György Ervin, Kovászna megye új prefektusa a pártpolitikusok közül elsőként ült tárgyalóasztalhoz a Magyar Polgári Szövetség országos és helyi vezetőivel, Gazda Zoltánnal, Tulit Attilával és Sántha Imrével. Az MPSZ több ízben kezdeményezett már beszélgetést az RMDSZ háromszéki vezetőivel, szükségét érezték az autonómia-népszavazás körüli ellentmondások tisztázásának. Nemrég Albert Álmos elutasította az egyeztetést, kifejtette: nincs, amiről tárgyalnia a román párt (Népi Akció) képviselőivel, az RMDSZ harcol a székelyföldi autonómiáért, de nem az MPSZ és SZNT által elképzelt módon. /Farkas Réka: Bíznak a folytatásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Sepsiszentgyörgyön a villanymotorgyár, az egyik legnagyobb létszámú gyár csődközelbe került. Ez a gyár a közép- és magas szintű végzettséggel rendelkező magyar műszaki elit egyik legjelentősebb gyűjtőhelye lett a Székelyföldön. Egyetemet végzett műszaki értelmiségiek százai költöztek Szentgyörgyre a hetvenes, de még inkább a nyolcvanas években, mert a gyár megélhetést jelentett. Fél évtizeddel ezelőtt magyarországi pénzügyi befektető érdeklődött a vásárlás feltételeiről, a Corvinus Rt., amelyet a magyar állam azért hozott létre, hogy növelje gazdasági súlyát a Kárpát-medence magyarlakta térségeiben. A rossz menedzselés mellett az időközben szakmai befektetővé vált többségi tulajdonosok elengedték a gyár kezét. S ezáltal a még maradék ezres lélekszámú közösség fölött is ítéletet mondtak. /Ferencz Csaba: Kegyetlen kapitalizmus, avagy szülőföldprogram. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Február 5-én a marosvásárhelyi Bernády Házban megnyílt Balogh Ernő /1882-1969/ geológus professzor erdélyi tájakról készült természetfotóinak kiállítása. A tárlat magyarországi és székelyföldi városok után az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztályának támogatásával nyílt meg Marosvásárhelyen is. Dr. Balogh Ernő, a kolozsvári egyetem professzora hihetetlen energiával kutatta Erdély földtani kincseit. Ezzel együtt járt a természetjárás és a fotózás is. Főtitkára volt az 1947-ben beszüntetett Erdélyi Kárpát Egyesületnek, főszerkesztője az Erdély című folyóiratnak, fáradhatatlan szervezője az EKE vidéki szakosztályainak. Színdarabot és verset is írt, s a néprajz terén a tulipán ornamentikánk eredetéről készített tanulmányt. 1960-ban 200 képével illusztrálták Románia földrajzi monográfiáját. Dr. Balogh Ernőnek 1969-ben jelent meg Cseppkő világ című könyve, ez a barlangászok és barlangfotósok kézikönyvévé vált. /(bodolai): Hajdani erdélyi tájakon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Ismét a román parlament elé kívánja vinni a Székelyföld területi autonómiája statútumtervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), jelezte Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök. Abban reménykednek, az RMDSZ képviselői és szenátorai most nagyobb számban és hatásosabban támogatják kezdeményezésüket. „Három hónap sem telt még el a választási kampány óta, amelyben a Székelyföld autonómiájának a szükségességét hirdették, így nehezen tehetik meg, hogy ne álljanak az ügy mellé” – magyarázta az alelnök. Ferencz arra az RMDSZ választási plakátra utalt, amely egy székely kaput ábrázolt a következő felirattal: „Autonómiát Székelyföldnek!” A plakát kicsinyített fénymásolatát Markó Béla szövetségi elnöknek is átnyújtották a legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján. Markó kijelentette: „az RMDSZ különböző autonómiaformákat kíván megvalósítani a romániai magyarság számára, többek között közigazgatási területi autonómiát.” Ferencz Csaba elmondta: „A székelyföldi régió hangoztatása nem más, mint pótcselekvés. Tizenöt év bizonyította, hogy a kis lépések sehová sem vezetnek. Sőt elterelik a lényegről a figyelmet.” /Gazda Árpád: Kis lépések visszafelé? = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

A Hargita megyei közigazgatási bíróság a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról hozott határozat visszavonására kötelezte a gyergyószentmiklósi önkormányzatot. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Kevesen tudnak arról, hogy a „székely akció” néven folytattak civil és kormányzati tevékenységet Székelyföldön. A földművelésügyi tárca által a székelyföldi nép megsegítésére 1902-ben indított gazdasági akció történetét dolgozta fel Balaton Petra munkájában /A székely akció története I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések (Erdélyi Történeti Füzetek, 1.) Cartofil Kiadó, Budapest, 2004/. A szerző a székelyföldi kirendeltség létrehozását mutatta be, és annak munkaprogramját (1904) és öt, különböző időszakot átfogó jelentését (1902–1904, 1905, 1902–1906, 1909, 1910–1911) közölte. „Kezdettől fogva az volt a célja a székely actiónak, hogy a székely népet anyagi eszközökkel ne egyszerűen csak megsegítse, hanem hogy helyesebb irányba terelje, jövedelmezőbbé tegye a gazdálkodást, intézményeket létesítsen, mikkel a székely nép maga fogja sorsát jobbra fordítani.” – olvasható a korabeli jelentésben. /A székely akció – A magyar kormányzat 100 év előtt a székelyekért. = Erdély.ma, febr. 12./

Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra ­számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Öt éve hunyt el Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikus, festő, megannyi jelentős képzőművészeti esemény kezdeményezője. Alkotóereje teljében, ötvenhárom évesen távozott. Február 11-én megnyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az emlékkiállítás. Nagy Miklós Kund kiemelte: az erdélyi várakat, templomokat, székelyföldi portákat megörökítő festményei mutatják, hogy metaforikus értelemben képzőművészetünk is megtartó erős várunk, becsülnünk kell minden éltetőjét, értékteremtőjét. /Molnár Dénes-emlékkiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

Románia polgárai nem az európai pénzekhez, hanem az európai értékekhez csatlakoznak – jelentette ki február 14-én Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete a Nagyváradon megrendezett uniós információs konferencia megnyitója előtt. A Krónika kérdésére, hogy hogyan vélekedik az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását célzó elképzeléséről, mely szerint a magyar többségű székelyföldi megyék egy régiót alkotnának, a nagykövet kifejtette, jelenleg nem tartja időszerűnek a felvetést. Hozzátette, egy ilyen módosítás előtt Brüsszellel is egyeztetni kell, hiszen az esetleges átszervezés utáni új régiónak is biztosítania kell ezen alapok kezelését a csatlakozás utáni, 2007 és 2013 közötti időszakban. Ene Dinga európai integrációs miniszter hozzáfűzte, a kormány a 2007–2013 közötti időszakban nem tekinti prioritásnak a fejlesztési régiók módosítását. A konferencia kezdetén Scheele az EB delegációja nevében megállapodást írt alá a Nyugati és az Északnyugati fejlesztési régióhoz tartozó megyék vezetőivel az EU-val kapcsolatos információk hatékonyabb áramlásának biztosításáról. /Balogh Levente: Uniós információs konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Márton Árpád RMDSZ-képviselő a székelyföldi autonómia ismételt felvetésével kapcsolatosan azt nyilatkozta: az SZNT törvénytervezetét már visszautasította a parlament, mert nagyon sok hibát tartalmaz, ezért nem látja indokoltnak, hogy újra benyújtsák. Ez nem jelenti azt, hogy az RMDSZ nem akar együttműködni a civil szervezetekkel, de saját tervezetét szeretné előterjeszteni. Elkészülte után konzultálni fognak a magyar civil szervezetekkel, mielőtt benyújtanák a parlamentben. Szerinte az RMDSZ már lerakta az autonómia alapjait, minthogy a négy autonómiaforma közül három már benne van a kormányprogramban, így például a helyi közigazgatás autonómiája, a kulturális és regionális autonómia, az utóbbi a fejlesztési régiók újjászervezése révén. A területi autonómiára vonatkozóan kijelentette: az RMDSZ nem mondott le róla, de ehhez külön törvényre van szükség vagy pedig az alkotmány módosítására. /Az RMDSZ a saját autonómia-tervezetét nyújtja be, nem a Székely Nemzeti Tanácsét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Csutak István neve nem szerepelt az RMDSZ Csíki Területi Szervezete által közzétett, a kormányzati beosztásokra javasolt személyek listáján, mégis az integrációs tárca államtitkára lett. Csutak István elmondta, hogy a jelölés váratlanul érte. Munkája a napi adminisztrációt és stratégiai tervezést is jelenti. A tárcán belül hét területet felügyel: határokon átnyúló együttműködés; programok végrehajtása; programok ellenőrzése; regionális politikák; pályázati kiírások előkészítése; a programok belső pénzügyi ellenőrzése és a programok EU-konformitásának biztosítása. Arra a véleményre, hogy Székelyföldi Fejlesztési Régió gondolata az RMDSZ-en belül háttérbe szorult, Csutak leszögezte, ki kellene dolgozni a Székelyföldet lefedő, a strukturális alapokat megcélzó közös fejlesztési stratégiát. Ezt a munkát a világon mindenütt az önkormányzatok kezdeményezik. /Sarány István: Közös fejlesztési stratégiát kell kidolgozni. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Csíkszeredában a Sapientia EMTÉ-n négy végzős szak van idén, több mint 150 egyetemistával. Az államvizsga dolgozatok témái sokszínűek. Néhány példa. Alkalmazott szociológia szak: Posztszocialista társadalmi átalakulás egy székelyföldi kisvárosban – Szentegyháza. – Médiakutatás Csíkszeredában. – Az információs társadalom és a fiatalok. Agrár- és Élelmiszeripari Gazdasági szak: Minőségi császárkörte-pálinkafőzés – A LAM-alapítvány tevékenységének hatása a helyi fejlődésre – Hollandiai és székelyföldi családi gazdaságok. Román-angol szak: Motivul hanului in literatura romana. – Women is Shakespeare Comedies – A román modernizmus kezdetei. Könyvelés és Gazdasági Informatika szak: Vállalatértékelés – Készletek könyvelése – Amortizáció könyvelése. /Államvizsga dolgozatok a Sapientián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Kovászna megye 90 millió euróval többet nyerhetett volna az EU-s programokból az elmúlt években, ha nem a hetes nagyrégióhoz tartozik – jelentette ki Demeter János, a megyei tanács elnöke. A hetes nagyrégiónak Kovászna megye mellett Brassó és Szeben megye is tagja, ezek fejlettsége miatt a régió gazdasági mutatói jók, és kevesebb támogatást kap a térség elmaradottabb része. Az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió sokkal gazdagabb lehetne – vélte Demeter. /Bíró Blanka: Átszervezés, hogy jobban éljünk. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Traian Basescu elnök ismételten elutasította az „etnikai elvű” autonómiát, amikor a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) néhány nappal ezelőtti állásfoglalásáról mondta el véleményét egy televíziós interjúban. Az SZNT hét végi gyergyószentmiklósi ülésén fogadott el egyebek között egy olyan határozatot, amelyben üzenettel fordul Románia elnökéhez, arra kérve őt, hogy támogassa a székelység autonómia-törekvéseit. Az SZNT emlékeztetett: Románia parlamentje tavaly visszautasította a Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó tervezetet. Basescu leszögezte: amíg ő ül a köztársasági elnöki székben, nem fogad el olyan javaslatokat, amelyek Románia nemzeti területén egy adott térség számára nagyobb autonómiát akarnának biztosítani, mint a többieknek. /Basescu ismét elutasította az „etnikai autonómiát”. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

„Örvendetesnek tartjuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi ülése felül tudott emelkedni az EMNT-vel való »kommunikációs zavaron«, és nagy többséggel levette napirendjéről azt a határozattervezetet, amely az SZNT-nek az EMNT kötelékéből való kiszakadását irányozta elő. Változatlanul érvényesnek tartjuk az SZNT azon határozatát, amely szerint a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld magyar nemzetiségű lakóinak képviseletében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elidegeníthetetlen összetevője” – áll az EMNT eljuttatott közleményében. Az EMNT ugyanakkor értetlenséggel tekinti a „székely nép” szóhasználatra, amely az egységes erdélyi magyarság „székelyekre” és „magyarokra” való mesterséges megosztásának a veszélyét hordozza magában. Az EMNT visszautasítja, hogy az RMDSZ önálló autonómia-tervezetet nyújtson be a parlament elé. Az RMDSZ ugyanis a meghirdetett háromszintű autonómia-rendszer helyett annak csak a „pótlékát” kínálja, olvasható a Tőkés László EMNT-elnök által aláírt dokumentumban. /Értetlenkedik az EMNT a „székely nép” szóhasználat miatt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Több európai parlamenti képviselővel tárgyalt a székelyföldi autonómiáról Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Brüsszelben. Csapó ismertette az SZNT autonómiakoncepcióját, valamint azt a tényt, hogy Romániában akadályozzák az autonómiával kapcsolatos népszavazások kiírását. Csapó József a nemzetközi egyezmények be nem tartásával vádolta Romániát. /Csapó EP-képviselőkkel tárgyalt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Székelyudvarhelyen ülésezett február 19-én a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnöksége. Nagy Pál ügyvezető közölte, az ülésen a jelen lévő területi elnökök a szövetség pártként történő bejegyzése mellett foglaltak állást. A tervek szerint egy hónapon belül elkészül a végleges program, ugyanakkor megkezdik a szükséges aláírások gyűjtését. A párt célként jelöli meg az erdélyi magyarság önrendelkezésének megvalósítását, Székelyföld területi autonómiájának kivívását. /Szász Emese: Országos párttá alakul az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./

Az Illyés Alapítvány négy évvel ezelőtti pályázatán nyert felszerelések nélkül maradhatnak a székelyföldi televízióstúdiók. A sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, brassói, gyergyói és udvarhelyi televíziók több tízmillió forintos segítséget kaptak a Duna Televízió tudósítóhálózatának kiépítésére. Akkor úgy tűnt, egyszerűbb, ha a felszerelést a Székelyudvarhelyért Alapítvány hozza be Romániába, majd ingyen és bér­mentve átadja a pályázóknak. A stúdiók 2002 januárjában megkapták a kamerákat, vágósorokat, egyéb kiegészítőket. 2003 októberében a brassói területi vámhivatal egy feljelentés nyomán ellenőrzést tartott, megállapította, hogy nem tartották be a vámmentességre jogosító nonprofit rendeltetést, és a vámilleték kifizetésére kötelezte a Székelyudvar­helyért Alapítványt. Az alapítvány perelt, azonban tavaly decemberben jogerős ítélet erősítette meg a vámhivatal álláspontját. A tudósítóknak átadott felszerelések vámilletéke áfával, büntető- és késedelmi kamatokkal mára elérte a hárommilliárd lejt, s ha nem fizetik ki, a vámhivatal lefoglalja a felszereléseket. A Székelyudvarhelyért Alapítványnak ez a pénz nem áll a rendelkezésére, így január végén levélben fordult az érintett stúdiókhoz, és kérte, szállítsák át a pályázatban nyert felszerelést. A kézdivásárhelyi Polyp TV vezetője ezt megtette. Sepsiszentgyörgyön egyelőre kivárnak. Azt mondják, hogy a magyar adófizetők pénzén vett felszerelést nem engedhetik át szó nélkül a román államnak. Levélben fordultak az Illyés Alapítványhoz. /Farkas Réka: A vámhivatal lefoglalja a magyar adományt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

A székelyudvarhelyi tanács havi ülésén a többséggel rendelkező RMDSZ-frakció levette napirendről az autonómia-referendummal kapcsolatos határozattervezetet. Ványolós István RMDSZ-es tanácsos a székelyföldi autonómiakövetelésre kiírandó népszavazásról kijelentette: „Veszélyes nemzeti eszményt átpolitizálni, közigazgatási ügyként tárgyalni.” A Magyar Polgári Szövetség elnöki tisztségét is betöltő Szász Jenő polgármester rámutatott, az autonómia kivívása csak akkor lehet sikeres, ha a magyar közösségek nem félnek felvállalni a konfliktusokat. A tanácsülésen elfogadták a Bányai János Műszaki Kollégium udvarára tervezett, uszodával megtoldott tornacsarnok részletes városrendezési tervét. /Udvarhelyen nem lesz referendum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Külön stratégiát kell kidolgoznia a Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) a Partium számára – jelentette ki Nagyváradon Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Csuzi közölte, a szervezetnek nem csupán a Székelyföldre kell koncentrálnia, hanem azokra a megyékre is, ahol nem alkot abszolút többséget az ott élő magyarság. „Gyakran jellemzik úgy az MPSZ-t, hogy a székelyek szervezete, holott mi valójában az egész romániai magyarság számára kívánunk jobboldali alternatívát nyújtani” – fejtette ki Csuzi. Hozzátette: azokban a régiókban, ahol szórványban vagy tömbben élnek magyarok, megfelelőbb a kulturális autonómia követelése. Csuzi István erre vonatkozó javaslata az MPSZ múlt hétvégén, Székelyudvarhelyen megszervezett, bővített elnökségi ülésén lekerült a napirendről, de a szervezet partiumi vezetői továbbra is szorgalmazzák a régió sajátosságait is figyelembe vevő stratégia elfogadását. Balogh Levente: Más stratégiát a Partiumnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Négyszemközti beszélgetésen osztotta meg egymással Székelyföld autonómiájáról alkotott nézeteit Constantin Strujan Hargita megyei prefektus és Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Árus beszámolt arról, hogy a prefektus jelezte: ő voltaképpen csupán belecsöppent az elődje által elindított népszavazás-határozatok megtámadásának folyamatába, és nem állíthatja meg, nem vonhatja vissza a rendeleteket. Jogászai ugyanis fenntartják a határozatok törvénytelenségének érveit. A tavasz folyamán három gyergyószéki település – Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró – helyi önkormányzata védi a marosvásárhelyi táblabíróságon a Hargita megyei prefektúra által megtámadott, az autonómia-népszavazásról kiírt tanácsi határozatok ügyét. /Gergely Edit: Négyszemközt az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat, a Moldvai Magyarság kulturális havilap és a Hargita Kiadó szerkesztőiként – emellett szépirodalmi alkotókként is – jöttek el március 2-án Gyergyószentmiklósra a munkatársak, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, György Attila és Molnár Vilmos. Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központ szervezte író-olvasó találkozón házigazdaként Kolcsár Béla, az intézmény új művészeti igazgatója köszöntötte a meghívottakat, majd a szerkesztők a kiadó www.hargitakiado.ro honlapról is megrendelhető kiadványait ismertették. „A szerkesztőség számára missziós feladat, társadalmi munka a Moldvai Magyarság elkészítése” – hangzott el a részben kétnyelvű (magyar–román) csángóságot célzó folyóiratról. Lövétei Lázár László a pozsonyi Kalligram Kiadónál előkészületben lévő harmadik verseskötete anyagából olvasott fel a hallgatóságnak. /Gergely Edit: Bemutatkozó marslakókkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Az esten ismertették a csángók történetét taglaló Biblioteca Moldovensis sorozat köteteit. György Attila a Székelyföld kulturális folyóirat bemutatásakor kiemelte az akadémikusokat bemutató sorozatot, valamint a kortárs képzőművészeket bemutató Műteremtés rovatot. /Gál Éva Emese: Találkozó a Székelyföld szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Botrányba fulladt Eörsi Mátyás szabaddemokrata magyar politikusnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre tervezett március 5-i előadása. A politikust 20-30 tüntető akadályozta meg abban, hogy az egyetemen megtartsa az előadását. A tiltakozók NEM feliratú papírokat emeltek a magasba. A tiltakozókat a magyar politikus mellett Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a szövetség platformjaként működő Szabadelvű Kör elnöke próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. A tüntetők a résztvevőknek osztogatott szórólapot Eörsinek is átadták. A szórólap szerint „Eörsi Mátyás nemcsak tevékenységével és tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelen lévő vezetői újságírók előtt vállalták az akció megszervezését. A tüntetők között jelen volt Soós Sándor, az EMI elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, valamint András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának az elnöke is. Az előadást végül további incidens nélkül Eckstein-Kovács Péter szenátori irodájában tartották meg. Eörsi Mátyás sajnálattal vette tudomásul a történteket. /Borbély Tamás: Nem engedték be Eörsi Mátyást a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ A tüntetők részéről valaki bekiabált: „Menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe!” Eörsi Mátyás pedig felindultan odavetette a tüntetőknek: „Olyanok vagytok, mint a nyilasok.” Az egyik szórólap Eörsinek a 168 Óra című budapesti hetilapban megjelent egyik nyilatkozatát idézte, amelyben Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban így fogalmazott: „Adnánk mi területi autonómiát az itt (Magyarország) élő kínai textilkereskedőknek?” Eörsi Mátyás nehezményezte, hogy nem tarthatott előadást a Református Kollégiumban. Az SZDSZ ügyvivője szerint az egyházaknak nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is demokratikusabban kellene működniük. Pap Géza erdélyi református püspök elmondta: „Miután az anyaországban már elmondta véleményét, most eljön a határon kívülre is, hogy bennünket is kioktasson, és elmagyarázza, miért lehetetlenség megadni az állampolgárságot a határon túli magyaroknak”. Az egyházfő arra is emlékeztetett: az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása és a kábítószer-fogyasztás liberalizálása. „Ez az ideológia távol áll a keresztény erkölcsiségtől, így összeegyeztethetetlen református egyházunk és kollégiumunk szellemiségével” – szögezte le Pap Géza püspök. /Eörsi Mátyást kiűzték a Sapientia épületéből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő kolozsvári előadására mintegy negyvenen gyűltek össze. Feszült volt a légkör, s az előadó néhány szavára – „a decemberi népszavazás után az újságok arról írtak, hogy kormánypártiak ne jöjjenek többé Erdélybe” –, máris elhangzott: „Nagyon helyes!”, Miért jött ide?”, „Nem kellett volna idejönnie!”, miközben valaki „Ezt meghallgatni sem érdemes” szavakkal kirohant a teremből. Eörsi szerint a népszavazás nem a határon túli magyarokról szólt, a két nagy párt azt a saját hasznára fordította. A Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) minden magyar párt amellett volt, hogy a népszavazás káros. Az Eörsi előadásán jelen lévő Patrubány Miklós tiltakozott ezen állítás ellem. András Imre is megjegyezte, ez nem felel meg a valóságnak. Eörsi szerint Patrubány ceausiszta volt. Eörsi szerint az erdélyieknek a magyar állampolgárság semmi előnnyel nem járna, magyar állampolgárság csak a román kormány engedélyével adható. Eörsi szerint az Európai Unió nem támogatja a kettős állampolgárságot. Patrubány Miklós és mások megjegyezték, Horvátország, Románia, Nyugaton Olaszország, Spanyolország, Portugália, Írország mégis biztosította határon túli nemzettársainak az anyaország állampolgárságát. Az SZDSZ álláspontja szerint a népszavazás Trianonról szólt. A kettős állampolgárság visszamenés az időben: Nagy-Magyarországot nem lehet építeni. A jövő kettős állampolgársága az EU–magyar, EU–román állampolgárság. A hozzászólások során Patrubány Miklós elmondta: nem Romániától függ, hogy Magyarország állampolgárságot adjon a határon túliaknak. Minden állam saját joga, hogy kinek ad, ebbe senki sem szólhat bele. Bagoly Zsolt, megjegyezte, hogyan támogatja Eörsi az autonómiát azután, hogy kijelentette, megérti Romániát, hogy nem akar autonómiát adni a Székelyföldnek, mert Magyarország sem ad a kínai textilkereskedőknek, továbbá miért nem keresztény ország Magyarország? Eörsi Mátyás kijelentette: Az autonómia és a kollektív kisebbségi jogok mellett van. Nem emlékszik arra, hogy mit mondott a kínai textilkereskedőkről. Magyarország nem keresztény, de nagyon sok keresztény állampolgára van. /Az Eörsi előadásáról beszámolót készítő Asztalos Lajos emlékeztetett a székelyek és autonómiájáról tett kijelentésére: „Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” [168 Óra, 2004/38.].)/ András Imre: Hiteles lehet-e az a magyar politikus, aki elfelejti pártja, az SZDSZ 1989 tavaszán elfogadott programját, amelyben ez áll: „Minden magát magyarnak valló személy – és az ő jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.”? /Asztalos Lajos: SZDSZ-es politikus a kettős állampolgárságról – Kolozsvárt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Eörsi előadásában Orbán Viktort tette felelőssé azért, hogy az aláírások összegyűlhettek, és megtörtént december 5-én a népszavazás. András Imre felszólalva tételesen megcáfolta Eörsi állításait, majd emlékeztette őt, hogy az SZDSZ által is elfogadott 1989-es rendszerváltási program tartalmazza azt a kitételt, hogy minden magát magyarnak valló személy jogosult a magyar állampolgárságra. Eörsi válasza: „Ezt elfelejtettem.” Nem derült fény arra, ki hívta meg valójában az előadót. A Kolozsvár Társaság szerepelt meghívóként, de Eörsi elöljáróban a Szabadelvű Körnek köszönte meg a meghívást. András Imre kérdésére a képviselő kitérő választ adott, a teremben lévő Eckstein-Kovács Péter elnök pedig nem jelentkezett válaszadásra. Az MVSZ sajtószolgálata szerint „a Kolozsvár Társaság több alapító tagja, köztük Vetési László elnök, Egyed Ákos akadémikus, Jakab Gábor lelkipásztor is elmondta, hogy nem tudott Eörsi kolozsvári meghívásáról. Értesülések szerint a meghívó Eckstein-Kovács Péter volt, de mivel a kolozsvári RMDSZ nem vállalta Eörsit, a szenátor, Visky András és Kántor Lajos alelnök használta fel saját céljaira a Kolozsvár Társaság nevét.” /Bagoly Zsolt: A kettős állampolgárság mint „illúzió” . = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 8./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Horia Grama előző prefektushoz hasonlóan György Ervin RMDSZ-es kormánybiztos is törvénytelennek tartja az autonó­mia-­re­ferendumok megszervezését. Úgy döntött, ha a vargyasi helyi tanács nem vonja vissza vonatkozó határozatát, akkor azt a közigazgatási bíróságon támadják meg. Vargyason két héttel ezelőtt döntött a helyi tanács arról, hogy április 10-én referendumot tartanak azzal a kérdéssel: akarja-e, hogy a Székelyföld mint autonóm közigazgatási egység szerves törvény által létrejöjjön, és akarja-e, hogy Vargyas község ennek szerves része legyen? Horia Grama prefektus tavaly ősszel közigazgatási bíróságon támadta meg az illyefalviak hasonló határozatát. A per azóta is folyik, több­­szöri halasztás után március 17-én tárgyalják a sepsiszentgyörgyi bíróságon. /Farkas Réka: György Ervin Grama nyomdokain. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./