Sok az „árnyék-munkanélküli” Romániában
Bár Romániában hivatalosan 629 ezer személynek nincs munkája, a munkanélküliek száma valójában eléri az egymilliót is – számolt be az Országos Statisztikai Intézet (INS). 380 ezer személy ugyanis nem keres hivatalosan állást, így nem is veteti magát nyilvántartásba. Márpedig ahhoz, hogy valakit hivatalosan munkanélküliként tartsanak számon, aktívan kell állást keresnie.
A szóban forgó 380 ezer személy az inaktív lakosság olyan csoportját alkotja, amely szeretne ugyan dolgozni, de nem keres aktívan munkát, vagy munkát keres, de nem azonnal akar munkába állni. Az ebbe a csoportba tartozó személyek többsége vidéken él, és nem keres aktívan állást, hanem arra vár, hogy idénymunkásokat alkalmazó munkáltatók keressék meg.
Éppen ezért nem lehet őket a hivatalos statisztikai szempontok alapján munkanélkülinek tekinteni, ehhez ugyanis három feltételnek kell teljesülnie: egy hivatalosan munkanélkülinek minősülő személynek nincs munkahelye, két héten belül munkába tud állni, és legalább egy hónapja aktívan munkát keres.
Ennek nyomán tartottak nyilván Romániában tavaly csupán 629 ezer munkanélkülit, ami 6,8 százalékos munkanélküliségi arányt jelent. A munkavállalók száma 5,8 millió volt, a munkaképes lakosság száma pedig 9,2 millió, ez utóbbiba beletartoznak azok is, akik a megélhetésükért folytatnak mezőgazdasági tevékenységet.
Az „árnyék-munkanélküliek” magas száma jelenti a magyarázatot arra, miért számít alacsonynak a romániai munkanélküliség más országokkal összehasonlítva. Míg Romániában hivatalosan csupán 6,8 százalék az állástalanok aránya, Spanyolországban tavaly ez a mutató 23,7, Portugáliában 13,4, Olaszországban 12,9, Lengyelországban 8 volt, az Európai Unió tagállamainak átlaga pedig 11,4 százalékos volt.
A statisztikai hivatal adataiból az is kiderül, hogy 2014-ben 238 ezren voltak azok, akiket csupán részmunkaidőben foglalkoztattak, holott szívesen dolgoztak volna teljes munkaidőben.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Csökkent a romániai lakhellyel rendelkezők száma
A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma egy év alatt 0,3 százalékkal csökkent, míg a demográfiai öregedési mutató növekvőben van, jelenleg a következő szinten áll: 103,5 idős személy esik 100 fiatal személyre – tájékoztatott az Országos Statisztikai Hivatal (INS).
2015. január elsején a romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma 0,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, összesen 22 279 000 személyre rúgott.
Romániában többségben van a városi lakosság (56,4 százalék) és a női lakosság (51,2 százalék).
A demográfiai öregedés jelensége fokozódott, a 65 éves és azon felüli lakosság száma meghaladja a 0-14 év közötti lakosság számát (3 419 000 személy 3 304 000 személlyel szemben).
Míg 2014, január elsején a 0-14 év közötti lakosság aránya nagyobb volt a romániai lakhellyel rendelkező lakosság körében, mint a 65 éves és azon felüli lakosság aránya, 2015. január elsején ez arány megcserélődött.
A demográfiai öregedés mutatója 99,7-ről (2014. január elsején) 103,5-re emelkedett 2015. január elsejére, azaz ennyi idős személy esik 100 fiatal személyre.
Év elején a lakosság átlagéletkora 40,7 év volt, 0,3 évvel nagyobb, mint 2014. január elsején.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

2021-ben lesz újabb népszámlálás Romániában
Tudorel Andrei, az Országos Statisztikai Hivatal vezetője tegnap azt mondta, már idén elkezdik az előkészületeket. Úgy nyilatkozott, a 2011-es népszámlálás eredményei elfogadhatók, de a legközelebbit úgy szeretnék megszervezni, hogy jóval egyértelműbbek legyenek az eredményei. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Románia stabil lakossága meghaladja a 20 milliót, 51,4 százaléka nő.
nyugatijelen.com / Transindex / Erdély FM
Erdély.ma

Tíz éves az erős lej – mennyi ideje van még hátra?
Kereken tíz éve, 2005 nyarán a szakemberek 7-9 éves létet jósoltak az új román valutának, ám könnyen meglehet, hogy az élettartama duplája lesz a prognosztizáltnak. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Július 1-én volt tíz éve annak, hogy Románia monetáris reformot hajtott végre, tízezerszeresére növelve a lej értékét. A NATO-csatlakozás és az Európai Unióba való belépés mellett az erős lej bevezetése volt a rendszerváltás óta eltelt negyed század legfontosabb hazai gazdaság-politikai történése. A reform idején az euró árfolyama 36 000 lej volt, ami egyik pillanatról a másikra 3,6 lejre változott. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Jelenleg 4,46 lej az európai valutának a Román Nemzeti Bank (BNR) által meghatározott árfolyama. A legerősebb 2007. július 2-án volt a hazai fizetőeszköz, amikor 3,11 lej volt az árfolyam, a leggyengébb pedig 2012 augusztus 3-án, amikor 4,64 lej ért 1 eurót.
A rendszerváltás és a monetáris reform közötti időszakban az infláció több ezer százalék volt. Florin Georgescu, a BNR helyettes kormányzója az erős lej bevezetésének előestéjén azt nyilatkozta, hogy Románia visszavonhatatlanul az infláció leszorításának útjára lépett, amely évi 2-3 százalék körül lesz.
A pénzügyi szakember jóslata nem vált be, az infláció tízéves értéke 60 százalék körül mozog. A lej vásárlóerejének csökkenése csak az utóbbi néhány évben esett a Florin Georgescu által kívánatosnak tartott szintre, hovatovább az előrejelzések szerint idén 0 százalék lesz, köszönhetően az áfamérséklésnek.
Rövid életet jósoltak
Bevezetésekor a szakemberek rövid életet jósoltak az erős lejnek. Az akkori célkitűzés az euró 2014-es bevezetése volt, egyesek pedig még optimistábbak voltak. „Reméljük, hogy az új lej hét évet fog megérni, nem többet” – jelentette ki Sebastian Vlădescu, a BCR elnök-vezérigazgatója, későbbi pénzügyminiszter.
Az ambiciózus terveknek keresztbe tett a gazdasági válság. Jelenleg 2019. január 1. az egységes európai valutára való áttérés hivatalos határideje, de jó néhány olyan politikus és gazdasági szakember van, aki kétségbe vonja, hogy tartható a határidő, illetve, hogy van értelme erőltetni az euró bevezetését.
Nőtt az életszínvonal
A 60 százalékos infláció ellenére az életszínvonal vitathatatlanul nőtt az elmúlt 10 évben. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg a nettó átlagbér két és félszer nagyobb, mint 2005-ben. Euróba átszámítva valamivel kisebb mértékben nőtt az átlagfizetés, 201 euróról 420 euróra.
A legnagyobb mértékben a kőolaj- és földgázkitermelésben dolgozók bére nőtt. Most ez a gazdaság legjobban fizető ágazata, havi nettó 5 000 lejt meghaladó átlagbérrel, megelőzve a bankszektort (4 900 lej). Az elmúlt tíz év vesztesei a pedagógusok voltak, kiknek bérezése az átlagosnál jóval kisebb mértékben nőtt.
2005 júliusában 9,8 milliárd lej értékű készpénz volt forgalomban, ami a GDP 3 százalékának felelt meg, ami napjainkra 42 milliárdra nőtt, ez a GDP 7 százalékát jelenti. Ez azt jelenti, hogy bár az online és bankkártyás tranzakciók volumene folyamatosan nő, a román gazdaság jelenleg jobban függ a készpénztől, mint egy évtizeddel korábban, ami a feketegazdaságnak kedvez.
maszol.ro

Hírsaláta
BĂSESCU RÉGI ÁLMÁRÓL BESZÉLT. Moldova Köztársaság számára az egyetlen járható út a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben az egyesülés Romániával és Románia területi egységének helyreállítása – jelentette ki Traian Băsescu a Népi Mozgalom Pártja vasárnapi rendezvényén. A korábbi államelnök szerint azért ez az egyetlen esély Moldova számára, mivel az Európai Unió nincs felkészülve a keleti bővítésre, és Oroszország sem, hogy ezt elfogadja. „Románia területi egysége ismét helyreállhat, a moldovai fiatalok is az egyesülést kérik, és az a generáció is támogatja, amelynek tagjai a Ribbentrop-Molotov Paktum előtt Románia polgárai voltak” – mondta Băsescu. (Mediafax)
HAMISÍTOTT PARFÜMMEL ÁRASZTOTTÁK VOLNA EL OLASZORSZÁGOT. Több száz doboz hamis márkajelzésű parfümöt és huszonöt liter igazolatlan eredetű, zárjegy nélküli pálinkát foglaltak le a pénzügyőrök Magyarországon, az M7-es autópályán, mintegy 900 ezer forint értékben. Egy 55 román állampolgárral Olaszországba tartó, román rendszámú autóbusz ellenőrzésekor az utazótáskákból összesen 808 doboz különféle parfüm került elő, amelyek származását a tulajdonosaik nem tudták igazolni. A buszban utazók elismerték, hogy a vásárlók megtévesztésére alkalmas hamisítványokat értékesíteni kívánták, ezért ellenük iparjogvédelmi jogok megsértése miatt indult eljárás, a hamis termékeket pedig lefoglalták. (MTI)
NYERESÉGES, DE AZ ÁLLAMTÓL VÁRJA EL A BEFEKTETÉST. Az állami vasúthálózatot kezelő Román Vasúttársaságnak (CFR) 73 millió lejes profitja és 383,8 millió lejes forgalma volt az év első öt hónapjában – jelentette be a vállalat. A fejlődéssel egyidőben csökkent a szállítási forgalom, amit a CFR ügyfelei már év elején bejelentettek, ezt a trendet pedig csak erősítette a vasúti személyforgalom piacán tapasztalt hullámzás. A CFR becslése szerint ugyanakkor még ebben az évben 17,4 milliárd lejt kellene befektetni a vasúti infrastruktúrába, ami négyszerese annak, amit idén a kormány erre a célra elkülönített. A társaság közleménye szerint 10,408 milliárd lejre lenne szükségük olyan befektetésekre, amelyek lehetővé tennék a sebesség növelését. További 5,719 milliárd lejre pedig ahhoz, hogy elvégezzék a vasúti infrastruktúra elmaradt főjavításait 1000 kilométeren, hogy megjavítsák a természeti csapásokban megrongálódott berendezéseket és helyreállítsák a hidakat és alagutakat. A vasútvonalak és berendezések karbantartására és a vasutak, hidak és berendezések főjavításaira további 1,331 milliárdra lenne szükség. (Mediafax) NŐTT A MUNKANÉLKÜLISÉG. 7,1 százalékra nőtt májusban a munkanélküliség, ez 0,2 százalékpontos növekedést jelent az előző hónaphoz képest, 2014 májusához viszonyítva pedig 0,3 százalékost. Az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint a 15 és 74 év közötti állástalanok számát májusban 646 ezerre becsülték az előző havi 628 ezer és a 2014. májusi 630 ezer után. A férfiak körében mért munkanélküliség 7,8 százalékos, ez 1,6 százalékkal magasabb, mint a nőké. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Informatikai nagyhatalom lett Kolozsvár. A székely megyék sem szégyenkezhetnek
2008 óta szinte megháromszorozódott az IT-szektorban dolgozók száma Kolozs megyében. A kincses városban immár hiány van szakemberekből, további kétezer szakemberre lenne szükség.
Kolozsvár már az elmúlt évtizedben is az ország második számú informatikai és számítástechnikai központja volt Bukarest után, a gazdasági válság alatt pedig tovább erősítette pozícióját. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008-ban Kolozs megyében 5.438 személy dolgozott az IT-ágazatban, ennél több informatikusa csak Bukarestnek volt, szám szerint 73.163.
Öt év alatt a gazdaság szinte minden területét sújtó globális krízis ellenére az erdélyi megyében robbanásszerűen fejlődött az informatikai ipar, az alkalmazottak száma 11.682-re nőt, ami 115 százalékos növekedést jelent. Ugyanezen időszakban a főváros 3.235 IT-állást vesztett, az ágazat 4 százalékkal zsugorodott.
Kolozsváron időközben tovább izmosodott az informatikai piac, Kelemen András, a több tucat vállalatot tömörítő Cluj IT Cluster ügyvezető igazgatója szerint jelenleg körülbelül 15 ezren dolgoznak ezen a területen a kincses városban. A tendencia megmarad az elkövetkező időszakban is, ugyanakkor a növekedés mértéke kisebb lesz. „A piac évi 2-3 százalékkal fog nőni. A fejlődés mértékét több tényező korlátozza, melyek közül legfontosabb a munkaerőhiány, ami a bérköltségek növekedését vonja maga után” – nyilatkozta Kelemen András.
Munkaerőhiány van az IT-szektorban
Egy idén tavasszal, a human erőforrások témakörében rendezett konferencián a szakember kifejtette, hogy a meglevőkön kívül Kolozsváron hozzávetőleg 2.000 informatikai szakemberre volna szükség. „Rendszeresem hallom a cégvezetőktől: a forgalmunk növekedése az alkalmazottak számától függ, mivel van igény új projektekre, ám nincsenek embereim, akikkel megvalósíthatnám őket” – mondta Kelemen András. Kolozsváron évente több száz informatikus végzi el az alapképzést, ám ez alatta marad a munkaerőpiac igényének.
Mi a helyzet más erdélyi megyékben?
Az informatikai ipar lendületesen fejlődött a válság alatt más magyarlakta erdélyi megyékben is. Hargita megyében 2008 és 2013 között 52 százalékkal nőtt az alkalmazottak száma, 695-ről 1.059-re, Maros megyében 22, Brassó megyében pedig 48 százalékkal. Jelen pillanatban, a szakemberek számát tekintve ez utóbbi az ország negyedik számú IT-központja, alig valamivel lemaradva Iași megye mögött.
Ellenben Arad, Temes, Bihar, és Fehér megyékben számottevő mértékben csökkent az informatikai ipar alkalmazottainak száma, 8 és 22 százalék között arányban.
A másik végletet Szilágy megye jelenti. Köztudomású, hogy az erdélyi megyéről a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy dübörög a gazdasága, ám még így is meglepő, hogy az IT-ágazatban 2013-ban csupán 290-en dolgoztak. Ennél kevesebb, 249, illetve 273 informatikusa mindössze két megyének, Giurgiunak és Mehedinți-nek volt. Az informatikai ipar Szilágy megyei helyzetéről sokat elmond az a tény, hogy a nagyjából ugyanakkora lakosságú Kovászna megyében az ágazatban több mint kétszer annyian, 618-an dolgoztak a válság végén.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Hírsaláta
ROMÁNAK ÁLCÁZOTT MIGRÁNSOK. Pénzért cigány népviseletbe öltöztetnek migránsokat, így segítik őket eljutni Ausztriába az erdélyi romák. Egy kolozsvári roma vezető legalábbis azt állítja, több erdélyi cigány szervezet tájékoztatása szerint a közösség tagjainak egy része ember­kereskedelemmel foglalkozik Magyarországon. Az illegális bevándorlókat úgy segítik átjutni Ausztria és Németország területére, hogy romának álcázzák őket. Arra számítanak, hogy a magyar hatóságok nem ellenőrzik a román rendszámú járműveket, így regisztráció nélkül, könnyen eljuthatnak Bécsig. (Mediafax)
FULDOKLUNK AZ ADÓSSÁGBAN. A romániai háztartások több mint egyharmada tartozik a közműveknek, a mobilszolgáltatóknak vagy a bankoknak. Hiába nőtt az átlagbér és a minimálbér, hiába kedvezőek a makrogazdasági mutatók, tavaly több romániai maradt el fontos költségek fizetésével, mint egy évvel korábban. Az Országos Statisztikai Hivatal által összeállított, Románia lakosságának életkörülményei című kiadvány adatai szerint 2014-ben a hazai háztartások 37,6 százalékának volt tartozása a közművek, a bankok vagy a bérelt ingatlan tulajdonosa felé. Legtöbben az áramszolgáltatónak (53,6 százalék) tartoztak, de szinte ugyanannyi háztartás (53,3 százalék) van legalább egy hónappal elmaradva a közköltségek fizetésével. Egyetlen év leforgása alatt az adósok aránya több mint hat százalékkal nőtt, 2013-ban ugyanis még csak a háztartások 31 százalékának voltak egy hónapnál régebbi kifizetetlen számlái. Nemzetközi viszonylatban kifejezetten rosszul állunk: 2013-ban csupán három EU-tagállamban, Görögországban, Bulgáriában és Cipruson volt magasabb az adósok aránya. (Maszol)
HA NAGY LESZEK, BANKÁR LESZEK. Lehet irigykedni: Romániában két olyan bankár is van, aki egyenként egymillió eurót visz haza évente. Mindezt törvényesen, jövedelemként. A két szerencsés bankár egyike a banki csúcsvezetés tagja, a másik pedig befektetési szolgáltatásokat nyújtó intézmény élén állhat – közölte az Európai Bankhatóság adataira hivatkozva a Ziarul financiar. A két bankár havi keresete tehát 83 ezer eurónak felel meg, vagyis naponta négyezer euróval növekedik a számlájukon levő összeg. Ez a romániai nettó átlagkereset kétszázszorosa. Az Európai Bankhatóság sem a bankárok, sem a pénzintézetek nevét nem közölte, azonban gyanítható, hogy ekkora jövedelemmel csakis az öt legnagyobb romániai bank vezetői közül kerülnek ki, ahol a havibérek megközelítőleg 30 ezer eurós összegnél kezdődnek. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gazdaságilag életképes vagy bukásra ítélt az autonóm Székelyföld?
Több pénzt fizet be a Székelyföld a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap, ám a gazdasági mutatók többsége elmarad az országos átlagtól. A működő autonómiához jobb adórendszer és kisebb közigazgatási apparátus kellene – vélik a Maszol által kérdezett szakemberek.
A román politikusok túlnyomó többsége megcáfolhatatlan ténynek tekinti azt a sajtóban is gyakorta visszatérő tézist, hogy gazdaságának fejletlensége miatt a Székelyföld életképtelen lenne autonóm régióként.
A magyar automomista retorikában ugyancsak dogmaként jelenik meg, s mint ilyen megkérdőjelezhetetlen az a vélekedés, hogy a két székely megye gazdasági-pénzügyi helyzete már most is minimum kielégítő, s még jobb volna, ha a Bukarest nem akadályozna tudatosan a fejlődést, az autonómia kivívását követően pedig automatikusan turbó üzemmódra kapcsolna a gazdaság motorja.
A számok azt mutatják, hogy az igazság a két véglettől távol, valahol középen van, s ezt támasztja alá a szakemberek véleménye is.
Kevés export, alacsony bérek
Egy ország vagy régió fejlettségét legjobban az egy főre eső bruttó hazai termék tükrözi, amelynek tekintetében nem túl fényes a Székelyföld helyzete. Tavaly Romániában 7.516 euró volt az egy főre eső GDP. Ugyanez a mutató, a www.analizeeconomice.ro szerint, Hargitában 4.907, Kovászna megyében pedig 5.305 euró volt. Összehasonlításként Kolozs megyében 9.460, míg Temesben 9.764 euró volt az egy főre jutó bruttó hazai termék.
A székely megyék az export tekintetében is az ország hamupipőkéi közé tartoznak. Tavaly a román kivitel 52 milliárd eurót tett ki, derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból, amiből Hargita 313 millióval, Kovászna pedig 352 millió euróval vette ki a részét. Ez azt jelenti, hogy bár a két megye lakossága az ország lakosságának kb. 2,6 százalékát teszi ki, addig hozzájárulásuk az exporthoz mindössze 1,27 százalék.
A régióban nem tolonganak a külföldi befektetők. A Capital gazdasági hetilap adatai szerint az 1991 és 2013 közötti időszakban 200 millió euró külföldi tőke áramlott a két megyébe, ami az országos értéknek 0,5 százaléka. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az életszínvonal sem szárnyal alpesi magasságokban.
Idén júniusban az erdélyi megyék közül Hargitában volt a második legalacsonyabb a bruttó átlagbér,1.386 lej, Kovászna valamivel jobban állt, 1.452 lejjel. Ennél már Marosban is lényegesen jobban kerestek, átlagosan bruttó 1.716 lejt, nem is beszélve Szebenről (1.979 lej) vagy Kolozsról (2.051 lej). A nyugdíj szintén elmarad az országos átlagnak számító 845 lejtől, igaz, mindössze 40 lejjel.
Vállalkozói kedv van, nagyipar nincs
Nem felel meg a valóságnak az – a román médiában unos-untiglan ismételt – állítás, amely szerint a két székely megye több pénzt kap a központi költségvetésből, mint amennyit befizet. Lázár Ede közgazdász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docensének számításai szerint tavaly Hargita megyében a visszaosztott pénzek a befizetéseknek csupán 80,7 százalékát, Kovászna esetében pedig a 92,7 százalékát tették ki. Negatívum azonban, hogy nagyon magas a közigazgatásban dolgozók aránya.
„A közigazgatást meg kellene reformálni, a jelenlegi apparátust nem tudná eltartani” – mondta a Maszolnak a szakember. Elterjedt sztereotípia a Székelyföld ipari elmaradottsága is, ám ez egy vitatható minősítés – véli Lázár. Szavai szerint tagadhatatlan, hogy a nagyipar, főleg a nehézipar kevéssé van jelen a régióban, ám a vállalkozó kedv élénk. Országos szinten 22 működő vállalkozás jut 1.000 lakosra, míg Hargitában 38,3, Háromszéken pedig 24,7.
Lázár Ede szerint a Székelyföldön nem csak az idegenforgalom és a faipar tekinthető versenyképes iparágnak, hanem az informatika és az élelmiszeripar is. „A székelyföldi élelmiszeripar nagyon jól alkalmazkodott a globális kihívásokhoz. Felismerve, hogy a hagyományos ízvilágú termékekre van kereslet, létezik egy betöltésre váró piaci rés, a helyi termelő és kereskedők innovatív kezdeményezésekkel, helyi védjegyek használatával, mint például a Székely Termék, Góbé Termék, termelői szövetkezetek szervezésével sikeresen veszik fel a versenyt a multikkal” – nyilatkozta a Maszolnak a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánhelyettese.
Lázár Ede úgy látja, mivel a belső fogyasztás alacsony, a fejlődési pályát az export jelenthetné, ezt azonban visszafogja az, hogy kevés a külföldi tőke a térségben. Ennek nem csak gazdasági okai vannak, véli, hiszen „egy befektetés helyszínének kiválasztása nem kizárólag piaci feltételek alapján történik, beleszól a politikum is”.
Távol a globális piactól
Némiképp sötétebb tónusban látja a térség gazdasági helyzetét Kolumbán Gábor egyetemi oktató, vállalkozó. A jelenlegi gazdasági szerkezet szerinte nem teszi lehetővé, hogy gazdaságilag versenyképes legyen a régió.
„Az autonómia ott kezdődne, hogy a természeti erőforrásokkal a magunk hasznára gazdálkodunk. Ehelyett mi van? Bagóért eladjuk az erdőt, az erdei gyümölcsöt, a földet parlagon hagyjuk. A székelyföldi lakosság nem talált adekvát választ a modernizációra, nem indultunk el a modernizáció útján. Ragaszkodunk a hagyományos dolgokhoz, de nem teremtettük meg számukra a piacot. Norvégiában minden tejfeldolgozó a gazdálkodók szövetkezeteinek a tulajdonában van, egy sem a multiké. A Székelyföldön nem lenne mit keresniük a multiknak, de nem megy a szövetkezés, nincs bizalom. A fogyasztói társadalom megbabonázta a székelyeket” – nyilatkozta 2014 végén a Maszolnak Hargita megye önkormányzatának korábbi elnöke.
Szabó Károly, a Csíki Vállalkozók Egyesületének elnöke hisz benne, hogy életképes volna az autonóm Székelyföld, de meg kellene küzdeni a sikerért. „Kezdetben nagy volna a süllyedés, lenne néhány nagyon nehéz év. Az itteni cégek klienseket vesztenének, politikai nyomás nehezedne a velünk üzletelő cégekre. Tudok esetekről amikor székelyföldi vállalkozók nagy üzletektől estek el, mert a partner azt mondta, ha ti autonómiát akartok, nem üzletelek veletek” – mondta portálunknak üzletember.
Meglátása szerint Székelyföld jelenleg egy autópályával, reptérrel nem rendelkező elmaradott régió, amely nincs jelen a globális piacon. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, elsősorban a tudást kellene fejleszteni, az emberekbe fektetni, hogy magasabb legyen a régió gazdaságában a hozzáadott érték – hamgsúlyozta.
Leépült az ipar
Hasonló véleményt fogalmazott meg Balási Csaba, Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Székelyföldön leépült az ipar. „Nem sírom vissza a régi rendszert, de itt bútorgyár, traktorgyár, kötöttáru- és készruha gyár, vasútépítő vállalat volt, melyek 18-20 ezer embernek adtak munkát. Volt olyan hónap, hogy 10 ezer darab lánctalpas traktor ment exportra” – idézte fel a Maszolnak.
A mostani számok azonban mást mutatnak. Barabás hangsúlyozta, hogy nosztalgiából a tőke nem fog a térségbe áramlani. „Hiába akarna egy befektető gyárat telepíteni ide 2.500 alkalmazottal, mert nem lehetne szakmunkásokat előszedni, a jelenlegi szakmunkásképzésnek ugyanis semmi köze nincs a piaci igényekhez” – magyarázta.
Marketing kell és humántőke
Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató úgy véli, azok a gazdasági szakemberek, akik azt állítják, az autonóm Székelyföld nem lenne versenyképes, a jelenlegi állapotokból indulnak ki.
„Ez egy komplex probléma, mivel a Székelyföld autonómiája feltételezné a román államháztartás radikális reformját. Az, hogy az adópolitikában mit lehet decentralizálni, egy adminisztrációs, államháztartási kérdés. Másrészt egy terület gazdasági teljesítőképessége nem mérhető pontosan, s a kérdésnek, a gazdasági mellett van egy tömegpszichológiai összetevője is: az autonómia egy humán erőforrás többletet ad, ami materiálisan is megmutatkozik” – nyilatkozta Bakk Miklós.
Ahhoz, hogy sikeres autonóm régióvá váljon, a Székelyföldnek többet kell fordítania a humántőke fejlesztésére, véli Lázár Ede. „Fontos lenne még fokozni, javítani a régió marketingjét a külföld és a belföld felé egyaránt, valamint a jelenleginél sokkal kevésbé beavatkozó államra, lényegesen piacorientáltabb, versenyképességre fókuszáló adópolitikára volna szükség” – foglalta össze a szükséges feltételeket a szakember.
maszol.ro

Minden negyedik romániai a mezőgazdaságban dolgozik
Minden negyedik romániai lakos az agráriumban dolgozik, ezzel pedig messzemenően az európai uniós átlag fölött áll az ország, a második helyet elfoglaló Görögországban ugyanis csak minden nyolcadik ember él a mezőgazdaságból – derült ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) frissen közzétett, 2014-es esztendőre vonatkozó adataiból.
A statisztikai intézet közlése szerint a többi európai uniós tagállamhoz viszonyítva toronymagasan Romániában a legnagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma: az aktív lakosság negyede, 25,4 százaléka a gazdálkodásból, növénytermesztésből, állattenyésztésből, kertészkedésből szerzi jövedelmét.
Az európai uniós rangsorban Románia után az agráriumban dolgozók számarányát tekintve Görögország 13 százalékos és Lengyelország 11,2 százalékos mutatóval következik a sorban. Az Országos Statisztikai Intézet jelentése szerint ugyanakkor a mezőgazdaság a román gazdaság szerkezetén belül csak a harmadik legfontosabb ágazatnak számít: az iparban az aktív lakosság 30,1, míg a szolgáltatási szektorban a foglalkoztatottak 44,5 százaléka helyezkedett el.
Krónika (Kolozsvár)

"Demográfiai dráma"
A túlfokozott ünnepi készülődés hevében az Országos Statisztikai Intézet legújabb adatai borzolták néhány napig a kedélyeket. A számok könyörtelenül arról tudósítanak, hogy a diktátor dédelgetett álmai immár visszavonhatatlanul szertefoszlottak. Románia lakossága 2015 októberében továbbra is a bűvös húszmillió alatt marad. Egészen pontosan 19.515.138 fő, aminek alapján a statisztikusok "mély és visszafordíthatatlan demográfiai drámáról" beszélnek. 2015 októberében az országban 17.478 gyermek jött világra, az elhalálozások száma 21.167 volt. A negatív népességszaporulat – vagyis a születések és az elhalálozások közötti arány átbillenése az utóbbiak irányába – a folyamat további előrehaladását vetíti előre, hacsak utolsó elkeseredésükben meg nem szállják Romániát is a más országokból kitoloncolt bevándorlók.
A 2011-es népszámlálás óta ugyanis 3 perc 25 másodpercenként egy személlyel kevesebben maradunk, 5 perc 27 másodpercenként egy személy végleg kitelepedik az országból. 2 perc 40 másodpercenként születik, 2 perc 4 másodpercenként meghal valaki. A 2011-hez viszonyított 600.000-es csökkenés azt jelzi, hogy egy népes megye lakosságának megfelelő számú személy tűnt el végleg. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint a lakosság fogyása tekintetében Románia világviszonylatban a második helyen áll. Az első Bulgária, Romániát a Moldovai Köztársaság, Magyarország, Szerbia, Horvátország, Litvánia és Lettország követi, miközben Kína és India lakossága is az elkövetkező hét évben elérheti az 1,4 milliárdot – jelzik könyörtelenül a statisztikák.
A népességfogyás okait szinte fölösleges említeni, hisz közismertek: a diktatúra éveihez képest szabadnak nyilvánított világunkban fokozatosan csökkent és kitolódott a gyermekvállalási kedv, a családok átlagban 1,2 gyermeket vállalnak a pozitív népszaporulathoz szükséges 2,2 helyett. A sokat dicsért romániai egészségügyben a csecsemőhalandóság európai viszonylatban a legmagasabb, minden ezer újszülöttből kilenc- tíz meghal.
A lakosság fogyásához számottevő mértékben járult hozzá az elvándorlás. Bár két-három millióról beszélnek, egyes becslések szerint sokkal nagyobb azoknak a száma, akik egész vagy fél lábbal külföldön élnek és dolgoznak. Heideggernek a múlt század negyvenes éveiben megfogalmazott jóslata, miszerint "a hazátlanság világsorssá válik", egyre inkább beteljesül. A német filozófus megállapítása természetesen ennél sokkal mélyebb igazságokat is hordoz, például a mind nagyobb méreteket öltő elidegenedés tényét is, de megállapítása soha nem volt annyira érvényes, mint napjainkban.
A demográfiai drámáról szóló adatok az erdélyi magyarokra is érvényesek. Megyénkben 1992-höz képest 2011-ben több mint 50.000-rel találtattunk kevesebbnek. Holott a statisztikákat a roma lakosság folyamatos szaporodása javítja. Ha ők nem lennének, ismert települések iskolái már régen bezártak volna. A vidéki munkahelyteremtés terén ugyanis néhány valóban pozitív példától eltekintve csúfosan megbuktunk, s viselnünk kell ennek a következményeit: elvándorló fiatalok, magukra hagyott idős emberek. A megélhetésért vagy a még több jövedelemért folyó hajszában aztán mindinkább kifakul, érvényét veszti a család, a szülőföld, a haza nemzetet, nemzetrészt megtartó jelentése. A visszaút reménytelenségének árnyékában pedig mind nagyobb teret nyer a világsorssá váló hazátlanság.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Így változott a román gazdaság huszonöt év alatt
Huszonöt év alatt egekbe szökött idehaza a termelékenység és az export, de az államadósság is, s bár papíron 38 százalékkal többet ér a pénzünk, disznóhúsból kevesebbet eszünk most, mint 1990-ben.
Mélyreható változásokon ment át az elmúlt negyedszázadban a román gazdaság és társadalom. 1989-ben az ország bruttó hazai terméke 42,6 milliárd eurót tett ki, míg a tavalyi GDP ennek három és félszerese, mintegy 150 milliárd euró volt. A termelékenység majd a hétszeresére nőtt, ugyanis az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1990-ben még 8,2 millió volt a munkavállalók száma, ám idén augusztusában csak 4,6 millió.
A nyugdíjasok száma ellenben szépen nőtt, 3,7 millióról 5,2 millióra. A rendszerváltás utáni első évben több mint 115 ezer fiatal végzett szakiskolát, jelenleg ez a szám 12 ezer körül van, ami nagy gond a munkaerőpiacon, elsősorban az iparban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők ellenben egyre többen vannak: 25 évvel ezelőtt csupán 25 ezren kerültek ki az egyetemekről és főiskolákról, tavaly ellenben már 95 ezren.
A lengyelek jobbak
A külkereskedelem elképesztő fejlődést produkált. A legrégebbi statisztikai adatok 1991-ből valók, mikor is 3,49 milliárd euró értékben exportáltunk idehaza megtermelt javakat. Tavaly a kivitel ennek több mint tizenötszöröse volt, 52,4 milliárd euró. A külkereskedelmi mérleghiány ennek ellenére nagyobb volt, mint a ‘91-es, 6 milliárd euró, az akkori 1,25 milliárd helyett.
Az államadósság azonban még az exportnál is látványosabban nőtt, immár meghaladj a 60 milliárd eurót. Bár a GDP-hez viszonyítva ez még relative alacsony érték, más nyugati államokhoz képest, ugyanakkor óriási, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltáskor Romániának nem volt államadóssága. A vásárlóerő idén augusztusban 138,1 százaléka volt az 1990 októberinek, ami azt jelenti, hogy az eltelt időszakban az átlagbér 38,1 százalékkal nagyobb mértékben nőtt, mint az árak. Mielőtt elbíznánk magunkat a növekvő jólét láttán, nem árt megjegyezni, hogy Lengyelországban, ugyanazon időszakban, 100 százalékkal nőtt a vásárlóerő.
Több pityóka, kevesebb birka
A mezőgazdaság helyzete felemás képet mutat az 1990-es állapotokhoz képest. Akkor 7,3 millió tonna búzát és 3,2 millió tonna burgonyát takarítottunk be, míg tavaly 7,58, illetve 3,5 millió tonna volt a termés. Bár általános a vélekedés, hogy a gépesítés tekintetében visszaesett a mezőgazdaság, a statisztikai adatok nem ezt mutatják: a piacgazdaság első évében 365 ezer traktor szerepelt a nyilvántartásban, tavaly pedig 505 ezer. Az állatállomány tekintetében ellenben vitathatatlan a regresszió: a szarvasmarhák száma 5,38 millióról 2 millióra, a sertéseké 12 millióról 5 millióra, a juhoké pedig 14 millióról 9,5 millióra csökkent.
Az elmúlt negyedszázadban az egy főre eső tejfogyasztás 140,1 literről 237,4 literre nőtt, a disznóhús- és marhahúsfogyasztás ellenben csökkent, 56,9 kg-ról 54,4 kg-ra, illetve 10,9 kilóról 5,1 kilóra. A szárnyashús fogyasztása lényegében változatlan, 1990-ben 17,3 kg, tavaly pedig 17,5 kg volt. Ha a bőség mércéje a dinnye- vagy a sörfogyasztás volna, Románia jóléti államnak számítana, előbbi ugyanis fejenkénti 12,3 kg-ról 25,4 kg-ra, utóbbi pedig 43,5 literről 86,8 literre nőtt.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Fogy a munkaerő – Megváltozott az ország gazdasága
Románia gazdasága sok tekintetben rosszabbul teljesít, mint közvetlenül a forradalom után. Meglepő változásokra mutatott rá az Országos Statisztikai Hivatal elmúlt 25 évet átfogó makrogazdasági elemzése.
Eszerint egyes gazdasági mutatók jóval rosszabbak mint 1990-ben voltak. A forradalom után Romániának nem volt közadóssága, mára viszont 54 milliárd euróra rúg a közadósság, illetve az ország külföldi hitelei is nulláról 94 milliárd euróra nőttek az elmúlt 25 évben. Az országnak jelenleg 150 milliárd euró a bruttó hazai terméke (GDP), ami 3,5-ször nagyobb, mint 1990-ben volt. Az egy főre jutó 7000 eurós GDP-vel Románia az utolsó előtti helyen van az Európai Unióban, mindössze Bulgáriát sikerül megelőznie.
Teljesen átalakult az ország gazdasági berendezkedése, hiszen a forradalom előtt minden gazdasági egység állami tulajdonban volt, jelenleg a vállalkozások 96 százaléka magánkézben van, hazai vagy külföldi tőkével működik. Ez az átrendeződés gyökeresen megváltoztatta a lakosság foglalkoztatottságát, hiszen a magánosítások és tömeges elbocsátások következtében a polgárok milliói maradtak munka nélkül, ezen az elmúlt évek beruházásai révén sem sikerült javítani.
A statisztikai hivatal szerint 1990-ben 8,2 millió személy dolgozott, jelenleg alig 4,5 munkavállalót tartanak számon. Ellentmondásos adat, hogy 25 évvel ezelőtt 800 ezer közalkalmazottat tartottak számon, akik 22,8 millió lakost szolgáltak ki, és jelenleg az ország 19,9 millió lakosára 1,2 millió közalkalmazott jut. Ugyanakkor 1990-ben 3,7 millió nyugdíjas volt az országban, jelenleg számuk eléri az 5,2 milliót.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Egyre több romániai megy külföldre
A Ziarul Financiar című gazdasági-pénzügyi napilap az Országos Statisztikai Hivatal (INS) legfrissebb adataira hivatkozva arról számolt be tegnap, hogy 2014-ben csaknem 185 ezren hagyták el Romániát, és telepedtek külföldre. Az elvándorlás ismét megnőtt az előző két évhez képest, hiszen 2012-ben 170 ezren, 2013-ban 161 ezren hagyták el az országot.
Az előző évekhez képest változás figyelhető meg a célországok tekintetében, amelyek közül a legnépszerűbb továbbra is Olaszország, de a második helyen Spanyolország helyett már Nagy-Britannia található. Az új célországok listáján a skandináv államok és Svájc is megjelentek.
A 2003-ban kezdődött román migrációs hullámban a többséget ipari munkások tették ki, újabban a külföldi munkavállalók zömét felsőfokú végzettséggel rendelkező román állampolgárok képezik.
Az INS adatai szerint 2003 és 2006 között az országot évente elhagyó állampolgárok száma 200 ezer fő alatt volt, ami látványosan megugrott 2007-ben, amikor több mint félmilliónyian távoztak külföldre. 2008-tól csökkenés volt megfigyelhető 2014-ig, amikor ismét megnőtt a külföldi munkavállalók száma.
2003 óta 2,7 millió román állampolgár hagyta el Romániát, de nem hivatalos becslések szerint számuk akár a 4 milliót is elérheti. Románia lakossága a 2011-es népszámláláskor 19 millió volt.
MTI. Erdély.ma

Mankót kérő öregotthonok
Nem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre. „Csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás” – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Nem részesülnek megfelelő állami támogatásban az egyházi vagy civil kezdeményezés révén létrejött öregotthonok, és a külföldi támogatásuk is egyre csökken. Eközben egyre nagyobb az igény az idős embereket ellátó intézményekre, ugyanis nagyon kevés az ilyen jellegű állami intézmény.
Az Economica.net kormányforrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy tavaly 900 idős személy várt arra, hogy helyet kaphasson valamelyik állami otthonban. Ráadásul Hargita, Prahova és Gorj megyében egyetlen ilyen intézmény sem működik, az idős személyek csupán az egyházi és civil szervezetek által működtetett otthonokba kérhetik felvételüket.
Az Országos Statisztikai Intézet legfrissebb adatai szerint 2014-ben 2,35 millió 70 év feletti személy élt Romániában, közülük 10 600 öregotthonban. A munkaügyi minisztérium tájékoztatójából kiderül, hogy tavaly 246 öregotthon működött az országban, ezek közül 105 volt állami, összesen 7019 férőhellyel. Azonban jóval több ilyen intézményre lenne igény, derül ki a statisztikából, ugyanis 900 személy volt várólistán.
A gazdasági portál beszámolója szerint az állami öregotthonok zöme a helyi költségvetésből kapja a támogatást, ehhez járul hozzá a lakók által befizetett összeg. Az államkasszából csak szükség esetén utalnak ki pénzt számukra, amikor a helyi büdzsé szűkösnek bizonyul. Tavaly például a működésükhöz szükséges pénzkeret 64 százalékát biztosították a helyi költségvetésből, 25 százalékát a lakók által befizetett díjból, és csupán 7 százalékát állami támogatásból, derül ki a minisztérium adataiból.
Hiányolt állami támogatás
A Hargita megyei öregotthonokat civil szervezetek és egyházak hozták létre, tartják fenn. Gyergyószentmiklóson, Gyergyóújfaluban, Székelyudvarhelyen és Lókodon működik öregotthon, illetve Maroshévízen is létesített az önkormányzat egy pályázat részeként szociális központot, amelyben egy kisebb kapacitású öregotthon is helyet kapott.
„Legnagyobb problémájuk ezeknek az otthonoknak, hogy nem részesülnek megfelelő állami finanszírozásban, pályázhatnak ugyan egy minimális összegre, 250 lejre, de ez az ellátási költségnek az egytizede. Ezekbe az otthonokba csak azokat tudják befogadni, akik képesek kifizetni a magas ellátási díjakat. A szociális problémákkal küszködő idősek helyzetére sajnos nincs megoldás" – vázolta a helyzetet Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Elmondta, a megyei önkormányzatnak nem volt lehetősége pályázni öregotthon létrehozására, és a fenntartási költségekre sem lenne biztosítva a kormánytámogatás. Ez volt az ok, amiért a régi öregotthonok fogyatékkal élőket ellátó központokká alakultak, mivel ezek részesülnek az áfa-visszaosztásból támogatásban.
Kolozs megyében egyházi és állami tulajdonban is vannak öregotthonok, mondta a Krónikának Vákár István, a megyei tanács alelnöke. „Hogy ez elég-e vagy sem, az kérdés. Az egyházi intézmények esetében úgy tudom, amellett hogy az idősek befizetik a nyugdíjukat, még a hozzátartozóiknak is fizetni kell. Az állami tulajdonú öregotthonok hátrányos helyzetűeket fogadnak be, itt nincs, amit elvenni, az állam állja a költségeket" – magyarázta az elöljáró.
Önerőből gazdálkodnak
A Caritas Catolica által működtetett várad-rogériuszi idősek otthonát irányító Nagy Andrea szerint jelenleg két szabad helyük van az amúgy 34 személy befogadására alkalmas intézményben – a másik nagyváradi létesítmény, a Szent Márton Idősek Otthona 33 férőhelyes. Tapasztalata szerint van érdeklődés, de a túljelentkezés nem gyakori. Az áraik ugyanis nem alacsonyak, a kétágyas szobákért havi 1600 lejt, az egyágyasakért legkevesebb 1800 lejt kell fizetniük azoknak, akiknek a szociális háttere nem teszi lehetővé a kedvezményes ellátást. „Egyre kevesebb a külföldi támogatás, ezért kénytelenek vagyunk önerőből megoldani a fenntartást" – magyarázta az illetékes. Rámutatott, most először tudtak megpályázni minisztériumi támogatást, de az elnyert összeg csak minimálisan fedezi a költségeket.
Az viszont megállapítható, hogy Bihar megyében egyre több az idősek otthona és ezek a magas árak ellenére is egyre népszerűbbek. „Nagyobb az érdeklődés, mint 5–10 évvel ezelőtt. A hozzátartozóknak egyre kevesebb ideje van vagy külföldön dolgoznak. Ez a leghumánusabb és legbiztonságosabb megoldás az idősek elhelyezésére" – ecsetelte Nagy. Elmondta, vannak olyan nyugdíjasok is az otthonban, akik már nyugati minta szerint, a társaság miatt, a magány egyensúlyozása végett költöztek be. „Igyekszünk programokat szervezni számukra. A lakók társaságba járnak, érkeznek hozzájuk látogatók, römipartikat tartanak" – mesélte.
Tervezgetnek Makfalván
A Maros megyei Makfalván külföldi pályázati források lehívásával tervez öregotthont létesíteni az önkormányzat és a református egyház. Az otthon építéséhez az egyház ajánlott fel egy egyhektáros területet a falu szélén, és a felépítendő létesítmény is az egyház tulajdonát képezné, működését pedig egy egyesületre vagy alapítványra bíznák, mesélte Vass Imre, a község ügyvezető polgármestere. Elmondta, sok idős van a községben és a környező településeken, akiknek hozzátartozóik messze laknak, így az otthonba költöznének.
Barabás Hajnal, Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár) 

Nőtt a bruttó hazai össztermék
Nyers adatként 3,7 százalékkal nőtt tavaly a bruttó hazai össztermék (GDP) 2014-hez képest, elérve a 710,26 milliárd lejt. Ugyanekkora mértékű volt az utolsó negyedévi bővülés is, ami 209,996 milliárd lejt eredményezett. A növekedést főként a kereskedelem, az autószerviz és a vendéglátás támogatta.
Szezonalitással kiigazítva a negyedik negyedévi GDP 180,05 milliárd lej körül alakult, ami 1,1 százalékos bővülést jelent az előző negyedévhez képest, az előző év azonos időszakához viszonyítva viszont 3,8 százalékos gyarapodásról beszélhetünk reálértékben – mutat rá közleményében az Országos Statisztikai Intézet (INS). Szabadság (Kolozsvár)

Munkanélküliség itthon és külföldön: csökkent az eurózónában, stagnált az EU-ban, nőtt Romániában
Februárban négy és fél éves mélypontra csökkent az euróövezeti munkanélküliségi ráta, az Európai Unióban pedig hét éves mélyponton stagnált - derül ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hétfőn közzétett kimutatásából. Romániában ellenben a tavalyi év utolsó negyedében enyhén nőtt a munkanélküliségi ráta, a legtöbb állástalan pedig a fiatalok között van.
Enyhén nőtt a tavalyi év utolsó negyedében a munkanélküliségi ráta, elérve a 6,6 százalékot az előző negyedévi 6,5 százalék után. A 15 és 24 évesek körében a legmagasabb, 31,8 százalékos az állástalanok aránya – közölte az Országos Statisztikai Intézet
Az említett időszakban a munkaképes lakosság (15–64 év) foglalkoztatottsági rátája 61,4 százalékon állt, ami 1,8 százalékos visszaesést jelent az előző negyedévhez képest. A foglalkoztatottság a férfiak körében volt magasabb: 69,7 százalék a nők körében regisztrált 52,9 százalékhoz képest. A városiaknál ez az arány 62,2 százalék volt a vidéki 60,4 százalékhoz képest. A fiatalok (15–24 év) foglalkoztatottsági rátája 23,5 százalékon állt.
Szabadság (Kolozsvár)  (INS). Nemi lebontásban a különbség 1,3 százalékos – a férfiak körében 7,2 százalékos, a nőknél 5,9 százalékos a munkanélküliségi ráta. Lakókörnyezeti lebontásban pedig városon 6,5 százalék, vidéken pedig 6,8 százalék az állástalanok aránya.

Negatív az elmúlt évtized gazdasági mérlege Csíkszeredában
Közel 5000 munkahely szűnt meg és több mint 500 vállalkozás zárta be kapuit – így néz ki az elmúlt évtized mérlege Csíkszeredában. A város gazdasági helyzetéről és a véglegesítés előtt álló integrált városfejlesztési stratégiáról Kedves Imrével, a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció igazgatójával beszélgettünk.
„Az 1995–2000 közötti időszakban számolták fel az ipari tevékenységeket végző nagy gyárakat a megyeszékhelyen: a traktorgyárat, a Hargita bányavállalatot, a bútorgyárat, a Hargita Geológiai Kutató és Feltáró Vállalatot, ennek a gyors leépülési folyamatnak következményeit jelenleg is érezzük. A privatizáció nem volt sikeres. De nem az volt a legnagyobb probléma, hogy például a traktorgyárat eladták ócskavasként, hanem az, hogy az akkor ott dolgozó szakembergárdát nem használták fel. Ha valaki ma visszaállítaná a gyárat, nem lenne Csíkszeredában elég szakember, aki ott dolgozhatna” – osztotta meg véleményét Kedves Imre. Hozzátette, a szakemberek hiánya miatt a megyeszékhely jelenlegi vállalkozói sem tudnak fejlődni.
Visszatérve a rendszerváltás utáni időszakra, kifejtette, hogy a vállalkozókat akkor nem segítették megfelelő hitelkonstrukcióval, sem adókedvezményekkel. „Ráadásul a mentalitással is gond volt, mindenki maga próbált boldogulni” – jegyezte meg a pénzügyi igazgatóság vezetője. Ez ma sincs sokkal másképp, bár úgy látja, a fiatal vállalkozók próbálkoznak szövetkezni, klaszterekbe, egyesületekbe tömörülni. A 2008-as gazdasági világválsággal kapcsolatban elmondta, nem a tőkehiány, hanem a mentalitás jelentett problémát. „A pénz nem tűnik el, pénz mindig van arra, ha valamit akarunk tenni” – mondta. A legtöbb vállalkozó a jelenlegi piaci körülmények között is „összehúzza a nadrágszíjat”, leépít, a minimálbér megemelése pedig további pluszterheket rótt a cégekre.
Kedves Imre szerint sokat javítana a gazdasági életen, ha elfogadható adóztatást vezetnének be országos és helyi szinten egyaránt, továbbá, ha egyszerűsítenék a vállalkozások indításának módját. Ugyanakkor szerinte sokat segíthetne egy bizalmi alapon működő pénzszövetkezet létesítése, ahol a bankok kamataival összehasonlítva nagyobb kamatot kapna a pénzét letétbe helyező, és kisebb kamattal vehetne fel hitelt az igénylő. Sok vállalkozás ugyanis a felvett hitel utáni kamatok miatt került meglehetősen nehéz helyzetbe „1989 előtt négy bank működött a városban, ma már számuk megsokszorozódott, ilyen körülmények között egy pénzszövetkezetnek is lenne még helye, hasonló bizalomra épülő pénzszövetkezet működik például Dél-Tirolban is” – mondta Kedves, hozzátéve, hogy a helyi pénzeszköz bevezetése is javíthatna a város gazdaságán.
A városháza vállalkozóbarát hozzáállással, közművesítéssel, övezeti rendezési tervek elkészíttetésével járulhat hozzá a gazdaság fejlődéséhez, illetve a fűtés-, víz- és áramszolgáltatások versenyképessé, nyereségessé tételével, hiszen csak akkor lehet csökkenteni például a távfűtés árát, ha nyereségesen működnek a közművek. Az olcsó hőenergia pedig befektetőket is vonzhatna a városba. Kedves ugyanakkor kiemelte, nem tiszte az integrált városfejlesztési stratégiát minősíteni, azonban pozitívnak értékelte azt a tényt, hogy elkészítették, illetve hogy felbecsülték hozzávetőleg mennyi pénzre lenne szüksége a városnak.
A pénzügyi hivatal rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint a megyeszékhelyen 2005-ben 4173 jogi személyt tartottak nyilván, tíz évvel később, 2015-re 3899-re csökkent a számuk. Ezzel ellentétben növekedett a csődbe ment vagy átszervezés, illetve felszámolás alá került cégek száma, 2005-ben egyet sem jegyeztek fel, 2012-ben azonban 492 jogi személy, 2015-ben 223 került ebbe a helyzetbe. Szembetűnő a veszteséggel működő cégek száma, 2005-ben 1219-nek volt nyeresége és 902-nek vesztesége, 2015-ben pedig 1097 valósított meg profitot, 712 azonban nem, 151 cég pedig sem profitot, sem veszteséget nem termelt. „Két oka van a kevés profitnak: az egyik az adóterhek nagysága, a másik a termék értékesítésének ára” – magyarázta a pénzügyi igazgatóság vezetője.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az adatok nem feltétlenül tükrözik a cégek valós pénzügyi helyzetét, a veszteséggel működő cégek többsége mindössze 1000 lej alatti veszteséget könyvelt el, ugyanakkor, mint kifejtette: az sincs jól leszabályozva, hogy mit írhatnak le költségnek. „Akadnak cégek, amelyek a nyereségüket elrejtik a költségekbe, például üzletkötésre egy szigetre utaznak, ami nem lenne indokolt, viszont egy ellenőrzésen fennakadhatnak, és a cégtulajdonosoknak vállalnia kell a felelősséget, ez pedig visszaüt a gazdaságra” – vázolta az intézményvezető. Az alkalmazottak számát tekintve a kereskedelmi egységek 2005-ben 13 568 személyt foglalkoztattak, 2015-re számuk 7369-re csökkent.
Csíkszereda városfejlesztési stratégiájából – ahogy Kedves Imre is kifejtette – kiolvasható, hogy az elmúlt évtizedben a megyeszékhely gazdaságának legfontosabb mutatói romlottak, lakossága, valamint a munkavállalók létszáma folyamatosan csökkent. Az okok a világválság előtti időkre nyúlnak vissza. A versenyképesség hiánya, az innováció alacsony foka, az oktatás és a gazdasági élet párhuzamossága, a munkaerőhiány és a nyersanyag drágulása hozzájárultak ahhoz, hogy megcsappant a vállalkozások száma, csökkent az üzleti forgalom és megszűnt számos munkahely. Mindezek elszegényedéshez, a fogyasztás csökkenéséhez és elvándorláshoz vezettek.
A cégnyilvántartási adatokat és az Országos Statisztikai Hivatal adatait használták fel a gazdasági elemzéshez. Ezekből többek között kiderült, hogy 2008 és 2014 között 500 céget számoltak fel Csíkszeredában. Emellett évente átlagosan 500 munkahely szűnt meg a városban működő cégeknél. A dokumentum arra is kitér, hogy nemcsak a vállalkozások, hanem az általuk reprezentált gazdasági teljesítmény is hiányzott. 2008 előtt átlagosan 4 százalék körüli profitot realizáltak évente, a gazdasági válság kirobbanása után két veszteséges évet is elszenvedett a helyi vállalkozói szféra, 2014-ben is csak 2 százalék fölé emelkedett a profit aránya. Ugyanakkor becsléseik szerint a városban 18 461 alkalmazottból hozzávetőleg 8000 közalkalmazott volt.
Csák László, a stratégiát készítő Planificatio Kft. vezetője ezzel kapcsolatosan elmondta, olyan gazdaságélénkítő intézkedésekre tettek javaslatokat, amelyeket a polgármesteri hivatal gyakorlatba ültethet. Ezek között szerepel a szakképzési rendszer fejlesztése, azaz tanműhelyek korszerűsítése, a nyugati ipari zóna megközelíthetőségének feljavítása. Ugyanitt egy inkubátorházat létesítenének, amely a vállalkozásokat segítené. Csák továbbá kifejtette, a humán erőforrás fejlesztése céljából képzéseket, tanfolyamokat indítanának. Emellett egy INNOKULT központ, azaz innováció és kulturális központ létrehozását is indokoltnak tartja, amelyhez az önkormányzat biztosítana helyet, például a Szakszervezetek Művelődési Házában. „A kulturális élet infrastruktúrája kapna helyet benne, és az innovatív vállalkozások számára jelentene inkubációt, ahol kedvező bérleti feltételek mellett működhetnének ott például induló információtechnológiai cégek, a kreatív iparban dolgozók, tervezők, formatervezők” – sorolta Csák.
A polgármesteri hivatalnak nem hatásköre a boltok felújítása, de megteheti, hogy rendbe teszi az üzletek előtti közterületet – fogalmazott az elemző. A stratégiában szereplő Kossuth üzletutca program erről szólna, az utcakép javításáról, hogy legyen egy szép vásárlóutcája a városnak. A Petőfi Sándor utca pedig inkább a szórakozást és a kikapcsolódást szolgálja, Csák szerint a két utca kiegészítené egymást. A stratégiát egyébként a Planificatio honlapján lehet megtekinteni, észrevételeket június 24-ig várnak.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

A tudománynak a nemzet felemelkedését kell szolgálnia
Fényes Elektől az Európai Statisztikai Rendszerekig címmel rendezett Kárpát-medencei kitekintésű statisztikai konferenciát a Magyar Statisztikai Társaság és a Partiumi Területi Kutatások Intézete július 1-jén délután és 2-án délelőtt Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Plenáris üléseken és szekciókban zajló kerekasztal-beszélgetéseken járták körbe a meghívott szakemberek a magyar és a nemzetközi statisztika aktuális kérdéseit, különös tekintettel egyrészt e tudomány oktatásának helyzetére és perspektíváira, másrészt a modernizációban és területfejlesztésben betöltött szerepére. Az előadások rendjén a történeti visszatekintésre is gondot fordítottak, már csak azért is, mert e hónap 23. napján lesz 140. éve annak, hogy a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, az Országos Statisztikai Hivatal elődjének, az 1848-as Központi Statisztikai Hivatalnak a megalapítója, Fényes Elek földrajztudós visszaadta a lelkét Teremtőjének. A nagy előd a Bihar vármegyei Csokalyon született, tanulmányai egy részét Váradon végezte. Szülőfalujában szobra áll, a PKE-nek helyet adó Nagyváradi egyházkerületi székház udvarán pedig 2013-ban emléktáblát avattak a tiszteletére, a konferencia részvevői mindkettőt felkeresték és megkoszorúzták.
Soós Lőrinc, a Magyar Statisztikai Társaság elnöke emlékeztetett a konferencia elején, hogy a rendezvényre éppen a köztisztviselők napján kerül sor, hiszen július 1-je 1997 óta a közalkalmazottak törvényes ünnep- és pihenőnapja Magyarországon, márpedig a statisztikusok zöme ebben a státusban munkálkodik minden civilizált országban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az általa vezetett szakmai szervezet képviselői mellett hat magyarországi és három határon túli magyar anyanyelvű egyetem szakemberei emelik részvételükkel a Nagyváradi konferencia ázsióját, méltatva egyúttal a vendéglátó tanintézetet. Ez utóbbi nevében ifj. Szilágyi Ferenc docens köszöntötte a vendégeket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, a Partiumi Keresztény Egyetem elnökének.
Megnyitó beszédében európai parlamenti képviselőnk a Szentírásból vett idézet – „elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” – mentén vázolta az erdélyi magyar tudományosság dicső múltjára rákövetkezett keserű közelmúltat, a kommunizmus idején végbement szellemi-lelki-tárgyi pusztítást külön kiemelve, aminek csak egy töredékét sikerült jóvátenni a diktatúra bukása után eltelt negyedszázadban. S bár a bibliai ige kifejezetten az isteni tudományokra vonatkozik, nyugodt szívvel általánosíthatunk – mondta a püspök –, hiszen Isten nélkül és az ő tudománya nélkül elvész a nép, és elvész akkor is, ha a nemzeti-keresztény tudományosságunk nem tudja betölteni a maga hivatását országaink, közösségeink, népünk életében. Tőkés László röviden vázolta a Partiumi Keresztény Egyetem történetét, amely e történelmi régió reneszánszának bölcsőjeként nemzetfenntartó szerepet tölt be a Sulyok István Egyházi, Felsőoktatási és Művelődési Központ egységében. A magyar statisztikai tudomány kialakulása és fejlődése, intézményesülése, illetve Fényes Elek élete és munkássága is sok tanulsággal, példázattal szolgál a ma embere számára – jelentette ki az EP-képviselő. A magyar nemzet viszontagságos történetébe szervesen beleillik a sorscsapások utáni örökös újrakezdés, ami oly jellemző tudományosságunkra, egészében és részeiben egyaránt. Mindig az Értől kellett eljutni az Óceánig – mondotta Adyval szólva.
S bár tudomány nélkül elvész a nép, de csupán a tudományosságban, annak művelésében és az öncélú kutatásban nem merülhet el. A cél ugyanis a nemzet felemelése, lám, maga Fényes Elek is ezt az utat kereste a tudományban – mutatott rá Tőkés László. És ezt szolgálják az utóbbi évekbe létrehozott partiumi intézmények is, a kutatóintézettől az autonómiatanácsig. A tudományt eszközként tudjuk felhasználni politikai céljaink elérésére is, ezek pedig a nemzet megmentésében, megtartásában és megerősítésében konvergálnak.
A jelen statisztikai konferenciának hozzáadott értéke a határok fölötti nemzetegyesítés szellemében zajló tudományos együttműködés, de a regionális kollaborációnak is nagy a tétje a régiók Európájában – zárta beszédét az egyetem elnöke, azt kívánva, hogy a tudomány megfelelő eszközöket adjon mindazok kezébe, akik akár szűkebb, akár tágabb pátriánk felemelkedéséért tenni akarnak.
tokeslaszlo.eu

Erdélyi turizmus: Brassó megye a legnépszerűbb
Brassó megyeként és városként egyaránt az első számú idegenforgalmi célpont Erdélyben. A másik véglet a Szilágyság: a teljes megyébe alig valamivel több turista látogatott el, mint Tusnádfürdőbe.
Bármily meglepő is, Románia első számú idegenforgalmi célpontja Bukarest, ahol az elmúlt évben 1,72 millió turista töltött el minimum egy éjszakát. Az biztos, hogy a fővárosba látogatók tetemes hányada nem kéjutazásra ment a Dâmbovița partjára, hanem üzleti útra, esetleg ügyintézés céljából valamelyik hivatalba, ugyanakkor tény, hogy a főváros lóhosszal előzi meg a második leglátogatottabb megyét, Konstancát, ahol az Országos Statisztikai Hivatal adati szerint 1,02 millióan fordultak meg.
A külföldi vendégek számát tekintve még nagyobb a különbség, Bukarestbe ugyanis 991 ezren érkeztek a határon túlról, míg a tengerparti megyébe csupán 58 ezren, ami sokat elmond a román tengerpart vonzerejéről.
A harmadik legnépszerűbb megye Brassó, ahova 2015-ben 992 ezren látogattak el, köztük 117 ezer külföldi. Brassót egy másik erdélyi megye, Maros követi, 490 ezer turistával, akik közül 90 ezer érkezett idegenből, majd Prahova, Szeben és Kolozs következnek, 465 ezer, 436 ezer és 428 ezer látogatóval. Az erdélyi megyék közül Bihar tartozik még a népszerű idegenforgalmi célpontok közé, 340 ezer látogatóval.
Hargita megye ugyanannyi turistát vonzott, mint Máramaros, 152 ezret. Kovászna megyének van még hova fejlődnie a turizmus tekintetében, évi 97 ezer vendéggel az országos rangsornak a második felében tanyázik. Az erdélyi megyék közül Szilágyra voltak kíváncsiak a legkevesebben, mindössze 37 ezren, ezek egytizede volt külföldi.
Călărași és Teleorman megyékben idegenforgalom tulajdonképpen nem létezik, előbbiben tavaly 17, utóbbiban 13 ezren fordultak meg. A külföldi látogatók tekintetében országos viszonylatban Szeben megye áll a harmadik helyen, Bukarest és Brassó után, 109 ezer turistával, majd Temes és Maros következik, 91 ezer, illetve 90 ezer fővel.
Félmillió turista Brassó megyében
Az erdélyi városok közül Brassó a legnépszerűbb, 514 ezer látogatóval, bel- és külföldieket is beleértve, majd Szeben (320 ezer), Kolozsvár (319 ezer), Marosvásárhely (180 ezer) és Nagyvárad (163 ezer) következik. A 2014-hez viszonyított legnagyobb arányú, 20 százalékos növekedéssel Kolozsvár büszkélkedhet, amiben minden bizonnyal jelentős szerepe volt az Untold fesztiválnak. Segesvár egymaga több turistát vonzott, 94 ezret, mint a teljes Szatmár megye.
Az erdélyi üdülőhelyek és faluturisztikai célpontok közül valószínűleg a Félix-fürdőt kereste fel a legtöbb vendég, 105 ezer. Azért csak valószínűleg, mert a statisztikában csak közigazgatási egység szintjéig van bontás, s Szentmártonhoz a Félixfürdőn kívül a Püspök (Május 1) –fürdő is hozzátartozik, azt azonban nem lehet tudni, hogy ezek között pontosan milyen arányban oszlottak meg a látogatók.
Szováta második helye azonban megkérdőjelezhetetlen, 105 ezren üdültek tavaly a Székelyföldi fürdővárosban. Herkulesfürdőn 95 ezren, Tusnádfürdőn 31 ezer, Tordán 14 ezer, Parajdon 13 ezer, Bálványoson és Torockón 10 ezer, Borszéken pedig 5000 szállóvendég volt. A falusi turizmus két legkedveltebb erdélyi célpontja a Brassó megyei Törcsvár és Mócs, 67 ezer, illetve 53 látogatóval.
A valós számok minden bizonnyal lényegesen nagyobbak a hivatalos statisztikai adatoknál, az idegenforgalomban ugyanis a becslések szerint elképesztően magas a feketegazdaság aránya.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Székelyföldi fizetés? Az a legkevesebb
Továbbra is a lista végén kullog a Székelyföld, ha az átlagkeresetet vesszük górcső alá: miközben Bukarestben az április átlagbér megközelítette a 3000 lejt, addig Hargita és Kovászna megyében az 1500 lejt sem érte el. A Krónika által megszólaltatott szakemberek szerint a számok a valóságot tükrözik, így beruházásokat sürgetnek, amelyek nagyobb fizetéseket eredményeznek.
Továbbra is a lista végén kullog a Székelyföld, ha az átlagkeresetet vesszük górcső alá: miközben Bukarestben az áprilisi átlagbér megközelítette a 3000 lejt, addig Hargita és Kovászna megyében az 1500 lejt sem érte el.
A legnagyobb fizetések az Országos Statisztikai Intézet (INS) által a napokban közölt rangsor szerint a főváros után Ilfov (2309 lej), Kolozs (2269 lej), Argeş (2231 lej), Temes (2221 lej) és Szeben megyében (2216 lej) vannak, és mindössze ezekben a megyében haladják meg a 2086 lejes országos nettó átlagbért. A középmezőnyben, messze elmAradva az éllovasoktól Brassó (1984 lej), Konstanca (1930 lej), Gorj (1923 lej), Iaşi (1907 lej) és Maros megye (1901) következik. Az utolsó három helyen, a legkisebb fizetésűekként Hargita (1387 lej), Vrancea (1444 lej) és Kovászna megyét (1149 lej) találjuk.
Amint arra a statisztikai intézet is felhívja a figyelmet, áprilisban szinte valamennyi ágazatban nőttek a fizetések az ortodox húsvét miatt, így enyhén torzítanak az adatok, de a különbség így is jelentős. A májusi statisztikákat azonban csak jövő hónapban hozzák nyilvánosságra. Összetett kérdés
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke amellett, hogy elismerte, miszerint a két szomszédos, magyar többségű megyében valóban igen alacsonyak a fizetések, azt is leszögezte, furcsának tűnik, hogy elmAradott déli megyék is megelőzik az átlagbér tekintetében a Székelyföldet. „Ez egy összetett kérdés, jó lenne ismerni az adatgyűjtés módszerét, mert például Kovászna megyében rengeteg bank és biztosító működik, amelyek tisztességesen megfizetik az alkalmazottaikat, de ezek mind Bukarestben vannak bejegyezve, és ott jelentik le a béreket. Az viszont tény, hogy ebben a két megyében alacsonyak a fizetések. Ha ezt a román sajtó nyilvánosságra hozza, nem kell megsértődni, sem megijedni, hanem azt kell megvizsgálni, mit tudunk tenni, hogy ez megváltozzon” – hangsúlyozta a gazdasági szakember. Hozzátette ugyanakkor, hogy több olyan stratégiát is kidolgoztak, ami a fizetések növekedését eredményezheti Kovászna megyében.
Mint rámutatott, az mindenki számára egyértelmű, hogy alacsonyak a bérek. Ez abból is kiderül, hogy Sepsiszentgyörgyön már két éve a helyi adó visszapályázásánál kedvezményben részesítik azokat a cégeket, amelyek az átlagbér felett fizetik alkalmazottaikat, és csak két-három vállalkozás tud élni ezzel a lehetőséggel.
Versenyhelyzetet teremtenének
Éppen ezért a helyi illetékesek egyre gyakrabban hangoztatják: jó, hogy Háromszéken megtelepedett a könnyűipar, hiszen sok embernek ad munkát, s ezzel sikerült visszaszorítani a munkanélküliséget, most viszont az a feladat, hogy olyan vállalkozások érkezzenek, amelyek több hozzáadott értéket termelnek, és nagyobb bért tudnak adni az alkalmazottaiknak.
„A szépmezői ipari park beindításával is az a cél, hogy versenyhelyzetet teremtsünk. Ne az olcsó munkaerőért jöjjenek a beruházók, mert olyant már nem találnak, hanem fizessék meg a szakembereket. Abban bízunk, hogy az ipari parkkal sikerül bérversenyt generálni, és ezzel növekszik majd a Háromszéki átlagbér” – magyarázta Édler András, aki szerint olyan ágazatokat kell odavonzani, ahol nem ezer lej, hanem ezer euró a havi kereset. Meglátása szerint egyébként a turizmus, az informatika és a távközlés teremthet olyan mértékű hozzáadott értéket, amely a bérek növekedésében is tükröződhet. Kovászna megyében jelenleg mintegy ötezer cég és feleannyi egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkező magánszemély szerepel a nyilvántartásokban.
Visszahúz az infrastruktúra hiánya
Valósnak tartja a statisztikai adatokat Balási Csaba, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is. Mint lapunk megkeresésére kifejtette, nem is csoda, hogy ilyen alacsonyak a bérek, hiszen a Székelyföldre az elmúlt 25 évben alig áramlott külföldi tőke. „Országszerte egyre nehezebb a vállalkozóknak, mert olyan törvényeket hoznak, amelyek nehezítik a dolgukat, a befektetők ilyen körülmények között inkább a határ menti, nyugati megyékbe mennek, ezért fejlődik látványosan Temes, Arad, Kolozs megye, míg Hargita megyében nem történik semmi” – hangsúlyozta a kamara elnöke. Rámutatott, Hargita megyében idén kétszer annyi cég áll felszámolás alatt, mint tavaly, nincs fejlődés, inkább hanyatlás jellemző.
„Ha autonómiázunk, akkor kormánypénzekre, kormányfejlesztésekre sem számíthatunk. Ezért állnak jobban még a déli megyék is, hiszen oda a kormány folyamatosan pumpálja a pénzt, míg Hargita és Kovászna megyékbe soha nem fogja” – vallja Balási Csaba, aki szerint az infrastruktúra fejlesztésével a gazdasági növekedés is szorosan összefügg, hiszen „ne várjunk külföldi beruházókat, amíg 220 kilométerre van Csíkszeredától a legközelebbi autópálya”.
A szakember szerint ugyanakkor számos más területen is óriási problémák vannak, meglátása szerint a szakképzés elmAradott, és a mentalitáson is változtatni kellene. „Ha most jönne egy beruházó, és háromezer betanított munkásra lenne szüksége, nem biztos, hogy lenne annyi” – mondta Balási, aki egyúttal úgy véli, az sem természetes, ha a pályakezdők első dolga az, hogy kérjék a munkanélküliségi segélyt. „Lassan odajutunk, a gyerekek úgy nőnek fel, hogy azt látják, apa-anya nem kel fel reggel, nem megy dolgozni, a munka pedig szégyen lesz” – mutatott rá a visszásságokra a Hargita megyei kamara elnöke.
Bálint Eszter, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Tízezrével mennek el a fiatalok az országból
Két és fél hónap alatt legkevesebb 90 ezer romániai próbált meg külföldön elhelyezkedni munkaközvetítő ügynökségen keresztül. Jelenleg 3,4 millió román állampolgár él más országban.
Hiába jók a makrogazdasági mutatók, hiába a sok betöltetlen állás, a romániaiak tetemes része továbbra is külföldön keresi a boldogulást.
A Tjobs munkaközvetítő ügynökség adatai szerint az május elseje óta 90 ezer munkavállaló pályázott meg külföldi állást. Brexit ide vagy oda, legtöbben, 29 ezren, Nagy-Britanniában képzelik el a jövőjüket. A második legnépszerűbb célpont Hollandia, ahová 14 ezer álláskereső vágyik. Németországban 12 ezernél valamivel kevesebben kívánnak dolgozni, Franciaországban pedig 10 ezren. Olaszország és Spanyolország már távolról sem tartoznak a külföld felé kacsingatók preferenciái közé, előbbiben 2100, utóbbiban 1400 fő vállalna munkát. 675 személy sétahajós állást pályázott meg.
A Tjobs-on keresztül munkát kereső romániaik 35 százaléka 25 és 35 év közötti fiatal, túlnyomó többségük felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A diplomások tetemes hányada nem ragaszkodik ahhoz, hogy végzettségének megfelelő állást találjon, sokan taxi-, illetve kamionsöfőrként, bárosként vagy pincérként próbálnak meg elhelyezkedni.
Humán erőforrás szakemberek egyöntetű véleménye szerint a külföldön való munkavállalás első számú motivációja a hazainál lényegesen magasabb kereseti lehetőség. Idehaza a nettó átlagbér 464 euró, míg egy sor nyugat-európai országban ennél négyszer-ötször magasabb. A Tjobs adatai szerint a kontinens boldogabb felén egy romániai munkavállaló konyhai kisegítőként minimum nettó 899 eurót kereshet meg, egy hegesztő bére 1700 és 2300 euró között mozog, egy szobalányé pedig 1000 és 1300 euró között, de még mezőgazdasági munkás is megkeres legkevesebb 830 eurót.
azon sem lehet csodálkozni, hogy az egészségügyi ápolók tömegesen mennek Nyugatra, ott ugyanis 2500 és 3300 euró között keresnek, ami esetenként akár több, mint egy idehaza multinacionális vállalatnál dolgozó középvezető bére.
Az ENSZ adatai szerint jelenleg 3,4 millió román állampolgár él és dolgozik külföldön, ami az ország népességének mintegy 15 százaléka. Ez igen magas arány, ám távolról sem a legnagyobb a kontinensen. A litvánoknak 16 százaléka telepedett le ideiglenesen vagy véglegesen más országban, a horvátoknak 17, a moldávoknak és a montenegróiaknak 18, a máltaiaknak 19, a bosnyákoknak pedig 30 százaléka.
A legtöbb ki-, illetve bevándorlót azonban nem ezen országok egyike adja. Bár a Brexit-kampány egyik fő érve az országot elözönlő vendégmunkás áradat megállítása volt, a britek távolról sem ilyen finnyásak ha magukról vagy honfitársaikról van szó. Az ENSZ statisztikái azt mondják, hogy 4,9 millió brit állampolgár él külföldön, ami azt jelenti, hogy az EU-n belül az Egyesült Királyság adja a legtöbb ki/bevándorlót, a második pedig Németország 4 millió fővel. Magyarországról 590 ezer kivándorlót tartanak nyilván, ami a teljes lakosság 5,7 százaléka.
Idehaza 2014-ből származnak az utolsó hivatalos adatok. Abban az évben, az Országos Statisztikai Hivatal szerint 185 ezren hagyták el az országot.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Évi másfél milliárd eurót küld haza a 3,5 millió külföldi munkavállaló
Három és félmillió román állampolgár dolgozik a határokon kívül, a külföldi munkavállalók évente 1,5 milliárd eurót küldenek haza.
A romániai fiatalok arra panaszkodnak, hogy tanulmányaik befejeztével nem találnak olyan munkahelyet, ahol úgy érzik, hogy megfizetik őket, vagy ha mégis, akkor nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Ennélfogva az elfogadható megoldás sokaknak a külföldi munkavállalás – derül ki a Mediafax összeállításábón.
PAradox állapot
A statisztikai hivatal szerint júniusban a munkanélküliségi ráta 6,4 százalék volt, a munkanélküliek 14-15 százalékát teszik ki a 18 és 25 év közötti fiatalok. Ennek a rétegnek a panaszai szerint a legnagyobb akadálya a szakmájukban való elhelyezkedésnek az, hogy a munkaadók már munkatapasztalattal rendelkező alkalmazottak szeretnének felvenni. Ennek következményeként alakul ki az a pAradox állapot, hogy mivel nem tudnak elhelyezkedni szakmájukban, munkatapasztalatot sem tudnak felhalmozni, így reménytelen a végzettségüknek megfelelő munkát találni. 2015 végén 18 412 olyan huszonöt év alatti munkanélkülit jegyeztek országszerte, aki már több mint hat hónapja nem talált állást – ez a 25 év alatti állástalanok 27,2 százalékét jelentette.
Hatalmas összeget küldenek Romániába
A külföldön munkát vállalók évente 1,5 millió eurót küldenek haza, ez a réteg óriási gazdasági potenciált jelent Romániának – vélekedett egy korábbi nyilatkozatában Dacian Ciolos. A kormányfő szerint hazatérésre kell ösztönözni azokat, akik hajlandóak lennének hazaköltözni, vagy pedig szorosabb kulturális, üzleti vagy tudományos kapcsolatot kiépíteni azokkal, akik inkább külföldön mAradnának.
PAradox állapot
A statisztikai hivatal szerint júniusban a munkanélküliségi ráta 6,4 százalék volt, a munkanélküliek 14-15 százalékát teszik ki a 18 és 25 év közötti fiatalok. Ennek a rétegnek a panaszai szerint a legnagyobb akadálya a szakmájukban való elhelyezkedésnek az, hogy a munkaadók már munkatapasztalattal rendelkező alkalmazottak szeretnének felvenni. Ennek következményeként alakul ki az a pAradox állapot, hogy mivel nem tudnak elhelyezkedni szakmájukban, munkatapasztalatot sem tudnak felhalmozni, így reménytelen a végzettségüknek megfelelő munkát találni. 2015 végén 18 412 olyan huszonöt év alatti munkanélkülit jegyeztek országszerte, aki már több mint hat hónapja nem talált állást – ez a 25 év alatti állástalanok 27,2 százalékét jelentette.
Hatalmas összeget küldenek Romániába
A külföldön munkát vállalók évente 1,5 millió eurót küldenek haza, ez a réteg óriási gazdasági potenciált jelent Romániának – vélekedett egy korábbi nyilatkozatában Dacian Ciolos. A kormányfő szerint hazatérésre kell ösztönözni azokat, akik hajlandóak lennének hazaköltözni, vagy pedig szorosabb kulturális, üzleti vagy tudományos kapcsolatot kiépíteni azokkal, akik inkább külföldön mAradnának.
A nagyarányú külföldi munkavállalásnak következményeként egyes területek szakemberek nélkül mAradtak. A Mediafax összeállításában megszólaltatott munkaadók szerint a magas fizetés ösztönző hatású ugyan, azonban a külföldön dolgozóknak ez nem elég a visszatéréshez: nyugat-európai szintű szolgáltatásokra van szükség, például az egészségügyben vagy az oktatásban is.
Olaszországban 1,1 millió román állampolgár dolgozik, Spanyolországban és Németországban 730 illetve 240 ezer. Az adatok szerint 40 ezer román állampolgár vállalt munkát Görögországban, 34 ezer Portugáliában, 31 ezer Magyarországon és 20 ezer Cipruson.
maszol.ro

A gazdasági növekedés nem jár a szegénység visszaszorításával Romániában
Bár a romániai gazdaság a második harmadévben az egyik legnagyobb növekedést produkálta az Európai Unióban, a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye Bulgária mellett a legnagyobb az unióban - írja az Adevărul.
Az országban a második harmadévben 5,9 százalékos gazdasági növekedést regisztráltak 2015 hasonló időszakához képest. Az Eurostat jelentése szerint a dübörgő gazdaság ellenére a szegénység mértéke továbbra is ijesztő Romániában, a lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él. Ezzel az eredménnyel Bulgária mellett a szégyenlista első helyén szerepelünk az unióban. Csehországban például ez az arány 14,8, Szlovákiában 18,4, Lengyelországban 24,7, Magyarországon pedig 31,8 százalékos.
A lakosság 38,1 százalékának pottyantós vécéje van
Hogy mekkora a szakadék a kelet és nyugat között, jól mutatja az Adevărul szerint az Eurostat májusi jelentése. Eszerint a romániai háztartások 38,1 százalékának pottyantós vécéje van, míg ez az arány uniós szinten 2,7 százalék. Ebből a szempontból még Bulgária is leköröz, ahol a háztartások 26,4 százalékánál végzik a szükségleteket pottyantósban.
Ami a szennyvízhálózathoz való hozzáférést illeti, Romániai szintén hátul kullog. Az Országos Statisztikai Intézet 2015-ös adatai szerint a lakosság 47,7 százaléka élvezhette a szennyvízhálózat előnyeit. A legnagyobb elmAradás falun tapasztalható, ahol bár hivatalos adatok szerint 3,6 millió gazdaság működik, ezek nagy része a minimális életszínvonalhoz szükséges jövedelmet sem termeli meg.
Évente másfél tubus fogkrémet fogyasztunk
A GSK Consumer Healthcare idei felmérése szerint évente átlagban másfél tubus fogkrémet használunk el, és másfél évente cserélünk fogkefét. 2012-ben átlagban két évente vásároltunk új fogkefét, és 12 hónap alatt mindössze egy tubus fogkrémet kentünk a fogainkra. Összehasonlításképpen: Németországban a lakosság 77 százaléka három havonta cseréli a fogkeféjét.
A felmérés szerint nőtt azoknak a száma, akik az utóbbi egy évben nem voltak fogorvosnál: míg 2012-ben 49 százalékos volt ez az arány, addig 2016-ban 54 százalék.
Tavaly a családok 17 százaléka engedhetett meg magának olyan több mint egy hetes szabadságolást, amelyet lakásán kívül töltött.
A kisebbségekkel cudarul bánunk
Ami Románia szociális politikáját illeti, a Bertelsmann Foundation jelentése szerint hazánk egyre rosszabbul teljesít. Romániában például a kötelező oktatás csak a szavak szintjén kötelező, a rendszerből rengeteg fiatalkorú kiesik. Ugyanakkor az is hátrányt jelent, hogy mindössze tíz osztály elvégzésére kötelez az állam a 12 helyett, a romák egyre nyilvánvalóbb kiszorítása a társadalom perifériájára pedig egyre aggasztóbb.
A közegészségügy alulfinanszírozása szintén krónikus rendszerhibákat eredményez, ugyanakkor a családtámogatás szintén hagy kívánnivalót maga után. A jelentés azt is megemlíti, hogy a fiatalok nagyfokú elvándorlása komoly veszélybe sodorta a nyugdíjrendszert.
maszol.ro

Csökkent Románia lakossága
A hazai lakosság év elején 19,76 milliós lélekszámú volt, ami 110 700-zal mAradt el a 2015 januárjában mérttől. A csökkenés elsődleges oka a negatív természetes szaporulat (-75 655 ember) – közölte az Országos Statisztikai Intézet. A népesség elöregedése fokozódott, az idős – 65 év fölötti – és a fiatal – 14 éven aluli – lakosság között csaknem 400 ezres a különbség (3,43 millió, illetve 3,05 millió fő). A nemzetközi, ideiglenes, hosszú távú migráció aránya ugyanakkor negatív volt: csaknem 58 ezerrel több román állampolgár vándorolt ki, mint ahány bevándorlót fogadott az ország. 2016. január elsején 10,63 millióan laktak a városokban, ami 0,6 százalékos csökkenést jelent.(Mediafax)
INKÁBB NAGYKÖVET, MINT MINISZTERELNÖK. George Maiort nem érdekli a miniszterelnöki tisztség, Románia washingtoni nagykövete ezt elmondta Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt elnökének is, aki azzal az ajánlattal kereste meg a diplomatát, hogy legyen a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt kormányfő-jelöltje. „Örömmel képviselem Romániát az Egyesült Államokban nagykövetként és nem áll szándékomban irányt váltani” – fogalmazott George Maior. Hozzátette: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójaként is megőrizte politikai függetlenségét, de egyeseknek érdeke, hogy az ő nevét időről időre bevessék, mint potenciális kormányfőjelölt. (Maszol) KEVESEN REGISZTRÁLNAK. Erdélyből 114 ezren regisztráltak eddig a kvótanépszavazásra. Másfél hónappal a betelepítési kvótáról szóló magyarországi népszavazás előtt hetente átlagosan ezren kérik felvételüket a levélben szavazók névjegyzékbe - írja a Magyar Nemzet a Nemzeti Választási Iroda adataira hivatkozva. Augusztus elején 261 ezren szerepeltek a névjegyzékben, ami csaknem 264 ezerre nőtt három hét alatt. Közülük több mint 114 ezren Romániában, 29 ezren Szerbiában, 2100-an Németországban vannak. Regisztrálni szeptember 17-ig lehet, tehát néhány ezerrel még tovább emelkedhet ez a szám. Az október 2-i népszavazás akkor lesz érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele, azaz mintegy 4,1 millió ember érvényesen szavaz. Az eredményt a külhoni magyarok is befolyásolhatják, de ahhoz képest keveseket érdekel, hogy jelenleg 800 ezernél többen rendelkeznek magyar állampolgársággal, és ebből 700 ezren választókorúak. (Maszol)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jókorát nőtt a romániai nettó átlagbér tavaly júliushoz képest
Júliusban 12,4 százalékkal volt több a nettó átlagbér Romániában a tavalyi hetedik hónaphoz mérten – közölte kedden az Országos Statisztikai Intézet.
A nettó átlagbér 2078 lej, a bruttó havi átlagbér pedig 2875 lej volt. Az infláció alakulásának figyelembe vételével kiszámolt reálkereset 13,3 százalékkal volt magasabb júliusban a tavalyi hetedik hónaphoz mérten.
Romániában tavaly 25 százalékkal emelték az orvosok és a tanárok bérét. A magánszférában kisebb mértékben ugyan, de emelkedtek a jövedelmek. A reálbér növekedését az infláció csökkenése is segítette, amelynek éves értéke júliusban mínusz 0,8 százalék volt. A statisztikai intézet előző nap közölte, hogy a második negyedévben 11,97 százalékkal nőtt az óránkénti munkaerőköltség a tavalyi második negyedévhez mérten, és 5,86 százalékkal az első három hónaphoz képest.
A Ziarul Financiar című pénzügyi napilap kedden emlékeztetett, a bérek emelkedése és munkaerőköltség növekedése következtében júliusban 1,1 százalékkal csökkent a romániai GDP egynegyedét adó és a román export legfőbb hajtóerejének számító ipar termelékenysége. A termelékenység csökkenésének egyik oka a lap szerint, hogy a bérek növekedése rontja azon vállalatok versenyképességét, amelyek nyereségüket elsősorban az alacsony munkaerőköltségre alapozzák.
MTI |
Krónika (Kolozsvár)

Alaposan megcsapolja a kivándorlás a bruttó nemzeti terméket
Becslések szerint akár 25 százalékkal, 40 milliárd euróval nagyobb lehetne Románia bruttó hazai terméke, ha 1,5 millió kivándorló itthon dolgozna vagy vállalkozna.
Évről-évre hatalmas veszteségek érik a közép- és kelet-európai országok gazdaságát a népességfogyatkozás miatt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint a régió államainak a bruttó nemzeti terméke (GDP) átlagosan 7 százalékkal nagyobb lehetne, ha polgáraik nem költöznének tömegével Nyugatra.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint 2015. december 31-én 110 ezer fővel volt kisebb Románia lakossága, mint január 1-én, ami az EU viszonylatában a második legnagyobb csökkenés. A jelenség két fő oka az alacsony születési arányszám és a kivándorlás. A fontosabb tényező az utóbbi, mivel főleg termékeny korban levő emberek keresik külföldön a boldogulást, a kivándorlás tehát negatívan befolyásolja a születési arányszámot.
A lakosság fogyásának számottevő gazdasági következményei vannak. A mintegy 500 eurós havi bruttó átlagbérrel számolva, a gazdaságot minden egyes olyan munkaképes korú személy külföldre távozásával évi 6000 euró kár éri. A lakosság 110 ezer fős csökkenése 660 millió euróval húzza vissza a bruttó hazai terméket (GDP).
A rendszerváltás óta hozzávetőleg 3 millió román állampolgár telepedett le külföldön. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a kivándorlás ugrásszerűen felerősödött, az utóbbi években azonban mérséklődött. Az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásaiból az derül ki, hogy a csúcsot 2007 jelentette, amikor 544 ezren hagyták el az országot. Rá egy évre 304 ezren, 2014-ben pedig már csak 184 ezer volt a gazdasági migránsok száma. Nagyrészt a kivándorlás hatására a román gazdaság krónikus munkaerőhiánnyal küzd, még a viszonylag magas béreket kínáló vállalatok is nehezen találnak szakmunkásokat, mérnököket és informatikusokat.
Egy év alatt 6 milliárd euró
A Ziarul Financiar gazdasági napilap megpróbálta számszerűsíteni a gazdaságot a kivándorlás miatt érő veszteséget. Számításaik szerint, ha a jelenleg külföldön dolgozó román állampolgárok közül 1 millió idehaza helyezkedett volna el, az egy év alatt kb. 6 milliárd euróval növelné a GDP-t. Ha további félmillió emigráns itthon kezdett volna vállalkozásba, az további 25-35 milliárd euró pluszt jelentene a gazdaságnak. A legoptimistább forgatókönyv szerint tehát az ország bruttó hazai terméke akár 25 százalékkal nagyobb lehetne, 160 milliárd helyett 200 milliárd euró.
Az IMF becslései szerint 2030-ig a régiót a kivándorlás miatt érő veszteségek tovább nőnek, 14 év múlva átlagosan a GDP 9 százalékát teszik majd ki. Ennek ellensúlyozására több ország programot indított a külföldön dolgozók, elsősorban a magasan képzettek hazacsábítására. Egy tervezet szerint a román kormány 50 ezer euróval támogatná azokat a hazatelepülőket, akik vállalkozásba akarnak fogni. Lengyelországnak, Lettországnak és Magyarországnak is vannak hasonló jellegű, változóan sikeres próbálkozásai. Az anyaország Gyere haza, fiatal című programjának hatására száznál alig valamivel többen tértek vissza Nyugatról, amiért is leállították.
A gazdag megyék alulpreprezentáltak
A kivándorlásnak a gazdaságra gyakorolt hatása ugyanakkor roppant komplex jelenség. A Lukin Alapítvány nemrég közzétett tanulmánya szerint a külföldön dolgozó román állampolgárok évente mintegy 7 milliárd eurót küldenek haza. Ez a pénz a gazdaságot táplálja úgy, hogy az államnak semmiféle pluszkiadása nincs azokkal, akik megkeresik.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a külföldön munkát vállalók között magas a gazdaságilag gyengén fejlett vidékekről származók aránya, például Botoșani és Vaslui megye felül-, míg például Kolozs és Brassó alulreprezentált. Ha az elmAradott megyék lakói otthon ültek volna, akkor egy részük minden bizonnyal a munkanélküliek sorait gyarapítaná, esetleg feketén vagy minimálbérért dolgozna.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Hová tűnt több mint ezerötszáz óvodás?
Míg öt évvel ezelőtt Maros megyében 7750 magyar óvodás volt, addig idén már csak 6069 magyar kicsit írattak be óvodába a szüleik. Főként a szórványtelepüléseken zártak be emiatt óvodák, de a megyeszékhely több intézményében is szűntek meg csoportok.
A teljes erdélyi magyarságra jellemző negatív demográfiai mutatók a magyar óvodai csoportok létére is kihatnak, ezzel együtt az erdélyi magyar oktatás alakulására is. Az előkészítő osztályok elindításával 2012-ben csökkent ugyan egy keveset az óvodások létszáma, mert a hatévesek átkerültek az iskolai rendszerbe, de a mutatók sokkal nagyobb változásról árulkodnak.
Haller Katalin Maros megyei magyar óvodákért felelős tanfelügyelő 2011 óta tölti be ezt a tisztséget. Elmondása szerint már csak az elmúlt öt évben is rohamosan csökken a magyar óvodások száma, és emiatt a magyar óvodai csoportok és óvónői állások száma is a megyében.
„Míg 2011-ben 7750 magyar óvodás, 399 magyar csoport és 494 óvónői állás szerepelt a rendszerben, addig 2016-ban már több mint 1500 gyerekkel kevesebbet, 6069 óvodást írattak be a szülők, és csupán 319 és fél magyar csoport indulhatott a megyében, illetve csak 400 óvónői állást tudtunk meghirdetni” – ismertette az adatokat Haller Katalin. Azt is megtudtuk tőle, hogy a német óvodai csoportok száma is drasztikusan lecsökkent a megyében: 2011-ben 28 csoport volt, 2016-ban már csak 10 német csoport indult.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint Romániában az elmúlt évben csupán 1200 óvoda működött, amely hatalmas csökkenést jelent a kilencvenes évekhez képest, amikor még 12 ezer intézmény szerepelt a rendszerben. A kilencvenes évek után következett demográfiai csökkenés és az elvándorlás az oktatási rendszert is felborította. Főként a vidéki szórványtelepüléseken szűntek meg óvodák az elmúlt években, az ott maradt gyerekek pedig kénytelenek több kilométert megtenni a következő falu óvodájáig.
Maros megyében főleg Dicsőszentmárton és Ludas környékén szűntek meg óvodák, illetve óvodai csoportok – tudtuk meg Haller Katalintól. Magyar óvodai csoport nem indulhatott az utóbbi években már Bölkényben, Ózdon, Andrásteleken sem, illetve Dicsőszentmártonban egy napközi és egy négy órás programmal működő csoport szűnt meg, Segesváron szintén, Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön, illetve Szovátán is szűntek meg óvónői posztok – tudtuk meg a tanfelügyelőtől.
Marosvásárhelyen nem működik óvoda már az Unirea Főgimnáziumban, de szűntek meg magyar csoportok a Cinege óvodában, a Méhecskében és a 9-es számú óvodában is – sorolta Haller Katalin, aki attól tart, hogy még több magyar csoportról kell lemondani, ha nem alakul ki egy egyensúly az óvodák között. A város néhány népszerűbb óvodájában ugyanis minden évben túljelentkezés van, míg máshol alig tudnak egy csoportra való kisgyereket összegyűjteni.
A közkedvelt óvodák között van a Fecske és a Stefánia óvoda, ahol több magyar kiscsoport is indulhat egy évben, ám sok lakótelepi óvodában alig gyűl össze a szükséges létszám, pedig ott is jó pedagógusok és jól felszerelt óvodák vannak. A legjobb megoldás az lenne, hogy ha beíratáskor túljelentkezéssel szembesül a szülő, akkor irányuljon más óvoda fele is – tanácsolja a szaktanfelügyelő.
Vidéken könnyebb összeírni az óvodába, iskolába készülő gyerekeket, mert ott legtöbb helyen csak egy intézmény van, ahova írathatják, de a városban ez mindig bonyolultabb, ezért is támogatja Haller Katalin a terepezést. Szerinte el kellene menni, és személyesen felmérni, hogy hány óvodáskorú gyerek van a környéken, mert sokan nem a lakhelyükhöz közeli óvodába íratják a kicsiket.
Legkésőbb januárban kell leadniuk az intézményeknek a beiskolázási tervet, amelyből kiderül majd, hogy jövőre hány csoport, illetve osztály indulna a megyében.
A népszámlálások után
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben országszerte 37 százalékkal kevesebb gyerek született, mint 1990-ben. Maros megyében 1992-ben 610 053 lakost regisztráltak, ebből 252 651 magyar ajkú, 2002-ben 580 851 lakost számoltak össze, amelyből 228 275 magyar, míg a 2011-es népszámlálás során már az 550 446 lakosból csupán 200 858 volt magyar – derül ki a statisztikai hivatal adataiból.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

Fények és árnyékok: az EU-tagság első évtizede számokban
26 milliárd eurót kaptunk az Uniótól, ám az infrastruktúra még mindig fejletlen, a bérek megduplázódtak, ennek ellenére, csak a bolgárok keresnek kevesebbet nálunk, s hiába nőtt robbanásszerűen az export, az anyaország továbbra is lepipál minket.
Néhány nap híján tíz évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Azóta mélyreható változásokon ment keresztül a gazdaság, melyek fényében nehezen érthető az idehaza is erősödő euroszkepticizmus, hacsak figyelembe nem vesszük a csatlakozást megelőző időszakban az átlagemberek zöme által táplált teljesen irreális várakozásokat.
Az Országos Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy az átlagbér szinte megduplázódott, nettó 1042 lejről 2046 lejre nőtt. Ez lényegesen több, mint amennyivel a kontinens nyugati felén nőttek a jövedelmek, de még a térségen belül is kiemelkedőnek számít, hiszen Magyarországon ugyanabban az időszakban csak 44 százalékkal lett magasabb az átlagbér.
Az euróban számított hazai átlagkereset 312 euró volt 2006-ban, jelenleg pedig 459 euró, ami 47 százalékos különbség. A látványos bérfejlesztések ellenére Románia még mindig az Uniós fizetési rangsor végén szerénykedik, nálunk kevesebbet csak a bolgárok keresnek. A minimálbér az átlagfizetésnél is nagyobb arányban nőtt, tíz évvel korábban bruttó 390 lej volt, jelenleg pedig 1250 lej. Ágazati szinten a közegészségügy áll az élen, ahol most 112 százalékkal nagyobb az átlagfizetés a tíz évvel korábbinál. Az iparban 104, a közoktatásban 65, a közigazgatásban pedig 46 százalékkal nőttek a bérek. 2006-ban a bankszektorban dolgozókat fizették a legjobban, most azonban az informatikusok állnak az élen, havi 5382 lejes átlagfizetéssel.
Messze még a portugál jólét
Az EU-integráció óta eltelt évtizedben a bruttó hazai termék (GDP) 63 százalékkal nőtt, 98 milliárd euróról 160 milliárdra. 2006 végén a magyar GDP nagyobb volt, mint a román, időközben azonban megfordult a sorrend, igaz, ez nem világrengető szenzáció, lévén, hogy Románia lakossága nagyjából duplája Magyarországénak. A vásárlóerőhöz arányított egy főre eső GDP nálunk az EU-s átlag 57 százalékát teszi ki, míg például Portugáliában a 77, Magyarországon pedig a 68 százalékát, ami azt mutatja, hogy a gazdasági fejlettség és a jólét tekintetében még mindkét állam jócskán előttünk jár. Az érem másik oldala, hogy tíz éve a hazai mutató az Uniós átlagnak még csak a 41 százalékán állt, a növekedés tehát tekintélyes. Az infláció mértéke szintén pozitív irányba mozdult el, a 2006-os 6,5 százalékról 0 százalék körüli értékre.
Ömlik a pénz Brüsszelből
A külföldi beruházások volumene szinte megduplázódott. 2007 januárjáig 34 milliárd euró áramlott az országba beruházások formájában, ez időközben 64 milliárdra nőtt. Az export tekintetében még nagyobb, 110 százalékos a fejlődés. Tíz évvel ezelőtt az éves kivitel értéke 25,9 milliárd euró volt, napjainkban azonban már 54,6 milliárd. A külkereskedelmünk ennek ellenére továbbra is deficites, mivel a behozatal is nőtt, 37,7 milliárd euróról 63 milliárd euróra, igaz, a hiány csökkenőben van. Az export struktúrája is átalakult, a jelentős külföldi beruházások eredményeként a járművek, gépek és berendezések aránya 22 százalékról 47 százalékra nőtt. A fő kereskedelmi partnereink Németország, Olaszország, Franciaország és Magyarország, ahová most nagyságrendekkel többet exportálunk, mint a csatlakozás előtt: az olasz kivitel meghatszorozódott, a német és a francia megtízszereződött, a magyar pedig meghúszszorozódott. Elszállnunk azért nem indokolt az ország exportteljesítményétől, Románia ugyanis továbbra is kis pont a külkereskedelem világtérképen. A legfrissebb globális adatok 2014-ből származnak, mikor is a mi világkereskedelmi részesedésünk 0,35 százalék volt, míg a szlovákoké 0,39, Magyarországé 0,53, a cseheké pedig 0,73 százalék.   
Az EU-tagság első tíz évében Románia 13,7 milliárd eurót, a GDP 1 százalékát fizette be a közös kasszába, míg Brüsszelből 39,8 milliárd euró érkezett az országban, ami 26 milliárd eurós pozitív szaldót jelent.
Pengő Zoltán maszol.ro

Recenzió - Látlelet az erdélyi magyarság demográfiai helyzetéről
Veres Valér: Népességszerkezet és nemzetiség
Az erdélyi magyarok demográfiai képe a 2002. és a 2011. romániai népszámlások tükrében
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem gondozásában jelent meg Veres Valér szociológus Erdély népességszerkezetét és főbb demográfiai folyamatait az 1992 és 2011 közötti romániai népszámlálások alapján elemző kötete.
/Veres Valér: Népességszerkezet és nemzetiség. Az erdélyi magyarok demográfiai képe a 2002. és 2011. évi romániai népszámlálások tükrében. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó,  2015, 263. p./
Demográfia, de miért is?
A népszámlálás előzetes eredményeit Kiss Tamás és Barna Gergő korábban már közétették[1], de ez nem teszi fölöslegessé a végleges eredmények újabb szakszerű, a tágabb kontextust is szem előtt tartó munka elkészítését. A népszámlálás végleges adataival a szerző az előzetes adatközlésekhez képest új szempontok alapján vizsgálhatta Románia és azon belül a magyarság demográfiai helyzetét.[2] Ez adja az ismertetendő kötet aktualitását. A jelenlegi erdélyi magyarság demográfiai helyzetének megértése nélkül nem tudunk egy sor más, például etnoszociális, oktatási, gazdasági, politikai vagy más társadalmi problémát sem megérteni, sem helyesen értelmezni. Veres Valér a népességszám változását (nemzetiség és anyanyelv tekintetében), szerkezeti rétegződését (korszerkezet, iskolázottság, foglalkoztatottság), természetes népmozgalmát (születés, halálozás, termékenység stb.), családi állapotát, illetve a magyarságot érintő migrációs folyamatokat a romániai keretbe ágyazva vizsgálja. A nemzetiség adatsorait elsősorban magyar vonatkozásban elemzi.
Egy „félre síklott” népszámlálás
A könyv elején a szerző rávilágít a 2011. évi népszámlálás sajátosságaira. Ez volt Románia első Európai Uniós követelmények szerint végrehajtott népességösszeírása. Az Eurostat ajánlása alapján az egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodókat nem számították be az ország állandó népességébe. Ugyanakkor az egész módszertant és az eredményeket elbizonytalanítja, hogy a stabil népességszámot utólag 1 183 000 fővel megnövelték.[3] Románia népességét ez alapján 20 121 541 főben határozták meg. De ebből csak 18 884 800 fő esetében ismert a nemzetiségi és a vallási hovatartozás, valamint az anyanyelv. Ez egyfelől annak a következménye, hogy az említett három adat közlése önkéntes bevallás alapján történt, másfelől, hogy a népszámlálás során összeírt közzel 1,2 millió fő esetében az említett három kritérium nem ismert. A hivatalos álláspont szerint – melyet a szerző is közöl – a következő okok vezettek a népszámlálás kiegészítéséhez: a népszámlálás előkészítésében és lebonyolítása során problémák adódtak, amelyek előre jelezték a népesség alulszámolását, illetve hogy erkölcsi kérdés az ország népességének korrekt megismerése. Kiss Tamás ezt némileg árnyalja: a hivatalos népességelőrejelzések 2011 elejére 21 413 000 lakosságot jósoltak, de ebben gyakorlatilag csak a természetes népmozgalmi veszteséggel számoltak. A szakértők nem kalkuláltak azzal, hogy 2,5-3 millió román állampolgár él és dolgozik majd külföldön.[4] A hiányt pedig valahonnan pótolni kellett. Ez felveti az adatkettőződés lehetőségét és megkérdőjelezi a népszámlálás hitelességét.
Veres a továbbiakban ismerteti a népszámlálás megszervezése és lebonyolítása körül felmerült problémákat. A 2011 és 2013 között publikált újságcikkek (Krónika, Új Magyar Szó, Szabadság, Transindex) kapcsán kitér a közzétett eredmények társadalmi fogadtatásának értékelésére is. A sajtó folyamatosan beszámolt a Statisztikai Intézet által kiadott közleményekről, az RMDSZ népszámlálási karavánjáról és az EMNT kampánygyűléseiről. Az RMDSZ „Minden magyar számít!” kampányát három stratégia mentén kívánta megvalósítani: sajtókommunikáció, médiaklipp és tájékoztató anyagok terjesztése, illetve karaván a szórványtelepüléseken. A szerző a megjelent fontosabb médiaközlemények számbavétele és a politikai alakulatnak a népszámlálás kapcsán felmerülő diskurzusainak bemutatásán túl éppen csak megemlíti az összeírás során felmerült rendellenességeket. Holott „A népszámlálás lebonyolításával kapcsolatos rendellenességek, >kapkodás<” (22-23.) című alfejezetnek elméletileg ezt a célt kellett volna szolgálnia. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, a továbbiakban eltekintünk minden egyes fejezet részletekbe menő bemutatásától helyette néhány módszertani és szemléletbeli kérdésre hívnánk fel a figyelmet.
A kötet felépítése és módszertana
Mind a hét fejezet egy-egy népességszerkezeti aspektust, népesedési eseményt vizsgál.[5] Veres Valér a korábban már említett demográfiai jelenségeket először országos szinten tanulmányozza, majd pedig regionálisan és a magyarságra fókuszálva. A magyar nemzetiségű népesség főbb jellemzőit és sajátosságait a fejlesztési régiók szintjén és megyénként vizsgálja a szerző. A hangsúly minden esetben az aktuális 2011. évi népszámláláson van. A statikus adatoknak a folyamatokban való értelmezése érdekében az összeírás eredményeit korábbi népszámlálásokéval vetette össze. Az egyes fejezetek végén mellékletként közölt értékes táblázatok más munkák kiindulópontjául szolgálhatnak.
A vizsgálatok lehatárolásaként használt léptékek közül problémásnak tartjuk a fejlesztési régió használatát. A demográfiai esemény vizsgálatakor, főleg ha az egy adott nemzetiség szempontjából közelít a problémához, nem hagyhatók figyelmen kívül Erdélynek a hosszú évszázadok alatt kialakult etnikai-földrajzi sajátosságai. Mint ismeretes, ezek a nagyobb régiók (történeti Erdély, Partium, Bánság) eltérő etnikai, gazdasági, társadalmi jellemzőkkel bírnak. A kohéziós erő demográfiai helyzetéből adódóan egyelőre nagyobb a történeti régióknak, illetve a megyéknek, semmint a fejlesztési régióknak a szintjén. A fejlesztési régiók a történeti tájegységek mellőzésével önkényesen rajzolják át Erdély, illetve az azon kívüli területek térképét. Az így kapott eredmény nem mindig felel meg a napi gyakorlati felhasználásnak, és ilyenkor vélt és/vagy manipulált következtetéshez vezet. Ezért járhatóbb útnak tartjuk Kiss Tamás és Barna Gergő megközelítését. A szerzőpáros az erdélyi magyarok demográfiai helyzetének vizsgálatakor hat régiót alakítottak ki, amelyek a megyéket tömörítik.
Ez alól csak közép-Erdély és a székelyföldi régió képez kivételt, amely Maros megye különböző részeit tartalmazza.[6] Például sokkal reálisabb képet kapunk a partiumi magyarságról ha azt határain belül vizsgáljuk (Bihar, Szatmár és Szilágy megye), mintha ugyanezt a mesterségesen kialakított Északnyugati régió keretében (Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye) tennénk. Ha csak az utóbbit vesszük, az így kapott eredmények a valós arányok torzításához vezetnek. Kiss Tamás és Barna Gergő a hat régió kialakításakor nem a történeti szempontokat vették figyelembe, hanem Erdély valós demográfiai helyzetéből indultak ki. Ha a történeti szempont lett volna a meghatározó, akkor a Partiumi régióba kellett volna sorolják Arad megyét is. Akkor is ezen elv mentén jártak el, amikor Maros megye egyes részeit leválasztották a székelyföldi régiótól. Kiss Tamás szavával élve: a jelenkori Erdélyben „demográfiai szétfejlődés” ment végbe.[7] De a folyamat nem zárult le.
Székelyföld etnikai tömb, nincs konkrét határa, de elsősorban a történeti Székelyföldre értendő. Itt él az erdélyi magyarság 33-40%-a. Az itt élők célja, hogy egyetlen közös egységbe szerveződjenek. Az önkormányzat és a megyei intézmények – mivel magyar irányítás alatt vannak – elősegítik a magyar identitás újratermelését.
Partium, Bihar, Szatmár és Szilágy megyékkel együtt alkotott határ menti sáv. Itt él a teljes romániai magyar népesség 23-35%-a. De amennyiben csak a magyarok által lakott megyerészekre fókuszálnánk, akkor 50% körüli arányhoz jutnánk. Ezt Kiss Tamás egyfajta paritásos kisebbségként írja le: a mindennapokban a magyar-román viszony kevésbé aszimmetrikus. Kiegyensúlyozott a nyelvhasználat, az önkormányzatok szintjén egyfajta intézményesedés figyelhető meg a román-magyar hatalommegosztásban.
Tág és széles interetnikus zónát találunk Máramarostól Kolozs megyén és Maros megye nem székelyföldi részein keresztül egészen Dél-Erdélyig és a Bánságig. Itt a magyarok tényleges kisebbségben, illetve szórványban vannak. De ezen belüli arányuk igen széles skálán mozog.
Veres Valér saját hermeneutikai megközelítése kapcsán rögzíti: „[…] terjedelmi korlátok miatt, nem minden 2011, vagy a. évi népszámlálási adat, rétegződési vagy demográfiai mutató mentén tudtuk a regionális vagy megyei tendenciákat is megvizsgálni. Esetenként vagy a regionális megyei szintű elemzéstől eltekintettünk, a redundanciát elkerülendő, vagy amikor a regionális átlagok elfedték az eltéréseket, csupán a megyei tendenciák voltak relevánsak.” (8.)
A demográfiai jelenségek etnikailag lehatárolt közösségekben történő vizsgálata kapcsán két alapvető szemléletbeli problémára szeretnénk rávilágítani. (1.) Erdélyi vagy romániai magyarság? (2.) Demográfiai értelemben a romániai / erdélyi magyarságra mint önálló entitásra kell-e tekintenünk vagy sem? A kötet szerzője a romániai és erdélyi magyarság fogalmakat rokon értelműként használja, „mivel demográfiai értelemben a magyar nemzetiségűek 99%-ban Románián belül a tág értelemben vett Erdély területén éltek a 2002. és 2011. évi népszámlálás szerint is.” (9.) A második kérdés ennél már összetettebb. Veres sorra veszi az egyes tudományterületeknek az e kérdésre adott válaszait. Antropológiai megközelítésben a romániai magyarság „társadalomként működik”, és olyan magatartáshalmazt feltételez, ami kollektív identitást termel.
Történetileg 1920 után beszélhetünk „önálló” kisebbségi (erdélyi) magyar társadalomról. A szerző e tekintetben Bárdi Nándor és Szarka László munkáira támaszkodik. Az ő elgondolásukat Kántor Zoltán elméletével egészíti ki. Miszerint egy nemzeti kisebbség is hasonló politikai és közéleti keretek között szervezkedik, mint egy állam. Hangsúlyozza a nemzeti elvet, amely meghatározza és egyben behatárolja azokat az eszközöket, amely mentén egy adott kisebbség szerveződik. Kántor szerint ez adja az erdélyi magyarság összetartó és szervező erejét, ez védi az asszimilációtól, és magyarázza, hogy miért törekszik a kisebbség a többségivel párhuzamos intézményrendszer és tágabban vett társadalom kialakítására.[8] Kiss Tamás Erdély etnikai rétegződését történeti léptékben is vizsgáló tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi erdélyi magyar társadalom megléte a mobilitási csatornák függvénye. Enélkül az önálló kisebbségi magyar társadalom vagy entitás már nem fenntartható, tehát előbb vagy utóbb megszűnik létezni.[9]
Az említett referenciapontok bemutatása után Veres arra a megállapításra jut, hogy a magyar kisebbségi közösségek sajátosságai nemcsak a többségi társadalommal való összehasonlításban érhetőek tetten, hanem a „belső szerkezetből, a területi-regionális eloszlásból származó sajátosságokon” (10.) keresztül is megragadhatóak. Ha a területi-regionális eloszlás alatt esetleg településszintű megközelítést ért, akkor egyet is értünk vele. A regionális, fejlesztési régió szerinti megközelítéssel kapcsolatos aggályainkat már kifejtettük. Szerinte, ha a kisebbségi magyar társadalom és a többségi román társadalom demográfiai jellemzői között nincs szignifikáns eltérés „az nem jelenti azt, hogy ne lennének az illető etnikai-nemzeti közösségnek a többségtől eltérő reprodukciós vagy strukturális sajátosságai, amennyiben a jelenséget a közösség belső szerkezeti sajátosságai szerint is megvizsgáljuk és longitudinálisan is elemezzük”. (10.) Véleményünk szerint Veres Valér saját álláspontja igazolásakor önellentmondásba keveredik. Egyfelől leszögezi: lehet olyan, hogy egy adott demográfiai jellemző azonos a magyar és román nemzetiségű esetében. De ha különbség van magyar és magyar etnikumú demográfiai jellemzője között, akkor magyar és román között is adódhat különbség, holott egyikből nem következik a másik. Azzal viszont egyetértünk, hogy a magyar etnikumú közösségek, a kisebb és nagyobb régiók közötti különbségek és hasonlóságok vizsgálata is ugyanolyan fontos, mint a magyaroknak a románokkal vagy más etnikai csoportokkal történő összehasonlítása.
A továbbiakban a magyarok és románok demográfiai eltéréseire kívánunk reflektálni. Ezzel is rávilágítva, a kisebbségi létből adódó demográfiai sajátosságokra, amelyek a magyarok belső viszonyainak elemzéséből nem derülnek ki. Az erdélyi magyarság demográfiai és társadalmi szétfejlődése ellenére sok hasonlóság figyelhető meg egyaránt a kisebbség és a többség népességszerkezetében. Az erdélyi magyar népesség belső szerkezetének és sajátosságainak a rövid ismertetésétől, illetve más nemzetiségűekkel történő összehasonlítástól, például mint a cigányok, most eltekintünk.
Elöregedő (erdélyi) magyar társadalom
Az erdélyi magyarok öregedési indexe (143,7%) jóval magasabb, mint a románoké (116,8%). Mivel a nők tovább élnek, ezért az ő elöregedési mutatójuk jóval magasabb. Ami a korösszetételét illeti, Veres Valér felhívja a figyelmet arra, hogy a magyarok korstruktúrája már 1992-ben elöregedőbb volt, mint a románoké. Ez azzal magyarázható, hogy 1990 után megszűnt az abortusztilalom, ami csökkenést okozott a születésszámokban, végső soron termékenységcsökkenéshez vezetett. A másik magyarázóelv a kivándorlás, amiből elsősorban az aktív korosztály vette ki a részét.
A fiatalok demográfiai lehetőségei és az oktatás
A népesség iskolázottsága és iskolázottság szerinti rétegződésének vizsgálata érdekes eredményekre hívja fel a figyelmet. 2011-ben a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyarok aránya mindössze 10,2.[10] Ez 4 százalékpontal marad el az országos átlagtól és 4,5 százalékponttal a románokétól. Az elmúlt évtizedben megváltozott strukturális háló ellenére továbbra is megmaradt Budapest vonzereje. Ezzel szemben a Bukarest mint főváros iránti érdeklődés a magyar népesség körében elenyésző. Bizonyosan van alapja Veres Valér ezen megállapításának, de problémát jelent, hogy nem szolgáltat semmilyen statisztikai adattal arra vonatkozóan, hogy hány erdélyi magyar egyetemista jár Budapestre vagy Bukarestbe, vagy máshová. (78.)
A 2013-ban végzett Kárpát-medencei magyar doktorandusz-életpálya vizsgálata szerint Romániában összesen 225 magyar nemzetiségű doktorandusz hallgató van. Ebből öt hallgató tanul Bukarestben, Magyarországon pedig 210 erdélyi származású doktoranduszt számoltak össze.[11] Kiss Tamás 2011-ben végzett survey vizsgálata során kitér az iskolázottság különbségeire is. Ennek keretében azt vizsgálta, hogy bizonyos tényezők (születési hely, etnikum, apa iskolázottsága, a nem és a születés ideje) menyire befolyásolják az egyetemi diploma megszerzésének esélyét Romániában.[12] Bukaresttől eltekintve a születési hely magyarázó ereje a legkisebb. Ha ezt összekapcsoljuk a település típusával, már értelmezhető: egy városi nagyobb eséllyel végez egyetemet, mint egy falusi. Az etnikai hovatartozás is befolyásolja az egyetem elvégzésének lehetőségét, ha a társadalmi hátterükben megnyilvánuló egyéb különbségeket is figyelembe vesszük. A változók közül a legnagyobb befolyással az apa iskolai végzettsége bír. E szerint a kevésbé iskolázott apával rendelkezők esetében a magyar származás komoly hátrányként jelenik meg. De az egyetemet végzett magyar és román szülők gyermekei szinte ugyanolyan eséllyel szereznek diplomát.
A felsőoktatás alatti szinteken a román és magyar nemzetiségűek trendjei fej-fej mellett haladnak. Kivételt csak a szakoktatás képez, ahol a magyarok aránya 2,5%-kal magasabb, illetve az általános iskola, ahol alacsonyabb. Erre vonatkozóan sem kapunk egyértelmű magyarázatot a szerzőtől. Szerintünk a válasz az erdélyi magyarság rétegstruktúrájában keresendő, amely szoros korrelációban van az urbanizációs és gazdasági folyamatokkal. Az ún. szocializmus alatt végrehajtott erőltetett iparosítás következtében Romániában gyors urbanizáció ment végbe. A faluról városba való beköltözésből a románok nagyobb arányban részesültek, mint a magyarok. Ezzel párhuzamosan a városok magyar lakossága (főleg a nyolcvanas évektől) a folyamatos elvándorlás miatt megcsappant. Ezért napjainkban a magyar etnikumú urbánus népesség alatta marad a románokénál. Kiss Tamás is rámutat, hog

Beiskolázott diákok száma: látványos csökkenés Hargita megyében
Tizenkilenc év alatt közel 17 ezer tanuló „tűnt el” a Hargita megyei közoktatási rendszerből: míg 1997-ben 68 148 beiskolázott gyerek (óvodás és iskolás, kivéve az egyetemi hallgatókat) kezdte el a tanévet, addig 2016 őszén mindössze 51 549.
A beiskolázási számokat a Hargita Megyei Tanfelügyelőségtől kértük ki; az elküldött adatok az 1997–2016 közötti időszakot ölelik fel. A legfontosabb számadat: amíg 1997-ben 68 148 óvodás, elemi osztályos, általános, középiskolás és szakiskolás kezdte el a tanévet, addig az idei, 2016/17-es tanévben mindössze 51 549. A csökkenés 24,3 százalékos. A cikkhez mellékelt kimutatásban évekre lebontva szolgálunk adatokkal, feltüntetve azon a magyar és román  nyelvű oktatási intézményekbe beíratott gyerekek számát. Az 1997–2016 közötti időszakban Hargita megye diáklétszáma (a felsőoktatásban résztvevőkön kívüliekről van szó, tehát akik a közoktatási rendszerben vannak) folyamatosan csökken: 2016-ban (51 549 fő) az 1997-es létszámnak (68 148) háromnegyedét képezi (75,7%-át). Görbe Péter főtanfelügyelő kérésünkre kifejtette, az utóbbi időkben a tanulók többsége befejezi az iskolát, azt követően az egyetemet, majd karriert próbál építeni. „Ez nem megy egyik napról a másikra, így sokan jóval később vállalnak gyereket, mint néhány évtizeddel korábban. A családok pedig kevesebb gyereket vállalnak, mint korábban” – adott gyors magyarázatot a főtanfelügyelő. Hozzátette, a beiskolázások csökkenéséhez nyilván az is hozzájárul, hogy demográfiai (népesedés adatait elemző tudomány) mutatók is fokozatosan lefele haladnak a térségünkben, illetve egyre többen keresik nyugatabbra a szerencséjüket. „Ezek az elszomorító adatok az ország más megyéiben is ugyanúgy jelen vannak, mint térségünkben” – vázolta a felvetett témánk kapcsán Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Elmondta, mivel a gyereklétszám csökkenése nagyban befolyásolja a beiskolázási számokat, az utóbbi években térségünkben is egyre inkább érezhető az összevont (szimultán) osztályok állományának növekedése, amely már nemcsak az elemi oktatásban, az általános tagozatokban is jelen van. Az iskolások számának évenkénti csökkenése pedig sajnos osztály- és tagozatmegszűnésekhez, de akár iskolák bezárásához is vezethet. Ezekre már példát is lehet mondani, hiszen az olyan kisebb falvak tanintézeteiben, ahol kevés a gyerek, a szülők inkább elviszik nagyobb iskolákba tanulni a gyerekeiket – fejtette ki Burus. Hangsúlyozta, iskoláink fennmaradása nemcsak a demográfiai mutatóktól függ, „ez vállalás kérdése is”. A pedagógus szövetség elnöke azt is megjegyezte, hogy a romániai magyar oktatás szintjén, míg öt évvel ezelőtt mintegy 162 ezer gyerek számára igényelték a Szülőföldön magyarul program anyagi támogatását, addig legutóbb ez a számadat csak 152 ezer igénylés volt. Az adatok szakmai értelmezésére szakértőt kértünk fel. Demeter Gyöngyvér, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara Társadalomtudományi Tanszékének oktatója, demográfiai szakértő szerint a csökkenésnek több oka is van, első helyen természetesen a születések számának visszaesése említendő.  „A rendszerváltást követő társadalmi-gazdasági bizonytalanság, az abortusz legalizálása, az önállósodás és családalapítás fokozódó nehézségei mind kiváló okot szolgáltatnak erre. A nyers élveszületési arányszám például az 1992-es 12 ezrelékről 2014-re 10 ezrelékre csökkent Hargita megyében (ezer lakosra csak 10 születés jutott), ami még mindig jobb, mint az országos 8,8 ezrelék. De a diáklétszám csökkenéséhez hozzájárultak mind a külföldre, mind a más megyékbe való költözések is – mindezek együttes következményeként Csíkszereda lakossága a hivatalos statisztikai adatok szerint 2015-ben 5,5%-kal, Hargita megyéé pedig 2,8%-kal csökkent 1997-hez viszonyítva” – magyarázta a szakember, aki a lakosságra vonatkozó számadatokat a Központi Statisztikai Hivatal (INSSE) Tempo-Online idősoros adataiból emelte ki. „Ezzel párhuzamosan – folytatja Demeter Gyöngyvér – nemcsak a lakosságszám, hanem a korcsoportok lakosságon belüli aránya is megváltozott. Az elöregedés mind városszinten, mind megyeszinten jól kimutatható: míg 1992-ben a 0–14 éves korosztály a megye lakosságának 23,9%-át képezte, addig 2016-ra lecsökkent 15,7%-ra, és ezzel párhozamosan a 65 év feletti népesség aránya 11,2%-ról 15,6%-ra nőtt. Csíkszereda szintjén még gyorsabb és nagyobb a változás: a fiatalok 1992-es 26,4%-os aránya 2016-ra lecsökkent 14,2%-ra, míg az idős korosztály aránya 5,3%-ról 14,5%-ra nőtt. Mindezek mellett nagy valószínűséggel az iskolaelhagyás is fontos szerepet játszik a diáklétszám jelentős csökkenésében.”
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro