EMNP: „Győzött a nemzetpolitika”
A vasárnap lezajlott magyarországi parlamenti választásokat értékelte ki tegnap Kolozsváron a sajtónak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.
Toró szerint a kormánykoalíció megérdemelt győzelmet aratott, mivel sikerült olyan költségvetési fegyelmet kiviteleznie, amelynek nem a lakosság, hanem az ultik és a bankok látták kárát, de a sikerhez a bölcs nemzetpolitikai döntések is hozzájárultak. Külön köszönet jár azért, hogy az új választási törvény révén a romániai magyarság is részese lehetett a közös győzelemnek. Becslések alapján sorainkból 95 százalék szavazott a Fidesz–KDNP-re, kb. 2 százalék a Jobbikra és a maradék a többi pártokra.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Nemzeti válogatott
Ismét csak fellélegezhetnek az RMDSZ vezetői, hogy az európai szabályozások értelmében az EP-választásokon csak a magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok szavazhatnak anyaországi párt listájára – a Fidesz által tegnap bemutatott névsor ugyanis sokak számára meggyőzőbb lehet, mint a szövetség csapata.
Nem feltétlenül az RMDSZ-listán szereplő nevek miatt – sokkal inkább azért, mert a magyar kormánypárt képes volt arra, amire Kelemen Hunorék csapata nem: a nemzeti összetartozás jegyében igazi Kárpát-medencei válogatottal készülnek Brüsszelbe, a keretben helyet kapott Erdély, Kárpátalja, Vajdaság és Felvidék képviselője is.
Tőkés László Fidesz-listán indulása – bár elmarad az ideális forgatókönyvtől, az erdélyi magyar összefogás létrejöttétől – számos problémára megoldást jelent. Mindenekelőtt biztosra vehető, hogy ily módon legalább egy képviselője mindenképpen lesz Brüsszelben az erdélyi magyarságnak. Nemzeti ügyekben az erdélyi, felvidéki, anyaországi magyar EP-képviselők eddig is együttműködtek az európai testületben, álságos tehát az az érv, mely szerint magyarországi párt listáján indulva nem vállalhatná fel az erdélyi érdekek érvényesítését. Az RMDSZ számára ugyanvalóst óriási megkönnyebbülést jelent a Fidesz meghívása, az EMNP felkérése és Tőkés döntése: gyakorlatilag szabaddá vált a préri, sem függetlenként, sem néppárti színekben nincs ellenfelük, az erdélyi magyarság közönye az egyetlen legyőzendő ellenfél számukra. Maradva az erdélyi magyar politikai színtéren: e felállás legnagyobb vesztesének az EMNP tűnik, mely nem méretkezik meg a választásokon – stratégiai célját, Tőkés bejuttatását azonban eléri, és a magyarság megosztásának vádjával sem illethetik az alakulatot. Végül pedig a Fidesznek is jól jön a Tőkés nevével és a többi Kárpát-medencei magyar szervezet képviselőivel fémjelzett lista: mindamellett, hogy nemzeti elkötelezettségét ily módon is bizonyítja, saját választótáborának egységét erősítheti e gesztus. Mindemellett némi keserűség mégiscsak felszínre tör bennünk: ha Budapestről sikerül, itthon, Erdélyben vajon miért olyan nehéz összehozni azt a bizonyos nemzeti válogatottat? Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés harmadik a Fidesz EP-listáján
ÖSSZEFOGLALÓ – Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. Az Orbán Viktor vezette kormánypárt csütörtökön jelentette be, hogy listája 3. helyét az EMNT elnöke foglalja el.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke foglalja el a Fidesz európai parlamenti jelöltlistája harmadik helyét – jelentette be csütörtökön az Orbán Viktor vezette kormánypárt.
A vasárnapi országgyűlési választáson kétharmad-közeli eredményt elért alakulat listavezetője Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, második Szájer József, harmadik Tőkés László, negyedik Deutsch Tamás, ötödik pedig Gyürk András.
Vajdaság és Kárpátalja képviselője is befutó helyen
A listát az alakulat országos választmánya hagyta jóvá, amelynek ülése után Kövér László, az Országgyűlés elnöke elmondta, azért került Pelczné Gáll Ildikó a lista élére, mert a Fideszben hagyomány, hogy mindig az egyik alelnök vezeti a listát. Hozzátette, az első 10–12 – fideszes becslések szerint biztos befutónak számító – helyen a határon túli területek képviselői is helyet kapnak.
Szájer József EP-képviselő – aki csütörtökön nemzeti listának nevezte a Fidesz-névsort – továbbá bejelentette, az első öt jelöltet Gál Kinga, Schöpflin György – a nyugati magyarság képviselője – és Erdős Norbert követi. Utánuk Vajdaság és Kárpátalja képviselője következik – akiket később neveznek meg –, majd a 11. helyen Kósa Ádám, a 12-en pedig Hölvényi György szerepel. A lista 21. helyét egy felvidéki jelöltnek tartják fenn, akit szintén később nevesítenek. Szájer szerint Tőkés jelöltségéről egyeztettek az RMDSZ-szel is.
Tőkés: a nemzetegyesítési folyamat új állomása
Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. A budapesti bejelentést követően kibocsátott nyilatkozatában az erdélyi EP-képviselő úgy értékelte, hogy a Fidesz–KDNP – folytatva a 2010-ben megalapozott nemzetpolitikai fordulatot – valódi „nemzeti csapattal” készül az Európai Parlamentbe, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek.
Az EMNT elnöke emlékeztet, hogy 2007-ben, Románia EU-csatlakozásakor az „Unió, Erdéllyel!” kampányjelszóval vágott neki az európai útnak. „2009-től az EP-ben három EU-tagország magyar néppárti képviselői alkottak egy erős magyar küldöttséget, számszerűségükben is példázva, hogy a magyar nemzet Európa középnemzetei között foglalja el a méltó helyét.
A nemzeti érdekérvényesítés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tizenkét pontját megidéző jelmondatunkon is módosított: európai politizálásunk a „magyar unió az Európai Unióban” jelmondat értelmében valósult meg. Ez a folyamat teljesedik ki a Fidesz–KDNP ma bejelentett nemzeti listájával” – állapította meg Tőkés.
Örvendetesnek nevezte, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit – amelyeknek eddig az idén tízéves Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) adott keretet – immár nem csupán erdélyi (romániai) és felvidéki (szlovákiai) magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutóhelyeken szereplő kárpátaljai (Ukrajna) és vajdasági (Szerbia) politikusokkal tudják együtt képviselni.
Tőkés szerint a nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükség. Hozzátette: nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról, vagyis ha sikerül kivívni az erdélyi és a székelyföldi magyarság, valamint Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar közösségeinek különböző formájú autonómiáit. „Az autonómia élő és sikeres európai gyakorlat. Ez a célunk” – szögezte le Tőkés László.
Toró: biztosított az erdélyi magyarság képviselete
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a Fidesz és Orbán Viktor pártelnök nem csak választási jelmondatnak használta a nemzetegyesítést, és ezt a csütörtökön közzétett jelöltlistával is bizonyítja, melyen Tőkés mellett Vajdaság és Kárpátalja képviselője is helyet kapott.
„Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Tőkés László amellett, hogy 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben, ő tölti be a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöki tisztségét is, így továbbra is képviselni tudja az önrendelkezési törekvéseinket. Úgy gondolom, az erdélyi magyarok képviselete már biztosított az Európai Parlamentben, és ez örömmel tölt el” – mondta lapunknak a néppárt elnöke.
Biró Zsolt: érdemes lett volna elgondolkodni
Az április 6-án kiteljesedett nemzetegyesítési folyamat részeként értékeli Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is Tőkés László Fidesz-listán való indulását. Szerinte azonban az illetékeseknek érdemes lett volna elgondolkodniuk azon, hogy amennyiben a volt püspök az erdélyi magyarok közös listájára kerül fel, akkor Románia esetleg eggyel több magyar és eggyel kevesebb román képviselőt jutathatott volna Brüsszelbe.
Biró sok sikert kívánt Tőkés Lászlónak, és abbéli reményének adott hangot, hogy a komoly brüsszeli tapasztalattal rendelkező politikus a továbbiakban is szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét. Kérdésünkre, hogy az MPP kizárja-e annak a lehetőségét, hogy az általa támogatott RMDSZ-listáról hárman kerüljenek be az Európai Parlamentbe, Biró nemmel válaszolt. A pártelnök azonban elismerte, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint az RMDSZ-lista harmadik helye nem számít befutónak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a téma kapcsán korábban úgy nyilatkozott, Tőkés László Fidesz-listán való indulása a hatályos választási törvények szerint semmiképp sem tudja befolyásolni az RMDSZ szereplését a május 25-én zajló EP-választáson.
„Nem zavar Tőkés indulása, és ezt a lépést nem is kívánom kommentálni. A mi dolgunk az, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk. Számításaink szerint amennyiben elérjük a 6 százalékot, az RMDSZ két képviselőt küldhet Brüsszelbe, 6,3 százalék körül már a harmadik jelöltünk is esélyes lehet” – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a szövetségi elnök.
Mint ismeretes, az erdélyi magyar pártok összefogására tett eredménytelen felhívásai nyomán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) február végén úgy döntött: nem indít saját jelöltlistát a május 25-ei megmérettetésen, hogy a kialakult helyzetben ne kockáztassa az erdélyi magyarság EP-képviseletét. Ugyanakkor azt javasolta Tőkés Lászlónak, fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
Tőkés 2007-ben függetlenként szerzett brüsszeli mandátumot. Két évvel később, 2009-ben Magyar Összefogás néven az RMDSZ együttműködési megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), és az RMDSZ jele alatt indított akkori közös EP-listát az EMNT elnöke vezette. Mivel Tőkés rendszeresen bírálta a szövetséget, és védnökségével színre lépett az EMNP, az RMDSZ idén már nem volt hajlandó tárgyalni a közös EP-lista lehetőségéről.
Az állandó lakcím az irányadó
Az európai parlamenti választásokon a szavazati jogot nem az állampolgársághoz, hanem az állandó lakcímhez kötik a jelenleg érvényben lévő szabályozások. Így akik állandó magyarországi lakcímmel rendelkeznek, akkor is szavazhatnak a magyar EP-listákra május 25-én, ha nem magyar állampolgárok. Ugyanakkor a frissen honosult kettős állampolgárok közül csak azok tehetik ezt meg, akik rendelkeznek állandó lakcímmel az anyaországban.
Bár az uniós tagállamok választási törvényei tiltásokat tartalmaznak erre nézve, a gyakorlatban nincs kizárva, hogy kettős állampolgárok mindkét ország EP-listáira szavazzanak. Ezt azok tehetik meg – ahogy megtehették korábban is –, akik bejelentett módon Magyarországon élnek, ugyanakkor romániai személyi igazolvánnyal is rendelkeznek: ők például a magyarországi EP-választásokon leadott voks előtt vagy után ellátogathatnak a román külképviseletekre, vagy akár átléphetik a határt, és Romániában is szavazhatnak. Krónika (Kolozsvár)

Ülésezett az EMNT Választmánya
Pénteken, április 11-én Csíkszeredában tartotta ez évi első választmányi ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A 19 területi szervezet vezetői, valamint az országos elnökség tagjainak részvételével zajló tanácskozáson áttekintették a legutóbbi ülés óta eltelt félév eseményeit, programjait és számba vették az előttük álló feladatokat.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke értékelve az elmúlt időszakot, kiemelte, hogy az idei első negyedévben az EMNT területi szervezetei számára legfontosabb a magyarországi választásokra vonatkozó regisztráció, valamint a szavazatok begyűjtése volt. A megfeszített munka után a következő időszakban az EMNT korábbi években kialakult rendszeres programjaira nagyobb hangsúlyt fektet. Üdvözölték a 2014 márciusában megalakult Érmelléki EMNT-szervezetet, melynek alelnöke teljes jogú tagként vett részt az eggyel kibővült Választmány ülésén. A testvérszervezetként tevékenykedő Erdélyi Magyar Néppárt jelenlevő alelnöke, Zakariás Zoltán hangsúlyozta, hogy a következő időszakban a legfontosabb a szervezetépítés lesz.
A választmányi ülésen jelentés fogadtak el a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) részéről. 2014-et a partiumi autonómia évének tekintve az év második felére ezzel kapcsolatos kiemelt eseményekre kerül sor. A Bálványos Intézet jelenlevő igazgatója szintén beszámolt a folyamatban levő kutatási programjáról és további terveikről.
Az EMNT Választmánya külön nyilatkozatot fogadott el az EMNT elnöke, Tőkés László Fidesz-listán való jelölése tárgyában. Ez ügyben számba vették azon programokat, amelyek a következő egy hónapban az európai parlamenti választási időszak kiegészítői lehetnek. Szó esett az EMNT által életre hívott és egyre nagyobb teret, népszerűséget szerző nyári rendezvényekről: a Kalotaszegi Magyar Napokról, a Kolozsvári Magyar Napokról, a Szent László Napokról, a Vásárhelyi Forgatagról, valamint a szintén fontos szerepet betöltő, idén 25 éves Tusványosról és az idén 10. évfordulójához érkezett EMI-táborról is. Az értékelés, valamint programtervezés mellett az EMNT Választmánya a szervezet belső életére vonatkozó határozatokat is elfogadott.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája. Nyugati Jelen (Arad)

Izsák: nem szerencsés Románia belépése a luxemburgi perbe
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elvárja, hogy a román kormány lépjen ki az Európai Unió (EU) bíróságán folyó perből, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék elérni – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a szervezet elnöke.
Emlékeztetett: Románia, Szlovákia és Görögország a polgári kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán kérte belépését a luxemburgi perbe.
Izsák Balázs elmondta, azért tartja értelmetlennek Románia belépését a perbe, mert ha az általuk kezdeményezett szabályozás európai normává válna, azzal Románia is nyerne.
„Ha a Székelyföld a szabályozás alapján többletforrásokat kapna az Európai Uniótól, azok a források Romániába jönnének" – magyarázta az SZNT elnöke. A luxemburgi perről szólva Izsák Balázs közölte, a napokban kapta meg a bíróságtól az Európai Bizottság 95 pontban benyújtott írásos viszontválaszát.
Kijelentette: a bizottság által felhozott érvek arról győzték meg, hogy régen nem a bejegyzés elutasításának a jogszerűségéről folyik a vita. Az érvek egy része a kezdeményezésük tartalmával kapcsolatos.
Folytatnák „meneteléseket" Az SZNT állandó bizottságának pénteki sepsiszentgyörgyi ülésén az autonómiamozgalom szempontjából sikeresnek minősítették a március 10-ei megemlékezést. A folytatásról újságírói kérdésre Izsák elmondta, határozatot fogadtak el arra vonatkozóan, hogy a székely szabadság napját minden évben megszervezik, közvetlen veszély esetén pedig – például hátrányos közigazgatási átszervezés esetében – azonnal utcára szólítják a székelyeket. Újságírói kérdésre az SZNT-elnök elmondta, sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Néppárt autonómia-törvénytervezetét nem kapták még meg.
„Lehet, hogy jól jártunk"
„Tulajdonképpen jól jártunk azzal, hogy az európai polgári kezdeményezésüket elutasította az Európai Bizottság, hiszen azáltal, hogy ezt követően pert kezdeményeztek, olyan kérdésekben sikerült nyilatkozatokra bírni a bizottságot, melyekre eddig nem volt precedens, közben pedig más, bejegyzett polgári kezdeményezések visszhang nélkül maradtak" – mutatott rá Izsák.
Emlékeztetett: Románia beavatkozási kérelme március 12-én keltezett, ám az SZNT elnöke úgy tudja, erről a döntés decemberben született, amikor az RMDSZ még nem volt kormányon.
„Függőben van, mi lesz a beavatkozás további sorsa, fog-e a kormány érveket felsorakoztatni az EB oldalán, hiszen következik az európai parlamenti választási kampány, és mindenkit érdekel, a jelöltek miként viszonyulnak a perhez.
Kelemen Hunor romániai miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke egyébként csütörtökön az MTI-nek megerősítette, a kormány még 2013-ban, az RMDSZ kormányra lépése előtt fogadott el memorandumot a perbe való belépésről. „Amit akkor a Szociálliberális Unió (USL) kormánya eldöntött, azt nem lehet ma felülbírálni" – tette hozzá a kormányfőhelyettes.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
Izsák továbbá rámutatott, Románia volt az egyetlen ország, melynek képviselői testületileg elutasították a Kalmár Ferenc András magyarországi KDNP-s országgyűlési képviselő kezdeményezte, a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentést.
Az SZNT elnöke úgy véli, a román delegáció „vagy nem értette meg az Európa Tanács működését, vagy nagyot hibázott", hiszen a jelentés ellenzésével kisebbségellenes színben tünteti fel Romániát, ezt a kérdést pedig sokkal nagyobb bölcsességgel és empátiával kellett volna kezeljék. Izsák üdvözölte az ET parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést, és hogy a román küldöttség javaslatait elutasították. Úgy tudja, az RMDSZ képviselője nem vett részt az ülésen.
Winkler: napirendre kerül a kisebbségügy
Ezzel egy időben Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton, Temesváron kijelentette: a következő években uniós szinten napirendre kerülhet az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésköre.
„A romániai magyar közösség és az RMDSZ üdvözli a Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól, amely a kisebbségvédelem és a kisebbségi identitás megőrzésének, továbbadásának szükségességét hozza ismét előtérbe. Nagyon fontos ez a jelentés, hiszen azonos elvekre épül, mint a kisebbségi jogok védelméről szóló keretegyezmény és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája" – fogalmazott.
Rámutatott továbbá, a dokumentum hozzájárulhat ahhoz, hogy „megtörje az Unió érdektelenségét a kisebbségi kérdésben. „A Balkán és Kelet-Európa stabilitása attól is függ, hogyan oldódik meg a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése. Le kell ülni az asztalhoz, és át kell beszélni ezt a problémát, felelősséget kell vállalni, őszinte és konstruktív párbeszédet folytatni. Egyre közelebb van az a pillanat, amikor az EU közönye éppúgy lebontódik, mint a berlini fal" – fogalmazott Winkler Gyula.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

EMNP: méltánytalan a pénzosztás
Kifogásolja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), hogy az erdélyi magyar intézmények, szervezetek, rendezvények nem nyertek támogatást a kulturális minisztérium alárendeltségében működő Román Kulturális Alap (AFCN) által meghirdetett idei pályázatokon.
Hegedűs Csilla A néppárt álláspontja szerint a méltányosságot garantáló megoldás csakis strukturális változtatással és a kulturális autonómia elvének gyakorlatba ültetésével biztosítható. „A szaktárca felügyelete mellett létre kell hozni egy Romániai Magyar Kulturális Alapot, amely az erdélyi magyar közösség kulturális programjaira számarányosan elkülönített állami támogatási keretet – szintén pályázati úton – egyetlen illetékes intézményként elosztja” – javasolta közleményében az EMNP. A szervezet szerint a pályázatokat egy olyan testületnek kell elbírálnia, amelyben az erdélyi magyar kulturális, civil és politikai szervezetek, valamint a történelmi egyházak képviselői kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek a támogatások elosztásáról. A néppárt szerint hasonló módon kellene kezelni a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa által a nemzeti közösségeknek juttatott állami költségvetési támogatásokat. „Nem tartjuk sem megfelelőnek, sem méltányosnak, hogy egy politikai szervezetnek – RMDSZ – vagy az általa létrehozott, ennél fogva erős politikai kötődésű Communitas Alapítványnak legyen kizárólagos joga dönteni a magyar közösségnek járó éves állami támogatás felhasználásáról és szétosztásáról” – áll a Toró T. Tibor EMNP-elnök és Benedek Erika alelnök által jegyzett állásfoglalásban.
A néppárt sajnálatosnak tartja, hogy a magyar rendezvényeket és intézményeket hátrányosan érintő döntéseket egy hónappal az után hirdették ki, hogy az alapot felügyelő kulturális tárca élére Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, egyik államtitkári tisztségébe pedig a szintén RMDSZ-es Hegedüs Csillát nevezték ki.
Amint arról beszámoltunk, Hegedüs Csilla államtitkár csütörtökön közleményben igyekezett tisztázni, hogy a pályázatok elbírálását március elején kinevezett elbíráló bizottságok végezték, akkor, amikor az RMDSZ még ellenzékben volt. Rámutatott: a döntések utólagos megváltoztatását a törvényes előírások nem engedik. Az államtitkár továbbá közölte, a következő hetekben új igazgatót neveznek ki a Román Kulturális Alap élére. Az AFCN-hez egyébként többek közt a Kolozsvári Magyar Napok, a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár, az Alter-Native Filmfesztivál, a Vásárhelyi Forgatag és a kolozsvári Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó szervezői is nyújtottak be pályázatot. Székelyhon.ro

„Objektíven” nem vagyunk jók – Nem diszkrimináltak, állítja a román kulturális alap
A 8 millió lejes támogatásból egyetlen banit sem nyertek az erdélyi magyar intézmények, szervezetek, rendezvények a román Nemzeti Kulturális Alap Felügyelősége (AFCN) által meghirdetett idei pályázatokon. A múlt héten közzétett visszás pályázati eredményekre az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hívta fel a figyelmet.
A Román Kulturális Alap április 9-én tette közzé az idei első pályázatok eredményét. Kiderült, hogy a huszonhét támogatott kulturális rendezvény között egyetlen magyar jellegű sem található. Nem nyert támogatást a Vásárhelyi Forgatag, a nagyváradi Szent László Napok, a sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány és a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, a Kolozsvári Magyar Napok, a marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, az Alter-Native rövidfilmfesztivál, a kolozsvári Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó.
Buták vagy bangók vagyunk?
Ezzel kapcsolatban az AFCN-hez fordult a Székelyhon.ro, ahol arról tájékoztatták őket, hogy szó sincs diszkriminációról, hiszen korábban Erdélyből is voltak győztes pályázatok, az elbírálóbizottság pedig a honlapon is közzétett feltétel-rendszer alapján döntött.
A negatív megkülönböztetés-gyanús ügyet az EMNP robbantotta ki, amely szerint a nemzeti közösségek kulturális támogatását csakis a kulturális autonómia elve szerint lehet méltányossá tenni. „A szaktárca felügyelete mellett létre kell hozni egy Romániai Magyar Kulturális Alapot, amely az erdélyi magyar közösség kulturális programjaira számarányosan elkülönített állami támogatási keretet – szintén pályázati úton – egyetlen illetékes intézményként elosztja. A pályázatokat egy olyan testületnek kell elbírálnia, amelyben az erdélyi magyar kulturális, civil és politikai szervezetek, valamint a történelmi egyházak képviselői kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek a támogatások elosztásáról”, – jelentette ki az EMNP.
A párt szerint hasonló módon kellene kezelni a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa által a nemzeti közösségeknek juttatott állami költségvetési támogatásokat. „Nem tartjuk sem megfelelőnek, sem méltányosnak, hogy egy politikai szervezetnek – RMDSZ – vagy az általa létrehozott, ennélfogva erős politikai kötődésű Communitas Alapítványnak legyen kizárólagos joga dönteni a magyar közösségnek járó éves állami támogatás felhasználásáról és szétosztásáról” – áll a Toró T. Tibor EMNP-elnök és Benedek Erika alelnök által jegyzett állásfoglalásban.
Ki vállalja fel a pert?
Hegedüs Csilla, a román kulturális tárca államtitkára az MTI-nek elmondta: osztozik a pályázók felháborodásban, de az alap Kelemen Hunor RMDSZ-elnök miniszteri kinevezése előtt hirdette meg a vitatott pályázatokat, és a bíráló bizottságokat is a korábbi miniszter idején jelölték ki. Az államtitkár elmondta, hamarosan új igazgatót neveznek ki az alap élére. (Az AFCN-t immár két éve egy ideiglenes igazgató, Andreea Uvegheş, a szervezet főkönyvelője vezeti, mint fő-fő kultúrmufti – szerk.)
A Székely Hírmondó egy nevét nem vállaló, brassói román írót is megkérdezett az üggyel kapcsolatban, válasza így szól: ha mi magyarok most sem pereljük be diszkrimináció miatt az AFCN-t, megérdemeljük sorsunkat...
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Csak az autonómia elve mentén lehet méltányossá tenni a nemzeti közösségek kulturális támogatásának rendszerét
Az erdélyi magyar kulturális rendezvények szervezői, illetve intézmények vezetői azzal szembesültek az elmúlt héten, hogy egyikük pályázata sem nyert támogatást a Román Kulturális Alaptól.
Olyan, az elmúlt években sikeresnek bizonyult, tízezreket megmozgató eseményekről és fontos kulturális intézményekről van szó, mint például a Kolozsvári Magyar Napok, a marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, az Alter-Native filmfesztivál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Filmtett folyóirat, a Vásárhelyi Forgatag, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a kolozsvári Szent István-napi Nemzetközi Néptánc-találkozó és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház.
Sajnálatos módon a magyar rendezvényeket és intézményeket a támogatottak köréből kizáró döntések egy hónappal azt követően kerültek kihirdetésre, hogy a kulturális szaktárca élére – amelynek a Román Kulturális Alap alárendelt – Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, egyik államtitkári tisztségébe pedig a szintén RMDSZ-es Hegedüs Csillát nevezték ki. A helyzetet az sem orvosolja, hogy a Kulturális Alap vezetőjét Hegedüs szerint nemsokára leváltják, utódja pedig majd jobban odafigyel a tárcavezetők vélt vagy valós elvárásaira.
Az Erdélyi Magyar Néppárt álláspontja szerint a hosszú távú, méltányosságot garantáló megoldás csakis strukturális változtatással és a kulturális autonómia elvének gyakorlatba ültetésével biztosítható. A szaktárca felügyelete mellett létre kell hozni egy Romániai Magyar Kulturális Alapot, amely az erdélyi magyar közösség kulturális programjaira számarányosan elkülönített állami támogatási keretet – szintén pályázati úton – egyetlen illetékes intézményként elosztja. A pályázatokat egy olyan testületnek kell elbírálnia, amelyben az erdélyi magyar kulturális, civil és politikai szervezetek, valamint a történelmi egyházak képviselői kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek a támogatások elosztásáról. Hasonló módon kellene kezelni a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa által a nemzeti közösségeknek juttatott állami költségvetési támogatásokat. Nem tartjuk sem megfelelőnek, sem méltányosnak, hogy egy politikai szervezetnek – RMDSZ – vagy az általa létrehozott, ennélfogva erős politikai kötődésű Communitas Alapítványnak legyen kizárólagos joga dönteni a magyar közösségnek járó éves állami támogatás felhasználásáról és szétosztásáról.
Az Erdélyi Magyar Néppárt felkéri az RMDSZ illetékeseit, hogy parlamenti és kormányzati szinten tegyék meg a szükséges lépéseket a Romániai Magyar Kulturális Alap létrejötte és működésének biztosítása felé, hiszen ezzel a programjában is szereplő kulturális autonómia megteremtésének szelleme szerint cselekedne.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége nevében
Toró T. Tibor elnök,
Benedek Erika alelnök. Nyugati Jelen (Arad)

Romániai Magyar Kulturális Alapot akar a néppárt
Kifogásolja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), hogy az erdélyi magyar intézmények, szervezetek, rendezvények nem nyertek támogatást a kulturális minisztérium alárendeltségében működő Román Kulturális Alap (AFCN) által meghirdetett idei pályázatokon.
A néppárt álláspontja szerint a méltányosságot garantáló megoldás csakis strukturális változtatással és a kulturális autonómia elvének gyakorlatba ültetésével biztosítható.
„A szaktárca felügyelete mellett létre kell hozni a Romániai Magyar Kulturális Alapot, amely az erdélyi magyar közösség kulturális programjaira számarányosan elkülönített állami támogatási keretet – szintén pályázati úton – egyetlen illetékes intézményként elosztja” – javasolta közleményében az EMNP.
A szervezet szerint a pályázatokat egy olyan testületnek kell elbírálnia, amelyben az erdélyi magyar kulturális, civil és politikai szervezetek, valamint a történelmi egyházak képviselői kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek a támogatások elosztásáról.
A néppárt szerint hasonló módon kellene kezelni a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa által a nemzeti közösségeknek juttatott állami költségvetési támogatásokat.
„Nem tartjuk sem megfelelőnek, sem méltányosnak, hogy egy politikai szervezetnek – RMDSZ – vagy az általa létrehozott, ennél fogva erős politikai kötődésű Communitas Alapítványnak legyen kizárólagos joga dönteni a magyar közösségnek járó éves állami támogatás felhasználásáról és szétosztásáról” – áll a Toró T. Tibor EMNP-elnök és Benedek Erika alelnök által jegyzett állásfoglalásban.
A néppárt sajnálatosnak tartja, hogy a magyar rendezvényeket és intézményeket hátrányosan érintő döntéseket egy hónappal az után hirdették ki, hogy az alapot felügyelő kulturális tárca élére Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, egyik államtitkári tisztségébe pedig a szintén RMDSZ-es Hegedüs Csillát nevezték ki.
Amint arról beszámoltunk, Hegedüs Csilla államtitkár csütörtökön közleményben igyekezett tisztázni, a pályázatok elbírálását március elején kinevezett elbíráló bizottságok végezték, akkor, amikor az RMDSZ még ellenzékben volt. Rámutatott: a döntések utólagos megváltoztatását a törvényes előírások nem engedik.
Az államtitkár továbbá közölte, a következő hetekben új igazgatót neveznek ki a Román Kulturális Alap élére. Az AFCN-hez egyébként többek közt a Kolozsvári Magyar Napok, a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár, az Alter-Native Filmfesztivál, a Vásárhelyi Forgatag és a kolozsvári Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozó szervezői is nyújtottak be pályázatot. Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi államférfi magyarországi pártlistán
Már a magyarországi parlamenti választások előtt tudni lehetett, hogy Tőkés László nagy eséllyel a Fidesz–KDNP listáján indul a májusi európai parlamenti választásokon. Ma már azt is tudni, hogy az ismét kétharmados többséget szerző pártszövetség az előkelő harmadik helyet ajánlotta fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének.
Sikerreceptek
Tény és való, hogy nemzetpolitikai szempontból ez volt az egyik legjobb variáns. A 2009-es forgatókönyv, amely szerint egy politikai alku keretében Tőkés László RMDSZ-listán indulhatott volna, kútba esett az RMDSZ kemény ellenállása miatt. Pedig a székelyek nagy menetelése idején tanúsított RMDSZ-es autonómiapártiság jó elvi alapot adhatott volna az együttműködésnek. Más kérdés, hogy e fellángolás konjunkturális volt, s az RMDSZ az első adódó alkalommal – felejtve az autonómiakérdést – kormányra lépett az autonómia ügyében igen keményen és elutasítóan nyilatkozó Victor Ponta pártjával.
Kevés a valószínűsége annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt annyira megerősödött volna a 2012-es választások óta, hogy elérje az 5 százalékos küszöböt. Arra viszont a hipotetikus eredmény nagy eséllyel elég lenne, hogy az RMDSZ-t elüsse a bejutástól. Ha az RMDSZ a neptuni tárgyalások jegyében politizáló embereit indította volna listáján (például Frunda Györgyöt), akik több ízben is bebizonyították, hogy kül- és belpolitikai fronton többet ártanak a magyar ügynek, mint amennyit használnak, az RMDSZ kibuktatása kifejezetten cél lett volna. Winkler Gyulától sok jót nem várhatunk, de kaliber híján sok rosszat sem, Sógor Csabának több korrekt kiállása is volt. S ha befut a listáról a harmadik jelölt Vincze Loránt is, akkor is van esélye a Fidesz-listán biztosan bejutó Tőkés László és az RMDSZ-listán bejutók nemzetelvű együttműködésének.
Másik lényeges szempont – amit a nemzeti oldalon sem vesznek mindig tekintetbe – a nemkívánatos közösségi kudarcélmény. Jómagam több ízben is leszögeztem: nem biztos, hogy használ annyit a bukaresti képviselet, mint amennyit árt az RMDSZ-politikusok tájba simulása, tudati idomulása. Ez esetben könnyen lehet, hogy még a kudarcélmény sem nagy ár ahhoz, hogy vége legyen annak a visszataszító játéknak, amelynek keretében apró-cseprő engedmények, s persze hatalmi pozíciók fejében az RMDSZ hitelesíti a magyarellenes román hatalmat. Az EP esetében biztosan nagyobb lenne a kár, mint a haszon. Elvben szóba jöhetett volna még Tőkés László függetlenként való indulása, ami ismét csak elég lehetett volna arra, hogy kiüsse az RMDSZ-t, de kevés lett volna az esélye annak, hogy a nemzeti oldal szétesése után, az MPP-nek az RMDSZ-hez való lecsatlakozását követően meg lehessen ismételni a 2007-es sikert.
Erőkihasználás
A nemzeti erőoptimizálással, a számunkra adott lehetőségek lehető legjobb kihasználásának elvével ütközne, ha Tőkés László visszavonulna. Kevés olyan politikusunk van, mint ő, aki számtalan esetben bizonyította nemzeti elkötelezettségét, elhivatottságát, következetességét, elvi szilárdságát, megvásárolhatatlanságát és bátorságát. Ha hozzávesszük ismertségét és nemzetközi presztízsét is, leszögezhetjük: nemzeti érdek, hogy folytassa munkáját az Európai Parlamentben.
Az egyetlen érv e lépés ellen a trianoni szétszakítottság belső elfogadásából fakadhatna. A másik – mellette – a Szabó Dezső-i ihletettségű, minden magyarnak minden magyar iránti felelősségéből kiinduló „egy közös magyar ügy” szemlélete, amelyet a trianoni tudatbilincset levető, organikus nemzetben gondolkodók vallanak. Erdélyben az MPP és az EMNP – értelemszerűen az EMNT-, illetve az SZNT –, az anyaországban pedig a Fidesz és a Jobbik. Ez utóbbi csonkítatlan nemzeti gondolkodás nemhogy problémát látna abban, hogy a Fidesz határon kívüli jelölteket indít listáján, hanem kifejezetten kívánatosnak tartja. Szimbolikus síkon ezzel is meg lehet jeleníteni a Kárpát-medencei magyarság egységét, ugyanakkor e lépés hozzásegít a lehető legjobb nemzeti erőkihasználáshoz.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Választói „munkanélküliség” Erdélyben
A Fidesz–KNDP listájának harmadik helyén várhatja Tőkés László az európai parlamenti választásokat. A 2007 óta erdélyi EP-képviselő, volt református püspök rendszerváltó eredménynek tartja a magyar kormánypártok győzelmét, ugyanakkor a Kárpát-medencei nemzetpolitikai változások befejezése még hátravan.
– Számított a magyarországi kormánypártok döntésére, amely a Fidesz–KNDP-lista harmadik helyére sorolta önt? Az sem kis újdonság, hogy az elszakított nemzetrészek – Kárpátaljáról, Délvidékről és a Felvidékről – is állíthatnak EP-képviselőjelöltet.
– A Fidesz által 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai rendszerváltás újabb állomásához érkeztünk. Az új magyar nemzetpolitika egyik fényes eredménye a visszahonosítás és az ezzel járó szavazati jog megadása. Országgyűlés helyett így jöhetett létre Budapesten az első nemzetgyűlés. A mostani európai parlamenti listaállítás ennek a folyamatnak a része. Miután Budapesten nemzeti képviseletünk van, Brüsszelben is össznemzeti képviseletünk lesz a külhoni magyar közösségek jelöltjeinek megválasztásával. E nemzetpolitikai változás mélységeit leginkább a 2004. december 5-ei népszavazás összefüggésében tudom kifejezni. Akkor az ellenforradalmi, utódkommunista hatalom megtagadta és ellökte magától a külhoni magyarokat. Egy nemzeti kormánynak kellett 2010 után lemosnia ezt a gyalázatot, és visszakapcsolni a nemzet vérkeringésébe külhoni magyar közösségeinket. Idén lesz tíz esztendeje ennek a rossz emlékű referendumnak. Örülök, hogy a tízéves évfordulón megérhettük ennek az ellenkezőjét.
– Az erdélyi magyarságot nem kényezteti el az Európai Unió: a választópolgár azt látja, hogy közösségi jogköveteléseinket kivétel nélkül lesöprik az asztalról. Miben reménykedhetünk?
– Csak a Kárpát-medencei egység kialakításában! Példásnak nevezem Orbán Viktor nemzetpolitikai irányvonalát, hiszen amit mi nem tudtunk az EP-lista kapcsán Erdélyben megvalósítani, azt ő tető alá hozta az egész Kárpát-medence viszonylatában. Ha valamit el akarunk érni Brüsszelben, mindenekelőtt idehaza kell véghezvinnünk a politikai rendszerváltoztatást. Az európai polgári kezdeményezések kudarca abban keresendő, hogy a felek nem voltak hajlandóak megállapodni egy közösen vállalt beadványban. Érdekérvényesítési esélyeink még összefogás esetén sem túl nagyok, anélkül viszont képtelenek vagyunk előbbre lépni.
– Hogyan értékeli a Fidesz–KNDP kétharmados győzelmét a magyarországi országgyűlési választásokon?
– Párját ritkító módon Magyarországon nem sikerült kiiktatni, perifériára szorítani a rendszerváltókat: a 2014-es választások eredményeinek tükrében az 1989-es rendszerváltás kiteljesedését látom. Magyarország újra az élen jár Kelet-Közép-Európa országai között, ahol az elmúlt huszonöt évben politikai váltógazdálkodás folyt: az utódkommunista pártok váltogatták egymást a többé-kevésbé demokratikus pártokkal. Romániában ma is a Medgyessy–Gyurcsány– Bajnai-féle posztkommunista tömörülés pártja van hatalmon. Ezzel szemben Magyarországon ugyanazzal a rendszerváltó csapattal az élvonalban sikerült – remélhetőleg visszafordíthatatlanul – véghezvinni és kiteljesíteni a negyedszázaddal ezelőtt elkezdett rendszerváltást. Ennél szebben nem is lehetne megünnepelni a huszonötödik évfordulót.
– Az 1989 utáni választások történetében Erdélyben rekordot döntöttek a szavazók: a magyar kormánypártok támogatottsága 95 százalékos. Számított erre az eredményre?
– Az erdélyi magyarok még inkább megtapasztalták a negyedszázados politikai váltógazdálkodás árnyoldalait. Nem elég, hogy az erdélyi magyar közösség immár huszonöt éve Bukaresttől való függőségben vergődik, ráadásul hosszú periódusokra egyszerre kellett elszenvednie Bukarest és Budapest elnyomatását. Ebből lett elege az erdélyi magyarságnak. Ez az eredmény annak is tulajdonítható, hogy mindvégig volt egy magyar politikai vonulat Erdélyben, amely következetesen kitartott a rendszerváltoztatás mellett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség vagy a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt. Az erdélyi magyar választók szavazatainak tükrében igazolva látom kitartásunk értelmét: mindannyiunk számára bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló ez az út. Arany János szavaival szólva a fősodorban haladunk: az erdélyi 95 százalék ennek ragyogó bizonyítéka. A munka neheze azonban még hátravan Erdélyben: mi, magyarok, akik az 1989-es rendszerváltás élére álltunk, az utóbbi huszonöt évben a posztkommunista restauráció foglyai lettünk.
Országgyűlési választások: kétharmados Fidesz-többség
Kétharmados többséget szerzett a Fidesz–KDNP az április 6-ai magyarországi országgyűlési képviselő-választáson. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) az elmúlt hétvégén tette közzé a szavazatok 99,99 százalékos feldolgozottsága alapján az immár véglegesnek tekinthető eredményeket. A Fidesz–KNDP-nek 133, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-nek 38, a Jobbiknak 23, az LMP-nek pedig 5 mandátuma lesz az új Országgyűlésben. A Fidesz–KDNP országos listájára 2 264 730, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-re 1 290 804, a Jobbikéra 1 020 476 szavazat, az LMP-re pedig 269 413-an szavaztak.
A magyarországi nemzetiségi listáknál a kedvezményes mandátumhoz szükséges 22 058 szavazatot egyetlen nemzetiség sem szerezte meg, a legtöbben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának listájára szavaztak, 11 415-en. Az országos listát állított 13 nemzetiség szószólót küldhet a parlamentbe. Az idei áprilisi országgyűlési választás újdonsága volt, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is szavazhattak az országos pártlistára. A Nemzeti Választási Iroda nyilvántartása szerint összesen 193 793-an szerepeltek az előzetesen regisztrált, levélben szavazók névjegyzékén. Az NVI-hez levélben érkezett szavazólapok feldolgozása csütörtökön fejeződött be, összesen 128 378 érvényes szavazólapot összesítettek. Az érvényes szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz–KDNP-pártszövetség kapta, összesen 122 588 voksot. A Jobbikra a levélben szavazók 2,28 százaléka adta voksát (2926), az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-listára 1,16 százalék (1495 voks). Az LMP 0,45 százalék szavazatot kapott
– Elégedett a Fidesz eddigi nemzetpolitikai megvalósításaival, vagy lenne, amit másképp tenne? Milyen rendszeresen találkozik Orbán Viktorral?
– A Fidesz-kormány bámulatos lendülettel és elkötelezettséggel látott hozzá 2010-től a nemzetpolitikai változások véghezviteléhez: olyan alapvető fontosságú törvények születtek, mint a trianoni emléktörvény, a honosítási törvény és az alaptörvény. Az európai össztűz és Magyarország gazdasági problémái azonban a ciklus hátralévő részében mintha elszívták volna a kormány erejét a nagyszerű nemzetpolitikai kezdés folytatásától. A nemzeti tábor április 6-ai választási győzelme azonban arról szól, hogy a Fidesz–KNDP-koalíció újból erős felhatalmazást kapott a folytatásra. Az ellenszélben véghezvitt kormányzás során olyan mértékben sikerült stabilizálni Magyarország helyzetét, hogy reményeim szerint teljes gőzzel lehet folytatni a 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai változásokat, amelyek a Kárpát-medencei magyarság életét is érintik. Ezekről minden évben volt alkalmam Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélni. Találkozásaink nem protokollárisak, hanem érdemi jellegű beszélgetések. Úgy ítélem meg, a nemzetpolitikai változások útján haladunk tovább.
– Május 25-én Romániában a szavazó már nem találja az ön nevét az RMDSZ EP-listáján. Mit üzen annak az erdélyi szavazótábornak, amely önt eddig két alkalommal is bejuttatta az Európai Parlamentbe?
– Nem rajtunk múlott, hogy választóinkat, szavazóinkat 2014-ben munka nélkül hagyjuk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mindent megpróbált, hogy létrejöhessen az erdélyi magyar közös lista, az RMDSZ azonban valamennyi ajánlatunkat elutasította. A 2009-ben kialakult példás összefogás, amely 9 százalékos hozadéka révén három erdélyi magyar képviselőt juttatott ki Brüsszelbe, az RMDSZ számára többé nem kívánatos, mindent megtörtek és lenulláztak. Ezzel a lépésével az RMDSZ 2014-ben legalább egy erdélyi magyar EP-képviselő helyet ad át a románoknak. Számomra nem volt más választás: ha továbbra is Erdélyt akarom képviselni az Európai Parlamentben, el kellett fogadnom az Orbán Viktor által felkínált lehetőséget. Függetlenül attól, hogy milyen úton-módon jutok ki Isten segedelmével Brüsszelbe, célom ugyanaz: megalkuvás nélkül képviselni erdélyi magyarságunkat. Ez kiegészül a magyarországi és a többi külhoni magyar közösségek képviseletének a feladatával és felelősségével.
Kelemen Hunor: nem érdekel Tőkés karrierje
Az RMDSZ-t nem érdekli Tőkés László karrierje és politikai sorsa – jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az újságírók arra voltak kíváncsiak, hogy a szövetség vezetői miként vélekednek arról, hogy Tőkés László a Fidesz-lista harmadik helyéről pályázik újabb európai parlamenti mandátumra. Kelemen szerint Tőkés indulása a saját döntése volt. „Tőkés László nem Romániában méretkezik meg, így nem zavar minket. Az EP-választások esetében tiszta a kép: Erdélyben nem lehet a magyarországi pártok listáira szavazni, így sem a Fidesz-listára, sem Tőkésre.” Az RMDSZ elnöke a szövetség legfontosabb feladatának az EP-választásokon való részvételre történő mozgósítást nevezte, hogy átléphessék az ötszázalékos küszöböt. Az elmúlt időszakban Verestóy Attila udvarhelyszéki szenátor úgy nyilatkozott: a szövetség jövője szempontjából kiemelt szerepe van annak, hogy az RMDSZ képviselőt küldjön az Európai Parlamentbe.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kinek áll a zászló?
A parlament által múlt héten elfogadott zászlótörvény nem biztosítja a székely jelképek szabad használatát, nem vet véget a hatósági hadjáratnak, nem nyújt megoldást a kék-arany lobogó kitűzése miatt perekbe kényszerült önkormányzati vezetők számára – nem old meg tehát semmit mindabból, amit jó néhány éve immár problémaként él meg a székelyföldi közösség és vezetői.
Nem csoda hát, hogy Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjének diadalittas, propagandatitkári túlbuzgóságot idéző hencegése után igen hamar megjelentek a kritikus hangok még a szövetségen belül is – Márton Árpád háromszéki képviselő még próbált rámutatni az esetleges kiskapukra igencsak furcsa, kínkeserves megoldásokat ajánlva, Antal Árpád és Tamás Sándor viszont már egyértelműen kijelentette: a jogszabály nem biztosítja a székely zászló szabad használatát. Az Erdélyi Magyar Néppárt, a Székely Nemzeti Tanács a kezdetektől vitatta a jogszabályt, de még a Magyar Polgári Párt képviselői sem úgy látják, hogy a dokumentum megoldaná a székelyföldi jelképek helyzetét.
Legnagyobb erénye ezért a zászlótörvénynek alighanem az, hogy ismét ráirányítja figyelmünket: lám, ezt sem sikerült megoldani. Hiába volt korábban kormányon az RMDSZ, hiába sikerült elnyerni volt koalíciós partnereik, de még a jelenlegi ellenzék támogatását is – hiába köttettek és köttetnek tehát bravúros alkuk Bukarestben, ha azok nem a közös célt szolgálják. Ha az amúgy teljesen jogos követelésekre nem megoldást, hanem látszatmegoldást keresünk, ha nem merjük kimondani elvárásainkat, inkább elmaszatolnánk kényes kérdéseket. És talán ez a leginkább dühítő a zászlótörvény történetében: sikerként akarnak beállítani olyasmit, amit a legjobb esetben is félmegoldásnak nevezhetünk, éspedig hogy a települési és megyejelképek használatát szabályozza a dokumentum. Különben kék-arany zászlóink legfőbb szolgálatukat megtették már üldözötten, leszedetve, sarokba szorítva is: hozzájárultak az autonómiamozgalom, a regionális identitástudat megerősítéséhez. Márpedig ezt vissza nem fordíthatja semmilyen törvény, perek sorozata vagy hatósági intézkedés.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bakk Miklós
VISZONYRENDSZER Fidesz–RMDSZ, avagy a diaszpóralét stratégiája
Úgy tűnik, a magyar kormánypártnak mind az RMDSZ-re, mind pedig az ellenzékére szüksége van mint két, egymást kiegészítő regulátorra - állapítja meg Bakk Miklós.
A Transindex szokványos hírekkel és kommentekkel induló, de majd izgalmasabbra váltó vitafolyama az RMDSZ-Fidesz-viszonyról Kiss Tamás írásával kanyarodott igazából arra, amerre – véleményem szerint – e viszony stratégiai értelmét keresni kell. A kérdésre, hogy milyen is az RMDSZ és a Fidesz viszonya most, amikor az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor a pályakorrekció mellett döntött ebben a kérdésben, és amikor a kettős állampolgárság első terhelési próbájára is sor került a magyar parlamenti választások alkalmával, Kiss a román nemzetállam-építő elit és az RMDSZ közötti „aszimmetrikus alkura” kihegyezve adott egy választ. Jómagam ugyanezt a kérdést a kettős állampolgárság releváló hatása felől közelíteném meg. Írásom fő gondolata már megjelent egy korábbi jegyzetemben.
Úgy vélem, a külhoni magyar állampolgárság tömeges felvétele egyfajta előhívó-hatást is kifejtett:
láthatóvá tette és egyben el is mélyítette azokat a dilemmákat, amelyek korábban is léteztek és determináló hatással voltak az erdélyi magyarok politikai elitjére.
Normatív megközelítésben ez a dilemma a kettős állampolgárság és a kisebbségi autonómia ellentétében jelenik meg. Vagy–vagy, fordítják le ezt sokan a kisebbségpolitikai törekvések nyelvére: aki kettős állampolgárságot akar, az feladja az autonómia programját! Viszont, amint azt Roberta Medda-Windischer is leírja, pragmatikusabb megközelítéssel nem lehet eldönteni, hogy – egyrészről – a kettős állampolgárság vagy a területi autonómia szolgálja-e jobban a kisebbség érdekeit (általában), másrészről pedig azt sem, hogy a kettős állampolgárság akadálya-e az autonómiának. Az erős normatív megközelítés alapja inkább az állampolgárság 19. századi fogalmához kapcsolható, amely szoros egységet feltételez a lojalitás, az identitás és a területi fennhatóság (hovatartozás) között. Ebből levezethetően az autonómia-törekvések akkor lehetnek sikeresek, ha már egy szilárd állampolgári közösségen belül próbálnak kisebbségi jogbővítést elérni. Vagyis: akkor lesz autonómia Románián belül, ha az erdélyi magyarok ezt román állampolgárokként vívják ki. A kérdésnek azonban van 21. századi megközelítése is, amelynek a kiindulópontja viszont az, hogy az említett szoros egység megszűnt. Új fogalmak – transznacionális állampolgárság, „elmosódott” (fuzzy) állampolgárság, „részvényes” (stakeholder) állampolgárság stb. – jelzik e folyamatot, amely jócskán átalakította az állampolgárság 19. századi intézményét, és amelynek egyik legismertebb eredménye az uniós állampolgárság. A folyamat során létrejött kettős állampolgárságok azonban nem egyszerűen kettős joghatóságot, szimmetrikusan megosztott szuverenitást jelentenek az egyén fölött, és semmiképp sem kettős identitást, amely zavaró, érthetetlen és konfliktust generáló a klasszikus republikanizmus hívei számára.
Míg a monolit állampolgárság 19. századi fogalma az identitás és a lojalitás kérdésköreit asszociálta, ma e fogalom inkább a különböző hálózatokba és migrációs terekbe való belépés szinonimája kezd lenni. Ugyanakkor ezek egymás mellett élő funkciók is. A kedvezményes magyar honosítás folyamatában például jól láthatóak és elkülöníthetőek voltak azok a csoportok, amelyek az „identitás” elismerését várták a magyar állampolgárságtól, azoktól, amelyeket a „mozgástér” bővítése motivált. (Az állampolgárság 21. századi funkcióbővülése itt nyilván a magyar történelmi adottságokra szabottan jelenik meg.)
Érdemes ezt az átalakulást összevetni azzal, amelyik a politikai közösségképzés új térbeli dimenzióit nyitotta meg. Ebben a „lokális” kapott új, politikai értelmet: a politikai közösségképzésnek azt a térbeli mértékét jelzi, amely az együttélés tényleges, átlátható-átélhető kereteit jelöli ki. Ezzel kapcsolatosan hasznosnak találnám a rezidencialitás fogalmának bevezetését annak megjelölésére, hogy a globalizációval párhuzamosan erőteljes törekvés érzékelhető a politikai jogok gyakorlásának „lokalizálására”, azaz helyi feltételekhez való kötésére.
Az Európai Unióban ma már a helyben lakás és nem a klasszikus állampolgárság az elsődleges feltétele az önkormányzati választásokon való részvételnek. A nemzeti parlamentek megválasztása ugyan állampolgársági alapon történik, de ehhez a választói névjegyzéket a valamilyen választókerületi „helyben lakás” strukturálja, és azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek országuk területén állandó lakhellyel, csupán speciális eljárások keretében „lokalizálják” magukat a választásokon való részvételük érdekében. A rezidencialitás hierarchizálja a többes állampolgárságot is: az az állampolgárság számít elsődlegesnek, amelyet az állandó lakhely tesz effektívvé. Ezt már nemzetközi bíróságok precedens értékű ítéletei is mutatják. A rezidencialitás az alkotmányjogban is teret nyert: több állam is különbséget tesz az állampolgárság tekintetében azon polgárai, akik születéssel szerezték meg azt, és azok közt, akik ezt csupán „elnyerték” – az előbbiektől általában nem lehet megvonni az állampolgárságot.
Ebben a folyamatban az erdélyi magyarok magyar állampolgársága másodlagos mindaddig, míg „rezidencialitásuk” Erdélyhez, Romániához köti őket.
Rainer Bauböck egy 2007-es tanulmányában megvizsgálván a külhoni szavazást az egyes külhoni (történelmi) kisebbségek területi államukkal szembeni stratégiái felől, három lehetséges stratégiát különböztetett meg. Szerinte az anyaország politikai közösségébe való, valamilyen formában vagy mértékben való bekapcsolódás annak is függvénye, hogy a külhoni csoport/közösség tagjai milyen stratégiát látnak a maguk számára hasznosnak.
Alapvetően három stratégia különböztethető meg: 1) Lehet, hogy az idegen nemzetállam fennhatósága alá került kisebbség tagjai, tehernek vagy másodlagos jegynek tekintik sajátosságaikat, „eltérő mivoltukat”, és ezért az illető ország szélesebb állampolgári közösségéhez való alkalmazkodást (majd asszimilációt) választják; 2) meghatározhatják magukat olyan „diaszpóraként”, amelynek „hazáját” az anyaország képviseli; 3) és végül: külön politikai közösségként határozhatják meg magukat az illető területi államon belül, és ezért autonómiára törekszenek. Amennyiben a nemzeti kisebbségnek a harmadik utat választva sikerült autonóm politikai közösségi státusra szert tennie, a kettős állampolgárság megszerzése nem lehet követendő és hasznos cél, mert az az autonóm státust, a területi állam politikai közösségébe való kollektív beágyazódást gyengítheti.
A román állam és az erdélyi magyarság viszonyában azonban több sajátosság, sőt paradoxon fogalmazza át a fentebbi sémákat.
Az, hogy mindezidáig fel sem merült a román politikai elit részéről az autonómiával kapcsolatos vitákban, hogy ezt az igényt az erdélyi magyarok egyre tömegesebbé váló magyar állampolgársága miatt el lehet utasítani, máris a román-magyar viszony egyik sajátosságára utal. Az elemzők alighanem arra hajlanak, hogy az ok a román állam hasonló kettősállampolgárság-politikájában rejlik, ugyanis a román állam nem kifogásolhatja azt, amit maga is követ. Az autonómiaellenes attitűd figyelmesebb vizsgálatából viszont az derül ki, hogy a román elit már eleve potenciális vagy „rejtőzködő” magyar állampolgárokként tekint a román állampolgárságú erdélyi magyarokra, akiknek az autonóm politikai közösségként való elismerése tehát nem Románia politikai közösségét erősíti (a román állampolgárság multinacionálissá alakításával), hanem magát a román államot gyengíti. Mindebből a román etnikai demokrácia rejtett, a román állampolgárságot befelé hierarchizáló attitűdje tűnik elő, amelynek történelmi magyarázatát az adja, hogy a román nemzet-, majd államépítés történetileg a magyar nemzetépítés ellenében bontakozott ki, s hogy a nemzetépítésben szükséges ellenségképet mindig a magyarok szolgáltatták. Olyan „mi”-„ők” szembenállásról van szó, amelyet a nacionalizmuselméletek több neves szerzője is a minden nemzet létezésmódjában jelen levő konstitutív kontrasztnak tekint. A román-magyar viszony sajátossága viszont az, hogy e kontraszt maga is „modernizálódott”, folyamatosan megújult, azaz: a szembenállást a román elit mindig újra tudta definiálni.
Az újradefiniálás sikerét jól jelzi az RMDSZ helye a román „politikai rendszerben”, azaz a kisebbségpolitikai rezsimben számára kijelölt/megszerzett szerepe, valamint azon történelmi kudarca, amelyet a fentebbi harmadik (autonóm politikai közösségi) stratégia követésében el kellett könyvelnie. (A Kiss Tamás által említett „kontroll-kooptálás modell” valójában az „aszimmetrikus alku” azon intézményesítése, amely e folyamatos megújítás egyik eredménye.) Az RMDSZ elfogadtatta a román politikai elittel – főleg az európai integrációs folyamat nyomása alatt (ameddig az létezett) –, hogy lehetséges a román nemzetállam olyan „multikulturális” kibővítése, amely integrálja a Romániában élő magyarokat, anélkül, hogy átalakítaná a román állampolgárság hagyományos fogalmát. Ennek az elfogadtatásnak az ára: a román nemzetépítésben funkcionálisan fennmaradó magyar ellenségkép folyamatos és domesztikált megújítása.
Hogyan történik mindez?
A kisebbségi jogok bővítése mindig pillanatnyi politikai tranzakciók eredménye volt. A tranzakcionális logikából következően a román nemzetállam átépítésének sohasem volt világos politikai iránya, és ez konzerválta azokat a kiaknázható gyanakvásokat, amelyek szerint az erdélyi magyarok törekvései a „rejtett” (potenciális) magyar állampolgárok román állam elleni – át nem látható és mindenképpen ellenséges – lépései. Az RMDSZ kooptálásával a kormányzat különböző szintjein etnikai ügyintézők jelentek meg, akik minden törekvést a napi politikai alkuk szintjén instrumentalizáltak. Így viszont felkínálták a lehetőséget a román politikai szereplőknek, hogy a történelmi román-magyar ellentétet a román pártpolitikai viták mindennapi nyelvezetébe illesszék, és érdekeiknek megfelelően aknázzák ki a közvéleményben létező gyanakvásokat.
Közjogi hatalommegosztás (autonómia) hiányában, a román állampolgárság hagyományos etnikai meghatározottsága mellett az erdélyi magyar elit „párhuzamos társadalom”-felfogása több szempontból is megerősítést kap a diaszpóra-stratégiától. Az etnikai térszerkezettől függetlenül feltételezett egység, az intézményépítés leszorítása a civiltársadalmi szférába: mind-mind olyan elemek, amelyek a diaszpóralét képzeteit erősítik.
Ugyanakkor a Fidesz „nemzetegyesítési terve”, amelynek kétségtelenül magyar belpolitikai motivációi is vannak, a kettős állampolgársággal és a határon túliak szavazati jogával szintén a diaszpóra-stratégiát erősítette fel.
A „közjogi egyesítés” ugyanis egyben hazakínálat is – még akkor is, ha nem jár az áttelepülés perspektívájával. E hazának az elfogadása viszont a diaszpóra-lét öndefinícióit erősíti.
Következésképpen: egyfajta konvergencia mindenképpen létezik az RMDSZ és a Fidesz törekvései között. Ugyanakkor egyéb tényezők hatására az RMDSZ-Fidesz-viszony mégis konfliktusos.
Mindeközben az is látható már, hogy a Bauböck-féle stratégiahármas megosztja az erdélyi magyarságot, és ennek társadalmi-etnikai térszerkezeti okai az elsődlegesek. A határon túli magyarság Trianon után „kényszerközösségekké” kovácsolódott (Bárdi Nándor) azokban a politikai nemzetállami keretekben, amelyeket az állampolgárság 19. századi felfogása dominált. Ezek a kényszerközösségek azonban most, a globális terek, a többes állampolgárság és a sok egyéb belső társadalmi körülmény hatására felbomlóban vannak. Ennek egyik következménye lett, hogy az említett diaszpóra-stratégia és autonóm politikai közösségi stratégia megbontja az erdélyi magyarság korábbi politikai egységét.
Nos, ebben a kontextusban kell feltennünk a kérdést, hogy miképp kapcsolódik az erdélyi magyarok másodlagos – „rezidencialitás nélküli” – magyar állampolgársága az RMDSZ-Fidesz-viszony stratégiai tétjeihez?
Ott, ahol a rezidencialitás járulékos politikai lehetőségei (helyi önkormányzati választások, etnikai térszerkezetre szabható közpolitikák) maguk is erősítik a politikai közösségképzést (az identitás mellett), a magyar állampolgárság egyike lesz azon kérdéseknek, amelyek kapcsán a helyi társadalom politikai pluralizmusa megjelenik. Úgy tűnik, Székelyföldre nézve ez kezd jellemzővé válni; a mostani magyarországi parlamenti választásoknak volt helyi tétje is,
és ez versenyt generált az RMDSZ, az EMNP és az MPP között arra nézve, hogy ki szerez több szavazót. Úgy vélem, a magyar állampolgárság kérdése itt továbbra sem marad egyszerűen az identitás, a távoli „haza” kérdésének, hanem folyamatos politikai vitatéma lesz, attól függően, hogy a politikai szereplők (RMDSZ, EMNP, mások) kinek és milyen kérdésnek válnak az ágensévé. A szórványban – a magyar intézmények ritkuló légkörében – viszont a diaszpóralét egyik meghatározójaként válik fontossá a magyar állampolgárság, és mintegy „politikamentesen” tölti fel a külső hazához való viszonyt alternatívákkal.
Felmerül a kérdés, mi a Fidesz viszonya az autonóm politikai közösség stratégiájához. Ez különösen fontossá most, a választások után vált, hiszen döntő jelentőségű abban, hogy a román nemzetállami erőforrásokból nem részesülő, „autonomista” MPP és EMNP milyen esélyekhez jut. A válasz pragmatikus vonatkozását a Fidesz újonnan körvonalazódó stratégiájában találjuk meg. Úgy tűnik, a magyar kormánypártnak mind az RMDSZ-re, mind pedig az ellenzékére szüksége van mint két, egymást kiegészítő regulátorra. Az RMDSZ-en keresztül kommunikációs csatornát tart fenn a román kormánnyal, az RMDSZ tehát e viszony egyik szabályozó eleme. Az RMDSZ ellenzékén keresztül viszont némi kontrollt intézményesíthet e csatorna működtetői fölött. E hipotézis szerint most a két szabályozó együttes működtetéséből adódó lehetőségek felmérése következne… Transindex.ro

Kampány a porticusban
Egy hónap múlva, május 25-én rendezik az európai parlamenti választásokat. Az RMDSZ kampányindító nagygyűlését már március végén megtartották, a napi politika iránt kevésbé érdeklődő nagyközönség azonban jóval később, húsvétvasárnap délelőttjén szembesült azzal, hogy a politika semmit nem bíz a véletlenre. A vasárnapi istentiszteletek és szentmisék résztvevői a templomból kijövet találkozhattak Erdély-szerte az RMDSZ Huszonöt címet viselő választási kampányfolyóiratával. A több tízezer példányban piacra dobott, ingyen osztogatott kiadványban – az ünnepre való tekintettel – a protestánsokat Sógor Csaba református lelkész, az EP-lista lehetséges befutója, a katolikusokat pedig Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szólítja meg. Böjtének felajánlották az EP-listán való indulás lehetőségét is, amit nem vállalt, de a kampányban ő is jelen van.
Ha leszámítom, hogy húsvétkor a legkevésbé vágyik pártpolitikai propagandaanyagra a templomba járó ember, nem tartom eget verő bűnnek sem azt, ha valaki vesz egy példányt a porticusban heverő, színes folyóiratból, mint ahogy azt sem, ha közömbösen tovább lép. Inkább az „RMDSZ-hívők” kétkulacsossága az elgondolkoztató: akik éveken át vádolták politizálással és az egyház megosztásával Tőkés László volt királyhágómelléki református püspököt, most a saját oldalukról szerveznek be pártkatonáknak protestáns és katolikus lelkészeket .
Világos, hogy az RMDSZ számára óriási a tét. Ha a májusi EP-választásokon a szövetség nem éri el az ötszázalékos bejutási küszöböt, nemcsak az RMDSZ, de az erdélyi magyarság életében is új korszak kezdődhet. Véget érhet az egypártrendszeri képviseleti monopólium huszonöt éve, amely arról szólt, hogy az erdélyi magyar szavazó a román parlamentbe és az Európai Parlamentbe is csak az RMDSZ-t juttathatta be függetlenül attól, hogy teljesítménye alapján a párt megérdemelte-e, vagy sem a választói kegyet.
Az RMDSZ-es kampányjelszavak mögött először érezni a bizonytalanságot. Az előző években könnyű volt a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt kevésbé ismert, a napi politikában beágyazódás nélkül megmérettetésre jelentkező politikusait kiütni a ringből. Úgy tűnik azonban, Tőkés Lászlóval más a helyzet. A rendszerváltó magyar református püspök immár akkor is veszélyt jelent az erdélyi magyar RMDSZ-re, ha nem itthon, hanem Magyarországon méretkezik meg.
Az általános közöny és az egykori püspök szavazótáborának választói érdektelensége 2014 májusában könnyen hozhat tragikus eredményt az RMDSZ számára.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kelemen Hunor nyilatkozott a magyar sajtó képviselőinek
Eredményeink megvédéséért naponta meg kell harcolnunk
Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnökkel, miniszterelnök-helyettessel, kulturális miniszterrel az érdekvédelmi szövetség Arad megyei székházában megtartott sajtóértekezlet után sikerült a magyar sajtó képviselőinek úgymond, magunk között elbeszélgetni.
A szabadságot, a Szabadság-szobrot is meg kell védeni
Újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ országos szervezetének mit jelentett a 10 évvel ezelőtti esemény, vagyis a Szabadság-szobrot újra köztéren felállítani, Kelemen Hunor elmondta:
„1990 után azonnal felmerült a Szabadság-szobor várfogságból történő kiszabadításának a kérdése. Hihetetlenül nagy erőfeszítésekbe került eljutni az 1999-ben bekövetkezett fejleményig, vagyis a várból kihozni, ami után további 5 évnek kellett eltelnie, amíg sikerült az emlékművet restaurálni, illetve köztéren újraállítani. Mindez azt bizonyítja, hogy az aradi, az erdélyi embereknek a türelme, a kitartása mennyire erős volt a szabadság eszméjének a győzedelmeskedéséig. Ugyanakkor dicséretes a közéleti embereknek, a politikusoknak a kitartása is, akik a kiszabadítás, illetve az újra felállítás harcát felvállalták. Ebben igen fontos volt a kitartó partnerkeresés, mert megfelelő partnerek nélkül nem lehetett volna e régi álmot megvalósítani. Mert köztudott, hogy az 1925-ben történt leszerelés előtt a szobrot már bedeszkázták, eltakarták, eldugták a világ elől. 79 évvel a leszerelés után azonban mégis sikerült köztéren felállítani, ami azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet eltitkolni. Köztük a szabadság eszméjét nem lehet eldugni, eltiporni. Azt is hozzá kell tenni: azáltal, hogy az RMDSZ 1997-ben szerepet vállalt a kormányban, a Radu Vasile által vezetett kormányt sikerült meggyőzni, az emlékműnek a várból történő kihozatalát jóváhagyatni. Ugyanakkor sikerült a magyar kormányt is meggyőzni, utóbbi egyébként nem volt nehéz, mert minden magyar kormány támogatta az elképzelést. Az akkori Orbán-kormány, benne Dávid Ibolyával, a másik oldalon a Radu Vasile-kormányban Valeriu Stoica kulturális miniszterrel, akivel megegyeztünk a kihozatalról. Később a Megyesy Péter és Adrian Năstase kormányfők, a mi határozott közbenjárásunkra, kemény és hosszadalmas viták eredményeként megegyeztek. Meg tudtunk állapodni a szobor kihozatalának a részleteiben. Elmondhatjuk, hogy a 21. században az észérvek győzedelmeskedtek. Győzedelmeskedett ugyanakkor az álláspont is: bár a múlt a két népet gyakran szembeállította, de a jelen és a jövő közös céljai megkívánják, hogy a múltat tisztelve, annak az értékeit szem előtt tartva, együtt tervezzük a jövőt. Az elmúlt évtized bennünket arról győzött meg, azt bizonyította: igenis, lehet építeni, de makacsul kitartónak kell lenni, partnereket kell keresni. Arra a kérdésre viszont, hogy biztonságban van-e ma a Szabadság-szobor, elmondhatjuk-e nyugodt lelkiismerettel, hogy immár nem történhet baj, azt mondhatom: ezt nem tudjuk kijelenteni, ezért nekünk minden nap meg kell harcolnunk, mert jelképtelennek tűnő csoport jelenleg az egyik szélső-jobboldali román szervezet, amelyik népszavazást akar szervezni, folyamatosan kéri a szobornak a köztérről való eltüntetését. Tehát ilyen kezdeményezések vannak, amelyekkel állandóan meg kell küzdenünk, akárcsak minden egyes elért eredménynek a megtartásáért és újabb eredményekért. Mert a szabadságot, de a Szabadság-szobrot is meg kell védeni, amit meg tudnunk és meg fogunk védeni. Tíz évvel a Szabadság-szobor, e lenyűgözően szép emlékmű visszaállítása után is ez a nap, az alkalom üzenete.”
Az EP-választások az erdélyi magyarság jövőjéről szólnak
Újabb, az EP-választásokon való RMDSZ szereplésre vonatkozó kérdésre a szövetségi elnök kifejtette: „1989 után az erdélyi magyarság olyan utat választott, amely egyértelműen arról szól, hogy az európai közösségben, az Észak-atlanti Szövetségen belül, a nyugati, demokratikus, civilizáció intézményes keretei között képzeljük el a jövőnket. E döntést a magyar történelemben először Szent István király hozta meg, de utána számos esetben hasonló döntés született, mert ez volt, és most is ez a helyes út. Az Európai Unió nem csodafegyver, nem olyan gyógyszer, ami minden betegségre jó, de még mindig a legjobb gyógyszer arra a betegségre vagy lehetséges betegségekre, amelyek fenyegethetnek egy közösséget, fenyegethetik az erdélyi magyarságot. Meg vagyok győződve, hogy az Európai Unió a következő időszakban át fog alakulni, akárcsak az 1950-es végétől az Európai Unió kialakulásáig hihetetlenül nagy változások ment át e politikai, gazdasági konstrukció. A jelenlegi politikai, társadalmi viszonyokat tekintve, biztos, hogy 2014 után néhány éven belül újra jelentős átalakulásokon megy végben az Európai Unió. Nekünk viszont ott kell lennünk, amikor ezek az átalakulások történnek, hogy a gazdasági, szociális, környezetvédelmi és minden egyéb ügyek mellett, az őshonos nemzeti közösségek kérdését is napirendre lehessen tűzni, ez is kerüljön be az Unió kompetenciái közé, ne legyen egy-egy országnak a kizárólagos hatásköre. Ezt a kérdést viszont, rajtunk kívül más nem képviseli, másoknak más dolguk van. Nem azért, mert esetleg az ellenségeink, mert azok is vannak bőven, hanem azért, mert mások más-más mandátummal, más prioritásokkal jutnak be az Európai Parlamentbe. Nekünk ott kell lennünk, partnereket kell keresnünk, hogy a változások megtörténtével hallathassuk a szavunkat. Ez a választás elsősorban rólunk szól, nem az Európai Unióról. A választás az erdélyi magyaroknak a jelenéről és a jövőjéről szól, ezért fontos, hogy ott legyünk. Ha az EP-ben szorosabb lesz az integráció, a mi életünket még inkább befolyásolják, ezért ott kell lennünk, ahol e döntések születnek. Ezért fontos, hogy május 25-én minél nagyobb számban menjük el, hiszen ez tulajdonképpen népszámlálás is. Annyian vagyunk, ahányan szavazunk, azoknak a véleménye számít, akik elmennek szavazni.”
Félúton nem szoktuk feladni a harcot
A MOGYE-ügyre, vagyis az Egyetem magyar vezetőinek a testületileg történő lemondásával kapcsolatos kérdésre Kelemen Hunor leszögezte: „Félúton nem szoktuk feladni a harcot, de lehet, még félúton sem vagyunk. Mert történtek ugyan lépések 2012 végétől mostanáig, de még rengeteg olyan lépést kell megtennünk, amelyek az akkreditálásig elvezetnek. Az Európai Unióban ugyanis az akkreditáláshoz a kritériumokat teljesíteni kell. A Minisztérium államtitkárával a kérdésről az utóbbi időszakban számtalanszor beszéltünk. Ők az egyezség szerint, jóindulatúan álltak a kérdéshez, és újra fogjuk beszélni a legújabb események után. Akik viszont egyszerűen nem akarnak kitörni e nacionalista körből, azok az Egyetem román vezetői, akiket meg kell győznünk, de a minisztériumnak és a kormánynak is újabb eszközöket kell találniuk a meggyőzésükre. Mert a törvény alkalmazásáról beszélünk, miközben a következő dolog történik: meghirdették az állásokat, amelyekre kevés ember jelentkezett. Ismét meg fogják hirdetni az állásokat, de ahhoz, hogy akkreditálni lehessen egy egyetemet, oktatókra is szükség van. Az oktatókat meg kell keresni, fel kell venni. Tehát az őszi akkreditálásig vagy az akkreditálási felmérésig még néhány lépést meg kell tenni. A magyar oktatók által választott út nem tudom, mennyire átgondolt, engem erről nem tájékoztattak, nem tudom, ez-e a jó taktika. Az elmúlt 25 évben is azt kellett megtapasztalnunk, hogy csodák nincsenek, minden eredményért meg kell küzdenünk, félúton a harcot nem szoktuk feladni. Ha a testületileg történő lemondás nyomásgyakorlásként hat, akkor szerintem rendben van, mivel azonban nem beszéltünk róla az érintett személyekkel, azt hiszem, hogy mindenkinek tudatában kell lennie: ha elindultunk ezen az úton, akkor végig kell mennünk, és végig is fogunk menni rajta. Mert van, amikor elbotlunk vagy elgáncsolnak, orra esünk, de minket arról ismernek, hogy minden pozícióból felállunk, és tovább megyünk. Itt is tovább fogunk menni, egy percig sem merülhet fel a kérdés, hogy a törvény alkalmazása elakadhat vagy az holtvágányra terelhető.”
Céljainkból semmit nem adtunk fel
Újabb újságírói kérdésre, ami az Erdélyi Magyar Néppárt azon vádjára vonatkozott, miszerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása miatt háttérbe szorul az autonómia kérdése, a szövetségi elnök pontosított: „Mint mindarról, amit az EMNP mond, erről is más a véleményem, mert ők nagyjából úgy vannak, mint Móricka az üstben. Nekik mindenről ugyanaz jut eszükbe: mivel eredményeket nem tudtak felmutatni, az erdélyi magyar közösség részéről nem kaptak támogatást, nyilatkozatokban élik ki magukat. Nyugdíjas korhoz néhányan úgy közelednek, hogy az elmúlt 25 esztendőben még semmit nem tudtak felmutatni, csak nyilatkozni tudtak. Ehhez nekik további jó munkát, jó egészséget kívánok. Ami az RMDSZ-t illeti, céljainkból semmit nem adtunk fel, az autonómia ügyét sem”.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Visszalépés MOGYE-ügyben
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el azt a keresetet, amelyben erdélyi magyar civil szervezetek és pártok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szerkezetét leíró egyetemi chartát kifogásolták.
A táblabíróság elutasította a panaszosoknak azt az állítását, hogy az egyetemi charta áthágja a 2011-es oktatási törvény előírásait. Az április 23-án kimondott ítéletet tegnap közleményben üdvözölte az egyetem vezetősége. Amint a törvényszék honlapján közölt végzésből kitűnik, az ügyben ítélkező három bíró közül az egyik különvéleményt fogalmazott meg. Az egyetem közleménye szerint – más, korábbi ítéletekhez hasonlóan – ez az ítélet is azt igazolja, hogy a charta alapján szerveződő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényes keretek tiszteletben tartásával zajlik a MOGYE-n. Az egyetem vezetése szerint immár a magyar tagozat vezetőinek lemondását sem lehet törvényszegés elleni tiltakozásnak tekinteni. Az csupán „egyes sajátos kitételek nem teljes megvalósulása elleni” tiltakozás. Az egyetem vezetése arra kérte a tisztségeikből lemondott magyar vezetőket, hogy vizsgálják felül döntésüket, hiszen az elkövetkező időszakban a 2014–2015-ös tanévre és a magyar tagozatra vonatkozó fontos döntéseket kell meghozni. Az egyetemi chartát a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) támadta meg 2011-ben a bíróságon. A perbe valamennyi romániai magyar párt és politikai szervezet, valamint a MOGYE magyar diákszervezete is belépett a felperes oldalán. „Ez az ítélet teljes mértékben semmibe veszi a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseit” – jelentette ki Kincses Előd, az RMOGYKE ügyvédje. Kincses arra emlékeztetett, hogy 2011-ben Daniel Funeriu akkori oktatásügyi miniszter is megtagadta a charta jóváhagyását.
EMNP: Kelemen mondjon le
Lemondásra szólította fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatásügyi államtitkárt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a MOGYE-n kialakult helyzet miatt. Zakariás Zoltán, az EMNP választmányának elnöke hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján felszólította az erdélyi magyar közösséget, hogy a legváltozatosabb formákban fejezze ki szolidaritását a MOGYE lemondott magyar vezetőivel. Az egyetem magyar rektorhelyettese és két dékánhelyettese pénteken nyújtotta be lemondását, miután Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter sem tudta rávenni az egyetem román vezetését arra, hogy hozzák létre a magyar főtanszékeket az oktatási intézményben.
A magyar tagozat számára bizonyos fokú önállóságot biztosító főtanszékek megalakítására hat hónapos határidőt írt elő a 2011 elején életbe lépett oktatási törvény – emlékeztetett Zakariás Zoltán. Hozzátette, a törvény alkalmazását az illetékes miniszter cinkosságával halogatja az egyetem román vezetése. Álláspontja szerint a halogatás azt jelzi, a bukaresti kormányban – amelyben az RMDSZ politikusai is ott vannak – nincs meg a politikai akarat a törvény betartatására. Zakariás Zoltán azt is elmondta, minden egyes új tanévnek, amelyet a törvény megkerülésével kezdenek el az egyetemen, a magyar orvosképzés látja a kárát. Megjegyezte, míg az egyetemen a diákok 41 százaléka tanul magyarul, a magyar oktatók aránya 27 százalékra csökkent, és az önálló magyar egyetemi struktúrák hiánya ellehetetleníti a magyar tanerőhiány pótlását. Az EMNP választmányi elnöke szerint a bukaresti politikai akaratot az RMDSZ politikusainak hangsúlyos fellépése, a civil társadalom nyomása és az egyetem magyar tagozatának fokozott tiltakozása változtathatja meg.
MTI. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés a kampánynyitón: nincs érdekütközés
Tőkés László szerint nem kerül ellentmondásba a román és a magyar érdek azáltal, hogy a Fidesz–KDNP listáján indul az Európai Parlamenti (EP) választásokon egy újabb mandátum megszerzéséért.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon tartotta tegnap kampánynyitó sajtótájékoztatóját. Az EP-képviselő – aki a magyarországi kormánypárt jelöltlistájának a harmadik helyét foglalja el – örvendetesnek nevezte, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz–KDNP révén magasabb, Kárpát-medencei szinten valósul meg az az egység, amelyet Erdélyben a magyar politikai szervezetek nem tudtak megvalósítani.
„Huszonöt évvel ezelőtt indultunk el Temesvártól Brüsszelig, Románia hét éve küld képviseletet az EP-be, Magyarország pedig tíz éve. Nem hiába harcoltunk, de azt rögtön hozzá kell tegyem, hogy nem így képzeltük el Romániát és Magyarországot, még hosszú utat kell megtennünk, hogy eljussunk Európába, és ezen a választáson erre vállalkoztunk” – magyarázta az erdélyi EP-képviselő, aki 2007 és 2009 után immár a harmadik mandátumáért száll harcba.
Tőkés meglátása szerint hiteles képviseletre van szüksége a magyarságnak Brüsszelben, és semmi különleges sincs abban, hogy melyik listán képviseli a nemzetet, megfogalmazott céljai nem jelentenek beavatkozást Románia belügyeibe. Mint fogalmazott, „a népek egyesült Európájában” semmilyen ellentmondás nincs az uniós tagállamok érdekei között, egyazon legitim törekvéseik vannak.
„Románia hű állampolgára maradok, mint ahogyan a helyi magyar közösségnek is hű tagja leszek. Az erdélyi magyarság érdekei összefüggésben állnak Románia érdekeivel, így én továbbra is a magyar közösség érdekeit képviselem majd, és ezzel kapcsolatban a románokét is” – szögezte le.
Tőkés továbbá elmondta, szomorúan konstatálta, hogy az RMDSZ-listát meglátása szerint nem a közösség érdekei, hanem a „pártlogika” diktálta. A képviselőjelölt viszont annak a mintegy 80 ezer, magyarországi állandó lakcímmel rendelkező erdélyinek azt üzente, hogy „tartsanak” vele. Ugyanakkor közölte: nem fog elköltözni Nagyváradról.
A sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt, Tőkés kabinetfőnöke – az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke – példa nélkülinek és szimbolikus üzenetet hordozónak nevezte a Fidesz–KDNP-frakció nemzeti EP-listáját. Véleménye szerint ezzel a magyar nemzet megérkezett a 21. századba, új fázisba lépett a magyar összetartozás.
Szilágyi Zsolt rámutatott, ha jól szerepelnek a választásokon, az nemcsak a magyarországiak sikere lesz, hanem azé a térségé is, ahonnan a jelölt származik. „Számunkra a kulcsfogalom az önrendelkezés. Az Európai Unióban a magukat vezetni tudó, saját jövőjükről elképzeléssel rendelkező nemzetek fognak össze azért, hogy saját érdekeiket jobban érvényesíthessék, és más nemzetekkel egyetemben Európa is sikeres legyen” – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Székelyhon.ro

Táblabírósági döntés MOGYE-charta-ügyben
Törvényesítették a "törvénytelent"?
A Marosvásárhelyi Táblabíróság április 23-i határozatával elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) fellebbezését a megyei törvényszék ítélete ellen abban a perben, amelyben a felperes és a perbe belépett civil szervezetek, pártok a MOGYE chartájának semmissé nyilvánítását kérték a 2011. évi 1-es tanügyi törvény előírásainak be nem tartása miatt. Az RMOGYKE jogi képviselője, dr. Kincses Előd a Népújságnak kijelentette: törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tegnapi, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében kijelentette: a marosvásárhelyi táblabíróság április 23-i 2350-es számú végleges és visszavonhatatlan ítélete "kiegészíti azokat a bírósági határozatokat, amelyeket a MOGYE által eddig sorra megnyert perekben hoztak": a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék két évvel ezelőtti határozatait, valamint az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) tavalyi, a gyakorlati oktatásra vonatkozó döntését (az ODT nem tartja diszkriminatívnak a magyar hallgatókkal szemben azt, ahogy jelenleg a gyakorlati oktatás folyik a MOGYE-n – szerk. megj.). Amint az egyetem közleményében olvasható, "a fent említett bírósági végzések megerősítik a MOGYE chartájának korrektségét és azt, hogy a charta alapján történő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényesség teljes körű betartásával zajlik". A MOGYE vezetésének álláspontja az, hogy a magyar tagozat képviselőinek lemondása illetve az egyetem vezetői struktúrái tevékenységének bojkottálása "nem tekinthető a törvénysértés miatti tiltakozásnak, csupán bizonyos speciális követelések nem teljesítése miatti tiltakozásnak", ugyanakkor a sajtóközlemény végén kijelentik, tekintettel arra, hogy az elkövetkező időszakban fontos döntéseket hoznak a 2014–2015-ös egyetemi év kapcsán, felkérik a magyar tagozat képviselőt, vizsgálják fölül döntésüket, és újra elfoglalva választott vagy kinevezett tisztségeiket, aktívan kapcsolódjanak bele a magyar tagozatot is érintő döntésekbe.
A Népújság megkeresésére dr. Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője meglepetéssel vett tudomást arról, hogy a MOGYE vezetése, ahelyett, hogy személyesen fordult volna az érintett oktatókhoz, a sajtón keresztül kérte fel a magyar professzorokat a fenti lépésre, "ebből is látható a MOGYE vezetésének kommunikációs és tárgyalókészsége". "Nem tudom, milyen fontos döntésekről beszél az egyetem vezetése, amelyek meghozatalában nekünk részt kellene vennünk. Volt eset, hogy a mi véleményünket meg sem hallgatták, a szavazógép – a szenátus – beindult, anélkül hogy figyelembe vette volna javaslatainkat. Az elmúlt 20 hónap gyakorlata nem arról győzött meg, hogy hallgattak volna ránk. Imázsvesztés kárpótlását szolgálja a rektori felhívás. Nem zárkózunk el az egyetem vezetőségének kérésétől, de csak akkor, ha konkrét javaslatokkal állnak elő a problémák megoldására. A hétpontos egyezmény is erről szólt, akkor is beléptünk a vezető struktúrákba, fogcsikorgatva vittük át az első 6 pontot, de a 7. esetében, amely nem formai, hanem lényegi, konkrét volt, a főtanszékek megalakítására vonatkozott, nem tudtunk egyezségre jutni" – tette hozzá a magyar tagozat vezetője.
A Népújság kérdésére dr. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE jogi képviselőjeként törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét. "Sajnos itt, Vásárhelyen a pálya nem nekünk lejt. Az ítéletet törvénytelennek tartom. Az RMOGYKE és a perbe belépett EMNT, EMNP, MMDSZ, MPP és RMDSZ által megtámadott charta törvénysértő voltát nemcsak mi tartottuk fenn, hanem ugyanezen a véleményen volt Daniel Funeriu volt oktatási miniszter is, aki követelte a MOGYE szenátusától a charta törvénysértő passzusainak módosítását. Az Ungureanu-kormány bukása miatt sajnos ebből nem lett semmi" – nyilatkozta lapunknak Kincses Előd.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

A politikusok tiltakozzanak, hogy oktatóink taníthassanak!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügye 25 éves szomorú évfordulóhoz közeledik.
Gyakorlatilag a legrégebbi konkrét jogsérelmi esete erdélyi magyar nemzeti közösségünknek, hiszen az 1990. februári, a magyar oktatás egészéért szervezett gyertyás tüntetés után márciusban – ugyancsak a minisztérium és a kormány képviselőivel folytatott tárgyalások eredménytelenségét követően – a magyar orvostanhallgatók ülősztrájkja nyitotta meg azt a tiltakozássorozatot, amely különböző intenzitással azóta is folyamatosan tart.
A körülmények merőben különböznek: míg 1990-ben, a decemberi eseményeket követő euforikus hangulatban, de egy változatlan és előnytelen törvényi környezetben fogalmazódtak meg azok a jogos követelések, amelyek a magyar orvosi oktatás látható elsorvasztását voltak hivatottak megakadályozni, addig ma egy három éve érvényben levő új tanügyi törvény konkrét előírásait kellene érvényesíteni. Egy dolog viszont közös: az egyetem román többségű vezetősége – a szakminisztérium nyilvánvaló cinkosságával – ellenáll, és folyamatosan odázza a magyar oktatás önálló struktúráinak a kialakítását. Az időhúzás ténye egyértelmű: a 2011 elején elfogadott oktatási törvény 6 hónapot ír elő az új magyar főtanszékek felállítására; miután az egyetemen nem történik előrelépés, 2012 tavaszán az Ungureanu-kabinet kormányhatározattal magyar kar felállításáról dönt (ami amúgy gyakorlatban nehezen lett volna kivitelezhető) – ez később jó ürügy a kormánybuktatásra; 2012. szeptemberében az új kormányfő, Victor Ponta jelenlétében, a tanügyminiszter vezette küldöttség az egyetem román és magyar képviselőivel egy 7 pontos ütemtervben egyezik meg, amit pár napra rá az egyetem szenátusa jóváhagy; 2013-ban az esedékes egyetemi akkreditáció utánra halasztják a magyar főtanszékek megalakítását (ami utolsó, de leglényegesebb pontként szerepel a megegyezésben); 2013. novemberében lezárul az akkreditációs folyamat, amelynek során a magyar oktatási program is végleges akkreditációt nyer – ezt később az egyetem rektora csúsztatva ideiglenesnek nevezi, pedig csak egy 1 éven belüli monitoring-kötelezettséget írnak elő; 2014. március 20-án az egyetem szenátusa újabb egy évvel halasztja el a magyar főtanszékek megalakítását, ami a legfontosabb problémát, a magyar alsó szintű egyetemi oktatók (gyakornokok, tanársegédek) hiányát továbbra sem oldja meg, sőt a helyzet súlyosbodik.
Így teljesen érthető a magyar kinevezett egyetemi vezetők pénteki tiltakozó lemondása, illetve a választott tisztségviselők előrevetített bojkottja. Jogosan érzik úgy, hogy kimerítették a rendelkezésükre álló lehetőségeket a helyzet megoldására. Ők mondanak le, ha mások ezt nem teszik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt maradéktalanul egyetért és együtt érez a tiltakozókkal, és erre szólítja fel Erdély egész magyar közösségét: a legváltozatosabb formákkal fejezzék ki szolidaritásukat a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra a paradox „szerepcserére”, amelynek tanúi vagyunk. Ugyanis az egyetem adminisztratív vezető testületeiben résztvevő oktatók fő feladata az oktatás megfelelő minőségének biztosítása lenne. A törvény előírásainak betartásáért a kormány és annak szaktárcája az elsődleges felelős, amelynek tagjaiként az RMDSZ tisztségviselőinek kellene elsősorban tiltakozniuk, akár lemondással is, ha más eszközük nincs. Mivel a közel 20 évi kormányzás alatt nem sikerült „tárgyalásos” úton rendezni az – autonómiaharcunk szempontjából már szimbolikussá vált – magyar orvosképzés kérdését, úgy gondoljuk, itt az ideje más módszerekkel fellépni törvényes jogaink érvényesítéséért. Nincsenek illúzióink a kormány, vagy legalább a „tehetetlen” felsőoktatásért felelős miniszter lemondását illetően, pedig ez egy normálisan működő jogállamban egyértelműen elvárható lenne. Az Európai Parlamentbe készülő érdekvédelmi szervezetünktől viszont elvárhatjuk a határozott fellépést. Ezúton lemondásra szólítjuk fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatási államtitkárt, amennyiben másként nem képesek záros határidőn belül érvényt szerezni a magyar közösség jogának és törvényes követelésének és nem alakulnak meg a magyar főtanszékek a MOGYE-n.
Eleget vártunk 25 évig. Itt az idő a határozott fellépésre.
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának elnöke. Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: Mondjon le Kelemen Hunor és Király András!
Mivel nincs semmilyen előrelépés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar főtanszékek beindítására nézve, az EMNP felkérte Kelemen Hunor kormányfőhelyettest és Király András oktatási államtitkárt, hogy amennyiben tanév végéig nem oldódik meg az önálló magyar főtanszékek kérdése, mondjanak le tisztségükről – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke tartott Kolozsváron.
Az EMNP politikusa a civil lakosságot arra buzdította, hogy fejezze ki az üggyel kapcsolatos támogatását. Szerinte csakis a kormánynak vannak meg az eszközei, hogy fellépjen az ügyben, és szankcionáljon egy olyan egyetemet, amely az állam törvényeit nem tartja be. Ugyanakkor megvizsgálják azt a lehetőséget, hogy valaki beperelje a MOGYE-t törvényszegésért.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Kelet–nyugati láthatár
Nagy szavak, de aligha vitathatók: április vége szimbolikus üzenetükben is példa nélküli aktusok idejeként vonul be a naptárba.
A Fidesz-lista harmadik helyén európai parlamenti képviseletre készülő Tőkés László nagyváradi kampánynyitója ugyanis koránt sincs annyira távol a román–moldovai határnyitástól, mint ahogyan az első látásra tűnne.
Ha a nemzeti lista megalkotásával – Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökét idézve – a magyar nemzet megérkezett a 21. századba, a moldovai állampolgárok uniós vízummentességének életbe léptetésével éppen ez a század nyitott újabb dimenziót. Az ország nyugati és keleti kapujának szimbolikus, illetve tényleges szélesebbre tárása két nemzet magabiztosabb jelenlétének kezdetét jelentheti a népek Európájában.
Mert ha Magyarország immár kereken tíz, Románia pedig bő hét éve teljes jogú tagja is az Uniónak, az elszakított területeken élő magyarok brüsszeli jelenléte sokkal inkább az EU műfogsormosolyos toleranciatesztjének tekinthető, mint tényleges kisebbségi érdekvédelemnek. Tőkés László Fidesz-listázása ezen a megítélésen javíthat lényegeset.
Moldova helyzetmódosításának felgyorsítása kétségtelenül az orosz veszélynek is tulajdonítható, de mindez a lényegen alig változtat. A román vezetők ugyanis nem rejtik véka alá, hogyan is gondolkodnak azon területek identitásáról, amelyeket a Molotov–Ribbentrop-paktum szakított el Romániától, és csatolt a Szovjetunióhoz.
Annak az egyezménynek egyetlen pontja van ma is érvényben: Besszarábia elszakítottsága. Ha egyelőre nem is csapkodják a brüsszeli asztalt, Moldova Európához való közeledése pluszfelelősséget ró rájuk. Ez viszont sokszor sorolhatja őket – akár észrevétlenül is – ugyanabba az érdekszférába az önrendelkezést kulcsfogalomként kezelő magyar képviselőkkel – köztük Tőkés Lászlóval. És remélhetőleg az RMDSZ ma még megjósolhatatlan számú leendő brüsszeli arcaival. A román képviselők részéről ugyanis nehezen lesz elfogadtatható a kisebbségi kérdések erősen kétértelmű képviseleti retorikája.
Tágulóban a láthatár keletről nyugatra.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Magyarok, románok, lojalitás
Nemrég azt nyilatkozta a televízióban a román külügyminiszter, hogy lojalitást vár el a romániai magyaroktól. A hír megjelent számos helyen, szerte az írott és elektronikus sajtóban, de különösebb reakciókat nem váltott ki sem újságírókból, sem névtelen hozzászólókból.
Holott mint cseppben a tenger, ebben a fél mondatban benne van az erdélyi magyarság sorstragédiájának közel száz éve (illetve az elkövetkező ki tudja hány). Lehet, hogy egyesek ezt túlzásnak gondolják, de alább megpróbálom kifejteni, indokolni.
Kulturális különbségek
A kiindulópont a sokat emlegetett kulturális különbség Nyugat és Kelet között. Nyugaton az a természetes, hogy az állam van a polgárokért, a közhivatalnok, kezdve a falusi irodistával és bezárva az államelnökkel, azért van, hogy az állampolgárokat szolgálja. Ott a kérdést csak úgy lehet feltenni, hogy mennyire lojális az állam és annak hivatalnokai az állampolgárhoz. Ezzel szemben van a keleti szemlélet, ahol az ilyen-olyan atyuskákhoz való lojalitás az elvárt magatartás.
Ahol az a jó polgár, és az számíthat jólétre (amint azt a külügyminiszter is említi), aki lojális az államhoz. Mindkét mentalitásnak hosszú időre visszanyúló hagyománya van, s a maguk módján és helyén elfogadottak, és működnek is. De itt vagyunk mi, a sors által távolról sem kegyelt erdélyi magyarok, akik kulturális szempontból a Nyugathoz tartozunk, de a nagyhatalmi érdekek egy keleti országba tagoltak be. S hogy részrehajlással ne vádolhassanak, hadd szögezzem le, hogy annak levét isszuk nemcsak mi, de a román kormányok is 1920-tól errefele.
Mi nem tudunk megbarátkozni ezzel a helyzettel és mentalitással, ők pedig rettegve feküsznek le minden este, s azért imádkoznak, hogy reggelre szét ne hulljon az ország. Mi nem akarjuk elfogadni ezt a mentalitást, ők meg, úgy néz ki, képtelenek változni, s a gyakorlatban is bizonyítani azt az állításukat, hogy Románia egy latin gyökerű európai ország. Újra és újra kibukik belőlük a fanarióta, s nem csak szóban, de tettekben is tanújelét adják annak, hogy képtelenek lojálisnak lenni azokhoz, akik őket ilyen-olyan tisztségekbe juttatják, és gondoskodnak anyagi jólétükről. Hadd mondjak erre rögtön két aktuális példát.
Tavaly nyáron uniós állampolgárok egy csoportja polgári kezdeményezést nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amiben azt kérik, hogy az kezdeményezzen egy jogszabályt az úgynevezett nemzeti régiók (olyan régiók, melyekben a lakosság többségének nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási vagy kulturális jellemzői eltérnek a környező régiókban élőkétől) védelmében. Az Európai Bizottság ennek a kezdeményezésnek a beiktatását elutasította, mondván, hogy nem hatásköre ilyen téren jogszabályt kezdeményezni.
Az elutasítást a kezdeményezők bíróságon támadták meg, s legnagyobb meglepetésükre példa nélküli helyzetet idéztek elő, mivel egy olyan perbe, amit két természetes személy indított az Európai Bizottság ellen, négy EU-tagország avatkozott be. A pert indítók egyike Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke (nem titok, hogy a kezdeményezés a Székely Nemzeti Tanács nevéhez fűződik, ugyanis az elfogadásra javasolt jogszabály egyik lehetséges haszonélvezője a Székelyföld lenne), a beavatkozó országok egyike pedig Románia.
Épeszű ember azt gondolná, hogy Románia a kezdeményezők oldalán avatkozik be, hisz ha egy olyan jogszabály születne, ami előnyös Románia egyik régiója számára, akkor a román kormány azon lesz, hogy az a jogszabály megszülessen. De nem! Románia a Bizottság oldalán, a kezdeményezés ellen lépett szorítóba, azaz – hogy fogalmazzunk a külügyminiszter szóhasználatával – Románia nem lojális saját állampolgárai egy jelentős csoportjához.
Közismert, hogy ha a Székelyföld autonómiája ellen foglalnak állást, bukaresti politikusok rendszeresen előállnak azzal, hogy ez egy szegény régió, ha nem kapna pénzt Bukarestből, akkor képtelen lenne fenntartani magát. Feltéve, hogy ez így van, még érthetetlenebb ez a lépés. Itt lenne egy lehetőség arra, hogy a Székelyföld külső forrásokhoz jusson, s ne kelljen elvonni a moldvai vagy olténiai románok szájától a falatot, hogy jusson az éhező székelynek is, a kormány pedig ezt elutasítja!
Tegyük fel, hogy a jogszabály megszületik, s évente 100 ezer euró érkezik Brüsszelből Székelyföldre. A kormány ezzel egy időben megteheti azt, hogy mondjuk 50 ezer eurónak megfelelő lejjel kevesebbet utal vissza a központi költségvetésből a székelyeknek, ezt az összeget pedig szétosztja az ország többi régiói között. Így még az sem állna fenn, hogy a támogatásból csak a székelyek profitálnak, az ország többi része nem. Mindezek ellenére Románia álláspontja tiszta és világos: határozottan ellenzi, hogy szülessen egy olyan jogszabály, amiből a székelyek is profitálhatnak! A kormány ugyanis úgy gondolja, hogy a székelyek dolga nem az, hogy jobban éljenek, hanem az, hogy lojálisak legyenek.
Tűrjük el a beolvasztásunkat?
A második példa is európai, annyi az eltérés, hogy a helyszín nem Brüsszel (pontosabban Luxemburg), hanem Strasbourg. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése a hónap elején tárgyalta a 13445-ös számú dokumentumot, ami végső formájában az 2014/1985-ös számú jelentés lett, más néven a Kalmár-jelentés, melynek témája az európai hagyományos nemzeti kisebbségek helyzete.
Kalmár Ferenc magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő – a közgyűléstől kapott megbízatás szerint – megvizsgálta az európai kisebbségek helyzetét több tagállamban, majd hivatkozva már régebb elfogadott ET-dokumentumokra, illetve az elfogadásuk óta eltelt időben felgyűlt tapasztalatokra, ajánlásokat fogalmazott meg azon államok számára, melyek területén hagyományos nemzeti kisebbségek élnek.
A jelentés legnagyobb újdonsága az, hogy különleges hangsúlyt helyez a kollektív jogokra, illetve a különböző területi jellegű megoldásokra. Mindebben semmi rendkívüli nincs, nem fogalmaz meg íróasztal mellett született nyakatekert elméleteket, hanem számba veszi a gyakorlatban jó eredményeket hozó megoldásokat, s nevükön nevezi azokat. A tervezethez 35 módosító indítvány érkezett. Azokból húszat finn képviselők nyújtottak be, de ez a húsz tulajdonképpen vehető egynek is, mert mindegyik arról szól, hogy a szövegben több helyen megjelenő hagyományos nemzeti kisebbség kifejezésből töröljék azt, hogy hagyományos.
Erről is lehetne elmélkedni egy sort, de témánk szempontjából másik 14 javaslat érdekes. Azokat román képviselők egy csoportja nyújtotta be, céljuk pedig az, hogy tompítsák és maszatolják a jelentés következtetéseit. Hogy még konkrétabb legyek: a kollektív jogokra és a területi megoldásokra (értsd: a területi autonómiák különböző formáira) vonatkozó részeket szerették volna kiiktatni, avagy átírni.
Azt gondolom, nem kell hosszan magyarázni, hogy ha a jelentést eredeti formájában fogadják el, annak haszonélvezői lettek volna az ország határain kívül élő románok, illetve román közösségek is, miközben semmiféle hátrányt nem jelentett volna a Romániában élő románok számára. Igen ám, de megint ott van Erdély, és ott vannak azok a fránya magyarok! A román álláspont pedig ilyenkor egyértelmű: nem lojálisak, tehát fügét nekik! Ha pedig valaki azt hinné, hogy ezen úgy lehet változtatni, hogy naponta fennhangon kinyilatkoztatjuk, hogy lojálisak vagyunk, akkor az téved. Egy jó román ugyanis tudván tudja, hogy a magyarok nemcsak illojálisak, de alattomosak is, egy szavukat sem szabad tehát elhinni.
A helyzet tehát világos: Románia feltétel nélküli lojalitást vár el tőlünk, ráadásul még arra sem számíthatunk, hogy cserébe ő is lojális lesz hozzánk. Ez az elvárás teljesen egyoldalú: legyünk csendben, ne ellenkezzünk, tűrjük az elűzésünket és beolvasztásunkat célzó praktikáikat, sőt abban a kis időben, amit nekünk szántak még, vágjunk jó képet is, teszem azt, nevezzük át a Kossuth utcát December 1. sugárútra és ama napon el ne fogyjon ajkunkról a mosoly és a hozsanna.
Mindezt jó, ha pontosan tudjuk, ha jogainkért és jövőnkért sikeresen akarunk harcba szállni. Mi következik ugyanis ebből: csak szép szóval, racionális érvekkel semmire nem fogunk menni. Ennél többre van szükség. Saját erőre és erős partnerekre, támogatókra. Olyan helyzeteket kell tudnunk teremteni, amikor a bukaresti kormány meg parlament inkább enged, vagy legalább észrevenni a mások által teremtett helyzeteket, s azokat ügyesen kihasználni.
Pártviszonyulás a nemzeti kérdéshez
Ahhoz nincs szükség túlzott intellektuális erőfeszítésre, hogy belássa bárki: ehhez – stílszerűen fogalmazva – a magyarsághoz lojális vezetőkre van szükség. Olyan emberekre és szervezetekre, amelyeknek nemcsak a lózungok szintjén, hanem valóban a népünk jövője, boldogulása a fontos, cselekedeteiket annak rendelik alá.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy csak akkor van esélyünk, ha politikai érdekeink képviseletével egyetlen pártot bízunk meg, ami mögé felsorakozik a közösség apraja-nagyja. Tud az működni több párt létezése esetén is, ha azok külön-külön nemzetileg elkötelezettek, s a megfelelő pillanatokban képesek minden sajátos érdeket félretéve együttműködni.
Értelmetlenség tehát azon keseregni, hogy immár három erdélyi magyar párt létezik, ellenben igencsak érdemes azt megvizsgálni, hogy ezek miképpen viszonyulnak a nemzeti kérdéshez. Más szóval azt, hogy mennyire lojálisak népünkhöz. A kérdés pedig annál nagyobb súllyal bír, minél nagyobb a formális támogatottsága egy magyar pártnak.
Tekintettel a 2012-es választások eredményeire, illetve az általuk a gyakorlatban megtett lépésekre, ilyen téren a Magyar Polgári Pártot és az Erdélyi Magyar Néppártot felesleges elemezni, különösebb bizonyítás nélkül elfogadható, hogy autonómiaharcaink sikere rajtuk nem fog múlni. A kép sokkal árnyaltabb az RMDSZ esetében, sőt túlzás nélkül mondhatunk az árnyalt helyett aggaszót is. A szimmetria kedvéért hadd adjak ebben az esetben is két konkrét és aktuális példát.
Az első lehet éppen a fennebb már vizsgált Kalmár-jelentés. Ha valaki a jelentés elfogadása után a hazai magyar sajtó híradásait figyelte, azt láthatta, hogy azok tele voltak különböző szintű RMDSZ-vezetők nyilatkozataival, amelyek egyrészt nagy sikerről beszéltek, másrészt meg arról, hogy abban milyen nagy szerepe volt az RMDSZ-nek.
A valóság azonban kicsit más, ezt személyes tapasztalataim alapján állíthatom. Kezdjük azzal, hogy a jelentés gondolata a Székely Nemzeti Tanács és az ET parlamenti közgyűlése magyar küldöttségének 2011-es megbeszélésén vetődött fel, amikor azt járták körül, hogy miképpen lehet a Székelyföld javára fordítani a már létező ET-dokumentumokat különös tekintettel arra, hogy 2013-ban kerek évfordulója lesz az 1201/1993-as, illetve a Gross-jelentés néven ismert 1334/2003-as jelentésnek.
Ekkor merült fel az a gondolat is, hogy meg kellene vizsgálni, a gyakorlatban milyen eredményeket hozott eme két dokumentum, illetve az eltelt évtizedek tapasztalatait levonva miképpen lehetne továbblépni a kisebbségvédelem terén. A témát Strasbourgban az esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes bizottság kisebbségjogi albizottságában vetette fel annak elnöke, Kovács Elvira délvidéki politikus, majd miután a parlamenti közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy szülessen egy ilyen jelentés, kemény harcokat kellett megvívjon a magyar küldöttség, hogy Kalmár Ferencet bízzák meg annak elkészítésével.
A jelentéstevő végig kapcsolatban volt a Székely Nemzeti Tanáccsal, konzultált vele a jelentés tartalmáról, ennek is köszönhető az, hogy abban jelentős teret kaptak a kollektív jogok és a területi jellegű megállapodások. Az nem kétséges, hogy a 2013-ban az ET parlamenti közgyűlése küldöttévé választott Korodi Attila mandátuma rövid időszakában igen aktív volt, és jó együttműködés alakult ki közte és a magyar küldöttség, valamint a Székely Nemzeti Tanács között is, de azért enyhén szólva túlzás azt sugallni, hogy az RMDSZ-nek olyan nagy szerepe lett volna a jelentés elkészültében.
Ráadásul a történet vége igencsak kérdőjeles, hisz április nyolcadikán a jelentés bemutatásakor és megszavazásakor a teremben nem volt RMDSZ-es képviselő! Hogy ennek mi volt az oka, arra vonatkozóan semmit nem nyilatkoztak az RMDSZ illetékesei, de az tény, hogy igen kínos helyzetben lett volna az, aki ott van, s egy kormánypárt képviselőjeként szavaznia kellett volna futószalagon a román kollégák (lényegében a román állam) módosító indítványairól.
Egyáltalán nem valószínűtlen feltételezni azt, hogy ez volt a távolmaradás oka, de ha netán így volt, akkor hogy is állunk a lojalitás kérdésével? Ha az RMDSZ lojális a magyarsághoz, akkor a képviselője ott ül a teremben, és hozzászólásaival meg szavazataival kiáll a tervezet eredeti formája mellett. S végső soron legyen bármi a távolmaradás oka, az a tényen nem változtat: ebben az esetben az RMDSZ nem volt lojális népéhez.
Véget vetni a Bukarest-függőségnek
A másik téma már valamivel régebbi, de még mindig napirenden van: az a kezdeményezés, hogy a székelyföldi önkormányzatok hozzanak határozatot Románia közigazgatási átszervezésének ügyében. Itt az alapgondolat az, hogy már évek óta szó van a közigazgatási átszervezésről, melyet jobb helyeken úgy ejtenének meg, hogy megkérdezik az állampolgárokat, hogy mely települések alkossanak egy régiót.
Ez nálunk esélytelen (lásd a két rendben kiírt helyi népszavazásokat, melyeket a bukaresti hatalom mindig megakadályozott), de tavaly nyáron sikerült találni egy alternatív megoldást, ami abban áll, hogy a helyi képviselő-testületek – mint a közösség legitim, megválasztott képviselői – állást foglalnak ebben a kérdésben. Azt ugyanis nem lehet adminisztratív eszközökkel megakadadályozni, hogy egy képviselő-testület elfogadjon egy állásfoglalást, avagy egy petíciót, amiben kinyilvánítja, hogy milyen összetételű régiót tart kívánatosnak, illetve hogy eme régió számára milyen többlethatáskörökre tart igényt.
A kezdeményezésről hosszas egyeztetések zajlottak a hazai magyar politikai szervezetek között, a gyakorlatba ültetés azonban késett. Hogy ennek véget vessen, a Székely Nemzeti Tanács elnöke február 12-én közzétett egy felhívást, amiben arra kéri a székely polgármestereket, hogy terjesszék be a vonatkozó határozattervezetet, a képviselő-testületeket meg arra, hogy szavazzák meg.
Azóta eltelt több mint két hónap, s fél kézen még mindig meg lehet számolni, hogy hány önkormányzat tett ennek eleget. Kétségtelen, hogy a bukaresti politikusok nem örömükben ugrálnának a plafonig, ha a posta heteken keresztül naponta több ilyen határozatot kézbesítene a kormánynak meg a parlamentnek, s ismerve a román közigazgatás működési mechanizmusát, ez némi pénzben kimutatható retorziót vonna maga után, de azt végre tudomásul kell venni, hogy áldozatok nélkül nem fog menni.
Ha azt akarjuk, hogy a minél közelebbi jövőben a saját adóinkkal legjobb tudásunk szerint magunk gazdálkodjunk, akkor vállalni kell annak a kockázatát, hogy átmenetileg meg kell húzzuk a nadrágszíjat. Ez már csak azért sem olyan nagy áldozat, mert egy magyar polgármester semmiféle hűségnyilatkozattal meg mosolydiplomáciával nem tudja elérni azt, hogy őt Bukarestben ugyanúgy kezeljék, mint egy románt.
Ezt tudomásul kell venni, számolni vele, s azon igyekezni, hogy minél hamarabb és minél nagyobb mértékben szűnjön meg a Bukarest-függőségünk. A székelyföldi polgármesterek igen kis százaléka az, aki nem RMDSZ-színekben nyert mandátumot, azok egy része ellenben már eleget tett a felkérésnek, miközben az RMDSZ-es településvezetők közül csak elvétve találni olyat (mindamellett egyformán elismerés illeti az összest, akik már léptek). Ha az RMDSZ lojális lenne a népéhez, akkor azon lenne, hogy a polgármesterei terjesszék be ezt a határozattervezetet. Mivel ezt nem teszi, joggal kérdőjelezhető meg a lojalitása.
Példákat még lehetne mondani, de nem akarván visszaélni az olvasó türelmével, itt inkább megállok, mert ennyiből is látható, hogy igen nagy optimizmusra (naivságra?) vallana azt állítani, hogy a legnagyobb erdélyi magyar párt következetes módon lojális a választóihoz, népéhez.
Recept a békére
Ezek szerint semmi remény, vethetünk keresztet Romániában a különböző autonómiaformákra s Székelyföldre? Nem, nem hiszem. Itt van például az, ami április nyolcadikán Strasbourgban történt: a román képviselők igencsak meglepődtek, amikor módosító javaslataikat sorra elvetette a plénum. A közmondásosan nagyra tartott román diplomácia csúfos kudarcot szenvedett! Ez is arra utal, hogy más szelek kezdenek fújni Európában. Következik két függetlenségi népszavazás: szeptemberben Skóciában, novemberben meg Katalóniában.
De ne is rohanjunk olyan előre időben, hisz itt van a szomszédban az ukrán válság, aminek a kimenetele jelenleg kiszámíthatatlan, de egy dolog biztos: nem fog nyomtalanul elmúlni. A következtetés pedig az, hogy célszerű lesz újragondolni eddigi magatartását, viszonyulását minden olyan ország kormányának, amelyikben hagyományos nemzeti kisebbségek élnek, s ez hatványozottan igaz azokra, ahol ezek adott régióban helyi többséget alkotnak. ű
Ha ugyanis jót akarnak, akkor ezek a kormányok át kell értékeljék a lojalitásról alkotott fogalmukat, s el kell fogadják, hogy kölcsönösség nélkül nem megy. Esetünkben ha a bukaresti kormány lojális hozzánk, egyenrangú állampolgárnak tekint, és nem tör folyton a nyelvünkre, jelképeinkre, életterünkre, ha biztosítja számunkra azt a területi autonómiát, amire igényt tartunk, akkor mi is lojálisak leszünk hozzá. De csak akkor! Addig ellenfelek vagyunk, és minden legális és demokratikus eszközt felhasználva harcolni fogunk.
Ha pedig azt gondolják, hogy azzal leszerelnek, hogy beveszik a kormányba a legnagyobb hazai magyar pártot, akkor jó, ha tudják, hogy ez magában nem elég, a békéhez az is szükséges, hogy átemeljék a kormányprogramba ezen párt programjának sarkalatos pontjait, majd hozzá kell lássanak azok gyakorlatba ültetéséhez. Mondanom sem kell, hogy ama párt is akkor számíthat a lojalitásunkra (ami választásokon leadott szavazatokban tud konkretizálódni), ha maga is lojális hozzánk, vagyis csak akkor vállal kormányzati szerepet, ha az előbb említett feltétel teljesül.
Adott tehát a béke receptje, nincs abban semmi ördöngős és teljesíthetetlen, következésképpen adott a béke lehetősége is. Közhely, hogy a székely katona-nemzet, de azért azt jó tisztán látni, hogy nyugodtan nevezhető a béke nemzetének is, ugyanis történelme arról szól, hogy a saját és mások békéjét védte. Ez ma is így van, s befejezésképpen csak azt tudom kívánni, hogy a mostani autonómiaharc érjen véget minél hamarabb.
Árus Zsolt
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. Krónika (Kolozsvár)

Az EMNP lemondásra szólította fel Kiss Sándort
Lemondásra szólította fel a korrupcióval gyanúsított Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es alelnökét az Erdélyi Magyar Néppárt, az EMNP szerint ez nemcsak az erdélyi magyar társadalom számára lehetne hasznos, hanem példaként állhatna valamennyi hazai korrupt politikus előtt is.
Tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi alelnöke idézte fel azokat az ügyeket, amelyekben 1996 óta Kiss Sándor ellen vizsgálódtak a bűnüldöző szervek. Legutóbb április 24-én közölte a korrupcióellenes ügyészség, hogy bűnvádi eljárást indított az RMDSZ-politikus ellen, akit csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással gyanúsítanak. Szilágyi Zsolt, az EMNP külügyi alelnöke sajnálatosnak tartotta, hogy 1996 óta a magyar vezetők körében folyamatosan felmerül a korrupció gyanúja. A politikus azt kérte a sajtótájékoztatón, hogy ne a korrupcióval gyanúsított vezetők alapján ítéljék meg az erdélyi magyar közösséget. Szilágyi a Kiss Sándor körül gyűrűző korrupciós botrányok magyarországi vetületeire is felhívta a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy az MSZP képviselői még a Medgyessy-kormány idején jó kapcsolatokat építettek ki a Bihar megyei RMDSZ vezető politikusaival, e kapcsolatoknak köszönhetően kapott magyar állami támogatást a Kiss Sándor által vezetett Mecénás Alapítvány a nagyváradi Ady-központ felépítésére. Szilágyi Zsolt szerint „az Ady-központra kapott támogatásból körülbelül annyi hiányzik, amennyi Simon Gábor volt MSZP-alelnök eltitkolt ausztriai bankszámláin megtalálható”. Az EMNP alelnöke ismét felszólította a Bihar megyei RMDSZ képviselőit, tegyék közzé az Ady-központ elszámolási dokumentumait, és tisztázzák az általuk kezelt közpénzek sorsát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kincses: Törvényt sértett a Bukaresti Táblabíróság
Április 30-án a Bukaresti Táblabíróság elutasította keresetünket, illetve a beavatkozásokat, amelyeket az EMNT és a Néppárt nyújtott be, ugyanakkor helyt adott a MOGYE beavatkozásának az ARACIS oldalán. Erről beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, aki szerint a táblabíróság törvényt sértett ezzel. Ez nem jogerős ítélet, az utolsó szót a Bukaresti Legfelsőbb Ítélőtábla mondja ki. Amennyiben a romániai bíróságon nem érnek el eredményt, továbbmennek Strasbourgba.
Elmondta, hogy 2011 őszén, az első közigazgatási per, az úgynevezett charta-per elindításakor a Marosvásárhelyi Táblabíróságon levélben kérte fel Markó Béla miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe az RMOGYKE oldalán. Ugyanilyen felkérést küldött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak is. Az RMDSZ kivételével a másik három beavatkozott. Illetve beavatkozott a perbe a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is. – Mikor elsőfokon elveszítettem ezt a pert, ugyancsak írtam ezeknek az uraknak, és javasoltam, avatkozzanak be a perbe. Ekkor már az RMDSZ is belépett. A fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Bukarestben időközben újabb pert indítottunk az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviseletében. Ezt a pert tavaly decemberben indítottam. Április 30-án volt a második tárgyalás, és ebbe a bukaresti perbe beavatkozott a MOGYE is az ARACIS oldalán – magyarázta az ügyvéd.
Az ARACIS-standard "nem létező jogszabály"
A bukaresti per tárgya annak az ARACIS-standardnak a megsemmisítése, amely alapján a chartát úgy fogalmazták meg, hogy az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen csak az elméleti oktatás folyhat magyar nyelven, minden egyéb román nyelven történik. Kincses szerint magában az ARACIS-standardban annyi megkötés van, hogy a klinikai gyakorlat csak románul lehet. Ezt kibővítve alkalmazzák a chartában.
– A román kétharmad úgy szerkesztette meg a chartát, hogy az elméleten kívül semmi sem mehet magyarul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, még az anatómiagyakorlat sem, pedig szerintem a hullákkal senki sem tud tárgyalni. Ennek ellenére, ez a megkötés működik. Az ARACIS- standardról a bukaresti tárgyaláson kiderült, hogy 2010. július 22-én fogadta el az ARACIS tanácsa. Mivel a tanügyi törvény 2011 januárjában jelent meg, ezt a tanügyi törvény rendelkezéseit sértő jogszabályt hallgatólagosan hatályon kívül helyezte a tanügyi törvény, amely az 5. szakaszában expresis verbis kimondja, hogy minden, a tanügyi törvénnyel ellentétes jogszabály érvényét veszti.
Ennél is érdekesebbnek nevezte az ügyvéd, hogy amikor az április 30-i tárgyaláson kérte, kötelezzék az ARACIS-t, tegye le azt a tanügyminisztériumi jóváhagyást és kormányhatározatot, amely ezt az ominózus standardot jóváhagyja, azt a választ kapta, hogy ilyen nincs. – Tehát ez egy nem létező jogszabály, amit mi megtámadtunk, hiszen jóvá kellett volna hagyja a tanügyminisztérium, és kormányhatározatba kellett volna foglalni. Ezt az égbekiáltó törvénytelenséget nem volt hajlandó a Bukaresti Táblabíróság észrevenni, és nemcsak hogy nem vette észre és nem semmisítette meg ezt a tulajdonképpen nem létező standardot. Ráadásul helyben hagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beavatkozását az ARACIS mellett, mit sem törődve azzal, hogy az alkotmány is biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz való jogot, és a tanügyi törvény 135. szakasza is pontosan meghatározza mindezt. És jellemző, hogy 2010 júliusa óta egyetlen kormány sem merte jóváhagyni ezt a jogszabályt. Mert annyira alkotmány- és törvénysértő, hogy csak "fű alatt" használják a magyar oktatás nyomorgatására, jelentette ki.
Kaméleon-magatartás?
Amikor megtudta, hogy a charta-perben a fellebbezéseket elutasították, Kincses újabb levelet írt a fentebb említett címzetteknek, amelyben azt állítja, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság három hét halogatás után politikai döntést hozott, elutasította a MOGYE magyar oktatást akadályozó rendelkezéseinek módosítását, és felkérte őket, hogy miután a vásárhelyi perbe a felperes oldalán mindnyájan beavatkoztak, ezt az összefogást kellene megismételni, mert még nincs minden veszve, mivel a Bukaresti Táblabíróságon folyamatban van az ARACIS-standard semmissége megállapítására vonatkozó per. Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség közigazgatási keresettel kéri a diszkriminációellenes rendeletet és a tanügyi törvényt sértő chartába foglalt standard megsemmisítését. A per megnyerése esetén a magyar gyakorlati oktatást tiltó chartabeli passzusok érvényüket vesztik, és így jogi úton megoldható lenne a politika által átvághatatlan gordiuszi csomó. Választ április 28-ig várt, vállalta a beavatkozási kereset megfogalmazását és a jogi képviselet ellátását. Az RMDSZ nem kívánt belépni, az MPP elnöke nem küldte el a kért adatokat.
Kincses szerint, ha jogi úton eredményt érnek el, lesz magyar vonal, ha nem, akkor belátható időn belül a helyzet nem változik. Kijelentette: – Sajnos, az RMDSZ csak akkor avatkozik be a perekbe, amikor nincs kormányon. Amikor kikerült a kormányból, beavatkozott, és a fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Ezt elutasította a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Ez az elutasítás váltotta ki az újabb levelet. És most megint nem avatkozik be – jelentette ki, kaméleon-magatartásnak minősítve ezt az álláspontot.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Kiss Sándor lemondását követeli az EMNP
Lemondásra szólította fel Kiss Sándort az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely elfogadhatatlannak tartja, hogy a Bihar megyei közgyűlés korrupciós botrányba keveredett alelnöke következmények nélkül folytassa pályafutását.
„A történtek után az lenne a legkevesebb, ha visszavonulna a politikából. Ez nemcsak a közösségnek válna hasznára, hanem követendő példa lenne napjaink romániai társadalmában is” – szögezte le hétfői sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke, aki Zatykó Gyula és Szilágyi Zsolt országos alelnök társaságában emlékeztetett a helyi RMDSZ-vezető „kétes múltjára”.
Kiss ellen, mint ismeretes, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nagyváradi ügyészei többrendbeli bűnvádi eljárást indítottak csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanúja miatt. Zatykó most emlékeztetett, hogy a helyi pártvezér már korábban is összetűzésbe került a törvénnyel adócsalás vagy éppen „pornóbotrány” miatt.
„Pár napra őrizetbe is vették, de eddig megúszta” – magyarázta. Ismét felhívta a figyelmet az ominózus nagyváradi Ady-központ ügyére, arra, hogy az RMDSZ által létrehozott Mecénás Alapítvány hogyan térítette el a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek megítélt magyar állami támogatást, amellyel máig nem számolt el nyilvánosan, és gyanítja, hogy a váradi üzletember, és a Kiss-ügyben szintén gyanúsított Mudura Sándor és a volt magyar kormányfő, Medgyessy Péter közti jó viszonynak köszönhető az ügy határon túli kivizsgálásának elodázása.
„Ugyanazok az ismert nevek, Kiss Sándor, Mudura Sándor. Biró Rozália még nem került fel a listára, de tudjuk, hogy alpolgármester volt, amikor az önkormányzat megítélte a szerződést a debreceni Keviépnek” – magyarázta Zatykó, emlékeztetve a nyomozóhatóság gyanújára, mely szerint Kiss és Mudura összesen 300 ezer eurónyi kenőpénzért cserébe közbenjárt azért, hogy a magyarországi cég kivitelezhesse és üzemeltethesse a váradi szeméttározót.
„Nem akarunk osztozni a felelősségen. Nem akarjuk, hogy miattuk árnyék vetüljön ránk, a helyi magyar kisebbségre és a teljes román társadalomra” – szögezte le Szilágyi, aki sajnálattal állapította meg, hogy Kissék módszerei ugyanolyanok, mint a magyarországi szocialista párté.
A bűnvádi eljárás alatt álló Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes titkos számláit említette és feltette a kérdést, hogy a Kiss-ügy átnyúlik-e vajon az MSZP köreibe, Simon „bajtársainak” van-e kapcsolata Kiss Sándor társaival.
Szilágyi egyúttal felszólította az érintetteket, hogy ne pusztán személyes vagyonnyilatkozataikat hozzák nyilvánosságra, hanem számoljanak el azokkal a közpénzekkel is, amelyek az elmúlt 15 évben rájuk voltak bízva. „Politikai színezettől függetlenül, az a cél, hogy a helyi magyarságot ne a DNA által gyanúsított elöljárók alapján ítéljék meg” – szögezte le Szilágyi.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

„Légy magyar, hogy európai lehess!”
A május 25-én sorra kerülő európai parlamenti választásokon a Fidesz nemzeti listával képviseli a Kárpát-medencei magyarságot. Az új nemzeti lista tagja Tőkés László erdélyi EP-képviselő, aki az erdélyiek érdekvédelméért immár 2007 óta elkezdett munkáját folytatná az új ciklusban. Az erdélyi politikussal az eddigi eredményekről, a közös erdélyi lista elmaradásának kockázatairól és a jövőbeni tervekről beszélgettünk.
– Ön a Fidesz jelöltlistáján indul az európai parlamenti választáson, ami példátlan az erdélyi magyar politika viszonylatában. Mennyiben más ez a helyzet az előző két EP-választási szerepléséhez képest?
– A Fidesz nemzeti listája a 2010-ben végrehajtott nemzetpolitikai fordulat újabb állomása. A külhoni állampolgárság megadása után 2014-ben a nemzet választott, az Országgyűlésből nemzetgyűlés lett. Most a nemzeti lista formálisan is beteljesíti azt, amit mi az elmúlt öt évben már megvalósítottunk Brüsszelben. A magyar néppárti képviselet – tizenkilenc magyar EP-képviselő a Kárpát-medencéből – ahogy eddig is, ezután is egyként áll ki a magyarság érdekei mellett, éljenek bárhol a világon, tizenötmillió magyar nevében beszélünk Brüsszelben, Strasbourgban. Erős Európában erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükségünk. Ehhez a kulcs az önrendelkezés. Kiállunk Magyarország, a magyar nemzet és a magyar nemzetrészek önrendelkezése mellett. Ezek egymást erősítik. Ez a magyarság 21. századi európai útja. Ha választási jelszavakban szeretnénk megfogalmazni a magyarság európai képviseletének állomásait, akkor először is idézzük fel a 2007-es jelmondatunkat: „Unió, Erdéllyel!” 2009–2014 között az Európai Parlamentben a magyar néppárti delegáció a következő szlogen jegyében dolgozott: „Magyar unió az Európai Unióban”. A következő ciklusban ki kell állnunk a magyar nemzet érdekeiért. Mert európaiak csakis úgy lehetünk, ha vállaljuk magyarságunkat. Maurits Coppietersnek, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alapítójának mondása szerint: „Légy flamand, hogy európai lehess”. Magyar olvasatban, a nemzeti összetartozás klasszikus költői átfogalmazásában ez a példamondat a következőképpen hangozhatna: „Magyarnak lenni Európában – ez a mi munkánk, és ez nem is kevés.”
– Kit fog képviselni a következő években az Európai Parlamentben? Mennyiben befolyásolja majd a munkáját az, hogy egy másik tagország választásán nyer mandátumot? Ezt néhányan úgy értelmezik, hogy „cserben hagyta” az erdélyi magyarokat.
– Hogy Orbán Viktor miniszterelnököt parafrazáljam, egyetlen szóban tudom ezt megválaszolni: „Folytatom”. Folytatom a hét éve elkezdett munkát az Európai Parlamentben, ahogy eddig, úgy ezután is a magyar nemzet, és ezen belül az elszakított nemzetrészek, kiváltképpen az erdélyi magyarság érdekeiért küzdök. Magyarország Alaptörvényben rögzítette a külhoni közösségekért viselt felelősséget. Ennek az alkotmányos felelősségvállalásnak is eleget teszünk akkor, amikor nemzeti listát állítunk az európai választásokon. Másfelől: eddigi életutamat figyelembe véve el tudja bárki is képzelni rólam azt, hogy cserbenhagyom az erdélyi magyarságot, hogy nem szeretett népemért és szülőföldemért dolgozom? Sokat támadtak az elmúlt huszonöt évben, a kommunisták és a szekusok nem tudták megbocsátani nekem 1989 Temesvárját. De nem véletlen, hogy az erdélyi magyar EP-képviselők közül egyedül csak és kizárólag engem támadott meg a szocialista pártvezetés az autonómia melletti brüsszeli kiállásom miatt, abszurd és a legrosszabb időket idéző koncepciós pert komponálva. Továbbra is Nagyváradon lakom, és továbbra is lojális állampolgára maradok mind Magyarországnak, mind Romániának. A két ország érdekei egyébként jelentős mértékben egybeesnek – csak a hatalomhoz öncélúan ragaszkodó pártelit fejében ellentétesek.
– Erdélyben elmaradt az összmagyar összefogás az EP-választásra. Ön szerint miért nem sikerült megegyeznie a három erdélyi magyar pártnak?
– Tankönyvbe illő esete annak, amikor a rövidtávú és szűkkeblű pártpolitika felülírja a nemzeti érdekeket. Már csak a választási matematika is azt diktálta volna, hogy legyen összpárti összefogás, hiszen az EP-választásokat szabályozó törvény a koalíciók számára ugyanúgy ötszázalékos küszöböt ír elő, mint a pártok számára külön-külön. Ezt várták el a pártpolitikusoktól az erdélyi magyarok is, tehát valószínűsíthetően az összpárti listának mozgósító hatása lett volna, megismételhettük volna a már kétszer elért közel kilencszázalékos részvételi arányunkat, és megmaradt volna a legkevesebb három erdélyi magyar EP-képviselőnk. (És ha még ehhez hozzávesszük a Fidesz-KDNP nemzeti listáját: négyen dolgozhattunk volna erdélyi magyarságunkért is.) Az RMDSZ viszont másképpen döntött: az erőpolitikát választotta, elutasította az összefogást, elütötte a baráti jobbot, és eleve lemondott egy képviselői helyről, mert legjobb esetben is két tulipános képviselő lesz a kollégánk Brüsszelben. És jelentős kockázatot vállaltak ezzel, hiszen ha nem sikerül megugorniuk az ötszázalékos küszöböt, akkor RMDSZ-esek nélkül maradunk az EP-ben. De ez már az ő felelősségük, meghozták ezt a döntést, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői viszont – jókora bölcsességről téve tanúbizonyságot – inkább nem állítottak listát, mert kétszer öt százalékot lehetetlen lett volna hozni, nagy a kettős kiütés kockázata. Kelemen Hunorék viszont tizenkilencre lapot húztak, lelkük rajta. Részemről béke van, bízom a választók bölcsességében.
– Mi lehet a tétje az erdélyi magyar közösség szemszögéből az Európai Parlament következő ötéves ciklusának?
– A magyar nemzet megérkezett az Európai Unióba és a 21. századba. Mindenki, aki csak Magyarországban, vagy csak Romániában képes gondolkodni, még a 20. században él, a 20. század foglya. Huszonöt éves tapasztalat igazolja, hogy az erdélyi magyarság önrendelkezését aligha várhatjuk Bukaresttől. Ellenükben nem tudjuk megvalósítani, de a meggyőzésükhöz szükség van az egységes nemzeti fellépésre. Az autonómia sikeres európai gyakorlat, előbb-utóbb belátják ők is. Másfelől: Erdély hagyományosan a tolerancia földje, Európában nálunk mondták ki először a vallásbékét. Ennek a toleranciának a szellemében lépünk fel minden őshonos európai kisebbség védelmében. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen másodrendű állampolgárnak lenni. Nem engedhetjük, hogy Európában másodrendű polgárok éljenek – sem egyének, sem közösségek szintjén. Mintegy száz esztendeje (1921-ben) tette közzé a nemzeti autonómia apostola, Kós Károly Kiáltó szó című röpiratát. Éppen itt az ideje, hogy aktualizáljuk. A 21. században – többek között – a legfontosabb üzenet így hangozhatna: „Mi, tizenötmillió dolgozó, adózó, anyagi és kultúrértékeket produkáló polgár felséges erőgyarapodása vagyunk Európának. […] Nyíltan és őszintén valljuk: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi nemzeti kultúránk, ősi szokásaink, faji öntudatunk, szociális érzésünk, gazdasági fejlődésünk szempontjából ezeresztendős múltunk tanulságaképpen nélkülözhetetlennek tudunk.”
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tőkés László az elkezdett EP-munkát folytatja
Tőkés László a hét évvel ezelőtt elkezdett munkát kívánja folytatni május 25. után az Európai Parlamentben: ezután is a magyar nemzet, és ezen belül az elszakított nemzetrészek, kiváltképpen az erdélyi magyarság érdekeiért akar küzdeni.
Az idei európai parlamenti választáson a Fidesz színeiben induló erdélyi politikus az Erdélyi Napló csütörtöki számában megjelent interjúban elmondta: az Orbán Viktor vezette alakulat alkotmányos felelősségvállalásnak is eleget tett, amikor nemzeti listát állított az EP-választásokon, hiszen a magyar alaptörvény rögzítette a külhoni közösségekért viselt felelősséget.
„Eddigi életutamat figyelembe véve, el tudja bárki is képzelni rólam azt, hogy cserbenhagyom az erdélyi magyarságot, hogy nem szeretett népemért és szülőföldemért dolgozom?” – válaszolta Tőkés a hetilap ama felvetésére, miszerint egyesek szerint „cserbenhagyta” az erdélyi magyarokat azáltal, hogy egy másik tagország választásán nyer mandátumot. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke leszögezte: továbbra is Nagyváradon fog lakni, és lojális állampolgára marad mind Magyarországnak, mind Romániának.
Az erdélyi magyar közös EP-lista elmaradásával kapcsolatban Tőkés úgy fogalmazott: „tankönyvbe illő esete annak, amikor a rövid távú és szűkkeblű pártpolitika felülírja a nemzeti érdekeket”. Szerinte a választási matematika is azt diktálta volna, hogy legyen összpárti összefogás, hiszen az EP-választásokat szabályozó törvény a koalíciók számára ugyanúgy ötszázalékos küszöböt ír elő, mint a pártok számára külön-külön.
„Ezt várták el a pártpolitikusoktól az erdélyi magyarok is, tehát valószínűsíthetően az összpárti listának mozgósító hatása van. Megismételhettük volna a már kétszer elért közel kilencszázalékos részvételi arányunkat, és megmaradt volna a legkevesebb három erdélyi magyar EP-képviselőnk” – jelentette ki a hetilapnak az euroképviselő, hozzátéve: az RMDSZ jelentős kockázatot vállalt a közös lista elutasításával, mivel szerinte legjobb esetben is csak két tulipános hely juthat Brüsszelben.
Tőkés ugyanakkor bölcs döntésnek tartja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői nem állítottak listát, mert kétszer öt százalékot lehetetlen lett volna hozni, nagy lett volna a kettős kiütés kockázata. A következő EP-ciklus terveiről szólva a volt református püspök arról beszélt, hogy huszonöt éves tapasztalat igazolja: az erdélyi magyarság önrendelkezését aligha várhatjuk Bukaresttől. Szerinte a románok ellenében nem lehet megvalósítani az autonómiát, de a meggyőzésükhöz szükség van az egységes nemzeti fellépésre országhatárokon innen és túl.
„Az autonómia sikeres európai gyakorlat, előbb-utóbb belátják ők is. Másfelől Erdély hagyományosan a tolerancia földje, és ennek a toleranciának a szellemében lépünk fel minden őshonos európai kisebbség védelmében” – állapította meg Tőkés László, az Európai Parlamentben végzendő munka legfontosabb céljának nevezve, hogy Európában ne élhessenek másodrendű polgárok – sem egyének, sem közösségek szintjén.
Szucher Ervin, Kiss Judit, Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Tiltakoznak a magyar környezetvédelmi államtitkár verespataki jelenléte miatt
Egy verespataki szakszervezet nyílt levélben kérte a román külügyminisztériumot arra, hogy foglaljon állást Illés Zoltán magyar környezetvédelmi államtitkár vasárnapra tervezett verespataki látogatása ellen.
A magyar államtitkárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hívta Verespatakra a ciántechnológiás bányászat elleni vasárnapi tiltakozó akcióra. Illés Zoltán felszólalása szerepel a megmozdulás nyilvánosságra hozott programjában.
A Bányászat Jövője (Viitorul Mineritului) nevű szakszervezet a Titus Corlățean külügyminiszternek címzett nyílt levélben felszólította a külügyi tárcát, hogy az állásfoglalás mellett „kérjen sürgősen magyarázatot Magyarország kormányától” az államtitkár verespataki megjelenésének ügyében.
A szakszervezet honlapján csütörtökön közzétett nyílt levél szerint a magyar államtitkár, Tőkés László és más magyar politikusok jelenléte „a verespataki munkahelyek elleni tiltakozáson nehezen elképzelhető szociális görcsöket idézhet elő” a helyi közösségben. A közelmúltban történt elbocsátások után ugyanis ezer család megélhetése vált bizonytalanná.
„Azt gondoljuk, hogy a Magyar kormány egyik tagjának jelenléte Románia területén egy, a nemzeti érdek körébe tartozó bányászati projekt elleni tüntetésen nemcsak a szakszervezeti tagok arculcsapását jelenti, hanem a román állam belügyeibe való beavatkozást is” – áll a szakszervezet nyílt levelében.
A szakszervezet azt is kérte a román külügyi tárcától, hogy ellenőrizze: a budapesti kormány pénzeli-e a bányanyitás elleni más tiltakozó akciókat. A szakszervezet egyben reményét fejezte ki, hogy hamarosan megnyílhat a Verespatakra tervezett aranybánya, amely az egész térségben munkahelyeket teremt és jólétet hoz.
Verespatakon és környékén 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar ciántechnológia alkalmazásával kitermelni a Roșia Montană Gold Corporation nevű kanadai–román társaság.
A beruházás engedélyezését elősegítő törvényt tavaly novemberben elutasította a román parlament úgynevezett Verespatak különbizottsága, amely további felméréseket és kutatásokat rendelt el. Ugyanakkor a román állam nem mondott le arról, hogy megfelelő körülmények között engedé. Székelyhon.ro

Külügyminisztériumi beintés (Diplomáciai síkon a verespataki tüntetés)
A külügyminisztérium szóbeli jegyzékben kért magyarázatot Magyarország bukaresti nagykövetségétől azzal kapcsolatban, hogy Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár is szerepel egy vasárnapra tervezett verespataki tiltakozó megmozdulás programjában – holott Illés Zoltánnak nem is állt szándékában részt venni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által a ciántechnológiás bányászat ellen szervezett tüntetésen, neve is előzetes egyeztetés nélkül került a programba.
„A külügyminisztérium elviekben helyteleníti, hogy külföldi hivatalosságok a magánlátogatás intézményét használják fel olyan üzenetek közvetítésére és/vagy olyan eseményeken való részvételre, amelyek érinthetik Románia szuverenitását, vagy beavatkozást jelenthetnek a román állam belügyeibe” – áll a külügyi tárca állásfoglalásában. Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete ismertette, a külügyminisztérium sajtóhírekkel kapcsolatban kért magyarázatot. „A magyar nagykövetség – amiként eddig is tette – ezután is tájékoztatni fogja a román külügyminisztériumot a magyar hivatalosságok romániai látogatásairól. Nincs tudomásunk arról, hogy Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár a közeljövőben Romániába látogatna” – jelentette ki Zákonyi Botond nagykövet.
Zákonyi Botond hozzátette: helyteleníti, hogy a külügyminisztérium a nyilvánosság elé tárja a diplomáciai levelezést, hiszen a hagyományoknak megfelelően az ügyeket diplomáciai csatornákon rendezik. A külügyi tárcát a verespataki Bányászat Jövője nevű szakszervezet kérte állásfoglalásra Illés Zoltán vasárnapra tervezett látogatása kapcsán egy nyílt levélben. A magyar államtitkárt az EMNT és az EMNP hívta Verespatakra a ciántechnológiás bányászat elleni vasárnapi tiltakozó akcióra, felszólalása szerepelt a megmozdulás pár napja nyilvánosságra hozott programjában. A Bányászat Jövője szakszervezet álláspontja szerint a magyar államtitkár, Tőkés László és más magyar politikusok jelenléte „a verespataki munkahelyek elleni tiltakozáson nehezen elképzelhető szociális görcsöket idézhet elő” a helyi közösségben. A közelmúltban történt elbocsátások után ugyanis ezer család megélhetése vált bizonytalanná. „Azt gondoljuk, hogy a Magyar kormány egyik tagjának jelenléte Románia területén egy, a nemzeti érdek körébe tartozó bányászati projekt elleni tüntetésen nemcsak a szakszervezeti tagok arculcsapását jelenti, hanem a román állam belügyeibe való beavatkozást is” – áll a szakszervezet nyílt levelében. A szakszervezet azt is kérte a külügyi tárcától, hogy ellenőrizze: a budapesti kormány pénzeli-e a bányanyitás elleni más tiltakozó akciókat. A szakszervezet egyben reményét fejezte ki, hogy hamarosan megnyílhat a Verespatakra tervezett aranybánya, amely az egész térségben munkahelyeket teremt és jólétet hoz. A magyar Vidékfejlesztési Minisztérium tegnapi közleménye szerint azonban Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkárnak nem is állt szándékában részt venni a verespataki tüntetésen, neve előzetes egyeztetés nélkül került a programba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érmihályfalván rajtolt a Néppárt autonómiakaravánja
Az Erdélyi Magyar Néppárt több erdélyi település érintésével autonómiakaravánt indított, amelynek keretében vezetői és szakértői ismertetik a korábban közvitára bocsátott néppárti autonómiakoncepciót. A körút első állomása Érmihályfalván volt, ahol Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár az önrendelkezés és a föderális államberendezkedés előnyeiről tartott előadást.
Csomortányi István, a Partiumi Autonómia Tanács elnöke, a Néppárt Bihar megyei szervezete elnökének köszöntője után Tőkés László szólalt fel elsőként. Mint mondotta, egyházi emberként, európai parlamenti képviselőként, illetve a több mint tíz évvel ezelőtt alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mindhárom területen – az egyházban, az EP-ben és Erdélyben egyaránt – szükségesnek tartja az önrendelkezésre való törekvést.
A hit fontosságát emelte ki az autonómiaküzdelemben, amelyet egy futballmérkőzéshez hasonlított: az a csapat, amely a meccs elvesztésének gondolatával lép a pályára, az bizonyára veszíteni is fog. „Ha valaki kételkedne harcunk sikerében, az gondoljon a huszonöt évvel ezelőtti Temesvárra, ahol egy sokszorosan megalázott, lenézett, elnyomott gyülekezet vívta ki szabadságát” – hangsúlyozta. Megítélése szerint felértékelődött az autonómia „árfolyama”, megnőtt az ázsiója, immár nem kerülheti el Európa sem, hogy szembenézzen a kollektív kisebbségi jogokkal. Tőkés László úgy vélekedett, hogy döntő fordulat érlelődik e tekintetben.
Az autonómiafórumon részt vevő Nyíri Béla, Nyírábrány polgármestere a demokrácia fokmérőjének nevezte az autonómiát, amelyért küzdeni kell. A fideszes elöljáró sok sikert kívánt a küzdelemhez az erdélyi magyar közösségnek.
Bakk Miklós előadását az autonómia fogalmának meghatározásával kezdte, mondván: az autonómia az eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk. A Néppárt autonómia-csomagtervéről elmondta: ez nemcsak a székelyeknek vagy a partiumiaknak, hanem az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna. Hangsúlyozta: a területi közösségeket nem Bukarestből irányítva megrajzolni, hanem elismerni kell, hiszen ezek eleve léteznek. A Néppárt javaslatcsomagja több elemet tartalmaz, mint például egy általános szabályozást a területi-regionális közösségekre nézve, a régiók létrehozásának törvényeit, illetve a régiók közösségének alapján készült statútumot.
Az előadó felhívta a figyelmet: Románia mostani államberendezkedése nem felel meg az uniós térség kihívásainak, számos anomália tapasztalható, ezért elkerülhetetlen a régiók újragondolása. Az előadást követően Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke összegezte az autonómiaküzdelem múltját, és jelenét. Mintegy tíz évvel ezelőtt vált nyilvánvalóvá, hogy kettészakad az erdélyi magyar érdekképviselet. Ennek oka az volt, hogy különböztek a vélemények a bukaresti hatalomhoz és az autonómiához való viszonyulást illetően. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tíz évvel ezelőtti megalakulásával, illetve a 2011-ben alakult Néppárt megjelenésével esély nyílott arra, hogy az autonómia párti, „kuruc” politikát folytató tábor megerősödjön.
A legfőbb feladat a 2016-os választásokon való sikeres szereplés, annak érdekében, hogy a jelenlegi „labanc” hatalommal szemben átütő sikert érjen el a Néppárt. Ezzel pedig egy olyan alkupozíció teremtene, amelyben lehet beszélni az autonómiáról – vélekedett Toró T. Tibor. A partiumi autonómiára vonatkozóan kifejtette: többletfeladatok előtt áll a Partiumi Autonómia Tanács, hiszen a régió identitása nem olyan erős, mint Székelyföld esetében. Ehhez egy erős, elkötelezett, harcra elszánt munkára van szükség – szögezte le a pártelnök.
Az autonómiafórumot az elkövetkező hetekben több erdélyi és partiumi helyszínen megszervezik, legközelebb Gyergyószentmiklóson.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma