"A Hunyad megyei RMPSZ dévai fiókszervezete és a Szent Ferenc Alapítvány pályázatot nyújtott be az Apáczai Csere János Közalapítványhoz, melyben támogatást kért a megye magyar iskolahálózatának fejlesztéséhez. A pályázatot elfogadták. Orbán Mária, Hunyad megyei kisebbségi tanfelügyelő ismertette a pályázatot: a megye magyar tannyelvű osztályaiban tanuló diákok ingázásának anyagi fedezése, az ifjú tanárok egyszeri konkrét pénzbeli támogatása, a továbbtanuló pedagógusok támogatása, anyanyelvőrző táborok megszervezése, tanfelszerelés az idei tanévre minden magyarul tanuló diáknak és még jó néhány olyan elképzelés. Hosszú távú terveik között szerepel a zsil-völgyi szórványkollégium létrehozása és a dévai szórványkollégium további fejlesztése. /Gáspár-Barra Réka: Támogatás a Hunyad megyei magyar oktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./"

"Súlyos szerencsétlenség történt aug. 7-én zsilvajdejvulkáni bányában: tizennégy bányász vesztette életét. A családok megsegítését a kormány és az ipari tárca egyaránt felvállalta: külön-külön 80 millió lejes állami támogatásban részesültek, az elhunytak feleségeit a petrozsényi társaság alkalmazta, míg az árván maradt 21 bányászgyerek állami ösztöndíjat kapott. A munkabaleset körülményeinek kivizsgálása érdekében Adrian Nastase miniszterelnök kormánybizottságot küldött a Zsil völgyébe. Nyilvánosságra hozták a jelentést, ebből a robbanás lehetséges okaira következtetni lehet. Amennyiben a fejtésben dolgozók maradéktalanul betartják a munkavédelmi előírásokat, a tragédia nem történik meg. Más szakértők, illetve a Zsil völgyében dolgozó bányászok többsége ellenben úgy véli, a szerencsétlenség miatt nem annyira a vájárokat, sokkal inkább a hazai bányászati ágazatot terheli a felelősség. A zsilvajdejvulkáni vállalatnál nem ez az első bányaszerencsétlenség. Legutóbb három évvel ezelőtt, 1998. július 15-én következett be munkabaleset a vulkáni táróban, amikor a leszakadt mennyezet egy bányászt temetett maga alá; egy évvel korábban nyolc, 1994-ben pedig három vájár lelte halálát a fejtésben. A legtöbb halálos áldozatot követelő Zsil völgyi tragédia 1986-ban történt, amikor 27 bányász pusztult el a múlt hetinél is súlyosabb robbanás során. /Rostás Szabolcs: Hunyad megye. Bányaszerencsétlenség a Zsil völgyében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./"

"Nov. 10-én Petrillán felavatták Hunyad megyében az első RMDSZ-tulajdonban levő székházat. Az avatóünnepségen részt vett Winkler Gyula parlamenti képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke is. Magyar ház a magyar szempontból erősen szórványnak számító Hunyad megyében csak a megyeközpontban, Déván van. Petrillán közel kétezer lelkes közösség él, működik egy magyar óvoda meg egy elemi iskola. A Zsil-völgyeként ismert szénmedence négy városában élnek nagy számban magyarok, Petrozsényban, Petrillán, Zsilvajdejvulkánban és Lupényban, de találhatunk magyarokat Lónyán és Hobicaurikányban is. A szénbányászat recessziója sújtja az itt élőket, nagy a munkanélküliség. A magyar oktatás szétzilálódott, a petrozsényi középiskola megszűnt, s a továbbtanulni akaró magyar kisdiákok Déván járhatnak felsőbb osztályokba, ahol bentlakásban helyezik el őket. De a nyolcosztályos oktatással is gond van, mert a magyarok szétszórtan élnek, és az említett szegénység meg a közállapotok miatt az ingázás lehetetlen vagy kockázatos. A Zsil-völgyében a magyar értelmiség eltávolodott a közösségtől. Ehhez többek között az vezetett, hogy az állások, az elért tisztségek megtartását más politikai irányzattól várják, s nem az RMDSZ-hez közelednek, mert ez nem tudja nekik biztosítani a bányaigazgatói vagy egyetemi előadói státust. /Román Győző: Hegyek között, völgyek között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./"

