Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke lett a Központi Fejlesztési Régió új elnöke. A Brassó, Szeben, Fehér, Kovászna, Hargita és Maros megyét magában foglaló fejlesztési régió új elnöke úgy nyilatkozott, hogy minden megye számára egyenlő lehetőséget kell biztosítani, viszont nem tagadta: Hargita megyére jobban fog figyelni, hogy az „elmúlt időszak igazságtalanságait” helyrehozhassa. Bunta szerint az ország költségvetéséből hiányzik a fejlesztésekre szánt pénz, és emiatt az uniós csatlakozáshoz szükséges fejlesztéseket nem lehet kiemelt fontossággal kezelni. /Antal Erika: Odafigyel Székelyföldre. Bunta Levente a Központi Fejlesztési Régió új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

A kolozsvári Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság gondozásában havonta megjelenő Matlapban részletes adatok találhatók azokról az iskolákról, amelyekben a lapban kitűzött feladatok megoldásával foglalkoznak a tanulók. Azonban a Matlap nem jut el sok olyan családhoz, amelyben matematikát kedvelő emberek élnek. Az elmúlt iskolai évben Maros megye 38 iskolájából küldtek be megoldott feladatokat a Matlap szerkesztőségébe, országos szinten ez a legnagyobb szám. Maros megye mellett jól szerepelt még Hargita (36 iskola), Szatmár (23 iskola) és Bihar megye (14 iskola), míg például Fehér, Hunyad, Szeben és Temes megye valamint Bukarest csupán egy iskolájából küldtek be megoldott feladatokat. /(antalfi): Kis matematikusok sikerei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Az Egészségügyi Minisztérium alkalmazottainak a mulasztása következtében oltóanyag híján februártól szeptemberig szüneteltek a kanyaró elleni kötelező oltások Románia legnagyobb részében, ami több kisgyermek halálát okozta az elmúlt hetekben – tájékoztatott Molnár Géza, az Országos Járványtani Társaság elnöke. A héthónapos kiesés elegendő volt ahhoz, hogy nagyméretű járvány kezdődjön. Évente mintegy 230 ezer csecsemő jön világra, a számítások szerint közel 7 hónap alatt 100–120 ezer gyerek oltása maradt el. A járvány kitörése és a tíz haláleset cselekvésre késztette a minisztériumot. A legtöbb megbetegedést Hargita, Konstanca és Prahova megyében jegyezték. Beszterce-Naszód, Brassó, Kovászna, Szilágy és Szeben megyében egyetlen megbetegedést sem tapasztaltak. A hónap elején 10 erdélyi megye területén 596 megbetegedést észleltek. /F. I.: Büntethetnek a kanyaróoltás elmulasztása miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Adventre készül Marosvásárhelyen a Kántor-tanítóképző Főiskola. December 11-én az ádámosi református templomban és a küküllővári református templomban adják elő hitvalló egyházi énekekből és erdélyi magyar költők verseiből álló műsorukat. Barabás László, a képző igazgatója több mint tíz éve szervezi a népismereti és egyházi táborokat. Ezek célja egy-egy vidék egyházi és népi kultúrájának megismerése valamint a szolgálat. Az elmúlt időszakban a szórványvidékekre összpontosítottak Fehér, Brassó, Szeben és Hunyad megyében. Az utóbbi két évben a Beszterce vidéki magyarság körében jártak. A nyáron felkeresett falvak között voltak nagy életerős közösségek, mint például Magyardécse valamint elöregedett kis települések, ahol a magyarság szórványban él és Sajósárvár példája, ahol csak a felújított református templom árválkodik hívek nélkül. A nyári műsorukról egy CD is megjelent. Aki megvásárolja a lemezt, hozzájárul a Kántortanító-képző Főiskola épületének tervezett bővítéséhez. /(bodolai): Lemez az építendő iskoláért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

„Évtizedekkel ezelőtt úgy jöttünk ide, hogy kis idő múlva valahogy csak hazamegyünk. Aztán a nők férjhez mentek, a férfiak megnősültek, s szinte valamennyien itt ragadtunk” – kezdett az alig néhány száz fős Rimnicu Vilcea-i magyarság modern kori történetébe Stanescu Szabó Anna, az RMDSZ Valcea megyei szervezetének elnöke. Az iparosítás korszakában az ókirálysági városba sodródott magyaroknak nehéz volt megőrizni nemzeti identitásukat. Sokan beolvadtak, és hallani sem akarnak eredetükről. Akik vállalták nemzeti hovatartozásukat, ’89-ig jóformán nem is tudtak egymásról. Az együvé tartozás örömét az RMDSZ és a református egyház 1990 utáni megalakulása villantotta fel. Sokan megjelentek a székházban, bemutatkoztak, megkapták a magyar igazolványt, és azóta sem látta őket senki. Sokan nem tudták egymásról, hogy magyarok. Csorbai Lorándnak, a református gyülekezet új lelkipásztorának a 120 kilométerre lévő Craiovára és az annál is távolabb fekvő bányavidékre, Tirgu Jiura és Motrura is kell ingáznia. A nagyobb gondot az anyagiak jelentik, egy ilyen kis egyházközség nehezen tartja el a papját. Sikerült testvérkapcsolatot létesíteniük a Szeben megyei Vízakna reformátusaival. Az istentiszteleteket mintegy húszan látogatják, ünnepnapokon viszont kétszer ennyien is összegyűlnek a szász evangélikusoktól bérelt templomban. A római katolikus vallású magyarok a katolikus templomba mennek imádkozni, ha viszont anyanyelvüket akarják hallani, ide jönnek. A római katolikus pap, Balint Ioan nem beszél, nem is imádkozik magyarul. A református egyház és az RMDSZ Rimnicu Vilceán nem csupán szellemi és érdekvédelmi űrt tölt be, hanem valóságos kovásznak nevezhető. Máig sem tudják pontosan, hány magyar él a városban, mert a statisztikai hivatal nem hajlandó adatokat szolgáltatni. A 2004-es választásokon több mint hétszázan adták voksukat Valcea megyében az RMDSZ képviselőjelöltek listájára. A város magyarsága az evangélikus egyháztól bérelt székházban szokott hetente összejönni. /Szucher Ervin: Az újra felfedezett identitás. Sokáig nem is tudtak egymásról a Rimnicu Vilcea-i magyarok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Jelenleg Kovászna megye a 7-es Központi Fejlesztési Régió tagja, olyan gazdaságilag erős megyék társaságában, mint Brassó és Szeben. György Ervin, Kovászna megyei prefektus szerint, a mostani régiós felállítás miatt a kevéssé fejlett Háromszék csekélyebb pályázati támogatást élvez. György Ervin úgy véli, az uniós csatlakozás csökkenti a gazdaságfejlesztési régió átszervezésének esélyeit. Háromszék a megyei képviselőtestület révén több alkalommal is kinyilvánította a régió átszervezésre irányuló óhaját, mert csak a székelyföldi fejlesztési övezet létrehozásásában látja a garanciát a vidék gazdasági fellendülésére. Demeter János Kovászna megyei tanácselnök, a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének alelnöke hozzátette: a szövetség már kétszer megfogalmazta és eljuttatta a kormánynak azt a nyilatkozatot, amelyben a régiók újrafelosztását kérik. Kovászna megye például a hat megyéből álló régióból többnyire csak Hargita és Maros megyével, nem pedig Brassó, Szeben vegy Fehér megyével végez közösen fejlesztési projekteket. Csutak István, az Európai Integrációs Minisztérium államtitkára európai uniós szakemberekkel is egyeztetett a kérdésben, akik óvatosan kezelik a témát. „Az elmúlt 15 év tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a politikai döntés alapján 1968-ban megrajzolt megyésítési térkép távolról sem a legszerencsésebb „ – nyilatkozta az államtitkár. /A régiókat is átszabják 2006-ban? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

Gond nélkül gyűlnek a Magyar Polgári Párt bejegyeztetéséhez szükséges támogatói aláírások – tájékoztatott Tőkés András, az MPSZ országos elnökségének tagja. A Maros megyei szervezet vállalta a szomszédos Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, valamint Arad megye, továbbá a Kárpátokon túli Jászváros területén is az aláírásgyűjtést. Kolozs megyében az előirányzott 1500-ból az elmúlt év végére 400 már összegyűlt. Arad megyében már közel állnak ahhoz, hogy befejezzék a gyűjtést. Hamarosan megalakul majd az Arad megyei szervezet, továbbá Szászrégenben és Erdőszentgyörgyön is alakul helyi MPSZ-szervezet. Egyesek az RMDSZ által indított megtorlási akciók okozta félelmükben fordultak el az MPSZ-től, jelezte Tőkés. Az országos elnökség és a Bihar megyei vezetők szembenállása Tőkés András szerint tarthatatlan. /Sz. L.: Gyűlnek az aláírások. Tőkés András: „A helyzet tarthatatlan, a konfliktust mihamarabb rendezni kell”. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

A megyei szervezetek felvetései alapján elkészítik az RMDSZ idei, megyei szintű célkitűzéseket is magában foglaló országos cselekvési tervét. A döntést a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) a Szeben megyei Báznán tartott ülésén hozták. Markó Béla szövetségi elnök elmondta, az idei teendők felleltározása mellett az RMDSZ-vezetők feltérképezték azt is, miként lehet a szövetség kormányzati és önkormányzati eszközeit az erdélyi magyarság érdekében a leghatékonyabb módon kamatoztatni. Jelentős hangsúllyal került szóba az oktatási rendszer, különösen az anyanyelvű oktatás kérdése, valamint a kisebbségi törvény, ezen belül pedig a kulturális autonómia kérdése is. /Országos cselekvési tervet készítenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Somogyom kisközség Szeben megyében Szászalmás községhez tartozó falu. Százhuszonöt római katolikus és hasonló számú református magyar él e valamikor szász alapítású, ma román többségű helységben, ahol már egyetlen szász sem él. A medgyesi plébánia filiája a falu, magyar anyanyelven I-IV. összevont osztályban tanulhatnak a gyerekek, óvoda csak román nyelven működik. A kis katolikus közösség elvégezte a templom külső javítását, a tavaly került sorra a belső rész felújítása. Emlékünnepélyt szerveztek az ősz folyamán Derzsi Sándor költő szülőházánál és a templomban. /Búzás Árpád: Híradás a szórványból. = Vasárnap (Kolozsvár), 2006. jan. 29./

Önkormányzatoknak és iskoláknak kellene megőrzésre és gondozásra átvenniük az egykori szobrásztáborok napjainkban közprédává vált alkotásait – javasolta Petre Strachinariu háromszéki képviselő. A Kovászna leltárán „rothadó” művektől azonban a város nem akar megválni. A rendszerváltás előtt szervezett szabadtéri kiállításoknak akkor pecsételődött meg sorsuk, amikor a táborok területét a kilencvenes években visszaszolgáltatták egykori tulajdonosaiknak. Háromszéken kívül hasonló a helyzet a Szeben megyei Szelistyén, Máramarosszigeten vagy az olténiai Hobitán. Tizenhat éve hányódnak azok a fából és kőből készült térplasztikák, melyek a nyolcvanas évekbeli szobrászati táborokban készültek a vidék három településén: Árkoson, Kovásznán és Rétyen. Az Árkosi Kulturális Központ kiadásában megjelent Kovászna megyei kortárs monumentális műalkotások című ismertető szerint a három településen megszervezett táborokban összesen 127 szobrot hagytak maguk mögött a művészek. Sepsiszentgyörgyi iskolák szívesen átvennének szobrokat. „A kovásznai szobrok a város közvagyoni leltárán vannak, a tanács átadhatná ugyan őket – nyilatkozta Zsuffa Levente kovásznai polgármester -, de turisztikai okokból nekünk is szükségünk van rájuk.” /Domokos Péter: Tűzifatermelő szobrásztáborok? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A Pro Europa Liga (PEL) Faji diszkrimináció Arad, Kolozs, Hargita, Szeben és Temes megyében című tanulmánya szerint az Arad megyei prefektúra alkalmazottainak 98 százaléka román nemzetiségű, a megyei tanács köztisztviselőinek 90 százaléka román és 6 százaléka magyar, míg a települések polgármesteri hivatalaiban dolgozó tisztviselők 90 százaléka román, és mindössze 5 százaléka magyar. Kolozs megyében a prefektúrán dolgozók 95 százaléka román, csupán 5 százaléka magyar. Ugyanez ezt az arányt mutatták ki a megyei tanácsban is, a kolozsvári polgármesteri hivatalban pedig mindössze 10 százalék a magyar alkalmazottak aránya. A Szeben megyei prefektúrán minden tisztviselő román, a megyei tanácsban a több mint 50 tisztviselő között egyetlen német van, a többi román, míg a nagyszebeni polgármesteri hivatalban a 148 alkalmazott közül négy személy tartozik valamelyik nemzeti kisebbséghez. Hargita megyében a prefektúra alkalmazottainak mintegy 60 százaléka román, 40 százaléka magyar. A megyei tanácsnál azonban a saját tisztviselői kar 95 százaléka magyar, 5 százalék román, míg az alárendelt intézményekben 75 százalék a magyar alkalmazott és 25 százalék a román tisztviselők aránya. Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét 2005 szeptemberében megbüntették, mivel a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabta olyan állások betöltésére – autószerelő-traktorvezető, szobafestő, lakatos – amelyek nem közönségszolgálattal kapcsolatosak. A Temes megyei prefektúra alkalmazottainak több mint 90 százaléka román, ugyanez a helyzet a megyei tanácsnál (ahol mintegy 3 százalék a magyar tisztségviselők aránya), valamint a temesvári polgármesteri hivatalban is. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a magyarság részaránya Arad megyében 10,67 százalék, Kolozs megyében 17,40 százalék, Szeben megyében 3,64 százalék, Temes megyében pedig 7,46 százalék. „A faji diszkriminációval vagy magatartással kapcsolatos panaszokat nem tekintették fontosnak, a vonatkozó törvényes előírásokat gyakorlatilag nem alkalmazzák. A rendőrség, az ügyészségek, a bírák és ügyvédek körében rendkívül kevés a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek aránya. A roma közösség ellen még mindig folyik a megfélemlítés – áll a tanulmányban, amelyet a PEL emberjogi irodája készített a Minority Rights elnevezésű projekt keretében, az Európa Tanács támogatásával és a Nyílt Társadalomért Alapítvány finanszírozásával. /Kevés a kisebbségi a közigazgatásban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Beke György tágabb ívű erdélyi barangolásai után mostanság Székelyföld fölött köröz. A szerző nagyszabású, Barangolások Erdélyben felcím alatt futó műveinek hetedik darabja a Székelyföld II. kötete, a Nagyküküllő, Fehér-Nyikó folyó- és patakvölgyeit végigpásztázó írásokat tartalmazza. A Barangolások Erdélyben I. kötete, a Szigetlakók a közép-erdélyi szórványok szépirodalmi igényű riportokban rögzített krónikája, a sorozat II. kötete – Boltívek teherbírása – Szatmár és Máramaros tájainak magyar hagyományait és mai életét öleli a borítólapok közé. Az Értől a Kölesérig a bihari magyar élet tükre, a Bartók szülőföldjén címűben a Bánságról rajzol írói körképet, illetve Arad, Temes és Krassó-Szörény környéki barangolásait gyűjti egybe, a Déva vára alatt Hunyad, Szeben megye töredékmagyarságát mutatja be.   