Illúziók és valóság. Az Antall-kormány és a cseh-szlovák föderáció
Az alábbiakban Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, Magyarország norvégiai nagykövetének gondolatait közöljük a 25 évvel ezelőtt kezdődött rendszerváltozás legnagyobb kudarcával, a nemzeti kisebbségek helyzetének radikális megjavulásával kapcsolatos várakozásai meghiúsulásával összefüggésben. Erről szól készülő könyve, a „Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben" is.
A szlovák-magyar viták hátteréről a Magyar Szemle 2007. decemberi számában megjelent esszémben meggyőző érveket hoztam fel amellett, hogy azok két fő oka az 1920-ban az önrendelkezési és az etnikai elvvel szöges ellentétben álló, igazságtalan határ megvonása, valamint a magyar kisebbséggel szemben azóta követett diszkriminatív politika. A rendszerváltozáskor széles kör hitte, hogy az utóbbit fel fogja váltani a Nyugat-Európában a II. világháború után kialakult nagyvonalú, a kisebbségeket valóban egyenjogúsító, államalkotónak tekintő politika, hogy a közép-európai magyar kisebbségek helyzete Dél-Tirol mintáját fogja követni. Be kívánom mutatni, hogy mi volt ennek az illúziónak az alapja, mi volt az Antall-kormány nemzetpolitikájának a kiinduló pontja. A választások után összeülő országgyűlés egyik első lépése volt Tamás Gáspár Miklós (az erdélyi születésű, ellenzéki tevékenységéről ismert SZDSZ-es képviselő) által előterjesztett határozat („a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről") elfogadása május 15-én. Figyelemre méltó, hogy a magyar Országgyűlés már ebben a reményekkel teli időszakban is aggasztónak ítélte a magyar kisebbségek helyzetét: „A nemzeti kisebbségekkel szembeni tolerancia hiánya, jogos igényeik elutasítása súlyosan veszélyezteti az egész térség demokratizálódási folyamatait és a jószomszédi kapcsolatok új alapokon történő kiépítését." Orvoslásul kétoldalú tárgyalásokat javasolt a szomszédos országok kormányaival a nemzeti kisebbségek jogait biztosító szerződések kidolgozása céljából. „Alapvető fontosságú a nemzeti kisebbségek identitásának védelme és fejlesztése, a térségben élő nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak törvényes biztosítása, a közéletben és saját ügyeik eldöntésében való részvételük, önszerveződésük és önkormányzatuk keretei – így kulturális autonómiájuk – törvényes garantálása, a nemzetiségi igények kielégítése az anyanyelv használata, az oktatás, a kulturális élet, a vallásgyakorlás és a tájékoztatás terén. [...] A Magyar Köztársaság Országgyűlése kifejezi azt a meggyőződését, hogy az említett célok megvalósítása hozzájárul az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok regionális és egyetemes érvényesüléséhez, a Magyar Köztársaság és valamennyi szomszédja közötti jó viszony megteremtéséhez, a kelet-közép-európai térség békés együttműködésen alapuló demokratikus fejlődéséhez, az európai biztonság és stabilitás erősítéséhez." A határozat zárószavazásakor az előterjesztő lényegében ugyanazokat a célokat fogalmazta meg, mint amelyekért a későbbiekben az Antall-kormány dolgozott: „Aggodalmunkat mérsékelt és józan formában kifejezi ez a határozati javaslat, ugyanakkor elébe megyünk olyan igényeknek és aggályoknak, amelyek a szomszéd országokban okkal vagy oktalanul Magyarországgal szemben megfogalmazódnak. [...] Ugyanakkor természetesen jottányit sem engedhetünk azokból a jogokból, amelyeknek a megadását a határainkon túli magyarság részére a magyar közvélemény elvárja [...] Mi szeretnénk – lehetőleg hosszú időre előrenézve – egy igazi, komoly történelmi ajánlatot nyújtani szomszédjainknak, és mi kinyújtva fogjuk tartani – reméljük – a kezünket akkor is, ha egyelőre még nem fogadják el." A határozatot az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodással fogadta el. Tehát a szomszédi kapcsolatokban és a kisebbségi jogok széles körű érvényesítéséért folytatott erőfeszítéseinkben számíthattunk az ellenzék lojális magatartására, sőt támogatására. Ebből semmi sem lett.
A „dunai gondolat", a közép-európai szolidaritás megkerülhetetlen eleme és egyben feltétele volt ugyanakkor a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása. E cél megvalósításához nyilvánvalóan jobb esélyt kínál(t) a térség államainak jó egymásközti viszonya. Mindkettőhöz ösztönzést, sőt nyomást reméltünk a nyugati kormányok és közvéleményük magatartásától. Illúzióinkat a kormányfő expozéja is kifejezte: „Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és a türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szomszéd népek között. [...] A közép- és kelet-európai változások kezünkbe adták a nagy lehetőséget, hogy megszüntessük, vagy legalább jelentősen enyhítsük az itt élő népeket régóta szembefordító ellentéteket. [...] Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelőssége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki – a fennálló nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával, azok szellemében – a határainkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési joga mellett, a szomszéd államok kormányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban."
Szoktak beszélni egy hallgatólagos (mert szóban vagy írásban soha ki nem fejtett) „Antall-doktríná"-ról, amely szerint Magyarország szomszédjaihoz fűződő viszonyát az adott országnak az ott élő magyar kisebbséggel szemben követett magatartásától teszi függővé, a magyar kisebbségek legális képviselőit bevonja a szomszédpolitikai döntésekbe, és önhatalmúlag a határon túli magyarok védőhatalmának deklarálja magát. Véleményem szerint a fenti tételeket merev dogmaként ugyan hiba volna követni a külpolitikában, de vezérelvként helyesek, és minden magyar kormány által követendők. Rosszhiszemű tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy a titkon határrevízióról ábrándozó Antall-kormány csak a nyugati demokráciák tiltó szavától megijedve tért volna át az európai intézményekre építő kisebbségi jogvédelem politikájára.
Antall miniszterelnök 1990 júniusában az MDF III. Országos Gyűlésén elhangzott mondata, hogy „lélekben, érzésben 15 millió miniszterelnöke" a kormányprogram tömör összefoglalása volt. Azt üzente a határokon kívül rekedt magyar közösségeknek, hogy vége annak az időszaknak, azaz a kommunizmusnak, amikor a magyar haza látszólag leírta őket, amikor sem erkölcsi, sem gyakorlati segítséget nem nyújtott nekik, s amikor a fejük fölött barátkozott, iszogatott és vadászgatott elvtársi egyetértésben az őket elnyomó vezetőkkel. Románia, valamint az akkor még létező Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió magyarsága azonnal meghallotta e mondatot, erőt merített belőle, a szomszédos fővárosokban ugyanakkor sokan felkapták a fejüket, s az újjáéledő magyar területi követelések rémével kezdték riogatni saját közvéleményüket és a világ kormányait. Márpedig az anyaország ilyen felelősségvállalása általános. Valamennyi határain kívül élő, de származásuknál fogva hozzá kötődő személyekkel rendelkező nyugat-európai országról (kivált az egykor gyarmatbirodalommal rendelkezőkről, vagy a jelentős német diaszpórával rendelkező Németországról) elmondható ez, nem is említve Izrael Államot. Az elmúlt húsz évben az ilyen törődés általánossá vált Európa keleti felében is, beleértve az állampolgárság felvételének a lehetőségét. Az etnikai arányok 1945 utáni – a magyarság hátrányára történt – radikális megváltozása, a nemzetközi közösség határozott álláspontja, nem utolsó sorban pedig valamennyi szomszédunk eltökéltsége folytán a határváltozásra nem volt semmilyen reális lehetőség – ezt készülő könyvem is bizonyítani fogja. Viszont 1990-ben úgy gondoltuk, hogy miközben a nemzetközi fórumokon megszületik a kisebbségi jogok kodifikálása, kétoldalú szinten azok gyakorlati érvényesülését fogjuk letárgyalni és biztosítani. Szomszédjaink fogadják el, hogy magyar nemzetiségű állampolgáraik részei a magyarok kulturális közösségének, az anyaország törődik velük, és ez nem minősül belügyeikbe történő beavatkozásnak. Ugyan Magyarország széles körű jogokat, kulturális autonómiát biztosít a saját területén élő nemzeti kisebbségeknek, ezt nem valamiféle reciprocitási megfontolás, hanem saját elvei alapján teszi. Nagyságrendjük és történelmük alapján ugyanis nem lehet egyenlőségjelet tenni Magyarország és szomszédjai kölcsönös kisebbségei közé. Miközben megengedhetetlen a kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, minden nemzeti kisebbséget megillet a pozitív diszkrimináció, mert csak ez biztosíthatja a tényleges egyenjogúságot. Azonnal meg kell kezdeni a határokon átnyúló sokoldalú együttműködést, és ennek érdekében utakat, vasútvonalakat és határátkelőket kell helyreállítani. A kommunista diktatúra alól felszabadult országokban is meg kell honosítani azokat a pozitív példákat és megoldásokat, az autonómiát is beleértve, amelyek Nyugat-Európában már meghonosodtak. Ehhez meg kell változnia a kisebbségellenes mentalitásnak, és ennek alapjait az iskolai oktatásban és a tankönyvekben kell megteremteni. A magyar kormány a kisebbségi jogok teljes körű biztosításában látta valamennyi etnikai jellegű konfliktus ellenszerét, összhangban a nemzetközi közösség kinyilatkoztatott elveivel. Akkoriban még nagyon komolyan vettük a nemzetközi ajánlások jelentőségét, s erősen bíztunk az Európa Tanács normáiban és jogi mechanizmusaiban.
1990. június 5-6-án Koppenhágában került sor a 34 európai és észak-amerikai állam együttműködési kerete, az EBEÉ külügyminiszteri szinten „az emberi dimenzióról" tartott értekezletére. A hidegháborúnak véget vető világtörténelmi jelentőségű változások után ez volt az első jelentős nemzetközi találkozó. Indokolt volt, hogy most, az emberi jogok keleti irányú kiterjedésekor a nemzeti kisebbségek ügye előtérbe kerüljön, hiszen „az új Európa" országaiban jelentős volt ezek aránya. E tényben lehetett ugyan potenciális feszültségforrást látni, valójában inkább a diktatúrát felváltó demokratikus rendszer egyik próbája volt, mind az egyes államokon belül, mind az államközi viszonyban. Saját felszólalásomnak mintegy harmada szólt a kisebbségi problematikáról. „Olyan nemzetközi politikai és jogi szabályozó rendszer kimunkálása a célunk, amely gyakorlati lehetőségeket tartalmaz a nemzetiségek identitásának megőrzésére, egyéni és kollektív jogaik érvényesítésére, valamint hatékony mechanizmusokat hoz létre a jogérvényesítés végrehajtásának ellenőrzéséhez" – összegeztem álláspontunkat. Nagy örömömre gyakorlatilag az összes külügyminiszteri beszédben szerepelt a kisebbségek ügye, mint amit a demokrácia szellemében rendezni kell. A Koppenhágában elfogadott ajánlások (ezek alapjául szolgált öt közép-európai ország, Ausztria, Csehszlovákia [!], Jugoszlávia, Olaszország és Magyarország közös javaslata) a mai napig a legmesszebbre menő nemzetközi dokumentumot jelentik ezen a területen. A legfontosabb pontok: a nemzeti kisebbségeket a valódi egyenlőség biztosítása érdekében különleges intézkedések illetik meg; tilos az asszimiláció erőltetése; saját, közpénzből támogatott oktatási és kulturális intézményeket hozhatnak létre; jogaikat egyénileg, valamint csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolhatják. Kiemelkedő jelentőséggel bír a 35. paragrafus, amely szerint a kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk előmozdítására helyi vagy autonóm igazgatási intézményeket hozhatnak létre. Szomszédi kapcsolataink szempontjából is nagy jelentősége volt ezeknek az ajánlásoknak, ekkor még komolyan bíztam megvalósulásukban, hiszen megállapodás született, hogy a következő év derekára Genfbe összehívott szakértői értekezletnek lesz a feladata a koppenhágai ajánlások gyakorlati megvalósítása, kötelező konvencióvá alakítása.
Ma is az a véleményem, hogy ha a Nyugat ebben a kérdésben határozottabb politikát folytatott volna, azt, amit tárgyalásaiban és beszédeiben Antall és én is állandóan sürgettünk, akkor a délszláv válság nem vezetett volna többéves vérontáshoz, a nemzeti-etnikai ellentétek pedig erősödés helyett csillapodtak volna. Persze nagyvonalúbb és távlatosabb nyugati politika esetén az egész közép-európai átmenet gyorsabb és kevésbé fájdalmas lett volna.
Jeszenszky Géza, Felvidék.ma
(Az elemző írás a 2014. január 10-én megtartott Innováció a szlovákiai magyar politikában I. című szakmai konferencia előadásaként készült.)
Felvidék.ma,

Elhunyt Bíró Gáspár kisebbségi jogi szakértő
Életének 56. évében elhunyt Bíró Gáspár egyetemi tanár, az ENSZ korábbi különmegbízottja - tudatta a Külügyminisztérium február 17-én, hétfőn az MTI-vel. A neves kisebbségi jogi szakértőt a tárca saját halottjának tekinti.
A közlemény szerint Bíró Gáspár 1958-ban született a Tenkén (Tinca), 1982-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán. Miután 1988-ban Magyarországra települt, a Bibó István Szakkollégium nevelőtanára lett, emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán kezdett tanítani. 1989 és 1990 között a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségekkel foglalkozó hivatalában dolgozott, 1990-től 1991-ig pedig a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa volt.
1991-ben szakértőként részt vett az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának azon eseti csoportjában, amely a kisebbségek jogainak deklarációját dolgozta ki. Az 1990-es évektől szakértőként részt vett az Európa Tanács kisebbségvédelmi bizottságában is. 1992-től 1998-ig ő volt az ENSZ különleges jelentéstevője Szudánban, ahol munkáját széleskörű nemzetközi figyelem kísérte. Emellett aktívan részt vett a magyarországi kisebbségi törvény kidolgozásában, amelyért 1995-ben megkapta a Kisebbségekért kitüntetést a kormánytól.
1998-tól 2004-ig, majd 2008-tól 2012-ig az Európa Tanács a Nemzeti Kisebbségek Keretegyezményének végrehajtását felügyelő tanácsadó bizottság szakértője volt, melynek az első terminusban az elnökhelyettesi posztját is betöltötte. 2004 és 2006 között pedig az ENSZ emberi jogokat védelmező és előmozdító albizottság szakértője volt.
1996 és 2005 között az ELTE Politikatudományi Intézetének docense, 2005-től pedig egyetemi tanára volt. 1997-ben szerzett doktori fokozatot. A Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja volt. Az ELTE mellett számos külföldi egyetemen is tartott előadásokat a nemzetközi politikai viszonyokról és a kisebbségvédelemről Srí Lankától Szkopjéig.
A Magyar Külügyi Intézet közleményében azt írta: mély megrendüléssel értesültek Bíró Gáspár haláláról. Munkatársaik 1990 óta álltak szoros munka- és baráti kapcsolatban a tudóssal, aki 1990-től a Dunatáj Intézet munkatársa volt, 1992-től 1998-ig pedig annak a Teleki László Alapítványnak volt a kutatója, amelynek keretébe az intézet is tartozott. Korai halála nemcsak a magyar tudományosságnak, hanem az oktatásügynek is fájó, pótolhatatlan veszteség - tették hozzá.
Kiegészítés: könyvei
Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába /Teleki László Alapítvány/
Demokrácia és önrendelkezés a 21. század elején - Rejtjel politológia könyvek 19. /Rejtjel Kiadó, 2003/
maszol/MTI,

