Friderikusz Sándor műsorában – Magyar ATV – beszélgetést közvetített a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel elégedett Dobolyi Alexandra /MSZP/ az Európai Parlamentbe küldött képviselő, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke és Parászka Boróka, A Hét hetilap főszerkesztője között. Dobolyi Alexandra  részére az egész terra incognita, Kolozsvárt ,,szép városnak” minősítette, s úgy vélte, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturális csodán ,,minden rendben van”, mert neki ,,a legitim egyetemi vezetés” ezt mondta, köztük, Nagy László és Salat Levente magyar rektor-helyettesek is. Dobolyi a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjaival nem találkozott, ezt egyébként is ,,illegitimnek” tartja. Úgy tűnik, Dobolyi a BKB beadványait sem olvasta, mert ha igen, akkor ártó szándékú, az erdélyi magyarság ügyét a nacionalista román köröknek kiszolgáltató, mi több, nemzetközi fórumokon is a kezük alá dolgozó valaki. Dobolyi Alexandra ,,érvei” között ilyesmik szerepelnek: magánjellegű beszélgetéseiben magyarul szólt magyar diákokhoz, sőt, tanáraikhoz is, akik magyarul válaszoltak neki, s akkor feltételezhetően magyarul is tanulhatnak-tanulnak. Dobolyit az sem érdekli, hogy nincsenek önálló, autonómiával rendelkező magyar tanszékek és karok.  Úgy tűnik, Dobolyi fel sem fogja, mit jelent Bodó Barnának, a BKB elnökének az állásfoglalása, miszerint ők nem a Babes–Bolyai szétválasztásáért, hanem a magyar egyetemi oktatók többségének akaratát képviselve az önálló magyar tanszékek és karok felállításáért szállnak síkra. Parászka Boróka lapszerkesztőnek mindenről a magyar nacionalizmus jut eszébe, meg Tőkés László, s az, hogy a BKB ehhez a ,,magyar nacionalistának” bélyegzett politikai áramlathoz tartozik. A magyar oktatást folyamatosan fojtogató román nacionalizmusról egy szó nem esik. Az egyetemi oktatás valós helyzetéről sem, jegyezte meg Sylvester Lajos. Friderikusz Sándor arányérzékének a hiányára vall, hogy egy egészen vékony olvasói közösséghez szóló réteglap vezetőjét ekkora súllyal szerepelteti egy, az erdélyi és az egész magyarság egészének sorsát megpecsételő kérdésben. /Sylvester Lajos: Alexandra, a szakértő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./

Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lelkesedéssel írta, hogy a magyar-magyar viszonyok változnak, véget ér a magyar kisebbségpolitika egy meghatározó időszaka, és újra rendeződik Románia és Magyarország viszonya is. A gyorsan fejlődő huszonhárommilliós Románia „kinövi” magát. „Magyarország egy kis ország, öregedő népességgel.” Parászka szerint Románián keresztül is vezethet az út Magyarország gyarapodáshoz. Kimondta: Értelmetlen minden monomán „magyar-magyar” kapcsolat. Minden olyan magyar-magyar kapcsolat, amelybe a román partner nincs bevonva, céltalan és felesleges. A magyar-magyar kulturális kapcsolatok kifulladtak és érdektelenné váltak. Értelmetlen minden olyan magyar-román kapcsolat, amely sérelmi politikán alapszik. Parászka szerint Románián belül a romák jogai sérülnek botrányosan, és látványosan, a magyaroké nem. „Értelmetlen, és káros (!) minden olyan Erdélynek szánt, magyarországi befektetés, amely az erdélyi magyar kisebbség bezárkózását, a „monománnak” nevezett magyar-magyar kapcsolatokat erősíti.” Parászka szerint a magyar nemzeti közösség széttartó fejlődésen megy keresztül, ezt jónak tartja. Felteszi a kérdést: van-e értelme egyetemet fenntartani pusztán magyar állami támogatással Erdélyben? „Az erdélyi magyar tudományegyetem, jelenlegi formájában, egy délibáb, amely egy nem létező közösségi igényre épít, egy elavult kisebbségpolitikai rögeszmét követ” – írta. Továbbá: szerinte nem kell Duna TV, az egy fiktív közösséget céloz meg, a „kárpát-medencei magyarságot”. Szerinte nincs szükség könyvtámogatásra, fenntartott könyvkiadókra, „amelyek mögött nincs sem teljesítmény” /!/. A magyar támogatáspolitika gettósítja az erdélyi magyar közösség működését. Magyarországnak Romániában együttműködő partnert kell látnia, közös külügyi-gazdasági-foglalkoztatáspolitikai – és kultúrpolitikai stratégiát kell kidogozniuk. /Parászka Boróka: Nagy Románia, kis Magyarország. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 14./

A második Gyurcsány-kormány működésének egyik bejelentett vezérszólama az „új egyensúly”. Új egyensúlyt kívánnak teremteni a magyar–magyar kapcsolatokban is. Gyurcsány Ferenc kijelentette, nem kíván a parttalan jó magyar – rossz magyar vitában elmerülni, inkább szót értésre törekvő fórummá alakítaná a kapcsolatrendszert. A lap munkatársa, Mózes Edith átvéve az A Hét hetilap által bevezetett HTM határon túli magyar rövidítést, a Gyurcsány kormánnyal azonosulva jelezte, a HTM-vezetők számára újdonságszámba ment a kertelés nélküli egyenes beszéd. Az „azt tesszük, amit a határon túli magyarok kívánnak” séma lekerült a napirendről, és feltehetően majd azt teszik, amit lehet. A romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai magyar szervezetek vezetői ráébredtek: ezután nem ők diktálják az „ütemet”, különböző kívánságlistákkal előállva. A Gyurcsány-kormány tényleges partneri viszonyra törekszik, magyarázta a lap munkatársa. A HTM-vezetőket erősen foglalkoztatja a támogatások ugyancsak várható változása. A magyar költségvetés közismert állapota szűkíteni lesz kénytelen a forrásokat. /Mózes Edith: Új egyensúly. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztője Nyálverés címen írt a HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) megszüntetéséről. Szerinte „Nagyon-nagyon sok szerencsés embernek gőze nincs, hogy mi ez a sóhivatal”, továbbá néhány intézményt, alapítványt, kiadványt érint csupán ez az ügy. A HTMH megszűnte „valódi jelentőségét fölülmúló feszültséggel jár. Meg- és kinyilatkozik boldog boldogtalan” – állapította meg. Németh Zsolt a kisebbségpolitika, és a „határon túli magyarság” leértékeléséről nyilatkozik. A MÚRE (a romániai újságírókat tömörítő szervezet) „aggodalmát” fejezi ki. Aztán, erre mintegy válaszként újabb szakmai brigád (köztük Parászka) „aggodalmát fejezi ki” az „aggodalom fölött”. A főszerkesztő szerint a „határon túli” magyarság mára csupán mint politikai kategória létezik, és a belmagyar politikai zsarolások eszköze. Németh Zsolt jajongott, „hogy ezt a (nem létező) határon túli magyarságot most leértékelték.” /Parászka Boróka: Nyálverés. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök interjút adott az A Hét hetilapnak. Kérdezett: Parászka Boróka főszerkesztő. Gyurcsány Ferenc kifejtette, úgy tudja, hogy nyolcvanan foglalkoznak a határon túli ügyek bonyolításával. „Amikor én ezt megtudtam, nem akartam hinni a szememnek. Mi a csuda van ott nyolcvan embernek való munka? A határon túli magyarokkal való kapcsolattartás nem elvont hivatali feladat. Ezek oktatási, művelődési, informatikai ügyek. Ezekben él a kapcsolat. Ezt koordinálni kell és lehet, nagyjából egy tucat emberrel. És innen kell, a miniszterelnök környékéről, mert innen lehet ezt a koordinációt elvégezni.” „Ezért jött át ez az ügy a Miniszterelnöki Hivatalba.” Spórolnak vagy van e mögött valami koncepció, stratégia is? Gyurcsány válasza: Az elmúlt napokban volt egy informális esti beszélgetése a határon túli vezetőkkel. Ezt az intenzív kapcsolatot fogja folytatni a következő hónapokban. Ehhez töredéknyi ember elég. – A magyar államnak jelentős befektetései vannak. Itt van például a Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Duna Televízió működtetése. Minden marad a régiben? – Erről a magyar miniszterelnök egymaga, a határon túli partnereivel való konzultáció nélkül nem nyilatkozhat. „Ezeket az intézményeket mentesíteni kell az ideológiai elfogultság és a középszer alól.” Gyurcsány tudja, hogy hűvösek a magyar–magyar kapcsolatok, „és azt is tudom, hogy minden bizonnyal sokunknak, nekem is a felelősségem ez. Mindenkinek önvizsgálatot kell tartania. Elhangzott, hogy a kettős állampolgársághoz való viszonyunk elvi tartalmában nem következik be változás. De kimondtuk, hogy az a mód, ahogy az akkori kampányban részt vettünk, és az az érvelés, amit használtunk, az okkal keltett sokakban rossz érzést. Indokolatlanul bántott meg sokakat. Kimondódott, hogy meg kell teremteni a be nem avatkozás politikáját kölcsönösen.” „A magyar nemzet egyik részközössége sem avatkozik bele a másik belső, politikai ügyeibe.” A kormányfő szerint „rendbe kell tenni a finanszírozási rendszert.” (Részletek a magyar kormányfő A Hét hetilapnak adott interjújából) /Érteni a két országot. Gyurcsány Ferenc kormánya külpolitikájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Kisvárdán Nyakó Béla fesztiváligazgató kifejtette: minden, ami előrevinné ezt a lassan huszadik évfordulójához közeledő rendezvényt – az infrastruktúra javítása, a szálláshelyek korszerűsítése, az új színház megépítése –, nem szándék, hanem pénz kérdése. A vita a rendezvényt jó egy hónappal megelőző időszakban pattant ki, amikor Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója fogalmazott meg sérelmeket, előbb a szervezőkhöz intézett levélben, majd A Hét című hetilapban megjelent interjúban. Parászka végül egyedül maradt ebben a vitában. A versenyjelleg megszüntetése ellen berzenkedtek legtöbben, hiszen a színházak számára fontos lenne a megmérettetés. – Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen találkozó, mert pillanatnyilag egyedüli alkalom, ahol sor kerül az erdélyi színházak találkozására, a szakmával való szembesülésre – vélte Béres András, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektora. Dr. Kötő József színháztörténész ugyancsak a határon túli színházak versenyét látja helyénvalónak, és véleménye szerint a különböző fejlesztési elképzeléseket végrehajtva Kisvárda valóban fesztiválvárossá válhatna. /Köllő Katalin: Merre tovább kisvárdai fesztivál? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök fenn kívánja tartani magának a külpolitikai döntések monopóliumát. Jelenleg semmilyen koncepciója nincs nemzetközi kérdésekben. Nézetei vannak, de az nem helyettesíthet külpolitikai doktrínát. Az első Gyurcsány-kormány programja ugyan tartalmazott egy fejezetet a külügyekről, de az olyan belső ellentmondásoktól terhelt, hogy nem tekinthető irányadónak. A második Gyurcsány-kormány programjának külügyekre vonatkozó része nem más, mint az előbb hivatkozott irat rövidített változata. A miniszterelnök nem ad jelzéseket arról, hogy mi a véleménye olyan fontos kérdésekről, mint pl. a transzatlanti kapcsolatok jelenlegi állás, a multipoláris világrend, a globalizáció veszteseinek helyzete stb. A diplomácia az összes kormányzati tevékenység közül a legnagyobb autonómiával – és felelősséggel – rendelkezik. A diplomácia autonómiájának kikezdése, vagy éppen felszámolása súlyos tévedés. A magyar miniszterelnök erre készül. A Hét c. erdélyi hetilapnak ezt nyilatkozta nemrég: „Azt kerestem, hogy a külügy meglehetősen ezoterikus, kicsikét zárt és misztikus világát hogyan lehet oldani. A külpolitika nem más, mint a belpolitikai törekvések folytatása külkapcsolatokban (…)”. A rögtönzések csak tovább rontják Magyarország amúgy is megcsappant nemzetközi hitelét. /Gyurcsány Ferenc nézetei a külpolitikáról. – Budapest Analyses (Budapestanalyses.hu). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

