Az EMNP az RMDSZ-t hibáztatja az alacsony erdélyi részvételi arányért
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) hibáztatja amiatt, hogy az erdélyi magyarok a Magyarországon élőknél kisebb arányban vettek részt a bevándorlási kvótákról vasárnap tartott népszavazáson.
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke egy keddi nagyváradi sajtótájékoztatón úgy vélekedett, hogy az RMDSZ cserben hagyta az erdélyi magyarokat a népszavazáson. A szövetség - noha a legnagyobb mozgósító erővel rendelkezik az erdélyi magyarok sorában - nem vette ki a részét a mobilizálásból. "Zavart és közönyt váltott ki az emberekből, hogy az RMDSZ vezetői nem nyilatkoztak egyértelműen és kellő időben a kvótanépszavazásról" - idézte a párt közleménye Szilágyi Zsoltot. A pártelnök megjegyezte: bár az RMDSZ a magyar nemzeti érdek legfőbb erdélyi képviselőjének tekinti magát, a népszavazás ügye is bizonyítja, hogy a szövetség nem látja el a feladatát.
Szilágyi Zsolt úgy vélte: a népszavazáson a szavazók "megkerülhetetlen erőt mutattak fel", és ez olyan folyamatokat indíthat be az Európai Unióban, melyek felértékelik a közép-európai térséget.
Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke elmondta: a párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) aktivistái csaknem száz településről közel 40 ezer szavazatot gyűjtöttek be, és juttattak el a magyar külképviseletekre.
Az EMNP vezetői szorgalmazták a levélszavazatok hitelességét szavatoló azonosító nyilatkozatok egyszerűsítését, és annak a mérlegelését, hogy milyen más módszerrel lehetne hatékonyabban kézbesíteni a levélcsomagokat. Szerintük az egyszerűsítésre a sok érvénytelenített levélszavazat miatt, az alternatív kézbesítési lehetőségekre pedig "a román posta kritikán aluli teljesítménye miatt" van szükség.
Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre elmondta: az EMNP választmánya pénteken dönt a decemberi "parlamenti választásokon való indulásról".
MTI (Kolozsvár/Nagyvárad)

Kvótanépszavazás: mérleget vont az EMNT
Erdélyből összesen több mint 55 ezer érvényes levélszavazatt küldtek be az október 2-ai kvótanépszavazásra regisztrált magyar állampolgárok, ezeknek mintegy kétharmadát az Erdélyi Nemzeti Tanács gyűjtötte be és adta le a csíkszeredai és kolozsvári főkonzulátuson – közölte Tiboldi László, az EMNT alelnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján. 
Mint részletezte, szám szerint 38 566 levélszavazatot gyűjtött össze az EMNT. Hozzáfűzte: a Nemzeti Választási Iroda által közzétett adatok szerint a világ minden tájáról összesen mintegy 154 ezer levélszavazat érkezett be, a Romániában leadott érvényes szavazatok száma pedig meghaladja az 55 ezret.
Péter Kata, a kvótanépszavazás partiumi és közép-erdélyi lebonyolításáért felelős EMNT-megbízott arról számolt be, hogy a két régióból származó 11 618 levélszavazatot összesen 115 településről gyűjtötték be, míg a Székelyföldön 166 településről vették át a szavazatokat az EMNT és a Néppárt munkatársai és önkéntesei. A demokrácia-központok összesítése szerint Székelyföldön 26 948, Közép-Erdélyben 3 161, a Partiumban 8 457 levélszavazatot gyűjtöttek be. A legtöbb voksot Székelyudvarhelyen adták le (8 552), majd Marosvásárhely (7 517), Sepsiszentgyörgy (4 884), Nagyvárad (4 182) és Szatmárnémeti (2 367) következett.
Tiboldi László elmondta: a határon túli szavazatok mintegy 15 százaléka bizonyult érvénytelennek, de a Magyarországon tudatosan érvénytelenül voksolókkal ellentétben ez az azonosító nyilatkozatok kitöltésekor elkövetett formai hibáknak tudható be. Hozzátette: a korábbi levélszavazás tapasztalatai szerint a legtöbb hiba a szavazó anyja nevének a beírásánál történik. A magyar okmányok ugyanis az anya leánykori nevét kérik, a román közigazgatás viszont a gyerek születésekor bejegyzett nevet tartja számon. Hozzáfűzte: javasolni fogják az NVI-nek, hogy egyszerűsítsék le a külhoni magyarok azonosításához szükséges formanyomtatványt. Példaként a Moldovai Köztársaság-beli román kettős állampolgárokat említette, akiktől lényegesen kevesebb adatott kér a román állam az azonosításukhoz.
Tiboldi László emlékeztetett: az EMNT által működtetett irodahálózat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) önkénteseivel közösen nyújtott segítséget az erdélyi magyaroknak a népszavazáson való részvételhez. Egyrészt abban segítettek, hogy a szavazók helyesen töltsék ki a levélszavazatot érvényesítő nyilatkozatot, másrészt pedig összegyűjtötték, és elvitték Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusára a levélszavazatokat. Újságírói kérdésre ugyanakkor úgy nyilatkozott: a többi civil szervezet munkája kívánnivalót hagyott maga után, ezek ugyanis csak a kommunikációs kampányból vették ki a részüket.
Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 

Nem állít jelöltlistákat az EMNP a választásokon
Nem állít jelöltlistákat a december 11-i országos parlamenti választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – döntött a szervezet országos választmánya pénteken Kolozsváron tartott ülésén.
Az EMNP határozata szerint a megyei szervezetek, a központi vezetés egyetértésével, független képviselőket támogathatnak.
A Transindex szerint már eldőlt, hogy melyek azok a megyék, ahol a párt függetlenként induló jelölteket támogat.
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök az MTI-nek elmondta: belátták, hogy a Romániában hat százalékot kitevő magyarság két - egymással versenyző - pártja nem lépheti át az ötszázalékos választási küszöböt.
A politikus hozzátette, hogy az alternatív küszöb azoknak a pártoknak is biztosítja a parlamenti bejutást, amelyek négy megyében legalább húsz százalékos szavazatarányt érnek el, de szerinte ezt is a RMDSZ kedvéért iktatták a törvénybe, és az RMDSZ-re méretezték. Úgy vélte: két alakulat az alternatív küszöböt sem teljesítheti.

Vitaindító: Átlátszó Erdély, avagy az oknyomozó újságírás tévútjai
A  felvidéki (Szlovákia) Új Szóban terjedelmes interjú jelent meg az Átlátszó Erdély alapító-főszerkesztőjével, Sipos Zoltánnal 2016. október 2-án. Ebben semmi kivetnivaló nincs, sőt, de Sipos, sajnos, olyanokat állít az erdélyi magyar (oknyomozó) újságírásról és médiaviszonyokról, melyek nem egészen fedik a valóságot, illetve csak a Sipos-féle párhuzamos világot tükrözik.
Elérkezett az ideje annak, hogy az ún. oknyomozás körül kialakult ködöt szétoszlassuk, főleg, hogy Sipos Zoltán több olyan hipotézist is terjeszt, ami ha nem is hamis, de minimum vitatható. Ezért született ez a reakció a Sipos-interjúban megjelentekre.
Az oknyomozó vajon mi?
Úgy dobálóznak egyesek ezzel a kifejezéssel, mintha az valami lényeges szakmai többletet hordozna az újságíró(i munka, küldetés vagy szakma) leírásáról, de nem! Az oknyomozás ugyanis az újságírói tevékenység alapja, hiszen minden, így a suhogó/vidéki újságíró is oknyomoz, azaz okok után kutat, kérdésekre keres választ. Az oknyomozó újságíró kifejezés tehát nem tartalmában több, hanem legfeljebb formájában: az így nevezett újságíró nem klasszikus értelemben vett szerkesztőségi/leadási határidőkben számol, azaz időkorlát nélkül dolgozza fel témáit (1), és a működéshez/megélhetéshez szükséges forrásokat nem a tartalom/cikkek értékesítéséből teremtik elő, hanem szinte kizárólag adományokból biztosítják (2). Ezért nem kell túldimenzionálni a kifejezést (oknyomozó), ugyanis annak viselője nem feltétlenül hordoz mélyebb szakmai tudást, mint a „csupasz” újságíró. Mellesleg az oknyomozás nem lehet célja, csak egy formája az újságírói tevékenységnek!
És apropó tényfeltárás: tények önmagukban nincsenek is, csak ha interpretáljuk, értelmezzük őket. Márpedig ha ez az értelmezés szubjektív, s nyilván csak az lehet, akkor az abszolút tény csak idea, az újságírói szűrőn keresztül történő feltárás nem lehet objektív. Miként az oknyomozás, a tényfeltárás sem a szakmai minőség mutatója, hanem módszer, egyszerűbben: tények értelmezése. Ha pedig már értelmezni kell, oda az objektivitás, ami – mint tudjuk – nem is létezhet, mert nem lehet elvonatkoztatni az újságíró személyétől. S ezzel ki is veséztük ezt az oknyomozást-tényfeltárást, nem kicsit, nagyon, ha kissé skolasztikusan is…
A függetlenségről
Sipos állítja: „Az erdélyi magyar médiáról elmondható, hogy a fontosabb médiaorgánumokat nagyon jól körülhatárolható érdekcsoportok tartják kézben. Itt fel sem merül, hogy bármelyik médiaorgánum független újságírói munkát végezzen, hogy úgy nyúljanak egy témához, hogy ne kelljen arra gondolni, mit fog ehhez szólni a kiadó vagy a finanszírozó.” Olcsó általánosítás és ugyanakkor már régen közhely, ráadásul vaskos ítélete alól ő sem kivétel, az Átlátszó Erdéllyel együtt. Az Átlátszó (Erdély) mögött is jól körülhatárolható érdekcsoport áll, ideológiai szempontból mindenképp.
Amikor az Átlátszó Erdély háttéregyesülete alakult, akkor én is be akartam lépni alapítóként, de – mint elhangzott – számukra ideológiailag-politikailag túlzottan beágyazott voltam/vagyok. Állapították meg ők, az érdekcsoportoktól és ideológiáktól függetlenek. Pedig ha az én ideológiai-politikai énemről ők értékítéletet alkottak, akkor azt csakis valamilyen ideológiai értékrendszer alapján tehették, melybe nem fértem bele, ugyebár. Ha pedig így van, akkor az Átlátszó Erdélyben bizony tombol az ideológiai-politikai álfüggetlenség. Miként tombol is. Az Átlátszó (Erdély) kontraszelekciós műhely, ami nem baj, csak nem kell az oknyomozó meg tényfeltáró műszavak mögé bújni. Hogy mű es értsük…
Nagyon egybites világfelfogás az is, hogy a másik oldal újságírói kizárólag alárendelt viszonyban lehetnek a politikummal-ideológiával, de mi (esetünkben az Átlátszó Erdély) a feltétlen szakmaiság vagyunk. Ellentmondás, mert ha ők azok, akik, akkor nem zárható ki, hogy a többiek között is lehetnek olyan jók/függetlenek, mint ők. Ha viszont a többiekre mind igaz a felállított tétel, akkor annak rájuk is vonatkoznia kell: ők, a „független oknyomozó klub tagjai” sem lehetnek kivétel, bizony őket se kerüli el a Deákné vászna. Tiszta logika ez;-)…
A pénz útja
Bár csak szőrmentén érintett ez a kérdés a Sipos-interjúban, általános hibájuk az oknyomozó tényfeltáróknak, hogy nem a pénz útját követik, hanem az utalványozó és a kedvezményezett közti kapcsolatot igyekeznek feltárni. Ez is fontos, persze, de a lényeg elsikkad: a pénz felhasználása, hogy mi valósul meg belőle. A mai magyar oknyomozó műhelyek, az Átlátszó Erdély – forrásszerzés és ideológiai célok okán – összemosnak dolgokat, sejtetnek, manipulálnak is. Ugyanis közület nem lehet korrupt, csak személy. Intézményeket, szervezeteket korrupcióval vádolni felelőtlen és meggondolatlan magatartás, ha a konkrét elkövetők kiléte homályban marad. Ez a közösséget rombolja, az alapintézmények iránti bizalmat kezdi ki. Erdélyben ez még nagyobb felelőtlenség, mondhatni bűn.
Egyetlen „nagy oknyomozó” sem mentesül annak felelőssége alól, hogy csöppet sem baráti, magyarellenes erőknek teszi ki saját közösségét, elvileg azt, melyet feltárásaival szolgálni akar. Szó sincs arról, hogy az elhallgatás a cél, csak a szakmai értelemben kiváló munkák rombolással is járhatnak, ezért a közösség szempontjából is értékelni kell a várható hatást, különben öncélúvá válhat ez a nagy oknyomozósdi: pont azokat teszi tönkre, akiknek az érdekeit védeni akarja.
Mi is a korrupció és mikortól kezdődik?
Ez is közhely, de a korrupció az, amiből kimaradsz – kocsmai meghatározással élve. Nos, nagyon érdekes, hogy a magyarországi és erdélyi nagy oknyomozás időszámítása 2010-től kezdődik. Pedig abban, hogy ilyen viszonyok alakulhattak ki, vaskosan ludas a 2010 előtti politikai elit is. A most korrupcióüldöző újságírók többségével együtt, akik anno lapultak, és az akkori kormány pénzével kitömött médiaorgánumokban élvezték a Kánaánt, az adófizetők kárára. Tudta Ön, hogy 2006–2010 között a Gyurcsány-kormány közel 12 milliárd forinttal adott többet baráti kereskedelmi tévéinek, mint amennyit a 2010–2014 között regnáló Orbán-kormány? Hogy a manapság leghangosabb médiaorgánumok vastagabban voltak kitömve állami pénzzel, mint most a kormánybarát média? Ezek az információk valami miatt elvesznek a ködben. A nagy oknyomozói magyar valóság sara ez is!
Egy kis sajtótörténet
Sajnálattal szembesülünk azzal, hogy nem Sipos Zoltán találta föl a spanyolviaszt „tényfeltáró” fronton. Évekkel az Átlátszó Erdély indulása előtt Sipos már nagyüzemben címkézhette politikailag a Tulipédia néven létrehozott oldalt, az azóta már megszűnt romániai magyar közéleti Wikipédiát. Az erdélyi magyar politikusok vagyonosodását ez az oldal dolgozta föl először. A címkézés, politikum vagy érdekcsoport apropóján itt is van egy kis bibi. Ha ugye születésétől haláláig mindenki beég egy-egy holdudvarba, akkor miként sikerült ilyen tisztán függetlenné válnia hirtelen Sipos Zoltánnak, az Átlátszó Erdély alapító-főszerkesztőjének? Költői kérdés.
Epilógus Nyilván nem hiszem, hogy a mindenekfölött álló igazság letéteményese lennék. Az is lehet, hogy ugyanolyan párhuzamos világban élek, mint Sipos Zoltán, csak más dimenzióban. De azért azt a nyilvánvaló cinizmust, ahogyan némelyek tényfeltárást és oknyomozást kiáltanak, egyszer már helyére kell tenni. De legalábbis megpróbálni. Erre tettem most kísérletet.
Szőke László
Az idézett írás:
Új Szó (Pozsony), 2016. okt. 2.
Hihetetlenül leépül az erdélyi nyilvánosság
Erdélyről a legtöbbünknek a gyönyörű természet és az autentikus folklór jut eszébe. Milyen azonban az erdélyi magyar mediális tér? Milyen érdekek mentén épül fel az ottani magyar sajtó? Az Átlátszó Erdély portál alapító-főszerkesztője, Sipos Zoltán beszélt erről.
Mi az Átlátszó Erdély?
Romániai magyar tényfeltáró blog, amely főként nyilvános adatokra alapozó tényfeltáró cikkeket közöl. Kiderítette például, mi a román kormány által a magyar kisebbségnek folyósított évi 4-4,5 millió eurónyi támogatás sorsa, melyet az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ kezel. Fontos volt még az RMDSZ-elnök sajtótanácsosának, Debreczeni Hajnalkának a titkos közrádiós állásáról szóló sorozat, a legendás Tusványos-helyszín, a tusnádfürdői kemping felújításáról szóló sorozat, illetve az ún. Neptun-ügyről szóló sorozat, melyben egy kilencvenes évekbeli, bukaresti és erdélyi magyar politikusok között lezajlott tárgyalássorozatot próbáltak meg rekonstruálni, a korabeli jegyzőkönyvek alapján.
Mi az az Átlátszó Erdély, és mióta létezik?
Az Átlátszó Erdély 2015. januárjában indult. Ez egy muszáj Herkules dolog, akkor hoztam létre, amikor az erdélyi magyar médiában ellehetetlenült a további újságírói pályafutásom. Előtte hosszú évekig a Transindexnél dolgoztam, ami az egyik legnagyobb erdélyi magyar portál. Onnan 2014 végén jöttem el. Az Átlátszó Erdély indulásakor rögzítettünk néhány fontos dolgot. Elsősorban azt, hogy nem fogadunk el olyan pénzt, amelynél feltételezhető, hogy azért valamilyen ellenszolgáltatást várnak tőlünk, tehát, hogy valamilyen politikai érdeket kell kiszolgálnunk. A másik dolog, amiben megegyeztünk, hogy Erdélyben a tényfeltáró és dokumentumokra alapozó újságírást próbáljuk meghonosítani, ami addig nem létezett itt. Az is világos volt számunkra, hogy nem leszünk senkinek a baráti vagy házi sajtója, ugyanakkor nem űzünk sportot abból, hogy bármely pártot vagy oldalt célzottan támadjunk. Csak olyasmit írunk le, amit dokumentumokkal is alá tudunk támasztani, illetve azon dolgozunk, hogy minél több ilyen dokumentum legyen nyilvános, ezeket a forrásokat minél több újságíró használja
Miért volt szükség egy ilyen médiumra? A felsoroltakat elméletileg minden sajtóterméknek be kellene tartania…
Az erdélyi magyar médiáról elmondható, hogy a fontosabb médiaorgánumokat nagyon jól körülhatárolható érdekcsoportok tartják kézben. Itt fel sem merül, hogy bármelyik médiaorgánum független újságírói munkát végezzen, hogy úgy nyúljanak egy témához, hogy ne kelljen arra gondolni, mit fog ehhez szólni a kiadó vagy a finanszírozó.
Melyek ezek az érdekkörök?
Erdélyben két-három nagy médiaérdekeltség van jelen. Az egyik konkrétan a magyar kormány sajtótrösztje, a Székelyhon csoport, amely egy sor napilapot és egy hírportált ad ki, ami tudomásom szerint már a legnézettebb erdélyi magyar portál. Ezt a Határon Túli Magyar Sajtóért Alapítvány finanszírozza, nagyrészt a Szerencsejáték Zrt. pénzéből. A másik nagy médiatulajdonos az RMDSZ a hozzá köthető kiadók és civil szervezetek által. Példaként megemlíthetjük a maszol.ro portált, melynek a kiadója a Progress Alapítvány, amely egy RMDSZ-hez közel álló alapítvány. A harmadik fontos médiaorgánum a már említett Transindex, ez sokáig Kelemen Hunor RMDSZ-elnök többségi tulajdonában állt (Kelemen azóta lemondott a részesedéséről). Emellett természetesen van még a közmédia, ám itt is látni kell, hogy minden, vezető beosztásban lévő személy valamilyen módon kapcsolódik az RMDSZ-hez. Ez a felállás valamilyen szinten még elviselhető volt egészen addig, amíg az RMDSZ harcban állt a Fidesszel, mert bár az RMDSZ-szel szemben nem igazán volt szabad a kényes sztorikat piszkálni, azért a másik oldal irányába (a Fidesz és az  Erdélyi Magyar Néppárt, a szerk. megj.) ez működött. 
Mi jelentette a fordulópontot?
Amikor 2014 környékén a Fidesz kiegyezett az RMDSZ-szel, akkor hirtelen mintha minden kiskapu bezárult volna. Emlékszem, volt egy kis fekete füzetem benne vagy tíz témával. Ezek közül kettő-három volt igazán húzós, de tudtam, hogy egyik sem fog átmenni a vezetőségen, mely paradox módon azt viszont elvárta, hogy az újságírók hozzák a nézettséget. De hogyan lehet nézettséget hozni úgy, hogy nem írunk semmiről? Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit lépni kell.
Honnan sikerült pénzt szerezni a projektre? Ki akarna ilyesmit finanszírozni?
Magam is tudatosítom, hogy ez egy merész ötlet volt. Az első pénzt az Átlátszó.hu tolta bele a projektbe, az utóbbi két évben kaptunk tőlük kétszer kétezer eurót, ezen kívül crowfunding formájában sikerült szereznünk az első évben további kb. ezer eurót. Idén sikerült megnyernünk néhány kisebb pályázatot, illetve végre megkaptuk az első nagyobb grantet: 25 ezer dollárt az OSF Program on Independent Journalismtól (a Nyitott Társadalomért Alapítvány független médiát támogató programja. A szerk. megj.).
Nem volt tehát könnyű a kezdet…
Az első év kimondottan a túlélésről szólt, s a munkatársak  vagy önkéntes alapon, vagy pedig szimbolikus összegekért dolgoztak. Most lesz először olyan a helyzet, hogy egy évre biztosítva van a működésünk, s meg tudunk fizetni egy kisebb szerkesztőséget.
Milyen a portál fogadtatása?
Kezdetben csend volt, az erdélyi magyar elit arra törekedett, hogy ezt a projektet agyonhallgassa, illetve szerintem abban reménykedtek, hogy egy bukta lesz, s hamarosan nem lesz miről beszélni. Idén volt az első olyan sztorink, ahol gyakorlatilag mindenki megszólalt, ez pedig az RMDSZ által kezelt közpénzekről szólt. A téma szinte valamennyi médiaorgánumban megjelent, s az RMDSZ ennek hatására elkezdett közzétenni egy sor beszámolót az általa kezelt közpénzek elköltéséről. 
S hogyan fogadták az olvasók?
A közönségfogadtatás nagyon pozitív volt, privátban nagyon sokan kerestek meg és gratuláltak. Ezenkívül többen önkéntes alapon dolgoznak is nekünk Erdély-szerte, sőt, Magyarországról is.
Nálunk gyakran előfordul, hogy az olvasóink a szemünkre vetik, ha kritikusak vagyunk az itthoni magyar politikusokkal szemben, mondván, „ne piszkítsunk a saját fészkünkbe”. Önök nem tapasztaltak ilyet?
Volt ilyesmi, de azt hiszem, az olvasóink többsége érti, miről van szó. Inkább azzal találkozunk, hogy az olvasóink konkrétan azt vetik a szemünkre, miért nem küldünk börtönbe politikusokat. Erre el szoktam mondani, hogy nekünk nem feladatunk feljelentést tenni és börtönbe juttatni bárkit is. 
Hogyan lehetséges, hogy Önök előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy nincs rendben az, hogy a teljes erdélyi magyar média politikai kezekben van?
Szerintem eszébe jutott többeknek is, csak nem volt meg a kellő eszközük ahhoz, hogy ezzel kezdjenek valamit. Erdélyben, és meg merem kockáztatni, hogy a Felvidéken is a vélemény-újságírás dívik, illetve a „menjünk el egy sajtótájékoztatóra és írjuk meg, mint mond a politikus”-típusú újságírás. Hogy ezeknek a dolgoknak próbáljunk meg utánanézni, – ez nem szokás mifelénk. Tudtommal az újságíró-hallgatók sem tanulnak nálunk ilyesmit az egyetemen. 
Önben mikor fogalmazódott meg, hogy ezt máshogy is lehet csinálni?
Mondhatni, egy véletlen folytán. 6-7 évvel ezelőtt fel akartam hagyni az újságírással, mert úgy éreztem, sokkal többre vagyok képes annál, hogy politikusok tollba mondják nekem a dolgokat, és én azokat szépen leírjam. Ugyanakkor azt éreztem, nem igazán van eszközöm arra, hogy bármiféle megalapozott kritikát fogalmazzak meg: az igazán jó sztorik többségét lehetetlen pusztán szóbeszéd alapján megírni, sokszor csak egy egészen szűk kör tud ezekről, olyan emberek, akiknek nyilvánvalóan nem áll érdekükben beszélni. Ekkor egy internetes keresgélés során találtam rá egy egészen más újságírói hagyományra, amely az angolszász országokból származik, s melynek lényege, hogy az érintettek beszámolói helyett közérdekű dokumentumokra alapoz. Csakhamar összefutottam Bodoky Tamással az átlátszó.hutól, s kiderült, ők pont ezt csinálják. Ekkor kezdtem én is beadni a közérdekű adatigényléseket.
Mit szóltak ehhez az újságíró kollégák?
Eleinte nem is értették, mit akarok. Emlékszem az első nagy sztorimra, amihez 50 közérdekű adatigénylést adtam be, és ezek összesítéséhez kellett csinálnom egy kis adatbázist, ami egy táblázat volt, csomó pdf dokumentummal. A szerkesztőségben senki sem értette, mit akarok én ezzel a rengeteg számmal. Akkor értették meg, amikor kijött a cikk, és óriási cirkusz lett belőle. A történet konkrétan arról szólt, hogy bebizonyítottam: a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Néppártot Magyarországról finanszírozzák, magyar állami vállalatokon keresztül.
KISEBBSÉGI SAJTÓ ÉS KRITIKA
Mi a helyzet a román újságírással? Ott sem találkozhatunk a tényfeltáró műfajjal?
De igen, de ezek a projektek mind Bukarestben vannak, s az országos politikára fókuszálnak, illetve nagy nemzetközi projektekben vesznek részt.
Tapasztalatom szerint a médiák részrehajlása szorosan összefügg a finanszírozásukkal. Magyarán, akitől jön a pénz, annak a nótáját fújjuk. Erdély viszont elég nagy piac, azt várná az ember, hogy ott megélnek a magyar médiák a piacról. Ez nem így van?
Nem egészen. Bár nem vagyok szakértője a kérdésnek, úgy vélem, mindenkinek van legalább egy-két kisebb pályázata, tehát senki sem él tisztán a piacról. Az RMDSZ-hez közel álló médiaorgánumok például a Communitas Alapítványtól kapnak támogatást.
Mi a víziója az Átlátszó Erdéllyel? Mit szeretne elérni általa?
Azt, hogy az erdélyi magyar közbeszédben a mostani  pletykák és a különböző, sajtótanácsosok és spin doctorok által felvetett témák helyett a valódi nagy problémákról tudjunk úgy beszélni, hogy közben látjuk mögötte az adatokat és a tényeket is. 
S erre ön szerint miért van szükség?
Azért, mert a magyarországi propaganda egyre inkább begyűrűzik hozzánk is, s az elmúlt öt-hat évben azt látjuk, hogy az erdélyi magyar nyilvánosság hihetetlen mértékben épül le. Ma az erdélyi magyar közbeszédet nem a sajtó, hanem a politikai pártoknak dolgozó „píárosok”, kommunikációs szakemberek vezetik, nagyrészt ők határozzák meg, miről, mit kell gondolnunk, sokszor nyilvánvalóan csúsztatva. S ez így nincs rendben.  
Czajlik Katalin Székelyhon.ro

