Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. április 14.
Véleményezz, mert ez most Rólad szól!
Májusban megérkezik Szatmár megyébe is a Magyar Ifjúsági Értekezlet karavánja, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a fiataloknak arra, hogy az őket érintő kérdésekbe beleszóljanak.
„Minden fiatalnak van véleménye. Ez sohasem volt kérdés. Sőt, sokszor a friss gondolkodásuknak köszönhetően olyan megoldásokat tudnak javasolni, amelyek gyakorlatiasabbak és kivitelezhetőbbek, mint amit a felnőttek tudnak javasolni" - magyarázta Őri-Pákay Franciska, a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanács (MIÉRT tagszervezet) elnöke, majd hozzátette, hogy mindenképpen esélyt kell adni a fiataloknak - s egyben rászoktatni őket - arra, hogy kimondják a véleményüket a számukra fontos kérdésekről, témákról és problémákról. Minden döntés és lépés, amelyet meghoznak az országban - legyen szó akár a tanügyi rendszerről vagy a gazdaságpolitikáról - az érinti a fiatalokat. A MIÉRT-et érdekeli, hogy mit akar az ifjúság.
Ezért szeretnék, ha középiskolások, egyetemisták és fiatal munkavállalók egyaránt, minél többen beleszólnának és elmondanák a véleményüket a karaván konzultációján, hiszen így az ifjúsági szervezetek és ifjúsági képviselők is egy reális képet kapnak arról, hogy mit akarnak a fiatalok valójában. Így sokkal többet tudnak tenni az ifjúság érdekében, és azokra a dolgokra fókuszálnak, amelyek a fiatalok számára tényleg fontosak.
„Semmiképpen nem egy unalmas kérdőívet kell elképzelni. Interaktív beszélgetés az alapja a konzultációnak, ahol a résztvevők név nélkül válaszolhatják meg a kérdéseket egy tableten. A beszélgetést egy moderátor vezeti, aki folyamatosan bevonja a résztvevőket az adott kérdés megvitatásába. A konzultáció során általános kérdések lesznek (közélet, szabadidő, droghasználat) majd a középiskolások esetében a tantervet érintő kérdések, a fiatal munkavállalók esetében az itthon maradás és elvándorlás miértjeiről beszélgetnének a résztvevők" - tért ki a konzultáció folyamatának részleteire Őri-Pákay Franciska, majd hozzátette, hogy a konzultáció nem csak a megszokott módon, Szatmárnémetiben zajlik, hanem ezúttal Nagykárolyban is, a minél szélesebb körű véleményalkotás érdekében.
A konzultáció két szinten zajlik mjd: egyrészt középiskolában, másrészt viszont a fiatal felnőttek körében. Ez utóbbiakat egy-egy helyi szórakozóhelyre invitálják a szervezők a kora délutáni órákban, ahol egy hűsítő üdítő mellett oszthatják meg a MIÉRT-tel és a szervezőkkel a véleményüket. A részletekről informálódhatsz továbbra is a sajtóból, valamint a MIÉRT és a SZÁMIT közösségi oldalairól.
szatmar.ro
Májusban megérkezik Szatmár megyébe is a Magyar Ifjúsági Értekezlet karavánja, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a fiataloknak arra, hogy az őket érintő kérdésekbe beleszóljanak.
„Minden fiatalnak van véleménye. Ez sohasem volt kérdés. Sőt, sokszor a friss gondolkodásuknak köszönhetően olyan megoldásokat tudnak javasolni, amelyek gyakorlatiasabbak és kivitelezhetőbbek, mint amit a felnőttek tudnak javasolni" - magyarázta Őri-Pákay Franciska, a Szatmár Megyei Ifjúsági Tanács (MIÉRT tagszervezet) elnöke, majd hozzátette, hogy mindenképpen esélyt kell adni a fiataloknak - s egyben rászoktatni őket - arra, hogy kimondják a véleményüket a számukra fontos kérdésekről, témákról és problémákról. Minden döntés és lépés, amelyet meghoznak az országban - legyen szó akár a tanügyi rendszerről vagy a gazdaságpolitikáról - az érinti a fiatalokat. A MIÉRT-et érdekeli, hogy mit akar az ifjúság.
Ezért szeretnék, ha középiskolások, egyetemisták és fiatal munkavállalók egyaránt, minél többen beleszólnának és elmondanák a véleményüket a karaván konzultációján, hiszen így az ifjúsági szervezetek és ifjúsági képviselők is egy reális képet kapnak arról, hogy mit akarnak a fiatalok valójában. Így sokkal többet tudnak tenni az ifjúság érdekében, és azokra a dolgokra fókuszálnak, amelyek a fiatalok számára tényleg fontosak.
„Semmiképpen nem egy unalmas kérdőívet kell elképzelni. Interaktív beszélgetés az alapja a konzultációnak, ahol a résztvevők név nélkül válaszolhatják meg a kérdéseket egy tableten. A beszélgetést egy moderátor vezeti, aki folyamatosan bevonja a résztvevőket az adott kérdés megvitatásába. A konzultáció során általános kérdések lesznek (közélet, szabadidő, droghasználat) majd a középiskolások esetében a tantervet érintő kérdések, a fiatal munkavállalók esetében az itthon maradás és elvándorlás miértjeiről beszélgetnének a résztvevők" - tért ki a konzultáció folyamatának részleteire Őri-Pákay Franciska, majd hozzátette, hogy a konzultáció nem csak a megszokott módon, Szatmárnémetiben zajlik, hanem ezúttal Nagykárolyban is, a minél szélesebb körű véleményalkotás érdekében.
A konzultáció két szinten zajlik mjd: egyrészt középiskolában, másrészt viszont a fiatal felnőttek körében. Ez utóbbiakat egy-egy helyi szórakozóhelyre invitálják a szervezők a kora délutáni órákban, ahol egy hűsítő üdítő mellett oszthatják meg a MIÉRT-tel és a szervezőkkel a véleményüket. A részletekről informálódhatsz továbbra is a sajtóból, valamint a MIÉRT és a SZÁMIT közösségi oldalairól.
szatmar.ro
2016. április 20.
Marosvásárhelyen zajlott a Színháztudományi Szakbizottság rendezvénye
Marosvásárhelyen a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által közzétett erdélyi magyar tudománytörténeti összefoglaló színháztudományi / színháztörténeti részfejezetének vitájára került sor 2016. április 20-án, délelőtt 10.00 órától a Színháztudományi Szakbizottság szervezésében. A Nagyváradról, Szatmárról és Kolozsvárról érkező szakemberek és a szakbizottság több helyi tagjának részvételével zajló megbeszélést a vonatkozó – közlésre még nem került – szakbibliográfia kategorizálási szempontjairól folytatott vita követte.
A Színháztudományi Szakbizottság rendezvénye 13.00 órától a Marosvásárhelyi Stúdió Színház előcsarnokában – a Művészeti Egyetem diákjaival és a sajtó munkatársaival gyarapodott közönség előtt – könyvbemutatóval és kiállítással folytatódott. Dr. Salat–Zakariás Erzsébet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárának gondnoka szerzői, illetve szerkesztői minőségében tartott előadást két nemrég megjelent, Janovics Jenő életművét feldolgozó kiadványról. Ezt követően került sor a neves kolozsvári színházigazgató életét és munkásságát bemutató vándorkiállítás megnyitására, amelynek kurátora szintén meghívott előadónk volt.
Május végéig a kiállítás a Stúdió Színház közönsége számára is megtekinthető, szervezett csoportok bejelentett igénye esetén az egyetem kiállításvezetést is biztosít.
kab.ro
Marosvásárhelyen a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által közzétett erdélyi magyar tudománytörténeti összefoglaló színháztudományi / színháztörténeti részfejezetének vitájára került sor 2016. április 20-án, délelőtt 10.00 órától a Színháztudományi Szakbizottság szervezésében. A Nagyváradról, Szatmárról és Kolozsvárról érkező szakemberek és a szakbizottság több helyi tagjának részvételével zajló megbeszélést a vonatkozó – közlésre még nem került – szakbibliográfia kategorizálási szempontjairól folytatott vita követte.
A Színháztudományi Szakbizottság rendezvénye 13.00 órától a Marosvásárhelyi Stúdió Színház előcsarnokában – a Művészeti Egyetem diákjaival és a sajtó munkatársaival gyarapodott közönség előtt – könyvbemutatóval és kiállítással folytatódott. Dr. Salat–Zakariás Erzsébet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárának gondnoka szerzői, illetve szerkesztői minőségében tartott előadást két nemrég megjelent, Janovics Jenő életművét feldolgozó kiadványról. Ezt követően került sor a neves kolozsvári színházigazgató életét és munkásságát bemutató vándorkiállítás megnyitására, amelynek kurátora szintén meghívott előadónk volt.
Május végéig a kiállítás a Stúdió Színház közönsége számára is megtekinthető, szervezett csoportok bejelentett igénye esetén az egyetem kiállításvezetést is biztosít.
kab.ro
2016. április 25.
Szatmárnémetiben ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
A választás a magyarság biztonságérzetéről is szól
Szombaton Szatmárnémetiben, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén tartotta az RMDSZ önkormányzati kampánynyitó rendezvényét. Kelemen Hunor szerint ma a teljes szövetségnek erősnek kell lennie, mint azoknak az önkormányzati kollégáknak, akiket az elmúlt időszakban ártatlanul meghurcoltak, és akik megtehették volna, hogy nem vállalják az újabb megmérettetést. A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások nemcsak a településfejlesztéssel, infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kérdésekről szólnak, hanem arról is, hogy sikerül-e visszaállítani Romániában a magyarok biztonságérzetét – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az a közösség, amelyik nem érzi magát biztonságban, szabad sem lehet, és nem gyarapodhat, nem fejlődhet megfelelőképpen. Az elnök megemlítette: az RMDSZ árnyékjelentést készített a román kormánynak az Európa Tanács számára összeállított kisebbségi jelentéséhez.
Nyomatékosította: nem az RMDSZ tért vissza a sérelmi politizáláshoz, ahogy ezt sokan állítják, hanem a román állam tért le a jogállamiság útjáról. "Az az állam, amelyben a többség és a kisebbség között ingatag a béke, nem lehet biztonsági tényező a térségben" – jelentette ki Kelemen Hunor. Azt a tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának 2015-ös jelentésébe az erdélyi magyarság számtalan sérelme bekerült, úgy értékelte: "a rakétavédelmi pajzs alatt mégsem kerülnek árnyékba a kisebbségi jogok".
Az RMDSZ elnöke szerint – még ha utópiának is tűnik – a magyarság nem mondhat le arról a törekvéséről, hogy Romániában köttessék egy etnikumközi megállapodás a kisebbségi jogokról. Ehhez kell kitaposni az utat. Szerinte a júniusi önkormányzati választásokon és az őszi parlamenti választásokon olyan helyzetet kell teremteni, amelyben számolni kell az RMDSZ erejével.
"Ma az is kérdés, a legfontosabb kérdés, hogy vissza tudjuk-e állítani Erdélyben, Romániában a magyarok biztonságérzetét. Ezt folytatni fogjuk, de az elkövetkező időszakra új feladatokat is kitűzünk magunk elé" – mondta továbbá Kelemen Hunor, és felsorolta azokat a közösségi prioritásokat – az ifjúság- és családpolitika, oktatás- és vidékfejlesztés, műemlékvédelem és önkormányzatiság, illetve a romák felzárkóztatása terén –, amelyeket az RMDSZ 2016-os önkormányzati választási keretprogramja foglal össze. Hozzátette: az RMDSZ azon lesz, hogy a magyarok politikai képviselete erősödjön, polgármesterek százai és tanácsosok ezrei gondoskodjanak arról, hogy a település fejlődjön, a közösség pedig biztonságban érezhesse magát. "Huszonhat év alatt bebizonyosodott, bebizonyította a közösség és a szövetség is, hogy a képviselet egyik biztos alapját az önkormányzatiság jelenti, hiszen helyben könnyen át lehet látni azt is, hogy melyik megoldás milyen hatékonyan működik a közösség érdekében" – tette hozzá a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor felsorolta az RMDSZ választási programjának a főbb elemeit, amelyeket az SZKT ülésein a szövetség vezető politikusai bontottak ki részletesen. A program kiemelt célja, hogy a szövetség majdani önkormányzati képviselői esélyt, munkahelyeket biztosítsanak a fiataloknak, rezsicsökkentést a családoknak, gyermekközpontú, minőségi oktatást a gyermekeknek, az épített örökség védelmét, valamint a mélyszegénység felszámolását, a roma közösség munkaerőpiaci esélyének a megteremtését – hangsúlyozta az elnök. A programot elfogadta az RMDSZ vezető testülete.
Az SZKT ülésén az RMDSZ fontos önkormányzati tisztségekre pályázó politikusai is felszólaltak. A szatmárnémeti polgármesteri tisztségre pályázó Kereskényi Gábor parlamenti képviselő kijelentette, hogy a városnak több kárt okozott a Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott jelenlegi polgármester, mint száz év árvizei. Ezért van szükség arra, hogy négy év kimaradás után ismét RMDSZ-es polgármester vezesse a várost.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kapta a legnagyobb tapsot, aki arról beszélt, hogy Székelyföld is beszorítottnak érzi magát, ha a Partiumban, Belső-Erdélyben a magyarok kiszorulnak a vezető önkormányzati tisztségekből. Hozzátette, az erdélyi magyarságnak Kolozsvár a feje, Partium a keze, Székelyföld a lába, a szórvány pedig a szíve.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy olyan önkormányzati vezetőkre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek, akik nemcsak a lelkiismeretesen, hanem a lelkesedéssel végzett munkával tudják visszanyerni a közösség bizalmát, meg tudják erősíteni a közösség saját erejébe vetett hitét.
A székelyudvarhelyi polgármesteri tisztségre pályázó Arros Orsolya arról beszélt, hogy olyan körülmények között próbál tenni a városáért, amikor a jelenlegi, szintén RMDSZ színekben megválasztott polgármester iránti bizalom fogyott el Székelyudvarhelyen.
Zárszavában Kelemen Hunor arra figyelmeztetett, hogy még mindig nem tisztázott, hogy egyfordulós vagy kétfordulós polgármester-választást tartanak júniusban, erről május 4-én dönt majd az alkotmánybíróság. Úgy vélte, ha az alkotmánybíróság úgy döntene, hogy kétfordulós választást kell tartani, az első fordulót nem lehetne megtartani június ötödikén.
Népújság (Marosvásárhely)
A választás a magyarság biztonságérzetéről is szól
Szombaton Szatmárnémetiben, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén tartotta az RMDSZ önkormányzati kampánynyitó rendezvényét. Kelemen Hunor szerint ma a teljes szövetségnek erősnek kell lennie, mint azoknak az önkormányzati kollégáknak, akiket az elmúlt időszakban ártatlanul meghurcoltak, és akik megtehették volna, hogy nem vállalják az újabb megmérettetést. A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások nemcsak a településfejlesztéssel, infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kérdésekről szólnak, hanem arról is, hogy sikerül-e visszaállítani Romániában a magyarok biztonságérzetét – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az a közösség, amelyik nem érzi magát biztonságban, szabad sem lehet, és nem gyarapodhat, nem fejlődhet megfelelőképpen. Az elnök megemlítette: az RMDSZ árnyékjelentést készített a román kormánynak az Európa Tanács számára összeállított kisebbségi jelentéséhez.
Nyomatékosította: nem az RMDSZ tért vissza a sérelmi politizáláshoz, ahogy ezt sokan állítják, hanem a román állam tért le a jogállamiság útjáról. "Az az állam, amelyben a többség és a kisebbség között ingatag a béke, nem lehet biztonsági tényező a térségben" – jelentette ki Kelemen Hunor. Azt a tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának 2015-ös jelentésébe az erdélyi magyarság számtalan sérelme bekerült, úgy értékelte: "a rakétavédelmi pajzs alatt mégsem kerülnek árnyékba a kisebbségi jogok".
Az RMDSZ elnöke szerint – még ha utópiának is tűnik – a magyarság nem mondhat le arról a törekvéséről, hogy Romániában köttessék egy etnikumközi megállapodás a kisebbségi jogokról. Ehhez kell kitaposni az utat. Szerinte a júniusi önkormányzati választásokon és az őszi parlamenti választásokon olyan helyzetet kell teremteni, amelyben számolni kell az RMDSZ erejével.
"Ma az is kérdés, a legfontosabb kérdés, hogy vissza tudjuk-e állítani Erdélyben, Romániában a magyarok biztonságérzetét. Ezt folytatni fogjuk, de az elkövetkező időszakra új feladatokat is kitűzünk magunk elé" – mondta továbbá Kelemen Hunor, és felsorolta azokat a közösségi prioritásokat – az ifjúság- és családpolitika, oktatás- és vidékfejlesztés, műemlékvédelem és önkormányzatiság, illetve a romák felzárkóztatása terén –, amelyeket az RMDSZ 2016-os önkormányzati választási keretprogramja foglal össze. Hozzátette: az RMDSZ azon lesz, hogy a magyarok politikai képviselete erősödjön, polgármesterek százai és tanácsosok ezrei gondoskodjanak arról, hogy a település fejlődjön, a közösség pedig biztonságban érezhesse magát. "Huszonhat év alatt bebizonyosodott, bebizonyította a közösség és a szövetség is, hogy a képviselet egyik biztos alapját az önkormányzatiság jelenti, hiszen helyben könnyen át lehet látni azt is, hogy melyik megoldás milyen hatékonyan működik a közösség érdekében" – tette hozzá a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor felsorolta az RMDSZ választási programjának a főbb elemeit, amelyeket az SZKT ülésein a szövetség vezető politikusai bontottak ki részletesen. A program kiemelt célja, hogy a szövetség majdani önkormányzati képviselői esélyt, munkahelyeket biztosítsanak a fiataloknak, rezsicsökkentést a családoknak, gyermekközpontú, minőségi oktatást a gyermekeknek, az épített örökség védelmét, valamint a mélyszegénység felszámolását, a roma közösség munkaerőpiaci esélyének a megteremtését – hangsúlyozta az elnök. A programot elfogadta az RMDSZ vezető testülete.
