Augusztus 15–20. között hatodik alkalommal rendezik meg a Széki Napokat. Változatos programot biztosít a Pro Urbe Szék Alapítvány. A rendezvényt a világhálón ismertették, ennek eredményeképpen számos magyarországi, osztrák, francia és lengyel meghívott érkezett a magyar településre. /(h. d.): Széki Napok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

A táncházmozgalom „szülőfalujában”, Széken zárul immár hetedik éve az erdélyi tánctáborok sora, a Széki Napokkal. Ezúttal többen jelentek meg viseletben. /Rostás-Péter Emese: Szűk helyen érik a tánc a Széki Napokon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Nem a pusztulás, hanem a megmaradás napjaként ünnepli Szék népe augusztus 24-ét, Szent Bertalan-napját – hálásan azért, hogy népes közösség épülhetett újjá a tatárjárás után, életben maradt magból. Az egész napos ünnepség hagyomány szerint a három istentisztelet köré épül, amelyeken a környék apraja-nagyja részt vesz. /F. I.: Szent Bertalan-nap Széken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Kolozs megye vidéki településeinek demográfiai helyzetéről tanulmány készült, az 1980–2003 közötti hivatalos statisztikai adatok felhasználásával. Ebből kitűnik, hogy a vidéki lakosság lélekszáma az összlakosságéval ellentétes módon alakult: 1990-ig folyamatosan csökkent, utána pedig a csökkenés lelassult, sőt kisebb növekedésbe ment át. 2002-ben a megye népességének 32,7%-a élt vidéken. A korfa az utóbbi évtizedben nagymértékben eltorzult: megnőtt az idősek száma, továbbra is alacsony a 35–49 évesek aránya, viszont megnőtt a 25–34 éveseké. Utóbbinak az a magyarázata, hogy a felnőtté váló fiatalok már nem költöznek el olyan hamar faluról. A hivatalos adatok szerint Kolozs megyének 2003. július elsején a 75 községben (azaz a 420 faluban) 230 631 vidéki lakosa volt. Nagy eltérések mutatkoztak a helyi aktív lakosság részaránya tekintetében. A két ellenpólus: Gyaluban 64,49%-ot, míg Szarvaskenden 40,46%-ot tett ki ez a fontos mutató. A kiskorúak és a 60 év felettiek aránya a 15–59 évesekéhez képest: a legkedvezőbb Gyaluban: 55%. Azonban 18 községben ez a mutató meghaladta a 100%-ot, ami azt jelenti, hogy minden munkaképes személynek, saját magán kívül, még legalább egy személyt kell a keresetéből eltartania. A legrosszabb helyzetet Csürülyén (146%) és Szarvaskenden (147%) mérték. Kolozs megye átlagos függőségi értéke 80%. Ami a magyar többségű községeket illeti, a függőségi mutató nagyjából megfelel a megyei átlagnak. Néhány példa: Körösfő 71%, Tordaszentlászló 78%, Bálványosváralja 79%, Szék 79%, Búza 84%, Kalotaszentkirály 93%, Magyarszovát 124% (!). Kolozs megye magyarlakta falvaiban a gyermeklétszám 1,5–4%-kal alacsonyabb, az idősek aránya pedig 1–15%-kal magasabb az átlagnál. A tanulmány azt a jelenleg felerősödő folyamatot sem mutathatta ki, hogy egyre több kolozsvári költözik ki a környező falvakba, és onnan ingázik megyeszékhelyi munkahelyére. A nagyvárosi lakásárak, lakásfenntartási költségek, általában a drága életvitelel és az urbanizációval járó más ártalmaktól (zsúfoltság, szennyezett környezet, ingatag közbiztonság stb.) való menekülés miatt. Magyar szempontból igazán kritikus helyzet a demográfia és a fenntartható gazdaság vonatkozásában csupán egyetlen községben, Magyarszováton létezik. Azonban az általánosan alacsony gyermeklétszám miatta Kolozs megyei magyarság nincs irigylésre méltó helyzetben. /Ördög I. Béla: Vidéki eltartottságunkról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében zajlott október 17-én Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem épülete előtt a tüntetés. A résztvevők transzparensein „Magyar egyetemet a mi adónkból”, „Szabadságot az egyetemünknek” felirat volt olvasható, de a hét végén Szabadkán az erdélyi egyetem ügyével való szimpatizálás viszonzásaképpen „El a kezekkel a vajdasági magyarokról” nevű felirat is megjelent. A civil szervezetek nevei mellett földrajzi településneveket tartalmazó táblák is voltak, a résztvevők Aranyosszéket, Szamosújvárt, Széket, Kalotaszeget is képviselték. Ellenpropaganda is volt a helyszínen, néhány román nyelvű szórólap, amelyen az állt, hogy nemet a Bolyai Egyetemnek, és igent a Dacia Superior Egyetemnek. A felszólalók közül elsőként Hantz Péter lépett mikrofonhoz, aki bejelentette: a tüntetések szervezői követelik, hogy a jövő tanévtől kezdődően induljon be a Bolyai Egyetem, az október 20-i román–magyar kormányülésen pedig döntsenek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozásáról. Felszólalt még, többek között, Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke. A tüntetésen felolvasták Toró T. Tibor és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselők, illetve Tőkés László EMNT-elnök üdvözlő levelét. Bodó Barna szerint az RMDSZ képviseli az egyetem ügyét, de sajnos ennek eredménye nem látszik. Az egyetem oktatója elismerte, hogy az idei tanévnyitó is előrelépés volt, viszont a mostani ütem szerint csak évtizedek múlva sikerülne visszaállítani az önálló magyar egyetemet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meglepetéssel vette tudomásul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának és Igazgatótanácsának nyilatkozatát, amelyben „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket kritizálja”. A BKB véleménye szerint BBTE vezetőségének „nyilatkozat helyett inkább az egyetemen belüli magyarellenes állapotok felszámolásával kellene törődnie”. Szerintük az ami jelenleg létezik a BBTE-n, megalázó, elfogadhatatlan, ha figyelembe veszik, miként néz ki egy multikulturális egyetem Finnországban, Dél-Tirolban, Walesben vagy Baszkföldön. A romániai magyar egyetemi oktatók jelentős hányadát tömörítő Bolyai Társaság közleményében leszögezte, hogy továbbra is maradéktalanul támogatja az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtésére és a kolozsvári székhelyű, magyar tannyelvű, állami finanszírozású Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törvényes kezdeményezéseket. /B. T.: Több százan tüntettek a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Kilencedik alkalommal került sor a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által szervezett Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztiválra. A rendezvény jelentős népszerűségre tett szert szakmai és táncházas körökben. A bel- és külföldi csoportvezetők, koreográfusok, szakemberek szakmai tapasztalatszerzésre használják ezt az alkalmat. A találkozó a Téka Házban a széki fiatalok bemutató táncával kezdődött. A bemutatón és a táncházban közreműködött a Háromszék és a Sóvirág zenekar is. /Szamosújvár. Őrzik a hiteles népi értékeket adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Százhatvanhárom zenész és táncos négy órán át húzta a talpalávalót, illetve ropta a táncot az első Brassó megyei néptánc-találkozón. Az esemény-szervező Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület idén Tatrang községnek, jövőre Apácának ítélte oda a közkedvelt farsangi rendezvény vendéglátásának jogát. A négyfalusi Kéknefelejcs, az apácai Hajnalcsillag, a pürkereci Kikerics, a brassói Bokréta és Búzavirág táncosai, valamint a zajzoni és pürkereci boricás legények sikeresek voltak a néptánc-találkozón. Tatrangon a brassói egyetemisták tánccsoportja, a Bokréta három tájegység – Szék, Háromszék és Mezőség – egymástól eltérő viseletét és táncát mutatta be. /Barabás Réka: Táncoló tatrangi színpad. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Nyolcadik alkalommal szervezték meg a Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek találkozóját. A kétnapos rendezvénysorozat március 11-én gálaműsorral zárult a Magyar Operában. Felléptek: az inaktelki, kalotaszentkirályi, magyarlónai, magyarpalatkai, mérai és széki hagyományőrző gyermek- és ifjúsági néptánccsoportok, a szamosújvári Kaláka, illetve a kolozsvári Bogáncs, Ördögtérgye, Szarkaláb és Zurboló együttesek. A gálaműsor utána Tranzit Házban táncházzal folytatódott az együttlét/(köllő): Magyar néptáncegyüttesek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.

Ma Magyarországon két alapvetően eltérő kép él Erdélyről. Az egyik Erdély hozzánk hasonló, sőt velünk azonos, magyar, sőt magyarabb, mint a mai Magyarország bármely régiója. Erdély az ősi, autentikus magyar kultúrát őrző kultuszhely. A másik Erdély a távoli, különböző, más, idegen vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sőt egyenesen civilizálatlan. Mindkét esetben olyan Erdély-képről van szó, amely távol áll a mindennapi valóság tapasztalati tényezőitől – hangzott el április 14-én a Sapientia Egyetem kommunikáció szakos hallgatói és az érdeklődők előtt Feischmidt Margit, a pécsi egyetem adjunktusának előadásában. A vendég azt a Tabula könyvek sorozatban megjelent kötetet ismertette, amely a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke valamint a Néprajzi Múzeum közös kiadásában jelent meg Erdély (de)konstrukciók címen. A kötet többéves kutatómunka eredményeként látott napvilágot. Akárcsak a bevezető tanulmányában, Feischmidt Margit a Magyarországon kialakult Erdély-képet tekintette át, s ezen belül az Erdélyről folyó politikai elképzelések változását a két világháború közötti revizionista felfogástól, a hallgatás korszakán, majd azt követően, a nyolcvanas évek táncházmozgalmának hatására kialakult Erdély-képen át Antall József beszédéig, amelyben lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. A magyar népi kultúra felfedezése az erdélyi falvakban, e tájegység felfedezése a turizmus számára, a magyar turisztikai irodalom Erdély-képe, a nemzeti zarándoklat helyszínévé váló Csíksomlyó, az örökségturizmusra való berendezkedés Máréfalván – e témákról szól az első rész. A második csoportba sorolt írások az etnikai kivándorlás jelenségét térképezik fel: Magyarországon élő erdélyi vendégmunkások, a táncház mítosza és valósága, a széki építőmunkások és széki asszonyok magyarországi munkavállalása, az etnikumközi viszonyok helyzete. Az előadást megbeszélés követte, amelyben a csíksomlyói pünkösdi búcsúnak nemzeti zarándoklattá, nemzeti ünneppé váló átalakulásáról folytattak eszmecserét. /(bodolai): Erdély-kép Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Gyergyóditróban június 17-én Székely Nagygyűlést szervez az Székely Nemzeti Tanács – erről döntött a székely közképviselet Állandó Bizottsága május 1-jén tartott sepsiszentgyörgyi ülésén. A javaslat szerint ezen a fórumon nem kiáltványt, hanem egy, a székelység belső önrendelkezésére és önkormányzására vonatkozó határozattervezetet fogadnak majd el. Az ÁB döntése értelmében a települési és széki tanácsok május folyamán vitathatják meg és fogadhatják el a tervezet elveit. /Székely Nagygyűlés Ditróban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

Szamosújváron megnyílt Gy. Szabó Béla ritkán bemutatott, különösen értékes pasztell- és olajfestmény-kiállítása. A napokban tizenegyedik alkalommal került sor a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány által szervezett Nemzetközi Néptáncfesztiválra. A csoportok felvonultak a város főterén, majd az Örmény Katolikus templom előtti téren ízelítőt mutattak be a járókelőknek. Ezt követően a szamosújvári Kultúrotthonban az együttesek sorra bemutatkoztak. A rendezvényen hazai és határon túli együttesek egyaránt vettek részt. Kolozsvárról a Szarkaláb, az Ördögtérgye, és a Báthory-líceum néptáncegyüttese vett részt. Désről az Aranyeső néptáncegyüttes érkezett, Székről, pedig a Szalmakalap együttes. Első alkalommal jelent meg a rendezvényen a tordai Doina román néptáncegyüttes. /Néptáncfesztivál hazai és magyarországi együttesekkel. Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Színvonalas előadásokkal kezdődött a hét végén Nagyváradon a XV. Festum Varadinum. A budapesti Honvéd Táncszínház produkcióit tekinthette meg közönség. A csángó, a székelyföldi és a mezőségi táncokat, a kalotaszegi karácsonyi, a széki lakodalmas népszokásokat, énekeket mutatták be. A Honvéd táncosainak tehetségét az István, a király rockopera nagyváradi bemutatóján is megcsodálhatta a közönség. A színpadon Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter és mások énekeltek. A segélykoncert bevételét a szervezők a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak ajánlották fel. Május 14-én, vasárnap a nagyváradi bazilikában szentmisével és körmenettel, valamint hagyományosan a Szent László hermájának felvonultatásával nyitották meg az idei Festum Varadinumot. /Pap Melinda: Bravúrok „élő” rockoperához. Megnyílt a Festum Varadinum rendezvénysorozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Helytörténeti kiadványok bemutatásával kezdődött a váradi Limes könyvfesztivál utolsó napja. A budapesti Wagner Péter Feneketlen a múltnak kútja /Europrint Kiadó, Nagyvárad/ című könyvéről elmondta: a könyv fiatalkori kutatásának az eredménye, s a széki népi építészettel foglalkozik. A szerző három évvel ezelőtt vette elő az 1970-es évek elején készült anyagot. Új felvételeket készített 2003-ban, hogy felmérje, mi maradt meg az akkori világból. Bemutatták továbbá Borbély Gábor Stark Erzsébettel és Dukrét Gézával egyetemben írott, Bihar megye útikönyve című kiadványának második kötetét (Prolog Kiadó). Ezután Dánielisz Endre beszélt Biharország népi világa (Prolog Kiadó) című könyvéről. Fleisz János bemutatta Egy város átalakulása – Nagyvárad a két világháború között (Literátor Kiadó, Nagyvárad) című kötetét. Ez a könyv a tíz évvel ezelőtt megjelent Város, kinek nem látni mását című kötet folytatása. Ebben 1867-től 1918-ig ismerhették meg Várad történetét, a két világháború közötti időszakról (1919-1940) pedig az Egy város átalakulásában olvashatnak. Végezetül Péter I. Zoltán beszélt a Nagyváradi emlékképek című (Europrint Kiadó), tavaly megjelent könyvéről. /Fried Noémi Lujza: Helytörténeti könyvek matinéja. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 22./

Infrastrukturális támogatást kaptak Belső-Erdély megyéi a legutóbbi kormányülésen. A magyar lakosságú települések sem maradtak ki a központi támogatásból. A listát Kolozs megye toronymagasan vezeti, hiszen összesen több mint 66 milliárd régi lejt kapott. Kerekes Sándor, Kolozs megyei tanácsalelnök szerint fontos, hogy a kormány által megítélt legutóbbi támogatásokból magyar falvak sem maradtak ki. A Kolozs megyének megítélt több mint 66 milliárd lejből, az RMDSZ lobbizásának köszönhetően, sikerült szerezni 550 ezer új lejt a Szék és Visa közötti útszakasz aszfaltozására. A Vistai út rendbetételére pedig 100 ezer új lejt folyósítanak. /Borbély Tamás: Kormánytámogatás Belső-Erdély megyéinek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Magyardécse lakói 113 esztendővel ezelőtt első alkalommal megünnepelték közös sikereiket, amelyeket a cseresznye „megszelídítése”, nemesítése terén arattak. A közös ünneplés aztán szokássá, hagyománnyá érett. Hét évvel ezelőtt újraélesztették az elődök hagyományát. Az első cseresznyeszüretet, majálist, 1893-ban a Bethlen grófok szervezték, Magyardécse gróf Bethlen András birtoka volt. 1896-ban már versenyképes dalárdája volt a településnek A magyardécsei énekkar csaknem minden évben megrendezte a majálist. Az utolsó majálist 1957-ben rendezték és 42 évi kényszerű kihagyás után 1999-ben újraéledt a település ünnepe. Szórványban sokat számít, ha van mit megünnepelni. Az idei cseresznyemajálison fellépett a magyardécsei Cseresznyevirág néptánccsoport, a széki Szalmakalap néptánccsoport, a dési Aranyeső néptánccsoport, a bálványosváraljai néptánccsoport, majd a magyarországi testvértelepülésekről érkezett vendégek műsora zárta a programot. /D. I.: Magyardécsei cseresznyemajális a hagyomány jegyében.= Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Napvilágot látott Nagy Olga: Megfulladt a kecske, bajba' a menyecske. Tréfás népi elbeszélések /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006/ című kötete. A kötet részét a Paraszt dekameron (1977) és az Újabb paraszt dekameron (1983) című köteteiből emelte át a szerző, nagy része a széki Győri Klárától származik, de van közte marosszentkirályi, havadi, árpástói anyag is. /b. d.: Tréfás történetkék. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

A széki népviselettel és táncrenddel, valamint a jellegzetes helyi kézműves-mesterségek – bútorfestés, szalmakalap-készítés, szövés és hímzés – alapjaival ismerkedhettek meg a mezőségi Széken véget ért néptánctábor résztvevői. Az immár kilencedik alkalommal megrendezett Széki Napok rendezvénysorozatot sikeres volt. /Nagy István Zsolt: /Széki néptánctábor: népviselettől tábortűzig. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Hazaszállítják a Szilágy megyei Krasznára Kiss Lajos holttestét. A 28 éves férfi halálát az augusztus 20-i budapesti vihar által kidöntött fa okozta. Feleségét, Ildikót, aki ugyanakkor súlyos sérülést szenvedett, az egyik budapesti kórház ortopédiai osztályán ápolják. Az áldozatok között még két erdélyi magyar van. A széki illetőségű Szegedi János és felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna egy motorcsónak felborulása nyomán estek a Dunába. A feleség holttestét hétfőn vetette ki a folyam a partra, a férjet azonban továbbra is eltűntként tartják nyilván, és keresik. /Három erdélyi áldozat Budapesten. A krasznai Kiss Lajos holttestét ma hozzák haza. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Megtalálták az augusztus 20-i budapesti viharban csónakjából kiesett és eltűnt széki származású Szegedi János holttestét a Dunában. Felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna holttestét már korábban megtalálták. A budapesti katasztrófának öt halálos áldozata volt, közülük 3 erdélyi. Hazaszállították a Szilágy megyei Krasznára Kiss Lajos holttestét. /Budapest: megtalálták a széki férfi holttestét is. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Ahogyan néhány száz éve az esztendő ezen napján, augusztus 24-én Szék népe gyász és örömünnepet ült egyszerre. Megemlékeztek a történelmi csapásra, amikor 1717-ben Szék városa talán legnagyobb válságát élte: hajszálon múlott, hogy nem pusztult el a tatárbetörésben, mint Erdély annyi más települése. Minden évben augusztus 24-én, Szent Bertalan-napján a székiek nem csak erre a tragédiára emlékeznek, hanem arra is, hogy áldozatos munkájuk, kitartásuk nyomán újjászületett a közösség. Szék népe az ősi hagyományokhoz híven háromszor gyűlt össze istentiszteletre, amelyen hálát adnak a közösség megmeneküléséért. Emlékeztek az augusztus 20-i budapesti szélviharra, amelynek két széki halálos áldozata is volt. Az idei ünnepen tartották a széki kapu avatóját: a község bejáratánál hatalmas kaput állított a közösség a több száz évvel ezelőtti csapástól való megmenekülés emlékére. Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke szólt az ünneplőkhöz, köszönetet mondva azért, hogy nem hagytak fel az emlékezéssel. Tőkés László református püspök azt kívánta az ünneplőknek, hogy erőben, erősen megmaradjanak, legyenek széki gyerekek a tantermekben és a konfirmandusok soraiban. A püspök szavait követően hagyományos széki tánc következett. /F. I.: Szent Bertalan napjára emlékeztek Széken. Gyász árnyékolta be az ünnepséget. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Dr. Sólyom László köztársasági elnök részvétlevelét tolmácsolta Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul az augusztus 20-i tragikus eseményekben elhunyt széki áldozatok – Szegedi János és felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna – Kolozsváron élő rokonainak. Cseh Áron a Szilágyságba utazik, ahol a budapesti Szent István-napi ünnepség harmadik erdélyi áldozatának, a krasznai Kiss Lajosnak a családját keresi fel, és tolmácsolja dr. Sólyom László részvétüzenetét az elhunyt fiatal özvegyének. /Sólyom együtt érez az erdélyi áldozatok hozzátartozóival. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

A szamosújvári temetőben végső nyugalomra helyezték a Budapesten, augusztus 20-án elhunyt széki házaspárt, Szegedi Vigh Zsuzsannát és Szegedi Jánost. Gyászolt a szamosújvári, a széki közösség. /N.-H. D.: Eltemették az augusztus 20-i budapesti vihar széki áldozatait. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Október 6-án Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székhelyén Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából emlékünnepséget tartottak, amelynek keretében átadták a Magyar Művészetért Kuratórium (MMK) és a Herendi Porcelánmanufaktúra (HP) által felajánlott Bartók Béla-emlékdíjakat. A díjazott kolozsváriak a következők: Angi István, Bolyai Társaság, Egyed Emese, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, Guttmann Mihály, Kolozsvári Állami Magyar Opera, Kriza János Néprajzi Társaság, László Ferenc, Péntek János, Széki Református Egyházközség, Tánczos Vilmos és Terényi Ede. Gubcsi Lajos az 1956-ra emlékező, általa szerkesztett A szabadság népe című kötetet ismertette. Az emlékünnepség előadói a házigazdáktól Tánczos Vilmos legújabb könyvét, a Folklórszólamokont kapták produkciójuk jelképes viszonzásaként. /Ö.I.B.: Bartók-emlékünnepség és díjosztás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

November végére, decemberre ígéri a pártbejegyzéshez szükséges aláírások összegyűjtését a Magyar Polgári Szövetség. Az erdélyi megyékben megvannak a támogató kézjegyek, Bukarest azonban kemény diónak bizonyul, a törvény által előírt 800 aláírást még nem sikerült összeszedniük. A múlt héten végre összehívta az MPSZ bővített elnökségét Szász Jenő. A szövetség megcsappant vezetősége – a kilenctagú elnökség négyre apadt a bihari szervezet kizárása és az összeférhetetlenség miatt lemondott SZNT-alelnökök okán – a széki területi elnökökkel közösen hozta meg a döntéseket. Az MPSZ arról is határozott, hogy támogatja a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazás megszervezését. /Farkas Réka: Rendezi sorait az MPSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Rendhagyó találkozóvá nőtte ki magát az elmúlt tíz év alatt a szamosújvári népzene- és néptáncfesztivál, amelyen a mezőségi falvak magyar, román és roma hagyományőrzői gyűlnek össze minden ősszel a régió központjában, hogy bemutassák a településükön élő népzenei örökséget. „A jubileumi találkozóra a korábbi években részt vevő »törzsgárdán« kívül új csoportok is bejelentkeztek: idén először lépnek fel a szamosújvári fesztiválon mócsiak és frátaiak” – mondta el Balázs-Bécsi Attila szervező. A néptáncfesztivál Szamosújváron a Téka Házban tartandó Széki bállal kezdődik november 3-án. /Márton Éva: Jubilál a szamosújvári népzene- és néptánctalálkozó. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Krizsovánszkyné Nagy Olga néprajzkutató, író 85 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése november 6-án lesz a sepsiszentgyörgyi új ravatalozóban. Nagy Olga folklorista, író /Nagyernye, 1921. jan. 2.- Sepsiszentgyörgy, 2002. nov. 2./ a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen magyar–néprajz szakon szerzett oklevelet 1950-ben. Tanító volt Kisiklódon 1940-től, majd Széken 1945-től. Később tanár volt Széken, 1952-től szerkesztőként dolgozott, majd a Kolozsvári Folklór Intézet tudományos munkatársaként (1958–1974). Szűkebb szakterülete a népmesekutatás volt, e témakörből cikkei jelentek meg a szakfolyóiratokban. Szépírói munkásságot is folytatott. Számos népmesegyűjteményt jelentetett meg. /Elhunyt Nagy Olga. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./ Legfontosabb kötetei: Lüdércsógor. Erdélyi magyar népmesék; Széki népmesék; Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről; A táltos törvénye. Népmese és esztétikum; Táltos és pegazus; Asszonyok könyve. Népi elbeszélések; A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák.

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Május 5-én Kolozsváron tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat. Megnyitották László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A felvételek mutatták az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az eltűnt szobrokat, emlékműveket. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója beszámolt a síremlékek felújításáról. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta. Csetri Elek állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével kapcsolatban. A tisztújítás eredményeként Gaal György maradt a KLMT elnöke, alelnökök: Maksay Ádám, Kovács András, Bara István, titkár: Asztalos Lajos. A társaság tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása és egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban. /Ördög I. Béla: Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

“Milyen irányba halad az erdélyi magyar népművészet?” – fogalmazódott meg újra a kérdés az Erdélyi Magyar Népművészeti Szövetség (EMNSZ) csíkszeredai konferenciáján. Képviseltette magát Csík, Székelyudvarhely és környéke, Háromszék, Maros és Beszterce megye, Szék és Torockó. “Szükség van a jó szóra, és hinnünk kell, hogy tenni lehet a népművészetért, tárgyi anyanyelvünkért” – fogalmazott Szatmári Ferenc, az EMNSZ elnöke. Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Tudományegyetem oktatója kijelentette: “A népművészet halott. Értéktelen limlomok lepik el a világot. Rikító színű kerti törpék vigyorognak ránk a kirakatokból. Ez a giccs legalacsonyabb foka. Nem lenne szabad beengedni a tájidegen kacatokat a népművészet világába. ” Elhangzott, hogy létre kellene hozni a népművészeti munkákat minősítő egyesületeket. Hon- és népismereti lap kellene. /Balogh Szabolcs: Merre, erdélyi magyar népművészet? = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./