A székely zászlóról szakértői szemmel
Címertani és pecséttani szakember, zászlószakértő, újságíró és számos kitüntetés birtokosa. Londonban nagy érdeklődés övezte előadását a székely zászlóról. Dr. Szekeres Attila István heraldikussal, a Háromszék napilap szerkesztőjével beszélgettünk.
– Nemrég Londonban jártál a 27. Zászlótudományi Világkongresszuson. Kiket szólít meg egy ilyen nemzetközi tudományos fórum? – Száz résztvevővel zajlott augusztus 7–11-e között a Zászlótudományi Világkongresszus, amelyet kétévente szerveznek. 2015-ben Ausztráliában volt – oda is hívtak, de túl sokba került volna –, 2019-ben Texasban lesz, 2021-ben pedig Szlovéniában. A résztvevők zöme zászlókutató, kisebb hányada heraldikus vagy a címerek mellett zászlótörténettel is foglalkozó szakember. Voltak ott az egész világból, hogy csak a legtávolabbiakat említsem: Ausztráliából, Szingapúrból, Indiából, Kínából a Dél-Afrikai Köztársaságból, Brazíliából, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, s természetesen Európából. A résztvevők közül 43-an tartottunk előadást.
– Volt-e Romániából más szakember is?
– Rajtam kívül más nem volt Romániából, magam az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökeként, erdélyiként jelentkeztem be, a kitűzőmön is ez állt: Transylvania. Megjegyzem, én voltam az egyetlen magyar. – A székely zászlóról tartott előadásodnak milyen volt a fogadtatása?
– Nagy siker volt ez a zárónapon, augusztus 11-én. A székely zászló alakulása az utóbbi négy évszázadban című előadásomat olyan figyelemmel kísérték, hogy még a légyzümmögés is hallatszott volna. Természetesen kérdések is akadtak, amelyekre válaszoltam. Történelmi háttérrel is szolgáltam, hogy a világ minden tájáról érkezett embereket képbe helyezzem Erdélyt, azon belül a Székelyföldet illetően. Ismertettem a székelyek régi és új címerét, majd felvázoltam a székelyek zászlóhasználatának utóbbi több mint négy évszázadát. Igyekeztem ismertetni a romániai magyarság helyzetét és a székelyföldi autonómiatörekvések gáncsolását, a jelképhasználat tiltását. Végezetül leszögeztem: kezdetben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által az önazonosság jeleként használni kezdett zászlóból annak tiltásaival a román hatalom – szándéka ellenére – egy széles körben elterjedt székely zászlót kreált, amely mára a romániai magyar nemzeti közösség autonómiaharcának szimbólumává vált.
– Mennyire hiteles a ma használatos székely zászló a heraldikusok számára?
– Amint azt Londonban is elmondtam, ezt a székely zászlót a népakarat szentesítette. Ugyanakkor a szakemberek előtt rá kellett mutatnom két hibájára. Az egyik apró, csupán szerkesztésbeli, de szembetűnő: a hold nincs egy szinten a másik égitesttel. A másik hiba viszont nagyobb. Az, hogy egy szervezet, jelesül az SZNT saját jelképeként ezt használja, az a saját joga. Ám ha Székelyföld jelképéről beszélünk, akkor mindenképpen be kellene tartani a címertani és pecséttani hagyományt! Ugyanis az erdélyi országgyűlés az 1659. június 15-én zárult, Szászsebesen tartott ülésén törvénybe foglalta, hogy a székelyeket a nap és félhold jelképezze, ezt a jelképpárost véssék pecsétjébe. A címertan (heraldika) a történelem segédtudománya. A segéd előtag nem valami másodrendűségre utal, hanem arra, hogy a maga tudományával segíti a történelmi kutatást. A zászlótan (vexillológia) a címertan alága volt, 1958-tól jegyzik külön segédtudományként. Tehát ez is tudomány. Londonban többen is megfogalmazták: sajnos a mai zászlók többsége azután kerül a szakemberek elé, miután már elfogadták azokat. A székely zászló is mai zászló, noha négyszáz éves előképei vannak. Visszatérve a kérdésre: szakmailag ha nyolcágú csillagot ábrázolunk, sugarainak a szélrózsa irányába kellene mutatniuk. Magyarázzák a politikusok, hogy két lábon biztosabb állni, mint egy lábon, így a csillag is biztosabban áll két sarkán. Az ám, csak a csillag nem áll, hiszen nincs alátámasztva, szakkifejezéssel élve lebeg. – Ezek szerint mégis hibás a mai székely zászló?
– A hagyományra támaszkodva a székely zászlóban napnak kellene lennie, nem csillagnak! Jeleztem, hogy jó lenne az ezután készítendő zászlókban észrevétlenül, fokozatosan, de tudatosan kicserélni a csillagot napra. Ezt valóban így gondolom, de nem indítottam hadjáratot a székely zászló ellen, mint ahogyan egyesek szemében én váltam a legnagyobb ellenséggé. Azáltal nem veszít értékéből, sőt, ha a szakszerűséget tekintjük, inkább nyer. Amúgy is aranysávval vágott kék téglalapként írják le a zászlót, néhol még hozzáteszik: székely jelképekkel. Akkor már a nap és a hold a legmegfelelőbb székely jelkép. Különben az SZNT úgy határozta meg, hogy a csillag nyolc sugara az SZNT mai széki szervezeteinek számát jelképezi. De hát Székelyföld ennél mégiscsak több! Londonban be is mutattam a székely zászló magammal vitt, helyes változatát, amelyet nagyra értékeltek, mintegy félszázan le is fényképeztek. Tehát tetszett a szakembereknek.
– Tudjuk, hogy a román és magyar történészek között mekkora nézeteltérések vannak bizonyos történelmi korszakok, illetve a történelmi kutatások értelmezése terén. A heraldika mennyire „békésebb” terület ennél?
– Sokkal békésebb. Heraldikusok között – nagyon kevesen vagyunk –, ha nézeteltérés akad, megtárgyalható. A címerek világában a politikusok meg a „nemzetvédők” okoznak galibát, amikor ahhoz szólnak hozzá, amihez nem értenek.
– Újságíróként kezdted a pályafutásod, de néhány éve heraldikusként egyre többet hallatsz magadról. Miként fér meg ez a két hivatás egymás mellett?
– Pontosítok: mérnökként kezdtem, mert a régi rendszerben nem végezhettem történelem szakot. 1993-ban szegődtem el újságírónak, szerkesztőnek. Előbb a kolozsvári Művelődés folyóiratnál, utóbb a Háromszék napilapnál. 1995-ben elvégeztem az Ady Endre Sajtókollégiumot. A címertan már 15 éves korom óta foglalkoztat, de szakirodalomhoz csak a rendszerváltás után jutottam hozzá. Öt könyv elolvasása után azt gondoltam, mindent tudok. Ötven-hatvan könyv után már tudom, hogy még mit nem tudok. Közben Kolozsváron elvégeztem a történelem szakot, természetesen címertanból írtam az államvizsga-dolgozatot, majd a Román Akadémia kolozsvári történelemtudományi intézetében doktoráltam, szintén címertanból. Jelzem, a heraldikát nem az iskolapadban lehet megtanulni. Ahhoz rengeteg szakirodalom, terepen szerzett tapasztalat szükséges, és jó, ha az ember ki is próbálja a címerrajzolást. Itthon főleg újságíróként ismernek, de más megyékben, Bukarestben, Jászvásárban, Budapesten, Kelet-Európában, Londonban, Kanadában, Ausztráliában heraldikusként tartanak számon… Néha zavar, amikor egy újságíró kolléga úgy tudósít, hogy Szekeres Attila újságíró címertani előadást tartott, hiszen azt heraldikusként tartottam. – Az újságírás mellett milyen mértékben foglalkoztat a heraldikai szakirodalom bővítése? – Hét önálló kötetem jelent meg, köztük a legjelentősebb a Kovászna megye címerkincsét feldolgozó könyvem, ami doktori tézisem is volt, ez egyelőre románul. Van egy nemesleveleket feldolgozó, magyar és román nyelven megjelent kötetem, a többi magyarul került ki a nyomdából, például Keöpeczi Sebebestyén József, a címerművész című. Még vagy tíz tanulmánykötet társszerzője vagyok, számos konferenciakötet társszerzője, tanulmányaim jelentek meg szakfolyóiratokban. Magyarul, románul és angolul is, hisz címerkincsünket nemcsak nekünk kell ismernünk, hanem meg kell ismertetni másokkal is. Tehát teljes mértékben foglalkoztat a heraldikai szakirodalom bővítése. Ki sem látszom az önként vállalt feladatokból, de ez nem panasz. – Hogyan látod az erdélyi magyar újságírás helyzetét, kiútkeresését, a nyomtatott sajtó folyamatos zsugorodását?
– A pénzhiány sajnos rányomja bélyegét a sajtó minőségére. Általában optimista vagyok, de a nyomtatott sajtó jövőjét realistaként igen sötétnek látom.
– Több évtizedes újságírói pályafutásodban mit tartasz fontos, kiemelendő részletnek? Milyen műfajokat kedvelsz igazából?
– A tényfeltáró riport a kedvencem. Lehet azért is, mert kedvelem a történelmet, a kutatást. Sajnos időigényessége miatt most már kevésbé művelem. Fontos elismerés volt, hogy elsőként kaptam meg a tényfeltáró riportokért járó Oltyán László-díjat. No meg úgy gondolom, igényes szerkesztéssel magam is hozzájárultam a Háromszék színvonalának fenntartásához.
– Kicsoda a magánember, Szekeres Attila?
– Tősgyökeres mezőmadarasi – habár Marosvásárhelyen születtem a kórházban –, református lelkipásztorok leszármazottja, nős, két gyerek apja. Rengeteget járok-kelek az országban, néha a világban is. Újságíróként riporttáborba, heraldikusként meg szakkonferenciákra. A magánéletben is címerekkel álmodom. Előadtam címertudományi világkongresszuson, európai címer- és zászlótudományi konferencián, nemzetközi pecséttani konferencián. Összesen hét országban tartottam előadást. Meghívás lenne, de ez mind költséggel jár. Valaki meg is kérdezte: mennyit keresek egy ilyen úton? Hát ez anyagilag mind veszteség, még az utolsó két világkongresszus is, amit pályázat útján támogattak. De hát ilyen a hivatástudat: belülről fűt, a gőzt ki kell ereszteni… Aztán tanulmányokat írok, címert, zászlót tervezek közigazgatási egységeknek, adományozok egyházaknak, iskoláknak. Egyszóval, nem unatkozom, sőt, utol se érem magam...
Dr. Szekeres Attila István
Heraldikus, a történelemtudomány doktora, szerkesztő. Marosvásárhelyen született 1965. augusztus 1-jén. A Bolyai Farkas Líceumban érettségizett, elvégezte a Kolozsvári Műegyetemet, az Ady Endre Sajtókollégiumot, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen a történelem szakot, a Román Akadémia kolozsvári történelemtudományi intézetében doktorált. 1993-tól újságíró, előbb a Művelődés folyóirat, majd a Háromszék napilap szerkesztője. 2003 óta címertervező, 2005-től hiteles címergrafikus. 2006 óta heraldikusként számos nemzetközi, országos és regionális konferencián tartott előadást, több címertani kötet szerzője, több szakkönyv és konferenciakötet társszerzője. Újságíróként 2000-ben Méray-díjat, 2007-ben Oltyán László-díjat kapott, címertani munkássága elismeréseként 2011-ben a romániai Kulturális Érdemrend Lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Dákopátia
Nemrég egy érdekes dologra lettem figyelmes: az egyik legabsztraktabb, már-már a józan ész határát súroló összeesküvés-elméletekkel telezsúfolt dákopát oldalt osztotta meg Ioan Bolovan történész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese saját Facebook oldalán. A neves kutató és történész, aki egyben a hallgatókkal való kommunikációért is felelős az egyetemen, Ioan Aurel Pop akadémikus, egyetemi rektor azon interjúját osztotta meg, amelyben Kelemen Hunor centenáriumról tett kijelentését méltatlannak tartja és az ország elhagyását javasolja neki. A jelenség fölöttébb aggasztó, két oknál fogva is: egyrészt bizonyítja, milyen mélyen behálózta a romániai közgondolkodást ezeknek az oldalaknak a jelenléte, másrészt aggodalomra ad okot az is, hogy a tudomány legszentebb templomában, fellegvárában még annak vezetői is áltudományos oldalakat osztanak meg, közvetett módon népszerűsítve az áltudományos híreket és az elburjánzani látszó dákomán mozgalmakat.
Ioan Bolovan Facebook posztjával nem az a gond, hogy sajátjának érzi az egyetem rektorának kijelentését: talán munkaköri kötelesség ez, baráti kiállás, véleményszimpátia. Ez az ő személyes döntése, joga van hozzá azt gondolni, hogy Kelemen Hunornak ünnepelnie kellene, vagy ha nem, akkor hagyja el az országot. Nem épp a legdemokratikusabb gondolkodás, de aligha meglepő a történésztől, akinek több közös könyve van Ioan Aurel Poppal. Ám ami számomra aggasztó és egyenesen elszomorító, az a tény, hogy az ország egyik legnagyobb egyetemének rektor-helyettese, a tudományosság fellegvárának egyik hivatalos méltósága, taláros képviselője egy áltudományos, nemegyszer xenofób és Holokauszt-tagadó hírportált népszerűsít közvetett módon. Nem tudni, hogy szándékosan ezt az oldalt akarta megosztani, vagy elsősorban a Ioan Aurel Poppal készült interjú miatt tette ezt, ellenben figyelmesebb is lehetett volna, hiszen az interjút minden hivatalos román sajtóorgánum lehozta, így lett volna miből válogatni, politikai nézeteitől függetlenül. Az, hogy ő magánszemélyként ilyen oldalakat is kedvel és követ sajnos igen aggasztó, ám az hogy meg is osztja ezt a nagyközönséggel, már-már elfogadhatatlan és etikailag kifogásolható.
Míg az egyetem másik rektor-helyettese, Daniel David neves pszichológus hosszú interjúban ecsetelte, milyen lépéseket kellene meghonosítani az egyetemi oktatásban és kutatáspolitikában a nemzetközi tudományos világban való nagyobb jelenlét érdekében, addig az egyetem másik rektor-helyettese sajnos elfelejti, hogy oldalát ezrek nézik, hallgatók százainak jelenti ő a tudományos etalont, példaképet és a tanár, oktató szerepét. Sajnos ezek az apró, talán nem is szándékos, de mégis létező jelenségek rámutatnak egy rendszer és a kollektív mentalitás súlyos problémáira. Jól jelzik azt az Emanuel Copilaş által újkonzervativizmusnak nevezett jelenséget, amelynek gyökerei a Ceauşescu-féle nacionál-kommunista történetírásban eredeznek. A neves temesvári politológus szerint, a kortárs romániai értelmiség egy része akarva, vagy akaratlanul, de velejéig megfertőződött azzal a nacionál-kommunista eszmevilág újfajta változatától, amelynek előzményével évtizedeken át hamis történelem-oktatást gyakoroltak 1968 és 1990 között. Magyarán: a hivatalos, akadémiai román történetírásban alig változott a helyzet 1990 után, legfeljebb árnyaltabb lett a paletta, de sajnos pontosan az ilyen apró források mutatnak rá arra, hogy mit is olvas egy román történész magánemberként csendes magányában, otthon. Dák oldalakat? Összeesküvés-elméleteket? Mégis mit keresett Ioan Bolovan azon a bizonyos dák honlapon, ahol Holokauszt-tagadás, magyar-gyűlölet és megannyi más, a legionárius mozgalmak eszméit követő írás jelenik meg? Rejtély marad számunkra és csak remélni tudjuk, hogy mindez a véletlen műve és nem kell egy ártatlan Facebook-bejegyzésben a román történész-elit eltévelyedését és válságát látnunk.
Az esetet követően Ioan Bolovan saját Facebook oldalán elnézést kért.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: A román állam felszámolta volna kultúránkat
A két világháború között és Ceausescu idején is egyértelmű volt a román állam vezetőinek szándéka a magyar nyelv, kultúra, oktatás felszámolására – indokolta a Hetek című közéleti hetilapnak adott interjújában az RMDSZ elnöke, hogy miért látja úgy: az erdélyi magyaroknak nincs mit ünnepelniük Erdély és Románia egyesítésének jövőre esedékes, 100. évfordulóján.
Interjút adott a Heteknek Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A romániai magyar párt vezetője egy hónapja a kolozsvári Szabadságnak adott interjújában azt mondta: az erdélyi magyarságnak nincs mit ünnepelnie 2018-ban, a román államiság centenáriumán. A kijelentés komoly indulatokat váltott ki a román közéletben.
A Hetek című közéleti hetilapnak adott interjújában az RMDSZ elnöke elmondta: szerinte
ha a román állam az elmúlt száz évben nem törekedett volna folyamatosan és nagyon nyíltan arra, hogy agresszívan asszimilálja a kisebbségeket, és felszámoljon a társadalomban kultúrát, nyelvet, oktatást, önrendelkezést, mindent, ami nem román, akkor a mai nemzedékek másképp viszonyulnának ehhez Románia és Erdély egyesülésének évfordulójához.
ha a román állam az elmúlt száz évben nem törekedett volna folyamatosan és nagyon nyíltan arra, hogy agresszívan asszimilálja a kisebbségeket, és felszámoljon a társadalomban kultúrát, nyelvet, oktatást, önrendelkezést, mindent, ami nem román, akkor a mai nemzedékek másképp viszonyulnának ehhez Románia és Erdély egyesülésének évfordulójához.
Arra a felvetésre, hogy júliusi kijelentései után felvetődött, hogy vonják vissza Románia Csillaga érdemrendjét, Kelemen Hunor úgy reagált: ha elveszik a kitüntetést, azt a látszatot keltik, hogy ha az ember kapott egy állami kitüntetést, már nem fogalmazhat meg kritikus mondatokat a román állam irányába.
Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ részt vesz-e a tervek szerint a centenáriumi ünnepségsorozaton, Kelemen Hunor kitérő választ adott, ám hozzátette: 1990-ben az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ tett egy gesztust, és december elsején elment Gyulafehérvárra az ünnepre. „A szervezet elnöke, szenátora, Szőcs Géza megpróbált egy korrekt, tisztességes és tisztelettudó beszédet mondani. Az eseményt rögzítő felvétel máig megtekinthető, így sokak számára ismert a történet: Szőcs Gézába az első mondat után belefojtották a szót, és az akkori miniszterelnök [Petre Roman – a szerk.],
Arra a felvetésre, hogy júliusi kijelentései után felvetődött, hogy vonják vissza Románia Csillaga érdemrendjét, Kelemen Hunor úgy reagált: ha elveszik a kitüntetést, azt a látszatot keltik, hogy ha az ember kapott egy állami kitüntetést, már nem fogalmazhat meg kritikus mondatokat a román állam irányába.
a politikai „gyűlöletkórus” karmesteri szerepét játszva vezényelte az ujjongó jelenlevők aktív statisztálásával a román népakarat egyértelmű üzenetét, amely az országból a magyarokat kiüldöző rigmusok formájában nyilvánult meg” -emlékeztetett az RMDSZ elnöke.
Kelemen arra a felvetésre is reagált, hogy a Babes-Bolyai Egyetem rektora Románia elhagyására szólította fel júliusi kijelentései után. „Itt születtem ebben az országban, sőt ezer évre visszamenően az összes ősöm, ha nagyon vicces akarok lenni, akkor nem én kértem Romániát, miért mennék el innen” – reagált az ellene intézett kirohanásra Kelemen Hunor. atv.hu

