Nem kötnék lakóhelyhez a szavazati jogot
(MTI) – Németh Zsolt szerint nem indokolt lakóhelyhez kötni a választójogot. A külügyi államtitkár erről pénteken beszélt újságírók előtt a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottsága pénteki ülése után nyilatkozva, kérdésre válaszolva. Hangsúlyozta: a választójog kérdésével az alkotmányozás után foglalkoznak.
Indokolatlannak minősítette azt a jelenlegi alkotmányban szereplő korlátozást, hogy a választójog a lakóhelyhez kötődik.
Magyarországon tavaly ősszel a Fidesz részéről elsőként Gulyás Gergely, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke vetette fel, hogy választójogot kaphatnak a határon túli magyarok. Az új alkotmány koncepciójának december elején nyilvánosságra hozott egységes szövege azt tartalmazza, hogy minden magyar állampolgárt sarkalatos törvényben meghatározott feltételek esetén megillet a választójog.
December végén Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke is azt mondta, személyes véleménye szerint a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot.
Kövér László házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szerdai ülésén úgy fogalmazott: nagy valószínűséggel az Országgyűlés többségének szándéka arra irányul majd, hogy mindenféle diszkriminációtól mentesen létrehozzák a magyar állampolgárok számára a választójogot.
Az LMP-s Dorosz Dávid a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma állandó bizottsága ülése után úgy nyilatkozott, hogy továbbra sem támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát.
Molnár Csaba, az MSZP Demokratikus Koalíció Platformájának ügyvezető alelnöke január 14-én azt mondta: "a platform határozott álláspontja, amit a magyarországi közvélemény túlnyomó többsége is támogat, hogy annak legyen szavazati joga, aki itt él az országban, itt adózik, illetve viseli a választás eredményének következményeit." Népújság (Marosvásárhely)

Vajon meddig is érnek el valójában Magyarország határai? Kántor: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szétfejlődést
Jelentős változásokat hozott a nemzetpolitikában az Orbán-kormány tavalyi hatalomra kerülése, amit jól példáz a kettős állampolgárság megszerzésének a könnyítése és a határon túli kisebbségi szervezettekkel való párbeszéd felújítása – mondta Kántor Zoltán a Magyar Külügyi Intézetben hétfőn tartott előadásában. A szakértő a szomszédos országokban tartandó idei népszámlálások kapcsán az MNO-nak kijelentette, pozitív hatása lehet a kormányzat intézkedéseinek, de a határon túli magyar szervezeteknek is aktivizálniuk kell magukat.
A nemzetpolitika a határon túli magyarok reprodukciójára irányul, aminek legfőképpen kulturális téren kell érvényesülnie – mondta el előadásában a külügyi intézet tudományos munkatársa. Ezekkel az eszközökkel természetesen világszerte minden állam él, de azok formái különbözhetnek – tette hozzá. Kántor szerint a nemzetpolitikát az elmúlt évtizedekben a folyamatos intézményesülés jellemezte, hazánk értékként tekintett a határon túli nemzettársaira, de egyben a szomszédos országokkal való kapcsolatok fejlesztésének az eszközeiként is. „A nemzet határai addig tartanak, ameddig a nemzeti intézmények elérnek” – szögezte le az előadó.
Kántor úgy véli, 1989-ig nemzetpolitikai konszenzus volt, ami 1995–96-ban a Horn-kormány által kötött alapszerződések révén felbomlott. 1998-tól ismételten egy új irány bontakozott ki a nemzetpolitikában, ami a státustörvénnyel teljesedett ki – hangsúlyozta a szakértő. Kántor szerint 2002 után ismételten háttérbe szorult a nemzetpolitika, aminek a betetőzése a 2004. december 5-i népszavazás volt. Az elmúlt évek során a külföldi szereplők hozzáállása is megváltozott a témában, legitimnek ismerik el a határon túli magyar szervezetek támogatását – mutatott rá a külügyi intézet munkatársa. Jelentős változásokat hozott a kormányváltás
A tavalyi kormányváltást követően ismételten alapvetően változott meg a nemzetpolitika az egyszerűsített honosítás könnyítésével, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismételt összehívásával és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) újraértékelésével – vélte Kántor. A kettős állampolgárság kapcsán elmondta, hogy belpolitikai konszenzus alakult ki tavasszal emögött a téma mögött, és egyedül Szlovákia emelte föl a szavát a szomszédos államok közül. Kántor szerint a nyár eleji szlovákiai választásokra nem gyakorolt jelentős hatást a magyar parlament által megszavazott törvény (a kettős állampolgárság megadásának könnyítésére Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba szavazott nemmel). A külügyi intézet munkatársa szerint 2006 óta semmilyen javulás nem volt a szlovák–magyar kapcsolatokban, bár az utóbbi időben több a kétoldalú találkozó, de áttörés ezeken sem történt.
Mostanra felállt a megfelelő intézményrendszer az egyszerűsített honosítás érdekében, múlt pénteki adatok szerint 47 külképviseleten 12 ezren kérvényezték a magyar állampolgárságot – összegezte az eddigi eredményeket az előadó. A szavazati jog bővítése kapcsán Kántor elmondta, hogy Románia esetében a hatalmon lévők számára felemásan sült el annak megadása, mivel a parlamenti választáson a várttal szemben más eredmények születtek, míg az elnökválasztást a külföldiek szavazata döntötte el.
A szakértő arról is beszélt, hogy a határon túli magyarok mostanra egyre jobban kapcsolódnak az adott nemzet intézményeihez. A magyar jobboldal egységes entitásként látja a kisebbségi magyar közösséget, de a szétfejlődést nem tudomásul venni hiba lenne – tette hozzá.
Lehet ellenkezés, de csak néhány hétig tart?
Elképzelhető, hogy a mostani kormányzati nemzetpolitikai intézkedéseknek pozitív hatása lesz az idei népszámlálási eredményekre Szlovákiában és Romániában – mondta az MNO kérdésére Kántor. A szakértő szerint csak abban az esetben lehet teljesen jótékony a hatás, ha a határon túli magyar szervezetek kezdeményezései is alátámasztják ezt. Biztosan jó talaj a magyar állam intézkedéscsomagja, de önmagában keveset érhet a többi szereplő segítsége nélkül – tette hozzá.
A külügyi intézet munkatársa szerint a szavazati jog kiterjesztése adott esetben növelheti a feszültségeket a szomszédos államokkal, mert nem tudjuk, hogy milyen fejlemények várhatók ebben a kérdésben. Ha abból indulunk ki, hogy Románia határon túli állampolgárai is szavazhatnak, akkor elvben nem lehet probléma – tette hozzá.
Kántor úgy látja, Románia esetében mindig várható egy negatív tematizálás, ami néhány hetet tart, de aztán lecseng. Szerbia esetében kevésbé várhatók konfliktusok, mivel az ország minél előbb szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni, és egy újabb konfliktus csak nehezítené a helyzetüket – vélte a szakértő. Ukrajna kapcsán Kántor elmondta, hogy keleti szomszédunk nem ismeri a kettős állampolgárság intézményét, és hogyha netán az ország területén szavaznak majd, akkor elképzelhető, hogy ez a nemtetszésüket váltja ki.
Kovács András. MNO.hu

Kényszerketrecből kiszabadított nemzetpolitika (Határon túli magyarok szavazati joga)
Rendkívüli pillanatnak nevezte az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának létrehozását a testület alakuló ülésén Kövér László házelnök tegnap a Parlamentben. Az Országgyűlés elnöke a határon túli magyarok szavazati jogának megadására két lehetséges megoldást vázolt fel a képviselők előtt.
Úgy fogalmazott: ki kellett szabadítani a nemzetrészekkel való parlamenti foglalkozást a külügy ,,kényszerketrecéből". Ezzel, mint kifejtette, nem szeretné semmissé tenni vagy degradálni a parlamenti képviselők, diplomaták munkáját, akik az elmúlt húsz évben az adott keretek között próbáltak tenni a határon túli magyarok ügyeiért, de a külügyek részeként kezelt határon túli politika nem is vezethetett többre, mint amire vezetett.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a külügyi, diplomáciai szempontok rendre, szükségszerűen mindig felülírták a nemzetpolitikai szempontokat. El kellett gondolkodni azon, hogy új nemzetpolitikai intézményrendszert hozzanak létre, amire a választók a kétharmados többséggel lehetőséget és felhatalmazást adtak — fűzte hozzá Kövér László. A házelnök felidézte az elmúlt időszak nemzetpolitikai intézkedéseit, és kiemelte a nemzeti összetartozásról szóló törvény megalkotását, amely először tesz kísérletet arra, hogy azt a ,,feldolgozhatatlan traumát, amit a trianoni nemzetcsonkolás és szétszakítás jelentett", valamilyen módon értelmezze, és meghaladja a 21. századi Európának, uniós integrációnknak megfelelően és azzal összhangban.
Kitért az állampolgárság kiterjesztésére, és arra, hogy a következő lépés az alkotmány újrafogalmazása lesz. Az új alaptörvénynek a mostanihoz képest világosabb, egyértelműbb felelősségvállalást kell tartalmaznia a politika, az intézmények, és a nemzet országhatárokon belül rekedt része számára is, azok felé, akiket a kilencven évvel ezelőtti békediktátumok elszakítottak közjogi értelemben — mondta Kövér László. Az alkotmányozás következő lépéseként a választójogi törvényhez is hozzá kell nyúlni, ami az elszakított nemzetrészek közjogi értelemben való visszafogását lezárja majd.
Álláspontja szerint két úton lehet elindulni: az egyik arról szól, hogy minden diszkriminációt megszüntetve lehetővé teszik minden magyar állampolgár számára, hogy lakóhelyétől függetlenül részt vegyen a magyar belpolitikában. A másik lehetséges út, hogy megteremtik a külhoni magyarok képviseletének lehetőségét az Országgyűlésben. A kettő között minőségi értelemben óriási különbség van — állapította meg Kövér László, hozzátéve: ez kedvezményes, egyszerűsített, de a szavazatok egyenlőségének elvét átmentő megoldással lesz lehetséges. Megjegyezte: közjogi értelemben így lehet teljes a nemzet egyesítése, de erkölcsi, szellemi és kulturális, érzelmi értelemben olyan folyamat, amit soha nem szabad befejezettnek tekinteni.
Kitért arra, hogy ha az Országgyűlés úgy dönt, elhárítja az akadályokat, amelyek eddig voltak bizonyos típusú állampolgársággal rendelkezők választási részvétele előtt, és teljes lesz a nemzet parlamenti képviselete, akkor a Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának funkcióját is át kell gondolni. Hozzátette: még ebben a parlamenti ciklusban meg kell alkotni egy olyan közjogi státusú testületet, amely azon közösségi, személyközi kapcsolatok sűrű szövedékét tudja ismét a maga erejével támogatni, amely nélkül nincs nemzet a szó valóságos értelmében. Erre a testületre át kell ruházni bizonyos, ma még állami feladatokat. Ennek ellátásához jogi és pénzügyi garanciákat kell támasztani — jegyezte meg Kövér László. Az ülésen kérdésre válaszolva a házelnök elmondta: az LMP jelezte, hogy részt kíván venni a testület munkájában, az MSZP viszont úgy nyilatkozott, hogy nem kívánnak abba a jövőben sem bekapcsolódni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legyen európai szintű politika a nemzeti közösségek védelme!
A nemzeti kisebbségi érdekérvényesítés külpolitikai eszközei. A romániai magyar nemzeti közösséget meghatározó értékek az európai alapértékekben gyökereznek: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok tisztelete, a vállalkozás szabadsága, a kulturális, vallási és etnikai sokszínűség védelme.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség itthon és a nagyvilágban a békét, a biztonságot, a stabilitást, az állampolgárok jólétét, a gazdasági fejlődést és a demokrácia értékeinek érvényesülését, a romániai magyar közösség minden szintű önszerveződését és autonómiáját, a kultúra és anyanyelv fennmaradását, a közösség szülőföldön való boldogulást szorgalmazza. A Szövetség céljai megvalósításának fontos eszköze a sikeres külpolitikai tevékenység, a jelenlét és részvétel az európai és nemzetközi szervezetekben, a kezdeményezőkészség és a szövetségkeresés. Az alapvető és egyetemes emberi jogok kérdését nem lehet az egyes országok belügyének tekinteni, ezért az RMDSZ célja, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a különböző nemzetközi kisebbségvédelmi és emberjogi szervezetekkel.
A fennállása óta eltelt 20 esztendőben a Szövetség folyamatosan és következetesen a demokratikus jogállam eszközeivel élve képviselte a magyar közösség érdekeit itthon és a nagyvilágban. Ezt a húszéves tapasztalatot kellene kamatoztatni a más nemzeti közösségek helyzetének javításában bárhol a világban. Az RMDSZ Románia NATO és Európai Uniós integrációját a közösség megerősödésének egyik fontos eszközeként tekintette, és mindvégig tettlegesen támogatta. Az ország euro-atlanti és európai uniós csatlakozásával egyidőben az RMDSZ az Európai Uniós politika teljes jogú tagjává, és képviselői révén aktív szereplőjévé vált, megteremtve annak lehetőségét, hogy európai fórumokon és intézményekben is alakítsa a romániai magyarság sorsát, európai sikerességét.
A romániai magyar nemzeti közösség helye a globalizált világban. A világ globalizálódásának a romániai magyar közösség is részese, egyben szereplője, ezért érdeke, hogy a globalizációs kihívásokat felkészülten fogadja, hiszen a magába zárkózó közösségeket az elszigetelődés veszélye fenyegeti. A romániai magyarság történelme során a célravezető szövetséges-keresés és kezdeményezőkészség útját választotta minden esetben, amikor a nagyhatalmak ütközési övezetében találta magát, mert így biztosíthatta fennmaradását. A kommunista diktatúra a befele fordulás önvédelmi reflexét indította be közösségünkben, egy olyan időszakban, amikor az államhatárok nem voltak átjárhatóak, a kultúra és a demokrácia áramlását mesterséges határok akadályozták. Ma azonban az elszigetelődés már nem lehetséges választható út. A kultúrák közötti párbeszéd és átjárás, a közös érdekeken alapuló együttes fellépés és a konkrét célok megvalósítása során a szövetséges-keresés előnnyé válik és sikert eredményez.
Proaktív tagság az Európai Néppártban, jelenlét az európai intézményekben. 1993 óta tagjai vagyunk az európai jobboldali pártok szövetségének. A legnagyobb Európai Parlamenti frakcióval rendelkező, jobbközép alakulat, az Európai Néppárt, áll a legközelebb az RMDSZ értékrendjéhez, európai és világképéhez. Az Európai Néppárt álláspontja szerint az őshonos, nemzeti kisebbségek fontos kulturális, gazdasági és szociális értékei az Európai Uniónak, ezek védelme, kultúrájuk és nyelvi sokszínűségük megőrzése alapvető érdeke az egységét kereső Európának. A nemzeti kisebbségek jogait folyamatosan bővíteni kell és a jelenkor kihívásaihoz kell igazítani. Bátorítani kell az előremutató kisebbségvédelmi intézkedéseket, folyamatos párbeszédet kell folytatni a tagállamokban élő őshonos nemzeti kisebbségek képviselőivel, bevonva őket a nemzeti, regionális és helyi döntéshozatalban.
A Szövetség elsőrendű célja, hogy képviselői révén közvetlenül legyen jelen az Európai Parlamentben, valamint a többi európai intézményben: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, a Régiók Bizottságában, az Európai Települések és Régiók Tanácsában (CEMR). Az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében az RMDSZ képviselői az Európai Néppárt (EPP) frakciójának tagjai. Az RMDSZ aktívan részt vesz az ENSZ és az Európa Tanács jogi, illetve kisebbségi bizottságaiban, az Európai Népcsoportok Szövetségének (FUEV), valamint a Nem Képviselt Nemzetek Szervezetének (UNPO) munkájában.
Európai Uniós nemzeti kisebbségi keretszabályozásra van szükség. Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége, a romániai magyarság megmaradásának, önrendelkezésének záloga egy olyan európai kisebbségvédelmi keretszabályozás, amely megnyugtatóan rendezi az európai nemzetalkotó kisebbségek sorsát, biztosítja az egyéni és közösségi érdekérvényesítésüket, önrendelkezésüket, megteremti annak lehetőségét, hogy a nemzeti közösségek maguk döntsenek az őket érintő kérdésekben, kiemelten az identitás megőrzéséhez kapcsolódó területeken: oktatás, kultúra, hagyományok, média és helyi gazdaság. A kulturális és területi autonómiaformák közjogi keretben, a közösség által közvetlenül választott testületek és az ezek számára törvényesen biztosított hatáskörök révén valósíthatók meg. Az RMDSZ célja, hogy az Európai Néppárttal és más európai szövetségesekkel közösen lehetőséget teremtsen egy európai szintű kisebbségi keretszabályozás elfogadtatására. Az autonómiaformák létének elfogadását, illetve politikai és jogi megteremtését – az Európai Unió által is hivatalosan jóváhagyott és a tagállamok irányában szorgalmazott – önkormányzatiság és szubszidiaritás elvei alapján tartjuk lehetségesnek és igazoltnak.
El kell érnünk a kisebbségi jogérvényesítési munkánkkal, hogy elnyert jogaink megmaradjanak és bővüljenek. A nemzeti jogszabályok mellett, ennek a törekvésnek a szavatolói az európai intézmények lehetnek, éppen ezért a kisebbségi jogokért folytatott erőfeszítések második színtere az Európai Unió és az Európa Tanács. Ezek szellemében az RMDSZ az Európa Tanács 176/1993-as számú ajánlásának tiszteletben tartását kéri, amely a közösségi autonómiaformák jogi kereteinek megteremtésére ad lehetőséget. Elengedhetetlenül szükséges a Románia által is ratifikált Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény előírásainak szigorú betartása, különös tekintettel a kisebbségek által jelentős arányban lakott régió etnikai arányainak mesterséges megváltoztatására irányuló kísérletekre. Az Európai Unió több tagállamában megtalálható gyakorlatnak megfelelően az RMDSZ célkitűzése a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítása és a tényleges többnyelvűség bevezetése.
Az erős Európa, a magyar közösségeket erősíti. Az egyre több területre kiterjedő európai uniós hatáskör lehetőséget teremt arra, hogy a nemzeti közösségek Európa bármely részéről egyenlő eséllyel vegyenek részt az uniós döntéshozatalban. A romániai magyarságnak azokat a törekvéseket kell előmozdítania, amelyek a helyi közösségeken alapuló közös Európát eredményeznek. A cél egy olyan Európa létrehozása, amelyben a különböző közösségek Európában egyediséget, a világban viszont egységes arcot mutatnak.
Az RMDSZ támogatja az Európai Unió kohéziós és regionális fejlesztési politikáinak megtartását és Romániában következetesen új fejlesztési régiók kialakítását sürgeti. Az új régiók kialakításánál figyelembe kell venni a térség gazdasági fejlődésének elvárásait, valamint az ott lakók etnikai, kulturális és történelmi sajátosságait is. A régiókat a központi közigazgatástól átvett hatáskörökkel kell felruházni, és választott vezető testületekkel kell rendelkezniük. Erdély regionális érdekeinek képviseletében az erdélyi románokat és Erdély más nemzeti közösségeit stratégiai partnereinknek tekintjük. Székelyföldön egységes fejlesztési régiót kell létrehozni, hiszen a Székelyföld megfelel egy önálló gazdasági-fejlesztési régió ismérveinek, teljesíti az Európai Unió erre vonatkozó előírásait. Székelyföld hagyományai, történelme, kultúrája és etnikai összetétele szerint is olyan entitás, amelynek gazdasági és infrastrukturális fejlesztési elképzelésekben is érvényesülnie kell.
Fejlődése során az Európai Unió több szakaszon ment át, és a közös koordinációt egyre több területen megvalósító államközösséggé vált. Ezzel egy időben a szubszidiaritás elvének érvényesítése érdemi decentralizációt hoz a térségben, segítve a kisebbségi magyar közösségek regionális szerveződését, a többség-kisebbség viszony kedvező alakulását, befogadó közeget teremtve az autonómia törekvések megvalósításához. Az önrendelkezés és a helyi döntéshozatal kiterjesztése a magyar közösség alapvető értéke, ezért az RMDSZ segíti az ilyen irányú európai kezdeményezéseket.
A szülőföldön maradás és az európai uniós tagság hasznosítása. A romániai magyarság érdeke a tagállamok gazdasági felemelkedését szolgáló, a közösség egészének versenyképességét elősegítő kohéziós politika megőrzése, finanszírozásának megerősítése. Az RMDSZ támogatja a szabad európai munkavállalást, a teljes mobilitást a munkaerő, az áru és szolgáltatások, valamint a tőke számára; ösztönzi az erdélyi gazdaságot leginkább meghatározó közép- és kisvállalatok támogatását, növekedésük elősegítését; stabil és kiszámítható közös európai mezőgazdasági politikát szorgalmaz, amely tisztes megélhetést biztosít a gazdálkodóknak, megtartva a mezőgazdasági támogatási és kompenzációs politikákat; sürgeti a turisztikai ágazat európai koordinációjának erősítését, közösségi pénzügyi források bevonását, hiszen a magyar vidékeket, kiemelten a székelyföldi turizmust, előnyös helyzetbe kell juttatni. A Szövetség üdvözli az új Duna-stratégiát, amely felöleli a közép és délkelet-európai térség egészét, hiszen a regionalizmus, az uniós határokon átnyúló térségi együttműködések erősítik a helyi közösségeket.
Az infrastrukturális beruházások nélkül Erdély hátrányos helyzetű európai régió marad, ezért európai pénzalapokat kell mozgósítani és segíteni kell az önkormányzatokat a hatékony pályázásban. Az RMDSZ egyetért a globális környezeti kihívások kezelésére, különösen a klímavédelemre és a megújuló energiahasznosításra, a biológiai sokszínűség megőrzésére, az egészséges életfeltételek és az életminőség javítására tett nemzetközi erőfeszítésekkel.
Aktív külpolitikai tevékenység, céltudatos külkapcsolatok. Az RMDSZ hagyományosan jó kapcsolatot ápol politikai irányultságuktól függetlenül azokkal a külföldi pártokkal, civil és politikai szervezetekkel, műhelyekkel, amelyek demokratikus és az RMDSZ politikai alapelveihez közel álló tevékenységet folytatnak. Az RMDSZ kapcsolatainak célja, hogy külföldön minél szélesebb körben ismertesse a romániai magyarság sajátos gondjait, céljait és törekvéseit, valamint az, hogy megvalósításukhoz politikai és más természetű támogatást és szövetségest találjon. Külkapcsolataiban az RMDSZ megőrzi teljes függetlenségét, és fenntartja azt a jogát, hogy a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmében legjobb belátása szerint járjon el. A nemzetközi fórumokon az RMDSZ általános érvényű konkrét kisebbségi normák kidolgozását, illetve a létező szabályozások bővítését szorgalmazza. Alapelveivel és az Európai Néppárt programjával összhangban az RMDSZ csatlakozhat a különböző nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez.
A magyar érdekképviselet helye Románia külpolitikájában. Az RMDSZ, a romániai magyar államalkotó közösség képviseletében hagyományosan kulcsszerepet tölt be a román-magyar kétoldalú kapcsolatokban, amelynek a jövőben is meg kíván felelni, lehetőséget teremtve arra, hogy az egyes szakpolitikákban mindkét ország számára előnyös kétoldalú megoldások szülessenek, a magyarság oktatásával, művelődésével, anyanyelvhasználatával kapcsolatos kérdéseket pedig mindkét állam magáénak érezze és támogassa.
Az RMDSZ része kíván maradni a magyarok által lakott régióknak és a Románia sorsát irányító intézményeknek és folyamatoknak is, ezen belül a hagyományos állami diplomáciánák és külpolitikának.
Fiatalok a diplomáciában. A Szövetség stratégiai érdeke, hogy intézményes formában támogassa a fiatalokat, illetve azok felkészítését, hogy a későbbiekben sikeresen versenyvizsgázhassanak úgy a román külügyminisztérium és diplomáciai testület által meghirdetett állásokra, mint az Európai Unió intézményei által meghirdetett állásokra. A magyar fiatalok jelenléte a diplomáciában kulcsfontosságú, mert sajátos romániai magyar nézőpontot és közérdeket jelent. Számunkra természetes, hogy ez is a romániai diplomácia részét kell képezze.
Sorsközösség a Kárpát medencei magyarsággal. Az RMDSZ a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyar közösségek legnagyobb érdekvédelmi szervezetként kezdeményezője és aktív résztvevője a magyar nemzetpolitikának, a Kárpát-medencei magyarság sorsközösségének.
A Szövetség stratégiai érdeke, hogy a térség minél több országa európai tagállammá váljon. Ilyen irányú törekvéseiket az RMDSZ minden lehetséges fórumon és intézményben támogatja, akárcsak azoknak a pénzügyi és technikai eszközöknek a megítélését, amelyek a felzárkózást, a jobb felkészülést gyorsítják. Az RMDSZ segíti Horvátország, Szerbia és a Nyugat Balkán többi államának, valamint Ukrajnának és Moldova Köztársaságnak az integrációs perspektíváját. Csatlakozásukkal az országaikban élő nemzeti közösségek valós lehetőséget kapnak a fennmaradásra. Az erősödő magyar közösségek egyre inkább megkerülhetetlen tényezőt jelentenek az európai és nemzetközi politikában, ez pedig erősíti romániai magyar közösségünk érdekérvényesítési esélyeit.
Magyarország tekintetében az RMDSZ támogatja a magyar külügyi stratégia szomszédsági és nemzetpolitikai összetevőit. Egyetért azzal, hogy a szomszédsági kapcsolatok fejlesztése, a magyar közösségek identitásőrzése, jogérvényesítése, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése, jóléte, a nemzet határokon átívelő integrációja egymásra épülő és egymást feltételező folyamatok. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának és a különböző kisebbségi sorban levő magyar közösségek szervezeteivel való kapcsolattartásnak, közös fellépésnek.
A romániai magyar kultúra Európában, a nagyvilágban. A romániai magyarság hagyományai, kulturális értékei, tudományos eredményei az európai kultúrközösség szerves részei, megőrzésük európai érdek. Az RMDSZ pártfogolja azokat a kezdeményezéseket, eszközöket és eseményeket, amelyek által kultúránk Európában és a nagyvilágban megmutatható és képviselhető.
Proaktív külügyi tevékenység. A Szövetségnek szüksége van egy követhető, hatékony és minden külpolitikai és külkapcsolati területet összehangoló koordináló tevékenységre. Ezért a szövetségi elnök felkérésére a Szövetségben létrejön egy Külpolitikai Szakbizottság, melynek célja, hogy átfogja és koordinálja a Szövetség külpolitikai tevékenységét. A Szövetség Külpolitikai szakbizottságát egy szövetségi megbízott fogja össze.
erdon.ro

