Dr. Bura László nyelvész, történész vehette át Szatmárnémetiben a márc. 12-i i ünnepségen az Identitás Alapítvány emlékplakettjét és díját, amellyel a szervezet a magyarságtudat erősítését ismerni el. Varga Attila, az alapítvány elnöke, a díj átadása előtt rámutatott: "Reméljük, ez nem csak az Identitas Alapítvány díja, hanem a magyar közösségéé is egyben." A politikai és egyházi vezetők, közéleti személyiségek jelenlétében zajló díjátadási ünnepség Varga Attila köszöntőjével kezdődött, ezt követően Lőrincz Ágnes, a Harag György Társulat vezetője énekelt magyar népdalokat, Nagy Orbán színművész pedig szavalt. Dr. Juhász Dezső, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvészeti tanszéke részéről dr. Bura László életpályáját mutatta be. /Princz Csaba: Dr. Bura László kapta az Identitás Alapítvány díját. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 13./

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ápr. 4-én, virágvasárnap Bákóban tartotta közgyűlését. Az ülésen elsősorban klézsei és külsőrekecsinyiek vettek részt. Bilibók Jenő, a szövetség megbízott elnöke az eddig elért eredményekről számolt be, miszerint jelenleg Moldvában hét településen, kilenc csoportban folyik a magyar anyanyelvű oktatás az iskolában, ugyanakkor további tíz településen iskolán kívül oktatják a magyar nyelvet. Eddig 145 kérést iktattak, ami körülbelül 250 gyereket érint, ugyanakkor mintegy ötszáz gyermek jogosult a magyar állami támogatásra. A magyar nyelvű misék bevezetésére is kaptak ígéretet egy nemrég, a bukaresti nunciatúrán folytatott beszélgetés során, azonban „itt nehezebben mennek a dolgok, mint más területen, mert ezen a téren másabbak a törvények, mint az állam törvényei" – fogalmazott Bilibók Jenő. Benke Pável kifejtette: a szövetségnek szüksége lesz egy gazdasági vezetőre vagy az RMDSZ gazdasági szakembereitől kérnek segítséget, hiszen a 2000–2003 közötti időszakra is nemrég sikerült elkészíteni a zárszámadást. A szervezetnek ezentúl az elnök mellett két alelnöke lesz, ugyanakkor egy gazdasági igazgatója. A szervezet továbbra is Sepsiszentgyörgyön marad bejegyezve. – Az elnöki tisztségre két személyt jelöltek Róka Szilviát és Bilibók Jenőt. A szavazás eredményeként 43 szavazattal Róka Szilviát választották meg elnöknek, míg Bilibók Jenő 10 szavazatot kapott. Bilibók Jenőt és Benke Pávelt választották meg az alelnöknek. A vezetőség többi tagja: Hegyeli Attila oktatási, Nisztor Tinca vallási, Benke Pável kulturális, Gál Mónika ifjúsági, Istók Angella pedig szociális felelős lett. Bilibók Jenő az ülést követően kifejtette: nem fogja vállalni az alelnöki tisztséget. Bilibók szerint egyezség született arra, hogy a szervezetnek nincs pénze arra, hogy az embereket beszállítsa a falvakról, ezért mindenki maga oldja meg a szállítást. Szerinte Benke Pável és Róka Szilvia megszervezték a beszállítást, ezért voltak a teremben javarészt klézsei és külsőrekecsinyi emberek. Bilibók nehezményezte, hogy a vezetőség tagjainak többsége klézsei lett, így a többi település nincs képviselve. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ Szórvány és Szociális Főosztályának alelnöke vett részt az RMDSZ részéről a közgyűlésen. Az utóbbi két évben szoros kapcsolat volt az RMDSZ és a Csángó Magyarok Szövetsége között, jelezte. /Daczó Dénes: Bár megválasztották alelnöknek Bilibók Jenőt, nem vállalja a tisztséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Bilibók a Krónikának azt nyilatkozta, nem vállalja a funkciót. „Holnap valószínűleg be is nyújtom felmondásomat. Az új elnökségnek teljesen más a mentalitása, koncepciója”. Nem személyi ellentétről van szó, hanem eltérő munkamódszerekről. Az eltelt négy év alatt belefáradt a pénztelenségbe, nyilatkozta Bilibók. Róka Szilvia elmondta, hogy az utóbbi időben egyre nehezebben vállalnak vezető tisztséget a szövetség tagjai, a nagy felelősség és a pénzhiány miatt. /Zsidó Ferenc: Róka Szilvia a csángószövetség új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./ Róka Szilvia 1972-ben született a moldvai Trunkon, 1992 és 1995 között a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, majd diplomája megszerzése után az MCSMSZ-ben töltött be különböző tisztségeket, legutóbb a kedvezménytörvény alkalmazását segítő bákói iroda vezetőjének tisztét. /Tisztújítás a Moldvai Csángómagyarok Szövetségében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Oktatási megállapodás írt alá Budapesten Magyar Bálint oktatási miniszter és Calin Fabian román nagykövet. A megállapodásban külön fejezet rendelkezik a nemzetiségi oktatással összefüggő kérdésekről. A közlemény szerint az együttműködési megállapodás kölcsönösen lehetőséget nyújt számos ösztöndíjra, többek között hungarológiai tanulmányok folytatására, teljes nappali tagozatos alapképzésre, ezen belül 2 román nemzetiségű magyar hallgatónak tanulmányok folytatására Romániában, PhD és kutatói ösztöndíjakra, nyári egyetemi programokon való részvételre, valamint 30 magyar nemzetiségű romániai pedagógus és 30 román nemzetiségű magyarországi pedagógus 1-2 hetes tanulmányútjára. A megállapodás alapján a következő tanévtől lehetőség nyílik 3 román lektor fogadására az ELTÉ-n, a Szegedi Egyetemen és a Tessedik Sámuel Főiskolán, 3 magyar lektort pedig a bukaresti, a kolozsvári Babes-Bolyai, és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen fogadnak. /Magyar-román oktatási megállapodás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

