"Az idei Szabédi Napok Kolozsváron emléküléssel kezdődtek, majd máj. 19-én Szabédon folytatódtak. Székelyruhás lányok töltötték meg az unitárius templomot, ahol a lelkész után dr. Kötő József, az EMKE főjegyzője beszélt Szabédi Lászlóról. Szabédi neve, tragédiája a Bolyai Egyetem elvesztésével párosítható. "Mert tőlünk mindig elvesznek valamit, de eljön az idő, amikor nem panaszfalhoz járunk, lesz önépítő stratégiánk, de addig - s örökösen mégis - szent nagy útjainknak számíthatjuk a Szabédra való zarándoklást." - mondta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./"

Tabajdi Csaba politikai államtitkár jún. 3-án az RMDSZ meghívására erdélyi körútra érkezett, Kolozsvár után az erdélyi szórványtelepüléseket keresi fel, Torockóra, Nagyenyedre, Gyulafehérvárra látogat, Brassó és Kolozs megye vezetőivel is fog tárgyalni, majd Székelyföldre vezet útja, amely jún. 8-án ér véget. Jún. 4-én a bukaresti televízió közvetítette azt az eszmecserét, amely Tabajdi Csaba és Grigore Zanc Kolozs megyei prefektus között folyt Kolozsváron. Tabajdi Csaba megjegyezte, hogy az autonómiának démoni jelentést tulajdonítanak. Nem hiszi, hogy a Bolyai Egyetem és a kolozsvári magyar főkonzulátus veszélyeztetné az államot. Grigore Zanc szerint az elszigetelődés gyanakvást keltene. Az államtitkár az RMDSZ vezetőivel folytatott beszélgetéseit összefoglalva hangsúlyozta, hogy a romániai magyarok nem panaszkodnak, hanem cselekszenek, vállalkozni akarnak. Konkrét példákkal is megismerkedhetett, hogy a magyar vállalkozókat megkülönbözetéssel sújtották. /Új Magyarország, jún. 6./

A Bolyai Tudományegyetem alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából emlékülést rendez jún. 3-án Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetem és a Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány. A felkért előadók között van dr. Csőgör Lajos professzor, a Bolyai Egyetem alapító rektora, Gáll Ernő, az egyetem volt prorektora, Antal Árpád irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár, Tóth Sándor, a filozófiatörténet volt tanára, dr. Dóczy Pál, a marosvásárhelyi Orvostudományi Intézet ny. professzora, Horváth Andor, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke, a Babes-Bolyai Egyetem tanára, felkért hozzászólók Szabó T. Ádám nyelvész, tudományos kutató, B.Kiss Béla biológus, a budapesti Erdélyi Magyarok Egyesületének elnöke. A házigazda: Katona Szabó István. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./ Fodor Gábor művelődési miniszter üdvözölte a megjelenteket, majd a Pro Cultura Hungarica kitüntetést adta át Csőgör Lajos orvosprofesszornak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Katona Szabó István, a Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány elnöke - mint hajdani diák - bejelentette, hogy a napokban megalakult Budapesten a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Alapítvány, amelyek fő célja a Bolyai Egyetem újraindulásának elősegítése. /Magyar Nemzet, jún. 6./

Csőgör Lajos professzor, a Bolyai Tudományegyetem első rektora emlékezett vissza a háború utáni időkre. Az egyetem folytatta tevékenységét a szovjet csapatok bevonulása után. A román közigazgatás 1945 márciusában bevonult Észak-Erdélybe. A román fél arra hivatkozott, hogy erdélyi egyetemről van szó, azt nem képviselhetik magyar állampolgárságú tanárok, így Miskolczy Dezső, Buza László és Haynal Imre helyett Pásztai Géza, Jordáky Lajos, Vescan Teofil és ő, Csőgör képviselték a magyar egyetemet a tárgyalásokon. 1945. jún. 3-án neveztek ki egy háromtagú bizottságot /Demeter János, Jancsó Béla és Csőgör Lajos/ az egyetem megszervezésére. Heves vitát folytattak az egyetemről, az épületekről. Az orvosi kar nem kapta vissza épületeit, klinikáit, így az orvostudományi kar két vonattal Marosvásárhelyre költözött. Kolozsváron és Marosvásárhelyen 1946. febr. 9-én megnyitották a magyar egyetem új félévét. A tanárok javaslatára Csőgör Lajost nevezték ki rektornak. A prorektor György Lajos, a Katolikus Státus elnöke lett, az egyetemi tanács tagjai közé került a szerzetes Bíró Vencel, a református püspök-helyettes Tavaszy Sándor és a kommunista Gaál Gábor. 1948-ban a marosvásárhelyi orvosi kar önállósult, Csőgör lett a rektora, a Bolyai Tudományegyetem élére pedig Balogh Edgár került. /Beke Mihály András: Ötvenéves volna a kolozsvári Bolyai Egyetem. Beszélgetés az első rektorral, Csőgör Lajos professzorral. = Magyarország, jún. 30./ Előzmény: 1231. sz. jegyzet

A Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökségének Horn Gyula miniszterelnökhöz írt memoranduma összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek szükségesek, hogy támogassák az alapszerződés megkötését. Ezek között szerepel: ha a román kormány tárgyalást kezd az RMDSZ-szel a közösségi autonómiáról, az ET 1201-es ajánlása részét képezi az alapszerződésnek, a román állam garanciát vállal arra, hogy a magyar kisebbség nyelvén folyó oktatást állami pénzből biztosítja /beleértve a Bolyai Egyetemet/, az egyházi ingatlanokat visszaadják, végül, ha az alapszerződést az RMDSZ egyetértésével írják alá. /Magyar Hírlap, júl. 14./

Fazekas János a párt KB gazdasági titkára volt, majd 1961-től élelmezési miniszter, 1965-től 1982-ig a Politikai Végrehajtó Bizottság tagja. Többször összeütközésbe került Ceausescuval, aki emiatt 1982-ben véget vetett Fazekas politikusi karrierjének. A fontosabb magyarellenes intézkedésekről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. Az első ilyen volt a Magyar Népi Szövetség vezetőinek bebörtönzése, majd a szövetség megszüntetése. A Bolyai Egyetem megszüntetéséért név szerint felelős: Ceausescu, Iliescu, Atanasiu Joja, Daicoviciu és Takács Lajos. Iliescu az egyetemisták Demokratikus Szövetségének elnöke volt, kongresszusukon Bukarestben többen kérték a román és magyar egyetem egyesítését. Takács Lajos akkor a Bolyai Egyetem rektora volt, nem állt ki az egyetem önállósága mellett. A Magyar Autonóm Tartomány 1960-as megváltoztatása /románlakta területek odacsatolása/ szintén Ceausescu műve volt. Sepsiszentgyörgyön nagy felháborodással fogadták, hogy vidéküket Brassóhoz csatolják a megyésítéskor. Fazekasnak sikerült elérni, hogy Háromszék Kovászna néven önálló megye legyen. - Ceausescu először 1968. jún. 30-án mondta ki, hogy a romániai magyarság a román nép része. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 19./

Az újjászülető Bolyai Egyetem a romániai kisebbségek tudomány-egyeteme legyen, javasolja Szász János, vagyis a magyar nyelv és irodalom, az újságírói, színművészeti, jogtudományi, gazdaságtudományi, filozófiai, lélektani, idegen nyelvek tanszéke mellett germanisztikai, szlavisztikai is működne, mely a német, szerb, ukrán, szlovák kisebbség tanárképzését szolgálná, a román tanszék a romántanárokat képezné. Ilyenformán a Bolyai a világ egyetlen kisebbségtudományi egyeteme lenne. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Az RMDSZ összefoglalta fő ellenvetéseit az új oktatási törvénnyel kapcsolatban, ugyanezt, a törvény kisebbségeket érintő szakaszainak elemzését állította össze Fischer Fülöp Ildikó és dr. Cs. Gyimesi Éva RMDSZ ügyvezető alelnöke, sok adattal szemléltetve a zsugorodó magyar nyelvű oktatást. A törvény szerint minden helységben román tannyelvű osztályokat működtetnek, ez az intézkedés elősegíti a magyar nyelvű oktatás felszámolását. A földrajz és a történelem román nyelven való tanításával a tanulók a románok és nem Románia történelmét tanulják. Felsőoktatásban csak tanár- és művészképzést engednek anyanyelven. A törvény kizárja a Bolyai Egyetem visszaállítását azzal, hogy csak tagozatok szervezését engedélyezi. A felvételi vizsgák román nyelven történnek, kivéve azokat a szakokat, ahol anyanyelven folyt a képzés. Ez a kitétel megsérti az esélyegyenlőség elvét. Csökken a magyar egyetemi hallgatók aránya: 1991/92-ben az összes hallgatók 4,5 %-át tették ki, 1993/94-ben már csak a 3,7 %-át. 1948-ban 1300 magyar nyelvű iskolát államosítottak, a törvény ezek visszaadását nem teszi lehetővé. A törvény felszámolja a már létező anyanyelvű szakoktatást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17., 19-20./

Balázs Sándor beszélgetett Péntek Jánossal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetőjével. A Bolyai Tudományegyetem újraindításának 1989 decemberének utolsó napjaiban lett volna esélye, a nagygyűlésen, amelyet az akkori magyar vezetők óvatosságból lefújtak, emlékeztetett Péntek János. A magyar politikusok, de az egyetem magyar oktatói sem képviselték következetesen az újraindítás ügyét, áltatták magukat a Tom Lantos-ígérettel, hogy lesz egyetem. A Bolyai Társaság magára maradt, sok volt ellene az indokolatlan támadás. Péntek János számára is elég gond volt az elöregedett tanszék építése, fejlesztése, a néprajz, a finn szak elindítása, az újságíró- és könyvtárosképzés vállalása. - Szerencsére az egyetem szenátusában több az ellenzéki nézeteket valló, azonban mindig fel kell lépniük a magyarellenesség miatt. Péntek János óvott az értelmiségi illúzióktól, attól például, hogy az értelmiségiek találkozói, egyetértése befolyásolják a politikát, elősegítik a toleranciát. Ennek semmi jele sincs. - A diktatúrák jellemzője a belső kettősnyelvűség, a személyi /őszinte/ és szerepre irányuló /színlelt/ közlés szétválasztása, a nyelvi színlelés általánossá válása. A múlt persze kísért. A szómágia jellemző a politikára és az oktatásra is. /A Hét (Bukarest), aug. 11., tényleges megjelenés: szept. 1./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ orvosi szakosztálya kezdeményezésérére háromnapos rendezvénysorozat kezdődött Marosvásárhelyen arra emlékezve, hogy a városban 50 éve áll fenn az orvosi egyetem. A megemlékezések színhelye a Vártemplom és a Kultúrpalota, mert az egyetem nem adott otthont számukra. A Bolyai Tudományegyetem orvosi és gyógyszerészeti karát 1945-ben költöztették Kolozsvárról a városba. 1948-ban önálló lett az egyetem. 1962-ben román tagozatot létesítettek az orvosi egyetemen, ennek eredményeként amíg 1965-ben a hallgatók 91 %- a magyar volt, jelenleg már csak 23 %-a. Nincs önálló magyar tagozat Marosvásárhelyen, csak magyar tanulócsoportok működnek. Rektorai, professzorai, végzettjei között olyan kiváló személyiségek vannak, mint dr. Miskolczy Dezső, dr. Haynal Imre, dr. Környei István, dr. Putnoky Gyula, dr. Haranghy László, dr. Csőgör Lajos vagy dr. Mátyás Mátyás. /Magyar Nemzet, szept. 15./ A 91 éves dr. Miskolczy Dezső nyugalmazott egyetemi tanár levelét Ferenczy István színművész olvasta fel. Az egyetem múltját idézte fel előadásában dr. Dóczy Pál professzor, dr. Brassai Zoltán egyetemi tanár, dr. Bocskai István, a fogászati kar előadótanára, dr. Ádám Lajos egyetemi tanár a gyógyszerészeti kar történetéről beszélt. Elmondta, hogy annyira leszűkítették a magyar gyógyszerészképzést, hogy 1992-ben egyetlen magyar gyógyszerész sem végzett. Dr. Gyéresi Árpád egyetemi tanár, a Bolyai Társaság titkára egyetem-történeti monográfiákat ismertetett. - Az elmúlt években több mint kétezer magyar orvos hagyta el Erdélyt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Szept. 15-én, 83 éves korában elhunyt Dezső Ervin, a Babes-Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott tanára. Dezső Ervin /sz. Pozsony, 1913. márc. 15./ Budapesten végzett a gépészmérnöki karon, 1945-ben jött Kolozsvárra, 1948-tól a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika karának előadótanára lett és az maradt egészen 1978-ig. A Bolyai Társaság alapító tagja volt. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 16., Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Hubert Béla /Nagybánya/ Talány?! címmel felteszi a kérdést, valójában meddig is volt Balogh Edgár a Bolyai Tudományegyetem rektora és mikor tartóztatták le. A különböző könyvek, lexikonok, sőt Balogh Edgár emlékezései is különböző időpontokra teszik letartóztatásának időpontját: 1949 ősze, 1949 nyara, 1950-ben még rektor volt... Huber Béla kéri, hogy végre rögzítsék a valódi időpontot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

"A Bolyai Tudományegyetem megalakulásának ötvenedik évfordulójára tudományos értekezlettel egybekötött ünnepséget szervezett Kolozsváron, okt. 6-7-én a Bolyai Társaság. Előadást tartott többek között Kende Péter. A kötetlen beszélgetés keretében Az egyetem: hagyomány és távlat témakört járták körül Horváth Andor egyetemi adjunktus, Tonk Sándor történész, a kolozsvári egyetemen óraadó Claude Karnoouth, valamint Emil Rotaru egyetemi tanár. Több meghívott nem jött el, köztük volt Tamás Gáspár Miklós. Okt. 6-án a Bolyai Társaság rendkívüli közgyűlése állást foglalt a Babes-Bolyai Tudományegyetem évnyitóján lezajlott incidenssel kapcsolatban. A Horváth Andor elnök által előterjesztett nyilatkozat elengedhetetlennek tartja, hogy az Oktatási Minisztérium mondja ki a Babes-Bolyai Tudományegyetem kétnyelvűségét, mert csak ez biztosíthatja a magyar közösség védelmét. A nyilatkozat felszólította az RMDSZ-képviselőket, hogy interpelláljanak a kétnyelvűség kimondása ügyében. A Custos Kiadó munkatársai, Keresztes Dénes és Lázok János ismertették a szerkesztőségükben megjelent Erdély Magyar Egyeteme. Dokumentumok 1944-1945 című kiadványt, amelyet több kötetre terveznek. A Bolyai Társaság értekezletén többek között Kiss Elemér marosvásárhelyi tudományos kutató Bolyai János kéziratos hagyatékáról beszélt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./ A párizsi Claude Karnoouth professzor előadásában kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása illúzió, az a "magyar diákok gettója" lenne. Ma az angolt beszélik a világban. Karnoouth szerint a jövő a kétnyelvűségé. Ezt a nézetet többen vitatták, így Horvát Andor, a Bolyai Társaság elnöke is. Kende Péter párizsi politológus előadásában /Trianon-szindróma és Magyarország XX. századi külpolitikája/ és a vele készült interjúban azt állította, hogy az erdélyi magyar fiatalok is átmentek az individualizmus forradalmán, megtörténik, hogy nem Erdélyben képzelik el életüket. Kende Péter Székelyföld tömbmagyarságában elképzelhetőnek tartja az autonómiát, a szórványt viszont az asszimiláció fenyegeti, ez tény, állapította meg. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Asztalos Lajos nem fogadta el a párizsi Claude Karnoouth és Kende Péter előadásának érvelését. Mindketten a Bolyai Tudományegyetem évfordulóján tartottak előadást, Karnoouth nem értett egyet a magyar egyetem visszaállításával, Kende Péter pedig "a szórványok kihalásáról sugallt zavaros, párizsi öntelt, nagynemzeti meséket". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./"

Okt. 23-a alkalmából a magyar kormány életútja elismeréseként dr. Csőgör Lajosnak, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem első rektorának a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozták, tisztikeresztet kapott Szombati-Gille Ottó, a nagyváradi Szigligeti Színház ny. főrendezője, kiskeresztet Haller József, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház díszlettervezője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Az Erdélyi Napló újabb részletet közölt a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI Fehér könyvéből. Az egyik egy 1959-es jelentés kolozsvári magyar értelmiségiekről. Megemlítik a nacionalista elemek között Xantus Jánost, Márton Gyula és Csehi Gyula, Jagamas János és Faragó József professzorokat, Szabó Géza gimnáziumi tanárt, Bencze Zoltán és Nagy Béla színművészeket, továbbá a kolozsvári magyar művészeket, így Benczédi Sándort, Vetró Artúrt, Kós Károlyt, Erdős Tibort, Darkó Lászlót, Nagy Albertet. Nagyváradon az 1960-as jelentés a letartóztatott 48 magyar diák és tanár kihallgatási anyagaiból vont le következtetéseket. Azt javasolta Zambeti securitate ezredes, hogy a vizsgálat eredményeit ismertessék a nacionalisták kérdéseivel foglalkozó igazgatóságokkal. A Fehér könyvben, teszi hozzá Vajnovszki Kázmér, nyoma sincs a Bolyai Tudományegyetem lefejezésének, Balogh Edgár rektor, Csőgör Lajos marosvásárhelyi rektor, Demeter János rektor-helyettes meghurcolásának, ugyanúgy hallgat a Fehér könyv a magyar 1956 utáni erdélyi megtorlásokról. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 25./

"Gagyi-Balla István kolozsvári nyugdíjas történelemtanár az 1956-os magyar forradalom romániai hatását kutatja évek óta. Kutatómunkájának egyes részleteit közölte a Magyar Fórum. S. L. gyergyószentmiklósi lakos a forradalom idején Magyarországon volt, rokoni látogatáson. A Fehér Könyvben megjelent a fényképe. A fénykép alapján tíz évre ítélték az "ellenforradalomban részvétel" miatt. - Szoboszlay Aladár aradi plébános illegális szervezetet hozott létre Keresztény Munkáspárt néven, Székelyföldön is voltak tagjai. Ebben az ügyben többszáz embert tartóztattak le, majd kb. 200 főt állítottak bíróság elé, fegyveres szervezkedés vádjával. A fegyveres jelző onnan származott, hogy volt köztük román katonatiszt is. A Szoboszlay-ügyben 57 személyt ítéltek el, köztük tíz főt halálra. A halálos ítéleteket 1958 szeptemberében Aradon hajtották végre. - Dobay István kolozsvári jogász elaborátumot készített az erdélyi kérdés megoldásáról, melyet az ENSZ-hez kívánt eljuttatni. Végül kilenc vádlottat ítéltek el, közülük ötre az ügyész halált követelt. - Brassóban alakult meg az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesülete /EMISZ/, Orbán László társaival gyűjtötte az erdélyi magyarok panaszait, hogy azokat eljuttassa az ENSZ-hez. Ügyükben 77 főt állítottak bíróság elé. - A csíkszeredai líceum több tanárát és diákját /11 személyt/ tiltott iratok terjesztésével állították bíróság elé. -A galócásiak bűnperében 12 huszonéves fiatalt ítéltek el 5-től 12 évig terjedő börtönre. - Gyulakután hét vádlottat ítéltek 7 és 20 év közötti kényszermunkára. - Nagyváradon a forradalom hatására diákok megalapították a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét. Összeesküvés vádjával két tanárt 18 évi, három diákot 25 évi kényszermunkára ítéltek. Szászrégeni diákok ügyét fegyveres szervezkedésnek minősítették és 1960-ban a 24 vádlott súlyos börtönbüntetést kapott. A szilágysomlyóiak ügyében öt főt ítéltek el. - A Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak és tanárainak a pere ismert, több beszámoló jelent meg róla, azonban a teljes feltárás még mindig nem történt meg. /Magyar Fórum (Budapest), okt. 26./"

Nyílt kártyákkal címmel jelenik meg Király Károly emlékirata, ebből az alkalomból készített vele interjút Kovács Nándor. Király Károly szerint az RMDSZ sokszor felületesen cselekszik. Király Károly botránynak nevezte, hogy Borbély László, Frunda György és Tokay György 1993-ban külön tárgyalt a román kormánnyal. Annak idején, amikor Király Károly a szenátus alelnöke volt, nem állt ki mellette az RMDSZ. - A magyarellenes intézkedések esetében nem elszigetelt román, szlovák, szerb akciókról van szó, erről ő már 1990-ben nyilatkozott egy kassai lapnak. Iliescu és Meciar nem véletlenül találkoznak. ? Nincs értelme annak, hogy gyorsan alapszerződést kössenek, jelentette ki. Nem szabad lemondani semmiről, amíg a magyar nép nem kap cserébe megfelelő garanciarendszert, magyarul autonómiát, Bolyai Egyetemet. /Magyar Hírlap, okt. 30./

"Balogh Edgár vitába szállt Kende Péterrel, aki a Bolyai Tudományegyetem törvényesítésének ötvenedik évfordulójának ünnepén tartott előadásában leválasztotta a szórványmagyarságot a székelységtől, egyszerűen felszámolásra, beolvasztásra ítélve az erdélyi magyarság többségét, mintha az asszimiláció törvényszerű lenne. Kende Péter nem először ágál a nemzetállam mellett. Balog Edgár már 1991-ben kénytelen volt szembeszállni Kende Péter Vissza a politikai nemzethez! című írásával, amelyben a román nemzetközösség papíros-fogalmába akarta szorítani az erdélyi magyarságot, kiszolgáltatva a folytatódó homogenizálásnak. Nyílt levelére /Erdélyi levél Párizsba. = Székely Útkereső (Székelyudvarhely), 1991/3./ nem kapott választ. Most viszont Kende Péter újra kimondta, hogy a szórványmagyarság kihalásra ítéltetett, komolyabb jövő legfeljebb a Székelyföldön képzelhető el, bár aligha tételezhető fel, hogy "a román kormány átadná az erre vonatkozó büdzsét a magyar testületnek." Szinte felhívás ez a román nemzetállam francia mintájú magatartására. A tudományos ülésen megjelent párizsi Claude Karoouth professzor pedig egyenesen tiltakozott a négy évszázados magyar főiskolák felújítása ellen, s kétnyelvűséget követelt. /Balogh Edgár: Mikor szórvány, mikor nemzetrész? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./ Előzmény: 1991. sz. jegyzet."

"Nagy László nem fogadta el Csákány Bélának a Magyar Népi Szövetségre /MNSZ/ való emlékezését. 1944. nov. 12. - 1945. márc. 6-a között az ismert atrocitások (magyarok meggyilkolása) miatt Észak-Erdélyt szovjet katonai adminisztráció vezette, addig nem engedték vissza a román vezetést. Kolozsváron a helyi közigazgatást a kommunisták vették át. A szovjet főbiztos volt a hatalom letéteményese. - Kurkó Gyárfás jóindulatú, naiv ember volt, azonban az MNSZ 1945-ös 11 tagú vezetőségében hatan a kommunisták közül kerültek ki /köztük volt Bányai László, Czikó Nándor, Balogh Edgár és Demeter János/. A cikkíró is említi a MNSZ "százas intézőbizottságnak" hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát (1945. nov. 15-17.). Azt írta, hogy félve a botránytól, úgy finomították a szöveget, hogy a résztvevők belementek. Azt nem írta Csákány Béla, hogy Petru Groza és Luka László is jelen volt, továbbá nem idézte a nyilatkozatból a következőt: "Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene. Hálásak vagyunk a Groza-kormánynak, amely biztosította politikai és közigazgatási jogainkat és lehetővé tette, hogy saját anyanyelvű iskolákat biztosítsunk gyermekeinknek." Ezt a szöveget titkolták, azonban mégis kitudódott és nagy felháborodást keltett a magyar közvélemény előtt. Márton Áron kezdeményezésére egy bizottság ellen-memorandumot szerkesztett, amelyben a trianoni béke etnikai alapon történő revideálását kérték, azzal, hogy azt is juttassák el a béketárgyalásra. Aláírói: Márton Áron katolikus, Vásárhelyi János református püspök, Szász Pál, az EMGE elnöke, Lakatos István /Szociáldemokrata Párt/, Korparich Endre, a Fogyasztási Szövetkezet elnöke. - Az MNSZ - a kommunisták utasítására - támadást indított dr. György Lajos professzor, a Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese ellen, aki egyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályi elnöke is volt. Ezután Márton Áron püspök 1947. júl. 7-én körlevélben szólította fel papjait az MNSZ-szel való kapcsolat megszakítására, felhatalmazva őket arra, hogy ezt a hívekkel is közöljék. Csákány Béla szerint Márton Áron később belátta tévedését, és meglátogatta Balogh Edgárt. Valójában Márton Áron házifogságából szabadulva /1967/ a megbocsátó keresztényi szeretet szellemében látogatta meg volt börtöntársait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Csákány Béla emlékezése: 1789. sz. jegyzet."

A Bolyai Tudományegyetem első évtizede /1945-1955/ (Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1956) című vaskos, 640 oldalas összefoglalót ismertette Györfi Dénes. A kötet magvát szakdolgozatok, tanulmányok képezik, szerzői az egyetem professzorai. Az egyetem hallgatói létszáma 1949-ben 1184, 1955-ben 1618 fő volt, ezenkívül ebben a tanévben 436-an levelezői tagozatra iratkoztak be. Tíz év alatt az egyetemen 1969-en végeztek. 1946-47-ben 111 egyetemi tanár és oktató működött, 1954-55-ben pedig 314 fő. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

"Sylvester Lajos Raffay Ernő múlt évi, a Magyar Nemzet 1995. dec. 6-i számában megjelent írásából idéz: "Semmi jele annak, hogy Románia 77 éve tartó nemzetiségi politikája gyökeresen megváltozna, Magyarország tehát az erdélyi /és moldvai/ magyarság létének veszélyeztetése miatt is föl kellene vesse Erdély tisztességes területi megoszlásának kérdését. Természetesen békés úton, nemzetközi ellenőrzés mellett. Ha létezik román-magyar történelmi megbékélés, az csak ezen a nyomvonalon képzelhető el." A megbékéléssel kapcsolatban a román álláspont az általánosságok szintjén mozog, mint mindig, nem tartalmaz jogi garanciát a kisebbség védelmére. A román gyakorlat a múltban is ez volt. Elég a második világháború utáni párizsi békeszerződés előtti időre gondolni: "a kisebbségi jogok milyen pazar kínálatát tették ki a politikai piacra", volt Nemzetiségi Statútum, Bolyai Tudományegyetem, voltak iskolák. - A trianoni tákolmányok mindenhol összeomlottak." Jobb volna, ha a román hatalom nem ódzkodna az autonómia, a kolozsvári konzulátus és az egyetemek visszaállításától, mert ha sokat farigcsálják a jogokat, az a hazai magyar emberekben másfajta gerjedelmeket ébreszt. "Kérni fogja a részt az egészből. Mi a mostani követeléseinkkel az egészet akarjuk együtt tartani. De ha részkérelmeinket is sokallják, akkor mondják meg mások, mit tegyünk, hogyan rendezzük közös dolgainkat?" /Sylvester Lajos: Lehetséges-e a megbékélés? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4./ "

Meg kell erősíteni a magyar diplomácia remegő térdét, fogalmazott Németh Zsolt a Fidesz sajtóértekezletén, amelynek keretében ismertették a Fidesz memorandumát a román-magyar megállapodás ügyében. A Fidesz-Magyar Polgári Párt már 1995. júliusában átadott egy memorandumot a magyar kormánynak, de nem kapott választ. - Valami pozitív elmozdulás tapasztalható a magyar kabinet külügyi szemléletében, ugyanakkor a Fidesz nem tartja kielégítőnek a hatpárti konzultációk helyzetét. A memorandum szerint a magyar-román közeledés csak akkor lehet eredményes, ha a megbékélési dokumentumokat csak az RMDSZ egyetértése esetén írják alá. További fontos feltétel: a román állam vállaljon garanciát a magyar nemzeti kisebbség oktatásának finanszírozására, biztosítására, beleértve a Bolyai Egyetemet, tárgyalják újra az oktatási törvényt, kapják vissza az egyházak ingatlanaikat, a román kormány tárgyaljon az RMDSZ-szel az autonómia gyakorlati megvalósításának módjáról. /Új Magyarország, jan. 11./

Febr. 23-án Robert E. Whitehead, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai tanácsosa felkereste Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Tőkés László beszámolt a romániai magyarság helyzetéről, a tanügyi törvényről, az elkobzott egyházi javakról. Rámutatott arra, hogy a megbékélés legfőbb akadálya a valós politikai akarat hiánya és a romániai magyarság helyzetének súlyosbodása. Tőkés László megfogalmazta a romániai magyarság néhány olyan követelését, melyek bizalomépítő voltuknál fogva szükségesek volnának: a Bolyai Tudományegyetem újraindítása, egy erdélyi - lehetőleg kolozsvári - magyar konzulátus visszaállítása, az elkobzott egyházi javak rendezése, Cseresznyés Pál és a zetelaki elítéltek felmentése. Robert E. Whitehead hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem közvetít az alapszerződés és megbékélés ügyében, de szeretné, hogy ez minél előbb megtörténjék, olvasható a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálata beszámolójában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 29., Új Magyarország, febr. 28./

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület febr. 27-i tájékoztatója szerint Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Bolyai Egyetem működésének újbóli engedélyezését, egy erdélyi, lehetőleg kolozsvári magyar konzulátus visszaállítását, az elkobzott egyházi ingatlanok ügyének rendezését, valamint Cseresznyés Pál és a zetelaki elítéltek felmentését jelölte meg olyan gesztusokként, amelyek mindenképpen szükségesek lennének ahhoz, hogy a román-magyar megbékélési folyamatot "kimozdítsák megrekedt állapotából". Tőkés László Robert Whiteheaddel, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársával közölte ezt, amikor a diplomata felkereste a püspököt nagyváradi hivatalában. A diplomata kérésére Tőkés László beszámolt a romániai magyarság helyzetéről, különös tekintettel a tanügyi törvényre, az elkobzott egyházi ingatlanok és a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció kérdéseire, valamint a román-magyar megbékélésre. A püspök hangsúlyozta, hogy ez utóbbinak legfőbb akadálya egyfelől a megbékélésre irányuló valós politikai akarat hiánya, s ezzel szoros összefüggésben a magyar kisebbség helyzetének a megoldatlansága. A tájékoztató szerint Whitehead méltatta Tőkés László kiemelkedő szerepét az 1989. évi temesvári eseményekben, továbbá hangsúlyozta, hogy noha az Egyesült Államoknak nem áll szándékában közvetíteni a román-magyar alapszerződés, illetve a megbékélés ügyében, nagyon fontosnak tartaná, hogy ez minél előbb megtörténjen. /Tőkés László a megbékélés feltételeiről. Hiányzik a politikai akarat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./"

"Az RMDSZ-ben a viták mögött lehetnek személyi ellentétek, de elvi kérdések is - nyilatkozta erdélyi körútján Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke. "Nem tisztázódott, hogy a területi önkormányzatok elve alapján kell szerveződnie az RMDSZ-nek, vagy tovább kell tartania a platformosodás irányát." A vitákat le kell folytatni, hogy helyreálljon az egység. - Az erdélyiek attól rettegnek, hogy a magyar kormány a szlovák-magyarhoz hasonló alapszerződést köt. - A Fidesz két alkalommal intézett memorandumot a magyar kormányfőhöz, ebben felsorolta, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy a magyar kormány aláírja az alapszerződést. Ehhez szükséges, hogy az RMDSZ jóváhagyja, enélkül nem lehet aláírni az alapszerződést. A dokumentumnak tartalmaznia kell az egyházi ingatlanok visszaadását, biztosítani kell az autonómiát, a Bolyai Tudományegyetemet, az anyanyelvi oktatás rendezését, az oktatási törvényt vissza kell vonni, és nem utolsósorban az RMDSZ fenyegetettségének megszűnését. Ezen feltételek teljesülése esetén lehet aláírni az alapszerződést. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 20./"

