A Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati frakciója összegezte a Borboly adminisztráció 100 napját. Az elmúlt három hónapban Hargita Megye Tanácsa Borboly Csaba elnök vezetésével határozatok tömegét gyártotta, melyet az RMDSZ frakció szó nélkül megszavazott. Az MPP erőfeszítése a törvényesség betartásáért, valamint ellenzéki ellenőrző szerepének érvényesítésére beleütközött az RMDSZ szavazógépezetébe. Az MPP kérdéseit válasz nélkül hagyták. Jó példa erre a libáni út építése közben eltűnt aszfaltmennyiségre kérdése. Az MPP elleni támadásokra használják a megyei tanács kiadványait. Megakadályozzák az MPP részvételét a Hargita Népe napilapot felügyelő bizottságban, ezzel megerősítik a sajtó feletti RMDSZ-es uralmat. Az MPP példákat hozott fel az elmúlt időszakra. Többek között: az alakuló ülés törvénytelen volt, hiányzott a kétharmados többség, átláthatatlan a közpénzek felhasználása, a szakbizottságok összetételét és számát az RMDSZ-frakció erőből, egyeztetés nélkül szavazta meg. /MPP a Borboly adminisztráció 100 napjáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Az Academia Catavencu című román lap nyilvánosságra hozta a kétes hírű képviselő-, illetve szenátorjelöltek lajstromát. A listán szerepel Borbély László, mert nem hozta nyilvánosságra, ki mindenki kapott állami lakásokat, s emlékeztet arra, hogy jó két évvel ezelőtt veje, Kovács Attila (ugyancsak az RMDSZ képviselőjelöltje Brassó megyében) protekciót keresett feleségének a Transilvania Egyetem egyik vizsgáztató tanáránál. A lap szerint Boros János, Kolozs megye egyik képviselőjelötje, jelenleg alpolgármester több korrupciógyanús ügyben főszereplő, Riedl Rudolf volt Szatmár megyei alprefektust, jelenlegi képviselőjelöltet pedig azzal vádolták meg annak idején, hogy csakis RMDSZ-es polgármestereknek juttatott bizonyos állami pénzekből. A Catavencu azt írta, keveset tud a magyar jelöltek viselt dolgairól, mert a magyar nyelvű sajtó zöme a magyar politikusok tulajdonában van. Ide sorolta a Hargita Népét, is, emlékeztetve, hogy Verestóy Attila az Új Magyar Szó napilap és az Erdélyi Riport hetilap tulajdonosa, Kelemen Hunoré a Transindex internetes hírportál, irányítása alatt áll a Communitas Alapítvány által működtetett Erdély FM rádió is. A képviselői mandátumért száll versenybe Hodgyai Géza, az Új Kelet lap, valamint a FényTV, K-TV és az Extra Rádió tulajdonosa. A román lap kiegészíthető: Tamás Sándoré, a Székely Hírmondó hetilap, s Antal Árpáddal együtt birtokolják a Háromszék megyében működő rádiók zömét. Frunda György a Gaga Rádió résztulajdonosa, Eckstein-Kovács Péter szenátoré a Paprika Rádió. A Marosvásárhelyi (állami) Rádió magyar nyelvű műsorának főszerkesztője Borbély Melinda, Borbély László felesége, míg a bukaresti közszolgálati televízió munkatársa Kós Anna, Markó Béla felesége. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Már több erdélyi közíró vázolta fel annak lehetőségét, hogy a rendelkezésre álló erőforrások fölötti egyeduralom egyfajta államon belüli diktatúrához vezethet az erdélyi magyar társadalomban, ezeket a jelzéseket azonban elsöpörte a bírálatok által érintett RMDSZ. Most azonban tekintélyes román civilszervezetek állítják ugyanezt. A Pro Democratia, a Sajtófigyelő Ügynökség (AMP), valamint a Központ a Román Oknyomozó Újságírásért (CRJI) az általános választásokra készülve országos listát készített azokról a jelöltekről, akik valamilyen okból (együttműködés a Szekuritátéval, gyanús meggazdagodás, satöbbi) nem teljesen megfelelők. 130 ilyen személy van, köztük több az RMDSZ színeiben indul. A lista készítői rácsodálkoztak: milyen kevés adat van a két székely megyéből. Ennek utánajárva készült el egy másik lista, melynek címe: „Hargita és Kovászna – fehér folt a korrupció arcán". E lista készítői hangsúlyozzák, hogy adataik jó része a helyi sajtóból származik, s utánajártak a magyar nyelvű sajtó tulajdonviszonyainak. A Transindex internetes portál egyik tulajdonosa Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ-vezető, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riportot kiadó Scripta Kiadó tulajdonosa Verestóy Attila szenátor-milliárdos, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője Borbély László miniszter felesége... A listában vannak hibák, a Hargita Népről pedig azt írták, hogy a csíkszeredai városi tanács adja ki, valójában a megyei tanács. Vannak kihagyások is, például Borbély László miniszter társtulajdonosa a Népújságnak is, igaz, az Maros megyében van. A jelentés és a lista elkészítőinek következtetése: „Az RMDSZ és a helyi önkormányzatok ilyen összpontosított tulajdonviszonya mellett világos, miért nem jutnak el a sajtóba bíráló információk a két megye RMDSZ-jelöltjeiről. Hargitát és Kovásznát gyakorlatilag RMDSZ tájékoztatási monopóliumra ítélték. A közérdekű információhoz való hozzáférés ilyen szintű ellenőrzése egy totalitárius társadalom előfutára. " /Szondy Zoltán: Saját diktatúránk felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 18./

Az 1995-ös tanügyi törvény biztosította a magyar történelem tanításának lehetőségét, kezdetben mégis szülői aláíráshoz kötötték ezt, sőt, voltak iskolák, ahol óvakodtak a törzsanyagba foglalni és órarendbe iktatni. Ekkor még nem volt sem tanterv, sem tankönyv. Az 1996–1997-es tanévben Hargita megyében többen a Hargita Népében hétről hétre megjelenő tankönyvpótlóból éltek. 1997-től kedvezőre fordult a helyzet a tanterv jóváhagyásával és az erre épülő tankönyv – László László, Vincze Zoltán: A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai – megjelenésével. Ez a tankönyv jó, többszöri utánnyomást is megért, de tíz év elteltével szükség van egy javított, az utóbbi évtized eseményeiről is beszámoló kiadásra. A tankönyv mellé a történelemtanárok munkafüzeteket is írtak, szerkesztettek a szórványban és Székelyföldön. Király László, Novák Károly István székelyudvarhelyi tanárok kétkötetes munkafüzete második bővített kiadását is megérte. A magyar történelmet tanító tanárok számára az Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Igazgatósága novemberben és decemberben – szakmai képzést szervezett Nagyváradon. /Fodor S. Sándor szaktanfelügyelő, Székelykeresztúr: Történelmünk tanításáért, tovább. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3./

Közpénzzel támogatott törvénytelenség? címen a Hargita Népe november 6-án félretájékoztatta a napilap olvasóit. Törvénytelenséggel vádolta meg egyrészt a csíkszeredai Szent Kereszt-plébániát, Darvas-Kozma József esperest, másrészt Csíkszereda tanácsát. A Hargita Népében megjelent írást rosszhiszemű támadásnak tartják, olvasható a Márton Áron Katolikus Férfiak Szövetsége állásfoglalásában. /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./ A Hargita Népe szerkesztősége válasza szerint az állásfoglalás hemzseg a valótlanságokról. A templom kerítésének javítását 2006-ra befejezték, olvasható. Valójában az építkezési engedély nem vonatkozott a műemléklistán külön szereplő kerítésre. A város egykori tisztségviselőinek síremlékei a műemlékvédelem tárgyát képezik. A lap nem szándékozott ellenséges cikket írni. /A Hargita Népe szerkesztősége: Hazudni bűn…= Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

Amíg a helyi lapok között nem alakult ki konkurencia, a Hargita Népe szerkesztőségében a hangulat „álmosabb” volt, mint manapság, így tudja a 2006 nyara óta a lapnál dolgozó Kozán István, a megyei lap nemrég kinevezett megbízott felelős szerkesztője. Sok minden megváltozott alig két év alatt: a munkatársak jelentős része kicserélődött, sokan nyugdíjaztatták magukat. Sarány István, a lap éléről nemrég leköszönt főszerkesztő, aki több mint húsz évet töltött újságíróként a kiadványnál, elmondta: a Hargita Népe folyamatosan változott, megújult. A néhány éve a megyei lap éléről nyugdíjba ment Borbély László így búcsúzott olvasóitól: „fiatalokat a szerkesztőségekbe!”. A Hargita Népének születésénél ott bábáskodó, a lapnál 38 évig tevékenykedő újságíró elmondta, a rendszerváltás után sikerült pártlapból az olvasók által elfogadott közéleti újsággá válniuk. /Horváth István: A lényeg: nem begyepesedni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Hatvanöt évet töltött volna idén, de már 1994 karácsonyán elhunyt Bálint András, a Hargita Népe munkatársa. Véleménye mindig határozott és megalapozott volt, tájékozottsága alapos. Emlékét hivatott ápolni a nevét viselő alapítvány, amely évente osztja ki díját olyan újságíróknak, akik próbálnak megfelelni a Bálint András által emelt mércének. Az idei díjkiosztó ünnepséget december 23-án lesz. /Sarány István: Hatvanöt éves lenne Bálint András. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