Megrendítő olvasmány Makkai Gergely Az erdélyi Mezőség tájökológiája (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003) című könyve. Szerzője Marosvásárhelyen lakik, a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen földrajz szakot végzett, jelenleg ugyanott meteorológiát tanít, az elmúlt évben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg a doktori fokozatot. Mindemellett az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselője is. A szerző segítségért kiált Mezőség, vagyis a Maros, az Aranyos, a Szamosok és a Sajó határolta terület drámájának bemutatásával. Makkai Gergely külön fejezetet szentelt a szerzetesrendnek tudatos környezetvédelmi tevékenységének, e vonatkozásban forrásai között említette Léstyán Ferenc Megszentelt kövek című, 1996-ban megjelent hittörténeti munkáját is. Az erdő és vizek védelmét szolgáló intézményrendszernek vetett véget az erdélyi katolikus társadalom összeomlása: 1558-tól kezdődően az itteni egyházkerület 630 plébániájából mindössze 36 maradt meg, valamennyi az ősi hitéhez legjobban ragaszkodó Csík megyében. Ezzel megszűnt a katolikus egyház szigorú szokásvilága és vele természetvédelmi intézményrendszere is. Csupán a Mezőségen több mint 200 halastavat csapoltak le. Tette ezt a lakosság abban a tévhitben, hogy cserében szántóföldhöz, kaszálóhoz jut, de a tavak helyén bűzlő iszaptenger maradt, ráadásul jött a gyakori szárazság. Hatalmas erdőirtás folyt. A következmény volt az omlás, suvadás, kialakult a mai Mezőséget jellemző terméketlen vidék, az úgynevezett kopár. Makkai Gergely Mezőség-monográfiája időszerű figyelmeztetés: a természeti harmónia megbomlása katasztrófához vezet. /Barabás István: Támadó kopár. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 21./