A centenárium elfogadásától, tiszteletben tartásától a megünnepléséig hosszú az út
Nekünk a párbeszédet kell keresnünk a román többséggel. Ennek a párbeszédnek pedig őszintének kell lennie. Lehet, ettől dühösek lesznek egyesek, de szükséges, hogy kimondjuk azt, amit az elmúlt száz évről gondolunk, hogy a többség is elmondja, mitől fél. Ha ki tudjuk beszélni félelmeinket, ha biztosítják azokat a jogi kereteket, amelyeknek köszönhetően jó lesz magyarként élni Romániában, sokkal nagyobb lesz a bizalom a két közösség között. Bizalom hiányában ugyanis nem lehet tervezni, nem lehet közös jövőt építeni – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök augusztus 25-én Zeteváralján, az RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Értekezlet Edzőtáborában.
A három héttel ezelőtt megjelent Szabadságos interjú következményeiről elmondta: tulajdonképpen egy, a közbeszédben folyamatosan visszatérő témáról fejtette ki álláspontját. Arra mutatott rá, amelyről az RMDSZ már régen kialakította a véleményét, és amelyet következetesen kommunikált az elmúlt években is: a romániai magyar közösségnek nincs mit ünnepelnie 2018. december 1-jén. „Száz év alatt folyamatosan olyan tendenciákkal találkoztunk, amelyek asszimilációs törekvésként határozhatók meg, a két világháború közötti időszakban, a királyi diktatúrában, de a kommunizmusnak a sztálini, majd Ceaușescu-féle időszakában is a kisebbségek felszámolása zajlott.” A nyolcvanas évek utolsó felében nem lehetett önálló iskolákat működtetni, magyar helységnévtáblákat kitenni, az identitás minden olyan elemét, amely fontos – nyelv, kultúra, egyház –, folyamatosan szűkítették, afelé terelték, hogy az asszimiláció gyors és hatékony legyen: „természetesen, ez más kisebbségeket is érintett, zsidókat, németeket, akiket kiárusítottak. Ceaușescu emberkereskedő is volt egyben, hiszen megpróbált megszabadulni azoktól az etnikumoktól, amelyek értékeikkel nyomot hagytak az elmúlt évszázadban Románián.”
Mint kifejtette: a modern állam infrastruktúrában sem volt képes olyat alkotni, amely összekötné a történelmi régiókat, nemhogy felgyorsult a mobilitáshoz szükséges infrastruktúra kiépítése, ezzel ellentétben: ma több időbe telik az ország egyik végéből a másikba eljutni, mint ezelőtt száz évvel. „Reálisan kell megvizsgálnunk, hol volt, hova jutott az ország. Amit mondtam, azt a bántás, a sértés szándéka nélkül mondtam” – emelte ki.
Az elmúlt időszak uszításaihoz már hozzászokott a Szövetség, ahhoz viszont nem, hogy ebbe a Román Tudományos Akadémia, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora is bekapcsolódik. Ennek hihetetlen súlyos kockázatai vannak, annak a radikális nacionalizmusnak, amelynek a végét még nem igazán lehet látni – véli Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke – aki 2018 és a deep state címmel tartott előadást – meghatározása szerint a deep state rejtőzködő, de nagyon erős szereplője a politikának: nem romániai sajátosság, minden országban megvan a maga szerepe, a kérdés pedig az, hogyan lehet ezt kontroll alatt tartani. „A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtési fázisában tartunk jelenleg. Azt mondtuk, s most is folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét európai uniós szintre kell emelni. Románia most is, mint legutóbb, megtámadta a kezdeményezést, azt kéri: függesszék fel Európa tagállamai az aláírásgyűjtést. Arra hivatkoznak, hogy ez a kezdeményezés veszélyezteti a multikulturalizmust. Politikai döntés arról, hogy meg kell támadni a MSPI-t, tulajdonképpen sosem volt itthon. A parlamenti többség vezetői sosem ültek le, döntötték el, hogy ezt a kezdeményezést meg kell akadályozni. A volt miniszterelnök azt állítja, ilyen döntés nem született a kormányban. A külügy is hárít, a keresetet mégis valaki, valahogy benyújtotta” –vázolta az RMDSZ elnöke, aki szerint mégiscsak léteznie kell egy olyan láthatatlan struktúrának, amely a politikai döntésektől független képes eljárni nemcsak olyan kérdésekben, amelyek a magyar közösség ellen irányulnak, hanem 60 millió más EU-s kisebbség ellen is.
A restitúciós ügyek is hasonló cipőben járnak – véli Kelemen Hunor: a mély állam keze, az igazságszolgáltatás egy része olyan folyamatokat állít le, amelyeket maga a román állam indított el néhány évvel ezelőtt, a Szövetség nem találja annak módját, hogy hogyan lehet ebből a helyzetből kitörni: „olyan eszközöket használnak, amelyekhez a politika nem tud hozzáférni. Ilyen körülmények között a nagy kérdés, hogy hol is tart az állam a hatalmi ágak egyensúlyával, a feladat pedig az, hogy meggyőzzük a román társadalmat, nem jó, hogy a két párhuzamos állam versenyzik egymással, hogy a láthatatlan államot nem lehet felelősségre vonni. Ennek nem kell a választó bizalmát kérnie ahhoz, hogy hasson az emberek életére.”
A megoldás szerinte az, ha az emberek nem hunynának szemet e felett, ha nem generálnának olyan közhangulatot egyesek egy igazságügyhöz kapcsolódó törvény kapcsán, amitől felrobban az ország. „Csak akkor tudunk változtatni, ha pontosan látjuk, hogy a mély állam a szabadságunkat veszélyezteti, a parlamentáris demokráciát kezdi ki” – adott hangot határozott meggyőződésének. Nyugati Jelen (Arad)

Rendszerváltásról és múlt rendszerről tanácskoznak a máramarosi börtönben
Miben volt hasonló és miben tért el a kelet-európai országok rendszerváltása utáni átmenet?
Idén is megszervezik augusztus 28 és szeptember 3-között a máramarosszigeti börtönmúzeumban az Őszi Iskolát, amelyre a romániai, valamint a környező országok felsőoktatási intézményeiből érkeznek előadók. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Konrad-Adenauer-Stiftung alapítvány és a máramarosszigeti börtönmúzeum által tető alá hozott rendezvényen harminc egyetemi hallgató vesz részt. Ennek fő témája a román és a kelet-európai országok kommunista rendszerei, valamint az ezekben lezajló rendszerváltást követő átmenet közötti párhuzam. Az egyhetes programot a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának épületében kerekasztal-beszélgetéssel nyitotta Virgiliu Tărău, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára, a CNSAS alelnöke, Martin Sieg, a Konrad Adenauer Stiftung alapítvány aligazgatója és Bogdan Cristian Iacob, a Bukaresti Egyetem tanára.
Virgiliu Tărău a Transindexnek elmondta, a rendezvény céljai közt szerepel, hogy összegezze a kommunizmushoz kapcsolódó közép-kelet európai kutatások eredményeit, és megfelelő alapot teremtsen az újabb generációnak a kutatásához. Ennek egyik eleme a múlt rendszer sajtógépezete, amely kapcsán Virgiliu Ţărău kifejtette, ennek nagy szerepe volt a rendszer kiépítésében, egyfajta közvetítő szereppel bírt az akkori elit és a nép között. „Az máramarosi rendezvény keretében azt is vizsgáljuk, hogy a különböző régiókban a sajtónak milyen szerepe volt, lehetett-e valamilyen módon független, valamint, hogy mennyire tekinthetőek hiteles forrásnak az akkori sajtótermékek. Arról is szó lesz, hogy a sajtó hogyan működött, mint propagandagépezet”.
Hozzátette, a korabeli újságokat egyfajta narratívaként kell kezelni, ami az adott korszak történetét örökíti meg, figyelembe véve, hogy az akkori sajtótermékek nem feltétlenül a hiteles tájékoztatás eszközei voltak. Ezt párhuzamba kell helyezni egyéb írott történeti forrásokkal, hogy jobban megismerhetővé váljon az adott korszak.
„Jelenleg a média világa sokkal bonyolultabban működik, sokkal körmönfontabb, hozzáértőbb és pluralista. A múlt rendszerben a média működési elve garanciát jelentett arra, hogy kizárólag az a narratíva jusson el az olvasókhoz, amit az államhatalom diktált. Ezért a sajtót önmagában nem lehet hibáztatni, ez a rendszer egyik eleme volt.
Virgiliu Ţărău azt is elmondta, hogy az elmúlt időszakban a sajtó kevésbé mutat érdeklődést az ilyen témák iránt. Ennek egyik oka, hogy múlt a rendszer bonyolult struktúrájának megértése a médiafogyasztók jelentős részének nem izgalmas. „Sokkal jobban érdekli az embereket egy ismert közszereplő élete”.
Hogy a szocialista diktatúra idején a reklámok miként váltak a propaganda részévé, arról Ionuţ Costea a BBTE tanára, a máramarosi rendezvény előadója kifejtette, ezek a tervgazdasághoz kapcsolódtak és azt a célt szolgálták, hogy eredményesebbé tegyék a termelést „ mindenki az igénye szerint”. Az erőltetett államadósság-visszafizetés miatt a Románia belső piacára szánt élelmiszerek jelentős része is exportra került. Ezért az államapparátus a propagandagépezeten keresztül arra törekedett, hogy rávezesse a lakosságot a "minél tudatosabb táplálkozási szokásokra". Az egyik ilyen híres jelmondata a nyolcvanas évek korszakának a „Nici o masă fara peşte”.
"A nyolcvanas években teljesen üresek voltak az élelmiszerüzletek polcai, leszámítva néhány halkonzervet. Természetes, hogy ilyen körülmények között a „racionális táplálkozást” népszerűsítő propaganda, amely a halfogyasztást szorgalmazta, megmaradt a kollektív memóriában. Ilyen kezdeményezések nem csak Romániában voltak. Kelet-Németországban a hatvanas években a mozgást népszerűsítő propaganda folyt. A kempingezést és a természetjárást népszerűsítették, de közben nem lehetett sehol megvásárolni az ehhez szükséges kellékeket. Úszómedencéket építettek, de azok hétvégén, mikor mindenki a szabadnapját töltötte, zárva voltak. Ez is jól mutatja, hogy mennyire más volt a reálgazdaság helyzete annál amit a propagandaként szolgáló reklámok üzenetek"- mondta Ionuţ Costea
Megtorpant átmenet?
A kelet-közép európai térségben a rendszer bukása után a demokratikus állami berendezkedés irányába történő átmenet során sok egymáshoz hasonló közös pont van. Constantin Iordachi professzor, a Central European University (CEU) oktatója ezzel kapcsolatban a Transindexnek elmondta, az egyik ilyen a rendszerváltás ideje alatti megtorlás és ellenállás volt.
Voltak országok, ahol a rendszerváltozás nem volt erőszakos. „Magyarországon és Csehszlovákiában ez leginkább tárgyalások útján zajlott le, ez Lengyelországban tíz évig tartott a Szolidaritás szakszervezet tevékenysége és az azt követő kiegyezések miatt. Mindez jelentősen meghatározta az adott országok későbbi gazdasági helyzetét. Magyarország esetében a rendszerváltozás során nem következett be nagy törés, ezért például a mezőgazdaságra ez később nagy hatással gyakorolt, ugyanis a dekollektivizálás folyamata elhúzódott. Romániában ez egyik napról a másikra történt, mert a szocialista gazdaság produktivitása messze alul maradt az elvárásoknak. "Ez is mutatja, hogy vannak a kommunizmusnak kimagaslóan jelentős nemzeti sajátosságai. Ez történészként és általánosságban véve is fontos, mert a múlt rendszer örökségét ezeken keresztül lehet megérteni, pontosabban ennek a demográfiai, gazdasági és mentális hagyatékát"- fejtette ki.
Martien Sieg a Konrad Adenauer Stiftung alapítvány aligazgatója a pártállami diktatúrák bukása utáni időszakról a Transindexnek elmondta, jelenleg egyik kulcskérdés, hogy miért ilyen sokrétű az a folyamat amivel a különböző országok a rendszerváltozás után szembesülnek, és miért állt le egy bizonyos ponton a demokratizálódás irányába tett átmenet, elsősorban az intézményeket illetően. „Romániában a demokratikus rendszerek nem működnek megfelelően, az igazságszolgáltatás a korrupció miatt deficites. Ennek ellenére elmondható, hogy ilyen szempontból ez egy működőképes ország, és közelebb áll a Nyugathoz, mint a posztszovjet térséghez. Problémát jelent azonban, hogy jelenleg sincs Romániában egy működőképes piacgazdaság. Ezért még érdekesebb a kommunizmus bukása utáni időszak, ugyanis az előző rendszer öröksége alapvetően közös, az országok pedig eltérő módon indultak el a fejlődés útján.
Ambrus István / Transindex.ro

Berényi Mária lesz a FITC díszvendége
Berényi Mária történész, tudományos kutató, a Magyarországi Románok Kutatóintézetének igazgatója lesz a díszvendége az október 3-a és 8-a között Kolozsváron zajló Erdélyi Nemzetközi Könyvfesztiválnak (Festivalul Internațional de Carte Transilvania - FITC), olvasható a fesztivált szervező Eikon Kulturális Egyesület szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.
Berényi Mária 1959. április 15-én született a magyarországi Méhkeréken (Micherechi).1983-ban diplomázott a budapesti „Eötvös Lóránd” Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karán, itt szerzett tudományos fokozatot 1986-ban, majd 2001-ben PhD fokozatot (Történettudomány) a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A gyulai székhelyű Magyarországi Románok Kutatóintézetét 1993 óta vezeti.
Több verses- és tanulmánykötete jelent meg, cikkei és recenzió mellett közölt román és magyar nyelvű verseket különböző romániai és magyarországi folyóiratokban, periodikákban.
Kutatási témái között szerepelt többek között a magyarországi román ortodox és görög katolikus egyházak története a 18-19. században, az egyházi és magán alapítványok szerepe Erdélyben és Magyarországon a 19. században, a román értelmiségi elitek képzése a Budapesti Egyetemen a 19. században, a nő szerepe az erdélyi és magyarországi román társdalomban és kultúrában a 19. században. Szabadság (Kolozsvár)

Internátust szeretne a Művészeti Líceum számára
Szeptembertől új aligazgatója van a nagyváradi Művészeti Líceumnak. Nagy Gabriella történelem-hittan szakos tanár több éven át az oktatási minisztériumnál dolgozott. Meglátásairól, terveiről kérdeztük.
Küldetésként és hivatásként fogja fel, hogy a művészeti líceum aligazgatójaként dolgozhat – bocsátotta előre Nagy Gabriella – s úgy látja, hogy a kollégák is támogatják, hiszen az, hogy a sikeres versenyvizsga nyomán négy éves mandátumot kezdhetett el, biztonságérzetet nyújt, így már tervezni is lehet. Az eddigiek során, mivel a versenyvizsgákra nem jelentkezett senki, mindig csak egy- egy évre neveztek ki aligazgatót.
Személyes kötődése is van a művészetekhez, ő maga is képzőművészeti általános iskolába járt, kántori családból származik, kórusban is énekelt. „Meggyőződésem, hogy a képzőművészeti nevelés személyiségfejlesztési szempontból felbecsülhetetlen” – vallja.
Korábbi évek
„Kezdetben három évig a kolozsvári Báthory István elméleti líceumban tanítottam, 2008-tól Bukarestben, az Oktatási Minisztérium Országos Tanterv- és Vizsgaközpontjának (CNEE) munkatársa voltam. Két csodálatos gyermeket szültem, s a szülési szabadságom lejártát követően áthelyezéssel kerültem a Nagyváradi Művészeti Líceumba, ahol 2013-tól címzetes tanérként dolgoztam” – mondta el Nagy Gabriella.
Fél év után, mivel a férje Bukarestben maradt, ő is visszaköltözött, s az ottani Ady Endre Elméleti Líceum történelem és hittan szakos tanáraként dolgozott, majd 2014 őszétől visszakerült az Oktatási Minisztérium kisebbségi osztályához, ahol az ember és társadalom műveltségi területhez tartozó tantárgyakért felelt, ezen belül három országos tantárgyversenyért. „Büszke vagyok rá, hogy beindítottam a magyarságtörténeti tantárgyversenyt hajdani tanáraimmal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről. Közben tanítottam is, s most, aligazgatóként is felvállaltam a kötelező hat óra mellett további négyet is. Fontos számomra, hogy kapcsolatban maradhassak a gyerekekkel, figyelemmel követhessem fejlődésüket.”
A minisztériumban eltöltött évek során statisztikai adatokkal, stratégiákkal is foglalkozott, de egyebek mellett tankönyveket is fordított – például egy kollégájával közösen ő fordította le a Románia történelme tankönyvet a magyar tagozatos nyolcadikosok számára; reméli, hogy a minisztériumnál szerzett kisebbségügyi tapasztalatai a jövőben is segítségére válnak. Már akkor észrevette, hogy az általános iskolai tantárgyversenyeken a művészeti iskolák diákjai is legalább annyira jeleskednek, mint az elméleti iskolák tanulói, s az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a magyar ajkú diákok a legtöbb díjat a művészeti tantárgyak területén tudják felmutatni. „Számomra ebből az következik, hogy a mi erősségünk a művészet, s egyúttal nagy kiugrási lehetőség a magyar diákok számára” – mondta el az aligazgató. Egyúttal – tette hozzá – az idén, mivel Kodály emlékév is van, feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy Kodály népéhez tartozunk.
Bentlakás
Egyik fontos terve, hogy sikerüljön megszólítani a vidéki tehetséges gyerekeket, s ennek megvalósítása érdekében meg kell oldaniuk a bentlakás és az ellátás kérdését. Jelenleg az iskolának nincs bentlakása, pedig a tanintézet 758 diákjának egy jelentős hányada más településekről jött. Vannak, akik ingáznak, mások pedig kint lakók, azaz más iskolák internátusában, vagy albérletben laknak. Már elkezdte a tárgyalásokat iskolaigazgatókkal, valamint az RMDSZ-szel, s ha minden jól halad, jövő ősztől internátusa is lesz a művészeti líceumnak. A versenyvizsga során, a megbeszélésen is ezt hangsúlyozta ki: az a hivatásunk, hogy segítsük kibontakoztatni a tehetségeket, s melléjük álljunk – ebben kell az iskolának segítséget nyújtania.
A tendencia amúgy az, hogy az oktatás kompetencia alapú legyen, s mi más lehetne kompetencia alapúbb, mint a művészeti képzés, ahol a tehetségen kívül ismeretekre, motivációra, személyes kötődésre van szükség.
Bár a művészeti líceum diákjai eddig is jelen voltak a város és a megye életében (például kiállításokon vettek részt, együttműködtek a filharmóniával), de ezt szeretné hangsúlyosabbá tenni – például aktívabb részvétellel a történelmi ünnepeinken. További tervei: szeretné újraindítani az építészeti képzést mindkét tagozaton, úgy véli, jó alapot biztosít mindazoknak, akik ilyen egyetemi szakra szeretnének jelentkezni. Egyúttal szorosabb kapcsolatot szeretne kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, amelyeknek a képviselői az közeli tanévnyitóra is hivatalosak. Eddigi tapasztalata egyébként az, hogy a kollégák bíznak benne, s abban, hogy a minisztériumi tapasztalatait itt is kamatoztatni tudja majd. „fontos, hogy tudják, van kihez fordulniuk” – tette hozzá Nagy Gabriella.
Még jelentkezhetnek
A tehetségfelmérő ugyan már megvolt, de még várják az ötödikeseket a líceum magyar tagozatú osztályába, hiszen a metodológia lehetővé teszi, hogy áthelyezéssel akár szeptember 11-ig is feliratkozhassanak. Még vannak helyek, de annak ellenére, hogy egyelőre kicsi a létszám, az osztály így is működhet egy minisztériumi engedéllyel, hiszen az egyedüli magyar tagozat nemcsak Bihar, de Szilágy és Arad megyéből is, mely művészeti képzést biztosít. A most induló magyar tagozatos ötödik osztály képzőművészeti, illetve zenei képzést biztosít. A magyar tagozatú külsős osztályokba egyúttal az idén is sokan jelentkeztek.
Előnyök
A szülők úgy gondolják, hogy a művészeti képzés miatt háttérbe kerül az elméleti oktatás – de ez csak részben igaz, vallja az aligazgató. Tény, hogy napi több óra gyakorlás mellett a gyereknek kevesebb idejük marad az elméleti tantárgyakra, másfelől a művészeti oktatás nagyobb rálátást biztosíthat minden egyébre is. Például a tantárgyköziséget itt lehet a leginkább megvalósítani. Mondjuk, maikor a A walesi bárdok című verset tanulják, meg is festhetik, s a korszak zenei műveivel is megismerkedhetnek. Ebben az iskolában megoldható, hogy sok oldalról közelítsék meg a témát. Persze nem minden gyerekből lesz művész – vannak, akik például a divattervezést, vagy a lakberendezést választják hivatásuknak. A lényeg, hogy feltárják számukra azokat a szakterületeket, ahol el tudnak helyezkedni és érvényesülni tudnak – ezt pedig az itt megszerzett tudás könnyíti meg számukra.
Neumann Andrea / erdon.ro

Elszigetelnék a centenárium évében a provokációkat
Azokra a románokra kell figyelni és alapozni, akik próbálják fékezni a nacionalista hangulatkeltést – fogalmazta meg a sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen a centenáriumra való készülés kapcsán az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor hangsúlyozta, a centenárium jó alkalom arra, hogy az állam és a kisebbségek viszonyáról tárgyaljanak, az 1918-as román ígéretek betartása nagymértékben megváltoztathatná a többség és a kisebbség kapcsolatát.
Az RMDSZ-vezető meglátása szerint a románok is őszintén elő kellene rukkoljanak a félelmeikkel, miért gondolják, hogy a magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek számukra, miért hiszik azt, hogy tökéletesen megoldották a kisebbségi kérdést. Kelemen szerint, „kauflandos primitív provokációk” mindig lesznek, nem az a legsúlyosabb, ha két televíziós műsorvezető uszít, hanem amikor akadémiai szinten is bekapcsolódnak, és a BBTE rektora tessékeli ki őt az országból. A szövetség elnöke elmondta, próbálják elérni a román társadalomban azokat, akik ehhez a kérdéshez másként viszonyulnak, hiszen már a világhálón is látszik, hogy vannak olyan román emberek, akik felismerik a provokációt, és próbálnak csitítani.
Minden provokációt megpróbálnak felmutatni és elhatárolni, hogy 2018-ban ne legyen olyan magyarellenes hangulatkeltés, amitől elsősorban a szórványban élő magyar emberek behúzódnak a sarokba, és mint a katonaságnál, számolják, hogy mikor ér véget az 2018-as esztendő.
Az RMDSZ Ezer év Erdélyben, száz év Romániában című programja arra összpontosít, hogy felmutassák, a magyarság értékalkotó közösségként „mit tett le az asztalra”.
Olyan időszak következik, amikor az RMDSZ harminc politikusa nem szigetelődhet el a parlamentben. Kelemen Hunor leszögezte, a kormánypártokkal folytatják az együttműködést, bár korrekciókkal, és pontos kérdésekre korlátozva. Azt próbálják elérni, hogy a frakcióvezetők szintjén legyen rendszeres együttműködés, melyet a szakbizottságokra is kiterjesztenek, hogy egyeztetés nélkül ne várjanak az RMDSZ-től támogatást. „Automatikus támogatás nincs. Az együttműködés nem ideológiai opció, eddig senki más nem ajánlott partnerséget. A másik oldalon állnak a liberálisok, akik beálltak a magyarellenes hisztériakeltésbe” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Mementó
Szabó Judit néprajzkutató, tanárnő emlékére
Drága Jutka! Ellobbant életed és nemes lelked lángja. Nincsen annak három napja, hogy felhívtál és hosszasan elbeszélgettünk a múltról és jelenről. Mondtad, hogy gyengélkedsz, de jó kezekben vagy, az eszed a helyén van, de fizikai erőd fogyogat. Ennek dacára hosszasan soroltad terveidet, és hittel mondtad, hogy a drága Jóisten felépülésed mellé áll. Annyi jó ember aggódott életedért, a lelkes gyógyítóiddal együtt. Most ránk tört a szomorú hír, hogy te is elköltöztél ebből a földi világból és immár a túlsó partról tekintesz le reánk, mindannyiunkra, akik szerettek, tiszteltek, akiket mindig lelkesen tanítottál, igaz tanári szigorral, megértéssel, de kellő alázattal is. Tanítottál emberségre, helytállásra, hitre, szeretetre, és tudományos alapossággal néprajzos szakmád gyönyörűségére.
Tarsolyod telis tele volt felbecsülhetetlen értékű tudással, amelyet soha nem hagytál csak a magad számára gyűlni, hanem kiosztottad azt a tanulni vágyóknak, mert tudatában voltál annak, hogy tanítani csak azt lehet, amit te magad is megtanultál, és egy fikarcnyival sem többet. És te hány, de hány alkalommal újságoltad, hogy megint tanultál valami olyant, amit eddig nem tudtál. Maros mentéről, Csíkországon át szeretett városodba, Kézdivásárhelyre vezetett a sors, hogy ott találkozzál egy nagy tudású szerény emberrel, akivel összekötött az élet sok jóban, megpróbáltatásban, reménységben, és akivel hosszú évtizedeken át az összekovácsolt, kisszámú munkaközösséggel gyarapítottátok az öreg város meghatározó szellemi intézményének anyagát. Ütöttetek az okmányra violaszín viaszpecsétet, ahogy azt egykoron a céhes atyamesterek cselekedték, hogy ez is a Jóisten akaratából, sok jó ember segedelmével megteremtetett és elfogadtatott. Jutka nénit, a drága tanár nénit keresem – kopogtattak be hozzád nagyon sokan, akiknek valamilyen segítségre, adatra, szellemi anyagra volt szüksége. Mindenkire jutott egy kicsi időd, és ők hálával gondolnak rád.
Nagy megdöbbenéssel, kényszerűséggel, de Isten akaratában megnyugodva kell tudomásul vennünk, hogy a te napod is leáldozott. Nagy szellemi hagyatékod számba vétetik, és az azt megérdemlő, illő helyre kerül, óvó kezek, szemek vigyázzák majd, hogy el ne fecséreltessék és minden arra érdemes számára hozzáférhető legyen. Búcsúzunk tőled, drága jó munkatársunktól, volt osztálytársunktól, a hozzánk is mindig közvetlen, segítőkész embertől, példaképtől. Kezed az énekeskönyv utolsó lapjain nyugszik, lassan olvasod a könyörgést „Légyen meg hát a te akaratod!”
Haszmann Pál
Szabó Judit (Gernyeszeg, 1942. szeptember 13. – Kézdivásárhely, 2017. szeptember 7.) erdélyi magyar néprajzi szakíró, népmesegyűjtő, tanár és muzeológus. Incze László felesége. Középiskoláit Szászrégenben végezte (1961), majd a BBTE-n magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1967). 1993-tól a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum muzeológusa. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kelemen Hunor: félő, hogy a centenárium évében a magyarok bezárkóznak
„Olyan időszak következik, amikor a parlamentben nem szabad az RMDSZ politikusainak elszigetelődnie. A Nemzeti Liberális Párt folyamatosan erős kísérletet tesz arra, hogy elszigetelje az RMDSZ-t. A mély állam részéről is van ilyen szándék” – mutatott rá Kelemen Hunor az Antal Árpád polgármesterrel együtt tartott pénteki sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen.
Az RMDSZ elnök kijelentésével a PSD-ALDE koalícióval való parlamenti együttműködés meghosszabbítását indokolta meg. Leszögezte: a szövetség nem támogatja automatikusan a kormánypártokat, hanem pontszerűen fognak dönteni, hogy milyen kezdeményezéshez adják a szavazatukat. Ezért azt kérték a koalíciótól, hogy minden törvénykezdeményezésről értesítsék az RMDSZ-t, és egyeztetés nélkül ne várjanak támogatást. Hozzátette, hogy a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióvezetői most gyűjtik be a javaslatokat és két héten belül készítik el azt a listát, amely pontszerűen tartalmazza a törvényhozási prioritásaikat.
Kelemen Hunor magyarázata szerint a PSD-ALDE koalícióval való együttműködés nem ideológiai opció, viszont senki más nem ajánlott partnerséget az RMDSZ-nek. A másik oldalon ugyanis az a liberális párt áll, amely az elmúlt hónapban beállt a magyarellenes hisztériakeltésbe. „Nincs baj azzal, hogy a PSD-t támadják, hiszen ez a politikai verseny velejárója. Az ellenzék mindig támadja a kormányt, de miért mindig csak magyar ügyekkel támadnak? Nincs fantáziájuk” – jelentette ki Kelemen Hunor.
„Ezer év Erdélyben, száz év Romániában”
A szövetségi elnök szerint a nagy egyesülés centenáriumának közeledtével még inkább szükség lenne egy kisebbség-többség paktumra, amivel megelőzhető lenne, hogy a belpolitikai vitákban folyamatosan előkerüljön a magyar kártya.
A Maszol kérdésére, hogy a következő időszakban miként tudják kivédeni a magyarellenes támadásokat, Kelemen Hunor elmondta: a centenárium jó alkalom arra, hogy beszéljenek az állam és kisebbség viszonyáról. Véleménye szerint az 1918-as ígéretek betartása nagymértékben megváltoztatnák a kisebbség-többség viszonyát. „Másrészt nekik is őszintén el kellene mondaniuk a félelmeiket, például, hogy miért gondolják azt, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk vagy miért gondolják, hogy mi kisebbségként Romániában mennyországban élünk”, mondta Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök érdeklődésünkre elmondta, neki politikusként el kell viselnie a támadásokat, de félő, hogy olyan magyarellenes hangulatot teremtenek, amit nem tudnak kezelni. Legsúlyosabb az, hogy nem csak egy-két televíziós műsorvezető, hanem akadémiai szinten is bekapcsolódtak a magyarellenes hangulatkeltésbe, azt például durvának tartja, hogy a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem rektora ki akarta tessékelni őt az országból.
A politikus elmondta: próbálják elérni a román társadalomban azokat, akik másként viszonyulnak ezekhez az esetekhez. Várhatóan lesznek a kauflandos botrányhoz hasonló esetek, de ennek kapcsán is látszott, hogy vannak olyan román emberek, akik csitítanak és látják, hogy ezek provokációk. „Vannak a román társadalomban, akik próbálják fékezni a nacionalista hangulatkeltést, ezekre kell odafigyelni és rájuk kell alapozni” – mondta kérdésünkre válaszolva Kelemen Hunor.
Szavai szerint minden esetben megpróbálnak rámutatni, hogy provokáció történik, hogy az ne terjedhessen el. Félő ugyanis, hogy 2018-ban, a nagy egyesülés centenáriumának évében olyan hangulatkeltés lesz, amitől a magyar emberek, főként a szórványban élők „behúzódnak a sarokba, és mint a katonaságban számolnak visszafele, hogy mikor telik le az esztendő”. Az RMDSZ a centenáriumra készülve indítja el az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” című programot, amelynek során arra mutatnak rá, hogy értékalkotó közösségként mit tettünk le az asztalra, mondta Kelemen Hunor.
Kovács Zsolt / maszol. ro

Új szakokra is lehet jelentkezni ősszel a BBTE-n
Elkezdődött az őszi felvételi vizsgaidőszak a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, és lehet jelentkezni a meghirdetett új alapképzési és magiszteri képzési szakokra is. Az egyetem képzési kínálatában eddig meglévő szakok mellett a jelentkezők a BBTE által javasolt új szakok közül is választhatnak, amelyek indulását a nyár folyamán kiadott kormányhatározat hagyta jóvá. Ennek köszönhetően alapképzésen a jelentkezők beiratkozhatnak a Pszichológia és Neveléstudományok Kar által meghirdetett óvodapedagógus- és tanítóképző szakra (német tannyelvű képzés, székhelyváltozás eredményeként Nagyszeben helyett Kolozsváron). A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen új magiszteri képzési programokat kínál a Kémia és Vegyészmérnöki Kar nano- és bioanyagok mérnökkémia szakán, a Biológia és Geológia Kar biomedikális laborok minőségmenedzsmentje szakán, valamint az Európai Tanulmányok Kar nemzetközi kapcsolatok, külpolitika és válságmenedzsment angol tannyelvű szakán. A Református Tanárképző Karra jelentkező diákok számára is választható már a kultúra- és felekezetközi mediálás új, magyar tannyelvű szak. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemre jelentkezők létszáma a júliusi felvételi időszak lezárulását követően 11%-os növekedést mutatott a tavalyhoz képest. Az őszi felvételire a BBTE változatos képzési kínálattal várja a jelentkezőket, akik számára 334 tandíjmentes és 4885 tandíjas, valamint 1578 távoktatási és csökkentett látogatású helyet biztosít alapképzésen. Akik magiszteri képzésre szeretnének beiratkozni, a júliusi felvételi után betöltetlenül maradt 765 tandíjmentes hely közül választhatnak most. Összesen 237 alapképzési program (nappali képzés és távoktatás), valamint 223 magiszteri program (nappali képzés vagy csökkentett látogatás) közül választhatnak mindazon jelentkezők, akik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem hallgatói szeretnének lenni. Az őszi felvételi 2017. szeptember 6. és 20. között zajlik, és a jelentkezési feltételek azonosak a nyári felvételiével. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem karai különböző jellegű írásbeli vagy szóbeli vizsgákat szerveznek a jelentkező diákok ismereteinek és kognitív képességeinek felmérésére. A BBTE valamennyi karán a felvételi végleges eredményének kiszámításakor – eltérő súlyozással – figyelembe veszik az érettségi vizsga átlagát is. Az őszi felvételi naptárát, a felvételi díjakat, a versenytematikát, valamint a felvételivel kapcsolatos bővebb tájékoztatást a BBTE felvételi honlapján lehet megtekinteni. A felvételire jelentkező diákok számára 400 szálláshelyet biztosít az egyetem a Hașdeu (Kőkert) utcai diáknegyedben lévő bentlakásokban. (közlemény) Transindex.ro

Tizedik tanévét kezdte a tordai Jósika-líceum
Tizedik tanévét kezdte meg ma a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum. A tanintézet, amelynek létrehozását több éves küzdelem előzte meg, ma 264 gyermeknek nyújt második otthont. Józan Erzsébet igazgatónőtől megtudhattuk: a Tordai Református Egyházközség tervei között szerepel, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jóváhagyásával a tordaiak által csak piros iskolaként emlegetett épület udvarára új épületet húznak fel, amelyben óvodai és bölcsődei csoportok kapnak majd helyet.
Az ótordai református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Józsa Lajos unitárius lelkész hirdetett igét, és buzdította a fiatalokat sportszerűségre, becsületes munkára. Józan Erzsébet iskolaigazgató lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: az iskola eleget tett eredeti küldetésének, azaz biztosítja a színvonalas anyanyelvi oktatáshoz a feltételeket. Kihívásnak az eddigi eredmények megőrzését és fejlesztését tekinti az igazgató.
Józsa Lajos unitárius lelkész hirdette az igét az ótordai református templomban a Jósika-líceum tanévnyitó ünnepségén.
– Küzdelmünk nem volt hiábavaló. Öröm és Isten iránti hála tölti be ma szívemet, mivel megsegített bennünket az úr. A mai fiataloknak, diákoknak a Sámuel könyvében és Pál apostol leveleiben megfogalmazottakat ajánlom a figyelmébe, miszerint küzdjenek állhatatosan, a szabályokat betartva, tiszta erkölcstől vezérelve. Érdemes tisztességesen tanulni, küzdeni, mert csak így lesz Isten áldása munkánkon, így lesz valódi az önbecsülésünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez a tanév, de bízzunk Istenben! – összegzett Józsa Lajos unitárius lelkész.
Barabás János magyar konzul arra emlékezett, hogy erdélyi konzuli szolgálata során első közszereplése ezelőtt kilenc évvel, a tordai Jósika-líceum első tanévnyitóján volt. – A Jósika-líceum létrejötte a magyar közösség összetartozásának fontossága. Amit elértünk az iskolaalapítással Tordán, nagyon fontos, becsüljük meg, és fejlesszük tovább – buzdított Barabás János konzul. Batiz Elly tanfelügyelő az együttlét öröméről, az egymásnak való segítségnyújtásról értekezett.
Felolvasták az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének, Csoma Botondnak a beszédét, aki arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy a tanulással saját életüket alapozzák, álmaikat valósítják meg.
Csép Leylla, az RMDSZ tordai szervezetének elnöke az elért megvalósítások fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta.
Az előkészítő osztályos gyerekek hagyományos tordai pogácsát kaptak, szavalat és ének következett.
– A sikeres munka feltétele az összefogás, a bizalom és a felelősségteljes munka. Olyan iskolát hoztunk létre, ahova a gyerekek szívesen járnak, mert egyéni képességeiket kibontakoztathatják. Kérem a szülőket, bízzanak bennünk – mondta Józan Erzsébet iskolaigazgató.
Az ünnepséget követően a tordai Jósika-líceum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta: az ótordai református egyházközség az Erdélyi Református Egyházkerület püspökségének segítségével új épületet szándékoznak felépíteni, ahol óvodai és bölcsődei csoportokat hoznának létre étkezdével a tordaiak által piros iskolaként emlegetett épület udvarán. Az épületben a Jósika-líceum elemi osztályai működnek. Ha ez a terv megvalósul, akkor az elemisták, akik részt vesznek a délutáni foglalkozásokon, ott is ebédelhetnének. Az engedélyeztetés most van folyamatban.
Az igazgató beszámolt egy, a Világbank által finanszírozott négyéves lejáratú ROSE-projektről is, amelynek keretében a 70 ezer eurós támogatásban részesülnek. – A fentebbi összeg 20 százalékát iskolafejlesztésre költhetjük, ami lehet építkezés is, de mi tanfelszerelés vásárlására, a jelenlegi laboratóriumok korszerűsítésére, szaklaboratórium fejlesztésére fordítjuk. További 20 százalékot extracurriculáris tevékenységre használhatunk fel, és a szülőket is bevonhatjuk ezekbe a tevékenységekbe. 2018-ban nyári tábort szervezünk Nagyváradon, 2019-ben Bukarestbe, Moldvába és Havasalföldre látogatunk kirándulás keretében, 2020-ban Kalotaszentkirályon újabb tábort szervezünk, ahol a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem BBTE oktatói tartanak előadást tanulóinak, 2021-ben pedig hasonló táborra kerül sor Torockón. A megpályázott összeg felét a diákok fejlesztésére fordítjuk: a foglalkozások során felkészítjük őket az érettségire. A lebonyolítási, menedzsmenti költségekre 10 százalékot fordíthatunk – tájékoztatott az iskolaigazgató.
Józan Erzsébet szerint a tordai Jósika-líceum betöltötte kilenc éve megfogalmazott küldetését, azaz biztosítja a tordai és környéken – Tordatúron, Szentmihályon, Sinfalván, Aranyosgyéresen, Aranyosegerbegyen – lakó gyermekeknek az anyanyelven való tanulás lehetőségét, a magyarságtudat ápolását. Kihívásnak az eddigi eredmények megtartását és fejlesztését tartja Józan Erzsébet, amelynek sarkalatos pontja a diáklétszám biztosítása. Az igazgató hozzátette: többször előfordult, hogy tordai vagy környéki gyereket Kolozsvárra írattak a szülők, mert így látták jónak, de olyan esetre is volt példa, hogy a vidéki tanintézet helyett, ahol összevont osztályok működtek, a tordai Jósika-líceumot választották a szülők. Az iskolák közti elszívó hatás létezik, ám nincs semmilyen mód, amivel azt szabályozni vagy megszüntetni lehetne.
Szabadság (Kolozsvár)

Konferencia az egyenlőtlen gazdasági fejlődésről
Az Európai Unión belül Romániában a legnagyobb a régiók közötti egyenlőtlen fejlődés – derült ki a Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában.Területalapú innovatív politika kihívásai című konferencia sajtótájékoztatóján. Az értekezletet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) közreműködésével szervezte meg, a szeptember 10–13. között zajló eseményre a legfontosabb és legelismertebb szakemberek látogatnak el a világ különböző pontjairól. Az előadók a rendezvény során megoldásokat, működő gyakorlatokat, módszereket, lehetséges stratégiákat mutatnak be a probléma orvoslására. A sajtótájékoztatón Benedek József, egyetemi tanár, a BBTE szenátusának alelnöke, a konferencia házigazdája, Jennifer Clark, a Georgia Institute of Technology (Amerikai Egyesült Államok) professzora és Sally Hardy, az Egyesült Királyság Regionális Tudományi Társaságának ügyvezető igazgatója számoltak be az eseményről.
„A témával sokat foglalkoztak és foglalkoznak jelenleg is a helyi és központi hatóságok, de a civil szféra is Romániában. Ez a terület kötődik a városok, régiók egyenlőtlen fejlődéséhez, így a társadalmi-gazdasági egyenlőtlen fejlődéshez is. Muszáj megemlítenünk, az elmúlt 15 évben ez a fajta egyenlőtlenség Romániában akkora mértékben megnőtt, hogy az Európai Unión belül nálunk a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy az eltelt időszak gazdasági fejlődése magával hozta az országon belüli egyenlőtlenségek növekedését is” – fejtette ki a sajtótájékoztatón a Benedek József. A BBTE oktatója szerint emiatt rendkívül fontos a konferencia, hisz így Kolozsvárra látogattak a terület legelismertebb szakemberei, akik megoldást kínálhatnak a felmerülő problémákra.
Sally Hardy elmondta: az általa képviselt társaság összeköti az akadémikusokat, kutatókat a regionális politikáért felelős személyekkel, így rendkívül fontos szerepet tölt be a regionális polarizáció terén. A konferencia rendkívül fontos a társaság számára, hisz szeretnének létrehozni egy részleget Közép-Kelet-Európában is, amely kapcsolatot teremtene a térség kutatói, akadémikusai és a régión kívül tevékenykedő kutatók között.
Jennifer Clark professzor, akinek tudományterülete az okos városok – a sajtótájékoztatón kiemelte: az okos városok szempontjából gyakran a kicsi, fontos kulturális szerepet betöltő települések jelentik az igazán izgalmas projekteket, hisz ezekben erős a kulturális identitás, következésképpen a közösség is részt vesz a tervek megvalósításában.
A konferencia részletes programja elérhető a www.regionalstudies.org weboldalon, az előadások a BBTE Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kar székhelyén zajlanak.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Megtalálták Bardocz Sándor újságíró, zenész földi maradványait
Minden bizonnyal a közel két hónappal ezelőtt eltűnt Bardocz Sándor kolozsvári újságíró földi maradványaira bukkantak a Kolozs megyei Szucságban. A rendőrség feltételezése szerint öngyilkosság történt.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőr-főkapitányság szóvivője kedden megerősítette a Krónika nem hivatalos forrásból származó értesülését, miszerint a kincses város közeli településen előző este gyümölcsszedők egy férfi holttestére bukkantak. A rendőrségi illetékes lapunknak elmondta, bár az áldozatnál nem találtak személyes iratokat, minden jel arra utal, hogy Bardocz Sándor televíziós újságíró földi maradványairól van szó.
A helyszínelést és a nyomozás kedden reggel is folytatták, mindazonáltal a holttest azonosítása a törvényszéki orvostani vizsgálat után történik meg. Carmen Jucan szóvivő kérdésünkre elmondta, a nyomozás jelenlegi szakaszában még nem sikerült megállapítani a halál pontos okát, de az előzetes információk szerint az áldozat önként vetett véget az életének.
Az 54 éves Bardocz Sándor július 15-én távozott egy barátja szucsági otthonából, azóta senki nem látta.
Barátai, ismerősei augusztusban keresési akciót is szerveztek a Kolozs megyei faluban és környékén, ám nem jártak sikerrel.
Az elmúlt időszakban egészségi és magánéleti problémákkal küzdő újságíró, zenész holttestét hétfőn Szucság belterületén, egy kis ligetben találták meg.
Bardocz Sándor hegedűsként érettségizett a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Gimnáziumban, majd tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakán. 1991 óta a Román Televízió kolozsvári stúdiója magyar adásánál dolgozott szerkesztőként, majd főszerkesztőként, az elmúlt években az adás főmunkatársaként.
Viszont az erdélyi közönség számára Bardocz Sándor nemcsak a képernyőről volt ismerős, hiszen zenészként is tevékenykedett, mégpedig annak a Tarisznyás együttesnek a prímása volt, amelynek tagjai az 1970-es évek végén Erdélyben is megalakult táncházmozgalom alapítói közé tartoznak.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Asztalos: nem büntethető a román nyelv nem ismerete
Romániában nem létezik törvényi előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét – szögezte le a Krónikának Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. A jogász lapunknak úgy vélekedett: visszaélést követett el a fogyasztóvédelem, amikor az egyik áruházlánc székelyudvarhelyi kirendeltsége dolgozójának hiányos románnyelv-tudására hivatkozva bírságolt.
– Az Ön által vezetett intézmény nemrég megállapította, nem érte hátrányos megkülönböztetés azt a román videóbloggert, aki azt állította, azért nem akarták kiszolgálni egy székelyudvarhelyi áruház falatozójában, mert nem beszélt magyarul. Egyértelmű volt a tényállás?
– Minden esetben körültekintően járunk el olyan szempontból, hogy be kell tartanunk a hivatalos eljárást. Ebben az esetben beidéztük a Kauflandot, és megkértük, adja át nekünk az összes dokumentumot, amely hasznos lehet az ügy orvoslása érdekében. Ugyanakkor a Facebook közösségi oldalon és internetes elérhetőségén írtunk a videóbloggernek is, kérve, bocsásson rendelkezésünkre egy nyilatkozatot, továbbá a felvételt és bármilyen más bizonyítékot állításai alátámasztására. Láttuk, hogy elolvasta az üzenetünket, de nem válaszolt.
Az áruházlánctól viszont megkaptuk a kültéri kamera által rögzített felvételeket, amelyeken látszik, hogy mielőtt elkészítette volna a videóját, az illető már kétszer találkozott az eladónővel.
Eljutott hozzánk ugyanakkor a Kaufland elárusítónője által megfogalmazott nyilatkozat is, továbbá kikértük a fogyasztóvédelmi hivatal ama jegyzőkönyvét is, amely alapján a történtek másnapján bírságot szabtak ki az áruházláncra.
Mivel én kezdeményeztem hivatalból eljárást, én írtam meg a nyolcoldalas határozattervezetet, és elküldtem a kollégium tagjainak.
Aztán a testület ülésén vitáztunk, majd egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés esete, sőt azt is megállapítottuk, hogy hamis híreket terjesztettek a videókollázzsal. Elítéltünk bármilyen manipulációt, ami hamis hírek alapján interetnikai feszültségeket generál annál is inkább, mivel a szóban forgó filmet a blogger oldalán egymillióan tekintették meg, nem beszélve a sajtóban keltett visszhangról, a magyarellenes uszításokról.
Mindazonáltal megfogalmaztunk egy ajánlást is, miszerint az erdélyi magyarok számára is illendő és jó ismerni a román nyelvet.
Valahogy nehezen elfogadható, hogy – legalábbis a közzétett felvételek alapján – az illető eladónő nem tudott annyit románul elmagyarázni, hogy zárva vannak. Ha mi elvárjuk, hogy velünk kapcsolatban tiszteletben tartsák és biztosítsák a nyelvi jogokat, akkor természetes, hogy mindenki a maga módján, elfogadható szinten beszélje az állam hivatalos nyelvét.
Már csak azért is, mert ez a saját érdeke, és versenyképesség kérdése is.
– Határozatukban kitérnek a fogyasztóvédelem által az áruházláncra kiszabott bírságra is, megállapítva, hogy a hivatal olyan jogszabályra hivatkozva szabott ki büntetést az elárusító magatartása miatt, amely nem szabályozza a hivatkozott esetet.
– Megvitattuk azt is, elmarasztalhatjuk-e a Kauflandot amiatt, hogy olyan alkalmazottakat foglakoztatott hasonló munkakörben, akik nem ismerik az állam nyelvét, hiszen bizonyos fokon sérül a vásárlók ahhoz fűződő joga, hogy megfelelő szolgáltatásban és információkban részesüljenek. Ez viszont azért nem történt meg, mivel a fogyasztóvédelem egyrészt már megbírságolta az áruházláncot, másrészt nem létezik olyan törvényes előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét. Ezt sajnos most Ukrajnában szeretnék bevezetni, de Románia nem hasonlítja magát északi szomszédjához.
– Az eset kapcsán többen – például a kolozsvári BBTE rektora – azt hangoztatták, hogy valamennyi román állampolgárnak kötelező beszélnie az állam nyelvét. Ezek szerint Romániában nem létezik törvényes alap arra, hogy valakit az állami szférán kívül azért büntessenek meg, mert nem beszél románul?
– Én nem találtam olyan törvényi kitételt, amely alapján elmarasztalhatnának valakit, mert nem beszéli a hivatalos nyelvet.
Személyes véleményem szerint a fogyasztóvédelem jegyzőkönyve jogi szempontból, valamint román nyelven egyaránt gyengén van megírva. Jogilag nem állja meg a helyét a bírság, a fogyasztóvédelmi törvény hivatkozott 9. cikkelye ugyanis nem vonatkozik ilyen esetekre. Ez a törvénycikkely a kereskedők magatartására vonatkozik ugyan, de olyan értelemben, hogy köteles a reklámnak, az előírásnak megfelelő árut eladni, és nem verheti át a vásárlót. Tehát erre a magatartásra vonatkozik, nem pedig arra, hogy milyen nyelven beszél a kereskedő a vevővel, vagy hogy káromkodik-e vele.
A fogyasztóvédelem visszaélést követett el, sőt manipulált is, mert a regionális igazgatója azt nyilatkozta: azért bírságoltak, mert másnap két munkatársukat ugyanott nem szolgálták ki, mert román nyelven kértek ételt. Olyan nem létezik, mint ami a jegyzőkönyvben szerepel, miszerint az eladó nehézkesen fejezte ki magát románul.
- Milyen képzettséggel rendelkezik egy fogyasztóvédelmi alkalmazott, hogy meghatározza valakiről, milyen szinten beszél egy adott nyelvet?
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

„Sosem fogadtam el, hogy az álláspontomat azért ne tudjam érvényesíteni, mert nem tudok románul”
Hány román szót hallott gyermekkorában? Boldogult-e, amikor először kért románul kenyeret a boltban? Kinevették-e valaha az akcentusa miatt? Hogyan és miért tanult meg mégis jól románul? Ezekre a kérdésekre keressük a választ sorozatunkban, amelyben olyan, székelyföldi és tömbmagyar térségekből származó, különböző életpályájú értelmiségieket kérdezünk, akik szakmájukból vagy más, személyes okokból ma hibátlanul és napi szinten használják a román nyelvet.
Elsőként a Csíkszentsimonban született, majd Csíkszeredára került Horváth István szociológust, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatóját, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökét kerestük meg. Szakterülete a kisebbségszociológia és a migráció. Beszélt gyermekkoráról, a katonaságban és az egyetemen töltött éveiről, valamint arról is, hogy a románt miért környezeti, nem pedig idegen nyelvként kellene felfognunk.
„Én mindig azt hittem, hogy a románok magyarok, csak rosszabbul beszélnek” – vezette fel gyerekkori élményeit, hiszen azt látta, hogy még a szomszéd moldovai felesége is, nehézkesen ugyan, de tud magyarul. Nem sokkal ezután, a tengerparti nyaralások alatt viszont rájött arra, hogy ez nem pont így van, és bizony vannak térségek, amelyek kizárólag román nyelven működnek.
Románul feliratozott angol és orosz filmeket néztek
Horváth István hangsúlyozta, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a szűk médiaválasztéknak köszönhetően sokkal nagyobb volt a román nyelvnek való kitettség, hiszen elsősorban románul feliratozott angol és orosz filmeket lehetett nézni, és román rádiókat hallgattak – Amerika Hangját, Szabad Európa Rádiót románul, nagy ritkán és nagyon halkan magyarul.
„Egy jelentős kollektív erőfeszítés” volt az, amikor összeültek ezeket a filmeket megbeszélni. „Képzelje csak el azt a helyzetet, amikor édesapám, aki beszélt románul, és édesanyám, aki kevésbé, értelmezték a Dallast” – mesélte. A beszűkülő rádiózás kontextusában is volt egy pár olyan adás, amelyben külföldi zenék is voltak, Adrian Păunescunak például megengedték, hogy Beatlest és román zenét is tegyen a műsorába. Ezek pedig mind egy spontán nyelvtanulást eredményeztek, mutatott rá.
Míg ma természetes, hogy a magyarlakta térségekben magyar csatornákat néznek, a kommunizmusban az volt a természetes, hogy nincs magyar adás, és a szociológus elmondása szerint föl sem merült bennük, hogy lehetne alternatíva. Tudtak róla, hogy vannak helyek, ahol a magyar televízió működik, de azt is tudták, hogy náluk ez nem lehetséges. „A mai székelyföldi gyerekekhez képest sokkal nagyobb volt a román nyelvnek való kitettség, és ez nem az oktatásnak volt betudható, hanem a televíziózás és a mozizás világának. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy hétfő reggel megkérdeztük, hogy láttad-e A filmet” – magyarázta.
Magolástól a „mélymerüléses” nyelvtanulásig
Ennek ellenére a médiakörnyezet, az iskolai tanulás és pár táborozás kivételével nem igazán volt más alkalom arra, hogy találkozzon a román nyelvvel. „Talán negyedikes koromban édesapám elküldött a tengerparton cigarettáért, és én megterveztem előre a párbeszédet, de az elárusító nem úgy válaszolt, ahogy gondoltam, és akkor egész egyszerűen hátat fordítottam, és elmentem. Nem tudtam, mi az alternatíva” – ezt a nyelvtanulás kapcsán némasági szakasznak hívják, jegyezte meg Horváth.
Az első osztályt Csíkszentsimonban végezte, innen került el Csíkszeredába. „A román nyelvoktatás nyolcadikos koromig úgy működött, hogy meg kellett tanulni a leckéket” – idézte fel. Ez a hosszan lediktált tananyag bemagolását jelentette. Középiskolában, azaz 1980–84 között történt azonban egy váltás: egy olyan tanárnővel tanultak tovább, aki egy szót nem tudott magyarul. „Tulajdonképpen akkor tapasztaltuk meg, mit jelent a „mélymerüléses” nyelvtanulás”. Sajátos kihívás volt ez a pedagógus számára is, akinek úgy kellett tanítani, hogy nehezen kommunikált a diákjaival.
Ettől kezdve olyan tanárok egyengették a diákok útját, akik „nagy hangsúlyt fektettek a kötelező tanterven kívül a kommunikációra, például olyan fogalmazásokat írtunk, amelyek inkább a mindennapokról szóltak”, fogalmazott. Ráadásul az elméleti oktatás mellett volt egy román nyelvű szakoktatás is, amit bár a gyakorlatban magyar nyelven tartottak, a román szakszavakat ismerni kellett, mert ezeket kérték számon az ellenőrző dolgozatokban.
Versenyeztek, ki tanul meg jobban románul
A román nyelv elsajátításának következő szakasza a katonaságban jött el a számára. Míg a szakközépiskolát azzal a meggyőződéssel fejezte be, hogy jól tud románul, itt rádöbbent arra, hogy ez mégsem így van. Horváth leszögezte: nem hogy kisebbségrendű érzésük nem volt amiatt, hogy nem tudnak jól románul, egyenesen versenyeztek a székelyföldi kortársaival, hogy ki fogja jobban megtanulni a nyelvet. Emellett egyfajta létfenntartási kérdés is volt a román nyelvvel való boldogulás, hiszen „káromkodni, trágárkodni ebben a kemény világban valamilyen szinten alaptudásnak számított”, tette hozzá.
Tasi Annabella / maszol.ro

Kihívást jelent a metropolisz övezetek felzárkóztatása
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) nagy-britanniai részlegének közreműködésével szervezett konferenciát szeptember 10–13. között Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában. Területalapú innovatív politika kihívásai címmel Kolozsváron. A konferencián számos romániai és külföldi kutató tartott előadást a témában arról, hogyan lehetne csökkenteni a különböző régiók közötti gazdasági különbségeket, milyen technikákkal, politikával lehet felzárkóztatni a falvakat, de bemutatták azt is, hogyan működik egy okos város, vagy hogyan üzemel a japán tömegközlekedés. A Kolozsvár fejlesztése címet viselő előadástömbben olyan kutatások eredményeit mutatták be kolozsvári és bukaresti doktoranduszok, amelyek a város fellendülését járták körül, illetve reflektáltak a fejlődés következményeire, amelyekhez a város eddig képtelen volt alkalmazkodni.
Sorra buknak meg a metropolisz övezet
fejlesztését célzó tervek
Radu-Matei Cocheci a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktorandusza Csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket: rés Kolozsvár metropolisz övezetének stratégiai tervei és kivitelezési eredményei között címmel tartott előadást a konferencián. A kolozsvári metropolisz övezetét érintő változásokat és az övezet fejlesztését célzó projektet felmérő kutatást Radu-Matei Cocheci Sabina Dimitriuval a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktoranduszával és az Urbasofia cég ügyvezető igazgatójával közösen készítette.
A kutató röviden vázolta az Európai Unió kohéziós politikáját, amely megoldást keres a régiók, térségek közötti egyenlőtlenségek eltüntetésére, és amelynek célja a rurális övezetek felzárkóztatása. Az EU kohéziós politikáját Romániában is alkalmazni kéne, ám ennek bevezetését itt számos dolog akadályozza, mint a centralizáltság, a bürokrácia, vagy a menedzselésbeli tapasztalatok hiánya. Az előadó kiemelte: a gazdasági egyenlőtlenség, a régiók közti különbségek eltüntetését a 2007-ben kezdődő gazdasági válság még nehezebbé tette, de legalábbis nem segítette a politika életbe ültetését.
A doktorandusz elmondta: Romániában jelenleg nyolc fontos régió van, mindegyiknek van egy-egy pólusa, az észak-nyugati régió központja Kolozsvár. A kincses város a második legnagyobb és legfontosabb város Romániában, amelynek fejlődését, átalakulását mérték fel a kutatók a 2007 és 2015 közötti időszakban több szemszögből: népességnövekedés, lakások, turistaforgalom stb.
A kutatók adatai szerint a lakások száma az elemzett időszakban 27%-al nőtt Kolozsváron és környékén, a leglátványosabb mértékben Szászfenes fejlődött. A metropolisz övetezhez tartozó településen 418%-al nőtt a lakások száma, a második helyen Bács áll 75%-al, ezt követi Apahida 59%-al. A turistaszálláshelyek száma is megugrott az elemzett időszakban, 2007 és 2015 között ezek száma 47%-al gyarapodott.
A robbanásszerű fejlődéshez nem tudott minden téren felzárkózni a város, a kutatók számos problémára hívták fel a figyelmet. A dolgozó lakosság még mindig a városban, és nem a metropolisz övetezben lakik: 2015-ös adatok szerint a munkavállalók 92,6%-a Kolozsváron élt, igaz az arány pár százalékkal csökkent 2007-hez képest. A közszolgáltatások sem tudtak ehhez alkalmazkodni: a tanárok és orvosok száma nem fedi a lakosság igényeit.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy nagy a probléma a város- és metropoliszövezeti fejlesztési projektek körül. Ilyen a városi mobilitási, vagy a szociális intézmények fejlesztését, vagy a gazdasági versenyképesség növelését célzó projekt. Az ilyen fejlesztési projektek a városra, és nem a környező falvakra, metropolisz övezetre koncentrálnak, így ezek nem segítik elő azt, hogy csökkenjen, vagy eltűnjön az ezek közötti különbség. A metropolisz övezet fejlesztését célzó projekteket az elmúlt években nem sikerült megvalósítani.
A kutatók szerint a metroplisz övezetet csak akkor lehet fejleszteni, ha az adminisztrációs egységek partnerségeket tudnak kötni, és együtt tudnak működni. A jelenleg érvényben levő szabályozások miatt Kolozsvár és Kolozs megye elnyomja a falvakat, és ameddig az adminisztrációs problémákra nem találnak megoldást, a metroplisz övezet nem tud felzárkózni a városhoz – összegezte előadása végén a kutató.
A betelepülők egyenlítik ki
a természetes szaporulat csökkenését
A második előadás szorosan kapcsolódott az elsőhöz: Vlad Cocheci, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza Kolozsvárra költözés című előadásában szintén a kincses város népességnövekedését vizsgálta, a Kolozsvárra betelepülőkre koncentrálva. A doktorandusz kutatását a Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen tanuló Andrei Mitreával készítette. Felmérték, hogyan változott Kolozsvár és a metropolisz övezet népessége 2002 és 2011 között: 2002-ben összesen 388 622 ember lakott Kolozsváron és vonzáskörzetében, ez a szám a szám 9 év alatt 413 041-re növekedett, ami 6%-os népességnövekedést jelent, nagyon eltérőt az országos adatoktól. A városban megközelítőleg 347 ezren laktak 2011-ben, ez a szám 2002-ben csak 317 ezer volt. A leglátványosabban, lakosság szempontjából is Szászfenes fejlődött: míg 2002-ben 7 ezer lakosa volt a településnek, ez a szám 2011-re megtriplázódott, ekkor már 22 ezer lakost számlált. Hasonló, de nem ekkora mértékű növekedés jellemzi a többi metropolisz övezethez tartozó települést is, mint Apahida vagy Bács.
A természetes szaporulat Kolozsváron, Apahidán, és természetesen Szászfenesen pozitív (ebből a szempontból is itt a legnagyobb), viszont több településen, amely a metropolisz övezethez tartozik, negatív a természetes szaporulat, köztük Bácsban. A teljes övezet adatait vizsgálva negatív értékeket jegyeztek. A kutató kiemelte: évente 2442 betelepülőre volt szükség ahhoz, hogy ellensúlyozza a népesség fogyását.
A doktorandusz szerint 2002 és 2011 között közel 79 ezer ember költözött a városba és vonzáskörzetébe, viszont több mint 50 ezer ember el is költözött onnan.
Ki fizet a kolozsvári felsőoktatásért?
Az előadás-sorozatot Andrei Chirca, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktoranduszának előadása zárta. Dan Tudor Lazăr és Cristian Marius Litan, BBTE oktatók és a doktorandusz közös kutatási eredményeit bemutató előadás A diákok kiadásai és mire tanít meg ez bennünket az egyetemi oktatás alulfinanszírozásáról. Bizonyíték egy felső-közép-bevételű országból címet viselte. A kutatás eredményei meglepték a hallgatóság külföldi tagjait, németországi és japán előadók csodálkoztak rá a helyzetre: miért is fizet a diák az oktatásért, és miért nem oldja meg az állam ezeket a problémákat, miért nem nyújt megoldást az egyetem a kolozsvári lakhatási problémákra – tették fel a külföldiek a jogos kérdéseket.
A kutatók 2015-ben a BBTE-n tanuló, Kolozsváron tartózkodó diákok kiadásait mérték fel, online kérdőíves módszer használatával. Az BBTE-en 2015 végén megközelítőleg 50 ezer diák tanult, ezek közül a kolozsvári szakokra 27 754 egyetemista járt. A kérdőívet 1159 diák töltötte ki, alap, mesterképzéses diákok, és doktoranduszok egyaránt.
A kutatók felmérték a diákok bevételeit – az egyetemi ösztöndíjakat, fizetésből számrazó jövedelmüket –, illetve kiadásaikat, hogy mennyit költenek havonta lakásra, tandíjra, ételre, szórakozásra, utazásra stb.
A felmérésből kiderül: a válaszadók 58%-a nem dolgozik, nincs bevétele, így a kutatók arra következtetnek, ezeket a Kolozsváron tartozkodó diákokat a családjuk tartja fenn. Ők a családi kasszából fizetik a lakbért vagy a bentlakás árát, a szüleik pénzéből vesznek maguknak Kolozsváron ennivalót stb. A megkérdezettek csupán 20%-a dolgozik teljes munkaidőben, a válaszadók nagyrésze csak a magiszteri képzés alatt vállal munkát, az alapképzéses hallgatókra ez nem jellemző. A megkérdezettek kisebb része vállal részmunkaidős állást.
A kutatók felmérték többek között azt, hogy a kolozsvári BBTE-s egyetemisták mennyit költenek évente lakbérre, ételre vagy szórakozásra, majd ezt összehasonlították az egyetem éves kiadásaival, illetve bevételével.
A doktorandusz elmondta: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 2015-ben megközelítőleg 44 millió euró állami támogatásban részesült, ez a bevételeinek 54%-át tette ki.
Ezzel szemben az intézmény éves összkiadása megközelítőleg 77 millió euró volt, a BBTE diákjai viszont ugyanabban az évben 1,83-szor többet költöttek, hozzávetőlegesen 141 millió eurót kolozsvári tartózkodásuk idején. Ez az összeg megközelítőleg 100 millió euróval több, mint amennyit az állam fordít az oktatásukra.
Így jogosan tette fel a kérdést a kutató az előadása végén: végül is ki fizet a felsőoktatásért? A külföldről érkező hallgatóságot – szintén kutatók – a legjobban a kolozsvári lakhatási probléma lepte meg: nem értették, miért nem tesz semmit az állam a jobb és olcsóbb lakhatási körülmények megteremtéséért, miért nem fektet az egyetem új bentlakások építésébe, így mérsékelve ezzel a kolozsvári diákok egyik lakhatási kiadásait.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Szilágyi Pál matematikus, intézményépítő
Életének 84. évében elhuny Szilágyi Pál matematikus, egyetemi tanár, intézményépítő, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen volt rektorhelyettese, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egykori rektora.
Szilágyi Pál Tasnádon született 1933. június 18-án, a középiskolát Nagyváradon végezte. 1954-ben végezte el a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakát. 1954–1959 között a Bolyai Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde volt. Az egyetemek egyesítése után a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanított 2003-ig. 1992–1996 között a matematika-informatika kar dékánhelyettese, 1996–2000 között az egyetem rektorhelyettese volt. 2003–2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, míg 2000-től a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának tagja volt.
1963-ban szerzett doktori címet matematikából, 1972–1973-ban Humboldt-ösztöndíjas volt Németországban, miután a hatóságok hosszú halogatás után engedélyezték a kiutazását. Rektorhelyettessége alatt kezdődött a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának részleges önállósága. Az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás kialakításában és fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért több kitüntetésben részesült. 1989 után több, egyetemszervezéssel kapcsolatos cikket, tanulmányt írt. Szilágyi Pál matematikus, egyetemi tanár, intézményépítő munkásságára hívja fel a figyelmet a szerkesztőségünkbe eljuttatott nekrológjában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. Mint írja, a szövetség „kegyelettel emlékezik mindazon vállalásokra, amelyeket az erdélyi magyar oktatás előmozdításáért, kiszélesítéséért tett”. Szilágyi Pál a rendszerváltást követően életét végérvényesen a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztésének szentelte” - mutat rá a szövetségi elnök. Emlékeztet, hogy 1996-tól a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyetteseként Szilágyi Pálnak elengedhetetlen szerepe volt a magyar tagozat kiépítésében, de jelentős része volt az erdélyi magyar magánegyetemek hálózata fejlesztési programjának kialakításában is. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektoraként Szilágyi Pálnak a legnehezebb időszakban kellett helyt állnia. Hite, konoksága és munkabírása vezette az intézményépítésben, segítette át az egyetemet útkeresési időszakán” - áll a nekrológban. „Tisztában volt azzal, hogy Románia magyar nyelvű egyetemi oktatásának problémáit, hiányosságait nem elegendő csupán papírra vetni. (…) Szilágyi Pál tudta, hogy az a nemzet, az a közösség, amely gyermekei, felnövekvő nemzedékének fejlődésébe fektet, nem elvándorolni készül, hanem szülőföldjén akar boldogulni, jövőt tervezni magának. Ő itthon képzelte el közössége jövőjét. Emellett kötelezte el magát. Ezért dolgozott.” - emlékeztet a szövetségi elnök. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: sürgősségi kormányrendelettel kell újraalapítani a katolikus gimnáziumot
Sürgősségi kormányrendelettel kellene újralapítani a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot Kelemen Hunor szerint. Az RMDSZ elnöke többek között erről beszélt a Maszolnak adott interjúban, amelyben a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatot bővítő módosításai elfogadásának esélyeiről, a centenáriumról tett kijelentéseinek visszhangjáról és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről is kérdeztük.
- A bukaresti parlament szerdán nyilatkozatban ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Az egyöntetűen megszavazott állásfoglalásban felszólítják Kijevet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. De hát amint az RMDSZ árnyékjelentéseiből kiderül, Románia sem tartja be maradéktalanul ezeket az egyezményeket. Nincs itt ellentmondás?
- A chartával kapcsolatosan érdemes néhány dolgot egészen pontosan látni, mert másképpen nem lehet megérteni a történetet. Ez egy menü jellegű dokumentum, és a tagállamoknak a ratifikáláskor válogathatnak, hogy mi vállalnak el. Mindenik esetnél van három alpont, fokozat, és ha a tagállam a gyengébb fokozatot választja, akkor az egy teljesen más kötelezettséget jelent a részéről, mint azok esetében, akik az erősebb fokozatú megoldást fogadják el. Romániában egy olyan pillanatban sikerült ratifikálni a chartát, amikor a politikai osztály nagy többsége elfogadta az erősebb változatokat, és a menüből nagyon sokat választott. Ukrajna ehhez képest egy gyengébb fokozatot ratifikált, és csak ezt lehet számon kérni rajta. Persze, amit Ukrajna ratifikált, az még mindig megakadályozná egy ilyen, nyelvi jogokat korlátozó oktatási törvénynek az elfogadását, ha betartaná az egyezményt. De fontos ez, mert amikor én Románián számon kérem a nyelvi chartának az alkalmazását, akkor egészen mást kérek számon, mint Ukrajna esetében.
A parlamentben szerdán elfogadott dokumentumot több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik szempont nyilván az, hogy megszületett, és fontos, hogy Románia is részt vegyen ebben az állásfoglalási hullámban, ami térségben elindult, mert jelentős román kisebbség él ott. Ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy Románia szembesüljön a saját kettős beszédével. Ezt mi a parlamentben is a szerdai hozzászólásunkban világossá tettük: gyakorlatilag ők most azzal találkoztak a saját nemzettársaik, az Ukrajnában, Bukovinában élő románok esetében, mint amit mi sokszor számon kérünk rajtuk a nyelvi jogokat illetően. Akkor hiteles egy állam ilyen szempontból is, ha nem használ kettős mércét, amikor a saját területén élő, és amikor a más ország területén élő kisebbségekről van szó. És talán ez egy jó alkalom arra, hogy a román politikusoknak egy része ezen elgondolkodjon. Nem hiszem azt, hogy most ettől hirtelen mindenki megvilágosodik és abbahagyja a kettős beszédet, de biztos lesznek olyanok, akik elgondolkodnak.
. Lát esélyt erre az önvizsgálatra a román politikai osztály részéről?
- Nem azt mondom, hogy látok esélyt, de ez egy jó alkalom, hogy legalább azok, akik nem elvakultan magyarellenesek és nem zsigeri gyűlölet mozgatja őket a kisebbségek ellen, elgondolkozzanak azon, hogy íme: van egy olyan helyzet, amikor nekik is a román kisebbségekkel kapcsolatosan erősebb álláspontot kell képviselni. Persze, jó lenne, ha Románia erőteljesebb nemzetpolitikát érvényesítene akár az ukrajnai, akár a szerbiai, Timok-völgyi román közösség felé. A Timoc-völgyi románokkal beszéltem, jártam a közösségükben, és az ukrajnai románok képviselőivel is talákoztam évekkel ezelőtt. Elmondták: gyakran úgy érzik, hogy őket a román állam leírta, a román politika nem foglalkozik velük. Néha küldenek egy-egy tankönyvcsomagot, bizonyos értelemben ilyen szempontból apróságnak tekinthető nyelvkönyveket, és ezzel ők letudják a problémát. Ezt ezek a román közösségek nem tartják kielégítőnek. Az ukrajnai fejlemények miatt elképzelhető, hogy ezt a román álláspontot fölülvizsgálják.
Az is fontos, hogy Németh Zsolt kezdeményezésére a román delegáció vezetője is elfogadta, hogy az Európai Tanács közgyűlésén együtt lépjenek föl az októberi ülésszakon, és együtt fogalmazzanak meg álláspontot, együtt kérjenek vitát az ukrajnai oktatási törvényről. Szóval, ha nehezen is, de van egy olyan téma, és pontosan a kisebbségvédelem, ahol a román és a magyar kormány, vagy a román és a magyar politika, parlament, közgyűlési képviselők együtt tudnak föllépni. Ez fontos, mert ebben a pillanatban a román-magyar viszony azért sok sebből vérzik, és ha kisebbségpolitikában együtt lépnek föl, akkor minden bizonyára a bizalmatlanságokból is le lehet valamennyit dolgozni.
- Az ukrán oktatási törvény már foglalkoztatta a romániai döntéshozókat, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök kijelentette, hogy túl korainak tartja az anyanyelv-használati küszöb csökkentését a közigazgatásban. Az RMDSZ törvényhozási prioritásainak listáján az elsők közt szerepelt ez a jogszabály-módosítás. Ezek szerint kénytelen lesz a szövetség lemondani róla?
- Nem mondunk le róla, ez egy rosszul feltett kérdés. Ha valaki azt hiszi, hogy ha egy román politikus nyilatkozik valamit, akkor lemondunk a törvénykezdeményezéseinkről, törekvéseinkről, akkor szerintem leegyszerűsíti, lebutítja, és teljes mértékben kontextustól függetlené próbálja tenni ezt a kérdést. A kontextushoz tartozik, hogy miért nyilatkozta ezt Liviu Dragnea, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, hogy mi volt júliusban. Az is benne van a képben, hogy miért lett ez hirtelen aktuális, ki pörgette föl teljesen értelmetlen, manipulatív szándékkal ezt témát a múlt héten. A Nemzeti Liberális Párt, mert a közigazgatási bizottságban erről a törvénytervezetről nem is beszélt senki, de bejelentette az egyik képviselőjük, a frakcióvezető, hogy éhségsztrájkba kezd. Ezen most már az egész ország röhög, mert az éhségsztrájk az ebédtől az uzsonnáig tartott, de akkor mindenki rászállt a témára, mintha már a PSD engedményt tett volna az RMDSZ-nek. Ezt azért tette a PNL, hogy a PSD-t tudják reakcióra késztetni, holott még el sem kezdődött a vita a közigazgatási bizottságban. Az igaz, hogy a munkaügyi bizottságban elfogadták a javaslatunkat, és azt mondják, hogy a testület elfogadta az anyanyelv-használati küszöb lecsökkentését 10 százalékra. Holott júniusban megbeszéltük, hogy 15 százalékos lesz a kompromisszum, június óta pedig nem volt semmiféle tárgyalás erről a kormánypártokkal. Tárgyalás azonban lesz, mert a közigazgatási bizottság ülése előtt le kell ülnünk és meg kell néznünk, hogy erről mit gondol a PSD.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy a parlamentben a kormánypártokon kívül más partner ebben a pillanatban nincs, akivel a törvénytervezeteinkről egyáltalán beszélni lehet. Ha tehát a parlamentben mi a 30 szavazatunk mellé még akarunk negyven akárhány százalékos támogatottságot, valakivel fog kelleni beszélni. Én mindig azt kérdezem azoktól, aki pontosan ismerik, látják, hogy mi van a parlamentben: mit javasolnak nekünk, kivel tárgyaljunk? Ha van egy jó javaslat, én szívesen elfogadom. Ha engem meg tud győzni valaki, hogy Traian Băsescuval vagy Ludovic Orbannal tárgyaljunk azok után, amit mondtak az RMDSZ-ről, én nagyon szívesen tárgyalok velük. Nincsen semmiféle problémám azzal, hogy a román politikában azzal tárgyaljunk, aki a parlamentbe bejutott és megbízatást kapott.
Tehát nem volt tárgyalás a törvénytervezetről a kormánypártokkal, és nem mondtunk le róla. Nem tudom, hogy a PSD-ALDE-nak mi lesz az álláspontja, amikor leülünk erről tárgyalni, és nem gondolom, hogy ma ebben a kérdésben ki lehet mondani a végszót. Egy valamit viszont gondolok erről: most a képviselőháznak első házként el kellene fogadnia egy olyan kompromisszumos megoldást, amelyet mi is jónak tartunk, a román többség is elfogad a parlamentben. És ezt a román társadalom előtt is úgy lehet felmutatni, hogy nem veszítenek, a félelmeiket nem támasztja alá. És abban bárkinek igaza van, mindegy, hogy Klaus Johannis vagy Liviu Dragnea mondja: meg kell próbálni meggyőzni a román társadalomnak a jelentős részét, hogy az elvárásaink iránt nyitott legyen, ne legyen elzárkózó. Ha az ősz folyamán sikerül a képviselőházban egy kompromisszumos jó megoldást elfogadni, akkor még mindig át fog menni a törvény a döntő házhoz, a szenátushoz. Nem vagyok biztos abban, hogy a mostani hangulatban, 2018-ban ezt át lehet vinni. De nincsen baj, mert egyrészt ott nincs hallgatólagos elfogadási határidő, nem szorít a cipő. Másrészt a román politikának 2018-ban kellene egy gesztust tennie, és azt mondania, hogy a nyelvhasználati jogokat bővítem. Ebből nem veszít semmit Románia, erősebb lesz a román társadalom, nő a kohézió, a bizalom, és éppen a századik évfordulón. Ha román politikus lennék, így gondolkodnék, és így érvelnék a román társadalom felé. Ezt javasoltam nekik is: ez lenne a centenárium esztendejében az a gesztus, amit szerintem minden további nélkül a román politika megtehetne. Hogy hogyan fognak dönteni, nem tudom, de engem rettenetesen dühít az, és nem csak engem, hogy bármi történjen ebben az országban, bárki van kormányon, az ellenzék a magyar kártyával veri a kormányoldalnak a fejét. Amikor a PSD volt ellenzékben, akkor a Demokrata Pártnak verték a fejét a MOGYE-vel, most a PSD van kormányon, a liberálisok ellenzékben, és most ők azok, akik a magyar nyelvhasználati jogokkal verik a PSD fejét. Tehát, a legnagyobb probléma az, hogy gyakorlatilag a magyar kártyát, a magyarellenességet, a szélsőséges nacionalizmust és a nem jó értelemben vett patriotizmust használják a belpolitikai harcokban. Nem arról beszélnek, hogy mi legyen az infrastruktúrával, mi legyen a gazdasággal, mi legyen a szociális ellátórendszerrel, mi legyen a egészségüggyel. Erről nekik nincsenek elképzeléseik, egyetlen gondolatuk van, hogy a mikrofontól elüvöltsék, hogy most a PSD-ALDE a hazaáruló, s eladta Erdélyt.
- A katolikus gimnázium diákjainak helyzetét ideiglenesen sikerült kormányzati beavatkozással megoldani. Miért nem lehetett ezt a lépést korábban, már a nyár folyamán megtenni?
- Én nem tartom pozitívnak azt, ami történt. Olyan félelme ugyanis senkinek nem volt, hogy nem fognak valahova iskolába járni a gyerekek a tanévkezdéskor. Azért tartom ezt ideiglenes állapotnak, mert senki nem szűntette meg törvényesen az iskolát, erről bírósági ítélet nem született. A legnagyobb probléma, hogy mégis elfogadta a tanfelügyelőség, tanügyminisztérium, hogy ennek az iskolának nincs jogi személyisége.
- Korábban azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ mielőbb kezdeményezni fogja a katolikus gimnázium újraalapítását. Megvárják, hogy előbb lezáruljanak az iskola jelenlegi peres ügyei?
- A jogászok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, hogy meg kell várni a végleges bírósági döntést, én meg azt mondom, hogy nem kell megvárni, illetve azokkal a jogászokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell megvárni. Emellett szól több érv. Az egyik az, hogy ezt az iskolát nem szűntette meg még senki jogilag, a másik érv az, hogy ebben a pillanatban ennek az iskolának nincs jogi személyisége. Ilyen körülmények között minden további nélkül el lehet indítani egy iskolaalapítást, más névvel, természetesen, a következő tanévtől. Azt készséggel elismerem, hogy a 2017-2018-as tanévet nem lehet ilyen értelemben újraírni, de a 2018-2019-es tanévtől működhet jogi személyiséggel más néven, a katolikus gimnázium. A dilemma csak az, hogy ezt hogyan érjük el. Én a durvább, a fapadosabb megoldást javasoltam és javaslom a kormánynak, nem a mostani, egyszerűbbnek tűnő megoldást. Az egyszerűnek tűnő megoldás az, amit a törvény lehetővé tesz, és egyszer már belebukott ez az egész történet: önkormányzati határozat, utána tanfelügyelőségi engedély, akkreditálás, és február 25-ig, amíg az iskolahálózatot be kell jelenteni, ezt az egész procedúrát végig lehetne járni. Ez lenne a jelenlegi törvény szerinti logikus, értelmes, decentralizáció jegyében a követhető út. A marosvásárhelyi önkormányzatban ma a többséget tudjuk biztosítani az iskola létrehozásáról szóló határozat elfogadásához, ezt a nyáron elfogadott 3-4 határozattal bizonyítottuk. Jogilag is meg tudjuk pontosan indokolni, föl tudjuk építeni, hogy hogyan kell kinéznie egy ilyen önkormányzati határozatunk. A tapasztalatunk azonban az, hogy mivel ezeket a határozatokat meg lehet támadni, meg is fogják támadni a közigazgatási bíróságon, mert mindig akad olyan Dan Tănasă típusú „őrűlt”, aki ezt megtegye. Ha pedig megtámadják, akkor a bíróság felfüggeszti, és kicsúszunk a határidőkből.
Ezért azt mondtam, hogy egy durvább megoldást kellene átgondolni jogi szempontból, mert politikailag én meg tudom érvelni. Ez egy sürgősségi kormányrendelet lenne, amit nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt. Volt már erre precedens: a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését is sürgősségi rendelettel oldotta meg a kormány. Tudom, hogy nem ez a legelegánsabb megoldás, de a közigazgatási bíróságon mindent megtámadnak, és nagyon sokszor veszítünk. Ha pedig nyerünk, akkor már késő, mert kiléptünk a határidőkből. Ezért szerintem ebben a helyzetben, tapasztalataink birtokában, politikailag teljességgel indokolt eszköz a sürgősségi rendelet. A közösség, az egyház a kormánytól várja a megoldást ebben az ügyben. Amúgy erre sok idő nincsen. Az iskolahálózatot a következő tanévre február 25-ig el kell fogadni, és addig jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt kell létrehozni. Ha azt várjuk, hogy a jelenlegi peres ügyek lezáruljanak, és csak utána fogunk neki az iskolaalapításnak, az igazságszolgáltatás ütemét ismerve attól tartok, hogy ez akár 2019-ig is elhúzódhat. Másrészt a mostani helyzetet csak ideiglenes, és nagyon gyenge megoldásnak tartom. Ebben az értelemben teljesen jogos a katolikus Státusnak az a döntése, hogy felbontja a szerződést az önkormányzattal az Unirea Főgimnázium befogadásáról.
- A katolikus gimnázium helyzetét összekapcsolva azzal, hogy a munkaügyi szakbizottság kedvezően véleményezte a közigazgatási törvény módosítását, elindultak sajtóspekulációk arról, hogy kormányra készül az RMDSZ. Ezt hogy kommentálja?
- Épületes marhaság ez a spekuláció. Elnézést, ha valakit ezzel a reakciómmal valakit megbántottam, de szó nincs ilyesmiről.
- Egy sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy nem csak az ellenzék, hanem a „mély állam” is érdekelt az RMDSZ elszigetelésében. Nem képzelhető el, hogy a deep state-nek köze van a magyar közösség megbélyegzésére tett kísérletnek, az óriási sajtóvisszhangú „kauflandos videónak”?
- Ez a videó egy buta, primitív provokáció volt. Én azért ennél többre tartom képesnek a deep state-et és azokat az intézményeket, amelyek ilyesmire tehetnek kísérletet.
- Valós román-magyar párbeszéddel bizonyára elejét lehetne venni ezeknek a provokációknak. De a jelek szerint ez a dialógus még a román értelmiségi elittel is nehézségekbe ütközik. Gondolok itt a BBTE rektorának az állásfoglalásaira, illetve az Andrei Pleșuval lefolytatott vitájára a centenáriumról elhangzott kijelentéseiről. Mi az ön szempontjából a tanulsága a román filozófussal folytatott vitának?
- Sok bírálat ért a centenáriummal kapcsolatos kijelentéseim miatt, egyikre sem válaszoltam, csak Andrei Pleșura reagáltam. Nagyon kevés embert figyelt fel arra, ami a mondandóm egyik lényege az interjúban, illetve az interjú megjelenése után a Pleșuval folytatott vitában mondtam. Talán Marius Diaconescu volt az egyetlen, aki azt mondta: „Oké, megöltük, felnégyeltük, kiutasítottuk az országból, elvettük az állampolgárságát, kinyírtuk Kelemen Hunort. De még van valami, amiről még nem beszéltünk, és ami fölött szándékosan vagy véletlenül átsiklottunk. Kelemen egy adott pillanatban azt mondja, hogy párbeszédre van szükség a román és a magyar társadalom között. 2018 után 2019 jön, a centenárium éve után ugyanis nem ér véget a világ: van-e közös jövő? Kelemen párbeszédre hívja a román társadalmat, és mi nem válaszolunk erre. Készek vagyunk mi párbeszédet folytatni a magyarokkal? Van, aki a román társadalom részéről párbeszédet folytasson? Miért nem fogjuk szaván, lássuk, a magyarok készen állnak-e párbeszédre, vagy ezt Kelemen csak úgy bedobta a köztudatba?”
Azt gondolom, hogy túl a nacionalista hisztérián, és túl azon, hogy durva karaktergyilkossággal végigsepertek rajtam és az RMDSZ-en 5-6 héten keresztül, ezt a részét a mondandómnak nem akarták érteni vagy nem vették figyelembe. Ha van néhány ember, aki odafigyel erre, akkor azt hiszem, hogy van egy jó alkalom a párbeszédre. Ugyanis én arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy nincs érdemi dialógus a többség és kisebbség között. Andrei Pleșu érezte ezt, csak kicsit másként közelített hozzá.
Az nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk párbeszédet: csak mi kezdeményeztünk. Az autonómiatervezettel például elértük az ingerküszöböt: román egyetemek például bekapcsolódtak az erről szóló vitába, utána azonban ez leült. Később még egy-két témával elértük az ingerküszöböt, de az nem korrekt, hogy mi csak ilyen dolgokkal érjük el az ingerküszöböt, utána egy pár napig akarnak beszélni, utána meg elsikkad a téma, és kapjuk a pofokat. Azt hiszem, ez egy olyan időszak, amikor lehet, hogy provokatív módon, de talán el lehet jutni oda, hogy leüljünk, s elmondjuk egymásnak, hogy mi fáj, beszéljünk a kölcsönös félelmekről. Nem azt mondom, hogy ez holnap, holnapután meg fog történni, de szándékomban áll továbbra is arra biztatni őket, hogy ezt ne spóroljuk meg, ne kíméljük egymást ettől a dialógustól.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Nem csak tanítani, nevelni is kell (Posztumusz interjú Szilágyi Pál matematikussal)
Szaktudása, felhalmozott vezetői tapasztalata, de mindenekelőtt saját lelkiismerete jelölte ki számára az utat. Dr. Szilágyi Pál matematikussal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem néhai rektorával természetesen nemrég bekövetkezett halála előtt beszélgettünk.
– Azt tartják önről, hogy soha nem lesz tipikus nyugdíjas. Éppen ezért kezdjük azzal: mivel tölti nyugdíjas napjait?
– Van egy kertem, amelyet nagyon szeretek ápolgatni, a vele való törődés amolyan nyugodtságpirulaként hat rám. Sajnos, egy ideje nem tudok olyan rendszerességgel kijárni, ahogy szeretném, s amire a kertnek is szüksége lenne. Igyekszem hasznossá tenni magam, tanácsosként segíteni utódom, Dávid László rektor munkáját is. A kapcsolatunk nagyon jó, én elmondom a meglátásaimat, de nem várom el, hogy mindig annak megfelelően döntsön. Annak idején még otthon arra tanítottak, hogy mindig a saját feladatomat végezzem, amit pedig nem tudok befolyásolni, azon ne emésszem magam. Feladatom van bőven, a Bolyai, a Babeș–Bolyai és a Sapientia történetéről rengeteg összegyűjtött anyag vár feldolgozásra. Mert hát egyikük sem volt sétagalopp.
– Ha már szóba került az otthon, a Kolozsváron töltött hat évtized után hogyan él Tasnád az emlékeiben?
– Élénken, mint minden emberben a saját szülőhelye. Régi kisváros, amelyet korábban főleg magyarok és svábok laktak, és bár a románok ma már a lakosság felét adják, magyar jellegét még mindig őrzi. Sajnos, a rendszerváltás után az ipar tönkrement, a mezőgazdaság épp csak döcög, a város korántsem fejlődött az adottságainak megfelelő mértékben, illetve ahogyan megérdemelte volna. Mindig emlékezni fogok a dombra épített református templomra, amelynek tornyából tiszta időben jó messzelátóval Debrecenig el lehetett látni. És hát a szülővárosomhoz kötődik édesapám és nővérem Szovjetunióba való deportálása is. A sváb lakosságot szinte testületileg közmunkára vitték, de hogy a magyarok arányát is csökkentse, a román jegyző a római katolikusok jó részét is a svábok közé sorolta.
– Közel ötven éven át a Babeș–Bolyai Tudományegyetem különböző struktúráiban tevékenykedett, az egyetem magyar tagozata az ön rektorhelyettessége idején tett szert részleges önállóságra. Nehéz harc volt? Ki lehetett hozni belőle a maximumot?
– Az egyetem vezetősége igazából csak azt ellenezte, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amely törvényileg elismert döntéshozatali joggal rendelkezik. Azt viszont a végsőkig. Ezt ellensúlyozandó a BBTE magyar dékánhelyetteseivel havonta találkoztunk, és korántsem titokban: mondhatni demonstratív célzattal ugyanabban a szenátusi teremben tartottuk a gyűléseinket, ahol az egyetem nagy szenátusa is. Tudományos ülésszakokat rendeztünk, rendszeres szervezeti életet éltünk. Folyamatosan tapogatóztunk, hogy a tanárok miképpen képzelik el a magyar tagozat kialakítását. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy az oktatás vonatkozásában teljesen önállóak legyünk, a tudományos kutatásban azonban igyekezzünk a legszélesebb együttműködésre, hiszen abból mindenki csak nyerhet. A magyar tagozat fejlesztése amúgy szinte korlátlanul folyhatott, új szakokat indíthattunk, növelhettük a diáklétszámot.
– Az aktív sapientiás korszaka csak a BBTE-től való nyugdíjazása után kezdődött. Etikai kérdésként kezelte a dolgot, vagy ennyire hűséges típus?
– Mindenből volt benne egy kicsi. A BBTE-n 2003-ig tanítottam, de a kezdetektől, azaz 2000-től tagja vagyok a Sapientia Alapítvány kuratóriumának. A Babeș–Bolyain nem csak professzor voltam, néhány éven át dékánhelyettes és rektorhelyettes is, Andrei Marga rektor oktatási miniszternek való kinevezését követően három hónapon át megbízott rektorként is tevékenykedtem. Rektorhelyettesként a teljes egyetem – mindhárom, a román, a magyar és a német tagozat – oktatási folyamatáért feleltem. Szakmai szempontból rendkívül fontos periódus volt, hiszen Románia akkoriban készült az EU-s struktúrákhoz való csatlakozásra, bevezettük a kreditrendszert, besoroltunk a bolognai folyamatba. Tulajdonképpen az akkor megszerzett tudásom, tapasztalataim okán kértek fel a Sapientia megszervezésében való részvételre.
– Neve immár az idők végezetéig ott szerepel a Sapientia történetének első soraiban. Milyen kihívásokat jelentett átnyergelni egy – az elődjét is figyelembe véve – évszázados beágyazottságú egyetemről egy alakulófélben lévő intézményhez?
– Nagyon szép, ma már talán azt is megkockáztatom, hogy történelmi küldetés volt. Az egyetemszervezés „titkait” ismertem, annak is hasznát vettem, hogy Andrei Marga rektorsága idején a BBTE nemcsak a nyugat-európai, amerikai, illetve más földrészek egyetemei felé nyitott, hanem Magyarország felé is. Kapcsolataimat felhasználva, a tudományos együttműködésen túl baráti kapcsolatot is kiépítettünk a Kárpát-medence magyar egyetemeivel. Ebbe az együttműködésbe a román kollégákat is bevontuk, így elejét tudtuk venni annak az esetleges gyanakvásnak, hogy mit is keresünk mi magyarországi egyetemeken. Annak köszönhetően pedig, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke voltam, nemcsak a magyarországi, de máshol tevékenykedő magyar egyetemi oktatókat is megismertünk, de mi, erdélyiek is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.
– Bár az induló magyar egyetemmel kapcsolatos kezdeti bizalmatlanság ma már a múlté, az azért talán önt is meglepte, hogy a Sapientiára 2001-ben meghirdetett első tanári versenyvizsgán 57 helyre 135-en jelentkeztek. Mivel magyarázta ezt a váratlanul nagy érdeklődést?
– Igazából ez volt az első visszaigazolása annak a hatalmas várakozásnak és elszántságnak, amely az erdélyi magyarság számára létrehozandó egyetemi hálózatot övezte. Nagy vonzerőt jelentett, hogy olyan intézmény körvonalazódott, amely nem a román állam fennhatósága alá tartozik, amelyet mi irányíthatunk, céljait magunk jelölhetjük ki és szolgálhatjuk. A Sapientia Alapítvány statútumában tételesen szerepel, hogy nemcsak tanítani akarunk, hanem nevelni is. Ez megragadta az embereket, mert amúgy egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy jó szakember a nemzet érdekében is hajlandó energiát áldozni. Sok magyar fiatal értelmiségi ugyanakkor egyetemi karrier építésére is lehetőséget látott egy, a megszokottnál dinamikusabb rendszerben.
– Milyen területen kellene érvényesülnie leginkább ennek a fokozott dinamizmusnak?
– Szerintem a hazai magyar nyelvű felsőoktatás legnagyobb gondja a pedagógusképzés. Annak idején a Bolyai Egyetemen az ország legjobb pedagógusképzése zajlott, amit nemcsak szakmai, sokkal inkább lelkiismereti kérdésnek tekintettek. Az egyetem olyan tanárokat volt képes adni az iskoláknak, hogy azok mintaszerűen működhettek, és olyan diákokat küldhettek az egyetemekre, akik bárhol megállták a helyüket. A mai tanárképzés messze nincs ezen a színvonalon, nem beszélve arról, hogy a pedagógusokat nem becsülik meg eléggé, nem fizetik meg őket. Pedig itt veszíthetünk a legtöbbet, hiszen nemcsak az a kérdés, hogy lesz-e, aki elvégezze a munkát, hanem lesz-e, aki fejleszteni, irányítani is tudjon. Mindez 25–30 éven belül nagyon meg tudja bosszulni magát, az első jelek máris feltünedeznek. Ez a folyamat nemcsak az egyetemek működését, hanem az egész társadalmat befolyásolja, ezért aztán sürgősen tenni kell az ügy érdekében. Olyan szakokkal gazdagítani az erdélyi magyar felsőoktatást, amelyeken még nem folyik magyar nyelvű képzés. Ha például Székelyföldnek nem adunk megfelelő képzettségű szakembereket, anyagi támogatást a térség adottságainak kihasználására, elszegényedik, aki pedig elszegényedik, az eladja a földjét. Így veszíthetünk el valamit, amit minden további nélkül meg tudnánk tartani. Ha mi, egyetemi szférában dolgozók nemcsak egzisztenciális, hanem lelkiismereti kérdésnek tekintjük a munkánkat, nagyon sokat tehetünk az előrelépés érdekében.
– Mit ígér ma e tekintetben a több mint tizenöt esztendős Sapientia? Elégedett vele?
– A ténnyel, hogy önálló magyar egyetemet építettünk fel Romániában, csakis elégedett lehetek. Szakmai szempontból kevésbé, jóval többet is megvalósíthattunk volna. Mentségünkre szolgáljon, hogy merőben új feladatnak kellett eleget tennünk azzal, hogy az egyetemi múlt, egyetemi tapasztalattal rendelkező oktatók nélküli Csíkszeredában például mindent a nulláról kellett kezdeni. Kolozsvárhoz, Marosvásárhelyhez hasonló egyetemi központban aránylag könnyebb volt egyetemi szellemiséget megvalósítani. Az első rektor, Tonk Sándor halála után szervezetileg is letisztultak a vizek: a szenátus az egyetem oktatási és kutatási feladataival foglalkozik, a kuratórium pedig anyagi jellegű és alapvető kérdésekben dönt. Ezen az úton kell tovább lépegetni, a politikától pedig megpróbálni minél távolabb maradni. Még akkor is, ha néha a segítségére szorulunk.
SZILÁGYI PÁL Tasnádon született 1933. június 18-án, 2017. szeptember 16-án hunyt el Kolozsváron. A Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán diplomázott 1954-ben, ahol tanársegédként folytatta tevékenységét. 1963-ban szerezte meg a matematikatudományok doktora címet. 1996 és 2000 között rektorhelyettesi tisztséget töltött be a BBTE-n, onnan ment nyugdíjba 2003-ban. 2000-től lett tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, 2003 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora volt, majd a kuratórium alelnöke. A Magyar Professzorok Világtanácsának alelnökeként és a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagjaként is tevékenykedett. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja. Díjak, kitüntetések: a Magyar Köztársaság Kisebbségekért díja (2000), az MTA Arany János-érme (2002), a Sapientia EMTE Bocskai István-díja (2013), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2015).
Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Váradi és pesti költők beszélgettek
Első alkalommal vettek részt közös rendezvényen a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) tagjai és az Élő Várad projekt résztvevői. A szombati beszélgetés a Holnap Feszt keretében zajlott.
A Darvas-házban megszervezett beszélgetést megelőzően Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Tasnádi-Sáhy Péter költő, a Várad folyóirat szerkesztője mondta el: második évébe lépett az Élő Várad projekt, melynek során „nagyváradi irodalmárok önszervezőleg kortárs kultúrát próbálnak létrehozni”, s úgy gondolták, szeretnének nyitni, másokkal is barátkozni – ebben pedig a FISZ remek partnernek bizonyult. Az újonnan létrejött kapcsolat célja, hogy minél többet megtudjanak egymásról, költészetről, önszerveződésről, az író-költő létről – egyúttal köszönetet is mondott a Bethlen Gábor alapnak a támogatásért.
Témák
A későbbiekben bemutatkoztak a beszélgetés résztvevői: Tasnádi-Sáhy Péter, Szőllőssy Balázs költő, a FISZ elnökségi tagja, akinek hamarosan megjelenik a második verseskötete, Hyross Ferenc költő, a FISZ tagja, akinek tavaly jelent meg első kötete, továbbá Bíró Árpád, a Szigligeti Színház kommunikációs felelőse, aki, mint elmondta, csütörtöktől a Babeş-Bolyai Egyetem doktorandusza, színház- és bábszínháztörténettel foglalkozik, ha pedig ír, főleg a szöveg performativitása érdekli. A beszélgetés során a résztvevők egyebek mellett azt boncolgatták: mi az irodalom valójában, olyan körülmények között, amikor – amint Tasnádi-Sáhy Péter megfogalmazta, bármelyik blog nyilvánosságra jut, amikor számtalan csatorna létezik és mégis nehéz hallatszani. Szőllőssy Balázs kifejtette: nem tartja termékenynek a definíciókat, annál inkább azt, hogy beszéljenek róla. „hogy mi válik kánonná, az baromira nem érdekes” – mondta. Hyross Ferenc szerint az irodalom első sorban kreativitás, a vers például kicsit több a szublimálásnál, s attól, hogy valaki saját belső dolgait „írja ki”, még nem válik költővé. Másrészt: sokan abba a hibába esnek, hogy „jó” verset próbálnak írni, pedig ennél sokkal fontosabb bátran írni, „ez nem feltétlenül lesz jó, hanem érdekes, és ez sokkal fontosabb. Egyúttal „elborultan is lehet írni” – hangzott el. Bíró Árpád szerint folyamatosan azon ügyködünk, hogy lebontsuk az irodalomról alkotott elképzeléseiket.
Folytatás
Később szó esett a társadalmi rétegeken belüli elkülönülésről, arról, hogy ki kell használni a diverzitást, s ne csak egy rétegnek szóljon az irodalom, továbbá arról, hogy a személyesen keresztül szóljunk az univerzálisról, s hogy proaktív emberek szükségesek ahhoz, hogy irodalom szülessen – „tökmindegy, hogy ehhez éhezned kell, vagy arisztokrata módon írsz”. A pénzért kapható, leírható identitásról, a személyes és az univerzális kapcsolatáról s beszélgettek, s a témákhoz kapcsolódó saját költeményeiket is felolvasták. Mint elhangzott, az elkövetkezendőkben több közös program is zajlik majd az Élő Várad és a FISZ közreműködésével.
Neumann Andrea / erdon.ro