Nyelvi jogok papíron
Olyan árnyékjelentést készít az RMDSZ a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazásáról, amely valósan tükrözi a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazását, ezáltal az Európa Tanács is megismeri a romániai kétnyelvűség reális problémáit – ismertette Markó Attila sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő Budapesten az Anyanyelvhasználat külhonban – a jogi lehetőségektől a megvalósításig című konferencián.
A képviselő elmondta, hogy az RMDSZ átfogó és minden területre kiterjedő elemzést végzett a nyelvi jogok érvényesüléséről: az oktatásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, médiában, valamint a kulturális, gazdasági és szociális élet és külkapcsolatok területén is. ,,Az elemzés nyomán megbizonyosodtunk, hogy Romániában a legtöbb nyelvi jog csak papíron létezik. Az a kötelességünk, hogy erre felhívjuk az Európa Tanács figyelmét, de emellett a romániai közvélemény figyelmét is. Ugyanakkor olyan programokat kell kezdeményeznünk, amelyek a magyar közösség jogtudatosságát erősítik, hogy éljünk törvényben rögzített jogainkkal” – fogalmazott Markó Attila. Hozzátette: az RMDSZ árnyékjelentése arra törekszik, hogy a román hivatalos jelentésnek valósághű tükre legyen, emellett az Európa Tanács korábbi ajánlásaira is reflektáljon ezen a területen. A Kisebbségi Jogvédő Intézet, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferencián Markó Attila kitért arra is, hogy az RMDSZ az utóbbi időben számos olyan törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, amelyek a nyelvi jogok érvényesülését szolgálják az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a Nép Ügyvédjének hivatala működésének területén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az EP-választások tétje túlmutat az európai képviseleten
Mózes Edith
Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa
A Szövetségi Képviselők Tanácsa szombaton mandátumot adott a szövetségi elnöknek és tárgyalócsoportjának a politikai tárgyalások lefolytatására, felhatalmazta, hogy folytassa a tárgyalásokat a Magyar Polgári Párt vezetőségével, és megegyezés esetén kiegészítse az RMDSZ Európai Parlamenti jelöltlistáját.
25 éve változatlanul a demokratikus és európai értékek mentén haladunk
– 25 éve, a kommunista diktatúra bukása óta, együtt vagyunk. Az elmúlt negyed évszázadban voltak sikereink, bátran állíthatjuk, hogy előbbre vittük az erdélyi magyarok ügyét. Voltak kudarcaink is, de képesek voltunk talpra állni, továbbmenni. Nem hagytuk, hogy egy-egy sikertelenség után az erőtlenség uralkodjon el felettünk. Az elmúlt 25 évben mindig a közösség szolgálata volt a célunk, és mindig a közösség támogatásával tudtunk eredményeket elérni. És az irány is mindig egyértelmű volt: a demokratikus, európai értékek mentén haladtunk a kisebbségi, közösségi jogok kiharcolásában és folyamatos bővítésében, a szülőföldön való megmaradás érdekében – jelentette ki politikai tájékoztatójában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy kötelességük minden magyar embert képviselni, ezért alakult meg 25 éve az RMDSZ.
2014 legnagyobb kihívása
Az elnök 2014 legnagyobb kihívásának az európai parlamenti választásokat tekinti, amely elsősorban azért fontos, mert jelen kell lennünk minden olyan helyen, ahol a mi sorsunkról is döntenek. Véleménye szerint azonban az idei európai parlamenti választások tétje túlmutat az európai képviseleten. – Ez a kampány nem csak a brüsszeli jelenlétről, hanem a magyar emberekről is szól. A május 25-i választásokon a magyarság itthoni képviseletének jövőjéről, az RMDSZ jövőjéről szavazunk. Mert egy jó választási eredmény megerősíti a mindenkori tárgyalási pozíciónkat a román pártokkal szemben, és alapul szolgál az őszi elnökválasztáskor. Ugyanakkor az idei eredmény az önkormányzataink és helyi szervezeteink számára is irányadó lesz a 2016-os választásokra nézve.
Az RMDSZ a politikai stabilitásban érdekelt
A továbbiakban az RMDSZ kormányra lépéséről tájékoztatta a képviselőket, és mandátumot kért a testülettől a tárgyalások lefolytatására. – Néhány nappal ezelőtt a szociálliberális koalíció felbomlása után Victor Ponta kormányfő azt az ajánlatot tette, hogy lépjünk be a kormányba. Belső egyeztetések következtek, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsában részletesen és alaposan megbeszéltük ezt a politikai ajánlatot. Ma csupán egyetlen dologról kell döntenünk: mandátumot kérünk a Szövetségi Képviselők Tanácsától a tárgyalások lefolytatására. Három lehetőség áll előttünk: maradunk továbbra is ellenzékben, a parlamentből támogatjuk a kormányt, vagy elvállaljuk a kormányzati szerepet a magyar emberek érdekeinek a figyelembevételével. Ebben a pillanatban a parlamentben mi vagyunk a mérleg nyelve, az RMDSZ tudja biztosítani mind a képviselőházban, mind a szenátusban a stabilitást. És mi a politikai stabilitásban vagyunk érdekeltek. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy azokban az időszakokban, amikor az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, az erdélyi magyar emberek biztonságérzetét növelni tudtuk, a kisebbségi jogok területén minden alkalommal hozzátettünk az addigi eredményekhez, és ugyanakkor a politikai stabilitást is megteremtettük. Ha pedig nem vagyunk kormányon, akkor láthattuk, számos kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy az elmúlt 25 év kisebbségpolitikai eredményeit visszafordítsák. És amióta az RMDSZ kormányzati szerepvállalása felmerült, a sajtóban ismét egyfajta magyarellenes hangulat tapasztalható – mutatott rá Kelemen Hunor, hangsúlyozva, hogy nem ideológiai döntésről van szó, az RMDSZ számára az a legfontosabb, hogy megtalálja az eszközöket, amelyekkel az romániai magyar emberek ügyeit leghatékonyabban képviselni tudja.
Jelzés a román politika számára
A szövetségi elnök kiemelte az amerikai külügyminisztérium jelentésének az erdélyi magyarokra vonatkozó részét: – A Romániáról szóló jelentés 27. és 28. oldalán részletesen szól az erdélyi magyarok közösségi jogairól, a székely zászlóról, a prefektusok erre vonatkozó intézkedéseiről, az igazságszolgáltatási eljárások során a megszerzett jogok megnyirbálásának kísérletéről, a felsőoktatásról, a moldvai csángók helyzetéről. Nem véletlenül kerültek be ezek a kérdések a jelentésbe. Mindezek jelzések kell hogy legyenek a román politika számára. Azt jelzik, hogy a közösségi, kisebbségi jogok helyzete nincs teljesen rendezve. Éppen ezért abban reménykedem, hogy a politikai tárgyalásainkat nem a földrajzi kérdések tisztázásával kezdjük, hiszen ha az amerikai külügy számára látható Székelyföld, akkor így kell ennek lennie Bukarest számára is. Hangsúlyozta: az RMDSZ három nagy kérdéskörrel megy tárgyalni. A kisebbségi és közösségi jogok bővítése, gazdasági, szociális kérdések, valamint infrastrukturális, életminőséget javító intézkedések szerepelnek a szövetség tárgyalási forgatókönyvében.
Hiba és/vagy bűn
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke szerint hiba lenne feltételek nélkül vagy rossz feltételekkel koalícióra lépni az USD-vel, ugyanakkor bűn lenne nem kormányra lépni, ha adottak a feltételek. – Van esély arra, hogy a szövetség a magyarság számára megfelelő feltételeket alakítson ki az RMDSZ kormányzati részvételéhez, és itt nem elsősorban tisztségekről van szó, hanem olyan kisebbségjogi és általános érvényű prioritásokról, amelyek az RMDSZ és a közösség számára fontosak: például a magyarellenes indulatok megfékezése, a decentralizáció vagy az erdélyi autópálya folytatása.
Újabb lehetőség a magyar igények megfogalmazására
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke hangsúlyozta: a szövetség ismét fontos döntés előtt áll, mint már oly sokszor az elmúlt 25 évben.– Nem volt könnyű dönteni akkor sem, amikor 1990 és 1996 között ellenzékben voltunk, és az Európa Tanácshoz, illetve más nemzetközi fórumokhoz benyújtottuk azt a 15 pontos követeléscsomagot, amelynek nyomán évekig monitorizálták Romániát. Már 1993-ban megfogalmaztuk, hogy mit szeretnénk elérni a következő húsz évben. Van, amit sikerült megvalósítani, van, amit most újra listára kell tűzni. Itt egy újabb lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk azokat az igényeket, amelyekre eddig nem volt politikai akarat.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint megbocsáthatatlan lenne óvatosságból eljátszani a kormányzati részvétel lehetőségét. – Kétség nem fér hozzá, erre a vonatra most fel kell szállni. Most lehet biztonságosan felszállni, s a mozdony fülkéjéből gyorsítani, lassítani vagy fékezni.
Az SZKT megerősítette a Szövetségi Állandó Tanácsnak az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeinek rangsorolásáról szóló döntését, majd az RMDSZ EP- listájának első öt jelöltje ismertette terveit.
Népújság (Marosvásárhely),

TRANSYLVANICA |
Baloldali támadás a szuverenitás ellen, avagy a nemzeti kisebbségeket védő jelentés?
Gyorselemzés a Michel-jelentésről
Tartalom: A Michel-jelentés – általános bemutatás
A jelentés nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének elemzése Összegzés
2014. február 27-én az Európai Parlament állásfoglalást szavazott meg az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2013/2078(INI)). A dokumentum Louis Michel belga liberális-párti politikus azonos című jelentése alapján készült.
Habár az állásfoglalás még csak az uniós jogalkotás első olvasatán van túl, jelentős visszhangja volt magyar nyelvterületen. A szöveg értelmezésében mindhárom erdélyi magyar képviselő, a szlovákiai magyar Bauer Edit EP-képviselő, valamint a Fidesz-frakció is megszólalt. A Michel-jelentésként ismertté vált dokumentummal kapcsolatos vélemények azonban koránt sem voltak egybevágóak. Bauer Edit – aki egyben a jelentés európai néppárti felelőse is volt – arra hívja fel a figyelmet, hogy az elfogadott állásfoglalás „nemcsak, hogy rámutat a nemzeti kisebbségek problémáira, hanem külön hangsúlyozza azt, hogy szükség van egy átfogó uniós védelmi rendszerre a hagyományos nemzeti kisebbségek és regionális nyelvi csoportok számára, megerősítve egy működő monitorozási folyamattal.” Sógor Csaba és Winkler Gyula nyilatkozatai (itt és itt olvashatóak) egybecsengnek Bauer Edit véleményével. Az előbbi közleményében rámutat, hogy az elfogadott dokumentum akár fontos kisebbségvédelmi jogi instrumentummá válhat, hiszen „amennyiben a Bizottság kidolgoz egy szakpolitikai normát, elkerülhetővé válik, hogy ne csupán a tagjelölt országokon, hanem a tagállamokon is számon kérjék a nemzeti kisebbségek védelmének biztosítását.”
Ezzel szemben a Fidesz-frakció a nemzeti szuverenitással szembeni baloldali támadásként értelmezi a megszavazott állásfoglalást, és úgy véli, hogy „az EP baloldali többsége által elfogadott dokumentum sérti a tagállamok szuverenitását és aláássa az Európai Unió egységét.”
Tőkés László nyilatkozatában egyrészt elítélte az Európai Unió egyes vezetői által főleg Magyarország és a jobboldali kormányok ellen alkalmazott „ szelektív elbírálás és kettős mércét”. Másrészt, üdvözölte az EP azon törekvését, amely alapján „az alapvető emberi jogoknak az Unión belül is maradéktalanul érvényt szerezzenek,” hiszen az eddigi gyakorlat alapján az Unió „míg a világ ún. harmadik országaiban valóságos keresztesháborút folytat az emberi jogsérelmek ellen”, addig „a saját tagországaiban, sajnos hajlamos szemet hunyni ezek fölött.”
Jelen elemzés célja, hogy átlátható módon elemezze a Michel-jelentést. Megvizsgálja ennek céljait és potenciális következményeit, mind az Európai Unió működése, mind pedig a nemzeti kisebbségek szempontjából.
A Michel-jelentés – általános bemutatás
Az Európai Parlament állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2013/2078(INI)) egy saját kezdeményezésű jelentés, amely alapján az EP felkérheti az Európai Bizottságot egy jogszabálytervezet előterjesztésére (Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, 225. cikkely). Az EP Eljárási Szabályzatának 41-42. és 48 cikkelyek alapján a képviselőknek joga van saját kezdeményezésű jelentés benyújtására, ennek azonban követnie kell az EU jogalkotási eljárását. Így a február 27-én első olvasatban megszavazott állásfoglalást a Parlament továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Tartalmi szempontból a 2013/2078(INI)-as állásfoglalás, követve a hasonló dokumentumok esetében bevett struktúrát, három nagy részre tagolható.
1. Az első rész a különböző nemzetközi jogi dokumentumokra, valamint európai uniós irányelvekre és állásfoglalásokra való hivatkozást tartalmazza. A felsorolt nemzetközi és Európai Uniós dokumentumok vizsgálata azért fontos, mert választ kaphatunk arra, hogy a jelentéstevő milyen jogi normákra hivatkozik saját jelentése kidolgozásában, valamint rávilágíthat arra, hogy honnan vezeti le következtetéseit. Más szóval, az első rész a dokumentum preambulumának tekinthető. A Michel-jelentés esetében ebben a részben megtalálhatóak mind az ENSZ legfontosabb emberjogi és szociális kérdéseket érintő dokumentumai, mind pedig az Európai Unió irányelvei és dokumentumai közül azok, amelyek szociálpolitikai kérdésekre (bevándorlás, nemi egyenlőség, női egyenjogúság, gyermekek helyzete stb.), diszkriminációellenességre, jogállamiságra, az emberi jogokra, valamint az Európai uniós alapjogokra (véleményszabadság, szólásszabadság, munkaerő szabad áramlása stb.) hivatkoznak. Ugyanakkor ebben a részben a fentiek mellett a dokumentum több uniós állammal szemben elfogadott állásfoglalásra is hivatkozik. Ezek közül a legfontosabbak a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalás, a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalás, a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalás vagy a „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok” című, 2013. július 3-i állásfoglalás.
A nemzeti és etnikai kisebbségek szempontjából a dokumentum legtöbbet a romák integrációjával kapcsolatos dokumentumokra hivatkozik, azonban megemlíti az Európai Parlament kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalását is.
2. A második rész a dokumentum elfogadásának szükségességére hoz fel indoklást, melyet 23 pontba sűrít. Ezek alapján az Európai Unió létrejöttének célját abban látja, hogy az „európai államokban megszilárduljon a demokrácia és a jogállamiság, hogy tiszteletben tartsák, megvédjék és előmozdítsák az emberi jogokat és az alapvető jogokat, a kisebbségek egyenlőségét és védelmét (…) és bármilyen önkényuralmi rendszer visszatérését megakadályozzák” (A. pont). Az Unió ezeket a célkitűzéseket az EUSZ 2. 6. és 7. cikkelyébe kodifikálta (C. pont). A jelentés szerint az elmúlt évek történései bebizonyították, hogy „az Európai Unió nemcsak gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, hanem demokratikus és alkotmányos válságon is, (…) és mivel ezek a feszültségek rávilágítottak az e válság leküzdéséhez szükséges megfelelő eszközök hiányára,” valamint a Szerződésben foglalt vállalások „nyomon követésre, értékelésre és szankcionálásra szolgáló mechanizmusok, és különösen az EUSZ 2. és 7. cikkében foglalt előírások alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre is.” (K. pont).
Más szóval, a jelentéstevő következtetése alapján szükségessé vált egy olyan mechanizmus kidolgozása, amely alkalmas az „EUSZ 2. cikkében kimondott uniós értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítására, valamint felhívott az Unión és a tagállamokon belüli válsághelyzetek kezelésére” (L. pont), illetve megteremti a terepet a „2. cikk szerinti értékek és az ezekből következő jogi kötelezettségek egységes értelmezésére” (M. pont).
Kisebbségi szempontból az egyéni jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot védő mechanizmusok kidolgozása azért szükséges, mert „a kibővített Unióban a nemzeti kisebbségek, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelme fontos kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen csak az idegengyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelem révén megvalósítani, hanem ehhez konkrét jogi, nyelvi, kulturális, szociális stb. rendszereket és eljárásokat kell alkalmazni” (X. pont)
3. A harmadik, legterjedelmesebb rész a Bizottság, a Tanács és a tagállamok felé megfogalmazott ajánlásokat és ténymegállapításokat tartalmazza. Ezt több részre oszthatjuk. Az első és legfontosabb rész intézményes javaslatokat fogalmaz meg, míg a második az egyes jogok – méltóság, szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, Uniós polgárság és igazságszolgáltatás – Uniós helyzetének elemzésébe bocsátkozik.
Az intézményi javaslatok központi eleme az EUSZ 2. cikkében megfogalmazott értékek – szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok betartásának lehetősége. Ennek értelmében (és ezen belül a kisebbségekhez tartozó személyek jogai) – betarthatóságának, valamint számon kérhetőségének lehetősége.
„A Szerződésekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében” 15. cselekvési pontot javasol (8. pont), melyek között többek között szerepel: 1) a tagállamok különböző nemzetközi és európai jogi egyezményekhez való csatlakozásai; 2) a Bizottság és a tagállamok, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködés; 3) az átláthatóság az Unión belüli megerősítése; 4) az alapvető jogokra és a közös európai értékekre vonatkozó hatékony szakpolitikák kidolgozása; 5) a rendelkezésre álló alapvető jogok megsértésének megelőzésére létrehozott uniós mechanizmusok racionalizálása; 6) a Bizottság általi ország-specifikus ajánlások megfogalmazása az alapvető jogokkal kapcsolatos politikák kérdésében; 7) a nemzeti emberjogi szervezetekkel egy szakértői mechanizmus kidolgozása céljából való együttműködés; valamint 8) egy „új koppenhágai mechanizmust” bevezetése, „az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető uniós jogok és értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítására”.
Az „új koppenhágai mechanizmus” – amely a tavaly nyáron elfogadott Tavares-jelentéssel került be a köztudatba – bevezetésének célja egyrészt az lenne, hogy átvilágítsa a tagállamokat, hogy megfelelnek-e a koppenhágai kritériumoknak. Ezt olyan objektív mutatók kidolgozásával és gyakorlatba ültetésével képzeli el, amelyek alkalmasak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tagállami betartásának vizsgálatára. Másrészt, az új mechanizmus része egy olyan számonkérési rendszer bevezetése lenne, amely a szankciók mellett egy korai figyelmeztető rendszer, a politikai és technikai párbeszédre szolgáló rendszer, felszólító levelek és „befagyasztási mechanizmus” bevezetésével reális eszközöket adna a Bizottság kezébe az EUSZ 2. cikkébe foglaltak betartására (11. pont).
A dokumentum hátralevő részében kitér a különböző alapjogi kérdések Unión belüli helyzetére, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság és a tagállamok számára a demokrácia, a jogállamiság, valamint az alapjogok javítására.
A jelentés nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének elemzése
A fenti elemzésből jól látható, hogy az állásfoglalás elsődlegesen nem a nemzeti kisebbségek jogainak megoldására született, azok csak sok más kérdés mellett szerepelnek a dokumentumban. Az erre való legtöbb hivatkozás a jelentés harmadik részének Egyenlőség című fejezetében található, azon belül is kiemelten a 47., a 48., 56-58., valamint a 61. cikkek foglalkoznak a kérdéssel.
A jelentés megállapítja, hogy a tagállamoknak foglalkozniuk kell az egyenlőség kérdésével, valamint „fokozniuk kell az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség védelme, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékos személyek, az LMBT-személyek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai terén tett fellépéseiket” (47. cikk). Ebből két következtetés vonható le. Egyrészt, a tervezet egy kategóriába sorolja a különböző csoportokat, másrészt a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, nem pedig közösségek jogairól beszél.
Emellett fontosnak tartja a megkülönböztetés elleni küzdelmet, felszólítja a tagállamokat, hogy építsék be a megfelelő uniós normákat nemzeti jogrendjükbe, és kihangsúlyozza, hogy „a nyelvi alapon történő megkülönböztetés” egyik formája a megkülönböztetésnek, tehát azzal is foglalkozni kell (48. cikk).
Továbbá megállapítja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek „az egyéb kisebbségi csoportoktól eltérő, sajátos igényekkel bírnak, a közpolitikáknak célzottabbnak kell lenniük, valamint magának az Uniónak megfelelőbb formában kell foglalkoznia ezekkel az igényekkel” (56. cikk). Más szóval, megerősíti azt a fajta elkülönítést, amelyet a nemzeti kisebbségi szervezetek hangsúlyoznak, és sajátos megoldások keresését szorgalmazza. Ugyanakkor elismeri, hogy nem létezhet egységes megoldás a kisebbségi helyzet kezelésére, azonban szükségesnek látja bizonyos minimális célkitűzések kidolgozását (57. cikk). Ezt azonban a meglévő nemzetközi jogi dokumentumok, kiemelten az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezmény alapján képzeli el.
Fontos javaslata a jelentésnek: egy átfogó, a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók védelmére létrehozott rendszer kidolgozásának a szükségessége. E rendszer nemcsak a tagállamok által alkalmazott kettős mérce elkerülésére, hanem „működőképes nyomon követési mechanizmusok” bevezetésére is alkalmas lenne.
A román alkotmány szempontjából fontos újdonságot hoz az 58. pont is, hiszen annak megállapítása, hogy a „közigazgatási, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más téren végrehajtott pozitív intézkedések nem minősülnek megkülönböztetésnek” némiképp ellentmond a román alkotmány 6 cikke (2) bekezdésének, illetve annak nemkorlátozó értelmezését támogatja.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos utolsó javaslat az idegengyűlölet, a fajgyűlölet és a cigánygyűlölet kérdéseinek nemzeti tantervekbe való bevezetésére vonatkozik, mely segítségével a diákok már fiatal korból párbeszédet folyathatnak a megkülönböztetés káros voltáról (61. cikk).
Összegzés
1. Elmondható, hogy a fent bemutatott állásfoglalás elsősorban nem a kisebbségi kérdés megoldásáról, hanem a Bizottság és Parlament államok fölötti kontrolljának növeléséről, és egy egységes az EUSZ 2. cikkében rögzített alapjogok betartását megcélzó uniós mechanizmus kidolgozásáról szól. Más szóval egy olyan szabályrendszer kidolgozását alapozná meg, amely lehetőséget nyújtana a Bizottság számára, hogy közelebbről monitorizálja a tagállamok intézkedéseit, egyben konkrét eszközöket adva a kezébe kihágások kezelésére. Tehát az alapvető szabadságjogok megítélésében ténylegesen növelné a Bizottság és a Parlament hatáskörét, és ez csökkentené a tagállamok mozgásterét. Ugyanakkor nem kérdéses, hogy a jelentés aktuális és jól időzített, hiszen az európai szerződések felülvizsgálata a válság tapasztalatai alapján napirenden van.
2. Habár a kérdésben létrehozott egységes számonkérő mechanizmus fontos előrelépés lehet az Unión belüli demokratikus és emberjogi kérdésekben született jogsértések megszüntetésében, a jelentés hivatkozási alapját képező nemzetközi jogi és európai uniós dokumentumok, valamint a dokumentum második részében megfogalmazott indoklások vizsgálatából kitűnik, hogy a Fidesz és Tőkés László által megfogalmazott félelmek nem alaptalanok. Egyrészt, mert az Európai Parlament nem egységesen ítéli meg az egyes államok által elkövetett jogsértéseket (vagyis az EP-megítélés mindig politikai megítélés), másrészt mert a dokumentum indoklásában máris megjelentek azok a konkrét államokra való egyoldalú hivatkozások, amelyek alapján felmerül az ilyen eljárások politikai kiegyensúlyozatlanságának az eshetősége.
3. Ennek ellenére a jelentés pozitív hozadékának elismerése is helyénvaló lett volna, hiszen a fentiek mellett az elfogadott állásfoglalás fontos utalásokat tartalmaz a nemzeti kisebbségek védelmére is. Egyrészt, a kisebbségi kérdés tételesen megjelenik az EUSZ 2. cikkében, másrészt a jelentés is több passzusban foglalkozik a témával. Egyik legfontosabb nóvuma az, hogy szakít az Európai Unió eddigi gyakorlatával és megfogalmazza a tradicionális nemzeti és nyelvi kisebbségek, valamint az egyéb kisebbségek közötti különbségtételt, egy külön normarendszer létrehozását szorgalmazva az előbbiek számára.
4. A pozitív folyományok ellenére a jelentés nem feltétlenül ad okot az RMDSZ-es EP-képviselők által megfogalmazott optimizmusra sem, hiszen ennek eredményeit több szempontból is fenntartásokkal kell kezelnünk. Egyrészt, a készülő normarendszert az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezménye alapján képzeli el, ami mind a biztosítandó jogok, mind pedig az államokra kirótt kötelezettségek szempontjából elmarad a nemzeti kisebbségek által szükségesnek tartott és követelt normáktól. Másrészt nem világos, hogy a kidolgozandó szabályozásba milyen formában kerülnek be és bekerülnek-e a kollektív jogok: a dokumentum következetesen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól beszél, azonban az 57. pont megfogalmazása („a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség”) bizonyos szempontból túlmutat ezen, hiszen komoly lehetőségeket tartalmaz a már megszerzett kollektív jogok uniós védelme tekintetében.
5. Tovább árnyalja a kérdést az Uniós jogalkotási gyakorlat is, hiszen a jelentés alapján elkészített állásfoglalás nem kötelező érvényű, mindössze felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy foglalkozzon a kérdéssel, amely önmagában is egy hosszú folyamat, nem beszélve a tagállamok ellenállásában és az Európai Uniós intézmények működéséből adódó nehézségekben rejlő csapdákról.
6. Mindent egybevetve, egy, az alapjogok betartásának monitorizálására irányuló mechanizmus kidolgozása a nemzeti kisebbségek szempontjából üdvözlendő lenne, hiszen áttekinthetőbbé tenné a rendszert, azonban az elmúlt évek történései, valamint a Michel-jelentésben megfogalmazott elvárások arra engednek következtetni, hogy ez nem zárná ki az államok cselekvésének politikai alapokon való megítélését, ami viszont lehetőséget teremthet ezek számára a felelősség elhárítására is.
mensura.ro,

Hírsaláta
LEMONDOTT A KOMMUNIZMUS BŰNEIT VIZSGÁLÓ INTÉZET ügyvezető elnöki tisztségéről Andrei Muraru. A történész levélben értesítette döntéséről Victor Ponta miniszterelnököt.
A Muraru lemondását kiváltó okok egyelőre ismeretlenek, közleményében csupán annyit írt, hogy az elvek és a lojalitás fontosabb számára bármilyen tisztségnél. Andrei Murarut 2012 májusában nevezték ki a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Intézet ügyvezető elnökévé, az ő vezetése alatt indult bűnvádi eljárás két egykori kommunista pribék ellen, illetve ugyancsak az ő mandátuma idején kezdődött el a Râmnicu Sărat-i hírhedt kommunista börtön emlékmúzeummá alakítása. (Marosvásárhelyi Rádió)
MIÉRT? Találgatások folynak, miért is gondolta meg magát Traian Băsescu, s szerda este miért iktatta váratlanul be a harmadik Ponta-kormányt. Sokan tudni vélik, bár a Cotroceni-palota tagadja, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter telefonált, hogy hagyjanak fel a dacoskodással, Băsescu eskesse fel a kormányt, Ponta pedig új kormányprogrammal álljon a parlament elé. Mások az európai uniós nagykövetek látogatásának tulajdonítják a hirtelen békét. Mircea Geoană szenátor meg úgy véli, Traian Băsescu részvétele az Európa Tanács közgyűlésén késztette arra az államfőt, hogy a parlament 60 százalékának bizalmát élvező Ponta-kormányt beiktassa. (Antena 3)
KOLOZSVÁRON OLCSÓBB. 230 magyarországi diák tanul a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a 2013/14-es tanévben – írja a Maszol.ro. Az Erdélyben tanuló magyarországi egyetemisták évente akár több százezer forintot takaríthatnak meg az utazási és szállásköltségeket is figyelembe véve. Az anyaországi hallgatók legnagyobb része pszichológiát, néprajzot, informatikát, színművészetet és szociológiát tanul – az Európai Unió polgáraként javarészt tandíjmentesen. Arányuk messzemenően a pszichológia-távoktatáson a legnagyobb, körülbelül 45 százalék, az 52 elsőéves közül ugyanis 25 magyarországi. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemnek jelenleg több mint 700 külföldi hallgatója van. A nem EU-s állampolgárok 250–300 eurós havi tandíjat fizetnek, amelynek összege szakonként változik.
AZ ORTODOX EGYHÁZ BLASZFÉMIÁNAK TARTJA. Elutasította a képviselőház jogi bizottsága az élettársi kapcsolat bejegyzésének törvénytervezetét, amelyet Remus Cernea nyújtott be – derül ki a képviselő Facebook-oldalán közzétett bejegyzésből. A bizottság tizenegy tagja egyhangúlag utasította el a törvénytervezetet, a ház plénuma valószínűleg jövő héten szavaz róla – írta. Cernea az érvelés során felolvasta Pál apostol szeretethimnuszát is (1Kor. 13), ám a Román Ortodox Egyház jelen levő képviselője blaszfémiának nevezte a gesztust. (RTV)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Bírálta a román alkotmánytervezetet a Velencei Bizottság
Tartalmi és formai szempontból is javításra szorul a román parlament különbizottsága által kidolgozott alkotmánymódosító szövegtervezet – állapította meg a Velencei Bizottság véleményezésében, amelyet kedden ismertettek a román hírforrások. Az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete a múlt heti ülésén fogadta el a kijelölt héttagú szakértői bizottság 33 oldalas jelentését. A szakértők szerint az alkotmánymódosító tervezet legnagyobb hiányosság az, hogy nem jelöli meg pontosan: milyen kormányzati formára alapozzák a román állam működését, és nem teremt egyértelmű viszonyrendszert az alapvető állami intézmények között. A jelentés szerint aggályos, hogy az új alaptörvény sem korlátozná a kormányt abban, hogy rendelet kibocsátásával vegye át a törvényhozás szerepét. A szakértők az ombudsman és a legfelső bírói tanács független működésének alkotmányos kereteit is hiányolták, amelyek szerintük elengedhetetlenek lennének a jogállamiság biztosításához.
A Velencei Bizottság az alkotmánymódosító tervezet kidolgozásának módját is kifogásolta, arra hivatkozva, hogy – egy kezdeti nyitottság után – a szöveget előkészítő parlamenti különbizottság nem teremtett lehetőséget a társadalmi vitára. A strasbourgi ülésen Romániát képviselő Ioan Chelaru szenátusi alelnök azt mondta: a parlament felülvizsgálja az alkotmánytervezetet, és ennek során figyelembe veszi a Velencei Bizottság ajánlásait, illetve az alkotmánybíróság határozatát. Chelaru közölte: Románia nem tesz le az alaptörvény módosításáról, de az ezt szentesítő népszavazásra várhatóan csak 2015-ben kerül sor.
Februárban a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság alkotmánymódosító tervezetének 26 pontját, közöttük a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatokat. Az alkotmánybíróság szerint ezek túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt. A hatályos román alkotmány korlátokat szab az alaptörvény módosításának: ezektől a korlátoktól csak akkor tekinthet el a törvényhozás, ha nemcsak módosítja az alkotmányt, hanem új alaptörvényt fogad el. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
MTI
Erdély.ma,

Az alkotmánymódosítás-tervezet neuralgikus pontjai
A Velencei Bizottság szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul
Nemrég fogadta el a Velencei Bizottság a román alkotmánymódosítás-tervezet felülbírálására kijelölt szakértői bizottság több mint 30 oldalas jelentését. A jelentés szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul a Crin Antonescu vezette parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító szövegtervezet. Az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete szerint a tervezet egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem jelöli meg pontosan, milyen kormányzati formára alapozzák az állam működését, illetve nem teremt egyértelmű viszonyrendszert az alapvető állami intézmények között. A Velencei Bizottság kifogásaival kapcsolatban kérdeztük Varga Attila alkotmányjogászt.
– Elöljáróban annyit elmondanék, ha úgy tetszik, mintegy általános értékelésként, hogy ezúttal a Velencei Bizottság nagyon komoly munkát végzett, olyan nagyon odaillő javaslatokat fogalmazott meg, amelyek valós problémái a mai román alkotmánynak, illetve az egész államszerkezetnek. A konkrét kérdésre utalva megjegyezném, hogy nem különösebben bevett szokás az európai alkotmányokban, hogy a tudományos tipológiák szerint megnevezzék a kormányzati rendszert: parlamentáris köztársaság, félelnöki vagy elnöki köztársaság ellenben az, hogy a Velencei Bizottság ezt kéri Romániától, arra utal, hogy ez nagyon tisztázatlan kérdés Romániában, és nemcsak a szabályozások, hanem a gyakorlat miatt. Az alkotmányjog azt mondja Romániával kapcsolatosan, hogy ez egy félelnöki rendszer. Csakhogy nagyon különbözik ennek a prototípusától, a francia félelnöki rendszertől. Felemás elnöki rendszer, és emiatt kiszámíthatatlan, olyan megoldásokat tartalmaz, olyan lehetőségeket rejt az alkotmány, amelyek intézményközi konfliktusokhoz vezetnek. Erre bőven volt példa az elmúlt években: akár köztársasági elnök és parlament, akár kormány és parlament, akár köztársasági elnök és kormány között, tehát mindenféle viszonylatban ilyen konfliktusok voltak. Ez mindig az éppen aktuális politikai hatalomtól, összetételtől függ, de a nagyobbik baj az, hogy ezek a konfliktusok ott vannak kódolva a hiányos alkotmányos rendelkezésekben. Erre érzett rá a Velencei Bizottság, és gondolta, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nevesítsük, hogy milyen is Románia kormányzati rendszere. Mert ha azt mondja, hogy parlamenti köztársaság, akkor annak van egy bizonyos számú ismérve és kritériuma, és azoknak 80-90 százalékát teljesíteni kell ahhoz, hogy felismerhető legyen, hogy az egy parlamentáris köztársaság. Ilyen Németország, Olaszország, Magyarország.
– A testület aggályosnak nevezi, hogy a módosított alkotmány sem korlátozná a kormányt, hogy rendeletek kibocsátásával úgymond átvegye a törvényhozás szerepét.
– Ez egy másik neuralgikus pontja az alkotmánynak. Amikor az alkotmány megszületett ’91-ben, szerintem jóhiszeműen vették be az alkotmányba, hogy a kormány törvényerejű kormányrendeleteket bocsáthat ki. Csakhogy ez egy kivétel, mert a szabály továbbra is az a román alkotmányban, hogy az egyedüli törvényhozó hatóság a parlament. Ehhez képest, rendkívüli esetekben, amikor erre felhatalmazza a kormányt a parlament, a fő szabály alóli kivételként lehet kormányrendeleteket is kibocsátani. Csakhogy a gyakorlat a kivételből szabályt csinált, a szabályból pedig kivételt. A politikai gyakorlat lényegében ’96- tól folyamatosan visszaélt ezzel az alkotmányos lehetőséggel. Mindegyik kormány, színezettől függetlenül, elárasztotta a jogrendszert ezekkel a sürgősségi kormányrendeletekkel. Ezt jelzi teljesen jogosan és indokoltan a Velencei Bizottság. Volt 2003-ban egy próbálkozás ennek visszafogására, és bár bizonyos korlátok születtek, az alkotmánymódosítás során, a gyakorlat továbbra is az, hogy a kormány rendkívüli módon visszaél ezzel a lehetőséggel. Addig kellene elmenni, hogy csak egyszerű kormányrendeleteket lehessen hozni parlamenti felhatalmazás alapján, a sürgősségi kormányrendeleteket pedig egyszerűen be kellene szüntetni.
– A Velencei Bizottság hiányolja ugyanakkor a nép ügyvédje és a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) független működésének alkotmányos kereteit, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság biztosításához.
– Szerintem pontosan nem így van. Válasszuk ketté a dolgot. A nép ügyvédjének a működésére megvoltak az alkotmányos keretek, ezek szerintem nagyjából rendben is vannak. A Velencei Bizottság nyilván egy nagyon sajnálatos tapasztalatból indul ki, és eszerint jogos az észrevétele, de az nem elsősorban szabályozási probléma. 2012 nyarán, amikor az elnököt a parlament felfüggesztette, más törvényhozási aktusokat is végrehajtott, de nem csak törvényhozásiakat. Ezek között szerepelt az akkori ombudsman hirtelen menesztése különösebb indoklás nélkül. Tudjuk a mögöttes szándékot, jelesül azt, hogy bizonyos jogszabályokat, amelyeket éppen akkor fogadtak el pár nap lefolyása alatt, nehogy megtámadjon az alkotmánybíróságon. Ez valóban a jogállamiság és a törvényesség határán lévő intézkedése volt a parlamentnek, de ezért nem az alkotmányos szabályozások a hibásak. Én magam is amellett voltam, hogy jogosult a felfüggesztés, netán még a menesztése is a köztársasági elnöknek, de azért nem szabad a végletekig elmenni, például egy jogszerűen, alkotmányosan megválasztott ombudsman menesztéséig. Nem mondom, hogy nem lehet javítani az ombudsman szabályozásán, nem tudom, van-e a Velencei Bizottságnak valamiféle javaslata erre vonatkozóan, de az a sommás megfogalmazás, hogy a nép ügyvédje működésének nincs alkotmányos kerete, nem fedi a valóságot.
Ami a Legfelsőbb Bírói Tanácsot illeti, valóban ráférne az alkotmányban egy kicsit részletesebb szabályozás, ugyanis az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez a testület időnként túllépi a hatáskörét, holott két alkotmányos hatásköre van, és ehhez szigorúan tartania kellene magát. Az egyik, hogy javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák és ügyészek kinevezésére, a másik az, hogy mintegy fegyelmi testületként működik a bírák és ügyészek vonatkozásában. Itt nemcsak a CSM, de az egész igazságszolgáltatás – s különösen az ügyészség – helyét, szerepét is tisztázni kellene. Nagyobb problémának látom, hogy az ügyészség szerepe nem tisztázott, az ügyészek hajlamosak magukat a bíróval azonosítani, holott nem azok, ők nem igazságot szolgáltatnak, hanem részt vesznek az igazságszolgáltatásban. Ez nagy különbség, mert csak a bíró az, aki igazságot szolgáltat. Más kontextusba kellene helyezni ezt a Legfelsőbb Bírói Tanáccsal kapcsolatos összefüggést is.
– Kifogásolja ugyanakkor magát az alkotmánymódosító tervezet kidolgozásának módját is, illetve azt, hogy a kezdeti nyitás után a parlamenti különbizottság nem teremtett lehetőséget a társadalmi vitára.
– Ez mindig vitatható kérdés. Emlékszünk, hogy még a bizottsági munkát megelőzően volt az a bizonyos alkotmányozó fórum, amelyet Cristian Pîrvulescu, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke vezetett. Valóban nem volt kellően széles körű társadalmi (és szerintem még szakmai) egyeztetés sem, pedig arra is szükség lett volna. A civil társadalom megkérdezése nem úgy működik, hogy azt mondjuk, ez a helyzet, lehet javaslatokat tenni, hanem szakmai, illetve civil fórumokat kell szervezni, szervezett keretet kell adni egy ilyen párbeszédnek. Nem az a módja, hogy egyszerűen várjuk a javaslatokat a néptől, mert olyan dolgokat kér-(het)nek, mint például a halálbüntetés visszaállítása és egyebek. A parlamenti szövegszerkesztő bizottságnak is lehetett volna ebben nagyobb aktivitása, de letudta a kérdést azzal, hogy az ügy vitáját megelőzte ez az alkotmányozási fórum. Ilyen szempontból jogos a Velencei Bizottság észrevétele.
– Mi várható a továbbiakban? Egyelőre nagy csend övezi a témát. Lesz-e belátható időn belül alkotmánymódosítás?
– Most nagyon lecsökkentek az esélyei az alkotmánymódosításnak, hiszen kétharmados többség kell egy vesszőnek a módosításához is. Tekintettel arra, hogy az eredeti kormánykoalíció felbomlott, az újnak pedig nincs meg a kétharmados többsége – bár nem kell csak a kormányoldalnak biztosítania a kétharmadot, lehet megegyezés is az ellenzék és a hatalom között –, nem látok arra esélyt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció és esetleg egy-két ellenzéki erő még ebben a törvényhozási ciklusban keresztülvigye a parlamentben az alkotmány kétharmados megszavazását. Illetve ott van még az Alkotmánybíróságnak is a megalapozott kifogása, ami azt jelenti, hogy nagyon sok mindent újra kellene gondolni. Azt látom, hogy lehet, inkább lemondanak az alkotmány módosításáról, hiszen az Alkotmánybíróság legkevesebb 26 esetben állapított meg alkotmányellenességet. Ezeket a továbbiakban vagy át kell fogalmazni, vagy le kell mondani róluk. Az is kérdéses, hogy a bizottság a régi felállásban dolgozna-e, és elnökévé Crin Antonescut hívnák-e meg. Tehát több akadályát, mint reális lehetőségét látom annak, hogy ebben a törvényhozási ciklusban keresztül tudjanak vinni egy érvényes alkotmánymódosítást.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Ajánlja az Európa Tanács a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását
A hagyományos kisebbségek jogairól szóló, magyar kezdeményezésű jelentést fogadott el az ET parlamenti közgyűlése. A dokumentum szorgalmazza a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását. A szekértő szerint a dokumentum jól jön a magyar közösségnek.
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése keddi strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját.
Az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. A Közgyűlés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a „kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze”.
A jelentésről folytatott vitában Kalmár Ferenc András hangsúlyozta: egész Európát érintő ügy a hagyományos nemzeti kisebbségek békés együttélése a többséggel. A társadalom stabilitása függ a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülésétől – tette hozzá.
Szembenállástól együttélésig
A KDNP politikusa elmondta, hogy Dél-Tirolban a következőképpen írták le neki az olasz és a német ajkú közösség második világháború utáni viszonyának alakulását: kezdetben szembenállás volt, majd azt az egymás mellett élés, utána pedig az együttélés követte. Jó lenne – tette hozzá –, ha idővel az „egymásért élés” időszaka is bekövetkezne, de ha Európa győzni akar a globális versenyben, akkor el kell jutnia legalább az együttélés fázisába a többség és kisebbség viszonyát illetően.
A jelentéstervezet címében eredetileg az szerepelt, hogy a dokumentum a hagyományos, vagyis az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. A vita nyomán végül egy módosító indítvány elfogadásával kivették a szövegből a „hagyományos” kifejezést, ám a tartalmi részek lényege nem változott. A „hagyományos kisebbségek” fordulattal szemben azzal a kifogással éltek – többek közt finn részről –, hogy az fogalmilag kirekeszti a romákat.
Markó Attila: nem kötelező, de jól fog
Nincs európai jogi norma arra vonatkozóan, hogy a tagállamok ratifikálják a kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, a Nyelvi Chartát, vagy hogy szavatolják a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, de egy ilyen ajánlás biztatás lehet – fogalmazta meg megkeresésünkre Markó Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, aki a Mikó Imre jogvédő csoporttal a román hivatalos dokumentumot kiegészítendő árnyékjelentést készített az ET számára a kisebbségi nyelvhasználat romániai helyzetéről.
„Az Európa Tanács minden erre vonatkozó közlése, jelentése, ajánlása, határozata jó nekünk. Hetente kellene ilyeneket kiadnia. Minden, ami a jogbővítésre vonatkozóan kijön az ET-től, csak ráerősít arra, amit mi itthon folyamatosan hangoztatunk, visszaigazolja, hogy amit kérünk, nem idegen Európától” – fogalmazta meg az RMDSZ képviselő.
Markó Attila emlékeztetett, hogy ilyen típusú felhívásai még voltak az Európai Tanácsnak, de nem árt ezeket megismételni, mert vannak „elaludt” tagországok, melyek szándékosan vagy kevésbé, de elfelejtik ratifikálni a keretegyezményt vagy a Nyelvi Chartát.
„Szeretném látni, hogy az ET dokumentumait az Európai Unió is sajátjaként vállalja fel, de amíg ez nem történik meg, nekünk a keretegyezménybe és a Nyelvi Chartába kell kapaszkodnunk, amelyeket Románia ratifikált is” – mondta a kisebbségvédelmi szakértő. Hozzátette, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat folyamatosan azon dolgozik, hogy az alkalmazás terén is megfelelő szintre jusson a kisebbségvédelem és a nyelvi jogok biztosítása.
A képviselő elmondta, a Nyelvi Chartára alapozva négy kezdeményezése van „csövön” a Parlamentben: az igazságügyi és egészségügyi nyelvhasználatra vonatkozó, valamint az, hogy anyanyelven lehessen fordulni a jogvédőkhöz, vagyis az ombudsmanhoz és a diszkriminációellenes tanácshoz.
A jogvédő szolgálat munkatársai gyakran azzal szembesülnek, hogy a jogszabály létezik, de gyakorlatban egyáltalán nem alkalmazzák. Meglátásuk szerint állandóan figyelmeztetni kell a magyar közösség tagjait, hogy éljenek a jogaikkal, a közintézményeket pedig, hogy tartsák be a kétnyelvűséget.
Az Európa Tanács és a Parlamenti Közgyűlés
Az Európa Tanács egy regionális nemzetközi szervezet, amelynek székhelye Strasbourg. Jelenleg 47 tagja van, de nyitva áll bármely olyan európai állam előtt, amely elfogadja a jogállamiság intézményét és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság- és emberi jogokat. Céljai a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, a második világháború utáni újjáépítés lebonyolítása, az emberi jogok védelme. A Parlamenti Közgyűlés 318 tagját és azonos számú helyettes tagját a nemzeti parlamentek választják meg vagy jelölik ki saját képviselőik közül. A tagállamok képviselőinek száma az ország népességétől függően 2 és 18 között változik. A nemzeti delegációk összetételének hűen kell tükröznie a nemzeti parlamentek politikai pártjait vagy csoportjait. A 47 nemzeti parlamentből delegált képviselők a legátfogóbb fórumot alkotják. A Közgyűlés szabadon határozza meg napirendjét. Tanácskozásai fontos iránymutatást adnak az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és a kormányközi csoportoknak, tevékenysége a képviselők révén befolyást gyakorol a kormányokra, valamint visszahat a nemzeti parlamentekre is. A Közgyűlés évente négyszer tart egyhetes ülésszakot Strasbourgban, az Európa Palota parlamenti üléstermében.
Balogh Levente, Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Elfogadott magyar jelentés a nemzeti kisebbségekről
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése keddi strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.
Az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. A Közgyűlés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a „kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze”.
A jelentésről folytatott vitában Kalmár Ferenc András hangsúlyozta: egész Európát érintő ügy a hagyományos nemzeti kisebbségek békés együttélése a többséggel. A társadalom stabilitása függ a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülésétől – tette hozzá. A KDNP politikusa elmondta, hogy Dél-Tirolban a következőképpen írták le neki az olasz és a német ajkú közösség második világháború utáni viszonyának alakulását: kezdetben szembenállás volt, majd azt az egymás mellett élés, utána pedig az együttélés követte. Jó lenne – tette hozzá –, ha idővel az „egymásért élés” időszaka is bekövetkezne, de ha Európa győzni akar a globális versenyben, akkor el kell jutnia legalább az együttélés fázisába a többség és kisebbség viszonyát illetően. A jelentéstervezet címében eredetileg az szerepelt, hogy a dokumentum a hagyományos, vagyis az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő a vitában hangsúlyozta is: a jelentés az őshonos kisebbségeket olyan kisebbségként határozza meg, amelyek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek, és közös az identitásuk. Megjegyezte, hogy élénk vita folyik magáról az őshonos kisebbség fogalmáról. „Először nyilvánvalóan abban kell közös nevezőre jutnunk, hogy a valóságban léteznek-e ilyen kisebbségek? A válasz határozott igen. Azt gondolom, ezt senki nem tagadhatja le. Nem elméleti, spekulatív fogalomról van szó, hanem tényről. (...) Ha ez így van, nekünk az Európa Tanácsban foglalkozni kell velük, helyzetükkel és az abból következő sajátosságokkal. Ez nem irányul más kisebbségek, illetve egészében a nemzeti kisebbségek ellen. Jól szolgálja a többséggel való együttműködést, a békés együttélést” – mondta az MSZP-s politikus. A vita nyomán – mint arról Kalmár Ferenc András, Szabó Vilmos, valamint a Jobbik országgyűlési képviselője, Gaudi-Nagy Tamás közösen tájékoztatta telefonon Strasbourgból az MTI tudósítóját – végül egy módosító indítvány elfogadásával kivették a szövegből a „hagyományos” kifejezést, ám a tartalmi részek lényege nem változott. A „hagyományos kisebbségek” fordulattal szemben azzal a kifogással éltek – többek közt finn részről –, hogy az fogalmilag kirekeszti a romákat. Kalmár Ferenc András mindazonáltal elégedetten állapította meg, hogy az elfogadott okmány megfogalmazza a kisebbségek kollektív védelmének az igényét – nem csupán a kisebbségekhez tartozó egyének védelmének az igényét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elfogadott szöveg a területi önkormányzatiság erősítésére ösztönzi az államokat. Szabó Vilmos hangsúlyozta, hogy a tervezet előkészítése magyar részről közös munka volt, párthovatartozásra való tekintet nélkül. Gaudi-Nagy Tamás hozzátette, hogy most már a magyar kormányzaton múlik, mennyire tudja majd betartatni az elfogadott dokumentumot a környező országokkal. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Áttörés az Európa Tanács kisebbségekről szóló jelentése"
A kisebbségvédelemben elért áttörésnek nevezte Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentést, amelyet kedden fogadott el az Európa Tanács parlamenti közgyűlése.
A politikus a szerdai közleményében kiemelte: a jelentés elkészítésében Kalmár Ferenc András magyarországi KDNP-s országgyűlési képviselő szorosan együttműködött Korodi Attila RMDSZ-es képviselővel, így az erdélyi magyar közösség kisebbségvédelmi törekvéseinek számos eleme bekerült a dokumentumba.
"Ez egy olyan jelentős dokumentum, amely az őshonos kisebbségek védelme érdekében konkrét javaslatokat fogalmaz meg, és kihangsúlyozza azokat a pozitív példákat, amelyeket a tagországoknak követniük kell" – fogalmazott Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy az ET-jelentés felszólítja a tagállamokat: mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. Úgy vélte, ez az előírás erősíti az RMDSZ tárgyalási pozícióit a román alkotmány módosítási folyamatában.
Kelemen Hunor a jelentésnek azt a pontját is sarkalatosnak tartotta, amelyben az ET a kisebbségek kollektív védelmének igényét fogalmazta meg, és nem csupán a "kisebbségekhez tartozó egyének" védelmének szükségességét. Hozzátette, az elfogadott szöveg a területi önkormányzatiság erősítésére ösztönzi az európai államokat, és követendő példaként említi a dél-tiroli autonómiamodellt, illetve a finnországi svédek kisebbségvédelmi hálózatát.
"Az RMDSZ autonómiatervezete éppen a dél-tiroli modellt alkalmazta kiindulási pontként. (...) Az olaszországi régióban tett látogatásaink alkalmával azt láttuk, hogy Dél-Tirol Olaszország egyik legfejlettebb régiója, és bebizonyította azt, hogy nem az állam ellen és nem a többségi lakosság ellen van a területi autonómia" – nyomatékosította Kelemen Hunor.
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze. Népújság (Marosvásárhely)

Luxemburgi per: az SZNT elvárja, hogy a román kormány lépjen vissza
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elvárja, hogy a román kormány lépjen ki az Európai Unió (EU) bíróságán folyó perből, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék a kezdeményezők elérni.
Románia, Szlovákia és Görögország a polgári kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán kérte belépését a luxemburgi perbe. Izsák Balázs SZNT-elnök a Sepsiszentgyörgyön péntek délután tartott sajtótájékoztatója után az MTI-nek elmondta, azért tartja értelmetlennek Románia belépését a perbe, mert ha az általuk kezdeményezett szabályozás európai normává válna, azzal Románia is nyerne. „Ha a Székelyföld a szabályozás alapján többletforrásokat kapna az Európai Uniótól, azok a források Romániába jönnének" – magyarázta az SZNT elnöke.
Kelemen Hunor romániai miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön az MTI-nek azt mondta, a román kormány még 2013-ban, az RMDSZ kormányra lépése előtt fogadott el memorandumot a perbe való belépésről. „Amit akkor a Szociálliberális Unió (USL) kormánya eldöntött, azt nem lehet ma felülbírálni" – tette hozzá a kormányfő-helyettes. A luxemburgi perről szólva Izsák Balázs SZNT-elnök azt közölte, hogy a napokban kapta meg a bíróságtól az Európai Bizottság 95 pontban benyújtott írásos viszontválaszát. Kijelentette: a bizottság által felhozott érvek arról győzték meg, hogy régen nem a bejegyzés elutasításának a jogszerűségéről folyik a vita. Az érvek egy része a kezdeményezésük tartalmával kapcsolatos.
Az SZNT elnöke szerint Románia azzal is kisebbségellenes országként mutatta magát, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén csak a román képviselők utasították el pártállástól függetlenül a nemzeti kisebbségekről készült, kedden elfogadott jelentést. Valamennyi más ország delegációjában voltak támogatói is a Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő által készített jelentésnek. Izsák Balázs kérdésre hozzátette, a gyűlésen nem vett részt az RMDSZ képviselője.
MTI. Erdély.ma

Perelnek itthon, perelnek külföldön
Két folyamatban levő peres ügyről számolt be tegnap esti sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Hangsúlyozta: mindkét esetben közösségi ügyről van szó, várják a támogatók csatlakozását.
Az SZNT által kezdeményezett európai polgári kezdeményezés elutasítása miatt az SZNT az Európai Bizottságot hívta perbe a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságon. Izsák emlékeztetett: Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezésüket a bizottság arra hivatkozva utasította el, hogy nincs hatásköre a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben.
A vita viszont immár nem jogi, hanem politikai – hívta fel a figyelmet, azzal példázva kijelentését, hogy a perbe hívást követő ellenkérelemben, majd az SZNT válasza után a napokban kézbesített 95 pontos viszontválaszban az Európai Bizottság voltaképpen politikai véleményeknek ad hangot. Szinte jól jártunk, hogy az EB nem jegyezte be polgári kezdeményezésünket, azóta ugyanis több ilyen elhalt, így viszont sikerült nyilatkozásra bírni az Európai Bizottságot olyan ügyekben, amelyekben korábban nem – vélekedett Izsák. Hozzáfűzte ugyanakkor: az a tény, hogy a perbe négy uniós tagállam is beszállt – Görögország, Szlovákia és Románia a bizottság oldalán, Magyarország az SZNT mellett –, azt bizonyítja: a vita helye az Európai Parlamentben lenne. Hozzáfűzte: nem tudja, Románia milyen további lépéseket tervez, tudomása szerint ugyanis a perbe való belépésről még tavaly decemberben döntöttek, amikor az RMDSZ nem volt kormányon, döntésüket pedig azóta sem indokolták meg. Reményét fejezte ki, hogy a továbbiakban a magyar EP-képviselők, illetve képviselőjelöltek is felszólalnak az ügyben. Izsák Balázs tegnap azt is közölte: a bukaresti táblabíróságon április 24-ére tűzték ki azt a pert, amelyet diszkrimináció miatt indított Traian Băsescu államfő, Victor Ponta kormányfő, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, Crin Antonescu volt szenátusi elnök ellen, sérelmezve a román vezetők azon kijelentéseit, amelyekkel elutasították egy magyar többségű régió kialakítását. Szerinte nem helytálló az Országos Diszkriminációellenes Tanács ítélete, mely szerint az erről szóló nyilatkozatok beleférnek a véleménynyilvánítás szabadságába, ugyanis nem magánszemélyekről van szó, hanem az államhatalom képviselői vetítenek elő súlyos hátrányos megkülönböztetést. Izsák bízik abban, hogy a magyar szervezetek csatlakoznak ehhez a perhez is.
Üdvözlik az ET döntését
Izsák Balázs üdvözölte, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése Kalmár Ferenc magyarországi KDNP-s képviselő kezdeményezésére elfogadta az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak bővítéséről szóló jelentést. Úgy vélekedett, a román delegáció tagjai hibáztak, amikor testületileg a jelentés ellen szavaztak, mert Romániát kisebbségellenes színben tüntették fel. Az RMDSZ képviselője amúgy nem vett részt a gyűlésen. Izsák beszámolt az SZNT Állandó Bizottságának tegnapi, sepsiszentgyörgyi üléséről is: a testület értékelte az elmúlt időszak két nagy tömegmegmozdulását, a tavaly októberi székelyek nagy menetelését és a március 10-i székely szabadság napját, mindkettőt sikeresnek, az autonómiamozgalmat erősítőnek értékelték. A folytatásról újságírói kérdésre azt mondta: március 10-én minden évben székelyföldi szintű megemlékezést tartanak, ha pedig azonnali veszély fenyegetne – például közigazgatási átszervezés –, mindenkit utcára szólítanak. Addig is készen állnak a párbeszédre. Várják az RMDSZ és az MPP által előkészített autonómiastatútumot is, mert az még nem érkezett el hozzuk.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gaudi az ET emberi jogi biztosához: éves jelentéséből miért maradtak ki már megint az elcsatolt magyarok?
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén április 8-án Strasbourgban Niels Muiznieks az Európa Tanács emberi jogi biztosa ismertette 2013. évi jelentését. Ennek kapcsán szembesítettem volt lett emberi jogi aktivistát azzal az újra tapasztalt képtelenséggel, hogy idei jelentéséből is teljesen kimaradt hagyományos nemzeti közösségek jogfosztott tagjainak ügye, így az elcsatolt sorban élő magyarok is.
Ezzel szemben az éves szinten 3 millió eurós költségvetésből működő emberi jogi biztos folyamatosan a cigányok, homoszexuálisok és menekültek jogaival foglalkozik, mintha nem is lenne más védendő közösség Európában, ez pedig az Európa Tanács hitelességét teljesen aláássa.
A biztos azzal magyarázta ezt, hogy nem akarja a létező kisebbségvédelmi egyezményeket felügyelő szervek hatáskörét elvonni, de ha aggasztó helyzetet észlel fellép akár a határon túli magyarok érdekében.
Emlékezetes, hogy ő már tavalyi hasonló jelentése kapcsán feltett kérdésemet követően ígéretet tett arra, hogy ellátogat Székelyföldre a székely önrendelkezési törekvések feltérképezése és a konfliktus megelőzése érdekében, de ennek nem tett eleget. Erdély.ma