Okt. 22-én töltötte be hetvenedik életévét Pomogáts Béla Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus. 1934-ben született Budapesten, a piaristáknál érettségizett 1953-ban, majd az ELTE magyar szakán szerzett diplomát 1958-ban. 1956-ban bekapcsolódott a forradalmi egyetemista szövetség munkájába, ezért 1959-ben hat hónapra internálták. Szabadulása után 1961-től tanított, majd 1965-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1992-95 között igazgatóhelyettese volt az intézménynek, s 1996 óta tudományos tanácsadója. 1974-től szerkesztője, 1990-től főszerkesztője a Literatúra című folyóiratnak, emellett szerkesztőbizottsági tagja többek között a Vigiliának és a Valóságnak. 1980-ban kandidátusi, majd 1985-ben doktori címet nyert irodalomtudományból. Irodalomtörténészként kezdetben a XX. századi magyar irodalom történetével – különösen a népi írómozgalommal, az avantgárddal – és alkotóival foglalkozott (Az újabb magyar irodalom 1945-1981, Kuncz Aladár, Déry Tibor, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán monográfiák, életműelemzések), majd érdeklődése a határon túli magyar irodalom felé fordult (A transzszilvanizmus, A nyugati magyar irodalom 1945 után). Az erdélyi irodalomról az elmúlt évtizedekben 14 könyvet írt, ezzel is úttörő szerepet töltve be a határon túli magyarság irodalmának megismertetésében. Legutóbb megjelent művei: 2002-ben a Villanófényben című cikkgyűjtemény és a Kulcsok Erdélyhez, 2003-ban az Irodalmi nemzet. 1987-től 1990 tavaszáig a Magyar Demokrata Fórumnak is aktív tagja volt. 1989-93-ban az Erdélyi Szövetség alelnökeként, 1993-95-ben a baloldali Demokratikus Charta szóvivőjeként tevékenykedett. 1995-2001-ben a Magyar Írószövetség elnökeként meghatározó szerepe volt a megosztott szervezet "egybetartásában". Jelenleg többek között az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnöke, tagja a Magyar-Román Történész Vegyes Bizottságnak, szóvivője az Ötvenhatos Emlékbizottságnak. /Pomogáts Béla hetvenéves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Nov. 15-én Kolozsváron, a Bretter György Irodalmi Kör ülésén Boga László irodalomkritikus A befogadás rétegei /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című könyvét mutatta be a kötet szerkesztője, Balázs Imre József. Boga László Kolozsváron végzett a bölcsészkaron, 1996-ban. Jelenleg doktorandus az ELTE-n, ugyanakkor a Széchényi Könyvtár irodalmi szakreferense. A befogadás rétegei tanulmányok, kritikák gyűjteménye. A kötet írásainak jellemzője a kánon-elméletek, kánon-háborúk tematikája. A tervezett háromkötetes új irodalomtörténeti munkáról elmondta: a készülő kötet csomópontokból indul ki, felvállalva hogy az irodalomtörténet szubjektív. /F. I.: Neo-spenót vagy saláta? Készülőben az új irodalomtörténeti munka. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Kisebbségekért díjat adott át nyolc, Magyarországon és határon túl élő embernek, valamint egy közösségnek a kisebbségek érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért Gyurcsány Ferenc miniszterelnök dec.16-án a Parlamentben. Idén az elismerést egy-egy ausztriai és vajdasági magyar, egy-egy magyarországi horvát és német, három roma és egy szlovák egyéni kitüntetett, valamint egy erdélyi magyar szervezet kapta. A díjakat Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin házelnök, miniszterek, továbbá pártok, a határon túli magyarok képviselői és kisebbségi vezetők jelenlétében nyújtotta át a kormányfő. A díjazottak: Debre Istvánné pedagógus, aki 1993 óta az ország első cigány nemzetiségi óvodáját vezeti, Rácz Katalin, Gizella nővér a vajdasági magyar oktatásban, a bánsági magyarság oktatási rendszerének újjáélesztésében játszott szerepéért, Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének vezetőségi tagja, a bunyevác-horvát családban született Kricskovics Antal több évtizedes táncművészeti, koreográfusi munkásságáért, a magyarországi horvát folklór gyűjtéséért, Krupa András etnográfus, folklorista a magyarországi szlovákság értékeinek kutatásáért, Manherz Károly, az ELTE bölcsészettudományi kar dékánja, a Germanisztikai Intézet igazgatója a magyarországi németek nyelvének, kultúrájának kutatásáért, Rostás-Farkas György író-költő-újságíró, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke a cigányság érdekében végzett három évtizedes áldozatos munkájáért, Várnai Márton a romák társadalmi integrációjának előmozdításáért kapot díjat. Az Erdélyi Múzeum Egyesület az erdélyi tudományosság fenntartása, fejlesztése és szervezése érdekében kifejtett tevékenységéért részesült a kitüntetésben. Az elismerést a kisebbségek nemzetközi napja, december 18-a alkalmából osztják ki. /Kisebbségekért Díjat kapott az Erdélyi Múzeum Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

A Sepsiszentgyörgyön született, Budapesten élő Zágoni Zsolt idén védi meg az ELTE olasz szakán szakdolgozatát, amely a Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön címet viseli. Az olasz nemzeti egységért küzdő Garibaldi hadseregében kétezernél több magyar, köztük székely katona harcolt többek mellett Gál Sándor vezetésével. Egy olasz hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli /1658-1730/ másolta és mentette meg az utókornak a harmadik legrégebbi rovásírás-emléket. Marsigli Gyergyószárhegyen, a ferences kolostorban akadt a kezébe egy másfél méteres juharfa bot, amelyen rovásírással készült naptár volt szentek neveivel és az egyházi ünnepekkel. Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett, ami azóta elveszett, csak Marsigli feljegyzése maradt fenn róla. /Kácser Anikó: Gyergyszárhegytől Velencéig. Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön. = Új Ember (Budapest), jan. 16./

