Túlkapás az Erdély-zászló bevonatása
A csendőrség nem az Erdély-zászló használatáért bírságolta meg a kolozsvári március 15-ei felvonulás négy résztvevőjét, hanem azért, mert a szervezők felszólítása ellenére sem hagyták el a rendezvény helyszínét – tudatta maga a hatóság tegnapi közleményében. Az RMDSZ cáfolja, hogy kérte volna az Erdély-zászlóval felvonuló személyek eltávolítását, és túlkapás miatt panaszt tesz a belügyminiszternél. Fancsali Ernő kolozsvári EMNP-elnök azonban a bíróságon keresi igazát, és nem kér az RMDSZ segítségéből: szerinte helyben kellett volna közbelépni.
„A felvonulás békésen és civilizáltan zajlott, de a felvonulók között megjelent négy személy, aki Erdély 1918 előtti zászlaját lobogtatta. A rendezvény szervezője elhatárolódott ezektől a személyektől, azt kérvén, hogy vonják be a zászlót, vagy hagyják el a felvonulók menetoszlopát. A négy személy nem vetette alá magát a kérésnek, ezért a szervezők a csendőrség segítségét kérték” – áll a közleményben, amely szerint a négy személyt összesen 1500 lejre bírságolták meg.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke azonban határozottan cáfolta, hogy a felvonulást szervező RMDSZ-nek lenne kifogása az Erdély-zászlóval szemben, és perverziónak nevezte, hogy a csendőrség a szövetségre próbálja hárítani a felelősséget. Elmondta: a rendezvényt megelőző egyeztetésen a csendőrség arra figyelmeztetett, hogy az Erdély-zászló románellenes és alkotmányellenes szimbólum, a szervezőknek kell eltávolítaniuk. A felvonuláson is a csendőrség kérte a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnökétől, szólítsa fel távozásra az Erdély-zászlót vivő személyeket.
„Nem értem, hogy mi a baja a csendőrségnek az Erdély-zászlóval, amikor az ezen szereplő szimbólumok részei Románia címerének. Hogy lehet románellenesnek tekinteni azt a zászlót, amely alatt 1918-ban a gyulafehérvári nagygyűlésre vonultak az erdélyi románok, hogy Erdély és Románia egyesülését kérjék?” – kérdezte Csoma Botond. Ha a csendőrségnek baja van Erdély zászlajával, ne hárítsa a felelősséget az RMDSZ-re, hanem vállalja álláspontját, és jelölje meg azt a törvénycikkelyt, amely alapján eljár – szögezte le. Hozzátette: az RMDSZ kész minden jogi segítséget megadni azoknak az EMNP-s politikusoknak, akiket az Erdély-zászló miatt bírságoltak meg. Első lépésként az RMDSZ és az EMNP közös levélben hívja fel a belügyminiszter figyelmét a csendőrségi túlkapásra, ő maga pedig interpellálni fog a képviselőházban a március 15-ei kolozsvári felvonuláson történtek miatt. Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári szervezetének elnöke szerint az RMDSZ-nek a helyszínen, a csendőri fellépéskor kellett volna kiállnia mellettük. Nem is fogadja el a felajánlott jogi segítséget, hiszen van saját jogi képviseletük – nyilatkozta a Krónikának. Azt is elmondta: nem fizeti ki a bírságot, és perelni fog. Emlékeztetett: tavaly március 15-én is felszólították az Erdély-zászló összecsavarására, és akkor eleget is tett a kérésnek, mert beszédet kellett mondania, és nem akart elkésni. Rámutatott: más rendezvényeken nem okoz problémát a lobogó, például március 10-én a marosvásárhelyi székely szabadság napi felvonuláson is azzal vonult fel. A történtekhez Sabin Gherman, a transzilvanista mozgalom egyik szószólója is hozzászólt – tudósít a Krónika. A kolozsvári újságíró szerint a hatóságoknak valamilyen okból mindig az Erdély-zászlóval gyűlik meg a bajuk, míg Bukovina, Moldva és a Bánság lobogója gond nélkül használható különféle rendezvényeken. „Vajon a dák farkast ábrázoló zászló nem 1918 előtti? Vagy a máramarosi lobogó, mely előtt még Tăriceanu is tisztelgett miniszterelnökként?” – kérdezi, és megjegyzi: március 15-én a dési ünnepségen gond nélkül loboghatott a magyar és a román zászló mellett Erdély és az Európai Unió zászlaja.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét lengett magyar zászló a Szent László téren
Ebben az évben változott kissé a március 15-i ünnepi megemlékezések forgatókönyve Nagyváradon. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az ünnepi repertoárba új arculatot tudott vinni, melyet nagyon sok nagyváradi magyar örömmel fogadott.
A március 15-i megemlékezés délutáni része idén első alkalommal ugyanis a váradi központban, a Szent László (ma Unirii) téren kezdődött. A szervezők itt egy magyar néptáncbemutatóval egybekötött toborzót tartottak. Néptáncosok Berettyóújfaluból érkeztek, három kitűnő csapat, a Cserbóka, a Kökörcsin és a Boróka csapat tagjai. A fellépő fiatalok nagyon szép, színvonalas előadással rukkoltak elő. A gyülekezők ezt követően rendezett sorokba zárkóztak fel, a menet élére a magyar, piros–fehér–zöld nemzeti lobogókat vivő fiatalemberek álltak. Érdemes megjegyezni, hogy 1944. óta most első alkalommal, azaz 2017 márciusában történt az meg, hogy egy hivatalos magyar ünnepségen a magyar zászló szabadon lenghetett a váradi főtéren. Az ünnepségen amúgy semmilyen atrocitás nem történt, sőt sok román ajkú váradi is csatlakozott a néptáncbemutatóban gyönyörködőkhöz.
A főtéren összegyűlt magyarok rendezett sorokban vonultak át a Szent László hídon, s a Körös-part menti sétányon meneteltek végig Szacsvay Imre vértanú szobráig, miközben a Váradi dalnokok és a Nagyváradi asszonykórus vezetésével Kossuth-dalokat énekeltek.
Idén a Szacsvay szobor környéke is változott a megemlékezések idejére, a szobor előtti hatalmas fák törzsét nemzeti színű selyemlepellel tekerték be, s a bevonulók menetét 1848-as divat szerint beöltözött ifjú hölgyek fogadták a szobornál, akik kokárdákat és virágot osztogattak.
A szobornál a szervezők nevében Török Sándor köszöntötte az ünneplőket, többek között Albertné Simon Edina kolozsvári magyar konzult, Szilágyi Zsoltot, az EMNP országos elnökét, Csomortányi Istvánt a néppárt megyei elnökét, Huszár Istvánt, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ frakciójának vezetőjét, a magyar történelmi egyházak képviselőit, a civil szervezetek és lovagrendek jelenlevő tagjait.
A megemlékezést Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetének felolvasásával kezdték, majd a jelenlevő politikusok mondtak megemlékező beszédeket.
Az idei 1848-as szabadságharcra való emlékezés mottója az egész Kárpát-medencében „Tisztelet a bátraknak” – hangzott el több beszédben, s a szónokok rámutattak arra, hogy a magyar nemzet jelenlegi helyzetében az egykori, szabadságukért akár életüket is áldozó bátor emberek örökségeként, a jelen bátrai sem hátrálhatnak meg a harcok elől, melyek elkerülhetetlenek, hogy a magyar nép örök szabadságvágya ismét szárba szökkenjen és megvalósuljon.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Eckstein: egyértelműen a csendőrség túlkapásáról van szó
Bár a Szabadság által megkérdezett jogászok szerint erre nincs jogalap, a Román Csendőrség alkotmányellenesnek tartja, hogy Március 15-e alkalmából a kolozsvári magyarok Erdély-zászlóval vonuljanak fel. Értesüléseink szerint ezt a tényállást közölték is a csendőrség kolozsvári vezetői az RMDSZ Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének képviselőivel az eseményeket megelőző egyeztető gyűlésen, hosszas történelmi értekezésbe bocsátkozva. Ugyanakkor az is köztudott: a szervezők, azaz az RMDSZ képviselői értesítették a csendőrség álláspontjáról azokat, akikről tudták, hogy – akárcsak a tavaly – Erdély-zászlóval szándékoznak felvonulni a megemlékezésen. A csendőrség azt állítja: a szervezők elhatárolódtak az Erdély-zászlóval vonuló személyektől, és azt kérték tőlük, tekerjék a rúdra azokat vagy hagyják el a felvonulást. A kékruhások továbbá azt állítják: az Erdély-zászlósok nem voltak hajlandók eleget tenni a szervezők kérésének, ezért utóbbiak a csendőrséghez fordultak segítségért. A Biasini-szállodánál zajlott ünnepséget követően Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a Szabadságnak határozottan cáfolta a csendőrség által állítottakat, mi több, szembesítette a tényekkel azt a civil ruhás csendőrségi vezetőt, aki az Erdély-zászlóval megjelenő Soós Sándort, az EMNP Kolozs megyei szervezetének elnökét emiatt feltartóztatta. A csendőrrel folytatott szemközti beszélgetés során a politikus túlkapásnak és elfogadhatatlannak nevezte a karhatalmi akciót. Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, volt RMDSZ-es szenátor lapunknak elmondta: nincs olyan törvénycikkely, amely tiltaná az Erdély-zászló használatát.
– Ismét zászló-háború van, lásd korábban a Székely-zászló kifüggesztése körüli botrányt. Közeledik 2018, s minden jel szerint a Román Egyesülés szelleme mélyen áthatja a karhatalmi szerveket. Véleményen szerint törvénytelen a kihágási jegyzőkönyv. Románia címerében különben is fellelhető az Erdély-címer. Akik tehát ezt kifogásolják, azok Románia címerét támadják. Az érintettek minden valószínűség szerint perelni fognak, a pert vélhetően meg is nyerik. Nyilvánvaló, hogy a csendőrség túlkapásáról van szó – fogalmazott Eckstein-Kovács Péter.
Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnöke azt nyilatkozta: óvást emel a kihágási jegyzőkönyv ellen.
– Ezáltal az is kiderül, ki mond igazat – mondta a Szabadságnak március 15-i ünnepséget követően. Tegnap Facebook-falára a következőket írta: „1. A szervezők szerint a csendőrség egy nappal a rendezvény előtt értesítette őket, hogy nem kívánatos Erdély zászlaja. 2. Erről a helyszínen levő szervezők értesítettek, tehát a zászlókkal csak saját felelősségre vonulhattunk. Azt is elmondták, hogy tájékoztatniuk kell a csendőröket a jelenlétünkről. 3. Tájékoztatták a csendőröket, megjelölve az Erdély-zászlósokat. 4. Kiragadtak a tömegből a szervezőkre hivatkozva, éspedig, hogy nemkívánatos személyek vagyunk a zászlókkal, 500 lejre büntettek a csendőrök, a jegyzőkönyvbe is ez került. 5. Amint az általam alá nem írt jegyzőkönyvet megkapom, megteszem a szükséges lépéseket. A bírósági eljárás során kiderül, hogy mi az igazság. 6. Nem vádolom a szervezőket Erdély zászló-ellenességgel, sőt. Azt róvom fel nekik, hogy nem álltak ki mellette és hagyták, hogy vegzáljanak. 7. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a helyszínen ott nem lévők különböző elméleteket gyártanak és relativizálják a kérdést. Az utólagos magyarázkodások is feleslegesek. Vannak felvételek és jegyzőkönyvek. Nem kívánok többet hozzászólni a kérdéshez, csak ha érdemben szükséges.”
Csoma Botond interpellálni fog
Csoma Botond RMDSZ-es parlamenti képviselő bejelentette: a felháborító eset kapcsán a parlamentben interpellálni fog, a történtekkel kapcsolatban kérdőre vonja a belügyminisztérium illetékeseit.
Szerkesztőségünk a Kolozs megyei csendőrparancsnokhoz fordult az ügy tisztázásáért. Többek között arra vagyunk kíváncsiak, mely törvénycikkelyek alapján kötötték feltételhez, az Erdély-zászló mellőzéséhez a rendezvény engedélyezését és büntették meg a felvonuló fiatalokat. Ugyanakkor azt kértük tőle, tájékoztassanak, melyik szervező kérte őket az Erdély-zászlót vivők eltávolítására, megbüntetésére és figyelmeztetésben részesítésére.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély-zászlóvivők: nem álltak ki mellettünk a szervezők
A március 15-ei kolozsvári ünnepi rendezvényen Erdély-zászlójuk miatt igazoltatott, illetve megbírságolt néppártos felvonulók a Krónikának elmondták, nem értik, a szervezők miért nem avatkoztak közbe a helyszínen. Fancsali Ernő nem fizeti ki az 500 lejes bírságot. A történtek Sabin Ghermant is felbosszantották.
Nem fizeti ki Fancsali Ernő a március 15-ei kolozsvári ünnepi felvonuláson Erdély-zászlója miatt kiszabott 500 lejes bírságot, és bíróságra viszi az ügyet. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári szervezetének elnöke a Krónikának elmondta, nem számítottak arra, hogy az idei március 15-ei felvonuláson is szemet szúr a lobogó. Fancsali ugyanis a 2016-os ünnepségen is hasonlóan járt: a csendőrök akkor is felszólították arra, hogy csavarja össze az Erdély-címeres, kék-piros-sárga zászlót.
„Mivel akkor beszédet kellett mondanom, és nem akartam elkésni, eleget tettem a felszólításnak” – magyarázta lapunknak a transzszilvanista mozgalom támogatója, aki ennek nyomán tavaly „megúszta” bírság nélkül. Rámutatott, más rendezvényeken nem okoz problémát a lobogó jelenléte: a március 10-ei marosvásárhelyi székely szabadság napi felvonuláson például gond nélkül lobogtathatták a jelenlévők a zászlót. Sőt szerdán ők maguk is probléma nélkül lesétálhattak a Hajnal lakónegyedből a kincses város központjában tartott ünnepségre, és miután távoztak a rendezvényről, akkor sem szúrt szemet senkinek a kibontott lobogó.
Fancsali azt is elmondta: nem fogadják el a Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnök által felajánlott jogi segítséget, hiszen egyrészt van saját jogi képviseletük, másrészt úgy véli, az ünnepséget szervező szövetség tagjainak a helyszínen, a csendőri fellépéskor kellett volna kiállniuk mellettük, megakadályozva, hogy megbírságolják őket.
Az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-oldalán közölte: a szervezők szerint a csendőrség egy nappal a rendezvény előtt értesítette őket, hogy „nemkívánatos Erdély zászlaja”. Ennek nyomán a március 15-ei felvonuláson a szervezők arról tájékoztatták őket, hogy a lobogókkal csak saját felelősségre vonulhatnak, jelenlétükről pedig értesíteniük kell a csendőrséget. Ezt követően a csendőrök kiragadták őket a tömegből a szervezők kérésére hivatkozva, illetve arra, hogy „nemkívánatos személyek a zászlókkal”. Fancsali nem írta alá a helyszínen a bírságolási jegyzőkönyvet, így még nem kapta kézhez a hivatalos iratot, de amint ez megtörténik, az ügyet bíróságra viszi, tehát a bírságot nem fizeti ki.
Közösen vonják kérdőre a belügyminisztériumot
A kolozsvári megemlékezésen kibontott Erdély-zászlóval vonult Soós Sándor, az EMNP Kolozs megyei szervezetének elnöke is, akit a csendőrök emiatt igazoltattak, egyelőre azonban nem tudni, rá kirónak-e bírságot. Soós a Krónikának kifejtette: összesen négy személyt állítottak elő, közülük egyvalaki figyelmeztetésben részesült, a hatóságok ugyanakkor a másik három személyre egyenként 500 lejes bírságot róttak ki – egyelőre csak azt tudni, hogy az egyik szankció Fancsalit „illeti meg”. Soós úgy fogalmazott: nem tud arról, hogy őt is megbírságolták volna.
Az EMNP megyei elnöke azt is elmondta: a március 15-ei ünnepség szervezői a felvonulás során több ízben is odamentek hozzá, és felszólították, hogy csavarja össze az Erdély-zászlót, mivel azt alkotmányellenesnek minősítették – ellenkező esetben kénytelenek lesznek értesíteni a csendőrséget. Az ügy azzal zárult, hogy a Főtér környékén több csendőr kiszólította a tömegből, és igazoltatta, egyébként Soós sem írta alá a jegyzőkönyvet.
Rámutatott: nem tudja, hogy az RMDSZ vezetői mennyire látták át a teljes rendezvényt, de tény, hogy Czirmay Zoltán, a szövetség kolozsvári szervezetének ügyvezető elnöke és csapata első ízben szervezett ilyen rendezvényt. Fancsalihoz hasonlóan a néppárt megyei elnöke is azt kifogásolja, hogy a szervezők a helyszínen nem álltak ki mellettük, illetve az Erdély-zászló használata mellett. Soós arról is beszámolt: egyeztettek az ügyben Csoma Botonddal, és abban állapodtak meg, hogy közösen – a szervezők és a sértett fél nevében – a belügyminisztériumhoz fordulnak, magyarázatot kérve a történtekre, majd Csoma interpellálni fog a képviselőházban.
Sabin Gherman szerint a hatóságoknak valamilyen okból mindig az Erdély-zászlóval gyűlik meg a bajuk, míg Bukovina, Moldva és a Bánság lobogója gond nélkül használható különféle rendezvényeken. „Vajon a dák farkast ábrázoló zászló nem 1918 előtti? Vagy a máramarosi lobogó, mely előtt még Tăriceanu is tisztelgett miniszterelnökként?” – tette fel a kérdést bejegyzésében a televíziós műsorvezető, aki szerint ismét a nacionalista logika érvényesült. Gherman megjegyezte, március 15-én a dési ünnepségen gond nélkül loboghatott a magyar és a román zászló mellett Erdély és az Európai Unió zászlaja.
Erdély-zászló: egymásra mutogat az RMDSZ és a csendőrség A román csendőrség kolozsvári mobil egysége közleményben tudatta: nem az Erdély-zászló lobogtatásáért bírságolta meg a kolozsvári március 15-ei felvonulás négy résztvevőjét, hanem azért, mert a szervezők felszólítása ellenére sem hagyták el a felvonuló tömeget. Eközben az RMDSZ magyarázatot vár a csendőrségtől az Erdély-zászlókkal kapcsolatos eljárás miatt.
Gyergyai Csaba, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Megkérdezte Csoma Botond és Soós Sándor a belügyminisztert, hogy illegális-e Erdély zászlója
Kérdést intézett Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, RMDSZ-es képviselő és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke Carmen Dan belügyminiszterhez, amiben számon kérték a csendőrség március 15-i fellépését kolozsvári felvonuláson. A csendőrség ugyanis többek között Fancsali Ernőt, az EMNP kolozsvári elnökét és Soós Sándort is leigazoltatta, és felszólította őket, hogy vonják be az Erdély zászlót, illetve megrótta és bírságot állított ki. A levél írói megjegyezték, hogy a csendőrség azzal indokolta a zászlóbevonásra vonatkozó felszólítását, hogy ez a szervezők kérése volt. 2016-ban is történt hasonló eset - áll még a levélben. Azonban akkor a hatóságok azt állították, hogy az Erdély-zászló illegális, és azért kell azt bevonni, mert az alkalmas diszkrimináció- és gyűlöletszításra. Az ügyben elmarasztaltak magyarázatot kértek a rendőrségtől, azonban csak egy semmitmondó választ kaptak. A két politikus egyértelműsítette, hogy az Erdély zászlóját hordozóknak békés magatartásuk volt a tüntetés során, egy olyan zászlót vittek, amelynek címere részét képezi Románia hivatalos címerének. A levén írói azt is megjegyezték, azzal, hogy a csendőrség feltartóztatta az Erdély zászlót hordozókat, megakadályozta őket abban, hogy részt vegyenek a felvonulásban, ezzel megsértve alkotmányos jogaikat. Két kérdést tettek fel Carmen Dan belügyminiszternek, az egyikben azt kérdezik, hogy illegálisnak számít vagy sem Erdély zászlója, ha azt olyan személyek viszik, akik úgy érzik, a zászló őket képviseli, illetve megfelelőnek tartja vagy sem a csendőrség eljárását az ügyben. (agerpres)
Transindex.ro

Csoma Botond Erdély-zászló ügyben: a csendőrség hazudik
A csendőrség hazudik, és rá akarja kenni a március 15-i, kolozsvári ünnepségen az Erdély-zászlóval vonuló személyek vegzálását az RMDSZ-re - mondta el megkeresésünkre Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke azok után, hogy hétvégén a csendőrség Facebook-oldalán is megjelentetett közleményében azt írta, hogy a felvonulást szervező RMDSZ-esek kérték, hogy lépjenek fel az Erdély-zászlót hordozó személyek ellen. A csendőrség ugyanis többek között Fancsali Ernőt, az EMNP kolozsvári elnökét és Soós Sándort is leigazoltatta, és felszólította őket, hogy vonják be az Erdély-zászlót, illetve megrótta őket és bírságot állított ki. Csoma Botond a Transindexnek elmondta, Czirmay Zoltán szervezőként vett részt azon a múlt hétfői egyeztető gyűlésen, amelyen a csendőrség képviselőivel megbeszélte a két nappal későbbi, március 15-i felvonulás részleteit. Ezen a gyűlésen Czirmaynak azt mondták a csendőrök, hogy őt teszik felelőssé, ha valamilyen törvénysértés történik, és elismételték neki azt az álláspontjukat, hogy az Erdély-zászló alkalmas a gyűlöletkeltésre és diszkrimináció generálására. "Egyértelmű, hogy megpróbálta megfélemlíteni Czirmayt a csendőrség" - mondta a képviselő. Csoma úgy vélekedett, hogy múlt kedden kellett volna elejébe menni a visszaélésnek, és egy közleményben kellett volna nyilvánosságra hozni a csendőrség hozzáállását az Erdély-zászlóhoz. (hírszerk.)
Transindex.ro

Strasbourgba jutott a székely zászló üldözésének ügye
Tőke Ervin, a Néppárt csíkszéki elnöke, csíkszeredai önkormányzati képviselő panaszt nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára a marosvásárhelyi táblabíróság 176/2016-os döntése ellen, melyben Csíkszereda polgármesterét arra kötelezték, hogy a városháza gyűlésterméből Székelyföld és Csíkszereda város zászlaját eltávolítsa. Panasza összeállításában a Jogaink egyesület segített az EMNP csíkszéki elnökének.
A csíkszeredai városháza tanácsterméből a székely, magyar, illetve a városzászlót el kellett távolítani, ugyanis az elveszített perekkel kimerültek a hazai jogorvoslati lehetőségek. A pert a Dan Tanasa vezette „jogvédő” szervezet indította abból a célból, hogy kötelezzék a polgármestert a városházán elhelyezett minden olyan zászló eltávolítására, amelyeket szerintük törvénytelenül helyeztek ki oda. Dan Tanasa a pert első és másodfokon is megnyerte, ezért a bíróság jogerős végzése értelmében végre kellett hajtani az ítéletet.
Tőke Ervin szerint létezik egy egész sor törvényes előírás, amelyeket az ügyben eljáró bíróságok megsértettek, egyeseket annak ellenére hogy az alperes, illetve a perbe beavatkozási kérelmet benyújtó Füleki Zoltán tételesen felhívta rájuk a figyelmüket.
Többek között a képviselő megemlíti a következőket:
- A közigazgatási bíróságokról szóló 554/2004-es törvény is, meg a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv is előírja, hogy csak az fordulhat a bírósághoz, aki az adott ügyben érdekelt, és az az érdek meghatározott, jogos, személyes és aktuális kell legyen. Ebben az esetben a felperes nem is hivatkozott ilyen érdekre, sem a 2015 áprilisi levelében, sem a keresetben.
- A per a közigazgatási bíróságon zajlott, holott, amint azt a polgármester a válasziratában, a mellékletek 10. oldalán jelezte, egy zászló kitűzése nem közigazgatási cselekedet, tehát nem tartozik ennek a bíróságnak a hatáskörébe.
- A felperes azt sem bizonyította semmilyen módon, hogy egyáltalán létezik, hogy a keresetet aláíró Dan Tanasa az egyesület elnöke, illetve hogy az egyesület megbízta őt azzal, hogy ebben a konkrét ügyben képviselje, holott a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv kötelező feltételként rögzíti ezeket, melyek ha nem teljesülnek, akkor a keresetet hivatalból vissza kell utasítani, napirendre sem kell tűzni.
- A Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 64. cikkelye értelmében Füleki Zoltán beavatkozási kérelme kapcsán a táblabíróság ki kellett volna kérje a felek véleményét arról, majd döntenie kellett volna annak jóváhagyása ügyében, s csak utána tárgyalhatta volna érdemben az ügyet másodfokon.
- Ezen túlmenően, látni kell, hogy a felperes kérése Magyarország zászlajára vonatkozott, a 176/2016-os ítélet minden olyan zászlóra, ami nem szerepel a 75/1994-es Törvényben, a másodfokon született 361/R/2016-os határozat pedig, amint az a mellékletek 23. oldalán látható, a székely zászlóra vonatkozóan fogalmaz meg álláspontot, holott a perben korábban se a felperes, se az alperes, se a törvényszék nem tett említést erről a zászlóról. Nyilvánvaló tehát, hogy a másodfokú ítélet tárgyi tévedésen alapul, ezért azt a rendkívüli jogorvoslati kérés nyomán meg kellett volna semmisíteni, hisz ezt írja elő a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 503. cikkelye 2. bekezdésének 2. pontja.
- A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a jogerős ítélet arra kötelezi a város polgármesterét, hogy õ maga is sértsen meg érvényben levő törvényeket. Ugyanis az egyik zászló amit el kellett távolítson a város zászlaja volt, Márpedig a helyi közigazgatási törvény értelmében a polgármester kötelessége végrehajtani a helyi képviselőtestület határozatait, s azok közül a 71/1994-es határozat kimondja, hogy a város zászlaját ki kell tűzni a helyi középületekben és azok bejáratához.
A diszkrimináció tilalmára vonatkozó 137/2000-es Kormányrendelet 2. cikkelyének 4. bekezdése kimondja, hogy tilos és büntetendő minden olyan cselekedet, ami hátrányos helyzetbe hoz például egy közösséget, márpedig az által hogy Csíkszeredában a városházán nincs kitűzve a város illetve a régió zászlaja, a város lakóiból álló közösség hátrányos helyzetben van az ország összes többi településeinek a lakóival szemben, mert azok településein ilyen tilalom nem létezik.
Romániában nem létezik olyan törvény ami tiltaná a 75/1994-es Törvényben szereplő zászlókon kívüli bármilyen zászló kitűzését. Az ügyben eljáró bíróságok arra hivatkoztak, hogy az említett törvény korlátozó jellegű, ami igaz, de csak olyan értelemben, hogy rögzíti, hogy más országok zászlait csak bizonyos körülmények között szabad kitűzni az ország területén, és nem olyan értelemben, hogy csak más országok zászlait szabad kitűzni.
itthon.ma/erdelyorszag

