Székelyföldön elkelne egy hivatásos komolyzenei együttes is, filharmónia – vallják többen, és tesznek is érte. Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában – a helyi művészeti középiskolák vonzáskörében – egyaránt működik már olyan együttes, amely ennek az intézménynek a csíráját képezhetné. A fennállásának ötödik évében lévő Csíki Kamarazenekarról ez elmondható. Kovács László, a Csíki Kamarazenekar egyik mindenese elégedett az elmúlt öt esztendő teljesítményével. Első koncertjüket 2001-ben adták a marosvásárhelyi Szőnyi Zoltán vezényletével. Szőnyi azóta is a zenekar tiszteletbeli állandó karmestere. A zenekar tagjainak nagy részét a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola legjobb végzős diákjai közül verbuválták. 2004-től nemzetközi szinten elismert zenei személyiségek is elvállalták a zenekar zenei irányítását, köztük ifj. Koppándi Jenő. Ifj. Koppándi Jenő az a csíki zenei személyiség, aki hegedűművészként a legnagyobb karriert futotta be: 2000 óta a Magyar Nemzeti Filharmonikusok koncertmestere. Ifj. Koppándi Jenő 1966-ban született Csíkszeredában, 1989-ben a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatóriumban szerzett diplomát hegedű szakon. 1991-től Budapesten él. Szólóhangszeresként és koncertmesterként Európa és a nagyvilág számos hangversenytermében koncertezett. /Ötéves a Csíki Kamarazenekar. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 7./

Közös székelyföldi fejlesztési tervet dolgoznak ki Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzatai az RMDSZ-el együtt a következő hónapokban – erről született döntés április 7-én Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ vezetőinek, az említett megyék önkormányzati elnökeinek, valamint a szövetség székelyföldi képviselőinek és szenátorainak tanácskozásán. Markó Béla az RMDSZ elnöke az ülés után bejelentette: megyénként három-három szakemberből álló munkacsoportot hoznak létre, amely az RMDSZ irányításával kidolgozza Székelyföld egységes fejlesztési stratégiáját. Az együttműködés főként a közös gazdasági fejlesztésre összpontosít, de kiterjed majd az infrastruktúra, a kommunikáció, a kultúra, az oktatás területeire, illetve a kistérségi együttműködés összehangolására is. /Közös székelyföldi stratégia kidolgozásáról döntöttek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyről Csíkszereda felé haladva állt meg Csíkszentimrén, hogy a tavaszi áradások okozta károkról tájékozódjon. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kifejtette, hogy a két éve különvált település az önállósodással járó többlettevékenység mellett kell megküzdjön minden évben a természeti csapással. Ezután az árvíz által érintett települések – Karcfalva, Madéfalva, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon, Tusnád, Tusnádfürdő és Kászonaltíz – polgármesterei vázolták a településeket ért károkat. Miklós Géza, a Hargita Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ha nem folytatják az Olt mentén a tavaly megkezdett árvízvédelmi munkálatokat, továbbra is árvizekkel kell számolni a környéken. Markó Béla úgy értékelte, hogy az árvíz elleni védekezés a hosszú távú székelyföldi árvízvédelmi stratégia kidolgozásán múlik. /Orbán Ferenc: Markó Béla a Székelyföldön. Alcsíkon az árvízhelyzetről tájékozódott. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 8./

Régi jó szokás Erdélyben, különösen Székelyföldön, hogy egy-egy pedagógus megírja faluja monográfiáját, látleletet készít. A kis falvak esetében általában szomorú ez a leltár, mert szemlátomást pusztulnak, öregednek, fogyatkoznak az egykoron még megtartónak mondható apró falvak. Farkas Albert a Nyikó menti Székely­szentmiklósról készítette el a maga ,,látleletét”: Szülőfalum, Székely­szentmiklós. – Mára néhány tucat idős emberre csökkent a település lélekszáma. – Farkas Albert azóta maga is kiköltözött a székelyudvarhelyi unitárius temetőbe. /Magyari Lajos: Szülőfalum… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Romosak az ódon közép- és főnemesi házak, kastélyok. Egy kis csoport bejárta, feltérképezte, lefényképezte Székelyföld kúriáit, így született meg a Kúriák földje – Háromszék, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által megjelentetett kiadvány, amelyet bemutattak Marosvásárhelyen. Haller Béla méltatta a kötetet és az azzal kapcsolatos fotótárlatot. A Nagy Balázs szerkesztette, kilenc szakember írta kötetben hetvenöt nemesi lak sorakozik. /Nagy Botond: Orbán Balázs utódai. Kúriák földje – Háromszék. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Összeomlott saját súlya alatt a bodvaji vashámor. Sokan szerették volna, hogy a hámor megújuljon, de erre mégsem került sor. Demeter János tanácselnök elmondta, hogy a Kovászna Megyei Tanács idei költségvetésé­ben a hámor újjáépítésére elkülönítettek kétmilliárd régi lejt, és az egy hónapon belül meghirdetendő versenytárgyalást megnyerő cég még ebben az esztendőben újjáépítheti Erdővidék, Székelyföld eme nagy jelentőségű történelmi műemlékét. /Demeter Zoltán: Összeomlott a bodvaji vashámor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Ott, ahol a szélsőséges nacionalizmus konfliktusokat szít, nincs helye az európai megoldásoknak – jelentette ki április 18-án Szerbia-Montenegróban folytatott látogatása során Traian Basescu államfő. A román államfő találkozott szerb-montenegrói kollégájával, Szvetozár Maroviccsal is. Megbeszéléseik egyik központi témája a koszovói helyzet volt, de szót ejtettek a szerbiai román ortodox egyház legalizálásának lehetőségéről és a két ország viszonyában bevezetendő ingyenes vízumok kérdéséről is. Szerbia-Montenegró elnöke megköszönte Traian Basescunak a Koszovó jövőjével kapcsolatos állásfoglalását. Marovics megígérte, hogy a készülő kultusztörvényben megpróbálják törvényesíteni a szerbiai román ortodox egyház létét, de hozzátette, hogy ez csak „impulzus lesz”, a többi pedig „a román és szerb ortodox egyházak dolga”. A román elnök ezúttal gondosan elkerülte azt, hogy Koszovó számára szó szerint „széles autonómiát” sürgessen. Ami – tekintettel arra, hogy legutóbbi ilyen kijelentését Székelyföldön ráolvasták – teljes mértékben „érthető”. Azt azonban elmondta, hogy „Koszovó esetében Románia kompromisszumos megoldást tartana helyesnek, a külpolitikai alapelvek sérülése nélkül”. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. Basescu Belgrádban kifejtette, hogy a két szerbiai oláh-román szervezetet a bukaresti vezetés továbbra is támogatja. – Próbáljuk rávenni őket arra, hogy egy szólamon beszéljenek, de továbbra is mindkettőt támogatni fogjuk – mondta. /Basescu Belgrádban elkerülte az autonómia szót. Bukarest nem támogatja Koszovó önállósodását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Székedi Ferenc leszögezte, hogy Dávid Ibolya mellett áll. Szerinte őt ugyanúgy tisztelik Erdélyben és a Székelyföldön, mint bármikor. /Székedi Ferenc: A kőbe vésett fogadalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Dél-Tirolban lobbizott a székelyföldi autonómiáért Csapó József, az SZNT elnöke. Csapó Michl Ebner EP-képviselő meghívására utazott az olaszországi autonóm régióba. Az SZNT elnöke megismerte az olaszországi német lakosság területi önkormányzásának elméletét és gyakorlatát, majd tájékoztatást adott a székelyföldi autonómiatörekvések helyzetéről, a székely nagygyűlés kiáltványáról. Csapó kifogásolta az Európai Bizottság bővítési biztosa, Olli Rehn legutóbbi megállapítását, mely szerint az országjelentésben nem merülnek fel problémák a romániai magyarsággal kapcsolatosan. Ebner képviselőt felkérte, támogassa a továbbiakban is az EP-ben Székelyföld autonómiáját. /(-kas): A székelyföldi autonómia támogatását kérte (Csapó Dél-Tirolban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek címmel megjelent könyvet mutattak be Csíkszeredában április 19-én a Csíki Székely Múzeumban. A kiadványban a Polgár-Társ Alapítvány által támogatott projekt révén felújított fürdőkről van szó. A Képzőművészek Szövetsége (UAP) lugosi szervezete másodszor is egyhangúlag elnökévé választotta Pokker László helybeli szobrászt. A lugosi képzőművész 1993 óta a Szövetség tagja, munkáit lugosi, temesvári és szekszárdi egyéni, illetve kollektív tárlatokon ismerhette meg a műértő közönség. Monumentális alkotásai, ikonosztázai számos nyugat-romániai ortodox templomban láthatók. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Székelyföldi, valamint határon túli szakemberek részvételével háromnapos fül-orr-gégészeti értekezlet kezdődött április 20-án Székelyudvarhelyen. A Magyar Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületének kihelyezett konferenciájának nyitónapján tizennyolc szakelőadást hallgattak meg az érdeklődők. /Szász Emese: Orvosi szakkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Hagyományos ünneppé vált Csíkszentgyörgyön a Szent György-napok rendezvénysorozata, amelyet idén hatodik alkalommal szervezett meg a helyi Gátkötők Ifjúsági Egyesület. Sportvetélkedők és előadás mellett kézműves foglalkozás is lesz, de nem hiányzik a Szent György misztériumjáték bemutatása sem. /Szent György-napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ 23/ Lőrincz György székelyudvarhelyi író hatvanéves /sz. Kápolnásfalu, 1946. ápr. 21./. Írói munkássága a kommunista diktatúra sötét éveiben kezdődött, amikor a sorskérdéseket, a kisebbségi helyzetet bemutató/elemző írásokhoz bátorságra is szükség volt. A kritika minden eddig megjelent – szám szerint tizenegy – művéről elismerően szólt. Legutóbbi, tavaly megjelent alkotása, a Pusztulás című, műfaját tekintve: regény. A jeles irodalomtörténész Pomogáts Béla egyebek mellett ezt írta a könyv utószavában: „Én Köblös Orsolya alakjának megformálását tartom a regény legnagyobb epikai, egyszersmind erkölcsi értékének. (...) Örvendetes lenne, ha Erdély magyar leányifjúsága bennük találná meg a maga hőseit és példaképeit.” Lőrincz György a művészi ábrázolás mellett kedvenc területének tarja az esszét és a szociográfiai publicisztikát is. Ez utóbbi műfajban kiemelkedő munkásságáért 2002 júniusában a Magyar Írószövetség Budapesten Szabó Zoltán-díjjal tüntette ki. Tanulmányait kötetbe foglalta (Imázskészítők, Pallas–Akadémiai Kiadó Csíkszereda, 2004). A magyarságtudat őrzése, az anyanyelvhez való hűség Lőrincz György kiemelt fontosságú témái közé tartozik. A Hargita Megyei Művelődési Tanács udvarhelyszéki szakirányítójaként szerepet vállalt köztéri szobrok felállításában, létrehozta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt, annak elnökeként rendszeresen szervez író-olvasó találkozókat, évfordulós köszöntőket, segítette az udvarhelyi színház és néptáncműhely megalakulását, tagja a román és a magyar írószövetségnek, állandó munkatársa a Székelyföld című kulturális folyóiratnak. /Komoróczy György: Amíg csak él az ember. Lőrincz György író köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Margittai Gábor, a Magyar Nemzet munkatársa az elcsatolt területek magyarságáról 2001 és 2004 között megjelentetett riportjait gyűjtötte csokorba Külső magyarok. Utazás a végeken /Magyar Nemzet könyvek/ címen. A kötet mintegy harmadrésze a Székelyföld és Gyimes gondjait, megoldatlanságait tárja elénk. Soraiból kitűnik, hogy a sok évtizedre visszatekintő kultúrharc 1989 után is tovább folyik. Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön tapasztalt elrománosító törekvés és Gyimesfelsőlok önvédelmet szolgáló Szent Erzsébet Gimnáziuma a két jelképes pólus, amely közt egymásnak feszülő erők küzdenek. Diószegi László, Tánczos Vilmos, Kiss Loránd, Bilibók Jenő, Pozsony Ferenc szolgálata, munkássága jelzi, hogy a csángóság ügyének ma is akadnak igaz apostolai. Dél-Erdélyben, ahol a románság térhódítása szinte beteljesedett, a szórványlét tragikus végkifejlete megállíthatatlan. A régió vészesen fogyatkozó magyarsága életében támaszthat-e új reményt Böjthe Csaba apostoli munkája, a református szórványlelkészségek szolgálata? Máramarossziget hajdan volt jogakadémiája, református tanítóképzője, nagyhírű piarista gimnáziuma már a múlté. Az asszimiláció folyamata vészes gyorsasággal folyik. Kárpátalja „Ukrajna legelhanyagoltabb tartománya”. Ferencz Imre, az Aknaszlatinán missziós szolgálatot vállalt csíki székely katolikus pap templomokat épített, segélyszervezeteket alakított, anyanyelvi óvodát hozott létre. Kiutálták őt Kárpátaljáról. Késmárk, Lőcse, Liptószentmiklós, Podolin utcáin magyar szó csak elvétve hallatszik. A „bűnös nemzet” kollektív bélyege, a benesi kitelepítés miatti rettegés fájó sebek. A szerb tisztogatási akciók magyar áldozatainak számát negyvenezerre becsülik. A csurogi temető összetört márványtáblája példázza, hogy a legyilkoltakra emlékezni ma sem szabad. A szerző szól a belső erőkről, a helyi kezdeményezőkről, a küzdelmet felvállalókról. A szombathelyi civilek szolidáris akcióival Dél-Erdélyben, a szerbiai Bácskában és Bánátban elgazosodott tömegsírokat ásnak elő a feledésből, elhagyott temetők már félig földbe süllyedt fejfáit állítják helyre, hozzájárulásukkal a kárpátaljai Técsőn szobrot emeltek Hollóssy Simonnak, Bácskában és Kárpátalján könyvkiadáshoz nyújtottak segítséget. /Máriás József: Utazás a végeken. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Beke György tágabb ívű erdélyi barangolásai után mostanság Székelyföld fölött köröz. A szerző nagyszabású, Barangolások Erdélyben felcím alatt futó műveinek hetedik darabja a Székelyföld II. kötete, a Nagyküküllő, Fehér-Nyikó folyó- és patakvölgyeit végigpásztázó írásokat tartalmazza. A Barangolások Erdélyben I. kötete, a Szigetlakók a közép-erdélyi szórványok szépirodalmi igényű riportokban rögzített krónikája, a sorozat II. kötete – Boltívek teherbírása – Szatmár és Máramaros tájainak magyar hagyományait és mai életét öleli a borítólapok közé. Az Értől a Kölesérig a bihari magyar élet tükre, a Bartók szülőföldjén címűben a Bánságról rajzol írói körképet, illetve Arad, Temes és Krassó-Szörény környéki barangolásait gyűjti egybe, a Déva vára alatt Hunyad, Szeben megye töredékmagyarságát mutatja be.   A Székelyföld I. kötetében a Maros, a Nyárád, a Kisküküllő mentét mutatta be. Beke most dolgozik a III. Székelyföld-köteten, amely az Olt és a Feketeügy mentén élők világát bontja ki. A nyolckötetes sorozat kis híján ötezer oldalnyi írásfolyammá, egy sajátosan ,,Beke Györgyös” Erdély-monográfiává áll össze. A magyar megmaradás könyvei ezek, állapíthatta meg Sylvester Lajos. Trianon óta Erdélyről ilyen alkotás nem jelent meg.  Beke műve: az erdélyi magyarság idő- és térrajza, kulturális, szellemi mozgásterének folytonos alakítója és védelmezője. /Sylvester Lajos: Beke György Erdély-láttatása (A magyar megmaradás könyvei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Április 21-én tartották Marosvásárhelyen a hatodik Napsugár nemzetközi néptánc- találkozót, nagy sikerrel. A zene, illetve a hozzá tartozó táncok sok tájegységet lefedtek – az ausztriai Őrvidéktől a Székelyföldig. A találkozót a Marosszék Kulturális Egyesület szervezte a Napsugár néptánc-együttessel, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-csoportjával egyetemben. Másnap Erdőcsinádra, a Gyöngykoszorúra utazott a fellépő társaság. /Nagy Botond: Napsugár néptánctalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

A Konzervatív Párt a kisebbségi törvénytervezet ellen szavaz a képviselőházban, mi több, a tervezetet vitató szakbizottságokból is visszavonja politikusait. A Markó Béla RMDSZ-elnök által hidegzuhanynak nevezett bejelentés egyre kilátástalanabbá teszi a kormánykoalíció sorsát. A konzervatívok azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy noha arról biztosították őket, hogy támogatják kezdeményezésüket a kisebbségben élő románok önkormányzati képviseletére vonatkozóan, az RMDSZ-esek a tervezet ellen szavaztak. Dan Voiculescu pártja azt szeretné, ha a székelyföldi helyi és megyei tanácsokba hivatalból állíthatnának önkormányzati képviselőt azon román közösségek, amelyeknek nem sikerült tanácsost bejuttatniuk a döntéshozó testületekbe. „A konzervatívok folyamatosan népszerűségi nehézségekkel küzdenek, és a nacionalista retorikával szeretnék javítani megítélésüket a közvélemény-kutatásokban” – hangoztatta az RMDSZ-elnök. /Nem támogatják a kisebbségi törvényt a konzervatívok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Október 27-én zárult a csíkszeredai Megyei Könyvtárban az a négynapos szakmai képzés, amelyet Esélyegyenlőség a könyvtárban címmel tartottak magyarországi szakemberek székelyföldi könyvtárosok számára. A budapesti Könyvtári Intézet munkatársai a rehabilitációs szemlélet elfogadására és továbbadására tanította a Hargita és Kovászna megyei városi és községi könyvtárak 26 munkatársát. Céljuk az volt, hogy felkészítsék a szakembereket arra, hogyan viszonyuljanak hátrányos helyzetű embertársaikhoz. A tréning elején a fogyatékkal élők segítése, a második felében a szociális szempontból hátrányos helyzetűek támogatása volt a téma. A négy nap alatt a résztvevők máris ötletekkel jöttek, mit tehetnek az olvasókért, milyen szolgáltatásokat vezethetnek be. Ezek között szerepelt a könyvek házhoz szállítása és a hangos könyvek beszerzése. /Takács Éva: Elfogadó magatartás a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

Évek óta jó sepsiszentgyörgyi lakosnak lenni annak, aki szereti a klasszikus zenét, különösen tavasszal, a sárkányölő hős ünnepén. Templomokban, múzeumban zeng Mozart, Bach, Haydn, Händel csodálatos muzsikája, továbbá Bartók, Kodály alkotásai hallhatók. A nyitókoncert színvonalas volt, elsősorban az est két szólistájának, Szilágyi Zsolt neves tenoristának és Béres Melinda hegedűművésznek köszönetően. Fellépett a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar a fiatal Florián Gergely vezetésével. Különleges színfolt volt Márk Attila anekdotákkal, idézetekkel, korabeli újságcikkekkel fűszerezett előadása Bartókról. Világi és egyházi zene fonódott össze a Művészeti Líceum Szerenád zenekara és a Laudate kamarakórus közös fellépésén. /(Baranyai): Komolyzenei kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Kövesdi Kiss Ferenc Riadóra szól a harang – A mezőség településeinek helyzetképe (1981-1991) című kötetének sajtó alá rendezésével a Kráter Műhely Egyesület tiszteletét rótta le egy tiszta, megszállott ember hatalmas szellemi teljesítménye és egy szomorú sorsú magyar vidék sokat szenvedett népe iránt. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelyköves, 1913. jún. 29. –Marosvásárhely, 2004. júl. 22./ magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett, de hivatását jobbára szórvány tanítóként, pontosabban lévitaként végezte, aki egyszerre folytatta a templomi és az iskolai szolgálatot. A magyar királyi hadseregbe vonult be, szovjet hadifogságba került, Foksániból szabadult. Megszállott ember volt, élő legenda, nemzetmentő apostol. Lehetett volna főállású újságíró, egyetemi professzor is, de helyét és választott küldetését egy pillanatra el nem hagyta. A szórványmagyarsági gyerekeket fogta magyar szóra, magyar betűre, s a szórványmagyar templomokban hirdette magyarul Isten igéjét. Maroskeresztúr, Székelyföldvár, Fintaháza, Ákosfalva, Szentgerince, Marosvásárhely – ezek életútjának fő állomásai. Elismerései: Juliánus -díj, Makkai Sándor díj, a Debreceni Egyetem tiszteltbeli doktorátusa. Néptánccsoportok szervezése, vezetése, művelődési és gazdasági előadások, számtalan megjelent cikk és két verseskönyv fémjelzik életútját /Derengő tűzzel (1977), Reménységdajkálók (1977)/. Egész életében gyűjtötte az anyagot nagy, átfogó, mezőségi művéhez. A könyvből még életében napvilágot látott számos cikkrészlet, sőt könyv alakban megjelent ízelítő is. A Kráter Műhely Egyesületben sajtó alá rendezett, a napokban megjelentetett kötet Kovács Attila Zoltán főszerkesztő, Turcsány Péter költő, könyvkiadó, valamint Papp Vilmos református lelkész munkáját dicséri. A könyv, Vetési László utóhangját idézve, Erdély legszomorúbb vidékéről, a Mezőségről szól. Az óromániai betelepítések tették fokozatosan szórványmagyarrá a Mezőséget. A kötet olykor az esszé, máskor a helytörténeti tanulmány, ismét máskor a képek és a közvetlenül megszólaltatott magyar ajkú panaszok nyelvén szól. Idézve Vetési László végszavát: „Van e még valaki, aki Kövesdi Kiss Ferencen, e megszállott emberen, e csodálatos prófétán kívül jobban ismerné a Mezőséget, a sokat szenvedett, szomorú tartományt, Székelyföldnek talán legtöbb megpróbáltatást átélt vidékét? Van e még valaki, aki vállalja azt, amiről mi leginkább csak beszélni szeretünk: nemcsak az utat dombról dombra, faluról falura, de háztól házig, lélektől lélekig is? Verseskötetekkel, kórustörténetekkel maga mögött az utóbbi évtizedek legfájdalmasabb könyvét tette le – nem az asztalunkra, hanem a lelkiismeretünkre. Riadóra szól a harang....még szólnak a rogyadozó harang-lábakon, ledőlés előtt álló tornyokban, vagy idegen templomokban, de még mindig szólnak. Halljuk meg a hangját.” /Pósa Zoltán: Riadóra szól a harang. Könyv a szórványmagyarság településeiről, Magyar Nemzet Online, ápr. 29./

„A meghívott önkormányzati tisztségviselőknek mindössze fele jött el, miközben egyesek azzal vádaskodnak, hogy nem tartunk elég sok nagygyűlést” – jelentette ki a hét végén az RMDSZ Maros megyei szervezete önkormányzati konferenciáján Kelemen Atilla megyei elnök Marosvásárhelyen. Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök, kormányfő-helyettes emlékeztetett: a választásokkor Erdély felemelését, decentralizációt, autonómiát, a magyar közösség sajátos gondjainak megoldását ígérte az RMDSZ. A koalíció nem teljesített úgy, ahogy kellett volna. Markó Béla a legnagyobb eredményeknek az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak folytatását és a székelyföldi utak rehabilitációját tartja. „Az RMDSZ nyomására az elmúlt időszakban sikerült méltányos szintre növelni az erdélyi megyéknek szánt költségvetési és uniós fejlesztési pénzeket” – emelte ki Borbély László területrendezési miniszter. /Bögözi Attila: „Nincs kormány, kifogyott a benzin”. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Sepsiszentgyörgyön Pro Urbe-díjat kapott Albert Ernő, Sylvester Lajos, Török Áron és Földes István. A mostani zavaros időben fontos a követésre méltó magatartás felmutatása. Sepsiszentgyörgyön ilyen a munkáját csendben végző Albert Ernő.  Maradandót alkotott, az iskola igazgatója. Tette a dolgát a sötét korban. Feltámasztotta a Székely Mikó Kollégiumban tradicionális tanári és diákérdeklődést a folklór és a néprajzkutatás iránt. Felejthetetlen magyartanár és igazgató elődje, dr. Konsza Samu példájára rangos népköltészeti tár gyűjtője, tudora és közzétevője lett. Sepsiszent­györgy jeles értelmiségije. /Domokos Géza: Pro Urbe-díjak: Albert Ernő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./ Vannak emberek, akik egész életüket a köz, a közösség szolgálatának szentelik. Ilyen férfiú az 1934-ben született Sylvester Lajos, a csernátoni ember, aki fiatalkora óta a fejébe vette, hogy őt kötelezik szülőfaluja hagyományai, s bármilyen körülmények között is szülőföldjét, népét, nemzetét szolgálta.  Korábbi falusfele, Bod Péter intelmeit tartotta szem előtt, miszerint nemzetséged ellen cselekedni nagy bűn, de annál még nagyobb, ha semmit nem teszel annak hasznára és előmenetelére. Sylvester Lajos 1968-ban került Sepsiszent­györgyre az új megye művelődési fő­felügyelőjeként. Helyreállíttatta a sepsiszentgyörgyi 1848-as emlékművet, majd Gábor Áronnak és Nicolae Balcescu román forradalmárnak, a román–magyar megbékülés hívének állíttatott szobrot a városban. Küzdött az emléktáblákért, a műemlék jellegű épületek megőrzéséért. Király Ká­roly távozása után őt is elmozdították, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki. Létrehívta a Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokviumot, és tartós kapcsolatokat épített ki magyarországi, vajdasági színházakkal. /Magyari Lajos: Pro Urbe-díjak: Sylvester Lajos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./ Sepsiszentgyörgy Török Áron nyugdíjas unitárius lelkipásztort méltónak találta a Pro Urbe-díjra. Ő a legidősebb, Sepsiszentgyörgyön szolgáló lelkipásztor.    Török Áron /sz. Homoródszentpál, 1925. aug. 3./ 1951-ben végezte a kolozsvári Unitárius Teológiát. Mostoha körülmények között 1954–1972 között Énlakán volt lelkész. 1973-tól pedig Sepsiszentgyörgyön. 1973-ban 1200 unitárius lelket talált a városban, 1988-ban 3500 gyülekezeti tagot adott át az őt követő lelkipásztor gondozásába. 1991-ben megkezdte a templom építését, és 1998-ban befejezték. / Incze Sándor nyug. ref. esperes: Pro Urbe-díjak: Török Áron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./ Az anyanyelvű oktatás kiterjesztésekor a romániai iskolák magyar nyelvű tankönyvhiánnyal küszködtek. Azonnal érkezett a többkamionnyi, ezer meg ezer magyar tankönyv, mely egész Székelyföld, de még a csángó vidék iskoláiba is eljutott. Az iskoláknak számítógépeket, fénymásolókat, videókat, DVD-lejátszókat, iskolatáblákat, hűtőszekrényeket és sportfelszereléseket juttattak. Ennek egyik mozgatója volt a magyarországi Földes István, a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnökét. Megvalósította évente több száz árvaházi és hátrányos helyzetű gyerek támogatását és nyaraltatását, erdélyi rászoruló betegek magyarországi gyógykezeltetését, a határon túli területekkel az élő kulturális kapcsolatok érdekében anyaországi és határon túli művészek, kórusok, zenekarok utaztatását, fellépését.  Fáradhatatlan Földes István elismerő díszoklevelet kapott. /Albert Álmos polgármester: Pro Urbe-díjak: Földes István. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

Az európai képviselők nem tulajdonítanak megfelelő figyelmet a nemzeti kisebbségek helyzetével kapcsolatos kérdéseknek. Bekerült az úgynevezett Moscovici-jelentésbe, elvárják Romániától, hogy fogadja el a kisebbségi törvényt, és mondja ki a kulturális autonómia intézményének a szükségességét. Ez az igény továbbra is érvényes, s ehhez kell igazodni – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Ugyanakkor vannak olyanok, akik szerint az EU meg fogja oldani a problémákat. Valójában az EU országai megosztottak azzal kapcsolatban, hogy az etnikumközi viszonyokban milyen megoldásokat kell támogatni, a különböző országok között pedig óriási különbségek vannak. „Nem szabad tehát illúziókban ringatnunk magunkat, hanem nekünk kell valamilyen módon megoldani a problémáinkat” – hangsúlyozta Markó. Az EU-n belül jobban lehet majd orvosolni a problémákat, mint annak határain kívül. Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a román lobbi-tevékenység Brüsszelben kitűnő, és ez már eleve hátrányba hozza a magyarországi külpolitikát, amely amúgy sem túlságosan aktív a határon túli ügyekben. Másfelől Markó Béla és az RMDSZ a kisebbségek hátrányára asszisztál a román kormánypolitikához. Tőkés kitért arra, hogy Markó Béla két éve nem hajlandó leülni, és velük tárgyalni. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke szerint az RMDSZ az elmúlt tizenöt évben elszalasztotta az önálló markáns külpolitika megteremtésének a lehetőségét. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke úgy vélekedett, hogy a májusi országjelentésnek tartalmaznia kell a romániai magyar kisebbség, illetve a székelység jogainak védelmére vonatkozó utalásokat is. Csapó leszögezte: függetlenül a jelentés tartalmától, tovább fognak harcolni Székelyföld területi autonómiájának megteremtéséért. /P. A. M.: Európa és a kisebbségi jogok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

A legionárius mozgalom, a vasgárdista hagyományok felújítói, a Noua Dreapta bevallottan nacionalista és radikális, számos magyarellenes megmozdulást szervező mozgalom szavazást hirdetett arról, hogy kapjon-e autonómiát a Székelyföld. Jelenleg az önállósulást ellenző szavazatok aránya nyolcvanszázalékos, az igeneké 15 százalékos – valószínűleg, mert egy magyar honlap körlevélben hívja fel tagjai figyelmét, kattintsanak a vasgárdisták honlapján az igen szavazatra. A Noua Dreapta Keresztény Fórum legújabb kezdeményezése aláírásgyűjtés, mellyel azt szeretnék elérni, törvény mondja ki, hogy március 15-e legyen ,,a magyar sovinizmus áldozatainak nemzeti emléknapja”.  Annyit elértek, hogy honlapjuk nézettsége politika kategóriában első helyen áll, megelőzve a kormány vagy minisztériumok honlapját, heti átlaga pedig jobb, mint a Transindexé. /Váry O. Péter: Autonómiaellenes hadjárat a vasgárdistáknál Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Hamarosan mérleget von az RMDSZ – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a múlt héten. Markó az önkormányzati szerepvállalással elégedett, úgy értékeli, minisztereik, államtitkáraik közbenjárásának köszönhetően jelentős előrelépések érzékelhetőek Székelyföldön is, infrastrukturális fejlesztéseket, óvoda- és iskolaépületek javítását említette. A beruházások sorából hiányzott azonban Háromszék. A megyében egyetlen fontosabb utat sem újítottak fel. Háromszéken két iskola felújítását és az árvíz sodorta oltszemi hidat.  A hiánylista ennél tetemesebb. Az egészségügy helyzete kataszrofális, a megyei kórház bármikor összeomolhat, a kézdivásárhelyi lassan csődbe megy. RMDSZ-es közbenjárásnak köszönhető, hogy megkezdték a Fogolyán Kristóf Kórház felújítását, de a pénz elfogyott, az épület szerkezete még gyengébb, mint azelőtt. A kézdivásárhelyi kórházat egy törvénymódosítás menthetné meg, bizonyítottan rossz besorolásba került, ám hiába van az RMDSZ-nek miniszterelnök-helyettese, államtitkára a szaktárcánál, minden marad úgy, ahogy van. A székelyuvarhelyi kórház a legjobb besorolást kapta, mégis nekik jut a legkevesebb pénz.     Az oktatás helyzete sem rózsás. Önálló magyar egyetemről nincs szó, az iskolai oktatás javításáért kisebb lépéseket sem tettek. A cselekvés hiányát tanácskozásokkal, konferenciákkal leplezik. /Farkas Réka: Mérlegen az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

A Rákosi-érában és az 1956-os forradalomban való részvétel miatt másodszor is börtönbüntetésre ítélt jogászdoktornak, a fel­sőcsernátoni dr. Rákossy Árpádnak szobrot állító igyekezet többször is elakadt, most újra van remény. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke, dr. Bodóczky László, a sepsiszentgyörgyi származású Péter Zoltán kecskeméti vállalkozó közvetítésével lebonyolított megkeresés nyomán újabb adatokat közölt dr. Rákossy Árpád 1951. és 1958. évi elítélésével kapcsolatosan. Ugyanő közölte dr. Zinner Tibor Megfogyva és megtörve című, 2006-ban megjelent könyvének dr. Rákossy Árpádra vonatkozó oldalait. Kezdeményezés történt az ítélet semmissé nyilvánítása érdekében. Az eljárás a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban van. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság emléktábla állítását tervezi dr. Rákossy Árpád és több bíró kollégája emlékére, akik részben társai voltak az első, 1951-es ügyben, valamint az 1956-os forradalomban vezető szerepet vállaló bírók emlékére. A Chicagóban élő, felsőcsernátoni származású Demeter (Dezső) Edit dollár adományt juttatott el a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület folyószámlájára a szoborállítás tervének kivitelezésére. Az összeg a chicagói Szabad Magyar Református Egyháztól származik. Dr. Rákossy Árpád életútját és bírói ténykedését, példaértékű emberségét szülőföldjén nem ismerik. Ez nem csoda, hisz az ifjú Rákossy Árpád 1919-ben menekült Debrecenbe, majd Budapestre, ahol a megszálló román csapatok ,,utolérték” és letartóztatták, szabadulása után Budapesten telepedett le. Nélkülözések között a szegedi egyetemen két jogi diplomát szerzett.   Dr. Rákossy Árpád 1940-ben, a második bécsi döntés után a sepsiszentgyörgyi megyei bíróságra kapott kinevezést. A román átállás után Kézdivá­sárhelyre költözött, itt a szovjet hadsereg parancsnokától főszolgabírói megbízatást kapott, ezt a tisztet három hónapig látta el, majd a lakosság újabb három hónapra megválasztotta.  1945 nyarán visszaköltözött Sepsiszentgyörgyre. 1948-ban a román hatóságok sok társával együtt kiutasították szülőföldjéről (illetve az országból) azzal az ürüggyel, hogy az 1940-es bécsi döntés után magyar ejtőernyős tisztségviselőként érkezett Háromszékre, holott ő a szülőföldjére tért vissza. Rövidesen a kecskeméti bíróság élére került, és itt 1951-ben először azért ítélték el, mert a bírói tanács elnökeként kezdeményezte egy tanyasi gazda és szomszédja felmentését a háborús bűn elkövetésének vádja alól, bizonyítottnak látván azt, hogy a Kovács Balázs nevű vádlott önvédelemből szúrta le a tanyáján őt bántalmazó és megalázó részeg orosz katonát, aki feleségére és lányára szemet vetve őt akarta kivégezni.  Dr. Rákossy Árpádot és több társát az ÁVO letartóztatta. Kovács Balázst kivégezték, társát, aki segített neki a tetemet eltüntetni, tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. Rákossy és társainak koncepciós elítélése egyben a magyar jogászok általános megfélemlítésének, az állásukból való eltávolításának a pere is volt. (Több mint ezer jogászt ítéltek el vagy kényszerítettek arra, hogy állását elhagyja.) Dr. Rákossy Árpád 1956 februárjában szabadult. 1956-os forradalomban való részvétele miatt újabb pert akasztottak a nyakába. Cser­nátonnak, ahová hamvait végakarata szerint hazahozták, emlékeznie kell, munkásságát és emberi tartását Sepsiszentgyörgynek és Kézdivásár­helynek, Székelyföld egészének méltányolnia kell, írta Sylvester Lajos. Az Ikafalváról Budapestre áttelepedett Fetés András sokat tett     Dr. Rákossy Árpád emlékének megőrzéséért.   /Sylvester Lajos: Rákossy Árpád jogászdoktor szobortalapzatára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Színvonalas előadásokkal kezdődött a hét végén Nagyváradon a XV. Festum Varadinum. A budapesti Honvéd Táncszínház produkcióit tekinthette meg közönség. A csángó, a székelyföldi és a mezőségi táncokat, a kalotaszegi karácsonyi, a széki lakodalmas népszokásokat, énekeket mutatták be. A Honvéd táncosainak tehetségét az István, a király rockopera nagyváradi bemutatóján is megcsodálhatta a közönség. A színpadon Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter és mások énekeltek. A segélykoncert bevételét a szervezők a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak ajánlották fel. Május 14-én, vasárnap a nagyváradi bazilikában szentmisével és körmenettel, valamint hagyományosan a Szent László hermájának felvonultatásával nyitották meg az idei Festum Varadinumot. /Pap Melinda: Bravúrok „élő” rockoperához. Megnyílt a Festum Varadinum rendezvénysorozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Székelyudvarhelyre érkeztek a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei, megvizsgálták a beteg vagy szűrővizsgálatra jelentkezett gyermekeket. Több mint száz gyermeket vizsgáltak meg, az orvosok között volt dr. Varga Péter Pál Amerikából Magyarországra visszatelepedett világhírű gerincsebész professzor, aki első alkalommal csatlakozott a gyermekmentők székelyföldi körútjához. A professzor elmondta, elvállalta két súlyos gerincdeformációban szenvedő gyermek műtétjét, akik olyan beavatkozásra szorulnak, amelyet Romániában nem végeznek. A Gyermekmentő Szolgálat évente két alkalommal szervez magyarországi orvosok önkéntes részvételével székelyföldi körutat. Dr. Edvi Péter, a Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke közölte, hogy székelyföldi útjukra összesen 42-en jöttek el, orvosok, orvostanhallgatók és a szolgálat munkatársai. Emellett számos programban vesznek részt, például Csíkban mentőállomás, tornatermek építését támogatják, idei útjuk végeztével pedig nem lesz olyan székelyföldi település, ahová ne jutottak volna el. Kezd beérni a székelyudvarhelyi Eszterlánc Alapítvány munkája – vélték Hajdó Jolán, az alapítvány elnöke, Bíró Edith, az alapítvány kuratóriumának tagja és Ivácsony Zsuzsa, az Eszterlánc Napközi igazgatója, náluk, a napköziben folyt a vizsgálat. /Kiss Edit: Itt jártak a Gyermekmentő Szolgálat orvosai. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 15./

Ötmillió forinttal támogatja a magyar költségvetés a csíkszeredai magyar konzulátus melletti tér átrendezését, ahol az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulóján köztéri szobrot avatnak az évforduló tiszteletére. Az erről szóló megállapodást a Városháza dísztermében írta alá Szabó Béla csíki magyar főkonzul és Ráduly Róbert polgármester. A szobortervre pályázatot hirdetett a városi önkormányzat, erre tizenegy székelyföldi alkotó tucatnyi pályamunkát küldött be. A szobrok, illetve a térplasztikák makettjeit a városháza dísztermében állították ki. /Daczó Dénes: Csíki térrendezés a magyar állam pénzén. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

A fogyatékkal élő romániai gyerekek ellátásának kérdése méltán okozott felháborodást nyugati körökben. Tariceanu kormányfő azonnal kivizsgálást rendelt el. Jonathan Scheele egy alkalommal kijelentette: a kisebbségi kérdés rendezése nem tartozik a csatlakozás feltételei közé. Azt Bukarestnek kell megoldania. Annak a román többségnek, melynek értelmisége túlnyomó többségében úgy véli, hogy a székelyföldi gyerekek nyelvi fogyatékosoknak tekintendők. Valójában ezek a gyerekek zömükben ugyanazon okokból nem tanulhatnak meg anyanyelvi szinten románul, mint a színromán települések tanulói angolul. Az utóbbiak ráadásul még kedvezőbb helyzetben is vannak, hiszen őket nem a Londonban élő gyerekek ábécéskönyvéből kezdik angolul tanítani, hanem idegenek számára kidolgozott sajátos módszertan alapján. Az anyanyelvi szintű nyelvismeret erőltetése a nemzeti homogenizáció felújítását jelenti. A megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha a román nyelv ismeretének igényét a székelyföldi iskolákban is az ott élők reális igényeihez igazítanák. Ezeket a tényeket, amint azt a múlt hét végén a Balázs Lajos, a Sapientia EMTE román-angol tanszéke vezetőjének kezdeményezésére szervezett szakmai tanácskozás kudarca is jelzi, a román kollégák túlnyomó többsége továbbra sem hajlandó tekintetbe venni. /Bíró Béla: Nyelvi fogyaték. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

Május 23-án ünnepélyesen szerződést köt Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a budapesti OTP Bankcsoport által működtetett Fáy András Alapítvány valamint az iskola, amelynek nyolc diáklánya Borsos Szabolcs tanár vezetésével tavaly vett részt az említett alapítvány által meghirdetett kreatív takarékossági vetélkedőn. A Bolyai csapata Időutazás a Székelyföldön címmel dolgozott ki egy turisztikai vállalkozást. Az első díjasok a valóságban is megkapják a vállalkozás elindításához szükséges ötmillió forintot. Ebből a Bolyai Líceum Borzonton fogja felépíteni azt a tanulmányi és nyaralóházat, amelyben hétvégeken az iskola diákjait, más alkalmakkor anyaországi és külföldi diákokat látnak majd vendégül. /(b.): Ötmillió forintból gazdálkodhatnak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./