Kolozsváron tartották március 30–31-én a Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) kétévente megrendezett ülését. Az értekezlet fő napirendi pontjai közé tartozott dr. Pap Géza és Tőkés László püspök beszámolója, valamint a tisztújítás. Az Erdélyi és a Királyhágó-melléki Egyházkerület mintegy nyolcszáz lelkésze közül kétszázhetvenen jelentek meg. Székely József kolozsvár-alsóvárosi lelkipásztor, a RORLÉSZ elnöke beszámolt az elmúlt két év eseményeiről. Beszélt a közösségépítés szükségességéről, a RORLÉSZ külföldi kapcsolatairól, a lelkészértekezlet szakmai-tudományos téren végzett munkájáról (szórványlelkészi, börtönpasztorációs, kórházlelkészi munkacsoport, házasságterápiás tanfolyam stb.), szociális programjáról, valamint különféle szakcsoportok létrejöttéről. A tisztújítás során újraválasztották Székely József elnököt. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: nagyon nehéz túltenni magunkat a december 5-i népszavazáson. Vannak olyan erők, amelyek nem nézik jó szemmel nemzeti egységre való törekvést. Április első két vasárnapján számos magyarországi lelkész viszonozza a határon túli lelkészek adventi szolgálatát. Bejelentette: a Generális Konvent (a kárpát-medencei református egyházak vezetőségét tömörítő szervezet) ülésén javaslat született, mely szerint minden református személy a református egyház tagja kell hogy legyen, bármelyik országban él. A püspök tájékoztatott a marosvásárhelyi kollégium ügyéről is: a visszaszolgáltatott ingatlan miatt Dorin Florea polgármester pert indított, és első fokon meg is nyerte, ezért a püspök felkérte a marosvásárhelyi református egyházközségeket, hogy április 17-én tiltakozásul néma tüntetést szervezzenek. Pap Géza püspök tájékoztatott arról is, hogy a protestáns egyházfők március 29-i ülésükön a kisebbségi és a kultusztörvény tervezetével szemben számos kifogást emeltek. Az RMDSZ már beterjesztette a törvénytervezetet, figyelmen kívül hagyva az erdélyi történelmi egyházak javaslatait. Tőkés László püspök örvendetes tényként említette, hogy a Királyhágó-melléki Egyházkerületben végre megszűnt a lelkészhiány. Átfogó egyházkerületi programról (missziói, áldás-népesség program) beszélt. Mindenhol vissza kell állítani az egyházi iskolákat, ahol van rá lehetőség és gyermek, hangsúlyozta. Tőkés László az EMNT elnökeként kérte a lelkészértekezlet jelenlevő tagjait, hogy támogassák az autonómia megvalósítását. A püspök idézte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki szerint a kulturális autonómia már megvan (hiszen vannak iskolák, színházak stb.), de Traian Basescu államelnököt is, aki azt állította, hogy a kulturális autonómiát el sem vették, hiszen a csárdást soha nem szüntették be Romániában. A püspök kitért az ügynökkérdésre is. Érdekes dolog – vetette föl –, hogy sokkal több román ügynököt lepleznek le, mint magyart. Fennáll az eshetőség, hogy a román államhatalom megtartja szolgálatban a magyar ügynököket, és felhasználja őket különböző céljai elérésére. /Somogyi Botond: Lelkészértekezlet Kolozsváron Akadozik az egyházi restitúció. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Megjelent Csiha Kálmán A börtöntől a püspökségig című könyve a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában. Az önéletírásnak is beillő, Egy diktatúra virágzása és halála alcímet viselő könyv előszavában írta a szerző: „…voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke… Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe… Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.” Ez a könyv folytatása a Fény a rácsokon címűnek, amelyben Csiha Kálmán nehéz börtönéveit tárta az olvasók elé. Mostani könyvében Csiha Kálmán, aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt, visszaemlékezett a fekete márciusra, a magyarellenes pogromra, (amelynek szervezőit a most kormányon levő RMDSZ meg sem próbálja törvény elé állítani). /Somogyi Botond: Csiha Kálmán: A börtöntől a püspökségig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) április 8-i tájékoztató közleményében rámutatott: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Tom Lantos már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. 360 fölé emelkedett az elvi döntések és 280-at is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében, tájékoztatott Markó Attila, a restitúciós bizottság elnöke, a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola. /Tom Lantos restitucio in integrumot kér. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Tófalvi Zoltán kiegészítette Sylvester Lajosnak a Háromszék 2004. november 5-i számában megjelent írását, amelyben az Angliában élő Szalay Edda segítségével a mártírhalált halt Szalay Attila emlékét idézte fel. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22-e és 27-e között látogatott Romániába. Kádárnak az erdélyi magyarság elárulását jelentő beszéde 1958. február 24-én hangzott el Marosvásárhelyen. Ez a beszéd a nacionalista kurzus útjára lépett román hatalomnak felkínálta a lehetőséget, hogy leszámoljon az ,,ellenforradalmár-gyanús”, a magyar nemzeti szabadságharccal őszintén együtt érző erdélyi magyarokkal. Marosvásárhelyen nemcsak azt állította Kállai Gyula, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos államokkal, hanem azt is, hogy a magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Romániára jelentett volna óriási veszélyt, hiszen területi követeléseket fogalmaztak meg. Valójában még véletlenül sem fogalmaztak meg területi követeléseket. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai által megfogalmazott követelések 16. pontjában szerepelt annyi, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország képviselje a határon túli magyarok kérdését is. Kádárék tehát hazudtak, s ugyanakkor követelték az ,,ellenforradalmárok” példás megbüntetését. A küldöttség alig hagyta el Románia területét, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága 1958. február 27-én a korábbi ítéletekhez viszonyítva példátlanul szigorú büntetéseket rótt ki a Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök nevével fémjelzett perben: a fővádlottat /Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármesterének édesapját/ 25 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte, az ötödrendű vádlottat, Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét pedig tízévi börtönbüntetésre. A 2004. december 5-i népszavazás gyökerei az 1958. évi, nemzetárulásként számon tartott ,,látogatásig” is visszanyúlnak. Kádárék látogatását követően egymás után hozzák a halálos ítéleteket és az életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket: a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevéhez kapcsolódó legnagyobb politikai perben tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén. Háromszék két neves személyisége, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános és dr. Kónya István Béla ügyvéd is a mártírok között volt. Ugyancsak a kádári ,,látogatás” után került sor az ozsdolaiak perére, amelynek során Szígyártó Domokos molnárt 1959-ben azért ítélték halálra és végezték ki, mert kétszer rálőtt a kollektív gazdaság megalakulását tűzzel-vassal erőltető helyi párttitkárra. Tófalvi most készíti mindkét per teljes levéltári dokumentációját. A Szoboszlay-per levéltári anyaga meghaladja a 30 ezer oldalt, Szígyártó Domokos és négy vádlott-társának a perirata 10 ezer oldal körüli! Külön tanulmány készül a sepsiszentgyörgyi, német származású Hubbes Márton ritkán emlegetett hőstettéről is: a magyar forradalom hatására magyar nemzeti lobogóval vonult végig a város főterén. Nagy Lászlóék a budapesti Petőfi Kör mintájára hozták létre a Kossuth Kört. Háromszék tehát óriási véráldozattal fizetett azért, mert együtt érzett a magyar forradalommal. A Kisborosnyón Damó Gyula tanító jóvoltából felállított emlékmű híven tükrözi ezt a helytállást. A kádári diktatúra első kivégzett hőse – Dudás József – erdélyi volt, Gernyeszegről, illetve Marosvásárhelyről származott. A Corvin-köz legendás hősei, a Pongrácz fivérek Szamosújváron látták meg a napvilágot. Az újabb levéltári kutatások arra is fényt derítettek, hogy sok erdélyi fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. Köztük van a gyimesbükki Nagy Lakatos János, aki a Miskolc környéki harcokban vett részt. A Szekuritáté itthon azonosította és ítélte el súlyos börtönévekre. Így került sor arra a perre is, amelynek mártírja Szalay Attila 28 éves technikus. A jelenleg is Sepsiszentgyörgyön élő Jancsó Csaba, Bordás Attila, Szabó Lajos jóvoltából a Háromszék olvasói sokat tudnak a Székely Ifjak Társasága nevű szervezetről, amelynek kiskorú diákjai 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848-as honvédemlékművet. Szalay Edda meglepődne, ha olvashatná az édesapjára vonatkozó levéltári dokumentumokat, a vádpontokat. A Szekuritáté által összeállított vádiratokat, a dokumentumait nagy-nagy fenntartással kell kezelni. A Szekuritáté megpróbált hiteles bizonyítékokat is összegyűjteni, s ezeket felnagyítva fogalmazták meg a vádakat. Az 1958/466. számú ügyirat Szalay Attilára vonatkozó dokumentumai szerint Szalay Attila lakatos ellen 1958. április 12-én indította el a nyomozást Fábián Márton marosvásárhelyi szekus főhadnagy. A vád: ,,...a magyarországi ellenforradalmi események idején Szabó Lajossal közösen kommentálták a külföldi rádióadók híreit, felnagyították a Magyar NK ellenséges elemeinek tevékenységét, ellenségesen nyilvánultak meg a népi demokratikus rendszerrel szemben. A beszélgetéseket követően Szalay Attila gyanúsított megegyezett Szabó Lajossal, hogy utóbbi létrehoz egy ellenforradalmi szervezetet, amelynek tagjai nacionalista, sovén érzelmű elemek. Szalay Attila megfogadta, hogy személyesen támogatja a szervezet felforgató tevékenységét, és mindvégig megfelelő tanácsokat ad az ellenforradalmi működésük során.” Szalay Attila egy német márkájú pisztolyt és hozzá tartozó golyókat szerzett. A Szalay Attilát és társai perében a kilenc fiatal névsora: Szalay Attila, Szabó Lajos, Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba, Jancsó Csaba, Gyertyánosi Gábor, Jancsó Sándor, Molnár Béla és Sándor Csaba. A vádirat szerint Szalay Attila vezetésével egy nacionalista csoport létrehozta a Székely Ifjak Társasága nevű ellenforradalmi szervezetet. – Az 1956-os, kapcsolódó politikai perek azonos klisék szerint zajlottak. Igyekeztek háromnál több személyt letartóztatni, vád alá helyezni, hogy rájuk süthessék a ,,szervezet” bélyegét. A vádirat sejteti: milyen brutális, szadista módszerekkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, a vádlott-társak voltak a tanúk. A bírói testület tagjai, az egykori börtönőrök akik halálra kínozták Szalay Attilát, még élnek. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában – Tófalvi Zoltán kutatásai alapján – központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. Tófalvi levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. /Tófalvi Zoltán: Élő múlt: Kiegészítés a SZIT-perhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12., folyt. ápr. 13./ Előzmény: Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. nov. 5./