"Demeter János Zsilava odúiban című, börtönéveire emlékező írását Demeter Zayzon Mária tette közzé. Az első rész az embertelen börtönkörülményeket írta le, a zárkában, Venczel Józseftől tudta meg, hogy testvére, Demeter Béla 1951. dec. 8-án a börtönben meghalt. Demeter Bélát a magyar kormány kiadta Romániának, hogy ott vizsgálják: Demeter Béla a párizsi magyar békedelegáció tagjaként kitől milyen adatot kapott Erdélyből. Demeter József Venczel Józsefnek a cellában köszönetet mondott korrekt viselkedéséért, ahogy a kihallgatásokon helytállt. A zsúfolt cellában többen a cementpadlón nyúltak el, alig lehetett mozogni. Néhányan az ágy alá feküdtek. A cellában voltak néhányan az ún. "tasnádi csoport"-hoz tartozók is. Perük fővádlottja egy Kónya nevű ifjú volt, akinek kezdeményezésére aláírtak egy nyilatkozatot: belépnek egy demokratikus nemzetközi ifjúsági szervezetbe. Tevékenységet nem fejtettek ki, mégis letartóztatták őket. Csőgör elmondta, egy ideig olyan cellában is volt, ahol 160-an voltak. A börtöncellában közölték velük az ítéletet, miután már negyedik éve voltak rabok: Jordáky Lajos 12 évi kényszermunka, Demeter János 10 év, Balogh Edgár 7 év, Csőgör Lajos 5 év. Balogh Edgár most már reálisabban látta a helyzetet. "Valószínűleg addig titokban remélte, hogy menekül s az ügye elválik a mienktől. Mintha az lett volna az érzése, hogy ő csak formailag szerepel a vádlottak padján és csupán a per sikere érdekében. Mihelyt elítélnek bennünket, az ő szerepe véget ér, s majd megtalálják a formát a hazaengedésére." - emlékezett Demeter János. A börtönben Jordáky Lajos elmesélte, hogy a letartóztatását megelőző hónapokban gyakran meglátogatta őt Bányai László és barátságosan elbeszélgetve bizalmasan érdeklődött különböző történetek és személyek felől. Közvetlenül letartóztatása előtt magához hívatta Csordás Sári, aki a pártközpont káderosztályán dolgozott és azt kérte, minden általa ismert aktivistáról írjon le minden rosszat, amit csak hallott az illetőről. Jordáky kb. 120 oldalt írt össze, ezután letartóztatták. Csőgör Lajost 1949 ősszén tartóztatták le fantasztikus vádakat tálaltak elé: Erdélyben nagy összeesküvést lepleztek le, és azt kérték, segítsen ennek felgöngyölítésében. A kihallgatók szerint minden szál Márton Áron püspökhöz vezetett, tőle ágaztak el a különböző összeesküvő vonalak: a Magyar Népi Szövetség, az EMGE, a Hangya Szövetkezet és a Bolyai Tudományegyetem. Õt az egyetemi vonal élére állították, ebben szerepelt Demeter János is. Csőgör elképesztőnek találta a vádat és ellenállt. De meddig lehetett ellenállni? Százharmincöt órán át tartották fönt egyfolytában, álmatlanul, éjjel, nappal. Az utolsó napokban összeroppant. Akkor végleg megtört, amikor megfenyegették, behozzák a feleségét. Ezután aláírt mindent, még egy olyan nyilatkozatot is, hogy pénzt fogadott el Magyarországtól az erdélyi reakció finanszírozására, s arra, hogy az egyetemet a reakció fellegvárává tegye. 1949-ben, Rajk László letartóztatása után Balogh Edgárt felhívatták Bukarestbe, a Magyar Népi Szövetség központjába, és közölték vele, a párt utasítására ki kell nyomozni a Rajk-ügy erdélyi szálait. Balog Edgár akkor Rávi Ilussal, Juhásszal és Bányai Lászlóval tárgyalt. Balogh Edgár ezért kérdőíveket osztott szét a magyar közélet kommunista vezetői között, saját tevékenységükről kérve beszámolót. Ezután őt is letartóztatták. /Demeter János: Zsilava odúiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31., 2. folytatás: ápr. 6-7, mindkét alkalommal a lap Szabad szombat mellékletében/ A Romániai Magyar Szó nem jelezte, hogy az emlékirat-részletet a budapesti Honismeret folyóiratból vette át, ott közölte eredetileg Demeter János lánya, Demeter Zayzon Mária. A Honismeret rövid életrajzi összefoglalót is adott: Demeter János /Kerlés, 1908. júl. 6. - Budapest, 1988. júl. 6./ kolozsvári jogtudós a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt, alapító tagja az Erdélyi Fiatalok folyóiratnak, majd 1932-ben elindította a Falvak Népét, amely betiltásáig, csak egy fél évig létezett. Testvérével, Demeter Bélával együtt szerepe volt abban, hogy Kolozsvár nem vált utcai harcok színterévé. Demeter János vezető szerepet játszott a Magyar Népi Szövetségben, emellett a Bolyai Tudományegyetem professzora volt. Hamis vádak alapján Demeter Jánost 1952. aug. 30-án bebörtönözték, 1955 májusában engedték ki a börtönből. Ezután Demeter János a kolozsvári egyetem professzoraként működött, az egyetem prorektora volt és országgyűlési képviselő. Önéletírása Századunk sodrában /Kriterion, 1975/ címen jelent meg. Jogtörténeti munkája feldolgozta az 1944-1948-as időszak forrásait: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján /Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal, Kossuth Kiadó, Budapest, 1983./ - Kiadásra vár többszáz oldalas börtönnaplója és a nemzetiségek kollektív jogairól írt tanulmánya. A Honismeretben szerepelnek - lábjegyzetben - Venczel József és Demeter Béla életrajzi adatai is. Venczel József /Csíkszereda, 1913-Kolozsvár, 1972/ 1950. febr. 17-től 1961. jan. 11-éig volt börtönben. Szabadulása után kisegítő munkákat végzett, majd 1969-től újra visszakerülhetett az egyetemre. Demeter Béla /Somkerék, 1910- Vacaresti börtön, 1952/ 1930-1933 között az Erdélyi Fiatalok Faluszemináriumának elnöke, 1936-1944 között az Esti Lapok /Kolozsvár/ főszerkesztője. 1946-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök erdélyi szakértőjeként részt vett a magyar kormány békeelőkészítő tevékenységében, a párizsi értekezleten a román és kisebbségi kérdés referenseként a magyar békedelegáció tagja. 1951-ben az ÁVH letartóztatta és kiadta a román hatóságoknak. /Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. = Honismeret (Budapest), 1. sz./"

