzust kapnak a diaszpórában és a környező országokban élő magyarok, amely identitásában is megerősíti a világ magyarságát. Értékelése szerint ehhez hathatós támogatást nyújtanak a KMKF munkájában résztvevők is.
Kövér László köszöntője és Semjén Zsolt beszéde után a KMKF zárt ülésen folytatta munkáját. Az MTI-vel előzetesen közölt napirend szerint a zárt ülésen tájékoztatót tartott Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke, valamint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke is.
Népújság (Marosvásárhely),

Kelemen Hunor: az erdélyi magyaroknak szükségük van a segítségre, a szolidaritásra, ám ennek mikéntjéről egyeztetnünk kell
Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság sorsát is befolyásoló politikai történésekről számolt be a Kárpát- medencei Magyar Képviselők Fóruma plenáris ülésén pénteken, Budapesten.
"Az elmúlt esztendőben embert próbáló időket éltünk át, ám két választás után elmondhatjuk, hogy minden próbálkozás ellenére, politikai értelemben életben vagyunk, életben maradtunk. Ez sokakat keserűséggel tölt el, értetlenül állnak a tények előtt és a harc folytatásáról nyilatkoznak. Nemcsak életben maradtunk, hanem sikerült megszereznünk azt a társadalmi támogatást, amely önkormányzati és parlamenti képviseletet biztosít az erdélyi magyarságnak. Vannak fájó veszteségeink, elvesztettük Szatmár és Maros megyét, valamint Szatmárnémetit. De növeltük helyi tanácsosaink számát, 19-cel több polgármesterünk van 2008-hoz képest, és szavazatszámban is többet kaptunk, mint négy évvel azelőtt. A parlamenti választásokon az RMDSZ elérte az 5 százalékot úgy, hogy hatalmas román felhajtóerő működött, és minden bejelentéssel, állásfoglalással ellentétesen volt magyar–magyar verseny. Mindezek ellenére a szövetség megszerezte a magyar szavazatok 89 százalékát, a magyar ellenpárt még csak a közelébe sem került egyetlen mandátumnak sem. Összegzésként, 2012 után erős önkormányzati és parlamenti képviseletet szerzett az RMDSZ, amellyel az erdélyi magyar nemzetközösség érdekeit védi" – számolt be az RMDSZ elnöke az elmúlt esztendő politikai eseményeiről.
Ezt követően Kelemen Hunor ismertette mindazokat a politikai döntéseket, amelyekről 2013-ban hoz döntést a román parlament.
"70 százalékos parlamenti többséggel nézünk szembe, amely döntést tud hozni nélkülünk minden kérdésben. Ebben az esztendőben Románia alkotmánymódosításra készül, át akarja alakítani a fejlesztési régiókat egy közigazgatási reform keretében, és új választójogi törvényt fogad el, amely 2016-tól kezdődően lép életbe. És eközben nap mint nap meg kell védenünk az eddig megszerzett jogainkat: közösségi szimbólumaink használatának jogát, az anyanyelv használatát és az oktatási rendszerben elért eredményeket. Mindezt olyan körülmények között, hogy a Szociál- Liberális Unió egy olyan parlamenti többséggel rendelkezik, amely a mi szavazataink nélkül is képes elfogadni bármilyen törvénytervezetet. Egy olyan többség ez, amelyben a magyarellenes indulatok, a nacionalista érzelmek jelen vannak, míg a román ellenzék végelgyengülésben szenved, és nemhogy a mi, de még a saját problémáira sem képes figyelni" – részletezte a szövetségi elnök.
"A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor kitért ugyanakkor az európai polgári kezdeményezés fontosságára, ismertetve azt az együttműködési megállapodást, amelyet az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója kötött. Ennek mentén párbeszéd kezdődött az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács, valamint a Magyar Polgári Párt között.
A szövetség elnöke felszólalása végén felhívta a figyelmet, hogy a romániai régióátszervezés a legfontosabb politikai téma ebben a pillanatban az RMDSZ számára, mert fennáll annak a veszélye, hogy szétverjék a magyarság székelyföldi erejét.
Népújság (Marosvásárhely),

Kövér: fordulóponthoz érkeztünk
Kövér László szerint nehéz év áll a környező országok magyar nemzeti közösségei előtt, de egységes fellépéssel a nemzetpolitikai veszélyből nemzetpolitikai esélyt kovácsolhatunk. Az Országgyűlés elnöke erről a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris munkaülésén beszélt tegnap Budapesten.
A házelnök az ülés elején mondott köszöntőjét azzal kezdte: nehéz év áll Magyarország, valamint a környező országokban élő magyar nemzeti közösségek előtt is. Felhívta a figyelmet arra, hogy népszámlálási adatok szerint az 1992 és 2002 közötti időszakhoz hasonlóan az elmúlt tíz évben is tízszázalékos lélekszámcsökkenés követezett be minden nemzeti közösségben. Ha ezt nem sikerül megállítani vagy rövid távon mérsékelni, akkor a politikai érdekképviselet is veszélybe kerülhet, mert húsz év múlva elfogynak, akiket a politikának képviselnie kellene – mutatott rá Kövér László. Emellett – mondta – a nemzeti közösségeket az elmúlt tíz évben nemcsak a politika viharai, hanem pénzügyi, szociális válság nehézségei is megviselték, és ezekben a szociálisan feszült szituációkban mindig nagy a veszélye annak, hogy a magyar közösségeket „jelképes vagy valóságos agresszió” éri. Ezzel kapcsolatban utalt a székely zászló körüli „hisztériakeltésre”, illetve a folytatódó magyarverésekre Délvidéken. Úgy fogalmazott: „bizonyos értelemben fordulóponthoz is érkeztünk, kérdés, hogy néhány sarkalatos magyar ügyben tudunk-e először magyarok és csak utána valamilyen pártállásúak, jobboldaliak vagy baloldaliak lenni”. Ha igen, akkor saját esélyeinket növeljük a gondjaink megoldására, amennyiben nem, akkor folytatódnak azok a nemzeti folyamatok, amelyek kézzelfogható közelségbe hozták a „legsúlyosabb kilátásokat”, amelyekre ezelőtt, húsz éve nem gondoltunk – mondta a házelnök. Ugyanakkor kijelentette: ha tudunk egységesen fellépni minden fórumon, akkor van esélyünk arra, hogy a nemzetpolitikai veszélyből nemzetpolitikai esélyt kovácsoljunk. Reményét fejezte ki, hogy a KMKF tanácskozása közelebb visz ehhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kemény szavak hangzottak el a KMFK ülésén
Eddig tabuként kezelt kérdéseket feszegettek és kemény szavakat használtak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) zárt ajtós budapesti ülésén résztvevő RMDSZ-es küldöttség felszólalói.
„Először fogalmazódott meg az az igény, hogy az anyaország kormányzati, parlamenti erőinek le kellene ülniük beszélgetni szűkebb körben a határon túli magyar szervezetek vezetőivel az elmúlt 23 év tanulságairól, arról, hogy mi nem működött és miért nem a magyar-magyar kapcsolatokban” – számolt be a maszol.ro-nak Szabó Ödön. A Bihar megyei képviselő szerint még soha nem volt ilyen őszinte, nyílt beszélgetés a KMKF ülésein.
Szabó Ödön elmondta, a magyarországi kormánypárt politikusok, élükön Kövér László házelnökkel a határon túliaktól eltérően értékelték ugyan az elmúlt 23 év magyar-magyar kapcsolatait, de nem zárkóztak el attól, hogy ülésen az elhangzó kifogásokról újra tárgyaljanak. „Kövér László azt válaszolta: rendben van, üljünk le újra egy olyan körben, ahol ezekről a problémákról ugyanilyen nyíltan vagy akár még nyíltabban és akár még nyersebben lehet beszélgetni” – tájékoztatott a politikus.
A KMKF ülésén felszólalt Szabó Ödön is, aki elmondta: a budapesti politikusoknak és a Kárpát-medencei magyaroknak nem kellene tovább áltatniuk magukat azzal, hogy a politikai verseny mozgósítja a határon túli magyar választókat. „A szlovákiai, kárpátaljai tapasztalatok és Erdélyben három választást megért, a választás szabadsága címszóval fémjelzett korszak után elmondható, hogy a megosztottságnak nincs mozgósító ereje. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor nyilvánvalóan változtatni kell a jelenlegi magyarországi kormánypártok viszonyulásán ehhez a kérdéshez” – idézte felszólalását a képviselő.
Szabó elmondta azt is, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontok nem azt végzik, ami a feladatuk lenne, hanem pártstruktúrák, pártembereket fizetését biztosítják, pártszékházként működnek. Ráadásul törvénysértően, ugyanis több esetben érkezett az RMDSZ-hez bejelentés, hogy meghatalmazások nélkül vették ki konzulátusról az állampolgárságot kérvényezők személyes adatait, személyes jellegű iratait a demokráciaközpontok képviselői, s amikor a kérvényező a konzulátusra ment, hogy maga vegye ki ezeket a papírokat, már nem voltak ott.
Elmondása szerint Szabó Budapesten azt is világossá tette: az RMDSZ nem szeretné, ha a magyarországi pártok bevonnák a határon túliakat is a már elkezdődött választási kampányukba. „Az ülésen felolvastam az 1940-ben alakult és a magyar országgyűlésbe meghívott Erdélyi Párt programalakuló programjából egy idézet, melynek lényege, hogy ők nem szeretnének betagozódni egyetlen egy magyarországi pártba sem, mert a kisebbségi sorsban féltve őrzött egységüket nem akarják darabokra széttörni” – mondta Szabó.
Hasonló problémákat vetett fel az RMDSZ többi felszólalója is. Az ülésen Korodi Attila felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy 2013-as évnek nem a szimbolikus politizálásról kell szólnia, konstruktív hozzáállásra van szükség minden oldalról, hiszen ez az év Romániában alkotmánymódosításról és fejlesztési régiók átszervezési folyamatáról szól, amelyek legalább hosszú távon térítik jó vagy rossz pályára az erdélyi és egyben székelyföldi magyarok helyzetét.
„Magyarországnak már nem csak politikai szolidaritást kell tanúsítania, hanem a megfelelő alkotmányozási folyamat és a régiófelosztás ügyéért, az 1920. június 4.-i mulasztás ellensúlyozásáért kell cselekednie” – fogalmazott az ülésen a Hargita megyei képviselő.
Márton Árpád példaként említette az erdélyi szász közösség kivándorlását, elmondta, hogy a templomaikat a román ortodox egyháznak adták át azért, hogy megmaradjanak. „Ezzel szemben mi a templomaink restaurálásaiért harcolunk, új templomokat építünk” – hangsúlyozta Márton. „Azonban a Német Föderatív Köztársaság demográfiai problémáit az erdélyi németek eltávozása nem oldotta meg” – zárta mondanivalóját Márton Árpád.
Markó Attila a közösségi szimbólumok védelmében folytatott küzdelem apropóján emlékeztetett egy másik szimbólumra, a Székely Mikó Kollégium ügyére. „Jeleznünk kell minden nap azt is, hogy csak azt a független és politikamentes igazságszolgáltatást lehet megvédeni, amely igazságot szolgáltat, és nem igazságtalanságot! Arra kérem az anyaország felelős politikusait, hogy ebben segítsenek nekünk" - mondta a háromszéki képviselő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke az erdélyi magyarság sorsát is befolyásoló politikai történésekről számolt be a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pénteki plenáris ülésén.
Transindex.ro,

Szász Jenő a szórványmagyarság kitelepítését tervezi?
Az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének gondolatát vetette fel Szász Jenő, aki a kisebb létszámú magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának" lehetőségéről beszélt Budapesten, a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője kifejtette: kutatás tárgya lehet annak felmérése, nem jelent-e alternatívát az egyes erdélyi magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás". Szász Jenő stratégiájának lényege a biztos beolvadásra ítélt kisebb magyar közösségek, köztük az erdélyi szórvány irányított kitelepítése a jelenlegi lakhelyéről, írja a maszol.ro portál.
„Ötlet szintjén is felháborítónak tartom a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának” lehetőségét”, mondta el a Sláger Rádiónak Márton Árpád. A háromszéki RMDSZ képviselő tiltakozásként kivonult a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának üléséről, majd visszatérve válaszolt Szász Jenő felvetéseire.
„Elmondtam, hogy amikor hatvan évvel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság hasonló döntést hozott, az nem oldotta meg Németország demográfiai problémáit, ám az erdélyi németség teljes megszűnését eredményezte – fogalmazta meg Márton Árpád, aki szerint akkor a németek átadták a templomaikat az ortodox egyháznak, hogy a műemléképületek ne vesszenek kárba.
„Mi az műemléktemplomok restaurálására próbálunk pénzt szerezni, sőt új templomokat építünk, mert egyházaink erősödnek”- fogalmazta meg Márton Árpád. Az RMDSZ képviselő leszögezte, lehet, hogy ő túl érzékeny ebben a kérdésben, de már a lehetőségnek a mérlegelését is felháborítónak tartotta.
Szász Jenő szavait úgy is lehet értelmezni, hogy Magyarország a szórvány-magyarok áttelepítésével oldaná meg a demográfiai problémáit, de akár úgy is, hogy Erdélyen belül a Székelyföldre telepítenének szórvány közösségeket.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