Több mint ezerötszázan tüntettek április 17-én, vasárnap egy bírósági ítélet miatt, amely a marosvásárhelyi városvezetés javára döntött a Bolyai középiskola visszaszolgáltatása ellen benyújtott fellebbezés ügyében. A Bolyai Farkas Líceum épülete előtti egyórás tiltakozást a református egyház tíz marosvásárhelyi parókiája szervezte. A tüntetésen jelen volt Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, valamint az RMDSZ városi és megyei tanácsosai is. A tiltakozók „Visszakérjük iskoláinkat”, „Magyar Református Kollégium 1557-2005”, „Total Restitutio” és „Restitutio in integrum” feliratú táblákat tartottak, zsoltárokat és a magyar himnuszt énekelték. A tüntetésen román és magyar nyelven felolvasták az Erdélyi Református Egyházkerület vezetői – Papp Géza, Tonk István, Ötvös József és Szász Zoltán – által aláírt tiltakozást a marosvásárhelyi polgármester túlkapásai ellen az ingatlannal, és az épület visszaszolgáltatásának rosszindulatú akadályozásával kapcsolatban. A református egyház sérelmezi, hogy a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság egy hónappal korábban helyt adott Dorin Florea polgármester fellebbezésének, amelyet a Bolyai líceum visszaszolgáltatásáról hozott határozat ellen nyújtott be. /Zsoltárral és felvonulással az iskoláért. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./ Marosvásárhelyen április 17-én a református egyház kezdeményezte zsoltáros tüntetéstől testületileg távol tartották magukat az RMDSZ politikusai. Azok a politikusok, akik a választási kampány alatt minden egyházi harangkongatás után az első padsorban ültek. Hiányoztak az RMDSZ-es tanácstagok is. Azok, akiket a polgármester semmibe vett, nevükben, de a megkerülésükkel pert indított és nyert a kormány döntése ellen. A három, újraállamosítás előtt álló marosvásárhelyi felekezeti iskola ügye nemcsak az egyházak ügye, hangsúlyozta a lap munkatársa. /Szucher Ervin: Tanácstalanul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

A Református Világszövetség vezetői május 12-én Nagyváradra érkeztek egy európai körút során. Az RVSZ amerikai elnöke, dr. Clifton Kirkpatrick, afrikai főtitkára dr. Setri Nyomi és dr. Duncan Hanson, az Amerikai Református Egyház Európai-területi titkára Magyarországról jöttek Királyhágómellékre, hogy másnap Kolozsváron, az Erdélyi Egyházkerületben, majd Délvidéken folytassák útjukat, hogy tájékozódjanak a régió reformátusainak helyzetéről, gondjairól, kilátásairól. Az RVSZ vezetői Nagyváradon munkaebéden vettek részt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetőivel és Erdélyi Géza felvidéki püspökkel, majd a polgármesteri hivatalban Biró Rozália alpolgármester fogadta a küldöttséget. Tőkés László püspök elmondta, három kontinens találkozott jelképesen Nagyváradon, Európa, Amerika és Afrika, ez a tanúságtétel egyetemességének jelképe. Beszélt a kommunizmus igazságtalanságairól, áldozatairól, és arról hogy a hit nevében mindenféle igazságtalanságot el kell vetni a földkerekségen. /(Lakatos Balla Tünde): Három kontinens református vezetői tanácskoztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

A Bethlen Napokon apadó diáklétszámmal, egyre gyatrább anyagi körülmények között (a kollégium épületei siralmasak) a tanárok, tanítók most is kitettek magukért. Egyre gyakrabban hangzanak el aggódó hangok Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban, mert a Déván anyaországi támogatással épülő korszerű iskolaközpont méginkább megapasztja a nagyenyedi diákok számát. A beígért anyaországi, bukaresti támogatások csak ígéretek maradtak, miközben a kollégium régi-új tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület egymagában nem tud segíteni. /(Ferencz L. Imre): Napok, remények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

Az MNSZ és az SZNT együttes ülésének (2005. ápr. 23., Marosvásárhely, Vártemplom) előkészített anyagában van egy nyilatkozat, amelyet Tőkés László püspök szövegezett. Ebben szerepel: „Romániában ma is tart az etnikai – a társadalmi, a gazdasági, az anyanyelvi, a vallási/egyházi – diszkrimináció. A mesterséges asszimiláció, a betelepítési politika, a kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés, etnikai gyűlöletkeltés, valamint a magyarság – ezeknek is tulajdonítható – »természetes« apadása és tömeges elvándorlása vezetett oda, hogy az utóbbi tizenöt esztendőben nemzeti közösségünk nagyobb mértékű lélekszám-veszteséget szenvedett, mint 1920 és 1990 között – hetven év alatt – együttvéve. Mesterségesen előidézett, vértelen pusztulásunk megállítására, erdélyi nemzeti közösségünk megmentésére és felemelkedésére egyetlen hatékony eszköznek, célravezető útnak és működő alternatívának a közösségi önkormányzat, az Európában honos autonómia-formák rendszerének a bevezetése kínálkozik.” Kuszálik nem érti, hogy miért kell mindig a halálról, a negatívumokról beszélni „Lehet, hogy csak erre jön be a taps, a holland támogatás, a dolgozó tömegek hálás pillantása, a Fidesz elismerése (nem kívánt törlendő).” Közben a másik részen, az Erdélyi Református Egyházkerületben folytonosan építkeznek. Csiha Kálmán püspök jelezte, 217 új épületet (ebből 33 templom), emeltek az utóbbi tíz évben az egyházkerület területén. (RMSZ, 2000. máj. 29.) „Tőkésnél jajonganak és temetnek, Csihánál dolgoznak és építkeznek.” Kuszálik saját 1994-es írását idézte, ő már akkor is Tőkés László ellen, a „Püspök Úr vészmadár-huhogása” ellen volt. /Kuszálik Péter: Morfondír. Az üzenet hangja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Május 26-27-én tartja tanácskozását a Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke kifejtette: „jogainkért és tulajdonunkért harcolunk, mert ezek nélkül nincs haza, és nincs Európa sem”. A magyar történelmi egyházak, illetve az izraelita, ortodox és görög katolikus egyházak képviselői ismertették a visszaszolgáltatási folyamat jelenlegi állását. A nagyváradi római katolikus püspökség 141 visszaigényelt ingatlanjából eddig csupán 27-et kapott vissza, ám gyakori, hogy az Ingatlankezelő Hivatal pénzt követel azért, mert a visszaadott épületben korábban felújítási munkálatokat végzett. Hasonló gondokról számolt be Veres Károly, az Erdélyi Református Egyházkerület előadó tanácsosa is, aki közölte, 628 visszaigényelt ingatlanból eddig 86-ot kaptak vissza, de a hatóságok nem minden esetben szolgáltatják vissza készséggel az épületeket. /B. L.: Jog és tulajdon nélkül nincs haza. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./ A tanácskozáson meghívottként az egyházi és politikai élet – közöttük az ortodox és görög katolikus egyház – képviselői is részt vesznek, továbbá az Európai Unió küldöttei, a román média vagy “elfelejti” tájékoztatni olvasóit a Nagyváradon történtekről, vagy csak futólagosan tesz említést róla. /Kilin Sándor: Restitúció. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Székelyudvarhelyen a Bethlen-lakótelepi református egyházközség templomának tízéves évfordulóját ünnepelték május 29-én, vasárnap. Jelen volt dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, valamint a nagyszebeni testvérgyülekezet küldöttsége is. A kétszáz lelket befogadó templomot 1995. július 16-án dr. Csiha Kálmán akkori püspök szentelte fel. Berde László lelkipásztor, a házigazda említést tett arról, hogy az eltelt tizenöt év alatt, amióta önállósult az egyházközség, a lélekszám háromezerről 2.600-ra esett vissza, de ezalatt 355-ször kereszteltek, 146 temetésen búcsúztattak, 175 házasságkötést jegyeztek be és 1024 ifjú konfirmálását segítették. /Tamás Lajos: Tízéves a III. számú Református Egyházközség temploma. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 2./

A Református Teológia, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület székhelye Kolozsváron található, ezért mindig ott volt papszentelés. Idén azonban Marosvásárhely adott otthont a 18 fiatal lelkész (2 lány és 16 fiú) felszentelésének, és az egyházkerület közgyűlésnek. Június 21-én a templomban Kató Béla püspök-helyettes hirdetett igét, majd 18 kispap letette az esküt, ezután idősebb társaik, köztük a püspök és helyettese, megáldották őket. Az Erdélyi Református Egyházkerületben az 500 lelkipásztorból körülbelül hetven a nők száma. A rendszerváltás előtt korlátozták a lelkészi évfolyamok létszámát, hat tagú évfolyamok is voltak. Évtizedekig többen mentek nyugdíjba, mint ahányat föl lehetett venni. 1990 után egyszerre mindent be akartak pótolni. Volt olyan évfolyam, ahol százan voltak. A „százas évfolyam” – így nevezik az 1995-96-ban végzetteket. Sikerült feltölteni a hiányt. A püspök nem a lelkészhiánytól, hanem a hívek fogyatkozásától tart. /Máthé Éva: Eskütétel a marosvásárhelyi Vártemplomban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Június 23-án a Restitúciós Bizottság több magyar történelmi egyház ingatlan-visszaszolgáltatásáról döntött. Összesen 19 egyházi ingatlanról született elvi döntés. Markó Attila államtitkár szerint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek 2 ingatlant, az Erdélyi Református Egyházkerületnek 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek 11, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek 1, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2 ingatlant adnak vissza, közülük az egyik legfontosabb az aradi Csiky Gergely Gimnázium épülete, mely a Temesvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába kerül vissza. Ugyancsak június 23-án végleges határozatot hoztak a történelmi egyházak 11 elkobzott ingatlanának visszaszolgáltatásáról. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1, az Erdélyi Református Egyházkerület 6, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 1, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2 ingatlanját kapja vissza. /Harmincat adnak vissza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Az Erdélyi Református Egyházkerület működtetette Diaszpóra Alapítvány szórványmissziós programot indított a héten a Küküllői Egyházmegyéhez tartozó lelkész nélküli kisgyülekezetekben. Több éve szervezi az alapítvány a nyári missziót az elöregedő, magányos gyülekezetek lelkigondozására, illetve olyan felmérő munkára, amely a református felekezetűek lélekszámát hivatott összesíteni. A tíznapos program alatt a dicsőszentmártoni tömbháznegyedben élőket keresték fel, nyilvántartásba vették a változásokat. A teológusok többek közt Márkodon, Szövérden, Gegesben, Kóródszentmártonban és Bözödön tartottak istentiszteleteket, a vallástanári szak hallgatói a gyermekeknek, fiataloknak szerveztek különböző foglalkozásokat, ellátogattak a betegekhez. A Diaszpóra Alapítvány tíz éve vállalta a tömbmagyarságon kívül élő magyar reformátusok lélekszámának a felmérését. A misszió résztvevői, teológusok, vallástanárok rendszeresen látogatják a Kárpátokon kívüli kisgyülekezeteket, foglalkozásokat szerveznek az ott élőknek. A Maros megyében végzett missziós szolgálatot a résztvevők más, szórványban élő magyar református közösségekben folytatják, és az Ókirályságba, Drobeta Turnu-Severin környékére látogatnak el. /A. E.: Missziós szolgálat a Küküllő mentén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Külföldi politikusokból és szakemberekből álló társaság tanulmányozza a székelyföldi autonómialehetőségeket. Gyakorlati segítséget igyekeznek nyújtani a székelyföldi területi autonómia létrehozásában, ezért tájékozódó útra kísérte el olyan országok képviselőit, ahol már fejlett autonómiák léteznek – mondotta Komlóssy József, az Európai Parlament (EP) magyar küldöttségének tanácsosa. Azt akarják kitalálni, hogyan lehet a dél-tirolinál (Olaszország) vagy az Aland-szigetekinél (Finnország) jobb autonómiát létrehozni, tette hozzá Gedei József, az EP magyar képviselője. A székelyföldi körúton részt vett Tytti Isohookana Asunmaa volt finn kultuszminiszter, aki a csángójelentésről ismert, továbbá Dél-Tirolból Michel Ebner EP-képviselő, Christoph Pan professzor – ahogy Komlóssy nevezte: az autonómiák ,,guruja” –, valamint Davide Zaffi bolzanói egyetemi tanár. Sepsiillyefalván a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Központban Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese fogadta a vendégeket. Elmondta, a falu tulajdonképpen már a rendszerváltás óta építi az autonómiát, egész intézményrendszert építettek ki. Sepsiszentgyörgyön Albert Álmos polgármester elmondta, az elmúlt két esztendő legfontosabb témája az autonómia kérdésköre volt. Demeter János tanácselnök szerint legfontosabb a megye és tágabb értelemben Székelyföld gazdasági felzárkózása, versenyképessé tétele addig, amíg Románia az Európai Unió tagjává válik. /Szekeres Attila: Segíteni az autonómiaépítésben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese kifejtette, az egyházkerületi választások /2001/ óta átszervezték az egyházi struktúrát. Azzal, hogy egyikük sem költözött be a püspöki hivatalba (Pap Géza püspök, Kató Béla főjegyző és Ötvös József missziói előadó), jelezték, hogy a gyülekezetétől senki sem szakadt el. Törvénykövetők próbáltak lenni, igyekeztek megtartatni az egyházi törvényt. Az egyházmegyék nagyobb önállóságát akarták fokozni, de ez nem valósult meg. Az egyházmegyék nagyon sokszor áthárítják a felelősséget az egyházkerületre. A fegyelmezési szabályok között jelen van az áthelyezés is. Az igazi megoldást az jelentené, ha a lelkészegyesület egy alapot hozna létre, amelyből bizonyos juttatást biztosítana a két-három évig felfüggesztett (és nem kizárt) lelkész számára. Az utóbbi időszakban az egyházban elszaporodtak a fegyelmi ügyek. Több lelkész világi bírósághoz fordult, de ez az egyház tekintélyét gyengíti. – A Királyhágómelléki Egyházkerülettel jól a viszonyuk. Az elszegényedés súlyos méreteket ölt. Ez meglátszik az egyházfenntartói járulék befizetésekor is. Az egyházkerület évi összkiadása (teológia fenntartása, építkezések, tanügy, misszió stb.) jóval meghaladja azt az összeget, amely az egyházmegyéktől érkezik. A különbözetet pályázatokból, testvér egyházkerületek adományaiból vagy a meglévő egyházi ingatlanok béréből teremtik elő. A külföldi támogatások rohamosan csökkentek, templomépítést már nem támogatnak. Az egyházkerület lélekszáma évente több ezer személlyel apad. Az egyház nem nevelt ki magának értelmiséget. Ezért elkezdték Kolozsváron az Apafi Kollégium építését. A kollégium a református elitképzésnek is a helye lesz. A kollégiumba különböző szakos hallgatók (pl. jogászok, közgazdászok, vallástanárok stb.) versenyvizsga alapján felvételizhetnek, s 10-12 tagú szakmai körökben önképzés végett számos projektet pályázhatnak meg, előadókat hívhatnak meg. Remélik, hogy 2006 őszére kész lesz az épület, és elindulhat a kollégium. /Somogyi Botond: Hűséggel, tisztességgel és felelősséggel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