Az SZKT ülésén az RMDSZ fontos önkormányzati tisztségekre pályázó politikusai is felszólaltak. A szatmárnémeti polgármesteri tisztségre pályázó Kereskényi Gábor parlamenti képviselő kijelentette, hogy a városnak több kárt okozott a Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott jelenlegi polgármester, mint száz év árvizei. Ezért van szükség arra, hogy négy év kimaradás után ismét RMDSZ-es polgármester vezesse a várost.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kapta a legnagyobb tapsot, aki arról beszélt, hogy Székelyföld is beszorítottnak érzi magát, ha a Partiumban, Belső-Erdélyben a magyarok kiszorulnak a vezető önkormányzati tisztségekből. Hozzátette, az erdélyi magyarságnak Kolozsvár a feje, Partium a keze, Székelyföld a lába, a szórvány pedig a szíve.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy olyan önkormányzati vezetőkre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek, akik nemcsak a lelkiismeretesen, hanem a lelkesedéssel végzett munkával tudják visszanyerni a közösség bizalmát, meg tudják erősíteni a közösség saját erejébe vetett hitét.
A székelyudvarhelyi polgármesteri tisztségre pályázó Arros Orsolya arról beszélt, hogy olyan körülmények között próbál tenni a városáért, amikor a jelenlegi, szintén RMDSZ színekben megválasztott polgármester iránti bizalom fogyott el Székelyudvarhelyen.
Zárszavában Kelemen Hunor arra figyelmeztetett, hogy még mindig nem tisztázott, hogy egyfordulós vagy kétfordulós polgármester-választást tartanak júniusban, erről május 4-én dönt majd az alkotmánybíróság. Úgy vélte, ha az alkotmánybíróság úgy döntene, hogy kétfordulós választást kell tartani, az első fordulót nem lehetne megtartani június ötödikén.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. április 27.
Vitaindító a tájházakról
2016. április 28.
Keresztény küldetésben
Évente legalább nyolcezer emberen segítenek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye karitatív, szociális szervezetei csak Szatmár Megyében - most Ön is részt vehet a segítségnyújtásban.
Kevesebb, mint egy hónap maradt arra, hogy a jövedelemmel rendelkezők megtegyék 2%-os adófelajánlásukat. A fiskális törvénykönyv 84. cikkelye, 2. bekezdés szerint, minden munkavállaló felajánlhatja az államnak fizetett személyi jövedelemadója 2%-át civil szervezeteknek. Az adózó így maga dönthet arról, hogy adójának egy része hova irányuljon, kiválaszthat egy jó célt, amelyet támogat. Ha nem hoz döntést, nem ajánlja fel senkinek, ez a kis rész is az államkasszában marad.
Ezért buzdít a Szatmári Római Katolikus Püspökség is mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel és ajánlja fel az adója két százalékát valamelyik civil szervezetnek. A Püspökség égisze alatt, a plébániák mellett számos egyesület fejt ki tevékenységet szociális területen és jogosult az említett adófelajánlásra.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet csak Szatmár Megyében 26 szociális szolgáltatást biztosító egységgel rendelkezik. Ezek a Szociális és szakmai integrációs forrásközpont; a Szociális konyha; a Barátság Ház Nyitott Szociális Központ, amely egy napközi foglalkoztató iskolás korúak számára; a Don Bosco Napközi Foglalkoztató, óvodás korúak számára; a túrterebesi Szent Márton Integrációs Központ és az erdődi Integretto Központ, amelyek óvodás és iskolás korúak számára egyaránt napközi foglalkoztatást nyújtanak; a Szent József Rehabilitációs Központ, amely korai fejlesztő és gyermek-rehabilitációs program 7 év alatti gyermekeknek; az alsóhomoródi Gyöngy Ház Integrációs és Foglalkoztató Központ sérült fiatalokkal foglalkozik; a nagykárolyi "Szent Terézia" Napközi Foglalkoztató halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számára jött létre; a szatmárnémeti, nagykárolyi, erdődi, alsóhomoródi, mezőpetri, krasznabélteki, és tasnádi házibetegápoló központok az otthoni ápolásban segítenek; a szatmárnémeti "Reménység", a szintén szatmárnémeti Szent Jakab Idős-napközi, valamint a nagykárolyi és a túrterebesi nappali idősközpontok a 60 év felettieknek nyújtanak lehetőséget a hasznos időtöltésre.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezetnek a 2015-ös évben 4 486 ellátottja volt, de közvetetten - az érintettek családjai életminőségének javításával, különböző tevékenységeivel - ennél lényegesen több emberen segítettek. Idén a szociálisan hátrányos helyzetű családok számára gyűjtik a jövedelemadó 2%-ából befolyó összeget, arra kérve minden felajánlót, hogy járuljanak hozzá az éhezés enyhítéséhez. A szervezet naponta több mint 800 adag hideg- és meleg ételt oszt ki a rászoruló, sok esetben többgyermekes családoknak a szociális egységein keresztül.
A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 2012 óta működtetik a Boldog Scheffler János Központot, amely főképp gyermekek fejlesztésével és rehabilitációjával foglalkozik. Ehhez a legmodernebb eszközöket és legújabb módszereket használják. Gyermekpszichiátriai rendeléssel, logopédiai fejlesztéssel, állapot és mozgásvizsgálattal, szenzomotoros foglalkozásokkal (TSMT), autizmus specifikus terápiával, gyógypedagógiai fejlesztéssel, gyógytornával, hidroterápiás rehabilitációval, csecsemők számára kifejlesztett manuál-terápiákkal segítik a szatmári közösséget. A 2015-ös évben 339 pszichiátriai- és állapotfelmérést, valamint 11 315 terápiát végeztek. Havonta, átlagban 226 személynek segítettek.
A Szent Rita Egyesület a szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) plébánián működik a kispiac mellett, és a város azon részének nehéz sorsú gyermekeit támogatja napközi ellátással - a házi feladatok megoldásával, együtt tanulással, élelemmel - 2005 óta. Összesen ötvenöt ellátottjuk volt a tavalyi évben. Legtöbbjüknek nagy segítséget nyújt az az étel, ruha és fedél, amit az egyesülettől kapnak. A támogatott gyerekek egy része bentlakó, vagyis különben nem lenne biztonságos, nyugodt otthona.
A Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége a Szatmári Római Katolikus Püspökség sugárúti épületében, a Lázár Házban működteti a Szent József Szociális Központot, amely napközi a rászoruló, szegény családokból érkező gyerekek számára. Meleg étellel, tisztálkodási lehetőséggel, a házi feladatok közös megoldásával segít, de a családok ott mossák többnyire ruháikat is. A Máltai Segélyszolgálat ugyanakkor rendszeresen ételosztást tart a város "szegény pontjain", valamint otthonaikban is felkeresi a velük kapcsolatban álló családokat. A szakemberek felmérik a családok helyzetét és minden szükségükben igyekeznek őket segíteni: kéthavonta élelemcsomaggal látják el, minden évszak elején megfelelő ruhákkal támogatják a kicsiket és nagyokat. Téli időszakban éjszakai őrjáratot végeznek, amelyek során a hajléktalanokat mentik, meleg helyre szállítják vagy ha nem akarnak velük menni, meleg teát és kalóriadús ételt adnak nekik. A 2015-ös évben 580 gyereket láttak el, de a kedvezményezett családok révén ez a szám csak töredéke a valósnak.
A Piarista Nővérek Nagykárolyban működtetik család-típusú gyermekotthonukat és napközijüket, Oasis Mater Celestina néven. Huszonhat gyermeknek nyújtanak családot és otthont - lányoknak és fiúknak, akik számára talán ez az egyetlen lehetőség -, valamint több mint negyven gyerek látogatja a napközijüket. A legkisebb velük lakó gyerek most lesz három éves, míg a legidősebb elmúlt 18 éves. A nővérek követik azoknak a fiataloknak is az életét, akik már családot alapítottak, vagy önellátók és így élnek tőlük külön.
Szintén Nagykárolyban több mint öt éve működik a Stella Maris Integrációs Központ, amely óvodát és napközit működtet a város szegény családjaiból érkező gyerekeknek. A sokak által csak "cigányközpontként" nevezett Teremi úti intézmény, a Klaus Winter Házban ötven gyermeket fogad hétköznaponként, de tevékenysége sokkal többekre fejti ki áldásos hatását - a közeli "telep" családjaival tartja a kapcsolatot, segíti őket hivatalos ügyeikben, bármilyen nehézségükben.
Az említett szervezetek, egyesületek tehát csak Szatmár Megyében legalább nyolcezer személyt segítenek közvetlenül. Ez a szám tovább bővülne, ha hozzáadnánk a plébániai szeretetszolgálatok vagy épp az önkéntes beteglátogatók által támogatottakat. Minden rászoruló segítésével azonban könnyebb lesz családjuk élete is. A Püspökség intézményei tehát jelentős terhet vesznek le azokról a közösségekről, településekről, városokról, ahol áldásos tevékenységüket kifejtik.
A 2%-os adóátutaláshoz szükséges adatokat megtalálják a szatmariegyhazmegye.ro oldalon. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezetet "Asociaţia Organizaţia Caritas a Diecezei Satu Mare" néven kell berni a 230-as formanyomtatványba, adószám 4960929, a bankszámla száma pedig: RO 80 RNCB 0221011282140001.
A Boldog Scheffler János Központot a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek egyesületén lehet támogatni. A formanyomtatványba a következő nevet kell ehhez beírni: Asociaţia Surorile de Caritate Sf. Vicentiu. Bankszámla számuk: RO 87 OTPV 280000729983RO01, adószám (cod fiscal): 10218054.
A Szent Rita Egyesületet a nyomtatványban "Asociaţia Sfânta Rita Satu Mare" néven kell szerepeltetni, bankszámla számuk: RO 51 BTRL 0310 1205 D333 33XX . Adószám: 22369174.
Aki a Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége részére szeretné felajánlani adója 2%-át, a "Serviciul de Ajutor Maltez Sucursala Satu Mare" megnevezést kell beírja, a RO 18 BRDE 310 SV 02777393100 bankszámlaszámot és a 12350387-es kódot (Cod Fiscal).
A Piarista Nővérek szolgálatát egyesületükön keresztül lehet támogatni - Asociatia Congregatia Surorilor Piariste, melynek bankszámla száma RO 69 BTRL RONCRT 0301526601, adószám: 17187362.
A Stella Maris Integrációs Központot a nagykárolyi Szentlélek plébánián keresztül lehet támogatni - Parohia Romano Catolică nr. 2 Carei. A bankszámlaszám RO 82 RNCB 0222110482650002, adószám: 9036598.
szatmar.ro
Évente legalább nyolcezer emberen segítenek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye karitatív, szociális szervezetei csak Szatmár Megyében - most Ön is részt vehet a segítségnyújtásban.
Kevesebb, mint egy hónap maradt arra, hogy a jövedelemmel rendelkezők megtegyék 2%-os adófelajánlásukat. A fiskális törvénykönyv 84. cikkelye, 2. bekezdés szerint, minden munkavállaló felajánlhatja az államnak fizetett személyi jövedelemadója 2%-át civil szervezeteknek. Az adózó így maga dönthet arról, hogy adójának egy része hova irányuljon, kiválaszthat egy jó célt, amelyet támogat. Ha nem hoz döntést, nem ajánlja fel senkinek, ez a kis rész is az államkasszában marad.
Ezért buzdít a Szatmári Római Katolikus Püspökség is mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel és ajánlja fel az adója két százalékát valamelyik civil szervezetnek. A Püspökség égisze alatt, a plébániák mellett számos egyesület fejt ki tevékenységet szociális területen és jogosult az említett adófelajánlásra.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet csak Szatmár Megyében 26 szociális szolgáltatást biztosító egységgel rendelkezik. Ezek a Szociális és szakmai integrációs forrásközpont; a Szociális konyha; a Barátság Ház Nyitott Szociális Központ, amely egy napközi foglalkoztató iskolás korúak számára; a Don Bosco Napközi Foglalkoztató, óvodás korúak számára; a túrterebesi Szent Márton Integrációs Központ és az erdődi Integretto Központ, amelyek óvodás és iskolás korúak számára egyaránt napközi foglalkoztatást nyújtanak; a Szent József Rehabilitációs Központ, amely korai fejlesztő és gyermek-rehabilitációs program 7 év alatti gyermekeknek; az alsóhomoródi Gyöngy Ház Integrációs és Foglalkoztató Központ sérült fiatalokkal foglalkozik; a nagykárolyi "Szent Terézia" Napközi Foglalkoztató halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számára jött létre; a szatmárnémeti, nagykárolyi, erdődi, alsóhomoródi, mezőpetri, krasznabélteki, és tasnádi házibetegápoló központok az otthoni ápolásban segítenek; a szatmárnémeti "Reménység", a szintén szatmárnémeti Szent Jakab Idős-napközi, valamint a nagykárolyi és a túrterebesi nappali idősközpontok a 60 év felettieknek nyújtanak lehetőséget a hasznos időtöltésre.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezetnek a 2015-ös évben 4 486 ellátottja volt, de közvetetten - az érintettek családjai életminőségének javításával, különböző tevékenységeivel - ennél lényegesen több emberen segítettek. Idén a szociálisan hátrányos helyzetű családok számára gyűjtik a jövedelemadó 2%-ából befolyó összeget, arra kérve minden felajánlót, hogy járuljanak hozzá az éhezés enyhítéséhez. A szervezet naponta több mint 800 adag hideg- és meleg ételt oszt ki a rászoruló, sok esetben többgyermekes családoknak a szociális egységein keresztül.
A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek 2012 óta működtetik a Boldog Scheffler János Központot, amely főképp gyermekek fejlesztésével és rehabilitációjával foglalkozik. Ehhez a legmodernebb eszközöket és legújabb módszereket használják. Gyermekpszichiátriai rendeléssel, logopédiai fejlesztéssel, állapot és mozgásvizsgálattal, szenzomotoros foglalkozásokkal (TSMT), autizmus specifikus terápiával, gyógypedagógiai fejlesztéssel, gyógytornával, hidroterápiás rehabilitációval, csecsemők számára kifejlesztett manuál-terápiákkal segítik a szatmári közösséget. A 2015-ös évben 339 pszichiátriai- és állapotfelmérést, valamint 11 315 terápiát végeztek. Havonta, átlagban 226 személynek segítettek.
A Szent Rita Egyesület a szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) plébánián működik a kispiac mellett, és a város azon részének nehéz sorsú gyermekeit támogatja napközi ellátással - a házi feladatok megoldásával, együtt tanulással, élelemmel - 2005 óta. Összesen ötvenöt ellátottjuk volt a tavalyi évben. Legtöbbjüknek nagy segítséget nyújt az az étel, ruha és fedél, amit az egyesülettől kapnak. A támogatott gyerekek egy része bentlakó, vagyis különben nem lenne biztonságos, nyugodt otthona.
A Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége a Szatmári Római Katolikus Püspökség sugárúti épületében, a Lázár Házban működteti a Szent József Szociális Központot, amely napközi a rászoruló, szegény családokból érkező gyerekek számára. Meleg étellel, tisztálkodási lehetőséggel, a házi feladatok közös megoldásával segít, de a családok ott mossák többnyire ruháikat is. A Máltai Segélyszolgálat ugyanakkor rendszeresen ételosztást tart a város "szegény pontjain", valamint otthonaikban is felkeresi a velük kapcsolatban álló családokat. A szakemberek felmérik a családok helyzetét és minden szükségükben igyekeznek őket segíteni: kéthavonta élelemcsomaggal látják el, minden évszak elején megfelelő ruhákkal támogatják a kicsiket és nagyokat. Téli időszakban éjszakai őrjáratot végeznek, amelyek során a hajléktalanokat mentik, meleg helyre szállítják vagy ha nem akarnak velük menni, meleg teát és kalóriadús ételt adnak nekik. A 2015-ös évben 580 gyereket láttak el, de a kedvezményezett családok révén ez a szám csak töredéke a valósnak.
A Piarista Nővérek Nagykárolyban működtetik család-típusú gyermekotthonukat és napközijüket, Oasis Mater Celestina néven. Huszonhat gyermeknek nyújtanak családot és otthont - lányoknak és fiúknak, akik számára talán ez az egyetlen lehetőség -, valamint több mint negyven gyerek látogatja a napközijüket. A legkisebb velük lakó gyerek most lesz három éves, míg a legidősebb elmúlt 18 éves. A nővérek követik azoknak a fiataloknak is az életét, akik már családot alapítottak, vagy önellátók és így élnek tőlük külön.
Szintén Nagykárolyban több mint öt éve működik a Stella Maris Integrációs Központ, amely óvodát és napközit működtet a város szegény családjaiból érkező gyerekeknek. A sokak által csak "cigányközpontként" nevezett Teremi úti intézmény, a Klaus Winter Házban ötven gyermeket fogad hétköznaponként, de tevékenysége sokkal többekre fejti ki áldásos hatását - a közeli "telep" családjaival tartja a kapcsolatot, segíti őket hivatalos ügyeikben, bármilyen nehézségükben.
Az említett szervezetek, egyesületek tehát csak Szatmár Megyében legalább nyolcezer személyt segítenek közvetlenül. Ez a szám tovább bővülne, ha hozzáadnánk a plébániai szeretetszolgálatok vagy épp az önkéntes beteglátogatók által támogatottakat. Minden rászoruló segítésével azonban könnyebb lesz családjuk élete is. A Püspökség intézményei tehát jelentős terhet vesznek le azokról a közösségekről, településekről, városokról, ahol áldásos tevékenységüket kifejtik.
A 2%-os adóátutaláshoz szükséges adatokat megtalálják a szatmariegyhazmegye.ro oldalon. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezetet "Asociaţia Organizaţia Caritas a Diecezei Satu Mare" néven kell berni a 230-as formanyomtatványba, adószám 4960929, a bankszámla száma pedig: RO 80 RNCB 0221011282140001.
A Boldog Scheffler János Központot a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek egyesületén lehet támogatni. A formanyomtatványba a következő nevet kell ehhez beírni: Asociaţia Surorile de Caritate Sf. Vicentiu. Bankszámla számuk: RO 87 OTPV 280000729983RO01, adószám (cod fiscal): 10218054.
A Szent Rita Egyesületet a nyomtatványban "Asociaţia Sfânta Rita Satu Mare" néven kell szerepeltetni, bankszámla számuk: RO 51 BTRL 0310 1205 D333 33XX . Adószám: 22369174.
Aki a Máltai Segélyszolgálat szatmári kirendeltsége részére szeretné felajánlani adója 2%-át, a "Serviciul de Ajutor Maltez Sucursala Satu Mare" megnevezést kell beírja, a RO 18 BRDE 310 SV 02777393100 bankszámlaszámot és a 12350387-es kódot (Cod Fiscal).
A Piarista Nővérek szolgálatát egyesületükön keresztül lehet támogatni - Asociatia Congregatia Surorilor Piariste, melynek bankszámla száma RO 69 BTRL RONCRT 0301526601, adószám: 17187362.
A Stella Maris Integrációs Központot a nagykárolyi Szentlélek plébánián keresztül lehet támogatni - Parohia Romano Catolică nr. 2 Carei. A bankszámlaszám RO 82 RNCB 0222110482650002, adószám: 9036598.
szatmar.ro
2016. május 3.
Kopácsi-vetélkedő a magyar reformáció bölcsőjében
Öt egyházmegye tizennégy csapata vett részt az V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedőn, amit ez alkalommal a Reformáció Emlékéve keretén belül szerveztek meg. Az ifjúsági találkozóra más gyülekezetből is csatlakoztak. A régiekről tanultak, történelemből írtak és remélhetőleg a történelmet írják mindazok, akik részt vettek.
Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött a gazdag programmal tarkított ifjúsági nap. Kánya Zsolt Attila, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa nyitotta meg az alkalmat áhítatával, melyben Gedeonról szólt, aki kilépett a csűrből, a közönyből, a félelemből és hitte, hogy Istennel együtt győzni fog. Kovács Sándor esperes is köszöntötte az ifjakat, bátorítva őket, hiszen már azzal nyertek, hogy jelentkeztek a vetélkedőre.
A versenyzők ezután megkapták az ötven kérdést tartalmazó feladatlapokat, amit Fórizs Enikő magyartanárnő állított össze. Öt egyházmegyéből tizennégy négy tagú csapat mérte össze erejét egyháztörténetből, Arad megyétől Szatmárig. Az aradi egyházmegyéből Kispereg, Pécska és Szentleányfalva, a bihari egyházmegyéből Nagyvárad- Velence és Jákóhodos, az érmellékiből Jankafalva és Nagykágya, a szilágysomlyóiból Szilágyborzás és Kraszna, a szatmáriból pedig Pusztadaróc (2 csapattal), Mikola, Szárazberek és a házigazda Erdőd. A csapatversenyen kívül egy egyéni feladatot is kaptak, melyben megadott címek alapján esszét/ fogalmazást/ jegyzetet írhattak. Egyébként idén is, a fontosabb évfordulókhoz kötötték a tananyagot a szervezők. 450 éve íródott a Második Helvét Hitvallás, a Református Egyház egyik alapirata. Viszonylag kerek évfordulója van idén a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinatnak, 370 éve történt. Kerek fél évezrede született Drágffy Gáspár, a reformációt az első között befogadó főúr, ezért a Drágffy-családdal is megismerkedhetnek azok, aki felkészültek a vetélkedőre.
A megszépült erdődi református templomban ifjúsági istentisztelettel folytatták az együttlétet, melyben Kurta Szabolcs érendrédi lelkipásztor hirdetett Igét. A prédikátor egyháztörténeti szempontból kétszeresen is kötődik az erdődi református gyülekezethez. Egyrészt volt dobrai lelkészként tevékenyen részt vett a gyülekezeti szövetség (Erdőd-Dobra-Magyargéres-Szatmárhegy-Kismajtény) létrehozásában, másrészt érendrédi lelkipásztorként utóda annak a prédikátornak, aki a gyülekezet elüldözése miatt kényszerült elmenni Érendrédre 1769-ben. Az ifjúsági nap igei mottója alapján szolgált: "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden." (2Kor 5,17) Az igehirdető az állandóan változó világban a soha el nem múló dolgokra hívta fel a figyelmet: Isten élő szavára a Tőle kapott bölcsességre. Ez az, ami Kopácsiék és Petőfiék idejében is megtartó erő volt, de jelentkezhetett minden kor fiataljainak szívében. Ha valaki saját magáról mondja, hogy bölcs, az hazudik, akiről mások mondják, arról valószínű, elhihetjük - mondta a predikátor. Ősz Sándor Előd kolozsvári egyháztörténész Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítótól és az egyháztörténeti kutatás fortélyairól tartott lendületes és érdekfeszítő előadást. A Bízz Band és az Erdődi Dicsőítő Csapat hangulatos koncertje mutatta meg, hogy lehet az Istent felszabadulva és örömmel dicsérni.
Ezután került sor az eredményhirdetésre. Az első díj Érmellékre, a jankafalvaikhoz került, akik a lehetséges 100 pontból 97-et értek el. Második lett a mikolai csapat Szatmárból (95), a harmadik pedig a szilágysági Kraszna (90,5). Az esszéíró egyéni díjat Magyar István nyerte Mikolából, második a nagykágyai Horvát Irénke, harmadik pedig Komori Viktória Szentleányfalváról. Mindkét kategóriában a győztesek Buzogány Dezső teológiai professzor díját is átvehették a rengeteg más jutalom mellett.
Az eredményhirdetést követően Titoktalanított világ címmel színvonalas, tanulságos, épületes, üzenet-teljes, humorral tarkított előadást tartott a Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség ifjúsági színjátszó csapata. Kása Melinda és Kása Zsolt néptánc-tanítással vezette le az együttlétet.
A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Reformáció Emlékbizottság által támogatta. A projekt címe: Erdőd, a magyar reformáció bölcsője. A bölcső előremutat, reményt sugároz, általában, az életről beszél. Ami Erdődön volt, az a szépen szóló jelen és jövő, tehetséges fiatalokkal. Lelki szemekkel lehetett látni azt is, hogy a református templom előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia össze is mosolyogtak, több mint száz magyar fiatalt láttak, értelmet és bölcsességet. A régiek elmúltak, semmiképpen sem értelmetlenül.
szatmar.ro
Öt egyházmegye tizennégy csapata vett részt az V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedőn, amit ez alkalommal a Reformáció Emlékéve keretén belül szerveztek meg. Az ifjúsági találkozóra más gyülekezetből is csatlakoztak. A régiekről tanultak, történelemből írtak és remélhetőleg a történelmet írják mindazok, akik részt vettek.
Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött a gazdag programmal tarkított ifjúsági nap. Kánya Zsolt Attila, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa nyitotta meg az alkalmat áhítatával, melyben Gedeonról szólt, aki kilépett a csűrből, a közönyből, a félelemből és hitte, hogy Istennel együtt győzni fog. Kovács Sándor esperes is köszöntötte az ifjakat, bátorítva őket, hiszen már azzal nyertek, hogy jelentkeztek a vetélkedőre.
A versenyzők ezután megkapták az ötven kérdést tartalmazó feladatlapokat, amit Fórizs Enikő magyartanárnő állított össze. Öt egyházmegyéből tizennégy négy tagú csapat mérte össze erejét egyháztörténetből, Arad megyétől Szatmárig. Az aradi egyházmegyéből Kispereg, Pécska és Szentleányfalva, a bihari egyházmegyéből Nagyvárad- Velence és Jákóhodos, az érmellékiből Jankafalva és Nagykágya, a szilágysomlyóiból Szilágyborzás és Kraszna, a szatmáriból pedig Pusztadaróc (2 csapattal), Mikola, Szárazberek és a házigazda Erdőd. A csapatversenyen kívül egy egyéni feladatot is kaptak, melyben megadott címek alapján esszét/ fogalmazást/ jegyzetet írhattak. Egyébként idén is, a fontosabb évfordulókhoz kötötték a tananyagot a szervezők. 450 éve íródott a Második Helvét Hitvallás, a Református Egyház egyik alapirata. Viszonylag kerek évfordulója van idén a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinatnak, 370 éve történt. Kerek fél évezrede született Drágffy Gáspár, a reformációt az első között befogadó főúr, ezért a Drágffy-családdal is megismerkedhetnek azok, aki felkészültek a vetélkedőre.
A megszépült erdődi református templomban ifjúsági istentisztelettel folytatták az együttlétet, melyben Kurta Szabolcs érendrédi lelkipásztor hirdetett Igét. A prédikátor egyháztörténeti szempontból kétszeresen is kötődik az erdődi református gyülekezethez. Egyrészt volt dobrai lelkészként tevékenyen részt vett a gyülekezeti szövetség (Erdőd-Dobra-Magyargéres-Szatmárhegy-Kismajtény) létrehozásában, másrészt érendrédi lelkipásztorként utóda annak a prédikátornak, aki a gyülekezet elüldözése miatt kényszerült elmenni Érendrédre 1769-ben. Az ifjúsági nap igei mottója alapján szolgált: "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden." (2Kor 5,17) Az igehirdető az állandóan változó világban a soha el nem múló dolgokra hívta fel a figyelmet: Isten élő szavára a Tőle kapott bölcsességre. Ez az, ami Kopácsiék és Petőfiék idejében is megtartó erő volt, de jelentkezhetett minden kor fiataljainak szívében. Ha valaki saját magáról mondja, hogy bölcs, az hazudik, akiről mások mondják, arról valószínű, elhihetjük - mondta a predikátor. Ősz Sándor Előd kolozsvári egyháztörténész Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítótól és az egyháztörténeti kutatás fortélyairól tartott lendületes és érdekfeszítő előadást. A Bízz Band és az Erdődi Dicsőítő Csapat hangulatos koncertje mutatta meg, hogy lehet az Istent felszabadulva és örömmel dicsérni.
Ezután került sor az eredményhirdetésre. Az első díj Érmellékre, a jankafalvaikhoz került, akik a lehetséges 100 pontból 97-et értek el. Második lett a mikolai csapat Szatmárból (95), a harmadik pedig a szilágysági Kraszna (90,5). Az esszéíró egyéni díjat Magyar István nyerte Mikolából, második a nagykágyai Horvát Irénke, harmadik pedig Komori Viktória Szentleányfalváról. Mindkét kategóriában a győztesek Buzogány Dezső teológiai professzor díját is átvehették a rengeteg más jutalom mellett.
Az eredményhirdetést követően Titoktalanított világ címmel színvonalas, tanulságos, épületes, üzenet-teljes, humorral tarkított előadást tartott a Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség ifjúsági színjátszó csapata. Kása Melinda és Kása Zsolt néptánc-tanítással vezette le az együttlétet.
A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Reformáció Emlékbizottság által támogatta. A projekt címe: Erdőd, a magyar reformáció bölcsője. A bölcső előremutat, reményt sugároz, általában, az életről beszél. Ami Erdődön volt, az a szépen szóló jelen és jövő, tehetséges fiatalokkal. Lelki szemekkel lehetett látni azt is, hogy a református templom előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia össze is mosolyogtak, több mint száz magyar fiatalt láttak, értelmet és bölcsességet. A régiek elmúltak, semmiképpen sem értelmetlenül.
szatmar.ro
2016. május 4.
Aki lefestette Petőfit és Bem tábornokot
Egy verseskötet elején levő ajánlás indította arra a csíkszeredai Nagy Gyöngyvért, hogy utánanézzen, ki is a kötet szerzője. Mint kiderült, az üknagymamája testvéreként számon tartott Mezei József nem is annyira költőként, hanem festőként jeleskedett.
„Édesanyám kapott ajándékba édesapámtól egy kis verseskötetet, mely Mezei József magánkiadásában jelent meg 1870-ben, s melyet a költő ajándékozott a lánytestvérének, az én ükanyámnak, amit ajánlósorai is igazolnak: Murin Andrásné, született Mezei Mária kedves húgomnak, emlékül Mezei József, 1870. Utánanéztem interneten, hogy ki ez a Mezei József költő, de nem találtam róla semmit, aztán, ahogy kezdtem olvasgatni a verseit, felfigyeltem azokra a sorokra, hogy »hol vagy szép múzsám, festészet múzsája, elpártoltál-e tőlem hűtlenül?«. Akkor jöttem rá, hogy ő festő volt, és ez alapján kezdtem keresni” – elevenítette fel a két évvel ezelőtt kezdődő kutatás első lépéseit Nagy Gyöngyvér.
Akkor még nem tudta biztosan, hogy az ő rokona azonos-e a festő Mezeivel. Kutatni kezdett hát, levéltáraknak, plébániáknak, muzeológusoknak írt, helytörténészekkel vette fel a kapcsolatot. Minél jobban beleásta magát a témába, annál több ösztönzést kapott arra, hogy folytassa a kutatást.
„Fontosnak tartottam, hogy az anyakönyvét meglássam. Mivel Kislétán született, írtam a nyíregyházi római katolikus egyházmegyének, hogy keresem az anyakönyvi nyilvántartását, azt a választ kaptam, hogy keresték, de a környező falvakban sem találják. Végül Pócspetriben találtuk meg egy véletlen folytán. A festőművész utolsó éveit Budafokon élte, egy ottani helytörténésszel, Bartos Mihállyal is felvettem a kapcsolatot, aki több esetben is segítségemre volt a kutatásban, tőle kaptam meg Mezei József gyászjelentőjét. Ő mindvégig biztatott és hasznos tanácsokkal látott el” – mesélte Nagy, aki aztán a festő több képét is felkutatta, valamint a Vasárnapi Újságban a visszaemlékezéseit is megtalálta.
Az akkor mérnökként dolgozó Mezei 1846-ban ismerkedett meg Petőfi Sándorral Szatmáron, akit még abban az évben meg is festett. Barátságukról több feljegyzésben is olvashatunk. 1880-ban a Vasárnapi Újság közli a képet, olvasói visszajelzések szerint Petőfinek ez az egyik leghitelesebb portréja. Mezei a szabadságharcban tüzértisztként harcol Bem tábornok csapatában. Petőfi és a tisztikar biztatására Bem tábornokot is meg akarja festeni, ám a tábornokot nem lehetett rávenni. A tábornok portréját 1860-ban, emlékezetből festi meg, melyet 1867-ben sokszorosítanak, ezeket a reprodukciókat eladták és a befolyt összeggel az akkor már vak festőt segítették pártolói.
„Nagyon termékeny festő volt, a forradalom után, az ötvenes évek elején kezdett festegetni. Nagybányán rendelést kapott, a máramarosszigeti templom főoltárképe az ő festménye, Csomaközön négy oltárképe van. Orbán Balázzsal bejárta Székelyföldet és együtt fényképeztek, a Székelyföld leírása első három kötetében találhatók a fotói. Szembetegsége gátolta meg, hogy a későbbiekben Orbán Balázzsal dolgozzon. Ekkor még látott, Péczeli Ignác professzor kezelte, aki Kodály Zoltán feleségének volt a dédapja. Sok ilyen érdekes dolgot találtam, ismerte Arany Jánost, Szendrey Júliát például. Tíz éven keresztül Jókai nagynénjének lakásában lakott. Sok-sok örömmel járt ez a kutatás, és azt hiszem, ezt csak abbahagyni lehet, befejezni nem” – véli Nagy Gyöngyvér.
A kutatásról és Mezei Józsefről bővebben május 6-án tudhatnak meg többet az érdeklődők. A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében délután 18 órától Nagy Gyöngyvér Mezei József megtalálása címmel tart előadást a csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében.
Mezei Józsefről
Mezei József 1823. május 11-én született Kislétán. Gimnáziumi tanulmányait az 1830-as évek elején kezdte Máramarosszigeten, később Szatmárnémetiben folytatta. Ekkor már arcképeket is készített. A fővárosban tanult tovább, 1846-ban mérnöki vizsgát tett, és visszatért Szatmárnémetibe. Itt ismerkedett meg Petőfivel is. Rá egy évre Itáliába ment tanulmányútra, majd 1848-ban részt vett a szabadságharcban, az erdélyi hadjáratban Bem tábornok seregében volt tüzértiszt.
1850-ben Pesten tanulmányozta a festészetet, '51-ben pedig megfestette egyetlen önarcképét, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható. 1852-ben Nagybányán megnősült, Pestre költözött, oltárképeket kezdett festeni. 1861-ben meghalt egyetlen kislánya nyolcéves korában. 1862-ben kiújult a szembetegsége, 1863-ban készítette el az utolsó ismert festményét, a nagybányai Szentháromság-templom nagyméretű főoltárképét. Utolsó éveit Budafokon töltötte, 1882. szeptember 8-án halt meg, a Kerepesi temetőben temették el.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
Egy verseskötet elején levő ajánlás indította arra a csíkszeredai Nagy Gyöngyvért, hogy utánanézzen, ki is a kötet szerzője. Mint kiderült, az üknagymamája testvéreként számon tartott Mezei József nem is annyira költőként, hanem festőként jeleskedett.
„Édesanyám kapott ajándékba édesapámtól egy kis verseskötetet, mely Mezei József magánkiadásában jelent meg 1870-ben, s melyet a költő ajándékozott a lánytestvérének, az én ükanyámnak, amit ajánlósorai is igazolnak: Murin Andrásné, született Mezei Mária kedves húgomnak, emlékül Mezei József, 1870. Utánanéztem interneten, hogy ki ez a Mezei József költő, de nem találtam róla semmit, aztán, ahogy kezdtem olvasgatni a verseit, felfigyeltem azokra a sorokra, hogy »hol vagy szép múzsám, festészet múzsája, elpártoltál-e tőlem hűtlenül?«. Akkor jöttem rá, hogy ő festő volt, és ez alapján kezdtem keresni” – elevenítette fel a két évvel ezelőtt kezdődő kutatás első lépéseit Nagy Gyöngyvér.
Akkor még nem tudta biztosan, hogy az ő rokona azonos-e a festő Mezeivel. Kutatni kezdett hát, levéltáraknak, plébániáknak, muzeológusoknak írt, helytörténészekkel vette fel a kapcsolatot. Minél jobban beleásta magát a témába, annál több ösztönzést kapott arra, hogy folytassa a kutatást.
„Fontosnak tartottam, hogy az anyakönyvét meglássam. Mivel Kislétán született, írtam a nyíregyházi római katolikus egyházmegyének, hogy keresem az anyakönyvi nyilvántartását, azt a választ kaptam, hogy keresték, de a környező falvakban sem találják. Végül Pócspetriben találtuk meg egy véletlen folytán. A festőművész utolsó éveit Budafokon élte, egy ottani helytörténésszel, Bartos Mihállyal is felvettem a kapcsolatot, aki több esetben is segítségemre volt a kutatásban, tőle kaptam meg Mezei József gyászjelentőjét. Ő mindvégig biztatott és hasznos tanácsokkal látott el” – mesélte Nagy, aki aztán a festő több képét is felkutatta, valamint a Vasárnapi Újságban a visszaemlékezéseit is megtalálta.
Az akkor mérnökként dolgozó Mezei 1846-ban ismerkedett meg Petőfi Sándorral Szatmáron, akit még abban az évben meg is festett. Barátságukról több feljegyzésben is olvashatunk. 1880-ban a Vasárnapi Újság közli a képet, olvasói visszajelzések szerint Petőfinek ez az egyik leghitelesebb portréja. Mezei a szabadságharcban tüzértisztként harcol Bem tábornok csapatában. Petőfi és a tisztikar biztatására Bem tábornokot is meg akarja festeni, ám a tábornokot nem lehetett rávenni. A tábornok portréját 1860-ban, emlékezetből festi meg, melyet 1867-ben sokszorosítanak, ezeket a reprodukciókat eladták és a befolyt összeggel az akkor már vak festőt segítették pártolói.
„Nagyon termékeny festő volt, a forradalom után, az ötvenes évek elején kezdett festegetni. Nagybányán rendelést kapott, a máramarosszigeti templom főoltárképe az ő festménye, Csomaközön négy oltárképe van. Orbán Balázzsal bejárta Székelyföldet és együtt fényképeztek, a Székelyföld leírása első három kötetében találhatók a fotói. Szembetegsége gátolta meg, hogy a későbbiekben Orbán Balázzsal dolgozzon. Ekkor még látott, Péczeli Ignác professzor kezelte, aki Kodály Zoltán feleségének volt a dédapja. Sok ilyen érdekes dolgot találtam, ismerte Arany Jánost, Szendrey Júliát például. Tíz éven keresztül Jókai nagynénjének lakásában lakott. Sok-sok örömmel járt ez a kutatás, és azt hiszem, ezt csak abbahagyni lehet, befejezni nem” – véli Nagy Gyöngyvér.
A kutatásról és Mezei Józsefről bővebben május 6-án tudhatnak meg többet az érdeklődők. A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében délután 18 órától Nagy Gyöngyvér Mezei József megtalálása címmel tart előadást a csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében.
Mezei Józsefről
Mezei József 1823. május 11-én született Kislétán. Gimnáziumi tanulmányait az 1830-as évek elején kezdte Máramarosszigeten, később Szatmárnémetiben folytatta. Ekkor már arcképeket is készített. A fővárosban tanult tovább, 1846-ban mérnöki vizsgát tett, és visszatért Szatmárnémetibe. Itt ismerkedett meg Petőfivel is. Rá egy évre Itáliába ment tanulmányútra, majd 1848-ban részt vett a szabadságharcban, az erdélyi hadjáratban Bem tábornok seregében volt tüzértiszt.
1850-ben Pesten tanulmányozta a festészetet, '51-ben pedig megfestette egyetlen önarcképét, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható. 1852-ben Nagybányán megnősült, Pestre költözött, oltárképeket kezdett festeni. 1861-ben meghalt egyetlen kislánya nyolcéves korában. 1862-ben kiújult a szembetegsége, 1863-ban készítette el az utolsó ismert festményét, a nagybányai Szentháromság-templom nagyméretű főoltárképét. Utolsó éveit Budafokon töltötte, 1882. szeptember 8-án halt meg, a Kerepesi temetőben temették el.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2016. május 4.
Csúsztatások az „egyházkerületi pártgyűlésen”
Ha hinni lehet a helyi sajtónak – mert hivatalos közleményt nem adtak ki –, csúsztatások is elhangzottak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az RMDSZ múlt pénteki csúcstalálkozóján, amelyet a nemrég átadott új egyházkerületi székházban tartottak.
Mint arról beszámoltunk, úgynevezett „hagyományossá vált időközi tanácskozásra hívta Partium magyar önkormányzati elöljáróit és törvényalkotóit” egy Csűry István püspök és Varga Attila főgondnok által jegyzett körlevél. A hívásra elsőként maga Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke jelent meg, noha ő se nem önkormányzati vezetője, se nem törvényhozója a Partiumnak. Ellenben nem volt ott maga Varga Attila, az egyik összehívó, aki amúgy több cikluson át volt a párt képviselője Bukarestben, sőt, mint nemrég kiderült, éppen őt javasolja majd az RMDSZ alkotmánybírónak a lejáró mandátumú Puskás Bálint helyébe.
Az egyéb összefonódások rendjén említendő, hogy a pénteki közös KREK–RMDSZ-ülést Forró László püspökhelyettes nyitotta meg, vélhetően kettős minőségében: ő ugyanis nemcsak az egyházkerület főjegyzője, hanem az RMDSZ Bihar megyei képviselője, azaz aktívan politizáló református lelkipásztor. Emellett még hegyközkovácsi parókus lelkész is, mindhárom tisztségért fizetség jár neki.
Forró Székelyföldről, tehát az Erdélyi Református Egyházkerületből került Biharba, az előző püspöknek, Tőkés Lászlónak volt közvetlen munkatársa, a KREK-beli előmenetelét is neki köszönheti, pénteken mégis hátba támadta volt mentorát. A Partiumi Keresztény Egyetemről szóló „helyzetjelentésében” közvetve Tőkést tette felelőssé az intézményben bekövetkezett menedzseri válságáért, holott az egyházkerületnek épp annyi szavazata volt az évek során az Alapítók Tanácsában, mint a volt püspöknek. Az Alapítók Tanácsának mind a mai napig tagja a KREK mindenkori püspöke, jelenlég épp Csűry István, aki viszont maga helyett gyakran éppen Forrót delegálta az egyetem stratégiai-felügyeleti testületébe. Utóbbi most azt mondta, hogy Tőkés „a Partiumi Keresztény Egyetem irányítója” – ami nyilvánvaló csúsztatás –, aki sajtótájékoztatókon mond „egyszer egyet, máskor mást” a kialakult helyzetről, amivel tulajdonképpen csak azt éri el, hogy növeli a bizonytalanságot a PKE körül. Ami azért nem felel meg a valóságnak, mert dokumentálható: amikortól tudomására jutottak az előállt anyagi nehézségek, Tőkés László következetesen sürgette és támogatta a helyzetfeltárást és válságkezelést, fokozatosan tájékoztatva a közvéleményt a „szekrényből kihulló csontvázakról”. Ugyanakkor éppen az RMDSZ – amelynek maga Forró László püspökhelyettes is az egyik politikusa – igyekezett már a kezdetek kezdetén azt sugallani, hogy maga az egyetem alapítója, Tőkés László a felelős a PKE eladósodásáért. Ez a képtelen vád egyébként azóta is fellelhető a párvezetők retorikájában. Sőt, amióta a gazdasági válsághelyzet előállt, az egyházak és az RMDSZ egymással versengve folytatnak többé-kevésbé nyílt propagandát a „Tőkés László-Orbán Viktor-féle” Partiumi Keresztény Egyetem ellen, dacára annak, hogy az RMDSZ-nek számos aktivistája és szimpatizánsa adott elő, dolgozott vagy szerzett diplomát ebben a felsőoktatási intézetben, amelyben felekezetre való tekintet nélkül tanulhattak a magyar történelmi egyházak ifjú hívei. (Forró főjegyző felesége is évek óta innen kap tanári fizetést.)
A pénteki ülésen az RMDSZ-esek a kampányra és a politikai fejtágításra koncentráltak. Kelemen Hunor országos ügyekről tartott tájékoztatót, és szokás szerint úgy viselkedett, mintha az RMDSZ-en kívül és nélkül fű sem nőhet Erdélyben, sőt Romániában. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a párt és az egyház közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta és forszírozta, nyilván a közelgő választások fényében. Ő amúgy nemcsak a párt helyi erős embere, hanem a római katolikus egyházban is jelentős befolyással bír, bár tisztsége szerint csupán váradújvárosi egyháztanácsos. Ezúttal sem állta meg, hogy ne nyilvánítsa – merőben indokolatlanul – a PKE-t az Erdélyi Magyar Néppárt „melegágyának”, mintegy igazolva azokat a félelmeket, miszerint a kialakult válságos helyzetben az RMDSZ-t csak egyetlen dolog érdekli: megszállni az egyetlen partiumi felsőoktatási intézményt is, ahogy azt már szinte az összes oktatási és kulturális intézménnyel megtette.
A bihari sajtó azt is megírta, hogy a KREK jelenlegi vezetői az RMDSZ-szel való legteljesebb összefogás hívei, amit azzal ideologizálnak meg, hogy a politikai alakulatok közül egyedül az RMDSZ nyújtott nekik kezet. Hogy ez pontosan mit jelent és miben áll, az nem derült ki. Talán olyan közpénzek miatt hálálkodik az egyház, ami az adófizetők zsebéből származik, de amiket az RMDSZ úgy osztogat, mintha a sajátját osztaná.
A házigazda Csűry István püspöknek egyetlen érdemleges hozzászólása volt: bejelentette, hogy ősszel ismét megpályázza a püspöki tisztséget, és addig akarja betölteni, amíg el nem küldik nyugdíjba… Az új egyházkerületi székházban tartott választási kampánygyűlésen való részvétel mellett Kelemen Hunornak arra is jutott ideje, hogy külön megbeszéléseket folytasson a püspökkel, de Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspökkel is „egyeztetett”, valamint Bihar, Szilágy és Szatmár megyei önkormányzati és parlamenti képviselőkkel.
V. T. B.
bumm.sk, 2016. máj. 4.