KMKF: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma.
Tudtuk, hogy már decemberben meg kellett volna tartani, de akkor elhalasztották a román parlament alakuló ülése miatt, most, a hét végén Budapesten megtartották.
Erre a hazai olvasó abból tud következtetni, hogy az RMDSZ honlapján közzétették Kelemen Hunor szövetségi elnök ott elhangzott beszédét. Egyébként néma csend: a magyarországi sajtóból csak annyit tudni, hogy a tanácskozás zárt ajtók mögött, azaz a média teljes kizárásával zajlott, sőt, utána sajtótájékoztatót sem tartottak. Elég furcsa, hisz eddig meglehetősen nagy sajtónyilvánosságot kapott egy-egy ilyen találkozó. Bizonyos források szerint a Budapestre érkezett KMKF-képviselők nem is tudták, milyen témák kerülnek terítékre, a szokásos – a tanácskozás kezdetéig el nem készült – közös állásfoglalás tervezetét sem kapták kézhez, s a tanácskozás nem tartott tovább három óránál.
Kívülről nézve – ámbár alapos információk híján kockázatos a véleménynyilvánítás – ez azt jelenti: előkészítetlen, de alaposan biztosan elő nem készített tanácskozás zajlott a Kárpát-medencei magyarság képviselői között.
Mindenekelőtt a résztvevők a Nemzetstratégiai Intézet felkért elnökének, Szász Jenőnek a beszámolóját hallgathatták meg, amelyből kiderült: az 1,3 milliárd forintos költségvetésű intézet felállítása folyamatban van. A tervek szerint az intézetnek fiókja lesz Székelyudvarhelyen, de még nem tudni, hogyan és mikor. Az (ellenzéki) Népszava online tudni véli, hogy a határon túli magyarok, mindenekelőtt az RMDSZ-esek, kemény bírálatot fogalmaztak meg az Orbán-kormány nemzetpolitikai gyakorlata irányában. Kelemen Hunor szövetségi elnök – az erdélyi magyarság sorsát is befolyásoló politikai történésekről beszámolva – a romániai magyarság választásokon elért eredményeiről és kudarcairól kijelentette: „Nemcsak életben maradtunk, hanem sikerült megszereznünk azt a társadalmi támogatást, amely önkormányzati és parlamenti képviseletet biztosít az erdélyi magyarságnak”. Ám hozzátette, a székely zászló kitűzésével kapcsolatos román–magyar diplomáciai összemenésre utalva: „Egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. (…) Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk”.
Úgy gondoljuk, ez eléggé világos beszéd.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Bukarest provokációval vádolja Budapestet - tovább dúl a zászlóháború
Újabb diplomáciai csörte zajlott le a hét végén a magyar és a román külügyminisztérium között székelyzászó-ügyben. Bukarest heves reakcióját ezúttal az váltotta ki hogy a nemzeti szolidaritás jelképeként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris ülése alkalmából Kövér László házelnök kezdeményezésére pénteken délután kitűzték a székely zászlót az Országgyűlés Kossuth téri homlokzatára. Néhány órával később a román külügyminisztérium közleményt fejezte ki sajnálkozását afelett, hogy a magyar hatóságok – Bukarest megítélése szerint – továbbra is olyan jelképes gesztusokat tesznek, amelyek provokálják a román közvéleményt.
Noha az állásfoglalás nem nevezi meg a „jelképes gesztusokat”, leszögezi, hogy „ez a viselkedés ellentétes azzal, amiben Románia és Magyarország külügyminisztere a közelmúltban megállapodott”. A dokumentum szerint pénteken román kollégájának küldött levelében Martonyi János is megerősítette: a két miniszter közös fellépése nyugtató hatással volt a felmerült feszültségekre.
„A román kormány következetesen tartja magát ahhoz, hogy cselekedeteivel a kétoldalú stratégiai partnerséget szolgálja, és a magyar féltől is azt várja, hogy ugyanebben a szellemben cselekedjen” – olvasható közleményben. A kommüniké hozzáfűzi, hogy a román kormány továbbra is szigorúan alkalmazni fogja az ország törvényeit, beleértve a jelképek nyilvános használatára vonatkozókat is. Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője ismertette, Martonyi János külügyminiszter román kollégájának, Titus Corlăţeannak küldött levelében személyes találkozó időpontjára tett javaslatot, hogy egyebek mellett a székely zászló használatával kapcsolatban kialakult helyzetet is megvitassák.
Megszólalt az ügyben Martonyi János is, sérelmezve, hogy a bukaresti politikai elit szintjén olyan retorika jelent meg, amely komolyan veszélyezteti a két ország együttműködését. A külügyi tárca vezetője erről az M1 Az este című műsorában beszélt. Mint kifejtette: a székely zászlóval kapcsolatban kialakult ügyben nagyon erőteljes szerepe volt a román médiának, de megjegyezte: voltak józan hangok is. Azt viszont sérelmezik, hogy a román politikai elit szintjén is olyan retorika jelent meg, amely valóban alkalmas arra, hogy komoly sebeket ejtsen a két ország viszonyán, és veszélyeztesse azt az együttműködést, azt a stratégiai partnerséget, amelynek az elmúlt 2-3 évben komoly eredményei vannak. A miniszter hozzátette: bízik benne, hogy „a csata zaja lassan leül”, és megpróbálják visszahelyezni a két ország viszonyát erre a pályára.
A miniszter a műsorban kifejtette, hogy a média és diplomácia két külön dolog. Mint mondta: a médiának az a dolga, hogy „hangos legyen”, a diplomáciának pedig az, hogy halk, de eredményes. „A diplomáciának megfelelő stílusban, de egyértelműen meg kell mondani a véleményét például akkor, amikor az emberi jogokról, egy közösséghez tartozásról, az ehhez tartozó szimbólumokról van szó” – tette hozzá. Martonyi megjegyezte, vannak véleményeltérések a magyar politikai pártok között és a határon túli magyar pártok között is, de ez most egy olyan pillanat, amikor a legfontosabb a székelyekkel való szolidaritás kifejezése. Mint mondta: ez nem jogi vita, hanem politikai, erkölcsi kérdés. „Azt kellene figyelembe venni, hogy mikor érzi egy közösség magát jól, mikor érzi magát otthon, és hogyan kell megteremteni annak a lehetőségét, hogy a közösséghez tartozás tudata ezekben az emberekben továbbra is éljen” – fogalmazott a miniszter, hangsúlyozva: ez teszi őket a közösség teljes jogú tagjaivá.
Nem váratott sokat magára Titus Corlăţean viszontválasza sem. A külügyminiszter szombaton este úgy vélekedett: Budapest a romániai magyarokat próbálja manipulálni a kettős állampolgárok szavazatának megszerzése reményében.
A román diplomácia vezetője az Antena3 hírtelevízió műsorában úgy vélekedett, a „nacionalista szólamok” mögött pragmatikus érdekek állnak: a zászlókat lobogtató magyar politikusokat szerinte az a két vagy háromszázezer szavazat érdekli, amelyet a magyar állampolgárrá vált romániai magyaroktól kaphatnak. Sérelmezte, hogy egyes magyar politikusok jelképes gesztusokkal provokálják a román közvéleményt, amivel szemben Bukarestnek határozottan, ugyanakkor intelligensen kell fellépnie. Corlăţean szerint a budapesti hivatalosságok közöl csak egyesek „forrófejűek”, de Martonyi János külügyminiszterrel például szerinte korrekt politikai párbeszédet lehet folytatni, akkor is, ha sok mindenben nem értenek egyet. A román külügyminiszter azt mondta: bonyolultabbá vált a napokban a magyar-román viszony, de szükséges a párbeszéd folytatása, és maga is várja, hogy tárgyalhasson Bukarestben magyar kollégájával. A műsorvezető felvetetette, hogy a börtönben ülő Adrian Năstase volt kormányfő blog-bejegyzésében a magyar-román parlamenti kapcsolatok befagyasztását javasolta válaszlépésként arra, hogy a budapesti parlamentre kitűzték a székely zászlót. Corlăţean erre azt mondta: számít arra, hogy a román parlament reagál a gesztusra, de kifejezte reményét, hogy nem lesznek radikálisabbak, mint a Jobbik. „Egy méltó és világos kiállásra valóban szükség van, és ebben egyetértek Năstaséval” – mondta a külügyminiszter, aki úgy véli, hogy a székely zászló valójában az etnikai alapú területi autonómiát jelképezi, amely elfogadhatatlan Románia számára, mind a törvények és az alkotmány, mind pedig a harmonikus román-magyar együttélés szempontjából.
Rostás Szabolcs
Nyugati Jelen (Arad),

Állóháború
Noha mintegy két hete kizárólag a székely zászló ügye tematizálja és befolyásolja a román–magyar kapcsolatok alakulását, jószerint pedig a romániai és magyarországi közbeszédet, az érintettek egyre távolabb kerülnek a megnyugtató megoldástól.
Bukarest barátságtalan, ellenséges gesztusként fogta fel, hogy a nemzeti szolidaritás jelképeként, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma plenáris ülése alkalmából Kövér László házelnök kezdeményezésére pénteken kitűzték a kék és arany színű lobogót a budapesti Parlament homlokzatára, ahol mellesleg lengette már korábban is a szél.
Csakhogy a román politikai osztály számára oly mértékben számít vörös posztónak a székely zászló, hogy már nem érik be annak a hazai közintézményekről való levételével – pontosabban az erre történő felszólítással –, hanem legszívesebben a magyarországi polgármesteri hivatalokról is eltávolítanák, ha tehetnék.
Persze a zászlóvita közepette megnyilvánuló anyaországi gesztus, a magyarországi közintézmények fellobogózása az erdélyi magyarok iránti szimpátia, a szolidaritás kifejezésére alkalmas ugyan, de önmagában nem vezethet eredményre. Sokkal hasznosabb és hatékonyabb lenne, ha Bukarest is, Budapest is megpróbálná félretenni a zászlóügy érzelmi dimenzióját, és folyamatos párbeszéd révén próbálkozna elmozdítani a holtpontról a szócsaták formájában dúló állóháborút.
Természetesen roppant nehéz higgadtnak maradni olyankor, amikor bukaresti politikusok és elemzők egyszerűen a „pánhungarizmus, a revizionista törekvések” megnyilvánulásának jeleit vélik felfedezni a magyar kormány állásfoglalásában, miszerint a 21. század Európájában nem tagadható meg egy nemzeti közösségtől szimbóluma szabad használata. És miközben a magyar és a román külügy immár burkoltan elismeri, hogy bizony holtpontra jutott a kétoldalú viszony, ne feledjük: még csak ezután következik a március 10-ére meghirdetett marosvásárhelyi autonómiatüntetés, majd március 15-e, amelynek apropóján a nacionalista román politikusok borítékolhatóan tovább gerjesztik a feszültséget, a parlamentek közötti konfliktussá szélesítve a diplomáciai csörtét. Jó lesz felkészülni a hosszan tartó állóháborúra.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Sebestyén Mihály: Az autonóm cselédszoba
"Megütközést váltott ki Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén, amikor felvetette a kisebb magyar közösségek „önkéntes területfeladásának" lehetőségét", olvasni felcímként a Maszolban.
Végeredményben minden közbevetett álmentegetőzés dacára Szásznak semmi sem drága. Elvégre ő már át is települt, önkéntesen és önkényesen visszavonult kenyéradó gazdái védszárnya alá.
Az efféle javaslatok, ha valósággá válnak, aligha lesznek folytonos örömforrássá. Csakis sorstragédiákat okozhatnak, emberit, közösségit, európait. A demokrácia halálát.
Gondoljunk csak a legutóbbi magyar-szlovák lakosságcserére, amelynek során a felvidéki magyarokat áttelepítették Magyarországra, bár sokkal indokoltabb, ha azt állítjuk, átzsuppolták őket, és helyettük elkeseredett magyarországi szlovákokat vittek reszlovákosításra az anyaországba, hogy minél több bratyi legyen szláv. Fontos volt a megszerzendő földvagyon, a visszamaradó ingatlan és el nem vihető ingóságok elzabrálása.
De hivatkozhatnánk a görögországi törökökre és a törökországi ortodox görögökre, akiknek elhagyott templomát néhány éve úgy mutogatták nekünk, mint elárvult, furcsa, nem tudni kik által épített kultikus helyet. A kiköltözéssel együtt törökföldön megtörtént a sikeres (?) emlékezettörlés, hogy ne legyen kényelmetlen, szégyellni való a rablás tudata, hogy a másféle eredet tüskéje ne szúrjon a szívébe és elméjébe az új gazdának.
Az ismert sztálini gyakorlat, a diktatúrák módszertani foglya Szász Jenő, a nemzetstratéga, vagy inkább a nyálmosoly-demokrata Semlyén Zsolté, akinek zsoldjában Udvarhely Jenő hercege népünk jövőjéről gondolkodik?
Annak idején volt még a román kormányokban, politikusokban, Groza Péterben annyi józan önmérséklet, hogy nem haraptak rá a nemzetiségi kérdés rendezésének sztálini módszerére, a lakosságcserére, a nemzetiség-koncentrációra. A területszűkítésre, a kikényszerített önfeladásra. Bíztak abban, hogy hatvan-hetven év alatt magától is felszívódik, beolvad, elfolyik, kicsorran a magyar népesség Erdély és Bánát országából, a Partiumból, és természetesen jelentősen, ha nem teljesen elvékonyodik a Siculusok székeiben a nem román. Lassú kihalással. Elöregedéssel. Politikai, gazdasági módszerekkel, kultúraelvonással, nemzetpolitikai manőverekkel, felmagasított fájdalomküszöbbel.
Nem teljesen így történt. Megmaradtak a közösségek, újratermelődött és többesült a kultúrafenntartó és művelő értelmiség, ha nőtt is a szórványosodás mértéke, csökkent a magyarok erdélyi-bánsági-partiumi létszáma összességében. Átrendeződött részben az etnikai térkép.
Amit most kezdeményez, vélelmez Szász Jenő: az önfeladás legklasszikusabb példája. A beköltözés Székelyföldre, a skanzenbe, az indián rezervátumok szolgai lekottázása lesz. Gettó. Vagy már az sem, ha szétszabdalják régiók és regimentek között.
És aki nem megy azzal mi történik? Leírják, huszonötöt vernek a még magyar talpára? Mit szól mindehhez a december 5-i magyar? A szívélyesen leoláhozók tömege?
Tessék mondani, abban reménykedhetünk, ha áttelepítenek, mert a két kormányzat politikai színezéktől függetlenül belemegy a tragikus játékba, lesz majd egy autonóm cselédszobánk Magyarországon (heti egyszeri fürdőszobahasználattal), s ha ott nem férünk el valamennyien, akkor húznak még kedvünkért egy emeletet Magyarország fölé – IMF hitelből
Krónika (Kolozsvár),