KMAT: magyar modell a 21. században
Elkezdődött kedden a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) kétnapos kihelyezett ülése Brüsszelben. A tanácskozáson a határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltetik magukat.
Az ülés első részét Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke nyitotta meg, majd a magyar kormány részéről Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője elmondta: az új kormány már első intézkedései között igyekezett újraéleszteni és újragondolni a magyar-
magyar kapcsolatokat, illetve azon nemzetpolitikai intézmények – MÁÉRT, KMKF, KMAT –egymáshoz való viszonyát, amelyek a nemzetpolitikai fordulat következményeként az egymásra találást és az együttműködést elősegíthetik.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke azt hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet a napirenden tartsuk. Ennek érdekében elnöksége alatt az úgynevezett kisebbségi intergroup arra törekedett, hogy a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozó intézményeket, műhelyeket szerte Európából összekössék egymással.
Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő felhívta a figyelmet a szakmaiság szükségességére. „Azt kell elérnünk – mondta a romániai magyar politikus –,hogy kisebbségi kérdésekben minket kérdezzenek meg”.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke felhívta a figyelmet: a magyar nemzetpolitika újdonság Európa e térségében, sem a románok, sem a szerbek, sem a szlovákok nem fordítanak ilyen kitüntetett figyelmet elszakított nemzeti közösségeikre.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke a magyarság végveszélybe kerüléséről beszélt, Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) nemrégiben megválasztott elnöke pedig megköszönte azt a szolidaritáshullámot, amely az utóbbi időben a magyar nemzet egésze részéről töretlenül nyilvánult meg a felvidéki magyarság irányában. Ennek köszönhetően a negyedik legjobb eredményt érték el a szlovákiai önkormányzati választásokon, mutatott rá a felvidéki politikus, akit a régi elnök, Csáky Pál is elkísért a brüsszeli tanácskozásra.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs kifejtette: a „kisebbség” megjelölés megtévesztő lehet az elszakított magyar nemzetrészek esetében, hiszen túl azon, hogy a Székelyföldön jelentős többségben élnek a székelyek, a modellként használható katalán és baszk autonómia-statútumokban a „nép” fogalmát használják.
A KMAT első ülésszaka három fontosabb napirendi pont megbeszélésével folytatódott. Az előkészített munkadokumentumok alapján közös álláspont kezdett körvonalazódni a közösségi autonómiák mint az európai stabilitás eszközei, a „magyar modell” 21. századi érvényessége kapcsán, valamint elkezdődött a vita a nemrégiben elfogadott polgári kezdeményezés mint érdekérvényesítési eszköz lehetséges használatáról is.
A bő kétórás megbeszélést követően a Magyar Néppárti Delegáció látta vendégül munkaülésén a KMAT tagjait. Gyürk András, a magyar delegáció vezetője köszöntőjében kiemelte: ilyen magas rangú nemzeti küldöttség még nem tisztelete meg látogatásával a magyar EP-képviseletet, ugyanakkor rámutatott: a nemzeti összefogás – vagyis az anyaországi, erdélyi és felvidéki EP-képviselők együttműködése – számukra az Európai Parlamentben ma már természetes.
Tőkés László, a magyar delegáció tiszteletbeli elnöke felvezetőjében hangsúlyozta: a nemzetegyesítés feladatán túl a nemzeti önrendelkezés általános rendezőelvét kell érvényesítenünk az egész Kárpát-medencében. Ehhez jelen pillanatban adottak a feltételek: a magyar Országgyűlés az állampolitikát meghaladó törvényeket fogadott el 2010-ben, így a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtétel, illetve a könnyített honosítás hozzájárult ahhoz, hogy végre a nemzetpolitikai rendszerváltoztatás is érdemben elkezdődhessen
Krónika (Kolozsvár)

A magyar autonómiáról Brüsszelben
Tőkés László EP-alelnök meghívására Brüsszelben tartja kihelyezett ülését a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). A kétnapos tanácskozáson a határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltetik magukat.
A fórumot tegnap délelőtt Tőkés László nyitotta meg. "Együttműkö­désre vagyunk ítélve" — szögezte le. A magyar kormány részéről Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője elmondta: az új kormány már első intézkedései között igyekezett újraéleszteni és újragondolni a magyar—magyar kapcsolatokat, illetve azon nemzetpolitikai intézmények — MÁÉRT, KMKF, KMAT — egymáshoz való viszonyát, amelyek az egymásra találást és az együttműködést elősegíthetik. Gál Kinga fideszes EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke azt hangsúlyozta: "mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet napirenden tartsuk". Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő a szakmaiság szükségességét hangoztatta. "Azt kell elérnünk, hogy kisebbségi kérdésekben minket kérdezzenek meg" — mondotta. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke rámutatott: sem a szerbek, sem a szlovákok nem fordítanak olyan kitüntetett figyelmet elszakított nemzeti közösségeikre, mint a magyarok, pedig ez akár partnerségi alap is lehetne. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a magyarság végveszélybe kerüléséről beszélt, Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának nemrégiben megválasztott elnöke pedig megköszönte azt a szolidaritáshullámot, amelyet az utóbbi időben a magyar nemzet egésze mutatott a fel­vidéki magyarság irányában. A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs kifejtette: a "kisebbség" megjelölés megtévesztő lehet az elszakított magyar nemzetrészek ese­tében, hiszen túl azon, hogy Székelyföldön jelentős többségben élnek a székelyek, a modellként használható katalán és baszk autonómiastatútumokban a "nép" fogalmát használják.
A KMAT első ülésszaka három fontosabb napirendi pont megbeszélésével folytatódott. Az előkészített munkadokumentumok alapján közös álláspont kezdett körvonalazódni a közösségi autonómiák mint az európai stabilitás eszközei, a "magyar modell" 21. századi érvényessége kapcsán, valamint elkezdődött a vita a nemrégiben elfogadott polgári kezdeményezés mint érdekérvényesítési eszköz lehetséges használatáról is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Javaslatokat várnak az alkotmányhoz
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) tagjainak szövegszerű javaslatait is várják az új alaptörvényhez — emelte ki Kövér László házelnök, a KMKF tegnapi plenáris ülése utáni sajtótájékoztatón. Elmondta: a választójoggal kapcsolatban nagyon sokan felszólaltak az ülésen, s azt a kiindulópontot senki nem kifogásolta, hogy az állampolgárság és a választójog összetartozik. Hozzátette: lehetnek különbségek a magyar állampolgárok választójogánál; ha megmarad a vegyes rendszer, akkor egyéni képviselőjelöltekre nem szavazhatna az, akinek nincsen állandó lakhelye, csak pártlistára. Döntés azonban e kérdésben nem született.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László EMNT-elnök a leendő néppárt céljairól
Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Krónikának adott interjúban úgy véli: az általa ajánlott újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben, a bejegyzés előtt álló EMNP pedig a legmodernebb párt lesz Romániában.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapítását kezdeményező bizottság tagjai csütörtökön benyújtották a bejegyzéshez szükséges iratokat és aláírásokat az illetékes bukaresti bírósághoz. Mi indokolja egy új magyar politikai alakulat létrehozását ma, Romániában? Ön szerint mennyire van fogadókészség az erdélyi magyarok körében az új párt iránt?
– Az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása nem öncél, hanem az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. Ezelőtt kilencven esztendővel Kós Károly már „kiáltotta a célt”, a magyarság nemzeti autonómiáját, és a hozzá vezető utat is megmutatta: „Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk” – írta teremtő nekifeszülésében. A Kiáltó Szó közel egyszázados évfordulóján mi ehhez a hagyományhoz nyúlunk vissza: élni akarunk, magyarként akarunk boldogulni szülőföldünkön, tehát dolgozni fogunk, munkára szerveződünk. Semmi többről vagy kevesebbről – erről van szó. A megmaradásunkhoz elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához megítélésünk szerint egy új eszközre is szükség van – ezt pedig egy hatékony, kis költségvetésű, ám modern és európai néppártban látjuk. Az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. Az iránta való igényről elég, ha annyit mondok, hogy közel harmincezer aláírást, fölös csinnadratta nélkül, rendkívüli gyorsasággal gyűjtöttünk össze – rövid idő alatt eleget tudtunk tenni Európa legkirekesztőbb párttörvénye előírásainak.
– A fogadtatáshoz tartozik az is, hogy az EMNP leendő politikai ellenfelei – vagy akár partnerei – nem várják tárt karokkal az új alakulatot. Szász Jenő MPP-elnök például megkésett, felesleges kezdeményezésnek nevezte az Ön pártalapítási szándékát, az RMDSZ pedig egy belső, részletesen nem ismertetett felmérésre hivatkozva állítja, hogy a romániai magyarság 80 százaléka nem akar újabb pártot, nem ért egyet a magyar közösség „megosztásával”. Ezekről mi a véleménye? – Mindenki a maga lovát dicséri – és ez önmagában így is természetes. Túl azonban az önös pártérdekeken, mégiscsak el kell tudnunk fogadni azt, hogy a sokszínűség, a politikai pluralizmus európai, sőt egyetemes érték. Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erőnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért: az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövőjéért szervezkedünk – és ennek érdekében nem legyőzni, hanem meggyőzni akarjuk a másikat. Egy olyan időszakban, melyben a tényleges megosztás már olyan mértékeket öltött, hogy erdélyi közösségünknek több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netalán román pártokra voksol – ebben a helyzetben végre már vegyük észre, hogy olyan plurális összefogásra van szükség, mely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától, elkeseredésükben pedig másokra hagyták, hogy sorsukról döntsenek. Az újfajta összefogás nemzeti korparancs, mely nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevező megtalálására törekszünk.
– A legvehemensebben az RMDSZ bírálja az erdélyi néppárt létrejöttét. Hogyan kommentálja például európai parlamenti képviselőtársa, Winkler Gyula napokban tett kijelentését, miszerint az új alakulat alapítói veszélyeztetik az erdélyi magyarság egységét, és a közösség bukaresti parlamenti képviseletének felszámolásán dolgoznak?
– Winkler Gyula képviselőtársamnak joga van ehhez a véleményéhez, tiszteletben tartjuk az álláspontját, és reméljük, ő is tiszteletben fogja tartani, hogy nekünk erről egészen más az elképzelésünk. Megítélésem szerint csakis így alakulhat ki a párbeszéd, amire oly nagy szüksége van az erdélyi magyarságnak. Az egészséges, építő párbeszédre éppen azért van szükség, mert bukaresti parlamenti jelenlétünk, nem kevésbé pedig az önkormányzati, valamint európai képviseletünk is mindannyiunk közös érdeke. Legyenek bármely párt prominensei, nem a politikusok jövője a lényeges, hanem az erdélyi magyarok szülőföldön való megmaradása és nemzeti jövője. Ezért kell különbséget tennünk a pártegység és a nemzeti egység között. És ezért kell kiindulópontként elfogadnunk, hogy a politikai képviselet nem az önérdek terepe, hanem a köz szolgálatának a kérdése. Nem a politikusoknak kell gazdagodniuk, hanem a közösségnek kellene gyarapodnia.
– Már a pártbejegyzés előtt tapasztalható politikai iszapbirkózás is azt sejteti, hogy a három erdélyi magyar alakulat között nem lesz zökkenőmentes a kapcsolat, holott például a jövő évi romániai törvényhozási választásokra való tekintettel elengedhetetlennek tűnik az együttműködés. Milyen konkrét formáját és lehetőségét látja annak, hogy létrejöjjön az összefogás a magyar szervezetek között a parlamenti jelenlét megőrzése érdekében? – Én a helyhatósági választásokat sem hagynám ki, sőt véleményem szerint elsősorban ezekre kellene figyelnünk, hiszen a legtöbb, a mindennapjainkat legközvetlenebbül érintő döntést éppen az önkormányzatokban hozzák meg. Ami pedig az együttműködést illeti, nem kell feltalálnunk a „magyarviaszt”, van erre is megoldás, csupán az erdélyi magyar közösségen belül már a kilencvenes évek eleje óta megfogalmazott elvárásnak kell eleget tennünk. Javaslatom a következő: 2011 őszén népszámlálás lesz Romániában. Némi költséggel és többletmunkával ezzel párhuzamosan össze tudjuk állítani az erdélyi magyar választók jegyzékét, egyfajta erdélyi magyar nemzeti regisztert. Majd miután „megszámláltattunk”, szervezzünk az erdélyi magyarság kebelében előválasztásokat, amelynek rendjén az emberek eldönthetik, hogy kiket is látnának szívesen képviselőikként. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon indítson közös listát. Ezt nyugodt szívvel tudnám magyar modellként elfogadásra ajánlani. Délvidéken tavaly léptettek életbe egy ilyen rendszert, mely ha nem is nevezhető tökéletesnek, de működőképes volt. Amúgy az ún. belső választások sajnálatosan meghiúsított, eredeti elképzeléséhez való visszatérésről is beszélhetünk. A magyar modell két lehetséges pozitív hozadékát emelném ki: egy ilyen „elővéleményezett”, közös lista jelentősebb számban megmozdítaná az embereket, másrészt a választási kampányban nem kiáltanának egymásra kígyót-békát a pártok és a jelöltek, hiszen közös munkára készülnek. Tehát a politikai sokszínűségünket is megőriznénk, és az erős, egységes képviselet elve sem sérülne… Könnyű elképzelni, hogy amennyiben ténylegesen módosulni fognak a választási törvények, és – példának okáért – a polgármestereket az első körben, egyszerű többséggel fogjuk megválasztani, összefogásunk milyen sok helyet biztosítana számunkra. Például visszanyerhetnénk Marosvásárhelyt, és jó eséllyel több elöljárót választhatnánk magunknak, mint amennyivel jelenleg együttvéve az RMDSZ és az MPP rendelkezik. Ráadásul az önkormányzati választásokon a koalíciókra érvényes magasabb küszöb megugrása sem jelentene problémát, azt még egy húszszázalékos lakossági arány esetében is könynyedén teljesíteni tudnánk; következésképpen tervünk megvalósításához semmi más, csak kellő politikai akarat szükségeltetik. Mindezeket szem előtt tartva, arra kérem a felelősen gondolkodó politikai szereplőket, hogy fontolják meg javaslatomat, mert ez az erdélyi magyarok érdekét szolgálná. A törvényhozási választásokra is van konkrét elgondolásunk, ám előbb azt kell látnunk, hogy az érdemi összefogásra megvan-e a szükséges közakarat.
– Megakadályozhatja-e a politikai összefogást az EMNT és az RMDSZ között az elmúlt időszakban kirobbant elszámoltatási vita? Ön szerint milyen következményekkel járna a romániai magyar közösség jogainak érvényesítése szempontjából, hogyha az RMDSZ egy ciklus erejéig esetleg elesne a bukaresti parlamenti jelenléttől? – Az első kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a közpénzekkel való átlátható és nyilvános elszámolás, főként ha a mi nehezen megkeresett adólejeinkről van szó, nem csupán egyik vagy másik párt belügye. Az erdélyi magyarok közös érdeke és joga tudniuk, hogy pénzüket mire költik el. Nézze: a romániai politikai elit már mindenféle kombinációban vezette országunkat, de végtére mégiscsak odajutottunk, hogy országunk egy csődközeli állapotból iszonyú megszorítások árán, valamint a későbbiekben általunk visszafizetendő kölcsönökből tudott valamennyire kimászni. Ilyenképpen érthető tehát, hogy adófizető állampolgárként mindenkit érdekel, mire is ment el a befizetett pénzünk. Ráadásul a mi adólejeink RMDSZ-nek visszajuttatott része – amelyről most beszélünk – az erdélyi magyarság kultúrájának ápolására és identitásának megőrzésére szolgál. Erről szól az a törvény, amelyre a román politikusok „modellértékűként” szoktak hivatkozni. És lehet, hogy erre is költik. Akkor ellenben nem értem, miért oly nehéz tételesen közzétenni, hogy mire és mennyi pénzt fordítottak. A tényadatok nyilvánosságra hozatala nyomán jogos felvetésünk rögtön tárgytalanná válna... A második kérdésre az előbbiekben részben már válaszoltam. Az erdélyi magyarok érdeke, hogy ott legyünk Románia parlamentjében, de önmagában a parlamenti jelenlét még nem minden. Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthető szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk. Ezen túlmenően viszont még hadd tegyük hozzá, hogy miközben joggal várunk többet a parlamenti képviselettől, vagy akár a kormányrészvételtől, ezalatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi magunk is sokat tudunk tenni saját sorsunk jobbra fordításáért. Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség képes kivívni magának. Következésképpen téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani. 1989 előtt volt az a szokás, hogy a Román Kommunista Párt helyettünk mindent megoldott, és helyettünk gondolkodott. Hogyha mi nem teszünk meg mindent a közösségünkért, akkor ezt a többségi nemzettől vagy a kormányapparátustól hiába várjuk. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, vagyis meg kell fogni a munka végét – ez a remélt jövendőnk titka.
– Ön vállalna-e tisztséget az Erdélyi Magyar Néppártban?
– Amint közismert, erre nem gondolok. Amiképpen előzőleg mondtam, az EMNP – minden más párthoz hasonlóan – nem több, mint egy eszköz. Én nem egyik vagy másik párt vezetésére, hanem magyar nemzetünk szolgálatára szegődtem. Hiszem és vallom, hogy Erdély és a Székelyföld, a Bánság és a Partium, de ugyanígy a Felvidék, a Kárpátalja vagy a Délvidék egy erős anyaország nélkül nem sokra megy. Vállat vállnak vetve kell megépítenünk a romokat, amint a Próféta mondja, és egységes nemzetként kell fellépnünk Európában. Az 1848-as forradalom 12. pontja, az „Unió Erdéllyel!” – amelyet 2007-ben, kissé átértelmezve, európai jelmondatommá választottam – ekképpen válhat 21. századi, európai megoldássá. Magyarán szólva: „Magyar uniót az Európai Unióban!” – így tudnám tömören összefoglalni a nemzetpolitikánk lényegét. Ennek szellemében dolgozunk az Európai Néppárt magyar delegációjában, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, a Magyar Állandó Értekezleten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, minden lehetséges formában és erőtérben.
– Az Orbán-kormány várhatóan még idén választójogot ad a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyaroknak. Ön mit támogat: szavazzanak majd anyaországi pártlistára, vagy saját képviselőket delegálhassanak az Országgyűlésbe a külhoniak? – Tudomásom szerint ez még nem egy lefutott ügy. Hagyjuk, hogy a nemzeti kormány, illetve a kétharmados parlamenti többség a maga idejében döntsön ebben a kérdésben. Jó magyar szokás szerint: nem kellene a szekérnek megelőznie a lovakat. És ahogyan az alkotmányozás vonatkozásában is kikérték a külhoni magyarok véleményét, úgy a választójog témakörében is megkérdeznek majd bennünket. Akkor látni fogjuk, hogy milyen megoldások közül választhatunk, és esetleg ki is tudjuk egészíteni azokat. Ennek kapcsán viszont arra hívnám fel a figyelmet: alig másfél évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy nem csupán a magyar állampolgárság megszerzése válik mindennapjaink természetes részévé, hanem már a választójog elnyerésére is gondolhatunk?! A 20. századot ténylegesen lezárva, mi, erdélyiek is egyre inkább hihetjük és remélhetjük, hogy a 21. században „a magyar név megint szép lesz”, és magyarnak lenni végre újból jó lesz. És ez a legfontosabb.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Dolgoznak a határon túliakért
Országgyűlési határozatot kezdeményez egységes nemzeti örökségünk védelméről a Kárpát-medencei magyar autonómia tanács
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Kárpát-medencei magyar autonómiamozgalom a Tisza-parti Mártélyon, miközben az önrendelkezést zászlajára tűző Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése akadályba ütközött Romániában.
Tegnap befejezte Mártélyon tartott kétnapos ülését a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amely – közleménye szerint – 2004-ben „olyan időben alakult meg, amikor az akkori, az össznemzeti érdekvédelmet nem vállaló magyar kormány már-már teljesen ellehetetlenítette a külhoni magyar nemzetrészek ügyének közös képviseletét, amelynek részeként – egyebek mellett – a Magyar Állandó Értekezlet áldásos működését is megszüntette”.
A KMAT az új nemzeti kormány hivatalba lépésének első évfordulóján, a kormányzó pártok hatékony támogatása iránti köszönettel, újult erővel folytatja a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezésének kivívása érdekében vállalt szolgálatát.
Nemzetpolitikai céljai megvalósítása ügyében természetes szövetségesének tekinti a Magyar Állandó Értekezletet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, s a velük való rendszeres és gyakorlati szintű együttműködést kezdeményezi.
A mártélyi tanácskozáson több fontos kérdésben is teljes konszenzuson alapuló döntés született: országgyűlési határozat kezdeményezése az egységes Kárpát-medencei magyar nemzeti örökség védelme tárgyában; a KMAT bekapcsolódása az Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya által meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszerébe; Kárpát-medencei mozgalom indítása a nemzeti hovatartozás szabad és öntudatos vállalásáért – különös tekintettel a szomszédos országokban folyamatban lévő vagy éppen küszöbön álló népszámlálásokra.
A KMAT határozott a tagszervezetek által egységesen elfogadható, a közösségi önrendelkezés alapelveit és kritériumait tartalmazó általános autonómiaterv kidolgozásáról, valamint az egyes határon túl élő magyar nemzetrészek sajátos helyzetére alkalmazott önrendelkezési tervezetek egyeztetéséről.
Időközben kiderült, hogy megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy politikai szervezet. A bukaresti Új Magyar Szó szerint az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a bukaresti törvényszékre.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező bizottságának tagja szerint a párt bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. Szerinte legfeljebb az történhet, hogy megalakulásukat később mondják ki.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap

Fesztivál – Hidak és korlátok a nemzetegyesítésben
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tízedik, jubileumi beszélgetése során a nemzetegyesítési folyamat hídjait és korlátait tárták fel vasárnap délután a Bocskai-házban (a Sapientia-EMTE székhelyén). Székely István politológus – a rendezvény moderátora – magyarországi meghívottai között volt Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára, Pákozdi Csaba, a Külügyminisztérium Kisebbségi Jogi Főosztályának főosztályvezetője, továbbá Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. A szervező EMNT részéről Mátis Jenő köszöntötte a jelenlevőket, majd Székely István bemutatta beszélgetőtársait. „A nemzetegyesítés sokrétű téma, amelynek még hiányzik egy jobban körüljárható, egységes meghatározása” – vezette fel a beszélgetést a politológus.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a nemzetegyesítés közjogi vetületeit ismertette a rendszerváltást követő több mint két évtized tükrében. „A rendszerváltást követő, szándék szinten megvalósuló, a magyar kormány és a határon túli magyarság közötti kapcsolatépítés utáni években sikerült az ehhez szükséges intézményes hátteret megvalósítani.”
„Létrejött a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMMKF), 2001-ben pedig elfogadták a Státustörvényt. Mivel ezt a jogszabályt sokan támadták, ezért a Velencei Bizottság elfogadott egy állásfoglalást, amely kisebbségjogi szempontból fontos aspektusokat rögzít. Ilyen például az, hogy az anyaországoknak jogukban áll támogatni a határon túl rekedt nemzettársakat” – magyarázta Répás, majd utalt arra is, hogy a második Orbán-kormány első lépése az volt, hogy elfogadja az egyszerű honosításról szóló törvényt. „Létrejött tehát a közjogi kötelék, amellyel kilencvenéves adósságot törlesztett a magyar állam” – hangsúlyozta a helyettes államtitkár, majd azt is elmondta, hogy idén már 130 ezren kérték egyszerűsített honosítási eljárással a magyar állampolgárságot. A kérvények kétharmada feldolgozás alatt áll, 25 ezren pedig már letehették állampolgársági esküjüket is, ami Répás szerint igazi sikertörténet.
Toró T. Tibor, miután gratulált a szervezőknek a színes és változatos programú Kolozsvári Magyar Napok lebonyolításához, úgy vélte: „Az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a kettős állampolgárság megszerzése kiegészíti egymást. Az erdélyi magyar politika fő törésvonalát 1990–1993 között az képezte, hogy a politikusok melyiket tartották hangsúlyosabbnak: abban az időszakban a politikusok egy része az identitásmegőrzést és az autonómiát helyezte előtérbe, míg egy másik részük Bukarestben keresgélte a megoldásokat. Amikor pedig 1996-tól az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, a politikusok prioritásai átrendeződtek az identitásmegőrzésről a gazdasági kérdésekre, az infrastruktúra fejlesztésére. A romániai magyar politikai elit beépült a bukaresti politikai elitbe, és annak logikája alapján magyarázta meg választóinak a Bukarestben hozott döntéseket. A kétezres évek elején még az is feltevődött, hogy az autonómia-program zsákutca, és más stratégiai célokat kellene keresni a romániai magyarságnak. Ma azonban az autonómia a romániai magyar politikai pártok programjának fő helyén szerepel. Ám ha a döntések mélyére nézünk, rájöhetünk, hogy az erre vonatkozó szándékuk mennyire valós” – vélekedett a politikus, majd jónak nevezte a második Orbán-kormány által elkezdett nemzetegyesítést. „A nemzetegyesítés közjogi része már megvalósult, de ha ezt nem lehet összeilleszteni a gazdasági, kulturális résszel, akkor a nemzetegyesítés törést szenvedhet” – hívta fel a hallgatóság figyelmét Toró.
Pákozdi Csaba főosztályvezető szerint a nemzet fogalma nem mindig egyértelmű; a magyar alkotmány a nemzet fogalmával kapcsolatos új megközelítést fogalmazott meg. Ezt követően az etnikai és a politikai nemzet fogalma közötti vetélkedésről beszélt, majd a nemzet fogalmát szabályozó, 2006-os Európa Tanácsi ajánlást is megemlítette.
„A nemzetegyesítés egy része már megvalósult, és ami még nem történt meg, az már nem is fog” – kezdte beszédét Szőcs Géza államtitkár. Beszédében rávilágított arra, hogy sem a Magyarországon élő nemzetség, sem az erdélyi magyar közösség nem egységes, mi több, a magyar történelemben „soha nem volt egységes a nemzet, a történelem nem homogén”. „A mostani kétharmados egység példátlan a magyar nemzet történetében, és ritkaságszámba menő konszenzust eredményezett. A nemzethez való tartozás lényege a közös történelemmel és a közös nemzeti értékekkel való azonosulás” – összegzett az államtitkár.
Végezetül a hallgatóság kérdéseket tehettek fel az előadóknak. Szabadság (Kolozsvár)

OGY - megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja
Megtartotta alakuló ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja csütörtökön a Parlamentben, a résztvevők fő célként az autonómia törekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
Kőszegi Zoltán a testület fideszes társelnöke újságírók előtt nemzetpolitikai mérföldkőnek nevezte a munkacsoport megalakítását. Mint kiemelte: az ülésen az autonómia törekvések sikerre vitelét határozták el, ez a fő célja a testületnek.
Minden körülmények között nemzeti együttműködésre van szükség, és az autonómia sikerre vitele érdekében maximálisan össze kell fogni - hangsúlyozta a kormánypárti politikus, aki sikeresnek nevezte a csütörtöki tanácskozást.
Megjegyezte: a szabályzat szerint évente egyszer üléseznének, ennél azonban gyakoribb találkozókat terveznek, mint kiemelte: "nagyon fel kell gyorsítani" ezt a folyamatot.
Harangozó Gábor (MSZP) a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott, hogy az autonómia azon kevés kérdések közé tartozik, amiben nem csak a magyarországi pártok között van teljes egyetértés, hanem a magyar nemzethez tartozó összes párt és szervezet körében. A magyarság megmaradásának, a szülőföldön való boldogulásának a leghatékonyabb eszköze az autonómia elősegítése és megteremtése - mutatott rá.
Elmondta: azt javasolta, hogy az autonómia törekvések segítése érdekében a fejlesztési forrásokat hangolják össze, legyen egy hosszú távú gazdaságfejlesztési program és intézményfejlesztési intézkedési terv.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte: támogatják a határon túli magyarok autonómia törekvéseit minden szinten. A magyar diplomáciának az is a feladata, hogy ráébressze Európát, van egy magyar kérdés, amivel foglalkozni kell, amit meg kell oldani. Az autonómia kérdése nem ördögtől való - folytatta -, hozzátéve: Nyugat-Európában működő modellek vannak, amelyeket át lehetne Közép-Európában is ültetni.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) szerint a magyar nemzet újraegyesítésének eszköze az önrendelkezési jog. A jobbikos politikus - mint elmondta - azt javasolta többek között, hogy hozzanak létre egy székelyföldi munkacsoportot, amelynek EP-képviselők, országgyűlési képviselők szakértők lennének a tagjai. A magyar diplomáciának teljes erejével oda kell állnia a székelyföldi autonómiatörekvések mellé - szögezte le. Szerinte emellett a kárpát-medencei jogvédő hálózatnak állami feladatként kellene megvalósulnia.
Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében örömét fejezte ki, hogy foglalkoznak az autonómia kérdésével. Emlékeztetett arra, hogy többször hangoztatták a vajdasági magyarok számára az autonómia nem cél, hanem eszköz. Hozzátette: támogatnak minden kárpát-medencei autonómiatörekvést.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a székelyföldi autonómia megteremtésének feltétele, hogy Magyarország betöltse azt a szerepet, amit Ausztria Dél-Tirol esetében. A tanácskozás azt jelzi, hogy a magyar állam intézményei részéről a szándék és akarat megvan.
Kulcsár-Terza József a Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke támogatást és partnerséget ajánlott a Székely Nemzeti Tanácsnak, mint kiemelte: az autonómia a fő cél, és ezért fognak dolgozni.
László Bálint a vajdasági Magyar Remény Mozgalom elnöke szerint a nemzeti tanács kiindulási alapnak jó, de az arra vonatkozó törvény nem elégséges, nem jó. Nem kell megállni, és a területi autonómiát sem kell feladni - mutatott rá.
MTI

Összhang és támogatás autonómiaügyben (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma)
Minden körülmények között nemzeti együttműködésre van szükség, és az autonómia sikerre vitele érdekében maximálisan össze kell fogni – hangsúlyozta Kőszegi Zoltán, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportjának társelnöke a testület tegnapi, alakuló ülésén.
A magyar parlamentben zajlott rendezvényen az új munkacsoport fő céljaként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára. A testület a szabályzat szerint évente egyszer ülésezne, ennél azonban gyakoribb találkozókat terveznek, mint Kőszegi Zoltán kiemelte: "nagyon fel kell gyorsítani" ezt a folyamatot.
Harangozó Gábor (MSZP), a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott, hogy az autonómia azon kevés kérdések közé tartozik, amiben nem csak a magyarországi pártok között teljes az egyetértés, hanem a magyar nemzethez tartozó összes párt és szervezet körében. A magyarság megmaradásának, szülőföldön való boldogulásának leghatékonyabb eszköze az autonómia elősegítése és megteremtése – mutatott rá. Javasolta, az autonómiatörekvések segítése érdekében a fejlesztési forrásokat hangolják össze, legyen egy hosszú távú gazdaságfejlesztési program és intézményfejlesztési intézkedési terv. Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte: támogatják a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit minden szinten. A magyar diplomáciának az is a feladata, hogy ráébressze Európát, van egy magyar kérdés, amivel foglalkozni kell, amit meg kell oldani. Az autonómia kérdése nem ördögtől való – folytatta –, hozzátette: Nyugat-Európában működő modellek vannak, amelyeket át lehetne Közép-Európába is ültetni. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) szerint a magyar nemzet újraegyesítésének eszköze az önrendelkezési jog. A jobbikos politikus azt javasolta többek között, hogy hozzanak létre egy székelyföldi munkacsoportot, amelynek EP-képviselők, országgyűlési képviselők, szakértők lennének a tagjai. A magyar diplomáciának teljes erejével oda kell állnia a székelyföldi autonómiatörekvések mellé – szögezte le. Szerinte emellett a Kárpát-medencei jogvédő hálózatnak állami feladatként kellene megvalósulnia. Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője emlékeztetett, többször hangoztatták már, a vajdasági magyarok számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, éppen ezért támogatnak minden Kárpát-medencei autonómiatörekvést. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a székelyföldi autonómia megteremtésének feltétele, hogy Magyarország betöltse azt a szerepet, amit Ausztria Dél-Tirol esetében. A tanácskozás azt jelzi, hogy a magyar állam intézményei részéről a szándék és az akarat megvan. Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke támogatást és partnerséget ajánlott a Székely Nemzeti Tanácsnak, mint kiemelte: az autonómia a fő cél, és ezért fognak dolgozni. László Bálint, a vajdasági Magyar Remény Mozgalom elnöke szerint a nemzeti tanács kiindulási alapnak jó, de az arra vonatkozó törvény nem elégséges, nem jó. Nem kell megállni, és a területi autonómiát sem kell feladni – mutatott rá.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia épületének repedező talapzata
Végre egy reményt keltően üdítő hír: a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának regionális önkormányzati munkacsoportja budapesti alakuló ülésének résztvevői egyhangú egyetértéssel fő célként az autonómiatörekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
A fórum helyszíne a Magyar Országház épülete volt – ennek jelképes üzenetértéke is van: a magyar parlament részt vállal a kitűzött nemzetpolitikai cél elérésében. A magyar parlamenti pártok egyébként teljes körűen képviseltették magukat Kőszegi Zoltán (Fidesz), Harangozó Gábor (MSZP), Kalmár Ferenc (KDNP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) révén. Az együttműködést támogató hozzászólók között az LMP képviselőjét nem találjuk, és nem akarunk összefüggést keresni aközött, hogy ugyanezekben a napokban Dorosz Dávid négynapos erdélyi körútján pártjának azt az álláspontját képviselte, hogy az autonómiatörekvések megvalósításában nem az anyaországnak kell megoldási lehetőségeket ajánlania.
Ez az álláspont az előző magyar kormányoknak azt a gyakorlatát ideologizálja meg, miszerint az autonómia különböző formáit az ügyben érdekelteknek kell kiharcolniuk. (Visszaköszön a Kádár-korszak: a kellemetlen kérdéseket úgy lehet elhárítani, ha azt a fazekat, amelyben ez a lé rotyog, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás fedőjével zárjuk le.) Ezzel ellentétben a Fórumon a határon túli képviselők az autonómia megteremtésében a magyar állam szerepvállalásának fontosságát hangsúlyozták, Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt is kifejtette, a székelyföldi autonómia megteremtésének alapfeltétele, hogy Magyarország felvállalja azt a szerepet, amelyet Ausztria Dél-Tirol esetében betöltött. Földink, Kulcsár-Terza József az MPP képviseletében a téma kezelésében partnerséget ajánlott. Kulcsár-Terza a háromszéki népszavazás ügyében is egyeztetni tudott a helyi RMDSZ-szel. Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik képviseletében Székelyföld autonómiájának fontosságát nevesítve is kiemelte; ennek támogatására külön munkacsoport létrehozását javasolta, amelyben magyar, európai, romániai képviselőcsoportok és szakértők vennének részt.
A KMKF regionális önkormányzati munkacsoportjának döntése figyelemre méltó és pozitív. Mielőtt azonban eufóriás állapotba ringatnánk magunkat helyzetünk virtuális javulásának hírére, vegyük észre, hogy itthon személyek, politikai csoportosulások, pártok marakodnak egymással a képviselőjelöltek személye fölött (lásd Marosvásárhelyt), a régiók átszervezése és egyebek kapcsán, s az autonómiateremtő közember kiábrándultan fordul el az egész nemtelen vircsafttól. Az autonómia tetőzete épül, miközben a talapzat repedezik.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KMKF - Új szakpolitikai munkacsoport alakult, napirenden az infrastruktúra fejlesztés és az oktatás
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja szerdán a parlamentben, a tanácskozás délelőtti napirendjén többek között az infrastruktúra fejlesztése, a kistérségek együttműködési lehetőségei szerepeltek.
Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke az ülés szünetében újságírók előtt úgy fogalmazott: új szakaszba lépett a KMKF a munkacsoport megalakításával. Felidézte, hogy idén márciusban született az a döntés, hogy négy munkacsoport jön létre, ezek közül egy már megalakult, a mostani a második ilyen testület.
A kormánypárti politikus hasznosnak értékelte a szerdai tanácskozás délelőtti részét, amelynek napirendjén Schengen, valamint az ukrán-magyar, horvát-magyar és a szerb-magyar határátlépési problémák, a megnövekedett várakozási idő, infrastruktúra-fejlesztési kérdések szerepeltek.
Hozzátette: felhívják a magyar kormány figyelmét, hogy ösztönözze a minél élénkebb gazdasági, befektetői tevékenység folytatására a magyar kis és középvállalkozásokat a határon túli magyar területeken.
Szabó Vilmos (MSZP), a munkacsoport másik társelnöke kiemelte: az infrastruktúra fejlesztése kapcsán felmerült az utak, vasutak összekötése, a kistérségek együttműködésének lehetősége. Témák között szerepelt még a pályázatok elkészítésének segítése is. Ez az ukrajnai résztvevők részéről merült fel.
Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke a schengeni napirend kapcsán azt mondta, fontos, hogy ne csak a közvetlen, határmenti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék, hanem megtalálják azt az optimális módot, aminek keretében Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, hogy "Székelyföld, mint egy belső anyaország jelenjen meg".
A tanácskozás délutáni napirendjén az oktatás szerepel. Bíró Zsolt ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: fontos az önálló intézményrendszer megteremtése. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló történésekre, azt mondta: ezek ékesen bizonyítják, Romániában még nagyon messze állnak attól, hogy teljesen és megnyugtatóan rendezni tudják az anyanyelvű oktatás helyzetét.
MTI