A Székelyföld I. kötetében a Maros, a Nyárád, a Kisküküllő mentét mutatta be. Beke most dolgozik a III. Székelyföld-köteten, amely az Olt és a Feketeügy mentén élők világát bontja ki. A nyolckötetes sorozat kis híján ötezer oldalnyi írásfolyammá, egy sajátosan ,,Beke Györgyös” Erdély-monográfiává áll össze. A magyar megmaradás könyvei ezek, állapíthatta meg Sylvester Lajos. Trianon óta Erdélyről ilyen alkotás nem jelent meg.  Beke műve: az erdélyi magyarság idő- és térrajza, kulturális, szellemi mozgásterének folytonos alakítója és védelmezője. /Sylvester Lajos: Beke György Erdély-láttatása (A magyar megmaradás könyvei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Algyógyfürdő, a Szászvárostól 15 kilométerre fekvő fürdőhely nemcsak Hunyad, hanem Fehér és Szeben megye lakóinak is közkedvelt fürdőhelye. Az ország 2007-es várható EU-tagsága azzal járhat, hogy a fürdőhely elveszítheti működési engedélyét. Számos más üdülőhelyhez hasonlóan Algyógyfürdő sem felel meg az EU csatornázási követelményeinek. Algyógy, öt Hunyad megyei kisebb várossal egyetemben, részese a SAMTID-projektnek, amely a víz- és csatornázási hálózat felújítására indult be még 2005-ben. Azonban a pénzt a tulajdonképpeni Algyógyra, s nem a tőle 3 kilométerre lévő Algyógyfürdőre szánják. Ami azt is jelentheti, hogy a májusban meginduló fürdőszezon talán az utolsó. /CH. A.: Utolsó fürdőszezon előtt Algyógyfürdő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

Ötven fölé emelkedett az utóbbi két hét alatt madárinfluenza vírusával fertőzött, illetve fertőzésgyanús települések száma. Romániában egy második székelyföldi faluban is találtak fertőzésgyanús háztáji gazdaságokat. Huszonötre nőtt az igazolt madárinfluenza gócok száma Brassó, Bákó, Buzau, Vrancea, Kovászna és Szeben megyékben, ugyanakkor további 26 esetben áll fenn a gyanú, jelentette be Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter. A háromszéki Szitabodza után Málnásfaluban is kimutatták a H5-ös vírus előfordulását. Jó hír, hogy az eddig fertőzésgyanúval kórházba szállított csaknem húsz személyről kivétel nélkül kiderült, hogy nem kapták el a madárinfluenza vírusát. A hatóságok egyelőre nem tudtak egyértelmű magyarázatot adni a veszélyes madárkór vírusának tavaszi elharapózására. /Félszáz madárinfluenzával fertőzött és fertőzésgyanús település. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

A Civic Media Egyesület felkérte az Országos Információs Közösséget, segítsen közre abban, hogy a Romániában jelenleg tevékenykedő titkosszolgálatok bocsássák el a jelenleg alkalmazásukban lévő egykori „szekus pribékeket”. Szerintük bizonyítékok vannak arra, hogy a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) jelenleg is dolgoznak olyan személyek, akik korábban a kommunista rendszer politikai rendőrségének tagjaként bűncselekményeket követtek el. A Civic Media elnöke, Victor Roncea július 24-én több olyan tisztet is megnevezett, akik korábban a Szekuritáté tagjai voltak, és jelenleg a SRI alkalmazásában állnak. „Így például Emilia Balaci százados, aki gyermekeket szervezett be besúgónak, a Szeben megyei SRI parancsnok-helyettese lett. Constantin Mataragiu főhadnagy, a temesvári egyetem szekusa, Carol Sebastian újságíró korábbi beszervezője a Temes megyei SRI élére került” – példálózott a Civic Media Egyesület vezetője. Előzőleg Carol Sebastian, a Cotidianul volt főszerkesztője feltárta: a Szekuritáténak zsarolás révén sikerült beszerveznie őt. Sebastian elmondta, másodéves egyetemista volt, amikor arra kényszerítették, hogy az egyik évfolyamtársáról jelentéseket készítsen. /Cseke Péter Tamás: „Pribékek” a titkosszolgálatoknál? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Bűnügyi feljelentést tesz a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) azon szekus tisztek ellen, akik kiskorúakat szerveztek be informátori munkára – közölte Marius Oprea történész, az intézet elnöke. Oprea, aki egyben a kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója, elmondta: a feljelentést a katonai ügyészségnek adják át. Emlékeztetett arra, hogy Szeben megyében például az 1989-ben beszervezett ügynökök 20 százaléka kiskorú volt, ami egyben azt bizonyítja, hogy a Szekuritáté „ifjú gárda” felkészítéséhez kezdett. – Nem lesz nyugtom, amíg nem látok egy cselekedeteiért bebörtönzött szekust – mondta. Magyarázatképpen hozzátette: kutatásai során 9–11 éves beszervezett gyermekek aktáira bukkant. Oprea szerint Ion Iliescu volt államfőt is ki kell hallgatnia a Szekuritáté Iratait Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS), hiszen párt-elsőtitkári minőségében a Szekuritáté tevékenységét is irányította. Mona Musca pártból való kizárását illetően Oprea elmondta, hogy ezen intézkedést egységesen kell alkalmazni mindenki esetében. /Feljelentik a kiskorúakat beszervező szekusokat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

A gyermeklétszám csökkenése miatt nem indulhat magyar nyelvű kilencedik osztály idén Nagyszebenben az Octavian Goga Gimnáziumban, bár Keresztes Gizella aligazgatónő úgy vélekedett, hogy megfelelő politikai akarattal fenn lehetne tartani az anyanyelvi oktatást. A megyében a nagyszebeni középiskola mellett már csak Szászmedgyesen működik magyar kilencedik osztály, és az ingázás helyett a diákok többsége inkább román tagozaton tanul tovább. Keresztes Gizella szerint a középiskolai osztály megszűnésével a nagyszebeni magyarság megmaradása kerülhet veszélybe. A tanárnő szerint az Oktatásügyi Minisztériumban az RMDSZ-t képviselő Murvai László igazgató nyugdíjazása után a Szeben megyei magyarság támogatás nélkül maradt. – Kötő József volt államtitkárhoz hiába fordultunk segítségért. Egyszerűen azt mondta, hogy szerezzünk gyerekeket – mondta az aligazgatónő. – Ezt azonban, nem olyan egyszerű megoldani, hiszen nagyon sok a vidéki fiatal, aki az ingázás és a bentlakási költségek miatt nem választja iskolánkat – tette hozzá. A nagyszebeni pedagógusok úgy érzik, hogy az oktatási tárca igazságtalanul a Szászmedgyesi Országos Gázipari Szakközépiskola javára döntött, hiszen ott indulhat magyar nyelvű osztály. Keresztes Kálmán helyettes főtanfelügyelő úgy vélekedett, hogy a szászmedgyesi középiskola semmivel sem gyengébb, de az érettségi eredmények ennek az ellenkezőjét bizonyítják, mert a szászmedgyesi szakközépiskola összes magyar diákja sikertelenül vizsgázott. Az idén kisérettségiző diákok fele választotta a szakközépiskolát, a többiek Kolozsvárra és Székelyudvarhelyre mentek. Varró Sándor református lelkipásztor Nagyszebenbe kerülése óta egy szórványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával 2004-ben sikerült befejezni az épületet, amely jelenleg húsz diákot tud befogadni. Tavaly csupán tízen választották a szórványkollégiumot szálláshelyül. Varró Sándor egyelőre abban látja a megoldást, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket valamelyik neves egyházi iskolába Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra vagy Kőhalomra irányítsák. Serfőző Levente, a HID – Szebeni Magyar Egyesület elnöke elégedetlen a Szeben megyei magyar nyelvű oktatást képviselő szakemberekkel. Még az Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatának tanárai is a román tagozatra küldik saját gyerekeiket ahelyett, hogy példát mutatva magyar nyelven iskoláztatnák őket. /D. I.: Nem indul líceumi magyar osztály. Nagyszeben diákjai román tagozaton tanulnak tovább. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Beiktatták Románia főügyészi tisztségébe október 5-én a magyar férje nevét viselő Laura-Codruta Kövesit, aki eddig a Szeben megyei ügyészségen tűnt ki hatékony munkájával. Kövesi elődje, Ilie Botos azt követően mondott le júliusban, hogy a terrorizmussal és a tavaly Irakban elhurcolt három román újságíró elrablásának megszervezésével vádolt Omar Hajszam szíriai üzletember elmenekült Romániából. /Beiktatták az új főügyészt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

A jövő Európája nem az országok, nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európája. Ez mottója is lehetne a könyvnek /Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön. Szerk. Agyagási Levente. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006./, mely a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott, regionalizmussal, régiós törekvésekkel kapcsolatos riportokat, interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. Az európai uniós pénzalapok hatékonyabb felhasználása érdekében a román kormány 1998-ban nyolc fejlesztési régióra osztotta fel az országot, ezek egyike a Hargita, Kovászna és Maros megyét is tömörítő Hetedik Központi Régió, amelyhez az említetteken kívül Brassó, Szeben és Fehér megye is tartozik. Ennek központjául Gyulafehérvárt jelölték meg, amely a székelyföldi pályázók szempontjából a lehető legrosszabb választásnak bizonyult. A magyar többségű megyék képviselői úgy érezték, hátrányosan kezelik őket. A könyvből kiderül, a három megye /Hargita, Kovászna, Maros/ képviselőinek körében csekély a hajlam az együttműködésre. /Sándor Boglárka Ágnes: Amit a régiókról tudni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) nemrég szervezte meg első alkalommal Kolozsváron a Megyei Konzultatív Tanácsok (MKT) gyűlését. A kétnapos rendezvény nyolc megye (Beszterce-Naszód, Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Temes és Szeben), képviselőit gyűjtötte össze, mindemellett jelen volt a MAKOSZ elnökség 5 tagja is. A MAKOSZ elnöksége felajánlotta segítségét, és helyet is biztosít majd a www.makosz. ro weboldalon. /Diáktanácsok találkoztak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./

Nagyszebenben tartotta küldöttgyűlését a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) a hét végén. A tisztújításon újraválasztották elnöknek és társelnöknek Borboly Csabát, illetve Kovács Pétert. Borboly Csaba mellett a Miért több „veteránja” mondott üdvözlő beszédet (Kovács Péter társelnök, Korodi Attila államtitkár), és nem maradtak el a házigazdák (Serfőző Levente, a HÍD Egyesület elnöke, illetve Jakab Elek, a Szeben Megyei RMDSZ vezetője) köszöntői sem; a prezídiumban helyet kapott Borbély Károly, az Országos Ifjúsági Hatóság vezetője is. Az öt éve megalakult Miért immár harmadik országos küldöttgyűlését tartja, és akárcsak az előző két alkalommal, idén is vendégül látták az RMDSZ szövetségi elnökét. Markó Béla üdvözlő beszédében a fiatalítás kérdését járta körül. Szerinte a korábban meghirdetett fiatalítás nem maradt csupán jelszó. „Egészséges, felfele építkező RMDSZ-t akarunk” – mondta Borboly Csaba. A Miért-esek azt is javasolni fogják, hogy az RMDSZ-ben intézményesüljön a politikai bizalom megvonása. Borboly Csaba szerint a küldöttgyűlésen bebizonyosodott, hogy a Miértnek továbbra is súlya van. /Tudja a választ a Miért. = Új agyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Március 5-én kezdődött Déván a magyar főtanfelügyelők, illetve -helyettesek kétnapos munkatalálkozója. A beiskolázási kérdés a legfontosabb témája volt a találkozónak, hiszen az erdélyi megyék jó része, és a bukaresti magyar iskola is komoly létszámgondokkal küzd. Fehér, Arad, illetve Temes megyékben azonban egyaránt 5-5 kilencedik osztály beindítását tervezik. A legvakmerőbb Halász Ferenc Temes megyei tanfelügyelő volt, aki 91 nyolcadikos mellett álmodott 4 elméleti és egy ipari kilencedik beindításáról. Hunyad megye a maga három betervezett kilencedik osztályával szintén bátornak mutatkozik, hiszen idén megyei szinten összesen 76 nyolcadikos végez. Az igazi gondok azonban Szeben megyében jelentkeztek, illetve Bukarestben, ahol 4 (!) magyar nyolcadikos végez idén és 11 kisdiák jár az első osztályba. A tanfelügyelők meglátogatták a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégiumot, hogy saját szemükkel lássák, hogyan lehet egészséges szemlélettel gyarapítani a beiskolázási számokat a szórványban. Innen a másik dévai csoda irányába vitt az útjuk: a Téglás Gábor Iskolacsoportba, ahol szintén egy tíz évvel ezelőtt halálra ítélt szórványmegyei tagozat újjáéledését láthatták. /Gáspár-Barra Réka: Tanfelügyelői találkozó Déván. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Csutak István volt integrációs államtitkár a vele készült interjúban elmondta, hogy a régiók 1996 és 1998 között jöttek létre. A folyamat felügyeletét az akkori Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség látta el. PHARE-alapokból elkészült egy ún. Zöld Könyv. Ebben a dokumentumban a felosztásnak csupán egy lehetséges változata látott napvilágot, amelyet jobb híján a megyék képviselői elfogadtak. Szigorúan statisztikai szempont szerint volt jöttek létre ezek a régiók. Kimutatták például, hogy Kovászna és Szeben megye azonos problémával küszködik. A felosztást végzők elkerültek minden ésszerű szempontot: a környezeti, gazdasági, földrajzi, történelmi, társadalmi és kulturális hagyományokat nem vették figyelembe. A régiós felosztás kiindulópont lehet, de nem jelenti föltétlenül a területi autonómiát Székelyföldnek. Az azonban egyértelmű, hogy a működőképes régióhálózathoz gazdaságilag, társadalmilag homogén térségeknek kell összekerülniük. /Kovács Adrienn: Nem lehetetlen a régiók átrajzolása. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

Rendhagyó módon a Szeben megyei Vízaknán tartja idei táborát a Hargita Megyei Kulturális Központ. Az Ádám Gyula fotóművész köré csoportosuló, többségükben Hargita megyei fotográfusok a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodának tett korábbi ígéretüket váltják valóra a hagyományos tábor „kihelyezésével”. /Jánossy Alíz: Székely fotósok Vízaknán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Az erdélyi magyar tannyelvű iskolák jó részének története több száz évre nyúlik vissza. Az első világháború után megmaradtak ugyan a felekezeti iskolák, és az erdélyi magyarságnak sikerült bizonyos mértékig megőriznie oktatási rendszerét, de a kötelező román nyelvű érettségi bevezetése, a román nyelvtudás hiánya sok erdélyi magyar fiatal értelmiségi elé állított akadályt. 1944 őszén a felekezeti iskolák alkották az erdélyi magyar oktatás gerincét: a négy felekezet – katolikus, református, unitárius és evangélikus – 1041 tanintézetet működtetett, falusi általános iskoláktól egészen a városi főgimnáziumokig. Ezt a virágzó iskolahálózatot semmisítette meg az 1948-as államosítás, amelynek során Erdély-szerte 468 katolikus, 531 református, 34 unitárius, 8 evangélikus iskola került állami fennhatóság alá. Az erdélyi magyar nyelvű oktatás aláásásának második lépése az volt, hogy az 1950-es évek közepétől kezdődően az önálló magyar tannyelvű iskolákban román tannyelvű osztályokat helyeztek el. A kommunista állam tudatosan törekedett a szakiskolai oktatást elsorvasztására: a magyar gyerekek román tannyelvű osztályokban folytatták tanulmányaikat, ez pedig a többségi nemzethez való asszimilációt hozta magával. Az 1970-es években hozott rendelkezés, miszerint egy önálló líceumi osztály beindításához legkevesebb 36 tanuló szükséges, az 1980-as években éreztette hatását: a kivándorlás, a demográfiai mélypont miatt egyre-másra szűntek meg az önálló magyar tannyelvű iskolák, de a tagozatok is. A magyar egyetemi hallgatókat kötelező módon kihelyezték Ó-Romániába, míg onnan Erdélybe „irányították” a román végzősöket. 1988-ban például 951 magyar nyelvű végzős egyetemi hallgató közül 689 került Ó-Romániába. Az 1989-es rendszerváltás után az erdélyi magyar közösség harcolt azért, hogy visszaszerezze elvett iskoláit, ingatlanjait. Ez még ma is gyakran ütközik a többségi nemzet ellenkezésébe. A magyar nyelvű szakiskolai oktatás azonban még mindig elenyésző. Jelenleg Erdélyben magyar nyelvű oktatás folyik 43 elméleti líceumban (25 önálló magyar líceum, további 18 magyar tagozatos), 51 iskolaközpontban (26 önálló magyar iskolaközpont, további 25 magyar tagozatos), 19 felekezeti iskolában (9 református, 8 római katolikus és 2 unitárius), illetve 13 tanítóképzőben és művészeti líceumban (7 önálló magyar tannyelvű, további 6 magyar tagozatos). A magyar iskolákban tanuló gyermekek létszáma Kolozs megyében hozzávetőlegesen 11 000, Beszterce-Naszód megyében 1516, Fehér megyében közel 8 000, Szilágy megyében 10 170, míg Szeben megyében 481./Nagy-Hintós Diana: Iskolahálózat Erdélyben egykor és most. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

A választópolgárok mintegy háromnegyede Traian Basescu államfő hivatalban maradása mellett foglalt állást. A részvételi arány 44 százalékos volt országos szinten, Hargita megyében a szavazati joggal rendelkezőknek alig 27,39 százaléka járult az urnákhoz – ez volt Erdélyben a legalacsonyabb részvételi arány –, 75,98 százalékuk a leváltás ellen szavazott. A Központi Választási Iroda előzetes adatai szerint a szavazók 74,32 százaléka nem értett egyet Traian Basescu államfő leváltásával, 24,9 százalék szavazott a menesztésre. Az erdélyi megyékben a részvételi arány: Szeben – 51,03, Brassó – 50,82, Fehér – 48,34, Temes – 47,7, Kolozs – 47,68%, Arad – 46,3, Hunyad – 45,01, Bihar – 44,86, Beszterce-Naszód – 43,82, Máramaros – 40,60, Maros – 39,71, Szatmár – 33,79, Kovászna – 31,151, Szilágy – 28,44 és Hargita – 27,39%. A magyar lakosságú megyékben tapasztalt rendkívül alacsony részvételi hányad pedig azt bizonyítja, hogy a romániai magyar lakosság kevésbé tartotta fontosnak állást foglalni a népszavazásra terjesztett kérdésben – mondta Markó Béla. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gratulált Traian Basescu államfőnek a népszavazáson való győzelemért, és a reformok folytatását szorgalmazta. „Az Európai Bizottság továbbra is segíti a román intézményeket, hogy eleget tegyenek a csatlakozáskor vállalt kötelezettségeiknek” – sommázott Barroso. Petre Strachinaru, a Demokrata Párt (PD) háromszéki parlamenti képviselője szerint a magyarság szavazatai a referendumon azt mutatják, hogy az RMDSZ már nem ura saját választótáborának. /Hargita megyében alacsony részvétel a népszavazáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 21./

Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István szociológus és Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai munkacsoportjának tagjai, a tanulmány szerzői Csíkszeredában tartottak előadást. Az erdélyi magyar népesség számának 20-30 éves időtávra való előrevetítésével a céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A kutatás egy három szinten elvégzett népesség-előreszámítás. Egyfelől vonatkozik a teljes erdélyi magyar népességre, másodszor a megyék népességére, és harmadszor a 42 oktatási régió népességét számították ki 20-30 évre előrevetítve. Megdöbbenést keltett az az adat, miszerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 332 000, 2032-re pedig 1 008 000 fő lesz. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A romániai népesség elég nagy mértékben csökken, ugyanakkor a magyar népesség csökkenése az országosnál nagyobb arányú. Egyrészt azért, mert a magyar lakosságra hangsúlyozottabban jellemző az elöregedés, mint az ország teljes lakosságára, másrészt az asszimiláció is közrejátszik. A román népesség csökkenése előrevetítve 30 évre 16 százalékos, szemben a magyarság 29 százalékos fogyásával. Ha Temes megye példáját ragadjuk ki a tanulmányból, nagyon kedvezőtlenek a népességi kilátások. A nagymértékű elvándorlás (1992–2002 között 9,9 ezrelékes) és a kedvezőtlen természetes szaporulat (–10,6 ezrelék) következtében 2032-ben a magyarok száma várhatóan a 2002-es érték 50 százalékát sem éri el. A magyar lakosság aránya 4,5 százalékra csökken (2002-ben 7,6 százalékos volt). A csíki régió, a Gyimesekkel és a Kászonokkal kiegészítve: Csík lakossága 120 952 fő, 85 százalékban magyar, 37 % lakik városon, az átlagéletkor 37,7 év. A termékenység és a születéskor várható élettartam is meghaladja az erdélyi magyarokat jellemző átlagot. Húsz év alatt 10,5, a 30 év alatt 15,8 százalékkal esik vissza a népesség. 2032-ben a migrációs veszteség feltehetően 10,3 ezer lesz. A legkedvezőbb a helyzet a Székelyföldön. Ennek egyik magyarázata a falusi népesség nagyobb aránya, kisebb az elvándorlás, magasabb a gyerekvállalási kedv. Székelyföldön fogy a legkevésbé a magyar népesség. Ezzel szemben a dél-erdélyi megyékben: Brassó, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, vagy a Bánságban a magyar népesség várhatóan megfeleződik a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest. 1989 és ‘93 között volt a legnagyobb születésszám-csökkenés, négy év alatt 10 ezerrel csökkent a születések száma. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996–97-es tanévben, a középiskolákat a 2004–05-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009 és 2013 között éri el. Az egyetemista korú népesség 37 százalékkal, 18 700-ról 11 800-ra csökken, tehát mintegy 7000 magyar egyetemistával lesz kevesebb, mint most van. Az oktatási régiókra való előreszámítás segít a döntésben, hogy hol érdemes szórványkollégiumot vagy iskolát megerősíteni, fenntartani, hova érdemes, illetve nem érdemes beruházni. A Sapientia–EMTÉ-n és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen párhuzamos építkezés folyik, helyenként olyan társadalomtudományi, illetve humán szakokkal, amelyek esetében a fiatalok nem igazán tudnak a szakmában elhelyezkedni. /Oláh-Gál Elvira: Interjú Csata István és Kiss Tamás szociológusokkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

Július 6-án Brassó megyébe indultak az immár hagyományos nyári közösségépítő regionális szórványmisszióba a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatói. Ebben az évben kiválasztott területük Fogarasföld, ahol olyan jelentős magyar szigetek és emlékhelyek vannak, mint a Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és Árva Bethlen Kata városa, Fogaras, és a vidék olyan kis közösségei, mint Nagymoha, Kóbor, Dombos, Halmágy, Románújfalu és Sárkány. A tíz napig tartó ifjúsági munka központja Kóbor lesz, ahol a fiatalok közmunkával rendbe teszik a vártemplom környékét. Velük a vidékre látogat a marosvásárhelyi fiatalok Bartha Júlia és Bartha Sándor tanárházaspár által vezetett Habakuk bábcsoportja is. A misszió fontos része lesz Fogaras egyik lakótelepének bejárása és felmérése, a magyarság számbavétele. Július 14-én, Fogarason, az egész vidéket átölelő közösségi találkozó is lesz. Délután közönségtalálkozó lesz a Duna Televízió szerkesztőivel, az igen népszerű Kívánságkosár munkatársaival, Banner Gézával és Horváth Mónikával. A Diaszpóra Alapítvány által szervezett, Vetési László és Sipos-Vizaknai Balázs által vezetett szórványgondozó immár a tizenkettedik ilyen jellegű regionális közösségépítő munka. A fiatalok munkacsoportja az előző években már bejárta Erdély és a Regát szinte valamennyi szórványvidékét: a Barcaság, Bánság, Mezőség, a Kis-Küküllő mente, Fehér, Szeben, Maros, Hunyad megye számtalan régióját, felmérte a legnagyobb veszélynek kitett erdélyi nagyvárosok lakótelepeinek magyarságát, és Bukaresten kívül a Regát kiterjedt területeit is. A teológusok missziója ősszel a Kárpátokon kívüli régiókban, Ploiesti környékén és a Duna mellékén folytatódik. /Fogaras. Kolozsvári teológusok fogarasföldi szórványmisszióban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./