Románia: az RMDSZ prefektusi és alprefektusi tisztségeket alkudott ki
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Számos prefektusi és alprefektusi posztot sikerült kialkudnia a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a kormánykoalíciós partnerrel, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) történő egyezkedések nyomán.
A romániai magyarok szervezetének operatív döntéshozó szerve, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) már jóváhagyta azoknak a személyeknek a névsorát, akiket az RMDSZ prefektusi, illetve alprefektusi tisztségekbe szán ebben a kormányzati ciklusban. A prefektus Romániában a mindenkori kormány megyei szintű személyes képviselője, elsődleges feladata, hogy gondoskodjon helyi szinten az ország törvényeinek betartásáról, különösen ami a helyi önkormányzati döntéseket illeti.
Az RMDSZ-nek Hargita és Kovászna mellett Hunyad és Szilágy, illetve a Kárpátokon túli Vaslui megyében sikerült prefektusi posztokat kialkudnia. A SZÁT Ladányi Lászlót (Hargita), György Ervint (Kovászna), Dézsi Attilát (Hunyad), Végh Sándort (Szilágy) és Székely Leventét (Vaslui) jelölte a területi kormányhivatalok élére. A jelölteket az RMDSZ területi szervezetei javasolták a testületnek, azok tettek javaslatokat a kialkudott hat új alprefektusi posztra is. Ha Emil Boc miniszterelnök aláírja kinevezésüket, akkor a SZÁT jóváhagyásával Horváth Levente Arad, Borsos K. László Beszterce-Naszód, Pásztor Sándor Bihar, Ambrus Károly Brassó, Böndi Gyöngyike Máramaros, Pataki Csaba pedig Szatmár megye egyik alprefektusi tisztségét kaphatja meg.
A romániai Új Magyar Szó (ÚMSZ) című lap megjegyzi: a jelöltek mindegyike – Borsos K. László kivételével – rendelkezik már intézményvezetői tapasztalattal. Horváth Levente és Pataki Csaba korábban volt már alprefektus, Böndi Gyöngyike a máramarosi kormányhivatalt is vezette, Pásztor Sándor jelenleg a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, Ambrus Károly pedig a kereskedelmi kamaránál tölt be vezető tisztséget.
Kinevezésükkel egyébként az RMDSZ által támogatott alprefektusok száma nyolc lesz az országban, ugyanis Temes megyében Marossy Zoltán, Maros megyében pedig Bárzci Győző István révén már tavaly ősztől ellátja ezt a tisztséget a szövetség.
Az ÚMSZ a helyzet érdekességének tartja, hogy az új kinevezésekkel a magyar ajkú alprefektusok száma végül is kilencre nő Romániában. Brassó megyének ugyanis jelenleg is magyar az egyik alprefektusa. Benedek Gábor azonban nem az RMDSZ, hanem a jelenlegi koalíciós partnere támogatásával kapta meg még tavaly ezt a posztot. Így akár az is elképzelhető, hogy a Brassó megyei kormányhivatal vezetőjének két magyar helyettese legyen – erősítette meg a lapnak Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Szerdai vezércikkében a lap emlékeztet: éppen egy esztendeje, hogy a demokrata-liberálisok uralta koalíciós kormány (amelyben a szociáldemokratákkal alkottak nagykoalíciót) kipenderítette helyükről az államigazgatásban tevékenykedő magyar tisztségviselőket, köztük prefektust, alprefektusokat, főtanfelügyelőt és altanfelügyelőket, a szakminisztériumok megyei igazgatóságainak és különböző ügynökségeknek a vezetőit, mondván, hogy a politikai váltógazdaságban úgy illik: a győztes visz mindent. Az RMDSZ akkor egyre gyakrabban emlegette az etnikai tisztogatás vádját, arról beszélve, hogy ezután, függetlenül a kormányszínektől, bizonyos tisztségeket nem politikai szempontok alapján, hanem lakossági összetételnek megfelelően, azaz etnikai alapon kell betölteni.

Kinevezték a magyar prefektusokat
Hat magyar kormánybiztos - három prefektus és ugyanennyi alprefektus - kinevezéséről született döntés a bukaresti kormány tegnapi ülésén. Az RMDSZ sajtóirodájának tájékoztatása szerint Emil Boc miniszterelnök a szövetség által javasolt jelöltek közül jóváhagyta, hogy Hunyad megyében Dézsi Attila, Kovászna megyében György Ervin, Szilágy megyében pedig Végh Sándor töltse be a prefektusi tisztséget.
Ezzel egy időben arról is döntés született, hogy Arad megyében Horváth Levente-Ákos, Máramaros megyében Böndi Gyöngyike, Szatmár megyében pedig Pataki Csaba foglalhatja el az alprefektusi széket.
A felsorolt politikusok közül ketten – Böndi Gyöngyike és György Ervin – korábban már tevékenykedett prefektusként, miközben Végh Sándor és Pataki Csaba lemondott, Dézsi Attilát és Horváth Levente-Ákost pedig leváltották az alprefektusi tisztségből.
Mint arról már beszámoltunk, az RMDSZ a kormánykoalíciós megállapodás értelmében öt megyében jelölhet prefektust – a most kinevezetteken kívül Hargita és Vaslui megyében –, ugyanakkor várhatóan szintén a szövetség jelöltje ülhet Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Maros, Temes, Argeş, valamint Teleorman alprefektusi székébe.
Noha az RMDSZ vezető politikusai korábban úgy nyilatkoztak, hogy az év első kormányülésén valószínűleg valamennyi kormánybiztost kinevezik, ez valószínűleg azért nem történt meg, mivel a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) számos központi és területi vezetője kifogásolja az alakulatnak juttatott tisztségek számát, sőt bizonyos jelölteket is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

György Ervin újra prefektus
Három RMDSZ által javasolt prefektust és három alprefektust nevezett ki a tegnapi Emil Boc miniszterelnök. Eszerint a Hunyad megyei kormányhivatal élére Dézsi Attila, a Kovászna megyeibe György Ervin, a Szilágy megyeibe pedig Végh Sándor került. Alprefektusnak nevezték ki Böndi Gyöngyikét Máramaros megyébe, Horváth Levente-Ákost Arad megyébe és Pataki Csabát Szatmár megyébe.
Amint beszámoltunk róla, az RMDSZ-nek eddig összesen hat új alprefektusi posztot sikerült kialkudni a már meglévő Maros és Temes megyei mellett. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tegnap lapunknak elmondta: elképzelhető, hogy sikerül megszerezni egy-egy alprefektusi tisztséget két Kárpátokon túli megyében is. A Gândul napilap tegnap arról írt, hogy az RMDSZ Argeş és Teleorman megyében esélyes a szóban forgó posztokra.
„A román sajtó értesüléseit nem tudom megerősíteni, azt azonban igen, hogy esély van alprefektusi tisztségre két Erdélyen kívüli megyében is” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács. Lapunk egyébként kedden tévesen értesült arról, hogy az RMDSZ Pásztor Sándort, a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét javasolta alprefektusi posztra. Tegnap megtudtuk: a bihariak jelöltje Sarkady Zsolt, a Nagyváradi Állami Filharmónia korábbi vezérigazgatója.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest).

Sikeres egyeztetés: a háromszéki közintézmények kétharmadát magyarok fogják vezetni
A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt megyei közintézmények 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
Az országban elsőként Kovászna megyében írták alá az együttműködési megállapodást az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) helyi szervezetei. Két nap intenzív tárgyalás után szerda estére megegyeztek, hogyan osztják el a dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeit.
A szövetség megyei szervezetének vezetői szerint az RMDSZ az elmúlt húsz év legjobb eredményét érte el a tárgyalásokon. A kormányhoz tartozó 35 háromszéki intézmény 65 százalékát az RMDSZ szerezte meg, így 24 igazgatóság élére kerül magyar vezető. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és RMDSZ-elnök rámutatott: eddig a megyei intézményvezetőknek legtöbb 45 százaléka volt magyar nemzetiségű. Mint mondta, több intézmény élére első alkalommal sikerül magyar igazgatót kinevezni, így például az országos levéltár vagy a sportigazgatóság is az RMDSZ-hez került. Ugyancsak a szövetség jelöl igazgatót többek között a pénzügy és a pénzügyőrség, a környezetvédelmi, az erdészeti, a művelődési felügyelőség, az egészségbiztosítási pénztár, a mezőgazdasági és ifjúsági igazgatóság élére.
Magyar marad a főtanfelügyelő, a főállatorvos, az építészeti főfelügyelő és a közegészségügyi hatóság igazgatója is. Az egyezség értelmében, ahol az egyik alakulat jelöli az igazgatót, a másik szervezet kapja meg az igazgatóhelyettesi tisztséget. Azokban az intézményekben, ahol több aligazgatói tisztség van, azokat fele-fele arányban osztják el. Az igazgatókat mindkét párt a következő napokban nevesíti.
„A tárgyalások kiindulópontját az etnikai arány jelentette, a Háromszéken fennmaradó 10 százalékot – a 65 százaléktól 75 százalékig – a szórványközösségek megerősítése érdekében más megyékben használhatjuk fel, erre ígéretet kaptunk a PDL tárgyalócsapatától – mondta a Krónikának Tamás Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke. – Fontos ez a lépés is, hiszen a szórványközösségek a megmaradásukhoz szükséges kulcspozíciókhoz juthatnak – gondolok itt Hunyad, Arad, Temes megyére például.”
Scripcaru: tévedés volt összefogni
A tárgyalásokon a PDL-t George Scripcaru brassói polgármester, a párt országos alelnöke és Dan Manolăchescu sepsiszentgyörgyi elnök képviselte. Gheorghe Baciu Kovászna megyei elnök nem volt jelen a megállapodás aláírásán. Újságírói kérdésre Scripcaru elmondta, a Magyar Polgári Párttal nem tárgyaltak az igazgatói állásokról. „Több politikai alakulattal van kapcsolatunk, de ez a párt belügye, a koalíciós partner az RMDSZ, a koalíciós egyeztetések csak ezzel az alakulattal zajlanak” – fejtette ki Scripcaru. Ugyanakkor tévedésnek nevezte, hogy a helyhatósági választások alkalmával a román pártok megyei képviselői koalícióra léptek, ezt a hibát, mint mondta, többször nem követik el.
Elégedetlen az MPP
Az MPP megyei szervezetének képviselői szerint elkeserítő, hogy az RMDSZ helyi szinten is tisztségekre vadászik a kormányzati szerepvállalást követően, ahelyett hogy a területi autonómia ügyéért harcolna. „Vissza nem térő alkalom adódott, hogy az RMDSZ az önrendelkezésről tárgyaljon a demokrata-liberálisokkal, ehelyett bársonyszékekre vadásznak. Elkeserítő, ami történik” – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek Kulcsár Terza József, a polgári párt megyei elnöke.
Az RMDSZ csíki szervezete bejelentette: tanácskozássorozatot, szakmai fórumokat indított el különböző szakmai ágazatok képviselőivel. A velük folytatott kommunikáció eredményeképpen megfogalmazott, intézményvezetéssel kapcsolatos elvárásokat, kéréseket, problémákat a csíki RMDSZ közölni fogja az illetékes intézményvezetőkkel, ugyanakkor annak függvényében jelölne vezetőket, hogy mennyire felelnek meg a megfogalmazott elvárásoknak, illetve rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, amelyek a kérések megvalósításához szükségesek. Orvosokkal, ifjúsági szervezetek, civil szervezetek, művelődési intézmények, vállalkozók érdekvédelmi szervezetek, mezőgazdasági szakmai szervezetek képviselőivel terveznek tanácskozásokat. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Csík: már nem gyászolnak
Elvitték tegnap az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől. A helyi RMDSZ vezetői így kívánták jelezni, hogy a szövetség kormányra lépésével csökkent a magyar igazgatók leváltása miatti feszültség Székelyföldön.
Utolsó szakaszába érkezett tegnap az RMDSZ és a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) közötti egyeztetés a kormányzati tisztségek elosztásáról: a koalíciós partnerek lapzártánkkor az országos ügynökségek és hatóságok vezetőségi posztjain alkudoztak.
Kovászna és Temes az élen
Eközben helyi szinteken is zajlanak a tárgyalások a PD-L és az RMDSZ között a megyei intézményvezetői tisztségek elosztásáról, igaz, eddig nem sok eredménnyel: mindeddig csak Kovászna és Temes megyében sikerült aláírni a koalíciós partnerrel a megállapodást – erősítette meg tegnap lapunknak Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök.
Emlékeztetett: a területi szervezetek január 21-ig kaptak határidőt arra a két alakulat vezetőségétől, hogy megkössék a helyi egyezségeket. „Ott, ahol nem sikerül megállapodni a határidőig, a PD-L és az RMDSZ országos vezetői próbálnak megoldást keresni a helyi tisztségek elosztására” – magyarázta Kovács Péter.
Temes megyében egy igazgatói és hat aligazgatói tisztséget sikerült két tárgyalási forduló után kialkudni a helyi RMDSZ-nek, Kovászna megyében pedig a posztok 65 százalékát szerezte meg a PD-L-vel folytatott egyezkedéseken.
Baciu: vissza az egész!
Ez utóbbi megállapodással azonban máris elégedetlen a demokrata-liberálisok háromszéki vezetője, igaz, Gheorghe Baciu nem is vett részt a helyi „koalíciós szerződés” múlt heti aláírásán. Az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a PD-L régióért felelős alelnöke, Gheorghe Sricpcaru képviselte a koalíciós partnert, a megyei elnök Bukarestben volt.
„Nekem csak az utolsó pillanatban szóltak a megállapodásról” – panaszkodott Baciu, aki szerint a nélküle megkötött egyezséget újra kell tárgyalni. „Elfogadhatatlan, hogy a választásokon nyertes párt olyan kulcsfontosságú intézményekből küldi haza az embereit, mint például a pénzügyi igazgatóság vagy a mezőgazdasági igazgatóság” – nyilatkozta a Kovászna megyei PD-L elnöke.
„A kutya ugat, a karaván halad” – kommentálta tegnap megkeresésünkre Gheorghe Baciu panaszait Tamás Sándor. A háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke nem tartja valószínűnek, hogy a PD-L helyi vezetőjének kifogásai felboríthatják a már megkötött megállapodást. „Nyilván, hogy Baciu tiltakozik, hiszen most nagyon haragszanak rá azok az igazgatók, akiknek most távozniuk kell posztjukról, s akiket korábban ő juttatott tisztségbe” – mondta Tamás Sándor.
Csíkban ma tárgyalnak
Hargita megyében ma tart tárgyalási fordulót az RMDSZ és a PD-L az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. Borboly Csaba megyei tanácselnök, a Csík Területi RMDSZ elnöke reméli, hogy a háromszékinél is jobb arányban jutnak igazgatói posztokhoz.
„Hangsúlyoznám azonban, hogy nem is az arány számít. Számunkra az a fontos, hogy olyan intézmények élére kerüljenek felelős, szakértelemmel rendelkező magyar igazgatók, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Ilyen az oktatás, a mezőgazdaság, az egészségügy” – magyarázta az ÚMSZ-nek Borboly Csaba.
Oldódott a feszültség
Csíkszeredában egyébként tegnap jelképesen is jelezték, hogy véget értek a magyar igazgatók eltávolításával keletkezett feszültségek Hargita megyében: Korodi Attila képviselő és Bencze István, a csíkszeredai városi RMDSZ ügyvezető elnöke sajtóesemény keretében elvitte az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől.
„Most már nyugodtan bevehetjük a táblát, elérte célját. Ezentúl új időszak kezdődik a megye közéletében” – jelentette ki Korodi, utalva arra, hogy a megyébe nemrégiben magyar prefektust neveztek ki, és hamarosan a megyei intézmények élére is jobbára magyar tisztségviselők kerülnek.
Korodi emlékeztetett, hogy a magyar igazgatók tavalyi leváltása elleni tiltakozásul 2009. április 30. – május 22. időszakban a helyi RMDSZ hét darab ilyen táblát helyezett ki Csíkszeredában egy-egy intézmény bejárata elé. Ezek egy részét egyébként azóta ellopták.
Cseke Péter Tamás, Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Felemás posztosztozkodás
Továbbra is felemás a helyzet az erdélyi megyékben az RMDSZ és a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) közötti helyi együttműködési tárgyalások kapcsán. Míg egyes megyékben már lefolytatták a tárgyalásokat és a két párt országos vezetősége által meghatározott elvek szerint elosztották a helyi intézményvezetői tisztségeket, addig más megyékben még asztalhoz sem ültek.
Előreláthatólag a megyék zömében hétvégén letisztul a helyzet, bár az sincs kizárva, hogy lesznek olyan helyek is, ahol központi beavatkozásra lesz szükség ahhoz, hogy a helyi vezetők ne essenek egymás torkának.
Hét aligazgató Temes megyében
A demokrata-liberálisokkal kötött kormányzati együttműködés jegyében hét magyar aligazgatót neveznek ki Temes megyében – jelentette be Halász Ferenc, a helyi RMDSZszervezet elnöke. Helyettes főtanfelügyelői tisztségbe nevezik ki Halász Ferencet, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság egyik aligazgatója Csősz János, az állategészségügyi igazgatóság aligazgatója pedig Daróczy Csaba lesz.
A liberálisokkal közös 2004-2008-as kormányzás alatt mindhárman már bizonyítottak ezekben a vezetői állásokban. A munkaügyi felügyelőségnél Szász Ferenc megőrzi aligazgatói tisztségét, amelyet jelenleg is betölt.
„Az RMDSZ által jelölt személyek kerülnek az Országos Lakásügynökség (ANL) helyi irodája, a nyugdíjpénztár és a munkaerő-ügynökség aligazgatói székébe is, de az ő nevüket az aláírt protokollum értelmében még nem hozhatjuk nyilvánosságra” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc. A PD-L helyi szervezetével kötött megállapodást a Temes megyei RMDSZ tegnapi ülésén hagyta jóvá.
Bevonják az SZNT-t is a hatalom bűvkörébe?
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki, gyergyószéki és udvarhelyszéki területi elnökeivel, Veress Dáviddal, Ambrus Árpáddal és Incze Bélával tanácskozott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Az SZNT-nek a szerepe a székely társadalom megszervezésében, javaslattételben, a székely identitás erősítésében van, és szeretném, ha az eddiginél intenzívebbé válna a megyei tanács és az SZNT közötti együttműködés a társadalmi élet minden területén.
A romániai belpolitikai fejlemények azt mutatják, hogy Székelyföld megyéi számos új lehetőséget, jogosítványt kaptak, kapnak, s most rajtunk áll vagy bukik, hogy mire megyünk ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta Borboly Csaba. Az SZNT-elnökök üdvözölték a tanácskozási kezdeményezést, támogatják az elindított programokat, amelyeket véleményezéssel, javaslatokkal és a helyi közösségek tájékoztatásával, bevonásával tudnak segíteni.
Szakértőket javasolnak a Hunyad megyeiek
A dekoncentrált intézmények működését jól ismerő szakértőket javasol a Hunyad megyei RMDSZ – fejtette ki Winkler Gyula területi elnök, hozzátéve, hogy a demokrata-liberálisokkal csak ma délután ülnek tárgyalóasztalhoz.
„Az általunk javasolt vezetők egy része már bizonyított 2005-2008 között. Hozzáértésükre nagy szükségünk van, ugyanis a gazdasági válság erőteljesen sújtotta Hunyad megyét” – mondta el az Agerpres hírügynökségnek Winkler. A megyei elnök nem volt hajlandó részletezni azt, hogy az RMDSZ milyen intézményeknél szeretné „elhelyezni” embereit.
Besztercén átveszik a PSD helyét?
A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ egyelőre nem döntötte el, hogy milyen igazgatói tisztségeket igényeljen a PD-L-vel folytatott tárgyalásokon – vallotta be Kocsis András területi elnök. Hozzátette: várják, hogy az országos politikában szereplő Ioan Oltean megyei PD-L-elnök érjen haza Bukarestből és akkor asztalhoz ülnek.
A megyében eddig egyetlen tisztséget kapott az RMDSZ, de az alprefektusi posztra jelölt Borsos László mindeddig nem vehette át hivatalát, mert nem kapta még meg a közhivatalnoki besorolást. Beszterce-Naszód megyében három intézményt – környezetvédelmi hatóság, nyugdíjpénztár és fogyasztóvédelem – továbbra is a szociáldemokraták által jelölt igazgatók vezetnek és híresztelések szerint ezekre számíthat az RMDSZ.
Igazgatói tisztségekre „váltják be” a Kárpátokon túli alprefektusokat?
Továbbra sem nevezte meg jelöltjét az RMDSZ a már korábban kialkudott mezőgazdasági államtitkári posztra, mert a héten még nem ült össze a jelölést végző Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) – tudtuk meg Kovács Péter ügyvezető alelnöktől. Betöltésre várnak még a kisebbik kormánypártnak adott alprefektusi tisztségek is két Kárpátokon túli megyében, Argeşiben és Teleormanban.
