Tőkés: az erdélyi magyarok idegenkednek a többpárti választástól
Egyenlőtlenek az erőviszonyok, de az emberek bizalma sokat számít az önkormányzati választásokon, a lakossági fórumokon és a néppárti jelölteket népszerűsítő kampányrendezvényeken Tőkés László szerint.
Az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke a Duna Közbeszéd című műsorában úgy fogalmazott: még az 1940-es évek végén létezett Magyar Népi Szövetség idejéből kísért vissza egy egypártrendszeri szemlélet mely a kommunizmus irányába vezette az akkori magyarságot. Szerinte a posztkommunista egypártrendszer pozíciói erősödtek meg, ezért idegenkednek az erdélyi magyarok a többpárti demokratikus választási rendszertől és egyfajta zárt, egypárti rendszerben gondolkoznak. Szerinte ezt az állapotot kellene megszüntetni.
„Úgy ítélem meg, hogy most tartunk a posztkommunista átmeneti és letisztulási időszak azon fázisában, ahol a demokratikus értékek egyre inkább érvényesülnek”- mondta Tőkés László, aki szerint ez az elv érvényesül Székelyudvarhelyen is, ahol már egy valódi demokratikus verseny zajlik. Mint mondta, ebből a szempontból mintaértékű lehet Székelyudvarhely. Erdély.ma

Nyirő-újratemetés: elfogadhatatlanok a román intézkedések
Elfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el keddi ülésén.
Az állásfoglalást a képviselők 13 kormánypárti és jobbikos igen szavazattal, valamint két MSZP-s nemmel hagyták jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomba” – rögzíti az állásfoglalás.
A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás.
Lendvai: „egylábas”
Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, „egylábasnak” tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. „Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak” – fogalmazott az ellenzéki képviselő.
Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még problémának, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására. Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem lehetett volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás.
Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy „impotens” módon tárgyalt a román féllel, azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők „zaklatását”, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé.
Hajtóvadászat és konspiráció
Ismert, a külföldi emigrációban elhunyt Nyirő József pünkösdhétfőre tervezett újratemetése azért maradt el, mert Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere hibásan töltötte ki a temetést engedélyező nyilatkozatot. Bunta Levente a Hír TV Célpont című műsorában elismerte, hogy a román hatóságok nyomást gyakoroltak rá az ügyben: Hargita megye prefektusa azt üzente neki, hogy „megtáncoltatja”, míg Victor Ponta azt közölte, hogy jól járt el a végén.
A hatóságok mindent megtettek az újratemetés ellehetetlenítésére. Először a koporsó vasúti szállítását tiltották meg, majd hajtóvadászatot indítottak a közutakon a hamvak után. A rendőrök Lukács Csabát, az esemény sajtófőnökét is feltartóztatták, kábítószer birtoklásának gyanújával. Ügyészi felhatalmazással átkutatták a csomagját, ám csak egy üres urnát találtak nála. A hamvak hollétéről csak három ember tudott – derült ki a későbbi nyilatkozatokból.
MTI, mno.hu. Erdély.ma

Megnyílt a Kárpát régió üzleti hálózat erdélyi irodája
Székelyudvarhelyen nyílt meg a Kárpát régió üzleti hálózat harmadik romániai irodája szerdán.
Az iroda bejáratánál Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Radetzky Jenő, a Wekerle-terv miniszteri biztosa vágta át a szalagot.
Az irodanyitás alkalmával tartott gazdasági fórumon Németh Zsolt elmondta: az irodák a már működő gazdaságot tudják segíteni.
„Ott tudunk öntözni, ahol már nő a fű. Az irodahálózatnak jó locsolóképességgel kell rendelkeznie" – jelentette ki az államtitkár. A negyedik irodát Sepsiszentgyörgyön nyitják csütörtökön.
„A Kárpát-medence ma Magyarország szomszédságpolitikájának kiemelten fontos regionális dimenziója" – hangsúlyozta Németh Zsolt. Hozzátette, hogy ez a politika erős gazdasági elemekkel van átszőve.
Az államtitkár elmondta: az elmúlt időszakban jelentős eredményeket sikerült elérni az energetikai és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében. Az államtitkár fontosnak mondta, hogy a Kárpát régió üzleti hálózatának a kialakításában kormányzati és civil szereplők fogtak össze.
Radetzky Jenő, a kisvállalkozások támogatására életre hívott Wekerle-terv miniszteri biztosa megjegyezte: a hálózatok létrehozásával jelentős segítséget lehet nyújtani a vállalkozóknak. Hozzátette: a gazdaságot már nem lehet hitelekkel serkenteni.
„A hitel olyan mint a pálinka, kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben halálos is lehet" – tette hozzá. Azt is megemlítette, hogy a magyar kamarai rendszeren keresztül az elkövetkező időszakban valamennyi magyar vállalkozóhoz el szeretnék juttatni a hálózattal kapcsolatos információkat.
A Wekerle-tervbe illeszkedő erdélyi Mikó Imre-tervről a dokumentumot kidolgozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László és az EMNT gazdasági szakbizottságának elnöke, László János beszélt.
Tőkés László azt hangsúlyozta, hogy a határok fölötti nemzetegyesítésben nem elég csupán a kultúrához kapcsolódó terveket szőni, ugyanolyan fontos a gazdasági integráció, amely az elszakadt nemzetrészek autonómiájának a gazdasági megalapozását is szolgálhatja.
MTI. Erdély.ma

Lármafák égtek Hargita megyében
Hargita megyében több mint 70 településen gyújtották meg az összefogást jelképező tüzet hétfőn este.
Udvarhelyen mintegy 30 személy látogatott ki a Nagyoldalra, ahol 21 órakor Bunta Levente polgármester gyújtotta meg a tüzet.
„A helyiek összefogását jelképezi ez a tűz, és remélem, lesz ennek foganatja is. Bizonyos esetekben a székelyek régen is meggyújtották a lármafákat, amikor veszély volt, amikor úgy éreztük, inkább itt az ideje az összefogásnak, mint a széthúzásnak” – mondta el az elöljáró. Krónika (Kolozsvár)

Megélni a nacionalizmusból
Magyarország és Románia problémái
Ovidiu Nahoi, Adevărul
Semmi kétség, mindkét ország számára rossz hír, hogy Bukarest és Budapest között hirtelen megromlott a viszony annak tulajdoníthatóan, hogy a magyar fél megkísérelte eltemetni a Székelyföld szívében Nyirő József hamvait.
Manapság nekünk, románoknak és magyaroknak több fontos közös ügyünk van annál, semhogy megengedhetnénk magunknak a múlt kísérteteinek életre keltését. Példának okáért, miközben javában zajlottak az összecsapások az újratemetés kapcsán, a két ország a barikádnak egyazon oldalára állt, éppen a román fővárosban, hogy határozott jelzést küldjön Brüsszelnek az Európai Unió többéves költségvetése kapcsán. Az unió nagy befizetőinek szándéka, hogy lefelé húzzák a bizottság mezőgazdasági és kohéziós javaslatait, nekünk ugyanolyan rosszul jön, mint a magyaroknak. De mindenek fölött egyformán érdekeltek vagyunk az euró és az európai projekt fennmaradásában. Lehet, hogy a magyar túlfűtöttek és a román álmodozók másként gondolják, holmi 19. századi nemzeti projektek szellemében, de az európai építmény összeomlása nekünk és szomszédainknak is a poklot jelentené. Márpedig a populizmus és a túlfűtött nacionalizmus a legnagyobb veszély manapság, amely az európai kohézióra leselkedik.
Ilyen körülmények között pedig tényleg nem akadt volna jobb dolguk a magyar hazaiaknak Nyirő József újratemetésénél, miközben tudták, hogy az zavarja nemcsak a román barátaikat, hanem a holokauszt túlélőit is? Természetesen az is igaz, hogy a kilencvenes évek elején a bukaresti kormányzatok igencsak jól megéltek a nacionalizmusból – a veterán Ion Iliescu sokat mesélhetne a fiatalabb Victor Pontának azokból az időkből, amikor saját szavai szerint „szövetkezett az ördöggel”, azaz Vadim Tudorral és Gheorghe Funarral. Azonban ez elégséges ok lenne újramelegíteni az „erdélyi csorbát”?
A baj az, hogy Orbán Viktor határozott és állandó támogatásra számíthatott Bukarestből - egészen pontosan Traian Băsescu és a PDL részéről. A párt képviselői foggal-körömmel védték az Európai Parlamentben a budapesti kormány kilengéseit. A PDL reformista (mások szerint konzervatív) szárnya pedig valósággal csodálja Orbánt az új alkotmányért, az igazságszolgáltatás alárendeléséért és a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényért. Egy magyar miniszterelnök, aki rájött, hogy a populizmus és a nacionalizmus biztosítja számára otthon a népszerűséget, és egy román elnök, aktív politikai játékos, aki érdekelt abban, hogy radikális magyar politikai szervezetek támogatásával sakkban tartsa az RMDSZ-t, létrehoztak egy pragmatikus partnerséget, amely most felfedi valódi, európaiatlan természetét. Amennyire jól megértették egymást, annyira nem született a partnerségükből egyetlen fontos – regionális vagy európai – kezdeményezés, amire népeink büszkék lehetnének. A két népnek csak a keserűség jutott.
(Fordította: Sz. L.)
Új Horthy-kultusz Magyarországon
Keno Verseck, Der Spiegel
A magyarországi szélsőjobboldal egyre magabiztosabb: ceremóniákkal, szobrokkal és emléktáblákkal ünnepli az antiszemita kormányzó Horthy Miklóst és a náci korszak egyik íróját. Az új kultusz mögött ott áll Orbán Viktor kormányfő több párttársa is.
Az év elejétől hatályos alkotmány „Magyarország mindenekfelett” stílusban idézi fel rég letűnt idők szellemét: az ezeréves magyar államot, amit István király Szent Koronája testesít meg, a „darabokra szakított nemzet” szellemi és lelki egységét, az egyedülálló magyar nyelv, a magyarság és a nemzeti kultúra védelme iránti kötelességet. Nem egyéb ez, mint a becikkelyezése a két világháború közti időszak szellemének, arra a mintára, ahogyan Horthy Miklós kormányzó létrehozta autoritárius, ultrakonzervatív, nacionalista és revizionista rezsimjét. Ez a szellem éled újjá Orbán Viktor konzervatív kormányfő Magyarországában. Május közepén a délnyugat-magyarországi Kerekiben szobrot állítottak Horthynak – ami újdonság a posztkommunista Magyarországon. Elvégre Horthy Miklós hírhedt antiszemita volt, az első világháború utáni „fehérterror” vezetője, 1944-ben pedig az állam fejeként részben ő volt a felelős négyszázezer zsidó deportálásáért Auschwitzba. Pár nappal a Horthy-szobor felavatása után Bölcskei Gusztáv református püspök Horthy-emléktáblát leplezett le a kelet-magyarországi Debrecen evangélikus kollégiumában. A Budapesttől délnyugatra fekvő Gyömrőn park viseli újabban a kormányzó nevét. Újabb és újabb Horthy-szobrok várnak felállításra, még Budapesten is – abban a városban, amelyet Horthy annak idején utálkozva „judeobolsevista fertőként” emlegetett: októberben lepleznek le a Budai Várban egy életnagyságnál is nagyobb lovas szobrot. Ezért beszél Czene Gábor máris „lopakodó Horthy-kultuszról”. (...)
És nem az egykori régens az egyetlen, akit újabban tisztelet illet az orbáni Magyarországon. A magyar parlament újratemetteti erdélyi szülőföldjén Nyirő Józsefet, az egykor háborús bűnösként körözött, 1953-ban Spanyolországban meghalt nemzetiszocialista írót – nem hivatalos állami szertartással. Nyirő kiemelkedő kultúrideológus volt a Horthy-rezsim, majd a nemzetiszocialista Nyilaskeresztes Párt rémuralma idején, 1944 októbere és 1945 márciusa között, amikor magyar zsidók tízezreit küldték halálmenetre vagy mészárolták le. Erdélyi képviselőként Nyirő is a nyilas parlamentben szolgált, ahonnan 1945 márciusában először Németországba, majd 1950-ben a francói Spanyolországba menekült.
Nyirő újratemetését eredetileg pünkösdvasárnapra tervezték, ám a román kormány betiltotta a ceremóniát. Így Székelyudvarhelyen csupán egy ökumenikus istentiszteleten emlékeztek az íróra. Jelen volt – a szélsőjobboldali Jobbik vezetősége mellett – Magyarország kulturális államtitkára, Szőcs Géza, és vele nem kisebb személyiség, mint maga Kövér László parlamenti elnök, aki formálisan a második számú közméltóság. Kövér úgy viselkedett, mintha az első világháború után Romániához szakadt Erdély ismét Magyarország része lenne. „Civilizálatlannak”, „paranoidnak”, „hisztérikusnak” és „barbárnak” nevezte a román kormányt, amiért megtiltotta a temetést, és bejelentette, hogy így vagy úgy, Nyirőt mindenképpen újratemetik, mégpedig a kijelölt helyen. Kövér következtetése: „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.”
Pár nappal az ünnepség után Szőcs Géza művelődési államtitkár az index.hu hírportálnak elárulta, hogy becsempészték Romániába az urnát a nyilas író hamvaival. Szükség volt „konspirációra”, mivel az urna szállítása „nem volt éppen egyszerű”. Ő maga nem vett részt a csempészakcióban, és nem ismeri az urna pontos helyét sem. De Nyirő temetésére hamarosan sor kerül. A megemlékezésen Szőcs egy nagy utazótáskával mutatkozott, amelyet – miközben a Nyirő emlékét méltató beszédét elmondta – az író portréja alatt helyezett el. Hogy benne volt-e a nyilas író urnája, azt Szőcs „sem megerősíteni, sem tagadni” nem volt hajlandó.
Az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése része a népi-nacionalista reneszánsznak Magyarországon, miközben évek óta egyre sikeresebb a szélsőjobb, amelyet most Orbán Viktor kormányfő és az ő jobboldali nemzeti-konzervatív pártja, a Fidesz is buzgón támogat. Egyes megfigyelők szabályszerűen rémisztőnek tartják a fejleményeket: „Miért áll a nyilaskeresztesek pártjára a Fidesz, egyáltalán hogy juthattunk ide?”, teszi fel a kérdést Somogyi Zoltán politológus. „Kövérnek és Szőcsnek azonnal le kell mondania, máskülönben az országon rajta marad, hogy a kormánya nácikat támogat.” (...)
A hasonló követelések azonban leperegnek a kormánypártról. A Fidesz egyes vezető politikusai és tisztségviselői talán kellemetlennek érzik a nemzeti-nacionalista kurzust, de ha vannak is kritikus hangok, kívülről a nyomukat sem látni. Orbán pártjában a lojalitás mindenekfölött áll. Ezért van az, hogy a kormányzati tisztviselőkkel készített interjúk rendszerint valóságos remekművei a relativizálásnak. Példa erre Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára. Ő „megérti”, hogy az Orbán-kormány „egyes politikusainak” retorikája „egyes nyugati fülekben kissé pre-modernnek cseng”, azonban Magyarország mégiscsak egy másik ország volna, és más nyelven is beszél. Prőhle úgyszintén visszautasítja a „polgári-konzervatív kormányzat összemosását” a szélsőjobbal és annak ideológiájával: „Ez a baloldaliak taktikája, amit a világtörténelemből jól ismerünk.”
Az említett baloldaliak egyike Dániel Péter budapesti ügyvéd, a parlamenten kívüli ellenzék képviselője, aki 2008-ban az egyik kezdeményezője volt a szélsőjobboldali, félkatonai Magyar Gárda betiltásának. Azzal vádolja az Orbán-kormányt, hogy – akárcsak Horthy – a revizionista politika megszállottja, és bátorít egyfajta „utalásokra épülő szalon-antiszemitizmust”, amely folyamatosan a „zsidókat és a judeobolsevistákat” teszi felelőssé Magyarország problémáiért. (...)
Nemrégiben a kormány elfogadta az új Nemzeti Alaptantervet (NAT). Mások mellett kötelező olvasmányként előírják a nyilaskeresztes Nyirő József műveit, akárcsak a kortárs és írótárs Wass Albertéit. Utóbbi 1998-ban az Egyesült Államokban halt meg, miután Romániában háborús bűnösként távollétében halálra ítélték. Amikor a tanárszövetségek tiltakoztak a szélsőjobboldali és fasiszta íróknak az alaptantervbe történő felvétele ellen, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár röviden azt válaszolta: olyan szerzőkről van szó, akiknek nagy hatásuk volt a maguk korában. „Most az őket megillető helyre kerülnek a tantervben.”
(Fordította: Sz. L.)
Betiltandó-e a gyűlöletbeszéd?
John Paul Stevens, New York Review of Books
A gyűlöletbeszéd a címzettek méltóságába gázol, ezen kívül rombolja a normális együttműködéshez és a termékeny vitához nélkülözhetetlen társadalmi légkört. Kérdés azonban, mit segít, ha betiltják.
„Waldron jól érvel a gyűlöletbeszéd betiltása mellett, de maga sem hiszi, hogy érveinek hatására megmozdulna az amerikai jogalkotás” ? írja John Paul Stevens, az amerikai legfelsőbb bíróság nyugalmazott bírája a New York Review of Booksban, Jeremy Waldron, a neves jogfilozófus legújabbkönyvét ismertetve. A gyűlöletbeszéd kára című könyvében Waldron példákat hoz fel arra, hogy más demokratikus országokban milyen szabályok tiltják a gyűlöletbeszédet, és eltöpreng rajta, beleillenének-e ezek az amerikai jogrendbe. A veterán bíró szerint nem illenének, de más példa is van arra, hogy Amerika nem fogad be olyan jogintézményeket, amelyek másutt a felvilágosultság velejárói, így például nem köti engedélyhez a fegyverviselést. Mindazonáltal fontosnak tartja, hogy az amerikai jogtudomány alaposan vegye fontolóra mindazt, amit a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban más országok gyakorlata kínál.
Megfontolandó például Waldronnak az az állítása, hogy Amerika túlzott védelemben részesíti a szólásszabadságot, ezzel csorbát ejt a kisebbségek méltóságán, és az amerikai társadalomban oly fontos befogadó légkört is károsítja. Stevens érdekesnek tartja Waldronnak azt a megállapítását is, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga nevében liberális kibicek szokták védelmükbe venni a gyűlöletkeltőt, és sohasem a gyűlöletbeszéd sértettjei. Túlságosan általánosnak találja viszont a gyűlöletbeszéd meghatározását, és megállapítja, hogy nem véletlen: ahogy az obszcén beszédet sem lehet pontosan meghatározni, ez esetben is a jogalkalmazó bölcsességére kell bízni a döntést. Csakhogy ez könnyen megárthat a jogbiztonságnak.
Az amerikai alkotmány egyes számú kiegészítése mindenesetre csak az esetben engedi meg a szólásszabadság korlátozását, ha egyébként erőszakos cselekmények következhetnének be. Márpedig például a híres dán Mohamed-karikatúrák semmiféle erőszakos fenyegetést nem tartalmaztak. Nem úgy az antiszemita uszítás, csakhogy ennek példája Stevens szerint éppen a betiltás ellen szól. Mára ugyanis a nyilvános térből eltűnt az antiszemita uszítás, pedig nem tiltották be. Vagyis az értelmes vita, az igazság megismertetése hatékony lehet. Alkalmasint hatékonyabb, mint a büntetés. (...)
Stevens rokonszenvvel ismerteti Waldron gondolatmenetét azzal kapcsolatban, hogy a társadalomnak meg kell védenie a polgárok méltóságát, de nem esősorban azért, hogy őket ne érje sérelem, hanem mert a társadalom normális működéséhez szükség van arra, hogy a polgárok és a közösségek méltósága biztonságban legyen, s a társadalmi környezet minősége azon is múlik, hogy miként beszélnek egymással a polgárok. Csakhogy – mutat rá Stevenson – ezen az alapon a barátságtalan beszédet is meg kellene tiltani. Stevens egyetért azzal, hogy a társadalomnak meg kell követelnie tagjaitól a civilizált magatartást, és különösen őrködnie kell afelett, hogy a sérülékeny kisebbségek ellen ne terjedhessenek lealacsonyító és kirekesztő rágalmak. De ennek eszközét nem a büntető törvényekben látja, hanem abban, hogy az elismert vezetők következetesen utasítsák el a gyűlölködést.
(metazin.hu) Új Magyar Szó (Bukarest)

Román arcok 2.
„Eminescu vérmes antiszemitizmusa és nacionalizmusa kritikusok és moralisták hordáját hívná ki maga ellen, akik a legjobb esetben is kioktatnák Románia kötelezettségeiről a kisebbségekkel szemben, a humanitárius hozzáállásról, francia szövetségeseinkről stb.” Mircea Eliade filozófus és vallástörténész írta ezt 1936. július 5-én a Vremeában. Eliade a legismertebb román értelmiségi. Amúgy a Vasgárda aktív tagja, szintúgy antiszemita, és nem utolsósorban magyargyűlölő. Éppen olyan magyargyűlölő, mint Geo Bogza. Akinek Jakob Oniszia című novellája világirodalmi remekmű, már 14 évesen forgatókönyvet írtam belőle, és hosszú-hosszú ideig dédelgettem az álmot, hogy majd én fogom megfilmesíteni. Arról az Eminescuról írta ezt Eliade, akinek minden sarkon szobra van Romániában, lévén a románság nemzeti költője. Méltán az. Publicisztikája pedig mélyen és fanatikusan antiszemita. Csak a legenyhébbet idézzük tőle: „Ahol Európában emancipálják a zsidókat, beleavatkoznak az ország kultúrájába, meghamisítják és elrontják azt.” Ettől még ugye nem fogják Eminescut kiutálni a román szellemi panteonból? Gondolom, nem. Már csak azért sem, mert a román rendszerváltás hajnalán a román zsidó hitközség felemeli szavát Eminescu mellett, mondván, Eminescu attól függetlenül óriási költő, hogy antiszemita írásai voltak. A magyar rendszerváltás hajnalán Landeszmann rabbi arról értesített bennünket, hogy a magyar kultúra a fütyülős barackból és a bő gatyából áll. Hmm… Amúgy a Beszélőben értekeztek néhány esztendeje arról, vajon mekkora is a felelősségük a román értelmiségieknek a második világháborúban s azt megelőzően elkövetett bűnökért: „Eliade nemzedékének sokkal súlyosabb a felelőssége, mintha csupán megtévelyedett »párttagok« vagy »útitársak« lettek volna. Politikailag támogatták a Gárdát, ezenfelül pedig a Gárda minden cselekedetéhez ideológiai támogatást szolgáltattak. Nekik köszönhető a gyilkosságok, sőt pogromok »ideológiai, metafizikai magyarázata«. A vasgárdista jelenség éppen azért olyan hosszú életű, mert olyan ragyogó elmék propagálták, mint például Cioran és Eliade.”
Fontos mondatok ezek, a nagy Nyirőzés és nyilasozás közepette. S ha már felmerült Cioran neve, álljon itt egy idézet tőle is: „A magyarok messziről gyűlölnek, a zsidók középen, centrumunkban. Miként asszimiláljuk mi, szegény nép a történelem legirreduktibilisebb jelenségét. Egy népet, amelynek aktívumát a történelem legnagyobb népein aratott győzelmei alkotják, miként asszimilálhatna egy olyan nép, amely a magyarok, törökök és görögök sötétjében látott napvilágot? A zsidó vitalitás olyan agresszív és a zsidó szerzési vágy olyan szívós, hogy ezzel a munkás és kizsákmányoló néppel szembeni toleranciánk biztos bukásunkat jelentené.” A szöveg 1936-ból való. Eliade ’37-ben pedig így jajdul fel: „Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem – hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért?”
Amikor most a román újságírók Kövérnek szegezték Nyirő József antiszemitizmusát, és a válaszban előkerült Eliade neve is, a román újságíró így felelt: „Az más.” Ugyanis a román újságíró az román. Ott nem fordulhatna elő az, ami idehaza természetes: hogy egy publicista akár szemenszedett hazugságok leírása árán is hátba szúrja a kormányát. Aczél Endre megteszi a Népszabadságban. Ő az egykori kommunista ügynökök legfelkészültebbje, ezért szavait nem tudhatom be tudatlanságnak, kizárólag tudatos gazemberségnek. Aczél-Acsádi ezt írja többek között: „Kövér (…) bukaresti politikustársai soha nem akkor utaztak külföldre, amikor a célországban önkormányzati választásokra készültek.” Ócska hazugság. Román politikusok egymásnak adják a kilincset Kisinyovban, úgy kampányolnak például a Bukarestnek tetsző főpolgármester megválasztásáért. Aczél-Acsádi másik érve, hogy Moldovában hetven százalék a románok aránya, tehát oda mehetnek kampányolni a románok. Székelyföldön nyolcvan százalék feletti a magyarság aránya, Székelyudvarhelyen pedig 96 százalék. Végül pedig ezt írja az ügynök: „Spanyolországban semmiféle román politikai erők nem léteznek”, csak román vendégmunkások, „akiknek a szavazata odahaza minden választáson számít.” Aljas hazugság.
Alcala de Henares-ben például az ottani 18 ezer román vendégmunkást keresték fel román politikusok Bukarestből. A vendégmunkásoknak szavazati joguk van a helyi önkormányzati választásokon, és képviselő-testületi tagokat, sőt polgármestert is indítottak! A román politikusok pedig arra agitálták őket, hogy vegyenek részt a HELYI szavazáson, és támogassák a HELYI jelöltjeiket. Az egyik román miniszter így fogalmazott: ha a spanyol hatóságok vegzálják őket, annak egy ellenszere van: juttassanak minél több képviselőt a HELYI önkormányzatokba. Ennyit Aczél hazugságairól. Remélem, jól fizetik érte, akár Romániából is…
S mindez persze üzenet Ponta úrnak is. Akinek a szemüvege nagyon európai, de nem illik az arcához, s mindahhoz, ami a fejében fészkel. Ahhoz a Ceausescut idéző ügybuzgósághoz, amellyel megszünteti a marosvásárhelyi magyar kart az orvosegyetemen. Ahogy kirugdalja a magyar prefektusokat a magyar többségű megyék éléről. Ahogy ártani akar nekünk bármi áron, mert nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az örök barát RMDSZ-en kívül más politikai szervezetei is vannak az erdélyi magyarságnak. Az persze tökéletesen érthető, hogy Ponta az RMDSZ-t szereti. Azt az RMDSZ-t, amelynek felső vezetéséből nyolc főt még a nyolcvanas években szerveztek be a román titkosszolgálatba – legalábbis így tudják odakint a magyarok. Azt az RMDSZ-t, amelynek egykori elnöke 2002-ben elsőként gratulált a „23 millió románozó” Kovács Lászlónak. Igen, Markó Béláról van szó, aki ezután Kovács Lászlóval együtt törölteti a státustörvényből az „egységes magyar nemzet” fogalmát. Arról a Markó Béláról, aki miniszterelnök-helyettesként a román alkotmánybíróságot megelőzve alkotmányellenesnek nyilvánítja a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezését a székelyföldi autonómiáról. S aki aztán pofátlanul ráírja minden választáskor a plakátjaikra, hogy „AUTONÓMIÁT”. Igen, ez az az RMDSZ, amelyik Bunta Levente polgármester segítségével az utolsó pillanatban lehetetlenné teszi Nyirő temetését, majd cserébe azt kéri a román kormánytól, hogy tiltsák ki Kövér Lászlót Erdélyből. Ahogy annak idején ez az RMDSZ és ez a Markó Béla tiltatott ki engem is, méghozzá azzal a váddal, hogy terrorista vagyok. Ez a Markó most a Vörösmarty téren dedikál éppen, és arról gügyögnek mind, hogy nem szabad magyar politikusoknak kampányolni Erdélyben, mert megosztják a kinti magyarságot.
S akkor álljon itt egy idézet végezetül Ujhelyi Istvántól, aki 2008 szeptemberében Nagyváradon ezt mondta az ott összegyűlt ifjú RMDSZ-es aktivistáknak: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mi mindig mindenben támogattuk őket, de ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog.” Istenem, édes jó Istenem…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap. Erdély.ma

Legyen Erdély is átlátszó: elindult a Tulipédia
Sokkal könnyebb lett volna, ha az Átlátszó írja meg rólunk a frankót, de így se rossz. Nevünket a tulipán és a wikipédia szavak összevonásával alkottuk. Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra „főcsapásait” az RMDSZ honosította meg (jele a tulipán), a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. Az új politikai alakulatok tagjai többségükben RMDSZ-tagok voltak, ha nem valamilyen tisztségviselői a szervezetnek, illetve minden új politikai szervezetnek viszonyulnia kell valamiképpen az RMDSZ-hez. A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra.
Tiszta politika?
Magyarországon többnyire, Erdélyben száz százalékosan ez az első kérdés. Ki(k)nek a nyúlványa vagyunk? Ki pénzel, kinek a szekerét toljuk? Mivel a romániai változások utáni, azaz a 22 év óta hatalmon lévő erdélyi magyar poltikai-gazdasági elit zsebközeli életét is kutatjuk, nem is, inkább dokumentáljuk, nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ holdudvarába tartoznak támogatóink. Ilyen értelemben ellenzékinek számíthatunk, bár szerintünk a szakmai magatartásunk az, mert minden megválasztott tisztségviselő viselt dolgaival foglalkozni fogunk. Kivétel nélkül. De nem mi tehetünk róla, hogy a vizsgált/kartotékolt politikusok 70-80 százaléka RMDSZ funkcionárius, vagy e párt színeiben székhez, tisztséghez jutott választott képviselő, polgármester, parlamenti képviselő vagy szenátor.
Úgy véljük, hogy itt is, ott is, azaz Magyarországon és a határon túl is érdemes lenne leszámolni néhány tévhittel. A külhoni magyarság nem szent tehén, mely méltósággal átvonul néha-néha a nemzet testén (ha például a magyarországi belpolitika megkívánja), és nem is élősködő, melytől szabadulnia kellene az (anya)országnak. A külhoni magyarság egyszerűen csak létezik, tagjai közt pedig – mint bármely közösségben – egyesek értéket, mások meg szennye(s)t teremtenek. Ezért a külhoni magyarság közéleti viszonyait egyszer már át kell világítania valakinek. Módszeresen. Helyzeti előny, ha olyan teszi ezt, akinek helyismerete van. És nekünk van, hiszen a hét – egyelőre névtelen – újságírónk közül négy Erdélyben élő médiamunkás, három pedig onnan származik, de már évek óta Magyarországon dolgozik.
Nem véletlen az sem, hogy a romániai helyhatósági választások kampányában indítottuk útjára a Tulipédiát, hiszen a választási hajrában megnő az érintettek együttműködési hajlandósága, a hozzájuk kötődő média pedig bőven szemlézte/kritizálta a nálunk megjelent tartalmakat, azaz ingyen bevezettek a „piacra”. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy pró vagy kontra kritikákat kaptunk. Álláspontunk amúgy is az, hogy erősségünket – ha van/lesz nekünk ilyen – nem az általunk megírt ilyen-olyan cikkek (az ún. Tulipédia-szubjektívek) jelentik, hanem a hivatkozott és a tárhelyünkre feltöltött dokumentumok (például vagyonnyilatkozatok), melyet bármely médiamunkás és olvasó is kedvére böngészhet, használhat, másolhat és megoszthat.
Jó példa erre Szász Jenő, a Nyirő József újratemetési botrányában is főszereplő, Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére pályázó, mellesleg a Magyar Polgári Párt elnökének esete: ellenlábasai a Tulipédián megjelent 2011-es vagyonnyilatkozatából készítettek szórólapot a kampányfinisben, ugyanis főállású politikusként gazdagodott meg piszkosul. De beszélhetnénk Frunda György RMDSZ-es szenátorról, Marosvásárhely polgármester-jelöltjéről is, aki szintén főállású politikusként lett milliárdos, de erről senki sem cikkezik az erdélyi magyar vagy magyarországi médiában.
Módszer?
Sokkal inkább aktakukacok, mintsem oknyomozó újságírók lennénk. Nem feltétlenül ügyekhez keresünk bizonyítékokat, hanem a nyilvánosan elérhető vagy megszerezhető hivatalos dokumentumokban keresünk összefüggéseket, melyek majd szép kis ügyekké állnak össze. Miként például a nagyváradi RMDSZ-birodalom. Ebben az esetben sem a spanyolviaszt találtuk föl, netán Pulitzer-gyanús sztorit prezentáltunk, hanem öt politikus tíz évnyi vagyonnyilatkozatait dolgoztuk föl. Ennyi.
Kapacitálnánk az erdélyi magyar, de a magyarországi újságíró-társadalmat is, hogy használják az általunk összegyűjtött dokumentumokat. Muníciót szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy ne feltétlenül kontrolkopizzák a határon túli médiában megjelent tartalmakat/olvasatokat, ha netán ismét téma a szent tehén, hanem elsődleges forrásokból (dokumentumokból) tájékozódhassanak. Annál is inkább, mert a kettős állampolgársággal rendelkező ún. külhoniak visszavonhatatlanul tényezőivé váltak a magyar belpolitikának/közéletnek (is!), szavazati joguk okán mindenképp. Ezzel a szavazótáborral pedig számolnia kell minden magyar belpolitikai szereplőnek, ha tetszik, ha nem…
De mit kezdünk a konzervatív újságírói krédóval?
Semmit, már ha egyáltalán van ilyen (van ilyen!). Reménykedünk abban, hogy nem bolondulunk meg akkor sem, ha a Tulipédiát üzemeltető csoport ún. konzervatív-liberális újságírókból áll. Mert a csalás az csalás, a lopás az lopás. Pont. Ráadásul ez nem is nemzet(iség)i kérdés, netán országhatár-függő. Legfeljebb nem (mi) írjuk meg, de a dokumentumokat azért feltöltjük. Hadd szóljon!
Szőke László (Tulipédia)
Ui.: Az árulózást a szerk@tulipedia.info címre várjuk. Köszönjük! Atlatszo.hu

Az RMDSZ szerint 170 polgármesteri tisztséget nyert a szövetség
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 170 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon az éjféli összesítés szerint.
Az RMDSZ kolozsvári országos kampányközpontjában a szövetség munkatársai úgynevezett párhuzamos szavazatszámlálást végeznek a saját biztosaiktól beérkezett információk alapján.
A hétfőn 3 óra 10 perckor közzétett összesítés szerint az RMDSZ 170 polgármesteri mandátumot szerzett, de remélik, hogy a megnyert polgármesteri mandátumok száma 200-hoz fog közelíteni a végleges eredmények szerint.
Az RMDSZ szerint a szövetség jelöltje nyert egyebek között olyan fontos székelyföldi településen, mint Székelyudvarhely, ahol Bunta Levente jelenlegi RMDSZ-es polgármester Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt elnökével mérkőzött meg a városvezetői tisztségért. Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád RMDSZ-es jelölt nyert, akit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is támogatott. Székelykeresztúron is az RMDSZ-es Rafai Emil győzött a szövetség párhuzamos szavazatszámlálása szerint. Baróton Lázár Kiss Barna nyert. Ott az elmúlt négy évben MPP-és polgármester vezette a települést.
Maros megyében Erdőszentgyörgyön és Nyárádszeredában is az RMDSZ jelöltjei nyerték meg a polgármester-választást. Meglepetésnek számít, hogy Kolozs megyében a Kolozsvárral szomszédos Kisbácsban sikerült az RMDSZ jelöltjének győznie olyan körülmények között, hogy a helyi magyarság számaránya mintegy 30 százalék. MTI. Erdély.ma

A kormánypártok győztek az önkormányzati választásokon
A kormányzó baloldali Szociálliberális szövetség (USL) fölényes győzelmet aratott a vasárnap rendezett romániai önkormányzati választásokon az urnazárás után közzétett becslések (exit pollok) szerint. A magyar szavazatokért először versengett három romániai magyar párt, amelyek saját választási biztosaik jelentéseire hivatkozva eltérően értékelték az általuk elért eredményeket. Az első hivatalos részeredmények hétfő délelőttre várhatók.
A szavazóhelyiségből távozó választók nyilatkozatai alapján végzett felmérek szerint Románia legtöbb nagyvárosában, közöttük Bukarest mind a hat kerületében, Temesváron, Jászvásáron (Iasi), Kolozsváron, Nagyváradon is az USL jelöltjei szerezték meg a polgármesteri tisztséget.
Ugyancsak az USL támogatásával nyert magabiztosan, a voksok több mint 60 százalékát megszerezve újabb mandátumot Bukarest független főpolgármestere, Sorin Oprescu.
Az első becslések szerint Marosvásárhely az egyedüli nagyváros, amelyben a jobbközép Demokratikus Liberális Párt, a PDL megőrzi a polgármesteri széket: a GeoPol közvélemény-kutató intézet exit pollja szerint Dorin Florea jelenlegi polgármester több mint 50 százalékos támogatottsággal nyerhet az RMDSZ-es Frunda György előtt.
Victor Ponta miniszterelnök, az USL társelnöke az első becslések közzététele után azt mondta: az általa vezetett kormány a vasárnap lezajlott önkormányzati választásokon kapta meg a választói felhatalmazást az ország vezetésére. A Ponta-kabinet parlamenti bizalmi szavazás nyomán vette át május elején az ország irányítását.
A nagyvárosokra összpontosító exit pollokból nem derült ki, hogyan szerepeltek a választáson az egymással is versengő magyar pártok, amelyek saját választási biztosaikra hivatkozva hétfőre virradó éjjel eltérően értékelték az eredményeket.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) párhuzamos szavazatszámlálására hivatkozva vasárnap éjfél körül bejelentette: a szövetség 123 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon.
Az RMDSZ – urnabiztosaira hivatkozva – közölte, hogy Székelyudvarhelyen (Bunta Levente), Sepsiszentgyörgyön (Antal Árpád) és Székelykeresztúron (Rafai Emil) újraválasztották tisztségébe a szövetség polgármesterét. Azt valószínűsítik, hogy Baróton és Kézdivásárhelyen is az RMDSZ polgármesterjelöltje győzött a Magyar Polgári Párt (MPP) hivatalban lévő polgármesterével szemben. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap este úgy vélekedett: a magyar-magyar verseny nem segített a mozgósításban a romániai helyhatósági választásokon, és ez várhatóan a mandátumokban is mérhető lesz. A politikus a szövetség kolozsvári kampányközpontjában az urnazárás után elmondta: a románok és magyarok által vegyesen lakott, úgynevezett interetnikus környezetben a magyar szavazóknak a választáson való részvétele alacsonyabb volt, mint a román választóké.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke viszont úgy látta: a tavaly alakult új párt munkája is benne van abban, hogy a választók nagyobb arányban vettek részt a választásokon, mint négy évvel ezelőtt, és sikerült mozgósítania azokat, akik az elmúlt években távol maradtak a politikai közösségtől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) több száz képviselőt juttatott az önkormányzati testületekbe, és ezzel a második legfontosabb romániai magyar politikai erővé lépett elő – állította Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke eltérően értékelte az erdélyi magyar pártok támogatottságát, szerinte az MPP „rávert" az EMNP-re. Szász szerint az újonnan alakult EMNP megosztotta az RMDSZ-szel szemben álló jobboldalt, amely állítása szerint így együttvéve sem tudott olyan eredményt felmutatni, mint 2008-ban az MPP egymagában.
Szász Jenő a közelgő parlamenti választásokra utalva kijelentette: valamennyi romániai magyar szervezet részvételével nemzeti konszenzust kell felállítani annak érdekében, hogy közösen jelenítsék meg „a magyar érdeket a bukaresti nacionalizmussal" szemben. Az MPP elnöke Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére jelöltette magát, a tisztséget 1996 és 2008 között ő töltötte be. Az urnabiztosok gyorsjelentéseiből azonban úgy tűnik, alulmaradt a négy éve hivatalban lévő RMDSZ-es Bunta Leventével szemben.
A vasárnapi önkormányzati választások hivatalos eredményeinek közzétételét a jórészt papíralapú adatfeldolgozás hátráltatja. A szavazás e módja mellett a csalások megelőzésére hivatkozva tartott ki a román választási hatóság. A hatóságok szerint a versengő pártok képviselői a szavazóhelyiségekben még tudnak figyelni egymásra, az általuk nagy körültekintéssel megírt jegyzőkönyvek pedig forrásértékű dokumentumoknak számítanak, amelyeket fegyveresek kísérnek egészen a megyei hatóságig.
Minden egyes választóhelyiségben négy jegyzőkönyv készül, ezeket beszállítják a települési bizottsághoz, onnan pedig – előzetes ellenőrzés után – a dokumentumok a megyei választási irodához kerülnek. Így az adatok hétfő hajnalban jutnak számítógépbe: a statisztikai hivatal emberei előbb beszkennelik a jegyzőkönyveket, és csak azután kezdik az adatokat összesíteni.
A sajtónak a világhálón nincs rálátása a részeredmények alakulására: hivatalos adatokat csak úgy lehet megtudni, hogy a választási irodák négyóránként közleményben összegzik addigi munkájukat.
A részeredményekre vonatkozó első hivatalos jelentést hétfő délelőttre ígérte a román központi választási iroda, a véglegesnek tekinthető, de még mindig nem hivatalos eredmény hétfő estére várható. MTI. Erdély.ma

Nem lesz magyar polgármestere több régi magyar településnek –
Nem lesz magyar polgármestere több olyan erdélyi településnek, ahol többségben élnek a románok, de eddig magyar volt a városvezető.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint Szatmárnémetiben Ilyés Gyula, az RMDSZ jelöltje – az elmúlt nyolc évben ő vezette a várost – alulmaradt Dorel Coicával, a román Szociálliberális Szövetség (USL) jelöltjével szemben, aki mintegy 6 ezerrel több szavazatot kapott. Ez a két jelölt 2008-ban is versenyben volt egymással, akkor viszont még Ilyés kapott mintegy 7 ezer szavazattal többet. Szatmárnémetiben a magyar lakosság aránya 37,6 százalék.
A Maros megyei Szászrégenben is hasonló a helyzet. Ott szintén az RMDSZ-es Nagy András vesztett román kihívójával, a Szociálliberális Szövetség (USL) jelöltjével, Maria Precuppal szemben. Nagy András két mandátum erejéig töltötte be a városvezetői tisztséget Szászrégenben, ahol a magyar lakosság számaránya 26 százalék.
Az RMDSZ párhuzamos számlálása szerint a Temes megyei, mindössze 11 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Zsombolyában sem sikerült Kaba Gábornak újabb polgármesteri mandátumot nyernie. Székelyföldön viszont az RMDSZ jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt – közölte az MTI-vel Kovács Péter, a szövetség főtitkára.
A főtitkár közlése szerint Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön – Hargita, illetve Kovászna megye székhelyén – az RMDSZ kétharmados többségre tett szert a városi tanácsban, és mindkét településen az RMDSZ jelöltjei, Ráduly Róbert Kálmán és Antal Árpád szereztek újabb polgármesteri mandátumot. Kovács szerint Székelyudvarhelyen is egyszerű többséget szerzett az RMDSZ a városi tanácsban, amire nyolc éve nem volt példa. hirado.hu. Erdély.ma

Átrendeződtek az erdélyi magyarlakta megyék önkormányzatai –
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi romániai önkormányzati választások nyomán.
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, négy éve valamennyien a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok elnökeit mindkét alkalommal, 2008-ban, s most is egyszerű többséggel választották. A megyei tanácsok közül – mindkét választáson – csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben „ellenzéki" magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, a román pártszövetség 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba (közgyűléseibe) a magyar „ellenzéki" pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
- A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
- A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
- A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
- A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
- A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya – Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad.
A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar „ellenzéki" pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba). Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot.
MTI. Erdély.ma

Fölényesen nyert a Székelyföldön, veszített a Partiumban az RMDSZ tarolt, a Partiumban viszont sokat veszített az RMDSZ. Míg Kovászna és Hargita megyében megyei tanácselnöki tisztséget és fölényes többséget szerzett a képviselőtestületekben, a Maros megyében megméretkező Lokodi Edit Emőke elveszítette a megyei tanácselnöki tisztségért folytatott versenyt. Szatmár megyében és Szatmárnémetiben nemcsak a megyei tanácselnöki és polgármesteri tisztségeket veszítette el a szövetség, a tanácsban is kisebbségbe került. Akárcsak a Bihar megyei és nagyváradi önkormányzatban, ahol húsz év után ellenzékbe kerülhet az RMDSZ. Kolozs megyében ellenben a mérleg nyelveként megyei alelnöki és kolozsvári alpolgármesteri tisztséget kér a szövetség.
Egyedi eset. Mezei János polgármester és MPP-s csapata újrázni tudott Gyergyószentmiklóson
A RMDSZ-es Lokodi Edit Emőkének nem sikerült megőriznie a Maros megyei önkormányzat elnöki tisztségét, annak ellenére, hogy lényegesen több szavazatot kapott, mint a szövetség listája. Míg megyeszerte 96 324-en (a voksok 37,87 százaléka) szavaztak a szövetség jelöltjére, a magyarellenességgel tarkított, agresszív kampányt folytató balliberális kihívója, Ciprian Dobre 112 265 voksot (40,64) gyűjtött be. A vártnál lényegesen gyengébben szerepelt a Szövetség Marosért névre keresztelt PDL-s alakulat képviselője, Marius Paşcan prefektus, akinek a lakosság mindössze 20,43 százalékát sikerült meggyőznie. Az MPP színeiben induló Bíró Zsolt a szavazatok 4,05 százalékát szerezte meg, ami szám szerint 11 198 voksot jelentett.
„Az eredmények tükrében nem látom értelmét a nyilatkozatháborúnak, inkább a jövőbe tekintek és igyekszem folytatni a nyolc évvel ezelőtt megkezdett munkámat. A megyei tanácsnak folytatnia kell az útjavítást és -építést, a hulladéktároló kialakítását, a repülőtér fejlesztését, a motorversenypálya megépítését. Ugyanakkor folytatnunk kell az uniós pályázatok lehívását” – fogalmazta meg az elkövetkezendő négy évre szóló célokat Lokodi Edit Emőke.
Mondandójából érezhető volt, hogy a továbbiakban vállalja az alelnöki tisztséget, amit újságírói kérdésre meg is erősített. Mint hangsúlyozta, ezzel hozzájárulna az önkormányzati munka folytonosságához. A vereséget illetően Lokodi úgy vélekedett, ez elsősorban a románság lényegesen nagyobb szavazókedvének tudható be. Ennek okát pedig elsősorban Dobre nacionalista kampányában (Itt az esély, hogy 12 év után Maros megyét ne a magyarok vezessék! volt a liberális politikus leggyakrabban használt jelmondata) és a Fidesz-vezetők erdélyi jelenlétében látta.
„Bíró Zsolt semmire sem ment a 11 ezer szavazatával, de a fideszes vezetőkkel karöltve elérte, hogy megtévessze a választókat és urnák elé csalogassa a románokat. Ezen a magyar diplomáciának el kellene gondolkodnia” – üzente a hazai magyar ellenzéknek és a budapesti kormányerőknek az RMDSZ tisztségviselője. Kérdésünkre, hogy az MPP-vel ellentétben mennyire érezte az EMNP „hallgatólagos támogatását”, mint ahogy azt Portik Vilmos, az alakulat megyei elnöke megfogalmazta, Lokodi Edit Emőke kifejtette, hogy ő még nem hallott erről a fogalomról.
„Lehet, hogy nem támadtak, de én nem éreztem semmiféle támogatást a részükről. Sőt úgy tudom, inkább Bíró Zsolt megszavazására bíztatták az embereket” – nyilatkozta a Krónikának a leköszönő elnöknő. Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentésére reagálva, miszerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete gyengén dolgozott, Lokodi elmondta: ő teljesen másként látja a helyzetet, hisz megítélésében az elmúlt időszakban mindenki nagy erőbedobással dolgozott.
Az RMDSZ hivatalosságai közül – a Fideszen, az erdélyi versenypártokon, a magyarellenes kampányt folytató vetélytársakon és a vásárhelyi szervezeten kívül – egyesek a választópolgárokat is hibáztatják, mert nem járultak megfelelő arányban az urnák elé.
Benedek Imre: többé nem műtök
Hasonló álláspontot képvisel az MPP polgármesterjelöltje, Benedek Imre is, aki a tegnap délelőtti sajtóértekezletén kijelentette: mivel a választópolgárok megbüntették (a szavazatok alig 1,68 százalékát szerezte meg), többet nem hajlandó műteni. „Egyetemi előadótanár és klinikavezetőként fogok dolgozni tovább. Ha kell, műtök Moldvában, Arábiában vagy Magyarországon, de itthon, többé nem” – jelentette ki ingerülten az ismert szívspecialista.
A Maros megyei tanács legnagyobb, 13 tagú frakcióját az elkövetkezendő négy évben is az RMDSZ fogja alkotni. A szövetség egy tanácsost veszített 2008-hoz képest. A Szociálliberális Unió (USL) szintén 13 képviselővel kezdi az új szakaszt, a Szövetség Marosért hattal, míg a populista PPDD kettővel. A marosvásárhelyi önkormányzatban a visszaosztás után az RMDSZ megőrizte 10 tanácsosi mandátumát, a Szövetség Marosért 7-et az USL 6-ot kapott.
Hargita megye: fölényben az RMDSZ
Hargita megyében fölényes győzelmet aratott az RMDSZ: nem hivatalos adatok szerint a szövetség 51 településen állított polgármestert, míg a Magyar Polgári Párt (MPP) színeit képviselő jelölt 5 településen nyert.
A voksok alapján a következő négy évben is Borboly Csaba vezetheti a megyei önkormányzat képviselőtestületét – az elöljáró a szavazatok 69 százalékát gyűjtötte be –, melyben az RMDSZ a tanácsosi mandátumok kétharmadát kapta meg. A végleges eredmények szerint a szövetség 21, az MPP 4, az Erdély Magyar Néppárt (EMNP) és a Szociálliberális Unió (USL) pedig 3-3 képviselőt küld a megyei tanács döntéshozó testületébe. A 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ kettővel többet, az MPP pedig hattal kevesebb mandátumot szerzett.
Csíkszeredában 13 RMDSZ-es, 2 MPP-s, 2 EMNP-s és 2 USL-s tanácsosból áll a helyi önkormányzat képviselőtestülete, melyet továbbra is Ráduly Róbert Kálmán (RMDSZ) polgármester vezet. Az elöljárót a szavazatok 64 százalékával választották újra a megyeszékhelyen.
A voksolás eredményét kommentálva Ráduly a Hargita Népe napilapnak úgy nyilatkozott, ebből nem szabad messzemenő konklúziókat levonni, mert a helyhatósági választások elsősorban helyi emberekről, helyi csapatokról szólnak. „Itt a választás nem pártszimpátiák, hanem személyek, csapatok mentén zajlott” – fogalmazott. Mint mondta, elsősorban nem a győzelem ízét, hanem a felelősség súlyát érzi, hiszen munkájuk elismerése mellett az elvárások is nőttek.
Székelyudvarhelyen a polgármesteri tisztség mellett az RMDSZ 11 tanácsosi mandátumot szerzett, míg az MPP-t 5, az néppártot pedig 3 tanácsos képviseli majd a Bunta Levente (RMDSZ) polgármester vezette testületben. Az MPP polgármesterjelöltje, Szász Jenő pártelnök (aki a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékával elveszítette a megmérettetést) a néppárt sikeres megosztási kísérletének tulajdonítja a vereséget. A Hargita Népének adott interjújában úgy fogalmazott: a kampányban tudathasadásos állapot uralkodott.
„Az egyik színpadon kampányolt Szász Jenő Kövér Lászlóval, az országgyűlés elnökével, a másikon Tankó László, az EMNP helyi polgármesterjelöltje Németh Zsolttal, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárával. Arról nem is beszélve, hogy Udvarhelyen a régi hálózatokat is mozgásba lendítették: bizonyíték erre, hogy a románok is az RMDSZ-re szavaztak, nem saját jelöltjeikre. A másik magyarázat, hogy Udvarhely lakossága alig 33 ezer főre csökkent, s főként a jobboldali szavazók vándoroltak külföldre” – magyarázta a napilapnak Szász Jenő.
Gyergyószentmiklóson viszont ismét jól szerepelt a Magyar Polgári Párt: újra polgármestert állított Mezei János személyében, s mivel 11 tanácsosa jutott mandátumhoz, kétharmados többséget tudhat magáénak az önkormányzati képviselőtestületben. A tanács munkájában 7 RMDSZ-es tanácsos is részt vesz.
„Egy dolgot biztosan megígérhetek: a politika nem fog felülkerekedni a város érdekein. Ahogy eddig is tettük, a képviselőtestülettel közösen a városért dolgozunk és nem politizálunk” – mondta el Mezei János.
„Tulipános” Háromszék is
A helyhatósági választások egyértelmű győztese az RMDSZ Kovászna megyében is, ahol 2008-hoz képest az MPP támogatottsága a felére csökkent. Az összesítések szerint az RMDSZ összesen 307 mandátumot szerzett a helyi tanácsokban és 18-at megyei önkormányzatban. A szövetség 35 településen állíthat polgármestert, míg a megyei önkormányzat élén Tamás Sándor újrázhatott.
Tischler Ferenc, a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, több mandátumot és több települést bíztak rájuk a választók, mint négy esztendővel ezelőtt: „Elveszítettük Maksát és Nagyborosnyót, ahol az EMNP jelöltje nyerte el a polgármesteri tisztséget, Gelencét és Nagybacont, ahol MPP-s elöljáró lesz, de visszaszereztük Kézdivásárhelyt, Barótot, Kőröspatakot és Előpatakot is.” Nem végleges adatok szerint az MPP-nek 62, az EMNP-nek 53 helyi tanácsosa lesz. Nemes Előd, a néppárt háromszéki elnöke a Krónikának elmondta, egy fiatal, mindössze féléves múlttal rendelkező párt a második politikai erő lett Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken.
MPP: visszaestünk, fiatalítani kell
Bálint József, a polgári párt megyei elnöke jelentős visszaesésként értékelte az MPP szereplését: míg négy évvel ezelőtt 123 tanácsosuk volt, Kézdivásárhelyen polgármestert állíthattak, majd a választások után az addig független Nagy István baróti polgármester is belépett a pártba. „Építkezni kell a pártban, a fiatalítást már a választások előtt megkezdtük és tovább folytatjuk” – mondta Bálint József.
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád 79,01 százalékos támogatottsággal kezdheti második mandátumát, az önkormányzatba az RMDSZ 14 tanácstagot küld, az EMNP, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt két-két tanácsosi helyet kap, míg az MPP elveszítette többségét: kilenc helyett mindössze egy képviselőt juttatott be. Kézdivásárhelyen Bokor Tibor, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 46,24 százalékával nyerte a választásokat, a tanácsban az RMDSZ kilenc, az MPP és az EMNP négy-négy tanácsi mandátumhoz jutott. Kovásznán Lőrincz Zsigmond több mint 80 százalékot hozott az RMDSZ-nek, és elnyerte a második mandátumát.
A tanácsban az RMDSZ-nek 11 képviselője van, rajtuk kívül öt USL-s képviselő és egy független jutott mandátumhoz. Az MPP és az EMNP nem jutott be a fürdővárosi testületbe, holott az elmúlt négy évben három MPP-s képviselő volt. Baróton Lázár Kiss Barna, az RMDSZ jelöltje győzött és a tanácsban is megvan az RMDSZ-es többség. Tamás Sándor 56,7 százalékkal nyerte el a háromszéki önkormányzat elnöki tisztségét. A 30 tagú megyei tanácstestületben 18 képviselője lesz az RMDSZ-nek, 4 tanácsosa az EMNP-nek, 3 az MPP-nek, ugyancsak 3 a PSD-nek és 2 a PNL-nek. Tamás Sándor úgy nyilatkozott, a következő időszakban elszámoltatják a leköszönő kézdivásárhelyi és baróti MPP-s polgármestereket.
A Szociálliberális Unió (USL) sepsiszentgyörgyi alpolgármesteri tisztséget és megyei alelnökséget követel. Horia Grama, a pártszövetség Kovászna megyei társelnöke hangsúlyozta, választópolgárok 15 százaléka szavazott a szövetségre, ez az eredmény feljogosítja arra, hogy megkapják ezeket a tisztségeket, hiszen így a román közösség is méltóképpen képviselve lenne ezekben a testületekben.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Átrendeződtek az erdélyi magyarlakta megyék önkormányzatai
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi romániai önkormányzati választások nyomán.
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, annak idején valamennyien a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok (közgyűlések) elnökeit mindkét alkalommal, 2008-ban, s most is egyszerű többséggel választották.
A megyei tanácsok közül - mindkét választáson - csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben "ellenzéki" magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, a román pártszövetség 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba (közgyűléseibe) a magyar "ellenzéki" pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya - Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad.
A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar "ellenzéki" pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba).
Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot. MTI

Önkormányzati leltár
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi önkormányzati választások nyomán.
Két RMDSZ-es megyei tanácselnökkel kevesebb
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, annak idején valamennyien az RMDSZ színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok közül – mindkét választáson – csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben „ellenzéki” magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön a megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, az USL 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba a magyar „ellenzéki” pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
Visszaesett a magyar tanácsosok aránya
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya – Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad. A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar „ellenzéki” pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba).
Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Növekedett az RMDSZ-es polgármesterek száma
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot. Szabadság (Kolozsvár)

Toró szerint magyar egység kell az erdélyi politikában
Nem tartja becsületesnek az egymásra mutogatást a romániai önkormányzati választások eredményei miatt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki a Magyar Nemzetnek adott interjúban arról is beszélt, pártja készen áll a magyarok közti új egységre.
– Ki a győztese a romániai magyar pártok közül a vasárnap lezajlott önkormányzati választásoknak? – Mi a kampányban végig versenytársakról beszéltünk, és nem ellenfelekről. Azt is jeleztük, hogy amint befejeződik a választás, azok, akik a magyar pártok színeiben az önkormányzatokba bekerültek, szövetségesek kell legyenek, és közösen kell megoldást találniuk az erdélyi magyarság problémáira. Ettől kezdve, remélem, a győztes az erdélyi magyarság, mert leszámítva Marosvásárhelyt, Nagyváradot vagy Szatmárnémetit, ahol bizony „sikerült” szerencsésen elbukni a választást, az önkormányzataink nem gyengültek. Az említett településeken sem a néppárt hozzáállásán vagy jelöltjein múlott mindez, hanem azon, hogy például Marosvásárhely esetében bármennyire is törekedtünk közös jelölt indítására, ez elbukott a másik két párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt felelőtlen és bűnös hozzáállásán, amikor saját, megosztó jelöltjeikhez ragaszkodtak. Így nemcsak hogy nem nyertük el a polgármesteri széket, hanem erős kisebbségbe is kerültünk a városi önkormányzatban, amiért egyáltalán nem felelős az EMNP. Mindenkinek elsődlegesen a saját felelősségét kell megtalálnia. Az említett településeken a felelősség nagy része azoké, akik a jelölteket állították, és nem tartom becsületes dolognak, ha másokra mutogatunk.
– Milyennek ítéli az EMNP választási szereplését?
– Ami a magyar-magyar versenyt illeti, nagy eredménynek tartom, hogy az EMNP kevesebb mint nyolc hónapos működés után a második politikai erővé nőtte ki magát. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy hármunk között a választásokat az RMDSZ fogja megnyerni, hiszen az ő beágyazottsága a legerősebb Erdélyben. A tét számunkra igazából az volt, hogy sikerül-e megvetnünk a lábunkat nemcsak a Székelyföldön, hanem Közép-Erdélyben vagy a Partiumban is. Örömmel mondhatom, hogy csaknem kétszázötven képviselőt sikerült bejuttatnunk az önkormányzatokba Erdély-szerte, és erre nyugodtan lehet építeni a továbbiakban. Mert mi nemcsak a választásra készültünk, hanem hosszú távú építkezésbe fogtunk. Olyan fiatalokat sikerült az önkormányzatokba bejuttatni, akik jó eséllyel tudják majd az új egység magját elvetni a testületekben. Hiszen végig azt mondtuk, az új egység nem azt jelenti, hogy egy párt kereteibe kell belekényszeríteni az erdélyi magyarokat, hanem azt, hogy képviselőik képesek-e együttműködni a gondok megoldásában. Az önkormányzatok pedig jó laboratóriumai az új egység kimunkálásának.
– Milyen következtetésekkel fut neki a mostani eredmények alapján az EMNP a parlamenti választásoknak? – Mi arra szeretnénk a többi párt vezetőit rábírni, hogy próbáljunk stratégiai döntésekben legalább egy-két évtizeddel előre gondolkodni, és közös nevezőre jutni. Mivel az új, de hátrányos választási törvényből már eltörölték a bejutási küszöböt, ez látszólag nem kényszeríti együttműködésre a magyar politikai szervezeteket, én mégis azt mondom, elsődlegesen azt kell megfontolni, hogy tudunk-e együttműködni akár a parlamenti választásokon is. Ehhez az kellene, hogy az új egység folyamata az önkormányzatok szintjén előre haladjon, s ez olyan nyomást gyakorolhat a két másik magyar párt vezetőire, hogy ne csak a következő választásokig gondolkodjanak, hanem próbálják azt is tekintetbe venni, hosszú távon mi lenne a jó az erdélyi magyarságnak. Mi készen állunk erre a párbeszédre. – Az MPP azt állítja, hogy az EMNP megosztotta az erdélyi magyar jobboldalt, az RMDSZ szerint pedig a néppárt megjelenésével meggyengült az erdélyi magyarok képviselete. Erre mi a válaszuk? – Az, hogy „jobboldal” nem értelmezhető fogalom az erdélyi magyarság körében. Vannak viszont olyan erők, amelyek szeretnék az RMDSZ monopolhelyzetét megingatni. Ebből a szempontból valóban kerülhetnénk közös platformra az MPP-vel, de ez elakadt Szász Jenő MPP-elnök kizárólagos hozzáállásán, aki mindenképpen Székelyudvarhelyt és a maga személyét szerette volna ráerőltetni az EMNP-re. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, és sajnos ennek az oltárán áldozott be az MPP elnöke gyümölcsözőnek ígérkező együttműködéseket a különböző önkormányzatokban. Ami az RMDSZ vádját illeti, mi úgy számoljuk, hogy elérheti a százezret is azok száma, akiket mi mozgattunk meg. Olyanokat hoztunk vissza a közéletbe, akik már rég lemondtak arról, hogy részt vesznek a választásokon. Ráadásul számos erdélyi településen, ahol még nem volt magyar képviselet, most az EMNP mozgósításának köszönhetően választottak meg magyarokat. Vannak konkrét példáink is arra, hogy általunk egyértelműen erősödött a magyar képviselet azzal, hogy csak magyar pártok képviselői jutottak be az önkormányzatba, vagy úgy, hogy növekedett a választási részvétel, vagy pedig ismét magyar polgármester vezeti az adott települést. Kristály Lehel
Magyar Hírlap. Erdély.ma

Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a Néppárt
A Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére.
A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is.
A magát „túlnyerő” RMDSZ
A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát.
EMNP és MPP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza.
Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”.
A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent.
Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is.
Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában.
Székelyföldi körkép
Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe.
A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át.
Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben
Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is.
Etnikai szavazás a Partiumban
Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Novák Csaba Zoltán: SZÉKELY ÉS KOMMUNISTA. Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja

Román szóbeli érettségi: kullogó székely végzősök
Az országos ranglétra végén kullognak a Hargita és Kovászna megyei érettségizők a múlt héten lezajlott román szóbeliken elért eredmények alapján. Országos szinten a diákok 60,74 százaléka szerzett a legmagasabb („tapasztalt”) szintű minősítést a román nyelvi kommunikációs készségeket felmérő próbán.
A legtöbben Prahova megyében (75,16 százalék), Brassó megyében (73,73) és Brăila megyében (73) vizsgáztak jelesre. A leggyengébb megyék Hargita megye (38,23), Kovászna megye (33,92) és Ilfov megye (31,15). A szóbeli próbán 159 641 diák vett részt.
Tizenkilenc diákot csalás miatt kizártak, 3471-en pedig nem jelentek meg.
Hargita megyei szinten 2630 végzős diák iratkozott fel a román szóbeli vizsgára, ám végül 44-en nem jelentek meg. A három napon át zajló próbákon 2586 érettségiző tudásszintjét mérték fel, legtöbben – összesen 1010 végzős – a legmagasabb minősítést kapták, a közepes tudásszintnek megfelelő „haladó” értékelést 703-an szerezték meg, míg a leggyengébb, ám mégis „közepes”-nek nevezett értékelést 873-an kapták meg. Udvarhelyszéken, illetve Székelyudvarhelyen is fordított a helyzet – derül ki a tanfelügyelőségi összesítésből. Itt a legtöbb diáknak csak a „közepes” szintre futotta tudásából.
Mától kezdődően június 22-ig az informatikából, 25–27. között pedig idegen nyelvből szóbeliznek a diákok. A vizsgákon szintén nem osztályzatot, hanem a román szóbelihez hasonlóan minősítést kapnak. A vizsgák neheze, az írásbelik július 2-án román nyelv és irodalommal kezdődnek; 3-án anyanyelvből, 4-én a profilnak megfelelő tantárgyból, 6-án pedig opcionális tantárgyból vizsgáznak a diákok.
A román nyelv és irodalom vizsga tételei az osztályok szakirányaitól és profiljaitól függetlenül egységesek lesznek, a diákoknak pedig a rendelkezésükre álló három óra alatt három feladatkört kell megoldaniuk: az első egy ismeretlen irodalmi szöveg műfaji elemzése lesz, azt követi egy érvelő jellegű szöveg megírása – egy adott, aforisztikus szövegből kiindulva –, végezetül pedig egy ismert irodalmi mű elemzése, szerkezeti és stilisztikai tanulmányozása, strukturált esszé formájában. A vizsgák eredményeinek kifüggesztésére július 8-án lehet számítani, 9-én kerül sor az óvások benyújtására, 13-án pedig nyilvánosságra hozzák a végleges eredményeket. Ha valakit puskázás vagy egyéb szabálytalanság miatt kizárnak az érettségiről, legközelebb csak jövő ősszel, az idei pótérettségi és a 2013-as nyári vizsgaidőszak után próbálkozhat újra.
F. H. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elhalasztották az ítélethirdetést Nyirő József temetési engedélyének ügyében
Június 27-ére halasztotta a Hargita Megyei Törvényszék az ítélethirdetést a Nyirő József hamvainak eltemetését engedélyező székelyudvarhelyi polgármesteri okmány ügyében.
A törvényszék illetékese az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a törvényszék megtárgyalta az ügyet, az ítélet kihirdetését azonban egy héttel elhalasztotta. A tárgyaláson a felperes prefektusi hivatal képviselője nem jelent meg, csak az alperes székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal képviseltette magát. Nyirő József hamvainak május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi temetése azért hiúsult meg, mert a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által május 25-én kibocsátott temetési engedély formai hibát tartalmazott. Amint azt Augusta-Cristina Urzica prefektus közölte, az iratban egy 2012-ben kiállított dokumentumra (vélhetően a hamvasztás dokumentumára) hivatkoztak, és nem az 1953-ban kiállított halotti anyakönyvi kivonatra, amint azt a törvény előírja.
A prefektus a Hargita Megyei Törvényszék közigazgatási osztályán kérte az engedély érvénytelenítését. A román törvények értelmében a közigazgatási bíróságon megtámadott határozatok hatályát mindaddig felfüggesztik, míg ítélet nem születik azokról. A prefektusi intézkedés mintegy eleget tett a Nyirő József újratemetését ellenző kormánypárti román politikusok nyilatkozatainak. Székelyudvarhelyen május 27-én nem temették el az író hamvait, csak ökumenikus áhítatot tartottak emlékére.
MTI. Erdély.ma

Összerdélyi múzeum: megalakult a kuratórium
Neves erdélyi képzőművészekből és múzeumi szakemberekből alakult szakmai kuratórium, amelynek az a szerepe, hogy megalapozza és fejlessze a Sepsiszentgyörgyre tervezett kortárs képzőművészeti közgyűjteményt.
Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója kifejtette: a testület létrehozása elodázhatatlan lépés volt, hiszen hétről hétre érkeznek felajánlások, adományok bel- és külföldről. Eddig Pallos Schönauer Jutta Stuttgartból, Abodi Nagy Béla, Kántor Lajos, Vetró Mária Kolozsvárról, Véső Ágoston Nagybányáról, Kőnig Frigyes Budapestről adományozott alkotásokat a közgyűjtemény számára. A szakmai kuratórium tagjai: Csíkszeredából Botár László, Kolozsvárról Kántor Lajos, Kolozsi Tibor, Murádin Jenő, Székely István, Nagyváradról Újvárossy László, Jakobovits Miklós, Sepsiszentgyörgyről Damokos Csaba, Ütő Gusztáv, Vargha Mihály, Vinczeffy László, Székelyudvarhelyről Vécsi Nagy Zoltán.
Elképzelésük szerint a testület negyedévenként tartja üléseit, levelezőlistát működtet és a gyűjtemény fejlesztése, gyarapítása érdekében mozgósítja a honi és külföldi művészvilágot, lobbizik a székház építése ügyében, figyelemfelkeltő akciókat szervez, feltérképezi a mentésre váró életműveket – mondta Vargha Mihály, aki szerint a huszonnegyedik órában szükség van egy intézményre, amely megakadályozhatja az Erdélyben született műalkotások elkallódását. Ennek érdekében létrehozzák az egész Erdélyt kiszolgáló Képzőművészeti Múzeumot, amely gyűjti, feldolgozza, és értékelvűen bemutatja az elmúlt kilenc évtized művészeti termését. Tervek szerint sepsiszentgyörgyi székhelylyel, a Székely Nemzeti Múzeum keretében jönne létre az összerdélyi képzőművészeti közgyűjtemény.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kövér László: A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés
Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta és nem volt antiszemita – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Elie Wieselnek írt válaszlevelében, amelyet az amerikai Nobel-békedíjas író irodája juttatott el az MTI washingtoni irodájához helyi idő szerint pénteken.
Kövér László a magyar származású íróhoz magyarul írt levelében rámutatott arra, hogy Nyirő nem volt sem háborús bűnös, sem fasiszta, sem antiszemita.
Kövér a június 21-i keltezésű levélben felhívta Wiesel figyelmét, hogy „a magyarországi kommunista propaganda, fenntartva a vádakat, négy évtizeden keresztül próbálta meg kitörölni Nyirőt a köztudatból", miközben még a Ceausescu-rendszer is elismert íróként kezelte, mert a hetvenes években nyugdíjtámogatást folyósított az özvegyének.
A házelnök egy korabeli budapesti zsidó tudományos és kritikai folyóiratot, a Libanont idézve leszögezte, hogy Nyirő „irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus". „Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce" – írta Kövér László. Megfogalmazása szerint „a székely származású magyar író, Nyirő József nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet".
Párhuzamként hozta fel, hogy „mint ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentő szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés". Kövér László rámutatott, hogy miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyirőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson.
„A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés" – hangoztatta a házelnök. A házelnök „igazságtalannak és méltánytalannak, ezért elfogadhatatlannak" nevezte Wiesel azon szavait, amelyek szerint „a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztásra mosását", és emlékeztetett rá, hogy 2000-ben Orbán Viktor első kormánya volt az, amely bevezette a holokauszt áldozatainak emléknapját, és határozott arról, hogy Magyarországon Holokauszt Emlékközpont alakuljon.
„1944-ben a zsidó honfitársaimra mért csapás a nemzet egészén okozott nehezen gyógyuló sebeket. Ez a seb a nemzet szívén esett (...) Talán már itt az ideje, hogy a borzalom és a rettenet által kizökkentett történelem visszataláljon természetes medrébe. Talán eljött az ideje annak, hogy annyi hazugság, annyi elhallgatás, annyi egyoldalúság után, történelmünket végre egészben lássuk. Talán elmúlt már annyi idő, hogy a sokféle sorsot és szenvedést megértsünk és bevalljunk" – idézte saját, a holokauszt áldozatainak emléknapján 2011-ben elmondott szavait Kövér László, hozzátéve: „ma is így gondolom".
A házelnök levelét lezárva megbékélést kívánt „mindannyiunknak".
Elie Wiesel a Kövér Lászlóhoz június 7-i dátummal intézett levelében lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjéről – amelyet 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vett át -, egyebek között azért, mert az Országgyűlés elnöke is részt vett május 27-én a romániai Székelyudvarhelyen „a nyilas eszméket valló erdélyi író", Nyirő József tiszteletére tartott megemlékezésen. A magyar házelnöknek írt rövid, angol nyelvű, június 22-i keltezésű válaszlevelében Elie Wiesel megköszönte Kövér László sorait, amelyeket, mint írta, „nagyon figyelmesen" elolvasott.
„Vajon egyetértek-e az Ön Nyirőről alkotott véleményével? Nem. A forrásaim mást mondanak" – írta Wiesel, és kifogásolta, hogy a házelnöki levél nem tért ki az ő Horthy Miklós „megújult csodálatával" kapcsolatos állásfoglalására.
Az író reményét fejezte ki, hogy Kövér László nem bánja, ha a levelét közzéteszi az érdeklődést mutató sajtóban. Befejezésül azt írta: elégedett a házelnökkel folytatott eszmecserével.
Az Országgyűlés Hivatala csütörtökön azt közölte az MTI-vel, hogy a házelnök – tekintettel arra, hogy Elie Wiesel sem nyílt levélben fogalmazta meg véleményét – a címzett belátására kívánja bízni, nyilvánosságra hozza-e a válaszlevelet.
MTI. Erdély.ma

Törölték Nyirő József temetési engedélyét
Hargita Megyei Törvényszék elfogadta Augusta-Cristina Urzica prefektus keresetét, és megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott, Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
Kardalus Erika bíró, a törvényszék szóvivője az MTI-nek elmondta, a törvényszéknek harminc napon belül kell eljuttatnia a megindokolt ítéletet a feleknek, akik az ezt követő tizenöt napban nyújthatnak be fellebbezést az ítélet ellen.
A temetkezési engedély jogszerűségét Hargita megye kormánybiztosa Mircea Dusa miniszter személyes közbelépése nyomán támadta meg, miután tudomására jutott, hogy a „székely apostol" földi maradványait akarják újratemetni. Erdély.ma

A székelyudvarhelyi tanács tegnapi alakuló ülése előtt Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke bejelentette, lemond tanácsosi mandátumáról, mivel inkább az országos politikában szeretne tevékenykedni.
„Nem kívánok részt venni a helyi politikában. Azért is jutottam erre a következtetésre, mert lassan két hét eltelt a választások óta, mérlegeljük, hogy gyakorlatilag mi történt az egész Székelyföldön, és azt látom, hogy az Ungureanu-kabinet bukása nem jött jól az erdélyi magyar ellenzéknek, az RMDSZ-szel szemben álló ellenzéknek” – fejtette ki Szász Jenő, aki átadja tisztségét a listán következő Bálint Mária Magdolnának.
Lemondott tanácsosi mandátumáról Molnár Miklós is, aki másodikként szerepelt az MPP jelöltjeinek listáján. Molnár a Székelyhon portálnak azt nyilatkozta, az új tanács összetétele esélyt sem ad arra, hogy a polgári párt értékrendjét érdemben képviselni lehessen. „Elegem van a bábszínházból” – tette hozzá. Helyét Tamás Zoltán foglalhatja el.
Tegnap délben a városháza Szent István Termében beiktatták Székelyudvarhely újonnan megválasztott képviselőit, a tanácstagok mellett pedig a város polgármestereként újraválasztott Bunta Levente is letette esküjét. Az alakuló ülés második felében a 19 tagú, 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s és 3 Erdélyi Magyar Néppártos (EMNP) tanácsosból álló testület az RMDSZ-es Benedek Árpád Csabát választotta meg alpolgármesternek tizenegy szavazattal.
„Köszönöm az RMDSZ-frakció bizalmát, hisz a szavazatok számából kitűnik, hogy ők voksoltak rám, és remélem, az elkövetkező hónapokban az EMNP-s és MPP-s tanácstagok megbizonyosodnak majd: bánhatják, hogy nem rám szavaztak” – fogalmazott Benedek. A polgári párt egyébként Mike Leventét javasolta a tisztségre, míg az EMNP nem kívánt jelöltet állítani
Szász Jenő lemondott tanácsosi tisztségéről
A székelyudvarhelyi tanács tegnapi alakuló ülése előtt Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke bejelentette, lemond tanácsosi mandátumáról, mivel inkább az országos politikában szeretne tevékenykedni.
„Nem kívánok részt venni a helyi politikában. Azért is jutottam erre a következtetésre, mert lassan két hét eltelt a választások óta, mérlegeljük, hogy gyakorlatilag mi történt az egész Székelyföldön, és azt látom, hogy az Ungureanu-kabinet bukása nem jött jól az erdélyi magyar ellenzéknek, az RMDSZ-szel szemben álló ellenzéknek” – fejtette ki Szász Jenő, aki átadja tisztségét a listán következő Bálint Mária Magdolnának.
Lemondott tanácsosi mandátumáról Molnár Miklós is, aki másodikként szerepelt az MPP jelöltjeinek listáján. Molnár a Székelyhon portálnak azt nyilatkozta, az új tanács összetétele esélyt sem ad arra, hogy a polgári párt értékrendjét érdemben képviselni lehessen. „Elegem van a bábszínházból” – tette hozzá. Helyét Tamás Zoltán foglalhatja el.
Tegnap délben a városháza Szent István Termében beiktatták Székelyudvarhely újonnan megválasztott képviselőit, a tanácstagok mellett pedig a város polgármestereként újraválasztott Bunta Levente is letette esküjét. Az alakuló ülés második felében a 19 tagú, 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s és 3 erdélyi magyar néppártos (EMNP) tanácsosból álló testület az RMDSZ-es Benedek Árpád Csabát választotta meg alpolgármesternek tizenegy szavazattal.
„Köszönöm az RMDSZ-frakció bizalmát, hisz a szavazatok számából kitűnik, hogy ők voksoltak rám, és remélem, az elkövetkező hónapokban az EMNP-s és MPP-s tanácstagok megbizonyosodnak majd: bánhatják, hogy nem rám szavaztak” – fogalmazott Benedek. A polgári párt egyébként Mike Leventét javasolta a tisztségre, míg az EMNP nem kívánt jelöltet állítani. Krónika (Kolozsvár)

A rivális pártoknak is köszönhető az RMDSZ fölényes győzelme
Szombaton, a marosfői EU-tábor zárónapján az önkormányzati választások abszolút győztesei kaptak főszerepet. A két meghívott, Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere és Tóth Sándor, Nyárádszereda elöljárója egybehangzóan azt vallotta, hogy a konkurens pártok mocskolódásai és tisztességtelen kampányfogásai is jelentősen hozzájárultak a sikereikhez.
„Az igazi győzelem az, hogy sikerült meggyőzni a közösséget az elmúlt mandátumunk munkáival” – mondta Bunta, hozzátéve, hogy ha az RMDSZ nem tudott volna tisztességes kampánnyal a választópolgárok elé állni, akkor inkább lemondott volna a jelöltségről. „Láttam már kampánybulit és -koncertet, de kampánytemetést még nem. Tanulságosak voltak a Nyírő-ügyben folytatott tárgyalások, amelyek során direkt megkérdeztem a hozzám érkező küldöttségtől, hogy tudnak-e olyan negatív dologról az íróval kapcsolatban – mivel köztudott, hogy viharos időkben politizált –, amit a román állam esetleg kifogásolni fog. Ebből az lett, hogy az általam megfogalmazott kérdéseket és elmondottakat felnagyítva, elmásítva tárták a közvélemény elé. Ennek ellenére én még reménykedem abban, hogy a politika nem kell feltétlenül mocskos legyen” – tette hozzá a székelyudvarhelyi elöljáró, elismerve, hogy voltak időszakok, amikor nagymértékben esett a népszerűsége – többek között a sokat szellőztetett temetési igazolás visszavonása és a riválisok ingyenkazán-ígéretei miatt. „A mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy az MPP nagyon mocskolódó, magánéleti dolgokat kiteregető stratégiát folytatott, ráadásul ezeket hetente megjelenő újságokban tették. Azt gondolom, hogy – erkölcsi értelemben is – ők az igazi vesztesei a választásoknak. Mi a kampányunkat a munkára építettük, rengeteg előadást tartottunk a megvalósításainkról, mert tudtuk, hogy az embereket tájákoztatni kell a jelöltek tevékenységéről. A megvalósítások sajnos könnyen elfelejtődnek, de ha bármilyen apró hibát követünk el, az sokáig megmarad az emberekben” – nyilatkozta Tóth Sándor. „Én inkább a közösségi munkát választottam politizálás helyett, ezzel is sok embert magam mellé tudtam állítani” – tette hozzá. A következő négy év új helyzetet és új kihívásokat jelent mindkét polgármesternek. Bunta olyan modern, európai közigazgatást szeretne, amely megalapozná a város hosszú távú fejlődését, ennek érdekében szükségesnek tartja egy fiatalítási folyamat elindítását is. „A fontos pozíciókat betöltő politikusok sokszor úgy alakítják a dolgokat, hogy még párton belül se legyen konkurenciájuk. Én a versenyben hiszek, ezért lehetőséget akarok biztosítani új, fiatal, jó szakembereknek, legyen egyfajta versengés közöttük.” Tóth Sándor szerint, aki tíz-húsz évet stagnál a politikában, arra nem biztos, hogy szükség van. „Azokat, akik hosszú időn keresztül nem tettek semmi érdemlegeset, le kell cserélni, mert csupán három-négy – odaadóan dolgozó – ember nem oldhat meg mindent. Nehéz lesz, de meg kell beszélni az idősebbekkel, hogy vagy felzárkóznak a lendületes, fiatalos csapathoz, vagy át kell adniuk a helyüket.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

NAGY KIHÍVÁS
Országvédelem Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között
A semmiből szervezte meg a Honvéd Vezérkar a partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területek védelmét.
Nagy kihívás elé állította a Magyar Honvéd Vezérkart a második bécsi döntés eredményeként visszakapott partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területeknek az ország védelmébe történő betagolása. A katonaföldrajzi szempontból igen változatos országrész katonai megszervezése a korlátozott lehetőségekkel rendelkező Honvédség szervei számára igen
megterhelő szervezőmunkát és anyagi áldozatot jelentett.
A továbbra is feszült viszony miatt a Román Királysággal szembeni határ biztosítása mellett ugyanis fő szempont egy új – sorban a IX. – hadtest felállítása volt. Az új seregtest a katonai közigazgatás megszűnése után, az Erdélyben véglegesen elhelyezett csapattestek működését fogta össze. A katonai szervezés irányítását a Honvéd Vezérkar főnöke megbízásából a Nagy Vilmos gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg-parancsnokság végezte. Az első lépésben meghatározott területbiztosító feladatokkal a VI., a VII. és a gyorshadtestet, illetve a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt 1. és 2. gépkocsizó dandárt bízták meg.
Feladatuk az Erdélybe települő és ott végleg berendezkedő katonai alakulatok és szervek felvonulásának, az erdélyi területeken tevékenykedő Erődleszerelő Parancsnokság és a különböző építő és karbantartó műszaki alakulatok működésének biztosítása volt. A határvédelem megszervezését Nagy Vilmos gyalogsági tábornoknak 1940. október 26-án és 29-én kiadott rendeletei szabályozták.
A passzív határvédelem biztosítása érdekében
a VI. hadtestet (Kolozsvár) a pécsi 4. határvadász-dandárral, a VII. hadtestet (Marosvásárhely) pedig a beregszászi 7., a komáromi 2. és a sátoraljaújhelyi 3. határvadász-dandárral erősítették meg.
Szükség esetén a seregtestek saját – stratégiailag fontos helyeken elhelyezett – alegységeiket is igénybe vehették. A fent említett seregtesteken kívül a közel 1000 km-es határvonal közvetlen védelmében és őrzésében 19, az erdélyi bevonulásban részt vett határvadász-zászlóalj is közreműködött. Új hadtest születik
Az új „erdélyi” csapattestek megalakulásával az 1. hadsereg-parancsnokság és a neki alárendelt seregtestek tevékenysége november végén lezárult, úgyhogy azok visszatérhettek békehelyőrségeikbe. Feladatkörüket a IX. hadtestparancsnokság vette át, mely a Budai Várban alakult meg az I. hadtestparancsnokság támogatásával.
A Stirlig László altábornagy irányítása alatt álló új seregtest november 20-án kezdte meg működését Kolozsvárott. Az új hadrend szerint a hadtest három gyalogdandár-parancsnoksággal (25. – Nagyvárad, 26. – Dés és a 27. – Marosvásárhely), illetve a nekik alárendelt alosztályokkal rendelkezett volna.
A három seregtestből, ember és anyagi korlátok miatt, csupán kettőt sikerült hadrendbe állítani. A dandárok állományát 18 megszüntetett határvadász-zászlóalj átszervezett állománya adta. A dandárok egy-egy gyalogezrede és tüzérosztálya mozgósítás esetén ikreződött.
Az ezredek tényleges állományukat megosztva és tartalékosokkal feltöltve létrehozták a harminccal magasabb hadrendi számú ikerezredüket. A tüzérosztályok hadrendi számukat megtartva két osztályos tüzérezreddé alakultak át.
A dandárok alárendeltségében lévő gyalogezredek egy-egy zászlóalját (nagyváradi 25/I., a kolozsvári 26/I. és a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljat) különleges határvédelmi feladatokkal bízták meg, s ezért magasabb állományon tartották őket. Ezt a lépést elsősorban a Román Királysággal szemben húzódó, sokkal sebezhetőbb dél-nyugati határvonal tette szükségessé.
Annak ellenére, hogy a Román Királysággal való katonai konfliktus veszélye egy időre elhárult, az ország határainak védelme a Honvéd Vezérkar számára továbbra is elsődleges célt jelentett. A védelmi feladatok ellátása elsősorban a véglegesen Erdélybe helyezett határvadász-csapatokra hárult.
1940 végétől tehát a IX. hadtest kiegészítési területén, Váradlestől a Borsai-hágóig hét határvadász-zászlóalj (a 2., 21., 22., 23., 24., 32. és a 33.) és három határvadász portyázó osztály (59., 61., és a 60.) tevékenykedett.
A magas fekvésű, nehéz terepviszonyok között védő zászlóaljakat (21., 32. és 33. hv. zlj.) hegyi felszereléssel látták el és a könnyebb irányíthatóság miatt a 24. határvadász-zászlóaljjal együtt, a Gyergyószentmiklósra települt sátoraljaújhelyi 9. határvadász-dandár parancsnokság (pk. Lánghy Emil gyalogsági tábornok) alárendeltségébe helyezték. A nem hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat pedig a Marosvásárhelyen megalakult 69. határvadászezred-parancsnokság alá vonták.
A fent említett alakulatokon kívül ugyanakkor számos hadtest közvetlen tüzér-, műszaki-, híradós-, illetve gyors- és vonatalosztálya, illetve néhány önálló műszaki alosztálya is Erdély területén nyert elhelyezést. A továbbiakban a két Fővezérség-közvetelen csapattesten kívül (101. híradóezred II. zászlóalja és a 105. légvédelmi tüzérosztály) a munkácsi 1. hegyidandár parancsnokság Máramarosra, a magyar Királyi Honvéd Légierő három repülőszázada pedig Szamosfalvára települt. Hadiállapotban A Honvédség alakulatainak erdélyi berendezkedését követő békeidőszak rövid életű volt. A német csapatok Jugoszlávia ellen megindított hadműveletébe 1941. április 12-től a magyar Honvédség is bekapcsolódott. A Délvidéki magyarlakta területek birtokbavételében, az a néhány erdélyi helyőrségű csapattest is részt vállalt, amelyek az 1. lovasdandár alárendeltségében tevékenykedtek. Az erdélyi csapatok feladata főleg folyammegfigyelésben és a csetnik gócpontok felszámolásában merült ki.
A magyar katonai vezetés számára sokkal nagyobb problémát jelentett azonban a német-szovjet viszony várható alakulása, amely további álláspontját is jelentős mértékben befolyásolta. A Románia elleni konfliktus lehetőségét 1941 tavaszán egy, a Szovjetunió elleni támadás eshetősége váltotta fel.
A Szovjetunió elleni katonai részvétel mellett – az eddig elért revíziós eredmények megtartása, illetve újak elérése érdekében – kardoskodó Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke elképzeléseit a magyar politikai vezetés nem osztotta és ebben a kérdésben óvatosságra intett.
A magyar politika ezen álláspontját a június 26-i kassai és rahói támadás azonban keresztbe húzta. Az események hatására a Kormányzó élt az 1920. évi XVII. tc. 2. paragrafusának 2. bekezdésében biztosított jogával. Ennek megfelelően a felelős kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulását kikérve elrendelte a honvédségnek a határon túl történő harcba vetését és a hadiállapot kimondását.
A Szovjetunióval szemben 1941 júniusában beállt hadiállapot következtében a m. kir. Honvédség keleti hadszíntéren bevetett seregtesteinek kötelékében a hadműveltek két éve alatt számos erdélyi helyőrségű csapattest teljesített szolgálatot.
Így pl. a Gyorshadtest kötelékében a 13. és 14. kerékpáros-zászlóalj, a tragikus sorsú 2. hadsereg kötelékében a 25/2. és a 27/2. könnyű ágyús üteg, a 9. élelmező oszlop, a Megszálló Erők kötelékében pedig a zilahi 55/II. gyalogzászlóalj vett részt a harcokban.
Ez az időszak azonban hátországban maradt csapatok számára sem volt eseménymentes, hiszen a magyar-román határon 1943. november 20-ig a források 74, sok esetben tragikus kimenetelű határincidenst jegyeztek, amelyek a két fél közötti feszült viszonyt bizonyították.
A keleti hadszíntér eseményeiben bekövetkezett fordulat a magyar katonai felsőbb vezetés figyelmét a keleti határrész, illetve az Erdély területén állomásozó erők megerősítésére fordította. A keleti határrész egyik alapvető – nem összefüggő rendszert képező – elemének, az Árpád-vonal erdélyi szakaszának építése már 1940-ben kezdetét vette.
Az Országos Erődítési Parancsnokság kirendeltségének felügyelete alatt hatalmas anyagi és emberáldozatokkal készült vasbeton védelmi rendszert, amely a Keleti Kárpátok hágóit és szorosait volt hivatott lezárni, az 1941 októberétől fokozatosan hadrendbe állított erődszázadok szállták meg.
A 13 erődszázadot, amely a felállító határvadász-zászlóalj hadrendi számát viselte, 1942. október 1-jétől a 9. határvadász-dandárnak rendelték alá és annak a védelmi rendszerébe vonták. A gyengén – általában zsákmányanyaggal felszerelt – erődszázadok mellet Erdély délkelti határszakaszának védelmét, a 27 határőr-zászlóaljból álló Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága egészítette ki.
A régi székely határvédelmi hagyományokat felelevenítő milícia rendszerű szervezet alapjait Kozma István vezérőrnagy felügyelete alatt 1942. március 1-jén fektették le. Parancsnoksága 1943. május 1-jén kezdte meg működését. Az eredeti elképzelés szerint 28 zászlóaljat terveztek felállítani, amelyek személyi állományát idősebb korosztályok képviselték volna.
Békeidőben csak a keretekkel létező alakulatok alosztályait a székely városok, falvak állították volna fel. A honvédek harcképességét meghatározott idejű fegyvergyakorlattal kívánták tökéletesíteni. A zászlóaljak szervezésében és kiképzésében szinte a teljes székelyföldi katonai-, kiegészítő- és leventeparancsnokság részt vállalt.
A zászlóaljak állománya később annyiban módosult, hogy az öreg honvédek mellé a legfiatalabb korosztályokat is beosztották, tehát apa fiával együtt vett részt szülőföldje védelmében. A határőr-zászlóaljakon kívül a Határvédelmi Erők parancsnokságának a 9. határvadász-dandár és a 69. határvadász-ezred is alárendeltségébe lépett.
Hadrendi változások
Az Erdélyben állomásozó seregtestek szervezetében az 1943. október 1-jén életbelépő ún. Szabolcs-hadrend is jelentős változásokat eredményezett. Jelentősebb lépésként a 25. könnyű hadosztályt gyaloghadosztállyá szervezték, míg a jobb vezetés érdekében Székely Határvédelmi Erők keretén belül határvadászcsoport-parancsnokságokat hoztak létre: a 65.-et Gyergyószentmiklóson, a 70.-et Csíkszeredán, a 67.-et Sepsiszentgyörgyön, a 68.-at Székelyudvarhelyen, a 69.-et pedig Marosvásárhelyen. A határvadász-zászlóaljak ütegeit pedig két hegyitüzérosztály-parancsnokság alá vonták. Az 1. tüzérosztály parancsnoksága Csíkszeredán, a 2. osztályé pedig Marosvásárhelyen székelt.
Továbbá a 68. határvadászcsoport-parancsnokságának alárendeltségébe helyezték a Nagybereznáról Sepsiszentgyörgyre irányított 26. határvadász-zászlóaljat és ugyancsak itt felállították a X. hadrendi számmal ellátott utász- és híradó-zászlóaljat. A X. székely vonatosztályt Csíkszeredában szervezték meg. A X. szám a Határvédelmi Erők parancsnoksága átszervezésével tervbe vett új hadtest számát jelentette, ami a hadiesemények miatt nem valósult meg. A folyamatos átszervezések és fejlesztések ellenére az erdélyi határvédelem igen törékenynek bizonyult.
A román határvédelem szempontjából főleg a Székelyföld védelme hagyott kívánnivalót maga után. A „Kosnai nyak” okozta előnytelen védekezési lehetőségek miatt körkörösen védhető zászlóaljtámpontokat alakítottak ki Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, illetve Parajd térségében. A magyar katonai vezetés terve szerint az R (román) határvédelem keretén belül öt határvadász-csoport védett volna, amelyekhez észak-nyugaton a Borgói-hágótól Máramarosig az 1. hegyidandár egységei csatlakoztak. A hadvezetés a Székelyföld védelmében a 27. székely könnyű hadosztály egységeivel is számolt. A nyugati határszak megszállását pedig az ország belterületéről átirányított csapattestekkel oldották volna meg. Ezek a tervek az 1944 tavaszán bekövetkezett katona-politikai események miatt nem valósultak meg.
Két tűz között
Magyarország 1944. március 19-i megszállása, illetve a szovjet csapatoknak, az ország keleti határaihoz való gyors közeledése a magyar hadvezetést tervei megváltoztatására késztette. Az román határvédelem mellett fel kellett készülni az O (orosz) határvédelemre is.
A magyar politikai és katonai vezetés nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok szükségesnek tartják majd a Kárpátok erődített vonalának áttörését, ennek ellenére azonban az északkelti határ védelmét megfelelő körültekintéssel kezelték. A megszállást követően életbe lépő mozgósítás a IX. hadtest csapatait is érintette.
Közülük 1944. április elején a 25. gyalog- és a 27. könnyű hadosztály a galíciai hadszíntérre vonult. A délkeleti határvonal védelme így tehát a Székely Határvédelmi Erők 1944. március 22-én mozgósított csapataira hárult. A Keleti Kárpátokba felvonult parancsnokságok és csapattestek 1944 tavaszán-nyarán erődítési munkálatokat, illetve kiképzési gyakorlatokat végeztek, harci tevékenységre azonban nem került sor. Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a magyar határok védelme lényegesen átértékelődött.
A két ország között beállt hadiállapot miatt a magyar katonai és politikai vezetés figyelme, a Déli Kárpátok hágóinak lezárása érdekében, Dél-Erdély felé irányult. A dél-erdélyi hadműveletekkel egy időben, a magyar hadvezetés a teljes román-magyar határ lezárását is elhatározta. Ennek megvalósítását a rendelkezésre álló határvadász-csoportokra bízta.
A rendelkezés értelmében az Ojtozi-szorostól a Borgói-hágóig terjedő határszakaszt négy (67., 70., 65., és 69.) határvadász-csoport szállta meg, amelyeket a Határvédelmi Erők parancsnoksága fogott össze, míg a tőlük északra, Felsővisóig védekező határszakaszon két (71. és 72.) határvadász-csoport védett. Utóbbiak fölött a 9. székely határvadász-dandár rendelkezett.
A határvédelemben szerepet vállalt csapatoknak tilos volt a határt átlépniük, azonban román részről sokszor érte őket támadás. Ez azonban elenyészőnek bizonyult azokhoz a harci eseményekhez képest, amelyek a Székelyföld és Erdély hadműveleti területté válása váltott ki.
Berekméri Árpád-Róbert
1974-ben született Gernyeszegen. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte, majd Kolozsvárott, a BBTE-en történelemtanári diplomát szerzett. 2003-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Főbb érdeklődési területe a Horthy-kor katonatörténete, illetve a helytörténet.
Fontosabb munkái:
Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940-1945). (Under the weaponry. The officer corps of the royal Hungarian 27th secler light division of Marosvásárhely, 1940–1945) Marosvásárhely, Mentor kiadó, 2008. 289 p. és 32 old. képmelléklet. (ISBN: 978-973-599-301-6)
A marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály története megalakulásától 1944 szeptemberéig. (The history of the 27th székely light division from its formation to September 1944) = Hadtörténelmi Közlemények. 118 (2005). 1–2. sz. 152–184; Székelyföld. 9 (2005). 11. sz. 77–96, 12. sz. 60–86.
Berekméri Róbert
Transindex.ro

Megjelent az Acta Siculica 2011
Az utóbbi évek szokásától eltérően nem az adott év vége előtt, hanem jócskán a következő esztendőben, azaz idén májusban jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum 2011-es évkönyve, az Acta Siculica. A kézirat nyomdakészen állt, a hazai bürokrácia szólt bele az elképzelésbe: módosították a közbeszerzési eljárás futamidejét, így kicsúszott az évből, aztán meg kellett várni az idei költségvetés jóváhagyását, s lefuttatni a közbeszerzési ceremóniát a nyomtatásra. De immár készen áll a tartalmas, szaktanulmányokat összesítő kiadvány.
A kötet főszerkesztője Kinda István, akit Boér Hunor segített a munkában. A fejezetek szerinti szerkesztést Barti Levente és Kocs Irén (természettudományok), Szőcsné Gazda Enikő (néprajz), Bordi Zsigmond Loránd és Sztáncsuj Sándor József (régészet), valamint Csáki Árpád és Demeter Lajos (történettudományok) végezte.
A kiadvány Vargha Mihály igazgatói jelentésével kezdődik. A beszámoló az utóbbi két évkönyv kéziratlezárása közötti időszakot – 2010. november–2011. október – öleli fel. Az évkönyv gazdagon tartalmaz háromszéki témákat és számottevő a megyénkbeli szerzők jelenléte is. Bordi Zsigmond Loránd a sepsiszentkirályi unitárius templom 2008–2009-ben zajlott régészeti kutatását, s annak eredményeit mutatja be, Süli Attila gróf Mikes Kelemen ezredest, a szabadságharc hősi halottját, Szőcsné Gazda Enikő a Zathureczky család székelyföldi ágának 19. századi történetéből szemelvényez, Nagy Botond a dualizmuskori székely kivándorlást tárgyalja, Nagy Szabolcs az 1916-os román megszállást Balázsovich Sándor, szerb származású sepsiszentgyörgyi patikus naplója felhasználásával mutatja be, és Sepsiszentgyörgy első világháború végi közállapotait is ismerteti. Az Orbaiszékből 1916-ban elhurcoltak, illetve elmenekültek lajstromát közli Koszta István Schmidt Tibolt kémelhárító hadbíró iratai alapján, a történelmi háttér ismertetésével. Több tanulmány foglalkozik Kézdivásárhellyel. Tóth-Bartos András a város 1940–1944 közötti történetéhez fűz adalékokat. Dimény Erika a Céhtörténeti Múzeum gyűjteményében található, 19. századi kiváltságleveleket, Dobolyi Annamária az Épületmesterek és a Szépítő Bizottság tevékenységét, valamint a kis sétateret és gőzfürdőjét mutatja be. Dimény Attila a polgárság egyesületi életéről értekezik.
Szekeres Attila István a sepsiszentgyörgyi állami levéltárban őrzött armálisok közül a háromszékieknek adományozottak – alsócsernátoni Kelemen, angyalosi Forró, lisznyói Damó – címereit mutatja be, Tudor-Radu Tiron bukaresti heraldikus a Székely Nemzeti Múzeum kőtárában található, Béldi Lászlóné Zenone Jozefa bodolai címeres síremlékéről értekezik. Bernád Rita és Pénzes Loránd a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltárát, Zepeczaner Jenő a Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kézdivásárhelyen megőrzött céhpecséteket, Csáki Árpád – kalendáriumi bejegyzései kapcsán – Solymosi Incze Simeon erdővidéki református esperest mutatja be. A Háromszéki Árvafiú- és Szeretetház alapítványairól Tóth Szabolcs Barnabás értekezik. Barabás Hajnalka Sovánka István felvidéki származású sepsibükszádi üvegművest, Pozsony Ferenc a pávai család- és háztartásszerkezetet, Kinda István egy száztíz esztendős erdővidéki vőfélykönyvet és íróját, Gyenge Andrást mutatja be. Dimény Haszmann Orsolya Végh Antalra, Albert Ernő a kétszáz éve született Kriza Jánosra emlékezik. Végezetül a volt múzeumigazgatóra, Kónya Ádámra (1935–2008) emlékezik Boér Hunor és Kinda István, közlik a művelődéstörténész irodalomjegyzékét, a legapróbb újságcikkeket is beleértve.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A református oktatási intézményvezetők nyilatkozata
A Református Középiskolák XVII. Nemzetközi Konferenciáján, amelyet Léván (Szlovákia) július 8–11. között tartottak, a református tanintézmények képviselői döbbenettel szereztek tudomást a sepsiszentgyörgyi református kollégium épületei ügyében hozott visszaállamosítási bírósági határozatról.
A nyolc egyházkerületből érkezett 37 református oktatási intézmény képviselői tiltakoznak a nyilvánvalóan alaptalan és igazságtalan döntés ellen. Jogorvoslatot kérnek az illetékes román szervektől, felhíva a figyelmüket a Románia által is elfogadott nemzetközi egyezményekre és az üggyel kapcsolatos egyértelmű dokumentumokra. Jelenlévők tisztelettel fordulnak az ügyben tenni tudó magyar és nemzetközi szervezetekhez és fórumokhoz, és felhívják figyelmüket az ügyre és ennek beláthatatlan következményeire. Arra kérik őket, hogy támogassák a sepsiszentgyörgyi református kollégium ügyét, és akadályozzák meg a román állam igazságtalan visszaállamosítási kísérletét.
Léva, 2012. július 11.
Aláírók:
Szegedi Kis István Református Gimnázium (Békés), Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium (Budapest), Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium (Budapest), Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium (Csurgó), Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona, Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma, Bocskai István Református Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium (Halásztelek), Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szatmáry Kollégium (Hódmezővásárhely), Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium (Kaposvár), karcagi Nagykun Református Gimnázium, Kecskeméti Református Gimnázium, Református Kollégium (Kézdivásárhely), Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma, Kolozsvári Református Kollégium, Czeglédi Péter Református Gimnázium (Léva), marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum és Református Kollégium, Mezőcsáti Református Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Szegedi Kis István Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium (Mezőtúr), Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon (Miskolc), Nagyberegi Református Líceum, Nagydobronyi Református Líceum, Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium (Nagyecsed), Bethlen Gábor Nagyenyedi Református Kollégium, Arany János Református Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon (Nagykőrös), Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium (Nagyvárad), Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája, Péterfalvi Református Líceum, Tompa Mihály Református Gimnázium (Rimaszombat), Szatmárnémeti Református Gimnázium, Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium, Backamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium (Székelyudvarhely), Szentendrei Református Gimnázium, Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskola és Diákotthona, Tatai Református Gimnázium, Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma (Tiszakécske), Zilahi Református Gimnázium.

Erdélyi gazdák Budai Gyula államtitkárnál
Erdélyi, főként székelyföldi civil és szakmai szervezetekkel elsősorban a gyakorlati együttműködés lehetőségeiről tanácskoztak tegnap Budapesten a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) parlamenti államtitkárságának munkatársai Budai Gyula államtitkár vezetésével.
A Vidékfejlesztési együttműködések székelyföldi civil szervezetekkel elnevezésű fórumra többek között Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról és Székelyudvarhelyről érkeztek a résztvevők. A gazda- és civil szervezetek képviselői előtt Budai Gyula, a VM államtitkára az eszmecsere legfontosabb céljának a gyakorlati együttműködés kiszélesítésének ösztönzését nevezte.
Utalt arra is, hogy a Nemzeti Vidékstratégia (NVS) egyik nagyon fontos eleme a határon átnyúló stratégiai együttműködés erősítése. Az államtitkár a közös tevékenység súlyponti elemeinek a gazdaságfejlesztést, a környezetügyet és a szakmai kapcsolattartást mondta. Aláhúzta: a vidékfejlesztési területen nagyon fontos a Kárpát-medencei gazdasági térség kialakítása, valamint a nemzetstratégiai programok megvalósítása. „A környezetügyi együttműködés keretében közös környezet- és természetvédelmi programok végrehajtása szükséges” – emelte ki az államtitkár, példaként említve a Duna és Tisza vízgyűjtő területei kapcsán az együttműködés kialakítását.
Tóth Katalin, a VM parlamenti, társadalmi és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára eközben arról értekezett, hogy a szaktárca szeretné elérni, hogy az együttműködés a legalsó szintekig is elérjen, és a mindennapok gyakorlatában is hasznosítható legyen. Ezt a felvetést a határon túli résztvevők is egyöntetűen támogatták. Kovács István állatorvos Sepsiszentgyörgyről úgy fogalmazott, igen jelentős az információhiány az erdélyi gazdák körében, amin anyaországi segítséggel változtatni lehetne, és kellene is. Mások a Székelyföldről származó termékek magyarországi jelenlétének növelését sürgették.
Budai Gyula az MTI kérdésére közölte: az általa vezetett államtitkárság a többi környező ország határon túli gazda- és civil szervezeteivel már tartott, vagy rövidesen tartani fog hasonló kerekasztal-megbeszélést. Célzott arra is, hogy az együttműködés finanszírozására megfelelő forrás is rendelkezésre áll.
Krónika (Kolozsvár)

Uniós pénzekben reménykednek az elöljárók
Magyar tervek Szatmártól Háromszékig
Új helyzetet teremtettek Erdélyben az idei helyhatósági választások. Vegyes lakosságú városainkban gyengült a magyar érdekérvényesítés lehetősége, számos településen már alpolgármesterre sem „futja”.
Székelyföldön az RMDSZ-dominancia a jellemző, olyannyira, hogy csak egyetlen várost vezet más magyar párt soraiból származó alpolgármester. Összeállításunkban erdélyi magyar politikusok „vallanak” terveikről.
A vártnál kisebb sikert hoztak a megyei és a városi önkormányzati vezetők tisztségeiről szóló, az RMDSZ és a román pártok közötti egyeztetések. Miután Szatmárnémetiben elúszott a magyar polgármesteri szék, az önmagát is túlteljesítő Szociálliberális Unió (USL) magyar alpolgármesteri tisztséget sem volt hajlandó biztosítani. Nagyvárad is magyar alpolgármester nélkül maradt, akárcsak több olyan erdélyi város, ahol a magyarság részaránya az utóbbi húsz évben drasztikusan visszaesett. Kivételt jelent Zilah, Kolozsvár és Marosvásárhely, ahol a román pártokkal folytatott tárgyalások eredményesnek bizonyultak.
Elsődleges cél a folytatás
A partiumi és belső-erdélyi megyei önkormányzatok magyar elnökhelyettesei a zömmel európai uniós pénzekből elkezdett beruházások folytatását, illetve befejezését tekintik fő célkitűzésüknek. Csehi Árpád, a Szatmár megyei önkormányzati testület alelnöke szerint az idei évtől más a helyzet, mint az elmúlt négy esztendőben, amikor a városnak és a megyének magyar elöljárója volt, az RMDSZ pedig kormányzati tényezőként segítette munkájukat. Ez egyaránt befolyásolja az érdek-képviseleti munka hatékonyságát és a magyar többségű helyi önkormányzatok támogatottságát. Csehi szerint – magyar alpolgármester híján – rá hárul majd a szatmárnémeti magyarság részéről származó gondok, kérések kezelése. Arra törekszik, mondta, hogy az előző mandátum során elkezdett megyei beruházásokat sikeresen be tudják fejezni, valamint kiemelten kezeli a helyi magyar kultúra, a helyi rendezvények támogatását. Csóka Tibor, a Szilágy megyei önkormányzati testület alelnöke ugyancsak a Szociálliberális Unióval kötött egyezség értelmében lett helyettes megyei vezető. A megegyezés révén az RMDSZ zilahi alpolgármesteri tisztséget is kapott, noha a Szövetség mindössze három képviselővel rendelkezik a 21 fős városi testületben – ez a rendszerváltás óta a legrosszabb eredmény. Csóka a több mint 100 millió eurós uniós projektek kivitelezését és befejezését nevezi meg legfontosabb célkitűzéseként. „Szilágyság számára ez szinte Marshall-tervnek számít. Saját költségvetésükből a települések húsz év alatt sem tudnák korszerűsíteni az út-, az ivóvíz- és a szennyvízelvezető hálózatot” – mondta az alelnök. Csóka szerint a magyar települések fejlődése szempontjából elengedhetetlen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. „Várjuk ki a végét!” – válaszolja felvetésemre, miszerint a következő négy évben stratégiaváltásra lesz szükség, amennyiben az RMDSZ ellenzékben marad. Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzati testület alelnöke árnyaltabbnak látja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. „Az uniós pályázatok önrészének előteremtésénél előnyt jelentett, hogy az RMDSZ a bukaresti kormány tagja volt. Ezt most keményebb helyi érdek-képviseleti munkával kell áthidalni” – fogalmazott. A megyei önkormányzat – a bíróság által is megerősített döntés nyomán – visszaszolgáltatja a magyar tulajdonosoknak a gyalui kastélyt. A Kolozsvár közeli híres épületegyüttest turisztikai látványosságnak szánják. A Kolozs megyei magyar elöljáró kiemelt beruházásnak tartja a Mezőség orvosi ellátását biztosító mócsi kórház újbóli megnyitását. A megye és a régió szempontjából az egyik legfontosabb beruházásnak viszont a kolozsvári reptér korszerűsítési munkálatai számítanak: az új, 3,5 kilométer hosszú le- és felszállópálya az eddiginél nagyobb teher- és utasszállítógépek fogadását is lehetővé teszi. Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzati testület alelnöke az RMDSZ megyei tisztújító közgyűlésén úgy fogalmazott: Nagyvárad polgármestere, Ilie Bolojan az előzetes megegyezés ellenére sem biztosított alpolgármesteri helyet a partiumi város magyar közösségének. „Mindent meg fogok tenni, hogy az alelnöki tisztség értékesebb legyen annál, mint amekkora jelentőséget ellenfeleink tulajdonítanak neki” – fogalmazott Kiss.
Két Fadrusz-szobor Zilah főterén?
Városaink magyar elöljárói is az infrastruktúrafejlesztést kezelik elsődleges célként. Az utóbbi négy évben sokat sikerült behozni a települések hatalmas lemaradásából, de még távol van a korszerű, lakható város képe. A harmadik mandátumát kezdő Kovács Jenő nagykárolyi polgármester prioritásként kezeli a több pályázatból álló, rekordösszegű – mintegy 10 millió euró értékű – beruházások kivitelezését. Nagykároly teljes infrastruktúrája megújul a következő négy évben. A beruházásokat kormánypénzek is segítik: 150 új lakás épül, amiből 90 szociális célokat szolgál – rászorulók igényelhetik –, további 60 pedig ANL-lakás. „A kormánypénzekből finanszírozott beruházásokat is be kell fejezni, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon Bukarestben” – reménykedik a polgármester.
Fazekas Miklós, Zilah alpolgármestere az immár 17 százalékra csökkent zilahi magyarság szempontjából elengedhetetlennek tartja egy fedett piac létrehozását, ahol zömmel szilágysági magyar falvakból származó, zöldséget, gyümölcsöt és tejtermékeket forgalmazó árusok kínálhatnák portékáikat. Az alpolgármester az RMDSZ által vezetett Ady-ház felújításáról is beszélt: a városiak kedvenc gyülekezőhelye megújulva várná a közös találkozókra járó zilahi magyarságot. „Erdélyben egyediek leszünk abban, hogy a város főterén két Fadrusz-munka áll majd” – jelentette ki Fazekas. A turulszobor a református templom udvarán várja köztéri elhelyezését, miután a zilahi önkormányzati testület 2010-ben már elfogadott egy erre vonatkozó, kedvező határozatot. „Terveink között szerepel, hogy Zilah bejáratainál négynyelvű – köztük magyar – tábla fogadja a városba érkezőket. A kétnyelvű tábla kivitelezhetetlen, a négynyelvű már könnyebben elfogadtatható” – ecsetelte az alpolgármester a zilahi közhangulatot. A magyarellenes közhangulat szempontjából Kolozsvár sincs jobb helyzetben. A kincses városban a Demokrata-Liberális Párttal (PDL), Kolozs megyében pedig a Szociálliberális Unióval egyezett ki az RMDSZ, bár az erdélyi viszonylatban egyedi eset egyetlen román pártnak sem tetszett. Horváth Anna kolozsvári alpolgármester úgy véli, munkájában előnyt jelent, hogy az Emil Boc vezette kabinetben koalíciós partner volt az RMDSZ. Ez a kapcsolat Kolozsváron továbbra is gyümölcsöző lehet. Horváth szerint a kolozsvári magyarság jó esélye az Európa Kulturális Fővárosa címért 2015-ben leadandó pályázat előkészítése lehet. A pályázat nem csak a város, de a megye prioritása is, Nagyszeben példája igazolja, hogy a projekt óriási lendületet kölcsönözhet egy egész régiónak. A polgármester asszony a nyelvi és kulturális örökség előtérbe helyezésében látja a magyar elvárások megoldását: műemlékeinkre felkerülnének a magyar feliratok, civil szervezeteink pedig hangsúlyosabban vehetnének részt a város mindennapi életében. A Mátyás-szoborcsoport előtti illegális felirat ügyében bűnvádi eljárás folyik az elkövetők ellen, a közeljövőben várható bírósági döntés orvosolná a helyzetet, de keresik a megoldást a kétnyelvű táblák kihelyezésére is, amit az Európa Tanács egyik újabb ajánlása segíthet. „Kiemelten fontosnak tartom az élhetőbb Kolozsvárért elindított beruházások folytatását. Kerékpárutakra, tiszta belvárosra és gondozott külvárosra van szükség” – összegezte Horváth a kincses város szempontjából elengedhetetlen kívánalmakat.
A száműzött marosvásárhelyi alpolgármester
Szatmárnémetivel és Nagyváraddal ellentétben Marosvásárhelyen ugyan van magyar alpolgármester, ám a helyzet olyan, mintha mégsem lenne. Az RMDSZ a marosvásárhelyi és a Maros megyei önkormányzati testületben az USL-vel egyezett ki, így mind a kormánypárt, mind az RMDSZ állíthatott alpolgármestert. Válaszként a demokrata-liberális Dorin Florea a szövetség mindkét alpolgármesterét kitiltotta a polgármesteri hivatal főépületéből, gyakorlatilag megfosztotta őket munka-, illetve hatáskörüktől. A történet a Funar-korszak hangulatát idézi, amikor Boros János kolozsvári alpolgármester – hosszú semmitevés után – a pataréti szeméttelepen számolgatta a szemeteskocsikat, míg a helyi tanács jobb belátásra nem bírta a román polgármestert. Úgy tűnik, Marosvásárhelyen Dorin Florea „gondozza” a funari örökséget. Józsa Tibor szerint Floreát az zavarja, hogy a PDL nem kaphatott alpolgármesteri tisztséget. Revansként maga mellé édesgette a volt magyar alpolgármestert, Csegzi Sándort, aki újabban személyes tanácsadóként dolgozik. Józsa úgy véli, Csegzi az elmúlt években is ugyanezt tette, nem volt önálló hangja, így nem csoda, hogy a városvezetés hanyagolta a magyar ügyeket. „ Daniela Ciotlăuș nemzeti-liberális alpolgármester asszonynak részletesen bemutattam követeléseinket a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésétől iskoláink helyzetéig. Személyes segítségét, valamint a helyi koalíció hozzájárulását kértem ahhoz, hogy a sok éve húzódó ügyek kimozduljanak a holtpontról. Az új alpolgármester asszony támogatásáról biztosított” – összegezte első tapasztalatait Józsa. Úgy véli, ha az USL-nek, illetve az RMDSZ-nek sikerül hatékonyan együttműködnie Marosvásárhelyen, vége szakadhat Dorin Florea nyolc éve tartó egyeduralmának. „A helyi önkormányzatban nehéz meccsek következnek, a képviselő-testület kitartásán múlik, hogy ki lesz a győztes” – fogalmazott. Lokodi Editet, a Maros megyei önkormányzati testület alelnökét szabadságolása miatt nem tudtuk elérni. Borboly: meg kell menteni a kistelepüléseket
A két székelyföldi megyében tiszta a kép. A kétharmados fölényben lévő RMDSZ nem érezte szükségét a magyar pártokkal való tárgyalásnak. Antal Árpád újraválasztott polgármesternek köszönhetően csak Sepsiszentgyörgyön kapott alpolgármesteri tisztséggel felérő intézményvezetői beosztást Nemes Előd néppárti önkormányzati képviselő. Nemes a közösségépítés, a Székely Szórvány Partnerség-, illetve a Székely–Csángó-programot koordinálja a jövőben. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint miközben a testület a 2013–2020 közötti európai pályázati kiírásokra készül, saját erőből is keresi a megoldásokat. „Folytatnunk kell az elmúlt négy évben elkezdett Kisfalu programunkat: vonzóbbá, élhetőbbé kell tennünk a kistelepüléseket, infrastrukturális beruházásokkal – az elektromos, illetve vízhálózat, valamint csatornarendszer kiépítésével, aszfaltozással, a helyi termelők felkarolásával –, hogy a fiatalok ne költözzenek be a városba, ne néptelenedjenek el a kis falvak. Továbbra is támogatnunk kell a fiatalok szakképzését, a vendéglátóipart, az élelmiszer-termelést, és a fafeldolgozó-ipart, hogy a faanyag saját középvállalkozóink kezében maradjon, illetve ők értékesítsék” – mondta Borboly Csaba, aki szerint az elkövetkező időszak kulcsszavai: „jó hangulat”, „törődés”, „egymásra figyelés” és „kicsiből sokat”. A megyei önkormányzat elnöke úgy véli, „az ellenzéki szerep nehezíti a munkát, de csak az RMDSZ képes biztosítani a munkavégzéshez szükséges keretet és lehetőséget. Bízom benne, hogy az őszi választásokat követően olyan parlament alakul, amelyben – a magyarság képviseletében – az RMDSZ segíteni tudja az önkormányzatok munkáját.” A másik két magyar párttal történő együttműködésről azt mondta: „Több mint ötven Hargita megyei RMDSZ-es polgármester mellett van négy MPP-s, az EMNP-t pedig egyetlen Hargita megyei közösség sem tüntette ki bizalmával, hogy ráruházza a település irányítását. Az MPP-s polgármesterekkel keresem az együttműködés lehetőségét, hiszen az általuk vezetett települések lakosságáért is szeretnék tenni.” Megújuló székely városok
Az RMDSZ-es sorból „kilógó” egyetlen nagyobb lélekszámú erdélyi település, Gyergyószentmiklós hetvenszázalékos többséggel újraválasztott MPP-s polgármestere, Mezei János elmondta: nagy előny, illetve hatalmas lehetőség, hogy folytathatja a négy évvel ezelőtt elkezdett városfejlesztési terveket, beruházásokat. A távfűtés kérdésének megnyugtató rendezése után a város ivóvíz- és csatornahálózatát akarják teljesen felújítani. Fontos feladatnak tartja a tulajdonviszonyok rendezését, ezzel ugyanis adós a polgármesteri hivatal a város közösségének. Mezei a helyi és a környékbeli turizmus fejlesztésében és támogatásában látja a város és környéke kitörési lehetőségét. A polgármester úgy véli, a közigazgatásilag hozzájuk tartozó Gyilkos-tó kiváló turistacsalogató a város számára, ezt a lehetőséget pedig alaposan ki kell használni.
Bunta Levente, Székelyudvarhely újraválasztott RMDSZ-es polgármestere szintén merész városfejlesztési tervekről számolt be. Ezeknek egy része már elkezdődött az elmúlt években, mások új uniós projektek keretében valósulnak majd meg. A távfűtést biomasszával működtetett hőerőművel szeretnék korszerűsíteni, új óvodát és bölcsődét terveznek, bővítenék a város egyetemi oktatását, támogatják egy magánklinika megépítését, mélyfúrással keresnek jobb minőségű ivóvizet, befejeznék a város körgyűrűjének munkálatait. Bunta úgy véli, a jelenlegi 3–4 millió eurós uniós projektek mellé hamarosan újak is felsorakozhatnak.
Az utóbbi évek egyik leglátványosabban fejlődő székely városa, Csíkszereda polgármestere, a szabadságoló Ráduly Róbert helyett Antal Attila alpolgármester beszélt olyan fejlesztésekről és beruházásokról, amelyek eddig általában meghaladták a székelyföldi városok lehetőségeit. A régi-új csapat harmadik mandátuma során Csíkszeredának teljesen felújított főtere, korszerűsített hulladékgazdálkodása és vízhálózata, számos közösségépítő programja – azaz alapjaiban átalakuló arculata – lesz. Ehhez ma 20 millió eurónyi elnyert uniós pályázat áll a rendelkezésükre, ami a város egyéves költségvetésének felel meg. Antal büszkén említette, hogy az eddigi beruházásokhoz nem volt szükségük kölcsönre, nem adósították el a várost.
Kézdivásárhelyen polgármesterváltás történt: a volt MPP-s polgármestert a választás nyomán Bokor Tibor volt RMDSZ-es szenátor váltotta. Az új polgármester szerint gyakorlatilag mindent újra kell kezdeni, a város ugyanis kimaradt a székelyföldi régióra jellemző nagyobb fejlesztésekből. Problémásnak nevezte a már elkezdett ipari parkot építő uniós projekt kivitelezését: a polgármester szerint a megkötött szerződés hátrányos a városnak. Bokor elsőrendű feladatának tartja a város úthálózatának gyors rehabilitálását, hogy a céhes város élhetőbb településsé váljon. „Hosszú évek után nagytakarítást végeztünk, kitakarítottuk az udvartereket, hogy az itt lakók és az ide érkezők is jól érezzék magukat” – mondta az elöljáró. Ma Kézdivásárhelyen is négy uniós projekt vár kivitelezésre, közülük az ivóvízhálózat felújítása, valamint a hulladékgazdálkodás átalakítása a legégetőbb. A háromszéki önkormányzati testület elnöke, Tamás SÁndor többszöri megkeresésünkre sem válaszolt. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy újraválasztott polgármestere a következőképpen összegezte törekvéseit: „Én a szentgyörgyi emberek közérzetének további javítását tűztem ki elsődleges célomul. Mindezt az infrastrukturális és a kulturális-közösségépítő fejlesztések egészséges arányának megtalálásával szeretném elérni.”
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Sóvidéki hagyományőrzők
Idén július 15. és 22. között immár tizennyolcadszor került sor Felsősófalván a Székelyföldi Nemzetközi Tánctábor megszervezésére. “A Felsősófalván élők nagyon jól tudják, hogy létezik ez a tábor – mondja László Csaba táborszervező –, de a falusi ember napközben nem ér rá, esténként, hét végén azonban a helyi felnőtt érdeklődők is megjelennek, nagyon élénken figyelnek, lehetőségeik szerint segítenek is, és büszkék arra, hogy a Sóvidék táncait, népdalait, hangszeres népi muzsikáját itt és innen próbáljuk áttestálni a most felnövő nemzedékekre. Az évek során megszokták ezt a rendezvénysorozatot. Nagyon jó a község vezetésével kialakult kapcsolatunk is, a parajdi önkormányzat az évek során mindent elkövetett, hogy az infrastruktúra kiépüljön, megfelelő termek állnak a rendelkezésünkre a helyi Művelődési Házban és az iskolában. Gyakorlatilag két udvaron, két kapun belül zajlanak a főfoglalkozások – a tánctanítás és maga az esti táncház a kultúrházban –, az iskola termeiben pedig napközben hangszeres oktatást tartunk, ott zuhanyzási lehetőség van, a közeli kertben pedig a vállalkozóbb lelkületűek sátortábora áll, sokan meg a közelben, a falusi vendéglátók jóvoltából rendelkezésére álló vendégszobákban lakhatnak, pihenhetik ki a táborozás és a tánctanulás fáradalmait. Háromszázhúsz a regisztrált vendégek száma, de nem számítjuk közéjük a az Alsó- és Felsősófalváról, Parajdról bejáró „napköziseket”, akik estére hazamennek, nem számoljuk ide a szomszédos településekről betérőket, de biztos, hogy legalább ötszáz ember minden egyes nap megfordul a rendezvényeinken.”
Te nem is vagy sóvidéki! Hogyan kerültél éppen ide, s miért választottad Felsősófalvát a tábor helyszínéül?
Népdal- és néptáncgyűjtőként kerültem a Sóvidékre. Pálpatakán és Fenyőkúton találtunk leginkább élő hagyományokat, szívem szerint ott szerveztem volna mindent, csak oda elég nehéz feljutni és nincsenek megfelelő épületek. Korond azért nem alkalmas, mert igen városias kinézetű, Parajd pedig jobbára a fürdőből és a sóbányához kapcsolódó gyógyturizmusból él. Itt olyan az épített környezet is, hogy tökéletesen illeszkedik a tábor hangulatához, és gyakorlatilag a főút mellett található.
Van egy visszatérő kemény magja a tábornak vagy időnként kicserélődnek az emberek?
Kétségtelen, hogy van egy ilyen 30-40 fős alapcsapat. Sokan azért jönnek, hogy megtanulják a Sóvidék táncait, ők egy idő után elmaradoznak, de visszaküldik az ismerőseiket, a gyermekeiket. Mi nemcsak a Sóvidékkel foglalkozunk, a Kis-Küküllő-mentét, a Vízmelléket, a Dél-Mezőséget is bevonjuk. A tizennyolc esztendő alatt – például – a szászcsávásiak mindössze háromszor hiányoztak, nélkülük nem is tudjuk elképzelni ezt a tábort. Idén ilyen szívünkhöz közelálló most a nagybúni és a balázstelki anyag is.
Siklód nem került még sorra?
Nem. Viszonylag kevesen tudják, hogy ez a falu is a Sóvidékhez tartozik. A közeli Kőrispatak táncrendjét és népzenéjét viszont már sikerült begyűjtenünk és továbbadnunk.
Az igencsak erős néphagyománnyal rendelkező Szék esetében fordul elő az utóbbi években, hogy a helyi táncokat és a népdalokat, a hangszeres muzsikát Kolozsvárról és Budapestről érkező, visszajáró szakemberek honosítják újra. A Sóvidék esetében ez a jelenség megmutatkozott-e az évek során?
Egy modell, hogy a várost utánozza a falu. A Székelyföldön is elmondható, hogy ez így igaz. Mi azonban helybelieknek érezzük magunkat, nem tartjuk nagyvárosi szakembereknek magunkat. Még olyan szinten működhetünk, hogy állandó a kapcsolatunk az élő adatközlőkkel, akiket meghívunk, s a tábor minden napján találkozhatnak vélük a vendégeink is. Benne élünk a közösségben és úgy gondoljuk, hogy egy egészséges modellt teremtünk. Lelkileg hiteles légkört és jó hangulatot.
Köztudott, hogy Pávai István a budapesti Zeneakadémia tanára is sokat gyűjtött a Sóvidéken. Ő részt vesz-e a munkában?
Volt nálunk korábban, tartott előadást, de ma is adósunk, hiszen még nem rendezte kötetbe illetve hanghordozóra az itt gyűjtött anyagát. Tisztességes tudós ember, aki már nem foglalkozik közvetlenül a népműveléssel. Feltételezem, hogy nem tudott még anyagi forrást szerezni ehhez a kiadványhoz, de bízom abban, hogy egy-két éven belül elhozza majd ezt a kiadványt, hiszen pár hónappal ezelőtt járt Székelykeresztúron és Udvarhelyen, bemutatta a Vikár Béla gyűjtése alapján készült kötetét.
Milyen kategóriák vannak a mostani táborban?
Nagyon sok a fiatal, a gyermek. Általában csoportosan érkeztek egy-egy faluból, egy-egy iskolából. Az erdélyiek és a székelyföldiek túlsúlyban vannak. Ezt jó jelnek tartjuk, hiszen azt jelenti, hogy érdeklődnek a saját értékek iránt. Korábban éppen fordítva volt, magasabb volt a külföldiek aránya. Legalább három jól elkülöníthető generáció van jelen: az általános iskolásoké – ők kezdő oktatásban részesülnek –, a fiatal felnőtteké – középiskolások, illetve egyetemisták, akiknek haladó szintű programot szervezünk, több tánccal –, valamit a felnőtteké. Ugyanígy zajlik a hangszeres gyakorlás is, külön termekben, amelyeket a népi muzsikusok tartanak a különböző felkészültségű és tudású diákoknak illetve a felnőtteknek. Megfigyeltem, hogy az első napokban még különálló tábor-részek működnek, de 3-4 nap alatt összekovácsolódik ez a heterogén társaság és a továbbiakban egy jól meghatározható közösségként kezd funkcionálni, szinte már sajnálják az emberek, hogy a végén haza kell menni. Az a jó, hogy a nagyobbak modellálják a kisebbek hozzáállását, egyik generáció eltanulja a másiktól a viselkedés, a közös szórakozás, a tanulás és a kikapcsolódás módját.
Ha mind csak ötödikes gyermekek lennének, akkor sokkal nehezebb lenne átadni az értékeket, így részben önmagától működik az értékátruházás. Esténként pedig megjelennek a mi példaképeink, a még élő népi előadók, akikkel azokra is visszaemlékszünk, akik már csak az általuk hátrahagyott dallamokban és mozdulatokban lehetnek velünk.
Képes-e a népzene arra, hogy visszahasson a manapság divatos elektronikus zenére? Arra gondolok, hogy lehet-e változtatni a városokból, a városi mintákkal érkező muzsikusok ízlésén?
A haladást majdhogynem lehetetlen megfékezni. És a haladás nem mindig helyes irányú a társadalomban. Az elektronikus eszközökkel előállított zene fogyasztóvá zülleszti az embert, készen ad, készen hoz valamit. Ezt a szennyáradatot csakis akkor lehet megállítani, ha az a közösség, amely – például – részt vesz egy mulatságon, képes ráerőlteti a maga elképzelését a zenekarra. Annak idején a cigányt nem azért fogadták, hogy úgy húzza, ahogy ő akarja, hanem úgy muzsikáljon, ahogy szokás abban a közösségben, hogy idomuljon az ott használatos dalokhoz és a tánchoz. Az igazi hangulatot a közösségnek kell megteremtenie. Sokszor megfigyeltem, hogy egy-egy néptánc-találkozón, amikor a sófalvi táborokban nevelkedett fiatalok kerülnek elénk különböző együttesekben, képesek arra, hogy visszaadják az itt eltanult szépet és jót, s ilyenkor a közönség is ráébredhet arra, hogy mit veszíthet el, ha nem figyel arra a belül lakozó saját hangra és a titkos érzékre, amely nélkül talán nem is tudunk teljes értékű életet élni.
Simó Márton
A Felsősófalván 2012. július 15-22. között zajló XVIII. Székelyföldi Tánctábort a román Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa és Parajd Község Polgármesteri Hivatala támogatta.
Szekelyhon.ro