A Nemzeti Megmentési Front parlamenti túlsúlyával a megyék élére prefektusokat nevez ki. Hatalmas volt a tiltakozás ez ellen, tiltakozott például Hargita megye ideiglenes tanácsa és Kolozs megye vezetősége, írta Beke György. A demokrácia alapelve sérül meg a felülről történő kinevezésekkel. A gyimesi völgyben van a három összenőtt magyar közég, Gyimesfelsőlok Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Ezt a három települést 1950-ben elszakították természetes közegéből és Hargita megyéből átcsatolták a román Bákó megyéhez. Márton Áron gyulafehérvári püspök annak idején nem ismerte el ezt az önkényes lépést és az itteni katolikusokat továbbra is egyházmegyéjéhez tartozónak vette. Kiváló papjuk is támadt az itt élő gyimesieknek, Dani Gergely, aki a legnehezebb időben szép templomot épített. Javításra kapott engedélyt, de székely csalafintasággal mégis új templomot épített. Hetente zaklatta a hatóság, egymást érték a házkutatások, de ő nem tágított. Halála is jelképes volt: a teljesen elkészült templomban, ahol már a freskók is megvoltak, úrfelmutatás közben halt meg. A három falu népe most újra megfogalmazta kérelmét: csatolják vissza vidéküket Hargita megyéhez. Telekkönyveik is Csíkszeredában vannak, Moldvában ugyanis soha sem volt telekkönyv. Kérésükre nem kaptak választ. /Beke György: Fontos-e a magyar prefektus? = Élet és Irodalom (Budapest), aug. 17., 33. sz./

Címfogyatkozás a Kriterionnál címmel olvasható Gittai István interjúja Dávid Gyulával, a budapesti Élet és Irodalom hetilapban. Dávid Gyula a nyomda problémájához tért vissza. Ígértek egy korszerű nyomdát, de azt nem kapták meg, egy szerényebb nyomda számára épül munkacsarnok Csíkszeredában. Minimálisan két év kell ahhoz, hogy a Kriterion Kiadónak működőképes nyomdája legyen. A katolikus egyház adományából származó nyomda már működik Kolozsváron, a református egyháznak is van egy szerény könyvnyomdája. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Matatias Carp a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének, majd a Román Zsidók Szövetségének főtitkára volt. Fekete könyv. A romániai zsidók 1940-1944 közötti szenvedései című négykötetes művát 1946 és 1948 között adta ki Bukarestben. Első kötete a vasgárdisták rémtetteivel. A második a iasi-i pogrommal, a harmadik a Dorohoi megyei, észak-bukovinai, besszarábiai, transznisztriai zsidók megsemmisítésével foglalkozik. A negyedik kötet az észak-erdélyi zsidók deportálásáról számol be. Matatias Carp könyve kevéssel megjelenése után hozzáférhetetlenné vált az olvasók számára. Példányait megsemmisítették, a román titkosszolgálat ügynökei a világ nagy könyvtáraiból ellopták a könyvet. A könyv minden példányát azonban nem sikerült megsemmisíteni. Carp szerint a román fasiszták 300-350 ezer zsidó meggyilkolásáért felelősek. Most Magyarországon megjelent a Mataias Carp Holocaust Romániában. Tények és dokumentumok a romániai zsidók pusztulásáról - 1940-1944, Primor Kiadó, Budapest, 1993. A könyv az Erdélyi Magyarság Alapítványnál rendelhető meg. A magyar kiadást Matatias Carp első három kötetéből állította össze a fordító, Takács Ferenc. A negyedik kötetet kihagyta a fordító, mert arról már sok történelmi összegzés készült. /Takács Ferenc: Holocaust Romániában. = Élet és Irodalom, okt. 22./

"Sütő András az egész családját veszélyeztető merényletekről beszélt a vele készült interjúban. Levegővel való keveredésre alkalmas cinkszulfidot helyeztek el sikaszói házában 1992-ben és 1994 áprilisában. Isten csodája, hogy életben maradtak. Magyarországon személyét támadó írások jelennek meg, így például az Élet és Irodalomban dicséretekkel korrumpálhatónak nevezték azért, mert Ablonczy Lászlóra szavazott a Nemzeti Színház igazgatói álláshelyére meghirdetett pályázaton. Szinte irracionális gyűlölettel gyalázzák Ablonczyt. A magyarországi népi-urbánus, majd médiaháborúvá fajult hatalmi harcban "a magyar társadalom értelmiségi rétege olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hosszú évek kellenek a felgyógyuláshoz. Kihatásai természetesen a romániai magyarság körében is tapasztalhatók. Ideológiák omlása közben minálunk is föltűnt hordozóinak megnyilatkozásaiban az alapítvány-világnézet." Az író visszatekintett a Ceausescu-rendszer pusztításaira, hozzátéve: "A nemzetinek nevezett cél változatlan. Ma már nem lehet falut rombolni, de lehet építkezni: kaszárnyák hálózatát a Székelyföld kellős közepében, ortodox püspöki palotát, teológiát néhány ezer görögkeletinek Csíkszeredában, a római katolikus székelyek búcsújáró központjában." /Népszabadság, okt. 1./ "

Ír verseket, de nem ad ki kötetet, nyilatkozta Szőcs Géza, mert a költészetnek kisebb a súlya. Leértékelődtek a versek. Jelenleg két kiadót vezet, összesen nyolc lappal. Független magyar médiakomlexumot kell létrehozni. - A magyar vállalkozókat kellene olyan helyzetbe hozni, hogy munkaalkalmat teremthessek az erdélyi magyarságnak, mondta. Szőcs Géza az elitképzést is fontosnak tartja, a Magyarországon tanuló erdélyi diákoknak igyekszik olyan feltételeket teremteni /az Erdélyi Híradón keresztül/, hogy a lehető legmodernebb tudással térhessenek haza. /Élet és Irodalom, okt. 21./

A határon túli magyar sajtó támogatásának összege 20 millióval csökkent, tudják-e ezt kompenzálni, kérdezte az Élet és Irodalom munkatársa. Azon vagyunk, hogy érvényt szerezzünk a kormányprogramnak, válaszolt Lábody László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, miszerint a kisebbségeknek nyújtott támogatás összege nem csökkenhet. Öt munkabizottságot szervezett a hivatal: az ösztöndíjrendszer, az anyagi támogatás hatékonnyá tétele, önkormányzatok /illetve az önkormányzati képviselők együttműködése-képzése/, a gazdasági együttműködés, és a nemzeti és kisebbségpolitikai koncepcióval foglalkozó munkabizottságot. Az előző elnökkel, Entz Gézával is szakmai együttműködést alakítanak ki. /Élet és Irodalom, okt. 28./

Prágában tartották a PEN 61. világkongresszusát, amelyen a finn küldöttség által benyújtott határozatot fogadtak el A magyar kisebbség Romániában címen. Ebben megállapítják, hogy a romániai magyarság helyzete nehéz, nincs magyar nyelvű egyetem. Finnországban a 6 százaléknyi svéd kisebbségnek több svéd főiskolája és teljes svéd nyelvű egyeteme van. A PEN világkongresszusa kéri a román kormányt, állítassa le a magyarellenes propagandát, javítsa az oktatási feltételeket, biztosítsa a saját kultúrához való jogot. /Élet és Irodalom, nov. 16./

"Faragó Vilmos szerint most csak a privatizációval foglalkozik mindenki, ez a vulgármarxizmus. "Pedig társadalom vagyunk, eleven organizmus, tehát mentalitásunk is van, erkölcsünk, érzelmünk." Túljutottunk a negyven éven, "a katarzis megint elmaradt. Féligazságokban élünk ismét." Ezután jönnek Faragó példái, az 1956-os forradalmat siet újra átértékelni: "embervadászat és önbíráskodás is folyt", fennállt a szélsőjobboldali fordulat veszélye... /ismerős szöveg a Kádár-korból/. Faragó tovább folytatja átértékelését: 1989-ben "önjelölt néptribunok döntöttek", továbbá: "ne törekedjék egyetlen kormányfőnk sem tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni lélekben", "mert nincs tizenötmillió magyar", és sorolja: hatszázezer cigány, kétszázerer német, "csaknem ugyanennyi szlovák"... /Magyar Hírlap, máj. 13./ Faragó Vilmos a Kádár-rendszerben az Élet és Irodalom főszerkesztője, Aczél György bizalmi embere volt."

"Catherine Durandin történész, a párizsi egyetem román tanszékének vezetője. Számos tanulmányt, könyvet írt. Jelentősebb tanulmányai: Nagy-Románia, a nemzeti-liberális modell kudarca /1987/, A magyar-román konfliktusokról /1990/. 1988-ban kiadta Ceausescu Románia című könyvét, ezt követte 1989-ben a Forradalom francia vagy orosz módra?, majd 1990-ben Ceausescu, egy kommunista király igazságai és hazugságai című műve. 1994-ben Durandin szerkesztésében jelent meg a magyar és román történészek 1992-es párizsi kollokviumának anyagát tartalmazó az Értelmiség kötelezettségvállalása Keleten című tanulmánykötet. 1994-ben jelentette meg A román nemzet története, majd egy évvel később A románok története /Histoire des Roumains, Fayard Kiadó, Párizs, 1995/ című, közel 600 lapos munkáját. Erről a könyvéről beszélgetett vele Sz. Farkas Jenő. "Románia részben a magyar térségből kiszakadva jött létre, majd szembetalálta magát az ?erdélyi kérdéssel?. A románok Erdélyt történelmi bölcsőjüknek tekintették, de ezt elnyomott alattvalóként ismerték meg..." Az etnikai konfliktusokról szólva kifejtette "túlzottnak vélem etnikai jellegének hangsúlyozását, ami azért paradoxon, mert a 20. század végén nem nemzetiségi alapon, hanem a demokrácia szabályai szerint működő kisebbség-többség viszonyát kellene megteremteni." Durandin kifejtette, hogy a románok fülépítettek maguknak "egy mélyben gyökerező, távoli múltba tekintő nemzettudatot." "Tárgyi bizonyítékok, dokumentumok hiányában a románságnak több évszázadot kell ?bebútorozniuk?. "...mérhetetlenül nehéz bizonyítani egy dák-római kontinuitást. Van valami tragikus ebben a hézagpótló keresésben", mintha "a diszkontinuitás valami áthidalhatatlan akadálynak, átoknak számítana. A nemzeti léttel kapcsolatos felfogás időbeliségére és a területnek egyetlen faj általi birtoklására épül, innen már az út egyenesen vezet az őshonosság gondolatához." A francia-román kapcsolatok kizárólag az elit szintjén valósultak meg, a kapcsolat alkalomszerű volt, sohasem támaszkodott a két nép kölcsönös ismeretére, kapcsolatára vagy valamiféle közös latinság- és testvériségtudatára." A román filozófia a német filozófia közvetlen hatására jött létre. /Élet és Irodalom, aug. 16./"

"Váncsa István az Élet és Irodalomban élcelődött azon, hogy mit akarunk mi. Hozzátette: Jelentősége az alapszerződésnek akkor volna, ha valamiképp számon lehetne kérni, ami benne van. Létezne mondjuk egy világcsősz. /Élet és Irodalom, aug. 30./"

"Hajdú János, az MSZP országgyűlési képviselője szerint: "Amikor a magyar társadalom 1994-ben nemzeti történelmünkben korában még soha nem tapasztalt józansággal és éberséggel a hatalomból nem kiszavazta az Antall-Csurka-Boross-Lezsák-Giczy-Csoóri-féle politikai sarlatánokat, illetve részben kalandorokat, hanem a szó szoros értelmében elzavarta őket az államügyeknek a közeléből is, akkor az emberek voltaképp azt juttatták kifejezésre, hogy értik a veszélyt." /Hajdú János: Quo vadis, MSZP? = Népszava, nov. 16./ Hajdú Jánosnak volt egy hírhedt cikke: Utószó egy előszóhoz /Élet és Irodalom, 1983. szept. 16./, ebben feljelentette Csoóri Sándort, mert előszót írt Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez. Durayt "önjelölt kisebbségi érdekvédőnek" nevezte, továbbá Hajdú szerint Duray neve "teljességgel érdektelen". Tudni kell, hogy Duray ekkor már börtönt szenvedett, éppen kisebbségi érdekvédő kiállásáért /1982. nov. - 1983. febr./ Mindezt tudva írta Hajdú János - ha felkérésre is - 1983-ban ezt a cikket. Hajdú feljelentésének hatására Csoóri Sándort egy éves publikációs tilalommal sújtották. Duray Miklós kálváriája sem ért véget, 1984. máj. 10-én újból letartóztatták. Jelenleg a Népszava főmunkatársa Ungvári Tamás, rendszeresen publikál a lapban Szabó Miklós, Eörsi István és Tamás Gáspár Miklós."

"Románia jelenkori történetét megírni kockázatmentes vállalkozás. Ezt az eredetileg az Egyesült Állalmokban kiadott Románok története című könyvében /The Romanians. A History. Los Angeles, American-Romanian Academy of Arts and Scientes, 1984, hazai kiadása: Istoria romanilor, Editura Humanitas, 1995/ Vlad Georgescu /1937-1988/ is megállapította, aki Georges Haupthoz /1928-1978/ hasonlóan az emigrációt választotta, visszautasítva a tálcán fölkínált hivatalos történetírói szerepet. - A kommunizmus történetével foglalkozott Marin C. Stanescu és Gheorghe Neacsu. Kettejük könyve /Moszkva, a Komintern, a balkáni kommunizmus hálózata és Románia /1919-1944/ 1994-ben jelent meg Bukarestben. A szerzők az egykori Román Kommunista Párt Történettudományi Intézetének volt munkatársai, akik könyvükben kifejtették, hogy a Komintern internacionalista politikája a zsidó, magyar és bulgár kisebbségben találta meg természetes szövetségeseit, ők azonban nem tudták megérteni a román állam érdekeit. /Mariana Ioan: Önátnevelés. A romén történetírás és a kommunizmus. = Élet és Irodalom (Budapest), febr. 21./"

"A csíkszeredai Hargita Népe ápr. 22-i számában Borbély László főszerkesztő Pontosít az ÉS címen arról tudósított, hogy a Soros Alapítvány kiket részesített alkotói díjban /720 ezer forintban/, köztük van Cs. Gyimesi Éva, Tamás Gáspár Miklós, Radnóti Sándor, Thomka Beáta, Lengyel Péter. Mentesülve az anyagi gondoktól, könnyebb lesz számukra az alkotói munka. "Véleményt nyilváníthatnak például a Bolyai Egyetem újraindításáról. Hogy nem kell sietni." Székedi Ferenc eddig idézi a cikket, majd hozzáfűzi: Borbély László ezzel azt sugallja: Cs. Gyimesi Évának azért más a véleménye a Bolyai Egyetem ügyében, mert lefizették. Borbély nem ír arról, tette hozzá Székedi, hogy az egyetemi tanárnő féltette a meglevő európai kapcsolatokat. - Székedi végigkísérte az egyetemmel kapcsolatos vitát, az egyértelmű végkövetkeztetés: a Bolyai Egyetem ügye nem az egyetem szenátusának, nem magyar tanárainak és magyar diákjainak, nem az RMDSZ-nek az ügye, hanem az egész erdélyi magyarság ügye, Cs. Gyimesi Éváék alighanem tévednek, ha csupán egyetemi kritériumokban gondolkodnak. - Székedi leszögezte: a szakma becsülete miatt írta mindezt, Borbély László ugyanis a lejártás szándékával "most egybe az alapítványi díjazás tényét az egyetem körüli vitákkal." /Székedi Ferenc: Hétszázhúszezer forint és a Bolyai Egyetem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./ Az Élet és Irodalom közölte az 1996. évi alkotói díjazottak listáját /mindegyik 720 ezer forint/: Petri György, dr. Poszler György, Orbán Ottó, Sigmond István /Kolozsvár/, Rakovszky Zsuzsa, az 1995-től folytatódó alkotói díjak /szintén 720 ezer forint/ között van Cs. Gyimesi Éva, Radnóti Sándor, Tamás Gáspárt Miklós, Géher István, Thomka Beáta. Az 1994-től folytatódó alkotói díjak: Kornis Mihály, Mészöly Miklós, Réz Pál. /Élet és Irodalom, ápr. 11./"

"Kiss Ferenc irodalomtörténész 1985-ben agyvérzést kapott, azóta annyira fölépült, hogy ki is tudja fejezni magát. Az írói etikátlanságnak egy kirívó példája nyomasztja. Mindez Dér Zoltánnal /Szabadka/ kapcsolatos. A 70-es és 80-as években Kiss Ferenc számos írása jelent meg Dér Zoltán neve alatt. Akkor Kiss Ferencnek megélhetési gondjai voltak ezért eladta akkori írásait Dér Zoltánnak. Emellett Kiss Ferenc temérdek Csáth Zoltán, Kosztolányi Dezső, Szabadka, Újvidék vonatkozású jegyzetét odaadta Dér Zoltánnak, ezek kutatómunkájának eredményei voltak. Dér Zoltán az Üzenet főszerkesztője, egyszercsak nem küldte tovább Kiss Ferencnek a szabadkai folyóiratot. Kiss Ferenc később döbbent rá: azért nem küldte a lapját, mert az ő tudta és beleegyezése nélkül közölni kezdte írásait, de saját neve alatt. Amikor Kiss Ferenc - lassan felépülve - kezdte visszakérni saját jegyzeteit, akkor Dér Zoltán egy részt visszaadott, de a többit letagadta. Megdöbbentő: Kiss Ferenc felsorolta, hogy Dér Zoltán megjelent könyvei közül melyeknek ő a "társszerzője": Csáth Géza emléke, Örvénysodró, Írások az élet jó és rossz oldaláról, Szembesülések, kritikák, tanulmányok, Szülőföld és költője, Perben a pusztulással. /Kiss Ferenc: Dér Zoltánról. = Élet és Irodalom, máj. 23./"

"A magyarországi sajtóban nagyon sok egyházellenes, elsősorban a katolikus egyházat támadó cikk jelenik meg. Különösen sok írás támadta a Vatikánnal kötött megállapodást. Egyetlen példa: a megállapodás értékelése az Élet és Irodalomban: A "miniszterelnök a magyar katolikus egyház érdemeit és fontosságát nagyságrendekkel meghaladó, a létezéséhez, működéséhez szükséges feltételeket sokszorosan felülmúló összeget hasított ki a költségvetésből. Ezzel ráadásul nemcsak az egyház pénzügyi forrását bővíti - a szekuláris állam támogatására sokkal több joggal igényt tartók rovására - , de magát az egyházat s, hiszen ezek az intézmények sok ezer újabb, a demokratikus társadalmi berendezkedéssel szükségszerűen ellenzékben álló egyházi személy munkába állítását jelentik." /Bruck András: Magyar örökség. = Élet és Irodalom, júl. 18./ A diktatúra időszakára emlékeztető gyűlölködő cikkre még reagálás is megjelenhetett a következő számban. Szilágyi Márton megjegyezte: "ezek szerint a szerző birtokában van annak a mércének, amellyel pontosan meg tudja határozni az érdemet és a fontosságot, valamint azt, hogy mekkora összeg szükséges a katolikus egyház működéséhez." Bruck András cikke szerint "sok ezer egyházi személy /azaz: szerzetes, illetve szerpap, pap és püspök/ lappang a magyar társadalomban, munka nélkül, illegalitásban." Ezek a mondatok a Mindszenty- és Grősz-per idején szokásos kommunista frazeológiát idézik, állapította meg Szilágyi Márton. /Szilágyi Márton: A meg nem gondolt gondolat. = Élet és Irodalom, júl. 25./ "

Tamás Gáspár Miklós kifejtette véleményét a Bolyai Egyetemről. Nehezményezte Horn Gyula miniszterelnök kijelentését, mert nyilatkozata azt a látszatot keltette, hogy lemond a kolozsvári magyar egyetemről. Terjedelmes írásában elismerte, hogy a magyarságot megilleti egyetem. Közben megtámadta Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, mert támogatta a területi autonómia követelését. A cikkíró szerint ugyanis az RMDSZ többsége ellenzi a területi autonómiát, azonkívül az ellentétes a román alkotmánnyal... Ugyanúgy támadta Csoóri Sándort, aki - szerinte - azt mondta, hogy csak egynyelvű, egykultúrájú országban lehet demokrácia. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Kolozsváron kívül létrehozandó egyetem terve teljes képtelenség. Azt is hozzátette, hogy a "Klebensberg által létrehozott új csonka-magyarországi egyetemek még mindig nem igazi univerzitások. Se levegőjük, se színvonaluk." Tamás Gáspár Miklós előadta, mi a teendő. A kolozsvári önálló magyar egyetem távlati célját föl nem adva Kolozsváron meg kell alapítani az autonóm bölcsészkart, a karok önállósága ugyanis jelentős. Szükséges, hogy a "szétszórt tanszékdarabkák vezetése egy kézben egyesüljön." Ezzel a magyar diákság nem szakad el a románoktól. A román kormánynak szembe kell szegülnie Funarral és sovén szövetségeseivel - állapította meg - ki tudja, hányadikként... /Tamás Gáspár Miklós: A Bolyai Egyetem ügyéről. = Élet és Irodalom (Budapest), dec. 12./ A cikkíró nem jelölte, hogy hol található a megtámadott Csoóri-nyilatkozat.

"Gereben István ismét támadta Csoóri Sándort és a Magyarok Világszövetségét. Idézett a Romániai Magyar Szó 1997. okt. 8-i számában megjelent, Csoóri Sándorral készített interjúból: Ki kellene munkálni azokat a gondolatokat, hogy demokrácia csak olyan körülmények között lehetséges, ahol egykultúrájú nép él. Amennyiben az autonómiák létrejönnek, azok rögtön tisztázott viszonyt jeleznek a többséggel szemben." Gereben az idézett első mondatot visszautasította és értelmezte, mondván, ez azt jelenti, hogy "Romániában nem lesz demokratikus államrend, amíg az ott élő magyarság önálló kultúráját fel nem számolja az erőszak vagy az asszimiláció vagy a magyarok valamiféle merev "egykultúrájú" autonómiával el nem különülnek a románoktól, maradék szászoktól. örményektől, cigányoktól..." Magyarországon nem lesz igazi demokrácia, amíg a nemzetiségek nyelvét "teljesen ki nem irtják". Mindezt Csoóri a Magyarok Világszövetsége elnökeként írja. Gereben félelmetesnek tartja, hogy Csoóri ezen nyilatkozatára nem reagált a magyar közélet, a magyar társadalom. Gereben minősítette a Magyarok Világszövetségét és Csoóri Sándor közvetlen környezetének "gondolatait": azok "ma már csak egy elaggott, a XXI. század valóságait tudomásul venni nem tudó, akaró szűk csoport érdeklődésére számíthatnak." /Gereben István: A Magyarok Világszövetsége és a demokrácia. = Élet és Irodalom, jan. 2./ Gereben több alkalommal kirohant a Magyarok Világszövetsége ellen, például: Népszava, 1995. dec. 19."

"Többen megkérdezték Csoóri Sándort, olvasta-e Gereben Istvánnak az Élet és Irodalomban megjelent cikkét. Nem, nem olvasta, felelte. Reméli, hogy más "nemcsak a tizenöt-húsz soros újságnyilatkozatomat olvassa el az egykultúrájú közösségek és a demokrácia viszonyáról, hanem utánanéz egyéb írásaimnak is, és azután ítél. Ez az új fejlemény olyan szempontból nézve is kedvez nekem, hogy ha eddig nem olvastam el Gereben úr egyetlen ellenem írt, gyűlölködő írását sem, ezt a mostanit sem fogom. Végh Antalt, Gerebent ugyanúgy nem olvasok, ahogy tudatosan lúgkövet sem iszom." /Csoóri Sándor: Forgácsok a földön. = Magyar Nemzet, jan. 24./ Előzmény: Gereben István: A Magyarok Világszövetsége és a demokrácia. = Élet és Irodalom, jan. 2."

A Soros Alapítvány febr. 13-án ünnepélyesen átadta az 1997. évi díjait. Vásárhelyi Miklós kuratóriumi elnök - többek között- előző évről áthúzódó alkotói díjat adott át Eörsi István író, publicistának, Petri György költőnek, Orbán Ottó költőnek, Poszler György irodalomtörténésznek és Sigmond István kolozsvári írónak. A díj évi összege 720 ezer forint. Évi 600 ezer forintos díjban /Bibó István-díj/ Kis János filozófus, Nagy L. Zsuzsa történész /Ránki Dezső-díj/ részesült. /Élet és Irodalom, febr. 20./

"Tamás Gáspár Miklós elhiszi, hogy Lányi András új barátai között akad olyan, "aki lelkesen és szakszerűen védi a Dunát. Így azután lesz mibe belelőni Lányi Andrást, Kornis Mihályt, engem és a nyájas olvasót." / Tamás Gáspár Miklós: A kitűnő Lányi András. = Élet és Irodalom, ápr. 3./"

"A Magyar Polgári Demokraták Társasága /köztük Elek István, Gergely András, Schmidt Mária, Tóth Gy. László, Tőkéczki László/ Akik új kultúrharcot akarnak címmel idézeteket sorakoztattak fel. Az idézetek között szerepel Kornis Mihálynak a Bayer Zsoltnak szóló kijelentése /Demokrata, jún. 4./, többek között szerepelnek még a következők: Tamás Gáspár Miklós elhiszi, hogy Lányi András új barátai között akad olyan, "aki lelkesen és szakszerűen védi a Dunát. Így azután lesz mibe belelőni Lányi Andrást, Kornis Mihályt, engem és a nyájas olvasót." /Élet és Irodalom, ápr. 3./ - "Antall József tizenötmillió magyar miniszterelnökének becézte magát, holott az országnak csak tízmillió lakosa van." /.../ Polgár mindenki, az enyhén antiszemita püspöktől, az exkommunista nacionalistáig, aki szavazatokat hozott a Fidesz konyhájára. /Eörsi István: A magyar parlamenti választás tétje, Magyar Hírlap, máj. 11./ /Magyar Nemzet, Napi Magyarország, jún. 13./"

"Demény Péter Kovács András Ferenc Saltus hungaricus című /alcíme: Összmagyar versek a szórványban/ kötetét ismertette nagy elismeréssel. Demény az ismertetés ürügyén sietett kijelenteni, hogy az összmagyar az anyaországi politika "legnagyobb ostobasága", továbbá meghatározást is adott: "Az összmagyarok ideológiája tulajdonképpen kirekesztő, hiszen rigorózus szabályok határozzák meg, mi a magyar, hogyan magyar, mitől magyar stb. A provincializmus ismét nehezen elérhető csúcsokra hágott." Az egyedül helyes út tehát az elhatárolódás, a nemzeti érzés kigúnyolása, megvetése - az Esterházy Péter által képviselt /jól fizetett/ divat utánozása. Demény sorolja, mi az elvetendő: a súly alatt a pálma, a Tündérkert ideológiája. Ettől meg kell szabadulni. - A recenzens idézett Kovács András Ferenctől: "Magyarságnak nagyot ugort/az ára! Mind több mászkál ősi ugor-/Kafára". /Demény Péter: Hajba kapnak a váteszek a nemzeti "ugorkafa" tövében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ Demény Péter tételének igazolására a Népszavában, a Magyar Hírlapban vagy az Élet és Irodalomban százával találhat cikkeket. "

A Látó villám-körkérdése: lesz-e a következő évezredben magyar Nobel-díjas? A válaszadók egysíkúak, a mai Élet és Irodalom felfogását tükrözik. Berszán István irodalomkritikus, egyetemi tanár Kolozsvár: figyelembe véve a friss "kanonizációt valószínűleg a Péterek pályázhatnának." Ő Nádas Péterre saccol. Kőbányai János a Múlt és Jövő főszerkesztője, Budapest: Nádas Péter és Konrád György. Balázs Imre költő, a Korunk szerkesztője, Kolozsvár: tippjei Orbán János Dénes és Esterházy Péter körül vannak. Kántor Lajos Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert gondolja, de nem tiltakozna Nádas Péter ellen sem. Két évtizeddel ezelőtt még nehezen döntött volna Németh László, Déry Tibor és Illyés Gyula között. Visky András költő /Kolozsvár/ négy nevet említett: Esterházy Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László és Nádas Péter. /A Látó villám-körkérdése. Látó (Marosvásárhely), január/

"Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar-román értelmiségi párbeszéd mielőbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költők és filozófusok, hogy a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélyből a magyar fővárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. Azóta többen próbálták a párbeszédet feléleszteni. A kolozsvári Korunk folyóirat Cumpana néven évek óta román nyelvű antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente, fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlődött. - Az első kezdeményezés volt Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendező közös irányításával indult Puntea-A Híd nevű kiadvány. - Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. Ebben a magyar szerzők cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap társszerkesztői a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élő Molnár Gusztáv politológusok. A Provincia nemrég jelentette be önállósulását. Az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata. Erről Molnár Gusztáv kijelentette, a szóban forgó párt "90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttműködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nem tetszik a bukaresti központnak. Az RMDSZ ezzel az kapcsolatban még nem fogalmazta meg álláspontját. - A kolozsvári születésű, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós "román barátainak" írt levelet. A levél az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg, románul pedig néhány héttel ezelőtt közölte a Bukarestben megjelenő Dilema hetilap. A lap február 16-22-i száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Campeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a Romania literara útján, Marin Mincu pedig a Ziua című napilapban közölt írásával. TGM azzal vádolta a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülő neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzők egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják. Az említett forrás pedig azon két világháború közötti román írók művei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsőjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítő szerzőket manapság legitimálja. A feltette a kérdést, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerű baloldali erő. Több válasz érkezett román oldalról. Andrei Plesu szerint TGM nem érti azt, ami ma Romániában folyik. Mások, így Theodor Baconsky TGM szövegét zavarosnak, és provokatívnak minősítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki, Pavel Campeanu pedig egyetért TGM üzenetével, csak az eszközök tekintetében keresne más megközelítési lehetőségeket. Egy másik romániai kisebbségi, a zsidó Zigu Ornea pedig TGM állításait, további érvekkel támasztotta alá. Mircea Iorgulescu szerint a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom - sajnos - üres, tehát talán nincs kivel párbeszédet folytatni. Nicolae Manolescu több pontban vitatta TGM érvelését. Leszögezte, hogy lehet jobboldali anélkül, hogy fasiszta lenne. Szerinte nem igaz, hogy a a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemző a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, hiszen itt van a Dilema hetilap, továbbá a marosvásárhelyi Vatra, a Sfera politicii, a 22, a temesvári Orizont, a nagyváradi Familia, s nem utolsósorban a Romania literara. Marin Mincu viszont kijelentette, hogy ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s főképp erről kellene szólnia a vitának. /Tibori Szabó Zoltán: Tamás Gáspár Miklós fütyörészése az üres templomban, avagy Magyar-román értelmiségi párbeszédkísérletek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Egy hónappal ezelőtt a Budapesten megjelenő Élet és Irodalom című hetilap Egy hadvezér bosszút áll címmel terjedelmes írást közölt. Szerzője, Fischer István (Németországban élő tévérendező) annak a többezres ogyesszai zsidó közösségnek állított emléket, amelyet Ion Antonescu marsall parancsára mészároltak le 1941 októberének végén. A Marosvásárhelyi Izraelita Hitközség tavasszal minden évben megemlékezik a holokauszt helyi áldozatairól. - Jelenleg 171 tagja van a városi hitközségnek, 1941-ben még 5400-an voltak. A hitközség felkérésére Spielmann Mihály történész mondott beszédet az emlékezésen. A dán külügyminisztérium meghívására a Pro Europa Liga által szervezett Erdélyi Interkulturális Akadémia /végzős egyetemi hallgatók, illetve fiatal kutatók, politikusok/ utaztak Dániába, Spielmann Mihály volt a kísérő tanáruk. /Máthé Éva: Marosvásárhelyen a holokauszt áldozataira emlékeztek. A dán király példája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"

