A nagyváradi Szigligeti Ede Társulat tavalyi előadása után február 23-án a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata mutatja be az Indul a bakterházat. Rideg Sándor regényét Tímár Péter dolgozta át, a szatmári előadás szövegét a rendező, Árkosi Árpád is jegyzi. „A tavalyi évadban, Debrecenben már színre vittem ezt a művet. Először fordul elő velem, hogy ugyanazzal a darabbal két egymást követő évadban is foglalkozom” – mondta el Árkosi Árpád rendező, a debreceni Csokonai Színház munkatársa. /Gödri Alpár Béla: A szürreálisabb megoldás. = Krónika (Kolozsvár), 2006. nov. 15./

A Romániai Magyar Dalosszövetség 2006. november 18-án tartotta évi beszámoló gyűlését Kolozsváron. A kórusok, fúvószenekarok több mint száz képviselője volt jelen Szatmártól Sepsiszentgyörgyig. Az évi beszámolót Tóth Guttman Emese elnöknő olvasta fel. 2006-ban Bartók Béla születésének 125. évfordulója tiszteletére a Dalosszövetség a Bartók-év jegyében szervezte tevékenységét. Ebben a szellemben szerveztek Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Nagyenyeden, Tordaszentlászlón a kórustalálkozókat. Ebben az évadban (2005. november – 2006. november) 32 kórustalálkozót tartottak az énekkarok, többnek volt nemzetközi jellege. Gyimesbükkön 2006 áprilisában, a római katolikus templom felszentelésének 30. évfordulóján tartott ünnepséget, ahol 18 énekkar magyar és latin nyelvű kórusműveket énekelt. Májusban Sepsibodokon a XIII. Cantate egyházi zenekar találkozót rendezték a református műemléktemplomban. Májusban a Kolozsvár-monostori református templom énekkara Zsoltáros Énekkari Találkozót szervezett. Júniusban a XVII. Szent László-napi kórustalálkozón vehettek részt az énekkarok Tordaszentlászlón. Júliusban a Kolozs megyei Kisbácsban gyűltek össze a református templom avatásának évfordulóján. Szilágybagoson a negyedik találkozót tartották meg a református templomban. Lehetne sorolni még a települések neveit: Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Méra, Máramarossziget… /Guttman Mihály: /Guttman Mihály: A Romániai Magyar Dalosszövetség évi közgyűlése. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. február/

A romániai magyarság érdekképviseletének olyan kongresszusát volna jó megtartani, amelyen politikai árnyalatoktól és meggyőződésektől függetlenül összegyűl az erdélyi magyarság vezetőinek színe-java. Markó Béla, Tőkés László egyaránt – egyszóval: mindenki. 2003 februárjában Szatmárnémetiben az RMDSZ kongresszusa elsöprő többséggel szavazott az összefogás ellen azáltal, hogy törölte az alapszabályzatából a tiszteletbeli elnöki tisztségről rendelkező részt. Emiatt fogalmazódott meg tételesen a szatmárnémeti Láncos-templomban a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek az RMDSZ kongresszusával párhuzamosan zajló közgyűlésén az egyéb politikai alternatívák lehetősége. A Szatmárnémeti óta eltelt négy év alatt az egység, összefogás helyett a széthúzásnak, a marakodásnak és a civakodásnak lehetünk a szemtanúi, írta a lap munkatársa, Papp Annamária. Románia európai integrációja új helyzetet teremtett a romániai magyarság életében, az RMDSZ programját igazítani kell a megváltozott helyzethez. /Papp Annamária: Nyitás vagy bezárkózás? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Míg Szatmárnémetiben még az erdélyi magyarság egyetlen politikai szervezete próbálta számba venni teendőit, ma Aradon – jóllehet a legnagyobb befolyással rendelkező, de mégiscsak – az egyik tábor gyülekezik. A tábornak ráadásul a másik táborral való választási mérkőzésre kell készülnie. Ezért az aradi tanácskozásnak vívmánykongresszusnak, kampánykongresszusnak kell lennie. A kampányszempontokat szolgálja a helyszínválasztás is. Az RMDSZ az elmúlt három évben az aradi Szabadság-szoborcsoport nőalakjával, Hungáriával hirdette magát. /Gazda Árpád: A szobor árnyéka. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Az 1989. decemberi megalakulását követően az RMDSZ első vezető testülete az Ideiglenes Intéző Bizottság volt. Az Ideiglenes Intéző Bizottság elnöke Domokos Géza, tiszteletbeli elnöke Tőkés László, titkára pedig Verestóy Attila. Az RMDSZ első kongresszusát 1990. április 21–22-én tartották Nagyváradon. A kongresszus konklúziója az volt, hogy az RMDSZ-nek egységesen és önállóan kell fellépnie a romániai politikai környezetben. A kongresszuson már jelentkezett a polarizáltság. Ezt egyfelől Domokos Géza képviselte, akinek elnökké választását elsősorban a helyi és megyei szervezetek támogatták, másfelől Szőcs Géza, aki viszont elsősorban a MISZSZ radikálisabb tagjainak támogatását élvezte. Kompromisszumos megoldással Domokos Gézát az RMDSZ elnökévé, Szőcs Gézát pedig főtitkárává választották. A kettő között mintegy integráló szerepet töltött be a tiszteletbeli elnöknek megválasztott Tőkés László. A kongresszuson megválasztotta a 19 tagú elnökséget, az pedig az RMDSZ alelnökeit: Bodó Barna lett a politikai, Formanek Ferenc a szervezési, Béres András pedig a kulturális alelnök. Az RMDSZ II. kongresszusa: 1991. május 24–26.,Marosvásárhely. Szervezeti reformra tett kísérletet a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége által elkészített szabályzattervezet, amelyet azonban a kongresszusi küldöttek többsége elutasított. A kongresszuson megjelent a „mérsékelt-radikális” ellentét. Az RMDSZ radikálisabb küldöttei a romániai magyarság társnemzeti státusának programba foglalását szorgalmazták, a mérsékeltebb küldöttek egy kompromisszumra kész, kooperatív, Bukarestben elérendő eredményekre koncentráló politizálás mellett tették le a voksukat. Domokos Géza újra az RMDSZ elnöke lett. Szőcs Gézát a kongresszus nagy többséggel a politikai alelnöki tisztségbe emelte, Tőkés Lászlót pedig újból tiszteletbeli elnöknek választották. Az RMDSZ III. kongresszusa: 1993. január 15–17., Brassó. Az RMDSZ-en belül létrehozták a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelő struktúrákat. A belső törvényhozó testület szerepét a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) töltötte be, az operatív vezetés feladata az Ügyvezető Elnökség (ÜE) hatáskörébe került, létrehozták a belső alkotmánybíróság szerepét betöltő Szabályzatfelügyelő Bizottságot. Markó Bélát választották elnöknek, Tőkés Lászlót ismét tiszteletbeli elnöknek. A kongresszus úgy határozott, hogy két éven belül meg kell szervezni a belső választásokat. A platformok nagyobb szerepet kaptak. Az RMDSZ IV. kongresszusa: 1995. május 26–28., Kolozsvár. Az alapszabályzatban történt módosítások – az Operatív Tanács hatáskörének növelése, a Területi Képviselők Tanácsa (TEKT) létrehozása, a szövetségi elnök hatáskörének bővítése – az RMDSZ-en belüli belső pluralizmus rovására, a pártosodás irányába tett lépés első jelei voltak. Az előző kongresszuson előírt szervezeti tisztújítást nem szervezték meg. Három személy jelöltette magát a szövetségi elnöki tisztségre: Markó Béla, Borbély Imre és Kónya Hamar Sándor. Az előbbit 226 szavazattal újból elnöknek választották, míg ellenfelei 51, illetve 57 szavazatot szereztek. Tőkés Lászlót a kongresszus negyedszer is megerősítette tiszteletbeli elnöki tisztségében. Az RMDSZ V., rendkívüli kongresszusa: 1997. október 3–4., Marosvásárhely. A kongresszuson megfogalmazták az RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési prioritásait. A dokumentum elfogadására megkésve került sor, figyelembe véve, hogy az RMDSZ gyakorlatilag már egy éve a kormánykoalíció tagja volt. Az RMDSZ VI. kongresszusa: 1999. május 15–16., Csíkszereda. Az RMDSZ belső ellenzéke kísérletet tett több változtatás elfogadtatására. Ezek elsősorban az RMDSZ Erdély-centrikus politizálásának kialakítását célozták, valamint a több éve húzódó tisztújítás kérdését rendezték volna. A javaslatok közül néhány bekerült a programba is: az Erdély-központúság és az erdélyi regionális érdekek hangsúlyozása. A tisztújításra azonban nem került sor. A kongresszuson a tisztségben levő elnököt, Markó Bélát újraválasztották a küldöttek 274 szavazatával, míg ellenjelöltje, Kincses Előd 157 szavazatot szerzett. Az RMDSZ VII. kongresszusa: 2003. január 31–február 2., Szatmárnémeti. A belső ellentétek és a már tíz éve elhalasztott belső választások töréshez vezettek. Gyakorlatilag ezen a kongresszuson indult el a belső ellenzék kiválásának folyamata, ami mára több, az RMDSZ-en kívüli politikai szervezet – MPSZ, SZNT, EMNT – létrejöttét eredményezte. A kongresszuson megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget, a TEKT mellett pedig létrejött a Platformok Konzultatív Tanácsa. Határozat született a belső választásoknak májusig történő megtartásáról, bővült az Operatív Tanács létszáma. Újraválasztották a szövetségi elnököt, Markó Bélát. /Márton János politológus: Kongresszustörténelem. RMDSZ-kongresszus. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Első alkalommal szervezték meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület fotókiállítását a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában. Kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szecselevárosi, révi, nagyváradi és gyergyói természetképeket tekinthettek meg az érdeklődők. A tervek szerint a tárlatot kétévente fogják megszervezni. Az EKE tárlat képeit megtekinthették már Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Torockószentgyörgyön is, nemsokára a nagyváradiak, a szatmáriak és a nagybányaiak is láthatják a felvételeket. /D. I. : EKE tárlat a Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

2006 utóján Egerben jelent meg Gál Elemér Héthavas című történelmi regénye. Írója Csíkszék, Zsögöd szülötte, tanári évtizedeit Szatmárnémetiben töltötte, 1994-et követően pedig Egerben telepedett le, székely voltát mindenkor büszkén vállalta. Jelenleg le akarnak beszélni történelmi múltunkról, mások akarják megmondani nekünk, kik vagyunk, ki akarják törölni tudatunkból nemzeti sajátosságainkat. Ezzel szembeszállni kötelessége minden nemzethez tartozó embernek, vallja Gál Elemér. Ami kicsinyben a székelységgel történik, az nagyban is bekövetkezhet Magyarországon a magyarsággal is. A magyar nemzet – a székelységgel együtt – már átélt jó néhány vészes korszakot. Vesztett csaták, háborúk után, bár nagy véráldozattal, de mindig bekövetkezett az újjászületés. Ez késztette őt történelmi regényírásra. A rabonbánokról a Csíki Székely Krónikában volt szó, amelyet 1796-ban szerkesztettek. Szádeczky Lajos történész szerint hamisítvány. Azonban Szabó Károly történész 1854-ben a Krónika hitelességét védelmébe vette, kiállt mellette Balássy Ferenc is. Napjainkban Szőcs István író tárja fel a Krónika hitelességére utaló bizonyítékait. /Máriás József: Ahol a kövek is beszélnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

Az aradi RMDSZ-kiértékelésben nem lehet elvonatkoztatni a legutóbb, Szatmárnémetiben szervezett kongresszustól, hiszen ekkor olyan horderejű döntés született, amely máig is kihatott az erdélyi magyar politikai erőviszonyokra. A tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésével az RMDSZ mellékvágányra szorította Tőkés László református püspököt. A terv azonban csak félig-meddig bizonyult sikeresnek az RMDSZ-vezetők szempontjából: azóta kényelmessé váltak a Szövetség testületeinek ülései, ugyanakkor az azóta Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács élére választott Tőkés Lászlót nem sikerült politikailag semlegesíteni. Mi több az elmúlt négy évben Tőkés „egyedül a világ ellen”-szerű rokonszenves ellenzéki szerepben tetszeleghetett. A Tőkés nélküli RMDSZ az elmúlt négy év alatt gördülékenyebben, folytathatta útját, aminek Borbély Tamás újságíró szerint a romániai magyar közösség rengeteg hasznát látta. A PSD-vel kötött szövetség eredményesnek bizonyult, hiszen Adrian Nastase miniszterelnöksége alatt számos kisebbségi jogot sikerült kivívni. Hatalmas sikernek számított az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, illetve a kétnyelvű településnév-táblák kifüggesztése. Az erdélyi megyék, beleértve a magyar közösségeket és egyházakat, rengeteg pénzt kaptak a központi költségvetésből. Az RMDSZ-nek tehát nincs miért szégyenkeznie. A szervezetnek két lényeges kihívással kellene szembenéznie. Az egyik a Tőkés-probléma kezelése. Az RMDSZ mindig akkor volt sikeres, amikor integrálásra, nem pedig kizárásra törekedett. A másik probléma: Markó Béla újabb mandátumot kap az aradi kongresszuson. Tizennégy éve tölti be az RMDSZ elnöki funkcióját, az emberek ezt megunták. „az unalom hatása alatt a választók rásütik a diktátor jelzőt”. Az újságíró szerint a szervezeten belüli középkorú és fiatal generáció reformkísérlete szánalmasan kevés eredményt produkált. Megoldást jelenthet, ha a kongresszus után az RMDSZ Markó helyett két-három fő „üzenethordozó” politikusra bízza azt a feladatot, amit az RMDSZ elnöke eddig egyedül próbált ellátni. /Borbély Tamás: Számvetés ideje. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

„A csatlakozási tárgyalások során a kormány igyekezett eltitkolni a romániai magyar kisebbség problémáit, többet beszéltek a drogokról és a cigánykérdésről, mint az erdélyi magyarok problémáiról” – bírálta Tőkés László püspök Szatmárnémetiben a Brüsszelben tevékenykedő erdélyi magyar politikusok munkáját. A szatmárnémeti egyházmegyei presbiteri konferencián a 44 egyházközségből mindössze 14 képviseltette magát. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartott ünnepi istentiszteletet, majd Sipos Miklós, a szatmári egyházmegye esperese sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a presbiteri szövetség rendezvényén ilyen alacsony létszámban jelentek meg az érintettek. Az esperes beszámolt arról, hogy a szatmári egyházmegyében – Szatmár megyében két egyházmegye működik – eddig 3300 aláírást sikerült összegyűjteni Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselői jelöltségének támogatására, tíz gyülekezettől viszont még egyetlen aláírást tartalmazó ív sem érkezett. „A politikum kihasználja az egyházat, elvárja, hogy engedelmes szavazópolgárok legyünk, de mi választópolgárok akarunk lenni! Eddig a politikusaink egyszerűen csak eldöntötték, ki képviseljen minket, most viszont magunk választhatjuk meg azt az embert, aki kiáll ügyünkért, akár az Európai Parlamentben is” – buzdította Tőkés László püspök támogatására az egybegyűlteket /Babos Krisztina: Megrótták a presbitereket. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

A gépkocsivezetés elméleti tudnivalóit még románul tanuló, de januárban már magyarul vizsgázó szatmárnémeti vizsgázók ugyan nem értek el átmenő pontszámot, de az azóta bevezetett magyar nyelvű képzés eredményeképpen a februári vizsgán a magyarul tanulók 90 százaléka sikeresen vizsgázott, ezzel duplájára – 20-25-ről 50 százalékra – emelve az átjutási arányokat Szatmáron. A márciusi vizsgán már majdnem minden magyar átment, amivel az átlag 70 százalékra nőtt. /Anyanyelven sikeresebbek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A szatmárnémeti múzeum centenáriuma alkalmából veretett ezüst emlékéremmel tüntette ki Bura László ismert pedagógust, főiskolai tanárt, nyelvészt, közírót, a harmincnál több helytörténeti, egyházi, pedagógiai, nyelvészeti és más témájú könyv szerzőjét 75. éves születésnapja alkalmából. A találkozón, amelyen Szabó István megyei tanácselnök és Riedl Rudolf alprefektus is jelen volt, Viorel Ciubota igazgató adta át a kitüntetést. /Ezüst Bura Lászlónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Közösen ápolná a jövőben szabadságharcos Bem apó emlékét a lengyelországi Tarnov és a Szatmár megyei Szamoskrassó. Kevesen tudják, hogy 2000-ben Szamoskrassón Bem-emlékmúzeumot hoztak létre. A múzeumot az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából Tarnovról, Bem apó szülővárosából érkező vendégek látogattak meg azzal a céllal, hogy együttműködjenek a partiumi településsel. Megegyeztek abban, hogy december 8–9-én Bem-emlékünnepséget szerveznek Szatmárnémetiben és Szamoskrassón. Szamoskrassón ekkor ünnepelik a múzeum alapításának 7. évfordulóját. A későbbiekben időszakos kiállításokkal mutatkozna be a Tarnov Szatmár megyében. Bem tábornok, az 1848-as szabadságharc idején Erdélyt is bejárta. Bem tábornoknak 1998-ban állítottak emléktáblát Szamoskrassón, Lengyelország nagykövete jelenlétében. Az emlékszobát két évvel később nyitották meg, a forradalom helyi relikviáit és a Bem alakjához fűződő tárgyakat állították ki. A jelenleg látogatható kiállítás anyagának nagy része Tarnovból származik. /Gergely Gizella: Találkozások Bem apóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Veres István Tollhegy című könyvét mutatják be Szatmárnémetiben, mely az újságíró 2006-ban megjelent publicisztikáit tartalmazza. Az írások közül néhány cím: Ma is védenünk kell nyelvünket, Nem könnyű az RMDSZ-nek, Miért nem tudunk ünnepelni?, Korrupció fent és lent, Autonómia az autonómiában. A Tollhegy az első kötete annak a sorozatnak, amelyet a Szatmári Magyar Hírlap – melynek Veres István főszerkesztője – kíván megjelentetni a következőkben. Elsősorban olyan írásokról van szó, amelyek a magyar kultúrát, ezen belül is a szatmári értékeket, hagyományokat szolgálják, ápolják. /Sike Lajos: Tollhegyen a szűrünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A Versünnep vetélkedőt idén Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére hirdette meg a Versünnep Alapítvány Zenéről a magyar költészetben alcímmel. Az erdélyi elődöntőt a hét végén Marosvásárhelyen tartották. A Duna Televízió, a Katolikus Rádió és a Magyar Rádió társzervezésében létrejött rendezvényre mintegy harmincan jelentkeztek magyar költők műveivel. Kolti Helga színművész, a Versünnep Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, a Versünnep iránt nagy az érdeklődés. A marosvásárhelyi megmérettetésen valamennyi erdélyi színház képviseltette magát. A középdöntőt április 13–14-én tartják Balatonfüreden, a döntőt Szatmárnémetiben rendezik meg április 27-én. /Antal Erika: Versmondók versenye. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

A színházi „társulat kurvára le van robbanva. Színházi nemzet vagyunk, szeretünk komédiázni? Szeretünk. Lógó nép vagyunk, szeretünk fennakadni? Szeretünk. ” „Nyughatatlan nép ez. ” „A fene megette, ha van ötvenhatja, és van hozzá egy kaposvári színháza, ha van hozzá egy szatmárnémeti teátruma. Ha van kortársilag egy Háy Jánosa, ha van forradalmilag egy Tóth Ilonája” – írta Lokodi Imre, a lap munkatársa. Gyalázkodó sms-eket és e-mailek tucatjait kapta 56-os előadása kapcsán a kaposvári Csíky Gergely Színház, az „56 06/őrült lélek vert hadak” című produkció és az igazgató ellen egy budapesti jogászprofesszor személyiségi per indítását kezdeményezte. /A darabban ugyanis az 1956-os forradalom után kivégzett Tóth Ilona gyilkosként szerepel. / „Az író – ha jól értem – azért akasztani való, mert egy olyan hősnőhöz merészkedett nyúlni, aki jobboldalilag már rég le van nyúlva” – így a cikkíró. Szatmárnémetiben pedig tavaly felháborodtak, mert trágár szavak hangzottak el Háy János darabjában, a cikkíró szerint „világosan meg volt mondva, liberálisan trágár szavakból nem nevelünk kultúrnemzedéket. ” /Lokodi Imre: Volt már pestisjárvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

A magyar kormány új nemzetpolitikai koncepciójáról, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó, közösségépítést szolgáló normatív támogató és fejlesztési politikáról tanácskoztak március 22-én Bukarestben a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH), az erdélyi önkormányzatok, gazdasági, oktatási intézmények és civil szervezetek képviselői. A romániai magyar nagykövetség által szervezett találkozón Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója előadásában rámutatott, az elmúlt tizenöt évben kialakult támogatáspolitikához, beteg intézményrendszerhez brutálisan kellett hozzányúlni, mivel az nem a hatékonyság elvein, hanem a személyes politikai kapcsolatokon alapult. Az új helyzet, az új szabályok új stratégiát igényeltek. A magyar kormány célja a felzárkózásban, a modernizációban segíteni a határon túli magyar közösségeket, a felzárkózás vagy a leszakadás a tét. Erre a célra a költségvetés az eddigi 2,5 milliárd forintot biztosítja, amelynek 40 százaléka a romániai magyar közösségekhez jut. Az új koncepció szerint a Szülőföld Alap pályázati lehetőséget biztosít az oktatás, a kultúra és a tudomány területén, emellett megmaradnak a normatív támogatások is, melyekbe beletartoznak az identitásmegőrző programok vagy a kedvezménytörvény lebonyolítása is. A rendszer új pillére az uniós forrásokon alapuló fejlesztéspolitika, amely magába foglalja a külhoni magyarok lehetőségekről való tájékoztatását, versenyképességüknek növelését vagy a források biztos megszerzésére való felkészítését. A 2007 – 2013 időszakban 383 milliárd eurós nagyságrendben lehet pályázni uniós projektek finanszírozására. Ehhez kapcsolódva Rajnai Gábor, a MeH előadója elmondta, a határok is új funkcióhoz jutottak: immár nem elválasztanak, hanem összekötnek, közös tervezési lehetőségeket, régiók összekapcsolását kínálják fel. Ezt vázolta Székely Edit is. Csutak István volt integrációs államtitkár szerint a Magyarországról eddig kapott pályázati pénzek nagy részét nem hatékonyan költötték el, sőt, több esetben a pályázatban foglalt céltól eltérő módon használták. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere szerint, ha fejlesztési stratégiákról beszélünk, nem a gazdasági vonatkozásból kell kiindulni, hiszen „tizenhét év küzdelme nagyrészt arról szólt, hogy magyarul kell beszélni, a magyar kultúrát kell megtartani. Nekünk erről szól az életünk, és a gazdasági megközelítés ennek csak az eszköze. Aki így érzi jól magát, marad, más elmegy” – mondta Csegzi. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette, a nemzetstratégiai céloknak a székelyföldi határokon belül kell megvalósulniuk. Ezért jött létre az általa elnökölt Szövetség a Székelyföldért Egyesület. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa, Biró A. Zoltán szerint az eddigi támogatáspolitika néhol identitás-megőrzési vonalat követett. „Az a váltás, ami ma körvonalazódik, nagyon fontos. A magyar népesség hátrányos helyzetben van, ami az oktatást, önmenedzselést illeti. ” – mondta el Biró, aki szerint máris megkezdődött egy generációs váltás. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere megállapította, hogy a hármas határ nyújtotta lehetőségek, amelyekben hittek, nem hoztak sok hasznot, mivel nem volt közös stratégia és komoly infrastruktúra-fejlesztés. Törzsök Erika az ÚMSZ-nek nyilatkozott: „a nemzeti csőlátás, az önkéntes szegregáció sehová nem vezet. 2007. január 1-jétől Románia is az EU tagállama, és ez azt hozta, hogy a magyarság több mint kilencven százaléka azonos gazdasági, politikai és bizonyos értelemben jogi keretek közé került. Ez egy nagy kihívás, nagy lehetőség, ezzel a helyzettel meg kell tanulni jól gazdálkodni, hiszen jelentős források érkeznek a térségbe. Ugyanakkor Magyarországon tudjuk, hogy a kisebbségi létből adódó hátrányokat elsősorban az oktatás, a kultúra, a tudomány területén a támogatáspolitika adta eszközökkel meg kell tudni oldani. ” /Mihály László: A tét most a felzárkózás vagy a leszakadás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Új erdélyi rádióstúdió indítását tervezi az RMDSZ által az Erdélyi Magyar Televízió működtetésének céljával 2004-ben létrehozott Janovics Jenő Alapítvány. Kelemen Attila, a projekt megbízott felelőse elmondta: a marosvásárhelyi stúdió kialakítására az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvánnyal köt szerződést a Janovics Alapítvány. A projekt keretében a Communitas 200 ezer lejt fordít a stúdió műszaki berendezésének beszerzésére és infrastruktúrájának kiépítésére, a rádió működésének biztosítására pedig évente további 400–500 ezer lejt szánnak. A berendezés a Communitas tulajdonát képezi majd, a Janovics Alapítvány pedig teljes körű, díjtalan használati jogot kap a különféle eszközök igénybevételére. Kelemen szerint az, hogy a projekt kezdeményezője az RMDSZ, nem jelenti azt, hogy a rádió a politikai propaganda eszköze lesz. Csép Sándor, a Janovics Jenő Alapítvány egyik alapító tagja a Krónikától értesült az Erdély FM létrehozásának tervezetéről. Felháborítónak tartja, hogy közel egyéves szünet után, 2006 decemberében tartott legutóbbi alapítványi ülésen egyáltalán nem volt szó produkciós rádióstúdió létrehozásáról. Sajnálatosnak tartja, hogy az alapítvány mára kizárólag az RMDSZ kézi irányítású érdekérvényesítő eszköze lett. A Janovics Jenő Alapítvány 2004 őszén meghívásos pályázaton kapott 300 millió forintot az erdélyi egész napos magyar televízió létrehozására. 2005. december 15-én elfogadott határozatával a Gyurcsány-kormány beleegyezett abba, hogy a 300 millió forintot az eredeti tervektől eltérően erdélyi magyar rádióhálózat létrehozására és televízióstúdiók támogatására fordítsák. Sem Rostás-Péter István, a közszolgálati rádió kolozsvári stúdiójának főszerkesztő-helyettese, sem pedig Orbán Katalin, a magyar szerkesztőség vezetője nem tud semmiféle megkeresésről az Erdély FM részéről. Irsay Miklós projektvezető /Paprika Rádió, Kolozsvár/ információi szerint az Erdély FM hírügynökségi szerepet töltene be. „Bennünket megkeresett Kelemen Attila. Bármilyen együttműködésre nyitottak vagyunk az Erdély FM-mel, de konkrét idősávokról még nem esett szó” – mondta el Erdei Róbert, a City Rádió /Szatmárnémeti/ társtulajdonosa és kereskedelmi igazgatója. A Partium Rádió /Nagyvárad/ főszerkesztőjét két-három hete néhány perces beszélgetés erejéig keresték meg, és tájékoztatták az induló Erdély FM terveiről, konkrétumokról azonban nem esett szó. „Öntől hallok erről először” – reagált a Krónika megkeresésére Nagy István, a Gaga Rádió /Marosvásárhely/ igazgatója. Balázs Árpád, a Príma Rádió /Székelyudvarhely/ felelős szerkesztője elmondta: nem értesült az induló új rádióról, és senki sem kereste fel a műsorajánlattal. Kovács Zsolt, a Sláger Rádió /Sepsiszentgyörgy/ felelős szerkesztője elmondta: nem keresték meg ezzel az ajánlattal. „Hallottam az új rádióról, de hivatalosan még nem kerestek meg minket” – nyilatkozta Günther Ottó, a csíkszeredai Fun FM főszerkesztője. /Hangol a Nagy Testvér. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./

Hatósági támogatás hiányában megfeneklett a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Közművelődési Társaság és a Bíró Lajos Ökológiai Társaság rákszűrésre irányuló kezdeményezése. A két egyesület a Szatmárnémeti mellett lévő Szatmárudvariban akart kutatásokat folytatni, a községben ugyanis feltűnően gyakoriak a rákos megbetegedések. Az országos statisztikai adatok szerint Szatmár megye vezető helyen áll a daganatos megbetegedések terén, a gyomor-, a tüdő- és a vérrák a leggyakoribb rákbetegség. /Babos Krisztina: Bújócska a rákszűréssel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Március 24-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átadták a Magyar Örökség-díjakat. A díjazottak között voltak a szatmári irgalmas nővérek is, akik „szolgáló szeretetükért” kapták az elismerést. A szatmári irgalmas nővérek különféle iskolatípusokat működtettek óvodától a tanítóképzőig, árvaházakat és internátusokat tartottak fenn a leányifjúság nevelésére. Kezdettől dolgoztak a város kórházaiban is. /Magyar Örökség-díjat kaptak a szatmári irgalmas nővérek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 1./

Szatmárnémetiben befejeződött az országos lelkészértekezlet. „A gyűlölet szülte mocsok” – így nevezte Tőkés László református püspök a református egyház ellen irányuló támadásokat, amelyek a világhálós fórumokon, de az írott sajtóban is megjelentek az utóbbi időben. A szatmárnémeti Láncos templomban április 12-én befejeződött kétnapos országos lelkészértekezleten Tőkés László azokra az írásokra utalt, amelyek egyebek mellett az Erdélyi Riportban, valamint az Új Magyar Szóban is megjelentek a püspök európai parlamenti jelölése kapcsán. „Én csak hoztam a pénzt az egyháznak, és soha nem vettem el belőle. Máról holnapra élek, még bankszámlám sincs” – reagált Tőkés László a világhálós fórumok egyikén megjelent vádaskodásokra, miszerint a püspök saját EP-választási kampányára használja az egyházkerület pénzét. Pap Géza bejelentette: a kolozsvári protestáns teológiai intézet akkreditálása ügyében egyeztetéseket kezdeményeznek az oktatási minisztériummal. /Babos Krisztina: Az egyház védelmében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

A Szatmár megyei római katolikus püspökség le akarja bontani a Szatmárnémeti központjában fekvő nyári színházat. A székesegyház mögötti udvaron az 1960-as években kialakított szabadtéri színház helyén föld alatti parkolóház, illetve bevásárlóközpont létrehozását tervezi az egyház, mivel tavaly visszakapták a területet. Jelenleg Szatmárnémetiben a nyári színház az egyetlen olyan létesítmény, ahol nagyszabású rendezvényeket lehet szervezni, ugyanis a városnak nincs sportcsarnoka, és az Északi Színház és a művelődési ház befogadóképessége meglehetősen kicsi. „A püspökség már bemutatta a tanácsosoknak a székesegyház udvarára vonatkozó átszervezési terveit, hogy ezeket bevehessük a városrendezési tervbe. A zárt udvart megnyitnák a főtér, illetve a régi poliklinika irányába, így létrehoznának egy átjárót, ami beleillik a városrendezési tervbe” – nyilatkozta Ilyés Gyula polgármester. Kifejtette, jövőre az önkormányzat egy másik szabadtéri színház építését tervezi, ezzel szeretnék pótolni a várost ért veszteséget. /Babos Krisztina: Színházat bont az egyház. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

Visky S. Béla beszámolt a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) április 11–12-én, Szatmárnémetiben tartott üléséről. A RORLÉSZ alapszabályzatát 1993-ban fogadták el Kolozsváron az Országos Lelkészértekezleten. Pap Géza püspök kifejtette: „Visky S. Béla úgy gondolja, hogy akkor szolgálja a református egyház ügyét, ha a világ elé teregeti a szennyest. ” Továbbá: „Saját fészkébe piszkolt. ”Tőkés László püspök beszédében szintén kitért Visky S. Bélára, felsorolva cikkeit. A püspök szerint Visky az ellenpárt embere, teológusruhába bújt bérenc, a román nacionalizmus szövetségese. Nagy József feketegyarmati lelkipásztor felszólalásában elmondta: amikor ellene mert mondani Tőkés Lászlónak, az egyházfő ilyen utasítást adott esperesének: „Úgy intézd a fegyelmit, hogy ami fehér, az is fekete legyen!” Válaszában Tőkés László püspök tagadta, hogy fegyelmi indult volna nevezett lelkipásztor ellen. Nagy József kijelentette: „Hazudik, püspök úr!” Visky S. Béla negyedórás beszédében válaszolt az ellene felhozottakra, hangsúlyozva, huszonkét évi lelkipásztori és tanári szolgálata alatt soha nem volt a legcsekélyebb konfliktusa sem a kollégákkal, sem pedig egyházi elöljáróival. Visky hangsúlyozta véleményét: „Vezetőink politikai ellenpárttá degradálták egyházunkat”, továbbá „egyházfőinknek kétségbeejtően torz az egyházfelfogásuk. ” /Visky S. Béla: Ki őrzi itt a látszatot? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 19./

Csáth Géza Janika című drámáját mutatja be április 20-án Szatmárnémetiben az ottani Északi Színház Harag György Társulata Bérczes László rendezésében. Szabó Tibor A pincér dalai című egyéni előadóestje lesz április 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színház kamaratermében. A pincér dalai szövegkönyvét Tompa Andrea és Fehér Csaba írta. /Márton Éva: A Janika Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

A rendszerváltás óta először nyílt olyan könyvesbolt Szatmárnémetiben, amely igényes válogatásban kínál magyar nyelvű könyveket a vásárlóknak. A Korona Könyvesház a belvárosban, a Római Katolikus Pasztorációs Központ udvarában működik. Balog Zoltán, a könyvesház egyik tulajdonosa. A tervek szerint fél év múlva antikvárium nyílik az épület pincehelyiségében. /Babos Krisztina: Magyar könyvesbolt Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Huszonnyolc önkéntes házibeteg-gondozó könnyíti meg ezentúl a Szatmár megyei idős, beteg személyek mindennapjait. A megyei Caritas-szervezet az elmúlt egy évben vállalkozó szellemű, segítőkész önkénteseket toborzott az önkormányzatok, illetve az egyházak segítségével. A Caritasnak öt településen működik beteggondozó szolgálata, mostantól az önkéntesek is besegítenek: kiváltják a gyógyszereket, elintézik a házból kimozdulni nem tudó betegek hivatali ügyeit, főként társaságot biztosítanak a többnyire magányos, idős személyek számára. Az akciónak sokkal nagyobb sikere volt vidéken, mint Szatmárnémetiben. Szatmárnémetiben sok esetben maguk a rászorulók ellenezték, hogy önkéntes beteggondozó járjon hozzájuk, mivel féltek attól, hogy idegent beengedjenek a lakásukba. /Babos Krisztina: Vidéken könnyebb a Caritas dolga. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Április csaknem mindegyik napjára időzített előadást a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a Háromszék Táncegyüttes mellett működő mozgásszínházi műhely. A fiatal színészekből álló csapat április 24-25-én Budapesten lép fel a Dokk, a Párcipő és az Éden című produkciókkal, hazatérve pedig több előadást mutatnak be a Szent György Napok közönségének, szabadtéren is. A hónapot Kolozsváron zárja az M Stúdió. Az M Stúdió erdélyi turnéról tért haza nemrég legújabb előadásával, Örkény István Tóték című abszurd drámáját Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben is telt ház előtt játszották. Az M Stúdió május elején Gyergyószentmiklóson is bemutatja az előadást, a Kisebbségi Színházak Kollokviumán. /Kovács Zsolt: Egy tragikusabb Tóték. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Az illetékesek cáfolták azokat a Szatmárnémetiben terjedő híreket, melyek szerint „kilakoltatják” a város legnagyobb magyar középiskoláját, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, mert az épület visszakerül a református egyház tulajdonába. Az ingatlan átadásának igényét Tőkés László fogalmazta meg. A püspök úgy vélte: nemcsak jogilag, de ténylegesen is vissza kell szolgáltatni a Református Gimnáziumnak az iskolaépületet. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint szóba sem kerülhet a Kölcsey elköltöztetése, hisz már korábban konszenzus jött létre az egyházzal, hogy az iskola jelenlegi helyén marad. /Sike Lajos: Vita a Kölcsey-gimnázium épületéről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25/

Közös fejlesztési stratégiát dolgoz ki Szatmárnémeti város és Kárpátalja régió önkormányzata. „Ki kell használjuk régióink kedvező geopolitikai adottságait” – hangsúlyozta Viorel Solschi projektvezető, Szatmárnémeti alpolgármestere. /Babos Kriszina: Román–ukrán stratégia. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./