Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. június 14.
A kétpólusú, de háromosztatú erdélyi magyar kilátástalanságról (Szász sorspárhuzamokban)
Háromgyermekes családok tapasztalatából tudjuk: valahányszor vita kerekedik két testvér között, az melegében belső körükben lecsendesedik.
A harmadik testvér ugyanis vagy egyik, vagy másik oldalra áll, létrejön a „demokratikus” kétharmados többség, s ezzel a konfliktus rövidre záródik. De az is igaz: nem mindig a családi béke, avagy a szülői szemszögből megítélt legfelsőbb tisztesség javára. Három romániai magyar pártunk legutóbbi szereplését elemezve a fenti példabeszéd juthat eszünkbe, de mindenekelőtt azt kellene megállapítanunk: az erdélyi magyarság belső indíttatásból lett-e háromosztatú, vagy a köreinkből kitermelődött „izzadmány” (politikusaink zsíros egzisztenciáért folytatott iszapbirkózása) erőszakolja ránk a kényszerzubbonyt? A brit történelem árnyékkorszakából maradt fenn a public(man) or perish – közéleti szereplő (leszel), vagy elvesztél -- életbölcsesség. Én itt sejtem erdélyi magyar „rákbetegségünk” eredendő okát.
Bíró Zsolt MPP-pártelnök legutóbbi nyilatkozatai (Száva Enikő kérdéseire a Duna TV-ben adott mellébeszélési „szökőárak”) azt jelzik, az MPP-nek ugyanvalóst meggyűlt a baja saját „filozófiájával”. (Lásd: A választás szabadsága!) Gyanítható, hogy nem volt más választási szabadsága, mint letérdelni az RMDSZ előtt. Mert miként is szól a román párttörvény? A választások szintjein huzamosan gyengén szereplő párt elveszítheti legitimitását. (Román térfélről ne várjunk támadást, ők kéjelegve figyelik a magyar kakasviadalt, kivárnak.)
Az első nagy kérdéskör így fest: az RMDSZ, amely az MPP megalakulását tűzzel-vassal szabotálta annak idején, mi okból nem kezdeményezte az ellenfél lerobbantását? Megtehette volna! Markó Béla 2007-beli ideges nyilatkozatát – még elnök volt – emlékezetből rekonstruálom. Így fogalmazott: nincs kifogása a másként gondolkodók iránt, de jöjjenek be a Szövetségen belülre, platformként, ne kívülről támadják a magyar egységet! Csakhogy az új pártot kezdeményezők látták vagy épp bőrükön tapasztalták pl. az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, majd a Reform Tömörülés mint RMDSZ-en belüli ellenzéki platformok csapdába ejtettségét, kilátástalanságát. Azóta eltelt hét (gonosz) esztendő, és hogy mi folyik a színfalak mögött, azt már régóta nem kötik az orrunkra. Elemzéseinkben így kénytelenek vagyunk a formállogika módszereire fanyalodni. Nos, a Dâmboviţa partján „leérettségizett” (sőt: doktorált) RMDSZ-t már annál profibb „gruppenhecc”-társaságnak tarthatjuk, semhogy elsőszülött magyar ellenzéki pártját megsemmisítse! Mert akkor a hoppon maradt tömeg átépülhet az EMNP-be! Ezzel az RMDSZ baja gyarapodhat! Hát nem könnyebb a Néppártot úgy lehetetlenné tenni, hogy az MPP-t RMDSZ-„partnerré” csalogatja? Természetesen, ad neki „csontot” is, de tüstént; lásd javaslat az autonómiatervezet közös megszövegezésére-benyújtására – amit rövidesen felrúg –, lobbiígéret ilyen-olyan ügyekben stb. És ha az MPP pártelnöke igazat beszélt a Dunán, hogy az EU-választáson 50 000 polgári szavazattal támogatta az RMDSZ-t, elcsodálkozhatunk: az alapjában RMDSZ-ellenzékiségben fogantatott tömeget milyen maszlaggal sikerült bevezetni Kelemenék udvarába, és Bírót felültetni az „anyósülésre”! A „kincstári” ötlet vajon valóban Kelemenéktől származott-e, avagy Bíró vidékéről? (Ja kérem, ezt a kártyavetőnő ha tudja!) Inkább arra érdemes odafigyelnünk: keletkezett-e véleményfeszültség az MPP-ben a történtek nyomán? Mert volt már „polgárháború” az MPP-ben: amikor Szász Jenőt próbálta megbuktatni saját megosztott-felbosszantott tagsága által, nem kizárt, hogy „trójai falovak” közreműködésével. Ezt a manővert részletesebben megmagyarázom. Az RMDSZ tűzzel-vassal szabotálni próbálta az MPP bejegyzését. Erre Szász Jenő az államelnök közbelépését kérte, sikerrel. És alakultak a vidéki/városi MPP-sejtek. Ekkor kezdődött a sebtében klónozott „polgáriak” tömeges beépítése az újszülött szervezetbe. Hitbuzgón „bábáskodtak” minden tevékenységén, majd hazafelé menet betértek az RMDSZ-be, s letudósították a történteket. Az akciót az RMDSZ bőkezűen revanzsálta! Így vált a polgári mozgolódás már „ab initio” ingó... cégtáblává. A később született EMNP is ugyanígy járt. Példaként egy kisváros nagy eseményét említem – a magyar állampolgárságot ügyintéző Demokrácia Központ avatását –, ahol egyszeriben megjelent az RMDSZ-es polgármester és alpolgármester. Se szó, se beszéd, átvették az ünnepség irányítását, s megragadták a „köldökzsinór” két végét, melyet egy általuk meghívott pap vágott el ünnepélyesen. „Független szalagvágás” címen lépett be a vezércsel a történelembe. De az Európa-polgár díjjal épp Tőkés kezdeményezésére kitüntetett Böjte atyát is sikerült „lenyúlnia” az RMDSZ-nek. Bocsánatot kérek Böjte atyától, de elárulom: az erdélyi értelmiség elképedve szemlélte, amint a Ferenc-rendi szerzetes feláll az RMDSZ tulipános szószékére és javára kampányol. Ennyi erővel – idejében – nem tudta volna a három veszekedő testvért összehozni, legalább ad hoc koalícióba? Rengeteg hasonló huncutságot tudnék felsorolni, de helyszűke miatt összegezzük az elmondottakat! Bár népszerűsége rohamosan csökken, romániai viszonylatban az RMDSZ tűnik politikára legalkalmasabb alakulatunknak, bár ezt csak annak köszönheti, hogy két ellenzéki kistestvére nem tud összefogni. Tulipánista választottjaink magabiztosak, virulensek, gátlástalanok, ha kell, szószegők, mindenre elszántak, és zsebeik tekintetében „sikeresek”. Csupáncsak azt kifogásolhatjuk, hogy következetesen a magyar térfélen és ott is ELLENÜNK működtetik politikusi adottságaikat. Bukarestben messzemenően szolgalelkűek, olyannyira, hogy a magyarság nemzeti becsületét is nevetség tárgyává tették.
Írásom alcímében sorspárhuzamot ígértem. Alább Adolf Meschendörfer brassói szász író 1931-ben megjelent könyvéből idézek (Meschendörfer: Corona – Kós Károly fordítása, Kriterion, Bukarest 1983., 234–239. old.). Száz-egynéhány évvel ezelőtt az autonómiát élvező erdélyi szászok is megbomlottak, polarizálódtak „feketékre” (Budapest és Bécs iránt megalkuvókra) és „zöldekre”, ők voltak az ellenzék, a rebellisek. Burtesch vezetésével Brassóból indult az elégedetlenség. (Figyeljük Burtesch alakját, aki vagyonát áldozta fel az eszméért, nem politizálásból tollasodott meg, mint a mi választottjaink! Figyeljük a korabeli szász papság szerepét a feketék támogatásában a zöldek ellen, és gondolkozzunk el felette!)
* Nagyszeben székváros! Városa a szászok grófjának (az ispánnak, Szászföld legmagasabb méltóságának – Gy. S. megj.), a szász püspöknek, a nemzet legkitűnőbb koponyáinak. (…) A városi nagytemplom ki van világítva. A padok túlzsúfoltak, és mind újabb csoportok tolakodnak be a folyosókra. A karzaton kitűzve álmodnak a régi céhzászlók, a falakról aranyosan, bíborveresen és sötétzölden világítanak az egykori szász grófok és királybírák epitáfiumai. Az emelvényen, a tépett városzászló alatt telepedett le a püspök és a szász gróf, egyetértően, mint két testvér, akiknek együtt kell kormányozniuk népüket. Jobbra tőlük trónolnak székeikben az esperesek és városi papok prémes templomi kabátjukban, balra tőlük az országgyűlési képviselők. (…) A gimnáziumok rektorai a szász polgármesterekkel és szenátorokkal a második sorban foglalnak helyet. És egy lépcsőfokkal mélyebben a városok és vidékek többi választott bizalmi emberei rendezkednek el. Micsoda fejek! Parasztok hosszúra vágott germán hajviselettel, bikanyakú falusbírák hosszú szárú csizmában. A sorok között a különböző települések különböző tájszólásai szállonganak. Egy ajtó kinyílik! Minden szem felpillant. A sekrestyéből a néptanács tizenkét meghatalmazottja lép ki. Reggel óta tanácskoztak. A szebeni városi pap lép az asztalhoz:
– Édes szász testvéreim – üdvözli mindnyájukat honi szász szóval. Szeme könnyes lesz, amikor itt együtt látja őket, reszketve az izgalomtól, borzalmas hallgatásban, s hogy visszaszáll gondolata az ősökre, akik ebben a hatalmas teremben minden évszázadban – milyen gyakran! – újból fel kellett építsék hajlékukat. Hála legyen az úrnak, ezúttal is sikerült. Mind a feketék, mind a zöldek megbízottjai az egység kedvéért engedtek és megegyeztek.
Hallatszott, hogy a tágas templom fellélegzett. (…) Az egyház főügyésze felolvasta az új szabályzatot, mely az összes országgyűlési képviselőket és kerületi választmányokat kötelezi. Az egyház és az iskola állományából egy mákszemnyit sem engednek, ahogy a zöldek követelik. (Templomok és iskolák, a zöldek követelik! – Gy. S. megj.) És az anyanyelvről ezt állapították meg: vedd el egy népnek a nyelvét, és mindenét elvetted! De az egymagunkban vívott vad harcot, mely a feketék szerint csupán erőnknek haszontalan pocsékolása, be kell szüntetni. A szebeni várospap éles tekintete a brassóiakat kémleli. Melyik fogja közülük az ő művét megtámadni? A mi Reguneschünkre nézek. Forr benne az indulat. Összeszorított öklére mereszti a szemét: mit mondjon majd otthon, Brassóban? Ott volt ő is a sekrestyében, aláírt ő is.
Ekkor szólásra jelentkezik valaki. (...) Burtesch az, a mi zöldjeink főnöke. Megszürkülve, odvas törzs, kiben a szenvedélyek mint falánk tűz dühöngtek. Mindenki tudja, hogy tönkrement, egész vagyonát a zöld mozgalomnak áldozta fel. Mit akarhat még?
– Éljen Burtesch! – rikkantott egy hang.
Felrezzent. Ez a hang Brassóból jött! És biztosan, megfontoltan kezdett beszédéhez: -- Hány száz esztendeig védelmeztük testünkkel falainkat törökök, tatárok, a vajdák, a császáriak és saját fejedelmeink ellen? Akkoriban nem voltunk tunyák. Ma pedig, amikor az ellenség falaink között, a mi fekete képviselőink Budapestre utaznak, és ott zárt ajtók megett tárgyalnak bizalmasaikkal. Ezeket a sötétségben kiérlelt gyümölcsöket kapjuk aztán mi, hogy együk meg, és ezek mindig keserűek: lemondás, veszteség, lépésről lépésre való hátrálás sok esztendőn át. Mi lesz ennek a vége?
Az elnök válaszadásra emelkedett. Szeme szikrázott. Most tehát itt van előtte a brassói gyújtogató, az átkozott farkas, aki társaival a szebeni nyájba is kétszer betört, egyházközségét izgalomba hozta és felkavarta.
– Mit értek el a zöldek? Éberekké és minden nemzeti problémánk iránt fogékonnyá tettek minket. Köszönet nekik ezért. De egyúttal lerombolták egységünket, legerősebb fegyverünket évszázadokon át. Becsülettel meghalni csak egy ember tud. Egy nép másképp hal meg. Gyógyíthatatlan betegség pusztítja el, egyik tagja a másik után elhal, elveszíti belső fenntartó erejét, hitét magában és jövendőjében, s miután mások megbecsülését régen elvesztette, elmorzsolódik, széthull, porrá lesz. Ez értelmes beszéd volt. Mégis... Burtesch, a vén katona megint felállt. Szinte támolygott az első lépcsőig. Ott megállt, és még egyszer szembenézett népével.
− Mi, zöldek sohasem gondoltunk arra, hogy vajon rendben van-e a magunk szénája, a népünké volt minden gondunk. Tunya béke jobban pusztít, mint kegyetlen harc! Testvéreim, aki a néppel tart, az velem együtt kivonul ebből a málladozó épületből! De magunkkal elvisszük innen a szász jogot is! És felvetette a fejét, és kiegyenesedve ment a keskeny utcán végig, amely megnyílott előtte. Egyetlen ember sem követte.
* Tehát: ...egyetlen ember sem követte! És rövidesen – mert váratlan fejleményeket hoztak a világháborúk – mi lett a vége a sorozatos szász megalkuvásnak? Ami akkor Szebenben történt, mai napig befolyással bír a mi megbűnhődött székely múltunkra-jövendőnkre is. De az a mozzanat is, amikor a nyugatnémetek „megvásárolták”, kimentették a szászokat Romániából. Szerintem Kövér László budapesti politikusunk is hibázott, amikor Szász Jenőt „kimentette” az MPP-ből. Punktum! Ideje a vitának!
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromgyermekes családok tapasztalatából tudjuk: valahányszor vita kerekedik két testvér között, az melegében belső körükben lecsendesedik.
A harmadik testvér ugyanis vagy egyik, vagy másik oldalra áll, létrejön a „demokratikus” kétharmados többség, s ezzel a konfliktus rövidre záródik. De az is igaz: nem mindig a családi béke, avagy a szülői szemszögből megítélt legfelsőbb tisztesség javára. Három romániai magyar pártunk legutóbbi szereplését elemezve a fenti példabeszéd juthat eszünkbe, de mindenekelőtt azt kellene megállapítanunk: az erdélyi magyarság belső indíttatásból lett-e háromosztatú, vagy a köreinkből kitermelődött „izzadmány” (politikusaink zsíros egzisztenciáért folytatott iszapbirkózása) erőszakolja ránk a kényszerzubbonyt? A brit történelem árnyékkorszakából maradt fenn a public(man) or perish – közéleti szereplő (leszel), vagy elvesztél -- életbölcsesség. Én itt sejtem erdélyi magyar „rákbetegségünk” eredendő okát.
Bíró Zsolt MPP-pártelnök legutóbbi nyilatkozatai (Száva Enikő kérdéseire a Duna TV-ben adott mellébeszélési „szökőárak”) azt jelzik, az MPP-nek ugyanvalóst meggyűlt a baja saját „filozófiájával”. (Lásd: A választás szabadsága!) Gyanítható, hogy nem volt más választási szabadsága, mint letérdelni az RMDSZ előtt. Mert miként is szól a román párttörvény? A választások szintjein huzamosan gyengén szereplő párt elveszítheti legitimitását. (Román térfélről ne várjunk támadást, ők kéjelegve figyelik a magyar kakasviadalt, kivárnak.)
Az első nagy kérdéskör így fest: az RMDSZ, amely az MPP megalakulását tűzzel-vassal szabotálta annak idején, mi okból nem kezdeményezte az ellenfél lerobbantását? Megtehette volna! Markó Béla 2007-beli ideges nyilatkozatát – még elnök volt – emlékezetből rekonstruálom. Így fogalmazott: nincs kifogása a másként gondolkodók iránt, de jöjjenek be a Szövetségen belülre, platformként, ne kívülről támadják a magyar egységet! Csakhogy az új pártot kezdeményezők látták vagy épp bőrükön tapasztalták pl. az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, majd a Reform Tömörülés mint RMDSZ-en belüli ellenzéki platformok csapdába ejtettségét, kilátástalanságát. Azóta eltelt hét (gonosz) esztendő, és hogy mi folyik a színfalak mögött, azt már régóta nem kötik az orrunkra. Elemzéseinkben így kénytelenek vagyunk a formállogika módszereire fanyalodni. Nos, a Dâmboviţa partján „leérettségizett” (sőt: doktorált) RMDSZ-t már annál profibb „gruppenhecc”-társaságnak tarthatjuk, semhogy elsőszülött magyar ellenzéki pártját megsemmisítse! Mert akkor a hoppon maradt tömeg átépülhet az EMNP-be! Ezzel az RMDSZ baja gyarapodhat! Hát nem könnyebb a Néppártot úgy lehetetlenné tenni, hogy az MPP-t RMDSZ-„partnerré” csalogatja? Természetesen, ad neki „csontot” is, de tüstént; lásd javaslat az autonómiatervezet közös megszövegezésére-benyújtására – amit rövidesen felrúg –, lobbiígéret ilyen-olyan ügyekben stb. És ha az MPP pártelnöke igazat beszélt a Dunán, hogy az EU-választáson 50 000 polgári szavazattal támogatta az RMDSZ-t, elcsodálkozhatunk: az alapjában RMDSZ-ellenzékiségben fogantatott tömeget milyen maszlaggal sikerült bevezetni Kelemenék udvarába, és Bírót felültetni az „anyósülésre”! A „kincstári” ötlet vajon valóban Kelemenéktől származott-e, avagy Bíró vidékéről? (Ja kérem, ezt a kártyavetőnő ha tudja!) Inkább arra érdemes odafigyelnünk: keletkezett-e véleményfeszültség az MPP-ben a történtek nyomán? Mert volt már „polgárháború” az MPP-ben: amikor Szász Jenőt próbálta megbuktatni saját megosztott-felbosszantott tagsága által, nem kizárt, hogy „trójai falovak” közreműködésével. Ezt a manővert részletesebben megmagyarázom. Az RMDSZ tűzzel-vassal szabotálni próbálta az MPP bejegyzését. Erre Szász Jenő az államelnök közbelépését kérte, sikerrel. És alakultak a vidéki/városi MPP-sejtek. Ekkor kezdődött a sebtében klónozott „polgáriak” tömeges beépítése az újszülött szervezetbe. Hitbuzgón „bábáskodtak” minden tevékenységén, majd hazafelé menet betértek az RMDSZ-be, s letudósították a történteket. Az akciót az RMDSZ bőkezűen revanzsálta! Így vált a polgári mozgolódás már „ab initio” ingó... cégtáblává. A később született EMNP is ugyanígy járt. Példaként egy kisváros nagy eseményét említem – a magyar állampolgárságot ügyintéző Demokrácia Központ avatását –, ahol egyszeriben megjelent az RMDSZ-es polgármester és alpolgármester. Se szó, se beszéd, átvették az ünnepség irányítását, s megragadták a „köldökzsinór” két végét, melyet egy általuk meghívott pap vágott el ünnepélyesen. „Független szalagvágás” címen lépett be a vezércsel a történelembe. De az Európa-polgár díjjal épp Tőkés kezdeményezésére kitüntetett Böjte atyát is sikerült „lenyúlnia” az RMDSZ-nek. Bocsánatot kérek Böjte atyától, de elárulom: az erdélyi értelmiség elképedve szemlélte, amint a Ferenc-rendi szerzetes feláll az RMDSZ tulipános szószékére és javára kampányol. Ennyi erővel – idejében – nem tudta volna a három veszekedő testvért összehozni, legalább ad hoc koalícióba? Rengeteg hasonló huncutságot tudnék felsorolni, de helyszűke miatt összegezzük az elmondottakat! Bár népszerűsége rohamosan csökken, romániai viszonylatban az RMDSZ tűnik politikára legalkalmasabb alakulatunknak, bár ezt csak annak köszönheti, hogy két ellenzéki kistestvére nem tud összefogni. Tulipánista választottjaink magabiztosak, virulensek, gátlástalanok, ha kell, szószegők, mindenre elszántak, és zsebeik tekintetében „sikeresek”. Csupáncsak azt kifogásolhatjuk, hogy következetesen a magyar térfélen és ott is ELLENÜNK működtetik politikusi adottságaikat. Bukarestben messzemenően szolgalelkűek, olyannyira, hogy a magyarság nemzeti becsületét is nevetség tárgyává tették.
Írásom alcímében sorspárhuzamot ígértem. Alább Adolf Meschendörfer brassói szász író 1931-ben megjelent könyvéből idézek (Meschendörfer: Corona – Kós Károly fordítása, Kriterion, Bukarest 1983., 234–239. old.). Száz-egynéhány évvel ezelőtt az autonómiát élvező erdélyi szászok is megbomlottak, polarizálódtak „feketékre” (Budapest és Bécs iránt megalkuvókra) és „zöldekre”, ők voltak az ellenzék, a rebellisek. Burtesch vezetésével Brassóból indult az elégedetlenség. (Figyeljük Burtesch alakját, aki vagyonát áldozta fel az eszméért, nem politizálásból tollasodott meg, mint a mi választottjaink! Figyeljük a korabeli szász papság szerepét a feketék támogatásában a zöldek ellen, és gondolkozzunk el felette!)
* Nagyszeben székváros! Városa a szászok grófjának (az ispánnak, Szászföld legmagasabb méltóságának – Gy. S. megj.), a szász püspöknek, a nemzet legkitűnőbb koponyáinak. (…) A városi nagytemplom ki van világítva. A padok túlzsúfoltak, és mind újabb csoportok tolakodnak be a folyosókra. A karzaton kitűzve álmodnak a régi céhzászlók, a falakról aranyosan, bíborveresen és sötétzölden világítanak az egykori szász grófok és királybírák epitáfiumai. Az emelvényen, a tépett városzászló alatt telepedett le a püspök és a szász gróf, egyetértően, mint két testvér, akiknek együtt kell kormányozniuk népüket. Jobbra tőlük trónolnak székeikben az esperesek és városi papok prémes templomi kabátjukban, balra tőlük az országgyűlési képviselők. (…) A gimnáziumok rektorai a szász polgármesterekkel és szenátorokkal a második sorban foglalnak helyet. És egy lépcsőfokkal mélyebben a városok és vidékek többi választott bizalmi emberei rendezkednek el. Micsoda fejek! Parasztok hosszúra vágott germán hajviselettel, bikanyakú falusbírák hosszú szárú csizmában. A sorok között a különböző települések különböző tájszólásai szállonganak. Egy ajtó kinyílik! Minden szem felpillant. A sekrestyéből a néptanács tizenkét meghatalmazottja lép ki. Reggel óta tanácskoztak. A szebeni városi pap lép az asztalhoz:
– Édes szász testvéreim – üdvözli mindnyájukat honi szász szóval. Szeme könnyes lesz, amikor itt együtt látja őket, reszketve az izgalomtól, borzalmas hallgatásban, s hogy visszaszáll gondolata az ősökre, akik ebben a hatalmas teremben minden évszázadban – milyen gyakran! – újból fel kellett építsék hajlékukat. Hála legyen az úrnak, ezúttal is sikerült. Mind a feketék, mind a zöldek megbízottjai az egység kedvéért engedtek és megegyeztek.
Hallatszott, hogy a tágas templom fellélegzett. (…) Az egyház főügyésze felolvasta az új szabályzatot, mely az összes országgyűlési képviselőket és kerületi választmányokat kötelezi. Az egyház és az iskola állományából egy mákszemnyit sem engednek, ahogy a zöldek követelik. (Templomok és iskolák, a zöldek követelik! – Gy. S. megj.) És az anyanyelvről ezt állapították meg: vedd el egy népnek a nyelvét, és mindenét elvetted! De az egymagunkban vívott vad harcot, mely a feketék szerint csupán erőnknek haszontalan pocsékolása, be kell szüntetni. A szebeni várospap éles tekintete a brassóiakat kémleli. Melyik fogja közülük az ő művét megtámadni? A mi Reguneschünkre nézek. Forr benne az indulat. Összeszorított öklére mereszti a szemét: mit mondjon majd otthon, Brassóban? Ott volt ő is a sekrestyében, aláírt ő is.
Ekkor szólásra jelentkezik valaki. (...) Burtesch az, a mi zöldjeink főnöke. Megszürkülve, odvas törzs, kiben a szenvedélyek mint falánk tűz dühöngtek. Mindenki tudja, hogy tönkrement, egész vagyonát a zöld mozgalomnak áldozta fel. Mit akarhat még?
– Éljen Burtesch! – rikkantott egy hang.
Felrezzent. Ez a hang Brassóból jött! És biztosan, megfontoltan kezdett beszédéhez: -- Hány száz esztendeig védelmeztük testünkkel falainkat törökök, tatárok, a vajdák, a császáriak és saját fejedelmeink ellen? Akkoriban nem voltunk tunyák. Ma pedig, amikor az ellenség falaink között, a mi fekete képviselőink Budapestre utaznak, és ott zárt ajtók megett tárgyalnak bizalmasaikkal. Ezeket a sötétségben kiérlelt gyümölcsöket kapjuk aztán mi, hogy együk meg, és ezek mindig keserűek: lemondás, veszteség, lépésről lépésre való hátrálás sok esztendőn át. Mi lesz ennek a vége?
Az elnök válaszadásra emelkedett. Szeme szikrázott. Most tehát itt van előtte a brassói gyújtogató, az átkozott farkas, aki társaival a szebeni nyájba is kétszer betört, egyházközségét izgalomba hozta és felkavarta.
– Mit értek el a zöldek? Éberekké és minden nemzeti problémánk iránt fogékonnyá tettek minket. Köszönet nekik ezért. De egyúttal lerombolták egységünket, legerősebb fegyverünket évszázadokon át. Becsülettel meghalni csak egy ember tud. Egy nép másképp hal meg. Gyógyíthatatlan betegség pusztítja el, egyik tagja a másik után elhal, elveszíti belső fenntartó erejét, hitét magában és jövendőjében, s miután mások megbecsülését régen elvesztette, elmorzsolódik, széthull, porrá lesz. Ez értelmes beszéd volt. Mégis... Burtesch, a vén katona megint felállt. Szinte támolygott az első lépcsőig. Ott megállt, és még egyszer szembenézett népével.
− Mi, zöldek sohasem gondoltunk arra, hogy vajon rendben van-e a magunk szénája, a népünké volt minden gondunk. Tunya béke jobban pusztít, mint kegyetlen harc! Testvéreim, aki a néppel tart, az velem együtt kivonul ebből a málladozó épületből! De magunkkal elvisszük innen a szász jogot is! És felvetette a fejét, és kiegyenesedve ment a keskeny utcán végig, amely megnyílott előtte. Egyetlen ember sem követte.
* Tehát: ...egyetlen ember sem követte! És rövidesen – mert váratlan fejleményeket hoztak a világháborúk – mi lett a vége a sorozatos szász megalkuvásnak? Ami akkor Szebenben történt, mai napig befolyással bír a mi megbűnhődött székely múltunkra-jövendőnkre is. De az a mozzanat is, amikor a nyugatnémetek „megvásárolták”, kimentették a szászokat Romániából. Szerintem Kövér László budapesti politikusunk is hibázott, amikor Szász Jenőt „kimentette” az MPP-ből. Punktum! Ideje a vitának!
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. július 30.
Ambrus Attila: Csángálás és tántorgás
A megállóban két hatvan év körüli nő beszélget.
„Én még dolgozom a fermán. A fiam s a menyem sommerek, alokációból élnek. Az unokám kezdi az óvodát, román óvodába megy, itt közel a kártierben. A nagyobbik líceumista az ekonomikba.”