"Marosvásárhelyen rendeztek ÉS-estet, az Élet és Irodalom népes gárdája találkozott az érdeklődőkkel. A házigazda a Látó folyóirat volt. Az ÉS gárdája jelen volt: Kovács Zoltán főszerkesztő, Tarnói Gizella főszerk. helyettes, Vásárhelyi Mária médiaszakértő, Megyesi Gusztáv főmunkatárs, Csuhai István vers-szerkesztő, Károlyi Csaba - kritikai rovatvezető, Dérczy Péter - prózaszerkesztő. Kovács Zoltán elmondta: 22800 példányban nyomják az ÉS-t, s ezt fel is tüntetik a lapon, hogy bosszantsák a mesterségesen létrehozott kormány-hetilapot, a Választ. Az ÉS 10 millió forintot kap évente a Soros Alapítványtól, de évi költségvetése 140-150 millió forint. Három hónapon át Princz Gábor (a "postabankos") volt a tulaj. Lapszerkesztési alapelvük: a liberalizmus, a másság tiszteletben tartása mindenekelőtt, és: a sajtó, az értelmiség legyen minden körülmények között kritikus. A lap baloldali, de legfőképpen liberális. - Az ÉS-est a FIDESZ szapulásával telt el. "Jól éreztük magunkat. Valamivel kevésbé jól azok a vásárhelyiek, akik jobboldali, konzervatív beállítottságúak" - tudósított Máthé Éva. /(Máthé Éva): ÉS végre eljöttek hozzánk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Egyik olvasójuk kipécézte a bukaresti magyar sajtó úgymond balos elhajlásait. A Romániai Magyar Szó tudósítója "intellektuális kéjjel" számolt be egyes magyarországi szoclib közvélemény-formálók erdélyi virgonckodásáról, írván: "A marosvásárhelyi Élet és Irodalom-est a Fidesz szapulásával, a lap rovatainak elemzésével, majd baráti csevegéssel telt el. Jól éreztük magunkat." Valami pesti irodalmárok erre jártukban (megint) azokat szidták - nota bene: a Látó meghívására -, akiknek nagyon sokat köszönhet az erdélyi magyarság. Beleértve a Romániai Magyar Szó és a Látó munkatársait is. /D. L. [Dénes László]: Jönnek és szájalnak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Megjelent az Erdélyi Szép Szó 2000 irodalmi antológia, a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó és a Hargita Kiadóhivatal gondozásában, amelynek kiadását eredetileg már a májusi hargitafürdői írótalálkozóra tervezték. A magyarországi Szép Versek és Körkép (szép prózák) mintájára készült erdélyi antológia gyakorlatilag a székelyudvarhelyi Ablak Kiadó 90-es évekbeli Fagyöngy és Erdélyi Dekameron megszakadt évi antológia-kezdeményezését éleszti újra egyetlen kötetben. Az antológia 54 erdélyi költő és prózaíró 2000-ben megjelent írásaiból tartalmaz válogatást Fekete Vincze szerkesztésében. A válogatás alapjául hazai és magyarországi irodalmi és kulturális folyóiratok szolgáltak, mint a Helikon, Székelyföld, Látó, Korunk, A Hét, valamint az Alföld, Hitel, Jelenkor, Forrás, Élet és Irodalom, Tiszatáj és mások. A kötet szerkesztői és gondozói fölvállalták az Erdélyi Szép Szó évről évre való megjelentetését. Az antológia formátuma hagyományos tankönyvméret, terjedelme 366 oldal. /(gál): Erdélyi Szép Szó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ "

"Ez év novemberének második napján lesz kereken száz esztendeje, hogy megszületett Illyés Gyula. Az "Illyés-centenárium irodalmunk, szellemi életünk folyamatos ünnepe. Különféle kirekesztő kánonok jelszavaitól hangos körülményeink közepette is elvárható lenne hát, hogy ezekben a hetekben-hónapokban sorra lássanak napvilágot az alkalomhoz illő, tisztelgő kiadványok; hogy színházainkban egymást kövessék a felújítások, az új Illyés-bemutatók - határokon innen és túl: Pozsonytól, Budapesttől, Kassától Újvidékig, Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgyig." - írta Nagy Pál. Ezzel szemben nem sok jele van az Illyés Gyula és műve iránti figyelemnek. Ezért elismerésre méltó a Nap Kiadó Nem menekülhetsz című összeállítása, Domokos Mátyás válogatásában. Kortárs költők, elbeszélők, kritikusok, irodalomtörténészek vallomásai, levelek és Illyés-versek sorakoznak a kötetben. A Nem menekülhetsz, a Bartók, A reformáció genfi emlékműve előtt, a Nem volt elég, a Hazám, a Gyűrűk, az Egy mondat a zsarnokságról, az Árpád költőjéhez; a Puszták népe, a Petőfi, a Magyarok, a Hunok Párisban, a Fáklyaláng, a Különc, a Szellem és erőszak írójához - vagy őróla - olyan jeles elődök és utódok, kiváló pályatársak szólnak ezeken a lapokon, mint például Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Németh László, Radnóti Miklós, Veres Péter, Márai Sándor, Halász Gábor, Kovács Imre, Szabó Lőrinc, Féja Géza, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Czine Mihály, Szabó Magda, Domokos Mátyás, Csoóri Sándor, Sütő András, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Görömbei András. Illyés Gyulát életében és halála után is egyaránt kerülgették fullánkos rágalmak. Az egyik leleplező az Élet és Irodalomban /2001. 1. sz./ támadta a költőt, újraközölte: Látó (Marosvásárhely), 2002. 4. sz. /Nagy Pál: "Egy magyarságrajongó európai". In memoriam Illyés Gyula. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./"

Közös nemzetstratégia kidolgozását és a határon túli magyar szervezetek egységes támogatását kéri a Markó Béla, az RMDSZ elnöke a magyarországi értelmiségtől tanulmányában /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/, mely ezen a héten jelenik meg két magyarországi hetilapban, az Élet és Irodalomban, valamint a Heti Válaszban. Tanulmányában az RMDSZ elnöke emlékeztet arra, hogy a szerbiai magyarok parlamentből való kimaradásának egyik fő oka az anyaországból exportált megosztottság volt. Markó szerint "sem a két világháború közti vitézkötéses Csonka-Magyarország frusztrációja, sem a kommunista internacionalizmus, sem az 1989 utáni versenyfutás Európáért nem volt alkalmas arra, hogy kialakuljon egy konszenzusos nemzetstratégia". Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: "itt az ideje, hogy gyermekeink már a bölcsőben ne kapják el tőlünk a legszörnyűbb betegséget: a trianoni lelkifurdalást". – Ebbe a helyzetbe belenyugodni nem kell, de a múltat újratermelni már nem lehet – véli az RMDSZ elnöke. – Politikusok és civilek, kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok, radikálisok és mérsékeltek, magyarok mindannyian, határon innen és határon túl, beszéljük meg közös dolgainkat – áll Markó Béla tanulmányában, amelyet a legfőbb magyarországi közjogi méltóságoknak és vezető értelmiségieknek is elküldött. Az RMDSZ elnöke január 19-én a Teleki László Alapítvány által szervezett kerekasztal-megbeszélésen magyarországi kisebbségkutatókkal vitatja meg az általa felvetett kérdéseket. /Tanulmány a közös nemzetstratégia szükségességéről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Január 15-én a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó vezetőivel találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen. Markó többek között a szövetség idei választási előkészületeiről szólt, hangsúlyozva, hogy 2004-ben mindennél fontosabb az összefogás az RMDSZ választási sikere érdekében. Az alternatív politikai szerveződésekről szólva úgy vélekedett: párbeszédet csak RMDSZ keretben tud elképzelni. Markó kifejtette: idén a tavalyinál lényegesen több pénz jut különféle sajtótámogatásokra, a Communitas Alapítvány által kiírt pályázatok révén. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulására utalva úgy vélekedett, hogy ezzel a fajta politizálással az autonómia szempontjából éppen a cél ellenkezőjét érték el, vagyis nem kis lépésekkel, hanem bolhalépésekkel közelítenek az önrendelkezés felé. Markó Béla a magyarországi Élet és Irodalomban, illetve a Heti Válaszban egyazon időben megjelenő írásáról szólva elmondotta: a Kárpát-medencei magyarság boldogulásának egyetlen esélye a magyar–magyar egyetértés. Ez egyre inkább a kisszerű politikai harcok prédájává válik, a délvidéki választási vereséget hozta fel példaként. Ezért azokat a magyarországi politikai erőket is felelőssé tette, akik azt a látszatot akarják kelteni Magyarországon és a határon túli magyarságban, hogy amit nem sikerült nyolcvan év alatt rendezni, az most egy csapásra, egyik napról a másik megoldható. A szövetségi elnök szerint ez azért is hiú ábránd, mert a készülő Európai Alkotmány vaskos dossziéjában egy mondat erejéig említik a kisebbségek jogait, egy csoportba sorolva a szexuális kisebbségeket a nemzeti kisebbségekkel. /Makkay József: Legyen párbeszéd vagy sem? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./