Aradon tartott könyvbemutatót a Kriterion
Három szerző, megannyi érdekesség
A Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében, szeptember 22-én, pénteken 18 órakor a Kriterion Könyvkiadó képviselőivel találkozhatott az aradi közönség. A rendezvény meghívottjai H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Balázs Imre József irodalomtörténész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem docense és Cseres Judit pszichológus, Cseres Tibor író lánya voltak. Az eseményen bemutatták Cseres Tibor Őseink kertje, Erdély című történelmi regényét, az elfeledett temesvári magyar költő, Reiter Róbert Elsüllyedt dal című kötetét és az aradi születésű Kuncz Aladár Fekete kolostor, Egy márványdarab és Felleg a város felett című köteteit. Az előadás célja a Bánsághoz kötődő, a két világháború közötti jelentősebb magyar írok műveinek a bemutatása és a megismertetése volt.
Az első kötet, amely bemutatásra került, Reiter Róbert romániai magyar avantgárd irányzat egyik legjelentősebb személyiségének a könyve, az Elsüllyedt dal, amit Balázs Imre József irodalomtörténész méltatott. A könyv címe egyben egy vers címe is, amely az író kevés magyar nyelvű alkotásainak a legnagyobbjai közé tartozik. A kötet kétharmada a Kassák Lajos által szerkesztett avantgárd szellemű folyóiratokban (A Tett, Ma, 2x2, Dokumentum) megjelent versek, műfordítások és teoretikus cikkek gyűjteménye. A temesvári születésű írónak ezenkívül nem voltak magyar nyelvű kötetei, hisz 1925-ben abbahagyja a magyar nyelven való írást és 1949 után Franz Liebhard néven folytatta írói pályafutását, németül publikálva műveit.
Cseres Tibor regényét, az Őseink kertje, Erdély című kötetet az író lánya, Cseres Judit pszichológus ismertette meg a közönséggel. „(...) Több okból is nagyon személyes az én viszonyom ehhez a regényhez, nyilvánvalóan ez a személyes viszony abból is adódik, hogy édesapám a szerző, de abból talán még inkább, hogy a szüleim, nagyszüleim sorsa bontakozik ki ebből a regényből” – ezekkel a szavakkal kezdte Cseres Judit a mű bemutatását. A történet a két világháború közötti időszakban játszódik, a szerző szülei felmenőinek családi előtörténete is hangsúlyt kap a regényben. Érdekes tudnivaló a regényről, hogy címe ellenére a regény főszereplői valójában nem léptek Erdély földjére, az író szüleivel találkozó család bizonyos tagjai azonban erdélyiek voltak. A regény egyfajta kalandokkal teli családtörténet, melynek célja a család múltjának, hagyatékainak a megismerése, ezért is tartotta szükségesnek Cseres Tibor a regény megírását.
A harmadik író műveit, az aradi születésű Kuncz Aladár három kötetét a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula mutatta be az aradi közönségnek. Az első kötet a Fekete kolostor című regény volt, a szerző legismertebb műve, mellyel a két világháború közti magyar és klasszikus világirodalom világában vált ismertté. Ezt a Kuncz-művet a mai napig is a nagy magyar fogságregények legjobbjai között tartják számon. A második bemutatott kötet az Egy márványdarab című alkotás, amely novellákat, karcolatokat, jegyzeteket és Kuncz egyetlenegy drámáját tartalmazza, utóbbi Csokonai Vitéz Mihály haláláról szól. Az utolsó bemutatott kötet ezen a tartalmas délutánon a Felleg a város felett című regény volt, amelyben részletes tájleírást találunk Kolozsvárról és az akkori arisztokrata lakosságáról.
A színvonalas esemény része volt a Kriterion Kiadó könyvbemutató-sorozatának, amely szeptember 21. és 23. között zajlott a történelmi Bánság több helyszínén: Lugos, Temesvár, Szeged és Magyarkanizsa.
Ferenczi Arnold / Nyugati Jelen (Arad)

Folytatódik a BBTE tehetséggondozó programja, a Mentor Klub
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem idén második alkalommal szervezi meg a Mentor Klubot, az egyetem Magyar Tagozatának egyik tehetséggondozó tevékenységét.
A programsorozat célja, hogy a hallgatók a megszerzett tárgyi tudás mellett személyes készségeiket is hatékonyan fejleszteni tudják. A szakmai siker szempontjából manapság az úgynevezett „soft skill”-ek legalább olyan fontosak, mint a szakmai, az egyetemi tanterv keretében, viszont jellemzően csak utóbbi fejlesztésére nyílik lehetőség.
A Mentor Klub többek között olyan készségek elsajátításához nyújt segítséget, mint a hatékony időgazdálkodás, tárgyalástechnika, stresszkezelés, személyes arculatépítés vagy tanulástechnika. Az októbertől májusig tartó programsorozat alatt a résztvevők 10 különböző témakörrel ismerkedhetnek meg. Emellett az idei programot két hétvégi képzés is színesíti.
A Mentor Klub szakiránytól független várja azon hallgatók jelentkezését, akik a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen alap- vagy mesterképzésen folytatják tanulmányaikat. A jelentkezéshez a Mentor Klub weboldalán található regisztrációs űrlapot szükséges kitölteni, valamint a kért dokumentumokat – önéletrajz és karrierterv – csatolni. A jelentkezési határidő: 2017. október 8. maszol.ro

Jövő héttől Filmtettfeszt – ötnapos filmaraton Kolozsváron
Pethő Ágnesnek ítélték oda a Sárga Csikó Díjat
Tizenkét erdélyi városban és két vidéki településen – Tordaszentlászlón és Mérán – zajlik jövő héttől a Filmtett Egyesület által szervezett 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle. A programot több helyszínen közönségtalálkozók, gyerekeknek szóló műhelyek, Kolozsváron szakmai kerekasztalok és egyéb rendezvények tarkítják. A belépés minden vetítésre és kísérőrendezvényre ingyenes. A filmeket román, esetenként angol felirattal vetítik.
Kolozsváron október 4. és 8. között kerül sor a rendezvényre, ez idő alatt a filmkedvelők tíz, 2016-ban illetve 2017-ben bemutatott nagyjátékfilmet – köztük Az állampolgár (r. Vranik Roland), A martfűi rém (r. Sopsits Árpád), a Tiszta szívvel (r. Till Attila), a Kojot (r. Kostyál Márk), a Kút (r. Gigor Attila) és a berlinalén Arany Medve díjjal kitüntetett Testről és lélekről (r. Enyedi Ildikó) –, illetve szintén tíz, nemzetközi fesztiválokon díjazott rövidfilmet – köztük aVulkánsziget (r. Lovrity Anna Katalin), a Láthatatlanul (r. Szentpéteri Áron), a Szép alak (r. Kis Hajni) és A vaddisznó (r. Szederkényi Bella) – tekinthet meg a közönség.
Erdélyi premierként Kolozsváron levetítik a Kincsemet (r. Herendi Gábor), valamint a Rohonyi Gábor, M. Kiss Csaba rendezte Brazilokat.
A hagyományokhoz híven a Filmtettfeszten láthatja először a közönség az idén augusztusban lezajlott 16. Filmtett Workshop filmes alkotótáborban készült kisjáték- és animációs filmeket is.
A fesztivál idén különös figyelmet szentel az erdélyi témájú dokumentumfilmeknek: versenyprogramja, a Filmgalopp keretében hét fiatal erdélyi rendező munkája mérettetik meg, versenyen kívül pedig öt dokumentumfilmet vetítenek.
A Filmtettfeszten lesz például a Kanzoli Wanted című film ősbemutatója: főszereplője azzal a látszólag egyszerű feladattal kel útra, hogy a Hajdu Szabolcs rendezte Délibáb című filmjének forgatására szállítson egy szereplőt a helyszíntől 800 km-re levő Köpecbányáról. Az egyszerűnek tűnő feladat kivitelezése azonban nem várt ellenállásba ütközik, és két nappal a forgatás előtt kezdetét veszi egy sziszifuszi küzdelem a helyi lakosokkal.
Szorosan az erdélyi valósághoz kapcsolódik Nagy Viktor Oszkár Székely derbije – a csíkpálfalvi szekérhajtó versenyről –, Vargyasi Levente Tehenesek című filmje – háromszéki magyar gazdasorsokról és -küzdelmekről –, valamint az Ambrus Emese rendezte Európa kis utcája egy „szabad, székely szórványszínésznőről”, aki egyéni előadásaival járja be a szórványvidékek kultúrházait, iskoláit.
A legkisebbeket a nemrég bemutatott Egy kupac kufli című animációsfilm-sorozat, valamint a Lengemesék várja a szélesvászon elé.
A kolozsvári programok egy része a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik, ahol a polgárok és az arisztokraták Erdélyének emlékét amatőr filmtekercseken keresztül elevenítik fel.
További információ és fesztiválprogram: www.filmtettfeszt.ro, feszt@filmtett.ro
Pethő Ágnes kapja a Sárga Csikó Díjat
A 100 éves, első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga csikóról elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület a Sárga Csikó Díjjal évente tüntet ki egy-egy olyan személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását.
A díjat idén Pethő Ágnes tanszékvezető, egyetemi tanár kapja.
A csíkszeredai származású Pethő Ágnes magyar-angol szakon végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Magyar irodalmat és angol nyelvet tanított középiskolában, később a BBTE magyar tanszékén és újságírószakán stilisztikát, filmszemiotikát és filmesztétikát oktatott. 1999-ben doktori címet szerzett Filmstílus – irodalmi stílus. A multimediális szöveg elemzése: intermedialitás és önreflexió a filmben című dolgozatával.
Ő kezdeményezte és vitelezte ki a 2004-ben, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen indult hiánypótló szak, a Fotóművészet, filmművészet, média létrehozását: ő állította össze a szak általános koncepcióját tartalmazó akkreditációs dossziét és dolgozta ki az oktatás főbb irányvonalait. Oroszlánrészt vállalt az oktatói kör összeállításában is, valamint a szak működésének megfelelő szakkönyvtár és az oktatáshoz nélkülözhetetlen filmtár összegyűjtésében. Nemzetközi színvonalú publikációval, egy általa alapított filmtudományi konferencia 17 kiadásával és egy nemzetközi tudományos folyóirat 13 lapszámával a háta mögött a sapientiás filmszak tanszékvezetője.
A díj átadására a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle záróünnepségén, október 8-án kerül sor a kolozsvári Győzelem moziban.
Szabadság (Kolozsvár)

MIÉRT Akadémia: az oktatás jövője – a jövő oktatása
Szombat délután egy kerekasztal-beszélgetés során intézményvezetők több témát érintettek az erdélyi felsőoktatást tekintve a XVI. Miért Akadémián Püspökfürdőn.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Dr. Soós Anna a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, a Magyar Tagozat vezetője, rektorhelyettes, Dr. Kós Anna Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja, Nagy Előd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánja, Dr. Balog Adalbert, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Dr. Flóra Gábor a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese és dr. Pető Csilla a Nagyváradi Egyetem egyetemi tanárja. A beszélgetésen a Protestáns Teológia Intézeten kívül minden romániai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény képviseltette magát. A beszélgetés elején mindegyik egyetem képviselője 1 percben bemutatta az egyetemet.
Bolognai rendszer
A beszélgetés egyik témája a bolognai rendszer bevezetése volt, Dr. Soós Anna elmondta, hogy önmagában nem rossz, csakis azon múlik, hogy jó vagy rossz, hogy mit kezdünk vele. Dr. Kós Anna ellentmondott ennek, szerinte nem hasznos, művészképzésben pedig főként, dr. Nagy Előd pedig kiemelte a rendszer által megengedett elhalasztott vizsgák hátrányait. Dr. Flóra Gábor annyit tett hozzá, hogy a bolognai rendszer miatt vezették be a mesterképzéseket, Dr. Pető Csilla pedig visszaállítaná a négy éves tanárképzést.
Kutatások, képzések
A továbbiakban a kutatásról is szó esett, hiszen ezt a doktori képzés megköveteli, de sajnos sokszor nincs keret erre, így más egyetemekkel, intézményekkel kell együttműködni. Kós Anna elmondta, hogy ők a művészeti tevékenységekre sokszor nem kapnak támogatást.
Gyakran problémát okoz az egyetem elvégzése után a szülőföldön maradás, azért is, mert nem biztos, hogy az adott szakmában sok munkalehetőség van, és azért is, mert sokan nem megfelelő szakmát választanak maguknak. Éppen ezért Dr. Pető Csilla szerint már jó lenne a középiskolában megkérdezni a diákokat, hogy mihez szeretnének kezdeni az életükben. Dr. Flóra Gábor szerint pedig azon kell dolgozni, hogy az egyetem döntőfontosságú az ittmaradást tekintve, hiszen ha van szak, akkor ide fognak járni a hallgatók, így kisebb az esély az elvándorlásra. Kós Anna szerint érdemes lenne alapképzéseket összevonni és mesterképzéseket szétszálazni. erdon.ro

Tanévnyitó a BBTE-n: tehetséges és szorgalmas fiatalokkal felvehetjük a versenyt a világ nemzeteivel
Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere jelenlétében nyitotta meg hétfőn új tanévét a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata Kolozsváron. Bejelentették: az alapképzésen 1 205 kezdi, a mesterszakokon pedig 471 magyar fiatal folytatja a BBTE-n tanulmányait.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter leszögezte: Magyarország kormánya számára büszkeség, hogy idén több mint 2 100 magyar diák kezdheti meg tanulmányait „Románia legnagyobb és legjobb egyetemén”. Hangsúlyozta: a magyar kutatóknak, tanároknak, vezetőknek és diákoknak nagy szerepük van abban, hogy a BBTE-t az ország legjobb egyetemeként tartják számon.
„Kolozsváron akárkivel beszéltem, legyen az Románia külügyminisztere vagy a város polgármestere, aki korábban az ország miniszterelnöke volt, mind a lehető legnagyobb elismerés hangján szóltak az itteni magyar közösségről” – fogalmazott. Mint mondta, Emil Boc polgármester a tálentum, a tolerancia és a technológia értékeit emlegette, aki rögtön hozzátette, hogy mindhárom létrejöttében a magyar közösség fontos szerepet játszik.
„Ilyen gyorsan és mélyrehatóan, mint ma, még sohasem változott a világ, ez pedig különleges felelősséget ró ránk” – mutatott rá a magyar külügyminiszter. Ezek a változások pedig elképesztő versenyt indítottak el a világ nemzetei között, magyarázta.
A sikeres nemzeteknek erőforrásra van szükségük, a magyarok számára pedig ez nem más, mint a tehetség és a szorgalom, és minden olyan fiatal, aki ezeket komolyan veszi – fejtette ki Szijjártó Péter. Hozzátette: Magyarország számára az anyaország határain kívül élő magyar közösség is erőforrást jelent. Arra kérte az egyetemi hallgatókat, hogy a következő öt évben úgy használják fel a tudásukat, hogy azok az egész magyar nemzet javát szolgálják, hogy a világ legversenyképesebb nemzetei közé tartozhassanak.
A külgazdasági és külügyminiszter azt is elmondta, hogy a magyar kormánynak és megválasztott képviselőinek feladata biztosítani az anyanyelvhasználat és az anyanyelven való tanulás lehetőségét a határontúli közösségek számára, és emellett a jövőben is ki fognak állni, tájékoztatott.
„Harcolni fogunk azért, hogy minden egyes magyar fiatal, aki a határainkon túl él, abban a lehetőségben legyen része, mint önöknek: hogy ha elkezdik az egyetemet magyarul, azt be is fejezhessék magyarul” – zárta köszöntőjét Szijjártó Péter külügyminiszter.
Soós Anna rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője az egyetem 146. tanévnyitóján üdvözölte a meghívottakat és egybegyűlteket „Mindannyian megdolgoztunk azért, hogy itt lehessünk”, diákok és tanárok egyaránt, mutatott rá. „Vágytunk rá, terveztük, álmodoztunk róla, hogy milyen is lesz majd egyetemistának vagy egyetemi oktatónak lenni” – tette hozzá.
Soós Anna az egyetem érdemeit sorolta: Románia első egyeteme, és Közép-Kelet Európa régióiban is a vezetők között szerepel. „Büszkék vagyunk arra, hogy alapképzéstől a doktori tanulmányokig anyanyelven lehet tanulni, kutatni” – emelte ki.
1 205 elsőéves hallgató kezdi, és 471 diák folytatja a mesterképzésen az idei tanévben tanulmányait. Őket pedig 325 főállású oktató és több mint 100 segédoktató kíséri útjaikon. Ismertette továbbá a BBTE által kínált tehetséggondozó programokat is, amelyeknek célja, hogy a szakmai képzés mellett a munkaerőpiacra is felkészítse a fiatalokat.
Rés Konrád Gergely diák alprefektus elsősorban azokról a lehetőségekről, tevékenységekről és fesztiválokról számolt be, amelyek a kolozsvári magyar diákokat az idei tanévben is várják. Hiszi, hogy van itthon jövő, ennek kiépítéséhez pedig a fiatalok készek hozzájárulni, mondta.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanévnyitóját Hatházi András, a Színház és Televízió Kar oktatójának Színház az egész világ? című előadása zárta, a délutáni eseményt továbbá a Visszhang kórus produkciói színesítették. maszol.ro

A huszadik tanévnyitó (Babeş–Bolyai Tudományegyetem)
A megszokott módon, különösebb felhajtás nélkül nyitotta meg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozata tegnap a huszadik tanévet, október második felében ünnepi rendezvénnyel emlékeznek meg a kezdetekről.
Nem érkeztek új tanárok, tavalyhoz képest nem változott semmi, az évforduló sem hozott újdonságokat – közölte lapunk érdeklődésére Cziprián-Kovács Loránd tagozatvezető. A tanév második felében konferenciával ünneplik a közigazgatási szak fennállásának huszadik évfordulóját, amire a szak minden eddigi hallgatóját meghívják, ő személy szerint inkább erre készül, hisz a kihelyezett tagozat 1997-es indulásánál, amikor a vállalat-gazdaságtan szakkal kezdtek, még nem volt az egyetem alkalmazottja. Idén 42 első éves hallgató kezdi meg tanulmányait a közigazgatás szakon vállalat-gazdaságtan, valamint kereskedelem-turizmus-szolgáltatások gazdaságtana területen, 23-an a környezettudományok- és 45-en a közigazgatás szakon, kétharmad a magyar tannyelvű csoportokban. A kihelyezett tagozat hallgatóinak száma 351, ez tartalmazza a nappali és látogatás nélküli tagozat összes diákját, valamint a közigazgatási szak mesterképzős hallgatóit is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

BBTE tanévnyitó:„Jó csapat, jó helyen vág neki az útnak”
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) 146. tanévnyitóján Soós Anna, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes, Rés Konrád Gergely diák-alprefektus és Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter szólalt fel, majd Hatházi András egyetemi oktató tartott előadást Színház az egész világ címmel. Közreműködött a Molnár Botond karnagy által vezetett, egyetemi hallgatókból álló Visszhang kórus.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyökerei a múltba vezetnek. 1872-es létesítésekor az akkori Magyarország második egyeteme volt. Azért, hogy most itt lehetünk, mind a hallgatók, mind az oktatók megdolgoztak. Hallgatóinkat számos tehetséggondozó rendezvénnyel várjuk, kezdve a szakkollégiumok által nyújtott lehetőségektől, a tudományos diákkonferenciákon való részvételig. Célunk az, hogy diákjaink jó eséllyel induljanak a munkaerőpiacon. Jó csapat, jó helyen vág neki az útnak – közölte Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese az egyetem főépületében megrendezett ünnepségen.
Rés Konrád Gergely diák-alprefektus elmondta: minden év előrelépést jelent a fiatalok számára, akik a BBTE-n diákközpontú gondolkodással, a diák és a tanár közti partneri kapcsolattal találja szembe magát, számtalan közösségi tevékenység, sportesemény közül válogathat.
– Húsz évvel ezelőtt kezdtem első egyetemi évemet, és az akkori gondolataimra most is emlékszem. Ez az első alkalom, hogy az anyaország határain túli egyetemen köszönthetem a magyar hallgatókat. Büszkeség számunkra, hogy több mint 2100 magyar elsőéves fiatal kezdi tanulmányait Románia legnagyobb és legjobb egyetemén magyarul. Büszkék vagyunk önökre. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az egyetem sikeréhez magyar oktatók, tudományos kutatók és diákok is hozzájárultak. Soha ilyen gyorsan nem változott a világ, mint jelenleg, ez pedig külön felelősséget ró ránk. A gyors változások versenyre késztették a nemzeteket. Az a nemzet lesz sikeres, amely rendelkezik erőforrásokkal. Erőforrásaink a tehetség, a szorgalom, a fiatalok, nemzeti közösségünk. A magyar kormány azt szeretné, ha önökhöz hasonlóan a többi magyar nemzetrész is hozzáférhessen az anyanyelvi oktatáshoz az egyetemen – összegzett Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Jogászok a Kolozsvár Társaságnál
Ritkán gyűl össze ennyi jogász egy helyen – állapította meg derűsen Bucwald Péter házigazdai minőségében azon a rendezvényen, amelyet kedden, október 3-án tartottak a Kolozsvár Társaság székházában, a Volt egyszer egy egyetem (1945-59) sorozat VI. részeként.
A program filmvetítéssel kezdődött: a Veress Emőd és Kokoly Zsolt által összeállított könyv, a „Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-59)” alapján készült dokumentumfilmet mutatták be, majd a szerzők röviden ismertették könyvüket is, felvázolva elképzelésüket, hogy folytassák az erdélyi jogászképzés történetének megírását. Ezt követően a résztvevők kötetlenül beszélgettek, meséltek jogi tanulmányaikról, szakmájuk egy-egy érdekesebb történetéről, hiszen a kerekasztal-beszélgetés elképzelése is az volt: feleleveníteni azokat az éveket, amikor magyarul folyt a jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen, majd beszélni a jelenkori román nyelvű képzésről, mérlegelni a szakma anyanyelven illetve az állam nyelvén történő elsajátításának előnyét. A szakma neves és ismert meg elismert képviselői fogadták el a meghívást a rendezvényre, többek között: Hajdú Gábor volt egészségügyi miniszter, Buzeskó György bíró, Frunda György ügyvéd, volt szenátor, Eckstein Kovács Péter ügyvéd, egykori szenátor, Somai József közgazdász, a BBTE jogi karának volt főtitkára, Somai József László, Bánhegyesi Hajnal, Bányai József ügyvédek, Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a kataszteri hivatal volt vezetője, és mások.
A jogi szakmát anyanyelven alaposan elsajátították egykor a Bolyai egyetemen, és ez nem volt akadálya annak, hogy utána az állam nyelvén boldoguljanak és szakmailag sikereket érjenek el – sok bolyais története ezt igazolja. Ellenben az is tény, hogy tökéletesen kell ismernie az állam nyelvén szakmáját annak, aki itthon akar boldogulni, karriert befutni, sőt, ma már még legalább két idegen nyelvet is ajánlatos beszélnie – hangzott el a beszélgetésen. A kizárólag román nyelvű képzés viszont az anyanyelven történő kommunikálásban okoz nehézséget, de végülis az egyéntől függ, hogy utólag a magyar szakkifejezéseket is elsajátítsa, jegyezték meg. Szabadság (Kolozsvár)

KINT RAGADÓK
Hétfőn arról írtunk, hogy továbbra is elszívják a hazai egyetemek a határon túli magyar diákokat – noha az anyaország jelentős mennyiségű pénzt költ a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására, gyakorlatilag alig van diák, aki Magyarországról menne át tanulni oda.
Jelenleg összesen tizenhét anyaországon kívüli intézmény indít rendszeresen magyar nyelven képzést a Kárpát-medencében – ők jellemzően a helyi magyar kisebbség továbbtanulási igényeit hivatottak kiszolgálni, de örömmel fogadnának anyaországi diákokat is.
Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyiekkel azonos feltételekkel lehet felvételizni – ennek köszönhető, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem már négy évvel ezelőtt saját standdal vett részt egy budapesti felsőoktatási kiállításon.
A BBTE magyar tagozatán akkor hetvenhat szakon szerveztek felvételit, az egyetem huszonegy karából tizenötön folyt magyar nyelvű oktatás, hatezer magyar diákkal. Mivel lapunk kérdéseire nem válaszoltak, hároméves adataink vannak: akkor 135 külföldi, zömében anyaországi diák tanult náluk magyarul. A legnépszerűbb szak a távoktatásos pszichológia volt: 121 magyarországi járt az alapképzés három évfolyamára.
Kolozsvár azért is vonzó az anyaországi diákok között, mert ott olcsóbb a megélhetés a hazai nagy egyetemi központoknál, ráadásul egy lüktető, izgalmas város rengeteg magyar eseménnyel. A nem uniós országokba már bonyolultabb jelentkezni, ezzel együtt elkeserítő, hogy az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karán egyetlen anyaországbeli diák sincs, és Kárpátalján is csak tíz-tíz magyar állampolgárságú hallgató lenne felvehető évfolyamonként, már ha menne oda valaki.
Magyarországra eközben egyre több külföldi diák jön: tavaly nyolcezerrel többen iratkoztak be, mint öt évvel ezelőtt, így 28 628-an kezdtek nálunk tanulni. Persze zömükben nem határon túli magyarok, de ezek száma sem elhanyagolható: Romániából 2054, Szerbiából 1907, Szlovákiából 1885, míg Ukrajnából 1193 hallgató érkezett, és gyaníthatóan ezen diákok többsége magyar nemzetiségű. Én meg tudom mondani, milyen utat járnak be ezek a diákok – 1991-ben ugyanígy, tanulási céllal érkeztem Magyarországra a Székelyföldről, és mint társaim nagy része, én is itt ragadtam. A három vagy több év épp elég arra, hogy az ember barátokat, szakmai kapcsolatokat és jövendőbeli munkalehetőségeket szerezzen, így nagy az esély, hogy a frissen szerzett tudást itt is fogja majd kamatoztatni. És ez a jobbik eset!
Az talán még rosszabb, ha valaki a szülőföldjén tanul, de aztán azonnal elmegy Nyugat-Európába dolgozni. Romániából a friss adatok szerint tizennégyezernél is több orvos dolgozik külföldön. Többségükben friss diplomások, akik el sem kezdtek praktizálni otthon az egyetem elvégzése után, hanem azonnal külföldre indultak. A román adófizetők pénzén képezték ki őket, de gyaníthatóan soha nem fognak román adófizetőket gyógyítani. Persze ha megfelelő fizetést kapnának otthon, akkor talán maradnának, de az már más téma, most maradjunk az oktatásnál.
Az sem mindegy, milyen egyetemre-főiskolára megy a diák akár otthon, akár idegen országban. A France2 csatorna nemrég elgondolkodtató riportot sugárzott, és az anyag nagy botrány kavart Romániában. A kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen ugyanis ezerkétszáz francia diák tanul, megragadva a második esélyt – míg otthon nekik nagyon nehéz bejutniuk, Romániában elég a közepes felvételi eredmény és évi ötezer euró a tandíjra. A francia újságírók szerint egy Párizs melletti kórházban tavaly nyolc rezidens orvost voltak kénytelenek felfüggeszteni a roppant gyenge képzettségük miatt, és közülük hatan a kolozsvári egyetemen szerezték meg a diplomájukat. Még egy EKG-t sem voltak képesek rendesen értelmezni, állították a riportban, egyszerű diplomagyárnak bélyegezve a kolozsvári intézményt.
Szóval bonyolult lett a világ, nincsenek tuti receptek. Hacsak az nem, hogy történjék itt bármi, általában Nyugat-Európa jár jól. Lukács Csaba / Magyar Nemzet; Erdély.ma