Szász: nem telepíteném ki a szórványt
Az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének ötletét vetette fel a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke – állítja Márton Árpád RMDSZ-es képviselő. Szász szerint szavait félremagyarázták. Mint mondta: a szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni.
Vitatott nyilatkozat. Szász kijelentéseit nem mindenki értette
Az RMDSZ képviselői szerint a kisebbségben élő Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának” ötletét vetette fel a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának pénteki, zártkörű ülésén Szász Jenő, a tavaly alapított Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. A szövetség képviseletében jelen levő Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint Szász az általa vezetett intézmény céljairól tartott beszámolójában arról beszélt: kutatás tárgya lehet annak felmérése, nem jelent-e alternatívát az egyes magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás”. Az RMDSZ-es politikus szerint Szász nyilatkozatát úgy is lehet értelmezni, hogy felvetette a már biztos beolvadásra ítélt kisebb Kárpát-medencei magyar közösségek, köztük az erdélyi szórvány irányított kitelepítését a jelenlegi lakhelyéről.
Márton Árpád úgy értelmezi, hogy Szász javaslata szerint a szórványmagyarok áttelepítésével Magyarország megoldást találhat demográfiai problémáinak a kiküszöbölésére, de a politikus szerint a kutatóintézet vezetője akár arra is utalhatott, hogy Erdélyen belül a Székelyföldre lehetne telepíteni a szórványközösségeket. „Ötlet szintjén is felháborítónak tartom a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek kontrollált visszavonulásának lehetőségét” – jelentette ki a Krónikának Márton Árpád, aki Szász Jenő kijelentései után kivonult a teremből. A politikus elmondta továbbá, amikor visszatért az ülésre, válaszolt Szász felvetéseire. „Elmondtam, hogy amikor hatvan évvel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság hasonló döntést hozott, az nem oldotta meg Németország demográfiai problémáit, ám az erdélyi szász közösség teljes megszűnését eredményezte. Akkor a németek átadták a templomaikat az ortodox egyháznak, hogy a műemlék épületek ne vesszenek kárba. Mi azonban műemlék templomok restaurálására próbálunk pénzt szerezni, sőt új templomokat építünk, mert egyházaink erősödnek” – közölte Márton. Az RMDSZ-es képviselő leszögezte, lehet, hogy o túl érzékeny ebben a kérdésben, de már a lehetőségnek a mérlegelését is felháborítónak tartja.
„Nem csodálkozom, hogy Márton félreértett”
Szász Jenő a Krónikának tegnap elmondta, a KMKF zárt ülésén arról beszélt, hogy a Kárpát-medencei magyarság legértékesebb erőforrása – megelőzve minden természeti és gazdasági erőforrást – a humánvagyon. „Vagyis a magyar anyanyelvet beszélő, magyar kultúrkörhöz tartozó emberek. Egy évszázad tapasztalata, hogy a magyar állam és a Magyarország határon túli magyar politikai szervezetek nem tudták megakadályozni a határain kívül élő magyar közösségek megfogyatkozását, térvesztését, sőt egyes régiókban teljes asszimilációról, felszámolódásról is beszélhetünk” – magyarázta Szász. Úgy vélte, ahhoz, hogy a magyarságnak esélye maradjon arra, hogy megőrizze, jobb esetben a történelmi jövőben ismét benépesítse ősei szállásterületét, ahhoz a következő évtizedekben a magyar humánvagyon felelős megóvására, gyarapítására van szükség. „A szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni” – szögezte le a kutatóintézet elnöke, aki szerint Márton Árpád szándékosan rosszul értelmezte az általa elmondottakat. „Én akkor csodálkoztam volna, hogyha megérti mondandóm lényegét. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én azért vagyok felelős, amit elmondtam, ő pedig azért, amit megértett belőle” – nyilatkozta Szász Jenő.
Elmondta továbbá, a beszédében említett gyöngyhalász-módszer lényege az, hogy minden egyes magyar embert számba kell venni, bárhol is éljen, aztán pedig törődni kell vele. „Nem biztos, hogy például a Jászvásáron élő magyar anyanyelvű taxis, vagy a galaci magyar vállalkozó, esetleg a petrozsényi magyar bányász vagy a bukaresti, magyar gyökerekkel rendelkező családok ugyanott kell hogy felneveljék a gyermekeiket, akiknek beolvadása így jobban valószínűsíthető. A jelen lévő RMDSZ-es képviselő szándékosan magyarázza félre a mondandómat: például a székelyföldi szórványkollégiumok létrehozásával és működtetésével éppen a gyarapodást segíthetjük elő. Én személy szerint büszke vagyok arra, hogy a múltban több olyan családot is meggyőztem a hazatérésről, akik egyébként már ki költöztek az anyaországba, illetve az Egyesült Államokba. Mi a Kárpát-medencéből nyugatra, Amerikába vagy a világ más országaiba elvándorolt, illetve kivándorolt testvéreink és leszármazottaik hazatérését szeretnénk ösztönözni” – mondta Szász.
Toró: Ferdít az RMDSZ
KMKF ülésén jelen levő Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának elmondta, az RMDSZ rosszindulatúan magyarázza félre Szász Jenő kijelentéseit, szó sem volt az erdélyi szórvány irányított kitelepítéséről. Állítása szerint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet terveiről is keveset tudhattak meg a jelenlévők. „Azt látom, hogy az RMDSZ el nem hangzott mondatokat próbál nagy lelkesedéssel kommentálni, vagy pedig szándékosan félreértették a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének a nyilatkozatát. Én nem hallottam mást, mint azt, hogy a szülőföldön való megmaradásban kell gondolkodnunk – ebben úgy tűnt, hogy pártállástól függetlenül egyet tudunk érteni” – nyilatkozta lapunknak a néppárt elnöke, aki szerint a szórványkérdést nem szabad kitenni semmiféle pártpolitikai csatározásnak. „A nemzetstratégia kialakításában nincsen helye a pártpolitikának” – szögezte le. Toró szerint meg kell teremteni a szórványstratégia kialakításával kapcsolatos párbeszéd lehetőségét, de semmiképp sem erkölcsös ki nem dolgozott, el nem hangzott javaslatokat kommentálni” – jegyezte meg a politikus.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba

Székedi Ferenc: Határon túli sivatag
Hogyha én határon inneni magyar társadalomtudós lennék, akkor nagyon megsértődnék és kikérném magamnak.
De akkor is úgy tennék, ha erdélyi magyar politikus lennék. Vagy egyetemi tanár, művész, intézményvezető, polgármester, a romániai magyar civil társadalom valamelyik programjának a vezetője. Vagy bárki, aki magyarként él Romániában.
Ugyanis ott ül Szász Jenő a Duna TV stúdiójában, és azt mondja a határon kívüli magyarságra célozva, hogy az elkövetkezőkben „olyan tudást kell pótolni, ami a határon túli területeken nem is létezik".
Tehát itt élünk, kedves barátaink, ebben a tudás nélküli, határon túli sivatagban, és várjuk, csak várjuk, hogy a Szász Jenő igazgatta Nemzeti Stratégiai Kutató Intézet mikor kattintja fel begyepesedett agyainkban a tudás fényét...
Nem tudunk mi semmit, az első világháború után nagyapáinknak sem volt semmiféle tapasztalatuk az erdélyi magyar léttel kapcsolatban, apáink is gondolatok nélkül, maguk elé bámulva élték végig a második világháborút és a rákövetkező évtizedeket, 1989 után pedig megintcsak nem hullt ránk a tudás fénye: a gondolkodás legkisebb jele nélkül tapogattunk, tapogatóztunk, hogy valamiféle magyar létet teremtsük meg Romániában, hozzuk létre annak intézményi és jogi hátterét, de hát egyértelmű, hogy tudás nélkül ez nem is sikerülhetett.
Bizony, a mi oldalunkon talán akad egy icinyke-picinyke tapasztalat saját nemzetiségi, vagy ha úgy tetszik, nemzeti létünk fenntartásában, de tudás, az semmi.
Akkor pedig honnan is lehetnének stratégiai elképzeléseink?
Lehet, hogy többet kellett volna olvasnunk. Mert Budapestről már az 1990-es évek második felében próbáltak valamiféle stratégia alapelveket tanítani. 1997-ben például ezt írta a Magyar Napló egyik tanulmánya, hogy „egy nemzet demográfiai sorskérdése felől közelítve a jövőhöz, ki kell mondani: fontosabb az ember, mint a terület. Különösen ha az utóbbi politikailag úgyis elveszett és nemzetiségileg sem tartható sokáig." És akadtak ott más, páratlanul szép stratégiai mondatok is, például ehhez hasonlók: „ (...) a magyarság szellemi-politikai vezetőinek idővel fel kell adniuk a területi elv stratégiáját. Ugyanis már ma is hamisan cseng az a politikai szlogen, hogy a határon túli magyarok problémáját a szülőföldjükön kell megoldani. (...)"
Én Szász Jenőt csak a Duna TV-ben hallottam, és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának legutóbbi, nem médianyilvános tanácskozásáról csupán azt olvastam-láttam-hallottam, amit a közszolgálati magyar média megszűrt, illetve az RMDSZ közzétett. A Duna TV pedig, erdélyi vonatkozásban, természetesen a nagy magyar stratégát felvezető kis összeállításában is az EMNP-t helyezte az első helyre, hiszen kedvenc műfaja a kívánságkosár: úgy tálalja a készen kapott fogásokat, ahogyan kérik tőle.
Hallottam viszont – igaz, nehezen ellenőrizhető forrásokból – olyan értesüléseket, miszerint ezen a fórumon, különösképpen az erdélyi szórványok vonatkozásában, a terület-ember kettősség újból előtérbe került, és megint menteni akarják az embereket, egyúttal persze pótolva Magyarország lakosságának vészes csökkenését, amely immár nem annyira a születési mutatók, mint a felgyorsult kivándorlás eredménye.
A stratégia ugyanis így dolgozik: nem egyénekkel, nem otthonokkal, családokkal, sorsokkal, környező természettel, hanem nagy számokkal, tömegekkel. Ha kimentek félmillióan, akkor ezeket pótolni lehetne innen meg innen. Ha elvándorolt ennyi meg ennyi fiatal szakmabeli, akkor őket pótolni lehetne ennyi meg ennyi nemzőképes fiatallal, hiszen mi képezzük őket a határokon túl, nemde?
Az emberi sorsok sokszínűek és mindenki ott és úgy rendezi be az életét, ahogyan tudja és akarja. De amikor megjelenik valamiféle erőltetett és megideologizált nemzetstratégia, akkor az mindig a különbözőségeket szeretné felszámolni, és még az alaktalan kenyérmorzsákat is párhuzamos sorokba akarja rendezni.
Soha nem értettem, hogy Magyarországon a dohányárudákat miért nevezik ezután nemzeti dohányboltoknak – a dohány benne a nemzeti, a boltos, a vevő vagy netán a bérelt helyiség? És úgyszintén megválaszolandó marad: ha Szabó János, aki Erdélyben cigarettát árul és a magyar nemzet tagja, de az is lehet, hogy második állampolgárságával kapcsolódik Magyarországhoz, akkor benne van vagy nincs a nemzeti dohányboltok hálózatában?
Szász Jenő Duna TV-beli kinyilatkoztatása után most már legalább tudom, hogy miért nem értem.
Ugyanis a határon túl élek. Ahol hiányzik a tudás.
Maszol.ro,

