Victor Ciorbea miniszterelnök szerint a szenátus márc. 17-i szavazása után kialakult helyzetben politikailag csak két megoldás képzelhető el: vagy folytatni a munkát egy kisebbségi kormánnyal, vagy amennyiben a jelenlegi kormánnyal nem lesz már lehetséges a reform megvalósítása, új választások kiírása. A demokraták ellenszavazatát kommentálva, amellyel elvetették a helyi közigazgatási törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletet, Ciorbea kijelentette: a koalíciós vita igazi oka a Demokrata Párt arra irányuló igénye volt, hogy gazdasági posztokat szerezzenek a kormányban. Mivel ma már nem követelhetnek mélyreható kormányátalakítást, hiszen az már megtörtént, a miniszterelnök leváltását követelik, ami magával vonná a kormány egészének újratárgyalását. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

"Az RMDSZ döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselő Tanács /SZKT/ márc. 21-én Csíkszeredában ülésezett. Markó Béla szövetségi elnök a testület elé terjesztett állásfoglalás-tervezetében a parlamenti többség helyreállítására szolgáló, azonnali tárgyalásokat szorgalmazott a koalíciós partnerekkel, Csapó József Bihar megyei RMDSZ-szenátor viszont a kormányból való kilépésre terjesztett elő határozattervezetet. Markó Béla beszámolójában ismertette tervezetét az ahhoz csatolt, a koalíciós partnerekhez szóló 6 pontos felhívást. Ez a dokumentum az utóbbi időben megrendült parlamenti többség helyreállításának útját abban jelölte meg, hogy a pártok ne egymást vádolják az elmúlt másfél év mulasztásaiért, hanem együttesen vállalják a felelősséget. Az állásfoglalás tervezete emlékeztetett az RMDSZ kormányba lépésének céljaira, és nyomatékosan leszögezte, hogy másfél esztendővel a kormányzás kezdete után a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig meghozott a kormány. A javaslat minden kisebbségellenes sovén, vagy soviniszta, szélsőséges megnyilvánulás visszautasítását sürgette, a magyarellenes demagógiát a román társadalom egészét fenyegető veszélynek nevezte. - Csapó József szenátor, aki elvileg is összeférhetetlennek tartotta az RMDSZ önkormányzati céljaival a kormányban való részvételt, az abból való kilépést indítványozó határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. Többek között azzal indokolta ezt, hogy az RMDSZ céljait egyetlen koalíciós partner sem támogatta egyértelműen, és azt javasolta a szövetségnek, hogy a parlamentben kívülről támogassa a reformokat. Szilágyi Zsolt képviselő külön javaslattal élt, eszerint a szövetségnek nem kellene sem az egyik, sem a másik javaslatot magáévá tennie, hanem röviden le kellene szögeznie, hogy az elért eredmények függvényének értelmében törekszik újratárgyalni a kormányban való részvétel lehetőségeit és feltételeit egy új végrehajtó testület esetleges létrejöttekor. Hosszas vita következett. Sántha Pál Vilmos csíkszeredai területi elnök úgy érvelt, hogy a koalíciós részvétel ellen, hogy " ez a kormány nekünk rabság", Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a részvételben nagyobb kárt, mint hasznot látott, Verestóy Attila szenátusi frakcióelnök, Varga Attila képviselőház frakcióelnök, Bárányi Ferenc és Asztalos Ferenc képviselők, Bara Gyula államtitkár és mások a részvétel mellett érveltek. Kónya Hamar Sándor kolozsvári képviselőnek az a javaslata - amelyet Tőkés László tiszteletbeli elnök is támogatott -, hogy hívják össze az egyes frakciók rövid ülését ezeknek az alternatíváknak a megvitatására, és ezt követően alakítsa ki a szövegező bizottság a maga véleményét, a szavazásnál 37:36 arányban, 4 tartózkodás mellett, kisebbségben maradt. Egyhangúlag elfogadta viszont a testület Tőkés László javaslatát, hogy a képviselő tanács adjon ki nyilatkozatot a koszovói eseményekkel kapcsolatban. - Végül a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagy többséggel, 5 ellenszavazat, és 11 tartózkodás mellett elfogadta a Markó Béla szövetségi elnök által javasolt állásfoglalást, amely a román koalíciós partnereket a megrendült koalíciós többség újjáépítésére hívja fel, és ebből a célból azonnali tárgyalások megkezdésére tesz javaslatot. Nem nyitott vitát a testület Csapó József szenátor javaslatáról, amely a kormányból való kilépést szorgalmazta és Szilágyi Zsolt képviselő szövegváltozatáról sem, amely egy új kormány megalakulásának lehetőségét is érintette. Az SZKT többek között megerősítette Borbély Lászlót új RMDSZ-posztján. A szövetségben az előző évek során lezajlott konfliktusokban jelentős ellentábor alakult ki Borbéllyal szemben a "radikális" irányzatok kebelében, ezt a szavazást is nagy érdeklődés előzte meg. Borbélynak az ügyvezető alelnöki tisztségre való kinevezését végül 51 küldött támogatta, 26 ellenszavazat volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./ Ezt követően a testület az RMDSZ április 1-től jövő év március 31-ig szóló költségvetését vitatta meg és fogadta el 64 szavazattal 3 ellenében, 6 tartózkodás mellett. Itt vita volt arról, hogy a kisebbségi szervezeteknek járó többszáz millió lejes önkormányzati támogatást miért nem az RMDSZ kapta, miért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az EMKE, a szövetség társult tagja. A szövetség illetékesei rámutattak, hogy az összeg elsősorban a kisebbségek kulturális céljait szolgálja, tehát az EMKE illetékes gazdálkodni vele. Vita volt a platformoknak jutó összegekről is. Itt Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szeretett volna elérni nagyobb támogatást. /MTI/ Az SZKT állásfoglalást adott ki: 1996 novemberében Romániában létrejöttek a feltételei egy valós és mélyreható rendszerváltásnak, a romániai társadalom politikai, gazdasági, szociális és erkölcsi reformjának. A választások nyomán olyan koalíció alkotott többséget a parlamentben, amely egyidejűleg célul tőzte ki a totalitárius, kommunista rendszer által lerombolt értékek újraépítését és országunk európai és euroatlanti integrációjának megvalósítását. A koalíció pártjai megfelelő garanciát kínáltak arra is, hogy ennek az általános reformnak a keretében megkezdődik a kisebbségek helyzetének a rendezése, beleértve a romániai magyar nemzeti közösség jogsérelmeinek orvoslását és jogegyenlőségének megteremtését. Ennek a rendezési szándéknak az ismeretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vállalta a részvételt az új koalícióban, és ezáltal egy történelmileg is előzménytelen helyzetet alakítottunk ki, létrehoztuk a többségi románság és a kisebbségben élő magyarság újfajta együttélésének és együttműködésének feltételeit. Koalícióra lépve, nem csupán a nemzeti kérdés rendezéséhez, hanem a romániai társadalom egészének reformjához kívántunk minél hatékonyabban hozzájárulni, programunkban megoldásokat kínáltunk a gazdasági és szociális válság megszüntetésére. A közösen kidolgozott kormányprogram, a több mint hatvan százalékos parlamenti többség, a koalíció által megalakított új kormány szavatolni látszott, hogy a tervezett reformot valóban végre tudjuk hajtani minden fontos területen. Ezt igazolták az első hónapok határozott intézkedései is, beleértve a kisebbségi kérdés újfajta megközelítését. Most viszont, másfél esztendő múltán egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a rendszerváltást sürgető választók elvárásai csak kisebb részben teljesültek, és az utóbbi időben azok a reformintézkedések is veszélybe kerültek, amelyeket eddig megtettünk. Nem történt meg a teljes és mélyreható szerkezetváltás a gazdaságban. Ennek következtében nem lehetett