Erdélyi–felvidéki „csúcstalálkozó” volt Nagyváradon
Kettős, kulturális és politikai rendezvény helyszíne volt október 8-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1937-ben átadott, 2001-ben felújított nagyváradi palotája, amely jelenleg a Sulyok István Egyházi, Oktatási és Művelődési Központnak, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemnek is helyet ad.
A református püspöki palotaként is emlegetett belvárosi épület aulájában előbb Felvidéki polifónia címmel kortárs szlovákiai magyar képzőművészek kiállítását nyitották meg, ezt követően Tőkés László és Csáky Pál európai parlamenti képviselők tartottak közéleti fórumot a Bartók-teremben. 
A tárlatnyitóra érkezetteket Sz. Horváth István, a társszervező Partiumi Magyar Művelődési Céh köszöntötte, majd átadta a szót a szlovákiai magyar nemzeti közösség egyik legismertebb vezetőjének, Csáky Pálnak, aki rövid beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Partiumba elhozott kiállítás megjárta Brüsszelt is, mégpedig azelőtt, hogy Szlovákia átvette volna az Európai Uniós soros elnökségét az év második felére. Ezzel is fel szerették volna hívni Európa figyelmét arra – mondotta a Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője –, hogy a Trianonban idegen uralom alá került felvidéki magyarság teljes és pezsgő szellemi életet élve küzd a megmaradásért, valamint hogy államalkotó tényező az EU-tag Szlovákiában. 
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke házigazdaként üdvözölte a közéleti személyiségekből, művészekből, közírókból álló felvidéki küldöttséget, kitérve vázlatosan az erdélyi és felvidéki magyarság közötti történelmi kapcsolatokra és párhuzamokra, méltatva a gyümölcsöket termett egyházi, kulturális és felsőoktatási együttműködést. Miglinczi Éva művészeti író, a kiállítás kurátora személyes hangvételű bevezető után szakmai ismérvek mentén ismertette a 28 alkotóművész munkáiból összeállított tárlatanyagot, majd Kopócs Tibor, a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének elnöke mutatta be röviden az alkotói közösséget és köszönte meg a meghívást e történelmi, szakrális térbe, Szent László király városába. Thurzó Sándor József brácsaművész az alkalomhoz illően felvidéki komponista, Lavotta János (1764–1820) műveiből adott elő kettőt az ünnepélyes tárlatnyitón.
Ezt követően a két európai parlamenti képviselő Ügyünk Európában címet kapott fórumára került sor, amelynek moderátora, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke aktuálpolitikai felvetésekre kért reagálásokat Csáky Páltól és Tőkés Lászlótól. A felvidéki EP-képviselő többrendbeli válaszaiból az a konklúzió volt leszűrhető, hogy mind ő maga, mind az egész szlovákiai magyarság többet várt a negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltozástól éppúgy, mint az ország NATO- és EU-csatlakozásától. Sőt, többet vártak a többségi nemzettől is, amellyel együtt élni kénytelenek, de önmaguktól is. „Féloldalasra sikerült minden” – mondotta vallomásszerűn a felvidéki politikus, aki ennek okát és magyarázatát több általa írt könyvben is igyekezett felfedni és megadni. 
Tőkés László a maga során egyetértett képviselőtársa megállapításaival, az erdélyi magyarságra nézve is érvényesnek tartva azokat, bár a romániai helyzet e tekintetben is rosszabb. S noha az elszakadt nemzetrészek közötti szolidaritás példás, és az anyaországgal való kapcsolataik is szép fejlődésen mentek át, a nemzetegyesítés politikája pedig áldott gyümölcsöket termett, mégis: elfáradás mutatkozik az autonómiaküzdelemben, politikailag töredezik a magyarság, elhagyja szülőföldjét a könnyedebb boldogulás reményével – mutatott rá erdélyi képviselőnk, amit a felvidéki vendég azzal toldott meg, hogy a Magyarország határain túl élő magyarok közösségi tudatát változatos terhek erodálják: az asszimilációs nyomástól a demográfiai negatívumokon át a mentális tévelygésekig. És akkor most nyakunkon a migránsválság, a globalizáció legújabb kori vadhajtása – utaltak rá mindketten, elismerve: a magyar politikai képviseletnek szinte semmit sem sikerült elérnie az európai porondon, ami az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, törekvéseit, igényeit jelenti, még a régebbi idők súlyos sérelmeit sem rendezték a hatalmasok – lásd a Benes-dekrétumokat vagy az elbitorolt vagyonokat. Jelenleg a petíciók és perek rögös és végeláthatatlan útját járják a közösségi képviselők, szószólók, küldöttek – de feladni sosem szabad „ügyünket Európában”. 
E konklúzió mentén hangzott még el, hogy az erdélyi és felvidéki magyar felsőoktatásért folytatott harc közötti hasonlóságok és különbözőségek tanulságosak, ugyanakkor a magyar nemzetpolitikát úgy kellene alakítani oktatási téren is, hogy a támogatások és könnyítések, csereprogramok és kapunyitások a fiatalok szülőföldön-maradását szolgálják, hiszen minden határon túli magyar intézménynek megtartó hatást kell kifejtenie. itthon.ma

Indulnak is, meg nem is
Az EMNP eddigi választási szerepléseinek, valamint a romániai magyar politikai erőviszonyok ismeretében nem számít meglepetésnek az alakulat döntése, miszerint nem vesz részt önállóan a decemberi parlamenti megmérettetésen. 
A párt már a négy évvel ezelőtti törvényhozási választáson sem váltotta be az RMDSZ-szel szembeni alternatíva megerősödésében bízók táborának reményeit, hiszen a képviselőházi és a szenátusi jelöltlistája még a szavazatok egy százalékát sem szerezte meg. És nem sikerült az áttörés az idei helyhatósági választáson sem, amelyen az öt évvel ezelőtt létrehozott alakulat nemhogy látványos „térhódítást” nem ért el az erdélyi önkormányzatokban, de addigi pozícióit is alig-alig tartotta meg.
Ekképpen még úgy is lehetetlen küldetés lett volna jelöltlistákkal nekivágni a decembernek, hogy az EMNP elmondhatja magáról: egyedül képvisel alternatívát az RMDSZ–MPP alkotta szövetséggel szemben az erdélyi magyar politikai palettán. Viszont a teljes távolmaradás mégiscsak presztízsveszteséget jelentett volna az alakulatnak, így a független jelöltek támogatása amolyan „részt veszek is, meg nem is” megoldás, amely a lehető legkisebb kockázatot hordozza az EMNP számára. Megadja ugyanis a pártnak azt a lehetőséget, hogy egy-egy független jelölt sikerét teljes mellszélességgel felvállalja, másrészt kudarc esetén mégsem az alakulat neve és jelképe kerül előtérbe.
A döntés tehát arról árulkodik, hogy az EMNP belátta: önállóan sem az ötszázalékos, sem az alternatív küszöböt nem képes átlépni. Bár ez a beismerés látszólag az RMDSZ-nek kedvez, a valóságban a szövetség helyzete lett nehezebb. Ha ugyanis az esetleges kudarcot, a bukaresti parlamentből való kiesést 2012-ben még ráfoghatta volna az EMNP által „elvett” szavazatokra, idén már kizárólag önmaga lesz a felelős a választási eredményéért. Ami csak az RMDSZ (megkopott, ciklusról ciklusra apadó) támogatottságán és tekintélyén, az MPP-vel kötött megállapodás (valamint az ezt övező torzsalkodások) lecsapódásán, valamint az erdélyi magyaroknak a politikától való egyre nagyobb elfordulásán, ennek hatásain múlik majd.
Vagyis a néppárt „félig indulásának” az RMDSZ számára is megvannak a következményei: már nem riogathat a parlamentből való kiesés veszélyével, és nem mutogathat ujjal a magyar politikai ellenfélre. Egyedül kell elvinnie a balhét.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) |

Öt éves az Erdélyi Magyar Néppárt
Öt esztendeje, 2011 őszén jegyezte be a bíróság az Erdélyi Magyar Néppártot, mely azóta is tántoríthatatlanul képviseli a korrupciómentes politika, a tiszta közélet, a transzilvanizmus, a föderalizmus és az autonómia eszméit.
Köszönjük mindenkinek, aki hitével, elkötelezett munkájával és kiállásával ezt lehetővé teszi. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű. Aki ma Erdélyben másképp látja a politikát és más elképzelései vannak a hogyantovábbról, mint a „fő sodrásban” levőknek, azt gyakran kinézik, kiközösítik.  Az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenése sokaknak nem tetszett. Az elmúlt 5 évben volt minden, ami egy párt életébe belefér. Helyhatósági, parlamenti és államelnök-választások, országos kampányok, sikeres helyi és regionális rendezvények, szervezetépítések, képzések, jövőtervezés. Voltak olyan események is, amelyek sajnos előfordulnak minden olyan szervezetben, ahol sok ember együtt tevékenykedik, amelyek néha belső konfliktusok vagy rossz döntések képét vetítették ki, és amelyekre ma sem vagyunk büszkék. Ezekkel együtt is él tovább a Néppárt. A sikerekből építkezünk és erőt merítünk, a kudarcokból tanulva igyekszünk jobbá válni.
A profithajsza, a globalizáció, az információ- és reklámdömping korában sokan a változást, a megújulást öncélnak tekintik. Az Erdélyi Magyar Néppárt valamint a vele partneri szövetségben működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetése büszke arra, hogy tagjai az állandóságot, a következetességet és a tisztességet képviselik a közéletben bő negyed évszázada. 
Nekünk nincs takargatnivalónk, nincsenek „ügyeink”, nincsenek politikai kacskaringóink, mi a politikai mozgástér 1990-es radikális kitágulása óta ugyanazt képviseljük: Kárpát-medencei horizontú össznemzeti, tiszta kezű politikát, a gyarmatosító bukaresti hatalommal szembeni ellenállást, az önálló erdélyi érdekeket, az erdélyi magyar nemzeti önkormányzást, más szóval a közösségi autonómiát. 
Az 5 éves évfordulón köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak, a velünk rokonszenvezőknek, választóinknak, mindenkori jelöltjeinknek és tisztségviselőinknek!
Nem adjuk fel!
Az Erdélyi Magyar Néppárt Választmánya Erdély.ma

Kampány küszöbén
Ha kampány, hát legyen kampány – gondolhatják a szociáldemokraták, és alaposan bele is lendültek az ígérgetésbe. Nem aprózzák el, oly mértékű adócsökkentéseket, jövedelememeléseket helyeznek kilátásba, hogy csak kapkodja a fejét az egyszerű halandó: mindez valóban megvalósítható, közeleg a földi Kánaán?!
Természetesen nagyon szép lenne, ha terveik valóra válthatóak lennének, csak éppen nehezen hihető. Nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy felmérjük, ha csökkentik, sőt sok esetben teljesen eltörlik az adókat, emelik a fizetéseket, nyugdíjakat, akkora lyuk keletkezik a költségvetésben, amelyet még a vágtázó 4–5 százalékos gazdasági növekedéssel sem lehet betömni. Még ha meg is valósul az álom az egymillió új munkahelyről, nem folyik be annyi jövedelem, hogy pótolja mindazt, amit szétosztogatottak. De az SZDP-sek ígérni mindig is nagyon tudtak, hatalomra kerülésük után pedig elődeiket, a nehéz örökséget okolták amiatt, hogy nem valósulhatnak meg terveik.  A közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint az Szociáldemokrata Párt fölényesen megnyeri a választásokat. A liberálisok próbálják rendezni soraikat, ám helyzetük gyatra, még az általuk rendelt felmérés is 7–8 százalékos lemaradást mutat, de akadt olyan is, mely szerint 20 százalékos a hátrányuk. Hiába kampányol mellettük Iohannis, próbálnak belecsimpaszkodni Dacian Cioloşba, egyelőre csak a kapkodás és fejetlenség érhető tetten, ígéreteik – hisz ők sem maradhatnak le – kimerülnek az általánosságokban, még nem rukkoltak elő semmilyen programmal, sőt, a jelek szerint képviselő- és szenátorjelöltjeiket is lasszóval fogdossák, egyetlen kitétel, legyen valamelyest népszerű az illető. 
Tăriceanu pártja várhatóan hozza a maga 8–10 százalékát, ők az SZDP-hez csapódva kívánnak kormányozni, Băsescu alakulata esetében a küszöb elérése is kétséges, igaz, a hajóskapitány is csatára kész, ő vezeti majd a szenátusi listát. A kisebb pártok, függetlenek azonban bajban vannak, a nagyok tettek arról, hogy már az indulás feltételeinek teljesítése is nehéz legyen: ebben a helyzetben van a fővárosban népszerű és a felmérésekben is 10 százalék körülire becsült Mentsük meg Romániát Szövetség, országos hálózat és pénz hiányában már a 200 ezer aláírás összegyűjtése is gondot jelent számukra. Az erdélyi magyarok háza táján csend és béke honol. Egyetlen induló az RMDSZ, már túl is van az aláírásgyűjtésen, vetélytárssal nem kell számolnia, a jelöltállítás által megtépett nimbuszát próbálja helyrepofozni. Egyelőre sem programja, sem ígéretei nem ismertek, és mivel az EMNP nem méretkezik meg, bűnbak nélkül maradt, nem lesz, kinek nyakába varrnia a kudarcot vagy nem kellő sikert.  Még csak a kampány küszöbén vagyunk, az igazi nagy menet bő hónap múlva kezdődik. A szocdemek ígérethalmaza csak felvezetés, szépet és jót hallunk majd eleget, így bizakodásból tartalékolhatunk, hisz utána ehetjük a feketelevest újabb négy évig.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mentor – Szimpatikus embertudomány – hagyni kellene a lelkünket érvényesülni (I. rész)
Szilágyi N. Sándor nyelvész: a világ egyben van, csak a tudomány van feldarabolva
Sanyi bácsi – ahogy mindenki ismeri – gondolkodik a világról és az emberről, a dolgokat rendesen körbejárja, meghányja-veti, majd megfogalmazza a sablonszövegektől igen, de a bírálattól nem mindig mentes, azonban mindig kedvesen, udvariasan tálalt álláspontját. Ez már abból a nyelvi fordulatából is érződik, hogy még azokat a gondolatokat is egyes szám első személyben fogalmazza meg, amelyekkel nem tud azonosulni. Elemeztük a magyar gyűlölködés dinamikáját, hangsúlyoztuk a lélek fontosságát, a szerelem megmérhetetlenségét… Pontosabban Sanyi bácsi tette mindezt. Mi meg csak hallgattuk.
Aki nincs velem, az ellenem van!
– Legfrissebb írásában (Egy túlméretezett kísérlet cseppet sem meglepő eredményei, maszol.ro, 2016. október 6.) olyan pragmatikai kísérletnek nevezi a legutóbbi magyarországi népszavazást, amelyben tulajdonképpen olyan ironikus kérdést tettek fel az embereknek, ami ahhoz hasonlít, mint amikor egy gyermek felmászik valahova, és azt kérdezzük tőle: Azt akarod, hogy kitörjön a nyakad? Amint írja, az ilyen kérdésre nem szokás igennel vagy nemmel válaszolni, viszont ha mégis kikényszerítik a választ, akkor előre borítékolható a nemleges válaszok elsöprő többsége. Lehetséges-e olyan nyelven kifejteni kényes politikai kérdésekben tudományos igényességgel megalkotott okfejtést, hogy az embert ne sorolják be egyből valamelyik szekértáborba?
– Attól tartok, hogy – legalábbis a magyarok esetében – ma ez nem azon múlik, hogy az ember tudományos igényességgel fogalmaz-e meg valamit, hanem attól függ, milyen az a vélemény, illetve konklúzió. Ha én elmondok valamit, és az nem talál azzal, amit valamelyik politikai felekezet hitelvként vall – mert az emberek már mondhatni vallásos hitbeli meggyőződésként fogják fel a saját pártszimpátiáikat –, akkor teljesen mindegy, hogy oda tartozom-e, vagy sem, engem úgyis az ellentáborba fognak besorolni. Tehát mindegy, milyen nyelven írtam meg, és az is, hogy az egy szakszerű okfejtés, amiben nincsen semmiféle politikai jellegű érvelés (magyarok körében ez ma sajnos majdnem szinonimája annak, hogy nem szidok senkit), sőt, egyáltalán semmi köze a pártpolitika különböző csoportjaihoz: egyszerűen az, hogy olyat írok, amivel valakik nem értenek egyet, rögtön kiváltja azt, hogy engem besorolnak a másik csoportba. Többször megtörtént már velem, hogy írtam valamit, ami valakiknek nem tetszett, és rögtön megjelentek a Facebook-oldalamon olyan hozzászólások, hogy „na, már megint a liberálisok”. Pedig én nem voltam liberális soha. Egyszerűen mondtam valamit, ami csak azért minősül leszólandó liberális vagy fideszes véleménynek (így is jártam már!), mert nem talál azzal, amilyen a besorolók véleménye szerint kellene legyen.
Ez nagyon érdekes: az embert mindig a más véleményen levők sorolják be az ellentáborukba. Ha valamit írtam, ami alapján besoroltak mondjuk a liberálisok közé, akkor az nem jellemző, hogy ugyanannak az alapján a liberálisok is besoroltak volna maguk közé. És ez valahol érthető is, hiszen az ilyen besorolást mindig az ellenérzések váltják ki. Ha van egy vélemény, ami nem egyezik az enyémmel, és nem tudok vele mit kezdeni, akkor egyetlen magyarázatot tudok rá találni: ez azért olyan, mert a szerző azok közé tartozik, akiknek a szavára tudjuk, hogy nincs mit adni.
Nagyon kényelmes dolog ez, mert így az ember meg tudja magát óvni a gondolkodás fáradalmaitól. Elég csak besorolni valakit valahová, mert ha egyszer oda soroltuk, akkor világos, hogy ha ő mondott valamit, avval nincs miért foglalkozni, nem is kell gondolkodni rajta. Hiszen ha a szerző ilyen vagy amolyan, akkor érthető, hogy ezt mondja. Rendszerint még azt is pontosan tudják, hogy kik fizetik ezért, mert hát ugye normális ember magától ezt nem gondolhatja így, nyilván pénzért csinálja. Van ilyen reakció a mostani cikkemre is: az egyik kommentár szerint ilyen hosszú cikket nem ír az ember érdek nélkül.
Ez teljesen jellemző arra, amivé ez a szétpolitizált magyar világunk lett. Azért teszem hozzá, hogy magyar, mert azért nem mindegyik ennyire ilyen. Mi jól látjuk, hogy a románoknak is van elég bajuk, náluk is van népi szinten egy elég indulatos viszonyulás, de ott nincs ez a tömegszintű acsarkodás két tábor között. Nagyon rossz dolgokat mondanak a politikáról az emberek, de ha megfigyeljük, az nem arról szól, hogy „azok a gazemberek a másik oldalon”, hanem általánosságban véve „a politikusok mind gazemberek”. Tehát nem táborokról van szó a románoknál, legfeljebb arról, hogy az embereknek kezd végképp elegük lenni a politikusokból, és én nem is vagyok benne biztos, hogy erre semmi alapjuk ne lenne.
 Politikát, szeretettel? Körberöhögnének…
 – A magyarok esetében sajátosan alakult ez ilyenre. Ennyire rossz helyzetben ilyen szempontból Európában szerintem sehol sincsenek az emberek. Mindenfelé vannak végletes irányzatok, szélsőjobbtól szélsőbalig, de az nem ok arra, hogy az emberek az egymással való emberközi kapcsolataikat is aszerint alakítsák, hogy a másiknak mi a politikai preferenciája. A magyaroknál ez elég tragikusan így van. Családok mennek szét azért, mert a férj és a feleség nem ugyanolyan véleményen van bizonyos politikai dolgokban. Erre vannak konkrét példák. Ez nem egy normális állapot. Evvel kellene valamit kezdeni, de sajnos a legkevésbé a politika szereplőinek az érdeke ez. Ők úgy látják, hogy ez nagyon jól van így, mert így lehet biztosítani a támogatókat, sőt növelni a saját táborukat.
Pedig ebben van valami felfoghatatlan. Mindegyik politikai csoport vagy párt azt mondja, hogy át kell rendezni a politikai erőviszonyokat, illetve meg kell erősíteni a hatalmi pozíciót, ha abban van. Csakhogy egy annyira szétpolitizált országban, mint amilyen Magyarország, ott már gyakorlatilag mindenkinek, aki politikai támogatóként szóba jöhet egyáltalán, már megvan a maga pártpreferenciája. Tehát a saját pártomnak nincs, ahonnan új támogatókat szerezzek, mert nincs olyan semleges terület, ahonnan halászni lehetne, ez csak úgy lenne lehetséges, ha egy másik párt támogatóiból csábítok magamhoz embereket. De ha én egyfolytában úgy beszélek róluk, hogy „ezek idióta barmok és gazemberek”, akkor mit képzelek mégis: hogy ettől fognak majd megszeretni, és jönnek majd csőstül, hogy mihozzánk akarnak csatlakozni? Így nem lehet, az biztos. Ezzel csak a feszültség növekszik, és csak arra jó, hogy bebetonozza a mostani, pillanatnyi erőviszonyokat. Ezek ugyan előre nem látható dolgok miatt menet közben persze változhatnak, de nem azért, mert valamelyik párt olyan hatékony lenne abban, hogy a másik támogatói közül nagyon sok embert tudna maga mellé állítani.
Ha valaki tényleg meg akarná változtatni az erőviszonyokat, vagy meg akarná erősíteni a maga pozícióját, akkor pont a fordítottját kellene csinálnia. Itt csakis az működhet, ha szeretettel szólítom meg azokat az embereket, akiknek más a véleményük, beszélgetésre hívom őket. Ha nem bántom és szidom őket, hanem ember módra közeledek hozzájuk, akkor van esély, hogy ők is közeledni fognak hozzám. De ha Magyarországon azt mondanám ma, hogy szeretettel kell közelíteni a másik oldalhoz – nem okvetlenül a kereszténység alapelvét komolyan is véve, hanem egyszerűen stratégiai meggondolásból, ha ott már csak azt értik –, körberöhögnének. Mi az, hogy szeretettel? Ezeket?
A fontosabb az, hogy a szomszéd kecskéje pusztuljon el
– Az emberek politikához való rossz viszonyulásából eredő irracionális ellenségeskedés kérdése régebb óta foglalkoztatja. Nemrégiben az egyik cikkében azt írta, hogy a magyarság egyik fő ismertetőjegye lassan az ádáz gyűlölködés lesz (Én ember szeretnék maradni, ha nem nagy baj, maszol.ro, 2016. augusztus 12.), és hogy sajnos Erdélyben is egyre jobban terjed ez. Elmondta, hogy Magyarországon mi nem működne. Itthon mit lehetne tenni ez ellen?
– Ez egy elég nehéz kérdés, mert itt ráadásul az is bonyolítja a dolgot, hogy az emberek egy elég jelentős csoportjában nagy a hajlandóság arra, hogy a magyarországi mintát vegyék követendőnek.  Vannak, akik a saját magyarságuknak valamiféle kifejeződését látják abban, hogy hogyan viszonyulnak – ahogy mondani szokták – az anyaországhoz. Világos, hogy aki – szinte elvből – nagyon pozitívan viszonyul mindenhez, ami anyaországi, az természetesen az ott gyakorolt formákat is jónak látja. Azt gondolják, hogy ezt kellene eltanulni, mert hát igazodni kell valamilyen mintához. De azért tán mégsem a legrosszabb európai mintát kellene alapul venni. Nagyon sok jó dolog is van ott, persze, amiket el lehet tanulni, de nem lenne muszáj mindent átvenni.
Az erdélyi magyar politizálás többek közt abból az igényből is indult el, hogy nekünk magyaroknak legyen meg a magunk politikai képviselete a parlamentben, amelyik az érdekeinket képviselje. Van nekünk tehát magyar pártunk, most már nem is egy. Ezek a pártok eleve úgy vannak kitalálva kezdettől fogva, hogy csakis a magyarok támogatására számíthatnak. Ha néha egy magyar pártra szavaznak is románok, azok inkább proteszt szavazatok, pont amiatt, amit az imént is mondtam: az emberek ki vannak ábrándulva az egész román politikából. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a románoknak, legalábbis a sztereotípiák szintjén, nagyon rossz véleményük van a románokról, és nem is vicc, hogy nekem sokkal jobb véleményem van róluk, mint nekik magukról. Ha kimegy az utcára, minden sarkon azt hallja, hogy „la noi n-o să fie niciodată ca…”, vagyis nálunk sosem lesz úgy, mint ahogy jobb helyeken lenni szokott, mert mi románok már csak ilyenek meg olyanok vagyunk.
A mi magyar pártjaink tehát inkább csak a magyarokra számíthatnak. Ahhoz, hogy a „játékot” a magyarországi minta szerint el lehessen indítani, kell legalább két párt, hogy rendesen tudhassanak egymással civakodni. Ez a feltétel most már megvan: van, nem is kettő… Eddig mi nem alkalmaztuk ezt a mintát olyan kemény formában, mint Magyarországon, viszont az, hogy lett kettős állampolgárság, amihez röviddel azután választójog is társult, nagyon is reálissá tette azt a veszélyt, hogy az a fajta politizálási forma és stílus – és ami a nagyobb baj, az emberek egymással való kapcsolataiban a politikának a befolyása – itt is egy pont olyan bolondokházát alakítson ki, mint amilyenné Magyarország alakult, ahol lassan már élni sem lehet. Nekünk ez nem hiányzott.
 A kettős állampolgárság érzelmileg fontos, nem szabad vele csúfolódni
 Mikor a kettős állampolgárságról megszületett a törvény, azt mondtam, hogy ez nagyon jó dolog, mert én mindig az emberekre gondolok, és azt nézem, hogy valami mire jó az embereknek. Elgondoltam azt a sok embert, akik talán nem is tudják pontosan, hogy miért, de olyan jólesne nekik, ha ők is magyar állampolgárok lehetnének. És miért ne éreznék magukat jobban, még ha olyan sok gyakorlati haszna nincsen is? Mikor a státustörvény alapján a magyar igazolványt bevezették, akkor láttam a tévében egy szlovákiai idősebb férfit, aki egy nagyon kedves dolgot mondott: „eddig is tudtuk, hogy magyarok vagyunk, de most már látjuk is”. Az, hogy lett magyar igazolvány, majd kettős állampolgárság, érzelmileg sok embernek fontos. Meg kell ezt érteni, és nem szabad ezzel csúfolódni. Ez az embereknek a természetes reakciója, igenis sokan vannak, akiknek érzelmileg nagyon fontos hinni abban, hogy őrájuk az anyaország is gondol.
De azt nem tudják, hogy ettől félni is lehet. Mikor nem sokkal később felmerült, hogy legyen választójog is az állampolgárság mellé, én ettől nagyon félni kezdtem. Arra gondoltam, hogy ide fognak jönni a választási kampányukkal, és behurcolják azt a gyalázatos elmevírust, ami szerint működik az egész magyar politikai tárgyú közbeszéd. Ha ez itt is felerősödik, a magyar pártjaink és „táboraik” között, avval mi nagyon rosszul járhatunk. Fel lehet futtatni egy olyan diskurzust, amivel egy kisebb párt is tud elég nagy támogatást szerezni, és akkor bizony könnyen megjárhatjuk, hogy a végén parlamenti képviselet nélkül maradunk. Az internetes oldalaink kommentárjaiban már most látszik, hogy ez kezd is működni, amit jelez a nem is kevés „mocsok udémérések”, „hülye EMNP-sek” és hasonlók. Egy pártot még csak el tudunk látni a szükséges választókkal, hogy a választási küszöböt elérjék, és bejussanak a parlamentbe, de hogyha majd kettő is indul, és mindegyik nagyon ráhajt, márpedig a kampányban ráhajt az ember, akkor könnyen megtörténhet, hogy egyiknek se jön össze. És nem azt fogják majd mondani, hogy „de kár, hogy nem kötöttünk valamilyen egyezséget”, hanem azt, hogy „semmint, hogy ilyen gazemberek kerüljenek oda, mint »ezek«, inkább ne menjen oda senki”, mert a fontosabb az, hogy a szomszéd kecskéje pusztuljon el, és nem az, hogy a mienkkel mi lesz.
És nem is csak az eredményesség szempontjából látom ezt bajnak, hanem főleg azért, mert ez borzasztó nagy károkat tud okozni az emberi kapcsolatokban, márpedig az embereknek van bajuk elég ezen kívül is. Kinek hiányzik még az, hogy mindenféle indulatokkal megtöltsék, aminek semmi egyéb értelme nincs, csak az, hogy valakik mindenáron győzni akarnak? Nem azért, mintha profibbak lennének, és jobban tudnák majd csinálni, nem. A focimeccsen se kérdés, miért akarunk győzni: azért játszunk, hogy győzzünk. Ennyi.
 Nincs racionális érv a zenére: a lelkünknek szól, nem az eszünknek
 – Több bölcsész barátomtól hallottam, hogy az egyetemen szimpatikus embertudományt is tanít, aminek videóanyaga elérhetőonline is. Miről szól ez a diszciplína?
– Valóban fent van az interneten, szerintem megér 26 órát, hogy az ember végighallgassa. Persze nem kell egyszerre, 18 részre van osztva. A Facebookon a Sanyi bácsi szemináriuma nevű oldalt kell keresni, ahonnan ezeket el lehet érni.
Miről szól ez? Ha embertudomány, akkor arról szól, hogy kik is vagyunk mi, emberek, milyenek is vagyunk, miért is vagyunk ilyenek. Ha ezt az ember megérti, akkor azt is jobban megérti, miért vagyunk képesek annyi hülyeséget is csinálni tömegméretekben, miközben van egy nagyon hatékony racionális eszünk. Viszont a kurzusokból kiderül,  hogy az nem minden.
Mondhatnám, hogy ez multidiszciplináris terület, de sokkal jobban szeretem azt mondani, hogy indiszciplináris, mégpedig azért, mert a világ egyben van, csak a mi tudományunk van diszciplínákra feldarabolva. Hogyha valamit meg akarunk érteni, akkor egyben kell nézni az egészet, és nem kell diszciplínákra felosztani. Márpedig az ember egyben van, és nemcsak úgy magával, hanem mindennel, amit létrehoz: a beszédével, a zenéjével, a tudásával, az egész viselkedésével és a világával. Persze az világos, hogy ez a tudománynak egy másfajta művelését jelenti, de sokkal jobb esélyt ad arra, hogy sok mindent megértsünk.
Hogy miért „szimpatikus”? Azért hívják szimpatikus embertudománynak – illetve ez túlzás, mert én hívom így, egyelőre még nem hívják így, de remélem, hogy majd fogják –, mert az embertudomány nem olyan, mint például a fizika. A fizika jellemzően a világ élettelen dolgaival foglalkozik, ahol egy elmélet igazolásához elég, ha egy abból következő, illetve arra építhető hipotézist minden kétséget kizáróan igazolni tudok egy kísérlettel.
Az embertudomány egy kicsit más, mert az rólunk szól, emberekről. Mikor egy embertudományos elmélettel találkozunk, ami le akar bennünket írni, hogy milyenek is vagyunk, akkor az egyes tételeiről nemcsak azt tudjuk megállapítani, hogy komolyan vehető érvekkel vannak-e alátámasztva, hanem mivel ezek rólunk szólnak, mi azt tudjuk érezni is, hogy az tényleg mirólunk szól, vagy beszél ugyan valamiről, de ember olyan biztos nem lehet. A „szimpatikus” eredetileg épp ezt jelenti: együtt-érezni. Például: a mai racionalista embertudományos paradigma egyik jeles képviselője, Steven Pinker azt mondja, hogy az emberek számára a nyelv nagyon fontos, mert annak értelme van, azt meg lehet racionálisan indokolni, hogy miért jó az, hogy van nyelvünk, és miért jobb ha van, mint ha nem lenne. Ezzel szemben a zene teljesen haszontalan, arra nem lehet semmilyen racionális érvet felhozni, miért lenne az embernek szüksége zenére is, tehát azt mondja, hogy ha ma eltűnne a zene, nem történne semmi, a világ menne tovább, mintha mi sem történt volna. Ő ezt racionális érvekkel elmagyarázza, nincs is vele szemben semmi érvem, de azt mégis érezzük mindnyájan, hogy ez mirólunk bajosan szólhat, és akkor az elég ok lehet arra, hogy ehhez gyanakodva viszonyuljunk, és próbáljuk másutt keresni a zene értelmét, mint ahol ő nem találta sehol.
Én úgy gondolom, hogy ha ma eltűnne a zene, ma nem történne semmi. Holnap azonban a világon nagyon érdekes dolgok történnének: a világ különböző pontjain az emberek egymástól függetlenül feltalálnák a zenét. Az hozzátartozik az emberhez. Nem csoda különben, hogy a racionalista embertudomány ezt nem tudja racionálisan megindokolni, mert a zene nem az eszünknek szól. A zene a lelkünknek szól. Csak ahhoz egy olyan tudományos emberkép kell, ahol azt el lehet egyáltalán helyezni. A szimpatikus embertudomány a mai főárambeli embertudomány tudományos emberképénél egy sokkal szimpatikusabb tudományos emberképet épít fel.
A forgalomban levő emberkép a csodálatos elménkről szól, a szimpatikus embertudomány azonban figyelembe veszi, hogy nekünk van elménk, az igaz, és nagyon jó, hogy van, de van lelkünk is, ami egy sokkal nagyobb rendszer, és ami sokkal hatékonyabb sok mindenben. Ez nem a halhatatlan lelkünkről szól, félre ne értse valaki. Csányi Vilmos tanár úr, miután végighallgatta az előadásokat, etológus természettudósként éppen annak örült, hogy végre van egy tudományosan is használható lélekfogalmunk, amire tényleg szükség van. De a lelkünk nemcsak azért fontos, hogy a zenét feldolgozza, hanem sok esetben fontos lenne figyelni rá. Ha mára nem lenne kulturálisan úgy háttérbe szorítva, akkor ez a világ nem úgy nézne ki, mint ahogy most kinéz.
A 17–18. század óta Európában egyre inkább érvényesülő racionalizmus nyomán egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk az elménknek, mindenféle kulturális formákat találtunk ki, hogy csak azt hagyjuk érvényesülni, és hogy a lelkünket visszaszorítsuk. Pedig abban rengeteg jó dolog van, amire nekünk nagy szükségünk lenne, csak hagyni kellene érvényesülni. Ilyen például az emberi jóérzés. Az nem egy racionálisan levezethető dolog, de ott van mindenkiben. Hogyha ezt visszaszorítják, akkor történhet meg, hogy olyan kampány lesz a népszavazáshoz, amilyen lett. Például, hogy „jönnek a migránsok és megerőszakolják a feleségedet”, ilyenek. A jóérzés ott van az emberekben, érzik, milyen mocsok dolog ez az egész, de valahogy annak egy racionalizmusra alapozó világban nem tulajdonítanak semmi jelentőséget, mert azt mondják, hogy avval nem kell foglalkozni, csak azzal, ami észszerű.
Pedig nagyon sok olyan terület van, ahol ha a lelkünket kihagyjuk, és mindent, ami ahhoz tartozik, csak mert az nem racionális, akkor nem mehetünk semmire. A 90-es évek elején, mikor itt a magyar–román viszony még nagyon feszült volt, többször is részt vettem olyan dialógusokon, ahol a magyarok és románok közötti konfliktusról beszélgettünk. A konfliktus komplikált dolog. És ilyenkor mindig akadt egy okos ember, aki jött a nagy bölcsességgel, hogy „most az érzelmeket tegyük félre, beszéljük meg racionálisan a problémát”. Mondtam, hogy ez azt jelenti, hogy beszéljünk bármiről, csak egyedül a konfliktusról ne, hiszen a konfliktus legnagyobb része érzelmi természetű. Ez nyilván egy menekülés is volt, mert az emberek félnek a konfliktustól, ezért úgy ültek le oda, hogy „úristen, mi lesz itt, magyarok, románok egymással szemben”, amit ki lehet védeni azzal, hogyha nem arról beszélünk, amiért összeülünk.
Én úgy tapasztaltam eddig, hogy ez a szimpatikus embertudomány tényleg szimpatikus, mert akik ezt az egyetemen végighallgatták, örömmel fogadták, hogy végre valami olyat hallanak, amit első évtől reméltek, hogy hallani fognak, vagyis amiről úgy érzik, hogy ez most tényleg róluk szól, de mindig egyebet hallottak addig. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam azoktól is, akik ezt az interneten hallgatták végig.
Persze kérdés lehet, hogy ez miért nem könyv formájában van. Az ember általában könyvet írna erről. De ezt elég nehéz lenne megcsinálni könyv formájában. Mit tehetnék könyvben olyankor, mikor egy zenei vagy videórészletre van szükségem? Meséljem el, milyen az a zene? Lehetetlenség. Ez olyan, ami eleve multimédiás környezetbe kívánkozik, mert ott be lehet vágni egy filmrészletet, egy videót, amire szükség van. Még az is hozzátartozik valahogy, hogy élőbeszéd formája legyen. Ha ugyanezt leírnám papírra, az nagyon nem az lenne, mint élőbeszéd formában.
Lehet, hogy tudománynak ez nagyon furcsának tűnik. Amint említettem, ez egy indiszciplináris dolog, tehát van olyan része, ahol nyelvről beszélek, más helyen irodalomról, harmadik helyen zenéről, van, ahol genetikáról, biológiáról, etológiáról, még tudományelmélet is van benne. Olyan része is van, ami matematika. És ezt már végighallgatta nyelvész, irodalmár, matematikus, fizikus, pszichológus és még ezeken kívül más szakterületekről is. A teológustól tartottam, hogy mérges lesz, de nem lett: azt mondta, teológiai szempontból is teljesen rendben van, sőt, a katolikus teológus hallgatóit küldeni fogja, hogy jöjjenek erre az előadásra, mert a szentségtanhoz ez nagyon fontos. És nekem biztató, hogy az ilyen tudományok komoly művelői közül egyik sem jelzett vissza olyasmit, hogy az ő szaktudománya szempontjából valami elszállt dolgot mondtam volna.
Ebből akkor annyit meg lehet állapítani, hogy ez nem tudománytalan. Az, hogy tudományos is, ebből még nem következik. Ez attól is függ, hogy milyen kritériumokat állítunk fel arra, hogy mi az, ami tudományos. A mai racionalista paradigma tudományosságkritériumai szerint ez nem prototipikusan tudományos, mert ott tudományosságon azt értik, hogy legyenek ott a mérési eredmények meg a statisztikák. De én nem hiszek abban, hogy az embert csupán a mérhető paramétereivel le lehetne írni. Az embernek van egy sor olyan jellemzője, ami nem mérhető. Ki tudná azt megmérni és számokban kifejezni, hogy valaki mennyire szerelmes? Ha nem mérhető, akkor mit csináljunk? Tegyünk úgy, mintha az ember soha nem volna szerelmes? Az úgy nagyon könnyű, hogy kiiktatom azokat, amiket nem tudok megmérni, és csak azokkal foglalkozom, amiket meg tudok. De az egy olyan redukcionizmus, amit ha komolyan veszek, akkor az embert a számítógép szintjére redukálom. Mintha azt nézném benne, hogy hogyan működik ez a logikai rendszer, hogy milyen a bemenet, milyen a kimenet… Én nem hiszem, hogy az ember ilyen.
 Szilágyi N. Sándor 
1948-ban Újfegyverneken született (Bihar megye)
erdélyi magyar nyelvtudományi szakíró, szerkesztő, publicista, egyetemi tanár
a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) magyar nyelv- és irodalomból szerzett egyetemi diplomát 1972-ben (ugyanitt doktorált 1999-ben)
1972–1990 közt a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője Bukarestben
1990–2013 közt a BBTE BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéken egyetemi oktató, 2013-tól ny. egyetemi tanár
kutatási területe: elméleti és magyar fonológia, kognitív nyelvészet, szociolingvisztika, nyelvi emberi jogok
számos könyv és tanulmány szerzője
szimpatikus embertudományi előadásai elérhetők a Facebookon – keresőszó: Sanyi bácsi szemináriuma
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Folytatjuk Szabadság (Kolozsvár)

Veszélyek és esélyek
Lehetetlen helyzetbe került az Erdélyi Magyar Néppárt már az önkormányzati választások után, amikor kiderült, hogy négy év alatt nem sikerült növelnie támogatottságát, és meglévő két polgármesteri tisztségét is elveszítette. S bár lehet igazság az alakulat vezetőinek érvelésében, hogy a négy évvel korábbi viszonyoknál sokkal mostohább körülmények között hozták ugyanazt az eredményt a leadott szavazatok és a helyi és megyei tanácstagok számát illetően – azért az mégiscsak rosszul mutat, hogy Erdélyben sehol nem nyert néppártos színekben induló polgármesterjelölt.
Az eredmény tehát a túlélésre elegendő volt, de arra már nem, hogy az RMDSZ-t valamiféle megállapodásra vagy legalábbis tárgyalásra kényszerítsék. Annál is inkább, hogy a korábban a választás szabadságát zászlajára tűző MPP Kelemen Hunorék segítségére sietett, s két parlamenti tisztségért gyakorlatilag feladták programjukat, eladták a pártot. Az RMDSZ így készen kapta a magyar összefogás jelszavát is, s bár valós tartalom mind a mai napig nem került e mögé, a szövetség vezetőinek már csak annyi dolguk maradt, hogy valahogy lenyomják a derékhad torkán a két polgári politikust – igaz, a spágabotrányba keveredett Biró Zsolt elfogadtatása a vártnál talán nehezebben ment. Tény, hogy az RMDSZ vezetése egyáltalán nem volt megegyezési kényszerben a Néppárttal. A Szilágyi Zsolt vezette alakulat pedig ugyancsak az önfeladás MPP-s útjára tévedt volna, ha minduntalan azt üzeni tagságának és támogatóinak, hogy tárgyalni akarnak Kelemen Hunorékkal. Csakhogy ugyanilyen járhatatlan volt a másik út is a néppártosok számára: önállóan indulva semmi esélyük nem lett volna ötszázalékos eredményt elérni, de még az RMDSZ-re szabott alternatív küszöb is leküzdhetetlen akadály volt, ráadásul mindenki őket kiáltotta volna ki bűnbaknak, ha az RMDSZ nem éri el az öt százalékot. Logikus és felelős döntés volt tehát, hogy az EMNP nem szállt be a versenybe, ennek azonban elsősorban tagságuk és szimpatizánsaik számára volt rossz üzenete, mintha cserben hagyták volna őket.
A független jelöltek támogatása így elsősorban a párt kemény magjának megtartását, az alakulat kohéziójának erősítését célozza, esetleg megszólíthatják azokat a magyarokat is, akik az RMDSZ-re semmiképpen nem szavaznának. A döntésnek nyilván hátrányai, kockázatai is vannak: a néppártos jelöltek függetlenként indulása kicsit fából vaskarikának tűnik, benne van a lebőgés veszélye, az RMDSZ pedig továbbra is vádolhatja őket azzal, hogy magyar szavazatokat visznek el. Persze, ez utóbbi ugyanolyan veszélyes az RMDSZ számára is, könnyen azt a látszatot keltheti ugyanis, hogy ellenfeleik támadásával foglalkoznak, és ez demobilizálhatja a magyar választókat. Alapvetően tehát mindkét fél érdeke, hogy ne a másik féllel foglalkozzék, hanem minél több emberhez eljuttassa üzenetét, és ideális esetben ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyarság körében nagyobb legyen a választási részvételi arány. Ehhez azonban felelősségteljes hozzáállásra van szükség a pártvezetők, jelöltek és támogatóik részéről egyaránt. Ellenkező esetben mindenki veszít. 
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor szövetségi elnökkel beszélgettünk
Összefogva biztosítani az érdekképviseletet
Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök az október 6-i ünnepségek után külön válaszolt a magyar nyelvű sajtó képviselőinek a kérdéseire.
– 167 évvel az aradi tragikus események után milyen üzenete van a magyar közösség számára, illetve a vértanúk milyen példaképpel szolgálhatnak a romániai magyarság számára?
– Európa történelmében egyetlen nép vagy nemzet sem úszta meg, hogy ne kelljen megvívnia harcát a szabadságért. Ez alól mi, magyarok sem voltunk kivételek, akár 1848–49-re, akár 1956-ra gondolunk, de hát 1989 is egy szabadságharc volt, hiszen a diktatúra, az önkényuralom alól kellett felszabadulni. Mindez azt mutatja, hogy a szabadság és az emberi méltóság összefügg. Vagyis nem lehet úgy szabadon élni, hogy az emberi méltóságot ne tiszteljék, illetve nincs emberi méltóság szabadság nélkül. Ezek a szabadságharcok mindig az emberi méltóságról szóltak, hogy ne legyen elnyomás. Természetesen más eszközökkel, de a XXI. században is az a feladatunk, hogy megerősítsük a szabadság kultúráját, az emberekben a szabadságba vetett hitet, amit tiszteletben kell tartani, egymás méltóságára oda kell figyelni, azt mindenek elé kell helyezni. Ez csakis szabad emberek és közösségek esetében lehetséges. Ilyen szempontból gondolom, hogy az a tisztelet, az a mitikus tér, ami az aradi Vesztőhely és a Szabadság-szobor körül kialakult, és ami jellemzi a 13 tábornokot és a sok-sok névtelen hőst. Ők azt bizonyítják, hogy akik a szabadságért harcolnak, azért adják életüket, azok az utókor emlékezetében nemcsak megszerezték és kiérdemlik a tiszteletet, hanem példát is mutatnak, irány és egyben mérce is az aradi 13, de a sok névtelen hős is, akik 1848–49-ben az életüket áldozták a szabadságért. Azt gondolom, hogy 2016-ban is el kell mondani, el kell ismételni minden egyes alkalommal, hogy egy nemzeti közösség számára csak egy szabad, demokratikus társadalomban van lehetőség az emberhez méltó életre. Egy nemzeti közösség számára az önkényuralomnál nincs nagyobb veszély, vagy az elnyomáshoz vezető bármilyen út. Tehát a minél több demokrácia, minél erősebb jogállam, ami egy kisebbség számára garancia az identitásának, kultúrájának a megőrzéséhez. Ha mindez adott, ki tudja teljesíteni emberi méltóságát, etnikai vagy más típusú identitását. Ebből a szempontból mindig van, és lesz üzenete 1848–49-nek, illetve az október 6-i aradi kivégzéseknek, amelyek 167 évvel az esemény után is élénken élnek a nemzet emlékezetében.
– Hogyan készül az RMDSZ a soron következő parlamenti választásokra?
– 2014-ben, az EP választások előtt kezdődött az együttműködésünk a Magyar Polgári Párttal, amellyel a mögöttünk lévő helyhatósági választásokon is bejárattuk az együttműködést. Éppen ezért, most két befutó helyet ajánlottunk fel nekik. Ez egy felelős döntés, hiszen a mi választóink, a magyar közösség részéről többször megfogalmazódott az igény, de a mindennapi gyakorlat, illetve a közvélemény-kutatások is igazolják az általános véleményt: ha már nem tudtunk egy ernyő alatt maradni a közösség gondjainak a megoldásában, akkor legalább parlamenti választások idején próbáljunk meg együttműködni. Nem mondják meg a módját, de mi az elvárásnak eleget próbálunk tenni, amikor az MPP-nek az RMDSZ listán, a tulipán jel alatt, két befutó helyet ajánlunk fel az együttműködésért. Azért, hogy ne csak retorika maradjon a „Minden magyar felelős minden magyarért”, idén első alkalommal befutó helyet ajánlunk fel egy olyan szórványközösség jelöltjének is, amelynek a szavazói a rendszerváltás óta rendszeresen több tízezer szavazatot hoznak minden parlamenti választáskor a Szövetség országos kosarába azzal együtt, hogy még nem volt lehetőségük parlamenti képviselőt kiállítani. Mivel több ilyen megye is van, elhatároztuk, hogy idén a Hargita megyei 4. befutó képviselői helyet felajánljuk a Szeben megyei Benedek Zakariásnak, az RMDSZ nagyszebeni elnökének. Ezzel azt a belső szolidaritást kívánjuk erősíteni, amely nélkül nem tudunk sikeresek lenni, hiszen nemcsak a szórvány van rászorulva a Székelyföldre vagy a tömbben élő magyarokra, hanem az fordítva is igaz. Idén ez a két nagy újdonságunk van, amelyekkel szeretnénk elérni az arányos képviseletet. Azt meg kell erősítenünk, hogy a közjót, a magyar érdekeket a következő esztendőkben is szolgálhassuk. Azok nehéz éveknek ígérkeznek, hiszen közeleg az ország centenáriuma, majd 2019 első felében Románia fogja betölteni az EU soros elnökségét. Tehát ezek olyan kihívások lesznek, amelyek megfelelő döntéseket is igényelnek. Azokból nem szabad kimaradni, mert az erdélyi magyarságnak az ország döntéshozatalából való bármilyen kimaradása komoly veszteségeket okozhat.
– A parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárttal próbáltak-e egyezségre jutni?
– Mi nyitottak voltuk, de a részükről nem volt rá hajlandóság. Ahogyan ők meg is fogalmazták számos nyilatkozatukban, ők nem erre készültek. Mi tulajdonképpen azzal működünk együtt, aki velünk is együtt akar működni. Mi a kapukat kinyitottuk és az önkormányzati választások előtt valóban volt is tárgyalás Marosvásárhely esetében, de nem tudtunk egyezségre jutni. Olyan esetekben sem, ahol az MPP együtt ment velünk, belátta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad kockáztatnunk a képviseletet, de azt is látnunk kell, hogy az EMNP-nek az előző ciklusban volt két polgármestere, most egy sincs, tehát gyakorlatilag a volt támogatottságuk is, ha szabad ilyen kifejezéssel élni, fényesre kopott.
– Mi a véleménye arról, hogy a jelenlegi kormány megpróbálja meggátolni a csíksomlyói búcsúünnepségnek a Világörökség részévé tételét?
– Valóban volt ilyen szándék, amiről még nyár elején beszéltem a miniszterelnökkel, illetve a kulturális tárcavezetővel is, miközben a kollégák levelet írtak a külügyminiszternek. Mai állás szerint a beszélgetéseknek az volt, az lett az eredménye, hogy nem fogják megakadályozni, de én megvárom a közgyűlést, amire most ősszel, Etiópiában kerül sor. Az eddigi hírek alapján úgy tudom, már letettek erről a szándékról, ami tudomásunk szerint, májusban-júniusban a kulturális minisztertől indult. Utána elkezdődött a pingpongozás, ők a külügyre hárították, az vissza a kultúrára. Ma viszont minden fenntartás nélkül állíthatom: sajnos, a kezdeményezés a kulturális tárcától indult. Szerintem fontos volt, hogy a miniszterelnöknek már júniusban jeleztem: számunkra ez elfogadhatatlan, utána augusztusban még egyszer, majd augusztus végén a kulturális tárca vezetőjével folytatott tárgyaláson vázoltam, milyen kockázatokkal járna, milyen üzenetet fogalmazna meg egy ilyen döntése. Gondolom, ebből értettek, ezért leállították.
– Köszönjük a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

Az egyházakban bíznak a romániai magyarok is a leginkább
Rossz irányba haladnak a dolgok az országban a romániai magyarok 70%-a szerint, mindössze 20% vélekedik úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak Romániában - derül ki a Kvantum Research legfrissebb közvélemény-kutatásából, amelyet a Maszol.ro ismertetett. A felmérés szeptember 15. és október 1. között készült 1236 fős mintán, 2,8 százalékos hibahatárral. 
2014 novemberében még 40% vélte, hogy jó irányba haladnak a dolgok az országban. 
A megkérdezettek 54%-a viszont elégedett a saját személyes életkörülményeivel, ami nagyobb arány, mint előző években. 
Az erdélyi magyarok RMDSZ-szel szembeni elvárásai között a legelsők a jólét javításának elemei (az egészségügyi szolgáltatások javítása, a minimálbér növelése, Erdély gazdasági fejlesztése, a lakásfenntartási költségek csökkentése, a gazdák támogatása), ugyanakkor középmezőnyben találhatók a közösségi ügyek. 
A válaszadók Kelemen Hunor RMDSZ-elnökben bíznak a leginkább (71%) és Biró Zsolt MPP-elnökben legkevésbé (19%). Szilágyi Zsolt EMNP-elnökben 26% bízik, 2014 szeptemberében pedig 35% volt ezek aránya. A román politikusok közül a válaszadók továbbra is Klaus Johannisban (50,5%) bíznak a leginkább, a második helyezett Dacian Ciolos miniszterelnök (29%). Az államfő megítélése romlott, 2015 márciusában még az erdélyi magyarok 85%-a bízott benne. 
A politikai szervezetek közül az RMDSZ-ben (76,7%) bíznak a legtöbben. Az EMNP-ben és az MPP-ben nagyjából azonos arányban (32,4 és 36,7%) bíznak az erdélyi magyarok. Az RMDSZ-be vetett bizalom tíz százalékponttal nőtt az elmúlt másfél évben. Javult ebben az időszakban az MPP megítélése is, az EMNP-é azonban romlott. 
A megkérdezettek leginkább az egyházakban (79,6%) bíznak, majd az önkormányzatokban (57,9%), illetve az EU-ban (41,5%). A korrupcióellenes ügyészégben (DNA) 37,4% bízik. 
78% szerint fontos, hogy az RMDSZ képviselői ott legyenek Románia parlamentjében, 73,5% szerint pedig az erdélyi magyarságot egyetlen szervezetnek kellene képviselnie a bukaresti törvényhozásban. 54% nyilatkozta azt, hogy elmegy szavazni a december 11-i parlamenti választásokon. A biztos szavazók körében az RMDSZ 78,6, az EMNP 4,6, az MPP pedig 2,3%-os támogatottságot élvez. 
A megkérdezettek 40%-a konfliktusosnak tartja a magyarok és a románok kapcsolatát. 30%-uk szerint a viszony romlani fog Erdély és Románia egyesülésének 100 éves évfordulója miatt. (hírszerk) Transindex.ro

Nagyváradi főhajtás 1956 hőseinek emléke előtt
A Magyar Polgári Egyesület, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Szent László Egyesület több rendezvénnyel, eseménnyel is tiszteleg a hősök előtt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából Nagyváradon.
Kiállítás a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéről
Ma, október 21-én 12 órára kiállítás megnyitójára várják az érdeklődőket a Kálvin János utca 1. szám alá. A kiállításon az 1956-os forradalmat, valamint a forradalom hatására Nagyváradon alakult Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét mutatják be. A kiállítást megnyitja Galambos István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója, valamint az egykori Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének néhány tagja. A megnyitón közreműködik Kiss Törék Ildikó színművész és Thurzó Sándor József brácsaművész.
56 órán át ’56-ról
Ma 12 óra és vasárnap 20 óra között folyamatos, éjjel-nappal tartó, 56 órás megemlékezést tartanak a Kálvin János utca 1. szám alatt. Az 56 órán át tartó rendezvényen filmvetítésekkel, felolvasásokkal, zenehallgatással, előadásokkal várják a megemlékezőket. A szervezők külön figyelmet szentelnek az erdélyi ’56-os eseményeknek, így megismerhetik a résztvevők a Szoboszlai-per, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének és más, az 1956-os magyarországi forradalom hatására Erdélyben alakult szervezetek, mozgalmak, kirakatperek történetét.
Mindezek mellett számos dokumentumfilmet és játékfilmet is levetítenek: az érdeklődők betekintést nyerhetnek többek között a 25 évesen kivégzett forradalmár, Tóth Ilona életébe, a Corvin közben és a Széna téren harcoló forradalmárok történetébe, egy 12 éves gyerek visszaemlékezéseibe, Nagy Imre élettörténetébe, a megtorlások kegyetlenségeibe, a menekültek visszaemlékezéseibe. Részletes program a helyszínen vagy a www.facebook.com/Magyar-Polgári-Egyesület oldalon található. A kiállítás és az 56 órás rendezvény megszervezését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. Szervező: Magyar Polgári Egyesület.
Koszorúzás a PKE-n
Október 23-án, vasárnap 17 órakor megkoszorúzzák a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) belső udvarán található emléktáblát. Rövid köszöntőt mond Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Szervező: Erdélyi Magyar Néppárt.
Gálaest a Filharmóniában
Október 23-án, vasárnap 18 órától ünnepi gálaestet tartanak a Nagyváradi Állami Filharmóniában. Ünnepi köszöntőt mond Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, majd fellép az Al Fresco Régizene Együttes – válogatás a Kájoni Kódexből, valamint az Argenteus Vegyeskar Szegedről – összeállítás Kodály Zoltán, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Gyöngyösi Levente műveiből. Közreműködik Péterfy Lajos színművész és Buzási Patrik. A gálaest megszervezését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. A Filharmóniában az érkezés sorrendjén lehet elfoglalni a szabad helyeket. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tisztelgés a forradalmárok emléke előtt
Nagy számban jelentek meg a csíkszeredaiak pénteken a Kalász lakótelepi temető előtti téren, hogy az 1956-os forradalom 60. évfordulóján megemlékezzenek a szabadságharc áldozatairól és hőseiről.
Évről évre egyre többen vesznek részt a megemlékezésen − monda köszöntőbeszédében Kelemen Csongor, az ’56-os Vitézi Rend törzskapitánya. Hangsúlyozta, kiváltképpen a nagy számban megjelent fiatalságnak örül. Beszéde végén a törzskapitány Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el.
Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere ünnepi beszédében az 1956-os eseményekről beszélt. Aligha van a közelmúltnak olyan napja, amelyet annyira átitatott volna a felelősség tudata, érzése, mint 1956 eseményei, történései – fogalmazott Füleki.
Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnöke felszólalásában rámutatott, a megemlékezésen jelenlévők azon pesti fiatalok előtt le róják le tiszteletüket, akik félelmet nem ismerve szembeszálltak azokkal, akik annyi fájdalmat és szenvedést okoztak a magyar családoknak. A rendezvény végén Darvas Kozma József római katolikus esperes és Szatmári Szilárd református lelkész mondott imát, majd a megjelentek az 1956-os forradalmárok tiszteletére állított kopjafánál elhelyezték a kegyelet koszorúit.
Megemlékezés az iskolában 
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói pénteken délelőtt a tanintézmény tornatermében.
A megemlékezésen szó esett a forradalom kitörésének okairól, illetve a pesti fiatalok részvételéről is. Fotókat vetítettek a szabadságharc idejéből, majd szavalatok is elhangzottak. Végül Koncz Zsuzsa Ha én rózsa volnék című dalát hallhatták a tanulók.
Molnár Rajmon Székelyhon.ro

Az EMNP mégsem indít független jelölteket a választásokon
Mégsem indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) független jelölteket a decemberi parlamenti választásokon – jelentette be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt, a párt elnöke.
A politikus elmondta, az erdélyi és a Kárpát- medencei viszonyokat is figyelembe véve, hosszas elemzés után hozták meg a döntést, akkor, amikor egyes megyékben már össze is gyűlt a jelöltek indításához szükséges számú támogató aláírás. "Úgy döntöttünk, hogy most nem indulunk, erőinket az önkormányzati képviselők és a párt munkájára összpontosítjuk. A politikai harc több csatából áll, ez a harc néha azt is jelenti, hogy az ember erőt gyűjt, igyekszik bölcsen dönteni, és a kihívásokkal szembenézve megpróbál még nagyobb erőt felmutatni" – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Szilágyi Zsolt kijelentette: az EMNP politikai közössége továbbra is azokat a hiteles jelölteket fogja támogatni, "akiknek nincsenek korrupciós ügyei, akik nemcsak a választási kampányban, hanem azt követően is bátor és elkötelezett harcosai az erdélyi magyar önrendelkezési törekvéseknek, Székelyföld területi autonómiájának, (...) akik meg akarják jeleníteni Erdély regionális érdekeit, és a románokkal együtt tudnak harcolni e regionális érdekek érvényesítéséért, ha kell Bukarest ellenében is".
A pártelnök emlékeztetett arra, hogy már az október 7-én tartott országos választmányi ülésen eldöntötték, hogy pártként nem indulnak a választásokon. Akkor azonban biztosították annak a lehetőségét a párt megyei szervezetei számára, hogy az országos elnökség egyetértésével független jelölteket támogassanak.
Szilágyi Zsolt a sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta: Kovászna megyében Toró T. Tibor országos alelnök, Bihar megyében Csomortányi István megyei elnök, Maros megyében pedig Bereczki Ferenc megyei elnök jogilag "független jelöltségéhez" gyűjtöttek aláírásokat, de az elnökség döntése nyomán egyikük sem indul a választáson.
Arra a kérdésre, hogy milyen Kárpát-medencei viszonyokra voltak tekintettel, amikor a döntést meghozták, Szilágyi Zsolt elmondta, az EMNP vezetőinek sokéves kapcsolatai fűződnek Erdélyen kívüli személyiségekhez, és az ő véleményüket is meghallgatták. A politikus hozzátette azonban, hogy a döntést végül önállóan, az érintett megyék szervezeteinek a vezetőivel egyetértésben hozták meg.
Az RMDSZ méltányolja az EMNP döntését
Az RMDSZ méltányolandónak tartja, hogy politikai versenytársa, az EMNP végül formailag független jelöltekkel sem vesz részt a decemberi parlamenti választásokon – erről Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke nyilatkozott hétfőn a Maszol.ro portálnak.
"Ez volt az egyedüli logikus lépés a részükről, amellyel nem ártanak. Nem ártanak elsősorban saját maguknak, mert az EMNP újra és újra falnak ment, ahányszor részt vett a választásokon" – mondta a Maszolnak az ügyvezető elnök. Kovács Péter olyan szempontból méltányolja a döntést, hogy az EMNP így nem árt a magyar közösség parlamenti képviseletének. "Ha függetleneket támogatnak, az gyengítette volna az RMDSZ-t" – magyarázta az ügyvezető elnök. Hozzátette: az EMNP döntése alapot adhat a szövetség és a néppárt közötti jövőbeni tárgyalásokra is.
A politikus emlékeztetett: az RMDSZ-nek a másik kis párttal, az MPP-vel való együttműködése is oda vezethető vissza, hogy 2012-ben a polgári párt úgy döntött, nem indul a parlamenti választásokon. Rá két évre, 2014-ben már sikerült szorosabbra fűzni a viszonyt a két politikai szervezet között. Kovács szerint ez is azt jelzi, hogy az RMDSZ az összefogásra törekszik, akivel csak lehet, mert ez a magyar közösség elvárása is. (MTI) Népújság (Marosvásárhely)

Ki menti meg Erdélyt?
Az RMDSZ illetékesei aggódnak, hogy meglesz-e a decemberi parlamenti választáson a bejutáshoz szükséges ötszázalékos támogatottság, ezért nem akarnak semmit a véletlenre bízni, és már a kampány hivatalos kezdete előtt hetekkel belecsaptak a lecsóba.
Így is értelmezhető az, hogy a szövetség Kolozsvárott és Nagyváradon is olyan, román nyelvű óriásplakátokat helyezett ki, amelyen arra biztat: mentsük meg a két várost Bukaresttől, hogy az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne Bukarestet.
A szövetség vélhetően aggasztó következtetéseket vont le abból, hogy a júniusi önkormányzati választásokon a magyarlakta megyékben igencsak alacsony volt a részvételi arány, ezért most az eddigieknél jóval hangsúlyosabban kívánja megjeleníteni egyrészt a helyi önrendelkezés, a nyelvi és kulturális jogok fontosságát a magyar közösség számára. Másrészt eleve nagyobb hangsúlyt fektet a román közösség megszólítására, akik körében ugyan az erdélyi identitás halványan létezik, de a korteshadjárat előtti kampányüzenetek kiötlői úgy ítélik meg, hogy a zsebükön keresztül sokkal hatékonyabban szólíthatók meg. (A kampány amúgy a semmiből hirtelen harmadik erővé vált, Mentsétek meg Bukarestet Szövetség néven indult, de immár Mentsétek meg Romániát Szövetség néven országossá dagadt mozgalom nevét idézi, amihez még a magyar nemzetiségű választópolgárok egy része is pozitívan viszonyul.)
Vagyis a jelek szerint az RMDSZ igyekszik bebiztosítani magát, és megkísérli az esetleg kieső magyar szavazatokat románokkal pótolni. A merész és az eddiginél határozottab kampánycélok – a magyar nyelv hivatalossá tétele a Székelyföldön, a hivatalos anyanyelvhasználati küszöb lecsökkentése 20-ról 10 százalékos számarányra –, illetve Bukarest ostorozása már csak azért is könnyebben felvállalható, mert a szövetség éppen ellenzékben van – kormánypozícióból kevésbé hatna hitelesen a bukaresti végrehajtó intézmények pocskondiázása.
Úgy tűnik, az RMDSZ az ellenzéki pozíciót kihasználva próbálja a kampányidőszakban levetkőzni azt a képet, miszerint igazából már csak a retorika szintjén küzd a kisebbségi, közösségi jogokért, valójában azonban teljes mértékben hasonult a bukaresti politikumhoz. A regionális öntudat kampánytémaként való megjátszása a románok körében egyébként éppen egy olyan időszakban történik, amikor az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulója közeledik, amelyet a románok nagy egyesülésként tartanak számon, és amelyben várhatóan az ország egységét hangsúlyozó üzenetek lesznek a meghatározók. Ebben a kontextusban kérdéses, mekkora mértékben lesz képes megszólítani a román szavazókat.
Ugyanakkor a plakátok kapcsán felhorgadt médiaérdeklődés, illetve annak hangvétele – van olyan román sajtóorgánum, amely máris botrányosnak nevezte őket – mindenképpen az RMDSZ malmára hajthatja a vizet. Ha ugyanis elindul a soviniszta hangvételű kamány a szövetség ellen, az ugyan azzal a hatással járhat, hogy románok nem szavaznak rá, viszont az „ostromlott vár” érzését erősítve összerántja, és arra ösztönözheti a magyar közösséget, hogy vegyen részt a választáson, és szavazzon az RMDSZ-re.
Az EMNP kudarcosnak tűnő projektje – már független jelölteket sem indítanak a parlamenti választáson – és az MPP saját függelékévé tételét követően az RMDSZ most jóformán egyedül játszhatja az erdélyi regionális öntudat, illetve a magyar közössségi jogkövetelések zászlóvivőjének szerepét. A kérdés az, mekkora mértékben gondolják hitelesnek a választópolgárok, hogy most éppen a bukaresti politika szerves részévé vált, gyakran kormásnyszerepet is vállaló, és a román fővárosban való jelenlétet elsődleges fontosságúnak tekintő RMDSZ akarja Bukaresttől megmenteni Erdélyt.
Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 

Az emlékezet szelíd virágai Mihályfalván
Érmihályfalván, az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán lelkipásztor utolsó szolgálati helyén az egyházközség, valamint a polgári oldal vasárnap délelőtt emlékezett a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. A mintegy hétszáz éves templomban Balázsné Kiss Csilla hirdette az igét.
A lelkipásztor a Zsidókhoz írt levélből vett igével – Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket – foglalta keretbe az ’56-os események történelmi jelentőségét, ma is időszerű szellemiségét, üzenetét. A csendes, méltóságteljes ünnepi istentiszteleten Kovács Zoltán főgondnok is megosztotta gondolatait a gyülekezettel, majd felolvasta Kónya Lajos A magyarokhoz című versét. Alkalomhoz illően idén is átadták a 2014-ben alapított Sass Kálmán-díjat, amelyet ezúttal Kecskés Zsigmond presbiter, illetve két példamutató gyülekezeti ifjú, Balázs Máté Dénes és Csűri Enikő vehetett át.
Szeptember közepén Érmihályfalván járt Lezsák Sándor fideszes politikus, a Magyar Országgyűlés alelnöke, így abból az alkalomból került sor a templom falán elhelyezett mártír lelkész emléktáblájának megkoszorúzására is. A templomtoronyban egykoron fel-felcsendülő tárogatómuzsika emlékére ezúttal elénekelték a Krasznahorka büszke vára kezdetű nótát.
Az egykori tiszteletesre való emlékezés után az egybegyűltek az ’56-os templomkerti emlékjelhez vonultak, mely emlékjel 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára állíttatott. Itt a hagyományokhoz híven minden esztendőben Török László, az „érmihályfalvi csoport” ma is élő, túlélő tagja emlékezik az eseményekre. Idén azonban Török László Nagyváradon, az 56-os emlékparkban, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori kiállását és áldozatvállalását megörökítő emlékjelnél koszorúzott. A mihályfalvinál ezúttal az egyházközség, intézmények, politikai alakulatok, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyezték el koszorúikat. Végül a Diakóniai Központ falán található Földesi Ilona diakonissza (Veronika testvér) emléktáblájára is felkerültek a kegyelet virágai.
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének nevében Pap Sándor elnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében pedig Csomortányi István és Czeglédi Júlia koszorúzott.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája Reggeli Újság (Nagyvárad)

Toró: késhegyen billeg az RMDSZ 5%-a
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke hétfő délutáni sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy pártja országos elnökségének a döntése nyomán nem indul független jelöltként a decemberi romániai parlamenti választásokon.
A politikus emlékeztetett arra, hogy amikor október 13-án bejelentette az indulását, arra is kitért, hogy jelöltsége véglegesítéséhez az EMNP elnökségének az egyetértésére van szükség. Hozzátette, maga is tagja annak az elnökségnek, amely minden szempontot mérlegelve végül úgy döntött, hogy az EMNP jogilag független jelöltekkel sem vesz részt a választásokon.
Toró szerint késhegyen billeg, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) sikerül-e átlépnie az ötszázalékos küszöböt, és az EMNP elnöksége nem akarta felvállalni annak a kockázatát, hogy bűnbakká tegyék, ha az RMDSZ öt százalék alatti eredményt ér el. 
"Előreszaladtunk egy kicsit itt Háromszéken" - magyarázta Toró a korábban bejelentett helyi döntés megváltoztatását. Hozzátette: "megértem a háromszékiek csalódottságát, de nem szabad kiragadni Háromszéket az erdélyi és a Kárpát-medencei nemzetpolitikai kontextusból".
Kérdésre elmondta, az EMNP stratégiai partnere a vezető magyar kormánypárt és a maga a kormány is. Természetesnek tartotta, hogy velük is konzultáltak a döntés meghozatala előtt.   
Toró T. Tibor közölte: az EMNP hamarosan pontosítja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy kit támogat a decemberi választásokon. "Csakis értékek mentén tudunk támogatni jelölteket, mozgalmakat, döntéseket" - tette hozzá az alelnök. 
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az erdélyi és a Kárpát-medencei viszonyokat is figyelembe véve úgy döntöttek, hogy formailag független jelölteket sem indítanak a decemberi parlamenti választásokon. Az EMNP választmánya korábban arról döntött, hogy pártként nem indulnak, de nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy bizonyos megyékben a párt független jelölteket támogat.
Romániában december 11-én tartanak parlamenti választásokat, amelyeken a magyar politikai szervezetek közül csak az RMDSZ indul, a szövetség azonban a jelöltlistáin átengedett két - befutónak számító - helyet a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A választásokon az ötszázalékos küszöb átlépésének csak szimbolikus jelentősége van, mert a törvény egy alternatív küszöböt is tartalmaz, amelynek átlépése az RMDSZ számára könnyen teljesíthető.
[MTI] itthon.ma

Illyés Gergely politológus: érthető a néppárt döntése
Csak abban az esetben lett volna értelme annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) függetleneket támogasson a parlamenti választásokon, ha a kiszemelt jelöltek át tudják lépni azt a szavazati arányt, amit az alakulat felmutatott az elmúlt években a választásokon – értékelte a Krónikának a néppárt döntését Illyés Gergely politológus.
Amint arról beszámoltunk, az EMNP mégsem indít független jelölteket a decemberi romániai parlamenti választásokon – jelentette be Szilágyi Zsolt, az alakulat elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján. Illyés Gergely szerint a Szilágyi Zsolt pártelnök által megnevezett, jogilag független, de politikailag elkötelezett jelöltek nem tudták volna ezt az arányt felfele kerekíteni, így nemcsak a parlamentbe jutásra nem lett volna esélyük, de arra sem, hogy új lendületet adjanak az EMNP pozicionálásához az erdélyi magyar politikában.
„Kovászna megyében például nem az volt a kérdés, hogy Toró T. Tibor alelnök független jelöltként meg tudja-e szerezni a szavazatok – képviselői mandátumot érő – 25 százalékát, hanem az, hogy el tud-e érni olyan eredményt, ami új helyzetbe hozhatja az EMNP-t.
Ha erre nem látták az esélyt, akkor értelemszerűen nem nagyon volt értelme a jelöltindításnak. Az egyetlen következmény az lett volna, hogy Kovászna megyében – de akár Bihar megyében is – rontják az RMDSZ eredményeit” – mutatott rá a politológus.
Illyés szerint a párt vezetősége ezek után nem is mondhat mást, mint azt, hogy megpróbál erőt gyűjteni az elkövetkező időszakban. „Azt nem tudom, hogy a néppárt számára vonzó alternatívát jelent-e az, amit a Magyar Polgári Párt (MPP) választott, hogy egy lazább szövetség alapján egyik-másik választáson együtt indul az RMDSZ-szel. Az viszont tény, hogy az elmúlt évek választási eredményei azt mutatják, hogy az EMNP önállóan indulva nem tudja meghaladni azt a bizonyos 13–15 százalékos eredményt, amit az erdélyi magyar szavazók körében ért el” – mondta el kérdésünkre a politológus.
Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár)

A demokratikus pluralizmust tagadjuk meg…”
– Én mindig induláspárt voltam – jelentette ki a Bihari Naplónak adott exkluzív interjújában Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke azzal kapcsolatban, hogy az EMNP egyáltalán nem indul a parlamenti választásokon.
– Hogyan értékeli azt, hogy az EMNP egyáltalán nem indul a december 11-i parlamenti választásokon, sőt, a legutóbbi pártdöntés értelmében még függetleneket sem indít? – Mint a párt védnöke, teljes empátiával megértem a Néppárt helyzetét, hiszen a romániai magyar politikai prérit teljesen kisajátította az RMDSZ. Bukarest az RMDSZ-t favorizálja, mint egyetlen képviseletet, ennek érdekében még a Lex UDMR-t is létrehozták, vagyis, hogy négy megyében 20%-ot elérve is mindenképpen bejusson az RMDSZ. Sőt, azt látjuk, hogy nemcsak Bukarest, hanem Budapest is változtatott a magatartásán és azt az MPP-t támogatja, amely megosztja az erdélyi magyar nemzeti oldalt. Tehát ezeket figyelembe véve én megértem a végső, kínkeserves döntést, ezzel szemben sajnálom, hogy nem indulnak. Én mindig induláspárti voltam, ezzel a demokratikus pluralizmust tagadjuk meg a magyarságon belül, és visszatérünk most már végérvényesen az egypártrendszerre, egy etnikai egypártrendszerre, ami nagyon rossz előjel a magyarság jövője szempontjából.
Külső és belső okok
– Mi állhat a döntés háttérében, melyek lehettek még további érvek, amelyek megváltoztathatták az EMNP vezetőinek korábbi elhatározását?
– Erről inkább az illetékeseket kérdezzék meg, nem akarok velük konfliktusba kerülni, Szilágyi Zsolttal és csapatával, de biztosan volt okuk rá, külső és belső okokat emlegetnek. Ez sem írja felül azt a sajnálatos helyzetet, hogy a magyar többségű területeken nagy lesz az abszenteizmus. Meg vagyok győződve róla, hogy nem fognak az RMDSZ-re szavazni nagyon sokan, másfelől sokan át fognak szavazni román pártokra, én ezért is voltam mindig induláspárti, és azt mondanám Nicusor Dannal (a Mentsük meg Romániát Szövetség elnöke, szerk. megj.), hogy mentsük meg az erdélyi magyarságot, kitartok ezen álláspontom mellett. De hát a pártlogika és az erőviszonyok úgy látszik, hogy mást diktálnak. Még most sem volna késő arra, amit pár hete mondtam, hogy legalább a rovott múltú RMDSZ-jelölteket vegyék le a listáról, mint például Bihar megyében, ezáltal megnövekedne az RMDSZ-re szavazók száma.
„Nyeregből osztja az észt”
– Egyetért-e azzal, amit Kovács Péter RMDSZ-ügyvezető elnök mondott, hogy az EMNP ezen döntése megnyithatja az utat a két szervezet közötti esetleges jövőbeni tárgyalások felé?
– Ennek nagyon zsarolásíze van, mert az EMNP mindig az együttműködés mellett foglalt állást, de jóformán válasz nélkül hagyták a kezdeményezéseit, és úgy látom, hogy Kovács Péter nyeregből osztja az észt, valószínű, hogy olyan befolyást gyakorolt az RMDSZ, amely elől a Néppárt nem tudott kitérni, és most saját sikereként könyveli el a visszalépést.
Temesvár követte 1956 példáját
– Ön október 23-án Budapesten megkapta a Magyar Becsület Rendet. Milyen érzésekkel vette át ezt a magas magyar állami kitüntetést?
– Főként a becsületről szól ez a kitüntetést, és büszke vagyok arra, hogy annak idején Temesvár követte ’56 példáját, és megmentette a magyarok becsületét, ezért az egész temesvári magyarságnak a kitüntetését fedezem fel ebben a magyar becsületrendben. Van ennek egy pandantja, a Románia Csillaga kitüntetés visszavétele, ez folyamatban van. Azt látjuk, hogy a balliberális oldal meg akarja fosztani Magyarországot a becsületétől, itt nálunk a nacionalista románok akarnak megfosztani minket a becsületünktől, ez a kitüntetés frappáns válasz ezekre a próbálkozásokra.
– Megválasztották Csűry Istvánt a KREK püspökének a napokban. Ön gratulált-e, vagy fog-e a megválasztásához? – Az előzmények ismeretében nem gratulálok, de nem is kommentálom. Én elmondtam, amit kellett, és ezután már a Jóisten kegyelmére bízom féltve szeretett, drága egyházamat.
Rais W. István erdon.ro

Leadás helyett magyarázatot adott Csomortányi Váradon
Elment csütörtökön a prefektúra épületében székelő választási irodához, de nem adta le jelöltségét a parlamenti választásokra. Ehelyett a magyar nyelvű sajtótermékeknek adott nyilatkozatot Csomortányi István arról, miért nem indul végül sem ő, sem pártjuk a december 11-i voksoláson.
Lejárt a jelöltségek benyújtásának határideje: október 27-ig lehetett benyújtani ezeket. Mint azt már jeleztük, mégsem indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) független jelölteket sem a decemberi parlamenti választásokon, és maga a párt sem indul. Már az október 7-én tartott országos választmányi ülésen eldöntötték, hogy pártként nem indulnak a választásokon. Akkor azonban biztosították annak a lehetőségét a párt megyei szervezetei számára, hogy az országos elnökség egyetértésével független jelölteket támogassanak. Szilágyi Zsolt elmondta: Kovászna megyében Toró T. Tibor országos alelnök, Bihar megyében Csomortányi István megyei elnök, Maros megyében pedig Bereczki Ferenc megyei elnök jogilag „független jelöltségéhez” gyűjtöttek aláírásokat, de az elnökség döntése nyomán egyikük sem indul a választáson. Viszont Csomortányi István azért elment a jelöltségek benyújtásának határidejét jelentő 27-én a prefektúra épületében székelő választási irodához, ahol sajtótájékoztatót tartott a jelöltségéhez szükséges iratok leadása helyett.
Nyilatkozat
Az írásban is közzétett nyilatkozatában a következőket emelte ki: „A bukaresti parlament által a közelmúltban elfogadott új választási törvény alapján egy politikai alakulat két esetben juthat mandátumhoz – vagy megkapja az országosan leadott érvényes szavazatok 5%-át, vagy négy megyében megkapja az érvényes szavazatok20%-át. Ez utóbbi miatt a törvényt RMDSZ-törvény gúnynév alatt emlegetik a szakértők, hiszen e feltételt úgy alkották meg, hogy az RMDSZ számára minden körülmények között biztosítsa a parlamenti bejutást, ám egyidejűleg két magyar párt csupán a magyar szavazókra támaszkodva ne tudja teljesíteni. Statisztikai tény, hogy Hargita (86% magyar), Kovászna (75% magyar), Maros (40% magyar), valamint Szatmár (35% magyar) megyékben a 20%-os feltételt az RMDSZ teljesíti, tehát jelen pillanatban is biztos parlamenti bejutása. Figyelembe véve, az RMDSZ-párt és a román parlamenti szövetségesei által megalkotott választási törvényt, az erdélyi autonomista erők parlamenti képviseletének biztosítására a formailag független jelöltek indításának lehetősége volt kézenfekvő, mely sokkal kedvezőbb feltételek között teszi lehetővé a parlamenti bejutást (Bihar megyében akár megyei 10% körüli eredmény esetén is, ami, tekintve a magyarság 25%-os arányát, korántsem lehetetlen). E helyzet folyományaként ért tehát a megtiszteltetés, hogy magánemberek, a civil szféra képviselői és az Erdélyi Magyar Néppárt önkénteseinek csoportjai független jelöltként való indulásomat kezdeményezték, valamint a jelöltségemhez szükséges mintegy ötezer támogató aláírást néhány nap leforgása alatt összegyűjtötték. Megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben, az 1996-os első magyar kormányzati szerepvállalás óta a bukaresti magyar parlamenti képviselet semmit nem teljesített az 1989-es rendszerváltás fő céljaiból. Annak ellenére, hogy ebből a húsz évből az RMDSZ 14 esztendeig volt kormányon, álom maradt az önálló állami magyar egyetem, egyházaink mai napig nem kapták vissza valamennyi elkobzott tulajdonukat és a hivatalokban, még a magyarok vezette önkormányzatoknál sem biztosított a magyar nyelv egyenjogúsága. Az RMDSZ-uralom negyed százada alatt drámai módon, több mint 400 ezer lélekkel fogyott közösségünk, azaz létszámának egy negyedével.
Miközben városainkban, falvainkban lassan nem marad itthon fiatal, a mostani az ötödik választási kampány, melyben megígérik az észak-erdélyi autópályát, úgy, hogy ezalatt a magyarok lakta területeket messzire elkerülő dél-erdélyi párja lassan, de biztosan teljes hosszában elkészül. Eredmények helyett azonban van a bukaresti mellett most már állandósult és általánossá vált erdélyi magyar korrupció is.
Jómagam csupán 34 esztendős vagyok, és ebből 26-ot az RMDSZ-párt permanens autonómiaharcában éltem le. Utoljára két éve, az államelnöki kampányban ígérte Kelemen elnök úr Székelyföld autonómia-törvénytervezetének parlament elé terjesztését. Ezekben a napokban éppen a regionalizmus tetszetős csomagolásában, Erdély autonómiájának ígéretével indul azok kampánya, akik valójában Bukarestből élnek. Hazug ígéretek, hazug egység, közösségünk biztonság és békesség iránti jogos vágyával visszaélő méltatlan kampány bontakozik ki ismét. Ténykérdés, hogy az RMDSZ-párt túszul ejtette és parlamenti kiesésével zsarolja a teljes erdélyi magyarságot. Az egység hamis jelszava alatt Észtország méretű közösségünket tartja az egypártrendszer belső diktatúrájában. Aki nem áll be a sorba egységbontó és nemzetáruló. Pedig a szomorú valóság az, hogy az RMDSZ, tetszik, vagy sem, régen nem támaszkodhat a teljes magyarság támogatására. Egyre többen látják az ígérgetés mögötti valóságot, így ma már a többsége el sem megy szavazni.”
Biharban
Így folytatta: „Bihar megye esete az erdélyihez képest is terhelt, hiszen az RMDSZ képviselőjelölti listájának első két helyét a közéleti botrányaik és korrupciós ügyeik miatt hírhedté vált Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök és Biró Rozália bukott, volt nagyváradi alpolgármester vezetik. Parlamenti tevékenységüket jól ismerheti mindenki. Az elmúlt négy évben megszavazták saját képviselői luxusnyugdíjukat, polgármestereik kiemelt különnyugdíját, szavazataikkal akadályozták a korrupt román szocialista képviselőtársaik mentelmi jogának felfüggesztését és a rezsicsökkentés jegyében megszavazták azt az adótörvénykönyvet, mely miatt sok bihari magyar család ingatlanadója akár két-háromszorosára nőtt. Múltjuk és a felsoroltak miatt tehát jelöltségük semmilyen körülmények között nem tekinthető elfogadhatónak. Jellemző, hogy minden országos ígéret ellenére, Biharban nincsen megújulás, ugyanazokat a kompromittálódott személyeket látjuk a parlamenti jelöltlisták befutó helyein, mint négy éve. Éppen ezért sokszoros felelősség terhe alatt kellett döntést hozni Bihar megyei képviselőjelöltségem kapcsán. Közösségünk kiábrándultsága általános, ahogyan az is egyértelmű, hogy azoknak, akik mentelmi joguk megvédéséért kampányolóknak semmi sem lesz drága, sikerük érdekében minden eszközt bevetnek majd. Meggyőződésem, hogy az Ilyen körülmények között kibontakozó kiélezett és kíméletlen kampány olyan helyrehozhatatlan károkat okozhat, melyek aláássák annak a bihari magyar rendszerváltásnak az esélyeit, melyért a következő négy évben folyamatosan munkálkodnunk kell.
Tudom, hogy sokak dolgoztak azért, hogy az előttünk álló parlamenti választásokon Bihar megyében is legyen meg a választás szabadsága, azonban a bukaresti érdekek szerint megalkotott választási törvény szorításában, a magukat mentők elsöprő anyagi fölényével szemben, a közösségi bizalom és jövőnk iránt érzéketlen erőkkel versenyezve nem vállalhatom független jelöltként való indulásomat. Egyúttal lehetőséget kívánok teremteni arra, hogy e döntésem hozzájáruljon a bihari magyar közélet megtisztulásának elindításához. Ugyanis, amennyiben Szabó Ödön és Biró Rozália visszalépnek képviselőjelöltségüktől és lehetőséget teremtenek a jelöltlista hitelességének látszata érdekében nem befutó helyeken szerepeltetett köztiszteletben álló személyek parlamentbe jutásának, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar Megyei Szervezetének elnökeként a mindent meg fogok tenni az így valóban az összefogás jelképévé előlépő RMDSZ-es jelöltlista sikeréért. Visszalépésükre a következő napokban még van lehetőség.”
„Bihar jobb sorsot érdemel”
Csomortányi István ezzel zárta nyilatkozatát: „Lelkiismeretem tiszta, jövőbe vetett hitem töretlen. Amit tehettem, tehettünk, azt megtettük. A bihari rendszerváltás megvalósításához a tisztesség és kitartás jegyében újabb négy év kemény munka vár ránk, hiszen Bihar jobb sorsot érdemel. Mi bihariak megérdemeljük a valódi jövőt Erdélyben!”
Szeghalmi Örs erdon.ro

Csomortányi: Szabó és Biró lépjen vissza
Szigorú feltételekhez köti az RMDSZ Bihar megyei jelöltjeinek a támogatását az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). 
Csomortányi István, a párt megyei elnöke csütörtöki közleményében leszögezte, mindent megtesz az RMDSZ jelöltlista sikeréért, ha Szabó Ödön és Biró Rozália nem indul a december 11-ei parlamenti választásokon. Csomortányi szerint a hitelesség látszata érdekében a szövetségnek inkább nem befutó helyen szereplő, de köztiszteletben álló személyeknek kellene lehetőséget teremtenie arra, hogy parlamenti mandátumhoz jussanak.
A politikus emlékeztet: az RMDSZ képviselőjelölt-listájának első két helyét „közéleti botrányaik és korrupciós ügyek miatt hírhedté vált” Szabó Ödön és Biró Rozália „bukott, volt nagyváradi alpolgármester” foglalja el. „Jellemző, hogy minden országos ígéret ellenére, Biharban nincsen megújulás, ugyanazokat a kompromittálódott személyeket látjuk a parlamenti jelöltlisták befutó helyein, mint négy éve” – jegyzi meg Csomortányi.
„A közösségi bizalom és jövőnk iránt érzéketlen erőkkel versenyezve nem vállalhatom független jelöltként való indulásomat. Egyúttal lehetőséget kívánok teremteni arra, hogy a döntésem hozzájáruljon a bihari magyar közélet megtisztulásának elindításához” – fogalmaz közleményében Csomortányi István. Mint ismeretes, az EMNP úgy döntött, nem méretkezik meg a decemberi választásokon, majd bejelentette: függetleneket sem kíván támogatni. Csomortányi István közleményében megjegyzi, az elmúlt két évtizedben, az 1996-os első magyar kormányzati szerepvállalás óta a bukaresti magyar parlamenti képviselet semmit nem teljesített az 1989-es rendszerváltás fő céljaiból.
„Annak ellenére, hogy ebből a húsz évből az RMDSZ 14 esztendeig volt kormányon, álom maradt az önálló állami magyar egyetem, egyházaink mai napig nem kapták vissza valamennyi elkobzott tulajdonukat és a hivatalokban, még a magyarok vezette önkormányzatoknál sem biztosított a magyar nyelv egyenjogúsága. A folyamatosan szajkózott siker helyett a valóság az, hogy az ország legalacsonyabb béreit Hargita (rangsorban az utolsó, 41. helyezett), Kovászna (39.) és Bihar (37.) megyében kapják, a bukarestinek éppen a felét” – mutat rá a partiumi politikus. Csomortányi szerint eredmények helyett viszont állandósult az erdélyi magyar korrupció. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: újrateremtődött a magyar egypártrendszer Romániában
Tőkés László ellenezte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) azt a döntését, hogy formailag független jelöltekkel se vegyen részt a december 11-i parlamenti választásokon, de megérti, hogy az EMNP végül is így döntött - ezt maga Tőkés László közölte csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke újságírói kérdésre nyilvánított véleményt arról, hogy a párt - melynek a védnöki tisztségét tölti be - nem indul a választásokon. Tőkés László szerint az EMNP-nek önkritikusan kell viszonyulnia a kialakult helyzethez. "Nem tudott életképes alternatívát biztosítani az RMDSZ-szel szemben. Ennek a felelőssége azonban kisebb mértékben terheli az EMNP-t, mint a külső politikai aktorokat" - magyarázta a politikus.
Sajnálatosnak tartotta, hogy 27 évvel a rendszerváltozás után "újratermelődött a magyar egypártrendszer Romániában". Úgy vélte: ez nagymértékben annak következménye, hogy az RMDSZ az egyedüli haszonélvezője annak a költségvetési támogatásnak, amelyet a román állam a magyar közösségnek nyújt. Szerinte az ötmillió eurós nagyságrendű összeggel az RMDSZ "megvásárolja a magyar szavazatok egy részét".
Tőkés László kijelentette: a nemzeti önrendelkezés szempontjából vizsgálva egyértelműen kudarcos volt az RMDSZ elmúlt 27 évben mutatott teljesítménye. "Az RMDSZ jobbra jelez és balra hajt, az autonómiával kampányol, de megtagadja, elárulja, elszabotálja az autonómiát. Erről szól az elmúlt évek története" - fogalmazott.
Az EMNT elnöke megjegyezte: maga sem tudja, mit tanácsoljon azoknak, akik azzal a kérdéssel fordulnak hozzá, hogy miként szavazzanak a december 11-i választásokon. Kijelentette: az EMNT a november 18-án tartandó választmányi ülésén alakítja ki álláspontját a parlamenti választásokkal kapcsolatban.
A választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közösen indul. Az RMDSZ az MPP két politikusának biztosított befutónak számító helyet jelöltlistáin.
Szabadság (Kolozsvár)

Részvétel vagy távolmaradás
A képviseleti demokrácia nem más, mint oligarchiák versenye a kormányzati hatalomért. E versenynek a szabályait a választási rendszerek szabják meg. Romániában 2008-ig arányos, megyei listás választási rendszer volt érvényben. 2008-ban az ország rövid kirándulást tett az angolszász országokban honos egyéni választókerületes szabályozás világába, amitől sokan azt remélték, megbontja a pártoligarchiák hatalmát. A remény csalóka volt, a parlament összetétele nem változott. Mégiscsak Robert Michels német szociológusnak volt igaza, aki a múlt század elején fogalmazta meg az „oligarchia vastörvényét”, amelynek lényege: a pártdemokrácia szükségképpen a hatalomnak egy oligarchia általi kisajátításába torkollik, a pártverseny pedig lényegében oligarchiák versenye.
Az egyéni kerületes rendszer romániai alkalmazásának oligarchisztikus jellegét erősítette, hogy abszurd és logikátlan módon a listás rendszerekre jellemző küszöb intézményét megtartotta. (Maga a küszöb is azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg ne lépjen be újabb szereplő, új oligarchia a politikai piacra.) Külön bája az esetnek, hogy kifejezetten az RMDSZ pozíciójának garantálása érdekében a honatyák megfogalmaztak egy alternatív küszöböt, az emlékezetes 6:3-as szabályt. Most az ország visszatér a listás rendszerre, az RMDSZ-nek viszont sikerült elérnie, hogy bevezessenek egy precedens nélküli, sehol nem látott alternatív küszöböt, a négy megyés szabályt, ismét csak kifejezetten erre a politikai alakulatra szabva: ha egy szervezet négy megyében 20 százalékot ér el, akkor annak garantált a helye a törvényhozásban. Végső soron nincs ebben semmi meglepő: azt már belső forrásokból is tudtuk, hogy a román hatalom számára az RMDSZ parlamenti jelenléte nemzetbiztonsági kérdés.
Visszaállt az erdélyi egypártrendszer
Mint az korábban is sejthető volt, az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal (MPP) közösen indul a megmérettetésen. Emlékezetes, hogy az MPP korábbi elnöke és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Tőkés–Toró–Szilágyi vonala között az első súlyos konfliktus abból származott, hogy Szász kizáratta (alapszabályzat-ellenes módon) Szilágyi Zsolt két emberét, Csúzi Istvánt és Sárközi Zoltánt a Magyar Polgári Szövetségből, az MPP elődszervezetéből, azzal a váddal, hogy RMDSZ-platformot akarnak létrehozni az MPSZ-ből. Később Szász azzal érvelt az EMNT és az RMDSZ közötti 2009-es nemzeti összefogás ellen – melynek értelmében Tőkés László vezette a közös listát –, hogy az RMDSZ formálisan biztosította a lista kereteit, és nem köttetett formális koalíció. Íme, most sem történt meg, két MPP-s politikus, Biró Zsolt és Kulcsár Terza József mégis ott virít bejutó helyen az RMDSZ listáin.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöksége minden szempontot mérlegelve és az előzetes várakozásokat cáfolva úgy döntött, nem indít sem saját listát, sem független jelölteket a választáson. Visszaállt tehát az erdélyi egypártrendszer? – kérdezik sokan részben felháborodva, részben rezignáltan. A felszín kétségkívül ezt mutatja, s az is tagadhatatlan, hogy a választópolgár szemszögéből e választáson bizony ez a helyzet. Aki elégedetlen az RMDSZ politikájával csak távolmaradással fejezheti ki nemtetszését, mint ahogy tette 2000-ben vagy 2004-ben is (1996-ról nem szólok, mert akkor még megvolt az RMDSZ-nek a nemzeti önkormányzati jellege. Sejteni lehetett ugyan Frunda György államelnök-jelölti kampányából, hogy az RMDSZ a választások győztesével közös kormányt alkot majd, de ezt egyrészt a választók nagy része elfogadta, másrészt nagyon kevesen gondolták végig, hogy a kormányzati szerepvállalás az önálló külpolitika feladásával és az autonómiaprogram ad acta tételével jár.).
Ezzel együtt a helyzet nem annyira rossz, mint annak idején, bár a nemzeti erők szétforgácsoltsága nem sok jót ígér. Tény, hogy önkormányzati szinten jelen vannak az autonomista pártok a maguk polgármestereivel és tanácsosaival, és az is, hogy ha e megmérettetésen nem is indult az EMNP, négy esztendő múlva még sorompóba állhat. Ha nem is érvényesül egy erős ellenzéki kontroll, mégsem szaladhat el teljesen a ló az RMDSZ–MPP szövetséggel, valamiféle érdekvédelmi tevékenységet ugyanis kénytelen lesz folytatni a két párt, amennyiben középtávon gondolkodik.
Kontinentális játszma közepén
Az EMNP visszahúzódása és a magyar kormányerőknek az RMDSZ–MPP szövetség oldalán való határozott kiállása mögött lehet összefüggés. Orbán Viktor kemény kontinentális szintű hatalmi játszma kellős közepén áll. Már a korábbi években is szerzett fekete pontokat a globális háttérhatalom képviselőinek szemében a multik és a bankok megadóztatásával, a médiaszektor átszabásával, a keresztény és nemzeti értékeket megjelenítő alkotmány megfogalmazásával. Most viszont azzal, hogy a háttérhatalom legfőbb törekvésével, Európa muzulmán megszállásával áll szembe, és ehhez szövetségeseket is szerzett magának a visegrádi országok vezetőinek személyében, a helyzete még nehezebb. Érthető, ha erre a frontra akar összpontosítani és minden más problémás kérdést pacifikálna. Arról nem is szólva, hogy az RMDSZ meglehetősen bensőséges viszonyt ápol a román hatalommal, Orbán pedig vélhetően Bukarestre is potenciális szövetségesként tekint e globális játszmában. Hogy a román politikum keretében a mélyen fekvő magyarellenesség győz majd vagy a józan ész, azt egyelőre nem tudni. Az viszont egyértelmű, hogy az autonómiaharc számára a jelenlegi nemzetközi konjunktúra rosszabb, mint bármikor a rendszerváltás óta. Ami nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy e követelésről le kell mondani, s azt sem, hogy halkabban kellene felszólalni jogos igényeinkért. Azt viszont igen, hogy egyelőre e harcban csak magunkra számíthatunk.
Miként szavazzunk?
Bár Kövér László és Szili Katalin az RMDSZ melletti határozott kiállásra és mozgósításra kérte a Székely Nemzeti Tanácsot, az SZNT bölcs önmérséklettel helyesen azt foglalta nyilatkozatba, hogy azokat a jelölteket támogassák a választók, akik az autonómia hívei és tenni is készek azért. Ami nagyjából egyenértékű azzal, hogy a választók lelkiismeretére bízzák a választást. Mindenkinek el kell döntenie, mi fontosabb számára: egy nevében magyar és a politikai környezet által is magyarnak tekintett párt parlamenti jelenléte vagy a tiltakozás az 1996 óta tartó RMDSZ-es önfeladó politika ellen?
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az Európai Bizottsághoz kerül az erdélyi többnyelvűség
Az EU Petíciós Bizottsága befogadta Fancsali Ernő folyamodványát. Az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke még idén februárban juttatta el az Európai Unió illetékes szerveihez azon petícióját, melyben az erdélyi – és ezen belül is a kolozsvári – nyelvjogi helyzetre hívta fel a figyelmet. Ennek eredményeként Cecilia Wikstörm, az EU Petíciós Bizottságának elnöke tájékoztatta: megvizsgálták petíciót és úgy határoztak, felkérik az Európai Bizottságot, „végezze el a probléma különböző szempontjainak előzetes vizsgálatát”.
A Fancsali által megfogalmazott dokumentum rávilágít a kolozsvári városnévtábla-ügy számos aspektusára, a magyar nyelvhasználati lehetőségek közintézményekben való ellehetetlenülésére, valamint arra a tényre, hogy Kolozsvár Polgármesteri Hivatala – az EU elveivel ellentétes módon, akadályozva a valós többnyelvűség megteremtését – többször is megtámadta a táblakihelyezésre vonatkozó bírósági döntést.
A Petíciós Bizottság elnöke válaszlevelében kifejtette: megállapították, hogy a Fancsali által benyújtott petícióban felvetett problémák az Európai Unió tevékenységi körébe tartoznak, a folyamodványt pedig továbbították – tájékoztatásul – az EU mellett működő román Állandó Képviseletre is.
Amennyiben az Európai Bizottság a szükséges tájékoztatást megküldi a Petíciós Bizottság részére, folytatják a benyújtott petíció további vizsgálatát.
Közlemény
Erdély.ma