Kényszervezők
A román hatóságok immár következetesen nem merik nyíltan felvállalni az Erdély-zászló üldözését – ez is egyfajta győzelem lehetne, ha a csatát nyerő fél felfogná. Ám erre sajnos még nem képes.
A március 15-ei kolozsvári rendezvényen történt zaklatások joggal nevezhetők tragikomikusnak: legfőképpen annak tudatában, hogy az Erdély-zászlóval vonuló ünneplők háborgatását követő magyarázkodások során a szervezőgárda és a csendőrség tavaly is ugyanígy passzolgatott a felelősséggel. Egymásra mutogatás a kitiltott Erdély-zászló ügyében – ezt a címet kapta a tavalyi afférról beszámoló cikkünk, amelyben Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke elmondta: a rendőrök már napokkal a rendezvény előtt jelezték az Erdély-zászlóval kapcsolatos kifogásaikat a szervezőcsapatnak. Csakhogy eközben a rendőrség azt állította, a felvonulás szervezőinek kérésére igazoltatták a zászlóvivőket.
Még egyszer: nem idén, hanem 2016-ban írtuk ezt. A beszámoló kísértetiesen hasonlít az ideire, a különbség „csak” annyi, hogy egy hete pénzbírságokat is kiszabtak – a csendőrség szerint nem az Erdély-zászló miatt, hanem azért, mert a lobogóvivők ellenszegültek a szervezők felszólításának, és nem távoztak a tömegből.
A sorozatban másodszor eljátszott egymásra mutogatás láttán is inkább a szervezőgárdának hinnénk, de nem lehet szó nélkül hagyni, milyen könnyen beetethetők az ünnepi események lebonyolítói, akiket idén is a megfelelési kényszer, és nem az eszük vezérelt. Reméljük, immár az RMDSZ ifjai előtt is egyértelművé vált, hogy a karhatalmi erők szívesen kihasználják a szervezők naivitását, puhányságát – a március 15-ei rendezvények „gazdáira” hivatkozva szabadon rondíthatnak bele az ünnepi hangulatba, összeugraszthatják a magyarokat, és a transzilvanista mozgalomba is rúghatnak egyet, miközben bakancsuk tiszta marad. Mert egyértelmű, hogy a hiszékeny rendezők közreműködése nélkül nem mernek agitálni – a csendőrök most is tagadják, hogy az Erdély-zászló szúrt szemet.
Eközben a román transzilvanisták is átláttak a szitán, és lehetőségeikhez mérten nagy visszhangot keltettek a többségi médiában – ebből a szemszögből nézve nem ártott a regionalista érzelmeket felkorbácsoló ügy. A kolozsvári RMDSZ azonban még túl kicsi ahhoz, hogy meglovagolja ezt a hullámot. Gyenge testalkatú ahhoz, hogy Erdély fővárosának markáns érdekvédelmi szervezetévé izmosodjon, vagy hogy – a szövetség tavalyi kampányszlogenjéből kiindulva – valóban megmentse Kolozsvárt Bukaresttől.
Dicséretes, hogy a zászlóvivőket „adó” EMNP, illetve az RMDSZ megyei vezetői közösen vonták kérdőre a belügyminisztert, az immár parlamenti képviselőként is tevékenykedő Csoma Botond pedig a honatyák elé viszi a lobogóügyet – de ennyi nem elég. 2018. március 15-én sokkal többet kell felmutatni: sokkal nagyobb bátorságot, sokkal egyenesebb beszédet, sokkal erősebb akaratot. És sokkal több Erdély-zászlót.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Erdély, a nem létező
Olyannyira félnek a románok Erdély elvesztésétől, hogy inkább megtagadják: nem hajlandóak elismerni múltját, szabotálják jelenét csak azért, hogy biztosítottnak tudják Románia kebelében jövőjét.
Március 15-én a csendőrség kiemelte a tömegből és megbüntette az Erdély-zászlóval felvonuló fiatalokat. Nem először történt, tavaly hasonlóan jártak el. A szervezők – magyar ifjak – nem akadtak fenn azon, hogy a karhatalmi szervek tiltottnak nevezték a történelmi régió lobogóját, s bár utólag az RMDSZ és az EMNP közösen fordult a belügyminiszterhez ez ügyben, mai napig nem tudni pontosan, mi történt, ki volt gyáva, ki túlbuzgó, de egyértelművé vált: Erdély 1918 előtti zászlóját valakik, valamiért nem tartják kívánatosnak. Pedig színei ugyanazok, mint a román zászlóé, igaz, sárga-piros-kék sorrendben, és a rajta szereplő címer része lett Románia címerének. S míg hivatalos ünnepségeken az ország első emberei virítanak Bukovina, Moldva vagy Olténia zászlója alatt, Erdély jelképét eltávolítják a rend őrei. Tavaly még gyűlöletkeltő és diszkriminációra felbujtó szimbólumnak tekintették, idei megfogalmazásuk szerint nem képviseli a jelenlegi többségi nemzetet. Az eset nemcsak a magyarok körében, de a román transzilvanisták soraiban is felháborodást váltott ki. Joggal. Más... A hét elején kapott szárnyra a hír, hogy Romániában a külföldi és hazai turisták legközkedveltebb célpontja Kolozsvár, tavaly többen fordultak meg itt, mint a város összlakossága. Örömmel újságolták a televíziók, bemutatták a legkedveltebb helyeket: a főteret Mátyás király szobrával, a Szent Mihály-templomot, „az erdélyi gótikus építészet legreprezentatívabb példáját”, majd a legtárgyilagosabb televízió is fontosnak tartotta hozzáfűzni, hogy az érdeklődés a kétezer éves dák városnak szól. Még mielőtt a nézők értetlenkedni kezdenének, hogy miért magyarokhoz köthetőek a legnépszerűbb turistalátványosságok Kolozsváron. E két példa is jól bizonyítja, legszívesebben kitörölnék Erdély múltját a történelemből, az emlékezetből, időszámítását 1918-ban kezdenék, és ahogy közeledik a századik évforduló, a torz megnyilvánulások egyre inkább fokozódnak. Pedig a „nagy egyesüléskor” nemcsak területet kaptak, hanem itt élő, soknemzetiségű lakosságot, amelynek ígértek, nem is keveset. Egy évszázadon keresztül szipolyozták ezt a térséget, ám ennek dacára ma is Románia egyik leggyorsabban fejlődő, leggazdagabb, levonzóbb régiója. De ha mi, magyarok nem állunk ki érte, zászlójáért, múltjáért, ha nem fogunk össze a transzilvanizmus szellemiségét magukénak valló románokkal, nem lesz szükség újabb száz esztendőre: a mi Erdélyünk valóban nem létezővé, semmivé válik.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ kolozsvári szervezet: a csendőrség saját hatáskörben járt el
„Saját hatáskörben járt el a csendőrség, amikor március 15-én három ünneplőt megbüntetett. Ismételten csak az tudjuk mondani, amit már korábban is, vagyis az igazat: március 13-án felszólítottak minket, hogy az Erdély-zászló diszkriminatív, majd 15-én felszólítottak, hogy tájékoztassuk azokat az ünneplőket, akiknél Erdély-zászló van” – olvasható Czirmay Zoltán, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnökének mai sajtóközleményében annak kapcsán, hogy a csendőrség ma újabb bírságolási jegyzőkönyvet postázott.
A dokumentum szerint március 15-én a Protestáns Teológiai Intézet előtt fiatalok egy csoportja több tucat Erdély címeres papírzászlót osztott szét a résztvevők között, melyeken az EMNT és az EMNP logója is rajta volt. A csendőrség munkatársai jelezték, hogy ezeket is be kellene gyűjteni. A közlemény kiemeli: a szervezők akkor is elmondták a rendfenntartó erők helyszíni munkatársainak, hogy semmilyen formában sem szeretnék megzavarni az ünneplést, éppen ezért nem fogják elkérni a zászlócskákat.
„A csendőrség felszólította Czirmay Zoltánt, hogy szervezőként kötelessége tájékoztatni azokat, akiknél Erdély-zászló van. „A csendőrségi felszólításnak eleget téve tájékoztattam az illetékes személyeket. Sem többet, sem kevesebbet nem tettem, szervezőként ennyi tartozott rám. A bírságolási jegyzőkönyveket nem írtam alá, az hogy a csendőrség a saját szabályai szerint játszik és a tudomásom nélkül kiállít egy dokumentumot, melyben rám hivatkozik, véleményem szerint helytelen, de legalábbis bizarr” – olvasható a szerkesztőségeknek ma küldött nyilatozatban.
Tudatják: a március 13-i csendőrségi megbeszélésen a szervezők részéről négy személy vett részt. Czirmay Zoltán mellett részt vett az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egy munkatársa, a Protestáns Teológiai Intézet egyik hallgatója és a csendőrség által kért 30 önkéntes-szervező egyike. „Valamennyien hallották a csendőrség Erdély-zászlóra vonatkozó kifogásait és azt is, hogy milyen felelősség terheli a szervezőket. Ezek fényében továbbra is úgy gondoljuk, hogy a csendőrség egy dologról beszélt akkor, és teljesen másképpen járt el 15-én.” – fűzte hozzá Czirmay Zoltán. Az ügyvezető elmondta, szükséges lett volna hivatalos álláspontot kérni a csendőrség részéről már 14-én, sőt a nyilvánosság fele is jelezni azokat a kifogásokat, amelyeket megfogalmaztak, így nem lett volna lehetősége a rendfenntartóknak félreinformálni és valótlanságok alapján büntetgetni – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)

Sabin Gherman: Mióta tiltott Romániában Erdély zászlója?
A tényállás a következő: fejenként 500 lejre büntettek néhány fiatalt, mert egy engedélyezett rendezvényen Erdély történelmi zászlójával vonultak fel. A csendőr a jegyzőkönyvben azzal indokolta a bírságot, hogy „Erdély 1918 előtti zászlója volt náluk”. Az utcákon haladó menetoszlopokban jelen volt az Európai Unió, Románia és Magyarország zászlója – az esemény Kolozsváron zajlott, március 15-én, a magyarok napján. A megbírságolt fiatalok azt mondják, maguk a szervezők hívták oda a csendőröket, a szervezők megijedtek, és azt állítják, hogy nem egészen így történt: a csendőrség arra hívta fel a figyelmüket, hogy drasztikusan felelősségre vonják majd őket a hatóságok, ha a menetoszlopokban megjelenik az az erdélyi zászló – tehát mit tehettek volna?
Nézzük meg a dolgot alaposan. 2015. november 28-án, Gura Humorului-on leleplezik III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare) szobrát, és azóta Bukovina történelmi zászlója is az árbócon lobog. 2014. május 19-én Victor Ponta kormányfő Moldva történelmi zászlaját kapja ajándékba az SZDP megyei szervezeteitől. 2008. május 29-én, az akkori kormányfő, Tăriceanu tiszteleg a Nagybányán felvont máramarosi zászlónak, méghozzá egy hivatalos ceremónián. 2012. október 4-én Gorj megye akkori kormánymegbízottja bejelenti, hogy a térségbeli idegenforgalom népszerűsítése érdekében Victor Ponta kormányfő jelenlétében felvonja a Păpuşa-csúcsra a megye zászlóját. Ez év március 21-étől kezdve megünneplik Olténia napját – talán a művelődési minisztérium így tudomást szerez majd az összeomlás határán lévő olténiai bástyákról.
Bukovinában „szabad”. Olténiában és Moldvában szintén – egyeseknél – lassan mondom, hogy értsék – még az „1918 előttieket” is.
Mi lehet Erdély zászlajában, ami ennyire megijeszti őket? A színek ugyanazok, mint a román zászlón, de sárga–piros–kék sorrendben. Az, hogy 1918 előtti? Vagyis Erdélyben 1918-ig nem volt élet? December 1-jén örökbe vettek minket, és muszáj befognunk a szánkat, amikor az örökbefogadó szülők egy tálnyival kevesebb híg levest adnak nekünk, mint a többieknek? Egyaránt kapunk a tarkónkra a magyar és a román zsandártól is? Hékások, térjetek észhez, mert a történelem néha olyan, mint egy ostoba tehén, amely nekiront a fejeteknek… Erdély zászlójának színei egy híres per, a nagyszebeni kokárdaper ürügyéül szolgáltak – 1894. május 27-én a memorandisták perében érintett román hazafiak egy csoportja visszatérőben volt a szülővárosába, a helybéliek pedig háromszínű kokárdát viselve fogadták őket. A nagyszebeni tudósítókkal rendelkező hegyen túli újságok arról számoltak be, hogy a vádlottak és főleg öt fiatal lány közül senki sem hátrált meg a bíró előtt, és kiállt identitásához való joga mellett. És az 1895. február 13–25-ei bukaresti Universul literarból megtudhatjuk a fiatal román lányok érvelését: „A bíró kérdésére, hogy ismerték-e azt a törvényi rendelkezést, amely tiltotta ezen színek viselését, azt válaszolja, tudomása volt arról, hogy a törvény tiltja idegen színek viselését, de a sárga-piros-kék trikolór nem idegen trikolór, hiszen ezek a színek a mieink, románoké, ennek az országnak az őshonos lakóié, azon kívül pedig Erdély színei is. (…) Nem tartja úgy, hogy tettével bármilyen, törvény által tiltott bűncselekményt követett volna el, mert ezen ünnepi alkalomból csak jó románi érzését akarta kifejezni.” A nagyszebeni románok védője Erdély egyik ragyogó ügyvédje, dr. Amos Frâncu volt, akit az Erdélyi Szigethegység Tribunusának is neveztek – arról az Amos Frâncuról van szó, aki dr. Ioan Raţiut, a Román Nemzeti Párt vezetőjét védte a memorandisták perében, akiket azért helyeztek vád alá, mert a külföldi sajtóban ítélték el az erdélyi románok elnyomását. „A sárga-piros-kék trikolór azonban nem idegen trikolór, mert ezek a mi színeink, a románoké.” Most, a XXI. században oda jutottunk, hogy identitásunk miatt bírságolnak meg minket, mint hajdanán, de ezúttal a román csendőrök? Bármit viselni lehet Erdélyben az olasz vendéglőre kitűzött zászlótól egy cég vagy egy labdarúgócsapat zászlajáig – csak az erdélyiek zászlóját nem? Újra visszatérünk Brătianu ostobaságához, az „Erdély kell nekem, de erdélyiek nélkül”-höz? Ha Románia egy nagy család, akkor Erdély miért az a gyermek, akit bezárnak a pincébe, miközben a rokonság lagzin mulatozik? Hogyhogy nem ismered el az identitásomat? A te félelmeidtől függ az én létezésem? Ha erdélyi vagyok, ha Ionnak, vagy Jánosnak, vagy Johannak neveznek, akkor nem vagyok román állampolgár, ugyanolyan jogokkal, mint a bukovinai vagy a moldvai? Talán méltányolnunk kellene, hogy János és Johann is elfogadta Ion jelképét, a sárga-piros-kék zászlót – a közös értékek közös jelképét. Sem a politikusoknak, sem a csendőrségnek nincs honnan tudniuk (sic!), hogy az erdélyi románok ezt a zászlót vitték 1918. december 1-jén Gyulafehérvárra is, és hogy aztán 1968-tól kezdődően a Magazin Istoricban és minden ezt követő tanulmányban a zászló színeit vörös-sárga-kék sorrendbe helyezték, hogy jól mutasson a nemzeti egységi termelési versenyben. (Egyes vélemények szerint a fekete-fehér képeken egy ortokromáziának nevezett jelenség okozza a látszólagos sorrendváltást, bár ez még nem magyarázza meg, hogy az 1918-as zászlók miért vízszintes sávozásúak és nem függőlegesek, mint a mai román zászló – a szerk.). A forradalom után tisztséggel jól kibélelt történészek egész hordája termett, azok a Vatra Românească-bérletesek, akik tovább vitték azt az ostobaságot, hogy a románok Erdélyben csak gyermekgyártó szolgák voltak. Egyrészről a nemzetség vitézségéről áradoznak, másrészről a falu nyomorúságáról beszélnek. Most egyes nacionalisták Petőfi-verseket tanulnak meg kívülről, hogy jól fésült előadásokon szavalják el őket, miközben annak a „sajtónak” adnak interjúkat, amely azért pánikol, mert a magyarok el akarják lopni tőlünk Erdélyt. De ők sohasem tesznek majd említést a mócokról szóló 1996/33-as törvényről, például, amely már 21 éve létezik, és szintén 21 éve nem alkalmazzák – a mócok csak választási kampányban jók, nem igaz? Akárcsak Erdély. Én, az erdélyi román, miközben azt látom, hogy Románia és Magyarország zászlója szabadon loboghat, míg Erdély zászlója (félig-meddig) be van tiltva, a következőt gondolom: Erdély még mindig rettegést okoz Romániának, ahogy a múltban Magyarországnak is, évszázadokon keresztül. Bukarest sem érti, mint ahogy Budapest sem értette, hogy ennek a térségnek az identitása a „bună ziua, jó napot, guten tag”-ból született, hogy minden kultúra egyenlő, és mindegyik beleadott és kapott is ezt-azt az erőforrásaiból. Bukarest és Budapest sem fogja fel, hogy Erdély legnagyobb kincsét az aranyon, ezüstön, földgázon túl az emberek jelentik, akik éjfélkor és éjjel egykor is bontanak szilveszteri pezsgőt, akik két húsvétnak örvendenek, akik nem szoktak hozzá olyanféle breaking news-okhoz, hogy itt a tél és üres a kamra – itt nem a csendőröknek s bakáknak kell kenyérrel, hússal és lapáttal érkezniük a saját portánk körüli hó eltakarításához. És talán meg kellene emészteniük – a politikusoknak, zsandároknak és más félősöknek –, hogy elvihetik az aranyat, az ezüstöt, a gázt, a szénát a jászolból és a kotlós tyúkot a fészekből, de nem vehetik el tőlünk „a jó románi érzelem kifejezésének szándékát”. Miért kellene ezt megemészteniük? Mert a történelem néha úgy viselkedik, mint egy tehén. (România Liberă)
A Háromszék megjegyzése:
Legalább a saját tehenünket ismerhetnénk
Megbízható történészek szerint a három színt a lobogón úgy összegabalyították az egyre groteszkebbé és nevetségesebbé váló zászló- s felségjelcsatákban, hogy hiába fogadja el román is, magyar is, ma már sem rendőr, sem finánc ne tudja, miért is szabjon ki bírságot, ha nagyúri kedvében éppen büntetni akar. Mert akar.
Nem az Erdély-zászló miatt büntették meg Soós Sándort
A kézhez kapott jegyzőkönyv szerint az EMNP Kolozs megyei elnökét azért bírságolták meg március 15-én, mert ellenszegült a szervezők felkérésének, és nem hagyta el az ünneplő menetet. A szervezők felszólítása ellenére sem hagyta el a március 15-ei kolozsvári felvonulás helyszínét, és ezzel megsértette az 1991/60-as törvény 26. cikkely első bekezdésének f. pontját – áll a Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei elnöke büntetésének jegyzőkönyvében.
A március 23-án kézbesített, 500 lejes bírság jegyzőkönyve úgy hivatkozik Czirmay Zoltánra, a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnökére, mint arra a szervezőre, aki kezdeményezte a megbüntetett, illetve figyelmeztetésben részesített személyek eltávolítását a menetből. A büntetés meg sem említi az Erdély-zászlót mint kifogásolt jelképet.
Az EMNP Kolozs megyei szervezete közleményében azt írja: nem kételkedik abban, hogy a csendőrség akarattal szított feszültséget a szervezők és a résztvevők között, ezért a jegyzőkönyvek elleni fellebbezést követően beperli a csendőrséget.
A helyzet tisztázása érekében azonban felszólítják az RMDSZ-t, hogy
mutassa be a március 14-én a csendőrséggel tartott egyeztető gyűlés jegyzőkönyvét, amelyben a csendőrség felszólítja az RMDSZ-t az Erdély-zászló használatának tiltására;
mutassa be a március 15-e után leadott tiltakozását a csendőrség felé, amelyben a csendőrséget hazugsággal vádolja;
adja törvényszékre a csendőrséget, amiért megsértette az ünneplők jogait;
kérjen nyilvánosan bocsánatot a kolozsvári magyarságtól, amiért szervezési mulasztások miatt nem megfelelő keretek között zajlott le a nemzeti ünnep. (Forrás: Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös panasz
Úgy tűnik, túlértékeltük az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „összefogásának” jelentőségét. Múlt héten Csoma Botond és Soós Sándor bejelentették, nem hagyják, hogy a csendőrség összeugrassza a magyar szervezeteket, majd közösen kérték számon a belügyminiszteren, amiért a zsandárok megint keresztbe tettek az Erdély-zászlók felvonultatásának a kolozsvári március 15-i rendezvényeken. Voltak, akik reménykedve, mások viszont cinikusan jegyezték meg, hogy no lám, végre Kolozs megyében is sikerült összefogni a közös bánatban, megaláztatásban, de érdekes módon csak kevesen kételkedtek a gesztus őszinteségében.
Nekem hirtelen a drága jó Móricz Zsigmond megjegyzése ugrott be az Erdély-trilógiából, az a fejezet, ahol az író nagy ráérzéssel az erdélyi rendekről beszél, merthogy történelmi dolog ez az összefogás-dilemma. Az erdélyiek olyanok, hogy még panaszkodni is külön járnak az uralkodó elé! – írta. El is szórakoztattam magam egy pillanatig: nocsak, el kellett telnie néhány évszázadnak ahhoz, hogy legalább panaszkodni együtt járjunk Bukarestbe, ha már a közös céloknak, közös érdeknek az istenért se sikerül egy útra, közös útra terelni minket. A Kolozs megyei EMNP csütörtöki közleménye azonban szertefoszlatta ennek az örömteli pillanatnak az emlékét. Hiába a nagy közös bánat, megaláztatás, az EMNP stratégiát váltott. Hősiesen játszotta egy darabig a partnert a megpróbáltatásban, hogy így, meg úgy nem ugrik be a markában röhögő csendőrség diverziójának , de ennek vége. Csak vért akar, na! RMDSZ-vért, ha már talált rést a vértezetükön, nyilvános bocsánatkérést, „amiért szervezési mulasztások miatt nem megfelelő keretek között zajlott le nemzeti ünnepünk.”
Fenntartva álláspontomat, hogy a helyi RMDSZ-nek zászló-ügyben sokkal korábban kellett volna észbe kapnia az előrelátható botrány elkerülése érdekében, visszatetszőnek tartom, ahogy az itteni néppártosok most mégis megpróbálnak politikai tőkét kovácsolni ebből az egész szerencsétlen helyzetből. Arra lennék kíváncsi, hogy ők maguk vajon hány olyan rendezvényt kevertek le az évek során, ahol az Erdély-zászlónak zöld utat adott a kolozsvári csendőrség. Mert ha lenne ilyen, arra most precedensként hivatkozhatnánk. Naivan még olyan forgatókönyvet is el tudtam volna képzelni, hogy maga a néppárt megy a dolgok elébe – hiszen a tavalyi hasonló incidensből ők is levonhatták a következtetéseket – és még időben garanciákat kér, szerez, javasol arra vonatkozóan, hogy az Erdély-zászló felvonultatása nem ütközik akadályokba. Persze, ha elsősorban az lett volna a céljuk.
De nem az volt. Hol maradt volna az EMNP „inputja”, ha minden simán megy? Mondom ezt azzal a kockázattal, hogy megvádolnak: a szervezők felelősségét akarom a néppártiak nyakába varrni. Nem akarom. A bajom csupán az, hogy megint egymás gyilkolászásának van prioritása, miközben az igazi gond mégiscsak az, hogy bármelyik vastagnyakú csendőrparancsnok még mindig azt tehet itt, amit akar. Tudom, hogy a néppárt támogatottságát illetően bajban van Kolozs megyében, Kolozsváron, és kellenek a jó pontok, RMDSZ-skalpok az iroda falára. De csodálkoznék, hogy azok, akik az EMNP-t annak idején létrehozták, ilyen méltatlan balhék során képzelik el a párt népszerűségének növekedését. Arról is meg vagyok győződve, hogy valahol a lelkünk mélyén mindannyian tudják: „nem a muszka van a másik parton” – hogy stílusosan ismét Móricz-idézethez folyamodjak. Nem az RMDSZ, vagy az EMNP az igazi ellenség. Ez a zászlós-ügy most fix az a pillanat, amikor ehhez végre tartani is kellene magukat. Bármennyire is erős legyen az agressziós ösztön…
Székely Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)

