Verespatak – színvallásra szólított fel a Néppárt
Színvallásra szólította fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a román pártokat a verespataki aranybánya-terv ügyében.
A két alakulat szimpatizánsai tegnap Verespatakon tartottak tiltakozó megmozdulást a ciántechnológiás bányászat ellen. Közös nyilatkozatukban kijelentették, „a bányanyitás merénylet Erdély és az erdélyiek ellen”. Úgy értékelték, a verespataki bányaberuházás „Románia eddigi történetének a legnagyobb léptékű korrupciós ügye”.
Felkérték ugyanakkor a választások után megalakuló Európai Bizottság elnökét és környezetvédelmi biztosát, hogy tartsák tiszteletben az Európai Parlament (EP) éppen négy évvel ezelőtt hozott határozatát, amelyben Áder János és Tőkés László kezdeményezésére a testület a cianidos bányászat betiltását határozta el. Szabadság (Kolozsvár)

Párbeszédítés
Az RMDSZ egyik alapelve, hogy nem a konfrontációban, hanem a párbeszéd erejében hisz. Ezzel együtt még kezdeményezést is alig látni a valós eszmecserére, a nyitott vitapartnerről nem is beszélve.
A román–magyar együttélés békeforrása a kerítések két oldalán, a tömbházakban, a munkahelyeken keresendő. Csakhogy az itt tapasztaltak, illetve a többségi politikusok hozzáállása, megnyilvánulásai között óriási a szakadék. A helyzet visszássága nem új keletű, nemcsak nálunk vált természetessé, hogy akár önkormányzati, akár parlamenti képviselőről legyen szó, a tisztségviselő egy örök csatamezőn képzeli magát, ahol amúgy már rég bemocskolt ideákért kell harcolnia.
Ebbe a rossz mesébe küld rendszerint képviselőket az erdélyi magyarság is. Választottjaink egyenes háttal, kipirult arccal vallják, hogy szándékaink tiszták és nemesek, az igazság a mi oldalunkon áll, mindenkinek jót akarunk, távol áll tőlünk, hogy mások virágára tapossunk. Így nem csoda, hogy nem hallgatnak meg, hiszen a szakadékon túl minden a konfrontációról szól, de úgy látszik, ezt sohasem fogjuk megérteni.
Legyen hát párbeszéd. Kétségtelen, hogy az építő jellegű vita már közelebb áll a nagy vonalakban békés mindennapjainkhoz, de e téren is jelentős előrelépésre van szükség. Mert rendszerint azt halljuk, hogy mennyire fontos, ám alig találunk példát már megtörtént „kibeszélő” találkozókra.
Tavaly ősszel áttörésként hatott, hogy az EMNT sepsiszentgyörgyi autonómiakonferenciáján végre román politikusok – a PNL szenátora és önkormányzati képviselője – is elmondták véleményüket. Ez az egyik célja az EMNP mostani autonómiakaravánjának is, amelynek során román értelmiségiekkel közösen szeretnék megvitatni a lehetőségeket.
Ez járható út, de addig, amíg a két világ közötti függőhídon flangáló képviselőinknek nem sikerül végre – sokéves kormányzás után – markáns személyiségeket, vezető politikusokat is rábírni legalább a vitára, a konfrontáció helyetti párbeszéd szajkózása üres duma marad.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

„Közvita” előtt az RMDSZ Székelyföld-törvénye
Elemzésünk az Erdélyi Napló felkérésére készült, amely a Mensura Transylvanica elemző csoport szakértőit kérte fel az RMDSZ által készített és a lap birtokába jutott székelyföldi autonómiastatútum értékelésére. A dokumentumok tulajdonképpen két, részben egybevágó változatban tartalmazzák az autonómiaelképzelést. Mindkét román nyelven készült tervezet a Statut special al Ținutului Secuiesc címet viseli. Az első 92 cikkelyből áll, preambulummal is rendelkezik, a második 98 cikkelyt tartalmaz és preambulum nélküli, továbbá egyes pontjai alternatívákat is megfogalmaznak. Elemzésünk az első változatot veszi alapul, és három fő kérdésre terjed ki: a) az alkotmányos alap és a közjogi beágyazottság problematikája; b) a tervezet/elképzelés összevethetősége a dél-tiroli modellel (tekintettel arra, hogy az RMDSZ vezetői többször Dél-Tirol autonómiájára hivatkoztak, mint követendő példára; c) a korábbi tervezetekkel való párhuzamok.
Az új székelyföldi autonómiatervezet elkészítésének terve 2013. május 26-án, az RMDSZ XI. csíkszeredai kongresszusán merült fel. A záró sajtótájékoztatón Kelemen Hunor elnök „egy eddigieknél részletesebb tervezet” kidolgozását és parlamentben való benyújtását helyezte kilátásba. A terv 2013. novemberében került újból napirendre, amikor Kovács Péter főtitkár bejelentette egy autonómia-szakbizottság felállítását, amelynek célja a székelyföldi területi autonómia törvénytervezetének kidolgozása. A tervezetet 2013. decemberében szándékozták nyilvánosságra hozni, a nyilvános vitára pedig ezt követően került volna sor. A két másik erdélyi magyar párt, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is felajánlotta együttműködését az autonómiastatútum kidolgozásában, ezt azonban az RMDSZ elutasította. Az autonómia-szakbizottság összetétele nem került nyilvánosságra, a sajtóhírekből kiolvashatóan azonban szinte bizonyos, hogy egyik meghatározó tagja Márton Árpád képviselő lett.
A tervezet decemberi közzététele elmaradt, az RMDSZ vezetői a késlekedést 2014. januárjában a feladat „bonyolultságával” magyarázták. Ekkor a törvénytervezet benyújtását a parlament tavaszi ülésszakára tervezték, míg a nyilvános vitát a februári hónapra. Mindezt Borbély László alelnök is megerősítette, az autonómiatervezet nyilvánosságra hozatalát, valamint a nyilvános vitát azonban a „jogi szempontok és a feladatkörök” tisztázásának okán csak február végére látta megvalósíthatónak. Ezzel egyidőben Kelemen Hunor taktikai okokkal magyarázta az újabb késedelmet, arra hivatkozva, hogy a benyújtandó tervezetet az alkotmánymódosító törvénnyel is összhangba kell hozni. A tervezet végül 2014. márciusában készült el, de továbbra sem került nyilvánosságra. A szöveget eddig csak az MPP kapta meg az RMDSZ és az MPP által megkötött együttműködési megállapodás értelmében pártközi egyeztetés céljából. A tervezet véglegesítését közös munkacsoport végzi, ebbe 2014. április 10-én Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét, Márton Zoltánt, Makfalva polgármesterét, valamint Kulcsár Terza Józsefet, az MPP háromszéki elnökét delegálta az MPP. A munkacsoport RMDSZ-es tagjainak nevét továbbra sem ismerhetjük. Az RMDSZ-tervezet közjogi beágyazottsága
Közismert, hogy az RMDSZ Székelyföld-stratégiájában első lépésként a Székelyföldi Fejlesztési Régió létrehozása szerepel. Ez jelentené azt a „területi precedenst”, amelyre alapozva Székelyföld, mint politikai-közigazgatási régió is kialakítható majd. Ezt célozta az RMDSZ törvényjavaslata, amelyet a fejlesztési régiók átalakítása érdekében – 16 új fejlesztési régió kialakításával – készítettek el (az úgynevezett Csutak-terv).
A mostani, nyilvános vitára ígért tervezet megpróbálja e stratégia két egymást követő lépését összevonni: létrehozni egy fejlesztési társulást (Hargita, Kovászna és Maros megye részvételével), ugyanakkor azt valamiféle „sajátos státussal” is felruházni. Ennek érdekében a tervezet egyrészt „sajátos státust” biztosít Hargita, Kovászna és Maros megyének (1. fejezet, 1. cikk), másrészt átruház ebből valamit a három megye részvételével létrejövő közhasznú társulásra (amely azonban a 215-ös számú, helyi közigazgatásról szóló törvény 11. cikke alapján jogi értelemben nem közjogi jellegű, hanem magánjogi társulásnak számít), és azt nevezi „régiónak”. Tehát a Székelyföld régió megyék magánjogi közhasznú társulásaként jön létre, amelyet azonban a kormány különböző közigazgatási jogosítvánnyal ruház fel.
Ez a közjogi „öszvérmegoldás” azonban több szempontból is problematikus. A régiónak ugyanis nincs közvetlenül választott tanácsa, illetőleg a régió döntéshozó testülete a résztvevő megyék képviselő-testületeinek tagjaiból áll (23. cikk). Ezért aztán gyengébb a legitimitása, és konfliktushelyzetet szülhet az is, hogy a régió tanácsában és a megyék tanácsaiban ugyanazok a képviselők ülnek, akiknek viszont különböző szinteken, tehát különböző nézőpontokból kell ugyanazon kérdésekről döntéseket hozniuk.
Hatáskörének nincs alkotmányos garanciája. Ez a törvény szövegében is megjelenik: a 14. cikk (3) és (5) bekezdése szerint az állam nem csupán delegálhat, hanem el is vonhat hatásköröket. Ez viszont megkérdőjelezi a társulás autonómiáját.
Tisztázatlan a statútum alkotmányos jogállása is. A preambulum a Gyulafehérvári Nyilatkozatra és az 1945. évi Nemzetiségi Statútum elveire alapozza a tervezetet. Utóbbi hivatkozás önmagában is kuriózum, mert a Nemzetiségi Statútumnak nincsenek olyan elvei, amelyek ma ne lennének jelen a nemzetközi kisebbségi jogban, illetve az alkotmányban – az 1945-ös törvénynek ma egyetlen hivatkozásra érdemes része van, ez az anyanyelvhasználat szabályozása az igazságszolgáltatásban. Továbbá a 83. cikk szerint a statútumot az alkotmányos törvényeknek megfelelő eljárással lehet módosítani. Viszont a román alkotmány 73. szakasza szerint az alkotmányos törvények tárgya csupán az alkotmány módosítása lehet, elfogadásuk pedig minősített, kétharmados, illetve háromnegyedes többséget feltételez. Következésképpen ez a cikkely önmagában is alkotmánymódosítást igényel. A statútumnak ugyanakkor nincs semmilyen alkotmányos alapja, ezért az idézett előírásai nem rendelkeznek külön garanciával, legfeljebb annyival, amennyit egy sarkalatos (organikus) törvény biztosíthat.
A fentiekből következően hasznos lenne, ha a statútum nyilvános vitájához kapcsolódóan az RMDSZ nyilvánosságra hozná a megfelelő alkotmánymódosító javaslatait is.
Az RMDSZ-tervezet és a dél-tiroli modell
A szövetség vezetői többször is arról nyilatkoztak, hogy a készülő statútum a dél-tiroli autonómia meghatározó mintáját követi. Ez számos vonatkozásban meg is valósult a tervezetben, például a régióelnök választásának váltásos rendszerében (a 27. és a 33. cikk), a határozathozatalban biztosított „etnikai vétóban” (a 49. cikk), a régió hivatalos kétnyelvűségében (a 80–82. cikkek, bár az ezt szabályozó XIV. fejezetnek helyesebb lett volna a Régió hivatalos nyelvei és nem a Magyar nyelv használata címet adni, ami önmagában is a magyar nyelv „nem éppen egyenlő” voltát sugallja), az oktatásban alkalmazott tanárok anyanyelvének jelentőségében (17. cikk) vagy a Székelyföld számára biztosított EP-mandátum tekintetében (72. cikk).
A tervezet azonban nagyon elnagyolt a dél-tiroli modell egyik kardinális jelentőségű kérdésében. Ez az úgynevezett „etnikai kvóták” alkalmazása a közalkalmazotti-köztisztviselői szférában. A statútumtervezet 71. cikke csak általánosan rendelkezik arról a közalkalmazotti körről, amelyben érvényesíteni kell az etnikai arányosság elvét, de hasznos lenne az érvényesítés konkrét mechanizmusát is beépíteni a statútumba, mivel az identitásválasztás és -kinyilvánítás, továbbá a nyelvi kompetenciák ellenőrzésének egyik legfontosabb (politikailag leginkább érzékenynek tekintett) kérdéséről van szó. A nyelvcsoport-arányos foglalkoztatás – amint a dél-tiroli modell története is mutatja – számos olyan technikai kérdést vet fel, amely súlyos konfliktust generálhat. Következésképpen az olyan kérdéseket mint a közalkalmazotti „etnikai kataszter” naprakészen tartása, a vizsgabizottságok összetétele, az ezzel kapcsolatos jogorvoslati utak stb. hasznos lenne a szabályozás magasabb szintjén is megjeleníteni.
Következtetések Az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútum-tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye társulásos (fejlesztési) régiójának a kialakítását, valamint „sajátos státussal” való felruházását fogalmazza meg. Ennek érdekében a három megye is sajátos státust nyer, és a fejlesztési társulás „sajátos státusa” a megyék „sajátos státusára” épül. E megoldási javaslat azonban közjogilag meglehetősen problematikus.
Az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT vagy az EMNP tervezete. E mögött valószínűleg az a stratégiai megfontolás rejlik, hogy a hatásköri jogosultságokat sikeresebb „menet közben”, a régió autonómiájának a „fejlesztésével” elérni. A tervezett régió beillesztése a román alkotmányjogi keretekbe meglehetősen bizonytalannak, nemcsak politikai, hanem közjogi szempontból is kivitelezhetetlennek tűnik. Ezért a nyilvános vita eredményes lefolytatásához az RMDSZ-nek ki kell dolgoznia és mellékelnie kell a tervezethez a saját alkotmánymódosító opcióit, illetve alternatíváit is.
Párhuzamok korábbi tervezetekkel
Az 1989 után kibontakozó erdélyi magyar autonómiamozgalomnak 2005–2006-ig két nagy szakasza volt a tervezetek tekintetében. Az első szakaszban (1990–1996) készült tervezeteknek elsősorban politikai identitást formáló és ideológiai szerepük volt: megalapozták az RMDSZ átfogó mozgalmi jellegét, kijelölték a belső csoportok közötti határvonalakat, ugyanakkor hozzájárultak a kisebbségi kollektív jogok romániai megjelenítéséhez is. A második szakaszba a 2003 után napvilágot látott tervezetek tartoznak, ezeket az immár RMDSZ-en kívül szerveződő ellenzék, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tűzte napirendre. Szerepük a politikai küzdelem újratematizálása volt: politikai szempontból ekkor az autonómia kérdése vált az RMDSZ és ellenzéke (MPP, EMNT, majd EMNP) közötti szembenállás fő választóvonalává. Mindkét szakasz tervezeteire jellemző, hogy közpolitikai tartalmuk némiképp szegényes maradt. Egy újabb, harmadik szakaszról beszélhetünk 2012-től, amelyet alapvetően két kihívás határozott meg: a kormányzat által szorgalmazott regionális reform, valamint a székely autonómiatörekvések mozgalmi összetevőjének megerősödése (az SZNT tevékenysége, a Székelyek Nagy Menetelése stb.), amelytől az RMDSZ immár nem tekinthetett el.
Jelenleg három olyan, jogi formátumban is megfogalmazott tervezet létezik, amelynek szerepe lehet az esedékes nyilvános vitában: az SZNT Székelyföld-statútuma, az EMNT-EMNP kerettörvény-tervezete a régiókról, valamint az RMDSZ itt vizsgált Székelyföld-statútuma. Az előbbi kettő nyilvános, az utóbbi pedig még csak munkadokumentum formájában létezik. Az RMDSZ-tervezet és az SZNT statútumjavaslata közötti legfontosabb különbségek: – az SZNT-tervezet a történelmi Székelyföldre vonatkozik, közjogi megfogalmazása pedig a dél-tiroli, illetve a spanyol autonóm közösségi statútumok mintáját követi; – az RMDSZ-tervezet Hargita, Kovászna és Maros megye társulására épít (tehát a történelmi Székelyföldnél nagyobb területre vonatkozik), és e társulást ruházza fel közigazgatási kompetenciákkal; – mindkét tervezet esetében hiányzik a román alkotmányos kerethez való illesztés pontosabb meghatározása. Az EMNP-kerettörvénye és az RMDSZ-tervezet:
– Az EMNP-kerettörvény többféle régiós hatáskört különböztet meg: az állammal megosztva gyakorolt, valamint az állam által átruházott hatásköröket. Ezeket a régió statútumába foglalják, amelyet a parlament egyoldalúan nem módosíthat. – Az RMDSZ-tervezetben a három megye és a megyék társulása kap többlethatásköröket. Ezek gyengébbek, mint a kerettörvényben megszabottak, és garanciális elemekkel sem rendelkeznek. Azaz sarkalatos törvénnyel átalakíthatók, illetve megszüntethetők. – Az RMDSZ-tervezet pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé.
Székelyföld speciális státusa
A birtokunkba került, román nyelven íródott munkapéldányból szerkesztőségi fordítás alapján közlünk részleteket.
Preambulum Figyelembe véve a helyi közigazgatás és a közszolgáltatás decentralizációját; tudomásul véve a román nép képviselőinek 1918. december 1-jén, a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésen vállalt kötelezettségeit arról, hogy „oktatását, önkormányzatát és igazságszolgáltatását minden nép saját nyelvén és saját emberein keresztül biztosítja”; elfogadva azt a tényt, hogy a helyi közigazgatás intézményei minden demokratikus rendszer alapját képezik; tudatában annak, hogy az állampolgároknak az európai uniós tagországok demokratikus alapelve szerint joga van részt venni a közügyek rendezésében, és ez a jog legjobban az emberekhez közeli, széles hatáskörrel felruházott helyi önkormányzati rendszer intézményein keresztül gyakorolható, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó 1945/86-os törvény alapján, Románia Parlamentje elfogadja az alábbi jogszabályt.
1. cikkely: Az egységes és oszthatatlan Romániában, az alkotmány által garantált helyi autonómia elve alapján, valamint az 1945/86-os törvény és a jelenlegi statútum szellemében, a Kovászna, Hargita és Maros megyéből álló Székelyföld speciális jogállást kap. 11. cikkely: A 2001/215-ös, a helyi közigazgatást szabályozó törvény 11. cikkelyének 1. és 2. bekezdése értelmében, a jelen jogszabály alapján szavatolt hatáskörökkel, regionális fejlesztési projektek valamint közösségi szolgáltatások céljából Kovászna, Hargita és Maros megye részvételével közjogi és magánjogi fejlesztési társulás jön létre. Az ebben részt vevő helyi önkormányzatok törvényhozó és végrehajtó szervei a jelen törvény értelmében megőrzik önrendelkezésüket. 17. cikkely: A Székelyföldhöz tartozó megyékben a román és a magyar nyelvű elemi, gimnáziumi és középiskolai oktatásban csak azok a tanárok vehetnek részt, akiknek anyanyelve az oktatás nyelve. A második nyelvet csak olyan tanár oktathatja, akinek ez az anyanyelve. A második nyelv tanítása az elemi oktatás második osztályától kötelező. A német és a cigány nyelv oktatása az elemi, a gimnáziumi és a középiskolai intézményekben a szülők kérésére történhet olyan településeken, ahol a kisebbségek számaránya ezt szükségessé teszi. Amennyiben a német vagy a cigány kisebbség számaránya a településen eléri a 20 százalékot, a román vagy a magyar nyelvű iskolákban a németet, illetve a cigány nyelvet is tanítani kell. Székelyföld területén egyetemet csak a régió vagy a megye beleegyezésével lehet alapítani. 23. cikkely: Székelyföld önkormányzatának vezető tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei önkormányzati képviselőkből áll.
25. cikkely: Székelyföld vezető tanácsa – a három megyeszékhelyen felváltva – évente három ülésszak keretében fejti ki tevékenységét.
27. cikkely: Székelyföld vezető tanácsa egy elnököt és három alelnököt választ. Az elnök és az alelnökök kétéves időtartamra választhatóak. Ha az első periódusban az elnök a magyar közösség soraiból származik, a következő kétéves mandátumot a román közösség tagja nyeri el. Az egyik alelnöknek kötelezően más nemzetiségűnek kell lennie, mint az elnöknek. 33. cikkely: Székelyföld elnökségi jogkörét az elnök és a három alelnök gyakorolja. Az elnökség nemzetiségi összetételét arányaiban tükröznie kell Székelyföld önkormányzata nemzetiségi összetételének. 48. cikkely: Székelyföld regionális önkormányzata, valamint a megyei önkormányzatok által elfogadott jogszabálytervezeteket a területileg illetékes prefektusi hivatalhoz kell eljuttatni. Amennyiben a prefektus ezt 30 napon belül nem támadja meg a helyi közigazgatási bíróságon, ezek közlésre kerülnek és érvénybe lépnek.
49. cikkely: Amennyiben egy törvénytervezet a különböző nemzetiségekhez tartozó egyének egyenlőségét vagy kulturális és nemzetiségi önazonosságtudatának szabadságát sérti, Székelyföld Területi Önkormányzatának érintett nemzetiségi csoportja a tervezetről saját csoportjában kérhet külön szavazást. Ha ennek a szavazásnak az eredményét a többség nem fogadja el, illetve figyelmen kívül hagyja az önkormányzat keretében működő nemzetiségi csoport kétharmadának a kérését, a kisebbségi csoport harminc napon belül az Alkotmánybírósághoz fordulhat. 50. cikkely: Székelyföld önkormányzatának és a három megye önkormányzatának törvényei Székelyföld Hivatalos Közlönyében jelennek meg román és magyar nyelven. A jogszabály a megjelenést követően hét nappal lép érvénybe, kivéve azokat az eseteket, amikor a törvény más terminust ír elő. A Hivatalos Közlöny egy példányát elküldik a területileg illetékes prefektusnak. 71. cikkely: Székelyföld területén a közalkalmazotti státusra civil állásokat hoznak létre a közszolgáltatások szükségleteinek függvényében. Ez az előírás nem vonatkozik a belügyi, a közbiztonsági és a honvédelmi intézmények számára. A közszolgáltatásokban dolgozó alkalmazottak nemzetiségi összetételének tükröznie kell a megye nemzetiségi összetételét a legutolsó népszavazás adatai alapján.
A nemzetiségek arányszáma szerint meghatározott közalkalmazotti állások betöltése a megüresedő állások függvényében történik.
72. cikkely: Székelyföldnek joga van a képviselethez mind az Európai Parlamentben, mind Románia Parlamentjében. A székelyföldi önkormányzat döntése értelmében joga van kirendeltségeket működtetni az Európai Unió intézményei mellett.
Mensura Transylvanica. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Pillanatkép az erdélyi magyar politikáról
Az erdélyi magyar politika alakulását figyelemmel kísérők számára egyre nyilvánvalóbb, hogy kétosztatúvá vált az erdélyi magyar politikai élet.
Egyfelől van a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének tartó RMDSZ, másfelől pedig az alig két éve alakult Erdélyi Magyar Néppárt. A választási eredménytelensége miatt kiszolgáltatottá és politikailag zsarolhatóvá vált Magyar Polgári Párt önfeladó módon besorolt az RMDSZ ernyője alá, befolyása mára nem több maradt, mint amennyi a „szövetség” valamely platformjának, mondjuk a női tagozatnak van. Szinte kizárt, hogy önállóan indulhatnának egy következő választáson.
Az RMDSZ a 2010-es magyarországi választások óta, különösen amióta Kelemen Hunor tölti be az elnöki tisztséget igyekszik rendezni viszonyát a Fidesz-szel. A legfőbb magyarországi kormányerő elsősorban a fiatalabb generációhoz tartozó székelyföldi vezetőket fogadta el tárgyalópartnereként, általuk próbálja befolyásolni, a kívánt irányba terelni az RMDSZ politikáját. A folyamat nem sima, hisz amennyit javult a „szövetség” hazai megítélése a Fidesz-kapcsolatok viszonylagos normalizálása okán, annyit romlott a posztkommunista PSD-vel kötött újabb egyezséggel, a kormánybalépéssel.
Az imént kétosztatúnak neveztem az erdélyi magyar politikát, pedig egyesek szerint az inkább kétpólúsú. Az RMDSZ-ről tudjuk, hogy az EP-ben az Európai Néppárt frakciójához tartozik, amiből az következne, hogy maga is jobboldali.
Ennek viszont ellentmond a tény, hogy eddigi „szokásait”, működési mechanizmusát, magyarországi kapcsolatrendszerét tekintve inkább posztkommunista pártnak tűnik, mint jobboldali, konzervatív alakulatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy Romániában a posztkommunistákkal áll koalíciós viszonyban, ennek a pártnak a tagjaival, vállalkozói holdudvarával épített ki olajozottan működő kapcsolatokat.
A Fidesz erdélyi politikájában is bizonyos fajta kettősség tapasztalható. Köztudomású, hogy a néppártot sokan, különösen RMDSZ-berkekben a Fidesz, személyesen Orbán Viktor kreálmányának tartják. Igaz viszont az is, hogy minden Fideszhez köthető anyaországi erkölcsi, szellemi és anyagi támogatás ellenére, az első, 2012-es választásokon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy alig alakult, ebből következően gyenge társadalmi beágyazottságú párt esetében badarság is lett volna túl magasra állítani a lécet. Ebből következően az országgyűlési választásokra készülő Fidesz úgy támogatta „stratégiai partnerét”, az EMNP-t, hogy közben megpróbálta megtalálni a modus vivendit az RMDSZ-szel is.
Sokszor elhangzott már, hogy az EMNP elsősorban 2016-ra gyúr, főleg a helyhatósági választásokra. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy miként kerül ki az idei EP-választásokból. A legvitatottabb döntésük, hogy Tőkés Lászlót nem saját listájukon indították. Merthogy az pozitívum ugyan, hogy fővédnökük, igaz, Fidesz-listán, de újra ott lehet az EP-ben, az viszont egyértelmű kudarc, hogy nem merték az önálló indulás kockázatát vállalni. Az is megválaszolandó kérdés, hogy új helyzetében Tőkés mennyire lesz képes a néppárti érdekek hatékony képviseletére, magának a pártnak a támogatására?
Úgy hírlik, az EMNP az eddigieknél szigorúbb anyagi feltételek között kényszerül folytatni. Dehát a siker nem kizárólag az anyagiakon múlik, annál inkább az elkötelezettségen, kitartáson, következetességen, áldozatkészségen.
Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma

F.J. KEREKASZTAL A kérdés: beszállunk-e egy bombázóba, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott van?
A kettős állampolgárságról tartott kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen sziporkázott egy történész, egy szociológus és egy sor politológus.
- az az antinacionalista beszédmód és az az alkotmányos patriotizmus, amit a magyarországi mainstream baloldal a nyolcvanas-kilencvenes években útként kijelölt magának, az eleve kulturális és nyelvi alapon szerveződő kisebbségi közösségek számára eredendően idegen és egy más entitást képvisel - attól, hogy 2010-ben létrejön a honosítási törvény, a magyarországi társadalomnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésékben alkotott véleménye nem változott meg - a 2004-es, kettős állampolgárság-ellenes kampánnyal, a modernizációs retorika és a jóléti sovinizmus összecsúsztatása révén lényegében a bal-liberális értelmiség nyitotta meg az utat a szélsőjobb narratívák kibontakozása előtt - az kisebbségi magyar elitek kilencven éve nem voltak ilyen legitimációs válságban - az RMDSZ-nek nem sikerült a román nemzetépítéssel szemben doktrínát megalkotnia - gyakorlatilag az RMDSZ-ből és az RMDSZ körül eltűnt az etnikai identitás tőkésítése, az azt szervező réteg; hiányoznak azok a hajszálerek, amelyek a szakmát összekötnék egy intézményi rendszerrel - a Fidesz folyamatos erdélyi térfoglalása és a magyar állampolgárság kiterjesztése eljuttatott oda, hogy gyakorlatilag a kisebbségi elitek, mint önálló politikai entitás, nem jelennek meg a magyar kormányzati politikában, funkciótlanná váltak: nem részesei ennek a dolgok, a magyar állam a fejük fölött építette ki a politikáját.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) keretében, a Sapientia EMTE épületében pénteken, Állampolgárság téma a Magyar Kisebbség új számában címmel megszervezett kerekasztal-beszélgetést Bárdi Nándor történész moderálta. Meghívottjai Bakk Miklós, Bodó Barna, Kántor Zoltán, Salat Levente és Toró Tibor politológusok, valamint Kiss Tamás szociológus voltak.
Ezek voltak a legfontosabb megállapításai Kiss Tamás szociológusnak a Magyar Kisebbség nemzetpolitikával és a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó új számában megjelent írásában. Az írást röviden méltató Bárdi Nándor történész még Korhecz Tamás állítását emelte ki: a kettős állampolgárság megadása révén a kisebbségvédelem helyett a magyar pártpolitikai küzdelmek kihelyezése történt a kisebbségi magyar közösségekbe, és a kisebbségvédelmet, a kisebbségi társadalomépítést nem pótolhatja a kettős állampolgárság kérdése.
Az alábbiakban kivonatolva közöljük a beszélgetés során elhangzott lényeges megállapítások egy részét: Bakk Miklós
- a nacionalizmus-elméletek mentén a román-magyar történelmet újra kell gondolni, és azt is, hogy hogyan játszik a magyar és a román politika a határon-túliság kérdésével és, hogyan teszi át ezt taktikai regiszterbe
- a magyar politikában a leszakadt részek kérdésében a meghatározó az, hogy az akkor következett be, amikor a magyar nemzetépítés éppen csúcsra volt járatva. Éppen ezért a magyar nemzetpolitika a mai napig nem tud differenciáltan tekinteni erre, hanem ennek az egységeszménynek az újraértelmezését próbálja megvalósítani .
- a román államépítés és a határon túli románok viszonya ettől különböző, ugyanis az akkor még nem országrészek közösségei nagyon különbözőképpen kapcsolódtak be a nemzetépítésbe. Így a bukovinai és az erdélyi kicsit másképp valósult meg, a moldáv pedig egy alternatív nemzetépítés volt, sőt vannak olyan román tömbök, amelyek soha nem voltak részei a román nemzetépítésnek (pl. a Timok völgye)
- ha a kettőt szembeállítjuk, akkor azt látjuk, hogy az utóbbi nemzetépítési koncepció jóval nagyobb politikai és taktikai mozgásteret ad a kisebbségi közösségeknek
Kántor Zoltán
- nem egyetlen nemzetkoncepció van, hanem egy homályos nemzetkoncepció, amire az emberek hivatkoznak, (azt gondolnánk, hogy a politikusok többsége alapos olvasottság után tesz így, de ez nem így van). A nemzetépítés olyan, mint a La Sagrada Familia templom, épül, de nem tudjuk, hogy milyen lesz, nem látjuk a végpontját a folyamatnak, folyamatosan változik, alakul
- az egyének véleménye nagyon sokat számít: 500-600 ezernél tart a kettős állampolgárságot felvevők száma, de meg lesz az egymillió is. Persze van, akinek a magyar állampolgárság igénylése túl sok, van aki feleslegesnek érzi és van olyan is, aki protesztből nem teszi meg ezt.
Kiss Tamás
- egy olyan nyelvet próbál keresni, amelyen elmondhatóak olyan jelenségek, amelyekről nehéz beszélni, mert rájuk van telepedve egy „máz, kulimász”. Ilyen például a kettős állampolgárság kérdése, de az RMDSZ klientúraépítése is.
- a kettős állampolgárság megadásával nem zárult le semmi, a kategorizációs küzdelem folyik tovább
Salat Levente
- kérdés az, hogy a szakembereket, akik a kérdéssel hivatásukból adódóan foglalkoznak, mentesíti-e valami az alól a felelősség alul, hogy próbáljanak értékelni, állást foglalni a várható következményeket illetően
Kitérő
Salat feltette a kérdést, hogy van-e esély arra, hogy a politikai döntésekről, opciókról tudományos igényű megállapításokat tegyünk és, hogy van-e tudományos alapja annak, hogy a nagy horderejű politikai döntéseket illetően nyíltan állást foglaljanak és ítélkezzenek azok helyességéről. Két példával árnyalta a kérdést.
1. Pólya György pályafüggőség modellje: adott egy urna, benne egy piros és egy fehér golyó. Két játékos, egy-egy urnával, amelyekben csak piros és a másikban csak fehér golyó van. A játék: szerre kivesznek egyet és visszatesznek egy ugyanolyant. Mi lesz ennek a kimenetele? Azt gondolhatnánk, hogy fele-fele arány lesz a végén, de nem, az esetek nagy többségében ez 90 %-os eltolódást fog mutatni ide vagy oda. Ez egy olyan kumulatív logika a kétesélyes kérdések esetében, ami azt mutatja, hogy nem lehet tudni, hogy merre fog hangsúlyosan eltolódni az esélyek közül a végeredmény. 2. Egy elmélet szerint sündisznó és róka típusú elemzők vannak. A sündisznó típusú nagy rendszerekbe, összefüggésekben lát, míg a róka kis és ellentmondó részletekbe. Az érdekes tapasztalat ezekkel az, hogy a rókának nagyobb az esélye, hogy megjósolja a rövidebb távú politikát. Salat szerint ő sündisznó típusú kutató és a kettős állampolgárság kérdéskörében csak olyan információk állnak a rendelkezésére, amelyek a rókáknak játszanak a kezére.
- szerinte a kettős állampolgárság története röviden: a Fidesz és Orbán Viktor úgy dicsőült meg, hogy a történet kezdetén nagyon határozottan ellenezte az állampolgárság kiterjesztését, majd 2004-ben a „nagyon szerencsétlen” népszavazást követő politikai hisztériában - nem utolsó sorban választói megfontolásból -, felállt a kettős állampolgárságot követelő hullám tetejére. Majd amikor megnyerte a 2010-es választást, abban a helyzetben találta magát, hogy nem maradt más választása: annak ellenére, hogy nem tudhatta, mi lesz belőle, tovább kellett menjen a vállalással. Ettől a pillanattól kezdve létrejött egy olyan helyzet, ahol a szereplők sodródnak ezzel a jelenséggel, létrehozták ezt a Pólya logikájához hasonló eseményt, attól függetlenül, hogy mit gondolnak erről az egészről.
- szerinte azt képzelhetnénk, hogy az RMDSZ-nek volt elképzelése arról, hogy mi lesz ennek a következménye. Habár Kiss Tamás a szövegében utal rá, hogy az RMDSZ-ben volt egy törésvonal ennek az értékelésével kapcsolatban, Salat úgy véli, hogy a nagy törésvonal nem Markó Béla, illetve Antal Árpád és Tamás Sándor között van (eredetileg Antal-Tamás formában hangzott el, a szövegben először tévesen Antal Attila neve szerepelt, javítottuk - szerk. megj.) Szerinte annak vagyunk a szemtanúi, ahogy az RMDSZ-nek, annak ellenére, hogy látja, hogy rossz vége is lehet a dolognak, nincs ereje szembefordulni az áramlattal és ő is felül erre a vonatra.
- Salat úgy véli, hogy ezzel ellentétben az EMNP, meg a holdudvarához tartozó szervezetek részéről azt látjuk, hogy amellett, hogy közvetlen haszonélvezői az eseményeknek, szerintük az autonómia és a kettős állampolgárság kérdése nem összeegyezhetetlen. Azonban arra, hogy miért, nincs válaszuk vagy érvük.
- Salat beszélt Borbély Zsolt Attilának a kötetben megjelent szövegéről is, amelyben az egyik elképzelés az, hogy meg kell győzni a románokat arról, hogy legyen autonómia, de akár rá is lehet kényszeríteni őket az autonómia megadására. Salat szerint ez rég ott lebeg a nyilvánosság előtt és szerinte annak, aki ezt képviseli, ezt előbb-utóbb fel kell vállalnia. Ez a kérdés szerinte azért érdekes, mert nem világos, hogy ezt akkor is beszabad-e vagy érdemes-e vállalni, ha már nem egy vonatról van szó, hanem "arról a bombázóról, amelynek a pilótafülkéjében Putyin is ott ül."
- Salat ugyanakkor kijelentette, hogy ez nem a végkövetkeztetés, ugyanis nem tudja, hogy mire lehet számítani a kérdésben
Bárdi Nándor
- Bárdi elmondta, hogy ő, mint történész, a nemzetiesítést egy társadalomtörténeti jelenségként gondolja el. Szerinte Magyarországról nézve a kérdés úgy tevődik fel, hogy egy nemzetiesítési folyamat mikor torzul el.
Két példa
Bárdi két példával illusztrálta, hogy mit ért ez alatt. Szerinte a „Fölszállott a páva” hihetetlen sikere a politikai támogatásra gyakorolt szakmai szűrőnek is köszönhető, valamint annak, hogy mindezek mellett valamire építkezett (táncház-mozgalom).
Ezzel szemben a „Szeretünk Magyarország” program ott bukott el Bárdi szerint, hogy nem ment át szakmai szűrőn és éppen ezért nem épült a valóságra. A kormány által meghirdetett program nem tudott versenyezni a falu hagyományos ünnepeivel, és hiába lehetett pályázni rá 250 000 forintnyi összeget, a program összeomlott, vagy nem lett belőle semmi vagy egy giccsé vált
szerinte az a kérdés, hogy egy döntéshez van-e olyan szakpolitikai háttér, ahol kontrollálható? Bárdi szerint Magyarországon sokszor mindent felülír a pártpolitikai megfontolás.
- Magyarország megértésére a plebejus nemzet fogalmat hozta fel, amelyet a Kádár-korszak felfogásával illusztrált: az életszínvonal a nemzeti érdek és a feszültség elkerülése a cél. Ezenkívül a Kádár-rendszer lényegéhez tartozik a jóléti sovinizmus is.
- szerinte ki kell mondania azt, hogy történészként úgy látja, hogy a kettős állampolgárság esetében a párhuzamos nemzetépítések felszámolásáról van szó, amihez az is hozzájárul, hogy a négy nagy magyar kisebbségi közösségben a helyi nemzetépítő elitek nem tudták a maguk önálló politikai közösségét intézményesíteni
- szerinte történelmi perspektívából nézve teljesen világos, hogy Magyarországról szemlélve a jelenségeket a népességáramlás a Kárpát-medence közepébe folyik. Bárdi szerint ezért 1918-ban azt gondolták, hogy még ötven év és mindenki magyar identitású lesz, az alapján, hogy mi történt 1880-1918 között. Akkor az a vélemény uralkodott, hogy az iparosítás ezt meg fogja oldani. Tudjuk, hogy teljesen más történt és végül a szocialista iparosítás révén fordult a kocka. Bárdi szerint a politikusok 2010-ben megnyitották a kapukat, azt üzenve, hogy a magyar elitek most vannak szinkronban és ezáltal „a nyűglődés helyett van egy kapu”, amit ki lehet használni. - ha túl sokat foglalkozunk a következményekkel, akkor elsiklunk az egyik lényeges kérdés fölött: „Miért van az, hogy a lövétei bácsika Zsoltikát, Viktort emleget? Miért van ez a megszólíttatási igény?” - Bárdi elmondta, hogy ő úgy gondolja, hogy azt a diszkrepanciát, hogy a külhoni magyarok a 2004-es népszavazás után nagyon kritikusak voltak a magyarországiakkal szemben, az emberek úgy dolgozzák fel, hogy úgy kezelik, mintha személyesen Orbán Viktortól kapták volna meg ezeket a jogokat, ő lenne személyesen az, aki ilyen értelemben emancipálta őket.
- Bárdi szerint ezzel az a probléma, hogy a romániai magyar kisebbségi elit ehhez képest nem sokat tesz a megszólításért, a kisebbségi hálózatok üzemeltetéséért. „És ez azért megkerülhetetlen kérdés, mert létfontosságú az otthon maradó közösség megerősítése.”
- Bárdi kérdése az volt, hogy a székely vezetők az autonomista retorika közben vajon hányszor ültek le megbeszélni a dolgaikat? Bárdi egy kérdést felvetve illusztrálta ezt: "vajon miért nem áll a marosvásárhelyi reptéren egy busz, ami elvinné az embereket Csíkszeredába, amikor tudjuk, hogy hasonlókból áll össze egy kisebbségi hálózat?". Transindex.ro

Székely Nemzeti Tanács: Vállalhatatlan ez az autonómiatervezet
Bár az RMDSZ már egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy új székelyföldi autonómiatervezetet szándékszik készíteni, s azt 2013 végén nyilvánosságra hozza és közvitára bocsátja, majd benyújtják a parlamentben, a munkáról hivatalosan igen keveset tudni, mi több, a titkolózás és ködösítés változatlanul folyik.
Miután az RMDSZ az MPP-vel összeborult, az új szövetséges kérte az autonómiatervezetet, meg is kapta, ki is szivárogtatta. Így derült ki, hogy mind az EMNP, mind az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ Márton Árpád vezette munkacsoportja figyelmen kívül hagyta. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete nem Székelyföldre vonatkozik, „köszönő viszonyban sincs” az autonómiával, és nem törvénytervezet, hanem mindössze egy „ötlethalmaz”. Izsák szerint a dolgozat egyik nagy hibája, hogy az RMDSZ nem csak a történelmi Székelyföld jól behatárolható nyelvi, kulturális határai mentén kívánja kialakítani az autonóm régiót, hanem 300 ezer egy tömbben élő mezőségi románt is arra akarnak kényszeríteni, hogy az autonóm Székelyföldhöz tartozzék. Ráadásul az RMDSZ autonómiatervezetében nyoma sincs a központi hatalom átruházásának. Székelyföld úgy jelenne meg, mint egy magánjogi társulás három megye között. Ráadásul – állítja Izsák – azokat az SZNT által képviselt minimális elveket sem veszi figyelembe, melyeket a nemzeti tanács tízéves munkája során megfogalmazott. Izsák Balázs szerint az RMDSZ tervezete vállalhatatlan.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gherman nyílt párbeszédet akar autonómiaügyben
Az erdélyi társadalom még nem áll készen az autonómiára, túl kényelmes számára a központosított állam és az, hogy Bukaresttől várja a pénzt – jelentette ki Sabin Gherman újságíró pénteken, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) autonómiakaravánjának nagyváradi állomásán.
A politikai elemző a városháza dísztermében tartott előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi helyzeten az oktatás minőségének jobbításával és sok közös munkával lehet változtatni. Sabin Gherman szerint az a tény, hogy az erdélyi románok nem ismerik fel a regionalizmusban rejlő lehetőségeket, a megfelelő, regionális értékeinken alapuló oktatás hiányával magyarázható.
Úgy vélte, az autonómia megvalósításához nyílt párbeszédre van szükség és annak felismerésére, hogy egy soknemzetiségű, toleráns, többnyelvű Erdély Kelet-Európa Svájcává válhatna. Az erdélyi magyarok számára ugyanis túl távoli Budapest, ahogy a románok számára is Bukarest, tehát egymásra vagyunk utalva, együtt tehetünk sorsunk jobbításáért, fogalmazta meg a konklúziót az újságíró.
Szilágyi Zsolt, a néppárt külügyi alelnöke felszólalásában a sikeres európai autonómiaformákat ismertette, amelyek példaként szolgálhatnak Erdély és Románia számára is. Az autonómia egy európai megoldás, mely az erdélyi magyarok és románok számára egyaránt jobb életet jelentene, hangsúlyozta a politikus, kifejtve, hogy az autonómiakaraván célja ismertté tenni ezeket az európai sikertörténeteket és azok lehetséges hazai megvalósításait.
A közviták alkalmával érkező felvetéseket összegezni fogják, majd az ily módon kiegészített néppárti autonómiatervezetet más politikai pártoknak is a figyelmébe ajánlják, ígérte Szilágyi Zsolt. Hangsúlyozta: a mindenkori román politikumnak meg kell értenie, hogy az erdélyi magyar kisebbség nem jelent fenyegetést az állam szuverenitására, sőt jogai biztosításával stabilabb lehet Erdély és Románia.
Kérdésre válaszolva a politikus kifejtette, hogy az egy lábon álló rendszer instabilabb, mint a több pilléren nyugvó. Szilágyi Zsolt kifejtette, optimista a jövőt illetően, mivel azt tapasztalja, hogy a külföldről hazatérő románok is egyre inkább észlelik, hogy valami nincs rendben ebben az országban, és a külföldön működő föderalizmust előbb-utóbb Romániában is megoldásnak fogják tartani.
A konferencia következtetéseit Zatykó Gyula, az EMNP országos alelnöke összegezte. Kifejtette, a néppárt autonómiatervezete az adókat úgy osztja le, hogy hatvan százalék a régiókban maradna, míg húsz százalék az államkasszát gyarapítaná. A maradék húsz százalékból egy szolidaritási alapot kellene létrehozni azzal a céllal, hogy ennek felhasználásával egyensúlyt teremtsenek a gazdagabb és szegényebb régiók között, az alap szétosztásáról a régiók képviselői döntetnének.
Zatykó Gyula azzal a reménnyel zárta felszólalását, hogy a karavánnal elindított párbeszéd eredményes lesz. Krónika (Kolozsvár)

Sabin Gherman: az őseinknél jobban kell szeressük gyermekeinket
Annak ellenére, hogy számos más kulturális- és iskolai rendezvénnyel egyidőben zajlott, meglehetősen sok, több mint száz résztvevője volt annak az autonómia-konferenciának, amely az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében került megrendezésre pénteken a Nagyváradi városházán. Az esemény meghívottja a szókimondó televíziós műsorairól híres román regionalista, Sabin Gherman volt, aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát és a nemzetiségek békés együttéléséről szóló hangzatos beszédével kivívta a közönség szimpátiáját. Az eseményen felszólalt még Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke, aki a központosított rendszer hátulütőiről beszélt, Szilágyi Zsolt külügyi alelnök, aki a néppárt autonómia tervezetét mutatta be, valamint Zatykó Gyula országos alelnök, aki az adók megfelelőbb elosztását szorgalmazta.
Mint Sabin Gherman hangsúlyozta, az erdélyi magyarok és románok történelmi szégyene, hogy az idők során nem tudtak megbékülni egymás kultúrájával. „Lefogadom, hogy a teremben jelenlevők többsége több tucatnyi festményt fel tuda sorolni a Louvre tárlatából, de a nagybányai festőiskoláról keveset tud. A román tankönyvekben pedig sehol sem említik, hogy az erdélyi román népzét Bartók Béla tette világhírűvé” – fogalmazott. A két nép között tátongó kulturális szakadékot csak úgy lehet áthidalni, ha hozzászokunk, hogy nem mi, személyesen vagyunk a felelősek a múlt század eseményeiért és „megtanuljuk jobban szeretni a gyermekeinket, mint az őseinket” – tette hozzá. Gherman véleménye szerint az erdélyiség érzete a a különböző nemzetiségi hovatartozások fölött áll, s csak ennek elfogadását követően lehet igazán Erdély jövőjéről beszélni.
Attól, hogy egyesek sokat beszélnek a decentralizációról vagy regionalizációról, az még nem fog megtörténni – hangsúlyozta Gherman. Példaként hozta fel a román egészségügyet, ahol a felelősségeket átadták ugyan a városoknak és községeknek, az anyagi források viszont Bukarestben maradtak, ezzel kapcsolatban sokan mégis decentralizációról beszélnek.
Gherman a parlamenti retorika „szolgálatos mumusának” nevezte Székelyföldet mind román, mind pedig magyar részről. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban nem szabad megfeledkezni az ott élő románságról sem – hangsúlyozta. A székely autonómia ugyanis automatikus védelmet és politikai képviseletet biztosítana a régióban kisebbségben élő románoknak, akiknek jelenleg elenyésző számban vannak képviselői a helyi önkormányzatokban.
Mint azonban hozzátette, ilyen témákról nehéz beszélni Bukarestben, hiszen a minisztériumoknál senki nem érti mit jelent a decentralizáció, az autonómia szó hallatán pedig másra gondolnak mint kellene.Gherman a román hallgatóság felé is címzett néhány költői kérdést: „Nem szeretünk-e mi is locsolni menni húsvétkor? Nem szeretjük-e a magyar barátainkkal együtt ünnepelni a szilvesztert, hogy kétszer ihassunk pezsgőt?” Mint hangsúlyozta, az ilyen „közösségi gyakorlatok” segítenek tompítani a különböző neveltetésből eredő nézetkülönbségeket.
Gherman szerint senki sem veszítene azzal, ha nemcsak Erdély, hanem akár Bukovina, Máramaros, Munténia, Moldova, vagy a Bánát is autonóm területekké válnának. Fontos kérdés viszont, hogy az ilyen léptékű decentralizációval nem egyszerűen annyit érnének-e el, hogy a „helyi kiskirályokból regionális kiskirályok” válnának. Ezt a problémát Gherman egy egyszerű törvényszigorítással oldaná meg, melynek értelmében korrupciós ügyek kapcsán nem lehetne felfüggesztett büntetéseket kiszabni. Sabin Gherman szerint azonban ez az ország még nem érett meg arra, hogy autonómiát biztosítson különböző régióinak. Ezt bizonyítja a tanügy példája is. A minisztérium ugyanis lehetővé tette, hogy az iskolákban leadott tananyag húsz százaléka helyi érdekeltségű legyen. Vagyis hogy a különböző területeken élő gyermekek saját, regionális kultúrájukról és történelmükről is tanuljanak. Ezt a szabályt azonban sehol nem alkalmazzák. „Ez azért van mert kényelmesen érezzük magunkat a központosított rendszerben. Valaki jöjjön és mondja meg mit csináljunk, adjon nekünk fizetést, mi meg úgy teszünk mintha dolgoznánk” – vélekedett Gherman, aki hozzátette – az autonómia kemény munkáról szól, de olyanról, amelynek meglesz a gyümölcse.
Sz. G. T.
reggeliujsag.ro. Erdély.ma

Tőkés: botrányossá vált a romániai magyar érdekképviselet
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok” – jelentette ki Tőkés László az autonómia karaván sepsiszentgyörgyi megállóján.
Több, mint száz érdeklődő látogatott el az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében megtartott sepsiszentgyörgyi autonómiafórumra kedd este. Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjelöltje elmondta, jelenleg a romániai erdélyi magyarságnak az autonómia képviselete a legfontosabb akár Bukarestben, akár Budapesten vagy akár Brüsszelben is.
Tőkés szerint azonban kérdés, hogy valósak-e az egyesek által hangoztatott autonómiatörekvések, vagy inkább a politikai megalkuvásra való hajlam az erősebb, hisz az elmúlt huszonöt évben nagyon sokszor, amikor előkerül az önrendelkezés témája, csak politikai ürügyként és nem annak tárgyaként beszéltek róla.
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok, és egészében véve éppen úgy bántak el az autonómia kérdésével, mint a román politikum” – jelentette ki Tőkés. Hozzátette, az RMDSZ ki tudja hányadik kétes játéka az is, amikor az egy éve készülő önrendelkezésről szóló tervezet bizonyos információi kiszivárognak. A képviselőjelölt felidézte Izsák Balázs szavait, miszerint a tervezetnek egyetlen hibája, hogy se Székelyföldhöz, se az autonómiához nincs semmi köze.
„Megint botrányossá vált a magyar érdekképviseletet kisajátítani akaró legnagyobb romániai magyar pártszövetség politikája. Leromlott a nemzet állapota a trianoni diktátum és a szocializmus történelmi katasztrófájának következtében, hiszen huszonöt év után nem sok jóval dicsekedhet a székely nemzet, és ezért valakiket súlyos felelősség terhel. A rendszerváltást követő demokrácia éveiben Erdély kevesebbet tudott megvalósítani demokráciában, mint ahogyan az a két világháború közötti húsz év alatt történt” – hangoztatta a politikus.
A fórumon Bakk Miklós politológus ismertette a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által kidolgozott, korábban megfogalmazott kerettörvényeket, régiókialakításokat tartalmazó autonómiastatútumot. A politológus úgy fogalmazott, hogy a tervezet célja egy egész Romániát átfogó közösségi szabadság megvalósítására való törekvés.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elmondta: az ehhez hasonló tervezetekben csak a cölöpöket lehet leszögezni, így van ez ennek az esetében is. Az elnök kiemelte, hogy sajátos jogállásra, illetve közigazgatási rendezésre van szüksége a székelyföldi régiónak, ez alatt értendők például a saját munkaerő-foglalkoztatási hivatal, vagy akár az altalajkincsekről való tulajdonjogi kérdéskör.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetének előzményei
Több mint két évtizedes előzménye van annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld autonómiájáról dolgoz ki törvénytervezetet: a készülő dokumentum egy kiszivárgott munkaváltozatát múlt héten ismertette az Erdélyi Napló hetilap és a Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi napilap.
Az 1989-es fordulat napjaiban szerveződött erdélyi magyar érdekképviselet hosszas belső viták után 1992 októberében fogadott el programnyilatkozatot (Kolozsvári Nyilatkozat) a nemzeti kérdésről, amelyben kimondta, hogy az etnikai, vallási közösségek sok évszázados autonómia-hagyományát folytatva a belső önrendelkezés útján akarja az erdélyi magyar közösség egyenjogúságát kivívni. Az 1993-as brassói kongresszuson az RMDSZ programjába is bekerült az, hogy az érdekképviselet különböző autonómiaformák törvénybe iktatásával kívánja elérni, hogy - az ország határait tiszteletben tartva - a magyar közösség maga dönthessen az őt érintő kérdésekről.
Az autonómiaformák egyikét, az erdélyi magyarság egészét érintő kulturális önrendelkezés elvét a kisebbségi törvénytervezet tartalmazza: az erről készült törvénytervezet 2005 óta porosodik a bukaresti parlamentben.
A legnagyobb, egy tömbben élő külhoni magyar közösség viszont területi autonómiát követel a Székelyföldnek. Ennek konkrét szabályozásáról elsőként Csapó József RMDSZ-szenátor dolgozott ki átfogó autonómiastatútumot a kilencvenes években.
A tervezet a román állam területi egységét és szuverenitását elismerő sajátos jogállású régióként határozta meg a - ma is 75 százalékban magyar lakosságú, tízezer négyzetkilométernyi területű - történelmi Székelyföldet, amely a mai Hargita, és Kovászna megyét, valamint Maros megye egy részét foglalja magában. A saját, közvetlenül választott döntéshozó és ügyviteli testülettel rendelkező autonóm területen belül közigazgatási ranggal újraalakulnának a székely "székek" és hivatalos rangot kapna a magyar nyelv is. Az autonómia-tervezet ugyanakkor nem igényli a román államtól olyan hatáskörök átruházást, mint a védelem, vagy a külpolitika.
A székelyföldi autonómiáról tíz évvel ezelőtt, 2004-ben került először törvénytervezet a bukaresti parlament elé, miután az RMDSZ autonómia-igény hangsúlyosabb képviseletét sürgető belső ellenzéke 2003-ban saját szervezetek építésébe kezdett. 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT), amelynek székelyföldi küldöttei létrehozták a Székely Nemzet Tanácsot (SZNT), elnökévé pedig Csapó Józsefet választották.
Az SZNT által 2004-ben elfogadott autonómiastatútumot az RMDSZ (EMNT-hez és SZNT-hez közel álló) belső ellenzékének néhány parlamenti képviselője, Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly beterjesztette a román parlament elé.
A tervezet rövid idő alatt, érdemi vita nélkül elbukott, miután a képviselőházban (2004 március 30-án) és a szenátusban is (2004 június 29-én) csak az RMDSZ frakció szavazta meg - többnyire szolidaritásból, nem meggyőződésből. Tokay György képviselő, az RMDSZ volt kisebbségügyi minisztere a szavazás után rámutatott: a frakció hitet akart tenni az autonómia mellett, de az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy hat képviselője egy "jogi és egyéb szempontból kifogásolható" tervezetet terjesztett szövetségi felhatalmazás nélkül a parlament elé.
Az SZNT - a szakértőkből álló román törvényhozási tanács véleményezését figyelembe véve - kisebb változtatásokat eszközölt a tervezeten, amelynek újbóli beterjesztését Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő vállalta.
A második székelyföldi autonómia-tervezetet 2005 október 12-én a román képviselőház ismét elutasította. A statútum a szenátusban hét évvel később, 2012 szeptember 25-én került napirendre, ekkor sem volt róla érdemi vita, és csak az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának voksát kapta meg (több, az épületben lévő magyar honatya a szavazásnál nem volt a teremben), de - Fekete-Szabó András frakcióvezető szerint - ők sem látták értelmét, hogy a tervezet mellett érveljenek.
Az akkor ellenzékben lévő RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013 végére, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után a tervezetet benyújthassák a parlamentben.
Idén márciusban az RMDSZ koalíciós megállapodást kötött a Victor Ponta miniszterelnök vezette szociáldemokratákkal és belépett a bukaresti kormányba. A koalíciós szerződésben nincs szó Székelyföld területi autonómiájáról, de az RMDSZ vezetői úgy nyilatkoztak: nem tettek le az autonómia-tervezetről, szakértőik dolgoznak rajta, de parlamenti beterjesztése és közvitája előtt tartalmáról a Magyar Polgári Párttal (MPP) is egyeztetni akarnak.
Az egyeztetésből kihagyott, az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét megkérdőjelező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2014 márciusában nyilvános vitára bocsátotta saját autonómiakoncepcióját Székelyföld és a Partium sajátos jogállásáról.
Az Erdélyi Napló hetilap a múlt héten szerezte meg, a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport pedig már a kilátásba helyezett közvita előtt kielemezte az RMDSZ szakmai műhelyében készülő székelyföldi autonómiatervezetet.
Az elemzőcsoport megállapította: az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT, vagy az EMNP tervezete, de pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé. szatmar.ro

Diaconu: az RMDSZ Románia belső ellensége Románellenes tevékenységgel vádolta meg az RMDSZ-t Bogdan Diaconu, a magyar szervezettel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője.
A szélsőséges magyarellenessége miatt hírhedt honatya az Adevărul napilap portálján működtetett blogjában Románia belső ellenségének nevezte az RMDSZ-t, egyúttal azzal vádolta meg Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseinek támogatásával a határok megváltoztatására törekszik.
Diaconu szerint Orbán Viktor veszélyesebb, mint Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes, aki korábban – miután Románia megtagadta az őt szállító repülőgéptől, hogy belépjen az ország légterébe –, egy internetes bejegyzésben azt írta: legközelebb Tu-160-as bombázóval érkezik.
A szélsőséges politikus mindezt azzal indokolja, hogy Rogozin csupán miniszterelnök-helyettes, Orbán viszont frissen újraválasztott kormányfő, aki ráadásul az EU-n és a NATO-n belülről „akarja etnikai konfliktusok és Trianon-ellenes követelések tűzfészkévé változtatni Európát.”
Szerinte a magyar kormányfő az autonómia szorgalmazásával „levegőbe röpíti a régiót.”
Diaconu az RMDSZ-t is és az Erdélyi Magyar Néppártot is azzal vádolja, hogy Budapest utasításait hajtja végre, utóbbi kapcsán rosszallóan megjegyezve, hogy legutóbb a nagyváradi városháza dísztermében tartotta meg az autonómiakaraván-rendezvényét.
„Kiosztja” ugyanakkor az RMDSZ-t is. „Mit nem adna Rogozin, ha egy orosz pártnak miniszterelnök-helyettese lenne Romániában, művelődési minisztere vagy bármilyen más köztisztséget betöltő politikusa, a román nemzet tönkretételét célzó ragyogó tevékenységében pedig a kormányfőtitkárságtól kapna finanszírozást!” – írja Diaconu arra utalva, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyszerre kormányfő-helyettes és a művelődési tárca vezetője is.
„Romániát az RMDSZ, a belső ellenség zsarolja” – állapítja meg, majd fölteszi a kérdést: mit keres Magyarország az EU-ban és a NATO-ban, ha Moszkva „irányítja?”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti minimum kell
Politikai opportunizmus vagy autonómia
Autonómia vagy politikai opportunizmus – ez az eldöntendő kérdés, kezdte beszédét Tőkés László tegnap, a Kolcza vendéglőben tartott autonómiafórumon. Ez azért fontos, mert az elmúlt két évtizedben autonómia-ügyben az erdélyi magyar politikusok nagy része úgy viselkedett, mint magyarul beszélő románok – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Benedek Erika házigazdaként arra kérte a jelenlévőket, a bemutatandó autonómiatervezetet kritikus szemmel nézzék, és fogalmazzák meg észrevételeiket.
– A romániai magyar politikai képviseletet kisajátítani akaró RMDSZ most is „játszadozik” az autonómiával, de valójában inkább manipulál az „autonómia-statútum hírével” – mondta Tőkés László. – Kár, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ilyen hosszú ideig bízott az RMDSZ-ben. Most végre ráébredt, nem szabad megelőlegezni a szövetségnek ezt a bizalmat, mert amikor előkerült az autonómia-statútumuk, kiderült, „csak” az a baj vele, hogy semmi köze Székelyföldhöz és az autonómiához.
Bakk Miklós egyetemi tanár, az EMNT autonómia-statútumának szakmai kidolgozója ismertette a törvénycsomag három elemét: a kerettörvényt, a regionális felosztási javaslatot és a statútumot. Bővebben beszélt a kerettörvényről, amely általános meghatározást ad a régióról a regionális önkormányzatok európai chartája alapján.
– A legegyszerűbb megfogalmazás: az autonómia a közösségi szabadság egy formája, azt jelenti, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk – magyarázta a politológus.
Meg kell fogalmazni a nemzeti minimumot, de ehhez meg kell erősödni, hogy az EMNP megkerülhetetlen tényező legyen, azután lesz közös program, közös koncepció – mondta Toró T. Tibor, a néppárt elnöke.
(erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egységes autonómia-képviseletet (Tőkés László Sepsiszentgyörgyön)
A nemzeti oldal egyesítése és az egységes autonómia-képviselet mellett szállt síkra Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kedd este az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiakaravánjának sepsiszentgyörgyi állomásán.
A Kolcza vendéglőben mintegy száz érdeklődő jelenlétében tartott fórumon az EMNP képviselői ismertették az alakulat autonómiakoncepcióját, majd válaszoltak a közönség soraiból feltett kérdésekre, hozzászólásokra, melyek érintették a közösség önrendelkezési harcát, a magyar nemzetpolitikát, de szó esett az ukrán válságról és annak lehetséges kihatásairól is. Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki szervezete ügyvezető elnökének köszöntője után Tőkés László szólalt fel, hangsúlyozva: bár más választási területre kényszerült (mint ismert, a Fidesz EP-jelöltlistájának harmadik helyén áll, így a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok nem szavazhatnak rá – szerk. megj.), ugyanazt képviseli majd, mint az elmúlt huszonöt évben mindig: erdélyi képviselőként kerülhet majd ki Brüsszelbe. Autonómia vagy politikai opportunizmus? – ezzel a kérdéssel indította beszédét, rámutatva: az erdélyi magyar politizálás ez utóbbi irányba mozdult el. Az RMDSZ képviselői úgy politizáltak, mint magyarul beszélő románok, az autonómia pedig nem tárgya, hanem ürügye volt az erdélyi magyar politizálásnak. Az RMDSZ kétes játékot folytat, már egy éve hitegetnek az autonómiatervezettel, ami pedig kiszivárgott, az botrányos – mutatott rá. Az MPP letért az autonómia útjáról, a Székely Nemzeti Tanács ugyan következetesen halad az útján, de Izsák Balázs talán túl sokáig bízott meg az RMDSZ-ben, az EMNP-nek ebben a kontextusban sikerült – a Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár által kidolgozott koncepció és a karaván révén is – központi témává emelnie az autonómiát. A jelenlegi helyzetben – amikor Magyarországon egyre erősebb a nemzetpolitikai eltökéltség – az erdélyi magyar nemzeti oldal egyesítésére van szükség, ugyanakkor elengedhetetlen az egységes autonómia-képviselet, amely a Székelyföld területi autonómiája mellett zászlajára tűzi a partiumi vagy a személyi elvű autonómiát is.
Benedek Erika, a Néppárt háromszéki elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az autonómia olyan eszköz, amely minden közösség számára biztosítja a megmaradást, gazdasági felemelkedést és etnikai megbékélést hoz. Bakk Miklós szerint az autonómia a közösségi szabadság formája. Meghatározását bizonyos fokú homály fedi, de ez természetes, hiszen különféle megoldások léteznek arra, hogy a közösség maga irányítsa ügyeit. A Néppárt koncepciójának alapelve, hogy az autonómia az ország minden területi közösségének jár, illetve az aszimmetrikus regionalizmus: a régiók nem egyformán igénylik a hatásköröket, van, amelyik több jogkörrel élne, mások kevesebbel. A régiók általános működését szabályozó kerettörvény mellett statútumok szabályoznák az egyes régiók működését – ez a konvergencia a Néppárt koncepciója és az SZNT tervezete között, utóbbi ugyanis beépíthető az EMNP koncepciójába. Ami a regionális felosztást illeti, a Néppárt korábban kidolgozott erre egy tervezetet, amelynek a logikája is más, mint a többi alakulat javaslatáé: szerintük a régiókat nem megrajzolni, hanem elismerni kell a történelmi, kulturális, földrajzi sajátosságok alapján. Ezen elképzelés szerint az erdélyi nagyrégió különleges jogállású területe lenne Székelyföld.
Toró T. Tibor pártelnök az autonóm régió majdani hatásköreire tért ki, szerinte Székelyföld képes arra, hogy saját szociális, egészség-, lakásügyi, betelepedés-, adópolitikát folytasson – ehhez kellenek a saját intézmények. Toró is hangsúlyozta: nemzeti konszenzus kell az autonómia kérdésében. Az ehhez szükséges eszközök közé sorolta a Néppárt megerősödését, míg megkerülhetetlen tényező lesz, a közösség szerepvállalását – akár a polgári engedetlenség eszközeinek igénybevételével –, továbbá a nemzetpolitikai és a külpolitikai eszköztárat. A fórum végén elhangzott hozzászólások során többen felvetették a nemzeti erők egységesítésének gondolatát – az előadók hangsúlyozták: részükről adott a nyitottság, mielőbb szükség lenne erre –, a közelgő EP-választásokat, de többen utaltak a nemzetközi kontextusra, az ukrán válságra is. Bakk Miklós ez utóbbi ügyben hangsúlyozta: a magyarságnak nem az oroszok mellett kell kiállnia, hanem minden ukrajnai kisebbség mellett, Tőkés László pedig emlékeztetett: az oroszok gyarmatosítókként kerültek a volt szovjet birodalom különböző területeire, de ma a legnagyobb lélekszámú kisebbség Európában, és az jó lehet, ha az orosz hatalom kialakít egy erős kisebbségvédelmet. Az EP-választások kapcsán Tőkés arra hívta fel a figyelmet: az RMDSZ azt próbálja elhitetni, számít az, ha többen lesznek Brüsszelben, mintha a mennyiség, nem a minőség lenne a fontos, Toró pedig emlékeztetett: az RMDSZ elutasította koalícióra vonatkozó javaslatukat, ezért úgy vélte, nem érdemlik meg az újabb esélyt.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiafórum: Tőkés egyesítené a jobboldalt
Autonómia vagy politikai opportunizmus? – tette fel a kérdést kedden este Sepsiszentgyörgyön Tőkés László. Az EP-képviselő az Erdélyi Magyar Néppárt autonómiatervezetét ismertető fórumon vett részt, melyen Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor, a néppárt országos elnöke és Benedek Erika háromszéki elnök társaságában négy órán keresztül beszéltek aktuálpolitikai kérdésekről, a jövőképről és az autonómia megvalósulásának lehetőségeiről.
„Az elmúlt 25 év nem feltétlenül az autonómiáról, hanem az opportunizmusról, az autonómiát is magában foglaló politikai diskurzusról szólt. Gyakran megingott bennünk a bizalom, mert gyakran úgy politizáltak a választottaink, mint a magyarul beszélő román politikusok, úgy tekintettek az autonómiára, mint a román politikum" – szögezte le Tőkés László.
Az EP-képviselő szerint a néppárt kellő időben készítette el autonómiatervezetét, az önrendelkezést a társadalmi és politikai köztudat középpontjába állítva, hiszen az RMDSZ több mint egy éve ígéri a sajátját, de annak kiszivárogtatott változata „botrányos" autonómiapolitikát sejtet. „A szövetség székelyföldi autonómiatervezetének sem Székelyföldhöz, sem az autonómiához nincs köze" – jelentette ki Tőkés.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) szerinte letért az elvszerű autonómia útjáról. „Kettős kiütés történt a politikai pályán: a néppárt sem tudott feljönni, az MPP-re nem lehet számítani, ezért egyesíteni kell a nemzeti oldalt" – állapította meg az EMNT elnöke, aki szerint egységes autonómiaképviseletre van szükség, hiszen nevetséges, ha az erdélyi magyar szervezetek vezetői egymással versengenek, hogy kit fogad az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Hozzátette: Székelyföld autonómiája mellett ki kell állni a személyelvű autonómia, illetve a Partium autonómiája mellett is.
Mi döntünk a magunk dolgában
Sokféle közösség van, ezért az autonómiának sokféle meghatározása fogalmazható meg – kezdte a néppárt autonómiakoncepciójáról szóló előadását Bakk Miklós, aki közérthetően határozta meg, majd bontotta ki az önrendelkezés elemeit.
„Autonómia az, hogy mi döntünk a magunk dolgában. A »mi« a közösséget határozza meg, a »magunk dolga« a hatásköröket, a »döntés« pedig azt, hogy a létező demokratikus keretbe fel kell építenünk a magunk demokráciáját, ugyanazokkal a mechanizmusokkal, mint a többség, beleértve a törvényhozó és a végrehajtó szervet" – magyarázta a politológus.
Mint mondta, a néppárt koncepciójának alapelvei, hogy a régiókat nem Bukarestből kell megrajzolni, hanem a közösségek történelmi, kulturális összetartozását kell elismerni. A javaslatcsomagnak három eleme van: a kerettörvény, a régiók létrehozásáról szóló tervezet és a régiók saját működési statútumai, utóbbiba beilleszthető az SZNT Székelyföld-statútuma.
Fontos pontosítani a régió, illetve az ország közös ügyei közötti elhatárolódást, ahogyan azokat az ügyeket is, melyekben közösen döntenek, hívta fel a figyelmet az előadó. A költségvetési alap a fiskális föderalizmus elve alapján jönne létre, ezt svájci mintára építették be, ugyanakkor lehetőség van a szolidaritási alap létrehozására, amelybe a régiók egyformán fizetnek be pénzt, majd egymás között osztják el az összeget, a gyengébbeket favorizálva.
Bakk Miklós emlékeztetett, hogy a néppárt tervezetében sajátos a régiók területi felosztása: nem a jelenleg létező megyékből rakosgatja ezeket össze, mint a román pártok vagy az RMDSZ, amely a három megye – Hargita, Kovászna és Maros – társulása révén képzeli el a Székelyföldet, hanem a létező területi identitásokra építi rá. A tervezet ajánlat arra is, hogy milyen irányba kell elvinni az autonómiakérdésben a román–magyar párbeszédet, ez azonban akkor lehet hiteles, ha erőteljes mozgalmi háttere van, mutatott rá a politológus.
Nemzeti konszenzus kell
Toró T. Tibor a jövőképet vázolta, azt, hogy miként teheti az autonómia könnyebbé az életünket. „Most a dekoncentrált intézményeken keresztül Bukarest nyomja le a torkunkon az elképzeléseit. Lehet, hogy a fővárosban ezek működnek, de Erdélyben már nem jók" – mutatott rá a néppárt elnöke.
Toró a betelepítések veszélyére is felhívta a figyelmet, arra, hogy a többségi nemzet felvásárolja a földeket, összezsugorodik a Székelyföld élettere. Szerinte ez esetben is az autonómia az út és a megoldás, ennek eszköze a nemzeti konszenzus kialakítása, ezt várja az erdélyi szervezetektől a közösség.
„A nemzeti minimum kialakítása csak úgy lehetséges, ha közelítik egymáshoz a jövőképeket: az autonomisták és a jövőt Bukarestben elképzelők között kell megtalálják az utat. Fontos az autonómiamozgalmak erősítése, a polgári engedetlenség alkalmazása, hiszen békésen is lehet kemény lenni, például úgy, hogy a marosvásárhelyi tüntetésen lelépünk a járdáról. A nemzetpolitikai eszköz Budapesten van, és most kedvező számunkra, hiszen Orbán Viktor hajlandó konfrontálódni az autonómiáért. A külpolitikai eszköz pedig az, hogy újra és újra felhívjuk a figyelmet – különösen a jelenlegi geopolitikai viszonyok között – arra, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetét rendezni kell, hiszen Ukrajna is belülről feszül szét" – vázolta a tennivalókat Toró T. Tibor.
A négyórás fórum a több mint száz résztvevő kérdéseivel, hozzászólásaival ért véget.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Erdélyt képviselve
Erdélyi körútja során csütörtökön este Székelyudvarhelyen is nyílt fórumot tartott Tőkés László európai parlamenti képviselő, Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke, valamint Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke kíséretében.
Az udvarhelyiek nagy érdeklődéssel fogadták a Küküllő Szállodában tartott rendezvényt: a jelenlévőket Nagy Pál, az EMNT udvarhelyi szervezetének elnöke köszöntötte, Szilágyi Zsoltnak adva át a szó, aki fontosnak tartotta kiemelni: az erdélyi magyarság nem pazarolhatja idejét ámításokra és szédítésekre, nagyon világosan kell haladnia az autonómia útján.
Tőkés László kifejtette: 25 évvel Temesvár után úgy látja, nem igaz, hogy csak események történtek 1989-ben. „Felkelés volt az, melyet eltérítettek. Sajnos az RMDSZ vezérkara – és itt nem a szavazóikra gondolok – kiveszi részét a múlt visszarendezéséből. Nem sikerült megbuktatni azokat, akik a múltat éltetik, és a magyarokat így visszahúzzák” – magyarázta. Szomorúnak nevezte, hogy ma már nem találni egy RMDSZ-es képviselőt vagy szenátort, aki hajlandó lenne felvállalni az autonómia ügyét és a román parlament elé terjeszteni az EMNP és SZNT autonómiatervezetét. Tőkés továbbá élesen bírálta a Magyar Polgári Pártot is, amely az RMDSZ melletti szavazásra buzdítja a magyarokat, miközben magyarellenesnek nevezik a Néppártot.
Az autonómiacsomag apropóján elmondta: Székelyföldnek nemcsak magára, hanem Dél-Erdélyre és Partiumra is kell gondolnia, hisz a magyarság erősebb, ha együtt gondolkodik és cselekszik. „Orbán Viktor a nemzeti lista révén megteremtette a magyar összefogást. Fáj, hogy vasárnap nem kérhetem az erdélyi magyarok szavazatát, de akkor is Erdélyt képviselem, ha magyarországi szavazatokkal jutok be az Európai Parlamentbe” – jelentette ki.
Kovács Eszter. Székelyhon.ro

Szavazni vagy nem szavazni?
A hét végén Európai Parlamenti választást tartanak az unió területén. Erdélyben egyetlen magyar politikai erő indul e megmérettetésen, az RMDSZ, az egyre csökkenő bizalommal felruházott egykori egységes mamutszervezet, amelynek vezető- és középkáderei között alig maradtak az autonómia mellett több-kevesebb következetességgel kiálló politikusok. Az önmagából kifordult Magyar Polgári Párt az RMDSZ-t támogatja a versenyben, az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a választók lelkiismeretére bízza, hogy részt vesznek-e a szavazáson.
Soha! Soha?
Mivel az egytől egyig centralista-etatista, magyarellenességben alig különböző román pártok közül egyetlen nem akad, amely méltó lenne az erdélyi magyarság voksaira, nemzeti közösségünk tagjainak ismét annyi választási lehetősége maradt, mint 2008 előtt. Eldönthetik: részt vesznek-e a választáson és hitelesítik azt a pártot, amely mintegy húsz év késlekedés után – a brassói kongresszus 1993-ban kétéves határidőt szabott meg az RMDSZ absztrakt autonómiakövetelését, valamint program illetve alapszabályzatbeli néhány vonatkozó mondatát a jogszabályok paragrafusnyelvére lefordító úgynevezett autonómia-statútumok elkészítésére – egy éve „blablázik” az autonómiatervezetről. Amint azt a világhálón terjedő találó kisfilm dokumentáltan összefoglalta: egy év alatt tíz ígéret hangzott el ebben a témában, nulla megvalósítás mellett.
Az ésszerű, valamennyi nemzetpolitikai szempontot figyelembe vevő döntés nem könnyű, még akkor sem, ha zsigerből reagálva annak tűnne. Azokra szavazni, akik 1996 óta hitelesítik a román hatalmat, akik egyik történelmi esélyt hagyták ki a másik után, akik román versenypártot csináltak a magyar nemzeti önkormányzatból. Akik leszámoltak a kommunista rendszerrel való nyílt szembenállást képviselő hiteles politikusainkkal Király Károllyal kezdve, Tőkés Lászlóval bezárólag. Akik lassan két évtizede naftalinba tették az autonómiaprogramot, s csak akkor veszik elő, ha úgy érzik, hogy megköveteli a pillanatnyi választási konjunktúra és a szavazóbázis? Soha! – mondanánk, és joggal mondhatnánk.
A semjéni racionalitás
A másik oldalon ott van az a racionális gondolatmenet, amelyet többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fogalmazott meg, és amelynek lényege, hogy ha az RMDSZ kiesik az Európai Parlamentből, oda nem kerül be helyette másik erdélyi magyar párt. Az Európai Parlamentben nem sok minden dől el, egyelőre a kisebbségi kérdés – tetszik ez nekünk vagy sem, de nemzetközi porondon államalkotói szerepre jogosító társnemzeti mivoltunk dacára így jelennek meg a sorsproblémáink – tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek dacára ez is olyan fórum, amelyet a román nemzetstratégiai érdekeknek alájátszó eddigi politikával való szakítással, tudatos külpolitikával kihasználhatnánk a külső nyomásgyakorlásban. Kérdés: hajlandó és képes lesz-e valaha erre a szerepre az RMDSZ? De akár hajlandó lesz, akár nem, egyik oldalról elképzelhetjük az eltüntetésünkre törekvő román homogén nemzetállam híveinek euforikus örömét az RMDSZ kibukása esetén. Valamint azt is, hogy az erdélyi magyar közösség nagy része kollektív sikertelenségként élné meg azt, s elmaradna az idegen érdekeket képviselő álképviselet bukása okán elméletileg elképzelhető kollektív katarzis. Magyarán: jó okunk van feltételezni, hogy többen lesznek azok, akik a kibukást magyar kudarcnak fogják majd fel, mint azok, akik az RMDSZ komprádor, álmagyar politikájának kudarcaként kezelik az esetleges eseményt.
Az is tény, hogy az Európai Parlamentből való kibukás megrendítené az RMDSZ-ben jelenlegi regnáló neptuni vétetésű vezetését, s magát a szervezetet is. A parlamenti választásokon pedig nem az 5 százalékos küszöb az irányadó, hanem a 6:3-as, tehát attól sem kell félni, hogy ha egyszer 5 százalék alatt teljesít a közösség, a továbbiakban semmilyen sorsdöntő testületbe be nem kerülünk. Szépen hangzik a magyar miniszerelnök-helyettes normatív, előíró kijelentése, miszerint „Az RMDSZ-nek az a feladata, hogy a mindenkori szituációban próbálja érvényre juttatni a magyar nemzeti érdekeket”, arra a kérdésre viszont, hogy ezt tette-e a szövetség az elmúlt évtizedekben, egyértelműen nemleges a válasz. Igaza van Semjénnek abban, elvi síkon elképzelhető, hogy egy kisebbségben élő nemzeti közösséget képviselő politikai erő ne a párttáborok alapján orientálódjon, amikor kormányra lépésről dönt. A probléma a motivációban van. Az RMDSZ-elit nem a magyar szabadságprogramot, az autonómiát képviseli a kormányban a román etnokratikus akarattal szemben, hanem a nyíltan magyarellenes román politikát hitelesíti a külföld és a választók szemében.
Jelöltek és dilemmák
Másik dilemmatikus kérdéskör a jelöltek problémája. Winkler Gyula eddig nem sok vizet zavart, de nem is ártott különösebben. Hasonló, sőt, talán fokozotabb várakozásaink lehetnek Vincze Lóránttal kapcsolatban. Sógor Csaba alapvetően jól teljesített, vele továbbra is elképzelhető az autonómiaelvű együttműködés. Ha Frunda György lenne az RMDSZ-lista élén, aki külügyi kérdésekben már több ízben is leszerepelt Neptuntól Strasbourgig, az autonómiatörekvéseknek ott tett keresztbe, ahol tudott, egyértelmű lenne, hogy a nemzeti önrendelkezés híveinek távol kell maradniuk a választástól.
Így viszont a következtetés az, hogy nincs következtetés.
Mindenkinek magának kell eldöntenie: hajlandó-e szavazatával támogatni egy hiteltelen szervezetet azért, mert bejutó helyre jelölt egy autonomista politikust, vagy sem. És azt is, hogy mi nyom többet a latban: sikertelenségélménye lehet a közösségnek az RMDSZ kibukása vagy az, hogy egy ilyen bukás hozzájárulhat az erdélyi magyar közélet megtisztulásához.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Orbán Szatmáron: a magyar emberek menjenek el szavazni
A Magyarországon és Romániában egyaránt május 25-én, vasárnap rendezendő európai parlamenti választáson való részvételre buzdította a magyarokat csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Szatmárnémetiben.
A két politikus a Római Katolikus Püspökségen folytatott zártkörű megbeszélést követően nyilatkozott a sajtónak. Orbán Viktor elmondta, a találkozó legnyilvánvalóbb oka a vasárnapi megmérettetés, e téren ugyanis a Fidesz–KDNP és az RMDSZ egyaránt abban érdekelt, hogy Európa jövőjét az európai néppárti politika határozhassa meg a következő öt évben.
„Az RMDSZ és a Fidesz–KDNP egymást kölcsönösen támogatják, hiszen túl azon, hogy magyarok vagyunk, ugyanahhoz az európai politikai családhoz is tartozunk. Kiélezett küzdelem körvonalazódik az Európai Néppárt és az európai szocialisták között, éppen ezért a Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős néppárti frakció legyen a következő öt évben is. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni” – szögezte le a Fidesz elnöke. A kormányfő hozzátette: ezt a választást „mi, európai néppártiak meg akarjuk nyerni”.
Kató szavazásra szólít
A vasárnapi EP-választáson való részvételre buzdít Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi vezető közleményében rámutat: bár az uniós csatlakozás „távolról sem hozta meg a remélt változásokat”, a kiábrándultság ellenére is szükséges részt venni az európai parlamenti választáson.
„Ha hiszünk abban, hogy 0,1 százalék esélye van a változásnak, akkor ezt épp mi adhatjuk hozzá. Gyorsan változó világunkban ha valahol nem vagyunk jelen, hamar leírnak és elfelejtenek bennünket” – fogalmazott Kató Béla.
Kelemen Hunor közölte, az európai parlamenti választások fontosságáról nem lehet eleget beszélni, hiszen az elkövetkező időszakban változások következnek az Európai Unióban. A kormányfőhelyettes szerint nem mindegy, hogy ezeket a változásokat kik generálják. „Másrészt azt szeretnénk, ha mi is jelen lehetnénk akkor, amikor változnak a dolgok. Az európai parlamenti választásokon élni kell a szavazati joggal azért is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének a rendezése is váljon uniós hatáskörré” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Egyébként a zártkörű megbeszélésen a felek az RMDSZ és a Magyar kormány közti együttműködés folytatásáról, a román–magyar kormányközi kapcsolatok erősítéséről is tárgyaltak. A szövetség tájékoztatása szerint Orbán és Kelemen közös érdeknek nevezte, hogy stabil és erős kapcsolat legyen Magyarország és Románia között.
A megbeszélésen jelen volt Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, Hidvéghi Balázs külgazdaságért és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Nagy János, a miniszterelnök kabinetigazgatója is.
Az RMDSZ részéről többek közt Biró Rozália Bihar megyei szenátor, Pataki Csaba szenátor, a szövetség Szatmár megyei szervezetének elnöke vett részt a tárgyaláson. Orbán látogatása azzal is összefügghet, hogy az EP-választásokkal egy időben, vasárnap időközi parlamenti választást is szerveznek a szatmárnémeti 2-es körzetben, ahol Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke is képviselői mandátumra pályázik.
Bakk Miklós: Orbán Viktor segített a szövetségnek
Bakk Miklós politológus szerint európai összefüggésben kell értelmezni a Fidesz és az RMDSZ közeledését, amelyet Orbán Viktor és Kelemen Hunor csütörtöki szatmárnémeti találkozója is jelez. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az erdélyi magyarok magyarországi opciója ismeretében egyértelmű, hogy a mostani kampányhajrában nagy segítséget jelent Kelemen Hunornak az Orbán Viktorral való találkozás.
Úgy véli, ez segíti az RMDSZ-t a szavazók mozgósításában, de beleillik Kelemen Hunor elnöki programjába is, hiszen az RMDSZ elnöke megválasztásakor a Fidesszel való viszony rendezését ígérte. Bakk Miklós szerint a megosztott erdélyi politikai mezőben – amelyben korábban a Fidesz, és főleg Orbán Viktor az RMDSZ-szel szembeni radikálisabb irányzatot támogatta – a mostani szatmárnémeti találkozó az RMDSZ egyértelmű támogatásának tűnhet.
Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy az Orbán–Kelemen találkozót egy tágabb európai és néppárti összefüggésben kell értelmezni. „Úgy hiszem, Orbán Viktor most azt tartja elsődlegesnek, hogy az Európai Parlamentben egy minél erősebb néppárti frakció jöjjön létre, és a frakción belül a Fidesznek minél nagyobb befolyása legyen. Márpedig az RMDSZ-képviselők alapvetően ezt a befolyást növelhetik” – állapította meg a politológus.
Kettős mércével méri az RMDSZ a korteskedést
Olyan kampánytámogatást fogad el most az RMDSZ a magyar kormányfőtől és a Fidesztől, amely miatt nemrég még elmarasztalta az anyaországi pártot. A Romániában korábban rendezett parlamenti, helyhatósági és EP-választások alkalmával a szövetség élesen bírálta a Fidesz vezetőit amiatt, hogy az EMNP és az MPP jelöltjeinek kampányoltak.
A 2012-es önkormányzati megmérettetésen kialakult hármas magyar verseny idején Frunda György akkori szenátor Magyarország alkotmányának megsértésével vádolta Kövér László házelnököt és Németh Zsolt államtitkárt. Frunda azzal indokolt, hogy a fideszes politikusok a polgáriakat és a néppártot támogatták, miközben szerinte a magyar alaptörvény kimondja, hogy a kormánynak a határon túli magyarság választott képviselőit kell támogatnia.
Az RMDSZ miniparlamentjének tekintett SZKT 2012 májusi ülésén többen is felvetették egy határon túli párt magyarországi bejegyzését, válaszul arra, hogy a Fidesz több politikusa részt vett az erdélyi választási kampányban. Amikor a 2007-es EP-választáskor Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz teljes mellszélességgel kiállt a függetlenként induló Tőkés László mellett, Markó Béla akkori RMDSZ-elnök sérelmezte, hogy a magyarországi alakulat „megszegte a be nem avatkozás elvét, és magyar belpolitikai jelentőséget adott az erdélyi választásoknak”. Krónika (Kolozsvár)

Zaklatják a néppárt támogatóit
Ismét zaklatja a rendőrség azokat a Beszterce-Naszód megyei személyeket, akik még 2011-ben aláírásukkal támogatták az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrejöttét – hívta fel a figyelmet az EMNP csütörtöki közleményében.
A néppárt megyei szervezetének tagjai a napokban jelezték, hogy a rendőrség több aláírót is felkeresett Sajóudvarhelyen, Magyardécsén és Felőrön, ahova ennek nyomán Soós Sándor, a néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke és Kis Júlia ügyvéd, a megyei szervezet alelnöke is ellátogatott.
Mint kiderült: Magyardécsén ebben a hónapban Besztercéről kiküldött hatósági alkalmazottak jártak házról házra, és mindenhol nyilatkozatot kértek a támogató aláírásra vonatkozóan.
Felőrön márciusban a helyi rendőrségre hívatták be az aláírásgyűjtőket, akiket már 2012-ben is kikérdeztek – akkor a rendőrség Magyarberétére és Bethlenbe is ellátogatott.
Sajóudvarhelyen februárban az aláírásgyűjtőtől kértek nyilatkozatot, az aláírókat pedig a helyi rendőr kérdezte arról, hogy valóban támogatták-e az EMNP létrejöttét. A helyiek elmondása szerint a rendfenntartó arra hivatkozott, hogy „magyarok a magyarok ellen perelnek”, ezért kell kihallgatnia őket, legközelebb pedig már a korrupcióellenes ügyészség (DNA) hívja be őket kihallgatásra.
Az érintettek úgy érzik, hogy a rendőrségi számonkérés miatt a közösségükben gyengült irányukban a bizalom. Soós Sándor szintén úgy vélekedett: „a zaklatásnak a magyar közösség látja kárát, a szórványban élő magyarság megfélemlítése ugyanis gyengíti és rombolja identitásukat.”
Kis Júlia ugyanakkor hangsúlyozta: a néppárt bejegyzését aláírásukkal támogató személyeknek tudniuk kell, hogy nem követtek el semmiféle törvénytelenséget, aláírásuk miatt nem részesülhetnek szankcióban, nem kaphatnak pénzbüntetést, és nem is vádolhatják őket bűncselekmény elkövetésével.
„Azoktól a személyektől, akik aláírták a listákat, a rendőrség csak adatokat vesz fel, esetleg tanúként hallgatja ki őket. Nyugodtan el kell mondaniuk, ha a rendőr rákérdez, hogy aláírták a listákat. Ha viszont valaki különböző okok miatt ennek ellenkezőjét állítja, a nyilatkozatát bizonyítékként fel lehet majd használni a listát összeállító személy ellen” – hívta fel a figyelmet Kis Júlia.
Mint ismeretes, a hatóságok azt követően kezdtek vizsgálatot a néppárt bejegyzését támogató aláírások kapcsán 2011-ben, hogy az azóta korrupció miatt elítélt Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd óvást nyújtott be a pártbejegyzés ellen, majd később feljelentést is tett az állítólagos hamis aláírások ügyében. Krónika (Kolozsvár)

Félszárnyú győzelem
Ha legalább a kilencszázezer vagy egymillió szavazati joggal rendelkező romániai magyar felét sikerült volna mozgósítania az RMDSZ-nek, akkor valóban elmondhatná magáról, hogy férfimunkát végzett, de a statisztikák szerint tíz magyarból mindössze három voksolt, ami a szövetség folyamatos hitel- és térvesztésének újabb bizonyítéka.
Nem is csoda, hisz a lassú lépések nagy öregjei ott strázsálnak Kelemen Hunor mellett, kavarják a kavarnivalót, jottányit sem engedve korábban megszerzett hatalmukból. És most a győzelem mámorában feledik, hogy a két EP-képviselőt mindössze magyarságunk egyharmada választotta meg. Különben nagyon helyesen, hisz hangunknak valamiképp hallatszania kell Brüsszelben is, s nem árt, ha az EP-képviselők, amikor a határon kívül rekedt magyarok jogköveteléseit hallják, látják is azokat az embereket, akik ezt az üzenetet szülőföldjükről elviszik az unió szívébe. Valószínű, nagyon kevés olyan erdélyi magyar ember van, aki ne örülne e győzelemnek, de már most sokan megfogalmazzák, az érdekek nagyobb ívű összehangolása eredményesebb lett volna. Nemcsak az MPP-vel – mely különben feltétel nélkül adta meg magát – kellett volna megtalálniuk a közös hangot, hanem az Erdélyi Magyar Néppárttal is. Mert a kis pártokra nem adunk-féle legyintgetés valójában a bonyolultabb tárgyalásoktól való menekvést jelzi. Valamint, hogy lemondtak – ami a rájuk leadott szavazatokból ki is tetszik – az erdélyi magyarság nem elhanyagolható részéről. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagy lökést adtak az RMDSZ-nek – lehet, az öt százalék fölötti szavazatokat – a magyar miniszterelnök Szatmárnémetiben elhangzott, összefogást sürgető szavai. A győzelem után kijózanodva az RMDSZ-nek nem ártana néhány tanulságot levonnia. A hatalom- és rangféltésből fakadó belső torzsalkodások, melyek épp az autonómiakövetelésben radikálisabb székelyföldi vezetőket szándékoznak háttérbe szorítani, kisemberek százait, ezreit tartották vissza a tulipántól. Az autonómiatörekvésekhez való fondorlatos viszonyulásuk úgyszintén, hisz vak is hallja, egyet mondanak Bukarestben, mást választóiknak. Európa a vasárnapi választásokon sikeres jobbra fordulást hajtott végre. Az RMDSZ meg az Európai Néppárt tagjaként ott feszít a mindenfajta romániai szélsőséget magába szippantó, mérsékelt honi többséggel rendelkező szocialisták mellett.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Winkler Gyula és Sógor Csaba újrázott
A leadott voksok 99,99 százalékának összesítése alapján az RMDSZ a szavazatok 6,30 százalékát gyűjtötte be a vasárnapi európai parlamenti választásokon, így biztosra vehető, hogy két képviselőt küldhet Brüsszelbe. A mandátumok elosztása azonban az ötszázalékos küszöböt át nem lépő pártok és független jelöltek szavazatainak újraosztása nyomán válik véglegessé.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az RMDSZ három képviselőt is delegálhat Brüsszelbe, ahol a Fidesz–KDNP-listáról bejutott Tőkés Lászlóval összesen négyen képviselhették volna az erdélyi magyarságot. A közel százszázalékos feldolgozottság alapján azonban a szövetségnek be kell érnie két mandátummal.
Az RMDSZ jelöltlistáján Winkler Gyula és Sógor Csaba jelenlegi EP-képviselők foglalják el az első két helyet, harmadik Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke.
A hétfő kora estig beérkezett adatok alapján az RMDSZ országos szinten 350 659 szavazatot kapott, 81 080 vokssal kevesebbet, mint az öt évvel korábban megszervezett EP-választáson.
A megyei választási irodák által közölt végleges adatok azt mutatják, az RMDSZ öt megyében szerezte meg a voksok többségét. Hargita megyében a szövetség jelöltlistája a szavazatok 87 százalékát kapta meg, Kovászna megyében pedig az urnához járuló választópolgárok 76 százaléka voksolt a tulipánra.
A szövetség emellett Maros (40 százalékkal), Szatmár (35,5) és Szilágy megyében (27) is győzni tudott. Az RMDSZ 21,5, illetve 16,4 százalékkal a második helyen végzett Bihar és Kolozs megyében. Brassó megyében a végeredmény alapján az RMDSZ a negyedik legjobb teljesítményt tudta felmutatni, miután a voksok 6,8 százalékát kapta meg.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök urnazárás után jónak ítélte az RMDSZ választási szereplését; úgy vélte, az megfelelt a várakozásoknak. Szerinte az erdélyi magyar szavazók ezúton is megerősítették, hogy az RMDSZ mind az önkormányzatokban, mind a parlamentben, mind pedig az Európai Parlamentben hiteles képviselője az erdélyi magyarságnak.
Külön köszönetet mondott az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek, valamint „magyarországi barátainknak”, mindenekelőtt Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a megmérettetés előtt néhány nappal szavazásra buzdították a romániai magyarokat. Kelemen úgy értékelte, hasznosnak bizonyult a Magyar Polgári Párttal korábban kötött megállapodás, hozzátéve: a további együttműködés garantált a polgári alakulattal.
Winkler Gyula szerint ezen a megmérettetésen is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ bírja az erdélyi magyar, a székely emberek bizalmát, szavazataik pedig visszaigazolták az alakulatnak az elmúlt 25 évben végzett munkáját. Sógor Csaba ugyancsak megköszönte a magyar közösség támogatását, a „felelős szavazatokat”.
Borboly: jobb lett volna összefogni
Az RMDSZ elsöprő győzelmet aratott Hargita megyében, a 2009-es eurovoksoláshoz viszonyítva azonban a szövetség kevesebb szavazatot kapott: míg vasárnap 80 708-an pecsételtek az RMDSZ-re, öt évvel ezelőtt 97 164 választópolgár támogatta a szövetség jelöltlistáját.
A székelyföldi megyében gyengébb volt a részvételi arány is, mint 2009-ben: vasárnap a szavazásra jogosultak 35,6 százaléka élt állampolgári kötelezettségével, öt évvel ezelőtt ez az arány 40 százalékos volt. A megyei választási iroda által közölt adatok szerint Hargita megyében a PSD–UNPR–PC választási szövetség 3553, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) pedig 1385 voksot kapott.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke hétfőn arra mutatott rá, hogy az RMDSZ szavazatainak több mint felét a székelyföldi megyékből kapta. Ezzel együtt gondnak nevezte, hogy nem tudtak az etnikai arányt meghaladó eredményt elérni, és azt is, hogy összefogásra irányuló javaslatait a szövetségen belül nem támogatták. Szerinte a „jajveszékelés” nem lehet kampányeszköz, a szavazást pedig nem lehet „alamizsnaként kérni”.
„A politikus ne könyörögjön, hanem sugározzon erőt, ne a félelemre, hanem a jó hangulatra, bizalomra, párbeszédre alapozzunk. Nem a választók a hibásak, ha nem mennek el szavazni, hanem a politikus, akinek nincs hitele” – jelentette ki az RMDSZ-es politikus, aki új irányt sürgetett a politikai diskurzusban, amelyben szerinte a választók mindennapi gondjai, ügyei is helyet kell kapjanak.
Kérdésünkre, hogy mivel magyarázható Hargita megyében a 2009-es EP-választásokhoz viszonyítva a mostani alacsonyabb részvétel, és az RMDSZ-re leadott kevesebb szavazat, Borboly azt mondta, ezúttal hiányoztak az Erdélyi Magyar Néppárt szavazói, akik akkor Tőkés Lászlót támogatták.
Az előző EP-választásokhoz képest jóval kisebb volt a részvételi arány Kovászna megyében is: 2009-ben a háromszéki választópolgárok 36,9 százaléka szavazott, míg vasárnap csupán 29 százalékot mértek.
Az RMDSZ-listát Háromszéken 39 700 választó támogatta, míg a korábbi EP-választáson a szövetség 13 615 szavazattal kapott többet. Második helyen itt is a szociáldemokraták végeztek 4075 vokssal, a demokrata-liberálisok pedig 1616 szavazatot kaptak.
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszéki elnöke a Krónikának elmondta, bár jóval nagyobb részvételi arányra számítottak Háromszéken, az eredmény a magyarok számarányának megfelelően alakult. A sepsiszentgyörgyi polgármester rámutatott: bár az erdélyi magyarság ilyen szempontból felülteljesített, 2007-ben az RMDSZ és Tőkés László közötti verseny, majd 2009-ben az összefogás listája eredményesebben mozgósított.
Dicséret és bírálat Maros megyében
Az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest kevesebb szavazatot kapott az RMDSZ Maros megyében is: vasárnap 57 082 választó támogatta a szövetség listáját, míg 2009-ben a szervezet 75 516 szavazatot kapott.
A május 25-én mért részvételi arány 30 százalékos volt, míg 2009-ben a szavazatra jogosultak valamivel több, mint 32 százaléka járult urnákhoz – közölte a megyei választási iroda. Maros megyében egyébként a PSD–UNPR–PC szövetség végzett az RMDSZ mögött 20,7 százalékkal, a liberálisok a voksok 11 százalékát kapták meg.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke úgy értékelte, a megyében sikerült az érdekvédelem minden egyes láncszemét összekapcsolni, és ezáltal megerősíteni a magyarság társadalmi is politikai tekintélyét.
Az RMDSZ-es Vass Levente azonban a szövetségi listára leadott szavazatok drasztikus csökkenésére mutatott rá hétfői Facebook-bejegyzésében. A leendő államtitkár szerint az 55 ezer potenciális marosvásárhelyi szavazó kétharmadának távolmaradása többféleképpen is magyarázható: a szövetség helyi szervezetének a vezetői tapasztalatlanok, kirekesztették a belső ellenzéket, és elmaradt a valós megújulás a szervezeten belül.
Győzni tudott a szövetség Szatmár megyében is: a tulipános jelöltlista 35 754 szavazatot, míg a PSD–UNPR–PC 28 642 voksot kapott (a szavazatok 28 százalékát). Itt a részvételi arány 33 százalékos volt.
Pataki Csaba szatmári RMDSZ-es szenátor a Krónikának elmondta, elégedett a vasárnapi eredménnyel. „A népesség fogyását is figyelembe véve elmondható, a szervezet lényegében 2 százalékkal több szavazatot kapott, mint amekkora a magyarság aránya a megyében, ennek függvényében bátran kijelenthetjük, hogy hasonló eredményt értünk el, mint 2009-ben” – kommentálta a végeredményt a szatmári politikus.
A Winkler Gyula vezette lista kapta a legtöbb szavazatot Szilágy megyében is, ahol 66 242 szavazóból 18 173-an támogatták az RMDSZ listáját. Második helyre itt is a PSD–UNPR–PC futott be a szavazatok 26 százalékával. A Szilágy megyei választási iroda által közölt adatok szerint a részvételi arány meghaladta a 33 százalékot.
Mozgósítás az utolsó száz méteren
Az RMDSZ-nek a választás napján „apait-anyait” bele kellett adnia ahhoz, hogy az erdélyi magyarlakta megyékben a részvétel elérje az országos átlagot. Amikor a szövetség vezetői azt tapasztalták, hogy a magyar választópolgárok szavazókedve elmarad a románokétól, a helyi és megyei szervezetek által terepre küldött aktivisták felmérés készítése ürügyén házról házra járva buzdították a magyarokat arra, hogy járuljanak urnák elé.
Hasonlóan agresszív kampány zajlott az interneten is. Kora délután az RMDSZ hírlevélben, valamint a közösségi oldalakon figyelmeztetett, hogy aggasztó a magyarok távolmaradása az urnáktól. Az alakulat híveinek szavazókedvét követő Barna Gergő szociológus adott pillanatban megkongatta a vészharangot, miszerint a magyar lakosság részvétele 10 százalékkal alacsonyabbra becsülhető az országos átlagnál.
A szakértő szerint ez az eredmény azért tekinthető aggasztónak, mert a magyar részvétel abszolút értékben is alatta maradt az országos részvételnek, de a különbség ennél is jelentősebb, ha figyelembe vesszük, hogy a 2007-ben és 2009-ben rendezett EP-választáson a magyar lakosság jelentősen mobilizáltabb volt a románokhoz képest.
Barna Gergő értékelése szerint a legnagyobb gond a nap első felében a Székelyföldön mutatkozott, ekkor Hargita, Maros és Kovászna megyében egyaránt sokkal alacsonyabb részvételt mértek, mint a korábbi megmérettetéseken. Két órával az urnazárás előtt ugyancsak olyan vészjelzést küldött szét az RMDSZ, miszerint a székelyföldi megyék idén rosszul teljesítenek, a régióban gyenge a választási részvétel, leginkább Kovászna és Maros megyében tapasztalható visszaesés e téren.
„Még vissza tudjuk fordítani a lemaradást! Az utolsó néhány órán nagyon sok minden múlhat! Számítunk Rád! Kérünk, tegyél meg te is mindent az erdélyi magyarság európai képviseletéért! Néhány szavazaton múlhat a választások sikere!” – hangzott a szövetség szavazásra buzdító felhívása.
Vasárnap egyébként Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke több Facebook-bejegyzésben is élesen bírta az RMDSZ honlapján napközben közzétett mozgósító anyagokat, melyek szerint a választásokon való részvétel tekintetében a székelyföldi megyék rosszul teljesítenek.
A csíkszéki RMDSZ-elnök szerint „az ilyen irományok azok hangját erősítik fel, akik azt mondják az RMDSZ-ben, hogy a főtitkárság, úgy ahogy van fölösleges pénzkidobás.” A Hargita és Kovászna megyében mért alacsony részvételi arányra vonatkozó másik hír kapcsán Borboly megjegyezte: „Aki az alábbit írta, az RMDSZ honlapjára, annak kár a továbbiakban a magyarságnak szánt, állami költségvetési forrásból fedezni a fizetését.”
Egy újabb bejegyzésben Borboly úgy fogalmazott, ha minden megyei RMDSZ-szervezet „úgy muzsikált volna”, mint a Hargita megyei területi szervezetek, az RMDSZ három mandátumot is szerezhetett volna.
RMDSZ-es EP-szereplés: beszédes számok
Romániában először 2007. november 25-én rendeztek európai parlamenti választást, az akkor eurohonatyává választott képviselők még csak kétéves „csonka” mandátumot szereztek. Az RMDSZ Frunda György vezette listájára 282 929-en szavaztak, ami a leadott voksok 5,52 százalékát jelentette, és két mandátumra volt elegendő.
Frunda a megmérettetés után lemondott brüsszeli mandátumáról, így a listán őt követő Sógor Csaba és Winkler Gyula kezdhette meg európai parlamenti pályafutását. A hét évvel ezelőtt függetlenként indult Tőkés László 176 533 szavazatot gyűjtött be (a voksok 3,44 százalékát), ezzel egyedüli romániai párton kívüliként bejutott az EP-be.
A 2007-es megmérettetésen 29,46 százalékos volt a részvétel. Két évvel később, 2009. június 7-én rendezték az első, „teljes értékű” EP-választást, ekkor szereztek Romániában először teljes, ötéves mandátumot az eurohonatyák, számszerint 33-an.
A 2007-es euromegmérettetéshez képest öt évvel ezelőtt létrejött a választási megállapodás a szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között, ennek megfelelően a Tőkés László vezette tulipános lista 431 739 voksot kapott, ami a leadott szavazatok 8,92 százalékát jelentette. Második és harmadik helyen Sógor és Winkler újrázott.
Az együttműködéssel nem sikerült maximalizálni az erdélyi magyar szavazatokat, hiszen közel 28 ezerrel kevesebb magyar voksolt 2009-ben az összefogás listájára, mint két évvel korábban Tőkésre és az RMDSZ-re együttvéve. Akkor országos szinten a szavazásra jogosultak 27,67 százaléka (5 035 297 szavazó) járult urnák elé. Krónika (Kolozsvár)