Tőkés László visszaléptetné Szabó Ödönéket
Tőkés László visszaléptetné az RMDSZ Bihar megyei képviselőjelölt-listájának első két helyét betöltő Szabó Ödönt és Biró Rozáliát.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy következetesen kitart azon álláspontja mellett, miszerint a rendszerváltáshoz megtisztulásra van szükség, de a magyar választók most szerinte lehetetlen helyzetbe kerültek, mert hiába tisztelik a harmadik helyen jelölt színművészt, Meleg Vilmost, ha az első két helyen az „újgazdagok" állnak. Tőkéshez hasonlóan az EMNT Bihar megyei ügyvezetője, Nagy József Barna is jelezte, hogy csak akkor tudnának azonosulni a korábban leadott jelöltlistával, amennyiben a jelenlegi első két helyezett képviselőjelöltjét visszalépteti az RMDSZ. „Akkor az EMNT is vállalni tudná a listát, mert akik mögöttük vannak, azok valóban Nagyvárad jeles személyiségei, így azonban nem tudjuk támogatni" – fogalmazott Nagy.
Tőkés úgy vélekedett, hogy az RMDSZ tevékenysége egyértelműen kudarcos volt az elmúlt 27 évben, megfogalmazása szerint „jobbra jelez, és balra hajt, ugyanakkor autonómiával kampányol, de elszabotálja azt." Az európai parlamenti képviselő megdöbbentőnek nevezte, hogy mindezek után pluralizmus helyett mégis „kőkemény magyar egypártrendszer" alakult ki Romániában és így a magyar választóknak most nincsenek választási opcióik. Szerinte ez nagymértékben annak a következménye, hogy az RMDSZ az egyedüli haszonélvezője a román állam által a magyar közösségnek nyújtott költségvetési támogatásnak; szerinte az ötmillió eurós nagyságrendű összeggel az RMDSZ „megvásárolja" a magyar szavazatok egy részét.
„Nem várható valódi tisztulás az erdélyi magyar közösség politikai képviseletében az üdvösnek tartott nemzetpolitika mértéke alatt. Megszűnőben a demokratikus pluralizmus, miközben az autonómia ügyét az egypárti RMDSZ csak a választási kampányok idején veszi elő a sutból. A magyar nemzetiségű választópolgárt arra akarják késztetni minden oldalról, hogy csukott szemmel voksoljon, sokszor korrupcióval gyanúsított figurákra" – állapította meg Tőkés László.
Hozzátette, ő ugyan ellenezte a döntést, és továbbra sem ért egyet azzal, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) még független jelölteket sem indít a decemberi parlamenti választásokon, de szerinte főleg külső tényezők gátolták abban az alakulatot, hogy életképes alternatívát tudjon nyújtani. „Az RMDSZ mellett szinte senki sem rúghat labdába" – mutatott rá a néppárt védnöke. Lapunk kérdésére Tőkés közölte, a nemzeti tanácsnak egyelőre még nincs hivatalos állásfoglalása arra az esetre, ha a bihari RMDSZ-szervezet mégsem léptetné vissza Birót és Szabót. Hozzátette, maga sem tudja, mit tanácsoljon azoknak, akik azzal a kérdéssel fordulnak hozzá, miként szavazzanak a december 11-ei törvényhozási választásokon, az EMNT a november 18-án esedékes választmányi ülésén határoz arról, hogy milyen választási ajánlást tesz szimpatizánsai számára.
77Tőkés egyébként az általa korábban püspökként irányított Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) jelenlegi vezetőségét is arra szólította fel, hogy vizsgálja felül magatartását és ne az „egyeduralomra" törő RMDSZ-t, hanem a magyar nemzeti közösség ügyét támogassa. Az egyházkerületben lezajlott tisztújításról szólva a korábbi püspök nyugtázta az általa besúgói múlttal vádolt utódja, Csűry István újraválasztásával kialakult végeredményt. Közölte, bár nem ért egyet azzal, meghajol a választók demokratikusnak minősülő akaratnyilvánítása előtt, és azt kívánja, hogy „Csűry István tekintse az isteni kegyelem különleges megnyilvánulásának megválasztatását, ezáltal pedig terhes múltja jóvátételének eme lehetőségét".
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó – vendégek Váradon
Szombaton a Partiumi Keresztény Egyetemen több egyeztetésre került sor a II. Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó kapcsán, amelynek főszervezői az Erdélyi Magyar Néppárt és a Minta ifjúsági szervezet.
Az eseményen Csomortányi István lapunknak elmondta: második alkalommal szerveztek a pécsi barátaikkal ilyet, az elszakított területekről érkeztek fiatalok, nem csak politikailag kötődő szervezetek részéről, hanem függetlenek is, kivéve Felvidéket, ahol épp választások voltak most. Az első panelben Kárpát-medencei kitekintésű politikai kérdéseket tárgyaltak meg, az itteni, illetve a magyarországi fejlemények kapcsán, a második panel a testvérvárosi kapcsolatokról szólt, ahol felmerült az is, hogy Pécs Nagyváraddal is kössön testvérvárosi megállapodást. Ezt a folyamatot el fogják indítani, de persze a megvalósulás a közgyűléstől függ. Váradnak Debrecenen kívül más testvérvárosa nincs egyelőre. A konferencián volt még a Gulágról szóló előadás, az MPE szervezésében, szabad beszélgetés is. A találkozó részeként este Varga Csaba hegymászóval is találkozhattak az érdeklődők, aki a nepáli expedíciójának vetített beszámolóját tartotta. A sajtóbeszélgetésen részt vesz Csizi Péter pécsi országgyűlési képviselő és Decsi István Pécs város alpolgármestere is. Előbbi lapunk kérdéseire elmondta: a rendezvény bölcsője Pécs volt, és ő maga is ott volt az első ilyenen. Szerinte vannak változások az elmúlt időszakban, mivel „Előzőleg az ilyen ügyeket úgy kezelték, hogy azok lokálisak, tehát a felvidékiek küzdjenek a jogaikért az ottaniakkal, az erdélyiek az itteniekkel, és így tovább, mi úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarság ügye nem helyi kérdés, hanem nemzeti. Minél több eszközt kell a kezükbe adni. Például ezért vezettük be a kettős állampolgárságot is. És fontos az élő kapcsolat is, ezért is van ez a rendezvény is, amire a kormánytól támogatást is lehetett kapni. Arról, hogy, hogy Pécs Nagyváraddal is kössön testvérvárosi megállapodást, ezt mondta: Kolozsvár és Arad eddig a testvérvárosuk innen, ugyanakkor Pécsnek sok más testvérvárosa van – e kapcsolatok harmada aktív csak. „épp ezért a városvezetésnek az az elve, hogy először alakuljon ki a partnerség, legyenek élő, kulturális, szervezeti kapcsolatok, rendezvények, és utána már csak formaság a megállapodás. Közben azonban a magyarságközi kapcsolatok már élőek.” erdon.ro

Erdély, hatalom, szelfi
Az RMDSZ vasárnapi országos kampánynyitójának mintegy másfél ezer résztvevőjéről egy drón segítségével készült óriási „kampányszelfi” apropóján adja magát a kérdés, hogy miként fest a romániai magyar politikai tájkép a december 11-ei nagy választási csata előtt.
Először is a szövetség a belmagyar versenytől megszabadulva vághat neki a parlamenti megmérettetésnek, miután az MPP-t sikerült „megvásárolnia” két bukaresti törvényhozói mandátummal, az EMNP pedig – jórészt anyaországi rábeszélésre – úgy döntött, hogy nem indul a választáson.
Ez a felállás akár hosszabb távon is bebetonozhatja a magyar alakulatok között jelenleg fennálló erőviszonyokat, nem ad azonban egyértelmű választ az RMDSZ idei választási szereplését illetően. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb „fölött és alatt billegő” alakulat nemigen számíthat a kevés, ám a decemberi előmenetel szempontjából nem elhanyagolható néppárti szimpatizánsok szavazatára, az összeborulás ellenére pedig nem érezheti a tarsolyában a polgári párt híveinek voksait sem. Arról nem beszélve, hogy az itt-ott rossz vért szült jelöltállítási hercehurca, a felülről diktált ukázok az RMDSZ-en belül, számos területi szervezetnél hagytak maguk után elvarratlan szálakat, ami nem a szavazatmaximálás előjele.
Az adott körülmények közepette a szövetség két pillérre fekteti kampánystratégiáját: a hangzatos, ám sok esetben fedezet nélküli ígéretekre, valamint a viktimizációra. Az előbbi kategóriára példa többek között a román nyelv speciális tanterv szerinti oktatása, amely annak ellenére szerepel ma is az alakulat kampányszlogenjei között, hogy ellenzéki pozíciója dacára államtitkári tisztséggel rendelkezik az oktatási minisztériumban. És akkor hogy akarják elérni a házi feladat eltörlését, a túlzsúfolt tananyag csökkentését?
Az RMDSZ-es retorika állandó visszatérője még az áldozattá válás panelje: a szövetség szerint a többség – beleértve a bukaresti pártokat, a prefektusokat és a korrupcióellenes ügyészséget – összefogott ellene, vele együtt pedig az erdélyi magyarság ellen. Nehezen lehet felmérni, mennyiben mozgósítja majd Bukarest démonizálása a magyar választókat, amikor az RMDSZ éppen ahhoz kéri a közösség támogatását (körülbelül úgy: „velünk, és ne nélkülünk töröljék fel a padlót Bukarestben”), hogy a sokat szidott fővárosban képviselje az érdekeit.
Tény, hogy az RMDSZ kampánytárába a DNA is bőségesen szolgáltatja a muníciót, újabban a marosvásárhelyi iskolaüggyel, amelynek kapcsán rejtély, hol a korrupció, illetve miben áll a törvénytelenség, ha az iskolaalapításban a tanügyminisztérium sem lát kivetnivalót. Ettől függetlenül furcsa azzal a céllal kérni a választói felhatalmazást, hogy majd épp a bukaresti hatalomba visszakerülve lehet megvédeni Erdélyt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

„Fejetlenség” a Maros megyei szakhatóságon és a katolikus iskolában
Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő és Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója után hétfőn a tanfelügyelőség vezetőin volt a sor, hogy a magyar iskola kapcsán magyarázatot adjanak az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen.
Hétfőn folytatta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a kihallgatásokat a Római Katolikus Teológiai Gimnázium létesítése kapcsán. A vádhatóság ezúttal a tanfelügyelőség vezetőtanácsi tagjainak az álláspontjára volt kíváncsi. A DNA által gyanúsítottak listáján Illés Ildikó, Nadia Raţă, Ferenczi Margit Gyöngyi, Adriana Blaga, Iulia Elisabeta Luca, Fejes Réka, Lavinia Mureşan, Maria Davidov és Gabriela Ruţă szerepel.
Ştefan Someşan főtanfelügyelő házi őrizetbe vétele és Tamási Zsolt iskolaigazgató hatósági felügyelet alá helyezése után mindkét intézmény aláírási joggal felhatalmazott vezető nélkül maradt. Az iskola esetében tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tanintézetnek nincs aligazgatója, aki bizonyos jogköröket átvehetne a felfüggesztett intézményvezetőtől. Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, hogy mind ő, mind kollégái csak „apróságok” aláírására jogosultak. Ugyanakkor várják az oktatási minisztérium döntését, hogy nevezzen ki valakit ügyvivő főtanfelügyelőnek.
Hétfő reggel a helyi önkormányzat RMDSZ-frakciója is megszólalt. Állásfoglalásukban a magyar tanácsosok is támogatásukról biztosítják Tamási Zsoltot valamint az iskola diákjait, szülői és oktatói közösségét. „Minden törvényes eszközt megragadunk arra, hogy a lehető leghatékonyabb segítséget nyújtsuk a meghurcoltaknak, és törekszünk arra, hogy a kialakult helyzet minden érintett számára megnyugtató módon rendeződjön, és elkerülhessük azt, hogy a sepsiszentgyörgyi előzmény Marosvásárhelyen megismétlődjön” – olvasható az állásfoglalásban.
Az RMDSZ helyi képviselői szerint a katolikus iskola létrehozása során mind a helyi önkormányzat, mind a polgármesteri hivatal a törvény nyújtotta lehetőségekkel élt. „Az első lépéssel kezdődően minden kezdeményezésünk és közigazgatási lépés kiállta az összes jogi próbát. Éppen ezért értetlenül vesszük tudomásul azt is, hogy állítólagos közigazgatási vétség ügyében a Korrupcióellenes Ügyészség nyomoz és folytat eljárást, ami felveti ez esetben az illetékesség kérdését is” – írják az RMDSZ-tanácsosok. Állításuk részben ferdítést is tartalmaz, hiszen az iskola létrehozását megtámadó prefektúra pert nyert a városháza ellenében, a bíróságon megsemmisítették azokat a tanácsi rendelkezéseket, amelyekre az iskola elindítását alapozták.
Az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezete szerint dúl a választási kardcsörte, amikor botrányok, ígéretek, nacionalizmus, illetve lokálpatriotizmus üti fel a fejét. Novák Vencel elnök szerint a tény, hogy Tamási Zsolt ellen vizsgálatot indított a korrupcióellenes hatóság, két dolgot jelenthet. „Egyrészt december 11-én választások lesznek, és ilyenkor áldozatokra van szükség, vagy pedig lecsapott az igazságszolgáltatás vasökle, amely nem veszi figyelembe az etnikai hovatartozást” – állítja az EMNP helyi elnöke.
Szolidaritást vállal a Magyar Polgári Párt (MPP) is Tamási Zsolttal, az iskola meghurcolt vezetőjével. A polgáriak úgy vélik, az intézményvezetők ügye, akik ellen a gimnázium létrehozása miatt ügyészségi eljárást indítottak, „minden jóhiszemű és minden törvénytisztelő ember ügye”. Az MPP szerint a történtek azt bizonyítják, hogy társadalmi és politikai közös fellépésre van szükség az egyházi és nemzeti értékek megmentéséért.
A DNA szerint két évvel ezelőtt Ştefan Someşan anélkül rendelte el a katolikus gimnázium létrehozását és Tamási Zsolt igazgatói kinevezését, hogy előzetesen megszerezte volna ehhez az oktatási tárca jóváhagyását. Rá egy évre, a tavaly pedig hatáskörét túllépve sorolta az Unirea Főgimnázium magyar tannyelvű osztályait az új oktatási intézménybe, és bocsátotta ki az intézmény számára az ideiglenes működési engedélyt – áll a vádhatóság közleményében. A DNA álláspontja szerint a két gyanúsított annak ellenére járult hozzá a Római Katolikus Teológiai Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában a tanintézet nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel.
Szombaton tiltakozó nagygyűlés
Tiltakozó nagygyűlést szervez szombaton délután 2 órától az RMDSZ Marosvásárhelyen a katolikus gimnáziummal történtek miatt – derült ki a szövetség Maros megyei szervezetének hétfői, a Kultúrpalotában megtartott kampánynyitó rendezvényén. Az eseményt jócskán befolyásolták az elmúlt napok történései: az egyik felszólaló, Markó Béla leköszönő szenátor szerint „baj van az engedélyekkel” Marosvásárhelyen, a katolikus iskolának nincs működési engedélye, de a zászlónak sincs engedélye lobogni, Sütő Andrásnak sincs engedélye, hogy szobra legyen s a sort még lehetne folytatni. A Kultúrpalotából a résztvevők a belvárosi plébániatemplomba vonultak át, ahol együtt imádkoztak a katolikus iskoláért.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Nem történt törvénytelenség (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Nem látja törvénytelennek a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium beindítását Király András, a magyar nyelvű oktatásért felelős államtitkár, aki az iskola létrehozásakor is ebben a tisztségben volt. Elmondta: Marius Pascan korábbi prefektus feljelentése nyomán augusztus végén, szeptember elején a minisztérium ellenőrző testülete már vizsgálta a középiskola létrehozásának körülményeit, és nem találta törvényelleneseknek az alapító dokumentumokat.
Király – aki a Krónika napilapnak nyilatkozott – nem tartja kizártnak, hogy a folyamatba becsúsztak bizonyos formai hibák, de ezek szerinte nem változtatnak azon a tényen, hogy az iskola létrehozása törvényes volt. Mivel a korrupcióellenes ügyészség éppen az oktatásügyi tárca jóváhagyását hiányolta a létrehozás folyamatából, az államtitkár leszögezte: „az iskolák létrehozásáról nem a tanügyi tárca dönt, hanem az önkormányzat és a tanfelügyelőség. A római katolikus teológiai gimnázium esetében mindkét intézmény pozitívan bírálta el a kérést”. Budapesten is aggódnak
A magyar kormány szolidaritásáról biztosította Tamási Zsolt-József iskolaigazgatót, és jelezte: támogatják Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelőt is – nyilatkozta tegnap Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkára, aki szerint a román kormány célja a magyar politikusok, közéleti vezetők, intézményvezetők közéletből való eltávolítása, a szerepvállalástól való elriasztása. A szándékosságot látják, a folyamatokat a leghatározottabban elítélik. Potápi sajtótájékoztatóján Szilágyi Zsolt EMNP-elnök is részt vett, és elmondta: a néppárt nemzetmegtartó erőként tekint a történelmi egyházakra, a felekezeti oktatás teljes körű helyreállítása pedig alapjogi kérdés. Ez az ügy is azt mutatja, hogy a vagyon-visszaszolgáltatás nagyon komoly hiányosságokkal bír Romániában, és nemcsak Marosvásárhelyen, hanem másutt sem számíthatnak az állam jóhiszemű hozzáállására. Ez esetben nem korrupcióról, hanem diszkriminációról van szó, ezért kiállnak az iskola mellett.
Intézményi garanciákat
Az autonómiastatútum benyújtására kéri az RMDSZ hivatalban levő parlamenti képviselőit és szenátorait az SZNT, amely szerint a tervezetet még a választások előtt kellene előterjeszteni a parlamentben. Ez „hatékonyan mozgósítja majd a magyar szavazókat, akiknek aktív részvétele elengedhetetlen az 5 százalékos küszöb eléréséhez, egyben jó lehetőséget kínál a választás után megalakuló frakciónak, hogy konkrét lépéseket tegyen az autonómia megvalósítása érdekében” – írja Izsák Balázs elnök tegnap kiadott közleményében. Elöljáróban kifejezi meggyőződését, hogy „a romániai magyarság parlamenti képviselete előmozdíthatja Székelyföld autonómiájának ügyét”, majd „határozott és céltudatos politikai cselekvést” sürget. Ezt „az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa által 1995-ben elfogadott, a Székely Nemzeti Tanács által 2004. január 17-én véglegesített” autonómiastatútum előterjesztésében látja, és a marosvásárhelyi római katolikus iskola körül kialakult helyzettel indokolja. Izsák Balázs szerint „Székelyföldön a magyar nyelvű oktatás megnyugtató rendezését is csak az autonómiától várhatjuk”, a romániai magyar nemzeti közösség jogait törvényes és intézményes garanciáknak kell szavatolniuk az áttekinthetetlen, bizonytalan és bonyodalmakat okozó politikai alkuk helyett.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)