Budapesten Erdély magyar egyeteméről értekeztek máj. 15-én a Bolyai Egyetem Baráti Köre és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája rendezésében. A Bolyai Tudományegyetem a magyarországi vendégtanárok helytállásának köszönhetően maradt meg. Az alapító rektor, Csőgör Lajos az orvostudományi fakultás kényszerű kiválásának és Marosvásárhelyre való településének hátterét világította meg. A Nagyszebenből visszatelepülő román egyetem ugyanis az orvosi kar összes épületét és klinikáját magának követelte, ezért kellett a magyar orvosi karnak Marosvásárhelyre települnie. /Új Magyarország, máj. 17./

A Hargita Népében /72. sz./ megjelent beszélgetést ismertetett az A Hét: Murádin László, a kolozsvári Nyelvtudományi Intézet főkutatója válaszolt Komoróczy György kérdéseire. Murádin László a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén, Szabó T. Attila és Márton Gyula tanítványaként kezdte pályafutását. Gyakornokként részt vett a moldvai csángó és egyéb nyelvjárási atlasz gyűjtőmunkájában. 1957-ben áthelyezték a Nyelvtudományi Intézetbe, ahol szintén a nyelvföldrajzi kutatómunkába kapcsolódott be. Időközben munkahelye bővítette tevékenységi körét, ezt fejezi ki a jelenlegi neve: Sextill Puscariu Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézet. Az intézet adja ki a Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények /NYIRK/ című folyóiratot. Murádin László főkutató egyben a NYIRK titkára. Az intézetben három magyar kutató dolgozik, ketten a magyar-román szótáron, ő pedig a nyelvjáráskutatási részen tevékenykedik. A NYIRK 1957-ben indult, eddig 71 füzete /száma/ jelent meg. Példányszáma régen ezer körül mozgott, most 350, ennyi az előfizetők létszáma. A NYIRK főszerkesztője Szabó Zoltán, helyettese Antal Árpád, mindketten egyetemi tanárok. - Az elmúlt években két nyelvművelő kötet jelent meg: Sztranyiczky Mihály-Tar Károly: Romániai magyar nyelvvédő szótár /1993/, valamint Komoróczy György: Magyar szavaink nyomában /1994/. Murádin László tanulmányait tartalmazza a rövidesen megjelenő Nyelvjárási tanulmányok /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1996/ című kötet, /A Hét (Bukarest), máj. 17., Lapszemle rovat/

"Jún. 19-én kolozsvári otthonában elhunyt a 90. évében járó Balogh Edgár közíró, nyugalmazott egyetemi tanár, a Korunk volt szerkesztője. Dávid Gyula nekrológjának a címe is összefoglalja, ki is volt az elhunyt: az örök újrakezdő. "Volt regőscserkész, néprajzkutató, a sarlós mozgalom aktivistája, szerkesztő, újságíró, karpaszományos közlegény, falusi tanító, népi-szövetségi aktivista, egyetemi tanár /rövid ideig a Bolyai Tudományegyetem rektora is/, politikai elítélt, azután újra szerkesztő, az 1957-ben újraindított Korunk főszerkesztő-helyettese, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon egyik megteremtője és lelke - mindhaláig." /Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./ Sokat vitatkozott, sokan vitatkoztak vele. "Egyszerre volt rajongó, angyalian naiv, kiscserkész, próféta, elpusztíthatatlan optimista, álmodozó, fellegjáró, aprómunkás, légvárépítő, rögeszmés megszállott, naprakész szövegíró, debattőr, szabadságvallású, szervező, kisebbségideológus, nemzetben és emberiségben gondolkodó, és még sorolhatnám napestig." - írja róla Szász János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ Balogh Edgár /Temesvár, 1906. szept. 7. - Kolozsvár, 1996. jún. 19./ Pozsonyban élt, bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, 1934-ben kiutasították Csehszlovákiából, visszatért szülőföldjére, Erdélybe. 1944-től a kezdeményezésére megjelent kolozsvári napilapnak, a Világosságnak a főszerkesztője 1948-ig. A Magyar Népi Szövetség alelnöke, a Bolyai Tudományegyetem tanára, majd rektora. 1949-ben más magyar vezetőkkel együtt bebörtönözték, kiszabadult, majd másodszor is börtönbe került. 1957-től 1971-ig az újrainduló kolozsvári Korunk főszerkesztő-helyettese. Több publicisztikai kötete jelent meg, önéletírása /Szolgálatban. Emlékirat 1935-1944/ 1978-ban látott napvilágot."