A Szatmár Megyei Múzeum munkatársai is részt vesznek a kelet-magyarországi autópálya nyomvonalának régészeti feltárásában. Az egyik szakember közülük Szőcs Péter Levente, aki a múlt évben Nyíregyháza alatt, Oros határában különleges leletet talált. Egy eredeti, félköríves hun nyereg felhajtható oldallapjainak halpikkely-mintával díszített aranylemezeit ásta ki. Találtak már ilyet máshol is (világviszonylatban két tucatnyit tartanak számon), de ebben az övezetben ez az első. Újabb tárgyi bizonyíték a hunok kárpát-medencei jelenlétéről, vagy akár arról, hogy „közük” van a magyarokhoz. Néhány napja Szőcs Péter Levente a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója, 30 éves. A történész-régész 1997-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetemen, s azóta a múzeumnál dolgozik. A régészeten belül szakterülete a középkori kerámia-edények Erdélyben, ebben a témakörben doktorál a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Aligazgatóként a múzeumban található gyűjtemények nyilvántartásáért, feldolgozásáért és a velük kapcsolatos publikálásáért felel a jövőben. /(Sike Lajos): Nyerő lett a régész-történész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A Genfben április 6–10-e között lezajlott Genfi Nemzetközi Találmányi Szalon „A” (mechanika, műszerek, eszközök) osztályában aranyérmet szerzett találmány /rugalmassági paraméterek megállapítására szolgáló mérőegység/ három szerzőjéből ketten kolozsvári kutatók: Bokor Sándor (főkonstruktőr, 55) és Hantz Péter (feltaláló, 30) a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének adjunktusa. Hantz Péter 1998-ban szerzett kitüntetéses fizikus diplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ugyanitt doktorandusz 1998–2001 között. 1998-ban az Oxfordi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékén ösztöndíjas. Hat tudományos közlemény szerzője. /Rugalmassági paraméterek megállapítására szolgáló mérőegység. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Hálaadó istentisztelettel ünnepelt, valamint jótékonysági fogadást adott a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium abból az alkalomból, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület visszanyerte tulajdonjogát az egykori kollégium ingatlanjára. Igét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke hirdetett. Tőkéczki László /Budapest/, az ELTE előadótanára beszédében üdvözölte a nagy eseményt. /Barabás Blanka: Ünnep a református gimnáziumban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 16./

József Attila európai költészete címmel tartott előadást május 19-én Kolozsváron dr. Tverdota György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke által szervezett József Attila-napok keretében. /Ördög I. Béla: József Attila európai költészete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Tisza Kata – történelmi család sarjaként – 1980-ban Marosvásárhelyen született. Tizennyolc évesen költözött a magyar fővárosba. Az ELTE bölcsészkarának angol szakán szerzett diplomát. Verset szavalt, majd egy alternatív kisfilmben játszott főszerepet. Most a Közgazdasági Politechnikumban és a Közép-európai Egyetemen tanít. Tisza Kata most megjelent első könyve /Pesti kínálat. Inter-active Team Kiadó, Budapest, 2005/ fittyet hány a műfaji szabályokra. Kis terjedelmű írásaiban a novella esszével, a társadalomrajz riporttal, a szatíra a hírlapi tárcával társul. Ha kissé önkényesen értelmezzük a címet „pesti kínálat” alatt akár azt is /Incze Gábor: A női magányról – őszintén. Tisza Kata Pesti kínálat című könyve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

A hét végén Gyergyószentmiklóson újabb rangos történészkonferenciát rendezett Garda Dezső, az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókja – amelynek vezetője is – támogatásával. Körmendi Tamás (ELTE) az erdélyi és magyarországi várak építésének okáról kialakult tévhitről beszélt. Tüdős Kinga főkutató (N. Iorga Történeti Intézet – Bukarest) Bekes Gáspár Báthory István elleni küzdelmét, majd a fejedelem és Lengyelország királya hadvezéreként kiérdemelt elismerésről tartott előadást Bekes végrendelete kapcsán. Horn Ildikó (ELTE) Bocskai István fejedelemről, Kármán Gábor (ELTE) II. Rákóczi Ferencről, Fogarassi Enikő (BBTE – Kolozsvár) az erdélyi fejedelemségek alatt kialakult szociális gondoskodásról, Plihál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) az erdélyi térképészetről beszélt, Demény Lajos tanulmányát pedig Gyergyószentmiklós katonáskodó lakosságáról az akadémikus távollétében Tüdős Kinga olvasta fel. Garda Dezső (BBTE – Gyergyószentmiklós) a gyergyószentmiklósi örmény kereskedőkről, Egyed Ákos pedig Mikó Imre életútjáról értekezett. Csapó Csaba (ELTE) a csendőrség történetét ismertette, Boér Hunor (Székely Nemzeti Múzeum) Orbán Balázsról szolgáltatott számos, eddig ismeretlen adatot. /Bajna György: Történészkonferencia Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Magyarországon június 7-én megválasztották az új köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót, Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. Jogi egyetemet, majd könyvtárosi képesítést is szerzett. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken tanársegéd volt, s a német polgári jogból is doktorált. 1969-83-ban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75-ben az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutató, 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár. 1989-től az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 1990-1998 között az első elnöke volt. Sólyom László 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, s 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára is. Kezdettől fogva részt vett a Duna mozgalomban. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt. Tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Sólyom László, az ellenzék jelöltje nyerte az államfőválasztást – jelentette be Mandur László, az Országgyűlés elnöke. „Pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés” – mondta Sólyom László. /Sólyom László a Magyar Köztársaság megválasztott új elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