„Az enyémek sem dolgoznak. Kitette a patron, mert falimentet adott a vállalat. Most csináltatják a magyar pasaportot, aztán mennek ki dolgozni.”
Van nagyobb fenyegetés az erdélyi magyarságra a beolvadásnál? Látszólag nincs.
Az erdélyi magyarok disszimilációs vesztesége 1956 és 1992 között a statisztikák szerint 120 ezer lélek volt. Még mélyrehatóbb volt a nyelvcserével nyomatékosított identitásváltás: a többségi nemzet három és fél évtized alatt 140 ezer gyereket és fiatalt hódított el a magyar nyelvű közösségtől. A rendszerváltás után a beolvadás folytatódik, sőt az öntudatra ébredő roma közösség is nyertesévé válik a nyelvcserés identitásváltásnak.
Nem ritka jelenség már a nagyvárosokban, hogy a magyar nagyszülő és a szép magyar nevű unoka jelbeszéddel kommunikál. Előbbi nem tanulta meg a románt, utóbbi a magyart...
Ennek ellenére a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek közül Erdélyben a legerősebb az identitástudat, itt tapasztalható a legkisebb lemorzsolódás, a legvisszafogottabb mértékű asszimiláció.
Hogy ez így van, hogy máshol koránt sem ilyen megnyugtató (vagy csak elandalító?) a helyzet, nemrég a Vajdaságban megtapasztalhattam.
Bárkivel találkoztam, újságíróval, művésszel, politikussal vagy falusi gazdával, arra panaszkodtak, hogy szinte a délszláv háború idején tapasztalt méretűvé nőtt a kivándorlás. Mennek a fiatalok külföldre, kiürülnek a falvak, a Bánságban néhol két-háromezer euróért nemcsak kertes családi házat, hanem egész utcát lehet vásárolni. Kiürülnek az iskolapadok is. Hiába az autonómia, hiábavaló a kultúrára fordítható jelentős tartományi és központi támogatás, ha eltűnnek a fogyasztók.
Hódi Sándor vajdasági pszichológus, társadalomkutató szerint tévedés, hogy a kivándorlásnak kizárólag gazdasági okai vannak. A külföldi munkavállalás elsősorban életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat. A kutató szerint a döntést nagyban befolyásolja az emigrálni készülők tájékozatlanság is: a mai kivándorlók fejében a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet, egy merőben téves kép rajzolódik ki, amelynek már semmi valóságalapja nincs. A világ kivándorlást és asszimilációt serkentő tartalékai kimerültek, látványos meggazdagodásra, felemelkedésre, előrehaladásra az újonnan bevándoroltaknak kevés az esélyük.
Mégis mennek...
Tiszaszentmiklóson találkoztam a szláv csángókkal, a vajdasági lengyelekkel. A Visla környékéről érkező lengyelek kétszáz éve telepedtek le a bánsági faluban, s ma is azt az archaikus nyelvet beszélik, mint őseik. Mintegy kétszáz lelkes a közösségük. Megkérdeztem vezetőjüket, Renata Pihlt: miben bíznak? Válasza elgondolkodtatott: „Nézze, Lengyelország nem adott nekünk állampolgárságot. Így nem vállalhatunk munkát az Unió országaiban. Ezért maradunk. Megmaradunk!”
Van nagyobb veszély az asszimilációnál az erdélyi magyarok számára (is). A beolvadás mértékének a csökkentésére ugyanis van recept: a színvonalas oktatás, a többségiekhez képest bizonyos előnyök (a kedvezménytörvény, a kettős állampolgárság) révén a pozitív szociális identitástudat alakítása, esetleg a a tömbbevándorlás.
A kivándorlásnak viszont egyelőre nincs ellenszere. A kettős állampolgárság csak felgyorsítja az emigrációs folyamatot. Volt is a magyar kormánynak ilyen természetű, noha bevallatlan célja. (Brassóban egy alkalommal, a Demokrácia Központ megnyitóján egy Fideszes politikus tett is némi utalást a kettős állampolgárság humán erőforrás-kérdés jellegére.) Csakhogy akik munkát keresnek, erdélyiek, vajdaságiak nem Magyarországra vágynak. Németország és Anglia a célország, ahol több tízezer magyarországi magyar is a boldogulását keresi.
Legfennebb annyit tehetünk, hogy noha a gazdasági válság nem enyhül, egyre többen válnak szegénnyé, s Románia messze van a jogegyenlőség gyakorlatától, ne csak panaszkodjunk, ne csak a pénz hiányára, a jogfosztottságra hivatkozzunk!
Elvándorlás elleni lépésekre pedig sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.
maszol.ro
A megállóban két hatvan év körüli nő beszélget.
„Én még dolgozom a fermán. A fiam s a menyem sommerek, alokációból élnek. Az unokám kezdi az óvodát, román óvodába megy, itt közel a kártierben. A nagyobbik líceumista az ekonomikba.”
„Az enyémek sem dolgoznak. Kitette a patron, mert falimentet adott a vállalat. Most csináltatják a magyar pasaportot, aztán mennek ki dolgozni.”
Van nagyobb fenyegetés az erdélyi magyarságra a beolvadásnál? Látszólag nincs.
Az erdélyi magyarok disszimilációs vesztesége 1956 és 1992 között a statisztikák szerint 120 ezer lélek volt. Még mélyrehatóbb volt a nyelvcserével nyomatékosított identitásváltás: a többségi nemzet három és fél évtized alatt 140 ezer gyereket és fiatalt hódított el a magyar nyelvű közösségtől. A rendszerváltás után a beolvadás folytatódik, sőt az öntudatra ébredő roma közösség is nyertesévé válik a nyelvcserés identitásváltásnak.
Nem ritka jelenség már a nagyvárosokban, hogy a magyar nagyszülő és a szép magyar nevű unoka jelbeszéddel kommunikál. Előbbi nem tanulta meg a románt, utóbbi a magyart...
Ennek ellenére a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek közül Erdélyben a legerősebb az identitástudat, itt tapasztalható a legkisebb lemorzsolódás, a legvisszafogottabb mértékű asszimiláció.
Hogy ez így van, hogy máshol koránt sem ilyen megnyugtató (vagy csak elandalító?) a helyzet, nemrég a Vajdaságban megtapasztalhattam.
Bárkivel találkoztam, újságíróval, művésszel, politikussal vagy falusi gazdával, arra panaszkodtak, hogy szinte a délszláv háború idején tapasztalt méretűvé nőtt a kivándorlás. Mennek a fiatalok külföldre, kiürülnek a falvak, a Bánságban néhol két-háromezer euróért nemcsak kertes családi házat, hanem egész utcát lehet vásárolni. Kiürülnek az iskolapadok is. Hiába az autonómia, hiábavaló a kultúrára fordítható jelentős tartományi és központi támogatás, ha eltűnnek a fogyasztók.
Hódi Sándor vajdasági pszichológus, társadalomkutató szerint tévedés, hogy a kivándorlásnak kizárólag gazdasági okai vannak. A külföldi munkavállalás elsősorban életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat. A kutató szerint a döntést nagyban befolyásolja az emigrálni készülők tájékozatlanság is: a mai kivándorlók fejében a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet, egy merőben téves kép rajzolódik ki, amelynek már semmi valóságalapja nincs. A világ kivándorlást és asszimilációt serkentő tartalékai kimerültek, látványos meggazdagodásra, felemelkedésre, előrehaladásra az újonnan bevándoroltaknak kevés az esélyük.
Mégis mennek...
Tiszaszentmiklóson találkoztam a szláv csángókkal, a vajdasági lengyelekkel. A Visla környékéről érkező lengyelek kétszáz éve telepedtek le a bánsági faluban, s ma is azt az archaikus nyelvet beszélik, mint őseik. Mintegy kétszáz lelkes a közösségük. Megkérdeztem vezetőjüket, Renata Pihlt: miben bíznak? Válasza elgondolkodtatott: „Nézze, Lengyelország nem adott nekünk állampolgárságot. Így nem vállalhatunk munkát az Unió országaiban. Ezért maradunk. Megmaradunk!”
Van nagyobb veszély az asszimilációnál az erdélyi magyarok számára (is). A beolvadás mértékének a csökkentésére ugyanis van recept: a színvonalas oktatás, a többségiekhez képest bizonyos előnyök (a kedvezménytörvény, a kettős állampolgárság) révén a pozitív szociális identitástudat alakítása, esetleg a a tömbbevándorlás.
A kivándorlásnak viszont egyelőre nincs ellenszere. A kettős állampolgárság csak felgyorsítja az emigrációs folyamatot. Volt is a magyar kormánynak ilyen természetű, noha bevallatlan célja. (Brassóban egy alkalommal, a Demokrácia Központ megnyitóján egy Fideszes politikus tett is némi utalást a kettős állampolgárság humán erőforrás-kérdés jellegére.) Csakhogy akik munkát keresnek, erdélyiek, vajdaságiak nem Magyarországra vágynak. Németország és Anglia a célország, ahol több tízezer magyarországi magyar is a boldogulását keresi.
Legfennebb annyit tehetünk, hogy noha a gazdasági válság nem enyhül, egyre többen válnak szegénnyé, s Románia messze van a jogegyenlőség gyakorlatától, ne csak panaszkodjunk, ne csak a pénz hiányára, a jogfosztottságra hivatkozzunk!
Elvándorlás elleni lépésekre pedig sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.
maszol.ro
2014. szeptember 19.
Továbbra is támogatják a Demokrácia Központokat (Németh Zsolt Kézdivásárhelyen)
A kézdivásárhelyi EMNP vendége volt Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Zsigmond Barna Pál csíkszeredai magyar főkonzul és Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke társaságában érkezett a céhes városba.
Meglátogatták a helyi Demokrácia Központot (DK), a Beke Ernő-féle Gyűjtemények Házát, majd az EMNP székhelyén sajtótájékoztatón ismertették tapasztalataikat. Mindig megdobog a szíve, ha Kézdivásárhelyre érkezik, számára ez a legkedvesebb erdélyi város – vallotta be Németh Zsolt. Hosszasan értékelte a Demokrácia Központ tevékenységét: eredményesen működik, jelentős a hozzájárulásuk a honosítás megvalósításában, köszönet illeti egyedülálló munkájáért. Mint mondta, eddig 600 ezer friss állampolgára van Magyarországnak, folytatják a honosítást, fenntartják az anyagi forrásokat, el szeretnék érni, hogy ez a szám a következő négy évben elérje az egymilliót. Ehhez hatékony munkára van szükség, a Demokrácia Központok munkatársaival közösen kell megtalálniuk az utat a honosítás felpörgetéséhez. Kampányok jönnek, kampányok mennek, ezekben az időkben a politikumnak is ki kell nyilvánítania a konszenzust, az együvé tartozást – hangoztatta. Papp Előd az erdélyi magyarok legközelebbi barátjának nevezte Németh Zsoltot. A honosítás a nemzetegyesítést jelenti, ezentúl több időt kell ennek szentelni, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel – szögezte le. Szilágyi Zsolt államelnök-jelöltségével kapcsolatban elmondta, jól haladnak az aláírások gyűjtésével, ma-holnap meglesz a kellő számú aláírás, a jelölt dossziéját kedden iktatják a bukaresti választási irodában. Kíváncsian várják az ezt követő eseményeket – fűzte hozzá. Az SZNT elnöke is támogatta aláírásával Szilágyi indulását, összeállt a közösség, mely elláthatja az erdélyi magyarság érdekképviseletét – hangoztatta. Johann Taierling felső-háromszéki EMNP-vezető elmondta, Kézdiszéken eddig hétezer személy kapott magyar állampolgárságot, de van, mit tenni, hiszen a kisrégióban hetvenezren élnek. Szombat estig gyűjtik a Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírásokat, akit tudnak, személyesen keresnek fel, mások az EMNP székházában adhatják le kézjegyüket – számolt be. Újságírói kérdésre válaszolva Németh Zsolt elmondta: hamis az Index portál állítása, mely szerint tízezres nagyságrendben történtek volna visszaélések a honosítás kapcsán. Ha lett volna visszaélés, a magyar hatóságok felléptek volna ezek ellen – nyomatékosított. Kinek az érdeke a honosítás elleni támadás? – tette fel a kérdést. A feleletet a választási kampányban kell keresni, korábban a szocialista párt a „23 millió román” veszélyével próbált keresztbe tenni – mondta a politikus.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A kézdivásárhelyi EMNP vendége volt Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Zsigmond Barna Pál csíkszeredai magyar főkonzul és Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke társaságában érkezett a céhes városba.
Meglátogatták a helyi Demokrácia Központot (DK), a Beke Ernő-féle Gyűjtemények Házát, majd az EMNP székhelyén sajtótájékoztatón ismertették tapasztalataikat. Mindig megdobog a szíve, ha Kézdivásárhelyre érkezik, számára ez a legkedvesebb erdélyi város – vallotta be Németh Zsolt. Hosszasan értékelte a Demokrácia Központ tevékenységét: eredményesen működik, jelentős a hozzájárulásuk a honosítás megvalósításában, köszönet illeti egyedülálló munkájáért. Mint mondta, eddig 600 ezer friss állampolgára van Magyarországnak, folytatják a honosítást, fenntartják az anyagi forrásokat, el szeretnék érni, hogy ez a szám a következő négy évben elérje az egymilliót. Ehhez hatékony munkára van szükség, a Demokrácia Központok munkatársaival közösen kell megtalálniuk az utat a honosítás felpörgetéséhez. Kampányok jönnek, kampányok mennek, ezekben az időkben a politikumnak is ki kell nyilvánítania a konszenzust, az együvé tartozást – hangoztatta. Papp Előd az erdélyi magyarok legközelebbi barátjának nevezte Németh Zsoltot. A honosítás a nemzetegyesítést jelenti, ezentúl több időt kell ennek szentelni, hogy minél többen éljenek a lehetőséggel – szögezte le. Szilágyi Zsolt államelnök-jelöltségével kapcsolatban elmondta, jól haladnak az aláírások gyűjtésével, ma-holnap meglesz a kellő számú aláírás, a jelölt dossziéját kedden iktatják a bukaresti választási irodában. Kíváncsian várják az ezt követő eseményeket – fűzte hozzá. Az SZNT elnöke is támogatta aláírásával Szilágyi indulását, összeállt a közösség, mely elláthatja az erdélyi magyarság érdekképviseletét – hangoztatta. Johann Taierling felső-háromszéki EMNP-vezető elmondta, Kézdiszéken eddig hétezer személy kapott magyar állampolgárságot, de van, mit tenni, hiszen a kisrégióban hetvenezren élnek. Szombat estig gyűjtik a Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírásokat, akit tudnak, személyesen keresnek fel, mások az EMNP székházában adhatják le kézjegyüket – számolt be. Újságírói kérdésre válaszolva Németh Zsolt elmondta: hamis az Index portál állítása, mely szerint tízezres nagyságrendben történtek volna visszaélések a honosítás kapcsán. Ha lett volna visszaélés, a magyar hatóságok felléptek volna ezek ellen – nyomatékosított. Kinek az érdeke a honosítás elleni támadás? – tette fel a kérdést. A feleletet a választási kampányban kell keresni, korábban a szocialista párt a „23 millió román” veszélyével próbált keresztbe tenni – mondta a politikus.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 6.
Papírforma után, előtt
A román elnökválasztás első fordulója nem hozott nagy meglepetéseket, közkeletű szófordulattal élve bejött a papírforma. A második fordulóba a kommunista utódpárt jelöltje, Victor Ponta és a Keresztény Liberális Szövetségnek nevezett kvázi-jobboldal színeiben Klaus Johannis jutott. Előbbi tíz százalék előnyt mondhat ugyan a magáénak, de utóbbi sem esélytelen, mivel jelentős tartalékai vannak a hozzá politikailag közelebb álló jelöltek révén. S ha Ponta betartja a nagykövetségeken való szavazás megkönnyítésére vonatkozó ígéretét, Johannis a külföldön tartózkodók részéről is számottevő támogatásra számíthat.
A Kárpátok vonala
A választási térképen ismét kirajzolódott a Kárpátok vonala, mint a szavazói mentalitást, az elsődleges politikai affinitást bizonyos mértékig meghatározó kultúrhatár. Nem véletlenül. Itt ér véget a katolikus-protestáns kultúrkör, és kezdődik az ortodox, ami szorosan összefügg azzal az ezer évvel, amit Erdély magyar impérium alatt töltött. Mindez nem tűnik el egykönnyen, negyed évszázados globalista tudatmanipuláció ide vagy oda. Ha végigfuttatjuk a regionális híradásokat, határozottan látszik, hogy az erdélyi városokban úgyszólván kivétel nélkül Johannis győzött, sőt, jellemzően megyei szinten is. A Kárpátokon túl viszont a PSD, akárcsak 1990-ben, 1992-ben és 1996-ban, amikor a szavazói magatartás szintjén megmutatkozott az évezredes államhatár. Erdélynek mindig is nagyobb volt a demokráciaigénye és mindig nagyobb erővel utasította el a posztkommunista erőket. Erre még rátevődik az is, hogy Johannis német és protestáns, míg Ponta román és ortodox. S mondhat bármit Johannis románokat is megszégyenítő módon az autonómia ellen, letagadhatja a szászok évszázadokon át működő történelmi önkormányzatát, írhatja családnevét román fonetikával, attól ő még egy német nevű erdélyi német marad a regátiak szemében.
A két magyar jelölt közül Kelemen Hunor nagy többséggel nyert: bejáratott logó ereje, intenzív kampány, masszív internetes jelenlét. Ha az ember a választások előtti hetekben meg akart nézni a YouTube-on egy klipet vagy filmet, Hunorral találkozott, népszerű portálokon, honlapokon az ő hirdetéseibe ütközhettünk, a szavazás napján sms-ekkel és Facebook-üzenetekkel mozgósították vélt és valós híveiket. A hajrában bizonyára sokat számított az is, hogy a szórólapoktól, újsághirdetéseken keresztül a világhálós megjelenítésig minden lehetséges csatornán népszerűsítették azt a fényképet az Orbán Viktorral való kézfogásról, amely az EP-választások alkalmával készült, ez alá montírozták a magyar miniszterelnök egy mondatát, amelyben sok sikert kívánt Kelemennek az elnökválasztási küzdelemben. A szépséghiba, hogy Orbán olyan időpontban fejezte ki jókívánságait az RMDSZ elnökének, amikor még egyedüli magyar jelölt volt, keveseket zavarhatott. Sőt, tulajdonképpen még hivatalos jelölt sem volt, csak jelölt-jelölt, hiszen nem voltak összegyűjtve, leadva és a román hivatalosságok által hitelesítve az aláírásai, de az előzmények ismeretében sejteni lehetett, hogy nem fog megbukni sem az aláírásgyűjtésen, sem azok hitelesítésén.
Kamatozott Kelemen pragmatikus politikája, amely nyitott a Fidesz felé, ellentétben elődjével és mesterével, Markó Bélával, aki az MSZP-SZDSZ koalíció felé orientálódott, a Fidesz irányában pedig ismételten éles bírálatot fogalmazott meg, aminek csúcsa a Demokrácia Központ-hálózat kiépítésének ciánszennyezéshez való hasonlítása volt.
Olvadás és lemondás
Az Erdélyi Magyar Néppártnak ismét meg kellett elégednie a magyar szavazatok közel 15 százalékával, ami abszolút számban is nagyjából a legutóbbi választáson elért eredményt reprodukálta. (Az elért szavazatszám az EMNP képviselőházi és szenátusi eredményei közé esik.) Azt viszont az RMDSZ korifeusai sem tagadhatják le, hogy a magyar–magyar versenynek mobilizáló hatása volt, sikerült megállítani a részvétel 1996 óra tartó lejtmenetét, sőt, enyhe számbeli növekedést mutattak a magyar szavazatok. Az is tény, amit Szilágyi Zsolt a kampányban elmondott: ha lassan is, de töredezik a jég a föderalizmus tekintetében ahhoz képest, hogy 2012-ben még választási klipet tiltottak be, molinót szedettek le a hivatalosságok az alkotmányra hivatkozva. Most a román állami berendezkedés szempontjából a legmagasabb szintű kampány keretében sikerült e kérdést exponálni, megkezdődhetett a téma érdemi tabumentesítése. Az önvigasztaló, egyébként jogos érvek dacára Toró és Szilágyi beadták a lemondásukat.
Kinek a háta mögé?
Rövid távon a fő kérdés, mit tesz most az RMDSZ, amely, ha a számokat nézzük és feltételezzük a szavazók átirányíthatóságát, bizony a mérleg nyelvét képezheti a két „döntős” jelölt között. Legkisebb valószínűséggel az a forgatókönyv bír, hogy a szervezet beáll Johannis mögé, de a román politikában, amelynek mentalitását az RMDSZ is nagymértékben átvette, semmi sem elképzelhetetlen. Ez esetben a pálfordulás üdvözlendő lenne. Nem lehetetlen, de kevéssé valószínű, hogy a szervezet nem ad konkrét iránymutatást szavazóinak, erre is volt már példa a párt történetében, igaz elég régen, közel negyed évszázada, 1990-ben.
A legvalószínűbb forgatókönyv a Kelemen által előrevetített és személyes opcióként jelzett: beállnak Ponta mögé, „feledve” az öt évvel ezelőtt, Johannis potenciális miniszterelnökségének idején hangoztatott meggondolásait és érveiket. Hogy ugyebár micsoda társadalomlélektani áttörés lenne egy német elnök. Ebben az esetben viszont nagy a valószínűsége, hogy a szavazótábor tekintélyes része nem fogja követni, ami a székely megyéken mindig lemérhető. A magyarság eleve nem hajlamos a kommunista utódpártra szavazni, hát még akkor, ha a másik oldalon nem egy román, hanem egy német áll. Egy olyan jelölttel szemben méghozzá, aki nemcsak a letűnt rendszer unokája, a Kínai Kommunista Párt csodálója, de akinek nevéhez a székely szimbólumok elleni hadjárat és a kilencvenes évek elejét idéző magyarellenes hangulatkeltés fűződik. Hogy a marosvásárhelyi orvosegyetem ügyét ne is említsük.
Mozgalmas hetek következnek.
Borbély Zsolt Attila |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A román elnökválasztás első fordulója nem hozott nagy meglepetéseket, közkeletű szófordulattal élve bejött a papírforma. A második fordulóba a kommunista utódpárt jelöltje, Victor Ponta és a Keresztény Liberális Szövetségnek nevezett kvázi-jobboldal színeiben Klaus Johannis jutott. Előbbi tíz százalék előnyt mondhat ugyan a magáénak, de utóbbi sem esélytelen, mivel jelentős tartalékai vannak a hozzá politikailag közelebb álló jelöltek révén. S ha Ponta betartja a nagykövetségeken való szavazás megkönnyítésére vonatkozó ígéretét, Johannis a külföldön tartózkodók részéről is számottevő támogatásra számíthat.
A Kárpátok vonala
A választási térképen ismét kirajzolódott a Kárpátok vonala, mint a szavazói mentalitást, az elsődleges politikai affinitást bizonyos mértékig meghatározó kultúrhatár. Nem véletlenül. Itt ér véget a katolikus-protestáns kultúrkör, és kezdődik az ortodox, ami szorosan összefügg azzal az ezer évvel, amit Erdély magyar impérium alatt töltött. Mindez nem tűnik el egykönnyen, negyed évszázados globalista tudatmanipuláció ide vagy oda. Ha végigfuttatjuk a regionális híradásokat, határozottan látszik, hogy az erdélyi városokban úgyszólván kivétel nélkül Johannis győzött, sőt, jellemzően megyei szinten is. A Kárpátokon túl viszont a PSD, akárcsak 1990-ben, 1992-ben és 1996-ban, amikor a szavazói magatartás szintjén megmutatkozott az évezredes államhatár. Erdélynek mindig is nagyobb volt a demokráciaigénye és mindig nagyobb erővel utasította el a posztkommunista erőket. Erre még rátevődik az is, hogy Johannis német és protestáns, míg Ponta román és ortodox. S mondhat bármit Johannis románokat is megszégyenítő módon az autonómia ellen, letagadhatja a szászok évszázadokon át működő történelmi önkormányzatát, írhatja családnevét román fonetikával, attól ő még egy német nevű erdélyi német marad a regátiak szemében.
A két magyar jelölt közül Kelemen Hunor nagy többséggel nyert: bejáratott logó ereje, intenzív kampány, masszív internetes jelenlét. Ha az ember a választások előtti hetekben meg akart nézni a YouTube-on egy klipet vagy filmet, Hunorral találkozott, népszerű portálokon, honlapokon az ő hirdetéseibe ütközhettünk, a szavazás napján sms-ekkel és Facebook-üzenetekkel mozgósították vélt és valós híveiket. A hajrában bizonyára sokat számított az is, hogy a szórólapoktól, újsághirdetéseken keresztül a világhálós megjelenítésig minden lehetséges csatornán népszerűsítették azt a fényképet az Orbán Viktorral való kézfogásról, amely az EP-választások alkalmával készült, ez alá montírozták a magyar miniszterelnök egy mondatát, amelyben sok sikert kívánt Kelemennek az elnökválasztási küzdelemben. A szépséghiba, hogy Orbán olyan időpontban fejezte ki jókívánságait az RMDSZ elnökének, amikor még egyedüli magyar jelölt volt, keveseket zavarhatott. Sőt, tulajdonképpen még hivatalos jelölt sem volt, csak jelölt-jelölt, hiszen nem voltak összegyűjtve, leadva és a román hivatalosságok által hitelesítve az aláírásai, de az előzmények ismeretében sejteni lehetett, hogy nem fog megbukni sem az aláírásgyűjtésen, sem azok hitelesítésén.
Kamatozott Kelemen pragmatikus politikája, amely nyitott a Fidesz felé, ellentétben elődjével és mesterével, Markó Bélával, aki az MSZP-SZDSZ koalíció felé orientálódott, a Fidesz irányában pedig ismételten éles bírálatot fogalmazott meg, aminek csúcsa a Demokrácia Központ-hálózat kiépítésének ciánszennyezéshez való hasonlítása volt.
Olvadás és lemondás
Az Erdélyi Magyar Néppártnak ismét meg kellett elégednie a magyar szavazatok közel 15 százalékával, ami abszolút számban is nagyjából a legutóbbi választáson elért eredményt reprodukálta. (Az elért szavazatszám az EMNP képviselőházi és szenátusi eredményei közé esik.) Azt viszont az RMDSZ korifeusai sem tagadhatják le, hogy a magyar–magyar versenynek mobilizáló hatása volt, sikerült megállítani a részvétel 1996 óra tartó lejtmenetét, sőt, enyhe számbeli növekedést mutattak a magyar szavazatok. Az is tény, amit Szilágyi Zsolt a kampányban elmondott: ha lassan is, de töredezik a jég a föderalizmus tekintetében ahhoz képest, hogy 2012-ben még választási klipet tiltottak be, molinót szedettek le a hivatalosságok az alkotmányra hivatkozva. Most a román állami berendezkedés szempontjából a legmagasabb szintű kampány keretében sikerült e kérdést exponálni, megkezdődhetett a téma érdemi tabumentesítése. Az önvigasztaló, egyébként jogos érvek dacára Toró és Szilágyi beadták a lemondásukat.
Kinek a háta mögé?
Rövid távon a fő kérdés, mit tesz most az RMDSZ, amely, ha a számokat nézzük és feltételezzük a szavazók átirányíthatóságát, bizony a mérleg nyelvét képezheti a két „döntős” jelölt között. Legkisebb valószínűséggel az a forgatókönyv bír, hogy a szervezet beáll Johannis mögé, de a román politikában, amelynek mentalitását az RMDSZ is nagymértékben átvette, semmi sem elképzelhetetlen. Ez esetben a pálfordulás üdvözlendő lenne. Nem lehetetlen, de kevéssé valószínű, hogy a szervezet nem ad konkrét iránymutatást szavazóinak, erre is volt már példa a párt történetében, igaz elég régen, közel negyed évszázada, 1990-ben.
A legvalószínűbb forgatókönyv a Kelemen által előrevetített és személyes opcióként jelzett: beállnak Ponta mögé, „feledve” az öt évvel ezelőtt, Johannis potenciális miniszterelnökségének idején hangoztatott meggondolásait és érveiket. Hogy ugyebár micsoda társadalomlélektani áttörés lenne egy német elnök. Ebben az esetben viszont nagy a valószínűsége, hogy a szavazótábor tekintélyes része nem fogja követni, ami a székely megyéken mindig lemérhető. A magyarság eleve nem hajlamos a kommunista utódpártra szavazni, hát még akkor, ha a másik oldalon nem egy román, hanem egy német áll. Egy olyan jelölttel szemben méghozzá, aki nemcsak a letűnt rendszer unokája, a Kínai Kommunista Párt csodálója, de akinek nevéhez a székely szimbólumok elleni hadjárat és a kilencvenes évek elejét idéző magyarellenes hangulatkeltés fűződik. Hogy a marosvásárhelyi orvosegyetem ügyét ne is említsük.
Mozgalmas hetek következnek.
Borbély Zsolt Attila |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2014. december 6.
Az elfelejtett évforduló
Ma már nem is beszédtéma. Bármennyire heves indulatokat szült, bármennyire megbocsáthatatlannak, elkeserítőnek, iszonyúnak láttuk akkor, ma már jóformán eszünkbe sem jut ama december 5-e.
Pedig alig tíz éve történt, hogy a Gyurcsány Ferencék által irányított, minden szempontból szégyenteljes, talán minden idők legocsmányabb kampánya után Magyarország megtagadta a határain kívül élő magyar nemzettársakat. És mégis, ma már milyen távolinak tűnik ama népszavazás, mennyit változott azóta a világ, Magyarország, mi magunk. Persze, nem ment ez egyik napról a másikra, igen sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ma már csak rossz emléknek tűnjön mindaz, ami tíz évvel korábban történt. Kétségkívül, a fordulat 2010-ben állt be, amikor valóságos fülkeforradalom nyomán az országot lezüllesztő, mély gazdasági és erkölcsi válságba sodró baloldali pártokat a magyar választók példásan megbüntették, és elsöprő többséggel szavaztak bizalmat a nemzeti elkötelezettségű erőknek. De szükség volt arra is, hogy az Orbán Viktor vezetésével felálló új kormány kinyilvánítsa: felelősséget vállal a külhoni magyarságért. Tette ezt nem csak szóban, de tettekben is: ezt szolgálta a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása, június 4-e nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása, a felelősségvállalás alaptörvénybe iktatása. És kellett az is, hogy e jogszabályokra, eme elkötelezettségre megfelelő választ adjon a Magyarország határain kívül élő magyarság: az, hogy valósággal megrohamozták a Demokrácia Központokat, a külképviseleteket, és ma már félmilliót is meghaladja azok száma, akik fontosnak tartották felvenni a magyar állampolgárságot. Ez utóbbi sem volt feltétlenül magától értetődő, Erdélyben például aligha alakulhatott volna ki konszenzus a magyar szervezetek körében a könnyített honosítás ügyében, ha az RMDSZ élén az a csapat marad, amely Markó Béla vezetésével partnereket csak a magyarországi baloldalban látott. Ugyanezt nagyjából Magyarország esetében is elmondhatjuk: a kettős állampolgárság intézményét ma már mindegyik alakulat elfogadja, a külhoni magyarság iránti felelősségvállalást is fontosnak tartják – talán Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója az egyetlen kivétel e tekintetben –, más kérdés, hogy tehetik-e ezt hitelesen azok a baloldali politikusok, akik ma sem átallják az Európai Parlamentben és minden lehetséges fórumon támadni Magyarországot.
Kevesebb, mint öt év alatt sikerült tehát megfordítani a megosztás politikáját, az egymás ellen fordulás folyamatát. Ma már természetes az összetartozás – ma már csak a Mikulásvárásé december 5-e. És jól van ez így.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ma már nem is beszédtéma. Bármennyire heves indulatokat szült, bármennyire megbocsáthatatlannak, elkeserítőnek, iszonyúnak láttuk akkor, ma már jóformán eszünkbe sem jut ama december 5-e.
Pedig alig tíz éve történt, hogy a Gyurcsány Ferencék által irányított, minden szempontból szégyenteljes, talán minden idők legocsmányabb kampánya után Magyarország megtagadta a határain kívül élő magyar nemzettársakat. És mégis, ma már milyen távolinak tűnik ama népszavazás, mennyit változott azóta a világ, Magyarország, mi magunk. Persze, nem ment ez egyik napról a másikra, igen sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ma már csak rossz emléknek tűnjön mindaz, ami tíz évvel korábban történt. Kétségkívül, a fordulat 2010-ben állt be, amikor valóságos fülkeforradalom nyomán az országot lezüllesztő, mély gazdasági és erkölcsi válságba sodró baloldali pártokat a magyar választók példásan megbüntették, és elsöprő többséggel szavaztak bizalmat a nemzeti elkötelezettségű erőknek. De szükség volt arra is, hogy az Orbán Viktor vezetésével felálló új kormány kinyilvánítsa: felelősséget vállal a külhoni magyarságért. Tette ezt nem csak szóban, de tettekben is: ezt szolgálta a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása, június 4-e nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása, a felelősségvállalás alaptörvénybe iktatása. És kellett az is, hogy e jogszabályokra, eme elkötelezettségre megfelelő választ adjon a Magyarország határain kívül élő magyarság: az, hogy valósággal megrohamozták a Demokrácia Központokat, a külképviseleteket, és ma már félmilliót is meghaladja azok száma, akik fontosnak tartották felvenni a magyar állampolgárságot. Ez utóbbi sem volt feltétlenül magától értetődő, Erdélyben például aligha alakulhatott volna ki konszenzus a magyar szervezetek körében a könnyített honosítás ügyében, ha az RMDSZ élén az a csapat marad, amely Markó Béla vezetésével partnereket csak a magyarországi baloldalban látott. Ugyanezt nagyjából Magyarország esetében is elmondhatjuk: a kettős állampolgárság intézményét ma már mindegyik alakulat elfogadja, a külhoni magyarság iránti felelősségvállalást is fontosnak tartják – talán Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója az egyetlen kivétel e tekintetben –, más kérdés, hogy tehetik-e ezt hitelesen azok a baloldali politikusok, akik ma sem átallják az Európai Parlamentben és minden lehetséges fórumon támadni Magyarországot.
Kevesebb, mint öt év alatt sikerült tehát megfordítani a megosztás politikáját, az egymás ellen fordulás folyamatát. Ma már természetes az összetartozás – ma már csak a Mikulásvárásé december 5-e. És jól van ez így.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. december 10.
Találkozó Mile Lajos főkonzullal
Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzullal és Barabás János vezető konzullal találkozott Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Soós Sándor, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke és Juhász Péter, a Néppárt ügyvezető igazgatója. A Néppárt tisztségviselői a nemrégiben kinevezett főkonzullal áttekintették a fontosabb nemzetpolitikai kérdéseket, külön hangsúlyt fektetve a honosítási folyamatra. Toró T. Tibor és Soós Sándor a találkozón elmondták: a Néppárt továbbra is támogatni és segíteni kívánja a külképviseletek és az EMNT Demokrácia Központok munkáját, hogy a kiemelt nemzetpolitikai ügynek tekintett honosítási folyamat a lehető leggördülékenyebben működhessen. A megbeszélés résztvevői megegyeztek abban, hogy a továbbiakban is tájékoztatják egymást a nemzetpolitikai kérdésekben, és igyekeznek minél hatékonyabban együttműködni a közös célkitűzések megvalósítása érdekében.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)
Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzullal és Barabás János vezető konzullal találkozott Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Soós Sándor, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke és Juhász Péter, a Néppárt ügyvezető igazgatója. A Néppárt tisztségviselői a nemrégiben kinevezett főkonzullal áttekintették a fontosabb nemzetpolitikai kérdéseket, külön hangsúlyt fektetve a honosítási folyamatra. Toró T. Tibor és Soós Sándor a találkozón elmondták: a Néppárt továbbra is támogatni és segíteni kívánja a külképviseletek és az EMNT Demokrácia Központok munkáját, hogy a kiemelt nemzetpolitikai ügynek tekintett honosítási folyamat a lehető leggördülékenyebben működhessen. A megbeszélés résztvevői megegyeztek abban, hogy a továbbiakban is tájékoztatják egymást a nemzetpolitikai kérdésekben, és igyekeznek minél hatékonyabban együttműködni a közös célkitűzések megvalósítása érdekében.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)
2015. január 26.
Álhíreket közöl a bukaresti rádió magyar adása?
Valamennyi érintett fél cáfolta hétfőn a bukaresti rádió magyar adásánának azt a múlt hétvégi hírét, amely szerint a Fidesz és az RMDSZ között tavaly született egy háttéralku: a szövetség kilép a Ponta-kormányból, cserében Budapest nem ad több pénzt az EMNP háttérintézményének számító demokráciaközpont-hálózatnak.
A rádió honlapján megjelent hír a demokrácia központokból származó forrásokra hivatkozik, amelyek szerint a magyar kormány beszüntette a formálisan a magyar állampolgárságot igénylők ügyintézésével foglalkozó intézményhálózat finanszírozását. Név nélkül nyilatkozó RMDSZ-es források ugyanakkor azt közölték a rádióval, hogy az anyagi támogatás megszüntetése a szövetség és a Fidesz megegyezésének a következménye. Ennek a megállapodásnak az értelmében az RMDSZ kilép a kormányból, viszont a Fidesz nem ad több pénzt a szövetség „konkurenciájának”.
Az RMDSZ cáfol
Elsők között az RMDSZ cáfolta a hírt. Debreczeni Hajnal, a szövetségi elnöki hivatal sajtósa már a hétvégén közölte, hogy a bukaresti rádió értesüléseinek „minden szava hazugság”. Kovács Péter főtitkár hétfőn álhírnek nevezte a rádió honlapján megjelenteket.
A politikus a maszol.ro-nak elmondta, hogy rosszindulatú, mindenféle valóságalapot nélkülöző sajtóértesülésről van szó, amelynek egyetlen egy szava sem igaz. Hangsúlyozta, az RMDSZ az elmúlt 25 évben éppen azért tudott talpon maradni, mert senki nem diktált a szervezetnek, Budapestről sem. „Minden döntést úgy hoztunk, hogy a szövetség vezetőit senki nem zsarolta vagy szorította sarokba valamilyen üggyel” – jelentette ki.
Kovács ezért felháborítónak nevezte azt az állítást, hogy az RMDSZ kormányból való kilépése bármiféle magyarországi sugallatra történt meg. Leszögezte: a demokrácia központokhoz az RMDSZ-nek az ég világán semmi köze nincsen. „Az RMDSZ segít a honosításban az erdélyi megyékben, teljes erőnkkel végezzük ezt a munkát anélkül, hogy bárki erre megkért volna. Tudjuk, hogy ez fontos ügy” – magyarázta.
Az RMDSZ főtitkára azt is tudni véli, hogy a hír elindítója Székely Ervin, a bukaresti magyar adás főszerkesztője. „Az az RMDSZ-es politikus, aki képviselőként és államtitkárként semmit nem hagyott maga mögött, most pedig újságíróként próbál domborítani” – mondta Kovács Péter.
„A hír nem tőlem indult, regényeket, könyveket írok, de ilyen fantáziám nincsen” – reagált Kovács Péter szavaira Székely Ervin. A magyar adás főszerkesztője a maszol.ro-nak elmondta, a Fidesz és az RMDSZ háttéralkujáról néhány héttel ezelőtt hallott először egy RMDSZ-es politikustól. A múlt héten azonban egy teljes más – szintén RMDSZ-es – forrás egy másik ügy kapcsán ugyanezt mondta. „Lehet, hogy félrevezettek. De kicsi a valószínűsége, hogy mind a ketten ugyanezt hazudják” – jelentette ki. Megjegyezte: egy olyan rádióműsorban, amelyben lehetőséget adtak Kovács Péternek az RMDSZ álláspontjának ismertetésére, a politikusnak nem a főszerkesztő személyével kellett volna foglalkoznia.
EMNT: nem változott a finanszírozás
A demokrácia központokat működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke határozottan cáfolta, hogy az intézményhálózat finanszírozását megszüntette volna a budapesti kormány. „Irodahálózatunk idén is ugyanúgy várja a magyar állampolgárság iránt érdeklődőket, mint az elmúlt években. Én nem tudok semmilyen változásról” – mondta a maszol.ro-nak Sándor Krisztina. Papp Előd, a székelyföldi demokrácia központok koordinátora a bukaresti rádió hírét megkeresésünkre „szóra sem érdemes rossz viccnek” nevezte.
Soós: nem erősítettem meg semmit
Budapest egyelőre nem reagált hivatalosan a hírre. Soós Zoltán, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese azonban a maszol.ro kérdésére határozottan cáfolta, hogy vasárnap egy erdélyi magyar portálnak megerősítette a bukaresti rádió információt.
A kolozsvaros.ro ugyanis azt állította: a magyar kormányzati illetékes a portálnak nyilatkozva „helyesnek” nevezte azt az „értesülésüket”, miszerint háttéralku született az RMDSZ és a Fidesz között a demokrácia központok finanszírozásának megszüntetéséről. A valótlanságokat állító cikket azóta a portál törölte.
Soós Zoltánt arra kértük, közölje lapunkkal is az államtitkárság álláspontját a bukaresti rádió hírével kapcsolatban. A főosztályvezető-helyettestől választ még nem kaptunk.
A Transindex 2013-ban nagy terjedelmű, alaposan dokumentált tényfeltáró cikket közölt az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magyarországi finanszírozásáról, melynek következtetése az, hogy az EMNP-EMNT projektet közvetett csatornákon keresztül támogatja a magyar kormány. Sipos Zoltán újságíró többek között magyarországi közadatigénylésekkel mutatta ki, hogy az Orbán-kabinet egyrészt az EMNT által működtetett Demokrácia Központ-hálózaton egy sor másodvonalbeli politikusnak biztosít megélhetést, másrészt (valószínűleg meghívásos) pályázatok révén nagyobb pénzösszegeket adományoz nekik.
Cs. P. T
maszol.ro
Valamennyi érintett fél cáfolta hétfőn a bukaresti rádió magyar adásánának azt a múlt hétvégi hírét, amely szerint a Fidesz és az RMDSZ között tavaly született egy háttéralku: a szövetség kilép a Ponta-kormányból, cserében Budapest nem ad több pénzt az EMNP háttérintézményének számító demokráciaközpont-hálózatnak.
A rádió honlapján megjelent hír a demokrácia központokból származó forrásokra hivatkozik, amelyek szerint a magyar kormány beszüntette a formálisan a magyar állampolgárságot igénylők ügyintézésével foglalkozó intézményhálózat finanszírozását. Név nélkül nyilatkozó RMDSZ-es források ugyanakkor azt közölték a rádióval, hogy az anyagi támogatás megszüntetése a szövetség és a Fidesz megegyezésének a következménye. Ennek a megállapodásnak az értelmében az RMDSZ kilép a kormányból, viszont a Fidesz nem ad több pénzt a szövetség „konkurenciájának”.
Az RMDSZ cáfol
Elsők között az RMDSZ cáfolta a hírt. Debreczeni Hajnal, a szövetségi elnöki hivatal sajtósa már a hétvégén közölte, hogy a bukaresti rádió értesüléseinek „minden szava hazugság”. Kovács Péter főtitkár hétfőn álhírnek nevezte a rádió honlapján megjelenteket.
A politikus a maszol.ro-nak elmondta, hogy rosszindulatú, mindenféle valóságalapot nélkülöző sajtóértesülésről van szó, amelynek egyetlen egy szava sem igaz. Hangsúlyozta, az RMDSZ az elmúlt 25 évben éppen azért tudott talpon maradni, mert senki nem diktált a szervezetnek, Budapestről sem. „Minden döntést úgy hoztunk, hogy a szövetség vezetőit senki nem zsarolta vagy szorította sarokba valamilyen üggyel” – jelentette ki.
Kovács ezért felháborítónak nevezte azt az állítást, hogy az RMDSZ kormányból való kilépése bármiféle magyarországi sugallatra történt meg. Leszögezte: a demokrácia központokhoz az RMDSZ-nek az ég világán semmi köze nincsen. „Az RMDSZ segít a honosításban az erdélyi megyékben, teljes erőnkkel végezzük ezt a munkát anélkül, hogy bárki erre megkért volna. Tudjuk, hogy ez fontos ügy” – magyarázta.
Az RMDSZ főtitkára azt is tudni véli, hogy a hír elindítója Székely Ervin, a bukaresti magyar adás főszerkesztője. „Az az RMDSZ-es politikus, aki képviselőként és államtitkárként semmit nem hagyott maga mögött, most pedig újságíróként próbál domborítani” – mondta Kovács Péter.
„A hír nem tőlem indult, regényeket, könyveket írok, de ilyen fantáziám nincsen” – reagált Kovács Péter szavaira Székely Ervin. A magyar adás főszerkesztője a maszol.ro-nak elmondta, a Fidesz és az RMDSZ háttéralkujáról néhány héttel ezelőtt hallott először egy RMDSZ-es politikustól. A múlt héten azonban egy teljes más – szintén RMDSZ-es – forrás egy másik ügy kapcsán ugyanezt mondta. „Lehet, hogy félrevezettek. De kicsi a valószínűsége, hogy mind a ketten ugyanezt hazudják” – jelentette ki. Megjegyezte: egy olyan rádióműsorban, amelyben lehetőséget adtak Kovács Péternek az RMDSZ álláspontjának ismertetésére, a politikusnak nem a főszerkesztő személyével kellett volna foglalkoznia.
EMNT: nem változott a finanszírozás
A demokrácia központokat működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke határozottan cáfolta, hogy az intézményhálózat finanszírozását megszüntette volna a budapesti kormány. „Irodahálózatunk idén is ugyanúgy várja a magyar állampolgárság iránt érdeklődőket, mint az elmúlt években. Én nem tudok semmilyen változásról” – mondta a maszol.ro-nak Sándor Krisztina. Papp Előd, a székelyföldi demokrácia központok koordinátora a bukaresti rádió hírét megkeresésünkre „szóra sem érdemes rossz viccnek” nevezte.
Soós: nem erősítettem meg semmit
Budapest egyelőre nem reagált hivatalosan a hírre. Soós Zoltán, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese azonban a maszol.ro kérdésére határozottan cáfolta, hogy vasárnap egy erdélyi magyar portálnak megerősítette a bukaresti rádió információt.
A kolozsvaros.ro ugyanis azt állította: a magyar kormányzati illetékes a portálnak nyilatkozva „helyesnek” nevezte azt az „értesülésüket”, miszerint háttéralku született az RMDSZ és a Fidesz között a demokrácia központok finanszírozásának megszüntetéséről. A valótlanságokat állító cikket azóta a portál törölte.
Soós Zoltánt arra kértük, közölje lapunkkal is az államtitkárság álláspontját a bukaresti rádió hírével kapcsolatban. A főosztályvezető-helyettestől választ még nem kaptunk.
A Transindex 2013-ban nagy terjedelmű, alaposan dokumentált tényfeltáró cikket közölt az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magyarországi finanszírozásáról, melynek következtetése az, hogy az EMNP-EMNT projektet közvetett csatornákon keresztül támogatja a magyar kormány. Sipos Zoltán újságíró többek között magyarországi közadatigénylésekkel mutatta ki, hogy az Orbán-kabinet egyrészt az EMNT által működtetett Demokrácia Központ-hálózaton egy sor másodvonalbeli politikusnak biztosít megélhetést, másrészt (valószínűleg meghívásos) pályázatok révén nagyobb pénzösszegeket adományoz nekik.
Cs. P. T
maszol.ro
2015. január 27.
Megmaradnak a Demokrácia Központok
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkárhelyettese Facebook-oldalán, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke pedig lapunk kérdésére személyesen is cáfolta a Bukaresti Rádió magyar adásának hírét, miszerint az RMDSZ kormányból való kilépése azt „eredményezte”, hogy az RMDSZ politikai vetélytársához köthető Demokrácia Központokat megszünteti a magyar kormány, azaz a működéshez szükséges pénzalapot fokozatosan csökkentik.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkárhelyettese Facebook-oldalán, Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke pedig lapunk kérdésére személyesen is cáfolta a Bukaresti Rádió magyar adásának hírét, miszerint az RMDSZ kormányból való kilépése azt „eredményezte”, hogy az RMDSZ politikai vetélytársához köthető Demokrácia Központokat megszünteti a magyar kormány, azaz a működéshez szükséges pénzalapot fokozatosan csökkentik.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. február 1.
Szilágyi Zsolt lett az EMNP új elnöke
Az ünnepi, sajtónyilvános része után zárt ajtók mögött zajlott tovább az EMNP marosvásárhelyi küldöttgyűlése. Toró számára egy új tisztséget hoztak létre.
Megvan az alelnökök névsora: Toró T. Tibor, Zakariás Zoltán, Zatykó Gyula, Mátis Jenő, Johann Tajerling, Kolcsár András.
22.47 A küldöttgyűlés akár éjfélig elhúzódhat, alaposan elszámolták magukat a szervezők, amikor úgy gondolták, hogy 18 órára pontot tehetnek az esemény végére. 11 óra előtt 10 perccel a sajtósok továbbra is arra várnak, hogy kiderüljön, kik az új alelnökök. Az alelnökök megválasztása most is zajlik, és egyelőre az sem világos, hogy hány alelnöki tisztség lesz és milyen lesz a területi megoszlása a tisztségeknek. A székelyföldiek két alelnöki helyet kértek, és egy-egy jutott volna a partiumiaknak és a közép-erdélyieknek, azonban a partiumiak az államelnöki választás első fordulóján Szilágyinak begyűjtött magas szavazatszámra hivatkozva két alelnöki tisztséget kértek.
Update: Szilágyi Zsoltot választották az EMNP új elnökévé. Létrehozták a Stratégiai Bizottsági elnöke tisztséget, amelyet a közgyűlés mai döntése értelmében Toró T. Tibor tölt be. Még nem dőlt el, hogy Szilágyi, aki Tőkés EP-képviselői irodavezetője, hazaköltözik-e vagy sem Brüsszelből.
Kiszivárgott információk szerint két alelnök esetében a szavazást meg kell ismételni, mert nem szerezték meg a fele plusz egy szavazatot. Mátis Jenő (Közép-Erdély) és Zatykó Gyula (Partium) már biztos, hogy alelnök.
Tőkés László elmondta, üdvözli a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét - éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasol számukra.
Az EMNP küldöttgyűlésről elmondta, az EMNP-sek azért jöttek ide, hogy a nemzeti politizálást megújítsák, megerősítsék a néppártot és új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Tőkés ugyanakkor reménykedik abban, hogy a romániai magyarság számára sajátos magyarságpolitika kidolgozásáról sikerül szót érteni az államfővel, hiszen a magyarság igényeit nem lehet a Románia 18 kisebbségre vonatkozó kisebbségpolitikájába belezsúfolni, amint azt az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében megkísérelte.
„Egyesek azt mondják, az EMNP-ről, hogy lakájpárt, és azt, hogy ejtették Budapesten. Nem kell felülni minden híreszteléseknek, és az sem igaz, hogy meg akarják vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól” - jelentette ki Tőkés László.
Az EMNT elnöke szerint meg kell újítani a Néppártot, a saját lábukon kell megállniuk.
Bejelentette, hogy az EMNT és az SZNT elnökei megegyeztek a stratégiai partnerségben és egy integrált autonómia-politika megalkotása szükségességében.
Az EMNP Küldöttgyűlésen több ízben is megfogalmazódott az az igény, hogy az MPP-vel egyesítse erőit az Erélyi Magyar Néppárt. Tőkés továbbment, szerinte az RMDSZ felé is közeledni kell, de ehhez az RMDSZ-nek előbb erdélyi magyar demokrata szövetséggé kell válnia, hogy a közeledés elkezdődhessen és a magyar egység megvalósulhasson. Szerinte nem szabad lemondani az együttműködésről, az EMEF-be új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie.
Felszólította az RMDSZ-t, hogy szüntesse meg a látszat-együttműködését az MPP-vel, aminek egyetlen célja, hogy az EMNP-t és az MPP-t eltávolítsa egymástól.
A választási törvényről elmondta, azt úgy kell módosítani, hogy a szavazatok számát figyelembe vevő arányban juthassanak be képviselők a román parlamentbe.
Az EMNP-nek azt tanácsolta, hogy kérjenek találkozót Klaus Johannis államelnöktől, és terjesszék elő az EMNP-nek a magyarság ügyeivel, magyarságpolitikával kapcsolatos javaslataikat és elképzeléseiket. Németh Zsolt csak levelet küldött
Az eseményre Magyarországi vendégek is érkeztek, például Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt. Németh Zsolt egyéb elfoglaltságokra hivatkozva csak üzenetével köszöntötte az egybegyűlteket.
Wetzel legfontosabb üzenete az volt, hogy továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat – „ezt csak megerősíteni tudom” - mondta, majd köszönetet mondott a Néppártnak a közös munkáért.
Németh Zsolt levelének felolvasása után Izsák Balázs mondott beszédet. Szerinte, ha éjjel felébresztenek, akkor is tudni kell beszélni az autonómia-küzdelem pillanatnyi helyzetéről, majd megerősítette, hogy megkötötték a stratégiai partnerséget Tőkésékkel. 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy a Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni. Egyelőre 109 önkormányzatban még nem fogadták el ezeket a határozatokat, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a 18 romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is.
Ezt követően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke lépett mikrofonhoz, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének üzenetét. Toró T. Tibor volt elnök összefoglalta az elmúlt négy év eseményeit. Pozitívumként említette, hogy sikerült megőrizni a stratégiai partnerséget az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Ő is hangsúlyozta, a nem a Fidesz lakájpártja az EMNP, amint azt a rosszindulatú hangok állítják, és az sem igaz, hogy a Fidesz levette volna a kezét a Néppártról.
Elmondta, egyrészt a két állítás egymásnak ellentmond, másrészt a stratégiai partnerség létezik, noha nem mindig ért egyet a két párt. Például előfordul az is, hogy az ENMP nem ért egyet a magyar kormány döntéseivel, de ettől még az értékek közösek. Közvetett és közvetlen választásokon is részt vettek, Tőkés például Fidesz-listán került be az Európai Parlamentbe, de ez nem lényeges, mert „Tőkés most is magát képviseli”, ahogy akkor is, amikor az RMDSZ-listáján került be. Igaz, azt is hozzátette, hogy Tőkés az erdélyi magyarokat is képviseli.
A Néppárt nem egy felelősség és következmények nélküli párt - mondta annak kapcsán, hogy nem sikerült olyan léptékben növekedni, gyarapodni, mint ahogy azt eltervezték, és ezért új csapatra van szükség. Negatívumként említette azt is, hogy szerinte nincs megfelelő területi lefedettsége, helyi szintű beágyazottsága az EMNP-nek. Nem sikerült egyesíteni a nemzeti autonómiapárti tábort, ezt személyes kudarcának tekinti, továbbá nem sikerült kellő mélységben és mértékben megértetni a magyar nemzetpolitika szereplőivel azt, hogy mi a Néppárt küldetésének igazi tétje. Mint kiderült, a tét bebizonyítani, hogy úgy is lehet sikeres egy erdélyi magyar párt, hogy a saját értékei szerint cselekszik, anélkül, hogy függne a többségi hatalomtól – utalt az RMDSZ-re.
Kertész Melinda
transindex.ro
Az ünnepi, sajtónyilvános része után zárt ajtók mögött zajlott tovább az EMNP marosvásárhelyi küldöttgyűlése. Toró számára egy új tisztséget hoztak létre.
Megvan az alelnökök névsora: Toró T. Tibor, Zakariás Zoltán, Zatykó Gyula, Mátis Jenő, Johann Tajerling, Kolcsár András.
22.47 A küldöttgyűlés akár éjfélig elhúzódhat, alaposan elszámolták magukat a szervezők, amikor úgy gondolták, hogy 18 órára pontot tehetnek az esemény végére. 11 óra előtt 10 perccel a sajtósok továbbra is arra várnak, hogy kiderüljön, kik az új alelnökök. Az alelnökök megválasztása most is zajlik, és egyelőre az sem világos, hogy hány alelnöki tisztség lesz és milyen lesz a területi megoszlása a tisztségeknek. A székelyföldiek két alelnöki helyet kértek, és egy-egy jutott volna a partiumiaknak és a közép-erdélyieknek, azonban a partiumiak az államelnöki választás első fordulóján Szilágyinak begyűjtött magas szavazatszámra hivatkozva két alelnöki tisztséget kértek.
Update: Szilágyi Zsoltot választották az EMNP új elnökévé. Létrehozták a Stratégiai Bizottsági elnöke tisztséget, amelyet a közgyűlés mai döntése értelmében Toró T. Tibor tölt be. Még nem dőlt el, hogy Szilágyi, aki Tőkés EP-képviselői irodavezetője, hazaköltözik-e vagy sem Brüsszelből.
Kiszivárgott információk szerint két alelnök esetében a szavazást meg kell ismételni, mert nem szerezték meg a fele plusz egy szavazatot. Mátis Jenő (Közép-Erdély) és Zatykó Gyula (Partium) már biztos, hogy alelnök.
Tőkés László elmondta, üdvözli a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét - éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasol számukra.
Az EMNP küldöttgyűlésről elmondta, az EMNP-sek azért jöttek ide, hogy a nemzeti politizálást megújítsák, megerősítsék a néppártot és új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Tőkés ugyanakkor reménykedik abban, hogy a romániai magyarság számára sajátos magyarságpolitika kidolgozásáról sikerül szót érteni az államfővel, hiszen a magyarság igényeit nem lehet a Románia 18 kisebbségre vonatkozó kisebbségpolitikájába belezsúfolni, amint azt az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében megkísérelte.
„Egyesek azt mondják, az EMNP-ről, hogy lakájpárt, és azt, hogy ejtették Budapesten. Nem kell felülni minden híreszteléseknek, és az sem igaz, hogy meg akarják vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól” - jelentette ki Tőkés László.
Az EMNT elnöke szerint meg kell újítani a Néppártot, a saját lábukon kell megállniuk.
Bejelentette, hogy az EMNT és az SZNT elnökei megegyeztek a stratégiai partnerségben és egy integrált autonómia-politika megalkotása szükségességében.
Az EMNP Küldöttgyűlésen több ízben is megfogalmazódott az az igény, hogy az MPP-vel egyesítse erőit az Erélyi Magyar Néppárt. Tőkés továbbment, szerinte az RMDSZ felé is közeledni kell, de ehhez az RMDSZ-nek előbb erdélyi magyar demokrata szövetséggé kell válnia, hogy a közeledés elkezdődhessen és a magyar egység megvalósulhasson. Szerinte nem szabad lemondani az együttműködésről, az EMEF-be új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie.
Felszólította az RMDSZ-t, hogy szüntesse meg a látszat-együttműködését az MPP-vel, aminek egyetlen célja, hogy az EMNP-t és az MPP-t eltávolítsa egymástól.
A választási törvényről elmondta, azt úgy kell módosítani, hogy a szavazatok számát figyelembe vevő arányban juthassanak be képviselők a román parlamentbe.
Az EMNP-nek azt tanácsolta, hogy kérjenek találkozót Klaus Johannis államelnöktől, és terjesszék elő az EMNP-nek a magyarság ügyeivel, magyarságpolitikával kapcsolatos javaslataikat és elképzeléseiket. Németh Zsolt csak levelet küldött
Az eseményre Magyarországi vendégek is érkeztek, például Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt. Németh Zsolt egyéb elfoglaltságokra hivatkozva csak üzenetével köszöntötte az egybegyűlteket.
Wetzel legfontosabb üzenete az volt, hogy továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat – „ezt csak megerősíteni tudom” - mondta, majd köszönetet mondott a Néppártnak a közös munkáért.
Németh Zsolt levelének felolvasása után Izsák Balázs mondott beszédet. Szerinte, ha éjjel felébresztenek, akkor is tudni kell beszélni az autonómia-küzdelem pillanatnyi helyzetéről, majd megerősítette, hogy megkötötték a stratégiai partnerséget Tőkésékkel. 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy a Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni. Egyelőre 109 önkormányzatban még nem fogadták el ezeket a határozatokat, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a 18 romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is.
Ezt követően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke lépett mikrofonhoz, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének üzenetét. Toró T. Tibor volt elnök összefoglalta az elmúlt négy év eseményeit. Pozitívumként említette, hogy sikerült megőrizni a stratégiai partnerséget az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Ő is hangsúlyozta, a nem a Fidesz lakájpártja az EMNP, amint azt a rosszindulatú hangok állítják, és az sem igaz, hogy a Fidesz levette volna a kezét a Néppártról.
Elmondta, egyrészt a két állítás egymásnak ellentmond, másrészt a stratégiai partnerség létezik, noha nem mindig ért egyet a két párt. Például előfordul az is, hogy az ENMP nem ért egyet a magyar kormány döntéseivel, de ettől még az értékek közösek. Közvetett és közvetlen választásokon is részt vettek, Tőkés például Fidesz-listán került be az Európai Parlamentbe, de ez nem lényeges, mert „Tőkés most is magát képviseli”, ahogy akkor is, amikor az RMDSZ-listáján került be. Igaz, azt is hozzátette, hogy Tőkés az erdélyi magyarokat is képviseli.
A Néppárt nem egy felelősség és következmények nélküli párt - mondta annak kapcsán, hogy nem sikerült olyan léptékben növekedni, gyarapodni, mint ahogy azt eltervezték, és ezért új csapatra van szükség. Negatívumként említette azt is, hogy szerinte nincs megfelelő területi lefedettsége, helyi szintű beágyazottsága az EMNP-nek. Nem sikerült egyesíteni a nemzeti autonómiapárti tábort, ezt személyes kudarcának tekinti, továbbá nem sikerült kellő mélységben és mértékben megértetni a magyar nemzetpolitika szereplőivel azt, hogy mi a Néppárt küldetésének igazi tétje. Mint kiderült, a tét bebizonyítani, hogy úgy is lehet sikeres egy erdélyi magyar párt, hogy a saját értékei szerint cselekszik, anélkül, hogy függne a többségi hatalomtól – utalt az RMDSZ-re.
Kertész Melinda
transindex.ro
2015. február 2.
Szilágyi Zsolt az új elnök (Kongresszust tartott az EMNP)
Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) korábbi alelnökét és államfőjelöltjét választotta a párt elnökévé az EMNP Marosvásárhelyen ülésező harmadik országos küldöttgyűlése szombaton. A Néppárt kongresszusának csak az ünnepi része zajlott nyilvánosan, a vasárnapba nyúló tisztújításra zárt ajtók mögött került sor. S bár sokan azt gondolták, az elnök megválasztása okoz majd vitát, nem így történt, a visszalépések után Szilágyi Zsolt egyedül maradt a porondon, annál jobban elhúzódott azonban az alelnökök megszavazása. Az országos küldöttgyűlésen, melyen az EMNP megyei szervezeteinek több mint háromszáz képviselője vett részt, a köszöntők után elsőként Tőkés László – a Néppárt védnökeként – tartotta meg beszédét. Üdvözölte a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét – éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasolt számukra.
A pártról szólva Tőkés László kifejtette, a megjelent küldöttek feladata a nemzeti politizálás megújítása, a párt megerősítése és az, hogy új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Hangsúlyozta, az EMNP nem a Fidesz lakájpártja, és cáfolta az elmúlt héten lábra kapott híreszteléseket is, melyek szerint meg akarnák vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól. Szükség lenne az EMNP és az MPP egyesítésére, de véleménye szerint az RMDSZ felé is közeledni kell, mint fogalmazott, akkor megvalósulhat a magyar egység. Kiemelte, nem szabad lemondani az együttműködésről, a Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie.
Üzenetek, köszöntők
Tőkés felvetését Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is megerősítette – továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat –, és ő tolmácsolta az egyéb elfoglaltságai miatt csak levelet küldő Németh Zsolt üzenetét is. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kitért arra, hogy eddig 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni, egyelőre 109 önkormányzat nem nyilvánított véleményt e kérdésben, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a tizennyolc romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is. Felszólalt még Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Fehér Csaba, a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, illetve Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnökének üzenetét.
Megújulás kell
A leköszönő elnök, Toró T. Tibor arról szólt, hogy a Néppártnak meg kell újulnia, „mert a tét az, hogy sikeres lehet-e az önálló, a többségi hatalomtól független erdélyi magyar politika”. A novemberben lemondott pártelnök szerint a megalakulás óta eltelt három évben az EMNP tisztesen helytállt azokon a választásokon, amelyeken részt vett, de eredményeivel nem sikerült „kiegyensúlyoznia” az erdélyi magyar politikát. Mint mondta: „hármas ellenszélben sikerült egy igazi erdélyi magyar pártot” létrehozniuk, amelynek Bukarest sem örült, és amelytől az RMDSZ a képviselet monopóliumát, az MPP pedig az ellenzékiség monopóliumát féltette. Rámutatott: az EMNP értékalapú partnerséget ápol a Fidesszel. „Nem mindig értenek egyet döntéseinkkel, nekünk sem mindig tetszik, amit a Fidesz-kormány tesz, de a stratégiai partnerség létezik és működik” – fogalmazott az EMNP leköszönő elnöke. Személyes kudarcként beszélt arról, hogy nem sikerült egyesíteni Erdélyben az „autonómiatábort”, ez a párt megújuló vezetésének fontos feladata lesz – mutatott rá.
Választás zárt ajtók mögött
A rendkívüli küldöttgyűlésen, a zárt ajtók mögött zajló tisztújítás során a többi jelölt visszalépett, így csak Szilágyi Zsolt neve került a szavazólapra, akinek a küldöttek nagy többsége bizalmat szavazott. Hosszúra nyúlott azonban az alelnökök megválasztása, több körben szavaztak a küldöttek, és a voksokat is újraszámolták néhányszor, végül éjjel fél egyre sikerült véglegesíteni az eredményt: Zatykó Gyula lett a partiumi alelnök, Zakariás Zoltánt a pártelnök jelöltjeként választották meg, Toró T. Tibor stratégiai alelnök, avagy a stratégiai bizottság elnöke, Mátis Jenő a közép-erdélyi alelnök, Taierling Johann és a gyergyói Kolcsár András pedig Székelyföldet képviseli a testületben.
Autonómia-központú politika ígérete
Megválasztása után Szilágyi Zsolt újságírók előtt elmondta: azokkal vállalkozott közös munkára, akik őszinte, tiszta, autonómia-központú politikával akarnak jövőt teremteni az erdélyi magyarságnak. Gratulált a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-nek. Felidézte, hogy az EMNP-ben is sokan vannak, akik alapítói voltak a szövetségnek, és úgy vélte, nem az ő hibájuk, hogy most már külön szervezetekben politizálnak. „A magyar–magyar összefogásnak és a versenynek, a politikai pluralizmusnak is van értelme: meg kell találni a kellő mértéket” – fogalmazott Szilágyi Zsolt. Azt javasolta, az erdélyi magyar–magyar párbeszéd érdekében élesszék fel az RMDSZ-szel együtt 2009-ben létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, amelyben szerinte a pártok mellett az autonómiamozgalmak képviselőinek is helye van. Szilágyi Zsolt a 2016-os önkormányzati választásokra való felkészülést nevezte a párt legfontosabb feladatának. Az EMNP új elnöke bejelentette: választási szövetséget ajánl a Magyar Polgári Pártnak. Kifejtette: az EMNP az erdélyi magyar közösség politikától elfordult tagjait próbálja megnyerni a közügyeknek, és reményt adni a fiataloknak.
Az MTI kérdésére, hogy Tőkés László EP-képviselő brüsszeli irodavezetője marad-e EMNP-elnökké választása után, Szilágyi Zsolt azt mondta: az ezzel kapcsolatos megoldás megtalálása „a jövő zenéje”, de megjegyezte, Tőkés Lászlóval továbbra is azonos értékrendet képvisel, és azzal is tisztában van, hogy az EMNP elnöki tisztsége is teljes embert igényel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) korábbi alelnökét és államfőjelöltjét választotta a párt elnökévé az EMNP Marosvásárhelyen ülésező harmadik országos küldöttgyűlése szombaton. A Néppárt kongresszusának csak az ünnepi része zajlott nyilvánosan, a vasárnapba nyúló tisztújításra zárt ajtók mögött került sor. S bár sokan azt gondolták, az elnök megválasztása okoz majd vitát, nem így történt, a visszalépések után Szilágyi Zsolt egyedül maradt a porondon, annál jobban elhúzódott azonban az alelnökök megszavazása. Az országos küldöttgyűlésen, melyen az EMNP megyei szervezeteinek több mint háromszáz képviselője vett részt, a köszöntők után elsőként Tőkés László – a Néppárt védnökeként – tartotta meg beszédét. Üdvözölte a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét – éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasolt számukra.
A pártról szólva Tőkés László kifejtette, a megjelent küldöttek feladata a nemzeti politizálás megújítása, a párt megerősítése és az, hogy új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Hangsúlyozta, az EMNP nem a Fidesz lakájpártja, és cáfolta az elmúlt héten lábra kapott híreszteléseket is, melyek szerint meg akarnák vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól. Szükség lenne az EMNP és az MPP egyesítésére, de véleménye szerint az RMDSZ felé is közeledni kell, mint fogalmazott, akkor megvalósulhat a magyar egység. Kiemelte, nem szabad lemondani az együttműködésről, a Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie.
Üzenetek, köszöntők
Tőkés felvetését Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is megerősítette – továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat –, és ő tolmácsolta az egyéb elfoglaltságai miatt csak levelet küldő Németh Zsolt üzenetét is. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kitért arra, hogy eddig 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni, egyelőre 109 önkormányzat nem nyilvánított véleményt e kérdésben, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a tizennyolc romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is. Felszólalt még Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Fehér Csaba, a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, illetve Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnökének üzenetét.
Megújulás kell
A leköszönő elnök, Toró T. Tibor arról szólt, hogy a Néppártnak meg kell újulnia, „mert a tét az, hogy sikeres lehet-e az önálló, a többségi hatalomtól független erdélyi magyar politika”. A novemberben lemondott pártelnök szerint a megalakulás óta eltelt három évben az EMNP tisztesen helytállt azokon a választásokon, amelyeken részt vett, de eredményeivel nem sikerült „kiegyensúlyoznia” az erdélyi magyar politikát. Mint mondta: „hármas ellenszélben sikerült egy igazi erdélyi magyar pártot” létrehozniuk, amelynek Bukarest sem örült, és amelytől az RMDSZ a képviselet monopóliumát, az MPP pedig az ellenzékiség monopóliumát féltette. Rámutatott: az EMNP értékalapú partnerséget ápol a Fidesszel. „Nem mindig értenek egyet döntéseinkkel, nekünk sem mindig tetszik, amit a Fidesz-kormány tesz, de a stratégiai partnerség létezik és működik” – fogalmazott az EMNP leköszönő elnöke. Személyes kudarcként beszélt arról, hogy nem sikerült egyesíteni Erdélyben az „autonómiatábort”, ez a párt megújuló vezetésének fontos feladata lesz – mutatott rá.
Választás zárt ajtók mögött
A rendkívüli küldöttgyűlésen, a zárt ajtók mögött zajló tisztújítás során a többi jelölt visszalépett, így csak Szilágyi Zsolt neve került a szavazólapra, akinek a küldöttek nagy többsége bizalmat szavazott. Hosszúra nyúlott azonban az alelnökök megválasztása, több körben szavaztak a küldöttek, és a voksokat is újraszámolták néhányszor, végül éjjel fél egyre sikerült véglegesíteni az eredményt: Zatykó Gyula lett a partiumi alelnök, Zakariás Zoltánt a pártelnök jelöltjeként választották meg, Toró T. Tibor stratégiai alelnök, avagy a stratégiai bizottság elnöke, Mátis Jenő a közép-erdélyi alelnök, Taierling Johann és a gyergyói Kolcsár András pedig Székelyföldet képviseli a testületben.
Autonómia-központú politika ígérete
Megválasztása után Szilágyi Zsolt újságírók előtt elmondta: azokkal vállalkozott közös munkára, akik őszinte, tiszta, autonómia-központú politikával akarnak jövőt teremteni az erdélyi magyarságnak. Gratulált a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-nek. Felidézte, hogy az EMNP-ben is sokan vannak, akik alapítói voltak a szövetségnek, és úgy vélte, nem az ő hibájuk, hogy most már külön szervezetekben politizálnak. „A magyar–magyar összefogásnak és a versenynek, a politikai pluralizmusnak is van értelme: meg kell találni a kellő mértéket” – fogalmazott Szilágyi Zsolt. Azt javasolta, az erdélyi magyar–magyar párbeszéd érdekében élesszék fel az RMDSZ-szel együtt 2009-ben létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, amelyben szerinte a pártok mellett az autonómiamozgalmak képviselőinek is helye van. Szilágyi Zsolt a 2016-os önkormányzati választásokra való felkészülést nevezte a párt legfontosabb feladatának. Az EMNP új elnöke bejelentette: választási szövetséget ajánl a Magyar Polgári Pártnak. Kifejtette: az EMNP az erdélyi magyar közösség politikától elfordult tagjait próbálja megnyerni a közügyeknek, és reményt adni a fiataloknak.
Az MTI kérdésére, hogy Tőkés László EP-képviselő brüsszeli irodavezetője marad-e EMNP-elnökké választása után, Szilágyi Zsolt azt mondta: az ezzel kapcsolatos megoldás megtalálása „a jövő zenéje”, de megjegyezte, Tőkés Lászlóval továbbra is azonos értékrendet képvisel, és azzal is tisztában van, hogy az EMNP elnöki tisztsége is teljes embert igényel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 9.
Klaus Johannis tanácsosával egyeztetett az EMNT küldöttsége
Az autonómiáról, a regionális átszervezésről, a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyéről egyeztetett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége Laurentiu-Mihai Stefannal, az elnöki hivatal belpolitikai tanácsadójával - közölte csütörtökön az EMNT.
A Cotroceni-i palotában szerdán lezajlott találkozón Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnök az EMNT tevékenységét, valamint a Demokrácia Központok munkáját ismertette. Mátis Jenő alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionalizációs kerettörvény-tervezetét mutatta be. Nagy Pál alelnök az eddig elkészült autonómiatervezeteket ismertette. A küldöttség átadta Klaus Johannis államfő tanácsosának a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) - 2004-ben a parlament elé is beterjesztett, utóbb elutasított - törvénytervezetét, amely Székelyföld jogállását szabályozná. Az EMNT vezetői hangsúlyozták: az autonómia Románia minden lakosának érdekeit szolgálná, és az erdélyi magyar közösség fejlődésének garanciája.
A megbeszélésen Laurentiu-Mihai Stefan értékelte, hogy az EMNT képviselői személyesen tájékoztatták az általuk képviselt kérdésekről és úgy vélte: a szerdai találkozóhoz hasonló egyeztetések kiváló lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy - a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd nyomán - megtalálják azokat a törvényi és intézményi kereteket, melyek alkalmazásával Románia minden lakosának anyagi és szellemi jólétét biztosíthatják - olvasható az EMNT közleményében. Laurentiu-Mihai Stefan felhívta a figyelmet arra, hogy a közéleti témákban megjelenő nyilatkozatok, valamint a magyar közösségen belüli politikai viták - a nyelvi korlátok miatt - sok esetben elérhetetlenek a szélesebb romániai közvélemény számára.
Tőkés László, az EMNT elnöke korábban sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy találkozót kért az államfőtől: e megkeresés nyomán jött létre az EMNT küldöttsége és az elnöki tanácsos közötti találkozó.
Az EMNT képviselői megegyeztek az elnöki tanácsossal, hogy rendszeresítik az egyeztetéseket, és az államelnöki hivatal rendelkezésére bocsájtják a magyar közösség ügyeit érintő szakmai anyagokat.
maszo.ro
Az autonómiáról, a regionális átszervezésről, a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyéről egyeztetett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége Laurentiu-Mihai Stefannal, az elnöki hivatal belpolitikai tanácsadójával - közölte csütörtökön az EMNT.
A Cotroceni-i palotában szerdán lezajlott találkozón Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnök az EMNT tevékenységét, valamint a Demokrácia Központok munkáját ismertette. Mátis Jenő alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionalizációs kerettörvény-tervezetét mutatta be. Nagy Pál alelnök az eddig elkészült autonómiatervezeteket ismertette. A küldöttség átadta Klaus Johannis államfő tanácsosának a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) - 2004-ben a parlament elé is beterjesztett, utóbb elutasított - törvénytervezetét, amely Székelyföld jogállását szabályozná. Az EMNT vezetői hangsúlyozták: az autonómia Románia minden lakosának érdekeit szolgálná, és az erdélyi magyar közösség fejlődésének garanciája.
A megbeszélésen Laurentiu-Mihai Stefan értékelte, hogy az EMNT képviselői személyesen tájékoztatták az általuk képviselt kérdésekről és úgy vélte: a szerdai találkozóhoz hasonló egyeztetések kiváló lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy - a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd nyomán - megtalálják azokat a törvényi és intézményi kereteket, melyek alkalmazásával Románia minden lakosának anyagi és szellemi jólétét biztosíthatják - olvasható az EMNT közleményében. Laurentiu-Mihai Stefan felhívta a figyelmet arra, hogy a közéleti témákban megjelenő nyilatkozatok, valamint a magyar közösségen belüli politikai viták - a nyelvi korlátok miatt - sok esetben elérhetetlenek a szélesebb romániai közvélemény számára.
Tőkés László, az EMNT elnöke korábban sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy találkozót kért az államfőtől: e megkeresés nyomán jött létre az EMNT küldöttsége és az elnöki tanácsos közötti találkozó.
Az EMNT képviselői megegyeztek az elnöki tanácsossal, hogy rendszeresítik az egyeztetéseket, és az államelnöki hivatal rendelkezésére bocsájtják a magyar közösség ügyeit érintő szakmai anyagokat.
maszo.ro
2015. április 10.
Az államfő tanácsosával egyeztetett az EMNT
Az autonómiáról, a regionális átszervezésről, a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyéről egyeztetett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége Laurenţiu-Mihai Ştefannal, a román elnöki hivatal belpolitikai tanácsadójával.
A Cotroceni-palotában szerdán lezajlott találkozón Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EMNT tevékenységét, valamint a Demokrácia Központok munkáját ismertette. Mátis Jenő alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionalizációs kerettörvény-tervezetét mutatta be. Nagy Pál alelnök az eddig elkészült autonómiatervezeteket ismertette. A küldöttség átadta Klaus Johannis államfő tanácsosának a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2004-ben a parlament elé is beterjesztett, utóbb elutasított törvénytervezetét, amely Székelyföld jogállását szabályozná. Az EMNT vezetői hangsúlyozták: az autonómia Románia minden lakosának érdekeit szolgálná, és az erdélyi magyar közösség fejlődésének biztosítéka. A megbeszélésen Laurenţiu-Mihai Ştefan értékelte, hogy az EMNT küldöttei személyesen tájékoztatták az általuk képviselt kérdésekről, és úgy vélte: a szerdai találkozóhoz hasonló egyeztetések kiváló lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy – a magyar–magyar és a magyar–román párbeszéd nyomán – megtalálják azokat a törvényi és intézményi kereteket, melyek alkalmazásával Románia minden lakosának anyagi és szellemi jólétét biztosíthatják – tudatja az EMNT közleménye. Laurenţiu-Mihai Ştefan felhívta a figyelmet arra, hogy a közéleti témákban megjelenő nyilatkozatok, valamint a magyar közösségen belüli politikai viták – a nyelvi korlátok miatt – sok esetben elérhetetlenek a szélesebb romániai közvélemény számára. Az EMNT küldöttsége és az elnöki tanácsos közötti megbeszélés azután jött létre, miután Tőkés László, az EMNT elnöke találkozót kért a román államfőtől. Az EMNT képviselői megegyeztek az elnöki tanácsossal, hogy rendszeresítik az egyeztetéseket, és az államelnöki hivatal rendelkezésére bocsátják a magyar közösség ügyeit érintő szakmai anyagokat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az autonómiáról, a regionális átszervezésről, a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyéről egyeztetett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége Laurenţiu-Mihai Ştefannal, a román elnöki hivatal belpolitikai tanácsadójával.
A Cotroceni-palotában szerdán lezajlott találkozón Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EMNT tevékenységét, valamint a Demokrácia Központok munkáját ismertette. Mátis Jenő alelnök az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionalizációs kerettörvény-tervezetét mutatta be. Nagy Pál alelnök az eddig elkészült autonómiatervezeteket ismertette. A küldöttség átadta Klaus Johannis államfő tanácsosának a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2004-ben a parlament elé is beterjesztett, utóbb elutasított törvénytervezetét, amely Székelyföld jogállását szabályozná. Az EMNT vezetői hangsúlyozták: az autonómia Románia minden lakosának érdekeit szolgálná, és az erdélyi magyar közösség fejlődésének biztosítéka. A megbeszélésen Laurenţiu-Mihai Ştefan értékelte, hogy az EMNT küldöttei személyesen tájékoztatták az általuk képviselt kérdésekről, és úgy vélte: a szerdai találkozóhoz hasonló egyeztetések kiváló lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy – a magyar–magyar és a magyar–román párbeszéd nyomán – megtalálják azokat a törvényi és intézményi kereteket, melyek alkalmazásával Románia minden lakosának anyagi és szellemi jólétét biztosíthatják – tudatja az EMNT közleménye. Laurenţiu-Mihai Ştefan felhívta a figyelmet arra, hogy a közéleti témákban megjelenő nyilatkozatok, valamint a magyar közösségen belüli politikai viták – a nyelvi korlátok miatt – sok esetben elérhetetlenek a szélesebb romániai közvélemény számára. Az EMNT küldöttsége és az elnöki tanácsos közötti megbeszélés azután jött létre, miután Tőkés László, az EMNT elnöke találkozót kért a román államfőtől. Az EMNT képviselői megegyeztek az elnöki tanácsossal, hogy rendszeresítik az egyeztetéseket, és az államelnöki hivatal rendelkezésére bocsátják a magyar közösség ügyeit érintő szakmai anyagokat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 16.
Hétszázötvenezer új állampolgár (Könnyített honosítás)
Elérte a 750 ezret az állampolgársági kérelmek száma, és a hétszázezredik ember is letette az állampolgársági esküt – jelentette be a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt a számok alapján tarthatónak látja azt a célt, hogy a ciklus végére, azaz 2018 elejére – kedvezményes honosítással – meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Ők azok, akik korábban nem voltak magyar állampolgárok, de a magyar kultúrához kötődnek, beszélik a nyelvünket, és felmenőik a Magyar Királyság területéről származtak – mondta.
Ezenkívül – folytatta a KDNP elnöke – tervek szerint a ciklus végére megközelíti majd a százezret azoknak a száma, akik esetében nem honosítanak, hanem megállapítják az állampolgárságukat. Ők jellemzően olyanok, akiknek a szülei vagy a nagyszülei a mai Magyarország területéről mentek ki például az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába. Ezek a leszármazottak születésük okán magyar állampolgárok – hiszen magyar állampolgártól származnak –, de nem volt megállapítva a magyar állampolgárságuk – ismertette.
A miniszterelnök helyettese a legszigorúbb államigazgatási folyamatnak nevezte az állampolgársági eljárást, amit azzal indokolt, hogy minden kérelmezőt legalább háromszorosan ellenőriznek: közigazgatási, közbiztonsági és nemzetbiztonsági kontroll alatt zajlik a procedúra. Szavai szerint a honosítás a magyar állam történetében példátlan munka. A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta azt is: a nemzetpolitika „egységes ívet alkot” 2010-től kezdve, amikor lefektették az alapokat az alkotmányban, az állampolgársági, valamint a nemzeti összetartozásról szóló törvényben. A kormány pedig jottányit sem változtat e sikeres nemzetpolitikán – jelentette ki.
A miniszterelnök-helyettes végül nyomatékosította: Magyarország senkinek sem ad ki állampolgársági információt. Ezért arra biztat, hogy aki olyan országban él, amely nem ismeri el a kettős állampolgárságot – ilyen például Szlovákia –, az jöjjön át bátran Magyarországra, itt elintézik a honosítás államigazgatási eljárását, és megkapja a magyar útlevelét. Jelezte azt is, hogy a Demokrácia Központok mellett megállapodtak az RMDSZ-szel is a honosítást támogató irodahálózatról, ami segít annak biztosításában, hogy a kérelmek száma változatlanul magas maradjon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Elérte a 750 ezret az állampolgársági kérelmek száma, és a hétszázezredik ember is letette az állampolgársági esküt – jelentette be a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt a számok alapján tarthatónak látja azt a célt, hogy a ciklus végére, azaz 2018 elejére – kedvezményes honosítással – meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Ők azok, akik korábban nem voltak magyar állampolgárok, de a magyar kultúrához kötődnek, beszélik a nyelvünket, és felmenőik a Magyar Királyság területéről származtak – mondta.
Ezenkívül – folytatta a KDNP elnöke – tervek szerint a ciklus végére megközelíti majd a százezret azoknak a száma, akik esetében nem honosítanak, hanem megállapítják az állampolgárságukat. Ők jellemzően olyanok, akiknek a szülei vagy a nagyszülei a mai Magyarország területéről mentek ki például az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába. Ezek a leszármazottak születésük okán magyar állampolgárok – hiszen magyar állampolgártól származnak –, de nem volt megállapítva a magyar állampolgárságuk – ismertette.
A miniszterelnök helyettese a legszigorúbb államigazgatási folyamatnak nevezte az állampolgársági eljárást, amit azzal indokolt, hogy minden kérelmezőt legalább háromszorosan ellenőriznek: közigazgatási, közbiztonsági és nemzetbiztonsági kontroll alatt zajlik a procedúra. Szavai szerint a honosítás a magyar állam történetében példátlan munka. A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta azt is: a nemzetpolitika „egységes ívet alkot” 2010-től kezdve, amikor lefektették az alapokat az alkotmányban, az állampolgársági, valamint a nemzeti összetartozásról szóló törvényben. A kormány pedig jottányit sem változtat e sikeres nemzetpolitikán – jelentette ki.
A miniszterelnök-helyettes végül nyomatékosította: Magyarország senkinek sem ad ki állampolgársági információt. Ezért arra biztat, hogy aki olyan országban él, amely nem ismeri el a kettős állampolgárságot – ilyen például Szlovákia –, az jöjjön át bátran Magyarországra, itt elintézik a honosítás államigazgatási eljárását, és megkapja a magyar útlevelét. Jelezte azt is, hogy a Demokrácia Központok mellett megállapodtak az RMDSZ-szel is a honosítást támogató irodahálózatról, ami segít annak biztosításában, hogy a kérelmek száma változatlanul magas maradjon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 25.
Orbán Viktorral találkozott a Néppárt és az EMNT elnöke
Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája.
A szombat reggeli találkozón a résztvevők áttekintették és elemezték a romániai belpolitikai helyzetet, valamint az erdélyi vezetők beszámoltak a Demokrácia Központok által koordinált könnyített honosítási eljárás állapotáról. Orbán Viktor – a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban megtartott beszédéhez hasonlóan – a tusnádfürdői egyeztetésen is elmondta: a magyar nemzetpolitika jelenleg az erőgyűjtés és építkezés fázisában van – olvasható a szerkesztőségünknek küldött dokumentumban.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az évről-évre megszervezett Tusványos kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az anyaországi döntéshozók és erdélyi közéleti szereplők áttekintsék a magyar nemzetpolitika helyzetét, s ilyen formájában a nagy múltú fesztivál hiánypótló szereppel is bír – összegeznek a közleményben.
Az általa „valóságos inváziónak” nevezett bevándorlás veszélyeire térve Ezékiel könyvéből idézett: „veszély, háború idején a Föld népe választ egy férfit, és őrállójává teszi. Az őrálló az Úr szavára megfújja a trombitát, és meginti a népet. Vannak, akik hallgatnak rá, vannak, akik nem. De amennyiben az őrálló nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, a felelősség egyedül az őrállóé”. Tőkés felvetett egy alapvető kérdést is: politizáljon-e az egyház vagy sem. „Annak nincs helye, hogy az egyház pártpolitikát folytasson – de tennie kell, amit rá rótt az Isten: hogy kövesse Márton Áron példáját” – szolgált válasszal.
„Nem kérünk az EU által kikövezett útból”
A Népszabadságban „a minap megjelent ominózus cikkről” is szólt, „amelyben a volt első számú romániai érdekvédelmi vezetőnk Orbán Viktort amiatt kárhoztatja, hogy mi erdélyiek rossz érzéssel hallgassuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél”. Úgy vélekedett, „látjuk, hogy Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, gátat vessen idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének. Valamennyiünk kétharmadát meghaladó többségének nevében mondhatom, nem csak a megélhetési bevándorlók megélhetésnek nevezett útját utasítjuk vissza, de az Európai Unió által kikövezett útból sem kérünk. Jobb szeretnénk a magunk útját járni” – hangsúlyozta Tőkés, kiemelve, szerinte az erdélyi magyarok „a román útból” sem kérnek.
„Nesze neked autonómia”
A tavalyi, Brassó-pojánán szervezett „újabb neptuni tárgyalásokkal” kapcsolatban kifejtette, kíváncsi arra, hogy akkor, amikor „az amerikai mediátorok egyike úgy fogalmazott, Magyarország mindig bonyolító tényező lesz, különösképpen most, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a román-magyar kapcsolatokra”, „egyes vezető tisztségviselőink” miként szólaltak fel és tiltakoztak. „Nesze neked területi székely autonómia, és nesze neked magyar virulens nacionalizmus versus román kisebbségi politika” – mondta.
A jelenlegi, „gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetről” szólva Tőkés kifejtette, szolidaritást vállalnak a kelet és nyugat ütközőpontján álló Ukrajnával, illetve a keleti partnerséghez tartozó országokkal, elsősorban Moldovával. „Ennek részeként a Románia és Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben sem látok kivetnivalót. Az ukrajnai kisebbségek, a magyarok és a románok is megérdemlik országaik feltétel nélküli támogatását. A magyar álláspont a transznisztriai helyzet rendezése, vagy éppen Romániának a schengeni övezetbe való felvételének ügyében is egészen európai. Hasonló bánásmódot várunk Romániától” – jelentette ki.
Az EMNT elnökének beszéde után a magyar kormány „építkezési lehetőségeinek” ismertetésére kérte fel Németh Zsolt Orbán Viktor miniszterelnököt.
Tapssal kísért felszólalása kezdetén Magyarország miniszterelnöke köszöntötte a megjelenteket, különösképpen azokat, akik székely zászló alatt figyelték a zárófórumot. „A tavalyi zajos siker után, amelyet előadásom váltott ki, nem könnyű a helyzet. Túlságosan magasan van a mérce. Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lehetne a mai ideológiai főáramlat képviselőinek szemében” – utalt Orbán a 25. szabadegyetemen az „illiberális demokráciával” kapcsolatban hangoztatott álláspontjára.
A világban tapasztalt változásokra emlékeztetve elmondta, „a jövő bizonytalansága arra is ráveszi az embert, hogy elgondolkodjon a politikai jövő természetéről. Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a jövőt, mint ahogyan azt az ismeretlen felé evező hajóskapitányok teszik. Mintha a jövő afféle még fel nem fedezett kontinensként ott lenne előttünk. De a jövőről való gondolkodás nem távolba néző verseny, inkább a múlt megértésének versenye. Az győz, aki gyorsabban érti meg a múltat, és abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ha Európai Unióról, és benne a saját jövőnkről gondolkodunk, először annak múltjával kell tisztában lennünk. Minden kritikai megjegyzésünk ellenére azt kell leszögeznünk, hogy az EU önmagában egy siker: béke, fejlődés és jólét”.
Magyarország válasza világos
Orbán kihangsúlyozta: a népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. „Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyájaként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből, hanem Afrika mélységeiből érkezik. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal összeomlott. Észak-Afrika nem tudja megvédeni Európát az irdatlan mennyiségű embertömegektől. Afrikában 1,1 milliárd ember él, akiknek több mint fele 25 év alatti. Számunkra a tét ma már Európa: az európai polgár életmódja, az értékek, nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, pontosabban felismerhetetlenségig történő megváltoztatása. Nem csupán az a kérdés, hogy mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi ma Európának nevezünk. A mi válaszunk erre világos” – jelentette ki, gondolatmenetét átfűzve „az európai bevándorlás problémájában nem veszélyforrást, hanem lehetőséget látó európai baloldal” tevékenykedésére.
„A baloldal mindig is gyanakvással nézett a nemzeti identitásokra. Ők úgy látják, a bevándorlás eszkalálódása véglegesen meggyengítheti, felszámolhatja a nemzeti kereteket. És ezzel a baloldal eddig beváltatlan történelmi célja is teljesül. Az sem véletlen, hogy míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek a politikusok egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – vélekedett. „Riasztónak” tartotta annak következményeit, ha 2014-ben a baloldal alapíthatott volna Magyarországon kormányt. „Egy-két év után nem ismernénk rá a saját hazánkra. Olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, egyfajta közép-európai Marseille. Látható, nem csak a medve nem játék, a parlamenti választások sem azok”.
„Őrültség a nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”
Orbán kijelentette, mivel szabályos módon ennyi ember soha nem tudna bejutni az EU területére, egyre többen vállalják a törvénytelen bevándorlással járó veszélyeket. „Mivel az Európai Uniónak csak elvei vannak, valódi szuverenitása nincs, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Brüsszel nem tudja megvédeni az európai embereket” – hangoztatta. Szerinte „Európa egy ideológiai rögeszmévé vált”, ahol ha valami ésszerű, és sikeres, de erősíti a nemzetállami szuverenitást, akkor elvetendő. „Amit mi csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, kárhoztatandó” – fejtette ki.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának lehetőségéről szólva az Amerikai Egyesült Államokat említette. „Az Amerikai Egyesült Államok természete, hogy nincsenek különálló nemzettestei. Ezért nem szabad utánozni. Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják. Vagyis őrültség egy nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”.
Nemzeti önazonosságtól a biztonságig
A Németh Zsolt által említett „építkezési lehetőségekre” térve Orbán beszámolt elkövetkező évek legfontosabb teendőiről. „Négy olyan kérdésről kell beszélni, amely az elkövetkező időszakban Európa-szerte fontossá válnak. Az első a nemzeti önazonosság problémája. Az elmúlt harminc évben több ország döntött úgy, hogy megszálló, más civilizációs alapokon nyugvó tömegeket fogad magába. Nekünk nem dolgunk, hogy minősítsük ezt a kísérletet. Az sem megengedett számunkra, hogy a kísérlet eredményéről nyilatkozzunk. Nekünk csak annyit szabad mondanunk, határozottan, hogy mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni”.
A másik kérdésről elmondta: összefüggés van az Európába bevándorlók és a terrorizmus térnyerése között. „Nyilvánvaló, hogy a tömegből nem tudjuk kiszűrni a terroristákat. Nem fogjuk megállítani ezt a krízist, ha nem állítjuk meg ezeket az embereket még az útjuk elején.”
A harmadik probléma gazdasági természetű – mondta. „A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Ez a tény azóta nyilvánvaló, hogy 2008 óta az EU folyamatos gazdasági válsággal küszködik, és a legtöbb európai ország számára a munkanélküliség aránya jelenti a legerősebb feszültség forrását.”
Végül arról szólt, amit „a politikai korrektség miatt amit Európában el kell hallgatni”: a nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnügyek mértéke drasztikusan emelkedik, és csökken a polgárok biztonsága.
„Magyarország harapófogóba került. Nem csak délről érkeznek a népvándorlás újabb hullámai, hanem kialakult a szándék a nyugati országokban, hogy az innen oda távozott törvénytelen határátlépőket visszaadják Magyarországnak. Kétfelől vagyunk nyomás alatt. Ezt nem bírjuk ki. A népvándorlás kérdése egyszerre a józan ész és az erkölcs, egyszerre a szív és az agy kérdése is. Az ilyen kérdések egy társadalomban csak akkor kezelhetők, ha a közösség egyetértési pontokat hoz létre” – részletezte.
„Magyarországon ne történhessen meg bármi”
Ezt szolgálta a magyar nemzeti konzultáció a bevándorlásról, melynek eredményeit Tusványoson ismertette Orbán Viktor. „Július 21-éig összesen 1 000 254 kérdőívet küldtek vissza. A következő eredmények állapíthatók meg: a magyar emberek több mint kétharmada fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. A magyarok háromnegyede gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és terrorizmus kérdésében, ezért szigorúbb szabályokra van szükség. A magyar emberek négyötöde arra biztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorú szabályokat hozzon a törvénysértő bevándorlás megfékezésében. A válaszadók nyolcvan százaléka szerint az illegális bevándorlóknak, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguknak kellene fedezniük ellátásuk költségeit” – ismertette a közönséggel.
„Kemény szavak, de ez az álláspont. Ami a legfontosabb: a magyarok elsöprő többsége, a válaszadók 95 százaléka szerint a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és születendő gyermekek támogatására van szükség. A konzultáció eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nem akarnak törvénytelen bevándorlókat, és nem osztoznak az európai baloldal szellemi ámokfutásában. Magyarország döntött. Mi egy biztos, stabil, kiegyensúlyozott nemzet szeretnénk maradni abban a bizonytalan világban, amely körülvesz minket. Azt akarjuk, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol nem történhet meg bármi” – emelte ki.
Személyesből intézményes kötelezettség
A zárófórum felszólalásainak végén a hallgatóság soraiból köszönő levél érkezett a pódiumra. Írója Orbán Viktor erdélyi magyarokat segítő intézkedéseit méltatta. Erre reagálva a miniszerelnök elmondta, személyes elkötelezettség kérdése volt az, hogy a határon kívüli magyarok ügyében fellépjen a mindenkori magyar kormány. „Elfogadtunk egy alkotmányt, amely után ez nem személyes kérdés. Minden magyar kormánynak – még egy posztkommunista baloldali kormánynak is – az az alkotmányos kötelezettsége, hogy a határon kívül élő magyar közösségek megmaradását, erősödését, érdekeiket minden lehetséges eszközzel védelmezze. Ilyen értelemben a nemzetpolitikát a személyes elkötelezettség világából az intézményes kötelezettség világába vittük” – tájékoztatta a jelenlévőket.
A közönség részéről több más kérdés, észrevétel, javaslat is megfogalmazódott: a teljes körű magyar orvos és gyógyszerész képzés létrehozásának szükségessége, az erdélyi magyarok jelképeinek üldözése, illetve a schengeni határok megszűnésének veszélye témákban.
Marosvásárhely nem maradhat ki
Először az orvosképzés kérdésére válaszolva Orbán elmondta: „mindegyik Fidesz kormánynak megvolt a nemzetstratégiai célkitűzése. 1998-2002 között a státustörvény volt a feladat, 2010 és 2014 között a kettős állampolgárság és a nemzetegyesítés közjogi kereteinek a megteremtése. A kérdés, amit előttünk magasodik, hogy milyen mozzanatot tudunk kiemelni a 2014 és 2018 közötti évekből. Ezt a négy évet a nemzetpolitikai építkezésre szánnám. Erőgyűjtés, építkezés zajlik. Mit jelent ez? Magyarországon létezik egészség- és oktatásügy, ezeket meg kell valósítanunk Kárpát-medencei méretekben is. Erre minden lehetőségünk megvan. Csütörtökön érkeztem, nem győzöm kapkodni a fejem, hogy itt mindenki többet tud arról, mint én, hogy a magyar kormány miről mit döntött. Itt kórház, ott kórház, ha nem figyelek oda, már az alapokat is ásni kezdik. A kérdést máshonnan kell megközelíteni. Az a kérdés, hogy egy egységes, kárpát-medencei egységes egészségügyi ellátás szempontjából hol és mit kell megvalósítani Erdélyben. Nem lobbizás logikája mentén, hanem nemzetpolitikából levezetve. Meggyőződésem, hogy Marosvásárhely ebből a történetből nem maradhat ki. Meg fogjuk teremteni ennek a feltételeit”.
„Van erő, amely megvéd”
A jelképek üldözésének kérdésére reagálva úgy vélte: a kitartás szó a kulcs. „Amíg a jelképeket a fenyegetések, tiltások ellenére használjuk, a mi álláspontunk kerekedik felül. A népi ellenállás, a kitartó magatartás, az ügyet személyessé tévő elkötelezettség segíthet, nem egy országos politika meghirdetése. Tehát ez nem a magyar kormány feladata. Az itteni magyarokban van annyi erő, hogy a jelképeket nem engedik leparancsolni a közélet színtereiről. Különösen nem egy erős és erősödő Magyarországgal a hátuk mögött. A véderő szó tiltott, csak annyit mondok, hogy van erő, amely megvéd” – mondta.
A schengeni határról is megosztotta álláspontját: „vannak országok, amelyek nem bánnák, ha ürügyként felhasználhatnák az új bevándorlást egy bizonyos mértékű határrendészeti rezsim visszaállítása céljából. Ez ellentétes Magyarország érdekeivel. De az EU álságos politikát folytat. Augusztus 31-éig elkészült a kerítés. Mégis már áttrappolt az országon mintegy nyolcvanezer ember. Nem a menekültek, hanem a határőrök szétosztására kellene terveket kidolgozni. Ha közös feladat a schengeni határ megvédése, akkor ezrével kellene a nem frontországokból határőröket küldeni, hogy közösen védjük meg a külső határokat. De erre az Unió nem képes. Ha nem akarunk védtelenek maradni, akkor nemzetállami alapon meg kell védeni a határainkat. Nem várhatunk tovább” – fogalmazta meg véleményét.
Végezetül Orbán Viktor a román-magyar viszony jelenlegi helyzetét taglalta. „Erről a viszonyról sok boldogítót nem tudok mondani. 2012-ig lényegében egy bizalmi alapon álló közreműködés volt a kormányok között. Ez megváltozott. Nem emlékszem olyanra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna bele Magyarországba, mint 2012 óta. Közben Magyarország nem tért el attól az állásponttól, hogy nekünk meg kell adni a tiszteletet. Ezért mi ezt nem viszonoztuk. Ehhez érdemes tartanunk magunkat. Most Romániában egy átalakulás van, új politikai vezetés is körvonalazódik. A román-magyar viszonyt azok a személyeskedő megjegyzések, amelyek korábban bajt okoztak, a jövőben nem fogják terhelni. Itt van a lehetőség arra, hogy megpróbáljuk ott folytatni, ahová 2012 előtt eljutottunk” – zárta felszólalását a miniszterelnök.
Székelyhon.ro
Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Munkareggelin egyeztetett Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke – tájékoztat közleményben az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája.
A szombat reggeli találkozón a résztvevők áttekintették és elemezték a romániai belpolitikai helyzetet, valamint az erdélyi vezetők beszámoltak a Demokrácia Központok által koordinált könnyített honosítási eljárás állapotáról. Orbán Viktor – a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban megtartott beszédéhez hasonlóan – a tusnádfürdői egyeztetésen is elmondta: a magyar nemzetpolitika jelenleg az erőgyűjtés és építkezés fázisában van – olvasható a szerkesztőségünknek küldött dokumentumban.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az évről-évre megszervezett Tusványos kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az anyaországi döntéshozók és erdélyi közéleti szereplők áttekintsék a magyar nemzetpolitika helyzetét, s ilyen formájában a nagy múltú fesztivál hiánypótló szereppel is bír – összegeznek a közleményben.
Az általa „valóságos inváziónak” nevezett bevándorlás veszélyeire térve Ezékiel könyvéből idézett: „veszély, háború idején a Föld népe választ egy férfit, és őrállójává teszi. Az őrálló az Úr szavára megfújja a trombitát, és meginti a népet. Vannak, akik hallgatnak rá, vannak, akik nem. De amennyiben az őrálló nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, a felelősség egyedül az őrállóé”. Tőkés felvetett egy alapvető kérdést is: politizáljon-e az egyház vagy sem. „Annak nincs helye, hogy az egyház pártpolitikát folytasson – de tennie kell, amit rá rótt az Isten: hogy kövesse Márton Áron példáját” – szolgált válasszal.
„Nem kérünk az EU által kikövezett útból”
A Népszabadságban „a minap megjelent ominózus cikkről” is szólt, „amelyben a volt első számú romániai érdekvédelmi vezetőnk Orbán Viktort amiatt kárhoztatja, hogy mi erdélyiek rossz érzéssel hallgassuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél”. Úgy vélekedett, „látjuk, hogy Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, gátat vessen idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének. Valamennyiünk kétharmadát meghaladó többségének nevében mondhatom, nem csak a megélhetési bevándorlók megélhetésnek nevezett útját utasítjuk vissza, de az Európai Unió által kikövezett útból sem kérünk. Jobb szeretnénk a magunk útját járni” – hangsúlyozta Tőkés, kiemelve, szerinte az erdélyi magyarok „a román útból” sem kérnek.
„Nesze neked autonómia”
A tavalyi, Brassó-pojánán szervezett „újabb neptuni tárgyalásokkal” kapcsolatban kifejtette, kíváncsi arra, hogy akkor, amikor „az amerikai mediátorok egyike úgy fogalmazott, Magyarország mindig bonyolító tényező lesz, különösképpen most, mivel virulens nacionalizmusa hatással van a román-magyar kapcsolatokra”, „egyes vezető tisztségviselőink” miként szólaltak fel és tiltakoztak. „Nesze neked területi székely autonómia, és nesze neked magyar virulens nacionalizmus versus román kisebbségi politika” – mondta.
A jelenlegi, „gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetről” szólva Tőkés kifejtette, szolidaritást vállalnak a kelet és nyugat ütközőpontján álló Ukrajnával, illetve a keleti partnerséghez tartozó országokkal, elsősorban Moldovával. „Ennek részeként a Románia és Moldova egyesülésére irányuló politikai törekvésekben sem látok kivetnivalót. Az ukrajnai kisebbségek, a magyarok és a románok is megérdemlik országaik feltétel nélküli támogatását. A magyar álláspont a transznisztriai helyzet rendezése, vagy éppen Romániának a schengeni övezetbe való felvételének ügyében is egészen európai. Hasonló bánásmódot várunk Romániától” – jelentette ki.
Az EMNT elnökének beszéde után a magyar kormány „építkezési lehetőségeinek” ismertetésére kérte fel Németh Zsolt Orbán Viktor miniszterelnököt.
Tapssal kísért felszólalása kezdetén Magyarország miniszterelnöke köszöntötte a megjelenteket, különösképpen azokat, akik székely zászló alatt figyelték a zárófórumot. „A tavalyi zajos siker után, amelyet előadásom váltott ki, nem könnyű a helyzet. Túlságosan magasan van a mérce. Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lehetne a mai ideológiai főáramlat képviselőinek szemében” – utalt Orbán a 25. szabadegyetemen az „illiberális demokráciával” kapcsolatban hangoztatott álláspontjára.
A világban tapasztalt változásokra emlékeztetve elmondta, „a jövő bizonytalansága arra is ráveszi az embert, hogy elgondolkodjon a politikai jövő természetéről. Hajlamosak vagyunk úgy elképzelni a jövőt, mint ahogyan azt az ismeretlen felé evező hajóskapitányok teszik. Mintha a jövő afféle még fel nem fedezett kontinensként ott lenne előttünk. De a jövőről való gondolkodás nem távolba néző verseny, inkább a múlt megértésének versenye. Az győz, aki gyorsabban érti meg a múltat, és abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ha Európai Unióról, és benne a saját jövőnkről gondolkodunk, először annak múltjával kell tisztában lennünk. Minden kritikai megjegyzésünk ellenére azt kell leszögeznünk, hogy az EU önmagában egy siker: béke, fejlődés és jólét”.
Magyarország válasza világos
Orbán kihangsúlyozta: a népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. „Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyájaként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből, hanem Afrika mélységeiből érkezik. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal összeomlott. Észak-Afrika nem tudja megvédeni Európát az irdatlan mennyiségű embertömegektől. Afrikában 1,1 milliárd ember él, akiknek több mint fele 25 év alatti. Számunkra a tét ma már Európa: az európai polgár életmódja, az értékek, nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, pontosabban felismerhetetlenségig történő megváltoztatása. Nem csupán az a kérdés, hogy mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi ma Európának nevezünk. A mi válaszunk erre világos” – jelentette ki, gondolatmenetét átfűzve „az európai bevándorlás problémájában nem veszélyforrást, hanem lehetőséget látó európai baloldal” tevékenykedésére.
„A baloldal mindig is gyanakvással nézett a nemzeti identitásokra. Ők úgy látják, a bevándorlás eszkalálódása véglegesen meggyengítheti, felszámolhatja a nemzeti kereteket. És ezzel a baloldal eddig beváltatlan történelmi célja is teljesül. Az sem véletlen, hogy míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek a politikusok egyszerűen nem szeretik a magyarokat” – vélekedett. „Riasztónak” tartotta annak következményeit, ha 2014-ben a baloldal alapíthatott volna Magyarországon kormányt. „Egy-két év után nem ismernénk rá a saját hazánkra. Olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, egyfajta közép-európai Marseille. Látható, nem csak a medve nem játék, a parlamenti választások sem azok”.
„Őrültség a nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”
Orbán kijelentette, mivel szabályos módon ennyi ember soha nem tudna bejutni az EU területére, egyre többen vállalják a törvénytelen bevándorlással járó veszélyeket. „Mivel az Európai Uniónak csak elvei vannak, valódi szuverenitása nincs, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Brüsszel nem tudja megvédeni az európai embereket” – hangoztatta. Szerinte „Európa egy ideológiai rögeszmévé vált”, ahol ha valami ésszerű, és sikeres, de erősíti a nemzetállami szuverenitást, akkor elvetendő. „Amit mi csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, kárhoztatandó” – fejtette ki.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának lehetőségéről szólva az Amerikai Egyesült Államokat említette. „Az Amerikai Egyesült Államok természete, hogy nincsenek különálló nemzettestei. Ezért nem szabad utánozni. Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják. Vagyis őrültség egy nemzetek feletti egyesült államok létrehozása”.
Nemzeti önazonosságtól a biztonságig
A Németh Zsolt által említett „építkezési lehetőségekre” térve Orbán beszámolt elkövetkező évek legfontosabb teendőiről. „Négy olyan kérdésről kell beszélni, amely az elkövetkező időszakban Európa-szerte fontossá válnak. Az első a nemzeti önazonosság problémája. Az elmúlt harminc évben több ország döntött úgy, hogy megszálló, más civilizációs alapokon nyugvó tömegeket fogad magába. Nekünk nem dolgunk, hogy minősítsük ezt a kísérletet. Az sem megengedett számunkra, hogy a kísérlet eredményéről nyilatkozzunk. Nekünk csak annyit szabad mondanunk, határozottan, hogy mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni”.
A másik kérdésről elmondta: összefüggés van az Európába bevándorlók és a terrorizmus térnyerése között. „Nyilvánvaló, hogy a tömegből nem tudjuk kiszűrni a terroristákat. Nem fogjuk megállítani ezt a krízist, ha nem állítjuk meg ezeket az embereket még az útjuk elején.”
A harmadik probléma gazdasági természetű – mondta. „A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez. Ez a tény azóta nyilvánvaló, hogy 2008 óta az EU folyamatos gazdasági válsággal küszködik, és a legtöbb európai ország számára a munkanélküliség aránya jelenti a legerősebb feszültség forrását.”
Végül arról szólt, amit „a politikai korrektség miatt amit Európában el kell hallgatni”: a nyugati rendőrségi statisztikák szerint ott, ahol nagy számban élnek törvénytelen bevándorlók, a bűnügyek mértéke drasztikusan emelkedik, és csökken a polgárok biztonsága.
„Magyarország harapófogóba került. Nem csak délről érkeznek a népvándorlás újabb hullámai, hanem kialakult a szándék a nyugati országokban, hogy az innen oda távozott törvénytelen határátlépőket visszaadják Magyarországnak. Kétfelől vagyunk nyomás alatt. Ezt nem bírjuk ki. A népvándorlás kérdése egyszerre a józan ész és az erkölcs, egyszerre a szív és az agy kérdése is. Az ilyen kérdések egy társadalomban csak akkor kezelhetők, ha a közösség egyetértési pontokat hoz létre” – részletezte.
„Magyarországon ne történhessen meg bármi”
Ezt szolgálta a magyar nemzeti konzultáció a bevándorlásról, melynek eredményeit Tusványoson ismertette Orbán Viktor. „Július 21-éig összesen 1 000 254 kérdőívet küldtek vissza. A következő eredmények állapíthatók meg: a magyar emberek több mint kétharmada fontosnak tartja a terrorizmus térnyerésének kérdését. A magyarok háromnegyede gondolja úgy, hogy az illegális bevándorlók veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, megélhetését. Négyötödük szerint Brüsszel politikája megbukott a bevándorlás és terrorizmus kérdésében, ezért szigorúbb szabályokra van szükség. A magyar emberek négyötöde arra biztatja a kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorú szabályokat hozzon a törvénysértő bevándorlás megfékezésében. A válaszadók nyolcvan százaléka szerint az illegális bevándorlóknak, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguknak kellene fedezniük ellátásuk költségeit” – ismertette a közönséggel.
„Kemény szavak, de ez az álláspont. Ami a legfontosabb: a magyarok elsöprő többsége, a válaszadók 95 százaléka szerint a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és születendő gyermekek támogatására van szükség. A konzultáció eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nem akarnak törvénytelen bevándorlókat, és nem osztoznak az európai baloldal szellemi ámokfutásában. Magyarország döntött. Mi egy biztos, stabil, kiegyensúlyozott nemzet szeretnénk maradni abban a bizonytalan világban, amely körülvesz minket. Azt akarjuk, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol nem történhet meg bármi” – emelte ki.
Személyesből intézményes kötelezettség
A zárófórum felszólalásainak végén a hallgatóság soraiból köszönő levél érkezett a pódiumra. Írója Orbán Viktor erdélyi magyarokat segítő intézkedéseit méltatta. Erre reagálva a miniszerelnök elmondta, személyes elkötelezettség kérdése volt az, hogy a határon kívüli magyarok ügyében fellépjen a mindenkori magyar kormány. „Elfogadtunk egy alkotmányt, amely után ez nem személyes kérdés. Minden magyar kormánynak – még egy posztkommunista baloldali kormánynak is – az az alkotmányos kötelezettsége, hogy a határon kívül élő magyar közösségek megmaradását, erősödését, érdekeiket minden lehetséges eszközzel védelmezze. Ilyen értelemben a nemzetpolitikát a személyes elkötelezettség világából az intézményes kötelezettség világába vittük” – tájékoztatta a jelenlévőket.
A közönség részéről több más kérdés, észrevétel, javaslat is megfogalmazódott: a teljes körű magyar orvos és gyógyszerész képzés létrehozásának szükségessége, az erdélyi magyarok jelképeinek üldözése, illetve a schengeni határok megszűnésének veszélye témákban.
Marosvásárhely nem maradhat ki
Először az orvosképzés kérdésére válaszolva Orbán elmondta: „mindegyik Fidesz kormánynak megvolt a nemzetstratégiai célkitűzése. 1998-2002 között a státustörvény volt a feladat, 2010 és 2014 között a kettős állampolgárság és a nemzetegyesítés közjogi kereteinek a megteremtése. A kérdés, amit előttünk magasodik, hogy milyen mozzanatot tudunk kiemelni a 2014 és 2018 közötti évekből. Ezt a négy évet a nemzetpolitikai építkezésre szánnám. Erőgyűjtés, építkezés zajlik. Mit jelent ez? Magyarországon létezik egészség- és oktatásügy, ezeket meg kell valósítanunk Kárpát-medencei méretekben is. Erre minden lehetőségünk megvan. Csütörtökön érkeztem, nem győzöm kapkodni a fejem, hogy itt mindenki többet tud arról, mint én, hogy a magyar kormány miről mit döntött. Itt kórház, ott kórház, ha nem figyelek oda, már az alapokat is ásni kezdik. A kérdést máshonnan kell megközelíteni. Az a kérdés, hogy egy egységes, kárpát-medencei egységes egészségügyi ellátás szempontjából hol és mit kell megvalósítani Erdélyben. Nem lobbizás logikája mentén, hanem nemzetpolitikából levezetve. Meggyőződésem, hogy Marosvásárhely ebből a történetből nem maradhat ki. Meg fogjuk teremteni ennek a feltételeit”.
„Van erő, amely megvéd”
A jelképek üldözésének kérdésére reagálva úgy vélte: a kitartás szó a kulcs. „Amíg a jelképeket a fenyegetések, tiltások ellenére használjuk, a mi álláspontunk kerekedik felül. A népi ellenállás, a kitartó magatartás, az ügyet személyessé tévő elkötelezettség segíthet, nem egy országos politika meghirdetése. Tehát ez nem a magyar kormány feladata. Az itteni magyarokban van annyi erő, hogy a jelképeket nem engedik leparancsolni a közélet színtereiről. Különösen nem egy erős és erősödő Magyarországgal a hátuk mögött. A véderő szó tiltott, csak annyit mondok, hogy van erő, amely megvéd” – mondta.
A schengeni határról is megosztotta álláspontját: „vannak országok, amelyek nem bánnák, ha ürügyként felhasználhatnák az új bevándorlást egy bizonyos mértékű határrendészeti rezsim visszaállítása céljából. Ez ellentétes Magyarország érdekeivel. De az EU álságos politikát folytat. Augusztus 31-éig elkészült a kerítés. Mégis már áttrappolt az országon mintegy nyolcvanezer ember. Nem a menekültek, hanem a határőrök szétosztására kellene terveket kidolgozni. Ha közös feladat a schengeni határ megvédése, akkor ezrével kellene a nem frontországokból határőröket küldeni, hogy közösen védjük meg a külső határokat. De erre az Unió nem képes. Ha nem akarunk védtelenek maradni, akkor nemzetállami alapon meg kell védeni a határainkat. Nem várhatunk tovább” – fogalmazta meg véleményét.
Végezetül Orbán Viktor a román-magyar viszony jelenlegi helyzetét taglalta. „Erről a viszonyról sok boldogítót nem tudok mondani. 2012-ig lényegében egy bizalmi alapon álló közreműködés volt a kormányok között. Ez megváltozott. Nem emlékszem olyanra, hogy vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna bele Magyarországba, mint 2012 óta. Közben Magyarország nem tért el attól az állásponttól, hogy nekünk meg kell adni a tiszteletet. Ezért mi ezt nem viszonoztuk. Ehhez érdemes tartanunk magunkat. Most Romániában egy átalakulás van, új politikai vezetés is körvonalazódik. A román-magyar viszonyt azok a személyeskedő megjegyzések, amelyek korábban bajt okoztak, a jövőben nem fogják terhelni. Itt van a lehetőség arra, hogy megpróbáljuk ott folytatni, ahová 2012 előtt eljutottunk” – zárta felszólalását a miniszterelnök.
Székelyhon.ro
2015. szeptember 2.
Az RMDSZ is
Megkezdi működését az RMDSZ által korábban létrehozott Eurotrans Alapítvány, amely a visszahonosítással kapcsolatos ügyintézésben segíti az erdélyi magyarokat – közli az RMDSZ hírlevele. Az alapítvány 19 területi irodájában 70 alkalmazott segíti ezentúl az érdeklődőket a magyar állampolgárság megszerzésében, a területi irodák munkatársai hetente két kiszállást szerveznek.
Az Eurotrans Alapítvány által biztosított szolgáltatások ingyenesek, beleértve a fordítási költségeket is. A feladat ellátásához az alapítvány anyagi támogatást is kapott a magyar kormánytól – közölte az RMDSZ. Az Eurotrans Alapítvány februárban írt alá megállapodást a Miniszterelnökség, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselőivel Budapesten azzal a céllal, hogy minél több igénylő számára megkönnyítsék a honosítási ügyintézést Erdélyben. A megállapodás gyakorlatilag intézményesítette a felek közötti kapcsolatot, hiszen az RMDSZ területi szervezetei eddig is aktívan részt vettek a könnyített honosítás lebonyolításában. Ez ügyben a magyar kormány partnere Erdélyben kizárólag az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt, amely a Demokrácia Központoknak elnevezett irodahálózatán keresztül nyújtott segítséget a dokumentáció összeállításában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Megkezdi működését az RMDSZ által korábban létrehozott Eurotrans Alapítvány, amely a visszahonosítással kapcsolatos ügyintézésben segíti az erdélyi magyarokat – közli az RMDSZ hírlevele. Az alapítvány 19 területi irodájában 70 alkalmazott segíti ezentúl az érdeklődőket a magyar állampolgárság megszerzésében, a területi irodák munkatársai hetente két kiszállást szerveznek.
Az Eurotrans Alapítvány által biztosított szolgáltatások ingyenesek, beleértve a fordítási költségeket is. A feladat ellátásához az alapítvány anyagi támogatást is kapott a magyar kormánytól – közölte az RMDSZ. Az Eurotrans Alapítvány februárban írt alá megállapodást a Miniszterelnökség, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselőivel Budapesten azzal a céllal, hogy minél több igénylő számára megkönnyítsék a honosítási ügyintézést Erdélyben. A megállapodás gyakorlatilag intézményesítette a felek közötti kapcsolatot, hiszen az RMDSZ területi szervezetei eddig is aktívan részt vettek a könnyített honosítás lebonyolításában. Ez ügyben a magyar kormány partnere Erdélyben kizárólag az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt, amely a Demokrácia Központoknak elnevezett irodahálózatán keresztül nyújtott segítséget a dokumentáció összeállításában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. december 3.
Csak adatváltozás esetén kell válaszolni (Nemzeti Választási Iroda)
Az utóbbi időszakban számos olvasónk érdeklődött, mit is kell tennie, minekutána levelet kapott a magyarországi Nemzeti Választási Irodától (NVI). Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja érdeklődésünkre tömören így válaszolt: akinek nem változtak adatai, annak nem kell tennie semmit. A továbbiakban bő tájékoztatást nyújtott.
Az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező választópolgároknak, akik részt szeretnének venni a magyarországi parlamenti választásokon, kérniük kell felvételüket a választói névjegyzékbe. Ezt nevezik regisztrációnak. A tavalyi parlamenti választások előtt sokan megtették ezt. Az elmúlt időszakban minden, Magyarország határain kívül élő magyar választópolgár kapott levelet az NVI-től. A korábban regisztráltaktól megkérdezték, hogy történt-e változás az adataikban. Amennyiben igen, felkérik, hogy töltsék ki a mellékelt 41/42-es nyomtatványt, és juttassák el az irodának: feladható postán a mellékelt válaszborítékban, leadható a külképviseleten, illetve interneten is kitölthető. (A Demokrácia Központokhoz is lehet fordulni az ügyben.) Ha nem történt változás, akkor nem kell tenni semmit. Ha valaki szeretne változtatni azon, hogy hova kéri a szavazólapot – például korábban a főkonzulátusra kérte, ezentúl postán szeretné megkapni –, ezt is megteheti.
Levelet kaptak azok a magyar állampolgárok is, akik még nem regisztráltak. Felhívták figyelmüket, hogy élhetnek a regisztráció lehetőségével, ezt a mellékelt 31/32-es nyomtatvány kitöltésével és az NVI-hez való eljuttatásával tehetik meg. Tehát: regisztrálhatnak. Ha valaki nem emlékszik arra, hogy regisztrált vagy sem, célszerű ismételten kitöltenie a 31/32-es nyomtatványt, mintha újonnan regisztrálna – hívja fel a figyelmet a főkonzul. Továbbá, ha valaki biztosan emlékszik arra, hogy regisztrált, de bizonytalan a megadott adatok tekintetében (például abban, hogy hova kérte a szavazólapot), ajánlatos kitöltenie a 41/42-es nyomtatványt. A 17. életévüket betöltött állampolgárok is kaptak levelet, ugyanis a regisztrációs jog őket is megilleti, de szavazati jogukkal csak 18. életévük betöltése után élhetnek. Elhalálozás esetén kérik a hozzátartozókat, jelentsék azt az anyakönyvezés és a választói névjegyzékből való törlés érdekében. Névváltozás esetén (házasságkötés, válás) szintén szükséges annak anyakönyvezése. Ha ez megtörténik, a névjegyzékben is módosítják a nevet, tehát nem kell az NVI-nek külön adatváltozást bejelenteni. Az anyakönyvezés kötelező – hangsúlyozza a főkonzul. A regisztráció tíz évre érvényes. A változások és azok bejelentése bármikor megtehető, de legkésőbb a szavazást megelőző 15. napig.
A regisztráció nem jelent kötelezettséget a választásokon való részvételre, ez egy állampolgári jog, melynek gyakorlásáról mindenki szabadon dönt.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az utóbbi időszakban számos olvasónk érdeklődött, mit is kell tennie, minekutána levelet kapott a magyarországi Nemzeti Választási Irodától (NVI). Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja érdeklődésünkre tömören így válaszolt: akinek nem változtak adatai, annak nem kell tennie semmit. A továbbiakban bő tájékoztatást nyújtott.
Az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező választópolgároknak, akik részt szeretnének venni a magyarországi parlamenti választásokon, kérniük kell felvételüket a választói névjegyzékbe. Ezt nevezik regisztrációnak. A tavalyi parlamenti választások előtt sokan megtették ezt. Az elmúlt időszakban minden, Magyarország határain kívül élő magyar választópolgár kapott levelet az NVI-től. A korábban regisztráltaktól megkérdezték, hogy történt-e változás az adataikban. Amennyiben igen, felkérik, hogy töltsék ki a mellékelt 41/42-es nyomtatványt, és juttassák el az irodának: feladható postán a mellékelt válaszborítékban, leadható a külképviseleten, illetve interneten is kitölthető. (A Demokrácia Központokhoz is lehet fordulni az ügyben.) Ha nem történt változás, akkor nem kell tenni semmit. Ha valaki szeretne változtatni azon, hogy hova kéri a szavazólapot – például korábban a főkonzulátusra kérte, ezentúl postán szeretné megkapni –, ezt is megteheti.
Levelet kaptak azok a magyar állampolgárok is, akik még nem regisztráltak. Felhívták figyelmüket, hogy élhetnek a regisztráció lehetőségével, ezt a mellékelt 31/32-es nyomtatvány kitöltésével és az NVI-hez való eljuttatásával tehetik meg. Tehát: regisztrálhatnak. Ha valaki nem emlékszik arra, hogy regisztrált vagy sem, célszerű ismételten kitöltenie a 31/32-es nyomtatványt, mintha újonnan regisztrálna – hívja fel a figyelmet a főkonzul. Továbbá, ha valaki biztosan emlékszik arra, hogy regisztrált, de bizonytalan a megadott adatok tekintetében (például abban, hogy hova kérte a szavazólapot), ajánlatos kitöltenie a 41/42-es nyomtatványt. A 17. életévüket betöltött állampolgárok is kaptak levelet, ugyanis a regisztrációs jog őket is megilleti, de szavazati jogukkal csak 18. életévük betöltése után élhetnek. Elhalálozás esetén kérik a hozzátartozókat, jelentsék azt az anyakönyvezés és a választói névjegyzékből való törlés érdekében. Névváltozás esetén (házasságkötés, válás) szintén szükséges annak anyakönyvezése. Ha ez megtörténik, a névjegyzékben is módosítják a nevet, tehát nem kell az NVI-nek külön adatváltozást bejelenteni. Az anyakönyvezés kötelező – hangsúlyozza a főkonzul. A regisztráció tíz évre érvényes. A változások és azok bejelentése bármikor megtehető, de legkésőbb a szavazást megelőző 15. napig.
A regisztráció nem jelent kötelezettséget a választásokon való részvételre, ez egy állampolgári jog, melynek gyakorlásáról mindenki szabadon dönt.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. december 3.
A tizezredik Kézdiszéken (Magyar állampolgárságot kérvényezők)
Tegnap délben a kézdivásárhelyi Demokrácia Központban Ferencz Attila irodavezető ünnepélyes keretek között adta át a Vasút utcában lakó Molnár Szilveszter Ödönnek, a magyar állampolgárságot igénylő tizezredik kérvényezőnek járó szimbolikus ajándékcsomagot. Az iroda 2011 óta működik, idén mintegy ezerötszázan fordultak hozzá.
A magyar állampolgárságot kérvényezők száma ennél sokkal nagyobb, hiszen az RMDSZ és más civil szervezetek is foglalkoznak a honosítással, de a kérvényezők zöme a Demokrácia Központokban kérte a magyar állampolgárságot. Az irodavezető elmondta, hogy a központ munkanapokon várja a kérvényezőket.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap délben a kézdivásárhelyi Demokrácia Központban Ferencz Attila irodavezető ünnepélyes keretek között adta át a Vasút utcában lakó Molnár Szilveszter Ödönnek, a magyar állampolgárságot igénylő tizezredik kérvényezőnek járó szimbolikus ajándékcsomagot. Az iroda 2011 óta működik, idén mintegy ezerötszázan fordultak hozzá.
A magyar állampolgárságot kérvényezők száma ennél sokkal nagyobb, hiszen az RMDSZ és más civil szervezetek is foglalkoznak a honosítással, de a kérvényezők zöme a Demokrácia Központokban kérte a magyar állampolgárságot. Az irodavezető elmondta, hogy a központ munkanapokon várja a kérvényezőket.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 9.
Újabb sajtótámadások az erdélyi polgári oldal ellen
Semjén Zsolt, a második Orbán-kormány általános miniszterelnök-helyettese és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli minisztere év- és helyzetértékelő rádióinterjújában ismét letette a garast az egyik romániai parlamenti párt mellett, mire a vérszemet kapó balliberális média rögtön nekiesett az erdélyi magyar nemzeti-polgári oldalnak.
A miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott, mindig a kiegyezés híve volt az RMDSZ-szel, s nemzetpolitikai célja „összeboronálni” az adott nemzetrészben élő magyar politikai szervezeteket. Szavai szerint ha az RMDSZ esetleg kiesne a bukaresti parlamentből, akkor fennállna annak a veszélye, hogy román pártokba integrálódik a magyar értelmiség, ezért, mivel az erdélyi magyarok a korábbi választásokon úgymond eldöntötték, hogy az RMDSZ a legerősebb, parlamentbe kerülni képes magyar szervezet, az együttműködés „nemzeti parancs”.
Eltekintve Semjén sommás, bár részleteiben téves erdélyi helyzetértékelésétől – hiszen az erdélyi magyaroknak csupán az utóbbi időkben körvonalazódott valamiféle választási lehetőségük, s a két évtizeden át román hatalmi segédlettel rajtuk uralkodó RMDSZ-re mára az erdélyiek alig egyharmada szavaz –, egészen furcsán hatott az a „segítség”, amit balról kapott a médiában az „erős” RMDSZ. A kimondottan balliberális kötődésű, gyökerű, „magyarnarancsos”, szabaddemokrata és szocialista vétetésű Átlátszó.hu bulvárportál erdélyi „kommandója”, az Átlátszó Erdély alig egy héttel a semjéni „útmutatást” követően „leleplező erejű összeállításban” rontott rá az RMDSZ ellenzékére. Az „5 év alatt több, mint 4 millió euróba kerültek Erdélyben a Demokrácia Központok” – amúgy a magyar helyesírásra fittyet hányó – című dolgozat egy számmisztikán alapuló, az olvasót hiteles és feltételezett adatok egyvelegével, megalapozatlan következtetésekkel és sugallatokkal manipuláló vádirat, amelynek egyetlen célja: demonstrálni, hogy az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzét rosszul költötte el, mert nemcsak az RMDSZ-nek juttatott a határon túli magyaroknak szánt támogatásokból, hanem más, a bukaresti hatalom által nem kontrollált civil szervezeteknek is.
Az erdely.atlatszo.hu internetes címen található, az „Átlátszó erdélyi különítménye” által gyártott fércmű mindvégig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a kedvezményezett honosítási és társadalomszervezési munkáját igyekszik lejáratni, az RMDSZ malmára hajtva a vizet. Miközben arról egy szó sem esik, hogy utóbbi szervezet fennállásának 25 éve alatt nagyságrendekkel több pénzt kapott a román és a magyar költségvetésből, mint az a 4,4 millió euró, amit a honosítással foglalkozó demokráciaközpontok kaptak az elmúlt öt évben. Az RMDSZ csak a román kormánytól kap évente (!) 4 millió eurót, aminek a 70-80%-át önmagára és klientúrájának fenntartására költi, azt pedig megsaccolni sem lehet, hogy a magyar költségvetésből mennyi pénz jut különböző csatornákon a tulipános holdudvarnak. Aki ezt firtatja, falakba ütközik.
Ugyanez az RMDSZ-es bértollnoki kör évek óta sulykolja, noha bizonyítani sohasem tudta, hogy százmilliós nagyságrendű „szponzorizációkat” (helyesen: szponzorációkat) nyújtottak magyar állami vállalatok az Erdélyi Magyar Néppárt politikusai által bejegyzett civil szervezeteknek. Nemrég a Tusványosként ismert nyári szabadegyetemet és diáktábort vették össztűz alá. Miközben az Átlátszó.hu szisztematikusan a magyarországi kormányoldalt támadja, aközben az erdélyi különítmény sem rejti véka alá, hogy „a Tőkés Lászlóhoz köthető politikai és civil szervezetek” lejáratásán dolgozik. A látszat kedvéért néha egy-egy korrupt RMDSZ-es politikus neve is felbukkan a portálon, de egyikőjük sem olyan szövegkörnyezetben, mint amilyenek a feljelentésekkel egyenértékű Tusványos-ellenes kirohanások.
Ahogy megjelenik valamilyen „átlátszó” támadás az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldal ellen, a magyarországi balliberális média azonnal felerősíti és propagálja az ottani nyilvánosságban. A demokráciaközpontok elleni január 7-i cikket másnap a vérmesen nemzetellenes Népszava már ezzel a címmel visszhangozta: „Sokba került Tőkés a magyar költségvetésnek”. A szemenszedett hazugságokat és féligazságokat rafináltan elegyítő, sarkosan elfogult megállapításokat és szentenciákat tartalmazó írást ugyanaz a Gál Mária jegyzi, aki szocialista kormányhivatalnokból lett Gyurcsány-Bajnaiék bukása után budapesti „Erdély-szakértő” és az RMDSZ szócsövének, a Maszolnak is szerzője. A dehonesztáló és uszító kifejezésekkel megspékelt irományban odáig merészkedik az újdondász, hogy kijelenti: „Orbán Viktor mára ejtette korábbi protezsáltjait, és beállt a korábbi ellenfél, az RMDSZ mögé.” S ezzel máris valóvá vált a balliberális álom…
De homok csúszhatott az álomgépbe, mert noha a Népszava egy az egyben átveszi az Átlátszó Erdély zavaros adatsorait, azt mégis kénytelen a szerző elismerni (vagy ezt már a felelős szerkesztő íratta le vele?), hogy „mivel arra vonatkozó adatok még nincsenek, hogy az EMNT a 2016-os költségvetésből is hasonló nagyságrendű támogatásra számíthat, egyelőre csak feltételezés, hogy az Orbán-kormány megvonta mind a politikai, mind az anyagi támogatását a Tőkés-birodalomtól”. Tehát egyetlen cikken belül sem tudta eldönteni a Népszava, hogy Orbán megvonta vagy nem vonta meg… De Gál Mária újságírói képességeiről írásának zárómondatai is híven árulkodnak: „Egyelőre úgy tűnik, Tőkés pártja nem kapott zöld utat Budapestről az önálló, az RMDSZ-el (helyesen: RMDSZ-szel – R. B. M.) szembeni indulásra. Ez azonban még nem jelenti automatikusan a pénzcsapok elzárást is.” Ábrándozás és állítás, óhajtás és tagadás, malícia és szorongás – „földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény”, mondhatnánk Csokonaival. R. B. M. itthon.ma//szerintunk
Semjén Zsolt, a második Orbán-kormány általános miniszterelnök-helyettese és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli minisztere év- és helyzetértékelő rádióinterjújában ismét letette a garast az egyik romániai parlamenti párt mellett, mire a vérszemet kapó balliberális média rögtön nekiesett az erdélyi magyar nemzeti-polgári oldalnak.
A miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott, mindig a kiegyezés híve volt az RMDSZ-szel, s nemzetpolitikai célja „összeboronálni” az adott nemzetrészben élő magyar politikai szervezeteket. Szavai szerint ha az RMDSZ esetleg kiesne a bukaresti parlamentből, akkor fennállna annak a veszélye, hogy román pártokba integrálódik a magyar értelmiség, ezért, mivel az erdélyi magyarok a korábbi választásokon úgymond eldöntötték, hogy az RMDSZ a legerősebb, parlamentbe kerülni képes magyar szervezet, az együttműködés „nemzeti parancs”.
Eltekintve Semjén sommás, bár részleteiben téves erdélyi helyzetértékelésétől – hiszen az erdélyi magyaroknak csupán az utóbbi időkben körvonalazódott valamiféle választási lehetőségük, s a két évtizeden át román hatalmi segédlettel rajtuk uralkodó RMDSZ-re mára az erdélyiek alig egyharmada szavaz –, egészen furcsán hatott az a „segítség”, amit balról kapott a médiában az „erős” RMDSZ. A kimondottan balliberális kötődésű, gyökerű, „magyarnarancsos”, szabaddemokrata és szocialista vétetésű Átlátszó.hu bulvárportál erdélyi „kommandója”, az Átlátszó Erdély alig egy héttel a semjéni „útmutatást” követően „leleplező erejű összeállításban” rontott rá az RMDSZ ellenzékére. Az „5 év alatt több, mint 4 millió euróba kerültek Erdélyben a Demokrácia Központok” – amúgy a magyar helyesírásra fittyet hányó – című dolgozat egy számmisztikán alapuló, az olvasót hiteles és feltételezett adatok egyvelegével, megalapozatlan következtetésekkel és sugallatokkal manipuláló vádirat, amelynek egyetlen célja: demonstrálni, hogy az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzét rosszul költötte el, mert nemcsak az RMDSZ-nek juttatott a határon túli magyaroknak szánt támogatásokból, hanem más, a bukaresti hatalom által nem kontrollált civil szervezeteknek is.
Az erdely.atlatszo.hu internetes címen található, az „Átlátszó erdélyi különítménye” által gyártott fércmű mindvégig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a kedvezményezett honosítási és társadalomszervezési munkáját igyekszik lejáratni, az RMDSZ malmára hajtva a vizet. Miközben arról egy szó sem esik, hogy utóbbi szervezet fennállásának 25 éve alatt nagyságrendekkel több pénzt kapott a román és a magyar költségvetésből, mint az a 4,4 millió euró, amit a honosítással foglalkozó demokráciaközpontok kaptak az elmúlt öt évben. Az RMDSZ csak a román kormánytól kap évente (!) 4 millió eurót, aminek a 70-80%-át önmagára és klientúrájának fenntartására költi, azt pedig megsaccolni sem lehet, hogy a magyar költségvetésből mennyi pénz jut különböző csatornákon a tulipános holdudvarnak. Aki ezt firtatja, falakba ütközik.
Ugyanez az RMDSZ-es bértollnoki kör évek óta sulykolja, noha bizonyítani sohasem tudta, hogy százmilliós nagyságrendű „szponzorizációkat” (helyesen: szponzorációkat) nyújtottak magyar állami vállalatok az Erdélyi Magyar Néppárt politikusai által bejegyzett civil szervezeteknek. Nemrég a Tusványosként ismert nyári szabadegyetemet és diáktábort vették össztűz alá. Miközben az Átlátszó.hu szisztematikusan a magyarországi kormányoldalt támadja, aközben az erdélyi különítmény sem rejti véka alá, hogy „a Tőkés Lászlóhoz köthető politikai és civil szervezetek” lejáratásán dolgozik. A látszat kedvéért néha egy-egy korrupt RMDSZ-es politikus neve is felbukkan a portálon, de egyikőjük sem olyan szövegkörnyezetben, mint amilyenek a feljelentésekkel egyenértékű Tusványos-ellenes kirohanások.
Ahogy megjelenik valamilyen „átlátszó” támadás az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldal ellen, a magyarországi balliberális média azonnal felerősíti és propagálja az ottani nyilvánosságban. A demokráciaközpontok elleni január 7-i cikket másnap a vérmesen nemzetellenes Népszava már ezzel a címmel visszhangozta: „Sokba került Tőkés a magyar költségvetésnek”. A szemenszedett hazugságokat és féligazságokat rafináltan elegyítő, sarkosan elfogult megállapításokat és szentenciákat tartalmazó írást ugyanaz a Gál Mária jegyzi, aki szocialista kormányhivatalnokból lett Gyurcsány-Bajnaiék bukása után budapesti „Erdély-szakértő” és az RMDSZ szócsövének, a Maszolnak is szerzője. A dehonesztáló és uszító kifejezésekkel megspékelt irományban odáig merészkedik az újdondász, hogy kijelenti: „Orbán Viktor mára ejtette korábbi protezsáltjait, és beállt a korábbi ellenfél, az RMDSZ mögé.” S ezzel máris valóvá vált a balliberális álom…
De homok csúszhatott az álomgépbe, mert noha a Népszava egy az egyben átveszi az Átlátszó Erdély zavaros adatsorait, azt mégis kénytelen a szerző elismerni (vagy ezt már a felelős szerkesztő íratta le vele?), hogy „mivel arra vonatkozó adatok még nincsenek, hogy az EMNT a 2016-os költségvetésből is hasonló nagyságrendű támogatásra számíthat, egyelőre csak feltételezés, hogy az Orbán-kormány megvonta mind a politikai, mind az anyagi támogatását a Tőkés-birodalomtól”. Tehát egyetlen cikken belül sem tudta eldönteni a Népszava, hogy Orbán megvonta vagy nem vonta meg… De Gál Mária újságírói képességeiről írásának zárómondatai is híven árulkodnak: „Egyelőre úgy tűnik, Tőkés pártja nem kapott zöld utat Budapestről az önálló, az RMDSZ-el (helyesen: RMDSZ-szel – R. B. M.) szembeni indulásra. Ez azonban még nem jelenti automatikusan a pénzcsapok elzárást is.” Ábrándozás és állítás, óhajtás és tagadás, malícia és szorongás – „földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény”, mondhatnánk Csokonaival. R. B. M. itthon.ma//szerintunk
2016. február 9.
A pártsajtó megint támad
„Alkalmazottak nélkül maradt a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ” címmel közölt tegnap az RMDSZ központi szócsöve, a Maszol.ro egy olyan írást, ami féligazságok és a tárgyhoz nem illő inszinuációk mentén próbált ütni egyet a magyar kormány nemzetegyesítő törekvésein.
A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki szervezete által működtetett ún. demokráciaközpont, amely a határon túli magyarok kedvezményes honosításában nyújt segítséget a magyar állampolgárságot igénylőknek, új munkatársakkal fog dolgozni február 15-étől. Ezt az egyszerű tényt az RMDSZ-es média úgy próbálja beállítani, hogy az kedvezőtlen fényt vessen az EMNT-re éppúgy, mint az Erdélyi Magyar Néppártra, illetve áttételesen az ezeket (is) támogató Orbán-kormányra.
A Maszol.ro szerint „egyik napról a másikra személyzet nélkül maradt a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ” (helyesen: demokráciaközpont), mert „az évek óta a honosítási irodában tevékenykedő alkalmazottak egy részének a vezetősége felmondott, másik részük pedig a felmondást meg sem várva önként távozott”. Tették ezt állítólag azért, mert elvárták tőlük, hogy civil rendezvények szervezéséből is vegyék ki a részüket és az EMNP-nek is segítsenek. Amire ők nem voltak hajlandók.
A tudósításból akkor kezdett el kilógni a lóláb, amikor Kátai Zsuzsanna széki EMNT-elnök áperté megmondta: az elkényelmesedett három régi alkalmazott nem értette meg, hogy ezek a demokráciaközpontok a könnyített honosítás mellett népszolgálatot is ellátnak. Civil szervezet alkalmazottaiként kivonták magukat a társadalomszervezési feladatok alól, amire a munkaadó szervezet eleve elkötelezte magát. Főleg hétvégeken mentették ki magukat, miközben köztudott, hogy a közösségi rendezvények zöme ekkor zajlik, ilyenkor (is) van munkája, feladata egy társadalomszervezőnek, népművelőnek, civil aktivistának.
A formalitások elintézését követően két új személyt alkalmaztak, Kocsis Hunor és Ferencz Boglárka végzi a honosítási tevékenységet február 15-től naponta 9 és 17 óra között várják az érdeklődőket.
Ez utóbbi lett volna a hír maga, amit egy tárgyilagos hírportálnak tudatnia kellett volna, ha egyáltalán érdekli a polgárokat az, hogy személy szerint ki intézi az intéznivalót egy irodában. Ehhez képest a Maszol.ro előszedte a naftalinból Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor esetét is, aki a sepsiszéki EMNT éléről 2014-ben mondott le, mert „nem akart pártkatona lenni”. Sánta ugyan a nyilvánossággal csak annyit közölt, hogy „a további tervem az, hogy igyekszem minden időmet, energiámat a családomnak és gyülekezetemnek szánni”, ám az RMDSZ-es média az ő engedélye és beleegyezése nélkül egy olyan magánlevelet is futtatni kezdett – egyértelmű politikai hátsó szándékkal –, melyet a lelkész az EMNT sepsiszéki szervezete tagjainak küldött. Ebben amúgy csak azt fejtegette, hogy a maga részéről nem ért egyet az EMNT és az EMNP közötti viszony egyes aspektusaival. itthon.ma//erdelyorszag
„Alkalmazottak nélkül maradt a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ” címmel közölt tegnap az RMDSZ központi szócsöve, a Maszol.ro egy olyan írást, ami féligazságok és a tárgyhoz nem illő inszinuációk mentén próbált ütni egyet a magyar kormány nemzetegyesítő törekvésein.
A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki szervezete által működtetett ún. demokráciaközpont, amely a határon túli magyarok kedvezményes honosításában nyújt segítséget a magyar állampolgárságot igénylőknek, új munkatársakkal fog dolgozni február 15-étől. Ezt az egyszerű tényt az RMDSZ-es média úgy próbálja beállítani, hogy az kedvezőtlen fényt vessen az EMNT-re éppúgy, mint az Erdélyi Magyar Néppártra, illetve áttételesen az ezeket (is) támogató Orbán-kormányra.
A Maszol.ro szerint „egyik napról a másikra személyzet nélkül maradt a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ” (helyesen: demokráciaközpont), mert „az évek óta a honosítási irodában tevékenykedő alkalmazottak egy részének a vezetősége felmondott, másik részük pedig a felmondást meg sem várva önként távozott”. Tették ezt állítólag azért, mert elvárták tőlük, hogy civil rendezvények szervezéséből is vegyék ki a részüket és az EMNP-nek is segítsenek. Amire ők nem voltak hajlandók.
A tudósításból akkor kezdett el kilógni a lóláb, amikor Kátai Zsuzsanna széki EMNT-elnök áperté megmondta: az elkényelmesedett három régi alkalmazott nem értette meg, hogy ezek a demokráciaközpontok a könnyített honosítás mellett népszolgálatot is ellátnak. Civil szervezet alkalmazottaiként kivonták magukat a társadalomszervezési feladatok alól, amire a munkaadó szervezet eleve elkötelezte magát. Főleg hétvégeken mentették ki magukat, miközben köztudott, hogy a közösségi rendezvények zöme ekkor zajlik, ilyenkor (is) van munkája, feladata egy társadalomszervezőnek, népművelőnek, civil aktivistának.
A formalitások elintézését követően két új személyt alkalmaztak, Kocsis Hunor és Ferencz Boglárka végzi a honosítási tevékenységet február 15-től naponta 9 és 17 óra között várják az érdeklődőket.
Ez utóbbi lett volna a hír maga, amit egy tárgyilagos hírportálnak tudatnia kellett volna, ha egyáltalán érdekli a polgárokat az, hogy személy szerint ki intézi az intéznivalót egy irodában. Ehhez képest a Maszol.ro előszedte a naftalinból Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor esetét is, aki a sepsiszéki EMNT éléről 2014-ben mondott le, mert „nem akart pártkatona lenni”. Sánta ugyan a nyilvánossággal csak annyit közölt, hogy „a további tervem az, hogy igyekszem minden időmet, energiámat a családomnak és gyülekezetemnek szánni”, ám az RMDSZ-es média az ő engedélye és beleegyezése nélkül egy olyan magánlevelet is futtatni kezdett – egyértelmű politikai hátsó szándékkal –, melyet a lelkész az EMNT sepsiszéki szervezete tagjainak küldött. Ebben amúgy csak azt fejtegette, hogy a maga részéről nem ért egyet az EMNT és az EMNP közötti viszony egyes aspektusaival. itthon.ma//erdelyorszag
2016. március 8.
Kérhető a magyar személyi igazolvány is
Már lehet kérvényezni a magyarországi személyi igazolványt, mindenkinek, aki magyar állampolgár. Nem kell hozzá magyarországi lakcím, csak pár papír. Nézzük, mik, és hol intézhető.
Immár magyarországi személyi igazolványt is kaphatnak azok, akik megkapták a magyar állampolgárságot. Ezt hétfőn Nagyváradon jelentette be Magyarország kolozsvári konzulja,dr. Laky-Takács Péter Attila, aki a szokásos kihelyezett konzuli napra állampolgársági ügyeket intézni jött az itteni Demokrácia Központba. A lényeg, hogy állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok is igényelhetnek elektronikus személyi igazolványt. Várják az érdeklődő polgárokat a magyarországi települések kormányablakainál, az irat kiváltásához nem kell állandó magyarországi lakcím sem.
Mi és hol?
Az igényléshez valamilyen személyi azonosító igazolvány kell (például útlevél, lehet romániai, vagy magyarországi is), emellett a magyar állampolgárság felvételekor megkapott honosítási okirat és a lakcímkártya. A kiskorúak esetében szükséges a születési anyakönyvi kivonat is. Ezekkel kell jelentkezni az ingyenes személyiért a bármelyik magyarországi kormányablaknál – és ott is lehet majd átvenni az okmányt később. A konzul váradi tájékoztatóján részt vett Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke is, aki tudatta: „csak Hajdú-Bihar megyében 20 ilyen hivatal van, például Váradhoz a legközelebbi Keresztesen, de lényegében minden nagyobb településen”.
Kérdéseinkre dr. Laky-Takács Péter Attila konzul elmondta: később – várhatóan pár héten, de legfeljebb fél éven belül – Magyarország külföldi képviseletein is intézik majd ezt is. Következésképpen az is várható, hogy a kihelyezett konzuli napokon Bihar megye nagyobb településein is benyújtható lesz majd az igénylés, a Demokrácia Központokban.Hogy mennyi idő alatt van kész a biometrikus személyi? A konzul válasza szerint ”személyes tapasztalatom, hogy 30 napon belül adták ki, amikor én újíttattam meg az enyémet, de azt hiszem, ennél lényegesen hamarabb is elkészül”. Információink szerint jelenleg 8-9 nap alatt megvan, de ha sokan igénylik, akkor ez kicsit hosszabbodhat.
Magyarországon január 1-jén lépett hatályba a közigazgatási bürokrácia csökkentéséről elfogadott törvénycsomag. A módosítással bevezetett új személyi igazolvány egy sor, most még különálló okmány funkcióját is átveszi. Bár nem vonják ki a forgalomból az TAJ-kártyát és az adóazonosító jelet, ezek adatait az okmányban található chip már képes tárolni – de ezek csak az anyaországban élőket érintik. Ugyanakkor az új típusú magyarországi személyi igazolványban lévő chipek miatt lerövidült az okmány érvényességi ideje, az eddigi 10 év helyett 6 évente kell majd megújítani. A 18 év alattiaknak pedig ezentúl háromévente kell új igazolványt igényelniük. Kérdésünkre válaszolva dr. Laky-Takács Péter Attila azt mondta, ezzel a mostani okmánnyal lényegében teljes lett az anyaországon kívül élő magyar állampolgárok által kapható iratok köre.
Egyéb ügyek
A váradi kihelyezett konzuli napon egyébként folytatódott a magyar állampolgársági igénylések átvétele is a Demokrácia Központban (Fő/ Republicii u. 45. szám; telefon: 0259-220126). Ugyanakkor a konzul jelzete: a már állampolgárságot nyertek közül sokan kaptak választási regisztrációra vonatkozó levelet az elmúlt időszakban, de csak azok küldjék vissza, akik még nem regisztráltak, és akik szeretnének magyarországi voksolásokon részt venni. Nagy József Barna irodavezető megjegyezte, hogy regisztrálni a területi irodáknál is lehet. Másban is segítenek ezek az irodák. Zatykó Gyula ugyanis emlékeztetett: a magyar állampolgársággal is rendelkező hadiárvák 8600 forintos havi támogatást kaphatnak – ezt az ügyintézést is rendezik a területi irodákban. Hozzátette: „persze az összeg nem nagy, de mivel idős személyekről van szó, a legtöbbjüknek sokat jelent ez a 100 lej fölötti összeg is”.
Az ügymenetről
A magyarországi személyi kiváltásához egyelőre csakis valamelyik anyaországbeli kormányablaknál kell jelentkezni, a felsorolt iratokkal. A helyszínen sorszámot húz az igénylő (vagy ezt neten, illetőleg telefonon is előre intézheti). Az ügyintéző a szám alapján hívja az ügyfelet. Adatlapot töltenek ki, pár perc alatt, amit a kérvényező aláír, aztán fényképet készítenek róla és ujjlenyomatot vesznek. Végül az igénylő megkapja egy borítékban az elektronikus személyi igazolványának azonosító kódját. A személyi igazolvány pár napon belül elkészül, és személyesen lehet átvenni. Egyébként tájékozódtunk tegnap a Váradhoz legközelebbi kormányablaknál, azaz Biharkeresztesen. Ott már január óta kaptak is igényléseket, de roham nem volt, tömeges igénylésekre (az állampolgársági ügyek kezdeti intézésétől eltérően) nem volt példa eddig. Egyelőre különösebb fennakadás nélkül, rendben megy az ügyintézés.
Szeghalmi Örs. erdon.ro
Már lehet kérvényezni a magyarországi személyi igazolványt, mindenkinek, aki magyar állampolgár. Nem kell hozzá magyarországi lakcím, csak pár papír. Nézzük, mik, és hol intézhető.
Immár magyarországi személyi igazolványt is kaphatnak azok, akik megkapták a magyar állampolgárságot. Ezt hétfőn Nagyváradon jelentette be Magyarország kolozsvári konzulja,dr. Laky-Takács Péter Attila, aki a szokásos kihelyezett konzuli napra állampolgársági ügyeket intézni jött az itteni Demokrácia Központba. A lényeg, hogy állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok is igényelhetnek elektronikus személyi igazolványt. Várják az érdeklődő polgárokat a magyarországi települések kormányablakainál, az irat kiváltásához nem kell állandó magyarországi lakcím sem.
Mi és hol?
Az igényléshez valamilyen személyi azonosító igazolvány kell (például útlevél, lehet romániai, vagy magyarországi is), emellett a magyar állampolgárság felvételekor megkapott honosítási okirat és a lakcímkártya. A kiskorúak esetében szükséges a születési anyakönyvi kivonat is. Ezekkel kell jelentkezni az ingyenes személyiért a bármelyik magyarországi kormányablaknál – és ott is lehet majd átvenni az okmányt később. A konzul váradi tájékoztatóján részt vett Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke is, aki tudatta: „csak Hajdú-Bihar megyében 20 ilyen hivatal van, például Váradhoz a legközelebbi Keresztesen, de lényegében minden nagyobb településen”.
Kérdéseinkre dr. Laky-Takács Péter Attila konzul elmondta: később – várhatóan pár héten, de legfeljebb fél éven belül – Magyarország külföldi képviseletein is intézik majd ezt is. Következésképpen az is várható, hogy a kihelyezett konzuli napokon Bihar megye nagyobb településein is benyújtható lesz majd az igénylés, a Demokrácia Központokban.Hogy mennyi idő alatt van kész a biometrikus személyi? A konzul válasza szerint ”személyes tapasztalatom, hogy 30 napon belül adták ki, amikor én újíttattam meg az enyémet, de azt hiszem, ennél lényegesen hamarabb is elkészül”. Információink szerint jelenleg 8-9 nap alatt megvan, de ha sokan igénylik, akkor ez kicsit hosszabbodhat.
Magyarországon január 1-jén lépett hatályba a közigazgatási bürokrácia csökkentéséről elfogadott törvénycsomag. A módosítással bevezetett új személyi igazolvány egy sor, most még különálló okmány funkcióját is átveszi. Bár nem vonják ki a forgalomból az TAJ-kártyát és az adóazonosító jelet, ezek adatait az okmányban található chip már képes tárolni – de ezek csak az anyaországban élőket érintik. Ugyanakkor az új típusú magyarországi személyi igazolványban lévő chipek miatt lerövidült az okmány érvényességi ideje, az eddigi 10 év helyett 6 évente kell majd megújítani. A 18 év alattiaknak pedig ezentúl háromévente kell új igazolványt igényelniük. Kérdésünkre válaszolva dr. Laky-Takács Péter Attila azt mondta, ezzel a mostani okmánnyal lényegében teljes lett az anyaországon kívül élő magyar állampolgárok által kapható iratok köre.
Egyéb ügyek
A váradi kihelyezett konzuli napon egyébként folytatódott a magyar állampolgársági igénylések átvétele is a Demokrácia Központban (Fő/ Republicii u. 45. szám; telefon: 0259-220126). Ugyanakkor a konzul jelzete: a már állampolgárságot nyertek közül sokan kaptak választási regisztrációra vonatkozó levelet az elmúlt időszakban, de csak azok küldjék vissza, akik még nem regisztráltak, és akik szeretnének magyarországi voksolásokon részt venni. Nagy József Barna irodavezető megjegyezte, hogy regisztrálni a területi irodáknál is lehet. Másban is segítenek ezek az irodák. Zatykó Gyula ugyanis emlékeztetett: a magyar állampolgársággal is rendelkező hadiárvák 8600 forintos havi támogatást kaphatnak – ezt az ügyintézést is rendezik a területi irodákban. Hozzátette: „persze az összeg nem nagy, de mivel idős személyekről van szó, a legtöbbjüknek sokat jelent ez a 100 lej fölötti összeg is”.
Az ügymenetről
A magyarországi személyi kiváltásához egyelőre csakis valamelyik anyaországbeli kormányablaknál kell jelentkezni, a felsorolt iratokkal. A helyszínen sorszámot húz az igénylő (vagy ezt neten, illetőleg telefonon is előre intézheti). Az ügyintéző a szám alapján hívja az ügyfelet. Adatlapot töltenek ki, pár perc alatt, amit a kérvényező aláír, aztán fényképet készítenek róla és ujjlenyomatot vesznek. Végül az igénylő megkapja egy borítékban az elektronikus személyi igazolványának azonosító kódját. A személyi igazolvány pár napon belül elkészül, és személyesen lehet átvenni. Egyébként tájékozódtunk tegnap a Váradhoz legközelebbi kormányablaknál, azaz Biharkeresztesen. Ott már január óta kaptak is igényléseket, de roham nem volt, tömeges igénylésekre (az állampolgársági ügyek kezdeti intézésétől eltérően) nem volt példa eddig. Egyelőre különösebb fennakadás nélkül, rendben megy az ügyintézés.
Szeghalmi Örs. erdon.ro
2017. augusztus 29.
OperaTúra Erdélyben
A Magyar Állami Operaház egyik legnagyobb vállalkozása a Kárpát-Haza OperaTúra, melynek első részében, 2017. szeptember 4. és 21. között Erdély és Partium nyolc városába juttatja el két nagyszabású produkcióját. A Túra szeptemberi fejezetének állomásai Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár. Minden városban két napot időzik a társulat, az első napon Erkel Hunyadi László című operája, a másodikon Ronald Hynd Lehár Ferenc világhírű operettjének zenéjére készített balettje, A víg özvegy látható.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia-központ hálózata segítséget nyújt az online jegyvásárlásban. Az érdeklődők bizalommal fordulhatnak további információkért is az irodában dolgozó munkatársakhoz, Nagyváradon a Kálvin János utca (Jean Calvin) 1. szám alatt.
A Kárpát-Haza OperaTúra nagyváradi helyszíne az Antonio Alexe Sportcsarnok, a Cazaban Alexandru úton, az időpontok:szeptember 14-én, csütörtökön 19 órától Hunyadi László, szeptember 15-én, pénteken szintén 19 órától A víg özvegy. Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Magyar Állami Operaház egyik legnagyobb vállalkozása a Kárpát-Haza OperaTúra, melynek első részében, 2017. szeptember 4. és 21. között Erdély és Partium nyolc városába juttatja el két nagyszabású produkcióját. A Túra szeptemberi fejezetének állomásai Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár. Minden városban két napot időzik a társulat, az első napon Erkel Hunyadi László című operája, a másodikon Ronald Hynd Lehár Ferenc világhírű operettjének zenéjére készített balettje, A víg özvegy látható.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia-központ hálózata segítséget nyújt az online jegyvásárlásban. Az érdeklődők bizalommal fordulhatnak további információkért is az irodában dolgozó munkatársakhoz, Nagyváradon a Kálvin János utca (Jean Calvin) 1. szám alatt.
A Kárpát-Haza OperaTúra nagyváradi helyszíne az Antonio Alexe Sportcsarnok, a Cazaban Alexandru úton, az időpontok:szeptember 14-én, csütörtökön 19 órától Hunyadi László, szeptember 15-én, pénteken szintén 19 órától A víg özvegy. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. október 14.
Újraválasztották Tőkés Lászlót az EMNT elnökének
Újraválasztották elnöknek Tőkés László európai parlamenti képviselőt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozsváron rendezett küldöttgyűlésén. Az október 14-i, szombati rendezvényen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kapta a szervezet Kós Károly-díját.
A megjelent küldöttek áttekintették az elmúlt időszak főbb közéleti eseményeit, meghallgatták az elnöki, ügyvezető elnöki beszámolókat, valamint az EMNT Demokráciaközpontok honosítási munkájáról szóló összefoglalót. Ezt követően a jelenlévő 95 küldött megerősítette tisztségében – és a következő két évre is bizalmáról biztosította – Tőkés László volt királyhágómelléki püspököt. Az EMNT elnökének jelölésére a küldöttgyűlés Sándor Krisztinát, a szervezet ügyvezető elnökét is megerősítette tisztségében, aki a következő két évben is ügyvezető alelnöki minőségében látja el feladatát.
A szervezet sajtóirodájának tájékoztatása szerint a szombati kincses városi küldöttgyűlésen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kapta az EMNT Kós Károly-díját. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke felvezetőjében elmondta: az első alkalommal 2013-ban átadott díjat olyan személyiségeknek és szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki. Az elmúlt években Kós Károly-díjat kapott Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Románai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának és a Háromszék napilap szerkesztősége, valamint post mortem megkapta az EMNT díját Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is.
Csinta Samu újságíró Izsák Balázsról írt laudációját Tőkés András, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei alelnöke olvasta fel, majd ezt követően a díjazott SZNT-elnök szólt a jelenlévőkhöz. Izsák elmondta: elválaszthatatlannak érzi személyét az általa képviselt szervezettől, melyet 2008 óta vezet, s amely megalakulásától következetesen felvállalja az autonómiatörekvések képviseletét helyi és nemzetközi fórumokon egyaránt. kronika.ro
Újraválasztották elnöknek Tőkés László európai parlamenti képviselőt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozsváron rendezett küldöttgyűlésén. Az október 14-i, szombati rendezvényen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kapta a szervezet Kós Károly-díját.
A megjelent küldöttek áttekintették az elmúlt időszak főbb közéleti eseményeit, meghallgatták az elnöki, ügyvezető elnöki beszámolókat, valamint az EMNT Demokráciaközpontok honosítási munkájáról szóló összefoglalót. Ezt követően a jelenlévő 95 küldött megerősítette tisztségében – és a következő két évre is bizalmáról biztosította – Tőkés László volt királyhágómelléki püspököt. Az EMNT elnökének jelölésére a küldöttgyűlés Sándor Krisztinát, a szervezet ügyvezető elnökét is megerősítette tisztségében, aki a következő két évben is ügyvezető alelnöki minőségében látja el feladatát.
A szervezet sajtóirodájának tájékoztatása szerint a szombati kincses városi küldöttgyűlésen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kapta az EMNT Kós Károly-díját. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke felvezetőjében elmondta: az első alkalommal 2013-ban átadott díjat olyan személyiségeknek és szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki. Az elmúlt években Kós Károly-díjat kapott Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Románai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának és a Háromszék napilap szerkesztősége, valamint post mortem megkapta az EMNT díját Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is.
Csinta Samu újságíró Izsák Balázsról írt laudációját Tőkés András, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei alelnöke olvasta fel, majd ezt követően a díjazott SZNT-elnök szólt a jelenlévőkhöz. Izsák elmondta: elválaszthatatlannak érzi személyét az általa képviselt szervezettől, melyet 2008 óta vezet, s amely megalakulásától következetesen felvállalja az autonómiatörekvések képviseletét helyi és nemzetközi fórumokon egyaránt. kronika.ro
2017. október 15.
Újabb elnöki mandátumot kapott Tőkés László az EMNT élén
Újabb kétéves elnöki mandátumot kapott Tőkés László európai parlamenti képviselő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozsváron megszervezett küldöttgyűlésén szombaton.
A szervezet sajtóirodájának közleménye szerint az elnökségi beszámolók, valamint az EMNT Demokráciaközpontok honosítási munkájáról szóló összefoglaló ismertetése után a jelen lévő 95 küldött megerősítette elnöki tisztségében, és a következő két évre is bizalmáról biztosította Tőkés Lászlót.
Az EMNT elnökének jelölésére a küldöttek megerősítették tisztségében Sándor Krisztina ügyvezető elnököt is.
Elnöki beszámolójában Tőkés László a „posztkommunista visszarendeződésnek” és a teljes körű rendszerváltás elmaradásának tulajdonította azt, hogy nem valósultak meg az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító, negyed évszázada elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat célkitűzései.
Úgy vélekedett: Nagy-Románia közelgő centenáriuma miatt az erdélyi magyar közéleti szereplőkre nagy felelősség hárul, hogy az egyre inkább kiélesedő kommunikációs háborúban ne hagyják magukat provokálni, és kellő higgadtsággal viszonyuljanak minden felmerülő kérdéshez.
„Továbbra is legfőbb célunk a nemzeti politizálás, mely során számítunk szövetségeseinkre is. A Kárpát-medencei Autonómiatanácsot erősítenünk kell, s az önrendelkezést össznemzeti ügyként kell kezelnünk. Továbbra is számítunk a magyar kormányra, támogatjuk küzdelmét a migrációs válság megoldásáért, s kivesszük a részünket az anyaországi választásokat megelőző regisztrációs kampányból is” – hangoztatta az erdélyi magyar autonómiaigény képviseletére vállalkozó szervezet elnöke.
Az EMNT küldöttgyűlését Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Szabolcs Attila parlamenti képviselő (FIDESZ), az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, valamint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is üdvözölte.
A kolozsvári tanácskozáson átadták az EMNT Kós Károly-díját is, amelyet idén Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének ítéltek oda.
A 2013 óta évente átadott kitüntetéseket olyan személyiségeknek, szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki.
Az elmúlt években Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora és a Háromszék napilap szerkesztősége részesült Kós Károly-díjban.
Az EMNT kitüntetését post mortem Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is megkapta. Baranyi László / MTI; Erdély.ma
Újabb kétéves elnöki mandátumot kapott Tőkés László európai parlamenti képviselő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozsváron megszervezett küldöttgyűlésén szombaton.
A szervezet sajtóirodájának közleménye szerint az elnökségi beszámolók, valamint az EMNT Demokráciaközpontok honosítási munkájáról szóló összefoglaló ismertetése után a jelen lévő 95 küldött megerősítette elnöki tisztségében, és a következő két évre is bizalmáról biztosította Tőkés Lászlót.
Az EMNT elnökének jelölésére a küldöttek megerősítették tisztségében Sándor Krisztina ügyvezető elnököt is.
Elnöki beszámolójában Tőkés László a „posztkommunista visszarendeződésnek” és a teljes körű rendszerváltás elmaradásának tulajdonította azt, hogy nem valósultak meg az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító, negyed évszázada elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat célkitűzései.
Úgy vélekedett: Nagy-Románia közelgő centenáriuma miatt az erdélyi magyar közéleti szereplőkre nagy felelősség hárul, hogy az egyre inkább kiélesedő kommunikációs háborúban ne hagyják magukat provokálni, és kellő higgadtsággal viszonyuljanak minden felmerülő kérdéshez.
„Továbbra is legfőbb célunk a nemzeti politizálás, mely során számítunk szövetségeseinkre is. A Kárpát-medencei Autonómiatanácsot erősítenünk kell, s az önrendelkezést össznemzeti ügyként kell kezelnünk. Továbbra is számítunk a magyar kormányra, támogatjuk küzdelmét a migrációs válság megoldásáért, s kivesszük a részünket az anyaországi választásokat megelőző regisztrációs kampányból is” – hangoztatta az erdélyi magyar autonómiaigény képviseletére vállalkozó szervezet elnöke.
Az EMNT küldöttgyűlését Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Szabolcs Attila parlamenti képviselő (FIDESZ), az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, valamint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is üdvözölte.
A kolozsvári tanácskozáson átadták az EMNT Kós Károly-díját is, amelyet idén Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének ítéltek oda.
A 2013 óta évente átadott kitüntetéseket olyan személyiségeknek, szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki.
Az elmúlt években Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora és a Háromszék napilap szerkesztősége részesült Kós Károly-díjban.
Az EMNT kitüntetését post mortem Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is megkapta. Baranyi László / MTI; Erdély.ma
2017. december 4.
Tíz év sikerei és kudarcai (Közéleti Fórum Tőkés Lászlóval)
A tíz évvel ezelőtti történéseket, az odáig vezető utat idézték fel szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közéleti fórumának vendégei, az akkori események főszereplői, az egybecsengő pozitív értékelés mellett néhányan szót ejtettek a későbbi hibákról, tévedésekről is.
A házigazda, az esemény kitalálója és életre hívója, Bálint József a 2007-et megelőző időszakról szólt, amikor sokan érezték úgy, az erdélyi magyar demokrácia nem teljesedhet ki az egypártrendszer miatt, az RMDSZ csak egyesek érdekeit képviseli, eltávolodott a megalakításakor kitűzött céloktól. Tíz esztendővel ezelőtt egyre többen vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje, és hat szervezet (EMNT, SZNT, Magyar Polgári Szövetség, Magyar Polgári Egyesület, Magyar Ifjúsági Tanács és Erdélyi Magyar Ifjak) jutott a felismerésre: egy közös, jó jelölttel van kitörési lehetőség az egypártrendszerből, és komoly kampány, erős verseny, példátlan választási részvétel után sikerült elérniük, hogy a függetlenként megméretkező Tőkés László képviselői mandátumot nyerjen az Európai Parlamentbe. Sándor Krisztina, aki 2007-ben a Tőkést támogató egyik szervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke volt, az események kronológiájára emlékeztetett, az év eleji huzavonára, amikor nyílt levelek, felkérések dacára sem volt hajlandó a Markó Béla vezette RMDSZ befutó helyet biztosítani Tőkésnek, így a hat szervezet elkezdte az aláírásgyűjtést, és március 13-ára összesítettek 138 ezer támogató kézjegyet. Az ezt követő tárgyalások sem vezettek eredményre, így szeptemberre megszületett a döntés: Tőkés függetlenként indul. Sándor Krisztina elemezte az akkor elindult folyamat pozitív és negatív hozadékait egyaránt. Eredményként értékelte, hogy sok, akkor feltűnt ifjúsági vezető később a nemzeti oldalon vállalt politikai szerepet, hogy mára van egy szervezett hálózatuk, intézményrendszerük (Demokrácia Központok), hogy sikerült befolyásolniuk a magyar nemzetpolitikát, nagyon sok javaslatuk, elképzelésük beépült abba. A negatívumok között említette a lemorzsolódás folyamatát, hogy sok értékes közéleti embert elveszítettek ez alatt a tíz év alatt, de ide sorolta a nemzeti oldalt szétforgácsoló belső vitákat, megbocsáthatatlan bűnnek nevezte, hogy nem sikerült kompromisszumot találni az MPP-ben, és ez annak széteséséhez, új párt létrehozásához vezetett. A negatívumok közé sorolta a megnövekedett közömbösséget, az illúzióvesztést: erdélyi magyar rendszerváltást akartak, az eredmény nem kielégítő – mondotta.
Tőke Ervin 2007-ben egyetemistaként kapcsolódott be a Tőkést támogató mozgalomba, akkor siker született, meg kell próbálniuk továbbra is abból építkezni – fogalmazta meg. Gazda Zoltán, aki aktív résztvevője volt a háromszéki aláírásgyűjtésnek, kampánynak, az SZNT nevében is szólt. Mint mondotta, visszaemlékezvén két szélsőség csap össze benne: a sikertörténet öröme, illetve az elkeseredettség, a düh. A 2007-es választás kiemelkedő eredményét követte a 2008-as önkormányzati választáson aratott győzelem, ám az akkor keletkezett jelentős felhajtóerő megszakadt, mert az MPP képtelen volt profi módon politizálni, a lejtmenet pedig folytatódott, amikor Tőkés 2009-ben vállalta, hogy RMDSZ-listán indul a következő EP-választáson. Véleménye szerint ez nagy hiba volt, amely beindította a lavinát, és jelentősen gyengítette a nemzetben gondolkodó politizálást. „Legyünk bölcsek, tanuljunk a múltból, s akkor talán lesz újabb lehetőség” – kívánta felszólalása végén. Szilágyi Zsolt – 2007-ben Tőkés kampányfőnöke volt, ma az EMNP elnöke – felszólalásában kiemelte a Tőkés körül létrejött példamutató összefogást, kifejtette, az általuk képviselt helyzetteremtő politizálás szembenállása a helyzetbe simuló politizálással ma is létezik. „Senki nem akar háborúskodást a többségi román nemzettel, békében akarunk velük élni, de ha harcolnunk kell jogainkért és az autonómiáért, akkor ezt a harcot meg kell vívni” – mondotta. Toró T. Tibor elmondta, 2007-ben első alkalommal kínáltak országosan alternatívát az erdélyi magyarságnak, nagyon szép győzelmet értek el, amelyet azonban számos hiba követett, de az a csoport, amely akkor Tőkés mellett volt, ma is mellette áll, a hat szervezet képviselőinek többsége jelenleg az EMNP-ben politizál. 2007-ben jó döntést hoztak, 2008-ban történelmi sikert értek el, az utána elkövetett hibákért kinek-kinek vállalnia kell a felelősséget. Méltatta Tőkés szerepét, mint fogalmazott: az ilyen személyiségek viszik előre a történelem kerekét.
Tőkés László felszólalásában Háromszék szerepét emelte ki a tíz évvel ezelőtti történésekben, mint fogalmazott: „itt volt az ellenzéki politizálás fellegvára és legerősebb bástyája”. Meglátása szerint a tíz esztendővel ezelőtti győzelem az autonómia, az önrendelkezés, a választás szabadsága miatt volt fontos. Tőkés számba vette az RMDSZ-ben lezajlott változásokat, amelyek a 2007-es történésekhez vezettek, a brassói kongresszustól, a neptuni áruláson át a Markó–Frunda-éráig, mindazt, amely megérlelte bennük, hogy az erdélyi magyar politikában és közéletben rendszerváltásra van szükség. Minden párt – RMDSZ, MPP, EMNP – létrehozásában szerepet vállalt, de ha egy autó rossz irányba tart vagy meghibásodik, és sem az irányváltását, sem a megjavítását nem lehet elérni, akkor le kell cserélni, nem szabad folytatni vele az utat a szakadék felé – magyarázta. Kitért a többször hibaként emlegetett 2009-es RMDSZ-listán indulására is, mint mondotta, nem volt a szövetség alárendeltje, nem tagadta meg elveit, a korábbi értékeket képviselte abban a helyzetben is. A jelenről szólva kifejtette: sajnos, ma is mindenre rátelepszik az egypártrendszer, ez például a pénzek elosztásában is tetten érhető, az RMDSZ a román állam által a magyarság számra kiutalt 5 millió eurót pártépítésre és a mellette állók támogatására használja. Pozitívnak nevezte, hogy a szövetség ma már nemcsak Bukarest felé irányul, hanem nyitott Budapest felé is, reméli, ez nem politikai opportunizmus csupán. Tőkés László pozitívan értékeli tíz évvel ezelőtti indulását és az azóta eltelt időszak eredményeit is, az MPP szerepéről lehet vitatkozni, ő sem látja rózsaszínben vagy fekete-fehérben a helyzetet, vannak érvei, ám az idő hiánya miatt ez a fórum nem alkalmas erre a vitára – vélekedett.
A teremből többen hozzászóltak, volt, aki a tíz évvel ezelőtti nagy pillanatot idézte fel, volt, aki Tőkést méltatta. Kovács István unitárius lelkész fogalmazta meg: van okunk ünnepelni, de tanulni kell a múlt hibáiból. Hangsúlyozta: ő hisz benne, ha kicsit késéssel is, ha vargabetűkkel, de vonatunk célt érhet, ehhez csak kitartás kell. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A tíz évvel ezelőtti történéseket, az odáig vezető utat idézték fel szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közéleti fórumának vendégei, az akkori események főszereplői, az egybecsengő pozitív értékelés mellett néhányan szót ejtettek a későbbi hibákról, tévedésekről is.
A házigazda, az esemény kitalálója és életre hívója, Bálint József a 2007-et megelőző időszakról szólt, amikor sokan érezték úgy, az erdélyi magyar demokrácia nem teljesedhet ki az egypártrendszer miatt, az RMDSZ csak egyesek érdekeit képviseli, eltávolodott a megalakításakor kitűzött céloktól. Tíz esztendővel ezelőtt egyre többen vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje, és hat szervezet (EMNT, SZNT, Magyar Polgári Szövetség, Magyar Polgári Egyesület, Magyar Ifjúsági Tanács és Erdélyi Magyar Ifjak) jutott a felismerésre: egy közös, jó jelölttel van kitörési lehetőség az egypártrendszerből, és komoly kampány, erős verseny, példátlan választási részvétel után sikerült elérniük, hogy a függetlenként megméretkező Tőkés László képviselői mandátumot nyerjen az Európai Parlamentbe. Sándor Krisztina, aki 2007-ben a Tőkést támogató egyik szervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke volt, az események kronológiájára emlékeztetett, az év eleji huzavonára, amikor nyílt levelek, felkérések dacára sem volt hajlandó a Markó Béla vezette RMDSZ befutó helyet biztosítani Tőkésnek, így a hat szervezet elkezdte az aláírásgyűjtést, és március 13-ára összesítettek 138 ezer támogató kézjegyet. Az ezt követő tárgyalások sem vezettek eredményre, így szeptemberre megszületett a döntés: Tőkés függetlenként indul. Sándor Krisztina elemezte az akkor elindult folyamat pozitív és negatív hozadékait egyaránt. Eredményként értékelte, hogy sok, akkor feltűnt ifjúsági vezető később a nemzeti oldalon vállalt politikai szerepet, hogy mára van egy szervezett hálózatuk, intézményrendszerük (Demokrácia Központok), hogy sikerült befolyásolniuk a magyar nemzetpolitikát, nagyon sok javaslatuk, elképzelésük beépült abba. A negatívumok között említette a lemorzsolódás folyamatát, hogy sok értékes közéleti embert elveszítettek ez alatt a tíz év alatt, de ide sorolta a nemzeti oldalt szétforgácsoló belső vitákat, megbocsáthatatlan bűnnek nevezte, hogy nem sikerült kompromisszumot találni az MPP-ben, és ez annak széteséséhez, új párt létrehozásához vezetett. A negatívumok közé sorolta a megnövekedett közömbösséget, az illúzióvesztést: erdélyi magyar rendszerváltást akartak, az eredmény nem kielégítő – mondotta.
Tőke Ervin 2007-ben egyetemistaként kapcsolódott be a Tőkést támogató mozgalomba, akkor siker született, meg kell próbálniuk továbbra is abból építkezni – fogalmazta meg. Gazda Zoltán, aki aktív résztvevője volt a háromszéki aláírásgyűjtésnek, kampánynak, az SZNT nevében is szólt. Mint mondotta, visszaemlékezvén két szélsőség csap össze benne: a sikertörténet öröme, illetve az elkeseredettség, a düh. A 2007-es választás kiemelkedő eredményét követte a 2008-as önkormányzati választáson aratott győzelem, ám az akkor keletkezett jelentős felhajtóerő megszakadt, mert az MPP képtelen volt profi módon politizálni, a lejtmenet pedig folytatódott, amikor Tőkés 2009-ben vállalta, hogy RMDSZ-listán indul a következő EP-választáson. Véleménye szerint ez nagy hiba volt, amely beindította a lavinát, és jelentősen gyengítette a nemzetben gondolkodó politizálást. „Legyünk bölcsek, tanuljunk a múltból, s akkor talán lesz újabb lehetőség” – kívánta felszólalása végén. Szilágyi Zsolt – 2007-ben Tőkés kampányfőnöke volt, ma az EMNP elnöke – felszólalásában kiemelte a Tőkés körül létrejött példamutató összefogást, kifejtette, az általuk képviselt helyzetteremtő politizálás szembenállása a helyzetbe simuló politizálással ma is létezik. „Senki nem akar háborúskodást a többségi román nemzettel, békében akarunk velük élni, de ha harcolnunk kell jogainkért és az autonómiáért, akkor ezt a harcot meg kell vívni” – mondotta. Toró T. Tibor elmondta, 2007-ben első alkalommal kínáltak országosan alternatívát az erdélyi magyarságnak, nagyon szép győzelmet értek el, amelyet azonban számos hiba követett, de az a csoport, amely akkor Tőkés mellett volt, ma is mellette áll, a hat szervezet képviselőinek többsége jelenleg az EMNP-ben politizál. 2007-ben jó döntést hoztak, 2008-ban történelmi sikert értek el, az utána elkövetett hibákért kinek-kinek vállalnia kell a felelősséget. Méltatta Tőkés szerepét, mint fogalmazott: az ilyen személyiségek viszik előre a történelem kerekét.
Tőkés László felszólalásában Háromszék szerepét emelte ki a tíz évvel ezelőtti történésekben, mint fogalmazott: „itt volt az ellenzéki politizálás fellegvára és legerősebb bástyája”. Meglátása szerint a tíz esztendővel ezelőtti győzelem az autonómia, az önrendelkezés, a választás szabadsága miatt volt fontos. Tőkés számba vette az RMDSZ-ben lezajlott változásokat, amelyek a 2007-es történésekhez vezettek, a brassói kongresszustól, a neptuni áruláson át a Markó–Frunda-éráig, mindazt, amely megérlelte bennük, hogy az erdélyi magyar politikában és közéletben rendszerváltásra van szükség. Minden párt – RMDSZ, MPP, EMNP – létrehozásában szerepet vállalt, de ha egy autó rossz irányba tart vagy meghibásodik, és sem az irányváltását, sem a megjavítását nem lehet elérni, akkor le kell cserélni, nem szabad folytatni vele az utat a szakadék felé – magyarázta. Kitért a többször hibaként emlegetett 2009-es RMDSZ-listán indulására is, mint mondotta, nem volt a szövetség alárendeltje, nem tagadta meg elveit, a korábbi értékeket képviselte abban a helyzetben is. A jelenről szólva kifejtette: sajnos, ma is mindenre rátelepszik az egypártrendszer, ez például a pénzek elosztásában is tetten érhető, az RMDSZ a román állam által a magyarság számra kiutalt 5 millió eurót pártépítésre és a mellette állók támogatására használja. Pozitívnak nevezte, hogy a szövetség ma már nemcsak Bukarest felé irányul, hanem nyitott Budapest felé is, reméli, ez nem politikai opportunizmus csupán. Tőkés László pozitívan értékeli tíz évvel ezelőtti indulását és az azóta eltelt időszak eredményeit is, az MPP szerepéről lehet vitatkozni, ő sem látja rózsaszínben vagy fekete-fehérben a helyzetet, vannak érvei, ám az idő hiánya miatt ez a fórum nem alkalmas erre a vitára – vélekedett.
A teremből többen hozzászóltak, volt, aki a tíz évvel ezelőtti nagy pillanatot idézte fel, volt, aki Tőkést méltatta. Kovács István unitárius lelkész fogalmazta meg: van okunk ünnepelni, de tanulni kell a múlt hibáiból. Hangsúlyozta: ő hisz benne, ha kicsit késéssel is, ha vargabetűkkel, de vonatunk célt érhet, ehhez csak kitartás kell. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. december 6.
A zselé uralma
„Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk, különös anyagból vagyunk mi gyúrva” – mondta állítólag a Dzsugasvilinek indult Sztálin, Lenin temetésén. És milyen igaza volt. A káder ugyanis nem vész el, csak átalakul, és földhözragadt világszemléletével fojtogató zselészerű anyagként beterít korokat, rendszereket, államformákat, a maga képére és hasonlatosságára igyekezve alakítani mindent.
Az adventi időszakban az ember gyomra a szokásosnál is kevésbé veszi be a politika mocskát, talán azért is, mert éppen elég sok ilyen jellegű szenny felgyűlik az emberben az év során, és erre az időszakra már megtelik a lelkünk a sok hazugsággal, trükkel, ármánnyal, aljaskodással. Ha viszont arra kényszerülünk, hogy napi szinten figyeljük a sajtóban az „eseményeket”, az évnek erre az időszakára is jut bőven olyan anyag, amitől elundorodhatunk.
Itt van mindjárt december elseje, amely nap körül mindig nagy a felhajtás, és amely nap természetszerűleg jobban érinti az erre érzékeny, „határon túlra szakadt” erdélyi, partiumi magyart, főleg azért, mert a román politika szélsőségei (úgy 95%) ezen a napon többnyire az ő rovására szoktak hazafit, nemzetmentőt, országegyesítőt és egyebet játszani. Ezt valahogy meg is szoktuk már, lepereg rólunk, a Noua Dreapta nevű gittegylet székelyföldi bohóckodásai sem érdekelik már a kutyát sem ezen a napon. Van viszont valami, ami még megüti az ingerküszöböt, az az eset, amikor a sajátjaink, hivatott vezetőink akarnak katolikusabbak lenni a pápánál, vagyis december elsején románabbak a románoknál.
Mert van ilyen, több mint hinnénk. Elég megnézni, hol és hogyan ünnepelte Erdély elszakítását Magyarországtól a Bihar megyei Margitta (a lakosok 45%-a magyar) polgármestere, az RMDSZ-es Pocsaly Zoltán. Az ember felteszi magának a kérdést, vajon mikor volt őszinte, akkor, amikor egy magyaroknak gyászos emlékű napon mondott „ünnepi” beszédet, vagy akkor, amikor a magyar állampolgárságot felvéve hűséget esküdött a magyar hazának, és azt nyilatkozta, hogy bár sohase történt volna meg a trianoni diktátum? Vagy pártbéli társa, Nyakó József, Mihályfalva (a lakosok 85%-a magyar) polgármestere mikor volt őszinte, akkor, amikor az általa vezetett hivatal megszervezte az Érmellék fővárosában megszállásunk „megünneplését”, és ott beszédet mondott a békés egymás mellett élésről, (mintha a tolvaj és a meglopott, az erőszaktevő és áldozata békésen élhetne egymás mellett)a kölcsönös tiszteletről? Vagy akkor, amikor a magyarsághoz való hűséget, a helytállást emlegette különféle magyar ünnepségeken? Vagy esetleg akkor volt a legőszintébb, mikor még 2012-ben levelet írt Orbán Viktornak, amiben kifejtette, hogy miért káros, és magyarok közé éket verő a Demokrácia Központok intézményi hálózata? Vagy akkor lesz igazán őszinte, mikor esetleg megköszöni a pénzt, amit a mindenkori magyar államtól nyer majd el a város, mondjuk egy pályázaton?
A politika mocskos dolog, szokták mondani. Tájainkon ez különösen igaz, mert érdekképviseletünk, közéleti „nagyágyúink” gerince valami különös, zselészerű anyagból van, ami lehetővé teszi, hogy ha szükséges kommunistábbak legyenek Marxnál, magyarabbak Horthy Miklósnál, románabbak a legsovinisztább betelepített románnál, vagy éppen olyan „legek” amire megélhetésük, hatalmon maradásuk és földhözragadt világnézetük továbbadása szempontjából éppen szükség van.
A zselé uralma ez, és mivel fejétől bűzlik a hal, a társadalom erre fogékony rétege az ő példájukat követve akar feljebb vergődni, érvényesülni, „valaki” lenni. De csupán annyit érnek el, hogy ők is hozzáteszik a magukét az általános elértéktelenedéshez, a szavak, eskük és ígéretek inflációjához, ezzel emberségünk és magyarságunk válságához. A rossz példa is követhető példa ugyanis, és lassan már csak rossz példa kap teret. Ha hagyjuk. Barta Béla / itthon.ma/szerintunk
„Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk, különös anyagból vagyunk mi gyúrva” – mondta állítólag a Dzsugasvilinek indult Sztálin, Lenin temetésén. És milyen igaza volt. A káder ugyanis nem vész el, csak átalakul, és földhözragadt világszemléletével fojtogató zselészerű anyagként beterít korokat, rendszereket, államformákat, a maga képére és hasonlatosságára igyekezve alakítani mindent.
Az adventi időszakban az ember gyomra a szokásosnál is kevésbé veszi be a politika mocskát, talán azért is, mert éppen elég sok ilyen jellegű szenny felgyűlik az emberben az év során, és erre az időszakra már megtelik a lelkünk a sok hazugsággal, trükkel, ármánnyal, aljaskodással. Ha viszont arra kényszerülünk, hogy napi szinten figyeljük a sajtóban az „eseményeket”, az évnek erre az időszakára is jut bőven olyan anyag, amitől elundorodhatunk.
Itt van mindjárt december elseje, amely nap körül mindig nagy a felhajtás, és amely nap természetszerűleg jobban érinti az erre érzékeny, „határon túlra szakadt” erdélyi, partiumi magyart, főleg azért, mert a román politika szélsőségei (úgy 95%) ezen a napon többnyire az ő rovására szoktak hazafit, nemzetmentőt, országegyesítőt és egyebet játszani. Ezt valahogy meg is szoktuk már, lepereg rólunk, a Noua Dreapta nevű gittegylet székelyföldi bohóckodásai sem érdekelik már a kutyát sem ezen a napon. Van viszont valami, ami még megüti az ingerküszöböt, az az eset, amikor a sajátjaink, hivatott vezetőink akarnak katolikusabbak lenni a pápánál, vagyis december elsején románabbak a románoknál.
Mert van ilyen, több mint hinnénk. Elég megnézni, hol és hogyan ünnepelte Erdély elszakítását Magyarországtól a Bihar megyei Margitta (a lakosok 45%-a magyar) polgármestere, az RMDSZ-es Pocsaly Zoltán. Az ember felteszi magának a kérdést, vajon mikor volt őszinte, akkor, amikor egy magyaroknak gyászos emlékű napon mondott „ünnepi” beszédet, vagy akkor, amikor a magyar állampolgárságot felvéve hűséget esküdött a magyar hazának, és azt nyilatkozta, hogy bár sohase történt volna meg a trianoni diktátum? Vagy pártbéli társa, Nyakó József, Mihályfalva (a lakosok 85%-a magyar) polgármestere mikor volt őszinte, akkor, amikor az általa vezetett hivatal megszervezte az Érmellék fővárosában megszállásunk „megünneplését”, és ott beszédet mondott a békés egymás mellett élésről, (mintha a tolvaj és a meglopott, az erőszaktevő és áldozata békésen élhetne egymás mellett)a kölcsönös tiszteletről? Vagy akkor, amikor a magyarsághoz való hűséget, a helytállást emlegette különféle magyar ünnepségeken? Vagy esetleg akkor volt a legőszintébb, mikor még 2012-ben levelet írt Orbán Viktornak, amiben kifejtette, hogy miért káros, és magyarok közé éket verő a Demokrácia Központok intézményi hálózata? Vagy akkor lesz igazán őszinte, mikor esetleg megköszöni a pénzt, amit a mindenkori magyar államtól nyer majd el a város, mondjuk egy pályázaton?
A politika mocskos dolog, szokták mondani. Tájainkon ez különösen igaz, mert érdekképviseletünk, közéleti „nagyágyúink” gerince valami különös, zselészerű anyagból van, ami lehetővé teszi, hogy ha szükséges kommunistábbak legyenek Marxnál, magyarabbak Horthy Miklósnál, románabbak a legsovinisztább betelepített románnál, vagy éppen olyan „legek” amire megélhetésük, hatalmon maradásuk és földhözragadt világnézetük továbbadása szempontjából éppen szükség van.
A zselé uralma ez, és mivel fejétől bűzlik a hal, a társadalom erre fogékony rétege az ő példájukat követve akar feljebb vergődni, érvényesülni, „valaki” lenni. De csupán annyit érnek el, hogy ők is hozzáteszik a magukét az általános elértéktelenedéshez, a szavak, eskük és ígéretek inflációjához, ezzel emberségünk és magyarságunk válságához. A rossz példa is követhető példa ugyanis, és lassan már csak rossz példa kap teret. Ha hagyjuk. Barta Béla / itthon.ma/szerintunk