Tőkés elméletben sem ért egyet a szórványkitelepítéssel
Tőkés László még elméleti lehetőségként sem ért egyet azzal, hogy a szórványmagyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett a kitelepítés jelentené az alternatívát – jelentette ki a maszol.ro-nak az európai parlamenti képviselő sajtófelelőse.
Demeter Szilárdot kedden annak kapcsán kérdeztük, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő a múlt héten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának" lehetőségéről, a „gyöngyhalász-gondolatról" beszélt.
„Amikor Tőkés László a szülőföldön való megmaradásról beszél, akkor komolyan is gondolja. Az elmúlt két évtizedes tevékenysége és állásfoglalásai is ezt igazolják. Püspökként az egyik első intézkedése is a királyhágómelléki szórványmisszió létrehozása volt" – szögezte le Demeter Szilárd.
Toró T. Tibor megvédte Szász Jenőt
Tőkés László annak az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) a védnöke, amelynek elnöke védelmébe vette Szász Jenőt. A KMKF ülésén szintén jelen lévő Toró T. Tibor a Krónikának azt mondta: az RMDSZ rosszindulatúan magyarázza félre Szász Jenő kijelentéseit, szó sem volt az erdélyi szórvány kitelepítéséről.
„Azt látom, hogy az RMDSZ el nem hangzott mondatokat próbál nagy lelkesedéssel kommentálni, vagy pedig szándékosan félreértették a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének a nyilatkozatát" – jelentette ki a politikus.
Toró annak ellenére vette védelmébe Szász Jenőt, hogy az intézményvezető a maszol.ro-nak nyilatkozva maga sem tagadta: Budapesten valóban elhangzott az elméleti felvetése a kisebb magyar közösségek „önkéntes területfeladásáról" és „kontrollált visszavonulásáról". Ezt a KMFK ülésén jelenlévők – köztük Márton Árpád képviselő, aki tiltakozásul ki is vonult az ülésről – a szórvány kitelepítésének lehetősegeként értelmezték.
Utóbb a maszol.ro-nak Szász Jenő arról is beszélt, hogy a szórványkollégiumok Székelyföldre költöztetése javítaná a tömbmagyar régió demográfiai mutatóit.
Pásztor Krisztina

EMNP-alelnök: vitázni kell a szórványban élők egyéni, önkéntes áttelepüléséről
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke szerint „nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Gergely Balázst a maszol.ro portál szerdán szólaltatta meg azzal kapcsolatban, hogy a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki budapesti zárt ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának", „önkéntes területfeladásának" lehetőségéről tett említést.
Gergely Balázs a kolozsvári portálnak leszögezte, hogy semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. „Én csak arról beszélek: ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken" – magyarázta.
Az EMNP alelnöke úgy vélte, hogy a véleményformáló elit az utóbbi 22 évben az őszinte kibeszélés helyett struccpolitikát folytatott ebben a kérdésben. Szerinte nem kellene tabutémának tekinteni a szórványban lakók elköltözésének gondolatát, és társadalmi vitát kellene folytatni erről. A politikus azt is hozzátette, sok kis közösség küzd évtizedek óta a szórványban a megmaradásért, őket megbántani vagy elbátortalanítani nem szabad.
Gergely Balázs hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben nem pártja álláspontját képviseli. Utalt arra, hogy az EMNP védnöke, Tőkés László ezt másképp látja.
A kérdést korábban Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor – Tőkés László édesapja, Gergely Balázs nagyapja – vetette fel egy interjúban 2011 áprilisában. Tőkés István úgy vélte, ki kell jelölni Erdélyen belül azt a területet, amelyen a közösség úgy érzi, hogy lehet még magyar életet építeni, és arra kell biztatni a szórványban élőket, hogy költözzenek erre a területre. A nyugalmazott professzor szerint a magyarországi támogatásoknak, gazdasági befektetéseknek is a kijelölt területre kellene irányulniuk.
MTI
Erdély.ma,

Magyarul
Az erdélyi szórványmagyarság helyzetéről nagyon sokan és sokat értekeztek már, a különböző tanulmányok, cselekvési tervek, politikai nyilatkozatok tárháza pedig csak akkor fog kimerülni, ha már nem lesz miről, kikről beszélni.
Legutóbb a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő tért ki a problémakörre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának zártkörű ülésén, a kiszivárgott hírek és a reakciók pedig jól példázzák a kilátástalanságot.
Az elhangzottakról ugyanis először kiderült, hogy a résztvevők közül egyeseket felháborított, aztán hogy aki állítólag mondta, nem is úgy mondta, és semmiképpen nem úgy kell érteni. „Én azért vagyok felelős, amit elmondtam, ő pedig azért, amit megértett belőle” – reagált Szász Jenő, miután Márton Árpád RMDSZ-es képviselő felháborodottan közölte a sajtóval, hogy a kutatóintézet vezetője a szórványmagyarság „kontrollált visszavonulását”, az „önkéntes területfeladást” vetette fel a KMKF-en.
Most nem is az a kérdés merül fel bennünk, hogy mi is hangzott el valójában, és hogyan értelmezzük azt, hiszen a lényeg felett megint csak átsiklanánk. A hagyományos alappillérek, a templom és az iskola, no meg a táncház megmentésénél ugyanis ma már sokkal többet kell tenni a szórványban felnövő magyar fiatalokért, családokért nemzeti hovatartozásuk megőrzése érdekében. A még öntudatos, ám maroknyi közösségek perifériáján több ezer talpraesett egyén éldegél, akik közül sokak számára a beolvadás nem egy rémkép, hanem az önmegvalósítás egyik közvetett velejárója. Ezeket a fiatalokat pedig ma már csakis személyre szabott, járható életút felkínálásával lehet a nemzet kebelén tartani – magyarul sok-sok pénzzel. És hát ez itt a kérdés: vagyunk-e olyan erősek, hogy mondjuk, havonta néhány száz lejjel, pár tízezer forinttal vagy egy kövér eurós bankóval támogassuk azt, aki cserében vállalja, hogy a gyermekét itthon az első osztálytól az érettségiig biztosan magyar iskolába járatja, miközben munkát adunk legalább az egyik fiatal szülőnek? Nem, ez lehetetlen. Így hát várjuk a további tanulmányokat, cselekvési terveket, nyilatkozatokat.
Páva Adorján
Nyugati Jelen (Arad),

Tiltakozó aláírásgyűjtés Szász ellen
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumának (KMKF) zárt ajtók mögött tartott pénteki üléséről naponta szivárognak ki információk. Az Országházra ez alkalommal kitűzött székely zászló a magyar-román államközi viszonyt feszítette pattanásig.
Az erdélyi magyar közhangulatot viszont azt háborította fel leginkább, hogy a tavaly ősszel bejelentett Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő a nemzetstratégia céljai között a szórványban élő magyarok irányított kitelepítésének gondolatát is felvetette. A tiltakozó aláírásgyűjtés kezdeményezőjét, Magyari Nándor szociológust, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárát kérdeztük.
- Mi elleni tiltakozásképpen indította ezt az aláírásgyűjtést? Az intézetet, az elképzelést vagy a személyt kifogásolja?
- A miért mögött kettős indíték van. Egyfelől úgy gondolom, hogy a szakmai tiltakozás a társadalomtudományos kutatásokért vállalt felelősség része kell hogy legyen. Megértem én sok kolléga hallgatását, hiszen a jelenlegi magyar kormányt valamelyest is ismerve a tiltakozás munkahelyek, kutatói állásokat és erőforrások megvonását vonhatja maga után, és ezért nem kockáztatnak. De meggyőződésem, hogy az a gesztus, amivel a miniszterelnök egy szakmán kívüli, kétes hírnevű, lényegében bukott erdélyi politikust, egyfajta - a társadalomkutatási területet felügyelő - komisszárnak nevezett ki, megalázó a szakmára nézve és nemcsak arra. A miniszterelnök egyszemélyes döntése olyan területet juttatott Szász felügyelete alá, amin egyébként érdemes kutatóintézetek, hiteles és a tudós közösség által elismert kutatók dolgoznak évtizedek óta, nemcsak Magyarországon, de határon túl is. Ráadásul nagyon nehéz anyagi körülmények között. Miközben a felsőoktatásból pénzeket vonnak ki, állásokat szüntetnek meg, egy kalandorra és az általa gründölni próbált áltudományos intézetre, kétes kimenetelű projektjei finanszírozására komoly költségvetési pénzeket fordít a kormányzat. A másik, ennél általánosabb vonatkozás, ami ellen a tiltakozás irányul az a mérhetetlen farizeizmus, vérlázító manipuláció, ami a mai magyar kormány "nemzetpolitikáját illeti", és amiről Szász Jenő - zárt ajtók mögött - szólt az KMKF ülésén. És itt nem csak arra a rossz emlékű és tarthatatlan "ötletre" gondolok, hogy "kontrollált területfeladás", vagy szórványkitelepítés (akár Magyarországra, akár a Székelyföldre), hanem arra is hogy például a könnyített honosítást is a "szülőföldön való megmaradás" eszközeként tüntetik fel. Ha a magyar kormányzat eldöntötte, hogy határonkívüli magyarokkal akarja pótolni a népességhiányt azt tegye nyíltan és átlátható módon, s ne áltasson bennünket a "szülőföldön való boldogulás maszlagjával", igaz hogy lehetőségeink korlátosak, de nem vagyunk hülyegyerekek.
- Mit szeretne elérni: Szász leváltását, az intézet felállításának mellőzését, netalán gyakorlat módosítását? -Nem gondolom, hogy tiltakozásunk cselekvésre, az intézmény felállításának meggondolására, vagy Szász Jenő eltávolítására, és főként nem a nemzetpolitika megváltoztatására, fogja ösztönözni a kormányt. Nincsenek illúzióim. Viszont úgy vélem, hogy fontos megmutatnunk, nem manipulálhatnak demagóg szövegekkel, nem vagyunk megvezethetők sem a kormányzat sem bábja által. Eszünknél vagyunk még és pontosan látjuk, hogy ki és milyen módon próbál megvezetni. Legvérmesebb reményem - amennyiben sokan csatlakoznak az állásfoglaláshoz - az, hogy végre elindul határon kívül és határon belül egy nyilvános vita arról, hogy elfogadható-e az a "nemzetpolitika", mely a szórványmagyarság "feladását" , a kisebbségi magyarok tömeges Magyarországra való telepítését, vagy országhatárokon belüli, békés (netán erőszakos) áttelepítését tűzi ki célul. Számomra ez a politikai törekvés elfogadhatatlan és szemmel láthatóan mind a történeti tapasztalatra épülő józan ész, mind a európai szabványok ezzel ellentétes megoldásokat támogatnak. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan egyetértenek velem, a felhívás pedig lehetőséget teremthet, hogy egy ilyen meg nem spórolható nyilvános vitába bekapcsolódjanak.
A cáfolat cáfolata
Vasárnap még cáfolta, hétfőn már elismerte a romániai magyar sajtónak Szász Jenő a Nemzetstratégiai Intézet felkért elnöke, hogy a zárt KMKF ülésen "kontrollált visszavonulás" és az "önkéntes területfoglalás" lehetőségéről beszélt a szórványközösségek megmaradásának alternatívájaként. A politikus azután ismerte el mindezt, miután az ülésről tiltakozásképpen kivonuló RMDSZ-es képviselő, Márton Árpád vállalta a sajtónyilvánosságot az ügyben. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor hétfőn még azt mondta, az RMDSZ rosszindulatúan félreértelmezi Szász szavait, de tegnap Tőkés László sajtótitkára révén közölte: még elméleti lehetőségként sem ért egyet azzal, hogy a szórványmagyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett a kitelepítés jelentené az alternatívát.
Pártelnökként jön Budapestre Ponta
Március 9-én, az MSZP meghívására Budapestre látogat Victor Ponta. A román kormányfő, aki egyben a Bukarestben kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, a magyar szocialisták évértékelő rendezvényére érkezik. Ezt maga jelentette be egy televíziós műsorban, amelyben a székelyzászló-ügy kapcsán kérdezték. Ez alkalommal Ponta hangsúlyozta, nem akar a politikai nyilatkozatok csapdájába esni, mert azzal csak "Orbán Viktor miniszterelnöknek és Németh Zsolt külügyi államtitkárnak szerezne örömet". Egy nappal korábban viszont kemény politikai nyilatkozatot tett a román miniszterelnök, amikor azt mondta, hogy szerinte semmilyen probléma nincs Románia és Magyarország között, csak a Fidesznek fűződik belpolitikai választási érdeke a székelyzászló-ügyhöz. "A Fideszt lényegében nem érdekli, mi történik Romániában, az sem, hogy mit tesz vagy nem tesz a romániai magyar közösség, őket az érdekli, hogy szavazatokat nyerjenek a magyarországi választásokon - mondta
A budapesti látogatás kapcsán a román politikus úgy fogalmazott: "Március 9-én az MSZP meghívására Budapesten leszek, hogy arról beszéljünk: a magyar, a román, a szlovák és a szerb nép között nincs valódi probléma, annál is inkább, mert mindannyian európai polgárok vagyunk. Csak a szélsőséges és demagóg politika - és nem is a Fidesz a legszélsőségesebb, ott van nekik a Jobbik -, valójában az használja ezeket a hamis provokációkat". Információink szerint Victor Ponta nem miniszterelnökként, hanem pártelnökként érkezik hazánkba, programjában más találkozó nem szerepel. Ponta tavaly májustól Románia miniszterelnöke, a decemberi parlamenti választáson a mögötte álló Szociál-Liberális Unió kétharmados többséget szerzett. Orbán Viktor miniszterelnökkel még nem találkozott. A magyar kormányfő 2010-es hivatalba lépése óta csupán tusnádi magánprogramja keretében tárgyalt Traian Basescu államfővel, de Ponta elődjeivel - Emil Boc és Mihai Razvan Ungureanu néppárti miniszterelnökökkel - sem találkozott. Kabinetje a közös kormányülések gyakorlatát megszüntette, a román fél és az RMDSZ többszöri szorgalmazása ellenére. Visszavág a román parlament
Noha több párt is kezdeményezte, hogy a román parlament fogadjon el nyilatkozatot a magyar Országházra kitűzött székely zászló miatt, a törvényhozók elvetették az ötletet. A képviselőház házbizottsága egyhangú, elvi döntést hozott arról, hogy a román parlament elé Románia valamennyi megyéjének zászlaját, így a székely lobogót is kitűzzék. A javaslat Valeriu Zgonea házelnöktől származott, aki így kívánt válaszolni Kövér László magyar házelnöknek. Nem egyszerre tűzik ki a lobogókat (Romániában 41 megye van), hanem naponta más megyéé kerül fel a román nemzeti lobogó mellé. Így két székely zászlót is kitűznek, a Hargita és a Kovászna megyéét. A Magyarországon székelyzászlóként használt lobogó Hargita megye hivatalos zászlója.
Gál Mária / Népszava
A tiltakozás támogatói ezt a facebook oldalt hozták létre.
Tiltakozunk Szász Jenő és intézményének eszméi ellen
ÁLLÁSFOGLALÁS A romániai magyar társadalomkutatók és tudósok értetlenséggel és megdöbbenéssel követik az úgynevezett Nemzetstratégiai Kutatóintézet és kinevezett vezetőjének ténykedését, melyről csak nagyon keveset lehet tudni, de ami tudható, az alapvetően sérti a társadalomkutatók deontológiai érzékenységét és végső soron hitelét rontja.
Nem tartjuk szerencsésnek egy új kisebbségi kutatóintézet létrehozását, a meglevő magyarországi és határontúli kutatóintézetek mellett, vagy inkább fölött, különösen nem, amikor kinevezett vezetőjének, mint volt marginális politikusnak semmi köze nincs a társadalomkutatáshoz: politikai komisszár, aki viszont szokatlanul nagy pénzek fölött rendelkezik és zavaros, nem körvonalazott és tudományos értékkel nem bíró projekteket kezdeményez. Következésképpen, Szász Jenő, mint a legfelsőbb magyarországi politikai vezető pártfogoltja, valójában – akarva akaratlanul – kijelentéseivel, felelőtlen ötletelésével kinevezőjét minősíti, illetve neki a szóvivője. Tevékenysége a tudományos közösség szempontjai szerint nem értékelhető, ezért vele semmiféle közösséget nem vállalhatunk. A sajtóban legutóbb megjelent két megnyilvánulása – a Duna-tv interjú, melyben arról mond ítéletet, hogy a határontúli társadalmakban miről nincs tudás, és a kitelepítés egyfajta „gyöngyhalász-elv” szerinti megvalósításának felvázolt terve, melyet a KMKF ülésén, zárt ajtók mögött, ismertetett –, a szélesebb közönség, a határontúli magyar közvélemény felháborodását is kiváltotta. Javasoljuk, éppen ezért a még ki sem alakított intézet felállításának elnapolását, vezetője visszahívását és a rá szánt költségvetési összegek átirányítását a tudományos kutatóintézetek tevékenységének támogatására, nemcsak az anyaországban, hanem a határon túliak számára is. Meggyőződésünk, hogy tudományos kutatások révén megalapozott nemzetstratégia csak az elismert és legitim intézetek és kutatók munkája eredményeként alakítható ki, a politikai komisszárok, csak rontják mindnyájunk esélyeit.
Magyari Nándor László
Kvár, 2013 február 18.
Mária Gál, Ferenc Gróf, Balint-Pataki József és még további 9 személy kedveli ezt.
Népszava,

