Egy tüntetés hozadékai
Áltathatjuk magunkat ideig-óráig, de valós összefogás továbbra sincs az autonómia ügyében. A szombati tüntetésen még ennek ellenkezőjét látszott igazolni az RMDSZ-es felvonulás, az utóbbi nyilatkozatok, kiszivárgott hírek azonban bizonyították: sokan, nagyon sokan pártpolitikai propagandának tekintették és használták a székely önrendelkezési harc újabb állomását.
Kivonultak és első sorban álltak az RMDSZ-es elöljárók, jelöltek, de hiányoztak a szövetség kezdeményezte megmozdulásokon sűrűn jelen levő hivatalnokok, tisztségviselők – kiszivárgott hírek szerint egyenesen megtiltották részvételüket –, s bár kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgyre érkezett Kelemen Hunor szövetségi elnök is, valahogy számára sem volt fontos, hogy megmutassa magát a székelyföldi autonómiát követelő tiltakozáson. Délután már azt nyilatkozta: legalább 700 embert ők mozgósítottak, de Borboly Csaba, a szomszéd és szintén székely megye tanácselnöke előbb elítélte a megmozdulást, amely szerinte lejáratja és hiteltelenné teszi az autonómia ügyét, aztán azt fejtegette: „csak a 250 néppárti jelöltnek sikerült megmozgatnia még 2–3 embert”. A háromszéki RMDSZ-esek halkan fanyalogtak, „fontos az autonómia, de azért mindennap dolgozni kell” – mondogatták, s lám, ők ezt teszik. Tamás Sándor megyei elnök vívmányokat emlegetett, például az elmúlt 23 év legnagyobb székelyföldi diadalát, a nemrég befejezett 220 kilométer aszfaltutat.
Ez volt a válasza arra, amit Tőkés László fogalmazott meg: „Székelyföld és az erdélyi magyarság önrendelkezése olyan ügy, amelyet sem tornatermekkel, sem 64 kilométer erdélyi autópályával nem lehet kiváltani.”
Kampányban szervezték a tüntetést, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyobb figyelmet irányított rá, és jelenlétre kötelezte a más politikai táborba tartozókat is – ugyanakkor élesítette az utólagos nyilatkozatokat, mindenki saját hasznára igyekszik fordítani a történteket. Parlamenti bársonyszékekért folyik a harc, s a majdani hatalomért, amelyhez az RMDSZ-esek nem titkoltan mind közelebb érzik magukat. Míg Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért tüntetett majd négyezer ember, az RMDSZ vezetői már arról álmodoztak és nyilatkoztak, hogy december 9. után miként lépnek szövetségre az új román hatalommal.
Nincs egyetértés az autonómia ügyében, és ez jól tükröződik a most ismét egyértelművé váló, nagyon különböző politikai nézetekben. A néppártiak azt hirdetik, amit többen is megfogalmaztak a tüntetésen: az autonómia az egyetlen megoldás Székelyföld számára, és elérése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Az RMDSZ ezzel szemben szép lassan lépegetne nem is annyira az önrendelkezés, mint inkább a hatalom irányába.
Mi pedig választhatunk, s két hét múlva voksunknak értéke, értelme lesz.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

Kulcsszerepük lehet helyi románoknak a székelyföldi régió megvalósításában
Konferenciát szerveztek Románia regionális átszervezéséről. A rendezvényen az egyik tisztázandó kérdés az volt, mennyire ellensúlyozható a magyarságot érő hátrány?
A legnagyobb erdélyi magyar szervezet, az RMDSZ kampányában a regionalizmus hangsúlyosan szerepel, benne a székelyföldi régió, illetve más, magyarok által is lakott térségek összekapcsolása. Pár napja Temesváron politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői véleményét ütköztették Románia regionális átszervezésének kérdésében. Az Academia de Advocacy nevű szervezet kezdeményezése azért is válaszoltak sokan, mert a szomszédország 2007 óta a rendelkezésre álló uniós források alig tíz százalékát tudta lehívni, ennek pedig, a bürokrácia mellett, a mostani statisztikai régiók működésének alacsony hatékonysága a legfőbb oka. A temesvári vitafórumon Székelyföld képviselői is jelen voltak.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azt mondta, az összejövetelen mindenki szembesült azzal, hogy Románia jelenlegi gazdasági régiói nem megfelelően lettek kialakítva, és jó volt hallani, hogy a konferencia sok román résztvevője is egyetértett ezzel. Többen a lengyel példát említették, a közép-európai országban akkor sikerült adminisztrációs reformot végrehajtani, amikor elfogadták az autonóm területek kartáját. „Én csak abban bízom, hogy más megyékben is ennyi civil, politikus és szakember eljut erre a felismerésre, és nem csak azokban a megyékben, ahol már elfogytak a magyarok, vagy ahol kevesen vannak” – mondta a politikus.
Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök szerint az elmúlt huszonkét év bebizonyította, hogy ha bukaresti pártvezetőktől vagy egy-egy magát szakértőnek tartó szószólótól érkező közigazgatási javaslatok alapján születnek meg a döntések, akkor azok ellentétbe kerülnek a mindennapok valóságával. A döntéseket ezért a helyben élőkhöz minél közelebbi szinten kell meghozni. A régiókról is az egyes területek között történelmi kapcsolatok és a lakossági akart figyelembevételével kellene dönteni, és nem egy bukaresti irodában megrajzolni a térképeket – mondta Borboly Csaba. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, szerinte Románia lakossága van annyira felnőtt, hogy akár térségi népszavazások révén nyilvánítsa ki az akaratát.
A magyarság által célul tűzött székelyföldi régiót – amely Hargita, Kovászna és Maros megyéket foglalná magába – a helyi románsággal partnerségben kell eltervezni, akikkel közösek a problémák, ezekre pedig Bukarestből nem jönnek megoldások. Ennek az együttműködésnek az első kísérlete, hogy Hargita megye megpróbálja a kisebbségben élő románoknak biztosítani a kulturális autonómiát – mondta Borboly Csaba, aki utalt rá,a székelyföldi régió megvalósítását is segítené, ha a románok rájönnek, hogy az számukra előnyös lehet, és abban otthon érzik magukat.
A Hargita megyei tanács elnöke a Határok nélkül-ben hozzátette, ha sikerül meggyőzni a helyi románságot arról, hogy a székelyföldi régióban nekik sokkal jobb élni, mint egy más kialakítású területi egységben, akkor változhat a helyzet, melyet jelenleg az országos román politika elutasító magatartása jellemez.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma

Átadták a druzsba-stafétát?
Titkosszolgálati jelentésekre hivatkozó kormányzati források szerint fakitermelésben utazó RMDSZ-esek lehetővé tennék Székelyföld törvényes irányítását a Maros, Kovászna és Hargita megyei természetvédelmi parkok egyesítése révén. Az Evenimentul zilei ugyanakkor Verestóy utódlásáról, a romániai fakitermelés irányításának élén történt stafétaváltásról is ír.
Egy gyanús gyergyói erdőmérnök és magánerdészete kezére került két éve egész Felső-Maros mente fakitermelése – írta meg az Evenimentul zilei (EVZ) bukaresti napilap, Verestóy Attila RMDSZ-szenátor utódjának nevezve Melles Elődöt, akinek nevéhez az elmúlt tíz esztendő masszív, székelyföldi erdőirtásai kapcsolódnak.
Mint írták, a gyergyói mérnök neve néhány, a PRO TV-n, a romániai erdőirtásokról közzétett riportból került be a köztudatba. A lap emlékeztetett arra a TV-felvételre, amely a mérnök hivatali ablakából készült, s amely egy teljesen letarolt hegyoldalt mutatott be. A kérdésre, hogy nem zavarja-e a látvány, azt válaszolta a televízió riporterének, hogy ott a jogszabályoknak megfelelő erdővágás történt.
Melles Előd neve felbukkant akkor is, amikor 2003-ban a környezetvédelmi őrség gondatlansággal vádolta meg 42.000 köbméternyi fa kitermelése ügyében. Később, 2010-ben hargitai erdésztechnikusok egy fényképekkel kiegészített állásfoglalásban arra figyelmeztettek, hogy 450 hektárnyi erdőt taroltak le masszívan a Melles vezette gyergyói erdészet által gondozott területen. Az ügy itt mégis megállt, s aztán néhány hónap elteltével az RMDSZ vezetői, akik a Környezetvédelmi Minisztériumot is az irányításuk alatt tartották, tálcán kínálták fel Mellesnek a Maros megyei erdők több mint nyolcvan százalékát. Kezdetben 136.663 hektárt kapott, vagyis a teljes Felső-Maros menti Nemzeti Parkot. Aztán idén január 31-én megszerezhetett még 30.000 hektár védett területet.
E határozatokat megóvta a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság, amelyhez csatlakoztak az érintett települések helyi hatóságai és a prefektúra is. Mellesnek többek között felrótták, hogy nem teljesítette a szerződésben vállalt 730.000 lej értékű befektetéseit, és nem biztosítja az erdők felügyeletét, illetve őrzését.
A lap szerint az RMDSZ-ben stafétaváltás történt, a romániai erdők új ura Verestóy Attila után most a gyergyói erdészmérnök lett, aki 2010-ben országos szinten a legnagyobb erdőtulajdonossá vált a koncesszióba kapott, több mint 165.000 hektáros Maros megyei erdőbirtokkal.
Mint az EVZ fogalmazott, Melles a legfőbb hatóság e jelentős Maros megyei területen. Ő határozza meg az adókat, hagyja jóvá a kivágások mértékét, állít ki építkezési engedélyeket. Ráadásul ez még nem minden: a szaktárca vezetőjének asztalán már ott hever a Gyergyó környéki erdők meghosszabbításában elterülő Békási szoros Nemzeti Park Melles által benyújtott koncesszionálási kérelme is. A román lap itt azt is hangsúlyozta: egész Székelyföld Marostól Neamtig egyetlen személy, vagyis Melles felügyelete alá kerülne.
A lap szerint létezik egy forgatókönyv, amely ehhez az óriási koncesszióhoz kapcsolódik. Titkosszolgálati jelentésekre hivatkozó kormányzati források olyan kiskaput emlegetnek, amely lehetővé tenné Székelyföld törvényes irányítását a Maros, Kovászna és Hargita megyei természetvédelmi parkok egyesítése révén. „A régióban nem lehetne építkezni az engedélyük nélkül” – állítják a lap forrásai, akik szerint Rovana Plumb környezetvédelmi miniszter a választási kampány végéig mégsem fog Melles kérelméről dönteni.
Mint az EVZ hangsúlyozta, Melles engedélyezi ugyan a fakivágásokat, de az igazi tét egy Ratosnya környéki 50.000 hektáros terület, amely eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatása előrehaladott szakaszba jutott. Melles és erdészete szoros kapcsolatokat ápol a régi-új birtokosokkal, így e területek is a gondnoksága alá esnek majd. Az onnan kitermelhető faanyag mennyisége óriási méreteket ölthet. Évente 320.000 köbméter fát lehet ezekből az erdőkből kitermelni 14 millió euró értékben. Ezek pedig csak a törvényes lehetőségek...
Az Evenimentul zilei szerint az elmúlt két esztendőben, amióta Melles cége ellenőrzi a marosi erdőterületeket, a feszültségek megnőttek a térségben. Egyik oldalon állnak a megyei erdészeti igazgatóság emberei, a másikon a hoppon maradt potenciális vállalkozók, akik a környékbeli turizmusba fektettek volna be jelentős összegeket, és akiknek erre vonatkozó kérelmeit Mellesék visszautasították, de háborognak a természeti park területén élők is, akik egy egyszerű melléképület felhúzásának engedélyezéséért 900 lejt kénytelenek fizetni.
Melles fizetett támadásnak tekinti az Evenimentul Zileiben írtakat
Melles Előd szerint, valakik fizetik ezt a kampányt. Szerintem a Maros megyei állami erdészeti igazgatóság. Őket zavarja, hogy mi adminisztráljuk a Maros megyei természetvédelmi területeket. Valószínűleg nem tetszik nekik, hogy felügyeljük a térséget – nyilatkozta Melles a manna.ro hírportálnak. Melles a portálnak küldött levelében azt állítja, hogy a Maros megyei állami erdészet az utóbbi időben 570 ezer köbméter fát termelt ki olyan erdőkből, amely a cég ügykezelésében állnak, természetvédelmi területnek számítanak, és nagyobb részét olyan területekről, amelyeket magyar arisztokrata családok visszaigényeltek. Melles a kitermelt fa értékét 30 millió euróra becsüli, a kitermelés tényét pedig bele fogja foglalni az Európai Bizottságnak küldendő jelentésébe, amelyben az ügykezelt természetvédelmi területek állapotát mérik fel.
tulipedia.info
Erdély.ma

Az autonómia fokozatai és értelme
Idestova huszonhárom esztendeje beszélünk nyíltan az autonómiáról, hiszen azelőtt olyan tabutémának számított, melynek emlegetése a szekuritáté vallatószobáiba vezette a vakmerőt, s ha ezen a címen nem is ítélték börtönbüntetésre (nem voltak hivatalosan politikai perek!), a végén mégis Szamosújváron találta magát a kiszemelt áldozat, s ráfogták például, hogy pedofil, homoszexuális, ki gyermekeket ront meg, szocialista ifjúságunk erkölcseit rombolja.
Ma nyíltan lehet beszélni az autonómiáról, bár eddig semmiféle eredményt nem lehetett elérni. Egyik autonómiaforma vonatkozásában sem. A személyi elvű autonómia fogalma a tömegek számára megfoghatatlan, elvont, alig értelmezhető, ezért ezt talán kár is emlegetni. A kulturális autonómia már komolyabb és tartalmakkal telíthető dolog, ami azt jelenthetné, hogy az erdélyi (romániai) magyarság teljes mértékben és jogkörrel dönthet művelődési és oktatási kérdéseiben, maga igazgatja intézményrendszerét, maga határozza meg új intézmények fölállításának szükségességét, de nem magyarországi adományokból, hanem a romániai költségvetés terhére. Hiszen mi is adófizetők lennénk, s hozzájárulásunk feljogosítana arra, hogy magunk döntsünk a dolgainkról, részarányosan részesülvén ugyanakkor az állami büdzsé támogatásaiból.
A legkényesebb kérdés természetesen a területi autonómia dolga, mely egyedül Székelyföldön képzelhető el, mely mind a lakosság nemzetiségi összetételét, mind a történelmi és kulturális hagyományokat tekintve ország az országban – igaz, a közepén! –, s ezt még nem sikerült mesterséges betelepítésekkel annyira fellazítani, hogy a nagy nemzeti homogenizálás elparentált áldozatává váljon. De a székelyföldi területi autonómia a legveresebb posztó a román nacionalisták, általában az egész román politikai osztály szemében. Legfőbb érvük ellene a hazai tákolt alkotmány hazug kitétele, mely szerint Románia egységes és oszthatatlan „nemzetállam”. E kitétel szajkózói maguk is tudják, mennyire hamis az állításuk, ahogyan az a nyakatekert és alaptalan elutasító érv is, miszerint „szegény Székelyföldet” a román állam tartaná el. Próbáljuk ki, hogy ne kelljen „eltartania”! Ezért tényleg érdemes tüntetni. Kampányban és azon kívül is.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Egy tüntetés hozadékai
Áltathatjuk magunkat ideig-óráig, de valós összefogás továbbra sincs az autonómia ügyében. A szombati tüntetésen még ennek ellenkezőjét látszott igazolni az RMDSZ-es felvonulás, az utóbbi nyilatkozatok, kiszivárgott hírek azonban bizonyították: sokan, nagyon sokan pártpolitikai propagandának tekintették és használták a székely önrendelkezési harc újabb állomását.
Kivonultak és első sorban álltak az RMDSZ-es elöljárók, jelöltek, de hiányoztak a szövetség kezdeményezte megmozdulásokon sűrűn jelen levő hivatalnokok, tisztségviselők – kiszivárgott hírek szerint egyenesen megtiltották részvételüket –, s bár kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgyre érkezett Kelemen Hunor szövetségi elnök is, valahogy számára sem volt fontos, hogy megmutassa magát a székelyföldi autonómiát követelő tiltakozáson. Délután már azt nyilatkozta: legalább 700 embert ők mozgósítottak, de Borboly Csaba, a szomszéd és szintén székely megye tanácselnöke előbb elítélte a megmozdulást, amely szerinte lejáratja és hiteltelenné teszi az autonómia ügyét, aztán azt fejtegette: „csak a 250 néppárti jelöltnek sikerült megmozgatnia még 2–3 embert”. A háromszéki RMDSZ-esek halkan fanyalogtak, „fontos az autonómia, de azért mindennap dolgozni kell” – mondogatták, s lám, ők ezt teszik. Tamás Sándor megyei elnök vívmányokat emlegetett, például az elmúlt 23 év legnagyobb székelyföldi diadalát, a nemrég befejezett 220 kilométer aszfaltutat. Ez volt a válasza arra, amit Tőkés László fogalmazott meg: „Székelyföld és az erdélyi magyarság önrendelkezése olyan ügy, amelyet sem tornatermekkel, sem 64 kilométer erdélyi autópályával nem lehet kiváltani.”
Kampányban szervezték a tüntetést, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyobb figyelmet irányított rá, és jelenlétre kötelezte a más politikai táborba tartozókat is – ugyanakkor élesítette az utólagos nyilatkozatokat, mindenki saját hasznára igyekszik fordítani a történteket. Parlamenti bársonyszékekért folyik a harc, s a majdani hatalomért, amelyhez az RMDSZ-esek nem titkoltan mind közelebb érzik magukat. Míg Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért tüntetett majd négyezer ember, az RMDSZ vezetői már arról álmodoztak és nyilatkoztak, hogy december 9. után miként lépnek szövetségre az új román hatalommal.
Nincs egyetértés az autonómia ügyében, és ez jól tükröződik a most ismét egyértelművé váló, nagyon különböző politikai nézetekben. A néppártiak azt hirdetik, amit többen is megfogalmaztak a tüntetésen: az autonómia az egyetlen megoldás Székelyföld számára, és elérése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Az RMDSZ ezzel szemben szép lassan lépegetne nem is annyira az önrendelkezés, mint inkább a hatalom irányába.
Mi pedig választhatunk, s két hét múlva voksunknak értéke, értelme lesz.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Írások, melyek kíváncsivá tesznek (Borcsa János nyolcadik kötete)
Borcsa János irodalomkritikus, lapunk külső munkatársa nyolcadik önálló kötetét mutatták be tegnap este a kézdivásárhelyi Vigadóban.
A szerző eddigi pályafutását Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója ismertette, az Értékkeresők – értékalkotók című kötetről Fekete Vince költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélt. „Engem mint olvasót Borcsa írásai megszólítanak, kíváncsivá tesznek, nem hagynak nyugton, amíg kezembe nem veszem az illető könyvet, amelyről szólnak, mert nem tendenciózusak, nem indulatból születnek – főleg nem rosszindulatból –, mert tárgyilagosak, meggyőző érveik vannak, tiszták és mélyek, szakmailag megbízhatóak, hitelesek, emellett pedig olvasmányosak, olvashatók, ami nem kevés dolog” – hangsúlyozta Fekete Vince. Ezt követően a szerző olvasott fel, majd válaszolt a hozzá intézett kérdésekre és dedikált.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia a megoldás! (Sepsiszentgyörgyi nyilatkozat)
Mi, Románia és az egyesülő Európa szabad polgárai, élve gyülekezési és szabad véleményformálási jogunkkal, az eljövendő nemzedékek iránti felelősségünk tudatában, közös akaratunk megerősítéseképpen ma, 2012. november 24-én Sepsiszentgyörgyön ismételten és elkötelezetten hitet teszünk az erdélyi magyar közösségünk és Székelyföld önrendelkezése mellett.
Nincs további huszonkét évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink. Mondjuk ki: az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata az, hogy a központosított hatalom nekünk eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott! Elég volt a tétlen csodavárásból! Elegünk lett a fejünk fölött köttetett háttéralkukból! Elegünk lett abból, hogy korrupt politikusok elprédálják gyermekeink jövőjét! Elegünk van abból, hogy a mindenkori kormányok hibás döntéseinek árát mi fizetjük meg! Elegünk van abból, hogy belső anyaországunknak, Székelyföldnek még a puszta létét is tagadják! Székelyföld élt, él és élni akar. Ezért gyűltünk ma össze. Őseinktől örökül kapott szülőföldünkön otthon akarjuk érezni magunkat. Ez a mi jussunk. Ragaszkodunk hozzá. Szabadon akarjuk használni anyanyelvünket, nemzeti szimbólumainkat. Székelyföldön legyen a magyar is hivatalos nyelv. Jogunk van hozzá. Önálló oktatást akarunk a bölcsődétől az egyetemig. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy a mi adónkat itt költsük el Székelyföld fejlesztésére, népének épülésére. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel mi gazdálkodjunk, ne idegenek prédálják el, és nekünk csak a tájsebek gyógyítása maradjon. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy dolgainkat nem ismerő kormányhelytartó ne akadályozhassa értékmegőrző és értékteremtő munkánkat. Azt akarjuk, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk. Autonómiát akarunk. Mert az autonómia a megoldás. Szavatolja ünnepeink méltóságát, lehetővé teszi a dolgos hétköznapok eredményességét, és megmutatja a jövő biztonságát. Ebből nem engedünk. Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük. Önmagunkban, egyenként nem fogunk sikert elérni. Mindenkire szükség van. Szólítjuk egyházainkat! Hitünk megtartó ereje, a keresztény értékvilág évezredes iránytűnk. Szólítjuk a mindennapjainkat otthonosabbá tevő civil szervezeteinket! Újra kell építenünk közösségeinket. Szólítjuk írástudóinkat, tudósainkat és művészeinket! Az erdélyi kultúra egyediségére méltán lehetünk büszkék. Szólítjuk politikusainkat! Az erdélyi magyarság egyértelmű akaratának eleget téve dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. És attól el ne térjenek, jussanak akármelyik magyar párt színeiben képviselethez a törvényhozásban. Szólítjuk az időseket! Bölcsességükre és tapasztalatukra építhetünk. Szólítjuk ifjainkat! Alkotó lendületük előrevisz. Szólítjuk magyar szórványközösségeinket. Székelyföld – a belső anyaország – nem feledkezik meg róluk. Idézzük Erdély szellemiségét! Küzdelmünk saját autonómiánkért része annak, hogy Erdélyt Bukarest önkényeskedő beleszólása nélkül akarjuk. Ezért partneri együttműködést keresünk az Erdély méltóságát visszakérő románsággal! Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük. Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük. Ha tüntetéseken kell kiáltanunk ismét és ismét autonómiára hívó szavunkat, akkor újra és újra utcára vonulunk. Nem mások ellenében, hanem azért, mert igazunk van. A nemzeti autonómiánk apostolát, Kós Károlyt idézzük: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Hittel és alázattal, felelősséget vállalva, és az önrendelkezés iránt elkötelezetten fogunk dolgozni: örökségünk megóvása, jelenünk jobbítása és jövőnk biztosítása érdekében. Isten minket úgy segéljen! (Közfelkiáltással elfogadták a november 24-i sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésen)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kabarészínházat alapítottak Aradon
Erdélyi Broadway névvel kabarészínházat alapított az Aradi Kamaraszínház, amely első, Magyarország, szerellek című produkcióját több erdélyi településen is bemutatja.
Tapasztó Ernő, az aradi színház igazgatója kedden elmondta, hogy a november 28. és december 2. közötti tájolás Székelyföldön zajlik, többnyire olyan településeken, ahol már nagyon régóta nem volt magyar nyelvű színházi előadás, vagy ahová csak ritkán jutnak el magyar társulatok. Az erdélyi kabarészínház tagjai Maroshévizen, Korondon, Kovásznán, Gyergyószentmiklóson és Kézdivásárhelyen lépnek fel, majd december 3-án Aradon tartják a kabarészínház hivatalos ünnepi megnyitóját.
Tapasztó Ernő közlése szerint többnyire olyan ismert magyar humoristákat és kabarészerzőket foglalkoztatnak, akik korábban a Mikroszkóp Színpadon és a Rádiókabaréban is sokat játszottak.
Az alapítás ötlete azt követően merült fel, hogy a nyáron Aradi Tibor és az idei Karinthy-gyűrűs Varga Ferenc József kabarét játszottak Aradon, majd Aradi Tibor a Kamaraszínház VodkaPolka avagy hogyan ettem kutyát című produkciójában is fellépett. „Hosszú időt töltöttünk együtt, és ebben az időszakban merült fel egy erdélyi kabarészínház alapításának az ötlete" - idézte fel Tapasztó, aki emlékeztetett arra, hogy Erdélyben vannak már kabarétársulatok, de a piac csak kismértékben van lefedve.
Az első előadáshoz, a Magyarország, szerellekhez a jeleneteket Aradi Tibor és Varga Ferenc József írták, majd bevonták Nádas Györgyöt és Heller Tamást. A tervek szerint később Lung László Zsolt és Maksa Zoltán is csatlakozik a kabarészínházhoz, amely minél több előadást szeretne bemutatni, és magánszínházként kíván működni.
Az Erdélyi Broadwaynek nincsenek „határai", így minél több helyre szeretnének eljutni. „Bárhol fogunk játszani, ahova hívnak minket, ahol van néző, és ahol meg tudjuk szervezni az előadásokat" - jegyezte meg az igazgató.
Az első előadás új jelenetekből épül fel, amelyeket Magyarországon sem láthatott még a közönség. Inkább közéleti aktualitásokra reflektál a kabaré, de a politikát sem kerülheti meg. „Emellett szó van euróról, rendőrökről, politikusokról, hiszen ez klasszikus, zenés kabaré est" - mondta Tapasztó.
Az MTI kérdésére válaszolva kitért arra is, hogy Székelyföld nem kapcsolódik olyan szorosan a magyarországi médiatérhez, mint Partium, ezért nem tudják, hogyan csapódik le majd a pesti humor Székelyföldön, de a színészek tudnak alkalmazkodni a helyi körülményekhez. A kabaréműfaj egyik sajátossága az állandó változás, a színészek együtt lélegeznek a közönséggel, a jeleneteket pedig át lehet írni egyik napról a másikra a helyi sajátosságoknak megfelelően - húzta alá az igazgató.
Maszol.ro

Bemutatták az RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját
Lázárfalván, a környék gazdáinak jelenlétében mutatta be Kelemen Hunor szövetségi elnök és Tánczos Barna szenátorjelölt az RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját. Kelemen Hunor elmondta, természetesnek tartották, hogy egy csíkszeredai iroda helyett olyan helyszínt válasszanak a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést érintő tervek bemutatására, ahol nem csak elméletben, hanem gyakorlatban, sokszor nehéz körülmények között folyik a gazdálkodás. A szövetségi elnök beszámolt arról is, hogy az elmúlt hetekben bemutatták a Szövetség gazdaságfejlesztési programját, az adó- és költségvetéspolitikáját, az oktatási, kisebbségvédelmi, illetve az alkotmánymódosítással és régióátszervezéssel kapcsolatos elképzeléseiket, november 26-án pedig a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés jövőjéről beszéltek, amely külön fejezetet képez az RMDSZ Erdély 2020 nevet viselő fejlesztési tervében. „A következő esztendőkben olyan lehetőségek nyílnak meg Románia számára, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági termelőket, a feldolgozókat, az állattenyésztőket, földművelőket, a kisvágóhídakat, a tejfeldolgozókat az Európai Uniós és a hazai költségvetésből az elmúlt esztendőkhöz képest jelentősebben tudjuk támogatni. Föl kell zárkóztatni az erdélyi mezőgazdaságot, az erdélyi farmereket, termelőket és feldolgozókat az Európai Uniós színvonalhoz” – szögezte le a Szövetség elnöke. Az RMDSZ három pontba szedte a mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját, így külön figyelmet szentel a munkahelyteremtésre, a termőföldek védelmére illetve a mezőgazdasági adórendszer megreformálására – mondta Tánczos Barna, volt mezőgazdasági államtitkár, szenátorjelölt. A családi gazdaságok támogatási rendszerét illetően hangsúlyozták, külön figyelmet szentelnének a gépesítés finanszírozására, a szövetkezeti vagy egyesületi rendszerben kialakított tárolási és feldolgozási felületek kiépítésére, a célirányos kiírások előkészítésére, a termelői csoportokon keresztül történő értékesítés ártámogatására, valamint a családi gazdaságot létrehozó fiatalok segítésére: szakképzésre, különböző beruházásokra. A termőföldek védelme kiemelt fontosságú, így ez esetben speciális intézkedések elindítására van szükség a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében: a területek kataszteri felmérése, az öröklési procedúrák lefolytatása és a telekkönyvezés véglegesítése. Romániában is be kell vezetni az aranykoronás rendszert – hangsúlyozta Tánczos. Emellett törvényes keretet kell teremteni a regionális földalapok PPP rendszerben való működtetése érdekében, és új törvényes keretet kell kidolgozni a gyepterületek védelmére is. A mezőgazdaság adóreformját illetően Kelemen Hunor szövetségi elnök kihangsúlyozta, adókedvezményben kell részesíteni a háztáji és a családalapú mezőgazdasági termelőket. „Semmilyen formában ne kelljen adózniuk a családi gazdaságoknak, segítsük őket, hogy a tisztességes munkából szerzett jövedelem megmaradjon, és megélhetést biztosítson a családok számára” – szögezte le. A családi gazdaságok adómentességének biztosítása mellett szükség van az ipari méretű gazdaságok monitorizálására is, hogy ne természetes személyként, hanem vállalkozóként működjenek, és szemben a háztáji termelőkkel, adókötelesek legyenek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy van kereslet a háztáji termékekre. „A hagyományos termékek megjelenése felhajtó erővel bírt Székelyföldön, egyre többen fognak bele a termékgazdálkodásba családilag, egyesületbe tömörülve vagy kis- és középvállalkozóként. Nemcsak a piacra érkeznek jó minőségű termékekkel, hanem a nagy kereskedelmi láncok boltjaiban is megjelentek. Ezt kívánjuk továbbra is támogatni” – mondta az RMDSZ elnöke, utalva arra, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain élő gazdák mindegyike várja, hogy az új kormány hangsúlyosan támogassa a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést. „Számítunk mind az Európai Uniós, mind pedig a kormányzati forrásokra. Nem légből kapott tervekről kell beszélnünk, hanem valós pénzekről, valós lehetőségekről, és ezek valós, hatékony felhasználásáról. Az RMDSZ-nek van elképzelése, van ütemterve erre vonatkozóan!” – szögezte le.
(rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Radikalizálódhatnak a székely autonómiatörekvések
A romániai régiók létrehozását 2001-ben meghirdető Provincia Csoport két tagjával, Molnár Gusztáv geopolitikai szakértővel és Traian Ştef íróval tartott román nyelvű pódiumbeszélgetést kedd este az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a nagyváradi polgármesteri hivatalban.
A nagy sajtóérdeklődés övezte eseményen Molnár Gusztáv Katalónia példájával támasztotta alá, hogy az autonómiatörekvések központi elutasítása a követelések megfogalmazóinak radikalizálódásához vezet. A szakértő szerint ha nem ver gyökeret Romániában a föderalizmus eszméje, akkor megtörténhet, hogy Székelyföldön is radikálisabb eszközökkel kezdik követelni az autonómiát. Traian Ştef megelégedéssel állapította meg: ma már nem kelt megütközést az ország regionális átszervezésének gondolata, amelyért 2001-ben még szélsőségesnek gondolták a Provincia Csoport tagjait.
A nagyváradi író sajnálatosnak nevezte, hogy az erdélyi románoknak nincsen olyan erős erdélyi identitástudatuk, amilyen például a moldvai románokat jellemzi. Az előadók egyetértettek abban, hogy román partnerek nélkül az EMNP-nek nincs esélye arra, hogy a román állam föderális vagy regionális átalakítását megvalósítsa. A pódiumbeszélgetés moderátora, Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök az erdélyi szászok történetével példázta az autonómia szükségességét. A politikus szerint a szászok hatszáz éven át autonómiát élveztek Erdély területén, és virágzó közösséget alkottak. Akkor kezdtek elvándorolni, amikor megszűnt az autonómiájuk.
Székelyhon.ro

Törvénytelennek ítélte a székely zászló kitűzését a Kovászna Megyei Törvényszék
Kovászna Megyei Törvényszék elfogadta Codrin Munteanu prefektus keresetét, és törvénytelennek ítélte, hogy a székelyföldi Uzon község polgármesteri hivatalán Románia és az Európai Unió zászlaja mellett a székely zászlót is kitűzték.
Az ítélet tényét a törvényszék közölte honlapján.
Ráduly István, Uzon polgármestere az MTI-nek elmondta: helyén marad a székely zászló, ameddig hivatalos értesítést nem kap a törvényszéki ítéletről. „Amíg az indoklást nem látom, nem kommentálom a helyzetet, mert el sem tudom képzelni, mire alapozza a bíró az ítéletét" – nyilatkozott a polgármester. Hozzátette, mindenképpen fellebbez az ítélet ellen. A polgármester elmondta, a jelképek használatát szabályozó törvény azt szabja meg, hogy Románia és az Európai Unió zászlaját ki kell tűzni a közhivatalokra, más államok zászlaját viszont csak kivételes esetekben lehet kitűzni. A polgármester szerint a törvény nem szabályozza más jelképek használatát, és a jogértelmezése szerint minden megengedett, amit a törvény nem tilt.
Codrin Munteanu prefektus az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva arra hivatkozott, hogy a törvény szerint csak törvényesen elfogadott szimbólumokat szabad kitűzni a polgármesteri hivatalokra. Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy elöljárói éppen az uzoni polgármesteri hivatal zászlóhasználata kapcsán indított per ellen tiltakozva szervezett november nyolcadikán székely zászlós tüntetést a prefektusi hivatalnál.
MTI
Erdély.ma

December elsejére emlékezve
Mi történt Gyulafehérváron?
Az erdélyi román politikusok politikai propaganda céljából szervezték meg a gyulafehérvári nagygyűlést. Céljuk meggyőzni a világot arról, hogy a románság egyöntetűen kiáll Erdély Romániához csatolása mellett. 1228 küldött, öt román püspök, 129 esperes, a megszálló román hadsereg egységei, valamint nagyszámú ideutaztatott tömeg jelenlétében az ünnepi mise után meghallgatták Vasile Goldişt, aki felolvasta a korábbi éjszaka megszerkesztett határozatot.
Elmondta, hogy 1800 év után a románság ismét visszaállítja Dácia határait, így Erdély, a Bánság ismét Románia része lesz. Olyan apróságról már nem szólt, hogy a követelt területen a románság csupán 43 százalékarányt alkot. Kimondják az „ideiglenes autonómiát”, demokratikus szabadságjogokat ígérnek, azaz „teljes nemzeti szabadságot”. Megígérik, hogy „mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által”.
Bár Románia nem kapta meg a Magyar Alföld nagy részét is, de a neki ajándékozott területen sem alkot túlnyomó többséget. Számarányuk az elcsatolt területeken 53 százalékra emelkedett, azonban Erdély lakosságának közel 47 százalékát alkotó más nyelvű népek véleményére senki nem volt kíváncsi nemcsak Gyulafehérváron, de Párizsban sem! Az Apponyi Albert vezette magyar küldöttség hiába kérte a népszavazást. Nem engedélyezték, mert jól tudták, hogy az erdélyi románok polgári demokráciához szokott része nem adná voksát az elmaradott, félfeudális Romániához való csatlakozásra. Annak ellenére, hogy nemzeti egyenlőséget, arányos képviseletet, anyanyelvű közigazgatást, oktatást ígértek, már ekkor látható volt a kisebbségek sanyarú jövője. Az egyik román politikus, Ştefan Cicio Pop 1918. december elsején kijelentette: tiszteletben fogják tartani a kisebbségi jogokat, még akkor is, ha valaki „piros-fehér-zöld ruhát” hord.
„Nem az én programom”
1918-ban sokan féltették az erdélyi demokráciát és az itt kialakult életminőséget. Nagyon sokan tudták azt is, hogy Erdély Romániához csatolása békétlenséget teremt Erdély népei között. Többen hangot is adtak ennek, hisz mindenki számára érzékelhető volt az a gazdasági pezsgés, az a liberális polgári társadalom, amelyben a háború előtt éltek. Ez még távolról sem volt összehasonlítható az elmaradott gazdasági és politikai fejlettségű romániai viszonyokkal. Azonban a nagy román egység színes fátyla miatt sokan abban a hitben ringatóztak, hogy Erdély fel fogja emelni Romániát. Nem tudhatták, hogy a jogállamiság egy fanarióta szellemiségű országban nem könnyen teremthető meg. Amint megtapasztalhatták, még 93 év után is Románia Európa egyik legszegényebb országa, amely a közösségi jogok elismerése helyett a nemzeti beolvasztás politikáját folytatja. A románokat továbbra is az elképzelt dákoromán történelmi maszlagon nevelik, hogy képtelenek legyenek a másság elismerésére.
Erdélyben a jogállamiság intézményrendszere már korán kiépült. A 17. században a híres török utazó, Evlia Ĉelebi azt írta, hogy az erdélyi románok „mind azt mondják, hogy a »jog és igazság« Erdély országában van”, mert odahaza, Iflak (oláh) tartományban az uraik „szerfölött” erőszakoskodnak. Az Erdélybe betelepülő románság a települések szintjén helyi önkormányzattal rendelkezett. Számukra már a 16. század második felében püspökséget szerveztek, a 17. században román iskolákat alapítanak, ösztönzik a román nyelvű oktatást. Magyarországon a magyar államnyelvet is csak 1880 táján kezdik tantárgyként oktatni, akkor, amikor a románok alig 6 százaléka ismeri az államnyelvet.
Az erdélyi románoknak 1900 táján több ezer iskolájuk működik, több, mint a Kárpátokon túl. Egy gazdaságilag erősödő, fejlődő román nép él Erdélyben, amely 1848 és 1918 között a földbirtokait megtízszerezte. Mindezt akkor, amikor Óromániában a tömegek, köztük a parasztság sorsa katasztrofális. A román hatóságok az 1907-es éhséglázadás idején tankokat, katonaságot küldenek a felkelés leverésére, mintegy 11 000 román parasztot gyilkoltatnak le.
A 20. század elején Romániában a középkori büntetés, a botozás a mindennapi élet része. Ezt az erdélyiek is megismerhették, mert az Erdélybe bemerészkedő román hadsereg első dolga ennek bevezetése. Az új helyzetben, amikor a nagy egyesítés tündéri fátyla mögül egyre jobban előtűnt a zord valóság, egyre több erdélyi román is rájött arra, hogy az erdélyiség érték. 1918 őszén Jászi Oszkár és más magyar vezetők felajánlották Erdély nemzetiségi alapon való átszervezését, olyan kerületek, kantonok rendszerének kialakítását, amely lehetőséget teremt a két-, sőt, háromnyelvűség biztosítására svájci minta alapján. A kantonokban a különböző nemzetiségűek, köztük a románok, helyi területi önkormányzatuk keretében nemcsak kulturális, hanem az összes ügyük rendezésére is jogot kaptak volna. Elmondható: a nagy román egyesülésnek az erdélyi románok is vesztesei. Ennek következménye a mai alacsony életszínvonal is.
Alig vonult be a román hadsereg a védelem nélkül hagyott Erdélybe, már sok román rádöbbent arra, hogy „nem ilyen lovat” akart. Ezek közé tartozott dr. Coriolan Pop, a Nagyváradon élő politikus, a Bihar megyei Román Nemzeti Tanács elnöke. Ő nyilatkozatban tiltakozott a román testvérek által megteremtett feudális demokrácia ellen. Neki már két hónap után elege lett Romániából. 1919. február elején minden tisztségéről lemondott azzal az indoklással, hogy: „a románoknak és magyaroknak jó barátságban, testvérként kell egymás mellett élniük”. Ehelyett egyéb történik „azt látom, hogy… ez nem az én programom” – írja. Ezt elmondhatja minden józan gondolkodású erdélyi, függetlenül attól, milyen nyelven beszél.
Székelyeknél nem ünnep
A románság nemzeti ünnepe az 1918-ban meghonosított erőszakos nemzetpolitika, a szélsőséges nacionalista magyarellenesség, a székelység provokálása, megfélemlítésére való törekvés miatt – jogosan – nem vált a székelyek ünnepévé. Gondoljunk csak arra az ellentmondásra, hogy amíg a gyulafehérvári határozatok alapján a románság a 43 százalékaránya alapján jogot formált Kelet-Magyarország Romániához csatolására, a 76 százalékarányú székelységnek megtagadják azt is, hogy hivatalos okmányokban használhassa Székelyföld nevét, zászlaját pedig üldözik, miközben a Románián belüli belső önrendelkezéséről, a területi autonómiáról még hallani sem akarnak. Némely román politikusnak az a véleménye: nincs olyan román ember, aki e kérdésről hajlandó lenne tárgyalni. Újabban akad felelős beosztású politikus is, aki még polgárháborús feszültség keltésének a lehetőségét is emlegeti, azaz a románok autonómiaellenes tüntetését. Mindezt akkor, amikor a román hatalom lázasan készül arra, hogy régiósítás leple alatt Székelyföld népét kisebbséggé degradálja, beolvassza egy nagyobb tartományba, ahol a döntés kikerül a helyi, a választott képviselet kezéből. Így érthetetlen az elvárásuk, hogy a közösségi jogoktól megfosztott székely magyar e napon velük ünnepeljen. Mindezt akkor, amikor a gyulafehérvári ígéreteket máig nem alkalmazzák. December elseje így vált a székely nép számára a kiszolgáltatottság, a másodrangú állampolgári státus szimbólumává.
Kádár Gyula
Háromszék
Erdély.ma

România Liberă: Erdély önálló állammá válhat
Románia történelmi régiói közül a legmostohábban Erdéllyel bántak a román politikusok, akik ezáltal az egyik alapvető kötelességüket, a nemzeti egység iránti kötelezettségüket mulasztották el – írta november 29-én, csütörtökön a România Liberă című román napilap.
Románia egyik legnagyobb példányszámú, mérvadó országos napilapja – amely Traian Basescu államfőhöz és az ellenzéki jobboldali szövetséghez áll közel – írást közölt Cristian Campeanu újságíró tollából Ne űzzetek csúfot Erdélyből és a Nagy Egyesülésből! címmel.
A publicista szerint annak ellenére, hogy a román politikusok mostohán bántak Erdéllyel, és csak jövedelemforrásként tekintettek rá, elmulasztva a fejlesztését, Erdély mégis gyorsabban integrálódik az Európai Unióba, mint Románia többi része. A szerző szerint nyilvánvaló különbségek vannak Erdély és a Kárpátokon túli „Regát" között, hiszen az erdélyi városok tisztábbak, az emberek kedvesebbek és udvariasabbak, kevesebb a tolvaj s az életkörülmények is jobbak.
A szerző szerint ennek fő oka, hogy Erdély ma még mindig többet termel, mint „Regát", a román bruttó össztermékhez így nagyobb mértékben járul hozzá, hiszen a külföldi beruházók is szívesebben mennek Erdélybe, mint a Kárpátokon túli megyékbe. A külföldi turisták is inkább Erdélyt keresik fel – teszi hozzá -, amelynek fő hajtóerejét Temesvár, Kolozsvár, Brassó és Szeben képezi.
Szót ejt arról is, hogy gazdasági szempontból a válság is kevésbé érintette Erdélyt mint az ország többi részét. Az erdélyi megyékben folyamatosan kisebb volt a munkanélküliség aránya, kivéve a három székelyföldi megyét, ami a bukaresti kormány a régióra gyakorolt szándékos mellőzése és a helyi RMDSZ kiskirályok hibás vezetésének tudható be a szerző szerint.
Beismeri, hogy az erdélyi szavazatok nélkül Románia nagy valószínűséggel nem az Európai Unió hanem a Független Államok Közösségének tagja lenne.
Campeanu úgy véli, hogy Románia nemzeti ünnepe, december 1-je alkalmából – amikor Erdély elrablását és Nagy-Románia megalakulását ünneplik – a román politikusoknak nem az Európa-ellenes nacionalizmussal kellene „verniük a mellüket", hanem gondoskodniuk kellett volna Erdély infrastruktúrájának fejlesztéséről, hogy teremtsék meg a régió és a Románia többi részei közötti korszerű infrastrukturális összeköttetéseket.
A szerző szerint az igazi hazafias tett az autópályák megépítése és Romániának az európai energiahálózatokhoz való csatlakoztatása kellene hogy legyen, és nem a magyarok és Magyarország ellen „habzó szájjal" indított támadások.
A szerző szerint Románia harmonikus és átgondolt fejlesztési stratégiájának kidolgozása nélkül nagyon hamar eljöhet az az idő, amikor nemcsak a magyarok, hanem az erdélyi románok is arra a következtetésre jutnak, hogy „Órománia" teher Erdély számára, és ez utóbbi nyolcmillió lakossal működőképes európai állammá válhat – olvasható a România Liberában.
Nagyon várjuk ezt a pillanatot!
Brasso.info

A leghitelesebb mezőségi Interjú Kallós Zoltán néprajzkutatóval
A Kossuth-díjas néprajztudós 86 esztendősen is aktívan kutat, az emlékezetében őrzött hatalmas adat- és élménymennyiségbe bepillantást is nehéz nyújtani. Kallós Zoltánnal Válaszúton beszélgettünk, ahol a nevét viselő alapítvány szórványkollégiumot működtet, és múzeumot tart fenn. – Hogyan lett önből éppen néprajzkutató?
– Református kollégista voltam, és abban az időben a felekezeti iskolákban nagy divatja volt a falujárásnak. Óriási szerencsém volt kiváló magyartanárommal, Nagy Gézával, ugyanakkor mindig bántotta az önérzetemet, hogy Mezőséget sohasem említették, ha magyar népművészetről esett szó. Csak Kalotaszeg, Székelyföld vagy más tájegység jöhetett számításba. Ám amikor egy debreceni cserkészcsapat kívánságára elsőéves gimnazistaként népdalt énekeltem, azt kellett látnom, hogy amit én tudok, azt más nem is ismeri. Azt a feladatot kaptam tanáromtól, hogy írjam össze a falu dalait. Nem volt nehéz, mert itteni szokás szerint minden fiatalnak volt egy füzete, amibe lejegyezte a számára kedves szövegeket. Közben Szabó T. Attila nyelvészeti kutatást végzett a környéken, így Válaszúton is. Nálunk lakott, és ő hívta fel a figyelmem a varrottasokra. Az Ifjú Erdély című református ifjúsági lap pályázatának megnyerése aztán igazán nagy ösztönzést adott, így egyre tudatosabban kezdtem gyűjteni nem csak a szellemi, hanem a tárgyi emlékeket is. – Magyar nyelvterületen ön végezte a legtöbb néprajzi gyűjtést. Nagyjából mennyit is jelent ez? – Az akadémián sem tudják pontosan, hány dallamfelvételem van, de számuk körülbelül tizennégyezerre tehető. Le kellene mindet jegyezni, majd rendszerezni azokat. Nekünk is megvan az összes digitalizálva, és körülbelül hatezer fotót is őrzünk: háromezer színes diát, a többi fekete-fehér. Szeretnénk nyitni egy könyvtárat is, mert rengeteg néprajzi jellegű kiadványunk van. – Már a kommunizmus idején rengeteg folklóranyagot felhalmozott. Hogyan lehetett egyáltalán kutatni és gyűjteni az elnyomó rendszer körülményei között? – Csakis ismerősök, baráti kör és rokonság révén. Mezőségen a rokonság nagyon kiterjedt, és a mezőségi tartja is a rokonságot. A csángóknál az ismerősök segítettek. Segítségemmel a magyarországi kutatók is az én rokonaimhoz és ismerőseimhez fordultak. Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, volt művelődési és közoktatási miniszter is hozzám jött, amikor Lészpeden voltam. Mindeközben Mezőség ismeretlen világ volt számukra. Elkerülték a román nemzetiségi túlsúly miatt. Nem ismerték eléggé dalaikat, illetve táncaikat sem. A lassúakasztóst, a nemzetségek táncát a legkevésbé. Martin György szerint a mezőségi lassú akasztós a legrégebbi magyar páros tánc. Itt nem is a mozgáson van a hangsúly, hanem az éneken. Egy közösségen belül ennél a tánctípusnál egy bizonyos dallamra azt mondják, hogy ez a Kissek tánca vagy – mondjuk – a Ballák tánca. Mezőségen a temetőben is nemzetségenként temetkeznek, a templomban is aszerint ülnek. Összehoztak Kodállyal is, tőle kaptam egy magnót ajándékba, amellyel már minőségi felvételeket lehetett készíteni. Előfordult persze, hogy a kerteken jártunk, mert rendőr volt a faluban. – Balladák könyve című kötete annak idején hatalmas visszhangot keltett, százezresnél is nagyobb példányszámban jelent meg. Lesz folytatása? – Eddig öt kiadást ért meg, kettőt itthon, hármat Magyarországon. Ki szeretnénk viszont adni a Balladák új könyvét CD-vel, anno nyolc kazettával jelent meg. A balladákról sokáig úgy tartották, hogy csak Székelyföldön és a hegyvidéken léteznek. Pedig a mezőségi Visában még most is tudnak Kőműves Kelement énekelni. Jagamas János zenekutató sem hitte, hogy ennyire gazdag a mezőségi anyag, aztán találtunk gyönyörű katonakísérőket és halottkísérőket is. Sőt, Szováton kalákahajtó dallam is élt. Kaláka idején elkezdtek muzsikálni a falu végén, s mentek csujjogtatva: „Ki nem jön a kalákába, / Feküdjön a beteg ágyba!” Érdekes világ a mezőségi. A halottkísérő itt és Gyimesen maradt meg leginkább, csak a gyimesi nem szöveges. A nőtlen legény és hajadon leány menyegzőjét pedig a temetésén ülték meg. Buzában például ilyen szöveg van: „Fehér galamb szállt a házra, / Édesanyám Isten áldja, / Köszönöm, hogy felneveltél, / Most a halálnak engedtél. / Jaj de szépen megyünk mi, / Szép menyasszonyt viszünk mi, / Nem visszük, hogy virágozzék, / De visszük, hogy hervadozzék”. Zeneszóval és csengettyűs ökrökkel kísérték a menetet. De Visán például nemcsak fejfát, hanem lábfát is tesznek. Állítólag ez a régies. – A válaszúti múzeum hatalmas, több mint kétezer darabot számláló gyűjteménnyel büszkélkedhet. Hogyan állt össze ez a hatalmas kincs? – Gyermekkori vágyam volt egy múzeum létrehozása, már a Ceausescu-rendszerben meg akartuk nyitni. A kántori lak épületét választottuk helyszínül, de a szekusok megtudták, és megfenyegették a papot, hogy csakis vallásos témájú tárgyakat állíthat ki. Hozzám pedig a kolozsvári múzeumtól jöttek ki, holott egyébként sehová sem jártak leltárazni. Kijöttek, és mindent felírtak. Megmondtam nekik, hogy inkább meggyújtom, minthogy odaadjam. A csángó anyagot a padlásra rejtettem előlük. – Soha nem sikerült eltántorítania önt a küldetésétől a Szekuritáténak vagy egyéb hatóságoknak? – Soha. Egyszer Bákóban például Domokos Gézával volt szerencsém: kötöttem egy szerződést a Kriterion kiadóval, amelynek értelmében új kötetre gyűjtöttem anyagot, s ezt minden évben megújították. Ez többször jó mentségnek bizonyult. Egy alkalommal Kalagorba mentem. Persze figyeltek. Csütörtöki nap lévén, gondoltam, bemegyek a bákói piacra, mert a csángó asszonyok szőtteseket árultak. Amikor le akartam szállni a buszról, a rendőr az ajtóban állt. Bevitt a buszállomásra, majd a Szekuritátéra. Arra akart rávenni, hogy menjek vissza gyűjteni, mert kíváncsiak voltak, kikkel vannak kapcsolataim. De Feketelakon is keresett a rendőr annak idején, pedig oda rokonokhoz mentem. Buzán eljárást is indítottak ellenem, mert vásároltam valami ikonokat, és azt állították, hogy csaltam, és olcsóbban vettem a valódi áránál. Désen volt a tárgyalás, két asszonyt hamis tanúzásra akartak rábírni, de nem sikerült nekik. Elkobozták az ikonokat, s elküldték a kolozsvári múzeumba felértékelésre: negyed annyi volt az értékük, mint amennyiért vásároltam. Ezt persze nem hozták nyilvánosságra, de én megtudtam. Végül nem is született az ügyben ítélet. De volt olyan, hogy elindultam Válaszútról este, hajnalban beértem Vásárhelyre, ott felszálltam a vonatra, s megérkeztem Gyimesre. Ott este felültem a vonatra, hajnalban megérkeztem a bãlcescui állomásra. Éjjel 3-4-re értem Bogdánfalvára. Kicsit lepihentem, reggel elkészítettem a felvételeket, és utána le is léptem. Vagy voltunk úgy Korniss Péterrel fotózni, hogy mire hírt kapott a rendőr, mi már Gyimesen jártunk. Sok cirkusz volt, nem is jó visszaemlékezni rá. – Mezőség mellett másik szívügye a csángók. Hogyan alakult ki a kötődés? – Ez is kollégista koromra nyúlik vissza, akkor olvastam ugyanis Domokos Pál Péter Moldvai magyarság című kötetét. Ennek ösztönzésére kezdtem olvasni a témában. A katonaságot Románvásárban töltöttem. Tudatosan választottam a települést az északi csángók miatt, rengeteg emberrel ismerkedhettem meg. Minden reggelünk politikai órával kezdődött, ám egyszer megbökött hátulról egy katona, mondván: „Mü es magyarok vagyunk”. Egyikük újfalusi volt, a másik pedig lábnyiki. Miután kizártak az akadémiáról, önként mentem Moldvába tanítani. Akkor még sok magyar iskola volt, hetven alsó tagozatos és két felsős. A magyarországi forradalom után azon a vidéken egyik napról a másikra számolták fel a magyar oktatást, sírva jöttek el a tanítók Moldvából. – Úgy tűnik, a legutóbbi népszámlálás sem szolgál értékelhető eredményekkel a csángókról. Milyennek látja a csángók jövőjét? – Ebben a kérdésben leginkább az RMDSZ-t hibáztatom: közvetlenül a forradalom után kellett volna lépniük, de semmit sem tettek. A legelső szavazáskor Szabófalván még nyolcszázan szavaztak az RMDSZ-re, legutóbb senki. Sokáig tizenkét első osztály indult a Neamt megyéhez tartozó nagyközségben, legutóbb csak kettő. Elmentek a fiatalok külföldre, elvitték magukkal a gyerekeket. A rengeteg pénz, amit a magyar állam a csángóprogramra áldoz, nem hoz eredményt, mert minden a papokon múlik. Azokon a papokon, akik azt prédikálják, hogy halálos vétek a gyerek kezébe magyar ábécét adni. Sajnos az a helyzet, hogy a moldvai csángó, ha tud is magyarul, nem vállalja magyarságát, mert fél. Ezzel szemben az erdélyi, mezőségi magyar akkor is vállalja nemzetiségét, ha nem tud magyarul. Ezért a szórványra kellene összpontosítani, mert itt még van remény. Válaszút másik híres szülötte Wass Albert. Ön hogyan vélekedik a vitatott íróról? – Wass Albert helye az irodalomban szerintem ugyanott van, mint Nyírő Józsefé, aki egyébként a közeli Kidében látott el papi szolgálatot, és jelen volt a keresztelőmön. De van még egy híres válaszúti történelmi személyiség, akiről nem nagyon tudnak. Ezt a vidéket János Zsigmond idejében unitáriusok lakták, egy bizonyos Válaszúti György nevű unitárius prédikátor pedig olyan elismert volt, hogy Dunántúlon is tevékenykedett, Pécsen is volt hitvitája. – Napjainkban a mezőségi táncrendek a táncházak elmaradhatatlan elemei, amiért ugyancsak sokat tett... – Egy közös tanulmányban Bartók és Kodály a magyarok és a szomszéd népek zenéjéről írnak. A mezőségi román népzenéről is értekeznek, hiszen az éppen katonáskodó románoktól gyűjtöttek. Következtetésként megállapítják, hogy a mezőségi román népzenében jelentős a székely hatás. Pedig nem székely, hanem magyar hatásról beszélhetünk, mert a mezőségi magyarokkal érintkeztek. De ahogy már mondtam, a kutatók sokáig elkerülték ezt a vegyes nemzetiségű területet. A negyvenes évektől fogva azonban kezdtek érdeklődni a tájegység iránt, manapság pedig a táncházmozgalom révén minden táncházban az utolsó rend mezőségi. Hogy miért? Mert abban tudják a legjobban kitáncolni magukat.
Kallós Zoltán
1926. március 26-án született a Kolozsvárhoz közeli mezőségi Válaszúton. Kossuth-díjas néprajzkutató és népzenegyűjtő. Tanítói oklevelének megszerzése után felvételt nyert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolára. Tanítóként dolgozott a kalotaszegi Magyarvistán, a moldvai Lészpeden és a Gyimes völgyében. Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklór szinte minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Népművészeti gyűjtőmunkája is jelentős, a táncházmozgalom egyik életre hívója. Kötetei, írásai és hangzó anyagai mellett jelentős közéleti szerepvállalása is: 1992-ben hozta létre a Kallós Zoltán Alapítványt, mely számos hagyományőrző és közművelődési tevékenység szervezője, szórványkollégiumot is működtető oktatási központ fenntartója, valamint gazdag múzeum és archívum kezelője.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tankönyv, kézikönyv, segédanyag? Kapható A székelység története című könyv!
A székelyföldi történészek által írt, az idén ősszel megjelent, illusztrációban gazdag kötetet tankönyvnek szánták. Miután a tanügyminisztérium középiskolai oktatásért felelős államtitkára számára szálka lett a szemben, a szerkesztőbizottság koordinátora, Ferencz S. Alpár azt nyilatkozta, hogy közoktatásjogi szempontból a kiadvány tulajdonképpen nem tankönyv, hanem a választható tantárgyak esetében, illetve szakköri tevékenységeken használható kézikönyv, segédanyag. Hogy micsoda valójában, bízzuk a szakemberekre! Nekünk a lényeg, hogy van, és hogy megvásárolható.
„Egy tankönyv egy adott tudomány, tudományág, illetve egy tudományág részterületének a célzott korosztály (jelen esetben elsődlegesen a VI-VII. osztályos tanulók) értelmi szintjének megfelelő összefoglalója. Ebből következik, hogy szigorúan tudományos (mondjuk ki: akadémiai) alapokon kell állnia, a vitás kérdéseket is ebből a nézőpontból kell megközelítenie. Ugyanakkor, tekintve a célzott csoport életkori sajátosságait, egy székely történelem-tankönyvnek tartalmaznia kell azokat a hagyományokat, mondákat, mítoszokat, amelyeknek történeti hitele ugyan kétes, sőt egyértelműen cáfolható, de élnek a székelység emlékezetében...
A székely történelemben (...) nem csupán a mítoszokat lehet szeretni. A székely történelem önmagában, puszta és cicomázatlan valóságában is szép, és büszkeséggel tölthet el valamennyi székelyt. Csodálatra méltó a székelységnek a keleti végek őrzésében tanúsított kiállása, a társadalmi jellegzetességei és közigazgatási önkormányzata védelmében vállalt áldozata, magyar nyelvének megőrzése, mégpedig tömbben – eltérően az Erdélyben élő többi magyar közösségtől. Büszke lehet a székely egyszerűségében is szép, méltóságot sugárzó népviseletére, egész népi kultúrájára, a házak előtt sorakozó, az európai műveltség és régen volt keleti kultúrák elemeit ötvöző gyönyörű faragott kapukra, ősrégi balladáira. És büszke lehet arra is, hogy az írásbeliség – az írni-olvasni tudás – népi rétegekben való korai elterjedése a Székelyföldön magasabb szintű volt, mint a magyar nyelvterület egyéb részein! Tankönyvünk ezekre is igyekszik felhívni a figyelmet” – áll a kötet előszavában.
Az elmúlt időszakban a könyvet számos székelyföldi helyszínen bemutatták, és mindenhol hatalmas érdeklődés övezte, nemcsak a pedagógusok, szakemberek részéről, hanem a székelyek múltja iránt érdeklődő „civil" olvasók részéről is.
A kötet végén egy fogalomtár és egy, a történelmit tájékozódást segítő időtáblázat is helyet kapott, amelyek lényegesen emelik annak értékét.
Szerzők: Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály, Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Orbán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor József; szerkesztői Ferencz S. Alpár, Hermann Gusztáv Mihály, Novák Károly István, Orbán Zsolt; illusztrálta Gyöngyössy János.
Kovács Csaba P.
A székely történelem-oktatás terén mérföldkőnek számító kötet a Székely Termékek Webáruházában önköltségi áron, 23 lejért vásárolható meg.
Erdély.ma

Új sorozat: Székely Könyvtár (Megjelent)
Megjelent a százkötetesre tervezett Székely Könyvtár sorozat újabb öt kötete. A Székelyföldről szóló vagy székely szerzők által írt kötetekből álló sorozat száz kiadványát tíz év alatt jelenteti meg a Székelyföld folyóiratot kiadó Hargita Kiadóhivatal Hargita Megye Tanácsának támogatásával.
Olyan, a székelység múltjával és jelenével foglalkozó kötetek kiadását tervezik, amelyek nemcsak székelymagyar öntudatunk megerősödését segítik elő, hanem élvezetes olvasmányul is szolgálnak. Az eddig megjelent kötetek:
Székely népballadák
Mikes Kelemen: Törökországi levelek
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Bözödi György: Székely bánja
Kányádi Sándor: Válogatott versek
Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae
Benedek Elek: Székely népmesék
Farkas Árpád: Válogatott versek
Tamási Áron: Ábel az országban
Zsögödi Nagy Imre: Följegyzések
A kötetek egységára 35 lej (2500 Ft), előfizetőknek 25 lej (2000 Ft). Előfizetési szándékát, kérjük, jelezze a 0040 266 311 775-ös telefonon vagy a szekelyfold@hargitamegye.ro e-mail címen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

”László György: „a választók rájöttek, hová vezet az RMDSZ”
[INTERJÚ] Az Erdélyi Magyar Néppártot képviselő László György az RMDSZ politikai alelnökével, Borbély Lászlóval méretkezik meg a nyárád- és küküllőmenti választói kerületben. László György úgy látja, az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat megoldásra vár Maros megyében. „A választók rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a 22 év RMDSZ-es politizálás” – véli a néppárt jelöltje.
–Miért éppen a Maros megyei RMDSZ legerősebb jelöltje ellen indul?
– Tudatosan vállaltam a Nyárád- és a Küküllőmente körzetét. Nem azért, mert az RMDSZ itt indítja a legesélyesebb jelöltjét, hanem azért, mert a Székely Nemzeti Tanács jegyzőjeként a marosszéki régiót kell képviselnem. Meggyőződésem, hogy megrögzött autonomistaként ezt meg is tehetem. Nem úgy, mint egyesek, akik nemrég meglógtak az autonómiastatútum végső szavazásáról.
– Ha tegyük fel megnyeri a Borbély Lászlóval szembeni magyar–magyar versenyt, és az EMNP bejut a parlamentbe, miként tudná hatékonyabban képviselni a magyarságot, mint az RMDSZ politikai alelnöke?
– A jót, amit eddig tett Borbély, kétségtelenül folytatni kell. De én amondója vagyok, hogy a jónál van jobb is. Számos kis, aprónak tűnő, de rendkívül fontos hiányosság van, amit pótolni kell. Elképesztő, hogy milyen életkörülmények vannak a Nyárád- és a Küküllőmentén. Az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat vár ránk. Tovább nem halogathatjuk ezek megoldását, hisz a marosszéki magyarság létkérdéséről van szó. Az imént az autonómiával kapcsolatos szemléletemről beszéltem, nos, úgy érzem, ez is egy olyan pluszhozadék az én esetemben, ami eddig kimaradt Borbély László pályafutásából. Másrészt meggyőződésem, hogy a 2016-es képviselői mandátumom végére én nem rendelkeznék DNA-s dossziékkal.
– Hisz abban, hogy megéri a képviselői mandátuma végét? A papírforma azt mutatja, hogy még a kezdetéig sem jut el.
– Persze, hogy hiszek abban, hogy bejutok én is, a párt is. Utána meg remélem, hogy 2016 nem talál a román parlamentben, mert addig egy föderális Romániánk lesz önálló Erdéllyel és autonóm Székelyfölddel.
– Mint az MPP-ből már kilépett vagy kiléptetett, de az EMNP-be még alig belépett politikus, kitől vár támogatást december 9-én?
– Az, hogy a polgári pártban lemondtam mindkét tisztségemről – a megyei elnöki, illetve a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának a vezetői funkciójáról –, és beléptem a néppártba, a lehető legjobban bizonyítja, hogy nem vagyok karrierista. Én nem a hatalomra vadászok, de bízom abban, hogy mind az MPP, mind az EMNP, sőt a Székely Nemzeti Tanács marosszéki alapszervezetei támogatni fognak. No meg mindazon lakosok, akik hisznek az autonómiában és a szövetségi Romániában. Azt hiszem, a választópolgárok rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a huszonkét év RMDSZ-es politizálás.
–Ha a Székelyföld egy gazdaságilag elmaradt régió, miért fontos az autonómiája?
– Azért, mert Európa-szerte az önálló közösségek bebizonyították, hogy autonómiájuk megszerzése által talpra tudtak állni. Elég, ha most is kitekintünk Dél-Tirol, Katalónia vagy Baszkföld felé; mindhárom régió könnyebben átvészelte a gazdasági válságot, mint azok az országok, melynek részei. Nekünk miért ne lenne jó, ha adónk nagy részét nem Bukarestbe küldenénk, hanem helyben maradna? Miért nem lenne jó, ha nem a Bukarestben lévő román politikusok döntenének a mi sorsunkról, hanem mi, magunk?
– Visszatérve az ön MPP-s gyökereire és az EMNP-be való hirtelen átigazolására, megkérdezném, hogy a nyáron miért vágtak oly sok mindent egymás fejéhez?
– Nem hinném, hogy tőlem kéne számon kérni mindazt, ami a nyáron történt a marosvásárhelyi helyhatósági választások alkalmával. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült szövetséget alkotni már akkor, nem is beszélve a hármas koalícióról. Az MPP tagsága jóval a választások előtt megfogalmazta, hogy Erdélyben nem létezhet két külön nemzeti jobboldal. Mi több, a párt megyei vezetősége elsöprő, 12–3-as aránynyal az EMNP által támogatott független jelölt, Smaranda Enache felvállalása mellett döntött. Ezek után jött az országos vezetőség, és felülbírálta a határozatunkat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

péntek - Székelyföld külügyi szolgálatának létrehozásáról és a Székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívásának kezdeményezéséről döntött marosvásárhelyi ülésén a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
A külügyi szolgálat létrehozásáról szóló határozatot egyhangúlag megszavazta az SZNT. A határozat szerint a szolgálat célja, hogy a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó akaratot és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjelenítse és képviselje.
A külügyi szolgálat jogi személyiség nélküli, nonprofit szervezetként jön létre a székelyföldi önkormányzatok és a célt támogató magyar szervezetek bevonásával. Működési szabályzatát az SZNT állandó bizottsága dolgozza ki, vezetőjét az elnök javaslatára az állandó bizottság nevezi ki.
A határozat elfogadása Izsák Balázs elnöki beszámolója után történt. Az elnök elmondta, az elmúlt időszak az SZNT nemzetközi kapcsolatainak az építéséről szólt. Kijelentette, túl kell lépni azon a hiedelmen, hogy a székelység csak önmagára van utalva. "Mindig számíthatunk más közösségekre is a kölcsönös szolidaritás alapján" - jelentette ki az elnök. Hozzátette, ehhez a székelységnek is szolidárisak kell lennie a hasonló helyzetben levő európai nemzeti közösségekkel.
Az SZNT határozatban jelentette ki, elfogadja és támogatja az Európai Unió belső bővítésének gondolatát, akár új, független államok megjelenését is. Álláspontja szerint a folyamatnak ki kell terjednie az önrendelkezésre törekvő közösségek elismerésére, és a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók európai szintű védelmére is.
Az SZNT ellenszavazat nélkül fogadta el azt a határozatot, amely kezdeményezi a székelyföldi önkormányzatok nagygyűlésének összehívását. A határozat szerint az önkormányzati nagygyűlést 2013 első negyedévében kellene megtartani, és azután évente újra össze kellene hívni.
Az SZNT közölte: pártállástól függetlenül számít a székelyföldi önkormányzati képviselőkre és polgármesterekre. Tudatatta azt is: elvárja a nagygyűléstől, hogy kiemelt fontosságú témaként kezelje az ország tervezett közigazgatási átszervezését, és határozza meg, milyen lépéseket tegyenek az érintett önkormányzatok azért, hogy Székelyföld az átalakítás nyertese legyen. Hasonlóképpen elvárja, hogy nagygyűlés arról is döntsön: milyen lépéseket fog tenni abban az esetben, ha a központi hatalom megpróbálja figyelmen kívül hagyni a székely tanács akaratát.
Gazda Árpád
(MTI)

Nagyszabású ünnepségek a Székelyföldön a román nemzeti ünnepen
Mircea Dusa román belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában – közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve. A románság nemzeti ünnepe alkalmából december 1-jén, szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a román hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek – haditechnikát is felvonultató – katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Dusa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel. A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Sepsiszentgyörgyön a Mihai Viteazul szobornál rendezett szabadtéri ünnepséget a Kovászna megyei prefektusi hivatal december elseje alkalmából. A szervezők egy nagyméretű román nemzeti zászlóval takarták el azt a SIC Terra Siculorum feliratú – a Székelyföld latin nevét hirdető – táblát, amelyet a magyar közösség választott vezetői helyeztek ki egy hónapja a prefektusi hivatal előtt.
Az Agerpres hírügynökség szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztségviselői idén is távol maradtak a sepsiszentgyörgyi december 1-jei ünnepségektől. Antal Árpád polgármester néhány nappal korábban azt üzente a szervezőknek, hogy majd akkor vesz részt a román nemzeti ünnepen, ha Románia megadja a magyaroknak az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban megígért autonómiát – tette hozzá az Agerpres.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
MTI
Erdély.ma

Katonai erődemonstráció Székelyföldön a nemzeti ünnepen
Mircea Duşa belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában - közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve.
A románság nemzeti ünnepe alkalmából szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek - haditechnikát is felvonultató - katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Duşa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel.
A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Amint arról korábban beszámoltunk, Sepsiszentgyörgyön hatalmas román trikolórral takarták le a román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgyön a „SIC – Terra Siculorum" feliratú táblát.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
Maszol.ro

Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács
Székelyföld külügyi szolgálatának létrehozásáról és a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívásának kezdeményezéséről döntött pénteken délután a Kultúrpalota nagytermében tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
A tanácskozáson 162 küldött vett részt. Csíki Sándor, a Marosszéki Székely Tanács elnöke megnyitóbeszédét követően Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismertette a 2012-es év kronológiáját, hangsúlyozva, hogy az elmúlt időszak az SZNT nemzetközi kapcsolatainak az építéséről szólt.
A résztvevők határozatot fogadtak el az Európai Unió belső bővítésére vonatkozóan, amelynek értelmében az SZNT "elfogadja és támogatja az Európai Unión belüli, demokratikus változásokról szóló bővítés gondolatát, melyeknek során hangsúlyosan érvényesül a szubszidiaritás elve és kiteljesedik a népek önrendelkezési joga, beleértve akár új, független államok megjelenését is".
A Székelyföld külügyi szolgálata létrehozásáról szóló határozatot is megszavazta a testület. A határozat értelmében a szolgálat célja, hogy a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó akaratot és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjelenítse és képviselje. A külügyi szolgálat jogi személyiség nélküli, nonprofit szervezetként jön létre a székelyföldi önkormányzatok és a célt támogató magyar szervezetek bevonásával. Működési szabályzatát az SZNT állandó bizottsága dolgozza ki, vezetőjét az elnök javaslatára ugyancsak az állandó bizottság nevezi ki.
Az SZNT elfogadta az Erdélyi Magyar Néppártnak a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsba való felvételéről szóló határozatot. Egyhangúlag fogadták el a székelyföldi önkormányzatok nagygyűlésének összehívásáról szóló határozatot is, amely szerint az önkormányzati nagygyűlést 2013 első negyedévében kellene megtartani, majd évente összehívni. Végül határozatot fogadtak el az SZNT elnökének megválasztásáról, akit négyéves időszakra választanak a székely székek jelöltjei közül.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Törvénytelenül lobog a székely zászló Uzonban
Törvénytelenül lobog az uzoni községháza homlokzatán a székely zászló – állapította meg a Kovászna megyei törvényszék. Ráduly István, Uzon polgármestere leszögezte, amíg nem kap hivatalos értesítést, nem veszi le a zászlót.
Törvénytelenül lobog az uzoni községháza homlokzatán a székely zászló – állapította meg a Kovászna megyei törvényszék. Az igazságszolgáltatási fórum alapfokú döntésével jóváhagyta Codrin Munteanu prefektus keresetét, és elrendelte, hogy a lobogót el kell távolítani, mivel a törvény szerint csak az ország és az EU zászlóját lehet kitűzni a közhivatalok homlokzatára.
Ráduly István, Uzon polgármestere leszögezte, amíg nem kap hivatalos értesítést, nem veszi le a zászlót. Az elöljáró szerint a törvény csak azt írja elő, hogy ki kell tűzni Románia és az EU zászlóját, más jelképek használatát azonban nem szabályozza, tehát nem is tiltja.
Muteanu korábban úgy nyilatkozott, egy feljelentés alapján kezdeményezte a szerinte törvénytelen szimbólum eltávolítását. Amint arról beszámoltunk, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nyilvános bocsánatkérésre szólította fel a prefektust. Felháborítónak tartotta a kereset szövegét, amelyben a prefektus kisbetűvel írta a Székelyföld nevét, a székely jelképet pedig egy futballklub zászlójához hasonlította.
A kormánybiztos úgy fogalmazott: az uzoni községháza homlokzatára kitűzött zászló egy nem létező entitást szimbolizál, és éppen annyira törvénytelen, mintha egy futballklub vagy autógyár zászlóját tennék ki a községházára azért, mert a polgármester vagy a tanácsosok kedvelik azt. November 8-án az RMDSZ zászlós tüntetést szervezett a prefektúra előtt, a többezres tömeg székely zászlókkal vonult fel, hogy megvédje a kormánybiztos állandó támadásaitól a székely jelképeket.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Nagyszabású ünnepség volt Csíkszeredában
Románia nemzeti ünnepe alkalmából szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek. Az utóbbi két évtizedben először tartottak – haditechnikát is felvonultató – katonai parádét Csíkszeredában, amelyre mintegy háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Duşă belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát, és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel.
A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében.
A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
(Agerpres/MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Éleződik a választási viszály Sepsiszentgyörgyön
Eldurvulni látszik az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki képviselői és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, helyi RMDSZ-elnök közötti választási csörte. Pénteken a román nemzeti ünnep adott újabb okot friss viszályra.
Az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezete közleményben fejezte ki felháborodását annak kapcsán, hogy szerintük Antal Árpád, érthetetlen ügybuzgalommal, három nappal december elsejét megelőzően, román zászlókkal aggatta tele a megyeszékhelyet. A néppártiak kiemelik, hogy még Albert Álmos (Antal Árpád elődje a polgármesteri székben – szerk megj.) idején sem voltak így telezsúfolva román szimbólumokkal Sepsiszentgyörgy közterei.
A Néppárt képviselői ugyanakkor felróják, hogy a november 24-én lezajlott, a Néppárt által meghirdetett, a Székelyföld területi autonómiáját hirdető tüntetésen a hatóságok megtagadták a szervezőktől, hogy kitűzzék a székely zászlót. Ugyanők figyelmeztetnek, hogy december elseje a székelyek számára nem ünnep, ráadásul magyarként sértő, hogy a nemzet eme tragikus évfordulóján minden alkalommal katonai csinnadrattával vonulnak fel a városban. Az állásfoglalásukban a néppártiak keserűen állapítják meg: tudomásul veszik. hogy a román karhatalom nincs tekintettel a székelyek érzékenységére, de az végképp elfogadhatatlan, hogy a magyar polgármester is hasonlóan nyilvánul meg.
„Öröm az ürömben, hogy a választási kampányban az RMDSZ választási pannói és a román nemzeti trikolórok meglepő harmóniában kiegészítik egymást" – zárul az állásfoglalás.
Szintén pénteken nyilvánosságra hozott másik állásfoglalásukban az EMNP megyeszékhelyi szervezetének képviselői érthetetlennek nevezik Antalnak a Néppárt jelöltjeit illető csütörtöki bejelentéseit. A néppártiak úgy értékelik: meglepő Antal pálfordulása, hiszen a tavaszi önkormányzati voksoláson a magyar összefogás jegyében élvezte és elfogadta a Néppárt bizalmát, aminek következtében elsöprő többséggel választották újra.
Antal Árpád a Székelyhon.ro megkeresésére rámutatott, ez a támadás újabb jele annak, hogy az EMNP politikusai nem hajlandóak, vagy nem tudnak pontos választ adni arra, hogy december 10-én milyen felelőséget vállalnak, amiért félrevezették az embereket. Ezért inkább ilyen gesztusokhoz folyamodnak. Ami a román zászlók elhelyezését illeti, a városvezető rámutatott, hogy a törvény értelmében minden önkormányzat köteles december elsején ezeket kitűzni. Egyébként idén egy fokkal sincs több zászló, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, tehát ilyet csak olyan ember állíthat, aki nem Sepsiszentgyörgyön él. Az elöljáró hozzátette: érdemes összehasonlítani, hogy március 15-én hogyan van feldíszítve a város, illetve most.
Végül Antal Árpád keményen kritizálta az autonómiatüntetés szervezőit, akik annyira „balfékek" voltak, hogy nem kérelmezték egy zászlórúd felállításának engedélyezését az önkormányzattól, amikor a megmozdulásra benyújtották a kérésüket. Ha megtették volna, a hivatal jóváhagyja és akkor a román karhatalmi erők sem tudták volna megtiltani a székely zászló felhúzását – zárta mondandóját Antal.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Kétnyelvű táblákat ajándékoznak (Kézdivásárhely)
Még Székelyföldön is ritka a magyar nyelvű tájékoztató kaputábla. Román feliratokat helyeznek ki a lakók, mivel nem lehet kétnyelvűeket beszerezni. Kézdivásárhely nyelvi tájképének egységesítése céljából 800 kétnyelvű kaputáblát (Parcarea interzisă – Parkolni tilos; Câine rău – Harapós kutya stb.) osztanak ki a magánházak lakóinak – hangzott el az EMNT-székházban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) képviselői által tartott sajtótájékoztatón.
Szőcs Csongor, a HVIM helyi szervezetének képviselője elmondta: céljuk a kétnyelvűség érvényesítése, és hogy a román feliratok helyére kétnyelvűek kerüljenek. A HVIM tagjai üzletekbe látogatnak el, és felkérik a cégek vezetőit, tartsák tiszteletben azt a tényt, hogy vásárlóik többsége magyar ajkú. Különböző táblákat ajándékoznak, például órarendet, fogyasztóvédelmi tájékoztatót, vészhelyzetben hívja a 112-t, dohányozni tilos, női, illetve férfiillemhely stb. feliratokkal magyar nyelven. Incze Johanna EMI-elnök hozzáfűzte: az akciót Háromszéken először Sepsiszentgyörgyön indították útjára, amikor ezerkétszáz kaputáblát helyeztek el városszerte, s ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a kézdivásárhelyi HVIM és EMI. Ez utóbbi önkéntesei decemberben, majd tavasszal minden utcát bejárnak, tájékoztató levelet tesznek a postaládákba, később pedig bekopognak a lakókhoz, és megajándékozzák őket a táblákkal. Mindketten hangsúlyozták, hogy az EMI és a HVIM tagjai fontosnak tartják a magyar nyelv széles körű, a mindennapi életben való állandó használatát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múltunk kötelez (Megjelent)
Kádár Gyula legújabb könyvét* holnap kora este mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban. A sepsiszentgyörgyi történész, a Történelmi Magazin kiadója-főszerkesztője, a Háromszék állandó külső munkatársa az utóbbi két évben három kötettel jelentkezett.
A két esztendeje megjelent Székelyföld határán című könyvét az autonómiaharc bibliájaként méltattuk, s a szentírási párhuzamnál maradva, a tavaly kiadott, Székely hazát akarunk címűt az autonómiaharc újszövetségeként jellemeztük. Vártuk a sorozat harmadik kötetét, az ki is jött a nyomdából, de címében nem találjuk sem Székelyföldet, sem a székely hazát. A Biblia is két részből áll, de továbbgondolásra késztet. Így Kádár Gyula sorozatának harmadik kötete is túllépett a szűk hazán, s az államalapítás korába kalauzol, Szent István királyunkat és művét mutatja be. Míg az első könyv a történelmi publicisztika eszköztárával igyekezett az autonómiaharc fontosságára rávezetni az olvasót, a két részből álló másodikban a publicisztikai gyűjtemény mellett megjelent a történelmi tanulmány is, a hadtörténet kiegészítéseként népességtörténettel is találkoztunk, a friss könyv kizárólag történelmi szaktanulmány, de az olvasmányosság érdekében nem láb- vagy végjegyzetekkel ellátott, hanem zárójelben diszkréten jelzett forrásjegyzetekkel tűzdelt szöveg. A magyar múltat sokan sokféleképp ismerik. Nagyon sokan büszkék történelmünkre, de sokan meg sem ismerhették, míg akadnak olyanok, akik szerint fölösleges a múltismeret. Kádár Gyula szerint történelmünk, kultúránk ismerete nemcsak szükséges, de felelősségvállalásra is kötelez. A szerző ezért is adta könyvének a Múltunk kötelez címet.
A könyv két külön részből áll. Az első Szent Istvánt és korát mutatja be, s ezért is került a borítóra a magyar Szent Korona képe, a második Erdély gyógyítástörténetébe nyújt betekintést.
Az államalapító üzenete
Az első fejezet – István király és kora (997–1038) – az államalapító munkásságát ismerteti. Nem egyszerű életrajz: első királyunk történelmi szerepének bemutatása mellett a szerző felvázolja Erdély alig ismert 10. századi politikatörténetét is. Így megismerkedünk Erdély magyar fejedelmeivel: Bogát, Zombor és Prokuj gyulával, valamint a dél-erdélyi bolgár autonóm területet irányító Keánnal is. Kádár Gyula szavaival, István királyunk olyan Magyarországot teremtett, amely „a középkori Európa legegységesebb” államaként, „a Bizánci Birodalom méltó ellenfele” volt, a magyar királyság „az angol és a francia királysággal mérhető” hatalommal rendelkezett. A szerző rámutat arra, hogy a magyar állam biztosította azt a politikai keretet, amelynek köszönhetően a magyarság nem tűnt el a történelem színpadáról, mint „a hajdanán itt letelepedett dákok, gótok, gepidák”. A történész nem véletlenül ismerteti István király Intelmeit is, melyekben a nagy király ezer évvel korábban, fontos kormányzási alapelvként határozta meg azt a ma is időtálló gondolatot, hogy tiszteletben kell tartani az ország területén élő más nemzeti közösségeket, mert „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
Erdély gyógyítástörténete
A könyv második fejezete úttörő jellegű. A szerző úgy véli, hogy e téma megérdemli a további kutatást, mert még sok a fehér folt, a feltáratlan ismeretanyag. Erre példaként említi a régészet ilyen jellegű feltárásait. László Gyula professzor leírása szerint „egyre több sírból kerültek elő olyan honfoglalás kori műtött, lékelt koponyák, amelyek azt igazolják, hogy a honfoglalók túlélési esélyei összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint az újkor hajnalán, a 18. század végén, a modern kor küszöbén operáltaké”. Kádár Gyula rámutat arra is, hogy népünk évezredes tapasztalatai az egészség megóvásában népi kultúránk megbecsült értékét képviselik. E tanulmányból az olvasó megismerkedhet a népi orvoslással, az első ismert erdélyi orvosokkal, az intézményesített orvosi ellátás kialakulásával, a sepsiszentgyörgyi kórházi ellátás kezdeteivel. Külön fejezet foglalkozik a himlő elleni védekezéssel, az első védőoltások bevezetésének kérdésével, a pestisjárvány elleni kíméletlen küzdelemmel, a karanténok megszervezésével, az első erdélyi patikák, orvosi egyesületek alapításával. A szerző olyan kérdésekre is keresi a választ, hogy milyen volt az orvosok megbecsülése, az anyanyelvhasználat a gyógyításban, az anyanyelven történő képzés. Ugyancsak külön téma a bábaképzés, eleink tisztaságra, egészséges életmódra törekvésének bemutatása, a szegényekről és az árvákról való gondoskodás és Erdély jeles orvosainak – György, Pápai Páriz Ferenc, Mátyus István, Nyulas Ferenc, Gecse Dániel, Szotyori József – bemutatása.
(A kötet megvásárolható a H–Press-lapterjesztő standjain, a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, az Ex libris és a Litera könyvüzletben, illetve megrendelhető a 0740 026 450-es telefonon vagy a gyula.kadar@gmail.com e-mail címen.)
* Kádár Gyula: Múltunk kötelez, Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tízezer SIC-matricát osztanak ki az autósoknak Háromszéken
Codrin Munteanu prefektus újabb magyarellenes ténykedéseiről számolt ma be, sajtótájékoztató keretén belül Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke. Elmondta, hogy a november 5-én a városközpontba kihelyezett óriás SIC tábla ellen már pár nap múlva eljárást kezdeményezett a kormánybiztos.
November 12-én, hétfőn a prefektus azzal indította a hetet, hogy kikérte a város polgármesteri hivatalától, hogy milyen jogi alappal engedélyezte az RMDSZ által kiállított Terra Siculorum feliratú táblát. Ebben nem talált fogást, hiszen minden szükséges okirattal, szerződéssel, szolgáltatás kifizetését igazoló okirattal rendelkeznek. Ezután behívatta, annak a cégnek az ügyvezetőjét, amellyel a területi RMDSZ szerződést kötött. Rá akarta venni a céget, hogy bontsák fel a tábla bérletére vonatkozó szerződést a Szövetséggel. Ezt megtagadva a Brassó Megyei Pénzügyőrség ellenőrzésével találta szembe magát a reklámcég, akik az utolsó három hónapban az RMDSZ-el kötött szerződésekről érdeklődtek.
Tamás Sándor elmondta, hogy mindezekről tájékoztató a belügyminiszter, aminek hatására a prefektus irányából a zaklatások leálltak. A Székelyföldet népszerűsítő anyagok gyártását mindezek ellenére sem állították le. „SIC” feliratú autósmatricákat gyártottak tízezer példányban, amit előszeretettel ragasztgatnak ki autókra a háromszékiek. Egy civil szervezet pedig újabb ezer zászlót rendelt, hogy azokhoz is eljusson, akik a székely zászlós tüntetés alkalmával nem tudták beszerezni. „Egyre többen helyezik ki a székely zászlókat és egyre több autó jelenik meg a SIC-es matrica felirattal, ez pedig annak a bizonysága, hogy nem lehet adminisztratív döntésekkel megakadályozni azt, ami az emberek szívében benne van, és amit bátran vállalnak is”- tette hozza a megyei elnök.
Codrin Munteanu idén május és október között 18 bírósági eljárást indított Kovászna Megye Tanácsa és a települési önkormányzatokkal szemben. Olyan eljárásokat, amelyek a székely közösség szimbólumairól és a magyar emberekről elnevezett intézmények neveiről szóló határozatok megtámadását és megsemmisítését célozzák. Mindezeket látva, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete Codrin Munteanu prefektus leváltását kéri. Sajtóközlemény
Erdély.ma

Tőkés: az egységes nemzetállam kizáró jellegű és sértő fogalom a magyar közösség számára
A Marosvásárhelyen tartott keddi sajtótájékoztatón, amelyen az Erdélyi Magyar Néppárt „erkölcsi támogatójaként” mutatták be Tőkés László EP-képviselőt, az EMNT elnökét, a sajtó képviselői arról kérdezték: egyetért-e az RMDSZ azon állításával, hogy „a nemzetállam” elévült fogalom?
Tőkés azt válaszolta: „Az világos, hogy Románia nem egységes nemzetállam, mivel nem csak románok élnek ebben az országban. Ez kizáró jellegű és sértő fogalom a magyar közösség számára” – fejtette ki.
Arra a kérdésre, hogy az önrendelkezés elve, melynek alapján az EMNP Románia föderalizálását, illetve a Székelyföld autonómiáját kéri, nem elévült fogalom-e, Tőkés nemmel válaszolt.
„Az önrendelkezés eszméje nemzetközi demokratikus elv. Még a románok is, 1918-ban ezen eszme alapján szavazták meg a Romániához való csatlakozást. Azonban azt ne feledjék el, hogy a magyarokat erről nem kérdezték meg” – mondta Tőkés.
Hozzátette: „Európa-szerte támogatják az autonómiát, a föderalizmust azokban az országokban, ahol ezek léteznek”, azonban az európai fórumokban úgy vélik, hogy ez egy belügyi kérdés.
„Úgy vélik, hogy ez a mi belső ügyünk, Románia jogköre. És ez a mi gondunk, hogy a románokkal nem tudunk megegyezni e kényes témák kapcsán” – mondta Tőkés, aki azonban reményét fejezte ki, hogy végül is megszületik egy egyezség.
Kifejtette még, hogy „a bukaresti politikusok elárulták Trianon utáni román testvéreiket”.
„A románok számára is jobb lenne, és az erdélyiek számára sokkal jobb az önrendelkezés, mivel nagyon jól tudják, hogy a bukaresti politikum végül is elárulta volt, Trianon utáni román testvéreit, és magához vette a hatalmat, központosította azt. Példának okáért 1923-ig volt egy Igazgatótanács, amely Erdélyt vezette, de a Romániával való egyesülés minden erdélyi pionírját félreállították. Ezt mindenki tudja. Ők sem erről álmodtak. Moldovát is valamennyire gyarmatosította Bukarest, és Erdélyt is hasonlóan kezelték” – szögezte le Tőkés.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Munteanu prefektus leváltását kéri az RMDSZ
Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus leváltását kéri az új kormánytól az RMDSZ háromszéki szervezete. Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke tegnap sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy zaklatják a brassói céget, amelyik a háromszéki RMDSZ-nek bérbe adta a reklámpannót, amelyre kitették a SIC feliratú táblát. A háromszéki RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy Munteanu május és október között 18 bírósági eljárást kezdeményezett a megyei, illetve a helyi önkormányzatok ellen, a székely szimbólumok vagy a magyar nyelvhasználat miatt.
Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus leváltását kéri a választások után alakuló új kormánytól az RMDSZ háromszéki szervezete. Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke (képünkön) tegnap sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy zaklatják a brassói céget, amelyik a háromszéki RMDSZ-nek bérbe adta a reklámpannót, amelyre kitették a SIC feliratú táblát. „Codrin Munteanu prefektus számon kérte a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivataltól, hogy milyen jogi alapon tették ki a táblát, és amikor nem talált fogódzót annak eltávolítására, a brassói cég ügyvezetőjét próbálta rávenni arra, hogy bontsa fel az erre vonatkozó szerződést. Később a cégtől a Brassó megyei pénzügyi hatóság is  számon kérte az RMDSZ-szel kötött szerződéseket” – számolt be Tamás Sándor, aki értesítette a belügyminisztert az esetről, és így sikerült leállítani a további zaklatást.
Elkészült a „bűnlajstrom”
A háromszéki RMDSZ elnöke elmondta, Codrin Munteanu május és október között összesen 18 bírósági eljárást kezdeményezett a megyei, illetve a helyi önkormányzatok ellen a székely szimbólumok vagy a magyar nyelvhasználat miatt. Többek között megtámadta a Kovászna megye és Kovászna város zászlóját, valamint a Sepsiszentgyörgy sajátos jelképeit elfogadó határozatot, a Kónya Ádám Művelődési Ház, az Incze László Céhtörténeti Múzeum és a Kovászna megyei agrárkamara elnevezésekre vonatkozó döntéseket, feljelentést tett a városháza és községháza feliratok miatt.
A bírósághoz fordult az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatára kitűzött székely zászló ügyében, ahogy azért is, mert Bodokon az erdei utakat jelölő táblán elsőként a magyar felirat szerepel. Tamás Sándor elmondta, a bírósági eljárások különböző stádiumban vannak, például a megyezászló esetében alapfokon elutasították a prefektúra keresetét.
Címertudomány vs. politika
Codrin Munteanu a fellebbezésben azt írta, elejét kell venni annak, hogy a helyi önkormányzatok vezetői „határtalan képzelőerejüket kibontakoztatva” esetleg a település kabalaállatát is törvényesítsék. De többek között azt is felrója a magyar elöljáróknak, hogy Kovászna megye zászlója éppen olyan, mint a székely zászló, míg a megye címere nem tartalmaz a románságra utaló elemeket.
„A címertudományt nem lehet összekeverni a napi politikával” – szögezte le Tamás Sándor, emlékeztetve, hogy Kovászna megye kormányhatározattal elfogadott címere a 16. században gyökerezik, de 1928-ban a királyi Románia is törvénybe iktatta azt, sőt a kommunista időkben is ugyanezek voltak az elemei.
„Követeljük az új kormánytól a prefektus leváltását, meggyőződésünk, hogy a román nacionalisták, a régi rendszerből örökölt spiclik érdekeit szolgálja, hiszen korábban a magyarellenességéről híres Hargita és Kovászna Megyei Románok Civil Fórumának titkára volt” – jelentette ki Tamás Sándor. Amint arról beszámoltunk, a háromszéki területi RMDSZ november elején a székely szimbólumok védelmében helyezte ki a Sepsiszentgyörgy főterén, a prefektúra épületével szemben a SIC-táblát, melyen Székelyföld latin neve, a Terra Siculorum szerepel. A prefektus támadásai elleni tiltakozásként zászlós tüntetést is szerveztek a hivatal előtt, melyen több ezren jelentek meg székely zászlóval a kezükben.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A köpönyegforgató
Minden jel arra mutat, hogy a pluralizmust igénylő erdélyi magyar választók másfél milliós közösségét nem lehet és nem is okos dolog egy karámba terelni, s annak fontosságát majd mindenki elismeri, hogy egyfajta nemzeti minimum mentén az összefogás felette fontos.
Ha annak idején, 2003 februárjában a szatmárnémeti kongresszuson és utána az RMDSZ nem pártként viselkedik, s nem diktátumként diktálja, hogy ki a jó és ki a rossz, ha nem indul be az erőteljes kiszorítósdi, ha Tőkés Lászlót örök szégyenükre nem fosztják meg tiszteletbeli elnöki tisztségétől, hanem az 1990-ben hatalmas lelkesedés közepette megálmodott ernyőszervezetként működött volna tovább, minden bizonnyal akár élesen különálló, de más-más politikai doktrínát valló platformjai kielégítették volna közösségünk pluralizmusra vágyó igényét, s nem került volna sor újabb és újabb pártcsírák kialakulására.
Tőkés László mereven, de eléggé meg nem becsült következetességgel horgadt fel azok ellen az erők ellen, melyek az akkoriban radikálisnak tetsző Reform Tömörülést árulások és kiszorítósdi révén lesöpörték a politikai palettáról, s természetesen támogatta Szász Jenőt, aki 2004-től – talán mert szűk volt a polgármesteri kabát – elsőként próbált az ellenzék élére állni. Szemmel láthatóan már akkoriban volt erre igény a Székelyföldön. Sajnos, Szász is diktatórikus módszerekkel vezette a pártkezdeményét, s ahelyett, hogy felgyorsította volna az erdélyi magyar pluralizmus kialakulását, személyes konfliktusok malmán felőrlődtek az új politikai, nemzeti minimumért küzdő és szövetkezett erők.
Szász Jenő politikai nagyravágyásának egyik látványos kudarca volt a Nyirő-újratemetés, melyet eléggé el nem marasztalható módon olcsó kampány-mocsárba züllesztett (amint később kiderült, alapítványa nevében ő maga rangján alulinak tartotta mind az utolsó órákig hivatalosan kérelmezni az újrahantolást, így csusszanhatott be a viszályszítás résén döntőbíróként maga a friss román hatalom sovén felhangjaival), s teremtett alkalmat az RMDSZ egyik csúcsemberének, Frunda Györgynek, a román nacionalistáknak, valamint a magyar balliberális köröknek Nyirő József szellemi öröksége szinte példa nélküli lejáratására.
Közösségi igény, hogy nemzeti ügyekben összefogás szülessék. Szász néhány hónapja még RMDSZ-es elzárkózás ellenére is a „magyar nemzeti válogatott” indítása mellett tört lándzsát. Most döbbenten halljuk, hogy Budapestről már azt javasolja az erdélyi magyar választóknak, a tulipánra szavazzanak, mert az a biztos befutó.
Sok köpönyegforgatást megértünk már szűkebb pátriánkban, és most, a választások küszöbén ámulva látjuk, hogy a magyar autonómiatörekvések legmegosztóbb székelyföldi vezérét pártja szétzüllesztése után a világmagyarságot egyesíteni, megtartani és erősíteni hivatott hivatal élére buktatták. És miért, miért nem, most Budapestről a pluralizmust lassító, fékező, az eddigi választásokon önmagát is túlgyőző RMDSZ mellett kampányol, átvéve annak hamis érveit is, miszerint aki nem így cselekszik, románokra voksol.
Széthúz az erdélyi magyarság? Csak ha Kaparj, kurta! vezetőit mintázza, s nem keres árván maradt, be nem szennyezett, tiszta lapot, ahová pecsétjét üthetné.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)