Az ártámogatott gyógyszerekért való rohangálás, sorban állás az EU-csatlakozás után sem szűnt meg. Az új kedvezményes gyógyszerlisták sok patikába nem jutottak el. Arra hivatkozva, hogy még nem egyeztek meg az egészségügyi biztosítóval, jelenleg nem írnak fel kedvezményes gyógyszereket betegeiknek a háziorvosok Szatmárnémetiben. Marosvásárhelyen ártámogatott és ingyenes gyógyszerek csak bizonyos patikákban kaphatók. A patikák többségéből még múlt év karácsonya előtt elfogyott a pénz, s idén lassan tíz napja azért nincs ártámogatott és ingyenes gyógyszer, mert a gyógyszertárak többsége későre kapta meg a számítógépes programot, amely nélkül lehetetlen a vények kiszolgálása. /Hol pénz nincs, hol pedig gyógyszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Aránylag kevesen tudják, hogy nemcsak román, hanem magyar görög katolikusok is élnek Erdélyben. Legnagyobb közösségük Szatmár megyében (az Ugocsával, Kárpátaljával határos részeken) van, ahol számuk meghaladja a 11 ezret. Csupán a szatmárnémeti Szent Miklós egyházközséghez közel háromezren tartoznak, de több száz fős gyülekezetük van Sárközújlakon, Kökényesden, Csedregen, Nagypeleskén, Lázáriban, Mikolában, Túrterebesen és még számos településen. Tíz parókiájukon ugyanennyi pap és egy segédlelkész szolgál, további két teológiát végzett fiatal felszentelésére két éve várnak. Templomaik száma meghaladja a húszat, köztük vannak olyanok, amelyek mind építészetileg, mind pedig egyház-művészetileg igen jelentős értéket képviselnek. Minderről többet lehet megtudni abból a könyvsorozatból, amely az új esztendővel együtt indult útjára, Romániai magyar görög katolikus templomok címmel. Az első kötetben Terdik Szilveszter és ifjabb Pallai Béla a nagypeleskei templomot mutatja be. /Sike Lajos: Magyar görög katolikus templomok Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem szatmári kihelyezett tagozatának épületét már a tavalyi évben elkezdték felújítani, idén az egyetem finanszírozásából az épület teljes belső részét újítják fel, tájékoztatott Végh Balázs Béla, az intézmény vezetője. /(bodnár): Teljesen felújítják a Babes–Bolyai szatmári tagozatának épületét. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 11./

Több olyan író van, akik valamilyen módon kapcsolódnak a történelmi Szatmár megyéhez. Bródy Sándor évente többször meglátogatta a Szatmárnémetiben a családi házat, ahol édesanyja élt. Szerette Bródy Sándor ezt a várost, és ennek több művében adott hangot. Dénes Sándor /Mikola, 1880- Auschwitz, 1944/ a XX. század eleji szatmárnémeti szellemi életnek egyik vezéralakja volt, kiváló újságíró Tárcái, novellái, színpadra írt munkái, riportjai népszerűek voltak. A huszadik század első harmadának egyik legnépszerűbb írója Markovits Rodion éveken át a Szamos című lap munkatársa volt. A Szibériai garnizon, az Aranyvonat, Sánta farsang című regényei nagy népszerűséget szereztek neki, műveit 14 nyelvre fordították le. Szép Ernő is gyakori vendége volt Szatmárnémetinek, édesapja évtizedeken át a szatmárnémeti zsidó hitközség titkára volt. Kaczér Illés /Szatmárnémeti, 1884. okt. 10. – Tel-Aviv, 1980. márc. 20./ első novellái a Szamos napilapban jelentek meg. A Füst című vígjátékát 1908-ban tűzte műsorára Heves Béla színigazgató szatmárnémeti társulata. A sikeres ősbemutató után fővárosi és vidéki színházak is játszották a darabot. Kolozsváron A kolozsvári Magyar Színház mutatta be Megjött a Messiás, Tűz, Gólem ember akar lenni c. drámáit. év 1924-től Csehszlovákiában élt. Később áttelepült Budapestre, ahol az Újság, a Pester Lloyd, a Nyugat közölte munkáit. Kaczér Illés Izraelbe települ, ahol trilógiát ír Ne félj, szolgám, Jákob (Tel-Aviv, 1952) címmel, amely a magyar zsidóság történelmi regénye. /Csirák Csaba: Kaczér Illés Szatmárnémetiről írt regénye. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 11./

Az ottani püspökség újraalakulásáig a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szerves része volt a kárpátaljai római katolikus egyház. A második világháború után a szatmárnémeti püspök nem látogathatott a Szovjetunióhoz tartozó kárpátaljai egyházközségekbe, egyházilag mégis a szatmári püspökséghez tartoztak. Ilyen helyzetben nagy feladat volt 1990 után az újjászervezés, amelyben egy plébános, Schönberger Ferenc is tevékenyen részt vett. Schönberger Ferenc /sz. Túrterebes, 1938. márc. 4./ 13 gyermekes, vallásos családban élt. Világháború, államosítás, deportálás, kényszermunka a Duna–csatornánál, ebben a családnak is része volt. Schönberger Ferencet 1964–ben szentelte pappá Márton Áron. Három évig Szaniszlón szolgált, amelynek fíliája Érkörtvélyes volt. Különböző helyeken működött, majd vállalta, hogy segít a kárpátaljai római katolikus egyházban talpra állításában. A kárpátaljai katolikus egyház helyzete igen érdekesen alakult a történelem folyamán, 1804 óta ugyanis a szatmári egyházmegye szerves részét képezte ez a tájegység. Trianon, majd a Szovjetunió megalakulása több részre szakította az egyházmegyét, és 1990 után nagyon komoly munka várt azokra, akik újjászervezték a kárpátaljai egyházi életet. 1944-ben megszűnt a papok odahelyezése, és betiltották az egyházi oktatást is. A szatmári püspök nem látogathatott oda, a vikárius intézte az ügyeket. A kapcsolattartás évtizedekig nem is létezett. Először az egyházmegye vezetősége titkos küldötteken keresztül próbálkozott vele, de látták, mekkora veszélyt jelent ez a dolog, nem volt más lehetőség, mint sorsára hagyni a kárpátaljaiakat. Reizer Pál volt hosszú évtizedek után az első püspök, aki – a rendszerváltás után – átlátogatott Kárpátaljára. Akkorra Kárpátalján mindössze kilenc plébános maradt, közülük ketten, idős koruk miatt, már csak otthon tudtak misézni. Ötvennégy plébánia van Kárpátalján, és mindegyikhez legalább öt–hat filia tartozik: legtöbbször háromba ezek közül is el kellett vasárnap látogatni. Schönberger Ferenc először Rahóra kapott kinevezést, 13 hónap után Munkácsra került, majd Ungvár környékére ment, ahol szórványban élő hívekből kellett egyházközségeket újjászervezni, Császlócon és Nagygejőcön. Voltak olyan helységek Kárpátalján, ahol havonta egyszer tartottak misét 1989 előtt, mert kilenc papnak igencsak megerőltető feladat volt elvégezni ennyi szolgálatot. Például a kaszonyi atya, Károlyi Lajos – tavalyelőtt halt meg – csütörtökön útnak indult. Végigjárta Dél–Kárpátalját, tizennyolc helyen misézett, gyóntatott, áldoztatott, keresztelt, esketett, ott aludt, ahol éppen ráesteledett. Szerda este érkezett haza, másnap aztán ismét ugyanúgy útra kellett kelnie. Ilyen viszonyok mellett elkelt a segítség. Mára viszont több, mint tíz papot szenteltek fel Kárpátalján, és a magyarországi ferencesek is kusztodiát létesítettek Nagyszőlősön, ennek környékén ők szolgálnak. A kárpátaljai püspökség folyamatosan alakult: 1993-ban apostoli kormányzóság lett, a kijevi pápai nuncius, Antonio Franco lett először az ordinárius püspök. 1996-ban Majnek Antal lett a püspök, egy évre rá püspökségi rangra emelték Kárpátalját, és a lembergi érsekséghez csatolták. Bár ezzel a lépéssel magyar katolikusság hátrányba került az ukrán katolikus egyházzal szemben, ez nem érződött olyan nagyon, mivel Lemberg környékén nagyrészt lengyel származásúak élnek. Kárpátalján ötven– és hatvanezer közötti magyar római katolikus él – pontos nyilvántartás egyelőre nincs. Schönberger Ferencet később Schönberger Jenő püspök hívta aztán haza, mivel itt is szükség volt szolgálatára: jelenleg Szatmárnémetiben a Szent Antal plébánia papja, e mellett Kakszentmártonban és Vetésben szolgál. /Fodor István: „A pap csak szolgál, de a tulajdonképpeni munkát az isteni kegyelem végzi” = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

Úgy, mint Trianon előtt, ismét a szabolcsi térség központjává válhat Szatmárnémeti, mondták a határ túloldalán. A Szatmári Magyar Hírlap négyfős csapata indult Magyarországra. A határőröknek gyanússá vált két kolléga, Fodor István és Czinzel László. Ugyanis mostani külsejük csak körvonalaiban hasonlít a személyazonossági okmányban szereplőhöz. A lelkiismeretes román határőr úgy döntött, hogy ellenőriznie kell a nyilvántartásban. Kiderült, hogy nem szerepnek a bűnözők listáján, így folytathatták útjukat. Románia EU–csatlakozása óta Csenger és környéke fiataljainak nagy része Szatmárnémetibe jár át szórakozni hétvégenként. A román munkásokkal való ijesztgetést Gyurcsányék találták ki, mondták a határ menti magyar települések lakói. Az emberek szerint az EU inkább a nagy mezőgazdasági vállalkozásokat támogatja. A falvakban örülnek, hogy Románia is belépett az Unióba, mert közel van Szatmárnémeti, oda fognak járni vásárolni. /Romász János, Fodor István: Úgy, mint Trianon előtt, ismét a szabolcsi térség központjává válhat Szatmárnémeti. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 15./

Lendvay Zoltán nagykárolyi festőművész tárlatát nyitották meg Szatmárnémetiben. A Szatmárnémeti Képzőművészek Egyesületének első idei kiállítását Kovács Emil festőművész méltatta. Lendvay Zoltán autodidakta úton fejlesztette tehetségét. 2000-ben alapító tagként vett részt a nagykárolyi „ProvinciArt” képzőművészeti egyesület létrehozásában. 1989-től az országban, illetve külföldön egyaránt bemutatkozott egyéni és csoportos kiállításokon. /Gödri Alpár Béla: A pillanat keresésében. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

Január 17-én Szatmárnémetiben zajlott le a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna 2007-től 2013-ig tartó együttműködését összehangoló közös csoport első találkozója. Vendéglátó a Szatmár Megyei Tanács volt, a helyiek csapatát Pataki Csaba EU-integrációs igazgató vezette. A közös csoport működését a szomszédi és partneri kapcsolatok ápolására létrehozott európai hivatal, az ENPI finanszírozza, az aktivitásokat az integrációs minisztériumok koordinálják. A megvalósítandó célok között van a gazdasági és szociális fejlődés, továbbá a biztonságos megvalósítása. /(Márkus): Közös találkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 18./

Január 18-án tartja Szatmárnémetiben, a Németi Református Egyházkerület gyülekezeti termében alakuló gyűlését a Bethlen Gábor Társaság. A szervezet célkitűzése, hogy az erdélyi fejedelem szellemiségét felelevenítsék. /(bodnár): Új civil szervezet alakul. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 18./

A Szatmárnémetiben tevékenykedő 44. számú Dsida Jenő Cserkészcsapat 1992–ben jött létre, tájékoztatott Boga Ferenc cserkészparancsnok. Több száz diák fordult már meg a cserkészetnél. A cserkészet tagjai minden nyáron hatalmas cserkésztábort szerveznek. A magyarság történelmének elsajátítása mellett a cserkészek megtanulhatják a rovásírást is. /Szappanos Andrea: A cserkészet önállóságot, magabiztosságot, nevelést biztosít tagjainak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 18./

Kulturális, gazdasági, valamint környezetvédelmi projektekről tárgyalt január 18-án Szabó István Szatmár megyei tanácselnök Fülöp Istvánnal, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tanács elnökével Szatmárnémetiben. Mindkét tanácselnök fontosnak tartja a két megye gazdasági fejlesztését, amelynek első lépése az infrastruktúra bővítése; a legsürgősebb a közutak és a vasúthálózat fejlesztése. /Gödri Alpár: Közös lobbi az autópályáért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Január 18-án Szatmárnémetiben, a Németi Református Egyházkerület kistermében tartották a Bethlen Gábor Társaság alakuló ülését. Az új civil társaság célja az erdélyi fejedelem alakját feleleveníteni, szobrot szeretnének állítani a fejedelem emlékére. Emellett elsődlegesen a szatmári magyar oktatást szeretnék támogatni. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes, a szervezet elnöke kihangsúlyozta, hogy az élet kötelez arra, hogy minél több civil szervezetet hozzunk létre. A társaság ugyanakkor gyűjtő szerepet is betölt azok számára, akik valamikor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végeztek. /(bodnár): Megalakult a Bethlen Gábor Társaság. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

Szűkösnek bizonyult a Makovecz Imre tervezte Csengeri Polgármesteri Hivatal tanácsterme a január 19-én rendezett konferencia befogadására. A minden évben megrendezett Határ menti Területfejlesztők Napja sikeres volt. A Magyarországért Európában nyíregyházi egyesület, valamint a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület kezdeményezte konferencián a határ menti települések együttműködésének ösztönzése, új, közös regionális stratégiák, tervek kidolgozása volt a cél. Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megye térségeinek közös múltjáról, a határ mindkét oldalán jelenleg működő önkormányzatok és civil szféra hatékony együttműködéséről, valamint az elkezdett közös tervek megvalósításának folyamatairól számolt be. Méltatta Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester város- fejlesztésben elért eredményeit, valamint szó esett egy Csenger-Szatmárnémeti közös tükörpályázatról, ami a hajdan létező Szatmárnémeti-Csenger-Mátészalka vasútvonal visszaállítását tűzte ki célul. /Területfejlesztők találkozója Csengerben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 22./

A régi Magyarország jókedve címmel tartott felolvasást január 22-én Szatmárnémetiben Méhes Kati és Tóth-Páll Miklós színművész a Magyar Kultúra Hete keretében, Takács Sándor könyve alapján. Előadásukat követően dr. Végh Balázs Béla egyetemi docens Balassi Bálint életéből és költészetéből elevenített meg vidámabb részeket. Mindehhez jól illet a nagykárolyi Régizene együttes reneszánsz muzsikája. /Régi magyar humor. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai Karinthy Frigyes híres paródiáját, Az emberke tragédiáját adták elő. A rendező, egy XI. osztályos diáklány, Kardos Kinga. Lényegében felújításról van szó, mert két éve már játszották Az emberke tragédiáját. A jövőben folytatják a Karinthy bemutatókat, Nagy Gyula tanár irányításával már készül a Visszakérem az iskolapénzt paródia. /Sike Lajos: Emberke tragédiája Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Január 23-án Szatmárnémetiben, a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében telt ház előtt vetítették le a budapesti Kamaraszínház Közművelődési Pódiumának előadásában Madách Imre Az ember tragédiájának keresztmetszetét. A vetítés után a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjaiból összeállt csoport mutatta be Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája című paródiáját. /Magyar Kultúra Hete a Merk Mihály-teremben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

Január 25. a megemlékezés napja a szatmárnémeti Szentlélek plébánia életében. Ez a közösség 1999. január 25-én kísérte utolsó útjára a templomot alapító Merk Mihály plébánost. A közösség Merlás Tibor plébánossal kimegy a hídon túli temetőbe Merk Mihály sírjához, emlékezni és imádkozni. Merk Mihályt /sz. Szatmárnémeti, 1942. okt. 13./ 1966-ban Márton Áron szentelte pappá. Soha sem hódolt be a hatalomnak, pedig zaklatták, fenyegették. Akkor sem tört meg, amikor 1976-ban Színfaluba helyezték, a németajkú közösséghez. Megtanult németül és német nyelven prédikált. Végül 1990-ben visszakerült szülővárosába. Reizer Pál püspök idejében nekivágott a Szentlélek plébánia felépítéséhez. A semmiből falakat, templomot és közösséget alkotott. Megalapította a Szent Sebestyén Kolping-csapatot, amely a mai napig kitűnően működik. Merk Mihály 1999. január 15-én meghalt. Temetésén ott voltak katolikusok, reformátusok, de görög katolikusok is, mindenki a magáénak érezte az atyát. /Csirák Csaba: Merk Mihályra emlékeznek hívei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

Szatmárnémeti régen a kézművességéről, az iparosairól volt híres. Vajda Zoltán egykor az egyik ipari iskolában tanított, ő emlékezett a szakoktatás múltjára. A második világháború után újraindították az inasiskolát. Összegyűjtötték az árva gyerekeket, a szegény sorsú és cselédgyerekeket szakmai kiképzésre. Nem volt sem műhely, sem szerszám, még tanterem sem. Felsőbb utasításra kényszerítették a még meglévő kisiparosokat, hogy adják be a gépeket és szerszámaikat önként az iskolának. Bővült az osztályok száma. Az iskolát maguk építették fel. Az iskolának nagy énekkara volt, színjátszók is voltak. A szakmai vetélkedőkön részt vevő tanulók minden évben jó eredményt értek el. Az eredmények ellenére néhány mestert visszaminősítettek, annak ellenére, hogy megvolt a megfelelő végzettségük. A tanulók közül sok kitűnő szakember lett. /Vajda Zoltán volt ipari iskolai oktatómester: Szakoktatás Szatmárnémetiben, évtizedekkel ezelőtt hívei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

Január 26-án Szatmárnémetiben, az Evangélikus Imaházban emlékeznek a szatmári nagy költőre, Gellért Sándorra, aki ezen a napon tizenkilenc évvel ezelőtt Mikolában halt meg. Nagyszabású eposzban írta meg a magyarok doni tragédiáját. Verseket, prózai írásokat, útijegyzeteket és műfordításokat publikált. Versei csak élete végén jelentek meg először válogatásban, A magány szikláján címmel. A megemlékezésen részt vesz, Gellért Sándor fia, Gellért Gyula érmelléki református esperes is. /Ezen a napon halt meg Gellért Sándor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./

Január 25-én Szatmárnémetiben, a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében a panyolai Citerazenekar lépett fel, ezt követően pedig Méhes Kati, a Harag György Társulat színművésze adott elő tréfás népi elbeszélésekből összeállított műsort. /Citerások. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./

Tavaly Erdélyben 168 magyar könyvet kiadó intézmény volt, mögöttük azonban alig 11 magyar könyvesbolt sorakozik fel Erdélyben. Olyan városokban nincsenek jelen, mint Szatmárnémeti, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad, állapította meg a könyv- és újságbarát, mecénás Koós Ferenc. Szerinte a könyvesboltok tönkretétele tudatosan történt Magyarországról, amikor megjelent az Erdélyi Magyar Könyvklub, amelyet az anyaországiak óriási összeggel finanszíroztak csak azért, hogy az behozza magas áron a gyenge minőségű könyveket, és a könyvesboltokban található áraknál 10–15%-kal olcsóbban árusítsa az erdélyi kiadók termékeit. Mindettől függetlenül Erdélyben az utóbbi évekig jó minőségű könyvkiadás létezett, amely viszont lefelé tartó tendenciát mutat. Jelenleg szűkül az erdélyi magyar könyv- és sajtókiadás. /Ördög I. Béla: Merről merre, huszonegyedik századi média? Beszélgetés a javíthatatlan könyvbarát Koós Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Szatmárnémetiben 16. alkalommal rendezték meg Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési versenyt január 27-28-án. Csak bánhatjuk, hogy sok jó énekes kimaradt – nyilatkozta Gutmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a zsűri tagja. A zsűri elnöke, Birinyi József népzenekutató nyolc népdalénekesnek adta át az Arany Páva Díjat. Az első díjat András Orsolya csíkszeredai diáklány kapta. /Sike Lajos: Csíki a Hajnal pacsirtája. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Január 27-én s Kolozsváron hatalmas gyereksereg ünnepelte a Napsugár gyermeklap ötvenéves születésnapját. A Napsugár 18 megye ötszáznál több településére jut el, húszezer példányban. Az előző napon 18 megye sok száz iskolájának udvarán gyűltek össze az 1–4 osztályos gyerekek és tanítóik. Zsigmond Emese, a lap jelenlegi főszerkesztője elmondta: szatmárnémeti tanítónők kezdeményezésére öt vándorbotot és emlékkönyveket indítottak útra Erdély-szerte. Kolozsváron az ünnepségen Zsigmond Emese emléklapot adott át a volt munkatársaknak – íróknak, költőknek, grafikusoknak – is. Cseh Áron édesapja, néhai Cseh Gusztáv grafikusművész helyett vehette át a többévtizedes Napsugár-tevékenységért járó dokumentumot. Jelen volt Bajor Andor és Bálint Tibor özvegye is. Murádin Jenő művészettörténész, hajdani főszerkesztő beszámolója után Zsigmond Emese részleteket olvasott fel Veress Zoltán, Méhes György, Kovács András Ferenc, Tar Károly leveleiből. Kolozsváron a Magyar Operában tartott műsor sikeres volt. /Köllő Katalin, Nagy-Hintós Diana: „Három véka jókívánság: áldjon meg az ég!” Születésnapi mulatság az ötvenéves Napsugár tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Románia európai uniós csatlakozása után egyre kevesebb külföldi segélyszállítmány érkezik az országba. Az új helyzethez a szatmárnémeti Caritas szervezetnek is alkalmazkodnia kell. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az önfenntartásra” – mondta Fazekas Csilla sajtóreferens. Ezt pályázatokból, adományokból valósítanák meg. A szatmárnémeti Caritas 2006-ban 1600 családnak és 1665 idős személynek segített, illetve összesen 27 programot bonyolított le. /Gödri Alpár Béla: Önfenntartóvá kell válnia a Caritasnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./

Február 3-án tartották a Mesemondó vetélkedő Szatmár megyei szakaszát Szatmárnémetiben. A versenyre benevezett 23, egyenként négyfős csapat mindegyike megjelent. Idén először holtverseny volt két csapat között, ők márciusban a nagyváradi országos döntőn fognak bizonyítani – tájékoztatott Román Melinda tanítónő, a verseny főszervezője. /(Szappanos): Holtverseny a Mesemondó vetélkedő. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 5./

Jót tett a Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdalvetélkedőnek, hogy a korábbi 16-ról, 12 évre szállították le a benevezési korhatárt, mert ez jobban motiválta a fiatalokat, akik igen szép számmal jöttek el Szatmárnémetibe, állapította meg Gutmann Mihály a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke. A vetélkedőn szerzett kedvező tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbb helyen jó, sőt kiváló a népzene oktatása. /Sike Lajos: Az EU esete a népdallal. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Megtiszteltetés számára, hogy az RMDSZ szatmárnémeti szervezete kongresszusi küldötté választotta, mondta Muzsnay Árpád. Fontos, hogy azok a vidékek, ahol magyarok, laknak, minél nagyobb mértékben ki tudják használni az uniós lehetőségeket. Muzsnay a fiatalítás szükségességét említette az RMDSZ-ben, mert a rendszerváltozás óta felnőtt egy új nemzedék. /V. I. : A változó körülmények új megközelítést igényelnek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 9./

Sólyom László köztársasági elnök február 11-én hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. A magyar államfő – Terényi János magyar nagykövet bukaresti rezidenciáján – romániai ‘56-osokkal találkozott, és magyar állami kitüntetéseket adott át. A magyar delegáció tagja Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is, ami azt jelzi, hogy a megbeszéléseken kiemelt helyet kapnak a környezetvédelmi kérdések, köztük a vitatott verespataki aranybánya-beruházás is. Hivatalosan legutóbb 2002 októberében utazott magyar államelnök Romániába. Akkor Mádl Ferenc Ion Iliescu meghívására látogatott Bukarestbe, Suceavába, Marosvásárhelyre, Szatmárnémetibe és Nagyváradra. Ion Iliescu egy évvel később, 2003 szeptemberében viszonozta a látogatást. A volt román elnök akkor Budapesten, Gyulán és Kétegyházán járt. Azóta a magyar és a román államelnök mindössze kétszer találkozott. 2004 májusában Ion Iliescu volt a vendéglátója Mamaiában a 16 közép-európai ország államfője csúcstalálkozójának. /Sólyom László magyar államfő. Romániába érkezett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Középkori egyházi építészet Erdélyben címmel ötödik alkalommal rendezett tudományos konferenciát a hét végén Szatmárnémetiben a Szatmár Megyei Múzeum és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeum igazgatósága. Dr. Németh Péter, a nyíregyházai múzeum igazgatója, a konferenciasorozat elindítója elmondta: abból a felismerésből kezdeményezte a közös találkozókat, hogy a rendszerváltás előtt az egyházi építészet mindkét országban tabu volt, s nagyon sok tennivaló halmozódott fel, különösen Erdélyben, ahol becses műemléktemplomok és más épületek mentek tönkre. /Sike Lajos: Középkori építész-Erdély. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Tavaly megtartották a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémetiben elnevezésű közművelődési rendezvénysorozatot. A megnyitón képviseltette magát két civil szervezet: az Ady Endre Társaság és a Szent-Györgyi Albert Társaság. Idén január 19–28-a között került sor a Magyar Kultúra Hete második megrendezésére. A tavalyinál többen álltak az ügy mellé: Ady Endre Társaság, Art Caffé kávéház, LiterArt, Szent–Györgyi Albert Társaság, Németi Református Egyházközség, Szatmárnémeti Evangélikus Lutheránus Egyházközség, Szatmárnémeti Szent Miklós Görög Katolikus Egyházközség és a Szatmárnémeti Szentlélek plébánia. Hosszú lenne a tíznapos rendezvény tizenöt előadásának a felsorolása. Ki kell emelni a Kodály Zoltán-emlékestet, amelyet az Ady Endre Társaság kérésére állítottak össze a debreceni Csokonai Színház művészei. Szép élmény volt a nagykárolyi Régizene Együttes reneszánsz estje. /Csirák Csaba: Figyeljünk oda értékeinkre és adjuk tovább őket. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 15./