A petrozsényi és petrillai általános iskolákban működő magyar tagozatok összevonását rendelte el a Hunyad megyei Tanfelügyelőség. A törvény értelmében a megszüntetés előtt álló tanügyi állásokat megyénként bontják le. Az amúgy is létszám alatti osztályokkal működő Zsil-völgyi magyar nyelvű oktatás viszonylatában a petrillai és petrozsényi tanítást befolyásolja az intézkedés. A Hunyad megyei tanfelügyelőség rendelkezése értelmében a két városban működő 5–8. osztályos tagozatokat kell összevonni, és a petrillai magyar tanulóknak kellene Petrozsénybe ingázniuk. Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének, valamint a helyi közösség tiltakozására a tanfelügyelőség végül a magyarságra próbálta átruházni a döntést: hol működjék tovább az új oktatási forma. Winkler Gyula, a szövetség megyei szervezetének elnöke szerint az intézmény ezzel csapdába csalta a megye magyarságát. "Mindenképpen arra törekszünk, hogy megmaradhasson mindkét magyar tagozat. Annál is inkább, mivel Hargita megyében például két román gyerekkel is működhetnek osztályok. Küldöttségük beadványban kéri a döntés megváltoztatását. Petrozsényben jelenleg 14 5–8. osztályos gyermek folytatja tanulmányait egy szakképzett magyartanárral. Petrillán már 22 diák tanul a helyi összevont magyar tagozaton, akikre azonban már kilenc szakképzett magyar tanerő jut. A Zsil-völgyi szórványmagyarság fogyását jellemzi, hogy Petrozsényben a 70-es évek közepén önálló magyar nyelvű gimnázium működött. /R. Sz.: Összevont tagozatok. Hunyad megyei harc a magyar oktatásért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Winkler Gyula parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke június 22-én végiglátogatták a Zsil völgyi településeket, hogy felmérjék az itteni magyarság és általában a lakosság helyzetét. A látogatás Petrozsényben kezdődött, Petrillán folytatódott. A Petrozsényben tartott lakossági fórumon jelen voltak a petrozsényi, petrillai, lupényi, vulkányi és az urikányi szervezetek képviselői is. A fórumon a helybeliek ismertették a magyar tannyelvű oktatás leépítését eredményező rendelkezéseket. Markó Béla szerint az RMDSZ a közeljövőben megpróbál sokkal nagyobb figyelmet fordítani e vidék fejlesztésére és az itt élő magyar közösség támogatására. /Markó Béla a Zsil völgyében. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

Winkler Gyula Hunyad megyei, valamint Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselők az Oktatásügyi Minisztérium illetékes vezetőivel tárgyaltak jún. 26-án a magyar nyelvű közoktatás helyzetéről. Hunyad megyében egyetlen középiskola rendelkezik magyar tagozattal, és az eddig itt működő két magyar tannyelvű osztály helyett, a tanügyben lezajlott létszámcsökkentés miatt, csak egy kapott működési engedélyt. Ily módon a megye 92 magyar anyanyelvű végzős diákjának nem volt továbbtanulási lehetősége. Ezt a kérdést sikerült orvosolni a második IX. osztály engedélyezésével a dévai Traian Líceum keretében. A Fehér megyei becei általános iskola helyzete kapcsán egy gazdagabb dokumentációs anyag összeállításának igénye merült fel, amelynek előterjesztése után remélhetőleg visszavonják az iskola megszüntetéséről szóló határozatot. /Újabb magyar osztály a dévai líceumban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./ (Bukarest) A zsilvölgyi anyanyelvű oktatás legégetőbb gondja a megengedett létszám alatt működő osztályok összevonása, illetve a petrillai V-VIII. osztályos magyar tagozat megszüntetésének veszélye. /A Hunyad megyei magyar nyelvű oktatásról tárgyaltak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

"Gál Sándor református lelkész két évig Kolozsváron, két évig Szebenben volt segédlelkész, áprilisban került Lupényba. A gyülekezetben 980 lélek van nyilvántartva, de legalább 200-250 református nincs a nyilvántartásban, vagy nem vallják meg vallásukat. Az utóbbi nyolc esztendőben évente 18-20 temetés és 3-4 keresztelés volt. Sokféle elképzelés született: ifjúsági, katekétikai központ a Zsil völgyének, Magyar ház, Teleház stb. A lelkész szeptemberben megszervezi az 1990 óta konfirmáltak találkozóját. /Farkas Éva: Fontos a kisközösségek együttműködése. Beszélgetés Gál Sándor lupényi református lelkésszel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./"

"Birta József édesapját kuláknak nevezték. Emiatt ő már a VII. osztályt nem járhatta régi barátaival. Gimnáziumi tanulmányait is csak Brassóban végezhette. Szerette volna továbbtanulni. Kolozsváron a mezőgazdasági főiskolára kétszer próbálta bejutni, de mire az írásbeli vizsgáról kijött, a kulák származási igazolványt már eljuttatták az illetékes helyre. Emiatt nem vették fel. Utolsó reménységnek maradt Székelyudvarhelyen a könyvelési technikum. Pontosan a félévi vizsga előtt egy nappal hozták a katonai behívóját. A Zsil-völgyében, a szénbányában lett munkaszolgálatos katona. 350 méterre a föld mélyén térdig, néha még derékig is vízben és iszapban dolgozott. Ez a hely a politikai foglyok és a kulákfiókák számára volt fenntartva. Munka után sorba kellett állniuk a fürdőnek és öltözőnek nevezett épület előtt. Téli időben az iszapos, sáros ruha megfagyott rajtuk, mire odakerültek. A hálónak nevezett deszkabarakkban majdnem ujjnyi nyílás volt a deszkák között, a hó a takarón is ujjnyi vastag volt. Két hetet töltött a bányában, amikor két csille az ujját összetörte. Bár meg lehetett volna menteni, egy munkaszolgálatos nem számított, így levágták két ujját. Ezután a betegszabadság csak annyi volt, hogy beosztották könnyebb munkára. Az ilyen bányászélet miatt munkaképessége felére csökkent. /Birta József, Csíkszereda: Munkaszolgálatosok emlékei. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./"

"A Nyugati Jelen munkatársa találkoztunk a Vulkánon élő olvasókkal. Bakó Ferenc római katolikus plébános tudatosabb rovatosítást, sajátos és még közvetlenebb hangvételt kért a laptól. A Nyugati Jelen így is óriási szolgálatot tesz a régióban, különösképpen a Zsil völgyében, és ezen belül Vulkánban, tette hozzá. Vulkánban a magyar tagozaton tanuló diákok megindították a Csillagszem nevet viselő diáklapjukat. /(Gáspár): Találkoztunk vulkáni olvasóinkkal. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./"

"Ion Iliescu államfő nov. 14-én elnöki üzenetben idézte fel a brassói munkások 1987. nov. 15-i lázadásának emlékét. A Zsil-völgyi bányászok 1977. évi sztrájkja mellett a brassói munkások tizenöt évvel ezelőtti lázadása előkészítette az 1989. decemberét, a Ceausescu-féle totalitarizmus és a román kommunizmus megdöntését- mutatott rá az elnöki üzenet. 1987-ben a sok tízezer tiltakozó elözönlötte a város főterét és megrohamozta a megyei pártszékházat, ahonnét kidobálták és elégették a diktátor képeit, szétverték az önkényuralmat jelképező épület berendezéseit. "Ugyanolyan szegények, kisemmizettek és félrevezetettek vagyunk, mint akkor voltunk. Az elmúlt 15 évben csak arra voltunk jók, hogy csúfot űzzenek belőlünk azok, akik akkor meghurcoltak, kínoztak és elítéltek bennünket, mert ők időközben még a parlamentbe is beültek" - idézte Florin Postolachinak, az 1987. november 15. Egyesület elnökének szavait a legjelentősebb politikai napilap, az Adevarul nov. 14-i száma. A román lapok megírták: a brassói lázadás megtorlásában annak idején számos mai román közméltóság, politikus és rendőrtiszt is részt vett. A sajtójelentések szerint Ristea Priboi, Adrian Nastase kormányfő egykori tanácsosa, a külföldi hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság volt elnöke, a jelenlegi kormánypárt (PSD) egyik képviselőházi tagja, valamint Alexandru Ionas, mai rendőrtábornok, nemrég még a szervezett bűnözés elleni harcra bukaresti székhellyel létrehozott délkelet-európai SECI-központ egyik volt vezetője annak idején személyesen is részt vett a brassói tüntetők meghurcolásában és bántalmazásában. /A brassói lázadás évfordulója. Ion Iliescu üzenete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 15./"

"Albert István lelkipásztort 30 évi szolgálat után esperesévé választotta a Hunyadi Református Egyházmegye. Albert Istvánt - 1973-ban, a teológia elvégzését követően kinevezték a Hunyad megyei Lozsádra. Megszerette a környezetet, az embereket. Később Piskire került, azóta is itt működik. Próbálkoztak a magyar oktatás újraindításával, de nem sikerült. A szülők már nem igazán értékelik az anyanyelvű oktatás előnyeit. 1990 után szeretett volna hittant tanítani a helyi iskolában a maroknyi református gyermeknek. Alacsony létszámuk miatt azonban az igazgatónő ezt nem engedélyezhette. A parókiára kevesen jönnek el vallásórára. A piski gyülekezet 138 lelket számlál. Tavaly júniustól a piski anyaegyház, a kéméndi és rápolti leányegyházakkal együtt, missziós egyházzá vált, ami azt jelenti, hogy együtt gazdálkodnak, de így is nehezen tengődnek. A lelkészek fizetése két forrásból tevődik össze. Egyrészt van az állami fizetés, ami rendkívül alacsony, és a helyi alapból kellene hozzápótolni, de azt Albert István már egy éve nem kapja. Jelenleg minden zsil-völgyi parókián van lelkész. Az elmúlt hetekben még Petrozsénybe is került lelkipásztor. Egész Erdélyre jellemző a lelkészhiány. Mindenki menekül a szegény Zsil völgyétől, annak ellenére, hogy valamennyi itteni település összetartó, nagy lélekszámú, templomba járó gyülekezettel rendelkezik. /Gáspár-Barra Réka: Harminc év a szórvány szolgálatában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./"

"Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének Állandó Bizottsága kongresszus-előkészítő ülést tartott. A 2002-es év tevékenységét értékelték. A kedvezménytörvény alkalmazása zökkenőmentesen folyik. Az RMDSZ-SZDP protokollum hasznos volt a szövetség megyei és helyi szervezetei számára is. Ezért az RMDSZ Hunyad megyei szervezete támogatja egy újabb országos protokollum megkötését és ennek megyei szintre való lebontását. Az idei tervben kiemelt helyet foglal el a megyei magyar oktatás fenntartása, fejlesztése. A protokollumban el kell érni azt, hogy a magyar tagozatokat, osztályokat érintő döntések meghozatala előtt az illetékes szervek konzultáljanak az RMDSZ szakembereivel. Ezzel párhuzamosan, támogatni kell a magánoktatás megerősödését. Meg kell tenni az első lépéseket az önálló magyar oktatási központ beindítására Déván, illetve a zsil-völgyi oktatási stratégia kiépítésére. A Hunyad megyei szervezet szerint az RMDSZ-nek az egység jegyében kell folytatnia tevékenységét. A tiszteletbeli elnöki tisztséggel kacsolatban vita volt a megyei szervezetben, végül a többségi a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetése mellett tette le a garast. /Gáspár-Barra Réka: Mérleg, tervek kongresszus előtt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./"

