Uniós pénzekben reménykednek az elöljárók
Magyar tervek Szatmártól Háromszékig
Új helyzetet teremtettek Erdélyben az idei helyhatósági választások. Vegyes lakosságú városainkban gyengült a magyar érdekérvényesítés lehetősége, számos településen már alpolgármesterre sem „futja”.
Székelyföldön az RMDSZ-dominancia a jellemző, olyannyira, hogy csak egyetlen várost vezet más magyar párt soraiból származó alpolgármester. Összeállításunkban erdélyi magyar politikusok „vallanak” terveikről.
A vártnál kisebb sikert hoztak a megyei és a városi önkormányzati vezetők tisztségeiről szóló, az RMDSZ és a román pártok közötti egyeztetések. Miután Szatmárnémetiben elúszott a magyar polgármesteri szék, az önmagát is túlteljesítő Szociálliberális Unió (USL) magyar alpolgármesteri tisztséget sem volt hajlandó biztosítani. Nagyvárad is magyar alpolgármester nélkül maradt, akárcsak több olyan erdélyi város, ahol a magyarság részaránya az utóbbi húsz évben drasztikusan visszaesett. Kivételt jelent Zilah, Kolozsvár és Marosvásárhely, ahol a román pártokkal folytatott tárgyalások eredményesnek bizonyultak.
Elsődleges cél a folytatás
A partiumi és belső-erdélyi megyei önkormányzatok magyar elnökhelyettesei a zömmel európai uniós pénzekből elkezdett beruházások folytatását, illetve befejezését tekintik fő célkitűzésüknek. Csehi Árpád, a Szatmár megyei önkormányzati testület alelnöke szerint az idei évtől más a helyzet, mint az elmúlt négy esztendőben, amikor a városnak és a megyének magyar elöljárója volt, az RMDSZ pedig kormányzati tényezőként segítette munkájukat. Ez egyaránt befolyásolja az érdek-képviseleti munka hatékonyságát és a magyar többségű helyi önkormányzatok támogatottságát. Csehi szerint – magyar alpolgármester híján – rá hárul majd a szatmárnémeti magyarság részéről származó gondok, kérések kezelése. Arra törekszik, mondta, hogy az előző mandátum során elkezdett megyei beruházásokat sikeresen be tudják fejezni, valamint kiemelten kezeli a helyi magyar kultúra, a helyi rendezvények támogatását. Csóka Tibor, a Szilágy megyei önkormányzati testület alelnöke ugyancsak a Szociálliberális Unióval kötött egyezség értelmében lett helyettes megyei vezető. A megegyezés révén az RMDSZ zilahi alpolgármesteri tisztséget is kapott, noha a Szövetség mindössze három képviselővel rendelkezik a 21 fős városi testületben – ez a rendszerváltás óta a legrosszabb eredmény. Csóka a több mint 100 millió eurós uniós projektek kivitelezését és befejezését nevezi meg legfontosabb célkitűzéseként. „Szilágyság számára ez szinte Marshall-tervnek számít. Saját költségvetésükből a települések húsz év alatt sem tudnák korszerűsíteni az út-, az ivóvíz- és a szennyvízelvezető hálózatot” – mondta az alelnök. Csóka szerint a magyar települések fejlődése szempontjából elengedhetetlen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. „Várjuk ki a végét!” – válaszolja felvetésemre, miszerint a következő négy évben stratégiaváltásra lesz szükség, amennyiben az RMDSZ ellenzékben marad. Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzati testület alelnöke árnyaltabbnak látja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. „Az uniós pályázatok önrészének előteremtésénél előnyt jelentett, hogy az RMDSZ a bukaresti kormány tagja volt. Ezt most keményebb helyi érdek-képviseleti munkával kell áthidalni” – fogalmazott. A megyei önkormányzat – a bíróság által is megerősített döntés nyomán – visszaszolgáltatja a magyar tulajdonosoknak a gyalui kastélyt. A Kolozsvár közeli híres épületegyüttest turisztikai látványosságnak szánják. A Kolozs megyei magyar elöljáró kiemelt beruházásnak tartja a Mezőség orvosi ellátását biztosító mócsi kórház újbóli megnyitását. A megye és a régió szempontjából az egyik legfontosabb beruházásnak viszont a kolozsvári reptér korszerűsítési munkálatai számítanak: az új, 3,5 kilométer hosszú le- és felszállópálya az eddiginél nagyobb teher- és utasszállítógépek fogadását is lehetővé teszi. Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzati testület alelnöke az RMDSZ megyei tisztújító közgyűlésén úgy fogalmazott: Nagyvárad polgármestere, Ilie Bolojan az előzetes megegyezés ellenére sem biztosított alpolgármesteri helyet a partiumi város magyar közösségének. „Mindent meg fogok tenni, hogy az alelnöki tisztség értékesebb legyen annál, mint amekkora jelentőséget ellenfeleink tulajdonítanak neki” – fogalmazott Kiss.
Két Fadrusz-szobor Zilah főterén?
Városaink magyar elöljárói is az infrastruktúrafejlesztést kezelik elsődleges célként. Az utóbbi négy évben sokat sikerült behozni a települések hatalmas lemaradásából, de még távol van a korszerű, lakható város képe. A harmadik mandátumát kezdő Kovács Jenő nagykárolyi polgármester prioritásként kezeli a több pályázatból álló, rekordösszegű – mintegy 10 millió euró értékű – beruházások kivitelezését. Nagykároly teljes infrastruktúrája megújul a következő négy évben. A beruházásokat kormánypénzek is segítik: 150 új lakás épül, amiből 90 szociális célokat szolgál – rászorulók igényelhetik –, további 60 pedig ANL-lakás. „A kormánypénzekből finanszírozott beruházásokat is be kell fejezni, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon Bukarestben” – reménykedik a polgármester.
Fazekas Miklós, Zilah alpolgármestere az immár 17 százalékra csökkent zilahi magyarság szempontjából elengedhetetlennek tartja egy fedett piac létrehozását, ahol zömmel szilágysági magyar falvakból származó, zöldséget, gyümölcsöt és tejtermékeket forgalmazó árusok kínálhatnák portékáikat. Az alpolgármester az RMDSZ által vezetett Ady-ház felújításáról is beszélt: a városiak kedvenc gyülekezőhelye megújulva várná a közös találkozókra járó zilahi magyarságot. „Erdélyben egyediek leszünk abban, hogy a város főterén két Fadrusz-munka áll majd” – jelentette ki Fazekas. A turulszobor a református templom udvarán várja köztéri elhelyezését, miután a zilahi önkormányzati testület 2010-ben már elfogadott egy erre vonatkozó, kedvező határozatot. „Terveink között szerepel, hogy Zilah bejáratainál négynyelvű – köztük magyar – tábla fogadja a városba érkezőket. A kétnyelvű tábla kivitelezhetetlen, a négynyelvű már könnyebben elfogadtatható” – ecsetelte az alpolgármester a zilahi közhangulatot. A magyarellenes közhangulat szempontjából Kolozsvár sincs jobb helyzetben. A kincses városban a Demokrata-Liberális Párttal (PDL), Kolozs megyében pedig a Szociálliberális Unióval egyezett ki az RMDSZ, bár az erdélyi viszonylatban egyedi eset egyetlen román pártnak sem tetszett. Horváth Anna kolozsvári alpolgármester úgy véli, munkájában előnyt jelent, hogy az Emil Boc vezette kabinetben koalíciós partner volt az RMDSZ. Ez a kapcsolat Kolozsváron továbbra is gyümölcsöző lehet. Horváth szerint a kolozsvári magyarság jó esélye az Európa Kulturális Fővárosa címért 2015-ben leadandó pályázat előkészítése lehet. A pályázat nem csak a város, de a megye prioritása is, Nagyszeben példája igazolja, hogy a projekt óriási lendületet kölcsönözhet egy egész régiónak. A polgármester asszony a nyelvi és kulturális örökség előtérbe helyezésében látja a magyar elvárások megoldását: műemlékeinkre felkerülnének a magyar feliratok, civil szervezeteink pedig hangsúlyosabban vehetnének részt a város mindennapi életében. A Mátyás-szoborcsoport előtti illegális felirat ügyében bűnvádi eljárás folyik az elkövetők ellen, a közeljövőben várható bírósági döntés orvosolná a helyzetet, de keresik a megoldást a kétnyelvű táblák kihelyezésére is, amit az Európa Tanács egyik újabb ajánlása segíthet. „Kiemelten fontosnak tartom az élhetőbb Kolozsvárért elindított beruházások folytatását. Kerékpárutakra, tiszta belvárosra és gondozott külvárosra van szükség” – összegezte Horváth a kincses város szempontjából elengedhetetlen kívánalmakat.
A száműzött marosvásárhelyi alpolgármester
Szatmárnémetivel és Nagyváraddal ellentétben Marosvásárhelyen ugyan van magyar alpolgármester, ám a helyzet olyan, mintha mégsem lenne. Az RMDSZ a marosvásárhelyi és a Maros megyei önkormányzati testületben az USL-vel egyezett ki, így mind a kormánypárt, mind az RMDSZ állíthatott alpolgármestert. Válaszként a demokrata-liberális Dorin Florea a szövetség mindkét alpolgármesterét kitiltotta a polgármesteri hivatal főépületéből, gyakorlatilag megfosztotta őket munka-, illetve hatáskörüktől. A történet a Funar-korszak hangulatát idézi, amikor Boros János kolozsvári alpolgármester – hosszú semmitevés után – a pataréti szeméttelepen számolgatta a szemeteskocsikat, míg a helyi tanács jobb belátásra nem bírta a román polgármestert. Úgy tűnik, Marosvásárhelyen Dorin Florea „gondozza” a funari örökséget. Józsa Tibor szerint Floreát az zavarja, hogy a PDL nem kaphatott alpolgármesteri tisztséget. Revansként maga mellé édesgette a volt magyar alpolgármestert, Csegzi Sándort, aki újabban személyes tanácsadóként dolgozik. Józsa úgy véli, Csegzi az elmúlt években is ugyanezt tette, nem volt önálló hangja, így nem csoda, hogy a városvezetés hanyagolta a magyar ügyeket. „ Daniela Ciotlăuș nemzeti-liberális alpolgármester asszonynak részletesen bemutattam követeléseinket a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésétől iskoláink helyzetéig. Személyes segítségét, valamint a helyi koalíció hozzájárulását kértem ahhoz, hogy a sok éve húzódó ügyek kimozduljanak a holtpontról. Az új alpolgármester asszony támogatásáról biztosított” – összegezte első tapasztalatait Józsa. Úgy véli, ha az USL-nek, illetve az RMDSZ-nek sikerül hatékonyan együttműködnie Marosvásárhelyen, vége szakadhat Dorin Florea nyolc éve tartó egyeduralmának. „A helyi önkormányzatban nehéz meccsek következnek, a képviselő-testület kitartásán múlik, hogy ki lesz a győztes” – fogalmazott. Lokodi Editet, a Maros megyei önkormányzati testület alelnökét szabadságolása miatt nem tudtuk elérni. Borboly: meg kell menteni a kistelepüléseket
A két székelyföldi megyében tiszta a kép. A kétharmados fölényben lévő RMDSZ nem érezte szükségét a magyar pártokkal való tárgyalásnak. Antal Árpád újraválasztott polgármesternek köszönhetően csak Sepsiszentgyörgyön kapott alpolgármesteri tisztséggel felérő intézményvezetői beosztást Nemes Előd néppárti önkormányzati képviselő. Nemes a közösségépítés, a Székely Szórvány Partnerség-, illetve a Székely–Csángó-programot koordinálja a jövőben. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint miközben a testület a 2013–2020 közötti európai pályázati kiírásokra készül, saját erőből is keresi a megoldásokat. „Folytatnunk kell az elmúlt négy évben elkezdett Kisfalu programunkat: vonzóbbá, élhetőbbé kell tennünk a kistelepüléseket, infrastrukturális beruházásokkal – az elektromos, illetve vízhálózat, valamint csatornarendszer kiépítésével, aszfaltozással, a helyi termelők felkarolásával –, hogy a fiatalok ne költözzenek be a városba, ne néptelenedjenek el a kis falvak. Továbbra is támogatnunk kell a fiatalok szakképzését, a vendéglátóipart, az élelmiszer-termelést, és a fafeldolgozó-ipart, hogy a faanyag saját középvállalkozóink kezében maradjon, illetve ők értékesítsék” – mondta Borboly Csaba, aki szerint az elkövetkező időszak kulcsszavai: „jó hangulat”, „törődés”, „egymásra figyelés” és „kicsiből sokat”. A megyei önkormányzat elnöke úgy véli, „az ellenzéki szerep nehezíti a munkát, de csak az RMDSZ képes biztosítani a munkavégzéshez szükséges keretet és lehetőséget. Bízom benne, hogy az őszi választásokat követően olyan parlament alakul, amelyben – a magyarság képviseletében – az RMDSZ segíteni tudja az önkormányzatok munkáját.” A másik két magyar párttal történő együttműködésről azt mondta: „Több mint ötven Hargita megyei RMDSZ-es polgármester mellett van négy MPP-s, az EMNP-t pedig egyetlen Hargita megyei közösség sem tüntette ki bizalmával, hogy ráruházza a település irányítását. Az MPP-s polgármesterekkel keresem az együttműködés lehetőségét, hiszen az általuk vezetett települések lakosságáért is szeretnék tenni.” Megújuló székely városok
Az RMDSZ-es sorból „kilógó” egyetlen nagyobb lélekszámú erdélyi település, Gyergyószentmiklós hetvenszázalékos többséggel újraválasztott MPP-s polgármestere, Mezei János elmondta: nagy előny, illetve hatalmas lehetőség, hogy folytathatja a négy évvel ezelőtt elkezdett városfejlesztési terveket, beruházásokat. A távfűtés kérdésének megnyugtató rendezése után a város ivóvíz- és csatornahálózatát akarják teljesen felújítani. Fontos feladatnak tartja a tulajdonviszonyok rendezését, ezzel ugyanis adós a polgármesteri hivatal a város közösségének. Mezei a helyi és a környékbeli turizmus fejlesztésében és támogatásában látja a város és környéke kitörési lehetőségét. A polgármester úgy véli, a közigazgatásilag hozzájuk tartozó Gyilkos-tó kiváló turistacsalogató a város számára, ezt a lehetőséget pedig alaposan ki kell használni.
Bunta Levente, Székelyudvarhely újraválasztott RMDSZ-es polgármestere szintén merész városfejlesztési tervekről számolt be. Ezeknek egy része már elkezdődött az elmúlt években, mások új uniós projektek keretében valósulnak majd meg. A távfűtést biomasszával működtetett hőerőművel szeretnék korszerűsíteni, új óvodát és bölcsődét terveznek, bővítenék a város egyetemi oktatását, támogatják egy magánklinika megépítését, mélyfúrással keresnek jobb minőségű ivóvizet, befejeznék a város körgyűrűjének munkálatait. Bunta úgy véli, a jelenlegi 3–4 millió eurós uniós projektek mellé hamarosan újak is felsorakozhatnak.
Az utóbbi évek egyik leglátványosabban fejlődő székely városa, Csíkszereda polgármestere, a szabadságoló Ráduly Róbert helyett Antal Attila alpolgármester beszélt olyan fejlesztésekről és beruházásokról, amelyek eddig általában meghaladták a székelyföldi városok lehetőségeit. A régi-új csapat harmadik mandátuma során Csíkszeredának teljesen felújított főtere, korszerűsített hulladékgazdálkodása és vízhálózata, számos közösségépítő programja – azaz alapjaiban átalakuló arculata – lesz. Ehhez ma 20 millió eurónyi elnyert uniós pályázat áll a rendelkezésükre, ami a város egyéves költségvetésének felel meg. Antal büszkén említette, hogy az eddigi beruházásokhoz nem volt szükségük kölcsönre, nem adósították el a várost.
Kézdivásárhelyen polgármesterváltás történt: a volt MPP-s polgármestert a választás nyomán Bokor Tibor volt RMDSZ-es szenátor váltotta. Az új polgármester szerint gyakorlatilag mindent újra kell kezdeni, a város ugyanis kimaradt a székelyföldi régióra jellemző nagyobb fejlesztésekből. Problémásnak nevezte a már elkezdett ipari parkot építő uniós projekt kivitelezését: a polgármester szerint a megkötött szerződés hátrányos a városnak. Bokor elsőrendű feladatának tartja a város úthálózatának gyors rehabilitálását, hogy a céhes város élhetőbb településsé váljon. „Hosszú évek után nagytakarítást végeztünk, kitakarítottuk az udvartereket, hogy az itt lakók és az ide érkezők is jól érezzék magukat” – mondta az elöljáró. Ma Kézdivásárhelyen is négy uniós projekt vár kivitelezésre, közülük az ivóvízhálózat felújítása, valamint a hulladékgazdálkodás átalakítása a legégetőbb. A háromszéki önkormányzati testület elnöke, Tamás SÁndor többszöri megkeresésünkre sem válaszolt. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy újraválasztott polgármestere a következőképpen összegezte törekvéseit: „Én a szentgyörgyi emberek közérzetének további javítását tűztem ki elsődleges célomul. Mindezt az infrastrukturális és a kulturális-közösségépítő fejlesztések egészséges arányának megtalálásával szeretném elérni.”
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Diverziókeltés Mikó-ügyben: a Facebookon „kampányolnak” a restitúció ellenzői
A Facebook közösségi portálon megalakult a Mikó-ügy nevű felhasználó, amelyről a bejelöltek többsége úgy vélte, hogy a buzăui bíróság döntése elleni tiltakozás folytatódik a virtuális térben. Néhány nap alatt azonban kiderült, hogy a felhasználó az ellenvéleményt képviseli: szerinte nem kell kétségbe vonni a bíróság döntését, az iskola az államé kell legyen, de egyházellenes bejegyzéseket is közzétett.
Miközben az erdélyi magyar történelmi egyházak és az RMDSZ közös tiltakozó akciót szervez szeptember elsejére a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében, a restitúció ellenzői a Facebook közösségi portálon próbálják bizonygatni igazukat. A történelmi egyházak, a civil szervezetek és a politikum szeptember elsején közösen szervezi meg az igazság napja mottóval meghirdetett nagyszabású tüntetést a Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítása ellen, az iskolaépület védelmében.
A tiltakozó akció kapcsán az RMDSZ közleményt adott ki, amelyben kifejti: az erdélyi magyar történelmi egyházakkal közösen szorgalmazza, hogy 2012. szeptember 1-je legyen az igazság napja. „A sepsiszentgyörgyi Mikó-ügy azt igazolja, hogy a magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elve 22 évvel a rendszerváltást követően sem érvényesül, mi több, a bíróság döntése a diktatúra legsötétebb intézkedéseit idézi. Tudatában vagyunk annak, hogy a történelmi egyházaink és a magyarság ellen irányuló rendkívül súlyos, igazságtalan bírósági döntésre csupán közös fellépéssel tudjuk felhívni Európa és az egész világ figyelmét. Csak így tudunk továbbra is elkötelezetten küzdeni az igazságszolgáltatásért, egyházaink, mindannyiunk örökségének megvédéséért, a bennünket megillető jogok tiszteletben tartásáért” – olvasható a szövetség közleményében.
Ebben az RMDSZ vezetői arra kérik a sepsiszentgyörgyi és erdélyi magyarokat, hogy szeptember 1-jén a Székely Mikó Kollégium előtt követeljék az igazság, a törvény tiszteletben tartását. Mint ismeretes, Sánta Imre bikfalvi református lelkész már több mint két hete naponta két órát áll az iskola előtt, tiltakozva a visszaállamosítás és a jogtiprás ellen, és egyre többen csatlakoznak hozzá. A lelkész eredetileg egy hónaposra tervezte akcióját, ám úgy döntött, augusztusban is folytatja azt, hogy az egyházak által szervezett megmozdulásig fenntartsa az érdeklődést a Mikó-ügy iránt.
Virtuális diverzió
Eközben a Facebook közösségi portálon megalakult a Mikó-ügy nevű felhasználó, amelyről a bejelöltek többsége úgy vélte, hogy a buzăui bíróság döntése elleni tiltakozás folytatódik a virtuális térben. Néhány nap alatt azonban kiderült, hogy a felhasználó az ellenvéleményt képviseli: szerinte nem kell hogy kétségbe vonni a bíróság döntését, az iskola az államé kell legyen, de egyházellenes bejegyzéseket is közzétett. Ugyancsak Mikó-ügy néven, a stílus alapján valószínű ugyanaz a felhasználó blogot is létrehozott, amely fejlécében így fogalmaz: „Mikó-ügy – érzelmek helyett tények. Gondolkozzunk, mielőtt tüntetünk.”
Egyik bejegyzésben pedig így ír: „Őszintén szólva számomra különös, hogy a véget nem érő benedekleventézés közben senki nem teszi fel a kérdést, vajon mi a fenével érvelhetett a DNA a bíróságon, vajon tényleg rendben voltak-e az egyház papírjai, vajon az a kijelentés, hogy »mindenki tudja«, elegendő érv-e nemcsak Buzăuban, hanem bárhol Európában.(...) Nem tudni viszont, hogy mi a tragédia abban, ha az épület az önkormányzat tulajdonába kerül (attól még simán működhetne benne egy református iskola, sőt).”
A felvetésekre több közéleti személyiség is válaszolt, például Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki hangsúlyozta, bár egyesek úgy vélik, jó kezekben lesz az iskola a város tulajdonában, azonban ha visszaállamosítják a szentgyörgyi ingatlant, precedenst teremtenek, ugyanezt Aradon, Kolozsváron vagy Zilahon is megtehetik, ahol már nincs magyar önkormányzat, amely védené az iskola érdekeit.
Bakk Miklós politológus pedig így ír a Facebook portálon: „Egy – csupán technikai – észrevétel, mely abból a tapasztalatomból ered, hogy hiteles fordító (is) vagyok a Bánságban. Számos okiratot fordítottam, amely a görög katolikus egyházat segítette, hogy ingatlanjait visszaszerezze az ortodox egyháztól. Ezek körében akadt olyan ingatlan, amelyet a görög katolikus egyház nem tudott telekkönyvileg igazolni, csupán annyit, hogy ő építtette a görög katolikus közösség pénzéből, és az építőmestert a görög katolikus pap kérte fel. Ezen régi iratok (eredetiben német, ill. magyar nyelvűek) alapján a visszaszolgáltatást megítélték a görög katolikusok javára. Ha nincs kettős mérce, akkor már az ilyen típusú bizonyítékoknak is lehet perdöntő ereje. Arról nem beszélve, hogy a Mikó esetében számos más bizonyíték is van.”
Markó: arccal kell vállalni az ellenvéleményt
Markó Attila volt államtitkár, a kollégium épületét az egyháznak visszaszolgáltató restitúciós bizottság tagja – akit ezért alapfokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek – a Krónikának elmondta: természetesen lehetnek és vannak ellenvélemények az ügyben, azonban elvárnák, hogy a Mikó-ügy felhasználója felfedje arcát, merje vállalni nevét.
„Nem tesz mást, mint névtelenségbe burkolózva a korrupcióellenes ügyészség vádiratát használja, annak a különböző vádpontjai közül szemelget. Valószínű Benedek Leventééktől szerezte meg a vádiratot, és azt használja diverziókeltésre. Másrészt a tulajdonjoggal kapcsolatos felvetéseit, miszerint az iskola soha nem volt a református egyház tulajdona, már 2006-ban cáfolta a brassói táblabíróság, amely kimondta, hogy az ingatlan az egyházé volt” – értékelte a Facebookon közzétett bejegyzéseket Markó Attila.
Hozzátette, mindenkinek joga van antiklerikális nézeteket vallani, de ezeket nem kell összemosni a kollégium visszaállamosítási kísérletével. Egyébként időközben ugyancsak a Facebookon megalakult a Tüntetés a Székely Mikó Kollégiumért csoport is, amelynek közel 4000 tagja van, míg az említett Mikó-ügynek 300 felhasználó ismerőse. Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A Mikó-ügy a romániai magyarság tűrőképességének határait feszegeti
Nemcsak a közösségi emlékezet, hanem a dokumentumok is igazolják, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdona – fogalmazott Markó Attila Tusványoson. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára, a restitúciós bizottság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt tagja szerint Románia az igazságszolgáltatást eszközként próbálja felhasználni a magyar közösség megfélemlítésére, az egyházi vagyon elvitatására. A politikus szerint az államosított egyházi ingatlanok százainak tulajdonjoga a tét, hisz a Mikó-ügy olyan precedenst teremthet, amely utat nyit egy sor más egyházi ingatlan visszaállamosítása előtt. Markó Attila szerint a magyar kormány álláspontja rendkívül fontos, jelzés Románia fele, hogy a magyar kormány felelősséget érez minden magyarral szemben. Arra a kérdésre, hogy történt-e okirat hamisítás az ügyben, az államtitkár határozott nemmel válaszolt. „Egyesek arra hivatkoznak, hogy a telekkönyvi kivonaton van egy más géppel beírt bejegyzés, aminek technikai magyarázata van, mégpedig az, hogy a kivonat kibocsátása előtt kérésre hozzá kellett írni egy korábbi tulajdonost. Ez semmiképp sem nevezhető hamisításnak” – fogalmazott. Románia nem jogállam, itt az igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat, hanem politikai érdekeket szolgál ki - jelentette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a Mikó-ügy nem más, mint az erdélyi magyarok reakcióképességének tesztelése, és kérdés, hogy a közösség immunrendszere milyen állapotban van, meg tudja-e védeni magát. „Nem jó megoldás, hogy a Mikó kollégium visszakerüljön az önkormányzathoz, hisz amennyiben Sepsiszentgyörgyön elfogadjuk, hogy az egyház vagyonát az önkormányzatnak adják, akkor holnapután ugyanez történhetne Zilahon, Temesváron, Aradon. Ha nincs magyar polgármester, nincs magyar többségű önkormányzat, akkor bármikor meg lehetne változtatni az épületek rendeltetését, és azon vennénk észre magunkat, hogy magyar iskolák helyett román iskolák működnének ezekben az épületekben” – fogalmazott a városvezető. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségi vagyon legnagyobb biztonságban a történelmi magyar egyházaknál van. Antal elmondta, biztos abban, hogy szeptember elsején Sepsiszentgyörgyön több tízezer ember lesz jelen az „igazság napján”. Az lesz a pillanat, amikor világosan megfogalmazzuk az üzenetet mind a közösség, mind a román állam intézményei irányában is, hogy mi itt összefogunk és a nemzeti érdekeink mellett kiállunk – hangsúlyozta. Kató Béla szerint koncepciós per zajlik, mert másfél-két éve azt kommunikálja a visszaszolgáltató bizottság, hogy meg kell várni a Mikó-per végét, és csak azután tudnak dönteni. „Ez jelzi, hogy egy ilyen pernek a kimenetele nem biztos, hogy a tényeken alapul, hanem valakik megfogalmazták előre már, hogy az egyházaktól ilyen módon lehet elvenni az ingatlant. A tüntetésen, a tiltakozáson kívül más eszközök nincsenek a kezünkben. Valakik valamilyen módon beavatkoztak az ügybe, hogy a tények ellenére ilyen ítéletet hoztak” – jelentette ki az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Hozzátette, a szeptember elsejei tüntetésre minden magyar történelmi egyház képviselőjét meghívták, akik szolidaritásukról biztosítottak és jelezték, hogy részt vesznek. „Az ortodox egyház vezetőjét is felkeressük, mert egy éve alakult a romániai felekezetek tanácsa, amelynek a pátriárka az elnöke. A szabályzat szerint a testület minden olyan sérelemhez, amely az egyházakat éri, közös fellépéssel viszonyul. Kíváncsiak vagyunk, hogy ebben a kérdésben miként nyilvánulnak meg, hisz ha egyik esetben igent mondanak, míg a másikban nemet, akkor nem érdemes egy ilyen testületben benne lenni” – mondta Kató Béla. Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta, a magyar kormány kiemelt figyelemmel követi a Mikó-ügyet, és elvárja, hogy a független román igazságszolgáltatás másodfokon a törvények szellemének megfelelő döntést hozzon.
(tudósítónktól)
Transindex.ro

L. Balogh Béni
KETTŐBE SZAKÍTVA
Magyarok Dél-Erdélyben és Észak-Erdélyben (1940−1944)
1940−1944 között a dél-erdélyi magyarság száma mintegy 40%-kal csökkent, s e nagyarányú térvesztés mind a mai napig érezteti hatását a Temesvár − Arad − Brassó által körülhatárolt térségben.
Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés a trianoni békeszerződés által Romániának ítélt terület 2/5-ét, az ún. Észak-Erdélyt csatolta vissza Magyarországhoz. Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. januári magyar népszámlálás szerint Észak-Erdélyben tekintélyes számú, 1 millió 343 ezer magyar anyanyelvű lakos élt, de még az 1930-as román statisztika is – annak anyanyelvi adatait Észak-Erdélyre kivetítve – egymillió magyart tartott számon. Dél-Erdélyben 1930-ban 473 ezer magyart írtak össze anyanyelv alapján. A természetes népszaporulatot figyelembe véve, 1940 őszén a dél-erdélyi magyarság száma így nem sokkal maradhatott el a félmilliótól. Románia egész területén, tehát a Regátot is ide számítva, a bécsi döntést követően több mint 500 ezer magyar maradt.
Az 1941. áprilisi román népszámlálás idején viszont – a hivatalos statisztika szerint – már csak 363 ezren vallották magukat magyar „etnikai eredetűnek”.
Az észak- és a dél-erdélyi magyarság 1940−1944 közötti sorsának párhuzamba állítása a mára nézve is fontos tanulságokkal járhat. A kérdés sokrétű, hiszen demográfiai, gazdasági, kulturális, érzelmi és mentalitásbeli dimenziói is vannak. Az utóbbinál maradva: eddig még nem született összehasonlító szociológiai tanulmány arról, hogy milyen „szétfejlődést” idézett elő a második bécsi döntés és az azt követő négy év az erdélyi magyar társadalom kollektív mentalitásában.
Észak-Erdély vonatkozásában Gagyi József 1992−1993-ban a székelyeknek, tíz évvel később pedig Osgyáni Gábor a magyar nemzeti identitású gyimesi csángóknak az 1940−1944 közötti időszakhoz kapcsolódó kulturális emlékezetét vizsgálta. Következtetéseik szerint e két térség − és általában véve Észak-Erdély − magyarságának az 1940-es impériumváltás pillanatához kapcsolódó kulturális emlékezete, egységes tudása egyértelműen pozitív színezetű. Dél-Erdélyre vonatkozóan nincsenek hasonló kutatások, de tudjuk: a dél-erdélyi magyarság tömegein mélységes csalódás és elkeseredettség vett erőt a bécsi döntés nyomán, annak hírére, hogy továbbra is Romániához tartoznak. A legtöbben a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként élték meg az újabb kisebbségi létforma beköszöntét. A döntéssel kapcsolatos érzelmi megnyilvánulások elképesztő polarizációját tapasztalhatjuk az erdélyi magyarok között 1940 őszén. Az észak-erdélyiek ujjongásával szemben álljon itt a dél-erdélyi Nagy Ferenc, tövisi református esperes visszaemlékezésének rövid részlete. „Valami szívet facsaró, görcsös sírásra kényszerítő érzés ömlött el rajtunk, amikor 1940. VIII. 31-én [helyesen: 30-án − L.B.B.] du. a magyar rádió bemondta a döntést és közölte az új határvonalakat. Az az érzésünk volt, hogy a börtönajtó tárva, s rajta tódul ki a 22 évig kínzott milliós sereg, s egyszer hirtelen és könyörtelenül becsukódik a feltárult vaskapu s a bebörtönzöttek 2/5-öd része ott marad továbbra is bezárva!” Szabó József, aki 1940-ben egy aradi rádióbolt tanulójaként a város valamennyi magyarjával együtt nagyon remélte „hazatérését”, évtizedekkel később így emlékezett vissza: amikor a budapesti rádió tudatta a döntést, a Romániában maradt „Aradon volt, aki kidobta a rádiót az ablakon.”
A dél-erdélyi és észak-erdélyi magyarok (feltételezett) mentalitásbeli különbségei − a kérdés kétségtelenül megérdemelne egy alapos kutatást − véleményünk szerint éppen az 1940−1944 közötti, egymástól teljesen eltérő szocializációban és történelmi tapasztalatban, „sorsélményben” gyökereznek. Nem véletlen, hogy a nemzeti öntudatában megerősödött észak-erdélyi magyarság nagyobb önbizalommal és optimizmussal tekintett a jövőbe a román uralom visszatérte után is, mint az óvatosabb magatartást tanúsító dél-erdélyi magyar társadalom, amely a négyéves elnyomatást követően az általános reményvesztettség állapotában volt.
E különbséget példázza az alábbi eset is, amit Csőgör Lajos, a kolozsvári Bolyai Egyetem első rektora írt le. Eszerint Márton Áron gyulafehérvári római-katolikus püspök, aki a bécsi döntést követő időszakot Dél-Erdélyben vészelte át, 1945−1946 fordulóján a következőket mondta Csőgörnek, aki nem értette, miért aggódik a püspök a magyar iskolák jövője miatt éppen akkor, amikor viszonylag kedvező a politikai helyzet. „Csőgör kérem, maga tényleg azt hiszi, hogy az önálló magyar egyetem sokáig megmarad? Magukat megszédítette az a négy év, amit Észak-Erdélyben éltek, és ezért nem látnak elég tisztán. Hogy mit várhatunk a jövőtől, azt csak mi tudjuk, akik Dél-Erdélyben éltünk.”
Az idő a határ mindkét oldalán mintha „összesűrűsödött” volna − csak éppen ellenkező előjellel. Észak-Erdélyben a magyarok felfelé ívelő korszakként élték meg a bécsi döntést követő négy évet, amelyhez képest − paradox módon − az ezt megelőző 22 évnyi, tehát valójában jóval hosszabb ideig tartó román uralom provizóriumnak tűnt számukra. Dél-Erdélyben viszont nem csak a „felszabadulás” katartikus élménye maradt el.
A különleges jogokat élvező német kisebbséggel szembeni leértékelődésük, a hatalomnak való egyre fokozottabb kiszolgáltatottságuk, a nemzetiségük miatt elszenvedett megaláztatásaik, az otthontalanság kínzó érzése traumatizálták a dél-erdélyi magyarok kollektív tudatát, és egyfajta identitásképző tényezővé léptek elő.
Könnyebben felmérhetőek a második bécsi döntést követő négy év demográfiai következményei. A legszembetűnőbb, hogy 1940−1944 között a dél-erdélyi magyarság száma mintegy 40%-kal csökkent,
s e nagyarányú térvesztés mind a mai napig érezteti hatását a Temesvár − Arad − Brassó által körülhatárolt térségben. E csökkenés részbeni magyarázatát a döntés nyomán megindult menekülthullám adja: önként, vagy a román hatóságok által kényszerítve, négy év alatt mintegy 200 ezer dél-erdélyi és „regáti” magyar menekült vagy települt át Romániából az akkori Magyarország területére. A dél-erdélyi magyar települések „kiürülése” − ahogyan Márton Áron fogalmazott 1942-ben − „egészen aggasztó” méreteket öltött. Legtöbben a nagyvárosokból és a Zsil-völgyéből távoztak. Jó részük munkás, napszámos, cseléd volt; sokan közülük csak átmeneti jelleggel, munkaalkalmat keresve telepedtek meg korábban Dél-Erdélyben. A Magyarországra való átköltözés azonban a dél-erdélyi városok tősgyökeres magyar értelmiségi, tisztviselői, iparos- és kereskedőrétegét is megtizedelte. A román kormány súlyosan diszkriminatív, intézményesen románosító politikája ezt nagymértékben elősegítette. A falvak lakóit a menekülés viszonylag kevéssé érintette, közülük leginkább a katonaköteles ifjak távoztak el nagyobb számban.
A magyar exodussal párhuzamosan, ugyanezekben az években a román statisztikák szerint több mint 220 ezer észak-erdélyi román menekült érkezett, akiknek jó részét a dél-erdélyi városokba telepítették a hatóságok. A magyar elvándorlás és a román betelepítés együttesen azt eredményezte, hogy a dél-erdélyi városokban, ahol 1930-ban még csak az összlakosság 40%-át tették ki, 1941-ben a románok 55%-kal már abszolút többséget alkottak, ami 1948-ban 62%-ra emelkedett. Dél-Erdély 73 városából ma 72 román, Nagylak pedig szlovák többségű. Míg Dél-Erdélyben a magyarság nagyarányú térvesztését okozta, addig Észak-Erdélyben éppen ellenkezőleg: a bécsi döntés feltartóztatta a magyarság 1920 óta tartó visszaszorulását. A négyéves magyar uralomnak is köszönhető, hogy 1948-ban Nagybánya és Felsőbánya, 1956-ban Kolozsvár és Zilah, 1966-ban pedig Nagyvárad, Szatmárnémeti és Bánffyhunyad még meg tudta őrizni magyar többségét. 1966-ban Észak-Erdély 30 városából 16-ban még mindig a magyar elem dominált.
Négy év gazdasági mérlegét megvonva, minden veszteség és nyomorgatás ellenére a dél-erdélyi magyarság gazdasági ereje részben megmaradt.
Igaz, pontos adatokat csak 1941-ből ismerünk. A jelentések szerint ebben az évben a dél-erdélyi magyar kis- és középbirtokosok földje, állatállománya, gazdasági fölszerelése még érintetlen volt, a nagyenyedi Kisegítő Takarékpénztár és a volt brassói Népbank köré tömörült magyar pénzintézetek pedig − vagyonukat megtartva − jelentős fejlődést mutattak. Erős volt a gróf Haller István vezette magyar szövetkezeti mozgalom is. 1941-től azonban a dél-erdélyi magyarságra egyre nagyobb nyomás nehezedett, és a román kormányzat a magyarok módszeres anyagi tönkretételét tűzte ki célul. E stratégia részét képezte a magyar iparosok, kereskedők, ügyvédek, orvosok túladóztatása, a különböző önkényesen megállapított bírságok, az ún. újjáépítési vagy visszacsatolási kölcsönök erőszakolása, a gazdasági szabotázs ürügyén indított eljárások, vagy a határ menti ingatlanforgalom korlátozása. A magyar gazdákat a sorozatos termény- és állatrekvirálásokkal próbálták meg tönkretenni. 1942 kora nyarán, az észak-erdélyi románok üldöztetésére hivatkozva, a bukaresti kormányzat a dél-erdélyi magyar falvak kiéheztetését és a magyar tulajdon teljes felszámolását tűzte ki célul. A terv véghezvitele azonban meghiúsult. Budapest közbenjárására ugyanis a német és az olasz kormány különmegbízottakat küldött a dél-erdélyi magyarok és az észak-erdélyi románok panaszainak kivizsgálására, s a román vezetés kénytelen volt meghátrálni. Dél-Erdély gyors, akadálytalan magyartalanításának szándéka illúziónak bizonyult.
Az észak-erdélyi magyarság a háborús körülmények és a számos nehézség ellenére ebben az időszakban gazdaságilag jelentősen megerősödött. Gagyi József székely visszaemlékezői az anyagi vonatkozások tekintetében is pozitívan értékelték a négy évet. Amit leginkább kiemeltek: a román uralom alatt tapasztalt állapotokkal összehasonlítva a magyar adó- és pénzügyi rendszer kiszámítható volt, központilag hathatósan támogatták az egyéni gazdákat, számos szociális intézkedést vezettek be, munkahelyeket teremtettek.
A leglátványosabb gyarapodást az anyanyelvhasználat, az oktatás, a művelődés, a kultúra terén érte el az észak-erdélyi magyarság. A kulturális központjától, Kolozsvártól elszakított dél-erdélyi magyarok szellemi élete viszont összezsugorodott, a cenzúra, az utazási korlátozások, a gyülekezési tilalom pedig teljesen lebénította. Szinte minden társadalmi-kulturális célú összejövetel lehetetlenné vált. Az egyesületek jó részét (hasonlóan az észak-erdélyi román egyesületekhez) a hatóságok feloszlatták, a magyar kaszinók és kultúrházak bezártak, a dalárdák működése szünetelt, színházi előadások, kultúrestek megtartása szóba sem jöhetett. Mindössze a három nagyvárosban, Aradon, Brassóban és Temesváron nyílt némi csekély lehetőség közművelődési munkára, főleg a könyvtárak révén. A magyar szellemi élet folytonosságát elsősorban az írott szó: a megjelent kevés számú könyv, a naptárak és az állandó fenyegetettség állapotában lévő sajtó biztosította.
Összegzésként elmondható, hogy az észak-erdélyi magyarságnak a második bécsi döntéshez fűzött előzetes reményei nagyrészt beváltak az elkövetkező négy év alatt. Igaz, a korabeli magyar közigazgatást rögtön a bevezetését követően igen sokan bírálták Észak-Erdélyben a nemegyszer arrogáns, „lelketlen”, cím- és rangkórságban szenvedő hivatalnokai és a túlburjánzó bürokrácia miatt. Az addig elnyomott magyar kisebbség azonban újra a többségi nemzet része lett saját hazájában, és ennek előnyei hamar megmutatkoztak. Az itt élő magyarság döntő hányada jelentős szellemi-kulturális és anyagi felemelkedésként élte meg a „kicsi magyar világot”. A nem csekély háborús véráldozat ellenére is egy nemzeti öntudatában megerősödött észak-erdélyi magyarság került vissza 1944-et követően a román uralom alá. A Romániában rekedt közel félmilliónyi magyarságra viszont a kisebbségi lét gyökeresen új szakasza várt 1940. augusztus 30-át követően. Cselekvési lehetőségeit jelentősen behatárolta Ion Antonescu tábornok diktatúrájának szigora, valamint az 1941 júniusától bevezetett háborús rendszabályok. Mindemellett a magyarokat külön is sújtották a központi és helyi román hatóságok diszkriminatív intézkedései, mindennapi életüket pedig szinte elviselhetetlenné tette a lépten-nyomon megnyilvánuló magyarellenes közhangulat. Négy év kisebbségi mérlegét megvonva, egyedüli pozitívumként azt emelhetjük ki, hogy a dél-erdélyi magyarság, ha nagy áldozatok árán is, de túlélte e vészterhes korszakot.
Válogatott irodalom
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély, 1940−1944. [H. n.], 2011, Jaffa Kiadó. Ablonczy László: „Útonállók leereszkedő ajándéka”. Erdélyi ősz, 1940. Hitel, 2010. 9. sz. Gagyi József: Dokumentumgyűjtemény. Az 1940. augusztus 30-i Bécsi Döntés, a magyar hadsereg bevonulása, a magyar adminisztráció kialakulása a Székelyföldön. Kézirat. Csíkszereda, 1993. Lelőhely: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. 625. fond, 1251. sz. L. Balogh Béni: Dél-Erdély − Észak-Erdély. Különbségek, párhuzamok. Limes, 2011. 2. sz. Osgyáni Gábor: „Újra magyarok lettünk”. Gondolatok a „magyar világ” gyimesi emlékeiről. Pro Minoritate, 2003/Tél. Varga E. Árpád: Városodás, vándorlás, nemzetiség. Adatok és szempontok az erdélyi városi térségek etnikai arculatváltásának vizsgálatához. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/varos.htm (Letöltve: 2012. április 9.)
Tranindex.ro
2012.

Nem lehet az igazságért féligazságokkal harcolni!
SZNT-vélemény arról, ami Sepsiszentgyörgyön nem hangzott el
– Úgy gondolom, hogy a megoldás a Mikó Kollégium és a közösségi ingatlanok ügyében az autonómia. A megoldás az, hogy törvényes, demokratikusan megválasztott saját intézmények döntsenek a mi ügyeinkben. Ez fog megoldást hozni, nem pedig a kulisszák mögötti megegyezések, amelyek magukban hordozzák újra és újra az elhallgatásokat, a féligazságokat. Nem lehet az igazságért féligazságokkal harcolni! Aki csak félig mondja ki az igazságot, az hazudik – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Ezért néhány olyan, általa fontosnak nevezett dolgot mondott el, ami nem hangzott el szombaton Sepsiszentgyörgyön, és azt megelőzően sem.
– A teljes igazsághoz hozzátartozik, jelentette ki, hogy a visszaszolgáltatás alapja Romániának nemzetközi vállalása. Amikor az országot fölvették az Európa Tanácsba, akkor a 176. számú ET- véleményezés feltételként szabta az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. A véleményezés 8-as pontja kimondja: különös tekintettel az egyházi iskolákra, lehetővé téve, hogy a felekezeti iskolákban a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek az anyanyelvükön tanulhassanak. Erről nem volt szó szombaton, sem azt megelőzően. A hallgatás okát Markó Béla kijelentésében találta meg, aki pár évvel ezelőtt úgy fogalmazott: "Nem panaszolhatjuk be az Európa Tanácsnál azt a kormányt, amelynek mi is tagjai vagyunk".
– A másik, amit elhallgattak, az, hogy Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy akkori polgármestere, jelenleg RMDSZ- szenátor és Olosz Gergely, akkoriban az Ingatlankezelő Vállalat vezetője, jelenleg parlamenti képviselő, a 112-es törvény alapján 4 millió lejért eladta azt a bizonyos elállamosított tanári lakást, amely visszaszolgáltatási folyamat alatt volt, azoknak a bérlőknek, akik utóbb feljelentették az egyházat.
Emlékeztetett, hogy Marosvásárhelyen Fodor Imre minden egyes alkalommal megtagadta az egyházak által visszaigényelt, visszaszolgáltatás alatt álló ingatlanoknak az eladását a 112-es törvény alapján. Szerinte ezért "felejtették el" Fodor Imrét, akinek 75. születésnapjára senki sem emlékezett, miközben a két előbb említett politikus a román parlamentben ülhet.
Véleménye szerint azt is igyekeznek elfelejteni, hogy hasonló dolog már volt: a zilahi Wesselényi Református Kollégiumnak is megtörtént a visszaállamosítása Seres Dénes szenátor kezdeményezésére. Az egyetlen, aki kiállt az iskola védelmében, az Tőkés László volt, akit ezért váltottak le s szüntették meg a tiszteletbeli elnöki tisztségét. Az Igazság napján erről sem beszélt senki, maga Tőkés László sem, mondta az SZNT elnöke. – Úgy gondolom, a megoldás a Mikó Kollégium és a közösségi ingatlanok ügyében az autonómia. A megoldás az, hogy törvényes, saját, demokratikusan megválasztott intézmények döntsenek a mi ügyeinkben. Ez fog megoldást hozni, nem pedig a kulisszák mögötti megegyezések, amelyek magukban hordozzák újra és újra az elhallgatásokat, a féligazságokat. Nem lehet az igazságért féligazságokkal harcolni! Aki csak félig mondja ki az igazságot, az hazudik, vonta le a következtetést Izsák Balázs.
Bíró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács elnöke elmondta, az SZNT Marosszékről hét autóbusszal volt jelen Sepsiszentgyörgyön az igazság napján, de minden egyes székely székből jelen voltak az SZNT küldöttei, úgyhogy 800-1000 ember is összegyűlt a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székháza előtt, és onnan szervezetten vonultak be a tüntetés helyszínére egy Autonómiát Székelyföldnek! feliratú óriásbannerrel.
– Fontosnak tartottuk, hogy ezen az eseményen is felemeljük szavunkat az autonómiáért, hiszen az autonómia lehet az egyedüli megnyugtató megoldás a Mikó- ügyhöz hasonló, a magyar közösséget érintő problémák megoldására, jelentette ki Bíró Zsolt. Véleménye szerint, "a szereposztásból" egyértelmű volt, hogy az RMDSZ kampányrendezvénynek szánta az igazság napját, ezért történhetett meg, hogy Sánta Imrét is csak a tömeg követelésére hívták fel a színpadra.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Önkormányzatok szerepe a választásokon (Megalakult az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa)
Hargita Megye Tanácsának gyűléstermében tartotta alakuló ülését tegnap az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa (SZÖT). Az elnökség újraválasztása és a SZÖT működési szabályzatának módosítása előtt Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai helyzetelemzésében figyemeztetett, a parlamenti választásokon a román szavazók magas részvétele várható, ezért nagyon fontos a mozgósítás, az erdélyi magyar közösség nagyszámú részvétele, melyben az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalniuk.
„Hiszen az erős önkormányzataink mellett szükség van a bukaresti parlamenti képviseletre, mert nekünk ott kell lennünk, amikor olyan kérdésekről döntenek, amelyek egyenes módon befolyásolják közösségünk sorsát. Ilyen például az alkotmány módosítása, amelyre biztosan sor kerül a következő négy évben, és amely kapcsán az RMDSZ-nek nagyon határozott és pontos módosító javaslatai vannak. Ismét napirendre kerül a régiók átszervezése, és nem lesz közömbös egyetlen székely vagy magyar ember számára sem az, hogy ez hogyan, milyen felosztás szerint történik majd. Nekünk ott kell lennünk Bukarestben, hogy úgy, ahogy ezt ezelőtt két évvel tettük, ismét megakadályozzuk Székelyföld vagy az Érmellék szétszabdalását. A mi politikai erőnktől függ az, hogy milyen módon valósul meg a régiók átszervezése, a mi politikai erőnket pedig az erdélyi magyar közösség akarata és támogatása adja” – részletezte az elkövetkező időszak kihívásait Kelemen Hunor. Az erdélyi magyar pártok közötti együttműködésről az RMDSZ elnöke elmondta, ez ismét nem valósult meg. „Az RMDSZ ajtaja most is nyitva állt, ugyanúgy, mint tavasszal. Azonban választási koalíció megkötésére nem vállalkoztunk, hiszen azzal 8 százalékos lett volna a bejutási küszöb, az erős román részvétel pedig az 5 százalékos küszöböt is veszélyezteti, nem is beszélve az ellenpártok azon szándékáról, hogy külön indítanak jelölteket. Ez az erdélyi magyar közösség jövőjét veszélyezteti, amit felelőtlen politikai kalandnak tartok” – szögezte le a szövetségi elnök. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülésének egyik napirendi pontja a tanács új működési szabályzatának elfogadása volt, melynek értelmében a SZÖT legfőbb testületét, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést kétévente össze kell hívni. A gyűlés során megválasztották az új elnökséget, melynek értelmében Kovászna megyéből Antal Árpád és Tamás SÁndor, Maros megyéből Péter Ferenc és Simon István, míg Hargita megyéből Borboly Csaba, Petres Sándor és Rafai Emil látja el a SZÖT vezetését. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöke az elkövetkezendő négy évben is Péter Ferenc, Szováta polgármestere lesz. Az elmúlt napokban tartotta alakuló ülését a Közép-erdélyi Önkormányzati Tanács és a Partiumi Önkormányzati Tanács is. A három regionális tanács tagjaiból szombaton Zilahon alakul meg az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zilahon tanácskoztak a fiatal magyar pedagógusok
Az RMDSZ szakpolitikusainak jelenlétében pedagógus-találkozót tartottak pénteken Zilahon. A beszélgetésen jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Seres Dénes, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke, valamint Király András oktatási államtitkár, Kötő József, Pethő Csilla és Farkas Anna-Lili parlamenti képviselők, Szabó István Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes, Borsos Károly László tanügyi tanácsos.
„A cél az, hogy tájékoztassunk és tájékozódjunk” – köszöntötte a meghívott szakembereket és a jelenlevő, közel 150 pedagógust Seres Dénes. Kiemelte, szükség van arra, hogy az oktatásban levő gondokat a szakmában tevékenykedők megbeszéljék, és közösen találják meg a lehetőségeket ezek képviseletére, illetve orvoslására az elkövetkező négy évben.
Kelemen Hunor szövetségi elnök az oktatási kérdések kormányzati képviselete kapcsán elmondta: amikor az RMDSZ ellenzékbe került, igyekezett párbeszédet kezdeményezni a kormányzást átvevő koalícióval annak érdekében, hogy mentsék, ami menthető az elmúlt években kivívott jogokból.
„Ez elsősorban az oktatás területén létfontosságú, hisz a magyar oktatás szempontjából nincs számunkra kompromisszum. Éppen ezért egy olyan jelentős területen, mint az oktatás, nem szabad a kormányzati szerepünket feladni, szakpolitikusaink révén jelen kell lennünk a döntéshozatalban” – fogalmazott a politikus.
A szövetségi elnök szerint nehéz olyan helyzetben kompromisszumokat keresni, amikor szívük szerint kritizálnák a jelenlegi kormányt, azonban amikor oktatásról van szó, nem tehetjük azt, hogy csak demagóg kritikákat fogalmazzanak meg, ahogyan azt más pártok teszik. „Véleményem szerint a magyar oktatás nem jobboldali vagy baloldali, és számunkra szükséges az olyan egyezségek kialakítása, amelyek által elérjük, hogy ne sérüljön a magyar oktatás, ne váltsák le a magyar szakembereinket és ne csorbuljanak az elért eredményeink” – jelentette ki.
Röviden kitérve az elmúlt hetekben a MOGYE ügyében történt előrelépésekre Kelemen Hunor leszögezte: a kormány az oktatási törvény módosítására készül, azonban az RMDSZ nem fogja engedni, hogy a megszerzett jogokhoz hozzányúljanak.
A szakmai találkozón a jelenlevő pedagógusok részletekbe menően beszélgettek az oktatási törvény különböző előírásairól, ezek gyakorlatba ültetésének nehézségeiről, illetve a Szilágy megyében tapasztalható egyéb oktatási gondokról.
maszol.ro

Kopár sziklán havasi gyopár...
Régi álma valósult meg a zilahi magyar közösségnek: a történelmi hagyományokkal rendelkező Református Wesselényi Kollégium idén három új osztállyal indult neki a tanévnek. Az előkészítő és az első osztály mellett az újdonságot az ötödikesek jelentik, és egyben ők a folytonosság letéteményesei is, hiszen általuk megvalósulhat Zilahon az önálló magyar oktatás óvodától érettségiig, egy keresztyén szellemiségben és értékek szerint működő intézmény keretei között. Bár az egykori épületet mindmáig nem kapták vissza, és jelenleg egy régi bentlakás épületében működnek, igyekeznek megteremteni a több mint félezer diák számára megfelelő körülményeket. Ugyanakkor folyik az eljárás az ókollégium tulajdonjogának visszaszerzéséért, amelyet a református egyház kész peres útra is terelni, amennyiben nem marad más megoldás.
Idén már ötödik osztályt is sikerült indítani a zilahi Református Wesselényi Kollégiumban, a szilágysági magyar oktatás fellegvárában. Az iskola jelenlegi helyzetéről, a legközelebbi tervekről, valamint az intézménynek a zilahi magyar közösség életében betöltött szerepéről Bara Lajos matematikatanár, az intézmény aligazgatója tájékoztatta lapunkat.
– A zilahi Református Wesselényi Kollégium Erdély egyik legrégibb református oktatási intézménye, amely évszázadokon keresztül Szilágy megye egyetlen református középiskolájaként működött. Az 1991-ben újraindult kollégium törvényes jogutódja az 1948-ban államosított Wesselényi Kollégiumnak. Célja, hogy továbbvigye az ősi református iskola szellemiségét, folytatva a több mint 350 évre visszatekintő hagyományokat az iskolai nevelés terén. Az iskola ez utóbbi húsz évben a gyökerekhez való visszatalálás küzdelmét folytatta. Identitását keresve olyan értékekre talált, amelyekbe belekapaszkodhatott, amelyekből kinőhetett, s mustármagnyi léte ellenére fává erősödhetett, a szilágysági magyarság megtartatását szolgálva.
Az egyetlen olyan református kollégium vagyunk Erdélyben, amely máig sem kapta vissza az épületét. Az iskolát az állam az egyháztól vette el, következésképpen az egyház jogában áll annak visszaigénylése. A dokumentumcsomag, amely alátámasztja a jogviszonyt a református egyház és a református kollégium között, és ugyanakkor megfogalmazza az épület visszaigénylésére vonatkozó kérelmet, az országos visszaszolgáltatási bizottság asztalán áll. 2008 őszén kész volt a határozattervezet az épület visszaszolgáltatására, ám a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium körüli zűrzavaros helyzet leállította a folyamatot. Bízunk azonban abban, hogy ez a folyamat visszafordítható, és megoldódik, akár a bizottság döntésének végrehajtása, akár az egyház peres úton történő eljárása folytán.
Az újraindulás óta intézményünk egy volt bentlakásépületben működik, s mi ezen mostoha körülmények ellenére, gyakran erőnkön felül is próbáljuk biztosítani gyermekeink számára a lehető legjobb feltételeket. A régi épületben jelenleg is egy állami iskola működik, erős magyar tagozattal, de oda szeretnénk visszaköltözni.
– Milyen helyet foglal el a Wesselényi-kollégium a zilahi oktatásban?
– Ez Zilah egyetlen magyar nyelvű oktatási intézménye, amely biztosítja a magyar oktatást óvodától érettségiig, mostmár minden beiskolázási szinten. Mellette működik még két, magyar tagozattal is rendelkező középiskola és négy vegyes tannyelvű általános iskola. A református iskola a nemzet nélkülözhetetlen erődítménye volt a kezdetek óta. A zilahi kollégium mindig is a térség magyar nyelvű közösségének szellemi bástyája volt, és az ma is. Jelen pillanatban is Szilágyság különböző településeiről érkezik a diákjaink 60–70%-a. Hisszük, hogy a felekezeti iskolának meghatározó szerepe van és lesz a jövőben is, a zilahi társadalomra és a teljes szilágysági magyarságra nézve.
– Hány pedagógust foglalkoztatnak?
– Évente a diákok létszámának növekedésével arányosan nő az intézményünkhöz tartozó pedagógusok száma is. Jelenleg 31 magyar pedagógust számlál a tanári kar, tehát három tanügyi káderrel többet, mint tavaly. Két óvónő, öt tanítónő és huszonnégy tanár látja el a kollégium oktatási-nevelési feladatait.
– Milyen eredményeket tudnak felmutatni az elmúlt évekből?
– Néhány esztendővel ezelőtt még azzal a fenyegető veszéllyel nézett szembe az iskola, hogy elveszítheti jogi személyiségét azáltal, hogy a diákok létszáma a bűvös háromszázas határ alá csökken. Ma örvendetes helyzetben vagyunk, hiszen 533 diákot számlálhatunk. Köszönhető ez a létszám az időközben beindított esti tagozatnak, amely felkarolta Szilágyság azon magyarjait, akik valamilyen oknál fogva nem fejezhették be középiskolai tanulmányaikat, de köszönhető a beindított ovis csoportoknak, a teljes létszámmal működő nyolc középiskolai osztálynak, a második esélyes csoportoknak és nem utolsósorban a nagy létszámmal működő elemi osztályoknak, valamint természetesen az idén először induló ötödik osztálynak. Gyermekeinknek az adott körülmények ellenére is a legjobb tanulási feltételeket igyekszünk biztosítani. Tágas, kiválóan felszerelt tantermekben tanulhatnak.
– Hogyan sikerült elérni, hogy idén indulhasson 5. osztály?
– Lini István, az iskola volt diákja és tanára írta pedagógiai hitvallásában: „Abban a híres iskolában átéltem, hogy magának az iskolának kellett mindennap megküzdenie a létéért és fennmaradásáért.” A kisebbségi lét kiállást és küzdelmet követel. Így volt ez évszázadokkal ezelőtt is. Nem véletlen, hogy az 1646-ból ránk maradt, fémből készült pecsétnyomó egy kopár szikla oldalán megkapaszkodó havasi gyopárt ábrázol. Iskolánknak mindig is meg kellett küzdenie a létért. Ez ma sincs másként. Az ötödik osztály beindítása is egy hosszú és kitartó küzdelem következménye. Négy évvel ezelőtt sikerült ugyan megszereznie az iskolának az ARACIP engedélyt, amely lehetővé tette, hogy az intézmény kibővítse oktatási-nevelési tevékenységét az elemi és általános szintekre is, azaz jogot szerzett arra, hogy indítson első és ötödik osztályokat, de a beindítás még néhány évig váratott magára. A helyi tanács és akár a helyi magyarság köztudatában is időre volt szükség, hogy megérjen az a gondolat, amely elfogadhatóvá teszi egy zilahi magyar iskola megerősítésének fontosságát. Annál is inkább, mivel elemi és általános szinten Szilágysomlyón és Szilágycsehben is jó ideje működik már magyar iskola. A kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy az ötödik osztály beindításának sikere az RMDSZ Szilágy megyei és zilahi magyar érdekképviseletének és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a szilágysági magyar református egyházmegyék között létrejött összefogás eredménye.
– Mit várnak ettől a fejleménytől?
– Az idén beindult osztályok egyféle biztosítékot jelentenek az iskola számára a jövőbeli osztályok beindításának folyamatossága tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat, és már csak idő kérdése, hogy a még hiányzó negyedik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályok is megtalálják helyüket az immár működőképes zilahi magyar iskola közösségében.
– Mit jelent Zilah magyarsága számára, hogy a kollégiumban megvalósították a folytonosságot?
– Az ötödik osztály beindítása fontos láncszem volt az óvodától érettségiig történő zilahi magyar oktatás kiépítésének folytonosságában. Mindenképpen a nevelési-oktatási folyamat minőségi javulását szolgálja, és egy erős helyi magyar oktatási intézmény kiépítését eredményezi.
– Hány diákjuk van most összesen?
– A 2012–2013-as tanévben 533 diák lépte át az intézményünk küszöbét, ebből 34 óvodás, 94 elemista, 17 általános iskolás, 230 középiskolás a nappali tagozaton, 130 középiskolás az esti tagozaton, és 28 diák tanul a második esély oktatási formában – ez hátrányos helyzetű felnőtteknek szóló felzárkóztató program.
– Mit várnak az idei tanévtől?
– Megmaradni és fejlődni szeretnénk, és ez jelen pillanatban tervezést, folyamatos megújulást, elkötelezettséget és áldozatos munkát követel mindannyiunk részéről.
Nem titkolt célunk egy stabil oktatási rendszer kiépítése, amely keresztyén értékek mentén haladva, színvonalas magyar oktatást biztosíthat a szilágysági magyar közösség gyermekei számára, óvodától egyetemig.
S.B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Az alternatív küszöb elérése a kishitűek célja (Az RMDSZ történelme legnehezebb választása előtt)
Most ismét egy nagyon nehéz választás előtt áll az erdélyi magyar közösség, hiszen annak ellenére, hogy az ellenpártok még a nyáron azt hangoztatták, a helyhatósági választásokon van helye csak a megméretkezésnek, most ismét versenyre készülnek. Tőkés László európai parlamenti képviselő pártja és Szász Jenő pártja egyaránt indít jelölteket a parlamenti választásokon, egyetlen céllal csupán: gyengíteni a szövetség képviseletének erejét. Mi ennek ellenére a 86 százalékos támogatottságunkkal bátran vágunk neki az őszi kampánynak – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Zilahon tartott tegnapi sajtótájékoztatóján.
Kelemen Hunor kiemelte, nagyon fontos, hogy a romániai magyaroknak az elkövetkező négy évben is erős parlamenti képviseletük legyen, mivel már 2013-ban nagy horderejű kérdésekben történnek változások, mint például az alkotmány módosítása, a régiók átszervezése, a választójogi törvény, a tulajdonjogi törvény. Az alkotmány módosításakor a szövetség hangsúlyt fog fektetni a kisebbségek jogaira, a nyelvi és a kollektív jogokra, illetve arra is, hogy a magyarok által többségben lakott vidékeken az alaptörvény ismerje el a magyar nyelvet – mondta Kelemen. Az alkotmány módosítását követően sor kerül a fejlesztési régiók átszervezésére is, az RMDSZ szerint a megyéknek meg kell maradniuk jelenlegi formájukban, de új fejlesztési régiókra van szükség, melyek kijelölésekor figyelembe kell venni a kulturális, a történelmi hagyományokat, a különböző mikrorégiók közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatokat. A parlamenti választásokkal kapcsolatban úgy vélte, az RMDSZ az utóbbi 23 év legnehezebb választási kampánya előtt áll. „Erős román részvételre lehet számítani a parlamenti választások alkalmával, ez nem előzmény nélküli, az viszont igen, hogy szinte minden választókerületben a magyar versenypártok ellenjelölteket indítanak. Az önkormányzati választásokon már indultak, vesztettek, tudják, hogy nincs esélyük a parlamentbe jutni, tudják, hogy nagyon alacsony a társadalmi támogatottságuk, egyetlen céljuk van csupán, hogy az RMDSZ-nek ártsanak. A magyar–magyar verseny mellett, a gazdasági válság mellett pedig egy nagyon erős nacionalista retorika is érvényesül majd, megerősödik minden oldalon” – véli Kelemen. Ennek ellenére az RMDSZ az ötszázalékos küszöb átlépésére készül, mert „a hat képviselői és három szenátori mandátummal teljesített alternatív küszöb számunkra csak mentőöv. Aki a mentőövet akarja, az a merjünk kicsik lenni gondolat bűvkörében él” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Kelemen szerint a szövetség ellenzéki helyzete a kampány idején akár felhajtóerőként is hathat. Ez lehetőséget teremt egy másfajta retorika alkalmazására. Hozzátette azonban, hogy az ellenzéki retorikának is felelősnek kell lennie, a szövetségnek nem szabad populista üzenetekkel törekednie a népszerűségre. Az RMDSZ ma Zilahon tartja a Szövetségi Képviselők Tanácsának soros ülését, tegnap széles körű konzultációsorozatot szerveztek a szilágysági városban az RMDSZ szakpolitikusainak részvételével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés indulásától tart az RMDSZ
Az RMDSZ-nek több szavazatra lesz szüksége a decemberi parlamenti választásokon, mint amennyit a júniusi helyhatósági választásokon kapott – jelentette ki szombaton a szövetség döntéshozó szervének ülésén Kelemen Hunor elnök, ama értesülését is megosztva hallgatóságával, miszerint Tőkés László az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben indul a megmérettetésen.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) zilahi ülésén tartott politikai helyzetértékelő beszédében Kelemen Hunor friss szociológiai felmérésekre hivatkozva elmondta, ha holnap tartanák a parlamenti választásokat, az RMDSZ 520 ezer szavazatra számíthatna, és ezzel átlépné az ötszázalékos választási küszöböt. „Ahhoz a 490 ezer szavazathoz, amelyet megyei képviselőjelölt-listákra kaptunk, hozzá kellene tenni, és hozzá fogunk tenni” – jelentette ki az elnök. Kelemen megjegyezte, azért lesz minden korábbinál nehezebb a decemberi parlamenti választás az RMDSZ számára, mert az előrejelzések szerint a korábbiaknál nagyobb lesz a részvételi arány, és a magyar közösség szavazataira az RMDSZ mellett az EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) is számít.
Az RMDSZ elnöke megjegyezte, „Tőkés László pártja és Szász Jenő pártja” korábban azt hangoztatta, hogy csak a helyhatósági választásokon kíván versenybe szállni az RMDSZ-szel, és a parlamenti választásokon nincs szükség magyar-magyar versenyre. Hozzátette, most viszont e kis pártok a szórványmegyékben is jelölteket állítanak, amelyekből még az RMDSZ-nek sem sikerült képviselőt bejuttatnia a parlamentbe. Kelemen Hunor azt az értesülését is megosztotta, hogy Tőkés László is jelöltként száll be a parlamenti választások versenyébe. Ennek kapcsán a Krónika úgy tudja, hogy az EMNP berkeiben valóban felvetődött az EP-képviselő megméretkezésének kérdése, az ügyben azonban a Néppárt keddi országos ülésén születik döntés, akárcsak a többi szenátor- és képviselőjelölt megnevezéséről.
Miközben az RMDSZ miniparlamentjén jobbára csak a rivális alakulatok heves bírálatáról volt szó, Kelemen Hunor kijelentette, az SZKT-ülés legyen az utolsó alkalom, amikor a versenypártokkal foglalkozik a szövetség. „Nekünk a választók fele kell fordulnunk és azokat kell meggyőznünk, akik valami miatt elbizonytalanodtak, akik otthon maradnának” – tette hozzá.
Székelyhon.ro

Az RMDSZ felkészült a választásokra
Zilahon ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Zilahon, a Szakszervezetek Házában tartotta szombaton soros ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A tanácskozást megelőző napon szakmai rétegtalálkozókat tartottak, Kelemen Hunor egyházi vezetőkkel találkozott, majd az RMDSZ gazdaságpolitikusai vállalkozókkal folytattak kétoldalú megbeszéléseket, a szövetség oktatáspolitikusai pedig fiatal pedagógusokkal találkoztak. Ugyancsak pénteken délután ülésezett a Platformok Konzultatív Tanácsa (PKT), illetve a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). Az SZKT-t követően került sor az Országos Önkormányzati Tanács ülésére.
Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójában kijelentette: az RMDSZ felkészülten indul a parlamenti választásokra. "Az önkormányzati választásokon jó eredményt értünk el, több polgármesterünk és több tanácsosunk van, mint az előző négy évben, a veszteségeinket is ismerjük, de az a legfontosabb, hogy hetvenezerrel több szavazatot kaptunk, mint 2008-ban. Ez a mi sikerünk, a magyar emberek sikere. Ám ahhoz, hogy ez a siker teljes legyen, szükség van az erős parlamenti jelenlétre, ez az önkormányzataink érdeke, ez a magyar emberek, a magyar családok, a magyar közösség érdeke. Nem lehet teljes a helyi választásokon elért siker, ha az önkormányzati képviselők mögött nem lesz egy erős parlamenti frakció".
A továbbiakban elmondta, az RMDSZ elkezdte a választási előkészületeket, lezárult a jelöltállítás, október 5-ig meglesz a végső sorrend. Figyelmeztetett: nagyon nehéz két hónap áll az RMDSZ előtt, amelyet kitartással, konoksággal, következetességgel kell végigvinni. "Ez lesz a legnehezebb kampány – jelentette ki – éppen ezért nagyon fontos, hogy az elkövetkező időszak rólunk szóljon. Nem az országban uralkodó állandó cirkuszról, nem a román pártokról, nem a magyar ellenlábasainkról. Ez a kampány a szövetségünkről szól és azokról, akiket képviselünk: a romániai magyar emberekről. A közösség problémáival kell foglalkoznunk, ezekre megoldást kell találnunk".
Véleménye szerint az RMDSZ büszke lehet az elmúlt 23 év megvalósításaira, és olyan politikai programmal áll a választók elé, amely a közösségi igényből fakadó választ ad a következő évek kihívásaira: határozott nemzeti érdekképviseletre vállalkozik, és konkrét gazdasági programot írnak, mutatott rá. A megújulás jelének nevezte, hogy több új képviselő és szenátorjelölt indul, mint bármikor korábban, de mint mondta, továbbra is számítanak a tapasztalt politikusokra, mert csak egy erős RMDSZ lehet a garancia arra, hogy nem térnek vissza a régi reflexek, "nem viszik el koholt vádakkal a magyar közösség tagjait, nem veszik el mondvacsinált érvekkel a közösség javait".
Felhívta a figyelmet, hogy "23 év után először kell szembesülnünk azzal, hogy minden egyéni választókerületben jelölteket állít Tőkés László és Szász Jenő pártja. Holott tudják, nem jutnak be a parlamentbe, nincs esélyük. Nem is ez a cél. A céljuk az, hogy ártsanak az RMDSZ-nek, a magyar érdekképviseletnek. Az ő céljuk az, hogy minél gyengébb magyar érdekképviselet legyen a törvényhozásban. Ezért még maga Tőkés képviselő is versenybe száll, otthagyná a mi listánkon megszerzett európai képviselői mandátumát is, csakhogy ártani tudjon."
Hangsúlyozta, december 9-én az az igazi tét, hogy erős, felkészült képviseletet küldjön a magyarság oda, ahol az őt érintő döntések születnek, mert "2013 a nagy döntések éve, amikor alkotmánymódosítás is lesz". Ebben az RMDSZ határozottan fel fog lépni a nemzetállami kitétel megváltoztatásáért és a regionális nyelv elismeréséért az alkotmányban, hiszen ez Székelyföldön de facto létezik. Ezek mellett – jelentette ki –, a parlament működését és a kormánnyal való viszonyát is új alapokra kell helyezni.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta az elnök javaslatát, amely szerint Kovács Péter főtitkár lesz az országos kampányfőnök, megerősítette azt az elnökségi határozatot, amelynek értelmében Kelemen Hunor szövetségi elnök a Hargita megyei 2-es számú választási körzetben indul a decemberi parlamenti választásokon, valamint elfogadta a Regionális Önkormányzati Tanács működési szabályzatát.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A szórvány érdeke a valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló törvény
Szórványpolitikánk megvalósításának közjogi kerete a kisebbségi törvény parlamenti elfogadásából származhat – fogalmazott szombaton a Zilahon megtartott SZKT-én Winkler Gyula EP-képviselő, a Szórvány frakció elnöke.
Egy módosított kisebbségi törvény elfogadásának lehetőségéről beszélve, az európai parlamenti képviselő hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségi szervezetek intézményes hátterét biztosító törvényt nem szabad összetéveszteni a valós kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvénnyel. „Az RMDSZ nem támogathat egy tartalmától kiürített üres vázat, hanem az új törvényhozási ciklusban folytatni fogja a küzdelmet egy valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló jogszabály érdekében" – vélte felszólalásában Winkler Gyula.
Az RMDSZ által kidolgozott és az elmúlt időszakban bemutatott új szórványprogramokkal kapcsolatban a Szórvány frakció elnöke üdvözölte a Főtitkárság által újtára indított Összetartozunk szórványmenedzser-szolgálat programot, hiszen az pragmatikusan és konkrétan járul hozzá a közösségépítő kezdeményezések megvalósításához. "Az RMDSZ szórvány cselekvési tervének legfontosabb célkitűzése, hogy ne legyenek fehér foltok Erdély térképén. Egyértelműen a legnagyobb mértékben veszélyeztetett vidékeken, településeken szükséges a leghatározottabb fellépés. A fehér foltok felszámolása magyar intézmények létrehozásával és azoknak kiszámítható működési körülményeinek biztosításával érhető el" – mondta Winkler Gyula, kiemelve, hogy a szórványmenedzser-szolgálat is bizonyítja, hogy az RMDSZ szórványpolitikája nem defenzív, önfeladó jellegű, hanem merész, közösségeinket megerősítő, újabb és újabb kihívásoknak választ adó aktív politika.
Az SZKT-n mondott beszédében Winkler Gyula emlékeztetett arra, hogy Erdélyben idén másodszor ünneplik a magyar szórvány napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján. A képviselő meggyőződését fejezte ki, hogy nagyon sok szórvány közösségben büszkén fogják ünnepelni ezt a hagyományteremtés szándékával kijelölt napot.
RMDSZ-sajtóiroda
Nyugati Jelen (Arad)

Magyarellenes kampánycsörte
El sem hinnénk, ha nap mint nap nem szembesülnénk azzal, hogy az egykor demokratikus köntösben és alapelveken szerveződött RMDSZ létezésének huszonharmadik esztendejében nemtelen módon egyeduralomra tör, és lelkiismeret-furdalás nélkül rúgja fel a demokrácia játékszabályait.
De most, hogy gőzerővel elkezdte választási kampányát, s hol a válogatott cigány legényekből álló szövetségi képviselők tanácskoznak, hol úgynevezett ifjúsági szervezetüknek osztják az észt, s feszítenek minden kisebb vagy nagyobb magyar esemény helyszínén, egyre kiábrándítóbb mondatok hagyják el szájukat. Alig hisz az ember fülének, szemének, hogy ennek a viszonylag nagy, meglehetősen jól szervezett, pénzzel kitömött magyar pártnak – mert érdekszervezet mivoltát rég feladta – itt és most az a legfontosabb, hogy a két kisebb magyar pártot lejárassa, vezetőit gyalázza. Kelemen Hunor például szombaton a zilahi SZKT-n arcrezdülés nélkül harsogta a szónoki emelvényről: „Megvédjük a magyarságot az MPP-től és az EMNP-től.” Háborogtak ellenük, pletykálkodtak is rémüldözve – az ilyen kiválasztott férfiaknak ugyanvalóst jól áll –: azt hallották, Tőkés László még arra a pimaszságra is képes, hogy Marosvásárhelyen induljon a parlamenti választásokon. Borbély, Markó, Frunda hitbizományában! Király András, a tanügyminisztérium magyar oktatásért felelős államtitkára igazi alattvalóként fejtegette: az RMDSZ-nek rá kell ébresztenie híveit, hogy nem választani mennek, hanem egyszerűen szavazni. Nesze neked, demokrácia! Markó Béla megszállottan ismételgette, amit tizenöt éve hajtogat: összefogni csakis az RMDSZ egyre zsugorodó ernyője alatt kell, lehet, szabad. Másfajta egységet – fejtegette – nem tud elképzelni. Oly sok gond és baj tiporja az erdélyi magyar társadalmat, hogy az RMDSZ kicsinyes, a magyarság soraiban való ellenségkép-keresése, kizárólagosságra való törekvése felháborító. Kisebb-nagyobb megszakításokkal legalább tizenöt évet a hatalomban töltöttek, igaz, főképp kussoltak vagy tünékeny megoldásokért talpaltak, részt vettek néhány népnyúzó döntés meghozatalában és végrehajtásában. Önmagukat nem gyalázhatják, s mert minden román pártnak lefeküdtek, velük is kesztyűs kézzel bánnak. Kibe rúghatnának e nagy kampánycsörtében? Saját fajtájukba. Ami a múlt héten a szenátusban megesett, előrevetíti, mekkora a kurázsija, s ennek függvényében milyen nagy esélye lesz e leendő nagy és remek parlamenti képviseletnek például az ország területi-adminisztratív átalakításának vagy az alkotmány módosításának vitájában. S azt is, valóban ők-e azok, akik megóvhatnak attól, amiben társtettesek: a visszarendeződés veszélyétől.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZKT, vagy amit akartok
Markó Béla volt RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) zilahi ülésén arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a kommunista zsarnokságból nemrég kilábalt országunkban aggasztóvá válik a visszarendeződés veszélye.
Tudjuk, hogy mit jelent ez, de ha nem tudnánk, akkor se reménykedjünk, ők majd megmondják. (Mi az, hogy majd? Most!) Világosan, feszes logikával, íme: ha veszély van, akkor félni kell – vagy legalábbis nem árt óvatosnak lenni –, gyanakvónak és bizalmatlannak kell lenni mindenkivel és mindennel szemben, ami újszerű. Össze kell zárni, szól a figyelmeztetés, képileg és fogalmilag pedig: juhnyáj viharban, esetleg hadi alakzat, kinek melyik tetszik. Csüggedni persze nem kell, mert nekünk, romániai magyaroknak van egy szövetségnek álcázott politikai pártunk, az egységes és oszthatalan RMDSZ személyében, az erő tehát velünk van, nem hagy el minket... soha!
Az egyetlen és kizárólagos politikai képviseletünk megvéd minket. Kiktől is? Mindenekelőtt az MPP-től és az EMNP-től – ez a kissé meredek, de alig meglepő, frappáns válasz Kelemen Hunor éppen regnáló RMDSZ-elnök szájából hangzott el. Ha megkérjük a romániai magyarság állatorvosát, hogy fejtené ki ezt részletesebben, akkor vélhetően jön az unos-untiglan ismételgetett duma: viszályt akarnak szítani köztünk, acsarkodó szekértáborok ádáz gyűlöletét exportálja az anyaország romlott politikai elitje az erdélyi tündérkertbe, ahol minden nagyon jó volt, mindennel meg voltunk elégedve mindaddig, míg ezek a mesterséges alakulatok létre nem jöttek. (Persze, ki lehet ezt fejteni hosszan „orbánozva” is, de nem érdemes!) Az én olvasatomban a helyes értelmezés így hangzik: ők, politikai képviseletünk felkent papjai megóvnak minket a belső ellentétektől, a szóváltástól, a nyilvánosság előtt zajló politikai cirkusztól (értsd politikai vita), az érvek és ellenérvek ütköztetésétől, a választott képviselőink elszámoltatásától, sőt, ha kell, megvédenek minket saját magunktól is. Mert a romániai magyar választópolgár védelemre szorul, önmagában életképtelen, éretlen, tudatlan és naiv, egyszóval elesett, olyan, aki a bölcs, tapasztalt és jól értesült előljáróira kell, hogy hagyatkozzék, másképpen neki annyi.
Kelemen Hunor az RMDSZ új generációjához tartozik, de azért nem annyira fiatal, hogy ne élte volna át a ’89 előtti mostoha időket, tehát akárcsak Markó, nagyon is tudja, hogy mit beszél. Ha valaki veszi magának a fáradtságot, és belelapoz a boldog emlékű kommunista pártsajtóba (másmilyen sajtó akkortájt ugye nem is volt), akkor ezt a gondolatmenetet, ezt a félelemkeltést, ezt az erőszakosan görcsös féltést és az azzal szükségképpen együttjáró, képmutató küldetéstudatot fellelheti ott is. Úgy tűnik tehát, a vészjelzés jókor jött: kísértet járja be Romániát, a kommunista visszarendeződés kísértete, hogy egy nagy klaszszikust parafrazáljak. Kedves romániai magyar polgártársaim, nem árt résen lenni!
Engedtessék meg nekem, hogy a zilahi SZKT szellemiségét Bibó István tekintélyével szegezzem szembe. A 20. századi magyar politikai gondolkodás talán legnagyobb alakját azért idézzük itt meg, mert ő valami olyasmit mondott, hogy a demokrácia „a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.” Nos, uraim, döntsék el maguk, teljesül-e ez a feltétel a romániai magyarságra vetítve? Fontolják meg, teljesülhet-e egyáltalán, ha nincs választási alternatíva. Bibó úgy látta, hogy demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a kritikától stb. Nála sokkal bölcsebb RMDSZ-es elöljárók viszont veszélyekről, védelemről és persze ennek nyomán egységről beszélnek. Csak ne lenne olyan ismerős ez az egész... Nincs miért szépítenünk a dolgot: a romániai magyarság politikai egypártrendszerben élt mindaddig, ameddig az RMDSZ lehetséges magyar váltópártjai meg nem alakultak. A „zilahi bölcsek” (sic!) ezt a korábbi áldatlan állapotot tartanák üdvösnek... Visszarendeződés? Az!
Félreértés ne essék, a fentebb idézettek nem azért igazak, mert Bibó mondta, hanem azért, mert különösebb szellemi erőfeszítés nélkül belátható, hogy nyilvános politikai vita nélkül egyszerűen nem létezik demokratikus politikai közélet. Ha a közügyeket nem lehet megvitatni az állampolgárok széles körű részvételével, akkor sem a képviselőink erényeit, sem azok hibáit nem láthatjuk. Nem tudjuk eldönteni, hogy kibe szorult politikai bölcsesség és kibe nem, nem tehetünk különbséget a magánérdekeit hajkurászó korrupt politikus és a közjót folyamatosan szem előtt tartó elöljáró között. Másfelől, ha elvakítanak minket a szenvedélyeink, a vágyaink és főként a félelmeink, akkor indulatosan ítélünk, nem pedig megfontoltan és mérlegelve.
Egyik esetben szavazunk, a másik esetben választunk. A kettő közti különbséget nem lehet eléggé túlbecsülni. Király András az SZKT-n erre is egyértelmű direktívát fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ-nek nem választani, hanem szavazni kell elvinnie az embereket. Őszinte, de a romániai magyar választópolgárt lesújtó vélemény ez, azt feltételezi ugyanis, hogy a polgártársaink képtelenek önállóan gondolkodni és helyesen dönteni.
Egy közösség egészséges politikai ösztönei azon múlnak, hogy fel tud-e halmozni sok-sok évnyi hasznos politikai tapasztalatot. Ez pedig a maga során csak úgy lehetséges, ha tagjai minél szélesebb körben, folyamatosan, generációról generációra élhetnek politikai szabadságukkal, alkalmuk van arra, hogy a nyilvánosság előtt mérlegre tegyék véleményüket. Szabadon társulhatnak közös célok megvalósításáért anélkül, hogy ezekhez a kezdeményezésekhez valamiféle felsőbb szintű jóváhagyás vagy támogatás szükségeltetne. Egy valóban szabad és „egészségesen” működő politikai tér arról ismerszik meg, hogy a legegyszerűbb és legjelentéktelenebb polgár közérzete is jó, jövőképe pedig alapvetően derűs. Nos, elég csak körülnézni mindenkinek a saját környezetében, és nehéz szívvel ugyan, de gyorsan levonhatja a következtetést: sokan vannak, akik az ismerősök, családtagok, munkatársak közül az elmúlt 15–16 évben hagyták el az országot, még többen vannak viszont, akik itthon maradtak ugyan, de csalódottak, kiábrándultak, és teljes közönnyel viseltetnek a közügyek iránt. Pedig ezeknek az embereknek is voltak/vannak vágyaik, terveik és van a közösségi ügyekre vonatkozó véleményük, csak éppenséggel nem volt azokra kíváncsi eddig senki.
Az RMDSZ történelmi felelőssége elsősorban nem abban rejlik, hogy foggal-körömmel ragaszkodik a kizárólagos hatalomhoz – noha egy demokratikus értékeket valló politikai alakulat már önmagában ezért is elmarasztalható. Hanem azért, mert immár tizenhat éve politikai kiskorúságban tartja a romániai magyarságot. Ez a közösségre nézve sokkal nagyobb veszélyt rejt magában, mint az ellenséges többségi társadalom nyomasztó túlsúlya. A parlamenti választásokat előkészítő zilahi tanácskozás az elmúlt másfél évtized arroganciát és zavarodottságot elegyítő RMDSZ-ét vetíti elénk. Nem jó hír ez nekünk, politikai ellenfeleiknek, de talán még nagyobb csalódást keltő hír a romániai magyar választópolgárok számára.
Ilyés Szilárd A szerző tudományos kutató, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezetének alelnöke
Krónika (Kolozsvár)

Holland tapasztalatcserén az erdélyi refomátus iskolák vezetői
Tanárként Nagyenyedről Hollandiába utazni nem teljes élmény Apáczai Csere János emléke nélkül. A 17. század nagy erdélyi pedagógus-tudósa (1625–1659) peregrinációja során már abban az időben felismerte a hollandiai oktatás óriási előnyeit a kelet-európaival szemben. Megdöbbentették a franekeri, leydeni, utrechti és harderweiki egyetemen tanultak. Kétségbeesetten tapasztalta, hogy az ottanihoz képest az itteni tudás gyakorlatilag nem is tudomány, és fájt neki nemzete elmaradottsága. Valószínűleg ma sem véletlen, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület folyamatosan küldi ki kollégiumainak igazgatóit hollandiai tapasztalatcserére. Idén a sepsiszentgyörgyi, a zilahi és a nagyenyedi iskolaigazgatók vettek részt egy kétnapos konferencián Apeldoornban, ahol több mint százan gyűltek össze az európai református tanintézetek képviseletében.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Aradi vértanúk - megemlékezések, koszorúzások Erdély-szerte
Ünnepi rendezvények, koszorúzások, egyházi szertartások keretében emlékeztek meg októner 6-án, szombaton az aradi vértanú tábornokokról Erdély-szerte. Aradon az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődött el az 1848-49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett megemlékezés, majd a Szabadság-szobornál hangzottak el az ünnepi beszédek. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt tartott közös megemlékezést.
Bár nekik a bitó vagy a golyó jutott, a történelem bebizonyította, a mártír tábornokok állnak a győztes oldalon - jelentette ki Rétvári Bence, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.
A fegyvereket elsütő katonákra, a tűzparancsot kiadó elöljárókra ma már senki sem emlékezik, itt azonban a látszólagos legyőzöttek sírjától nem olyan messze száz számra gyűlünk össze - mondta a politikus az 1848-49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett megemlékezésen az aradi Szabadság-szobornál.
„A kivégzett tábornokok a győztes oldalon állnak, mert egy tiszta és szent eszmét követtek” – tette hozzá. Ezeknek az embereknek a sírja lehetett volna a magyarságé is, 163 év távlatából visszanézve azonban a nemzet védőfalaivá váltak. A magyarság sikeres, hiszen nincs sem besenyő, sem kun nemzet itt a Kárpát-medencében, magyar nemzet, Magyarország azonban van – hangsúlyozta a politikus. Hozzátéve: a magyar nemzet úgy is összetart, hogy a nemzet határai nem esnek mindenütt egybe az ország határaival.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kifejtette, büszkék vagyunk a múltra, a magyar szabadságharcra, erőt és hitet merítünk belőle, hogy a mában élő és a jövőt tervező nemzedékünk ne tévesszen utat és célt.
A nemzet értékei szilárd múlton állnak, s nekünk kötelességünk gyarapítani ezeket az értékeket, nem elég megőriznünk, ápolnunk, hanem gazdagítani kell a mában és beépíteni a holnapban - mondta. A 21. század kihívásai csak részben különböznek a 19. század nemzetalkotó időszakáétól: ma is szabadságot, testvériséget és egyenlőséget akarunk. A szabadság iránti törekvésünk ma sem mások ellen irányul - fogalmazott a politikus. Azt akarjuk, amit 163 évvel ezelőtt elődeink, azt, hogy sorsunkat mi magunk irányíthassuk, hogy mi döntsünk azokról a kérdésekről, amelyek napjainkat és a holnapot alakítják – hangsúlyozta az elnök.
Az aradi megemlékezések az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődtek el délelőtt, majd a belvárosi római-katolikus templomban folytatódtak, ahol Kondé Lajos, a szegedi Dóm plébánosa, esperes, pasztorális püspöki helynök, nagyprépost celebrált szentmisét.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös megemlékezést tartott Zilahon. A megemlékezést a Wesselényi-szobor előtt rendezték és azon felszólalt Toró T. Tibor, a EMNP elnöke.
Toró T. Tibor ünnepi beszédében az egyik aradi vértanú szavait idézve tette fel a kérdést: „Milyen világ az, amelyben a nemzet és a haza iránti hűségért bitó (jó esetben golyó) az árulásért pedig hatalom és zsarnoki megbecsülés jár?” Toró szerint 1956-ban és 1989-ben is majdnem úgy történt, mint 1848-ban. „Ne engedjünk a '48-ból, ne engedjünk az '56-ból és ne engedjünk '89-ből!” - jelentette ki az EMNP elnöke. Szerinte ma az erdélyi magyarságnak egy olyan nemzeti minimum kidolgozására volna szüksége, amelyből a közösség egyetlen helyi, országos vagy európai képviselőjének sem szabadna engednie.
Krónika (Kolozsvár)

Figyelemfelkeltő akciókkal sürgeti az EMNT és a MIT a visszaszolgáltatást
Restitutio in integrum jelszó alatt indít a romániai tulajdonvisszaszolgáltatásért országos kampányt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT).
A megmozdulásokat több erdélyi városban, a még vissza nem szolgáltatott ingatlanok előtt tartják. Az elkövetkező hetekben táblás felvonulást, matricák és magyar, illetve román nyelvű szórólapok terjesztését, a Restitutio in integrum pecsét járdára való felfestésé, illetve az államosítás körülményeinek nyilvános ismertetését tervezik.
A tervek szerint tíz erdélyi városban szerveznek ilyen akciókat: Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Nagyváradon és Kézdivásárhelyen.
A Restitutio in integrum akciósorozathoz a területi EMNT-szervezeteknél lehet csatlakozni, ahol részletes tájékoztatást nyújtanak a pontos helyszínekről és időpontokról. Utóbbit frissítik az EMNT honlapján (www.emnt.org) is.
Erdélyben az államosított ingatlanok visszaigénylésére a 94/2002-es törvény biztosít lehetőséget, ám a jogi buktatók és a közigazgatási szervek helyenkénti akadályoztatása miatt a perek gyakran meghiúsulnak vagy évekig elhúzódnak. A magyar történelmi egyházak és más közösségi javak visszaszolgáltatása Romániában igen lassú folyamat. A Restitutio in integrum célja, hogy előtérbe helyezze a még vissza nem adott ingatlanok sorsát, és a sajtónyilvánosság erejével hasson az illetékes hatóságokra, hogy ezek helyzete mielőbb rendeződjön.
A több állomásos figyelemfelkeltő sorozatot az október 4-én, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium elé Sánta Imre lelkész kezdeményezésére szervezett élőlánc, majd az október 6-án, Zilahon, a Wesselényi Kollégium elé meghirdetett demonstráció előzte meg.
Erdély.ma

Erdély és Partium több településén is megemlékeztek 1956-ról
A hétvégén Erdély és Partium több településén istentiszteletek keretében, emlékmű- és emlékpark-avatással emlékeztek az 1956-os forradalomra. “A magyarság megmaradása csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát” – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyön, az 1956-os emlékpark szombati avatóünnepségén.
Nem csak emlék. Sepsiszentgyörgyön parkot avattak az '56-os magyar szabadságharc tiszteletére
“Ez a teljes állampolgárságot jelenti, útlevéllel és szavazati joggal. 2014-től a Magyar Országgyűlés az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz, minden magyar politikai akaratát kifejezve” – szögezte le a magyarországi politikus. Semjén Zsolt szerint a történelemből hitet, erőt és büszkeséget kell meríteni, és le kell vonni a tanulságokat. “Van-e nagyobb büszkeség, mint 1956 örökösének lenni, annak az ’56-nak, amely halálos döfést mért a bolsevizmusra, a kommunizmusra és a Szovjetunióra. 1956-ban vált nyilvánvalóvá, hogy az a rendszer embertelen és istentelen – fogalmazott beszédében Semjén. – A Nyugat hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert Mindszenty bíboros kálváriája és az ötvenhatos menekültek felnyitották annak a nyugatnak a szemét, amely Franciaországban és Olaszországban is hajlamos lett volna beleszédülni az eurokommunizmusba.”
„Jogunk van az önrendelkezéshez”
Semjén Zsolt szerint a magyar megmaradás kettős parancsa a nemzeti függetlenség és szabadság biztosítása és a szükséges társadalmi átalakulás végrehajtása. “Ma is ez a kettős feladat: a nemzeti megmaradás és a megmaradáshoz szükséges jogaink biztosítása. Mi sem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem Európában: ami más népeknél természetes, nekünk is természetes kell hogy legyen, ha más népeknek lehet autonómiája, önrendelkezése és nyelvi jogai, akkor nekünk magyaroknak is jogunk van ehhez” – mondta Semjén Zsolt.
Az ünnepségen Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, még mindig él egyesekben a kommunista diktatúra eszméje, hogy csírájában kell elfojtani minden a magyar közösség számára fontos kezdeményezést. “A Székely Mikó Kollégium ügye egyértelmű példája annak, hogy a régi beidegződések ma is élnek csak más módszerekkel. A Mikó-ügy precedens lehet arra, hogyan lehet még jobban kifosztani a magyar közösséget. A Székelyföldön állandóan a közösségünk szabadságáért és túléléséért küzdünk, nem mások ellen, hanem magunkért. Ez a park legyen emlékeztető mindenki számára, hogy semmi sem lehet elég drága, ha a szabadságról, a jogainkról van” – fogalmazta meg Antal Árpád.
Az ünnepségen az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel. Leleplezték az erdélyi ötvenhatosok emlékművét, amelyre a forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték, majd a fáklyás körmenet átvonult az Erzsébet parkba, ahol megkoszorúzták a kommunizmus áldozatai tiszteletére emelt kopjafát. Este a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvét.
Várad: megemlékezés az “ötvenhatos” istenházában
A nagyvárad-réti református istenházát “ötvenhatos” templomként tartja számon lelkipásztora és gyülekezete, ahol az 1956-os magyar szabadságharc évfordulójáról minden esztendőben hagyományosan megemlékeznek. Tegnap az ünnepi istentiszteleten Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke hirdette az igét. Tőkés visszaemlékezett a Reformátusok Világszövetségének 2002-es, váradi nagygyűlésére.
“A találkozó zárónyilatkozatának egy mondata a résztvevők egy részének ellenállásába ütközött, mivel az a kommunizmus áldozatainak állított volna emléket, és sokan úgy vélték, nincs rá bizonyíték, hogy áldozatok valójában voltak” – mutatott rá. Az EP-képviselő szerint ez a képtelen állítás még mindig él sokak tudatában, ezért lehetséges, hogy ma is mentességet élveznek a társadalomban azok, akiknek vér tapad a kezéhez. Tőkés úgy fogalmazott, jelenleg páratlan erőfeszítés részesei vagyunk, határon innen és túl, és ez az erőfeszítés arra irányul, hogy a múlt terheit végre levethessük.
Wittner Mária: ne féljetek!
Az évtizedeken át tartó hallgatás, a történelem meghamisítása ellen emelte fel szavát az istentiszteleten felszólaló Wittner Mária a forradalom egyik túlélő halálraítéltje, aki idén 75. életévét tölti be. Beszéde a hallgatóságot könnyekig meghatotta. Kijelentette: az 1956-ot követő véres megtorlások túlélőinek, illetve az utókornak kötelessége “lemosni a gyalázatot, a hazugságokat, amiket a világ legtisztább forradalmára rákentek, és amiket évtizedekig sulykoltak az emberekbe”.
Az egykori halálraítélt szerint valójában Krisztus ajándéka, a szeretet volt az, ami 1956-ban egybekovácsolta a magyar nemzetet, ám ezt a szeretetet ma sokan inkább felbontanák. Ezt pedig csak úgy tudjuk megakadályozni, ha száműzzük a félelmet az életünkből. “A félelem szörnyű. Azzal bármire rá lehet venni azt, aki fél” – mondta Wittner Mária, majd a bibliai és pápai üzenetet továbbította a gyülekezetnek: “Ne féljetek!” Az istentisztelet után Bába Iván magyar külügyminisztériumi államtitkár emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomnak erdélyi és partiumi vonzatai is voltak.
A templomkertben álló 56-os emlékkő körül idén a tárca támogatásával alakítottak ki emlékparkot, illetve egy olyan emléktáblát is elhelyeztek, amely a II. világháború végén lebombázott, majd 56-ban újjáépített templom történetére emlékezteti az erre járókat. A réti templom hagyományai szerint az államtitkár és Pálfi József lelkipásztor beszéde, illetve a Váradi Dalnokok szolgálata után a gyülekezet tagjai csendben helyezték el virágaikat az emlékmű mellé.
Főhajtás Zilahon
Zilahon tegnap kopjafaállítással emlékeztek meg az 1956-os forradalomra, az ünnepi eseményen Magdó János, Kolozsvár magyarországi főkonzulja is részt vett. Püsök Sándor Csaba zilahi református lelkipásztor a Krónikának elmondta, a Szilágyságban a zilahi az egyetlen kopjafa, amely az ’56-os forradalomnak állít emléket. Az emlékmű a város három református egyházközségének együttműködése nyomán valósult meg, több évvel az alapkőletétel után.
“Az alapkövet még 2006-ban raktuk le, a gyönyörű, emlékhelynek méltó kopjafa tulajdonképpen ebből nőtt ki. Azért tartottuk fontosnak a zilahi ’56-os emlékmű felállítását, hogy a mai nemzedék is összenőhessen ezzel az ünneppel, közösen emlékezhessen az akkor még egyetemi hallgató, ma már idősebb forradalmi résztvevőkkel, akiknek bőven részük volt a hatalmi megtorlásokban” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki azt is elmondta, a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői is szép számmal megjelentek az ünnepi eseményen.
Hozzátette, a kopjafaavatás az “Ötvenhatodik ’56” jelmondat alatt zajlott, hiszen éppen ennyi év telt el a forradalom óta. Magdó János főkonzul beszédében a szabadság és a forradalom eszmeiségének ápolására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, korábban a forradalomra való megemlékezés eltért Erdélyben és Magyarországon, a diplomata azonban örvendetesnek találta, hogy most már a határ mindkét oldalán szabadon felidézhetők a fél évszázados események.
A főkonzul személyes kötődését is megemlítette a résztvevőknek, kiderült ugyanis, hogy édesapja a forradalmi események idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója, így a történtek résztvevője volt. A zilahi megemlékezésbe a gyermekek is bekapcsolódtak, a kopjafa koszorúzását megelőzően ugyanis nemzeti lobogókat készítettek. A vasárnap felavatott emlékműnél egyébként kedden délután gyertyagyújtásra várják a lakosságot.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Székely Zoltán (Mementó)
Holnap lesz száz esztendeje, hogy Désen megszületett a tősgyökeres rétyi Székely család sarjaként. Mikó-kollégiumi tanár volt, hosszú évtizedekig erdélyi régész, 42 évig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A kolozsvári tudományegyetemen szerezte latin-görög és történelem szakos diplomáját.
Zilahon kezdte pályafutását, 1944-től a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára és a kollégium felügyelete alatt álló Székely Nemzeti Múzeum őre. „Szakmai munkássága a régészetre korlátozva is hatalmas” – írja nekrológjában Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum belső munkatársa. A komollói római táborról írt doktori értekezése (1943) jó szakmai beköszöntő volt, s az abban leírtak vitára adtak okot korántsem zökkenőmentes pályafutása alatt. Az őskortól a középkorig terjedő számtalan település kutatásában maradandót alkotott. A Kora középkori temetők Délkelet-Erdélyben című régészeti beszámolóját (Kolozsvár, 1973) bezúzták, s a zabolai és petőfalvi kutatási eredményeit valójában csak a rendszerváltás után tudta közkincsé tenni a Veszprémi Múzeum közleményeiben. A nyugdíjazása (1990) utáni tíz esztendő alatt is számos tudományos közleménye jelent meg. Érdemei közé sorolják a múzeum kincseinek megőrzését, gyarapítását, közéleti munkásságát. Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díjasaként és díszpolgáraként hunyt el 2000. szeptember 1-jén. Síremléke a szemerjai régi temetőben áll. Emlékét gyermekei és unokái őrzik. A születésének centenáriumára megjelent emlékkönyvet november 22-én, csütörtökön 18 órától mutatja be fia, dr. Székely Zsolt tanár-régész a Székely Nemzeti Múzeumban. Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Interjú ft. Csűry István királyhágó-melléki református püspökkel
Kiegyenesíteni a világot
– Idén szeptember elsején beszédet tartott Sepsiszentgyörgyön a Mikó kollégium ügyében. Ennek kapcsán kérdezném: mi az, amivel a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek 2012 késő őszén még adós a román állam?
–2012 őszéhez úgy érkeztünk, hogy Királyhágó-melléki Református Egyházkerület körülbelül 350 kéréséből, amelyek mindegyike külön-külön nagy értéket jelent egyházunk számára, kb. 220 nagyjából teljesült. Nagyon nagy gondunk még mindig a zilahi Wesselényi Kollégium, ami önmagában is hatalmas érték, illetve a máramarosszigeti iskola épületcsoportja – ez a két nagyobb ingatlan, amelyek még hiányoznak ahhoz, hogy azt mondhassuk: a legnagyobb, legértékesebb és legszükségesebbek már visszakerültek hozzánk. Persze ezek a nagy ingatlanok egy kicsit árnyékba szorítják a további követeléseinket, amelyek elsősorban az erdőink visszaszolgáltatását jelentik; ugyan erre törvényileg később lett lehetőség, de itt van az egyik legnagyobb lemaradása a román államnak, illetve el kell még mondanunk, hogy földjeink visszaszolgáltatásával is igen-igen nagy a hátrány. Annak idején az egyházi földeket szétosztották hamar olyanok között, akik később kerültek a mi vidékünkre, illetve az első törvény nyomán – öt hektár mindenkinek – az egyházak kérése, követelése kicsit a háttérbe szorult. Summa summarum: egyházkerületünk talán azon egyháztestek közé tartozik, amelyeknek nincs akkora lemaradása, mint több más nagynak. Viszont ez nem jelenti azt, ha arányában nézzük a dolgot, hogy mi jobb helyzetben lennénk. Legfeljebb olyan szempontból, hogy ilyen kiemelkedően nagy ingatlanok nem olyan hosszú sora jelentkezik, mint az Erdélyi Egyházkerületnél vagy a római katolikus egyháznál, ahol még mindig nagyon viaskodnak azért, hogy ingatlanjaik visszakerüljenek. Nagyon örülök annak, hogy az Unió részéről most egy olyan felhívás érkezett Románia részére, hogy az integrációs, restitúciós törvényt módosítsák elsősorban, de ugyanakkor alkalmazzák is. Nagyon örülnék, ha ez az uniós rendelkezés arra is vonatkozna, hogy ne csupán a statisztikák számai jöjjenek egyenesbe, hanem figyeljenek arra is, hogyan érkeznek vissza ezek a javak. Ingatlanjaink szinte egytől egyig nagyon romos állapotban kerülnek vissza, mások nem voltak ugyan nagyon romosak, de a kiköltözők, akik addig bitorolták, teljesen értelmetlen károkat okoztak bennük. A nagyváradi Lorántffy gimnáziumban az elköltözők képesek voltak a villanykapcsolókat kitépni úgy, hogy a falból is kiszakadt egy hatalmas rész. Volt olyan osztálytermünk, amelynek plafonját is tönkretették – hogy ezt miért kellett? A másik gond: hogy – ahol lehet alkalmazni (biztos, hogy nem lehet mindenhol) – megközelítőleg ugyanott kapja vissza az egyház a tulajdonát, ahol volt, ne ötven kilométerrel arrább kapjuk vissza erdeinket. Vagy a földek visszaszolgáltatása ne úgy történjék, hogy az akkor elkobzott elsőrangú földek helyett a visszakapottak egy része talán még elfogadható, más része szinte használhatatlan, mert olyan helyen vannak, ahol a mezőgazdasági munkák szinte lehetetlenek. Miért mondom ezeket a dolgokat? Mert gyakran az állam leírja ezeket a kötelezettségeit, az egyház pedig ott van – sajnos, egy lelkiismereti teherrel együtt –, hogy visszakapta ugyan a földeket, de nem tudja használni, az értéket kivenni belőle, ami viszont egy következő projektnek, missziós feladatnak lenne a munkája. Mire gondolok? Visszakapjuk a földjeinket iskoláink mellett. A földek termése arra szolgálna, hogy az iskolát fenn tudjuk tartani. De ha a föld nem munkálkodik, iskolafenntartó feladataink háttérbe szorulnak. Meg kell látni 2012-ben is, hogy az egyháznak van egy közre, közösségre néző funkciója is, itt tulajdonképpen a közfenntartás problémájának kellene előkelő helyre kerülnie, de ott van, sajnos, az, hogy az egyházat, még önmagunkat sem tudjuk a közfenntartói járulékokkal, a híveinktől beszedett összegekkel fenntartani. Ha ezek a restitúciós dolgok visszajönnének, annyira meg tudna erősödne az egyház, hogy ezeket az intézményeket fenn tudnánk tartani, nem lennénk annyira rászorulva a közfenntartásra vagy állami pénzekre, hanem saját magunk is ki tudnánk ezeket termelni. Nagyon nehéz helyzetben van Románia, de mind jobban látszik, hogy a mezőgazdaságnak egyre jobban kezd visszajönni az értéke, mindenhol kell kenyér, és ennek megszerzésében az egyházfenntartók, a gyülekezetek nagyon sok mindent tudnának tenni. Ezért emeltünk és emelünk szót a nagyváradi premontrei templomban, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen ökumenikus összefogásban kellene még erőteljesebben hallatni a szavunkat, és meg is tesszük, hogy a premontrei értékeket, ingatlanokat, földeket is vissza tudjuk szerezni.
– Hogyan áll jelenleg az egyházkerületben a református oktatás ügye?
– Nagyon boldogan mondom el, hogy egyre fejlődünk. Ami most teljesen új: az egész oktatási rendszerünket elkezdtük alulról építeni, mégpedig úgy, hogy nagyobb figyelmet szentelünk az óvodákra. Világos volt eddig is előttünk, viszont a törvények részben nem engedték, részben nekünk sem nagyon volt rá lehetőségünk az óvodáknál és elemi iskoláknál elkezdeni. Főleg szórványvidéken de a tömbmagyarságban is észre lehet venni, hogy ott, ahol a gyermek már az óvodában nem kezd anyanyelven tanulni, vagy az anyanyelvű oktatástól elszakad, ott nagyon sűrű gondok kezdődnek el. Jelenleg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben 12 református magyar óvoda van. Nagy öröm, hogy szeptemberben négyet tudtunk indítani, kettőt kimondottan a szórványok szórványában, az egyiket éppen Resicán, a másikat Szatmár megyében, Domahídon, Nagykároly közelében, egy olyan helyen, ahol a reformátusok is, a magyarok is kisebbségben vannak, de az óvoda a más nyelvűeknek, más felekezetűeknek is alkalmat ad, mert hiányzott ezen a kicsi településen. Erősítjük tovább a középiskoláinkat. Három középiskolánk van, Szatmárnémeti, Zilah, Nagyvárad, annyi újdonság lett, hogy mindhármat sikerült továbbfejleszteni, azokban nemcsak a középiskolai szint működik – a Lorántffyban például első osztálytól kezdve végig tudunk tanítani, a Wesselényiben is elérkeztünk ide ebben az esztendőben, a szatmáriaknak pedig egészen nagy hagyományuk van ebben. Tovább erősítjük a Partium Keresztény Egyetemet, eljutottunk oda, hogy az ezres létszámú diákság minden esztendőben megvan. Erősítenünk kell az egyetemen az ún. humán részt – a teológia, filozófia gondban van, jelentkezők kevesebben érkeznek. Persze ennek megvan a magyarázata – ezek azok a képzések, amelyek végén a munkahely kicsi pénzzel jár, nem nagyon fizeti meg ez a modern mai világ. Valahogy úgy kell majd átstrukturálnunk, s ezen nagyon gondolkodunk, hogyan lehetne ezeket a szakokat intézni, hogy végzéskor a diákok meg tudják majd keresni a mindennapi kenyérre valót.
–Örvendetes hogy az iskolaügyről ilyen pozitív dolgokat mondhatott el, viszont az a nagy kérdés: lesz-e tíz, húsz esztendő múlva gyermek, fiatal, aki ezekbe az iskolákba járjon? Néhány éve elindult az Áldás, népesség mozgalom. Van-e látható, kézzel fogható eredménye? Hogy értékeli a jövőt ilyen szempontból?
–Egyházkerületünk a 22 esztendős történetében mindig meg-megpróbálkozott valamilyen projekttel. Az Áldás, népesség az egyik kiváló lehetőség volt. Sajnos, a program valahol ott akadt meg, ahol már az ún. nagycsaládot vagy éppenséggel a születendő gyermeket lehetett ünnepelni, de nem ment tovább, ahova szerintem mennie kellett volna, azoknak a fiatal családoknak a serkentéséig, hogy a gyermek vállalásában, tehát egy megelőző feladat végzésében tudjon nagyobb szerepet betölteni. Mi úgy próbálunk segíteni, hogy összefogtunk az RMDSZ-szel, mégpedig úgy, hogy az RMDSZ kért bennünket: próbáljunk meg megnevezni olyan embert, aki a részünkről képviselőként jelen lehetne a parlamentben. Amikor ez az ötlet fölmerült, az én fejemben az forgott: olyan embert kell szerezni, aki a román parlamentben, Bukarestben olyan témákat képvisel, amelyek a református egyháznak, meg általában az egyházaknak a közös témái. Az egyik nagyon fontos téma – az ingatlanokat és hasonlókat kivéve – a család szerepe. Oda kellene figyelni rá, hogy miként lehetne ezt a nagyon nehéz demográfiai helyzetet javítani, hogyan kellene a családot segíteni elegészen a családon belüli erőszak kiiktatásáig, a gazdaságilag nehezebb sorban élők segítéséig, hogy az embereknek ne az legyen az első gondjuk, hogy ott spórolok, hogy nem vállalok gyermeket – most már látunk olyat is, hogy ott spórolok, hogy nem házasodom, s ez mind a két nemnél felüti a fejét. Ezeket a dolgokat segíteni nem tudjuk csak azzal, hogy lelki gondozói szép beszédeket mondunk. Ezeket törvénnyel kell megerősíteni, az államot kell bevonni, az adópénzekből kell visszaosztani ezekre a helyekre. Nagyon szeretnénk Romániában végre oda jutni, hogy ne hegyre hegyet halmozzanak, mert oda jutottunk most ebben a világban, hanem nézzük meg a völgyeket, amelyeket be kell tölteni. Ézsaiás próféta a Messiásra várakozással kapcsolatban gyönyörűen leírta, hogyan kellene kiegyenesíteni ezt a világot. Így kellene szerintünk egy világot a család révén kiegyenesíteni, hogy az alapoknál kezdve megerősödjünk, s majd ünnepeljük az Áldás, népesség keretében hogy megszületnek a gyermekek, vannak nagycsaládok. De hangsúlyozom: nagyon nagy arányban ott van ma a házasságra, gyermekvállalásra egyáltalán nem készülő emberek sokasága. Mi nagycsaládot csak akkor remélhetünk, ha minél több család lesz, minél több boldogabb házasság, s ezért szeretnénk mi a törvény segítségével is minél többet megtenni.
–Idén a helyhatósági választások környékén volt egy vitája Tőkés László volt püspökkel. Ennek kapcsán kérdezném: mi a véleménye az egyház és politika viszonyáról?
–Szívesen beszélek róla azért is, mert szeretném az emberek fejében kialakult zűrzavart ezzel kapcsolatban eloszlatni. A véleményem az, hogy az egyháznak valóban ernyőszervezetként kell működnie. Nehéz ezt szerényen megfogalmazni és kimondani: az egyház fölötte áll a társadalom más egységeinek, szervezeteinek, és ezt éreztetni kell. Ha az egyház beszorul valamelyik szervezetnek a karjai közé, már nem tud ez lenni. A vitánk ott kezdődött, hogy én azt mondtam: az egyházat úgy szeretném látni, hogy az nagyon szívesen szóba tud állni minden más szervezettel, nemcsak az egyikkel vagy a másikkal, hanem mindegyikkel, sőt igyekszik úgy működni, hogy ezeknek valamilyen formában, ha más nem, ezeknek az élő lelkiismerete legyen. Ha élő lelkiismeretként tudunk működni, nagyobb tekintélye van az egyháznak is és ezeknek a politikai szervezeteknek is, amelyek ott vannak mellettünk. Azt hiszen, ezt megértették emberek, az RMDSZ ugyanis erre mondta, hogy ha az egyház így látja a dolgot, hol tudunk együttműködni. Erre azt válaszoltam: hogy az RMDSZ felé tudjak mozdulni, adjon lehetőséget rá, hogy a mi emberünk, akit mi nevezünk meg a mi feladatainkkal, ott legyen. Félreértés ne essék: vannak nekünk református képviselőink, voltak, lesznek, de olyan képviselő kell, aki – nem muszáj, hogy református vallású legyen – a református egyházat képviselje a parlamentben. Ugyanezt az elvárást, és szó szerint mondom el, a Néppárt felé is megtettük, viszont Toró Tibor május végén egy Krónikában megjelent cikkben azt nyilatkozta: a református püspök ne szóljon bele a jelölésekbe. A református püspök nem szól bele, viszont onnantól kezdve már meg kell fontolnia azt, milyen formában fogja majd rendezni, mondjuk a Néppárttal az ügyet. Én továbbra is fenntartom, hogy a politikai szervezetek fölött kell lennünk, mert nemcsak képviselni kell az érdeket, hanem érvényesíteni kell, ez az érvényesítés pedig, azt hiszem, sőt tudom, nem működik a pártok ernyője vagy befolyása alatt, hanem a pártok fölött. Egy nagyon lényeges érv: nekünk ott vannak a híveink, a Partiumban, a Királyhágó-melléken ott van 180 ezer aktív református, akiket meg tudunk szólítani 24 óra alatt. De ott van még százezer ember, aki várja, hogy megszólítsuk. Tehát nem elhanyagolható az a körülbelül 300 ezer ember, akik hallgatnak a szavunkra, s ha hallgatnak, mi csak értelmes dolgokat mondhatunk nekik. Nem ígérgetéseket, nem álmokat, nem távoli fantáziákat, hanem konkrét, elvégezhető feladatokat. Ezért mondjuk azt – hál’Istennek az igazgatótanács is egyetértett ezzel –, hogy a mi hozzáállásunk ehhez a kérdéshez az: olyan embereknek osztunk le feladatokat, akik ezt a feladatot el is vállalják, és el is akarják végezni. Minden politikát félretéve, nem erőből, nem hatalommal, hanem ahogy a Szentírás írja: Isten szeretetéből, lélekből, azért, visszatérve egy alapvető kérdésre: hogy itt tíz év múlva is magyar éljen, magyar gyerek szülessen, tíz év múlva is legyen kinek, legyen kit tanítanunk, mert valóban, ez nagyon félelmetes dolog, látjuk a statisztikai zuhanást: nagyon fontos, hogy legyenek ilyen emberek a környezetünkben, akik ezt felvállalják és akikért érdemes dolgozni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Kincses Kolozsvár Polgára: Kiss András köszöntése
A kiváló személyiségeknek járó Kincses Kolozsvár Polgára címmel tüntette ki idén a Kolozsvár Társaság Kiss András levéltárost, Kolozsvár múltjának jeles kutatóját, az Erdélyi Múzeum-Egyesület korábbi alelnökét és főtitkárát. A december 12-én, a társaság székhelyén szervezett ünnepségen Egyed Ákos történész köszöntötte az ünnepeltet, aki idén töltötte be 90. életévét.
A már különböző helyeken elhangzott több köszöntő után, a Kolozsvár Társaság is felsorakozik közéjük, hogy megünnepelje, megünnepeljük a 90 éves barátunkat, Kiss Andrást, a történészszakma kiemelkedő tagját. A Kolozsvár Társaság mint Kolozsvár történelmi öröksége őrzőjének elhívatott intézménye, nem véletlenül tűzte napirendjére ennek a kis, bensőséges rendezvénynek a megtartását, hogy köszönthesse e város történelmének igen kiváló kutatóját.
Idők folyamán sokan és sokat írtak Kolozsvár történelméről, de utánuk még bőven maradtak fehér foltok, űrök, megoldatlan kérdések a város múltjában. Ezeknek a fehér foltoknak az eltüntetésére, a kérdések megoldására vállalkozott Ünnepeltünk hosszú kutatói pályája során, s eredményei immár megkerülhetetlenek minden kutató és Kolozsvárt szerető polgára számára. Ez azért is érdekes, mert Kiss András a Bánság szülöttje (Facsád, 1922. október 5.) s „bánságiságát” nem tagadja meg, és mégis kevés olyan polgára van Kolozsvárnak, aki jobban szeretné ezt a nagy múltú erdélyi várost, mint Ő.
Ezért is köszöntjük Kiss Andrást körünkben.
És köszöntjük az egész életműért, amely – sietek hangsúlyozni – hála Istennek még mindig gyarapszik, gazdagszik. Ebben az életműben benne van a sok évtizedre visszanyúló kutatás, feldolgozó munka, az eredmények, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben végzett főtitkári-alelnöki tevékenysége, és még sorolhatnók működésének tereit. Hivatott történészi-levéltári tevékenysége életmódjának is meghatározója volt. Mindent ennek a munkának rendelt alá életvitelében.
Kevés, ünnepeltünkhöz fogható tagja volt és van a mi szakmánknak olyan, aki annyira megtalálta a maga helyét az elődök sorában és a kortársak között, mint Ő. És aki mégis annyira tudatosan építette volna a maga egyéni műhelyének a programját.
Az 1994-ben közölt Források és értelmezések című kötetét bizonyára sokan ismerik és használják, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenki felfigyelt az Előszó helyett írt Confessiójának dátumára, amit szerzőnk 1985. szeptember 7-én írt le. Ebből idézem: „Levéltárosi pályám véget ért, ez az életmű lezárult. És ezzel eddig elkészült írásaim után is pontot tettem. Seregszemléjük azt mutatja, hogy jó részük további munkák jelzései, előtanulmányok. Ezt, a még nekem kiszabott idő alatt, most már kutatóként igyekszem elvégezni (…). Mint kutató, további napjaimat is az annyira szeretett történeti források mellett szeretném eltölteni. Kézirataimat, céduláimat forgatva, eddigi kutatásaim fonalát folytatva a további tervek már kialakultak: Kolozsvár belső életére, az egykori városlakók mindennapjaira vonatkozó kutatásaim befejezése és kézirattá alkotása, a már összeállított kolozsvári boszorkányperek anyagát tartalmazó kötetem véglegesítése és jegyzeteinek elkészítése, a szatmári költő-nótárius, Kölcsey Ferenc általam már feltárt, de még ismeretlen, jegyzői munkássága nyomán keletkezett iratok lemásolása és kötetbe foglalása”.
Az előbbi idézetből meggyőződhettünk arról, hogy Kiss András kutatási terve a nyugdíjazásakor valóban készen volt.
Azóta 27 év telt el, és hála Istennek, Kiss Andrásnak juttatott a sors annyi időt és erőt, hogy vállalását teljesíthesse. Ezért is köszöntjük Őt.
A teljesítmény értékét növeli az, hogy nem akármilyen szakmai sorba illeszkedik Ünnepeltünk és életműve, olyanokéba, akik sokat, nagyon sokat tettek Kolozsvár és Erdély történelmének feltárásáért. Az említett Confessióban is olvashatunk azokról, akiket elődjeinek tart. Kezdve Diósi Gergely Kolozsvár egykori jeles nótáriusával, aki 1592-ben írta le a következőket: „Én is nem magam mutogatásáért, hanem a közönség javáért” végeztem munkámat.
Ünnepeltünk sem szerette soha, s ma sem szereti a magamutogatást és a magamutogatókat. Aminthogy megvallott elődei: Kelemen Lajos és Szabó T. Attila sem szerette. És azért is örömmel sorakozott fel melléjük, utánuk, mert a történészi és levéltári szakmát a lehető legmagasabb színvonalon művelték, akárcsak Jakó Zsigmond professzor, akinek közvetlen munkatársa volt.
És mégis: nagy elődök nyomdokain járva s nagy kortársak mellett dolgozva, Kiss András meg tudta őrizni saját egyéni habitusát és munkastílusát. Amiről a Források és értelmezések és Más források – más értelmezések című két nagy kötetéből bárki meggyőződhet. Nézzük meg a kötetek néhány tanulmányának címét: Kalandosok – Kalandos temető Kolozsvárt, Farsangolás Kolozsvárt – 1582-ben, Kolozsvári ötvös háza, A Pata utca száz éve, Polgárok respublikája (Kolozsvár), Szelleműzés a „hóhér házából” levéltári anyaggal, Beszélő kövek, A Házsongárdi temető, Kolozsvár város önkormányzati fejlődése az 1458-as „unióig” és kiteljesedése az 1568-as királyi ítélettel, és tovább idézhetnénk a Kolozsvárról szóló írásokat. És természetesen a Tordával, Zilah várossal, Nagyváraddal, Szatmár megyével, a különböző erdélyi intézményekkel, a román kultúra és történelem kiemelkedő személyiségeivel foglalkozó tanulmányait, közleményeit.
Tanulságos az a figyelemfelhívása, amely a történészszakma szabályainak megsértéséből, könnyelmű kezeléséből következhet a szerzőre és az olvasóközönségre. Kiss András azok közé a történészek közé tartozik, akik a múlt megismerését és megismertetését mindenekelőtt szakmai munkának tartják, olyan foglalkozásnak, amelynek szabályait századok során alkották meg az elődök. És az első szabály szerinte az, hogy valós történelmet csak megbízható forrásokból lehet és szabad írni. Ez az ars poétikája természetesen összefügg azzal, hogy élete nagy részét történeti források között, levéltárban töltötte. Utalok a hiteles forrásokról vallott felfogásával kapcsolatban a Kincses Kolozsvártól – romlott Kolozsvárig című tanulmányára, amelyben ezeket írja: „Városunkat immár nap mint nap a szövegkörnyezettől függetlenül szinte modorosan kincses Kolozsvárként emlegetik. Ehhez mindenkinek joga van, nem találunk benne kivetnivalót, még ha az alkalmazott jelzőnek nincs is már meg az az értékfedezete, mint akkor, amikor a 16–17. században a város kiérdemelte ezt az értékelést. Viszont használatához, úgy véljük, odaillenék az egykori” jelző. Ugyanis, amint írja, már Misztótfalusi Kis Miklós, majd Bethlen Miklós a kincses várost már csak a múlt emlékeként idézi, a város elöljárói már 1698-ban „romlott Kolozsvár” városáról tettek jelentést, ami II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratát megtorló török–tatár pusztításokkal kezdődött, és más kedvezőtlen történelmi eseménnyel folytatódott.
Ne csapja be senki önmagát és az olvasóközönséget azzal, hogy egy operettszövegnek nagyobb forrásértéket tulajdonít, mint a reális történelmi kútfőknek – így szól a tudós történészünk megszívlelendő intelme.
És Kiss András nem volna önmaga, ha nem tudná és hangsúlyozná: a levéltár közkincseket őriz, ebből következően hozzáférést kell biztosítania az érdeklődőknek. Mert a levéltári munka szolgálat a közösségért. Ez nála szabály volt a diktatúra idején is, amikor megtett minden megtehetőt ennek érdekében, és szabály maradt azóta is: mindenkinek segítséget nyújtani a tájékozódásban. Különösen áll ez a felnövekvő új történésznemzedékre, mert Kiss András felelősséget érez azok szakmai képzéséért: azért, hogy hitelesen, teljes felelősséggel nyúljanak a történelem feltárásához, műveléséhez.
Az ő nevükben is – utólagos felhatalmazásukat kérve –, illesse ezért köszöntés és köszönet a levéltártudományban és a történettudományban egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtó mestert. Aki még sokáig éljen és alkosson, amit szívből és szeretettel kíván a Kolozsvár Társaság minden tagja. András, Isten éltessen s adjon erőt a továbbiakhoz.
EGYED ÁKOS
Szabadság (Kolozsvár)

Zilah: megoldódni látszik az óvoda ügye
Egy éve tartó folyamat végére kerülhet pont, pozitív végkifejlettel Zilahon: a helyi tanács január 7-én elfogadta a határozatot, amely a Kraszna utcai óvodát visszahelyezi a Református Wesselényi Kollégium fennhatósága alá – tájékoztatta lapunkat Fazakas Miklós, a város RMDSZ-es alpolgármestere.
Mint ismeretes: tavaly januárban a református egyház ingatlanában működő óvodát elvették a kollégiumtól, és a Simion Bărnuţiu Iskolacsoporthoz csatolták, a szülők, az egyház és a magyar tanácsosok határozott tiltakozása ellenére. Az érintettek előbb nyílt levélben foglaltak állást, később több mint 700 aláírás összegyűjtésével hívták fel a figyelmet a helytelen eljárásra. – Az új tanügyi törvény lehetővé tette, hogy meg tudjuk oldani ezt a régóta húzódó problémát – mondta el az alpolgármester. Fazakas Miklós elmondta: a január 7-i rendkívüli tanácsülésen a városvezető is kedvezően nyilatkozott az óvoda-ügyről, és jóváhagyta a döntést. Ezt követően a tanácsosi testület értesítette a Szilágy megyei Tanfelügyelőséget a határozatról. – Jelenleg várjuk, hogy a tanfelügyelőség készítse el és juttassa vissza hozzánk az átadás konkrét menetére vonatkozó tervet. Ez remélhetőleg néhány héten belül meg is történik, és akkor hivatalosan is visszaveheti az óvodát a Wesselényi-kollégium – mondta az alpolgármester, aki szerint nagy eredmény, hogy a testületben munkálkodó három magyar tanácsos ki tudta vívni a Kraszna utcai intézmény helyzetének rendezését. Tavaly a polgármester lapunk kérdésére még úgy nyilatkozott: amennyiben a református egyház a jövőben lakbér fizetésére kötelezné az önkormányzatot, amiért állami fenntartású óvodát működtet az ingatlanában, akkor a csoportot átvihetik egy másik intézménybe. A szülők végül ideiglenesen elfogadták a helyzetet, és nem vitték el onnan gyermekeiket.
Zilahon egyébként két akkreditált önálló magyar óvoda működik: az egyik a Wesselényi-óvoda, 34 gyermekkel, amely eddig is a kollégiumhoz tartozott, a másik pedig a Kraszna utcai 6-os óvoda, ahol jelenleg 18 kisgyermek tanul, az ő helyzetüket fogja megkönnyíteni ez a döntés – részletezte lapunknak az elöljáró.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár),

Egy név a sepsiszentgyörgyi ötvenhatos emléktábláról (2.)
Szekeresi Nagy József
Szekeresi Nagy József (Ákos, 1913. március 8.–1961. augusztus 6., dési börtön), földbirtokos, a Dobay-per hetedrendű vádlottja. A Szekeresi eredetileg nem nemesi előnév, hanem öt ákosi Nagy családtól való megkülönböztetésre szolgált, a család a szatmári Nagyszekeresből származott.
Az 1913-ban született Nagy István nevelte, ő íratta be a vidék híres iskolájába, a zilahi Református Wesselényi Kollégiumba. Ezt a 200 holdas birtokot örökölte Nagy József a Zilahon és Szatmáron pallérozódott fiú apja 1937-ben bekövetkezett halála után. Az atlétatermetű és -erejű fiatalembert az ákosiak azonnal vezérüknek fogadták. A második bécsi döntés és a magyar honvédek bevonulása után a 27 éves Nagy Józsefet a község bírójának választották, és 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig a falu vezetője maradt. Visszaemlékezések szerint kiválóan végezte bírói munkáját. Feleségül vette a környék legtekintélyesebb birtokosának, Dobai Bálintnak, azaz az elsőrendű vádlott Dobai István édesapjának Katica nevű lányát. Nagy József a zsidóellenes intézkedések miatt – köztisztviselői társaihoz hasonlóan – 1944. március 31-én lemondott a bírói tisztségéről. Ettől kezdve ellenállóként tisztelték. A régi kommunisták, majd a deportálásból hazakerült zsidók keresték fel. A falu kollektív emlékezete szerint Nagy Józsefnek köszönhető, hogy sem a Maniu-gárdisták és „voluntárok”, sem a bevonuló szovjet hadsereg egységei nem garázdálkodtak Ákoson. Senkit nem hurcoltak el sem a földvári megsemmisítő munkatáborba, sem a Szovjetunióba „malenkij robot”-ra. Akkora tekintélye volt, hogy a berendezkedő kommunista hatalomnak is előbb kényszerlakhelyre kellett hurcolnia Nagy Józsefet, hogy később a kollektív gazdaság megszervezését elindíthassák a faluban. Már korábban, az 1945. évi földreformmal elvették a család 50 hektáron felüli birtokát. 1949. március 2-ról 3-ra virradó éjszaka Szamosújvárra kényszerlakhelyre hurcolták. Az Ákosról deportált öt család birtokán hamarosan létrehozták az első kollektív gazdaságot. Nagy József Szamosújváron napszámos munkára járt a helyi állami gazdaságba és az útépítéshez. Ezt azonban nem tudta elviselni, ezért kézifűrészbakot szerzett, s azzal járta a várost, és felkérésre fát vágott. A deportáltak az „amerikai felszabadítók”-at várták, azok pedig nem jöttek. 1956 elején megszületett egyetlen lányuk, Zsófia. Akkor már fedél volt a fejük felett, mert az egyik cigány család átengedte cigánysori kunyhóját. Ezért volt a lakcíme a Muzsikusok utcájában. A Lengyelországban zajló munkássztrájkok újból reménységgel töltötték el a szamosújvári kényszerlakhelyeseket. Nagy József gyakran megszökött a kényszerlakhelyről, és Kolozsváron felkereste sógorát, a nemzetközi jogász Dobai Istvánt, akit már régóta az erdélyi kérdés méltányos megoldása foglalkoztatott. 1956 októberében – olvasható az első, 1957. március 30-i kihallgatása jegyzőkönyvében – meglátogatta Dobai István felesége, Varga Piroska, aki elolvasásra átadott neki három, Magyarországon megjelent forradalmi verset. Valószínű, a látogatásra 1956. november közepén kerülhetett sor, hiszen Varga László református lelkész, a per másodrendű vádlottja november 4-én hajnalban csempészte át a magyar–román határon azokat a forradalom idején megjelent verseket, amelyeket később a családban, ismerősök körében terjesztettek. 1957. március elején Dobai István egyik kolozsvári látogatása során elolvasásra átadta neki az „ENSZ-memorandum” egyik példányát, amelyet elolvasott és ott is hagyott a sógoránál, egyetértett annak tartalmával, célkitűzéseivel.
1957. március 30-án letartóztatták, és azonnal ki is hallgatták.
A bírósági tárgyalás során Nagy József tagadta az ellene felhozott vádakat, csak a versek átvételét, őrzését ismerte be. Mivel a vallatások során a kihallgató tisztnek beismerő vallomást sikerült kicsikarnia tőle, az ítélet meghozatalánál ezt vették figyelembe. A Kolozsvári Katonai Törvényszék 1957. november 5-én az 1957/1795. számú ítéletében a 1950/199. számú törvényerejű rendelet 6. szakaszának 3. bekezdése, az 1. szakasz „a” és „c” betűjének előírásai alapján – enyhítő körülmények figyelembevételével – öt év szigorított fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Dobai István visszaemlékezése szerint Nagy Józsefet a letartóztatásakor azzal hitegették, hogy csak formaságból hozták be, amint megadja a szükséges felvilágosításokat, szabadlábra helyezik, visszamehet Ákosra. Dobai István visszaemlékezése szerint Nagy József elhitte a trükköt, és vallatójának, Ioan Oprea főhadnagynak mindent elmondott nemcsak az erdélyi kérdés méltányos megoldására irányuló mozgalomról és résztvevőinek társadalmi kapcsolatairól, hanem részletesen mindent a Dobai családról, többek között, hogy Dobai Bálintot 1949-ben a Securitate emberei verték agyon, és Dobai István „fanatizmusában a román nemzet ellen a legszörnyűbb rémtettek végrehajtására is feljogosítva érzi magát”. Emiatt Dobai Istvánt különrepülőgéppel Bukarestbe szállították, ahol a magyar kérdések „szakértője”, Iosif Moldovan vallatta. (Lásd: Dobai István: Múlandó Szilágyság. 168–169. o.) Nagy József semmit sem tudott vallomásai következményeiről. Francisc Uţiu vallatótiszt fedte fel előtte a trükköt. Nagy József rettenetesen elszégyellte magát, és kétségbe esett. Heteken át emésztette magát, cellatársai kiröhögték, hogy legféltettebb titkairól is mindent kifecsegett.
Nagy József 1957 szeptemberében a szamosújvári gyűjtőfegyházba került, innen vitték a tárgyalásra, itt közölték vele az ítéletet. Szamosújvárról a jilavai földalatti kazamatákba, majd a piteşti-i fegyházba került. 1960 júniusában átszállították a dési börtönbe, itt halt meg 1961. augusztus 6-án.
Amikor felidézzük az ákosi Szekeresi Nagy József alakját, emberi nagyságát, a községét, szülőfaluját szolgáló tetteit, valójában Szekeresi Nagy Józsefet a jellel jelöltek közé emeljük! Hiszem, hogy a 2011. szeptember 4-én leleplezett, „birtokba vett”, Szekeresi Nagy Józsefet ábrázoló dombormű és emléktábla a világ minden részére szétszóródott ákosiak és környékbeliek igazi zarándokhelye lesz.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Bajka Pál (1929–2013)
Valamikor az ötvenes évek derekán került a kolozsvári magyar napilap, az Igazság szerkesztőségébe, akkortájt, amikor Kovács András, az újság legendás főszerkesztője jó képességű fiatal tollforgatók egész sorát kezdte alkalmazni, hogy a lapnak frissességet, új lendületet adjon. Bajka Pali agrármérnöki végzettséggel rendelkezett, értett is a szakmájához, így természetesen többnyire a földművelésből és állattartásból élők munkájáról és életéről írt. A mezőgazdasági rovatot vezette aztán évtizedeken keresztül, 1974 és 1988 között az Igazság szerkesztőbizottságának tagjaként.
Ahhoz a szakember-generációhoz tartozott, amelynek tagjai a kommunizmus adta körülmények és lehetőségek közepette megpróbálták a tájékoztatás terén is a megkockáztatható legtöbbet elérni, akik magukra vállalták a művelődésszervezés, a népnevelés és ezekkel együtt a félszavakból építkező, sorok közé rejtett identitásmegőrzés többnyire veszélyes és hálátlan feladatát. Bajka Pál értette a falvak népének nyelvét, ismerte gondjaikat-bajaikat, mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó írásai ezért rendre népes olvasótábor figyelmét keltették fel. A közülünk több mint 16 évvel ezelőtt eltávozott Bazsó Zsigmonddal és a nála is korábban elhunyt Kászoni Gáspárral együtt járták a terepet, Besztercétől Zilahig, Kalotaszegtől az Aranyos völgyéig, s olyan részletesen ismerték Közép-Erdély vidéki lakosainak hétköznapjait, hogy az adott körülmények közepette is megtalálták a valóság bemutatását szolgáló megoldásokat. Szakmai tevékenységük jelentős része persze hiábavalóságokkal telt el, hiszen napi rendszerességgel voltak kénytelenek megrendelésre gyártani a kampányírásokat is.
Bajka Pál jó felkészültségű, megbízható, komoly, céltudatos újságíróként maradt meg kollégáinak emlékezetében. Sportolni, kirándulni imádó ember volt, a szerkesztőségek közötti futballmérkőzések és a hétvégi kirándulások egyik alapembere. A szerkesztőségben hozzájárult a jó hangulat megteremtéséhez, közösségi ember volt, aki minden tevékenységben részt vett. 1989 végén vonult nyugalomba. Később a sors Magyarországra sodorta, de időről időre hazatért, felkereste a szerkesztőséget, és őszintén drukkolt a lap sikeréért. Aztán betegsége miatt a látogatások elmaradtak. Február 16-án, szombaton, 84 évesen Budapesten örökre megpihent. Jó kollégaként, szelíd kritikájú és csendes humorú munkatársként tartjuk meg őt emlékezetünkben. Olyan emberként emlékszünk majd rá, akivel lehetett vitatkozni is, és akit következetes, logikus okfejtéssel meg is lehetett győzni.
Nyugodjék békében!
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár),

Fenyegetés az RMDSZ-nek Zilahon
A romániai magyarságot fenyegető feliratot tűztek ki ismeretlen tettesek az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének zilahi székházára. A kézzel írott provokatív üzenetben ez olvasható: „Ha nem hagytok fel az autonómiatörekvéssel, ki lesztek utasítva! Ez az első figyelmeztetés! Lehet, hogy még lesz. Ez rajtatok múlik!”
A szövetség Szilágy megyei szervezete ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a csütörtökre virradóra kitűzött fenyegető felirat miatt.
A szervezet ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások sora rányomja bélyegét a romániai magyarság mindennapi életére, és megmérgezi a közhangulatot. Az érintettek úgy vélik, a többségi nemzet és a kisebbségek békés együttélésének bojkottálásával, mesterségesen generált konfliktusokkal, zászlóháborúkkal próbálják elterelni az állampolgárok figyelmét az ország valós problémáiról. Hasonló állásponton van a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) is, amelynek elnöksége tegnap közleményben jelezte: elítélik az elmúlt időszak megosztó és romboló szándékú törekvéseit, amelyek a pillanatnyi szenzációhajhászás, az átgondolatlan nyilatkozatháborúk és negatív közhangulat gerjesztése révén az erdélyi magyar ifjúság jövőjét is veszélyeztetik.
Krónika (Kolozsvár),

Megalakult a Partiumi Autonómiatanács kezdeményező bizottsága
Zilahon tartotta alakuló ülését március 13-án, szerdán a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) kezdeményező bizottsága – közölte csütörtökön az MTI-vel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A kezdeményező bizottság a partiumi autonómia ügyét képviselni hivatott PAT április végére várható alakuló üléséig a tanács működését előkészítő terveket dolgozza ki. A 11 tagú bizottságot az EMNT Bihar, Szatmár és Szilágy megyei küldöttei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) három megyei szervezetének elnökei valamint az EMNT és az EMNP partiumi régióelnöke alkotja. A testület elnökévé Szilágyi Ferencet, az EMNT oktatási alelnökét választották, aki a Partium közigazgatási földrajzából írta a debreceni egyetemen megvédett doktori dolgozatát.
A kezdeményezők az autonómia tanácsot az EMNT egyik szakbizottságaként szeretnék működtetni. A tanács a tervek szerint „a partiumi önrendelkezésért tenni akaró magyar szervezetek, történelmi egyházak, felsőoktatási intézmények, a keresztény és a nemzeti értékeket nyíltan felvállaló civil kezdeményezések képviselőiből állna" – fogalmaztak az MTI-hez eljuttatott közleményben.
A kezdeményező bizottság tagjai hangsúlyozták: a partiumi önrendelkezés ügye mellé a román közvéleményt is meg kell nyerni, ezért fontos a kétnyelvű szóróanyagok terjesztése, illetve román szervezetek megszólítása. A PAT létrehozását Tőkés László is megemlítette a székely szabadság napján vasárnap Marosvásárhelyen tartott autonómiatüntetésen. A EMNT elnöke szerint a PAT ugyanazt a szerepet tölti majd be a Partiumban, amit a Székely Nemzeti Tanács Székelyföldön. MTI
Erdély.ma,

Elitorientált magyar szülők
Továbbra is népszerűbbek a belvárosi iskolák a lakónegyedekben működő kisebb tanintézetekkel szemben – derült ki az előkészítő (nulladik), illetve az első osztályokba való beiratkozás első szakaszának összesített adataiból. Több illetékes ugyanakkor a Krónikának úgy nyilatkozott: mindez nem jelenti azt, hogy a lakónegyedi oktatási intézetek hamarosan kiürülnek.
A megkérdezettek szerint ugyanakkor idén nyugodtabban zajlott az iskolákba való jelentkezés, hiszen tavaly első alkalommal indultak előkészítő osztályok, így sokan nem ismerték pontosan a teendőket, ebben az évben azonban a szülők már felkészültebben érkeztek a tanintézetekbe.
Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégium a legnépszerűbb a magyar kisdiákok szülei körében: a belvárosi iskolában három elemi osztályt indítanak a következő tanévben, a beiratkozás április 22-én zárult, első szakasza során pedig már mind a 75 helyet elfoglalták. A megyei tanfelügyelőség adatai szerint nem maradt több hely az Apáczai Csere János Gimnáziumban és a Kolozsvári Református Kollégiumban sem, de sokan jelentkeztek a városközpontban lévő Báthory István Gimnáziumba is, ahol szintén három osztályt indítanak ősztől. Ez utóbbiba egyébként még három kisdiák iratkozhat be a május 8. és 17. között sorra kerülő második szakaszban. A lakónegyedi iskolák többsége egy magyar nyelvű első vagy nulladik osztályt indít a következő tanévtől, az iratkozás első szakaszában ezek közül egyik sem telt meg.
Nagyváradon a Szacsvay Imre Általános Iskolába iratkozott a legtöbb magyar anyanyelvű gyermek: szeptemberben az induló öt osztályban összesen 130 kisdiák kezdi meg az előkészítő, illetve az első osztályt. A Szacsvayba még 13 gyermek jelentkezhet. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban az egy jóváhagyott osztályba eddig 22-en iratkoztak be a megengedett 25 helyre, míg a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban mind a 25 hely betelt. Kolozsvárhoz hasonlóan a partiumi megyeszékhelyen is további diákok jelentkezését várják a lakónegyedi iskolák magyar nyelvű osztályaiba.
Az iskolák között is van versengés
Erdélyi körút a magyar oktatásért Folytatódik a „2013 a külhoni magyar kisiskolások éve" című program körútja, amelynek keretében a magyar közigazgatási minisztérium által kezdeményezett projekt illetékesei Felvidékre és Erdélybe látogatnak. A program célja, hogy meggyőzzék a külhoni magyar szülőket, magyar anyanyelvű tanintézetbe írassák gyermekeiket. A körúton helyszínenként több mint száz gyermekhez, pedagógusaikhoz és szüleikhez látogatnak el a szervezők, akik ügyességi játékokkal, zenével és tánccal készülnek a találkozókra. Az erdélyi körút szerdán, május 8-án Zilahon indul, 9-én Székelyudvarhelyre és Nagyenyedre látogatnak el a szervezők, 10-én pedig a Kolozs megyei Válaszúton találkoznak a kisdiákokkal.
Pásztor Gabriella, a Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatója a Krónika megkeresésére rámutatott: a belvárosi iskolákba való áramlás régóta tendencia Váradon, ez azonban nem azt jelenti, hogy a körzeti iskoláknak nincs létjogosultságuk. A Szacsvay egyébként a város szívében található, és hagyományosan a belváros legjobb iskolájának számít, így a szülőknek már a nyolcvanas évektől kezdve meg kell küzdeniük azért, hogy ide írathassák gyermeküket. Az igazgató szerint egyébként sok tényezőtől függ, hogy a szülő milyen iskolát választ gyermeke számára. „A gyerekek összlétszáma egyre kisebb, így az iskolák között is van egyfajta versengés. A szülők nyilván figyelemmel követik a különböző iskolák eredményeit, és arról is értesülnek, hol milyen rendezvényeket szerveznek a tanítás mellett – ezeket mind alapul veszik a döntésben" – tudtuk meg. A Szacsvayban például április végén Iskolakóstolgatás címmel szerveztek rendezvényt, amelyen a leendő előkészítősök és a szülők is megismerkedhettek a tanintézettel és a tanítókkal.
A nagyvárosokban egyébként nem ritka, hogy a szülők – rokonok, ismerősök révén – ideiglenes tartózkodási engedélyt szereznek annak az iskolának a körzetébe, ahová gyermeküket íratni szeretnék. Ezzel kapcsolatban Pásztor Gabriella elmondta: a szülői kreativitás valóban határtalan, az iskola azonban nem ellenőrizheti, hogy a megadott adatok valósak-e. Ugyanakkor Váradon is jellemző a belváros elöregedése: a családok többsége a lakónegyedekben él, a városközpontban egyre több üzlet nyílik. Az iskola ezért a jelentkezéseknél azt is figyelembe veszi, ha egy szülőnek a lakása nem, viszont a munkahelye a közelben van.
Marosvásárhely az első ötven között
Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Tudor Vladimirescu Gimnáziumban meghirdetett helyekért egyaránt nagy volt az érdeklődés. Az oktatási minisztérium összeállítása szerint a két tanintézet az ország 50 legkeresettebb iskolájának listáján is szerepel: a Bolyai 13., míg a Vladimirescu 27. helyen. A tanfelügyelőség adatai szerint Csíkszeredában nincs kiemelkedően népszerű tanintézet, nagyjából ugyanannyian iratkoztak be a Nagy Imre, a Petőfi Sándor és a József Attila Általános Iskolába. Ezzel szemben a sepsiszentgyörgyi szülők többsége a Székely Mikó Kollégiumot részesítette előnyben: a négy osztályban meghirdetett 115 helyből egy sem maradt üresen. Szintén négy elemi osztályt indítanak a Mikes Kelemen Gimnáziumban, ahol még 23 kisdiák jelentkezését várják a beiratkozás második szakaszában.
Kompromisszumos megoldás Szentgyörgyön
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint Háromszéken a beiratkozás idén hisztéria- és pánikmentesen zajlott. Az illetékes a Krónikának elmondta: sehol nem tapasztalták a szülők részéről azt a félelmet, amit tavaly. „Az elmúlt évben még nagy volt a bizonytalanság, a szülők nem tudták, mire számíthatnak, ez megnehezítette számukra a döntést, nem tudták hova írassák a gyereket előkészítő osztályba. Idén zökkenőmentesen zajlott minden, sokan tanácsot kértek a gyereküket tavaly nulladik osztályba írató szülőktől" – magyarázta a főtanfelügyelő. Hozzátette: az első fordulóban közel kétezer gyermek jelentkezett előkészítő osztályba, a második szakaszban mintegy 200 iratkozót várnak. Keresztély Irma lapunknak azt is elmondta, hogy a belvárosi Székely Mikó Kollégiumban túljelentkezés volt, a meghirdetett száz helyre 115-en jelentkeztek. Az iskola vezetősége igazságos kritériumrendszer alapján akarta rangsorolni a beiratkozott kisdiákokat, ezért minden szülővel egyenként elbeszélgettek. A szülők végül elfogadták azt a kompromisszumos megoldást, hogy létszámfeletti osztályokba tanuljanak a gyerekeik, így a 25 helyett 28 fős előkészítők indulnak ősztől. Keresztély Irma hangsúlyozta, a belvárosi iskolák vonzereje mindig nagyobb, ám az oktatás minőségének megítélése rendkívül szubjektív. „Természetesen minden szülő a lehető legjobbat akarja a gyerekének, de a belvárosi iskolák vonzereje nem növekszik olyan mértékben, hogy az a lakónegyedi iskolák kiürüléséhez vezetne" – szögezte le a főtanfelügyelő.
Országos szinten a szaktárca becslése szerint több mint 15 ezer magyar anyanyelvű gyermeket kellett volna beíratni iskolába, az első szakaszon azonban mindöszsze 10 ezren jelentkeztek az iskolákba – nyilatkozta a Szabadság napilapnak Király András oktatási államtitkár. A helyzet a román gyermekek esetében sem jobb: az anyakönyvi nyilvántartás szerint az iskolakötelesek száma eléri a 218 ezret, azonban csak 160 ezren iratkoztak be.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Szórvány diákközösségeket látogatnak magyarországi tanítók
Nagyenyed
Anyaországi pedagógusok járják a Kárpát-medence magyar iskoláit a külhoni magyar kisiskolások éve alkalmából.
Zilahi látogatásuk után május 10-én délelőtt Székelyudvarhelyen, majd délután Nagyenyeden szerveztek programokat. Útjuk innen Válaszút felé vezetett, ahol befejezik erdélyi körútjukat. Eddig jártak már Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban, Horvátországban. Céljuk mindenhol ugyanaz: erősíteni a magyar iskola jelentőségét, a szülők hitét és hajlamát, hogy anyanyelvi oktatásban részesítsék gyermekeiket. Hajnal Virág programfelelős a Nemzetpolitikai Államtitkárság megbízásából számolt be céljaikról, útjaikról, tapasztalataikról, kifejtve: gyarapodás csak ott lehetséges, ahol van működő közösség, ebben pedig jelentős szerepük van a magyar oktatóknak. A magyarországi vendégek sorra járták a termeket, figyelve arra, hogy minden gyermek részt tudjon venni a különböző foglalkozásokon.
Alighogy megérkeztek Nagyenyedre, máris munkához láttak. A tanítók (Hevériné K. Andrea, Nagy Brigitta, Jézeri Beáta, Fehér Kata) aktívan foglalkoztatták a nagyenyedi és magyarlapádi tanulókat. Kreatív és mozgásos játékokkal, vers- és mesemondással, alkotó, érdekes feladatokkal, közös énekléssel telt el a nap. Csoportokra osztva egyszerre 100-200 tanulóval is képesek voltak foglalkozni, miközben a szülők egy része is jelen volt.
Tapasztalatuk szerint az enyedi és környéki gyermekek szépen beszélnek magyarul, ez egész Erdélyre is érvényes. Az első pillanatban a tanulók egy kicsit meglepődtek, aztán felszabadultak, és aktívan bekapcsolódtak az új tanító nénik érdekes tevékenységeibe.
Este a népszerű Kolompos együttes tartott koncertet, amelynek keretében zenés mesejátékkal búcsúztak Nagyenyedtől. A fellépés nagyszerűen sikerült, annyira, hogy a lelkes gyermekek sorai között felfedezhettük a nagyenyedi képzős diákokat is.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Az elszakított magyar nemzetrészek megmaradásának esélye

Új magyar szakokat indít a BBTE
Három új magyar tannyelvű szakot indít alapképzésen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a 2013–2014-es tanévtől Kolozsváron.
A diákok így már a földrajz kar keretében geológia szakra, a bölcsészkaron pedig világ- és összehasonlító irodalom, illetve kultúratudomány szakra is jelentkezhetnek. A geológia szakot már akkreditálták, így erre a nyári felvételi időszakban is be lehet iratkozni. A másik két szak akkreditációja még folyamatban van, így elképzelhető, hogy ezekre csak az őszi felvételin lehet jelentkezni.
Az egyetem közleménye szerint a nyári beiratkozási időszak július 15. és 31. között zajlik, a magyar tagozat pedig 17 karra várja a jelentkezőket. Az egyes szakokon eltérő bejutási feltételek érvényesek, a pontos időpontok és a felvételivel kapcsolatos részletes információk pedig a BBTE honlapján találhatók meg.
A BBTE-n működő 21 kar még novemberben kidolgozta a jelentkezők szakismeretét és kognitív képességeit felmérő vizsgarendszert. Eszerint a 2013-as felvételi két szakaszban történik: az elsőben a jelentkezőknek vagy vizsgázniuk kell, vagy esszét, illetve motivációs levelet kell írniuk, esetenként pedig interjún kell részt venniük. A második szakaszban az érettségin elért jegyek átlaga szerint rangsorolják a felvételizőket. Mind a kolozsvári, mind az egyes városokban kihelyezett szakokra be lehet iratkozni, Kolozsváron kívül Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten, Zilahon és Besztercén. A BBTE három képzési formát nyújt a diákoknak: nappali képzést, csökkentett óralátogatást és távoktatást.
Maszol.ro