Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2007. május 17.
Bányai Péter politikai elemző szerint egy fokkal rosszabb a helyzet, mint azt a legborúlátóbb forgatókönyvek előrevetítették. Egyértelmű, hogy Traian Basescu győz, ez a győzelem pedig erős legitimitást fog adni az államfőnek. Basescunak sikerült maga mögé állítani Amerikát, az Európai Unió pedig félszájjal ugyan, de szintén őt támogatja. Washington motivációja egyértelmű: Basescu a garancia arra, hogy Románia továbbra is hű gyarmat marad, nem vonja ki csapatait Irakból. Bányainak az a benyomása, hogy Amerika valamit ígérhetett cserébe az uniónak, és Európa pedig legyintett az egész román csetepatéra. A román elit – kevés kivétellel – teljes mellszélességgel kiállt Basescu mellett. Patapievicitől Tismaneanuig, a Társadalmi Párbeszéd Csoporttól (GDS), a 22-es lap körüli társaságig. Csak Renate Weber és Doina Cornea maradt józan, állapította meg Bányai, aki az értelmiség újabb árulásáról beszélt. Bányai szerint a szekusok kemény magja összefogott az „antikommunista, nyugatbarát elittel”. /Székely Kriszta: Rosszabb a helyzet, mint gondoltuk… Referendum előtti beszélgetés Bányai Péter politikai elemzővel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
2007. június 6.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) Európa egyetlen olyan baloldali alakulata, amely nyíltan együttműködik a szélső jobboldallal – vélte Radu Ioanid, a washingtoni Holokauszt Múzeum nemzetközi programszervező osztályának igazgatója. Mircea Geoana, a szenátus külügyi állandó bizottságának alelnöke nem lépett közbe, amikor a meghallgatáson azt kérdezték Iosipertől, „románnak vagy zsidónak érzi-e magát”? A romániai antiszemitizmust monitorizáló központ egy Mircea Geoanának címzett levélben tette szóvá a meghurcoltatás tényét. /Kovács Adrienn: Antiszemitizmus a hazai baloldalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
2007. június 13.
Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét június 12-én Washingtonban. Az avatási ünnepségen beszédet mondott George Bush amerikai elnök. Az emlékművet – a szobor talapzatán olvasható szöveg szerint – a kommunizmus több mint százmillió áldozatának ajánlják és azoknak, akik szeretik a szabadságot, továbbá „minden rab nemzet és nép szabadságának, függetlenségének”. Az amerikai kongresszus 1993-ban fogadott el törvényt arról, hogy a kommunista világdiktatúra áldozatainak emlékére emlékmű épülhet Washingtonban. A republikánusok és a demokrata párt által egyaránt támogatott törvény nyomán alakult meg a Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, amely gondoskodott az alkotás felállításáról, amely az első ilyen jellegű emlékmű az Egyesült Államokban. Több külföldi személyiséget is meghívtak. Jelen volt többek között Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Emil Constantinescu volt román elnök is. /Washingtoni emlékmű a kommunizmus áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ Az eseményen jelen volt Tőkés László püspöke, akit felkértek, hogy hálaadó imát mondjon a Truman-Reagan-szabadságérem átadásának gálaestéjén. Az emlékalapítvány legelőször múzeumot tervezett építeni Washingtonban az ottani Holokauszt Emlékmúzeum mintájára. Az adománygyűjtési nehézségek miatt a múzeum építésének ötletét elvetették. A washingtoni emlékalapítvány adatai szerint a kommunista önkényuralmi rendszerek 100 millió ember életét követelték az egykori Szovjetuniótól kezdve, Lengyelországon, Románián és Kínán keresztül Kubáig, Észak-Koreáig. Kína diktátorai 65 millió embert mészároltak le, a Szovjetunióban 20 millióan pusztultak el. A ,,kommunista holokauszt” több áldozatot követelt, mint az összes XX. századi háború együttvéve; Észak-Koreában és Kambodzsában 2–2 millióan, Afrikában 1,7 millióan, Afganisztánban 1,5 millióan, Vietnamban egymillióan haltak meg, az egykori kelet-európai kommunista államokban szintén egymillióra tehető az áldozatok száma. Az emlékalapítvány az interneten virtuális múzeumot akar létesíteni, és a jövőben valódi múzeumot is épít /Washington: Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét (Tőkés Lászlót is meghívták) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./
2007. június 15.
Tőkés László szerint a rendszerváltozás Közép-Kelet-Európában megakadt, „jó esetben félúton, de félő, hogy megrekedt” – fogalmazott a püspök, aki a kommunizmus áldozatainak tiszteletére állított emlékmű avatásán vett részt Washingtonban. A püspök előadásában kifejtette: amikor 1989-ben kártyavárként omlottak össze a közép-keleti európai rezsimek, „azt hihettük, és hittük is sokan, hogy újból Európában vagyunk, a későbbiekben azonban rá kellett ébrednünk, hogy tévedtünk”. Bár a térség országai földrajzilag, szervezetileg tagjai lettek Európának, „nem léptünk be Európába, csak elindultunk egy úton Európa felé”. A washingtoni emlékművet a kommunizmussal való szembenézés „szerény jelének” mondta. Szerinte az európai döntéshozók nem hajlandók szembenézni a valósággal, az Európai Unióban máig nem lehet kiadni egységes állásfoglalást a kommunizmus elítéléséről. Nem tisztázódott a kommunizmus nemzetrontó, nemzetromboló szerepe a XX. századi magyar történelemben. Szavai szerint „vértelen világháború zajlik a hazugság, a történelmi és politikai igazságtalanság ellen”. Úgy vélte, meg kell találni annak a feltételeit, hogy végleg a történelembe lehessen helyezni a kommunizmust. /Tőkés László: Megrekedt a kelet-európai rendszerváltozás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2007. június 16.
„Nevetségessé tette Romániát külügyminiszterünk, Adrian Cioroianu, aki washingtoni látogatása alkalmával afféle «bólogató János» látszatát keltette” – kommentálják a lapok a román diplomácia vezetőjének az első hivatalos amerikai útján nyújtott teljesítményét. Felróják Adrian Cioroianunak azt is, hogy – a Dnyeszter-menti területekkel kapcsolatos amerikai állásponttal ellentétben – kétértelműen fogalmazott, ami az orosz csapatok esetleges kivonulását illeti. Ebből többen is azt a következtetést vonták le, Románia hirtelen stratégiát váltott Moszkvával szemben. Tariceanu miniszterelnök előzőleg kimondta. hogy karácsonyig kivonja a csapatokat Irakból, Cioroianu viszont most megígérte: Románia több katonát küldhet Afganisztánba, amennyiben a NATO ezt szükségesnek tartja. /Bólogató János látszatát keltette Cioroianu Washingtonban – bírálja a külügyminisztert a román sajtó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2007. június 27.
A Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, valamint az Amerikai Magyar Koalíció meghívására június 12-én Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke rendezvénysorozaton vett részt Washingtonban. A püspök június 13–14-én az Amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében a Kongresszusban, a Külügyminisztériumban és a Nemzetbiztonsági Hivatalban tett látogatást, az amerikai adminisztráció vezető beosztású tisztviselőivel találkozott. Június 17-én a New York-i Magyar Református Egyház templomában hirdette Isten igéjét. Június 13-án Tőkés László a washingtoni Kossuth Házban, június 17-én pedig New York-ban tartott előadást A kommunizmusból – Európába címen. A Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét George W. Bush elnök avatta fel, személyes jelenlétével és beszédével emelve ki az esemény nemzetközi fontosságát. /Tőkés László Amerikában. Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./
2007. szeptember 27.
Adrian Cioroianu külügyminiszter szerint a román diplomácia azért nem szeretné, ha Koszovó függetlenedése precedenst teremtene, mert hátrányosan érintené Kelet-Európa stabilitását. Nem Erdély, hanem a Moldova Köztársaságról levált, magát elszigetelő Transznisztria tekintetében. Az International Herald Tribune szeptember 24-i száma azt írta, hogy Washington nyomás alá helyezte Szlovákiát és Romániát, mert a két ország nem támogatja Koszovó teljes függetlenségét attól való félelmükben, hogy a magyar kisebbség helyi közösségei nagyobb autonómiát fognak követelni, miközben az Egyesült Államok teljes mellszélességgel kiáll az albánok lakta tartomány függetlensége mellett. A nemzetközi sajtó felrótta Romániának, Szlovákiának, Görögországnak és Ciprusnak, hogy az EU miattuk nem tud egységes álláspontot kialakítani Koszovó ügyében. Basescu államfő és Cioroianu szerint tiszteletben kell tartani Szerbia területi egységét, Tariceanu kormányfő viszont júliusban kijelentette, hogy jelenleg az Ahtisaari-terv a legjobb megoldás, amely de facto függetlenséget biztosítana a jelenleg ENSZ-közigazgatás felügyelte tartománynak. /Sz. T. : Cioroianu: Transznisztria, nem Transzilvánia miatt félünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2008. február 23.
David Rodearmel, az amerikai külügyminisztérium vallásszabadságot monitorizáló ügyosztályának (US State Department, Office of International Religious Freedom) vezetője február 21-én Washingtonban fogadta Antal Jánost, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadótanácsosát. Antal a vallásszabadság útjában álló romániai akadályokról tájékoztatta a magas rangú politikust, kiemelve az egyházi ingatlan-restitúció régóta vajúdó kérdését. /Amerikában az egyházi javak restitúciójáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./
2008. április 30.
Magyarországon szabad a sajtó, az egymással versengő sajtótermékek széles köre általánosságban állami beavatkozás nélkül működik, az állami tulajdonú média többsége azonban enyhén kormánypárti elfogultságú – állapította meg a sajtószabadság nemzetközi helyzetéről közzétett éves jelentésében a washingtoni Freedom House. A civil szervezet a tavalyival és tavalyelőttivel megegyező értéket, 21 pontot adott Magyarországnak a sajtószabadság fokát mérő, 0-tól 100 pontig terjedő skálán. /Némi kormánypárti elfogultság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. október 27.
Október 26-án, vasárnap avatták fel Nagycsanádon Révai Miklós kegyesrendi pap, egyetemi tanár és költő, a magyar nyelv és irodalom nagy tudósa emléktábláját. Groza Dániel helyi plébános szentelte fel a templom falán elhelyezett márványtáblát. A Révai Miklóst ábrázoló dombormű Kaubek Péter szobrászművész munkája. Dr. Nagy János, a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott nyelvészeti tanszékének tanára a Nagyszentmiklóson született, de Csanádon tanult és nevelkedett Révai Miklós, a magyar történeti nyelvészet megalapítója munkásságát méltatta. Az emléktábla állítás kezdeményezője Velcsov Margit nagyszentmiklósi magyartanár, aki a Washingtoni Amerikai Magyar Szövetség anyagi támogatásával készíttette el a márványtáblát, valamint a Telbisz Mária vezette Révai Miklós Egyesület. /Pataki Zoltán: Csanádi emléktábla Révai Miklósnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2009. január 22.
Idén harmadszorra – a magyar kultúra napja alkalmából – adták át a Hiller István oktatási és kulturális miniszter által 2007-ben alapított, a Magyar Kultúra Követe kitüntetéseket, A mostani kitüntettek között van Tompa Gábor rendező-költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója is Fischer Ádám karmester, Konrád György író, Kurtág György zeneszerző-zongoraművész, Kati Marton újságíró, Vásáry Tamás zongoraművész-karmester, Zób Kati jelmez- és divattervező mellett. A kitüntetést Tompa Gábor rendezőnek és Kati Marton újságírónak január 24-én adják át New Yorkban a Carnegie Hallban, a Csordultig magyar (Extremely Hungary) címmel 2009-ben New Yorkban és Washingtonban megrendezett magyar kulturális évad nyitórendezvényén. /A Magyar Kultúra Követe. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./
2009. március 5.
A Valutaalap illetékesei Washingtonban több feltételt ismertettek, melyeket figyelembe kell vennie Romániának a nemzetközi pénzügyi szervezet nyújtotta támogatáshoz. Előbb a román félnek az országa pénzügyi helyzetével kapcsolatos elemzést kell elvégeznie, mielőtt egy IMF-Románia megállapodás megvitatására Bukarestbe hívják az IMF szakembereit. Az adópolitika szigorítását és az óvatos költségvetési politika szükségességét említették. A Román Nemzeti Bank (BNR) korábban megerősítette, hogy egy román delegáció Washingtonban tárgyal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőivel a „román gazdasági helyzet alakulásáról”. /Az IMF feltételeket szab Romániának. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./
2009. március 19.
Sötét képet festett a román gazdaság állapotáról a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Bukarestben tárgyaló küldöttsége. A washingtoni pénzintézet szakértői szerint Romániában idén 4 százalékkal esik vissza a gazdaság, a költségvetés hiánya pedig eléri a 4,7 százalékot. Az IMF Bukarestben tartózkodó küldöttsége befejezte a román gazdaság állapotának felmérését. Ennek következtetéseit Traian Basescu államfőnek és Emil Boc miniszterelnöknek is bemutatták. Az már kiszivárgott, hogy Románia két évre szóló 18 milliárd euró készenléti hitelkerethez folyamodik. Az IMF borúlátását maga Basescu is megerősítette, közölve: a gazdasági világválság az eddigi várakozásokhoz képest sokkal súlyosabban érinti majd Romániát, ezért az elfogadott állami költségvetést is módosítania kell a kormánynak. /IMF: zuhan a román gazdaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2009. március 25.
Románia 19 milliárd eurós kölcsönért folyamodott a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unió intézményeihez, amiből a washingtoni székhelyű nemzetközi pénzintézet 13 milliárd eurót állna. /D. L.: Románia 19 milliárdot kér. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
2009. április 2.
András Sándor költő, tanulmány- és prózaíró tartott felolvasóestet a Korunk Akadémia meghívására, a Kolozsvár Társaság székhelyén megtartott rendezvényen. András Sándor ismertette életútjának fontosabb állomásait. Aktívan részt vett az egyetemi ifjak oldalán az 1956-os forradalomban, ennek következtében kényszerült elhagyni Budapestet és Angliába menekült. Angliába menekülve egyetemi tanulmányokat folytatott, de kétkezi munkát is végzett. Később Amerikába költözött, ahol magyar nyelvet oktatott több egyetemen. András Sándor az Arkánum, 1981 júniusában Washingtonban indult irodalmi folyóirat alapításában, szerkesztésében és kiadásában is jelentős szerepet vállalt. /Potozky László: Egy nyugati magyar író életműve. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./
2009. április 10.
Tizenhárom év alkotómunkájára tette fel a koronát New Yorkban, az ENSZ kiállítótermében megnyitott kiállítás, fogalmazott Balog István, a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány megálmodója. Az Inter-Art alkotótáborban az évek során megfordult művészek színpalettájából összeállított válogatás eddig Gyomaendrődön, Bombayben, Isztambulban, Bukarestben, Kolozsváron, illetve a Washingtonban tárult az érdeklődők elé. A négytagú nagyenyedi küldöttség a New York-i Barks Community TV egyenes adásában bemutatta a német, francia, angol, román és magyar nyelven megjelent Egy más korbeli Nagyenyed képekben című, régi fotókat tartalmazó albumot. /Tamás András: Inter-Art New Yorkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2009. augusztus 31.
A Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta szentmisével kezdődött a Pünkösdváró Európa címmel rendezett Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozó augusztus 30-án a szegedi dómban. A szlovákiai államnyelvtörvénnyel szembeni fellépés, illetve a határon túlra szakadt magyar nemzeti közösségeink melletti kiállás céljával megszervezett eseményen számos magyarországi és határon túli egyházi méltóság és közéleti személyiség is megjelent, többek között Schmitt Pál, az Európai Parlament néppárti alelnöke, Tőkés László és Surján László EP-képviselő, Magyar Anna (Fidesz), a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke. A Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozó végén zárónyilatkozatot fogadtak el – a szlovákiai államnyelvtörvénnyel szembeni fellépést, illetve a határon túlra szakadt magyar nemzeti közösségek melletti kiállást szorgalmazva. Huszonegy, magyar és külföldön élő közéleti személyiség tiltakozott nyilatkozatban a szlovák nyelvtörvény, a szlovákiai kisebbségek anyanyelvhasználatának súlyos korlátozása ellen. A diszkriminatív szlovák nyelvtörvényre hívta fel az amerikai kormányzat vezető külpolitikai tisztviselőinek figyelmét Frank Koszorús, az Amerikai Magyar Szövetség (AHF) társelnöke Washingtonban. A magyar vezető azon a találkozón beszélt erről, amelyen a tizennyolc amerikai etnikai szervezetet képviselő Közép-Kelet-Európai Koalíció (CEEC) nevű csoport vezetői megbeszélést folytattak a múlt héten az Obama-kormány vezető külpolitikai tisztviselőivel. /Tiltakozáshullám a nyelvtörvény ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./
2009. október 19.
Az egykori keleti tömb országai közül legalább kettőben, Magyarországon és Romániában több százezer, kommunizmus korabeli titkosszolgálati iratot tartanak vissza, amelyek olyan egykori kulcsszereplőkkel kapcsolatosak, akik közül néhányan még mindig hatalommal bírnak az üzleti életben, a sajtóban és a politikában – olvasható a The New York Times és a The Washington Post honlapján október 18-án közölt összeállításban. Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok a dossziék 27 százalékát elzártan tartják, mivel azok továbbra is szigorúan titkosnak minősülnek – mondta Kenedi János kutató. Romániában továbbra is több tízezer akta titkos. Egy neves politikai elemző szerint a kulcsfigurákkal kapcsolatos iratok soha nem lesznek hozzáférhetők, „ezt nem lehet végrehajtani, mivel még mindig ők irányítják az államot, ott vannak a politikai pártokban, a nem kormányzati szervezetekben, a sajtóban, az üzleti életben”. /Magyarország és Románia több százezer iratot titkosít. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./
2009. november 17.
Észak-amerikai és kanadai diplomáciai körútra indult Bogdan Aurescu külügyi államtitkár, hogy elérje: Washington és Ottawa törölje a román állampolgárokkal szembeni vízumkötelezettséget. Románián kívül az Európai Uniónak további négy tagállama van, amelyekkel szemben az Amerikai Egyesült Államok fenntartotta vízumkötelezettségét: Bulgária, Ciprus, Görögország és Lengyelország; a többi tagállam polgárai kilencven napig tartózkodhatnak vízum nélkül a tengeren túli országban. Washington álláspontja szerint ez az öt ország nem teljesíti még az úgynevezett Visa Waiver nevű programba történő felvételük feltételeit. Ezek közül a legfontosabb, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a tíz százalékot. /Vízumszámtan Aurescu-módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
2009. december 4.
Nyugodt közéletet, működőképes intézményeket és erős kormányt ígér megválasztása esetén Mircea Geoana román államfőjelölt. A Népszabadságnak adott interjújában elmondta: különleges viszonyt építene ki Magyarországgal. Kifejtette, első lépésként a politikai osztályon belüli botrányoknak és veszekedéseknek kell véget vetni. Működőképes intézményekre, erős és hozzáértő kormányra és nyugalomra van szükség. Romániának az Európai Unióban védenie kell nemzeti érdekeit. Fel kell hagyni konfrontációval, és át kell térni az együttműködésre, együttes ülésekre van szükség a magyar, illetve a moldovai kormánnyal. Geoana rámutatott, az RMDSZ a romániai politikai élet fontos hangja, és megbízható partner, nem csupán a magyar nemzetiséget, hanem az egész ország érdekeit tudta képviselni. Arra a kérdésre, hogy szövetségesként tekint-e az RMDSZ-re a következő kormánykoalícióban, kitérően válaszolt: örül, hogy a RMDSZ aláírt egy megállapodást, amelynek révén az elnökválasztások második fordulójában őt támogatja. Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja a romániai magyar közösség kulturális és területi autonómiaköveteléseiről, Geoana a román alkotmányra hivatkozott: Románia egységes nemzetállam. Mircea Geoana /sz. 1958. júl. 14./ gépészmérnökként kezdte, majd 1993-ban jogi diplomát, 2005-ben pedig világgazdasági doktori oklevelet szerzett. 1991-ben került a külügyminisztériumba, ahol 1994–1995 között vezérigazgató lett. 1996-tól 2000-ig Románia nagykövete volt Washingtonban, 2001-ben pedig az EBESZ ügyvezető elnökévé választották. 2001–2004 között az Adrian Nastase vezette kabinet külügyminisztere volt; 2004-től a román szenátus tagja, 2005 óta a Szociáldemokrata Párt elnöke, 2008 óta pedig a szenátus elnöke. /Tibori Szabó Zoltán: Fel kell hagyni a konfrontációval – nyilatkozta lapunknak Mircea Geoana románállamfő-jelölt. = Népszabadság (Budapest), dec. 4./
2009. december 9.
1989-ben egy fiatal lelkipásztor Temesváron, Romániában elkezdte bontani a ,,hallgatás falát”. Erre a történelmi pillanatra emlékeztek 2009. december 4-én a Húsz év Temesvár igézetében című nemzetközi konferencián Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. 1989 decemberében volt egy igaz ember Temesváron, és egy igaz ember elég a jó döntéshez – mondta köszöntőbeszédében Balog Zoltán, az Országgyűlés emberjogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke. Van-e remény, hogy Európa Temesvár Európája legyen? – tette fel a kérdést Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, fideszes országgyűlési képviselő, kijelentetve: Tőkés László a közép-kelet-európai rendszerváltás utolsó aktív mohikánja, egyetemalapító, egyház-újraszervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, jelenleg európai parlamenti képviselő, Temesvár hőse, aki áttörte a hallgatás falát. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz – Magyar Polgári Párt elnöke beszédében Tőkés Lászlót a következőképp méltatta: A szabadság csak az erőseké és bátraké, akik kiállnak érte. Tőkés László egymaga szállt szembe az elnyomó rezsimmel, annak titkosszolgálatával és hadseregével. Megmutatta, hogy egyetlen ember erősebb lehet egy egész elnyomó rendszernél. Ez az erő változtatta meg Közép-Európát! Tőkés László hozzászólásában hangsúlyozta: Folytatni kell a húsz évvel ezelőtt megkezdett rendszerváltozást, nem merülhetünk ki a múlt felidézésében! Nehogy felülkerekedjen a Múlt Jövendőnk felett! Véleménye szerint a szekuritáté még mindig szolgálatban van, a diktatúra pedig lopakodva kísért. A nemzetközi konferencián felszólalt Lee Edwards, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány elnöke, aki idén nyáron kuratóriumi társaival együtt Tőkés Lászlónak ítélte a Truman–Reagan Szabadság-díjat, valamint Emil Constantinescu, Románia volt elnöke. /Frigyesy Ágnes: Tőkés László a közép-kelet-európai rendszerváltás utolsó aktív mohikánja (Húsz év Temesvár igézetében). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./
2009. december 18.
Az egész európai politikára negatív hatást gyakorolhat Szlovákia nyelvi szélsőségek irányába mutató gyakorlata a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szerint. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke a szervezet december 17-i budapesti zárt ülését követően hangsúlyozta: a szlovákiai nyelvtörvény, illetve annak életbe lépett végrehajtási rendelete nem Magyarország és Szlovákia közötti kérdés, hanem olyan európai ügy, amellyel úgy kell foglalkozni, mint minden más szélsőség visszaszorításával. Benjamin Cardin szenátor, az amerikai Helsinki Bizottság elnöke első ízben irányította rá a figyelmet a washingtoni törvényhozásban a szlovák nyelvtörvény kérdésére, illetve a Magyarország és Szlovákia közötti feszült viszonyra, amelyet szerinte rendezni kell. Cardin egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet: ,,számos tényező, illetve fejlemény nyomán olyan benyomás alakult ki, hogy a szlovák kormány bizonyos mértékben ellenségesen viszonyul a magyar kisebbséghez”. /Külföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./
2010. március 14.
Kossuth-szobrot avattak a Maros megyei Havadon
Először a domboldalon futó úton a falu központja felé ereszkedő, magyar és székely zászlók kísérte gegesi református kórust pillantotta meg a Havad központjában nagy számban összesereglett nézősereg, majd pár perc múlva a fúvószenekar Kossuth-nótákból álló kísérete mellett megérkeztek a huszárok. Félkörben sorakoztak fel, a talapzaton álló, lepellel takart szobor és az ünneplő közösség mögé: elkezdődött az ünnepély. A március 15-i, március 14-én, különleges a hagyományosban. Mert Havad községben e vasárnapon szobrot avattak: Kossuth Lajos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek felavatására eljöttek a község, a megye elöljárói, az RMDSZ országos szintű vezetői. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, illetve a házigazda Veress Gergely Domokos polgármester két fenyőfát ültettek a szobornak otthont adó központi parkba, majd Adorjáni Ildikó magyar szakos tanárnő ceremóniamesterségi tevékenysége alatt elkezdődött az ünnepi beszédek sorozata.
Elsőként Veress Gergely Domokos lépett az emelvényre, aki a tavasz, a szabadságharc és az összefogás tematikái köré építette mondandóját.
– Az ünnepnek van egy olyan vetülete is, amelyről gyakran megfeledkezünk: és ez a véres események mögül a megváltás örök reménységével kitündöklő tavasz. Ezelőtt 162 évvel hitték, hogy a változás elhozhatja a békét. Nincs olyan ünnepünk, amely mélyebb és magyarabb lenne március tizenötödikénél. A lélek lármafái gyúltak ki a szívekben, mert üzent a haza. Most is üzen: összefogást, közös munkát, emberséget, szeretetet. Ez a szobor a magyar összefogás tanúja, mely jelenünket, jövőnket meghatározza, és azt mutatja, hogy az elöregedés ellenére életképesek vagyunk, lehet jövőképünk. Ünnepeljük e napon az életet, legyen a szobor összmagyarságunk, összetartozásunk jelképe! – mondta beszédében a polgármester, majd Markó Bélával közösen leleplezték a művet, Hunyadi László szobrászművész alkotását.
Nem sok helyen áll Kossuth-szobor Erdélyben, Marosvásárhelyen még az utcanév körül is komoly gondok vannak – szólt a hallgatósághoz az RMDSZ elnöke. – Havad példát mutat. '48 számunkra egy szimbólum, és erre a szimbólumra szükségünk van. Kiemelkedő alakja Petőfi, Széchenyi, de a forradalom lényegét talán legteljesebben Kossuth fejezi ki. Megvolt benne a bölcsesség, hogy a reformokat, a tettvágyat összefogja. Nem csak vezető, hanem egyik legfontosabb gondolkodónk is, a Duna-konföderáció megálmodója. A történelem nagy csodája, hogy regimentje mégsem fogyott el. Itt vagyunk, és olyan dolgokat kell véghez vinnünk, amelyeket ő alkotott meg egykoron. – Azt is ünnepeljük, hogy élnek itt olyan emberek, akik mertek merészet és nagyot álmodni – tette hozzá dr. Kelemen Atilla. – Mert 2010-ben az Európai Unióban még vannak olyan erők, amelyek a hisztériáig nyúlóan képesek akadályozni azt, hogy Kossuth Lajosról újra utcát nevezzünk el. Pedig szobra áll Washingtonban, New Yorkban, Tokióban, Ausztráliában, és a világ mint az egyik nagy, demokratikus gondolkodót tiszteli. Minket azonban nem vigasztalhat, hogy műveletlen emberekkel vagyunk körülvéve. Hiszem, hogy a magyarságnak még sok évszázadon keresztül lesz jövője, hiszen hány nagy nép tűnt el, és mi még mindig itt vagyunk. Kerekes Károly szerint jogunk van szobrokat és emlékműveket állítani. – Nem azért állítunk szobrokat, mert ez divat vagy ez a mániánk. Hanem azért, mert a műből a megidézett személyiség szól hozzánk: hogy egyek vagyunk és oszthatatlanok. Hogy semmit sem fogunk tálcán megkapni. Hogy nem elég, ha csak álmodunk, cselekednünk is kell. És többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Hogy gyengék vagyunk-e vagy erősek, az csak a hozzáállásunkon múlik. Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a betegsége miatt hiányzó Lokodi Edit elnök asszony üzenetét olvasta fel, amelyben a székelyek tízparancsolatáról és az annak parancsolatait vigyázó Veress Gergely Domokos polgármesterről írt – mert fontos a becsület, a hűség, a magyar nyelvhez való rendületlen ragaszkodás, a tettek igazsága, a közvagyon szentsége. Buksa Ferenc rigmányi lelkész szerint a magyar nemzet szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kíván ma is, Nagy Attila havadi lelkipásztor rövid áhítatában hozzátette: a keresztény magyarság a világiasodásba süllyedt, és égetően fontos az Istenhez való visszatérése, amely nélkül boldogabb jövendőre nem számíthatunk. Kossuth Lajos életútját Tőkés Attila gegesi lelkész ismertette, majd a dalárda műsora, László János tanár szavalata, az oklevelek kiosztása és a szobor megkoszorúzása után a magyarok világhimnusza, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a tavaszi hűvösben szívmelengető, kellőképpen rövid és nívós ünnepség, melyet vigyáztak a havadi dombok, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9. Hagyományőrző Huszárezred, a Torboszlói Lófők és helyi hagyományőrzők lovasai, őrzött a felhőkön túli égbolt és a megidézett elődök szellemisége – talán szelleme – is.
Nagy Botond, Népújság. Forrás: erdély.ma
Először a domboldalon futó úton a falu központja felé ereszkedő, magyar és székely zászlók kísérte gegesi református kórust pillantotta meg a Havad központjában nagy számban összesereglett nézősereg, majd pár perc múlva a fúvószenekar Kossuth-nótákból álló kísérete mellett megérkeztek a huszárok. Félkörben sorakoztak fel, a talapzaton álló, lepellel takart szobor és az ünneplő közösség mögé: elkezdődött az ünnepély. A március 15-i, március 14-én, különleges a hagyományosban. Mert Havad községben e vasárnapon szobrot avattak: Kossuth Lajos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek felavatására eljöttek a község, a megye elöljárói, az RMDSZ országos szintű vezetői. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, illetve a házigazda Veress Gergely Domokos polgármester két fenyőfát ültettek a szobornak otthont adó központi parkba, majd Adorjáni Ildikó magyar szakos tanárnő ceremóniamesterségi tevékenysége alatt elkezdődött az ünnepi beszédek sorozata.
Elsőként Veress Gergely Domokos lépett az emelvényre, aki a tavasz, a szabadságharc és az összefogás tematikái köré építette mondandóját.
– Az ünnepnek van egy olyan vetülete is, amelyről gyakran megfeledkezünk: és ez a véres események mögül a megváltás örök reménységével kitündöklő tavasz. Ezelőtt 162 évvel hitték, hogy a változás elhozhatja a békét. Nincs olyan ünnepünk, amely mélyebb és magyarabb lenne március tizenötödikénél. A lélek lármafái gyúltak ki a szívekben, mert üzent a haza. Most is üzen: összefogást, közös munkát, emberséget, szeretetet. Ez a szobor a magyar összefogás tanúja, mely jelenünket, jövőnket meghatározza, és azt mutatja, hogy az elöregedés ellenére életképesek vagyunk, lehet jövőképünk. Ünnepeljük e napon az életet, legyen a szobor összmagyarságunk, összetartozásunk jelképe! – mondta beszédében a polgármester, majd Markó Bélával közösen leleplezték a művet, Hunyadi László szobrászművész alkotását.
Nem sok helyen áll Kossuth-szobor Erdélyben, Marosvásárhelyen még az utcanév körül is komoly gondok vannak – szólt a hallgatósághoz az RMDSZ elnöke. – Havad példát mutat. '48 számunkra egy szimbólum, és erre a szimbólumra szükségünk van. Kiemelkedő alakja Petőfi, Széchenyi, de a forradalom lényegét talán legteljesebben Kossuth fejezi ki. Megvolt benne a bölcsesség, hogy a reformokat, a tettvágyat összefogja. Nem csak vezető, hanem egyik legfontosabb gondolkodónk is, a Duna-konföderáció megálmodója. A történelem nagy csodája, hogy regimentje mégsem fogyott el. Itt vagyunk, és olyan dolgokat kell véghez vinnünk, amelyeket ő alkotott meg egykoron. – Azt is ünnepeljük, hogy élnek itt olyan emberek, akik mertek merészet és nagyot álmodni – tette hozzá dr. Kelemen Atilla. – Mert 2010-ben az Európai Unióban még vannak olyan erők, amelyek a hisztériáig nyúlóan képesek akadályozni azt, hogy Kossuth Lajosról újra utcát nevezzünk el. Pedig szobra áll Washingtonban, New Yorkban, Tokióban, Ausztráliában, és a világ mint az egyik nagy, demokratikus gondolkodót tiszteli. Minket azonban nem vigasztalhat, hogy műveletlen emberekkel vagyunk körülvéve. Hiszem, hogy a magyarságnak még sok évszázadon keresztül lesz jövője, hiszen hány nagy nép tűnt el, és mi még mindig itt vagyunk. Kerekes Károly szerint jogunk van szobrokat és emlékműveket állítani. – Nem azért állítunk szobrokat, mert ez divat vagy ez a mániánk. Hanem azért, mert a műből a megidézett személyiség szól hozzánk: hogy egyek vagyunk és oszthatatlanok. Hogy semmit sem fogunk tálcán megkapni. Hogy nem elég, ha csak álmodunk, cselekednünk is kell. És többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Hogy gyengék vagyunk-e vagy erősek, az csak a hozzáállásunkon múlik. Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a betegsége miatt hiányzó Lokodi Edit elnök asszony üzenetét olvasta fel, amelyben a székelyek tízparancsolatáról és az annak parancsolatait vigyázó Veress Gergely Domokos polgármesterről írt – mert fontos a becsület, a hűség, a magyar nyelvhez való rendületlen ragaszkodás, a tettek igazsága, a közvagyon szentsége. Buksa Ferenc rigmányi lelkész szerint a magyar nemzet szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kíván ma is, Nagy Attila havadi lelkipásztor rövid áhítatában hozzátette: a keresztény magyarság a világiasodásba süllyedt, és égetően fontos az Istenhez való visszatérése, amely nélkül boldogabb jövendőre nem számíthatunk. Kossuth Lajos életútját Tőkés Attila gegesi lelkész ismertette, majd a dalárda műsora, László János tanár szavalata, az oklevelek kiosztása és a szobor megkoszorúzása után a magyarok világhimnusza, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a tavaszi hűvösben szívmelengető, kellőképpen rövid és nívós ünnepség, melyet vigyáztak a havadi dombok, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9. Hagyományőrző Huszárezred, a Torboszlói Lófők és helyi hagyományőrzők lovasai, őrzött a felhőkön túli égbolt és a megidézett elődök szellemisége – talán szelleme – is.
Nagy Botond, Népújság. Forrás: erdély.ma
2010. május 27.
Gál Kinga: régi adósságát törlesztette a magyar parlament
Nagyon régi adósságát törlesztette a magyar parlament az állampolgársági törvény módosításával - mondta az MTI-nek Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti (EP) képviselő, aki eszmecserén vett részt helyi magyarok körében a washingtoni Kossuth Házban helyi idő szerint szerda este.
Szlovákia magatartását, a szlovák parlament által gyorsan elfogadott törvényt az ország állampolgársági törvényének módosításáról "hisztériakeltésnek látom, amely beleillik abba a hisztériába, amelyet a szlovák kormány folyamatosan épít sok-sok lépéssel" - fogalmazott.
Gál Kinga szerint "azon a ponton vagyunk, hogy mindegy, mit csinál Magyarország, a magyar parlament vagy a kormány, valami kifogása biztos lesz a szlovák kormánynak".
Hozzátette, szerinte "nem lehet már ezeket egy adott szinten komolyan venni, hiszen közös Európai Unióban és közös NATO-ban vagyunk, egyszerűen érthetetlen ez a hisztériakeltés".
Az EP-képviselő úgy vélekedett: a szlovák kormány nagyon rossz üzenetet küld saját állampolgárai felé, megint azt sugallja, hogy nem tartja egyenrangú állampolgároknak a szlovákiai magyarokat. "Ez viszont elfogadhatatlan, ez az, ami uniós elveket és az uniós alapokat sérti, nem lehet megtenni ezt a megkülönböztetést" - fogalmazott.
Gál Kinga utalt arra, hogy a magyar állampolgársági törvény módosítását az amerikai magyarság is szorgalmazta.
A politikus európai parlamenti képviselőként, az emberi jogi bizottság küldöttségének tagjaként folytat tárgyalásokat Washingtonban egyebek között az Egyesült Államok emberi jogi politikájáról. A tárgyalásokon nem szerepel a magyar-szlovák vita kérdése - mondta.
Az Együtt egymásért Európában című szerdai eszmecserén részt vett Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is.
Hofer László
MTI
Nagyon régi adósságát törlesztette a magyar parlament az állampolgársági törvény módosításával - mondta az MTI-nek Gál Kinga (Fidesz) európai parlamenti (EP) képviselő, aki eszmecserén vett részt helyi magyarok körében a washingtoni Kossuth Házban helyi idő szerint szerda este.
Szlovákia magatartását, a szlovák parlament által gyorsan elfogadott törvényt az ország állampolgársági törvényének módosításáról "hisztériakeltésnek látom, amely beleillik abba a hisztériába, amelyet a szlovák kormány folyamatosan épít sok-sok lépéssel" - fogalmazott.
Gál Kinga szerint "azon a ponton vagyunk, hogy mindegy, mit csinál Magyarország, a magyar parlament vagy a kormány, valami kifogása biztos lesz a szlovák kormánynak".
Hozzátette, szerinte "nem lehet már ezeket egy adott szinten komolyan venni, hiszen közös Európai Unióban és közös NATO-ban vagyunk, egyszerűen érthetetlen ez a hisztériakeltés".
Az EP-képviselő úgy vélekedett: a szlovák kormány nagyon rossz üzenetet küld saját állampolgárai felé, megint azt sugallja, hogy nem tartja egyenrangú állampolgároknak a szlovákiai magyarokat. "Ez viszont elfogadhatatlan, ez az, ami uniós elveket és az uniós alapokat sérti, nem lehet megtenni ezt a megkülönböztetést" - fogalmazott.
Gál Kinga utalt arra, hogy a magyar állampolgársági törvény módosítását az amerikai magyarság is szorgalmazta.
A politikus európai parlamenti képviselőként, az emberi jogi bizottság küldöttségének tagjaként folytat tárgyalásokat Washingtonban egyebek között az Egyesült Államok emberi jogi politikájáról. A tárgyalásokon nem szerepel a magyar-szlovák vita kérdése - mondta.
Az Együtt egymásért Európában című szerdai eszmecserén részt vett Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is.
Hofer László
MTI
2010. július 6.
Valutaalapi „vállveregetés”
A július 26-a és augusztus 4-e közötti időszakban újra Romániában tartózkodik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy a gazdasági fejleményekről, illetve – a költségvetést beleértve – a jövő évi célkitűzésekről tárgyaljon. A készenléti hitelmegálapodás közelgő, ötödik felülvizsgálatától függ a hatodik kölcsönrészlet sorsa, mely kilencszáz millió eurót tenne ki.
Az IMF illetékeseit kellemes meglepetésként érte, hogy a román kormány milyen gyors döntést hozott a hozzáadottérték-adó (ÁFA/TVA) emelésről, ugyanakkor kétségeik is vannak azzal kapcsolatosan, hogy a bukaresti kabinet valóra tudja-e váltani az elhatározott megszorító intézkedéseket – fogalmazott a román sajtónak adott nyilatkozatában Jeffrey Franks, az IMF romániai missziójának vezetője.
Az IMF tisztségviselője derűlátóan nyilatkozott az áfa 19 százalékról 24 százalékra való emeléséről, legalábbis úgy véli, hogy az nem vezet feltétlenül meredeken felfelé kúszó inflációhoz. Romániában több kereskedelmi egység szándékosan visszafogja magát, nem emeli drasztikusan az árait, sőt, egyes cégek az áfaemelés mértékében sem drágítják áruikat.
Elismerés és aggály
A romániai misszió vezetője kifejtette: a nyugdíjcsökkentés elmaradásának eredményeként a nyugdíjasoknak több költenivaló pénzük marad, ez pedig a fogyasztás viszonylagos növelését ösztönzi. Ezzel szemben az áfa emelése miatt a lakosság összességében többet fog fizetni az árukért és szolgáltatásokért, így kevesebbet fog vásárolni, ez pedig inkább visszafogja a fogyasztást.
Franks szerint ez a két hatás kioltja egymást, ami azt jelenti, hogy szerinte nem lesz lényeges változás. Az IMF-nél részben elismeréssel fogadták, hogy a román kormány a nyugdíjcsökkentés alkotmányellenessé nyilvánítása után gyorsan hozott alternatív döntést, ugyanakkor Washingtonban aggódnak is amiatt, hogy ez a kormány képes lesz-e betartani mindazt, amit elhatározott, lesz-e ereje folytatni a megkezdett reformpolitikát, vissza tudja-e fogni a költségvetési kiadásokat, meg tudja-e valósítani az adók és illetékek hatékony beszedését.
Összhangban: Mugur Isărescu (BNR) és Jeffrey Franks (IMF) egyaránt 8 százalékos inflációval számol
Mint ismeretes, a napokban folyósítják a román készenléti hitel ötödik, 913,2 millió eurós hitelrészletét. A washingtoni pénzintézet ugyanakkor jóváhagyta az inflációs cél 3,5 százalékról 7,9 százalékra való emelését – ez megegyezik a Román Nemzeti Bank (BNR) előzetes felméréseivel, mely szerint év végéig nyolc százalék körül alakul az inflációs arány, bár a jegybank reményei szerint ez akár alacsonyabb szinten maradhat.
Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója bizakodva tekint a várható áremelkedések elé, melyet a balti államok és Magyarország példájával illusztrált, ahol az áfaemelés csak fele mértékben emelte a fogyasztói árakat.
„Már néhány nap után is láthatjuk, hogy az áremelés nem olyan nagy. Eddig egyetlen terméknek sem ment fel öt százalékkal az ára” – nyilatkozta tegnap a BNR első embere, aki ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az emelkedés hosszabb távon is bekövetkezhet.
Isărescu szerint az áfa ötszázalékos emelése 4,2 százalékos növekedéshez vezetne, ha teljes mértékben, minden árban tükröződne. „A fogyasztói kosárban azonban vannak olyan termékek is, gyógyszerek, könyvek, szállodai szolgáltatások, amelyek áfája kilencszázalékos. Vannak nulla áfájú termékek is – orvosi szolgáltatások, mozi- és színházjegy, körülbelül 4 százalék értékben. Következésképpen, ha a számtant vesszük figyelembe, a növekedés 3,9 százalékos lesz” – mondotta.
Hullámzó árfolyam
Az utóbbi napok „gyengélkedése” után a lej tovább erősödött az euróhoz képest: a régióban tapasztalható pozitív fejleményeknek köszönhetően tegnap a BNR 4,26-os árfolyamot hirdetett, mely több mint négy banival volt kevesebb a pénteki szinthez képest. Ugyanakkor a forint és a lengyel zlotyi mellett a lej azon kevés pénznem közé tartozik, melyek 2010 első negyedévében lényegesen gyengültek az euróhoz képest.
A román fizetőeszköz közel három százalékot (2,93-at) vesztett értékéből az európai közös valutával szemben – mutatott rá az X-Trade Brokers tőzsdeügynökség legfrissebb felmérése. Az árfolyam esése az euró gyengélkedése miatt méginkább figyelemreméltó – fogalmaz a szakértői véleményezés, mely szerint az újabban meghozott megszorító intézkedések miatt a pénzpiac további alakulása jelenleg előreláthatatlan. Új Magyar Szó (Bukarest)
A július 26-a és augusztus 4-e közötti időszakban újra Romániában tartózkodik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy a gazdasági fejleményekről, illetve – a költségvetést beleértve – a jövő évi célkitűzésekről tárgyaljon. A készenléti hitelmegálapodás közelgő, ötödik felülvizsgálatától függ a hatodik kölcsönrészlet sorsa, mely kilencszáz millió eurót tenne ki.
Az IMF illetékeseit kellemes meglepetésként érte, hogy a román kormány milyen gyors döntést hozott a hozzáadottérték-adó (ÁFA/TVA) emelésről, ugyanakkor kétségeik is vannak azzal kapcsolatosan, hogy a bukaresti kabinet valóra tudja-e váltani az elhatározott megszorító intézkedéseket – fogalmazott a román sajtónak adott nyilatkozatában Jeffrey Franks, az IMF romániai missziójának vezetője.
Az IMF tisztségviselője derűlátóan nyilatkozott az áfa 19 százalékról 24 százalékra való emeléséről, legalábbis úgy véli, hogy az nem vezet feltétlenül meredeken felfelé kúszó inflációhoz. Romániában több kereskedelmi egység szándékosan visszafogja magát, nem emeli drasztikusan az árait, sőt, egyes cégek az áfaemelés mértékében sem drágítják áruikat.
Elismerés és aggály
A romániai misszió vezetője kifejtette: a nyugdíjcsökkentés elmaradásának eredményeként a nyugdíjasoknak több költenivaló pénzük marad, ez pedig a fogyasztás viszonylagos növelését ösztönzi. Ezzel szemben az áfa emelése miatt a lakosság összességében többet fog fizetni az árukért és szolgáltatásokért, így kevesebbet fog vásárolni, ez pedig inkább visszafogja a fogyasztást.
Franks szerint ez a két hatás kioltja egymást, ami azt jelenti, hogy szerinte nem lesz lényeges változás. Az IMF-nél részben elismeréssel fogadták, hogy a román kormány a nyugdíjcsökkentés alkotmányellenessé nyilvánítása után gyorsan hozott alternatív döntést, ugyanakkor Washingtonban aggódnak is amiatt, hogy ez a kormány képes lesz-e betartani mindazt, amit elhatározott, lesz-e ereje folytatni a megkezdett reformpolitikát, vissza tudja-e fogni a költségvetési kiadásokat, meg tudja-e valósítani az adók és illetékek hatékony beszedését.
Összhangban: Mugur Isărescu (BNR) és Jeffrey Franks (IMF) egyaránt 8 százalékos inflációval számol
Mint ismeretes, a napokban folyósítják a román készenléti hitel ötödik, 913,2 millió eurós hitelrészletét. A washingtoni pénzintézet ugyanakkor jóváhagyta az inflációs cél 3,5 százalékról 7,9 százalékra való emelését – ez megegyezik a Román Nemzeti Bank (BNR) előzetes felméréseivel, mely szerint év végéig nyolc százalék körül alakul az inflációs arány, bár a jegybank reményei szerint ez akár alacsonyabb szinten maradhat.
Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója bizakodva tekint a várható áremelkedések elé, melyet a balti államok és Magyarország példájával illusztrált, ahol az áfaemelés csak fele mértékben emelte a fogyasztói árakat.
„Már néhány nap után is láthatjuk, hogy az áremelés nem olyan nagy. Eddig egyetlen terméknek sem ment fel öt százalékkal az ára” – nyilatkozta tegnap a BNR első embere, aki ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az emelkedés hosszabb távon is bekövetkezhet.
Isărescu szerint az áfa ötszázalékos emelése 4,2 százalékos növekedéshez vezetne, ha teljes mértékben, minden árban tükröződne. „A fogyasztói kosárban azonban vannak olyan termékek is, gyógyszerek, könyvek, szállodai szolgáltatások, amelyek áfája kilencszázalékos. Vannak nulla áfájú termékek is – orvosi szolgáltatások, mozi- és színházjegy, körülbelül 4 százalék értékben. Következésképpen, ha a számtant vesszük figyelembe, a növekedés 3,9 százalékos lesz” – mondotta.
Hullámzó árfolyam
Az utóbbi napok „gyengélkedése” után a lej tovább erősödött az euróhoz képest: a régióban tapasztalható pozitív fejleményeknek köszönhetően tegnap a BNR 4,26-os árfolyamot hirdetett, mely több mint négy banival volt kevesebb a pénteki szinthez képest. Ugyanakkor a forint és a lengyel zlotyi mellett a lej azon kevés pénznem közé tartozik, melyek 2010 első negyedévében lényegesen gyengültek az euróhoz képest.
A román fizetőeszköz közel három százalékot (2,93-at) vesztett értékéből az európai közös valutával szemben – mutatott rá az X-Trade Brokers tőzsdeügynökség legfrissebb felmérése. Az árfolyam esése az euró gyengélkedése miatt méginkább figyelemreméltó – fogalmaz a szakértői véleményezés, mely szerint az újabban meghozott megszorító intézkedések miatt a pénzpiac további alakulása jelenleg előreláthatatlan. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. július 23.
Magyarország fővezére a médiát vette célba
Koncentráció és korrupció
The Washington Post
Amikor legutóbb Magyarország miniszterelnökeként szolgált, Orbán Viktor nemkívánatossá tette magát Washingtonban, holott országa NATO-tag. George W. Bush kormányzata megsértődött, amiért Orbán a múlt század harmincas éveire emlékeztető, nacionalista és antiszemita elveket valló szélsőjobb felé kacsingatott.
Miután 2002-ben elveszítette a választást, Orbán nyolc évet töltött ellenzékben, mielőtt áprilisban elsöprő győzelmet aratott, és ennek eredményeként pártja kétharmados többséget szerzett a parlamentben – eleget ahhoz, hogy a szélsőjobb támogatása nélkül kormányozzon. Sok magyar azt gondolta, Orbán felhagy korábbi megosztó polikájával. Eddig nem tette.
Új kormányának egyik első intézkedése annak a törvénynek az elfogadása volt, amely útlevelet biztosít a szomszédos országokban élő magyaroknak – Szlovákia, Románia és Szerbia nagyszámú kisebbségi közösségeinek. Figyelembe véve, hogy előbbi két állam Magyarországgal együtt az Európai Unió tagja, utóbbi pedig tagjelölt, elvileg nem volna szükség ilyen intézkedésre.
De Orbán, újfent, a kedvére tett azoknak, akik – saját országában – soha nem fogadták el az 1920-as, Magyarországot a mostani határai közé beszorító Trianoni Szerződést. Legyinthetnénk, hogy az útlevéltörvény csupán szimbolikus. Igen ám, de a kormány másik fontos intézkedése – kísérlet a média teljes körű ellenőrzésére – már nem az. Orbán arra használta hatalmas parlamenti többségét, hogy első lépésként eltörölje az alkotmányos előírást, amely „információs monopóliumok kialakulásának megelőzését” célozta.
Aztán pártja törvényjavaslatot nyújtott be – ebben a hónapban szavaznak róla –, amely összevonná a közszolgálati televízió- és rádiócsatornák felügyeletét ellátó hatóságokat, és helyette létrehozna egy rendkívül erős médiatanácsot, amely a magánkézben lévő tévéket és rádiókat is felügyelné. A tanács elnökét Orbán jelölné ki, tagjait pedig a kormányzó párt.
A következmény az volna, amint az ellenzéki szocialista párt kiemelte, hogy „a közszolgálati sajtó pártsajtóvá változna” – a jelenségre nem volt példa Közép-Európában a kommunista rendszer bukása óta. Egy másik médiarendelkezés, amely ősszel kerül terítékre, még problematikusabb. Kiterjesztené a kormányzati szabályozást a magán nyomtatott sajtóra, sőt a blogokra is, megnyitva az utat a tartalomellenőrzés előtt, és bevezetné a kiadványok hatósági regisztrálásnak kötelezettségét.
A sajtószabadságot védő nemzetközi csoportok és magyar újságírók heves tiltakozása nyomán a kormány kitolta a törvényhozási folyamatot. Egyes magyarországi megfigyelők viszont úgy vélik, Orbán csupán kivárja, amíg augusztusban visszavonul Sólyom László köztársasági elnök , akinek helyét a miniszterelnök nacionalista szövetségeseinek egyike veszi át.
Az elsöprő választási győzelem a parlamenti demokráciákban szokatlan mértékű hatalmat adott Orbán Viktor kezébe. Ezt a legjobb esetben arra használhatta volna, hogy átvigye a krónikusan bukdácsoló magyar gazdaság által igényelt reformokat. Ha ehelyett a demokratikus intézmények gyengítését veszi célba, nagy eséllyel ismét pária lesz a nyugati kancelláriákban. (Fordította Sz. L.) Új Magyar Szó (Bukarest)
Koncentráció és korrupció
The Washington Post
Amikor legutóbb Magyarország miniszterelnökeként szolgált, Orbán Viktor nemkívánatossá tette magát Washingtonban, holott országa NATO-tag. George W. Bush kormányzata megsértődött, amiért Orbán a múlt század harmincas éveire emlékeztető, nacionalista és antiszemita elveket valló szélsőjobb felé kacsingatott.
Miután 2002-ben elveszítette a választást, Orbán nyolc évet töltött ellenzékben, mielőtt áprilisban elsöprő győzelmet aratott, és ennek eredményeként pártja kétharmados többséget szerzett a parlamentben – eleget ahhoz, hogy a szélsőjobb támogatása nélkül kormányozzon. Sok magyar azt gondolta, Orbán felhagy korábbi megosztó polikájával. Eddig nem tette.
Új kormányának egyik első intézkedése annak a törvénynek az elfogadása volt, amely útlevelet biztosít a szomszédos országokban élő magyaroknak – Szlovákia, Románia és Szerbia nagyszámú kisebbségi közösségeinek. Figyelembe véve, hogy előbbi két állam Magyarországgal együtt az Európai Unió tagja, utóbbi pedig tagjelölt, elvileg nem volna szükség ilyen intézkedésre.
De Orbán, újfent, a kedvére tett azoknak, akik – saját országában – soha nem fogadták el az 1920-as, Magyarországot a mostani határai közé beszorító Trianoni Szerződést. Legyinthetnénk, hogy az útlevéltörvény csupán szimbolikus. Igen ám, de a kormány másik fontos intézkedése – kísérlet a média teljes körű ellenőrzésére – már nem az. Orbán arra használta hatalmas parlamenti többségét, hogy első lépésként eltörölje az alkotmányos előírást, amely „információs monopóliumok kialakulásának megelőzését” célozta.
Aztán pártja törvényjavaslatot nyújtott be – ebben a hónapban szavaznak róla –, amely összevonná a közszolgálati televízió- és rádiócsatornák felügyeletét ellátó hatóságokat, és helyette létrehozna egy rendkívül erős médiatanácsot, amely a magánkézben lévő tévéket és rádiókat is felügyelné. A tanács elnökét Orbán jelölné ki, tagjait pedig a kormányzó párt.
A következmény az volna, amint az ellenzéki szocialista párt kiemelte, hogy „a közszolgálati sajtó pártsajtóvá változna” – a jelenségre nem volt példa Közép-Európában a kommunista rendszer bukása óta. Egy másik médiarendelkezés, amely ősszel kerül terítékre, még problematikusabb. Kiterjesztené a kormányzati szabályozást a magán nyomtatott sajtóra, sőt a blogokra is, megnyitva az utat a tartalomellenőrzés előtt, és bevezetné a kiadványok hatósági regisztrálásnak kötelezettségét.
A sajtószabadságot védő nemzetközi csoportok és magyar újságírók heves tiltakozása nyomán a kormány kitolta a törvényhozási folyamatot. Egyes magyarországi megfigyelők viszont úgy vélik, Orbán csupán kivárja, amíg augusztusban visszavonul Sólyom László köztársasági elnök , akinek helyét a miniszterelnök nacionalista szövetségeseinek egyike veszi át.
Az elsöprő választási győzelem a parlamenti demokráciákban szokatlan mértékű hatalmat adott Orbán Viktor kezébe. Ezt a legjobb esetben arra használhatta volna, hogy átvigye a krónikusan bukdácsoló magyar gazdaság által igényelt reformokat. Ha ehelyett a demokratikus intézmények gyengítését veszi célba, nagy eséllyel ismét pária lesz a nyugati kancelláriákban. (Fordította Sz. L.) Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. július 24.
Közösen dolgozzunk az autonómiáért!
HHRF-küldöttség a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülésén
"Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles , amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak" – hívta fel a határon túli magyar vezetők figyelmét a folyamatos tájékoztatás fontosságára Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem (Tusványos) keretében július 23- án megtartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyilvános ülésén. Elmondta, bár saját közössége számára közvetlen módon nem égető kérdés az autonómia, hiszi, hogy a nyugati magyarságnak nagyon is fontos szerepe lehet az autonómia kivívásában.
A KMAT-ülést Répás Zsuzsanna, a magyar kormány határon túli kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára moderálta, nyitó beszédet pedig Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke röviden ismertette a KMAT történetét, hangsúlyozva a határon túli magyarság összefogásának fontosságát "a magyar autonómiarendszerek létrehozása érdekében". A tanácskozás ünnepi szónoka Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes volt, aki vázolta Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szerinte három pilléren nyugszik: az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati régió magyarsága. A továbbiakban a Kárpát-medencei magyar közösségek vezetői kaptak szót, hogy ismertessék a szép számban összegyűlt közönség és egymás előtt az önrendelkezés felé vezető úton elért eredményeiket és az előttük álló akadályokat.
A KMAT-ülés utolsó felszólalójaként Hámos László párhuzamot vont a Washington Postban múlt héten megjelent, az Orbán-kormányt bíráló hazug vezércikk és a 70-es évek közepén Nicolae Ceausescu román diktátorról dicshimnuszokat zengő tudósítások között. "Az ilyen torzítások nem önmaguktól és nem véletlenül születnek meg. Tudatosan előkészített kampány alapján ellenséges erők ferdítik el a tényeket, hogy megfeleljen saját érdekeiknek" – figyelmeztetett a HHRF elnöke, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs egy folytonos történelmi tudat a közép-európai helyzetről, lehetőség van a képet átfesteni, alakítani, módosítani. Ennek érdekében – hangoztatta Hámos – kellő időben be kell kapcsolni az amerikai magyarokat, példának okáért a HHRF-et, hogy hiteles és pozitív kép alakuljon ki számunkra fontos ügyekről.
"Nem akkor vagyunk a leghatékonyabbak nemzetközi porondon, ha melldöngetve mi magunk harsogunk, követelődzünk, erőszakoskodunk. Olyan szövetségeseket kell keresnünk, akik tényleges hatalommal, befolyással rendelkeznek és velük kell kimondatnunk igazunkat" – fogalmazta meg a továbbiakban az alapítvány hitvallását. Szerinte az eredményesség mércéje nem az, hogy mi magyarok mit mondtunk el a világ politikai urainak, hanem az, hogy minderre a külső tárgyaló fél vagy intézmény mit válaszol, miben támogat, netalán felvállalja és cselekszik is a mi ügyünkben. Hámos László éppenséggel a folyamatosan nyújtott tájékoztatónak tudta be azt a tényt, hogy Robert Fico volt szlovák kormányfőnek, dacára annak, hogy négy évig dörömbölt a Fehér Ház ajtaján, nem sikerült elnöki találkozót kicsikarnia. "A közeljövőben komolyabb washingtoni nyomásgyakorlás is várható az új szlovák kormány irányában" – előlegezte meg a HHRF elnöke.
A továbbiakban emlékeztetett Tőkés László egy korábbi nyilatkozatára, miszerint az autonómia tulajdonképpen bizonyos kisebbségi jogok együttese, például kulturális autonómia nem képzelhető el a nyelvi jogok teljes körű szavatolása nélkül. 2005-ben az amerikai kongresszus határozatban szorgalmazta az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. "Mi azért lobbiztunk, mert tudtuk, hogy ez erősíti a közösségi önrendelkezés gazdasági alapjait" – folytatta Hámos, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy törekvésünket mindig a szövetségesünk fogalomkészletébe és érdekvilágába helyezzük bele. Így például a fentebb említett restitúciós határozat esetében egy fő mozgatórugó a sok amerikai számára fontos vallásszabadság volt.
"A HHRF immár 34 éve arra törekszik, hogy minél világosabban megértse a jogos igényeket, és specifikus eszközeivel ezeket az igényeket a nemzetközi porondon felerősítse. Paneltársaim a megmondói, hogy élő kapcsolatot ápolunk velük, és ha beavatnak törekvéseikbe, továbbra is számíthatnak ránk, hogy közösen dolgozhassunk az autonómia kivívása érdekében" – zárta előadását Hámos László HHRF-elnök.
HHRF-küldöttség a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülésén
"Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles , amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak" – hívta fel a határon túli magyar vezetők figyelmét a folyamatos tájékoztatás fontosságára Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem (Tusványos) keretében július 23- án megtartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyilvános ülésén. Elmondta, bár saját közössége számára közvetlen módon nem égető kérdés az autonómia, hiszi, hogy a nyugati magyarságnak nagyon is fontos szerepe lehet az autonómia kivívásában.
A KMAT-ülést Répás Zsuzsanna, a magyar kormány határon túli kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára moderálta, nyitó beszédet pedig Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke röviden ismertette a KMAT történetét, hangsúlyozva a határon túli magyarság összefogásának fontosságát "a magyar autonómiarendszerek létrehozása érdekében". A tanácskozás ünnepi szónoka Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes volt, aki vázolta Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szerinte három pilléren nyugszik: az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati régió magyarsága. A továbbiakban a Kárpát-medencei magyar közösségek vezetői kaptak szót, hogy ismertessék a szép számban összegyűlt közönség és egymás előtt az önrendelkezés felé vezető úton elért eredményeiket és az előttük álló akadályokat.
A KMAT-ülés utolsó felszólalójaként Hámos László párhuzamot vont a Washington Postban múlt héten megjelent, az Orbán-kormányt bíráló hazug vezércikk és a 70-es évek közepén Nicolae Ceausescu román diktátorról dicshimnuszokat zengő tudósítások között. "Az ilyen torzítások nem önmaguktól és nem véletlenül születnek meg. Tudatosan előkészített kampány alapján ellenséges erők ferdítik el a tényeket, hogy megfeleljen saját érdekeiknek" – figyelmeztetett a HHRF elnöke, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs egy folytonos történelmi tudat a közép-európai helyzetről, lehetőség van a képet átfesteni, alakítani, módosítani. Ennek érdekében – hangoztatta Hámos – kellő időben be kell kapcsolni az amerikai magyarokat, példának okáért a HHRF-et, hogy hiteles és pozitív kép alakuljon ki számunkra fontos ügyekről.
"Nem akkor vagyunk a leghatékonyabbak nemzetközi porondon, ha melldöngetve mi magunk harsogunk, követelődzünk, erőszakoskodunk. Olyan szövetségeseket kell keresnünk, akik tényleges hatalommal, befolyással rendelkeznek és velük kell kimondatnunk igazunkat" – fogalmazta meg a továbbiakban az alapítvány hitvallását. Szerinte az eredményesség mércéje nem az, hogy mi magyarok mit mondtunk el a világ politikai urainak, hanem az, hogy minderre a külső tárgyaló fél vagy intézmény mit válaszol, miben támogat, netalán felvállalja és cselekszik is a mi ügyünkben. Hámos László éppenséggel a folyamatosan nyújtott tájékoztatónak tudta be azt a tényt, hogy Robert Fico volt szlovák kormányfőnek, dacára annak, hogy négy évig dörömbölt a Fehér Ház ajtaján, nem sikerült elnöki találkozót kicsikarnia. "A közeljövőben komolyabb washingtoni nyomásgyakorlás is várható az új szlovák kormány irányában" – előlegezte meg a HHRF elnöke.
A továbbiakban emlékeztetett Tőkés László egy korábbi nyilatkozatára, miszerint az autonómia tulajdonképpen bizonyos kisebbségi jogok együttese, például kulturális autonómia nem képzelhető el a nyelvi jogok teljes körű szavatolása nélkül. 2005-ben az amerikai kongresszus határozatban szorgalmazta az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. "Mi azért lobbiztunk, mert tudtuk, hogy ez erősíti a közösségi önrendelkezés gazdasági alapjait" – folytatta Hámos, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy törekvésünket mindig a szövetségesünk fogalomkészletébe és érdekvilágába helyezzük bele. Így például a fentebb említett restitúciós határozat esetében egy fő mozgatórugó a sok amerikai számára fontos vallásszabadság volt.
"A HHRF immár 34 éve arra törekszik, hogy minél világosabban megértse a jogos igényeket, és specifikus eszközeivel ezeket az igényeket a nemzetközi porondon felerősítse. Paneltársaim a megmondói, hogy élő kapcsolatot ápolunk velük, és ha beavatnak törekvéseikbe, továbbra is számíthatnak ránk, hogy közösen dolgozhassunk az autonómia kivívása érdekében" – zárta előadását Hámos László HHRF-elnök.
2011. február 7.
Tőkés László Amerikában – Imareggeli Obama elnökkel
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa illetékes bizottságának meghívására, másfelől az Európai Parlament elnökének megbizatása alapján, illetve annak képviseletében Tőkés László EP-alelnök 2011. február 3-án, Washington városban részt vett az évenként sorra kerülő Nemzeti Imareggelin (National Prayer Breakfast). Az 59. alkalommal megrendezett, kimagasló nemzetközi eseményen és három napig tartó, különféle kísérőrendezvényein közel 140 országból mintegy 3000 személyt láttak vendégül – az amerikai közélet vezető személyiségei mellett az egyes országok diplomáciájának képviselőit, szellemi és vallásilag elkötelezett politikai vezetőit.
Az Egyesült Államok alapító atyáinak vallási örökségére, másfelől az egyes amerikai államok és helyi vezetők imaközösségeinek hagyományára épülő nemzeti imareggeli intézményét 1953-ban Dwight D. Eisenhower elnök alapította. A kongresszusi képviselők és szenátorok által önkéntesen szervezett évi alkalmak mindenkori díszvendége és főtámogatója – pártállástól függetlenül – az Egyesült Államok éppen hivatalban lévő elnöke.
Az eltelt évtizedek folyamán nemzetközivé szélesedett Nemzeti Imareggeli bevallott célkitűzése „Isten szeretetének és az egymás iránti gondoskodásnak közösségét építeni és erősíteni” a népek és országok között, és a fennálló különbözőségeket félretéve, „a barátság szellemében osztozni egymással, imádságban és hálaadásban”. „A názáreti Jézus tanítása, példája és lelkülete szolgál alapjául annak a kapcsolatépítésnek, mely megerősíteni képes a nemzetek nagy családját, és a béke és a jogosság ügyét előbbre viheti” – olvashatjuk a szervezőbizottság meghívójában.
Az imareggelin elmondott záróbeszédében Barack Obama elnök – egyebek mellett – saját életéről és családi múltjáról beszélt, valamint Krisztusban vetett hitéről tett bizonyságot.
Több más, rangos politikai vezetővel egyetemben, az imareggelin Gjorge Ivanov, a Macedón Köztársaság elnöke is részt vett. A rendezvényt követően Tőkés László EP-alelnök Macedónia washingtoni nagykövetségén találkozott az államfővel, az Amerikai Magyar Koalíció elnökének, Maximilian Telekinek a társaságában. A volt jugoszláv köztársaság euro-atlanti elkötelezettségű vezetője országa NATO- és EU-csatlakozása összefüggésében fejtette ki álláspontját. Tőkés László – az Unió bővítésében illetékes EP-alelnökként – támogatásáról biztosította a macedóniai integrációs törekvéseket, külön is kitérve román kollégáinak hasonlóképpen pozitív viszonyulására.
Február 4-én, pénteken szabad programokkal folytatódott az imareggeli rendezvénysorozat. Erdélyi képviselőnk Fearghas O’Béara, az EP Elnöki Kabinet tanácsosa társaságában First Step Forum (Első Lépés Fórum – FSF) tanácskozásán vett részt, ahol ázsiai politikusokkal és emberi jogi aktivistákkal találkozott.
A FSF ökumenikus szervezet Johan Candelin finn evangélikus lelkipásztor kezdeményezésére 2002-ben jött létre, az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére, országos és európai parlamenti képviselők, valamint emberi jogi aktivisták és szakemberek részvételével. Alapító tagjai között találjuk Jerzy Buzek – jelenlegi – EP-elnököt, Eija-Riitta Korhola finn EP-képviselőt, Kjell Magne Bondevik volt norvégiai és Mart Laar volt észtországi miniszterelnököket, David Kilgour volt kanadai államtitkárt, Walbourga-Habsburg Douglas svédországi parlamenti képviselő és Slavi Pachovskit, Bulgária volt amerikai nagykövetét. A szervezet politikamentes – polgári – eszközökkel, a párbeszéd és a közvetítés útján, kormányzati, polgári és egyházi kapcsolatrendszere igénybevétele révén törekszik a konfliktusos helyzetek megoldására, kisebbségi voltukban és vallási hovatartozásuk miatt üldözött személyek és közösségek megsegítésére olyan harmadik világbeli országokban, mint Törökország, Marokkó, Szudán, Pakisztán, Kína és Kuba.
A péntek délelőtt folyamán az FSF testülete általános munkamegbeszélést folytatott, és küszöbön álló feladatait tárgyalta meg. Ezt követően a Sri Lanka-i, a kínai és a pakisztáni helyzettel foglalkozott, a nevezett országok képviselőinek tájékoztatását hallgatva meg. A dél-ázsiai szigetországban, az egykori Ceylonban végbement változásokról Susil Premajayantha kőolajipari miniszter számolt be, határozottan védelmébe véve a diktatórikus rendszer hírében álló országot. Bob Fu kínai polgárjogi aktivista, az 1989-es Tienanmen téri események egykori egyetemista résztvevője különösképpen a kínai keresztények kiemelkedő társadalmi szerepéről, valamint a hatóságok általi üldöztetésekről számolt be. Shahbaz Batthi pakisztáni kisebbségi miniszterrel Tőkés László megelőzően már Brüsszelben is találkozott volt. A muzulmán országok viszonylatában egyedülinek mondható, ilyen magas tisztséget elfoglaló keresztény tisztségviselő – Benazir Bhutto egykori híve – a pakisztáni keresztényekre ránehezedő vallásüldözés fokozódásáról számolt be, melynek eszközéül és ürügyéül az úgynevezett vallásgyalázási törvény (blasphemy law) szolgál. Maga a miniszter is halálos fenyegetettségben élve próbálja egyengetni a vallási türelem és megbékélés útját.
Az általános ismertetőket követően az FSF tagjai kérdéseket intéztek az előadókhoz, majd közös tennivalóikról egyeztettek. A szervezet helyszíni jószolgálati látogatásokat helyezett kilátásba, és az illető kormányok, valamint az EU irányába folytatandó közvetítő munkája ügyében egyeztetett.
Tőkés László alelnök közvetlen hatáskörébe tartozó ügyként emelte ki a keresztény üldözések fokozódásának kérdését, és az áldozatok védelmére és érdekeinek képviseletére vállalkozott az EP szintjén. A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a jövőben Catherine Ashton bárónő vezette Külügy Szolgálat konkrét és hatékony valláspolitikájának kialakítására van szükség az EU-ban.
Koradélután Tőkés László alelnök Szapáry György újan kinevezett amerikai nagykövet szíves meghívásának tett eleget, amikor is ellátogatott a magyar nagykövetségre, és a diplomáciai testületnek kötetlen találkozó keretében számolt be az erdélyi magyarság helyzetéről, az új magyar nemzetpolitika előtt álló feladatokról, valamint saját és a magyar képviselők európai parlamenti munkájáról. A hozzászólások rendjén a magyar állampolgárság kiterjesztésének amerikai tapasztalatait is megvitatták, és a nagy horderejű nemzetpolitikai ügy érdekében a határon, illetve az óceánon túli magyarok együttműködésének a kialakításában egyeztek meg – adta hírül Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa illetékes bizottságának meghívására, másfelől az Európai Parlament elnökének megbizatása alapján, illetve annak képviseletében Tőkés László EP-alelnök 2011. február 3-án, Washington városban részt vett az évenként sorra kerülő Nemzeti Imareggelin (National Prayer Breakfast). Az 59. alkalommal megrendezett, kimagasló nemzetközi eseményen és három napig tartó, különféle kísérőrendezvényein közel 140 országból mintegy 3000 személyt láttak vendégül – az amerikai közélet vezető személyiségei mellett az egyes országok diplomáciájának képviselőit, szellemi és vallásilag elkötelezett politikai vezetőit.
Az Egyesült Államok alapító atyáinak vallási örökségére, másfelől az egyes amerikai államok és helyi vezetők imaközösségeinek hagyományára épülő nemzeti imareggeli intézményét 1953-ban Dwight D. Eisenhower elnök alapította. A kongresszusi képviselők és szenátorok által önkéntesen szervezett évi alkalmak mindenkori díszvendége és főtámogatója – pártállástól függetlenül – az Egyesült Államok éppen hivatalban lévő elnöke.
Az eltelt évtizedek folyamán nemzetközivé szélesedett Nemzeti Imareggeli bevallott célkitűzése „Isten szeretetének és az egymás iránti gondoskodásnak közösségét építeni és erősíteni” a népek és országok között, és a fennálló különbözőségeket félretéve, „a barátság szellemében osztozni egymással, imádságban és hálaadásban”. „A názáreti Jézus tanítása, példája és lelkülete szolgál alapjául annak a kapcsolatépítésnek, mely megerősíteni képes a nemzetek nagy családját, és a béke és a jogosság ügyét előbbre viheti” – olvashatjuk a szervezőbizottság meghívójában.
Az imareggelin elmondott záróbeszédében Barack Obama elnök – egyebek mellett – saját életéről és családi múltjáról beszélt, valamint Krisztusban vetett hitéről tett bizonyságot.
Több más, rangos politikai vezetővel egyetemben, az imareggelin Gjorge Ivanov, a Macedón Köztársaság elnöke is részt vett. A rendezvényt követően Tőkés László EP-alelnök Macedónia washingtoni nagykövetségén találkozott az államfővel, az Amerikai Magyar Koalíció elnökének, Maximilian Telekinek a társaságában. A volt jugoszláv köztársaság euro-atlanti elkötelezettségű vezetője országa NATO- és EU-csatlakozása összefüggésében fejtette ki álláspontját. Tőkés László – az Unió bővítésében illetékes EP-alelnökként – támogatásáról biztosította a macedóniai integrációs törekvéseket, külön is kitérve román kollégáinak hasonlóképpen pozitív viszonyulására.
Február 4-én, pénteken szabad programokkal folytatódott az imareggeli rendezvénysorozat. Erdélyi képviselőnk Fearghas O’Béara, az EP Elnöki Kabinet tanácsosa társaságában First Step Forum (Első Lépés Fórum – FSF) tanácskozásán vett részt, ahol ázsiai politikusokkal és emberi jogi aktivistákkal találkozott.
A FSF ökumenikus szervezet Johan Candelin finn evangélikus lelkipásztor kezdeményezésére 2002-ben jött létre, az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére, országos és európai parlamenti képviselők, valamint emberi jogi aktivisták és szakemberek részvételével. Alapító tagjai között találjuk Jerzy Buzek – jelenlegi – EP-elnököt, Eija-Riitta Korhola finn EP-képviselőt, Kjell Magne Bondevik volt norvégiai és Mart Laar volt észtországi miniszterelnököket, David Kilgour volt kanadai államtitkárt, Walbourga-Habsburg Douglas svédországi parlamenti képviselő és Slavi Pachovskit, Bulgária volt amerikai nagykövetét. A szervezet politikamentes – polgári – eszközökkel, a párbeszéd és a közvetítés útján, kormányzati, polgári és egyházi kapcsolatrendszere igénybevétele révén törekszik a konfliktusos helyzetek megoldására, kisebbségi voltukban és vallási hovatartozásuk miatt üldözött személyek és közösségek megsegítésére olyan harmadik világbeli országokban, mint Törökország, Marokkó, Szudán, Pakisztán, Kína és Kuba.
A péntek délelőtt folyamán az FSF testülete általános munkamegbeszélést folytatott, és küszöbön álló feladatait tárgyalta meg. Ezt követően a Sri Lanka-i, a kínai és a pakisztáni helyzettel foglalkozott, a nevezett országok képviselőinek tájékoztatását hallgatva meg. A dél-ázsiai szigetországban, az egykori Ceylonban végbement változásokról Susil Premajayantha kőolajipari miniszter számolt be, határozottan védelmébe véve a diktatórikus rendszer hírében álló országot. Bob Fu kínai polgárjogi aktivista, az 1989-es Tienanmen téri események egykori egyetemista résztvevője különösképpen a kínai keresztények kiemelkedő társadalmi szerepéről, valamint a hatóságok általi üldöztetésekről számolt be. Shahbaz Batthi pakisztáni kisebbségi miniszterrel Tőkés László megelőzően már Brüsszelben is találkozott volt. A muzulmán országok viszonylatában egyedülinek mondható, ilyen magas tisztséget elfoglaló keresztény tisztségviselő – Benazir Bhutto egykori híve – a pakisztáni keresztényekre ránehezedő vallásüldözés fokozódásáról számolt be, melynek eszközéül és ürügyéül az úgynevezett vallásgyalázási törvény (blasphemy law) szolgál. Maga a miniszter is halálos fenyegetettségben élve próbálja egyengetni a vallási türelem és megbékélés útját.
Az általános ismertetőket követően az FSF tagjai kérdéseket intéztek az előadókhoz, majd közös tennivalóikról egyeztettek. A szervezet helyszíni jószolgálati látogatásokat helyezett kilátásba, és az illető kormányok, valamint az EU irányába folytatandó közvetítő munkája ügyében egyeztetett.
Tőkés László alelnök közvetlen hatáskörébe tartozó ügyként emelte ki a keresztény üldözések fokozódásának kérdését, és az áldozatok védelmére és érdekeinek képviseletére vállalkozott az EP szintjén. A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a jövőben Catherine Ashton bárónő vezette Külügy Szolgálat konkrét és hatékony valláspolitikájának kialakítására van szükség az EU-ban.
Koradélután Tőkés László alelnök Szapáry György újan kinevezett amerikai nagykövet szíves meghívásának tett eleget, amikor is ellátogatott a magyar nagykövetségre, és a diplomáciai testületnek kötetlen találkozó keretében számolt be az erdélyi magyarság helyzetéről, az új magyar nemzetpolitika előtt álló feladatokról, valamint saját és a magyar képviselők európai parlamenti munkájáról. A hozzászólások rendjén a magyar állampolgárság kiterjesztésének amerikai tapasztalatait is megvitatták, és a nagy horderejű nemzetpolitikai ügy érdekében a határon, illetve az óceánon túli magyarok együttműködésének a kialakításában egyeztek meg – adta hírül Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. március 22.
Diplomácia, kudarcok és baklövések között
Románia külpolitikájáról a magyar diplomácia és a (magyarországi és erdélyi) magyar közvélekedés általában azt tartja, hogy leleményes és hagyományosan jól ráérez a lehetőségekre, kihasználja azokat.
Kiválóan egyensúlyoz a regionális és világhatalmi érdekek között, az ország érdekeinek megfelelően maximalizálva a hasznot és az elérhető-kicsikarható eredményeket. Erre történelmi példaként a magyarok legtöbbször a két világháború utáni békeszerződéseket említik, amelyekből az akkori román diplomácia a lehető legtöbbet hozta ki, elsősorban területi követelések tekintetében. A románoknak, hivatásos és amatőr román történészeknek már nincs ennyire jó véleményük saját diplomáciájukról. A békeszerződésekről azt tartják – főleg a második világháborút követőekről –, hogy jogtalanul megfosztották Romániát olyan területektől, amelyeket sajátjainak tekint, nevezetesen Besszarábiától és Észak-Bukovinától. Szintén rossz a közvélekedés az 1989 utáni román külpolitikáról, amelynek az észak-atlanti és az európai uniós csatlakozáson kívül nem sok pozitív oldaláról esik szó, kivéve talán a Kígyó-sziget ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróságon elért, Bukarest szempontjából kedvező ítéletet.
Az utóbbi napok történései inkább a román (ön)bírálóknak, mint a magyar méltatóknak adnak igazat. A líbiai katonai beavatkozás ügyében kialakult kommunikációs zavar, illetve a megkésett államelnöki álláspont a román külpolitika esetlegességét, a következetesség, a céltudatosság teljes hiányát mutatja.
Traian Băsescu ugyanis – aki immár hetedik éve a román állam feje – az Egyesült Államokkal és annak legközelebbi katonai szövetségesével, Nagy-Britanniával való kapcsolat minél szorosabbra fűzését hirdette meg első elnöki mandátumának legelején (emlékszünk a szállóigévé is vált Bukarest–London–Washington-tengelyre), amivel együtt járt a közel-keleti konfliktusgócokban való közvetlen román katonai részvétel is. Mindezt a jelentős diplomáciai, katonai, politikai és erkölcsi befektetést azonban lenullázhatja most az a kétértelmű, habozó, kihátrálásra utaló gesztus, amelyet a román diplomáciától a líbiai háború kérdésében láthattunk.
Hasonlóan ügyefogyott reakciónak tekinthető a katasztrófák sorozata által sújtott Japánból hazamenekíteni kívánt román állampolgároknak nyújtott külügyminisztériumi támogatás is. A felemás segítség – a különjáratra felszállni akaróktól ezereurós „akciós” repülőjegyár elkérése – olyannyira rossz szájízt hagyott a Japánban rekedt románokban, hogy sokan meg is gondolták magukat, vállalva inkább a radioaktív sugárzásveszélyt, mint hogy egy érzéketlen anyaország „gondoskodását élvezzék”.
A román diplomácia ilyen kudarcainak és baklövéseinek megszaporodása egyébként aligha független attól, hogy az összes tárca közül a külügyminisztérium szenvedte el talán a legjelentősebb költségmegszorításokat. Nem érhetők el ugyanis eredmények olyan mértékű megvonások után, mint amelyek külképviseletek felszámolásától nagykövetek kinevezésének évekig nyúló halogatásáig és személyzetleépítésekig, bérlevágásokig mindent magukba foglaltak. A külpolitika elhanyagolása, feláldozása a belpolitikai problémák oltárán előbb-utóbb megbosszulja magát, és ennek lehetünk tanúi most.
No meg annak, hogy az alkotmány szerint az országot külpolitikai kérdésekben elsősorban képviselni hivatott államfő igencsak gátlásos ezen a téren. Miközben az alaptörvény által az államhatalom egyéb szerveire szabott hatásköröket gátlástalanul elorozza.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)
Románia külpolitikájáról a magyar diplomácia és a (magyarországi és erdélyi) magyar közvélekedés általában azt tartja, hogy leleményes és hagyományosan jól ráérez a lehetőségekre, kihasználja azokat.
Kiválóan egyensúlyoz a regionális és világhatalmi érdekek között, az ország érdekeinek megfelelően maximalizálva a hasznot és az elérhető-kicsikarható eredményeket. Erre történelmi példaként a magyarok legtöbbször a két világháború utáni békeszerződéseket említik, amelyekből az akkori román diplomácia a lehető legtöbbet hozta ki, elsősorban területi követelések tekintetében. A románoknak, hivatásos és amatőr román történészeknek már nincs ennyire jó véleményük saját diplomáciájukról. A békeszerződésekről azt tartják – főleg a második világháborút követőekről –, hogy jogtalanul megfosztották Romániát olyan területektől, amelyeket sajátjainak tekint, nevezetesen Besszarábiától és Észak-Bukovinától. Szintén rossz a közvélekedés az 1989 utáni román külpolitikáról, amelynek az észak-atlanti és az európai uniós csatlakozáson kívül nem sok pozitív oldaláról esik szó, kivéve talán a Kígyó-sziget ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróságon elért, Bukarest szempontjából kedvező ítéletet.
Az utóbbi napok történései inkább a román (ön)bírálóknak, mint a magyar méltatóknak adnak igazat. A líbiai katonai beavatkozás ügyében kialakult kommunikációs zavar, illetve a megkésett államelnöki álláspont a román külpolitika esetlegességét, a következetesség, a céltudatosság teljes hiányát mutatja.
Traian Băsescu ugyanis – aki immár hetedik éve a román állam feje – az Egyesült Államokkal és annak legközelebbi katonai szövetségesével, Nagy-Britanniával való kapcsolat minél szorosabbra fűzését hirdette meg első elnöki mandátumának legelején (emlékszünk a szállóigévé is vált Bukarest–London–Washington-tengelyre), amivel együtt járt a közel-keleti konfliktusgócokban való közvetlen román katonai részvétel is. Mindezt a jelentős diplomáciai, katonai, politikai és erkölcsi befektetést azonban lenullázhatja most az a kétértelmű, habozó, kihátrálásra utaló gesztus, amelyet a román diplomáciától a líbiai háború kérdésében láthattunk.
Hasonlóan ügyefogyott reakciónak tekinthető a katasztrófák sorozata által sújtott Japánból hazamenekíteni kívánt román állampolgároknak nyújtott külügyminisztériumi támogatás is. A felemás segítség – a különjáratra felszállni akaróktól ezereurós „akciós” repülőjegyár elkérése – olyannyira rossz szájízt hagyott a Japánban rekedt románokban, hogy sokan meg is gondolták magukat, vállalva inkább a radioaktív sugárzásveszélyt, mint hogy egy érzéketlen anyaország „gondoskodását élvezzék”.
A román diplomácia ilyen kudarcainak és baklövéseinek megszaporodása egyébként aligha független attól, hogy az összes tárca közül a külügyminisztérium szenvedte el talán a legjelentősebb költségmegszorításokat. Nem érhetők el ugyanis eredmények olyan mértékű megvonások után, mint amelyek külképviseletek felszámolásától nagykövetek kinevezésének évekig nyúló halogatásáig és személyzetleépítésekig, bérlevágásokig mindent magukba foglaltak. A külpolitika elhanyagolása, feláldozása a belpolitikai problémák oltárán előbb-utóbb megbosszulja magát, és ennek lehetünk tanúi most.
No meg annak, hogy az alkotmány szerint az országot külpolitikai kérdésekben elsősorban képviselni hivatott államfő igencsak gátlásos ezen a téren. Miközben az alaptörvény által az államhatalom egyéb szerveire szabott hatásköröket gátlástalanul elorozza.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 30.
Verestóy gyeplője
A bukaresti amerikai nagykövetség kiszivárogtatott jelentéseiből újabb megerősítést kaphattak azok, akik eddig is meg voltak győződve róla: Verestóy Attila az egykori diktatúra politikai rendőrsége révén került az ország meghatározó oligarchái közé.
A jelentés ugyanis kitér arra, hogy a romániai rendszerváltásból és az azt követő vállalati privatizációból azok húztak hasznot, akik a szekuritátés karrierjük során szerzett információkat és kapcsolatokat használták vagyonszerzésre, illetve azok, akik egykori szekus tisztek szolgálataira támaszkodtak. Az oligarchák sorában pedig Verestóy Attilát is említik. A megállapítást akár szenzációs bizonyítéknak is lehetne tekinteni. Hátterébe pedig oda lehet képzelni a CIA mindent tudó titkos ügynökeit, a legkorszerűbb hírszerzési eszközökkel gyűjtött információkat. Megtörténhet azonban, hogy árnyékra vetődik, aki a WikiLeaks-aktákra hivatkozva keresi a fogást a szenátoron. Különösen hogy a szövegekből az is kiderül, a nagykövetség egy végzős egyetemi hallgató dolgozatát továbbította Washingtonba, aki nyári gyakorlatát végezte a bukaresti külképviseleten; a diák pedig különösebb kritika nélkül vette át a román sajtóban megjelent információkat. Nem lehet tehát azt állítani, hogy immár bizonyított Verestóy rovott múltja. Ahhoz azonban nem kellenek nagykövetségi dolgozatírók, hogy meglássuk, a székelyudvarhelyi szenátor gazdagodása a politikai szerepvállalásával egy időben kezdődött.
A számára legnagyobb hasznot hozó üzletek pedig rendre olyan területeken köttettek, amelyeken a politikai befolyásnak fontos szerepe lehetett. Ez a tény pedig ugyanannyi okot szolgál a fenntartásokra. A szekus kapcsolatokkal ugyanis nem az a baj, hogy ártanak a politikus imázsának. Ennél sokkal fontosabb, hogy aki ilyen kötelékekkel rendelkezik, az nem képviselheti szabadon a választói akaratát. Akinek rejtegetnivalója van ugyanis, az gyeplőt visel, amit mások rángatnak. Annak mindig azok után kell igazodnia, akik leleplezhetik. Ez pedig ugyanúgy igaz a szekus ügynökökre, mint a gyanús körülmények között meggazdagodott oligarchákra. Verestóy politikai pályája arra is magyarázatot adhat, hogy miért tud még 21 évvel a rendszerváltás után is rácsodálkozni a román társadalom a székelyföldi autonómiaigényre.
Gazda Árpád. Krónika (Kolozsvár)
A bukaresti amerikai nagykövetség kiszivárogtatott jelentéseiből újabb megerősítést kaphattak azok, akik eddig is meg voltak győződve róla: Verestóy Attila az egykori diktatúra politikai rendőrsége révén került az ország meghatározó oligarchái közé.
A jelentés ugyanis kitér arra, hogy a romániai rendszerváltásból és az azt követő vállalati privatizációból azok húztak hasznot, akik a szekuritátés karrierjük során szerzett információkat és kapcsolatokat használták vagyonszerzésre, illetve azok, akik egykori szekus tisztek szolgálataira támaszkodtak. Az oligarchák sorában pedig Verestóy Attilát is említik. A megállapítást akár szenzációs bizonyítéknak is lehetne tekinteni. Hátterébe pedig oda lehet képzelni a CIA mindent tudó titkos ügynökeit, a legkorszerűbb hírszerzési eszközökkel gyűjtött információkat. Megtörténhet azonban, hogy árnyékra vetődik, aki a WikiLeaks-aktákra hivatkozva keresi a fogást a szenátoron. Különösen hogy a szövegekből az is kiderül, a nagykövetség egy végzős egyetemi hallgató dolgozatát továbbította Washingtonba, aki nyári gyakorlatát végezte a bukaresti külképviseleten; a diák pedig különösebb kritika nélkül vette át a román sajtóban megjelent információkat. Nem lehet tehát azt állítani, hogy immár bizonyított Verestóy rovott múltja. Ahhoz azonban nem kellenek nagykövetségi dolgozatírók, hogy meglássuk, a székelyudvarhelyi szenátor gazdagodása a politikai szerepvállalásával egy időben kezdődött.
A számára legnagyobb hasznot hozó üzletek pedig rendre olyan területeken köttettek, amelyeken a politikai befolyásnak fontos szerepe lehetett. Ez a tény pedig ugyanannyi okot szolgál a fenntartásokra. A szekus kapcsolatokkal ugyanis nem az a baj, hogy ártanak a politikus imázsának. Ennél sokkal fontosabb, hogy aki ilyen kötelékekkel rendelkezik, az nem képviselheti szabadon a választói akaratát. Akinek rejtegetnivalója van ugyanis, az gyeplőt visel, amit mások rángatnak. Annak mindig azok után kell igazodnia, akik leleplezhetik. Ez pedig ugyanúgy igaz a szekus ügynökökre, mint a gyanús körülmények között meggazdagodott oligarchákra. Verestóy politikai pályája arra is magyarázatot adhat, hogy miért tud még 21 évvel a rendszerváltás után is rácsodálkozni a román társadalom a székelyföldi autonómiaigényre.
Gazda Árpád. Krónika (Kolozsvár)