Megalakult a KMKF új szakpolitikai munkacsoport
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja szerdán a magyar parlamentben, a tanácskozás délelőtti napirendjén többek között az infrastruktúra fejlesztése, a kistérségek együttműködési lehetőségei szerepeltek.
Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke az ülés szünetében újságírók előtt úgy fogalmazott: új szakaszba lépett a KMKF a munkacsoport megalakításával. Felidézte, hogy idén márciusban született az a döntés, hogy négy munkacsoport jön létre, ezek közül egy már megalakult, a mostani a második ilyen testület.
A kormánypárti politikus hasznosnak értékelte a szerdai tanácskozás délelőtti részét, amelynek napirendjén Schengen, valamint az ukrán-magyar, horvát-magyar és a szerb-magyar határátlépési problémák, a meg- növekedett várakozási idő, infrastruktúra- fejlesztési kérdések szerepeltek. Hozzátette: felhívják a magyar kormány figyelmét, hogy ösztönözze a minél élénkebb gazdasági, befektetői tevékenység folytatására a magyar kis- és középvállalkozásokat a határon túli magyar területeken.
Szabó Vilmos (MSZP), a munkacsoport másik társelnöke kiemelte: az infrastruktúra fejlesztése kapcsán felmerült az utak, vasutak összekötése, a kistérségek együttműködésének lehetősége. A témák között szerepelt még a pályázatok elkészítésének segítése is. Ez az ukrajnai résztvevők részéről merült fel.
Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke a schengeni napirend kapcsán azt mondta, fontos, hogy ne csak a közvetlen, határ-menti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék, hanem megtalálják azt az optimális módot, aminek keretében Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, hogy "Székelyföld mint egy belső anyaország jelenjen meg".
A tanácskozás délutáni napirendjén az oktatás szerepelt.
Népújság (Marosvásárhely)

Megalakult a KMKF szórvány-diaszpóra munkacsoportja
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja tegnap a budapesti Parlamentben, a résztvevők egyebek között a Magyar Szórvány Napjáról, a kollégiumi hálózat erősítéséről és a diaszpórában élők programjainak bővítéséről tárgyaltak.
 A KMKF plenáris ülését december 2-án tartják. Révész Máriusz (Fidesz), a testület társelnöke elmondta: szórványnak tekintették a Kárpát-medencében élő, kisebbségbe került magyarokat, diaszpórának pedig a kivándorolt magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)

A szórvány és a diszpóra gondjairól
Kedden Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának újabb munkacsoportja jött létre: ezúttal a szórvány és a diaszpóra gondjaival foglalkozó testület tartott alakuló ülést a fideszes Révész Máriusz és az LMP-s Szabó Tímea társelnökletével.
– Szórványnak tekintjük a Kárpát-medencében élő, kisebbségbe került magyarokat, diaszpórának pedig a kivándorolt magyarságot – magyarázta Révész Máriusz az értekezletet követő sajtótájékoztatón. Az ülésen két előadás hangzott el; az egyik a diaszpóra gondjaival foglalkozott, a másik pedig a szórványban élő magyarok nehézségeivel. „Igyekeztünk konkrét javaslatokat megfogalmazni, kijelölni azokat a területeket, amelyeken szeretnék haladást elérni” – emelte ki a fideszes társelnök. Ezen konkrétumok sorába tartozik, hogy a déli féltekén élő magyarok jelezték: nekik az a nyári egyetem, amelyet Magyarországon szerveznek a diaszpóra számára, sok segítséget nem jelent, hiszen a potenciálisan érdeklődőknek akkoriban ott éppen tanítás van. Ezért a KMKF szórvány–diaszpóra munkacsoportja javasolni fogja az illetékeseknek, hogy szervezzenek téli egyetemet is a latin-amerikai, illetve ausztráliai magyarok számára.
Révész Máriusz kiemelte: szeretnék elősegíteni úgynevezett testvérközösségek egymásra találását. Ez a folyamat a szórvány irányába elindult, de az ülés résztvevői szerint sokat segítene például egy frankfurti magyar közösségnek is, ha egy állandó testvérközössége is lenne.
A szórványterületeken létező kollégiumi hálózat erősítését fontosnak tartották az ülés résztvevői, hiszen így össze lehet gyűjteni azokat a fiatalokat, akik egyébként nem vennének részt magyar oktatásban. A munkacsoport tagjai felhívták a figyelmet arra is, hogy egy szórványterületen a magyarság teret veszít-e vagy nyer, sokszor nem az infrastruktúra határozza meg, hanem az, hogy van-e ott olyan személyiség, aki képes összetartani a közösséget. „30 évvel ezelőtt jóval több magyar élt Vajdahunyadon, mint Déván. Aztán Böjte Csaba atya megjelent Déván, s mára a helyzet a két településen megváltozott” – illusztrálta a megállapítást Révész Máriusz. Ugyanakkor nem minden szórványban élő közösség számára megoldás a szórványkollégium: vannak területek, ahol a vasárnapi iskolát kellene erősíteni. „Sok esetben ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a magyar gyerekek, akik már nem járhatnak anyanyelvű iskolába, ápolhassák a magyar nyelvet” – mondta el a politikus.
A KMKF szórvány–diaszpóra munkacsoportja javasolta a KMKF plenáris testületének, hogy hozzon döntést a magyar szórvány napjáról.
Mihájlovits Klára
Magyar Szó (Újvidék)

Máért: elfogadták a nemzetpolitikai stratégiát
Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését – áll a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumban, amelyet csütörtökön fogadtak el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) résztvevői. Az irányokat 2020-ig kijelölő 50 oldalas anyag szerint a nemzetpolitika fő törekvése a magyar közösségek megerősítése, gyarapodásának segítése.
Magyarország politikailag, erkölcsileg és anyagilag támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket, valamint közvetlen kapcsolatot épít ki a külhoni magyarokkal – olvasható a dokumentumban, amely kitér arra: a többségi nemzethez hasonlóan a nemzeti kisebbségek is arra törekednek, hogy megőrizzék identitásukat, biztosítsák közösségük gyarapodását. Rögzítik, hogy a szomszédos államokban élő magyarok a többségi nemzet tagjaihoz képest hátrányos helyzetben vannak.
A stratégia szerint a nemzeti közösségek politikai célja egyrészt az államon belüli kisebb, önkormányzó egységek, az autonómia, másrészt az önálló intézményrendszer megteremtése. Ezen a téren előrelépést csak a Vajdaságban értek el – állapították meg.
A dokumentumban szerepel az is, hogy Magyarország és a szomszédos államok EU-tagsága sok tekintetben kedvező változásokat hozott, ám mindenre kiterjedő megoldást egyáltalán nem eredményezett a külhoni magyarsággal kapcsolatban. Több törekvés ellenére egységes, koherens EU-szintű kisebbségvédelemről a mai napig nem lehet beszélni. A kedvező hatások mellett egyes országokban az EU-csatlakozás után romlott a magyar közösség helyzete, ami ellentétes az unió értékrendjével és a csatlakozási kritériumokkal.
A stratégia szól a nemzetpolitika eddigi eredményeiről és hibáiról is. A legfontosabb eredmények közé sorolják a külhoni magyarság kérdésének tematizálását, a 2001-es státusztörvényt, a magyar egyetemek létrehozását, az intézményesített egyeztetési fórumok (Máért, Magyar Diaszpóra Tanács, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma) létrehozását és működtetését, az állampolgársági törvény módosítását és a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.
Hibaként és tanulságként említik, hogy nem alakult ki konszenzus a nemzetpolitikában, és nem volt összehangolt, a legfontosabb célokat megfogalmazó elképzelés, valamint a támogatások nem voltak számon kérhetőek.
Mint megállapítják, a külhoni magyar közösségekre a legnagyobb veszélyt az asszimiláció jelenti, ezért a cél az életképes és fejlődő közösségek, amelyek növekvő támogatása csak akkor lehetséges, ha Magyarország regionális szerepe megnő. Alapvetés, hogy a külhoni magyar közösségek a szülőföldjükön szeretnék megőrizni magyarságukat, és az a cél, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön, és képessé váljanak az öngondoskodásra, amellett, hogy mindig maguk mögött tudhatják Magyarország támogatását.
A dokumentum kulcsfontosságúnak nevezi az oktatás kérdését, és célul jelöli meg, hogy minél több diák vegyen részt magyar nyelvű közoktatásban, és a magyar diákok számarányuknak megfelelően legyenek jelen a felsőoktatásban.
A stratégia az egyik legnagyobb eredményként értékeli a külhoni felsőoktatási intézmények létrejöttét. Ezek olyan mértékben gátolják az asszimilációt és segítik „a magyar identitás reprodukcióját”, melynek hatása felbecsülhetetlen – olvasható. Az anyag ugyanakkor kitér arra is, hogy a természettudományi, mérnöki képzésben részt vevő magyar diákok száma alacsony. A cél az egységes Kárpát-medencei oktatási tér kialakítása, amelynek keretében hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ez az arány változzon a reál-, a mérnöki, az orvosi és a jogászszakok javára – olvasható.
Ösztönözni kell továbbá az anyaországi és külhoni felsőoktatási és tudományos intézmények együttműködését. A célok között fogalmazzák meg az intézményalapítást és azok erősítését.
A dokumentum szerint a szórvány a magyarság asszimilációnak leginkább kitett része. Itt és a kisebb településeken az óvodára és az elemi oktatásra kell összpontosítani, erőforrásokat a beiratkozásra koncentrálni. A támogatáspolitika legfontosabb feladatai közé kell tartoznia a magyar anyanyelvű oktatási intézményekbe való beíratást segítő kampányt.
A civil szervezetek esetében fontos, hogy a jogvédelemben ellenőrző szerepet töltsenek be, kezdeményezőleg lépjenek fel, és járuljanak hozzá a magyar közösségeket érintő jogok érvényesüléséhez.
A támogatásokról szólva kiemelik, hogy a korábbi rendszer folytatásával eredményt nem lehet elérni, a cél, hogy a támogatáspolitika az eseti jellegű helyett az intézmények segítésére koncentráljon, az erőforrásokat összpontosítsák, a források felhasználását folyamatosan ellenőrizzék és a Bethlen Gábor Alapkezelő által működtetett egységes nyilvántartási rendszert kibővítsék.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja
Megtartotta alakuló ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja december elsején a Parlamentben, a tanácskozás napirendjén egy civil adatbázis létrehozása és a népszámlálások tapasztalatai szerepeltek. December 2-án, pénteken kerül sor a KMKF plenáris munkaülésre.
A KMKF-nek négy munkacsoportja alakult a szakpolitikai, a szórvány-diaszpóra, a regionális-önkormányzati, és a társadalmi szervezeteké.
Utóbbi munkacsoport a plenárius ülés előtti napon tartott alakuló ülését, melyről Lukács Tamás (KDNP) a testület elnöke elmondta, rendkívül érdekes tanácskozás volt. Egyetértés mutatkozott abban, hogy létrehoznak egy civil adatbázist, amely lehetővé teszi, hogy ismerjék és tudjanak egymás tevékenységéről.
Ugyanilyen adatbázist szeretnének létrehozni az egyházak vonatkozásában is - jelezte a kormánypárti politikus, hozzátéve: erre alapozva lehet majd további programokat tervezni. A civil szervezetek képviselői beszámoltak a népszámlálások tapasztalatairól is - mondta el.
Szávay István (Jobbik) alelnök rendkívül sikeresnek és eredményesnek nevezte az ülést, amely konstruktív légkörben zajlott. Mint mondta, az egyes szervezetek megosztották tapasztalataikat az eddig lezajlott népszámlálásokról. A jobbikos politikus elmondása szerint az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a népszámlálásra való felkészülést akkor kell elkezdeni, amikor az előző népszámlálás eredményei ismertté válnak. A magyar közösséget identitásának vállalására, megvallására nem csak akkor kell biztatni, amikor népszámlálások közelednek, hanem ennek a mindennapokban is meg kell jelennie - hangsúlyozta.
Ebben az "elcsatolt területeken működő politikai és civil szervezeteknek", mind a magyarországi politikumnak megvan a felelőssége - emelte ki. A tapasztalatok összegzése - folytatta, a kárpátaljai szervezeteknek is hasznos lehet, Ukrajnában ugyanis jövőre lesz népszámlálás. Elhangzott az is, mire kell vigyázni, hogyan próbálják meg adminisztratív eszközökkel a magyarságát számát csökkenteni - számolt be az ülésről az MTI-nek a jobbikos képviselő.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteken plenáris munkaülést tart, a tanácskozáson megvitatják az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot. Mivel az előterjesztés vitáját a tervek szerint pénteken kezdi meg az Országgyűlés, ezért módosító javaslatok még nem érkezhettek, így elsőként a KMKF tagjainak lesz módjuk arra, hogy kifejtsék véleményüket a törvényjavaslattal kapcsolatban - olvasható az Országgyűlés sajtószolgálatának tájékoztatójában. A találkozó Kövér László, az Országgyűlés elnökének köszöntőjével kezdődik, majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ad tájékoztatást a kormány nemzetpolitikájáról. Gulyás Gergely a beterjesztett választójogi törvényről tájékoztat. Ezt követően kerül sor a magyar nemzeti közösségek és a magyarországi pártok álláspontjának ismertetésére. Felvidék.ma

KMKF-ülés – választójog – Kövér: együttműködési készség jellemezte a tanácskozást
Őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozásnak nevezte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki, a választójogi törvényjavaslatról tartott plenáris munkaülését Kövér László házelnök. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az ülés után tartott sajtótájékoztatón bejelentette, módosító javaslatot fogalmaztak meg, hogy egyéni választókörzetben is lehessen szavazati joguk a határon túli magyaroknak.
Kövér László összegzése szerint a belpolitikai életet meghatározó és a magyar törvényhozásban szavazó pártok különbözőképpen ítélték meg az állampolgárság kiterjesztését, és a választójogi javaslatot. Ugyanakkor mégis az együttműködési készség volt a jellemző – mutatott rá az Országgyűlés elnöke, aki szerint őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozás zajlott.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke támogatásáról biztosította az indítványt, egyben fontosnak tartotta, hogy a magyarországi és a határon túli magyarok közötti szolidaritás és bizalom erősödjön, ne szakadékok keletkezzenek.
Kiemelte: bízik benne, hogy év végéig olyan törvény születik, amelyik nem tesz különbséget a magyar állampolgárok között oly módon, hogy egyeseknek van szavazati joguk, másoknak nincs lehetőségük ezzel élni.
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke bejelentette: módosító indítványt fogalmaztak meg, hogy a határon túli magyarok ne csak listára voksolhassanak, hanem egyéni választókörzetben is választhassanak.
Hozzátette: úgy gondolják, a magyar állampolgárok éljenek bárhol a világon ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket bírják. Kifejtette: nem kívánnak semmiféle diszkriminációt, ha Magyarországon százezer állampolgár után jár egyéni körzet, akkor ezt határon túl is érvényesíteni kell.
Románia ebből a szempontból pozitív példa – folytatta, kiemelve: a román választójogi törvény megfogalmaz határon túli, egyéni választókörzeteket.
Tóth Tivadar, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében azt mondta, hogy az országgyűlési vitában nem óhajtanak beleszólni. Arra bíztatta a vajdasági magyarokat, akik kettős állampolgárságot szereztek, hogy a törvény szellemében éljenek majd e jogukkal.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke felidézte a 2004-es, MSZP által indított magyarellenes kampányt, s mint mondta, akkor az volt az egyik aduász, hogy majd a határon túli magyarok voksai döntik el a magyarországi választásokat, és ez nem jó.
Nem tudom, hogy fog-e két-három szavazattal választást elbukni az MSZP, vagy fog-e 30-40 szavazattal többet kapni a Fidesz, de ilyenkor jobb, ha az ember nem a félelmeire, hanem az elveire, jobb meggyőződésére, lelkiismeretére hallgat – fogalmazta meg a külhoni magyar vezető.
László Gyula, a délvidéki Magyar Remény Mozgalom képviseletében üdvözölte a javaslatot, ugyanakkor, mint mondta, abba nem kívánnak beavatkozni, milyen döntést hoz az Országgyűlés.
Gál Kinga, EP képviselő azt mondta, hogy egyértelművé vált, elvárást teljesít az Országgyűlés, amikor a választójogi törvényt úgy alakítja, hogy a határon túli magyaroknak szavazati joga legyen. Nem történik semmi kirívó, amikor a határon túli magyaroknak szavazati jogot adnak – fogalmazott, hozzátéve: belépünk azon országok körébe, akik ezt már évek óta gyakorolják. Ez a legtermészetesebb igénye a határon túli magyaroknak – summázta.
Gulyás Gergely (Fidesz) egyértelmű az előterjesztő szándéka, hogy az állampolgársággal együtt jár a választójog is. Ez összhangban van az unió országainak gyakorlatával, ott 27 állam közül 24 az állampolgársággal együtt biztosítja a választójogot. Szerinte véget kell vetni annak az inkoherens érvelésnek, miszerint az szavazzon, aki adót is fizet – mondta.
Hozzátette: “az Országgyűlés előtt lévő javaslat gesztus is kíván lenni az ellenzéki pártok felé, és egy belpolitikai törekszik. Ha ilyen konszenzus nincs, akkor kérdés van-e a gesztusoknak értelme – mondta.
A KDNP-s Rubovszky György elmondta, hogy támogatják a javaslatot, és személy szerint kiemelte az egyenlő választójog kérdését.
Mint mondta, ő támogatja, hogy a határon túli magyarok egyéni választókörzetekben is szavazhassanak.
Szabó Vilmos (MSZP) arról beszélt, hogy érdemi vita folyt, és döntő volt az a törekvés, hogy a közös pontokat keressék. Megerősítette ugyanakkor a szocialista álláspontot, hogy vonják vissza a javaslatot és kezdődjön ötpárti vita.
Szávay István (Jobbik) örömét fejezte ki, hogy a választójog megadása megjelenik a javaslatban és ezt a passzust támogatják is.
Ugyanakkor magára választójogi törvényre, ebben a formában nemet mondanak – jegyezte meg.
Mile Lajos (LMP) szintén tartalminak és érdeminek ítélte az ülést. Szerinte az, hogy országos listára lehessen szavazni rossz irány, nem jelenhetnének meg azok a sajátos problémák, amelyek a határon túli közösségeknél felmerülnek. Meghatározó, hogy ezek a közösségeknek saját maguk közül választhassák azokat, akik őket képviselni fogják akár a magyar Országgyűlésben is – tette hozzá.
Kövér László az elhangzottakra reagálva még közölte: nem tartja korainak a javaslatot, és nem hiszi, hogy a Fidesz és az MSZP álláspontját közelíteni lehetne. Jelezte: a technikai kérdéseket az eljárásról szóló törvény rendezi majd.
A javaslathoz megfogalmazott módosító indítványokat bizottsági javaslatként az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága terjeszti be. Potápi Árpád (Fidesz) bizottsági elnök azt mondta, várják a módosító indítványokat.
erdon.ro