"Szent István király 1009-ben alapította az Erdélyi Püspökséget, amelynek nevét román nyomásra 1932-ben Gyulafehérvári Püspökségre változtatták. A 9 megyét magába foglaló egyházmegye 1991-ben érsekségi rangot kapott, ami egyben azt is jelenti: nincs alárendelve Bukarestnek. Az egyházmegyei hitéletről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek nyilatkozott. Az érsekség területén Maros, Hargita és Kovászna megye alkotja a klasszikus Székelyföldet, míg Beszterce-Naszód, Kolozs, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben és Brassó megyék képezik a szórványvidéket. Az 1992-es népszámlálás 491 ezer, a legutóbbi 441 ezer római katolikust talált az egyházmegyében. Természetesen Székelyföld alkotja a katolikus tömböt, ahol közel 350 ezer katolikus hívő él. Az egyházmegye székhelye, Gyulafehérvár is erősen szórványnak számít, a 70 ezer lakosból csupán 2300 magyar, s a fele katolikus. A gyulafehérvári székesegyház egyedüli a Szent István által alapított 10 egyházmegye székesegyházai közül, mert megmaradt a XI. század végi román stílusában, a tatárjárás utáni restaurálással, valamint a reneszánsz, illetve gótikus-reneszánsz bővítéssel. A magyar kormány felvállalta székesegyház restaurálásának a finanszírozását. A kommunista időkben az erdélyi katolikus templomokban tilos volt románul prédikálni, nehogy a hivatalosan ortodoxokká nyilvánított görög katolikusok továbbra is katolikus templomba járjanak. Moldvában fordítva volt, ott nemcsak az állam, hanem az egyház is tiltotta a magyar nyelvű prédikációt. Jelenleg négy katolikus és két református püspökség őrködik a magyar hívek fölött, de figyelembe kell venni a 90 ezer lelket számláló unitárius, valamint a 33 ezer fős magyar zsinatpresbiteri evangélikus egyházat is. Amikor Ceausescu rájött, mennyivel hatékonyabb lehetne az asszimiláció, ha román nyelvű liturgia folyna a katolikus templomokban, tömegesen kezdték a Zsil völgyébe telepíteni a moldvai katolikus csángókat, akik egymás között magyarul beszéltek, de amint papot látnak, románra fordítják a szót. A moldvai magyar csángók követelték ki mindenhol a román nyelvű szentmisét, ahova 1973 után a görög katolikusok is eljártak. Jelenleg részükre 22 plébánián tartanak román nyelvű szentmisét. Noha 50 évvel ezelőtt Erdélyben még ismeretlen fogalom volt a román római katolikus, csakhogy Trianon óta Dél-Erdélyben a vegyes házasságban született gyermekek közös nyelve a román lett, de megtartják a vallásukat. Ugyanakkor jelentős azoknak a görög katolikusoknak is a száma, akik a múlt rezsimben a magyar templomokba jártak, most nem hajlandók visszatérni az egyházukba, mert nem ismerik a rítust, elszoktak a bizánci szertartástól. Romániában van két román római katolikus püspökség, a bukaresti és a jászvásári, amelyek területén magyar nyelvű szentmise egyedül Bukarestben van a Varatia templomban, ahol a német nyelvű szentmisét is tartják. Az olaszok és franciák Bukarestben saját plébániával rendelkeznek, ellentétben a magyarokkal. Moldvában egyébként van német nyelvű mise a bukovinai osztrákok leszármazottai számára, illetve lengyel nyelvű is a cacicai templomban az osztrák érsek által lengyel bányászok számára létrehozott templomban, ahol a feliratok eredetiek ugyan, csakhogy lengyelül már csupán néhány idős ember ért. /Balta János: Ezer év Isten szolgálatában (I.) A Gyulafehérvári Érsekség jelene. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./"

"A múlt században még a Hunyad vármegyei magyarok zöme a Cserna völgyében lakott, kisebb része pedig a Zsil völgyében. Az akkori Cserna-völgyi magyarlakta települések sora Szántóhalommal kezdődött, Csernakeresztúrral, Nagy és Kis Barcsával, Alpestessel folytatódott, majd Vajdahunyaddal, Hosdáttal és Rákosddal ért véget. Ehhez magyarlakta falvak kapaszkodtak, többek között Szentandrás, ahonnan - akárcsak Szántóhalomról - teljesen eltűnt a magyar nyelv. Alpestes falu lassan utcájává vált Vajdahunyadnak. A magyarlakta falvak gyöngysorát megváltoztatta a vajdahunyadi kombinát. Jelenleg egyedül Csernakeresztúron található olyan erős magyar közösség /800- 900-an beszélik a magyar nyelvet/, amely még iskolát is működtethet. A többi település a nyelvromlás különböző szakaszaiban van. Kis- és Nagybarcsán mintegy 30-an, Alpestesen kb. 200-an, Hosdáton úgy 130-an vallják magyarnak magukat. Persze a magukat magyarnak vallók nem mindig beszélik is a nyelvet. A kétnyelvű táblák viszont hiánytalanul megvannak az országút szélén. Egymás után szűntek meg az iskolák, annak ellenére, hogy lennének magyar gyermekek. /Szabó Csaba: Bölcső polipkarokban. Magyarok a Cserna völgyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./"