Sófalvi András régész-történész tízéves munkáját összegezte Sóvidék a középkorban /Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely/ című munkájában. A szerző sófalvi származású, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem régész-történész szakán végzett, jelenleg a Haáz Rezső Múzeumban dolgozik. A Fejezetek a székelység középkori történelméből alcímet viselő könyv a Múzeumi Füzetek sorozat 23. darabja. A kötet legfontosabb részei az egyházi építészet, a sóvidéki várak, illetve a sóbányászat kérdéseinek taglalása. /Katona Zoltán: Sófalvi András: Sóvidék a középkorban. Igényes történelmi szakmunka. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 28./

Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Székelyvéckén a falunapon a vendégeket, magyarországi és franciaországi testvértelepülések küldötteit és a hazatérteket Szőcs Lajos polgármester köszöntötte. Az ünnepség első részében a falu szülöttjére, a diktatúra áldozataként az életből korán eltávozott Visky Árpád színművészre /1940-1986/ emlékeztek. Emlékét őrzik Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, a nevét viselő színtársulatban, és immár szülőfalujában is. Tóth József plébános sürgette az igazságtételt Visky Árpád üldöztetésének, bebörtönzésének ügyében. Gyilkosai közöttünk járnak, mondotta, talán még elő is léptetik őket. Nem hunyhatunk szemet a mai napig tartó jogtiprások fölött, hangsúlyozta. Véckén a művelődési ház felvette Visky Árpád nevét. Csoóri Sándor Zúzmarakoszorút a sírra című versét mondta el, melynek „címzettje” a tragikus sorsú művész. Kárp György marosvásárhelyi színész, az egykori kollega, emlékezett barátságukra, Jánosházy György Egy színész halála című szonettjét szavalta el. Tófalvi Zoltán idézte Kövek egy siratófalhoz című könyvének Visky Árpádról szóló részét. A ház falán emlékplakettet leplezett le Tóth József plébános. Az emlékmű alkotója, Hunyadi László szobrászművész és öntőmestere, a marosvásárhelyi Balogh József (Cúbi) szintén jelen volt. A művelődési házban megnyitották a véckei Fekete Pál kisplasztikai tárlatát. – Tavaly Magyarzsákod, idén Székelyvécke népi építészeti örökségét térképezte fel az ELTE tizennégy főből álló diákcsapata. /B. D. Visky Árpádra emlékeztek Székelyvéckén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Etéden ünneplésre sereglett össze a falu – egy román költőt és műfordítót ünnepeltek, a tíz éve elhunyt, Gelu Pateanut. Akik a nevét ismerik, azok nem csodálkoznak azon, hogy Székelyföld közepén egy színmagyar falu egy román költőt ünnepel. Merthogy „Gyalu”, ahogy magyar barátai, jó ismerősei hívták, a nyolcvanas évek elején Etéden talált otthonra. És itt élt, alkotott, mindaddig, amíg 1990-ben, a marosvásárhelyi „fekete március” utáni időkben, a magyarok melletti nyilatkozatai miatt, életveszélyesen meg nem fenyegették, s kénytelen volt elhagyni a vendéglátó székely falut, a számára egyszerre idegenné lett országot. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékén volt előadó. Pateanu 1955 óta szerepelt magyar vers- és főleg prózafordításokkal a román irodalmi sajtóban, az ő tolmácsolásában megjelent kötetek száma sem kevés: a névsor Bartalis Jánostól Veress Zoltánig terjed. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul. Beleérző készségéből tellett a Törökországi levelek székely nyelvjárási ízekkel dúsított, veretes prózájának és Karinthy Frigyes nyelvi sziporkáinak, a Németh Lászlótól fordított Iszony és Tamási Áron egyszerre székely népi és szürrealista stílusának maradéktalan visszaadására. Etéden születtek legnagyobb részt azok a magyar versei is, amelyek – már csak halála után – Levelek a Fekete Madonnához címmel jelentek meg, 1997-ben. /Dávid Gyula: A mű marad. Gelu Pateanu etédi ünnepére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

A tíz éve elhunyt Gelu Pateanu /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ költőre és műfordítóra emlékeztek Etéden szeptember 9-11-e között, akit magyar barátai Gyalunak, Gyalukának szólítottak. Fiatalon a Duna-csatornához hurcolták. Szabadulása után műfordítóként lelt menedékre, magyarból fordított. A hetvenes években Bukarestben magyar hetilapnál, az A Hétnél talált szellemi otthonra. Kénytelen volt Bukarestből eljönni, egy kis székely faluban. Énalán, majd Etéden élt tizenegy éven át. A szabadnak remélt első március 15-én a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél elmondott beszéde után, Marosvásárhely fekete márciusa idején halálosan megfenyegették a magyarellenes pogromot kidolgozó és végrehajtó szélsőséges románok. Etédi barátai és falustársai két hétig őrizték őt, végül jobbnak látta, hogy Budapestre menekül. Ott is szemmel tartották a volt Szekuritate emberei. Pateanu igyekezett kitérni provokációik elől. Tanított az ELTE román tanszékén, újabb magyar műveket fordított románra. Kopjafáját 1998-ban a Budapesti Székely Kör, a Magyar Írószövetség és a Budaörsi Székely Kör állíttatta a farkasréti temetőben. /Cseke Péter: Gyalu-napok Erdélyben. In memoria Gelu Pateanu (1925-1995). = Helikon (Kolozsvár), szept. 25. – 18. sz./

Donkóné Simon Judit magyar szakos tanárnő Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában. A városban jórészt neki köszönhetően, Erdély nem csupán egy távoli földrajzi térség, hanem a magyar szellemi építkezés, tudatformálás közvetlen élményanyaga. Az általa vezetett Erdélyi Kör tagjaival egy évtizede tartott erdélyi honismereti barangolások közösséget teremtettek. Bebarangolták Erdélyt, eljutottak a moldvai csángók földjére is. Két szép nyomdai kivitelben megjelentetett kiadvány – Erdélyi honismereti barangolás Nagyváradtól a Hargitáig; Erdélyi honismereti barangolás Szatmártól Aradig – jelzi azt az útvonalat, amelyet az utóbbi években bejártak. Ez a közösség gyűlt egybe baráti találkozóra október 1-jén Budapesten a Magyarok Házában. A találkozó vendége volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes-tanár, aki az utóbbi harminc év során százegyszer járt Erdélyben és nyolcvanegyszer a csángók közt, Moldvában. Élményeinek töredékét közölte az immár harmadik kiadást megért Csángókról, igaz tudósítások című könyvében. Vele tartott dr. Cs. Varga István, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, aki 2002 nyarán, az atya kíséretében, maga is ellátogatott Erdélybe és Moldvába. Az Erdélyben és Csángóföldön tett szellemi utazás tanulságait Rokonföldön című könyvében osztotta meg az olvasókkal. Jáki szerint a háromszázezres csángóság egyharmada elvesztette magyar nyelvét és identitását, harmadrésze hűen őrzi azt, harmadrésze válaszúton van – rajtunk is múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve. A hetvenhatodik életévét betöltött bencés szerzetes útjai során több ezer vallásos népéneket jegyzett le. A rendezvényen jelen volt a Budapesten tanuló Iancu Laura magyarfalui csángó költőnő /Pár csángó szó című kötetét a Hargita Kiadóhivatal jelentette meg 2004-ben/, aki bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete kiadásában megjelentetett Magyarfalui emlékek című fotódokumentum-kötetét. A találkozóra elhozott CD-ken csángó gyermekek énekelnek – a lemezeket téglajegyekként árusítják a Böjte Csaba által megálmodott Béke Királynője moldvai csángó magyar iskolaközpont javára. A találkozón felidézték Hajdó István gyergyói főesperesnek az idei csíksomlyói búcsún elhangzott prédikációját, amelyet a budapesti Trezor Kiadó ez év nyarán kiadott Régi új retorika. A szóképek és a szónoki beszéd című kötetében Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én A történelem egy nemzetbe rendezett minket… címmel elhangzott beszédével együtt. /Máriás József: Baráti találkozó – Erdély bűvöletében. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

November 11-én a Korunk folyóirat szervezésében kétnapos történésztanácskozás kezdődött Kolozsváron Társadalomalakító elképzelések és a hatalom mechanizmusai a Kárpát-medencében 1944/45–1968 között címmel. Kántor Lajos főszerkesztő megnyitója után L. Balogh Béni (Komárom-Esztergom Megyei Levéltár) az 1940–1944 közötti magyar–román viszonyról és az erdélyi kérdésről értekezett. Dr. Romsics Ignác (ELTE, Budapest) Magyar békeelképzelések a II. világháború végén című előadásában számba vette az Erdélyt érintő terveket is. Dr. Gyarmati György, dr. Ormos Mária (Pécsi Tudományegyetem) és dr. Stefano Bottoni (Bolognai Egyetem) tartott előadást, majd levetítették és kiértékelték Zágoni Balázs (Kolozsvár) Az elképzelt forradalom című dokumentumfilmjét. /Ördög I. Béla: Történészkonferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történészkonferenciája alkalmából Kolozsváron járt Romsics Ignác, a budapesti ELTE professzora. Az autonómiával kapcsolatban kifejtette, az EU alkotmánya erre vonatkozóan nem tartalmaz szankciókat, csak ajánlásokat. A professzor teljes mértékben összeegyeztethetőnek tart egy ilyen követelést az európai uniós együttléttel. Ilyenekre vannak példák Európában. Az erdélyi meg a többi határon túli magyar kisebbségnek teljes joga van Magyarországra úgy tekinteni, mint a támogató anyaországra, szögezte le. /Ördög I. Béla: Indokolt az autonómiatörekvés. Beszélgetés Romsics Ignáccal, az ELTE professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