A Gyurcsány-kormány és az RMDSZ soha nem hazudtolja meg önmagát.    Sokan gondolták, hogy  Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Markó Béla Tusványoson meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait. Ezt a kijelentését az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek az egyik képviselője megcáfolta, mondván, törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZ-t, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZ-en kívüli szervezetek is pénzt kaphassanak. A fiatal politikus elfeledkezik arról, hogy a Communitas a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szolgáló alapítvány. A Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Ez a már megszokott Communitas-féle elbírálási módszerekről tanúskodott. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZ-közeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Egyetlen romániai magyar, RMDSZ-t bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillért sem. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 5-5 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Az Illyés Alapítványnál a kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Elutasították az Erdélyi Napló pályázatát. Ekkor Makkay levelet írt Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztette őt arra, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Megkérte, hogy a budapesti kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésüket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre, ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. A Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtitkára felhívta Makkayt, hogy közölje: semmi remény arra, hogy pénzt kapjanak, amikor Markó Bélát támadják a lapban. Úgy tűnik, az Illyés Alapítvány és az RMDSZ nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter nem fogadta. Régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Az új Gyurcsány-kormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával történt egyezség folytán csakis olyan erdélyi szervezeteket támogat anyagilag, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a hivatalosan elfogadott romániai magyar politikai szervezettel. /Makkay József: Pénzosztási manőverek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

Parászka Boróka, az A Hét című – kis példányszámú, elsősorban interneten megjelenő – hetilap felelős szerkesztője azt bizonygatta a budapesti Magyar Narancs hetilapban, hogy Romániában nincs magyarverés.  Parászka, az utóbbi két évre visszatekintve, nyolc magyarverésként elhíresült esetet talált. Hozzáfogott és szorgalmasan megcáfolta őket. A gyergyói esetről azt írta: ott a helyi góbék támadtak rá a román csendőrökre.   A legutóbbi – érsemlyéni – esetet azzal cáfolta, hogy az Érmelléken sok a magyar. Különben is az elkövetők magyarok voltak. (Valójában a három főből egy valóban magyar volt, a másik kettő román.) Parászka Boróka a nem RMDSZ-közeli erdélyi magyar szervezeteket leszélsőjobboldalizta. Szerinte a magyarveréseket e szervezetek céljaik legitimálására használják fel.  Parászka körülnézett a szélsőjobboldali román szervezetek honlapjain is és megállapította: „a magyarellenesség most nem központi témájuk”. A Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű ifjúsági alakulat, mely állítólag kitűnő kapcsolatokat ápol a titkosszolgálattal /SRI/ és az ortodox államegyházzal, Parászka szerint kizárólag a homoszexuálisokkal foglalkozik.      A cikk szerint majdnem mindig ugyanattól a tudósítótól és ugyanazon csatornákból értesül a magyarországi sajtó a romániai magyarverésekről. Felsorolásában ott található az Erdélyi Naplón, a Háromszéken és a Krónikán kívül a Hunsor, a Kuruc info és a Huninfo. Ez lenne hát a romániai magyarverések tisztára mosása. Ha részegen vernek magyart, az nem ér, a magyarellenes számítógépes játék bagatell, Gyergyóban a székelyek verik a románokat, az Érmelléken meg úgy kell nekik, minek oláhoznak. /Fábián Tibor: Már megint parászkálkodik. Magyarverés pedig nincs! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

2006. január 4-én jelent meg az Erdélyi Riportban a hetilap által közölt utolsó nagyinterjú Sütő Andrással. Ebből közöltek részleteket. Az erdélyi magyarok között dúló erdélyi világnézeti harc a magyarországihoz hasonló. „Ha Budapesten azt írják, hogy nemzeti sorsproblémák dolgában hátrább az agarakkal, hiszen immár a magyarság is posztnemzeti korszakába lépett, ennek egy hét múltán Marosvásárhelyről is helyeslő visszhangja támad.” Sütő András mindig is vallotta: a világ elé kell tárni a jogfosztott erdélyi magyarság gondjait. Az író az A Hét hetilapban ellene indított támadást így jellemezte: „a zsigeri gyűlölet, a megélhetési tényhamisítás és mocskolódás hangján indított ellenem hónapokon át tartó hajszát néhány bulvár-zsurnaliszta egy kisded lap hasábjain.” Sütő a polgári engedetlenség megnyilvánulásait fontosnak tartja „alapkövetelményeink – magyar egyetem, nemzetiségi statútum, autonómia – dolgában”. /Szűcs László: Sütő András utolsó nagyinterjújából. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2006. okt. 5./

Régóta nem jelenik meg az A Hét című hetilap az újságosstandokon, internetes honlapja viszont portállá bővült, nagymértékben gazdagodott, új rovatokkal telítődött. Székely Csaba, a lap munkatársa elmondta, A Hét megjelentetése jelenleg szünetel, mert a lap áttervezésen megy át, ezentúl kéthetente jelenik majd meg, a megújult lapszám megjelenése egy-két héten belül várható. Az aktuális információk az interneten jelennek majd meg, a lapban elemzések, tanulmányok, nagyobb terjedelmű írások kapnak majd helyet. /Nagy Botond: Változások és miértek A Hét körül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