"Hunyad megye magyarsága két vidéken található, a Maros völgyében levő településeken. Ide tartoznak azok a helységek, ahol magyar nyelvű tanítás folyik: Déva, Vajdahunyad, Szászváros, Csernakeresztúr, Pusztakalán, Marosnémeti és Rákosd. A másik részt a Zsil völgyi települések magyar lakossága alkotja: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Petrilla és Urikány. A megye magyarsága szegénységben él, elsősorban a munkanélküliség miatt. A gazdasági válság hatása a Zsil völgyében erősebb. A magyar oktatás szempontjából a két vidék között eltérő tendenciák figyelhetők meg. A Zsil völgyében leépülés történt. Megszűnt a petrozsényi líceum magyar tagozata, s ezzel a Zsil völgyi magyar nyelvű középiskolai oktatás. Erdélyszerte a szórványban megszűnnek a magyar tagozatok. Ezzel szemben Déván növekszik a magyarul tanuló diákok száma. Ez a növekedés a Déván működő Szent Ferenc Alapítvány keretén belül, a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégium és a szórványkollégium. A dévai magyar nyelvű oktatásban fontos szerepet játszik a Traian Elméleti Líceum /itt van Hunyad megye egyetlen magyar tagozata/. Az 1996/97-es tanévben 56 diákja volt a magyar tagozatnak, jelenleg pedig 154. Célszerű lenne önálló magyar középiskolát létrehozni Déván. Ezt a célt tűzte ki a helyi Geszthy Ferenc Társaság. /Kásler Izabella tanárnő: A magyar nyelvű oktatás helyzete Déván és Hunyad megyében. = Heti Új Szó (Temesvár), febr. 28./"

"Márc. 8-9-én Petrozsényban Bálint Róbert petrozsényi és Koppándi Zoltán lupényi fiatal unitárius lelkészek szerveztek programot, melyet ,,magyarság-kúrának" lehetne nevezni. Arra gondoltak, hogy a Homoródszentmártonban nyaranta megrendezett szórványtábor résztvevőivel évközben is foglakozni kell. Ezután a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia gyűlésén az éves tevékenységi programról volt szó, az ökumenikus istentisztelet után pedig a kolozsvári Fűszál együttes zenés műsorára került sor. /Ch. A.: Magyarság-kúra. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./"

"A dévai Szent Ferenc Alapítvány második alkalommal nyerte el az Apáczai Közalapítvány pályázatát a szórványvidéki anyanyelvű oktatás fenntartására, fejlesztésére. A Hunyad megyei magyar iskolahálózat ötmillió forintos támogatásban részesül e pályázat nyomán - számolt be Nagy Kata, a Szent Ferenc Alapítvány titkára. A Szent Ferenc Alapítvány támogatásával és közösségi összefogással Déván az óvodától a középiskoláig sikerült megerősíteni az anyanyelvű oktatást. Az Apáczai Közalapítvány két részletben utalja át a pályázat nyertesének. Az első részletet pedagógustámogatásra és a diákok ingázási költségeinek fedezésére fordították. A támogatás második részletét a napokban osztják ki. Böjte Csaba ferences atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke az elmúlt héten nyújtotta át a Zsil völgyében a helyi tagozatoknak a támogatást, tanfelszereléssel, játékokkal kiegészítve. /Gáspár-Barra Réka: Ötmillió forint a szórványoktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./"

"Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből."

"Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke az elmúlt hét végén Kövessi Botonddal, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének ügyvezető elnökével végiglátogatta Hunyad megyét. Petrozsényban a magyar közösség vezetőivel megtekintette a leendő magyar oktatási központ épületét. A zárdaiskola néven ismert ingatlant a hajdani tulajdonos, a Mallersdorfi Nővérek Rendje az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyének ajánlotta használatra. Az RMDSZ saját forrásaiból támogatni fogja e terv megvalósítását, mert ez az egyetlen lehetőség a zsil-völgyi magyar oktatás, és egyben a közösség megmentésére. Szép Gyula ápr. 12-én Déván találkozott a helyi magyar közösség művelődésszervezőivel. /Alakulóban a petrozsényi oktatási központ. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./"

"49 milliót sikerült elnyernie pályázat útján Arad megye magyar közösségének a Communitas Alapítvány művelődési szaktestületétől. A 15 beküldött pályázat közül hetet bírált el pozitívan a kuratórium. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet 10 millió lejt kapott az idei bukovinai székely találkozókon való részvételre, hasonló összeget nyert el az EMKE vajdahunyadi szervezete a Hunyadi Kultúrnapok megrendezésére. A Geszthy Ferenc Társaságnak 6 millió lejt ítéltek oda, a Segesvári Miklós Pál Egyletnek pedig 7 millió lejt a Dévai Magyar Napok megrendezésére. A szászvárosi magyar közösség nevében a helyi református egyházközség nyújtott be pályázatot a gróf Kun Kocsárd születésének 200. évfordulója alkalmából rendezendő szoboravatásra és emlékünnepségre. A kuratórium 5 millió lejt ítélt e rendezvény lebonyolítására. A lupényi római katolikus egyházközség szintén 5 millió lejt nyert el egy vetélkedő megszervezésére, a Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia pedig 6 millió lejt kap táncház beindítására./49 millió lej elnyerése a magyar művelődésre. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./"

"A gyermekvédelmi igazgatóság nemrég felszólította a dévai Szent Ferenc Alapítványt, hogy jún. 30-tól küldje haza a több mint kétszáz gyereket, akik az alapítvány dévai szórványkollégiumában laknak. Az indok: felekezeti és etnikai alapon nem lehet kollégiumot fenntartani. Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta, hogy az 1993-ban törvényszék által jóváhagyott statútum szerint az alapítványnak jogában áll kollégiumot működtetni. A kollégium az egyetlen lehetőséget jelenti nagyon sok Hunyad megyei, Zsil-völgyi gyerek számára, hogy anyanyelvén tanulhasson. 300 km-es körzetben ugyanis csak Déván van magyar nyelvű középiskola. A Szent Ferenc Alapítvány Déván és Szászvároson működtet még egy 1-8. osztályos magániskolát, amely komoly tanfelügyelőségi ellenőrzések nyomán kapott nagyon jó minősítést, valamint egy gyermekotthont, amely jelenleg 131 árvának jelenti a biztonságot, a szeretetet. /Törvényesíteni kell az egyházi oktatást. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./"