A sepsiszentgyörgyi születésű, 37 éves Sepsiszéki Nagy Balázs Budapesten, az ELTE néprajz-szakán szerzett oklevelet, és azon kevesek közé tartozik, akik visszatértek a szülőföldjükre. Orbán Balázs nyomdokaiba lépve több mind tíz éve céljául tűzte ki Székelyföld végigbarangolását. Főállásban a Kovászna Megyei Művelődési Központ alkalmazottja. Az Úz-völgyében megismerkedett Karácsony Gyula havasi mesemondóval. Neki köszönhetően járt oda vissza, s végül gyökeret eresztett ott. Megvásárolt egy lakatlanná vált tanyát, és a szabadideje nagy részét ott tölti családjával. Ide építik fel Székelyföld első erdei iskoláját, melynek szomszédságában a Csíki-havasok növényvilágát bemutató botanikus kertet létesítenek. Sepsiszéki Nagy Balázs szellemi és erkölcsi tekintetben hét vezérét tartja követendőnek: Kőrösi Csoma Sándort, Benkő Józsefet, gróf Mikó Imrét, Orbán Balázst, Kriza Jánost, Benedek Eleket és Tamási Áront. Hamarosan megjelenik a Székelyföld-sorozatának negyedik kötete. Következő munkájának témája a magyar jövő Székelyföldön, 500 falu bejárása példáján. Közgazdaságilag, demográfiailag, erkölcsileg szeretné elemezni szülőföldjét és a rá váró jövőt. /Dimény Árpád: Hét vezér nyomában – keresztül-kasul Székelyföldön. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 23./

Nemrég volt az első Előretolt Helyőrség-nemzedék indulásának tízéves évfordulója. – Nem könnyű az elmúlt évek fényében beszélni az 1989 utáni időszakról, emlékezett László Noémi kolozsvári költő, műfordító. Akkor új irodalmi lapok indultak, új könyvkiadók alakultak Erdélyben, és különböző irodalmi körök, csoportosulások születtek. Manapság már nem tapasztalható ilyen intenzitású lelkesedés. László Noéminak eddig négy verseskötete jelent meg. Legutóbbi kötetének címe Százegy. Azért ez a címe, mert 101 vers van benne. Budapesten, az ELTE-n töltött három év, az angol irodalommal való közelség jelentős mértékben befolyásolta László Noémi irodalomról való gondolkodását. Műfordítóként is aktív, ezenkívül tolmácskodik is. László Noémi /sz. Kolozsvár, 1973/ 1996-ban végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán. Jelenleg Kolozsváron él. Verseskötetei: Nonó (1995), Az ébredés előterében (1996), Esés után (2002), Százegy (2004). /Kiss Judit: „A költészet nem lehet termelőerő” Beszélgetés László Noémi kolozsvári költővel, műfordítóval. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

Az utóbbi évtizedekben központba került a kollektív és individuális életpályák, valamint az életpályák narratív reprezentációjának vizsgálata. Alig van olyan tudományterület, amely a maga terminológiájával ne definiálta volna újra az élettörténetet, a biografikus történetet, annak műfaji, ontológiai és pragmatikai specifikumait. A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke január 20-án tart konferenciát erről a kérdésről. Néhány cím az előadásokból: Niedermüller Péter (Humboldt Egyetem, Berlin): Élettörténet, emlékezet, emlékezetpolitika; Tóth Zsombor (BBTE, Kolozsvár): Homo scribens. Megjegyzések a kora újkori magyar és latin élettörténetekhez; Keszeg Anna (ELTE, Budapest): Az irodalmi jelenség és az önéletírás a kortárs franciaországi történeti kutatásokban; Szabó Levente (BBTE, Kolozsvár): Az irodalmi élettörténetek piacosítása és a vizualitás piacszerző ereje a XIX. század közepének magyar irodalmában; Mohay Tamás (ELTE, Budapest): Egyének és életutak; Keszeg Vilmos (BBTE, Kolozsvár): Biografikus narratívumok populáris regiszterekben. /Emberek, életpályák, élettörténetek. Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