Széles körű egyeztetést sürget a Néppárt életképes szórványstratégia kidolgozására
„Az Erdélyi Magyar Néppárt nem tartja szerencsésnek Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának – amúgy nem a nyilvánosság előtt zajló – ülésén elhangzott beszéde által gerjesztett nyilatkozatháborút. A Néppárt álláspontja szerint Szász Jenő elnöki székfoglalónak szánt gondolatai, főleg az erdélyi magyar szórványközösségekkel kapcsolatos nézetei erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére. Kijelentései kizárólag a politikai árnyékbokszolásnak és a sehová nem vezető öncélú hadakozásnak biztosíthatnak táptalajt”, áll a EMNT lapunkhoz eljuttatott közleményében.
A néppárt ugyanakkor eltúlzottnak tartja Márton Árpád, az RMDSZ volt képviselőházi frakcióvezetője és társai túlbuzgó reakcióját is, „akik nem átallanak Szász szerencsétlen ötletelése mögé apokaliptikus forgatókönyveket vizionálni a szórványközösségek kitelepítéséről.”
„A szórványvédő bajnok szerepében tetszelgő RMDSZ-nek nincs erkölcsi alapja a melldöngetésre, hiszen eddig 23 év állt rendelkezésére, hogy életképes megoldásokat dolgozzon ki a szórványközösségek asszimilációjának megállítására, a tények azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A népszámlálási adatok szerint ugyanis például Krassó-Szörény megyében az elmúlt tíz évben 4900 magyar anyanyelvűből már csak 2800 maradt, Temes megyében 47,7 ezerről 33,8 ezerre, Szeben megyében 14 ezerről kevesebb mint tízezerre csökkent a magyarok száma” – fogalmaz a közlemény.
Az EMNP szerint a szórványmagyarság kérdése nem pártpolitikai kérdés, ezért elutasít minden olyan megközelítést, amely ilyen jellegű színezetet próbál adni ennek az ügynek. Emlékeztetnek: ezt tartották szem előtt, amikor a parlamenti választásokon a pártjuk nem indított képviselőjelölteket azokban a régiókban, ahol szórványsorsban élnek magyarok.
Szabadság (Kolozsvár),

Tovább gyűrűzik a szórványvita – széles körű egyeztetést sürget az EMNP
Egyre nagyobb vita van kibontakozóban annak kapcsán, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt pénteki budapesti zárt ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” lehetőségéről tett említést.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csütörtöki közleményében leszögezi: a szervezet nem tartja szerencsésnek Szász Jenő beszéde által gerjesztett nyilatkozatháborút. A néppárt álláspontja szerint a Szász Jenő elnöki székfoglalónak szánt gondolatai, főleg az erdélyi magyar szórványközösségekkel kapcsolatos nézetei „erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére”.
„Kijelentései kizárólag a politikai árnyékbokszolásnak és a sehová nem vezető öncélú hadakozásnak biztosíthatnak táptalajt” – olvasható a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt közleményben. Ugyanakkor eltúlzottnak tartják Márton Árpád, az RMDSZ volt képviselőházi frakcióvezetője „túlbuzgó” reakcióját is, „akik nem átallnak Szász szerencsétlen ötletelése mögé apokaliptikus forgatókönyveket vizionálni a szórványközösségek kitelepítéséről”.
„A szórványvédő bajnok szerepében tetszelgő RMDSZ-nek nincs erkölcsi alapja a melldöngetésre, hiszen eddig 23 év állt rendelkezésére, hogy életképes megoldásokat dolgozzon ki a szórványközösségek asszimilációjának megállítására, a tények azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A népszámlálási adatok szerint ugyanis például Krassó-Szörény megyében az elmúlt tíz évben 4900 magyar anyanyelvűből már csak 2800 maradt, Temes megyében 47,7 ezerről 33,8 ezerre, Szeben megyében 14 ezerről kevesebb mint tízezerre csökkent a magyarok száma” – olvasható a közleményben.
A néppárt szerint a szórványmagyarság kérdése nem pártpolitikai kérdés, ezért elutasít minden olyan megközelítést, amely ilyen jellegű színezetet próbál adni az ügynek. „Szerintünk az erdélyi szórványmagyarság megmaradása, asszimilációjának lelassítása és megállítása, valamint szülőföldjén való boldogulása nemzetstratégiai jelentőségű, ezért az erre vonatkozó elképzeléseket és terveket pártérdekmentesen kell egyeztetnie minden olyan politikai és társadalmi szereplővel, amelynek akár a legcsekélyebb ráhatása lehet a szórványközösségek létére” – írja az EMNP közleménye.
Ezzel szemben Gergely Balázs, az EMNP alelnöke szerint „nem ördögtől való” az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai egyéni döntés alapján Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le. Gergely Balázs a Maszol.ro-nak leszögezte, semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. „Ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken” – magyarázta. Úgy vélte, hogy a véleményformáló elit az utóbbi 22 évben az őszinte kibeszélés helyett struccpolitikát folytatott a kérdésben. Szerinte nem kellene tabutémának tekinteni a szórványban lakók elköltözésének gondolatát, társadalmi vitát kellene folytatni erről. Hangsúlyozta, a kérdésben nem pártja álláspontját képviseli.
Demeter László, az Erdővidéki Múzeum igazgatója, a Kovászna megyei Összetartozunk székely–szórvány partnerségi program vezetője csütörtökön nyílt levélben fogalmazta meg aggodalmait Szász ötletei kapcsán. Demeter szerint a sajtóban tág teret kapott a probléma, Szász is magyarázkodott, tehát a felvetés nem teljesen alaptalan, ám ő felelőtlennek tarja, az esetleges végrehajtás elindítását pedig „súlyos és jóvátehetetlen történelmi tévedésnek” nevezte.
Demeter négy éve vezeti a szórványprogramot, elmondása szerint a hosszú távú fennmaradást az egyház, az iskola és a gazdaság biztosítja. A programvezető szerint az első két tényező jól működik, Erdély nagy részében működnek magyar nyelvű iskolák, szórványkollégiumok, az egyház is igyekszik fenntartani a magyar közösségeket, a gazdaság terén vannak hiányosságok, ezért fontos, hogy minél több magyar érdekeltségű vállalkozás verjen gyökeret a szórványban.
Demeter szerint az évszázados műemlékek megmentésére és munkahelyek teremtésére kell kidolgozni nemzetstratégiát, valamint azt, hogy ebben hogyan tudna együttműködni Magyarország és a Székelyföld. Geréd Imre kolozsvári RMDSZ-es tanácsos úgy véli, Gergely Balázs „finoman szólva is olajat öntött a tűzre nyilatkozatával”. „Úgy látom, hogy mi, kolozsvári magyarok nem tudunk az egyéni területfeladással egyetérteni. Így látják ezt a szórványmegyékből érkezett vagy a szórványkollégiumban tanuló magyar egyetemisták is, akik látják a magyar jövőt Déván és Máramarosszigeten is, ezért dolgozni is hajlandók” – jelentette ki Geréd.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

„Az életképes szórvány önmaga létét is értékként éli meg”
Vitát váltott ki Szász Jenőnek, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet nemrég kinevezett vezetőjének a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) elhangzott felvetése. Egyes értelmezések szerint a volt MPP-s politikus a szülőföldön való boldogulást hirdető, de sok esetben eredménytelennek bizonyuló stratégia alternatívájának a szórványban élő magyar közösségek áttelepítését tartja. A zárt ajtók mögött elhangzott kijelentés, amely a fórumon szintén jelen levő Márton Árpád RMDSZ-es képviselő tolmácsolásában került a nyilvánosságra, számos reakciót váltott ki az elmúlt napokban. Az ügy kapcsán kirobbant politikai adok-kapokon túl lapunk mindenekelőtt arra volt kíváncsi, hogyan vélekednek a szakemberek a kérdésről. Balázs-Bécsi Attilát, a Téka Alapítvány elnökét, Páll Zoltán magyarkályáni lelkészt és Bodó Barna politológust arról kérdeztük, milyen szórványstratégiát tartanak életképesnek, milyen szempontokat ajánlanának a „nemzetstratégák” figyelmébe. [Szóljon hozzá!]
Balázs-Bécsi: a meglévő intézmények működését kellene támogatni
– Érdekes, hogy a stratégiagyártók nem veszik figyelembe a különböző szórványterületeken felhalmozott több évtizedes tudást, tapasztalatot és munkát, nem kérik ki azok véleményét, akik hosszú idő óta foglalkoznak a szórvány kérdésével. A szamosújvári Téka Alapítvány húszéves sikertörténete alapján elmondhatom: nekünk nagy tapasztalatunk van abban, mit lehet, mit érdemes tenni a szórvány megmentése érdekében. A kitelepítésre vonatkozó felvetés nem tartozik ezek közé, ezt nem is lehet komolyan venni. A Téka Alapítvány és a Válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány nem csak a magyarul való tanulás lehetőségét teremti meg, hanem katalizátorként működik a közösségben – magyarázta Balázs-Bécsi.
– A mezőségi gyermekeknek mindenekelőtt meg kell ismerniük Mezőség értékét, hogy büszkék lehessenek hovatartozásukra, ennek a vidéknek az értékeire. A mi feladatunk ezek megőrzése. Az az életképes szórvány, amely értéket teremt, amely önmaga létét is értékként éli meg – vélekedett.
Balázs-Bécsi Attila szerint a meglévő és jól működő intézmények megerősítéséhez és zavartalan működéséhez kellene további forrásokat biztosítani. Egy minőségre alapozó és minőségi oktatást, kultúrát közvetítő szórványintézmény az egész térség rehabilitációját meghatározhatja.
– Olyan vonzó kereteket kell biztosítsunk, hogy a tétovázókat is meggyőzzük, érdemes magyarnak lenni. Elsősorban a vegyesházasságokból származó gyerekek példáját említeném, a válaszúti és szamosújvári intézmények tanulóinak több mint 20 százaléka ilyen családokból származik. Esetükben a román szülőt a minőség motiválta, annak reménye, hogy a magyar intézményben többet és jobbat kap a gyereke – vélekedett.
– Ha már nagy ívű stratégiákban gondolkozunk, akkor azt kellene rendszerszinten támogatni, hogy a magyar fiataloknak gazdasági jövőt teremtsünk a szórványban. Miért nem vásároljuk fel egy-egy mezőségi faluból a parlagon heverő földeket, néptelen házakat és biztosítunk indulási lehetőséget fiataljainknak?
Páll Zoltán: van élni akarás a szórványban
Páll Zoltán, a 200 lelket számláló Magyarkályáni Missziós Egyházközség református lelkipásztora szerint sem ő, sem a környéken szolgáló lelkipásztorok nem hagynák el soha szülőföldjüket.
– Huszonhárom éve szolgálok a szórványban. Talán ezért sem osztom azt az elképzelést, miszerint a szórványban élőket identitásuk megőrzése érdekében tömbmagyar vidékre kellene költöztetni. Hat szórványtelepülés – Magyarkályán, Oláhgyéres, Mezőszava, Kötelend, Apahida és Nemeszsuk – lelkipásztoraként úgy vélem: az itt élők felmérték élethelyzetüket, az abból fakadó lehetőségeket, és nem mennének el innen. Tapasztalataim szerint az elmúlt pár évben a lélekszám nem apadt, hanem valamennyivel nőtt. Többen költöztek haza Kolozsvárról, mivel megszűnt az ottani munkahelyük, vagy akik innen származtak el, gyakrabban járnak haza. A tömbmagyar településekre való „áttelepítés” nem több elméletnél, amely a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Az itt élő magyarok ragaszkodnak szülőföldjükhöz, van bennük élni akarás – nyilatkozta a lelkész, aki Romángyéresen és Magyarkályánban élő, alig néhány lelket számláló magyar közösség számára templomot építtetett.
Bodó: Nem az egyénnel, a körülményekkel kell foglalkozni
Bodó Barna szerint mindenekelőtt a „szórvány” fogalmat kellene tisztázni: olyan helyi közösségről van szó, amely nem tudja a nemzeti identitás alapvető elemeit képező tartalmakat előállítani; azok az egyházi, oktatási, kulturális intézmények pedig, amelyek az identitás tartalmait továbbítják, számukra nem biztosítottak.
– Mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy meg tudja őrizni azt a kultúrát, amelyben született. Ha valakinek fel kell adni ezt a nem természetesen állapotot, akkor elsősorban azokkal a körülményekkel kell foglalkozni, amelyek ezt ellehetetlenítik, és nem az egyénnel. Ha például az egyén nem ragaszkodik a kultúrájához, akkor azokat a külső hatásokat kell mindenekelőtt szemügyre venni, amelyek befolyására az illető anyanyelvét, a magyar nyelvet, kultúrát kevésbé tartja értékesnek – vélekedett.
Bodó szerint az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, nem voltak sikeresek azok a kísérletek, amelyek során bármilyen helyi közösséget megpróbáltak átköltöztetni új etnikai környezetbe. Ez legfennebb azokban az esetekben fogadható el, ha az egyének maguk döntenek úgy, hogy elhagyják szülőföldjüket.
N.-H. D. – Sz. K
Szabadság (Kolozsvár),

Szász Jenő „csőlátásától” a szórványstratégiáig
„Nem tudok olyan elképzelést elfogadni, amely a szórvány feladásához vezet, akár Székelyföld irányában, akár más irányba történne a szórvány feladása" – jelentette ki a maszol.ro-nak Kelemen Hunor.
A szövetségi elnökét az RMDSZ álláspontjáról kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a szórványban élő magyarok áttelepítésének gondolatát vetette fel.
A politikus szerint ez a paradigmaváltás nagyon veszélyes a Kárpát-medencei magyarságra. „Jó, ha szembesül azzal a társadalom, hogy vannak, akik másképp képzelik el a szülőföldön maradást. Mi úgy gondoljuk, hogy a szórványt erősíteni kell" – mondta Kelemen, hozzátéve, érdemes vitázni erről a kérdésről, de nem túlságosan hosszú ideig, „mert nem szül jó vért".
„Örülök, hogy Toró felébredt"
Mint ismert, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerdán egyeztetést sürgetett az erdélyi magyar politikai és civil szervezetekkel „egy életképes szórványstratégia" kidolgozása érdekében. Toró T. Tiborék felhívására reagálva Kelemen Hunor kijelentette: az RMDSZ-nek van szórványstratégiája, amelyet évek óta épít. „Örülök, hogy felébredt az EMNP elnöke" – jegyezte meg.
Kelemen érvei szerint tucatnál több szórványkollégium építtetett és működtet az RMDSZ, több ezer gyermek magyarul tanulhat, támogatási rendszert dolgoztak ki a szórvány számára, szórványmenedzser-szolgálatot indítottak be. „Olyan eredményeink vannak, amelyek bizonyítják, hogy koherens szórványstratégiával rendelkezünk" – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen emlékeztette az EMNP vezetőit: óriási szerepük van abban, hogy Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére került. „Amikor Szász Jenőt szidják, nem árt eszükbe juttatni: ők kérték Orbán Viktort, hogy az MPP éléről távolítsa el Szász Jenőt. Kérésük teljesült" – fogalmazott a politikus.
Toró előbb védte, majd bírálta Szász Jenőt
Első reakciójában Toró T. Tibor még Szász Jenő védelmére kelt. A Krónika napilapnak hétfőn még azt nyilatkozta, a KMKF ülésén el sem hangzottak az intézményvezetőnek tulajdonított kijelentések. Szerdai állásfoglalásában azonban már bírálta Szász Jenő kijelentéseit. Úgy fogalmazott: „(Szász) ...nézetei erős politikai csőlátásra és tájékozatlanságra vallanak, bizonyítva az egykori erdélyi pártvezér alkalmatlanságát egy ilyen fontos tisztség betöltésére".
Közvetve bírálta Szász kijelentéseit az EMNP védnöke, Tőkés László is. Az európai parlamenti képviselő sajtófelelőse, Demeter Szilárd a maszol.ro-nak kijelentette: Tőkés még elméletben sem értene egyet a szórványkitelepítéssel.
Ezzel szemben EMNP alelnöke, Gergely Balázs a maszol.ro-nak arról beszélt: szerinte "nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Erre reagált szerdán Geréd Imre kolozsvári városi tanácsos, aki szórványkörútra invitálta Gergely Balázst, hogy találkozzon olyan emberekkel, lelkészekkel, civilekkel és politikusokkal, „akik gyakran magánéletüket, mindennapjaikat arra áldozzák, hogy minél több magyarnak teremtsék meg a megmaradását a magyar végvárainkban".
A vitához hozzászólt Demeter László Kovászna megyei tanácsos, az Összetartozunk székely-szórvány partnerségi programjának irányítója, aki állásfoglalásában felelőtlennek tartotta Szász Jenő kijelentéseit.
Szász költöztetné a szórványkollégiumokat
Szász Jenőnek a KMKF pénteki budapesti ülésén elhangzott felvetéséről elsőként a maszol.ro számolt be hétfőn. Mint megírtuk, az MPP volt elnöke a zárt ülésén a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának", "önkéntes területfeladásának" lehetőségéről tett említést. Szavai hallatán Márton Árpád RMDSZ-es képviselő kivonult a teremből.
Szász utóbb a maszol.ro-nak nyilatkozva pontosította, nem az erdélyi szórványközösségek Magyarországra telepítésére gondolt. Elképzelhetőnek tartotta viszont, hogy Románia Erdélyen túli területeiről, vagy akár a dél-erdélyi Zsil völgyéből "el lehet csalogatni" magyar embereket. Emellett úgy vélekedett, a szórványkollégiumokat Székelyföldre kellene költöztetni.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,

Csíkszeredában tart kongresszust az RMDSZ
Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Az SZKT szombati ülésén, amelyre a Kultúrpalota nagytermében került sor, határozatot fogadtak el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség XI. kongresszusának helyszínéről és időpontjáról is.
A kongresszusra Csíkszeredában, május 25-én kerül sor. Határozat született a kongresszus előkészítésének ütemtervéről, a kongresszusi képviselet kiválasztásáról, valamint az alapszabályzat- módosító és a kongresszusi dokumentumokat kidolgozó bizottságok struktúrájáról, amelyek személyi összetételéről a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) dönt.
A testület ugyanakkor határozatot fogadott el az RMDSZ kongresszusi biztosának személyéről és hatásköréről. Kongresszusi biztos Kovács Péter főtitkár, ő koordinálja a szervezési tevékenységet, összehangolja az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottság munkáját, részt vehet ezek ülésein, és folyamatosan tájékoztatja a SZÁT tagjait, illetve felügyeli a küldöttek kijelölési folyamatának szabályosságát a területi szervezetek, platformok és a MIÉRT szintjén.
Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékév
Az SZKT határozatban nyilvánította a 2013-as esztendőt Bethlen Gábor- és Kós Károly- emlékévvé. Ez a két személyiség sokat tett a magyarságnak életerős közösségként a szülőföldön való boldogulása, az otthonteremtés érdekében. Idén ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóját. Az RMDSZ követendő példának tartja Bethlen Gábor és Kós Károly hitvallását: a kitartó, konok építkezés, a nap mint nap elvégzett munka, a magyar nyelvhez, önazonosságunkhoz való ragaszkodás biztosítja az erdélyi magyar nemzetközösség jövőjét, áll egyebek mellett a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott határozatban.
A legnagyobb kihívás a régióátszervezés
Kelemen Hunor szövetségi elnök a tanácskozás végén a sajtónak nyilatkozva a régióátszervezést nevezte a legnagyobb kihívásnak, amely ebben az esztendőben elkészül. – Nem mindegy, milyen közigazgatási szint lesz a falvak és városok után: lesz megye és lesz régió, vagy nem lesz megye, csak régió, illetve milyen hatásköröket kap a régió, amennyiben a megyék is megmaradnak. Az is kérdés, honnan veszik el ezeket a hatásköröket, a kormánytól, vagy a megyei önkormányzatoktól? Milyenek lesznek ezek a régiók? Milyen összetételűek, milyen nagyságúak, az erdélyi magyarságnak ezen belül a döntéshozó testületben lesz-e, lehet-e szerepe, vagy teljesen kiszorul minden olyan döntéshozatalból, amely a városi és a községi önkormányzati szint fölött zajlik. Ezért nagyon fontos, hogy párbeszédet keressünk, alternatívákat javasoljunk, olyan érvekkel jöjjünk, amelyek mögött statisztikai adatokra alapozott szakmai érvek állnak, és emellé tegyük az etnikai dimenziót, mert azt nem lehet megkerülni, de azt sem szabad engedni, hogy teljesen átcsússzon egy etnikai dimenzióba.
Szórványhálózat a szülőföldön való boldogulásért
Beszélt a budapesti Kárpát-medencei Képviselők Fórumán elhangzott javaslatról, amelyet Szász Jenő, a budapesti nemzetstratégiai intézet vezetője vetett fel, és amely sok vitát váltott ki Erdélyben. – Azt mondom, és véleményem szerint ezt mondja a Szövetségi Képviselők Tanácsának minden felszólalója is, hogy nem szabad ezt a paradigmaváltást még csak fölvetni sem, mert nem mondhatjuk azt, hogy a szülőföldet föladjuk, elhagyjuk. Nem fogadhatjuk el azt, hogy a szórványmagyarság számára ebben a pillanatban nem próbálunk perspektívát, jövőképet nyújtani a saját szülőföldjén. Mi az elmúlt 23 évben szórványhálózatot építettünk, 12-13 szórványkollégiumunk működik, magyarul tanulhatnak a gyerekek, kulturális és szórványmenedzsment-programokat indítottunk. Olyan szórványstratégiánk van, amellyel az elmúlt esztendőkben a népességfogyás ellenére is – a magyar identitás, a szülőföldön való megmaradás megerősítésével – pozitív eredményeket ért el és mutatott fel a szövetség – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az alkotmánymódosítás is "megér egy misét"
Az alkotmánymódosításról azt mondta, sok vitát váltott ki, és még sokat ki fog váltani az első cikkely, amelynek a módosítására nincs lehetőség, mert egy másik cikkely megtiltja. – De ez nem jelenti azt, hogy ne érne meg egy misét, ahogy mifelénk mondanák, ne lehetne ezekről a kérdésekről vitázni. Kell és szabad és fogunk, jelentette ki a szövetségi elnök.
Véleménye szerint mindig lehet olyan megoldásokat találni, amelyek közelebb visznek a valósághoz. Az elnök szerint egyik ilyen megoldás az 1-es cikkely kiegészítése, vagy ha ezt nem fogadnák el, akkor egy másik cikkelybe belefoglalni azt, hogy a Romániában élő őshonos nemzeti kisebbségeket az alkotmány államalkotó tényezőként ismeri el. Kijelentette: erre van példa Európa néhány országában, úgyhogy nem lenne precedens nélküli, ugyanakkor valóban megadná azt az erdélyi magyaroknak és a többi romániai kisebbségnek is, hogy államalkotó tényezőként elismerve őket, nem éreznék magukat másodrangú állampolgárnak, hanem azt éreznék, hogy ők ennek az országnak egyénként, családként, közösségként a románokkal egyenértékű polgárai, közösségei.
A részletekre visszatérünk.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Az RMDSZ nem tüntet (Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen – jelentette be Kelemen Hunor elnök szombaton a szövetség döntéshozó testületének marosvásárhelyi ülésén. Nem akarnak az SZNT és az EMNP utánfutójává válni, ők a szülőföldön maradásért dolgoznak, és azon lesznek, hogy az alkotmánymódosítás során a romániai magyarságot államalkotó tényezőnek nyilvánítsák – ígérte.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az SZKT ülésén kijelentette: a magyar szabadság napja – március 15. – a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló. Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll a mögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével – a székely zászlóval –, de fontosabb üzenetnek tartja, hogy „egy a zászló”. Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson. Kelemen Hunor – hivatali elődje felszólalása után – közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezetőtestületei is. „Az RMDSZ nem lesz az SZNT vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt” – jelentette ki. Hozzátette: egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Ellenzékben Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolójában hangsúlyozta, az RMDSZ a szülőföld megőrzéséért dolgozik, nem támogat az erdélyi magyarságot megosztó, a szülőföld feladásával számoló szórványstratégiát. Az RMDSZ elnöke ily módon reagált Szász Jenő szavaira, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” a lehetőségét vetette fel. Kelemen Hunor rámutatott: az RMDSZ szórványkollégiumok és a szórvány-Székelyföld partnerség működtetésével segíti a kisebbségben élő magyarok identitásának megőrzését, elköltöztetésük ötletét felelőtlennek tartja.
„A legutóbbi SZKT-n még létezett egy halvány reménysugár a szövetség kormányzati szerepére. Ez azóta szertefoszlott, most pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy ellenzékből politizáljunk, és egy olyan 70 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalícióval állunk szemben, amelynek a mi szavazatainkra nincs szüksége. Így kell megőriznünk eddig megszerzett jogainkat, és meg kell próbálnunk tágítani ezek körét” – kezdte felszólalását a szövetségi elnök. Kifejtette: az RMDSZ-nek az a feladata, hogy az erdélyi magyarság érdekeit érvényesítse az alkotmánymódosításnál, a közigazgatási átszervezésnél. Az alkotmánymódosítás során fontosnak tartják a képviselőház és a szenátus hatásköreinek szétválasztását, korlátozni kell a sürgősségi kormányhatározatok és a felelősségvállalás általi döntéshozatalt, és az RMDSZ kitart az 1-es cikkely módosítása mellett, amelyből a nemzetállamra vonatkozó kifejezést szeretné kivenni, mert az nem felel meg a romániai valóságnak, a nemzeti kisebbségeket pedig államalkotó tényezőként akarják elismertetni – sorolta elképzeléseiket Kelemen Hunor. „A jelenlegi nyolc fejlesztési régió egy csődtömeg” – jelentette ki az idén esedékes régióátszervezés kapcsán, kiemelte: az RMDSZ szakértői több tervezetet is készítenek, amelyeket az önkormányzati tanácsok együttes tanácskozásán mutatnak be március elején, a szövetség pedig csak egy széles körű egyeztetés után hoz politikai döntést.
Üzenetek Budapestnek
„Arról, ami a székely zászló kitűzése kapcsán történt, még nem tudjuk eldönteni, hogy használt vagy ártott nekünk. Nem tudjuk, hogy a magyarországi politikusok nyilatkozatai eredményesebbek-e, mintha diplomáciai úton folytattak volna párbeszédet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek kapcsán tereljük vissza a normalitás talajára a történéseket. A segítségnyújtást ebben az ügyben köszönjük, ha az szolidaritásból és önzetlenségből fakad, de ennek ellenére nem árt, ha szólnak nekünk, kapaszkodjunk meg, mert segítség érkezik” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzátette: egyetlen rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv használatát vagy a kettős állampolgárok státusát, ilyenekről szó esett a székely zászló körül kialakult, mesterségesen gerjesztett vitában.
Budapestnek üzent Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is: „Engem nem nagyon érdekel az, hogy jövőre a magyarországi választásokon melyik párt kap több szavazatot Erdélyben. Minket az kell érdekeljen, hogy ne gyűrűzzön be a magyarországi kampány ide, és ne rontsa a közhangulatot, és legyen jó eredményünk az európai parlamenti választásokon” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta az RMDSZ XI. Kongresszusa szervezésére vonatkozó határozatot, továbbá a 2013-as évet Bethlen Gábor- és Kós Károly-emlékévvé nyilvánította, illetve döntött a XI. kongresszus csíkszeredai helyszínéről. Az SZKT szombati ülésén átadták a 2012-es évre odaítélt Ezüstfenyő-díjakat. Évről évre azok a tisztségviselők kapják meg a kitüntetést, akik „jelentős erőfeszítéseket tesznek a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért”. A kitüntetettek között volt, post mortem Lőrincz Zsigmond, Kovászna tavaly ősszel elhunyt polgármestere is. A díjat a család megbízásából Tamás Sándor vette át.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

