Winkler: akkor szavazom meg a TTIP-t, ha a polgárok javát szolgálja
Hol tart most a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalása, valóban elbukott-e, mint ahogy azt a német gazdasági miniszter gondolja? Ha megvalósul, kik lesznek a nyertesei, mit jelent ez Romániának? Többek között ezekre a kérdéseinkre adott választ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő.
Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere vasárnap azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai kudarcba fulladtak. Egyetért ezzel?
A kereskedelmi tárgyalásokkal – legyen szó partnerként Kanadáról, Szingapúrról, de most elsősorban az Egyesült Államokról – egy új világ kezdődik. Ha visszatekintünk 10-15 évvel korábbra, azt látjuk, hogy tipikusan a kereskedelmi tárgyalások voltak, amelyek a háttérben zajlottak, szakemberekre bízva. Míg a laikus, de figyelmes állampolgár nem is értette, hogy mi történik, mára ez megváltozott, a kommunikációs társadalom, az aktivizmus megnövekedése, a tájékoztatást igénylő szervezetek miatt. Persze a tárgyalásokat a televízióban, nyilvánosan sem lehet folytatni, mert a tárgyalópartner nem ismerheti a másik fél kártyáit, az információéhségre viszont válaszolni kell.
A megállapodás az EU és az Egyesült Államok között a világ legnagyobb szabadkereskedelmi térségét hozhatja létre, amitől mindkét fél új munkahelyeket és gazdasági növekedést vár. A felek azonban saját érdekeiket is igyekeznek védeni. A megvitatandó témák között szerepelnek az európai kis- és középvállalkozások amerikai közbeszerzésekhez való hozzáférése, a pénzügyi szolgáltatások, és az állam és befektető közti vitarendezés szabályai. A nemzetközi megállapodások kidolgozása teljes mértékben uniós kompetencia, ami azt jelenti, hogy az uniós országok nevében az Európai Bizottság tárgyal. (Forrás: europarl.europa.eu/)
A TTIP mostanáig 14 tárgyalási kört járt le, az utolsó júliusban zajlott Brüsszelben. Nincs áttörés még, azt mondani viszont, hogy a TTIP halott, nem fedi a valóságot. Sigmar Gabriel arra hivatkozott, hogy még egyetlen fejezet sincs lezárva, de a kereskedelmi tárgyalások alapelve, hogy semmi nincs eldöntve, amíg mindent nem döntünk el egyszerre. Ma nem lehet olyan egyezségről beszélni, amelyikben az egyik fél nyer, és a másik veszít, ez a folyamat tehát hosszú. Azt gondolom, hogy Sigmar Gabriel és pártja, a szociáldemokraták választásokra készülnek, és odafigyelve a közhangulatra tette ezt a kijelentést.
A gazdasági miniszter azt is nyilatkozta, hogy „az európaiak nem akarták alárendelni magukat az amerikai követeléseknek”. Van ennek valóságalapja?
Más a föderális Amerika mechanizmusa, amelynek a nevében a kereskedelmi megbízott tárgyal, mint az EU helyzete, ahol az Európai Bizottság tárgyal, viszont a mandátumot az Európa Tanács fogadja el az Európai Parlament véleményezésével. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a kormányfők adnak megbízást arról, hogy miről tárgyaljon és meddig mehessen el a tárgyaló fél, az USÁ-ban azonban lehetőség van egy agresszívebb tárgyalási stratégiára. Sigmar Gabriel észrevétele így jogos.
Sok területen ugyanakkor, például a szellemi tulajdonjog, a genetikailag módosított élelmiszerek területén nagyon különbözik az amerikai megközelítés az európaitól. A mi tárgyalóink mindig figyelembe kell vegyék, hogy a közegészségügy, élelmiszerbiztonság, GMO-mentesség és egyéb területeken magasabb standardok vannak nálunk, és az világosan le van szögezve, hogy ezeket nem lehet lecsökkenteni.
A TTIP ellenzői többek között éppen attól félnek, hogy ezeket a standardokat a partnerség le fogja rombolni.
Ez azért nincs így, mert a tárgyalási mandátum nem ad lehetőséget az Európai Bizottság tárgyalóinak arra, hogy a standardokat rontó egyezséget fogadjanak el. Ez a mandátum persze nyilvánvalóan titkos, de az említett elvet az Európa Tanács és az Európai Parlament is elfogadta. Vannak persze veszélyek, ezeket pedig pontosan érzem. Míg a TTIP támogatója vagyok, korábban is világosan kijelentettem: akkor fogom megszavazni, ha ez az európai polgárok javát szolgálja.
Melyek az ellenvetései, félelmei?
Ezek két irányból jönnek. Bár a politikai célkitűzés a tárgyalások lezárása az év végéig, én nem hiszek ebben. Ha ez nem valósul meg decemberig, még nem kell eldobni a TTIP-t, hiszen voltak olyan kereskedelmi tárgyalások, amelyek éveken át húzódtak – nem gyors tárgyalásra van szükség, hanem jó tárgyalásra. Az én egyik félelmem, hogy a végeredmény nem lesz kiegyensúlyozott, akkor pedig ez nem számít jó egyezségnek.
A másik félelmem lokálisabb. A kérdés az, hogy egy az EU-nak jó egyezmény, amiért valami árat is kell fizetni, földrajzi szempontból hol jeleníti meg az előnyöket és hol a hátrányokat? Ekkor derül ki, hogy a versenyképes gazdaságok, ahol erősek a kis- és középvállalkozások, a multik, a technológia-export, ott csapódnak le az előnyök, a kevésbé versenyképes régiókban pedig a hátrányok. Románia pedig az utóbbiak között van. A Romániai kisvállalatok nem igazán vannak felkészülve arra, hogy előnyt szerezzenek az amerikai piacon, szemben számos más európai országgal.
Fogyasztóként, úgy gondolom, nem szenvedünk hátrányt, és a beruházások terén sem, hiszen a Románia-USA együttműködés a NATO-n belül kereskedelmi összetevőt is jelenthet, illetve egyfajta előnyt jelentenek a nyugati államokhoz képest alacsonyabb bérek, és a jól képzett munkaerő. A szolgáltatás-kereskedelem terén az IT-cégeink világszinten mozognak, ez pedig a TTIP miatt előnyt hozhat.
Hamarosan eldől, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Mennyiben befolyásolja majd a tárgyalásokat, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt győz?
Nyilvánvalóan fontos tényező ez, és a francia vagy német választások is, amelyeket jövőben tartanak. Ami viszont a legnagyobb mértékben befolyásolja a folyamatot, az maguk az állampolgárok, a közvélemény. Ezelőtt két-három évvel Hillary Clinton abszolút pro-TTIP véleményt fogalmazott meg, amikor viszont kiderült, hogy elnökjelölt lett, a közvélemény pedig óvatosan szemléli a tárgyalási folyamatot, ő maga is megváltoztatta a nyilatkozatait. Hogy egy-egy jelölt álláspontja hogyan módosul a választások után, azt csak megtippelni tudjuk. Egy biztos: hogy Donald Trump személye sok mindent veszélyeztet, nemcsak kereskedelmi szempontból, de az ő magatartása is változna, ha ő kerülne hivatalba.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Mese a székely terrorizmusról
A Jobbik 2010-ben a Fidesszel együtt megnyerte a választásokat, és hívei terrorizmussal állítanák vissza Nagy-Magyarországot – ezen a ,,tényen” alapul a román vádhatóság összeesküvés-elmélete... Ráérnek a román honatyák: olyan törvényjavaslatra is van érkezésük, amely bajnoki sportversenyeken kötelezővé tenné az eddig fakultatív román himnuszt. (Miután januárban Sepsiszentgyörgyön egy női kosárlabda-mérkőzésen a Kolozsvári vendégek a román himnusz után melegíteni kezdtek, miközben a házigazdák a székely himnuszt énekelték.) Meg olyanra is, amely a közigazgatásban betiltaná az anyanyelvhasználatot, az összes etnikai jellegű szervezetet, más nyelvű (értsd: magyar) médiatartalmakat pedig csak román feliratozással lehetne sugározni.
Az év végéig regnáló Bukaresti technokrata kormány idén igyekezett visszafogni a magyarellenes megnyilvánulásokat, melyek olykor, ha a politikai érdek úgy kívánja, parancsszóra megfékezhetők. Helyi szinten azonban a hatóságok – gyakran a bíróságok és a törvények alkalmazását felügyelni hivatott prefektus közreműködésével – módszeresen figyelmen kívül hagyják a kisebbségeket védő törvényeket. Akár derültséget is kelthetne a sokszor groteszk hadakozás a magyar jelképek, zászlók, feliratok, elnevezések, utcanevek ellen, ha a Kolozsvári gyerekklinikán nem aláztak volna meg egy olaszteleki magyar kislányt hiányos nyelvtudása miatt. Vagy ha tavaly decemberben nem kellett volna félbeszakítani egy labdarúgó-mérkőzést a Bukaresti szurkolók magyarellenes megnyilvánulásai következtében. És ha nem kapott volna sok ezer lejnyi büntetést több Marosvásárhelyi, mert nem távolította el házáról az önkéntesek által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. Az RMDSZ – az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye megvalósításáról szóló Bukaresti jelentést cáfoló – áprilisi árnyékjelentésében a magyarellenes megnyilvánulásokat egybegyűjtve megállapítja: Románia nem tartja be vállalásait, visszalépés tapasztalható a kisebbségi jogok alkalmazása terén, a magyarok biztonságérzete gyengült. Július végén a szövetség közzétette újabb, ezúttal a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája megvalósításának Bukaresti jelentéséhez készített árnyékjelentését. A dokumentum lajstromba veszi a romániai magyarok nyelvhasználatát érintő jogsértő korlátozásokat: leszögezi, hogy a román hatóságok nem alkalmazzák a törvényeket, vagy ha mégis, akkor korlátozó értelemben vagy kettős mércével teszik, hogy kiiktassák a magyar nyelv használatát a közéletből.
A Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen két másik jelentést küldött az ET-nek a nyelvi charta romániai alkalmazásáról. Következtetése összecseng az RMDSZ-ével, a kisebbségi nyelvhasználatra Romániában nincs világos normarendszer, a hatóságok sokszor nem védik, hanem maguk sértik meg a nyelvi jogokat. (A CEMO egyébként – joggal – kifogásolta, hogy az Európa Tanács küldöttsége csupán Bukarestben és Konstancán tájékozódott arról, hogyan valósította meg Románia a kisebbségi nyelvi charta előírásait, az erdélyi magyarokhoz nem is látogatott el.) Mindez a megszokott erdélyi magyar siránkozásnak is tűnhetne, ha a jelentések állításait nem hitelesítené az Active Watch nevű Bukaresti civil szervezet idei beszámolója. A ,,szisztematikus és tervezett” magyarellenesség kontextusában pedig figyelemre méltó a Kézdivásárhelyi ,,terrorista” székelyek ügyében kiszivárogtatott vádirat. A petárdáikkal állítólag robbantani készülő Kézdivásárhelyi magyarok kapcsán a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság vádkoncepciója a Kárpát-medenceére kiterjedő, Budapestről vezérelt, irredenta magyar összeesküvést vizionál, melynek célja – első lépésként az autonómia megvalósításával – Nagy-Magyarország visszaállítása. A vád komolyságát jelzi, hogy arra a ,,tényre” épül: a vádlottakkal összefüggésbe hozott Jobbik 2010-ben a Fideszszel együtt megnyerte a választásokat. Vajon hány román olvasó néz ennek utána? Erre mondják Erdélyben is: a helyzet reménytelen, de nem komoly. Beke Mihály András(Heti Válasz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Potápi: a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre
A nemzetpolitikai államtitkár szerint a kényszerbetelepítés veszélyt jelent az őshonos nemzeti kisebbségekre, ezért az nem elfogadható.
Potápi Árpád János a Kisebbségi érdekvédelem a nemzetközi porodon címmel kedden a fővárosban rendezett konferencián kiemelte: az esetleges betelepítés a Kárpát-medenceében minden magyar és nem magyar polgárra veszélyt jelent. Ezért fontos, hogy világosan megfogalmazzák, kinyilvánítsák a közelgő, október 2-i népszavazáson ezzel kapcsolatos véleményüket és emlékeztessék az uniót, hogy elsősorban az európai identitást kell védenie – hangsúlyozta.
Az államtitkár kitért arra, hogy az összeurópai kisebbségvédelmi szövetségként működő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója ( FUEN) 90 tagszervezete közül 7 magyar. Az, hogy a magyar tagszervezetek aránya ilyen magas, jelzi, hogy a magyarországi nemzetiségek és a külhoni magyarok nem tétlenkednek, nem minden esetben a magyar kormány segítségére várnak, hanem maguktól is próbálják kiharcolni az őket megillető jogokat. Ehhez a munkához Magyarország kormánya igyekszik megteremteni a megfelelő hátteret – jelezte az államtitkár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tanácskozásán.
Az államtitkár szerint a FUEN az európai szinten kifejtett lobbi tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek mai napig megoldatlan helyzetére irányítsa. A FUEN munkájában arra törekszik, hogy közelebb vigye az Európai Uniót, annak működését az európai polgárokhoz – emelte ki az államtitkár.
Kántor Zoltán, a kutatóintézet vezetője rámutatott: a helyzet 1990 óta valamelyes pozitív irányban változott, de még mindig nem állítható, hogy a nemzetközi porondon a kisebbségek olyan jogokat élveznek, amely reprodukciójukhoz elégségesek. Ezért folyamatos küzdelem, tágítani a lehetőségeket, megjeleníteni a kisebbségi érdekeket és tájékoztatni a nyugat-európai országokat – mondta, hozzátéve: ez érvényes az Európai Parlamentre, az Európa Tanácsra, a bilateriális egyezményekre egyaránt.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke azt mondta: a kisebbségvédelemben ritka a látványos siker, de a civil szervezet a maga eszközeivel lépésről-lépésre igyekszik előre haladni. Lobbi-szervezetként azt szeretnék, ha európai keretben a nemzeti kisebbségek védelméről több szó esne és megszületnének a szükséges intézkedések – mondta, hozzátéve: megoldatlan kérdések ma már elsősorban ebben a térségben vannak. Fontosnak tartotta, a védőintézkedések olyanok legyenek, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat legalább megállítsák.
Az uniót illetően nagy lehetőségként tekintettek a lisszaboni szerződésben rögzített európai polgári kezdeményezésre. Ugyanakkor ez az eszköz nem úgy működik, ahogy kellene – jegyezte meg. Kitért azon célkitűzésükre is, hogy a többség-kisebbség között megrekedt párbeszédet kimozdítsák, ami különösen jellemző Erdélyben, de hasonló problémák vannak Felvidéken is.
Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke kiemelte: az elmúlt 100 év nem kényeztette el a kisebbségi sorsra jutott magyarokat. Közösség legyen a talpán, amelyik képes ezt túlélni, és a következményeket a mai napig érzik. A rendszer kishitűségre szoktatta őket – állapította meg, hozzátéve: jogaikért akkor tudnak eredményesen fellépni, ha tudatában vannak annak, hogy mi jár nekik. Kifejtette: a magyar nemzeti kisebbség jogilag Szlovákiában nem létezik, nem ismerik el őket államalkotó nemzetiségként. Ez ugyanakkor megilletné őket – rögzítette. Kitért arra is, hogy a kisebbségi közösségek számára azokat a jogköröket nem biztosítják, amelyek a saját ügyeik intézésében való érdemi részvételt lehetővé tenné. Csak látszatra van beleszólásuk, a parlamentben a nemzetiségi képviselőknek ellenzékben csak elenyésző lehetőségeik vannak.
[Forrás: MTI]
itthon.ma//karpatmedence