megteremteni az eszközöket a megfelelő szociális védőháló kialakításához, illetve nem lehetett megállítani az életszínvonal zuhanását. Továbbra is késik a közigazgatás decentralizációjához szükséges törvények elfogadása. A kommunista rendszer által elállamosított szántóföldek, erdők, ingatlanok, egyházi és közösségi javak visszajuttatása, illetve ahol ez nem lehetséges, a jóvátétel továbbra is várat magára. Csak részben történt meg az 1989 előtti elnyomó intézmények üldözötteinek erkölcsi kárpótlása, az említett intézmények átvilágítása. A parlamenti többség egy része, saját kötelezettségvállalását megszegve, megpróbálja megsemmisíteni a kormánynak a kisebbségi kérdés rendezésére, az anyanyelvű oktatásra és a közigazgatásban az anyanyelv használatára vonatkozó intézkedéseit. Egyes kormánytisztviselők és prefektusok is reformellenes és kisebbségellenes álláspontot képviselnek. Mindezen mulasztások, késlekedések és működési zavarok ellenére a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek továbbra is az a határozott álláspontja, hogy az 1996 novemberében létrejött koalíciót fenn lehet és fenn kell tartani, de ez csak akkor megvalósítható, ha sikerül megteremteni a jó együttműködés feltételeit a reform végrehajtása érdekében. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség csak olyan szövetségben vállalhatja az együttműködést, amely képes belső problémáit megoldani és a reformot végrehajtani a gazdaságban, a közigazgatásban és a számunkra kiemelten fontos nemzeti kérdésben is. Csak olyan szövetségben vállalhatjuk az együttműködést, amely gátat tud vetni az antiszemita, rasszista, sovén, magyar- és általában minden kisebbségellenes uszításnak, nem szolgáltatja ki magát és az egész romániai társadalmat a reformellenes, integrációellenes, nyugatellenes, intoleráns erőknek. Nem lehetünk csendestársak abban, hogy a választásokon bizalmat kapott koalíció fokozatosan eljátssza ezt a bizalmat, és ezáltal veszélybe sodorja azt az integrációs esélyt, amelyet Románia ismételten megkapott nyugati partnereitől. Ugyanakkor érdekünk, hogy a jelenlegi koalíció fennmaradjon, és hogy a közösen kidolgozott kormányprogram érvényesüljön. Csak ez az együttműködés, csak ezek a közös célok jelenthetnek biztonságot és stabilitást Románia számára akkor, amikor térségünkben továbbra is nyílt etnikai és szociális konfliktusok vannak. Továbbra is az a véleményünk, hogy románoknak és magyaroknak közösen kell cselekedniük azért, hogy országunkat felemeljük és minél előbb az euroatlanti és európai integrációs intézmények teljes jogú tagjává tegyük. Éppen ezért a következő felhívással fordulunk koalíciós partnereinkhez: 1. Vállaljon szolidárisan felelősséget minden párt az elmúlt másfél év mulasztásaiért, a reform lelassulásáért, a be nem váltott választási ígéretekért. Mindaddig, amíg egymást hibáztatják a koalíciós partnerek, illetve a különböző politikai testületek és intézmények - parlamenti csoportok, kormány stb. - képviselői, nem lehetséges a válsághelyzet megoldása. Az RMDSZ kormányzati tisztségviselői és parlamenti csoportjai vállalják a felelősség rájuk eső részét, és erre szólítják fel partnereiket is. - 2. Az elmúlt időszak mulasztásaiért vállalt közös felelősségből kiindulva, kezdjük el azonnal a parlamenti többség helyreállításáról szóló tárgyalásokat. Valós, szolidáris, cselekvőképes parlamenti többségre van szükségünk ahhoz, hogy az ígért reformot végrehajthassuk. 3. A parlamenti többség helyreállításának két alapvető feltétele van: a) A közös kormányprogramhoz kapcsolódó intézkedési terv elkészítése. Ehhez minden koalíciós partnernek sürgősen el kellene végeznie a maga elemzését, és elő kellene terjesztenie a saját prioritási listáját. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek van ilyen prioritási listája. b) Szükség van a kormánystruktúra újragondolására és leegyszerűsítésére, beleértve a kihelyezett kormányzati intézmények átalakítását és hatáskörük behatárolását is. - 4. Az euroatlanti és európai integráció feltételrendszerének teljesítését legfontosabb belpolitikai prioritássá kell tenni, a gazdasági, szociális és politikai reformot az eddiginél is határozottabban erre a kritériumrendszerre kell ráépíteni. Ugyancsak prioritásként kell kezelni a diktatúra visszaéléseinek jóvátételét, a restitúció, illetve az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdését. Záros határidőn belül meg kell oldani ezt a problémát, amelyet a régió országainak többsége már megoldott. 6. A koalíciónak határozottan vissza kell utasítania minden kisebbségellenes, sovén, szélsőséges megnyilatkozást, amelyek Romániát időlegesen vagy véglegesen letéríthetik az integráció útjáról. Szövetségeseinknek fel kell ismerniük, hogy a közéletünkben elharapózott magyarellenes demagógia, a nap mint nap tapasztalható sovinizmus veszélybe sodorhatja az egész romániai társadalmat, ha nem lépnek fel kellő súllyal ellene. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felelősnek érzi magát az általa képviselt romániai magyar közösség sorsáért, és egyúttal közvetlen felelősséget érzünk az egész romániai társadalom jövőjéért. Ennek a kettős felelősségnek a jegyében szólítjuk fel koalíciós szövetségeseinket a jelenlegi válságból való kiútnak, majd a felemelkedés eszközeinek a mielőbbi megkeresésére. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ Az RMDSZ SZKT Tőkés László tiszteletbeli elnök javaslata alapján a koszovói helyzettel kapcsolatban állásfoglalást adott ki: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a jugoszláviai háború kitörésekor, a későbbi kedvező fejleményeket megelőlegezve, elsők között szállt síkra a volt Jugoszláviát alkotó nemzetek önrendelkezési joga mellett. A daytoni egyezmény által megteremtett viszonylagos béke felborításával fenyegető koszovói helyzet ismételten állásfoglalásra készteti Szövetségünk képviseleti testületét. A jugoszláviai albán kisebbség helyzetének méltányos rendezése és a balkáni, illetve a kelet- és közép-európai térség stabilitásának megőrzése céljából a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elengedhetetlenül fontosnak tartja a koszovói albán többségű kisebbség egyoldalúan felszámolt területi autonómiájának helyreállítását. Szövetségünk 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatának, a belső önrendelkezés elvének a szellemében, valamint a Lord Carrington brit külügyminiszter nevéhez főződő balkáni rendezési terv egyenes folytatásaképpen, nem utolsósorban pedig az Egyesült Államok erre vonatkozó álláspontjának megfelelően szorgalmazzuk a megingott kis-jugoszláviai helyzetnek a már úgyis meglévő autonómiahagyományok felelevenítésével történő rendezését. Meggyőződésünk, hogy az autonómia biztosítása mind a kisebbségi kérdések megoldásának, mind a társadalmi-politikai stabilitás garantálhatóságának és Jugoszlávia területi épsége megőrzésének a legmegfelelőbb, legeurópaibb eszköze. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./ A harmadik állásfoglalás: Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa meglepetéssel értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés továbbra sem talált megoldást a magyarországi nemzeti kisebbségek intézményesített parlamenti képviseletére. Bízunk abban, hogy a Magyarországon eddig is létezett széleskörű kisebbségi jogok kiteljesítéseként ez a politikai és társadalmi kérdés is mielőbb demokratikusan és méltó módon megoldódik. /Állásfoglalás. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 23-24./"