Összmagyar nemzetpolitikai stratégia
A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) résztvevői november végén elfogadták a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumot, amelynek alapvető célja a külhoni magyar közösségek megerősítése, gyarapodása. Az irányokat 2020-ig kijelölő 50 oldalas anyag rögzíti, hogy Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését.
Az Orbán-kormány által kidolgozott stratégia úgy határozza meg a magyar nemzetpolitikát, mint ami a külhoni magyar közösségek gyarapodása érdekében fogalmaz meg célokat, mert úgy véli, ezáltal valósulhat meg az összmagyar nemzet felemelkedése. Iránymutatással szolgál arra, hogy Magyarország hogyan viszonyuljon a külhoni magyarsághoz, milyen alapelvek alapján és hogyan támogassa a külhoni közösségek gyarapodását. A magyar állam a magyar nemzet letéteményeseként, az Országgyűlés által idén április 18-án elfogadott, 2012. január elsején hatályba lépő alkotmányból eredezteti nemzetpolitikai felelősségét: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” A dokumentum rendszerbe foglalja, strukturálja a magyar állam nemzetpolitikáját. A stratégia egyrészt a magyarországi politika és közigazgatás, másrészt pedig a határon túli magyar közösségek számára fogalmaz meg célokat és feladatokat. Magyarország mint anyaország – a magyar közigazgatás, a magyar állam újjászervezésének folyamatában – a nemzetpolitika területén is a hatékonyságnövelést, az eredményességet tűzte ki célul. A nemzetpolitikai stratégia a magyar állam, a magyar politika, a magyar közigazgatás minden területét érinti, így horizontális jellegéből adódóan döntéshozatali és végrehajtási szinten minden szereplőnek egyaránt figyelembe kell vennie. A nemzetpolitikai stratégia fejlesztése a magyar állam és a külhoni magyarok közös feladata, a stratégiai döntéseket pedig a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretében a magyar állam és a külhoni magyar pártok legitim képviselői hozzák.
Hiányolt területi autonómia
A magyar állam nemzetpolitikája úgy összegezhető, hogy Magyarország politikailag, erkölcsileg és anyagilag támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket, valamint közvetlen kapcsolatot épít ki a külhoni magyarokkal. A dokumentum kidolgozói szerint az anyaországgal szomszédos államokban élő magyar közösségek politikai célja egyrészt az államon belüli kisebb, önkormányzó egységek, az autonómia, másrészt az önálló intézményrendszer megteremtése. Ezen a téren előrelépést csak a Vajdaságban értek el, ahol tavaly a közvetlenül, demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanáccsal megalakult a magyar kulturális autonómia köztestülete. Számos, a külhoni magyarság helyzetével kapcsolatos, aggodalomra okot adó folyamatokra, jelenségekre is rávilágít a stratégia. Ilyen a magyarok lélekszámának csökkenése (asszimiláció, negatív szaporulat, kivándorlás következtében), a vegyes házasságok arányának – főleg a szórványban történő – növekedése, amelynek következtében az így született gyermekek nagyobb része a többségi nemzet tagjaként azonosítja önmagát; a szomszédos államokban élő magyar gyermekek viszonylag jelentős százalékát többségi oktatási intézménybe íratják; a felsőoktatásban részt vevő magyarok aránya alacsonyabb a többségi nemzethez tartozók arányánál; a „nemzet határát” képező szórványban az asszimiláció folyamata gyorsabb, a nemzeti identitást reprodukáló intézmények hálózata nem létezik. Továbbá a külhoni magyarok esetében a városokban folyamatos kulturális, oktatási, gazdasági pozícióvesztés tapasztalható, emellett folyamatosan csökken a magyar pártokra leadott szavazatok száma, ezáltal csökken a külhoni magyar politikai alakulatok súlya az adott ország politikai életében. (E téren a stratégia az összefogást szorgalmazza, példaként említve a felvidéki Magyar Koalíció Pártja 1998-as és 2002-es választási eredményét és a vajdasági magyar összefogást.) A stratégia megállapítja azt is, hogy egyetlen, Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült olyan új területi közigazgatási egységeket létrehozni, amelyben a magyarság többségben van, ugyanakkor sehol sem jött létre területi autonómia.
A nemzetpolitika terén a stratégia a legfontosabb eredmények közé sorolja a 2001-ben elfogadott státustörvényt, egyetemek létrehozását (Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, Partiumi Keresztény Egyetem, Sapientia EMTE, felvidéki Selye János Egyetem), intézményesített egyeztetési fórumok létrehozását (Máért, Magyar Diaszpóra Tanács, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma), az állampolgársági törvény és alkotmány idei módosítását. Hibának tekinti ugyanakkor, hogy nem alakult ki nemzeti konszenzus a nemzetpolitikában, a magyarországi pártoknak nem sikerült kivonni a nemzetpolitikát a belpolitikai küzdelemből; nem létezett sem Magyarország, sem a külhoni szervezetek részéről koherens, összehangolt, prioritásokat megfogalmazó elképzelés; a nemzetpolitikai támogatások nem voltak számon kérhetőek, végezetül a nemzetpolitikát nem sikerült meggyőzően kommunikálni a magyarországi állampolgárok felé.
Céltételezések, alapvetések
Magyarország és a külhoni magyarság viszonyában, a külhoni magyarság fennmaradásának kérdésében a magyar kormány alapelvnek tekinti: csak akkor sikerül megakadályozni az asszimilációt, akkor léteznek életképes és fejlődő közösségek, valamint ezek növekvő támogatása csak abban az esetben lehetséges, ha Magyarország regionális szerepe (mind politikailag és gazdaságilag, mind kulturálisan) megnő. Ezen alapfeltétel nélkül semmilyen program nem lehet átütően sikeres, illetve ha ez a feltétel teljesül, úgy bizonyos mértékben különböző programok nélkül is növekszik a magyarság aránya, erősödik identitása a környező országokban. Csak egy erős Magyarország jelenthet biztos alapot egy sikeres nemzetpolitikához. Éppen ezért az anyaországnak a fejlődés és a hagyomány központjává kell lennie a régióban. Különben a stratégia leszögezi: Magyarország számára a külhoni magyarság érték, ezért áldoz energiát és anyagi forrásokat arra, hogy a külhoni magyar közösségek fennmaradjanak.
Magyarország világos üzeneteket kíván közvetíteni a külhoni magyarság felé, amelyre partnerként tekint. Ebből következik, hogy a külhoni közösségek és a magyar állam közötti viszony alapjául a kölcsönös lojalitás és felelősség kell, hogy szolgáljon. A magyar nemzetpolitika alapvetésnek tartja, hogy a külhoni magyar közösségek a szülőföldjükön szeretnék megőrizni magyarságukat, ennek érdekében törekedni kell arra, hogy olyan pozitív gazdasági változások következzenek be a régióban, amelyek mind a fiatal, mind az idősebb korosztályok számára kellő motivációt jelentenek a szülőföldön maradáshoz. Mivel a külhoni magyar társadalmak helyzetükből adódóan korlátozva vannak abban, hogy nyelvük és kultúrájuk maradéktalanul továbböröklődjön, ezt a hiányt Magyarországnak kell kipótolnia. A stratégia célul tűzi ki a magyar közösségek számbeli gyarapodását (tagjainak száma nő, nem asszimilálódik, a pozitív szaporulat és a jó életminőség jellemzi), amelyet követ a szellemi (a közösség tagjainak identitása erős, a közösségi normákat sajátjuknak érzik, versenyképes tudást birtokolnak, a közösség kultúrkincsét megőrzik és fejlesztik), gazdasági és jogi gyarapodás (utóbbi esetben a közösség tagja jogait magabiztosan használja, azokat védi, és szükség esetén ki kívánja terjeszteni). Cél továbbá a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszerének kiépülése, a külhoni magyar egyének, majd közösségek integrációja által az összmagyarság integrációjának megvalósulása, továbbá hogy a külhoni magyar közösségek öngondoskodóvá váljanak. Kívánatosnak tartják a szakértők, hogy minden magyar legalább egy, de lehetőség szerint több magyar intézményhez kötődjön, mivel a nemzet határai a nemzeti intézmények hatásának határáig tartanak. A többszintű integráció terén, egyéni szinten cél a külhoni magyarok kötődésének erősítése a magyar államhoz (státusztörvény, állampolgárság) és saját közösségükhöz, közösségi szinten pedig cél a magyar közösségek kötődése a magyar államhoz és közösségként az adott államhoz (kollektív elismerés és jogok; konszociatív demokrácia, autonómia). A közösségként való integráció abban az esetben lehet sikeres, ha a magyar egyének a magyar pártokon, oktatási rendszeren, közösségi jogokon keresztül kerülnek kapcsolatba a többségi állammal. A stratégia szerint ugyanakkor a határon túli magyar közösségeknek érezniük kell a magyar állam támogatását, de képeseknek kell lenniük arra, hogy megszervezzék magukat, világosan megfogalmazzák a közösségi érdeket, képviseljék azt, és támogatókat szerezzenek a megvalósításhoz.
Aktív külpolitika, konszociatív modell
A stratégia értelmében Magyarországnak aktív külpolitikát kell folytatnia mind a szomszédos államokban, mind az európai porondon. A magyar államnak és a külhoni magyar politikai szervezeteknek összehangoltan és kezdeményező módon kell fellépniük a külhoni magyarság jogkiterjesztése érdekében. (Jó példa a magyar diplomácia és a külhoni szervezetek gyümölcsöző együttműködésére annak a szerb kárpótlási törvénynek a „hatástalanítása”, amely a teljes vajdasági magyarságot kirekesztette volna a kárpótlásból. A magyar külügyminisztérium és a Vajdasági Magyar Szövetség összefogása, határozott kiállása nyomán a belgrádi parlament a napokban megszavazta a rehabilitációs jogszabályt, amely törli a kollektív bűnösség elvét a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából.) A nemzeti kisebbségek jogait univerzális, európai normaként kell kezelni a nemzetpolitikai stratégia szerint, külön hangsúlyozva, hogy őshonos közösségekről van szó. Lényeges megállapítás, hogy a szomszédos államokkal ápolt jó kapcsolat és a külhoni magyarok érdekeinek képviselete prioritások relációjában a külhoni magyar érdekek sérelme esetén a nemzeti érdek a vezérlő elv. Éppen ezért Magyarország külpolitikai eszközökkel is törekszik arra, hogy a külhoni magyar pártok törekvései, miszerint a szomszédos államok minél szélesebb körű egyéni és kollektív jogokat biztosítsanak az adott államban élő magyar közösségeknek, sikeresek legyenek. „Célunk, hogy a magyar közösségek minél nagyobb mértékben döntsenek az őket érintő kérdésekben. Ezért támogatjuk a – területi és személyi elvű – autonómiát, a hatalom decentralizációját, az önkormányzatiságot. A szomszédos államok közigazgatási, regionális átalakítása során Magyarországnak – a szomszédos államokban működő magyar pártokkal egyetemben – arra kell törekednie, hogy a régiók határai az adott országban élő magyarság számára minél kedvezőbben alakuljanak” – szögezi le a stratégia, amely változást kíván elérni a legtöbb európai állam által kimondatlanul, de természetesnek tekintett elv terén, miszerint az állam többségéhez tartozó lakosságnak többletjoga van.
A magyar állam fontosnak tartja a magyar közösségek igényét, miszerint szeretnék elérni a magyar nyelv mint regionálisan hivatalos nyelv státusát, továbbá hogy maguk kívánják igazgatni oktatásügyüket és kulturális életüket. Másrészt Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek – területi és/vagy személyi elvű – autonómiáját. A kisebbségi jogegyenlőség legteljesebb eszközrendszerét biztosító autonóm státusok ugyanis elvben optimális rendezési kereteket kínálhatnak a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségek belpolitikai helyzetének és anyaországi kötődéseinek rendezésére. A stratégia megállapítja, hogy elsősorban a külhoni magyar pártoknak, társadalomnak kell megegyeznie egy autonómia-koncepcióban és az ahhoz vezető útban, Magyarország feladata pedig támogatni ezen koncepciók megvalósításában az adott közösséget – de helyettük nem cselekedhet. Ezzel párhuzamosan az alapdokumentum szerzői úgy vélik, az autonómia és a regionalizmus mellett – akár az előbbiekkel párhuzamosan – a konszociális modell lehet eredményre vezető a nemzeti kisebbségek számára. Habár a modell klasszikus formájában nem valósítható meg, konszociális jellegű megegyezésekre, alkukra ez idáig is volt példa, elsősorban a kisebbségi pártok kormányzati szerepvállalása esetében, de – a budapesti kormány szerint – ebbe bármilyen kisebbség-többség alku is belefér.
Irányt mutat a nemzetpolitikai stratégia a támogatáspolitika terén is, amelyet a magyar állami források célirányos – normatív, pályázati és egyéni elbírálási alapon történő – elosztásaként határoz meg. A dokumentum szerint a támogatáspolitikának elsősorban a közösségek gyarapodását biztosító intézményrendszer működését kell megcéloznia, szemben az eseti jellegű támogatásokkal. Különben a külhoni magyarok támogatására szánt összeg Magyarország központi költségvetése kiadási főösszegének 1 ezrelék körüli aránya. Az elképzelés szerint a támogatási célok és eszközök szempontjából figyelembe kell venni az Európai Unión belül és kívül adott eltérő mozgásteret (az anyaország szomszédai közül Románia, Szlovákia és Szlovénia szintén EU-tagállam, a kárpátaljai, vajdasági és horvátországi magyarság esetében ez még nem valósult meg), a szomszédos államokban a kisebbségekre fordított, célzott támogatások megjelenését, továbbá a magyarok által lakott régiók eltérő gazdasági fejlettségét. Különben a stratégia megállapítja, hogy az eddigi támogatási rendszer folytatásával számottevő, látható eredményt nem lehet elérni, ugyanakkor a demográfiai fogyás, a pozícióvesztés, az intézmények sorvadása folytatódni fog, ha nem kerül új alapokra a nemzet- és támogatáspolitika. Mivel Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzete csak szűk mozgásteret biztosít, a források hatékony és célzott felhasználása érdekében világos prioritásokat kell megfogalmazni és számon kérhetővé tenni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az olyan területeken, ahol a korábbi támogatások nem voltak hatékonyak, nem érték el a kívánt célt, ott ezeket csökkenteni kell, és átcsoportosítani olyan területekre, amelyek a nemzeti, kulturális reprodukciót biztosítják. Emellett biztosítani kell az eddigieknél szigorúbb monitorizálást.
Érték a család, a gyermek
Külön fejezetben elemzi a nemzetpolitikai stratégia a külhoni magyarok demográfiai helyzetét, kilátásait. Erdély és a Vajdaság esetében az elvándorlás okozza a legnagyobb veszteséget, és mivel főleg fiatalok vándorolnak, még jobban csökken a gyerekszám; ezzel szemben a Felvidék esetében a legnagyobb gondot az asszimiláció jelenti. A 2011-es népszámlálások lezárultával a szomszédos államokban élő magyarság összlétszáma várhatóan mintegy 230–250 ezer fővel csökken: kutatók előrejelzései szerint az előző népszámlálásokhoz képest Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40–50, míg Erdélyben 120–130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma. A természetes népszaporulat csökkenésének lassítása, esetleges megfordítása prioritás a magyar állam számára, viszont ezzel a közeljövőben nem lehet számolni. Felhívja a figyelmet a dokumentum a határon túl élő, magyar anyanyelvű cigányokra, amelyek aránya Szlovákiában a magukat magyarnak vallók között 12,5 százalékra, a magyar anyanyelvűek között 12,9 százalékra (74 ezer fő) tehető. Erdélyben a magukat magyarnak vallók között a cigányok arányát 6,5 százalékra becsülik, ami mintegy 100 ezer, magyarul (is) beszélő romát jelent. A stratégia szerint a magyar anyanyelvű cigányok magyar nemzetiségének megvallását is ösztönözni kell, a nyelvi jogok használatát biztosító adott állambeli törvényben szabályozott kvóta elérésében minden magát magyarnak valló személy kulcsfontosságú, ugyanakkor a magyar anyanyelvű cigányok jelentős hányada választásokkor a magyar pártokra voksol. „A demográfiai helyzet, a népesedéscsökkenés minden további nemzetpolitikai jelentőségű probléma alapja. Fontos cél, hogy a család, a gyermekek és a házasság értékként jelenjen meg a közgondolkodásban mind Magyarországon, mind a külhoni magyarok körében. A tendenciák pozitív irányba változhatnának, ha a magyar közösségek tagjai nagyobb arányban vállalnának gyermeket, mint a többségi nemzethez tartozók. Szükséges az is, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek magyar iskolában tanuljanak. A magyar intézményrendszer megerősítése, főként a civil szervezetek léte és működése lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar fiatalok magyar párt válasszanak. Ez azért fontos szempont, mert az asszimiláció elsősorban a vegyes házasságok gyermekeit érinti” – tartalmazza a stratégia, amely kiemelt jelentőséget tulajdonít a szórványban élőknek, beleértve a csángókat. E téren feladatként határozza meg azoknak a településeknek, régióknak a feltérképezését, ahol az asszimiláció megállítható, a szórvány revitalizációja érdekében pedig legfontosabb intézményként az iskolát és az egyházat említi. Oktatási vonatkozásban a magyar nemzetpolitika két célt tűz ki: a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését (mennyiség) és a magyar nyelvű oktatás minőségének emelését. Fontos, hogy minél több magyar diák vegyen részt az oktatásban, ahol a magyar diákok ne legyenek kisebb arányban jelen a többségi diákokhoz képest. Amennyiben az adott állam nem nyitott újabb magyar oktatási intézmények alapítására, ahol arra igény mutatkozik, úgy a magyar államnak kell – leginkább a külhoni magyar egyházakkal együttműködve – magyar tannyelvű oktatási intézményeket, osztályokat, képzéseket indítani.
A gazdaságfejlesztés terén a versenyképes és megújuló külhoni magyar gazdaság az egységes Kárpát-medencei gazdasági térség víziója keretében valósulhat meg, pontosabban egységes piaci térség kialakulása, egységes munkaerőpiac megteremtése, turisztikai együttműködés összehangolása megvalósulásával. Az egységes gazdasági térség autonóm regionális gazdasági közösségek tevékenységére épülne. A Kárpát-medencei helyi vállalkozások integrációjának erősítése kiemelten szükséges a stratégia szerint, ennek érdekében ki kell építeni a vállalkozásfejlesztést ösztönző Kárpát-medencei szintű intézményrendszert, biztosítani kell a magyar vállalatok információellátását, képességfejlesztését, illetve ösztönözni kell a magyar vállalkozások Kárpát-medencei klaszterhálózatát. A kultúra és a kulturálisörökség-védelem terén olyan profilt, imázst kell kialakítani a magyarságnak, ami a világ bármely pontján mindenki számára egyazon jelentéssel bír, beazonosítható a tartalma. Ennek megfelelő közvetítő felülete, intézményi kerete a magyar kulturális intézetek hálózata.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szellemi honvédelemmel a nemzeti összetartozásért”
December 9-én a Parlament Felsőházi termében megtartotta alakuló plenáris ülését a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET), amely a Kárpát-medencében élő magyarság civil ernyőszervezeteként kíván működni. A rendezvényen – melynek fővédnöke dr. Schmittné Makray Katalin, és amelyen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott köszöntőbeszédet – mintegy 400 magyar civil szervezet vett részt az egész Kárpát-medencéből. A CET megalakulásának ötletgazdájával, dr. Csizmadia Lászlóval beszélgettünk a tervekről, elképzelésekről, a szervezet rendeltetéséről.
Úgy tudom, hogy a CET alulról építkező egyetemes civil szervezet, s ugyanazt a nemzetpolitikát kívánja képviselni, mint a magyar kormányzat. Milyen elképzelésekkel alakult meg a szervezet?
Nagyon jó iskola volt számunkra a Civil Összefogás Fórum (CÖF) működése, amely azzal a céllal fogta össze Magyarországon a civil szervezeteket, alapítványokat, hogy az együttes akaratot eredményesen és sikeresen képviselje a nemzet és a közjó érdekében. Ez a szervezkedési módszer tehát bevált, hiszen az egyes szervezetek autonómiája megmaradt, ugyanakkor a nemzetstratégia ügyeiben együttesen tudtunk fellépni. Tekintettel arra, hogy az elszakított nemzetrészeken is számos eredményesen működő civil szervezet van, úgy gondoltuk, hogy tevékenységünket kiterjesztjük ezekre a területekre is. Az alulról építkezés a civil társadalom részéről eddig is megvolt, általában a „felülről való fogadással” volt gond. 2010-ben azonban olyan kormány került hatalomra, amely egységes magyar nemzetben gondolkodik, s ezt a munkát szeretnénk erősíteni. Meggyőződésünk, hogy szükséges a párbeszéd alapján történő együttműködés a mindenkori kormánnyal. Közös akaratról, s olyan konszenzusokról van szó, ami azokat a közös feladatokat határozzák meg, amelyeket elsődlegesnek kell tekintenünk.
…ugyanakkor pártoktól függetlenül kívánnak működni…
Így van, a CET közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, pártoktól függetlenül végzi nemzetépítő munkáját, s ez vonatkozik a tagszervezeteire is.
Melyek a szervezet felépítésének lényegi elemei?
A CET a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyar közösségek civil szervezeteinek önkormányzati elv alapján működő, tagjainak önkéntes társulásával létrejött tanácskozó, nyitott, érdek-képviseleti szervezet. Működési területe a Kárpát-medence országainak magyarok lakta régiói és a diaszpóra-magyarság szálláshelyei. A CET legitimitását a részt vevő, önálló jogi személyiségű szervezetek, a demokratikusan választott képviselet és az önkormányzatiságon alapuló tevékenysége biztosítja.
Mi a célja a szervezetnek?
A szervezet célja a nemzetet képviselő és azért tenni akaró magyar civil alapítványok és egyesületek számára a cselekvő együttműködés biztosítása, a magyar nemzettudat erősítése, a szellemi honvédelem kiépítése, a tudományos, kulturális és nyelvi közkincseink közvetítése, vagyis a magyarság lelki közösségének újrateremtése. A társadalom érdekeinek minél hatékonyabb megjelenítése az egymás közötti (civil-civil) és a magyar kormányzattal való kapcsolatrendszerben, a szervezetek közötti információáramlás kialakítása.
Melyek azok a legfontosabb feladatok, melyeket a következő időszakban szeretnének megvalósítani?
A szervezet feladatai közé tartozik, hogy a közhasznúság törvényben meghatározott fogalmának megfelelően együttműködjön. A civil törvényben leírtak és a Nemzeti Együttműködési Alap rendeltetése szerint, normatívák alapján, az önkéntesség elsődlegessége mellett, a CET részt vesz a közösségi érdekvédelem folyamatos munkájában. Állásfoglalásaival, véleményalkotásával és javaslataival képviseli a civil érdekeket, amelyeket közvetít a kormány és az önkormányzatok felé, szervezi a társadalmi részvételt a törvényalkotás munkájában is. Felkérésre ellátja a nemzetközi civil szövetségekben a képviseletet. Kapcsolatot tart fenn a Nemzeti, Gazdasági, Társadalmi Tanács civil delegáltjaival, együttműködik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumával, illetve minden olyan testülettel, amelyek a magyar közösségek fennmaradását szolgálják. Feladata továbbá a civil szféra tájékoztatása a tevékenységük szempontjából fontos kérdésekben.
Ki lehet a CET tagja?
A CET tagja lehet minden, önmagát magyar szervezetként meghatározó civil társaság a Kárpát-medence országaiból, illetve a nyugati magyarság szervezetei. Az alapítók meghívják a Fórum résztvevőit, a további jelentkezők belépése pedig ajánláshoz kötött. A tagszervezetek elfogadják a CET Alapszabályát. Tagokká csak jogi személyiséggel rendelkező szervezetek válhatnak, a belépés és a kilépés egyaránt önkéntes.
A december 9-ei ülésen elfogadták a szervezet Alapszabályát, megválasztották az elnökséget, és megalakították a szakmai csoportokat. Melyek a szakcsoportok feladatai?
A szakcsoportok hosszú, közép és rövid távú terveket készítenek, kijelölt céljaik érdekében lehetőségük van további – nem CET tag – civil szervezetekkel történő együttműködésre. Egy szakcsoportban legalább tíz, működési területén ismert és elismert szervezet vesz részt. Kialakításuknál törekedni kell arra, hogy minden történelmi régió képviseltetve legyen. A szakmai csoportok együtt és tagjaik révén részt vesznek az uniós és magyarországi civileknek kiírt pályázatokon. A Fórum ülésén a következő, szakcsoportokat hoztuk létre: Kultúra és honismeret; Oktatás, anyanyelv és tudomány; Egyházi, civil kapcsolatok, családsegítés, szociális tevékenység; Ifjúság, szabadidő, sport; Önfoglalkoztatás, környezetvédelem; Identitás megőrzés és szellemi honvédelem.
Mit takar a szellemi honvédelem szókapcsolat?
Nem használ fizikai eszközöket, nem irányul senki ellen, azaz deffenzív önvédelemről van szó, annak érdekében, hogy a magyarság a következő ezer évet is megélje. A felhalmozott szellemi kincseinket meg kell ismernünk és az óvodáskortól egészen idős korunkig meg kell őriznünk.
Melyek ezek a kincsek?
Anyanyelvünk és tájnyelvünk ápolása és helyes használata; a magyar kulturális értékek őrzése, népszerűsítése; az együttgondolkodásból fakadó együtt cselekvés; közösségépítés; a sajátosan magyar termékek (hungarikumok) népszerűsítése; a magyar történelmi tudat hitelessé tétele; a nemzeti önismeret erősítése; a nemzeti hagyományok, emlékművek hatékony ápolása; a magyar történelem és emlékműveink megismertetése az iskolák diákjaival és pedagógusaival; a nemzeti vagyon szellemi hátterének védelme, megmentése és sorolhatnám. Létfontosságú mindemellett, hogy mindig az egységes magyar nemzetben és a történelmi Magyarországban gondolkodjunk, hiszen ennek nincs alternatívája.
A Parlament a napokban fogadta el az új civil törvényt, amely 2012. január 1-jén lép hatályba. Milyennek tartja a jogszabályt, s miként hat majd a Civil Együttműködési Tanácskozás tevékenységére?
Minden törvény annyit ér, ami megvalósul belőle, illetve amilyen tartalommal megtöltik. Nézetem szerint az új civil törvény a még mindig folyamatban lévő rendszerváltás fontos eleme, hiszen lehetőséget ad a civil társadalom aktivizálására. A jogszabály szerint a szakmaiság nagyon fontos kritériuma lesz a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) működésének, ami átláthatóbbá, ellenőrizhetővé teszi a civil szervezetek működését. Nem beszélve arról, hogy jelentős mértékben csökkenti az adminisztrációt és általános regisztrációt hajt végre, tehát azok az álcivil szervezetek, amelyek eddig fiktív módon működtek, nem kapnak jogosítványt. Számításaim szerint a most nyilvántartott mintegy 70 ezer szervezetből kb. 30-35 ezer lesz olyan, amelyik tényleges közhasznú vagy közérdekű tevékenységét igazolni tudja. A civil törvény külön keretet biztosít a nemzeti vonatkozású pályázatokra, teljesen nyitott a konzorciumban történő pályázásokra, azaz lehetőséget ad olyan feladatok és programok megvalósítására, amelyek nemcsak billaterálisan működnek, hanem közös feladatokat vállalnak az egész Kárpát-medencére vonatkozóan. Természetesen ez is az összetartozást erősíti.
TARICS PÉTER
Felvidék.ma

Munkacsoport Székelyföldért
Székelyföldért informális munkacsoport alakul ma Budapesten, a testület létrehozását a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának önkormányzatiságért és autonómiáért felelős bizottsága javasolta.
Az újonnan létrejövő testületben az erdélyi magyar pártok és szervezetek, valamint a magyar országgyűlésben képviselettel rendelkező alakulatok képviselői kapnak helyet – számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezetének elnöke. Mint mondta, az új munkacsoport létrehozását Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc magyar országgyűlési képviselők kezdeményezték, és Szili Katalin hívta össze. A KMKF-en belül igény mutatkozott erre a bizottságra, hiszen Székelyföld területi autonómiája prioritás a Kárpát-medencében, annak megvalósulása precedensértékű lenne a többi elcsatolt országban élő magyar kisebbség számára is.
A munkacsoport elsődleges feladata rögzíteni azokat a konkrét lépéseket, amelyek az Európai Unión belüli jogérvényesítéshez szükségesek – magyarázta Kulcsár-Terza, aki a magyar kormány olyan döntései nyomán, mint a könnyített honosítási eljárás, a nemzeti összetartozás napjának kijelölése, valamint a KMKF és a Magyar Állandó Értekezlet munkája során tapasztaltak alapján derűlátónak mutatkozott a valós nemzeti összefogás megvalósításában.
Farczádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Üdvözölik a magyar vokstörvényt az erdélyi pártok vezetői
Üdvözlik az erdélyi magyar politikai pártok vezetői az Országgyűlés döntését, melynek értelmében jogerőre lép a módosított választójogi törvény, amely szavazati jogot biztosít a határon túli magyarok számára. A pénteken elfogadott jogszabály kimondja: magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok egyéni jelöltekre nem, csak pártlistára szavazhatnak, vagyis elvetették Kövér László házelnök módosító javaslatát, amely külhoni választókerületeket is létrehozott volna. A parlament döntése értelmében a következő általános választás eredményeként 199 tagú lesz az Országgyűlés.
Örülnek. Kelemen Hunor, Toró T. Tibor és Szász Jenő egyaránt kedvezően értékeli a választójog megadását
A vegyes választási rendszer egyfordulóssá alakul, a győztes egyéni jelölt után is jár majd töredékszavazat. A mostani 176 egyéni választókerület helyett a jövőben 106 lesz Magyarország területén, az országos listáról 93 mandátumot osztanak ki, a területi listák megszűnnek. Az egyfordulós választáson az a jelölt szerez mandátumot, aki a legtöbb érvényesen leadott szavazatot szerzi, függetlenül a megjelentek számától.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Krónikának úgy nyilatkozott, a magyar parlament döntése természetes következménye az állampolgárság megadásának.
„Hangsúlyoztam korábban is: a honosítással együtt kellett járnia a szavazati jog megadásának is, ezt a lépést meg kellett tenni, mert különben kétféle magyar állampolgárságról kellene beszélnünk – mutatott rá a szövetségi elnök. – A választójogi törvény módosítását megelőző szakértői és politikai egyeztetések alkalmával, legutóbb pedig a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) novemberi ülése alkalmával is ismertettük az RMDSZ álláspontját – azt a változatot támogatjuk, mely szerint a külhoni magyarok országos listára szavazhatnak.”
Kelemen Hunor szerint nem lett volna szerencsés, ha a szavazókörzeteket kiterjesztették volna a határon túlra, mint ahogy az sem, hogy a szavazati joggal bíró, nem magyarországi lakhelyű személyek egy vagy akár több képviselőt küldjenek az Országgyűlésbe. „Véleményem szerint egy ilyen változat elfogadása megosztottságot gerjesztett volna a magyarországi és a külhoni magyarok között, másrészt meg behozná a magyar belpolitikát Erdélybe, ami szerintem nem kívánatos.’’ A szövetségi elnök szerint továbbá fontos, hogy a törvény konkrét megoldást ajánljon arra, hogy a határon túli magyarok hogyan tudnak majd élni a szavazati jogukkal.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke a nemzetegyesítési folyamat újabb fontos és logikus lépésének nevezte, hogy a kisebbségben élő magyarok is szerepet vállalhatnak az anyaország politikai életében. „A néppárt örömmel fogadta a hírt, számítottunk rá. A pohár teli részét kell nézni, és nem azt, hogy nincs csordultig tele: bár a korábbi egyeztetések alkalmával körvonalazódott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy a külhoni magyarok egyéni választókerületekben voksolhassanak saját jelöltjeikre, véleményem szerint ennek a verziónak is lehet örülni, mivel az összmagyar nemzetintegrációs folyamat fontos stációja. Bízunk a magyar kormányban – fogalmazott a Krónikának Toró T. Tibor. – Bátor törvény ez, mely egy olyan időszakban született, amikor emiatt jobbról-balról, kintről és bentről is támadták a magyar kormányt.’’
Toró ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az új választójogi törvény lehetőséget biztosít a Magyarországon élő kisebbségeknek arra, hogy képviselőt delegáljanak a parlamentbe, ugyanakkor bevezeti a kisebbségek számára a szószóló intézményét. A politikus szerint ez a törvény közvetve is segítheti az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is jelentős előrelépésnek nevezte a választójogi törvény módosítását, és úgy értékeli, a jogszabály révén a nemzet immár a közjog és a közélet területén is egyesülhet. A Krónikának elmondta, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán zajló konzultáció alkalmával javasolta, hogy a határon túli magyar állampolgárok ne kizárólag a magyarországi országos listára szavazhassanak.
„Az elképzelésünk szerint az erdélyi magyarok is tudtak volna képviselőt delegálni a parlamentbe, de a törvény még így is óriási előrelépésnek számít ahhoz képest, hogy 2004. december 5-én, a Gyurcsány-kormány idején az anyaország gyakorlatilag elhatárolódott tőlünk” – nyilatkozta a Krónikának a polgári párt elnöke, aki szerint a polgári párt javaslata azért esett el, mert a magyar kormánynak figyelembe kellett vennie azt is, hogy a szomszédos államok kormányai hogyan reagáltak erre a koncepcióra.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

EMNP-küldöttgyűlés – Elfogadták a keretprogramot
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) első, csíkszeredai küldöttgyűlésén, szombaton elfogadták a párt keretprogramját, amely a „Megtalált út – Esélyt és szabadságot Erdélynek” címet viseli.
Az EMNP politikai keretprogramja hét fejezetben határozza meg az alakulat eszmerendszerét, tisztázza kitűzött céljait és helyezi el tevékenységét a romániai, erdélyi és európai közéleti-politikai közegben. Alapvetésében a program leszögezi: bíznak benne, hogy az erdélyi magyarok megfogyatkozva is képesek saját sorsuk alakítására.
A megoldandó gondok között említi az elmélyült romániai demokráciadeficitet és a magas szintű korrupciót is. „A nemzetállami kormánynak való szolgai kiszolgáltatottság helyett Erdély-központú politizálást akarunk folytatni” – áll a dokumentumban. A keretprogram az erdélyi magyarokat egy, a különböző autonómiaformákban részesülő, hagyományaira és értékrendjére támaszkodó, az egységes Kárpát-medencei magyar nemzet szerves részeként élő közösségként írja le. Az EMNP politikai irányvonalát az európai jobbközép pártok családján belül alakítja, elődjének pedig a két világháború közötti Országos Magyar Pártot tekinti. A formáció által legfontosabbnak tekintett értékek kulcsszavakban: a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet, és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia.
A romániai államreform sarkalatos elemeit rögzítő fejezetben az EMNP a túlsúlyos bürokrácia leépítését és a legmélyebb szintekre kiterjedő regionalizációt hangsúlyozza. Az EMNP víziójában a központi kormányzatra csupán a hadügy, a külügy, a pénzügy és a nemzetbiztonság igazgatása hárulna. Az EMNP a választásokon bevezetné az etnikai arányosság elvét, s ennek alapján a népességi arányának megfelelő számú elkülönített mandátumért egy nemzeti közösség politikai szervezetei egymással mérkőznének meg.
Az erdélyi régiókról szóló programrész a Székelyföldet önálló történelmi és kulturális hagyományai alapján sajátos jogállású önkormányzati jogkörökkel ruházná fel, ugyanakkor a régióban helyi kisebbséget alkotó románság számára biztosítaná a kulturális autonómiát. A dokumentum Kolozsvárt Erdély fővárosának tekinti, ahol olyan magyar nyelvű felsőoktatást kell megvalósítani, amely az erdélyi magyar magas kultúrát az európai szellemi és tudományos értékek vérkeringésében tartja. A dokumentum a Partiumot a nyugati integráció elősegítőjének, a román-magyar határ mindkét oldalát átfogó kulturális és gazdasági tér megteremtőjének nevezi.
A keretprogram egységes magyar nemzeti külpolitikáról tesz említést, melynek elsődleges feladata, hogy kedvező környezetet alakítson ki a nemzetközi közvéleményben az autonómiaprogram számára. Mint fogalmaz, az EMNP részt kér az összmagyar integráció intézményeiben – a Magyar Állandó Értekezletben, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumában vagy a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsban, részt vállal ezen intézmények munkájában.
Az EMNP keretprogramjának záró része az alakulat konszenzusorientált politikájáról és higgadt, reakciókész kommunikációjáról rendelkezik. Az erdélyi magyar politikában egy, a verseny és az együttműködés viszonyára vonatkozó, hosszabb távot szolgáló „erdélyi stabilitási egyezmény” megalkotását szorgalmazza, a kormányzati szerepvállalásról pedig kijelenti: csak szigorúan betartott koalíciós programok alapján tartja elképzelhetőnek, de a parlamenti képviseletet és az önkormányzati politikát fontosabbnak tekinti a hatalomban való öncélú részvételnél. MTI
Erdély.ma

Szórványaink védelmében (Beszélgetés dr. Bodó Barnával az új stratégiáról)
Szórványstratégia kidolgozására kérte fel a Magyar Állandó Értekezlet dr. Bodó Barna politológust, egyetemi docenst, s a szervezet múltkori tanácskozása, melyet a feltámasztás céljával hívtak össze, el is fogadta a dokumentumot.
A rendkívül alaposan összeállított munka kapcsán erdélyi magyar szórványok kilátásait illető beszélgetésre kértem fel a szerzőt, különös tekintettel arra, hogy a Kisebbségi-szórványkutató műhely vezetőjeként új koncepciót sikerült körvonalaznia a kérdés kezelésére.
Származástudatra csupaszítva
– Közös létélményünk a szórványlét, és összehasonlítási alappal is rendelkezünk, Sepsiszentgyörgyön született, és Temesváron él már évtizedek óta, nekem Kolozsvárról Bukarestbe, majd a Székelyföldre vitt az utam. Riporterként mindketten megtapasztaltuk, a diktatúra idején szórványban élni – minket értelmiségi mivoltunk védelmezett – sokak számára maga volt a reménytelenség, ma viszont ígérkezik némi esély az e léthelyzetbe kerülteknek, hogy megőrizzék önmagukat.
– Egyértelmű, hogy a szórványkérdés demokráciafüggő, csak demokráciában lehet e kérdéseket végiggondolni. Ugyanis a társadalmi elnyomás rendszerei nem önreflexívek. A parancsuralom nem gondolja végig a dolgait. Megfogalmaz bizonyos célokat, s ezek között, valljuk be, lehetségesek olyanok is, melyek szociálisan javítanak a létfeltételeken. Ceauşescu korában kapta meg például első fürdőszobás lakását sok millió ember. Itt, Erdélyben a fürdőszoba persze nem jelentette ugyanazt, mint a moldvaiaknak, nem beszélve a mi polgárosodott városainkról, ahol ez természetes velejáró volt. Az identitás kérdését azonban a diktatúra nem engedte nyilvánosan megfogalmazni. Megtette a Limes-kör vagy a Szőcs Géza köré csoportosulók, de a hétköznapi élet szintjén a tiltás, a tipródás és reménytelenség volt az osztályrészünk. Mi történt a fordulat után? Rájöttünk, hogy identitásunk megélhető. Aztán eltelt még pár év, és rádöbbenhettünk, hogy erre a megélhető, visszanyerhető identitásra sok embernek nincs szüksége. Hogy miért, íme a nagy dilemma, amivel szembe kellett nézni. Azokra, akik elvesztették ama szellemi és érzelmi kötödéseiket, amibe beleszülettek, nem mondhatom egyértelműen, hogy már nem magyarok. Temesváron sokszor találkozom vele, egy szomorú történetem például: évekig jártam egy borpincébe vásárolni, egyszer a mobilom csengett, és az elárusító hölgy, hallva, hogy magyarul válaszolok, megszólal: én is magyar vagyok. Igen ám, de mikor magyarra váltottam a szót, kiderült, nem tud már magyarul. Akkor romlott el a kapcsolatunk, mert ő, noha bevallotta, hogy magyar, attól kezdve szégyellte magát előttem, mivel kifejezni már nem tudta mondanivalóját e nyelven. Inkább máshol vásároltam be, s ha találkoztunk se köszöntem neki, mert nem akartam számára fájdalmas emléket felidézni. Ő tehát vállalta a magyarságát, éppen csak hogy az már nem identitás, hanem inkább származástudat volt. Valamikor elindították egy magyar közösségben... Hogy mikor, milyen körülmények közt változott meg, milyen pályák irányították őt a teljesen új helyzet felé, ezek foglalkoztatnak engem kutatóként a kilencvenes évek közepe óta, könyvet is jelentettem meg róla.
– A kérdéssel ma nemcsak lehet, érdemes is foglalkozni. Térjünk át szórványstratégiája pozitív oldalának felvázolására. Persze, nem előzmény nélküli a munkája, én Vetési Lászlótól olvastam erről korábban.
– Vetési megkerülhetetlen e kérdésben, ő azonban nem tanulmányokat, inkább nagyon jó esszéket írt erről, melyekben a helyzetértékelésnek magas fokára jutott. Az azonban nem tudomány, ezt vele is megbeszéltem, és nincs köztünk véleménykülönbség. Én viszont más szemléletet dolgoztam ki, Vetési ugyanis a maradék közösségek megmentését olyan diskurzusba ágyazza, mely lefegyverez. Ő ezt tévésorozatban is a “maradék juhaim” begyűjtése képpel jelenítette meg, ami nem ad fogódzót arra, hogy ebből a helyzetből kell és érdemes kitörni. Hamis társadalmi pályára viszi a dolgot, ha a maradék elvet érvényesítjük. Szociális vonatkozásban ez mit jelent? Megkérdi János bácsi: nekem nem jár? De igen, felelik, jár, de nem jut. A maradék elv tehát azt jelenti, hogy sok embernek elkelne az ilyen-olyan támogatás, a kérdés csak az, mire van a társadalomnak erőforrása. Ha a szórványt így mutatjuk be, akkor az a klasszikus HHH-meghatározással azonos: a halmozottan hátrányos helyzettel. Szükséges hát szociológiailag és politológiailag is leírni a dolgot, különben olyan csapdába esünk, melyben tehetetlenné válunk. Én valamikor 2004–2005-ben ébredtem rá arra, hogy ebből ki kell törni. A Vetési által összegyűjtött ismeretanyag döbbenetes, nem hiszem, hogy az erdélyi szórványokat nála bárki jobban ismerné.
– Készült összeírás?
– Persze, ő református hallgatókkal a protestáns teológiáról évekig járta a szórványokat, és folyamatosan föltérképezte a közösségeket, a püspökség szórványügyi megbízottjaként végezte e munkát. Az unitáriusok dolgoztak még sokat, a másik két felekezet ilyen irányú tevékenységét nem ismerem annyira. No, de Vetési végezte a legtöbbet terepmunkában, és én ezt diákjaimnak is becsületesen elmondom.
A nemzet határa
– No de miben vált hozzá képest?
– Sólyom László államelnök több kisebbségi tematikájú konferenciát szervezett a Sándor-palotában, és én kettőre is meghívást kaptam. Az egyik a szórvánnyal foglalkozott, és én ezen a konferencián fejtettem ki először meglátásomat, amely szerintem újszerű a kérdéskörben, s amely azt állítja, hogy a szórványt a nemzet határának kell tekinteni. Ha ezt elfogadjuk, két dimenziója van a kérdésnek. Az egyik a nyelvhatáré, s azt kell vizsgálni, hogyan működik ez, milyen hatások érik, hogyan lehet együtt élni a domináns közösséggel. Meg lehet-e ezeket a technikákat tanulni, milyen identitásképletek alakulnak ki? Vannak, sajnos, szomorú tapasztalataim e vonatkozásban, a Bánságba került székelyek sokkal kevésbé bizonyulnak ugyanis védettnek az asszimilációs nyomással szemben, mint az oda 100–200 éve betelepült magya­rok leszármazottai. Ennek oka az, hogy a székely egy olyan területre került, ahol a nemzettudat – Szilágyi N. Sándor meghatározása szerint – diffúz és nem fókuszált. Kolozsváron például a nemzettudatok fókuszáltak, azaz ott az ember abba, “ami vagyok”, dominánsan beleérti azt is, ami “nem vagyok”. “Kivel szemben vagyok az, ami vagyok”. A bánsági identitás viszont diffúz, azaz a “mi nem vagyok” az ottani hagyományok közepette nem jelenik meg, aminek az a magyarázata, hogy a Bánság 200 éve, a török hódoltság utáni betelepítés óta folyamatosan befogadó közösség.
– Kisamerika.
– Nagyon jó kifejezés. Mi Kalotaszegről szoktuk mondani, hogy egykézik. Nos, az egész Bánság egykézik. Tehát ha leállna a bevándorlás, már rég elnéptelenedett volna. Folyamatosan nemhogy befogadja, hanem elvárja a bevándorlókat. Ebből az alapállásból következik, hogy itt a belépővel nem úgy foglalkoznak, hogy “te mi nem vagy”, hanem másképp: “ha itt akarsz maradni, akkor megtanulod, amit én tudok”. Az odakerült székelyek azzal szembesülnek, hogy ott senkit nem érdekel, tud-e ő románul vagy sem. Ha nem tud, legfeljebb nem érvényesül. És akkor átesik a ló másik oldalára, és feladja a maga identitását. Jártam egyszer egy évfolyamtársamnál otthon, és hallottam, amint az apja azt mondta neki: “taie pâinea sus”. Vágja fel a kenyeret – de románul mondta. Döbbenten hallgattam: miért szól a székely a lányához románul? A Bánságban a diffúz identitástudat jellemző módon azt jelenti, hogy megmarad a származástudat. Azaz ő politikailag magyar, arra a pártra szavaz, de kulturálisan már nem tekinthető annak. De nekem foglalkoznom kell vele, mert ha ő magyarnak tartja magát, mi jogon lökném ki a közösségből? Csak azért, mert egy élethelyzetben őt nem segítette senki megmaradni annak, aminek maradhatott volna, ha melléáll egy ezt szolgáló társadalmi struktúra?
– Ezek szerint legalább két stratégiára van szükség az erdélyi szórványügyben, az egyiket a fókuszált nemzettudatú csoportoknak kell szánni.
– Sőt, harmadikra is szükség van, ugyanis van egy speciális eset is, amivel kevesen foglalkoznak. A nagyvárosi szórvány. Brassó, Bukarest például, ahol egyfajta gettósodás zajlik, illetve a közösségi kapcsolatok csorbulása következik be. Egy kistelepülési szórványcsoport másként éli meg a maga különállását, mint a nagyvárosi. Tehát legalább három olyan kérdés, mely egyrészt elméleti feldolgozást kér, másrészt valamilyen társadalmi beavatkozást célzó stratégiai koncepció kialakítását igényli.
Nyelvhatár: a közös nyelv
– Visszatérve: nemzethatár és nyelvhatár. Amikor kisebbségi oldalról közelítek a kérdéséhez, akkor azt nyelvhatárként élem meg. Amikor nemzethatárról beszélek, akkor a kérdést beemelem a magyar nemzeti ügy kontextusába. Ugyanis Közép-Kelet-Európában, de szinte az egész kontinensen sem, a nemzethatárok és az államhatárok nem esnek egybe, szinte mindenik nemzetnek vannak határon túli szórványai. A határon kívül került nemzettárs kérdése közös. Akkor viszont van egy nyelv, amin Közép-Kelet-Európában mindenkivel kommunikálni tudok. A románok számára is fontos a nyelvhatár. Amit utóbb Călin Popescu Tăriceanu pedzett, és a mai kormány nyíltan felvetett: Szerbiában a Timok-völgyé­ben van egy legalább 200 ezres vlah közösség, amely azért nem kapott eddig semmi elismerést, mert korábban nem az Osztrák–Magyar Monarchiában élt, és mások úgy döntöttek helyette, hogy ő nem román. A vajdaságiakat elismerték, őket nem.
– Thesszaloniki mellett is élnek vlah közösségek, és szerte a Balkánon, Albániától Bulgáriáig.
– Tehát közössé tudjuk tenni a kérdést, befelé nyelv-, kifelé nemzethatárról beszélünk. A kérdés politikai relevanciáját az adja, hogy minden nemzetnek kötelessége megvédeni a határait.
– Az országok közti együttműködés egy új területe nyílik meg.
– Igen, ha túllépünk a maradék elven. Vetési, amit tudott, feldolgozott, eljutott egy olyan pontig, ahonnan nem volt továbblépés. Nos, a kérdést be kell emelni az országok közti politikai dialógus kontextusába. Kinek az érdeke a nemzethatárt megvédeni? Az államnak, esetünkben a magyar államnak. Miért? Mert a szórvány nem tűnik el, hanem újratermelődik. Ha Resicabá­nyán felszívódik, akkor Temesvár lesz az, mert a határ oda tolódik át. Ha Temesvárt felszámolódik a magyarság, akkor Arad lesz a végvár. Tehát ha nem akarjuk elfogadni azt, hogy eme, akaratuk ellenére odakerült közösségek eltűnjenek, akkor segítséget kell nyújtanunk nekik a kultúrában, a magyarságban való megmaradáshoz, és ez nemzetileg kezelhető ügy. E szemléletváltással pedig az ügy elvi alapon a román politikába is beemelhető. 200 ezren vannak a románok Ukrajnában, akkor sokfelé a Balkánon, s nemrég a svájci St. Moritzban jártam, ahol rétorománok élnek. Román tudásommal eléggé jól meg tudtam magam értetni velük. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem két rokon nép. Csak annyi jogot nyerhetünk el, amennyit ők élveznek!
”Az asszimiláció szórványban a legerősebb olyan sajátos szocializációs és individualizációs folyamat, olyan azonosulás, amikor az egyén nem egyszerűen egy magatartást, értékszempontot, viselkedési kultúrát stb., hanem egy más nemzet érzelmi, értelmi, akarati, kulturális, politikai stb. értékeit interiorizálja (építi be személyiségébe). E folyamat azt jelenti, hogy párhuzamosan eltávolodik a régebbi, személyiségébe beépült, korábbi énjét képező nemzeti azonosságtól. Eltávolodásról van szó, nem teljes szakításról. Az emberi személyiség nem tábla, amelyről a felírt jeleket, formulákat stb. egy szivaccsal egyszerűen le lehetne törölni, és amelyre az érdekeknek, értékeléseknek, értékorientációknak megfelelő nemzeti színezetű, tartalmú tudati, akarati sémákat lehet felírni. A két párhuzamos folyamat, vagyis a disszimiláció, azaz a régi nemzeti identitás “levetkőzése”, és az asszimiláció, vagyis az új értékek átvétele óriási intellektuális teljesítmény, egyesek ezt második születésnek tekintik.”
– Szemléletváltás vezette a stratégia kidolgozásában. Aktuálpolitikai vonatkozásai is lesznek hamarosan, lássuk bár vázlatosan, mit ajánl benne. Pár szót előbb a keretekről.
– A MÁÉRT mellett létrejött egy szórvány szakbizottság két albizottsággal, az egyik a Kárpát-medencei, a másik a nyugati magyar diaszpórával foglalkozik. Végre sikerült elérni, hogy válasszuk szét a kettőt, rengeteget írtam erről. Előzménye az volt, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyet Szili Katalin akkor hozott létre, amikor a szoc-lib kormány megszüntette a MÁÉRT-et, és ő akkor nagyon jó érzékkel létrehozta ezt az intézményt. Ez Erdélyben kidolgozott egy szórványstratégiát 2009-ben, ebbe engem nem vontak be, Sesztai Ádám dolgozta ki, és talán megmutatta az anyagot Vetési Lászlónak is. Ezt megkaptam, rengeteg szakmai észrevételem volt, ezeket egy tízoldalas elemzésben megírtam, és elküldtem minden politikai tényezőnek, amely számított. És arra ébredtem, hogy engem hívtak meg a szórványbizottság elnökéül, miután a korábbi kormány által kidolgozott dokumentumról megírtam, én miért nem tudok egyetérteni vele. Nos, meghívtak, és volt hét hónapunk, amíg kidolgoztam a most elfogadott, immár politikai dokumentumot. Nem azt jelenti, hogy kész, a társadalomtudományban soha nincs semmi véglegesen kész, de a létével már számolni kell.
– Azt írja, projekteket nem ajánl, azt majd régiónként és településenként külön kell kidolgozni, de azért közelít a konkrétumokhoz, ötleteket ad és megnevezi, leírja az alap­intézményeket, melyekre a szórvány identitása megőrzé­sében támaszkodhat. Valljuk meg, nagy a magára utaltság a szórványban...
– Az RMDSZ, bár hosszú ideig gyötrődött vele, nem tudta semmire vinni. Viszont a szövetség kapcsán indult el egy fontos kezdeményezés, amit én nagyra értékelek: a székely tömb és szórványok kapcsolatfelvételének szorgalmazása. Hiszen a stratégiának is egyik kitörési lehetősége, hogy a belső anyaországra, a Székelyföldre kell csatlakozni azért, hogy azokat a főleg érzelmi tartalmakat, melyek szükségesek a szórványban való etnikai megmaradáshoz, lehessen megélni, lehessen feltöltődni velük. No de milyen eszközökhöz kell folyamodni? Első, és legfontosabb persze, az iskolarendszer, ezzel nem mondtam semmi újat. Tegnap volt egy beszélgetésem valakivel, aki Segesváron végzett a diktatúra idején, és azt mondja, akkoriban ott egyetlen magyar líceumi osztály létezett. Igen ám, de Farkas Miklós létrehozta a Gaudeamus Alapítványt, és azóta két párhuzamos osztály fut a magyar tagozaton. A második példám Déva. Ott a 80-as évek végé­re teljesen megszűnt volna a magyar iskola. Még én is segítettem temesvári magyar iskolákba elhelyezni az onnan származókat, mert Déván felszámolódóban volt az iskola. És ma ott több gyerek tanul anyanyelvén, mint Temesváron. Ugyanis Böjte Csaba atyának sikerült megállítania és megfordítania a folyamatot. Egy hiteles ember képes volt felépíteni egy olyan intézményt, ahova a szülők bizalommal adják gyerekeiket. És a bomlás tendenciája megállt. Hallom, Szovátán, Szárhegyen és összesen nyolcvan helyen dolgozik a Böjte Csaba-féle alapítvány. Egy rendkívüli intézményhálózat, amiről tényleg csak ámuldozva lehet beszélni. Ekkora hit és szeretet tényleg csak egyházi emberben lehet, hogy ekkorát cselekedjen. Az ember sokszor már racionális magyarázatot nehezen talál arra, hogyan képes ő megmozgatni a helyieket, az embereket és a politikusokat is.
– Az iskola mellett a legérdekesebbnek tervezetében a szórványgondnokságot találtam.
– A gondnokság intézménye a két világháború idején a református egyházban jelent meg. Utána szórványgondnokként eltűnt a névhasználat, de megjelent helyette a szórványlelkész, aki hasonló feladatokat látott el, ma is létezik ilyen hálózat a Királyhágó melletti egyházkerületben. Emellett megemlítem Kemény Bertalan kezdeményezését, aki szerintem érdemei ellenére nagyon kevéssé ismert személyisége a közösségi építkezésnek. Nos, őt azzal bízták meg a kommunizmus idején Magyarországon, hogy a román falurombolás mintájára dolgozza ki a kistelepülések felszámolási stratégiáját. És e helyett ő arra dolgozott ki módszert, hogyan menthetők ezek meg a falugondnoki intézmény segítségével. Abban a szerencsében volt része, hogy jött a rendszerváltás, és beindíthatták a rendszert. Ma Magyarországon több száz faluban működik, sőt, a Nyárád mentén Erdélyben is alkalmazzák. Balázs Sándor lelkész indította el az első falugondnoki szolgálatot, és már szövetség is létezik Erdélyben.
– Önkéntességi alapon?
– Nem, a falugondnokság azt jelenti, hogy azokon a településeken, ahol 200–300 lélek él, és ahol semmi intézmény nincs, se iskola, orvos, pap, posta, nem lehet ruhát, cipőt vásárolni, csak egy kis szatócsbolt működik, ott a falu minden szükségletét a falugondnok rendelkezésére bocsátott kis­busszal elégítik ki. Ő viszi be a gyereket a szomszéd falu iskolájába, ő szállítja a betegeket az orvoshoz vagy be a piacra, tehát ő a falu mindenese. Ennek mintájára javasoltuk szórványgondnoki intézmény létrehozását. Ez pedig már állami feladat. A szórvány ugyanis nem tűnik el, hanem újratermelődik. Nemzetpolitikai feladat tehát a felszívódás megfékezése, megállítása, miként már mondottam. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy e közösségek megmaradjanak abban a közösségben, kultúrában, amelybe beleszülettek.
”A szórvány asszimilációra hajlamosító közeg, illetve folyamat, a szórványlét az etnikai térszerkezet okán az egyén számára olyan társadalmi együttlétet, társadalmi kapcsolatokat tesz lehetővé, amikor társas lény mivoltának a megélése nem teljes körű, mert más kultúrájú többségi közegben megszűnik az övéi közötti jelenlét otthonossága, magától értetődő mivolta. (...) a kapcsolatszegénység (...) okán a másság kiiktathatatlan társadalmi (strukturális) nyomásként nyilvánul meg, amire a válasz vállalása tudatosságot feltételez. Vállalás nélkül az egyén kilép vagy kikopik abból a nyelvi-kulturális közegből, amelybe születése által került.” (Szórványstratégia. Vitaanyag. Összeállította dr. Bodó Barna. Szórvány Alapítvány, Temesvár, 2012.)
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KMKF önkormányzati munkacsoport – Napirenden az autonómia
Az elmúlt időszakban a környező országokban lezajlott választások és az autonómiára gyakorolt hatásáról volt szó többek között a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma önkormányzati munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén.
Kőszegi Zoltán (Fidesz), a bizottság társelnöke a tanácskozás után újságírók előtt kiemelte: az ülésen bemutatkozott a nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottsága, és rögzítették a két testület szoros együttműködését. Hozzátette: ez nem egy éves egyszeri találkozást jelent, hanem azt, hogy fórumsorozatot kell elindítani a témában.
Áttekintették továbbá az elmúlt időszakban a környező országokban lezajlott választások tapasztalatait, és az autonómiára gyakorolt hatását is.
Közlése szerint a felvidéki álláspont az volt, hogy inkább távolodtak az autonómiától, mint közeledtek. Délvidéken ugyanakkor már kész tényként említi egy-egy politikai erő ezt, Erdélyben állnak talán a legközelebb az igazi területi és kulturális autonómiához. Fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ-t és a többi erdélyi pártot közelebb hozzák egymáshoz, hogy egy irányba mozduljanak e kérdésben.
Harangozó Gábor (MSZP), a testület társelnöke azt mondta: az ülésen szó volt a lisszaboni szerződés alapján az európai polgári szerződés életbe lépéséről. Ennek lényege, egymillió európai polgár aláírásával kezdeményezhető, hogy olyan ügyekben, amelyeket az európai közösség eddig nem megfelelően kezelt, az Európai Bizottság kötelező jogszabályokat alkosson.
Az ellenzéki politikus tájékoztatása szerint két kezdeményezést hallgattak meg ez ügyben a képviselők. Az egyik a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez kapcsolható, és arról szól, hogy az Európai Bizottság alkosson rendeletet, a nemzeti kisebbségpolitika szabályozásáról. Rögzítenék melyek azok a minimumelvek, amelyeket be kell tartani, és mi az ami elvárható e téren.
Ez azért lenne fontos - magyarázta, mert ha valaki ma a létező irányelveket, szabályokat nem tartja be, akkor ez maximum politikailag tehető szóvá, de mivel jogszabály nem rendelkezik róla, nem kényszeríthető ki, és nem szankcionálható.
A másik kezdeményezést a Székely Nemzeti Tanács gondozásában dolgozták ki. Eszerint azokban a térségekben, ahol jól behatárolhatóan nemzetiségi, vagy vallási alapon közös gyökerekkel rendelkező közösségek élnek, ott ők alkothassanak önálló régiók.
Megjegyezte: Székelyföldön a három érintett magyarok lakta megyét három régióra szedték szét, holott ha lenne egy végrehajtási elve a régiók kialakításának, lehetővé válna, hogy közösen alkossanak egy régiót. Ez pedig azért lenne fontos, mert így valamilyen önigazgatással rendelkezhetnének, és a forrásokról is ők dönthetnének. Ez kiváló alap lehet egy későbbi területi autonómiához - jegyezte meg.
Talán konszenzus születik abban is, hogy a határon túli magyar szervezetek is közösen támogassák egymás indítványait - tette hozzá. MTI

KMKF társadalmi szervezetek munkacsoport - napirenden a külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beiratkozás
A külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beíratás és beiratkozás, valamint a civil szervezetek regisztrációja a Civil Információs Portálon voltak a témái a Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társadalmi szervezetek munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén. A testület kifejezte szolidaritását a felvidéki Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezik Szlovákiában.
Lukács Tamás (KDNP) társelnök a zárt ülés után újságíróknak elmondta: mindenhonnan ugyanaz a visszajelzés érkezik, a gyermekek és a magyar nyelvű oktatásban részt vevők száma egyre csökken. Ennek okait alaposan meg kell vizsgálni és elemezni kell.
Hozzátette: nem vonzó és versenyképes az az iskolarendszer, amelyben nem lehet az anyanyelven az óvodától az egyetemig tanulni.
Alapkérdés, hogy a magyar nyelvű oktatás vagy minőségi lesz, és pozícióit meg tudja tartani, vagy folyamatosan zsugorodni fog - jelentette ki.
Szávay István (Jobbik) társelnök kiemelte: a tanácskozáson szó volt a Civil Információs Portálról, amelyről Latorcai Csaba helyettes államtitkár adott tájékoztatást. Egy olyan civil információs adatbázis elkészítése van folyamatban, amelyre magyarországi és külhoni civil szervezetek jelentkezhetnek be. Ez a portál megkönnyítheti a kapcsolatok felvételét, és a határokon átnyúló együttműködéseket - fejtette ki.
Kitért arra is: a tanácskozáson meghallgatták a külhoni magyar pedagógus szervezetek képviselőit, akik beszámoltak saját munkájukról, a magyar oktatás helyzetéről az adott régióban.
Hozzátette: javasolni fogják a Magyar Állandó Értekezletnek, hogy az oktatás-nevelési támogatások keretében, a külhoni magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók számára pályázható 2.800 forintos támogatást emeljék meg jelentősen. Kinyilvánították továbbá szolidaritásukat a Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezi a szlovák kormány. Rögzítették annak jelentőségét, hogy az intézmény továbbra is egyetem maradjon - közölte a jobbikos politikus.
MTI

Szabó Vilmos: Aki nincs velük, az nincs
A határon túli magyarság problematikájának kérdése a rendszerváltás óta a magyar-magyar belharc egyik kiemelt területe. Olyan kérdés, amelyet sem lenyelni, sem kiköpni nem tudott mindmáig a magyar politikai elit. A Fidesz kommunikációja révén azóta uralja a területet, amióta a liberális térfélről átlépve a jobboldalon ráérzett ennek népszerűségnövelő ízére.
A második Orbán-kormány viszont hibák sorozatát követi el, aminek köszönhetően kezd kicsúszni lába alól ez a biztosnak hitt talaj. Az orbáni nemzetpolitika elmúlt két évéről Szabó Vilmos volt nemzetpolitikát felügyelő államtitkárt, az MSZP szakpolitikusát kérdeztük.
- Az MSZP sokat bírálta az átalakított nemzetpolitikai-támogatási rendszert. Mi az alapvető gondjuk: maga az átalakítás ténye vagy az annak nyomán kialakult rendszer?
- Egy mondatban azt mondanám, hogy ugyanaz a problémánk vele, mint az Orbán-kormány bel- és külpolitikájával: ez egy egypárti, hatalomkoncentráló politika, amely nem keresi a megegyezést, a kompromisszumokat, nem is szólva a konszenzusra törekvésről. A nemzetpolitikában a jelenlegi kormányciklus indulásakor kialakult egy konszenzus a kettős állampolgárság, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) megtartása és a MÁÉRT újraindítása kapcsán. Olyan kérdések voltak, amelyekben különböző vérmérséklettel fogalmaztunk az előző időszakról, de abban egyetértettünk, hogy ezeket az intézményeket működtetni kell. Ám a konszenzus tulajdonképpen az állampolgársági törvény megszavazásának pillanatáig tartott. Hatása és a kérdés kezelése kapcsán már nem tudtunk egyetérteni. A 2010-es júniusi szlovákiai választások során megmutatkozott, hogy a miniszterelnök és a nemzetpolitikai vezetés számára nemcsak a magyarországi politikai aréna szereplőinek az álláspontja nem számít, amennyiben az ellentétes a kormányzati felfogással, hanem a határon túliaké sem.
- A kezdeti konszenzus minek köszönhető? Volt egy referendum, amelyen gyökeresen más álláspontot képviselt az MSZP a kettős állampolgárság kérdésében.
- Részben más álláspontot képviseltünk, részben meg nem. Ennek nyilvánvalóan van kritikai eleme is. Sokfajta tanulságot kellett levonnunk a választások után, hát, ez is köztük volt. De ez nem egy fekete-fehér kérdés, nem hiszem, hogy nekünk most meg kellene tépnünk a ruháinkat. Különben is, 2004. december 5-e után számos olyan kormányzati intézkedés született, amely egészen egyszerűvé tette a honosítást. Egyetlen lépéssel bővült tovább a rendszer - annyival, hogy magyarországi lakhely nélkül is lehetséges az állampolgárság megszerzése. E kérdés kapcsán Kövér László egyik KMKF ülésen elhangzott állítását idézném: az elmúlt 20 év nemzetpolitikája a magyar politikai elit közös felelőssége. Persze, nagyon eltér abban a véleményünk, hogy mi volt a jó és a rossz irány, kinek milyen mértékű a felelőssége, de tény, hogy azt a népszavazást együtt hozta össze a magyar politikai elit. A szereplőknek ebben az ügyben is le kellene ülniük végre egy tényleges értékelésre, és mindenkinek a saját felelősségét vállalnia kellene. Az MSZP, amikor 2010-ben igennel szavazott a saját felelősségéből vállalt és korrigált. Különben a Fidesznek is többször változott az álláspontja e tekintetben az évek során. Volt, amikor tiltotta, volt, amikor nem találta időszerűnek a felvetését, volt, amikor a mai külügyminiszter levelet írt a Velencei Bizottságnak, jelezvén, hogy a státustörvény a kettős állampolgárság kiváltására született. Mint ahogy a 2004 december 5-i népszavazásban is megvan a Fidesz megkerülhetetlen felelőssége. Mi tudomásul vesszük, hogy a kommunikációban, a határon túli közösségekben ezt a szocialista pártra terhelték, de szerintem ma már sokan látják másképpen. Látják, hogy a Fidesz összetartozást hirdető nemzetpolitikája valójában gyengíti a szülőföldön maradást, károsan beavatkozik a kisebbségi közösségek életébe, a politikai-anyagi támogatást arra használja, hogy a kormányzatnak szimpatikus szervezeteket hozzon létre és egymás ellen fordítson közösségeket.
- Bizonyára nem tőlem hallja először, hogy az MSZP azért nem támogatja a szavazati jog kiterjesztését, mert tudja, nem ő a kedvenc határon túl. Vagyis belpolitikai szempontok vezérlik, azért, hogy a Fidesz onnan jövő plusz szavazatait megakadályozza.
- A magyarországi pártok külhoni támogatottságának aránya - azt gondolom - bármikor módosulhat, nem egy választásra szól a törvény. Mi egyszerűen nem szeretnénk ezt belpolitikai kérdéssé tenni. Igaz a törvény életbe lépett, így mindenki erre kényszerül. Tudomásul kellene venni, hogy ezek a közösségek Magyarországon kívül, kisebbségi helyzetben élnek és a magyarországi belpolitikai életbe való beleszólásuk a választások révén, azokat a célokat, mindenekelőtt a szülőföldön való megmaradást, veszélyeztetheti, amelyek hosszú távon megőrizhetik őket. Meg kell említenem mindezek mellett azt is, hogy az összes közvélemény kutatási felmérés azt mutatja, hogy ebben a magyarországi polgárok többségi álláspontja a mienkkel egyezik szinte a teljes politikai térfélen. - Említette, hogy tudatában vannak annak, hogy e kérdés minden vetületét a Fidesz kommunikáció az MSZP-re terhelte. Ennek egyik eleme az, hogy az MSZP a nemzetpolitikát a szomszédságpolitikának rendelte alá. Ebben a viszonyrendszerben mi minek rendelődik alá?
- Ilyen egyértelmű kijelentést nem lehet tenni. Az mindig helyzetfüggő, hogy a szomszédságpolitika rendelődik alá a kisebbségpolitikának vagy fordítva, ahogyan a nemzeti érdekek alapján a reálpolitika megkívánja. Az MSZP ellenzéki és kormányzati időszakában, mindkettőre volt példa. A rendszerváltás után mi azt mondtuk, kell egy kétoldalú keret, amely világosan kimondja: egyetlen ország sem tekintheti belügyének, ami a kisebbségekkel történik.
- És ezt kimondják az alapszerződések?
- Igen. És ezt nem is a Horn, hanem már az Antal kormány kezdte el az ukrán-magyar alapszerződés megkötésével. Mi akkor, bár kis frakció voltunk, támogattuk ebben a miniszterelnököt, a Horn-kabinet pedig folytatta. Ez vitát is okozott a külhoni szervezetekkel, de ma már nyilvánvaló, hogy ezt a keretet meg kellett teremteni, létre kellett hozni azt az infrastruktúrát, például a kisebbségi vegyesbizottsági rendszert, amely lehetőséget ad a vitás kérdések rendezésére. Például a szlovák kormány a kedvezménytörvényt sem abban a formában nem akceptálta, ahogyan az Orbán-kormány megalkotta, sem úgy, ahogyan a Medgyessy-kabinet módosította azt az európai standardeknek megfelelően. Akkor az alapszerződésre építve külön kétoldalú megállapodást lehetett kötni, amely gyakorlatilag ugyanazokat a tartalmi elemeket foglalta magába, csak nem nevezte kedvezménytörvénynek. - Ezt rúgta fel az Orbán-kormány, amikor a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelés támogatások kezelésére kijelölt szervezetet megkerülve a Pedagógus Szövetséget bízta meg a lebonyolítással? - Igen, ezt, és nem csak Szlovákiában, hanem Romániában is. Tudniillik akkor a Medgyessy-kormány úgy vette át a kormányzást, hogy a végrehajtási rendeletek nem voltak kidolgozva. Meg kellett kötni ezeket a kétoldalú megállapodásokat, és ezekben konkrétan nevesítve voltak a kedvezmények lebonyolításával megbízott szervezetek. Ezért most ez is nyitott kérdés a szomszédságpolitikában -van egy egyezmény, amelyet az egyik fél nem tart tiszteletben... De, mint mondtam, vannak helyzetek, amikor a kisebbségpolitika felülírja a szomszédságpolitikát. Ilyen volt az, amikor Délvidéken a magyarokat fizikai bántalmazások érték, vagy amikor az előző Fico kormány meghozta a nyelvtörvényt és más a kisebbségi jogokat korlátozó lépéseket tett. A Fidesz mindig a kisebbségpolitikát tekinti elsőbb- és felsőbbrendűnek, és a gyakorlatban is ennek megfelelően cselekszik - az egyeztetési kötelezettséget maximum tájékoztatásra korlátozza, sokszor arra sem. Csakhogy ezzel nem csupán a kétoldalú kapcsolatoknak árt, hanem az adott kisebbségi közösségnek is azáltal, hogy romlik a kisebbségi-többségi viszony, romlanak az esélyek a hatékony érdekérvényesítésre. -Például? - Mind a státus-, mind az állampolgársági törvény meghozatalakor a tájékoztatást egyeztetésként kommunikálták. Azóta is számtalan ilyen lépés volt, legutóbb a nemzeti összetartozás bizottságának révkomáromi ülése. Elemi kérdés, hogy a partnert tájékoztatom, ha oda kívánok látogatni, jelzem a lebonyolításra szánt programot. És ha probléma van, leülök és megbeszélem.. Ha a partnerbizottság felveti, hogy igényelne egy konzultációt a program keretében, megteszem. Az, hogy ezt eddig a sem a román, sem a szerb kormány nem kifogásolta, az lehet véletlen, de valójában udvariatlan lépésről van szó.. A szomszédságpolitika- nemzetpolitika viszonya is olyan kérdés, amelynek a konszenzusos témák közé kellene tartoznia, amelyben folyamatos egyeztetésre lenne szükség kormány-ellenzék - külhoni magyar szervezetek között. Gyengíti a magyar érdeket, ha a felek bármelyike arra kényszerül, hogy egyet nem értését kell kifejeznie. Ide tartozik szerintem az RMDSZ felvetése, hogy a külhoni magyar szervezetek, állampolgárok jegyezzenek be egy pártot, és ezzel induljanak a választásokon....
- Egy párt bejegyzéséhez elegendő, ha összegyűl a szükséges aláírás, ám működtetéséhez, ahhoz, hogy részt vegyen a választásokon, viszont pénz kell. Ezt honnan tudnák előteremteni, mert mindaddig, míg ez nem adott, felvetés marad. Visszafeleselés, fenyegetés, maximum, és azt a felvetők is tudják.
- Eddig nem kívánok elmenni, csak jelezném, meddig lehet eljutni, ha nincs konszenzus, nincs egyeztetés és a kormányzat beáll valamely párt mögé határon túl, sőt részt vesz egy párt alapításában, mint tette azt a Tőkés László égisze alatt létrejött párt esetében. Így nem csoda, ha a határon túliak saját érdekeik képviseletét úgy tartják legjobban képviselhetőnek a magyar parlamentben, hogy saját jelölteket állítanak. Ez a felvetés is azt jelzi, hogy ebben a formában a nemzetpolitika nem egy nemzetmegtartó, egységesítő erő, hanem épp a szembenállást, megosztottságot mélyíti.
- A nemzetpolitika egyik legfontosabb és legismertebb vetülete a támogatáspolitika. Az ígért támogatási keretnövelés nem történt meg, viszont megjelent két új elem. Olyan korábban nem volt, hogy bizonyos körhöz tartozó szervezetek támogatását teljesen lenullázzák. Most van. A másik pedig a nyilvánosságtól való félelem. Korábban a Szülőföld Alapnak éves beszámolási kötelezettsége volt a külügyi és határon túli magyarok bizottságában. Most a Bethlen Gábor Alapkezelő 11 milliárdjára kinek van egyáltalán rálátása?
- A BGA-nak május végéig törvényes kötelezettsége lett volna beszámolni a bizottság előtt. Most júliusban vagyunk, két hete nyújtották be a beszámolót, amelyet várhatóan szeptemberben tárgyal a Magyar Országgyűlés. Az alap tehát nyilvánvaló törvénysértést követett el. Kezdettől az volt az alapvető bajunk az Alappal, hogy három ember kezébe adták döntés jogát. Felrúgták a korábbi eljárási rendet, amely meghatározta, hogy az alap döntő részét kötelezően pályázati úton kellett elosztani, az elosztásról pedig szakbizottságok döntenek, amelyekben a helyismeretekkel rendelkező határon túliak is képviselve vannak. Ezek a szakbizottságok közösen és nyilvánosan döntöttek a prioritásokról, az adott összeg területi leosztásáról, arról, hogy például oktatásra, kultúrára, médiatámogatásra, stb mekkora keret használható. A javaslattételi szereppel felruházott Kollégium pedig csak a nyílt pályázatok esetében illetékes. Most ez a Szentháromság dönti el évente, mennyit pályáztatnak és mennyit nem, és a kiíráson belül csak utólag derül ki, hogy mely területre mennyit szánnak. Így a támogatáspolitikát nemcsak teljes bizonytalanság és átláthatatlanság uralja, hanem feszültség, bizalmatlanság és egyfajta félelem attól, hogy aki szembemegy a kormányzati szándékokkal, annak lenullázódhat a támogatása.
- Jogilag rendben van az, hogy egy 11-13 milliárdos közpénz keretet Zrt működtessen illetve az, hogy tavaly ennyiből 1,2 milliárdot, idén meg 600 milliót írtak ki csupán nyílt pályázatra?
- Politikailag nem fogadható el. Jogilag azért vagyok óvatos, mert ez a kormány a jogot úgy alakítja, hogy megfelelő legyen a napi gyakorlata számára. Ha valahol kiderül, hogy ütközik a hatályos szabályozással, pillanatok múlva megjelenik egy egyéni képviselő indítvány, bármilyen más témához hozzátéve, és máris "rendbe teszik". De ez is jól mutatja, hogy nincs rendben. Kiszámíthatóságra, átláthatóságra és az érintettek bevonására volna szükség, mert feszültség amúgy is van, hiszen a pénz mindig kevesebb, mint az igény és a valós szükséglet.
- Következik Tusványos, a nagy bejelentések színhelye és alkalma. Vár fordulatot a nemzetpolitikában? - Nem, bár Orbán Viktor tényleg itt szokott bejelenteni akár hosszabb távon is érvényesülő nemzetpolitikai irányelveket. Ahogyan én most meg tudom ítélni a mai helyzetet, nem valószínűsítem, hogy ezúttal az RMDSZ meghatározó politikusaival és érdemi egyeztetés kezdődik. De azt sem hiszem, hogy a magyar ellenzék meghívást kapna. Sőt, azt sem, hogy román kormányzati szereplők lesznek jelen, és abban is kételkedem, hogy a román ellenzék jeles személyiségei megjelennének. Nem hiszek tehát egy ilyen fordulatban.
- Nem várható, hogy a romániai helyhatósági választások után a miniszterelnök levonja a szükséges következtetéseket? - Cáfoljon meg az élet, és adja Isten, hogy Orbán Viktor Kelemen Hunorral parolázzon, és azt jelentse be, hogy a novemberi parlamenti választásokon a magyar kormány az erdélyi magyar összefogást támogatja.
- Most is azt mondja.
- Persze, miközben az egyik legfontosabb politikusa, a házelnök, az egyik szervezet, a másik, a külügyi államtitkár pedig a másik szervezet mellett kampányol, amelyek miközben egymásnak is ellenfelei, közös nevezőjük az, hogy az RMDSZ ellen jöttek létre Fidesz segítséggel. Lepjen meg minket a miniszterelnök és én készségesen elismerem majd a nyilvánosság előtt is hogy túl pesszimistán ítéltem meg a helyzetet. A miniszterelnöknek az egész két éves hatalomkoncentráló általános politikájához való csökönyös ragaszkodása az alapja a kételkedésemnek. Orbán Viktor Brüsszelből hazatérve hétfőn bejelentette, hogy az elmúlt két év politikájáról bebizonyosodott, győzelem volt és ennek a győzelemnek egyik legfontosabb alakja a tündérmeséket népszerűsítő Matolcsy György. Miért pont a nemzetpolitikában vonná le a szükséges következtetéseket? Azt gondolom, hogy az idei Tusványos a "sikeres volt az elmúlt két év" kommunikációnak a nemzetpolitikára kivetített folytatása lesz, a szimbolikus lépések - állampolgárság, szavazati jog, összetartozás napja, stb - zászlóra tűzésével.
Az elmúlt 22 év legfontosabb nemzetpolitikai momentumai:
- az alapszerződések megkötése - a kedvezménytörvény életbelépése - a magyar állampolgárság lakhely nélküli kiterjesztése - a magyar szavazati jog biztosítása a külhoni magyar állampolgárokra Az elmúlt két év legnagyobb nemzet- és szomszédságpolitikai botrányai:
- az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség megvádolása, kivizsgálás elrendelése, az eredmény titkosítása, az UMDSZ nemzetpolitikai jogosítványainak megvonása, támogatása lenullázása - a Bugár Béla vezette szlovákiai Híd-Most kizárása a magyar-magyar együttműködés rendszeréből - új erdélyi magyar párt, Tőkés László néppártja létrehozásának kormányzati támogatása a honosítást elősegítő ún. Demokrácia Központok révén - az RMDSZ "megfenyegetése" Pelczné Gál Ildikó révén a tisztújító kongresszus során - beavatkozás a szlovákiai, ukrajnai és romániai választási kampányba, esetenként a szomszédos ország kifejezett tiltakozása mellett is (Nyirő újratemetés, Kövér László kampánykörútjai ....) - magyarországi intézmények rendezvényei szomszédos országban, az adott ország kormányának tudta vagy engedélye nélkül (Nyirő-újratemetés, révkomáromi parlamenti bizottsági ülés)
Gál Mária / Népszava
Népszava

Naponta kap majd tájékoztatást a magyar diaszpóra Magyarországról - Naponta kap majd tájékoztatást a magyar diaszpóra Magyarországról, hogy szervezeteik hozzá tudjanak járulni az országkép javításához a világban - jelentette ki Révész Máriusz kedden a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportjának ülésén történteket ismertető sajtótájékoztatóján.
A Fideszes politikus, aki az ülés társelnökeként nyilatkozott, elmondta, hogy a diaszpóra szervezetei azt kérték, hogy az eddiginél gyorsabb és pontosabb információkkal lássák el őket, hogy - mint fogalmazott - "segíteni tudjanak a Magyarországról kialakult kép kedvező változásához a nagyvilágban".
Az MTI kérdésére válaszolva Révész Máriusz elmondta, hogy napi tájékoztatás feladatát Kumin Ferenc, a Miniszterelnökség nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkára vállalta magára.
A munkacsoport ülésén arról is tárgyaltak, hogy a középiskolások csereprogramjába olyan külföldön élő gyerekeket is minél nagyobb számban vonjanak be és hozzanak Magyarországra részképzésben tanulni, akiknek felmenőik magyarok, de magyarul még nem beszélnek.
A Kárpát-medencében szórványban élő magyarság helyzetével is foglalkozott a KMKF szórvány-diaszpóra munkacsoportja. Megállapították, hogy néhány kivételtől eltekintve a népszámlálások adatai alapján továbbra is a létszámfogyás jellemzi ezeket a közösségeket. Pozitív példák ennek ellenére vannak, például Szlovákiában és Romániában, ahol a magyar többségű települések, megyék folyamatosan tartják a kapcsolatot, és segítik a szórványban élőket.
Böjte Csaba ferences szerzetes pedig a dél-erdélyi szórvány helyzetéről számolt be, például Szászvárosról, ahol létszámában gyarapodik a közösség - mondta el Révész Máriusz az ülés után.
(MTI)