Tiltakozik a Fidelitas a marosvásárhelyi katolikus líceum ellehetetlenítése ellen
MTI - Tiltakozik a Fidelitas a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló, a Securitate módszereit és a kommunista időket időző törekvések ellen - jelentette ki a Fidelitas országos elnöke pénteken, a Román Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt tartott sajtótájékoztatón.
Böröcz László úgy vélekedett: a két ország közötti békülékeny hangulat ellenére Romániában egyre-másra érik atrocitások a magyar iskolákat, legutóbb a marosvásárhelyi katolikus líceum került célkeresztbe. Felidézte, hogy több magyar politikus, így Navracsics Tibor uniós biztos és Szijjártó Péter külügyminiszter is szóvá tette az iskola ügyét. A román korrupcióellenes ügyészség ugyanis a múlt év novemberében őrizetbe vette a Maros megyei főtanfelügyelőt és a líceum igazgatóját, azt állítva, hogy törvénytelenül hozták létre a magyar nyelven oktató egyházi iskolát.
Nem lehet nem arra gondolni - folytatta a Fidesz ifjúsági társszervezetének elnöke -, hogy az akció a magyarság elleni nyomásgyakorlásra, a marosvásárhelyi magyarság megtörésére irányul. Ez annál is inkább hátrányos, mert amíg nem tisztázott az intézmény jogi státusza, a hatóságok nem engedélyezik, hogy a szülők beírassák a gyermekeiket az intézménybe a 2017/18-as tanévre - fűzte hozzá.
Böröcz László szerint sokan gondolják úgy, hogy az ügy nem csupán egy intézmény, hanem a magyarság elleni támadás, hiszen Marosvásárhely az 1970-es évek óta amolyan frontváros a magyar-román viszonyban.
Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezetének elnöke úgy vélekedett, hogy az iskola elleni támadás tökéletesen illeszkedik abba az immár csaknem száz éve tartó román nemzetpolitikába, ami minden magyar intézmény elsorvasztására irányul. Mivel a román nacionalista pártoknak az utóbbi időben egyre kevesebb szavazatot hoz a magyarellenesség, ez a "tevékenység" átkerült a román titkosszolgálathoz, és minden jel szerint a korrupcióellenes ügyészséghez - mondta az erdélyi politikus, hozzátéve, hogy ebben a helyzetben az anyaország segítsége szükséges.
Varga-Bajusz Veronika, a Fidelitas budapesti elnöke arról szólt: követelik a "fekete március", vagyis az 1990. március 19-21. közötti marosvásárhelyi véres események újbóli kivizsgálását. Fontos lenne tudni, hogy a magyarok ellen felheccelt tömeget szándékosan ösztönözték-e a halálos áldozatokkal járó összecsapásra a hatóságok - fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az események újbóli kivizsgálását kérte a hatóságoktól Bíró Zsolt, a román parlament képviselője, a Magyar Polgári Párt elnöke is. A Fidelitas ezúton csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez - mondta a szervezet budapesti elnöke.
A nagykövetség előtt a Fidelitas mintegy ötven tagja gyűlt össze, petíciót kívántak átadni a román nagykövetnek. Az épületből többszöri csengetés után sem jött ki senki átvenni a levelet, ezért Böröcz László a nagykövetség levélszekrényébe dobta be a petíciót.
maszol.ro

Nyilvánosan bocsánatot kért kollégájától Horváth Anna
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári elnöke nyilvánosan bocsánatot kért kollégájától, Czirmay Zoltán ügyvezető elnöktől mindazokért a támadásokért, amelyeket az elmúlt napokban kellett elszenvednie az Erdély-zászló ügyében.
„Tíz napja gyűrűzik Kolozsváron a március 15-i ünnepségen kirobbant zászló-botrány. Bár a főszervező-Kolozsvári RMDSZ elnöke vagyok, mindeddig annak reményében nem szólaltam meg, hogy a forrófejűek lehiggadnak, a szitkozódás elül és sikerül - nem egymás ellen acsarkodva, hanem egységesen fellépni a román állam visszaéléseivel szemben. Közös nyilatkozat, TV interjúk, tájékoztatás, parlamenti interpelláció volt bőven elég ahhoz, hogy a jóhiszeműen hozzáállók tisztán láthassanak ebben a kérdésben: ki mit tett, mit nem tett, ki hol hibázott vagy szegett törvényt” – fogalmaz Horváth Anna.
Mint korábban írtuk, a március 15-i ünnepségek alkalmával az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt delegációja Erdély történelmi zászlójával jelent meg, amiket a csendőrség közveavatkozására be kellett vonnia. Ezt követően egymásra mutogatás kezdődött a felek - RMDSZ, EMNP és csendőrség - között a történtek miatt.
maszol. ro

Tőkés László és Szilágyi Zsolt bemutatta a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak a gyűjteményét mutatta be Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az EMNT által összeállított negyven oldalas Transylvanian monitor a romániai sajtóban ismertetett 312 esetet mutat be a 2014 és 2016 közötti időszakból angol, román és magyar nyelven. Tőkés László a sajtótájékoztatón a romániai magyarellenességet az antiszemitizmushoz és romaellenességhez hasonlította. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki a fideszes európai parlamenti képviselő. Hozzátette, a magyarellenesség nemcsak a 19–20. század öröksége Romániában, hiszen a jelenség Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor rendszerének is az egyik tartóoszlopa volt. Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekintette. Veszélyesnek tartotta, hogy a román kormányok még csak párbeszédet sem hajlandók folytatni az autonómiáról, és a kérdést a nemzetbiztonságot veszélyeztető ügyként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe utalják.
Úgy vélte, a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja. Fontosnak tartotta, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja résztvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlót lobogtató EMNP-s politikusok ellen.
„Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a csendőrség vagy az ünneplő tömeg oldalán áll-e” –fogalmazott a politikus. Újságírói kérdésre Tőkés László tréfásan megjegyezte: azt is magyarellenes megnyilvánulásnak tartja, hogy Sorin Grindeanu miniszterelnök tanácsadójának nevezte ki Borbély Lászlót. Emlékeztetett rá, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusa egy korrupciós ügy főszereplője volt, de a parlament nem járult hozzá, hogy az ügyészség őt is vizsgálja, így csak az ügy mellékszereplőit ítélték letöltendő börtönbüntetésre. (MTI)
nyugatijelen.com

Szilágyi Zsolt: Románia a kisebbségek asszimilációjára törekszik
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában reagált Klaus Johannis államfő azon kijelentésére, amelyben példaértékűnek nevezte országa kisebbségvédelmét. A Néppárt elnöke kijelentette: Románia a kisebbségek asszimilációjára törekszik, s mind a mai napig súlyos jogsérelmek érik az erdélyi magyar közösséget – olvasható a politikai párt mai sajtóközleményében.
„Nem számít újdonságnak, hogy a román politika modellértékűnek nevezi kisebbségvédelmét. Ha azonban Klaus Iohannis németként lett elnök – ahogy ezt szívesen hangoztatja minden olyan helyzetben, amikor szóba kerül a romániai kisebbségek védelme –, felvetődik a kérdés: miért nem akarja látni az erdélyi szászok és svábok helyzetét, akik az elmúlt évtizedekben szinte teljesen eltűntek Románia területéről? Ahhoz, hogy az országban élő kisebbségek helyzete valóban példaértékű legyen, a román valóságot kell megváltoztatni” – mondta Szilágyi Zsolt.
A Néppárt elnöke hozzátette: az önmagában sem megoldást, sem garanciát nem jelent, hogy – nemzetiségét tekintve – nem a románsághoz tartozó politikus tölti be az államfői tisztséget, hiszen a kérdés sokkal inkább az, hogy milyen elvek mentén politizál. „Teljesen mindegy, hogy a román államelnököt Iohannisnak, Băsescunak vagy épp Popescunak hívják. Sokkal fontosabb lenne, hogy – a valódi és elvárt kisebbségvédelemnek köszönhetően – ne kelljen az elkobzott egyházi vagyon visszaszerzéséért, a csángók nyelvtanuláshoz való jogáért, vagy épp a magyar orvosi- és gyógyszerészeti képzésért küzdjünk – nem beszélve a marosvásárhelyi gimnázium ügyéről” – jelentette ki Szilágyi.
Mint ismeretes, a román államfő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén kijelentette: német származása ellenére is elnöknek választották, ezért példaértékűnek mondható a román kisebbségvédelem.
szabadsag.ro

A magyarellenes megnyilvánulások lajstroma
Külön lapszámban jelent meg a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) hasábjain az összes olyan eset, amit dokumentálni tudtak a magyarellenesnek mondott megnyilvánulások témakörében. Erről is szólt hétfői sajtótájékoztatóján Tőkés László.
Számos visszaélés történik a mai napig a romániai magyarság kárára – állapította meg tegnapi nagyváradi tájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Ő, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Nagy Attila referens mutatta be a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) legújabb számát, amely teljes egészében erről szól. A 2014–2016-os, valamint az előbbi időszakokban lezajlott magyarellenes megnyilatkozásokat számbavéve nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságunkkal szemben folytatott, érszázados hagyományokra visszatekintő román állampolitika céltudatos és következetes módon törekszik kisebbségi közösségünk asszimilációjára és kiküszöbölésére – emelték ki. Ezen magyarellenes stratégiai terv véghezvitelében egyaránt szerepet vállalnak mind az állami szervek, mind az államhatalom központi és területi intézményei, mind a politikai pártok és számos civil szervezet, továbbá a hírközlő szervek széles skálája, valamint a román közélet nacionalista „bajnokai”. Az alkalmazott stratégia egyszerű, de igen hatásos: a romániai sajtóban – melyet egyébként nagyrészt politikai pártokhoz kötődő személyek tulajdonolnak – heves támadások indulnak a magyar intézmények és szervezetek, a közösség vezetői ellen, hamis és megalapozatlan elméletekkel és vádakkal mérgezve a közvéleményt, ily módon pedig magyarellenes hangulatot keltve a román állampolgárok sorában, később pedig, éppen a maguk által gerjesztett általános közhangulatra hivatkozva, a törvényhozás, a politikusok és az állami intézmények „a választók elvárásai” mentén a magyar közösség jogait sértő döntéseket hoznak. Ily módon a kör bezárul s kezdődhet minden elölről…
Összegzés
A Transylvanian Monitor 312 esetet mutat be, ezeket a sajtóból gyűjtötték össze. Az EMNT vezetése úgy véli, az utóbbi három esztendő történései sorában különösképpen gondolkodóba ejtő az igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb bekapcsolódása a magyarellenes politikai gyakorlatba, konkrét formában pedig a Belügyminisztériumnak a 2015–2020-ra szóló közvédelmi és közbiztonsági stratégiája, amely – egyebek mellett – az autonómia igénylésének bárminemű formáját is a közrend ellen irányuló veszélyforrásnak nyilvánítja. Ebben az összefüggésben válik fenyegetővé a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) vezetőjének az a nyilatkozata, mely a területi autonómiára irányuló magyar–székely törekvések megakadályozását helyezi kilátásba.
A magyar nyelvhasználat és a nemzeti szimbólumok ellenében folytatott, összehangolt támadások mellett, a hivatkozott időszakban kimondottan újdonságnak számít a magyar egyházi oktatási intézmények ellehetetlenítésére vagy éppen megszüntetésére irányuló hatósági támadássorozat, nevezetesen az újraállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium, valamint a létében fenyegetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium esete. Ugyanide illik a kormány alárendeltségébe tartozó Országos Restitúciós Bizottság azon döntése, mely visszautasítja a világhírű gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár jog szerinti visszaszolgáltatását az Erdélyi Római Katolikus Egyház részére. Tőkésék úgy vélik, az adott akciók fő célja a romániai magyar közösség megfélemlítése. „ A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki az európai parlamenti képviselő. Hozzátette: az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti. Szilágyi Zsolt szólt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
Önrendelkezés
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
erdon.ro

Johannisszal, Grindeanuval és Orbánnal is tárgyalt már Kelemen a katolikus líceumról
A politika belülről friss kiadásában a román-magyar kapcsolatokról, az anyanyelvhasználatról, az Erdély-zászlóról és Horváth Annáról beszélgettünk az RMDSZ elnökével.
A marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyének nemzetközi közvélemény elé terjesztése volt az Orbán Viktorral folytatott találkozó fő témája – tudtuk meg Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől, akivel Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélgetett A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsor vasárnap volt látható az Erdély TV-n, kedden ismétlik. Átirata alább olvasható.
- Csütörtökön találkozott Budapesten Orbán Viktorral. Miről beszéltek?
– Az elmúlt években rendszeresen találkozunk, hogy egyeztessünk a közös dolgainkról, ez is ebbe a találkozósorozatba illeszthető be. Beszéltünk egyrészt arról, ami a romániai magyar kisebbséget foglalkoztatja, a kihívásokról, amelyekkel szembesülünk. Természetesen a legfontosabbról, a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyéről is. Annak a lehetőségét kerestük, hogy hogyan tudjuk a kérdést a nemzetközi közvélemény elé terjeszteni, úgy, hogy abból az áldatlan állapotból, amelyben most vagyunk, kizökkenjünk. Hogy legyen megfelelő figyelmeztetés Románia irányába, hogy az, ami történik, most már túlnőtt minden elviselhető határt. Ugyanis ez már nem politika, ez sokkal több: egy olyan közösségi ügy, amelyre megoldást a román államnak kell adnia.
Én egyébként a román államfővel, két miniszterelnökkel, két tanügyminiszterrel beszéltem az elmúlt hónapokban, már nem is tudom, kihez kell fordulni ebben az országban, hogy egy ügyész által okozott problémából tudjunk kimászni. Ez a kérdés, ugyanis nincsen azzal semmi baj, hogy egy ügyész eljárást indít, ezt önmagában nem tudjuk politikailag megkérdőjelezni. De elfogadhatatlan, hogy egy ügyészi eljárás során egy iskolának a létét a megszűnés határáig eltolják azzal, hogy megfélemlítik a közösséget, megfélemlítik az önkormányzati vezetőket, megfélemlítik a tanfelügyelőség vezetőjét, és senki semmit nem mer aláírni, és – ami a legsúlyosabb – megelőlegeznek egy bírósági döntést, és azt a látszatot keltik, hogy törvénytelenül működik egy iskola, hogy korrupció történt – holott semmiféle korrupció nem történt.
Négyszáz gyereknek a sorsa még mindig bizonytalan, kérdéses, hogy hol kezdik a következő tanévet, kérdéses, hogy a cikluskezdő osztályokba be lehet-e iratkozni. Már kipróbáltuk az összes lehetséges változatot, és a következő időszakban is kipróbáljuk, ami az adminisztrációban kipróbálható. A pápai nuncius (a bukaresti vatikáni nagykövet) is találkozott már a román külügyminiszterrel, és hasonló találkozókra még bizonyára sor fog kerülni a következő időszakban, mert ez, amit tesznek, amit okoztak, elfogadhatatlan. Orbán Viktorral beszéltünk egyéb kérdésekről is, a romániai politikai helyzetről, a román-magyar államközi kapcsolatokról, és természetesen az előttünk álló kongresszusról, az Európai Néppárt jövő heti máltai kongresszusáról, hisz mind a Fidesz, mind az RMDSZ a Néppárt tagja. Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig.
- Említette, hogy a román államfővel, illetve a miniszterelnökkel is beszélt a római katolikus iskola ügyéről. Mi az ő álláspontjuk, és mire lehet következtetni abból, ahogy viszonyulnak a kérdéshez?
– Különböző árnyalatok lelhetőek fel az álláspontokban. Egyrészt mindenki szeretne megoldást találni, másrészt mindenki ódzkodik, hogy egy ügyészségi eljárásban valamilyen módon véleményt nyilvánítson, mondván azt, hogy ez egy adminisztratív kérdés – ez az államelnök álláspontja. Én ezt teljes egészében el tudom fogadni, de akkor egy adminisztratív megoldást kell erre találni. És valóban, ha volt valahol egy adminisztratív hiba, akkor azt ki kell igazítani, és a dolgok mehetnek tovább, abból nem kell bűnügyet csinálni, és különösen nem kell korrupciós ügyet csinálni.
A miniszterelnök és a tanügyminiszter megpróbáltak a tőlük telhető minden egyes lépésben segítséget nyújtani, el egészen odáig, hogy azt a szöveget is egyeztettük a tanügyminisztériummal, ami az önkormányzat elé került, és amely az iskolahálózatot szabályozná, amelyben benne lenne a római katolikus iskola is, mert én azt mondom, hogy amíg nincs egy bírósági döntés – és ez nem az én véleményem, ez egy jogelv – addig a jog szerinti mostani állapotot fent kell tartani. Tehát ha egy bíró kimondja, hogy az iskolát be kell zárni, akkor nincs mit tennünk, az iskolát be kell zárni és újra kell alapítani. De addig, amíg nincs egy végleges bírósági ítélet, addig az ügyész vizsgálatától függetlenül az az intézmény jogilag létezik, működik, és helye van az iskolahálózatban. Ezt az intézkedést próbáltuk végigvinni a közigazgatáson, beleértve a prefektúrát, az önkormányzatot, a tanfelügyelőséget, de azt ma már senki nem titkolja, hogy minden egyes hivatalnok fél. A jóhiszemű, jóindulatú emberek is félnek. Ha ennyiért, ami ott történt, elvihették az iskolaigazgatót, a volt tanfelügyelőt, főtanfelügyelőt, és vád alá helyezhettek több embert, kihallgatták tanúként a szülőket... Hát mi köze a szülőnek az iskola alapításához? Ő az iskola alapítása után került kapcsolatba az intézménnyel, nem közben. Ezek után mindenki azt mondja: döntést hozok, aláírok, holnap jön a DNA, és elvisz. Egy iskoláról beszélek, könyörgöm.
- A román-magyar kapcsolatok is szóba kerültek az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen. Milyen jelenleg ez a viszony?
- – 2012-től kezdődően ez rohamosan a mélypont fele haladt. A Melescanu idei budapesti látogatása után, bár radikális változás nem állt be, de mégiscsak kimozdultak a holtpontról a román-magyar kapcsolatok. A jövőt illetően úgy látom, ebből a mostani helyzetből csak úgy lehet előrelépni, ha először azokon a területeken, ahol nincs vita a két fél között, megpróbálnak együttműködni, és ez a gazdaság, energetika, mezőgazdaság, kereskedelem, beruházások. A romániai magyar közösség kérdéseit illetően pedig minden egyes kérdésről őszintén, és, ha szükséges, a vegyes bizottságban, ahol ott vannak a romániai magyarok képviselői és a magyarországi románok képviselői is, őszintén beszélünk, és semmit nem seprünk be a szőnyeg alá. És akkor előbb-utóbb előre lehet lépni. A kormány- és államközi kapcsolatokat erősíteni kell, ez elsősorban a mi érdekünk, az erdélyi magyarok érdeke, de nem lesz ez könnyű, nem szabad azt gondolni, hogy egyik napról a másikra fog menni. Ami minket, a Szövetség politikusait meg engem személyesen illet, mi azon leszünk, hogy a tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz és a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ezt a kapcsolatot segíteni, normalizálni. De ma úgy érzem, hogy a román fél területén van a labda. Magyarország ebben a kérdésben nyitott, rendezni akarja ezeket a viszonyokat, nemhiába hívták meg Melescanu külügyminisztert Budapestre, nemhiába volt ez a külügyminisztériumi látogatás magas szintre helyezve, hisz a magyar külképviselet előtt még soha nem beszélt román külügyminiszter, és a tavaszi külképviseleti értekezlet előtt előadást tartott Melescanu. Minden bizonnyal ősszel Szijjártó Péter hasonló módon Bukarestben fog előadást tartani, de erről majd nyilván az illetékesek időben tájékoztatják a közvéleményt. A holtpontról kimozdultunk, de hosszú menetelés lesz.
- Mi a helyzet a román-magyar viszonnyal a romániai politikában? Mennyire működik jól például az RMDSZ és a kormány viszonya?
- Még mindig azt tudom mondani, hogy a puding próbája az evés, és eddig azt tapasztaltuk, hogy volt nyitottság, bár a heti egyeztetések során kibuknak a kényes kérdések – és nemcsak az etnikai értelemben vett kényes kérdések. Nem minden egyes ügyben értünk egyet. A 215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvénynél, amely szabályozza a közigazgatásban a nyelvhasználatot, egy nagyon konzisztens törvénymódosító javaslatot készítettünk el, ezt az utolsó egyeztetésen a jövő héten a kollégákkal még végigbeszéljük, és utána következne az egyeztetés a kormánykoalícióval. Ez lesz a kulcskérdés, és ez lesz a próba, hogy ebben tudunk-e olyan megoldást találni, amely számunkra elfogadható, és a románok is el tudják fogadni. Mi figyelembe vettük azt, hogy milyen ajánlások voltak különböző európai intézmények részéről, beleértve a nyelvhasználati küszöb csökkentését 20 százalékról, és figyelembe vettük azt, hogy milyen bírósági döntések születtek az anyanyelvhasználat korlátozását illetően az elmúlt esztendőkben. Ezeket a tapasztalatokat is beépítettük a törvénytervezetbe, mert ez a 215-ös törvény 2001-ben született, és a kormányhatározat is, amely részletezi a törvény alkalmazását, és azóta eltelt 15-16 év. Ez azért elég sok, és sok gyötrelmes tapasztalatunk van erről a törvényről, és ezt próbáljuk kiigazítani. Az ellenzékkel való viszonyunk – mert amikor a román politikáról beszélünk, soha nem szabad leragadni a kormánypártoknál – ebben a pillanatban gyakorlatilag megfoghatatlan. Nem azért, mint hogyha nem lenne részünkről szándék, vagy esetleg az ő részükről. De a liberális párt éppen kongresszus előtt áll, és a belső problémáival, a belső harcaival van elfoglalva, de nagyon. Egyszerűen nem tudod, hogy kivel tárgyalj a liberálisoktól. Az USR-ben nagyon nyitott emberek is vannak, és egyébként ez egy-egy szavazásnál egészen nyilvánvalóan érezhető, de vannak olyanok is, akikkel azért nem indulnék el a sötét erdőben úgy, hogy ne biztosítsák valakik a kollégák közül a hátamat. Basescu pártja pedig olyan, mint Basescu, egyik nap ilyen, másik nap olyan. Gyakorlatilag ma nincsen egy olyan ellenzék, nincsenek olyan ellenzéki vezetők, akikkel meg lehetne rövid távon valamiben állapodni.
- Az anyanyelvhasználat kapcsán két fontos dolog van: az egyik a törvényi keret, a másik az alkalmazás, az, hogy mennyire léptetik életbe ezeket a jogokat abban az esetben, ha ezek adottak. Nagyon gyakran hallani azt, hogy problémás az alkalmazás is, és ennek sokszor pénzügyi okai is szoktak lenni, például egy kisebb önkormányzat nehezen tudja azt megoldani, hogy fordítóberendezést szerezzen be, és megfizessen egy fordítót a tanácsülésekre. Létezik erre megoldás, van terve az RMDSZ-nek ennek a problémának a kezelésére?
- Ezt a különböző intézményeknél az állami költségvetésből kell biztosítani. Nyilván egy olyan önkormányzat, mint a kolozsvári, megengedheti, hogy egy fordítóberendezést vegyen, és egy alkalmazottat, egy fordítót megfizessen, míg egy kisebb település, ahol kisebbek a bevételek, nem engedheti ezt meg. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az alapeszközöket és az alapszemélyzeti ellátást az állami költségvetésből kell az önkormányzatok számára megteremteni, ez egyszerű, és nem olyan nagy költség, ami megterhelné az állami költségvetést, ne vicceljünk. Az igazságszolgáltatásnál hasonlóképpen. Az igazságszolgáltatásnál van még egy dolog, ami nagyon fontos: úgy, ahogy a bíróságokon vannak olyan szakértők, akik ingatlanszakértők egy-egy perben, vagy a földperekben megmondják, hogy mi a valós helyzet, vannak bűnügyi szakértők, akik különböző szakvéleményeket tesznek az ügyész vagy a bíró asztalára, azt gondoljuk, hogy meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a bíróságok olyan szakértőkhöz fordulhassanak nyelvi ügyekben, akik meg tudják mondani például, hogy a városháza vagy a községháza és a polgármesteri hivatal szinonima-e, vagy nem. Mert nagyon sokszor azzal utasította el a bíróság a feliratokat, illetve kötelezte az önkormányzatokat, hogy levegyék, hogy a román fordításnak nem felel meg. Ők tükörfordítást keresnek, ami hülyeség. Ha felütik a közigazgatási szótárt – már azt is mutattunk be, régieket és újakat is – ott egyértelmű, hogy ezek szinonimák, ott nincsen semmi probléma, és nem szabad ahhoz ragaszkodni, hogy tükörfordítással használjunk egy-egy intézménymegnevezést, mert abból aztán hatalmas butaságok, vicces helyzetek alakulhatnak ki. Kötelezni kell a bíróságokat, hogy nyelvi, fordítói szakértőket is vegyenek igénybe egy-egy ilyen perben, amikor egy agyament ember bepereli sorban az összes önkormányzatot, hogy milyen feliratot használ az épületeken. Ilyen jellegű megoldásokra gondoltunk, illetve ehhez költségvetési keretet az állami költségvetésből kell biztosítani, mert az állam az, aki garanciát vállal a nemzeti kisebbségeknek nyelvi joga érvényesülésére, illetve az identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételek kereteinek megteremtésére. Ha már pénzügyi háttér: a kormány döntése és egy alkotmánybírósági döntés nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, mind a megyeieket, mind a helyieket. A béremelésről, illetve arról a döntésről van szó, hogy azonos munkáért azonos bérezés jár.
- Megnőttek a kiadások, viszont a béralap nem nőtt, így Hargita és Kovászna megyében elbocsátások történnek, de más megyékben, és helyi önkormányzatoknál is gondok vannak. Mi erre az RMDSZ megoldási javaslata?
- Kétféle megoldás lehetséges, az egyik az, hogy az állami költségvetésből, a visszaosztásból kell a hiányt megoldani, mert vannak önkormányzatok, nagyobb megyék, nagyobb települések, ahol meg tudják ezt oldani, máshol a teljes költségvetés rámenne ezeknek az alkotmánybírósági döntéseknek az életbe léptetésére, és én azt gondolom, hogy ez nem a jó megoldás. Ha az alkotmánybíróság döntéseit kötelezőnek vesszük, és kötelezőnek kell vennünk, akkor ismét csak a költségvetés az, ahol a forrásokat keresni kell. Nem az önkormányzatok rontották el a problémát a kezdet kezdetétől, hanem az volt a gond, hogy nem volt egy egységes bérezési rács. És ez a kormánynak, parlamentnek, a központi kormányzatnak a problémája elsősorban, nem az önkormányzatoké. Ilyen szempontból Románia már számtalanszor bebizonyította, hogy nem képes egy-egy területet úgy leszabályozni, hogy méltányos legyen, de egységes is legyen ugyanakkor, hogy a bérezésben például a teljesítményt is lehessen külön honorálni, és ne úgy tűnjön, hogy egy-egy közalkalmazott ösztöndíjasa az államnak, és a nyugdíjig mindegy, hogy dolgozik vagy sem, a munkahelye biztosan garantálva van. Rengeteg olyan kérdés van, amit tisztázni kell, tisztázni lehet. Az egységes bérezési rács lenne az egyik megoldás, de ugyanakkor az önkormányzatoknál mi azt javasoltuk, régebben és most is, hogy a polgármester, az önkormányzat dönthesse el, hogy a fizetési kereten belül hogyan mozog. Legyen egy alsó és egy felső határ, azért, hogy annak, aki jobban dolgozik, aki teljesít, a teljesítményét tudják megfizetni. Ne legyen beszorítva egy nagyon fix, nagyon merev rendszerbe. Ez a minisztériumokban is jó lenne. Egyébként ez nem csak az önkormányzatoknak a problémája, hiszen ugyanazt a munkakört ellátó hivatalnok, aki a kulturális vagy az oktatási minisztériumban sokkal kevesebbet kap, ha nem tévedek, akkor szinte 50%-kal kevesebbet, mint egy olyan alkalmazott, aki az igazságügyi minisztériumban, a belügyminisztériumban vagy a pénzügyminisztériumban dolgozik. Én nem mondom, hogy nem kellene egy kis különbségnek lennie, a pénzügyminisztériumban még inkább elfogadható, hiszen náluk összpontosul minden, viszont az igazságügynél és a belügynél egyáltalán nem tartom indokoltnak. Elfogadhatatlan, hogy ekkora különbség legyen. Az egységes bérrács hiánya az az egész rendszert feszíti tulajdonképpen, és akkor még van egy olyan probléma, hogy a polgármesterek bérezése nagyon alacsony. Elmaradt rettenetesen, mert ebben az országban soha nem lehetett úgy bért emelni, hogy az méltányosan, a felelősségnek, a munkának megfelelően történjen. Mert a polgármestereknek nincsen szakszervezetük, nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányra, míg a közhivatalnokoknak van szakszervezetük. A polgármester nem engedheti meg magának azt, hogy ne menjen be dolgozni, és sztrájkot hirdessen, mert akkor rögtön beperelik, hogy visszaél a hatalmával, és nem végzi a feladatát, és rögtön jön a DNA, és elviszi. És akkor abban a helyzetben vagyunk, hogy vannak olyan köztisztviselők, akik kétszer annyit keresnek, mint egy polgármester, és közben a felelősségük szinte semennyi, mert a polgármester ír alá, és ha baj van, a felelősséget a polgármesterre vetítik vissza. Tehát ilyen ért

Európa jövője, a nemzeti kisebbségek jövője – gyűlölet és jogfosztás nélkül
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak sajtószemléjét mutatta be Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egy sajtótájékoztatón a nagyváradi parlamenti képviselői irodában.
Az EMNT figyelőszolgálata által összeállított negyvenoldalas, három nyelven, azaz magyarul, románul és angolul megjelent Transylvanian Monitor a romániai sajtóban 2014 és 2016 közötti ismertetett több ezer eset közül mutat be háromszázat, Nagy Attila szerkesztésében – közölte a képviselői sajtóiroda. Ezek a www.tokeslaszlo.eu honlapon is elérhetők.
Tőkés László a sajtótájékoztató elején vázolta azt a nemzetközi és európai kontextust, amelyben az EMNT monitoring-rendszerét működtetni szükséges, hiszen a romániai magyarellenesség – noha az antiszemitizmus és cigányellenességhez hasonlatos – nem kap kellő figyelmet és kellő súlyú megítélést, részben a román állami propagandának is betudhatóan. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” –jelentette ki az európai parlamenti képviselő, aki a távolabbi múltban gyökerező, ám a nacionálkommunista diktatúrában állampolitikai rangra emelt hungarofóbiát olyan nehéz örökségnek mondta, aminek átmentését és ápolását az 1989-es fordulat utáni rezsimek szint mindegyike fontosnak tartotta, titkosszolgálati módszerekkel és médiamanipulációval terjesztve.
Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti, ráadásul a román politikum még csak párbeszédet sem hajlandó folytatni a közösségi és regionális autonómiáról az ebben érdekeltekkel. S bár a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja, mégis: Románia kirakatpolitikával próbálja palástolni a demokráciadeficitet. Az erdélyi képviselő fontosnak tartotta, hogy a magyarellenes megnyilvánulásokra az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott a politikus, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Tőkés: Merre fordul hát az RMDSZ?
Tőkés László EP-képviselő, ENMNT elnök mai nagyváradi sajtótájékoztatóján egy közlemény is kiadott a képviselői sajtóiroda, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti budapesti üléséről ad kiegészítést.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának 2017. március 24-i, budapesti plenáris ülésén Kövér László házelnök a nemzetállamok demokratikus legitimitása mellett foglalt állást. Ugyanakkor Szijjártó Péter külügyminiszterrel együtt a szomszédos nemzetállamokkal való, valamennyi fél érdekeit szolgáló, szoros együttműködést támogatták. A KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata ezzel együtt kifejezte azon meggyőződését, hogy a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás biztosítéka a különböző autonómiaformák megvalósításával érhető el, ennek érdekében támogatja az erdélyi magyarság ez irányú törekvéseit mind a kulturális autonómia terén, mind a Székelyföld területi autonómiája tekintetében, és ezt illetően a párbeszédet tartja az egyetlen útnak.
Az elhangzottakkal és a leírtakkal összhangban Európa jövőjének útját, illetve az Európai Unió jelenlegi válságából kivezető utat nem az identitásvesztő globalizmus és a nemzetidegen internacionalizmus, hanem a szuverén és önálló nemzetek Európájának útján és együttműködésével kell keresni. Ebben az Európában a nemzetállamok mellett és azokkal együtt a kisebbségi nemzeti közösségeknek is teljes létjogosultságot kell biztosítani.
A KMKF alkalmával elhangzott felszólalásában Tőkés László európai képviselő a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához – melyre egyébként a jelen lévő Verestóy Attila szenátor és kortársai is a kolozsvári Szent Mihály-templomban felesküdtek. Az erdélyi magyar közösség önrendelkezésének a kivívása egyet jelentene bonyolult és megoldatlan kisebbségi létünk „gordiuszi csomójának” az átvágásával – jelentette ki az erdélyi képviselő.
Tőkés László ugyanakkor elismerését fejezte ki az RMDSZ jelen lévő elnökének és parlamenti képviselőtársainak a legutóbbi – 2016. decemberi – országos választások alkalmával történt „pálfordulásukért”, nevezetesen azért, hogy a magyarországi „politikai ciánszennyezés” egykori vádjától, valamint a nemzeti politikai irányvonalat relativizáló „egyenlő távolság elvétől” végre eljutottak a Fidesz-KDNP kormány által megtestesített nemzeti együttműködés vállalásáig. Reményét fejezte ki, hogy a – Fidesz-KDNP hathatós támogatásával, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bölcs félreállításával – megválasztott új magyar bukaresti képviselet kitart ezen az úton. Fenntartásait sem hallgatva el, bizakodással terjesztette elő azon javaslatát, hogy az RMDSZ mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyar, székely autonómiáról.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács kezdettől fogva, mindmáig következetesen tartja magát a kolozsvári autonómianyilatkozathoz, és megalkuvás nélkül kiáll az erdélyi magyarság önrendelkezési követelései mellett – mondotta képviselőnk, aki egyben a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) küszöbön álló brüsszeli kihelyezett ülésére is meghívta a tagszervezeteket.
A KMKF záró részében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott örömmel értékelte az autonómia ügyében megvalósult tavalyi együttműködést, külön is kitérve a KMAT ezen a téren végzett munkájára. Mindazáltal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy versenyfutás helyett együttműködésre van szükség, és ameddig versengő autonómiakoncepciók állnak egymással szemben, addig igen nehéz melléjük állni. Éppen ezért minden esetben egy-egy egységesen támogatott, közösen vállalt autonómiafelfogás jelentheti a megoldást – mondotta a politikus.
A magyar kormány föltétlen támogatásával egy olyan európai jövőben bízik, és ezért cselekszik az EMNT, amelyben a szomszédos országokba szakadt nemzeti közösségeink is otthonra találnak. Ennek előfeltétele viszont egyedül az autonómia lehet. Amint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbb is kifejtette: „az autonómiaköveteléseket soha sem szabad feladni (…), jár ez nekünk, hiszen a magyarság soha nem kért olyat, amire az Unióban ne lenne precedens, és amit nem tudnánk alátámasztani”.
itthon.ma/karpatmedence

A magyarellenesség örök?
A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában – jelentette ki tegnap Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőjével közösen ismertette a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét, a Transylvanian Monitor című dokumentum háromszáztizenkét, 2014 és 2016 között nyilvánosságra került esetet mutat be. Tőkés szerint az is fontos, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne románellenes megnyilvánulásokkal válaszoljon.
A magyarellenesség – mint bármilyen más, etnikai alapú gyűlölködés – megalázást, embertelen és otromba viselkedésmódot jelent, számos tragikus példával. De a kisebb sérelem is sérelem – így vélhetően erdélyi, székelyföldi hétköznapjainkban jóval több eset létezik, mint amennyit most felleltároztak –, apróságok is talán, melyek acélozott tűrőképességünk miatt már fel sem tűnnek, ám mégis léteznek, csendesen mérgezik életünket. És nemcsak a magyarokét, hanem az elkövetőkét is, így Tőkés intelme, hogy a megbántottak ne a szemet szemért elvet alkalmazzák, méltányos és megfontolandó. Nemcsak a jézusi tanítás okán – „aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” –, hanem azért, mert az itt élő magyarság döntő többsége nem egy véget nem érő pofozkodásra szeretne hosszú távon berendezkedni – a szó átvitt és valós értelmében –, hanem egy áhított és talán valamikor lehetséges méltóságteljes létezésre. Csupán egyetlen, közösségi vagy egyéni megalázás is olyan trauma lehet, mely életen át maradandó nyomot hagy. Ezért egy magyarellenes cselekedet is sok és elfogadhatatlan, hát még ha több tucatnyi vagy több száz esettel szembesülünk? Nem lehet örökkévaló a megalázás, minden fronton küzdeni kell ellene, mi több, a magyarellenességet nem csupán etnikai diszkriminációként, hanem emberiesség elleni cselekedetként kell visszautasítanunk, ennek jelentőségét román ajkú barátainknak, szövetségeseinknek is látniuk kell. Hiszen más bűncselekményekhez hasonlóan ez is elfogadhatatlan, zsákutcába vezet. Vissza a sötét középkorba. És ma, amikor Romániában egyértelmű és nagyon kiélezett a múltbéli, retrográd erők és egy korszerűbb ország megteremtéséért küzdők közötti konfliktus, nem véletlen, hogy újra terítéken a magyarellenesség, szinte elsöpörhetetlennek tűnik. A nacionalizmus szószólói ugyanazt akarják, mint egykor a diktátor: békétlenséget és a nemzetiségek bedarálását. És ezt az erdélyi, székelyföldi magyarság most és mindörökké visszautasítja. Tiltakozik ellene, szóban, írásban, cselekedetben. Ám többre van szükség, ha méltányosságot kíván, félreérthetetlenül jeleznie kell, hogy a korszerűséget és az előrelépést választók táborához csatlakozik. Talán így arra is esély nyílhat, hogy évtizedek múltán ne a mostanihoz hasonló tavaszi kollekciót kelljen szemügyre venni, keserűséggel.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szilágyi Zsolt: az összefogásnak nincs alternatívája
„Ha igazi magyar összefogást akarunk, akkor ki kell terjeszteni a párbeszédet” – vallja Szilágyi Zsolt a Krónikának adott interjúban. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint téves az a koncepció, miszerint a román parlamentben nem lehet a nyelvi jogokért is harcolni, közben pedig az autonómiát is képviselni. A pártelnök szerint az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára.
– Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes múlt héten Budapesten kijelentette, hogy a határon túli magyarság megmaradása az autonómia elérésétől, a magyar érdekérvényesítés a magyar pártok választási sikerétől függ. Úgy vélte, különösen a parlamenti választásokon nem engedhető meg, hogy olyan pártok induljanak, amelyeknek nincs reális esélyük a parlamentbe való bekerülésre. Az RMDSZ versenypártjaként hogyan értékeli ezt a kijelentést?
– Egyetértek Semjén Zsolttal abban, hogy az autonómia elérése létkérdés, és abban is, hogy erős kell legyen a képviselet. És a megmaradásunk nyilván attól függ, hogy a képviselet felvállalja-e az autonómia ügyét, vagy sem. Nemcsak az a fontos, hogy húsz vagy harminc magyar ül-e a román parlamentben, hanem az is, felvállalják-e például a székely autonómia törvénytervezetének a benyújtását.
Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a hivatalos képviselet az elmúlt 25 évben egyetlen törvénytervezetet sem nyújtott be a Székelyföld területi autonómiájáról, az erdélyi magyarok autonómiájáról. A törvénytervezeteket illetően széles körű társadalmi párbeszéd szükséges, és az is, hogy ne csak két párt fogjon össze, hanem egy széles körű, az erdélyi magyarok civil szervezeteire és politikai mozgalmaira is kiterjedő párbeszéd és összefogás nyomán szülessen egy olyan tervezet, amelyet a parlamenti képviselők beterjesztenek. Azzal egészíteném ki a Semjén Zsolt által mondottakat: aggasztó, hogy a nyelvi jogok vagy kulturális követelések képviselete mellett úgy tűnik, a hivatalos képviselet szintjén feledésbe merül az autonómia képviselete.
– Semjén Zsolt nyilatkozatának fényében – miszerint csak biztos siker esetén indokolt, hogy egy határon túli magyar párt induljon a parlamenti választásokon – hogyan látja az erdélyi magyar politikai pluralizmus jövőjét?
– A politikai pluralizmusról folyó vita már több mint 20 éve zajlik Erdélyben. Örülök, hogy Semjén Zsolt is úgy látja: az erdélyi magyarok kell megfogalmazzák saját maguknak azt az utat, amelyen járniuk kell a politikai képviselet vagy az autonómia képviselete terén. Bebizonyosodott, hogy a helyhatósági választásokon jótékony hatása van a versenynek, és az is bebizonyosodott – például a 2007-es európai parlamenti választásokon –, hogy abban az esetben, ha valóban össze tud fogni az erdélyi magyarság, a lakosság etnikai részarányánál nagyobb politikai erőt képes felmutatni, szavazatszámot tud elérni.
A tavalyi parlamenti választások alkalmával két párt között született együttműködés, sem az Erdélyi Magyar Néppártot, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, sem a Székely Nemzeti Tanácsot, sem más civil szervezetet nem kívántak bevonni ebbe az együttműködésbe. Azt gondolom, hogy a magyar–magyar együttműködésnek nincs alternatívája, és az is világos, hogy ha igazi összefogást akarunk, akkor a párbeszédet és az összefogást ki kell terjeszteni. Nemcsak két párt kétoldalú ügye, hanem valóban az erdélyi magyarok szervezeteinek az ügye kell legyen.
– Amennyiben mégsem valósulna meg az Ön által javasolt összefogás, az EMNP megelégedne-e a helyi, önkormányzati szintű képviselettel?
– Én amellett vagyok, hogy a román választói törvényt alakítsuk át úgy, hogy a magyarok számára is megadassék a választásokon való verseny lehetősége. Ugyanis méltánytalan, aránytalan és teljes mértékben hátrányba hoz bennünket az ötszázalékos országos küszöb, amelyet a román pártok számára találtak ki, de totális egyenlőség alapon az erdélyi magyarokra is alkalmaznak. 2003-ban beterjesztettünk egy alkotmány- és törvénymódosító javaslatot, mely lakosságarányos részvételt biztosítana a nemzeti közösségeknek a román parlamentben, és a magyar szervezetek között megvalósítandó versenyben kellene elérni az ötszázalékos küszöböt, nem pedig az országos ötszázalékos küszöböt teljesíteni. Sokkal inkább arra kellene koncentráljunk, hogy közös erővel a román törvényeket a magyar közösség számára elfogadható, megélhető, kényelmes formára változtassuk, és nem azzal kellene foglalkozzunk, hogyan élünk vagy élünk vissza az országos öt százalék teljesítésével együtt járó kényszerrel.
Meg kell mondanunk őszintén, az RMDSZ abban érdekelt, hogy az országos ötszázalékos küszöb kényszere alatt azt hangoztassa: a kicsik ne is induljanak. Ha ezen a vonalon mennénk, akkor mutatis mutandis azt mondhatnánk: Magyarországon se induljon a választásokon csak a legnagyobb párt, mert a kicsik úgysem képesek többséget szerezni. Mindez a politikai monopol és egypártrendszer logikájához vezetne. A politikai sokszínűséget úgy kell megéljük Erdélyben, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a politikai képviseletet.
– A tavalyi parlamenti választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között létrejött az együttműködés. Hogyan látja az ennek nyomán létrejött magyar parlamenti képviseletet, mennyire sikerül érvényesíteniük az erdélyi magyarság érdekeit?
– Ezt a jövő fogja eldönteni. Eltelt bő három hónap a választások óta, és nem láttam különösebb változást az RMDSZ politikájában. Ezért attól tartok, hogy az autonómia parlamenti képviseletét továbbra sem fogják vállalni.
– Nem csak az autonómia kérdésére gondolok, hanem más, az erdélyi magyarság számára fontos témákra, mint a nemzeti jelképek vagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye, melyek kapcsán egyesek szerint határozottabban kellene fellépni.
– Teljesen egyetértek azzal, hogy mindig van sürgősség, és azokkal is egyetértek, akik azt mondják: nem a vagy-vagy, hanem az is-is logikája mentén kell a képviseletet megvalósítani mind politikailag, mind pedig az összetéte¬lét tekintve. Nem gondolom, hogy nem lehet a nyelvi jogokért harcolni, ha közben az ember képviseli az autonómiát. Az RMDSZ eddigi 25 évéből az derül ki, hogy sokan úgy gondolják, nem lehet a nyelvi jogokért, kulturális jogokért, oktatási jogokért harcolni, ha az autonómia különböző formáinak a képviseletét felvállalják. Ez egy téves koncepció. Nem hinném, hogy Semjén Zsolt azt támogatná, a képviselet Bukarestben legyen nagyszámú, és nem kell támogassa a magyarok, az autonómia ügyét. A szavaiból azt olvasom ki, hogy erős képviselet kell, és fel kell vállalni az autonómia képviseletét is.
– Többször is megfogalmazódik, hogy az önrendelkezés csak a többséggel való párbeszéd révén érhető el. Beszélhetünk-e előrelépésről ezen a téren, jelenleg van-e párbeszéd a román közösséggel az autonómia kapcsán?
– Nincs reális párbeszéd, az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik, vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára. Azonban őszinte párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani. És ha mi nem kezdeményezzük a párbeszédet, a kormánytöbbség, a román többség nem fogja. Ha az RMDSZ vagy a hivatalos parlamenti képviselet csak a nyelvi jogok betartását kéri, senki nem fog területi autonómiát biztosítani a Székelyföldnek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, párbeszédet és törvénytervezetet kell kezdeményezni erről.
Ezt várom tulajdonképpen, és ebben várom Semjén Zsolt és az anyaország segítségét, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Mivel a magyar–román párbeszéd nem egy kétoldalú, hanem sokkal inkább egy háromoldalú viszonyrendszer, ezért az erdélyi magyarság jóléte nélkül nem nevezhető jónak az államközi viszony. Magyarország is abban érdekelt, hogy stabilitás, béke, jólét legyen nemcsak a határokon belüli magyarok közösségén belül, hanem a szomszédos államokban is, és ezek szerint joggal várjuk el nemcsak a saját parlamenti képviseletünktől, hanem a kétoldalú viszonyt alakító vezetőktől is, hogy ezt az őszinte párbeszédet ne kerüljék el.
– Az elmúlt időszakban változások voltak a néppárt megyei szervezeteiben. Melyek a fő célok a következő időszakra?
– Az év első hónapjaiban több szervezet tartott megyei küldöttgyűlést és tisztújítást, ez egy természetes folyamat, ugyanis április 22-én Székelyudvarhelyen kongresszust tartunk, amely új elnökséget fog megszavazni, és amennyiben szükséges, mind az alapszabályt, mind a programot módosítjuk, kiigazítjuk, változtatjuk. Ezenkívül új lendületet fog kapni az Országos Önkormányzati Tanácsunk, melynek élére Bálint József sepsiszentgyörgyi politikust választottuk, és arra koncentrálunk, hogy a helyhatóságokban jelen lévő 232 képviselőnk betöltse küldetését, és a helyi közösség ügyeinek felvállalásával előrébb vigye annak életét.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Erdély-zászlót adományozott az EFA elnökének Szilágyi Zsolt
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Erdély-zászlót adott át François Alfonsinak, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnökének a lengyelországi Katowicéban tartott EFA-küldöttgyűlés alkalmával.
Pénteken tartotta küldöttgyűlését az Európai Szabad Szövetség. Az Európa-szerte az autonómiáért küzdő pártokat tömörítő szervezet legnagyobb éves gyűlésével a sziléziai önrendelkezési törekvésekre is fel kívánták hívni a figyelmet. Az eseményen jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.
A közgyűlésen több mint 200 delegált vett részt, melyek a 41 EFA-tagpárt képviseletében voltak jelen. A tanácskozáson olyan kiemelkedően fontos témákról esett szó, melyek nagyban befolyásolhatják Európa és az európai politika jövőjét. Ilyenek voltak a katalóniai és skóciai függetlenedési törekvések, a Brexit utáni politikai helyzet, a menekültválság, vagy épp az energiapolitika.
Szilágyi Zsolt felszólalásában kitért az erdélyi magyar kisebbséget ért sorozatos jogsérelmekre, s felhívta a megjelentek figyelmét a nemrégiben elkészült Transylvanian Monitor legfrissebb kiadására, mely a 2014-2016-os időszakban történt magyarellenes eseményeket gyűjti össze. A Néppárt elnöke ugyanakkor megköszönte az EFA vezetőségének, hogy következetesen kiállnak az erdélyi magyarság mellett, s támogatják jogérvényesítési- és önrendelkezési küzdelmeiket. Emlékezve az idén március 15-én Kolozsváron történtekre, Szilágyi Zsolt elmondta: nem csak a nyelvjogi és oktatásügyi kérdésekben éri súlyos diszkrimináció az erdélyi magyarságot, de szabad szimbólumhasználatában is korlátozzák, épp ezért egy Erdély-zászlót ajándékozott François Alfonsinak, az EFA elnökének. A Néppárt elnöke hangsúlyozta: az EFA-val ápolt jó kapcsolat erőt ad az otthon folytatott munkához is. itthon.ma/erdelyorszag

EFA: az önrendelkezés normális igény és jog
Március 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól.
A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették.
Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra.
Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi.
„Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök.
Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

„Hamis és hazug az RMDSZ kisebbségvédelmi politikája
Álságosnak és hazugnak nevezte az RMDSZ kisebbségi jogvédelmi nyilatkozatait tegnapi váradi sajtótájékoztatóján Csomortányi István (képünkön) az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke. Ezzel a kijelentéssel azokra a romániai magyarság jogvédelmére vonatkozó közleményekre célzott most, melyeket az RMDSZ képviselők a március 29-én Máltán megtartott Európai Néppárt kongresszusán tettek.
„Az RMDSZ 26 év elteltével hirtelen felfedezte, hogy Romániában folyamatosan jogsérelmek érik Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, az erdélyi magyarokat, ami azért is több mint érdekes, mivel szerintük ők itt a magyarok hatékony jogvédői immár negyed évszázada”- jelentette ki Csomortányi. Az álságos politikai nyilatkozatok közül a néppárt megyei elnöke kiemelte példaként a magyar nyelvhasználatra vonatkozó közleményeket. Az RMDSZ ugyanis követelni kezdte a máltai kongresszuson, hogy Romániába érvényesítsék azt a törvényt, miszerint azokon a településekben, ahol a magyarság számaáranya eléri a lakosság 20 százalékát, a közhivatalokban kötelezően biztosítani kell a magyar nyelvű ügyintézést is. Azon túl, hogy az RMDSZ 26 évig semmit nem tett ennek a törvénynek a gyakorlatba léptetéséért, elfelejtették Máltán azt közzétenni, hogy itt maguk az RMDSZ-es polgármesterek sem tartják be ezt az előírást, mondta Csomortányi. Bihar megyében például 24 olyan önkormányzatot vezet magyar polgármester, közülük 23an RMDSZ-esek, ám egyetlen ilyen helyen sem próbálták meg soha alkalmazni a magyar nyelvű ügyintézést, sőt elutasították azokat is, akik igényelték ezt. Ilyen például az érmihályfalvi önkormányzat esete, akik a legutóbbi kampány alatt, pártlapjukban azzal csábították a szavazókat, hogy érvényesíteni kell az anyanyelvhasználati jogot, azonban pont ők azok, akik először elutasították, majd válasz nélkül hagyták a néppárt magyar nyelven beadott kérelmeit. A másik ilyen „ékes példa” a Bihar megyei tanács, mutatott rá Csomortányi, ahol annak ellenére, hogy évek óta RMDSZ-es magyar tanácselnök van nemhogy a törvény által kötelező kétnyelvűséget nem érvényesítik az intézmény működésében, de még a hivatalos honlapjukon sem szántak teret magyar nyelven írt tájékoztatási felületre. Ugyanez a helyzet a magyar történelmi utcanévtáblák használatával is, az RMDSZ Máltán jelenlevő képviselői nagy garral követelték ezt a törvény adta lehetőséget, csak azt felejtették el elmondani ott, hogy az elmúlt években az RMDSZ többet ártott ennek az ügynek, mint amennyit használt. –sommázott az EMNP Bihar megyei elnöke, aki hozzátette még, hogy ez a hirtelen támadt magyar jogvédelmi roham nem más, mint újabb átlátszó kampánytaktikája az RMDSZ-nek.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szilágyi Zsolt ismét jelölt
Április 22-én Székelyudvarhelyen tartja tisztújító kongresszusát az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt, a párt elnöke. Szilágyi Zsolt elmondta: elkezdődött már, és az elkövetkező napokban folytatódik a megyei szervezetek tisztújító gyűléseinek a sorozata. Ezek a testületek tehetnek jelöléseket az elnök személyére, és elnökségi tagokra. Hozzátette: a Szilágy megyei szervezet újabb mandátumra jelölte, és ezt el is fogadta. Azt is megjegyezte: csak a megyei szervezetek hátralévő közgyűlései után derül ki, hogy lesz-e kihívója. Nyugati Jelen (Arad)

EFA: az önrendelkezés normális igény és jog
Április 22-én Székelyudvarhelyen tartja tisztújító kongresszusát az EMNP
Március 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól.
A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették.
Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra.
Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi.
„Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök.
Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Levél-féle a 65 éves Tőkés Lászlóhoz
Az örvendetesen gyarapodó, a méltán rangos elismerést jelentő Tőkés-díjjal kitüntetettek nevében engem ért az a kivételes megtiszteltetés, hogy köszönthetem a 65 éves Tőkés Lászlót.
A református lelkészt és püspököt, a ceausiszta szörnydiktatúrát órák alatt elsöprő, 1989. decemberi romániai népfelkelés, forradalom – mindegy, hogy minek nevezzük – szikráját, aki azokban a vészterhes napokban a huszonhárommillió romániai lakosból egyedüliként tette kockára nemcsak a saját, hanem a családja életét is.
Tőkés Lászlótól a megrögzött magyarellenesek hiába próbálják elorozni a forradalmi szikra szerepét, mert az a bizonyos visszavont „csillag" – a rászórt sár- és szennycunami ellenére – mind tündöklőbben és tündöklőbben ragyog. Külön öröm, hogy köszönthetem a romániai és az egyetemes magyarságot ért sérelmek, de a megoldásra váró gondok őszinte szószólóját az Európai Parlamentben, szerte a nagyvilágban. Köszöntöm a kisebbségi sorsba került közel hárommilliónyi magyarság autonómiatörekvésének leglelkesebb szorgalmazóját és megtörhetetlen élharcosát. Köszöntöm a Berzsenyi-, Bethlen Gábor-, Magyar Örökség díj, a katalóniai CIEMEN-Központ Kisebbségi díja, az osztrák Leopold Kunschak-nagydíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, a Truman-Reagan-szabadságérem, a Bocskai István-, a Robert Schumann-díj és a Magyar Becsületrend kitüntetettjét, az egyetlen magyar politikust és közéleti személyiséget, akit 1990-ben Nobel-békedíjra jelöltek. Köszöntöm a Partiumi Keresztény Egyetem megálmodóját, létrehozóját: 1999-ben ez volt az egyetlen önálló magyar felsőoktatási intézmény egész Erdélyben.
Köszöntöm a politikust, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, az Erdélyi Magyar Néppárt megálmodóját, az európai parlamenti képviselőt, az EP 2010 és 2011 közötti egyik alelnökét. De köszöntöm a barátot is, akivel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szervezett nagyváradi ünnepségek és előadások során kerültünk igazán közeli kapcsolatba. Tőkés Lászlónak meghatározó szerepe volt abban, hogy 2016-ban bővített kiadásban újra megjelenhetett az érmihályfalvi-csoport perében életfogytiglani kényszermunkára ítélt Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész Élet a föld alatt című börtön-visszaemlékezése. Ez az egyetlen hiteles dokumentum a romániai siralomházak döbbenetes világáról, amelyet Balaskó 1983-ban, négy vaskos füzetben – az életét kockáztatva – vetett papírra, mielőtt az elszenvedett kínzások nyomán teljesen meg nem vakult. Így kap történelmi jelentőséget Tőkés László születésnapi köszöntése, hiszen lelkészként, püspökként ugyanazt a nemzet egészét felemelő munkát folytatja, amit nagy elődei elkezdtek, a kommunista diktatúra pedig abbahagyatta. Kisvárda érdeme, hogy mindezt felismerte, és a Kárpát-medencében nemcsak elsőként, hanem egyedüliként hozta létre az azóta is töretlen lelkesedéssel tevékenykedő Tőkés László Alapítványt.
Nagy elődök mércéje
Tőkés László a megtörhetetlenek közül való. Hasonlóan három nagy elődjéhez, a huszadik század legnagyobb magyarjához, Márton Áron erdélyi római katolikus püspökhöz, a Felvidék legendás mártírjához, Esterházy Jánoshoz és Ravasz László dunamelléki református püspökhöz, akiket annak ellenére sem lehetett megtörni, hogy a mind jobban berendezkedő kommunista hatalom el akarta őket söpörni a politikai élet porondjáról, a fizikai megsemmisítésüktől sem riadt vissza. Arra a kérdésre is csattanós választ adtak: az Isten szolgája, a plébános, a lelkész politizáljon-e? A szószékről elmondott ige is politizálás a javából!
A felsorolt három nagy előd jelenti az igazi mércét a kompromisszumok megkötésében, de abban is: vannak helyzetek, amikor nem szabad meghátrálni, kompromisszumot kötni. Akárcsak Tőkés László, ők is azt mondták ki – minden kertelés, a következmények, a meghurcoltatás latolgatása nélkül –, ami a magyar népnek, a magyar nemzetnek, a magyar közösségeknek a legjobban fájt. Tették ezt olyan „sziklagörgető magyar nyelven", hogy – az 1848. március 15-ei pesti forradalom páratlan hangulatát idézzem – „a helytartó tanács reszketni tetszett". „Ám legyen szókimondó és goromba, akinek teljesen igaza van!" – figyelmeztet Thomas Mann, akit így üdvözölt az igazmondó költők talán legnagyobbika, József Attila: „az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." (József Attila: Thomas Mann üdvözlése).
Tőkés László „az igazat, nemcsak a valódit" mondta 2017. március 27-én Nagyváradon, amikor Szilágyi Zsolttal, az EMNP elnökével közösen tartott sajtóértekezleten bemutatták az EMNT által összeállított, a 2014 és 2016 közötti időszakban elkövetett 312 romániai magyarellenes megnyilvánulás, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem törvény által biztosított magyar tagozata megakadályozásának, a március 15-ei ünnepségek során tapasztalható vegzálások, a március 10-ei székely szabadság napja sorozatos megtorpedózásának negyvenoldalas gyűjteményét – Transylvania monitor címmel – angol, román és magyar nyelven.
„Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában. A magyarellenesség a 19–20. század öröksége Romániában, hiszen a jelenség Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor rendszerének is egyik tartóoszlopa volt" – fogalmazott Tőkés László a rá jellemző megfellebbezhetetlen hitelességgel. Borítékolni lehet: a román nyelvű sajtó egészén ugyanaz a hisztérikus hullám, forgószél, trópusi vihar fog végigseperni, mint amikor az 1990-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokból visszatérve kijelentette: Romániában az etnikai tisztogatás nem szűnt meg. Vagy amikor a tusványosi előadás-sorozaton ugyanolyan védhatalmi státuszt kért a romániai magyarság számára, mint amilyent Ausztria gyakorol a dél-tiroli németek érdekében.
Tőkés László „az igazat, és nemcsak a valódit" mondta akkor is, amikor az RMDSZ 25. évfordulójára azt írta: „Az erdélyi magyarságnak nincs oka az ünneplésre... Negyed évszázaddal ezelőtti célkitűzéseink közé tartozott a kollektív kisebbségi jogok kivívása, a többszintű autonómia megvalósítása, valamint az 1959-ben betiltott (Bolyai) állami magyar egyetem újraindítása. Az utóbbi időszakban nemhogy előrelépést hozott volna a »neptunos politika«, hanem egyre inkább elmérgesedett a helyzet az autonómiaharc, a nemzeti jelképek és felsőoktatás terén.
Romániában a magyar jelképeket üldözik, meggyalázzák az aradi Szabadság-szobrot, újraállamosítják a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumot, háromnyelvű helységnévtáblák miatt pereskednek Kolozsváron, Marosvásárhelyen betiltják a székely szabadság napjára tervezett utcai felvonulást." Miközben ez a születésnapi köszöntő elhangzik, a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közössége, a diákok, a tanárok falhoz szorítva – a helyi és központi hatalom packázásai közepette – vívják a kétségbeesett küzdelmüket az iskola puszta létéért, abban az épületben, amelyet magyarok építettek, s amelyet végeláthatatlan pereskedések után visszaszolgáltattak jogos tulajdonosának, a római katolikus egyháznak.
Amit ma sem tudnak megemészteni
Utólag visszatekintve, a román államra, a román közvéleményre és kollektív emlékezetre vet negatív összképet az a kínos igyekezet, amellyel a 2009-ben Tőkés Lászlónak adományozott Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát 2016. március 3-án visszavonták. Az a Klaus Johannis államelnök vonta vissza, aki nagyszebeni polgármesterként elvette a város magyar polgárai által a két világháború között téglajegyekkel, önfeláldozó munkával, saját erejükből épített kétemeletes magyar házat. Tudomásul kell vennünk: a román politikum, a közvélemény nem tudja elfogadni, megemészteni azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy az 1989. decemberi népfelkelés, forradalom elindítója egy magyar, Tőkés László temesvári lelkész volt!
A meglódult fantáziák majd újabb és újabb elméletek gyártanak arról: Tőkés László magyar kém volt, hatalmas összegeket kapott a román államrend megdöntéséért. Magam előtt látom a temesvári református templom falán lévő négynyelvű táblát – nem messze attól a helytől, ahol Székely Dózsa Györgyöt 1514-ben „izzó vastrónon megégették" –, amely hírül adja a világnak: „1989. december 15. Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom." Az a négynyelvű tábla örökkön örökké hirdetni fogja Tőkés László egyedülálló hőstettét. Ezt ismerte fel a temesvári román többség, amely csatlakozott a Tőkés Lászlót védelmező magyar hívekhez, országos méretű tüntetéssé terebélyesítve a Ceauşescu-diktatúra elleni hatalmas elégedetlenséget. Véráldozatukkal pecsételték meg a sajnos csak rövid ideig tartó román–magyar testvériséget.
Miközben a születésnapi köszöntőmet papírra vetem, újból és újból – rémálomként – fel-felvillan előttem a 2004. december 5-e előtti, a Duna Tv által sugárzott műsor, amikor Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – Tőkés László és Duray Miklós minden kétségbeesett meggyőzése ellenére – a 23 millió román bevándorló Magyarországra való özönlésével, munkahelyek elvételével, a szociális védőháló és egészségügyi ellátás tönkretételével riogatott. Egyetlen, magára valamit is adó nemzet miniszterelnöke sem árulta így el nemzettársait, sorsosait! Gügye magyarázat: a népszavazási kérdést rosszul fogalmazták meg. A kérdést egyszer meg kellett fogalmazni, és fel kellett tenni. A magyarok egy igen jelentős része – örök tisztelet a kettős állampolgárságra igennel szavazóknak! – a lehető legrosszabb választ adta. Hasonló „válaszadás" a románok, szerbek, szlovákok, ukránok, horvátok, szlovének, de még az osztrákok esetében is elképzelhetetlen.
Mindezt azért is írom, mert a felsorolt népeknél, nemzeteknél elképzelhetetlen lenne, hogy egy Andrassew Iván formátumú publicista Ne vígy minket kísértésbe címmel könyvet írjon, és emberi becsületébe gázoljon annak a Tőkés Lászlónak, akinek a kisujját sem érte fel. Nem véletlen, hogy a közvádas, magánvádas és személyi polgári pert is Tőkés László megnyerte. Az ítélőszék szerint a sértés annyira durva volt, hogy azt senkinek nem kötelessége elfogadni. Andrassew Iván azzal indokolta a könyv megírását: „...ezt a könyvet nem azért írtam, mert a romániai (2012. évi) választásokra szántam botránykönyvnek (...), hanem azért, mert attól tartottam, hogy Magyarországon Schmitt Pál helyett Tőkés László lesz az elnök." Törvényszerűen vetődik fel a kérdés: kisebbségi sorsban élő magyar nem lehetne államelnök Magyarországon?
Csak egyetemes magyarság van
Ezt a skizofrén helyzetet ideje lenne végre feloldani! Az utódállamokban élő magyarok őseinek adója, munkája, hozzájárulása nélkül nem készülhetett volna el sem a Parlament impozáns épülete, sem a büszkén mutogatott műemlékek sora. Ugyanúgy a mai Magyarország állampolgárai őseinek adójából, munkája, verejtéke nyomán készültek el Kolozsvár, Nagyvárad, Brassó, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács, Szabadka, Zágráb, Eszék, Lendva, de Felsőőr, Kismarton, sőt Bécs – a felsorolást folytathatnám – párját ritkító műemlék és középületei. Mindkét részről tehát jogos az igény, hogy beleszóljanak mindenhol, ahol magyarok élnek, akár egymás belügyeibe is. Tőkés László egész életműve, minden tette, kiállása a magyarságért – Erdélyben, az Európai Parlamentben, szerte a nagyvilágban – a bizonyság arra, hogy csak egyetemes magyarság van. Ezért az egyetemes magyarságért – ha szükséges – a legdrágábbat, az életet is fel lehet, fel kell áldozni! Tőkés Lászlót lehet támadni, lehet a horgasinába marni, de aki ezt teszi, az gondolja végig: legalább a töredékét próbálja megtenni annak, amit ő élete eddigi 65 éve során megvalósított.
A megszólítás, a cím már sejtette, születésnapi köszöntésemet a Partium legnagyobb költőjének, Ady Endrének Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című versének parafrazált soraival zárom: Adassék e levél Tőkés László úrnak, / Kit most érdemelten, szépen koszorúznak, / Koszorút nem viszek, írás megy helyette, / De ott leszek mégis, míg élek mellette. Így köszöntöm a jelképes 65. születésnapon Tőkés Lászlót, a lelkészt, a püspököt, az Európai Parlament képviselőjét, az embert, a barátot, az egyetemes magyarság jogainak – és egyben az egyetemes emberi jogoknak – mind az öt világrészen ismert védelmezőjét. Kívánom, hogy élete nagy álma, a Székelyföld és a partiumi magyar közösség autonómiája megvalósuljon. Kívánok erőt, egészséget, hosszú életet! A jóisten áldja, óvja minden lépésedet. Kívánom, hogy a Tőkés László 65. születésnapját méltóan és felemelően megünneplő Tőkés László Alapítvány még hosszú évtizedeken át legyen a Tőkés László-életmű hűséges őrzője, ápolója, és minél több magyar kiválóságnak ítélhesse oda a megtisztelő Tőkés-díjat.
Tófalvi Zoltán
A szerző történész
(Elhangzott 2017. április 2-án a kisvárdai református templomban, a Tőkés László Alapítvány által szervezett, a 65 éves Tőkés Lászlót köszöntő ünnepségen.) Krónika (Kolozsvár)

Válaszolt az Erdély-zászló ügyében a csendőrség
Mint ismeretes, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke és Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke petíciót juttatott el Románia belügyminiszteréhez, melyben arra kértek választ, hogy a 2017. március 15-i csendőri intézkedések (az Erdély-zászló ügyében) jogszerűek voltak-e, valamint e szimbólum nyilvános használata illegális-e Romániában? A válaszadás jogát a belügyminisztérium a csendőrségre ruházta át, akik levelükben nem tértek ki az Erdély-zászló használatára, így Soós Sándor megállapította: „amit nem tiltanak, azt szabad", s ezen elvből kiindulva elmondható, hogy Erdély zászlajának használata nem ütközik semmiféle törvénybe. A hatóságok ugyanakkor továbbra is a szervezőkre hivatkoznak a négy személy esetében kirótt büntetések kapcsán. A Néppárt képviselői mind a négy esetben bírósági úton támadták meg a jegyzőkönyveket, s az ügy tisztázása érdekében arra kérik az illetékes hatóságokat, hogy mindkét felet (a szervezőket és a csendőrség érintettjeit is) idézzék be szembesítésre, hogy mihamarabb kiderüljön, mi is történt pontosan az idei kolozsvári nemzeti ünnepen. Közlemény
Erdély.ma

Erdély-zászló-ügy: válaszolt a csendőrség
Válaszolt a csendőrség arra a beadványra, amelyben Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke és Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke arra kértek választ, hogy a március 15-ei csendőri intézkedések az Erdély-zászló ügyében jogszerűek voltak-e, valamint e szimbólum nyilvános használata illegális-e Romániában.
A petíciót a belügyminisztériumhoz intézték a politikusok, de a minisztérium a csendőrségre ruházta át a válaszadás jogát – tájékoztatott közleményében az EMNP megyei elnöke. Mivel a csendőrség levelében nem tértek ki az Erdély-zászló használatára, Soós Sándor azt állapította meg, hogy a lobogó használata nem ütközik semmiféle törvénybe, hiszen „amit nem tiltanak, azt szabad”.
A hatóságok levelükben továbbra is a szervezőkre – az RMDSZ helyi szervezetére és annak ügyvezetőjére, Czirmay Zoltánra – hivatkoznak az Erdély-zászló miatt négy személy esetében kirótt büntetések kapcsán. A néppárt képviselői – mint ismeretes – mind a négy esetben bírósági úton támadták meg a jegyzőkönyveket, s az ügy tisztázása érdekében arra kérik az illetékes hatóságokat, hogy mindkét felet – a szervezőket és a csendőrség érintettjeit is – idézzék be szembesítésre, hogy mihamarabb kiderüljön, pontosan mi történt az idei kolozsvári nemzeti ünnepen – olvasható a Soós Sándor által aláírt közleményben. Krónika (Kolozsvár)