Ez utóbbi két poszt esetében a SZÁT nem is igyekszik a jelöléssel, Kovács Péter szerint már csak azért sem, mert esély van arra, hogy az RMDSZ más tisztségekre váltsa ezeket. „Nyilván nem közvetlen érdekünk a Kárpátokon túli posztok mielőbbi betöltése. Elképzelhető ugyanis, hogy cseréjükben megkaphatunk más fontos tisztségeket” – magyarázta a politikus, aki emlékeztetett: a Tăriceanu-kormányzat második felében az RMDSZ a Mehedinţi megyei prefektusi funkciót egy államtitkári tisztségre váltotta.
Mint ismert, az RMDSZ hat minisztériumban alkudott ki államtitkári posztot, öt tárcánál már megnevezte jelöltjét is. Ez utóbbiak közül mindeddig csak Niculescu Tónit nevezték ki a Külügyminisztériumba. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Székelyföldi együttműködés
Találkoztak Hargita és Maros megye tanácsának szakemberei
Folytatódik a történelmi Székelyföld megyéi közti együttműködés kiterjesztése és elmélyítése. Maros és Hargita megye önkormányzati szakemberei pénteken olyan projektekről egyeztettek, amelyek lehetőséget nyújtanak a közös együttműködésre.
Nyitottság jellemezte a megyeközi találkozót – olvasható a tanácskozásról kiadott tájékoztatóban. A megbeszélésen jelen volt Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, Birtalan József, a Hargita Megyei Tanács menedzsere és a két megyei önkormányzat fejlesztési, építészi, gazdasági, útügyi és kulturális intézményeinek, igazgatóságainak vezetői. Lokodi Edit Emőke hangsúlyozta: a három megye – Kovászna, Hargita és Maros – régóta törekszik a történelmi, kulturális, fejlesztési szempontból közös pontok mentén való együttműködésre.
Birtalan József elmondta, gyakorlatilag folytatódik a Kovászna megyeiekkel elkezdett együttműködés, amelynek az a lényege, hogy a közös arculatépítésnek, a történelmi jellegzetességek megőrzésének és kiaknázásának legyen gazdasági-turisztikai eredménye is, másfelől céljuk megismertetni a Hargita megyében futtatott projekteket.
A Maros és Hargita megyei tanács közti egyeztetés gerincét a Hargita Megyei Tanács 2009. évi tevékenységi beszámolója képezte, amely tartalmazta a Kovászna megyével közös kezdeményezések rövid összefoglalóját is. Az illetékesek ezeket a projekteket vették sorra, elemezve és megvitatva a kivitelezés lehetőségeit.
A Maros megyei szakemberekkel sikerült megegyezni többek között a székelyföldi kerékpáros körverseny és a Székelyföld nyeregben című kulturális esemény megrendezésében. A Nyerges- tetőn megrendezett eseményt kulturális tartalommal évente más székelyföldi kistérség töltené meg. Emellett a három megye kölcsönösen megosztaná az éves kulturális esemény-naptárát, közös hírlevelet is adhat ki, továbbá Fülöp Otília, a Hargita Megyei Tanács főépítésze szerint a székelyföldi települések közös arculati elemeiből pályáztatás útján kellene kiválasztani egy arculatot, amelynek alapjául a nem elcsépelt székely szimbolika szolgál, és az országos jelzésekkel párhuzamosan elhelyeznék ezeket.
Szóba került a székelyföldi legendatérkép-projekt, amelynek során a Hargita megyei szakemberek 142 legendát gyűjtöttek össze, és térképek révén próbálják azokat iskolákban népszerűsíteni. A Maros megyeiek segítenek felkutatni egyéb legendákat.
E térképpel kapcsolatban Lokodi Edit fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy természetesen más legendák térképének elkészítését is támogatja a Maros Megyei Tanács, amennyiben igény van rá.
A továbbiakban szó volt közös fejlesztési stratégia kidolgozásáról Székelyföldre mint specifikus térségre – a Hargita Megyei Tanács fejlesztési igazgatója, Szép Róbert szerint ez projektorientáltan is megoldható –, valamint ki kellene terjeszteni az oktatási, szociális, környezetszempontú és akadémiai értekezésről szóló Sikeres Székelyföld rendezvénysorozatot.
A Hargita megyeiek által javasolt mintegy 60 témakör között még helyet kapott a közös tanácsülések szervezése – amelyeket, a területi kompetencia kérdéskörét és a korábbi közös kormányülések példáját figyelembe véve, úgy lehet kivitelezni, hogy párhuzamosan hozzanak azonos határozatokat – hangzott el. A Hargita megyeiek beszámoltak a termékértékesítés terén elért eredményeikről, a faluképvédelemről (Modern székely ház program), valamint a szórványprogramról, amelyben Hargita megye Beszterce- Naszód és Temes megyei magyar közösségeket támogat, míg Maros megye a saját határain belüli közösségeket fogja támogatni.
A Maros Megyei Tanács által javasolt projektek között szerepel a bözödi tó és környéke turisztikai kihasználásának terve, illetve a Hargita és Maros megye határához közel eső megyei utak felújítása.
Lokodi Edit tanácselnök javasolta, hogy a marosvásárhelyi repülőtér legyen "Székelyföld légi kapuja"; a Maros Megyei Tanács önerőből modernizálni tudja, hogy megfeleljen a nemzetközi szintnek.
További javaslatok érkeztek a Szováta–Parajd keskenysávú vasútvonal felújításáról, a Kovászna megyeihez hasonló népépítészeti és kastélyvédelmi projekt Maros megyei kivitelezéséről, kerékpárutak építéséről, valamint falu- képvédelmi elképzelésekről – ez utóbbinál Torockót és Énlakát hozták fel példaként. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ- PDL: közeledő álláspontok
Több erdélyi és partiumi megyében is megállapodott az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) megyei szervezete a minisztériumoknak alárendelt megyei igazgatóságok vezetői tisztségének elosztásáról, míg egyes régiókban a héten is folytatódnak a tárgyalások a két kormánypárt között.
A koalíciós szerződést a hétvégén csupán Hunyad megyében sikerült aláírni, de Bihar és Temes megyében is megegyeztek a felek. Szatmár, Hargita, Maros és Kolozs megyében a héten újabb találkozókra kerül sor.
Bihar megyében negyvenháromból tizenegy közintézmény vezetését alkudta ki magának a szövetség – jelentették be a két párt képviselői pénteki közös sajtótájékoztatójukon. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, illetve Traian Abrudan megyei PDL-alelnök elmondta: a tisztségek elosztásakor a magyar lakosság arányát, illetve a minisztériumok vezetőinek hovatartozását is figyelembe vették.
A két párt nem posztokat, hanem felelősségeket osztott el – szögezte le Szabó Ödön. A tájékoztatón nem hangzott el konkrétan, hogy a közművelődési igazgatóság éléről menesztenék a PDL-s Mircea Bradut, a „felelősség” azonban a miniszter politikai színezetének megfelelően az RMDSZ-nek jut. Három másik esetben valószínűleg igazgatóváltásra kerül sor: a fogyasztóvédelmi hivatal, az ifjúsági igazgatóság, illetve a Körösök Vízügyi Igazgatóság is az RMDSZ hatáskörébe kerülhet, bár jelenleg PDL-s igazgatók vezetik.
Szabó Ödön szerint „morális jogorvoslatot” kell szolgáltatniuk a tavaly politikai alapon leváltott RMDSZ-es vezetőknek is. Az egészségügyi tárcának azonban hiába van magyar minisztere a Bihar megyei Cseke Attila személyében, a PDL ragaszkodott embere, Marius Pîrcioaga megtartásához a megyei hatóság élén, így az egészségbiztosítási pénztár megyei fiókja lehet a szövetségé.
Mint ismeretes, az RMDSZ jelenleg mind a nagyváradi, mind a Bihar megyei önkormányzatban a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) működik együtt. Szabó szerint a kormány öszszetételétől függetlenül úgy tűnik, a megyei tanácsban nem működik a koalíció, a váradi tanácsban viszont igen, így előfordulhat, hogy a szövetség a közeljövőben két különböző párttal alkot majd koalíciót a két döntéshozó testületben.
Aláírták a koalíciós szerződést Hunyad megyében
Hunyad megyében szombaton írta alá az együttműködési szerződést a két párt megyei elnöke, Winkler Gyula és Tiberiu Iacob-Ridzi. Ennek megfelelően az RMDSZ által támogatott magyar vezetőt neveznek ki az építkezéseket ellenőrző megyei igazgatóság és a megyei vízgazdálkodási vállalat élére, ugyanakkor magyar aligazgatója lesz a megyei tanfelügyelőségnek, a pénzügyi, ifjúsági, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóságnak.
A protokollum szerint a felek vállalják, hogy életbe léptetik Hunyad megyében a kormány politikáját, támogatják egymás képviselőit a megyei és a kormánynak alárendelt közintézményekben. A dokumentumban külön szerepel, hogy a PDL támogatja a Hunyad megyei magyar közösség törekvéseit, különösképpen az anyanyelvű oktatás megerősítésére, a hagyományok és a kultúra megőrzésére vonatkozóan, miközben a szövetség a PDL projektjeit próbálja elősegíteni. Az együttműködés érdekében a két párt Megyei Egyeztető Tanácsot hozott létre, a tíztagú testületbe ötöt az RMDSZ, ugyanennyit a PDL delegált.
Megegyeztek az igazgatói tisztségek elosztásáról Temes megyében is, az egyezményt azonban csak a héten írják alá. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök azonban pénteken úgy nyilatkozott, nincs megelégedve az eredménnyel, ugyanis a PDL csupán egyetlen igazgatói és hat helyettesi tisztséget engedett át a szövetségnek.
Utóbbiakat a tanfelügyelőségen, az állat-egészségügyi, a mezőgazdasági, a területi munkaügyi felügyelőségen, a megyei mukaerőelosztó ügynökségen és az egészségbiztosító pénztárnál tölthetik be az RMDSZ jelöltjei. Halász kifejtette, örült volna, ha több igazgatói széket mondhatnak magukénak, de betartották az etnikai számarány elvét, és a megyében csupán a lakosság 7,47 százaléka magyar nemzetiségű.
Keresik az igazgatókat Háromszéken
Háromszéken az igazgatói tisztségek 65 százalékát szerezte meg az RMDSZ. A szövetség 24 intézmény élére jelölhet igazgatót, míg a megyében összesen 35 intézményben 102 igazgatói és aligazgatói tisztséget oszt el egymás között a két kormánypárt. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint az igazgatók kinevezésekor a szakmai felkészültséget tartják szem előtt, így annak a jelöltnek van nagyobb esélye, akit a szakmai szervezetek is támogatnak. Az RMDSZ adatbázisában száz szakember önéletrajza szerepel.
A jelöltek egy részével az elmúlt héten találkoztak, a meghallgatások a héten folytatódnak. Első körben a jelenleg is tisztségben levő igazgatókkal tárgyaltak, akik valószínűleg továbbra is megtartják széküket. Keresztély Irma főtanfelügyelő, Sikó Barabási Sándor főállatorvos, Deme Judit egészségügyi igazgató továbbra is tisztségben marad.
Mild Zoltán építészeti főfelügyelővel még nem egyeztettek, de híresztelések szerint megőrizheti állását. Visszahelyezik tisztségébe ugyanakkor a munkaerő-elhelyező ügynökségtől egy évvel ezelőtt leváltott Kelemen Tibort, az ifjúsági igazgatóságtól menesztett Tishler Ferencet, míg a levéltár élére Csáki Árpád történészt javasolják.
Szatmár: akadozó egyeztetések
Az RMDSZ Szatmár megyei szervezete a hétvégén másodszor ült le tárgyalni a PDL-vel, azonban Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti elnöke szerint egyelőre nem született eredmény. „Tulajdonképpen ez volt az első komolyabb egyeztetés. Most került szóba először mindkét fél álláspontja, de egyelőre mindenki ragaszkodik a saját elképzeléseihez” – közölte a Krónikával Kereskényi, aki szerint az RMDSZ a magyarság számarányával megegyező számú igazgatói tisztséget szeretne.
„Ragaszkodunk hozzá, hogy a 31 intézmény vezetői székéből 11-et mi kapjunk meg. Ahol nem lesz magyar vezető, ott helyetteseket szeretnénk” – mondta. Az egyeztetést ma délután folytatja a két párt megyei szervezete. „A koalíciós partner meg szeretné kapni Szatmárnémeti egyik alpolgármesteri székét, és a megyei tanács két alelnöki tisztségére is pályázik. Városi szinten nehezen tudunk együttműködni, de a tisztségek elosztásának semmi köze ehhez” – tette hozzá Kereskényi, aki szerint nem zárkóznak el az együttműködéstől, és a jegyességből hosszútávon akár házasság is lehet.
Szatmár megyében jelenleg egyetlen igazgatóságot, a vidékfejlesztési és halászati kifizetési ügynökséget vezeti magyar politikus, és négy intézményben van RMDSZ-es helyettes.
Folytatódnak az egyeztetések a héten a két kormánypárt között Hargita, Maros és Kolozs megyében is, miután az eddigi tárgyalások során nem sikerült közös nevezőre jutniuk a feleknek.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Megszűnik a magyar oktatás Temesvár két általános iskolájában
A magyar tagozatokat ősztől Temes megye egyetlen önálló magyar nyelvű tanintézményébe, a Bartók Béla Elméleti Líceumba költöztetnék át. A temesvári 1-es számú általános iskolában vagyunk, a második osztályban. A város legrégibb tanintézményében tavaly ősszel már nem indult első osztály.
- 1990-ben az iskolánk magyar tagozatán még két-két osztály is működött párhuzamosan, mára azonban annyira lecsökkent a gyermekek száma, hogy a minimumot, azaz a tíz gyermeket sem tudjuk összegyűjteni egy-egy osztályhoz – közölte Plopeanu Georgeta, a Temesvári 1. Számú Általános Iskola igazgatója.
A magyar tagozaton most 7 és 10 közötti egy-egy osztály létszáma. Az új iskolai finanszírozási rendszer pedig már nem teszi lehetővé Romániában az ennyi gyerekkel működő városi osztályok megtartását. A decemberben megjelent kormányhatározat szerint a tanári fizetéseket az határozza meg, hogy mennyi diák van egy iskolában. Városi szinten 25-ös létszámú osztályokkal számolnak.
- Ennek az a következménye, hogy egyszerűen nem lesz elég nagy az az összeg, amelyet az iskola meg fog kapni azért, hogy a tanári fizetéseket biztosítsa – magyarázta Kiss Ferenc magyar nyelvű oktatásért felelős tanfelügyelő.
A rendelkezésnek elsősorban a kisebbségi nyelvű oktatás esik áldozatául. Így az iskola magyar tagozatának szeptembertől át kell költöznie a Bartók Béla Líceumba. Ugyanebben a helyzetben van a 26. Általános Iskola is. De nemcsak a kisebbségi iskolák, hanem a művészeti és az alternatív iskolák is a kötelező gyereklétszám alatti osztályokkal működnek. Az RMDSZ abban reménykedik, hogy sikerül majd megtalálni a megoldást a finanszírozásukra. Kérdés továbbá, hogy mi lesz a felszabadult tanerővel.
- Mi, mind az RMDSZ elnökségének, mind a pedagógus szövetség vezetőségének elküldtünk egy javaslatcsomagot, amely erre a módosításra vonatkozik. Kiemelten kezeltük a szórványkérdést, hiszen minket ez érdekel elsősorban – mondta Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke.
- Mindenképp pozitív volt a hozzáállása a temesvári önkormányzatnak, a polgármestereknek és a tanácstagok azon részének, akikkel erről beszéltünk. Egyhangúan azt nyilatkozta mindenki, hogy a temesvári hagyományos oktatási formákat – értem ez alatt a kisebbségi oktatást, az alternatív oktatást, a művészeti oktatást -, mindenképpen támogatni kell – jelentette ki Szabó Ferenc, az RMDSZ helyi tanácsosa.
Ezek szerint arra is van lehetőség, hogy az önkormányzat megszavazza a fenntartásukhoz szükséges jelentős összeget a városháza saját költségvetéséből. Erről egyelőre egy elvi döntés született, amelyet február 23-án a közgyűlés vagy megerősít, vagy nem. Amennyiben igen, akkor a 2010-es évre a probléma anyagi oldalát megoldották, de ez hosszú távon nem nyújt megoldást.
- Ez így lehetetlenné teszi a működését a kisebb létszámú nemzetiségi iskoláknak, aminek pedig nem is annyira hosszútávon, de rövid- és középtávon olyan negatív következményei lesznek, melyek kihatnak a magyar közösségre. Ha azt mondom, hogy megtizedeli a magyar közösséget, akkor még optimistán fogalmaztam – mondta Szabó Ferenc.
Egyelőre a legjobb megoldásnak mindenki számára az tűnt, ha a tagozatokat átköltöztetik a temesvári Bartók Béla Líceumba. Az iskola megerősítésének pozitív vetülete lenne, hiszen az I-VIII. osztályban párhuzamos osztályok indulhatnának, amire eddig nem volt lehetőség. Itt máris lázasan készülnek az átköltöztetett osztályok befogadására.
- A három iskola már most megkezdte az együttműködést annak érdekében, hogy minél gördülékenyebben történjen meg ez a változtatás. Szülőkkel találkoztunk, pedagógusokkal találkoztunk, és a teljes előkészítést a három intézmény pedagógusai közösen fogják elvégezni – hangoztatta Virginás-Tar Judit, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója.
Mivel fennáll annak a veszélye, hogy a szülők esetleg nem vállalják majd a lakhelyüktől távolabb eső Bartók Béla Líceumba való utaztatást, a vezetőség megoldásokat keres iskolabuszok beindítására is. A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumot az elmúlt két évben kívül-belül teljesen felújították, sőt a tetőtér átalakításával újabb osztálytermeket is hoztak itt létre. Így Temes megye egyetlen önálló magyar tanintézménye ma Temesvár egyik legjobban felszerelt iskolája.
Duna TV. Forrás: Erdély.ma

Óteleken találkoztak a magyar kisgazdák – Csősz János vette át a gazdaszervezet vezetését
Óteleken tartották meg pénteken délután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei szervezetének 2010 évi találkozóját, amelyen mintegy 65-70 bánsági magyar gazda vett részt.
A házigazda Óteleki Keresztény Gazdakör képviselői mellett csenei, gátlajai, gyertyámosi, gyéri, igazfalvi, lugosi, pusztakeresztúri, újszentesi, zsombolyai és a végvári gazdaszervezetek képviselői vettek részt a találkozón, amelynek során Kiss Károly, a Temes megyei gazdaszervezet veterán elnöke ünnepélyes keretek között átadta a stafétabotot Csősz János egyetemi tanárnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik vezető tisztsége várományosának.
6,6 millió euró értékű mezőgép és gabonatároló Óteleken
A bánsági magyar gazdák óteleki együttléte az IMP CONS kft. telephelyén megtartott mezőgép bemutatóval indult. Szabó Csaba Zoltán, a mezőgazdasági vállalkozás társtulajdonosa a vendégeknek bemutatta a Sapard-pályázatok útján vásárolt, 6,6 millió euró értékű mezőgép állományt és a tavaly elkészült gabonatárolókat. Bíró László farmvezető a Nyugati Jelennek elmondta:a 2005 évi nagy árvíz után jött Ótelekre Ingrisch József nagyvállalkozó, aki a mezőgazdaságba fektetett be és létrehozott egy gabonatárolót, jól felszerelt mezőgép állomással. „2000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozunk meg, az itt látható silókban 13.500 tonna gabonát tudunk tárolni. – nyilatkozta lapunknak Bíró László - A silók építését 2008-ban indítottuk és 2009 júniusában már betároltuk az első búzát. Az öt nagy méretű siló kapacitása egyenként 2.500 tonna, a két kisebb, 500 tonna kapacitású siló arra szolgál, hogy a szárítót üzemeltessük.
Az itt látható mezőgazdasági gépek vadonatújak, az őszön kaptuk őket: van műtrágyaszóró, vegyszerező, kombájn, kukorica-törő gép, kombinátor, kisebb és nagyobb teljesítményű traktorok. Van itt még egy nagy gabonatároló és egy kisebb silót is fel akarunk építeni, ahol majd vetőmagokat szeretnénk előállítani, szelektorozni, csávázni és zsákozni”. Bíró Lászlótól azt is megtudtuk: 70 alkalmazottja van a mezőgazdasági vállalkozásnak, ebből 25-en mezőgazdasággal foglalkoznak, de van saját építő csoportjuk is, akik a telephelyen látható valamennyi létesítményt felépítették.
Elnökváltás a megyei gazdaszervezet élén
A Temes megyei magyar gazdák óteleki találkozója a helyi kultúrotthonban, fehér asztal melletti tapasztalatcserével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A rendezvény során a megyei elnökségről egészségügyi okok miatt lemondott Kiss Károly könnyeivel küszködve búcsúzott el az ő kezdeményezésére létrehozott gazdaszervezet tagságától.
„Nehéz most elbúcsúzni – mondta Kiss Károly – miután 15 évet az életemből arra tettem fel, hogy lelket verjek a Temes megyei magyar gazdákba! Köszönöm, hogy ez alatt az idő alatt mellettem voltak! Emlékezzünk rá, hogy tizenöt éve hányan és milyen mostoha körülmények között indultunk el. A búcsúzáshoz erőt ad, hogy ennyi magyar gazda gyűlt most össze, ez a mi munkánk eredménye. A bánsági magyar kisgazdák jövőjét az összefogásban, a termékek közös értékesítésében látom!” – mondta a leköszönő elnök.
Az óteleki Bóka János felelevenítette, hogyan alapították meg 15 évvel ezelőtt az első gazdakört, édesapja emlékére, aki aranykalászos kisgazda volt a két háború között az Óteleken működött gazdaszervezetben.
Marossy Zoltán, Temes megye Trianon utáni első magyar alispánja Kiss Károlyt búcsúztató beszéde során hangsúlyozta: „,ma nem ülnénk itt, ha a most leköszönő elnök nem kezdeményezi és nem viszi következetesen végig a Temes megyei magyar gazdakörök létrehozását. Nem egyszer vitatkoztam Kiss Károly elnökkel arról, hogy politizál-e vagy nem a gazdaszervezet. Én úgy vélem, ha a szervezet nevében ott van az a szó, hogy magyar, akkor az köti minden magyar szervezethez, köztük az RMDSZ-hez is a gazdaszervezetet!”
Csősz János, a temesvári Mezőgazdasági egyetem tanára, a Temes megyei gazdaszervezet már korábban megválasztott új elnöke megköszönte a bizalmat a szép számban összegyűlt tagságnak. „Igyekszem úgy teljesíteni ezt a feladatot, hogy amikor a mandátumom lejár, legalább még egy sor asztalra legyen szükség ebben a teremben a gazdatalálkozó résztvevői számára! Az RMDSZ támogatásával visszakerülők a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol sokat segíthetek a tagságunknak. Szeretnék a fiatalokra támaszkodni, mert ők jelentik a bánsági magyar gazdák jövőjét és sok olyan uniós pályázati lehetőség van, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat segíti” – mondta Csősz János.
A szervező Óteleki Keresztény Gazdakör nevében Szabó Csaba Zoltán lapunknak azt nyilatkozta: a szakmai tapasztalatcsere mellett Kiss Károly leköszönő elnök búcsúztatása és az új elnök, Csősz János beiktatása volt a gazdatalálkozó célja. „Az óteleki gazdaszervezetnek 39 tagja van. Köszönet jár Kiss Károly leköszönő elnöknek azért is, mert megszervezte a gazdatanfolyamokat számunkra, a tagságunk háromnegyed része diplomás kisgazda és én magam tanúsíthatom, hogy ezeket a diplomákat bárhol, akár az európai uniós pályázatok esetében is elfogadják! Ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy az óteleki gazdák személyesen megismerkedjenek a Temes megyei kisgazdákkal, elbeszélgessenek a szakmai kérdésekről, telefonszámokat cseréljenek, barátságok szövődjenek. A gazdakör összehoz bennünket, összefogásra serkent, arra, hogy elmondjuk egymásnak és közösen oldjuk meg a gondjainkat!”
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Régiók átszervezése - Téképécesz
Ha még nem is vert fel különösebben nagy port az RMDSZ által a parlamentbe terjesztett régióátszervezési törvényjavaslat, azért az illetékesek beszélnek róla. És véleményt mondanak. Ennek néztünk utána mai riportunkban.
Arad
Hol ide, hol oda dobigálják
A törvénytervezet alapján Arad újabban Temessel és Krassó-Szörénnyel alkotna egy régiót, a makrorégiót tekintve pedig az említett két megyén kívül egy ernyő alá kerülne még Hunyaddal, Fehérrel, Szebennel és Brassóval. Ezzel szemben, a Csutak István által kidolgozott és 2007 októberében Marosvásárhelyen bemutatott RMDSZ-változatban Aradot Biharhoz, Szatmárhoz és Szilágyhoz csapták. Hogy Aradnak hol lenne a helye, arról először Horváth Levente alprefektust kérdeztük.
– A régiós felosztás Romániában nem a tájegységek gazdasági mutatóit tiszteletben tartó módon történt, hanem sokkal inkább a praktikusság elve menti földrajzi felosztáson alapult, ezért nem lehet semmilyen tematikai hasonlóságokból kiinduló fejlődési, fejlesztési irányelvet kidolgozni. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi felosztásban minden régióban van egy gazdasági vezető, és a többiek hozzá hasonlítják magukat. Nem hinném, hogy az elkövetkező időszakban lesz pénz és politikai akarat arra vonatkozólag, hogy az elképzelt régiók közigazgatási vagy önálló jogi státust kapjanak. A jelenlegi beosztás azért is hátrányos, mert egy-egy régió annyira nagy, hogy nem tudott, nem tud regionális projekteket benyújtani, és a régión belül pedig mindig a gazdaságilag leghatékonyabb, úgynevezett vezető megye viszi el a legtöbb pénzt azokból a projektekből, amelyeket egyébként kizárólag csak megyei szinten pályázott meg. Egy Arad–Bihar–Szatmár–Szilágyság felosztásban Arad megyének szintén másodhegedűsi státusa lenne Bihar mögött, mint jelenleg Temes mögött a Hunyaddal, Krassóval és Fehérrel alkotott fejlesztési régióban. Viszont az igaz, hogy Biharral sokkal kisebbek lennének a különbségek, mint Temessel szemben. Gazdaságilag több projektet tudnánk lehívni, ennek ellenére szerintem még az Arad–Bihar–Szatmár–Szilágy irányvonalú régió is még mindig túl nagy ahhoz, hogy közös projektek készülhessenek, és ezeknek a regionális projekteknek a jövőjét gyakorlatilag a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak, a lassan kimúló DKMT-nek a negatív tanulságaira kellene alapozni. Ott is, mint emlékezünk, az együttműködések mindig egy vagy két határ menti megye között alakultak ki, és nem igazán tudtak felmutatni semmilyen, az egész régiót érintő eredményt.
– Tehát két-három megyénél több nem kellene egy ilyen régióba?
– Nem azt mondom, hogy nem kell, hisz létezik az unió úgynevezett NUTS2 leosztása, amely pontosan megszabja, hány lakosa, mekkora területe kell legyen egy régiónak, és ezt mi itt csak hellyel-közzel tudjuk teljesíteni. Az viszont, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyét sikerült egy kalap alá hozni, az a magyarságnak jó, csak nem biztos, hogy a románság ezt ugyanúgy látja, mint mi.
– Csakhogy a NUTS2 egy évtizedek alatt kialakult európai régiós-mentalitásra alapozódik, ami nálunk nincs, itt a politikusok kizárólag megyében képesek gondolkodni.
– Kormányzati irányból nem hiszem, hogy pozitív hozzáállást remélhet az RMDSZ, elsősorban, mert egy közigazgatási átrendeződés óriási összegeket emésztene fel, másodsorban nagy politikai akarat szükséges hozzá, hisz lecsökkenthetné az adott megyében a közigazgatási funkciók számát. Visszatérve a jelenlegi felosztásra, Aradnak mindig másodhegedűsi szerep jutott ebben a régióban, nem emlékszem egyetlen olyan, több megyét átfogó, közös koncepción alapuló projektre sem, amit ez az úgynevezett Nyugati Fejlesztési Régió tett volna le az asztalra. Ugyanez volt a DKMT-ben is, Arad Békéssel, Temes Csongráddal, Csongrád a szabadkaiakkal és sorolhatnám, készítették a kétoldalú kis projektjeiket, de regionális szinten maximum valami kulturális maszlagra volt pénz.
Apró lépésekkel
Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Bognár Levente alpolgármestert is:
– Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata az eddigi nyolc fejlesztési régió helyett 16-ot javasol, ebben természetesen megvannak az elképzelések. Ebben Arad a Bánsági Régióba kerülne, és a vélemények megoszlanak arról, hogy a megyének itt, vagy egy partiumi régióban lenne a helye, nehéz is lenne pontos választ adni erre, hisz Temessel kapcsolatban korábban már volt szó egy úgynevezett „nyugati gazdaságfejlesztési pólusról”, Biharhoz pedig történelmi szálak fűznek. Tény, ilyen esetben egy demokratikus államban megkérdezik a lakosság véleményét. Szerintem már a ’90-es évek végén ki kellett volna írni egy referendumot, amikor legelőször került szóba a régiós felosztás. Másik kérdés, hogy az európai típusú struktúra nálunk egyszerűen nem működne. Egy európai régiónak van döntéshozó szerve, régiós tanácsa, amit nálunk a mai napig nem hoztak létre. Létezik valami vezető szerv a fejlesztési régiók fölött, de ez inkább fiktív.
– Mennyire lenne erős a jelenlegi megyei tanácsok ellenállása?
– Biztos lenne, viszont a feladatokat le kellene osztani. Egyébként több verzió is keringett már a régiós felosztások tekintetében, az egyik román változatban Aradot nemcsak a Bánsághoz, hanem Olténiához is odacsapták volna, ami elfogadhatatlan. Ebből a szempontból az RMDSZ változata sokkal megfelelőbb, hisz kialakít egy dél-erdélyi makrorégiót, amelynek Arad is része, és egy észak-erdélyi makrorégiót. Ez bizonyos autópálya-fejlesztési szempontokból reális, de gazdasági szempontból is kapcsot jelenthet. Csak zárójelben említeném a francia modellt – persze, nekünk a belga modell felelne meg leginkább –, ahol például tengerparti régió alakult ki, hisz gondjaik, céljaik közösek, összeköti őket a tenger.
– A román politikum mennyire lesz vevő erre a felosztási változatra?
– Szerintem a kérdés, hogy mennyire tudjuk meggyőzni őket a kormányban, a parlamentben mint döntéshozóban ennek ésszerűségéről. Mindenképpen az ésszerűségekre, hagyományokra kellene utalni, másrészt pedig az önmeghatározás oldaláról megközelíteni. Miként megy ez majd végbe, most elég nehéz latolgatni, de talán lépésről lépésre elérhető.
Hunyad
Józanság és érzelmek között
Jobb lenne az RMDSZ által javasolt új régiós felosztás? Már csak a kérdés megfogalmazása is a „magyar veszélyt” eleveníti fel Mircea Moloţ Hunyad megyei tanácselnök számára, aki éles RMDSZ-ellenes kirohanásba kezd. „Magyarországot ossza föl az RMDSZ. Ők úgyis előttünk járnak fejlődés és EU-s integráció téren, ott kísérletezzenek, ha annyira kísérletezni akarnak”, mondta ingerülten a liberális megyevezető.
Mit számít az, hogy az RMDSZ – és az erdélyi magyarság – román állampolgárok, s az alkotmány szerint egyenlő jogok illetik meg a többségiekkel, mit számít a liberalizmus doktrínája, melynek mérföldköve éppenséggel a civil állampolgári közösség, s nem az etnikai háttér, Moloţ számára a konspirációs szemlélet mérvadó.„Először is ismerni kellene a fejlesztési régiók átszervezésének igazi célját”, teszi fel a kérdést.
Az uniós pénzalapok hatékonyabb lehívása, a megyék közötti fejlettségi különbségek lefaragása szóba sem jöhet Moloţ számára.Hunyad megyének mi lenne jobb, ha Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékkel mellett a jelenlegi V-ös fejlesztési régióban maradna, vagy ha Fehér megyével közösen alkotna egy külön régiót, ahogy az RMDSZ tervezetében szerepel?
E kérdésnél a józanság is kap némi helyet az érzelmek mellett. Komoly érvekre lenne szükség az átszervezéshez. Jelenleg Hunyad megye már elindult egy irányba, kitaposta az utat az V-ös régión belül, kialakult az együttműködés a megyék között, az átcsoportosítás felkavarná az egészet, véli a tanácselnök, jóllehet több mint egy évtized alatt egyetlen közös régiós projekt született, a természeti katasztrófák elleni védelem terén. Azon kívül minden megye csakis saját érdekeit követi. Moloţot ez nem zavarná, mivel állítása szerint Hunyad megye szerezte meg az V-ös régió pénzalapjának 60%-át, míg Arad, Temes és Krassó-Szörény a maradék 40%-on osztoznak. A fejlesztési összegekhez való hozzájutás a projektek szakmai megalapozottságától függ, nem a régiós felosztástól, szögezte le, noha fél szájjal elismerte, hogy Hunyad megyét valóban hagyományosan erős szálak kötik a szomszédos Fehér megyéhez, s a kettő RMDSZ által képzelt összekapcsolása nem teljesen légből kapott.
Felemás megközelítés
Iosif Blaga PD-L-s parlamenti képviselő meglehetősen ellentmondásosan áll a kérdéshez, noha kizárólag racionális síkon, „magyar veszélytől” mentesen közelíti meg a dolgot.
Polgármesterként 2008-ig is hangoztatta, hogy Szászvárost át kellene csatolni Hunyad megyétől a szomszédos Fehér megyéhez. Most is kitart véleménye mellett: „Szászváros számára kétségtelenül jobb lenne a Fehér megyével való társulás, mint a jelenlegi régió”, szögezi le a parlamenti képviselő.
Hát a megyének általában? Ez már bonyolultabb kérdés, véli Blaga. Hunyad szegényebb vidék, nehéziparral, jelentős bányászattal, amely továbbra is súlyos gondokkal szembesül. Fehér megyében a bányászat úgyszintén komoly problémát okoz. Ellenben Arad és Temes megyék gazdaságilag virágzó térségek. Ráadásul Fehér megye kevésbé városiasodott térség, nincs jelentős nagyvárosa, népessége is kisebb, mint Hunyadé. Arad és Temesvár viszont jelentős nagyvárosok, igazi fejlesztési mozdonyok. Mindezeket összevetve, talán Hunyadnak mégis előnyösebb lenne, ha a fejlettebb V-ös régióban maradna, mint ha Fehérrel kapcsolnák össze, ahogy az RMDSZ átszervezési tervezetében szerepel. A PD-L-s politikus szerint a gazdasági megfontolások fontosabbak a történelmi-földrajzi-kulturális tényezőknél, melyek egyértelműen Fehér megye mellett szólnak. Mindez természetesen Szászváros kivételével, amely minden szempont szerint Fehérhez kötődik.
Temes
„Maradhat a Nyugati Régió jelenlegi formájában”
Az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslatát szinte egyáltalán nem ismerik a Temes megyei vezetők, a legtöbben csupán a sajtóból értesültek a kezdeményezésről. Sorin Maxim, a Nyugati Régió Fejlesztési Ügynöksége (ADR Vest) vezérigazgatója, akit talán a leginkább érintenek a fejlesztési régiók átszervezésének következményei, azon a véleményen van, hogy gazdasági és műszaki szempontból az Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyékből álló Nyugati Régió megmaradhatna jelenlegi formájában, de hatáskörét bővíteni kellene.
„Egyetértenék azzal, hogy átszervezzék a fejlesztési régiókat, amennyiben az új régióknak bővülne a hatáskörük, a szerepük. Jelenleg annak ellenére, hogy léteznek a fejlesztési régiók, az operatív fejlesztési programok továbbra is országosak. A fejlesztési régióknak alkalmazkodniuk kell az országos fejlesztési politikához, ami nem előnyös a számunkra. Románia nem homogén módon fejlődött, az operatív fejlesztési programokat régiókra kellene lebontani, ahogy ez más európai országok esetében megtörténik.Ami a fejlesztési régiók számát illeti, azt hiszem, erről érdemes vitát nyitni és ebből a szempontból örvendetesnek tartom, hogy a kérdés az RMDSZ kezdeményezésére a parlament asztalára került. Nem akarok állást foglalni egyik változat mellett sem, szó van 8, 12 és 16 fejlesztési régióra való felosztásról is. A 8 régió között vannak olyanok, amelyekben akár 7 megye foglaltatik benne és nagyok a fejlettségbeli és kulturális különbségek.
Ami a Nyugati Régiót illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy kisebb régiókra kellene felosztani. A négy megye együttműködése jónak mondható, nem volt az elmúlt tíz évben olyan nézetkülönbség, amit tárgyalások során ne tudtunk volna feloldani. Ami a megyék közötti rivalizálást illeti, a meglévő politikai struktúrákat figyelembe véve természetes, hogy minden megyei tanácselnök vagy polgármester arra törekszik, hogy minél több pénzt szerezzen fejlesztésekre a közösség számára, amely megválasztotta. Ha létezne egy regionális döntéshozó testület, amelynek tagjait régiós szinten választanák meg és akiknek regionális politikát kellene folytatniuk, ők másként állnának hozzá a régiós szintű fejlesztésekhez. Jelenleg csak a megyei és a helyi érdekek számítanak. A regionális érdekek csak akkor kerekedhetnek felül, ha egyetértés és harmónia van a tagmegyék döntéshozói között. Én nem tartom kizártnak, hogy a Nyugati Régió megmarad a jelenlegi formájában, mert a mi régiónk sajátos eset: ez a terület és lakosság szempontjából a legkisebb a nyolc fejlesztési régió közül, a lakossága kevesebb, mint 2 millió. Régiónk a jelenlegi formájában megfelel az uniós elvárásoknak: kiegyensúlyozott, két fejlettebb és két fejletlenebb megye van benne, területi szempontból kompakt, a régió fővárosa, Temesvár nagyjából a közepén található. Ha viszont a politikai és történelmi szempontokat is figyelembe veszünk, akkor lehet vitatni a régió jelenlegi összetételét, de ezek meghaladják az én kompetenciáimat.
Gazdasági és működtetési szempontokat figyelembe véve a Nyugati Régió funkcionális, de fenntartom, hogy bővíteni kellene a hatáskörét, regionális intézményeket kellene létrehozni. Hiába készítünk regionális fejlesztési tervet, ha nincsenek hozzá anyagi eszközeink, nincs saját költségvetésünk. Az a véleményem, hogy a meglévő fejlesztési régiókat egyenként kell elemezni és esetenként eldönteni, hogy át kell-e őket szervezni vagy megtartani jelenlegi formájukban.”
„Az Arad– Temesvár konglomerátum kialakulásának nagy jövőt jósolok”
Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa 1994 óta foglalkozik a regionális kérdéskörrel, 1994–2002 között tagja volt az Európai Régiók Gyűlése 1-es bizottságának és 1998-ban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény nyugati fejlesztési régió létrehozását javasolta.
„Mi a kilencvenes években a régiók Európájában láttuk a jövőt, mert a történelem okozta sebeket így lehet a leghatékonyabban begyógyítani. Az alapelv azóta sem változott az Európai Unióban, de ami a legfontosabb, hogy az európai kohéziót célnak kitűző pénzosztás alapelve a régiók kiegyensúlyozása. Ahhoz, hogy Románia beléphessen az Unióba, kellett létezzen egy szerkezeti forma, amelyre egyes európai szabályokat rá lehet vetíteni. Az 1998-as régiós felosztás mesterséges és elhamarkodott elképzelés volt, ahogy a Szovjetunió mintájára létrehozott tartományi rendszer is az volt. Egyesek a parancsuralmi rendszer minden baját a tartományok létéhez kötik. Maradt egy keserű érzés minden olyan megyében, kisrégióban, amelynek hátrányokat okozott az akkori tartományi felosztás. Az Arad – Temesvár-vita is a parancsuralmi időkre vezethető viszsza. A két város között a monarchia idején nem volt semmilyen vita, de a Trianon utáni román királyság idején sem rivalizált egymással Arad és Temesvár. Ez az ellentét a tartományok időszakára vezethető vissza és annak a következménye, hogy aki a hierarchiában lejjebb van, annak a fejére ütnek… Az 1998-as régiós felosztási rendszer azóta bebizonyította, hogy nem az igazi. A most megvitatás alatt levő törvényjavaslat főleg anyagi források elosztása szempontjából akar orvoslást hozni. Amikor ezeket a régiókat létrehozták, azt kellett bizonyítani, hogy a román régiók is helyt tudnak állni az európai mezőnyben. Úgy hozták létre a régiókat, hogy a legfejletlenebb megyéket a fejlettebbek mellé osztották be, hogy elfogadható átlagot hozzanak ki. Így került akkor Hunyad megye a Nyugati Régióba, bár én akkoriban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény régió létrehozása mellett foglaltam állást és más vélemények is voltak.
A jelenlegi régiós felosztás mellett a gazdagabb megyék nagyobb önrészt tudnak előteremteni az európai pályázatokhoz és jobban meg tudják fizetni a pályázatíró szakértői gárdát is, ezért jobb eséllyel pályáznak, mint a szegényebb megyék. Ez a felosztás megfelel például Szeben vagy Brassó megyének, de Temes megyének is, mert ők viszik el a pályázati pénzeket, de az országot így nem lehet kiegyensúlyozottan fejleszteni.
Véleményem szerint a megyéket fejlettségi szint, hagyományok, az együttműködési készségek szerint kellene régiókba átcsoportosítani, és ezt akarja megvalósítani a törvényjavaslat. Aki ellenkezik, az vagy anyagi megfontolásokból teszi, vagy beteges történelmi félelmeit éli ki, mert nem érti, miről van szó.
– Hogyan látja Ön a Nyugati Régió átszervezését Temes megye és a többi tagmegye jövője szempontjából?
– Hunyadot nem tartanám meg a Nyugati Régióban, mert földrajzi és történelmi szempontból is a Kárpátokon túli részekhez tartozik. Temes megye a mostani felállásban is jól tud fejlődni, mert a szegényebb megyék elől el tudja vinni a pályázati pénzeket. Ha csak Krassó-Szörény megyével maradnánk egy régióban, akkor az új régióban csak Temes megye rúg labdába. Amennyiben Arad is a régióban marad, egyensúlyfaktor lehetne Temes és Krassó-Szörény megyék között. Azt nem hiszem el, hogy Arad megye fejlődését valamivel is gátolná, hogy Temes megyével van egy fejlesztési régióban!
– Miként látja a Nyugati Régió jövőjét Szerbia és ezen belül a Vajdaság uniós csatlakozása után?
– Szerbia uniós csatlakozása után egyáltalán nem lesz mindegy, hogy Arad megye melyik régióban van. Ha megépül az autópálya Arad és Temesvár között, amelynek a két végén fejlődőképes, megfelelő népességgel rendelkező város van, létrejöhet egy olyan konglomerátum, amelynek a szempontjából fontos lenne, hogy Arad és Temesvár együttműködjön egy közös régióban. Ebből a konglomerátumból milliós lakosságú településszerkezet jöhetne létre. A térképre nézve, a fővárosok közül Bukarest és Budapest is viszonylag távol van a mi régiónktól, csak Belgrád van közel. Ha az Arad – Temesvár település-konglomerátum létrejön, versenyezhet a zonális hatását kitágító Belgráddal! A Vajdaság pedig oda fog kötődni, ahonnan jön a pénz, a segítő befolyás, a magasabb iskolázottsági szint, a kiáradó kultúra. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy Arad melyik fejlesztési régióba kerül! Ha Arad és Temesvár képes lesz ezt a konglomerátumot közösen létrehozni, ez sok jót hozhatna a következő generációk számára. Ha viszont Arad a partiumi régióba kerül, elszigetelődhet Temesvártól és utóbbi inkább Szeged partnerségét fogja keresni, mert egyedül túl gyengének fogja érezni magát.
Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

A szerbek legalább tiltakoznak – „Ha bezárnak egy kisebbségi iskolát, azt soha többé nem nyitják meg”
Ma délelőtt a Temes megyei Tanfelügyelőség előtt tiltakoztak az osztályösszevonások ellen a szerb nyelvű Dositei Obradovici Elméleti líceum diákjainak szülei.
A tiltakozó megmozduláson részt vett Slavomir Gvozdenovici, a szerb kisebbség parlamenti képviselője is, aki a sajtónak elmondta: „Nem mindegy, hogy egy román nyelvű iskola zárja be kapuit vagy valamelyik kisebbségi iskola. Utóbbit soha többé nem nyitják meg újra!” A képviselő szerint öt szerb nyelvű osztály szűnik meg ősztől Temes megyében az összevonások miatt.
A szerb közösség képviselőit Mariana Eftimie főtanfelügyelő fogadta, aki szerint a szerb nyelvű osztályok elsorvadásának az oka a szülők magatartásában keresendő: egyre kevesebben íratják gyermeküket a szerb iskolába. A főtanfelügyelő abban egyezett meg a szülőkkel, hogy a minisztériummal közösen keresik a megoldást az ország egyetlen szerb nyelvű középiskolája megmentése érdekében.
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Kétnyelvű sajtószolgálat
Temesváron az Adam Müller Guttenbrunn ház konferenciatermében kedden mutatták be a Csongrád megyei önkormányzat tulajdonában levő Megyeszolgálat Kht. és a temesvári Integratio Alapítvány közös pályázatát, amelynek célja közös román-magyar sajtó- és hírszolgálat létrehozása és működtetése.
Toró T. Tibor, az Integratio Alapítvány elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a határok légiesítése nyomán Temes és Csongrád megye lakói szabadon járhatnak-kelhetnek a térségben, de a gondolatok, az információk határon átívelő szabad áramlása az előítéletek, a begyepesedett gondolkodásmód falába ütközik. „A határok leginkább belül vannak, a fejekben” mondta Toró T. Tibor, aki szerint a tavaly decemberben beindult egy éves program keretében létrehozott határon átívelő kétnyelvű hírszolgáltatás ezen állapotok felszámolását segíti. Varga Márta projektmenedzser, a Csongrád megyei önkormányzat szóvivője Magyar Anna megyei elnök gondolatait tolmácsolta: „a Csongrád és Temes megyei szakemberek együttműködéséből született Inpress sajtószolgálat lehetőség a határ két oldalán élőknek arra, hogy jobban megismerjék egymást és újra megfogják egymás kezét.”
Dr. Mariana Cernicova a sajtónak a regionális kapcsolatok fejlesztésében betöltött szerepéről, dr. Bodó Barna a regionális identitásról tartott előadást.
Bonifert Gábor, a Déli Szó című havilap ügyvezető igazgatója bemutatta a pályázat keretében kiadott kétnyelvű kiadványt, amelynek címe LiteratHU-R. A két megyében összesen 200 000-res példányszámban terjesztett ingyenes kiadvány első, 2010. márciusi számának gerincét az 1848-as, az 1956-os és az 1989-es forradalmakról szóló írások adják. A rendezvény a projekt honlaptervezetének és a kétnyelvű hírszolgáltatás szükségességét indokoló szociológiai felmérés bemutatásával zárult, Katona Mihály és Varga Márta előadásában.
A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alapjához benyújtott, közel 200.000 euró értékű pályázatból kétnyelvű, nyomtatott és online újságok megjelentetését, rádió és televíziós műsorok elkészítését, média-szemináriumok megszervezését finanszírozzák. A cél olyan információk, hírek, témák feldolgozása, amelyek a határ mindkét oldalán élők számára érdekesek lehetnek
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Csutak István: mélyül a megyék közötti szakadék
A jelenlegi román régiós felosztás nem szolgálja az elmaradottabb térségek felzárkóztatását – véli Csutak István, a romániai régióátrendezési terv megalkotója. Az általa javasolt új felosztás révén a szegényebb megyék is több eséllyel pályázhatnának.
– Az RMDSZ törvénytervezetet nyújtott be a gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről, javaslata szerint Romániának az eddigi nyolc helyett tizenhat fejlesztési régióra van szüksége ahhoz, hogy az uniós forrásokból származó pénzek eredeti céljukat elérhessék, vagyis az elszigetelt közösségek is felzárkózhassanak. A jelenlegi fejlesztési régiókra vonatkozó felosztás miért nem volt hatékony?
– A sikertelenség elsődleges oka a régiók heterogenitásában rejlik: gazdaságilag nagyon erős megyék gyenge mutatókkal rendelkező megyékkel kerültek egy régióba. Ugyanakkor országos szinten a rendszer egy nagyon vitatható módszertan alkalmazásával gondosan vigyázott arra, hogy a rászorulónak minősített régiók több forrást kapjanak, régiókon belül viszont az erős megyék rendszerint elvitték a gyengék elől a forrásokat. A jelenlegi régióelképzelésben tehát ez a fajta mechanizmus nem tud hatékonyan működni. A megyék közt ádáz harc dúl – ezt nevezzük forrásbevonási versenynek –, és az erősebbik kutya győz. Így az intraregionális „olló” még jobban szétnyílt: a fejlett és fejletlen megyék közötti szakadék mélyül, részben a regionális politika eredményeképpen.
– Tehát az alapelv, amely szerint az átszervezési terv elkészült, az, hogy a hasonló képességű, gazdasági mutatókkal rendelkező megyék egy régióba kerüljenek az esélyek kiegyensúlyozódása érdekében?
– Adottak bizonyos paraméterek: önrész-kötelezettség, humánerőforrás-kapacitás, és sorolhatnám. Egy olyan megye, amely nagy egyetemi központtal rendelkezik – Temes vagy Kolozs megye például – sokkal jobb eséllyel pályázik forrásokra, mint mondjuk Szilágy, Beszterce-Naszód, Teleorman vagy Giurgiu megye. Ezenkívül maga az intézményrendszer is állam az államban, amely úgy van berendezkedve ma, hogy a legnagyobb púp ennek a rendszernek a hátán épp a pályázó – ez is folyománya a kialakult régióstruktúrának. Abból kell kiindulni, hogy az Európai Unió fejlesztéspolitikai támogatásrendszerének célkitűzése az életminőség javítása, a felzárkóztatás, az elmaradt térségek életszínvonalának az EU-átlaghoz való közelítése. Romániának a csatlakozáskor vállalnia kellett, hogy betartja és alkalmazza az uniós jogrendet. A fejlesztési régiók létrehozását külön rendelet szabályozza – ez azokat az országokat érinti, amelyekben nem létezik fejlesztési régió nagyságú közigazgatási egység. Ezt a rendeletet illene tiszteletben tartani és alkalmazni. Különben a Román Európai Intézet egyik tanulmánya már 2004-ben jelezte: a román régiós felosztás nem működik, nem szolgálja az elmaradottabb térségek felzárkóztatását.
– Az uniós rendelet milyen kritériumokat fogalmazott meg a régiók felosztásáról?
– A rendelet azt mondja például, hogy egy fejlesztési régió lakosságát illetően 800 ezrestől a 3 milliós küszöbértékek közt jöhet létre. Romániának két olyan régiója is van, amelyik meghaladja ezt a küszöböt – ezeket kötelező módon át kell alakítani, így legalább négy régió összetétele automatikusan megváltozna. Az Eurostat – az Európai Unió Statisztikai Hivatala – 2006-ban hivatalosan is felszólította Romániát, hogy két túl népes moldovai és dél-romániai régióját igazítsa a vonatkozó uniós rendelet elvárásaihoz. Ez, mint tudjuk, nem történt meg. Ugyanaz a rendelet azt mondja: földrajzilag, történelmileg, társadalmilag, gazdaságilag egységes vagy hasonló térségeknek kell a régiókba kerülniük. Az európai tapasztalat is azt igazolja, hogy ott mutatható ki a regionális fejlesztési politika sikere, ahol a fejlesztési régiók tervezési alapelemei homogének, ott nincs széthúzás. Ott az alkotóelemek – esetünkben a megyék – nem egymás ellen játszanak, hanem együtt terveznek, egyszerre lépnek. De nézzük a jelenlegi régiókat: Buzău és Vrancea kevés közös vonást mutat Konstanca és Tulcea megyével, de ugyanígy felmerül a kérdés, hogy mi a hasonlóság Bihar megye és Máramaros, vagy Fehér megye és Hargita vagy Kovászna megye között – szerintünk semmi. Ha homogén egy régió, könnyebben megfogalmazhatók azok a közös célkitűzések, melyek megvalósítása mögé felsorakoznak a megyék.
– Korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az elmúlt 90 esztendő alatt, az ország közigazgatási határait következetesen a magyar közösség kárára rajzolták át. Az RMDSZ régióátszervezési javaslata szerint Kovászna, Hargita és Maros megye közösen alkotnának régiót. Mennyire reális, hogy megvalósulhasson egy életképes székelyföldi régió?
– Látható, hogy a román politikumot érzékenyen érinti a téma, a javaslatban mindenki valamiféle rejtett szándékot akar felfedezni. Én állandóan meglepődöm, amikor azt látom, hogy ettől mindenki idegessé válik a Dâmboviţa mentén. Mi javasoltunk egy megoldást 2008-ban, a felhördülés pedig abból is származik, hogy Bukarestben furcsa, ha valaki következetesen kitart az elképzelései mellett. Mindenki arra számított, hogy ez a régiós történet egy imidzsjavító történet, amit felhasználunk, majd eldugjuk egy fiókba. A kérdésre visszatérve: szakmailag is alátámasztható evidencia, hogy ez valójában a természetes állapot visszaállítása lenne: a Maros–Hargita–Kovászna fejlesztési régió lényegesen homogénebb a jelenlegi, Fehér–Maros–Hargita–Kovászna–Brassó–Szeben összeállítású régiónál. Mindenki tudja, hogy Hargita és Kovászna megye a hátrányos helyzetű közigazgatási egységek élbolyába tartozik – az átlagjövedelem alacsony, a munkanélküliség magas, infrastruktúra nincs vagy nagyon gyatra. A régiók „teljesítményét” statisztikai átlagokban mérik, s mivel Brassó és Szeben megye infrastrukturális ellátottsága, a lakosság jövedelme átlag fölötti romániai viszonylatban, ez a Hargita és Kovászna megyével közös kimutatásokba foglalva azt eredményezné, hogy a számok tükrében a Hargita és Kovászna megyei utak állapota például az országos átlag fölött van. Másik példa: Hargita megyében az átlagjövedelem jelenleg az egyik legalacsonyabb az országban, de a régióban az átlagos jövedelem így is az országos átlag fölött van a statisztikák szerint, mert a fejlett megyék jó helyzete statisztikailag felfelé módosítja a mutatókat.
– Ha a régiók átalakulnak, akkor a szegényebb megyéknek több lehetőségük lenne forrásbevonásra és ennek révén a felzárkózásra?
– Az RMDSZ által benyújtott tervezet szerint az erős megyék olyan régiókba kerülnek, ahol pályázásban méltó vetélytársakat kapnak, szorosabb lesz a versengés, a szerényebb gazdasági mutatókkal rendelkező megyék pedig így nagyobb eséllyel tudnak pénzt lehívni. Így országos szinten újra kell gondolni a forrásallokációs eljárásokat, illetve ha a mostani eljárásokat alkalmazzák, akkor is ezek a térségek lényegesen több forráshoz juthatnak, mint jelenleg. Fejlesztési politikáról van szó, a fejlesztéshez pedig pénz kell. Nyilván nem normatív forrásokról beszélünk, a pénzek nem kötelező módon, hanem pályázati úton érkeznek a térségbe.
– A területi újrarendezés RMDSZ-es modellje kapcsán történt előrelépés: a szenátus hallgatólagosan megszavazta. Lát esélyt arra, hogy a tervezetet elfogadja az alsóház is?
– A régióátalakítási törvénytervezet már a képviselőház asztalára került, ott dől el, hogy mi lesz a sorsa a javaslatnak. Az újrafelosztást 2012-ben lehet kezdeményezni, az átfutás idő pedig még legalább egy évet vesz igénybe, és a fejlesztési stratégiák pénzügyi terveinek elkészítéséhez is kell legalább egy év. Így ha a tervezetünket elfogadják, a 2014–2020 közötti tervezési időszakba az új régiós felosztással léphetünk be. Most a politikai alkuk, a parlamenti pártok közötti egyeztetések időszaka kezdődött el, s mint tudjuk, a politikában bármi megtörténhet.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés. 
Az emlékmű alkotója Dinyés László
Jámbor Gyula. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Román naggyűlés Maroshévízen: „Székelyföld nem létezik”
A magyar többségű megyékben élő románok „elnyomására”, „elüldözésére” és „elmagyarosítására” kívánták felhívni a figyelmet szombaton a Maroshévízen tartott román nagygyűlés résztvevői, amelyet a Kovászna, Maros és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma válaszként szervezett az egy héttel korábban tartott székely nagygyűlésre. A helyi kultúrházban megtartott rendezvényen több mint hatszázan gyűltek össze – legtöbben más megyékből, buszokkal érkeztek a helyszínre –, köztük a Nagy-Románia Párt (PRM) vezéregyéniségei, Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar, valamint Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
A magyarellenes szónoklatokban bővelkedő rendezvény különösebb rendbontás és zavargás nélkül zajlott le, annak köszönhetően, hogy a híresztelések ellenére a Székely Gárda képviselői mégsem jelentek meg a rendezvényen, illetve mert Maroshévíz lakossága – mind a magyarok, mind a románok – tisztes távolságból figyelték az eseményeket.
Érkezésünkkor Maroshévíz főutcáján hosszú autóbuszsor fogadott, de a főtérről leágazó mellékutcákban is nehezen lehetett parkolót találni, mert a helyeket elfoglalták az idegen megyékből érkezett gépjárművek. Három autóbusznyi „elnyomás alatt élő román” érkezett Maros megye falvaiból, azokból, amelyeknek lakói cselekvő részesei voltak a húsz évvel ezelőtti „fekete márciusi” eseményeknek, de jöttek Dolj, Prahova, Iaşi, Vaslui, Botoşani, Máramaros, Temes, Beszterce-Naszód és Kolozs megyéből is. A buszok többségén a Nagy-Románia Párt (PRM) jelképe volt látható, a járművekkel érkező „erősítés” is főleg a nagy-romániások zászlóját, illetve a trikolórt lengette. Néhányan „Erdély román föld” (Ardealul pământ românesc) táblát emeltek a magasba. A tömeg a felújított kultúrház előtt gyülekezett, míg a házigazdák a négysávos főutca szemközti oldalán szemlélték az eseményeket.
Tartózkodó helybéliek
„Ki hívta ide ezeket?” – tették fel a kérdést románul, illetve magyarul többen is az út túloldalán szemlélődő helybéliek közül és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyöntetűen rosszallásuknak adtak hangot. Mellesleg a helybéliek csekély számú csoportjában több román szót lehetett hallani, mint magyart. „Mi itt jóban-rosszban együtt vagyunk, egyaránt vannak román és magyar barátaim. Nem értem, miért kell ilyen rendezvényeket szervezni, ha mi itt jól megvagyunk egymással?” – méltatlankodott Ioan Turcu maroshévízi lakos, aki a kérdésünkre adott válaszát a nyomaték kedvéért magyarul is megismételte. Elmondta, neki soha semmilyen hátránya nem származott abból, hogy ő román egy többségben magyarok lakta megyében, nem érzi, hogy őt „elnyomnák” a magyarok.
Markó: felelőtlenek a román politikusok
Markó Béla szerint a maroshévizi román nagygyűlés résztvevőit szándékosan félrevezették kijelentéseikkel a rendezvényen felszólaló román politikusok, akik részéről, mint mondta, több felelősséget várna el.
Az RMDSZ elnöke felelőtlennek nevezte Victor Ponta maroshévizi kijelentéseit, s úgy véli a PSD-elnök felkorbácsolta a kedélyeket a rendezvényen.
A Maroshévízen elfogadott memorandum kapcsán Markó leszögezte: amikor a magyarság több jogot kér, ezzel egyáltalán nem csorbulnak a magyar többségű megyékben élő románok jogai.
A gyűlést megelőzően egy kis szóváltásra is sor került a szervezők és az „erősítés” között, ugyanis a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma tartott attól, hogy az „elnyomott” négyszázezernyi román jogait követelő eseményt valamelyik párt kisajátítja. Ezért nem engedték bevinni egyik párt zászlóját sem, csak a trikolórt. A tiltás ellenére meglehetősen sok PRM-s zászló lengedezett a teremben és bejutottak az „Erdély román föld” feliratos táblák, valamint a szélsőjobb Noua Dreaptă kelta keresztes zászlói is.
Ponta: Székelyföld nem létezik
Az egymást váltó szónokok felszólalásából kiderült, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma hatalmas veszélyt lát a régiók újraszervezésében, és soha nem fognak egyetérteni azzal az RMDSZ-es kezdeményezéssel, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson.
„A PSD soha nem fogadja el, hogy a román mellett más hivatalos nyelv is legyen az országban, de az etnikai alapú autonómiát sem – jelentette ki Victor Ponta. „Egyetlen románnak sem kell innen elköltöznie, a Székelyföld pedig valóban nem Románia, mert a Székelyföld nem létezik” – magyarázta a legnagyobb ellenzéki párt vezetője – utalva a március 15-i kolozsvári megemlékezésen a „Székelyföld nem Románia!” transzparensre, melyet az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának tagjai emeltek magasba.
Ponta hozzátette: pártja vigyáz majd arra, hogy a képviselőház ne fogadhassa el az RMDSZ javasolta egy régióba soroló régióátszervezési törvényt. A politikus határozott állásfoglalásra szólította fel az államelnököt és a kormányfőt az egy héttel korábban tartott székely nagygyűlés kapcsán, ahol a résztvevők egyebek között a magyar nyelv hivatalossá tételét is követelték. Mircea Duşă, a képviselőház PSD-s alelnöke a helybéli románság nevében arra kérte a más vidékről érkezőket, hogy óvakodjanak a magyarellenes megnyilvánulásoktól. „Önök elmennek, de mi itt maradunk” – szögezte le Hargita megye korábbi prefektusa.
Nicolai: a székely nagygyűlés szánalmas
Norica Nicolai, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke szánalmasnak, nem európainak és embertelennek minősítette a székely nagygyűlést. Kijelentette: a liberális párt betartja a környéken élő románoknak tett ígéreteit és pártja mindenekelőtt a románság érdekeit képviseli. Kirobbanó tapsvihar fogadta Corneliu Vadim Tudort, aki biztosította a románságot, hogy a kisebbségi törvényt nem fogadja el a parlament. „Mindenkinek tisztelni kell az egységes román nemzetállamot. Nem létezik semmiféle Székelyföld, ez itt Románia” – szögezte le az EP-képviselő.
A Demokrata Liberális Párt (PDL) képviselői nem vettek részt az eseményen, azonban Emil Boc kormányfő, a PDL elnöke már a román nagygyűlés alatt közleményben sietett leszögezni: az alkotmány értelmében Romániában a román a hivatalos nyelv, a magyar nyelv hivatalossá tételét illető viták alaptalanok, az alkotmány pedig nem alku tárgya.
Az ülés végén az egybegyűltek memorandumot fogadtak el, amelyben felkérik a hatóságokat, az elnöki hivatalt, valamint a kormányt és a civil szférát, hogy lépjen fel a szeparatista és revizionista törekvések ellen. Aggódnak amiatt, hogy a Hargita és Kovászna megyét ugyanazon régióba soroló régióátszervezési törvényt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Felszólítják a képviselőházat és Traian Băsescu államfőt, hogy utasítsák el a kisebbségi törvény elfogadását, emellett olyan jogszabály elfogadását sürgetik, amely a román nyelvnek „közigazgatásban használatos egyedüli nyelv státusát biztosítja”.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Folytatódik a tanügyi elégedetlenség
Miközben a szenátuson a szükséges minősített többség hiányában ment át a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó sürgősségi kormányrendelet, az oktatási tárca, illetve a szakszervezetek képviselői bejelentették, már legalább 45 ezer pedagógus beperelte az oktatási minisztériumot az elmaradt pótlékokért.
A szenátoroknak nem sikerült sem megszavazniuk, sem elutasítaniuk tegnap a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó, illetve a közalkalmazottak étkezési utalványait megvonó 2009/114-es sürgősségi kormányrendeletet, sarkalatos törvény lévén ugyanis legalább 69 pró vagy kontra voksra lett volna szükség.
A vita során 51-en szavazták meg azt a módosító indítványt, amely törölte volna a rendeletből a 15 ezer tanügyi állás felszámolását előíró cikkelyt, s 49-en szavaztak ellene, azonban ez az arány nem volt elég a módosítás kivitelezé-séhez. A házszabály szerint amennyiben egy kormányrendelet esetében nem jön össze a sarkalatos törvény elfogadásához szükséges voksarány, akkor a szenátoroknak a javaslat elutasításáról is kell szavazniuk.
Ezen a voksoláson is mindössze 49 pró, 53 kontra szavazat volt és egy honatya tartózkodott, így a döntés a képviselőházra hárul, az alsóház elé pedig mindenféle módosítás nélkül, a kormány által elfogadott formában kerül a törvénytervezet. Ez a rendelet tartalmazza a tömeges tanügyi elbocsátás mellett azokat a megszorító intézkedéseket is, miszerint idén a nyugdíjasok nem részesülnének utazási kedvezményekben, a közalkalmazottak pedig nem kapnának sem étkezési utalványt, sem üdülési csekkeket. A rendelet módosítaná az egészségügyi reformot, bevezetné a nyugdíjak megadóztatását a minimális szintű nyugdíjak esetében is, amelyek után a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nem kell semmiféle adót fizetni.
Tárcaközi bizottság alakul az egyházi oktatással kapcsolatban
Az új oktatási törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki tegnap Kolozsváron Markó Béla a történelmi magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a szövetség oktatási szakemberei közötti találkozón. Az RMDSZ elnöke bejelentette, kormányhatározattal létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, amelynek az egyházakkal kapcsolatos elemzéseket kell elvégeznie, döntéseket kell meghoznia.
Ennek vezetője miniszterelnök-helyettesként ő maga lesz, így bízik abban, hogy kedvező döntéseket lehet majd hozni a magyar egyházakat érintő kérdésekben. Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. „Bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak.
Ez sem oldja meg a problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a szövetség elnöke kiemelte, az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben.
Az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai azt kérték: a törvényben tegyenek elvi különbséget a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek.
Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben.
Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa.
Sokan nyertek pert
Időközben azonban sorra nyerik a pereket azok a tanügyi alkalmazottak, akik törvényszéki úton próbálják megszerezni a 2008/221-es törvény által előírt, azonban azóta sem alkalmazott 50 százalékos béremelést. Az országban tanító 90 ezer pedagógus fele perelte be a kormányt, közülük pedig már mintegy 20 ezren győztesként kerültek ki.
Az oktatási tárcát pedig a törvényszéki ítélet arra kényszeríti, hogy kifizesse az elmaradt pénzösszegeket. Cătălin Baba oktatási államtitkár tegnap úgy nyilatkozott, törlesztik „adósságaikat”, azonban három évre leosztva (34–33–33 százalék) tudják csak kifizetni a pedagógusokat. Így a tanárok 2011–2013 között kapják meg a peres úton megszerzett jussukat, mindazok pedig, akik még 2009. december 31. előtt nyertek pert, azok 2010 és 2012 között kapják meg a pénzösszegeket. A hivatalos indoklás szerint azért nem tudják egy öszszegben folyósítani a pénzeket, mivel a szaktárca költségvetése nem teszi ezt lehetővé, ráadásul veszélybe kerülne a költségvetési hiánycél is.
Cătălin Baba ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezek a kifizetések nem jelentenek végérvényes béremelést, a pedagógusok megkapják ugyan a peres úton megszerzett összegeket, de ezek nem kerülnek be alapfizetésükbe.
Ugyan még március 10-én Constantin Ciosu, az Országos Tanügyi Szakszervezeti Tömb (FEN) főtitkára azt kérte a kormánytól, hogy az elmaradt béremelést ne csak azok kapják meg, akik beperelték az oktatási minisztériumot, hanem valamennyi pedagógust illesse meg az összeg, ebben az ügyben hivatalos állásfoglalás még nem történt.
Folytatódó tiltakozások
Folytatódott eközben a tanügyi alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek hétfőtől zajló tiltakozási akciója. Míg egyesek az oktatási minisztérium székháza, mások a különböző megyék prefektúrái előtt tüntettek, mások kétórás, munkabeszüntetéssel járó figyelmeztető sztrájkot tartottak, s olyanok is akadtak, akik ugyan megtartották óráikat, számon is kérték a diákok tudását, csak nem írtak be sem jegyet, sem minősítést a naplóba.
Liviu Pop, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) főtitkára a tegnapi bukaresti tiltakozó megmozduláson ismételten hangsúlyozta, hogy szükség van művészeti, illetve a sportszakoktatásra szánt pénzalapok megemelésére, hiszen miközben egy diákra évi 3600 lej jut, addig legalább 6 ezer lejre lenne szükség. Szerinte éppen emiatt fennáll a veszély, hogy augusztusra már elfogyjanak a rendelkezésre álló összegek.
A Temes és Arad megyei oktatók eközben 8 és 10 óra között figyelmeztető sztrájkot tartottak, bementek ugyan órákra, azonban nem adták le a tananyagot. Radu Bivolaru, a Temes megyei P.P. Neveanu szakszervezet elnöke tegnap emlékeztetett, a tanárok a tervezett elbocsátások miatt elégedetlenek, illetve nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a közalkalmazottak egységes bérezést célzó törvény alkalmazása óta csökkentek fizetéseik.A Buzău megyei tanfelügyelőség épülete előtt a reggeli órákban összegyűlt 700 oktató közül néhány tucat pedagógus erőszakkal próbált meg behatolni az épületbe, tettük megakadályozásához csendőri beavatkozásra volt szükség.
Amint arról lapunkban is beszámoltunk, az oktatási szakszervezetek a múlt héten ismertették sztrájkmenetrendjüket. Ennek értelmében március 22-étől, hétfőtől az oktatók nem írják be diákjaik jegyeit, minősítéseit a naplóba, március 25-én egyetlen iskolában sem tartanak órákat, a pedagógusok ugyanis ezen a napon vagy az új, Funeriu-féle oktatási reform vitáján vesznek részt, vagy a Bukarestben tervezett felvonuláson, amelynek végén az oktatási és munkaügyi minisztérium székháza előtt szerveznek tüntetést.
A szakszervezeti tömbök várhatóan április 14-én veszik számba a reform kapcsán öszszegyűlt következtetéseket, s módosítój avaslataikból összeállítanak egy részletes dokumentumot, amelyet eljuttatnak a parlament két házához. A szakszervezetek ugyanakkor április 22-ére tűzték az országos általános sztrájknapot. Mint hangsúlyozták, amennyiben ezt követően sem teljesülnek követeléseik, s nem sikerül a kormánnyal egy kompromisszumos megoldást sem kidolgozniuk, akkor készek a tanév bojkottjára is, aminek keretében nem véglegesítik a félévi eredményeket, illetve nem szervezik meg sem az egységes félévi dolgozatírást, sem pedig az érettségit.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Folytatja közösségépítő munkáját az EMKE
Egész napos rendezvénysorozattal ünnepelte szombaton, Kolozsváron megalapításának százhuszonötödik évfordulóját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Az 1885. április 12-i alakuló ülés, a pánszlavizmus és pángermanizmus akkori magyarországi terjedésének hatására, az erdélyi magyar közművelődés és közigazgatás megerősítése céljából született, a szervezet első elnökéül pákéi Sándor Józsefet választották. A totalitárius társadalmi rendszer negyvennégy évre betiltotta az egyesületet, amelynek azonban napjainkban az erdélyi fővárosban székhely központja, szerte vidéken pedig 17 fiókszervezete és 75 társszervezete működik. A jubileumi ünnepséget délelőtt a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében az EMKE évi közgyűlése vezette be. Délután Sándor József Házsongárdi temetőbeli sírjánál koszorúzás és megemlékezés, este a Magyar Operában nagyszabású gálaműsor következett. [Kommentálható]
A szombati közgyűlésen részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki ünnepi beszédében sikertörténetnek nevezte az EMKE 1991-es újraalakulása óta kifejtett tevékenységét, mert bebizonyította, hogy képes felépíteni mindazt, amit mások leromboltak. Szerinte nincs kultúra közönség nélkül, de a piacgazdaság sem lehet tárgya a művészeteknek, ami Erdélyben fokozottan érvényes. Az RMDSZ megpróbálta, megpróbálja biztosítani a működési feltételeket az EMKE számára.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul azt hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatni kell az EMKE lelki és intézményi felépítését, amelynek viszont ezentúl is a nemzeti identitás fennmaradását, a jövendő autonómiaformák megalapozását kell szolgálnia. Dr. Szurmainé Silkó Mária, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezetője az EMKE egész Kárpát-medencei kisugárzását, a trianoni tragédia utáni nemzeti öntudaterősítő szerepét emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy támogatását sikerül biztosítani az eddigi mértékben. Sipos Gábor, az EMKE „nagyobbik testvére”, vagyis az EME elnökeként a közös célokról, a jelen elvárásokhoz való alkalmazkodásról beszélt. Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója szerint a múlt példaértékű szellemiséget és tartást adott az EMKE-nek.
Ezután Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök, az RMDSZ által az egyesületnek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás elismeréseként, Markó Béla szövetségi elnöknek díszoklevelet adományozott.
A közgyűlés folytatásaként szakmai fórumot tartottak, amelyen Zonda Erika bemutatta a Hargita Megyei Tanácsnak a Beszterce-Naszód és Temes megyékhez kötődő szórványprogramjait, amelyek 2009-ben kiállítások, könyvadományok, képzőművészeti táborok, pedagógiai fórumok, fesztiválok stb. formájában konkretizálódtak. Az idén ezeket többszintes kapcsolatokká (önkormányzatok, iskolák, vallási gyülekezetek stb.) szeretnék bővíteni, és Aranyosszékre is ki szeretnék terjeszteni tevékenységüket (október 8-án Tordán szórványkonferenciát szerveznek). Nemes Előd a Kovászna Megyei Tanács hasonló jellegű munkáját ismertette Hunyad testvérmegyével kapcsolatban, elismerve a klasszikus mondást: „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért.” Borbáth Erika intézménye erdélyi hálózatfejlesztési terveiről tartott előadást, hangsúlyozva a kölcsönös érdekeket, a multikulturalitás értékeit, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal jelentőségét.
Az elnöki és a pénzügyi beszámolót (az elhunyt Takács Gyula cenzor utódjaként Imecs Veronkát választották) hozzászólások követték.
Délután a Házsongárdi temetőben az EMKE vezetősége megkoszorúzta első elnökük, Sándor József síremlékét, aki hatvan évig töltötte be ezt a tisztséget. A nagy előd életművét Gaal György helytörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke méltatta. Koszorút helyezett el még Szilágyi Mátyás főkonzul, az OKM nevében dr. Szurmainé Silkó Mária, az MMIKL részéről pedig Borbáth Erika és Hegedűs Katalin.
Az ünnepi esemény a Kolozsvári Magyar Operában zárult, a szombat esti díjkiosztó gálával. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök beszédében az EMKE sajátosságait emelte ki, majd köszönetet mondott azon magyarországi intézmények képviselőinek, akik az évek során támogatták az egyesületet, és most megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. A folytatásban Egyed Ákos történész a XIX. században létesített négy erdélyi civil szervezetről – EMKE, EME, EKE és EGE – értekezett. Borbáth Erika jelképes ajándékot, míg Gubcsi Lajos magyarországi műpártoló-vállalkozó ex libris-díjat nyújtott át az EMKE-elnöknek.
Gémesi Ferenc magyarországi szakállamtitkár felszólalásában a Kárpát-medencei magyarság közművelődése védjegyének nevezte az EMKÉ-t. Ezt követően színpadra szólították a most tiszteletbeli tagságot nyert személyiségeket, majd átadták a díszokleveleket, okleveleket. Az est második részében 13 EMKE-díjat adtak át. Az ünnepi műsorban közreműködött a Kolozsvári Református Kollégium énekkara (vezényelt: Székely Árpád), Nistor Ilona csángó népdalénekes, Vidovenyecz Edina és Csurulya Csongor, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei, a Bogáncs Néptáncegyüttes és a Harmadik Zenekar. A műsorvezető feladatát Sebesi Karen Attila színművész látta el.
N-H. D., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Kapcsolatbővítés a szórványvidékkel
Hargita Megye Tanácsa és a Reconstructio 2005 Egyesület Összetartozunk közösségépítő programjának 2010.-re szóló egyezményét Borboly Csaba és Sütő Udvari Magda elnökök ma délben látták el kézjegyükkel a Magyar Ház Civil termében.
Az eseményen részt vett Hargita megye önkormányzatának küldöttsége, a program keretében 2009-ben támogatott Temes megyei szervezetek képviselői, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke és Temes megye alprefektusa.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök a találkozó során bejelentette: a Beszterce és Temes megyei magyar közösségek mellett Kolozs megyei, valamint a Kárpátokon túli közösségeket is bevonnának az Összetartozunk szórványgondozási programba. Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács programirodájának vezetője ismertette az Összetartozunk program 2010. évi Temes megyei vonatkozású terveit. Az idei kulturális csereakciókban kézművesek, képzőművészek és hagyományőrzők vesznek részt, de várják a Temes megyeiek részvételét a Hargita megyei önkormányzat szervezésében sorra kerülő pedagógusok fórumán, a szüreti bálon és a civil konferencián.
A Hargita megyei önkormányzat és Temes megyei partnere, a Reconstructio 2005 Egyesület közötti együttműködési egyezmény aláírása után Borboly Csaba hargitai tanácselnök az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Annak örvendek, hogy a múlt év őszén kitűzött célokat nagyjából teljesíteni tudtuk, megtörténtek a kapcsolatfelvételek és az első közös események, kulturális cserék, aminek köszönhetően nőtt a bizalom a program iránt mindkét irányból. Ebben az évben a fő célunk az, hogy próbáljuk meg „decentralizálni” együttműködésünket: ne megyei szinten találjuk ki, hogy mi a jó a közösségeinknek és azt próbáljuk erőltetni, hanem próbáljuk meg a Temes és Hargita megyei közösségeinket egymással összekapcsolni. A programtervünkben elég sok rendezvény szerepel, amelyek akár a tudtunk nélkül is megvalósulhatnak. A Hargita megyei tanács pályázati kiírásaiban plusz pontokat ítélünk meg azoknak a pályázó szervezeteknek, amelyek Beszterce és Temes megyei partnereket vonnak be ifjúsági, sport, kulturális, gazdasági vagy turisztikai programjaikba. Én bízom benne, hogy ki fognak teljesedni ezek a kapcsolatok és a székelységnek nem csak Magyarországgal, hanem az eddig számunkra „légüres teret” jelentő szórványvidékkel is szerteágazó és tartalmas kapcsolatrendszere alakul ki.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Gyarapodunk, mégis fogyunk
Nőtt a gyermekvállalási kedv a romániai magyarok körében, mégis, jövőre csökken a közösség. A romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye, de arányaiban nem lesz kisebb a létszám. Ilyen ellentmondásnak tűnő kutatási adatok tükrében tartott előadást az aradi MIÉRT-küldöttgyűlésen az erdélyi magyar demográfiáról és népességpolitikáról Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A konferencián készült az alábbi interjú.
– Nem paradoxon, hogy jobb a magyarság népesedési mutatója, mint a románságé, mégis– a kutatások és előrejelzések szerint – csökkeni fog a számunk, akár már jövőre is?
– A román népesség száma is csökken, igaz, hogy nem olyan ütemben, mint a magyaroké. Az 1990-es évek elején, illetve még 1989 előtt volt egy nagy kivándorlási hullám a magyarok között, főleg a fiatalokat körében, illetve a múlt rendszerben alacsonyabb volt a termékenység, ezért jelenleg a magyar lakosság jobban el van öregedve, mint a román. Így annak ellenére kedvezőtlenebb a népességmozgalmi mérleg, hogy a magyar családokban – arányaiban nézve – nem születik jelenleg kevesebb gyerek, mint a románoknál, sőt az utóbbi évek adatai azt mutatják, hogy több gyereket vállalnak a magyarok, mint a románok.
– Mely vidékek a legveszélyeztetettebbek?
– Minél alacsonyabb egy adott területen a magyarok aránya, annál kedvezőtlenebb demográfiai folyamatok várhatók. Elsősorban azért, mert a szórványvidékek jobban el vannak öregedve, illetve az asszimiláció is nagyobb. Temes vagy Hunyad megyében például a házasságra lépő magyarok többsége nem magyar párt választ magának, és a vegyes házasságokban a magyar identitás megőrzése, újratermelődése nagyon csekély mértékű. Ezzel szemben Székelyföldön öt százalék alatt van a vegyes házasságok aránya, és nagyobb eséllyel lesz az ilyen házasságból született gyerekekből magyar.
– Sarkíthatunk, megbecsülhető, hogy egyes vidékeken mikor tűnik el a magyarság, vagy mikor feleződik meg a száma?
– Remélem, hogy nem tűnnek el a magyarok, de volt egy népesség-előreszámításunk, és egyes régiókra azt becsültük, hogy a 2002-es népszámláláshoz képest harminc éven belül, vagyis nagyjából húsz év múlva akár a felére csökkenhet a magyarok száma.
– Tudományosan mit nevezünk szórványnak? Például Arad megyében vannak települések, ahol tömbben él a magyarság, de általában véve szórványmegyének szokták nevezni.
– Az egyik tényező nyilván a számarány. Nagyon veszélyeztetettek a tíz százalék alatti magyar közösségek. Ezekben általában megnövekszik a vegyes házasságok aránya, és a magyar nyelvhasználat a nyilvánosságból teljesen kiszorul. Nagy fontos az intézmények megléte: azok a területek, ahol a magyar intézményrendszer erős, sokkal kevésbe vannak kitéve a veszélynek.
– Ilyen helyzetben milyen jövőképe lehet egy fiatalnak?
– A demográfiai jövőképet nem érdemes túldramatizálni. Regionálisan nagyon változó, vannak olyan területek, ahol kimondottan kedvezők a kilátások. Ezt a népességfogyást, demográfiai eróziót nem kell elkerülhetetlen sorstragédiaként felfogni. Vannak olyan eszközök, amelyekkel ez a folyamat lassítható, vagy pedig bizonyos esetekben vissza is fordítható.
– Rendelkezünk ilyen eszközökkel?
– Nyilván nem olyanokkal, mint amilyenekkel egy nemzetállam rendelkezik, de vannak önkormányzataink például, amelyek a fiatalok gyerekvállalási kedvét serkenthetik azzal, hogy a lakásproblémáikon próbálnak segíteni. Fokozhatja a gyermekvállalási kedvet az, hogyha a bölcsőderendszert a jelenleginél jobban kiépítik. A másik lehetőségünk, hogy a román népesedéspolitikát olyan irányba befolyásoljuk, ami kedvező nekünk, magyaroknak. Fontos, hogy Magyarország és az erdélyi politikai elit önkormányzati és központi szinten hangolja össze a stratégiáit, és a magyar intézményrendszert oly módon szervezze meg, hogy az identitás-újratermelést is segítse, de ugyanakkor racionálisan vessen számot a létező demográfiai trendekkel.
– Azt monda, hogy rendelkezünk eszközökkel. De vajon jól tudjuk ezeket használni? Iskoláinkat hamarosan összevonják, tagozatokat szűntetnek meg…
Ennek nagyon kedvezőtlen hatásai lehetnek, de le kell szögezni, hogy ez nem csak a magyarokat érinti. A többségi lakosságnak a kistelepüléseken működő iskolái is rossz helyzetben vannak. Szerintem elkerülhetetlen az oktatás decentralizációja, illetve a demográfiai apály miatt valamiféle összevonás. Nagyon fontos, hogy erre felkészüljünk, és próbáljuk a károkat mérsékelni, ahogy csak lehet, megőrizni a magyar nyelvű oktatást, aminek valóban kulcsszerepe van az identitás-újratermelésben.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

Húszéves a Temesvári Rádió magyar adása 
Húszéves a Temesvári Rádió magyar adása. Először 1989. december 22-én, mindjárt a forradalom után köszöntötték magyar nyelven a temesvári rádióhallgatókat. A rendszeres kisebbségi műsorok azonban csak 1990 tavaszán indultak be. Ekkor magyar, bolgár, cseh és szlovák nyelvű szerkesztőségek alakultak a romániai közszolgálati rádió temesvári stúdiójában.
Hétfőtől vasárnapig, a hét minden napján délután két órától és este nyolc órától jelentkezik a Temesvári Rádió magyar adása, amely 1990 májusában Koczka György, Fall Ilona és Albert Dénes szerkesztésében indult be. Az első szerkesztőségvezető Baranyi László volt, akit Bartha Csaba követett. Ma Lehőcz László a magyar adás főszerkesztője.
A belső és külső munkatársak által készített egyórás magyar adásokban ma hírek, ifjúsági és családi magazinok, nyelvművelő és orvosi rovatok, nyugdíjas műsor, kulturális jellegű műsorok, valamint a különböző vallásfelekezetek műsorai kapnak helyet. Fall Ilona most éppen az egyik leghallgatottabb műsort, a vasárnapi szívküldit készíti. Ide mindenféle levelek beérkeznek, többször is előfordult már, hogy a hallgatók ezen a rovaton keresztül egymás segítségére siettek. Például akkor, amikor egy aradi orvos egy ritka gyógyszer próbált beszerezni a Temesvári Rádió magyar adása révén.fogható a Temesvári Rádió, amely „hivatalosan" elsősorban Románia nyugati részét, Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyéket szolgálja. Az adó nagy teljesítményének köszönhetően az adások azonban egész Nyugat-Romániában, Erdély keleti részén, de Magyarországon és a Vajdaságban is foghatók.
A temesváriak 1997 óta a Magyar Rádió szegedi stúdiójával közösen szerkesztik az Európa Hullámhosszán című eurorégiós magazinműsort. Ez azonban nem az egyetlen külföldi együttműködésük. A húszéves évfordulóra a magyar szerkesztőség jó hírt kapott: a napokban egy olyan új adótorony indul be, amely jelentősen megnöveli majd a Temesvári Rádió vételi körzetét, köztük az esti, nyolc órai magyar nyelvű adásét is.
Duna TV, Térkép
Erdély.ma

Székely felelősség a szórványért
A Székelyföld egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállaljon a tömbön kívül élő magyarok iránt – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke azon a szórványkonferencián, melyen Hargita, Kovászna és Hunyad megye számos elöljárója, intézményvezetője is részt vett.
Készen állnak a tervek. Tamás Sándor első fázisban a Hunyad megyében élő magyaroknak segítene
Több Hargita, Kovászna és Hugyad megyei elöljáró, intézményvezető, illetve szórványszakember jelenlétében zajlott szórványtanácskozás tegnap Sepsiszentgyörgyön, melynek keretében elsősorban a székelyföldi megyék és a szórványban élők közti együttműködésről tárgyaltak.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, tavaly Winkler Gyula Hunyad megyei EP-képviselővel és Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével kezdeményezték a Székelyföld–Szórvány partnerséget, azzal a céllal, hogy erősítsék a szolidaritást az erdélyi magyar közösségek között. Mint mondta, néhány hónap alatt „megizmosodott az együttműködés”, sikerült rácáfolni a kétkedőkre, és a programot is megtöltötték tartalommal.
Felszólalásában ugyanakkor hangsúlyozta, Háromszék további közös programokat kíván szervezni idén a Hunyad megyei magyarsággal, melyeket elsősorban a helybeliek igényeihez, elvárásaihoz igazítva kell lebonyolítani. „Azért választottuk Hunyad megyét, mert drámai adatokkal szembesültünk: tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a térségben a magyarok száma, 1992-ben Hunyad megyében 36 ezren, 2002-ben pedig már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak” – hívta fel a figyelmet az elöljáró. Úgy véli, a Székelyföldnek egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállalnia a tömbön kívül élő magyarok iránt. „Azt szeretnénk, hogy idővel ebbe a programba saját, illetve Hunyad megye magyarországi testvérmegyéit is bevonjuk” – részletezte Tamás Sándor.
Demeter László megyei tanácsos, a szórványprogram Kovászna megyei koordinátora kifejtette: a továbbiakban egy olyan civil szervezetet szeretnének létrehozni, amely a későbbiekben az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokért, közös programokért felel. Nemes Előd önkormányzati referens a szórványprogram ernyője alatt zajlott találkozókról, kulturális programokról tartott rövid ismertetőt: az eddigi rendezvényeken iskolás- és nyugdíjaskorúak is találkozhattak. Elmondta, a Zsil völgyében a szociális problémák az identitásőrzésre is rányomják a bélyegüket: nincs kultúrház, előadóterem, magyar emlékmű.
Előadásokat, könyvbemutatókat kell szervezni, iskolai-óvodai testvérkapcsolatokat kialakítani, sőt megfogalmazódott, hogy a csángó keresztszülő program mintájára háromszéki vállalkozók fogadjanak örökbe szórványban élő gyermekeket, és fedezzék a taníttatásukat.
A Hargita, Beszterce-Naszód, illetve Hargita és Temes megyék közti kapcsolatot koordináló Zonda Erika elmondta: mindkét megye hangsúlyt fektetett arra, hogy magyar nyelvű előadásokat, kulturális programokat és tevékenységeket mutassanak be, hiszen a szórványban élőknek ilyenekben csak ritkán van része.
„A testvérkapcsolatok legnehezebb éve a negyedik év, amikor már komolyabb tartalmat kell adni ezeknek a kapcsolatoknak” – mutatott rá Vetési László, a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány vezetője. Vetési szerint komoly erőfeszítést igényel kilépni a vendéglátói szerepből, és bonyolultabb programokat létrehozni, ugyanakkor azt is fel kell mérni, hogy a testvérkapcsolat keretében melyek a megvalósítható célkitűzések. A szórványszakember szerint mindkét fél számára szokatlan a másik helyzete: a székelyföldiek nehezen tudják elképzelni, hogy milyen nyelvi sérüléseket szenvedett el a szórványmagyarság. Vetési László szerint kulcskérdés a türelem, hiszen a túlnyomóan román nyelvű környezet jelentette asszimilációs hatást nem lehet pár hónap alatt eltüntetni.
A Téglás Gábor történészről elnevezett az egyetlen magyar nyelvű iskola Déván, amely több mint 600 gyerek számára teremt lehetőséget az anyanyelven történő tanulásra. Tőkés Attila, az intézmény igazgatója szerint a természetes lemorzsolódást jóval meghaladó diákveszteség riasztó. Az oktatási intézmény vezetője a Kovászna megyei kapcsolattól azt reméli, hogy a gyerekekben tudatosul, hogy nincsenek egyedül, vannak még máshol is magyar nyelvű diákok. Az igazgató szerint ez a kérdés lényegessé válhat a továbbiakban, hiszen a kirekesztettség érzésének megszüntetésével az iskolások magyar identitása is erősödni fog.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Bizonytalan a kisebbségi tagozatok sorsa
Május közepén még nem tudják a magyar, német és szerb nyelven működő vidéki iskolai tagozatokon tanuló gyerekek szülei, hogy jövőre lesz-e még a kisebbségek nyelvén folyó oktatás az illető településen, vagy sem – nyilatkozta a sajtónak Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő. A gyermeklétszám-gondokkal küzdő lugosi, dettai, nagyszentmiklósi, zsombolyai magyar iskolai tagozatok, illetve az óteleki magyar iskola sorsa még bizonytalan, mert a legutóbbi tanügyi vonatkozású kormányrendelet sem rendezte a kisebbségi iskolák finanszírozásának kérdését, de hasonló helyzetben van öt szerb és két német nyelvű iskolai tagozat is a megyében. „A tanfelügyelőség kérte az illetékesektől a kisebbségi tagozatos iskolák helyzetének rendezését, de eddig nem történt semmi – mondta Halász Ferenc Bizonytalanságban tartják a szülőket és a tanárokat is, akiknek veszélyben van az állásuk.” Temesváron már összevonták a három magyar nyelvű általános iskolát, úgy, hogy az 1-es és a 26-os Általános Iskola magyar tagozatai a Bartók Béla Líceumba költöznek, de két vidéki 1-4 osztályos iskola helyzete is tarthatatlan az alacsony gyermeklétszám miatt. „Tisztában vagyunk vele, hogy Temesváron jövőre még kevesebb gyerek iratkozik magyar iskolába, mint az előző években, mert a nagy távolság miatt nem minden gyárvárosi és Circumvalaţiunii negyedbeli magyar gyereket visznek el a Bartók Béla Líceumba” – mondta Halász Ferenc – „így mindenképpen veszteség éri magyar nyelvű oktatást Temes megyében. Bízunk benne, hogy egy következő kormányrendelet megoldja a kisebbségi iskolák és tagozatok finanszírozásának kérdését is és legalább a vidéki magyar tagozatokat sikerül megmenteni
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

DKMT közgyűlés Nagyszentmiklóson – Hunyad megye és Békéscsaba is kilépett
A rossz idő nyomta rá a bélyegét a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió napja alkalmából szombaton a Triplex Confinium hármashatár-kőnél szervezett rendezvényekre.
Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök, valamint Zakar Péter Csongrád megye és Boris Barjaktarovic Vajdaság Autonóm tartomány alelnökei a határkő mellett felállított sátorban mondták el üdvözlő beszédeiket, majd ugyanott díjazták a DKMT mezei futóverseny győzteseit. A határ ünnepélyes megnyitása után – szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig átjárható a román-magyar-szerb hármashatár Óbéb-Kübekháza-Magyarmajdány térségében – a nagyszentmiklósi Nákó kastélyban tartották meg a DKMT Eurorégiós együttműködés közgyűlését. A tagmegyék vezetői egyetértettek abban, hogy szükség van az eurorégió turisztikai marketing-stratégiájának kidolgozására, a turisztikai útvonalak (A bor útja, a Szecessziós épületek útja, stb.) hangsúlyosabb népszerűsítésére. Szó esett a DKMT Közhasznú Társaság nyertes európai pályázatainak megvalósításáról, amelyek a katasztrófavédelem és az eurorégión belüli vasúti közlekedés fejlesztését célozzák. A résztvevők megszavazták Békéscsaba város tagságának felfüggesztését, illetve Hunyad megye kilépését a DKMT Eurorégióból. A DKMT soros elnöki tisztsége a következő évre Csongrád megye elnökét illeti meg, a közgyűlés keretében Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök átadta a szimbolikus „stafétabotot” Zakar Péter Csongrád megyei alelnöknek. A DKMT Eurorégió Napjai alkalmából szombaton autós rally-t is tartottak Nagyszentmiklóson.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Kólicka mentén, Hajnalhegy alatt
Az otthonomat élénkítő festmények, grafikák, szobrok mellett családi gyűjteményünk egyik büszkesége a jeles debreceni fotóművész, Hapák József nagyméretűre módolt színes felvétele. A fotográfia apró falusi templomot ábrázol, hófehér falakkal, a falfelületeket támpillérek tagolják, a cinterem bejáratának két oldalán csúcsíves, halhólyagos mérművekkel díszített ablakokkal. Bár a felvételen nem látható, de „tudomásom van róla”, hogy a későgótikus istenháza szentélye mellett fiatornyos fatorony, krinolinos ereszű harangláb ékeskedik. A fotográfiával korán elhalálozott barátunk, Alexandru Săşianu váradi művészettörténész ajándékozott meg másfél évtizede, azzal a meghagyással, hogy alkalom adtán feltétlenül zarándokoljak el Magyarkecelre, ahol a rusztikus gótika eme kis ékszere fellelhető.
Rövidítés a Rézen. Dicsérhetjük az eszünket: a Margitta előtt, majd Berettyószéplakon áthaladó, sztrádaépítők roncsolta megyeközi út helyett Élesden kanyarodunk északra, hogy Sólyomkőváron keresztül csatlakozzunk rá Szilágynagyfaluban a Somlyónak tartó útszakaszra. Megspóroltunk vagy harminc kilométert meg legalább háromszáz kátyút. A Réz-hegység égeres-bükkös-gyertyános, legelőkkel övezett, szállásokkal tarkított hátságain átvágva a sűrű eső, a fel-felgomolygó köd ellenére még gyönyörködhetnékünk is támad. „Kistótország” Biharból Szilágyba átcsorgott részén csupán két, szlovákok által is megült településen: Halmosdon és Detrehemen kell áthaladnunk Nagyfaluig. Talán ez a kistáj is megérne egy portyát – mondom magamnak, s a Báthoryak ősi fészkén, majd Perecsenyen és Varsolcon is túlhaladva, Krasznán is megállhatnékom volna – Kraszna vármegye hajdani székhelyének fiatornyos, gótikus temploma láttán. A városias település közepén áthaladva kerüljük meg az azonos nevet viselő folyó táplálta gyűjtőtó víztükrét. Bő fertályóra elteltével hívogatólag integet felénk Magyakecel zsindelypendelyes haranglábja, mellette a fotográfiáról ismert templommal.
Helynévfejtési bonyodalmak. Portyánk színteréhez, a vegyes lakosságú községközponthoz, (régebbi román neve: Căţelul Unguresc) még három település tartozik: az ugyancsak románok és magyarok lakta Egrespatak (Aghireş), a színromán Gurzófalva (Fetindia), illetve Románkecel (régente: Căţelul Românesc) Miért, miért nem, annak idején az elvtársurak nem voltak megelégedve a két Kecel sok évszázada használatos megkülönböztetésével, s 1964-ben az előbbit Meseşeniul de Jos, az utóbbit Meseşeniul de Sus névre keresztelték. Egy a közelmúltból eredő legendárium szerint a vegyes lakosságú központ a Căţălul, a színromán település a Căţăluşa nevet viselte, s emiatt vált nevetség tárgyává a falupáros megyeszerte. Átkeresztelték mindkettőt annak ellenére, hogy a „ki telepedett ide korábban?” vitában román részről éppen a Kecel = Căţel névfejtés tűnt perdöntőnek. Az egyik helynévkutató nem kis elégtétellel jegyezte meg: „Nem érdektelen, hogy ez a latin eredetű román szó, még ha magyarosított formában is, de megőrződött egy jelentős magyar lakossággal bíró falu elnevezésében.” Nos, vettem magamnak a fáradságot, és utánabúvárkodva ellenérveket is találtam. A Gesta Hungarorum szerint a kun (?) vagy besenyő (?) Kecel vagy Ketel vezér, Alaptolma apja még 884-ben csatlakozott Kiev alatt Álmos hadaihoz, és a honfoglalás egyik fontos szereplője lett. A 'Kecel' török eredetű személynév, jelentése: 'puszta', 'kopasz', a 'Ketel' pedig 'vezető vagy vezetékló'. Persze, Anonymus előszeretettel vetített vissza helyneveket személynevekké, emiatt fenntartással fogadhatjuk az általa krónikába foglalt történelmi személyiségek hitelességének többségét. Az viszont már vitathatatlan adat, hogy egy Kecel nevű település első írásos említése 1198-ból való, ez a kisváros a Kiskunságban található a mai napig. A mi vita tárgyát képező, Zilah melletti Keceleink egyike először 1213-ban bukkan fel az oklevelekben, Kechel, Kezel, majd Kecel formában. Nehéz volna elképzelni, hogy a Dunához közeli, ennél korábban említett Kecelt első Árpád kori megülői Căţel-nek, Kutyuskának nevezték volna… De hagyjam el hamarvást a toponímia ingoványos talaját, elvégre ripoterségem nem a múlt búvárlására, hanem a jelen feltárására vállalkozott a Terbetéről eredő Kólicka-patak völgyében. A község négy falujának összlakossága az utolsó, 2002-es népszámláláskor 3078 fő volt, ebből 67,2 százalék román, 30,66 százalék magyar és 2,12 százalék roma nemzetiségű. A folyamatos népösszeírások kezdete, 1850 óta magán Magyarkecelen szinte változatlan arányban a lakosok 44 százalékát képezte a románság, a magyarság 56 százalékával szemben. Jelentős változás az 1977-1992 közötti időszakban következett be, ekkorára – a községközpont lakosságának általános, 220 fős apadása mellett – a románok lélekszámának aránya 36 százalékra csökkent.
Szíveslátás a parókián. A papilak kapujában várakozik ránk Vicsai Ferenc lelkipásztor. A riporterségemmel majdnem egyívású tiszteleteshez – mondhatni – családi szálak fűznek: egy Szilágycseh vonzáskörzetébe tartozó tövisháti falu, Bősháza szülötte. 1964-ben jóapámat – a duna-deltai kényszermunka-táborok poklából szabadulva – ebbe az isten háta mögötti helységbe dugták el egyházi elöljárói, s Ferenc öcsémuram az ő szolgálatain felbuzdulva választotta életcéljául a papi hivatást. A párja is bősházai, immár 36 esztendeje tevékenykednek Kecelen. A tiszteletes asszony pillanatok alatt terített asztalt varázsol, s falatozás közben jóízű beszélgetés esik, együtt idézzük fel szülőfalujukbeli közös ismerőseinket, családjuk dolgait. Két gyermekük van, fiuk is, lányuk is orvosi diplomát szerzett. Bizonyára a távolra került Vicsai-ivadékok, főleg az itt vakáciozó unokák számára nyaranta valóságos földi paradicsom ez a gyümölcsfák koszorúzta, selymes füvű, szénaillatú porta a templomdomb tövében.
Ferenc ide-oda telefonálgat az ügyünkben. Kiderül, hogy – előzetes egyeztetésünk ellenére – a község alpolgármesterével elmarad a találkozónk, ugyanis Seres Árpádnak a megyeközpontba támadt halaszthatatlan dolga, az édesanyját vitte kisebb balesettel a zilahi kórházba. A helybeli iskolát se érdemes felkeresnünk, hiszen a magyar tagozat négy, összevont osztályának tanulói zsibói kirándulásra mentek. Házigazdánk ajánlja, hogy szomszédoljunk, látogassuk meg a közeli egrespataki iskolát és parókiát. Az ott lakó lelkész-házaspár mellett egy tanítónénit is „tartogat számunkra”, akit érdemes lesz kifaggatnom.
Egrespataki trófeák. Ha nem bizonygatná, kinézetének köszönhetően el se hinném, hogy Hari Tünde Hajnalka már tizennégy éve végzett a zilahi képzőben, s azóta tanít betűvetést a faluban. Körbepillantva az udvaron látjuk, van mivel büszkélkednie a helybeli tantestületnek, hiszen kibővített, felújított iskolájukat akár egy nagyváros is megirígyelketné. Első, kedvező benyomásomat nyomban közlöm Otilia Dovleac tanárnővel, az iskola igazgatójával is. Otilia elmondása szerint a kétnyelvű óvodába, a kétnyelvű alsó tagozatra, illetve a román nyelvű felső tagozatra összesen 140 gyermek jár. A kisebbekkel egy-egy óvónő, illetve két-két tanítónő foglalkozik. Az épületet tavaly újították fel, az osztályok létszáma – a románoké is – épp hogy „súrolja” a törvényszabta minimumot, ennek ellenére tizenöt, jobbára szakképzett pedagógus tevékenykedik itt. A felső, román tagozatra összesen nyolc magyar tanuló iratkozott be, inkább a szegényebb sorsú, szociálisan hátrányos helyzetűek közül, a többiek a krasznai vagy valamelyik zilahi magyar iskolába járnak, de a négy órányi anyanyelvi oktatást és a vallásórákat itt is biztosítják. Ibolya tanítónéni az első és a harmadik, Tünde pedig a második és a negyedik osztályt tanítja. Tizennégy-tizennégy gyermeket oktatnak. A két alsó osztályba öt-öt, a két felsőbe kilenc-kilenc gyermek jár. Benyitunk Ibolya osztálytermébe, ahol a kicsiknek magyar, a nagyobbaknak természetismereti órájuk van. Bevallásuk szerint az angollal van inkább gondjuk, mert a tanárnő nem tud magyarul, s az ő román tudásuk még nem elegendő ahhoz, hogy a „közvetítő nyelven” könnyedén vegyék az angol nyelv akadályait. Máskülönben nem győzőm kapkodni a fejemet, kiderül, hogy ezek az ügyes gyermekek egyre-másra sikeresen vesznek részt a különböző vetélkedőkön és tantárgyversenyeken. Almási Tamara például versmondásban jeleskedett, a szavalóverseny megyei szakaszán, Zsibón, majd az országos döntőn, Szatmárnémetiben is Szilágyi Domokos Medvelakodalom című versével szerepelt. Kulcsár Zsolt és Kui Henrik Gedeon matekversenyen jutott tovább, Szeredai Boldizsár Ferenc pedig a számtan mellett román versmondó-vetélkedőn jeleskedett. Az apróbbak közül Ferenc Efraim a Kenguru-számtanversenyre nevezett be.
Tünde tanítónéni tanítványai se adják alább: legutóbb az Aranytoll-versenyen néhány előre megadott kulcsszó alapján kellett mesét fogalmazniuk. A folyosó tele van tapétázva a magyar tagozatosok trófeáival: hirtelen vagy harminc oklevelet számolok össze a falakon. Tünde bevallja, hogy fájó szívvel válik meg a néhány hét múlva kirepülő negyedikeseitől, hiszen ők kilencen gyűjtötték be a legtöbb diplomát. Talán arra a legbüszkébb, hogy egyik tanítványa első, másik a második lett megyei szinten a számtanolimpián. Legutóbb egy negyedikes legényke Zilahon vett részt népdalversenyen, ahol egyetlen magyar résztvevőként szerzett elismerést. Belépünk a másodikosok és negyedikesek termébe, ahol Szilágyi Zoltán tart vallásórát. A lelkész nem csak a református, hanem a baptista és a pünkösdista szülők gyermekeit is oktatja, most éppen pünkösd ünnepének jelentőségéről beszélgetnek.
Szóra, pontosabban énekszóra bírjuk a negyedikes Seres Rudolf Györgyöt, aki a népdalvetélkedőn szerepelt sikeresen: „Udvaromon hármat fordul a kocsi, / Édesanyám, kofferemet hozza ki, / Hozza ki a behívó levelemet, / Már Sámsonban felejtsék a nevemet.”
Látogatóban Szilágyiéknál. Zoltán tiszteletes átkísér bennünket a parókiára, mely a Szilágyi lelkészházaspár otthona. Éva tiszteletes asszony nyolc éve szolgál Egrespatakon. Éppen az esti istentiszteletre készül, számomra, régivágású papivadék számára szokatlan módon: egy laptop segítségével. Zoltánnak nehezebb a dolga, ő a Tövishát két távolabbi, apró gyülekezetét, a 85 lelket számláló Nagymont és a 150 lelkes Szilágyszentkirályt pásztorolja. Templom is – előbbi településen gótikus templom –, parókia is van mindkét színmagyar helységben, csakhogy egyen-egyenként képtelenek volnának egy-egy lelkipásztort eltartani. Mindkettőnek testvéregyházi státusa van, egyik se fíliája a másiknak – így egészségesebb a két kisközösség kapcsolata – véli Zoltán. Az egrespataki református gyülekezet lélekszáma 390, a baptista és a pünkösdista magyaroké körülbelül 200, együtt a falu lakosságának mintegy 40 százalékát képezik. A kálvinista jelenlét nem sokat változott az utóbbi évtizedekben, ez részint a kereszteléseknek a temetésekkel csaknem azonos számának, részint az innen városra származottak folyamatos visszaköltözésének köszönhető. Vegyesházasságok elvétve fordulnak elő, azok is csupán más-más felekezetű magyarok között köttetnek. A reformátusok inkább egykéznek, a neoprotestáns családok viszont három-négy, akár öt-hat gyermeket is vállalnak.
A 6,5 hektárnyi egyházi földeket visszakapták, két hektár erdőt is. A templomot építésének száz esztendős jubileumán, 2001-ben újították fel. Miért, miért nem, az istensztiteleti hely nincs telekkönyvileg bejegyezve, emiatt számos adminisztratív akadályba ütköznek. A hajdani templom 1961-ben épült, a jelenlegi 1901-ben. A régi épület néhány maradványa, a bejárat fölötti latin nyelvű kőtábla, a szószék legalsó lépcsőfoka előtt beépített ugyancsak feliratos kőlap és egy hajdani birtokos: gróf Teleki Mária címere tanúskodik a múltról. Egy máiglan élő legenda szerint a történelem számos viharát túlélő település lakói a a török-tatár dúlások elől menekülve egy egész éjszakát töltöttek templom mögötti dombon lábon állva, azóta kapta a Láb nevet. A gyülekezeti ház az egyház tulajdona volt, egy ideig művelődási házként működött. 2006-ban kapták vissza, nagyon lerobbant állapotban. Azóta felújították, kibővítették, ellátták konyhával, és az emeleti részen vendégszobákat is kialakítottak, panzióként szeretnék működtetni, a faluturizmus fellendülése reményében. A férfiak jelentős része építkezéseken dolgozik, négy nagyobb csapat van, Magyaroszágon is vállalnak munkát, de többnyire az országot járják. A gyülekezeti ház újjáépítésekor mindegyik csapat kalákában dolgozott egy-egy épületrész renoválásán. A földek nagy része parlagon marad, néhány család kezdett nagyobb vállalkozásba az agráriumban. Mivel számos életerős család visszaköltözött a faluba, Egrespatakot nem jellemzi az elöregedés. Rövidesen infrastruktúra – úthálózat – szempontjából jelentős változás várható. Szilágyi tiszteletesék nem örvendenek igazán a fejlődésnek, hiszen már jó út visz a megyeközpontig, s a zilahi körgyűrű, egy gyorsforgalmi út, és az autósztrádához való csatlakozás mind szinte karnyújtásnyira, a templom, a parókia és a gyülekezeti ház fölötti magas parton fog elhaladni. Attól tartanak, hogy a megsokszorozódó forgalom felbolygatja a falu idilli nyugalmát, és veszélyeztetni fogja az egyházi épületeket.
Vissza Magyarkecelre. Tünde tanítónéni Kecelen lakik, velünk tér vissza az otthonába, s út közben a községközpont dolgairól faggatom. Magyarkecelen mindkét tagozaton csupán négyosztályos iskolára futja. Ez részint azzal magyarázható, hogy kevesebben, mintegy négszáz lélekkel kevesebben lakják, mint Egrespatakot, másrészt a keceliek inkább egykéznek, mint a szomszédos falu lakói. Egy tanítónő oktat a román, egy a magyar tagozaton. A magyar kisiskolások 13-an vannak, az első, a második és a harmadik osztályban, negyedikesük nincs. Mivel az idén három elsőst irattak be, őszire tizenhat tanítványa lesz a helybeli tanítónéninek. Tünde bevallása szerint mindkét magyarok lakta falut a magáénak tekinti. Egrespatakon tanít, de Kecelen több kulturális tevékenység kötődik a nevéhez. „A tiszteletes úrral együttműködve számos dolgot kezdeményeztünk. Először a vallásórák keretében segédkeztem egyházi énekek betanításában, s azok mellett népdalokat – főleg szilágyságiakat – is tanultunk. Aztán kézimunkáztunk, népi játékokat is becsempésztünk a foglalkozásokba. Két tánccsoportunk is van, egy a kicsiké, egy az ifjaké. 2005 őszén tartottuk meg az első hagyományőrző napokat, a szüreti sokadalmat. A stafirungos ládákból előkerültek a régi öltözékek. A csoport apraja-nagyja felöltözött, szekerekre ültünk, nótázgattunk, hívogattuk a falusiakat az ünnepségre, ahol a fiatalok táncokat mutattak be, színdarabot adtak elő, aztán következett a szüreti bál.” „Voltaképpen az egész ünnepség egyházi keretekben zajlott le, előbb istentiszteleten adtunk hálát a termésért, de ahhoz, hogy a rendezvény megvalósuljon, nagyon kellett egy ilyen kultúrmindenes, mint a mi Tündénk – bizonygatja a lelkipásztor. 2006-ban és 2007-ben aratás és kenyérünnepet tartottunk. Miután a templomban összegyűltünk, és hálát adtunk az Úristennek az azévi termésért. Egyébként a mi falunk hagyományőrzőbb, mint a Zilah melletti Egrespatak.” „A hálaadás után összegyűltünk a tiszteletes úrék kertjében, a pap kertjében – veszi vissza a szót Tünde –, ugyanis ott volt egy kisebb tábla búzavetés, és ott kaszákkal arattunk. Az idősebb emberek megmutatták a fiataloknak, akik falusi létükre már nem vettek részt kézi aratáson, hogy hogyan is volt régen, hogyan szedték a markot, hogyan kötötték kévébe, rakták keresztbe. Mi énekszóval buzdítottuk az idősebbrendűeket a munkára. Csodálatos felvételeink vannak. A szívünk tele volt örömmel, hogy nemzedékről nemzedékre tovább adhattuk a hagyományokat. Megvolt az aratás, a sereg elindult, élen egy búzakoszorút hordó legénykével. Elrejtőzött falusfeleink – szokás szerint – vízzel locsolják ilyenkor a menetet. A szomszédos házakban kemencében frissen sült kenyérrel és lángossal fogadtak bennünket. Többszázan vettünk részt ezen az egész falut felölelő rendezvényen. Bár ünnepségünk első sorban a magyarságot érintette, a románság sem zárkózott el tőlünk, velünk együtt ünnepeltek, és irigyelték is kissé, hogy mi mire vagyunk képesek. Mindkét alkalommal este néptánccal, színdarabbal léptek fel a fiatalok. Legutóbb Tamási Áron Énekes madarát adtuk elő. Három éves korúaktól a huszonévesekig mindenki vállalt valamilyen szerepet. Mind a két falut a magaménak érzem, mindkét falu szolgája vagyok. Egrespatakon például a kolleganőmmel tanítjuk be a gyermekeknek az anyáknapi, a karácsonyi műsorokat, s mivel ott nemcsak református templomban, hanem a baptista és a pünkösdista imaházban is bemutatjuk az ünnepi programunkat. Itt, Magyarkecelen pedig a tiszteletes úrral karöltve mutatkozunk meg a gyülekezet színe előtt. Nem várunk hálát, de ha megcsillan a könny a szülők szemében, vagy mosolyt fakasztunk, már megérte. A farsangot is megtartjuk a gyerekekkel. Egrespatakon olyankor kürtöskalácsot sütnek. Vakációban Hídalmáson vagy Sólyomkőváron táborozunk, ott bonyolítjuk le a szünidei bibliaheteket, sportvetélkedőket tartunk, szabadtéri játékokat szervezünk, tábortűz mellett énekelünk.” A község és a közösség dolgairól. Riporteri előjogom alapján kissé felborítom tapasztalatgyűjtésünk időrendjét. A szívemhez nőtt, lelkembe lelkedzett templom és harangláb leírását riportom végére tartogatom. A lelkipásztor és a tanítónő kíséretében rövid sétát teszünk a falu kacskaringós utcáin. Tünde tanító néninek köszönhetően jegyzem fel Magyarkecel hangulatos utcaneveit: Alszeg, Híd-, Malom-, Szénakert-, Külszeg-, Erdő-, Kraszna- és Posta-utca. Helynévgyűjtői szenvedélyemet is kiélhetem. Határrészek: Magdolna, Rét, Mogyorós, Szőlőalj, Bartáé, Hosszú, Tölgyes, Lándzsabikk, Asztaltartás, Kecskehát, Puszta, Tér, Szénakert, Vágottberek, Gyertyános. Erdők: Katrics, Előbikk, Kosztabikk, Csúpos. Szőlőhegyek: Nagy-hegy, Kis-hegy, Morgó és Hajnalhegy. Pótlólagosan legalább telefonon keresztül mégis sikerül kapcsolatba lépnem az alpolgármesterrel. Seres Árpád RMDSZ-színekben jutott tisztségbe, egyébként Seres Dénes volt szenátor, jelenlegi képviselő testvére, s a törvényhozó természetesen a szívén viseli szülőföldje ügyeit. A „vice” nem rejti véka alá, hogy Magyarkecelen hatékonyan fungál a magasabb szinteken nem létező PSD-RMDSZ koalíció. A szociáldemokrata polgármesterrel együttműködve számos eredménnyel dicsekedhetnek a településfejlesztés, a négy falu infrastruktúrájának korszerűsítése terén. Már az előcsatlakozási időszakban „megtanultak pályázni”, Románia uniós csatlakozását követően sikerült újabb pénzeket lehívniuk, s mindennek köszönhetően aszfaltozták le a helységek útjait, járdáit, renováltak művelődési házakat, iskolákat, s amire talán a legbüszkébb: az 1907-ben épült községházát teljes egészében felújították és korszerűsítették, és két parkot varázsoltak a községközpontba. Magyarkecel vízhálózata 80 százalékban készült el, a szennyvízhálózat kiépítése is következik, ha lesz rá pénz. A települések ivóvízellátását két, a Meszes hegységben eredő patak befogásával igyekeznek megoldani, egyebekben kisrégiós összefogással, más községekkel karöltve törekednek – például – az uniós szabványok szerinti szelektív szemétgyűjtést, tárolást, és szállítást megvalósítani. Az alpolgármester ismételten kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy nem sikerült összefutnunk, hiszen – mint mondja – a személyes találkozás hangulatát semi se pótolhatja. Megegyezünk abban, hogy alkalmasint pótoljuk az elmaradt beszélgetést. Egyébként úgy érzem, jártunkban-keltünkben – kísérőinknek köszönhetően – sikerül megragadnom Magyarkecel „fílingjét”. Ferenc tiszteletes és Tünde tanítónéni bőséges információkkal szolgál. Elsétálunk a gyülekezeti házig. A multifunkcionális épület télvíz idején istentiszteleti helyként is szolgál a fűtetlen templom helyett. Jókora, fűthető termében templomnyi gyülekezet is elfér. Vendégül látó papunk már kiteregette az anyakönyveket, a családkönyvet, amelynek alapján minden família családfájának elágazásai nyomon követhetőek. A bejegyzések alapján kiderül, hogy az utóbbi években a hívek száma szinte állandósult, általában a keresztelések száma megyezik a temetésekével, viszont az utóbbi húsz évben hatvan lélekkel apadtak, s ez egy ilyen kis közösség számára jelentős veszteség. Magyarkecel egyháza csupán 1747-ben lett anyaszentegyházzá, addig Krasznahorvát leányegyháza volt, bár a helybeliek 1567-ben tértek át a református vallásra. Klenódiumaik viszont az eklézsia gazdag múltjáról tanúskodnak. Szép mívű ezüst pohara 1626-ból való. A legrégibb úrasztali abrosza 1713-ból, négyzet formájú, mintával díszített, Székely Ilona adománya. A legértékesebb az úrasztali terítők közül egy török eredetű kéztörlő, laposhímzéssel a 17. század elejéről.
Isten malma. A parókia portájáról gyümölcsfák, dús füvek zöld tobozódásában kapaszkodunk fölfelé a templomdombon. Előbb a templom mellett magasodó harangláb mutatkozik elibénk teljes pompájával. Magas gerendaküszöbét átlépve első pillantásra, a kesze-kuszának tűnő belső gerendaváz láttán emlékeimből egy régi malom képe idéződik fel bennem. „Isten malma” – hajtogatom kísérőimnek megigézve a látványtól. A templomtól különálló fatorony a 16-17. századfordulóján épülhetett. A harangláb tetejét többször átalakították, egyik gerendájának felirata szerint 1775-ben készült. A harangláb szakállszárítója igen szép mintájú tulipánfaragásban végződik. A közepén kettéosztott tornác és a krinolin szerű eresz elegáns megjelenést kölcsönöz, mindenképpen Kalotaszeg hatására enged következtetni. A templom mellett magasodó haranglábnak építésekor még nem volt fiatornya. Előtanulmányaim alapján tudom, hogy egészen a 19. század utolsó negyedében egyre-másra épülő kőtemplomtornyok divatjáig, néprajzi tájaink közül épp a Szilágyságban volt legtöbb tölgyfa harangtorony, felülmúlva gyakoriasságában a haranglábairól nevezetes Kalotaszeget, vagy Küküllő mentét is. Kós Károly nem kevesebb mint 27 egykori harangláb jegyzékét adja, s nem tartja kizártnak annak a lehetőségét sem, hogy épp Szilágyság vidéke lehetett a fő fókusza Erdély és Partium református tájai elterjedt harangtorony építésének. A szilágysági népi monumentális építészet kimagasló értékeit képviselik a menyői, magyarkeceli, ardói, magyarrécsei és lelei haranglábak. Építési idejük a fatorony építészet virágkorának időszakára, a 17-18. századra esik. Legrégibb közülük a menyői református templom haranglába. Építésének idejét 1619-re teszik. A maga 22 méterével a vidék népi monumentális emlékei közül a legmagasabbnak számít. A magyarkeceli harangláb egyik ereszgerendáján az 1775-ös évszám olvasható, de mivel ezen, és a többi gerendákon is sok olyan illesztés és lapolás nyomai láthatók, melyek az ezt megelőző időkből származnak, ezt az évszámot inkább egy nagyobb szabású felújítás dátumának tartjuk. Talán közelebb visz az igazsághoz, ha építési idejét az 1747-es évhez kötjük, amikor Magyarkecel református egyháza híveinek gyarapodásával, az addig filiálából anyaegyházi rangot kapott. „A toronyban lakozó harangok közül 1766-ból való a nagyharang, az ugyanabból a korból származó kisebbiket az első világháború idején elvitték, ágyút öntöttek belőle, helyette 1923-ban öntetett újat az eklézsia – kapunk magyarázatot Vicsai Ferenctől –. A faépítmény az 1950-es években kezdett imbolyogni, akkor végeztek elég komoly munkálatot, megerősítették. A legutóbbi nagyjavítás 1984-ben volt, akkor teljesen újrazsindelyeztük.”
Fotográfusként tüsténkedő főszerkesztőm nem tud ellenállni a kísértésnek: nyaktörő mutatványt produkálva kapaszkodik fel az „Isten malma” gerendázatán átvetett létrán. Megszállottan örökíti meg az építmény izgalmas belső struktúráját, s legfelülre jutva madártávlatból készít felvételeket az alant kibontakozó tájról, a templomkert szépségeiről. Az istenházát körülölelő, szorgalmas gazdára valló gyümölcsös és szántó egy tagban hét hektárra terjeszkedik. Az országút melletti közel nyolc hektárnyi egyházi birtok sem marad megdolgozatlanul. Minőségi termőföldjéből tíz-húsz árnyi területet bérelnek családonként a hívek.
Kőbe vésett krónika. Magyarkecel református temploma eredetileg katolikus templom volt, az érett gótika korában, a 15. század végén épült. Alapítója Geréb László római katolikus püspök. A nagyműveltségű reneszánsz főpapnak tulajdonítják a templom építését, akinek itt birtoka volt. Petri Mór Szilágy vármegyéről írt monográfiája a 15. század végére teszi. Entz Géza egy 1944-ben megjelent tanulmányában 1498-ra jelöli meg a templom építésének kezdetét. 1502-ben lett befejezve. Mind a két bejárati ajtó kőkeretei megmaradtak eredeti formájukban. A szentély ötszögzáródású, csillagszerű boltozattal, két ívzáró kővel rendelkezik, a hajótól a csúcsíves diadalív választja el, ablakai kőrácsosak. Megmaradt a szentély kifejlett hálóboltozata is. A templom-átalakítás után fennmaradt és még ma is látható a szószék felőli oldalon a befalazott sekrestyeajtó és a szentségtartó. A templomhajó nyolc méter hosszú, 6,5 méter széles és 6 méter magas. Itt és a szentélyrészben 182 ülőhely van a padokban. A templomot kívül nyolc támpillér tagolja, köztük kőrácsos/halhólyagos/ ablakokkal. A nyugati templomfalrészt két, a keleti részt hat pillér támasztja.
A diadalíven az alábbi felirat olvasható: „E kőlábnak külső része jobbján Faggyas István teste nyugszik, délre. Világélete volt 68 esztendő, 42 esztendőt papságban tölte el” Kint, két külső támpilléren is van felirat. A nyugatin: „Itt nyugszik Vizsnyai János, ki itt pap volt 1764-ig, mikor Faggyas István lett itt pappá, mint esperes.” Egy másik támpilléren, az északi oldalon pedig a következő rigmusokba foglalt krónika: „Faggyas István holtát Végh András követte, / mindkét öreg testét e két sír temette. / Mint atyját és ipját őket az táplálta, / a papi ház mennybe míglen beszámlálta. / Engedjétek, kérlek, itten nyugodniok, / balról-jobbra, míglen fel kell támadniok.” Ferenc barátunk, miután kisilabizálja számunkra a kőtáblákba vésett szövegeket, elködösült szemmel bólogat: „A drága elődeim nagy része itt van eltemetve a templom körül. Sokáig, sokáig itt volt a temető.
A szószék és hangvető is több száz éves, pontosan nem lehet tudni, mikor épültek. Az orgona 1832-ból való, Johannes Kramer mester műhelyéből. A nagyhajó mennyezete kazettás volt. Ahogy a helybéliek magyarázzák: nagy bánatában, 1920-ban, Trianon évében szakadt be. Sajnos, valóban el volt hanyagolva, anyagi források híján évekig beázott. A tetőszerkezetet a tavalyi esztendőben újították fel.
A templom épületét fennállásának 500 évfordulója alkalmából, 2002-ben igyekeztek felújítani. Kívül teljesen leverték a vakolatot, ami már omladozott, a műemlékvédelmi előírások szerinti, szakszerű renováláshoz cementet egyáltalán nem használtak, csak oltott mésszel és poronddal, homokkal dolgoztak a mesterek. Bent nem kellett teljesen leverni a vakolatot. Azért, hogy óvják a vizesedéstől, a salétromtól, körbe árkot ástak, és tört kővel töltötték be a vájatokat. A félévezredes jubileum alkalmából a bútorzatot is felújították.
Két karzatának mellvédjét virágmotívumok díszítik. A legénykarzat mellvédjén a virágmotívumos táblaképek között középen két emléktábla áll, az 1914-1918 és az 1940-1944 között elesettek emlékére. A második veszteséglistán egy zsidó falusfelük, Rozenberg Jakab neve is olvasható az áldozatok között. Ugyanennek az izraelita családnak egy nőtagját a kecelieknek az utolsó pillanatban sikerült kimenteniük a halálvonatról.
A padokat hervadozó virágok díszítik. Arról árulkodnak, hogy a pünkösd ünnepe előtti vasárnapon zajlott le a konfirmáció. Régóta volt ennyi konfirmandus Magyarkecelen. Tizenhárman adták bizonyságát hitüknek a gyülekezet színe előtt, s váltak fogadalomtételük után az egyházközség tagjává. A tizenéves ifjak mellett egy felnőtt férfi is, egy messzire, Temes megyébe eltévelyedett bárány, aki visszaköltözött a szülőfalujában, és érett fejjel fogadta a lelkipásztori áldást. A gyerekek kérték a tiszteletes urat, hogy legalább a hét első felében őrizhessék meg a templomban ünnepi fogadalomtételük virágdíszeit…
Szilágyi Aladár
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székelyföld mint „anyaország”
Egyesülettel, kulturális programokkal próbál hozzájárulni a Kovászna és Hargita megyei önkormányzat a szórványban élő magyarság megmaradásához, identitásuk megőrzéséhez, valamint létszámapadásuk megállításához.
„A székely megyék és a székelyföldi települések virágzó kapcsolatokat építettek ki magyarországi megyékkel és településekkel, miközben azt sem tudjuk, hogyan élnek a magyarok például Temes megyében” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a Krónika kérdésére, hogyan született az ötlet, hogy a Kovászna Megyei Tanáccsal közösen felkarolják a szórványmagyarokat, különböző programokat szervezzenek egyebek mellett Beszterce-Naszód, Szilágy, Temes vagy Hunyad megyében. Mint részletezte, a Székelyföldnek mint egy belső anyaországnak kell működnie a szórványban élő magyarság számára.
Borboly – mint elmondta – igazából azt szeretné, ha emberek közötti kapcsolatok jönnének létre, ha barátságok, illetve akár házasságok kötődnének a szórványban élő magyarok és a székelyek között. „Úgy lenne az igazi, ha egy idő után nem a megyei önkormányzat szervezne különféle programokat, hanem a települések, illetve főleg az itt élő emberek kezdenének járni egymáshoz látogatóba és szerveznének közös programokat” – hangoztatta Borboly, kifejtve, hogy megyei szinteken a művészetek, az oktatás, a közös történelem és a hagyományápolás terén igyekeznek kialakítani kapcsolatokat. Mint mondta, a Hargita Megyei Tanácsnál már idén pluszpontot ért a pályázatok elbírálásánál, ha egy civilszervezet vagy önkormányzat olyan programra kért támogatást, amelybe bevonta valamelyik, a szórványban élő magyar közösséget is.
„A magyarországi testvér-települési kapcsolatokat is át szeretnénk alakítani hármas alapokon nyugvóra” – magyarázta Borboly, aki azt szeretné, ha valamennyi székelyföldi településnek a számos magyarországi testvér-települési kapcsolat mellett a szórványvidéken élő magyarsággal jó viszonyt ápolna. Megtudtuk, legközelebb a július első szombatján sorra kerülő Ezer Székely Leány Napjára várják a szórványból érkező magyar lányokat a vidéküknek megfelelő népviseletben, illetve a szárhegyi művésztáborba is várnak a szórványból művészeket. Ezenkívül továbbra is mennek tánccsoportok többek közt Mezőségre, hogy az ottani magyaroknak megtanítsák a vidékükön gyűjtött táncokat. Ugyanakkor a hét végén a Beszterce-Naszód megyei Magyardécse cseresznyefesztiváljának a szervezésébe is aktívan bekapcsolódott a Hargita megyei önkormányzat, illetve a megye kulturális központja. Megállítanák a magyarság apadását
Borbolyhoz hasonlóan látja a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke is. A Krónika kérdésére elmondta, a székely–szórvány testvérkapcsolat legfontosabb hozadéka az lenne, ha sikerülne megállítani, vagy éppen megfordítani a szórványban élő magyarok riasztó fogyását. Mint részletezte, Hunyad megyében tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a magyarok száma, 1992-ben 36 ezren, 2002-ben már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak. „A jövő esztendei népszámlálásra reméljük, a csökkenő tendencia megáll, néhány év után pedig megfordul” – fogalmazta meg a háromszéki elöljáró.
Mint emlékeztetett, tavaly Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és Winkler Gyula Hunyad megyei származású európai parlamenti képviselővel közösen kezdeményezték a Székelyföld–szórvány partnerséget, hogy az erdélyi magyar közösségen belül erősítsék a szolidaritást. Idén februárban írták alá a Kovászna–Hunyad-testvérmegyei szerződést. „Sokan kételkedtek az együttműködés sikerében, de azt néhány hónap alatt sikerült valós tartalommal megtölteni” – szögezte le Tamás Sándor. Mint tájékoztatott, a projektre a megyei önkormányzat idén 50 ezer lejt különített el, de valójában ennek kétszeresét fordítják a szórványban beütemezett programokra.
Egyesület a szórványért
Nemes Előd, az önkormányzat munkatársa, a program felelőse a Krónikának elmondta, legutóbb a Hunyad megyei magyar napokon vettek részt a háromszékiek, olyan falvakba jutott el például a gyereknéptánc-együttes, ahol már csupán néhány tucat magyar él, és ahol emberemlékezet óta nem volt magyar előadás. A nyáron közös táborok zajlanak, összesen hat székely–szórvány táborozásra kerül sor. Ugyanakkor megtudtuk, bejegyezték a székely–szórvány kapcsolatoknak alárendelt Kun Kocsárd Egyesületet.
Az egyesület bejegyzéséről a bírósági végzést a napokban kapták kézhez az alapítók, a civil szervezet egy hónapon belül működőképes lehet, ezalatt kiváltják a számlatömböt, megrendelik a pecsétet. Kun Kocsárd Hunyad vármegyei főispánról, EMKE- és iskolaalapító grófról elnevezett egyesület a Háromszék–Hunyad megyei kapcsolatokat fogja szervezni, erősíteni, pályázatokkal finanszírozást szerez a közös programokra, rendezvényekre. Ez a civil szervezet lesz a biztosítéka annak, hogy a székely–szórvány együttműködés ne függjön a politikumtól. Nemes Előd elmondta, reményeik szerint jövőre Szeben megyével is sikerül kialakítani testvérkapcsolatokat. Kitekintő/Krónika
Krónika (Kolozsvár); Erdély.ma

Az ifjúsági szervezeti munka felér egy egyetemi oklevéllel?
Szerdán volt a hivatalos megnyitója a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által Marosfőn szervezett EU-tábornak.
“Az ábécéskönyvtől a munkakönyvig” címszó alatti megnyitó beszédeket Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke kezdte: “A MIÉRT lecserélte a hagyományos EU táboros szervezőpartnereit, a csíkiak helyett idén a gyergyóiak mutatkozhatnak be – és ez jó, mert így mindenki lehetőséget kaphat, hogy megmutassa mit tud.”
“Aki valamilyen ifjúsági mozgalomban dolgozik, az ott szerzett tapasztalata felér egy egyetemi diplomával – mondta a politikus -, mert sajnos ma már csak az nem tud szerezni egyetemi diplomát, aki nem akar. Az álláspiacon is helyzeti előnyben vannak azok, akiknek van szervezeti tapasztalatuk.”
“Egy ilyen tábor mennyire és miben lehet szakmai?” – tette fel a kérdést a megnyitón résztvevő Bodó Barna a Sapientia EMTE képviseletében. “Akkor kell abrakolni, amikor kemény a munkaerőpiac…amikor esély van, akkor kell kihasználni. Azok a kapcsolati hálók, amelyeket itt lehet kialakítani, nagyon jól visszaforgathatók a jövőben.”- tette hozzá.
“Az idei rendezvény mérföldkő – mondta a megnyitón Bodor László, a MIÉRT elnöke. 2007 előtt a felkészülésre helyeztük a hangsúlyt. 2007–2010 között a lehetőségek voltak előtérben. Mostantól arra összpontosítunk, hogy a tevékeny és tehetséges erdélyi magyar fiatalok eljussanak Bukarestbe, Brüsszelbe és Budapestre, s az itt szerzett tapasztalatokat itthon kamatoztassák.”
Széll Lőrincz, a Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke biztosította a résztvevőket, hogy akárcsak az elődei a hatóságnál, Kovács Péter és Borbély Károly, ő is prioritásának fogja tekinteni a tábor támogatását.
“Ebből a táborból úgy munkavállalók, mint munkaadók is kikerülnek, ezért rajtunk is áll, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a munkaerőpiac.” – mondta Bende Sándor, a Gyergyó Területi RMDSZ elnöke.
A megnyitó után lelkipásztori áldásra került sor, igét hirdetett Portik H. Kelemen pápai káplán, kanonok, gyergyói főesperes plébános és Bíró Sándor református lelkipásztor.
SMS és chat nyelv?
A kisebbségek kultúrájának megőrzése a digitális jövőben
Az EU – tábor első napján június 30.-án szerdán, közvetlenül a megnyitó előadás után, Bákai Magdolna a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság vezetője és Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára tartottak előadást a fősátorban „Kisebbségek kultúrájának megőrzése a digitális világban” címmel.
„A digitális jövő elkezdődött!” – jelentette ki Bákai Magdolna igazgató, majd hozzátette, hogy: „A kisebbségi közösségek számára a kultúra fontosabb, mint más közösségek számára, más kisebbségi sorost megélni Székelyföldön, mint máshol, más Temes megyében és más Gyergyóban. A kultúraközvetítés szempontjából, fontos, hogy új digitális csatornák jelennek meg, amelyek a közösség továbbéltetését segíthetik elő. Más értékek teremtődnek a digitális társadalomban, mint a hagyományosban.”
„Felmerül a kérdés, hogy hogyan őrizzük meg a jövő számára azon tartalmak értékét, amelyek csak digitális formában jelennek meg?” – mutatott rá Bákai Magdolna.
„A digitális világ egy közeg, amely alapvetően személytelen, így felmerül az a kérdés is, hogy hogyan tud a kultúra, – amely alapvetően személyes – belesűrűsödni?” – fogalmazott Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára.
„A digitális világnak vannak értékmegőrző, értékteremtő és értékromboló hatásai. Ennek tudatában meg kell vizsgálnunk, hogy maga az irodalom sérül – e a digitalizálódás következtében, például az elektronikus könyvek által? Amennyiben nem, akkor ez a megőrzés szempontjából egy pozitív folyamat. Értékvesztésről akkor beszélünk, ha tudatos módon terjed el a nyelvtani helyességet mellőző, az ékezeteket elhagyó és folyamatos rövidítéseket előnyben részesítő személet, az sms és chat nyelv a mindennapokban.” – állapította meg Markó Attila államtitkár.
„Nem szabad elfelednünk, hogy a magyar nyelvben vannak ékezetek, helyesírási szabályok” – emelte ki az államtitkár.
Takács: Magyarság, nem magyarkodás
„Ifjúsági szervezetek életgörbéje” címmel tartott előadást Takács Csaba az RMDSZügyvezető elnöke, illetve Kovács Péter az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Takács Csaba előadásában felvázolta az elmúlt 20 év romániai magyar ifjúsági szervezeteinek alakulását, illetve azok viszonyát a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ). Hangsúlyozta, hogy most „nem magyarkodásra van szükség, hanem magyar kulturális programokra”, majd megjegyezte, hogy szükséges „az egészséges nemzeti büszkeség beépítése a mindennapjainkba.”
„Most már vannak fiatalok az önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányban is, most itt az idő, hogy az ifjúsági szervezetek a társadalomszervezésre tegyék a hangsúlyt. Ha elfogytok ott lenn, nem lesz senkitek ott fenn!” – világított rá Takács Csaba a fiatalok ifjúsági szervezetekben folytatott tevékenységének fontosságára.
„Az ifjúsági szervezetek beágyazottsága tragikusan kicsi Romániában és az aktív ifjak aránya ennél még alacsonyabb” – jegyezte meg Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Hangsúlyozta, hogy „a fiataloknak minél hamarabb be kellene lépniük egy-egy ifjúsági szervezetbe, mert ha ők nem aktívak, akkor senki sem lesz helyettünk az”, majd felhívta a figyelmet arra, hogy ne engedjék, hogy személyfüggő legyen egy ifjúsági szervezet, az utánpótlásról mindig gondoskodni kell.
„Ne hagyjátok, hogy az ifjúsági szervezetek életgörbéje egyenlő legyen a vezetők életgörbéjével” – mondta Kovács Péter.
erdon.ro

Határon átnyúló lehetőségek a médiában – Bartha Csaba, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettesének előadása
Az Inpress határon átnyúló magyar–román média-együttműködést serkentő pályázat keretében tartották meg ma az Adam Müller Guttenbrunn házban a Határon átnyúló lehetőségek a média területén című műhelybeszélgetést, amelyen a projektben részt vevő Csongrád és Temes megyei médiák képviselői mellett a téma iránt érdeklődő egyetemi hallgatók is részt vettek.
A műhelybeszélgetés első, elméleti résznek moderátora Toró Tibor (Integratio Alapítvány), előadói Poór Csaba (Csongrád Megyei Önkormányzat), Bartha Csaba (Budapesti Román Kulturális Intézet), Oana Bajka (Temesvári Interkulturális Intézet) és ifj. Toró Tibor a határon átnyúló kapcsolatokról beszéltek, a második, gyakorlati részben a projektben részt vevő médiák képviselői számoltak be határon átnyúló rádiós és televíziós együttműködések területén szerzett tapasztalataikról.
Toró Tamás (Integratio Alapítvány) projekt asszisztens a Nyugati Jelennek elmondta: „Az Inpress című projekt fő célja a Csongrád és Temes megyei sajtósokat közelebb hozni egymáshoz, ugyanakkor a médiák által tájékoztatni a két megye lakosságát arról, hogy mi történik a szomszéd megyében. A pályázat célkitűzései között szerepel nyolc kétnyelvű újságmelléklet megjelentetése a Timişoara újságban, illetve nyolc rádiós és televíziós műsor sugárzása a temesvári West City Rádióban és Analog televízióban. Csongrád megyében a Homokhát televízió és a Rádió 88 a médiapartnereink. Megjelentetünk ezen kívül három 16 oldalas kétnyelvű tematikus folyóiratot, LiteratHU-R címmel, közülük az elsőt már kiadtuk, amely a temesvári forradalom huszadik évfordulójáról emlékezik meg, a következő augusztus 20-a körül jelenik meg az alkalomhoz illő tematikával. Beindult a www.inpress-online.eu honlapunk is, ahol Csongrád és Temes megyei híreket közlünk két nyelven, ennek is az a célja, hogy általa a Csongrád megyei lakosok jobban megismerjék Temes megyét és fordítva. Az Inpress projekt visszhangjáról, a honlapunk látogatottságáról, a médiatermékek népszerűségéről a következő időszakban készítünk felmérést” – nyilatkozta lapunknak Toró Tamás.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Elmosta a víz Udvarhelyt
Udvarhelyszéket öntötte el a hétvégén a legutóbbi Székelyföldi áradás: megduzzadtak és megáradtak a patakok, Udvarhelyen a csatornarendszer sem bírta a terhelést, veszélybe kerültek a Petőfi Sándor utcai ingatlanok, a Tomcsa Sándor utcai tömbházak, és rövid ideig állt a közlekedés az érintett negyed előtti körforgalomban is.
Víz alá került Telekfalva, Patakfalva, Árvátfalva és a Homoródszentmárton községhez tartozó települések: a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű víz autókat és erőgépeket sodort magával, megrongálta a közutakat, és súlyos anyagi károkat okozott több lakóházban és gazdasági épületben is.
Udvarhelyen a Varga-patak keserítette meg a városlakók életét: a városközpontban több alagsori épületet, pincét is elöntött a víz, s bár sikerült megakadályozni, hogy a házakba is behatoljon az áradás, az itt élők jelentős erőfeszítésébe került a kármegelőzés és a kármentés.
A hétvégi természeti csapás körülbelül egy óra alatt söpört végig a térségen: közeledtét már a múlt hét végén jelezte az Országos Meteorológiai Intézet. Hargita, Kovászna, Kolozs, Arad, Temes és Bihar megyékben valóságos trópusi időjárás alakult ki: heves esőzésekkel, jégesővel, viharos erejű széllökésekkel és hirtelen beköszönő rendkívüli meleggel.
A következő napokban a hétvégihez hasonló szélsőséges légköri viszonyokra kell számítani, tizenkilenc megyében sárga vészjelzés van érvényben. A lezúduló csapadék várhatóan meghaladja az évszaknak megfelelő átlagot, helyenként négyzetméterenként 50-60 liternyi eső okozhat gondot. Szakértők szerint Erdélyben Brassó, Kovászna, Hargita, Beszterce-Naszód és Máramaros megyében tombolhat a makacsul kitartó augusztusi vihar.
A napokban túrázni készülő kirándulók számára a szakértők azt javasolják: különösen figyeljenek oda a villámlásveszélyre. Az szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők figyelmét arra hívják fel az illetékesek, hogy az esőzések nem járnak lehűléssel, a várható csúcshőmérséklet 35 Celsius-fok körül alakul majd: kiemelten fontos a kánikulában érvényes biztonsági szabályok betartása. Új Magyar Szó (Bukarest)

Előadás a magyarságról
Dr. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének kutatója tegnap, az RMDSZ szatmárnémeti székházában a Szent István Kör meghívására tartott előadást. Ennek során számba vette a vesztes világháborúk következményeképpen elszakított magyar nemzetrészek körében végbement legfontosabb társadalomtörténeti folyamatokat, egészen napjainkig. Beszélt a kisebbségi elitek társadalomképéről, illetve a kisebbségben élő magyar „kényszerközösségekről“ általánosságban kialakult képről, valamint ezek változásairól. A tudományos igénnyel, sok-sok számadat felhasználásával összeállított előadásban felvázolta a népességfogyás folyamatát, rávilágítva ennek főbb okaira, például az elvándorlásra vagy az asszimilációra. Mint kiderült, a Kárpát-medencei, kisebbségben elő magyar közösségek közül a legkisebb (12 százalék körüli) az erdélyiek körében a vegyes házasságban élők aránya, és szintén a romániai magyarok körében a legalacsonyabb a többes etnikai kötődéssel rendelkezők aránya. Míg nálunk ez 12,6 százaléknyi (akiknek fele Arad, Temes és Máramaros megyékben él), addig Felvidéken 20, Délvidéken pedig 28 százalékot mutat. A magyar-magyar kapcsolatokról szólván kitért a kettős állampolgárságra is, hangsúlyozva, hogy a határon túliakat érintő problémák Magyarországon mindig belpolitikai kérdésekhez kötődve jelentkeznek, így gyakran a pártok közötti csatározások egyik eszközévé válnak. Ez történt a kettős állampolgárságról szóló népszavazással is. Az MSZP-ben 2004 őszén hatalomra került Gyurcsány Ferenc a „nem“-mel való szavazásra buzdítás révén alkotott magának saját politikai közösséget, illetve ennek révén próbálta bizonyítani, hogy Orbán Viktor legyőzhető, és ő az az ember, aki ezt meg tudja tenni. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)