Băsescu: a székely autonómia alkotmányellenes
Traian Basescu államelnök szerint aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányába és a román államba ütközik.
Az államfő a Realitatea hírtelevízió által vasárnap késő este közvetített kétórás élő interjúban a riporter kérdésére kitért a székelyföldi területiautonómia-törekvésekre.
„Az autonómia alkotmányellenes. Nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most szelet fogott az etnikai alapú autonómia híveinek a vitorlája” – utalt az államfő az Európa Tanács (ET) kedden elfogadott határozatára. A Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő által készített, és a közgyűlés által elfogadott dokumentum kiáll a kisebbségi autonómiaformák mellett.
Traian Basescu hozzátette: „Románia továbbra is egységes államként határozza meg önmagát, és bárki aki autonómiát akar, a román alkotmányba, és értelemszerűen a román államba ütközik."
Az államfő arra is kitért, hogy meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájától is visszafelé kell lépnie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját birtokuknak tekintik megyéiket.
„Ne higgye, hogy a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnök más, mint Nicusor Constantinescu, (Konstanca megye önkormányzati vezetője) vagy Adrian Duicu (Mehedinti megye önkormányzati vezetője). Ők is alárendeltségi viszonyban tartják a megyei tanács pénzétől függő polgármestereket. (...) Ők is ugyanúgy viselkednek, mint a románok. Mindannyian románok vagyunk” – jelentette ki Traian Basescu.
Az államelnök két olyan megyeelnök nevét említette, akik ellen korrupciós ügyben folytat vizsgálatot az ügyészség.
MTI. Erdély.ma

Borbély László: Románia nem teljesítette a nyelvi chartában vállalt kötelezettségeit
Románia nem teljesítette a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájában vállalt kötelezettségeit, és Bukarest emiatt késik a charta alkalmazásáról szóló jelentés elkészítésével – jelentette ki Bukarestben Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke.
A politikus a Bukarestben akkreditált külföldi tudósítókkal tartott sajtóbeszélgetésen kijelentette: nyilvánvaló, hogy Románia sok esetben nem teljesítette a vállalásait, és most ezért késik a jelentés elkészítésével, illetve annak az Európa Tanácshoz való megküldésével. Borbély László közölte: az RMDSZ száz oldalas árnyékjelentést készített, ami rámutat a mulasztásokra, ezt a dokumentumot azt követően hozzák nyilvánosságra, amikor elkészül a hivatalos román jelentés. Hozzátette: a következő időszakban a kormányzó koalíciós partnereikkel a charta alkalmazását bemutató jelentésről is tárgyalnak.
Az MTI kérdésére kifejtette, voltak olyan magyar többségű települések, ahol a polgármesteri hivatal álláshirdetésben a magyar nyelvtudást is megkövetelte, de ezt nem fogadta el a köztisztviselők ügynöksége, ami ellentmond a chartának. A hiányosságok között említette még, hogy Románia immár kilenc éve halogatja a kulturális autonómiát biztosító kisebbségi törvénytervezet elfogadását. Hozzátette: az egészségügyben nem érvényesül a kisebbségi anyanyelvhasználat, mivel az RMDSZ-nek az erről szóló törvénytervezetét szintén nem fogadta el a parlament. Az igazságszolgáltatásban elvileg használható a magyar nyelv – magyarázta – de nincsenek olyan „normák", „kontrollmechanizmus", ami biztosítaná ezt.
A politikus felhívta a figyelmet arra az ellentmondásos helyzetre, hogy miközben Románia Magyarországgal együtt kéri jogosan, hogy Ukrajnában szavazza meg a parlament az időközben visszavont nyelvtörvényt, a román pártok az ukrajnai nyelvtörvénynél „gyengébb" romániai kisebbségi törvénytervezetet sem hajlandók megszavazni, a román alkotmánybíróság pedig az alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a regionális kisebbségi nyelvek hivatalossá tételét Romániában. A politikus méltatta az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségekről szóló, április 7-én elfogadott jelentését, amely a különböző európai területi autonómiákat pozitív példaként említi. Borbély László a romániai kisebbségi jogok bővítését szorgalmazta, mert – mint mondta – sokkal nehezebb folytatni a kisebbség és többség közötti párbeszédet, ha ez utóbbinak nincsenek újabb eredményei. MTI. Erdély.ma

Egy lépés előre, kettő hátra
Kicsit olyan az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútum, mint az amerikai krimisorozat főszereplőjének, Columbo detektívnek a felesége: folyton csak beszélnek róla, de még senki sem látta.
És kicsit úgy állunk autonómiaküzdelmünkkel is, mintha valami táncot járnánk: ahelyett, hogy céltudatosan haladnánk az úton, minduntalan megtorpanunk, s ha valahogy teszünk egy lépést előre, sietve hátra is lépünk kettőt.
Most úgy tűnik, az RMDSZ kormányra lépése és a közelgő európai parlamenti választások kampánya határozza meg a szövetség autonómiapolitikáját. Előbbi fékként működhet, visszafogottságra készteti a szövetséget, utóbbi viszont határozottabb fellépést követel meg, aligha véletlen hát, hogy jó ideje ez a fajta kettősség jellemzi az RMDSZ megnyilvánulásait. Úgy tűnik, elosztották a feladatokat: Bukarestben nem feszítik a húrt, a kormányra lépéshez kőkemény feltételeket nem szabtak, a vállalt kérések teljesítését sem kötötték semmiféle határidőhöz – a székelyföldi szárny eközben továbbra is hangosabb, radikálisabb, nem riad vissza például az autonómiatüntetéstől való részvételtől, dolgozik a statútumon, nyíltan a Magyar kormány mellett foglal állást. Hogy e kettősség mennyiben valós nézetkülönbség és mennyiben tudatos munkamegosztási stratégia következménye, nem tudni biztosan – legvalószínűbb, hogy mindkettő –, de tény: igencsak tudathasadásos helyzetekhez vezet.
Miközben például Kelemen Hunor a székelyföldi vezetőkkel együtt pózolt a Fidesz eredményváróján, néhány nap múlva már Tőkés Lászlót ostorozta – aki pedig most igazán nem vetélytársa az RMDSZ-nek, ugyanis a magyarországi kormánypárt EP-jelöltlistájának harmadik helyén indulva nem veszélyezteti, sőt, biztossá teszi a magyarság brüsszeli képviseletét. De legalább ennyire képtelen helyzet az is, hogy miközben az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén Kalmár Ferenc KDNP-s országgyűlési képviselő javaslatára – a román küldöttség testületi ellenkezése ellenére – elfogadják a nemzeti kisebbségek jogainak bővítéséről szóló jelentést, az RMDSZ képviselője részt sem vesz az ülésen. Pedig hányszor halljuk majd a kampány során, hogy milyen fontos a magyarság európai képviselete! És a hatékony külpolitika szempontjából most teljesen mellékes, hogy két különböző intézményről van szó, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének semmi köze az Európai Unióhoz és intézményeihez.
Mindezek alapján az sem elképzelhetetlen, hogy valami hasonló történik az autonómiatervezettel is: bizonyára elkészül, egyszer talán majd be is mutatják – csak nehogy aztán ne legyen, ki megszavazza, mire benyújtják a parlamentben.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Băsescu: aki autonómiát akar, a román államba ütközik
Traian Băsescu államelnök szerint aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányába és a román államba ütközik.
Az államfő a Realitatea hírtelevízió által vasárnap késő este közvetített kétórás élő interjúban a riporter kérdésére kitért a székelyföldi területiautonómia-törekvésekre.
„Az autonómia alkotmányellenes. Nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most szelet fogott az etnikai alapú autonómia híveinek a vitorlája” – utalt az államfő az Európa Tanács (ET) kedden elfogadott határozatára. A Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő által készített, és a közgyűlés által elfogadott dokumentum kiáll a kisebbségi autonómiaformák mellett.
„Románia továbbra is egységes államként határozza meg önmagát, és bárki aki autonómiát akar, a román alkotmányba, és értelemszerűen a román államba ütközik” – szögezte le Traian Băsescu.
Az államfő arra is kitért, hogy meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájától is visszafelé kell lépnie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját birtokuknak tekintik megyéiket.
„Ne higgye, hogy a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnök más, mint Nicușor Constantinescu, (Konstanca megye önkormányzati vezetője) vagy Adrian Duicu (Mehedinți megye önkormányzati vezetője). Ők is alárendeltségi viszonyban tartják a megyei tanács pénzétől függő polgármestereket. Ők is ugyanúgy viselkednek, mint a románok. Mindannyian románok vagyunk” – jelentette ki Traian Băsescu. Az államelnök két olyan megyeelnök nevét említette, akik ellen korrupciós ügyben folytat vizsgálatot az ügyészség.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Izsák: nem szerencsés Románia belépése a luxemburgi perbe
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elvárja, hogy a román kormány lépjen ki az Európai Unió (EU) bíróságán folyó perből, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék elérni – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a szervezet elnöke.
Emlékeztetett: Románia, Szlovákia és Görögország a polgári kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán kérte belépését a luxemburgi perbe.
Izsák Balázs elmondta, azért tartja értelmetlennek Románia belépését a perbe, mert ha az általuk kezdeményezett szabályozás európai normává válna, azzal Románia is nyerne.
„Ha a Székelyföld a szabályozás alapján többletforrásokat kapna az Európai Uniótól, azok a források Romániába jönnének" – magyarázta az SZNT elnöke. A luxemburgi perről szólva Izsák Balázs közölte, a napokban kapta meg a bíróságtól az Európai Bizottság 95 pontban benyújtott írásos viszontválaszát.
Kijelentette: a bizottság által felhozott érvek arról győzték meg, hogy régen nem a bejegyzés elutasításának a jogszerűségéről folyik a vita. Az érvek egy része a kezdeményezésük tartalmával kapcsolatos.
Folytatnák „meneteléseket" Az SZNT állandó bizottságának pénteki sepsiszentgyörgyi ülésén az autonómiamozgalom szempontjából sikeresnek minősítették a március 10-ei megemlékezést. A folytatásról újságírói kérdésre Izsák elmondta, határozatot fogadtak el arra vonatkozóan, hogy a székely szabadság napját minden évben megszervezik, közvetlen veszély esetén pedig – például hátrányos közigazgatási átszervezés esetében – azonnal utcára szólítják a székelyeket. Újságírói kérdésre az SZNT-elnök elmondta, sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Néppárt autonómia-törvénytervezetét nem kapták még meg.
„Lehet, hogy jól jártunk"
„Tulajdonképpen jól jártunk azzal, hogy az európai polgári kezdeményezésüket elutasította az Európai Bizottság, hiszen azáltal, hogy ezt követően pert kezdeményeztek, olyan kérdésekben sikerült nyilatkozatokra bírni a bizottságot, melyekre eddig nem volt precedens, közben pedig más, bejegyzett polgári kezdeményezések visszhang nélkül maradtak" – mutatott rá Izsák.
Emlékeztetett: Románia beavatkozási kérelme március 12-én keltezett, ám az SZNT elnöke úgy tudja, erről a döntés decemberben született, amikor az RMDSZ még nem volt kormányon.
„Függőben van, mi lesz a beavatkozás további sorsa, fog-e a kormány érveket felsorakoztatni az EB oldalán, hiszen következik az európai parlamenti választási kampány, és mindenkit érdekel, a jelöltek miként viszonyulnak a perhez.
Kelemen Hunor romániai miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke egyébként csütörtökön az MTI-nek megerősítette, a kormány még 2013-ban, az RMDSZ kormányra lépése előtt fogadott el memorandumot a perbe való belépésről. „Amit akkor a Szociálliberális Unió (USL) kormánya eldöntött, azt nem lehet ma felülbírálni" – tette hozzá a kormányfőhelyettes.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
Izsák továbbá rámutatott, Románia volt az egyetlen ország, melynek képviselői testületileg elutasították a Kalmár Ferenc András magyarországi KDNP-s országgyűlési képviselő kezdeményezte, a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentést.
Az SZNT elnöke úgy véli, a román delegáció „vagy nem értette meg az Európa Tanács működését, vagy nagyot hibázott", hiszen a jelentés ellenzésével kisebbségellenes színben tünteti fel Romániát, ezt a kérdést pedig sokkal nagyobb bölcsességgel és empátiával kellett volna kezeljék. Izsák üdvözölte az ET parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést, és hogy a román küldöttség javaslatait elutasították. Úgy tudja, az RMDSZ képviselője nem vett részt az ülésen.
Winkler: napirendre kerül a kisebbségügy
Ezzel egy időben Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton, Temesváron kijelentette: a következő években uniós szinten napirendre kerülhet az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésköre.
„A romániai magyar közösség és az RMDSZ üdvözli a Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól, amely a kisebbségvédelem és a kisebbségi identitás megőrzésének, továbbadásának szükségességét hozza ismét előtérbe. Nagyon fontos ez a jelentés, hiszen azonos elvekre épül, mint a kisebbségi jogok védelméről szóló keretegyezmény és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája" – fogalmazott.
Rámutatott továbbá, a dokumentum hozzájárulhat ahhoz, hogy „megtörje az Unió érdektelenségét a kisebbségi kérdésben. „A Balkán és Kelet-Európa stabilitása attól is függ, hogyan oldódik meg a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése. Le kell ülni az asztalhoz, és át kell beszélni ezt a problémát, felelősséget kell vállalni, őszinte és konstruktív párbeszédet folytatni. Egyre közelebb van az a pillanat, amikor az EU közönye éppúgy lebontódik, mint a berlini fal" – fogalmazott Winkler Gyula.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Băsescu: a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnökök is úgy viselkednek, mint a románok
Traian Băsescu államelnök szerint aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányába és a román államba ütközik.
Az államfő a Realitatea hírtelevízió által vasárnap késő este közvetített kétórás élő interjúban a riporter kérdésére kitért a székelyföldi területiautonómia-törekvésekre.
"Az autonómia alkotmányellenes. Nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most szelet fogott az etnikai alapú autonómia híveinek a vitorlája" - utalt az államfő az Európa Tanács (ET) kedden elfogadott határozatára. A Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő által készített, és a közgyűlés által elfogadott dokumentum kiáll a kisebbségi autonómiaformák mellett.
Traian Băsescu hozzátette: "Románia továbbra is egységes államként határozza meg önmagát, és bárki aki autonómiát akar, a román alkotmányba, és értelemszerűen a román államba ütközik."
Az államfő arra is kitért, hogy meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájától is visszafelé kell lépnie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját birtokuknak tekintik megyéiket.
"Ne higgye, hogy a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnök más, mint Nicuşor Constantinescu, (Konstanca megye önkormányzati vezetője) vagy Adrian Duicu (Mehedinti megye önkormányzati vezetője). Ők is alárendeltségi viszonyban tartják a megyei tanács pénzétől függő polgármestereket. (...) Ők is ugyanúgy viselkednek, mint a románok. Mindannyian románok vagyunk" - jelentette ki Traian Băsescu.
Az államelnök két olyan megyeelnök nevét említette, akik ellen korrupciós ügyben folytat vizsgálatot az ügyészség. (mti) Transindex.ro