A Magyar Művelődési Intézet /Budapest/, együttműködve az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karával felsőfokú továbbképzést indított a határon túli magyar kulturális szakemberek részére. A február 27-én indult kétéves képzés 20 fős csoporttal, amelyben több erdélyi is részt vesz. A képzést az Illyés Közalapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatja. /G.M.I.: Kulturális mediátorképzés indult határon túliaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Magyarországon először jelent meg a Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát bemutató könyv /Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott írások. Szerkesztő és kiadó: Zágoni Jenő, 2005 Budapest/. A szerző és szerkesztő a Háromszékről származó Zágoni Jenő. Zágoni hűen mutatja be a magyar tudós munkásságát: alaposan tanulmányozta a kiváló nyelvész életútját, és a könyv bevezetőjében összegezte a legfontosabb életrajzi, valamint tudománytörténeti adatait. Bálint Gábor teológus-jogász végzettségű nyelvzseni volt, aki közel harminc nyelvet beszélt tökéletesen, köztük ismerte az összes altaji nyelvet és nyelvjárást, de tudott oroszul, finnül, járatos volt az antik nyelvekben. Ő volt az első európai mongolista, aki a legkülönlegesebb nyelveket tanította akkoriban először Budapesten, majd Kolozsvárott. A mongol és török nyelvek, de a japán akkoriban még jórészt ismeretlen volt a világhírűnek mondott európai egyetemeken. Zágoni a levelektől kezdve az akadémiai felolvasó ülés jegyzőkönyvén keresztül minden elérhető dokumentumot beleszerkesztett a könyvbe. A szerző célja nem Bálint Gábor életművének tudományos elemzése volt, hanem a róla szóló adatok kiadása, hogy végre a magyarországi közönség értesüljön a nagy Kelet-kutató életművéről. A magyarországi tudományos közéletben még mindig kering az a rosszindulatú pletyka, miszerint Bálint Gábor nem volt komoly tudós. A közreadott művek ezt alaposan megcáfolják, sőt, inkább azt mutatják, hogy Bálint Gábor tanulmányútjain nagyon rendszerezett kutatómunkát végzett: külföldön a nyelvtanuláson kívül felfigyelt az adott nép szokásaira, és azokat részleteiben feljegyezte. Zágoni az életrajzi adatok felsorolásán kívül elemzést ad a korabeli magyar tudományos közéletről, ebbe helyezi bele Bálint munkásságát. Elemzéséből megtudhatjuk, hogy a tudós körök miért nem segítették hozzá kutatási lehetőséghez és szakmájának megfelelő álláshoz. Zágoni arra a következtetésre jutott, hogy személyes konfliktusok miatt történt mindez. Egyrészt a magyar szabadságharc eszméin nevelkedő Bálint ellenezte azt, hogy a Magyar Akadémiát német tudósok irányítsák, akik még magyarul sem tanultak meg jól. Másrészt Bálint Gábor jogos kritikával illette Budenz József cseremiszgyűjtését, aki azt személyes sértésnek vette, és mindent megtett, hogy meggátolja Bálint munkásságát. Ráadásul Budenz is azokkal a nyelvekkel foglalkozott, mint az erdélyi tudós, csak ő nem végzett olyan alapos és több évig tartó terepmunkát. Akkoriban, ahogyan a mai magyar tudományban, nem volt demokrácia: csak egyetlen tudományos nézetet engedtek meg, aki pedig ellene szegült, nem engedték tovább kutatni és publikálni. Bálint Gábor is így járt, ugyanis helytelenítette mind a két módszert: vagyis a magyar nyelv besorolását az ugor vagy a török nyelvek közé. Ő az 1870–1880-as években zajló, ugor–török háborúban Fo­garasi János akadémikussal együtt azon az állásponton volt, hogy a magyar önálló nyelv, amely közeli rokonságban áll a japán és a mongol nyelvvel. Bálint azt állította, hogy a két távoli nyelvvel még a nagy eurázsiai hun birodalomban érintkezhettünk. A könyv kiindulópontja lehet Bálint Gábor további munkássága feltárásának. Bálint 1200 hasonló mongol szó magyar kapcsolatát mutatta ki, melyek helyességét a későbbi magyar turkológusok és mongolisták (Németh Gyula, Ligeti Lajos, Futaky István, Kara György) saját ered­ményeik alapján megerősítették. Sőt, Bálint már olyan általános nyelvészeti megállapításokat is tett, melyekre most jön­nek rá a magyar nyelvészek. Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, a filozófia doktora (Ph. D) 1997-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–mongol szakán, majd kétéves posztgraduális képzésen vett rész a Mongol Állami Egyetemen, ugyanakkor ösztöndíjasként több ázsiai tanulmányutat tehetett az utóbbi évtized során. Itt olvasható könyvismertetése angol nyelven készült egy amerikai folyóirat részére, a magyar változatot maga a szerző bocsátotta a lap rendelkezésére. /Obrusánszky Borbála: Szentkatolnai Bálint Gábor Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2006. április 4./