EMNP: új korszak kezdődik a nemzetpolitikai érdekérvényesítésben
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) értékelése szerint az európai parlamenti választások után új korszak kezdődik a nemzetközi érdekérvényesítésben.
A Toró T. Tibor elnök által aláírt keddi nyilatkozatban az EMNP sok sikert kívánt valamennyi EP-képviselőnek, aki a Kárpát-medencei magyarok szavazataival szerzett mandátumot. Örömmel nyugtázta, hogy a Magyarországon elsöprő támogatást nyerő nemzeti lista biztosította a néppárt védnökének, Tőkés Lászlónak, hogy folytassa a hét évvel ezelőtt megkezdett munkáját. Megállapította, hogy a Délvidék, Kárpátalja és Felvidék képviselőivel kiegészült jelöltlista egyértelművé tette a nemzetegyesítés folytatását.
„A Néppárt elnöksége őszintén reméli, hogy az erdélyi magyarok szavazatai által mandátumhoz jutott képviselők is beilleszkednek a nagyszabású, az egész magyarságot érintő nemzetpolitikai érdekérvényesítő munkába, és egy olyan magyar frakció alakul ki az Európai Parlamentben, amely egységes egészként képviseli a mára európai szintűvé vált magyar ügyet, újabb esélyt adva a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében megfogalmazott autonómiatörekvéseknek” – áll a nyilatkozatban.
Az EMNP megköszönte szavazótáborának a megértést, hogy nem kívánta saját jelöltlista állításával veszélyeztetni az erdélyi magyarok közvetlen szavazatával szerzett EP-mandátumokat.
„Nyugodt, kitartó szervezetépítő munkával folytatjuk felkészülésünket a 2016-os önkormányzati választásokon való megmérettetésre, hogy az erdélyi magyar autonómia ügye ne maradhasson képviselet nélkül” – üzente választóinak az RMDSZ ellenzékeként 2012-ben alakult erdélyi magyar párt. Székelyhon.ro

Kevesek diadala
Szigorúan pártpolitikai tekintetben sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ elérte a küszöböt, és két képviselőt küld az Európai Parlamentbe, a közösség megmaradásáért folytatott érdekvédelmi munka szempontjából azonban a háttéradatok inkább alapos önvizsgálatra késztetnek.
A hét évvel ezelőtti EP-választásokhoz képest a magyar összképviselet most több mint 100 ezerrel kevesebb voksot kapott, 2009-hez viszonyítva pedig 80 ezer szavazat hiányzik. Rendkívül aggasztó a helyzet a székelyföldi „húzómegyék” tekintetében: Hargita megyében több mint 16 ezer választópolgár „veszett el” öt év alatt, míg az idei háromszéki eredmények katasztrofálisnak tekinthetők, hiszen a magyar képviseletre öt évvel ezelőtt szavazók negyede, több mint 13 600 polgár gondolta most másként.
Annyian leszünk, ahányan szavazunk – hirdette kampányában az RMDSZ. Nagyon szomorú, hogy a szövetség szerint ennyien: 350 ezren vagyunk. Erre rálicitálva még álságosabb hozzáállás úgy értékelni az eredményeket, hogy ez siker az RMDSZ és az erdélyi magyar emberek számára is – olyan dörzsölt duma ez, amellyel mindent győzelemként kell eladni a népnek.
Csak a pártpolitikai elvek vezérelték az RMDSZ-t akkor is, amikor elutasította a hárompárti összefogást. Ezzel egy olyan útvesztővé rajzolta át az erdélyi magyar közéleti térképet, amellyel csak annyit nyert, hogy kényszerpályára száműzte riválisait, és most azt sem bánja, hogy romboló stratégiája miatt – a 2009-es összefogás tulipános eredményéhez képest – egy képviselőt elveszített.
Az ellenzék is ennek a dzsungelpolitikának az áldozata, de ugyanakkor paradox módon „bűnrészesnek” is tekinthető, hiszen ha az MPP nem válik csatlóspárttá, ha Tőkés László nem vált országot, vagy ha az EMNP fel meri kínálni a választás lehetőségét, biztos, hogy most – az RMDSZ diskurzusát követve – nem csak ennyien lennénk.
A brüsszeli képviselet kiharcolása – amelynek fontossága mindent felülírt – a kevesek diadala. Megint csak reménykedni tudunk: az RMDSZ legalább a számoknak elhiszi, hogy a 2007-es versenyhelyzet, a 2009-es összefogás és az idei magánakciózás tanulságait összevetve utóbbi a legrosszabb út, és ilyen többé nem fordul elő.
Páva Adorján. Krónika (Kolozsvár)

Bunta–Szász paktum: ki nevet a végén?
Mintegy 400 ezer lejnyi adóhátralékot és a vele járó büntetőkamatot halmozott fel a Székelyudvarhelyért Alapítvány: a Szász Jenő elnöklése alatt működő szervezet korábban megállapodást kötött a városvezetőséggel, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokkal váltja ki adósságát. A paktum azonban megdőlt, hisz az alapítvány által felajánlott lakrészek egyikét még nem sikerült kiüresíteni. A városvezetőség most visszavonná a korábbi megállapodást: az ingatlanok helyett a pénzt hajtaná be, bár ennek határidejéről és módszeréről még nem tudni semmit.
„Bunta Levente és Szász Jenő üzletelnek, Székelyudvarhely pedig megint veszít” – jelentette ki Jakab Attila néppárti önkormányzati képviselő. A májusi önkormányzati ülés apropóján összehívott sajtótájékoztatón az ellenzéki frakció kifejtette: nehezményezik, hogy az évek óta húzódó ügyben miért nem tett még határozott lépéseket a városvezetőség.
A jelentős ingatlanvagyonnal rendelkező Székelyudvarhelyért Alapítvány 2012 novemberéig több mint 160 ezer lejnyi adóhátralékot halmozott fel, az ezzel járó több mint 180 ezre lejnyi késedelmi kamattal együtt a szervezet adóssága 2012-ben 345 ezer lej volt, mely összeg azóta tovább kamatozott, jelenleg mintegy 400 ezer lejes kintlévőséget jelentve a városi kasszában. Korábban egyezség született Bunta Levente és Szász Jenő között: az alapítvány elnöke az adósság törlesztésének érdekében egy, a szervezet tulajdonát képező, a Cserehát lakónegyedben lévő ingatlan két lakrészét ajánlotta fel. Akkor a polgármester úgy nyilatkozott: kétes eredetű ingatlant nem fogadhat el a város, utalva arra, hogy az említett csereháti épület az árvízkárosultaknak gyűjtött adományokból épülhetett. Később mégis sikerült kiegyezniük a feleknek, a megállapodásról tanácsi határozat is született, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány a Cserehát utcai ingatlan 2., 3. és 4-es lakrészét átadja a városnak. A helyi önkormányzati képviselő-testület csütörtöki ülésének napirendjén azonban szerepel egy, a korábbi tanácsi határozat érvénytelenítésére vonatkozó tervezet, melynek értelmében a város lemond az ingatlanokról és más úton hajtaná be az alapítvány tartozását.
„Mint kiderült, a 3. lakrészben még mindig laknak, a kilakoltatást sem a tulajdonos, sem a város nem tudta véghezvinni, ezért a városvezetőség felbontaná az egyezséget. Érthetetlen, hogy az évek óta húzódó ügyben a polgármester eddig miért nem kezdeményezett adóbehajtást” – hangsúlyozta az EMNP-s városatya.
Az ügy kapcsán megkerestük Szász Jenőt is, aki portálunknak elmondta: arról, hogy a tanácsi határozatban három lakrész szerepel, ő csak utólag értesült, hisz az alapítvány a kezdetektől fogva csupán két lakást ajánlott fel az adósság törlesztésére. A 3. lakrészt kifejezetten azért nem ajánlották fel, mert abban egy idős házaspár él, Szász szerint kilakoltatásuk embertelenség lenne.
Az adósság behajtásának módszereiről, illetve ütemtervéről a városvezetőségnél is érdeklődtünk, a polgármesteri hivatal sajtóosztályához intézett kérdéseinkre azonban lapzártánkig nem kaptunk választ.
A csütörtöki önkormányzati ülés napirendjének apropóján a néppárti városatyák több kifogást is megfogalmaztak. Jakab Attila sajnálatosnak nevezte, hogy a pályázati pénzek lehívásánál Udvarhely mindig a rövidebbet húzza, utalva arra, hogy a város 200 ezer lejt hívott le a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztériumtól, holott udvarhelyszéki községek nagyobb összegeket kaptak. Példaként említette, hogy Románandrásfalván 600 ezer lejt sikerült lehívni útjavításokra. Zakariás Zoltán nehezményezte, hogy a városvezetőség újabb 300 ezer lejjel emelné az Urbana Rt. törzstőkéjét, arra hivatkozva, hogy az enyhe tél miatt veszteségesen működött a közüzemi vállalat. „A távfűtésre vonatkozó, 2020-ig kidolgozott stratégiát módosítani kell, hisz az azon a tényen alapszik, hogy a Szejkefürdőn megépül a hőerőmű, holott maga a polgármester is bevallotta, hogy források hiányában ez nem látszik megvalósulni” – magyarázta. Ugyancsak a stratégia alapja, hogy az elkövetkező években egyre több székelyudvarhelyi család csatlakozik majd vissza a távhőrendszerre. Zakariás szerint mindez csak sikerpropaganda: a város az elmúlt mintegy hat évben összesen ötmillió eurót költött a távfűtésrendszer felújítására, bővítésére, mindez azonban nem garantálja, hogy a távhő lakossági ára csökkenni fog.
Kovács Eszter. Székelyhon.ro

EMNP: az RMDSZ átjátszotta az egyik mandátumot koalíciós partnerének
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) értelmezése szerint az RMDSZ vezetői „átjátszották a harmadik romániai magyar mandátumot bukaresti koalíciós partnerüknek, a Szociáldemokrata Pártnak” (PSD) – jelentette ki egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Az RMDSZ szerinte „szűkkeblű pártpolitikai megfontolások alapján” elutasította, hogy az erdélyi magyar pártok koalíciója állítson jelöltlistát, így „borítékolható volt”, hogy az erdélyi magyarok szavazataival a korábbi három mandátum helyett most csupán kettőt sikerül megszerezni.
„Jogos a kérdés: csupán a Tőkés Lászlóval és a Néppárttal való leszámolás zsigeri megnyilvánulása ez, vagy újabb PSD-RMDSZ titkos paktum van mögötte?” – tette fel a kérdést az EMNP elnöke. Utalt arra, hogy a 2012-es parlamenti választások után egyszer már kitudódott az RMDSZ és a Szociálliberális Unió (USD) választások előtt kötött titkos megállapodása.
Toró szerint a mandátum elvesztésének a felelőssége teljes egészében az RMDSZ vezetőinek vállán nyugszik. Mintegy negyvenezer szavazat hiányzott a harmadik mandátumból, és szerinte az összefogás – ha időben megtörténik – akár a negyedik mandátumot is meghozhatta volna az erdélyi magyarságnak.
Az MTI kérdésére, hogy mi alapján állítja, hogy az elveszített mandátumot a PSD kapta meg, Toró azt az előnyt említette, amellyel a nagy pártok rendelkeznek a töredékszavazatok elosztásánál. Azt is hozzátette: az RMDSZ vezetőinek a nyilatkozatai igazolják, hogy a szövetség eleve két mandátumra számított. Ez pedig szerinte az előre megfontoltságra, a háttérben levő paktumra utal.
Az EMNP elnöke úgy vélte, pártja nem veszített azzal, hogy nem a destruktív stratégiát választotta, és nem állított jelöltlistát, hiszen a párt védnöke, Tőkés László a Fidesz nemzetegyesítési törekvéseinek következtében így is mandátumot szerzett. Hozzátette, ha két erdélyi magyar párt indult volna a választásokon, valószínű, hogy egyik sem lépi át az ötszázalékos küszöböt.
Toró T. Tibor elmondta, az EMNP folytatja az autonómiatervezetét népszerűsítő karavánját, és azt sem tartja kizártnak, hogy aláírásgyűjtésbe kezd, és állampolgári kezdeményezésként nyújtja majd be törvénytervezetét a parlamentben. Az MTI kérdésére, hogy kivonhatónak tartja-e az autonómia kérdését az erdélyi magyar pártcsatározások témái közül, Toró úgy vélekedett: akkor születhet megegyezés a pártok között ebben a kérdésben, ha az erdélyi magyarságnak összemérhető erejű pártjai lesznek. Úgy ítélte meg azonban, hogy az RMDSZ még mindig a romániai magyarság egyedüli képviselőjének tekinti magát, és versenytársai megsemmisítésére tör, ez pedig „hidegháborús állapotokat” teremt. Székelyhon.ro

Félezren tüntettek Kézdivásárhelyen a székely zászlók védelmében
Mintegy ötszázan vettek részt tegnap este a székely zászlók védelmében zajlott tüntetésen Kézdivásárhely főterén, a város lakói mellett Felső-Háromszék községeiből is érkeztek tiltakozók. A szervező vármegyések mellett az Erdélyi Magyar Ifjak, a Minta, a Kézdiszéki Székely Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt tagjai és szimpatizánsai voltak jelen, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt, valamint a városvezetés távol maradt a tüntetéstől.
A főtéri tüntetést megelőzően a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének tagjai a Kézdiszéki Székely Tanáccsal közösen ötven székely zászlót helyeztek el a Gábor Áron téren álló épületek homlokzatára. A zászlókat és zászlótartókat ingyen adták azon magánszemélyeknek, akik beleegyeztek, hogy a vármegyések kitűzzék ingatlanjaikra a székely jelképet. A tüntetők egy része székely zászlót is vitt magával a megmozdulásra. A Gábor Áron-szobor talapzatára kifeszítették a Székelyföld nem Románia! molinót. Két táblán a Területi autonómiát Székelyföldnek! és a Nem, nem, soha! Szabadságot Székelyföldnek! szöveget lehetett olvasni.
A székely lobogó védelmében tartott tiltakozó megmozduláson elsőként Beke István szólt a tömeghez a vármegyések képviseletében, azt hangsúlyozva, hogy „az lesz a miénk, amit ki tudunk harcolni magunknak”. „E zászlónak lobognia kell, és fog is lobogni. A levételre ítélt három lobogó helyett ma ötvenet tűztünk ki a Gábor Áron térre, és ha kell, akár ötszázat is kitűzünk” – mondotta a tömeg tapsa közepette a vármegyések szónoka. Bejelentette: a kézdivásárhelyi akcióval egy időben Nyíregyházán is tüntetnek a székely zászló eltávolítása ellen.
Felszólalását követően Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kemény hangú beszédben ítélte el a román hatalom és igazságszolgáltatás hadjáratát a székely szimbólumok ellen. Az ifjúság nevében Incze Johanna EMI-elnök, a Minta nevében annak országos elnöke, a csíkszeredai Tőke Ervin mondott beszédet. A Székely Nemzeti Tanács üzenetét Péter János alelnök tolmácsolta, felkérve a város lakóit, tűzzék ki lakásaik homlokzatára a székely zászlót. Mike Bernadett Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét, Sebestyén Rita pedig Székely a Golgotán című saját költeményét szavalta el.
A beszédek után a tömeg percekig skandálta az Autonómiát! jelmondatot. Beke István arra kérte a jelenlevőket, tekintsenek a múzeum melletti épület homlokzatára, ahol abban a pillanatban egy hatméteres székely lobogót húztak ki. A negyven percig tartó rendezvény a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A csendőrség, a rendőrség és a titkosszolgálat diszkréten, de nagy erőkkel volt jelen a Gábor Áron téren, filmezték és fényképezték a résztvevőket. A rendezvényen rendbontás nem történt.
Iochom István
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: a magyar választók mozgósítása elmaradt a 2009-esről Romániában
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint az EP-választáson Romániában a magyar választók mozgósítása elmaradt a 2009-estől, habár továbbra is meghaladta a román pártokra voksolók arányát.
A kutatóintézet az MTI-hez pénteken eljuttatott összegzésében arra a megállapításra jutott, hogy míg a román választókra a nagy román pártok közti, elnökválasztásra kihegyezett vetélkedés mozgósítólag hathatott, a magyar szavazókat ez nem ösztönözte a részvételre.
A vasárnapi választáson a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az ötödik helyen végzett, 6,29 százalékos eredménnyel, az általuk szerzett 350 ezer voks ugyanakkor jelentősen elmarad a 2009-es 431 ezertől. A szövetség korábbi két EP-képviselője, Winkler Gyula és Sógor Csaba folytathatják a munkát Brüsszelben.
Az alacsony magyar részvétel oka elsősorban az általános kiábrándultság az Európai Unióból és annak kisebbségpolitikai érdektelensége, továbbá a csatlakozáskor várt gyors életszínvonal-emelkedés elmaradása lehetett - írták.
Az elemzés kitér arra is: az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közötti egyezség értelmében a polgáriak támogatták a szövetséget a választásokon annak ellenére, hogy végül nem jelöltek senkit a listára, mivel csak egy egyértelműen esélytelen helyet pályázhattak volna meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nem állított listát a választásokon, inkább azt javasolták Tőkés Lászlónak, hogy fogadja el a Fidesz-KDNP ajánlatát és Magyarországon szálljon versenybe egy EP-képviselői helyére - emlékeztettek.
Tőkés László végül harmadikként szerzett mandátumot a Fidesz-KDNP listáján.
Az elemzésben emlékeztetnek arra is, hogy Romániában, novemberben rendezik az elnökválasztásokat, a jelöltekről azonban még keveset lehet tudni.
Az EP-választási eredmények értelmében a baloldali és a jobboldali pártok összességében hasonló támogatással bírnak Romániában, ezért – az erőviszonyok nagyarányú átrendeződésének hiányában – a magyar szavazatok akár a győztes kilétét is meghatározhatják majd novemberben. MTI

Tőkés: Amerika nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdés rendezésének
Sajnálkozását fejezte ki Tőkés László washingtoni tárgyalásai során, hogy az Egyesült Államok nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, pedig – mint hangsúlyozta – annak rendezése az autonómia a stabilitás kulcsa Kelet-Közép-Európában.
A Fidesz-KNDP-listán megválasztott erdélyi Európai Parlamenti (EP)-képviselő helyi idő szerint pénteken beszélt az MTI-nek az amerikai fővárosban folytatott tárgyalásairól. Mint mondta, jelképes jelentőségű számára, hogy az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) közvetlenül az EP-választás után hívta meg Washingtonba, ahol a néhai Tom Lantos amerikai képviselővel és az amerikai Magyar Baráti Közösséggel együtt kitüntette őt. Értékelése szerint látogatása egyfelől a globális magyarság összetartozásáról, másfelől pedig az euroatlanti együttműködésről szólt.
Felidézte, hogy HAC vezetői közül többen már 1989-ben felléptek az erdélyi magyarság védelmében, s ebben együttműködtek Tom Lantossal. Az összefogás sikeres példájaként említette, hogy elérték az amerikai legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megvonását Ceauşescu Romániájától.
Tőkés találkozott az amerikai kongresszus Tom Lantosról elnevezett emberi jogi bizottságának két társelnökével, a demokrata James McGovern és a republikánus Frank Wolf képviselővel, valamint eszmecserét folytatott Rosa DeLauro demokrata képviselővel is, aki az erdélyi magyarok ügyét egykor felkaroló Christopher Dodd szenátor munkatársa volt. Szó esett arról, hogy az amerikai kongresszus és az EP emberi és kisebbségi jogi együttműködésének keretében ősszel a tervek szerint képviselőházi meghallgatást rendeznek. Az Amerikában megkülönböztetett figyelemmel kísért ukrajnai válsággal kapcsolatban Tőkés László elmondta, hogy miként a délszláv háborúnak, ennek is egyik kiváltó tényezője a kisebbségi viszonyok rendezetlensége.
„Nagy kár, hogy az Egyesült Államok jó ideje nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, általában Kelet-Közép-Európa és a posztkommunizmus kérdéseinek” – mondta. Rámutatott, hogy Washingtonban már nem a demokrácia, hanem a stabilitás és a biztonság oldaláról közelítik meg a térséget. „Ez nagyon helyes, de a kisebbségi kérdések megoldása nélkül nemigen képzelhető el a stabilitás. Az amerikai politika a stabilitás jegyében sok kompromisszumot kötött, akkor is, amikor nem volt szükség rá” – tette hozzá.
„A Kárpát-medence és a közép-kelet-európai térség biztonságának és stabilitásának kulcskérdése a kisebbségi helyzet rendezése” – jelentette ki a Kalmár Ferenc- és az Andreas Gross-féle európa-tanácsi jelentésekre hivatkozva, amelyek megállapították, hogy az autonómia konfliktusoldó és stabilizáló tényező. A kisebbségi egyházi vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy annak 25 év alatt csak harmadát teljesítette a román állam. Ilyen ütemben haladva egy évszázadra lenne szükség a kérdések rendezésére, de a politikus hangsúlyozta, hogy az ügyben Victor Ponta kormányzása idején visszarendeződés történt.
Az eszmecserék témája volt a Tőkés László Románia Csillaga érdemrendjének visszavonására irányuló törekvés is. „Nem rólam van szó, nem az én kitüntetésemről. Ha csak arról lenne szó, nem is volna szóra érdemes, elszenvedném” – mondta. „A magyarellenesség felerősödésével együtt pattant ki ez az ügy. A lényegében az egész magyarságnak, a volt romániai forradalomnak és a temesvári népfelkelésnek szóló, ellenforradalmi előjelű megfélemlítési kampány tulajdonképpen az autonómiáról szól” – fogalmazott Tőkés László.
Emlékeztetett, abból gerjesztettek mesterséges botrányt, hogy tavaly Tusnádfürdőn azt kérte Orbán Viktortól: Magyarország a Dél-Tirol ügyében kialakult osztrák-olasz mintára védhatalomként vegye pártfogásába romániai magyarság önrendelkezési törekvéseit. „Az erősödő magyarellenesség viszonyai között ez a támadáskampány az autonómiának szól, mint ahogy az a március 25-én elfogadott törvénymódosítás is, amely megkönnyítené az állami kitüntetések elvételét, például annak alapján, hogy valaki alkotmányellenes kijelentéseket tesz. A kérdés csak az, hogy ki dönti el az, hogy valami alkotmányellenes-e. Romániában ha valaki csak emlegeti az autonómiát, azt már alkotmányellenesnek tartják, tartanak tőle és úgy viszonyulnak hozzá, mint a vörös posztóhoz, pedig ez volna a jövő útja” – mondta.
Az erdélyi politikus tájékoztatta a kongresszusi magyar caucus társelnökeinek munkatársait. Kongresszusi tárgyalásaira elkísérte őt Hámos László, az amerikai Magyar Emberi Jogok Bizottságának elnöke és Koszorús Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke. Az utóbbi szervezet vezetőjének Tőkés átadta a neki, az Erdélyi Nemzeti Tanács által két éve odaítélt Báthory-díjat.
A megbeszéléseken Tőkés László felvetette a marosvásárhelyi egyetem magyar főtagozata akadályoztatásának és az Erdélyi Magyar Néppárt-támogatók zaklatásának ügyét is. A washingtoni nagykövetség diplomatáival arról folytatott munkamegbeszélést, hogy miként képviselheti egy magyar külképviselet a leghatékonyabban a határon túli magyarok ügyét, ezen belül is az autonómia kérdését. „Mert Amerikában nem magától értetődő a külhoni magyarságnak ez a követelése” – mondta.
A politikus találkozott Lee Edwardsszal, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány elnökével, akinek gratulált a testület megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Az alapítvány most azon dolgozik, hogy a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeumot hozzon létre az amerikai fővárosban. Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egymillió dolláros támogatást biztosít ehhez, és reményét fejezte ki, hogy ehhez az ügyhöz a közeljövőben más kelet-közép-európai volt kommunista országok is csatlakoznak majd.
MTI. Székelyhon.ro

EMNP: 25 év legjobb kampánya után bűnbakot keres az RMDSZ
Papp Előd, az EMNP alelnöke a Duna Tv Közbeszéd című műsorában Száva Enikővel beszélgetve. Biró ugyanis az Erdélyi Magyar Néppártra utalt, amikor ennek néhány képviselője a választási kampányban az RMDSZ elleni tiltakozó szavazásra buzdított.
Papp Előd megdöbbentőnek nevezte Biró Zsolt kijelentését. Ez a „politikának a legalja” – tette hozzá az EMNP alelnöke, aki cáfolva a vádakat, úgy fogalmazott, hogy az MPP zárta ki magát a „rendes politikai pártok soraiból”, amikor „letérdepeltek, és elfoglalták a kisszéket az RMDSZ konyhájában”. Száva Enikő azon felvétésére, hogy a választások előtt az EMNP vezetői homályosan fogalmaztak, amikor arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy mire buzdítják szimpatizánsaikat, Papp kitérő választ adva arról beszélt, hogy most már tény: ha az EMNP is külön részt vesz a választásokon, most egy erdélyi magyar képviselő sem lenne Brüsszelben.
Papp Előd szerint most bűnbakot keres az RMDSZ, a megoldás pedig egy közös választási lista lett volna, csak így lenne három erdélyi magyar képviselő az Európai Parlamentben.
Az EMNP alelnöke ezután nem csak ironikusan beszélt az elmúlt 20 év legjobb kampányáról, amit az RMDSZ folytatott, elmondva, hogy Kovács Péter főtitkár szerint a mostani két képviselő több mint a néhai három képviselő, a 8,94 százalék pedig kevesebb, mint a 6,3 százalék, hanem olyan részletekről is beszélt, miszerint az RMDSZ gépkocsivezetői, akik szavazni vitték az embereket, teljesítménybérezést kaptak.
Papp Előd az EMNP által szervezett autonómiakaravánról elmondta, hogy ennek célja népszerűsíteni az autonómia gondolatát, és nem fognak ezzel leállni, mert a következőkben városok után a falvakra is elviszik az autonómiakaravánt.
Az EMNP alelnöke arról is beszélt, hogy ők a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét elfogadják „úgy, ahogy van”, esetleg csupán minimális változtatásokat eszközölnének rajta.
Papp Előd a beszélgetés végén kifejtette azon véleményét, hogy az RMDSZ „erősebb hangon” kellene beszéljen kormánykoalíciós partnerével, amikor ennek képviselői támadják az erdélyi magyarságot. dunatv.hu. Erdély.ma

Magyarok a magyarokkal a magyarokért
A trianoni diktátum aláírásának évfordulóját, június 4-ét 2010-ben az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból a Rákóczi Szövetség a diákok határok feletti kapcsolatépítésére helyezi a hangsúlyt.
A Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak kínál utazási lehetőséget a budapesti Rákóczi Szövetség minden év június 4-e körül, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A program célja, hogy a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy másik Kárpát-medencei ország településén működő magyar középiskolához, és így minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között. A pályázat feltétele, hogy az utazó középiskolás csoport a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépjen és egy másik iskolával közös programot szervezzen. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség utazási támogatást ajánl fel.
Marosvásárhelyről a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai vesznek részt a programban – tájékoztatott a helyi Rákóczi Szövetség elnöke, Benedek Zsolt. „Negyven-negyven diák utazik a program révén. A bolyaisokat Debrecenben a Református Kollégium, a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjait pedig az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközépiskola fogadja. Vásárhelyre a Bolyaiba zentaiak érkeznek. A fogadó városokban rövid megemlékezéseken veszünk részt, majd városnézés, kapcsolatépítés és ismerkedés következik a három nap alatt, péntektől vasárnapig. A zentaiak megtekintik Marosvásárhely nevezetességeit, majd koszorúznak a temetőben” – vázolta Benedek Zsolt. Hozzátette, a diákutaztatási program nagyszerű lehetőség a magyar-magyar kapcsolatok ápolására.
„A kirándulás lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar iskolák diákjai elhagyják az országhatárt és felvegyék a kapcsolatot egy másik országban található magyar iskolával. Ezek a kirándulások erősítik a nemzeti öntudatot, annál is inkább, mert június 4-e körül kerül erre sor” – fogalmazott a történelemtanár, akitől azt is megtudtuk, hogy a marosvásárhelyi diákok hasonló céllal évente legalább kétszer átlépik az országhatárt.
A Magyar Országgyűlés 2010-ben fogadta el a XLV. törvényt a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. A jogszabály 3. paragrafusa kimondja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ennek szellemében az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Marosvásárhelyi események
Marosvásárhelyen a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából megemlékezést szervez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete június 4-én 17 órától a Bolyai téri unitárius templom udvarán. Az emlékünnepségen részt vesznek a történelmi egyházak képviselői, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor, valamint kiemelt vendége Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A megemlékezésen ünnepi műsorra is sor kerül, a Református Kollégium Vegyeskara is fellép, elhangzik Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből című verse Nagy Árkosi Árpád tolmácsolásában. Az egyórás megemlékezés után levetítik az egyházközség tanácstermében Koltai Gábor Trianon című filmjét.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom marosvásárhelyi szervezetei, valamint az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakasza a trianoni diktátum aláírásának évfordulóján szerdán 17.30-tól tart megemlékezést a református temetőben a Világháborús Hősök emlékművénél.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

Trianon és nemzeti összetartozás napja Háromszéken
Filmvetítéssel és különböző rendezvényekkel emlékeznek a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára kedden és szerdán Háromszéken.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kedden hat órától tart megemlékezést a Trianoni szerződés aláírásának évfordulója alkalmából. A tervezett program szerint a vargyasi unitárius parókia előtt tartanak megemlékezést, ezt követően pedig a helyi szeretetotthonban hét órától levetítik az Így veszett el Erdélyország című filmet.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából ünnepi műsort szervez közösen Magyarország Kulturális Központja és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala szerdán, 16 órától a városban található Turul-téren. Rossz idő esetén nem a Kőrösi Csoma Sándor utca és Templom utca kereszteződésénél található téren, hanem a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartják a rendezvényt.
Ezt követően fél hattól a Magyar Polgári Párt tart megemlékezést az Erzsébet Parkban található székely zászló alatt. Az eseményen felszólalási lehetőséget kapnak az RMDSZ és az EMNP pártok képviselői, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak, továbbá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai. Harangszó jelzi majd a megemlékezés kezdetét.
A HVIM kézdivásárhelyi szervezete szerdán megemlékező felvonulást tart Kézdivásárhelyen fél hattól a Dózsa György és a Szabadság utca kereszteződésénél. Innen indul a felvonulás a Hősök terére, ahol rövid megemlékezésre kerül sor.
A trianoni békediktátum okán emlékeznek szerdán öt órától a vajnafalvi református templom kertjében is, közvetlenül a Trianon-emlékmű mellett.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro