A temesvári Turisztikai Információs Központban bemutatták a határ menti régióban, Temes és Csongrád megyei városokban és falvakban élő fiatalok kölcsönös megismerését, az előítélek lebontását, az együttműködést és az iskolán kívüli önálló tevékenységeket bátorító 2006. évi Phare CBC projektet. A tavaly indult, 64210 euró értékű (ebből 57019 euró uniós támogatás) projektet a Temesvári Interkulturális Intézet a Dél-Alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület (DARTKE) közösen valósítja meg. Céljai közt szerepel, hogy az iskolán kívüli tevékenységek lehetőségeinek számát növeljék, valamint, hogy erősítsék a fiatalok önbizalmát. Elkészül a Határon átívelő fiatalság – Románia-Magyarország című kétnyelvű kiadvány, emellett készül egy kétnyelvű honlap, valamint egy rádióműsor, továbbá egy dokumentumfilm. /Pataki Zoltán: Interkulturalitás falun és városban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Négy évvel ezelőtt foglalta el hivatalát Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa. A megye egyik legfelkészültebb közigazgatási vezetőjeként kifogástalanul látta el feladatait, azonban az új kormány a jelek szerint nem tart igényt a szolgálataira. Az RMDSZ-es polgármesterek gyakran keresték fel őt problémáikkal. Bukarest felé is jól működtek a személyes kapcsolatok, mert a magyar államtitkárokat, minisztereket bármikor hívhatta. /Pataki Zoltán: Emelt fővel távozhat Marossy Zoltán. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Ezüstfenyő díjat vehet át Marosvásárhelyen Vajda Pál, Újvár község RMDSZ-es polgármestere, aki 1998 óta tölti be ezt a tisztséget. Vajda Pálnak 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is újból bizalmat szavaztak az újváriak. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke nagyra értékeli a Vajda Pál irányításával Újváron elért választási eredményeket. Vajda Pál vezette a községet a 2005-ös nagy árvíz idején is, kivette a részét a két árvíz sújtotta falu, Ótelek és Jánosfölde újjáépítéséből is. /Ezüstfenyő-díj Vajda Pálnak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./

Január 27-án Temesváron, a Bartók Béla Gimnáziumban tanácskozott a Temes Megyei Civil Fórum, amelyre 39 magyar szervezet küldte el mintegy 70 képviselőjét. Erdei Ildikó elnök összegezte a 2003-ban alakult Civil Tanács működtetésének eddigi tapasztalatait: a civil szervezetek munkáját segítette a pályázatíró műhely, a szakmai képzések, a képviselői iroda által felajánlott közösségi alap, a 2%-os adományok összegyűjtését célzó kampány. Idén létrejött a www.temes.ro honlap, amelynek egyik célja a civil szervezetek közötti kommunikáció elősegítése és adatbázis létrehozása. Javasolták, hogy össze kellene békíteni a megyében működő magyar hagyományőrző csoportokat. Erdei Ildikó, a Civil Tanács elnöke szerint várakozáson felüli volt az érdeklődés, más szervezetek is jelezték együttműködési szándékukat. /Pataki Zoltán: Temes Megyei Civil Fórum. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./

A szatmárnémeti születésű Katona Gábor munkáiból nyílt kiállítás február 12-én Szatmárnémetiben, a Hagyományőrző Központ székházában. Az alkotó Temesváron járt egyetemre, vegyészmérnöki szakon, majd hosszú ideig a Temes megyei Zsombolyán, azután a Bihar megyei Élesden dolgozott. Otthonosan mozog a festészetben, grafikában és a szobrászatban. Mostani tárlata lényegében öt mini-kiállításból tevődik össze: vannak benne fröccsentett technikával készült alkotások, fából készült szobrok, féldomborművek, valamint kollázsok, illetve kasírozással készült munkák. /(babos): Katona Gábor-tárlat nyílt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 13./

Három értékes Szórvány-kiadvány bemutatójára került sor február 13-án a Szórvány Alapítvány székhelyén, a temesvári Kós Károly Közösség Központban. „Akkor vagyok otthon valahol, ha tudom: milyen szellemi, tárgyi örökséget tekinthetek a sajátomnak. És ha erre büszke is lehetek (…), akkor kötődésem a tájhoz tudatosabb, erősebb lehet” – mondja Vicze Károly Temesközi emlékhelyek című munkája előszavában dr. Bodó Barna, a kötet szerkesztője. Vicze Károly Temes megyei, magyar vonatkozású emlékhelyeket – szobrok, táblák, emléktáblák, épületek, temetői emlékek – bemutató kalauzát Miklósik Ilona muzeológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa méltatta. Stevan Bugarski mérnök magyar, német, román és szerb nyelven megjelentetett, 600 oldalas Temesvári Líceum című tudományos munkája Temesvár első egyeteméről szól. A Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának mottója: „Szeretlek, színház!” (Juhász Gyula). „Olyan emberek írtak az 55. évfordulóját ünneplő temesvári magyar színházról – mondta Mészáros Ildikó, a szép kivitelezésű kiadvány főszerkesztője – akik szeretik és fontos számukra a színház, mint az igaz élő művészet temploma. ” A Régi(j)óvilág szerkesztői egy Kós Károlyra és híres temesvári építészekre, Székely Lászlóra és Schmidt Antalra összpontosító dupla szám, a nyelvújító Kazinczy Ferenc apropóján nyelvismeretről, a többnyelvűségről, nyelvvesztésről szóló szám, egy Temesvár-központú szám és a temesvári forradalomról szóló emlékszám megjelentetését is tervezik ebben az évben. /Pataki Zoltán: A Szórvány Alapítvány hármas könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Böszörményi Zoltán több évvel ezelőtt megvette a csődbe jutott aradi Jelen napilapot, s az akkori társtulajdonosoknak kifizette a részük ellenértékét, ami ugyan nem járt egy tönkrement vállalat esetében, de a jó érzés diktálta, hogy megtegye. Azután jöttek a nehéz évek, amikor fel kellett fejleszteni a lapot, lelkes és fáradhatatlan munkatársaival. Elsőnek Temes megyét vették célba, mert ott megszűnt a magyar napi újság, csak hetilap maradt. Meglepetésre Böszörményi betonfalba ütközött. Nem akarták a naponta megjelenő magyar újságot, mert a hetilap tulajdonosa félt a konkurenciától, s attól, hogy elesik a különböző támogatásoktól. Közben a „nyomorgó” temesvári hetilap tulajdonosa házat épített, új kocsit vett, gyarapodott. Ennek ellenére Böszörményi küldetésnek érezte megtartani és naponta eljuttatni a Temes megyei magyarság asztalára a lapot, áldozott rá néhány százezernyi eurót. Közben Hunyad, Fehér és Krassó-Szörény megyékben is fészket raktak ugyanazzal a céllal: magyarul hirdetni az igét. Böszörményi új kocsikat vett, naponta hétszáz kilométert is bejártak a járművek, vitték a magyarul nyomtatott napilapot Végvártól Torockóig. Keserű volt hallani, amikor itt is, ott is azt vágták az arcukba: „nem fizetünk elő a lapra, mert nem akarjuk Böszörményit meggazdagítani”. Az illetők nem tudják, milyen áldozatot követelt és követel a nemzetszolgálat. „Értették-e igazán, mit jelent húst és vért, ideget és akaratot, nem utolsósorban pénzt a semmibe szórni csak egyetlen eszméért: a magyarságért? A fennmaradásáért? A magyar szó szeretetéért? Átgondolták-e azok, akik rám és csapatomra ítélő szóval szóltak, hogy mit jelent az igazi áldozat? Például egy temesvári költő kollégánk, akinek versköteteit saját pénzemen kiadtam, vajon gondolt-e arra, amikor lemondta a Nyugati Jelen előfizetését, mit vétett a magyarság ellen?” Az elmúlt hét végén, magyarságküldetésének teljesítése közben, tragikus közúti balesetben elhunyt egyik kollégája, Zabán János. Arad és Temesvár között a Nyugati Jelen lapszámát szállította a hóviharban, amikor az egyik kanyarban kocsija megcsúszott, s nekicsapódott az utat takarító hóekének. /Böszörményi Zoltán: GYÁSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

„Megkezdődött a visszaszámlálás, csütörtök, péntek, szombat és pont. Nincs tovább. Egyelőre nincs Gutinmelléki Friss Újság” – olvasható a februártól megszűnt nagybányai magyar napilap utolsó lapszámának vezércikkében. A 2004-től újraéledt nagybányai szórványmagyar napilapírásnak befellegzett. „A valamikori Bányavidéki Fáklyát csak különböző, a kor divatos stratégiájával lehetett eladni. Az akkori újságárusok jóakaratától függött sokszor, hogy a magyar nyelvű hetilap felkerüljön az újságos bódé pultjára” – emlékeztetett a cikkíró. A Gutinmelléki Friss Újságot formailag az Opus Media Kft. adta ki. Áprilisban lesz öt éve, hogy a bányai napilap – a Szatmári Friss Újság helyi kiadásaként – beindult. Időközben a szatmári „anyalapot” eladták az osztrák tulajdonú Inform Média trösztnek, amelynek azonban nem kellett a kis példányszámú nagybányai „szegény rokon”. Gutinmelléki Friss Újság példányszáma kezdetben 1500 volt, majd 800-ra apadt. „Havi 85 millió régi lejes kiadást jelentett a lap fenntartása, amiből alig húszmillió jött vissza a bevételi oldalon. Ezt szponzorok segítségével sikerült valahogy pótolni, de a gazdasági válság miatt immár szponzoraink sincsenek” – panaszolta Vida Noémi ügyvezető. Az amúgy kis számú szerkesztői gárda szétszéledt, Hitter Ferenc főszerkesztővel és Farkas Zoltán szerkesztővel az élen. Nagybányán a megszűnt napilap mellett egy hetilap is „tengődik”, a Bányavidéki Új Szó, a Szatmár megyei Nagykárolyban pedig a Nagykároly és Vidéke működik. Napilapból vált hetilappá a kilencvenes évek elején a Temesvári Új Szó, amely javarészt hirdetésekből tartja fenn magát, szerény költségvetéssel, és szintén Temes megyében jelenik meg a Lugosi Hírmondó. Viszonylagos anyagi stabilitást élvez a Szilágy megyei hetilap, a Szilágyság; a legsikeresebb „szórványmagyar lapnak” ugyanakkor az egyben legnagyobb múlttal is rendelkező Brassói Lapok számít. Olyan erdélyi megyékben, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény nem jelennek meg magyar nyelvű helyi periodikák; ott a legnagyobb példányszámban eladott magyar lap hagyományosan az Új Magyar Szó. /Salamon Márton László: Friss Újság, nincs tovább. Februártól nem jelenik meg a nagybányai magyar nyelvű napilap. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A Temes megyei Gátalján, egy jellegzetesen soknemzetiségű, többfelekezetű bánsági faluban, született 1965-ben Böcskei László, akinek nagyváradi püspökké szentelése március 7-én lesz. Gátalját többségben románok lakják. Mire Böcskei László iskoláskorú lett, már nem volt magyar nyelvű oktatás, így az első osztálytól az érettségiig románul tanult szülőhelyén. Sikeresen felvételizett a gyulafehérvári papnevelő intézetben. Gyulafehérvár közösségépítő intézmény volt, vallja. Pappá szentelése után hamarosan a temesvári püspökségre került, ott dolgozott tizennyolc évig. Jelenleg nyolc nemzetiség alkotja a bánsági katolikus közösséget. A magyarok vannak a legtöbben, őket a németek követik, a horvátok, a bolgárok, kevesebben a románok, a szlovákok, csehek és újabban olaszok. 1989 előtt inkább a katolikus közösség német jellegűnek számított. A kilencvenes évek legelején a németek kivándoroltak, az új helyzetben akkori püspök, Kräuter Sebestyén teljesen átszervezte az egyházmegyét. Nehéz döntés volt ez püspöknek, papoknak egyaránt, hiszen a 170 plébániából százat fel kellett oszlatni. Ott, ahol öt-hatezres sváb falvak voltak, maradt húsz-harminc lélek. Ahol nagy plébániák működtek, nagy templomok épültek, és ezek megvannak a mai napig, maradt egy maréknyi hívő, aki kétségbeesetten kérdezte: mi lesz velük. Az egyházközségek többsége szórvánnyá lett, kevesebb pappal kell ellátni ezt a nagy területet. Az 1992 után kialakított plébániák fel tudják ölelni a hozzájuk tartozó tíz-tizenöt, akár tizennyolc filiát is. A püspök öt éven keresztül végiglátogatta az egész egyházmegyét. Temesváron már a kilencvenes években prioritásként határozta meg a püspök az ifjúsági pasztorációt. Elkezdődött a laikusok képzése. „Az egyháznak nem elsődleges feladata, hogy politizáljon, azonban figyelemmel kell kísérnie a történéseket, szót kell emelnie akkor, amikor egyéni és közösségi jogok sérelméről van szó, sőt még kisebbségi jogokkal kapcsolatban is hallatnia kell a hangját” – fejtette ki Böcskei László. /Szilágyi Aladár: Böcskei László, Nagyvárad 82. katolikus főpásztora – A politizálás nem elsődleges feladatunk. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 26./

A februárban megtartott Temes Megyei Civil Fórum döntései alapján a magyar civil szervezetek küldöttei március 2-án a temesvári Bartók Béla Líceumban megalakították a Civil Tanácsot. A mintegy 40 civil szervezet felölelő testület bizalmat szavazott Erdei Ildikó CT-elnöknek és Fazakas Csaba alelnöknek, a tanács másik alelnökévé Ilonczai Zsoltot választották. Vita tárgya volt, hogy szakbizottságok vagy műhelyek, esetleg kerekasztalok működjenek-e a tanácson belül. Az oktatási szakbizottságot Virginás Tar Judit, az egyházi szakbizottságot Pataki Adél, a közösségépítéssel foglalkozó szakbizottságot Vetési Zoltán vezeti a következő időszakban. A Civil Tanács prioritásai között van az anyanyelvi oktatás támogatása és a hagyományőrző csoportok közötti feszültségek megszűntetése. A civil szervezetek együttműködését elősegíti a www.temes.ro honlap. A Civil Tanács ügyintézését a következő Civil Fórumig a Szórvány Alapítvány vállalta, mert a CT-nek nincs önálló jogi személyisége. /Pataki Zoltán: Szerveződő magyarok. Újjáalakult a Temes Megyei Civil Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Néhány héten belül megnyílik a Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulátusa, Pánczél Zoltánnak, a Fornetti Románia igazgatótanácsa elnökének vezetésével, jelentette be Füzes Oszkár, bukaresti magyarnagykövet, aki hivatalos látogatásra érkezett Temesvárra. A prefektúrán Marossy Zoltán alprefektussal tartottak rövid megbeszélést. A magyar nagykövet tárgyalt a Temes megyei és a temesvári önkormányzat vezetőivel is, ellátogatott a Bartók Béla Elméleti Líceumba, Végváron pedig találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel, majd este részt vett a magyar színház felújított nagytermének avatóünnepségén. /Pataki Zoltán: Magyar konzulátus nyílik a bánsági nagyvárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Március 15-én Temesváron az RMDSZ képviselői, mint minden évben, a kegyelet koszorúit helyezték el Eftimie Murgu szobránál és Klapka György emléktáblájánál. Több száz temesvári magyar rótta le idén is kegyeletét Petőfi Sándor szabadfalui emlékművénél. A Bartók Béla Dalegylettel együtt énekelték az egybegyűltek a Szózatot és a Himnuszt. Több mint ezer temesvári és a megyéből érkezett magyar gyűlt össze március 15-én este a gyárvárosi Millenniumi templomban, ahol Tolcsvay László és Tolcsvay Béla rockoratóriumát, a Magyar Misét adták elő a Csiky Gergely Színház művészei és meghívottjaik. Bevezetőként Tolcsvay László adott elő egy legszebb szerzeményeiből. A rendszerváltás óta eltelt két évtized egyik legemlékezetesebb ünnepségének csúcspontja a Magyar Mise rockoratórium előadása volt. /Pataki Zoltán: Magyar Mise a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Ilyen még nem volt a rendszerváltás után: nincs magyar alprefektus Maros megyében. Feltevődik a kérdés: jó volt, hogy volt? Biztosan előny volt a korábbi megyei önkormányzati vezető, Virág György, majd utóda, Lokodi Edit Emőke számára, hogy az élen nem voltak egyedül, volt kihez magyarul szólniuk. Azonban függetlenül attól, hogy létezett-e magyar alprefektus vagy sem, a kormány megbízottja mindenkor azt csinált, amit éppen akart. Igaz, lélektanilag nem mellékes, hogy az intézmény élén ott van-e egy magyar. Azonban visszanézve az utóbbi húsz évre: miként sikerült keresztülvinni a magyar lakosság akaratát? Csakis civil összefogással. Amikor idén a tanfelügyelőség nem akart elég kilencedik osztályt indítani ahhoz, hogy a magyar nyolcadikosok anyanyelvükön folytathassák tanulmányaikat, a magyar pedagógusszövetség, valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom aláírásgyűjtést szervezett. A sajtó világgá kürtölte ezt, így meglett a kellő osztályszám. Itt, Vásárhelyen 1990 óta nem tüntetett a magyarság. Ha létezik egy erős civil szervezet, akkor mellé állhatnak, ha felvállalja a civil ellenállást. Akkor a magyar közösség megmozdulása így nem lenne sem RMDSZ-, sem MPP-párti. Ez többet ér, mint egy hatáskör nélküli alprefektus. /Máthé Éva: Civil kurázsi. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Öt régió – Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Temes megye – képviseltette magát a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat (RMKDT) március 14-én tartott közgyűlésén, amelyre Szászrégenben került sor. A tanácskozáson elhangzott, hogy mind több fiatal vallja magáénak a kereszténydemokrata eszméket. A közgyűlés elítélte Sólyom László magyar államfő beutazásának akadályoztatását. Az RMKDT ülését a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közgyűlése követte, ahol jelen volt Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Elhangzott, az, hogy az RMDSZ kiszorult a hatalomból, annak is tulajdonítható, hogy az elmúlt húsz évben nem szorgalmazta eléggé következetesen a kereszténydemokrata elveket. Kelemen Kálmán elnök hangsúlyozta, az elkövetkezendőkben fontos lesz, hogy az RMDSZ csúcsvezetése sokkal érzékenyebben és gyorsabban reagáljon helyi problémákra. /(mózes): Az RMKDM több érzékenységet vár az RMDSZ csúcsvezetésétől. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

Utoljára vett részt a temesi prefektúra sajtótájékoztatóján Marossy Zoltán alprefektus, aki március 26-án átadja a stafétabotot Calin Dobrának. Marossy hangsúlyozva, hogy továbbra is részt szeretne venni kistérségi együttműködések ösztönzésében, európai források lehívása elősegítésében, amennyiben igényt tartanak a tudására és a munkájára. Marossy megígérte, hogy négy év és három hónap alatt a prefektúrán szerzett tapasztalatait szívesen átadja utódjának. Marossy Zoltán kormányfelügyelőként folytatja közhivatalnoki pályafutását. Pataki Zoltán: Marossy is átadja a stafétabotot. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./

A DKMT régióból meghívott, több mint ötven hazai és magyarországi szülész, illetve nőgyógyász vett részt március 28-án az orvosi tudományos találkozón, amelynek fő témája volt a császármetszés. A szimpóziumra a májusban hivatalosan megnyíló, mikelakai Genesys magánklinikán került sor, az eseményen Arad, Temes, Hunyad, Krassó-Szörény és Szeged neves orvosai vettek részt. /Sólya R. Emília: Hazai és magyar nőgyógyászok találkoztak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 30./

A temesvári Kós Károly Közösségi Központban ülésezett március 28-án az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. Kaba Gábor zsombolyai polgármestert választották TKT-elnöknek, alelnökök Fazakas Csaba református esperes és Sütő Udvari Magda fogorvos. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök javaslatára, az új alapszabályzat adta lehetőséget kihasználva, a testület a kongresszusi küldötteket is megválasztotta. /Pataki Zoltán: Temes. Tisztújítások az RMDSZ-ben= Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke bemutatta az új elnökségi tagokat, akik közül Szász Enikő (művelődési alelnök), Kiss Ferenc (oktatási alelnök) és Szabó Ferenc (temesvári szervezési alelnök) vettek részt sajtókonferencián. A megyei elnök elmondta, hogy a legutóbbi TKT ülés résztvevői elfogadták a Temes megyei szervezet megerősítését célzó stratégiát, amelynek lényege Temesvár, illetve a megye körzetesítése és egy-egy felelős szervező kinevezése minden körzetben. 7000 aláírással támogatják a Temes megyei magyarok az RMDSZ EP-listáját, ami 2000-rel több az elvárt 5000 aláírásnál. /Pataki Zoltán: Szervezési újítások az RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Közel háromszáz ifjú Temes megyei és erdélyi énekművész vett részt az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében mottóval a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezte második gyermekkari találkozón, amelyet április 3-án, szombaton tartottak meg Temesváron, a Milleniumi római katolikus templomban. A gyermekkari találkozón első alkalommal részt vettek a Temes megyei magyar iskolák is. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: az első gyermekkari találkozót tavaly áprilisban Kolozsváron szervezték meg, idén Temesvárra jöttek, jövőre Kézdivásárhely lesz vándortalálkozó helyszíne. /Pataki Zoltán: Éneklő ifjúság gyermekkari találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő és Virginás Tar Judit iskolaigazgató jelenlétében dr. Zakar Péter történész, a Csongrád megyei önkormányzat alelnöke nyitotta meg az elmúlt hét végén a temesvári Bartók Béla Líceumban a Lengyel-magyar történelmi párhuzamok című kiállítást. 15 lengyel és magyar nyelvű tablóból áll a kiállítási anyag. Dr. Zakar Péter történész, az 1848/49-es időszaknak és az újkori egyháztörténetnek neves szakértője rendhagyó történelemórát tartott a két nép évezredes múltra visszatekintő kapcsolatának alakulásáról. /Pataki Zoltán: Lengyel–magyar történelmi párhuzamok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Gáti István RMDSZ-es alprefektust is menesztette tisztségéből a kormány, így 12 év után először fordul elő, hogy Szatmár megye magyar kormánybiztosi képviselet nélkül marad. A menesztett alprefektus kormányzati felügyelőként dolgozhat tovább. Tavaly még Beszterce-Naszód, Kovászna és Máramaros megyében magyar prefektusok dolgoztak, a kormányváltás óta azonban egyik sem maradt meg tisztségében. Míg tavaly tizenkét megyében (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes) összesen tizenhárom magyar alprefektus tevékenykedett, mára csak György Ervin maradt, Kovászna megye egykori magyar prefektusa, aki jelenleg alprefektusi tisztséget tölt be /Végh Balázs: Szatmár: Gátinak is mennie kellett. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Temesváron az elfelejtett bánsági magyar népi hagyományok – népdalok és táncok, szokások, viseletek – felelevenítése volt a célja a Bánsági Magyar Napok keretében több mint tíz esztendeje elindított Hagyománykeresőben című műsornak. A kezdeti szegényes kínálatot 14 esztendő elteltével a bőség zavara váltotta fel. Április 26-án, vasárnap Temes megyei egyik legreprezentatívabb hagyományőrző együttese, a Bartók Béla Líceum Bokréta együttesének három csoportja és citeraegyüttese nyújtott ízelítőt a temesvári Diákház 500 főnyi közönségének a néptánc- és népdal-éneklő mozgalom mai színvonaláról. Szabó Ferenc, a Bokréta együttes vezetője külön megköszönte a debreceni Jeremiás Lajos táncoktatónak a Bokréta csoportjai felkészítése érdekében végzett munkájukat. A temesvári folklórműsor vendége volt a székelykevei Szalmaszál Hagyományőrző Együttes, amely bukovinai néptáncokkal lepte meg a közönséget. A Szalmaszál tevékenységéről Dani Ernő, a székelykevei csoport vezetője beszélt a színpadon, hangsúlyozva, hogy Székelykeve a legdélebbi magyar település. “A bukovinai székelyek mindig határőrök voltak, mi pedig Székelykevén a magyar szó határőreinek tekintjük magunkat. Ha nálunk megszűnne az 1-8. osztályos magyar iskola és a Szalmaszál Kulturális Egyesület, 100 kilométerrel északabbra tolódna a magyar nyelvterület határa” – mondta Dani Ernő. /Pataki Zoltán: Hagyománykeresőben folklórgála a Diákházban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./

Az elmúlt hét végén került sor a Szeged Néptáncegyüttes szakmai irányításával tevékenykedő Temes megyei magyar néptánccsoportok évadzáró turnéjára. A temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület támogatásával működő Eszterlánc, Bóbita és Búzavirág Néptánccsoport, a végvári Csűrdöngölő és Szederinda Néptánccsoport, a lugosi Gyöngyvirág Néptánccsoport, valamint a zsombolyai néptáncsoport Végváron és Lugoson, majd május 3-án Zsombolyán lépett a szép számú közönség elé. Az évadzáró gálaműsort a temesvári Filharmónia nagytermében tartották meg. Nagy Albert, a Temes megyei néptánc-mozgalom elindítója összegezett: tíz év munkája van a hátunk mögött. Hozzátette: rengeteg táncanyag van még, amit tanítani lehet. /Pataki Zoltán: Magyar néptánccsoportok évadzáró turnéja. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./

Több mint száz kormányzati felügyelői tisztséget hozott létre a Boc-kormány annak érdekében, hogy a törvény által védett volt prefektusokat és alprefektusokat mellékvágányra helyezze és az általuk betöltött tisztségeket saját embereinek ossza szét. A volt kormánybiztosok rangjukon és tudásukon aluli beosztásba kerültek, ennek ellenére változatlanul megkapják a mintegy ötezer lejes fizetést. Ígérték ugyan, hogy lehetőleg helyben vagy a közelben kapnak kormányzati felügyelői állást, ennek ellenére a nemrég leváltott két szatmári alprefektust, Gáti Istvánt és Octavian Lazint Vrancea megyébe helyezték. Utóbbi családi okokra hivatkozva azonnal visszautasította kinevezését. Romfeld Mária-Magdolna volt Hargita megyei alprefektus egyelőre a megyében van, áthelyezték a Környezetvédelmi Ügynökséghez. Györke Zoltán volt Kolozs megyei alprefektus arra kapott megbízást, hogy a megye polgármesteri hivatalait ellenőrizze: mennyire tartják be a sürgősségi helyzetekkel kapcsolatos jogszabályokat. Marosi Zoltán Temes megyei, illetve Dézsi Attila Hunyad megyei volt alprefektusok Székelyföldre kerültek. /Zabhegyezők hada közpénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Május 8-án kezdődik Szilágycsehben az RMDSZ partiumi önkormányzati konferenciája. A szövetség Bihar, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Beszterce-Naszód, Arad és Temes megyei elöljárói, az érdekképviseleti szervezet vezetői vesznek részt a megbeszélésen. Előadást tart többek között Török László nagyszalontai polgármester Összpontosító központosítók, avagy az önkormányzatok nehézségei napjainkban címmel, Bátori Géza, Bors község polgármestere pedig az ottani ipari park beruházási lehetőségeiről tájékoztatja az egybegyűlteket. /Partiumi önkormányzati tanácskozás. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 8./

A Hivatalos Közlönyben megjelent Marossy Zoltán volt Temes megyei alprefektus Hargita megyei kinevezése, aki főhivatalnokként közigazgatási és belügyi feladatokat lát majd el a székely megyében. Marossy Zoltán elmondta, hogy vele együtt három volt magyar alprefektus jutott hasonló sorsra, a szatmári, a hunyadi és ő. A többi magyar alprefektusnak saját megyéjébe szólt a kinevezése. Az is igaz, hogy a volt liberális prefektusok és alprefektusok közül szinte mindenkit több száz kilométer távolságra száműztek. /Pataky Zoltán: Hargita megyébe helyezték Marossyt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Tizenkettedik alkalommal nyílt meg május 23-án a román-magyar-szerb hármashatár Óbéb-Kübekháza-Magyarmajdány térségében, a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió Napja alkalmából. A hagyományos határnyitó ünnepségen részt vett a DKMT Eurorégió elnöksége, ott voltak a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági hivatalosságok, a három országból érkezett környékbeli lakosok. Az iskolás gyerek jelképesen körbefutották a Triplex Confiniumnak nevezett hármashatárkövet, amely immár nem elválasztja, hanem összeköti egymással a román, a magyar és a szerb nemzetet. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1920 júniusában felállított hármas-határkő a politikusok hibájából hosszú évtizedekig nem összekötötte, hanem elválasztotta egymástól a régió lakóit. /Pataki Zoltán: A határkő, amely három nemzetet összeköt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./

A Magyar Összefogás listáját létrehozó Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Markó Béla és Tőkés László közös felhívást adott ki. „A történelem sokszor állított választás elé minket, magyarokat. (…) Utólag mindig bebizonyosodott, hogy csakis akkor döntöttünk jól, amikor összefogtunk, amikor félre tudtuk tenni a nézetkülönbségeket, és képesek voltunk közös álláspontot kialakítani” – hangzik Markó Béla és Tőkés László közös EP-választási felhívása. Az aláírók hangsúlyozták: „Nekünk, romániai magyaroknak az elmúlt kilencven esztendőben újból és újból szembe kellett néznünk kívülről jövő megosztási kísérletekkel, de a nehéz pillanatokban együtt maradtunk, egységesen cselekedtünk. Lehetnek viták, de a cél közös, és ezt csak együtt képviselhetjük eredményesen. Ezért fogott össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, ezért egyeztünk meg, ezért indítunk közös listát – a Magyar Összefogás listáját – az európai parlamenti választásokon”. „Mi, politikusok összefogtunk. Most minden magyarnak össze kell fognia, szavazatával kell bizonyítania, hogy értelme van közös munkánknak. Mondjunk nemet a széthúzásra és a közönyre, mondjunk igent a magyar összefogásra. Közösen arra kérünk minden magyar szavazópolgárt, hogy június 7-én válasszák az RMDSZ jele alatt induló Magyar Összefogás listáját, szavazzanak a tulipánra! –a közös EP-választási felhívás. Közösen kampányolt Winkler Gyula és Sógor Csaba a Temes megyei Igazfalván. Sógor június 7-ét történelmi pillanatnak nevezte, amikor is „Trianon óta először szavaznak egyszerre az erdélyi, magyarországi, burgenlandi, felvidéki, muravidéki magyarok”. Ugyanakkor gondolni kell „azokra a nemzettársainkra is, akik a csatlakozás előtt álló Horvátországban élnek, de azokra is, akiknek az uniós tagság távolabbi cél, a vajdasági és kárpátaljai magyarokra” is – mutatott rá Sógor Csaba Vajdahunyadon, a Magyar Házban megszervezett fórumon. /A közös cél jegyében. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

A doberdói csatákban elesett Bihar megyei katonákra emlékezik Sárközi Zoltán nagyváradi önkormányzati, illetve Derzsi Ákos parlamenti képviselő május 29-én a csata egykori helyszínén. A két RMDSZ-es politikus az olasz–szlovén határ közelében épített emlékkápolna avatásán vesz részt. A Bihar megyei RMDSZ-szervezet már egy éve elindította úgynevezett Doberdó-projektjét, amelynek keretében a megye lakosainak virágait vagy különböző küldeményeit is elvitték az olasz hatóságok által érintetlenül megőrzött első világháborús csatatérre. Doberdó és Isonzó környékén három év alatt több tízezer Bihar és Temes megyei fiatal esett el. A Doberdó közelében, Visintiniben még a háború alatt félig megépített kis kápolnát 2007-ig egy helyi gazda használta raktárként, majd egy Nagyváradról elszármazott cukrászdatulajdonosnak, Kolláth Évának az olasz Isonzó Baráti Társaság segítségével sikerült megvásárolnia és felújítania az ingatlant. Az épületet május 29-én avatják emlékhellyé, négy ország, Olaszország, Ausztria, Szlovénia és Magyarország képviseletének jelenlétében, illetve két romániai város, Nagyvárad és Temesvár küldöttei is meghívást kaptak az eseményre. Az avatóbeszédet Sólyom László magyar köztársasági elnök tartja. /Nagy Orsolya: Emlékkápolna Doberdóban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./

A Temes megyei Zsombolya lakosainak mindössze 15 százaléka vallja magát magyarnak, ennek ellenére az önkormányzati testületben mintegy 35 százalék a magyarok aránya, s az RMDSZ adja a városka immár harmadik mandátumát töltő polgármesterét is /Kaba Gábor/. Munkanélküliség szinte egyáltalán nincs, van ellenben öt múzeum, melyek közül az írott sajtónak szentelt egyedülálló az országban. A magyar közösség kilátásai azonban egyáltalán nem rózsásak: hiányzik az utánpótlás, minimális a magyar keresztelők, a színmagyar fiatal párok száma. Nagy Károly római katolikus pap borúlátó. „Demográfiailag a teljes összeomlás szélén állunk. Szinte egyáltalán nincsenek keresztelők, de olyan házasságkötés is alig akad, ahol mind a két fél magyar. A hittanórán egyre többet kell románul beszélnem, mert a gyerekek nem tudnak magyarul” – nyilatkozta. Tíz év alatt mintegy 15 százalékkal csökkent a magyarság létszáma Zsombolyán, az 1992-es népszámláláskor még 1961-en vallották magyarnak magukat, jelenleg 1649-en vannak. Magyar tagozaton nagyon kevés a gyerek, ellenben a román tagozat tele van magyar gyerekekkel, közölte Csutak Matild pedagógus. /Pengő Zoltán: Magyar jövő Zsombolyán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./