Balázs Katalin, a Hargita Népe gyergyószentmiklósi tudósítója kapta idén a Bálint András-díjat. A lap néhai munkatársának emlékére létrehozott alapítvány kuratóriuma nevében adtát át december 23-án a kitüntetettnek az emlékplakettet. A család és az ünnepség résztvevői a díjátadás után a temetőben gyertyát gyújtottak és Bálint Andrásra emlékeztek. Bálint András-emlékdíjat az kapja, aki tehetséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel, ígéretes publicisztikai színvonalon szolgálja és képviseli a régió magyarságának érdekeit. /Bajna György: Bálint András-díj Balázs Katalinnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

A házakra kitűzött magyar zászlók eltávolítására szólította fel a rendőrség a Hargita megyei Madéfalva lakóit január 7-én, a 245 évvel ezelőtt történt, székelyek ellen elkövetett vérengzésről megemlékező hagyományos ünnepséget követően. A rendőrség képviselői azzal indokolták a székelység megemlékezését súlyosan sértő eljárásukat, hogy ők csupán „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Az RMDSZ közleménye szerint a szövetség politikusai az eset azonnali kivizsgálását kérik. /Ünneprontó rendőrök Madéfalván. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./ Madéfalván március 15-én és október 23-án is ki szoktuk tenni a magyar zászlót, a rendőrség eddig sosem jelezte, hogy zavarná a lobogó – nyilatkozta Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere. A Hargita Népe kérdésére Gheorghe Filip a rendőrség szóvivője elmondta, a rendőrök elsődleges célja az volt, hogy az ünneplőkkel együttműködve biztosítsák a rendezvény gördülékeny lezajlását. Semmi esetre sem felszólító módban fogalmazták meg a zászlók levételére vonatkozó kérésüket – fogalmazott a szóvivő, egyben kategorikusan cáfolva azt az állítást, hogy a rendőrök zászlókat koboztak volna el. – A rendőrség tiszteletben tartja az állampolgárok azon jogát, hogy más ország zászlóját tegyék ki saját házukra – tette hozzá a szóvivő. /Szemet szúrt a magyar zászló. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./ Megdöbbenéssel és felháborodással értesültek arról, hogy Madéfalván 2008. január 7-én, a Siculicidium emléknapján a rendőrök arra szólították fel a lakókat, hogy a házukra kitűzött magyar nemzeti lobogót távolítsák el, olvasható Gyerkó László szenátor és Kelemen Hunor képviselő közös közleményében. A rendőrség képviselői azzal indokolták eljárásukat, hogy „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Parlamenti tisztségviselőként kérik az eset azonnali kivizsgálását. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a magyar zászló eltávolítását követelő rendőrök hivatali túlkapást követtek el, kérik mielőbbi felelősségre vonásukat. Hivatalos magyarázatért fordulnak Gabriel Oprea belügyminiszterhez valamint Constantin Strujan, Hargita megyei prefektushoz, és Radu Sandu Moldovanhoz, Hargita megyei rendőrparancsnokhoz. A székelység nemzeti öntudatát sértő eljárás a ’90-es évek eleji zászlóüldözésre emlékeztet. Ragaszkodnak a nemzeti szimbólumok szabad használatához. /Botrány. A rendőrök levették a magyar zászlókat Madéfalván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete közleményben tiltakozott azért, mert a rendőrség a nemzeti lobogók eltávolítására szólította fel Madéfalva lakóit. „Mélységesen felháborító, hogy nemzeti jelképeinknek használatát, az utóbbi időkben kiharcolt jogainkat ismét csorbítani akarják” – olvasható a közleményben. /Új idők, régi módszerek – A Csíki Területi RMDSZ tiltakozása. = Erdely. ma, jan. 9./

A Hargita Népe napilap szerkesztősége állásfoglalásában leszögezte, mélységesen elítéli Kurkó János Györgynek a lap munkatársával, Kopacz Gyulával szemben tanúsított erőszakos cselekedetét. Kopacz Gyula sportújságíró január 24-én az esti órákban, munkavégzés közben a Vákár Lajos Műjégpálya protokolltermében tartózkodott. A helyiségbe érkező Kurkó János György kérdőre vonta őt, amiért újságírói kérdést tett fel a HC Csíkszereda edzőjének, majd torkon ragadta Kopacz Gyulát. A törvényszéki orvosi látlelet szerint Kopacz Gyula 5-6 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az incidenst követő napokban, január 28-án Kurkó ellátogatott szerkesztőségbe, ahol Kopacz Gyulát tanúk jelenlétében megfenyegette. A szerkesztőség elítéli Kurkó fellépését, egyben lehetőséget ad arra, hogy Kurkó a lapban kifejtse véleményét. /A Hargita Népe szerkesztősége: Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 30./

Napjainkban a közösségi összetartozás alkalmait a különböző klubok igyekeznek megteremteni. Sepsiszentgyörgyön például a városi művelődési ház pincehelyiségében a hét különböző napjain különböző klubok tagjai találkoznak, a Huszárik filmklub, a Holló Ernő Sajtópince, a Terefereklub és a Dzsesszklub. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke mondta, hogy az országban a Holló Ernő Sajtópince az egyetlen, folyamatosan működő magyar sajtóklub. Az évek során számos szerkesztőség munkatársai fordultak meg itt; Kolozsvárról például öt szerkesztőséget láttak vendégül (Szabadság, Krónika, Művelődés, Korunk, Magyar Kisebbség), Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről kettőt-kettőt (Hargita Népe, Csíki Hírlap, illetve Udvarhelyi Híradó és Polgári Élet). Kézdivásárhelyről már többször a sajtóklub vendége volt a Székely Hírmondó, és az új évadot ismét egy kézdivásárhelyi szerkesztőség meghívásával kezdik: február 4-én a tavaly új sorozatával induló, 105 éves Székely Újság a vendégük. A következő héten a könyve megjelenése előtt álló színművész, László Károly, majd a három sepsiszentgyörgyi rádióból a Sepsi Rádió, végül a Brassói Lapok szerkesztősége lesz a vendégük. /Matekovics János: Újra találkozunk! (Pinceklub Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Nyolc éve ment nyugdíjba a Hargita Népe kiváló fotósa, Nagy P. Zoltán fotóművész, aki azért időnként belátogat a szerkesztőségbe. A harminchárom esztendő alatt, amíg fotóriporterkedett, az újságot is megszerette. A szerkesztőség folyosólyán kiállították felvételeit. A Romániai Fotóművészek Országos Szövetsége tavaly neki ítélte a fotóművészek mestere titulusát, ezt Nagy P. Zoltán számos nemzetközi titulusa mellé tehette. /Antal Ildikó: Ki áll a gép mögött... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./

Nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Az SZDSZ és médiabirodalma viszont nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép, sorolta Borbély Zsolt Attila. Az SZDSZ a nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását gátolta: előbb az alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, majd gátlástalanul kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Erdélyben egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába. Most György Attilát támadják, aki írt róluk és arról a Demszky Gáborról, aki kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert. Többen aláírásukkal biztosították György Attilát támogatásukról és elismerésüket fejezték ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztőjének, aki közölte György Attila „Liberálisok” című írását. Egyben arra kérik, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, a „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, a baloldal jól ismert szalámitaktikájának. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./

Az erdélyi magyar kulturális életben is megkezdődött a Magyarországon már sok év óta tartó egymás ellen fordulás, a liberális értelmiségiek aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila ellen, aki Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ címen a liberálisok elítélő cikket írt. A Transindex internetes portálon Kelemen Attila Ármin, a Transindex portál igazgatója, Gáspárik Attila és mások tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek György Attila írása ellen, felszólítva Kozán Istvánt, a Hargita Népe főszerkesztőjét, hogy március 15-ig „markánsan határolódjon el” a cikktől és tegyen ígéretet arra, hogy a Hargita Népe elővigyázatosabb lesz. /Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./ Sokan aláírták ezt az állásfoglalást, az Új Magyar Szó napilap, az Erdélyi Riport hetilap több szerkesztője, Parászka Boróka, továbbá egyetemi oktatók /Selyem Zsuzsa, Pásztor Gyöngyi, Könczei Csilla, Néda Zoltán, Magyari Nándor László például/, azután Eckstenin-Kovács Péter, Czika Tihamér, több doktorandusz és mások. Borbély Zsolt Attila kiállt György Attila védelmében, ő az író mellett kezdett aláírásgyűjtést. Kifejtette, hogy az SZDSZ hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást /György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását/ együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

Meddig terjed a szólás szabadsága? Kell-e, kinek kell és kinek szabad korlátoznia? Két eset is történt az elmúlt napokban, amelyek aktuálissá tették ezeket a kérdéseket. A Hargita Népe napilapban az Ambrus Attila által íróként, jobboldali gondolkodóként nagyra becsült György Attila azt állította, hogy noha nem ildomos köpködni, az olyanok, akik a hazaáruló magyar liberálisokat meghívják könyvbemutatóra, megérdemlik, hogy leköpjék őket. Aki elszenvedte az atrocitást, az Ambrus Attila által szintén nagyra becsült költő, baloldali gondolkodó. Az írás azonnal két táborba sorolta a romániai, a magyarországi, a Nyugaton élő magyar értelmiségieket, a háziasszonyokat, gázszerelőket, kőműveseket stb. A liberálisok követelték, hogy Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztője határolódjon el György Attila véleményétől. Mások a szólásszabadság nevében védték az írót. Ambrus Attila nem csatlakozott sem az egyik, sem a másik táborhoz, mert meggyőződése, hogy a főszerkesztőnek nem kell elhatárolódnia a lapjában megjelent véleményektől. /Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./ Előzmény: György Attila: Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./, Civil állásfoglalás. = Transindex, márc. 11./, Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./ Mindhárom írást együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

Kelemen Attila Ármin a Transilvania.ro portálon értékelte az általa indított aláírásgyűjtési akciót. A Hargita Népében megjelent György Attila Liberálisok c. írása /márc. 4./, ezt Kelemen Attila Ármin barátaival gyűlöletkeltő szövegnek minősítette, ezért felhívta Karda Emesét, a Hargita Népe kiadóját, akitől azt kérte, a lap határolódjon el György Attila nézeteitől, de ez nem történt meg, ezután felhívta Kozán István felelős szerkesztőt, de ő sem hajlott az elhatárolódásra. Március 11-én indították az aláírásgyűjtést, Gáspárik Attila és Eckstein-Kovács Péter segített a mozgósításban. Március 15-én zárták le a gyűjtést, addig 285 személy támogatta nevével az ügyet. Kelemen Attila Ármin elítélte a Hargita Népét, mert nem határolódott el a cikktől, „lapult, ami nem nagy intellektuális dicsőség”. Kelemen Attila Ármin értékelt: sikeres volt az aláírásgyűjtés, felmutatta, hogy van „egy számottevő, európai gondolkodású, a gyűlöletkeltés ellen állást foglalni akaró romániai magyar elit. Az akcióhoz a romániai magyarság emblematikus figurái csatlakoztak, írók, szerkesztők (többek között a Hargita Népe egykori főszerkesztője, Borbély László is), számos jogász, ügyvéd, egyetemi előadó, közéleti szereplő, nagyon sok diák.” Ilyen „erődemonstráció” láttán a Hargita Megyei Tanácsnak fel kell vennie napirendre a „mi lesz a Hargita Népével” ügyet. Kelemen Attila Ármin nemcsak értékelt, ítélkezett is: meg kell vizsgálni a napilap ügyét. Ugyancsak elítélte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács vezetőjének témában született blogbejegyzését, aki azt javasolja, az értelmiségi csoportok üljenek le, és beszéljék meg problémáikat egy pohár bor mellett. Kelemen ezt elutasította, Borbolyt passzív bátorítással vádolta. Látványos reakció volt a Borbély Zsolt Attila–Erdély.ma ellen-aláírásgyűjtési akciója. Nagy mennyiségű, elsősorban magyarországi aláírást gyűjtöttek be. Az ellen-aláírásgyűjtési akcióban részt vett a magyarországi konzervatív média egy része is, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. A Hargita Népe ügy – kiértékelés. = Transilvania.ro, márc. 24./ Kelemen értékelésében kifogásolta, hogy az ellen-aláírásgyűjtési akció során több magyarországi is aláírt. Az ő gyűjtésében is szerepelnek magyarországiak.

Egyik alárendelt intézménye, a Hargita Népe Kiadó átszervezésére készül következő ülésén a Hargita Megyei Tanács, jelezte Borboly Csaba, a testület elnöke. A politikus az átszervezést azzal indokolta, hogy „rendbe kell rakni a dolgokat” a Hargita Népe napilap körül, ugyanis évek óta tisztázatlan a kiadó jogi és pénzügyi helyzete, működtetése. Szerinte ennek végeredményeként „visszaállna a lap közszolgálatisága”. Az átszervezés Karda Emese, a kiadó jelenlegi vezetőjének menesztésével kezdődhet el. A tanácselnök attól a jelentéstől tette függővé Karda leváltását, amelyet már tavaly szeptemberben kért a kiadó tevékenységéről. Karda Emese nem adta meg a gazdasági jellegű adatokat: a példányszámot, előfizetők számát, az alkalmazottak számát. Karda Emese azzal védekezett, hogy a kiadó eleget tett a háromhavonta kötelező mérlegbenyújtási kötelezettségének. Hozzátette: a megyei tanácstól soha egy lejt nem kaptak, a kiadó saját bevételekből tartja fenn magát. „Sok minden kell ahhoz, hogy törvényesen és megtámadhatatlanul engem eltávolítsanak” – jegyezte meg Karda. Kozán István, a Hargita Népe megbízott felelős szerkesztője hivatalosan nem tud átszervezésről, de hallott már arról, hogy a laphoz „valakik” máris új újságírókat toboroznak. /Cs. P. T.: Lakatcsere a Hargita Népén? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

A napokban meneszthetik a Hargita Népe kiadójának igazgatóját, Karda Emesét, valamint Kozán István főszerkesztőt. Sajtóértesülések szerint a megyei tanács tulajdonában lévő Csíkszeredában szerkesztett lap újságírócsapatát bővítik, az új munkatársak toborzásával Isán István Csongort, az Új Magyar Szó gazdasági rovatának jelenlegi szerkesztőjét bízták meg. Pénzügyi megszorítások miatt több munkatársától is kénytelen megválni a Bukarestben és Kolozsváron szerkesztett Új Magyar Szó. Az országos napilap kiadója úgy döntött, felszámolja kolozsvári, valamint marosvásárhelyi fiókszerkesztőségét, és megválik mindkét kincses városi tudósítójától, valamint az olvasószerkesztőtől. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztő elmondta, a Kultúra és a Média rovatokat továbbra is Kolozsváron fogják szerkeszteni. Ugyancsak pénzügyi megfontolásokból lemondtak tévéműsor-mellékletükről is, melynek tartalma bekerült a laptestbe. Salamon Márton László nem tudta megerősíteni azt, hogy az elkövetkező napokban többen is távoznak a lap bukaresti szerkesztőségéből. /Változások a sajtóban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

A Hargita megyei önkormányzat képviselő-testülete március 28-án tárgyal a tulajdonában lévő Hargita Népe elnevezésű, Csíkszeredában megjelenő megyei napilapot érintő esetleges átalakításokról. Hajdú Gábor, a vizsgálóbizottság vezetője korábban úgy nyilatkozott, Karda Emese, a kiadó igazgatója nem kívánt együttműködni a vizsgálóbizottsággal. Karda Emese viszont rámutatott, folyamatosan együttműködött a vizsgálóbizottsággal, és nem találja helytállónak Hajdú Gábor kijelentéseit. „Azt sem értem, hogy az új munkatársak toborzásával megbízott személy milyen jogon végzi azt a munkát, ami amúgy az én feladatom lenne” – fogalmazott Karda. /Gyergyai Csaba: Döntésre várnak a napilap vezetői. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Egyértelművé vált, hogy Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke pártlappá kívánja „átszervezni” a Hargita Népét, amely eddig a sajtószabadság és a közszolgálatiság elvei alapján működött, olvasható a Hargita Népe szerkesztőbizottságának közleményében. A tevékenység fedőneve: Vizsgálóbizottság, amit ráadásul Hajdu Gábor, a csíkszeredai RMDSZ elnöke vezet. Az Új Magyar Szó országos, magyar nyelvű pártlap anyagi gondokkal küzd. A leépítések miatt Bukarestben felszabaduló udvari krónikások hada pedig „megbízhatóbban” szerkesztené a Hargita Népét, mint a jelenlegi szerkesztőgárda. /Állás, és annak foglalása. A Hargita Népe szerkesztőbizottságának közleménye. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

Reformra van szükség a Hargita Népénél, jelezte Borboly Csaba megyei tanácselnök. Március 27-én már a Krónika és az Új Magyar Szó is hozta a Hargita Népe esetét, hogy kit hoznak ide, kinek a helyére. A Hargita Népe hallgatott, várták, hogy közöljék velük a helyzetet, de velük nem álltak szóba. Már a 2008-as helyhatósági kampány során a lap szerkesztőinek tudtára adták, így lesz, meg úgy lesz, ha nem viselkednek. A lap nem viselkedett. A Hargita Népében lehet dicsérni az RMDSZ-t és szidni az MPP-t, és fordítva. Nem sok olyan magyar lap van az országban, amely ezt felvállalta. A szabad véleményközlésnek a Hargita Népénél hagyományai vannak. “Továbbra is sunyiban, alattomosan készítsétek elő a terepet, ahogy szoktátok” – írta Szüszer-Nagy Róbert. “Próbáljátok idehozni, a helyünkre, saját, hű embereiteket, hogy azt írják, amit ti akartok.” /Szüszer-Nagy Róbert: Roham előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./

A beharangozottaktól eltérően nem került napirendre a Hargita Megyei Tanács hét végi ülésén a Hargita Népe Kiadó átszervezése. Karda Emese felelős kiadó menesztését korábban Borboly Csaba megyei tanácselnök, illetve Hajdu Gábor tanácsos helyezték kilátásba. Az ülés után Borboly Csaba egyenesen cáfolta, hogy a megyei tanács átszervezné a kiadót, menesztetné a vezetőjét, leváltaná a főszerkesztőt, illetve bővítené a Hargita Népe napilap szerkesztőségét. „A hír annyiban igaz, hogy a Hargita Megyei Tanács áprilisban készül egy saját kiadvány megjelentetésére, amelyben nem a tanács tevékenységére kerülne a hangsúly, hanem a megye értékeit lenne hivatott felvonultatni” – mondta a tanácselnök. Az ÚMSZ úgy tudja, hogy Karda Emesét a tanácsülés előtt behívatták Borboly irodájába, s felkérték, távozzon önként a kiadó éléről. Borboly tájékoztatása szerint csupán annyi történt, hogy a felelős kiadót arra bíztatta: pályázza meg a már második alkalommal meghirdetett gazdasági igazgatói posztot a megyei tanácsban. Borboly cáfolta, hogy Karda Emesét valamilyen módon megfenyegették volna, ha nem mond le tisztségéről. A cáfolatsorozat ellenére az ÚMSZ úgy tudja: az elmúlt két hétben a megyei tanácshoz közel álló személyek több erdélyi lap munkatársát is megkeresték azzal az ajánlattal, álljon munkába a megújuló Hargita Népénél. /Horváth István: Nem nyúltak a Hargita Népéhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Annak ellenére, hogy Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke az utóbbi héten több ízben is utalt arra, hogy napirendre tűzik a Hargita Népe megyei napilap kiadóigazgatójának cseréjét, a mostani ülésen nem szerepelt a téma. Hajdú Gábor úgy nyilatkozott, rövidesen elkészül a lap háztáján tett vizsgálódásaikról szóló beszámoló, s Borboly szerint csakis ezt követően kerülhet napirendre a téma. Azonban kiderült, hogy Karda Emesének állásajánlatot tettek a megyei elöljárók az önkormányzat gazdasági igazgatói tisztségére, a jelenleginél jóval nagyobb fizetésért. Karda Emese kijelentette: „Borbolynak nem áll jogában sem állást ajánlani, sem leváltani engem”. Mint mondta, a gazdasági igazgatói tisztség köztisztviselői státus, így versenyvizsga alapján lehet megszerezni, nem felajánlással. Borboly cáfolta, hogy az Új Magyar Szó egykori munkatársa, Isán István Csongor új munkatársakat toborozna a Hargita Népéhez. Isán ezzel szemben a Krónika munkatársai közül is próbált újságírót toborozni, és határozottan a Hargita Népét jelölte meg célpontként. Az újság munkatársai közleményükben úgy vélik, egyértelmű, hogy „pártlappá kívánják átszervezni” a Hargita Népét, az RMDSZ-es megyei tanácsvezetés pártellenőrzés alá akarja vonni a napilapot. /Jánossy Alíz: Hargita Népe: teljes bizonytalanság. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Ambrus Attila, a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke néhány gondolatot fűzött azokhoz az állásfoglalásokhoz, amelyek György Attilának a Hargita Népében megjelent eszmefuttatása kapcsán láttak napvilágot. György Attila leginkább vitatott mondatai: „A magyar politikai élet »liberálisaira« nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi gazemberek. (...) A magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. (…) Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb (…)” Publicisztikai kezdeményezésekre, internetes oldalakon két aláírásgyűjtés indult: az idézett gondolatok Székedi Ferenc szerint – nem György Attila – ellen mintegy háromszázan, zömükben romániai magyar értelmiségiek emelték fel szavukat, György Attila mellett közel hatszor annyian törtek lándzsát, a magyarországi társadalom legkülönbözőbb rétegeiből is. Ambrus Attila a szólásszabadság igenlése és az indulatos beszéd elutasítása között egyensúlyozva nem csatlakozott sem egyik, sem másik táborhoz, mivel a köpködés szorgalmazásán kívül ugyanúgy nagyra becsüli a jobboldali gondolkodót, az írót, mint a köpködést elszenvedő baloldali gondolkodót, a költőt. Székedi Ferenc, a lap munkatársa ezt nem fogadta el, mert szerinte a kifogásolt cikk csöpög a gyűlölettől. A gyűlöletbeszédről van szó. Arról, hogy a szakma felemeli vagy sem a szavát a Bayer Zsolt által fémjelzett magyarországi publicisztikai stílus erdélyi átültetése ellen. /Székedi Ferenc: A csatlakozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2009. márc. 25./

Az önkormányzat illetékese lezártnak tekinti az ügyet mindaddig, amíg a lapkiadó auditálását a megyei tanács napirendre nem tűzi és döntést nem hoz – olvasható Hajdu Gábor, a Hargita Megyei Tanács gazdasági szakbizottságának elnöke közleményében, a Hargita Népe napilappal kapcsolatban. Borboly Csaba tanácselnök – a Transindex hírportálnak adott korábbi interjújával ellentétben – már egyenesen cáfolta, hogy a megyei tanács átszervezné a kiadót, menesztené a vezetőjét, leváltaná a főszerkesztőt, illetve bővítené a szerkesztőséget. Közben a szükséges döntések meghozatala előtt elkezdték a toborzást az erdélyi sajtósok körében – így a Krónikánál és az Új Magyar Szónál is. Karda Emese felelős kiadó menesztését korábban Borboly Csaba és Hajdu Gábor helyezték kilátásba. /Meghiúsult „puccs” a Hargita Népe kiadójánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A Hargita Népe régi gazdasági vezetőjének és főszerkesztőjének nyugalomba vonulása után az új menedzser, Karda Emese tavaly önkényesen leváltotta a főszerkesztőt, Sarány Istvánt, Kozán István személyében új főszerkesztő került a lap élére. Azóta tizenkét munkatárs hagyta ott a lapot. Úgy hírlett, a megyei tanács átszervezné a kiadót, menesztené a vezetőjét, leváltaná a főszerkesztőt, illetve bővítené a szerkesztőséget. A szándék hamar kitudódott, ami taktikaváltásra késztette Borboly Csabát. A tanácselnök előbb megpróbálta „lekenyerezni” Kardát egy gazdasági igazgatói állással, majd meghátrált. /Simó Erzsébet: Puccskísérlet a Hargita Népénél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./

Székedi Ferenc az Új Magyar Szó március 31-én megjelent A csatlakozás című cikkében felrótta, hogy Ambrus Attila jegyzetében nem foglalt állást a Magyar Újságírók Románia Egyesületének (MÚRE) elnökeként egy sajtóetikai ügyben. Ambrus Attila szabadkozott, megmagyarázta: etikai kérdésekre azért nem tért ki, mert arra csak a MÚRE Becsületbírósága illetékes, ezért felhívta a Becsületbíróság figyelmét György Attila Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ című cikkére. Ambrus Attila szerint „a Hargita Népe főszerkesztőjének, Kozán Istvánnak nem elhatárolódnia kell György Attila írásától, hanem el kellett volna utasítania a cikk megjelentetését. (És ez nem cenzúra, hanem szükséges öncenzúra.)” Ambrus Attila javasolta, hogy az április 17-én Tatrangon tartott MÚRE-tanácskozás témái közt szerepeljen a gyűlöletbeszéd elfojtásának lehetősége a romániai magyar sajtóban. /Ambrus Attila: Az ügyész ítélete. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó, márc. 25.

A ,,gyűlöletbeszéd” liberális körökben fogant szóösszetétel. Érdemes emlékeztetni a rendszerváltás utáni nacionalista román sajtóban megjelent magyarellenes, gyűlölettől fröcsögő, átkozódó, a magyarokat kollektív bűnösként megbélyegző, Ázsiába küldő írások tömkelegére. Aki 2005. december ötödikén Magyarországon Nemmel szavazott, az Nemet mondott a magyar nemzet összetartozására, Nemet mondott ezeréves közös történelmi múltunkra, hagyományainkra, a jelenben való együttműködésre, és Nemet mondott a jövőnkre, a magyarság kultúrnemzeti egységére. Nem szabad gyűlölni a diktatúrát, a megaláztatást, kisemmizést, nem szabad lázadni? Fejet kell hajtanunk, hajbókolnunk, vagy hízelgő ódákat kellene írnunk, lojalitásunkat bizonyítandó? S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó szájúaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar? Nyugalom, liberális szellemiségű uraim és hölgyeim, nem a Háromszékben, nem a Hargita Népében jelentek meg ezek a sorok, Ady Endre írta őket, közel száz évvel ezelőtt! – fejezte be írását Papp Kincses Emese /Papp Kincses Emese: Szeressük egymást, gyerekek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Személyesen érintette az Új Magyar Szóban megjelent két írás, Székedi Ferenc és Ambrus Attila cikke, írta Vincze Lóránt, az ÚMSZ lapvezetője és főszerkesztője Mindketten György Attilának a Hargita Népében megjelent írásával kapcsolatban cikkeztek. Vincze Lóránt /a MÚRE Becsületbíróságának elnöke/ nem foglalkozott még György Attila cikkével, minden jogi eljárás időigényes. A testületnek tanácskoznia kell erről. Lehetséges: valaki formálisan bepanaszolja a kifogásolt írást (eddig ez nem történt meg), vagy hivatalból indít eljárást Becsületbíróság, mely „nem gyorsreagálású médiakommandó. ” Bármilyen döntést hoz is a Becsületbíróság, nem pótolja a szakmai alázatot, a leírt szó felelősségét, a következmények előrelátását, a lapkiadók felelősségét. /Vincze Lóránt: Megfontolt szavak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./