Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. április 18.
A visszaút színe
Lövétei Lázár László a Bernády Házban
Távolságtartásról, névadásról, csendről, klasszikus formákról és költői megújulásokról esett szó egyebek mellett Lövétei Lázár László szerzői estjén szerda délután a marosvásárhelyi Bernády Házban. A származását nevében őrző költővel, műfordítóval, a Székelyföld irodalmi lap főszerkesztőjével Nagy Attila költő beszélgetett. A kérdezz-felelek játék életrajzi mozzanat felidézésével indult, Nagy Attila a kolozsvári műszaki egyetemen töltött időről faggatta a vendéget.
– 1990-ben érettségiztem, és akkoriban az a szlogen járta, hogy nem kell káplánnak menni, jobb az egyetemista élet. Nem voltam matekzseni, de meg tudtam tanulni az orrom elé tett anyagot. Három szemesztert végeztem el azon az egyetemen – mondta Lövétei Lázár László, aki végül magyar–román szakon diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bölcsészkarán. A továbbiakban a meghívott arra hívta fel a figyelmet, hogy a közönség soraiban ül "keresztapja", Bölöni Domokos. Mivel gyakran összetévesztették Laziccsal, azaz Lázár László szerkesztővel, az ő javaslatára vette fel a szülőfalujára utaló előnevet, amelyet azóta is féltve őriz. A Romániai Írók Szövetségének debütdíjával jutalmazott, 1997-ben megjelent első kötete is A névadás öröme címet viseli.
– Számodra mi a névadás és mi az öröm? – tudakolta a beszélgetőtárs a kötet címe kapcsán.
– Nem kell ezt túlmagyarázni. A kötet egyfajta költői ismerkedés volt a világgal. A címnek nincs különösebb filozófiája. Valahogy be kellett köszönni – válaszolta Lövétei, aki azt sem titkolta, hogy távolságtartó, nehezen barátkozó embernek tartja magát. A 2000-ben publikált második kötetben, a Távolságtartásban a debütálásakor díjakkal és kedvező kritikákkal "elkényeztetett" alkotó szabadulni akart a korábbi beszédmódtól, amelyről "mindenki azt mondta, hogy nem lehet kitartani, unalmas lesz." A harmadik, 2005- ös megjelenésű könyv, a Két szék között egy súlyos betegség kibeszélése, egyfajta terápia volt.
– Úgy gondolom, hogy Lövétei Lázár László, a költő ennél a kötetnél kezdődik. Itt jön be az ókori antik hősies viselkedés mellé az, ami Senecánál is megjelenik, illetve az irgalmasság, az irgalom. Olyat tettél le az asztalra, amire mindenki felfigyelt – mondta Nagy Attila.
– Úgy érzem, hogy egy kicsit átvertem a népet azzal, hogy nem haltam meg – jegyezte meg sajátos öniróniával a költő. – Rengeteg halálverset olvastam akkoriban. Az egyik kritikus úgy vélte, hogy annyira konzervatív ez a kötet, hogy már modernnek számít. Ennek a kötetnek a beszédmódjától is nehéz volt szabadulni, ezért volt nagy szünet közte és a következő könyv között.
A továbbiakban az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz, az Árkádia-féle, illetve a legújabb, 2011-es megjelenésű Zöldcímű kötetekre terelődött a figyelem. Ekkor derült ki, hogy Lövétei Lázár László kedvenc költője Arany János, utazáskor tőle olvasgat, illetve a miniatűrben, kézírással átírt összes Pilinszky-verset tartalmazó füzetet forgatja.
A klasszikus, antik formákban született Zöld kapcsán Lövétei Lázár László elmesélte, hogy amikor otthagyta a műszaki egyetemet, hazament, és míg édesapja külföldön feketemunkásként biztosította az anyagiakat, ő a tanulás mellett gazdálkodott.
– Én falusi gyerek voltam. Úgy gondoltam, hogy ha ismerem ezt az életformát, ha a rokonságomban van egy pásztor, ezeket szintén meg kellene írni. És ha igen, miért ne eklogában. De tényleg nem volt bennem semmilyen filozofikus izé. Ott volt előttem az egész világirodalom, és én kipróbáltam, hogy tudok- e hexametert írni. Meglepően könnyen ment.
– A kötetből süt a földközeliség, ugyanakkor azt érzékelteti, hogy az úton, amit megtettél, visszajutottál önmagadhoz. Azt, hogy te valamit legyűrtél, magadra találtál. A csend számodra mit jelent? Szereted? – fűzte tovább a kérdések sorát Nagy Attila.
– Szeretném. Van egy szobám, viszont mindenki ott szeret lakni. A három gyerekem ott néz rajzfilmet, a feleségem ott Skype-ozik. Én vándor életmódot folytatok. Lehet, hogy a csend minőségi kategória, egyesek számára viszont elérhetetlen.
A beszélgetés után, némi kérlelést, töprengést követően a Lövétei- alkotások is megszólaltak, végül Nagy Emese hárfajátéka zárta az estet.
n. sz. i.
Népújság (Marosvásárhely)
Lövétei Lázár László a Bernády Házban
Távolságtartásról, névadásról, csendről, klasszikus formákról és költői megújulásokról esett szó egyebek mellett Lövétei Lázár László szerzői estjén szerda délután a marosvásárhelyi Bernády Házban. A származását nevében őrző költővel, műfordítóval, a Székelyföld irodalmi lap főszerkesztőjével Nagy Attila költő beszélgetett. A kérdezz-felelek játék életrajzi mozzanat felidézésével indult, Nagy Attila a kolozsvári műszaki egyetemen töltött időről faggatta a vendéget.
– 1990-ben érettségiztem, és akkoriban az a szlogen járta, hogy nem kell káplánnak menni, jobb az egyetemista élet. Nem voltam matekzseni, de meg tudtam tanulni az orrom elé tett anyagot. Három szemesztert végeztem el azon az egyetemen – mondta Lövétei Lázár László, aki végül magyar–román szakon diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bölcsészkarán. A továbbiakban a meghívott arra hívta fel a figyelmet, hogy a közönség soraiban ül "keresztapja", Bölöni Domokos. Mivel gyakran összetévesztették Laziccsal, azaz Lázár László szerkesztővel, az ő javaslatára vette fel a szülőfalujára utaló előnevet, amelyet azóta is féltve őriz. A Romániai Írók Szövetségének debütdíjával jutalmazott, 1997-ben megjelent első kötete is A névadás öröme címet viseli.
– Számodra mi a névadás és mi az öröm? – tudakolta a beszélgetőtárs a kötet címe kapcsán.
– Nem kell ezt túlmagyarázni. A kötet egyfajta költői ismerkedés volt a világgal. A címnek nincs különösebb filozófiája. Valahogy be kellett köszönni – válaszolta Lövétei, aki azt sem titkolta, hogy távolságtartó, nehezen barátkozó embernek tartja magát. A 2000-ben publikált második kötetben, a Távolságtartásban a debütálásakor díjakkal és kedvező kritikákkal "elkényeztetett" alkotó szabadulni akart a korábbi beszédmódtól, amelyről "mindenki azt mondta, hogy nem lehet kitartani, unalmas lesz." A harmadik, 2005- ös megjelenésű könyv, a Két szék között egy súlyos betegség kibeszélése, egyfajta terápia volt.
– Úgy gondolom, hogy Lövétei Lázár László, a költő ennél a kötetnél kezdődik. Itt jön be az ókori antik hősies viselkedés mellé az, ami Senecánál is megjelenik, illetve az irgalmasság, az irgalom. Olyat tettél le az asztalra, amire mindenki felfigyelt – mondta Nagy Attila.
– Úgy érzem, hogy egy kicsit átvertem a népet azzal, hogy nem haltam meg – jegyezte meg sajátos öniróniával a költő. – Rengeteg halálverset olvastam akkoriban. Az egyik kritikus úgy vélte, hogy annyira konzervatív ez a kötet, hogy már modernnek számít. Ennek a kötetnek a beszédmódjától is nehéz volt szabadulni, ezért volt nagy szünet közte és a következő könyv között.
A továbbiakban az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz, az Árkádia-féle, illetve a legújabb, 2011-es megjelenésű Zöldcímű kötetekre terelődött a figyelem. Ekkor derült ki, hogy Lövétei Lázár László kedvenc költője Arany János, utazáskor tőle olvasgat, illetve a miniatűrben, kézírással átírt összes Pilinszky-verset tartalmazó füzetet forgatja.
A klasszikus, antik formákban született Zöld kapcsán Lövétei Lázár László elmesélte, hogy amikor otthagyta a műszaki egyetemet, hazament, és míg édesapja külföldön feketemunkásként biztosította az anyagiakat, ő a tanulás mellett gazdálkodott.
– Én falusi gyerek voltam. Úgy gondoltam, hogy ha ismerem ezt az életformát, ha a rokonságomban van egy pásztor, ezeket szintén meg kellene írni. És ha igen, miért ne eklogában. De tényleg nem volt bennem semmilyen filozofikus izé. Ott volt előttem az egész világirodalom, és én kipróbáltam, hogy tudok- e hexametert írni. Meglepően könnyen ment.
– A kötetből süt a földközeliség, ugyanakkor azt érzékelteti, hogy az úton, amit megtettél, visszajutottál önmagadhoz. Azt, hogy te valamit legyűrtél, magadra találtál. A csend számodra mit jelent? Szereted? – fűzte tovább a kérdések sorát Nagy Attila.
– Szeretném. Van egy szobám, viszont mindenki ott szeret lakni. A három gyerekem ott néz rajzfilmet, a feleségem ott Skype-ozik. Én vándor életmódot folytatok. Lehet, hogy a csend minőségi kategória, egyesek számára viszont elérhetetlen.
A beszélgetés után, némi kérlelést, töprengést követően a Lövétei- alkotások is megszólaltak, végül Nagy Emese hárfajátéka zárta az estet.
n. sz. i.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. április 18.
Toróval is találkozott Johannis tanácsosa
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével is találkozott Kolozsváron Laurențiu-Mihai Ștefan, a román államfő belpolitikai tanácsosa, aki pénteken Klaus Johannis román államfő üzenetét olvasta fel az RMDSZ 12. kongresszusán – derült ki az EMNP szombaton kiadott közleményéből.
Az államfő belpolitikáért felelős tanácsosát Toró T. Tibor, az EMNP Országos Stratégiai Bizottságának elnöke tájékoztatta az EMNP államszervezést és a politikai rendszer reformját érintő elképzeléseiről, külön kitérve a régiók szerepére. A beszélgetésen kiemelt téma volt a romániai választási törvények módosítása, melynek kapcsán Toró T. Tibor ismertette az EMNP nemrég bemutatott javaslatcsomagját.
Az államelnöki tanácsos arra biztatta az EMNP vezetőit, éljenek a lehetőséggel, és közvetlenül védjék meg javaslataikat a bizottság munkaülései során. Toró T. Tibor megígérte, hogy rendszeresen tájékoztatják az elnöki hivatalt az EMNP tevékenységéről és javaslatairól, az államtanácsos pedig konstruktív együttműködést ígért ezen elképzelések közvetítésében – olvasható a közleményben.
A két rivális magyar politikai alakulatnak tett gesztus egyebek mellett a tavaly novemberi elnökválasztással állhat összefüggésben. Az RMDSZ vezetői azzal indokolták a kongresszusuk címéül választott „újratervezés" szükségességét, hogy novemberben hatszázezer erdélyi magyar voksolt Klaus Iohannisra olyan körülmények között, amikor az elnökválasztás első fordulójában a két magyar jelölt összesen négyszázezer voksot kapott.
A voksok 3,5 százalékát összesítő Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a magyar választók belátására bízta, hogy a második fordulóban kit választanak Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, és Klaus Johannis, a jobbközép államfőjelöltje közül, hozzátéve, hogy a magyarság szempontjából „nincs jó döntés". Az első fordulóban félszázalékos eredményt elérő Szilágyi Zsolt, az EMNP (időközben pártelnökké választott) államfőjelöltje arra biztatta híveit, hogy Johannisra adják voksukat.
Az európai autonomisták és regionalisták pártszövetségébe fogadták a néppártot
Az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) Németországban, Bautzenben tartott éves kongresszusán egyhangúlag elfogadták az Erdélyi Magyar Néppárt tavaly szeptemberben benyújtott tagfelvételi kérelmét – tájékoztatott szintén szombaton az EMNP.
Az európai autonomista és regionalista pártokat tömörítő szövetség április 16–18. között megrendezett éves közgyűlésén jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével közösen vett részt a tanácskozáson.
„Az európai régiók és nemzeti közösségek ügyei Európa prioritásai közé kell tartozzanak, hisz nélkülük nincs sikeres gazdaság és elképzelhetetlen a sikeres Unió” – mondta Szilágyi Zsolt a néppárt tagfelvételéről szóló szavazás előtt.
„Az önrendelkezés jogáért harcolunk egy olyan Európában, amely csak a központosított nemzetállamokról akar tudomást venni. Olyan Uniót akarunk, amely lehetőséget ad a régióknak és nemzeti közösségeknek a demokratikus önrendelkezési jog gyakorlására, és nem nyomja el, hanem védi számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeit. Számunkra Székelyföld autonómiája és a magyar kulturális önrendelkezés demokratikus szabadságjogaink legfőbb kérdései, s épp ezért európai ügyek is” – jelentette ki a néppárt vezetője.
Szilágyi Zsolt rövid felvezetője után az EFA kongresszusának küldöttei egyhangúlag elfogadták az EMNP tagfelvételi kérelmét.
„Köszönjük a bizalmat és a biztatást. Otthon tolmácsolni fogom az üzenetet: erdélyi autonomisták, nem vagyunk egyedül!” – mondta a szavazás végén Szilágyi Zsolt.
Az Európai Szabad Szövetség az Európai Unió szintjén bejegyzett egyetlen olyan párt, mely nyíltan vállalja a nemzetek önrendelkezésének kivívásáért folytatott harc támogatását.
A bautzeni kongresszuson a küldöttek áttekintették a skót népszavazás után kialakult helyzetet, és meghallgatták a katalán, a baszk, a walesi és a yorkshirei népszavazási kezdeményezésről szóló beszámolókat. Francois Alfonsi, az EFA korzikai származású elnöke az önrendelkezési jog gyakorlásának további támogatásáról biztosította a résztvevőket.
Krónika (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével is találkozott Kolozsváron Laurențiu-Mihai Ștefan, a román államfő belpolitikai tanácsosa, aki pénteken Klaus Johannis román államfő üzenetét olvasta fel az RMDSZ 12. kongresszusán – derült ki az EMNP szombaton kiadott közleményéből.
Az államfő belpolitikáért felelős tanácsosát Toró T. Tibor, az EMNP Országos Stratégiai Bizottságának elnöke tájékoztatta az EMNP államszervezést és a politikai rendszer reformját érintő elképzeléseiről, külön kitérve a régiók szerepére. A beszélgetésen kiemelt téma volt a romániai választási törvények módosítása, melynek kapcsán Toró T. Tibor ismertette az EMNP nemrég bemutatott javaslatcsomagját.
Az államelnöki tanácsos arra biztatta az EMNP vezetőit, éljenek a lehetőséggel, és közvetlenül védjék meg javaslataikat a bizottság munkaülései során. Toró T. Tibor megígérte, hogy rendszeresen tájékoztatják az elnöki hivatalt az EMNP tevékenységéről és javaslatairól, az államtanácsos pedig konstruktív együttműködést ígért ezen elképzelések közvetítésében – olvasható a közleményben.
A két rivális magyar politikai alakulatnak tett gesztus egyebek mellett a tavaly novemberi elnökválasztással állhat összefüggésben. Az RMDSZ vezetői azzal indokolták a kongresszusuk címéül választott „újratervezés" szükségességét, hogy novemberben hatszázezer erdélyi magyar voksolt Klaus Iohannisra olyan körülmények között, amikor az elnökválasztás első fordulójában a két magyar jelölt összesen négyszázezer voksot kapott.
A voksok 3,5 százalékát összesítő Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a magyar választók belátására bízta, hogy a második fordulóban kit választanak Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, és Klaus Johannis, a jobbközép államfőjelöltje közül, hozzátéve, hogy a magyarság szempontjából „nincs jó döntés". Az első fordulóban félszázalékos eredményt elérő Szilágyi Zsolt, az EMNP (időközben pártelnökké választott) államfőjelöltje arra biztatta híveit, hogy Johannisra adják voksukat.
Az európai autonomisták és regionalisták pártszövetségébe fogadták a néppártot
Az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) Németországban, Bautzenben tartott éves kongresszusán egyhangúlag elfogadták az Erdélyi Magyar Néppárt tavaly szeptemberben benyújtott tagfelvételi kérelmét – tájékoztatott szintén szombaton az EMNP.
Az európai autonomista és regionalista pártokat tömörítő szövetség április 16–18. között megrendezett éves közgyűlésén jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével közösen vett részt a tanácskozáson.
„Az európai régiók és nemzeti közösségek ügyei Európa prioritásai közé kell tartozzanak, hisz nélkülük nincs sikeres gazdaság és elképzelhetetlen a sikeres Unió” – mondta Szilágyi Zsolt a néppárt tagfelvételéről szóló szavazás előtt.
„Az önrendelkezés jogáért harcolunk egy olyan Európában, amely csak a központosított nemzetállamokról akar tudomást venni. Olyan Uniót akarunk, amely lehetőséget ad a régióknak és nemzeti közösségeknek a demokratikus önrendelkezési jog gyakorlására, és nem nyomja el, hanem védi számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeit. Számunkra Székelyföld autonómiája és a magyar kulturális önrendelkezés demokratikus szabadságjogaink legfőbb kérdései, s épp ezért európai ügyek is” – jelentette ki a néppárt vezetője.
Szilágyi Zsolt rövid felvezetője után az EFA kongresszusának küldöttei egyhangúlag elfogadták az EMNP tagfelvételi kérelmét.
„Köszönjük a bizalmat és a biztatást. Otthon tolmácsolni fogom az üzenetet: erdélyi autonomisták, nem vagyunk egyedül!” – mondta a szavazás végén Szilágyi Zsolt.
Az Európai Szabad Szövetség az Európai Unió szintjén bejegyzett egyetlen olyan párt, mely nyíltan vállalja a nemzetek önrendelkezésének kivívásáért folytatott harc támogatását.
A bautzeni kongresszuson a küldöttek áttekintették a skót népszavazás után kialakult helyzetet, és meghallgatták a katalán, a baszk, a walesi és a yorkshirei népszavazási kezdeményezésről szóló beszámolókat. Francois Alfonsi, az EFA korzikai származású elnöke az önrendelkezési jog gyakorlásának további támogatásáról biztosította a résztvevőket.
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 20.
Új úton a szövetség (Az RMDSZ 12. kongresszusa)
Az RMDSZ programjának módosításával és a programot kiegészítő dokumentumok elfogadásával zárult szombaton a szövetség Kolozsváron tartott 12. kongresszusa. Ezt megelőzően levetítették a szövetség 25 éves történetét összefoglaló egyórás dokumentumfilmet és Ezüsttulipán-díjat adtak át közel 80 jelenlegi és egykori országos testületi vezetőnek /köztük Verestóy Attilának).
Kelemen Hunor újraválasztott elnök a kongresszust záró sajtótájékoztatóján elmondta, a program alig változott, abból az időközben érvényességüket vesztett pontokat törölték. A határozatok közül az oktatáspolitikára vonatkozót emelte ki. Mint fogalmazott, a szövetség az anyanyelvű oktatás biztosításán túl az oktatás minőségére is hangsúlyt akar fektetni. A kongresszus határozatot fogadott el a gazdasági és adópolitikáról, amelyben az Európai Unió által biztosított források jobb kihasználását és a kis- és középvállalatok támogatását ajánlja; a családpolitikáról, melyben adókedvezményeket javasolt a többgyermekes családoknak, a nők és a fiatalok politikai szerepvállalásának az ösztönzéséről; a szövetség külpolitikai és nemzetpolitikai törekvéseiről. Az elnök újságírói kérdésre elmondta, a szövetség sem esküvőre nem készül a Nemzeti Liberális Párttal – melynek vezetői pénteken hosszú távú együttműködésre tettek javaslatot –, sem kikosarazni nem akarja a jobbközép pártot. Hozzátette, jelenleg is párbeszédet folytatnak az ellenzéki partnerekkel, például a választási törvények módosításáról. Megjegyezte, ha az ellenzék bizalmatlansági indítványt szándékozik benyújtani a Ponta-kormány ellen, az indítvány tartalma függvényében tárgyalnak annak esetleges megszavazásáról. Hozzátette, jelenleg az ellenzéknek nincs elég voksa a kormánybuktatáshoz.
Visszanyerni az emberek bizalmát
Kovács Péter eddigi főtitkár a legesélyesebb az újjáalakult ügyvezető elnökség vezetői tisztségére – mondta a kongresszust kiértékelő sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki az emberek bizalmának visszanyerését tartja az RMDSZ legfontosabb feladatának. „Tartalmas kongresszus volt. Nagy meglepetések nem voltak, de az újratervezés vitájában egyvalamiben meg tudtunk állapodni: változni kell, több alázatra, emberközpontú politikára van szükség” – jelentette ki. A pénteken újraválasztott szövetségi elnök a magyar emberek bizalmának megőrzését, visszaszerzését tartja fontosnak. „Huszonöt éven keresztül emberek százezrei értéknek tekintették az érdekképviseletet, és ez azt jelenti, hogy ez számukra fontos. Azoknak a fiataloknak a bizalmát is meg kell nyerni, akik a rendszerváltás után születtek, s más viszonyítási alapokkal indulnak az életbe. Meg kell tudnunk győzni őket az etnikai érdekképviselet létjogosultságáról” – fogalmazott a politikus. Újságírói kérdésre elmondta: a másik két magyar politikai szervezettel közösen tartandó marosvásárhelyi előválasztáshoz hasonló megoldást elképzelhetőnek tart más településeken is, ám az előválasztás szerinte nem csodafegyver. „Sok buktatója is van. Nem elég az előválasztást megnyerni, a választásokat kell megnyerni. A marosvásárhelyieknek is azt mondtam: támogatom, de ne keltsük azt a látszatot, hogy ezzel minden problémát megoldottunk” – számolt be Kelemen Hunor. Erőfeszítések a Székelyföld autonómiájáért
Az RMDSZ továbbra is tenni akar azért, hogy törvényt fogadtasson el a román parlamentben Székelyföld területi autonómiájáról – mondta Kelemen Hunor az MTI-nek adott interjúban.
A szövetség a 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán fogadott el határozatot a székelyföldi autonómiatervezet kidolgozásáról, ám a közvitára bocsátott tervezetét mindeddig nem nyújtotta be a parlamentben, és az autonómiatervezet kérdése a hét végi kolozsvári kongresszuson sem merült fel. Kelemen Hunor az MTI kérdésére kijelentette: az lenne a legkönnyebb, hogy a törvénytervezetet már holnap beterjesszék a parlamentben, de ehelyett azt az utat választották, hogy előzetesen megpróbálják meggyőzni a román társadalmat a törekvés helyességéről, és elkészítenek egy sor szakpolitikai dolgozatot, amelyek szükségesek az autonómia kiteljesítéséhez. Az RMDSZ elnöke cáfolta hogy takaréklángra tették volna a román társadalom meggyőzését. „Amikor bilincscsörgés föd el minden egyéb témát az országban, akkor nagyon nehéz felszínre hozni az ilyen, egyébként sokkal fontosabb ügyeket” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az újraválasztott elnök azt is elmondta, a kongresszus mottójául választott újratervezés jelentős változást fog eredményezni a szövetség politikai elitjének felállásában. A 2016-os választások talán az elmúlt választási ciklusok legnagyobb változásait fogják hozni – jelentette ki. Arra a kérdésre, hogy az újratervezés annak az elismerését jelenti-e, hogy korábban hibázott a szövetség, kijelentette: mindenki hibázik, a politikusok is. Úgy vélte azonban, hogy az RMDSZ esetében nem történt úttévesztés, csupán azt ismerték fel, hogy lemaradhatnak, ha nem tartanak lépést a változó társadalommal.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ programjának módosításával és a programot kiegészítő dokumentumok elfogadásával zárult szombaton a szövetség Kolozsváron tartott 12. kongresszusa. Ezt megelőzően levetítették a szövetség 25 éves történetét összefoglaló egyórás dokumentumfilmet és Ezüsttulipán-díjat adtak át közel 80 jelenlegi és egykori országos testületi vezetőnek /köztük Verestóy Attilának).
Kelemen Hunor újraválasztott elnök a kongresszust záró sajtótájékoztatóján elmondta, a program alig változott, abból az időközben érvényességüket vesztett pontokat törölték. A határozatok közül az oktatáspolitikára vonatkozót emelte ki. Mint fogalmazott, a szövetség az anyanyelvű oktatás biztosításán túl az oktatás minőségére is hangsúlyt akar fektetni. A kongresszus határozatot fogadott el a gazdasági és adópolitikáról, amelyben az Európai Unió által biztosított források jobb kihasználását és a kis- és középvállalatok támogatását ajánlja; a családpolitikáról, melyben adókedvezményeket javasolt a többgyermekes családoknak, a nők és a fiatalok politikai szerepvállalásának az ösztönzéséről; a szövetség külpolitikai és nemzetpolitikai törekvéseiről. Az elnök újságírói kérdésre elmondta, a szövetség sem esküvőre nem készül a Nemzeti Liberális Párttal – melynek vezetői pénteken hosszú távú együttműködésre tettek javaslatot –, sem kikosarazni nem akarja a jobbközép pártot. Hozzátette, jelenleg is párbeszédet folytatnak az ellenzéki partnerekkel, például a választási törvények módosításáról. Megjegyezte, ha az ellenzék bizalmatlansági indítványt szándékozik benyújtani a Ponta-kormány ellen, az indítvány tartalma függvényében tárgyalnak annak esetleges megszavazásáról. Hozzátette, jelenleg az ellenzéknek nincs elég voksa a kormánybuktatáshoz.
Visszanyerni az emberek bizalmát
Kovács Péter eddigi főtitkár a legesélyesebb az újjáalakult ügyvezető elnökség vezetői tisztségére – mondta a kongresszust kiértékelő sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki az emberek bizalmának visszanyerését tartja az RMDSZ legfontosabb feladatának. „Tartalmas kongresszus volt. Nagy meglepetések nem voltak, de az újratervezés vitájában egyvalamiben meg tudtunk állapodni: változni kell, több alázatra, emberközpontú politikára van szükség” – jelentette ki. A pénteken újraválasztott szövetségi elnök a magyar emberek bizalmának megőrzését, visszaszerzését tartja fontosnak. „Huszonöt éven keresztül emberek százezrei értéknek tekintették az érdekképviseletet, és ez azt jelenti, hogy ez számukra fontos. Azoknak a fiataloknak a bizalmát is meg kell nyerni, akik a rendszerváltás után születtek, s más viszonyítási alapokkal indulnak az életbe. Meg kell tudnunk győzni őket az etnikai érdekképviselet létjogosultságáról” – fogalmazott a politikus. Újságírói kérdésre elmondta: a másik két magyar politikai szervezettel közösen tartandó marosvásárhelyi előválasztáshoz hasonló megoldást elképzelhetőnek tart más településeken is, ám az előválasztás szerinte nem csodafegyver. „Sok buktatója is van. Nem elég az előválasztást megnyerni, a választásokat kell megnyerni. A marosvásárhelyieknek is azt mondtam: támogatom, de ne keltsük azt a látszatot, hogy ezzel minden problémát megoldottunk” – számolt be Kelemen Hunor. Erőfeszítések a Székelyföld autonómiájáért
Az RMDSZ továbbra is tenni akar azért, hogy törvényt fogadtasson el a román parlamentben Székelyföld területi autonómiájáról – mondta Kelemen Hunor az MTI-nek adott interjúban.
A szövetség a 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán fogadott el határozatot a székelyföldi autonómiatervezet kidolgozásáról, ám a közvitára bocsátott tervezetét mindeddig nem nyújtotta be a parlamentben, és az autonómiatervezet kérdése a hét végi kolozsvári kongresszuson sem merült fel. Kelemen Hunor az MTI kérdésére kijelentette: az lenne a legkönnyebb, hogy a törvénytervezetet már holnap beterjesszék a parlamentben, de ehelyett azt az utat választották, hogy előzetesen megpróbálják meggyőzni a román társadalmat a törekvés helyességéről, és elkészítenek egy sor szakpolitikai dolgozatot, amelyek szükségesek az autonómia kiteljesítéséhez. Az RMDSZ elnöke cáfolta hogy takaréklángra tették volna a román társadalom meggyőzését. „Amikor bilincscsörgés föd el minden egyéb témát az országban, akkor nagyon nehéz felszínre hozni az ilyen, egyébként sokkal fontosabb ügyeket” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az újraválasztott elnök azt is elmondta, a kongresszus mottójául választott újratervezés jelentős változást fog eredményezni a szövetség politikai elitjének felállásában. A 2016-os választások talán az elmúlt választási ciklusok legnagyobb változásait fogják hozni – jelentette ki. Arra a kérdésre, hogy az újratervezés annak az elismerését jelenti-e, hogy korábban hibázott a szövetség, kijelentette: mindenki hibázik, a politikusok is. Úgy vélte azonban, hogy az RMDSZ esetében nem történt úttévesztés, csupán azt ismerték fel, hogy lemaradhatnak, ha nem tartanak lépést a változó társadalommal.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 20.
Civil licit, másodszor (Háromszéki Közösségi Alapítvány)
A tavalyi siker után a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA) ismét megszervezi a Civil licit nevű adománygyűjtő akcióját. Az esemény elsődleges célja, hogy erősítse a kapcsolatot a civil szféra és a vállalkozói réteg között. Előbbi újabb forráslehetőséghez jut tervei megvalósításához, utóbbi több információ birtokában növelheti közösségi felelősségvállalását. A licitet nyilvános esemény keretében tartják április 23-án Sepsiszentgyörgyön az új stúdióban.
A tavalyi Civil liciten három projektet mutattak be, és jelentős támogatást kaptak a Sepsi Zöldút felújítására, egy szakbetegápolói képzésre, illetve Mozgópont nevű mobilalkalmazás elkészítésére. A CIVEK, az EMI és a sepsiszentgyörgyi Caritas összesen 9100 lejt nyert. Az idei licitre három projektet jelöltek: Kalandozás a Kiwanissal! – szociálisan hátrányos helyzetű, tanulmányaikban kiemelkedő sepsiszentgyörgyi diákok számára egynapos szabadidős tevékenység szervezése, amit a Kiwanis Klub Sepsiszentgyörgy Egyesület kíván megvalósítani. A tanév végére tervezett kirándulás jutalmazza a nehéz családi körülmények között élő fiatal diákokat. A Balu Kalandparkba tervezett csoportos kikapcsolódás révén 43 diák kalandos, személyiségpróbáló feladatok által fejlesztheti képességeit, felelősségét. A Lajtha László Alapítvány projektje, Székelyföldi legényes-verseny címmel már-már feledésbe merülő táncok átörökítését tervezi, motivációs és szakmai visszaigazolás kíván lenni a fiatal táncos generációnak a népzene- és néptánchagyományok megőrzése és továbbadása szellemében. A verseny során a fiatal táncosok elismert szakmai zsűri előtt bizonyíthatják tehetségüket, így a bemutatkozási lehetőség mellett szakmai támogatás és visszajelzés is ez egyben számukra. A rendezvényt hagyományteremtő szándékkal indítják útjára, és 2015-től minden évben szeretnék megszervezni. A harmadik program a Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Sepsikőröspataki Közösségi Ház szerepének hosszú távú biztosítása, nehéz sorba került családok, idősek, gyermekek helyzetét próbálják megoldani szabadidős és nevelői tevékenységek által. A liciten a javaslattevők röviden bemutatják pályázatukat, ezután a jelenlévők egy szabályzatnak megfelelően felajánlásokat tesznek. A tét a főtámogatói jogosultság megszerzése a támogatott projekt megvalósításában, amit a legnagyobb összeget felajánló vállalkozó nyer el. Az eseményre a Háromszéki Közösségi Alapítvány székhelyén naponta 9–17 között, illetve telefonon (0267 351 959) és elektronikus levélben (hka@hka.ro) lehet bejelentkezni. További részletek a HKA honlapján.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A tavalyi siker után a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA) ismét megszervezi a Civil licit nevű adománygyűjtő akcióját. Az esemény elsődleges célja, hogy erősítse a kapcsolatot a civil szféra és a vállalkozói réteg között. Előbbi újabb forráslehetőséghez jut tervei megvalósításához, utóbbi több információ birtokában növelheti közösségi felelősségvállalását. A licitet nyilvános esemény keretében tartják április 23-án Sepsiszentgyörgyön az új stúdióban.
A tavalyi Civil liciten három projektet mutattak be, és jelentős támogatást kaptak a Sepsi Zöldút felújítására, egy szakbetegápolói képzésre, illetve Mozgópont nevű mobilalkalmazás elkészítésére. A CIVEK, az EMI és a sepsiszentgyörgyi Caritas összesen 9100 lejt nyert. Az idei licitre három projektet jelöltek: Kalandozás a Kiwanissal! – szociálisan hátrányos helyzetű, tanulmányaikban kiemelkedő sepsiszentgyörgyi diákok számára egynapos szabadidős tevékenység szervezése, amit a Kiwanis Klub Sepsiszentgyörgy Egyesület kíván megvalósítani. A tanév végére tervezett kirándulás jutalmazza a nehéz családi körülmények között élő fiatal diákokat. A Balu Kalandparkba tervezett csoportos kikapcsolódás révén 43 diák kalandos, személyiségpróbáló feladatok által fejlesztheti képességeit, felelősségét. A Lajtha László Alapítvány projektje, Székelyföldi legényes-verseny címmel már-már feledésbe merülő táncok átörökítését tervezi, motivációs és szakmai visszaigazolás kíván lenni a fiatal táncos generációnak a népzene- és néptánchagyományok megőrzése és továbbadása szellemében. A verseny során a fiatal táncosok elismert szakmai zsűri előtt bizonyíthatják tehetségüket, így a bemutatkozási lehetőség mellett szakmai támogatás és visszajelzés is ez egyben számukra. A rendezvényt hagyományteremtő szándékkal indítják útjára, és 2015-től minden évben szeretnék megszervezni. A harmadik program a Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Sepsikőröspataki Közösségi Ház szerepének hosszú távú biztosítása, nehéz sorba került családok, idősek, gyermekek helyzetét próbálják megoldani szabadidős és nevelői tevékenységek által. A liciten a javaslattevők röviden bemutatják pályázatukat, ezután a jelenlévők egy szabályzatnak megfelelően felajánlásokat tesznek. A tét a főtámogatói jogosultság megszerzése a támogatott projekt megvalósításában, amit a legnagyobb összeget felajánló vállalkozó nyer el. Az eseményre a Háromszéki Közösségi Alapítvány székhelyén naponta 9–17 között, illetve telefonon (0267 351 959) és elektronikus levélben (hka@hka.ro) lehet bejelentkezni. További részletek a HKA honlapján.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 21.
Székely Fesztivál Budapesten
Minden idők legnagyobb Székely Fesztiválját szervezzük meg Budapesten, 2015. május 1 – 3 között a Millenárisban.
Elsődleges célunk az anyaországban élők számára bemutatni a mai Székelyföldet, minden értékével együtt. Emellett természetesen igazi székely vendégszeretettel várjuk a nagyvilágban szétszóródott valamennyi honfitársunkat is.
A három nap során látogatóink megcsodálhatják kultúránkat és gasztronómiánkat, énekelhetnek és táncolhatnak velünk, megkóstolhatják kézműves ételeinket és italainkat, de ami talán a legfontosabb, megismerhetik a székely embert virtusával, észjárásával együtt. Megismerhetik annak a földnek lakóját, ahová minden magyarnak életében legalább egyszer el kell jutnia,. Bár vannak olyan erők, amelyek a létezését is tagadják, a Székelyföld még mindig nemzetünk gyöngyszeme, ringató bölcsője.
A három nap során jelen lesz Csíkszék Gyergyóval, Háromszék, Udvarhelyszék és Marosszék a Székely Sóvídékkel, valamint Aranyosszék híres Torockójával.
A rendezvény fővédnöke Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter, védnöke Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere. Támogatónk az Emberi Erőforrás Minisztériuma, Hargita és Kovászna Megye Tanácsa, a Parajdi Sóbánya, több civil szervezet és nagyon sok önkéntes.
Kedves Barátaink, ne feledjék: május 1 – 2 – 3
SZÉKELY MAJÁLIS A MILLENÁRISON!
Mindenkit meghívunk, mindenkit szertettel várunk! Senki sem hiányozhat, mert ezen a három napon ott a helyünk, mindannyiunknak.
A Fesztiválszervezők nevében:
Bajcsi István
Lukács Csaba
Domokos István
Erdély.ma
Minden idők legnagyobb Székely Fesztiválját szervezzük meg Budapesten, 2015. május 1 – 3 között a Millenárisban.
Elsődleges célunk az anyaországban élők számára bemutatni a mai Székelyföldet, minden értékével együtt. Emellett természetesen igazi székely vendégszeretettel várjuk a nagyvilágban szétszóródott valamennyi honfitársunkat is.
A három nap során látogatóink megcsodálhatják kultúránkat és gasztronómiánkat, énekelhetnek és táncolhatnak velünk, megkóstolhatják kézműves ételeinket és italainkat, de ami talán a legfontosabb, megismerhetik a székely embert virtusával, észjárásával együtt. Megismerhetik annak a földnek lakóját, ahová minden magyarnak életében legalább egyszer el kell jutnia,. Bár vannak olyan erők, amelyek a létezését is tagadják, a Székelyföld még mindig nemzetünk gyöngyszeme, ringató bölcsője.
A három nap során jelen lesz Csíkszék Gyergyóval, Háromszék, Udvarhelyszék és Marosszék a Székely Sóvídékkel, valamint Aranyosszék híres Torockójával.
A rendezvény fővédnöke Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter, védnöke Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere. Támogatónk az Emberi Erőforrás Minisztériuma, Hargita és Kovászna Megye Tanácsa, a Parajdi Sóbánya, több civil szervezet és nagyon sok önkéntes.
Kedves Barátaink, ne feledjék: május 1 – 2 – 3
SZÉKELY MAJÁLIS A MILLENÁRISON!
Mindenkit meghívunk, mindenkit szertettel várunk! Senki sem hiányozhat, mert ezen a három napon ott a helyünk, mindannyiunknak.
A Fesztiválszervezők nevében:
Bajcsi István
Lukács Csaba
Domokos István
Erdély.ma
2015. április 21.
Két ősrégi magyar víznév
A havaselvi hajdani Săcuieni megye helynévanyagából
Săcuieni (másképpen Săcueni, Secuieni vagy Saac) egyike volt a középkori Havasalföld 17 megyéjének, Constantin C. Giurescu szerint „nevét a Székelyföldről érkező vegyes, román és magyar lakosságtól kapta. A betelepedés feltehetőleg a teuton lovagok idejében kezdődött (1211–1225). Itt vezetett a Teleajen völgyében az út, amely a kereskedelmi kapcsolatot jelentette Brassó felé”. Neve mindenképp a székelyekre utal, lefordítva körülbelül ‘székelyieket’ jelent.
Săcuieni megye magyar eredetű helyneveivel egyedül Mikecs László foglalkozott behatóbban, ő ezek alapján a 12. századra tette a magyarok betelepedését. Az általa összeállított térképen nagy mennyiségű helynév szerepel, ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy akár csak a román helynévkutatás által magyarnak elismert helynevekkel is kimerítően foglalkozna. Az alábbiakban két víznevet vizsgálok, az egyiknél a román kutatók felvetették a magyar eredetét. Mikecs Lászlónál mindkettő említése hiányzik.
Székely nyomok Prahova megyében
Nicolae Iorga életműve kimeríthetetlen tárháza az óromániai magyarság történetének, a történész meglepő affinitással jegyzi fel a moldvai és havasalföldi magyar nyomokat. Ebbe talán az is belejátszott, hogy 1908-ban Vălenii de Munte-ba költözött, abba a helységbe, amely hosszú időn keresztül a történeti Săcuieni megye székhelye volt – figyelmét pedig felkelthették a folyton előbukkanó székely nyomok.
Az 1939-ben megjelent, România cum era până la 1918 c. kötetében jegyzi meg, hogy a Prahova megyei Homorâciu település neve a homor tővel van kapcsolatban, ugyanúgy, mint az erdélyi Homoród – a homor jelentését a muscel szóval magyarázza, ami a hegyek lábánál fekvő magasabb dombot, dombsorozatot jelent, a hangalakot pedig valamiképpen a holm (halom) szóval hozza kapcsolatba. Ez a megoldás hasonlít, sőt jobb Kiss Lajosnak az erdélyi Homoród helynevekről nyújtott magyarázatánál, Kiss ugyanis azt mondja, a magyar homorú szó -d képzős változatáról van szó, ami a folyómeder alakjával áll kapcsolatban. Hogy miként lehet a meder „homorú”, azt nemigen tudom elképzelni, azt viszont igen, hogy a folyó mentén a dombok ökörhúgyszerűen váltakoznak, tűnnek fel, mint ahogy Iorga mondja.
A homor, humor tövű magyar és román helynevek a másik elmélet szerint a m. hamar ‘sebes’ szóból jönnek, így magyarázza például Nicolae Drăganu és Iorgu Iordan is (akik egyik példaként épp a Homorâciu-t hozzák fel). Dragoş Moldovanu hívja fel a figyelmet arra, hogy a román nyelvben található homor, humor, amar tövű toponímák (pl. Amaradia, Humor, Homorod, Homorog, Harmadia) mind víznevek, és minden esetben a magyar hamar ‘sebes’ szóra mennek vissza. Sem a román személynévből való, sem bármilyen szláv etimológia nem lehetséges, állapítja meg. Ugyanakkor alaptalannak tartja akár a Homoród folyónév esetében is a magyar homorú melléknévből való származtatást.
Homorâciu: Hamarügy (Hamar-patak)
Most pedig nézzük, mit tudunk a faluról. Homorâciu Prahova megye északi részén, a Kárpátok lábainál fekszik, a Teleajen folyó vízgyűjtő medencéjében, az Erdélyt Havasalfölddel összekötő régi kereskedelmi és hadiút mentén. Közigazgatásilag ma Izvoarele községhez tartozik, a falu északi határában folyik a 22 km hosszú Crasna, a Teleajen jobb oldali mellékfolyója. Először is meg kell állapítanunk, hogy a falu területén nincs Homorâciu nevű patak.
Iorga, aki nagy természetjáró volt, szép leírását adja a falunak és környékének, ebben van egy nagyon érdekes rész, ami miatt mégsem adhatjuk fel teljesen a víznévi eredeztetést. Ebben leírja Homorâciu-ból az utat felfelé a Crasna-patak mentén Izvoarele faluba, amely szerint a patak széles mederben van ugyan, ám az óriási kövek közt vékony erekben és áradáskor gyors folyással tud utat törni magának. Úgyhogy éppenséggel elképzelhető az is, hogy a patakot vagy annak egy részét hamar, sebes pataknak is nevezhették valamikor, és ennek nevét őrzi meg a falu.
Ezek után meg kell magyaráznunk, pontosan hogyan is történhetett a mai román hangalak kialakulása. A valamivel való ellátottságot jelző korai helynévképzőink közé tartozik a -gy, ennek mai modern megfelelője az -s képző, így azt a területet, amit ma Nyárasnak, Nyárfásnak mondanánk, régen nevezhették Nyárágynak. Egyesek szerint talán legkorábbi ilyen képzőnk, a -gy a rég kihalt ügy, így, üd, id (patak, folyó) szavunkból képződött elvonás (pl. a háromszéki Feketeügy folyó neve). A magyar -gy képzővel alakult helynevek románba való átvételekor fellépő szabályt Nicolae Drăganu fogalmazza meg: a magyar
-gy(i)-ből román -giu lesz (pl. Szilágy > Sălagiu, Gyógy, Gyiód > Geoagiu, Nyirágy > Miragiu, Bükkögy>Bichigiu), -gea (ejtsd dzsja) lesz.
Ugyanakkor a románban belső fejleményként, ha nem is túl gyakori, de megtalálható a -giu > -ciu, lásd például az Agârbiciu erdélyi helynevekben, melynek a hangfejlődése így nézhetett ki: magyar Egerbegy ‘begy formájú, égerfával benőtt domb’ (Aranyosegerbegy, Szászegerbegy, Egerbegy – Magyarkapushoz tartozó falu –) > román Agârbigiu > román Agârbiciu. A legegyszerűbb megoldást a hamar + ügy (patak, folyóvíz) összetétel jelenti, ebből jön a román Homorâciu (Homorügy > Homorâgiu > Homorâciu), a magyar ü hangot legtermészetesebben a román î, â (torokban képzett ü) adja vissza.
Sibiciu: Szépügy
Szintén a történeti Săcuieni megyében, már a mai Buzău megyében, Homorâciutól műúton 50, légvonalban 25 km-re található Sibiciu falu, valamint a rajta átfolyó hasonnevű patak (a Bodza/Buzău mellékvize). A falu első írásos említése 1506. szeptember 16-áról való, ekkor Radu cel Mare vajda megerősíti Bratult és testvéreit „Sibiceu” bizonyos határrészeiben. 1515. április 13-án egy adománylevélben említik „Sibiceu” határát stb. A falu számos korai említése azt mutatja, hogy ősrégi településről van szó. Ne feledjük, az első fennmaradt havasalföldi kancelláriai dokumentum csupán 1374-ből való, emiatt pedig úgy tartják, az 1500-as években említett települések mindenképp jóval megelőzik az államalapítást.
A helynév eredetére vonatkozóan nemigen vannak elméletek, illetve ami van, az egyáltalán nem meggyőző: a Szeben helynévvel hozzák kapcsolatba, mondván, hogy biztosan onnan elszármazott emberek alapíthatták. Ezzel az elgondolással nincs mit különösebben foglalkozni, mivel hangtani képtelenség, hogy az n-ből vagy u-ból (vö. román Sibiu) ci (ejtsd: cs) legyen, és egyébként is, a szebeni eredetre utaló helynév a Sibieni lenne.
A Homorâciu analógiájára azonnal rekonstruálható egy magyar Szibigy, Szibügy forma, amelynek a végződése vagy a -gy képző, vagy az ügy ‘patak’ szavunk. Ám vajon miből jöhet a Szib? Nos, ehhez pár erdélyi helynevet kell figyelembe vennünk: m. Széples > r. Ţibleş, m. Szépnyír > r. Sigmir, m. Berettyószéplak > r. Suplacu de Barcău, m. Széphely > r. Jebel.
A fenti hangváltozások annyira különlegeseknek tűnnek, hogy ember legyen a talpán, aki okleveles említések és magyar lakosság hiányában ki tudná következtetni a román név eredetét – nekünk viszont azt mutatják, hogy a magyar szép szó a román Sibiciu sib elemében maradt meg.
Legkésőbb 10–11. századi névadás
Kiss Lajos a háromszéki Feketeügy folyó nevéről szólva elmondja, hogy a 13. században már rég nem él az ügy szavunk, úgyhogy azelőtti névadásról lehet szó, akár a 10–11. századból. Az ügy szót tartalmazó két Săcuieni megyei helynév ilyen korai datálása látszólag súlyos kronológiai problémát vet fel, ugyanis Mikecs és a román kutatók is úgy tartják, hogy Săcuieni megye a nevét a székelyföldi kivándorlóktól kapta, ergo a név semmiképp sem jöhet korábbról, mint a 13. századból. Na de mi van, ha premisszánk hamis? Mi van, ha – éppen fordítva – nem Székelyföldről költöznek be ide a székelyek, hanem éppen erről a területről (is) Székelyföldre?
A Csíki székely krónika szerint a hegy túloldaláról jöttünk be Erdélybe, Szent László korában
Emlékezzünk csak az eddig – mint bizonyítom: jogtalanul – hamisnak tartott Csíki székely krónikára, amely azt mondja, hogy a székelyek a magyar honfoglalást megelőzően és még utána is Dacia Alpestrisben, vagyis Havasalföldön és Moldvának a Szeretig tartó részén éltek. Ha ez így volt, akkor ottlétüknek bizonyosan helynévi nyomai is maradtak...
Ezek után meg merem említeni azt is, hogy bizony Homorâciu nevű hegyi patak nemcsak a hajdani Săcuieni megyében található, hanem a Kárpátok havasalföldi részén délebbre is, Dâmbovița megyében, Runcu falunál (a Ialomicioara patakba ömlik) – ennek neve pedig szintén a magyar Hamarügyből jöhet.
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A havaselvi hajdani Săcuieni megye helynévanyagából
Săcuieni (másképpen Săcueni, Secuieni vagy Saac) egyike volt a középkori Havasalföld 17 megyéjének, Constantin C. Giurescu szerint „nevét a Székelyföldről érkező vegyes, román és magyar lakosságtól kapta. A betelepedés feltehetőleg a teuton lovagok idejében kezdődött (1211–1225). Itt vezetett a Teleajen völgyében az út, amely a kereskedelmi kapcsolatot jelentette Brassó felé”. Neve mindenképp a székelyekre utal, lefordítva körülbelül ‘székelyieket’ jelent.
Săcuieni megye magyar eredetű helyneveivel egyedül Mikecs László foglalkozott behatóbban, ő ezek alapján a 12. századra tette a magyarok betelepedését. Az általa összeállított térképen nagy mennyiségű helynév szerepel, ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy akár csak a román helynévkutatás által magyarnak elismert helynevekkel is kimerítően foglalkozna. Az alábbiakban két víznevet vizsgálok, az egyiknél a román kutatók felvetették a magyar eredetét. Mikecs Lászlónál mindkettő említése hiányzik.
Székely nyomok Prahova megyében
Nicolae Iorga életműve kimeríthetetlen tárháza az óromániai magyarság történetének, a történész meglepő affinitással jegyzi fel a moldvai és havasalföldi magyar nyomokat. Ebbe talán az is belejátszott, hogy 1908-ban Vălenii de Munte-ba költözött, abba a helységbe, amely hosszú időn keresztül a történeti Săcuieni megye székhelye volt – figyelmét pedig felkelthették a folyton előbukkanó székely nyomok.
Az 1939-ben megjelent, România cum era până la 1918 c. kötetében jegyzi meg, hogy a Prahova megyei Homorâciu település neve a homor tővel van kapcsolatban, ugyanúgy, mint az erdélyi Homoród – a homor jelentését a muscel szóval magyarázza, ami a hegyek lábánál fekvő magasabb dombot, dombsorozatot jelent, a hangalakot pedig valamiképpen a holm (halom) szóval hozza kapcsolatba. Ez a megoldás hasonlít, sőt jobb Kiss Lajosnak az erdélyi Homoród helynevekről nyújtott magyarázatánál, Kiss ugyanis azt mondja, a magyar homorú szó -d képzős változatáról van szó, ami a folyómeder alakjával áll kapcsolatban. Hogy miként lehet a meder „homorú”, azt nemigen tudom elképzelni, azt viszont igen, hogy a folyó mentén a dombok ökörhúgyszerűen váltakoznak, tűnnek fel, mint ahogy Iorga mondja.
A homor, humor tövű magyar és román helynevek a másik elmélet szerint a m. hamar ‘sebes’ szóból jönnek, így magyarázza például Nicolae Drăganu és Iorgu Iordan is (akik egyik példaként épp a Homorâciu-t hozzák fel). Dragoş Moldovanu hívja fel a figyelmet arra, hogy a román nyelvben található homor, humor, amar tövű toponímák (pl. Amaradia, Humor, Homorod, Homorog, Harmadia) mind víznevek, és minden esetben a magyar hamar ‘sebes’ szóra mennek vissza. Sem a román személynévből való, sem bármilyen szláv etimológia nem lehetséges, állapítja meg. Ugyanakkor alaptalannak tartja akár a Homoród folyónév esetében is a magyar homorú melléknévből való származtatást.
Homorâciu: Hamarügy (Hamar-patak)
Most pedig nézzük, mit tudunk a faluról. Homorâciu Prahova megye északi részén, a Kárpátok lábainál fekszik, a Teleajen folyó vízgyűjtő medencéjében, az Erdélyt Havasalfölddel összekötő régi kereskedelmi és hadiút mentén. Közigazgatásilag ma Izvoarele községhez tartozik, a falu északi határában folyik a 22 km hosszú Crasna, a Teleajen jobb oldali mellékfolyója. Először is meg kell állapítanunk, hogy a falu területén nincs Homorâciu nevű patak.
Iorga, aki nagy természetjáró volt, szép leírását adja a falunak és környékének, ebben van egy nagyon érdekes rész, ami miatt mégsem adhatjuk fel teljesen a víznévi eredeztetést. Ebben leírja Homorâciu-ból az utat felfelé a Crasna-patak mentén Izvoarele faluba, amely szerint a patak széles mederben van ugyan, ám az óriási kövek közt vékony erekben és áradáskor gyors folyással tud utat törni magának. Úgyhogy éppenséggel elképzelhető az is, hogy a patakot vagy annak egy részét hamar, sebes pataknak is nevezhették valamikor, és ennek nevét őrzi meg a falu.
Ezek után meg kell magyaráznunk, pontosan hogyan is történhetett a mai román hangalak kialakulása. A valamivel való ellátottságot jelző korai helynévképzőink közé tartozik a -gy, ennek mai modern megfelelője az -s képző, így azt a területet, amit ma Nyárasnak, Nyárfásnak mondanánk, régen nevezhették Nyárágynak. Egyesek szerint talán legkorábbi ilyen képzőnk, a -gy a rég kihalt ügy, így, üd, id (patak, folyó) szavunkból képződött elvonás (pl. a háromszéki Feketeügy folyó neve). A magyar -gy képzővel alakult helynevek románba való átvételekor fellépő szabályt Nicolae Drăganu fogalmazza meg: a magyar
-gy(i)-ből román -giu lesz (pl. Szilágy > Sălagiu, Gyógy, Gyiód > Geoagiu, Nyirágy > Miragiu, Bükkögy>Bichigiu), -gea (ejtsd dzsja) lesz.
Ugyanakkor a románban belső fejleményként, ha nem is túl gyakori, de megtalálható a -giu > -ciu, lásd például az Agârbiciu erdélyi helynevekben, melynek a hangfejlődése így nézhetett ki: magyar Egerbegy ‘begy formájú, égerfával benőtt domb’ (Aranyosegerbegy, Szászegerbegy, Egerbegy – Magyarkapushoz tartozó falu –) > román Agârbigiu > román Agârbiciu. A legegyszerűbb megoldást a hamar + ügy (patak, folyóvíz) összetétel jelenti, ebből jön a román Homorâciu (Homorügy > Homorâgiu > Homorâciu), a magyar ü hangot legtermészetesebben a román î, â (torokban képzett ü) adja vissza.
Sibiciu: Szépügy
Szintén a történeti Săcuieni megyében, már a mai Buzău megyében, Homorâciutól műúton 50, légvonalban 25 km-re található Sibiciu falu, valamint a rajta átfolyó hasonnevű patak (a Bodza/Buzău mellékvize). A falu első írásos említése 1506. szeptember 16-áról való, ekkor Radu cel Mare vajda megerősíti Bratult és testvéreit „Sibiceu” bizonyos határrészeiben. 1515. április 13-án egy adománylevélben említik „Sibiceu” határát stb. A falu számos korai említése azt mutatja, hogy ősrégi településről van szó. Ne feledjük, az első fennmaradt havasalföldi kancelláriai dokumentum csupán 1374-ből való, emiatt pedig úgy tartják, az 1500-as években említett települések mindenképp jóval megelőzik az államalapítást.
A helynév eredetére vonatkozóan nemigen vannak elméletek, illetve ami van, az egyáltalán nem meggyőző: a Szeben helynévvel hozzák kapcsolatba, mondván, hogy biztosan onnan elszármazott emberek alapíthatták. Ezzel az elgondolással nincs mit különösebben foglalkozni, mivel hangtani képtelenség, hogy az n-ből vagy u-ból (vö. román Sibiu) ci (ejtsd: cs) legyen, és egyébként is, a szebeni eredetre utaló helynév a Sibieni lenne.
A Homorâciu analógiájára azonnal rekonstruálható egy magyar Szibigy, Szibügy forma, amelynek a végződése vagy a -gy képző, vagy az ügy ‘patak’ szavunk. Ám vajon miből jöhet a Szib? Nos, ehhez pár erdélyi helynevet kell figyelembe vennünk: m. Széples > r. Ţibleş, m. Szépnyír > r. Sigmir, m. Berettyószéplak > r. Suplacu de Barcău, m. Széphely > r. Jebel.
A fenti hangváltozások annyira különlegeseknek tűnnek, hogy ember legyen a talpán, aki okleveles említések és magyar lakosság hiányában ki tudná következtetni a román név eredetét – nekünk viszont azt mutatják, hogy a magyar szép szó a román Sibiciu sib elemében maradt meg.
Legkésőbb 10–11. századi névadás
Kiss Lajos a háromszéki Feketeügy folyó nevéről szólva elmondja, hogy a 13. században már rég nem él az ügy szavunk, úgyhogy azelőtti névadásról lehet szó, akár a 10–11. századból. Az ügy szót tartalmazó két Săcuieni megyei helynév ilyen korai datálása látszólag súlyos kronológiai problémát vet fel, ugyanis Mikecs és a román kutatók is úgy tartják, hogy Săcuieni megye a nevét a székelyföldi kivándorlóktól kapta, ergo a név semmiképp sem jöhet korábbról, mint a 13. századból. Na de mi van, ha premisszánk hamis? Mi van, ha – éppen fordítva – nem Székelyföldről költöznek be ide a székelyek, hanem éppen erről a területről (is) Székelyföldre?
A Csíki székely krónika szerint a hegy túloldaláról jöttünk be Erdélybe, Szent László korában
Emlékezzünk csak az eddig – mint bizonyítom: jogtalanul – hamisnak tartott Csíki székely krónikára, amely azt mondja, hogy a székelyek a magyar honfoglalást megelőzően és még utána is Dacia Alpestrisben, vagyis Havasalföldön és Moldvának a Szeretig tartó részén éltek. Ha ez így volt, akkor ottlétüknek bizonyosan helynévi nyomai is maradtak...
Ezek után meg merem említeni azt is, hogy bizony Homorâciu nevű hegyi patak nemcsak a hajdani Săcuieni megyében található, hanem a Kárpátok havasalföldi részén délebbre is, Dâmbovița megyében, Runcu falunál (a Ialomicioara patakba ömlik) – ennek neve pedig szintén a magyar Hamarügyből jöhet.
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. április 22.
Komolyan gondolják a székely fővárosi projektet
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro
2015. április 23.
Az összeugrasztás mesterei
Ha piros ponttal jelölnék meg Románia térképén azokat a városokat, amelyekben valamely felsőbb erők által gerjesztett, etnikumközinek szánt konfliktus borzolja a kedélyeket, Erdély alighanem egyetlen hatalmas vörös foltként éktelenkedne azon.
Szinte felsorolni is nehéz: Kovásznán egy sarlatán nevét biggyesztették a kórházalapító dr. Benedek Géza neve elé, de még Sepsiszentgyörgyön sem érvényes mindenkire a törvény, a Constantin Brâncuşi-iskolára máig nem került ki a kétnyelvű felirat.
Csíkszeredában táblaháború újult ki, a kormányhivatal arra próbálja rávenni az önkormányzatot, a kétnyelvű utcatáblákat cseréljék le, s a román felirat kerüljön a magyar fölé. Marosvásárhelyen sikerült már megakadályozni tiltakozó nagygyűlést, lehetetlenhez közeli helyzetbe sodorni a magyar nyelvű orvosi képzést, most pedig hatalmas bírsággal fenyegetnek a kétnyelvű utcanévtáblákért. Kolozsvár önkormányzata máig nem jutott el a normalitás ama szintjére, hogy a település nevét magyarul is hirdessék, Szatmárnémetiben a városnapok rendezvényeiről rekesztenék ki a magyarokat, Nagyváradon Szent László szobrát utasítanák ki a főtérről. A sor folytatható, csupa olyan hír, amely valamiképpen magyar–román nézeteltéréshez, konfliktushoz köthető. De vajon tényleg erről szólna az élet 2015-ben Erdély városaiban? Valóban ennyire rossz volna a magyar–román viszony, ennyire nem tudnánk szót érteni, nem tudnánk tisztelni egymást? Nehezen hihető. Érdemes inkább azt elemezni, kik és miért gerjesztik ezeket a konfliktusokat. Háromszéken, Székelyföldön a legtöbb ügy hátterében a szolgálatos feljelentő, Dan Tănasă áll, aki Spanyolországból védi igen hangosan a helyi románság érdekeit. Feljelentéseinek sikeréről a kormányhivatalok vezetői gondoskodnak. Háromszéken ugyan egymást követték a prefektusok, de személytől függetlenül fellépésük ugyanolyan volt – alapos tehát a gyanú, hogy a kommunista utódpárt Székelyföldért felelős vezérei, Horia Grama vagy éppen Mircea Duşa és köre utasítására jártak el. Marosvásárhelyen a helyi rendőrség vezetőjeként volt szekus irányítja a szálakat, s emlékezetes: Csíkszeredában ugyancsak titkosszolgálati zaklatásra panaszkodott a város polgármestere. Székelyföld esetében feltűnő: minél hangosabban kiált valaki, annál dicsőbb a megítélése Bukarestben, és annál könnyebb a megélhetése, tisztségbe helyezése, funkcióban maradása. Erdély más városaiban sincs ez másként, a magyarok elleni agitációt nagylelkűen jutalmazzák a pártvezérek vagy éppen a szavazók.
Az sem lehet véletlen, hogy ezek a konfliktusok akkor újultak ki, amikor egyre több román értelmiségi emel szót a magyarság jogai mellett, erősödőben az erdélyi regionális identitástudat, mind többen gondolják úgy: magyarok és románok együtt építkezhetünk.
Nem nehéz hát kitalálni, kik és miért akarják összeugrasztani a magyarokat és a románokat. Csak lenne bennünk annyi bölcsesség, hogy tervük ezúttal ne sikerüljön!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ha piros ponttal jelölnék meg Románia térképén azokat a városokat, amelyekben valamely felsőbb erők által gerjesztett, etnikumközinek szánt konfliktus borzolja a kedélyeket, Erdély alighanem egyetlen hatalmas vörös foltként éktelenkedne azon.
Szinte felsorolni is nehéz: Kovásznán egy sarlatán nevét biggyesztették a kórházalapító dr. Benedek Géza neve elé, de még Sepsiszentgyörgyön sem érvényes mindenkire a törvény, a Constantin Brâncuşi-iskolára máig nem került ki a kétnyelvű felirat.
Csíkszeredában táblaháború újult ki, a kormányhivatal arra próbálja rávenni az önkormányzatot, a kétnyelvű utcatáblákat cseréljék le, s a román felirat kerüljön a magyar fölé. Marosvásárhelyen sikerült már megakadályozni tiltakozó nagygyűlést, lehetetlenhez közeli helyzetbe sodorni a magyar nyelvű orvosi képzést, most pedig hatalmas bírsággal fenyegetnek a kétnyelvű utcanévtáblákért. Kolozsvár önkormányzata máig nem jutott el a normalitás ama szintjére, hogy a település nevét magyarul is hirdessék, Szatmárnémetiben a városnapok rendezvényeiről rekesztenék ki a magyarokat, Nagyváradon Szent László szobrát utasítanák ki a főtérről. A sor folytatható, csupa olyan hír, amely valamiképpen magyar–román nézeteltéréshez, konfliktushoz köthető. De vajon tényleg erről szólna az élet 2015-ben Erdély városaiban? Valóban ennyire rossz volna a magyar–román viszony, ennyire nem tudnánk szót érteni, nem tudnánk tisztelni egymást? Nehezen hihető. Érdemes inkább azt elemezni, kik és miért gerjesztik ezeket a konfliktusokat. Háromszéken, Székelyföldön a legtöbb ügy hátterében a szolgálatos feljelentő, Dan Tănasă áll, aki Spanyolországból védi igen hangosan a helyi románság érdekeit. Feljelentéseinek sikeréről a kormányhivatalok vezetői gondoskodnak. Háromszéken ugyan egymást követték a prefektusok, de személytől függetlenül fellépésük ugyanolyan volt – alapos tehát a gyanú, hogy a kommunista utódpárt Székelyföldért felelős vezérei, Horia Grama vagy éppen Mircea Duşa és köre utasítására jártak el. Marosvásárhelyen a helyi rendőrség vezetőjeként volt szekus irányítja a szálakat, s emlékezetes: Csíkszeredában ugyancsak titkosszolgálati zaklatásra panaszkodott a város polgármestere. Székelyföld esetében feltűnő: minél hangosabban kiált valaki, annál dicsőbb a megítélése Bukarestben, és annál könnyebb a megélhetése, tisztségbe helyezése, funkcióban maradása. Erdély más városaiban sincs ez másként, a magyarok elleni agitációt nagylelkűen jutalmazzák a pártvezérek vagy éppen a szavazók.
Az sem lehet véletlen, hogy ezek a konfliktusok akkor újultak ki, amikor egyre több román értelmiségi emel szót a magyarság jogai mellett, erősödőben az erdélyi regionális identitástudat, mind többen gondolják úgy: magyarok és románok együtt építkezhetünk.
Nem nehéz hát kitalálni, kik és miért akarják összeugrasztani a magyarokat és a románokat. Csak lenne bennünk annyi bölcsesség, hogy tervük ezúttal ne sikerüljön!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 23.
Turisztikai konferenciát tartanak a MÜTF-ön
A pénteken kezdődő nemzetközi tudományos konferencia irányvonalait ismertették csütörtökön sajtótájékoztató keretében, amelyet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a MÜTF Oktatási Központ rendez Székelyudvarhelyen.
A székelyföldi turizmus fejlesztéséért indított program két plenáris, illetve öt szekcióülést foglal magában. Utóbbiakat különböző környékbeli helyszíneken tartják. A konferencia az Orbán Balázs Akadémia rendezvénysorozat első állomása.
Az elmúlt közel húsz évben mindig kiemelt kérdés volt Székelyföld gazdasági fejlesztése, az, hogy miként lehet hasznosítani az itt található értékeket – ez idő alatt sokszor került napirendre a turizmus mint kitörési pont, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlett vendéglátás feltétele csak csírájában van jelen – indokolta a Turizmus a régiófejlesztés szolgálatában elnevezésű rendezvény szükségességét dr. Kandikó József, a konferencia levezető elnöke. Mint mondta, ha a Kárpát-medence gazdasági egyesítésében gondolkodnak, abban is lényeges szerepe lehet a turizmusnak.
„A hétvégi rendezvény az egyik legnagyobb intézményünk tizenhét éves történetében, amelyre több neves szakembert is sikerült elhívnunk” – jelentette ki Geréb László, a MÜTF ügyvezető igazgatója. Mint mondta, a konferencia ma délután három órakor a Septimia Szabadidőközpontban plenáris üléssel kezdődik, amelyen a székelyföldi turisztika politikai irányvonalairól lesz szó. A program szombaton délelőtt tíz órától folytatódik, olyan szekcióülésekkel, melyeket különböző helyszíneken tartanak: Tibódban, Szovátán, Udvarhelyen, Derzsben és a Madarasi Hargitán. A rendezvényt összegző plenáris üléssel zárják ugyanazon a napon délután öt órától a MÜTF Oktatási Központban
Fülöp-Székely Botond
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A pénteken kezdődő nemzetközi tudományos konferencia irányvonalait ismertették csütörtökön sajtótájékoztató keretében, amelyet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a MÜTF Oktatási Központ rendez Székelyudvarhelyen.
A székelyföldi turizmus fejlesztéséért indított program két plenáris, illetve öt szekcióülést foglal magában. Utóbbiakat különböző környékbeli helyszíneken tartják. A konferencia az Orbán Balázs Akadémia rendezvénysorozat első állomása.
Az elmúlt közel húsz évben mindig kiemelt kérdés volt Székelyföld gazdasági fejlesztése, az, hogy miként lehet hasznosítani az itt található értékeket – ez idő alatt sokszor került napirendre a turizmus mint kitörési pont, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlett vendéglátás feltétele csak csírájában van jelen – indokolta a Turizmus a régiófejlesztés szolgálatában elnevezésű rendezvény szükségességét dr. Kandikó József, a konferencia levezető elnöke. Mint mondta, ha a Kárpát-medence gazdasági egyesítésében gondolkodnak, abban is lényeges szerepe lehet a turizmusnak.
„A hétvégi rendezvény az egyik legnagyobb intézményünk tizenhét éves történetében, amelyre több neves szakembert is sikerült elhívnunk” – jelentette ki Geréb László, a MÜTF ügyvezető igazgatója. Mint mondta, a konferencia ma délután három órakor a Septimia Szabadidőközpontban plenáris üléssel kezdődik, amelyen a székelyföldi turisztika politikai irányvonalairól lesz szó. A program szombaton délelőtt tíz órától folytatódik, olyan szekcióülésekkel, melyeket különböző helyszíneken tartanak: Tibódban, Szovátán, Udvarhelyen, Derzsben és a Madarasi Hargitán. A rendezvényt összegző plenáris üléssel zárják ugyanazon a napon délután öt órától a MÜTF Oktatási Központban
Fülöp-Székely Botond
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. április 23.
Megújuló épített örökségünk
A városi könyvtár és a Tarisznyás Márton Múzeum együttműködésének köszönhetően Megújuló épített örökségünk – Értékmentés a Kárpát-medencében címmel Gyergyószentmiklóson is megtekinthető lesz a Teleki László Alapítvány és a Magyarság Háza vándorkiállítása. A megnyitóra április 27-én, hétfőn 18 órától a könyvtárban kerül sor.
A Tarisznyás Márton Múzeumban jelenleg nincsen szabad kiállítófelület, és a Magyarországról Székelyföldre utazott vándorkiállításnak a városi könyvtár kiállítóterme ad otthont május 31-ig – ismertette Csergő Tibor és Keresztes Csongor, a két kulturális intézmény igazgatója.
Az épített örökség felkutatását és megmentését célzó magyar kormányzati program eredményeit bemutató kiállítást Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója ismerteti, megnyitja Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója. Restaurátori és mesterségbemutatót tart Mihály Ferenc faanyag-restaurátor, Köllő Miklós műépítész és Varga Sándor zsindelykészítő.
A kulturális örökség megóvása és felújítása című projekt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozásával, a Teleki László Alapítvány bonyolításában valósult meg. A projekt keretében több mint 300 épületen folytak állagmegóvási és restaurálási munkálatok, és sor került közel 30 műemlék teljes körű felújítására. A tárlat tablóin csupán néhány látható abból a 350 műemlékből, amelyen az elmúlt években munkálatok folytak. A kiállítás a tablók mellett igazi kuriózumokkal is szolgál. Az eredeti mérettel megegyező fotómásolatban látható az éppen restaurálás alatt lévő székelydályai református templom festett famennyezetének néhány kazettája és karzatának mellvédje, megtekinthetők a kárpátaljai Visk református templomának gyönyörűen kifestett barokk padjai. Látható a huszti református templom helyreállított toronysisakjának egyik fiatornya és a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház falait díszítő domborművek másolata.
Baricz Tamás Imola
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A városi könyvtár és a Tarisznyás Márton Múzeum együttműködésének köszönhetően Megújuló épített örökségünk – Értékmentés a Kárpát-medencében címmel Gyergyószentmiklóson is megtekinthető lesz a Teleki László Alapítvány és a Magyarság Háza vándorkiállítása. A megnyitóra április 27-én, hétfőn 18 órától a könyvtárban kerül sor.
A Tarisznyás Márton Múzeumban jelenleg nincsen szabad kiállítófelület, és a Magyarországról Székelyföldre utazott vándorkiállításnak a városi könyvtár kiállítóterme ad otthont május 31-ig – ismertette Csergő Tibor és Keresztes Csongor, a két kulturális intézmény igazgatója.
Az épített örökség felkutatását és megmentését célzó magyar kormányzati program eredményeit bemutató kiállítást Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója ismerteti, megnyitja Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója. Restaurátori és mesterségbemutatót tart Mihály Ferenc faanyag-restaurátor, Köllő Miklós műépítész és Varga Sándor zsindelykészítő.
A kulturális örökség megóvása és felújítása című projekt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma finanszírozásával, a Teleki László Alapítvány bonyolításában valósult meg. A projekt keretében több mint 300 épületen folytak állagmegóvási és restaurálási munkálatok, és sor került közel 30 műemlék teljes körű felújítására. A tárlat tablóin csupán néhány látható abból a 350 műemlékből, amelyen az elmúlt években munkálatok folytak. A kiállítás a tablók mellett igazi kuriózumokkal is szolgál. Az eredeti mérettel megegyező fotómásolatban látható az éppen restaurálás alatt lévő székelydályai református templom festett famennyezetének néhány kazettája és karzatának mellvédje, megtekinthetők a kárpátaljai Visk református templomának gyönyörűen kifestett barokk padjai. Látható a huszti református templom helyreállított toronysisakjának egyik fiatornya és a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház falait díszítő domborművek másolata.
Baricz Tamás Imola
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. április 23.
RMDSZ-es útvonalak
Egy politikai alakulat életében számtalan ok és körülmény szolgáltathat alapot a korrekcióra, ezek közül talán a legfontosabb, ha megcsappan az illető pártba vetett választói bizalom, ami óhatatlanul maga után vonja a támogatottság csökkenését. Az alapítása 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ mindkét fentebb említett kihívással szembesülni kényszerül, nem véletlen tehát, hogy újragondolja feladatait.
Az erdélyi magyarság legnagyobb politikai érdekvédelmi szervezete a tavaly novemberi romániai államfőválasztáson szembesült leginkább azzal, hogy politikai értelemben már nem gyakorol korlátlan befolyást a közösség fölött. Persze nem az elnökválasztás a romániai magyarok szavazókedvének legalkalmasabb fokmérője. Nagyobb gond, hogy parlamenti képviselettel rendelkező egyedüli magyar szervezetként az RMDSZ-t egyik választási ciklustól a másikig egyre kevesebben támogatják a törvényhozási megméretéseken. Egyre többen úgy látják, hogy a szervezet feláldozta a romániai magyar közösség hosszú távú céljait az alakulatot 18 éven át irányító Markó Béla által meghirdetett apró lépések politikájának oltárán – például a Székelyföld területi autonómiájának kivívását.
Az is a szövetség tekintélyének erodálódásához vezetett, hogy a szélsőségesen nacionalista erőkön kívül bármelyik román párttal hajlandó volt kormányozni, sőt első, 1996-os kormányra lépése óta mintegy másfél évtizedet a hatalomban töltött. Ebből az következett, hogy nagyon rövid idő alatt drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a magyarok körében az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának a támogatottsága. E vészjósló üzenetek hatására az alakulat tavaly decemberben – fennállása óta először – önként ellenzékbe vonult, és meghirdette az újratervezés politikáját. Hogy ez mit is fed, nagyjából kiderült a hétvégi kolozsvári kongresszuson. Az újabb négyéves elnöki mandátumot szerző Kelemen által vázolt irányváltás alapján vissza kívánják szerezni a magyarság többségének bizalmát, változtatni akarnak a politizálás módján – sokkal több alázattal viseltetve a közösség és céljai iránt –, erősítve az erdélyi magyarsággal ápolt kapcsolatot. Fontosnak tartják a társadalomszervezést, a közösségépítést, de meg akarják szólítani a közélettől elfordult fiatalokat is.
Hogy a magyarok igényeit előtérbe helyező stratégia mennyire őszinte, nem tudni. De a változtatások szükségesek, mert az RMDSZ a jövő évi romániai választáson is teljesíteni kívánja a bukaresti parlamentbe való bejutáshoz szükséges öt százalékot. Az alakulat nem először hangoztatja, hogy megértette az idők szavát, és széles körű összefogásra törekszik az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetekkel. Ez a nyitás azonban többnyire hangzatos politikai nyilatkozat maradt. Két kisebb, pozícióját megrendíteni egyelőre nem képes politikai riválisa közül stratégiai partnerségre lépett a korábban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi elnöke, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párttal; a tavalyi európai parlamenti választásokon a Fidesz színeiben mandátumot szerzett Tőkés László védnökségével 2012-ben megalakult EMNP-vel azonban rendkívül fagyos a viszonyuk. Márpedig a magyar társadalomban pozitív lecsapódása lenne, ha eddigi erőpolitikájából engedve az RMDSZ kiegyezne ellenzékével. Az együttműködés halvány reménye nemrég Marosvásárhelyen csillant fel, ahol a három alakulat úgy döntött: közös előválasztáson nevesíti a magyarság mindenki által támogatott polgármesterjelöltjét a jövő évi helyhatósági választásokra. Fennáll viszont a kockázata, hogy az alakulat ezúttal is csak mímeli a pártközi összefogást, különösen azután, hogy az évekig tartó „hidegháborús” korszak után sikerült rendeznie a viszonyát a Fidesszel és a KDNP-vel. A magyarországi kormánypártokkal kialakított partnerség azért is érdekes, mert korábban az RMDSZ azzal vádolta Orbán Viktort és a Fideszt, hogy erdélyi versenytársai támogatásával a létére tör. Ehhez képest Semjén Zsolt, a miniszterelnök helyettese a kolozsvári kongresszuson az erős erdélyi magyar képviselet letéteményesének nevezte a szövetséget. Igaz, megjegyezte azt is, hogy Erdélyben a magyar összefogás a „történelem erkölcsi és politikai parancsa”.
E parancs teljesítése mindenekelőtt az RMDSZ-en múlik, amely most úgy döntött, hogy új útvonaltervet készít. Úgy kell majd tartania az új irányt, hogy a korábban meghatározó szerepet betöltő politikusok minél hamarabb ismét a képzeletbeli pilótafülkében (értsd: a bukaresti hatalomban) szeretnék tudni a szervezetet. A jelenlegi vezetőség belátni tűnik: a célirányról hasonlóan fontos kikérni az utazóközönség, a romániai magyarok véleményét is. Nem ígérkezik könnyűnek a navigáció.
Rostás Szabolcs
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Egy politikai alakulat életében számtalan ok és körülmény szolgáltathat alapot a korrekcióra, ezek közül talán a legfontosabb, ha megcsappan az illető pártba vetett választói bizalom, ami óhatatlanul maga után vonja a támogatottság csökkenését. Az alapítása 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ mindkét fentebb említett kihívással szembesülni kényszerül, nem véletlen tehát, hogy újragondolja feladatait.
Az erdélyi magyarság legnagyobb politikai érdekvédelmi szervezete a tavaly novemberi romániai államfőválasztáson szembesült leginkább azzal, hogy politikai értelemben már nem gyakorol korlátlan befolyást a közösség fölött. Persze nem az elnökválasztás a romániai magyarok szavazókedvének legalkalmasabb fokmérője. Nagyobb gond, hogy parlamenti képviselettel rendelkező egyedüli magyar szervezetként az RMDSZ-t egyik választási ciklustól a másikig egyre kevesebben támogatják a törvényhozási megméretéseken. Egyre többen úgy látják, hogy a szervezet feláldozta a romániai magyar közösség hosszú távú céljait az alakulatot 18 éven át irányító Markó Béla által meghirdetett apró lépések politikájának oltárán – például a Székelyföld területi autonómiájának kivívását.
Az is a szövetség tekintélyének erodálódásához vezetett, hogy a szélsőségesen nacionalista erőkön kívül bármelyik román párttal hajlandó volt kormányozni, sőt első, 1996-os kormányra lépése óta mintegy másfél évtizedet a hatalomban töltött. Ebből az következett, hogy nagyon rövid idő alatt drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a magyarok körében az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának a támogatottsága. E vészjósló üzenetek hatására az alakulat tavaly decemberben – fennállása óta először – önként ellenzékbe vonult, és meghirdette az újratervezés politikáját. Hogy ez mit is fed, nagyjából kiderült a hétvégi kolozsvári kongresszuson. Az újabb négyéves elnöki mandátumot szerző Kelemen által vázolt irányváltás alapján vissza kívánják szerezni a magyarság többségének bizalmát, változtatni akarnak a politizálás módján – sokkal több alázattal viseltetve a közösség és céljai iránt –, erősítve az erdélyi magyarsággal ápolt kapcsolatot. Fontosnak tartják a társadalomszervezést, a közösségépítést, de meg akarják szólítani a közélettől elfordult fiatalokat is.
Hogy a magyarok igényeit előtérbe helyező stratégia mennyire őszinte, nem tudni. De a változtatások szükségesek, mert az RMDSZ a jövő évi romániai választáson is teljesíteni kívánja a bukaresti parlamentbe való bejutáshoz szükséges öt százalékot. Az alakulat nem először hangoztatja, hogy megértette az idők szavát, és széles körű összefogásra törekszik az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetekkel. Ez a nyitás azonban többnyire hangzatos politikai nyilatkozat maradt. Két kisebb, pozícióját megrendíteni egyelőre nem képes politikai riválisa közül stratégiai partnerségre lépett a korábban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi elnöke, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párttal; a tavalyi európai parlamenti választásokon a Fidesz színeiben mandátumot szerzett Tőkés László védnökségével 2012-ben megalakult EMNP-vel azonban rendkívül fagyos a viszonyuk. Márpedig a magyar társadalomban pozitív lecsapódása lenne, ha eddigi erőpolitikájából engedve az RMDSZ kiegyezne ellenzékével. Az együttműködés halvány reménye nemrég Marosvásárhelyen csillant fel, ahol a három alakulat úgy döntött: közös előválasztáson nevesíti a magyarság mindenki által támogatott polgármesterjelöltjét a jövő évi helyhatósági választásokra. Fennáll viszont a kockázata, hogy az alakulat ezúttal is csak mímeli a pártközi összefogást, különösen azután, hogy az évekig tartó „hidegháborús” korszak után sikerült rendeznie a viszonyát a Fidesszel és a KDNP-vel. A magyarországi kormánypártokkal kialakított partnerség azért is érdekes, mert korábban az RMDSZ azzal vádolta Orbán Viktort és a Fideszt, hogy erdélyi versenytársai támogatásával a létére tör. Ehhez képest Semjén Zsolt, a miniszterelnök helyettese a kolozsvári kongresszuson az erős erdélyi magyar képviselet letéteményesének nevezte a szövetséget. Igaz, megjegyezte azt is, hogy Erdélyben a magyar összefogás a „történelem erkölcsi és politikai parancsa”.
E parancs teljesítése mindenekelőtt az RMDSZ-en múlik, amely most úgy döntött, hogy új útvonaltervet készít. Úgy kell majd tartania az új irányt, hogy a korábban meghatározó szerepet betöltő politikusok minél hamarabb ismét a képzeletbeli pilótafülkében (értsd: a bukaresti hatalomban) szeretnék tudni a szervezetet. A jelenlegi vezetőség belátni tűnik: a célirányról hasonlóan fontos kikérni az utazóközönség, a romániai magyarok véleményét is. Nem ígérkezik könnyűnek a navigáció.
Rostás Szabolcs
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. április 24.
Fejlesztés turizmussal – Nemzetközi konferencia Székelyudvarhelyen
Turizmus a régiófejlesztés szolgálatában címmel szervez nemzetközi konferenciát Székelyudvarhelyen péntektől a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) Oktatási Központ.
A székelyföldi turizmus fejlesztéséért indított program – ami egyébként az Orbán Balázs Akadémia rendezvénysorozat első állomása – két plenáris, illetve öt szekcióülést foglal magában.
„Az elmúlt közel húsz évben mindig kiemelt kérdés volt a Székelyföld gazdasági fejlesztése, az, hogy miként lehet hasznosítani az itt található értékeket – ez idő alatt sokszor került napirendre a turizmus mint kitörési pont, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlett vendéglátás feltétele csak csírájában van jelen" – indokolta a rendezvény szükségességét dr. Kandikó József, a konferencia levezető elnöke.
Mint mondta, ha a Kárpát-medence gazdasági egyesítésében gondolkodnak, abban is lényeges szerepe lehet a turizmusnak. „A Székelyföldön vannak látnivalók bőségesen, az esetek többségében van vendéglátói infrastruktúra, javult a megközelítés lehetősége, egészséges étkek is találhatók, viszont hiányzik az elemek összefogása, vagyis a szervezési készség" – fogalmazott Kandikó.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)
Turizmus a régiófejlesztés szolgálatában címmel szervez nemzetközi konferenciát Székelyudvarhelyen péntektől a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) Oktatási Központ.
A székelyföldi turizmus fejlesztéséért indított program – ami egyébként az Orbán Balázs Akadémia rendezvénysorozat első állomása – két plenáris, illetve öt szekcióülést foglal magában.
„Az elmúlt közel húsz évben mindig kiemelt kérdés volt a Székelyföld gazdasági fejlesztése, az, hogy miként lehet hasznosítani az itt található értékeket – ez idő alatt sokszor került napirendre a turizmus mint kitörési pont, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlett vendéglátás feltétele csak csírájában van jelen" – indokolta a rendezvény szükségességét dr. Kandikó József, a konferencia levezető elnöke.
Mint mondta, ha a Kárpát-medence gazdasági egyesítésében gondolkodnak, abban is lényeges szerepe lehet a turizmusnak. „A Székelyföldön vannak látnivalók bőségesen, az esetek többségében van vendéglátói infrastruktúra, javult a megközelítés lehetősége, egészséges étkek is találhatók, viszont hiányzik az elemek összefogása, vagyis a szervezési készség" – fogalmazott Kandikó.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 24.
Őshonos? Történelmi? Nemzeti? Nyelvi? EP-meghallgatás volt a kisebbségekről
Jelentős magyar létszámfölénnyel és nagy egyetértésben zajlott az Európai Néppárt rendezvénye Brüsszelben. De lesz eredménye?
Kissé abszurd helyzettel találja szemben magát az, aki figyelmesen követi az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos brüsszeli történéseket. Az Európai Néppárt képviselői által szervezett, az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről szerdán tartott közmeghallgatáson az Európai Parlamentben (EP) kiderült: bár a célok sok esetben közösek, de akár fogalmi szinten is alapszintű problémák vannak. Az egyik ilyen szembeötlő probléma, hogy még csak egységes szóhasználat sincs: a meghallgatáson ki őshonos, ki történelmi, ki nemzeti kisebbségekről, ki nemzetiségekről beszélt. A bajor Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) koordinátora az EP alapjogi bizottságában arról beszélt a rendezvényen, hogy az EU Lisszaboni Szerződése jogokat biztosít a kisebbségeknek, ezért érvényesítésükről is beszélni kell.
Gál Kinga, a Fidesz-KDNP EP-képviselője szerint a rendezvény komoly lépés abba az irányba, hogy az Európai Parlament határozatot fogadjon el a témában, az igazi cél pedig az lenne, hogy az Európai Bizottság is lépjen ebben az ügyben, s jöjjön létre kötelező érvényű uniós jogszabály, amely védelmet biztosít az őshonos kisebbségek számára. Ehhez a tagállamok kormányait tömörítő Tanácsban is politikai akaratra van szükség, s tisztában van azzal, hogy ez nem fog egyik napról a másikra létrejönni.
A szlovákiai Híd-Most EP-képviselője,Nagy József a meghallgatáson kiemelte, a cél az, hogy az uniós tagországok toleránsabbá váljanak. A politikus a kisebbségi nyelvhasználat szabadságának fontosságát, az anyanyelvi oktatás mint leghatékonyabb tanulási forma, valamint a diszkrimináció-mentes, kiszámítható jogi helyzet fontosságát hangsúlyozta. Nagy rámutatott, hogy az EU polgárainak csaknem 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, s jogaik érvényesítése a többségnek is ugyanúgy érdeke. Pozitív példaként Dél-Tirolt, Schleswig-Holsteint és a finnországi svéd közösség helyzetét említette.
Michael Gahler EP-képviselő szerint a tagállamoknak mind politikai, mind társadalmi, mind kulturális értelemben értékként kellene megélniük, hogy kisebbségekkel rendelkeznek. A történelmi háttér megismerésének fontosságát hangsúlyozta, azt javasolva, hozzák létre az emlékezés közös kultúráját.
Az RMDSZ EP-képviselője, Sógor Csaba a fogalmi bizonytalanság által okozott nagy zavarra hívta fel a figyelmet, ugyanis a történelmi, hagyományos vagy őshonos kisebbségeknek nincs nemzetközi definíciója. Erdélyi példákkal illusztrálva beszélt arról a tapasztalatáról, hogy gyakran hatalmas rés tátong a jogi lehetőségek és a gyakorlati intézkedések között. A kisebbségi nyelvek beszélőit gyakran büntetik anyanyelvük használataként, vagy a többség biztonsági fenyegetésként éli meg, hogy a kisebbség több autonómiát akar – lásd a román belügyminisztérium stratégiájának autonómiával kapcsolatos passzusát; az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatát; a MOGYE ügyét; a 200 eurós havi keresetekhez képest óriásinak számító, 1000 eurós büntetéseket; a kovásznai kórház átkeresztelésének esetét. Sógor Johannis RMDSZ-kongresszusra küldött üzenetét is megemlítette, amelynek szövegéből eltüntették a kisebbségi jogok érvényesítésének nehézségeire vonatkozó passzust. „Az uniós politikák szintjén érezhető egy új lendület a kisebbségvédelmi kérdések területén, amely bizakodásra adhat okot. Az Európai Parlament ebben mindig is zászlóvivő volt, megfogalmazott már a Bizottság felé egy felhívást, melyben egy átfogó EU-s kisebbségvédelmi rendszer felállítását szorgalmazza. Az Európai Néppárt pedig 2012 októberében bukaresti kongresszusán emelt be programjába először egy fejezetet a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke idén januárban pedig azt mondta, jobban kell fókuszálnunk a kisebbségek ügyére” – emlékeztetett a képviselő.
Sógor Csaba ismertette továbbá azokat a rendelkezésre álló EU-s jogi-szakpolitikai eszközöket, amelyek előre vihetik ezt a kérdést. Mint mondta, a Lisszaboni Szerződéssel megerősödött a kulturális és nyelvi sokszínűség védelme az EU-ban. A nyílt koordinációs módszer, amely egy kormányközi együttműködési forma, jól alkalmazható e politikailag is kényes területeken. Az európai polgári kezdeményezés pedig jó lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk kisebbségvédelmi igényünket. Sógor Csaba szerint lehetséges reális kitörési pont lehet, ha az EU intézményei a kisebbségi jogok uniós jogi és politikai értelmezésénél következetesen támaszkodnak a már meglévő, az ET keretében kidolgozott kisebbségvédelmi okmányokra. Hasonlóképpen, az EU Alapjogi Ügynökségének hatáskörét is szükséges kibővíteni annak érdekében, hogy az Ügynökség rendszeresen ellenőrizhesse a tagállamok gyakorlatát a kisebbségi jogok alkalmazása terén.
Ez a szakmai meghallgatás egy folyamat része, előkészítője lehet egy parlamenti jelentésnek vagy egyéni jelentésnek is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az Európa Tanács ajánlásai bekerüljenek az uniós jogrendbe és minden eszközzel szorgalmazzuk a téma továbbvitelét – fogalmazott Sógor Csaba.
A finn Petteri Laihonen arról beszélt, hogy az új, 2004 óta csatlakozott uniós tagállamok kevesebb autonómiát biztosítanak nyelvi kisebbségeik számára, miközben azok számaránya magasabb a régi tagállamok kisebbségeinél. A szlovákiai és a székelyföldi magyarok példáján keresztül azt a következtetést vonta le, hogy a közép-kelet-európai kisebbségek nem rendelkeznek regionális / hivatalos státusszal, és nem bátorítják őket anyanyelvük használatában. A Jyvaskyla Egyetem alkalmazott nyelvtudományi központjának adjunktusa szorgalmazta: az unión belüli nyelvi sokszínűség megőrzése és az egyenjogúság érdekében a hagyományos kisebbségek elismerése szükséges. Azokon a településeken, illetve régiókban, ahol számottevő kisebbségi nyelvet beszélő él, anyanyelvüknek egyenrangú szerepet kell biztosítani a kétnyelvűség gyakorlatának bevezetésével – fejtette ki. Hasznos meglátogatni ezeket a régiókat, és megnézni, hogy mik az elvárásaik a gyakorlatban – mondta.
Az osztrák Dr. Gabriel Toggenburg az Európa Tanács égisze alatt elfogadott, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (FCNM) hatékonyabb alkalmazását sürgette.
Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet magyarországi nemzetiségi ombudsman-helyettes szerint szükség lenne egy olyan európai rendszerre, amely azonnali információt nyújtana a kisebbségi jogok megsértése esetén.
A szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője, a párt korábbi elnöke, Csáky Pál nyomatékosította, hogy a múlt mellett a jövőről is beszélni kell, egyúttal a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy hogy uniós szinten nincs kisebbségvédelmi normarendszer, nincs végrehajthatóság és nincs intézményrendszer sem. Csáky szerint az Európa Tanács vonatkozó dokumentumait kellene beemelni az uniós jogba, és akkor a kisebbségi jogok a luxembourgi Európai Bíróság előtt is kikényszeríthetőek volnának.
A meghallgatáson Bugár Béla, a Híd-Most vezetője is felszólalt, egyetértve azzal, hogy a nyelvhasználati jogok és a gyakorlat között hatalmas a szakadék. Egyúttal úgy vélte, hogy a többségi nemzet képviselőiből hiányzik a pozitív hozzáállás.
Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztosa a rendezvényen amellett foglalt állást, hogy "borzasztó nagy szükség volna" egy stratégiai alapjogi keretre, mert még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amit az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamok szintjére. A brassói születésű KDNP-s politikus szerint a történelem mindkét oldalát tanítani kellene, mert minden nemzet történetében vannak pozitív, értékteremtő dolgok, de olyanok is, amelyekre nem büszkék.
Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő ismertette azt a javaslatát, amely szerint a diszkriminációellenes irányelv előírásait terjesszék ki a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre is. "Tudom, hogy egy ilyen javaslatot nehéz életbe léptetni, de nekünk EP-képviselőknek az a kötelességünk, hogy legyen elképzelésünk és a többi európai jogalkotóra nyomást gyakoroljunk, hogy megvédjük a kisebbségeket az őket ért hátrányos megkülönböztetéstől" – mondta Winkler Gyula.
Politikusok vagyunk, a változások elérése a feladatunk – reagált a képviselő az egyik előadó felvetésére, hogy különbséget kell tenni a között, amit a jelenlegi jogi keretek lehetővé tesznek, és a között, amit szeretnénk elérni.
Tőkés László erdélyi Fidesz-KDNP-s képviselő elmondta, hogy szerinte Székelyföldön "valóságos kisebbségi humánkatasztrófa fenyeget". Úgy vélte, hogy Európának a bevándorlók mellett az unión belül a tagállamokból kiáramlók sorsa miatt is aggódnia kellene. A politikus szerint a csángók és a szerbiai vlachok is végveszélybe kerültek. Azt is példának hozta fel, hogy Nagyváradon a magyarság számaránya 25 év alatt 41%-ról 23%-ra csökkent.
Bocskor Andrea, a Fidesz kárpátaljai származású EP-képviselője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az uniónak oda kell figyelnie, hogy a csatlakozás előtt álló országokban betartsák a kisebbségi jogokat. Deli Andor vajdasági politikus úgy vélekedett, hogy a csatlakozási tárgyalások során alkalmazott ellenőrzési eljárást kellene a tagállamokkal szemben is alkalmazni.
Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke a kisebbségi polgári kezdeményezés elutasítása kapcsán elmondta: nem tudják elfogadni az Európai Bizottság álláspontját, hogy a kisebbségek kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, mert „ki más, ha nem egy nemzetek közti csoportosulás foglalkozhat egy ilyen transznacionális kérdéssel?” A polgári kezdeményezéssel kapcsolatban 2015 végén vagy 2016 elején hoz döntést az Európai Unió Bírósága – közölte. Ha vannak, akik olyan „kisebbségpolitikát” folytatnak, mint a görögök a törökökkel vagy a franciák a bretonokkal, ne csodálkozzunk, hogy radikalizálódás tapasztalható – mondta, hozzátéve: a kisebbségek azért menekülnek a nacionalizmusba, mert kirekesztve érzik magukat, nem vehetnek részt az őket érintő kérdések meghozatalában.
Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga társelnöke elmondta: napjainkban Európában morális kérdés a kisebbségek védelme, emellett pedig a stabilitás és jólét egyik feltétele is. Véleménye szerint nagy kihívást jelent, hogy míg egyes tagállamokban ésszerű megoldás az autonómiák létrehozása a kisebbségek védelmében, addig erre a kelet-európai tagállamokban, például Romániában, nem tekintenek egy természetes megoldásként.
Josef Marko a bolzánoi Európai Akadémia Kisebbségi Jogi Intézetének igazgatója kihangsúlyozta, hogy 200 éve folyamatosan problémát jelent a többség számára a kisebbségi közösségek helyzetének rendezése, amelyben a kormányzásnak kulcsszerepe van.
Szilágyi Zsolt az EMNP elnökeként a konferencia záródokumentumának tartalmára vonatkozóan tett kiegészítő javaslatokat. Az Európai Néppárt frakciója kérje az Európai Bizottságot, hogy készítsenek átfogó elemzést a pozitív, előremutató tagállami gyakorlatokról, ezek követését ajánlhatná a Bizottság a különböző tagállamoknak. Ezzel párhuzamosan a negatív gyakorlatokat, politikákat is vizsgálni kellene, amelyek egy közösség, egy kultúra eltűnéséhez, asszimilációjához vezetnek. Az őshonos kisebbségek ügyét az Európai Bizottság valamelyik biztos felelősségi körébe kellene utalni. Az európai kisebbségi ombudsman intézményének felállítása is jó lehetőség lehet, különösképpen abból kiindulva, hogy több tagállamban ez az intézmény már létezik.
Vincze Loránt FUEN-alelnök, az RMDSZ külügyi titkára kiemelte: a vitán el sem hangzott az a megközelítés, hogy a többségnek veszíteni valója lenne a kisebbségek helyzetének rendezésével. Vincze szerint azért nem hangzott ez el, mert ez a kérdés ebben a formában nem is létezik.
A közmeghallgatás következtetéseit Gál Kinga fideszes EP-képviselő foglalta össze. Zárásként elhangzott: a Lisszaboni Szerződés jogi hátteret biztosít a nemzeti kisebbségek védelmére és bármilyen nemű diszkriminálása ellen, azonban a hagyományos nemzeti kisebbségeket érintő kérdések megnyugtató rendezésének hiányában állandóak a politikai feszültségek, konfliktusok és jogsértések. Ezek megoldását tervezik elősegíteni a LIBE szakbizottság néppárti tagjai az elkövetkezendő időszakban egy, az őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó irányvonal kijelölésével. (forrás: szerk., MTI, Sógor Csaba, Winkler Gyula és Tőkés László EP-képviselők közleményei)
Transindex.ro
Jelentős magyar létszámfölénnyel és nagy egyetértésben zajlott az Európai Néppárt rendezvénye Brüsszelben. De lesz eredménye?
Kissé abszurd helyzettel találja szemben magát az, aki figyelmesen követi az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos brüsszeli történéseket. Az Európai Néppárt képviselői által szervezett, az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről szerdán tartott közmeghallgatáson az Európai Parlamentben (EP) kiderült: bár a célok sok esetben közösek, de akár fogalmi szinten is alapszintű problémák vannak. Az egyik ilyen szembeötlő probléma, hogy még csak egységes szóhasználat sincs: a meghallgatáson ki őshonos, ki történelmi, ki nemzeti kisebbségekről, ki nemzetiségekről beszélt. A bajor Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) koordinátora az EP alapjogi bizottságában arról beszélt a rendezvényen, hogy az EU Lisszaboni Szerződése jogokat biztosít a kisebbségeknek, ezért érvényesítésükről is beszélni kell.
Gál Kinga, a Fidesz-KDNP EP-képviselője szerint a rendezvény komoly lépés abba az irányba, hogy az Európai Parlament határozatot fogadjon el a témában, az igazi cél pedig az lenne, hogy az Európai Bizottság is lépjen ebben az ügyben, s jöjjön létre kötelező érvényű uniós jogszabály, amely védelmet biztosít az őshonos kisebbségek számára. Ehhez a tagállamok kormányait tömörítő Tanácsban is politikai akaratra van szükség, s tisztában van azzal, hogy ez nem fog egyik napról a másikra létrejönni.
A szlovákiai Híd-Most EP-képviselője,Nagy József a meghallgatáson kiemelte, a cél az, hogy az uniós tagországok toleránsabbá váljanak. A politikus a kisebbségi nyelvhasználat szabadságának fontosságát, az anyanyelvi oktatás mint leghatékonyabb tanulási forma, valamint a diszkrimináció-mentes, kiszámítható jogi helyzet fontosságát hangsúlyozta. Nagy rámutatott, hogy az EU polgárainak csaknem 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, s jogaik érvényesítése a többségnek is ugyanúgy érdeke. Pozitív példaként Dél-Tirolt, Schleswig-Holsteint és a finnországi svéd közösség helyzetét említette.
Michael Gahler EP-képviselő szerint a tagállamoknak mind politikai, mind társadalmi, mind kulturális értelemben értékként kellene megélniük, hogy kisebbségekkel rendelkeznek. A történelmi háttér megismerésének fontosságát hangsúlyozta, azt javasolva, hozzák létre az emlékezés közös kultúráját.
Az RMDSZ EP-képviselője, Sógor Csaba a fogalmi bizonytalanság által okozott nagy zavarra hívta fel a figyelmet, ugyanis a történelmi, hagyományos vagy őshonos kisebbségeknek nincs nemzetközi definíciója. Erdélyi példákkal illusztrálva beszélt arról a tapasztalatáról, hogy gyakran hatalmas rés tátong a jogi lehetőségek és a gyakorlati intézkedések között. A kisebbségi nyelvek beszélőit gyakran büntetik anyanyelvük használataként, vagy a többség biztonsági fenyegetésként éli meg, hogy a kisebbség több autonómiát akar – lásd a román belügyminisztérium stratégiájának autonómiával kapcsolatos passzusát; az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatát; a MOGYE ügyét; a 200 eurós havi keresetekhez képest óriásinak számító, 1000 eurós büntetéseket; a kovásznai kórház átkeresztelésének esetét. Sógor Johannis RMDSZ-kongresszusra küldött üzenetét is megemlítette, amelynek szövegéből eltüntették a kisebbségi jogok érvényesítésének nehézségeire vonatkozó passzust. „Az uniós politikák szintjén érezhető egy új lendület a kisebbségvédelmi kérdések területén, amely bizakodásra adhat okot. Az Európai Parlament ebben mindig is zászlóvivő volt, megfogalmazott már a Bizottság felé egy felhívást, melyben egy átfogó EU-s kisebbségvédelmi rendszer felállítását szorgalmazza. Az Európai Néppárt pedig 2012 októberében bukaresti kongresszusán emelt be programjába először egy fejezetet a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke idén januárban pedig azt mondta, jobban kell fókuszálnunk a kisebbségek ügyére” – emlékeztetett a képviselő.
Sógor Csaba ismertette továbbá azokat a rendelkezésre álló EU-s jogi-szakpolitikai eszközöket, amelyek előre vihetik ezt a kérdést. Mint mondta, a Lisszaboni Szerződéssel megerősödött a kulturális és nyelvi sokszínűség védelme az EU-ban. A nyílt koordinációs módszer, amely egy kormányközi együttműködési forma, jól alkalmazható e politikailag is kényes területeken. Az európai polgári kezdeményezés pedig jó lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk kisebbségvédelmi igényünket. Sógor Csaba szerint lehetséges reális kitörési pont lehet, ha az EU intézményei a kisebbségi jogok uniós jogi és politikai értelmezésénél következetesen támaszkodnak a már meglévő, az ET keretében kidolgozott kisebbségvédelmi okmányokra. Hasonlóképpen, az EU Alapjogi Ügynökségének hatáskörét is szükséges kibővíteni annak érdekében, hogy az Ügynökség rendszeresen ellenőrizhesse a tagállamok gyakorlatát a kisebbségi jogok alkalmazása terén.
Ez a szakmai meghallgatás egy folyamat része, előkészítője lehet egy parlamenti jelentésnek vagy egyéni jelentésnek is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az Európa Tanács ajánlásai bekerüljenek az uniós jogrendbe és minden eszközzel szorgalmazzuk a téma továbbvitelét – fogalmazott Sógor Csaba.
A finn Petteri Laihonen arról beszélt, hogy az új, 2004 óta csatlakozott uniós tagállamok kevesebb autonómiát biztosítanak nyelvi kisebbségeik számára, miközben azok számaránya magasabb a régi tagállamok kisebbségeinél. A szlovákiai és a székelyföldi magyarok példáján keresztül azt a következtetést vonta le, hogy a közép-kelet-európai kisebbségek nem rendelkeznek regionális / hivatalos státusszal, és nem bátorítják őket anyanyelvük használatában. A Jyvaskyla Egyetem alkalmazott nyelvtudományi központjának adjunktusa szorgalmazta: az unión belüli nyelvi sokszínűség megőrzése és az egyenjogúság érdekében a hagyományos kisebbségek elismerése szükséges. Azokon a településeken, illetve régiókban, ahol számottevő kisebbségi nyelvet beszélő él, anyanyelvüknek egyenrangú szerepet kell biztosítani a kétnyelvűség gyakorlatának bevezetésével – fejtette ki. Hasznos meglátogatni ezeket a régiókat, és megnézni, hogy mik az elvárásaik a gyakorlatban – mondta.
Az osztrák Dr. Gabriel Toggenburg az Európa Tanács égisze alatt elfogadott, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény (FCNM) hatékonyabb alkalmazását sürgette.
Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet magyarországi nemzetiségi ombudsman-helyettes szerint szükség lenne egy olyan európai rendszerre, amely azonnali információt nyújtana a kisebbségi jogok megsértése esetén.
A szlovákiai Magyar Közösség Pártja EP-képviselője, a párt korábbi elnöke, Csáky Pál nyomatékosította, hogy a múlt mellett a jövőről is beszélni kell, egyúttal a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy hogy uniós szinten nincs kisebbségvédelmi normarendszer, nincs végrehajthatóság és nincs intézményrendszer sem. Csáky szerint az Európa Tanács vonatkozó dokumentumait kellene beemelni az uniós jogba, és akkor a kisebbségi jogok a luxembourgi Európai Bíróság előtt is kikényszeríthetőek volnának.
A meghallgatáson Bugár Béla, a Híd-Most vezetője is felszólalt, egyetértve azzal, hogy a nyelvhasználati jogok és a gyakorlat között hatalmas a szakadék. Egyúttal úgy vélte, hogy a többségi nemzet képviselőiből hiányzik a pozitív hozzáállás.
Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztosa a rendezvényen amellett foglalt állást, hogy "borzasztó nagy szükség volna" egy stratégiai alapjogi keretre, mert még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amit az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamok szintjére. A brassói születésű KDNP-s politikus szerint a történelem mindkét oldalát tanítani kellene, mert minden nemzet történetében vannak pozitív, értékteremtő dolgok, de olyanok is, amelyekre nem büszkék.
Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő ismertette azt a javaslatát, amely szerint a diszkriminációellenes irányelv előírásait terjesszék ki a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre is. "Tudom, hogy egy ilyen javaslatot nehéz életbe léptetni, de nekünk EP-képviselőknek az a kötelességünk, hogy legyen elképzelésünk és a többi európai jogalkotóra nyomást gyakoroljunk, hogy megvédjük a kisebbségeket az őket ért hátrányos megkülönböztetéstől" – mondta Winkler Gyula.
Politikusok vagyunk, a változások elérése a feladatunk – reagált a képviselő az egyik előadó felvetésére, hogy különbséget kell tenni a között, amit a jelenlegi jogi keretek lehetővé tesznek, és a között, amit szeretnénk elérni.
Tőkés László erdélyi Fidesz-KDNP-s képviselő elmondta, hogy szerinte Székelyföldön "valóságos kisebbségi humánkatasztrófa fenyeget". Úgy vélte, hogy Európának a bevándorlók mellett az unión belül a tagállamokból kiáramlók sorsa miatt is aggódnia kellene. A politikus szerint a csángók és a szerbiai vlachok is végveszélybe kerültek. Azt is példának hozta fel, hogy Nagyváradon a magyarság számaránya 25 év alatt 41%-ról 23%-ra csökkent.
Bocskor Andrea, a Fidesz kárpátaljai származású EP-képviselője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az uniónak oda kell figyelnie, hogy a csatlakozás előtt álló országokban betartsák a kisebbségi jogokat. Deli Andor vajdasági politikus úgy vélekedett, hogy a csatlakozási tárgyalások során alkalmazott ellenőrzési eljárást kellene a tagállamokkal szemben is alkalmazni.
Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke a kisebbségi polgári kezdeményezés elutasítása kapcsán elmondta: nem tudják elfogadni az Európai Bizottság álláspontját, hogy a kisebbségek kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, mert „ki más, ha nem egy nemzetek közti csoportosulás foglalkozhat egy ilyen transznacionális kérdéssel?” A polgári kezdeményezéssel kapcsolatban 2015 végén vagy 2016 elején hoz döntést az Európai Unió Bírósága – közölte. Ha vannak, akik olyan „kisebbségpolitikát” folytatnak, mint a görögök a törökökkel vagy a franciák a bretonokkal, ne csodálkozzunk, hogy radikalizálódás tapasztalható – mondta, hozzátéve: a kisebbségek azért menekülnek a nacionalizmusba, mert kirekesztve érzik magukat, nem vehetnek részt az őket érintő kérdések meghozatalában.
Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga társelnöke elmondta: napjainkban Európában morális kérdés a kisebbségek védelme, emellett pedig a stabilitás és jólét egyik feltétele is. Véleménye szerint nagy kihívást jelent, hogy míg egyes tagállamokban ésszerű megoldás az autonómiák létrehozása a kisebbségek védelmében, addig erre a kelet-európai tagállamokban, például Romániában, nem tekintenek egy természetes megoldásként.
Josef Marko a bolzánoi Európai Akadémia Kisebbségi Jogi Intézetének igazgatója kihangsúlyozta, hogy 200 éve folyamatosan problémát jelent a többség számára a kisebbségi közösségek helyzetének rendezése, amelyben a kormányzásnak kulcsszerepe van.
Szilágyi Zsolt az EMNP elnökeként a konferencia záródokumentumának tartalmára vonatkozóan tett kiegészítő javaslatokat. Az Európai Néppárt frakciója kérje az Európai Bizottságot, hogy készítsenek átfogó elemzést a pozitív, előremutató tagállami gyakorlatokról, ezek követését ajánlhatná a Bizottság a különböző tagállamoknak. Ezzel párhuzamosan a negatív gyakorlatokat, politikákat is vizsgálni kellene, amelyek egy közösség, egy kultúra eltűnéséhez, asszimilációjához vezetnek. Az őshonos kisebbségek ügyét az Európai Bizottság valamelyik biztos felelősségi körébe kellene utalni. Az európai kisebbségi ombudsman intézményének felállítása is jó lehetőség lehet, különösképpen abból kiindulva, hogy több tagállamban ez az intézmény már létezik.
Vincze Loránt FUEN-alelnök, az RMDSZ külügyi titkára kiemelte: a vitán el sem hangzott az a megközelítés, hogy a többségnek veszíteni valója lenne a kisebbségek helyzetének rendezésével. Vincze szerint azért nem hangzott ez el, mert ez a kérdés ebben a formában nem is létezik.
A közmeghallgatás következtetéseit Gál Kinga fideszes EP-képviselő foglalta össze. Zárásként elhangzott: a Lisszaboni Szerződés jogi hátteret biztosít a nemzeti kisebbségek védelmére és bármilyen nemű diszkriminálása ellen, azonban a hagyományos nemzeti kisebbségeket érintő kérdések megnyugtató rendezésének hiányában állandóak a politikai feszültségek, konfliktusok és jogsértések. Ezek megoldását tervezik elősegíteni a LIBE szakbizottság néppárti tagjai az elkövetkezendő időszakban egy, az őshonos kisebbségek védelmére vonatkozó irányvonal kijelölésével. (forrás: szerk., MTI, Sógor Csaba, Winkler Gyula és Tőkés László EP-képviselők közleményei)
Transindex.ro
2015. április 24.
Szolidaritás Mikó-ügyben – Az egyház feladatairól értekezett a református zsinat
Szolidaritását fejezte ki az erdélyi magyarokkal a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítása kapcsán a református zsinat szerdai ülésén Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke.
A református püspök abbéli reményét is kifejezte, hogy nem egy folyamat kezdődött el. Mint mondta, a Székelyföldön mégiscsak többé-kevésbé egy tömbben élnek a magyarok, de a partiumi területeken, Mezőségen vagy Dél-Erdélyben, ahol egy-egy egyházi intézmény kollégiumi jelleggel össze tudja gyűjteni a környéken szórványban élő magyarokat, felmérhetetlen károkat okozna az egyházaknak visszaadott intézmények újraállamosítása.
Az egyház feladatairól szólva Bogárdi Szabó István kifejtette: reagáló egyház helyett önmagát definiáló egyházra van szükség. Kiemelte: a média „nagy lelkesedéssel sorolja”, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak, időnként a politika, sőt más felekezetek is sugallnak valamit. Ezekre a református egyház mindig reagál, hol jól, hol rosszul, olykor sután, olykor „idegesen”, mondta.
Rámutatott, a református egyház az elmúlt 25 év alatt nagyon megtanult reagálni, de itt lenne az ideje, hogy beszéljen önmagáról, világosan megfogalmazza saját identitását. Ezt pedig olyan hívószavak mentén kell megtennie, mint „krisztusi küldetés, evangelizálás, hagyomány és korszerűség, értékelvűség”, hangsúlyozta a református püspök.
Az egyháznak isteni küldetése van, „abban jár el, keresi az utat”, és most is az a feladata, hogy a küldetésére figyeljen, és abban hatékonyabb legyen. Újra elő kell venni az egyház olyan alapvető kérdésekről szóló tanításait, mint például az istentisztelet, a „sakramentumok”, az evangelizálás, a misszió, sőt maga az egyház, és ha szükséges, meg kell azokat „frissíteni”, hiszen olykor az egyházban szolgáló lelkipásztorok sem tudják, hogy egy adott esetben mit kell tenniük.
Az MRE lelkészi elnöke hangsúlyozta: a zsinat feladata, hogy tisztességesen, emberségesen, nem vaskalaposan, mégis az egyház identitását megtartva járjon el. Ehhez azonban meg kell erősítenie azt a tanítást, amely mérvadó minden lelkipásztor számára, fűzte hozzá.
Székelyhon.ro
Szolidaritását fejezte ki az erdélyi magyarokkal a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítása kapcsán a református zsinat szerdai ülésén Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke.
A református püspök abbéli reményét is kifejezte, hogy nem egy folyamat kezdődött el. Mint mondta, a Székelyföldön mégiscsak többé-kevésbé egy tömbben élnek a magyarok, de a partiumi területeken, Mezőségen vagy Dél-Erdélyben, ahol egy-egy egyházi intézmény kollégiumi jelleggel össze tudja gyűjteni a környéken szórványban élő magyarokat, felmérhetetlen károkat okozna az egyházaknak visszaadott intézmények újraállamosítása.
Az egyház feladatairól szólva Bogárdi Szabó István kifejtette: reagáló egyház helyett önmagát definiáló egyházra van szükség. Kiemelte: a média „nagy lelkesedéssel sorolja”, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak, időnként a politika, sőt más felekezetek is sugallnak valamit. Ezekre a református egyház mindig reagál, hol jól, hol rosszul, olykor sután, olykor „idegesen”, mondta.
Rámutatott, a református egyház az elmúlt 25 év alatt nagyon megtanult reagálni, de itt lenne az ideje, hogy beszéljen önmagáról, világosan megfogalmazza saját identitását. Ezt pedig olyan hívószavak mentén kell megtennie, mint „krisztusi küldetés, evangelizálás, hagyomány és korszerűség, értékelvűség”, hangsúlyozta a református püspök.
Az egyháznak isteni küldetése van, „abban jár el, keresi az utat”, és most is az a feladata, hogy a küldetésére figyeljen, és abban hatékonyabb legyen. Újra elő kell venni az egyház olyan alapvető kérdésekről szóló tanításait, mint például az istentisztelet, a „sakramentumok”, az evangelizálás, a misszió, sőt maga az egyház, és ha szükséges, meg kell azokat „frissíteni”, hiszen olykor az egyházban szolgáló lelkipásztorok sem tudják, hogy egy adott esetben mit kell tenniük.
Az MRE lelkészi elnöke hangsúlyozta: a zsinat feladata, hogy tisztességesen, emberségesen, nem vaskalaposan, mégis az egyház identitását megtartva járjon el. Ehhez azonban meg kell erősítenie azt a tanítást, amely mérvadó minden lelkipásztor számára, fűzte hozzá.
Székelyhon.ro
2015. április 25.
Erdélyi magyar képzőművészeti kiállítás Budapesten
Sors és jelkép – Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 címmel, eddig nem látott gazdagságban, 150 alkotó 430 festményén, szobrán, grafikáján, fotóján keresztül mutatja be hét évtized művészetét a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) tegnap megnyílt kiállítása.
Természeti szépségeivel, történelmi helyszíneivel Erdély sokak számára meseországot jelent, de azonos-e ez a sokszor a Székelyfölddel azonosított Erdély-kép azzal, amit az erdélyiek magukénak éreznek? – tette fel a kérdést a tárlat megnyitóján az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán hangsúlyozta: nehéz összefoglalni, mit jelent Erdély, ezért marad a művészet, „amelytől azt várjuk, hogy autentikusan szóljon”. Vécsi Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője az eddigiekhez nem mérhető nagyságú és jelentőségű kiállításnak nevezte a tárlatot, amely az erdélyi magyarok számára „egy örök ábrándnak hitt közösségi kívánság beteljesülése”. Baán László főigazgató felidézte, hogy az MNG történetében még nem volt átfogó kiállítás az erdélyi magyar képzőművészetről. Szücs György főigazgató-helyettes, a tárlat kurátora a kiállítás kezdő és záró dátumát megindokolva emlékeztetett: az első világháború végéig az erdélyi magyar képzőművészet szervesen illeszkedett a magyarországi művészeti életbe, a határok 1990-es megnyitása után pedig ismét feloldódott az addigi bezártság, így nem lett volna indokolt a kortárs erdélyi művészeti folyamatokat etnikai alapon vizsgálni. A földrajzi határokról szólva elmondta, hogy a tárlat Erdélyt tágan értelmezi, nem mond le tehát olyan fontos partiumi központok bemutatásáról sem, mint Nagybánya, Temesvár vagy Nagyvárad. Szücs György beszámolója szerint a kilenc fejezetből álló kiállítás első egysége Nagybánya örökségére és a tájképfestészeti hagyományra koncentrál, az iskolateremtő mestert, Thorma Jánost követő generációtól indulva, többek között Ziffer Sándor, Nagy István, majd Kusztos Endre munkáit felvonultatva. Az erdélyi kő- és fafaragás rusztikusabb, figuratív vonalát olyan mesterek fémjelzik az anyagban, mint Szervátiusz Jenő vagy Márkos András, az új formák keresőit pedig többek között Jecza Péter képviseli. Az első világháború utáni években egyesek számára az avantgárd elvontsága, másoknak a neoklasszicizmus objektivitása kínált hiteles művészi kifejezésmódot, mint ezt Gallusz Nándor szobrai vagy Nagy Albert festményei is bizonyítják. Mattis Teutsch Jánostól kezdve Pittner Oszkáron át Balla Józsefig vagy Tóth Lászlóig az erdélyi művészetben is jól végigkövethető a szociális ihletettségű festészet, ezzel összefüggésben pedig jól vizsgálható a realizmusok szerteágazó irányzatainak problematikája is, például Nagy Albert fanyar hangvételű képein keresztül. Az MNG A épületének kerengőjében többek között Benczédi Sándor karikatúra szoborfejei és Nagy Imre rajzai, metszetei nyújtják az erdélyi magyar képzőművészek egyfajta arcképcsarnokát, de külön egység tekinti át a grafikai hagyományok megújulását is. Az augusztus 23-ig látható kiállítás zárószekciója az erdélyi neoavantgárd sokszínű útkeresést vizsgálja Szervátiusz Tibortól a marosvásárhelyi iskolán át Jovián Györgyig.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sors és jelkép – Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 címmel, eddig nem látott gazdagságban, 150 alkotó 430 festményén, szobrán, grafikáján, fotóján keresztül mutatja be hét évtized művészetét a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) tegnap megnyílt kiállítása.
Természeti szépségeivel, történelmi helyszíneivel Erdély sokak számára meseországot jelent, de azonos-e ez a sokszor a Székelyfölddel azonosított Erdély-kép azzal, amit az erdélyiek magukénak éreznek? – tette fel a kérdést a tárlat megnyitóján az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán hangsúlyozta: nehéz összefoglalni, mit jelent Erdély, ezért marad a művészet, „amelytől azt várjuk, hogy autentikusan szóljon”. Vécsi Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője az eddigiekhez nem mérhető nagyságú és jelentőségű kiállításnak nevezte a tárlatot, amely az erdélyi magyarok számára „egy örök ábrándnak hitt közösségi kívánság beteljesülése”. Baán László főigazgató felidézte, hogy az MNG történetében még nem volt átfogó kiállítás az erdélyi magyar képzőművészetről. Szücs György főigazgató-helyettes, a tárlat kurátora a kiállítás kezdő és záró dátumát megindokolva emlékeztetett: az első világháború végéig az erdélyi magyar képzőművészet szervesen illeszkedett a magyarországi művészeti életbe, a határok 1990-es megnyitása után pedig ismét feloldódott az addigi bezártság, így nem lett volna indokolt a kortárs erdélyi művészeti folyamatokat etnikai alapon vizsgálni. A földrajzi határokról szólva elmondta, hogy a tárlat Erdélyt tágan értelmezi, nem mond le tehát olyan fontos partiumi központok bemutatásáról sem, mint Nagybánya, Temesvár vagy Nagyvárad. Szücs György beszámolója szerint a kilenc fejezetből álló kiállítás első egysége Nagybánya örökségére és a tájképfestészeti hagyományra koncentrál, az iskolateremtő mestert, Thorma Jánost követő generációtól indulva, többek között Ziffer Sándor, Nagy István, majd Kusztos Endre munkáit felvonultatva. Az erdélyi kő- és fafaragás rusztikusabb, figuratív vonalát olyan mesterek fémjelzik az anyagban, mint Szervátiusz Jenő vagy Márkos András, az új formák keresőit pedig többek között Jecza Péter képviseli. Az első világháború utáni években egyesek számára az avantgárd elvontsága, másoknak a neoklasszicizmus objektivitása kínált hiteles művészi kifejezésmódot, mint ezt Gallusz Nándor szobrai vagy Nagy Albert festményei is bizonyítják. Mattis Teutsch Jánostól kezdve Pittner Oszkáron át Balla Józsefig vagy Tóth Lászlóig az erdélyi művészetben is jól végigkövethető a szociális ihletettségű festészet, ezzel összefüggésben pedig jól vizsgálható a realizmusok szerteágazó irányzatainak problematikája is, például Nagy Albert fanyar hangvételű képein keresztül. Az MNG A épületének kerengőjében többek között Benczédi Sándor karikatúra szoborfejei és Nagy Imre rajzai, metszetei nyújtják az erdélyi magyar képzőművészek egyfajta arcképcsarnokát, de külön egység tekinti át a grafikai hagyományok megújulását is. Az augusztus 23-ig látható kiállítás zárószekciója az erdélyi neoavantgárd sokszínű útkeresést vizsgálja Szervátiusz Tibortól a marosvásárhelyi iskolán át Jovián Györgyig.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 25.
...És mit jelent hazajönni
Sepsiszentgyörgy Minél távolabb kerül az ember születési helyétől, ahol szűkebb környezete ismeri őt, és ahol lépten-nyomon ismerősök veszik körül, annál gyakrabban megkérdezik, hogy ki ő és honnan jött. (Hogy miért jött vagy hova tart, nem része a jóhiszemű párbeszédnek.)
Az utóbbi években elég gyakran kellett válaszolnom a honnan jöttem és milyen nemzetiségű vagyok kérdésekre. Nem egyszerű válaszolni egy németnek, egy franciának vagy egy kínainak, mert mondhatom, hogy Romániából jöttem, de akkor nyomban korrigálnom kell a kijelentést, hogy igen, Romániából, de én nem vagyok román, hanem magyar, sőt mi több, székely. Ha jól meggondolom, ez mind igaz, és mondhatnám is bátran – mondtam is néhányszor –, de utána folytatni kell a magyarázkodást, hogy valóban élnek Romániában magyarok, székelyek, nem egy-kettő, vannak falvak, városok, iskolák és egyetemek, aztán elmesélni Erdély történetét nagyon vázlatosan a továbbra is kérdő szemeknek, majd jön a nahát, sokat nem értenek belőle, és nem tudnak egészen pontosan beazonosítani, hogy most magyar, román vagy az a valami más, mert a Sekler ismeretlen kifejezés, rövid kávézások alatt nehezen tanulható fogalom, aztán hónapok múlva megkérdezik, hogy ugye, te is lengyel vagy, mint a másik lány a művészettörténetről. Ilyen és ehhez hasonló sikertelen vagy félig sikeres magyarázkodások után úgy döntöttem, hogy azt mondom, magyar vagyok. Ha valaki majd bővebben érdeklődik és közelebb kerül hozzám, majd pontosítok, és elmesélem még egyszer neki is ugyanazt, hogy valójában székely vagyok, nem biztos, hogy érteni fogja, de talán érdekesnek találja, hogy tanul egy új, különleges szót, terhelve rövid távú memóriáját, de addig is jól szórakozunk, az ismerkedés mindig izgalmas, és a kelet-európaiak annyira mások.
Minél inkább kérdezik, annál inkább kérdezem én is magamtól. És annál inkább tudom a választ. Minél távolabb kerülök attól a helytől, amely legelőször definiált engem, és ahol legelőször meghatároztam magam, meghatározódtam, annál inkább válik egyértelművé a hovatartozásom. Van, akinek nem kell elmenni, sehova se kell elmenni, hogy önazonossága megszülessen és megmaradjon, azt egyértelműnek érezze, képviselje és szeresse, van, akinek el kell menni, hogy önmagára leljen, hogy felfedezze saját kultúráját, saját nyelvi hovatartozását, ápolja azt és büszke legyen rá, van, akinek el kell menni és vissza kell jönni, mert nem elég a kulturális, nyelvi, történelmi azonosságtudat, kell valami más is a helyből, a levegőből, az ősz szagából, az omladozó falakból, az akcentusból, ami idővel, máshova hurcolva elveszhet.
Minél sűrűbb a multikulturális légkör a mindennapokban, minél több nációval, nyelvvel, hellyel találkozunk, annál inkább kezdjük érezni a zamatát, a keserűségét, a lágyságát, a melegségét, a fogcsikorgató hidegét a szavaknak, amiket otthon tanultunk, érezzük lefordíthatatlanságát a velünk együtt született nyelvnek. A legbelső nyelvre minél több másik nyelv rakódik rá, annál inkább egyértelmű lesz egyedisége, felcserélhetetlensége, kitörülhetetlensége. Emigrációban mindenki újratanulja az anyanyelvét. Minden új nyelv tanulásával újratanuljuk az anyanyelvünket, és hát a logikai sor egyértelmű következménye, hogy anyanyelvünket tanuljuk meg legtöbbször, és ez marad a legerősebb. Ismételten olyan marad, ahogy azt otthonról hoztuk, már-már archaikus. Sokak a nagyanyáik nyelvét beszélik ma is emigrációban, mert csak azt tudják. (Érdekes nyelvészeti kutatás tárgya lehetne, hogy miként menekül át, menti át magát a nyelv, hogyan jut át generációkon, mintegy megkövült formában, alighasználtságában, muzeális értékében, de el nem felejtve, hogy az orvos Németországban a nagyanyja szatmári szavait és akcentusát őrzi azokban a rövid beszélgetésekben, amikor örül, hogy beszél magyarul a páciense. Időutazás ez, utazás a nyelv idejében, és hirtelen ott vagyunk a 20. század elején egy kicsi faluban a határ mentén. És talán az sem teljesen véletlen, hogy az emigrációban élő, Alzheimer-kórban szenvedő betegek minden más nyelvet elfelejtenek az anyanyelvükön kívül, éppen ezért van, hogy egy-egy öregotthonban kifejezetten keresik az idegen anyanyelvű ápolókat, akik szót értenek a betegekkel.)
Van, akinek el kell mennie az óceánon túlra, hogy magyar táncházba járjon; van, akinek idegenül kell beszélnie egész nap, hogy hétvégén a magyar kultúrát propagálja, képviselje, hogy magyar misére járjon, mert itthon nem volt rá ideje, nem volt fontos; van, aki vissza-visszatér, és telítődik itthon, hogy továbbvigye, ingázó lesz a kultúrák közt, közvetít, hidat épít; van, aki elmegy, hogy visszajöhessen, hogy rádöbbenjen: valójában itt a helye, mint a mesékben, ha kiállta a hét próbát, akkor hazahozhatja a kincset, illetve ha nem is kincset, valamit hoz a tarisznyájában, az emigráció tapasztalatát mindenképp.
Elmenni sokféleképpen lehet otthonról. Sokfelé lehet elmenni. Sokféleképpen lehet visszajönni. Valami mégis közös az elmenésekben: az elmenés akarása. Mondják, hogy volt, akinek muszáj volt elmenekülnie, politikai menekült volt. Teljes joggal tette, élt a lehetőséggel. Mondják, van, akinek nincs más választása, mert meg kell élnie. Mondom: él a lehetőséggel, és reméli, hogy jobb lesz. És valóban sok minden jobb lesz azoknak, akik elmennek. Ők azok, akik vállalják a próbatételt. És ez így van rendjén. Nyernek is, tanulnak is ebből. És szembesülnek, önmagukkal mindenekelőtt. Az emigráció antropológiája, szociológiája, pszichológiája, filozófiája sokféle kérdést felvet. De egyik sem kerülheti meg a helyváltoztatás puszta tényét, a konkrétumot, amely szerint az elvándorlás mint helyváltoztatás értelmezhető. Gilles Deleuze és Félix Guattari Anti-Ödipus. Kapitalizmus és szkizofrénia című (magyarul még nem hozzáférhető) könyvükben új fogalmakat vezetnek be: a deterritorizáció (deterritorializáció) és a reterritorizáció (reterritorializáció) a territórium latin terminusát építi tovább. Egyszerűbben fogalmazva: az elvándorlás és a visszavándorlás szinonimája is lehet a két deleuzi-guattari-i terminus. Csakhogy a de-re-territorizáció szó nem a cselekvésre, az igére utal (vándorolni, migrálni, elvonulni), hanem a territórium főnévre fókuszál, a helyre, amit el lehet hagyni és ahova vissza lehet jönni, ahova el lehet menni és ahonnan el lehet jönni. Az emigráció, az elvándorlás cselekvés, folyamat, és minden alkalommal feltételezi a de-territorizációt és a territorizációt, egy adott hely elhagyását és egy új elfoglalását. A reterritorizáció sokkal bonyolultabb, mert el kell foglalni a már elhagyott helyet, a régit, az elhagyottat, amely egy kicsit új és egy kicsit régi. Arról a territóriumról van szó, arról a földrajzilag pontosan körvonalazható, meghatározható helyről, amely nemcsak fizikai valóságát tekintve fontos, hanem mindaz által válik értékessé, ami hozzá kapcsolódik, a víz íze, a sár szaga, a reggeli kakaskukorékolás, a gyermekkori palacsinta szaga, a szó, amivel hívtak, elküldték, öleltek, a csend, ami érthető volt és értelmes, és sok más megfoghatatlan, megnevezhetetlen, mind részei a helynek, amitől a hely azzá válik, ami. Minél inkább kérdezem, annál inkább tudom, hogy székely vagyok. Ezt sem én választottam, ahogyan a születésemet sem. Kaptam, ajándék, örökség, olyan, amilyen. Erdély, Székelyföld nem szebb és nem varázslatosabb, mint bármelyik másik hely a világon, nem csodálatosabb, nem lenyűgözőbb. De nem is kell mérni, hasonlítgatni, szegényességében, gazdagságában, egyediségében, megismételhetetlenségében, különlegességében, nem a leg és nem a legesleg, nem szenzációs, nem rekordértékű. Jó, hogy van, hogy úgy van, ahogy van, és hogy van valami, ami csak rá jellemző, és ami sehol máshol nem fellelhető, hogy ez a hely ismerős, legrégebbről ismerős.
FÁM ERIKA
(Székelyföld)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgy Minél távolabb kerül az ember születési helyétől, ahol szűkebb környezete ismeri őt, és ahol lépten-nyomon ismerősök veszik körül, annál gyakrabban megkérdezik, hogy ki ő és honnan jött. (Hogy miért jött vagy hova tart, nem része a jóhiszemű párbeszédnek.)
Az utóbbi években elég gyakran kellett válaszolnom a honnan jöttem és milyen nemzetiségű vagyok kérdésekre. Nem egyszerű válaszolni egy németnek, egy franciának vagy egy kínainak, mert mondhatom, hogy Romániából jöttem, de akkor nyomban korrigálnom kell a kijelentést, hogy igen, Romániából, de én nem vagyok román, hanem magyar, sőt mi több, székely. Ha jól meggondolom, ez mind igaz, és mondhatnám is bátran – mondtam is néhányszor –, de utána folytatni kell a magyarázkodást, hogy valóban élnek Romániában magyarok, székelyek, nem egy-kettő, vannak falvak, városok, iskolák és egyetemek, aztán elmesélni Erdély történetét nagyon vázlatosan a továbbra is kérdő szemeknek, majd jön a nahát, sokat nem értenek belőle, és nem tudnak egészen pontosan beazonosítani, hogy most magyar, román vagy az a valami más, mert a Sekler ismeretlen kifejezés, rövid kávézások alatt nehezen tanulható fogalom, aztán hónapok múlva megkérdezik, hogy ugye, te is lengyel vagy, mint a másik lány a művészettörténetről. Ilyen és ehhez hasonló sikertelen vagy félig sikeres magyarázkodások után úgy döntöttem, hogy azt mondom, magyar vagyok. Ha valaki majd bővebben érdeklődik és közelebb kerül hozzám, majd pontosítok, és elmesélem még egyszer neki is ugyanazt, hogy valójában székely vagyok, nem biztos, hogy érteni fogja, de talán érdekesnek találja, hogy tanul egy új, különleges szót, terhelve rövid távú memóriáját, de addig is jól szórakozunk, az ismerkedés mindig izgalmas, és a kelet-európaiak annyira mások.
Minél inkább kérdezik, annál inkább kérdezem én is magamtól. És annál inkább tudom a választ. Minél távolabb kerülök attól a helytől, amely legelőször definiált engem, és ahol legelőször meghatároztam magam, meghatározódtam, annál inkább válik egyértelművé a hovatartozásom. Van, akinek nem kell elmenni, sehova se kell elmenni, hogy önazonossága megszülessen és megmaradjon, azt egyértelműnek érezze, képviselje és szeresse, van, akinek el kell menni, hogy önmagára leljen, hogy felfedezze saját kultúráját, saját nyelvi hovatartozását, ápolja azt és büszke legyen rá, van, akinek el kell menni és vissza kell jönni, mert nem elég a kulturális, nyelvi, történelmi azonosságtudat, kell valami más is a helyből, a levegőből, az ősz szagából, az omladozó falakból, az akcentusból, ami idővel, máshova hurcolva elveszhet.
Minél sűrűbb a multikulturális légkör a mindennapokban, minél több nációval, nyelvvel, hellyel találkozunk, annál inkább kezdjük érezni a zamatát, a keserűségét, a lágyságát, a melegségét, a fogcsikorgató hidegét a szavaknak, amiket otthon tanultunk, érezzük lefordíthatatlanságát a velünk együtt született nyelvnek. A legbelső nyelvre minél több másik nyelv rakódik rá, annál inkább egyértelmű lesz egyedisége, felcserélhetetlensége, kitörülhetetlensége. Emigrációban mindenki újratanulja az anyanyelvét. Minden új nyelv tanulásával újratanuljuk az anyanyelvünket, és hát a logikai sor egyértelmű következménye, hogy anyanyelvünket tanuljuk meg legtöbbször, és ez marad a legerősebb. Ismételten olyan marad, ahogy azt otthonról hoztuk, már-már archaikus. Sokak a nagyanyáik nyelvét beszélik ma is emigrációban, mert csak azt tudják. (Érdekes nyelvészeti kutatás tárgya lehetne, hogy miként menekül át, menti át magát a nyelv, hogyan jut át generációkon, mintegy megkövült formában, alighasználtságában, muzeális értékében, de el nem felejtve, hogy az orvos Németországban a nagyanyja szatmári szavait és akcentusát őrzi azokban a rövid beszélgetésekben, amikor örül, hogy beszél magyarul a páciense. Időutazás ez, utazás a nyelv idejében, és hirtelen ott vagyunk a 20. század elején egy kicsi faluban a határ mentén. És talán az sem teljesen véletlen, hogy az emigrációban élő, Alzheimer-kórban szenvedő betegek minden más nyelvet elfelejtenek az anyanyelvükön kívül, éppen ezért van, hogy egy-egy öregotthonban kifejezetten keresik az idegen anyanyelvű ápolókat, akik szót értenek a betegekkel.)
Van, akinek el kell mennie az óceánon túlra, hogy magyar táncházba járjon; van, akinek idegenül kell beszélnie egész nap, hogy hétvégén a magyar kultúrát propagálja, képviselje, hogy magyar misére járjon, mert itthon nem volt rá ideje, nem volt fontos; van, aki vissza-visszatér, és telítődik itthon, hogy továbbvigye, ingázó lesz a kultúrák közt, közvetít, hidat épít; van, aki elmegy, hogy visszajöhessen, hogy rádöbbenjen: valójában itt a helye, mint a mesékben, ha kiállta a hét próbát, akkor hazahozhatja a kincset, illetve ha nem is kincset, valamit hoz a tarisznyájában, az emigráció tapasztalatát mindenképp.
Elmenni sokféleképpen lehet otthonról. Sokfelé lehet elmenni. Sokféleképpen lehet visszajönni. Valami mégis közös az elmenésekben: az elmenés akarása. Mondják, hogy volt, akinek muszáj volt elmenekülnie, politikai menekült volt. Teljes joggal tette, élt a lehetőséggel. Mondják, van, akinek nincs más választása, mert meg kell élnie. Mondom: él a lehetőséggel, és reméli, hogy jobb lesz. És valóban sok minden jobb lesz azoknak, akik elmennek. Ők azok, akik vállalják a próbatételt. És ez így van rendjén. Nyernek is, tanulnak is ebből. És szembesülnek, önmagukkal mindenekelőtt. Az emigráció antropológiája, szociológiája, pszichológiája, filozófiája sokféle kérdést felvet. De egyik sem kerülheti meg a helyváltoztatás puszta tényét, a konkrétumot, amely szerint az elvándorlás mint helyváltoztatás értelmezhető. Gilles Deleuze és Félix Guattari Anti-Ödipus. Kapitalizmus és szkizofrénia című (magyarul még nem hozzáférhető) könyvükben új fogalmakat vezetnek be: a deterritorizáció (deterritorializáció) és a reterritorizáció (reterritorializáció) a territórium latin terminusát építi tovább. Egyszerűbben fogalmazva: az elvándorlás és a visszavándorlás szinonimája is lehet a két deleuzi-guattari-i terminus. Csakhogy a de-re-territorizáció szó nem a cselekvésre, az igére utal (vándorolni, migrálni, elvonulni), hanem a territórium főnévre fókuszál, a helyre, amit el lehet hagyni és ahova vissza lehet jönni, ahova el lehet menni és ahonnan el lehet jönni. Az emigráció, az elvándorlás cselekvés, folyamat, és minden alkalommal feltételezi a de-territorizációt és a territorizációt, egy adott hely elhagyását és egy új elfoglalását. A reterritorizáció sokkal bonyolultabb, mert el kell foglalni a már elhagyott helyet, a régit, az elhagyottat, amely egy kicsit új és egy kicsit régi. Arról a territóriumról van szó, arról a földrajzilag pontosan körvonalazható, meghatározható helyről, amely nemcsak fizikai valóságát tekintve fontos, hanem mindaz által válik értékessé, ami hozzá kapcsolódik, a víz íze, a sár szaga, a reggeli kakaskukorékolás, a gyermekkori palacsinta szaga, a szó, amivel hívtak, elküldték, öleltek, a csend, ami érthető volt és értelmes, és sok más megfoghatatlan, megnevezhetetlen, mind részei a helynek, amitől a hely azzá válik, ami. Minél inkább kérdezem, annál inkább tudom, hogy székely vagyok. Ezt sem én választottam, ahogyan a születésemet sem. Kaptam, ajándék, örökség, olyan, amilyen. Erdély, Székelyföld nem szebb és nem varázslatosabb, mint bármelyik másik hely a világon, nem csodálatosabb, nem lenyűgözőbb. De nem is kell mérni, hasonlítgatni, szegényességében, gazdagságában, egyediségében, megismételhetetlenségében, különlegességében, nem a leg és nem a legesleg, nem szenzációs, nem rekordértékű. Jó, hogy van, hogy úgy van, ahogy van, és hogy van valami, ami csak rá jellemző, és ami sehol máshol nem fellelhető, hogy ez a hely ismerős, legrégebbről ismerős.
FÁM ERIKA
(Székelyföld)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. április 26.
Flekken vagy kultúra?
Jezsuita atya, unitárius lelkipásztor, református pap-fiú, orvos, újságíró, képzőművész, tanár, mérnök, informatikus, közgazdász, könyvtáros, barlangász, történész – részben Marosvásárhely szülöttei, részben máshonnan ideszármazottak osztották meg egymással azt, hogy miért jó, vagy miért nem jó itt élni, miért maradtak itt, vagy jöttek ide, Marosvásárhelyre.
Marosvásárhely flekkenváros, vagy mégsem az? Inkább enni szeretnek, szerettek a lakói, vagy a kultúrát fogyasztották szívesebben? – vetette fel a témát Ábrám Noémi, a Páros csütörtök elnevezésű estek szervezője. Mi változott az utóbbi években, évtizedekben? Honnan hová fejlődött az a gyerekkori-ifjúkori város, amelyre mindenki úgy emlékszik vissza, mint a béke és nyugalom szigetére, ahol a románok is tudtak magyarul, a fák lombjai összeértek az utca felett, az emberek ismerték egymást, léteztek baráti társaságok, legendás vendéglők és kerthelyiségek.
Aztán a várost ellepték azok, akik nem értékelik a múltat, amit itt találtak, nem becsülik, a vegyipari kombinát füstje mérgezi a levegőt, a város vezetője úgyszintén, az emberek félnek, bizalmatlanok, a politika sem érdekli már őket. A legtöbb szó a kétnyelvűségről, az utcanévtáblák körül kialakult helyzetről esett. A résztvevők zöme arra a következtetésre jutott, hogy ez a Vásárhely már nem az, amely tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. De mielőtt a társaságból ki-ki elmondta volna saját vásárhelyi élményét, gondolatát, Sebestyén Mihály történész vázolta Marosvásárhely művelődési életének történetét az utóbbi 100-150 évben, kezdve onnan, hogy a városi polgárokban mindig élt egyfajta igény a kultúra iránt.
Bár enni szerettek, zenélni, zenét hallgatni, táncolni is szívesen eljártak, látogatták a kolozsvári színtársulat évente tartott vásárhelyi miniévadját, ugyanakkor más társulatok előadásait is megnézték szívesen az Apolló nagytermének színpadán. Kaszinó működött a városban, ahol szombatonként összegyűltek, és az erre a célra vásárolt lemezjátszón szóló muzsikát hallgatták a város kispolgárai és mesteremberei. Bernády György Kultúrpalotát építtetett könyvtárral, hangversenyteremmel, festő- és zeneiskolával, képtárral, de már jóval korábban, 1802-ben megnyitotta kapuit a Teleki Téka, mint az első közkönyvtárak egyike. Még azelőtt nyelvmívelő társaság alakult, és itt jött létre Székelyföld első ipartörténeti múzeuma.
Ma pedig nemzeti színház és magánszínház, báb- és stúdiószínház, alternatív színházak, filharmónia várja a kultúrafogyasztókat, múzeumi rendezvények, képzőművészeti kiállítások, fotótárlatok, könyvbemutatók, irodalmi és művészettörténeti előadások vonzzák az érdeklődőket, kisebb-nagyobb kulturális központok, templomok, egyházi gyülekezeti termek, kultúrkocsmák szerveznek rendszeres művelődési eseményeket. A hét minden napján történik valami, egy nap akár több esemény közül lehet választani. Ma már nem működik az egyeztetés, a közönségnek kell döntenie ízlése, igénye, elvárása, szabadideje szerint, hogy hová megy, mit kíván megtekinteni, meghallgatni a gazdag kínálatból.
Amikor a Ballada nevű kisvendéglőben a 25–30 tagú baráti társaság arról vitázott, hogy valóban flekkenfalva-e Vásárhely, még legalább öt helyen tartottak kulturális rendezvényt: a Nemzeti Színházban, a Spectrum Színházban, a Maros Művészegyüttes nagytermében, a Kultúrpalotában, a Bernády Házban.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Jezsuita atya, unitárius lelkipásztor, református pap-fiú, orvos, újságíró, képzőművész, tanár, mérnök, informatikus, közgazdász, könyvtáros, barlangász, történész – részben Marosvásárhely szülöttei, részben máshonnan ideszármazottak osztották meg egymással azt, hogy miért jó, vagy miért nem jó itt élni, miért maradtak itt, vagy jöttek ide, Marosvásárhelyre.
Marosvásárhely flekkenváros, vagy mégsem az? Inkább enni szeretnek, szerettek a lakói, vagy a kultúrát fogyasztották szívesebben? – vetette fel a témát Ábrám Noémi, a Páros csütörtök elnevezésű estek szervezője. Mi változott az utóbbi években, évtizedekben? Honnan hová fejlődött az a gyerekkori-ifjúkori város, amelyre mindenki úgy emlékszik vissza, mint a béke és nyugalom szigetére, ahol a románok is tudtak magyarul, a fák lombjai összeértek az utca felett, az emberek ismerték egymást, léteztek baráti társaságok, legendás vendéglők és kerthelyiségek.
Aztán a várost ellepték azok, akik nem értékelik a múltat, amit itt találtak, nem becsülik, a vegyipari kombinát füstje mérgezi a levegőt, a város vezetője úgyszintén, az emberek félnek, bizalmatlanok, a politika sem érdekli már őket. A legtöbb szó a kétnyelvűségről, az utcanévtáblák körül kialakult helyzetről esett. A résztvevők zöme arra a következtetésre jutott, hogy ez a Vásárhely már nem az, amely tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. De mielőtt a társaságból ki-ki elmondta volna saját vásárhelyi élményét, gondolatát, Sebestyén Mihály történész vázolta Marosvásárhely művelődési életének történetét az utóbbi 100-150 évben, kezdve onnan, hogy a városi polgárokban mindig élt egyfajta igény a kultúra iránt.
Bár enni szerettek, zenélni, zenét hallgatni, táncolni is szívesen eljártak, látogatták a kolozsvári színtársulat évente tartott vásárhelyi miniévadját, ugyanakkor más társulatok előadásait is megnézték szívesen az Apolló nagytermének színpadán. Kaszinó működött a városban, ahol szombatonként összegyűltek, és az erre a célra vásárolt lemezjátszón szóló muzsikát hallgatták a város kispolgárai és mesteremberei. Bernády György Kultúrpalotát építtetett könyvtárral, hangversenyteremmel, festő- és zeneiskolával, képtárral, de már jóval korábban, 1802-ben megnyitotta kapuit a Teleki Téka, mint az első közkönyvtárak egyike. Még azelőtt nyelvmívelő társaság alakult, és itt jött létre Székelyföld első ipartörténeti múzeuma.
Ma pedig nemzeti színház és magánszínház, báb- és stúdiószínház, alternatív színházak, filharmónia várja a kultúrafogyasztókat, múzeumi rendezvények, képzőművészeti kiállítások, fotótárlatok, könyvbemutatók, irodalmi és művészettörténeti előadások vonzzák az érdeklődőket, kisebb-nagyobb kulturális központok, templomok, egyházi gyülekezeti termek, kultúrkocsmák szerveznek rendszeres művelődési eseményeket. A hét minden napján történik valami, egy nap akár több esemény közül lehet választani. Ma már nem működik az egyeztetés, a közönségnek kell döntenie ízlése, igénye, elvárása, szabadideje szerint, hogy hová megy, mit kíván megtekinteni, meghallgatni a gazdag kínálatból.
Amikor a Ballada nevű kisvendéglőben a 25–30 tagú baráti társaság arról vitázott, hogy valóban flekkenfalva-e Vásárhely, még legalább öt helyen tartottak kulturális rendezvényt: a Nemzeti Színházban, a Spectrum Színházban, a Maros Művészegyüttes nagytermében, a Kultúrpalotában, a Bernády Házban.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2015. április 27.
Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből
A budapesti Székely Nemzeti Tanács 1918. november 17-én nagygyűlést tartott, ahol támogatásáról biztosította a kormány nemzetiségi politikáját.
Javasolták, hogy amennyiben a békekonferencia nem tartja a magyar állam területi integritását:
1. a magyar–román együttélés a wilsoni elvek alapján kantonális rendszerben biztosíttassék,
2. ahol a székelység összefüggő többséget alkot, ott – nemzetközi garanciák mellett – „független, szabad és szuverén köztársaságot alkothasson”,
3. kérik a Magyar Köztársaság támogatását az államalakulat létrehozásában és abban, hogy biztosíttassék számára képviselet a békekonferencián. Továbbiakban kérik a székelyföldi Nemzeti Tanácsokkal való kapcsolattartás biztosítását, és egy bizottság kiküldése mellett döntenek, amelynek emlékiratba kellett volna foglalni a „Székely Népköztársaság” tervét.
A Székely Nemzeti Tanács vezetői (Jancsó Benedek és Ugron Gábor) Jászi Oszkárt is felkeresték javaslataikkal, aki támogatásáról biztosította törekvéseiket. Az utóbb említett bizottság felállításáról, esetleges tevékenységéről nincs tudomásunk.
A székelyföldi megyék közül egyedül Udvarhely álláspontját ismerjük a budapesti határozatokkal kapcsolatban. A béketárgyalásokon való részvételt támogatták, de a Székelyudvarhelyi Nemzeti Tanács „a székelyföldi külön köztársaság eszméjét egyelőre el nem fogadta”. Az ügyben a budapesti Székely Nemzeti Tanácshoz megbízottakat küldtek, és felvették a kapcsolatot a szász és kolozsvári román, illetve magyar Nemzeti Tanácsokkal is.
Bethlen István ösztönzésére 1918. november 19-én létrejött egy előkészítő bizottság az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács megalakítására, illetve a november 28-ra Marosvásárhelyre hirdetett székely nagygyűlés megszervezésére. Felhívásukban nem szóltak a Székely Köztársaságról, de a Kolozsvári Hírlap már az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács feladatát egy önálló Székely Köztársaság alapjainak megteremtésében látta.
A marosvásárhelyi baloldal, a helyi Nemzeti Tanács és a munkásság nyomására az előkészítő bizottság november 24-én feloszlott, és a nagygyűlés vezetését a Nemzeti Tanács vezetőinek adták át.6 A november 28-i többezres gyűlés helyeselte a kormány nemzetiségi politikáját és az integritáshoz való ragaszkodást.
„ A világ népeihez” c. kiáltványuk Erdély megszállását és tervezett elcsatolását jogtalannak tekintette. Megoldási javaslatként Jászi – az aradi tárgyalásokon a románok által már elutasított – elképzeléseit támogatták. Nem választották meg az Erdélyi Székely Nemzeti Tanácsot, és a Székely Köztársasággal sem foglalkoztak. Ellenben létrehozták az Erdély-részi Magyar Nemzeti tanácsot azzal a céllal, hogy az majdan a megszállt területeken Magyarországot képviselje.
A már említett udvarhelyi állásfoglalás a Marosvásárhelyi Nemzeti Tanács mint Székelyföldi Központi Nemzeti Tanács elismeréséről is ide kapcsolódik. A megszállás alatti gyülekezési és utazási korlátozások miatt azonban a létrehozott tanács nem tudta betölteni hivatását. Paál Árpád a Székely Közélet december 8-i (Székelyudvarhely román megszállását követő első) számában a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatait értékelte. Úgy vélte, hogy a magyarországi románság nem fogja megtalálni gazdasági kapcsolatait Nagyromániában, mivel egyrészt a szászok és a székelyek területileg elválasztják őket a Román Királyságtól, másrészt „az erdélyi román vidékek rászorulnak a magyar Alföld gabonájára és a gépipari termelésre, viszont a magyar Alföld is rászorul az erdélyi fára, sóra és egyéb ásványra.
Ez a kölcsönösség olyan együttélést teremt, mely a politika mesterkéltségét túl fogja nőni.” Ezért a következőt javasolja: „ Legyen külön Erdélyi Köztársaság a maga román, székely, szász és magyar nemzeteivel. Ezzel az alakulattal az előbbi magyar állam egységét sem zavarhatjuk, s politikai és nemzetközi tűzfészekké a magunk szülőföldjét nem tesszük, mert minden nemzet egyensúlyozottan megkapja a maga új államhatalmát is, meg a régi összefüggéseit is. Ez a külön államalakulat barátságos szomszédként fog állni Magyarország és Románia között, s a két régi állam testvéri szövetségének a létrehozása fog lenni.”
Helyi szinten lemondana a történelmi Magyarország integritásáról, ha a wilsoni elveket, illetve az etnikai önrendelkezés elvét következetesen egész Erdélyben érvényesítenék. Az önálló erdélyi államiság, mint a kérdés rendezésének kulcsa, Gyárfás Elemér 1919 márciusi Iuliu Maniunak készített tervezetében részletesebb kidolgozásra került.
Az önálló Erdélyi Köztársaság eszméjét Paál a román Kormányzótanács miniszterével, Romul Boilával folytatott tárgyalásokon is felvetette. Boila ezt ideális megoldásnak nevezte, de sajnálattal közölte, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata már ezen az eszmén túlmenő megoldást létesített, ehhez az antant is hozzájárult.
Miután bebizonyosodott az önálló Erdélyi Köztársaság létrehozásának lehetetlensége Paál és környezete számára, a Székely Köztársaság eszméje került előtérbe. Az elképzelés az 1918 novemberi határozatok nyomán, a századelő Székely Kongresszusainak törekvéseire támaszkodva a székelyföldi tisztviselői ellenállás során 1918 decemberében – 1919 januárjában formálódott ki.
December 18-án az egyik adóügyi tisztviselő jelezte, hogy szívesen kidolgozná a székely autonómia rendszerét. 21-én össze is ültek néhányan, és elhatározták egy emlékirat elkészítését, semleges államalakulat létrehozása érdekében. Ebben az ügyben a szomszédos megyékkel is felvették a kapcsolatot. A kezdeményező személyek: Mezey Ödön, Paál Árpád, Gál István, Puskás Lajos, Haáz Rezső, Kolumbán Lajos.
30-án a köztársaság terve mellett egy népszavazás lehetősége is felmerült. 1919 januárjában Paál Árpád mint helyettes alispán aktív propagandát folytatott Székelyudvarhelyen a Székely Köztársaság mellett.10 Január 4-re többekkel megállapodott már a köztársaság ügyében: a fegyverszüneti szerződés és a megszállás elismerése mellett akarták kikiáltani az önálló független székely államot.
Ez gazdasági szövetségre lépett volna a román és a szász nemzettel, Romániával, Magyarországgal, Szerbiával, Lengyelországgal, Ukrajnával, Oroszországgal, illetve Svájc, Anglia és az Egyesült Államok protektorátusát kérte volna. 1919. január 5-én küldött ment Csíkszeredába azzal, hogy a köztársaság békés kikiáltására 10-én kerül sor. 9-én azonban Paált letartóztatták és akkor találták meg Gyergyószentmiklósra írt levelét, amelyben azt fejtegette, hogy a román impérium ellen a Székely Köztársaság lehet a megoldás.
Három nappal később már a házi őrizetben kapott arról értesítést, hogy a háromszékiek a Székely Köztársaságot Budapesten tervezik kikiáltani akkor, ha a békekonferencia Magyarország felosztása mellett dönt. Január 13-án este Valer Neamþiu – a nagyszebeni Kormányzótanács által Udvarhely megyébe kinevezett kormánybiztos/prefektus – felkereste a házi őrizetben lévő Paál Árpádot13, és a szászok medgyesi nyilatkozatához hasonló székely határozat kinyilvánítására akarta rávenni a helyettes alispánt.
Paál a tárgyalásokat a Székely Köztársaság alapján látta folytathatónak két feltétellel: a székelyföldi megyék vezetőinek szabad tanácskozásának, illetve a budapesti kormányzattal való kapcsolattartás biztosításával. Ezt azonban a román fél elutasította. Ugyanekkor fejezte be Paál 20 oldalas, e számunkban közreadandó kéziratát, Emlékirat a semleges, független székely államról címmel. A köztársaság magában foglalta volna a történelmi Székelyföldet, valamint Brassó és Kolozs, Maros–Torda megyék magyarok lakta területeit. Az államalakulat szükségességét a tömbmagyar terület mellett a székelység múltbeli jogi és politikai különállásával indokolta. Az elképzelt semleges államot gazdasági szerződések köthetik Magyarországhoz és Romániához.
S ezt a semlegességet a nagyhatalmak garantálhatnák. Teljesen újak a belső berendezkedésre vonatkozó elképzelések. Az államosított erdővagyon adná az önálló állam gazdasági alapjait. Nagy állami beruházások révén új tisztviselő réteget és munka-milíciákat működtetne. A terv társadalompolitikai elképzelései utópisztikusak. Magában hordozza a századforduló óta szerveződő Székely Kongresszusok székelyföldi állami-iparfejlesztő ambícióit, az ezzel együtt jelentkező „székely-egység” kolletivizmussal együtt. Udvarhely megyében a készpénzgazdálkodás a háborús bizonytalanság nyomán került előtérbe. Paál úgy látja, hogy az érdekek nyílt felszínre kerülése, a pénz és az egyéni érvényesülési vágy a falusi lázongások okozója.
Valójában az ún. hagyományos székely falu rendjének Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből felbomlása zajlott, amelyet a visszatért katonák lázongása és a közigazgatás felbomlása felgyorsított. Paál nemzetközi helyzetmegítélése – az ázsiai és az európai fajok harca között közvetítő székelység szerepét illetően – távol állt a realitásoktól. A századforduló turanista, szociáldarwinista eszméi keveredtek a forradalmi messianizmussal. Nem tudni, hogy a megye vezetői közül mennyien osztották Paál nézeteit a már említett decemberi megbeszélések résztvevőin túl, de valószínű, hogy a fiatalabb városi értelmiség körében ezekről a kérdésekről körülbelül az emlékiratban olvasható toposzok, érvelések alapján folyhattak a viták.
A ma mosolyra késztető gondolatok egy megyei közigazgatási apparátus felkészült vezetőjétől származnak: a felzaklatott vágyak, kapkodva alakuló jövőképekbe ad betekintést. Az akkoriban 10 ezer lakosú, főleg iparosok, kiskereskedők lakta város iskolái révén komoly értelmiségi réteggel rendelkezett, és a század első évtizedében megindított szabadiskolai előadások azt tükrözték, hogy a modern koreszmék igen hamar közvetítőkre találtak Székelyudvarhelyen.
Paál további pályafutása során kidolgozott közigazgatási és kisebbségpolitikai koncepcióiban a tervezetben található államosító, néhol falanszterszerű elképzelések nem tértek vissza. Ellenben a székelyföldi társadalom alulról történő megszervezése mindvégig jelen volt. A „Székely Köztársaságról” készült tervezetet eljutatták a szomszédos székelyföldi vármegyék vezetéséhez, valamint Budapestre, de további sorsáról vagy az ezzel kapcsolatos vitákról nincs tudomásunk. A béketárgyalások és a nemzetközi erőviszonyok teljesen más megoldási modelleket használtak, mint a közigazgatási és hatalmi vákuumhelyzetben pozícióőrzésre kialakuló lokális autonómia-terveket.
Jegyzetek 1 Részletes háttérként: Bárdi Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918-1920. Aetas 1993. 3. sz. 76–118.
2 A székelyek küldöttsége Jászi miniszternél. MOL K 40-1918-XVIII-308.
3 Székelyszervező és erdélyi mozgalmak. Székely Közélet 1918. november 24.
4 Részletesen tárgyalja Romsics Ignác: Bethlen István. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1991, 73.
5 Kolozsvári Hírlap 1918. november 22.
6 Romsics Ignác i. m. 73. 7 Uo. 8 Az erdélyi három nemzet uniójának alapelvei. Magyar Kisebbség 1998. 1. sz. 123–130. 118 ARCHÍVUM 9 Székely Közélet 1918. december 22.; A Székely Köztársaság története I. Erdélyi Magyarság, 1992. 5. sz. 34. 10 Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/330. Paál Árpád: Naplók. ua. Teleki László Alapítvány Kv. K-1951/95. 11 Uo. 12 Uo. 13 A tisztviselők hurcolásának vázlatos adatai. Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/166. 14 Uo. Ms 7651/330. 15 Erről részletesebben: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek, az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940) In Források és stratégiák. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. 29–113.
Székelyhon.ro
A budapesti Székely Nemzeti Tanács 1918. november 17-én nagygyűlést tartott, ahol támogatásáról biztosította a kormány nemzetiségi politikáját.
Javasolták, hogy amennyiben a békekonferencia nem tartja a magyar állam területi integritását:
1. a magyar–román együttélés a wilsoni elvek alapján kantonális rendszerben biztosíttassék,
2. ahol a székelység összefüggő többséget alkot, ott – nemzetközi garanciák mellett – „független, szabad és szuverén köztársaságot alkothasson”,
3. kérik a Magyar Köztársaság támogatását az államalakulat létrehozásában és abban, hogy biztosíttassék számára képviselet a békekonferencián. Továbbiakban kérik a székelyföldi Nemzeti Tanácsokkal való kapcsolattartás biztosítását, és egy bizottság kiküldése mellett döntenek, amelynek emlékiratba kellett volna foglalni a „Székely Népköztársaság” tervét.
A Székely Nemzeti Tanács vezetői (Jancsó Benedek és Ugron Gábor) Jászi Oszkárt is felkeresték javaslataikkal, aki támogatásáról biztosította törekvéseiket. Az utóbb említett bizottság felállításáról, esetleges tevékenységéről nincs tudomásunk.
A székelyföldi megyék közül egyedül Udvarhely álláspontját ismerjük a budapesti határozatokkal kapcsolatban. A béketárgyalásokon való részvételt támogatták, de a Székelyudvarhelyi Nemzeti Tanács „a székelyföldi külön köztársaság eszméjét egyelőre el nem fogadta”. Az ügyben a budapesti Székely Nemzeti Tanácshoz megbízottakat küldtek, és felvették a kapcsolatot a szász és kolozsvári román, illetve magyar Nemzeti Tanácsokkal is.
Bethlen István ösztönzésére 1918. november 19-én létrejött egy előkészítő bizottság az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács megalakítására, illetve a november 28-ra Marosvásárhelyre hirdetett székely nagygyűlés megszervezésére. Felhívásukban nem szóltak a Székely Köztársaságról, de a Kolozsvári Hírlap már az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács feladatát egy önálló Székely Köztársaság alapjainak megteremtésében látta.
A marosvásárhelyi baloldal, a helyi Nemzeti Tanács és a munkásság nyomására az előkészítő bizottság november 24-én feloszlott, és a nagygyűlés vezetését a Nemzeti Tanács vezetőinek adták át.6 A november 28-i többezres gyűlés helyeselte a kormány nemzetiségi politikáját és az integritáshoz való ragaszkodást.
„ A világ népeihez” c. kiáltványuk Erdély megszállását és tervezett elcsatolását jogtalannak tekintette. Megoldási javaslatként Jászi – az aradi tárgyalásokon a románok által már elutasított – elképzeléseit támogatták. Nem választották meg az Erdélyi Székely Nemzeti Tanácsot, és a Székely Köztársasággal sem foglalkoztak. Ellenben létrehozták az Erdély-részi Magyar Nemzeti tanácsot azzal a céllal, hogy az majdan a megszállt területeken Magyarországot képviselje.
A már említett udvarhelyi állásfoglalás a Marosvásárhelyi Nemzeti Tanács mint Székelyföldi Központi Nemzeti Tanács elismeréséről is ide kapcsolódik. A megszállás alatti gyülekezési és utazási korlátozások miatt azonban a létrehozott tanács nem tudta betölteni hivatását. Paál Árpád a Székely Közélet december 8-i (Székelyudvarhely román megszállását követő első) számában a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatait értékelte. Úgy vélte, hogy a magyarországi románság nem fogja megtalálni gazdasági kapcsolatait Nagyromániában, mivel egyrészt a szászok és a székelyek területileg elválasztják őket a Román Királyságtól, másrészt „az erdélyi román vidékek rászorulnak a magyar Alföld gabonájára és a gépipari termelésre, viszont a magyar Alföld is rászorul az erdélyi fára, sóra és egyéb ásványra.
Ez a kölcsönösség olyan együttélést teremt, mely a politika mesterkéltségét túl fogja nőni.” Ezért a következőt javasolja: „ Legyen külön Erdélyi Köztársaság a maga román, székely, szász és magyar nemzeteivel. Ezzel az alakulattal az előbbi magyar állam egységét sem zavarhatjuk, s politikai és nemzetközi tűzfészekké a magunk szülőföldjét nem tesszük, mert minden nemzet egyensúlyozottan megkapja a maga új államhatalmát is, meg a régi összefüggéseit is. Ez a külön államalakulat barátságos szomszédként fog állni Magyarország és Románia között, s a két régi állam testvéri szövetségének a létrehozása fog lenni.”
Helyi szinten lemondana a történelmi Magyarország integritásáról, ha a wilsoni elveket, illetve az etnikai önrendelkezés elvét következetesen egész Erdélyben érvényesítenék. Az önálló erdélyi államiság, mint a kérdés rendezésének kulcsa, Gyárfás Elemér 1919 márciusi Iuliu Maniunak készített tervezetében részletesebb kidolgozásra került.
Az önálló Erdélyi Köztársaság eszméjét Paál a román Kormányzótanács miniszterével, Romul Boilával folytatott tárgyalásokon is felvetette. Boila ezt ideális megoldásnak nevezte, de sajnálattal közölte, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata már ezen az eszmén túlmenő megoldást létesített, ehhez az antant is hozzájárult.
Miután bebizonyosodott az önálló Erdélyi Köztársaság létrehozásának lehetetlensége Paál és környezete számára, a Székely Köztársaság eszméje került előtérbe. Az elképzelés az 1918 novemberi határozatok nyomán, a századelő Székely Kongresszusainak törekvéseire támaszkodva a székelyföldi tisztviselői ellenállás során 1918 decemberében – 1919 januárjában formálódott ki.
December 18-án az egyik adóügyi tisztviselő jelezte, hogy szívesen kidolgozná a székely autonómia rendszerét. 21-én össze is ültek néhányan, és elhatározták egy emlékirat elkészítését, semleges államalakulat létrehozása érdekében. Ebben az ügyben a szomszédos megyékkel is felvették a kapcsolatot. A kezdeményező személyek: Mezey Ödön, Paál Árpád, Gál István, Puskás Lajos, Haáz Rezső, Kolumbán Lajos.
30-án a köztársaság terve mellett egy népszavazás lehetősége is felmerült. 1919 januárjában Paál Árpád mint helyettes alispán aktív propagandát folytatott Székelyudvarhelyen a Székely Köztársaság mellett.10 Január 4-re többekkel megállapodott már a köztársaság ügyében: a fegyverszüneti szerződés és a megszállás elismerése mellett akarták kikiáltani az önálló független székely államot.
Ez gazdasági szövetségre lépett volna a román és a szász nemzettel, Romániával, Magyarországgal, Szerbiával, Lengyelországgal, Ukrajnával, Oroszországgal, illetve Svájc, Anglia és az Egyesült Államok protektorátusát kérte volna. 1919. január 5-én küldött ment Csíkszeredába azzal, hogy a köztársaság békés kikiáltására 10-én kerül sor. 9-én azonban Paált letartóztatták és akkor találták meg Gyergyószentmiklósra írt levelét, amelyben azt fejtegette, hogy a román impérium ellen a Székely Köztársaság lehet a megoldás.
Három nappal később már a házi őrizetben kapott arról értesítést, hogy a háromszékiek a Székely Köztársaságot Budapesten tervezik kikiáltani akkor, ha a békekonferencia Magyarország felosztása mellett dönt. Január 13-án este Valer Neamþiu – a nagyszebeni Kormányzótanács által Udvarhely megyébe kinevezett kormánybiztos/prefektus – felkereste a házi őrizetben lévő Paál Árpádot13, és a szászok medgyesi nyilatkozatához hasonló székely határozat kinyilvánítására akarta rávenni a helyettes alispánt.
Paál a tárgyalásokat a Székely Köztársaság alapján látta folytathatónak két feltétellel: a székelyföldi megyék vezetőinek szabad tanácskozásának, illetve a budapesti kormányzattal való kapcsolattartás biztosításával. Ezt azonban a román fél elutasította. Ugyanekkor fejezte be Paál 20 oldalas, e számunkban közreadandó kéziratát, Emlékirat a semleges, független székely államról címmel. A köztársaság magában foglalta volna a történelmi Székelyföldet, valamint Brassó és Kolozs, Maros–Torda megyék magyarok lakta területeit. Az államalakulat szükségességét a tömbmagyar terület mellett a székelység múltbeli jogi és politikai különállásával indokolta. Az elképzelt semleges államot gazdasági szerződések köthetik Magyarországhoz és Romániához.
S ezt a semlegességet a nagyhatalmak garantálhatnák. Teljesen újak a belső berendezkedésre vonatkozó elképzelések. Az államosított erdővagyon adná az önálló állam gazdasági alapjait. Nagy állami beruházások révén új tisztviselő réteget és munka-milíciákat működtetne. A terv társadalompolitikai elképzelései utópisztikusak. Magában hordozza a századforduló óta szerveződő Székely Kongresszusok székelyföldi állami-iparfejlesztő ambícióit, az ezzel együtt jelentkező „székely-egység” kolletivizmussal együtt. Udvarhely megyében a készpénzgazdálkodás a háborús bizonytalanság nyomán került előtérbe. Paál úgy látja, hogy az érdekek nyílt felszínre kerülése, a pénz és az egyéni érvényesülési vágy a falusi lázongások okozója.
Valójában az ún. hagyományos székely falu rendjének Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből felbomlása zajlott, amelyet a visszatért katonák lázongása és a közigazgatás felbomlása felgyorsított. Paál nemzetközi helyzetmegítélése – az ázsiai és az európai fajok harca között közvetítő székelység szerepét illetően – távol állt a realitásoktól. A századforduló turanista, szociáldarwinista eszméi keveredtek a forradalmi messianizmussal. Nem tudni, hogy a megye vezetői közül mennyien osztották Paál nézeteit a már említett decemberi megbeszélések résztvevőin túl, de valószínű, hogy a fiatalabb városi értelmiség körében ezekről a kérdésekről körülbelül az emlékiratban olvasható toposzok, érvelések alapján folyhattak a viták.
A ma mosolyra késztető gondolatok egy megyei közigazgatási apparátus felkészült vezetőjétől származnak: a felzaklatott vágyak, kapkodva alakuló jövőképekbe ad betekintést. Az akkoriban 10 ezer lakosú, főleg iparosok, kiskereskedők lakta város iskolái révén komoly értelmiségi réteggel rendelkezett, és a század első évtizedében megindított szabadiskolai előadások azt tükrözték, hogy a modern koreszmék igen hamar közvetítőkre találtak Székelyudvarhelyen.
Paál további pályafutása során kidolgozott közigazgatási és kisebbségpolitikai koncepcióiban a tervezetben található államosító, néhol falanszterszerű elképzelések nem tértek vissza. Ellenben a székelyföldi társadalom alulról történő megszervezése mindvégig jelen volt. A „Székely Köztársaságról” készült tervezetet eljutatták a szomszédos székelyföldi vármegyék vezetéséhez, valamint Budapestre, de további sorsáról vagy az ezzel kapcsolatos vitákról nincs tudomásunk. A béketárgyalások és a nemzetközi erőviszonyok teljesen más megoldási modelleket használtak, mint a közigazgatási és hatalmi vákuumhelyzetben pozícióőrzésre kialakuló lokális autonómia-terveket.
Jegyzetek 1 Részletes háttérként: Bárdi Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918-1920. Aetas 1993. 3. sz. 76–118.
2 A székelyek küldöttsége Jászi miniszternél. MOL K 40-1918-XVIII-308.
3 Székelyszervező és erdélyi mozgalmak. Székely Közélet 1918. november 24.
4 Részletesen tárgyalja Romsics Ignác: Bethlen István. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1991, 73.
5 Kolozsvári Hírlap 1918. november 22.
6 Romsics Ignác i. m. 73. 7 Uo. 8 Az erdélyi három nemzet uniójának alapelvei. Magyar Kisebbség 1998. 1. sz. 123–130. 118 ARCHÍVUM 9 Székely Közélet 1918. december 22.; A Székely Köztársaság története I. Erdélyi Magyarság, 1992. 5. sz. 34. 10 Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/330. Paál Árpád: Naplók. ua. Teleki László Alapítvány Kv. K-1951/95. 11 Uo. 12 Uo. 13 A tisztviselők hurcolásának vázlatos adatai. Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/166. 14 Uo. Ms 7651/330. 15 Erről részletesebben: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek, az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940) In Források és stratégiák. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. 29–113.
Székelyhon.ro
2015. április 27.
Nekik szabad: megnyílt a móc képviselet Brüsszelben
Megnyitották Erdély képviseleti irodáját és a Mócvidék kirendeltségét szombaton Brüsszelben. Négy évvel ezelőtt a román hatóságok hisztérikusan reagáltak a Székelyföld brüsszeli irodájának felavatására.
A Románia nyugati régiója, ezen belül pedig az öt megyében – Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs – elterülő Mócvidék népszerűsítésére hivatott brüsszeli képviselet létrehozását a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) két európai parlamenti képviselője kezdeményezte.
A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a szombati irodaavatón Victor Negrescu és Emilian Pavel elmondta, a „móc nagykövetség" és az erdélyi képviselet támogatást nyújt az érintett önkormányzatok és a régióban működő cégek számára a román márkák, a román identitás európai szintű bemutatása terén.
A képviseletek népszerűsíteni kívánják az EU fővárosában a régió gazdasági potenciálját és idegenforgalmát. Negrescu szerint első körben arra akarnak hangsúlyt fektetni, hogy a romániai helyszíneket is népszerűsítő európai utazási irodák kínálatában megjelenjenek az Erdélyi-Szigethegység hegyvidéki üdülőtelepei is.
„Rendkívül büszke vagyok arra, hogy az általam Románia parlamentjében képviselt Mócvidék képviseleti irodával rendelkezik Európa fővárosában. Ennek a projektnek a gyümölcsei hamarosan beérnek, ehhez azonban mihamarabb a kirendeltségnek mihamarabb be kell bizonyítania életképességét" – jelentette ki az eseményen az ötletgazda Ioan Dârzu, a PSD Fehér megyei parlamenti képviselője.
A mostani román kezdeményezés pikantériája, hogy a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának négy évvel ezelőtti megnyitásakor Bukarest diplomáciai botrányt gerjesztett. A kirendeltséget Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében avatták fel 2011. június elsején a brüsszeli Magyar Régiók Házában.
Néhány nappal az esemény előtt a bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, akivel közölte: Románia a két ország stratégiai partnerségére való tekintettel elvárja, hogy egyetlen magyarországi hivatalos személy se vegyen részt a megnyitón.
A tárca sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben „egy nem létező, mindenféle alkotmányos és törvényes alap nélküli" közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet. Traian Băsescu államfő úgy vélekedett, Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása nem jár politikai következményekkel, de az alkotmány és a románság „semmibevételének" minősül.
Az irodanyitás miatt Puiu Haşotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője az akkor az EP alelnöki tisztségét betöltő Tőkés László román állampolgárságának megvonását követelte.
Horia Grama parlamenti képviselő, a PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke úgy vélte, a székelyföldi képviselet megnyitása és az autonómiaigény révén az RMDSZ „semmibe veszi a román népet és az államot.” Sőt Mircea Geoană, a román szenátus akkori elnöke „törvénytelen, alkotmányellenes és európaiatlan" jelzőkkel illette a kezdeményezést, azzal érvelve, hogy csupán azon régiók nyithatnak törvényesen képviseletet, amelyeket saját országuk alkotmánya elismer.
Krónika (Kolozsvár)
Megnyitották Erdély képviseleti irodáját és a Mócvidék kirendeltségét szombaton Brüsszelben. Négy évvel ezelőtt a román hatóságok hisztérikusan reagáltak a Székelyföld brüsszeli irodájának felavatására.
A Románia nyugati régiója, ezen belül pedig az öt megyében – Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs – elterülő Mócvidék népszerűsítésére hivatott brüsszeli képviselet létrehozását a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) két európai parlamenti képviselője kezdeményezte.
A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a szombati irodaavatón Victor Negrescu és Emilian Pavel elmondta, a „móc nagykövetség" és az erdélyi képviselet támogatást nyújt az érintett önkormányzatok és a régióban működő cégek számára a román márkák, a román identitás európai szintű bemutatása terén.
A képviseletek népszerűsíteni kívánják az EU fővárosában a régió gazdasági potenciálját és idegenforgalmát. Negrescu szerint első körben arra akarnak hangsúlyt fektetni, hogy a romániai helyszíneket is népszerűsítő európai utazási irodák kínálatában megjelenjenek az Erdélyi-Szigethegység hegyvidéki üdülőtelepei is.
„Rendkívül büszke vagyok arra, hogy az általam Románia parlamentjében képviselt Mócvidék képviseleti irodával rendelkezik Európa fővárosában. Ennek a projektnek a gyümölcsei hamarosan beérnek, ehhez azonban mihamarabb a kirendeltségnek mihamarabb be kell bizonyítania életképességét" – jelentette ki az eseményen az ötletgazda Ioan Dârzu, a PSD Fehér megyei parlamenti képviselője.
A mostani román kezdeményezés pikantériája, hogy a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának négy évvel ezelőtti megnyitásakor Bukarest diplomáciai botrányt gerjesztett. A kirendeltséget Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében avatták fel 2011. június elsején a brüsszeli Magyar Régiók Házában.
Néhány nappal az esemény előtt a bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, akivel közölte: Románia a két ország stratégiai partnerségére való tekintettel elvárja, hogy egyetlen magyarországi hivatalos személy se vegyen részt a megnyitón.
A tárca sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben „egy nem létező, mindenféle alkotmányos és törvényes alap nélküli" közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet. Traian Băsescu államfő úgy vélekedett, Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása nem jár politikai következményekkel, de az alkotmány és a románság „semmibevételének" minősül.
Az irodanyitás miatt Puiu Haşotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője az akkor az EP alelnöki tisztségét betöltő Tőkés László román állampolgárságának megvonását követelte.
Horia Grama parlamenti képviselő, a PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke úgy vélte, a székelyföldi képviselet megnyitása és az autonómiaigény révén az RMDSZ „semmibe veszi a román népet és az államot.” Sőt Mircea Geoană, a román szenátus akkori elnöke „törvénytelen, alkotmányellenes és európaiatlan" jelzőkkel illette a kezdeményezést, azzal érvelve, hogy csupán azon régiók nyithatnak törvényesen képviseletet, amelyeket saját országuk alkotmánya elismer.
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 28.
Marosvásárhely őrzőinek
Bár az elmúlt 25 év alatt már számtalanszor előfordult, továbbra is megrökönyödéssel és felháborodással fogadjuk a Marosvásárhelyről érkező magyarellenes intézkedések hírét. És nem is tehetünk másképp, hiszen Székelyföld fővárosának, szellemi és kulturális központjának a sorsa nem hagyhat közömbösen minket, mint ahogy a benne lakó véreinket sem.
Nem maradhatunk közömbösek ugyanis, ha a történelmi városközpont amúgy is megtépázott arculatát a polgármester folyamatosan a maga kificamodott ízlése után igazítja. Nem maradhatunk közömbösek, ha a magyar rendezvényeket és megnyilvánulásokat álnok módon kitiltják a város főteréről, vagy még a megtartásukat sem engedélyezik. Nem lehetünk közömbösek, ha a marosvásárhelyi magyarok anyanyelvhasználatát aljas módszerekkel korlátozzák, és tetemes büntetésekkel fenyegetik őket, mikor nem hajlandók elfogadni a törvénytelen intézkedéseket.
És nem lehettek közömbösek ti, Marosvásárhely még el nem üldözött, meg nem futamodott, be nem hódolt magyarjai sem! Hiszen arról a városról van szó, melyet elődeitek fáradságos munkával ugyan, de lelkesen építettek és csinosítottak az évszázadok folyamán. Melyet szívós kitartással az erdélyi magyar tudomány és kultúra egyik fellegvárává tettek. Mely lakójának lenni egykor rangot jelentett és megbecsülést, és azt kell jelentenie továbbra is.
Marosvásárhelyi magyarok! Tudjuk, hogy 1990 fekete márciusa után, módszerekben és eszközökben nem válogatva akartak titeket másodrendű állampolgárrá csökevényesíteni. És azzal is tisztában vagyunk, hogy részükről még sok ilyen próbálkozás lesz, de ennek ellenére ki kell tartani, hiszen erre kötelez a sorsunk! Ha pedig igyekezetük mégis sikerrel jár, az sem az ő dicsőségük, hanem a ti szégyenetek, mert engedtétek megfélemlíteni, megalázni és elüldöztetni magatokat a falak közül, melyeket apátok, nagyapátok, dédapátok vagy ükapátok szépapja épített.
Ébredjetek hát, és álljatok talpra, ugyanis a város jövője a ti kezetekben van letétbe helyezve. A városé, melynek nem csak lakói, hanem az őrzői is vagytok, így őseitekhez hasonlóan kötelességetek azt az utódok számára megmenteni. Ha másért nem, hát legalább azért, hogy ne nője be gaz a sírotokat.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Bár az elmúlt 25 év alatt már számtalanszor előfordult, továbbra is megrökönyödéssel és felháborodással fogadjuk a Marosvásárhelyről érkező magyarellenes intézkedések hírét. És nem is tehetünk másképp, hiszen Székelyföld fővárosának, szellemi és kulturális központjának a sorsa nem hagyhat közömbösen minket, mint ahogy a benne lakó véreinket sem.
Nem maradhatunk közömbösek ugyanis, ha a történelmi városközpont amúgy is megtépázott arculatát a polgármester folyamatosan a maga kificamodott ízlése után igazítja. Nem maradhatunk közömbösek, ha a magyar rendezvényeket és megnyilvánulásokat álnok módon kitiltják a város főteréről, vagy még a megtartásukat sem engedélyezik. Nem lehetünk közömbösek, ha a marosvásárhelyi magyarok anyanyelvhasználatát aljas módszerekkel korlátozzák, és tetemes büntetésekkel fenyegetik őket, mikor nem hajlandók elfogadni a törvénytelen intézkedéseket.
És nem lehettek közömbösek ti, Marosvásárhely még el nem üldözött, meg nem futamodott, be nem hódolt magyarjai sem! Hiszen arról a városról van szó, melyet elődeitek fáradságos munkával ugyan, de lelkesen építettek és csinosítottak az évszázadok folyamán. Melyet szívós kitartással az erdélyi magyar tudomány és kultúra egyik fellegvárává tettek. Mely lakójának lenni egykor rangot jelentett és megbecsülést, és azt kell jelentenie továbbra is.
Marosvásárhelyi magyarok! Tudjuk, hogy 1990 fekete márciusa után, módszerekben és eszközökben nem válogatva akartak titeket másodrendű állampolgárrá csökevényesíteni. És azzal is tisztában vagyunk, hogy részükről még sok ilyen próbálkozás lesz, de ennek ellenére ki kell tartani, hiszen erre kötelez a sorsunk! Ha pedig igyekezetük mégis sikerrel jár, az sem az ő dicsőségük, hanem a ti szégyenetek, mert engedtétek megfélemlíteni, megalázni és elüldöztetni magatokat a falak közül, melyeket apátok, nagyapátok, dédapátok vagy ükapátok szépapja épített.
Ébredjetek hát, és álljatok talpra, ugyanis a város jövője a ti kezetekben van letétbe helyezve. A városé, melynek nem csak lakói, hanem az őrzői is vagytok, így őseitekhez hasonlóan kötelességetek azt az utódok számára megmenteni. Ha másért nem, hát legalább azért, hogy ne nője be gaz a sírotokat.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2015. április 28.
A Sóvidék a Székely Fesztivál kiemelt vendége
A parajdi Sóvidék a hétvégi Székely Fesztivál kiemelt vendége, a gasztrokulturális majálisnak péntektől vasárnapig a budapesti Millenáris Park ad otthont.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a rendezvény fővédnöke a fesztiválról tartott keddi budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a gazdasági kapcsolatok erősödéséhez szükség van arra, hogy egy ilyen rendezvény keretében mutatkozhasson be a Székelyföld Magyarországon.
A három napon át több száz kiállító több ezer székelyföldi terméke kerül az asztalokra, emellett értékes kulturális programok is lesznek – tette hozzá a miniszter. Varga Mihály kiemelte: bízik abban, hogy nemcsak kulturális, művészeti és gasztronómiai kapcsolatok fognak ezáltal erősödni, hanem az a kapocs is, amelynek hosszú évtizedekre meg kell tartania a Székelyföldet a magyar gazdasági vérkeringés részeként.
A miniszter kiemelte: helye és szerepe kell legyen annak, hogy a Székelyföldet, a Kárpát-medence egyik legígéretesebb és legszebb régióját minél több szállal kapcsoljuk Magyarországhoz. Mint mondta, a szálak és kötődések megvannak, hiszen mintegy 11 ezer magyar–román vegyesvállalat működik a két ország között, ez jó alapot teremt arra, hogy a Székelyföld a magyar gazdasági vérkeringés része legyen és maradjon – hangsúlyozta.
Lukács Csaba, a Székely Szeretetszolgálat elnöke hozzáfűzte: a parajdi sóbánya felajánlásaként összesen 10 tonna só – 2 ezer sótégla – kerül Budapestre, ebből ezer téglát a Cseppkő utcai gyermekotthon, ezer téglát pedig a Völgy utcai Ökumenikus Óvoda kap. Szólt arról is, hogy a rendezvény első napján Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
A rendezvényre 25 ezer darab töltelékes káposztát készítenek, bemutatkozik pénteken az Erdélyi Pálinka Lovagrend gyümölcspárlataival, fellép mások mellett a Codex régizene-együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Másnap egyebek mellett a parajdi sóbányát és natúr termékeit ismerhetik meg a látogatók. Szombat este rendezik meg a Millenáris Teátrum épületében a Székely bált, amelyen a Gyergyószéki Dandár Zenekar muzsikál, Tamás Gábor pedig koncertet ad.
MTI
Székelyhon.ro
A parajdi Sóvidék a hétvégi Székely Fesztivál kiemelt vendége, a gasztrokulturális majálisnak péntektől vasárnapig a budapesti Millenáris Park ad otthont.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a rendezvény fővédnöke a fesztiválról tartott keddi budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a gazdasági kapcsolatok erősödéséhez szükség van arra, hogy egy ilyen rendezvény keretében mutatkozhasson be a Székelyföld Magyarországon.
A három napon át több száz kiállító több ezer székelyföldi terméke kerül az asztalokra, emellett értékes kulturális programok is lesznek – tette hozzá a miniszter. Varga Mihály kiemelte: bízik abban, hogy nemcsak kulturális, művészeti és gasztronómiai kapcsolatok fognak ezáltal erősödni, hanem az a kapocs is, amelynek hosszú évtizedekre meg kell tartania a Székelyföldet a magyar gazdasági vérkeringés részeként.
A miniszter kiemelte: helye és szerepe kell legyen annak, hogy a Székelyföldet, a Kárpát-medence egyik legígéretesebb és legszebb régióját minél több szállal kapcsoljuk Magyarországhoz. Mint mondta, a szálak és kötődések megvannak, hiszen mintegy 11 ezer magyar–román vegyesvállalat működik a két ország között, ez jó alapot teremt arra, hogy a Székelyföld a magyar gazdasági vérkeringés része legyen és maradjon – hangsúlyozta.
Lukács Csaba, a Székely Szeretetszolgálat elnöke hozzáfűzte: a parajdi sóbánya felajánlásaként összesen 10 tonna só – 2 ezer sótégla – kerül Budapestre, ebből ezer téglát a Cseppkő utcai gyermekotthon, ezer téglát pedig a Völgy utcai Ökumenikus Óvoda kap. Szólt arról is, hogy a rendezvény első napján Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
A rendezvényre 25 ezer darab töltelékes káposztát készítenek, bemutatkozik pénteken az Erdélyi Pálinka Lovagrend gyümölcspárlataival, fellép mások mellett a Codex régizene-együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Másnap egyebek mellett a parajdi sóbányát és natúr termékeit ismerhetik meg a látogatók. Szombat este rendezik meg a Millenáris Teátrum épületében a Székely bált, amelyen a Gyergyószéki Dandár Zenekar muzsikál, Tamás Gábor pedig koncertet ad.
MTI
Székelyhon.ro
2015. április 29.
Közlemény: Helyesbítés és kiegészítés
Az Európai Parlament néppárti frakciója szervezésében Brüsszelben sorra került múlt heti kisebbségvédelmi közmeghallgatásról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül azt adják Tőkés László európai képviselő szájába, hogy: „szerinte Székelyföldön valóságos humánkatasztrófa fenyeget”.
Ezen félrehallással szemben a valóság az, hogy erdélyi képviselőnk az egész Kárpát-medencei, kiváltképpen pedig a külhoni magyar közösségek vonatkozásában tette ezt a drámai kijelentést, konkrét statisztikai adatokkal támasztva alá állítását. Ez április 23-i, Az Uniónak lépnie kell az őshonos nemzeti közösségek ügyében! című közleményükből is kiolvasható volt. Ezek szerint Kárpát-medencei magyarságunk lélekszáma az utóbbi negyed században több mint egymillióval csökkent, ami – békeidőben – meghaladja nemzetünk II. világháborús vérveszteségeit. Másik riasztó adat drasztikus erdélyi megfogyatkozásunk, ahol csupán az utóbbi 25 esztendőben több mint 400 ezres veszteséget könyvelhettünk el.
A Trianon óta eltelt közel száz év alatt az erdélyi magyarok és németek aránya az egykori 45%-ról mostanra 20% alá apadt, a románoké – ezzel szemben – az akkori 55 %-ról 80%-ra növekedett. Erdélyi nagyvárosaink magyar lakosságának meredek zuhanása hasonlóképpen vészjósló. Az 1989 után reánk köszöntött „eredeti román demokrácia” időszakában Marosvásárhelyen 50% alá, Szatmáron 40% alá, Nagyváradon 30% alá, Kolozsvárott pedig 20% alá esett lélekszámunk. A sokkoló adatok sorjázását kedvünkre folytathatnánk. A felsoroltakból is egyértelműen kitűnik azonban, hogy kongresszusi fennhéjázásra és üdvrivalgásra semmi okunk nincsen. Tőkés László meglátása szerint ama bizonyos kisebbségi humánkatasztrófa tehát a legkevésbé sem Székelyföldet, hanem egész erdélyi magyarságunkat fenyegeti. A neki tulajdonított megfogalmazással ellentétben pedig hiszi azt, hogy amennyiben saját kezébe veszi sorsát és kivívja önrendelkezését: a székely nép egész nemzetünk és erdélyi közösségünk megújulásának és felemelkedésének a kovásza és példája lehet.
Strasbourg, 2015. április 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro
Az Európai Parlament néppárti frakciója szervezésében Brüsszelben sorra került múlt heti kisebbségvédelmi közmeghallgatásról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül azt adják Tőkés László európai képviselő szájába, hogy: „szerinte Székelyföldön valóságos humánkatasztrófa fenyeget”.
Ezen félrehallással szemben a valóság az, hogy erdélyi képviselőnk az egész Kárpát-medencei, kiváltképpen pedig a külhoni magyar közösségek vonatkozásában tette ezt a drámai kijelentést, konkrét statisztikai adatokkal támasztva alá állítását. Ez április 23-i, Az Uniónak lépnie kell az őshonos nemzeti közösségek ügyében! című közleményükből is kiolvasható volt. Ezek szerint Kárpát-medencei magyarságunk lélekszáma az utóbbi negyed században több mint egymillióval csökkent, ami – békeidőben – meghaladja nemzetünk II. világháborús vérveszteségeit. Másik riasztó adat drasztikus erdélyi megfogyatkozásunk, ahol csupán az utóbbi 25 esztendőben több mint 400 ezres veszteséget könyvelhettünk el.
A Trianon óta eltelt közel száz év alatt az erdélyi magyarok és németek aránya az egykori 45%-ról mostanra 20% alá apadt, a románoké – ezzel szemben – az akkori 55 %-ról 80%-ra növekedett. Erdélyi nagyvárosaink magyar lakosságának meredek zuhanása hasonlóképpen vészjósló. Az 1989 után reánk köszöntött „eredeti román demokrácia” időszakában Marosvásárhelyen 50% alá, Szatmáron 40% alá, Nagyváradon 30% alá, Kolozsvárott pedig 20% alá esett lélekszámunk. A sokkoló adatok sorjázását kedvünkre folytathatnánk. A felsoroltakból is egyértelműen kitűnik azonban, hogy kongresszusi fennhéjázásra és üdvrivalgásra semmi okunk nincsen. Tőkés László meglátása szerint ama bizonyos kisebbségi humánkatasztrófa tehát a legkevésbé sem Székelyföldet, hanem egész erdélyi magyarságunkat fenyegeti. A neki tulajdonított megfogalmazással ellentétben pedig hiszi azt, hogy amennyiben saját kezébe veszi sorsát és kivívja önrendelkezését: a székely nép egész nemzetünk és erdélyi közösségünk megújulásának és felemelkedésének a kovásza és példája lehet.
Strasbourg, 2015. április 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro
2015. április 30.
Házi őrizetbe helyezték a csíkszeredai elöljárókat
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa, csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila
Székelyhon.ro
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa, csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Botár István: „a szakma talált meg engem”
Ha a helyzet úgy hozza, beáll a munkások mellé, és ő maga is ás, de van, amikor spaklit, ecsetet, vésőt vesz a kezébe. És amikor az egyszerű halandó azt hiszi, hogy „csak” sétál és nézelődik, ő tulajdonképpen terepfelmérésen van. A csíkszeredai Botár István a Csíki Székely Múzeum régésze. Ő mesél a különböző szakmákat bemutató rovatunkban a régészetről.
Bár szerette a történelmet, sosem álmodta magát Indiana Jones szerepébe, aztán mégis régész lett miután tizenöt évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által a régész szakon meghirdetett ösztöndíjat. „Igazából a szakma talált meg engem, nem én a szakmát. Szerencsés véletlen volt, már első év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tanulásba" – meséli Botár István.
Mint szavaiból kiderül, egy régész mindennapjai korántsem annyira kalandosak, mint azt talán elképzeljük, bár néha meglehetősen izgalmasak, olykor akár komikusak is. „Izgalmas, amikor az ember terepen, akár terepbejáráson van. A friss szántásban megyünk a traktor után, és próbálunk leletet találni. Így azonosítjuk a lelőhelyeket. Sokszor komikus a helyzet. Van, amikor a nénik elmondják, hogy édes lelkem, itt soha semmi nem volt, harminc éve kapáljuk ezt a földet, de nagy a sikerélmény, amikor meg tudom nekik mutatni, hogy egy bronzkori leletet találtunk a földjén. Aztán egy másik heuréka-élmény, amikor egy ásatás során egy adott korból az első leletet megtaláljuk. Például én és a kollégáim tártuk fel Csíkban az első Árpád-kori templomokat. Ez mindig nagy élmény, izgalom” – meséli lelkesen a Csíki Székely Múzeum fiatal régésze.
Munkájának vannak kevésbé látványos, de izgalmas részei is. „Az ember a saját nyers adataival kezd könyvtárazni, utánaolvasni, és akkor jön rá az összefüggésekre. Kevésbé látványos és érdekes az ásatások leszervezése, amikor győzködni kell a telektulajdonost, a polgármestert, a pap bácsit, a traktoristát, hogy a munkálatok elindulhassanak. Mivel helyi szinten nagyon kevés ember van, akit régésztechnikusként használhatunk, mindig nehézkes az első két-három nap, amíg a segítőtársakat betanítjuk, megértik, hogy nem feltétlenül köbmétereket kell kiásni, hanem rétegenkénti finom munkára van szükség” – fűzi hozzá.
Személy szerint sosem zárkózott el a szakmával járó fizikai munkától, maga is szívesen beáll lapátolni. Aztán ott van még a leletek megtisztítása, a cserépmosás, ragasztás, majd később a dokumentálás, az irodai munka, végül a lelőhelyről, a leletről, kutatásról összegző tanulmány publikálása. „Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeket, ismereteket minél hamarabb visszaadhassuk a helyi közösségnek. Ha mondjuk megjelenik szakkönyvekben, tanulmánykötetekben egy cikk, az a csíkszentmártoni bácsi vagy a csíkszentsimoni kislány életet nem befolyásolja, viszont ha egy helyi lapban, újságban, tévében az információ eljut hozzájuk, vagy nyílt órán beszélünk róla a gyerekeknek, akkor ez az ismeret visszacsordogál a közösségbe. Jó érzés, amikor a traktoristát a terepen meggyőzőm, hogy a friss szántásban van valami, amikor a pap bácsi megérti, hogy nem púp vagyunk a hátán, mert a templomában kutatunk, hanem a falu történelméhez, életéhez hozunk olyan ismereteket, amikről nincs tudomásuk. Egy marék, önmagában értéktelen koszos cserép, vagy egy árok, lakóház, amit feltárunk, az adott falunak a történetét évszázadokkal vetíti vissza. A helyi identitás szempontjából ezek fontos kicsi puzzle-darabok. Székelyföld ilyen szempontból nagyon szerencsés, mert sok még a kutatnivaló, gyakran van sikerélmény. Ezek az apró tudományos részeredmények azon túl, hogy helytörténetileg érdekesek, a Kárpát-medence történetére nézve is nagyon fontosak” – hangsúlyozza a régész.
E szakmának sajnos árnyoldalai is vannak, nem mindenhol örülnek az ásatásoknak, a kutatásoknak. „Vannak olyan falvak, lelőhelyek, amikor azt érzem, hogy ha nem is ellenségesek, minimum közömbösek. Van pap, aki örül, jön, beáll mellénk lapátolni, érdeklődik, de olyan is akad, aki alig várja, hogy elhagyjuk a helyszínt.” De nem szolgálja őket sem a törtvény, sem az intézményi háttér. Ha például egy építkezés lelőhelyet érint, a feltárás költségeit a befektetőnek, a tulajdonosnak kell állnia. A régész pedig ez esetben „pluszköltség”. „A törvény, a hatóság és a tulajdonos között pingpongoznak velünk, ez hálátlan szerep, nem nagyon szeretem. Mi vagyunk ilyenkor a fekete bárány” – jegyzi meg.
„Izgalmas, érdekes munka, tele kihívásokkal, javasolni tudom olyan embereknek, akik szeretnek tanulni, érdekli őket a kulturális örökségünk. Mivel Romániában kedvezőtlen a törvényi háttér, a fizetés, igazából nem javasolnám senkinek. Kicsit visszás dolog, de azt látom, hogy fiatal kollégák tömegei végeznek az egyetemen és mennek Németországba dolgozni. Imádom a munkámat, de a pedagógus és az orvos is szereti munkáját, és közben tele van keserűséggel, kételyei vannak, nem tud, nem mer tervezni” – mondja. Botár István munkája jelenleg több síkon zajlik, ásatási jelentést, tanulmányt ír, doktori címének a megvédésére és közben újabb megbízatásokra készül. Mert szereti munkáját.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro
Ha a helyzet úgy hozza, beáll a munkások mellé, és ő maga is ás, de van, amikor spaklit, ecsetet, vésőt vesz a kezébe. És amikor az egyszerű halandó azt hiszi, hogy „csak” sétál és nézelődik, ő tulajdonképpen terepfelmérésen van. A csíkszeredai Botár István a Csíki Székely Múzeum régésze. Ő mesél a különböző szakmákat bemutató rovatunkban a régészetről.
Bár szerette a történelmet, sosem álmodta magát Indiana Jones szerepébe, aztán mégis régész lett miután tizenöt évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem által a régész szakon meghirdetett ösztöndíjat. „Igazából a szakma talált meg engem, nem én a szakmát. Szerencsés véletlen volt, már első év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a tanulásba" – meséli Botár István.
Mint szavaiból kiderül, egy régész mindennapjai korántsem annyira kalandosak, mint azt talán elképzeljük, bár néha meglehetősen izgalmasak, olykor akár komikusak is. „Izgalmas, amikor az ember terepen, akár terepbejáráson van. A friss szántásban megyünk a traktor után, és próbálunk leletet találni. Így azonosítjuk a lelőhelyeket. Sokszor komikus a helyzet. Van, amikor a nénik elmondják, hogy édes lelkem, itt soha semmi nem volt, harminc éve kapáljuk ezt a földet, de nagy a sikerélmény, amikor meg tudom nekik mutatni, hogy egy bronzkori leletet találtunk a földjén. Aztán egy másik heuréka-élmény, amikor egy ásatás során egy adott korból az első leletet megtaláljuk. Például én és a kollégáim tártuk fel Csíkban az első Árpád-kori templomokat. Ez mindig nagy élmény, izgalom” – meséli lelkesen a Csíki Székely Múzeum fiatal régésze.
Munkájának vannak kevésbé látványos, de izgalmas részei is. „Az ember a saját nyers adataival kezd könyvtárazni, utánaolvasni, és akkor jön rá az összefüggésekre. Kevésbé látványos és érdekes az ásatások leszervezése, amikor győzködni kell a telektulajdonost, a polgármestert, a pap bácsit, a traktoristát, hogy a munkálatok elindulhassanak. Mivel helyi szinten nagyon kevés ember van, akit régésztechnikusként használhatunk, mindig nehézkes az első két-három nap, amíg a segítőtársakat betanítjuk, megértik, hogy nem feltétlenül köbmétereket kell kiásni, hanem rétegenkénti finom munkára van szükség” – fűzi hozzá.
Személy szerint sosem zárkózott el a szakmával járó fizikai munkától, maga is szívesen beáll lapátolni. Aztán ott van még a leletek megtisztítása, a cserépmosás, ragasztás, majd később a dokumentálás, az irodai munka, végül a lelőhelyről, a leletről, kutatásról összegző tanulmány publikálása. „Fontosnak tartom, hogy ezeket az értékeket, ismereteket minél hamarabb visszaadhassuk a helyi közösségnek. Ha mondjuk megjelenik szakkönyvekben, tanulmánykötetekben egy cikk, az a csíkszentmártoni bácsi vagy a csíkszentsimoni kislány életet nem befolyásolja, viszont ha egy helyi lapban, újságban, tévében az információ eljut hozzájuk, vagy nyílt órán beszélünk róla a gyerekeknek, akkor ez az ismeret visszacsordogál a közösségbe. Jó érzés, amikor a traktoristát a terepen meggyőzőm, hogy a friss szántásban van valami, amikor a pap bácsi megérti, hogy nem púp vagyunk a hátán, mert a templomában kutatunk, hanem a falu történelméhez, életéhez hozunk olyan ismereteket, amikről nincs tudomásuk. Egy marék, önmagában értéktelen koszos cserép, vagy egy árok, lakóház, amit feltárunk, az adott falunak a történetét évszázadokkal vetíti vissza. A helyi identitás szempontjából ezek fontos kicsi puzzle-darabok. Székelyföld ilyen szempontból nagyon szerencsés, mert sok még a kutatnivaló, gyakran van sikerélmény. Ezek az apró tudományos részeredmények azon túl, hogy helytörténetileg érdekesek, a Kárpát-medence történetére nézve is nagyon fontosak” – hangsúlyozza a régész.
E szakmának sajnos árnyoldalai is vannak, nem mindenhol örülnek az ásatásoknak, a kutatásoknak. „Vannak olyan falvak, lelőhelyek, amikor azt érzem, hogy ha nem is ellenségesek, minimum közömbösek. Van pap, aki örül, jön, beáll mellénk lapátolni, érdeklődik, de olyan is akad, aki alig várja, hogy elhagyjuk a helyszínt.” De nem szolgálja őket sem a törtvény, sem az intézményi háttér. Ha például egy építkezés lelőhelyet érint, a feltárás költségeit a befektetőnek, a tulajdonosnak kell állnia. A régész pedig ez esetben „pluszköltség”. „A törvény, a hatóság és a tulajdonos között pingpongoznak velünk, ez hálátlan szerep, nem nagyon szeretem. Mi vagyunk ilyenkor a fekete bárány” – jegyzi meg.
„Izgalmas, érdekes munka, tele kihívásokkal, javasolni tudom olyan embereknek, akik szeretnek tanulni, érdekli őket a kulturális örökségünk. Mivel Romániában kedvezőtlen a törvényi háttér, a fizetés, igazából nem javasolnám senkinek. Kicsit visszás dolog, de azt látom, hogy fiatal kollégák tömegei végeznek az egyetemen és mennek Németországba dolgozni. Imádom a munkámat, de a pedagógus és az orvos is szereti munkáját, és közben tele van keserűséggel, kételyei vannak, nem tud, nem mer tervezni” – mondja. Botár István munkája jelenleg több síkon zajlik, ásatási jelentést, tanulmányt ír, doktori címének a megvédésére és közben újabb megbízatásokra készül. Mert szereti munkáját.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro
2015. április 30.
Székelyföldi vásárok: előítéletek és kitörési lehetőségek
A 25 éves évfordulók évében a székelyföldi vásárok egy része is negyedszázados jubileumhoz érkezett. Az új idény kezdete előtt Csipor Attila, az öt székelyföldi rendezvény építője, illetve részszervezője, a csíkszeredai Expo-Har Kft. tulajdonos-ügyvezetője segített felrajzolni az elmúlt évtizedek vásártérképét.
A Szent György Napok keretében április 30-án megnyitandó Szentgyörgy Expóval kezdődik az idei vásárszezon. A háromszéki expó az első erdélyi vásár, amely sokáig a legnagyobb is volt, kiállítói között elsősorban magyar állami támogatással érkező anyaországi cégek szerepeltek. Sokáig ez jellemezte a több helyszín végigjárása után tavalyra a Székely Mikó Kollégiumba visszahúzódó, wellnesskiállításra szűkülő vásárt, amelynek voltak kiemelkedő és sürgős elfelejtésre váró epizódjai is. Idén a „sokadalom” kellős közepén felállítandó, 360 négyzetméter beépített felületű expósátorba várják az érdeklődőket – miközben megmarad a Kovászna megyei Kereskedelmi és Iparkamara wellnesskiállítása is.
A szentgyörgyivel párhuzamosan Csíkszeredában is hamar elkezdődött a vásározás, ott a Szakszervezetek Művelődési Házának folyosóin. „Az első években mindkét helyszínen az élelmiszer alapú és alapvető fogyasztási cikkekre nyilvánult meg hatalmas kereslet. Érthető módon, hiszen a kommunizmus éveinek korlátozásai nyomán az emberekben olyan áruéhség alakult ki, hogy szinte bármit el lehetett adni” – idézi fel a kezdeteket Csipor Attila. Az érdeklődés aztán folyamatosan átalakult, jó néhány trendhullámot lehetett azonosítani az elektronikai cikkektől a nyílászárókig vagy a minőségi építőanyagokig. Az igazgató a vásárlói viszonyulás igen érdekes vonzatait is említi. „Elsősorban a hazai termékek lebecsülése volt megdöbbentő, még akkor is, ha a minőség valóban sokszor hagyott maga után kívánni valót. Minőségtől szinte függetlenül azonban minden jobb volt, ami külföldről érkezett, főleg a magyar termékek – mondja. – Pedig egy idő után a fatermékek tekintetében egészen remek termékeket produkált Székelyföld, a hazai ember azonban nem becsülte a hazai termelőt.”
A Csík-Expo mintegy 15 év után változtatott helyszínt és időpontot. Miután egyre kevesebb kiállítási felület jutott a művelődési házban, a pünkösdi emberözönre alapozó stratégia is változtatásra szorult. „Be kellett látnunk, hogy pünkösdkor egészen másra kíváncsiak az emberek. Viszont azokban az években arra is ráébredhettünk, milyen sok román látogató vagy lakos fordul meg a városban” – indokolja Csipor. A Vákár Lajos-jégcsarnok azonban jó – főleg a létesítmény korszerűsítése után – és stabil választásnak bizonyult. Ott 1200 beépített négyzetméter felületen mutathatják be termékeiket a kiállítók. A vásározók megszűrésére nem nagyon nyílik lehetőség, Csipor Attila ma is beleborzongva idézi fel, amikor egy marosludasi olasz vállalkozó koporsói fogadták a marosvásárhelyi kiállításra érkezőket. A kiállítók legnagyobb részét továbbra is azok a kerekedők képezik, akiknek a termékeit feltétlenül meg kell mutatni. „A legnagyobb tömörülés rendszerint azok előtt a standok előtt alakul ki, ahol termékbemutatás zajlik, a többiek előtt rendre csak elsétálnak az emberek” – mondja a szakember. Csipor azt is nehezményezi, hogy a székelyföldi látogatók többnyire előítéletekkel, kész verdiktummal érkeznek a vásárba, amit menet közben is csak nagyon nehezen tudnak levetkőzni. Pozitív példaként a székelyudvarhelyi vásárt említi, ahol a társszervező Príma Rádió által az expó köré szervezett rendezvények rendre családi programokká avatják a kiállítást.
Az április végi Szentgyörgy-expót május 14–17. között a Csík Expó követi, a Marosvásárhelyi Általános Tavaszi Vásárt pedig május 28-i kezdettel rendezik. Az udvarhelyiek október elsejétől mehetnek vásárba, a székelyföldi vásáridényt pedig a Gyergyó Expó zárja december 4–6. között. „Én soha nem ígérek eladásokat a vásározóknak – mondja Csipor –, annyit szoktam mondani, hogy a termék beszél, mi csak a kereteket biztosítjuk. Azokból viszont jó minőséget, így semmi sem múlik a körülményeken.” Idén nem lesz különösebb slágertémája a vásároknak, az előzetes jelentkezések alapján elsősorban a fogyasztási cikkek viszik majd a prímet. No meg a látogatók, akik Sepsiszentgyörgyön például a városnapok forgatagából és hangulatából egyetlen pillanatra sem kiszakadva nézhetik meg, van-e valami új a nap alatt.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A 25 éves évfordulók évében a székelyföldi vásárok egy része is negyedszázados jubileumhoz érkezett. Az új idény kezdete előtt Csipor Attila, az öt székelyföldi rendezvény építője, illetve részszervezője, a csíkszeredai Expo-Har Kft. tulajdonos-ügyvezetője segített felrajzolni az elmúlt évtizedek vásártérképét.
A Szent György Napok keretében április 30-án megnyitandó Szentgyörgy Expóval kezdődik az idei vásárszezon. A háromszéki expó az első erdélyi vásár, amely sokáig a legnagyobb is volt, kiállítói között elsősorban magyar állami támogatással érkező anyaországi cégek szerepeltek. Sokáig ez jellemezte a több helyszín végigjárása után tavalyra a Székely Mikó Kollégiumba visszahúzódó, wellnesskiállításra szűkülő vásárt, amelynek voltak kiemelkedő és sürgős elfelejtésre váró epizódjai is. Idén a „sokadalom” kellős közepén felállítandó, 360 négyzetméter beépített felületű expósátorba várják az érdeklődőket – miközben megmarad a Kovászna megyei Kereskedelmi és Iparkamara wellnesskiállítása is.
A szentgyörgyivel párhuzamosan Csíkszeredában is hamar elkezdődött a vásározás, ott a Szakszervezetek Művelődési Házának folyosóin. „Az első években mindkét helyszínen az élelmiszer alapú és alapvető fogyasztási cikkekre nyilvánult meg hatalmas kereslet. Érthető módon, hiszen a kommunizmus éveinek korlátozásai nyomán az emberekben olyan áruéhség alakult ki, hogy szinte bármit el lehetett adni” – idézi fel a kezdeteket Csipor Attila. Az érdeklődés aztán folyamatosan átalakult, jó néhány trendhullámot lehetett azonosítani az elektronikai cikkektől a nyílászárókig vagy a minőségi építőanyagokig. Az igazgató a vásárlói viszonyulás igen érdekes vonzatait is említi. „Elsősorban a hazai termékek lebecsülése volt megdöbbentő, még akkor is, ha a minőség valóban sokszor hagyott maga után kívánni valót. Minőségtől szinte függetlenül azonban minden jobb volt, ami külföldről érkezett, főleg a magyar termékek – mondja. – Pedig egy idő után a fatermékek tekintetében egészen remek termékeket produkált Székelyföld, a hazai ember azonban nem becsülte a hazai termelőt.”
A Csík-Expo mintegy 15 év után változtatott helyszínt és időpontot. Miután egyre kevesebb kiállítási felület jutott a művelődési házban, a pünkösdi emberözönre alapozó stratégia is változtatásra szorult. „Be kellett látnunk, hogy pünkösdkor egészen másra kíváncsiak az emberek. Viszont azokban az években arra is ráébredhettünk, milyen sok román látogató vagy lakos fordul meg a városban” – indokolja Csipor. A Vákár Lajos-jégcsarnok azonban jó – főleg a létesítmény korszerűsítése után – és stabil választásnak bizonyult. Ott 1200 beépített négyzetméter felületen mutathatják be termékeiket a kiállítók. A vásározók megszűrésére nem nagyon nyílik lehetőség, Csipor Attila ma is beleborzongva idézi fel, amikor egy marosludasi olasz vállalkozó koporsói fogadták a marosvásárhelyi kiállításra érkezőket. A kiállítók legnagyobb részét továbbra is azok a kerekedők képezik, akiknek a termékeit feltétlenül meg kell mutatni. „A legnagyobb tömörülés rendszerint azok előtt a standok előtt alakul ki, ahol termékbemutatás zajlik, a többiek előtt rendre csak elsétálnak az emberek” – mondja a szakember. Csipor azt is nehezményezi, hogy a székelyföldi látogatók többnyire előítéletekkel, kész verdiktummal érkeznek a vásárba, amit menet közben is csak nagyon nehezen tudnak levetkőzni. Pozitív példaként a székelyudvarhelyi vásárt említi, ahol a társszervező Príma Rádió által az expó köré szervezett rendezvények rendre családi programokká avatják a kiállítást.
Az április végi Szentgyörgy-expót május 14–17. között a Csík Expó követi, a Marosvásárhelyi Általános Tavaszi Vásárt pedig május 28-i kezdettel rendezik. Az udvarhelyiek október elsejétől mehetnek vásárba, a székelyföldi vásáridényt pedig a Gyergyó Expó zárja december 4–6. között. „Én soha nem ígérek eladásokat a vásározóknak – mondja Csipor –, annyit szoktam mondani, hogy a termék beszél, mi csak a kereteket biztosítjuk. Azokból viszont jó minőséget, így semmi sem múlik a körülményeken.” Idén nem lesz különösebb slágertémája a vásároknak, az előzetes jelentkezések alapján elsősorban a fogyasztási cikkek viszik majd a prímet. No meg a látogatók, akik Sepsiszentgyörgyön például a városnapok forgatagából és hangulatából egyetlen pillanatra sem kiszakadva nézhetik meg, van-e valami új a nap alatt.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2015. május 1.
Állásfoglalás a Csíkszereda városvezetőiről megfogalmazott gyanúsításokról
Összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják a Korrupció Ellenes Ügyészség ügyészei Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokos alpolgármestert. Szerdán reggel, délelőtt több órán át tartó házkutatást folytattak a Városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén, de a Sapientia – EMTE csíkszeredai székhelyén is kutakodtak. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este 24 órás őrizetbe vették Bukarestben.
Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a „gyanúsítottak” erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, példának hozzuk fel Rácz Károly kézdivásárhelyi volt polgármester esetét, kit 2011. március 11-én a DNA ügyészei „tetten” értek csúszópénz elfogadásával, őrizetbe vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd 2013. december 9-én a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Jogerős ítéletben mentette fel. Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük.
Bízunk benne, hogy elöljáróink ártatlansága, az igazságszolgáltatási eljárások során is egyértelmű bizonyítást fog nyerni. De ugyanakkor bízunk városunk jóhiszemű polgárainak bölcsességében, bátor vezetőink mellett való határozott kiállásában, a megbonthatatlan székely összefogásban. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek.
Csíkszereda, 2015. április 30.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója Az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa A csíkszéki polgármesterek Az RMDSZ Csík Területi Szervezete Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója Erdély.ma
Összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják a Korrupció Ellenes Ügyészség ügyészei Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokos alpolgármestert. Szerdán reggel, délelőtt több órán át tartó házkutatást folytattak a Városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén, de a Sapientia – EMTE csíkszeredai székhelyén is kutakodtak. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este 24 órás őrizetbe vették Bukarestben.
Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a „gyanúsítottak” erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, példának hozzuk fel Rácz Károly kézdivásárhelyi volt polgármester esetét, kit 2011. március 11-én a DNA ügyészei „tetten” értek csúszópénz elfogadásával, őrizetbe vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd 2013. december 9-én a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Jogerős ítéletben mentette fel. Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük.
Bízunk benne, hogy elöljáróink ártatlansága, az igazságszolgáltatási eljárások során is egyértelmű bizonyítást fog nyerni. De ugyanakkor bízunk városunk jóhiszemű polgárainak bölcsességében, bátor vezetőink mellett való határozott kiállásában, a megbonthatatlan székely összefogásban. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek.
Csíkszereda, 2015. április 30.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója Az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa A csíkszéki polgármesterek Az RMDSZ Csík Területi Szervezete Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója Erdély.ma
2015. május 1.
Egy háttérintézmény csendes jubileuma
A Bethlen Gábor Alapítvány úgy alakult meg a millennium évében, és úgy működött az azóta eltelt másfél évtized alatt, hogy végig a háttérben maradt, onnan mozgatta, támogatta az iskola fontosabb eseményeit. Az alapítvány ötletét annak idején Krizbai Jenő akkori igazgató vetette fel, aki székelyföldi tapasztalatok alapján javasolta, hogy legyen egy alapítvány, mert akkor könnyen ki tudják fizetni az ösztöndíjakat. 2007-ben módosították az alapszabályt, hogy az ifjúsági szervezetek is részesülhessenek a támogatásokban. Ekkor fiatalokkal is bővült az eredetileg 36 alapító taggal induló civil egyesület.
Az évek folyamán sok szó esett díjazott önképzőköri diákokról, tanárokról, utazásaikról, sikereikről; évente megcsodálhattuk a szalagavatót, a mindig változó, mégis hagyományos tornavizsgát, a csodálatos ballagást, a Bethlen-bál bemutatóját, az iskolai színjátszókat, a kórusokat, és még sorolhatnánk. Mindenki tudott a keresztszülőprogramról, amelyik nem kis mértékben kiegészítette a diáklétszámot és fontos adalék volt ahhoz, hogy az iskola valamennyire megőrizhesse hagyományos „erdélyi” jellegét. Ezeknek a közismert és nélkülözhetetlen eseményeknek, jelenségeknek volt egy szilárd anyagi támogatója: az iskola érdekében működő Bethlen Gábor Alapítvány.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
A Bethlen Gábor Alapítvány úgy alakult meg a millennium évében, és úgy működött az azóta eltelt másfél évtized alatt, hogy végig a háttérben maradt, onnan mozgatta, támogatta az iskola fontosabb eseményeit. Az alapítvány ötletét annak idején Krizbai Jenő akkori igazgató vetette fel, aki székelyföldi tapasztalatok alapján javasolta, hogy legyen egy alapítvány, mert akkor könnyen ki tudják fizetni az ösztöndíjakat. 2007-ben módosították az alapszabályt, hogy az ifjúsági szervezetek is részesülhessenek a támogatásokban. Ekkor fiatalokkal is bővült az eredetileg 36 alapító taggal induló civil egyesület.
Az évek folyamán sok szó esett díjazott önképzőköri diákokról, tanárokról, utazásaikról, sikereikről; évente megcsodálhattuk a szalagavatót, a mindig változó, mégis hagyományos tornavizsgát, a csodálatos ballagást, a Bethlen-bál bemutatóját, az iskolai színjátszókat, a kórusokat, és még sorolhatnánk. Mindenki tudott a keresztszülőprogramról, amelyik nem kis mértékben kiegészítette a diáklétszámot és fontos adalék volt ahhoz, hogy az iskola valamennyire megőrizhesse hagyományos „erdélyi” jellegét. Ezeknek a közismert és nélkülözhetetlen eseményeknek, jelenségeknek volt egy szilárd anyagi támogatója: az iskola érdekében működő Bethlen Gábor Alapítvány.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)
2015. május 1.
Kezdődik a Székely Fesztivál a budapesti Millenáris parkban
Pénteken kezdődik a Székely Fesztivál, amelyen kulturális programok, köztük táncház, bál és bábszínház, valamint gasztronómiai bemutatók és vásár is várja az érdeklődőket a budapesti Millenáris parkban. A gasztrokulturális majálison vasárnap estig száz kiállító mintegy ezer terméke lesz jelen. Első nap Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
Tematikus és turisztikai - többek között a borvizeket, a tojásírást, valamint Háromszék épített és természeti kincseit és értékeit bemutató - kiállításokkal is várják az érdeklődőket, emellett népi játékok, népzenei előadások, táncházak, könyvbemutatók, bábszínház és népi foglalkozások is színesítik a programkínálatot.
A rendezvényre 25 ezer darab töltelékes káposztát készítenek, bemutatkozik a rendezvény kiemelt vendégeként a Sóvidék, az Erdélyi Pálinka Lovagrend gyümölcspárlataival, fellép mások mellett Sorbán Enikő népdalénekes, a Codex Régizene Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a táncházban felcsíki és gyimesi muzsika hallható. Szombaton egyebek mellett a parajdi sóbányát és natúr termékeit ismerhetik meg a látogatók, műsort ad a Cimborák Bábszínház, a programok között borvízkóstolás, fafaragás és pásztorfurulya készítés is szerepel.
Székely Bál is lesz
Szombat este rendezik meg a Millenáris Teátrum épületében a Székely bált, amelyen a Gyergyószéki Dandár Zenekar muzsikál, Tamás Gábor pedig koncertet ad. A vasárnapi vásárnapon egyebek mellett székelyföldi lekvárokat, szörpöket, sajtokat, sonkákat, kolbászokat, fűszereket, teákat és gyógynövényeket vásárolhatnak a látogatók.
A fesztiválon a kárpátaljai magyarok megsegítésére indítanak gyűjtést, elkészítették a "magyarság összetartozásának térképét", amelyre majd a helyszínen lehet licitálni. A rendezvény fővédnöke Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter.
maszol/MTI
Pénteken kezdődik a Székely Fesztivál, amelyen kulturális programok, köztük táncház, bál és bábszínház, valamint gasztronómiai bemutatók és vásár is várja az érdeklődőket a budapesti Millenáris parkban. A gasztrokulturális majálison vasárnap estig száz kiállító mintegy ezer terméke lesz jelen. Első nap Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
Tematikus és turisztikai - többek között a borvizeket, a tojásírást, valamint Háromszék épített és természeti kincseit és értékeit bemutató - kiállításokkal is várják az érdeklődőket, emellett népi játékok, népzenei előadások, táncházak, könyvbemutatók, bábszínház és népi foglalkozások is színesítik a programkínálatot.
A rendezvényre 25 ezer darab töltelékes káposztát készítenek, bemutatkozik a rendezvény kiemelt vendégeként a Sóvidék, az Erdélyi Pálinka Lovagrend gyümölcspárlataival, fellép mások mellett Sorbán Enikő népdalénekes, a Codex Régizene Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a táncházban felcsíki és gyimesi muzsika hallható. Szombaton egyebek mellett a parajdi sóbányát és natúr termékeit ismerhetik meg a látogatók, műsort ad a Cimborák Bábszínház, a programok között borvízkóstolás, fafaragás és pásztorfurulya készítés is szerepel.
Székely Bál is lesz
Szombat este rendezik meg a Millenáris Teátrum épületében a Székely bált, amelyen a Gyergyószéki Dandár Zenekar muzsikál, Tamás Gábor pedig koncertet ad. A vasárnapi vásárnapon egyebek mellett székelyföldi lekvárokat, szörpöket, sajtokat, sonkákat, kolbászokat, fűszereket, teákat és gyógynövényeket vásárolhatnak a látogatók.
A fesztiválon a kárpátaljai magyarok megsegítésére indítanak gyűjtést, elkészítették a "magyarság összetartozásának térképét", amelyre majd a helyszínen lehet licitálni. A rendezvény fővédnöke Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter.
maszol/MTI
2015. május 2.
Székelyföldet is be kell kapcsolni a gazdasági vérkeringésbe
Székelyföldet is be kell kapcsolni a gazdasági vérkeringésbe, erre Magyarországnak is szüksége van – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az első Székely fesztivál megnyitóján, pénteken, Budapesten.
A tárcavezető azt mondta, azért vállalta a rendezvény fővédnökségét, mert hiszi, hogy nemcsak a kultúra, a művészet vagy az oktatás kapcsolja össze a magyarokat, hanem nagyon fontos gazdasági csatornák is. A jelen lévő székely vállalkozók innen 600 kilométerre állítanak elő értékeket, és Magyarországnak szüksége van arra, hogy itt megjelenhessenek, és találjanak olyan kapcsolódási pontokat, amelyekkel ők is és az itteniek is erősödnek.
Varga Mihály hangsúlyozta: az a céljuk, hogy a Székelyföld bemutatkozhasson a fővárosnak, és azok a budapestiek, akik még nem jártak Székelyföldön, rácsodálkozhassanak arra, hogy ott milyen kincsek vannak, nemcsak gasztronómiai, hanem például kulturális vagy művészeti értelemben is. Szükség van tehát arra, hogy a „népi diplomácia szálai időről időre újraépüljenek" – mondta. Kiemelte: „a kormány 2010 óta feladatának, hivatásának, küldetésének tekinti", hogy ezek a szálak minél több csatornán keresztül újraépüljenek.
Ezért tették lehetővé, hogy a határon túli magyarok is felvehessék a magyar állampolgárságot. Varga Mihály felhívta arra a figyelmet, hogy az elmúlt években több mint 750 ezer határon túli magyar kezdeményezte a magyar állampolgárság felvételét. Szavai szerint jóvátették azt a „szégyenteljes kudarcot", amelyet 2004. december 5. – a kettős állampolgárságról tartott népszavazás – jelentett. Megvan tehát a lehetőség – mondta -, hogy a határon túli magyarok ne csak szellemi-lelki közösségként kapcsolódhassanak az anyaországhoz, hanem közjogilag is.
Ez nemcsak majális, hanem egyfajta „összekapaszkodás", amikor a Székelyföld megmutathatja magát – hangsúlyozta a miniszter.
Szükség van arra, hogy Magyarország a magyar közösségeken keresztül jelen legyen a határon túli településeken, tehát Magyarországnak ott kell lennie a Felvidéken, ott kell lennie különösen Kárpátalján a jelenlegi nehéz helyzetben, ott kell lennie a Vajdaságban, a Muraközben, és persze Erdélyben, ezen belül Székelyföldön. Valamint szükség van arra is, hogy ezek a közösségek meg tudjanak jelenni Magyarországon – tette hozzá.
A megnyitó beszéd előtt a miniszter Székelyföldről érkezett vendégeivel közösen hargitai vörösfenyő-csemetét ültetett a fesztiválnak otthont adó Millenáris Parkban.
A háromnapos fesztiválon kulturális programok, köztük táncház, bál és bábszínház, valamint gasztronómiai bemutatók és vásár is várja az érdeklődőket.
A gasztrokulturális majálison száz kiállító mintegy ezer terméke lesz jelen. Első nap Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
MTI
Erdély.ma
Székelyföldet is be kell kapcsolni a gazdasági vérkeringésbe, erre Magyarországnak is szüksége van – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az első Székely fesztivál megnyitóján, pénteken, Budapesten.
A tárcavezető azt mondta, azért vállalta a rendezvény fővédnökségét, mert hiszi, hogy nemcsak a kultúra, a művészet vagy az oktatás kapcsolja össze a magyarokat, hanem nagyon fontos gazdasági csatornák is. A jelen lévő székely vállalkozók innen 600 kilométerre állítanak elő értékeket, és Magyarországnak szüksége van arra, hogy itt megjelenhessenek, és találjanak olyan kapcsolódási pontokat, amelyekkel ők is és az itteniek is erősödnek.
Varga Mihály hangsúlyozta: az a céljuk, hogy a Székelyföld bemutatkozhasson a fővárosnak, és azok a budapestiek, akik még nem jártak Székelyföldön, rácsodálkozhassanak arra, hogy ott milyen kincsek vannak, nemcsak gasztronómiai, hanem például kulturális vagy művészeti értelemben is. Szükség van tehát arra, hogy a „népi diplomácia szálai időről időre újraépüljenek" – mondta. Kiemelte: „a kormány 2010 óta feladatának, hivatásának, küldetésének tekinti", hogy ezek a szálak minél több csatornán keresztül újraépüljenek.
Ezért tették lehetővé, hogy a határon túli magyarok is felvehessék a magyar állampolgárságot. Varga Mihály felhívta arra a figyelmet, hogy az elmúlt években több mint 750 ezer határon túli magyar kezdeményezte a magyar állampolgárság felvételét. Szavai szerint jóvátették azt a „szégyenteljes kudarcot", amelyet 2004. december 5. – a kettős állampolgárságról tartott népszavazás – jelentett. Megvan tehát a lehetőség – mondta -, hogy a határon túli magyarok ne csak szellemi-lelki közösségként kapcsolódhassanak az anyaországhoz, hanem közjogilag is.
Ez nemcsak majális, hanem egyfajta „összekapaszkodás", amikor a Székelyföld megmutathatja magát – hangsúlyozta a miniszter.
Szükség van arra, hogy Magyarország a magyar közösségeken keresztül jelen legyen a határon túli településeken, tehát Magyarországnak ott kell lennie a Felvidéken, ott kell lennie különösen Kárpátalján a jelenlegi nehéz helyzetben, ott kell lennie a Vajdaságban, a Muraközben, és persze Erdélyben, ezen belül Székelyföldön. Valamint szükség van arra is, hogy ezek a közösségek meg tudjanak jelenni Magyarországon – tette hozzá.
A megnyitó beszéd előtt a miniszter Székelyföldről érkezett vendégeivel közösen hargitai vörösfenyő-csemetét ültetett a fesztiválnak otthont adó Millenáris Parkban.
A háromnapos fesztiválon kulturális programok, köztük táncház, bál és bábszínház, valamint gasztronómiai bemutatók és vásár is várja az érdeklődőket.
A gasztrokulturális majálison száz kiállító mintegy ezer terméke lesz jelen. Első nap Hargita megye, második nap Kovászna, harmadik nap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoznak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat.
MTI
Erdély.ma
2015. május 4.
Hunyad Megyei Magyar Napok
Közösségi majális
Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a Magyar Napok keretében töltötték együtt Déván, Lozsádon és Vajdahunyadon egyaránt.
Déván a Magyar Ház udvarán került sor a majálisra, melyre a helyiek szép számban jöttek el, többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek kézműves-foglalkozásokkal szórakoztak, az ifjak pedig jót fociztak. Eközben a szervezők (RMDSZ, a nőszervezet és a Téglás Gábor Iskola) két üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett, viccelődött.
Mire elkészültek a finom falatok, a hangulat már nagyszerű volt, melyet a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportja csak fokozott mezőségi, székelyföldi és szilágysági néptáncaival. A dévai Trio Forte pedig örökzöld magyar dalokkal kényeztette el a közönséget, s később már miccssütésre is sor került.
Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az elmúlt 25 év megvalósításai hangsúlyozásával és az előttünk álló teendők felvázolásával köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet nyilvánítva mindazoknak, akik tetteikkel hozzájárultak a szórványmagyarság sorsának javulásához – az idei Magyar Napok ugyanis 25 év a 25 évesekért mottó alatt zajlanak. Ugyanakkor bejelentette, hogy Csatlós Zsófia tanítónő és Koppándi-Benczédi Ildikó unitárius tiszteletes asszony javaslatára gyűjtési akció indul a hányatott sorsú magyar történelmi örökség rendbetételére. Idén a lozsádi református templom renoválására gyűjtenek.
Lózsádon, Hunyad megye talán legkisebb szórványfalujában is együtt majálisozott a maroknyi magyarság. Az istentisztelet után az iskola udvarán gyűltek össze a helybéliek, ahol a község polgármestere is köszöntötte őket. Ott is finom gulyás, illetve a csernakeresztúri hagyományőrző együttes fellépése fokozta a hangulatot.
Nem az volt a hagyományőrző együttes fiataljainak egyetlen fellépése, este otthon, saját falujukban is felléptek, amikor egy másik bukovinai székely hagyományra, a májusfaavatásra került sor.
Művészet, testvérkapcsolat és gasztronómia
Szombaton Vajdahunyadon a Corvin-Savaria Magyar Házban került sor hasonló majális ünnepségre, melynek átütő sikerét még az egész napos eső sem tudta beárnyékolni: a magyarok nagy számban jöttek el, a 4 üstben főzött gulyás elfogyott, sőt, a lelkes helyi asszonyok által készített finomabbnál finomabb palacsinták is. Jóllehet az egybegyűltek a sátorok alatt húzódtak meg az eső elől, a mulatság mégis estig elhúzódott, kellemes meglepetést szerezve ezáltal a szervezőknek, akiket korábban az időjárási viszonyok igencsak elkeserítettek.
A kohászvárosban azonban a majálisnak művészi vetülete is volt, a helybéli magyarság művészei saját alkotásaikat állították ki. Balázs Tibor festményeket és szobrokat, Takács Ibolya, Kofity Magdolna és Demeter Annamária gobelineket, hímzéseket és egyéb hagyományőrző kézimunkákat, Kún Árpád nyugalmazott református lelkész pedig az erdélyi szász erődtemplomokról szóló fényképeit.
Ugyancsak ekkor emlékeztek meg a Vajdahunyad és Szombathely testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulójáról, ez volt az első (ha nem éppen a legelső) ilyen jellegű kapcsolat erdélyi és anyaországi település között. 25 év alatt a szombathelyiek sokat segítettek a vajdahunyadi szórványmagyarságnak, a testvérkapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria Magyar Ház létrehozásához is jelentős támogatást nyújtottak, s számos gyereket táboroztattak a Balatonon – mérlegelte a negyed évszázadot Györfi Jenő egykori vajdahunyadi RMDSZ-elnök. Kofity Zoltán, a kohászvárosi RMDSZ jelenlegi elnöke köszönetet mondott a Vas megyeieknek az elmúlt 25 évért, és reményét fejezte ki, hogy a kapcsolat a jövőben is ugyanilyan gyümölcsöző marad. Márton Ferenc, a szombathelyiek képviselője pedig megtisztelőnek nevezte a testvérvárosi kapcsolatot, melynek elmélyítését főleg a civil szféra terén látja megvalósíthatónak. Winkler Gyula amolyan jelképes szombathelyi nagykövetségnek nevezte a közös összefogással létrehozott Magyar Házat, a szórványt és a nyugat-dunántúli magyarságot összekötő hidat.
Amúgy a Magyar Ház régi épületében, két szobában helytörténeti jellegű múzeumot szándékoznak létesíteni, ismertette a helyzetet Takács Aranka helyi tanácsos. A dévai magyarházban ugyanis van már egy bukovinai székely szoba, Vajdahunyadon is hasonlót terveznek, ezért felkérik azokat, akik tehetik, adományaikkal segítsenek: régi tárgyakat, régi bútorokat, népművészeti anyagokat, mindent, ami a vajdahunyadi magyarság múltjáról tanúskodik, szívesen fogadnak.
Művészet másféleképpen
Míg Vajdahunyadon majálisra gyűlt össze a magyarság, Petrozsényban és Lupényban néptánc-előadással kezdődtek a Magyar Napok. A várpalotai testvérváros Cserregő néptáncosai nagy sikert arattak a Petrozsényi Városháza márványtermében, ahol erdélyi, moldvai csángó, alföldi és dunántúli táncokkal örvendeztették meg a bányavidéki magyarokat, majd az előadás végén fel is kérték táncra a közönséget. Wersánszki Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta a Zsil völgyében amúgy is jelentős hagyományokra visszatekintő multikulturalizmus fontosságát. Bács Erzsébet nyugalmazott petrillai tanárnő megköszönte a várpalotai néptáncosoknak, hogy a mai modern világban a nemzeti hagyományok ápolását választották, a közönség pedig vastapssal díjazta a vendégeket.
Eközben Déván az unitárius parókián a petrozsényi Kuron-Békési Wilhelmina képzőművésznő vegyes technikával készített, ötletes alkotásait mutatta be.
Vasárnap délelőtt is a művészet volt a Magyar Napok témája, ezúttal anyák napja alkalmával a Téglás-iskola diákjai versekkel, dalokkal és táncokkal fejezték ki hálájukat. A legnagyobb tapsot nyílván a legkisebbek, az aranyos apró óvodások kapták, de a többiek színvonalas előadásai is nagy sikert arattak. A Magyar Házban végül is egy tűt sem lehetett volna elejteni, annyian gyűltek össze a Kun-Gazda Kinga tanárnő, RMDSZ-es nőszervezeti elnök által szervezett ünnepségre, melyet a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub bukovinai székely dalai zártak. Lengyel Izabella tanítónő ezúttal is kitett magáért, roppant színvonalas előadással kényeztette el a közönséget, ő készítette fel ugyanis a legtöbb diákot, és a nyugdíjasklub kórusát is ő vezényelte.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Közösségi majális
Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a Magyar Napok keretében töltötték együtt Déván, Lozsádon és Vajdahunyadon egyaránt.
Déván a Magyar Ház udvarán került sor a majálisra, melyre a helyiek szép számban jöttek el, többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek kézműves-foglalkozásokkal szórakoztak, az ifjak pedig jót fociztak. Eközben a szervezők (RMDSZ, a nőszervezet és a Téglás Gábor Iskola) két üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett, viccelődött.
Mire elkészültek a finom falatok, a hangulat már nagyszerű volt, melyet a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportja csak fokozott mezőségi, székelyföldi és szilágysági néptáncaival. A dévai Trio Forte pedig örökzöld magyar dalokkal kényeztette el a közönséget, s később már miccssütésre is sor került.
Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az elmúlt 25 év megvalósításai hangsúlyozásával és az előttünk álló teendők felvázolásával köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet nyilvánítva mindazoknak, akik tetteikkel hozzájárultak a szórványmagyarság sorsának javulásához – az idei Magyar Napok ugyanis 25 év a 25 évesekért mottó alatt zajlanak. Ugyanakkor bejelentette, hogy Csatlós Zsófia tanítónő és Koppándi-Benczédi Ildikó unitárius tiszteletes asszony javaslatára gyűjtési akció indul a hányatott sorsú magyar történelmi örökség rendbetételére. Idén a lozsádi református templom renoválására gyűjtenek.
Lózsádon, Hunyad megye talán legkisebb szórványfalujában is együtt majálisozott a maroknyi magyarság. Az istentisztelet után az iskola udvarán gyűltek össze a helybéliek, ahol a község polgármestere is köszöntötte őket. Ott is finom gulyás, illetve a csernakeresztúri hagyományőrző együttes fellépése fokozta a hangulatot.
Nem az volt a hagyományőrző együttes fiataljainak egyetlen fellépése, este otthon, saját falujukban is felléptek, amikor egy másik bukovinai székely hagyományra, a májusfaavatásra került sor.
Művészet, testvérkapcsolat és gasztronómia
Szombaton Vajdahunyadon a Corvin-Savaria Magyar Házban került sor hasonló majális ünnepségre, melynek átütő sikerét még az egész napos eső sem tudta beárnyékolni: a magyarok nagy számban jöttek el, a 4 üstben főzött gulyás elfogyott, sőt, a lelkes helyi asszonyok által készített finomabbnál finomabb palacsinták is. Jóllehet az egybegyűltek a sátorok alatt húzódtak meg az eső elől, a mulatság mégis estig elhúzódott, kellemes meglepetést szerezve ezáltal a szervezőknek, akiket korábban az időjárási viszonyok igencsak elkeserítettek.
A kohászvárosban azonban a majálisnak művészi vetülete is volt, a helybéli magyarság művészei saját alkotásaikat állították ki. Balázs Tibor festményeket és szobrokat, Takács Ibolya, Kofity Magdolna és Demeter Annamária gobelineket, hímzéseket és egyéb hagyományőrző kézimunkákat, Kún Árpád nyugalmazott református lelkész pedig az erdélyi szász erődtemplomokról szóló fényképeit.
Ugyancsak ekkor emlékeztek meg a Vajdahunyad és Szombathely testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulójáról, ez volt az első (ha nem éppen a legelső) ilyen jellegű kapcsolat erdélyi és anyaországi település között. 25 év alatt a szombathelyiek sokat segítettek a vajdahunyadi szórványmagyarságnak, a testvérkapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria Magyar Ház létrehozásához is jelentős támogatást nyújtottak, s számos gyereket táboroztattak a Balatonon – mérlegelte a negyed évszázadot Györfi Jenő egykori vajdahunyadi RMDSZ-elnök. Kofity Zoltán, a kohászvárosi RMDSZ jelenlegi elnöke köszönetet mondott a Vas megyeieknek az elmúlt 25 évért, és reményét fejezte ki, hogy a kapcsolat a jövőben is ugyanilyan gyümölcsöző marad. Márton Ferenc, a szombathelyiek képviselője pedig megtisztelőnek nevezte a testvérvárosi kapcsolatot, melynek elmélyítését főleg a civil szféra terén látja megvalósíthatónak. Winkler Gyula amolyan jelképes szombathelyi nagykövetségnek nevezte a közös összefogással létrehozott Magyar Házat, a szórványt és a nyugat-dunántúli magyarságot összekötő hidat.
Amúgy a Magyar Ház régi épületében, két szobában helytörténeti jellegű múzeumot szándékoznak létesíteni, ismertette a helyzetet Takács Aranka helyi tanácsos. A dévai magyarházban ugyanis van már egy bukovinai székely szoba, Vajdahunyadon is hasonlót terveznek, ezért felkérik azokat, akik tehetik, adományaikkal segítsenek: régi tárgyakat, régi bútorokat, népművészeti anyagokat, mindent, ami a vajdahunyadi magyarság múltjáról tanúskodik, szívesen fogadnak.
Művészet másféleképpen
Míg Vajdahunyadon majálisra gyűlt össze a magyarság, Petrozsényban és Lupényban néptánc-előadással kezdődtek a Magyar Napok. A várpalotai testvérváros Cserregő néptáncosai nagy sikert arattak a Petrozsényi Városháza márványtermében, ahol erdélyi, moldvai csángó, alföldi és dunántúli táncokkal örvendeztették meg a bányavidéki magyarokat, majd az előadás végén fel is kérték táncra a közönséget. Wersánszki Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta a Zsil völgyében amúgy is jelentős hagyományokra visszatekintő multikulturalizmus fontosságát. Bács Erzsébet nyugalmazott petrillai tanárnő megköszönte a várpalotai néptáncosoknak, hogy a mai modern világban a nemzeti hagyományok ápolását választották, a közönség pedig vastapssal díjazta a vendégeket.
Eközben Déván az unitárius parókián a petrozsényi Kuron-Békési Wilhelmina képzőművésznő vegyes technikával készített, ötletes alkotásait mutatta be.
Vasárnap délelőtt is a művészet volt a Magyar Napok témája, ezúttal anyák napja alkalmával a Téglás-iskola diákjai versekkel, dalokkal és táncokkal fejezték ki hálájukat. A legnagyobb tapsot nyílván a legkisebbek, az aranyos apró óvodások kapták, de a többiek színvonalas előadásai is nagy sikert arattak. A Magyar Házban végül is egy tűt sem lehetett volna elejteni, annyian gyűltek össze a Kun-Gazda Kinga tanárnő, RMDSZ-es nőszervezeti elnök által szervezett ünnepségre, melyet a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub bukovinai székely dalai zártak. Lengyel Izabella tanítónő ezúttal is kitett magáért, roppant színvonalas előadással kényeztette el a közönséget, ő készítette fel ugyanis a legtöbb diákot, és a nyugdíjasklub kórusát is ő vezényelte.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)