November 25-én a Mentor Kiadó két új könyvét mutatta be Vida Gábor író, Látó-szerkesztő Marosvásárhelyen. Az egyik Szabó Róbert Csaba: Az egész Antarktisz kontinens című prózakötete, a másik Vermesser Levente: Az egyensúly ígérete című verseskönyve. A szerzők első kötetesek. Szabó A Hét, majd a Látó szerkesztője, Vermesser Balánbányán magyartanár. /Lokodi Imre: Kettős könyvbemutató a marosvásárhelyi Mentor szerzőitől. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Az erdélyi pasztell-reneszánsz képviselője, Kopacz Mária kiállítását nyitotta meg a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben Vida György műkritikus. Kopacz Mária grafikus, festőművész, író Marosvásárhelyen született, diplomáját a kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen szerezte. Főiskolás korától rendszeresen illusztrált, rajzait, szövegképeit, önálló grafikai munkáit közölte az Utunk, Igaz Szó, A Hét, Új Élet és a Napsugár. /Bukarestben állít ki Kopacz Mária. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

A történelemről szóló kötetek állnak az erdélyi magyar kiadók karácsonyi kínálatának középpontjában. A kolozsvári Kriterion Kiadó kiadványai közül H. Szabó Gyula igazgató Gazdovics Miklósnak Az erdélyi örmények története című kötetét emelte ki. A kolozsvári Polis Kiadó 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című könyve, melyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtak ki, több mint 1400 egykori meghurcolt elítélt legfontosabb adatait tartalmazza. A Polis további két új, történelmi témájú könyve Bánffy Miklóshoz kapcsolódik. Az egyik Bánffy Miklós Politikusportrék című albuma, a másik pedig Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája, első kötete annak a Bánffy-életműsorozatnak, amelyet a Polis Kiadó a magyarországi Balassi Kiadóval közösen ad ki. A Polisnál jelent meg Gazda Ferenc kolozsvári nyelvész kutató, egykori politikai elítélt börtönben töltött időszakát felelevenítő kötete, az Elrabolt esztendők. A kolozsvári Komp-Press Kiadó Buday György és Kolozsvár című albuma jelentős könyv. A Komp-Press kiadványa a Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Történelmünk a Kárpát-medencében című könyv. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó Barackvirág és béke címmel Wass Albert írások részleteiből nyújt szemelvényeket. A csíkszeredai Pallas-Akadémia gondozásában előkészületben van Székedi Ferenc Nagy erdélyi játszma és Papp Kincses Emese Ha meglebben a függöny című könyve. Nemrég adták ki Tömöry Péter Erdélyi anekdotika című tárcasorozatát, amelyet a Németországban élő szerző 1989-1990-ben írt. Gólyostoll – Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980-82 címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor gondozásában, a kötet válogatás Horváth Andornak A Hét című hetilapban közzétett írásaiból. A Mentornál jelent meg két „első kötet” is: Szabó Róbert Csaba Az egész Antarktisz kontinens, valamint Vermesser Levente Az egyensúly ígérete című könyve. A Kriterion adta ki a Régi erdélyi népballadák című válogatást. A Művelődés című közművelődési folyóirat gondozásban idén látott napvilágot Janicsek Jenő Sztána történeti és névanyagát tartalmazó könyve, és megjelenés előtt áll egy tanulmánykötet a 2005-ös sztánai napokról. Az Erdély emlékezete sorozatban több új Mentor-kötet is napvilágot látott: Péter Mihály Az erdélyi fogorvoslás történetéből, valamint Pál Antal Sándor Marosvásárhely XVII.-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai és az Áldozatok című, forrásmunkákkal kiegészülő könyve, amely az 1956-os forradalom következményeit összegzi a Magyar Autonóm Tartományban. A Koinónia Kiadónál nemrég jelent meg Visky S. Béla Játék és alap című könyve és Victor János Csendes percek című kétkötetes munkája. Ez utóbbi könyv szerzője határozta meg a magyar közegyházi gondolkodást a két világháború között. A Mentor adta ki Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt című könyvét, mely Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10–14 éves korosztályhoz. /Márton Éva, Rostás-Péter Emese: Könyvek a karácsonyfa alá. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./

„Nem a pénztelenség az oka annak, hogy A Hét hónapok óta nem jelenik meg nyomtatott formában” – szögezte le Parászka Boróka, a 2006 augusztusa óta csak internetes változatban megjelenő kulturális hetilap főszerkesztője. Szerinte Romániában a tízezer alatti példányszámú lapok terjesztését nem lehet megfelelően biztosítani, ezért kellett lemondaniuk a nyomtatott változatról. Három évvel ezelőtt indult újra a hetilap, melyet a Rodipet Rt. terjesztett, de még ma is jelentős összeggel tartozik a szerkesztőségnek, sőt, a megrendelők listáját sem volt hajlandó átadni. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az utóbbi három évben a román művelődésügyi minisztérium nem nyújtott normatív támogatást a tulajdonában lévő lapnak, a többi hasonló kiadvány mögül is kihátrált. A szerkesztőség ezt követően vált le a minisztériumról, és mára sikeresen pályázó egyesületet hozott létre. A Hét korábban soha nem működött ilyen változatos tartalommal – állította Parászka. Szerinte a romániai napi-, heti- és havilappiacon talán egyetlen kiadvány, a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Látó igazolja tartalmával a létét. A többi – ideértve a régi és az új évfolyamú A Hét hetilapot – szakmailag súlyosan kikezdhető. Jelenleg az internetes formátum mellett nemrég elindítottak egy mellékletet, ez A Hét művészeti melléklete, illetve Hetedszép címen mintegy ezer-ezer példányban negyedévente lát napvilágot. A jövőben az A Hét nemcsak lapkiadóként, hanem kultúraszervező, kultúraterjesztő műhelyként és civil fórumként is kíván működni. Idén a 2006-ban megkezdett Hetedszép Találkozások című sorozat keretében, amelyet a szegedi József Attila Körrel közösen szerveznek, szándékaik szerint a magyar irodalom legjavát hoznák olvasóközelbe. A Hét továbbá könyvműhelyként is működne. A szerkesztőség egy uniós projekten dolgozik, amelyre a iasi-i Polirom Kiadó munkatársait és a pozsonyi Kalligram Kiadó szerkesztőit kérték fel partnerként. A cél egy többnyelvű kulturális portál létrehozása. A lap on-line változatát Székely Csaba irányítja. Nő-, gyerek- és romajogokkal foglalkozó rovatot működtetnek, de szavazni lehetett az RMDSZ „euróbársonyszékért” versengő jelöltjeire vagy többet megtudni Britney Spears szexuális forradalmáról. A honlap látogatottságáról Parászka nem kívánt nyilatkozni. /Szucher Ervin: A Hét virtuális jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

Az 1970. október 23-án indult A Hét alapító tagjai közé tartozó Gálfalvi Zsolt és Ágoston Hugó sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy a lap jó féléve szünetelteti hagyományos megjelenését. Gálfalvi, aki 1990 elejétől 2003 nyaráig vezette a szerkesztőséget, fontosnak tartja, hogy a hetilap papíron is eljusson az olvasótáborához. „A bukaresti A Hét műhely, fórum és szakmai modell volt. Nem tudom, hogy Marosvásárhelyre költöztetésével, miután már a nevén kívül semmi köze a régi laphoz, kinek és mennyire az” – fejtette ki Ágoston. Ágoston Hugó szerint A Hét már régóta nem az, ami volt, és meg kellene határoznia új azonosságát. „Sajnálom, hogy A Hét ide jutott, de mivel több mint két éve átadtam a vezetést, pontosan nem tudom, hogy mikor és miért került ebbe a helyzetbe” – magyarázta Gálfalvi Zsolt utódja, Kelemen Hunor. /A régi és az új harca. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

Az A7 internetes hetilapot mutatta be ironikusan a cikkíró, Óra nevű internetes hetilapnak nevezve. Ha szélsőségesek vagyunk is, azért adjunk magunkra! – adta ki a jelszót a felelős szerkesztő, akit a munkatársak egymás közt csak Dominának becéztek. Unalmasak és egysíkúak mostanság a Wassról szóló írásaitok – mondta a lapvezető. Az RMDSZ nem ad pénzt, közölte. A munkatársak álmélkodtak: ez hogy létezik? Nekünk eddig mindig adtak. Hiszen mi vagyunk az erdélyi kulturális hetilap. Nekünk kötelező, hogy adjanak. – Tehát Wass után most Markó-ellenes rovatot is indítunk. Ha erre sem ad pénzt, feljelentjük Gyurcsánynál, mondták a munkatársak. Nekem te itt ne gyurcsányizzá’, mert rögtön mehetsz a Magyar Nemzethez – háborodott fel Domina. Sebaj – nyugtatta a többieket a vezérnő. A magyarországi források elapadhatatlanok. Legalábbis nekünk. Azt ígérték, amíg kritikusan lépünk fel mindenkivel szemben, addig dől a lé. /Fábián Tibor: Médiadzsungel: Kulturális hetilap. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./

Az A Hét internetes portálon ellenséges hangú cikk jelent meg Sólyom László látogatásáról. A cikk szerint az „új nemzetpolitikai” lendületnek hála Magyarországon egekbe csap az Erdély-ellenesség. Most mindenki azt kérdezi, mit keres a köztársaság elnöke a nemzeti ünnepen, az ország határain kívül? Erdélynek mégiscsak van valami köze Magyarország nemzeti ünnepéhez. A cikk szerint jobb lett volna, ha Sólyom egy asztalhoz ülne a román nemzeti politika meghatározó figuráival, és „elbeszélgetne velük arról, hogy amit elbaltáztunk százötven éve”, azt hogyan lehetne most rendbe hozni? „Merész húzás lenne, és az idegen-ellenességéről, összeférhetetlenségéről, történelmi műveletlenségéről, nemzeti kivagyiságáról elhíresült drága jó magyar nép, mekkorát esne pofára” – sorolja a cikk a bűnös nép hibáit, hozzátéve, „egy ilyen akció tényleg jóvátenne abból a bakisorozatból valamit, amit Sólyom legutóbb Romániában elkövetett. ” A cikk elmarasztalja a köztársasági elnököt: „Sajnos az Erdélyt búvó elnökbe ennyi ötletesség nem szorul. ” Ő csak megkeresi a maga vazallusait (most éppen Tőkés Lászlót), megerősíti őt vazallusi minőségében, majd visszatér Magyarország határai közé. A cikkíró megmagyarázza Sólyom Lászlónak, hogy Tőkés László teljességgel alkalmatlan bármiféle nemzetpolitika képviseletére, mert programját a nemzeti szembenállás és konfliktus, a sérelmi politika határozza meg. /Csubakka naplója: Sólyom Erdélyben. Bukaresti pofáraesés reloaded. = A Hét (ahet. ro), márc. 13./

Napok óta beszélik, hogy Stanik István lemond az Új Magyar Szó igazgató-főszerkesztői tisztségéből, és megválik a Scripta Kiadótól. Stanik István elmondta, hogy sok volt már neki a napilapos „taposómalom”. Harmincnyolc éve dolgozik, ebből az elmúlt tizenhét évben kiadót menedzselt, lapokat indított és szerkesztett. Belefáradt a munkába, a rengeteg stresszbe. Úgy látja, elérkezett a generációváltás ideje. Bízik benne, hogy Vincze Lóránt és Salamon Márton László új lendületet hoz a kiadó, illetőleg a napilap életébe. Stanik István elhatározta, hogy lazább kapcsolatban, publicistaként folytatja munkáját az Új Magyar Szónál és az Erdélyi Riportnál, és belefog az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda szerkesztésébe. Ez nagy adósság, hiszen harmadik kiadásának már 2005-ben meg kellett volna jelennie. Közben jött egy felkérés a közszolgálati rádió bukaresti nemzetiségi szerkesztőségétől, hogy vegye át a nyugdíjba vonuló Majtényi Ágnes helyét. Elvállalta. Stanik emlékeztetett, hogy a Scripta Kiadó indította el 1999 októberében a Krónika napilapot, majd 2005 őszén, az Új Magyar Szót. Az ÚMSZ azóta konszolidálta piaci helyzetét, elnyerte egy olvasói réteg bizalmát, Az Erdélyi Riport hetilap immár betöltötte az ötödik évét, ez idő alatt számos kiváló szerző színvonalas írása jelent meg hasábjain. Az A Hét nyomtatott verziójának megszűnésével pedig szinte egyedül maradt a hetilap piacon. Stanik szerint az ÚMSZ és az Erdélyi Riport meghatározó a romániai magyar sajtóstruktúrában. Stanik hangsúlyozta, hogy a két lap finanszírozását csak elenyésző részben biztosítják a pályázati úton szerzett támogatások, a szükséges tőkét a kiadó többségi tulajdonosa bocsátotta rendelkezésre. /Szilágyi Aladár: „Elérkezett a generációváltás ideje”. Beszélgetés Stanik Istvánnal, a Scripta Kiadó leköszönő igazgató-főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke ismételten kiállt Wass Albert mellett. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész megalapozatlan állításoktól hemzsegő írásában rágalmakat állított Wass Albert erkölcsi magatartásával és írásművészetével kapcsolatban (Ld. Új Magyar Szó, május 7.). „Mint a cikkben érintett személy, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: büntetőjogi felelősségem tudatában szemenszedett hazugságnak, bizonyíthatatlan állításnak tartom a Szemenyei-Kiss által már korábban A Hét portálján is hazugul idézett állításukat: ‘Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében... Akár a nemrégiben feltárt tények (?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. ’”„Szemenyei-Kiss és nyomában Cs. Gyimesi egyaránt a budapesti Kráter Könyvesház Wass Albert Termének tulajdonát képező 1943-44 évi fényképes Vadászjegyéről hallhatott csupán, amelynek másolata ma is becses része gyűjteményünknek, s ezen kívül tény az, hogy valódi Wass-dokumentumok gyűjtőjeként több száz hiteles anyag áll a Kráter Műhely Egyesület rendelkezésére. Közöttük olyan visszaemlékezések sora (!), amelyek teljes mértékben kizártnak tekintik Wass Albert fasiszta, nyilas, hungarista vagy egyéb szélsőjobboldali múltját. ” /Turcsány Péter tiltakozása Wass Albert újbóli és aljas meghurcolása ellen. = A Hét. ro, máj. 31./; Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., újraközölte: Népszabadság, 2007. május 21. Turcsány Péter írásához hozzászólt Parászka Boróka főszerkesztő: „Nagy dilemmában vagyok, hogy a véleménnyílvánítás jogán szabad-e közölni hasonló hangvételű írásokat. Most hagyjuk nyitva a kérdést. Abban azonban biztos vagyok, hogy, aki volt annyira ízléstelen 1943-1944-as idényre vadászengedélyt kiváltani, annak az ártatlanságát semmiféle filológia be nem bizonyítja. ” /A Hét. ro, máj. 31./

RMDSZ-es hírforrások megerősítették: ,,puccs készül a szervezeten belül”, tizenkét év óta először talán szembefordul a szövetség Markó akaratával. Bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek az elnök ellen, és megpróbálják megtorpedózni Kelemen Hunor ügyvezető elnöki kinevezését. E folyamatban határozottan lépnek fel az erdélyi magyar liberálisok, élükön Eckstein-Kovács Péterrel, aki szerint itt az ideje, hogy átvegye a vezetést egy új, még nem kompromittálódott csapat. Eckstein váratlanul határozott fellépésére az RMDSZ részéről meg is érkezett a válasz: a liberális szenátornak megvolt az esélye versenyre kelni a jelenlegi elnökkel az aradi kongresszuson, de nem vállalta a megmérettetést, írta az A 7 című internetes lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 1./

A magyar pályázók közül egyedül az A Hét internetes újság részesült a kultuszminisztérium Promocult 2007 programja támogatásában, a többi magyar pályázatot visszautasították. A kortárs román kultúrát az Európai Unióban népszerűsítő alkotások számára írták ki a Promocult 2007 programot. A legtöbb erdélyi magyar szervezet pályázatát annak ellenére utasították el, hogy az értékeléskor magas pontszámot kaptak. „Nem a román művészeket, nem a kortárs román kultúrát képviseli a tervezet” indoklással utasították el például a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes pályázatát. Az indoklás alapján az érintettek etnikai diszkriminációnak tulajdonítják az elutasító döntést, Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója fontolgatja, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordul az üggyel. Az egyetlen magyar nyertes az A Hét a Kelet-európai irodalom versus közép-európai irodalom című tervével, amelyet Prága, Pozsony, Bécs, Budapest és Bukarest helyszíneken szerveznek meg. „Kortárs elsőkötetes vagy kiadás előtt álló fiatal román íróknak szervezünk találkozót lehetséges fordítóikkal közép-európai fővárosokban”– foglalta össze a pályázat célját Parászka Boróka felelős szerkesztő. Elképzelhető, hogy magyar alkotók is bekapcsolódnak a programba – tette hozzá. /Kovács Csaba: Helyünk Európában. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A Háromszék napilap átvette a kolozsvári Helikon folyóirat június 25-én megjelent /482./ számából Szőcs István írását. A szerző sértőnek tartotta, hogy Stefano Bottoni történész azt írta valahol: Marosvásárhelyen már két nap múlva úgy érzi az ember, hogy elfogyott körülötte a levegő. Szőcs leszögezte, maga a város még mindig tartja magát, meg tudta őrizni színházát, szimfonikus zenekarát, könyvtárait és önmagát; annak ellenére is, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben iszonyatos exodust kellett átvészelnie. Bottoni pár éve kirobbantotta a Sütő András–Szabó Gyula–Földes László-vitát. Szőcs feltételezi, hogy Bottoni a Látó folyóirat táján szerezte információit, ahol a főszerkesztő, Gálfalvi György kerti fecskendő gyanánt szórja mindenkiről az ismereteket, ahelyett, hogy írna. Bátor, jó riporter, elfogult, de ennek ellenére szórakoztató kritikus. Valószínűleg a Sütő András lejáratására indult vitában nincs része. Annak régóta híre terjengett, hogy Marosvásárhelyt Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások bálványrombolásra készülődtek Sütő ellen. Szőcs szerint felül kellett volna múlniuk Sütő Andrást drámaírásban és publicisztikában, de ez nem következett be, legalább nyílt vitát kellett volna rendezni. Az A Hét nevű csak interneten megjelenő lap nagy leleplezések által véli igazolhatónak létét. Dsida Jenő születésének századik évfordulóján ezt tették. A megemlékezés műfaji behatárolása komoly feladat – persziflázs-gyűjtemény vagy rágalomária-est. A résztvevők kiszúrtak egy-egy Dsida-verset és – ,,interpretálták”, feltehetően hanghordozás és arcjáték által. Az a7 szerint Balázs Imre József elérte, hogy Dsida Nagycsütörtököt című versét harsány nevetéssel fogadta a közönség. Láng Zsolt kijelentette, nem szereti Dsidát, a verseket sem szereti, és nem bírja, ha ilyeneket írnak, hogy édes-bús. Az a7 lapban és máshol többen feltették a kérdést: hogy lehet, hogy Dsida Jenő, a vézna, szánalmas, vallásos, szipogó költőcske olyan vad, ,,szélsőséges” hangú költeményt írt, mint a Psalmus Hungaricus? A csudálkozóknak tudniuk kell, hogy a Psalmus ún. ószövetségi műfaj. Mózes, Illés, Ézsaiás, Jeremiás és a Zsoltárok könyveit végsőkig hevített izzású szenvedélyek, magyarázta Szőcs István. Egy irodalmárnak illik ismernie legalább nagyjából a hajdani próféták szövegeinek tartalmát és stiláris jellegzetességeit, mert azok az egyetemes irodalom értékes darabjai. Selyem Zsuzsa Dsidáról szóló sorait nem is meri magyarázni, írta Szőcs. Selyem Zsuzsa szerint: ,,Ez itt az irodalmi abszurd, a fiatalon elhalt életművet még mindig fogyasztja a halni nem tudó és nem akaró közönség. Szellemi nekrofília. ” /Szőcs István: Édes-bús internyet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

A Marosvásárhelyen szerkesztett A Hét hetilap internetre kényszerült, a román kulturális szaktárca teljes támogatását élvezik egy Prága–Pozsony– Bécs–Budapest sugarú kortárs irodalmi projektben. A Promocult, „A Hét” módra, erdélyi fiatal írókból is válogat. „Nincs panaszkodnivalóm, sikeres pályázataink voltak, s a honlapunkkal kapcsolatosan is bejött az elvárt látogatószám” – magyarázta Parászka Boróka felelős szerkesztő. A szerkesztőség ugyanis két eddig az Aranka György Alapítvány tulajdonában levő háromszobás tömbházlakásban dolgozott, névleges, ötven lejes havi bérért. Azonban az ingatlan az alapítványközeli Látó irodalmi folyóirat székhelygondjaira is megoldás lehet, A Hét felszabadította számukra ezt a helyet. Az A Hét most kirajzik Európába, majd féléves érlelési idő múlva a standokon is megmutatkozna, jelezte Parászka Boróka. Újból papíron jelennének meg. Ehhez külföldi befektetőkre van kilátás. Egyelőre román költségvetési segítséget élvez a csapat: a Promoculttal szeptember végére Pozsonyban és Prágában, októberben Bécsben szerzői esteket szerveznek. „Ügyelni akarunk arra, kétharmad-egyharmad arányban mutassunk be román, illetve hazai magyar szerzőket” – mondja a felelős szerkesztő. Parászka jelezte: főként fiatal erdélyi magyar szerzőkből válogatnak. A tervezett ritmus a „kéthetente külföld, kéthetente Vásárhely” váltakozás. Közelebbről a budapesti Irodalmi Centrifuga csoportra, vagy Éjszakai állatkert antológia köré csoportosuló női szerzőkre gondol. /Gergely Edit: Kipakol A Hét. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A Kolozs Megyei Tanács szeptember 19-én tartott ülésén Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök a szakbizottsági jóváhagyás tudatában javasolta, hogy szavazzák meg a kolozsvári a művelődési és hagyományőrző értékeket ápoló Művelődés folyóirat támogatását. Hivatkozott a román Tribuna folyóiratra, melyet a megyei tanács támogat. A Művelődés támogatására a Tribunának juttatott összeg egyharmada szükséges. Voltak, akik vitatták a magyar folyóirat támogatását, végül azonban mégis megszavazták. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője elmondta, először a városi tanácshoz fordultak támogatásért, ott azonban elutasították őket. Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője közölte, évek óta nem kaptak normatív támogatást a minisztériumtól, mégis elszámolási kötelezettségük van. Ezen akarnak változtatni, hogy a jövőben a Korunk Baráti Társaság adja ki a lapot. Állami támogatás hiányában pályázatokból tudták biztosítani a Korunk megjelenését, a Communitas, a városi művelődési alap, a Szülőföld Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap ismétlődő pályázatai mellett adományokból, szponzorokból és eladásból is van némi bevételük. Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője közölte, nem tudtak önkormányzati támogatáshoz jutni, holott weboldalt szerkesztenek és tartanak fenn. Szerinte nincs magyar lobbi Bukarestben, ezért kevés a támogatás. A Hét idén a Kulturális Minisztériumtól jelentős összegű projekttámogatáshoz jutott. Ezenkívül uniós pénzeket szeretnének szerezni. A kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, Szilágyi István nem kívánt nyilatkozni erről a kérdésről. A Helikon úgy él, ahogy tud – fogalmazott. A Kolozsvári Városi Tanács művelődésért és oktatásért felelős bizottságának tagja, Molnos Lajos tanácsos elmondta: a magyar kulturális szervezetek és kiadványok is részesülnek minden évben elkülönített keretösszegekből. /Megyei tanácsi hatáskörbe került a Művelődés folyóirat. A magyarellenes hangulatkeltés sem akadályozta a kedvező döntést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

A választás eredménye: RMDSZ (5,5 százalék, 2 képviselői hely) és Tőkés László független jelölt (3,4 százalék). A két fél, a Tőkés-párt és a Markó-párt most először mérkőzött meg egymással, írta Parászka Boróka, az erdélyi A Hét internetes portál szerkesztője. Az RMDSZ-karaván mindent beleadott, a „plakátfiúk plakátoltak, Frunda, a listavezető parolázott és tájjelleget öltött, Markó elérzékenyült, csárdást táncolt, szónokolt. ” Az RMDSZ a „nyugodt erőt” óhajtotta megjeleníteni, holott összeszólalkozások, plakátletépések történtek. Persze néhány tucat letépett RMDSZ-plakát nem volt elég a mozgósításhoz. Orbán Viktor és a Fidesz teljes mellszélességgel kiállt Tőkés mellett. Parászka szerint az RMDSZ legperspektivikusabb jelöltjei az utóbbi hónapokban visszaléptek, a „sikerpolitikusnak számító” Korodi Attila, és az „egykori reménység”, Nagy Zsolt. „A listán az RMDSZ régi emberei maradtak, akik mindent ígértek, csak reformot és változást nem. ” Tőkés László létrehozhatja a maga pártját. „A kérdés az, milyen lesz ez a Fidesz árnyékában felnőtt, agresszív gerillakampányokban szocializálódott új magyar kisebbségi párt?” Parászka szerint a kampányban az RMDSZ nem kapott segítséget magyarországi pártoktól. „A romániai magyarok körében marad tehát az etnopolitika. ” /Parászka Boróka: Európai parlamenti választás Romániában – Etnoretró. = Magyar Narancs (Budapest), nov. 29./

Az egyetemi és doktori tanulmányait az 1989-es romániai változásokat követően végzett/végző generáció jelen van a tudományos életben. Tudományos pályán keresi a helyét, alapkutatásokat kezdeményez és végez, konferenciákat, szakmai rendezvényeket szervez, kutatási eredményeit publikálja. Ennek az ifjú generációnak a jelenléte tapasztalható az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) konferenciáin, felolvasóülésein, az Erdélyi Múzeum hasábjain. Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem e tudósgeneráció tagjaira irányuljon. A díjra négy kutató adta be pályázatát. Fazakas Emese magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett a BBTE-n. 1994–1995 között mesterképző programot végzett a Közép-Európai Egyetem középkori tanulmányok szakán. 2005-ben doktori címet szerzett. 1995–1998 között a Román Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti és Nyelvtudományi Kutatóintézete kolozsvári fiókjának munkatársa, 1997-től a BBTE Bölcsészettudományi karának óraadó tanára, tanársegéde, egyetemi adjunktusa. A médiában állandó rovatokat lát el, tanári továbbképző programok előadója. Nyelvészeti szakkönyvek lektora, szerkesztője, két önálló kötet szerzője. Fazakas Emese legmerészebb vállalkozása az Erdélyi magyar szótörténeti tár főszerkesztői szerepének végzése, írta Péntek János akadémikus. Dóczy Örs 1994–2000 között a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett latin, 1998–2005 között a kolozsvári BBTE-n történelem szakos oklevelet. 2002-ben a Messina-i tudományegyetem ösztöndíjasa volt. 2006-tól a BBTE Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója. Történelmi, régészeti tárgyú tanulmányai, szakcikkei, recenziói és fordításai hazai lapokban láttak napvilágot (A Hét, Korunk). Történelmi, irodalomtörténeti tárgyú konferenciák előadója. Vida Erika a BBTE-n szerzett 1996-ban magyar-angol szakos tanári oklevelet. 1998-tól a Mentor Könyvkiadó olvasószerkesztője, 2003-tól felelős szerkesztője. Közel 30 kötet szerkesztője. Dóczy Örs és Vida Erika közös pályázatot nyújtott be, ez pedig Koncz József A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története (1557–1895) (Marosvásárhely, Mentor, 2006) című monográfia. A szöveget szerkesztette és átdolgozta, a mutatókat összeállította Dóczy Örs és Vida Erika, a latin szövegeket fordította és jegyzetekkel ellátta Dóczy Örs, az utószót Sebestyén Mihály írta. László Márton 1997–2001 között a BBTE történelem szakán alapképzést, 2001–2002 között mesteri programot végzett. 2004-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori iskolájának doktorandusza. 2001–2007 között tanár, szakmai referens, könyvtáros, levéltáros. 2003–2005 között a Magyar Autonóm Tartomány kutatócsoport tagja, 2006-ban az Észak-Erdély 1940–1944 közötti történetét kutató csoport munkatársa. Pályamunkája a Pro-Print Kiadónál, a „Források a Romániai Magyarság Történetéhez” sorozatban megjelenés előtt álló kézirat, amely az 1889–1986 között élt magyarhermányi történész, Máthé János két, mindeddig kiadatlan munkáját, valamint a pályázó két tanulmányát tartalmazza. A bizottság mind a négy pályázó munkáját elismeréssel értékeli. Tekintve, hogy Fazakas Emese életműve, teljesítménye messze kilép a díj által értékelhető keretből, a 2007-es debüt-díj nyertesei Dóczy Örs és Vida Erika. A szakosztály a pályázatot a 2008-as évre is meghirdeti. /Dr. Keszeg Vilmos, egyetemi tanár: A Debüt-díj második kiosztásakor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./