Idéntől megváltozik a megyék kulturális programjainak finanszírozása, a megyei önkormányzatok az összeg egy részét civilszervezetek, alapítványok benyújtott pályázataira adhatják. Arad megye magyarlakta településein eddig is jobbára a “civilek” vették kezükbe a kulturális programok megszervezését. Az a kérdés csak az, kik fognak dönteni a pályázatokról, mondta Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, biztosra vehető, hogy a döntéseknek politikai töltete lesz. Hunyad megyében nincs hiány a kultúra terén ténykedő magyar civilszervezetekben: 26 alapítványt, társaságot tart nyilván az RMDSZ megyei szervezete. Eddig Hunyad megyében szinte kizárólagosan a Communitas és az Illyés Közalapítvány jelentette a fő pályázati forrást a magyar civilszervezeteknek. Az Illyés átalakulásával ez a csap elzáródott. Az önkormányzati pályázatokat igencsak kevesen vették igénybe az elmúlt években. Doboly Beatrix, a vajdahunyadi EMKE, illetve a szintén kulturális jellegű Hunyadi János Humanitárius Társaság elnöke szerint az állammal nem jó szövetkezni, mert azért a kicsi pénzért, amit adnak, beleszólnak a rendezvényekbe. Schreiber István Hunyad megyei EMKE-elnök szkeptikus a pályázat iránt, mert egyetlen RMDSZ-es sincs a megyei tanácsban. /Gáspár-Barra Réka: Megváltozott kultúrfinanszírozás Arad. Új versenyhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Fehér megyében szinte minden magyarlakta településen működik egy-egy művelődési egyesület. A marosújvári Együtt Itthon Egyesületet 2005-ben jegyezték be, elnöke Fekete Magdolna. Eddig két alkalommal pályáztak sikeresen. Székelykocsárdon bejegyzés előtt áll az Élő Forrás Művelődési Egyesület, elnöke, Lukács Réka tud az új pályázási lehetőségről. A színjátszó csoportot újra akarják indítani. A felvinci kultúrotthon a környék legszebb ilyen rendeltetésű épülete. A magyar közösség a Felvinc Egyesületet 2005 júliusában jegyeztette be. Deák Alpár elnök szerint holtvágányon vannak, nem működik az egyesület. /Takács Ildikó: Fehér. Jól jönne a változás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Temes megyében a jóváhagyott összegből falunapokra, templombúcsúkra, kulturális találkozókra, a tanügy művelődési rendezvényeire is jut. /P. L. Zs. : Temes. Van, de sosem elég. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Április végére ígéri a vajdahunyadi Magyar Ház új épületének átadását Winkler Gyula miniszter, a megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Vajdahunyadon 2000 májusában avatták az első közösségi épületet, amely azóta civil szervezetek székhelyeként otthont biztosított már az ökumenikus óvodának, orvosi rendelőnek, internet klubnak, státus-irodának, és számtalan kulturális rendezvénynek. Ez utóbbi célra azonban szűknek bizonyult, szükség volt a bővítésre. A Communitas és az Illyés Alapítvány mellett jelentős segítséget nyújtott Szombathely önkormányzata is, amely testvérvárosi kapcsolat révén évi 400 000–1 millió forint közötti pénzbeli juttatással támogatta az eredeti Magyar Ház megvételét és rendbetételét, illetve az új felépítését. Emellett számtalan, használati és berendezési tárgyakból álló támogatást nyújtottak, kezdve a könyvtárral, számítógépekkel, fűtőtestekkel, mondja Winkler Gyula, aki a Magyar Ház adminisztrálására létrehozott Corvin Savaria Társaság elnökeként, majd vezetőségi tagjaként aktív részese volt az eseményeknek. A jelenlegi felállásban Vajdahunyadon elsőrendű cél a magyar nyelvű oktatás talpra állítása, mondta Winkler. /Gáspár-Barra Réka: Pedagóguslakások is lesznek a Magyar Házban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Sólyom László köztársasági elnök, aki a történelmi egyházak vezetőinek társaságában elfogyasztott közös vacsorával zárta kétnapos romániai látogatását, márciusban visszatér Erdélybe. Elmondta: annyi szeretetben részesült, és annyi tennivalóval szembesült, hogy idén több erdélyi látogatást is tervez. A püspökökkel tartott vacsorát megelőzően az elnök az Erdélyi Múzem-Egyesület dísztermében a kolozsvári értelmiségiekkel és intézményvezetőkkel találkozott. Az összejövetelen Sólyom rövid összefoglalót kapott néhány civil szervezet történetéről, tevékenységéről és aktuális gondjairól: a beszámolókban visszatérő motívumként szerepelt a finanszírozás kérdése. A felszólalók elsősorban az Illyés Közalapítvány megszűnése miatti aggodalmukat fejezték ki, és a köztársasági elnök közbenjárását kérték a helyzet megnyugtató rendezésére. A vendég szembesült a Babes–Bolyai Tudományegyetem egyes magyar oktatóinak véleménye és a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjainak nézetei közti különbségekkel is. Magyari Tivadar rektor-helyettes-jelölt úgy fogalmazott: a tanároknak tanítani kell, és életben tartani a különböző oktatási programokat. Bodó Barna BKB-elnök felszólalását nemcsak a teremben lévőknek szánta, hanem azoknak is, akiknek „meg kellene hallaniuk. ” Az EME-székházban rendezett összejövetel záróakkordjaként Sólyom László Hantz Péterrel, a BKB alelnökével együtt emelt a magasba egy olyan magyar feliratú táblát, amely a Hantz és Kovács Lehel elbocsátásának eredője volt. „Az elnök ismertette velünk útja tapasztalatait, mi pedig igyekeztünk kifejezni nagyrabecsülésünket, hogy ellátogatott közénk” – foglalta össze az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel tartott találkozót Adorjáni Dezső Zoltán püspök. A Gandul napilap emlékeztetett, hogy Sólyom László a romániai magyarságot a magyar nemzet részének nevezte, majd pedig Tőkés László református püspökkel egyeztetett. „Történelmi megbékéléseket kötött a két ország, amikor a NATO és az EU kapujában álltak, a szecesszionizmus borzalmas betegsége azonban ismét előbújt” – írta a bukaresti lap. Azt is kiemelte, hogy Sólyom László Marosvásárhelyen nem rejtette véka alá a román államfő és a közte lévő véleménykülönbséget az autonómia kérdésében. A Romániát Keletről sarokba szorították című írásban a Ziua című napilap azt fájlalja, hogy míg Ukrajna államelnöke szemrehányást tett Romániának az itt élő ukrán kisebbség jogfosztottsága miatt, és Moldova föderalizálását kérte, a magyar államfő a területi autonómia mellett foglalt állást. /Csinta Samu: Elnöki vizit: folytatása következik. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

A Párizsban élő 98 éves Fejtő Ferenc reagált Bodor Pál írására, mondván, Bodor a Magyar Nemzet-beli újságírók rágalmait, vádaskodásait visszhangozta. Fejtő Ferenc Erdélyben járt, meggyőződött arról, hogy „Orbán Viktornak sikerült az erdélyi magyarságot éppúgy kettéosztani, mint a magyarországi magyarságot. ” Fejtő Erdélyben részletes információt kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás közalapítványt illetően. ” Nem érti, miért nehezményezi Bodor Pál ezeknek a megszűnését, miért helyteleníti a Határon Túli Magyarok Hivatala állományának csökkentését, és a magyarságkutatás intézményes helyének kinevezett Teleki Intézet feloszlatását. Fejtő nem olvasta a Teleki Intézet újabb kiadványait, de megállapította, a magyarság kutatása, Fülep Lajosnak a Válasz első számában megjelent, majd a Szép Szó és a Magyar Szemle közléseivel befejezettnek volna nyilvánítható. „A magyarságot ma nem kutatni kellene, hanem megtalálni és modernizálni. ” „A magyarságkutatást Szálasi idején a magyarság megtapasztalta, ehhez nem újabb kutatások, hanem inkább új szembenézésre volna szükség a múlttal, és ebben a tekintetben Gyurcsány Ferenccel együtt én is a szembenézés nehéz mesterségét javasolnám követendőnek. Ahogy azt a Gémesi Ferenc vezette hivatalban és a Törzsök Erika által irányított intézetben (EOKIK) folytatják. ” Fejtő elmondta, hogy ő ajánlotta Gyurcsány Ferenc figyelmébe Törzsök Erikát. /Fejtő Ferenc: Válasz Bodor Pál barátomnak. = Népszabadság, febr. 20./ Előzmény: Bodor Pál (Diurnus): A baloldal nemzeti balfogásai. = Népszabadság, febr. 15./

Mi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy beleszóljak két, különben általam minden feltétel nélkül tisztelt írótársam polémiájába – írta a megrágalmazott Pomogáts Béla. Fejtő Ferenc ugyanis Válasz Bodor Pál barátomnak című írásában (február 20.) „erős szavakkal minősíti annak az Illyés Közalapítványnak (és mellette az Új Kézfogás Alapítványnak) a tevékenységét, amelynek négy esztendeje kuratóriumi elnöke vagyok. ” Fejtő azt írta, információt kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléseiről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás közalapítványt illetően.” Pomogáts leszögezte: „Az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását a napokban vizsgálta át egy független ellenőrző intézmény, és néhány apróbb (technikai jellegű) szabálytalanságtól eltekintve semmi szóvá tenni valót nem talált. ” Pomogáts mentegetni próbálta Bodor Pált, arra viszont nem tért ki, hogy Fejtő szerint nincs helye a magyarságkutatásnak. /Pomogáts Béla: Fejtő Ferenc bátyámnak. – Olvasói levelek. = Népszabadság, 2007. február 24./ A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai /Ablonczy Balázs, Bárdi Nándor, Stefano Bottoni, Czoch Gábor, Erdősi Péter, Fedinec Csilla, Gyurgyík László, Kántor Zoltán, Kovács Éva, Lagzi Gábor, Papp Z. Attila és Sebők László/ közös levelükben szintén visszautasították Fejtő Ferenc írását, aki Szálasi Ferenc működésével állította párhuzamba a Teleki László Intézet húszéves történetét. „A vádak képtelenségéről bárki meggyőződhet a 2006 végén megszüntetett intézetünk honlapján található információk, az ott feltüntetett kiadványaink alapján, amely 2007. február 20-án még elérhető volt a www.telekiintezet.hu címen”. „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchényi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. Fejtő Ferenc tudományos tevékenységünket ért vádjait és szakmai becsületünket sértő állításait a lehető leghatározottabban visszautasítjuk, és elvárjuk, hogy ezeket nyilvánosan vonja vissza. ” /A tények védelmében – Olvasói levelek. = Népszabadság, 2007. február 24. Előzmény: Bodor Pál (Diurnus): A baloldal nemzeti balfogásai. = Népszabadság, febr. 15./; Fejtő Ferenc: Válasz Bodor Pál barátomnak. = Népszabadság, febr. 20./

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Bethlen Gábor Kollégium Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttese. Az együttes 1992-ben alakult a kolozsvári Amaryllis klub szakmai irányításával. A korhű ruhákat az iskola volt rajztanárnője, Erdőháti Katalin és Tomai Gyöngyi tanítónő varrták, a hangszereket pedig az Illyés Közalapítvány segítségével vásárolták meg. Az évek folyamán a Collegium Gabrielense igazi kis közösséggé kovácsolódott. 2000 óta a táncot Szabó Anikó, a kolozsvári Passamezzo együttes tagja oktatja. Új tagok toborzására február 22-én reneszánsz farsangi bált rendeztek. /Takács Ildikó: Reneszánsz toborzó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

Remélem, hogy a határon túli magyarok támogatására létrehozott közalapítványok beolvasztása a Szülőföld Alapba nem támogatáspolitikai visszametszést jelent, hanem pusztán igazgatási, adminisztratív reformot – nyilatkozta Pomogáts Béla, a megszűnőben levő Illyés Közalapítvány elnöke. Tavaly szeptemberben lejárt Pomogáts négy évre szóló elnöki megbízatása. Azért maradt még néhány hónapig, mert tudta, hogy az alapítvány meg fog szűnni. Négy év alatt közel négy milliárd forint támogatás jutott a határon túli magyar intézményekhez. Pomogáts felhívta a figyelmet néhány olyan változtatásra, ami véleménye szerint zökkenőket fog okozni. – Az új rendszer szerint nem lesznek határon túli alkuratóriumok, amelyek azért voltak szerencsések, mert ezek a testületek az illető régió igényeinek ismeretében tudtak javaslatot tenni a budapesti kuratóriumnak. A másik változtatás, amit Pomogáts nehezményez, az az elképzelés, miszerint az új rendszer csak a nagy összegű támogatásokat fogja befogadni. – Az Illyés Közalapítványnak egyik fontos feladata éppen az volt, hogy eleget tegyen a csupán néhány tízezer vagy százezer forinttal támogatott programokra, folyóirat- és könyvkiadásra, különböző ünnepségekre, iskolai táborokra vonatkozó számtalan egyszeri, alkalmi kérelmeknek, de amelyeknek fontos szerepe volt, egyféle hálót jelentettek a határon túli magyar kulturális közélet fenntartására. Hogyha ezt a hálót megszüntetjük, fél éven, egy éven belül nagyon sok olyan program meg fog szűnni, amelyet eddig csak magyarországi támogatással lehetett megrendezni. Ha például egy székelyföldi falu vagy egy kolozsvári kulturális társaság rendezni akar valamilyen eseményt, és erre nem fogja megkapni azt a néhány százezer forintos támogatást a magyar költségvetésből, más forrásból nemigen számíthat segítségre. Ez erős sérüléseket fog okozni a határon túli magyar kulturális közéletben – vélekedett az irodalomtörténész. Pomogáts visszautasította azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint az alapítvány pénzügyi visszaélésekkel vádolható. Nagy megdöbbenéssel olvasta Fejtő Ferenc párizsi magyar író és történész írását a Népszabadságban. Fejtő vitába elegyedett Bodor Pállal, aki néhány nappal korábban ugyancsak a Népszabadságban bírálatot fogalmazott meg a mai budapesti kormány támogatási politikájáról. Arról beszélt, hogy ez a támogatáspolitika nem felel meg azoknak az elveknek, amelyeket a határon túli magyarokra vonatkozó alkotmányos kötelezettség előír. Fejtő tett egy olyan megjegyzést, miszerint a határon túli magyarokat támogató közalapítványok, az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítvány financiális visszaéléseket követett el. Pomogáts ezt elfogadhatatlannak tartja. Pomogáts hangsúlyozta, az Illyés Közalapítvány eddigi tevékenysége minden kritikát kibír. Ezek mögött a vádak mögött politikai szándékok rejlenek, ezeket a vádakat vissza kell utasítani. /F. I. : Tiszta lappal „zárul” az Illyés Közalapítvány története. Pomogáts Béla: Amit eddig tettünk, a nemzeti érdekeket szolgálta. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Bodor Pál véleménye szerint a jelenlegi magyar kormány, s annak miniszterelnöke végzetesen lejáratja magát azzal, hogy átszervezi a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszerét. A rendszer, amely a rendszerváltás éveiben alakult ki, néhány kormányintézményből és közalapítványból állt. Ezek közül párat átszerveztek: HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala), Szülőföld Alap, többet megszüntettek: Apáczai, Illyés, Új Kézfogás Közalapítványok, Teleki László Intézet. Helyüket az átszervezett Szülőföld Alap és az EÖKIK (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány) veszi át. Bodor szerint nincs az a diktatúra, amelynek lett volna bátorsága megtenni mindezeket. Az ÚMSZ cikkírója történelmietlennek érzi ezt a megjegyzést. – Fejtő Ferenc hozzászólt: nincs abban semmi rossz, hogy a kormány átszervez. A régi szervezetről kijelentette: ott baj volt: financiális visszaélések. Tamás Gáspár Miklós is reagált, ellentmondva Fejtő Ferencnek, megjegyezte: „Tessék bölcsebben szeretni a kormányt!” /Nótáros Lajos: Amiről a harag szól? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Mezőségi Szórványkollégiumot és Oktatási Központot avattak március 24-én Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai és Illyés Közalapítvány, illetve a magyar Oktatási Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az alapítvány a válaszúti magyar oktatás újraindulása óta próbál szállást és ellátást biztosítani a környékbeli óvodásoknak és iskolásoknak. A gyerekek létszáma 1999 óta négyről hatvannyolcra emelkedett, ezért 2001-ben új szórványkollégium építését kezdeményezték, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány elnöke leszögezte: „egy megszűnőben lévő alapítvány kuratóriumának elnökeként azt mondom, a magyar támogatásrendszerben meg kellene találni a módját, hogy ezek a szellemi végvárak megmaradhassanak”. Stark Kallós Zoltánnak mondott köszönetet: „Mentetted a magyar múltat, és mented ezzel a tetteddel a magyar jövőt. ” Az Apáczai Közalapítvány 2000-ben tíz ezüstérem kibocsátását hagyta jóvá, amelyeket a legjobb projektvezetőknek és azoknak a munkatársaknak ítéltek oda, akik a legtöbbet tettek az alapítványért. Az évek során hetet már átadtak, ez alkalommal adták át az utolsó hármat Válaszúton. A három érmet most Stark Ferenc, Vián Andrea és Csete Örs, az alapítvány igazgatója vehette át. Kötő József volt oktatási államtitkár kifejtette: ma is, itt, a végeken kell védeni a magyar nemzetet, persze ezúttal nem fegyverekkel, hanem tudással. – Itt ma egy rendkívül fontos végvárat avatunk – mondta. Ide gyűjtik be a „hadat”, amely a nemzeti megmaradásért küzd majd. Főt kell hajtanunk azok előtt, akik ezt létrehozták, mert országépítők és országmentők voltak – fejezte be. Kettős ünnep volt, nemcsak egy új „végvárat” avathattak, hanem Kallós Zoltán születésnapi köszöntője is elhangzott. Kallós Zoltán saját földjét adományozta a kollégium létrehozására. /Dézsi Ildikó: Újabb „szellemi végvárat” adtak át Kolozs megyében. Közel hetven diáknak biztosít otthont a válaszúti szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

„Furcsállom, hogy a nyolcmilliárd forintos költségvetéssel rendelkező Duna Televízió úgy véli, problémáit annak a Szülőföld Alapnak kell megoldania, amely 2,2–2,3 milliárd forinttal gazdálkodik, és hét ország magyarságát támogatja” – jelentette ki Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A kábelt a Magyar Telekom Rt. fektette le, bérleti díját viszont eddig a Szülőföld Alapba beolvasztott Illyés Közalapítvány fedezte. Májusban jár le az optikai kábel bérlésére vonatkozó szerződés, a Duna Televízió arról számolt be, hogy ellehetetlenülhet a határon túli tudósítók munkája, ha a Szülőföld Alap nem finanszírozza a kábel bérlésének a költségeit. A Duna Televízió vezetője, Cselényi László jelezte, akkor sem mondanak le az erdélyi élő közvetítés lehetőségéről, ha a költségeit a Duna Televíziónak saját forrásaiból kell kigazdálkodnia. /Gazda Árpád: Ki fizeti az optikát? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Évről évre a legfontosabb politikai eseményeket összegzi, háttértanulmányokkal világít rá, dokumentálja a jelentős társadalmi, közéleti kérdéseket a Romániai Magyar Évkönyv, amelynek a napokban megjelent a hatodik, 2006-os kiadása. A szerkesztő, Bodó Barna április 24-én Sepsiszentgyörgyön is bemutatta eddigi munkájukat, és beszélt a kiadással járó gondokról is. Minden közösség megpróbálja létét dokumentálni, erre szolgálnak a politikai, társadalmi, statisztikai évkönyvek – ismertette szándékukat Bodó Barna. Az emlékezet elmossa a legfontosabb politikai történéseket, ezek a kiadványok azonban megőrzik, a jövő kutatói, illetve a mai folyamatok iránt érdeklődők számára nyújtanak segítséget. Az évkönyv rovatait neves szakértők, többnyire kolozsvári egyetemi tanárok szerkesztik. Külön fejezet elemzi a politikai eseményeket, adatokat, folyamatokat vesznek számba szociológiai, demográfiai szempontból, kulturális, oktatási kérdésekkel foglalkoznak, figyelnek a társadalmi kihívásokra, a szociális és egyházi ügyekre, illetve minden évben elkészül egy nagyon komoly eseménykronológia és dokumentumgyűjtemény. Bodó Barna kiemelt fontosnak ítélt írásokat, és bemutatta az egyik háromszéki szerzőt, Váry O. Pétert, a Háromszék munkatársát, aki negyedik alkalommal publikált az évkönyvben. Az Romániai Magyar Évkönyv további megjelenése bizonytalan. A magyarországi támogatási rendszer szétverése pályázati lehetőség nélkül hagyta a szerkesztőket. Tavaly 90 millió lejt nyertek a Határon Túli Magyarok Hivatalától, az Illyés Közalapítványtól, illetve a Communitas Alapítványtól, a nyomdaköltségek azonban 96 millióra rúgtak. Idén már csak a hazai finanszírozásban reménykedhetnek. Ezért önkormányzati segítséget kértek. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, több évkönyv megvásárlását ígérte, és hasonlóan viszonyult a megkereséshez Csíkszereda, Nagyvárad, Szatmár városvezetője, illetve a Maros megyei önkormányzat. /Farkas Réka: Közéleti krónika, hatodszor (Romániai Magyar Évkönyv). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója szerint a trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúrában „a két világháború közötti revánspolitika jegyében létrehozott intézményrendszer revitalizációja jelent meg a 90-es évek elején, egy teljesen eltérő helyzetben. ” Felmerül a kérdés: a hosszú szovjet uralom után ébredező magyar nemzetpolitika apró, de hálás célközönségeként az erdélyi magyarok retrográd eszmék haszonélvezői voltak? Törzsök szerint a számvevőszéki vizsgálat az Illyés Alapítvány kifizetéseinek több mint negyven százalékát találta kifogásolhatónak. A szakmai segítség és támogatás sok égető kérdést tehet okafogyottá. Egyet nem: a nemzettesthez való tartozás valóságosságának kérdését. Mert talán a varratmentes Európában sem kell nyomtalanul, emlék nélkül felszívódnia minden varratnak. /Csinta Samu: Varratok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

Az RMDSZ – legyen szó autonómiáról, kisebbségi jogokról, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a Sapientia Egyetem akkreditációjáról vagy a kolozsvári egyetemről elbocsátott magyar oktatók ügyéről – gyakorlatilag egyetlen téren sem állt ki a magyarságért, olvasható a Magyar Nemzetben. A jelek szerint megszűnik Erdély polgári-konzervatív hetilapja, az Erdélyi Napló. Az Erdélyi Napló azon három-négy romániai magyar sajtótermék egyike, melyben a Markó Béla vezette párt álláspontjától eltérő nézetek is helyt kaphatnak. A hetilap rendszeresen elesik a különböző romániai és magyarországi laptámogatásoktól. A határon túli magyar sajtó támogatását korábban ellátó Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának elnöke hosszú évek óta Markó Béla volt, tagjai között pedig olyan RMDSZ-es vezetők voltak, mint például Frunda György, Takács Csaba vagy Kelemen Hunor. Amennyiben a hetilap megszűnik, akkor Markóék az egyetlen, Erdély teljes területén terjesztett ellenzéki laptól sikerül megszabadulniuk. /Kaszás Péter: Markóék sikere az Erdélyi Napló kudarca. = Magyar Nemzet, máj. 3./

Gondba kerülhet a Duna Televízió, mert május 10-től ellehetetlenül a határon túli tudósítói hálózat és az élő kapcsolat az erdélyi stúdiókkal. Ekkor jár le a Magyarországot Erdéllyel összekötő optikai fényszálas kapcsolat fenntartásáról kötött szerződés a Szülőföld Alapba (SZA) olvasztott Illyés Közalapítvány és a Matáv (jelenleg T-Com) között. Cselényi László, a Duna TV elnöke jelezte: már hónapokkal ezelőtt többször megkeresték az SZA-t, és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, Gémesi Ferencet, hogy kérjék a költségek átvállalását. „Két hivatalos levelet küldtem át a MeH-nek, amire öt hónapon keresztül nem voltak hajlandóak válaszolni. Most már megvan a hivatalos válaszuk is, ami úgy hangzik: nem. Vagyis nem újítják meg a szerződést” – mondta el Cselényi. Hozzátette, Törzsök Erikától, a nemzetpolitikai főosztálytól azt a választ kapta: „Nem gondolkozunk a Duna TV-ben, nem értjük, miért is van két közszolgálati televízió, de hát ez nem a maguk baja, majd mi megoldjuk. ” Cselényi furcsállja, hogy az SZA, amit a határon túli magyarság támogatására hoztak létre, miért nem tekinti a nemzetstratégia részének a Duna TV-t, amelynek alapító okirata a határon túli magyarság tájékoztatását jelöli meg fő feladatnak. Törzsök Erika a Népszavának kifejtette, ha az élő erdélyi összeköttetés közfeladat, akkor a Duna Televíziónak kell kigazdálkodnia annak ellátását. „Nagyon jó, ha Törzsök Erika a mi költségvetésünkkel óhajt gazdálkodni, viszont a költségeket soha nem a Duna Televíziónak kellett fedeznie. Az Illyés Közalapítvány nagy jótéteménye volt, hogy a határon túli stúdiókat ellátta felszereléssel. Ezentúl megteremtette az optikai szál-összeköttetést, és azt finanszírozta” – szögezte le Cselényi. A Duna TV elnökének tájékoztatása szerint a médium 2 milliárd 800 millió forintot költhet műsoraira. Az idén a közszolgálati csatorna 700 millió forinttal kap kevesebbet, mert első alkalommal nem kapják meg az inflációt kompenzáló összeget. /Lokodi Imre: Mínusz-gazdálkodik” a Duna Televízió. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

A magyar nemzetpolitika szemléletében, tartalmában, eszköz- és intézményrendszerében is megújult az elmúlt évben – hangsúlyozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára július 12-én tartott budapesti sajtótájékoztatóján. A nemzetpolitika megújítását elsősorban a megváltozott külső és belső körülmények indokolták. Magyarország, Szlovákia, Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, Románia pedig 2007-ben vált tagállammá. A kisebbségpolitika új dimenzióba került – mondta a szakállamtitkár. A megváltozott nemzetpolitika leglényegesebb változásai a megújult támogatáspolitika, valamint a fejlesztéspolitika. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy ezek között szoros együttműködést kell kialakítani és új intézményrendszert kell létrehozni. Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ma már a nemzetin túl lehet más forrásokat is találni ahhoz, hogy a kisebbségek által lakott régiókban fontos, népességmegtartó, gazdaságfejlesztő, kultúramegtartó projektek indulhassanak el. A magyar–magyar párbeszéd intézményrendszerének átalakítása volt az egyik heves vitákat kiváltó kérdés. Azzal, hogy a korábbi, egyfórumú rendszer átalakult többfórumúvá, véleménye szerint a tartalmi kérdésekre jobban koncentráló együttműködési struktúra alakult ki. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője közleményében úgy fogalmazott: „a kormány még mindig rabja saját, 2004. december 5-én folytatott magyarellenes kampányának, ezért fél összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. Ezt tetézte azzal az ámokfutással, mely során szétverte az öt kormányt megért Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Teleki László Intézetet”. /Megújult magyar nemzetpolitika? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szülőföld Alapról szólva Gémesi Ferenc kiemelte, hogy ez a pályázati úton elnyerhető támogatások alapintézménye. Tevékenységét három szinten fejti ki: politikai szinten történik a fő célok meghatározása. Az idén februárban megalakult Regionális Egyeztető Fórum keretében a miniszterelnök és a külhoni magyar politikai vezetők egyeztetnek. A Szülőföld Alap forrásai az idén jelentősen megnövekedtek: a rendelkezésre álló 2,2 milliárd forintból eddig egymilliárdot osztottak ki. A forráselosztás nem pusztán létszámarányos, hanem a két hátrányosabb helyzetben lévő régiónak, Kárpátaljának és a Vajdaságnak több jut, amivel a többi Kárpát-medencei magyar közösség is egyetért. A nyugati magyarságról elmondta: „megpróbálják bevonni őket a nemzetpolitikai együttműködés rendszerébe. ” Idén első ízben megrendezik a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját, a Biennálét. A rendezvény, két egymásra épülő fesztivál formájában valósul meg: „A Dunánál” alcímmel 2007. augusztus 18. és 20. között Budapesten, míg 2007. szeptember-októberében Budapesten, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen zajlik majd a Kortárs Művészeti Fesztivál. A rendezvény célja, hogy bemutassák a magyar közönségnek a külhoni kortárs magyar kultúrát. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint „a határon túli magyarok az elmúlt évben sem számíthattak semmi jóra, semmilyen segítségre az MSZP és a kormány részéről”. /Kánya Gyöngyvér: Gémesi: megújult a nemzetpolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

A református templom felújítását, új óvoda és ifjúsági központ avatását ünnepelték a Bihar megyei Székelyhíd református egyházközségében, Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. „Aki templomot újít, és ifjúsági központot épít, az a megmaradásért küzd, alkot és dolgozik” – hangsúlyozta a püspök. Az ifjúsági központ már megkezdte működését, idén nyáron 100 fiatal részvételével alkotótábort szerveztek. A központ berendezését egy holland alapítványtól kapták, ugyanakkor az Illyés Közalapítvány is 70 millió forinttal támogatta a központ létrejöttét. /Gergely Gizella: Ünnep Székelyhídon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Meglehetősen kevesen voltak a VI. Zetelaki Írótáborban, mondta el Király Zoltán főszervező, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető elnöke. Úgy tűnik, továbbra is csak azt a húsz-harminc embert érdekli az Erdélyi Magyar Írók Ligájának rendezvénye, akik az elmúlt hat évben is részt vettek a programokon. A teljes tagság kétharmadát nem lehet megmozgatni egy ilyen eseményre. Napközben körülbelül negyvenen voltak, esténként pedig 55-60-an. /Erdős Zsófia: Karcsúsodó zetelaki írótábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ Családias hangulatban zajlott a hatodik Zetelaki Írótábor. Király Zoltán költő, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) ügyvezető elnöke elmondta, sokuknak ez az egyedüli szabadságolási lehetőség nyaranta, hogy összejönnek Zetelakán. Kevesen jöttek el. Ha a támogatókat találtak volna, azt tervezték, hogy bemutatják, a magyarországi írók miként vannak jelen a magyarországi folyóiratokban, a magyar könyvkiadóknál hogyan jelennek meg, és fordítva, tehát a magyarországi szerzők erdélyi jelenléte. Az újvidéki szerzőktől a beregszászi szerzőkig mindenkit meghívtak volna, ha a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Szakkollégiumának ülésén a szakkollégium elnöke, Vámos Miklós író nem javasolta volna, hogy az E-MIL-t ne támogassák. Ezért külföldi vendégeket nem tudtak meghívni, mert nem tudták útiköltséget megtéríteni. Idén inkább a műfordításról, a műfordítás milyenségéről beszéltek, ez hiányzik az erdélyi magyar irodalomból. Az októberi román-magyar közös kormányülésen felvetődik az, hogy egy Erdélyben működő fordítóközpontot hozzanak létre. Ezt Király Zoltán kezdeményezte. Az E-MIL-nek közel 150 tagja van. A zetelaki írótábor magját 25-30 fős csapat jelenti. Az E-MIL választmányának tagjai: Böszörményi Zoltán, Márkus Barbarossa János, László Noémi és Király Zoltán, elnöke Orbán János Dénes, az E-MIL vezetője. Nehézkes egyeztetni, mert Márkus Barbarossa János Ausztriában él, Böszörményi Zoltán meg Aradon, gyakorlatilag László Noémi, Orbán János Dénes és Király Zoltán próbálnak dolgozni azon, hogy valamivel jobb legyen az erdélyi magyar írók sorsa. Az E-MIL működésének egyik fő támogatója a Communitas Alapítvány. Nehéz helyzetbe kerültek amiatt, hogy megszűnt az Illyés Közalapítvány. Több intézménynek, irodalmi szerveződésnek az ernyőszervezete az E-MIL, úgy mint az Előretolt Helyőrség csoportosulásnak, a Bretter György Irodalmi Körnek, és az Erdélyi Híradó Kiadó (felelős kiadója Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke) is szerves része ennek. – Az E-MIL az udvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvánnyal közösen ősztől havonta egy felolvasóestet tart Székelyudvarhelyen. /Barabás Blanka: Sikertörténet lehetett volna. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./

Antall József szerepe történelmi jelentőségű volt életünkben, mert az önállóság elvén alapult. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek, és hogy az egységes magyar nemzet eszméjét csakis így lehetett ébren tartani – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 20-án Budapesten, Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökének politikai művét méltató rendezvényen. A Deák Ferenc Közéleti Klub, az Antall József Baráti Társaság és az Antall József Alapítvány által szervezett eseményen az RMDSZ elnöke mellett, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Salamon Konrád történész, Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője, Elek István közíró, valamint Szávay János irodalomtörténész tartott előadást a „nemzet miniszterelnökének” máig meghatározó politikai munkásságáról. Markó Béla kifejtette: „Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk. ”Antall József kormánya hozta létre a határon túli magyarság támogatását szolgáló intézményeket, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Duna Televíziót is. /Antall Józsefre emlékeztek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Markó Béla az antalli nemzetpolitikát értékelő tanulmányában visszaemlékezett arra, hogy Antall Józseffel 1990. január 7-én találkozott először Kolozsváron, Romániai Magyar Demokrata Szövetség első országos tanácskozásán. Antall rendkívüli érdeklődéssel figyelte a tanácskozást. Tisztelet és szeretet volt benne a határon túli magyarság iránt. Markó ezt nem érzi azóta a magyar politikusok nagy részénél. Antall József – és a Magyar Demokrata Fórum – szerepe az önállóság elvén alapult, és ezt nem helyezte szembe az összetartozás eszméjével. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek. A Magyar Demokrata Fórumnak és Antall Józsefnek meg kellett fogalmazni a Magyar Köztársaságnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos alapelveit. Alkotmányos eszközöket kellett teremteni a határon túli magyarsággal való megfelelő kapcsolattartáshoz, ehhez intézményeket kellett létrehozni, megfelelő viszonyt kellett kialakítani a határon túli magyarság politikai és civil szervezeteivel, illetve az egyházakkal, tisztázni kellett a szomszédos országokkal való kétoldali kapcsolatok elvi alapjait. Ezeket a feladatokat Antall József kiválóan megoldotta. Korszakos érdeme az a felismerés, hogy a határon túli magyar közösségek önállóságát támogatni kell. A magyar alkotmányba akkor került be a következő mondat: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért. ” Ehhez még fontos kiegészítés volt Antall kijelentése: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. ” Ez a nyilatkozat dührohamot váltott ki a szomszédos országokban, de hosszú távon ez lett a mérce. Létrehozták a szükséges intézményeket: Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Duna Televízió. Antall József felvetette, hogy az RMDSZ-nek az Európai Demokrata Unióba kellene kérnie a felvételét. Az RMDSZ ezt már előzőleg kérte. Antall segített abban, hogy 1993 szeptember elején, az EDU budapesti kongresszusán fölvették az RMDSZ-t teljes jogú tagként. Az Antall József által letett alapokra tartósan lehet építeni, hangsúlyozta Markó. Antall József öröksége nélkülözhetetlen. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Az antalli nemzetpolitika. = Magyar Hírlap (Budapest), szept. 25./

A Szülőföld Alap a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentősebb fórumává nőtte ki magát – jelentette ki Kolber István területfejlesztési államtitkár szeptember 25-én Budapesten, a Parlamentben az alap 2005–2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló előterjesztőjeként. Tavaly változott a támogatási összeg felosztása az egyes kollégiumok között. Míg 2005-ben 800 millió forint támogatás jutott az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumok számára, addig ez az összeg 2006-ban 600 millió forint volt. Ennek okaként Kolber István azt nevezte meg, hogy 2006-ban nagyobb részesedést kapott a keretösszegből a másik két szakmai terület. Hangsúlyozta azt is, hogy a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetősége volt felajánlani személyi jövedelemadójának egy százalékát az alap számára. Így az alap 2005-ben 110 millió forinthoz, míg 2006-ban 88 millió forinthoz jutott. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint az alap csak politikai bazár, a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim határon túli szervezetekhez. Németh kevésnek tartotta az egymilliárd forintos támogatást, és komolytalannak nevezte a miniszterelnök által a napokban bejelentett majdnem 700 millió forintos többlettámogatást. A magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotát jól tükrözi a Szülőföld Alap – fogalmazott. /Vita a Szülőföld Alapról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ „Olyan valódi támogatásokra nyílt lehetőség a határon túli magyarság számára, mely az anyagi és szellemi gyarapodást, a nyelv és a kultúra megőrzését, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását segítette” – emelte ki a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nevében felszólaló Geberle Erzsébet. Az alap 2007-ben több mint kétmilliárd forintból gazdálkodhat. „A valódi tettek és valódi támogatások többet érnek a nemzeti melldöngetésnél” – jelentette ki Geberle. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselője, Szászfalvi László hangsúlyozta: a parlamentben hosszú éveken keresztül konszenzus volt a határon túli magyar közösségek segítése érdekében. Hozzátette: a kettős népszavazás után ez a konszenzus megrendült, megrendült a bizalom az anyaország és a határon túli magyar közösségek között. Az ellenzéki képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy megszűnt a Máért, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány és „általában jelentősen csökkennek a források a határon túli magyar közösségek támogatására”. A KDNP azt hiányolja, hogy az alap nem egy kormányzati aktuálpolitikától független nemzetstratégiai alapként működik. Csapody Miklós (MDF) kiemelte: olyan személyek testesítik meg a kormány határon túli politikáját, „akiknek a tevékenysége rosszul cseng”. Rámutatott arra, hogy minden magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége a határon túli magyarok támogatása. Az ellenzéki politikus közölte: az MDF az új támogatási rendszerrel már 2005-ben sem értett egyet, ezért a beszámolót nem fogadja el, csak tudomásul veszi. Az MDF javasolta, hogy az Országgyűlés törvényben rögzítse a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) jogi státuszát, azaz mondja ki: a KMKF az Országgyűlés szerve. Kolber István területfejlesztési államtitkár szerint a Szülőföld Alap nem átpolitizált. /”Alapozás”-vita a szülőföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Tíz éves fennállását ünnepli a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége. Anyagi gondok miatt két alkalommal is fenyegette a megszűnés veszélye a Székelyföldet. Most két ünnepi kiadvánnyal jelentkeznek, a folyóirat első Évkönyvével, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötettel. Ferenczes István főszerkesztő, József Attila-díjas költő és író elmondta, régi álma volt, hogy kellene ide egy lap. Végül 1996–97-ben adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használták ki, segítségükre volt Kolumbán Gábor. A kezdeti nehézségeket az okozta, hogy Csíkszeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy táskaírógéppel kezdték a munkát, 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztak. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. 1990 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben. Kulturális folyóiratként határozták meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Voltak nehéz időszakok, az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, de az Illyés Közalapítványtól sem kapták meg azt a támogatást, amit a többi lapok. – A tíz év alatt harminc könyvet adtak ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel 1999 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztak, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Amikor Sepsiszentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, vállalták a kiadását. Azóta azt is itt szerkesztik, kétnyelvű lapként. Elindították a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtek, hogy vannak csángó származású írók, költők. Ők adták ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. A Székelyföld folyóiratnak 1200 előfizetője van. A folyóirat 1998 óta ad ki nívó-díjakat. Évente két-három szerzőt díjaznak. Idén kivételesen öt díjazottjuk van. A mostani díjazottak kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek a Székelyföldben, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapnak kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőjük, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársuk, de Kerényi Ferenc Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehozták már, Balázs Lajos a csíkszentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagy részét a folyóiratban közölte. Ferenczes Istvánnak ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a saját írásai. Nem írt annyit, amennyit szeretett volna. /Antal Ildikó: „Álmomban is a Székelyföldet szerkesztem” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./ A Székelyföld folyóirat idei díjazottjai: Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza (nívódíj), Balázs Lajos néprajzkutató, Lakatos Mihály író. A Fekete Vincze által kitalált és elkeresztelt Székely bicskarendet Kenéz Ferenc költőnek adományozta a szerkesztőség. /Tízéves a Székelyföld című folyóirat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Mind több szakon képeznek pedagógusokat Kárpátalján a néhány éve új (vagy inkább felújítandó) épülettel is bővült beregszászi Magyar Főiskolán. Az intézmény főigazgatója szerint elsősorban a szegénysorból kiemelkedni akaró fiatalok kapnak náluk lehetőséget, jelezte Orosz Ildikó főigazgató. Kárpátalján a magyar lakosság aránya 12 százalék, de a felsőoktatásban arányuk csak négy-hat százalék között mozog. 1970-ig nem lehetett magyarul felvételizni főiskolán, egyetemen. Az 1994-ben megnyílt beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola olyan népszerű lett, hogy 2002-ben, pályázat útján megszerezte második épületét. Az elhanyagolt, szinte romost épületet az Apáczai Közalapítvány és az Illyés Alapítványtól kapott pénzből belül – úgy ahogy – rendbe hozták. Magyarországi civil szervezetek, magánadakozók és polgármesteri hivatalok is sokat segítettek. Kárpátalján jól kialakult tehetséggondozási rendszer működik. Különösen az egyházak bentlakásos líceumaiban folyik magas színvonalú pedagógiai munka, onnan jön a legtöbb hallgató. Kezdetben tanítókat, tanárokat képeztek angol és történelem-földrajz szakon. Ma már van matematika, informatika, ukrán, magyar, angol, történelem, földrajz és biológia szakirány, továbbá kertészmérnök-képzés, az új tanévben pénzügyi, számviteli szak is. /Novák Gábor: Magyartanárképzés Beregszászban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Második otthonát avatta november 13-án a vajdahunyadi magyar közösség: hét év alatt immár a második épületét sikerült felavatni a vajdahunyadi Magyar Háznak. Úgy nézem, itt van mindenki azok közül, akik 1989 decemberében RMDSZ-t alapítottak Vajdahunyadon és mindazok, akik később úgy érezték, ez már nem elég: művelődési, ifjúsági szervezetek kellenek – emlékezett avatóbeszédében Winkler Gyula, akit elsősorban a ház megálmodója és megvalósításának fő támogatójaként üdvözölték a vajdahunyadiak. A Magyar Ház első épületét a testvérváros Szombathely önkormányzatának támogatásával sikerült elindítani. A továbbépítésbe besegített az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány is. Az első Magyar Házban folytatott tevékenység hét év alatt túlnőtt a falakon. Az új, tágas “testvérépületben” egy 60-80 személyt befogadó konferenciateremre nyílik az ajtó. Az Új Magyar Szó napilap fotókiállítását nyitották meg az avatóünnepség alkalmával. Az új épület emeleti részén klubhelyiséget, vendégszobákat alakítottak ki. /Gáspár-Barra Réka: Bővülő Magyar Ház Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ November 13-án a frissen felavatott vajdahunyadi Magyar Házban zajlott az RMDSZ kampánya, Winkler Gyula, Bíró Rozália, Kelemen Hunor és Borbély Károly az érdeklődők kérdéseire válaszolt. /Hármas esemény Hunyadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Egyéves a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, mely 2006. november 29-én kezdte meg munkáját. Hadnagy Miklóssal, a Központ igazgatója összegezte tevékenységüket: több mint száz rendezvényt tartottak tizenhét településen, és az együttműködő partnerek száma is megközelíti a százat. Elsődleges feladatnak tekintik a Kárpát-medencében élő magyarság kultúrájának bemutatását, és a magyar–magyar kapcsolatok erősítését. Az intézet egy főállású és egy mellékállásban dolgozó alkalmazottal működik, ezért egyszerűen nem tudnak mozdulni, ha a helyi partnerek nem segítenek. Hadnagy előzőleg az Illyés Közalapítványnál irodavezető volt, így jól működő erdélyi kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Az eddigi száz programban negyven kiállítás és húsz koncert volt. A központ Sepsiszentgyörgyön rendezkedett be, ez nem befolyásolja, hogy milyen rendezvényeket szerveznek Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen. Hadnagy bízik Hiller István miniszter ígéretében, hogy a költségvetés-csökkentés a külföldi intézethálózatot nem érintheti. Idén mintegy négymillió forintból gazdálkodtak, és ez az összeg remélhetőleg a jövőben is a rendelkezésükre áll. /K. Zs. : Száz rendezvény Erdély-szerte. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

1990-ben közel egymillió magyar szavazott az RMDSZ-re, ez a szám négyévenként folyamatosan zsugorodott, és most lecsökkent 280 000-re. Hamis az az okoskodás, amely szerint, ha egyetlen zászló alá sorakozik a magyarság, akár négy-öt képviselőt is küldhettek volna. Aggasztó az esztelen negatív kampány tovább folytatása és az RMDSZ székelyföldi kudarcát az alacsonyabb szintekre hárító bűnbakkeresés. Az RMDSZ azokkal a magyarországi politikai erőkkel szövetkezett, amelyek szétverték a magyar–magyar kapcsolatokat, megszüntették az állami szervezeti és intézményrendszert, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a Magyar Állandó Értekezletet, az Illyés Közalapítványt, az Apáczai, az Új Kézfogás és Segítő Jobb közalapítványok és minisztériumi főosztályok mindegyikét. /Sylvester Lajos: Vereség vagy nyereség? (Vita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke 2008. január elsejei határidővel lemondott elnöki tisztségéről. Lemondásának kiváltó oka: az alapítvány hivatalos bejegyzése, legális működésének lehetségessé válása, 1985 óta első ízben idén az anyagiak hiánya miatt nem szervezhette meg hagyományos díjátadó ünnepségét. Kitüntetéseik, a Bethlen Gábor-díj, a Márton Áron Emlékérem és a Teleki Pál Érdemérem a magyarságszolgálat és a közép-európai együttműködés jeles személyiségeihez jutott. Beszédes szám, hogy az utóbbi két évtizedben a világ harmincöt országából mintegy kétszáz személyiséget jutalmazhattak kiemelkedő teljesítménye miatt. Az alapítvány szándékos kormányzati megfojtása ahhoz a szomorú, a magyar nemzeti egység megteremtését gátló kormányzati intézkedéssorozathoz tartozik, amellyel felszámolták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a Magyar Állandó Értekezletet, az Illyés, az Apáczai, az Új Kézfogás, a Segítő Jobb közalapítványokat, a szakminisztériumok keretéből kivágták a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó főosztályokat, s az alkalmazottak státusát megszüntették.,,2004 óta – írja Bakos István felmondását megindokoló levelében – folyamatos a közösségi érdekű alkotómunkát és a nemzeti szolidaritást erősítő hazai és határon túli civil szervezetek és alapítványok létfeltételeinek, támogatásának sorvasztása. Mindez felmérhetetlen veszteséget okoz a magyar nemzetpolitikában, amely diaszpóránk létbiztonságát, a Bethlen Gábor Alapítvány céljait is sérti. ”Az alapítvány elnökének lemondását közvetlenül kiváltó ok, hogy a Kis Péter miniszter irányította Nemzeti Civil Alapprogram immár a megítélt támogatásokat sem utalta át az alapítvány számára. Bakos István társaival együtt maradandót alkotott a Magyar nemzetismeret című tankönyv összeállításával és kiadásával, ugyancsak segítőtársaival együtt valósággal kiverekedte Teleki Pál emlékszobrának megalkotását, és miután Teleki Pál szobrát Budapestről száműzték, megszervezte ennek balatonboglári elhelyezését. Nyugdíjazták, majd elbocsátották a Balassi Bálint Intézettől is. – Nemrég eltávozott az élők sorából Nagy Gáspár költő, a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, a hűséges harcostárs is. Bakos István egy merénylettel felérő kultúrbotránynak nevezi a Bethlen Gábor Alapítvány felszámolását előrevetítő, a működésképtelenséget előidéző intézkedéseket. /Sylvester Lajos: Merénylettel felérő kultúrbotrány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

A Székelyföldi Regionális Stúdió 2002. március 15-én sugározta első élő műsorát a Duna Televízió képernyőjén. A Duna Stúdióként ismert, székelyudvarhelyi székhelyű Regionális Stúdióhoz azonban már korábban, 2001 decemberében beérkeztek a műszaki eszközök, és nem sokkal később elkezdődtek a forgatások,– idézte fel Jakab Endre, a stúdió vezetője. Jelenleg heti három-négy alkalommal jelentkezik élő műsorral az udvarhelyi stúdió, a Világunk Reggel című, helyi idő szerint 7 és 9 óra között sugárzott műsorban. Ezen kívül híranyagokkal, magazinműsorokkal is jelen vannak napi rendszerességgel a Duna Televízió képernyőjén. – A stúdióhoz Székelyföld összes tudósítópontja hozzátartozott, illetve mai napig is tartozik, ezáltal az udvarhelyi stúdió egyfajta központ is. A Duna Stúdiónak jelenleg tizenkét belső munkatársa van. Korábban, a Régiók műsor elindulása után ez a szám jóval nagyobb volt, hét tudósítói ponton, mintegy harmincöt ember készítette műsorokat. Idén májusában megszűnt az Illyés Közalapítvánnyal kötött ötéves szerződés, amely a csatorna költségeit finanszírozta, és a magyar kormány jelezte, nem hajlandó tovább fedezni a költségeket. Az udvarhelyi stúdió élő műsorai megmaradtak, a Duna Televízió ugyanis átvállalta és havonta fedezi az optikai összeköttetés bérlését. /Szász Emese: A székelyudvarhelyi stúdió. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Ludányi András magyar kisebbségkutató, lapszerkesztő, az Ohiói Északi Egyetem politológia professzora Öncsonkítás címmel írt kemény hangú esszét a Teleki László Alapítvány (TLA) és Intézet (TLI) felszámolásáról. Számára ez személyes veszteséget is jelent mint közép-keleti és európai kisebbségekkel foglalkozó kutatónak, aki az intézetben dolgozott. Az alapítvány felszámolását pótolhatatlan veszteségnek tartja a magyar nemzet egésze számára. A TLA megszüntetése semmilyen racionális érveléssel nem magyarázható meg, ez még csak megtakarítást sem eredményezett, mert a helyette létrehozott Magyar Külügyi Intézet, amely nem vállalja a TLA által támogatott kutatásokat, sokkal többe kerül, a TLA ugyanis 120 millió forintból gazdálkodott, míg az újonnan indított MKI 130 millió forintot kapott 2007-re, plusz 40 milliót dologi kiadásokra. Ludányi professzor leszögezte: ,,Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen nemzeti öncsonkítással szemben ne lázadna fel a magyar tudományos és szellemi élet, élükön a Magyar Tudományos Akadémiával. "A nemzeti és tudományos érdekek megsértésén túl erkölcsi és jogi kérdéseket is felvet ez a döntés. Erkölcsi oldala az, hogy a döntés előtt még a kuratórium elnökét – a nemrég elhunyt Kosáry Domokost, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét – sem tájékoztatták, a 2007-es állami költségvetés kézhezvétele után tudták meg, hogy nem léteznek.,,...a magyar kormány közpénzek elherdálásáért és független alapítványi vagyonok elsajátításáért felelős" ― állította Ludányi professzor. – Az előbbi egyszerűen abból adódik, hogy egy jól menő, nemzeti érdekeket szolgáló, független tudományos intézetet megszüntetett, aminek feladatkörét képtelen helyettesíteni. A második pedig egyenesen lopásnak minősíthető civilizált társadalmakban. Személyesen tudom, hogy a Teleki László Alapítvány létrehozása nemcsak állami, hanem sok privát adakozás és erőfeszítés eredménye. Ezek között ott van az Egyesült Államokban létrehozott Committee for Danubian Research 75 000 dolláros adománya, amit a diaszpóra magyarsága azért adományozott 1991-ben, hogy létrejöhessen a magyar kisebbségek kutatóközpontja. De van itt még más is, például a Király Béla által létrehozott Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány sorsa, amit pár hónappal a TLA megszüntetése előtt (amikor a kormány titokban már azon dolgozott) olvasztottak az utóbbiba. Az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány is nagyrészt külföldi magyarok támogatásával jött létre.,,Ezért a mostani kormány a felelős, és eljött a tetemrehívás ideje!" A Teleki László Alapítvány, A Határon Túli Magyarok Hivatala, a MÁÉRT, az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás és a Segítő Jobb megszüntetése a határon túli magyarokat is sújtja. De mit várjunk attól a kormányzattól, amely a társadalom egésze által befizetett több száz milliárdos egészségbiztosítást éppen most síbolja el mindenki szeme láttára és mindenki bőrére? – tette fel a kérdést Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A tetemrehívás ideje... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB) hét év alatt, lelkiismeretes, felelősségteljes kutatómunka után, sikerült azonosítani több mint 1500 hősi halott eltemetési helyét – sokakat név szerint – a tordai csatában életüket vesztett több mint 2500 hősi halált halt honvéd közül. Számos helységben több mint harminc emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet hoztak létre. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra bevésve örökítették meg, összegezte tevékenységüket Pataky József, a THHB elnöke. Köszönik az Illyés, Communitas és Pro-Professione Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagi támogatását. 2008-ban Bonchida következik, itt kell maradandó emlékoszlopot állítani, a bonchidai református temetőben ugyanis 109 honvéd nyugszik, akik a tordai csatában szerzett sebeikben haltak bele a Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházban. Az első katonát 1944. szeptember 19-én temették el, az utolsót október 9-én. Négy nap múlva, október 13-án a Bánffy-kastélyt felgyújtották. Az alapítványokhoz már nem pályázhatnak, ezek Magyarországon megszűntek! Így csak a múltat tisztelő, nemes lelkű adakozókra, támogatókra számíthatnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a magyar és román állam között hatvannégy év elmúltával sem hozták létre a hadisírok gondozására vonatkozó, államok közötti egyezményt! /Pataky József, a THHB elnöke: Bonchidán tervez emlékművet állítani a THHB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./