„Ha elvágják a vallás gyökereit, az eredmény anarchia”
A migráció okairól, különböző vetületeiről, a liberális és a konzervatív álláspontokról tartott előadást szerda este Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa.
A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban zajló előadás elején Csomortányi István, a Partiumi Autonómiatanács alelnöke, s az Erdély Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s mutatta be a magyarországi politikust, akinek Nagyváradi gyökerei vannak. Nem véletlen a témaválasztás, mondta Csomortányi, hiszen október másodikán népszavazás lesz Magyarországon a kötelező kvóta elfogadásáról, s a külhoniak számára is megadatott a lehetőség, hogy szavazzanak a migráció kapcsán; mind a néppárt, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács segítséget szeretne nyújtani a levélszavazatok összegyűjtésében, ezeket le lehet adni a Kálvin utca 1. sz. alatt is.
Kimutatások
Kalmár Ferenc kitért arra: ő maga ugyan Brassóban született, de családja Nagyváradi, apjának a kommunizmus ideje alatt kellett elhagynia Nagyváradot, nagyszülei a Rulikowski temetőben nyugszanak, rokonsága itt él, ismeri Várad utcáit, itthon érzi magát itt.
Mint elmondta, 2010 és 2014 között KDNP-s országgyűlési képviselőként részt vett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésein, ott hangzott el 2014 januárjában egy ciprusi képviselő asszony jelentése, miszerint 2050-ig Európában negyven millió ember úgy megy nyugdíjba, hogy nem lesz utánpótlása. A konklúzió azt volt, hogy ezt a létszámot pótolni kell. Más kimutatások pedig arra világítottak rá, hogy Európa egyetlen országa sem képes reprodukálni magát, s ez nemcsak a fejlett európai országokra vonatkozik, hanem a kaukázusi, balkáni országokra is. Akkori felszólalásában kihangsúlyozta: igenis vannak az európai társadalomnak tartalékai, ha visszatérünk a keresztény gyökerekhez, s ismét megbecsüljük az anyaságot.
Támadások
Ma Európában támadások érik a család intézményét, a gyerekvállalást másodlagossá vált, a nők számára a karrier a legfontosabb. A házasság intézményét is támadás éri, engedélyezik az egyneműek házasságát. Egy társadalomban mindig voltak és lesznek homoszexuálisok, de parádé és promóció akkor, amikor nem születik elég gyerek, ez túlzás – fejtette ki a politikus. A magyar alaptörvény kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, ezt külföld rengeteget támadta, holott egy keresztény ember számára evidens dolog. A nemzeti közösség fogalmát is támadják, ezt is fel szeretnék hígítani, hogy a közösségek szűnjenek meg, mert így a társadalom irányíthatóbbá válik. A hit és a vallás arra is való, hogy megszervezze az emberi közösségeket, hangsúlyozta ki Kalmár Ferenc.
Európa mindig akkor tudott kilépni a kátyúból, amikor visszatért a keresztény alapokhoz, de Európa alkotmányát ma liberális szocialista eszmék uralják. Míg a konzervativizmus elfogadja Isten létezését, a liberalizmus szerint nem kell a tízparancsolat, az embernek szabad akarata van, de ha elvágják a vallás gyökereit – ezt nevezzük szekularizációnak – akkor az emberek csak lebegnek, minden relativizálódik, az eredmény vita és anarchia. A liberalizmus soha nem vitte előre Magyarországot, jelentette ki Kalmár Ferenc.
Az afrikai és egyes arab országokban lassan akkora a túlnépesedés, hogy gondot jelent életben mAradni, értelemszerűen előbb utóbb el kellett kezdődnie a migrációnak. Merkel álláspontja az, hogy be kell fogadni a migránsokat, mert kell a munkaerő, de a kimutatások szerint a bevándorlóknak csak húsz százaléka illeszkedik be a társadalomba. „Nem az lett volna a normális, ha összehívják az uniós tagországok vezetőit, és megbeszélik?” – tette fel a kérdést Kalmár Ferenc.
Európa keresztény földrész, a migránsoknak egészen más értékrendjük van, például volt rá eset, hogy egy per során egyikük kikelt magából, amiért egy bírónő mondott ítéletet, mivelhogy neki egy nő ne mondja meg, mit csináljon. „Ezek a típusú emberek, ilyen értékrenddel, hogyan tudnának integrálódni az európai társadalomba? A válasz az, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán” – hangzott el. Európai országok egyes városainak vannak olyan részei, ahová a rendőrség nem megy be rendet teremteni, párhuzamos társadalmak alakultak. Magyarország kormánya eldöntötte, hogy nem teszi ki az állampolgárokat ennek a folyamatnak.
Veszélyeket rejt
Az előadás során elhangzott, milyen javaslatokat tett a magyar külügyminisztérium a migráció okozta válság kezelésére, s az is, hogy a nyugatnak fel kellene hagynia a „demokrácia-exporttal”. Nem kellene az őshonos nemzeti kisebbségek fogalmát „összemosni” a migránsokéval, hiszen a kettő egészen más, s ez nagy veszélyeket rejt. A határ menti sávokban őshonos kisebbségek laknak, ők a leginkább veszélyeztetettek, hangzott el. Szó esett az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló jelentéséről is, melyet – sokak meglepetésére – elfogadott az Európa Tanács, s mely referencia anyaggá vált.
A későbbiekben a jelenlévők kérdéseket tettek fel – felvetették többek között, hogy vajon számunkra ismeretlen anyagi okok állnak-e a migránsokkal szembeni engedékenység mögött. Felmerült, hogy ha ilyen mértékben jönnek a migránsok, előbb utóbb „elveszítjük arcunkat”. A magyarországi politikus Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas költőt idézte „Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik.” Egyúttal kihangsúlyozta, milyen fontos keresztényként nem ódzkodni a politikától, hiszen egy keresztény ember számára a politika a szeretet legmagasabb formája. Az előadás végénCsomortányi István Partium zászlaját adta át Kalmár Ferencnek.
Neumann Andrea
erdon.ro

Védhatalmi státus és autonómia
Budapesti ülésén újraválasztotta elnöki tisztségébe Tőkés Lászlót a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. A 12 éve megalakult szervezetről és az immár 26 éve életben tartott nemzeti önrendelkezés alternatívájáról Tőkés Lászlóval beszélgettünk.
– A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács újraválasztott elnökeként hogyan értékeli a KMAT eddigi tevékenységét? A szervezet 12 évvel ezelőtti megalakulásával sikerült-e áttörést hozni az autonómiaküzdelembe?
– A történet igazából az 1998 szeptemberében megtartott alsócsernátoni autonómiafórummal kezdődött, válaszul arra, hogy az RMDSZ látványosan elhajolt a programjában szereplő autonómiapolitikától, hallgatólagosan jegelte az ügyet, és a nemzeti önrendelkezés politikáját felváltotta a kormánypolitika. Mi kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy ne engedjük szőnyeg alá seperni, és valamiképpen éltessük a nemzeti önrendelkezés alternatíváját. Az Alsócsernátonban elkezdődött fórumsorozat más helyszíneken folytatódott, és ennek jegyében született meg 2004-ben Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. Ekkor már nemcsak a gyászos emlékű RMDSZ-kongresszust kellett ellensúlyozni, hanem a magyarországi kommunista visszarendeződést is. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) gyakorlatilag megszűnt, de még nem jött létre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), ezért úgy gondoltuk, hogy a MÁÉRT és a magyar autonómiatörekvések vonalát folytatnunk kell. Noha a kezdeményezés jól indult, rendre elfogyott körülöttünk a levegő, a Medgyesi–Gyurcsány-korszak kihúzta a lábunk alól a talajt, így csak nagyon vegyes teljesítményt nyújthattunk. Az autonómiaküzdelem folyamatára nemcsak az RMDSZ, hanem az akkori magyar kormányzat is negatívan hatott.
– Furcsa helyzet állt elő azzal, hogy a Kárpát-medencei magyar közképviseleti szervezetek közül gyakorlatilag az RMDSZ nem aktív tagja az autonómiatanácsnak. Ennyire nem lehetett közös nevezőre jutni?
– Az RMDSZ viszonyulása az autonómiatanácshoz egyféle barométer szerepét tölti be. Vezetői ma tagadják, de a szövetség valamikor tagja volt KMAT-nak. Később ezt úgy magyarázták, hogy csak megfigyelőként vesznek részt a munkánkban, de ma már ezt a státust sem tartják fenn, meghívásainkra nem válaszolnak.
– Egyféle műhelymunkát végeznek az önrendelkezés témakörében. Mennyire működnek együtt más szervezetekkel?
– A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak lezárultával újult erővel próbáltunk életet lehelni az elalélt autonómiatanácsba, közben azonban visszatért a MÁÉRT és tovább működött a KMKF is, így bizonyos fokig több szervezet is foglalkozik ugyanazokkal a témákkal. A három szervezet között nehéz megtalálni azt a pászmát, amely a mi profilunknak a legmegfelelőbb. Úgy érzem, hosszas útkeresés után idén új lendületet nyert a tanács működése. A 2014-ben elgondolt állapotmegfigyelés – divatos szóval a monitoring – lett a sajátságos pászmánk. Az önrendelkezés ügyét leghatékonyabban egy olyan állapotmegfigyelés révén támaszthatjuk alá, amely egyértelművé teszi, hogy a magyar közösségek számára nincs alternatíva.
– Az autonómiatanács idén felmérte a Kárpát-medencei magyar közösségek helyzetét. A nyilvánosságra hozott adatokból kiderül, hogy a magyar nemzeti közösségek mindenhol diszkriminált helyzetben vannak. Hogyan tudna a magyarság ebből az ördögi körből kitörni?
– Ahogyan azt a tusnádfürdői táborban korábban megfogalmaztam, és erre idén ráerősítettem, a mindenkori magyar kormány és állam védhatalmi szerepének az érvényesülésére van szükségünk. Könnyű belátni, hogy anyaországi és nemzetközi támogatás nélkül nem vagyunk képesek hatékony munkát végezni. Mi a kezdetektől a Fidesz szövetségesei voltunk. Az autonómiatanács megalakulása óta többször is megtisztelt jelenlétével Orbán Viktor, máskor a KDNP elnöke, Semjén Zsolt vett részt a munkánkban. 2010 óta mindvégig tartottuk a kapcsolatot a nemzetpolitikai államtitkársággal. Az eltelt hat évben ez az együttműködés mégis hullámzó lett. Azt gondolom, hogy mi mindvégig jó szolgálatot tettünk a magyar nemzetpolitikának azzal, hogy ébren tartottuk az autonómiát. Idén ez az együttműködés látványosan javult azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megbízottjaként Szili Katalin személyében külön kormányzati tárca foglalkozik a Kárpát-medencei magyarság autonómiájának kérdésével, tehát jelentősen nőtt munkánk kormányzati támogatottsága. A teljes felmérő és szakmai munkába besegít a Kántor Zoltán vezette Nemzetpolitikai Kutatóintézet, illetve Csóti György révén a Kisebbségi Jogvédő Intézet is. Most készülünk intézményesíteni a monitoringrendszerünket, amit az Európai Parlamentből jövet egy rendkívüli fontos fejleménynek tartok. Csak azzal lehet meggyőzni bárkit, ha a tények nyelvén ismertetjük a Kárpát-medencei magyarság valós helyzetét. Ehhez kapcsolódik egy reprezentatív Kárpát-medecei autonómiakonferencia megrendezése is.
– Említette a mindenkori magyar kormány szerepét. A húsz évvel ezelőtt, 1996-ban megkötött román–magyar alapszerződés milyen mértékben vetette vissza az autonómia ügyét?
– A Horn Gyula miniszterelnöksége idején megkötött román–magyar alapszerződés számunkra felért Kádár János gesztusával, amikor a forradalom leverése után, 1958-ban Magyarország kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román hatalom kénye-kedvének. Ezt még a nemzetinek tartott Tabajdi Csaba államtitkár is átérezte, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnökeként fogadott Budapesten. Együtt mentünk át Horn Gyulához. Tisztában voltak vele, hogy mit követtek el: éppen csak hogy meg nem követtek, bocsánatot nem kértek. Tulajdonképpen azért hívattak, hogy egy olyan alapszerződést nyomjanak le a torkunkon, amiről kidolgozása és aláírása előtt nem konzultáltak velünk, tehát kész helyzetet teremtettek. Az akkor már gyengülő pozícióm viszonylatában a Markó Béla vezette RMDSZ – hogy finoman fogalmazzak – beletörődött a helyzetbe.
– Van-e esély arra, hogy az ön által szorgalmazott védhatalmi státus Magyarország és a környező országokban élő magyar közösségek viszonylatában működőképessé váljék?
– A mindenkori magyar kormánynak kötelessége egy támogatási minimumot biztosítania a határon túli magyar közösségek számára. A védhatalmi státus egy történelmi-politikai analógiára alapozott, kimerevített példa, az anyaországi támogatás eszményi változata. Magyarország viszonylatában ez nagy valószínűséggel hosszú ideig még nem valósulhat meg. Ma más viszonyok vannak, mint a háború utáni években Ausztria és Olaszország között. Antall József valamikor leütötte az alaphangot a 15 millió magyarral kapcsolatban, de ennek az erkölcsi töltete a Horn-kormány idején elfogyott. A határok fölötti nemzetegyesítési politikája révén a Fidesz ezt visszahozta a státustörvénnyel, majd az újabb szocialista kormányváltás után a történet ismét takaréklángon égett. Új korszakot jelenthetne ebben az ügyben az immár harmadik Orbán-kormány, de látni kell, hogy olyan nemzetközi események írják felül a magyar–szlovák vagy magyar–román kapcsolatokat, amelyben Magyarországnak ma nincs lehetősége arra, hogy olyan politikát folytasson a környező országok magyar közösségei irányában, mint ahogyan tette azt például Nyugat-Németország Kelet-Németországgal. A szlovák példán látjuk, hogy ma már az autonómia és a kettős állampolgárság ügye sem botránykő.
– Az erdélyi közbeszédben időnként szóba kerül a nemzetközi nyomás lehetősége. Az Európai Parlament képviselőjeként milyen esélyt lát erre?
– Nem használjuk ki a lehetőségeinket. Ha azt veszem figyelembe, hogy az Európa Tanácsban a Kalmár- és a Gros-jelentés kapcsán születtek eredmények, akkor van keresnivalónk az európai intézményekben nemzeti közösségeink jogvédelme terén. Az Európai Néppárt a legutóbbi programjában felvette a hagyományos kisebbségek ügyét. Inkább az a baj, hogy nagyon gyámoltalanok és szkeptikusok vagyunk. Eleve lemondunk ezekről az ügyekről, nem akarjuk zavarni az összhangot a kisebbségi kérdéssel. Túl óvatosak vagyunk: betuszkoljuk magunkat a korrekt politikai beszéd és a politikailag korrekt Európai Parlament korlátai közé. Az egyéni emberi jogok szűk mezsgyéjén igyekszünk megpróbálni a lehetetlent. Ezért is tartom nagy eredménynek, hogy idén egyáltalán egy konferenciát szentelhettünk az autonómia kérdésének az Európai Parlamentben.
– Az Európai Unió polgárainak mintegy tíz százaléka, azaz ötvenmillió ember tartozik az őshonos nemzeti kisebbségekhez. Hogyan történhet meg az, hogy az unió mégsem hajlandó tudomást venni ekkora tömegekről?
– Ennek az álláspontnak a fő oka abban keresendő, hogy az Európai Unió kettős mércével méri a lakosság tíz százalékát kitevő őshonos nemzeti közösségeket és az összlakosság mintegy 5 százalékát jelentő bevándorlókat. A mi ügyünk intézését a tagországok hatáskörébe utalja, miközben ezzel éles ellentétben az unió tagországainak a szuverenitását is képes megcsorbítani annak érdekében, hogy a migráns kisebbség helyzetéről és jövőjéről gondoskodjon. Ebből csak úgy lehetne jól kijönni, ha Orbán Viktor szavaival élve, a segítséget helybe visszük, és nem a bajt hozzuk be a nagyobb közösségbe. Vagyis az őshonos kisebbségek helyzetét otthon kell megoldani, és nem Európába exportálni a bajokat. Ezt kell megértetnünk az Európai Unióval.
– De hogyan lehet megoldani ezt a gondot egy olyan Romániában, amelyiknek egyetlen kormánya sem akar a közösségi jogokról hallani?
– Azt gondolom, hogy ezt meg sem próbáltuk. Kormányra kerülésünk pillanatában, 1996-ban az ennek ágyát megvető neptuni paktum nyomán a román hatalom egy piros és egy zöld lámpát állított fel nekünk. Az utasítás egyértelmű volt: mi csak a zöld lámpa által jelzett úton haladhatunk. Azon az úton, amit a román nacionál-kommunista parancsuralmi rendszer eszköztára alapján dolgoztak ki nekünk. Azóta is ez folytatódik. Ennél még a provokáció is jobb: példa rá a székely zászló esete Klemm amerikai nagykövettel. A baj az, hogy mára egy olyan kontraszelektált politikai osztály alakult ki, amelyik ezt az utat gond nélkül elfogadta, és természetesnek tartja. Legmarkánsabban Victor Ponta volt kormányfő fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét: a román–magyar együttműködésben csak az RMDSZ jöhet számításba. Bukarest a kisebbségi közösségeknek járó pénzösszegekkel tartja őket pórázon, és engedélyezi számukra a mozgásteret. A román hatalom szerint aki nem ezen az úton jár, az szélsőséges, nacionalista, politikailag inkorrekt, szeparatista, autonomista... De hát így tekint ránk az RMDSZ is.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Románia és az Úristen
Teltházas könyvbemutató és fórum Kézdivásárhelyen 
Hétfőn a Vigadó Galériában mutatták be Jeszenszky Géza egyetemi tanár, történész, az Antall-kormány volt külügyminisztere, diplomata Kísérlet a trianoni trauma orvoslására – Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltás éveiben című könyvét.
Tamás Sándor megyetanácselnök házigazdaként köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő érdeklődőket, megjegyezve, reméli, a céhes városban nem kell bemutatni „a határon túli települések közül legtöbbet Kézdivásárhelyen megforduló régi barátot”, Jeszenszky Gézát. Hangsúlyozta, a volt külügyminiszter nemcsak tanácsokkal és kiállásával támogatta a várost, hanem anyagiakkal is, a Turóczi-szobor állításának kezdeményező-adományozójaként, illetve a katonanevelde előtti emlékmű egyik mecénásaként. Hozzátette, Jeszenszky nézetei kiállták az idő próbáját az elmúlt huszonöt évben, ezért „büszkén néztünk fel rá, ha megnyilvánult ügyeinkben.” Majd átadta a szót „a rendszerváltás koronatanújának”, Magyarország első demokratikus kormánya, az Antall-kormány volt külügyminiszterének.
A történész a bemutatott kötet címére utalva megjegyezte, száz éve megtörtént Trianon, az a seb, amely azóta sem gyógyult be, hiszen folyamatosan sózzák, ezért kellett megírnia ezt a kötetet, amely a román-magyar viszony utóbbi huszonnyolc évének áttekintése. Megtudhattuk, az Antall-kormány külpolitikai céljai között szerepelt a szomszédos országokkal való viszony rendezése úgy, hogy a külhoni magyarok jogai törvények által biztosítva legyenek. Hangsúlyozta, ez kezdetben megvalósíthatónak tűnt, ám az új romániai demokráciában nagyon hamar rossz fordulat következett be, ugyanis a Nemzeti Megmentési Frontnak a nemzeti kisebbségek jogait illető ígéretei hirtelen feledésbe merültek.
Elmondta, bíztak az Európai Tanácsban (ET), hogy a csatlakozás feltételeként ragaszkodnak majd a kisebbségi normákhoz, azonban, amint Szlovákiának, úgy Románia esetében is megelőlegezték a bizalmat, „naivitásból engedtek”, talán arra gondolva, hogy majd menet közben minden rendbe jön. Pedig, hangsúlyozta, ha az ET ragaszkodott volna a saját elveihez, Románia engedett volna, vélte, ugyanis „Románia mindig figyelt arra, hogy hol lakik az Úristen”. 
A megyetanácselnök kérdésére válaszolva elmondta, az erdélyi magyarság, a székelység területi autonómiájának kivívására román, európai és amerikai partnerekre van szükség, hiszen ha „nincs Romániára kívülről ható erő, elszabadul a pokol”, fejtette ki, célozva Románia tervezett, a magyarok érdekei ellen történő közigazgatási átszervezésére.
A közismert történész megjegyezte, a bukaresti román hatalom nem buta, nem fél az erdélyi magyarságtól. „A román társadalom félrevezetésére szolgáló eredményes mese a magyar kártya, amely tromfolja a valós problémákat.” A közönség kérdéseit követően a megyetanácselnök székely zászlót ajándékozott a szerzőnek. 
Daczó H. Barna Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Számon kérhető lesz a kisebbségi jogok biztosítása? (Európai parlamenti javaslat)
Az európai parlamenti képviselők támogatják egy olyan európai ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amely nyomon követi a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését – erről döntött tegnap az EP plénuma. Sógor Csaba szerint erdélyi magyar szemüvegen át nézve ez lehet az eddigi legnagyobb gyakorlati hozzájárulása az Európai Parlamentnek egy olyan uniós rendszer kidolgozásához, amely lehetővé teheti a csatlakozáskor vállalt koppenhágai kritériumok – így a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását – utólagos felülvizsgálását és a tagállamokon való számonkérését.
Az Európai Parlament plénuma október 25-én, tegnap vitázott, majd meg is szavazta a Jelentés a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról című jelentéstervezetet. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szerint az erdélyi magyar érdekeket tekintve fontos előrelépés lenne egy ilyen mechanizmus bevezetése. „Támogatom egy ilyen monitoringrendszer bevezetését, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a tervezet kidolgozása során a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan több fontos fejezetet is megfogalmaztunk, amelyek végül helyet kaptak ebben a dokumentumban” – magyarázta a képviselő. Sógor Csaba javaslatára az elfogadott dokumentumba belekerült, hogy az uniós polgárok 8 százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik, és 10 százalék regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél, viszont nincs egy uniós jogi keret a kisebbségek jogbiztonságának monitorizálására. Az erdélyi képviselő szakbizottsági munkája során azt is elérte, hogy a dokumentum hivatkozik az Európa Tanács kisebbségvédelemre vonatkozó dokumentumaira, és hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmód nem privilégiuma, hanem alapvető joga kell hogy  legyen a kisebbségeknek. „Egy ilyen mechanizmusra tulajdonképpen semmi szükség sem lenne, hiszen a tagállamok a csatlakozási tárgyalások során vállalták az alapvető emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak biztosítását. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csatlakozás után súlyos visszarendeződés figyelhető meg ezen a területen, az Európa Tanács monitoringjelentései vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak” – érvelt Sógor Csaba a mechanizmus bevezetésének szükségessége mellett a parlamenti vitában. Arra is kitért, hogy az EU – tartva a tagállamok reakcióitól – egyáltalán nem foglalkozott azokkal a teljesen nyilvánvaló jogsértésekkel, amelyek sajnos nem ritkák az Európai Unió területén. „Reméljük, hogy ezzel a mechanizmussal új korszak kezdődik, amely azon az alapelven nyugszik, hogy az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illetik meg az uniós polgárokat” – mondta az erdélyi képviselő. A jogalkotási javaslat értelmében az Európai Bizottság, egy független szakértői testület munkájára támaszkodva, éves jelentést és országspecifikus ajánlásokat készítene az EU-tagállamok helyzetéről. Az elfogadott dokumentumban az EP arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig nyújtson be javaslatot a demokráciára, jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó mechanizmus létrehozására, amely „összehangolja és kiegészíti a meglévő eszközöket”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Izsák Balázs a székely diplomácia megerősítéséről, sikeres perekről számolt be az SZNT közgyűlésén
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
- A székely diplomácia megerősítéséről és az autonómiatüntetésen való részvételük miatt meghurcolt székelyek védelmében folytatott sikeres perekről számolt be Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a tanács Marosvásárhelyen tartott szerda esti küldöttgyűlésén.
Izsák Balázs beszámolójában elmondta, eddig minden olyan pert megnyertek, amelyet az idei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tüntetés megbírságolt résztvevői védelmében indítottak, és amelyben már ítélet született.
Az SZNT elnöke bejelentette: október 18-án Magyarország kormánya ismét belépett az Európai Unió luxemburgi bíróságán immár másodfokon zajló perbe, amelyet a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésük bejegyzésének az elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság ellen.
A küldöttgyűlés elfogadta azt a nyílt levelet, amelyet az SZNT a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) főügyészének címezett. A dokumentumban a tanács sérelmezte, hogy a kézdivásárhelyi állítólagos merényletkísérlet vádiratában az ügyészség negatív színben tünteti fel az SZNT-t, "kriminalizálja a székelység legitim autonómiatörekvését, és Románia magyar nemzetiségű polgárai ellen hangolja a közvéleményt".
Az SZNT leszögezte, hogy nem állt kapcsolatban sem az eljárás során meggyanúsított személyekkel, sem a feltételezett cselekménnyel, elítél minden erőszakos cselekményt vagy erőszakkal való fenyegetést, és csakis alkotmányos, demokratikus eszközökkel kívánja elérni Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT arra kérte a főügyészt, hogy a székelyek autonómiatörekvése tárgyában tekintse irányadónak az Európa Tanács 1334/2003 számú határozatát, mely szerint "a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek, és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében."
A küldöttgyűlés döntött arról, hogy változatlan formában fenntartja a 2004-ben elfogadott autonómiastatútumát. A szövegnek csak olyan formai változtatásait tartja megengedetteknek, amelyeket a törvényekben beállt változások tesznek indokolttá.
A küldöttgyűlés egy olyan állásfoglalást is elfogadott, amelyben a román hatóságoknak a székely zászló elleni intézkedéseit részletezi, és azzal a kéréssel fordult a népek közötti barátság, a béke, és a stabilitás iránt elkötelezett emberekhez, hogy az üldözött székely zászló védelmében fejezzék ki együttérzésüket a székelyekkel, "ezzel is segítve Romániát, hogy szakítson a kommunista múlttal, a diktatúra gyakorlatával, és megtalálja az utat a demokrácia felé" - olvasható az állásfoglalásban.
Izsák Balázs elmondta, hogy a székely zászlóról elfogadott állásfoglalás angol változatát eljuttatják a bukaresti külképviseletekhez és a nemzetközi szervezetekhez. Marosvásárhely, (MTI)

Határozatok az SZNT küldöttgyűlésén
A székely diplomácia megerősítéséről és az autonómiatüntetésen való részvételük miatt meghurcolt székelyek védelmében folytatott sikeres perekről számolt be Izsák Balázs, az SZNT elnöke a tanács tegnap esti küldöttgyűlésén. Elmondta, eddig minden olyan pert megnyertek, amelyet az idei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tüntetés megbírságolt résztvevői védelmében indítottak, és amelyben már ítélet született.
Az SZNT elnöke bejelentette: október 18-án Magyarország kormánya ismét belépett az Európai Unió luxemburgi bíróságán immár másodfokon zajló perbe, amelyet a nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság ellen. A küldöttgyűlés elfogadta azt a nyílt levelet, amelyet az SZNT a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság főügyészének címzett. A dokumentumban a tanács sérelmezte, hogy a kézdivásárhelyi állítólagos merényletkísérlet vádiratában az ügyészség negatív színben tünteti fel az SZNT-t, „kriminalizálja a székelység legitim autonómiatörekvését, és Románia magyar nemzetiségű polgárai ellen hangolja a közvéleményt”. Az SZNT leszögezte, hogy nem állt kapcsolatban sem az eljárás során meggyanúsított személyekkel, sem a feltételezett cselekménnyel, elítél minden erőszakos cselekményt vagy erőszakkal való fenyegetést, és csakis alkotmányos, demokratikus eszközökkel kívánja elérni Székelyföld területi autonómiáját. Az SZNT arra kérte a főügyészt, hogy a székelyek autonómiatörekvése tárgyában tekintse irányadónak az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát, mely szerint „a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében”.
A küldöttgyűlés döntött arról, hogy változatlan formában fenntartja a 2004-ben elfogadott autonómiastatútumát. A szövegnek csak olyan formai változtatásait tartja megengedetteknek, amelyeket a törvényekben beállt változások tesznek indokolttá.
A küldöttgyűlés egy olyan állásfoglalást is elfogadott, amelyben a hatóságoknak a székely zászló elleni intézkedéseit részletezi, és azzal a kéréssel fordult a népek közötti barátság, a béke, és a stabilitás iránt elkötelezett emberekhez, hogy az üldözött székely zászló védelmében fejezzék ki együttérzésüket a székelyekkel, „ezzel is segítve Romániát, hogy szakítson a kommunista múlttal, a diktatúra gyakorlatával, és megtalálja az utat a demokrácia felé” – olvasható az állásfoglalásban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ügy nemes, a cél közös (Székelyföld autonómiájának napja)
Több mint kétszázan dacoltak a meglehetősen hideg, zord időjárással tegnap este Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban, hogy gyertyát gyújtva, közös imával kérjék Székelyföld területi autonómiáját. A negyvennyolcas emlékműnél gyertyákból rakták ki Székelyföld térképét (fotó), a résztvevők székely és magyar zászlókkal érkeztek az első ízben megszervezett Székelyföld autonómiájának napjára. Mint Gazda Zoltántól, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökétől megtudtuk: tegnap este a régióban több mint kétszáz helyszínen gyújtottak őrtüzet, fáklyát vagy gyertyát.
A sepsiszentgyörgyi eseményen Gazda Zoltán felidézte: az elmúlt években október végén a Székely Nemzeti Tanács nagyszabású rendezvényeket kezdeményezett – székelyek nagy menetelése, Székelyföld határainak kivilágítása –, ezért is javasolták, hogy október utolsó vasárnapja legyen Székelyföld autonómiájának napja, és ezért kérték, hogy a templomokban imádkozzanak a régió önrendelkezéséért, a településeken pedig őrtüzek, fáklyák, gyertyák gyújtásával hívják fel a figyelmet követelésünkre. „A hatalom teszteli reakciónkat, ha szétszórt, gyenge közösséget látnak, bármit megtehetnek, de ha elszánt tömeget, erős akaratot észlelnek, megfontolják, mit tesznek, mert félnek, nem tiszta a lelkiismeretük, hiszen köpönyegforgató politikájukért ajándékba kapták Erdélyt, de a vállalt ígéreteket nem teljesítették. Mi, magyarok semmit nem kaptunk ajándékba, nekünk mindenért meg kell küzdenünk” – hangoztatta a szónok. 
Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője, parlamenti képviselőjelölt felidézte: meghatározó közösségi élményben volt része három évvel ezelőtt a székelyek nagy menetelésén, a rendezvény erőt, lendületet, hitet adott a közösségnek. Azért vállalta, hogy képviselőjelöltként indul a decemberi parlamenti választásokon, mert meggyőződése: nekünk, akik hiszünk Székelyföldben, nekünk kell odamenni, ahol a döntéseket hozzák, és ott bátran képviselni az itt élő közösség érdekeit. Ehhez összefogásra van szükség: pár évvel korábban, amikor több civil szervezettel közösen árnyékjelentést nyújtottak be az Európa Tanácshoz, megtapasztalta: csak úgy érhetünk el eredményeket, ha kifelé, a nagyvilág felé egységet sugárzunk. Hisz abban, hogy az autonómia a garancia a közösség megmaradására, és lehetőséget jelent a fejlődésre, kiteljesedésre. Az autonómia azt jelenti, magunk döntünk, és felelősek vagyunk egymásért. Jelenleg a döntések többsége nem a régió érdekeit szolgálja: jó esetben afféle mellékszál vagyunk, rosszabb esetben akadályozzák Székelyföld fejlődését – hívta fel a figyelmet. Párhuzamot vonva az autonómiát követelő székelység és Bukarest, illetve a gyermekét nevelő anya között, leszögezte: Bukarest nem jó szülő, mert nem engedi kibontakozni, nem engedi szabadon gyermekét. Az ügy nemes, a cél közös, az irány helyes – biztatta a résztvevőket Benkő Erika. 
Csinta Samu, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke olvasta fel azt a kiáltványt, amely a Székelyföld autonómiájának napján több mint kétszáz településen elhangzott. Emlékeztetnek: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriásrégióba beolvassza vagy feldarabolja, ugyanakkor az autonómiára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt évek óta figyelmen kívül hagyja. „Ma, október 30-án a Székelyföld településein összegyűlt székelyek, a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei s a világban szétszóródott magyarok ősi hagyományaink felelevenítése révén, lármafák gyújtásával, őrtüzek, fáklyák és gyertyák ezreivel világítottuk ki Székelyföldet. Ezzel kívánjuk Románia kormánya, de a nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, ezzel kívánjuk ismételten megerősíteni a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényünket: élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a Székely Nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén” – áll a kiáltványban. 
Kovács István unitárius lelkész imában kért erőt, hitet a küzdelemhez, felidézve: a történelem során oly sokszor kellett őrtüzeket gyújtanunk. Hangsúlyozta: e maroknyi nép megmaradásáért küzd, szabadon, tisztán akarunk élni. Nem mások ellen, hanem másokért is imádkozunk, hogy megértsék: az lehet szabad, aki másokat is enged szabadon élni. Imájában arra kérte Istent, bocsásson meg azoknak is, akik nem meg-, hanem lehallgatnak, és nem megértenek, hanem félreértenek.
Alkalmazott autonómia – tárlat a Míves Házban
A magyar és a székely himnusz közös eléneklése után a résztvevők jelentős része átvonult a Míves Házba, ahol megnyitották az Alkalmazott autonómia tárlatot. Ütő Gusztáv képzőművész, házigazda, a tárlat kurátora felidézte: három évvel korábban Az autonómia anatómiája címmel rendeztek nagy sikerű kiállítást, amely vándortárlatként Magyarországra és a Vajdaságba is eljutott. A mostani annak folytatása, öt országból 26 művész válaszolt felhívásukra, 60 munkát küldtek be, ebből 51-et állítottak ki a Míves Házban – ismertette. Megtanulva az autonóm létezést és gyakorolva is azt, példát kell mutatni kifelé is erre vonatkozóan mind a művészeti alkotások, mind a hétköznapi élet által. „Mindez megvalósítható a kortárs irányzatok szintjén, a műfaji változatosság adta lehetőségekben, az anyanyelv használata révén, az épített örökség megmentése által, hagyományaink megélése során, a történelmi hitelesség megjelenítéseként, ősi hitvilágunk bevonzására és tovább éltetésére, a szülőföldön maradás vagy az oda történő visszatérés által, de hasonlóképpen szellemi kapcsolataink fejlesztése érdekében és a gyermekvállalás örömeinek megtapasztalása révén és lelki táplálékunk mindennapi betevőként történő alkalmazásaként. A látványként megalkotott művek a felsoroltakat mélységeiben is tárgyiasíthatják, kifejtett hatásaik pedig mérhetetlenül fontos szerepet tölthetnek be földi hivatásunk autonóm kiteljesítésére nézve” – fejtette ki. 
Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor a korábbi tárlat születéséről is mesélt, felidézve: Ütő Gusztáv kezdeményezésére az volt a céljuk, hogy olyan kiállítás szülessen, amely a képzőművészet eszközeivel népszerűsíti az autonómia gondolatát. A művészet nem oldhatja meg a társadalmi, gazdasági, szociális problémákat, de hozzájárulhat az autonómiához szükséges öntudat erősítéséhez. Az autonómia gondolatának képviselete több formában lehetséges: ma őrtűzzel, gyertyával, imával vagy képzőművészeti tárlattal is. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője szakmailag méltatta a tárlatot, ismertette a kiállított munkákat, majd rövid performansszal ért véget az esemény, amely az „Ami még nincs, de lesz, az már van” gondolata köré szerveződött.
Őrtüzek Székelyföld-szerte
A szervezők összesítése szerint több mint kétszáz helyszínen gyújtottak őrtüzet vagy gyertyákat tegnap Székelyföldön. Gazda Zoltán lapunknak elmondta: a csendőrparancsnok tegnap esti tájékoztatása szerint Háromszéken mindenütt rendben zajlott az akció, sehol nem történt semmilyen incidens. A rendezvény igazi közösségi élménnyé vált, az ima, a kiáltvány felolvasása után több helyütt együtt maradtak még a résztvevők a tűz körül: szalonnát sütni, beszélgetni, énekelni. Őrmáglya Budapesten
A székelyföldi településekhez csatlakozva, Székelyföld autonómiájának napja alkalmából őrmáglyát gyújtottak tegnap a magyar főváros XXII. kerületében, Budafok-Tétényben. Szabolcs Attila, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, az esemény kezdeményezője azt mondta: ha a székely nép nem létezne, az elmúlt ezer esztendőben kihalt volna a magyar szó a Kárpát-medencében, és ma nem lennénk itt. A Jóisten jókedvében teremtette a székelyeket, akik egy nagyon egyszerű dolgot akarnak, ez pedig az önrendelkezés, vagyis az autonómia. Annál is inkább, mert egy népcsoport nyelvi és kulturális megmaradásának garanciája az autonómia. Ezért a székelyek a területi autonómia eléréséhez kérik minden magyar támogatását, és „nekünk kötelességünk segíteni ebben; az őrtüzekkel pedig felhívjuk a figyelmet arra, hogy az autonómia nélkül veszélyben a székelység jövője” – mondta Szabolcs Attila. (MTI)
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dezinformál a vidéki lapocska
Bővül a kommunizmus áldozatait bemutató tárlat címmel közölt tudósítást tegnap a Nagyváradon megjelenő, Viorel Micula román mágnás tulajdonában lévő Reggeli Újság.
A cikk kezdőmondata csúnyán félretájékoztatja a lap kisszámú olvasóját, bár az internet révén a dezinformáció messzebb juthat, mint bárki gondolná: „Tavaly decemberben nyílt meg Románia első olyan múzeuma Nagyváradon, amely különleges és méltó módon a kommunista rendszer áldozatainak állít emléket. Az idén februártól látogatható tárlat a vár első állandó kiállításaként az E épület alagsorában kapott helyet, és év végére egy sikeres projektnek köszönhetően állománya jelentősen kibővül.”
Dicséretes a tárlat kezdeményezőinek és megvalósítóinak törekvése, de aligha hihető, hogy ők maguk elsőként és egyediként reklámoznák, nyilvánvaló hazugságba keveredve. Szinte csak a maszületettek nem tudják, hogy Románia első „kommunizmus-múzeuma” Máramarosszigeten nyílt meg a rendszerváltás után. A román „Terror Háza”-ként is emlegetett közgyűjtemény anyagát már 1993-ban elkezdte összeállítani a Civil Akadémia Alapítvány, alapító elnöke, Ana Blandiana költő és férje, Romulus Rusan író irányításával. A kommunizmus áldozatainak emlékmúzeumát, avagy a Máramarosszigeti Börtönmúzeumot az 1897-ben épült hatalmas börtönépületben alakították ki. Ebből a félelmetes fogházból soha nem kerültek ki élve volt miniszterek, akadémikusok, katonák, történészek, újságírók, politikusok. Több mint kétszáz, a kommunizmus ellenségének tekintett értelmiségit tartottak fogva titokban a második világháború utáni években, közülük 54-en itt pusztultak el. Itt raboskodott az 50-es évek elején Márton Áron erdélyi katolikus püspök is. A foglyokat fűtetlen cellákban tartották, egészségtelen körülmények között, hiányos étkeztetés mellett.
Az ukrán határ közelében fekvő partiumi város börtönmúzeuma 1995 óta az Európa Tanács védnöksége alatt működik. 1997-ben nyitották meg az első termeket, attól a pillanattól a múzeum országos érdekeltségű lett. A helyreállítási munkálatok 2000-ig tartottak. Az igényesen kialakított, közel két évtizede látogatható, egyre látványosabb és instruktívabb komplexum azóta nemzetközi hírnévre tett szert.
A máramarosszigeti létesítményhez képest a nagyváradi Város- és Vártörténeti Múzeum egyik állandó tárlataként frissen létrehozott Ellenállás és megtorlás Biharban címet viselő gyűjtemény csupán „ükunoka”, ekként is kell kezelni.
itthon.ma

A magyar közösségeket ért támadásokról beszélt Vincze Loránt Berlinben
Potenciális eltérések a kisebbségvédelem terén kitűzött célok és az elért eredmények között című panelbeszélgetésen vett részt pénteken Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke Berlinben, A nemzeti kisebbségek viszonya az anyaországokkal a 20. és 21. századi Közép- és Kelet-Európában c. nemzetközi konferencián.
Az RMDSZ hírlevele szerint az esemény lehetőséget biztosított a nemzeti kisebbségek helyzetének és az állami politikák összehasonlítására, valamint a különféle perspektívák ütköztetésére az európai és nemzetközi szervezetek képviselői, többségi és kisebbségi politikusok, illetve egyetemi kutatók számára.
Vincze Loránt szerint két fajta diskurzus érhető tetten a kisebbségvédelem területén: míg az egyik szerint a status quón nem kell változtatni, ugyanis az apró hibák ellenére is működőképes a rendszer, addig a másik megközelítés összehasonlító kontextusba helyezi a különböző európai megoldásokat. Az első kategóriában Franciaország negatív és Dél-Tirol pozitív példájára utalt a FUEN elnöke, a másodikban pedig a romániai magyarok helyzetét ecsetelte.
Potenciális eltérések a kisebbségvédelem terén kitűzött célok és az elért eredmények között című panelbeszélgetésen vett részt pénteken Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke Berlinben, A nemzeti kisebbségek viszonya az anyaországokkal a 20. és 21. századi Közép- és Kelet-Európában c. nemzetközi konferencián.
Az RMDSZ hírlevele szerint az esemény lehetőséget biztosított a nemzeti kisebbségek helyzetének és az állami politikák összehasonlítására, valamint a különféle perspektívák ütköztetésére az európai és nemzetközi szervezetek képviselői, többségi és kisebbségi politikusok, illetve egyetemi kutatók számára.
„Mit veszít a többség, ha a kisebbségnek jobb védelmet szavatol?” – tette fel az egyszerű kérdést a FUEN elnöke, konkrét példákat adva: „Mit veszítene a szlovák többség, ha magyarul is kiírná az utcaneveket vagy a vasúti megállók nevét? Mit veszít a román állam, ha engedné a közösségi szimbólumok szabad használatát?” – utalva a székelyföldi város- és megyeházák tanácstermeiből kitiltott székely zászlóra. „Mindenhol azt látjuk Európában, hogy a régiók és közösségek szimbólumai szabadon megjelenhetnek, és ez nem vesz el semmit a többségtől” – fogalmazott Vincze Loránt, aki szerint a kisebbség lojalitását és támogatását az állam csak megfelelő védelem biztosításával és problémamegoldó hozzáállással tudja elnyerni.
A magyar közösség sérelmei közül Vincze Loránt kiemelte a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Elméleti Líceum ügyét is, amelyet aggasztónak tart, hiszen alig nyerte vissza az épület tulajdonjogát és az iskola működtetési jogát a Római Katolikus Egyház, a román igazságszolgáltatás lenullázná az egész folyamatot. Az erdélyi helyzetet feszültnek nevezte, hiszen a romániai magyarok aggódnak a közösségi vezetőket, az oktatási intézményeket és a közösségi szimbólumokat érő sorozatos támadások miatt. Vincze Loránt tájékoztatta a konferencia résztvevőit, hogy holnap Marosvásárhelyen nagyszabású tüntetés lesz a magyar iskola védelmében.
A FUEN elnöke szerint fontos és időszerű az európai kisebbségvédelmi eszközök továbbfejlesztése, hiszen az Európai Unió kisebbségvédelmi politikája gyakorlatilag kimerül a politikai nyilatkozatok szintjén, miközben az Európa Tanács már ki akarja terjeszteni a Keretegyezmény hatályát a bevándorló, új kisebbségekre is, amellyel a FUEN és az őshonos nemzetiségek nem értenek egyet.
A romániai származású újságíró, Robert Schwartz által moderált panelbeszélgetés résztvevője volt még Bernd Fabritius, a német szövetségi parlament külföldi kulturális és oktatási politikájáért felelős biztosa, Rainer Hofmann, az EU Alapjogi Ügynökségének vezetőtanács-tagja, valamint Ján Varšo, a külhoni szlovákokért felelős szlovák állami kormányhivatal elnöke. A berlini konferencia a varsói Megemlékezés és Szolidaritás Európai Hálózat szervezésében, egyebeket mellett a FUEN és más neves európai kutatóintézetek, egyetemek és szervezetek partnerségével jött létre.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

A Nagy Egyesülés pszichológiája: ünnepeljen-e Erdélyben a magyar?
Beszélgetés Romsics Ignác akadémikussal
A romániai közvéleményt felkorbácsolta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének november 6-i kampánynyitóján elhangzott nyilatkozata, amelyben Erdély 1918-as egyesülését a Román Királysággal „veszteségként” értelmezte, amelyet száz év alatt sem lehet teljesen feldolgozni, ellenben hangsúlyozta a Kós Károly féle belenyugvás és cselekvés, tenni akarás politikáját. Liviu Dragnea, a PSD elnöke azonnal reagált az erdélyi magyar politikus nyilatkozatára, amelyben szerencsétlennek nevezte a kijelentést és kifejtette, hogy bízik abban, hogy román állampolgárként Kelemen Hunor és az erdélyi magyarok is büszkén tudnak majd lenni az 1918-as eseményekre és a Nagy Egyesülést örömünnepként tudják majd értelmezni.
A szópárbaj ugyan most egy rövid ideig tartó politikai kampány része, ám a két év múlva esedékes centenáriumi ünnep előzményeként is értelmezhető. A történészi szakmában ugyan nyomokban már megjelentek az 1918-as Nagy Egyesülés és 1920-as trianoni békeszerződés traumájának, mondhatni szindrómájának dekonstrukciója és historiográfiai szemszögből történő elemzése, a hétköznapi valóságban – különösen a külhoni magyarok körében – ez a két esemény továbbra is traumaként él tovább. Mindezt erősíti az előbb idézett politikusok nyilatkozatai és az egyre népszerűsödő szélsőjobboldali pszeudo-történelmi irodalom is. A jelenségről és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk dr. Romsics Ignác történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, aki a korszak egyik szakavatott szakértőjeként immár évek óta intenzíven részt vesz a BBTE Magyar Történeti Intézetében folyó történész-oktatásban is.
- Az 1920-as trianoni békeszerződéshez külön csatlakozó kisebbségi szerződésben külön kiemelték, hogy „Románia hozzájárul az erdélyi szász és székely közösségek helyi autonómiájához iskolai és vallási ügyekben a román állam ellenőrzése alatt”. Ezt a sort úgy az erdélyi magyar politikai elit, mint a szélsőjobboldali pszeudo-történelmi irodalom előszeretettel idézi, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a trianoni békeszerződést és annak kisebbségvédelmi szerződéseit felülírta az 1947-es párizsi békeszerződés. Milyen módon változott a trianoni szerződés 1947-ben és van-e még bármiféle létjogosultsága az 1918-as vagy 1920-as jogi döntésekre történő szüntelen hivatkozásnak?
- Az I. és a II. világháború utáni rendezés kisebbségvédelmi szempontjai alapvetően különböztek. 1919-20-ban a győztesek az egy államon belüli többség és kisebbség tartós együttélésének a kívánalmából indultak ki, s megpróbálták a gyengébb felet nemzetközileg garantált védelemben részesíteni. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak az általános szabadságjogokat kívánták biztosítani számukra, hanem egyes esetekben a kisebbségeknek mint kollektívumoknak a csoportjogait is kodifikálták. Ilyennek tekinthető a Csehszlovákiával kötött szerződés, amely a kárpátaljai ruszin kisebbségnek saját törvényhozó testülettel is rendelkező széles körű területi, politikai és kulturális autonómiát ígért, továbbá a Romániával kötött és 1919. december 9-én aláírt szerződés, amelyben az Ön által idézett passzus is olvasható. A kárpátaljai autonómia felemás módon ugyan, de megvalósult. Az erdélyi magyaroknak azonban önkormányzati jogok helyett különféle diszkriminációkban lett részük, s ezért nem alaptalanul érezték magukat „másodosztályú” állampolgároknak a centralizációra törekvő román nemzetállamon belül. Így nem meglepő, hogy az 1918. december 1-i gyulafehérvári gyűlés egyesülési határozatára sem tudnak vágyaik beteljesüléseként gondolni.
A II. világháború előtti és alatti tapasztalatok alapján az 1945-1947-es „békecsinálók” ezzel szemben azt feltételezték, hogy a nemzeti államok és nemzeti kisebbségek érdekei kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással, s ez az antagonizmus a kisebbségek anyanemzeteikkel való politikai egyesítésével vagy asszimilációjukkal szüntethető meg. E feltevés alapján támogatták a lakosságcseréket, sőt az egyoldalú kitelepítéseket is, és kollektív kisebbségi jogokról sokáig hallani sem akartak. Ebből következett, hogy az akkori békeszerződések csupán az általános emberi jogok fontosságát hangsúlyozták, az önigazgatás és az önkormányzatiság lehetőségét nem. A különböző nemzetközi szervezetek, például az ENSZ megközelítését ugyanez az attitűd jellemezte. Ennek látszólag ellentmond az 1952 és 1960 közötti romániai Magyar Autonóm Tartomány léte, amely azonban kifejezetten szovjet nyomásra jött létre.
"Ha azok a nemzetállami törekvések erősödnek fel, amelyeket a jelenlegi magyar kormány is képvisel, akkor a regionális megoldásokra az eddigieknél is kevesebb tér fog nyílni. Magyarország számára ez különösebb problémát nem fog okozni, a magyar kisebbségek számára viszont kiszámíthatóan igen."
A kisebbségi kérdés nemzetközi kezelésében az 1975-ös Helsinki Egyezmény hozott változást. Ennek záróokmánya kimondta, hogy minden aláíró állam tiszteletben tartja a területén élő „nemzeti kisebbségek” jogait „a törvény előtti egyenlőségre”, és „maradéktalanul biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit”. A rendszerváltás időszakában és azóta ezt a formulát több alkalommal pontosították, illetve bővítették. Az 1990 és 1992 közötti ún. helsinki utókonferenciákon elfogadott elvek tartalmazzák, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ügyek nem tekinthetők kizárólagosan az adott állam belügyének, s hogy olyan decentralizált kormányzati formákat – beleértve a területi alapon szerveződő autonómiákat is, s ahol ez nem lehetséges, ott kulturális jellegű autonómiákat – kívánatos bevezetni, amelyek hatékonyan hozzájárulhatnak a kisebbségek önazonosságának megőrzéséhez és részvételükhöz az állami döntéshozatal folyamatában. Ezek az elvek, s ezt fontos tudni, azonban nem jogilag kötelező normák, hanem ajánlások. Ugyanez a helyzet más nemzetközi szervezetek, például az ENSZ vagy az Európa Tanács azóta elfogadott határozataival is. Így összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi szervezetek jelenleg érvényes kisebbségvédelmi normája bünteti a népirtást; tiltja (de nem bünteti) az erőszakos asszimilációt és a kisebbségellenes diszkriminációk minden más brutális formáját; nem bátorítja, sőt kivételes esetektől eltekintve ellenzi a lakosság ki- vagy áttelepítését és a politikai határok megváltoztatását; elvárja a kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi-kulturális jogainak tiszteletben tartását; s végül ajánlja, vagy legalábbis lehetségesnek tartja a kisebbségek különböző szintű és formájú önigazgatását. Ezek azok a nemzetközileg elfogadott elvek, s nem az 1919-es szerződések, amelyekből kiindulva az egyes nemzeti kisebbségek jogaikért ma kiállhatnak, azokért küzdhetnek, s azok elérése érdekében segítséget kérhetnek.
- A trianoni szindrómához és traumához hasonló megosztó történelmi eseményekben bővelkedett Európa számos más országa is. Ezek ellenére, a legtöbb nyugati országban sikerült a régmúlt sebeit gyógyítani tudatos együttműködés, közös történelmi bizottságok, tankönyvek és szervezett programok révén. Bár a témát számos magyar és román történész, így Lucian Boia is igyekszik dekonstruálni, munkájuk nem talál hívekre sem a magyar, sem a román lakosság többségénél. Miért nem sikerült ez Románia és Magyarország esetén és lát –e megoldást vagy járható utat a jövőben ezeknek a mitizált nemzeti traumáknak a feloldására?
- Az 1920-as magyar terület- és lakosságvesztés jóval nagyobb méretű volt, mint Németországé akár az I., akár a II. világháború után. Ezért feldolgozása is nehezebb. Mindazonáltal törekedni kell rá, s én látok is erre utaló jeleket. Az RMDSZ például kifejezetten a román államon belül, a transzilvanizmus legjobb hagyományaira építve törekszik együttélésre, s a magyar államtól is távol áll mindenféle irredentizmus. Ez óriási változás a két világháború közötti időszakhoz képest. Ha Románia több megértést mutatna, valószínűleg előbbre lehetnénk. Bizonyosan közelebb vinne bennünket a megbékéléshez az Európai Unió föderalizmus irányába történő fejlődése is, amiben nagyon bízom. Ha mégsem ez történik, hanem azok a nemzetállami törekvések erősödnek fel, amelyeket a jelenlegi magyar kormány is képvisel, nos, akkor a regionális megoldásokra az eddigieknél is kevesebb tér fog nyílni. Magyarország számára ez különösebb problémát nem fog okozni, a magyar kisebbségek számára viszont kiszámíthatóan igen.
T. Szabó Csaba

Szabadság (Kolozsvár)

Az összefogás jele a könyveken
Napokig tartott a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumban a november 12-ei tüntetésen összegyűlt könyvek válogatása és osztályozása. Az adományok nyomán összesen 1350 kötet került a tanintézet könyvtárába.
Az iskolában diákok segítségével napokig eltartott az utcai tiltakozásra összegyűlt könyvek válogatása. Székely Szilárd tanár szerint a jelentős adomány nem is fér el a jelenlegi könyvtárban, amely helyhiány miatt a tanári szobának is helyet ad.
„Egy biztos, valamiféle megkülönböztető jellel fogjuk ellátni a november 12-ei tüntetésen összegyűlt könyveket, hogy amikor valaki kézbe veszi őket, évek múlva is tudja, az iskolánk mellett kiálló emberek adományaként kerültek könyvtárunk polcaira” – fejtette ki lapunknak Székely Szilárd. Egyébként a tanári kar és a diákság a sajtón keresztül nyilvánosan is köszönetet mondott minden marosvásárhelyinek, Maros megyeinek, a szatmárnémeti, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai támogatóknak, hogy november 12-én mellettük voltak és kiálltak értük. „Külön köszönjük azt az értékes könyvadományt, amellyel iskolánkat megajándékozták” – olvasható többek közt a közleményben.
A néppárt szerint félre kell tenni a pártpolitikát, és közösen kell dolgozni a nemzeti ügyért
Segítségét ajánlotta fel az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete. Az alakulat levélben fordult Oláh Dénes marosvásárhelyi főespereshez, hangsúlyozván, hogy az iskola megmentése nem pártpolitikai kérdés, hanem közös, nemzeti ügy. Bereczki Ferenc elnök az RMDSZ-t és a Civil Elkötelezettség Mozgalmat is megkereste, javasolván, hogy együtt alakítsanak egy munkacsoportot, amely a helyzetet vizsgálná. „Jogi kérdésekben a jogászok teszik a dolgukat, de biztos, hogy egyéb segítségre is szükség lenne. Ha elmondják, tudunk lépni” – fejtette ki lapunknak Bereczki. Az EMNP nem zárja ki az anyagi támogatást sem.
Frunda szerint eljött az idő, hogy az RMDSZ lépjen
Románia Európa-tanácsi monitorizálásának kezdeményezésére szólította fel az uniós szerveket Frunda György, az RMDSZ volt szenátora. Az Európa Tanácsban korábban raportőri feladatokat betöltő politikus úgy véli, nem lehet tovább tétlenül nézni azt, amit a román hatóságok a magyar közösség tisztségviselői ellen folytatnak. A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium, valamint Tamási Zsolt iskolaigazgató ellen indított DNA-hadjárat miatt szerinte eljött az ideje, hogy az RMDSZ lépjen.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottsága
MTI - Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) külügyi és jogi szakbizottsága kedden Budapesten, a tanácskozás napirendjén többek között külhoni magyarokat érintő jogsértések és az erre adott kormányzati lépések szerepeltek.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára az ülésen aktuális külpolitikai kérdésekről számolt be.
Kiemelte: Magyarország az idén ünnepli az alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulóját, s az abban foglaltak mentén a külhoni magyarság megmaradásának és megerősítésének ügye nap mint nap terítéken van a magyar külpolitikában. Hangsúlyozta: 2016 kritikus éve a világpolitikának, magyar szempontból azonban sok területen rendkívül sikeres.
Mikola István a sikerek között említette a V4 megerősödését, a héten zajlott magyar-szerb kormányülést, a keleti és a déli nyitást, valamint Magyarország utóbbi időszakban elért kiváló gazdasági eredményeit. Hozzátette: Magyarország az elmúlt időszakban kilépett az európai porondra, és bebizonyította, hogy nem csak passzív szemlélője az Európában zajló történéseknek - olvasható a közleményben.
Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a kormány külhoni magyarokat érintő jogsértések ügyében tett lépéseiről számolt be. Kiemelte: a magyar nemzetpolitika alapvető célja a külhoni magyar közösségek jogi gyarapodása, és sajnálatosnak nevezte, hogy az utóbbi időben egy-két szomszédos országban a magyarságot érő jogsértések száma növekszik.
Székely zászló, nyelvi jogok
Erdély esetében példaként említette a székely zászlót kitűző önkormányzatok és intézmények ellen indított pereket, a nyelvi jogok korlátozását, valamint a korrupcióellenes ügyészség rendszeres fellépését az erdélyi magyar vezetők ellen. Felvidék tekintetében kiemelte a kettős állampolgárság ügyét és a magyar iskolák helyzetét, a Vajdaság esetében pedig bizakodásának adott hangot a Kisebbségi Akcióterv elfogadásával kapcsolatban.
Szilágyi Péter a kárpátaljai magyarságot továbbra is a legveszélyeztetettebb közösségek között említette, amelyre a magyar kormány fokozottan odafigyel. Kiemelte, hogy Magyarország nemzetközi szinten is segíti a magyar kisebbségek jogainak érvényesülését: számos szervezeten keresztül, így az Európa Tanács és az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó találkozóin is folyamatosan felhívja a figyelmet a jogsértésekre.
Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke elmondta: a nemzeti kisebbségben élők védelme - akiknek száma Európában 60 millióra tehető - közös európai felelősség. Rámutatott: a FUEN a maga lehetőségeivel és eszközeivel élve aktívan harcol az őshonos kisebbségek jogaiért, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az Európa Tanács is mindent megtegyen helyzetük rendezése és az őket megillető jogok biztosítása érdekében. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok érvényesítése szempontjából elengedhetetlen a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok erősítése.
Nyilas Mihály, a Vajdaság Autonóm Tartomány Kormányának alelnöke a szerbiai Kisebbségi Akciótervről számolt be. Kiemelte, hogy a dokumentum nagyon sok fontos területet érint, többek között előírja a nemzeti kisebbségek tagjainak arányos számú alkalmazását a közszférában, a nyelvi jogok széles körű biztosítását és a nemzeti tanácsok intézményrendszerének megerősítését. Hangsúlyozta, hogy a dokumentum azért is különösen jelentős, mert azt maga a szerb kormány fogadta el.
maszol.ro

Új módszerek a kisebbségi jogok megsértésére (Az RMDSZ árnyékjelentései Strasbourgban)
Az RMDSZ két árnyékjelentését ismertette Kelemen Hunor szövetségi elnök Strasbourgban, az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának tegnapi soros ülésén: egyik az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének romániai gyakorlatba ültetésére vonatkozik, a másik pedig a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazására.
Kelemen Hunor kifejtette, az RMDSZ által készített árnyékjelentések célja bemutatni, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően Románia nem fogadta el azt a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, amelyet nemcsak megígért, hanem amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény bizonyos mértékben elő is ír. A szövetség elnöke szerint, ha Románia az előírás szerint, 2013-ban benyújtotta volna jelentését, lett volna lehetőség időben korrigálni mindazt, ami most mulasztásként jelenik meg. „Az, hogy Románia kétéves késéssel nyújtotta be a jelentését, azt mutatja, hogy nem veszi komolyan a saját vállalásait, nem veszi komolyan a nemzetközi szerződésekben elfogadottakat, és mivel nem létezik szankció, ezt nyugodtan meg is teheti. Megteheti azt is, hogy két éven keresztül ne nyújtson be jelentést” – mutatott rá.
A szövetség elnöke példákkal támasztotta alá az árnyékjelentések létjogosultságát. Elmondta, Románia ma olyan új eszközöket használ a kisebbségi jogok megsértésére, illetve a törvények be nem tartására, amelyek nem a mindennapi politika területéről érkeznek, és amelyekhez nem férnek hozzá a politikusok: bírósági ítéletek hosszú sora korlátozza az etnikai, nemzeti szimbólumok használatát, miközben Moldvában és Dobrudzsában például szintén használnak regionális szimbólumokat, „és ez senkit nem sért”– szögezte le az elnök, hozzátéve, hogy a bíróságok csak a székely zászló, a székely szimbólumok esetében hoznak tiltó intézkedéseket. „És mit tehet egy politikus? Nem tehet egyebet, mint a bírósági ítélet végrehajtása előtt fejet hajt, hisz demokráciában is, diktatúrában is, minden politikai rendszerben a bírósági ítéletet végrehajtják” – mondta.
Emlékeztetett, hogy bírósági ítéleteken keresztül tagadják meg azt is, hogy székelyföldi civil szervezeteket vagy gazdasági társaságokat bejegyezzenek, amelyeknek a nevükben szerepel a Székelyföld megnevezés.
Az oktatás területéről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) helyzetét emelte ki, ahol mai napig nem indították el a magyar oktatási vonalat, annak ellenére, hogy 2012. január elsejétől erre törvény kötelezi az intézményt. „Ezt a törvényt négy esztendeje nem alkalmazza az egyetem, nem alkalmazza senki, és senkinek semmilyen bántódása sem esik” – rótta fel. A szövetség elnöke a marosvásárhelyi katolikus gimnázium esetét is ismertette, kiemelve, hogy az egyház olyan épületben indította újra az iskolát, amelyet 1948-ban államosítottak, tőlük vettek el a kommunisták. „A 2015-ben elindított iskola működését most ügyészi eljárással próbálják felfüggeszteni. Tehát nem politikai eszközöket használnak arra, hogy politikai döntéseket zárójelbe tegyenek és érvénytelenné nyilvánítsanak. Mert annak idején politikai döntés született arra vonatkozóan, hogy lehet magyarul, anyanyelven tanulni óvodától egyetemig, és ezt törvénybe foglaltuk” – magyarázta. „Ami a legfelháborítóbb, hogy korrupcióellenes ügyet indítanak a Rákóczi-gimnázium kapcsán, mintha valaki a közpénzből vett volna el. Ez csak egyetlen példa arra, hogy hogyan lehet nem politikai eszközökkel ellehetetleníteni egy kisebbségi iskolának és mellette egy egyházi, felekezeti iskolának a működését, bizonytalanságérzetet, félelemérzetet kelteni” – mutatott rá. A szövetségi elnök az igazságszolgáltatás és az egészségügy területéről is hozott példákat, amelyek alátámasztják az árnyékjelentéseket, sőt, a közigazgatásban is sérülnek a kisebbségi jogok. „A közigazgatásban azt látjuk, hogy a pozitív jogértelmezést bírósági határozatokkal felfüggesztik, és azt mondják, hogy amit a törvény nem ír elő, azt tiltja. A húszszázalékos nyelvhasználati küszöb esetében például azt mondják, hogy ha a törvény húsz százalék fölött teszi kötelezővé a közigazgatásban a kétnyelvűséget, a kétnyelvű feliratokat, akkor ezt húsz százalék alatt tilos alkalmazni. Mi azt a jogértelmezést tartjuk követendőnek, hogy ha a törvény nem tiltja, akkor megengedi” – szögezte le. Az RMDSZ éppen ezért javasolta ugyanazt, amit az Európa Tanács szakértői is, hogy a nyelvhasználati küszöböt csökkentse Románia tíz százalékra – vagy kösse például ötezer lakoshoz egy településen, közösségen belül –, mert csak így érvényesül az anyanyelv használata méltányos módon. A kultúra és a tömegtájékoztatás terén is akadnak beszédes példák, mint az, hogy bírósági ítéletek tiltják, hogy az önkormányzatok Székelyföldön magyar nyelvű írott sajtót támogassanak. Ezek kiadását, megjelenését csak akkor teszik lehetővé, ha teljes egészében megjelenik mellette a román nyelvű fordítás is. „Ez gyakorlatilag azt mutatja, hogy Románia nem bízik a saját polgáraiban és nem akarja elfogadni egyenjogú polgárként a magyar embereket.”
Kelemen Hunor zárógondolatként azt a kérdést tette fel, hogy 27 év után mi történik ebben a kelet-közép-európai államban, amely vállalta, hogy a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetése révén biztosítja az egyenlő feltételeket, az esélyegyenlőséget? Miért fordul meg, miért tér le Románia arról az útról, amelyen az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően elindult? A szövetségi elnök leszögezte: december 11-én ezek a kérdések is eldőlnek, akárcsak az, hogy vissza lehet-e adni a parlament hitelét, fogja-e tudni újra teljesíteni három legfőbb funkcióját, illetve vissza lehet-e állítani Romániában a jogállamiság alapját.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor Strasbourgban beszélt a jogsértésekről
Románia nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, nem akarja elfogadni egyenjogú polgárokként a magyar embereket – hangoztatta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Strasbourgban, az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportjának ülésén csütörtökön.
A szövetség hírlevele szerint az RMDSZ elnöke azokat az árnyékjelentéseket ismertette, amelyeket az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény, illetve a nyelvi charta romániai alkalmazásáról készült bukaresti hivatalos kormányjelentés kiegészítéseképpen terjesztett be az Európa Tanácshoz (ET).
Románia kétéves késéssel, 2016 februárjában nyújtotta be a kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazásáról szóló jelentését az ET-hez. Az RMDSZ úgy találta, hogy a jelentés alapvetően hamis képet sugall a kisebbségi jogok, illetve az anyanyelvhasználat romániai helyzetéről, ezért árnyékjelentést készített a hivatalos dokumentumhoz, illetve a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazására vonatkozó jelentéshez is.
Kelemen Hunor kifejtette, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően Románia nem fogadta el azt a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, amelyet megígért, és amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény bizonyos mértékben elő is ír. Elmondta: Románia ma a politikusok hatáskörén kívül eső új eszközöket használ a kisebbségi jogok megsértésére, bírósági ítéletek hosszú sora korlátozza az etnikai, nemzeti szimbólumok használatát.
A szövetségi elnök szerint a romániai bírósági határozatok kisebbségi ügyekben felfüggesztik a pozitív jogértelmezést, és abból indulnak ki, hogy amit a törvény nem ír elő, azt tiltja. „Mi azt a jogértelmezést tartjuk követendőnek, hogy ha a törvény nem tiltja, akkor megengedi” – szögezte le Kelemen Hunor. Az RMDSZ éppen ezért azt javasolta, hogy a nyelvhasználati küszöböt Románia is csökkentse tíz százalékra, vagy kösse például ötezer lakoshoz egy településen belül – idézte az RMDSZ elnökét a szövetség hírlevele.
Krónika (Kolozsvár)

Második kisebbségvédelemi árnyékjelentését is elküldte az EMNT és az SZNT Strasbourgba
December 1-jén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elküldte közösen elkészített árnyékjelentését a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről című nemzetközi jogi egyezmény romániai alkalmazásáról, melyre vonatkozóan a román kormány az év elején küldte el negyedik jelentését. A 61 oldalas angol nyelvű dokumentum a bevezető jellegű fejezeteket követően a Keretegyezmény több cikkelyére vonatkozóan nyújt részletes, kutatáson alapuló elemzést a kisebbségvédelmi dokumentum romániai alkalmazásáról. Az árnyékjelentés többek között behatóan ismerteti a székely zászló használata ellen elkövetett hatalmi és civil visszaéléseket, valamint felhívja a Keretegyezmény Szakértői Bizottságának a figyelmét a Székely Szabadság Napja alkalmával elkövetett állami jogsértésekre. Továbbá a dokumentum kitér a kisebbségi nyelvhasználati jogok jelenlegi helyzetére, részletes esettanulmányokban számol be a kisebbségi oktatás és ezen belül kiemelten a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanszékeinek a helyzetéről, valamint megjegyzéseket fűz a decentralizációval kapcsolatos vita kisebbségi vonatkozásaihoz is. Az árnyékjelentést Toró Tibor, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, Dabis Attila, az SZNT külügyi megbízottja, valamint Bakk Miklós, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója készítették. 2016. március 2-án Románia – három év halasztás után – leadta az Európa Tanácsnak a nyelvi karta végrehajtásáról szóló második jelentését. Ennek következtében 2016. május 9-13. között az országba látogattak a karta végrehajtását felügyelő Szakértői Bizottság tagjai. Mindezeket megelőzően több szervezet – köztük az EMNT is – jelezte az Karta Titkárság felé (a hivatalos tájékoztatási ügymenetet követve), hogy árnyékjelentést készít, melyet június végén el is juttattak az illetékesekhez.
(közlemény)  Transindex.ro

Johannis a modellértékű kisebbségvédelemről szónokolt
A román „kisebbségvédelmi modellről” beszélt ismét Klaus Johannis államfő, aki ezúttal az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén mondott beszédében ecsetelte a szerinte modellértékű hazai kisebbségpolitikát.
Az elnök kifejtette, hogy az Európa Tanáccsal folytatott folyamatos párbeszédnek köszönhetően vált Románia modellértékűvé a nemzeti kisebbségek jogainak védelme tekintetében, és személyes tapasztalataira hivatkozva is nyomatékosította állítását. Johannis szerint azáltal, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői hazánkban résztvesznek helyi és központi döntéshozatalban, azt igazolja, hogy a kisebbség és többség kölcsönösen hat egymásra és ezáltal „valódi” interkulturalitás valósul meg. Johannis ismét aláhúzta, hogy a nemzeti kisebbségek gazdagítják a társadalmat.
Korodi Attila, az Európa Tanács romániai küldöttségének magyar tagja a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva úgy vélte, Johannis sablonos szöveget mondott. Kifejtette, abban igaza van, hogy történtek előrelépések a kisebbségvédelem terén, de nem tudja elfogadni, hogy Johannis a német kisebbség tagjaként modellértékűnek tartja a szabályozásokat. Mint ismert, az RMDSZ többször kifogásolta, hogy Románia magasról fittyet hány az európai kisebbségi nyelvi charta előírásainak betartására, és hamis képet nyújtó jelentést küldött az Európa Tanácsnak a kisebbségi nyelvi jogok érvényesüléséről.
Szabadság (Kolozsvár)

Corlățean rögeszmének tartja, a PNL elutasítja az autonómiatörekvést
A Hargita és Kovászna megyei etnikai alapú politizálás visszatérő rögeszméjének nevezte Titus Corlățean volt román külügyminiszter azt a Székelyföldnek területi autonómiát előirányzó törvénytervezetet, amelyet polgári kezdeményezésként a román parlament elé akar terjeszteni a Gyergyószéki Székely Tanács által megalakított kezdeményező bizottság.
A bukaresti kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora a News.ro hírügynökségnek nyilatkozva csütörtökön úgy értékelte, semmi esélye sincs annak, hogy a tervezetet a bukaresti parlament megszavazza.
„Én nem használom a Székelyföld elnevezést, mert Romániában vagyunk, a területi közigazgatási egységek neve pedig Hargita és Kovászna" – jelentette ki Corlățean. A volt külügyminiszter szerint egyetlen kötelező érvényű európai dokumentum sem fogadja el az etnikai alapú politikai autonómia gondolatát, sem az Európa Tanács, sem az Európai Unió szintjén. „Semmi esetre sem fogadható el Romániában, ahol az alkotmány nagyon világosan fogalmaz ebben a kérdésben" – tette hozzá a szociáldemokrata politikus.
Szintén az alkotmányra hivatkozva jelezte Raluca Turcan, az ellenzékben lévő jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) ideiglenes elnöke, hogy a kezdeményezők nem számíthatnak a PNL támogatására. „Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Egyetlen alkotmányellenes kezdeményezés sem élvezheti a PNL támogatását. A PNL számára az állam független, egységes és oszthatatlan jellege nem képezheti alku tárgyát" – szögezte le Turcan.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint itt az ideje „nagyon nyíltan" beszélni a romániai kisebbségvédelem eszközeiről. A frakcióvezető a News.ro megkeresésére elmondta: a polgári kezdeményezést még nem vitatták meg, az RMDSZ még nem alakította ki erről az álláspontját. Felidézte: az RMDSZ-nek van egy saját törvénytervezete Székelyföld autonómiájáról, amelyet közvitára bocsátott, de amely „még nem került napirendre".
A Gyergyószéki Székely Tanács polgári kezdeményezése – a székelyföldi autonómia-tervezet és a törvényhozási tanács elutasító véleményezése – csütörtökön jelent meg a hivatalos közlönyben. A kezdeményező bizottságnak fél éve van arra, hogy azt a százezer – legalább 11 megyéből származó, megyénként legalább ötezer – támogató aláírást összegyűjtse, amellyel a tervezet megvitatására lehet kötelezni a bukaresti parlamentet.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Iohannis, a többség és a kisebbség
Klaus Iohannis államelnök mindig gondoskodik róla, hogy az éppen megszerzett csekély szimpátiát gyorsan szertefoszlassa. Már megválasztásakor tudtuk: magyar ügyekben nagy előrelépést nem várhatunk tőle, de élt egy csepp remény, hogy kisebbségiként kicsit nagyobb empátiával viszonyul gondjainkhoz, bajainkhoz. Sajnos, sorozatosan kiderül: ha rólunk van szó, románabb a legnagyobb románoknál.
Éppen értékelni kezdtük hős kiállását, igazán okos, politikus lépéseit a közkegyelmi rendelet és büntetőtörvénykönyv-módosítás elfogadásának megakadályozásában, hogy megmutatta, igazi demokrata, és képes kimozdulni elefántcsonttornya hallgatag magányából, ha fontos közügyekről van szó. Egyre csappanó népszerűsége miatt is szüksége volt a határozott megnyilvánulásra, és a decemberi választásokon kiderült az is, magára maradt, az őt támogató és általa támogatott politikai erők csúfosan megbuktak. Jól jött hát neki a szociáldemokraták kapkodó sietsége, bizonyíthatta, tud erélyes lenni, de akár taktikázni is, sőt, még szellemes beköpésekre is képes.
Ám Iohannis nagyon gyorsan tett arról, hogy újra kijózanodjunk: román politikusban nem érdemes bíznunk, még akkor sem, ha ősei németek voltak. Strasbourgban, az Európa Tanács közgyűlése előtt hosszasan ecsetelte, mily példaértékű módon oldotta meg Románia a kisebbségi kérdést. S bár korábban a korrupcióellenes harc kapcsán kifejtette: a szolid demokráciákban a többség soha nem élhet vissza hatalmával, azt is egyértelművé tette, hogy ezt kimondottan a politikai, parlamenti erőviszonyokra érti, a nemzeti közösség esetében már nem érvényes szentenciája. Leghatásosabb érvének szánta: „Ha én németként elnök tudtam lenni Romániában, az azt jelenti, hogy a dolgok rendben vannak az országban a kisebbségvédelem terén”, majd percekig igyekezett alá is támasztani kijelentését, egyebek mellett azzal, hogy a decemberi választásokon egyetlen szélsőséges párt sem jutott be a döntéshozatalba, ám nem szólt a parlamentivé vált politikai alakulatok ugyancsak számos szélsőséges tagjáról, megnyilatkozásaikról. Kifejtette: folyamatosan konzultál a kisebbségek képviselőivel, de azt nem említette, hogy ezek az egyeztetések következmény nélküliek, megkerülte a választ a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására és a marosvásárhelyi katolikus iskola körüli cirkuszra vonatkozó kérdésekre.
Nem tudni, Klaus Iohannis őszintén hiszi-e mindazt, amit Strasbourgban mondott, vagy csupán taktikus, majdani szavazatait féltve nem hajlandó kiállni kisebbségi, magyar jogokért. Pedig egy igazi demokratának nemcsak a politikai kisebbséget kellene féltenie a többség önkényétől, hanem a nemzeti kisebbségeket is. Ha már származása okán nem, megtehetné legalább azért, mert azt, hogy ő német származásúként államelnök lehetett Romániában, többek között a magyarság szavazatainak is köszönheti.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar gond kipipálva
Csodálkozom, hogy csodálkoznak Klaus Johannisnak az ET strasbourgi parlamenti közgyűlésén tartott beszédén, amelyben Németh Zsolt kérdésére azt válaszolta, hogy Erdélyben a nemzetiségek körül minden rendben, hiszen ő, a kisebbségi elnök lehetett. Ezt illetően azonban van egy gubanc. Már a hatalomra kerülése utáni első napon kijelentette (s ezt betette a Lépésről lépésre című könyvébe is), hogy ő nem német, tehát nem kisebbségi, hanem német származású román.
Így azon sem kell csodálkozni, hogy szerinte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot sem államosították vissza, és a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium körül is minden rendben van. És hogy mindenki előtt világos legyen, az ARD német közszolgálati tévének is úgy fogalmazott, a magyar kisebbség részéről megfogalmazódó követeléseket helytelen „eleve problémaként” felfogni, és megjegyezte, hogy előfordulnak „különös” és „inadekvát” követelések, a „teljesen normális” követelések „legnagyobb részét” pedig a román állam már teljesítette. Puff neki!
Ahogy nézegetem sorjában, hogy Románia elnöke beiktatása óta miket nyilatkozott, problémáinknak még enyhe nyomát sem találni, arról pedig, hogy a magyarok vagy székelyek igényelte jogok mellé áll-e, mélyen hallgat. Ő ezt kipipálta. Már 2015-ben újságírói kérdésre kijelentette: „A romániai magyar kisebbség politikai képviselettel rendelkezik, ez a képviselet a tárgyalópartnerünk.” Érdekes, hogy az RMDSZ egyetlen hozzá intézett beadványára sem válaszolt. Úgy látszik „inadekvát”-ok voltak. Pedig ezek éppen arról árulkodtak, hogy a magyaroknak akad gondjuk bőven... 
De nem ezek megoldásáért támogatták és támogatják teljes erőből Klaus Johannist a nyugati államok vezetői, hanem azért, hogy ezeknek Románia a piaca legyen, ugyanakkor itt olcsó munkaerőre leljenek, az ország altalajkincseit (kőolaj, arany, fa stb.) pedig kevés pénzért külföldi cégeknek adják el. Emellett pedig a NATO is találja meg a számításait. Az, hogy az emberek hogyan élnek, nem érdekli sem a Nyugatot, sem Johannist. A kisebbségek sorsára is csak legyint. Úgyhogy botor dolog lenne, ha Johannistól az erdélyi magyarok várnának valamit.
Román Győző 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Most a btk-módosítás a fontos téma az RMDSZ számára, nem a PSD-vel kötött protokollum
Éppen ezért egy protokollumot íratnának alá a többi parlamenti párttal a btk. sürgősségi rendelettel való módosításának tilalmáról.
Kérdezett: Kertész Melinda
Az RMDSZ mai együttes parlamenti frakcióülése arról döntött, hogy kezdeményezik egy protokollum elfogadását, amelyben a parlamenti pártok vállalják, hogy nem módosítják sürgősségi eljárással a btk-t. A részletekről Korodi Attilát, a szövetség képviselőházi frakcióvezetőjét kérdeztük.
- Milyen eredményre jutott az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciója a szerdán megfogalmazott álláspontjához képest, amelyben kifogásolta a btk. és a ptk. sürgősségi kormányrendelettel történő elfogadását?
Korodi Attila: – A mai együttes frakcióülésen arról született döntés, hogy a parlamenti pártok a következő négy éves törvényhozási mandátumra vonatkozóan írjanak alá egy megállapodás-paktumot, hogy a btk.-t sürgősségi kormányrendelettel nem módosítják, függetlenül attól, hogy milyen pártok kormányoznak.
- Mit gondol, el tudják érni azt, hogy ezt a paktumot a többi parlamenti párt is aláírja? 
– Elengedhetetlen, mert tavaly két esetben, idén is és 2015-ben egy-egy esetben történt módosítás sürgősségi rendelettel, és ki is derült, hogy ez a módszer nem működik: a módosításokat követően egyre-másra születtek olyan alkotmánybírósági döntések, amelyek felhívták a figyelmet a problémákra. A mai frakcióülésen egy másik döntés is született, miszerint kérjük, hogy a politikai pártok sürgősséggel javítsák a btk-ban és az eljárási törvénykönyvben az Alkotmánybíróság által kifogásolt cikkelyeket. Ehhez politikai, parlamenti felelősség kell, ez alól a felelősség alól nem szabad kibújni. A technokrata kormány alatt a parlamenti pártok folyamatosan kibújtak a felelősség alól, és éppen ez okozta ezt az áldatlan állapotot. Több, mint 40 alkotmánybírósági döntés van különböző btk. vagy ptk. módosításokról, a cikkelyek között van olyan is, amely alapvető emberi jogokat érint. A kormány által meghozott sürgősségi kormányrendelet azért is aggályos, mert csupán 5 alkotmánybírósági döntést emel át a törvénybe, és azt a látszatot kelti, hogy egyéni érdekeket szolgál a módosítás. Miért ötöt, miért nem negyvenkettőt? Ezért kérjük azt, hogy a politikai pártok üljenek le, és sürgősséggel vigyék végig a módosításokat.
- Ezzel kapcsolatosan folytattak megbeszélést a többi párttal? 
– Jelen pillanatban semmiféle párbeszéd nincs a politikai pártok között, ezért van szükség a paktumra, ami alapján elkezdhetjük a tárgyalásokat. Prioritásként kell kezelni ezt a kérdést. Jövő héten kezdődik a sürgősségi kormányrendelet parlamenti vitája a szenátusban, az RMDSZ módosító javaslatokat fog letenni az Alkotmánybíróság által meghozott döntések értelmében.
- Arról született döntés, hogy mi történik a parlamenti együttműködéssel, amit a PSD-ALDE koalícióval kötött meg az RMDSZ? 
– Az RMDSZ és a kormánypártok között megkötött együttműködési protokollum kimondottan a kisebbségi jogokról és infrastruktúra-fejlesztésről szól, és nem többről. Emiatt mi ebben a két témában vagyunk hajlandóak folytatni a parlamenti együttműködést. Semmilyen egyeztetés nincs és nem is volt btk. ügyében, és azt gondoljuk, hogy ez nem is része egy együttműködési protokollumnak, mert nem erre volt ráépítve. Tehát nem történik semmiféle változás az RMDSZ általa a kormánypártoknak nyújtott parlamenti támogatás ügyében?
– Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy a protokollum felbontásáról nem döntünk, de ez a kérdés természetesen nyitott marad. 
- Szerdán az RMDSZ jogászai áttekintették a sürgősségi kormányrendeletben hozott btk. módosításokat, és összevetették az alkotmánybírósági döntésekkel, hogy kiderüljön, megtörtént-e a jogszabályok kijavítása. Ezzel kapcsolatosan milyen következtetésekre jutottak?
– Az elemzés azt mutatta ki, hogy a kormányrendelet nagy vonalakban követi az alkotmánybírósági döntéseket, viszont lesznek még módosítás-javaslataink.
- Azt megnézték, hogy mennyire érintik a kormányrendeletben szereplő módosítások az RMDSZ-nek azon politikusait, elöljáróit, akik ellen bűnvádi eljárás folyik? 
- – Őszintén nem, mert ez egy elvi kérdés. Az is elvi kérdés, hogy a kormánynak nem szabad a btk.-módosításba belenyúlnia, és az is elvi kérdés, hogy az alkotmánybírósági döntéseket érvényesíteni kell. Nem tudja azt senki megmondani, hogy név szerint ezek a módosítások kiket érintenek, minden egyes pert külön érint, találgatni ebben a kérdésben butaság, nagyon felületes megközelítése ennek a témának.
- A közkegyelemre vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatosan mi az álláspontja az RMDSZ-nek? 
- – Ezt a tervezetet ezután fogják elemezni a kollégák. Az együttes frakcióülésen már az információ egyértelmű volt, hogy nem sürgősségi eljárással lesz megtárgyalva. Ettől kezdve csak egy törvénytervezet, és megvan az a szabadságunk, hogy a megfelelő időben elkezdjük erre az odafigyelést. Most a sürgősségi rendelettel elfogadott bkt-módosítás annyira éles és fontos kérdés, hogy a közkegyelmi kérdéssel nem kellene foglalkozni. Tehát a nem sürgősségi eljárásnak megvan a nyugodt ritmusa.
- Hogyan viszonyul az RMDSZ a tüntetéshullámhoz, amit a btk-ügy kiváltott? 
- – Egyértelműen válaszolni kell a társadalmi igényekre, ami két irányú. Egyrészt elfogadhatatlan az, amit a kormány csinált, másrészt itt tényleg emberi jogokról, és azok tiszteletben tartásáról van szó. Tehát összhangba kell hozni a btk.-t az alkotmánybírósági döntésekkel. Emellett vannak még más európai döntések is, amiket figyelembe kell venni, de az egy külön történet.
- Azzal kapcsolatosan volt visszhang a parlamentben, hogy már az EU-ban is Románia a téma? 
- – Azt gondolom, hogy ezek normális dolgok. Nincsenek hermetikusan elzárt témák országon belül. Ez sokszor megtörténik az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben, a vitának helye van, ezzel nincs semmi probléma.
- Mit gondol, a btk.-ügy mennyire veti vissza az országot az igazságügy működésének megítélése tekintetében? Milyen igazságügyi jelentésre számíthat ezek után Románia az Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (MCV) keretében?
– Nem vagyok ennek a témának a szakértője, de az biztos, hogy nem használ. 
Transindex.ro

Továbbra sem tartanak magyar miséket a csángó falvak római katolikus templomaiban
MTI - Továbbra is elutasításba ütközik a moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kérése, de gyászszertartásokon, temetéseken esetenként magyar ének és ima is elhangzik - számolt be róla a Krónika pénteken.
A lap közlése szerint Solomon Adriánnak, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) volt elnökének múlt szombaton Lujzikalagorban tartott temetésén a román nyelvű szertartás mellett magyar nyelvű búcsúbeszéd és ima is elhangzott, amire a településen korábban nem volt példa. A helyi római katolikus plébános egy - a faluból származó, és Erdélyben magyar nyelven szolgáló - plébános és a család kérésére engedélyezte a magyar szövegeket is.
Nyisztor Tinka néprajzkutató, az MCSMSZ egyházi ügyekért felelős alelnöke a lapnak elmondta: enyhült a papok és a jászvásári püspökség ellenállása a magyar szertartásokkal szemben, és elsősorban gyászszertartásokon, az elhunyt családja kérésére esetenként engedélyezik már a magyar imádságot.
Elmondta: szülőfalujában, Pusztinában például a hívek nyomására négy éve engedélyezték, hogy péntekenként magyarul imádkozzanak a templomban az asszonyok. Igaz, ezekről az alkalmakról az egyébként magyarul tudó helyi plébános távol marad. Hozzátette azonban, hogy Külsőrekecsinben  arra is volt példa, hogy nem engedték bérmálni azokat a gyerekeket, akik magyar órákra járnak.
Nyisztor Tinka azt is az enyhülés jeleként említette, hogy a jászvásári római katolikus teológián - ahol hagyományosan román szellemben nevelik a moldvai papokat - nemrég Márton Áron püspökről hangzott el előadás. A néprajzkutató szerint az lenne a megoldás, hogy magyar misék bemutatására felkészült papok kerüljenek a moldvai plébániákra. Hozzátette, hogy a moldvai csángó településeken jelenleg egyetlen lelkész, a forrófalvi Mariut Félix tudna magyarul misézni. 
"Budapesten már hat esztendeje miséznek románul a csángóknak. (...) Ez egy gesztus. Moldvában 25 esztendeje kérjük (a magyar misét), a Vatikánt is megjártuk, de nekünk semmilyen gesztust nem tesz senki" - idézte Nyisztor Tinkát, a csángószövetség vallási felelősét a Krónika napilap.
A moldvai megyékben mintegy 250 ezer római katolikus vallású személyt regisztráltak a legutóbbi népszámláláson. Tánczos Vilmos néprajzkutató becslése szerint 60 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2001 májusában elfogadott 1521-es ajánlásában azt javasolta: a román állam biztosítsa a csángók számára az anyanyelv oktatásának a lehetőségét, a római katolikus egyház pedig tegye lehetővé, hogy a csángók anyanyelvükön hallgathassák a katolikus miséket, és templomi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék.
maszol.ro

Kérjék számon jogainkat (Székely Nemzeti Tanács)
A Románia által ratifikált kisebbségi tárgyú egyezmények betartásának számonkérését sürgeti az SZNT. A szervezet elnöke, Izsák Balázs levélben kérte Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács (ET) főtitkárát, hogy tavaszra tervezett bukaresti látogatása alkalmával kérje fel a román hatóságokat: tegyenek eleget a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó vállalásaiknak.
Izsák cáfolta Klaus Iohannis román államfő január végi strasbourgi kijelentését a „sikeres interkulturális román modellről”, és röviden összefoglalta azokat a romániai magyarságot sújtó jogsértéseket, amelyeket az ET-jelentések is említenek. A levél kitér a román hatóságok megfélemlítő célzatú, a gyülekezési jogot sértő fellépésére, amelynek során több mint 80 személyt büntettek meg 2016. március 10-én a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen. Felhívja a főtitkár figyelmét arra, hogy míg az államelnök Strasbourgban Németh Zsolt magyarországi képviselő kérdésére válaszolva egyházi épületek visszaadásáról beszélt, addig az Európa Tanács 1993/176. számú, Románia csatlakozására vonatkozó véleményezése az egyházi iskolák visszaállítására szólítja fel a román államot. Thorbjorn Jagland függelékben megkapta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös árnyékjelentését a Kisebbségi Keretegyezmény romániai alkalmazásáról. A levelet tájékoztatásul megkapta az ET parlamenti közgyűlésének elnöke, politikai csoportjainak vezetői, valamint Klaus Iohannis államelnök is.  A román külügyminisztérium 2016 elején többéves késéssel nyújtotta be az ET-hez mind a kisebbségvédelmi keretegyezmény, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája ratifikálásakor vállalt kötelezettségek betartásáról szóló jelentését. Mindkét jelentéshez több erdélyi magyar szervezet is árnyékjelentést készített. A romániai jelentések és árnyékjelentések strasbourgi elemzése folyamatban van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért nem célország Románia a menekültek számára?
Miért érkezik kevés menekült Romániába? Miben sajátos a Romániában élő muszlim diaszpóra? N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértőt kérdeztük.
Németországból a tervek szerint idén 300 ezer menekültet toloncolnak ki, eközben Romániába alig érkezik pár száz vagy ezer, ők is csak a kötelező kvóták miatt. Németországban növekszik a kitoloncoltak száma, 2016-ban 80 ezer személyt utasítottak ki, idén ez a szám majdnem a négyszeresére emelkedik, ugyanis a múlt évben regisztrált 700 ezer menedékkérőből 300 ezernek a kérelmét elutasították. Angela Merkel kabinetfőnöke, Peter Altmaier szerint idén elkezdődik ezeknek a személyeknek a kitoloncolása. Ez a lépés azért is fontos a Kereszténydemokrata Párt (CDU) számára, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy népszerűség szempontjából Merkel pártját megelőzte a Szociáldemokrata Párt (SPD). A Németország által jelenleg folytatott menekültügyi politikát egyre többen ellenzik. Ezt az jelzi a leginkább, hogy a néhány éve alakult Alternatíva Németországnak(AfD) nevű menekültellenes párt jelenleg a harmadik legnépszerűbb az országban.
- Miért nem jönnek menekültek Romániába?
- Tény, hogy Románia esetében a nyugatiéhoz képest messze elmarad a szociális támogatások összege, de annak, hogy hazánk nem szerepel célországként a bevándorlók térképén, egyéb okai is vannak. Egyrészt az, hogy a közép-európai, ezen belül a romániai muszlim diaszpóra sajátosnak mondható a nyugatihoz képest. Erről N. Rózsa Erzsébetet, Közel-Kelet szakértőt, a magyarországi Közszolgálati Egyetem docensét kérdeztük, aki a Transindexnek elmondta, ez elsősorban azért van, mert kevés muszlim él Európának ebben a felében.
„Ha valaki ránéz egy olyan térképre, ami azt ábrázolja, hogy Európában hol és milyen számban élnek muszlim közösségek, azt fogja látni, hogy ezek a közép-európai országok gyakorlatilag fehér foltot mutatnak, nyilván ez alól Bulgária a kivétel, Románia részben” - mondta a szekértő. Romániában nagyobb a muszlim népesség száma, de még itt sem igazán jelentős. A többi országban néhány ezres közösségekről beszélhetünk, amelyek, attól függően, hogy mekkora maga a befogadó állam, különböző arányokban mutathatóak ki, de százalékban kifejezve semmiképpen sem nevezhető szembetűnőnek a muszlim közösség aránya az országok lakosságához viszonyítva. Arra a kérdésre, hogy például Magyarországot és Romániát miért nem tekintik potenciális célországnak a menekültek, N. Rózsa Erzsébet elmondta, ennek egyszerű emberi oka van. „Oda megyünk, ahol a nagynéni férje lakik, a földim, a sógorom, a bárkim! Mivel itt gyakorlatilag nem lakik senkijük, vagy csak nagyon kevesen, nem válik célponttá. Természetesen az, hogy mely országba mennek a migránsok, sok egyéb dologtól is függ, például, hogy milyen juttatásban részesülnek. Az itt élő muszlim közösségek nagyon kicsik számban, és elég jól integráltak. Sokat gondolkodom azon, hogy mennyire lehet sikeres egy kisebbség integrációja a többségi társadalomba. Ez valószínűleg nagyban függ a közösség létszámától, hogy az kicsi, közepes, nagy, még nagyobb” - mondta a szakértő. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint Romániában a lakosság 0,3%-a muzulmán, ami a térség egyik legnépesebb iszlám közössége. A legtöbb muzulmán Konstanca megyében él, 43279 személy, ezt követi Bukarest 9037, Tulcea 3290, Ilfov 1470, Temes 1117, Kolozs 973, Iasi 677, illetve Călăraşi megye 614 muzulmán lakossal. Az Európa Tanács kötelező kvótái szerint Romániának 6205 menekültet kell befogadnia 2016-2017-ben az erre a célra kialakított menekültszállásokon, amelyekből 6 darab van az ország területén. A Németországba érkező nagyszámú menekült miatt már az a lehetőség is felmerült, hogy Európán kívüli menekülttáborokat hozzanak létre. Ezt a hírt Thomas de Maiziere német belügyminiszter is megerősítette a belügyminiszterek Máltán tartott informális tanácskozásán. Maiziere szerint erre az új menekültügyi reformra abban az esetben van szükség, ha a bevándorlók száma annyira megnövekszik, hogy már tömeges beáramlásról lehet beszélni. 
Ambrus István
Transindex.ro

Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény folyamatos megsértéséről tájékoztatta az egyezmény szakértőit
MTI - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a szövetség hírlevelében közölte: a keretegyezmény négytagú szakértői bizottsága hétfőn találkozott az RMDSZ ügyvezető elnökével és a szövetség szakpolitikusaival, akik fenntartották és kiegészítették a szövetség tavaly benyújtott árnyékjelentésének a megállapításait. Az árnyékjelentés a román kormány két és fél év késéssel tavaly márciusban benyújtott jelentésére reflektál. Országunk következetesen ideális képet fest a kisebbségek itthoni helyzetéről, de nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit – idézte a hírlevél Porcsalmi Bálintot, a szövetség ügyvezető elnökét, aki azt is kijelentette: a román kormány jelentése „sok pontatlanságot és ferdítést tartalmaz, és hamis képet sugall” a kisebbségi jogok betartásáról.
Az ügyvezető elnök felidézte: a román kormány jelentése úgy készült el, hogy a dokumentumot véglegesítő külügyminisztérium nem konzultált a magyarság képviselőivel, és a kormány struktúrájában működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának az észrevételeit sem vette figyelembe. Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a küldöttséget, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) annak ellenére sem kapott döntéshozási jogköröket a magyar tagozat, hogy 2012. január elsejétől törvény írja ezt elő. A szakpolitikus a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működését ellehetetlenítő hatósági intézkedésekről is tájékoztatott. Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségének a várományosa arról tájékoztatta a szakértőket, hogy a helyi közigazgatásban is súlyos problémák észlelhetőek: az intézményekről magyar feliratokat távolítanak el, hiányoznak a kétnyelvű utca- és helységnévtáblák, formanyomtatványok, a közérdekű információkhoz magyarul nem lehet hozzáférni, és az ügyintézést sem lehet magyarul végezni. Elmondta: bár két bírósági döntés kötelezi Kolozsvár polgármesteri hivatalát a kétnyelvű várostábla kihelyezésére, a polgármester továbbra is elzárkózik ettől.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy „Románia ellenkampányának köszönhetően” a csíksomlyói búcsút nem vették fel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. Elmondta: bár törvény írja elő a magyar vonatkozású műemlékek többnyelvű feliratozását, az ilyen jellegű műemlékek csupán egy százalékán áll magyar felirat. Azt is felrótta, hogy lelassult, majd teljesen leállt a kommunista rezsim által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása. Benkő Erika Kovászna megyei parlamenti képviselő arról tájékoztatta a szakértőket, hogy Romániában országszerte bátorítják és támogatják a regionális identitás megerősödését, Székelyföldön viszont megtagadják az identitás kinyilvánítását a magyar közösségtől. Míg Románia más régióiban, Moldvában és Dobrudzsában használhatják a regionális szimbólumokat, a székely zászló használata ellen valóságos hadjárat folyik. Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ törvényhozási törekvéseiről is tájékoztatta a bizottságot. Megemlítette a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító törvénytervezetet, valamint azt a hamarosan benyújtandó törvénymódosítást is, amely a helyi közigazgatásban húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöböt, amely fölött biztosítani kell a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait.
A jelentésről
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1996-ban tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és több erdélyi magyar jogvédő szervezet is árnyékjelentést csatolt. Székelyhon.ro

Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi jogvédők az ET szakértőit
Évtizede "kipipált" jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede "kipipáltnak tekint", és amelyeket az RMDSZ a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel.
Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. "Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák" - jelentette ki.
A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is "öndiszkriminációt hajtanak végre", mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. maszol.ro

ET-szakértőket tájékoztatott az RMDSZ Kolozsváron a magyarság panaszairól
Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a szövetség hírlevelében közölte: a keretegyezmény négytagú szakértői bizottsága hétfőn találkozott az RMDSZ ügyvezető elnökével és a szövetség szakpolitikusaival, akik fenntartották és kiegészítették a szövetség tavaly benyújtott árnyékjelentésének a megállapításait. Az árnyékjelentés a román kormány két és fél év késéssel tavaly márciusban benyújtott jelentésére reflektál.
„Országunk következetesen ideális képet fest a kisebbségek itthoni helyzetéről, de nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit” – idézte a hírlevél Porcsalmi Bálintot, a szövetség ügyvezető elnökét, aki azt is kijelentette: a román kormány jelentése „sok pontatlanságot és ferdítést tartalmaz, és hamis képet sugall” a kisebbségi jogok betartásáról. Az ügyvezető elnök felidézte: a román kormány jelentése úgy készült el, hogy a dokumentumot véglegesítő külügyminisztérium nem konzultált a magyarság képviselőivel, és a kormány struktúrájában működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának észrevételeit sem vette figyelembe.
Civil jogvédők is felvilágosították az ET-szakértőket Kolozsváron
Évtizede „kipipált" jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a küldöttséget, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) annak ellenére sem kapott döntéshozási jogköröket a magyar tagozat, hogy 2012. január elsejétől törvény írja ezt elő. A szakpolitikus a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium működését ellehetetlenítő hatósági intézkedésekről is tájékoztatott.
Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségének a várományosa arról tájékoztatta a szakértőket, hogy a helyi közigazgatásban is súlyos problémák észlelhetőek: az intézményekről magyar feliratokat távolítanak el, hiányoznak a kétnyelvű utca- és helységnévtáblák, formanyomtatványok, a közérdekű információkhoz magyarul nem lehet hozzáférni, és az ügyintézést sem lehet magyarul végezni. Elmondta: bár két bírósági döntés kötelezi Kolozsvár polgármesteri hivatalát a kétnyelvű várostábla kihelyezésére, a polgármester továbbra is elzárkózik ettől.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy „Románia ellenkampányának köszönhetően” a csíksomlyói búcsút nem vették fel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. Elmondta: bár törvény írja elő a magyar vonatkozású műemlékek többnyelvű feliratozását, az ilyen jellegű műemlékek csupán egy százalékán áll magyar felirat. Azt is felrótta, hogy lelassult, majd teljesen leállt a kommunista rezsim által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása.
Benkő Erika Kovászna megyei parlamenti képviselő arról tájékoztatta a szakértőket, hogy Romániában országszerte bátorítják és támogatják a regionális identitás megerősödését, Székelyföldön viszont megtagadják az identitás kinyilvánítását a magyar közösségtől. Míg Románia más régióiban, Moldvában és Dobrudzsában használhatják a regionális szimbólumokat, a székely zászló használata ellen valóságos hadjárat folyik.
Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ törvényhozási törekvéseiről is tájékoztatta a bizottságot. Megemlítette a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító törvénytervezetet, valamint azt a hamarosan benyújtandó törvénymódosítást is, amely a helyi közigazgatásban húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöböt, amely fölött biztosítani kell a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait.
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1996-ban tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és több erdélyi magyar jogvédő szervezet is árnyékjelentést csatolt.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Civil jogvédők is felvilágosították az ET-szakértőket Kolozsváron
MTI - Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET-szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
ET-szakértőket tájékoztatott az RMDSZ Kolozsváron a magyarság panaszairól Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede „kipipáltnak tekint”, és amelyeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel. Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő román közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. „Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A román kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák” – jelentette ki. A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is „öndiszkriminációt hajtanak végre”, mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. Krónika (Kolozsvár)