Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Székelyföld
8675 tétel
2012. március 15.
Tőkés László ünnepi beszéde
Nagyvárad
Kegyelem néktek és békesség Istentől!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt állunk Szacsvay Imre országgyűlési jegyző emlékművénél. Sok szeretettel köszöntöm én is Csóti György országgyűlési képviselővel egyetemben az összes, Magyarországról hozzánk érkezett vendégünket, hiszen az Országház, az Országgyűlés, a nemzet akaratának a jelképe és megtestesülése.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Testvéreim!
Többen is cikkeztek arról a napokban, hogy mennyire fontos együtt ünnepelni. Igény van reá, szükségét érezzük, nemzeti méltóságunknak ez felelne meg a legjobban. Azonban a Krónika tegnapi tájékoztatását olvasva, megdöbbenéssel olvastam azt, hogy a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel. Jó példa erre a tilalomra Marosvásárhely vagy Szatmárnémeti, Zilah, Nagyszalonta vagy éppen Nagyvárad. Ez a gőgös felül- és különállás, nevezzük nevén a dolgokat, tilalmas időket, korokat és rezsimeket idéz fel, juttat eszünkbe. A Habsburgok, a kádári vagy a Ceauşescu-korabeli rezsim idején teljes tilalom sújtotta március 15-e megünneplését, az anyaországban korlátozásokat vezettek be legalábbis. A hivatalos ünnepek liturgiája szerint a „süket hivatal” hordta koszorúit az emlékművekhez. Hát nem kérünk a hivatalos ünnepek korlátozásaiból, kirekesztő magatartásából vagy tilalmaiból. Megérett az idő az ünneplés szabadságának a megélésére, korláttalanul és szabadon. Ezért örömmel gondolunk Kolozsvárra, ahol ezt meg tudják tenni, vagy Székelyföldre, ahol az önkormányzatok vették kezükbe a szervezést, és eltörpülnek a különállások. De Magyarországra is jóérzéssel gondolunk, éppen az előbb hallhattuk Orbán Viktor miniszterelnök levelét, hiszen ott sem ünnepel együtt Gyurcsány és Orbán. Hogyan is ünnepelhetnének együtt a forradalmárok és az ellenforradalmárok? A szabadságharcosok és a régi rendszer hívei? Václav Havelt idézem, és ezt tartom szem előtt ebben a tekintetben. A nemrégen elhunyt nagy cseh szabadságharcos a Charta 77 egyik aláírója és kezdeményezője ezt mondotta volt: „Minden posztkommunista országnak két forradalomra van szüksége: először a kommunizmus, majd a posztkommunizmus ellen”. Most ebben a fázisban vagyunk: 2010 áprilisában újból sikerült egy forradalmat megvívni Václav Havel szavai értelmében, a magyarországi posztkommunizmus ellen, de sajnos Szlovákiába visszatértek a posztkommunisták, és ideát is nagyon kétes az idei választások kimenetele ebben a tekintetben.
Talpra magyar – hangzott el 1848. március 15-én, olthatatlan szabadságszeretetről tévén tanúságot, a „márciusi ifjak” a „pesti srácokat” idézik lelkünkben. A magyar ifjúság minden magyar forradalomban kiállt a barikádra és a szabadság mellett. Ezért örvendünk mi minden fiatalnak, iskolásoknak, egyetemi hallgatóknak, érdeklődőknek, mert az ifjúság és a szabadság szelleme genetikailag természet szerint rokon, és ezért nem értjük azokat a fiatalokat, akik járomba hajtják a fejüket. Szabadságszerető nép vagyunk, sem idegen uralom előtt, sem a belső elnyomás alatt nem tört meg a derekunk. Mint ahogy Petőfi Sándor is megállta helyét a harc mezején, ahol elbukott, és ott találjuk a korabeli ellenzék soraiban, és ne felejtsük: a Nemzeti Radikálisok Pártjába tartozott. Sokan szavalják Petőfit, de közben egészen más irányba haladnak: jobbra jeleznek és balra hajtanak.
Vasvári Pállal, Táncsics Mihállyal, a nap hősével együtt ők nemzeti radikálisok voltak, a Konzervatív Párttal, a korabeli visszahúzó erőkkel ellentétben, és olyan társaságban találjuk őket – például az ellenzéki párt alakuló ülésén 1847-ben –, ahol Kossuth Lajos tartotta a programbeszédet, Petőfi Sándor szavalta el A nép nevében című versét, és ennek az ellenzéki pártnak az első elnöke Batthyány Lajos, a vértanú magyar miniszterelnök volt.
Kedves Testvéreim!
Intő és élő példa a mai pártviszonyok között is, hogy a közös célok, a nemzet érdeke fölülmúlt mindent, ezért valóban jó volna egymásra találni. Ők a végén már nem pártoskodtak, már pártok sem voltak a Magyar Országgyűlésben, hanem mindannyian a szabadságharc ügye mellett sorakoztak fel. És milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy ebben az Országgyűlésben nem lehetett jelen Petőfi Sándor, akit nemhogy megválasztottak volna a szabadszállási választókörzetben, de még a jelöltlistáról is lecsalták a nevét. Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk ezeket a körülményeket – nyilván, leegyszerűsítve adtam elő –, mégis azt kell mondanom, hogy ma is érvényes ez az üzenet: Talpra, magyar!
Ébredj, román! – tenném hozzá, mert egészen nyilvánvaló az összefüggés az Andrei Mureşanu költeménye és a Petőfi Sándor Nemzeti dala között. Ébredj, román!, és ezzel azt is akarom jelezni, hogy a szabadságot nem lehet kisajátítani. Deşteaptă-te române! A szabadság minden ember Istentől adott, elidegeníthetetlen joga, mondom Európa közösségében. Életről és halálról szól mind a két vers, szabadságról és szolgaságról. „Viaţă-n libertate ori moarte! strigă toţi” – „Életet szabadságban, vagy halált! kiáltják mindnyájan”, olvassuk a Mureşanu-versben. Ugyanúgy „szabadság és szolgaság” – „libertate, sclavie”, „becsület és szégyen” – „onoare şi ruşine” ellentétpárok vonulnak végig mindkét versen; „rabok voltunk mostanáig” – „robi am fost, sărmani străbunii”... És idézhetném tovább mind a Talpra magyart, mind a román fordítását. De most megelégszem azzal, hogy egy kifejezésre hívjam fel a figyelmet: „most, vagy soha!” – „acum ori niciodată!”. Szó szerint, mind a két versben ugyanaz a kifejezés fordul elő. Igen, itt, Románia területén, Nagyváradon, ahol hála Istennek, nem vették el tőlünk az állampolgárságot, miként Szlovákia területén, Felvidéken, meg kell erősítenünk őseink fogadását. Egyébként Mureşanu is azt írja, hogy: „jurăm că vom da mâna să fim pururea fraţi” – „esküszünk, hogy kezet adunk egymásnak, és örökké testvérek leszünk”. Igen, „a magyarok istenére esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” – „pe maghiarul Dumnezeu noi ne jurăm, ne jurăm că robi de acum să nu mai stăm” – idéztem románul is a verset.
Testvéreim, ez Románia himnusza. Soha nem felejtem el, 1989. december 16-án, Temesváron, a parókiám ablaka előtt erre az énekre, dalra gyújtottak rá a románok. Akkor még nem volt himnusz, akkor még a Trei culori volt, ez az eltorzított Porumbescu-vers, és elgondoltam, hogy egy magyar református templom előtt íme, a románok szabadságszeretetükről tesznek tanúbizonyságot, együtt az ott lévő magyarokkal. Azután lett aztán '90-ben román himnusz, és nem is tudjátok: '91-ben a Moldovai Köztársaságnak is himnuszává avatták, majd '93-ban lecserélték, mert megijedtek a román egységtől. Igen, ez a vers a nemzeti egységet fejezte ki a románoknál. A Nemzeti dal nálunk is, közöttünk is hadd fejezze ki a nemzeti egységet határok felett, a könnyített honosítás szellemében, hiszen mi, európai polgárokként mindannyian magyar állampolgárok, magyar polgárok vagyunk.
Kedves Testvéreim! Hadd fejezzem be a Talpra, magyar motívumával: egyesek azt akarják, Marosvásárhelyen is, hogy Térdre, magyar! Természetesen térdre hullunk a fenséges Isten előtt, kérvén Őt, hogy teljesítse szabadságvágyunkat és teljesíthessük az ő segedelmével céljainkat. De talpraállunk nemzeti szabadságunk, jogaink védelmében, érdekében, ezt fejezi ki a mai együttlétünk is. Hozzátenném még a bibliai motívumot: „Kelj fel, és járj!” – mondotta az Ékes-kapuban Péter apostol a sánta embernek, aki ott ült mindennap, hajnaltól alkonyatig, és koldulásból kereste meg a kenyerét. Minket koldussá tettek ebben az országban. Huszonkét év után így kellene kinézni? Huszonkét év után, miközben az unió jelvényeit hordjuk, így kellene festeniük posztkommunista társadalmainknak, ahol a korrupció, a szabadrablás útján fosztogattak tovább azok, akiknek a kezébe került a hatalom.
Érvényes program ma is: koldusságunkból gyógyuljunk ki, és koldusból váljunk szabaddá! Akik képesek munkából megélni, megkeresni a kenyerüket, és ez magyarságunkra, kisebbségünk értelmében is érvényes. Elég volt abból, hogy a többség koldusai legyünk, egy elhibázott poszt-trianoni és posztkommunista rendszerben. Koldusból, szolgából váljunk szabadokká! Ehhez kérjük az Isten segedelmét, áldását.
Tőkés László
EP-képviselő,
az EMNT elnöke
2012. március 16.
Székelynek lenni küldetés! – Ünnepi megemlékezés Csíkszeredában a Vár téren
Többszáz ünneplőbe öltözött csíkszeredai gyűlt össze a Mikó-vár előtti téren, a városi önkormányzat és a csíkszeredai főkonzulátus által szervezett március 15.-i ünnepségsorozat záró rendezvényére. A jelenlévők büszkén viselték mellükön nemzeti jelképünket, és kegyelettel, tisztelettel gondoltak a 164 évvel ezelőtt harcoló márciusi ifjakra.
Tavaszias időjárás kísérte a Március 15.-i megemlékezést Csíkszeredában. A Mikó-vár előtti téren többszáz ember gyűlt össze a magyarság nemzeti ünnepén, hogy lerójja tiszteletét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatai és emléke előtt, felidézve a küzdelem céljait és eredményeit.
Az egybegyűlteket a Nagy István Művészeti Szakközépiskola kórusa, valamint a Liszt Ferenc-díjas, Soltészné Lédeczi Judit által vezényelt, ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának énekei köszöntötték, majd Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt az ünneplő közönséghez. Mint elhangzott, székelynek lenni küldetés, ennek teljesítéséhez pedig 1848 ad erőt, azonban szükség van arra, hogy egyszer s mindenkorra kieggyezzünk Bukaresttel, hogy azon a földön, amit mindig Székelyföldnek hívtak, azt tehessünk, amit mi szeretnénk. A kiegyezés időszerűségére a környékünkön kigyúló lármafák emlékeztetnek.
Az eseményen a Magyar kormány képviseletében Szászfalvi László, országgyűlési képviselő is felszólalt, hangsúlyozva a megmaradás fontosságát.
A délutáni megemlékezésen a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is fellépett.
Az eddigi évek hagyományához ragaszkodva, a történelmi egyházak képviselői megáldották az egybegyűlt ünneplő közösséget, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a március 15-i megemlékezés Csíkszeredában.
Forró Gyöngyvér
csikitvonline.ro
Erdély.ma
2012. március 16.
Harmadik alkalommal vonták fel a székely zászlót Csíkszeredában
Immár hagyományossá vált, hogy a március 15-i rendezvények a székely zászló felvonásával kezdődnek a hargitai megyeszékhelyen. A kék-arany lobogó egyben Hargita megye hivatalos zászlaja is.
Ez volt a harmadik olyan március 15-i ünnepség, amelyen felvonták a székely zászlót a csíkszeredai megyeházára. A tiszteletadást követően Tamás József katolikus segédpüspök mondott áldást, összetartásra biztatva a nemzet szétszakadt részeit. Borboly Csaba tanácselnök szerint az idei zászlófelvonás egész Székelyföld számára nagy jelentőségű esemény.
– A közösségi akarat érvényesítésének jelképe ez a zászló. Hargita Megye Tanácsa a lakosság által használt szimbólumot tette hivatalossá, hogy minden székely ember szabadon használhassa népünk zászlaját.
Ez a példa is jól jelzi, hogy minden eredményért keményen meg kell küzdenünk, hiszen hétszer tettek feljelentést a székely lobogót megyezászlóvá nyilvánító tanácshatározat ellen: voltunk a diszkriminációellenes tanácsnál, törvényszéken, ítélőtáblán ez ügyben, de mindeddig sikerrel védtük meg ezt a kivívott jogot – mondta beszédében a megyei tanács elnöke.
Erdély.ma
2012. március 16.
Március 15. – ünnep a kampány jegyében
Többnyire külön emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére csütörtökön az erdélyi magyar politikai alakulatok, a legtöbb városban két-három rendezvény is volt, egyedül Sepsiszentgyörgyön mellőzték a politikát az önkormányzat által szervezett ünnepségről. Kolozsváron kampányízűre sikeredett az amúgy közös ünnep, az ifjúsági szervezetek képviselőinek az ünnepi beszédét cenzúrázták. Csíkszeredában felvonták a székely zászlót, Marosvásárhelyen három ünnepi rendezvényt is tartottak.
Kolozsvári hagyomány. A kincses város magyarsága idén is felvonulással emlékezett meg az 1848–49-es szabadságharc kirobbanásáról
Kampányízű ünnep Kolozsváron
Kampányízűre sikeredett Kolozsváron a csütörtöki ünnepi megemlékezés, annak ellenére, hogy a romániai magyar pártok elöljárói látszólag nagy egyetértésben vettek részt a közös ünneplésen a különböző civil szervezetek képviselőivel és az egyszerűen ünnepelni akaró kolozsvári magyarokkal együtt. Míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aktivistái kokárdákat osztogattak egy névjegykártya méretű papírlapra tűzve, amelyen az EMNP neve és jelképe szerepelt, addig az RMDSZ szimpatizánsai „tulipános” szórólapokat adtak át a résztvevőknek. Az egykori Biasini Szálloda előtt felállított színpadra a román és a magyar nemzeti lobogó mellé az RMDSZ zászlóját tűzték ki.
Noha a megemlékezést ezúttal semmi nem zavarta meg, az ünnepséget követően a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) képviselői a helyszínen rögtönzött sajtótájékoztató keretében közölték: az RMDSZ a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) révén cenzúrázta az eseményt szervező ifjúsági szervezetek közös ünnepi beszédének szövegét. Bozsó Imre Lehel, a MIT elnöke elmondta: a Kifor az utolsó pillanatban vétózta meg a többi ifjúsági szervezet által elfogadott szövegtervezetet, mivel egyes részleteit vállalhatatlannak tartották. Az eredeti szövegben szereplő két kifogásolt bekezdésben többek közt az „elegünk van a diktatúrában szocializálódott és kitanult politikusok korrupt magatartásából: rendet és tisztességes érdekképviseletet akarunk a közélet minden területén” mondat olvasható.
A KMDSZ a rendezvényt követően közleményt juttatott el a sajtóhoz, melyben a szervezet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyesek továbbra is a politikai kommunikációra használják a nemzeti ünnepet. Közleményt adott ki később a cenzúrázással vádolt Kifor is, melyben a szervezet közli: szerdán az országos ifjúsági szervezetek képviselői együtt ültek tárgyalóasztalhoz, és egy közös szöveggel, az együtt ünneplés forgatókönyvével álltak fel onnan, az elképzelés azonban meghiúsult. „Mindannyian egyetértettünk az ünnep tiszteletben tartásában és politikamentesítésében, azonban ma délben, két órával a megemlékezés kezdete előtt arról értesítettek minket, hogy a megbeszéltek egy éjszaka alatt érvényüket veszítették. Az ünnepségen pedig a békés, közös gondolkodás helyett már vádakkal találtuk szemben magunkat. Minderre csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul bennünk, melyet a meghiúsított közös tervek margójára fel kell tennünk az egyeztetéseken jelen levő ifjúsági vezetőkhöz: kinek az utasítására gondoltátok meg magatokat?” – teszi fel a kérdést a közleményében a Kifor.
Az ünnepi megemlékezés menete egyébként a korábbi években megszokott forgatókönyv szerint zajlott, az ünnepre készülő magyarok a Protestáns Teológiai Intézet előterében gyülekeztek, majd 1848-as forradalmi nótákat énekelve a Főtérre vonultak, hogy részt vegyenek a Szent Mihály- templomban az ökumenikus ünnepi istentiszteleten. A kezdetben néhány száz főt számláló, majd mintegy ezer főre duzzadt tömeg a volt Biasini Szállóhoz vonult, ahol a hivatalos ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Számos magyar és román elöljáró és hivatalosság szólalt fel.
Máté András, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke az egység és az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Egységesnek, okosnak és kitartónak kell lennie Gábor Áron népének” – fogalmazott.
Gergely Balázs, az EMNP alelnöke arról beszélt: ma csendes, nyugodt forradalmat élünk meg a sokkal kifinomultabb zsarnokság ellenében, ugyanakkor felszólította Radu Moisin ideiglenes polgármestert: mandátuma végéig helyezze ki a magyar helységnévtáblákat.
Kelemen Hunor: a válság nem kezdheti ki a hitünket
Jólétet, biztonságot, szabadságot, a törvények előtti egyenlőséget akar 2012-ben a magyar nemzet – mondta március 15-i ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Szatmárnémetiben, a Petőfi-szobornál. „Meg kell őriznünk eddig elért eredményeinket, a jövőnkért viszont csakis mi magunk vagyunk felelősek” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a gazdasági válság nem szabad kikezdje a hitünket. „A változás szelei elé vitorlákat kell húznunk” – jelentette ki Kelemen, aki szerint van magyar jövő Erdélyben annak ellenére, hogy létszámunkban fogytunk, mivel arányaiban nem csökkent a romániai magyarság.
Szűcs Zoltán, a kolozsvári magyar külképviselet konzulja felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét.
Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti szervezetének elnöke kifejtette: a széthúzás a reformkor óta jelen van társadalmunkban, mely hol a kuruc-labanc, hol a konzervatív-liberális ellentét formájában jelentkezett, és csak kivételes alkalmakkor volt egységes a nemzet, például az 1848-as szabadságharc idején. Megelőlegezte, hogy a Magyarországról támogatott ellenzék a kampányban uszítani fog a megosztásra törekedve, a szlovákiai választások eredményeit nem emlegeti majd, megoldási javaslatokkal azonban nem áll majd elő a magyarság problémáit illetően. A Magyar Polgári Párt megyei szervezete szintén az RMDSZ rendezvényén koszorúzott, míg az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei, illetve szatmárnémeti szervezete a megyeszékhely szomszédságában lévő Lázári község ünnepségén vett részt.
Felvonták a székely zászlót Csíkszeredában
A székely zászló felvonásával kezdődött a március 15-i rendezvény Csíkszeredában, a megyeháza előtti téren, a kék-arany lobogót harmadik alkalommal vonták fel. „A közösségi akarat érvényesítésének jelképe ez a zászló” – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.
Székelykeresztúron székely kaput avattak a Gyárfás-kúriánál, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte, majd megkoszorúzták a költő szobrát. Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil ügyekért felelős államtitkár elmondta: el kell érni, hogy minden magyarlakta településen érezhető legyen: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. „Nagyon fontos a történelmi egyházaink kiállása, és az a nemzetmegtartó tevékenység, ami az erdélyi magyarság megmaradásának záloga: e szolgálatukról soha nem mondhatunk le” – mondta Szászfalvi László.
Három ünnepi rendezvényt is tartottak Vásárhelyen
Csalódottan távozhatott Marosvásárhelyről a bukaresti „sajtóhad”, amely a botrány reményében már napokkal ezelőtt ellepte a várost. A központi hírcsatornák tudósítói arra számítottak, hogy Vásárhely magyarsága válaszolni készül az orvosi egyetem „kettészakítása” ellen tüntető román diákoknak. Ehhez képest az ünneplő tömeg – függetlenül attól, hogy melyik emlékműnél és melyik párt rendezvényén rótta le kegyeletét – ezúttal is példamutatóan viselkedett. „Vásárhelyen nem kell etnikai zavargásoktól tartani, ezek csak egyesek fejében léteznek” – nyilatkozta lapunknak Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök, aki végigkísérte az eseményeket.
A legtöbben, mintegy háromezren, idén is az RMDSZ postaréti rendezvényén gyűltek össze, ahol többek között Markó Béla szólt az ünneplőkhöz. Beszédében nemcsak 1848-as szabadságharcot, hanem az orvosi egyetemért való küzdelmet is érintette. „Nem lehet minket elhallgattatni. Nem lehet belénk fojtani a szót. Nem lehet minket albérlőnek tekinteni saját városunkban, Marosvásárhelyen, saját szülőföldünkön, Erdélyben. Nem vagyunk albérlők, hanem teljes jogú társtulajdonosai vagyunk ma is ennek a földnek, együtt a románokkal, együtt mindazokkal, akik itt élnek. Kiharcoltuk, hogy a törvény a mi oldalunkon álljon, bármilyen nehezen is ment, de sikerült. Már az is nagy dolog lenne, ha minden ártó szándék dacára megmaradtunk volna, de ez nem elég, és nem is csak ennyi történt” – hangsúlyozta Markó. Emlékeztetett arra az időszakra, amikor a román társadalom a történelem és a földrajz anyanyelven való oktatása ellen hőbörgött, majd a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása ellen tiltakozott.
Míg a továbbiakban Markó a megosztottság és a többi magyar párt ellen emelt szót, a Székely vértanúk emlékoszlopánál megjelent magyar polgári pártiak egy hatalmas, „Előválasztást!” feliratú molinót függesztettek ki.
Ezt hangoztatta a Petőfi-szobor előtt Benedek Imre, a polgári alakulat polgármesterjelöltje is, illetve a szórólapokat osztogató önkéntesek. Ugyanitt ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a néppárt is – egy későbbi időpontban.
Beszédében Balog Zoltán, Magyarország társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára Batthyány Lajos 1848-as, máig érvényes üzenetét olvasta fel, majd Papp Előd, az EMNP alelnökének javaslatára az RMDSZ csúcsvezetőinek is üzent. „Papp Előd szerint minden egyes magyar politikusnak részt kellene vennie legalább egy állampolgársági eskütételen. Ez így is van, de én azt mondom, hogy minden egyes erdélyi magyar politikusnak is részt kellene vennie a honosítási ünnepélyen. Akinek ilyenkor nem dobban meg a szíve, az nem alkalmas a magyarság hiteles érdekképviseletére” – mondta Balog Zoltán.
Március 15. idén nem csak a politikusokról szólt. Az EMNT a várban megnyitotta a Pilvax Kávéházat, ahol kokárdakészítésre, a 12 pontnak régi nyomdagépen történő kinyomtatására nyílt alkalom. Gyerekeknek rajzversenyt szerveztek, majd ’48-as dalokat oktattak, és magyaros ruhákat mutattak be. Sebestyén Aba színművész és barátai alkalomhoz illő előadással készültek. Este az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek fáklyás felvonulást Petőfi szobrától a Székely vértanúk emlékoszlopáig. Nyárádszeredában felavatták a helybéli ’48-as szabadságharcos Deák Farkas mellszobrát.
Toró T. Tibor kiállt az autonómiáért
A nemzeti ünnepen önvizsgálatot kell tartani: ment-e elébb az autonómia, a magyar szabadság ügye – jelentette ki Zilahon Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. A Wesselényi-szobor előtti ünnepségen Toró kijelentette, ma is érvényesek a 164 évvel ezelőtti jelszavak. Az „Esélyt és szabadságot Erdélynek!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, ma Erdély esélye a régiók és a nemzeti közösségek Európájában van. „Erdély és népeinek szabadsága annak a függvénye, sikerül-e a tudatokban lebontani a homogén román nemzetállami szemléletet” – vélekedett.
Az „Esélyt és szabadságot az erdélyi magyaroknak!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, a magyar szabadság ma Erdélyben a különböző autonómiaformákat jelenti. „Nem ülhetünk nyugton, amíg ennek közjogi kereteit nem teremtettük meg, nem fogadtattuk el a többséggel, nem építettük ki intézményeit, és nem választottuk meg közülünk elöljáróit” – mondta. Toró szerint a nemzeti ünnepen emlékeztetni kell az elöljárókat, hogy a mandátumot az autonómia kivívására „és nem saját kis ügyeik intézésére” kapták. „Ha nincs hitük és erejük a további csatákhoz, legalább ne állják el az utat a fiatalok, korunk márciusi ifjai előtt” – szögezte le.
Egymást hibáztatják Váradon
Az egység, az együtt ünneplés hiánya miatt emelte fel szavát a két különböző időpontban megtartott megemlékezésen Tőkés László, az EMNT elnöke, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke Nagyváradon, az 1848-as forradalom mártír jegyzőjének, Szacsvay Imrének a szobra előtt. Mindketten a politikai ellenfelet látták felelősnek a megosztottságért.
„Azokra az időkre emlékezteti a mai helyzet, amikor még nem volt szabad március 15-ét ünnepelni” – jelentette ki Tőkés László, arra utalva, hogy az országnak csak néhány városában ünnepel együtt az RMDSZ az EMNT-vel és az EMNP-vel. Az EMNT elnöke azt mondta, örül, hogy például Kolozsváron és a Székelyföldön nem jellemző a megosztottság a nemzeti ünnepen, ám azt érthetőnek tartja, hogy Magyarországon nem emlékezik közösen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc – hiszen, mint mondja, egyikük forradalmár, a másik pedig ellenforradalmár. A Krónika cikkére hivatkozva megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy „a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel”.
Szabó Ödön az RMDSZ rendezvényén kijelentette: Nagyváradon nem az egység ünnepe március 15. „Miért akarják egyesek szétszakítani ezt az ünnepet? Ugyanaz az ember, aki 1989-ben egységet teremtett, később püspökként belehajszolta először egyházát, majd most politikai barátait a külön útba, a külön ünnepségbe” – fogalmazott az ügyvezető, nyilvánvalóan Tőkés Lászlóra célozva. Felháborodással kommentálta azt a tényt is, hogy a nemzeti ünnep előtti napon valakik a bihari RMDSZ-szervezet vezetőit ábrázoló, karikatúraszerű képeket szórtak szét a városban, a cetlik hátára pedig az érintettek vagyonáról szóló adatokat írtak. „Vajon azok a fiatalok, akik karikatúrás mocsokkal szórják tele a várost, ők méltók a márciusi ifjakhoz?” – tette fel a kérdést. Ironikusan megjegyezte: „biztos benne, hogy Tőkés László nem is tudott” a lejárató szórólapokról.
Felháborodott a szórólapokon Raed Arafat egészségügyi államtitkár is, akinek a neve a Cseke Attila bihari szenátorról, korábbi egészségügyi miniszterről szóló lap hátoldalán jelenik meg egy mondat erejéig. A szórólap szerint Cseke felelős egyebek közt a vizitdíjért, s „januárban ennek eredményeképpen rúgták ki Raed Arafatot, a romániai sürgősségi szolgálat megteremtőjét”. Arafat közleményben határolódott el mindenféle politikai játszmától.
Politikamentes ünnep Sepsiszentgyörgyön
Pozitív kicsengésű, politikamentes rendezvényen vett részt az a közel hatezer sepsiszentgyörgyi, aki a város főterén ünnepelte a magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóját. Az ünnepség a rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kovács Sándor Cserkészcsapat zászlósai és a 11-es Székely Huszárezred hagyományőrzőinek felvonulásával kezdődött.
Antal Árpád polgármester Martin Luther King I have a dream – Van egy álmom című híres beszédére utalt ünnepi szónoklatában. „Nekem is van egy álmom: legyen egy erős, virágzó, gazdag Székelyföld, amely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói. Én egy olyan Székelyföldet álmodom, mely biztonságos otthon az itt élőknek, ahol őrizni tudjuk hagyományainkat, értékeinket, kultúránkat, mindent, ami minket magyarokat székelyekké tesz” – hangsúlyozta. Eljön az a nap, amikor a szétszabdalt Székelyföld egyesül, és beteljesül az évszázados álom, hogy újra együtt legyünk mindannyian, és ebben nem engedünk a ’48-ból, fogalmazott ünnepi beszédében az elöljáró. A polgármesteren kívül beszédet csak Albert-Nagy Ákos egyetemi hallgató, az ifjúsági szónokverseny győztese mondott, majd Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét.
Valamennyi magyar párt képviselője felszólalt Kézdivásárhelyen
Kézdivásárhelyen közel négyezer fős tömeg volt kíváncsi a Gábor Áron téri színpompás, hagyományos felvonulásra, az ünnepi szónoklatok alatt azonban megcsappant az érdeklődök száma, szinte kiürült a tér. A céhek városának főterén mindenik magyar párt és szervezet képviselője felszólalt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt képviselői külön csoportokban álltak.
Az ünnepséget Rácz Károly polgármester nyitotta meg, aki az autonómia kiharcolását sürgette. Johann Taierling, az Erdély Magyar Néppárt kézdivásárhelyi alelnöke arról beszélt, az érdek mentén kötött szövetségek újabb érdeket szülnek, ezért inkább a közös értékeink mentén kellene összefogni.
Bokor Tibor kézdi-orbaiszéki RMDSZ-es szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünneplés után álmodni és cselekedni kell.
Bíró Levente, a Székely Nemzeti Tanács helyi elnöke az erdélyi összefogás szükségességéről szólt.
Az ünnepségen a díszvendég, Szász Jenő MPP-elnök szólalt fel utolsónak, bemutatta a forradalmi idők árulóit, majd párhuzamot vont közöttük és a „bukaresti árulók, árulások” között.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kiss Előd-Gergely, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 17.
Tőkés nem indul a romániai választásokon
Az RMDSZ hagyjon fel az érzelmi zsarolással – követeli Tőkés László EP-képviselő, aki egyben kijelentette azt is, hogy nem kíván jelöltként részt venni az idei romániai parlamenti választásokon.
Tőkés László nagyváradi EP-sajtóirodájában pénteken tartott tájékoztatón összegezte a március 15-iki ünnepi eseményeket Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke. Mindketten elmondták, hogy Erdélyszerte méltóságteljesen ünnepelte nemzeti ünnepét a magyarság, de sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy egyes helyeken nem sikerült együtt ünnepelni, ami az ő megítélésük szerint az RMDSZ hibájából történt. Kitértek a verespataki bányaberuházás ügyére is, jelképértékűnek nevezve azt, hogy környezetvédő aktivisták éppen március 15-én szerveztek tüntetést Bukarestben a Környezetvédelmi Minisztérium előtt a verespataki bányaberuházás ellen. Tőkés László tudatta, hogy levelet küldött Borbély László és Kelemen Hunor RMDSZ-es miniszterekhez, amelyben felhívja a figyelmüket arra, hogy a magyar kormány az európai parlament 2010. május 5-én elfogadott határozatával összhangban elfogadhatatlannak tartja a ciánalapú bányatechnológia alkalmazását Európában, így Verespatakon is. „Nekünk nincs szükségünk még egy természeti bombára” -foglalta össze a veresepataki tervvel kapcsolatos álláspontját Tőkés László.
Nincs precedens
A politikusok elárulták azt is, hogy Tőkés Lászlónak az RMDSZ-ből való kilépése nyomán a szövetség kezdeményezte azt, hogy a román európai néppárti delegáció távolítsa el soraiból a volt püspököt. Ebben a vonatkozásban Tőkés László levelet küldött Theodor Stolojanhoz, aki az Európai Parlament Néppárti Frakció romániai delegációjának a vezetője, amelyben felhívta a román politikus figyelmét arra, hogy az ő RMDSZ-ből való kiválása nem jelenti azt, hogy el kívánja hagyni a romániai néppárti delegációt. Továbbá jelezte, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt kérte felvételét az Európai Néppártba, és ebben az ügyben Theodor Stolojan támogatását kérte. Tőkés László néppárti tagságának ügyében tájékoztatták Wilfried Martenst az Európai Néppárt elnökét is.
„Nekem szabad mandátumom van, és nem diktálhat nekem az RMDSZ még akkor sem, ha bent maradtam volna, hát még így, hogy kiléptem” – fogalmazott Tőkés László, míg Toró T. Tibor felidézte az RMDSZ és az EMNT között kötött együttműködési megállapodás 15. pontját, mely kimondja, hogy a felek saját szervezetüknek tartoznak felelősséggel. Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibornak nincs tudomásuk arról, hogy korábban bárkit kizártak volna az európai néppárti frakcióból. Helyes arány
A hazai politikai élet helyzetére áttérve Tőkés László kifejtette, hogy Romániában fenyeget az álliberálisokkal szövetkező posztkommunista PSD visszatérésének veszélye, ilyen körülmények között az erdélyi magyar politikai tényezők együttműködésére van szükség. Toró T. Tibor felvázolta, hogy az EMNP választási stratégiája megtalálni a verseny és az együttműködés helyes arányát. Azokon a területeken, ahol a magyarság többségben él, ott a magyar politikai erők közötti versenyt szorgalmazza az EMNP, ilyen térség a Székelyföld, vagy az Érmellék, fejtette ki Toró, aki így folytatta: a szórványban az EMNP elképzelhetőnek tartja az RMDSZ jelöltjeinek a támogatását, de csak a rátermett, korrupcióval nem gyanúsítható jelöltekét, míg azokban a román többségű régiókban, ahol jelentős számú magyar közösség van, együttműködésre van szükség. Ilyen helyeknek nevezte Toró a nagyvárosokat, Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Szatmárt, Nagyváradot. Az EMNP javasolja, hogy élesszék fel az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, mondta Toró, hozzátéve, hogy a kisebbségi politizálásban hangsúlyosan kell képviselni az autonómia ügyét, a külpolitika tekintetében pedig az egész kárpát-medencei magyarság egységes álláspontot kellene képviseljen.
Erkölcsi zsarolás
Tőkés László kifejtette, hogy huszonkét év elmúltával az RMDSZ szavazótábora 400 ezerre csökkent, majd így folytatta: „az RMDSZ húsz éve az egységet szajkózza, kisajátította a nemzetet, de ha egy politikai eszköz nem adekvát, akkor új politikai eszközt kell létrehozni.” Toró T. Tibor felhívta a figyelmet arra is, hogy az RMDSZ azzal riogatja a hazai magyar közvéleményt, hogy a magyar pártok közötti verseny veszélybe sodorja a magyar politikai jelenlétet a román parlamentben. Toró aláhúzta, hogy a 2008-ban elfogadott alternatív választási küszöb intézménye szinte kizárja annak lehetőségét, hogy a magyar közösség képviselet nélkül maradjon a parlamentben. Az alternatív választási küszöb értelmében ha egy párt hat képviselői és három szenátori mandátumot nyer, akkor bejut a parlamentbe függetlenül attól, hogy országos szinten elérte-e vagy sem a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt. „Törjünk ki az RMDSZ erkölcsi zsarolásából, szabadítsuk fel az erdélyi magyarságot ebből az érzelmi rabigából” – tette hozzá Tőkés László. Újságírói kérdésre válaszolva mindkét politikus azt válaszolta: nem tudják kik lehetnek azok, akik a Bihar megyei RMDSZ politikusokat kifigurázó röplapokat készítették és terjesztették Nagyváradon. „Én nyíltan elmondom, hogy az RMDSZ politikusok korruptak” – reagált Tőkés László a kérdésre, míg Toró T. Tibor hozzátette, hogy az effajta negatív kampányok nem tartoznak bele az EMNP eszköztárába. Végezetül az Erdély Online kérdésre, miszerint részt vesz-e jelöltként az idei romániai választásokon, Tőkés László a következő választ adta: „Nem, eszem ágában sincs!”
Pap István
erdon.ro
Erdély.ma
2012. március 21.
Románia hallani sem akar székely autonómiáról
A román-magyar kétoldalú kapcsolatokban nem lehet téma az autonómia egyetlen formája sem – szögezte le Cristian Diaconescu román külügyminiszter. A külügyi tárca vezetője a Digi24 hírtelevízió egyik kedd esti műsorában úgy fogalmazott: az autonómia egyetlen, közvetlen vagy közvetett formája sem merülhet fel a kétoldalú román-magyar kapcsolatokban – írja az erdélyi Krónika. Diaconescu annak kapcsán nyilatkozta ezt, hogy a műsorvezető a véleményét kérte Martonyi János magyar külügyminiszter egy korábbi kijelentésével összefüggésben. A magyar diplomácia vezetője ugyanis egy február elején az Evenimentul Zilei című bukaresti napilapnak adott interjúban azt mondta: Románia csak nyerne abból, ha elfogadná a fokozott decentralizációt a Székelyföldön. Cristian Diaconescu szerint Martonyi ezt nem miniszterként, hanem politikusként mondta. Hozzátette, hogy magyar kollégája soha nem használta az autonómia kifejezést a román-magyar államközi kapcsolatokban.
Martonyi János egyébként kedden Bukarestbe látogatott, ahol román kollégájával is találkozott. A magyar külügyminiszter a találkozó után kijelentette, hogy Magyarország stratégiai szövetségesének tekinti Romániát. „Sokan érezzük úgy, hogy a magyar-román kapcsolatok talán a két modern állam fennállása óta soha nem voltak olyan jók, mint most” – fogalmazott a magyar diplomácia vezetője román kollégájával közösen tartott bukaresti sajtóértekezletén. hir24.hu
Erdély.ma
2012. március 23.
Összefogás Erdélyben magyar módra
Hangolódnak a magyar pártok is az idei román helyhatósági és parlamenti választásokra. Bár mindenki az összefogást hangsúlyozza, egyelőre csak a széthúzás látszódik.
Bár méltó keretek között ünnepelték meg március 15-ét a határon túl is, Erdélyben kicsit kampányízűre sikeredtek a megemlékezések – figyelmeztetett a Krónika. Ahol sikerült is a három magyar politikai szervezetnek egy táborba gyűlni, ott sem maradtak el az egymást kritizáló kijelentések. Azóta pedig a helyzet egyre fokozódik: a médián keresztül üzengetnek egymásnak a pártok vezetői, sőt, a korrupt, hazug kifejezések sem maradnak el – pedig hol vannak még a júniusi, illetve novemberi választások...
Román összefogás...
Mint arról korábban beszámoltunk, a román pártok a biztos győzelem érdekében választási szövetségeket alkotnak. Sőt, Székelyföldön, ahol a románok „kisebbségben” vannak, a PSD az USL keretében a pártok lehető legszélesebb palettáját kívánja összefogni a biztos képviselet érdekben.
...magyar széthúzás
Mindeközben a magyar pártok körében is jellemző az együttműködés lebegtetése, noha a konkrét példák még nem túl meggyőzőek. Pedig tanulságok sora áll rendelkezésre: a legfrissebb „élmény” a szlovákiai voksolás eredménye, ahol a magyar etnikai párt, az MKP-nek immár másodszor sem sikerült átlépni a parlamentbe jutáshoz előírt 5 százalékos küszöböt. A Híd-Most relatív sikere ellenére Markó Béla nyilatkozatában leszögezte, hogy a jövő nem a vegyes pártoké. Erdélyben ugyanakkor az önálló és eredményes politizálással kerülhető el az MKP-éhez hasonló kudarc.
A matricák egyelőre még az asztalon (rmdsz.ro)Az elért eredményeket az RMDSZ – az önreklám jegyében – a Krónika beszámolója szerint nem is rejti véka alá: hamarosan elárasztják Erdélyt azok a matricák, amelyek a magyar kormánypárt eddigi sikereit hirdetik. Igaz, hogy köztéri plakátolás engedélyhez kötött, amit mindeddig nem szereztek be a párt szervezetei, már csak idő kérdése, hogy a megyei szervezetek hozzálássanak szétszórásukhoz.
Emellett az MPP szerint az RMDSZ nyomást gyakorol az erdélyi magyar sajtóra is. Bíró Zsolt a párt tanácselnök-jelöltje kijelentése alapján egyes esetekben pénzzel, másokban pedig családi összefonódások révén szerez befolyást az erdélyi sajtóorgánumokban, amiért az erdélyi magyarokat kiállásra buzdította szólás és sajtószabadságukért a Marosvásárhelyi Rádió fél éves fizetés nélküli szabadságán lévő munkatársa.
Beszáll a ringbe az Erdélyi Magyar Párt is
Az új magyar párt, az EMNP egyelőre saját szervezetei építgetésével van elfoglalva, de nem zárkózik el a néha már-már provokatívnak számító nyilatkozatoktól sem. Az együttműködés fontosságát Toró T. Tibor is kiemelte, noha kikötötte, hogy ez nem mehet mindenáron.
A Tőkés Lászlóval tartott közös sajtótájékoztatón a verseny mellett tették le voksukat – legalábbis azokon a területeken, ahol a magyarság többséget alkot. Ahol a románok vannak többségben, ott hajlandóak a közösen indított jelöltek támogatására, bár nem feltétel nélkül: a közös jelölt a marosvásárhelyi polgármester-állítás körüli vitából kiindulóan nem indulhat kizárólagosan egy párt színeiben, és nem lehet korrupt sem, ami nem ritka az RMDSZ soraiban.
A kölcsönös vádaskodások sem maradnak el: az EMNP szerint elsősorban az RMDSZ-t hibáztatja az együttműködés akadályozása végett, miközben Markó szerint pártja csak magára számíthat – szemben a Magyarországról „mesterségesen létrehozott párttal”.
Valószínűleg erre válaszolt Martonyi János a minap Bukarestben, Kelemen Hunorral történt egyeztetése után. A sajtótájékoztatón ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország nem szól bele a versenyben. Ugyanakkor közös érdekként nevezte meg a megegyezés szükségességét, hiszen a romániai magyarság közös érdeke, hogy a lehető legtöbb képviseleti helyet szerezze majd meg.
Viharos szakítás
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni Tőkés László kilépését az RMDSZ-ből, ami tovább szította az indulatokat. Az európai parlamenti képviselő március 12-én jelentette be ezirányú szándékát, majd nem sokkal később közölte, hogy az RMDSZ levélben kérte a képviselő kizárását az Európai Néppárt soraiból. Kelemen Hunor viszont bejelentette, hogy a református püspök hazudott, mikor ezt a nyilatkozatot tette, ő mindössze arról tájékoztatta párt elnökét, hogy ezentúl Tőkés kijelentései nem tudhatóak be az RMDSZ álláspontjának.
Bár még hónapok vannak hátra a mindkét helyi, megyei és országos szintű választásokig, az összefogás reális esélye még távolibbnak tűnik. Míg minden megfigyelő arra figyelmeztet, hogy a magyar képviselők számát maximalizálni kell és nem ismétlődhet meg az MKP kudarca Erdélyben, a szereplők láthatóan nemcsak ezt a szempontot veszik figyelembe. Toró szerint ugyanis a 2008-ban elfogadott „alternatív küszöb szabálya” szerint elég, ha egy párt 6 képviselőt és 3 szenátort szerez, amivel automatikusan bejut a törvényhozásba. Na de elég ez a romániai magyaroknak?
Zsár Virág
kitekinto.hu
Erdély.ma
2012. március 23.
Könyv formájában is megjelent a Székelyföldi Legendárium
A székelyderzsi unitárius erődtemplom szalonnás bástyájában mutatták be pénteken délután a Székelyföldi Legendárium című könyvet.
A kötet 155 székelyföldi mondát és legendát tartalmaz a gyermekek által is könnyen érthető nyelvezetben színes illusztrációkkal.
Fazakas Szabolcs televíziós operatőr, a székelyföldi legendárium program ötletgazdája, szervezője az MTI-nek elmondta, egy brüsszeli látogatáson került a kezébe egy gyerekeknek szánt Európa-térkép, amelyen Romániából csupán a bukaresti Atheneum rajza, egy római oszlop és Drakula szerepelt. Ebből jött az ötlet, hogy készítsék el Székelyföld térképét, amelyen a településeket a hozzájuk kötődő mondák, legendák egy-egy jellegzetes jelenetének az ábrázolásával jelölik be.
Hamar kiderült, hogy a térkép nem elég, a legendárium más-más vetületeire is igény mutatkozik. Elkészült a legendárium honlapja (www.legendarium.ro), amelyen a településekre kattintva megjelenik a településhez kapcsolódó monda, legenda ábrázolása, és a mondák egy része már meg is hallgatható. Igény mutatkozott arra is, hogy könyv formájában adják ki az összegyűjtött anyagot.
Fazakas Szabolcs elmondta, Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos gyűjtését vették alapul, de a mondáknak, legendáknak csak a történetéhez ragaszkodtak, a szövegeket Kudelász Nóbel íróval fogalmaztatták át egy a mai gyermekek által könnyen befogadható nyelvezetre. Az illusztrációkat Márton Erika képzőművész rajzolta, rajzait Cseke Tímea és János Levente dolgozták fel számítógépes módszerekkel.
„Nem törekedtünk arra, hogy minden kép tele legyen székely kapuval és székely ruhával. Az volt a cél, hogy a gyerekek értsék meg, szeressék meg ezeket a mondákat” – jelentette ki Fazakas Szabolcs, majd nevetve hozzátette – „155 székely monda ejsze csak felér egy Drakulával”.
Amint tájékoztatott, a könyvet 10 ezer példányban nyomtatták ki, és Erdélyben is, Magyarországon is a kiskereskedésekben szeretnék forgalmazni, az érdeklődők azonban a honlapon is megrendelhetik azt a legendárium térképével együtt. Hozzátette, hogy az újságírókat azért hívták a székelyderzsi unitárius erődtemplom bástyájába a könyvbemutatóra, hogy a helyszínnel is ráhangolják őket a hagyományok, a legendák világára. A székelyderzsi családok ma is az erődtemplom egyik bástyájában tartják a szalonnát egy olyan kor hagyományaként, amikor gyakran kellett a betörő tatárok, törökök elől a templomerőd falai közé menekülni.
MTI
Erdély.ma
2012. március 24.
A csíki székelyek és a gyimesi csángók identitástudatáról 1.
Szülőföldem és lakóhelyem a Jászság, kitűnő terepe a társadalomkutatás kulturális antropológiai aspektusának, de már diákkoromtól kezdődően, figyelmem inkább fordult a magyarság földrajzi értelemben, legkeletibb térségeiben, Moldvában, a Gyimesekben és a Székelyföldön élő közösségeinek a sorsa, kultúrája felé.
A Csíkszeredában létrejött és figyelemre méltó kutatási eredményeket produkáló Kulturális Antropológiai Műhely tagjainak álláspontját osztva – „ma mi vagyunk Európa nomádjai” – magam is úgy véltem, sokkal izgalmasabb rejtvényeket kell megoldani a kulturális képletek tekintetében a világnak ezen a táján, mint idehaza, a civilizáció és a globalizáció által már alaposan kilúgozott és a média tevékenységének köszönhetően homogenizált társadalmi szövetekben.
A motivációm további erősödését jelentette az a családomat érintő, ma már szinte homályba vesző származási tudat is, amely a felmenőim vonatkozásában egynegyed íziglen a Gyimesekhez kötötte őseimet.
A Jászberényi Tanitőképző Főiskolán 1996-ban megalapítottuk a Jászsági Antropológiai Műhelyt, amely néhány évig jogilag egyesületként is működött és számos társadalomkutatási, valamint kultúraközvetítői programban is részt vett. A tudományos tevékenység példájaként ott volt előttünk a csíkszeredai KAM, de a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem „láthatatlan kollégiumának” tevékenységei is motivált bennünket. Jelen tanulmány egy rövid kivonata annak az 1996-tól 2003-ig folytatott kutatási tevékenységnek, amelyet a Székelyföldön, a Gyimesekben és Moldvában folytattunk. A kutatás résztvevői (két oktató és főiskolás diákok) együtt és külön-külön is hozzájárultak azokhoz az eredményekhez, amelynek néhány, az általam itt rögzített gondolata megfogalmazódik.
A műhely tagjai között jelentős feladatot vállaltak azok a főiskolai hallgatók, akik az itt említett, a magyarság kultúrájának talán legősibb, legautentikusabb értékeit őrző vidékeiről származnak, és szorgalmas kutatási tevékenységükkel fontos adalékokkal szolgáltak közös eredményeinkhez.
Bevezetés
Az etnoregionalizmus tárgyában talán indokolni sem szükséges az identitásproblematika jelenlétét, hiszen egy olyan potenciálisan létező kohéziós erőről van szó, amelyet bármiféle politikai nézőpont sem hagyhat figyelmen kívül. Egy olyan korban, egy olyan világban, amelyben és ahol mesterségesen a média által generált felszínes és rövid távú összetartó erők működnek, aligha lehet csupán ezekből a tapasztalatokból messzemenő következtetésekhez illetve általános ítéletekhez jutni.
Az identitástudat valamiféle konkrét, illetve egzakt mérhetősége bármely politikai erő számára létkérdés lehet, avagy stratégiai jelentőségű információt jelent. Politológiai ismérvek alapján az identitás feltérképezésének eredményei jelentős hatalmi kondíciókat generálnak, generálhatnak. Ebben a nézőpontban számomra az egzakt mérhetőség másodlagos jelentőségű, hiszen nem a politikai tőke kinyerhetőségének jelentőségét vizsgálom, hanem egyszerűen azt szeretném megtudni, hogy létezik-e egyáltalán egy valameddig is kiterjedő identitás, és az miféle? Létezik-e egyáltalán irányítható, kezelhető, valamilyen eszköztárral manipulálható identitás, amely alkalmassá teszi a közösséget egy bizonyos cél megvalósítására? Létezik-e a kohéziónak ez a formája, amely társadalmi stratégiák megvalósítására is alkalmassá tesz egy közösséget? A probléma annál is izgalmasabb mint azt előzetesen gondolnánk, mert minden feltevés ellentéte is igaz. Tehát, ha léteznek olyan stratégiák, amelyek képesek megölni, elpusztítani, valamint kiüresíteni a közös cselekvésekre késztető, tartalmilag is megragadható identitásokat, akkor politikai értelemben a közösségek bomlaszthatóak, bármikor a megfelelő eszközökkel irányíthatóak – tehát hatalmi igényeknek megfelelően manipulálhatóak.
Mindazon tapasztalatok, amelyek az általunk vizsgált politikai-kulturális térségben realizálódtak különleges gyakorlatot és lehetőséget biztosítottak a kísérletező gondolatok számára. Hiszen nyílt és alig leplezett szándék jelenik meg a román asszimilációs törekvés irányából, másrészt közvetlenül jelen van az egzisztenciális érvényesülés lehetőségének az identitást alapvetően befolyásoló következményrendszere, valamint az is tényszerűnek mondható, hogy a globalizációs folyamat minden helyi kulturális értéket folyamatosan kilúgozó hatása egyre jobban érvényesül. Mi történt? Mi történik? Valamint mi várható a felcsíki székelység illetve a gyimesi csángók identitástudatának metamorfózisában.
A tanulmány rövid és mitavételszerű gondolatmenetében egy, a történelmi-társadalmi, valamint kulturális viszonyok aspektusában kíván rámutatni egy érdekes és első megközelítésben érthetetlen jelenségre. Ez a jelenség a következő: a csíki székelyek és a gyimesi csángók alapvetően leértékelik egymást, de ugyanekkor mindkét népesség identitástudata sajátosan, szorosan kötődik a magyarsághoz és saját kötődését értékesebbnek, magasabb szintűnek tartja a másikénál, valamint alapvetően igazabbnak, autentikusabbnak a moldvai magyarság nemzethez történő viszonyulásához képest.
Tanulmányomban ezeket a kérdéseket próbálom körbejárni mind korábbi empirikus, mind pedig elméleti kutatási eredmények alapján. A dolgozat központi kategóriája természetesen az identitástudat, és e kategória további szűkítésének megfelelően elsősorban a kollektív identitástudat. A regionalitás és a regionális egységek kialakítása, a politikai befolyás szerepe bár tárgyunk vonatkozásában talán nagyobb jelentőséget is kaphatna, mégis szükségesnek és fontosnak tartottam azt a prioritást követni, amely a szervesen létező és a továbbiakban is működő identitás feltérképezését tartotta a legfontosabb kérdésnek. A politikai mechanizmusok befolyásoló szerepét ebben a gondolatmenetben csupán mint rásegítő vagy a szerves folyamatokat ismerő és azokból információt használó, alkalmazni tudó megoldásként vesszük figyelembe. Az etnoregionalizmus problémakörének, tágabb értelemben vett elemzéséhez ez a viszonylag egyszerű és speciálisnak mondható mintavételezési és kutatási tapasztalat csupán adalékul, vagy kiindulási támpontként szolgálhat, ennek ellenére bizonyára igazolható létjogosultsága és fontossága. A kérdésfeltevés és a kutatási irány választásának végső érveként azt a meggyőződésemet kívánom megfogalmazni, hogy bármilyen nagypolitikai, vagy helyi politikai stratégia, illetve program nem tekinthet el a realitások, a létező és működő társadalmi jelenségek és állapotok tárgyilagos megismerésétől, valamint minden olyan politikai kezdeményezés, kigondolt, kitervelt, művi, strukturális változtatás, amely nem veszi figyelembe a valóságos állapotokat, a társadalom hatékony működése, a közjó érvényesülése tekintetében rendkívül káros következményekkel jár. A politika ilyetén hozadéka ellenőrizhetetlen és társadalmi értelemben veszteséges. Álláspontom szerint akár a politikai, akár a gazdasági folyamatok racionalizálási szándékában, irányításában szerepet kapott döntéselőkésztők és döntéshozók messzemenően figyelemmel kellene, hogy kísérjék a társadalomkutatás során feltárt és visszajelzett tudományos ismereteket. A kormányzásban, a helyi politikában mindinkább szükséges lenne bevonni, illetve alkalmazni a kulturálisantropológiai kutatások nyomán mára már egyre inkább kikristályosodott tudástartalmakat.
Antal György
magyardiplo.hu
Erdély.ma
2012. március 24.
Szórványaink védelmében (Beszélgetés dr. Bodó Barnával az új stratégiáról)
Szórványstratégia kidolgozására kérte fel a Magyar Állandó Értekezlet dr. Bodó Barna politológust, egyetemi docenst, s a szervezet múltkori tanácskozása, melyet a feltámasztás céljával hívtak össze, el is fogadta a dokumentumot.
A rendkívül alaposan összeállított munka kapcsán erdélyi magyar szórványok kilátásait illető beszélgetésre kértem fel a szerzőt, különös tekintettel arra, hogy a Kisebbségi-szórványkutató műhely vezetőjeként új koncepciót sikerült körvonalaznia a kérdés kezelésére.
Származástudatra csupaszítva
– Közös létélményünk a szórványlét, és összehasonlítási alappal is rendelkezünk, Sepsiszentgyörgyön született, és Temesváron él már évtizedek óta, nekem Kolozsvárról Bukarestbe, majd a Székelyföldre vitt az utam. Riporterként mindketten megtapasztaltuk, a diktatúra idején szórványban élni – minket értelmiségi mivoltunk védelmezett – sokak számára maga volt a reménytelenség, ma viszont ígérkezik némi esély az e léthelyzetbe kerülteknek, hogy megőrizzék önmagukat.
– Egyértelmű, hogy a szórványkérdés demokráciafüggő, csak demokráciában lehet e kérdéseket végiggondolni. Ugyanis a társadalmi elnyomás rendszerei nem önreflexívek. A parancsuralom nem gondolja végig a dolgait. Megfogalmaz bizonyos célokat, s ezek között, valljuk be, lehetségesek olyanok is, melyek szociálisan javítanak a létfeltételeken. Ceauşescu korában kapta meg például első fürdőszobás lakását sok millió ember. Itt, Erdélyben a fürdőszoba persze nem jelentette ugyanazt, mint a moldvaiaknak, nem beszélve a mi polgárosodott városainkról, ahol ez természetes velejáró volt. Az identitás kérdését azonban a diktatúra nem engedte nyilvánosan megfogalmazni. Megtette a Limes-kör vagy a Szőcs Géza köré csoportosulók, de a hétköznapi élet szintjén a tiltás, a tipródás és reménytelenség volt az osztályrészünk. Mi történt a fordulat után? Rájöttünk, hogy identitásunk megélhető. Aztán eltelt még pár év, és rádöbbenhettünk, hogy erre a megélhető, visszanyerhető identitásra sok embernek nincs szüksége. Hogy miért, íme a nagy dilemma, amivel szembe kellett nézni. Azokra, akik elvesztették ama szellemi és érzelmi kötödéseiket, amibe beleszülettek, nem mondhatom egyértelműen, hogy már nem magyarok. Temesváron sokszor találkozom vele, egy szomorú történetem például: évekig jártam egy borpincébe vásárolni, egyszer a mobilom csengett, és az elárusító hölgy, hallva, hogy magyarul válaszolok, megszólal: én is magyar vagyok. Igen ám, de mikor magyarra váltottam a szót, kiderült, nem tud már magyarul. Akkor romlott el a kapcsolatunk, mert ő, noha bevallotta, hogy magyar, attól kezdve szégyellte magát előttem, mivel kifejezni már nem tudta mondanivalóját e nyelven. Inkább máshol vásároltam be, s ha találkoztunk se köszöntem neki, mert nem akartam számára fájdalmas emléket felidézni. Ő tehát vállalta a magyarságát, éppen csak hogy az már nem identitás, hanem inkább származástudat volt. Valamikor elindították egy magyar közösségben... Hogy mikor, milyen körülmények közt változott meg, milyen pályák irányították őt a teljesen új helyzet felé, ezek foglalkoztatnak engem kutatóként a kilencvenes évek közepe óta, könyvet is jelentettem meg róla.
– A kérdéssel ma nemcsak lehet, érdemes is foglalkozni. Térjünk át szórványstratégiája pozitív oldalának felvázolására. Persze, nem előzmény nélküli a munkája, én Vetési Lászlótól olvastam erről korábban.
– Vetési megkerülhetetlen e kérdésben, ő azonban nem tanulmányokat, inkább nagyon jó esszéket írt erről, melyekben a helyzetértékelésnek magas fokára jutott. Az azonban nem tudomány, ezt vele is megbeszéltem, és nincs köztünk véleménykülönbség. Én viszont más szemléletet dolgoztam ki, Vetési ugyanis a maradék közösségek megmentését olyan diskurzusba ágyazza, mely lefegyverez. Ő ezt tévésorozatban is a “maradék juhaim” begyűjtése képpel jelenítette meg, ami nem ad fogódzót arra, hogy ebből a helyzetből kell és érdemes kitörni. Hamis társadalmi pályára viszi a dolgot, ha a maradék elvet érvényesítjük. Szociális vonatkozásban ez mit jelent? Megkérdi János bácsi: nekem nem jár? De igen, felelik, jár, de nem jut. A maradék elv tehát azt jelenti, hogy sok embernek elkelne az ilyen-olyan támogatás, a kérdés csak az, mire van a társadalomnak erőforrása. Ha a szórványt így mutatjuk be, akkor az a klasszikus HHH-meghatározással azonos: a halmozottan hátrányos helyzettel. Szükséges hát szociológiailag és politológiailag is leírni a dolgot, különben olyan csapdába esünk, melyben tehetetlenné válunk. Én valamikor 2004–2005-ben ébredtem rá arra, hogy ebből ki kell törni. A Vetési által összegyűjtött ismeretanyag döbbenetes, nem hiszem, hogy az erdélyi szórványokat nála bárki jobban ismerné.
– Készült összeírás?
– Persze, ő református hallgatókkal a protestáns teológiáról évekig járta a szórványokat, és folyamatosan föltérképezte a közösségeket, a püspökség szórványügyi megbízottjaként végezte e munkát. Az unitáriusok dolgoztak még sokat, a másik két felekezet ilyen irányú tevékenységét nem ismerem annyira. No, de Vetési végezte a legtöbbet terepmunkában, és én ezt diákjaimnak is becsületesen elmondom.
A nemzet határa
– No de miben vált hozzá képest?
– Sólyom László államelnök több kisebbségi tematikájú konferenciát szervezett a Sándor-palotában, és én kettőre is meghívást kaptam. Az egyik a szórvánnyal foglalkozott, és én ezen a konferencián fejtettem ki először meglátásomat, amely szerintem újszerű a kérdéskörben, s amely azt állítja, hogy a szórványt a nemzet határának kell tekinteni. Ha ezt elfogadjuk, két dimenziója van a kérdésnek. Az egyik a nyelvhatáré, s azt kell vizsgálni, hogyan működik ez, milyen hatások érik, hogyan lehet együtt élni a domináns közösséggel. Meg lehet-e ezeket a technikákat tanulni, milyen identitásképletek alakulnak ki? Vannak, sajnos, szomorú tapasztalataim e vonatkozásban, a Bánságba került székelyek sokkal kevésbé bizonyulnak ugyanis védettnek az asszimilációs nyomással szemben, mint az oda 100–200 éve betelepült magya­rok leszármazottai. Ennek oka az, hogy a székely egy olyan területre került, ahol a nemzettudat – Szilágyi N. Sándor meghatározása szerint – diffúz és nem fókuszált. Kolozsváron például a nemzettudatok fókuszáltak, azaz ott az ember abba, “ami vagyok”, dominánsan beleérti azt is, ami “nem vagyok”. “Kivel szemben vagyok az, ami vagyok”. A bánsági identitás viszont diffúz, azaz a “mi nem vagyok” az ottani hagyományok közepette nem jelenik meg, aminek az a magyarázata, hogy a Bánság 200 éve, a török hódoltság utáni betelepítés óta folyamatosan befogadó közösség.
– Kisamerika.
– Nagyon jó kifejezés. Mi Kalotaszegről szoktuk mondani, hogy egykézik. Nos, az egész Bánság egykézik. Tehát ha leállna a bevándorlás, már rég elnéptelenedett volna. Folyamatosan nemhogy befogadja, hanem elvárja a bevándorlókat. Ebből az alapállásból következik, hogy itt a belépővel nem úgy foglalkoznak, hogy “te mi nem vagy”, hanem másképp: “ha itt akarsz maradni, akkor megtanulod, amit én tudok”. Az odakerült székelyek azzal szembesülnek, hogy ott senkit nem érdekel, tud-e ő románul vagy sem. Ha nem tud, legfeljebb nem érvényesül. És akkor átesik a ló másik oldalára, és feladja a maga identitását. Jártam egyszer egy évfolyamtársamnál otthon, és hallottam, amint az apja azt mondta neki: “taie pâinea sus”. Vágja fel a kenyeret – de románul mondta. Döbbenten hallgattam: miért szól a székely a lányához románul? A Bánságban a diffúz identitástudat jellemző módon azt jelenti, hogy megmarad a származástudat. Azaz ő politikailag magyar, arra a pártra szavaz, de kulturálisan már nem tekinthető annak. De nekem foglalkoznom kell vele, mert ha ő magyarnak tartja magát, mi jogon lökném ki a közösségből? Csak azért, mert egy élethelyzetben őt nem segítette senki megmaradni annak, aminek maradhatott volna, ha melléáll egy ezt szolgáló társadalmi struktúra?
– Ezek szerint legalább két stratégiára van szükség az erdélyi szórványügyben, az egyiket a fókuszált nemzettudatú csoportoknak kell szánni.
– Sőt, harmadikra is szükség van, ugyanis van egy speciális eset is, amivel kevesen foglalkoznak. A nagyvárosi szórvány. Brassó, Bukarest például, ahol egyfajta gettósodás zajlik, illetve a közösségi kapcsolatok csorbulása következik be. Egy kistelepülési szórványcsoport másként éli meg a maga különállását, mint a nagyvárosi. Tehát legalább három olyan kérdés, mely egyrészt elméleti feldolgozást kér, másrészt valamilyen társadalmi beavatkozást célzó stratégiai koncepció kialakítását igényli.
Nyelvhatár: a közös nyelv
– Visszatérve: nemzethatár és nyelvhatár. Amikor kisebbségi oldalról közelítek a kérdéséhez, akkor azt nyelvhatárként élem meg. Amikor nemzethatárról beszélek, akkor a kérdést beemelem a magyar nemzeti ügy kontextusába. Ugyanis Közép-Kelet-Európában, de szinte az egész kontinensen sem, a nemzethatárok és az államhatárok nem esnek egybe, szinte mindenik nemzetnek vannak határon túli szórványai. A határon kívül került nemzettárs kérdése közös. Akkor viszont van egy nyelv, amin Közép-Kelet-Európában mindenkivel kommunikálni tudok. A románok számára is fontos a nyelvhatár. Amit utóbb Călin Popescu Tăriceanu pedzett, és a mai kormány nyíltan felvetett: Szerbiában a Timok-völgyé­ben van egy legalább 200 ezres vlah közösség, amely azért nem kapott eddig semmi elismerést, mert korábban nem az Osztrák–Magyar Monarchiában élt, és mások úgy döntöttek helyette, hogy ő nem román. A vajdaságiakat elismerték, őket nem.
– Thesszaloniki mellett is élnek vlah közösségek, és szerte a Balkánon, Albániától Bulgáriáig.
– Tehát közössé tudjuk tenni a kérdést, befelé nyelv-, kifelé nemzethatárról beszélünk. A kérdés politikai relevanciáját az adja, hogy minden nemzetnek kötelessége megvédeni a határait.
– Az országok közti együttműködés egy új területe nyílik meg.
– Igen, ha túllépünk a maradék elven. Vetési, amit tudott, feldolgozott, eljutott egy olyan pontig, ahonnan nem volt továbblépés. Nos, a kérdést be kell emelni az országok közti politikai dialógus kontextusába. Kinek az érdeke a nemzethatárt megvédeni? Az államnak, esetünkben a magyar államnak. Miért? Mert a szórvány nem tűnik el, hanem újratermelődik. Ha Resicabá­nyán felszívódik, akkor Temesvár lesz az, mert a határ oda tolódik át. Ha Temesvárt felszámolódik a magyarság, akkor Arad lesz a végvár. Tehát ha nem akarjuk elfogadni azt, hogy eme, akaratuk ellenére odakerült közösségek eltűnjenek, akkor segítséget kell nyújtanunk nekik a kultúrában, a magyarságban való megmaradáshoz, és ez nemzetileg kezelhető ügy. E szemléletváltással pedig az ügy elvi alapon a román politikába is beemelhető. 200 ezren vannak a románok Ukrajnában, akkor sokfelé a Balkánon, s nemrég a svájci St. Moritzban jártam, ahol rétorománok élnek. Román tudásommal eléggé jól meg tudtam magam értetni velük. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem két rokon nép. Csak annyi jogot nyerhetünk el, amennyit ők élveznek!
”Az asszimiláció szórványban a legerősebb olyan sajátos szocializációs és individualizációs folyamat, olyan azonosulás, amikor az egyén nem egyszerűen egy magatartást, értékszempontot, viselkedési kultúrát stb., hanem egy más nemzet érzelmi, értelmi, akarati, kulturális, politikai stb. értékeit interiorizálja (építi be személyiségébe). E folyamat azt jelenti, hogy párhuzamosan eltávolodik a régebbi, személyiségébe beépült, korábbi énjét képező nemzeti azonosságtól. Eltávolodásról van szó, nem teljes szakításról. Az emberi személyiség nem tábla, amelyről a felírt jeleket, formulákat stb. egy szivaccsal egyszerűen le lehetne törölni, és amelyre az érdekeknek, értékeléseknek, értékorientációknak megfelelő nemzeti színezetű, tartalmú tudati, akarati sémákat lehet felírni. A két párhuzamos folyamat, vagyis a disszimiláció, azaz a régi nemzeti identitás “levetkőzése”, és az asszimiláció, vagyis az új értékek átvétele óriási intellektuális teljesítmény, egyesek ezt második születésnek tekintik.”
– Szemléletváltás vezette a stratégia kidolgozásában. Aktuálpolitikai vonatkozásai is lesznek hamarosan, lássuk bár vázlatosan, mit ajánl benne. Pár szót előbb a keretekről.
– A MÁÉRT mellett létrejött egy szórvány szakbizottság két albizottsággal, az egyik a Kárpát-medencei, a másik a nyugati magyar diaszpórával foglalkozik. Végre sikerült elérni, hogy válasszuk szét a kettőt, rengeteget írtam erről. Előzménye az volt, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyet Szili Katalin akkor hozott létre, amikor a szoc-lib kormány megszüntette a MÁÉRT-et, és ő akkor nagyon jó érzékkel létrehozta ezt az intézményt. Ez Erdélyben kidolgozott egy szórványstratégiát 2009-ben, ebbe engem nem vontak be, Sesztai Ádám dolgozta ki, és talán megmutatta az anyagot Vetési Lászlónak is. Ezt megkaptam, rengeteg szakmai észrevételem volt, ezeket egy tízoldalas elemzésben megírtam, és elküldtem minden politikai tényezőnek, amely számított. És arra ébredtem, hogy engem hívtak meg a szórványbizottság elnökéül, miután a korábbi kormány által kidolgozott dokumentumról megírtam, én miért nem tudok egyetérteni vele. Nos, meghívtak, és volt hét hónapunk, amíg kidolgoztam a most elfogadott, immár politikai dokumentumot. Nem azt jelenti, hogy kész, a társadalomtudományban soha nincs semmi véglegesen kész, de a létével már számolni kell.
– Azt írja, projekteket nem ajánl, azt majd régiónként és településenként külön kell kidolgozni, de azért közelít a konkrétumokhoz, ötleteket ad és megnevezi, leírja az alap­intézményeket, melyekre a szórvány identitása megőrzé­sében támaszkodhat. Valljuk meg, nagy a magára utaltság a szórványban...
– Az RMDSZ, bár hosszú ideig gyötrődött vele, nem tudta semmire vinni. Viszont a szövetség kapcsán indult el egy fontos kezdeményezés, amit én nagyra értékelek: a székely tömb és szórványok kapcsolatfelvételének szorgalmazása. Hiszen a stratégiának is egyik kitörési lehetősége, hogy a belső anyaországra, a Székelyföldre kell csatlakozni azért, hogy azokat a főleg érzelmi tartalmakat, melyek szükségesek a szórványban való etnikai megmaradáshoz, lehessen megélni, lehessen feltöltődni velük. No de milyen eszközökhöz kell folyamodni? Első, és legfontosabb persze, az iskolarendszer, ezzel nem mondtam semmi újat. Tegnap volt egy beszélgetésem valakivel, aki Segesváron végzett a diktatúra idején, és azt mondja, akkoriban ott egyetlen magyar líceumi osztály létezett. Igen ám, de Farkas Miklós létrehozta a Gaudeamus Alapítványt, és azóta két párhuzamos osztály fut a magyar tagozaton. A második példám Déva. Ott a 80-as évek végé­re teljesen megszűnt volna a magyar iskola. Még én is segítettem temesvári magyar iskolákba elhelyezni az onnan származókat, mert Déván felszámolódóban volt az iskola. És ma ott több gyerek tanul anyanyelvén, mint Temesváron. Ugyanis Böjte Csaba atyának sikerült megállítania és megfordítania a folyamatot. Egy hiteles ember képes volt felépíteni egy olyan intézményt, ahova a szülők bizalommal adják gyerekeiket. És a bomlás tendenciája megállt. Hallom, Szovátán, Szárhegyen és összesen nyolcvan helyen dolgozik a Böjte Csaba-féle alapítvány. Egy rendkívüli intézményhálózat, amiről tényleg csak ámuldozva lehet beszélni. Ekkora hit és szeretet tényleg csak egyházi emberben lehet, hogy ekkorát cselekedjen. Az ember sokszor már racionális magyarázatot nehezen talál arra, hogyan képes ő megmozgatni a helyieket, az embereket és a politikusokat is.
– Az iskola mellett a legérdekesebbnek tervezetében a szórványgondnokságot találtam.
– A gondnokság intézménye a két világháború idején a református egyházban jelent meg. Utána szórványgondnokként eltűnt a névhasználat, de megjelent helyette a szórványlelkész, aki hasonló feladatokat látott el, ma is létezik ilyen hálózat a Királyhágó melletti egyházkerületben. Emellett megemlítem Kemény Bertalan kezdeményezését, aki szerintem érdemei ellenére nagyon kevéssé ismert személyisége a közösségi építkezésnek. Nos, őt azzal bízták meg a kommunizmus idején Magyarországon, hogy a román falurombolás mintájára dolgozza ki a kistelepülések felszámolási stratégiáját. És e helyett ő arra dolgozott ki módszert, hogyan menthetők ezek meg a falugondnoki intézmény segítségével. Abban a szerencsében volt része, hogy jött a rendszerváltás, és beindíthatták a rendszert. Ma Magyarországon több száz faluban működik, sőt, a Nyárád mentén Erdélyben is alkalmazzák. Balázs Sándor lelkész indította el az első falugondnoki szolgálatot, és már szövetség is létezik Erdélyben.
– Önkéntességi alapon?
– Nem, a falugondnokság azt jelenti, hogy azokon a településeken, ahol 200–300 lélek él, és ahol semmi intézmény nincs, se iskola, orvos, pap, posta, nem lehet ruhát, cipőt vásárolni, csak egy kis szatócsbolt működik, ott a falu minden szükségletét a falugondnok rendelkezésére bocsátott kis­busszal elégítik ki. Ő viszi be a gyereket a szomszéd falu iskolájába, ő szállítja a betegeket az orvoshoz vagy be a piacra, tehát ő a falu mindenese. Ennek mintájára javasoltuk szórványgondnoki intézmény létrehozását. Ez pedig már állami feladat. A szórvány ugyanis nem tűnik el, hanem újratermelődik. Nemzetpolitikai feladat tehát a felszívódás megfékezése, megállítása, miként már mondottam. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy e közösségek megmaradjanak abban a közösségben, kultúrában, amelybe beleszülettek.
”A szórvány asszimilációra hajlamosító közeg, illetve folyamat, a szórványlét az etnikai térszerkezet okán az egyén számára olyan társadalmi együttlétet, társadalmi kapcsolatokat tesz lehetővé, amikor társas lény mivoltának a megélése nem teljes körű, mert más kultúrájú többségi közegben megszűnik az övéi közötti jelenlét otthonossága, magától értetődő mivolta. (...) a kapcsolatszegénység (...) okán a másság kiiktathatatlan társadalmi (strukturális) nyomásként nyilvánul meg, amire a válasz vállalása tudatosságot feltételez. Vállalás nélkül az egyén kilép vagy kikopik abból a nyelvi-kulturális közegből, amelybe születése által került.” (Szórványstratégia. Vitaanyag. Összeállította dr. Bodó Barna. Szórvány Alapítvány, Temesvár, 2012.)
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 26.
Könyv jelent meg a Székely Hadosztályról
Többéves levéltári kutatás eredményeképpen születhetett meg az a monográfia, amely a Székely Hadosztályként ismert, a két háború között működő félhivatalos katonai szervezet történetét mutatja be. A hadosztály történetének feltárása a magyar történetkutatás 70–80 éves adóssága – jelentette ki a kötet nagyváradi bemutatóján Szakács Árpád, a könyvet gondozó baróti Tortoma kiadó képviselője.
A Székely Hadosztály történetét az utóbbi évtizedekben elhallgatta a magyar történelemtudomány, ezért is örül, hogy a két szerző, Gottfried Barna és Nagy Szabolcs munkájának gyümölcse monografikus formában is megjelenhetett – mondta el a könyv előszóírója, Illésfalvi Péter. Mint elmagyarázta, különböző memoárok és egyéb írások meg-megjelentek már a témában, ám az alapos történelmi kutatómunka sokáig váratott magára.
A történész felidézte azt a kort, amelyben a hadosztály alakult: az 1918-as esztendő vége egyértelműen válsághelyzetet jelentett a magyarság számára, és Illésfalvi Péter szerint az a társaság, amely ekkor átvette a hatalmat a zűrzavarban, a vesztes háború után, nem értett a kormányzáshoz. A magyar honvédséget leszerelték, miközben a környező országokban egyre erősödött a hadsereg. Egy maroknyi csapat azonban, valahol a Székelyföldön, a Regát határához közel tudta, mi fog történni a közeljövőben, és elhatározta, hogy ha reménytelenül és a budapesti hatalom akaratának ellentmondva is, de megpróbálja megakadályozni a román csapatok előrenyomulását, amely nem állt meg az antant által meghatározott demarkációs vonalon.
A csapatban a legkülönbözőbb emberek vettek részt, katonatisztektől a civilekig – mesélte el Illésfalvi Péter, aki szerint a Székely Hadosztályként ismert alakulat helytállása még akkor is példamutató válsághelyzetben a nemzet számára, ha valójában még a mai történetírás is megpróbálja elhallgatni tetteiket.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 27.
Helyzetünk tükre: Marosvásárhely
Minden jel szerint a magyarság – az RMDSZ mindenképpen – feladta Marosvásárhelyt. Semmiféle megegyezésre, összefogásra nem hajlandóak, Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese meg is fogalmazta, a közvélemény-kutatások mutatják, magyar jelöltnek nincs esélye győzni, akkor sem, ha az összes magyar szervezet felsorakozik mögé.
Beigazolódni látszik a szóbeszéd: az RMDSZ megkötötte paktumát a Demokrata-Liberális Párttal, nem indít esélyes konkurenst Dorin Floreával szemben, cserében Lokodi Emőke maradhat a megyei tanácselnök, s pottyantanak még néhány zsíros tisztséget a magyar érdekvédelemnek.
Az EMNP azt szeretné elérni, hogy Vass Levente ne a tulipános jelkép alatt induljon, igazi közös jelölt legyen, az MPP előválasztásokon keresné a megfelelő jelöltet. Az RMDSZ egyik ajánlatra sem vevő, magabiztosan hirdeti, nem mondanak le a tulipánról, nem engedik mindenféle megállapodások martalékául a húsz éve megszokott jelképet. A hét végi újabb egyeztetések, a polgáriak által meghirdetett tüntetéssorozat mind-mind haszontalannak tetszik: az RMDSZ marosvásárhelyi illetőségű vezérkara lemondott Székelyföld egykori fővárosáról, meg sem kíséreli visszahódítani azt az oly sokat szidott Dorin Floreától.
A marosvásárhelyi helyzet azonban több a magyarság egyik védőbástyájának feladásánál, az erdélyi jövőt tükrözi, az RMDSZ kompromisszumkész, kicsi biztossal megelégedő politizálását, az ellenzéki pártok tehetetlen kapkodását, ahogy megkésve állnak elő, szajkóznak jól csengő ötleteket, melyekről maguk is pontosan tudják, nincs esély magvalósulásukra. Nem sikerül megegyezésre jutni egy igen kiélezett helyzetben, nem elég alapos indok Marosvásárhely visszaszerzése, hogyan sikerülne majd a parlamenti választásokon? Főként hogy az alternatív küszöb még a kényszert is csökkenti, a parlamenti bejutás, tehát a bársonyszékek nem kerülnek veszélybe. Legfennebb kevesebb lesz, de akinek kell, annak úgyis jut majd.
Lehangoló tükre a marosvásárhelyi helyzet annak, amivé az erdélyi magyar politikum vált, az önfeladást hirdeti járható útként, s ez bizony nagyon veszélyes, hisz talán az erőteljes küzdelem sem elegendő, hogy megállítsa fogyásunkat. A harsány megalkuvás és a harcos tehetetlenség között szépen, lassan felmorzsolódhatunk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 28.
Gazda László (Mementó)
Zágonban született 1933-ban, és fél évtizede kísértük utolsó útjára. Geográfus volt a javából, geológiai földrajz szakos tanár. Mikós diákként már a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz–geológia szakán eljegyezte magát a középiskolás tanulók és földrajztanárok által kevésbé kedvelt gazdasági földrajzzal (1956).
Első tanulmánya Sepsi rajon történeti földrajzához címmel a Bolyai Tudományos Diákkörök Évkönyvében jelent meg. A Baróti Szabó Dávid Líceum tanáraként megvetette a líceum ásvány- és kőzettárának alapjait. Huszonéves fejjel kezdeményezte a Romániai Földrajzi Társaság rajoni, majd megyei fiókjának létrehozását, melynek haláláig elnöke volt. Több mint két évtizedig a Mikes Kelemen Főgimnáziumban tanított. Tudományos, természetrajzi és honismereti expedíciókat szervezett diákjaival a Székelyföldön, öt nyáron át a csángók által lakott moldvai térségben. Az 1970-es évektől az Ojtoz és a Tatros közötti székelyes csángó falvakat, később a vranceai tájakon élő régies kultúrájú csángótelepüléseket, majd a Moldvai Szaláncfürdő és Ónfalva, valamint a Bákótól délre fekvő, székelyes csángó nyelvjárást beszélő közösségeket, Szászkút–Klézse vidékét tanulmányozták. Eredményes terepmunkát végzett Pusztina térségében. A moldvai hatóságok meglehetős gyanakvással kísérték munkáját, olykor akadályozták. Eredményeit, jól dokumentált helytörténeti írásait a rendszerváltás után megjelent honismereti, érdekvédelmi és művelődési kiadványokban, 1990-től a Csángó Újság és a Moldvai Magyarság oldalain közölte. Megkezdte a csángó magyar közösségekről készített szintézisének megírását, mely azonban torzóban maradt. Tudományszervező, -népszerűsítő és kutatómunkája elismeréseként számos kitüntetés és diploma mellett halála évében Pro Urbe-díjjal jutalmazták. Néprajzi munkásságáról Pozsony Ferenc értekezett.
Kisgyörgy Zoltán
Jelentős munkái:
Gazda László: Codex, Kétnyelvű kiadás – Ediţie bilingvă, Bibliotheca Moldoviensis, Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda – Miercurea Ciuc. 2006.
Gazda László: Csángómagyar falvak – Moldvai magyar vonatkozású települések történeti tára 1-3 kötet /Budapest, Nap Kiadó, 2009-2011/
Erdély.ma
2012. március 28.
Végleg eltűnhet a magyarság a nagyvárosokból
Egyre nagyobb bajban van a romániai szórványban élő magyarság, mivel az ő esetükben áll fönn leginkább az asszimiláció és a nyelvváltás – mondták el szakértők annak kapcsán, hogy a Székelyföldet leszámítva jelentős veszteségeket szenvedett el az erdélyi magyarság a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Úgy látják, vannak pozitív példák a folyamatok megfordítására, de ezek száma sajnos elenyésző.
194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma Romániában: 2002-ben még 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt keleti szomszédunknál. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék, ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Sajnos a magyarok aránya a „széleken” fogyott, ami azt jelenti, hogy van olyan megye (régió), ahol a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest). A másik legfőbb tendencia, hogy az erdélyi magyarság egyre inkább elszékelyesedik.
Vannak pozitív példák is
A szórvány fogalom sem a román, sem a szlovák, sem a szerb, sem az ukrán nyelvben nem létezik, ez a kifejezés mindenképpen „hungarikum” – mondta el Bodó Barna egyetemi oktató. Románia mindig területalapú politikát folytatott, de a Szerbiában élő vlach szórvány esetében a közösség elvét követték, hasonlóan a magyar nemzetpolitikához – tette hozzá. „Szórványban a magyar elit román vicceket mond, ami már egyfajta átlépést jelent, megkettőződik a személyiség.”
A szakértő pozitív példaként emelte ki a dévai központot és a válaszúti iskolát, mivel ezekben valamilyen mértékben sikerült megfordítani az asszimilációs folyamatot. Temesvárról az utóbbi időben egyre többen költöznek Székelyföldre, így biztosítják azt, hogy magyarként maradhassanak fenn – mutatott rá Bodó.
A lakótelepek a legveszélyeztetettebbek
A magyarság fogyása sajnos a nagyvárosokban is megfigyelhető, amely a Székelyföldtől távolodva drasztikus méreteket ölt. Míg Sepsiszentgyörgyön 2002-ben 74,92, addig most 76,9 százalék volt a magyarok aránya, de ezen kívül csak Nagykároly, Nagyszalonta és Kézdivásárhely esetében látható arányjavulás a javunkra. Kolozsváron és Nagyváradon három-, Marosvásárhelyen kétszázalékos csökkenés figyelhető meg, de a többi nagyvárosban sem kedvezőbb a helyzet.
Az asszimiláció szempontjából a legnagyobb problémák az erdélyi nagyvárosokban és azok lakótelepein figyelhetők meg, mivel a magyarok ott vannak legjobban kitéve a nyelvváltás veszélyének – mutatott rá Székely István. Az RMDSZ munkatársa példaként hozta föl a kolozsvári monostori lakótelepet, ahol bár 10 ezer magyar él, de nincs komolyabb integráló intézmény.
Kovács András
MNO
2012. március 29.
Kevés pénz jön vissza a behajtott adókból a Székelyföldre
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. Vaslui megyében a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Jelentős mértékben meghaladta az államkasszából a megyéknek kiutalt pénzösszeget az államnak befizetett adók és illetékek összege 2011-ben – derült ki a pénzügyminisztérium által a Gândul.info hírportálnak eljuttatott adatokból. A kormány az elmúlt évben összesen több mint 25,5 milliárd eurót kapott a megyéktől, illetve a fővárostól, míg a jövedelemadóból, valamint az általános forgalmi adóból a megyéknek visszaszolgáltatott alap mindössze 6,5 milliárd euró volt.
Az összesített adatok szerint így országos szinten minden, az állam által beszedett 100 euró után a kormány 25 eurót fizetett vissza 15 megyében – többek között Máramaros, Krassó-Szörény, Teleorman, Călăraşi, Vrancea és Suceava megyében – ezzel szemben a helyi költségvetésbe utalt összeg meghaladta az államnak fizetett adók és illetékek értékét. A legnagyobb különbséget egyébként Vaslui megyében jegyezték, ahol a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Vasile Mihalachi Vaslui megyei tanácselnök a hírportálnak elmondta, az állam által kiutalt összeg sem bizonyult elégségesnek a költségek fedezésére, a hatóságok így kénytelenek voltak 35 millió eurós kölcsönt igényelni az elmúlt években lehívott európai uniós alapok által finanszírozott projektek kvótájának kiegyenlítésére. A különböző megyék által befizetett alap egyébként egyenesen arányos a lakosok, illetve az alkalmazottak számával és az illető megye üzleti környezetének nagyságával.
Kolozs megye a befizetett összegnek kevesebb mint felét kapta vissza az államkasszából 2011-ben, így minden 100 euróra 44 eurót utalt ki az állam. Alin Tişe megyei tanácselnök ezzel kapcsolatban a hírportálnak úgy nyilatkozott, természetesnek tartja a jelenséget, egy egységes államban ugyanis így működik a pénzügyi közigazgatás. „A megyei tanácsoknak elsősorban a pénzöszszegek bevonzására kellene összpontosítaniuk alternatív finanszírozási megoldások keresésével, ahelyett, hogy kitárt karokkal várják az állami támogatást” – vélekedett Tişe.
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. A Szatmár és Bihar megyei tanácsok a befizetett alapnak valamivel több mint 60 százalékát kapták meg, míg Maros megyében az állam az adók és illetékek 70 százalékát utalta ki az elmúlt évben. A legkisebb értéket egyébként a fővárosban jegyezték, a hivatalos adatok szerint Bukarest a befizetett összegnek mindössze 11 százalékát kapta vissza a kormánytól.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 30.
Elsőbbséget a szórványnak
A Communitas Alapítvány kuratóriuma arra kéri a pályázatok elbírálását végző szaktestületeket, hogy kiemelten támogassák a szórványban működő civil kezdeményezéseket és programokat – nyilatkozta Kolozsváron Kovács Péter kuratóriumi tag, az RMDSZ főtitkára. A politikus elmondta: a tapasztalat szerint a szórványokban gyakran csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatása áll a szervezetek rendelkezésére, nincsenek magyar vállalkozók, a román többségű önkormányzatok nem elég nyitottak, ezért számos civil kezdeményezés léte függ ettől a segítségtől. „Nem azt kérjük a szaktestületektől, hogy ne támogassák a tömbmagyar vidékek pályázatait, hanem arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy a szórvány részesüljön pozitív diszkriminációban” – hangsúlyozta Kovács, majd kijelentette: Székelyföldön vagy más vidékeken, ahol nagyszámú magyarság él, a helyi közösségek képesek fenntartani a társadalomszervező munkát végző egyesületeiket, a szórványban azonban külső segítségre van szükség. A Communitas Alapítvány pályázati rendszere több mint egy évtizede működik, nyolc szaktestületéhez az idei évben mintegy 2500 pályázat érkezett, amelyet közel nyolcvan szaktestületi tag bírál el.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. április 1.
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
El volt ragadtatva a térség turisztikai potenciáljától, és a helybéliek tenni akarásától Mihai Razvan Ungureanu román miniszterelnök, aki szombaton a prefektusok értekezletén vett részt Székelyudvarhelyen, majd a parajdi sóbányába is ellátogatott.
Miniszterelnöki kinevezése óta először járt Székelyföldön a hétvégén Mihai Razvan Ungureanu. A román kormányfő szombaton a prefektusi értekezleten Székelyudvarhelyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével és Hargita megyei önkormányzati vezetőivel találkozott. Sajtótájékoztatóján a miniszterelnök kérdésre válaszolva elmondta, továbbra is fontosnak tartja az ország területi közigazgatási reformját. Hozzátette azonban, hogy a prefektusi értekezleten nem került szóba ez a kérdés.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kezdeményezésére a miniszterelnök és az őt elkísérő Gabriel Berca belügyminiszter helyi önkormányzati vezetőkkel is találkozott. Az egyórás megbeszélésen Kelemen Hunor mellett a Hargita megyei városok RMDSZ-es polgármesterei, a megyei tanács elnöke, és az RMDSZ helyi vezetői, valamint Ladányi László prefektus vett részt. Borboly Csaba arra kérte a miniszterelnököt, küldje a helyszínre tájékozódni a szállításügyi minisztert, és találjanak megoldásokat a megyéből kivezető országutak rehabilitálására. Szó esett ugyanakkor a kórházak állapotáról, a források híján félbehagyott közművesítési munkálatokról, és arról, hogy a régióban megszokott zord időjárási viszonyok miatt sürgősebb az itteni tömbházak hőszigetelése.
Mircea Dusa az ellenzéki Szociáldemokrata Párt Hargita megyei képviselője tiltakozását fejezte ki az Agerpres hírügynökségnek amiatt, hogy a kormányfőt nem érdekli a székelyföldi románok sorsa, mert csak a magyarokkal találkozott. A vádakra válaszolva Mihai Razvan Ungureanu elmondta, bárhova megy az országban találkozni fog a helyi önkormányzatok vezetőivel és a fontos közösségek képviselőivel. "Számomra mindenki a nemzet része, és függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, mindannyian román állampolgárok vagyunk. Nem teszek különbséget azok között, akik tanácsért vagy segítségért hozzám folyamodnak" - idézte az Agerpres hírügynökség a miniszterelnököt.
A parajdi sóbányában tett látogatása után a kormányfő elragadtatással szólt a látottakról. "Örvendek, hogy a gazdaszellemű emberek csodálatos dolgokat tesznek, még a nehéz időkben is. Örvendek, hogy szorgalmat és tenni akarást látok" - jelentette ki. Hozzátette, rendkívülinek tartja a térség turisztikai potenciálját.
A Realitatea hírtelevízió közben arról közvetített, hogy a miniszterelnöki látogatás idejére több száz látogató - közöttük gyermekek is - a sóbányában rekedtek. A kormányőrség ugyanis biztonsági okokból lezárta a bánya kijáratát. MTI
2012. április 2.
„Székely harisnyában” a román miniszterelnök
Mihai-Răzvan Ungureanu személyében először látogatott szombaton Székelyudvarhelyre tisztségben lévő román miniszterelnök, aki – mint Ladányi László Hargita megyei prefektus lapunknak elmondta – el volt ragadtatva Székelyföld turisztikai potenciáljától és a helybéliek tenni akarásától. A kormányfő a parajdi sóbányába is ellátogatott.
„Örvendek, hogy a gazdaszellemű emberek csodálatos dolgokat tesznek, még a nehéz időkben is. Örvendek, hogy szorgalmat és tenni akarást látok” – fogalmazott a kinevezése óta először Székelyföldre látogató román miniszterelnök.
Székelyudvarhelyi látogatása alkalmával Ungureanu és az őt elkísérő Gabriel Berca belügyminiszter – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kezdeményezésére – egyórás megbeszélést folytatott a Hargita megyei városok RMDSZ-es polgármestereivel, a megyei tanács elnökével, valamint Ladányi László prefektussal. A találkozó utáni sajtótájékoztatón a kormányfő kérdésre válaszolva elmondta, továbbra is fontosnak tartja az ország területi közigazgatási reformját, amelyet – mint korábban többször írtuk – határozottan ellenez az RMDSZ. Hozzátette azonban, a prefektusi értekezleten nem került szóba ez a kérdés.
Miután részt vett a prefektusok székelyudvarhelyi értekezletén, Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfő ellátogatott a parajdi sóbányába is
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arra kérte a miniszterelnököt, küldje a helyszínre tájékozódni a szállításügyi minisztert, és találjanak megoldásokat a megyéből kivezető országutak rehabilitálására. Szó esett ugyanakkor a kórházak állapotáról, a források híján félbehagyott közművesítési munkálatokról, és arról, hogy a régióban megszokott zord időjárási viszonyok miatt sürgősebb az itteni tömbházak hőszigetelése.
Ladányi László Hargita megyei prefektustól megtudtuk: a prefektusok minden évben más-más megyében tartják éves értekezletüket. „Mi már nagyon rég kértük, hogy a találkozót Hargita megyében is tartsuk meg. Azért esett a választás Csíkszereda helyett Székelyudvarhelyre, mert itt alkalmasabbnak találtam a körülményeket egy ilyen rendezvény megszervezésére” – magyarázta Ladányi. Emlékeztetett arra, hogy Mihai-Răzvan Ungureanu az első tisztségben lévő miniszterelnök, aki Székelyudvarhelyre látogat.
Ladányi tájékoztatása szerint a kormánymegbízottak találkozóján elsősorban a helyhatósági választások előkészítéséről tanácskoztak. Gabriel Berca felhívta a figyelmet arra, hogy április közepéig le kell mondaniuk tisztségükről, ha indulni szeretnének a választásokon. „Ez a magyar prefektusokat nem érinti, egyikünk sem lesz jelölt” – mondta kérdésünkre Ladányi.
A miniszterelnök és kísérete az értekezlet után a parajdi sóbányába látogatott. Ladányi lapunknak megerősítette, Ungureanu elismerően nyilatkozott a látottakról. „A kormányfő láthatóan jól érezte magát nálunk” – mondta a Hargita megyei prefektus.
Duşa tiltakozik
Mircea Duşa, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt Hargita megyei képviselője egyébként a hét végén tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a kormányfőt nem érdekli a székelyföldi románok sorsa, mert csak a magyarokkal találkozott. A vádakra válaszolva Mihai-Răzvan Ungureanu elmondta, bárhova megy az országban találkozni fog a helyi önkormányzatok vezetőivel és a fontos közösségek képviselőivel. „Számomra mindenki a nemzet része, és függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, mindannyian román állampolgárok vagyunk. Nem teszek különbséget azok között, akik tanácsért vagy segítségért hozzám folyamodnak” – idézte az Agerpres hírügynökség a miniszterelnököt.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. április 6.
Megérkeztek Nyirő József földi maradványai Madridból Budapestre
Nyirő József földi maradványai megérkeztek Madridból Budapestre. Az emigrációban 1953-ban elhunyt erdélyi írót május 27-én, pünkösd vasárnapján temetik újra szülőföldjén, a székelyudvarhelyi katolikus temetőben.
Kedden délben Madriban, az Almudena köztemetőben Bucsi Szabó Edit magyar nagykövet és Németh Zoltán első beosztott jelenlétében került sor Nyirő József földi maradványainak exhumálására – tudatta Lukács Csaba, az újratemetés kommunikációs vezetője az MTI-vel szerdán.
Felidézte, hogy az 1953-ban elhunyt magyar író egyik utolsó, szellemi végrendeletnek is tekinthető írásában úgy fogalmazott: „ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ.”
A székely író földi maradványainak hazaszállítása a rendszerváltást követően többször felmerült, de az elképzelések vagy pénzhiány, vagy technikai okok miatt meghiúsultak. Most a magyar Országgyűlés kezdeményezésére a madridi magyar nagykövetség kérte a sír feltárását. Az író földi maradványait tartalmazó, lezárt fémkoporsó szerda este érkezett meg Budapestre, a Liszt Ferenc-repülőtérre.
A hamvakat május 24-én, a csíksomlyói búcsúra induló Boldogasszony zarándokvonattal szállítják Székelyföldre, a szervezők pedig azt tervezik, hogy Csíkszeredától Székelyudvarhelyig huszárok kísérik át, mert a két település között nincs vasútvonal.
Korábban Szász Jenő, a Székelyudvarhelyért Alapítvány vezetője, a Magyar Polgári Párt elnöke az MTI-vel azt közölte, hogy az újratemetést Kövér László házelnök védnöksége alatt a magyar Országgyűlés Hivatala szervezi, a Székelyudvarhelyért Alapítvány pedig a székelyföldi társszervezői feladatokat látja el.
„Gyakorlatilag Nyirő végrendeletének teszünk eleget és úgy vélem, a székely apostolnak itthon kell nyugodnia, és ezáltal egy olyan kérdést rendezünk, amivel tartozik a székelység, a magyarság Nyirőnek” – mondta a társszervező alapítvány elnöke.
Nyirő József Nyirő József író, közíró, katolikus pap Székelyzsomboron született 1889-ben. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa volt, a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoport egyik tagja. Székelyudvarhelyen épített otthont családjának, 1939-42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője volt. 1941-ben – behívott képviselőként – a Magyar Országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt, majd nyugati emigrációba vonult. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében élt, majd 1950-ben Madridba települt át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa volt. Madridban hunyt el 1953-ban.
Főbb művei: Jézusfaragó ember (novellák 1924), Az Isten igájában (regény 1926), A Kopjafák (novellák 1933), Uz Bence (regény 1933), Az én népem (regény 1935), A Havasok könyve (novellák 1936), Madéfalvi veszedelem (regény 1939), Néma küzdelem (regény 1944).
Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelentek Magyarországon, az Uz Bencét pedig 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is kiadta.
MTI. Krónika (Kolozsvár)
2012. április 10.
Magyarellenes adás miatt kapott büntetést a tévé
Tízezer lej bírságot kapott kedden a Romania TV , amelyet az Országos Audiovizuális Tanács amiatt marasztalt el, hogy egyoldalúan tájékoztatott egy olyan adásban, amely „Székelyföld elmagyarosításáról" szólt. A Romania TV által sugárzott adásban Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista román politikusok vettek részt meghívottként. A Mediafax román hírügynökség tájékoztatása szerint az adásban Vadim Tudor kijelentette egyebek között, hogy „a magyarokat Szibériába kellene vinni", a műsorvezető pedig nem határolódott el ettől az uszító kijelentéstől. Erdély.ma
2012. április 13.
Főhajtás egy kitüntetett előtt
Anyanyelvem legszebb szavait keresgélem a szívet melengető hír hallatán-olvastán. Tenyérizzasztó munka e jegyzet indítása, különösképpen, mert ezt a nem mindennapi közhírré tételt egykori tanítványa veszi és adná tovább egykori tanító nénijéről, aki tanítás és "menet közben" 34 esztendősen a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és irodalomból megszerzi a szakképesítést. S ha kezébe kerül e jegyzetem, nem szeretnék gyenge jegyet kapni tőle fogalmazásból...
1951-ben helyezték Szentegyházasfaluba a máréfalvi szép, szőke tanító nénit, Lukács Domokos ács és faragómester lányát. 1952–55 között lehettünk tanítványai az akkori I–VII. osztályos központi elemi iskolában. Fenyédi kitérővel (szülőfalujának községközpontja) Máréfalvára helyezik magyar szakos tanárként. Két év teltével igazgatónak is kinevezik, és dolgozik az iskola biztos kezű vezetőjeként tizenkét évig. 1987-ben nyugdíjba vonul, 36 évi pedagógusi hivatását mindenkoron hűségesen teljesítve. És Kovács Piroska néninek az ezt követő két és fél évtized hozza meg néprajzosi, kultúrmunka-szervező, -irányító "közmunkájának" eredményeit, sikereit. Iskola és falumonográfiát jelentet meg, hátára veszi szülőfaluja művelődési életének legnehezebb részét, leltározza, rothadástól, emberi közömbösségtől menti székely kapuit. Tanítványaival gazdag tárgyi, néprajzi anyagot gyűjt, s ha kell, szerepet vállal az általa betanított színdarabokban. Negyedszázada nem csak Székelyföldön, Kárpát-medencei szinten válik ismertté neve, közmegbecsülésnek hagyományvédő, -mentő, néprajzi tevékenysége.
Január 2-án kelt válaszlevelében írja többek közt "...személyemet illetően két díj átadásáról írsz; nem volnék őszinte, ha nem vallanám be, jólesik az embernek, ha látják, elismerik munkáját. Az én esetemben ez már az öregséget is jelenti. De hát ez van! Ebben az évben 80 éves leszek, ha a Fennvaló is így akarja. Ez utóbbi, az Orbán Balázs-díj azért jelentős számomra, mert általa az önkéntes munkát jutalmazták. 19 éve alapítottam a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A két évtized alatt sok-sok hagyományőrző kulturális tevékenységre került sor. Ez nevet, elismerést adott egyesületünknek. A töretlen munka általában meg szokta hozni a gyümölcsét... Helytörténeti kutatásaim eredményeként 2009 karácsonyán megjelent egy vaskos kiadványom Orczád verítékével címmel, Máréfalva a történelem sodrában alcímmel. Ezt hagyatéknak szánom szülőfalum számára. Bár ennyit, ha már családdal, utóddal nem gyarapíthattuk székely társadalmunkat..."
Szép, megrendítő vallomás egy székely magyar asszonytól, Kovács Piroskától. Akire igazi lámpásként néztünk fel mi, egykori tanítványai azokban a hazugságra épülő, ködösítő, nehéz évtizedekben. S akinek közéleti, nemzetféltő, -mentő munkássága meghozta gyümölcsét: az Europa Nostra Díjat a Kiemelkedő hozzájárulás kategóriában, amelyet június 1-jén adnak át a lisszaboni Jeronimos-kolostorban szervezett ünnepségen.
Freenczy L. Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. április 14.
Megalakult a Kulturális Autonómia Tanács
Megalakította Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanácsot az RMDSZ. A testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek képviselőit, illetve a történelmi magyar egyházak képviselőit tömöríti.
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) a kolozsvári Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeum egyik termében tartotta alakuló ülését szombaton. Az ülést követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta: a testület az RMDSZ korábbi struktúrájában szereplő Szövetségi Egyeztető Tanács szerepét veszi át, amelynek maga volt nyolc éven át az elnöke. Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy nagy szükség van a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd intézményesített fórumára, amely keretében a tanügyi, kulturális, tudományos témákat lehet megbeszélni.
„Arra kívánunk felkészülni, hogy a kulturális autonómiának valós hatásköröket biztosít majd az a kisebbségi törvény, amelyet évek óta gyúrunk a parlamentben, és amelyhez keressük a politikai támogatást” – jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, a készülő törvény azt biztosítja, hogy a magyar kulturális és oktatási intézmények sorsáról, jövőjéről működéséről, alapításáról, esetleges megszüntetéséről sem az önkormányzatok, sem pedig a kormány ne dönthessen a tanács megkérdezése nélkül.
Az RMDSZ elnöke kihangsúlyozta, a testület nyitott minden javaslatra, nem akar meghatározni olyan irányt, olyan célokat, amelyekkel a civil társadalom nem ért egyet.
„Elképzelésünk szerint egy olyan stratégiaképzést indítunk el, amely kulturális, oktatási, tudományos és művészeti területen a következő években beépülhetne majd a politikai döntéshozók munkájába és politikai programjába. Ez így természetes, és erre ilyen formában szüksége van a romániai magyar társadalomnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az MTI kérdésére, hogy meg tudja-e jelenteni az erdélyi magyar kulturális élet egészét egy olyan testület, amelyet a három magyar politikai szervezet egyikének a belső struktúrájaként hoznak létre, Kelemen Hunor kijelentette: „Nem fogunk párttagkönyvet kérni a KAT ülésein.” Megjegyezte, az alakuló ülésen olyan személyiségek is jelen voltak, akik köztudottan nem tartoznak az RMDSZ holdudvarába. „Olyan embereket hívtunk meg, akik egy-egy társadalmi szegmentumot képviselnek, akiknek van mondanivalójuk, akik hozzá akarnak járulni az erdélyi magyarság jövőképének a megfogalmazásához” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A testület vezetőjévé ideiglenesen Székely István politológust, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettesét választották. Székely szerint a tanácsnak meg kell szövegeznie saját működési szabályzatát, saját struktúráját, amelyet az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) is el kell fogadnia, és csak ezt követően választhatják meg a testület vezetőit.
A KAT-nak három alelnöke és három titkára lesz: Székelyföldet Antal Attila és Szonda Szabolcs, Bánságot, Partiumot és Szilágyságot Széman Péter valamint Kereskényi Gábor, Közép-Erdélyt és Maros megyét Bandi Katalin és Házi Bakó Eszter képviseli.
A kisebbségi törvény tervezetét az RMDSZ kezdeményezésére még 2007-ben a liberális Tariceanu-kormány terjesztette be a parlamentben, a tervezetből az azóta eltelt következő parlamenti ciklus végére sem született törvény. Az RMDSZ ugyancsak 2007-ben, az aradi kongresszusán foglalta struktúrájába a Kulturális Autonómia Tanácsot. Krónika (Kolozsvár)
2012. április 15.
Pályázati felhívás: Székely Előfutár Ösztöndíj
A Székelyföld sikeres továbblépése a tudásalapú társadalomban elsőrendű feladat. A kutatómunka megtanulása, kutatási ered- mények sikeres alkalmazása és új kutatási eredmények kiter- melése mind fontosak. Jobban fizető állások a munkavállalóknak, gyorsan fejlődő adófizető vállalatok a közösségnek és nemzet- közi elismertség a történelmi kisebbségnek a Székelyföld sokszorosan megérdemelt jövője. A Székely Előfutár Ösztöndíj a korábbi Balás Elek Ösztöndij folytatása.
Új lendület a kutatáshoz
A Székely Előfutár Ösztöndíjak célja a Székelyföldről származó, alkotó tehetségek támogatása tudományos munka tanulásában, melyet választott tanácsadó segítségével egyetemi vagy kutatóintézeti irányítással végeznek. Az alapítvány egyaránt érdeklődik természet- és társadalomtudományi, valamint a Székelyföld és székely nép sajátos hagyományait ápoló pályázatok iránt. Az alapítvány elutasít mindenfajta hátrányos megkülönböztetést, és várja a pályázatokat valamennyi, a történelmi Székelyföld területén élő nemzetiségtől.
Ösztöndíj
Az egyszeri támogatás teljes összege pályázónként $500, ötszáz amerikai dollár. Kivételes esetekben az ösztöndíj összege elérheti az $1,000, ezer amerikai dollárt (pl. doktori fokozat megszerzése utáni kutatómunka). Megfelelő számú alkalmas jelentkező esetén, az alapítvány 6-8 Székely Előfutár Ösztöndíj kiadását tervezi 2012-ben. Az ösztöndíjat az alapítvány két részletben utalja át a nyerteseknek:
• Az első kb. 1/3, egyharmad rész átvétele után az alapítvány tisztelettel visszaigazolást kér köszönő levél formájában a nyertesektől, melyben röviden beszámolnak arról, hogy a pénz milyen formában és mennyiben fogja segíteni munkájukat.
• Az ösztöndíj további 2/3, kétharmad részét az pályázó egy év múlva kapja meg, miután az elkészült, közlésre alkalmas munkát eljuttatta az alapítványhoz. Az alapítvány a tanácsadótól ehhez mellékelve ajánló levelet kér, melyben a kutatás eredményeit közlésre alkalmasnak ítéli. A munka befejezése kapcsán az eredményeket bemutató fényképek csatolására bátorítunk, de ez nem kötelező.
Alkalmassági követelmények
Az elbírálásban az alábbi követelményeknek megfelelő pályázók részesülnek:
• Kizárólag székelyföldi születésű és ott lakóhellyel rendelkező személyek részesülhetnek az ösztöndíjból.
• Egyetemre felvett hallgató vagy olyan egyetemet végzett pályázó, aki kutatómunkában vesz részt.
• Bizonyította sikeres tanulmányi előmenetelét és/vagy vezetői képességeit a közösség szolgálatában.
• Továbbfejlődéséhez és a kutatáshoz anyagi támogatásra van szüksége. Tandíj fedezésére azonban pályázni nem lehet.
Pályázat
Székely Előfutár Ösztöndíj pályázatot magyarul vagy angolul lehet beadni: (i) jelentkezési formanyomtatvány; (ii) Európai Unió szabványa szerinti önéletrajz; (iii) tanulmányi/kutatási terv (kb. 3 oldal); (iv) írásos támogató nyilatkozat a választott tanácsadótól; (v) egy vagy több ajánlólevél jelenlegi, vagy egykori tanártól, munkahelyi vezetőtől, vagy közösségi vezetőtől; (vi) iskolai bizonyitványok másolata az utolsó 3 évről (középiskola és/vagy egyetem).
Jelentkezési határidő: 2012. április 30. gyergyói idő szerint éjfél.
A pályázatot e-mailen keresztül kell beadni pdf formátumban és a 7 Mbyte méretet nem meghaladva (lásd mellékelt útmutató). Beküldési cím: ffapplications@gmail.com . Minden beérkezett pályázat visszajelzést kap 48 órán belül.
Értékelés
Az alapítvány Nemzetközi Ösztöndíj Tanácsa a jelentekezők közül a legjobbakat az írásos pályamunkák alapján választja ki. Az elbírálás szempontjai: (i) a pályázó felkészültsége, (ii) tanácsadó és kutatási környezet, (iii) kutatás szinvonala és várható eredménye, (iv) székelyföldi társadalmi hatás és (v) nemzetközi versenyképesség. A döntőbe jutott pályázók és tanácsadóik telefonos/skype interjún vesznek részt. Ezt követően az Ösztöndíj Tanács javaslata alapján az alapítvány kuratóriuma választja ki a Székely Előfutár Ösztöndíjasokat.
Hagyomány
A Székely Előfutár Alapítvány – a nemzetközi Forerunner Federation (Előfutár Szövetség) tagja – elkötelezett a kisebbségi nemzetek versenyképes részvételében az élenjáró tudományok és nagyhatású művészetek területén. A tudásalapú társadalomba lépés küszöbén, az ösztöndíjpályázattal az alapítvány tiszteleg az ezredéves székely hagyomány előtt: első a küzdelemben, utolsó a visszavonulásban. A regionális fejlődés támogatásával az alapítvány fellép a társadalmi nyitottságért és kulturális sokszínűségért.
forerunnerfederation.org. Erdély.ma
2012. április 15.
Megalakult a Kulturális Autonómia Tanács
Megalakította Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanácsot az RMDSZ. A testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek képviselőit, illetve a történelmi magyar egyházak képviselőit tömöríti. A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) a kolozsvári Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeum egyik termében tartotta alakuló ülését szombaton. Az ülést követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta: a testület az RMDSZ korábbi struktúrájában szereplő Szövetségi Egyeztető Tanács szerepét veszi át, amelynek maga volt nyolc éven át az elnöke. Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy nagy szükség van a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd intézményesített fórumára, amely keretében a tanügyi, kulturális, tudományos témákat lehet megbeszélni.
„Arra kívánunk felkészülni, hogy a kulturális autonómiának valós hatásköröket biztosít majd az a kisebbségi törvény, amelyet évek óta gyúrunk a parlamentben, és amelyhez keressük a politikai támogatást” – jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, a készülő törvény azt biztosítja, hogy a magyar kulturális és oktatási intézmények sorsáról, jövőjéről működéséről, alapításáról, esetleges megszüntetéséről sem az önkormányzatok, sem pedig a kormány ne dönthessen a tanács megkérdezése nélkül. Az RMDSZ elnöke kihangsúlyozta, a testület nyitott minden javaslatra, nem akar meghatározni olyan irányt, olyan célokat, amelyekkel a civil társadalom nem ért egyet.
„Elképzelésünk szerint egy olyan stratégiaképzést indítunk el, amely kulturális, oktatási, tudományos és művészeti területen a következő években beépülhetne majd a politikai döntéshozók munkájába és politikai programjába. Ez így természetes, és erre ilyen formában szüksége van a romániai magyar társadalomnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az MTI kérdésére, hogy meg tudja-e jelenteni az erdélyi magyar kulturális élet egészét egy olyan testület, amelyet a három magyar politikai szervezet egyikének a belső struktúrájaként hoznak létre, Kelemen Hunor kijelentette: „Nem fogunk párttagkönyvet kérni a KAT ülésein.” Megjegyezte, az alakuló ülésen olyan személyiségek is jelen voltak, akik köztudottan nem tartoznak az RMDSZ holdudvarába. „Olyan embereket hívtunk meg, akik egy-egy társadalmi szegmentumot képviselnek, akiknek van mondanivalójuk, akik hozzá akarnak járulni az erdélyi magyarság jövőképének a megfogalmazásához” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A testület vezetőjévé ideiglenesen Székely István politológust, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettesét választották. Székely szerint a tanácsnak meg kell szövegeznie saját működési szabályzatát, saját struktúráját, amelyet az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) is el kell fogadnia, és csak ezt követően választhatják meg a testület vezetőit.
A KAT-nak három alelnöke és három titkára lesz: Székelyföldet Antal Attila és Szonda Szabolcs, Bánságot, Partiumot és Szilágyságot Széman Péter valamint Kereskényi Gábor, Közép-Erdélyt és Maros megyét Bandi Katalin és Házi Bakó Eszter képviseli.
A kisebbségi törvény tervezetét az RMDSZ kezdeményezésére még 2007-ben a liberális Tariceanu-kormány terjesztette be a parlamentben, a tervezetből az azóta eltelt következő parlamenti ciklus végére sem született törvény. Az RMDSZ ugyancsak 2007-ben, az aradi kongresszusán foglalta struktúrájába a Kulturális Autonómia Tanácsot. Krónika (Kolozsvár)
2012. április 16.
Marosvásárhely elveszejtése
Keresem a megfelelő jelzőket, hogy a marosvásárhelyi polgármester-választás legfrissebb hírei kiváltotta felindultságomat sajtóközlésre is alkalmas gúnyába öltöztessem. Végül is úgy döntöttem, hogy türtőztetem magamat, és észosztás helyett a történések pártokon belüli belső mechanizmusát vázolom.
A kiindulópont most sem lehet más, mint a város szavazatra jogosult polgárainak nemzetiségi megoszlása és ezek arányai. Köztudott, hogy a magyar lakosság részaránya Marosvásárhelyen 45 százalékra esett vissza. Az is, hogy a magyarság számarányának csökkenése előreláthatóan folytatódik. Különösen, ha az erre hivatottak a marosvásárhelyi magyarság számára nem képesek újra egy élhető, szégyenkezés nélkül szerethető várost teremteni.
Hónapokkal ezelőtt úgy tűnt, hogy itt – minden bizonnyal az utolsó – alkalom, hogy az idei helyhatósági választásokon a választók helyreüssék a város további magyar vonatkozású süllyedését, és megpróbáljanak Székelyföld szíve-városának élére újra magyar polgármestert állítani.
A 45 százalékos magyar népességarány ezt az elképzelést matematikailag nem dúcolta alá, de adva volt – adva van! – a választó polgárok zömének erős akarata és elszántsága, hogy minden magyar politikai képződménynek, a civil- és egyházi szervezeteknek össze kell fognia ebben az alapvetően fontos kérdésben és közös megegyezéssel magyar polgármester jelöltet kell állítaniuk. A kezdeményezés is megvolt, az első lépések, egyeztetések meg is történtek, és dr. Vass Levente személyében találtak egy olyan jól képzett, széles műveltségű, közéleti tevékenységben is jártas, lévén miniszteri tanácsos, bukaresti ügyekben is eligazodó személyiség.
Az MPP a kezdetek óta a saját nótáját fújta. Legyintettünk: az a szavazattöredék, amelyet ez a párt Marosvásárhelyen elvisz, abban az esetben, ha a román pártok nem lépnek egymással szövetségre, még elviselhető, mert marad az erős alap: az EMNT és az RMDSZ összefogása.
Nos, heteken át tartó mellébeszélés, hezitálás, mondvacsinált ürügyek tálalása után az RMDSZ kihátrált a szóbeli megállapodások mögül, és önálló jelölttel rukkolt elő.
A két magyar párt két külön csapáson indul tehát – nulla eséllyel. Közülük kiemelendő a harmadik, az EMNT, amely Marosvásárhelyen nem indít saját jelöltet. Marad tehát a két magyar jelölt, és, amint ez kiderült: Smaranda Enache polgárharcos is indul, függetlenként, jelentős magyar támogatásra számítva, és tovább aprózva a magyar szavazóbázist.
A továbbiakban csupán az RMDSZ-re érdemes figyelni, mert az események fő sodorvonalát ez határozza meg. De mi lehet az oka, hogy az RMDSZ egy eleve vesztett csatába indul, biztos győzelemre segítve a román jelöltet?
Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy valamiféle egyezség áll a választási manőver mögött. Az RMDSZ eleve „elveszettnek” minősítette – minek nevezzem? – anya-, vagy székvárosát. És mintsem beleharcolja magát egy vesztes csatába, inkább megszervezi azt, és megpróbál a maga számára hasznot húzni a veszteségből. Az RMDSZ a maradék két székely megyében a közvélemény kutatás és a közhangulat alapján választási diadalra készülhet. Pontosítok: nem az RMDSZ csúcsvezetése nyeri meg ezeket a csatákat, hisz a két megye vezetésébe került fiatal politikusok, nem egyszer a központi elképzelésekkel szembeszegülve, eredményeket tudnak felmutatni. Ők nyernek. De a választási siker elkönyvelésébe besegít majd Bukarest, magának vindikálva az eredményt.
Marosvásárhely pedig a jelenlegi RMDSZ csúcsvezetés hatalmi bázisa marad, még akkor is, ha polgármestert veszít, mert a szövetség farvizén fontos közéleti funkciókba juttatott apparátusnak menedékhelyet tud biztosítani. És továbbra birtokolja majd a hatalmat is.
Egyébként ez az a város, illetve megye, amelyben és ahol húsz év alatt ugyanaz a személyi összetételű vezetés maradt. Hargita és Kovászna megye, Szatmár mégiscsak frissített.
Vásárhelyen a „régi motorosok” nem hajlandók helyet szorítani senkinek sem a pályán. Még úgy sem, hogy szerre-sorra egy-egy tehetséges fiatalt beemeljenek maguk közé.
A választások alkalmával a matematikai, az észérvek mellett roppant fontos a választók érzelmi hozzáállása. Az RMDSZ immár „történelmi” hibái közé sorolható a hazai román pártok körüli „legyeskedés”, ide-oda farolás, és még ennél is furább a magyarországi pártokhoz való viszonyuk. A hazai magyar lakosság körében folyamatosan visszatetszést szül az anyaországgal való kapcsolatok megannyi visszássága. Politikusaink személyi- és pártkapcsolatai is. A Horn-, Medgyessy-Gyurcsány-adminisztrációval való paktálások politikai kártétele nyilvánvaló.
Nem elviselhető az a modor sem, ahogyan és amiként a hazai magyar politikai csoportosulásokat minősítik. Kovács Péter főtitkár gorombaságokkal terhelt nyeglesége, amint például az EMNP-ről nyilatkozik, ellenvetést, fanyalgást vált ki. Alighanem a nagy többség számára világos, hogy az EMNP-t éppen azért kellett életre hívni, hogy az RMDSZ-ről leszakadt, vagy csak formailag kötődő, a politikai életből kiábrándult magyarságot újra aktívvá tegye, s ezzel, közvetve az RMDSZ bázisát is erősítse. Ezt az állapotot a személyeskedő hangvételű kijelentésekkel és taktikázással csak rontani lehet.
A marosvásárhelyi történet arra is szomorú példa, hogy a város megtervezett elveszejtéséből teljességgel kihagyták az egyházi és civil szervezeteket, amelyek dr. Vass Levente támogatói közé felsorakoztak. Ugyanez a helyzet a népes egyetemi hallgató-táborral is.
Mindebből kitűnik, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi vezetői és hangadói csak a politikai hatalmi elit szűk csoportját képesek „képviselni”, s a tulajdonképpeni választók manipulálható masszaként jelennek meg választások alkalmával a politikai porondon.
Egyébként ezen az állapoton még mindig nem lenne késő változtatni.
Egyezség kellene! Olyan, mint amilyen Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ kezdeményezésére az EMNP-vel megköttetett, ahol közös polgármesterjelölt személyében egyeztek meg.
Sylvester Lajos
gondola.hu. Erdély.ma
2012. április 17.
Nemzeti összetartozás bizottság - Izsák: Székelyföld autonómiájához Magyarország támogatása kell
Székelyföld autonómiája Magyarország hathatós támogatása nélkül nem valósítható meg - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt.
Kifejtette: ebben Magyarország szerepe nem a nyomásgyakorlás, két uniós tagállamnak egy ilyen kérdést együttműködés tárgyának kell tekintenie. Meggyőződése, hogy a magyar kormány támogatja törekvésüket, és minden lépésüknél ebből indulnak ki - fűzte hozzá, kiemelve: úgy érzik, Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik ezt a kérdést felvállalja.
Izsák Balázs leszögezte, Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását, sőt Romániának érdeke is lehet.
Az SZNT elnöke kitért arra is, hogy az autonómia iránt elkötelezett önkormányzatokat szeretnének Székelyföldön. Egyúttal jelezte, az önkormányzatok meggyőzésében, tájékoztatásában nekik is van felelősségük. Meg kell értetni a székely falvak, városok vezetőivel és közösségükkel, hogy a felelősségük a közvilágításnál nem áll meg - fogalmazott Izsák Balázs, aki az anyanyelv, a kultúra megőrzésében, a közösség megtartásában való felelősségüket is hangsúlyozta.
Reményének adott hangot, hogy az önkormányzati választások után olyan testületek alakulnak, amelyek ebben hajlandóak szerepet vállalni.
Szólt arról is, hogy az SZNT-nek nemzetközi fórumokon is meg kell jeleníteni az érdekeit, önálló székely diplomáciát kell felépíteni; az anyaország segítségére ebben is számítanak.
A SZNT megalakulása óta eltelt időszak fontos eredményének nevezte, hogy a politikai közbeszédbe beemelték Székelyföldet, és autonómiáját, mint közösségi célt. Még ha elutasító módon is, de beszélnek róla Romániában - mutatott rá.
Hangsúlyozta: a tanács nem politikai párt, de ez "nem jelent politikán kívüliséget".
Potápi Árpád, a bizottság fideszes elnöke kiemelte: a székely autonómia kérdése nem csak a székelyeken múlik, az egyik színtér Székelyföld, és további színtér Bukarest, Budapest, valamint Európa, és az Európai Unió. Ugyanakkor, ha az SZNT továbbra is ilyen hatékonyan képviseli ezt az ügyet, akkor az autonómia kérdése a továbbiakban nem kerülhető meg - értékelte, hozzátéve: számukra az egyetlen elfogadható eredmény a területi autonómia.
Csóti György (Fidesz) szerint ez az egész nemzet ügye, nem csak az anyaországé. Együtt kell harcolni a különböző autonómiaformákért, "csak az egységes fellépésnek van esélye Európában" - jelentette ki.
A szintén fideszes Hoppál Péter reményt látott arra, hogy az autonómia 5-8 éven belül megvalósulhat.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke azt mondta, egy kérdés van, tudnak-e közös hangon szólni, felsorakozik-e zászlajuk mögé az egész nemzet vagy sem. Reményének adott hangot, hogy ez a kérdés nem lesz a politika játszótere a választási időszakban.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte, hogy az SZNT a politikai küzdőtér fölé emelkedett, ezt a modellt kellene követni más külhoni területeken, és a szórványban is. Az autonómia megvalósulására 10-20 éven belül mindenképpen lát esélyt - mondta -, jó felvetésnek tartva, hogy a román külügyi bizottsággal közösen tanácskozzanak erről a kérdésről.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), aki vendégként volt jelen a bizottság ülésén, úgy vélte: akár 1-2 éven belül dűlőre lehet vinni az autonómia ügyét. A magyar diplomáciának határozott stratégiával, nemzetközi fórumokon és Romániával folytatott kétoldalú tárgyalásokon "ki kell kényszerítenie ezt az autonómiaformát" szerinte. Frakciótársa, Szávay István azt hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést nem tekintik pártügynek, és örömét fejezte ki, hogy az autonómiatörekvések támogatását illetően "nagyjából" egyetértés van a parlamenti pártok között. Kifogásolta ugyanakkor, hogy nem látják a konkrét tettekben megnyilvánuló cselekvést a kormány, illetve a kormánypártok részéről.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet.
A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását. MTI
2012. április 18.
A lejáratás elmélete
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni.
Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét.
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni. Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét. Nem jó, hogyha az RMDSZ kemény kormányfellépéssel önálló magyar tagozatot próbál kialakítani a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen, de az sem jó, ha zömében vagy kisebbségében magyar települések központi költségvetéshez jutnak, mert ezzel csupán kiszúrják az emberek szemét, vagy meg akarják vásárolni a szavazataikat. Az pedig fölöttébb gyanús, ha romániai magyar miniszterek vagy főtisztviselők megpróbálnak valamiféle magyar érdekeket előtérbe helyezni (például a csíksomlyói búcsú világörökség részévé való nyilvánítását vagy a házsongárdi temető védelmét), mert mindezt azért teszik, hogy port hintsenek a székelyföldi és erdélyi magyarok szemébe, feledtetve hatalomba való simulásukat, és így tovább.
Közben azt szeretnék, ha az állandóan megrúgdosott nagyobbik testvér számára ők maguk jelölnék ki az utat, amelynek végén a Big Brother udvariasan félreáll és azt mondja: tessék, itt van minden játékszerem, minden a tied, foglalkozzál csak szépen mindazzal, amit nem te szereztél meg, de nagyon fáj rá a fogad.
Vagyis az EMNP országos szinten nagyon szívesen eljátszadozna azzal a gesztenyével, amelyet az RMDSZ több mint két évtizedes munkája kapart ki a román nacionalizmus és az oly nehezen elért hazai demokratikus átalakulások tűzéből, tehát bármiféle hétköznapi aprómunka nélkül szívesen betöltene bármilyen parlamenti vagy más tisztséget, csak éppen a megfelelő eszközök kerüljenek a kezébe. A helyhatósági választások előszelei azonban azt mutatják, hogy ezek az eszközök sehogy sem akarnak a nagy szavaknak engedelmeskedni. Nézzük csak: az EMNP alapvető és többször is megerősített stratégiai céljául azt tűzte ki, hogy a tömbmagyarságban megtartott helyhatósági választásokon, ahol a magyar jelölt győzelme semmiképpen nem veszélyeztetett, a verseny szellemét követi (a Magyar Polgári Párt jelszavának, a választás szabadságának az újrafogalmazása), a szórványban pedig, ahol szavazati szétforgácsolódás esetén a magyar győzelem kizárt, ott az összefogás útját járja. És a gyakorlatban mit látunk? A Székelyföldön szó sincs arról, hogy az EMNP-jelöltek versenyhelyzetet teremtenének. Sepsiszentgyörgyön a helyi EMNP szépen beállt az RMDSZ polgármesterjelöltje mellé, Gyergyószentmiklóson az új választási kampányban az MPP eddigi polgármesterének a hátát nézik, Csíkszeredában még se híre, sem hamva EMNP-s polgármester-jelöltnek, viszont ott, ahol összefogásra lenne szükség (Kolozsváron, Nagyváradon és esetleg a hetek-hónapok óta sejtelmes Marosvásárhelyen), ott elindulnak az EMNP-jelöltek, hadd járassák be egy kissé a neveiket.
A nagy stratégia azonban nem csupán a kisebb-nagyobb városokban, hanem a községekben is fejtetőre állt, mindez pedig azt bizonyítja, hogy az EMNP egyelőre tartalom nélküli forma: van vezetősége, létezett kongresszusa, néhány taggal megalakultak a helyi szervezetei, de gyakorlatilag nincsenek vagy alig vannak saját jelöltjei, illetve a szélrózsa négy irányát mutató jelkép alá szeretnék felsorakoztatni a politikailag kissé tapasztaltabb egykori MPP-seket vagy azokat, akiket az RMDSZ. előválasztások vagy más jelöltállító eljárások kirostálnak, és akik úgy gondolják, mégiscsak megpróbálják a közéleti pályafutást.
Az EMNP egyetlen taktikája: nem bírálni, hanem szidni az RMDSZ minden lépését. Ennek ellenére a helyhatósági választások kimenetele egyértelmű lesz: nagyarányú RMDSZ-győzelem a százalékarányban alaposan lemaradó EMNP és a hátul kullogó MPP előtt. A választókat ugyanis a legcifrább szavakkal sem lehet a fejükre ejteni.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. április 20.
Wetzel Tamás: Változatlan a a magyar állampolgárság iránti igény
Nem lankad a magyar állampolgárság iránti igény Wetzel Tamás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kedvezményes honosítással megbízott miniszteri biztosa pénteken nagyváradi nyilatkozata szerint.
A miniszteri biztos a nagyváradi Demokrácia Központban tartott pénteki sajtótájékoztatóján jelentette be hivatalosan, hogy a magyar hatóságok immár a 250 ezredik állampolgársági dossziét iktatták, az igénylők közül pedig 157 ezren az állampolgársági esküt is letették. Az újdonsült magyar állampolgároknak mintegy hetven százaléka erdélyi magyar.
Wetzel az MTI-nek nyilatkozva fontosnak tartotta elmondani, hogy zökkenőmentes, botránymentes az eljárás. A miniszteri biztos hangsúlyozta, nem tört meg az állampolgársági igénylések lendülete az első év után. A második év első hónapjaiban alig csökkent a kérelmezők száma az egy évvel korábbihoz képest. Hozzátette, hogy a magyar közigazgatás empatikusan próbál viszonyulni az igénylésekhez. Megjegyezte: egyetlen igénylőnek sem kell attól tartania, hogy illetéktelenek is értesülnek az állampolgársági kérése benyújtásáról. "Senkinek nem adunk ki információkat az igénylőkről" - hangsúlyozta az MTI-nek a miniszteri biztos.
Wetzel elmondta, hogy kiváló az együttműködés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott demokrácia központokkal. E központok jelentős segítséget nyújtanak az igénylőknek az ügyintézés folyamatában. A miniszteri biztos szerint míg a Székelyföldön elsősorban a magyar külképviselethez fordulnak az állampolgárság igényével, a határmenti övezetből inkább a magyarországi illetékes hivatalokat keresik fel. A Nagyváradtól mindössze 18 kilométerre fekvő magyarországi Biharkeresztesen immár 2500-an tették le az állampolgársági esküt.
A sajtótájékoztatón Zatykó Gyula, a partiumi régióban megnyílt demokrácia központok felelőse elmondta, hogy mindeddig az új magyar állampolgárok a lakhelyükhöz legközelebb eső konzulátuson, személyesen vehették át anyakönyvi papírjaikat. Mostantól kezdve azonban az iratok kézbesítését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vállalja fel, megkímélve ezáltal az érintetteket az utazás költségeitől és fáradalmaitól. MTI
2012. április 21.
Nyitókoncert az „aranycsapattal” (Szent György Napok)
Nulladik napra átköltöztetett eseménnyel, az immár hagyományos nyitókoncert­tel kezdődik ma a 21. Szent György Napok. A koncert helyszíne ezúttal is a Krisztus Király-templom, a zenei kínálat pedig ugyanvalóst kihívás a fellépők számára.
A hangverseny Johann Sebastian Bach legismertebb orgonaműveivel kezdődik Steffen Markus Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistája előadásában, aki – fiatal kora ellenére – Európa-szerte elismert előadó. Aztán következik az a bizonyos kihívás: Franz Schubert Asz-dúr miséje a zeneirodalom egyik leghíresebb műve, viszont ritkán játsszák, mert nagy zenekart, kórust és kiemelkedő képességű énekeseket igényel – számunkra pedig mindez adott.
Instrumentistáknak ott a csíkszeredai Csíki Kamarazenekar és a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekar, mely immár ötödik éves együttműködése során a régió zenei életét méltán képviselő együttessé fejlődött, Filip Ignác megfogalmazásában olyan székelyföldi "aranycsapattá" válva, amely megállná helyét bármely hírneves fesztiválon. Az idén negyvenévessé váló Vox Humana kórust dicsérni nem kell, együttműködésük a Csíki és a Georgius Kamarazenekarral is régebbi keletű immár, számos vokál-szimfonikus művet adtak elő közösen. Ami pedig a kiemelkedő képességű énekeseket illeti, azokból sincs híjával a Székelyföld: Szilágyi Zsolt tenort a szó legszorosabb értelmében ország-világ ismeri, Sebestyén Lázár Enikő szoprán és Mocanu Prezsmer Erika mezzoszoprán (aki ezúttal altot fog énekelni) az elmúlt években számos fellépésen bizonyította tehetségét. Őket egészíti ki Sándor Árpád basszus, a székelyudvarhelyi fiatalember szintén régebbi partnere a Csíki és a Georgius Kamarazenekarnak. Ők közösen ígérik azt a ritka zenei élményt, mely nemcsak "vájtfülűek" számára érdekes, hiszen – ismételten Filip Ignác szavait idézve – az Asz-dúr mise nagylélegzetű, költői, romantikus mű, amely mindenkit képes meghatni, és mindenki számára hordoz üzenetet. Azaz ritkán adódó alkalom, amelyet kár volna kihagyni.
A nyitó hangverseny belépti díjas, jegyeket a szervezőirodában lehet vásárolni, illetve a koncert előtt a helyszínen.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. április 23.
A hálaadás és együttlét öröme (Rendkívüli zenei eseménnyel indult a városünnep)
Szakrális helyen, a Krisztus Király-templomban méltó hálaadással kezdődött az idei Szent György Napok. A csaknem kétszáz éve komponált Schubert-mise zenei élménye a rendkívül gazdagnak és sokszínűnek ígérkező rendezvénysorozat felemelő kezdete volt. Vasárnap pedig, a kulturális hét első napján beindult a programkavalkád.
Amikor a keresztény közösség összegyűl, akkor azt Isten dicsőítésével, hálaadással szokta kezdeni – mondta beköszöntőjében Dávid György. A Krisztus Király-templom plébánosa a zsoltárost idézve emlékeztetett, hogy ha az Úr nem építi a várost, akkor az építő hiába fárad. A hálaadás az örömet megélő ember sajátja, egy ilyen együttlétet – még ha különbözőek is vagyunk – csakis ebben a szellemben érdemes megélni – hangsúlyozta a plébános, aki egyben a rendezvénysorozatot jövő vasárnap lezáró szabadtéri ökumenikus istentiszteletre is meghívta a jelenlévőket. Ugyanakkor arra buzdított, hogy vegyük észre egymás örömét, olyan várost teremtsünk, ahol nem a panasz, hanem egymás sikerei kerülnek a középpontba.
Antal Árpád polgármester megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a 21. városünnepet a Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa programsorozat keretébe ágyazták, hasonlóan a rendkívül sikeres Reflex színházi fesztiválhoz, és ezzel magasra emelték a mércét. A polgármester örömét fejezte ki, hogy a nyitókoncertet helyi művészek adják, az ünnepet helyiek szervezik, az egész rendezvénysorozat egy igazi székely termék, amelyre büszkék lehetünk. Ugyanakkor bejelentette, hogy május 5-én avatják fel az új Szent György-szobrot.
A nyitókoncert három ismert Bach-orgonaművel kezdődött Steffen Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistájának és karmesterének előadásában, aki egyben az est fénypontját jelentő Schubert-mise, az osztrák zeneszerző ötödik, Ász-dúr miséjének karmestere is volt. Azé az előadásé, amely a hálaadás örömét lelki és szellemi gazdagsággal töltötte meg, amely minden bizonnyal rendkívüli zenei eseményként vonul be városunk történetébe. Az előadók, a Vox Humana kamarakórus, a Georgius zenekar és a Csíki kamarazenekar, valamint a szólisták – Sebestyén-Lázár Enikő, Mocanu-Prezsmer Erika, Szilágyi Zsolt és Sándor Árpád – avatott odaadással szólaltatták meg azt a művet, amely a zeneszerző, de a 19. század egyik legeredetibb, leghatásosabb, ugyanakkor egyik legnehezebb miséje. A hattételes mű ugyanis – Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei – merész harmóniák és harmóniaváltások közepette a lírai hangvételtől az erős drámaiságig lényegíti zenévé a mise szövegét, magas követelmények elé állítva az előadókat. S mert ennek a követelménynek maradéktalanul megfeleltek, a hálaadás öröme nem maradt el, a muzsika úgy épült be a lelkekbe, hogy sokáig visszhangozza majd a létezés misztériumának fennkölt megfogalmazását. Előadókban és hallgatóságban egyaránt.
A nyitókoncert után egyébként azonnal beindult a programkavalkád. A népzenét és -táncot kedvelők a Bastion vendéglőben megnyitották a folkkocsmát, a fiatal rockerek pedig a Brava-klubban zúzták a hangszereket a hetedik Saint George Rock Night fesztiválon. A vasárnapi programot pedig a vendégelőadások fémjelezték, az Esőembert kétszer is színre vitték az Orlai Produkciós Iroda és a Budapesti Belvárosi Színház ismert művészei, az új stúdióteremben pedig Hernádi Judit lapzártánk után lépett fel zenés estjén. De a helyi előadók is jelen voltak a kulturális hét első napján, az egyre népszerűbb Snaps Vocal Band immár megszokott felállításában (zenekarral) és lassan a szentgyörgyivé váló, kiváló énekessel, a fővárosi Luiza Zannal kiegészülve koncertezett a Di Stefano-bárban.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)