Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt megerősítette, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala a Miniszterelnöki Hivatal kötelékébe kerül. A Magyar Állandó Értekezlet sorsát firtató kérdésre válaszolva Göncz Kinga nagyon fontos történelmi testületnek nevezte a Máértet a külügyi bizottsági meghallgatáson. Hozzátette azonban: nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban. Göncz Kinga véleményét Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő is osztotta, aki – amint az ülésen fogalmazott – el tudná fogadni, hogy soha többé ne hívják össze a Máértet. /A megszűnés veszélye fenyegeti a Magyar Állandó Értekezletet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8. – erdely.ma. /

Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Ballagtak a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem első környezettudomány szakos végzősei a Sapientia székhelyén, Kolozsváron, a Bocskai-házban. Szilágyi Pál rektor beszédében kifejtette: a környezettudományi szak végzősei jó képzésben részesültek egy fontos tudományágban, amely az EU-csatlakozás után is nagy népszerűségnek és keresettségnek örvend. Szilágyi köszönetet mondott a mindenkori magyar kormánynak és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) az egyetem működtetése érdekében tett anyagi erőfeszítésért. Mócsy Ildikó tanszékvezető a kezdeti időszak nehézségeit és a diákok eddig elért eredményeit ismertette. /Nagy-Hintós Diana: Ballagás a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Az Új Magyar Szó értesülései szerint a második Gyurcsány-kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát; az intézmény várhatóan nevet is változtat, és a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatóságává alakul Komlós Attila vezetésével. Meg nem erősített hírek szerint a MeH határon túli magyarok ügyével megbízott politikai államtitkára Gémesi Ferenc lesz. „Menni vagy maradni? Haladás vagy maradás? Ez a nagy dilemma” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitáját lezáró beszédében, melyet követően az Országgyűlés elfogadta – 206 igen és 159 nem vokssal – a szociálliberális koalíció Új Magyarország programját, és másodszor is megválasztotta Gyurcsány Ferencet az ország miniszterelnökének. Az új kormány megalakult, a kinevezett miniszterek letették az esküt. A régi-új kormányfő beszédében többször is hangsúlyozta az együttműködés szükségességét. A kormány megalakulását követően együtt tartott sajtótájékoztatót a leköszönő és az új külügyminiszter. Somogyi Ferenc szerint sikerült az elmúlt másfél évben kiegyensúlyozottá tenni a magyar külpolitikát. „Ily módon tudtunk segíteni abban is – hangsúlyozta Somogyi -, hogy egy korábbi, elsősorban feszültségeket gerjesztő légkör és politika helyett együttműködésen alapuló és mindenki számára előnyöket kínáló kapcsolatrendszer alakuljon ki a szomszédainkkal, hogy segítsük azokat a törekvéseket, amelyek a mi szempontunkból már realizálódtak.” Új külügyminiszteri minőségében Göncz Kinga kijelentette, nincs nehéz dolga, mert nagyon jó az az alap, amiről el tud indulni. „Jók a kapcsolatok a szomszédos országokkal, aminek kiemelt jelentősége van a határon túli magyar kisebbségek szempontjából” – tette hozzá. Göncz Kinga megerősítette, hogy a Külügyminisztériumnak továbbra is lesznek teendői a határon túli magyarok vonatkozásában: kishatár-átlépési ügyek, vízumkérdések – különösen a schengeni csatlakozás után. „Valóban újra kell gondolni a kapcsolatok struktúráját, de ez nem a MÁÉRT felszámolását jelenti – szögezte le -, hanem sokkal inkább azt, hogy a kapcsolatok itt is sokszálúak lettek.” Hangsúlyozta: nagy lehetőségek nyílnak azzal, hogy a 2007-2013 közötti európai uniós költségvetés nagyon sok forrást hoz be Magyarországra, és ebből viszonylag sokat lehet fordítani határon átnyúló projektek támogatására. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Megállapodásokat felmutatni képtelen Magyar Állandó Értekezletet (Máért) nem hív össze Gyurcsány Ferenc – jelentette be a kormányszóvivő a miniszterelnöknek a határon túli vezetőkkel rendezett június 13-i munkavacsorája után. A Fidesz szerint nem a Máért, hanem a két kormányzó párt kompromisszumképtelen. László Boglár, a magyar kormányfő szóvivője megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint szó volt a Máért sorsáról is, amelyet egyes információk szerint Gyurcsány Ferenc legszívesebben megszüntetne. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem lesz Máért. A bejelentésre a Fidesz reagált. – Értetlenül állunk a Máért megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat előtt, a testület összehívására politikai megállapodás kötelez, amit a kormánynak, a szocialista pártnak is be kell tartania – mondta Németh Zsolt, a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. A politikus szerint, ha valakire érvényes a kompromisszumképtelenség vádja, akkor az a két kormányzó pártra – az MSZP-re és az SZDSZ-re – alkalmazható, hiszen miattuk zárult közös nyilatkozat nélkül a Máért utolsó, 2004. novemberi ülése. Az RMDSZ továbbra is hasznosnak tartaná a Máért által biztosított együttműködési keretet, de csak akkor, ha ez a fórum nem válik a magyarországi pártok egymás elleni politikai küzdelmének a terepévé. Akkor ugyanis valóban ellehetetlenül ez a fórum, az elmúlt időszakban ezt lehetett is tapasztalni – nyilatkozott Markó Béla. A budapesti találkozó résztvevői abban is megegyeztek: a jövőben több konzultációra is sor kerül különböző formákban, hogy megállapíthassák az együttműködés különböző prioritásait – mondta Markó. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) frakcióvezetője, Bárdos Gyula elmondta: az eddigi hűvös viszony feloldását előrevetítő, barátságos beszélgetésen vettek részt. – Egyetértettünk abban, hogy minden számításba vehető változásról velünk, az érintettekkel minden esetben konzultáljon a magyar kormány – mondotta. A frakcióvezető szerint a határon túli magyaroknak juttatandó támogatások összegéről, „bőkezűbb, vagy szűkmarkúbb juttatásokról” annak ellenére sem esett szó, hogy ezzel kapcsolatosan azonnal különféle híresztelések keltek szárnyra. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt reméli, hogy a Gyurcsány Ferenc által javasolt változások révén átláthatóbb lesz a határon túli magyarok támogatási rendszere. Véleménye szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) várható átalakítása, létszámcsökkentése is ennek a célnak lesz alárendelve. Megjegyezte, hogy „az elmúlt időben annyira elburjánzott a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi adminisztráció, hogy a bábák között elveszett a gyerek, az intézményvezetők kiskirályoknak érezték magukat, és úgy is viselkedtek”. /Függőben a Máért sorsa. Budapesti munkavacsorán a határon túli vezetők. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Vacsorán fogadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli szervezetek képviselőit. A találkozón tárgyaltak a magyar-magyar kapcsolatokról, de konkrétumokról nem lehet beszélni. Gyurcsány Ferenc annyit azonban leszögezett, hogy „kompromisszumképtelen Máértot nem fog összehívni. Markó Béla ezzel szemben úgy gondolja, hogy a Máértra szükség van, és ha lemondanak a Máért végén megszokott közös állásfoglalások kiadásáról, akkor ezek a találkozók „még hasznosak is lehetnek.” A miniszterelnöki javaslatokra reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: „a kormányfő egyes javaslataival egyetértek, másokkal nem; ami biztos, az az, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a magyar kormány és a határon túli kisebbségi érdekvédelmi szervezetek közötti kapcsolat javítására.” Ezt a kapcsolattartást a miniszterelnök a Máérttól különböző egyeztetési fórumokon képzeli el. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a találkozón „nagyjából mindannyian pozitívan értékelték és fogadták” a Gyurcsány által ismertetett változásokat. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) részéről Bugár Béla MKP-elnök és Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes vettek részt a tanácskozáson. Bugár Béla szerint arról, hogy Gyurcsány elképzeléseiről mikor fognak konkrétan tárgyalni, nem lehet semmit sem tudni. Kasza szerint a HTMH „elbürokratizálódott”, ezért megérett már az átszervezésre. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vacsoraasztaltól a tárgyalóasztalig. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel „csevegtek” a határon túli vezetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./ A találkozón mások mellett Szlovákiából Bugár Béla, Romániából Markó Béla, Szerbiából Kasza József és Ágoston András, Ukrajnából Kovács Miklós és Gajdos István, Horvátországból Pasza Árpád vett részt. „Sokunknak van abban felelőssége, hogy a magyar-magyar kapcsolatok sok esetben inkább hűvösek, és hogy érdemes ezért önvizsgálatot tartani” – olvasható Gyurcsány Ferenc internetes naplójában. A miniszterelnök kiemelte, hogy újra és újra előjön 2004. december 5-e kérdése. „Azt mondtam tegnap (...), hogy másfél év távlatából is azt gondolom, nekünk elvi okok miatt kellett nemet mondanunk a népszavazási kezdeményezésre”. Hozzátette: „ugyanakkor azt is gondolom, az akkor használt érvelés nem volt elegáns, és okkal sérthette a határon túli magyarság önérzetét. És talán azzal együtt is kerülni kellett volna a szociális érvelés rendszerét, hogy egyébként azok az elvi okok és indokok, amik miatt nekünk komoly ellenvetésünk van a második állampolgárság automatikus és tömeges megadásával szemben, nehezen elmagyarázható államjogi, történelem- filozófiai összefüggésekből és megfontolásokból erednek.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: tisztáztak, illetve megerősítettek bizonyos, eddig is érvényes alapelveket, például azt, hogy a határon túli magyar közösségeket a szülőföldjükön kell megerősíteni, önállóságukat kell támogatni. A találkozó a sajtó mellőzésével zajlott, Ágoston András nem kívánt részleteket elárulni róla. /Keresztúton a magyar–magyar kapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Nem hivatalos egyezetésre hívta össze Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar szervezetek vezetőit. A megbeszélés részleteiről hivatalosan nem adtak információt. A találkozó részleteiről azt ott elhangzottakról a valós, de nem hivatalos tényeket Duray Miklós közölte. Az MKP ügyvezető alelnöke elmondta: a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mint önálló intézmény megszűnik, a jövőben a Miniszterelnöki Hivatal alá lesz besorolva, korlátozott jogkörrel. A hivatal a kancelláriaminiszter mellett működő szakállamtitkárság alá lesz rendelve, Gémesi Ferenc lesz a szakállamtitkár, Komlós Attila pedig a hivatal igazgatója. Valószínű, hogy az alkalmazottak kétharmadát elbocsátják. Duray Miklós szerint most ad hoc egyezetések kezdődnek majd arról, hogy a miniszterelnök mit szándékozik tenni. Ez egyébként már az elmúlt két évben is így zajlott, szakmai tanácskozások köpenyébe bújtatva, ahol párbeszédre soha sem került sor, pusztán információközlésre szorítkoztak, és nem közös gondolkozásra. Azt a konszenzusos politikát, amely 1996-2002 között kialakult, biztosan nem kívánja a kormányfő folytatni, a megbeszélés célja azt volt, hogy a kormányfő visszaférkőzzön a határon túli magyarok bizalmába – vélte Duray Miklós. Simon János politológus szerint a szocialista kormányok külpolitikája eddig sem állt a helyzet magaslatán, a mostani intézkedések pedig egyértelműen a külügy leértékeléséről szólnak, hiszen harmadrendű minisztériumot csináltak a külügyi tárcából. „Ennek hátterében az állhat, hogy a miniszterelnök a külpolitikát is a saját kezébe akarja vonni, erre utalhat Göncz Kinga személye is, aki eddig is jellegtelen volt előző tárcája élén” – mondta a politológus. A MÁÉRT megszűnését így kommentálta: kérdéses, hogy lesz-e helyette bármi, bár nem valószínű, „az elkövetkező időkben a határon túli magyarok is háttérbe fognak szorulni, az egész szocialista-liberális kormányzás úgy néz ki, mintha a piacgazdasági tényezők kerülnének előtérbe a politika helyett” – tette hozzá Simon. /Duray Miklós a HTMH jövőjéről – Végleg megszűnhet a Határon Túli Magyarok Hivatala. = Felvidék.ma 2006-06-14./

Július 1-től megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény által ellátott hatáskörök pedig átkerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Június 14-én Komlós Attila, a HTMH elnöke 85 alkalmazott előtt bejelentette: a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény megszűnik hivatalként létezni. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy június 12-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyar vezetőkkel találkozott. /Megszűnik a HTMH. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A Miniszterelnöki Hivatalon belül főosztályként vagy osztályként működhet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó apparátus. Komlós Attila szerint hízelgő lett volna a HTMH főigazgatósággá való átalakulása, de szó sincs erről. Megszűnik mint kormányhivatal, és vitatható, hogy ez le- vagy felértékelést jelent. Mostani helyétől, a Bérc utcától is búcsút kell mondania, a MeH épületében kap majd helyet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egység, aminek egyelőre még neve sincs. A hírek szerint megfeleződik a jelenlegi személyi állomány, de az sem kizárt, hogy egyharmadára csökken. A személyi kérdésekről július elsejéig fognak dönteni. Komlós Attila arra a kérdésre, hogy a továbbiakban vállal-e szerepet a létrejövő szervezeti egységben, kijelentette: „Én 2006. január 1-jén a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetését vállaltam el, ennek az intézménynek minden velejáróval együtt, azzal is, hogy ez egy szimbólum értékű intézmény. Ez most megszűnik, átalakul, én már az új struktúra vezetésében nem veszek részt”. Kifejtette, azért nem kíván ebben a struktúrában szerepet vállalni, mert élete 36 esztendeje összekötődött a határon túli magyar ügyekkel, több évtizedes tapasztalatait HTMH-elnöki feladatkörében hasznosítani tudta. Még nem tudni, hogy a minisztériumokon – és ezek némelyikének háttérintézményein – belüli, a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egységek sorsa mi lesz. Ezeket az Orbán-kormány idején erősítették meg, viszont már az előző Gyurcsány-kormány idején szóba került a felszámolásuk. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH – két hete van hátra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Június 12-én Budapesten Gyurcsány kormányfő vendégeként találkoztak olyan kárpát-medencei magyar politikai vezetők is, akik a lehető legritkábban szoktak találkozni, például a vajdasági és kárpátaljai szembenállók. A nemzetpolitikai hírekből „a Határon Túli Magyarok Hivatalának kiváló sajtószemléje csupán tegnap 31 témába vágó friss anyaggal örvendeztette meg a nemzetpolitikai információkra kiéhezett címzettjeit. A kötetre rúgó szöveghalmazból csupán két apróságot nem tud kihámozni az olvasó: milyen intézkedésekre készül a múlt pénteken hivatalba lépett kabinet a magyar-magyar kapcsolatrendszer intézményi átalakítását célozva, illetve a nyilatkozataikban szereplő általánosságokon túl milyen elvárásokat fogalmaztak meg a magyar fővárosban vizitelő határon túli elnökök” – írta Szőcs László. A határon túli vezetőknek nem marad egyéb mozgásterük, mint tudomásul venni a Gyurcsány-Szilvásy-Gémesi csapat előbb-utóbb megfogalmazódó javaslatait, vagy duzzogva visszautasítani azokat. Gyurcsány arról is beszélt, hogy a Máért helyett szükség szerinti gyakorisággal és formában egyeztet majd a határon túli vezetőkkel, akár külön-külön. A kormányfői elvárás: ne szóljanak bele egymás dolgába határon innen és túl. A hangulat javítása érdekében Gyurcsány a népszavazás kérdésében módosított eddigi álláspontján, elismerve, hogy a kettős állampolgárság elutasítása érdekében folytatott kampányuk nem volt elegáns. /Szőcs László: Egy vacsora morzsái. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

– Nem lehet ugyanazon a szinten kezelni a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) és a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) jövőjét, ugyanis az egyik politikai, a másik pedig állami közigazgatási intézmény – jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A politikus arra reagált, hogy a múlt héten beiktatott magyar kormány megszünteti a HTMH-t és nem kívánja többet összehívni a Máért-ot. Komlós Attila, a HTMH elnöke június 15-én kész tényként jelentette be, hogy július 1-től megszűnik a még általa vezetett intézmény, és az betagolódik a Miniszterelnöki Hivatalba. Takács Csaba szerint a HTMH állami közigazgatási intézmény, és joggal okoz sokak számára aggodalmat annak megszüntetése, hiszen a hivatal az elmúlt években olyan feladatokat látott el, amelyek hasznosak voltak, és az érvényes jogszabályok erre feljogosították. – A HTMH hasznos, de sokszor nem eléggé hasznosított intézményként működött, az új kormány valószínűleg ezért akarja ezt a területet más szempontok alapján felügyelni, és az intézmény feladatait átszervezni – mondta Takács Csaba. Szerinte a hivatal hatékonysága sokat függött attól, hogy az azt vezető tisztségviselő milyen politikai támogatást élvezett, mennyire tudott szerepet betölteni egy kormánypolitikai döntés előkészítésében, illetve milyen mértékben volt képes az általa javasolt szempontokat érvényesíteni az állam központi intézményein belül. A Máért-el kapcsolatban Takács kijelentette: ez elsősorban politikai intézmény, és nem lehet csak úgy megszüntetni. Meg kell találni a megfelelő keretet, hogy a Máért megmaradjon nemzetpolitikai fórumnak – fogalmazott a politikus. A magyar kormány jövőbeni támogatáspolitikáját illetően Takács Csaba elmondta: további megbeszéléseket folytatnak az ügyben az illetékes magyar kormányzati tisztségviselőkkel és a magyar miniszterelnökkel.– Több támogatás biztosan nem lesz, de reméljük, hogy kevesebb sem – mondta Takács Csaba. /P. A. M.: Takács: se több, se kevesebb támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH). „Ne fektessünk túlságosan sok energiát az anyaországgal való kapcsolatra, mert nem kifizetődő.” – írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. A közösségi sérelmek orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresni, hanem Bukarestben. A románokkal a közeljövőben lehet együttműködési formákat találni. A HTMH megszűntetéséből tehát nem kell tragédiát csinálni, figyelmeztetett az újságíró. Be kell látni, „a jövőt illetően több a közös dolgunk az erdélyi románokkal, mint a magyarországi magyarokkal.” /Borbély Tamás: A HTMH és a kisebbségi naivitás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A rendszerváltás után minden magyar kormány nagyobb figyelmet szentelt a kisebbségi sorban élő magyaroknak, mint a nemrég leköszönt Gyurcsány-kabinet. A 2004. decemberi, kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampányában vállalt dicstelen szerepe miatt szinte összes nem magyarországi magyar szervezettel elhidegült a kapcsolata. Az újraválasztott baloldali kormány a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívása előfeltételekhez kötésével és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetésével indul. A HTMH megszűnése még nem jelenti, hogy az új magyar kormány figyelme elfordulna a határon túli magyarok felől, hiszen hasonló struktúrát hoznak létre, kisebb személyzettel, immár a Miniszterelnöki Hivatal keretében, Gyurcsány Ferenc személyes stratégiai irányítása alatt. Gyurcsánynak így alkalma lesz bizonyítani, hogy „valóban a mi érdekünket tartja szem előtt, mint ahogy a választások után ígérte”, írta Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője. Az erdélyi magyaroknak önerőre kell támaszkodni, ezt mutatja megannyi civil szervezet, oktatási vagy médiaintézmény, amelyek az idén is 25 százalékkal csökkent magyarországi támogatások nélkül tönkremennének, megszűnnének. Az új magyar kormány felelőssége is, hogy mit tart fenn, s mit ítél pusztulásra közülük. A határon túli reprezentatívabb magyar szervezetek vezetői június 12-én Budapesten megegyeznek a kormányfővel az együttműködés folytatásáról, a szülőföldön maradó közösségek és politikai képviseletük támogatásáról, majd másnap bejelentették a HTMH megszüntetését. Elméletileg lehet, hogy a 25–30 emberrel működő új kormányszerv hatékonyabban fog működni, mint az eddigi 80 fős HTMH. De mi lesz a gyakorlatban? Az új magyar–magyar viszony stratégiája mennyire lesz átütőbb az eddiginél? Rendelkezik-e az új kormány egyáltalán nemzetstratégiával? – kérdezte Balló Áron. /Balló Áron: Viszonyt iszony helyett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Kárpát-medencei Kulturális Szövetség (KKSZ) alakult június 18-án a hatodik alkalommal Budakalászon nyolc országból összesereglett mintegy száz résztvevővel megrendezett Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumán, melynek szervezői a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium. A KKSZ elnökének Szabó Tibort választották, a HTMH volt elnökét, főtitkárnak Romhányi Andrást, az MMI tanácsosát, a Magyar Kollégium elnökét. „Én jelen pillanatban és akkor sem, amikor a HTMH elnöke voltam, nem tekintettem a rám bízott feladatot politikai tisztségnek, tehát képes vagyok civilként gondolkodni” – nyilatkozta Szabó Tibor. Azért vállalta el a KKSZ elnöki tisztségét, mert ez a most megalakult Kárpát-medencei civil szövetség ékes bizonyítéka annak, hogy a politikai megosztottság ellenére a magyar nemzeti közösségek képesek összefogni, egymás érdekében szót érteni. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Bodó Barna kifejtette, hogy egy ilyen szövetség megalakításának a gondolata a rendszerváltozás óta jelen volt. A KKSZ-t nemcsak kisebbségi magyar civil szervezetek alapították meg, létrehozásában közreműködtek magyarországi civil szervezetek is, többek között a Koncz Gábor vezette Magyar Kultúra Alapítvány. A KKSZ székhelye Budapest, tagszervezeteinek tevékenysége kiterjed a Kárpát-medence országaira: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Ausztria. A szövetség fő célja a magyar kulturális értékek őrzése, gyarapítása, bemutatása és elfogadtatása nemzetközi szinten, valamint tagszervezetei érdekvédelmének biztosítása. Alapelvként határozták meg, hogy a szövetség a szabad egyesülés elvén alapuló politikamentes szerveződés, mely céljának tekinti a Kárpát-medencében élő népek harmonikus kapcsolatainak elősegítését, egymás kultúrájának megismerését, és az együttműködést ezen népek között. /Guther M. Ilona, Budapest: Kulturális összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./ Hatodik alkalommal szervezték meg június 16–18 között Budakalászon a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát, röviden a Budakalászi Találkozót. A szervezők – Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet tanácsosa, a Magyar Kollégium elnöke, és Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet (MMI) főtanácsosa – szívvel-lélekkel igyekeznek minél hatékonyabbá tenni a rendezvényt. Hat évvel ezelőtt 54 szervezet vett részt az akkor június 4-én tartott találkozón, idén már nyolc országból 114 civil szervezet küldte el képviselőjét (romániai, szlovákiai, szerbiai, horvátországi, bosznia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és morvaországi, szlovéniai szervezetek), ebből 33 először volt jelen a találkozón, de öt magyarországi szervezet is elküldte képviselőjét. Valamennyi eddigi találkozó végén zárónyilatkozatot fogalmaztak meg, ez legtöbbször pusztába kiáltott szónak bizonyult, a hivatalos szervek ugyanis nem figyeltek fel eléggé a találkozó fontosságára. Ezért is határozták el 2005-ben, hogy idén szövetséget alakítanak. A fórumon megfigyelőként jelen volt dr. Bicskey Botond, a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető helyettese. Meghívottként részt vett, és előadást tartott: C. Tóth János, a HTMH osztályvezetője, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Jagasics Béla, az Ifjúsági, Családi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium civil kapcsolatok főosztályának megbízott főosztályvezetője, Filotás Lászlóné, a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati csoportvezetője, dr. Koncz Gábor, a Magyar Kulturális Alapítvány igazgatója, valamint Sebestyén József, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli magyarokkal foglalkozó munkatársa. A civil szervezetek leginkább a pénzhiányt sérelmezték, felhívták a figyelmet, hogy az anyaország ne a határon túliaknak szánt költségvetésen spóroljon. A jelenlévő hivatalok képviselői azonban tagadták, hogy a megszorítások a határon túliaknak szánt pénzalapokat érintenék. /Köllő Katalin: Megalakult a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Az MTI június 16-án A romániai magyarságnak nem Budapesten kell keresnie gondjai orvoslását a romániai magyar sajtó szerint címmel küldött szét a Kárpát-medencében egy anyagot. Az MTI csúsztat, két, meglehetősen szűk körben terjesztett és olvasott lapra, illetve az azokban megjelent két véleménycikkre hivatkozva az MTI azt állítja, hogy azok a romániai magyar sajtó egészének álláspontját tükrözik. Az idézett két szerző, a politikai elkötelezettségéről ismert, mindenkor a többségi hatalom álláspontját képviselő politológus, valamint a névtelen kolozsvári újdondász sem a romániai magyar sajtó, sem a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében nem beszélhet, legkevésbé pedig az egész romániai magyarságéban, írta a Reggeli Újság. A romániai magyar közösségnek a román államon belül, annak kereteit kihasználva kell megtalálnia helyét, és közösségi sérelmeinek orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresnie, írta az MTI, az Új Magyar Szó hasábjain Bíró Béla politológus, egyetemi tanár nézeteit idézve. A kolozsvári Szabadság a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszűnésével kapcsolatban megállapította: jó ideje látszik, hogy Magyarország nem tud sem állampolgárságot, sem olyan komolyabb anyagi juttatást nyújtani, ami jelentősen megkönnyítené az anyaországiakhoz képest többségében elszegényedett határon túli magyarok életét. /Csúsztat az MTI. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztője Nyálverés címen írt a HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) megszüntetéséről. Szerinte „Nagyon-nagyon sok szerencsés embernek gőze nincs, hogy mi ez a sóhivatal”, továbbá néhány intézményt, alapítványt, kiadványt érint csupán ez az ügy. A HTMH megszűnte „valódi jelentőségét fölülmúló feszültséggel jár. Meg- és kinyilatkozik boldog boldogtalan” – állapította meg. Németh Zsolt a kisebbségpolitika, és a „határon túli magyarság” leértékeléséről nyilatkozik. A MÚRE (a romániai újságírókat tömörítő szervezet) „aggodalmát” fejezi ki. Aztán, erre mintegy válaszként újabb szakmai brigád (köztük Parászka) „aggodalmát fejezi ki” az „aggodalom fölött”. A főszerkesztő szerint a „határon túli” magyarság mára csupán mint politikai kategória létezik, és a belmagyar politikai zsarolások eszköze. Németh Zsolt jajongott, „hogy ezt a (nem létező) határon túli magyarságot most leértékelték.” /Parászka Boróka: Nyálverés. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./

A most éppen megszűnőfélben levő HTMH-nál létezett egy sürgősségi alap. Ez az alap arra szolgált, hogy gyorsan kapjon egy kis pénzmagot akinél vagy amely intézménynél éppen nagyon szorult a kapca. Simon Judit, a lap főmunkatársa már mondja is, mi történt a pénzalappal. Valaki hosszasan kunyerált a szocialistáknál, az MSZP-nél, adnának némi támogatást egy magyar rendezvényre. Kapott is valamicskét, de kiderült, kellene még pénz. Az illető az a HTMH-hoz fordult, kapott támogatást. A rendezvényre meghívták a HTMH elnökét. Az illető dörgedelmes hangon szólt a közönséghez: a szocialista-liberális kormány rá se hederít a határon túli magyarokra, bezzeg az ellenzék vezére… Simon Judit ezzel védelmezi Gyurcsány új nemzetstratégiát: ezentúl csak zsebre, nem a magyar adófizetők pénzén lehet majd szidni a kormányt. Még a HTMH-tól sem lehet egy kis aprót kunyerálni. /Simon Judit: Búcsú a HTMH-tól. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Sokáig abban reménykedtek, „hogy bennünket a dolog nem érint.” Nem így történt. Velünk tizenhat-hét éve egy egész apparátus, hivatal foglalkozott, ahol ismerték ügyeinket, ismertek minket, a hivatal velünk bajlódott, írta Sebestyén Mihály. Most ennek vége. „Anyánk összehúzta a függönyt a szobában, csak egy résnyi világosság jő be hozzánk.” „Nem lesz állandó értekezlet. Nem lesz pénz.” A magyar kormány szerencsésen megszabadult egy költséges hivataltól. „Hurrá, megint spóroltunk harminc ezüstöt!” Sebestyén Mihály sietett hozzátenni: narancsosék ugyanezt tették volna. „Ha már nem lesz HTMH, akkor bizonyos, hogy lesz UBHBMH.” Unión Bévül Határokon Bévüli Magyarok Hivatala. A nem magyarországi magyar kultúra segélyezését fogják csonkolni. A könyvkiadás, a művészetek, az anyai nyelv ápolása a hivatal nélkül még nehezebb lesz, még rosszabb, még távolabbi. „A miniszterelnöki hivatal mellett fog működni valószínűleg a csöppnyi új hivatal. Mint egy fakabát a posztoló rendőrrel, akár egy trafik.” /Sebestyén Mihály: A nemzet trafikja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

A második Gyurcsány-kormány, miután elhatározta, hogy alaposan megzsarolja az anyaországi lakosságot, kisepri a padlásokat is a maradék civil tartalékoktól, figyelő tekintetét a határon túli magyarságnak juttatott morzsákra vetette, s tekintve, hogy éppen e ,,külhoni magyaroktól” fél leginkább, határozott: nincs szükség a HTMH-ra (Határon Túli Magyarok Hivatala), nincs szükség közalapítványokra, de a magyar–magyar értekezleteket is felesleges összehívni, hiszen a Máért voltaképpen terméketlen és haszontalan, tekintve, hogy gyűléseit nem előzi meg ,,előzetes egyetértés”. Gyurcsányék szerint a Máért-zárónyilatkozatokat előre, biankóban kell elkészíteni, s utána esetleg jöhetne valamilyen szócséplés. Példátlan cinizmus és felelőtlenség váltotta fel az eddig is botladozó, félszárnyú nemzetpolitikát, s ha így haladunk tovább, a szoclib magyar kormány egyszerűen letagadja, hogy az anyaország határain kívül ötmilliónyi magyar él, írta Magyari Lajos költő, a lap főmunkatársa. Gyurcsány Ferenc majd kézi vezérléssel intézi az összmagyarság gondjait, hiszen ő mondta, ,,tizenötmillió magyar érdekében fogok politizálni”. Gyurcsánynak egyelőre a tízmilliónyival is erősen meggyűlt a baja. A rendszerváltást követően sok hiba, sok mulasztás, kétbalkezesség történt Magyarországon: Antall József nem mert igazán, erős kézzel belenyúlni a megörökölt darázsfészekbe, ezt Boross sem kockáztatta, Orbán Viktor elfelejtette megregulázni az agymosó, nemzetellenes médiacézárokat, Horn Gyula és Medgyessy Péter mondott néhány igen populista balraátot, de ezek sem mozdítottak igazán az ország szekerén. Ám amit Gyurcsány és csapata művelt, az tényleg példátlan a magyar históriában. /Magyari Lajos: Amikor már semmi nem kell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

„Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy vádaskodnak és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát „ – így reagált a Hírszerző.hu határon túli magyar politika átszervezéséről szóló, tíz nappal ezelőtti írására az egyik „érintett”, Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő. A Hírszerző a nyílt vita híve: íme az állítások és a képviselő reagálása. „A külügy bevétele után a kormányfő jelentős átszervezéseket helyezett kilátásba a Határon Túli Magyarok Hivatalában is. A külhoni támogatásokat, pályázati pénzeket kezelő intézmény visszakerül a Miniszterelnöki Hivatalba, felügyelője a külügy jelenlegi helyettes államtitkára, Gémesi Ferenc lesz” – írta június 12-i Hírszerző-cikkében M. László Ferenc, aki azt a kérdést járta körül, hogy „a bürokrácia karcsúsítása együtt jár-e majd szemléletváltással, a magyar-magyar kapcsolatrendszer átrendeződésével”.”Most kell lépni, mert a nép-nemzeti szociknál teljes a pozícióvesztés, a Fidesz pedig meg van zavarodva, így a nemzeti kártyával nem tudják sarokba szorítani Gyurcsányt” – fogalmazott akkor egy liberális szakpolitikus. „Információink szerint a kormányalakítás során felmerült Komlós Attila, a januárban kinevezett HTMH-elnök távozásának szükségessége is, akiről köztudott, hogy a ‘népi szocialista’ Tabajdi Csaba támogatottja” – írta M. László Ferenc. „A strasbourgi képviselő az MSZP korábbi kisebbségpolitikai koncepciójának kidolgozója, és bár komoly eredmények fűződnek a nevéhez, sokan őt hibáztatják a kijárásos támogatáspolitika kialakulásáért, ráadásul a nemzeti kérdésről alkotott felfogását Gyurcsány környezetében többen korszerűtlennek tartják.” Erre reagált Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki egy Népszavának adott, 2005. karácsonyi Gyurcsány-interjú részletével kezdte levelét: „...December 4-én tanácskozást tartottak a népi baloldalhoz sorolt személyiségek és körök, amelyen részt vettek olyanok is, akiket hagyományosan a párt belső világában nem feltétlenül így tartanak nyilván. És kiderült, hogy Tabajdi Csaba, Kósa Ferenc és jómagam egyet tudunk érteni abban, hogyan értelmezzük a nemzeti felelősséget közösen.” A szocialista EP-képviselő levele teljes terjedelmében: „A kijárásos politika értelmezhetetlen” „Ennek fényében a cikk írója, de főképp forrásai megkérdőjelezik, ‘korszerűtlennek’ ítélik Gyurcsány Ferenc nemzetpolitikai felfogását is? Mit jelent Gyurcsány Ferenc köreinek lenni? Az MSZP Európai Parlamenti Delegációjának vezetőjeként én is oda sorolom magam. Nem ismerek olyan hozzá közel álló embert, és olyan – a cikk írója által a miniszterelnök köreinek nevezett – csoportot sem, akik korszerűtlennek nevezték volna a nemzetről alkotott felfogásomat. Nem tartom igazán európai eljárásnak, hogy néhányan úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni nevüket, úgy vádaskodnak, és ítélkeznek, hogy nem teszik lehetővé a nyílt vitát. Politikai pályám, tapasztalatom alapján erre az egyeztetésre bármikor készen állok. Érthetetlennek és méltánytalannak tartom az arra való utalásokat, hogy a kijárásos politikát én honosítottam volna meg. A névtelenségbe burkolózó ítélkezők csak a tényeket nem ismerik. Az Országgyűlés pártjait a nemzeti kérdés is megosztja l994-98 között államtitkárságom idején minden felügyeletem alá tartozó alapítványt közalapítvánnyá alakítottunk át, a szükséges átláthatóságot biztosítva. A kuratóriumokban helyet kaptak a kormánypárt és az ellenzék képviselői, valamint a szakértők egyaránt. A határokon túl olyan alkuratóriumi rendszert szerveztünk, amely nem tette lehetővé, hogy egyes erők hegemón helyzetet teremtsenek (ilyen egymással vitatkozó szervezetek voltak Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban és mára már Erdélyben is). Mellesleg a kijárásos politika értelmezhetetlen, hiszen a szabályozott keretek között történő lobbizás uniós gyakorlat. A cikk szerzője talán a klientúraépítésre gondolhatott, ami viszont 1998-2002 között, a Fidesz-kormány regnálása idején volt gyakorlat. Erről az a régi vicc jut eszembe, mely szerint a hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Azoknak pedig, akik úgy érzik, hogy eljött az ő idejük, mert a ‘népi-szocialista’ baloldal romokban hever, csak egy üzenetem van: egy sor évtizedek óta nehezen megoldható, sőt megoldhatatlan feladat áll előttünk a nemzetpolitikában a határon túliak vonatkozásában, amelyekre bizony megfelelő kezelési módot kell találnunk. Ez az igazi kihívás. A kormányokat nem szándékaik, hanem tetteik alapján ítélik meg! A névtelen nyilatkozók ideje lejárt. Én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral értek egyet, és hiszek az őszinteség, a nyíltság erejében. Európai módon, baloldali értékek alapján, európai szocialistaként teszem a dolgom tovább” – írta a Hírszerzőnek Tabajdi Csaba /”Úgy nyilvánítanak véleményt, hogy nem merik vállalni a nevüket.” – Hírszerző.hu, jún. 22./

Június 30-án megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény összes dolgozójának felmondtak. Új főosztály jön létre a Miniszterelnöki Hivatalban, mintegy húsz fővel, onnan koordinálják majd a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeket. A HTMH-t nem átalakítják, hanem megszüntetik, hiszen az új főosztály nem országos határkörű szerv. Gyurcsány Ferenc ezt a lépését senkivel sem vitatta meg. A HTMH megszűnését nem egyeztette a határon túli vezetőkkel tartott vacsoráján. Egy főosztálynak a magyar közigazgatásban kisebb az érdekérvényesítési képessége, mint egy országos hatáskörű szervnek. Németh Zsolt szerinte a magyar állampolgárok veszítenek az oly kevés határon túli magyar ügyhöz értő köztisztviselő elvesztésével. A HTMH megszüntetése egyértelmű üzenet: Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnökeként nem számít a határon túli magyarokra, lemond arról a tartalékról és lehetőségről, ami a határon túli magyarság létében rejlik. A nyilvánosság kizárásával, külön-külön egyezkednek majd a politikai elittel. Mi lesz a szociológiai és demográfiai elemzésekkel, a magyarság sorsát előtérbe helyező politikai és gazdasági stratégiákkal, az oktatási-kulturális intézmények létrehozásáért és fenntartásáért folyó küzdelemmel, a törvényalkotásban a többi szervezeti egységgel szemben megjelenített sajátos nézőponttal, a támogatások koordinálásával és elszámoltatásával? A HTMH egyik legfontosabb feladata a Magyar Állandó Értekezlet működtetése lenne. De már Máért sem lesz. Hogyan szól a kormányzati érvelés: kompromisszumképtelen Máértre nincs szükség. /Németh Zsolt, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke: Volt egyszer egy HTMH. = Magyar Hírlap, 2006. június 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke, az SZDSZ kisebbségpolitikai szakértője szerint meg kell szüntetni az „anya-gyermek”, az „elosztó-eltartott” viszonyt, ehelyett az együttműködés és közös felelősségvállalás szükséges. Törzsök Erika szerint reneszánsza van a két világháború közötti időszakban kialakult felfogásnak (újkonzervativizmus), amelyben a múlt hamisítható, a kollektív nemzeti lét felülírja az egyéni érdeket, és ellenségképek fogalmazódnak meg. Törzsök Erika elítéli a sérelmi politizálást, hiányzik a valós együttműködés szándék, ehelyett a bezárkózó, kitartásra támogatást kérő nemzeti kisebbség fenntartása folyik. Politikai, filozófiai és szemléletbeli váltásra van tehát szükség. Maholnap a magyarság több mint 95 százaléka azonos gazdasági és politikai keretek közé kerül. Ez a megközelítés a kormányoknak – magyarnak, szlováknak, románnak – politikai stabilitást is kínálhat. A magyarlakta térségeket kell fejleszteni. Törzsök szerint nem a régiót kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. Olyan közös grémiumokat kell létrehozni – határon túli és magyarországi szakemberek részvételével –, ahol nem pénzt osztogatnak, hanem egyeztetni tudnak az egyes szakterületek stratégiai céljáról. A rezervátumpolitikának, vége. Törzsök elveti a továbbképzést is: „A matematika vagy a magyar irodalom tanára Sepsiszentgyörgyön és Kassán is a matematika, illetve a magyar irodalom tanára, miért kellene külön továbbképezni? Miért kell külön határon túli színházi fesztivál stb. A mentális határokat nem a bezárkózás és elkülönülés bontja le. A fizikai határokon pedig utakat kell építeni, ezekhez kevesebb bürokrácia, szimbólum és több aszfalt kell.” /Törzsök Erika kisebbségpolitikai szakértő: Ki foglalkozzék a határon túliakkal? – Mítoszok és szimbólumok nélkül. = Magyar Hírlap, 2006. június 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Jó néhány hete, a magyarországi választások végeredményének kihirdetése óta folynak a találgatások Erdélyben a régi-új Gyurcsány-kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájáról. Átalakul-e a HTMH? Átcsoportosítás jön vagy megszüntetés? Elsorvad-e a MÁÉRT? Szőcs Levente, a lap munkatársa szerint a folytonos Budapest felé tekintgetésnek megvan az a káros hatása, hogy idehaza „az erdélyi magyarság képtelen rendezni a létét valóban befolyásoló dolgait. A magyar egyetem ügye is bizonyára előbbre tartana, ha nem Budapestről várnánk a kétmilliárd forintokat. Igaz, hogy e nélkül nem létezne Sapientia, és feltehetőleg Bolyai sem.” Az újságíró szerint az állam se rázná le olyan könnyen a követelést, amelyet a Sapientiával félig megelégedett oktatói és diákgárda terjeszt elő. „A Magyarországról folyó – Erdélyből nézve csordogáló – támogatások, miközben számos területet eltartanak, fenntartanak egy skizofrén állapotot. Ha Budapesten a csapot elzárnák, az – a tünetek rövid távú akuttá válása után – a gyógyulást hozná. Bizonytalanná válna az alapítványok helyzete – mondanák erre egyesek, megfeledkezve arról, hogy a jelentősebb költségvetésű erdélyi szervezetek csak azért léteznek, hogy a magyar állami támogatásokat szétosszák.” „A jó kérdés az, hogy miért bízná az erdélyi magyarság másra a közösség helyett való gondolkodást?” „A fenti kérdésre pedig – tizenhat évvel a rendszerváltás után – egyetlen válasz lehetséges: el kell vágni a köldökzsinórt!” /Szőcs Levente: Elvágni a köldökzsinórt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Sólyom László magyar állam- és Gyurcsány Ferenc kormányfőnek küldött nyílt levelet, amelyben a szervezet vezetői aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, illetve hogy a Magyar Televízió határon túli műsorait a nyáron „drasztikusan csonkítják”. Az RMDSZ külső ellenzékéhez közel álló Magyar Ifjúsági Tanács pedig az Illyés Közalapítvány Kuratóriumát kereste meg szintén nyílt levélben. A romániai ifjúsági egyesületeket tömörítő ernyőszervezet azzal vádolta az alapítvány erdélyi ifjúsági szaktestületét, hogy az az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT tagszervezeteinek nagyságrenddel több forintot ítélt meg pályázat útján, mint a MIT egyesületeinek. Az ifjúsági tanács adatai szerint az általuk leadott 99 pályázatra 2 millió 250 ezer forintot kaptak, az RMDSZ-közeli ernyőszervezetnek pedig körülbelül 85 pályázatra 5 millió 365 ezer forintot ítéltek meg. /Erdélyi nyílt levelek Magyarországnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

A Magyar Polgári Szövetség erdélyi tiltakozásokkal fenyegetőzik, ha a magyar kormány nem változtat politikáján a határon túli magyarokkal szemben. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke elmondta, hogy a széki szervezet a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a magyar kormány felszámolja a Határon Túli Magyarok Hivatalát, mivel ezáltal elhanyagolandónak tekinti a magyar nemzet egyharmadát. “A Gyurcsány kormány elnemzetietlenítő törekvése számunkra az előző mandátumból is közismert, de azt a kijelentést, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, határozottan visszautasítjuk. Ugyanis egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, annak tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a magyar kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított miniszterelnök” – mondta. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Az RMDSZ egyetért a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH) való áthelyezésével, ugyanakkor ellenzi a hivatal jelentőségének kisebbítését – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A hivatal főosztályként folytatja majd tevékenységét. Markó ezt a döntést a hivatal jelentőségének kisebbítéseként értékeli. Hangsúlyozta, a HTMH önállóságának elveszítésével nem érthetnek egyet, még akkor sem, ha ez nem az ő döntésük. A magyarországi költségvetési megszigorítások kapcsán kifejtette: sokkal többet nem tudnak annál, ami a sajtóban megjelent, éppen ezért tájékozódni kívánnak arról, milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban a magyar kormánynak. Az RMDSZ arra kér majd választ Budapesttől, hogy mi történik a közalapítványokkal, hogyan működik tovább a Szülőföld Alap, mennyi pénzt költhetnek majd a szaktárcák a határon túli magyar közösségek intézményes támogatására. Az MTI idézte Lábody Lászlót, az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi elnökét, aki szerint célszerű lenne, ha a határon túli magyarság támogatásával foglalkozó három közalapítványnak közös apparátusa és irodája lenne, mert ez hatékonyabban szolgálná a határon túliak ügyeit. Lábody „szigorúan magánemberként” nyilatkozva elmondta: jelenleg 22 csatornán keresztül történik a határon túli magyarok anyagi támogatása. Lábody László /korábban a HTMH elnöke volt/, arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi struktúrát rengeteg felesleges párhuzamosság jellemzi. – A közös hivatali apparátus hatékonyabb lehetne, és megfelelő színvonalú, naprakész nyilvántartással, monitoringgal a kitűzött célokat is jobban szolgálná – mondta. Emlékeztetett arra, hogy a támogatási rendszer „csírájaként” 1989-ben hozták létre az Illyés Alapítványt a határon túli magyar kultúra, a civil társadalom és az egyházak támogatására. Az alapítványból vált ki 1993-ban a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó Kézfogás Alapítvány, majd 1995-ben a közalapítványi forma létrehozásakor alakították meg az ösztöndíjakkal, oktatással foglalkozó Apáczai Közalapítványt. Lábody szerint a határon túli magyarok támogatására fordított állami pénz ugyan évről évre folyamatosan nő, de arányaiban csökkennek a közalapítványokon keresztül folyósított összegek – a rendszer egyre nehezebben áttekinthető. Felhívta a figyelmet arra, hogy a változtatás során a több évre szóló finanszírozási programok miatt csak „megfelelő óvatossággal” szabad a jelenlegi struktúrához nyúlni. Azt, hogy a HTMH július 1-jével a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül, jó megoldásnak találja. Ez hasonlít arra az állapotra, amikor az Antall-kormány idején – 1990 és 1992 között – a HTMH még nem volt önálló hivatal. Végezetül elmondta, hogy a hivatalnak alapvetően két feladata van: egyrészt a határon túli szervezetekkel kell kapcsolatot tartania, másrészt a kormányzati koordinációért felel. A kormányzati koordinációt hatékonyabban lehet művelni a MeH égisze alatt, mint egy „ég és föld között lebegő” önálló intézményben. /B.T.: Egyetért az RMDSZ a HTMH áthelyezésével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Lassan kilencven éve állandó a kérdés, hogy egységes-e a világ magyarsága? Hogyan lehet megőrizni a nemzet egységét? Hogyan viszonyul a magyar állam az önmagukat magyarnak valló, szomszédos utódállamokban élő polgárokhoz? A második világháborút követően nem beszéltek a testvéri szocialista államokban élő magyarokról, azok sorsáról, helyzetéről az anyaországban, az utódállamokban pedig akár az életével is játszott az, aki nemzeti egységről mert beszélni, netán tenni. A rendszerváltás után Magyarország intézményes kapcsolatot létesített az anyaország és a más államokban élő magyarság között. Nagy vihart kavart akkoriban Antall József néhai magyar kormányfő kijelentése, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A baloldali kormányzatok nem kívánták ezt nyíltan felvállalni. Tizenöt év alatt kialakult a támogatási rendszer. Pályázati rendszerben szigorú elszámolási feltételeket szabtak, hogy az áttekinthetőséget biztosítsák. Aztán jött másfél évvel ezelőtt az a bizonyos december 5. A pozitív gesztusok – koronás magyarigazolvány és a kedvezménytörvény biztosította jogok – után a határon túli magyarok azzal a ténnyel kellett szembesülhettek, hogy a magyar társadalom jelentős hányada nem kíván véleményt nyilvánítani a kettős állampolgárság biztosításának lehetősége kérdésében, és nagyon sokan a határon túl úgy érezték, hogy az anyaország eltaszította őket. Aztán jött a Gyurcsány-kormány új változata a megszorításokkal, és felröppent a hír, hogy megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala. A nemzeti ellenzék felhördült, Németh Zsolt kijelentette, hogy „Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szemmel láthatóan nem számít a határon túli magyarokra kormányzása során”. A határon túli magyar politikai és szakmai szervezetek egy része is zokon vette a bejelentést és tiltakozik a tervezett lépés ellen. A világon szétszóródott más népeket nemzettudatuk tartja egyben, még akkor is, ha nyelvileg már közösségekhez asszimilálódtak. A magyarságban egyelőre a széthúzás az összetartó erő. /Sarány István: Nemzeti egység? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

A romániai magyar sajtónak távolságtartással kell szemlélnie a magyarországi politikai eseményeket, megfigyelőként, nem pedig politikai cselekvőként kell viszonyulnia ezekhez – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet a romániai magyar újságírók egy csoportja hozott vasárnap nyilvánosságra. Az aláírók (Balázsi Pál Előd, Borbély Tamás, Cseke Péter Tamás, Debreczeni Hajnal, Parászka Boróka, Kelemen Attila Ármin, Rostás-Péter István, Salamon Márton László, Simon Judit, Stanik István, Szőcs Levente) a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) vezetőinek minapi – a magyar állam- és kormányfőhöz intézett – nyílt levelére reagáltak, amelyben a romániai újságíró társadalom nevében tiltakoztak „a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelőseiként” a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetése ellen. Az állásfoglalás aláírói indokolatlannak tartják, hogy egy szakmai szervezet nem szakmai jellegű kérdésben foglal állást. /Állásfoglalás a MÚRE nyílt levelére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Az aláírók elsősorban az Új Magyar Szó munkatársai.

A 2004. december 5-én történt népszavazás után a világ nyugtázhatta: lélekben is szétszaggatva már a magyar! S most bejelentették Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetését. Tiltakozni kell a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése ellen, a trianoni szerződés ellen, a mohácsi vész ellen, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. Amíg mi tiltakoztunk, Székelyföld indián rezervációvá válik, maga mögött hagy életszínvonalban, tájékozottságban, mobilitásban, az új iránti fogékonyságban Románia vagy Szlovákia többségi lakossága. /Salamon Márton László: Amíg mi tiltakoztunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Erdély-szerte tiltakozó megmozdulásokat fog rendezni a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Sepsi széki szervezete, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarság iránti politikáján.  Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának felszámolásával a magyar kormány úgy döntött: a magyar nemzet egyharmada elhanyagolható tényező.  Gazda Zoltán hozzátette: határozottan visszautasítják a magyar miniszterelnök azon kijelentését, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, így a hivatal felszámolásához. „Egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított magyar miniszterelnök” – szögezte le az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. /Gyurcsány-ellenes tüntetések várhatók. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./