A közelmúltban tartotta egyházkerületi közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyen. Dr. Pap Géza püspök megtartotta éves jelentését. A Református Világszövetség számos tagját zavarba hozták, hogy a nagygyűlésre „magyar reformátusok” fedőnév alatt érkezettek, akár Szerbiából, Horvátországból, Ukrajnából, Szlovákiából, akár Romániából jöttek, mind ugyanazt az érthetetlen nyelvet beszélték, mint a magyarországiak, és még egységesen is szavaztak. Ettől az összefogástól félnek sokan, s ezért tiltakozott annak idején Opocensky, a Világszövetség egykori főtitkára, az egyetemes zsinat eszméje ellen. A Világszövetség elnöke és főtitkára végül elítélte a román kormány felekezeti megkülönböztető politikáját, és bocsánatot kért az accrai nagygyűlés magyarellenes megnyilvánulásaiért. – Sajnos, Magyarországon az egyházellenesség ma politikai tőke lett, s több szavazatot hoz, mint az egyház melletti hitvalló kiállás. A Magyarországi Református Egyház Zsinata határozatban mondta ki, hogy minden református személy, éljen bárhol a világon, a Magyar Református Egyház tagja. /S. B.: A református egységért. Püspöki jelentés Marosvásárhelyen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

Az Erdélyi Református Egyházkerület tiltakozik a kultusztörvény tervezett szövegében bekövetkezett módosítás ellen. „A felekezeti oktatást az állam anyagilag támogatja” változatban állapodtak meg az egyházak, vallásfelekezetek képviselői, vezetői. A kormány által jóváhagyott változatban így módosult: „az állam anyagilag támogathatja a felekezeti oktatást”. Mona Musca kultuszminiszter felelősséget vállalt arra nézve, hogy az egyházak képviselői által elfogadott szövegen nem fognak változtatni. Mégis változtattak. Ebben a formában a református egyház nem fogadja el a tervezetet és tiltakozik ellene. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

Az Országos Restitúciós Bizottság július 21-én újabb 28 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról hozott elvi döntést, ebből 21 a történelmi magyar egyházak ingatlanjaira vonatkozik. Az Erdélyi Református Egyházkerület 7, a Gyulafehérvári Érsekség 5, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 4, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 4 újabb ingatlant kaphat vissza. A bizottság mindeddig, a mai döntésekkel együtt, 438 elvi döntést hozott a történelmi magyar egyházak ingatlanjaival kapcsolatosan. /Újabb 21 magyar egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról született döntés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

Az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiltakozott a kormány által legutóbb elfogadott és a parlament elé terjesztett vallásügyi törvénytervezet miatt. A tervezet alapvető módosítást szenvedett a történelmi – román és magyar – egyházak képviselői által egységesen elfogadott törvénytervezethez viszonyítva. Az elfogadott szövegtervezet ekképpen hangzik: „Az állam pénzügyileg támogatja a felekezeti oktatást”. Ezzel szemben a kormány szövegváltozatában ez olvasható: „Az állam anyagilag támogathatja a felekezeti oktatást”. „Lesújtónak tartjuk, hogy másfél évtizedes huzavona után a kormány továbbra is az ingatlanaitól és tanintézeteitől megfosztott egyházaink ilyetén megrövidítésére törekszik.” /Tiltakoznak az egyházak: sunyi módosítások a kultusztörvényben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Az RMDSZ többéves küzdelmének eredményeként néhány éve sikerült újraindítani az aradi Csíki Gergely Líceumot, és a katolikus egyház most már telekkönyvezheti is a líceumnak otthont adó épületet – közölte Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, a Központi Restitúciós Bizottság alelnöke, a testület ülését követően. Az ülésen egyébként tíz magyar egyházi ingatlan visszaadásáról született elvi (4 az Erdélyi Református Egyházkerület, 6 a Temesvári Római Katolikus Püspökség volt tulajdona), 12 épületről pedig (3 ingatlan az Erdélyi Református Egyházkerületé, 1 a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségé és 8 a temesvári Római Katolikus Püspökségé – köztük a már említett két jelentős líceum épülete) végleges döntés. /Visszaadták az aradi magyar líceumot. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Zabolán a református templomban szeptember 4-én ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a gróf Mikó Imre születésének 200. évfordulójára a zabolai Pro Museum Egyesület által rendezett emlékünnepség, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke Hidvégi gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije címmel tartott előadást. Az ünnepség a Mikó Imre-szobornál folytatódott, ahol beszédet mondott Ádám Attila Péter, Zabola község polgármestere, Kötő József, minisztériumi államtitkár, Horváth Tamás, a budapesti Hidvégi Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke és Pásztori Tibor Endre nyugalmazott lelkipásztor, a Basa Tamás Kulturális és Gazdasági Egyesület elnöke. A Mikes-kastély, a szülőház előtt beszédet mondott Bíró Béla, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója és Pető Mária, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatója. Bemutatták a Csikós Júlia szerkesztésében megjelent kötetet, amely gróf Mikó Imre válogatott írásait tartalmazza. Az ünnepi rendezvény Az építkező – gróf Mikó Imre élete és életműve című kiállítás megnyitójával ért véget. /Bodor János: Erdély Széchenyijére emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

A kolozsvári protestáns teológián 25 éve végzettek találkozóját tartották Székelyudvarhelyen. Gede Mátyás, a belvárosi református egyházközség lelkésze elmondta, hogy 1980-ban a protestáns teológia 34 végzős diákja nagyobbrészt református felekezetű volt. Velük együtt végzett egy kisebb létszámú unitárius és baptista felekezetű teológiai hallgatócsoport is. Az ötévente megrendezett találkozókat eddig többnyire Kolozsváron tartották, most Udvarhelyre esett a választás. Dr. Kozma Zsolt professzor elmondta, hogy ez az 1980-ban végzett évfolyam mind a tanulmányi előmenetel, mind az erkölcsi magatartás szempontjából követendő példát mutatott. Sajnos 1981-től államilag korlátozták a teológiai hallgatók számát, ezért sok egyházközség lelkész nélkül maradt. A teológiai oktatás diáklétszámát 1990-től már nem korlátozták, így igényeinek megfelelően vehetett fel diákokat, és ma már az Erdélyi Református Egyházkerületben nincs egyetlen lelkész nélküli parókia sem, ellenben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben még találni lelkipásztor nélküli egyházközséget. Az anyaországi teológiai egyetemekkel szoros kapcsolatot tartanak fenn, és évente közösen egyhetes előadássorozatot szerveznek. Kolozsváron az egyetemen a református teológia testvéri kapcsolatot tart fenn a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiával. Minden évben egy vagy két alkalommal kétnapos tanártalálkozót rendeznek Gyulafehérváron és Kolozsváron. A két egyház közti – felfogásbéli, dogmai – különbözőségek nem választanak el minket, mondta Kozma professzor. Rengeteg közös sorskérdés van Erdélyben, melyeket csak együtt cselekedve, összefogással tudnak megoldani, miközben megtartják felekezeti sajátosságaikat. Erdélyiben évszázadok óta gyakorolják az ökumenizmust. /Bágyi Bencze Jakab: Több évszázados az erdélyi ökumenizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 8./

Fejedelemmé választásának négyszázadik évfordulóján szakmai konferenciával és kiállítással emlékeztek meg szeptember 24-én Bocskai Istvánról Kolozsváron. A kincses város szülöttjét 1605 szeptemberében Medgyesen választották fejedelemmé. Uralkodásának viszontagságairól, kora művelődés- és vallástörténetéről a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szakemberei a fejedelem szülőházában tartottak előadást, román és magyar nyelven. A fejedelem tevékenységét bemutató tárlatnak a rendezvény főszervezője, a Történeti Múzeum adott otthont. Az Erdélyi Református Egyházkerület levéltára okiratokkal egészítette ki a tárlat anyagát, többek között Bocskai Istvánnak a protestáns lelkészekhez címzett levelével. A kolozsvári múzeum saját gyűjteményét képezi az aranyozott ezüst, vésett, fedeles „Bocskai-kanna”, valamint több korabeli érem – köztük egy 1606-beli aranydukát a fejedelem képmásával, mely a kolozsvári pénzverdében készült. Bemutatták Berek Lajos budapesti mérnökezredes alkotását, Bocskai bronzból készült mellszobrát – a Bolyai János Honvéd Alapítvány adományát. Mitu Melinda, az intézmény aligazgatója elmondta, bár a kilencvenes évek elején a múzeum még egyetlen magyar vonatkozású tárlatnak sem adott helyet, a Bocskai-tárlat 1998 óta a negyedik, amellyel magyar történelmi személyiségre emlékeznek. /Rostás-Péter Emese: Bocskai István fejedelem metszeten és dukáton. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ Kiállították a Bocskai- mellszobrot, amelyet a budapesti Dr. Berek Lajos mérnök-ezredes készített, és a kolozsvári Történelmi Múzeumnak adományozott. Dr. Mitu Melinda aligazgató jelezte, hogy a mellszobor az intézet középkori alapkiállításának részét fogja képezni. Dr. Berek Lajos köztéri alkotásainak száma meghaladja az ötvenet, Romániában ez az ötödik szobra, de a hatodik átadására is a napokban kerül sor. /Nagy-Hintós Diana: Bocskai Istvánt ünnepelték Kolozsváron= Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Az Erdélyi Református Egyházkerület kezdeményezte egy székely ökumenikus segélyszervezet létesítését, amely adott esetben más térségeken is segíthetne. Az egyházkerület – a protestáns hátterű Johannita Lovagrenddel közösen – kezdeményezte több mint 60 szivattyú adományozását a bajbajutott vidékek lakóinak. /E.-R.F.: Székely ökumenikus segélyszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

A Kárpát-medencében, Közép-Kelet-Európában a szerves gondolkodásnak, egy olyan szellemiségnek kell uralkodnia, amely nem nacionális és nem pénzcentrikus. Ezért alakult meg a Kós Károly Egyesülés Magyarországon, és ezért hozták létre most ennek erdélyi szervezetét – fogalmazta meg október 1-jén Sepsiillyefalván Makovecz Imre neves magyar építész. A Kós Károly Egyesülés évi összejövetelét nem véletlenül szervezték Székelyföldön. Kolumbán Gábor felkérésre jöttek Erdélybe neves magyarországi építészek, segíteni az itteni szakembereknek megteremteni a hasonló értékekben, szellemiségben dolgozók, hívők műhelyét. ,,Újra kell rendeznünk sorainkat, meghatározni a várakat, amelyeket meg kell építeni, nem ideiglenesen, hanem legalább ezer évre” – hangsúlyozta Kató Béla tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Kidolgozták a Kós Károly Egyesülés romániai tagozatának munkaprogramját, döntöttek ennek bejegyzéséről is. A Kós Károly Egyesülés negyedévente megjelenteti az Országépítő című folyóiratot, eredményesen működik Vándoriskolájuk, amely frissen végzett építésznek nyújt hároméves szakmai továbbképzést. Következő állomásként a Kós Károly Egyesülés felvidéki tagozatát tervezik létrehozni. /(-kas): A jövőteremtés felelőssége (Makovecz Imre Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Szászrégenben a református egyházközség DIO Háza közéleti szerepet tölt be a helyi magyar közösség életében. Megnyílt Bak Áron református lelkész festményeinek tárlata, október 7-8-a között az Európai Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Egyesülete itt tartja konferenciáját Bartók Erdélyben és Amerikában címmel, 10-én pedig a templom és a ház ad otthont a református zsinatnak, amelyen a Királyhágó-melléki és az Erdélyi Református Egyházkerület 30-35 zsinati tagja vesz részt, püspökeik vezetésével. /Damján B. Sándor: Derűs látvány, tisztuló muzsika. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Szeptember 4-én volt 200 éve annak, hogy megszületett „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre. Ebből az alkalomból szervezett előadássorozatot október 8-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Kolozsváron. Egyed Ákos tartott előadást, Mikó Imre, Erdély Széchenyije és az EME megalapítója címmel. Fiának többek között ezt írta: aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban elvárhatja, mint másoktól a hazának tett áldozatot. Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként mutatta be gróf Mikó Imrét. Mind a kolozsvári Református Kollégium, mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium sokat köszönhet neki. Végül Pomogáts Béla Mikó Imre irodalomtörténeti érdemeit méltatta, aki Bod Péter és Benkő József életrajzának megírásával is hozzájárult az irodalom „fehér foltjainak” eltüntetéséhez. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Mikó Imrére emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

A református egyház vezetői után a katolikusoknak főhet a fejük a Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság miatt. Az igazgatóság évekig az Erdélyi Református Egyházkerület Bocskai/Avram Iancu téri ingatlanját foglalta el. A kormány október eleji határozata a mezőgazdászokat elköltöztette a Bocskai téri épületből. A reformátusok ezután teljes mértékben birtokba vehetik épületüket. Azonban az igazgatóság új székhelyének kiszemelt, a Fagului utcában lévő Agronómusok Házának is otthont adó épület a római katolikus egyházé. A katolikusok 2004. április 27-én visszakapták az épületet az Országos Restitúciós Bizottság határozata alapján, a tényleges visszaszolgáltatás azonban nem történt meg. /B. T.: A katolikusoknak passzolták az agronómusokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

A kolozsvári városi tanács október 25-i ülésén újabb ingatlant szolgáltattak vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A Széchenyi tér 1-es szám alatti Babos-palotáról van szó, ebből két üzlethelyiség és néhány lakás, több éve tartó eljárás után hivatalosan újra az egyház tulajdona lett. A többi lakást, és a másik két üzlethelyiséget időközben eladták. Az egyházkerület képviselői szerint az elidegenítés a 112-es törvény áthágásával történt, ezért újabb bírósági eljárást indítanak. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Túlértékelik a visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Sepsiszentgyörgyön több helyen szórólapok jelentek meg, erre válaszként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tájékoztatott. A református egyház tulajdonában lévő, jelenleg a Székely Mikó Kollégium által használt épület bérleti díjának összegéről az egyház 2004 elején egyezett meg a helyi önkormányzattal. Szerződésben rögzítették, hogy a városháza évente kétmilliárd lej bért fizet, amelyet az egyház teljes egészében az iskolaépület felújítására fordít. Ezt az összeget 2004-ben a tanács kifizette, de 2005. január 1-jétől törvény kötelezi az önkormányzatokat, hogy az egyházaknak visszaszolgáltatott felületekért a visszajuttatástól számított öt évig 6000 lejt fizessenek négyzetméterenként. A Mikó esetében ez 270 millió lejt jelentett tizenkét hónapra, idén év elejétől ennyit törlesztett eszerint a városháza. Azonban a református egyház 2000 szeptemberében nyerte vissza az épület tulajdonjogát, így a múlt hónapban lejárt az öt esztendő, és a korábbi megállapodás szerint kéri a bért a tanácstól, a teljes évre számítva kétmilliárd lejt. Kató Béla hangsúlyozta, az elmúlt három év alatt az egyház nem csak azt a 2,87 milliárd lejt fordította a Mikó épületének felújítására, amennyit ez idő alatt a városházától kapott, hanem összesen 11,5 milliárdot. Mindezek miatt Kató Béla rosszindulatúnak tartja a Sztakics Éva alpolgármester tájékoztatása alapján közölt, szórólapon megjelent két feliratot: ,,Hát ezért érdemes volt odaadni a Mikót!”, illetve ,,Micsoda önzetlenség az egyház részéről, micsoda jótétemény a magyar közösségnek!!!” /Fekete Réka: Az egyház a közösségnek épít. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./