József Álmos egy kötetre való képanyagot, okmányokat, levéltári kutatások és élő visszaemlékezések alapján jelentős mennyiségű információt gyűjtött össze a háromszéki országzászló-állításokról 1940–44 között. Munkája Országzászló-állítások Háromszéken /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006/ címen jelent meg. Az országzászlós könyv csupa tiltásos históriai mezőkről gyűjtött össze a hatvan esztendő alatt szétszóródott, félelem miatt rejtegetett és dugdosott anyagot, s ez a félelem máig sem múlt el. A könyvből megismerhető az országzászló-állítás előzményei, az avatás helye és időpontja, az avatóünnepség lefolyása és az emlékmű utóélete. Az egyes országzászló-állítás felemelő ünnepélyessége, az ,,Erdély visszatér" gondolata drámai ellentétben áll az országzászlók 1944 utáni utóéletével. A színmagyar falvakban nem csak a román hatóságok működtek, pusztítottak a helybéli magyarok közül a vezetői polcokra törő karrieristák is. Legtöbb helyen levágatták a zászlórudakat, s vörös csillagot illesztettek ennek helyére. Voltak helyek, ahol szétverték, majd az anyagát is elhordták az emlékműveknek. A kötet kockázatos, de sikeres zászlómentésekről is szól. Az 1989-es fordulat után előkerültek a már ereklyévé érdemesült zászlók, zászlórudak, zászlótartó darabok. Előpatakon a zászlót Dálnoki Sándorné rejtegette. Idős korában felfedte titkát, s 1982-ben bekövetkezett halálakor a koporsójába tették. Gelence zászlóját Bartha Imre iskolaigazgató otthoni kútjának tetőzetében rejtegette. Kézdiszárazpatakon Opra Irma párnába varrva rejtegette a zászlót. Kommandón a talapzat szövegeinek levésése ellen tiltakozókat megkínozták. Komollón a zászlótartó rudat Szentgyörgyi Béla csűrében rejtették el, a lobogót színei szerint háromba vágták, és különböző családoknál rejtették el. Lécfalván előbb az orgonában rejtették el a zászlót. Magyarhermányban üvegbe rejtették, és az istállóban a jászolban dugták el. A zászló ma is megvan. Ozsdolán paplanba varrták. Zágonban a templomtorony gombjába rejtették. A rejtekhelyet valaki elárulta. Rétyen viaszos vászonba csomagolták, s az emlékmű mögötti családi ház csűrjében rejtették el. További sorsa ismeretlen. Székelyszáldoboson a márványtáblát ládában, a zászlót jászolban rejtették el. Szárazajtán az 1944. szeptember 2-án bevonuló román katonák égették el a zászlót. Az uzoni zászló díszpárnába varrva vészelte át a nehéz időket. Ma is megvan, a református templomban őrzik. Zabolán a zászlót a katolikus templomba menekítették, ahonnan az egyik helybéli román kihozta, és elégette. A zalánpataki zászlót rongyszőnyegbe szőtték. /Sylvester Lajos: Kálváriás zászlósorsok (József Álmos új kötete) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

Március 5-i ülésén a kormány egymillió lej összértékű támogatást ítélt meg az erdélyi történelmi egyházak számára tizenkét templomépület és más egyházi intézmény építési, javítási, valamint rehabilitációs munkálataira. Az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek közbenjárására már az elmúlt év decemberében jóváhagyott összeget a kormány tartalékalapjából különítették el. A döntés értelmében Fehér és Bihar megye egy-egy, Kolozs négy, Kovászna, Hargita és Maros egy-egy, valamint Szilágy megye három intézménye részesül a pénzből, Háromszék megyéből a zágoni református lelkészi hivatal kap anyagi támogatást. /Egymillió lej a magyar egyházaknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Feléledőben a zenei élet Zágonban, mióta Musát Gyula irányítja a helybeli gyermekzenekart: kezdeményezésére március 8-án gyerekzenekarok adtak nőnapi koncertet Zágon kultúrotthonában. Az öt településről – a házigazdák mellett Barátosról, Uzonból, Sepsiszentgyörgyről és Rétyről – érkezett gyerekek háromórás hangversenye sikeresnek bizonyult. /Váry O. Péter: Gyerekzenekarok nőnapi koncertje Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Vinczeffy László sepsiszentgyörgyi festőművészt Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki március 15-én Budapesten. Eddigi díjai közül ez a legnagyobb megtiszteltetés számára, mondta a művész. Szeret kísérletezni és megújulni, vallja. Párhuzamosan a festészettel, grafikával, szobrászattal is foglalkozik. Emlékezett indulására. Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán kizáró jellegű volt a román nyelvvizsga. Sok nagyon tehetséges embert zártak ki, mert nem tudott jól románul. Az ő román vizsgája sem sikerült, mehetett haza. Elment a pedagógiai főiskolára. Zágonba ment rajztanárnak, ott is maradt tíz esztendeig. Majd bekerült Sepsiszentgyörgyre a múzeumba, ahonnan három évre elküldték, hogy Bukarestben tanulja ki a restaurátor mesterséget. Bukarestben rengeteg nemzetközi kiállításon vett részt. Restaurátorként is nagy sikereket ért el, Barabás Miklós-, Gyárfás Jenő-festményeket újított fel. Vinczeffy László /sz. Atyha, 1946. márc. 21./ a kolozsvári Pedagógiai Főiskolát (1970) és a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola restaurátorképző tanfolyamát (1979–83) végezte. 1979-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képrestaurátora. /Kovács Zsolt: Erdélyiség az állandó megújulás jegyében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

A Magyar Polgári Pártnak (MPP) Orbaiszék minden közigazgatási egységében van alapszervezete. Elsőként a kovásznai szervezet alakult meg másfél héttel ezelőtt. Zágonban is megalakult az MPP, az elnöki tisztségre Damó Csaba kapott megbízást. A többi orbaiszéki községben a következő vezetőket választották: Barátoson Bartha Ottó elnök, Márk András alelnök; Nagyborosnyón Girtler Gyula elnök, Nagy Sándor (Kisborosnyó) alelnök; Zabolán Sidó Géza (Páva) elnök, Barti János alelnök; Kommandón Gödri Attila elnök, Baricz Béla alelnök. /Bodor János: /Orbaiszéken befejeződött a pártalakítás (Magyar Polgári Párt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./

A sepsiszentgyörgyi Vinczeffy László festőművész 2008. március 15-én vehette át a Munkácsy-díjat. A Kolozsvári Pedagógiai Főiskola rajz szakán 1970-ben végzett, majd Zágonban lett tanár. Sokoldalú, szobrai is vannak. /Németh Júlia: Örömöt lelek az alkotásban, s ez továbblépésre ösztönöz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Egy nappal a határidő lejárta előtt még bizonytalan, sikerül-e letennie jelöltjei listáját a Magyar Polgári Párt zágoni szervezetének. Damó Csaba a múlt héten adta le a kérést a zágoni községházán, tizenkét MPP-s jelölt dokumentumait kérte. Más településeken helyben, illetve rövid időn belül kiállították a szükséges dokumentumot, a zágoniak azonban nem kapták meg az iratokat. Damó a prefektushoz fordult, írásban is kérte, sürgesse meg Kiss József polgármestert. György Ervin prefektus beszélt Kiss Józseffel, aki ígéretet tett, de még nem intézkedett. Zágonban Kiss József az RMDSZ színeiben indul. A zágoni eset nem egyedi, más településeken is megpróbálják elriasztani az MPP-s jelölteket – mondta Gazda Zoltán, az MPP megyei alelnöke. Bodokot említette, ahol Nagy Nándor Zoltán polgármesterjelöltjük kénytelen volt feljelentést tenni és rendőri védelmet kérni, de akadékoskodtak az MPP-s jelöltek iktatásánál Rétyen és Bereckben is. /Farkas Réka: Akadályozzák az MPP jelöltállítását. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

A csendőrség kivizsgálja a gelencei eset körülményeit, közölte Adrian Faur alezredes, a megyei csendőr-felügyelőség parancsnoka. Csendőrségi túlkapás Gelencén címen a Háromszék április 18-i száma jelezte, hogy egy csendőrjárőr szabálytalanul járt el igazoltatás során, és durván elbánt egy férfival. A Háromszék korábban másik esetről is írt, egy nagyborosnyói illetőségű csendőr tavaly karácsonykor Zágonban duhajkodott. Az esetet kivizsgálták, a leírtakat valósnak találták, a parancsnok felbontotta az altiszt munkaszerződését. /Szekeres Attila: Kivizsgálják az ügyet (Csendőrségi túlkapás Gelencén). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Rodostó város tanácsa a múlt héten Beder Tibort, a Magyarok Székelyföldi Társasága és a Julianus Alapítvány elnökét díszpolgárává választotta. Beder Tibor elsősorban nem székelyföldi tisztségeiért és Kárpát-medence szerte ismert teljesítményéért kapta a rangos kitüntetést, hanem azért a teljesítményért, amelyet a székelyföldi magyar ember küldetéstudata alapozott meg. A most kitüntetett már a diktatúra éveiben II. Rákóczi Ferencnek, bujdosótársainak és Mikes Kelemennek a nyomába szegődött. Zágonból elindulva többszöri nekifutamodással próbálta Törökországot elérni, amire csak a diktatúra bukása után kerülhetett sor. Az első igazi útján – egyébként Hargita megyei főtanfelügyelőként – Rodostó érintésével az antaliai Macarköyig jutott el, rácsodálkozva a magyar megmaradás búvópatakszerű, jelképi értékű históriai ,,teljesítményére”, amint a törökországi ,,magyarfalusiak” fél évezrede nyelvvesztés után is féltve őrzik magyarságtudatukat, és személyi irataikba büszkén íratják be a ,,Macar” (Magyar) szót. Beder Tibor szervezésében a székelyföldiek, erdélyiek százai keresték fel a törökországi magyar emlékhelyeket. Csíkszentdomokosi székely kapu került Macarköybe, Csernátonban faragott és az alkotók által felállított székely kapu a rodostói Magyar utca bejáratához, ezt megelőzően a budapesti Rodostó Alapítvánnyal és a Rákóczi Szövetséggel együttműködve háromalakos térplasztikai alkotás Rodostó városligetébe. Rodostóban központi helyre került a török nyomdászat megalapozójának, a török ősnyomtatványok létrehozójának, a világi könyvkiadás elindítójának, Ibrahim Müteferrikának – Székely Ábrahámnak – Köpe Csaba által kisbaconi cserefából faragott, monumentális szobra. Beder Tibor törökországi utazási élményeit könyvekbe, alkalmi kiadványokba foglalta. A magyar–török kapcsolatépítés kétoldalú: az évek során számos török küldöttség látogatott Székelyföldre, testvértelepülési kapcsolatok jöttek létre. Ezeknek a létrehozásában a Magyarok Székelyföldi Társaságának partnere volt a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület. /Sylvester Lajos: Rodostó székelyföldi díszpolgára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./

Nem érvényesítette a zágoni tanács a két megválasztott MPP-s tanácstag mandátumát június 20-án tartott alakuló ülésén. Amikor Damó Csabára került a sor, csak MPP-s társa szavazott igennel, a többiek tartózkodtak, ugyanez történt Igyártó Gábor esetében. A két MPP-s tanácstag tehát nem tehette le az esküt, öt napon belül fellebbezhetnek a közigazgatási bíróságon. Damó Csaba szerint Kis József polgármester áll a történtek hátterében, régi az ellentét köztük, ez volt a bosszúja. Kis József tagadta ezt. /Farkas Réka: A zágoni tanács felülbírálta a népakaratot (Nem érvényesítették az MPP-sek mandátumát). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Messziről is jöttek, ki titokban, ki nyíltan Zágonba, a templom portikusában levő kicsi Mikes-szobába, amelyet az akkori lelkipásztor a hatalom tiltása ellenére hozott létre. Sokszor Beder Tibor volt Hargita megyei tanfelügyelő hozott pionírokat, és a lelkipásztorral csukott ajtó mögött tanították történelmünket. Aztán jött 1990, Mikes halálának évfordulója – összeült az akkori alpolgármester, Kiss József Kozma Béla lelkipásztorral, jöttek megyei vezetők, és összeállították a műsort. Az ünnepségen híres külföldi és hazai személyiségek vettek részt, köztük néhai Czine Mihály, Jókai Anna írónő, Kányádi Sándor költő, néhai Domokos Géza és Ács Zoltán, a holland Mikes Társaság akkori elnöke is. Ács Zoltán javasolta, alakuljon egy egyesület, ez mentheti meg a kastélyt és a Mikes korabeli műemlék gabonást. Így indult a Mikes Kelemen Egyesület útjára. Később az imateremben gyűltek össze jó néhányan, összegyűlt a bejegyzéshez szükséges pénz, a jegyzőkönyvet Csoma Antal magyar szakos tanár vezette. Komoly vita volt a kastély befejezéséről, elhangzott, hogy kellene valaki, aki egyelőre fél normával átvenné a már érkező berendezéseket, és egyáltalán, felügyelné a dolgokat. Kozma Csilla javasolta Kocsis Tündét, aki Borosnyón tanított, és szeretett volna hazakerülni. Szépen indult minden, Orbán Árpád a konyhát is ellátta bútorral és edényekkel. Létrejött a Kiss Manyi-emlékszoba, azután a Csutak Vilmos-emlékszoba is. A sokat emlegetett kultúrmunka idegenvezetésből állt, amit Kocsis Tünde végzett, de egyéb megmozdulás nem volt. /Kozma Csilla, Zágon: A Mikes-múzeumról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A moldvai szomszédokkal perlekednek területeikért a székely megyék. A háromszéki Zágon község közel 500 hektár erdővel gazdagodik ezen a héten. György Ervin prefektus elmondta, az állami erdészet szakembereivel azonosították azokat a parcellákat, amelyeket visszamérhetnek a községhez. A tulajdont igazoló dokumentumokból kiderítették, hogy a falu jogosan tart igényt közel 400 hektár legelőre, amely jelenleg a Buzau megyei Gura Teghii településhez tartozik. Az 1968-as megyésítéskor több ezer hektár területet Vrancea, Bákó és Buzau megyéhez csatoltak. A tulajdon-visszaszolgáltatáskor nehézségek merültek fel. A Kovászna megyei magánszemélyek, önkormányzatok, közbirtokosságok, egyházak próbálták visszaszerezni területeiket, igényük jogosságát telekkönyvi kivonatokkal igazolták. Bákó és Buzau megyékben a többéves eljárás eredménnyel zárult, a háromszéki tulajdonosoknak visszamérték az erdőket, legelőket. Viszont évek óta eredménytelenül harcolnak a Vrancea megyéhez csatolt területekért, pereskedés ellenére még egyetlen négyzetmétert sem mértek vissza a Kovászna megyeieknek. A megyehatár menti községek, az ozsdolai, gelencei, berecki és zabolai jogosultak hiába nyújtottak be több tucat visszaigénylést, mellékelve a tulajdont igazoló iratokat, Tulnici település és Vrancea megye földosztó bizottságai azokat sorozatosan visszautasították. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke korábban megfogalmazta, úgy tudja, Vrancea megyében hallgatólagos politikai egyezség született arról, hogy a „magyaroknak” ne adjanak vissza semmit. Újabb megyeközi vegyes bizottság létrehozását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a Csíkszentmárton és Dormányfalva (Darmanesti) közötti határ megállapítására. A két település határa egyben Hargita és Bákó megye közötti határvonalat is jelenti. 2006-ban a tábor hovatartozása élesztette fel a megyék közötti területvitát. Borbély Károly távközlési miniszter ugyanis – aki akkor az Országos Ifjúsági Hatóságot vezette – rendeletileg a Hargita Megyei Ifjúsági Hatóságnak adta át a tábort. A határozatot azonban a Bákó megyei hatóságok megtámadták. A határvita megoldására 2006 őszén megyeközi vegyes bizottság alakult, a feleknek azonban nem sikerült megegyezésre jutniuk. /Bíró Blanka, Gazda Árpád: Újratermelt határviták. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

Sylvester Lajos magyar nyomkereső új könyve, a Szőttesünkben török minták számos törökországi útjának tapasztalatait hármas megvilágításba helyezte. Útikönyvét egyrészt török históriai, művelődéstörténeti, turisztikai, földrajzi és geológiai ismeretek tárházává tette, másrészt törökországi kalandozásait minden esetben céltudatosan magyarságkereső útként jelenítette meg, s harmadrészt kis-ázsiai útjaira mindig magával vitte a ,,hazai fonnivalót". Kéziratának első része Zágonhoz kötődik. /Megjelent. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./

A „látóhegyeken” gyújtott őrtüzek lobognak a Szent István-napi ünnepség tiszteletére augusztus 20-án Háromszéken. Elsőként Maksa határában, az Óriáspince-tetőn gyújtják meg az őrtüzet, ahol tavaly augusztus 20-án avatták fel a Háromszékiek Emlékparkját. A sétányon 12 stilizáltan leegyszerűsített székely kapu, a 12 hónapot és stációt jelölő oszlop, küszöbkővel a székely nép életének 12 legfontosabb momentumát jelöli, a feliratokon a háromszéki települések nevei szerepelnek. Az Óriáspince-tető után a Perkőn, a Kézdialmás és Lemhény közti Szent Mihály-templom fölötti hegyen, a Zágon és Papolc közti Lahó-hegyen, a lécfalvi Székely támad dombján és Lisznyó fölött, a Bodoki-hegység kilátóhelyén, valamint több más helyen futtatják körbe a háromszéki rónán és hegykaréjban az együvé tartozás üzenetét. Az őrtüzek első alkalommal tavaly gyúltak ki, ugyancsak augusztus 20-án. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke szerint idén az őrtüzek arra emlékeztetnek, hogy az együvé tartozás szülőföldünk építő, hitet erősítő ereje Szent István napján a legnagyobb. /Bíró Blanka: Őrtüzeket gyújtanak Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

Nehéz helyzetbe kerültek egyes pályázatokat nyert önkormányzatok Háromszéken, mivel a kormány késik a már elvégzett munkálatok kifizetésével. A polgármesterek állítják, hogy a munkálatok kivitelezői már perrel fenyegetik őket. Kiss József zágoni elöljáró a háromszéki polgármesterek szeptember 11-én tartott találkozóján elpanaszolta, hogy a kormányhatározatok alapján megnyert és elkezdett munkálatok ellenértékét május óta nem fizeti a kormány. Az elmúlt esztendőben a Kovászna megyei polgármesterek rendkívül hatékonyan vettek részt a két kormányprogramban, több mint 50 infrastruktúra-fejlesztési munkálatra nyertek pénzt. Az utak, hidak, víz és csatornarendszerek, ülepítő-állomások építését az év elején elkezdték, egyes munkálatokat befejeztek, mások pedig mintegy 90 százalékban elkészültek, de a kormány május óta nem törlesztett. „Az önkormányzatok soha nem kaptak ennyi pénzt, mind ebben az évben. Amióta miniszter vagyok, egyetlen évben sem voltak a minisztériumnak adósságai sem az önkormányzatok, sem a kivitelezők felé”, szögezte le Borbély László fejlesztési miniszter. /Isán István Csongor, Kovács Zsolt: Pályázatgondok Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Bocskay Vince szobrászművészről írta pályatársa, Márton Árpád: „Évtizedeken át szellemi nagyjainkat egy rendszer megtagadta, tiltotta, elhallgatta. Most az idő, a korigény újra kiszólította a feledésből, és Bocskay Vince által kiléptek a terekre méltóságukban és a forma hiteles tisztaságában. ” Alkotóművészetét mérlegelve felezővonalat húzható a pálya közepén. Művészi ténykedése első felét a kisplasztikák uralják, a másodikat az emlékszobrászat, a térszobrok dominálják – írta az 1949. december 16-án Szovátán született, jelenleg is ott élő művészről monográfusa, Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Bocskay Vince. Műterem sorozat. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Bocskay Vince Kolozsváron az akadémián szerzett oklevelet 1974-ben, majd hazatért szülővárosába. Rajztanárkodott, pedagógiai tevékenysége hasznosan egészíti ki szobrászatát. Szülővárosában ma már művésztelep működik; Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Kuti Botond és t más alkotó együttműködése révén példásan valósult meg a különböző nemzedékek kézfogása. 1990 után közel húsz monumentális munkát fejezett be, volt év, amikor kettőt is avattak. Szovátán Nicolae Balcescu (1991) és Petőfi Sándor (1992) mellszobrát és a két világháború hősei emlékművét készítette el, a Petőfi-mellszobor párját a testvérvárosban, Százhalombattán is felállították. Első egész alakos munkája dr. Bernády György bronzszobra Marosvásárhelyen (1994). További köztéri alkotásai (2006-ig): a háborús hősök emlékműve Szovátán (1996), a politikai foglyok emlékműve Székelyudvarhelyen (1996), Mikes Kelemen mellszobra Zágonban (1997), Apor Vilmos püspök egész alakos szobra Gyulán (1998), gróf Mikó Imre egész alakos szobra Sepsiszentgyörgyön (1998), millenniumi emlékoszlop Nagyváradon (2000, közösen Gergely Istvánnal és Dóczy Andrással), Patachich Ádám érsek egész alakos szobra Kalocsán (2000), Bod Péter mellszobra Felsőcsernátonban (2001), az 1848-as forradalom és szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékműve Kézdivásárhelyen (2002), a Don-kanyarban elpusztult hősök emlékműve Marosvásárhelyen (2005), Márton Áron püspök egész alakos szobra (Budapesten várja, hogy elhozzák és felavatása után a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál fogadja a betérőket), az 1956-os elítéltek emlékműve a kolozsvári Református Teológián (2006). /B. D. : Bocskay Vince emberarcú szobrászata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Egy helyi, elfogadhatóan korrekt hangnemű román nyelvű napilap tudósítása szerint a Zágoni Polgármesteri Hivatal hivatalos internetes honlapján magyart és Székelyföldet gyalázó, sértő, kirekesztő és gyűlöletkeltő hangvételű írás található. A kizárólag román nyelvű honlap Zágon község történelmét megjelenítő része olyan hangnemben íródott, hogy a helyi, magyar nevet viselő polgármester helyett is szégyenkezik az ember. Az egész internetes honlapról ordít a magyargyűlölet. Többek között a cikksorozatok egyikében Balint pópa bibliával és kereszttel napi harcot vív a gyalázatos magyarosítás ellen, a tízezer éves trák, dák, illír, pontusi, krétai és egyéb ősi hagyományok és értékek életben tartásáért. Szükséges megvizsgálni a polgármester személyi felelősségét. A cikkíró követeli a honlap anyagának törlését. /Blénessy Botond: Zágon a Székelyföld peremén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./ Kiss József a polgármester.

November 16-án, vasárnap benépesedett Uzon központja az öt településről érkezett gyermekek hadával. Az ifjú fúvószenekarok találkozóját idén negyedik alkalommal szervezték meg, ezúttal az Atlantisz Művelődési Egyesület a helyi iskola és tanács közreműködésével, Ugron Ernő karnagy irányításával. Az év elején a Romániai Magyar Dalosszövetség fúvóstagozata a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola igazgatójával, Szilágyi Zsolt magánénekessel úgy döntött: azok a gyermekegyüttesek, amelyek kihelyezett tagozatként működnek, az év folyamán szervezzenek találkozót. A találkozók sorozatát Zágon indította el márciusban, ahol az évszázados fúvószenei hagyomány fellendítése érdekében, Kiss József polgármester támogatásával ma harmincöt tagú gyermekegyüttes dolgozik a művészeti iskola négy szaktanárának irányításával. A zenekar karnagyi irányítását Musát Gyula zenetanár végzi. A megyeszékhely a Szent György-napokra időzítette a találkozót a Sepsiszentgyörgyön működő gyermek fúvószenekar kezdeményezésére. A harmadik találkozó június 1-jén Rétyen volt, nagy számú gyereksereg és szülők előtt mutatkoztak be az együttesek. A településen 1980-tól van gyermekegyüttes, és az utánpótlás képzése a mai napig töretlen. A rétyi zenekar karnagya Maksai József, a Brassói Zeneművészeti Egyetem negyedéves hallgatója. Az említett három együttes mellett fellépett a Barátosi Bibó József Általános Iskola Gyermekegyüttese, melyet Kelemen Szilárd tanár vezet. A kézdivásárhelyi gyermekegyüttes csak Uzonban csatlakozott az előbbi öthöz, külön színfoltot jelentett Gyergyai Barna zenetanár, karnagy csapatának produkciója. A hangversenysorozat végén Szilágyi Zsolt, a Művészeti Népiskola vezetője elismeréssel szólt a tanárok, gyermekek, fenntartók és szülők együttes munkájáról. /Kelemen Antal: Gyermek fúvósegyüttesek, ha összejönnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./

1952-ben, központilag elrendelték a burzsoá-földesúri rendszer ,,széles dolgozó tömegeket megrontó” szellemi termékeinek, a ,,reakciós” irodalomnak a megsemmisítését. Bagoly Vilmos zágoni igazgató-tanítóra hárult a pártfeladat, hogy a háború és az ezt követő viszontagságok elől az iskola padlására menekített ,,reakciós” tartalmú könyveket megsemmisíttesse, a szellemi inkvizíciónak megfelelően a ,,reakciós” könyveket máglyán kellett elégetni. Bagoly Vilmos fia, Miklós kezébe nyomott egy könyvet. Címe: Hős fiúk. Regényes történet a szabadságharcból. Írta Rákosi Viktor. Mikor édesapja már elég érettnek tartotta arra, hogy a veszélyes titkokba beavassa, akkor mesélte el, hogy 1952-ben a könyvégetést az iskolásokkal kellett elvégezni, ő pedig közel félszáz, értékes művet, főleg történelmi és természettudományi témájú kötetet titokban hazavitt, és otthon elrejtette. Fia legkedvesebb olvasmánya, a Hős fiúk ebből származik, tehát a tűzhaláltól megmentett könyv. Bagoly Miklós mérnök 2009. március 15-re a sepsiszentgyörgyi Charta Nyomdával újra kiadatja Rákosi Viktor halálra ítélt regényes történetét. /Sylvester Lajos: Egy regényes történet romantikus megmentése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Zágonban, Mikes Kelemen falujában sikeres az ifjúsági zenekar, és arra is igény van, hogy újraalakítsák a fúvószenekart. Március 4-én megalakult a zágoni önképző kör. Bokor Gábor, az ötletgazda megkezdte a bővebb falumonográfia összeállításához szükséges adatgyűjtés megszervezését. Az alakuló ülésen könyvbemutatót tartottak, és fellépett a helybeli 32 tagú vegyes kórus, Bokor Temesi Emma vezényletével. /(kisgyörgy): Önképző kör Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Július 4-én Domokos Géza író faragott emlékoszlopával és II. Rákóczi Ferenc mellszobrával gazdagodott a zágoni Mikes Művelődési Központ. Az avatóünnepséget a falunapon tartották, ugyanakkor avatták fel az új sportcsarnokot. Zágon központjából a Mikes–Szentkereszty-kúria kertjébe vonult az ünneplő-megemlékező közönség. Kiss József polgármester Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével közösen leleplezte Domokos Géza emlékére a Both László faragta kopjafát, melyet Veress Dániel (1929–2002) és Hopp Lajos (1927–1996) Mikes-kutatók emlékjelei mellé állítottak. Markó Béla emlékbeszédében elmondta, habár különösnek tűnhet a társítás, az ő értelmezésében üzenete van, mert egy időben, egy helyen jelen van múlt – Rákóczi –, jelen és jövendő, amit a sportcsarnok jelképez. Mikes Kelemen mellszobra mellett leleplezték II. Rákóczi Ferenc fejedelem 85 cm magas pirogránit szobrát, magyarországi testvértelepülés, Kisköre ajándékát, a dombóvári Varga Gábor szobrászművész alkotását. A művész elmondta, megtiszteltetés számára, hogy Háromszéknek alkothatott, nemrég Kovásznán avatták Márton Áron szobrát. Semjén Zsolt, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az ünnep jelentőségéről beszélt. /Szekeres Attila: Csillagok, akik utat mutatnak (Hármas avatóünnepség Zágonban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

Tizennegyedik alkalommal tartották meg Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-medence református középiskoláinak találkozóját. Százharmincan, gimnáziumok és kollégiumok vezetői, lelkészei és a diákság képviselői jöttek el. A zárónyilatkozatban fogalmazták meg azokat az elveket, amelyek az egész református magyarságra vonatkozó oktatási és egyház-politikai szempontból fontosak. A nyitó istentiszteleten Kató Béla egyházkerületi főjegyző hirdetett igét. Július 10-11-én honismereti túrákon ismerkedtek a vendégek a környék értékeivel (csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeum, kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Zágon és Csomakőrös emlékházai, a szászhermányi és a brassói Fekete-templom). A Nyergestetőn Kozák Albert nyugalmazott történelemtanár beszélt a háromszéki önvédelmi harc utolsó tragikus momentumáról. /Kisgyörgy Zoltán: Együtt a Kárpát-medencében (Református középiskolák találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./ A Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei zárónyilatkozatuk szerint hálával fogadták a kárpát-medencei református egyházak egységének kimondását. Az erdélyiek és kárpátaljaiak köszönetüket fejezték ki a Magyarországi Református Egyháztól és annak intézményeitől kapott eddigi támogatásokért, örömmel üdvözölték a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap létrehozását. Felkérték a budapesti és a kolozsvári székhelyű Romániai Református Pedagógiai Intézetet, hogy évente mérjék fel, és tanácsaikkal segítsék a határon átnyúló testvériskolai és szakmai kapcsolatokat. A református oktatás színvonalas intézményeket jelent, a Kárpát-medencében közel 200 feladatellátási helyen. Ukrajnában Kárpátalján nem látják biztosítottnak a szaktárgyak anyanyelven történő érettségi vizsgájának feltételeit. Romániában Erdélyben az ingatlanviszonyok rendezetlensége, valamint az intézmények és osztályok indításának központi engedélyeztetése gátolja a magyar nyelvű egyházi intézményrendszer megfelelő fejlesztését. Szlovákiában Felvidéken a most elfogadott nyelvtörvény veszélyezteti a magyar közösségeket, köztük az egyházi iskolákat is. /A kárpát-medencei magyar református középiskolák XIV. találkozója Sepsiszentgyörgy, 2009. júl. 9-12. Zárónyilatkozat. = Harangszó (Nagyvárad), júl. 13./

Zeneszótól hangos Réty. Július 26-tól augusztus 9-ig tart a XVII. megyeközi fúvóstábor a helybeli Kováts András Fúvós Egyesület szervezésében, Kelemen Antal karnagy igazgatásával. Kétszázötven fiatal gyakorol különböző fúvós hangszereken, a résztvevők közel fele háromszéki. A legtöbben Csíkkarcafalváról érkeztek (ötvenöten, a teljes zenekar), harmincan vannak a zágoniak és a zeteváraljaiak is, továbbá Székelyudvarhelyről és Marosvásárhelyről is szép számban jelentkeztek. Az oktatók a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi zeneiskolák tanárai, a brassói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és debreceni filharmónia zenészei, közölte Dombora Anna, a szabadidős programok szervezője. /Szekeres Attila: Zeng az egész falu (Fúvóstábor Rétyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Két intézmény, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI), valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) között létrejött megállapodás eredményeként újabb életmű került a kolozsvári közönség elé: a zágoni eredetű Kiss Manyi után a kovásznai születésű Ignácz Rózsa író, színész, újságíró, meseíró, műfordító sokoldalú egyéniségével ismerkedhettek meg az érdeklődők Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. Beszédet mondott Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke és Vetési László református lelkész, szórványügyi előadó. Ha beszélhetünk az erdélyi magyar irodalom nemzeti veszélyeztetettségi részéről vagy irodalmáról, akkor abban Ignácz Rózsának minden bizonnyal előkelő helye van, mutatott rá Vetési László. /Köllő Katalin: Ignácz Rózsa „hazaérkezett” Kolozsvárra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Szászrégent és Magyarrégent 1926-ban egyesítették Szászrégen néven, ma csupán háromszáz német ajkú lakosa van a mintegy ötvenezer lakosú városnak, amelynek egyharmada magyar. A Háromszék két újságíróját, Váry O. Pétert és Sylvester Lajos a helyi magyar közösség nevében hívta meg Böjte Lídia régeni magyartanár azzal a céllal, hogy könyveikkel egyetemben bemutatkozzanak a város érdeklődő magyar közösségének. Böjte Lídia a Helikon Kemény János Alapítvány kuratóriumának tagja, Szászrégen és vidéke magyar szellemi életének meghatározó egyénisége, zágoni származású, a régi gyökerű népes Albu famíliából. A szórványban élő magyarok betűigénye hangsúlyozottabb, mint a tömbben élőké. Ez látható volt szászrégeni Magyarrégenben is. Régennek harmincszázaléknyi – mintegy tizenötezer – magyar lakosa van, és mégis magyar a polgármestere. Ritka jelenség ez, a Bánságban a zsombolyai magyar kisebbségnek van román többségű településen magyar polgármestere, Nagyszebennek pedig Klaus Johannis személyében német első embere Szászrégen Nagy András polgármestersége idején fejlődött. A harminc kilométerre levő megyeközpontban, Marosvásárhelyen a magyar széthúzás miatt a lakosság ötven százaléka körüli magyarság nem volt képes magyar polgármestert állítani. /Sylvester Lajos: A régeni példa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Egész alakos köztéri szoborral kíván Csutak Vilmos egykori igazgató előtt tisztelegni a Székely Mikó Alapítvány. Szükség van erre, igen kevesen ismerik kiemelkedő tevékenységét, a nagy tekintélyű professzor élete, munkássága példaértékű a ma embere számára is. Meghitt ünnepségen idézték fel november 6-án szülőfalujában, Zágonban Csutak Vilmos alakját, születésének 125. évfordulóján. A Székely Mikó Alapítvány kuratóriuma helyezett el koszorút, s ekkor jelentették be tervüket: gyűjtést kezdeményeznek a szoborállításra. Zágonban az emlékszobában Keresztes László, a Mikó Alapítvány kuratóriumának titkára beszélt Csutak Vilmos pályájáról. Csutak Vilmos 1890-től az iskola diákja volt, 1902-ben történelem szakos tanárként került vissza, 1908-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őreként, majd 1916-tól a múzeum és a Mikó igazgatójaként tevékenykedett. Nevéhez kötődik a múzeum építése, Kós Károly, a tervező nagy elismeréssel írt tevékenységéről. /Farkas Réka: Szobrot állítanak Csutak Vilmosnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

November 24-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában megnyílt Petrás Mária csángó képzőművész és énekes kiállítása. Az agyagból megformált kerámia-domborművek, Petrás Mária neve és munkássága sokakat vonzott a megnyitóra. Vándorkiállításról van szó: a moldvai vallásosságból ihletődött domborműveket már Válaszúton, Gyergyócsomafalván, Zágonban és Csíkszeredában is megtekinthették a csángó kultúra iránt érdeklődők. /Sipos M. Zoltán: Csángó harmónia agyagban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Markó: Az RMDSZ nem lesz társszervezője a SZÖN-nek
Markó Béla az RMDSZ által szervezett csíkszeredai Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés résztvevőihez szól.
A Székelyföld tervezett parlamentjének Ideiglenes Házbizottsága által pénteken nyilvánosságra hozott közleménnyel kapcsolatban, amelyben ez március 12-ére a sepsiszentgyörgyi kultúrházba hívta össze a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, Markó Béla a Mediafax kérdésére azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem tervezi egy közös rendezvény megszervezését „ezzel az egyesülettel”.
Az RMDSZ-elnöke nem óhajtotta kommentálni azt a tárgysorozati javaslatot, amelynek egyik fő célja a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Székelyföldön. „Nem foglalkoztam ezzel a javaslattal, önöktől értesültem a létéről, és nem kommentálom. Mi felelős politikai szervezet vagyunk, amelynek a közeljövőre egy sor rendkívül fontos célkitűzése van, míg a Székely Nemzeti Tanács egy civil szervezet, amely megpróbál rendezvényeket szervezni" – magyarázta Markó
Az RMDSZ vezetősége a szövetség húszéves születésnapja alkalmából szervezett évforduló-sorozat részeként szombaton az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt rótta le tisztelétét Zágonban.
Mediafax. Forrás: Erdély.ma

Az erdélyi magyarság "főemberére" emlékeztek
Az RMDSZ huszakid évfordulójának megünneplése nem választható el a Domokos Gézára való emlékezéstől: nemcsak azért, mert ő volt az RMDSZ első elnöke, hanem mert meghatározó szerepe volt abban, hogy 1989-1990-ben az erdélyi magyar szolidaritás elindult a maga útján, és hogy az erdélyi magyarság nem a pártosodást választotta, hanem egységes szövetséget hozott létre – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Zágonban.
A háromszéki településen száznál többen, politikusok, helyi, megyei elöljárók és közéleti személyiségek emlékeztek az erdélyi magyarság főemberére: a rendezvény keretében elsőként Domokos Géza sírjánál, majd a tiszteletére állított kopjafánál helyezték el az emlékezés koszorúit.
Beszédében az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, Domokos Géza nemcsak a magyar közösség tiszteletét, hanem szeretetét is kivívta, ő egyben példája is annak, hogy az ember befolyással lehet a történelem menetére.

Domokos Gézára emlékeztek
Az RMDSZ első elnökére, Domokos Gézára emlékeztek szombaton szülőfalujában, Zágonban. Az emlékünnepség a szövetség 20 évvel ezelőtti megalakulását idéző rendezvények része volt.
A rendkívül zord időben megszervezett ceremónián többek között jelen volt Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki a három éve elhunyt író-politikus munkásságát méltatta. „Tiszteljük eleinket, de csak a tisztelet nem lenne elegendő, hogy egy ilyen zord időben ennyien összegyűljünk emlékezni. Ehhez szeretet szükséges. Domokos Géza nemcsak tiszteletünket, hanem szeretetünket is kivívta”, jelentette ki Markó Béla a Mikes-kertben felállított kopjafánál elmondott beszédében.
Hozzátette: „Domokos Géza személyes érdeme az volt, hogy a szövetség elindult a maga útján, hogy az erdélyi magyarság pályát, medret, utat tudott választani”. Domokos Géza 1993-tól 2007. június 27-én bekövetkezett haláláig a közélettől visszavonultan élt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)