„Nem egy fortyogó katlanon ülök”
„Nem lehetünk érdekeltek abban, hogy elszigeteljük a magyarságot Románián belül, ez semmiféle eredményt nem hoz” – mondja lapunknak adott interjúban Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnökét a közelgő régióvitáról, a Partium–Székelyföld-ellentétekről, a román politikusokkal való párbeszéd lehetőségéről kérdezte Cseke Péter Tamás.
Liviu Dragnea bejelentette, hogy elkezdődött Románia közigazgatási újrafelosztásának közvitája. A kormányfőhelyettes utalt arra, korántsem biztos, hogy nyolc régióra osztják majd az országot, mint ahogy korábban több kormánypárti politikus szorgalmazta. Ezek szerint van esély arra, hogy a szociál–liberálisok mégsem fagyasztják be a jelenlegi fejlesztési régiókat, hanem – mint ahogy az RMDSZ is szeretné – kisebb régiók lesznek?
Valóban, a kormányzó pártszövetség folyamatosan azt kommunikálta eddig, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási jogkörökkel való felruházása a szándékuk. Én úgy látom, a háttérben az USL-n belül is vannak olyan kezdeményezések, akár régiónként is eltérő hangok, amelyek szerint a mostani nyolcrégiós felosztás közigazgatásilag nincs rendben. Gyakorlatilag mindenki beismeri, hogy a jelenlegi régiófelosztás egy csőd. Ha közigazgatási jogkörökkel ruházzák fel a mostani fejlesztési régiókat, az hosszú távon megerősíti, sőt súlyosbítja ezt a csődöt. Nem véletlenül mondtam és mondom, hogy egy több mint tízesztendős kudarcot nem szabad szőnyeg alá söpörni, nem szabad megerősíteni, nem szabad elrejteni, nem lehet azt játszani, hogy van egy csődtömegem, abba teszek egy acélvázat, öntök bele egy kis cementet, hogy megkössön. Attól még csőd lesz, nem fog jobban működni. Annak idején a parasztpárti politikusoknak is az volt elsősorban a problémájuk, hogy a Székelyföld nehogy egyetlen régióba kerüljön. A román politikusok ezt a kérdést mindig az etnikai szempontokat előtérbe helyezve közelítették meg. A baj az, hogy az etnikai spirálból nem bírnak kilépni, és számomra ez sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb mentalitásbeli problémát vet fel. Ám ha a miniszterelnök-helyettes már képes azt kijelenteni, hogy a nyolc régió nem szentírás, azt mutatja, hogy a kormánypártok kezdenek más felosztáson is gondolkodni. Mi azt mondjuk: sok-sok érv van amellett, hogy egy régió legfeljebb három-négy megyéből álljon.
Az előbbi kérdést azért is tettem fel, mert Csutak István RMDSZ-es szakértő meggyőződéssel állítja: az USL már csak azért is keresztül fogja vinni a nyolcrégiós elképzelését, mert így árthat a legjobban a magyarságnak. Az RMDSZ elnöke nem ennyire borúlátó?
Csutak István álláspontját és az érvelését ismerem, nekem nem Csutak Istvánnal kell vitatkoznom, nem is vitatkozom vele. Azt gondolom, ha egy lehetőségünk van, akkor azon kell lennünk, hogy Románia közigazgatási felosztása ne legyen nyolcrégiós. Akkor még mindig jobb, ha megmaradnak a jelenlegi fejlesztési régiók, ám közigazgatási hatáskörök nélkül. Nekünk egyszer már sikerült megakadályoznunk, hogy a nyolc fejlesztési régió közigazgatási hatásköröket kapjon, amikor Traian Băsescu állt elő ezzel az elképzeléssel, igaz, akkor más helyzetben voltunk.
(„Elképzelhetetlennek tartom a szórvány feladását”
„Nem tudok olyan elképzelést elfogadni, amely a szórvány feladásához vezet, akár a Székelyföld irányában, akár más irányban történne a szórvány feladása” – jelentette ki Kelemen Hunor, amikor az RMDSZ álláspontjáról kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a szórványban élő magyarok áttelepítésének gondolatát vetette fel. A szövetségi elnök szerint ez a paradigmaváltás veszélyes a Kárpát-medencei magyarságra. „Jó, ha szembesül azzal a társadalom, hogy vannak, akik másképp képzelik el a szülőföldön maradást. Mi úgy gondoljuk, a szórványt erősíteni kell” – mondta Kelemen, hozzátéve, érdemes vitázni erről a kérdésről, de nem túlságosan hosszú ideig, „mert nem szül jó vért”.)
Mikor véglegesíti elképzeléseit az RMDSZ arról, hogyan kellene kinéznie Románia régióinak?
Négy lépcsőben képzeltük el álláspontunk kialakítását. Már volt Bukarestben egy tanácskozásunk regionális önkormányzati vezetőkkel, szakértőkkel, alapos, statisztikai adatokra alapuló anyagokról. Második lépésként március elsején önkormányzati konferenciát tartunk Kolozsváron, amelyen megvitatjuk ezt a kérdést. Ezután szakértői egyeztetések következnek román és külföldi szakemberek bevonásával, és utolsó lépésként hozunk döntést az RMDSZ politikai testületeiben. Ez a döntés arról fog szólni, mit fogunk fenntartani a parlamentben a közigazgatási átszervezésről szóló vita során, illetve milyen alternatív variánsok lehetségesek.
Az RMDSZ területi szervezetei, a Partiumban, a Székelyföldön már kidolgozták elképzeléseiket a régiós felosztásról. Várhatók-e nagyobb viták a kolozsvári önkormányzati tanácskozáson?
Semmiféle vita nem várható, ugyanis a partiumiak nem akarnak a Székelyföld számára régiót megrajzolni, és a székelyföldiek sem a partiumiak számára régiót megrajzolni. Nincs semmiféle konfliktus közöttük ezen a téren. Van az RMDSZ-en belül egyfajta vita arról, hogy a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból melyek a mérvadóak. Vannak viták közöttünk arról is, hogy egy-egy számot hogyan értelmezzünk, de e viták egy adott régión belül vannak, nem régiók között. A kolozsvári tanácskozáson azt fogjuk kérni, hogy mindegyik régió készítsen több, adatokkal alátámasztott munkaváltozatot. Én ismerem a partiumiak elképzeléseit, ismerem a székelyföldiekét, és ezekben a tervezetekben is van játéktér, lehet mozogni. Ez fontos, mert 70 százalékos parlamenti többséggel állunk szemben, és nem jó, ha egyetlen álláspont mellé lecövekelünk. Képesnek kell lennünk előterjeszteni A, B és C változatot is a régiók megrajzolására. Ám legalább ennyire fontosak az elképzeléseink a régióknak szánt jogkörökről, a régiós testületek megválasztásáról. Ezekről nekünk több változatot kell elkészítenünk.
Lehet, hogy a régiókról nincs Partium–Székelyföld-vita, ám érezni a feszültséget a két régió RMDSZ-es politikusai között. Elhangzik néha egy-egy epés megjegyzés a másik irányában mindkét fél részéről, legutóbb például Mesterházy Attiláék kolozsvári látogatása kapcsán.
Minden szervezeten belül vannak csipkelődések, ellentétek, nem csak az RMDSZ-ben. Régiós vitákban feszültség nem fog megmutatkozni, én arra törekszem, hogy ne is alakulhasson ki. Amikor Traian Băsescu annak idején előállt azzal a kompromisszumnak szánt javaslatával, hogy a két székelyföldi megye alkosson egyetlen kisebb régiót, nem fogadtuk el, mert csak a két megyére vonatkozott, hosszú távon amúgy sem lett volna életképes, és szétszakította volna az erdélyi magyarságot, a Partiumot és a Székelyföldet. Az RMDSZ ernyőszervezet. Az év elején az MSZP vezetőinek kolozsvári látogatását sokan sokféleképpen próbáltak kihasználni, teljesen indokolatlanul. Én azt mondom: az RMDSZ valamennyi magyarországi párttal leül tárgyalni, mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk, akinek szándékában van ezt elmondani. Minden évben találkozunk a KDNP-vel, a Fidesszel, az MPSZ-vel, és a továbbiakban is így lesz, ideológiailag az RMDSZ nem köteleződik el sehova.
(„Johannis nem befolyásolja a viszonyt a liberálisokkal”
Kelemen Hunor szerint nincs különösebb jelentősége a kormány kisebbségvédelmi politikája szempontjából annak, hogy Klaus Johannist, a Német Demokrata Fórum elnökét a Nemzeti Liberális Párt második emberévé választották a PNL kongresszusán. A szövetségi elnök „Crin Antonescu és a PNL szempontjából érdekes lépésnek” nevezte a nagyszebeni polgármester belépését a nagypolitikába, azonban ezt nem a kisebbségek irányába tett gesztusnak értelmezi. Úgy véli: az lenne a legnagyobb hiba, ha Románia a kisebbségpolitikáját az olaszok, örmények vagy a szászok szemszögéből közelítené meg. „A nemzetiségi kérdést elsősorban a magyarság szempontjából kell megközelíteni, mert a magyar közösség a valós problémákat és célokat megfogalmazó kisebbség ebben az országban” – jelentette ki. Kelemen gesztusnak inkább azt tartja, hogy Crin Antonescu hosszas mosolyszünet után személyesen hívta meg az RMDSZ elnökét a PNL kongresszusára. „Hónapok óta nem beszélünk, nincs kommunikáció közöttünk. Ezt a gesztust figyelembe kell venni, de nem föltétlenül jelent radikális fordulatot” – jelentette ki a politikus, aki egy székely zászlóval lepte meg liberális meghívóit.)
Tehát nem érzi azt, hogy szövetségi elnökként egy fortyogó katlanon ül?
Egyáltalán nem érzem azt, hogy egy katlanon ülnék, és robbanás előtt állna a katlan. Azt sem érzem, amit mondanak időnként jó szándékú, többnyire tévé elől politizáló elemzők, hogy a szövetségi elnök fejére nőttek az RMDSZ-es kiskirályok. Nincs ilyen, nem nőtt senki a fejemre. Nyilván, én nem vagyok autoriter alkat, ezt azért látni kell.
Mondták önről azt is, hogy „lágy” vezető.
Persze, lehet, hogy sokan így látják, de a kollégák jól tudják, hogy az én habitusom inkább olyan, hogy mindenkit meghallgatok, minden nézetnek megpróbálok helyet teremteni. Van viszont egy határ, amelyen túl nincsen mozgástere senkinek, de ez a határ tág, hisz nem vagyunk párt. Ha párt lennénk, nyilván szűkebb lenne ez a határ.
Visszatérve a régiókra: mennyire nehezíti az RMDSZ helyzetét az ország közigazgatási felosztásáról szóló vitában a székelyzászló-botrány?
Az ilyen feszültségkeltés leszűkíti az amúgy sem túlságosan nagy tárgyalási mozgásterünket, és ez nem szerencsés. A zászlóbotránnyal kapcsolatosan néhány dolgot folyamatosan el kell mondani, mert melléfog a sajtóban még a legjobb szándékú értelmezési kísérlet is. Ez az ügy nem most kezdődött. Tavaly kezdődött, miután az RMDSZ kikerült a kormányból és Codrin Munteanu prefektus elkezdte üldözni a Kovászna megyei polgármestereket a székely zászló használata miatt. Mi ez ellen tavaly már többször felemeltük a hangunkat. Tüntetést is szerveztünk tavaly ősszel a székely zászló, a közösségi szimbólumok használata mellett. A miniszterelnökkel is közöltem, hogy a román–magyar együttélést, a román–magyar viszonyt veszélyezteti, amit Codrin Munteanu művel. A volt prefektus januárban román zászlóval takarta le a Székelyföld feliratú táblát Sepsiszentgyörgyön. Akár provokációnak is tekinthető, hogy a román zászlót a kisegyesülés napjának éjszakáján, hajnalán ismeretlenek összevágták. A vita kirobbanásához az vezetett, hogy az új háromszéki prefektus beiktatásakor kivitték a székely zászlót a megyei önkormányzat díszterméből. Ezt követte Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár reakciója Budapesten. Tehát nem Németh Zsolt reakciója volt az első lépés, csak ez kapott visszhangot, ezt sokan elfelejtik. Mi abban reménykedtünk, hogy ha Codrin Munteanu elkerül a Székelyföldről – ami meg is történt –, akkor visszalépünk a normalitás talajára, erre azonban Németh Zsolt nyilatkozata nem segített rá.
Ezt a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának budapesti ülésén is szóvá tette?
Budapesten azt mondtam: fontos a magyarországiak szolidaritása, fontos az, hogy egymásnak segítsünk. Ám az is fontos, hogy mielőtt a segítség érkezik, szóljanak nekünk időben Budapestről, hogy kapaszkodhassunk meg, mert ügyeinket nekünk kell itt rendezni, rajtunk csattan az ostor. Ha pedig Budapestről segíteni akarnak, jól fel kell mérni, hogyan tegyék: nyilatkozat formájában vagy diplomáciai csatornákon keresztül. Az a jó, hogy fölkorbácsoljuk a kedélyeket és így visszük a közvélemény elé a kérdést, vagy az a jó, ha a budapesti kétharmados parlamenti többség leült tárgyalni a bukaresti kétharmadossal. Fontosnak tartom, hogy ilyen esetben konzultáljanak velünk is.
Több olyan RMDSZ-es képviselővel beszéltem, aki szerint soha nem volt még ilyen „kibeszélős”, éles hangulata a KMKF üléseinek, mint legutóbb Budapesten. Meg tudja ezt erősíteni?
Valóban, az előzőekhez képest ez az ülés feszesebb, élénkebb volt. Jó beszélgetés, még akkor is, hogy ha nem az udvariaskodás jellemezte. Kövér László házelnök részéről megfogalmazódott az a javaslat is, hogy szűkebb körben folyatni kéne, mert sok a kibeszélnivaló.
Még zajlott a KMKF ülése, amikor Kövér László kitűzette a székely zászlót az Országházra. Bukarestben erre előbb hevesen reagáltak, több román politikus javasolta, hogy a parlament foglaljon állást a budapesti lépéssel szemben. Végül nem született állásfoglalás, sőt elhangzott az a javaslat, hogy valamennyi megye zászlaját, így a székely lobogót is helyezzék a bukaresti parlament elé. Megvalósul ön szerint ez a javaslat?
Nem akarom most fölsorolni, mennyi munkánkba, mindennapos erőfeszítésünkbe telt, hogy ezt a székelyzászló-ügyet normális mederbe tereljük. Úgy gondolom, ez sikerült is elérnünk. Sok munkánk van abban, hogy nem született állásfoglalás a parlamentben. Vasárnap délben (február 17-én – szerk. megj.), délután még úgy tűnt, hogy nagy összefogás lesz román oldalon ebben a kérdésben, hétfő reggelre ez már másképpen nézett ki. Ezért is vagyunk ott a parlamentben, hogy a normalitást próbáljuk eredményesen képviselni. Nem tudom, mikor kerülnek ki a megyezászlók a parlament elé, de a javaslatot meg kell próbálni majd gyakorlatba ültetni.
Egy román lapnak adott korábbi interjúban méltatta Victor Ponta miniszterelnöknek a kisebbségi kérdésekhez, a román–magyar viszony alakulásához való hozzáállását. Fenntartja ezt az álláspontját a székelyzászló-ügy után is?
Nem dicsértem Victor Pontát, csak értékeltem a magatartását. Nem vagyok az az ember, aki mindenkiről azt feltételezi, hogy csak rosszat akar. Ha valakivel bizonyos helyzetekben, kérdésekben szót lehet érteni, nyitottságot és jó szándékot vélek benne felfedezni, akkor ezt elismerem, akkor is, ha a döntései nem éppen olyanok, amilyeneket én szerettem volna. Pontának az elmúlt esztendőkben számos olyan kijelentése volt, ami sértette a magyarokat, sértette az RMDSZ-t, ennek jelentős része azonban a választási kampány része volt. Ám mondjon nekem valaki egy olyan politikust, akinek az elmúlt 23 esztendőben nem volt olyan kijelentése, mely a magyarokat ne sértette volna, beleértve Traian Băsescut is. Amióta Ponta miniszterelnök lett, szembesült azzal, hogy a román–magyar viszonnyal valamit kezdeni kell. Felelősségteljesebben próbálja ezt a kérdést megközelíteni. Ezt nem akarom tagadni csak azért, mert Pontának közben vannak olyan kijelentései, melyekkel én magam sem értek egyet. Azzal, ahogy a magyarországi pártokhoz vagy a magyar kormányhoz viszonyult, nem értek egyet. A tanügyi kérdésekben az elmúlt hónapokban korrekt próbált lenni, nyitott volt, én ezt nem akarom letagadni. Ez nem jelenti azt, hogy Ponta megold mindent, mert a kormányfőnek is vannak határai. Ám az erdélyi magyarság képviselőiként mi nem lehetünk érdekeltek abban, hogy elszigeteljük a magyarságot Románián belül, ez semmiféle eredményt nem hoz. Ha valaki párbeszédképes, ha valakinek van egy kis empátiája, nyitottsága felénk, akkor arra oda kell figyelni, keresni kell a párbeszéd lehetőségét.
(„Nem baj, hogy van belső ellenzék Vásárhelyen”
„Az nem baj, ha az RMDSZ-ben van belső ellenzék. Egy demokratikusan működtetett pártban teljesen normális, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak. Soha nem félek a vitáktól, hanem az egyhangúságtól félek, mert az a rossz előjel” – jelentette ki Kelemen Hunor, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ helyzetéről kérdeztük. A szövetségi elnök leszögezte, Marosvásárhelyen egyetlen RMDSZ-szervezet van, amely az alapszabály szerint és az SZKT határozatának megfelelően járt el. „Bízom abban, hogy ha a szervezet legitim elnöke, Peti András közösségépítő elképzelései megvalósulnak, a városi szervezet hitele, az új elnök megítélése, a városi szervezet munkájának a megítélése radikálisan meg fog változni a városban” – jelentette ki a politikus. Szerinte Peti Andrásék ellenzéke előbb-utóbb meg fog győződni arról, hogy a jelenlegi városi szervezet már egy más, közösségépítő csapat. „Egy olyan városi szervezettől, amely éveken keresztül rosszul működött, nem is lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra minden feszültség nélkül a normális mederbe terelődjenek a dolgok. Én azt tudom mondani azoknak, akik Peti András megválasztásával esetleg elégedetlenek, hogy bízzanak abban az emberben, aki ezt a munkát vállalta. Én bízom abban, hogy a szervezetet életre kelti, lesznek eredményei” – mondta Kelemen.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad),