A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg Romániában 1.4 millió magyar él, a tíz évvel ezelőtti népszámláláshoz viszonyítva 200 ezerrel kevesebb. Dr. Puskás György professzor ezeket az adatokat csak részben tudja elfogadni, tekintettel arra, hogy a román sajtó számos terméke szerint is a közintézmények és hivatalok számadatai nem valósak. Egy közvélemény-kutatás szerint – román forrás – az itt élő magyarok 20-25%-a ki akar vándorolni az anyaországba. Egy másik megállapítás szerint a romániai magyaroknak több tízezres száma tavasztól késő őszig hivatalosan vagy nem, az anyaországban dolgozik. Puskás szerint az említett magyar csoportok az utolsó népszámláláson nem voltak itthon és így nem is kerültek be kimutatásba. A csángó népcsoportból vajon hányan vallották magukat románnak a félelem miatt? A janicsár neveléssel lett Rab Jánosból Robu Ioan katolikus püspök. Az RMDSZ egyezkedései, úgynevezett "protokollumai" és látványos kézfogásai nem sok eredménnyel járnak. A professzor így fejezte be eszmefuttatását: „Fogjunk össze úgy, hogy becsületes, tisztakezű magyarok maradjunk, és bizonyítsuk be, hogy nem revíziót akarunk, hanem önrendelkezést, emberi, egyéni és kollektív jogokat.” /Prof. dr. Puskás György: Gondolatok a romániai magyarság számának csökkenéséről és ennek következményeiről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

Románia idei külkereskedelmének értéke meghaladja az 50 milliárd dollárt, ez a becslések szerint 2006-ban elérheti a 70 milliárd eurót – közölte Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /50 milliárd dollár felett a külkereskedelem értéke. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./ A kereskedelmi mérleg hiánya meghaladta a 9 milliárd eurót az év első 11 hónapjában – áll az Országos Statisztikai Intézet közleményében. A folyó fizetési mérleg deficitje az idei év első tíz hónapjában 38,6 százalékkal növekedett. /Mérleghiány. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

21,6 millió volt Románia lakosságának lélekszáma 2006. január elsején, ezen belül a magyarok aránya 6,6 százalék – derült ki az Országos Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozott adataiból.  A 2002-es népszámlálás adatait felidézve közlik, hogy a románok 19,4 milliót tesznek ki, azaz az összlakosság 89,5 százalékát. A nemzeti kisebbségek aránya 10,5 százalék, összlétszámuk 2,3 millió. A legnépesebb nemzeti kisebbségi közösséget Romániában a magyarság alkotja 6,6 százalékkal, létszáma 1 431 800. Második helyen a romák állnak 2,5 százalékkal (535 100). Őket követik a német ajkú­ak, 0,3 százalékot alkotva (59 800). Az összes többi nemzeti kisebbség az or­szág lakosságának 1,1 szá­zalékát teszi ki. Vallási megoszlás szempontjából a romániai lakosság több mint 80 százaléka ortodox, utánuk következnek a római katolikusok és a reformátusok. A lakosságnak több mint fele (55,2 százalék) városon él. Bukarestben 1 930 390 ember él. Bukarest után a legnépesebb városok: Konstanca (306 200), Iasi (306 000), Temesvár (303 200), Craiova (299 200) és Kolozsvár (297 600).  /Másfél millió alatt a magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

A pártbejegyzésre készülő Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ összegyűjtötte a huszonötezer aláírást, amely a bírósági bejegyzéshez szükséges, de Bukarestben még nem sikerült összegyűjteni a hétszáz aláírást, amelyet a jelenleg érvényben levő törvény előír. Bukarestben dől el, hogy a Magyar Polgári Szövetség politikai pártként jelenthet-e majd alternatívát az RMDSZ-re. Szász Jenő, az MPSZ elnöke elmondta: eddig 28 500 aláírást sikerült összegyűjteniük, és Bukarestet leszámítva a többi megyében maradéktalanul teljesítették a 700-as követelményt is. Jelenleg az aláírások szúrópróbaszerű ellenőrzése folyik, erre Szász szerint azért van szükség, hogy így küszöböljék ki az RMDSZ által esetlegesen „beépített embereket”. Bukarestnek az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint jelenleg 1 930 390 lakosa van, ebből azonban a legutóbbi népszámláláskor alig több mint hatezren vallották magukat magyarnak. A leendő párt a politikai pluralizmust szolgálná az erdélyi magyar közéletben, és valós alternatívát kíván nyújtani az RMDSZ-re. Szász nem zárja ki az RMDSZ-szel való együttműködést, főként a parlamenti választások esetében. Lemondott az MPSZ országos vezetésében betöltött funkciójáról – az országos választmány elnöki tisztségéről, illetve az elnökségi tagságról – Szilágyi Zsolt és Orbán Mihály. Szász Jenő azzal magyarázta a két tag döntését, hogy a bihari MPE túlságosan RMDSZ-közeli politikát folytat, és az MPSZ-t is az RMDSZ platformjává kívánják alakítani. Szilágyi Zsolttal és Orbán Mihállyal az MPSZ elnöke továbbra sem zárja ki az együttműködést. /Balogh Levente, Farcádi Botond – Bukarestben keresi a pártbejegyzés támogatóit az MPSZ. = Krónika (Kolozsvár) – Erdély.ma, júl. 13./

Salat Levente politológus, egyetemi tanár irányításával magyar történészekből álló kutatócsoport is részt vett a kommunizmus bűncselekményeit és visszaéléseit vizsgáló elnöki bizottságban. A mintegy 660 oldalas jelentésben 22 oldal jutott a romániai magyar közösség számára, a tanulmány viszonylag tömör formában foglalja össze az 1945 és 1989 közötti történéseket. A kisebbségi fejezet kitér, többek között, a Bolyai Egyetem felszámolására, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit, az 1956-os események romániai következményeit és az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó-kérdésről. Salat Levente nagy eredménynek tartja, hogy a jelentés elkészült. Szintén fontos fejlemény, hogy azt az államfő elfogadta, és a jelentést a román állam hivatalos dokumentumává nyilvánította. Nem az ideológiát magát kell elítélni, hiszen fölötte már ítélkezett a történelem azáltal, hogy a kommunista eszmékre alapozott politikai rendszerek sorra összeomlottak. Ugyanakkor nem mondható ki ítélet azon jóhiszemű emberek felett sem, akik annak idején hittek ebben az ideológiában. Nem lehet elítélni azokat a párttagokat sem, akiknek a számlájára semmiféle bűnt nem írható. Amit el lehet ítélni, az maga a politikai rendszer, illetve azok a szervek, amelyek a diktatúrát fenntartották – a Román Kommunista Párt legfőbb vezetése és a Szekuritáté –, valamint a politikai elit, amely minden legitimitást nélkülözve uralta a társadalmat. A munka során az igazán fontos, dokumentumokhoz nem tudtak hozzáférni, például a Statisztikai Hivatal, vagy a Párttörténeti Intézet levéltárához. Nem sikerült képet alkotniuk a legfelsőbb pártvezetés döntéshozatali mechanizmusairól az 1980-as években, és a Szekuritáté iratanyagába csak korlátozott körülmények között tudtak betekinteni. Nem maradt idő azoknak a dokumentumoknak az alapos feldolgozására, amelyekhez hozzá lehetett férni. Ezért nem tekintik a munkát lezártnak. A Tismaneanu-jelentést várhatóan egy éven belül nyomdai kiadásra előkészítik, valószínű, hogy az újdonságok legalább függelék formájában bekerülnek majd a kiadandó munkába. A munkaközösség tagjaival majd számba veszik a romániai kommunizmus magyar kisebbség szempontjából érdekesebb aspektusait, és ezeket feldolgozzák. A magyarságról szóló fejezet látványos újdonságokat nem hozott. A jelentésnek köszönhetően a román közvélemény könnyebben és jobban megértheti majd, hogy honnan erednek azok a célok, amelyeket az erdélyi magyarság újra és újra kitűz maga elé. Vladimir Tismaneanu kérte fel Salat Leventét, hogy vegyen részt a bizottságban. Salat nem történész, csak azzal a feltétellel vállalta el a munkát, ha létrehozhat egy történészekből álló kutatócsoportot. Ezt a feltételt Tismanenau elfogadta, és Salat hat fiatalt keresett meg, akik elfogadták a meghívást: Novák Csaba Zoltán, a Nicolae Iorga Intézet munkatársa, Olti Ágoston, az ELTE doktorandusza, Stefano Bottoni, a bolognai egyetem oktatója, Nagy-Mihály Zoltán, az EME munkatársa, Lázok Klára, a Sapientia Egyetem oktatója és László Márton, a Teleki Téka munkatársa. Első körben mind a hatukat elfogadták, a levéltári akkreditáció előkészítésekor azonban kiderült, hogy csak három személy számára tudják biztosítani a belépőket. Így a hat kutatóból önkéntes alapon végül Novák Zoltán, Stefano Bottoni és Olti Ágoston voltak azok, akik a levéltározást, illetve az ezzel együtt járó huzamosabb bukaresti tartózkodást vállalták. A másik három kolléga a helyi levéltárakban kutatott. Az államfő tisztelettel adózott Márton Áron püspök emléke előtt, továbbá azon disszidensek előtt is, akik bátor kiállással vállalták a rendszerrel való szembefordulás kockázatait. Itt több román ellenálló között Barabás Ferenc, Barabás Márton Piroska, Barabás János, Borbély Ernő, Búzás László, Cs. Gyimesi Éva, Molnár Gusztáv és Tőkés László neve szerepel. A bizottság semmiképpen sem vádiratot próbál elkészíteni. Basescu elnök joggal gondolta azt, hogy szükség van erre a szimbolikus gesztusra az EU-s csatlakozás előtt. Az erdélyi magyarságról szóló rész összefoglalja azokat a fontosabb adottságokat, amelyek a romániai magyar közösséget 1944 őszén jellemezték. A politikai szervezettség tekintetében az erdélyi magyarságra belső pluralizmus volt jellemző, amely a közösség egészét teljes értékű párhuzamos társadalom rangjára emelte. A kommunista párt egyeduralma, illetve az azzal együttműködő kisebbségi szervezetek és vezetők ténykedése ezeknek a pozícióknak az elvesztését eredményezték, továbbá a kisebbségi társadalom és intézményrendszer fokozatos leépülését. A kisebbségi fejezet kitér ezen kívül a Bolyai Egyetem felszámolásának a kérdésére, elemzi a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének körülményeit és következményeit, az 1956-os események romániai következményeit, illetve az azokkal kapcsolatos megtorlásokat, és említést tesz a csángó kérdésről. /Papp Annamária: Beszélgetés Salat Levente politológussal, a Tismanenau-bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

A romániai felsőfokú végzettségű fiatalok többsége külföldön szeretne munkát vállalni. A felmérés szerint a legkedveltebb célországok Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország. A kivándorolni készülő romániaiak közel egynegyede szeretne Olaszországban dolgozni, egyötödük pedig Spanyolországot választaná. A kivándorlás oka többek között, hogy a fiatalok nem bíznak a romániai gazdaság fejlődésében. A külföldi munkavállalók évről évre egyre több pénzt küldenek haza, tavaly több mint 5,3 milliárd eurót, azonban a kivándorlásnak számos negatív oldala van. Ezek egyike, hogy számos családban problémák jelentkeznek, ha az egyik tag külföldön vállal munkát: sok esetben váláshoz vezet a kivándorlás. A kivándorlás másik negatív következménye a népességfogyás. Az Országos Statisztikai Hivatal szerint Romániában egy év alatt 41 ezerrel csökkent a fiatal lakosság száma. /Farcádi Botond: Folytatódó agyelszívás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

Harminc év kell, hogy a jelenlegi ütemben a lakáskínálat kielégítse a szükségletet. Az építkezések mértéke még nem érte el az 1989-es év szintjét, annak ellenére, hogy az a kommunizmus időszakának leggyengébbike ilyen szempontból. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1951 és 1989 között közel 3 millió lakást építettek, a teljes mennyiség harminc százalékát Bukarestben. Az ötvenes évektől az 1989-es rendszerváltásig az állam átlagban évi több mint ötmilliárd eurónak megfelelő összeget költött építkezésekre. A nyolcvanas években folyamatosan csökkent az építkezések ritmusa. Az idei év első kilenc hónapjában 28 285 lakást adtak át, 2006-ban pedig 38 178-at, ez sokkal alacsonyabb az 1989-es adatnál. /Isán István Csongor: Versenyben Ceausescuval. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

A nettó átlagbér több mint háromszorosára nőtt az utóbbi tíz évben, a következő 5 esztendőben azonban a növekedés mértéke mindössze másfélszeres lesz – olvasható ki a Bukarestben kiadott statisztikai adatokból és előrejelzésekből. A Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint 1998-tól 104 euróról 325 euróra növekedett az átlagbér a gazdaság egészét tekintve. /Triplájára nőtt a bér az utóbbi tíz évben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Három átlagfizetés értékének megfelelő összegben állapította meg a gyermeknevelési segély felső határát a kormány. Az előző kormány a szülés előtt ledolgozott 12 hónap átlagbérének 85 százalékát szándékozott juttatni a jól kereső kismamáknak. A Boc-kabinet úgy döntött, hogy felső határt szab a gyermeknevelési segély összegének. Az Országos Statisztikai Hivatal által bejelentett adatok szerint októberben 1795 lej volt az országos bruttó átlagbér, a nettóbér pedig 1327 lej. /Gyermeknevelési segély: maximum 3 átlagfizetés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./

Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) szerint 21,5 millió emberre becsülték Románia lakosságát 2008. december 31-én, ami 300 ezres csökkenést jelent az év elejéhez képest. 2008-ban 222 700 gyermek született, azaz 8000-el több mint 2007-ben, de az elhalálozások száma is megnőtt, 1200-al több haláleset volt tavaly. /Csökkent Románia lakossága. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Románia lakosságának csak fele rendelkezik vezetékes vízzel, tavaly 11,42 millió ember, azaz a népesség 53,1 százaléka élt csapvíz nélkül – közölte az Országos Statisztikai Intézet. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

Fogy Románia lakossága
Közel ötezer fővel csökkent az ország lakossága novemberben, derült ki az Országos Statisztikai Hivatal frissen napvilágot adatai szerint. Tavaly novemberében 4614 fővel csökkent a népességszám.
A tavalyi év tizenegyedik hónapjában 17 306 gyerek született, 2736-al kevesebb mint októberben. Ugyanebben a hónapban 21 930-an hunytak el, 143-al többen, mint októberben.
Az egy éven aluli gyermekek elhalálozási arányának mutatói viszont javultak az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Míg 2008-ban 201, addig 2009-ben 190 csecsemőt vesztett el a román egészségügy. Ebben az időszakban továb romlott a házasulási kedv is, 2009 utolsó előtti hónapjában 7036 frigy köttetett, 8236 házassággal kevesebb, mint októberben Ez a statisztika messze alul múlja az egy évvel korábbi adatokat. 2009 novemberében ugyanis 1996 házassággal kötöttek kevesebbet, mint egy évvel korábban, 2008-ban. Novemberben a válások aránya is romlott októberhez képest romlott (91-el többet bontottak fel ekkor), de javult az egy évvel korábbi időszakhoz képest, akkor ugyanis 1481-el több házassság szűnt meg. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A válság nem ért véget!
Mit ad Isten, az Országos Statisztikai Intézet múlt hét végén nyilvánosságra hozott adatai nem igazolták sem az államfő, sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter optimizmust sugalló megállapításait. Az év utolsó negyedében a gazdaság újabb 1,5 százalékkal szűkült, tehát a recessziónak nincs vége, a válság még tart, s a tavasz kedvező jelei ― ahogyan Sebastian Vlădescu költőinek szánt sajtótájékoztatóján sugallni igyekezett ― váratnak magukra.
Különben az ország vezetőin kívül senki sem hitte, hogy múlt év végén valóban sikerült kilábalnia Romániának a válságból. Egyrészt, mert Európa gazdagabb országai is ott billegnek még a válság peremén, másrészt, mert itthon azok, akiknek az lett volna a dolguk, hogy enyhítsék a pénzügyi-gazdasági visszaesés hatásait, alig tettek valamit ennek érdekében.
Tavaly az év utolsó három hónapja azzal telt el, hogy az elnökválasztásokra való tekintettel igyekeztek a lakossággal a pohár tele részét láttatni: menni fog minden itt, mint a karikacsapás, ha Băsescu visszakerül a hatalomba, s ha az ő bölcs irányítása alatt marad Románia ― sugallták.
Tavaly az előző esztendei 7,1 százalékos gazdasági növekedés után drámai ― 7,6 százalékos ― zuhanás következett, amit ráadásul az ország bölcs vezetése meg sem próbált enyhíteni. Ennek dacára a gazdasági szakértők egy része azt hangoztatta, év végére, ha nem is jelentős mértékű, mindössze 0,1 százalékos növekedésre kell számítanunk, s ennek a szerényke kis számnak a szellemében folyt tovább a nép hülyítése, miszerint az ország már túl van a válság nehezén. Decemberben maga Băsescu jelentette be a közszolgálati televízióban, hogy véget ért a recesszió. Boc meg mint a papagáj, ismételgette, amit főnöke mondott. S most azzal kell szembenéznünk, hogy nemhogy a recesszió véget ért volna, de európai összehasonlításban ugyancsak rosszul állunk, csak a balti államok tesznek túl rajtunk.
Persze, a reményt nem kell feladni, a statisztikai intézet igazgatója, de az unió szakemberei szerint is még decemberben is viszonylag jól telesített a román ipar, s mivel korábban a zuhanás szokatlanul drámai volt, a legkisebb pozitív elmozdulás is érzékelhető és látványos lesz. Csak épp a kormánynak kellene néhány gazdaságélénkítő programot sikerre vinnie, s nem a folyamatos megszorításokkal, a piac lehetőségeinek még erőteljesebb beszűkítésével gátolni a kilábalást, s ami súlyosabb: egyszerre hitegetnie és riogatnia az embereket.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Isărescu borúlátó
„Nem látom, hogy tud kilábalni Románia a recesszióból olyan körülmények között, hogy csak olyan bevételi forrásokat keresünk, amelyekből ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat” – bírálta élesen a kormány válságkezelő intézkedéseit Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke egy csütörtöki gazdasági szemináriumon. A jegybankelnök szerint irreális a kormány azon elképzelése, hogy a költségvetési bevételek elérhetik a bruttó hazai termék (GDP) 35 százalékát, szerinte a legoptimálisabb esetben is mindössze 30-31 százalékról lehet beszélni.
Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) által egy nappal korábban nyilvánosságra hozott adatok pedig nem hagynak teret túlzott derűlátásnak, a tavalyi GDP ugyanis a bemutatott adatsorok szerint alacsonyabb lett a vártnál, így pedig az államháztartási hiány is magasabb lesz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által vártnál. Az INS szerint a tavalyi GDP várható becsült nominális értéke 491,23 milliárd lej. Ez alacsonyabb a korábban tervezett 505,5 milliárd lejnél, így a 36,4 milliárd lej értékű államháztartási hiány a GDP 7,4 százalékát is kiteheti annak ellenére, hogy Románia az IMF felé 7,2 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt vállalt. A rosszabb mutatók miatt azonban Gheorghe Gherghina román pénzügyminisztériumi államtitkár szerint nem kerülnek veszélybe a jövőben esedékes nemzetközi hitelrészletek. „A GDP csökkenése nem jelenti azt, hogy Románia nem teljesítette az IMF-fel szemben vállalt kötelezettségét még akkor sem, ha a tavalyi adatok véglegesítése után esetleg valóban a GDP-hez viszonyítva 7,4 százalékra kúszik fel az államháztartási hiány” – szögezte le. Hozzátette: a kormány a washingtoni pénzintézettel abban állapodott meg, hogy abszolút értékben az államháztartás-hiány nem haladhatja meg a 36,5 milliárd lejt, így a 36,4 milliárd lej célértéken belül van.
Az INS ugyanakkor enyhén csökkentette a gazdaság tavalyi zsugorodására vonatkozó korábbi becslését, így a román GDP 7,1 százalékkal csökkent 2009-ben az előző évhez képest. Februárban az INS még 7,2 százalékot közölt. A tavalyi utolsó negyedévben a GDP-csökkenés 6,5 százalék volt 2008 hasonló időszakához viszonyítva. Derűlátásra adhat azonban okot a tény, hogy a GDP már szerényen növekedett tavaly a harmadik negyedévben az előző három hónaphoz képest. A statisztikai hivatal szerint ekkor már 0,1 százalékkal nőtt a román gazdaság, a korábban előzetesként közölt 0,6 százalékos csökkenéssel szemben. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Változtatnák az etnikai arányokat
Eljutott a román képviselőházba az a törvénytervezet, amelyet Nicolae Dobra demokrata-liberális párti képviselő nyújtott be, és amely a lakosság számától tenné függővé a romániai településeknek városi, illetve községi rangra való átminősítését, ez viszont megváltoztatná az etnikai arányokat - írta szerdai számában a Szabadság.
A kolozsvári napilap szerint a jogszabály-tervezetben az áll, hogy az 5000 lelket meg nem haladó községközpontokat falukká minősítik át, a 10 000 fős lakosságot meg nem haladó városok pedig községközpontokká (azaz alacsonyabb rendű közigazgatási egységgé) válhatnak.
Ha elfogadják a törvénytervezetet, Kolozs megyében Bánffyhunyad községgé minősülne vissza, hiszen az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint csak 9700 lakosa van - írja a lap. Megjegyzi: Kolozs megyéből 66 község „tűnne el", azaz válna faluvá, és mindössze 9 község – Egeres, Apahida, Kisbács, Bonchida, Szászfenes, Gyalu, Alsó- és Felsőszentmihály, Kissebes és Aranyosergerbegy – tarthatná meg eddigi státusát.
A tervezet kezdeményezője szerint az intézkedéssel csökkenne a közigazgatásban dolgozó alkalmazottak száma. Ha a jogszabályt megszavazzák, 2012-ben 67 Kolozs megyei település polgármesteri széke üresedne meg. Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint nincs sok értelme annak, hogy a városi és a községi rangról pusztán a lakosok számát figyelembe véve döntsenek.
„Az említett jogszabály-tervezetet a szenátusban már elutasították, jelenleg a képviselőház bocsátotta vitára. Nem hiszem, hogy az RMDSZ megszavazna egy ilyen törvénytervezetet, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ily módon főleg a szórványban élő kisebb magyar közösségeket fenyegetné egy román többségű önkormányzatba való beolvadás veszélye, és a törvény talán az európai uniós pénzalapok lehívására is negatívan hatna" - vélekedett Máté András Levente, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, aki szerint szükség van a közigazgatás reformjára, de azt nem ilyen módon kell megvalósítani. MTI

Népszámlálások Romániában
Romániában az utóbbi hatvan évben hat népszámlálást tartottak, átlagosan tehát tíz évenként egyet. 1948. után 1956-ban és 1966-ban került sor hasonló akcióra, majd 11 éves szünet után rendezték meg az utolsó, „szocialista népszámlálást”, amelyet tizenöt éves szünet követett, egészen 1992-ig. A legutóbbi felmérést 2002-ben tartották, most pedig, kilenc éves szünet után, idén lesz ismét népszámlálás.
Az egymást követő romániai népszámlálásokból egyértelműen kiderült a trend: míg az ország összlakossága 1948-tól egészen 2002-ig folyamatosan nőtt, és csupán a 2002. évi felmérés alkalmával jeleztek 1 130 000-es csökkenést – ennek ellenére, a hatvan év összességében több mint 5 800 000-es volt a létszámgyarapodás – addig a magyar lakosság száma és részaránya folyamatosan csökkent az utóbbi hat évtized alatt.
Szétnyíló demográfiai olló
A 2002. évi népszámlálás adatainak megfelelően a 21,6 millió lakosú Romániában 19,4 millió román mellett 1,43 millió magyar él – vagyis 6,6 százalékos részaránnyal ez az etnikum az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége. A harmadik helyen, 535 ezer fővel a roma lakosság áll, az alig 60 ezerre apadt német közösséget 61 ezres létszámával már az ukrán lakosság is felülmúlja.
A sorrendben az oroszok/lipovánok következnek, 35,7 ezer lakossal, őket követik a törökök 32,5 ezer, a tatárok 24,1 ezer, a szerbek 22,5 ezer, a szlovákok 17,1 ezer, a bolgárok 8 ezer, a horvátok 6,8 ezer, a görögök 6,4 ezer fővel. Az egykoron népes romániai zsidóság létszáma 5,7 ezerre apadt, és már csak a cseheket, a lengyeleket, az olaszokat, az örményeket, valamint az 1,2 ezres csángó lakosságot – és a 2,2 ezer fős kínai közösséget előzi meg.
A magyar lakosság részarányának folyamatos csökkenése, Erdélyben mérhető le leginkább. Itt 1956-ban például a lakosság 65 százaléka volt román, a magyaroké pedig meghaladta a 25 százalékot. 2002-re viszont az arány 74,7:19,6-ra módosult – természetesen a román lakosság javára. Mindez elsősorban Ceauşescu iparosításnak álcázott elrománosító politikájával magyarázható.
Így 1956 és 1977 között az erdélyi román lakosság részaránya 4,4 százalékkal nőtt, a magyaroké 2,5 százalékkal csökkent, 1977 és 1992 között a románság létszámgyarapodása 4,2, a magyarok létszámcsökkenése pedig 1,8 százalékos volt. A rá következő évtizedben már a román lakosság alig 1,1 százalékkal nőtt, igaz, a magyar lakosság még mindig 1,2 százalékkal apadt .
Sokatmondó szakmai megoszlás
Érdekes módon, a legutóbbi népszámlálás alkalmával 1 443 970 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 12 ezerrel többen, mint magyar nemzetiségűnek. Ezzel a magyar anyanyelvűek részaránya 0,06 százalékkal meghaladja a magyar nemzetiségűekét.
Vallási szempontból az önmagát államvallásnak tekintő ortodox egyház hívei vannak egyértelműen túlsúlyban, számuk 18,1 millió, ami 86,7 százalékos részaránynak felel meg. A második legnagyobb romániai egyház a római katolikus, 4,7 százalékot jelentő 1 millió hívővel, majd a reformátusok következnek 701 ezer, a pünkösdisták 324 ezer, a görög-katolikusok 191 ezer és a baptisták 126 ezer hívővel. A többi egyház 100 ezer fő alatt van. Emellett felekezeten kívülinek tartotta magát 12,8 ezer fő, ateistának vallotta magát 8600 személy.
Érdekes – és egyben sokatmondó – a román és a magyar közösség szakmai szempontból történő megosztása. Így például a törvényhozók, az igazgatási, érdekképviseleti, gazdasági, politikai vezetők kategóriájában a magas 3,8 százalékával a magyar közösség mélyen alulképviselt.
A középvezetők (technikusok, mesterek) szintjén azonban 9,7 százalékos jelenléte messze meghaladja lakossági részarányát, akárcsak 8,2 százalékos jelenléte az értelmiségi és tudományos foglalkozások esetében, vagy 8,5 százalékos részvétele a szolgáltatási, kereskedelmi tevékenységekben. A csúcsot a magyar közösség azonban a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati foglalkozásoknál tartja 22,3 százalékkal, de a kézművesek, szakképzett munkások 20,3 százaléka is soraiból kerül ki.
A „fegyveres szervek foglalkozásai” kategóriában viszont mindössze 0,4 százalékkal van jelen. 4,3 százalékával azonban örvendetes módon „alulképviselt” a munkanélküliek sorában is. Mindez jól jelzi, hogy a romániai magyarság létszámbeli fogyatkozása ellenére képzettség, szakmai színvonal, érvényesülés tekintetében helyt áll a nem könnyű romániai viszonyok közepette.
Népszámlálás – 2011
Az Országos Statisztikai Intézet elnöke, Vergil Voineagu közlése szerint az idei népszámlálást minden bizonnyal októberben kezdik el. A folyamat két hetet vesz majd igénybe, ez idő alatt a lakosság lélekszáma mellett felmérik a lakásviszonyokat is. Az akció idei megrendezése egyébként valamennyi uniós tagország számára kötelező, Brüsszel ugyanis pontos képet kíván alkotni az unió, ezen belül pedig a tagországok teljes lakosságáról.
A mostani népszámlálás alkalmával valamennyi, romániai lakhellyel rendelkező román állampolgárt számba vesznek, függetlenül attól, hogy az akció pillanatában az országban tartózkodik-e vagy sem. A felmérés kiterjed a romániai lakhellyel rendelkező nem román állampolgárokra, az ország területén tartózkodó egyéb személyekre – menekültekre, menedékjogot vagy állampolgárságot kérőkre, üzleti vagy személyes ügyben érkezett külföldiekre is. Vizsgálják majd a lakossági elöregedés folyamatát, a belső és más országokba irányuló elvándorlást, az oktatási szintet.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)

Törzsökfalvától Bretelinig
1920 nyarán, amikor a Kolozsvárra beköltözött Román Statisztikai Hivatal, elrendelte Erdély és a Bánság helyneveinek összeírását és „rendszerezését” (azaz a román kontinuitás elméletéhez való igazításukat), Hunyad megyében már kevés dolga akadt e „nemes” feladatra felkért bizottságnak.
A testület 1921 októberében kiadott helységnévtárának előszavában hangsúlyozza: „célunk a volt adminisztráció (Osztrák-Magyar Monarchia) által fejetlenül elkeresztelt helységek régi román nevének visszaállítása” (szerk. ford.). E cél érdekében aztán Erdély-szerte addig csavarták-tekerték a régi magyar helyneveket, míg a tordai Aranyosmohácsból Măhaciu lett, vagy Küküllőmagyarosból Măgheruş, Gyulakutából Gialacuta és százával sorolhatnánk a hasonló lelket és fület sértő „hangtani helyreigazításokat”. Néhol azért tudományosabb hozzáállással a helységnév románra fordítását is megkísérelték, így lett a pár esztendővel később napvilágot látó Sütő András kedves szülőfalujából (Pusztakamarás) „Cămăraşul deşert”… E szakszerű tanulmány és helységnévtár szolgált aztán alapjául az 1925 júliusában megszületett Román Közigazgatási Törvénynek, amelyet még az év októberében kiadott 2645-ös királyi rendelet egészít ki. Utóbbi a legfelső közigazgatási tanács által is jóváhagyott településnevek bevezetését szorgalmazza.
Hunyad megyében azonban már az 1910-es népszámlálás idején a lakosságnak 78,8%-a vallotta magát románnak, így aztán a régi magyar helységnevek jelentős része „önként megadta magát”. E vidék még a Magyar Királyság utolsó perceiben (1898–1912 között) lebonyolított helynévrendezéséből is kimaradt, Fogarassal egyetemben. Az új hatalomnak pedig nem kellett különösebben kínlódnia azon, hogy Bánpatakból Banpotocot vagy Felsőszálláspatakból Sălaşul de sust kovácsoljon, hiszen ekkor már mindkét településen, akárcsak a megye jelentős részén, alig 1 százalékot tett ki a magyarság. Nem csoda hát, hogy a településnevek főleg hangtanilag, de néhol jelentésükben is elrománosodtak.
Így is, úgy is rekettye
Hunyad megye – részben ma is élő – helynevei, akárcsak a Kárpát-medence más vidékén, többnyire a IX–XI század között, azaz a magyar honfoglalás, államalapítás idején alakultak ki. A IX. században e tájakra érkező magyarok lakatlan, illetve avarok, szlávok által gyéren lakott területre telepedtek. Így alakult ki jó néhány szláv eredetű, régi magyar településnév. Jó példa erre a Hunyad megyei Rekettyefalva, amely a kecskefűz szlávos megnevezése nyomán született. A rekettye szó azonban az évszázadok folyamán szervesen beépült a magyar nyelvbe. A falu nevét viszont a XVIII. században már a színromán lakosság a maga nyelvéhez igazítva Rekitova-ként ejti. Később Răchitova alakot ölt a helységnév, ami szláv gyökérből eredve románul is rekettyét jelent.
Vagy ott van a Szelistye, amely szintén szláv gyökérből eredve a középkori román, magyar német változatban egyaránt faluközpontot, faluhelyet jelent.
Fűből, fából helységnév
Az ősmagyar helységnevek között amúgy jelentős mértékben szerepelnek a növényekre, főleg fákra, cserjékre utaló elnevezések: Nyírmező (Mermezău Văleni), Alsó-, Felső-Szárazalmás, Almásszelistye, Alsó-, Felsőnyíresfalva (Lunca Cernii de Jos), Alsónádasd (Nădăşdia), Füzesd (Fizeş), Alsó- és Felsőszilvás, Burjánfalva (Păuliş) stb.
Az állatnevek előfordulása viszont a Hunyad megyei településnevekben meglepően gyér. A feltehetően régi magyar településnek számító Kecskedága mellett csupán a ma már jelentéktelen kis falu, az Ulászló egyik adománylevelében szereplő Farkaspataka (Valea Lupului) neve kapcsolható állatnévhez. E településről úgy tartják: innen származtak el azok a román pásztor családok, amelyek a Zsil-völgyi Lupény területén telepedtek le valamikor a XVII. században. A mai bányászváros azonban jóval később, a XIX. században alakult igazi településsé, amikor a Hoffmannok és Maderspachok elindították a szénkitermelést a vidéken, főleg német, lengyel és magyar mesterembereket telepítve ide. Talán még ide, állatneves helynévhez sorolható a Dévával ma már szinte összenőtt Marossolymos, melynek első írásos említése 1278-ból való és feltehetően az itt tanyázó uradalmi solymászokról kapta a nevét.
Személyek és szentek
Nem volt ritka az ősmagyar településnevek sorában a nemzetségektől vagy akár tisztségektől, személyektől való névátvétel sem. Ilyen például a Marosillye, melyet az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származtatnak – első említései: Helya (1260), Elya (1266), Illye (1353); Nagybarcsa, melynek a földrajzi nevek etimológiai szótárát közre adó Kiss Lajos szerint a Barcs név szolgálhat alapjául. Sőt Hátszeget is a német eredetű Hazeko személynévhez köti. Véleménye szerint a hát és szeg összetételeként ható mai településnév minden bizonnyal népetimológiai hatásra alakult ki. Történeti névalakjai: Harszoc (1247), Haczag (1510), Hátszeg (1808).
A feltevések szerint Alsófarkadin is a Farkad névből származik, Pusztakalán neve pedig a Bár-Kalán nemzetséggel áll kapcsolatban. Habár itt némelyek szerint a kaláni római fürdő kanál alakja is névadóként szolgálhatott. De az ómagyar Turdos személynévből származtatják a régészeti lelőhelyeiről híres Tordost is, melyről 1333-ban Tordas, 1750-ben Tardos, 1808-ban Thordás alakban történik említés.
A helynévkutatók szerint a puszta személynévből való településnevek Közép-Európában főleg magyar sajátosságnak számítanak, bár a XIII. századtól betelepülő szászok szintén alkalmazták. A magyarságnál az effajta név valószínűleg a nomád időkből való, amikor a szálláshely nem volt állandó, és egy-egy jeles személy tartózkodási helyét nem valamely földrajzi pont, hanem a jeles személy neve iránt érdeklődve lehetett megtalálni.
Az államalapítástól, azaz a XI. századtól kezdődően már a települések (templomok) védőszentjei is előfordulnak a helynevekben, így például Hunyad megyében Sztrígyszentgyörgy, Szentpéterfalva, Szentandrás, Csernakeresztúr, Szentkirály stb.
Külön kategóriát képeznek a felszíni formákhoz, illetve vizekhez kötődő nevek, melyek néha -falva, -hely utótagokkal kiegészítve alakultak helynevekké: Fehérvíz, Sebestorok (Brazi), Erdőfalva (Ardeu), Erdőhát (Dumbrava), Alsó-, Felsőszálláspatak, Stejvaspatak (Ştei), vagy Berekszó (a „liget” jelentésű berek és az „időszakos vízfolyás” jelentésű aszó szavak összetétele, először 1440-ben, Berekzow alakban említették – ma Bârsău).
Néhány ómagyar szóból származó településnév is túlélte az elmúlt évezredet Hunyad megyében. Ilyen például Haró, amely Kiss Lajos szerint a „szakács” jelentésű ómagyarhoró szóból ered. Először 1360-ban Harow, majd 1389-ben Haro, 1517-ben pedig Hara alakban írták. Egy másik példa Al- illetve Felpestes, melyet a „kemence” jelentésű pest szóból eredeztetnek (1302-ben Pestus, 1325-ben Inferior Pestus, 1330-ben Pestus marios és Pesthes, 1381-ben Olpestus, 1389-ben Alsopestes, 1407-ben Alpestes).
Jófőből Dobra
Számos ősmagyar helynév azonban már a középkorban elrománosodott, mint például a Maros menti Ölyves és Kőves, melyeket az 1640-es összeírás még e néven említ, egy századdal később azonban már Ulics és Kujes néven szerepelnek. Hasonló, sőt jóval drasztikusabb jelenség tapasztalható a Sztrígy mentén is, ahol az Ulászló által Hunyadinak adományozott Havaspathaka már a XVII. században Valea Dilsi-re alakul, a Puj közeli Füzespatak, Dióspatak, Szamárospatak, Balogvíz, Fejérkőhegy, Nyíresvára, Szilfahatár pedig teljesen elenyésznek. De törlődött a köztudatból például Brettyelin régi magyar neve is, amely „Hunyadi János idejében Törzsökfalva vala s Törzsök Tivadar a rigómezei csatában látva, hogy Hunyadi lovát ellőtték, saját lova átengedésével és élete feláldozásával menté meg a vezért. Ivadékai Hunyaditól Törzsökfalvát és Kálmánföldet nyerték; de a Törzsök család neve időközben a máig létező, de eloláhosodott Ankosra, a helység pedig Brettyelinre változott” (Pallas Nagylexikon).
Hasonló változáson ment át a mai Dobra megnevezése is. Téglás Gábor leírása szerint 1387-ben még Jófő néven szerepelt a település. A XVIII. században azonban szláv „tükörfordítás” nyomán Dobra lett. Az innen származó Jófői család pedig Herbayra változtatta nevét.
Az Erdély más vidékeihez képest fokozottabb elrománosodás okát elsősorban Hunyad megye földrajzi fekvésével magyarázhatjuk, hiszen Havasalföldről folyamatosan szivárogtak át a románok. Letelepítésüket viszont maguk a magyar birtokosok szorgalmazták, hiszen népes és olcsó munkaerőt jelentettek. A tatár, később török pusztítás pedig a XIII. századtól jócskán felgyorsította ezt a folyamatot. Az első betelepítési hullám természetesen a határhoz közel eső Hátszeg vidékét érintette leginkább, ezért is tekintik mai napig ezt ősi román vidéknek. Az így „honfoglaló” románok többnyire saját kiejtésükhöz igazították a magyar helyneveket, ezek értelmi fordításával nem is próbálkoztak. Az viszont igaz, hogy számos Sztrígy menti jobbágyfalu neve például eleve román nyelven született – Nuksora, Coroieşd, Culmea, Bărbat, Peştera, Ponorics, Dumbrăviţa –, de a magyar uradalmak nevei – Pestény, Brezova, Alsó- és Felsőszálláspatak, illetve Farkadin, Füzesd vagy akár Őraljaboldogfalva – is őrzi a magyarság nyomát. Utóbbi helynév például egészen érdekesen alakult: 1315-ben Sancta Marie, 1447-ben pedig Bodogazzonfalva néven említették. Román nevének utótagja a középkori magyar Váralja alakból fejlődhetett ki, amely Hátszeg várára utalt. Ezt az elemet a 18. században a magyar névhez is hozzáadták, majd később népetimológia útján a mai Őralja- alakban értelmezték. 1769-ban Orliá Bóldogfalva Szt. Maria, 1861-ban Oralja-Boldogfalva, 1880-ban Öralja-Boldogfalva. Ma Sântămaria Orlea.
„Să cărăm!”
Érdekesen alakultak a szintén Hátszeg környéki falvak zselléreinek vándorlásával kialakult Zsil-völgyi telepek nevei is. A már említett Farkaspataka mellett, a közeli Petrosz faluból elszármazottak „alapították” Petrozsényt, az Urik (Ewrewkfalva) pásztornépei pedig Urikányt. Petrilla „alapkövét” szintén a Kendeffyek jobbágyfalvaiból ideszármazott családok tették le, az iparosítás idején pedig e telephez csatolták a Lónyay Menyhért miniszterelnökről elnevezett Lónyabányát is.
A folyamatos török-tatár pusztításokkal a XVI–XVII. századra már annyira meggyérül a magyarság, hogy az uradalmi birtokokra megyeszerte egyre több román családot kényszerültek betelepíteni. Ekkor már a Maros, illetve Körös menti települések lakossága is vegyessé vált és elindult a betelepülők egyfajta „felzárkózása” a magyarsághoz. A jövevények az eredeti településneveket is igyekeznek saját nyelvükön értelmezni. Így egyes források szerint a Bethlen Gábor által 1610-ben Fenyeofalvának emlegetett település már 1585-ben Brad néven is szerepel egy okiratban. Ez idő tájt az is előfordul, hogy a románság saját maga talál a magyar eredetitől teljesen eltérő megnevezést. Nagyágról például 1465-ben Naghag néven történik említés. Másfél századdal később már a Săcărâmb név is előfordul a település kapcsán. A Nicu Jianu helytörténész által lejegyzett, máig élő legenda szerint e név úgy született, hogy a közeli dombokon legeltető pásztornép Nagyág környékén rátalált néhány aranyércre, s egymást biztatták, hogy „să cărăm, să cărăm”, azaz „vigyük, vigyük”. Így született a település román neve.
Amúgy hasonló „szájhagyomány útján” lett román neve az 1276-ban már írásban említett Piski (Pyspuki)-nek is. A legenda szerint egy hajdani, Szűz Mária tiszteletére épített templomhoz jöttek a románok is imádkozni, és saját nyelvük hangtanához igazítva mondták, hogy mennek „Szűzmáriához”. Így született a Simeria megnevezés.
Szászok a határon
Érintőlegesen bár, de szót kell ejtenünk térségünk számos településének német megnevezéséről is. Akárcsak Erdély más részein, a nagyobb városoknak itt is megvolt a német neve, mely hangzásában, értelmében sokszor eltért a magyartól. Hunyad megye keleti csücske érintőlegesen találkozott az Andreanum által kijelölt Szászfölddel. A XII. század második felében előbb Romoszban (Rams személynévből származtatják, Ramos 1206) telepednek meg a Rajna vidékéről érkező német családok, majd a közeli kipusztult Warasban, amelyet II. András a Királyföld nyugati csücskeként jelölt meg, s amely hamarosan felveszi a Szász előnevet (Szászváros). A németek a maguk nyelvén Broosnak nevezik el új lakóhelyüket, amely eredhet személynévből is, de akár egy németalföldi település emlékét is őrizheti. A következő századokban a szászok minden jelentősebb erdélyi, így Hunyad megyei településnek is találnak megfelelő német nevet. Az 1265-ben Hungnod, néven szereplő Vajdahunyadot (1575) például rendkívül gyakorlatiasan Eisenmarktnak (Vaspiacnak) nevezik. Dévának három nevet is találtak az évszázadok folyamán Diemrich, Schlossberg, Denburg. Valamennyi figyelmen kívül hagyja a „latin Sargetia” megnevezését is a városnak, illetve a dák néveredeztetést.
Kontinuitás, egyesülés és egyéb rémségek
Az 1980-as években tetőfokára hágott dák-román kontinuitás elmélet nyomására Dévát egyre inkább a dák vár jelentésű Dava szóból eredeztették. Ekkor kényszerült az eredetileg feltehetően német telepesek által alapított (1330-ban Nempty, 1389-ben Nymiti, 1425-ben Nemethy) Marosnémeti is hivatalosan felvenni a Micia nevet, a hajdan határában állomásozó római légió emlékére. Úgyszintén Algyógyból is Germisara lett, a területén feltárt római kori fürdő kapcsán. A Hátszeg közeli Várhely (1925-ben még Grădişte) már jóval korábban megkapta a Sarmizegetusa Ulpia Traiana nevet. Ezzel kívánta az akkori hatalom igazolni a dák-román kontinuitást. Figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy e római, esetenként dák nevek közel kétezer éve homályba vesztek és csupán a XIX. században, épp magyar, illetve német tudósok elevenítették fel ismét azokat. A dák-római alapú névváltoztatásoknál már csupán Alsófarkadin szenvedett furcsábbat az elmúlt században. A Trianon utáni „keresztelő bizottság” ugyan Fărcădinul de Jos néven hagyta a települést, ám 1923-ban fel kellett vennie a román hadsereget győzelemre vivő Berthelot francia tábornok nevét, majd 1964-ben hirtelen Unirea-ra keresztelték Nopcsák hajdani birtokát. 2001-től helyi népszavazás nyomán ismét General Berhelot nevét viseli a falu. E furcsa esettől eltekintve azonban a XX. században nem sok változás történt Hunyad megye helynevei terén. Legalábbis látszólag. A gyakorlat viszont mást mutat. Hiszen Piskinek például valóban az 1900-as évek elején is létezett már a román megfelelője, de az itt élő, illetve környékbeli magyar embernek eszébe nem jutott volna, hogy Simeriaként emlegesse a vasúti csomóponttá nőtt Piskitelepet. És Marosnémeti sem hagyta el Mintiaként egyetlen magyar ember ajkát sem. Ma viszont, ha a hőerőmű magyar alkalmazottjának gyermekét kérdeznénk, hogy hol dolgozik édesapád, Marosnémetin? Gyakran hallani olyanfajta választ, hogy: Nem. Mintián! És ez nem véletlen. Hiszen az 1925-ös közigazgatási törvényt még számtalan hasonló rendelkezés követte. Egyre több olyan, amely korlátozta a magyar nyelv használatát, elsősorban a helynevekét. Előbb 1936-ban tiltották be a magyar helynevek hivatalos használatát, aztán ’45-ben erősítették meg újra, majd 1971-ben, illetve a 80-as évek derekán mind szigorúbb rendelkezésekkel szorították a hurkot a magyarság nyakán. Az 1944 augusztusáig megjelenő Hunyad megyei magyar sajtótermékeket lapozva pontosan nyomon követhető a magyar nyelvhasználat korlátozása. A Déva és Vidéke 1926 áprilisában kiadott számában például már az utcanevek is románul szerepelnek. Igaz, zárójelben még ott lehet magyar megfelelőjük is. A többi lapban is előbb csupán a fejlécben szereplő helységnév, majd a hirdetések szövegei, a harmincas évek derekán pedig az újságcikkekben szereplő helynevek is románul vannak feltüntetve. 1935-ben a Hunyad megyei élet hasábjain is, az Erdélyi Naplóban is kizárólag román helységnevek szerepelnek. Két-három évvel később némileg enyhül a helyzet: a lapoknak csupán fejlécét nyomtatják románul. A második világháborút követően viszont fejlécestül, mindenestül egy szálig megszűnnek a Hunyad megyei magyar lapok. A magyar helységnevek többsége pedig folyamatosan feledésbe merül.
Új magyar helységnévtáblák
A 2001-ben megjelent legújabb román közigazgatási törvény, mely a legalább 20%-ban magyarlakta településeken engedélyezi a hivatalos magyar helységnévtábla kitűzését, Hunyad megyében csak egészen kis mértékben állíthatta helyre a rendet. Az utóbbi népszámlás alkalmával ugyanis összesen hat Hunyad megyei faluban (Csernakeresztúr, Alpestes, Hósdát, Lozsád, Rákosd, Sztrígyszentgyörgy) találtatott még legalább 20 százaléknyi magyarság. Az utóbbi években viszont részben kereskedelmi fogásból, részben RMDSZ-nyomásra Szászváros (2005), majd Vajdahunyad (2010) bejáratához is felkerült a magyar (és német) helységnévtábla. Ez pedig, ha csepp is a tengerbe, a múlt század eseményeinek tükrében mégiscsak biztató jelenség.
Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen (Arad)

Tudatosítási kampány: célcsoportok beazonosítva
kérdezett:Kertész Melinda
Az RMDSZ a vegyes házasságban, a szórványban élőket, a csángókat, svábokat, a magyar ajkú romákat és a közel 20%-os magyar lakosságú települések lakóit akarja elérni.
Az idén esedékes, európai szintű, Romániában október 22-31. között zajló népszámlálás kapcsán egy határozatot fogadott el legutóbbi, februári Kongresszusán az RMDSZ. A dokumentum szerint az RMDSZ tájékoztatási kampányt indít annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a magyar identitás vállalásának fontosságára: így járulna hozzá ahhoz, hogy minél valósabb kép alakuljon ki a romániai magyarság számarányát illetően. A tájékoztatási kampány szervezésének részleteiről Kovács Pétert, az RMDSZ Népszámlálási Munkacsoportjának megyei szervezetekkel való kapcsolattartással megbízott tagját, kampányszervezőt kérdeztük.
Kovács Péter: - Nem egy hagyományos választási kampány, ugyanis a mi előkészületünk éppen arra alapoz, hogy azokat a kiemelt célcsoportokat kell beazonosítanunk, akik úgymond kényesek, avagy sorsdöntőek lehetnek egy ilyen népszámlálásban. Hiába megyünk mi például Csíkszeredában ajtóról ajtóra arra buzdítani az embereket, hogy vállalják fel magyar identitásukat, mert ők így is úgy is megteszik. Ugyanúgy Kolozsváron sem a magyarul tanuló diákok csoportját kell megcélozzuk, mert nekik is szilárd a magyar identitásuk. Hiába hozunk le a Transindexen fizetett hirdetést, mert aki a portált olvassa, nagy valószínűséggel magyarnak fogja vallani magát.
Éppen ezért hat olyan kiemelt célcsoportot azonosítottunk be, amelyeket a kampányunk által meg szeretnénk célozni. Az első célcsoport az olyan települések, ahol a magyarság aránya 20% körül billeg, és ahol a kisebbségi jogok gyakorlása szempontjából meghatározó fontosságú lehet az, hogy 19,99% avagy 20% lesz a népszámláláskor mért számarány.
A másik kiemelt célcsoportot azok a, zömében magyarok által lakott települések, ahol magas számú magyar ajkú roma is él. Székelyföldön is nagyon sok az olyan település, ahol meghatározó számú roma él, azonban ők magyarnak szokták vallani magukat. A harmadik célcsoportunk a vegyes házasságban élők, a negyedik pedig a nagyvárosi, elsősorban a lakótelepi szórvány – nemcsak az RMDSZ-nek, hanem bármelyik más politikai pártnak a nagyvárosokban élő választóihoz a legnehezebb eljuttatni az üzenetét. A lakótelepek esetében tudjuk a legkevésbé betájolni a megcélzott embereket. Az ötödik célcsoportunk a csángók, a hatodik kategória pedig a svábok csoportja. Elsősorban Szeben és Szatmár megyében számos olyan német illetve sváb él, akik a családjukban magyarul beszélnek: egy részük svábnak, más részük magyarnak vallja magát. Ezeket a kiemelt célcsoportokat azonosítottuk be és ebben az időszakban azon dolgozunk, hogy miként lehetne a legkönnyebben megközelíteni őket. Ez azt jelenti, hogy mind a hat kategóriára külön stratégiát kell kidolgozni. Most még arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy milyen kampányeszközöket fogunk használni, idáig még nem jutottunk el.
- A Kisebbségkutató Intézet korábban készített egy olyan felmérést, amely révén megpróbálta beazonosítani a romák valós számát Hargita megyében. A felmérés kapcsán felmerült, hogy a népszámlálás során a kérdőívben szerepelhetne egy arra vonatkozó kérdés, hogy a válaszoló érez-e affinitást egy másik nemzeti identitáshoz, így árnyaltabb lenne a kép, amelyet a népszámlálás nyújtana Románia lakosságának nemzetiségi hovatartozási kérdésében. Várhatóan tartalmazza-e majd a kérdőív ezt a plusz kérdést?
- Ebben a pillanatban az az űrlap, amelyet kitöltésre szántak, ilyen kérdést nem tartalmaz. Nálunk a prioritás – a kiemelt célcsoport beazonosítás mellett – egy másik fontos csapás, amelyen elindultunk és nekifogtunk dolgozni azok az űrlapra vonatkozó jogi vagy törvénykezési feladatok. Mint tudjuk, a népszámlálást az Országos Statisztikai Hivatal szervezi, a kormányt a szervező bizottságban Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője képviseli. Ő “házi feladatként” négy feladatot kapott. Az egyik feladata azt megoldani, hogy a népszámlálási űrlapok legyenek többnyelvűek. Erre az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája értelmében van lehetőség. Azt célozzuk, hogy a magyarok vagy németek által legalább 20%-ban lakott településeken az űrlapok legyenek kétnyelvűek, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyelven hangzik el a kérdés még akkor is, ha a kérdezőbiztos beszél a kérdezett nyelvén. A Kisebbségkutató Intézet munkatársai már le is fordították magyarra a népszámlálási űrlapot, és ezt elő is terjesztettük. A másik jogi és törvénykezési feladat, az az állami hivatalos kommunikációnak a többnyelvűsége. Tehát amikor majd megjelennek a szórólapok, a rádió- tévé-, újsághirdetések, plakátok, amelyek tájékoztatják a lakosságot arról, hogy népszámlálás folyik, az a 20%-ban egy kisebbség által lakott településen legyen kétnyelvű. A harmadik fontos kérdés a kérdezőbiztosoknak a kétnyelvűsége: egyáltalán nem mindegy, hogy egy magyar nyelvű űrlappal egy magyar kérdezőbiztos vagy román űrlappal egy román kérdezőbiztos megy be egy vegyes házasságban élő, vagy egy roma családhoz: meghatározó különbségeket lehet elérni. Nekünk meggyőződésünk, hogy pozitívan tudja befolyásolni a magyarok megszámlálását, hogyha minden lehetőséget biztosítunk ennek érdekében. A negyedik feladat a tartósan külföldön élőknek a helyzete, hiszen ez a népszámlálás európai szintű: idén mind a 27 tagállamban megszámolják a lakosságot és ha valaki tartósan külföldön él, akkor azt külföldön számolják meg, mert ellenkező esetben kétszer kerülne megszámolásra, és Európai szinten nem kapnánk pontos adatokat. Ez a szempont a romániai magyarság számára előnyös lehet, mert arányaiban a magyaroknál több román dolgozik vagy tartózkodik huzamosabb ideig külföldön.
- A tudatosítási kampány szervezését illetően hol tartotok?
- Szervezési-logisztikai szinten négy síkon indítottuk el a munkát. Először is az önkormányzatainknak a felkészítése indult el. A magyar dominanciájú önkormányzatokat arra kértük, hogy figyeljenek oda az idővel kialakulandó népszámlálási bizottságok összetételére. Olyan embereket kell a népszámlálási bizottságba beválogatni, akik tudják, hogyan kell ezt a kérdést kezelni. Emellett a kérdezőbiztosok beszervezésekor oda kell figyelniük, hiszen elsősorban önkormányzati alkalmazottak, pedagógusok és vakáción levő egyetemi hallgatók fognak számolni, és minél több magyar kérdezőbiztost kell ezeknek a magyar dominanciájú önkormányzatoknak toborozniuk. Ahol nincs többségünk, ott is oda kell figyelni, hogy legalább egy magyar ember legyen a népszámlálási bizottságokban és minél több magyar kérdezőbiztost tudjanak toborozni. A megyei szervezeteink azt a feladatot kapták, hogy település-szinten vegyék fel a kapcsolatot a helyi véleményformálókkal, és kérjék fel őket, hogy vállalják el a kérdezőbiztosi szerepet, illetve hogy a kérdezőbiztosok kiválasztásakor tudjanak szerepet vállalni. Szervezési szinten továbbá felvettük a kapcsolatot az egyházakkal: nagyon fontos, hogy az egyházak pozitívan álljanak hozzá a népszámláláshoz, valamint az is, hogy együttműködjünk az ügyben. A negyedik kategória a társult civil szervezeteknek, illetve a társult civil szervezetek bevonása, hiszen általuk ki tudunk alakítani egy olyan hangulatot, amely elsősorban az említett hat kategória felé azt üzeni, hogy megéri vállalni a magyar nemzeti identitást.
- Kilátásba helyeztetek-e egy olyan képzést, amely a tudatosítási kampányt lebonyolító önkénteseket igazítaná útba, például abban, hogy az általad említett kategóriák esetében miként közelítsék meg a nemzetiségre vonatkozó kérdést?
- Amint minden választási kampányunkban, most is fentről lefele strukturált, és mind nagyobb és nagyobb tömegekhez elérő kampánygépezetet képzelünk el, most is a Főtitkárság szintjéről lesz irányítva ez a kampány. Minden megyei szervezetünk szintjén meglesz a felelős, az önkormányzataink szintjén, ahol van polgármesterünk, vagy alpolgármesterünk szintén lesz felelős. Ahol nincs önkormányzati vezetőnk, ott a helyi RMDSZ-szervezetek szintjén lesz bevonva az a személy, aki a kampányt lebonyolítja. Összeállítunk szakmai anyagokat arról, hogy miként kell elvégezni ezt a munkát, mire kell odafigyelni. Beterveztük azt, hogy a megyei szervezeteink esetében a Főtitkárság munkatársai tartják meg a képzést, és ők majd a legkisebb településre is eljuttatják ezeket az információkat.
Transindex.ro

Népszámlálási főpróbát tartanak májusban Kolozsváron – Ősszel a kisebbségi jogok érvényesítése a demográfiai felmérés tétje
Október 22–31. között népszámlálást szerveznek Romániában. A begyűjtött demográfiai adatoknak részletes és megbízható információkkal kell szolgálniuk az országos és helyi érvényű gazdaság- és közpolitikák, valamint az uniós fejlesztési tervek kidolgozásához. A május 7–16. közötti főpróba éppen ezért fontos: a népszámlálási rendszer működési elveit, módszertanát, az adatrögzítés és kezelés gyakorlati szempontjait, a biztosok teljesítményének vizsgálatát célozza, az őszi akció esetleges szervezési hiányosságainak azonosítása és kiküszöbölése, a rendszer hatékonyságának növelése végett – magyarázta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Hozzátette: az őszi népszámlálásnak nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség kisebbségi jogainak érvényesítése szempontjából, így kiemelten fontos az adatfelvétel pontosságára való odafigyelés és az, hogy minden magyar ember vállalja nemzetiségét.
A 2011-es az első népszámlálás Románia uniós csatlakozása óta, így a felmérés eredményei részét képezik majd annak az információanyagnak, amely lehetővé teszi az európai közösség emberi erőforrásainak, a tagállamok közötti migrációnak a megismerését, az unió munkaképes lakosságának felmérését. Az adatok összevetésének megkönnyítése érdekében valamennyi EU-tagállamban idén szervezik meg a népszámlálást.
A mindenki számít mottó alatt szervezett hazai lakosságfelmérés alapgondolata, hogy valamennyi állampolgár, minden demográfiai adat fontossággal bír az uniós, országos illetve helyi szintű fejlesztési tervek, programok kidolgozásában. A népszámlálás költségei mintegy 193 ezer lejre rúgnak, a terepmunka elvégzésére több mint 120 ezer személyt alkalmaznak – derül ki az Országos Statisztikai Hivatal közleményéből.
A népszámlálás sikerét alapvetően két tényező határozza meg: a kérdőíveket és a módszert kidolgozók szakértelme, másrészt a lakosság tulajdonképpeni részvétele a népszámlálásban (így a válaszok őszintesége). A népszámlálási biztos fogadása és a vele való kommunikáció törvényi és polgári kötelessége minden, a felmérés ideje alatt Romániában tartózkodó személynek, a válaszok viszont a személyi igazolvány adatait leszámítva, szabad és bizonyítást nem igénylő nyilatkozatnak minősülnek. A statisztikai elemzésekre felhasznált válaszok adatvédelme törvényileg szavatolt.
Az őszi népszámlálás sikerének biztosítása érdekében május 7–16. között próbanépszámlálást szerveznek az ország valamennyi megyéjében: országszerte összesen 261 népszámlálási körzet létesül, és 282 biztos tevékenykedik. Kolozs megyében négy település érintett: Nádaskóród (Coruşu), Méra, Kolozs és Kolozsvár. A próbaakció célja egyrészt a szervezési tevékenységek és a módszertan kisléptékű tesztelése, a népszámlálási biztosok átlagos teljesítményének, munkanormájának felmérése a rendszer végső összetételének, méreteinek, a biztosok számának kidolgozása érdekében. Az akció fontos célkitűzése az adatok elektronikus rögzítésének kipróbálása is. Az adatokat mindössze az előkészítés és felkészülés céljából használják fel – szögezi le a Statisztikai Hivatal tájékoztatója. A főpróba népszerűsítése kizárólag a mintavételre kijelölt helységek polgármesteri hivatalaiban elhelyezett plakátok, valamint az interjúalanyok lakhelyére eljuttatott szórólapok, illetve a biztosok előkészítő jellegű látogatásai által történik. Akárcsak a valódi népszámlálás során, a biztosnak fel kell mutatnia megfelelő azonosító okmányait.
Ceruza helyett golyóstoll
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára lapunknak elmondta: a próbanépszámlálás fontossága elsősorban a szervezési szempontok megfelelő kidolgozásában rejlik, és az őszi végeredményt olyan értelemben befolyásolhatja, hogy az azt lebonyolító személyzet szakszerűbben fogja feladatait ellátni. A próbafelmérés során hasznos következtetések fogalmazhatók meg a rendszer működésére, a szervezési struktúrára, a szükségszerű átalakításokra vonatkozóan. A végső adatok pontossága az adatfelvétel minőségétől függ – emelte ki.
Mint elmondta, az alanyoknak elsősorban az adatok rögzítésének pontosságára kell figyelniük majd, és arra, hogy a bejegyzések ne ceruzával, hanem golyóstollal történjenek, az utólagos adatmódosítás veszélyének elkerülése érdekében. Hangsúlyozta: az őszi népszámlálásnak valódi és nagy tétjei vannak a romániai magyar közösség szempontjából, így kiemelten fontos, hogy a nemzetiségre vonatkozó kérdésnél minden magyar ember magyarnak is vallja magát.
A népszámlálás kapcsán az RMDSZ keretében is létrejött egy munkacsoport, az államigazgatás és a társadalom síkján érvényesülő tevékenységgel: az etnikumközi kapcsolatok hivatalában Markó Attila államtitkár képviseli a népszámlálás megszervezésének adminisztratív, törvénykezési vonatkozásaiban a romániai magyar kisebbség szempontjait. Fontos például az állami intézmények kétnyelvű kommunikációjának érvényesülése a 20% fölötti magyarsággal rendelkező településeken – emelte ki Kovács Péter. Másrészt, az említett munkacsoport nagy hangsúlyt fektet a megfelelő közhangulat kialakítására is annak érdekében, hogy az őszi népszámlálás alkalmával minden érintett vállalja majd magyarságát. – A kisebbségi jogok érvényesítése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy húsz százalék alá, vagy fölé megyünk egy adott településen, mint ahogyan az sem, hogy például a csángók milyen nemzetiségűnek vallják magukat – tette hozzá az RMDSZ főtitkára. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vegyes házasságban születetteknek is vállalniuk kell magyarságukat, annak ellenére, hogy családtagjaik más nemzetiséghez tartoznak. Ebben a vonatkozásban az RMDSZ klasszikus kampányt szándékszik lebonyolítani, és partnerként számít minden egyházra, ifjúsági és civil szervezetre a közös cél elérése érdekében.
Szabadság (Kolozsvár)

Népszámlálás: mínusz ötmillió fő?
A romániai demográfiai helyzet drámai alakulására figyelmeztetnek, alig négy hónappal a romániai népszámlálás előtt, az Országos Statisztikai Intézet szakemberei.
Folyamatosan csökken a születési arányszám, az elhalálozási viszonyszám Romániában a legnagyobb a földrészen, az életremény igen alacsony, a kivándorlás pedig rekordszintet ért el.
„Karcsúsodó” népesség
Mindennek következtében rohamosan fogy az ország lakossága, amely az előző, 2002. évi, népszámlálás óta 21 millióról akár 18 millióra is visszaeshetett – állítják az Országos Statisztikai Intézet munkatársai. Románia lakossága 1990-ben volt a legnagyobb, akkor elérte a 23,2 milliót. A népességfogyás 2009-ig közel kétmilliós volt, az utóbbi két esztendőben pedig további 3 milliós csökkenés körvonalazódik, nagyrészt a kivándorlás miatt.
A nagyarányú csökkenés rendkívül drámaivá teszi a demográfiai mutatók további alakulását, tovább rontja a munkaerő-piaci helyzetet, de károsan hat a mikro- és makrogazdasági folyamatokra is.
A legfontosabb demográfiai mutató, a születési szám 1990 óta állandóan csökkent. Nyomban a rendszerváltás után, 1990-ben, még 314 746 újszülöttet jegyeztek, számuk 2000-ben már 234 600-ra esett vissza, 2009-ben pedig már alig haladta meg a 220 ezret, a trend pedig 2010-ben is folytatódott.
Az ezer lakosra jutó születési arányszám 9,9, ezzel Románia az európai uniós átlag alatt marad. Kivételt az ország keleti övezetei képeznek, Botoşani, Iaşi, Suceava, Vaslui és Bacău, ahol jobban alakul ez a mutató. Egyébként a moldovai országrészben a legmagasabb a fiatalok részaránya, a 0-14 éves gyermekek az összlakosság több, mint 18 százalékát képezik.
A születési viszonyszám Írországban a legmagasabb, ahol eléri a 16,7 ezreléket, majd Franciaország következik 12,8 ezrelékkel. A lista végén található a 9,1 ezreléket összesítő Ausztria, de a 9,4 és 9,6 ezrelék között mozgó Magyarországon, Olaszországban és Portugáliában sem sokkal jobb a helyzet.
Életremény: 73,5 év
A gyermekhalandóság tekintetében azonban Románia áll a legrosszabbul a közösségi országok között. Tavaly 260 ezer személy halt meg, vagyis 12,1 fő ezer lakosonként. 1990-ben még több mint 10 ezerrel kevesebb halálesetet jegyeztek.
Románia az élveszületések tekintetében is sereghajtó: 1000 újszülöttre 10 halott csecsemő jut, ami a legmagasabb szám az Európai Unióban, és háromszorosan haladja meg a Csehországban, Görögországban vagy Szlovéniában jegyzett adatokat. Ezzel az ország lakossága fokozatosan elöregedik.
Az elhalálozások leggyakoribb okát Romániában a keringési rendszer zavarai, valamint a rosszindulatú daganatok okozták: az esetek 79 százalékában voltak a halál kiváltó okai. Fejlett európai országokban ez az arányszám rendszerint nem haladja meg a 40 százalékot.
A folyamatosan romló életkörülmények miatt a családban egyre kevesebb a gyermekek száma, az egy nőre eső szülések átlagos száma mindössze 1,3. Ráadásul a nők egyre idősebb korban szánják rá magukat a gyermekvállalásra, ami károsan befolyásolja a születendő gyermek ellenálló képességét, egészségi állapotát. Tavaly például romániai nők átlagosan 27,6 éves korukban szülték első gyermeküket.
Ilyen körülmények között természetesen az életremény tekintetében is a kullogók között találhatjuk az országot: 73,5 évvel Románia egy csoportba tartozik a balti országokkal, miközben, a listavezető Dániában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Finnországban és Svédországban az életremény 80 esztendő körül mozog.
A statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy a népességszaporulat 1922 óta következetesen negatív Romániában, vagyis az elhalálozások száma azóta minden esztendőben meghaladta a születésekét. A trend itt is fokozódó: míg 1992-ben a különbség még mindössze 3 462 fő volt, addig 2009-ben már megközelítette a 35 ezret.
Kivándorlás – államfői köszönettel
A népességfogyás igen fontos okát jelenti a kivándorlás. Az utóbbi években mind többen keresnek megélhetést a határokon túl, ahol nagyobb a fizetés és jobbak a munka- és életkörülmények. Az elvándorlást Bukarest félhivatalosan támogatja is, erre utal az államfő kijelentése, miszerint a határon túli romániai munkavállalók a román nemzet legdinamikusabb részét képezik, amelynek tagjai felismerték, hogy az állam jelenleg nem sokat tehet értük, ezért saját kezükbe vették sorsukat, és családjukkal külföldre indultak munkát keresni – amiért is Traian Băsescu szükségesnek érezte köszönetet mondani.
Hivatalos adatoknak megfelelően csupán 1992 és 2002 között 700 ezer személy hagyta el az országot; nem hivatalos nyilvántartások szerint jelenleg legalább 3 millió román állampolgár dolgozik külföldön, mintegy 60 százalékuk nő. A külföldi munkavállalás nyomán nem ritka a szétszakadt családok felbomlása, a megfelelő szülői gondozás nélkül maradó gyermek.
A külföldre távozás is oka lehet annak, hogy aggasztóan csökken a házasságkötések száma. Tavaly 115 800 pár mondta ki a boldogító igent, 13 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Megnőtt az első házasságukat kötők átlagos életkora is, amely férfiaknál elérte a 31, nőknél pedig a 28 évet, a válások száma pedig 2010-ben jócskán meghaladta a 2 ezret.
Egy kis világstatisztika
A legelöregedettebb népességgel a Monacói Hercegség rendelkezik, ahol a lakosság 22,4 százaléka 65 éven felüli; A legfiatalabb a népesség Ugandában, itt a lakosság 50,5 százaléka 35 éven aluli; Az elhalálozási ráta 1000 lakosra jutó 2,13 halállal az Egyesült Arab Emirátusokban a legkisebb; A születési ráta Nigerben a legnagyobb, 1000 lakosra 48,8 újszülött jut, a legalacsonyabb viszont Japánban, ahol 1000 lakosonként csupán 7,87 születést jegyeznek; 82,6 évvel Japánban a legmagasabb az életremény, a sereghajtó Swaziföld, 39,6 évvel.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kihalófélben Románia?
Jelentősen csökkent az elmúlt félévben a születések és a házasságkötések száma
A második világháború óta nem kötöttek ilyen kevés házasságot Romániában, és az ötvenes években született utoljára ilyen kevés gyermek: az ország megindult a demográfiai lejtőn 2011 első félévében – derül ki az Országos Statisztikai Intézet adataiból.
Húsz éve nem csökkent olyan drasztikusan a hazai lakosság számaránya, mint amilyen mértékű lakosságcsökkenésről az idei év első hét hónapjának összesített adatai árulkodnak. A Statisztikai Intézet szerint idén júliusig 10 százalékkal kevesebb gyermek született Romániában, mint a tavalyi év első hat hónapjában.
A születésszámhoz hasonlóan a házasságkötések aránya is jelentősen visszaesett 2010-hez képest: az idei év első félévében alig valamivel több, mint ötvenezer pár döntött úgy, hogy összeköti az életét, míg tavaly júliusig 80 ezer esküvőt tartottak. Ha a trend folytatódik, akkor idén csupán százezer házasság létrejöttére lehet számítani. Idén várhatóan a születések száma sem haladja meg a kétszázezret, ez pedig azt jelenti, hogy 1955 óta nem csökkent ilyen jelentős mértékben a hazai lakosság száma.
Mindenkit érint a népességfogyás
A népességszám alakulásának negatív hatásai szakértők szerint rövid, közép- és hosszú távon is érezhetőek lesznek. Éveken belül radikálisan csökken a beiskolázható gyermekek száma, és ez a teljes oktatási rendszer átalakítását eredményezi. 1990-ben még 4,5 millió gyermek és fiatal vett részt a hazai közoktatásban, 2010-ben már csupán 3,2 millió diák ült iskolapadba.
Az előrejelzések szerint két-három éven belül 3 millió alá csökken a tanulók száma. A kormány ezt a negatív folyamatot több intézkedéssel is igyekszik mérsékelni, például a kötelező oktatás idejének meghosszabbításával, az iskolaelhagyók számának csökkentésével, az integratív oktatási rendszer fejlesztésével, de ezek a próbálkozások csupán részlegesen mérsékelik az akut diákhiány problémáját.
Születések száma /ezer fő/ 1971: 522, 1981: 390, 1991: 323, 2001: 241, 2011: 180.
A születések száma az utóbbi negyven évben
A munkaerőpiac is várhatóan elnéptelenedik, és ez azt jelenti, hogy megnő a vendégmunkások iránti igény. Ez a folyamat azért is lesz rendkívül gyors – állítják a szociológusok –, mert a népességfogyással párhuzamosan a hazai munkaerő- elvándorlás is állandó.
A társadalmi biztosítási rendszer válsága akkor teljesedik majd ki, ha 15-20 év múlva megkezdődik az 1966-os, abortuszt tiltó dekrétum nemzedékének nyugdíjazása. 1967 és 1977 között ugyanis 2 millió gyerek született, ez volt a hazai népességszaporulat csúcsa. Az aktív népesség aránya a nyugállományban lévők felét sem éri majd el, ez azt jelenti, hogy egy munkavállalónak két nyugdíjas járandóságát kell majd biztosítania.
Elhalasztott gyerekek
A népességcsökkenés részben időszakos jelenség – nyilatkozta lapunknak a legfrissebb demográfiai adatokról Kiss Tamás szociológus, aki szerint a jelenleg tapasztalható népességfogyás mögött a családok „elbizonytalanodása” áll.
A kutató hangsúlyozta, a három éve tartó gazdasági világválság és a szociálpolitikai megszorítások miatt is csökken a gyermekvállalási kedv. „Ez nem azt jelenti, hogy a családok végleg lemondanak a gyerekvállalásról, csupán azt, hogy néhány évre elhalasztják” – tette hozzá Kiss Tamás.
Az idei visszaesés harmadik okaként a szülőképes nők számának csökkenését nevezte meg a szociológus. „Most lépnek szülőképes korba azok a nők, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején születtek, és ebben az időszakban is alacsony volt a születésszám” – magyarázta.
Szülés – ideológiai alapon
Nemzetiségi szempontból jellemző adat, hogy a 2002– 2007 közötti időszakban, amikor a szülési kedv – elsősorban a kedvező szociálpolitikai intézkedések miatt – nőtt, a magyarok gyermekvállalási kedve magasabb volt, mint a románoké. „Elsősorban a középosztálybeli értelmiségi magyar családok vállalnak több gyermeket, ez pont a fordítottja a román családokban megfigyelhető folyamatoknak. A román értelmiségiek között az egygyerekes családmodell terjed” – nyilatkozta Kiss Tamás.
A demográfus szerint ez a különbség azzal magyarázható, hogy a magyar társadalomban a népességfogyás elleni küzdelemnek több mint nyolcvanéves hagyománya van, és könnyebben „rávehetőek” a gyerekvállalásra azok a családok, amelyek érzékenyek az ideológiai érvekre.
Összességében azonban – hangsúlyozta a szakértő – a romániai társadalom az egyszerű reprodukciós szint, azaz a jelenlegi populáció „újratermeléséhez” szükséges gyerekszám elérése sem biztosított. Ez statisztikailag akkor lenne biztosítható, ha minden hazai családban legalább 2,1 gyermek lenne.
Nagycsalád mint szubkultúra
Kiss Tamás a magyar családok „szaporaságát” a nagycsaládos szubkultúra elterjedésével magyarázza. Hasonlóan vélekedik Lénárt Erzsébet családsegítő szociális munkás is. „A gyermeket vállalók egymástól tanulják meg, hogy több gyereket könnyebb nevelni, a rövid távon nagyobb befektetések megtérülnek. Akár a ruháztatás, akár az étkeztetés költségeit tekintjük, a gyerekszám növekedésével csökkennek a kiadások” – magyarázta a marosvásárhelyi családsegítő.
Szerinte a nagycsaládosok között erősebb a szolidaritás, a gyermekekre való felügyeletet is könnyebben megoldják. „Tíz éve a három gyerek számított nagycsaládnak, ma már nem ritka a négy-, ötgyerekes magyar család sem” – mondta Lénárt Erzsébet.
A biztató adatokat erősíti Kovászna megye is, ahol az országos adatokhoz képest mérsékelt a lakosságfogyás aránya. A megyei statisztikai hivatal információi szerint 2009-ben 2478 gyerek született Háromszéken, tavaly 2468 újszülöttet anyakönyveztek, idén júniusig pedig 1.102 csecsemő jött világra. A szülések száma azonban kórházanként változik, a sepsiszentgyörgyi kórházban tavaly 1128 szülést bonyolítottak le, idén első félévben pedig 499 gyerek született. Ezt a csökkenést azzal magyarázzák, hogy sok szülő más településeken hozzá világra csecsemőjét.
Ezt igazolja az is, hogy a kézdivásárhelyi kórházban 3-4 éve egyre növekszik a szülések száma. A céhes városi szülészeten évente 700 csecsemő látja meg a napvilágot, sok szülő Sepsiszentgyörgyről vagy a szomszédos megyékből érkezik Kézdivásárhelyre. Hasonló jelenség tapasztalható a román–magyar határ mentén, ahol a nők jelentős része inkább magyarországi szülészetet választ, még akkor is, ha a beavatkozás költségeit jelentős részben a családok vállalják magukra.
„Nem tudom számokkal alátámasztani, de egészen biztosan hat a szülési kedvre az is, hogy a nők milyen szülés előtti és utáni gondozásban részesülnek. Egy rosszul levezetett szülés az anya egész hátralévő életét tönkreteheti. A megfelelő szülésfelkészítés, a szoptatási tanácsadás, a közösségi mentálhigiéniás ellátás pedig erősíti a gyermekvállalási kedvet” – magyarázta a várandós nők vándorlásának hátterét Kertész Erika debreceni szülésznő, aki rendszeresen lát el nagyváradi anyákat.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hírsaláta
HÁROMSZÉKEN MÉRSÉKELT A NÉPESSÉGFOGYÁS. A második világháború óta nem kötöttek ilyen kevés házasságot Romániában, és az ötvenes években született utoljára ilyen kevés gyermek: az ország megindult a demográfiai lejtőn 2011 első félévében – derül ki az Országos Statisztikai Intézet adataiból.
Éveken belül radikálisan csökken a beiskolázható gyermekek száma, és ez a teljes oktatási rendszer átalakítását eredményezi. 1990-ben még 4,5 millió gyermek és fiatal vett részt a hazai közoktatásban, 2010-ben már csupán 3,2 millió diák ült iskolapadba, s az előrejelzések szerint két-három éven belül 3 millió alá csökken a tanulók száma. A munkaerőpiac is várhatóan elnéptelenedik, és ez azt jelenti, hogy megnő a vendégmunkások iránti igény. Nemzetiségi szempontból jellemző adat, hogy a 2002–2007 közötti időszakban, amikor a szülési kedv nőtt, a magyarok gyermekvállalási kedve magasabb volt, mint a románoké. Kovászna megyében az országos adatokhoz képest mérsékelt a lakosságfogyás aránya. 2009-ben 2478 gyerek született Háromszéken, tavaly 2468 újszülöttet anyakönyveztek, idén júniusig pedig 1102 csecsemő jött világra. (Új Magyar Szó) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népfogyatkozás
Nem igaz, hogy minden pénzbe kerül. Egy jó lúdbőrt például teljesen ingyen – és nem kizárólag az őszi végkiárusítások időszakában – beszerezhet bárki. Nemcsak a szenzációszagú médiacsatornákból lehet efféle "gúnyát" kihalászni, szakértők által végzett gazdasági elemzések és felmérések is alkalmasak időnként a "borzongatásra." Az Országos Statisztikai Intézet legújabb adatai alapján például újabban amiatt aggódhatunk, lesz-e megállás – és ha igen, mikor – a demográfiai lejtőn. Merthogy – az év elejétől július végéig született romániai gyermekek száma szerint legalábbis – egyértelműen lefelé vettük az irányt. Fél évszázada nem gyarapodott ilyen aprót új állampolgárokkal az ország, és két évtizede nem csökkent akkorát a lakosság számaránya, mint mostanság – figyelmeztetnek a szakértők. A szociológusok szerint az – amúgy is ingatag – oktatási rendszer és a munkaerőpiac számára is hoz majd kedvezőtlen változásokat a jövőben ez a jelenség. Első látásra az egyénre szabott gazdasági válsággal hozható összefüggésbe a gyermekvállalási kedv visszaszorulása, a létminimumért mókuskerekező fiataloknak sem kedvük, sem bátorságuk családalapításra gondolni – nyugtázhatnánk –, de a kérdés azért ennél összetettebb. Családsegítők is megállapították már, hogy a második, harmadik testvér megérkezésével nem kell feltétlenül drasztikus kiadásokra számítani, mi több, a gyerekszám növekedésével – ügyesen "menedzselt" famíliákban – még a költségek csökkenése is elképzelhető. A munkahelyhiány és a külföldi lehetőségek vonzása viszont valóban szerepet kaphatott a népszaporulatot mérő inga mozgásában. Igaz, hogy áprilisban jelentősen csökkent – ezután pedig újra növekedésnek indult – a romániai állástalanok száma, múlt évben viszont még korántsem volt érzékelhető pozitív változás ezen a téren.
A fogyatkozás szűkebb köreinkben is érzékelhető – mégpedig évek óta –, de kisebb mértékben. A magyar értelmiségiek esetében ugyanis nem kizárólag anyagi szempontoktól függ, sok esetben nemzettudatos – az erdélyi magyarság gyarapítása érdekében születik – a döntés négy-öt gyermek vállalásáról. Jövő hónapban bekövetkező "megszámláltatásunkhoz" mégsem kell nagy reményeket fűzni, a szakemberek szerint érhetnek kellemetlen meglepetések a kisebbségi jogainkat biztosító "bűvös húszas" kapcsán. Főleg akkor, ha visszatérő motívumként újra megnyilvánul sorainkban a széthúzás, és jelenlétünket a "székelység" vagy a "csángóság" leple alatt gyengíti a tudatlanság és a balga büszkeség
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Népszámlálás: ajánlott a „kettős könyvelés”

Erdélyi magyar oktatás 2004-2011 – a beiskolázás kérdéseiről
Miért van szükség a mennyiségi mutatók föltérképezésére, elemzésére? A válasz egyszerű, mert enélkül mindenféle és fajta oktatáspolitikai koncepció a levegőben lóg. A rendszerváltozás után, már-már közhellyé vált, hogy Romániában a népesség alakulása csökkenő tendenciát mutat. Ez nyilván a tanulók számának alakulására is hatással van. De milyen arányban? Hogyan hat ez a tendencia a magyar vagy a magyarul tanulók arányára? Ezeknek és az ezekhez kapcsolódó kérdéseknek a megválaszolására vállalkozott Murvai László oktatáspolitikai szakértő.
1. Módszertani alapvetés
Tanulmányom két statisztikailag lezárt tanévet ölel fel: a 2004–2005-öst és az utolsó, a 2010–2011-est. Ezt a két tanévet vizsgáltam összehasonlító statisztikai szempontból. Azért választottam ezt az intervallumot, mert 2005-ben már elkészítettem egy tíz évet felölelő periódus elemzését (vesd össze: Beiskolázás az 1994–1995-ös és a 2004– 2005-ös tanévben In: Körkép a romániai magyar oktatásról. Didaktikai és Pedagógiai Kiadó, Bukarest. 107–143). Ha esetleg valakinek kedve támad a kép további árnyalására, a megjelent adatok fölhasználásával könnyen megteheti.
A jelen tanulmányt előző fölmérésem folytatásának szántam. Fölvetődik a kérdés, hogy miért van szükség a mennyiségi mutatók föltérképezésére, elemzésére? A válasz egyszerű, mert enélkül mindenféle és fajta oktatáspolitikai koncepció a levegőben lóg. A rendszerváltozás után, sajnos, már-már közhellyé vált, hogy Romániában a népesség alakulása csökkenő tendenciát mutat. Ez nyilván a tanulók számának alakulására is hatással van. De vajon milyen arányban? Hogyan hat ez a tendencia a magyar vagy a magyarul tanulók arányára? Ezeknek vagy az ezekhez kapcsolódó kérdéseknek a pontos megválaszolása miatt érdekes egy-egy nagyobb periódus statisztikai szempontok szerint történő leírása.
Most, amikor az új tanügyi törvény alkalmazásának időszakát éljük, ezeknek az elemzéseknek a fontossága még hangsúlyozottabb, mert egyre inkább új oktatási struktúrákban kell godolkodnunk.
Szerkezeti szempontból a tanulmányom nyolc nagyobb fejezetből fog összeállni: (1) a módszertani alapvetésből, (2) az óvodai, (3) az elemi, (4) az V–VIII. osztályos, (5) a részösszefoglaló, (6) a líceumi oktatás, (7) a szakoktatási fejezetből, valamint ( 8) az összefoglalás és következtetések levonásából.
Az elemzés során a legbővebben a beiskolázás kérdéseit fogom fölvázolni, de természetesen utalni fogok az iskolahálózati, valamint a pedagógusellátottság kérdéseire is. Oktatásunk mennyiségi mutatóinak elemzése szempontjából a beiskolázást lehet a legpontosabban körülírni. Az iskolahálózat különben sem annyira releváns, hiszen egy bizonyos iskolába járhat kétszáz gyerek is, de beírhatnak kétezret is. Nálunk létezik egy szubjektív szempont, ami nem kedvez a mennyiségi leírásnak, nevezetesen az, hogy a nyilvántartás szempontjai húsz éve örökösen változnak.
Az 1/2011-es tanügyi törvény előírásai szerint jogi személyiséget csak azok az iskolák kaphatnak, amelyekbe legalább 300 gyerek jár. Kivételt ez alól csak azok a tanegységek jelentenek, amelyek valamelyik nyelvi kisebbség iskoláztatását látják el, és egyediek egy helységben. A jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező iskolák még tovább fogják bonyolítani a nyilvántartást.
A pedagógusok számbavétele is sok bonyodalommal jár, mert pl. egy olyan iskolának, amely I–XII. osztályokkal működik, elvileg, de gyakorlatilag is lehet olyan tanára, aki mind a három oktatási fokon tanít. A nyilvántartásba ez a tanár háromszor is szerepelhet, holott ő csak egy személy. Az állások és a fizikai személyek közötti eltérések is számottevőek, hiszen x tanárnak y iskolában lehet egy 18 órából álló normája, és még taníthat egy másik iskolában 6 órát. A nyilvántartásban ez legtöbbször úgy szerepel, mint egy katedra és két fizikai személy, esetünkben tanár.
Forrásunk az Országos Statisztikai Hivatal (Institutul Naţional de Statistică) vonatkozó adatbázisa, táblázataim összeállításában többnyire ezeket, valamint a megyei tanfelügyelőségek adatait használtam.
Az „erdélyi oktatás” terminológia esetünkben, valamivel szélesebb értelemben, a bákói és a bukaresti magyar nyelvű oktatást is magában foglalja.
2. Az óvodai oktatás
A módszertani elemzésben fölvázolt nehézségek ellenére indítsuk az elemzést azzal, hogy a 2010–2011-es tanévben Romániában 13 544 óvodát tartottunk nyilván. Ebből 1498 önálló tanítási egység volt, a többi pedig más jogi személyiségű iskola vagy óvoda keretében tagozatként működött. Magyar nyelven 1177 óvodában foglalkoztak a gyerekekkel. Azaz a magyar nyelvű óvodai hálózat az ország óvodáinak a 8,6%-a volt. Ezekből az óvodákból 61 rendelkezett önálló jogi személyiséggel, míg a többi tagozatos formában dolgozott.
Az ország óvodáiban 37 353 óvodai pedagógus dolgozott. Ezek 95,6%-ban szakképzettek. Magyar nyelven 2137 óvónő vezetett foglalkozásokat. A szakképesített óvónők aránya megfelel az országos mutatónak.
Amint az a vonatkozó összehasonlító táblázatunkból is ki fog derülni, az óvodások száma összesen 673 736 volt. Ebből 454-en más országból jöttek. Magyar nemzetiségű óvodást 43 978-at tartottunk számon, ami az ország óvodásainak 6,5%-a. Ebből 42 747-en jártak magyar óvodába (6,4%). Számokban kifejezve tehát 1231 magyar gyerek nem járt magyar nyelvű óvodába. A megyei szintre bontott országos adatok ezt a kérdést is tovább részletezik majd.
Ha ezeket az adatokat országos-, valamint megyei lebontásban összevetjük a 2004–2005-ös mutatókkal, az alábbi táblázatot állíthatjuk össze (1-es számú táblázat):
Megye 2004–2005 2010–2011
Összlétszám* Magyar nyelven Összlétszám Magyar nyelven
Szám % Szám %
Országosan 644911 41983 6,5 673736 42747 6,4
Arad 12771 837 6,5 14040 884 6,3
Bákó 24355 87 0,3 23164 82 0,3
Beszterce-Naszód 12064 532 4,4 11888 472 4,0
Bihar 19258 4315 22,4 21284 4018 19,0
Brassó 15388 828 5,3 18258 885 4,8
Fehér 12549 544 4,3 12197 438 4,0
Hargita 13452 11135 82,7 13782 11736 85,1
Hunyad 12955 271 2,1 12406 366 3,0
Kolozs 20270 2675 13,1 22321 2895 13,0
Kovászna 8722 6328 72,5 9002 6468 71,9
Krassó-Szörény 9858 18 0,1 9545 13 0,1
Maros 20985 7789 37,1 22141 7982 36,0
Máramaros 17371 518 2,9 17080 429 2,5
Szatmár 13454 3385 25,1 13848 3484 25,1
Szeben 14594 172 1,1 15419 118 0,8
Szilágy 9728 1980 20,3 9175 1851 20,1
Temes 19460 529 2,7 20601 563 2,7
Bukarest – 40 – – 6 –
*Az országos szám minden táblázatban minden romániai megye adatait tartalmazza. Azokról a megyékről, amelyekben nincs magyar nyelvű oktatás, táblázatainkban lemondtunk. Ezért a csillaggal jelzett szám nem rendelkezik statisztikai kulccsal.
Elemezzük az 1-es számú táblázat adatait:
– a) Az országos, illetve a vizsgált megyei arányszámok enyhe emelkedő tendenciát mutatnak a hét esztendővel ezelőtti helyzethez képest. Az országos arányszám több mint 4%-kal magasabb, mint 2004-ben. – b) A magyar óvodába járó gyerekek aránya szintén növekvő tendenciát mutat. Ez majdnem 2%.
A megyékre lebontott mennyiségi változásokat táblázatban rögzítettem (2-es számú táblázat):
Megye 2004–2011 2004–2011
Az óvodások összlétszáma A magyar óvodába járók száma**
Növekedés + Csökkenés - Növekedés + Csökkenés -
Országosan 28825 0 764 0
Arad 0 -1269 47 0
Bákó 0 -1191 0 -5
Beszterce-Naszód 0 -176 0 -60
Bihar 1926 0 0 -297
Brassó 2870 0 57 0
Fehér 0 -352 0 -106
Hargita 240 0 601 0
Hunyad 0 -549 95 0
Kolozs 2051 0 220 0
Kovászna 280 0 140 0
Krassó-Szörény 87 0 0 -5
Maros 1156 0 193 0
Máramaros 0 -291 0 -89
Szatmár 394 0 0 -54
Szeben 825 0 57 0
Szilágy 0 -554 0 -129
Temes 1141 0 34 0
Bukarest – 23 0
**A 3-as és a 4-es számú oszlop közötti különbség 764, azaz ennyivel növekedett a magyar óvodába járók száma a vizsgált időszakban.
Az adatok értékelése:
– a) A vizsgált megyék közül 10-ben nőtt az óvodások száma, míg 7-ben csökkent. Ez összesen 17, mert Bukarestet csak a magyar óvodások szempontjából vizsgáltuk. Jelentősen növekedett az óvodás gyerekek száma Brassó (2870), Kolozs (2051), Maros (1156) és Temes (1141) megyében, míg Arad (1269) és Bákó (1191) megyében több mint ezerrel csökkent. Érdekesek lehetnek ezek az adatok az előkészítő osztályok hálózatának kialakításakor. – b) A magyar óvodába járók száma szintén 10 megyében lett nagyobb, míg nyolcban kisebb. A gyerekek száma Hargita megyében emelkedett a legtöbbet (601), de jelentős növekedést mutat még Kolozs (220) és Maros megye (193). Meg kell említenünk azt is, hogy Bukarestben 23 gyerekkel jártak többen magyar óvodába, mint az első referenciális évben. Jelentősen csökkent viszont a létszám Bihar (297) és Szilágy megyében (129).
– Ahol a vizsgált időszakban kisebb vagy nagyobb lett a gyereklétszám, megyei, illetve magyar vonatkozásban, általában megegyeznek. Arad és Hunyad megyében viszont a megyei összlétszám csökkent, a magyar gyerekek száma ezzel ellentétben nőtt. Hunyad megyében a növekedés számottevő (95 gyerek), ami bizonyára azzal magyarázható, hogy létrejött Déván a bentlakással is rendelkező regionális oktatási központ.
3. Elemi oktatás
– a) A 2010–2011-es tanévben önálló I–IV. osztályos iskolát összesen 46-ot tartottunk számon. I–IV. osztályok még a (4096) I–VIII. osztályos iskolák keretében is működnek. A elemzett tanév elején az ország I–IV. osztályaiba összesen 828 853 tanulót írtak be (ami tartalmazza a speciális oktatásban részesült tanulókat is). Ezeket a gyerekeket közel 45 000 pedagógus tanította. Érdekes megjegyeznünk, hogy az elemi osztályokban tanító pedagógusok 99%-a szakképzett.
– b) A magyar elemi iskolák hálózatára vonatkozó adattal nem rendelkezünk. A magyarul tanuló elemisták száma 46 349. Őket 2437 pedagógus tanította.
Ha ezeket az adatokat megyékre bontjuk, és összehasonlítjuk a 2004–2005-ös adatokkal, az alábbi táblázatot állíthatjuk össze (3-as számú táblázat): Megye 2004–2005 2010–2011
Összlétszám* Magyarul tanul Összlétszám* Magyarul tanul
Szám % Szám %
Országosan 962586 50849 5,2 828853 46349 5,5
Arad 20479 881 4,3 17391 739 4,2
Bákó 36445 87 0,2 29470 220 0,7
Beszterce-Naszód 15966 524 3,2 13871 375 2,7
Bihar 27752 6847 24,6 24882 5457 21,9
Brassó 23142 1009 4,3 21339 921 4,3
Fehér 16214 485 2,9 13697 419 3,0
Hargita 15001 12314 82,0 13664 11544 84,4
Hunyad 20660 325 1,5 16109 289 1,7
Kolozs 25275 2811 11,1 22529 2342 10,3
Kovászna 10504 7143 68,0 10011 6978 69,7
Krassó-Szörény 14388 9 0,06 12132 17 0,1
Maros 27156 9304 34,2 25057 8533 34,0
Máramaros 24199 697 2,8 20268 541 2,6
Szatmár 17881 5399 30,1 15438 5099 33,0
Szeben 19122 163 0,8 17218 114 0,6
Szilágy 11768 2378 20,2 10326 2100 20,3
Temes 27904 420 1,5 24065 615 2,5
Bukarest – 53 – – 46 –
Megjegyzések a 3-as táblázathoz:
– a) Az országos összlétszám, a táblázat adatai szerint, hét év alatt 962 586-ról 828 853-ra esett vissza. Ez 133 733 elemistát jelent, ami 13,8%-os csökkenés. A majdnem 134 ezer gyerek, amennyivel az I–IV. osztályos beiskolázás zsugorodott, egy nagyobb város összlakosságának felel meg.
– b) A magyar mutató szintén csökkenő tendenciát jelez: 50 849-ről 46 349-re. Szám szerint 4500 a hiány. Ez 8,8%-os csökkenés. Valamivel több, mint az országos arány fele. Az viszont pozitív vonatkozás, hogy az utolsó statisztikailag lezárt esztendőben a magyarul tanuló elemisták többen voltak, mint a gimnáziumi társaik. Eddig ez az arány fordított volt, ami csökkenő tendenciát jelentett.
A mennyiségi mutatókat részletesen, megyékre bontva, a 4-es táblázatba foglaltam.
Megye 2004–2011 2004–2011
Országos összlétszám* Magyarul tanulók létszáma**
Növekedés + Csökkenés - Növekedés + Csökkenés -
Országosan 0 -133733 0 -4500
Arad 0 -3088 0 -142
Bákó 0 -6975 133 0
Beszterce-Naszód 0 -2095 0 -149
Bihar 0 -2870 0 -1390
Brassó 0 -1803 0 -88
Fehér 0 -2517 0 -66
Hargita 0 -1337 0 -770
Hunyad 0 -4551 0 -36
Kolozs 0 -2746 0 -469
Kovászna 0 -493 0 -165
Krassó-Szörény 0 -2256 8 0
Maros 0 -2099 0 -771
Máramaros 0 -3931 0 -156
Szatmár 0 -2443 0 -300
Szeben 0 -1904 0 -49
Szilágy 0 -1442 0 -278
Temes 0 -3839 195 0
Bukarest - - 0 -7
**A 3-as és a 4-es számú oszlop közötti különbség adja ki a 4500 tanulót, amennyivel a két referenciális idő között a magyarul tanuló elemisták száma csökkent.
– a) A megyénkénti csökkenés mennyisége szerint három kategóriát észlelünk. Az első a 7000 és 4000 között mozog. Ide soroljuk Bákó (6975) és Hunyad megyét (4551). A második kategória határait 3999 és 2000 között vonhatjuk meg. Ide soroljuk a legtöbb magyar oktatást is működtető megyét: Máramaros (3931), Temes (3839), Arad (3088), Bihar (2870), Kolozs (2746), Fehér (2517), Szatmár (2443), Krassó-Szörény (2256), Maros (2099), Beszterce-Naszód (2095). A harmadik csoportba azokat a megyéket soroltuk, amelyekben 2000 és 493 között volt a csökkenési határ. Ide sorolható: Szeben (1904), Brassó (1803), Szilágy (1442), Hargita (1337). Kovászna volt az a megye, amelyben a legkevesebb tanulóval csökkent az elemisták száma a vizsgált periódusban (493).
– b) A magyarul tanuló elemisták száma három megyében növekedett: Temes megyében 195 tanulóval, Bákó megyében 133 tanulóval és Krassó-Szörényben 8 tanulóval. Ezer tanuló fölött csökkent a létszám Bihar megyében (1390). 1000 és 500 között Marost (771) és Hargitát (770) jegyeztük. A többi megyében a csökkenés 500 és 7 között volt a következő sorrendben: Kolozs (469), Szatmár (300), Szilágy (278), Kovászna (165), Máramaros (156), Beszterce-Naszód (149), Arad (142), Brassó (88), Fehér (66), Szeben (49), Hunyad (36), Bukarest (7).
4. Gimnáziumi oktatás (V–VIII. osztály)
A hivatalos statisztikai adatok (INS) a 2010–2011-es tanévre 4096 gimnáziumi tagozattal is működő iskolát jelölnek meg. Azt is a hivatalos adatokból tudjuk, hogy olyan iskola, amely csak V–VIII. osztállyal működött, csak 7 létezett az országban. Vagyis a tulajdonképpeni V–VIII. osztályos iskolák vagy I–VIII. osztállyal vagy I–XII. osztállyal együtt működtek.
Bizonyára ezért is elég nehéz az iskolahálózat adatait mennyiségi szempontok szerint kezelni. A beírt tanulók száma a speciális oktatásban nyilvántartott gyerekekkel együtt 862 588. A gimnáziumi tagozaton tanító pedagógusok száma 77 445. Az oktatás színvonalának javulását szolgálhatja az a tény, hogy az utolsó statisztikailag lezárt tanévben a gimnáziumban tanító szakképzett pedagógusok számaránya több mint 98%-ra emelkedett.
A magyar V–VIII. osztályos iskolák és tagozatok számát a hivatalos statisztikai adatok nem tartalmazzák. Az V–VIII. osztályokban magyarul 44 430 gyerek tanult, és azokat 3741 pedagógus oktatta. Ha az országos adatokat megyei bontásban és a 2004-2005-ös adatokkal egybevetve prezentáljuk, az alábbi, 5-ös számú táblázatot állíthatjuk össze:
Megye 2004–2005 2010–2011
Összlétszám* Magyarul tanul Összlétszám* Magyarul tanul
Szám % Szám %
Országosan 1012601 49396 4,87 862588 44430 5,15
Arad 20743 809 3,9 18136 713 3,9
Bákó 37968 70 0,1 31088 251 0,8
Beszterce-Naszód 16533 467 2,8 14398 410 2,8
Bihar 28395 6368 22,4 25373 5177 20,4
Brassó 25694 1163 4,5 19833 840 4,2
Fehér 17581 467 2,6 14968 398 2,6
Hargita 14902 12140 81,4 13659 11460 83,9
Hunyad 23386 318 1,3 18919 237 1,2
Kolozs 28429 3351 11,7 22971 2436 10,6
Kovászna 10142 6993 68,9 9239 6486 70,2
Krassó-Szörény 15525 - - 12678 - -
Maros 25713 8492 33,0 23527 7836 33,3
Máramaros 26404 621 2,3 21711 572 2,6
Szatmár 19462 5218 26,8 15626 4630 29,6
Szeben 20197 110 0,5 16927 94 0,5
Szilágy 12345 2434 19,7 10425 2183 20,9
Temes 30694 337 1,09 25109 566 2,2
Bukarest - 38 - - 141 –
Megjegyzések a táblázat adataival kapcsolatosan:
Míg az országos számok csökkenési százaléka 14,8%, addig a magyarul tanuló gyerekeké csak 10,0%. Nem mintha örülnénk a csökkenő tendenciának, de az értékek mégiscsak kisebbek majdnem 5%-kal. Ez annál is érdekesebb, mivel az 1994–1995 és 2004–2005-ös intervallumban ezen az oktatási fokozaton az országos csökkenés 12,7% volt, míg a magyar 15,7%, azaz 3%-kal nagyobb. . Vagyis a tendencia a most vizsgált időszakban megfordult. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Bákó megyében és Bukarestben az V–VIII. osztályos tanulók száma a második referenciális évre megháromszorozódott.
A két referenciális év között végbement mennyiségi változásokat a szemléletesség kedvéért ismét táblázatban rögzítettem. (6-os számú táblázat)
Megye 2004–2011 2004–2011
Országos összlétszám* A magyarul tanulók létszáma**
Növekedés + Csökkenés - Növekedés + Csökkenés -
Országosan 0 -150013 0 -4966
Arad 0 -2607 0 -96
Bákó 0 -6880 181 0
Beszterce-Naszód 0 -2135 0 -57
Bihar 0 -3022 0 -1191
Brassó 0 -5861 0 -323
Fehér 0 -2613 0 -69
Hargita 0 -1243 0 -680
Hunyad 0 -4467 0 -81
Kolozs 0 -5458 0 -915
Kovászna 0 -903 0 -507
Krassó-Szörény 0 -2847 - -
Maros 0 -2186 0 -656
Máramaros 0 -4693 0 -49
Szatmár 0 -3836 0 -588
Szeben 0 -3270 0 -16
Szilágy 0 -1920 0 -251
Temes 0 -5585 229 0
Bukarest - 38 103 -
**A 3-as és a 4-es számú oszlop közötti különbség adja ki azt a 4966-os hiányt, amennyivel a két referenciális év között a magyarul tanuló V-VIII. osztályosoklét száma csökkent.

Megjegyzések a táblázat mutatóival kapcsolatosan:
– a) Az adatok azt mutatják, hogy az országos trendnek megfelelően, a megyei beiskolázási számok is csökkenő jellegűek. Csak a mennyiségi mutatók eltérőek. Eszerint a megyék általános beiskolázási számai a csökkenés sorrendjében újból három kategóriába sorolhatók:
– 7000 és 5000 között – Bákó (6880), Brassó (5861), Temes (5585), Kolozs (5458), – 4999 és 2000 között – Máramaros (4693), Hunyad (4467), Szatmár (3836), Szeben (3270), Bihar ((3022), Krassó-Szörény (2847), Fehér (2613), Arad (2607), Maros (2186), Beszterce-Naszód (2135), – 1999 és 0 között – Szilágy (1920), Hargita (1243), Kovászna (903)
– b) A magyar osztályokba járók esetében a számok a következőképpen alakulnak:
Növekvő tendenciát mutat Temes (229) és Bákó (181) megye, valamint Bukarest (103) beiskolázása. – Csökken a gimnáziumi tanulók száma 1000 tanuló fölött Bihar megyében (1191). – 999 és 0 között a sorrend a következőképpen alakul: Kolozs (915), Hargita (680), Maros (656), Szatmár (588), Kovászna (507), Brassó (323), Szilágy (251), Arad (96), Hunyad (81), Fehér (69), Beszterce-Naszód (57), Máramaros (49), Szeben (16).
5. Részösszefoglalás
A vizsgált időszakban (2004-2011) a beiskolázási számok a következőképp alakultak:
– Növekedtek az óvodai oktatásban: mind az országos, mind pedig a magyar nyelvű oktatás viszonylatában. Országosan 28 825 gyerek a növekedés, ami 4,4%. A magyar óvodákban is nőtt a gyerekek száma. Itt a növekedés 764 gyerekkel többet jelent, ami 1,8%. Ha megbízhatunk az adatokban, akkor 1989 óta először fordul elő, hogy egy többéves intervallumban az óvodai oktatásban a beiskolázási számaink növekednek.
– A kötelező oktatás (I–VIII. osztály) beiskolázási számai csökkenő tendenciát mutatnak a vizsgált periódusban az országos és a magyar nyelvű oktatásban egyaránt. Az országos beiskolázási számok 28 3746 tanulóval mutatnak kevesebbet a vizsgált periódusban, ami 14,3%-os apadás. A magyarul tanulók esetében a csökkenés ugyanabban az időszakban 9466 tanuló, ami 9,4%-os veszteség.
– De optimisták vagyunk.
Murvai László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyi Híradó – A számok az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni
Az elmúlt napokban, hetekben számos kérdés vetődött fel a jövő héten kezdődő népszámlálással kapcsolatban: miért fontos ez, mit kell tennünk, mire kell odafigyelnünk a tíz napig tartó összeírás során. Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok azok, akiknek leggyakrabban kellett és kell válaszolniuk hasonló kérdésekre, hiszen ők szerkesztik, töltik fel szakmai anyagokkal, tudnivalókkal a népszámlálás.ro oldalt. Őket kérdeztük arról, mit is jelent az erdélyi magyarság számára ez az országos számbavétel.
– Miért fontos a népszámlálás? Mit mutatnak meg egy összeírás eredményei?
– Idén az Európai Unió minden tagállamában tartanak népszámlálást. Ez is mutatja ennek a fontosságát. Az összeírás az európai közösség, az egyes országok, megyék vagy települések szempontjából egyaránt fontos adatokat eredményez. Azt is mondhatjuk, hogy a népszámlálás húsz évről szól. Egyrészt megtudjuk, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások következtek be, ugyanakkor a következő tíz évre iránymutatóak az adatok. A lakosság száma, demográfiai összetétele, társadalmi helyzete meghatározhatja a jövőre irányuló közpolitikai tervezést és cselekvést. A népszámlálás eredményeitől függhet, hogy milyen beiskolázási számokkal indítanak vagy zárnak be iskolai osztályokat, milyen finanszírozást kap egy egyház, vagy éppen mely településeken fejlesztenek csatornahálózatot.
– Miért kell nekünk, erdélyi magyaroknak különösen odafigyelnünk a népszámlálásra?
– A népszámlálás eredményei állapítják meg, hogy mely településeken éri el a magyar etnikumú lakosság száma a 20 százalékot: ettől különböző kisebbségi jogok és a magyar nyelv használatának joga is függ. Ugyanakkor van egy pszichológiai hatása is az eredményeknek. Nem mindegy, hogy az eredmények a magyarság csökkenését vagy esetleges növekedését, stagnálását fogják-e mutatni. Nem mindegy, hogy Erdélyben 20 vagy 18 százalékos magyar arány lesz (2002-ben 19,6 volt). Nem mindegy, hogy Marosvásárhelyen 43 vagy 49 százalék, Kolozsváron 16 vagy 20, Nagyváradon 23 vagy 30 százalék lesz a magyarok aránya. Ezek a számok egyféleképpen az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni.
– Melyek lennének azok a kérdések, amelyek meghatározóak lehetnek számunkra, és miért?
– A népszámlálási kérdőívekben feltett kérdések többsége érdekes lesz a magyarság szempontjából is. Nem csak a kutató szakemberek, hanem a politikum vagy az intézményépítés szempontjából is. Nem csak az fontos, hogy mennyi a magyarok száma és aránya, hanem az is, hogy milyen a demográfiai helyzetük, milyen az iskolázottsági szintjük, milyen pozícióik vannak a munkaerőpiacon. Nyilván a népszámlálási kampányok a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás kérdéskörét érintik, ezek az alapvető fontosságú témák.
– Van-e jelentősége annak, ha valaki nem magyarnak, hanem például székelynek vallja magát?
– A nemzetiségre vonatkozóan a népszámlálási kérdőív nyílt kérdést tartalmaz, amit utólag kódolnak. A „maghiar”, az „ungur” és a „secui” külön kódot kap. Bár a tervek szerint a Statisztikai Hivatal ezeket összesítve jeleníti meg, a külön kódolás magában hordozza a veszélyt, hogy utólag statisztikailag mesterségesen szétválasztják a magyar közösséget. Ezért legcélszerűbb, hogy azok, akik magyarnak tartják magukat, a „maghiar” megnevezést írassák be. A probléma még nagyobb a csángók esetében, őket ugyanis nem a magyar, hanem az egyéb nemzetiségűek között jelenítik majd meg. A kódolásban ráadásul van egy jelentős egyenlőtlenség. A románok esetében ugyanis nem szerepelnek külön az oltyán, a móc, vagy az osán megnevezések. Azokat pedig, akik regionális identitásokat jelölnek meg (pl. erdélyi, háromszéki stb.) automatikusan a románokhoz sorolják.
– Mit kell tudniuk és tenniük azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem tartózkodnak otthon a népszámlálás alatt?
– Amennyiben a háztartásból bárki otthon tartózkodik, az szolgáltat adatot a távol lévőkről is. Ehhez a személyi szám (CNP) ismerete szükséges. Emellett van néhány kérdés – pl. a munkahely, vagy az utolsó elvégzett oktatási intézmény megnevezése –, amely esetében tanácsos a válaszokat előre egyeztetni. Ha a háztartásból senki nem tartózkodik otthon, akkor a polgármesteri hivatalban kell jelentkezni október 31-ig.
– Mit kell tenniük a külföldön tartózkodóknak, hogy ne maradjanak ki az összeírásból?
– Egyeztessenek családtagjaikkal, hogy azok regisztrálják őket. Románia lakosságába akkor fognak beszámítani, ha ideiglenesen külföldön lévőként a G (gospodărie, háztartás) és a P (persoane, személyek) űrlapon szerepelnek. Amennyiben lehetséges, ezt a megoldást kell választani. Esetükben is szükséges a személyi szám (CNP) ismerete
Szabadság (Kolozsvár)

Minden magyar számít! A Szövetség kéri a népszámlálási metodológia tiszteletben tartását
Az elmúlt napokban Maros és Bihar megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítők során tévesen értelmezték a népszámlálás módszertanát – jelentette be mai sajtóértekezletén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
Kelemen Hunor elmondta: a Szövetség határozottan kéri a népszámlálás metodológiájának tiszteletben tartását, ez ugyanis kimondja: ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy háztartástag bediktálhatja az ő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy a településen, az ország másik településén vagy akár külföldön tartózkodik. A Szövetség kéri, hogy mindazoknak, akik hasonló téves utasítást kaptak, a Statisztikai Hivatal küldje el a megfelelő hibaigazításokat.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra is, hogy az RMDSZ kampányt indított, amely a népszámlálás fontosságát kívánja tudatosítani a romániai magyar emberekben, és arra bátorítja őket, hogy büszkén, bátran vállalják fel identitásukat. Az ezt célzó népszámlálási karaván eddig 4250 km-t tett meg, útja során 20-30 önkéntes segítségével 10 megye több mint száz településére jut el. Továbbá 200.000 szétosztott szórólap, 15 ezer plakát, rádiós reklámok, videók, valamint a nepszamlalas.ro oldal segíti elő azt, hogy minél több magyar emberhez eljussanak a népszámlálással kapcsolatos tudnivalók.
Szükséges a választási rendszer reformja
Az RMDSZ az arányos képviselet biztosítását szorgalmazza
A Romániai Demokrata Szövetség fenntartja az arányos képviseletet biztosító vegyes választási rendszer bevezetését – jelentette be mai kolozsvári sajtóértekezletén Kelemen Hunor. A Szövetség által a koalíciós partnerek elé terjesztett javaslat szerint a képviselőházi mandátumok 55-60%-át egyéni választókerületből, a többi mandátumot az országos listáról lehetne elnyerni, amelyre hasonlóképpen szavazni kellene. „Az RMDSZ javaslata szerint az országos listán csak olyan jelöltek szerepelhetnének, akik az ország valamely egyéni választókerületében is megméretkeznek” – tájékoztatott Kelemen. Hozzátette, hogy az RMDSZ csökkentené a Szenátus létszámát is: az ország összes megyéje két-két szenátori mandátummal rendelkezne, Bukarestben pedig minden kerület kapna egy szenátori mandátumot, amelyeket akár csak kizárólag egyéni választókörzetekben lehetne kiosztani. „A koalíciós partnerek is elfogadják azt, hogy a mostani választási rendszer megreformálásra szorul, ami pedig ennél is fontosabb, hogy ők is elfogadják az arányos képviselet elvét. Ez pedig bizakodásra ad okot számunkra, hogy közösen meg fogjuk találni a megfelelő megoldást is” – fogalmazott a szövetségi elnök. Kelemen szerint fontos lenne 10-12 napon belül döntést hozni ebben a kérdésben, annak érdekében, hogy november-decembereben megtörténjen azoknak a törvényeknek az előkészítése, amelyek jövőre érvénybe léptetnék az új választási rendszert. „A választások összevonását és a választási rendszert összekapcsoljuk, a megszülető döntésnek hasonlóképp kettősnek kell lennie: ennek mind az összevonásra, mind a választási rendszerre kell vonatkoznia. A törvényalkotást is egyszerre kell elvégezni, az önkormányzati képviselők mandátumának meghosszabbítását és az új választási törvény elfogadását illetően is” – ismertette a Szövetség elképzeléseit Kelemen.
Románia felkészült a schengeni csatlakozásra
Az RMDSZ üdvözli az Európai Parlament döntését Románia és Bulgária schengeni csatlakozására vonatkozóan. Erről Kelemen Hunor nyilatkozott mai kolozsvári sajtóértekezletén. A szövetségi elnök véleménye szerint az EP kizárólag az Európai Unió, Románia és Bulgária érdekeit vette figyelembe, valamint azt, hogy mindkét ország teljesítette az Unió által megszabott csatlakozási feltételeket. Kelemen úgy vélekedett: egyetlen ország, egyetlen tagállam sem fogadhat el plusz feltételeket ahhoz képest, amelyek a megállapodásban szerepelnek. A Szövetség elnöke megerősítette: Románia felkészült a schengeni csatlakozásra, várja, hogy egészen pontos határidőt szabjanak az elkövetkező hetekben sorra kerülő tárgyalások függvényében. „A lengyel elnökség betartotta ígéretét, és ezt külön meg kell köszönnünk Lengyelországnak. Természetesen további diplomáciai erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a végleges döntés megszülessen, és az pozitív legyen. Bízom abban, hogy mind Hollandia, mind Finnország belátja, hogy nem lehet két tagállamnak a schengeni csatlakozását meggátolni belpolitikai okok miatt” – összegzett Kelemen Hunor.
erdon.ro

Félretájékoztatták a számlálóbiztosokat
Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen a Statisztikai Hivatal által tartott számlálóbiztosi képzéseken az érintetteknek azt mondták, hogy a nemzetiségi-, anyanyelvi-, és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésekre csak a kérdezéskor jelen lévő személyek válaszolhatnak, vagyis a családtagok nem nyilatkozhatnak a távollévők nevében. Az RMDSZ népszámlálás-központjától azt közölték szerkesztőségünkkel, hogy megítélésük szerint az eset tudatos félretájékoztatás. Ezek az utasítások ellentmondanak a kormány által elfogadott módszertani útmutatásoknak.
Ha a számlálóbiztosok ezek szerint az utasítások szerint dolgoznak, akkor a lakosság jelentős hányadának a nemzetisége, anyanyelve és vallása nem bevalláson fog alapulni, ezért megtörténhet, hogy sok magyar nem, vagy nem ily módon kerül majd be a készülő statisztikába, ami a magyarság jogvesztésének egyik jelentős oka lehet.
Azt kérik, hogy a lakosság vállalja bátran saját és családtagjai nemzetiségét! Amennyiben a számlálóbiztos nem hajlandó rögzíteni távollévő családtagok adatait, akkor vissza kell utasítani a további válaszadást, és meg lehet tagadni az űrlap – amúgy kötelező – aláírását – tanácsolja az RMDSZ népszámlálás-központja.
Erdély.ma

Súlyosan félretájékoztatták a számlálóbiztosokat több városban
A családtagok bediktálhatják a távollévők adatait
Súlyos félretájékoztatás történt három, a magyar közösség számára kiemelten fontos erdélyi nagyvárosban a Statisztikai Hivatal által tartott számlálóbiztosi képzésen. A www.nepszamlalas.ro szerint az eset súlya alapján a rendszerváltást követő időszak legnagyobb, a nemzetiségi statisztikákat érintő hamisítási kísérletéről beszélhetünk. A múlt héten Maros, Bihar és Kolozs megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítéseken tévesen magyarázták el a népszámlálás módszertanát a kérdezőbiztosoknak. Az itt elhangzottakkal ellentétben, ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy egy háztartásban élő személy bediktálhatja a távollévő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását is. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy más településen vagy akár külföldön tartózkodik. Így például a Magyarországon tartózkodó vagy dolgozó román állampolgárok adatait is közölhetik az otthoniak.
A múlt héten fokozatosan érkeztek a hírek Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Kolozsvárról, miszerint a képzéseken a számlálóbiztosokat úgy tájékoztatták a Statisztikai Hivatal részéről akkreditált kiképzők, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a személyesen jelen lévő személyek nyilatkozhatnak. Eszerint ideiglenesen távol vagy a kérdezés időpontjában nem otthon tartózkodó (pl. munkában, iskolában, az üzletben lévő stb.) családtagjaink nemzetiségéről nem nyilatkozhatunk. Ez az utasítás egyértelműen ellentmond azoknak a módszertani elveknek, amelyeket a népszámlálási bizottság (vagyis a kormány) elfogadott (Népszámlálási személyzet tankönyve 5. és 72. oldal).
A www.nepszamlalas.ro szerkesztői szerint nyilvánvaló, hogy nem egyedi esetről és nem félreértésről, hanem tudatos félretájékoztatásról van szó. A félretájékoztatás több ezer kérdezőbiztost érint, épp azokban a városokban, ahol az etnikai arányoknak a legnagyobb tétjük van. Ezen elvek alkalmazása azt eredményezheti, hogy a lakosság 35–40 százaléka „nem nyilatkozik” a nemzetiségéről. Így a magyarok aránya is ilyen mértékben csökken: Marosvásárhelyen 30, Nagyváradon 18, Kolozsváron 12 százalékra. Ez azért teremt kritikus helyzetet, mert a nyelvi jogok gyakorlásának feltételét képező 20 százalékot a teljes népességből számolják, függetlenül attól, hogy mekkora a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. Érdemes azt is megjegyezni, hogy 2002-ben összesen 1941 személy (0,008%) volt Romániában, aki nem nyilatkozott a nemzetiségéről.
„Jelenleg még nem tudjuk, hogy történt-e más településeken hasonló jellegű félretájékoztatás. Ha igen, más esetben is veszélybe kerülhet a nemzetiségi statisztikák tisztasága. Kérjük azokat a számlálóbiztosokat, akik hasonló utasítást kaptak, jelezzék a nepszamlalas.ro szerkesztőinek! A magyar lakosság figyelmét arra hívjuk fel, hogy továbbra is vállalják maguk és családtagjaik nemzetiségét, ha pedig ennek rögzítésére nem hajlandó a számlálóbiztos függesszék fel a válaszadást, és ne írják alá a népszámlálási űrlapokat!” – szögezik le közleményükbe a honlap szerkesztői.
Egyértelműek a jogszabályok és az útmutatók
Székely István, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője, a Szabadság kérésére, a cenzussal kapcsolatban felröppent, egymásnak ellentmondó információkat tisztázta.
– Mind a népszámlálás kiírásáról szóló kormányhatározat, mind pedig az ehhez kapcsolódó alacsonyabb rendű jogszabályok, illetve a számlálóbiztosoknak kiosztott útmutatók egyértelműen kimondják: elégséges, ha a lekérdezés időpontjában egy családból csak egy személy tartózkodik otthon, ugyanis ez a nagykorú, azaz 18 évesnél idősebb személy bediktálhatja az illető háztartásban élő összes személy adatait. Ő megadhatja a nemzetiséget, anyanyelvet és felekezeti hovatartozást is – hangsúlyozta a szakember.
Hozzátette: fontos megjegyezni, hogy a bentlakásban vagy kintlakásban élő egyetemisták gyakorlatilag hiába képeznek egy háztartást, egymás adatairól nem nyilatkozhatnak, ez csakis a családok esetében alkalmazható, amennyiben nagykorú személy diktál be adatot a számlálóbiztosnak.
A kérdezőbiztosok munkaideje ugyan 8 órától 20 óráig tart, de így sem kereshetik fel a családokat éppen olyankor, amikor mindenki otthon tartózkodik, ezért ésszerű az a megoldás, hogy egy személy nyilatkozhat a lakásban élő összes tagról. – Itt próbáltak meg különböző értelmezéseket bevinni: az állampolgárok nem nyilatkozhatnak közvetlen hozzátartozójuk nemzetiségéről, anyanyelvéről és vallásáról utóbbiak távollétében. Egyrészt a hatóságok fontosnak tartják ezeknek a személyeknek is az összeírását, hogy Románia lakossága valahol 20 millió fölött legyen, másrészt azonban az ő szempontjukból nem jó, ha az illetőknek más nemzetisége van, hiszen ez más vonatkozású problémákat is felvethet – fogalmazott Székely István.
Az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője megjegyezte: a hatóságokat értesítették az értelmezési rendellenességről, akik viszont félreértésnek minősítették a történteket.
A diákok összeírásának módszertana
A középiskolás diákoknak és az egyetemistáknak a népszámláláson való besorolására egyértelmű módszertant határozott meg az Országos Statisztikai Intézet – közölte lapunk érdeklődésére Kiss Tamás szociológus, aki az RMDSZ népszámlálási kampánycsapatának tagja. Lapunk arra volt kíváncsi, hogy miként sorolja be a statisztikai hivatal azokat a diákokat, akiket otthon és a tanulmányuk helyén is a P (persoane-személyek) és a G (gospodării-háztartás) űrlapra vezetik be a számlálóbiztosok. Az RMDSZ ugyanis arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy otthon a szüleik, de ők maguk tanulmányaik helyszínén is diktálják be adataikat az említett két űrlapra, hiszen csak így tartozhatnak az ország állandó lakosságához.
Arra a kérdésünkre, ha egy diák választani akar aközött, hogy például Kolozsvár vagy szülőhelye lakosságának számát gyarapítsa-e, a szociológus leszögezte, hogy nincs lehetőség választásra, mivel a statisztikai hivatal nagyon pontos útmutatást adott a diákok és az egyetemi hallgatók nyilvántartásba vételére.
Megismételte, emiatt nagyon fontos, hogy a diákok személyesen is sort kerítsenek a számlálóbiztossal való találkozásra tanulmányi városukban, hiszen ellenkező esetben előfordulhat, nem szülővárosuk vagy falujuk magyar nemzetiségű lakosaként kerülnek be a végső statisztikába, hanem nem regisztrált nemzetiségű állampolgárként. Ez a lehetőség akkor fordulhat elő, ha a diákok adatait a személyes találkozó elmulasztása híján a bentlakás adminisztrátora diktálja be. Ő ugyanis nem nyilatkozhat a számlálóbiztosnak a diák nemzetiségéről, anyanyelvéről és vallási hovatartozásáról. A statisztikai hivatal azonban végül kiszűri a személyi szám (CNP) alapján a kétszer nyilvántartásban szereplő személyeket, és előfordulhat, hogy az otthoni nyilvántartásból kiveszik a szóban forgó diákot, aki így csak a Kolozsváron rögzített adataival marad a végső statisztikában. Ez a veszély az albérletben lakó diákok esetében is fennáll.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tegnap személyesen tájékoztatta Emil Boc miniszterelnököt az erdélyi nagyvárosokban történt félretájékoztatásokról, valamint levélben fordult Traian Igaş belügyminiszterhez és Vergil Voineaguhoz, az Országos Statisztikai Hivatal elnökéhez, akiket szintén tájékoztatott a történtekről. Felhívta a figyelmüket arra, hogy ez az utasítás egyértelműen ellentmond azoknak a módszertani elveknek, amelyeket elfogadott a kormány.
B. T., K. O., P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)

Kezdődik a népszámlálás
Országszerte több mint 120 ezer számlálóbiztos veszi nyilvántartásba Románia lakosságát a ma kezdődő népszámláláson. Az összeírók október 31-éig a lakásukon keresik fel a polgárokat, és a nyilatkozatok alapján papír alapú kérdőíveket töltenek ki a cenzorok, kötelezően tollal, és nem ceruzával. Minden családban általában háromfajta űrlapon rögzítik az adatokat: egyiken a lakásra, épületre (LC – Locuinţă, clădire; kék színű), a másikon a háztartásra (G – Gospodărie; zöld színű), a harmadikon pedig a személyekre, a háztartás tagjaira (P – Persoane; piros színű) vonatkozókat.
Az LC jelzésű űrlapra a lakásra, házra, épületre vonatkozó adatok kerülnek, míg a G jelzésű űrlap az egyazon háztartásban élő személyek listáját tartalmazza majd. Ezen a jelenlevőket, illetve a 12 hónapnál rövidebb időre eltávozott személyeket tüntetik fel. Ezenkívül külön kérdőíveken gyűjtik majd az információkat a nem a háztartáshoz tartozó, de ideiglenesen a helyszínen lévő személyekről (TP – Persoane temporar prezente), illetve a huzamosabb időre külföldre távozott személyekről (PPI – Persoane plecate pentru o perioadă îndelungată). Utóbbi mellett még külön kiegészítő lapon gyűjtenek majd adatokat a 15 évnél idősebb, külföldön élő háztartástagokról (M – Persoane plecate în străinătate). A speciális kérdőíveket csak akkor kell kitöltetni, ha az említett csoportokba tartozó személy is a háztartáshoz tartozik. A www.nepszamlalas.ro honlapon szereplő adatok szerint például egy háromtagú háztartásban minimum öt kérdőívet töltenek majd ki: egy lakáskérdőívet, egy háztartási kérdőívet és három személyi kérdőívet.
Azok a személyek, akik nem tartózkodnak otthon október 20–31. között – és nincs senki, aki nyilatkozna helyettük –, hazatérés után a polgármesteri hivatalok népszámlálási bizottságainál kérhetnek útmutatást. Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy személyt két helyszínen is nyilvántartásba vesznek. Ez semmiféle szankciót nem von maga után, sőt az a biztos, ha az otthonától ideiglenesen távol lévő személyt, mondjuk, állandó lakcímén családtagjai is bediktálják, illetve ő maga is kitölti a TP jelzésű kérdőívet ott, ahol éppen tartózkodik. Ebben az esetben az összesítéskor a személyi szám segítségével kiszűrik az egyezést.
Ungur és secui helyett maghiar
A magyar válaszadók helyzetét nehezíti, hogy a statisztikai szakkifejezésekkel teletűzdelt kérdőívek kizárólag román nyelven tölthetők ki. Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya 20 százalék fölött volt a 2002-es népszámláláson, a számlálóbiztosoknál magyar nyelvű mintakérdőívek is lesznek, amelyeken követni lehet a kérdéseket. A cenzorok a legkülönbözőbb dolgokról érdeklődnek majd. Többek között arról, hogy pontosan mekkora a konyha, milyen anyagokból épült a ház, van-e benne csatornázás stb. Számos személyes kérdésre is válaszolni kell, az összeírók a nemzetiségi, felekezeti hovatartozás mellett például arra is kíváncsiak, hogy valaki kettős állampolgár-e. A válaszadás kötelező. A 2011-es romániai népszámláláson a nemzetiség, anyanyelv és a vallás vonatkozásában nem lesznek előre megadott kategóriák (magyar, román, székely stb.), amelyek közül választani kell. A számlálóbiztos csupán kérdéseket tesz fel: Mi az Ön nemzetisége?, Mi az Ön anyanyelve?, Milyen vallású Ön? A magyarok esetében a maghiar mellett az ungur és a secui is létezik külön kategóriaként, azonban arra nincs biztosíték, hogy az adatok öszszesítésekor azokat, akik az utóbbi kettőt nyilatkozták, a magyar nemzetiségűekhez sorolják majd, így nagyon fontos, hogy a magyarok maghiar-nak vallják magukat.
Korrigálták a hibát
Amint arról beszámoltunk, a módszertan kapcsán több, egymásnak ellentmondó utasítást is kaptak a biztosok az elmúlt napokban. Az Országos Statisztikai Hivatal emiatt figyelmeztette Bihar, Kolozs és Maros megye népszámlálási bizottságait arra, hogy a korábban mondottakkal ellentétben a háztartás más tagjai is nyilatkozhatnak az éppen távol lévő személy nemzetiségi és felekezeti hovatartozásáról, anyanyelvéről. Dr. Vergil Voineagu, az intézmény elnöke erről hivatalos levélben tájékoztatta Kelemen Hunort. Az RMDSZ elnöke azt követően fordult az Országos Statisztikai Hivatalhoz, hogy a három megyében a kérdezőbiztosok számára tartott felkészítőkön tévesen értelmezték az összeírás módszertanát, azt állítva, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a kérdezéskor jelen lévő személyek adhatnak adatokat.
Az Országos Statisztikai Hivatal elnöke biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a kérdezőbiztosok mindenhol írásban megkapják azokat a szükséges információkat, amelyek kizárják a metodológia téves értelmezését, és lehetővé teszik azt, hogy a népszámlálás eredményei a lehető legpontosabban tükrözzék a realitást. Az RMDSZ mindenesetre ingyenesen hívható zöld vonalat működtet a cenzus ideje alatt – akik bármilyen rendellenességet tapasztalnak, akadályba ütköznek a népszámlálás során, azonnal jelezhetik azt a 0800-802009-es telefonszámon, a szövetség helyi irodáiban vagy a www.nepszamlalas.ro honlapon.
(A magyar cigányokat féltik Háromszéken. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki szervezete arra figyelmeztet, hogy a bukaresti roma szervezetek befolyása alá kerülhetnek a háromszéki roma vezetők. Nemes Előd, az EMNT sepsiszéki ügyvezető igazgatója elmondta, a háromszéki roma vezetők rendszeresen Bukarestbe járnak képzésekre, ahol emberjogi kérdésekkel foglalkoznak, az országos szervezetek pedig nincsenek tekintettel a székelyföldi romák magyar anyanyelvére és sajátos identitására. Fennáll a veszélye, hogy a magyar anyanyelvű székelyföldi cigányság, amelynek nincs magyar ellenségképe, és gyerekeit is magyar iskolába járatja, önállósodik. Nemes szerint elképzelhető, hogy a romák az autonómia ügyében is ellenségesen fognak majd megnyilvánulni, és Háromszéken 25-ről 35 százalékra nőhet az önrendelkezést ellenzők aránya.
A cigányok önállósodási tendenciájára utal, hogy Kovászna megyében az 1992-es népszámláláson a lakosság 1,1 százaléka vallotta magát romának, míg 2002-ben az arány 2,7 százalékra emelkedett. Nemes Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy 2002-ben 114-en vallották magukat csángónak, és a csángók most is külön nemzetiségként szerepelnek. Az EMNT becslései szerint a brassóiak beköltözése módosíthatja a sepsiszentgyörgyi etnikai arányokat, hiszen az elmúlt tíz évben csak az Állomás negyedbe 77 család költözött be a közeli nagyvárosból, így 40-ről 42 százalékra nőtt a románság aránya. Az EMNT a népszámlálás teljes ideje alatt felügyeli az adatgyűjtést Háromszéken.)
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)