"Jakabffy Attila nyilatkozott az általa szervezett Politikai Alternatívák kerekasztalról. Az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszus idején, amelyre szerinte az erdélyi magyarságnak semmi szüksége nem volt, annál inkább a magyarországi választási kampány résztvevőinek, valamint a romániai hatalomnak, sokukban megfogant a gondolat, hogy át kellene hidalni a szakadékot, ami "az RMDSZ csúcsvezetése és a tagság között tátong." Politikai alternatívákat kereső kerekasztal-beszélgetésekre van szükség, vallja Jakabffy Attila. Iszák Balázzsal vállalta a szervezést. Kezdetben az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében hívták össze a résztvevőket, de ebbe Katona Ádám nem egyezett bele. Azt kifogásolta, hogy Toró T. Tibort és társait is meghívták. Az első, 1997. nov. 22-én megtartott megbeszélésükön a meghívott ötven személyből mintegy negyvenen megjelentek. A parlamenti képviselők távol maradtak. Jakabffy Attila szerint ez Markó Béla személyes tiltásának tudható be. A találkozó sikeres volt, melyet idén januárban megismételtek. A szervező bizottság tagjai - rajta kívül - Krizbai Imre, Bardóczy Csaba és Izsák Balázs. Tőkés László püspök megértette, hogy ez nem ellenszerveződés, ezért úgy volt, hogy eljönnek hívei, de azóta ezt nem jelezték. Jakabffy Attila szerint az RMDSZ felső vezetése csak azt figyelte, hogy kik vesznek részt az ő találkozójukon. Az RMDSZ-vezetők azóta is csak pejoratívan beszélnek az ő megbeszéléseikről, holott azokon nem el egyetlen kijelentés sem az RMDSZ ellen, sem a kormányzati szerepvállalás ellen. Kimondták novemberi nyilatkozatukban, hogy az RMDSZ statútuma és a kolozsvári nyilatkozat szellemében akarnak politizálni. Összehívják Vargyasra a következő találkozót, mert meggyőződésük, hogy az erdélyi magyarságnak, az RMDSZ-nek egy olyan középosztályra, amely a receptor szerepét tölti be. /Szentgyörgyvölgyi László: Rosszul értelmezett alternatívák. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 21./ Az RMDSZ V. kongresszusa: Marosvásárhely, 1997. okt. 3-4."

Máj. 12-én a képviselőházban Kerekes Károly Maros megyei képviselő törvénykezdeményezést nyújtott be a munkanélküliek szociális védelmére és szakmai beilleszkedésére vonatkozó 1991/1. sz. törvény módosítása céljából. A törvénytervezet szerint támogatásban részesülnének azok a munkanélküliek, akik engedélyt szándékoznak kiváltani önálló gazdasági tevékenység folytatására. Mivel az ilyenszerű tevékenység kezdetben nem éri el a kívánt jövedelmezőségi szintet, a nehézségek leküzdésére nyújtott támogatás abban állna, hogy az engedély kiváltását követő 180 napig folyósítanák a munkanélküli segélyt, továbbá abban, hogy az engedély kiváltásával kapcsolatos minden költséget a munkanélküli alapból fizetnék. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 12., 1261. sz./

Az ENSZ Emberjogi Bizottságának Kisebbségi Munkacsoportja máj. 23-25-e között Genfben ülésezett, melyen a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságát Demény Attila zeneszerző, rendező képviselte. Demény Attila jún. 3-án tartott sajtótájékoztatóján beszámolt a genfi munkálatokról. Demény Attila hozzászólásában kifejtette, hogy a román kormány nem szakított radikálisan az asszimilációs hagyományokkal, miközben megpróbál formálisan megfelelni a nyugati elvárásoknak. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem a jól csengő multikulturális címkét kapta, mely külföld felé a probléma megoldását sugallja. Gyakorlatilag azonban a kisebbséget érintő döntések továbbra is a többség kezében vannak. Felhívta a figyelmet a kolozsvári zeneakadémia helyzetére, amelyet 1995-ben, noha több mint egyharmaduk magyar volt, az egyetemi szenátus az addig kétnyelvű akadémiát egynyelvűvé változtatta. A hallgatók, a tanárok, a magyar intézmények tiltakozását elutasították, az egyetemi autonómiára hivatkozva. /Demény Attila Genfben a Bolyairól. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Az RMDSZ Operatív Tanácsának Bukaresten tartott jún. 19-i dr.Bárányi Ferenc bejelentette, hogy lemond egészségügyi miniszteri tisztségéről. Jún. 19-én az RMDSZ Operatív Tanácsa megvizsgálta a dr. Bárányi Ferenc egészségügyi miniszter bejelentése nyomán előállt helyzetet, és erről a következő közleményt adta ki: Dr. Bárányi Ferencet 1961-ben a Securitate kötelezettségvállalás aláírására kényszerítette. A Securitatéval való együttműködést rövid időn belül megtagadta, és végig ellenszegült a kommunista diktatúrának, a nehéz pillanatokban is bizonyítva a demokrácia iránti elkötelezettségét, és 1989. után is következetesen ragaszkodott a demokrácia elveihez. Értékeljük dr. Bárányi Ferenc eddigi politikusi és miniszteri tevékenységét, úgy gondoljuk, hogy elkötelezettje az egészségügyi reformnak, és nagy szakmai hozzáértésről tett bizonyságot. Mindezek ellenére az RMDSZ Operatív Tanácsa dr. Bárányi Ferenc lemondási szándékát tudomásul vette, és egyetértett vele, mivel úgy értékeli, hogy Románia kormányában a miniszterelnök és a miniszterek, valamint általában a kormánytagok között a lehető legteljesebb bizalomra van szükség, és ha ez a bizalom megcsorbul, hatékony együttműködés nem képzelhető el. Az RMDSZ a megürülő egészségügyi miniszteri tisztségbe a lehető legrövidebb idő alatt jelöltet állít. Az RMDSZ Operatív Tanács elemezte az előállt helyzet okait, és a következő megállapításokra jutott: 1. Javasolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának, hozzon határozatot arról, hogy az RMDSZ minden tisztségviselője záros határidőn belül tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz főződő viszonyát illetően, és vállalja átvilágítását. 2. Felkérjük Románia miniszterelnökét és a koalíciós partnereket, hogy határozottan igényeljék minden kormánytag mielőbbi átvilágítását. 3. Felhívjuk az archívumok felügyeletét biztosító szerveket, beleértve a Román Hírszerző Szolgálatot, akadályozzák meg, hogy a személyi dossziék szelektív kiszivárogtatás által a politikai diverzió eszközévé váljanak. 4. Véleményünk szerint mindaddig nem tudjuk felszámolni a totalitarizmus negatív örökségét, amíg a tisztségviselők és közéleti személyiségek átvilágítását törvény nem szabályozza. Éppen ezért felhívjuk Románia Parlamentjét, hogy a Securitate átvilágításáról szóló törvény elfogadását tekintse prioritásnak. Az RMDSZ az önmaga számára felállított politikai gyakorlatot a politikai partnerek számára is követendőnek tartja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 22. - 1289. sz./

"Kuszálik Péter Monfordír című rovatában Bodor Pált, az Erdélyből Budapestre áttelepült újságírót, a Népszabadság munkatársát idézte, aki Orbán Viktorról írt,elítélő hangsúllyal, még a Fidesz választási győzelme előtt. "Ambíciója több ezer lóerős." "...mindig neki áll följebb. Egy idő után ez már ellenszenves." Kuszálik most írt még "az RMDSZ előszobájában toporgó fiatalokról", akik több diplomával rendelkeznek, de "hiányzik belőlük a helyismeret, a meggondoltság". Kuszálik szerint tíz-húsz év múlva lesznek reálpolitikusok. "Kétségbe vonják az RMDSZ jelenlegi vezetőinek alkalmasságát." - írta róluk Kuszálik megrovóan, megnevezve egyiküket: Borbély Zsolt Attiláról van szó. /Kuszálik Péter: Monfordír. Iuventus ventus. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./"

"Ion Iliescu volt román elnök, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke aug. 28-án erdélyi körútra indul. Iliescu kifejtette, hogy az erdélyi románokat elárulta a jelenlegi hatalom, a mely megengedhetetlen kedvezményeket tesz az RMDSZ-nek. Szerinte az RMDSZ vezetői egyre gyakrabban utaznak Magyarországra és találkoznak a magyar kormány vezetőivel. Szerinte egy kormány és "egy más ország politikai pártja közötti egyezmények megengedhetetlenek és ellenszegülnek valamennyi nemzetközi normának. Mi több, veszélyeztetik az ország szuverenitását." /Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./ Az Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélő bécsi döntés 58. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában Iliescu felszólította a román vezetőket, hogy "felelősségteljesen és egységesen lépjenek fel a magyar neorevizionizmus és irredentizmus követeléseivel szemben", továbbá "világos és egyértelmű választ adjanak mind az RMDSZ, mind a magyar kormány akcióira". /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./"

Szept. 2-án 12 igen- és egy ellenszavazattal a szenátus oktatási szakbizottsága leváltotta George Pruteanu független szenátort a bizottság elnöki tisztségéből. A tájékoztatók szerint Pruteanu helyét Florin Bogdan KDNPP-politikus vette át. A lapoknak nyilatkozó Pruteanu úgy véli, távozásának döntő oka az volt, hogy "a tanügyi törvényt román szellemben értelmezte", ugyanakkor "mocskos zsarolásnak" nevezte a KDNPP képviselőinek személye leváltását célzó politikai nyomását. /Brassói Lapok (Brassó), szept. 4./

Szenátusi felszólalásában Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke az RMDSZ törvényen kívül helyezését, a parlamentből való eltávolítását, Tőkés László kitoloncolását, Csapó József parlamenti immunitásának felfüggesztését követelte, valamint azt, hogy vezessenek be szükségállapotot Hargita és Kovászna megyében. Tudor szerint ami Alsócsernátonban történt, az valóságos hadüzenet az egységes nemzetállam ellen. Különösen dr. Csapó József szenátort ítélte el, aki Csernátonban a székelyföldi autonómiáról beszélt. Ezért követelte Tudor szenátor Csapó József és az Alsócsernátonban megjelent képviselők mentelmi jogának felfüggesztését. Csapó szenátor élni kívánt a replika jogával, de ezt a házszabály nem teszi lehetővé. Csapó ezért a jövő héten szintén politikai nyilatkozattal fog válaszolni. Csapó József a Brassói Lapoknak kifejtette, hogy Corneliu Vadim Tudor állításainak mindegyike szemenszedett rágalom, hiszen a csernátoni határozatok nemzetközi egyezményekre épülnek. Tudor állásfoglalása jelzi, hogy Romániában továbbra sem lehet arról szó, hogy a kisebbségeket egyenlő állampolgárnak tekintsék. /Béres Katalin: "Rendet" teremtve. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./

Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke erdélyi látogatásra második napján, vasárnap Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével találkozott Marosvásárhelyen. A megbeszélésről Markó Béla elmondta, hogy régóta ismeri Szabó Tibort és Bálint-Pataki József főosztályvezetőt. "Én azt mondanám, hogy az előző beszélgetéseink folytatása volt a mai. Itt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az RMDSZ kapcsolatairól beszéltünk, és ezen belül is azokról az együttműködési rendszerekről, amelyeket valami módon a HTMH koordinál: Illyés Alapítvány, Új Kézfogás meg hasonló együttműködési vagy támogatási rendszerek." Szabó Tibor találkozott Fodor Imrével, Marosvásárhely polgármesterével, az RMDSZ parlamenti képviselőivel, Orbán Dezső alpolgármesterrel, valamint Burkhárdt Árpád alprefektussal is. A látogatás közvetlen célja kölcsönösen informálni egymást a közösen megoldandó problémákról, mondta Szabó Tibor. A HTMH partneri kapcsolatot keres a Magyarország határain túl élő magyarokkal. Kelemen Atilla képviselő arra figyelmeztette, hogy változtatni kell a HTMH-nak a határokon túl élő magyarokkal szemben - különösen az utóbbi négy évben tanúsított - magatartásán. Ne egyes magyaroké legyen a hivatal, amely szimpátiák vagy ellenszenvek, barátságok alapján dönt az esetleges támogatásokról, hanem az összes határon túli magyaré, mondta. Felvetették az EU-ban működő információs rendszerhez hasonló hálózat kiépítésének a szükségességét Magyarország és Erdély között (dr. Kolozsváry Zoltán), a szociális problémákkal foglalkozó magyar civil szervezetek támogatásának kérdését (Kerekes Károly), a szórványvidékbeli oktatási nehézségekre hívta fel a figyelmet Kakassy Sándor képviselő, Csíky Boldizsár városi tanácsos pedig a divergenciák káros voltát emlegette, akár a kettős állampolgárság kérdésében, akár más kérdésben. Szabó Tibor megtekintette a Teleki Tékát, majd Markó Bélával tovább indultak Székelyudvarhelyre. /Mózes Edith: Cél: a közös gondolkodás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász négy év után, barátai meghívására érkezett erdélyi körútra. Marosvásárhelyen tartott előadást a romániai magyarság sorskérdéseiről. Az előadást követően a Népújság munkatársa készített interjút a politológussal. Előadásának az volt lényege, hogy nagy veszély előtt áll az erdélyi magyarság. Az elmúlt 80 év alatt nem javult a helyzet. "A probléma az, hogy a magyarság a mai napig nem élt az önrendelkezési joggal, mindig csak a kisebbségi jogokról beszélt." " Az önrendelkezési jog azt jelenti, hogy a nép dönthet a saját politikai státusáról, és autonómiát követelhet a belső önrendelkezés szintjén. Ami itt van, az az autonómiakövetelés már egy kompromisszum." Eva Maria Barki nagyon fontosnak tartotta az alsócsernátoni fórumot. Meg kell szabadulni a félelemtől, mert ez a legnagyobb ellenségünk, a legnagyobb akadálya annak, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, mondta. "Elvileg a kettős állampolgárság nagyon szép dolog, s a schengeni egyezmény most szíven találta a magyarságot. Felébred, mert látja, hogy csak az álmokban van meg egy egységes magyar nemzet. Azért voltam visszafogott és kritikus a felszólalásban, mert elsősorban jogi kifogásaim voltak. Természetes, hogy minden kormánynak szuverén joga bárkinek állampolgárságot adni. Fennáll ez a joga a magyar kormánynak is. Az állampolgárság ugyanis nem köt egy bizonyos területhez. Egy állam területén kívül is lehetnek állampolgárok. De ugyanaz a szuverén joga megvan a román kormánynak is, hogy ha valaki felvesz egy idegen állampolgárságot, visszavonja a román állampolgárságot. Én azt mondtam, hogy csak akkor lehet felvenni a magyar állampolgárságot, ha biztosíték van arra, hogy a román kormány nem vonja esetleg vissza a román állampolgárságot. Magyarán egy kétoldalú szerződés szükséges, mert a nemzetközi egyezmények előírják: ilyen esetben minden kormány visszavonhatja az állampolgárságot." Szerinte nem az állampolgárságra kell koncentrálni, hanem a fő problémára, az önrendelkezési jogra, az autonómiára.- Az RMDSZ sokban tévedett. Az első nagy tévedés 1990-ben történt, "akkor kellett volna egy autonómia-koncepciót a nemzetközi tárgyalóasztalra tenni, mert akkor sokkal könnyebb lett volna, mint ma, akkor egész Európa mozgásban volt." "A másik tragikus hiba a kormányba lépés volt. Már kezdetben lehetett látni, hogy ez nem vezet eredményhez, mert csak a román kormánynak segítettek jobb képet kialakítani a Nyugat előtt. Ezt az ajándékot adta a magyarság Romániának, anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást kapott volna. Ez a nagy, tragikus hiba." - Először koncepciót kell kidolgozni és azzal kell lobbyzni, partnereket kell keresni. "Dél-Tirolban 1955 után kezdték konkrétan megfogalmazni a követeléseket és ezt a problémát 1959-ben az osztrák külügyminiszter először vitte az ENSZ-közgyűlés elé." /Mózes Edith: Beszélgetés Eva Maria Barki nemzetközi jogásszal. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Dr. Adrian Krudy magyar származású /Budapesten született 1920-ban, 1944 óta külföldön, 1950-től az USÁ-ban él/ röntgenszakorvos fordításában megjelent T. S. Eliot: The Waste land - A kopár föld /Tinivár, Kolozsvár, 1998/ című kétnyelvű kötet. Eliot költeményét már többen fordították /Weöres Sándor: A puszta ország, Vas István: Átok földje, Szász János. A puszta ország/, Krudy azonban fontosnak tartotta a verset kísérő hatalmas jegyzetanyag miatt az újbóli átültetést. /Lászlóffy Csaba: Az első kétnyelvű /angol-magyar/ Eliot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI volt igazgatója egy perben eskü alatt vallotta, hogy 1996 novembere előtt a román hatalom tudott a Jugoszlávia elleni ENSZ-embargó folyamatos megszegéséről. Ion Iliescu volt elnök váltig tagadta, hogy tudott a Dunán titkokban Jugoszláviába szállított üzemanyagról. Magureanu viszont vallomásában kifejtette, hogy az SRI még annak idején jelentette a történeteket Iliescunak, Vacaroiu akkori miniszterelnöknek és a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak. /Magureanu vall. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), okt. 3-16./

Temerinben júliusban, majd augusztusban és szeptemberben szerb fiatalok rendszeresen megvertek magyar fiatalokat. Ezeknek a leszámolásoknak kifejezetten nemzeti jellegük volt, hangsúlyozta Csorba Béla, temerini önkormányzati tanácsos, a VMDP /Vajdasági Magyar Demokrata Párt/ körzeti elnöke. Ezért a nyilvánossághoz fordultak, az emberjogi szervezethez és az ENSZ albizottságához. /Magyar Szó (Újvidék), okt. 4./

"A szenátus okt. 1-jén leszavazta Frunda György RMDSZ-szenátor módosító indítványát, amelyben kérte, hogy a házasulandók anyanyelvén történjen az esketés. A szenátor elmondta: a heves vita során Románia által aláírt, a házasságkötéssel kapcsolatos ENSZ-egyezményre, a magyar-román alapszerződésre, a Kisebbségi Nyelvek Chartájára, és az alkotmány vonatkozó előírásaira hivatkozott. Frunda szerint "az eset azt bizonyítja, hogy így is mennyire nehéz kis jogokat kiharcolni". Emiatt "a szövetségnek a jelenlegi helyzetben nem szabad kilépni a kormánykoalícióból" - vélte a szenátor. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./"

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának /SZKT/ okt. 3-i rendkívüli ülése előtt az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének képviselőtanácsa nyilatkozatban leszögezte: a szervezet nem fogadja el a magyar-német multikulturális egyetemet, és továbbra is ragaszkodik a kolozsvári székhelyű önálló magyar felsőoktatási intézmény mielőbbi létrehozásához, ugyanakkor pedig felkéri az SZKT-t, hogy tartsa tiszteletben a szeptember 5-én hozott döntését. A jelenlévők egyetlen ellenszavazattal elfogadták a határozatot. Buchwald Péter alprefektust arról kérdezte a Szabadság, hogy miért nem értett egyet a megyei szervezet nyilatkozatával. Az alpefektus megértette azt az indulatot, amivel a kolozsvári MKT külön nyilatkozatot terjesztett a marosvásárhelyi SZKT elé, politikusként azonban nem értett egyet a határozattal. Úgy kell dönteni, hogy a magyar közösségnek ebből a legkevesebb kára származzon. A kormány felajánlotta a Petőfi-Schiller elnevezésű magyar-német állami egyetem létesítésének lehetőségét, ezzel bebizonyította, hogy szüksége van az RMDSZ jelenlétére. Ezt az ajánlatot visszautasítani rossz lépés lett volna - hangsúlyozta Buchwald Péter /Továbbra is létkérdés az önálló magyar egyetem - véli Buchwald Péter alprefektus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

"Okt. 29-én a képviselőházban Kerekes Károly politikai nyilatkozatban reagált a Román Nemzeti Egységpárt /PUNR/ és a Nagy-Románia Párt /PRM/ Maros megyei szervezete által, sajtótájékoztatón tett kijelentésekre. Nem szokta kommentálni a politikai pártok magyarellenes kijelentéseit, provokációit, kezdte. A Maros megyei közvéleményt hetente bombázza sajtótájékoztatóval ez a két párt a magyar kérdéssel, az egyetemtől, egészen egy futballmeccsig. A múlt héten elhangzottakat azonban "nem lehet szó nélkül hagyni. Ott, ahol 1990 márciusában tragikus események, súlyos etnikumközi konfliktusok történtek," a PUNR megyei szervezete nyilvánosan kijelentette, hogy támogatja a PRM-nek a Nemzeti Gárdák erdélyi felállítására vonatkozó kezdeményezését," amelyek célja a PRM "az, hogy likvidálják az erdélyi magyarok vezetőit." Az "erdélyi magyaroknak volt alkalmuk megismerni az ilyenszerű nemzetőrségek terrorját, nevezzék azokat vasgárdának vagy Maniu- gárdának." Sajnálatos, "hogy az Elnöki Hivatal, a kormány és a politikusok nem foglalnak határozottan állást ebben a problémában." /Az elnök, a kormány közömbösen szemléli a magyarellenes uszítást. Kerekes Károly képviselőházi politikai nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./"

"Csapó József RMDSZ-szenátor kérésére, hogy a román külügyminisztérium értékelje az idén májusban Litvániában létrehozott állami lengyel tannyelvű egyetemet, Razvan Ungureanu államtitkár válaszol: Litvániában úgy értékelték, hogy a kisebbségek bármilyen "külön" tanítása "az oktatás gettóizálásához és a végzősök elszigeteléséhez vezethet". A közlemény arra is figyelmeztet, hogy a lengyel tannyelvű egyetemre vonatkozó "kitartó" követelések, melyeket a "szélsőséges lengyelek" területi autonómia követeléseivel hoztak összefüggésbe, a litvánok "rendkívül veszélyesnek" tekintették. Visszatérve az itthoni helyzetre, a minisztérium úgy látja, "egy szomszédos ország kisebbségének nyelvén" való állami egyetemre vonatkozó "kitartó" követelés ellenszenvet válthat ki a politikusok és a közvélemény szintjén. A minisztérium ugyanakkor Romániában létesítendő multikulturális egyetem létrehozását támogatja. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 4./"

"Péter Ferenc a Securitate tisztje volt, közben embereket próbált menteni. Elmondta mindazt, amit tudott. Őt is beszervezték, Erdélyi Elemér tábornok előtt tette le az esküt. A lehallgató részlegnél dolgozott. Amikor Király Károlyt kezdték lehallgatni, akkor Péter Ferenc a segítségére sietett. Király Károly öccsének jelezte, hogy bátyját lehallgatják. Király Károly jóban volt Jeszenszky Ferenc főorvossal, neki adta oda az orvosi leleteit, hogy azokat továbbítsa Budapestre, hogy ott ellenőrizzék azokat. Péter Ferenc figyelmeztette Király Károlyt, hogy Jeszenszky Ferenc is a szekusok beépített embere. – 1968-ban létrehozták Csíkszeredában a Hargita napilapot, új szerkesztőséget alapítottak. A Securitate elkezdte a beszervezést, a szerkesztőség 15 tagjából hetet beszerveztek. A hetvenes évek második felében Albert Antal volt a főszerkesztő, őt is figyelték. Mellette dolgozott Kolozsi Márton, aki beszervezettként figyelte főnökét, hasonlóképpen a szerkesztőségben volt és jelentett Zöld Lajos és Hecser Zoltán. Tőzsér József is vállalta a kollaborálást. – Sütő András sikaszói házába is lehallgató-készüléket szereltek be. Buzgón jelentette Sütőről Bertalan Sándor néptanácsi titkár, aki Csíkszeredán Albert Antallal egy házban lakott, így róla is jelentett. – Voltak olyanok, akiket nem tudtak beszervezni a szekusok, hiába tettek meg mindent, így például Ferenczes Istvánt, ifj. Hegyi István tiszteletest Székelyudvarhelyről, de Katona Ádámot sem. – Antal József katolikus esperest zsarolták, így elérték a fiatal papok elhelyezését, Incze Dénes katolikus papot is zsarolták. Száva István unitárius lelkész egyben a Securitate tisztje is volt. Kiküldték Németországba, hogy figyelje a magyar emigrációt, lehet, hogy ma is aktív. – Márkos András festőművész is beszervezett volt, Németországba ment. – Nagy Benedeket is beszervezték, ő Kiss Lajos szekus alezredeshez tartozott. Nagy Benedek az RMDSZ szenátora, így rendkívül sok kárt tud okozni az RMDSZ-nek, írta Péter Ferenc. – Hajdú Gábort, a későbbi szenátort és Borbély Imrét nem tudták beszervezni. – Verestóy Attila fiatalon belekerült a Vipera nevű bandába, egyedül neki nem lett baja. Mielőtt Bukarestbe ment, őt is beszervezték. Péter Ferenc hibának tartja, hogy kezdetben az RMDSZ nem követelte meg, hogy tagjai, vezetői vallják be, az esetleges beszervezést. Így ezután a titkosszolgálat bármikor újra megzsarolhatja őket. – 1989 decemberében, amikor a tömeg behatolt Csíkszeredában a szeku épületébe, Péter Ferenc ott volt köztük, ő tudta, hol vannak a fontos dossziék, elhozta azokat. Utoljára Pataki Imrénél voltak ezek a dokumentumok, aki 1992-ig Hargita megye prefektusa volt. – Koszta Nagy István szintén besúgó volt, a nyugati magyar emigrációt figyelte, majd hazatért. Bitay Ödön feladata volt Demény Lajos történész figyelése. – Sánta Imre keramikus is besúgó volt, áttelepült Pápára. – A belügynek dolgozott Gaál András festőművész is. – Svédországba települt, onnan jelentett Szakács András és Rátóti Gyula ügyvéd. – Barabási László csíkszeredai múzeumigazgató is besúgó volt. Csíkszeredában közismert besúgó volt Jánosi Pál, szintén a múzeumnál dolgozott. Bokor Gyula székelyudvarhelyi tanárember is a belügynek dolgozott. /Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15./"

Dr. Jeszenszky Ferenc tiltakozott az ellen, hogy A Securitate és a magyarok című cikkben az Erdélyi Napló 1998. dec. 8-i és a Romániai Magyar Szó dec. 11-i számában őt a besúgók közé sorolta Péter Ferenc volt lehallgató. Péter Ferenc írását dr. Balogh Júlia adta közre, Jeszenszky az ő eljárása ellen is tiltakozik, mert ellenőrzés nélkül közreadta ezt a cikket. Jeszenszky hangoztatta, hogy nem volt besúgó, jelezte, hogy közeljövőben megjelenő könyvében mindenre részletesen kitér. Elmondta, hogy ő nem foglalkozott Király Károly leleteivel, reméli, Sütő András nem hiszi el, hogy Jeszenszky valaha is rosszat tett neki. Nem igaz, állította, hogy 1989-ben elkergették a kórházból, hanem ő külföldre távozott. Jeszenszky kártérítést követel a rágalmazásért. /Dr. Jeszenszky Ferenc: Kártérítést követelek az újságtól és az újságírónőtől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./Előzmény: Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1998. dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15. Emlékeztető: Király Károly Nyílt kártyákkal /Nap Kiadó, Budapest. 1995/ című emlékezésében szintén besúgónak mondta dr. Jeszenszky Ferencet.

"Megnőtt a könyvtár látogatottsága Sepsiszentgyörgyön, jelenleg 9000 olvasójuk van, számolt be helyzetükről Kiss Jenő, a Megyei Könyvtár igazgatója. A könyvtár 200 ezer kötetes állományának fele magyar, fele román nyelvű. Több számítógépre lenne még szükségük, most folyik az állomány számítógépes feldolgozása /eddig a negyedrészt tudták felvinni/. Nyertek egy magyarországi pályázatot állománybővítésre és oktatásra. A mintegy húsz erdélyi magyar könyvtáros továbbképzését tervezik. "Szégyenszemre egyetlen egy ember van, aki könyvtári kutatómunkát végez Kolozsváron, az Egyetemi Könyvtárban, és az is román kollégákkal, nem magyar témákon dolgozik." Erős "könyvtárosi szakkönyvtárat akarunk Sepsiszentgyörgyön is kiépíteni, ahogy az oktatást is ide összpontosítjuk." A könyvtár dolgozói közül ketten posztgraduális képzést kapnak Szegeden. - Háromszék megyében Nagyborosnyó kivételével minden faluban van könyvtáros. - Szeretnék összeállítni a Háromszéki Ki Kicsodát. /Demeter J. Ildikó: Olvasók és kihívások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./"

"Bitay Ödön szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy őt a Securitetéval együttműködők között tüntette fel A Securiate és a magyarok /1998. dec. 17./ című, az Erdélyi Naplóból átvett írás. Bitay szerint tisztázni kellene, miért csak most tették közzé ezt a vallomást. A közzététel dr. Balogh Júlia részéről "nyílt politikai cselekvés - a romániai magyarság egésze ellen." Bitay kérdőre vonta az Erdélyi Napló szerkesztőjét is ezzel a vallomással kapcsolatban. /Bitay Ödön: Provokáció diverziós céllal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./"

Dr. Airizer László reagált dr. Jeszenszky Ferenc Kártérítést követelek az újságtól és az újságírónőtől. /jan. 9-10./ című írására. Jeszenszky úgy állította be, hogy 1990-ben saját döntése alapján hagyta el a kórházat. Valójában az osztály megszavazta a távozását, követelték a leváltását. Jelenleg pedig az egészségügyi minisztérium tanácsosa. /Dr. Airizer László: Antihaladzsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Február 6-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában tartotta közgyűlését a Maros megyei RMDSZ, dr. Kincses Elődöt választották meg megyei elnöknek /201 igen és 176 ellenszavazattal/, aki Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperest követi e tisztségben. Eredetileg három jelölt - dr. Kelemen Attila, dr. Kincses Előd és Tőkés András - indult az elnöki tisztség elnyeréséért, végül csak kettő között kellett választania a megjelent 378 küldöttnek, mert menet közben Tőkés András tanár Kincses Előd javára lemondott jelöléséről. Frunda György szenátor javasolta az elnökségi beszámoló elutasítását, amihez Markó Béla szövetségi elnök is csatlakozott. Frunda szerint Kolcsár Sándor mint elnöknek nem lett volna szabad elköteleznie magát egy platform mellett. Markó szerint az RMDSZ Maros megyei szervezete nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a szövetségen belül a legerősebb szervezet legyen. Borbély László államtitkár, aki hosszú ideig volt a megyei szervezet elnöke, kifejtette: ha a közeljövőben a megyei vezetés sürgősen nem áll elő valami konkrét elképzeléssel, akkor a jövő évi helyhatósági választásokra választók nélkül maradhat az RMDSZ. Kolcsár Sándor leköszönő elnököt a megyei szervezet tiszteletbeli elnökévé választották meg. Elnöki székfoglalójában Kincses Előd - aki jelen megválasztásával visszatért az aktív politizáláshoz - így fogalmazott: Új csapatot akarok összeállítani és örvendek, hogy a megyei RMDSZ a pragmatikusan radikális politizálásra tette le a voksát. Személye körüli pletykákra utalva kijelentette: nem volt soha szekus, és nincs semmiféle RMDSZ pénzek hűtlen kezelésébe belekeveredve. Ígérte: bár kettős állampolgár, s munkaköre Budapesthez is kötődik, ezután havonta három hetet Marosvásárhelyen és csak egy hetet fog Pesten tölteni. /Marosvásárhely: Kincses Előd visszatért a politikai életbe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./ Kincses Előd /sz. Marosvásárhely, 1941/ jogot végzett, ügyvédként dolgozott, 1989 decemberi fordulat után a megyei Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett. Megneszelve, hogy koncepciós eljárást akarnak indítani ellene, 1990. márc. 30-án Magyarországra távozott, ahonnan csak a nyomozás lezárása után, 1995 nyarán térhetett haza. 1990 decemberében jelent meg a Püski Kiadónál Marosvásárhely fekete márciusa című könyve, amelyet 1991 tavaszán a Sepsiszentgyörgyön nyomtatott román kiadás követett. Ez a könyv Habsburg Ottó előszavával angolul és franciául is megjelent. Kincses Előd publicisztikai írásai Marosvásárhelytől Marosvásárhelyig címmel jelentek meg. 1991 decemberétől 1992 szeptemberéig a Magyarok Világszövetsége főtitkára volt. Budapesten 1993 óta tart fenn ügyvédi irodát, Marosvásárhelyen pedig 1996. jan. 1-jén nyitotta meg ügyvédi irodáját. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

"Az Erdélyi Naplóra gyakran hivatkozik a Romániai Magyar Szó, írta Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Dénes László a Romániai Magyar Szót "bukaresti kormánypárti lap"-nak nevezte, mondván, tele van állami hirdetésekkel, továbbá kap a kisebbségi sajtónak kiutalt pénzekből is. A napilapban Kuszálik Péter folyton az Erdélyi Naplóban "olvasottakon élcelődik": Az Erdélyi Napló még be sem fejezte A Securitate és a magyarok című vallomássorozat közlését, a Romániai Magyar Szó már átvette a sorozat első felét "az Erdélyi Napló nyomán" címmel, ez valójában szó szerinti átvétel volt. A sorozat közlése után az Erdélyi Napló nem kapott cáfolatot, a Romániai Magyar Szót viszont elárasztották cáfolatokkal. Bitay Ödön kikérte magának, hogy őt bárki lebesúgózza /jan. 18./, Jeszenszky Ferenc pedig perrel fenyegetett, miközben dr. Airizer László emlékezette őt régi dolgaira /jan. 25./. Dénes László szerint szerecsenmosdatás folyik a "kis példányszámú bukaresti magyar lapban." /Az Erdélyi Napló szomorú - Erdélyi Napló (Dénes László): "Ujjal mutatnak ránk a Romániai Magyar Szóban" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./"

"Az ellenzéki román pártok márc. 22-én hevesen bírálták Emil Constantinescu román államfőt, aki márc. 21-i nyilatkozatában szükségesnek és törvényesnek nevezte a NATO beavatkozását Koszovóban, ha a párizsi tárgyalások kudarccal végződnének. Ion Iliescu, a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja vezetője úgy vélekedett, hogy "felelőtlen az ilyen elkötelezettség". Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) elnöke szerint az államfő nyilatkozata "haszontalan gesztus" volt, mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa még nem adta hozzájárulását a koszovói katonai beavatkozáshoz. A Szövetség Romániáért Párt (PAR) szerint az államfő nyilatkozata mögött "nincs semmiféle támogatás", ráadásul senki nem kérte, hogy Románia kifejezze csatlakozási készségét egy koszovói katonai beavatkozáshoz. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./"

"Márc. 23-án a magyar parlament napirendre tűzte a Magyar Állandó Értekezletről szóló határozati javaslat vitáját. Németh Zsolt államtitkár arról beszélt, hogy a február végi budapesti találkozónak ? amelyen döntöttek az értekezlet felállításáról - , kedvező visszhangja volt mind a határon túli magyarságnál, mind a környező államok kormányainál, mind nemzetközi szinten. Az államtitkár a fórumot a nemzetpolitikának az euroatlanti integrációval és a szomszédságpolitikával történő összehangolásának helyeként említette. A vitában Csapody Miklós (MDF) azt közölte, hogy frakciója az indítványt "magáénak érzi és támogatja", kifejezve egyben reményét, hogy az értekezlet biztosítja az egyenrangú és tartalmas konzultáció lehetőségét. Szent-Iványi István (SZDSZ) sikeresnek értékelte a februári magyar-magyar konferenciát, amelyen ? szavai szerint ? józan kompromisszumok születtek. Közölte: a megalakuló bizottságok jelentik annak a garanciáját, hogy az értekezlet gyakorlatban is ki tudja fejteni tevékenységét. Surján László (Fidesz) meg van győződve, hogy az értekezlet felelősséggel fogja végezni munkáját. Csurka István (MIÉP) az összetartozás gondolatára hívta fel a figyelmet: Minden magyar felelős minden magyarért! Horváth Béla (FKGP) a kisgazdapárt nevében azt javasolta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet őszi találkozójának napirendjén szerepeljen a millenniumi rendezvények ügye. Tabajdi Csaba (MSZP) támogatva az állandó értekezlet megalakulását, kijelentette: a februári magyar-magyar konferencia ? többek között ? azért lehetett eredményesebb az 1996-os hasonló rendezvénynél, mert a jelenlegi román, illetve szlovák vezetés nem a kisebbségek feje felett dönt. Az Országgyűlés 303 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló határozati javaslatot. Eszerint az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy biztosítsa az értekezlet működési feltételeit. Évente legalább egy alkalommal számoljon be az Országgyűlésnek a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról, beleértve a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásainak végrehajtását is. - Orbán Viktor miniszterelnök, szokásos szerda reggeli rádióinterjújában örömtelinek nevezte, hogy az Országgyűlés márc. 23-án egyhangúlag, pártpolitikai különbségek nélkül döntött a Magyar Állandó Értekezlet felállításáról. Elmondta: a bizottság feladata az lesz, hogy egy-egy fejleményt, kormányzati, vagy parlamenti döntést a kárpát-medencei magyarság egésze szempontjából elemezzen és szükség esetén változtatásokat is javasoljon. A legfontosabb célkitűzések közül a határon túli magyarság óvodától egyetemig tartó anyanyelvi oktatásának megteremtését és az egyházi ingatlanok visszajuttatását nevezte meg Orbán Viktor. /Az Országgyűlés jóváhagyta a Magyar Állandó Értekezlet intézményét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./"

"Sikerült a szervezetnek a vitákon felülemelkednie, és olyan előremutató politikai nyilatkozatok és álláspontok születtek, amelyek mind az autonómia, mind a délszláv válság, mind a térség és az integráció viszonyának a vonatkozásában irányadók lehetnek nemcsak a romániai magyarság, hanem a román politikum egésze számára is - értékelte Németh Zsolt államtitkár az RMDSZ-kongresszust. Gratulált Markó Bélának, amiért megszerezte a küldöttek kétharmadának a támogatását. Bizonyára elgondolkozik afelett, hogy az egyharmad ellenszavazat mire és minek szólt. Németh Zsolt szerint ennek az indoka alapvetően abban kereshető, hogy a román kormánykoalíció csak részlegesen tudta a kormányprogramban lefektetett célokat elérni. A "magyar kormány elkötelezett a határon túli magyarság támogatása és a szülőföldön maradásának az elősegítése mellett." és nem kívánja a romániai magyarság helyett eldönteni, hogy mi jó neki. /Balló Áron: Németh Zsolt: A kormányprogram részleges megvalósítása feszültséget szül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./"

"Milyen segítséget tud a magyar kormány nyújtani abban, hogy Erdély gazdaságilag megerősödjön? - kérdezte Gui Angéla Németh Zsolt államtitkárt. Ebben szerepet vállalhat a megújuló Új Kézfogás Közalapítvány, illetve azok a magyarországi multinacionális cégek, amelyek képesek tőke kihelyezésére. - A Budapest-Bukarest autópályával kapcsolatban közismert a magyar kormány álláspontja: mi egy Kolozsváron át vezető autósztráda megépítését ösztönözzük, de tudjuk: Romániának úthálózata fejlesztésére vonatkozóan másfajta elképzelései vannak. Vannak előremutató törekvések a román úthálózat fejlesztésében, Bánffyhunyad és Nagyvárad között például érezhetően jobb az út, Marosvásárhely és Csíkszereda között azonban sajnos szinte járhatatlan. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése a két ország között a bilaterális együttműködés nagyon fontos területe kell hogy legyen. Németh Zsolt sikeresnek tartja az RMDSZ kongresszusát. Előremutató politikai nyilatkozatokat és állásfoglalásokat hoztak, amelyek mind az autonómia, mind a délszláv válság, s a térség integrációs viszonyainak vonatkozásában orientálóak lehetnek nemcsak a romániai magyarság, hanem a román politikum egésze számára is. Gratulált Markó Béla újraválasztásához. "Minden bizonnyal elgondolkodik majd, hogy az egyharmados ellenszavazat mire és minek szól". "Az a tény, hogy nemcsak a külügy területi felelőse, hanem Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony is jelen volt, azt jelzi, a magyar kormány a legmagasabb protokolláris szinten kezelte az RMDSZ-t. Az elmúlt egyéves tevékenységünk alapvetően igazolja azt az álláspontot, miszerint a magyar kormány elkötelezett a határon túli magyarság támogatása és szülőföldön való megmaradása mellett." "Az önálló politizálás egyrészt lehetőség, másrészt felelősség. Mi nem kívánunk a romániai magyarság helyett dönteni, ez az ő lehetőségük és felelősségük. De ha a jogállamiság keretei között alkotja meg célkitűzéseit, akkor számíthat a magyar kormány támogatására." /Gui Angéla: Az RMDSZ Kongresszusának üzenete iránymutató lehetne a román politikum számára is. Interjú Németh Zsolttal, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárával. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./"