Băsescu: Romániában mindannyian románok vagyunk!
Traian Băsescu államfő szerint, aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányába és a román államiságba ütközik. Az államfő a Realitatea hírtelevízió által közvetített kétórás interjúban a riporter kérdésére kitért a székelyföldi autonómia-törekvésekre, írja az MTI.
Az autonómia alkotmányellenes. Nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most szelet fogott az etnikai alapú autonómia híveinek a vitorlája – utalt az államfő az Európa Tanács (ET) kedden elfogadott határozatára.
Románia továbbra is egységes államként határozza meg önmagát, és bárki aki autonómiát akar, a román alkotmányba, és értelemszerűen a román államba ütközik – tette hozzá Traian Băsescu. Meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájától is visszafelé kell lépnie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját birtokuknak tekintik megyéiket.
Băsescu szerint a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnök semmiben nem más, mint Konstanca megye vagy Mehedinti megye vezetője. Ők is alárendeltségi viszonyban tartják a megyei tanács pénzétől függő polgármestereket. Ők is ugyanúgy viselkednek, mint a románok. "Mindannyian románok vagyunk!" – jelentette ki Traian Băsescu. maszol/MTI

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: fontos előrelépés az ET határozata
Fontos előrelépésnek tartja a kisebbségvédelemben a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Kalmár Ferenc kereszténydemokrata politikus által jegyzett, előző héten elfogadott Európa Tanács-határozatot.
Az előtérbe helyezi a kisebbségvédelem kollektív dimenzióját, a jól működő autonómiamodellekre való hivatkozást, illetve felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be területi önkormányzati megoldásokat minden érintett által elfogadott formában – írták az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésükben.
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése múlt keddi strasbourgi ülésén fogadta el a magyar képviselő jelentését a hagyományos nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése szerint a külhoni, különösen az erdélyi magyarok szempontjából kiemelkedő jelentőséggel rendelkeznek a határozatnak a területi megoldásokra vonatkozó megállapításai.
A határozat ezekre alapozva szólítja fel a tagállamokat, hogy tekintsék át és használják útmutatóként a kollektív vagy csoportjogokat biztosító Alto Adige/Dél-Tirol, valamint Finnország gyakorlatát, továbbá vezessenek be területi önkormányzati megoldásokat minden érintett fél által elfogadott formában – emelték ki.
A Székely Nemzeti Tanács tevékenységének és annak ismeretében, hogy az RMDSZ a saját autonómiatervezete kidolgozásánál a dél-tiroli modellt alkalmazta kiindulási pontként, aligha meglepő, hogy a román képviselők megkísérelték gyengíteni a két nemzetközileg elismert legjobb gyakorlatra, mint követendő példára való hivatkozást – jegyezték meg az elemzés készítői.
Az elemzés rámutat: a határozatban felszólítják a tagállamokat, hogy helyi vagy regionális szinten mozdítsák elő a nemzeti kisebbségek által beszélt nyelvek hivatalos használatát, illetve tegyék meg a szükséges lépéseket az anyanyelven való oktatás folytonosságának biztosítására a középfokú oktatásban és a felsőoktatásban.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének plénuma elé került jelentés, valamint az annak alapján elfogadott határozat és ajánlás, amely az elmúlt másfél év munkájának eredménye, ugyan nem bírnak kötelező jogi erővel, de erős referenciaértékkel rendelkeznek az emberi jogok tiszteletben tartása mellett elkötelezett európai kormányok számára – jelezte a kutatóintézet.
Rögzítették: a kérdést a jövőben továbbra is célszerű az Európa Tanács napirendjén tartani és megállapításaira történő folyamatos hivatkozással, a benne foglaltak számonkérésével az ET általánosan elfogadott eszközévé, a gyakorlatban is számon kérhető sztenderdjévé fejleszteni. Székelyhon.ro

Bukaresti felhördülés a kisebbségi jogok kapcsán
Jelentős felbolydulást okozott Bukarestben az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által magyar kezdeményezésre elfogadott jelentés, amely a dokumentumban hagyományosnak nevezett őshonos kisebbségek fokozott védelmét irányozza elő.
A KDNP-s Kalmár Ferenc által kidolgozott dokumentum többek között az önrendelkezés és az anyanyelv használatának biztosítására buzdítja a tagállamokat a területükön élő őshonos kisebbségek esetében, és a kollektív védelmet, a kollektív jogok fontosságát hangsúlyozza az egyéni jogokkal szemben.
A román politikum és média meglehetősen agresszívan reagált. Az Adevărul című lap Az Európa Tanács hadat üzen az egységes államnak címmel írt a javaslatról, és a szélsőségesen magyarellenes, soviniszta kirohanásairól hírhedt szociáldemokrata képviselő, Bogdan Diaconu véleményét idézte, aki szerint a területi autonómiát bátorító jelentés levegőbe röpíti Európát, és egy képzettársítás révén azt sugallja, hogy Erdélyben is hasonló helyzet állhat elő miatta, mint a Krímben. A képviselő szerint nem véletlen, hogy Magyarország kezdeményezte a jelentést, mivel így akar magyar enklávékat létrehozni a környező államokban, ami Trianon tagadását jelenti.
Nem marad el a magyar- és autonómiaellenes hangulatkeltésben Traian Băsescu államfő sem, aki szerint az ET-ajánlás mit sem ér, mivel Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát.
Mindez azt jelzi, hogy a jelentés bizonyos mértékig áttörést jelent az intézményes, európai szintű, számon kérhető kisebbségvédelem terén. A bukaresti felhördülés azt mutatja, hogy ezzel nagyon is tisztában vannak, és megpróbálnak mindent elkövetni, hogy a kezdeményezés hamvába haljon, megkísérlik befeketíteni, valamilyen káros, végzetes dologként feltüntetni az autonómiát.
Persze illúziókat egyelőre nem érdemes táplálni. Az Európa Tanács ajánlásai nem kötelező érvényűek, a tagállamok a diplomatikus üdvözlésen túlmenően azon ajánlásokat alkalmazzák, amelyeket akarják, és azokat ignorálják, amelyeket a maguk számára károsnak tartanak. Mégis, ennek az ajánlásnak az elfogadásával még egy olyan dokumentum létezik, amelyre a többségi románokkal minden tekintetben – tehát az anyanyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás terén – egyenlő jogokért küzdő romániai magyar közösség bel- és külföldön egyaránt hivatkozhat. 24ora.ro

21 pontban foglalták össze a nemzeti közösségek és nyelvi kisebbségek ügyét
Az Európai Parlament kisebbségi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportja (Intergroup) csütörtöki cikluszáró ülésén, április 17-én felhívást intézett az európai döntéshozókhoz az Unió területén élő hagyományos nemzeti kisebbségek, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának védelmében.
A Strasbourgi Kiáltvány (Strasbourg Manifesto) megszövegezésében részt vettek és annak végleges változatát aláírták az RMDSZ ep-képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba.
A dokumentum 21 pontban foglalja össze a nemzeti közösségek és nyelvi kisebbségek ügyét felkaroló Intergroup-tagok által fontosnak tartott kisebbségvédelmi törekvéseket, hangsúlyozva az Európai Unióban (EU) kötelező érvényű kisebbségvédelmi keretszabályozás megalkotásának szükségességét. Csatolmánya tartalmazza az EU területén élő nemzeti kisebbségi közösségek és nyelveik védelmére vonatkozó, korábban elfogadott kritériumok, keretegyezmények, jelentések, ajánlások jegyzékét.
A Strasbourgi Kiáltvány aláírói sajnálattal állapítják meg, hogy az EU intézményeiben a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmét nem övezi fokozottabb figyelem. A Kiáltvány számszerűsíti az EU területén élő nemzeti kisebbségek, valamint az őshonos kisebbségi vagy regionális nyelvek beszélőinek lélekszámát. Megállapítja, hogy az EU lakosságának 8%-a kisebbségi ajkú, és hozzávetőlegesen 50 millió polgár, azaz az uniós összlakosság csaknem 10%-a beszél valamely kisebbségi nyelven. Ezzel szemben az emigráns kisebbségek lélekszáma mindössze 6,5% körül mozog, mégis kiemelt fontosságú ügyük kezelése több szakpolitikában.
A kisebbségek ügye iránt fogékony aláíró-képviselők leszögezték: az egyenlő bánásmód alanyi joga és nem kiváltsága az EU-polgároknak. Az Unió jövőjének szempontjából, stabilitásának, biztonságának és jólétének érdekében a kisebbségi, az interkulturális és az interetnikus kapcsolatok kulcsfontossággal bírnak. Véleményük szerint többség és kisebbség kölcsönös, bár nyilvánvalóan aszimmetrikus felelősséggel tartoznak az integráció, de ugyanakkor a kisebbségi identitás, a kultúra és a nyelv megőrzése, illetve ennek fenntartható fejlesztése miatt. Kifejezetten arra kérik tehát az európai döntéshozókat, tegyenek különbséget a tagállamok területén őshonos kisebbségi közösségek és a fogadó államokba legálisan a közelmúltban érkezett migráns közösségek szükségletei és védelmi módozatai között, hiszen a nemzeti kisebbségi közösségek különleges hozzáadott értéket jelentenek az európai kultúrában. A kisebbségi ügyek megnyugtató rendezése az EU belső és külső legitimitásának feltétele - szögezik le az aláírók, hangsúlyozva, hogy a kisebbségi közösségekhez tartózó személyek vagy csoportok védelmében foganatosított pozitív intézkedések semmi esetre sem kellene diszkriminatív jellegűnek minősüljenek.
A Strasbourgi Kiáltvány aláírói kitérnek a Koppenhágai kritériumok dilemmájára: sürgetik a tagjelölt és a régi tagállamok területén érvényesülő monitorizációs rendszer egységesítését azért, hogy szűnjön meg a jelenlegi kettős mérce, mely szerint a tagjelölt országok szembesülnek a kisebbségi ügyek megnyugtató rendezésére irányuló igénnyel, de utóbb, ha már taggá válnak, nem kérik számon rajtuk vállalt kötelezettségeiket.
"Gazdag és tartalmas tevékenységet tud maga mögött az Intergroup, a ma elfogadott kiáltvány a jövőbeli tevékenység prioritásait is megfogalmazza. Az EU közönyét a nemzeti kisebbségek jogainak védelme iránt le kell bontani, ezért az európai parlamenti választások után prioritást kell hogy élvezzen a Kisebbségi Intergroup újraalakítása, valamint a FUEN-nel, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával kiépített partnerségünk megerősítése" – fogalmazott Winkler Gyula. Sógor Csaba leszögezte: "Remélem, hogy a belga képviselőkollégám, Louis Michel nevével fémjelzett jelentés, a múlt héten az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott, Kalmár Ferenc András, KDNP-s képviselő által a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól készített jelentés, a ma általunk elfogadott Kiáltvánnyal együtt tovább lendít a küzdelemben, kisebbségügyi munkánkban, azaz az EU-s kisebbségvédelem hatékonyabbá tételében".
Az Intergroup tagjai eljuttatják a dokumentumot az EU intézményeihez, a tagállamok, de a csatlakozásra váró országok kormányaihoz és parlamentjeihez is. (hírszerk.) Transindex.ro

Strasbourgi Kiáltvány kisebbségi jogokért
Az Európai Parlament (EP) kisebbségi ügyekkel foglalkozó Frakcióközi Munkacsoportja (Intergroup) felhívást intézett az európai döntéshozókhoz az unió területén élő hagyományos nemzeti kisebbségek, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának védelmében. A Strasbourgi Kiáltvány megszövegezésében részt vettek és annak végleges változatát kézjegyükkel látták el az RMDSZ EP-képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba.
A dokumentum 21 pontban foglalja össze a nemzeti közösségek és nyelvi kisebbségek ügyét felkaroló Intergroup-tagok által fontosnak tartott kisebbségvédelmi törekvéseket, hangsúlyozva az Európai Unióban (EU) kötelező érvényű kisebbségvédelmi keretszabályozás megalkotásának szükségességét. Csatolmánya tartalmazza az EU területén élő nemzeti kisebbségi közösségek és nyelveik védelmére vonatkozó, korábban elfogadott kritériumok, keretegyezmények, jelentések, ajánlások jegyzékét.
A Strasbourgi Kiáltvány aláírói sajnálattal állapítják meg, hogy az EU intézményeiben a hagyományos nemzeti kisebbségek védelmét nem övezi fokozottabb figyelem. A kiáltvány számszerűsíti az EU területén élő nemzeti kisebbségek, valamint az őshonos kisebbségi vagy regionális nyelvek beszélőinek lélekszámát. Megállapítja, hogy az EU lakosságának 8 százaléka kisebbségi ajkú, és hozzávetőleg 50 millió polgár, azaz az uniós összlakosság csaknem 10 százaléka beszél valamely kisebbségi nyelven. Ezzel szemben az emigráns kisebbségek lélekszáma mindössze 6,5 százalék körüli, mégis kiemelt fontosságú ügyük kezelése több szakpolitikában. A kisebbségek ügye iránt fogékony aláíró képviselők kifejezetten arra kérik az európai döntéshozókat, tegyenek különbséget a tagállamok területén őshonos kisebbségi közösségek és a fogadó államokba legálisan a közelmúltban érkezett bevándorló közösségek szükségletei és védelmi módozatai között. A Strasbourgi Kiáltvány aláírói kitérnek a Koppenhágai kritériumok dilemmájára: sürgetik a tagjelölt és a régi tagállamok területén érvényesülő monitorizációs rendszer egységesítését azért, hogy szűnjön meg a jelenlegi kettős mérce, mely szerint a tagjelölt országok szembesülnek a kisebbségi ügyek megnyugtató rendezésére irányuló igénnyel, de utóbb, ha már taggá válnak, nem kérik számon rajtuk vállalt kötelezettségeiket.
„A ma elfogadott kiáltvány a jövőbeli tevékenység prioritásait is megfogalmazza. Az EU közönyét a nemzeti kisebbségek jogainak védelme iránt le kell bontani, ezért az európai parlamenti választások után prioritást kell hogy élvezzen a Kisebbségi Intergroup újraalakítása” – fogalmazott Winkler Gyula.
Sógor Csaba leszögezte: „Remélem, hogy a belga képviselő kollégám, Louis Michel nevével fémjelzett jelentés, a múlt héten az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott, Kalmár Ferenc András KDNP-s képviselő által a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól készített jelentés a ma általunk elfogadott kiáltvánnyal együtt továbblendít a küzdelemben, kisebbségügyi munkánkban, azaz az EU-s kisebbségvédelem hatékonyabbá tételében.” Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő, aki társelnöke volt a munkacsoportnak, úgy véli: „Ha az Európai Unió a jövőben el kívánja kerülni az etnikumközi konfliktusokat, akkor megfelelő uniós kisebbségvédelmi rendszert kell létrehozni. Legfőbb cél, hogy a 2012-ben elfogadott Roma Stratégia mintájára az Európai Bizottság kezdeményezze a Nemzeti Kisebbségvédelmi Stratégiák Európai Keretrendszerét. Ezzel létrejönne az Európai Unióban a kisebbségi jogok uniós szintű ellenőrző mechanizmusa, amely éves rendszerességgel számon kérné a tagállamokon a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülését” – vázolta elképzeléseit Tabajdi Csaba. Az Intergroup tagjai eljuttatják a dokumentumot az EU intézményeihez, a tagállamok, de a csatlakozásra váró országok kormányaihoz és parlamentjeihez is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mázsás mérföldkő
Szakértők és politikusok is a kisebbségvédelemben elért áttörésnek értékelték az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által múlt héten elfogadott határozatot, amely az őshonos nemzeti kisebbségek védelmének érdekében területi önkormányzati megoldások bevezetésére sarkallja a tagállamokat. Valóban nagy előrelépés, ha végre egy ilyen fórum is nyíltan kimondja, hogy a kisebbségi sorban élő őshonos nemzeti közösségeket megilleti az önrendelkezés.
Bökkenő annyi van a dologban, hogy ez a magyar kereszténydemokrata kezdeményezésen alapuló határozat és ajánlás nem bír kötelező jogi erővel. Ez magyarul azt jelenti, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása mellett csak szóban elkötelezett kormányok, államok továbbra is ugyanúgy tehetik a semmit e téren, mint az utóbbi közel száz esztendőben a mindenkori román kormányzatok. Persze, a politikai szélkakasuk, az helyén van, a nemsokára partra kerülő kalóz, új legénysége és más válogatott alföldi gyászvitézek is sebzett vadként hördültek fel ennek kapcsán a napokban. A kormánypártiak csak azért nem, mert a magyar kártya a két évvel ezelőtti hatalomátvételkor volt nyerő, ma konjunkturális okok miatt nem az.
Pontosan a román politikumban a pártállástól független, magyarellenességre való konszenzushajlam láttán világos, hogy az erdélyi magyar autonómiakövetelések terén nem sok gyakorlati előrelépésre számíthatunk az említett ajánlás nyomán. Amikor például a marosvásárhelyi önkormányzatban bekövetkezett változások nyomán nem kezdő politikus is képtelen feldolgozni, hogy a közéleti játékszabályoknak része lehet az egyezségek megkötése és akár felbontása is, ha a szereplők vagy az általuk képviselt választók érdekei ezt kívánják, és veszteni nem tudva, vadul csapkodja a magyar kártyát játékasztalán – és hasonló példákkal még élhetnénk –, akkor világos, hogy a többségi politikai paletta szereplői nem nőttek még fel arra az érettségi szintre, hogy a kisebbségi jogok kérdéskörét érdemben kezelni tudják. Itt legfeljebb a kötelező letudnivalók tessék-lássék módon való fércelgetéséig ér a tudomány, ezért az áttörésnek valamely úton úgy kellene folytatódnia, hogy a kisebbségi jogokat az uniós tagállamok olyan törvényben legyenek kötelesek szavatolni, amelynek alkalmazását felsőbb szintről tartják szemmel. Gazdasági térről tengernyi ilyen szabállyal lehetne példálózni. Szerencsénkre nemcsak mi álmodunk önrendelkezésről, hanem a vén kontinens számos kisebbségi sorban élő nemzeti közössége is, ezért az ügy nem reménytelen. De nem is lesz könnyű azt a mérföldkövet a kisebbségi jogok szélesítésének irányába továbbgördíteni. A hamarosan sorra kerülő európai parlamenti választások nyomán megsejthetünk erről egyet s mást a következő fél évtizedre vonatkozólag.
Benedek István. Népújság (Marosvásárhely)

Akik őshonosok nélküli Erdélyre vágynak
Bukarestben a politikaalakítók köreiben igen nagy ellenszenvvel fogadták az Európa Tanács ama ajánlását, miszerint a nemzetállamoknak komolyan fontolóra kellene venniük a kollektív jogok biztosítását az őshonos nemzeti közösségek számára, mi több, ezek s a területi autonómiák olyan pozitív példák, melyeket ajánlatos életbe ültetni.
Az egyéni jogok biztosításának bűvöletében élő és az eredményekkel úgymond gyakorta és mértéktelenül dicsekvő politikai osztály zavara óriási, s az ellenérvek halmaza is gyorsan összeállt, legfőképpen azt hangoztatják, ilyesmit a román nép 99,99 százaléka nem fogadna el. Igaz, eddig legalábbis még senki nem számolta össze, hogy valóban tiltakozna-e a románság a kollektív jogok vagy az autonómiák ellen. És sajnos, azt sem vették még számba, hogy Erdély például nem unta-e meg, hogy négy híján száz esztendeje az ország kifli alakú részét abból a pénzből fejlesztik, melyet mi a Kárpátokon innen megtermelünk, hogy közel száz év elteltével, s a nagy betelepítések ellenére a Regátban vagy Moldvában is él az a nagy Brătianujuk által hangoztatott szellemiség, miszerint ők szeretik ugyan Erdélyt, de lehetőleg lakói nélkül. Minden bizonnyal a bukaresti politikusoknak az lett volna ideális állapot, ha csak területet kapnak a híres-hírhedett trianoni szerződés nyomán, de emberanyagot véle nem. Bár, ha így történik, annyi év tapasztalatával hátunk mögött, nyugton állíthatjuk: nem lett volna, aki számukra megtermelje azt a pénztöbbletet, amivel úgy- ahogy, de talpon tartják az országot. Most ellenben rettenetes idegesség fogta el a román politikusokat, mert az Európa Tanács azt merte ajánlani – az Ukrajnában történtek hatására is –, hogy Európa államalkotó nemzetei próbáljanak megbarátkozni a kisebbségek közösségi jogai tiszteletben tartásának gondolatával, ellentétben azzal a gyakorlatukkal, melyet a kilencvenes évek óta hallunk, miszerint joga csak az egyénnek, azaz a kisebbségeket alkotó személynek van, közösségének nincs. Miközben az egyén közösségben él, s még ha nem is iktatták törvénybe jogait, nemcsak személyként, de kis- és nagyközösségként is gyakorolja, akár tetszik ez a nemzetállamot alkotó többségnek, akár nem. Hogy Románia és politikusai ma is valahol a tizenkilencedik századi nemzettudat áldozatai, mi sem bizonyítja jobban, mint Traian Băsescu államelnök ama kijelentése, hogy az ET ajánlása mit sem ér, hisz Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát. Mintha ebben a törvényeket, alkotmányt, rendeleteket oly léhán kezelő országban ezt az egyet kőbe vésték volna. Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mozgósító autonómia (Az SZNT felhívása)
Autonómiapárti önkormányzati határozatokkal mozgósíthatná székelyföldi választóit az Európai Parlamenti választásokon az RMDSZ – jelentette ki tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Hangsúlyozta, ilyen határozatok elfogadását már februárban kezdeményezte az SZNT.
Izsák Balázs kifejtette: eddig Gyegyószentmiklós, Gyergyószárhegy és Gyergyóújfalu önkormányzata fogadta el az SZNT által javasolt határozatot. A testületek kinyilvánították, hogy a Székelyföld nevű közigazgatási egységhez akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és amelynek területén a magyar is hivatalos nyelv. Gyergyószentmiklóst és Gyergyóújfalut az MPP színeiben megválasztott polgármester vezeti, Gyergyószárhegyen viszont RMDSZ-es a községvezető és az önkormányzati testület többsége. Izsák Balázs szerint a helyi vezetők politikai hovatartozásának nincs jelentősége, hiszen valamennyi önkormányzati testület egyhangú szavazással döntött.
Az SZNT elnöke elmondta, Hargita megye prefektusa mindhárom határozatot megtámadta a közigazgatási bíróságon, de úgy vélte, a pernek sok értelme nincsen, hiszen a határozatokhoz nem tartozik végrehajtandó feladat. „Ezek a határozatok a közhatalommal felruházott székely közületek dokumentálható akaratnyilvánításainak tekinthetők. Ha megszületik a 153 önkormányzati határozat, közösségi akarat rajzolja ki Székelyföld térképét” – mondta el Izsák Balázs. Az SZNT február 12-én nyílt levéllel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a javasolt határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kezdeményezés másnapján úgy nyilatkozott, hogy a szövetség később alakítja ki álláspontját erről. Az elnök azóta nem nyilvánított véleményt a kérdésben. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összeáll-e Székelyföld? – Három helység már szavazott, a többi nem
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai parlamenti választásokon az erősen vékonyka részvételi hajlandóságot talán felerősítené, ha az RMDSZ azzal mozgósítaná a választókat, hogy autonómiapárti önkormányzati határozatokat fogadtat el Székelyföldön.
Mint ismeretes, az SZNT február 12-én nyílt levéllel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz arra kérve őket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a javasolt határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el.
Gyergyóban és környékén már léptek
Izsák az MTI-nek elmondta, eddig Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy és Gyergyóújfalu önkormányzata készítette el az SZNT által javasolt határozatot. A testületek kinyilvánították, hogy a Székelyföld nevű közigazgatási egységhez akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és amelynek területén a magyar is hivatalos nyelv. Amint az várható volt, Hargita megye prefektusa mindhárom határozatot megtámadta a közigazgatási bíróságon, noha úgy vélte, a pernek sok értelme nincsen, hiszen a határozatokhoz nem tartozik végrehajtandó feladat.
„Ezek a határozatok a közhatalommal felruházott székely közületek dokumentálható akaratnyilvánításainak tekinthetők. Ha megszületik a 153 önkormányzati határozat, közösségi akarat rajzolja ki Székelyföld térképét” – hangsúlyozta Izsák Balázs.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kezdeményezés másnapján úgy nyilatkozott, hogy a szövetség később alakítja ki álláspontját a kezdeményezésről, ám azóta sem nyilvánított véleményt.
Halasztották a pert
Ugyanazon hétfői, marosvásárhelyi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy június 5-ére halasztották az SZNT elnökének az államfő, a szenátus volt elnöke, a miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettes ellen indított diszkriminációs perét (azok ugyanis kizártnak nevezték egy magyar többségű régió létrehozását Romániában). Az SZNT azt kérte a fellebbviteli bíróságtól, hogy az ügyben kérje ki a Európai Bíróság véleményét.
„Kértük a bukaresti fellebbviteli bíróságot, hogy kérjen előzetes döntést az Európai Bíróságtól, mivel erre joga és lehetősége van, ugyanis mi a 2000. évi 137-es kormányrendeletre hivatkoztunk, amely a 2000. évi 43-as uniós direktívát ültette át a román törvénykezésbe. Reméljük, továbbítják a kérdéseinket Luxemburgba, hiszen nincs mitől tartaniuk” – fogalmazott Izsák.
Magyar feliratok Négyfaluban
Feltehetően az Izsák által javasolt aktívabb kampánynak a része az a négyfalusi (szecselevárosi) beadvány is, melyben Géczi Gellért, Brassó város alpolgármestere és három önkormányzati képviselő arra szólítja fel Nistor Radu Florea négyfalusi polgármestert, hogy érvényesítse a törvényt, és helyezzen ki kétnyelvű feliratokat a közintézményekre, mivel a településen a magyar lakosság számaránya meghaladja a törvény által a feliratok kihelyezéséhez előírt 20%-ot. Kampány vagy nem, mindenképp ideje volt lépni ebben az ügyben.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

„Európa érzi, hogy foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek problémáival”
„Kedvező helyzet mutatkozik az Európai Unióban a kisebbségi érdekvédelem tekintetében. Egyre több EU-s dokumentum hívja fel a figyelmet az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmére. Európa már érzi, hogy ezt a kérdést nem lehet túl sokáig tagállami hatáskörként kezelni” – hangsúlyozta székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján Sógor Csaba európai parlamenti képviselő.
Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje arra hívta fel a figyelmet, hogy ott kell lennünk Európában akkor, amikor ezek a folyamatok végbemennek. Elmondta: az Európai Parlament februárban szavazta meg a Michel-jelentést, amely kimondja, hogy az élet minden területén jogegyenlőséget kell biztosítani a kisebbségek számára. Ezt erősítette meg az Európa Tanács Kalmár-jelentése is, amely a területi autonómiát a kisebbségi kérdés rendezésének egyik legjobb formájaként nevesíti.
„Ezeket a dokumentumokat a munkánk során hivatkozási alapként tudjuk használni, minden adandó alkalommal elmondjuk, hogy Románia is építse be jogrendjébe és gyakorlatban is biztosítsa a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségét” – fejtette ki Sógor Csaba.
Antal István udvarhelyszéki parlamenti képviselő ennek kapcsán elmondta: „A helyi közösség érzi azt a fejlődést, amelyet az Európai Unió hozott. Az elmúlt hét évben javultak az életkörülmények, versenyképesebbé váltak a települések”.
Egyúttal a május 25-i választásokon való részvételre biztatta az udvarhelyszékieket.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)