"Mivel a kedvezménytörvény által ígért oktatási támogatásoknak csupán elenyésző hányadát fizette ki a magyar kormány, Böjte Csaba dévai ferences szerzetes magánadományokból gyűjtött össze a Zsil-völgyiek számára gyermekenként tízezer forintot. Az összegyűlt hárommillió forintot a jövő héten szándékozik kiosztani. Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója elmondta, a sajtóban folyó kampány ellenére egyelőre semmiféle előremozdulás nem tapasztalható a támogatások folyósítása terén. /Lukács János, Rédai Attila: Csaba atya a kormány helyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./"

"Petrozsény magyarsága szórványban él, tájékoztatott Versánszky Eduárd, a helyi RMDSZ elnöke. Az 1992-es népszámlálás során 5737-en nyilvánították magukat magyarnak, az akkori város összlakosságának 9,8-10 százaléka, azonban a tavalyi számláláskor 1400-zal kevesebben mondták magukat magyarnak. Ez nagy visszaesésnek számít. A rendszerváltás előtt néha ellátogatott ide egy-egy színház. A rendszerváltás után az RMDSZ próbálta a magyarokat összegyűjteni. 1991-ben létrejött a Petrozsényi Ifjúsági Szövetség. Később megszűnt ez az ifjúsági szervezet, de ezelőtt egy évvel újraalakult. Már nincs önálló magyar iskola, az elemiben összevont osztályok működnek 14 diákkal, míg az V-VIII. osztályban 24-en tanulnak. A szülők egyre kevesebb gyereket írattak magyar iskolába. A magyar iskolát kijárt gyermek nem folytathatja magyarul a tanulmányait, a középiskolát Déván kell járnia a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban vagy a Petőfi-Eminescu iskolában. Éveken át nem volt magyar művelődési élet. 1998-ban Versánszky Eduárd kezdeményezésére megalakult a Karborégium Humanitárius Egyesület, hogy művelődési programokat indítsanak. Sikerült a marosvásárhelyi, a temesvári színházat meghívni, a megyében levő táncegyütteseket elhozni. Szüreti bálokat, teadélutánokat rendeztek. A petrozsényi egyetemen régebb több magyar tanult, mára nagyon megcsappant a számuk. Van egy nagyon jó fiatal szervezőjük, Szél Lőrinc, aki a lupényi és petrozsényi MADISZ mindenese. A katolikus káplán és az unitárius lelkész is nagyon fiatal, ők is sikerrel vesznek részt az ifjak szervezésében. Nemrég alakult meg a Zsil-völgyi ifjúsági képviselők szervezete, a ZSIK, amelynek célja a fiatalokat itthon maradásra késztetni. Petrozsény "dupla szórvány", mivel Hunyad megye is szórványvidék, de a magyarság többsége Déva és Vajdahunyad környékén lakik. Van egy száz kilométeres térség, ahol szinte nincs magyar, s aztán következik a Zsil völgye. Eléggé elszigetelten élnek. Ez a maroknyi magyarság három városi tanácsost juttatott a tanácsba. A leányiskolát az egyház vissza fogja kapni. Szerződéseket kötöttek, pályázatokat írtak, májusban megkezdődik az építkezés. Ősztől itt akarják beindítani az V-VIII. osztályt, a petrozsényi és petrillai iskolák összevonásából fog létrejönni, körülbelül 40 gyermekkel. Varga Rezső petrozsényi római katolikus plébános elmondta, hogy mintegy háromezer híve van. A Zsil völgyében két plébánián működik, az egyik a petrozsényi, a másik a hozzácsatolt aninószai. Évente hetven temetésük van és 30-35 keresztelő. Mózes István református lelkész közölte, 1054 lélek tartozik hozzá. /Szász Tibor, Stracula Attila: Az Isten háta mögött. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./"

"A dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gyermekotthont és szórványkollégiumot keresi fel jún. 3-án Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök, Mádl Ferenc felesége. Dalma asszony ez alkalommal adja át a dél-erdélyi szociális intézménynek azt a 460 ezer forint értékű mosógépet és kazánt, amelynek árát egy Budapesten tartott jótékonysági hangverseny alkalmával gyűjtötték össze. Böjte Csaba ferences szerzetes, az alapítvány elnöke különösen szép gesztusként értékelte, hogy Mádl Dalma arra kérte, nem egy külön vendégszobában, hanem a gyermekekkel együtt egy szociális lakásban szeretné tölteni az éjszakát. Jún. 4-én a szászvárosi gyermekotthont keresi fel a magas rangú küldöttség. A Böjte Csaba által életre hívott dévai Szent Ferenc Alapítvány több mint tíz éve foglalkozik azzal, hogy a dél-erdélyi szórványban élő magyar gyermekeknek tanulási lehetőséget biztosítson. A Szent Ferenc Alapítvány szociális intézményeiben összesen közel 400 gyermeket gondoznak, ősztől vélhetően további 102, a Zsil völgyéből érkező magyar diákkal gyarapodik a dévai kollégium lakóinak száma. /Lukács János: Mádl Dalma Dévára látogat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./"

"A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "

"Déván, a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban tartották meg a Hunyad megyei magyar pedagógusok gyűlését. Lászlóffy Pál, az RMPSZ országos elnöke mikrorégiós megoldások kialakítását javasolta. Már öt esztendővel ezelőtt megfogalmazódott, hogy a szórványban a meglévő tagozatok fenntartása mellett, egy-két, esetleg három régiós oktatási központ kialakításával kell biztosítani a folytonosságot. Déván látványos fejlődésnek indult a középiskola. Immár harmadik esztendeje három párhuzamos kilencedik indul. De ez csak a csúcs. Alap kellene alája. A középiskola egyik tartólába a Szent Ferenc Alapítvány működtette Magyarok Nagyasszonya Kollégium, ahol közel 150 gyermek tanul, a másik pillér lenne az Eminescu-Petőfi Általános Iskola 163 gyermekkel, a harmadik láb azonban, amely a vidéket jelentené, eléggé inog. Ismert a Zsil völgye nehéz gazdasági-szociális helyzete, de ez sem indokolja, hogy tíz esztendő alatt Petrozsényban a középiskolai szintű anyanyelvű oktatás 20 gyermekkel tengődő, tanári kar nélküli általános iskolai tagozattá sorvadjon. Vulkánban egyetlen gyermek sem iratkozott a magyar tannyelvű első osztályba, az V-VIII.-at pedig az alacsony létszám miatt össze kellett vonni két osztályba. Lupény egyelőre tartja magát, összesen 84 diák tanul anyanyelvén, de a tanári kar többnyire szakképzett nyugdíjas pedagógusokból vagy helyettesítőkből áll. Urikányban két gyermek maradt az összevont elemi osztályban. Petrillán van némi fejlődés. Jelenleg 46 gyermek tanul a magyar tagozaton, a tanári kar azonban itt is hézagos. Az óvodák helyzete siralmasabb. Átlagban 10-15 gyermek jár egy-egy zsil-völgyi helység magyar tannyelvű óvodájába, de Lupényban is, Petrillán is délutáni műszakban tanulnak. Lupényban helyhiány miatt elvileg minden csoport három váltásban kellene járjon, de az intézmény román igazgatónője kisajátította a reggeli váltást, így a magyar gyermekek hol kora, hol késő délután járnak óvodába. A zsil-völgyi helyzet megoldására született az az ötlet, hogy Petrozsényban a hajdani zárdaépületben kollégiummal ellátott oktatási-művelődési központot alakítsanak ki. Egyelőre a Szent Ferenc Alapítvány 1,6 milliárd lejt előlegezett az épület rendbetételére. Ebből sikerült felújítani a tetőszerkezetet. A petrozsényi tanügyi megbeszélésen a helyi közösség vezetői felrótták, hogy az RMDSZ országos vezetősége hathatós támogatást ígért az oktatási központ kialakítására, de eddig egyetlen lejt sem adott erre. Kövessi Botond megyei RMDSZ ügyvezető elnök hangsúlyozta, hogy addig semmiféle alapítványi támogatásra nem lehet igényt tartani, amíg az épület nincs telekkönyvezve. A petrozsényi központnak nemcsak kialakítása bizonytalan, hanem egyelőre az is kérdés, hogy ki fog itt tanulni. Habár a petrozsényiak egyértelműen a petrillai tagozat bekebelezéséről beszélnek, Petrillán egyelőre senki sem hajlandó elfogadni azt, hogy akár gyermekek, akár pedagógusok ingázzanak Petrozsényba, ameddig Petrillán fejlődő magyar tagozatuk van. Lászlóffy Pál RMPSZ-elnök azonban a múlt napi tanácskozáson felhívta a figyelmet arra, hogy az európai normáknak megfelelően, a minőségi oktatás érdekében történő iskolaösszevonások során előfordulhat, hogy az ilyen kis létszámú tagozatok, ha fejlődőek is, egy nagyobb iskolaközpontba kényszerülnek. Szászvároson, Pusztakalánban, Rákosdon, Csernakeresztúron egyelőre visszaesés nem tapasztalható. A csernakeresztúriaknak komoly gondot jelent, hogy az iskola igazgatója nem hajlandó meghirdetni a megüresedett magyar tanítói állást, s így a szakképzett versenyvizsgát nyert helybeli tanítónő Szászvároson kényszerül tanítani. Déván évek óta komoly nehézséget jelent, hogy a különböző szintű magyar tanítás négy különálló iskola tagozataként működik. - Ezért indokoltnak láttuk egy olyan önálló oktatási intézmény létrehozását, ismertette a Geszthy Ferenc Társaság célkitűzését Varga Károly elnök. A 600 négyzetméteres felületű intézmény átadását 2005 szeptemberére tervezik. Az újságok viszont arról írtak, hogy a Geszthy Társaság el akarja venni a Szent Ferenc Alapítvány kenyerét. A mostani megbeszélésen azonban mindkét alapítvány elnöke biztosította az egybegyűlteket arról, hogy itt nem lesz kenyértörés. Kötő József, az RMDSZ oktatási és művelődési ügyvezető alelnöke megállapította, hogy a Szent Ferenc Alapítvány által beindított szakiskolának, illetve a Geszthy által tervezett iskolaközpontba költöző elméleti oktatást biztosító líceumi osztályoknak kell jelenteniük majd azt a csúcsot, amely alá bevihető az időközben kialakuló szórványkollégium-láncolat. Sok a gond. A legtöbb iskolában azt sem igazán tudják, ki fogja tanítani a már beiratkozott gyermekeket. Állítólagos számítástechnikai hiba miatt a magyar tagozatokon meghirdetett helyek mellé nem tüntették fel az oktatási nyelvet, s így az állásokat román anyanyelvű szaktanárok töltötték be. Még magyar irodalomból is! Ezt sürgősen korrigálnunk kell - mondta Kofity Magda kisebbségi tanfelügyelő. Az anyaországi beiskolázási támogatás is sok vonatkozásban csak ígéret maradt. A jelen lévő pedagógusok folyamodványt fogalmaztak meg a magyar kormány felé, megköszönve az eddigi támogatást és a megígért támogatások folyósítását kérve. /Gáspár-Barra Réka: Helyzetjelentés a Hunyad megyei magyar oktatásról. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./ "

"Dr. Szabó Árpád unitárius püspök kifejtette, hogy az új dévai unitárius templom felépülése után önálló egyházközség szervezését fontolgatják. Dévát Dél-Erdély szórvány központjává szeretnék fejleszteni, szórványgondozó lelkésszel. Zsil völgye külön lelki gondozást igényel, a dél-erdélyi szórványra több figyelmet szeretnének fordítani. /Ch. A.: Célunk a dél-erdélyi szórványközpont kialakítása. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./"

"1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.) "

"Dec. 12-én megnyít Déván Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata. Makkai János /sz. Dés, 1944/ gyermek- és ifjúkorát a zsil-völgyi Petrozsényban töltötte. A petrozsényi bányamérnöki főiskola elvégzése után Kolozsvárra került, ahol Györkös Mányi Albert biztatására elkezdett festeni. 1987-ben a Korunk Galériában volt az első tárlata, melyet számos erdélyi, majd 1993-ban budapesti kiállítása követett. Most először jelentekezett rajzaival. Makkai Jánosnak kialakultak a kedvenc motívumai: a boglya, a fa, az erdő és a templom. /Gáspár-Barra Réka: Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./"

A szórványnak számító Hunyad megyében volt 1992 és 2002 között Erdély 16 megyéje közül arányosan a magyarság lélekszámában a legnagyobb visszaesés. 2003 viszont javuló tendenciát mutat: Hunyad megyében a magyarság apadási folyamata lassult. A 2003-as tényadatok, zárójelben a 2002-es adatok: A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 12 (6) esküvőt, 7 (16) keresztelőt és 33 (44) temetést, a dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 8 (9) esküvőt, 23 (17) keresztelőt, valamint 23 (32) temetést, a dévai református gyülekezetben 18 (22) temetést, 7 (5) esküvőt és , 4 (0) keresztelőt regisztráltak. A megyeszékhelyen még így is csökken a magyarság száma. Vajdahunyadon a római katolikusoknál 13 (12) esküvőt, 35 (37) keresztelőt és 41 (47) temetést, a vajdahunyadi református egyházközösségben 5 (11) esküvőt (ebből csak egy színmagyar), és 8 (11) keresztelő mellett 16 (30) temetést jegyeztek be. Vajdahunyadon tehát tovább csökken a magyarság lélekszáma. A Zsil völgye fővárosában, Petrozsényban a római katolikus egyházközösségben 16 (19) esküvőt, 25 (34) keresztelőt és 53 (68) temetést, a petrozsényi reformátusoknál 5 (4) esküvő és 10 (5) keresztelő mellett 21 (34) temetést, a petrozsényi unitárius egyházközösségben 1 (1) esküvőt és 9 (8) temetést tartanak nyilván. A vulkáni római katolikus közösségben 9 (8) esküvő, 25 (31) keresztelő és 21 (16) temetés volt, a vulkáni reformátusoknál pedig 4 (5) esküvő, 6 (3) keresztelő és 20 (15) temetés. A lupényi római katolikus egyházközösségben 8 (8) esküvő, 12 (17) keresztelő és 71! (23) temetés történt tavaly, a lupényi református gyülekezetben pedig 6 (4) esküvő, 10 (8) keresztelő (közülük 3 Urikányban), és 26 (16) temetés, továbbá a lupényi unitáriusoknál 2 (3) keresztelő és 4 (3) temetés volt. A megye többi magyarlakta településén a helyzet a következő. A pusztakaláni római katolikus egyházközösségben 4 (4) esküvő és 8 (3) keresztelő mellett 17 (20) temetés volt. A bácsi-pusztakaláni református gyülekezetben 2 (2) esküvőt, 2 (1) keresztelőt, és 8 (2) temetést regisztráltak, majdnem fele-fele arányban Bácsi község és Pusztakalán városa között. A piskitelepi református egyházközségben 3 (2) keresztelőt (ebből egy Harón), 7 (11) temetést (ebből 3 Harón) tartanak nyilván. Esküvőből is volt 2 (az egyik szintén Harón), holott az előző évben nem volt. A csernakeresztúri és piskitelepi római katolikus egyházközösségekben összesen 8 (3) esküvőt (ebből 1 Piskitelepen) és 9 (2) keresztelőt regisztráltak. A temetések száma 21 (22) volt, ebből 7 Piskitelepen. A szászvárosi reformátusoknál az előző évhez hasonlóan tavaly sem volt esküvő. Volt viszont 2 (2) keresztelő és 2 (6) temetés. A szászvárosi római katolikus egyházközösségben 3 (0) esküvő, és 12 (8) keresztelő mellett 3 (2) temetés is volt. A megyei adatokat összegezve: 2003-ban tovább csökkent a magyarság. A temetések száma még mindig nagyobb, mint a keresztelőké, azonban a 2002-es arány, amikor egy keresztelőre nagyjából három temetés jutott, mégis javult. Hunyad megyében nehezek az életkörülmények, magas a munkanélküliség, nagy a szegénység, az elvándorlás is számottevő. /Chirmiciu András: Megyei magyarság-összkép. Mérséklődik a fogyás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./