Enyhén csökkent a magyar iskolákba beíratott gyerekek száma Szlovákiában
A nem véglegesített beiratkozási adatok szerint enyhén csökkent, a szeptemberben beiratkozókkal együtt azonban várhatóan szinten marad idén a magyar tannyelvű általános iskolákba beíratott gyerekek száma Szlovákiában - közölte Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke szerdán.
MTI-HÍR
Szlovákiában - ahol az idén a korábbi éveknél némileg később, áprilisban tartották az iskolai beiratkozást - a 2016-2017-es tanévre, 3402 leendő elsőst írattak be szüleik magyar tannyelvű oktatási intézménybe - derült ki az SZMPSZ statisztikáiból. Ez a szám némileg alacsonyabb, mint egy évvel korábban, amikor 3575 elsőssel kezdhettek a magyar iskolák, de még nem számít véglegesnek, mert az adatok a szeptemberi tanévkezdésig - a késve beiratkozókkal - még módosulhatnak.
"Elsőre csalódásnak tűnik, hogy az idén nem sikerült átlépnünk a 3500-as lélektani határt, de látni kell, hogy a végeredmény szeptemberig még változni fog" - mondta Jókai Tibor. Kifejtette: tapasztalataik azt mutatják, hogy főként a hátrányos helyzetű régiókban, és azon belül a nehezebb szociális helyzetű családok esetében gyakori, hogy csak később - időnként csak szeptemberben - íratják be gyerekeiket az iskolákba. Hozzátette: feltételezésük szerint idén ezt a jelenséget az is erősíthette, hogy a közoktatási törvény módosítása miatt, nem a megszokott időben, hanem áprilisban tartották az iskolai beiratkozásokat.
A 258 felvidéki magyar általános iskolába idén beíratott leendő elsősök számának alakulása az egyes régiók szerint jelentős eltéréseket mutat. Míg a magyarok által is lakott járások egy részében emelkedett, addig másokban csökkent ez a szám. A statisztikák azt mutatják, hogy míg az olyan még tömb-magyar lakosságú régiókban mint a dunaszerdahelyi vagy a komáromi járás, inkább a leendő elsősök számának emelkedése volt megfigyelhető, addig a magyar szórványvidékeket is magába foglaló nyitrai és besztercebányai megyékben inkább ezzel ellentétes volt a trend. A pozsonyi megyében enyhén emelkedett a létszám, ellenben Kassa megyében érezhetően csökkent a beíratottak száma.
A szlovákiai magyar tannyelvű általános iskolákba beíratott gyerekek száma a korábbi érzékelhető csökkenés után az elmúlt négy-öt évben stabilizálódott, tavaly enyhe mértékben javult a helyzet, az idén - a késve beiratkozókat is beleszámolva - várhatóan szinten marad a magyar elsősök száma.
(mti)
itthon.ma//erdelyorszag
Ha hinni lehet a helyi sajtónak – mert hivatalos közleményt nem adtak ki –, csúsztatások is elhangzottak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az RMDSZ múlt pénteki csúcstalálkozóján, amelyet a nemrég átadott új egyházkerületi székházban tartottak.
Mint arról beszámoltunk, úgynevezett „hagyományossá vált időközi tanácskozásra hívta Partium magyar önkormányzati elöljáróit és törvényalkotóit” egy Csűry István püspök és Varga Attila főgondnok által jegyzett körlevél. A hívásra elsőként maga Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke jelent meg, noha ő se nem önkormányzati vezetője, se nem törvényhozója a Partiumnak. Ellenben nem volt ott maga Varga Attila, az egyik összehívó, aki amúgy több cikluson át volt a párt képviselője Bukarestben, sőt, mint nemrég kiderült, éppen őt javasolja majd az RMDSZ alkotmánybírónak a lejáró mandátumú Puskás Bálint helyébe.
Az egyéb összefonódások rendjén említendő, hogy a pénteki közös KREK–RMDSZ-ülést Forró László püspökhelyettes nyitotta meg, vélhetően kettős minőségében: ő ugyanis nemcsak az egyházkerület főjegyzője, hanem az RMDSZ Bihar megyei képviselője, azaz aktívan politizáló református lelkipásztor. Emellett még hegyközkovácsi parókus lelkész is, mindhárom tisztségért fizetség jár neki.
Forró Székelyföldről, tehát az Erdélyi Református Egyházkerületből került Biharba, az előző püspöknek, Tőkés Lászlónak volt közvetlen munkatársa, a KREK-beli előmenetelét is neki köszönheti, pénteken mégis hátba támadta volt mentorát. A Partiumi Keresztény Egyetemről szóló „helyzetjelentésében” közvetve Tőkést tette felelőssé az intézményben bekövetkezett menedzseri válságáért, holott az egyházkerületnek épp annyi szavazata volt az évek során az Alapítók Tanácsában, mint a volt püspöknek. Az Alapítók Tanácsának mind a mai napig tagja a KREK mindenkori püspöke, jelenlég épp Csűry István, aki viszont maga helyett gyakran éppen Forrót delegálta az egyetem stratégiai-felügyeleti testületébe. Utóbbi most azt mondta, hogy Tőkés „a Partiumi Keresztény Egyetem irányítója” – ami nyilvánvaló csúsztatás –, aki sajtótájékoztatókon mond „egyszer egyet, máskor mást” a kialakult helyzetről, amivel tulajdonképpen csak azt éri el, hogy növeli a bizonytalanságot a PKE körül. Ami azért nem felel meg a valóságnak, mert dokumentálható: amikortól tudomására jutottak az előállt anyagi nehézségek, Tőkés László következetesen sürgette és támogatta a helyzetfeltárást és válságkezelést, fokozatosan tájékoztatva a közvéleményt a „szekrényből kihulló csontvázakról”. Ugyanakkor éppen az RMDSZ – amelynek maga Forró László püspökhelyettes is az egyik politikusa – igyekezett már a kezdetek kezdetén azt sugallani, hogy maga az egyetem alapítója, Tőkés László a felelős a PKE eladósodásáért. Ez a képtelen vád egyébként azóta is fellelhető a párvezetők retorikájában. Sőt, amióta a gazdasági válsághelyzet előállt, az egyházak és az RMDSZ egymással versengve folytatnak többé-kevésbé nyílt propagandát a „Tőkés László-Orbán Viktor-féle” Partiumi Keresztény Egyetem ellen, dacára annak, hogy az RMDSZ-nek számos aktivistája és szimpatizánsa adott elő, dolgozott vagy szerzett diplomát ebben a felsőoktatási intézetben, amelyben felekezetre való tekintet nélkül tanulhattak a magyar történelmi egyházak ifjú hívei. (Forró főjegyző felesége is évek óta innen kap tanári fizetést.)
A pénteki ülésen az RMDSZ-esek a kampányra és a politikai fejtágításra koncentráltak. Kelemen Hunor országos ügyekről tartott tájékoztatót, és szokás szerint úgy viselkedett, mintha az RMDSZ-en kívül és nélkül fű sem nőhet Erdélyben, sőt Romániában. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a párt és az egyház közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta és forszírozta, nyilván a közelgő választások fényében. Ő amúgy nemcsak a párt helyi erős embere, hanem a római katolikus egyházban is jelentős befolyással bír, bár tisztsége szerint csupán váradújvárosi egyháztanácsos. Ezúttal sem állta meg, hogy ne nyilvánítsa – merőben indokolatlanul – a PKE-t az Erdélyi Magyar Néppárt „melegágyának”, mintegy igazolva azokat a félelmeket, miszerint a kialakult válságos helyzetben az RMDSZ-t csak egyetlen dolog érdekli: megszállni az egyetlen partiumi felsőoktatási intézményt is, ahogy azt már szinte az összes oktatási és kulturális intézménnyel megtette.
A bihari sajtó azt is megírta, hogy a KREK jelenlegi vezetői az RMDSZ-szel való legteljesebb összefogás hívei, amit azzal ideologizálnak meg, hogy a politikai alakulatok közül egyedül az RMDSZ nyújtott nekik kezet. Hogy ez pontosan mit jelent és miben áll, az nem derült ki. Talán olyan közpénzek miatt hálálkodik az egyház, ami az adófizetők zsebéből származik, de amiket az RMDSZ úgy osztogat, mintha a sajátját osztaná.
A házigazda Csűry István püspöknek egyetlen érdemleges hozzászólása volt: bejelentette, hogy ősszel ismét megpályázza a püspöki tisztséget, és addig akarja betölteni, amíg el nem küldik nyugdíjba… Az új egyházkerületi székházban tartott választási kampánygyűlésen való részvétel mellett Kelemen Hunornak arra is jutott ideje, hogy külön megbeszéléseket folytasson a püspökkel, de Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspökkel is „egyeztetett”, valamint Bihar, Szilágy és Szatmár megyei önkormányzati és parlamenti képviselőkkel.
V. T. B.
bumm.sk, 2016. máj. 4.
Enyhén csökkent a magyar iskolákba beíratott gyerekek száma Szlovákiában
A nem véglegesített beiratkozási adatok szerint enyhén csökkent, a szeptemberben beiratkozókkal együtt azonban várhatóan szinten marad idén a magyar tannyelvű általános iskolákba beíratott gyerekek száma Szlovákiában - közölte Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke szerdán.
MTI-HÍR
Szlovákiában - ahol az idén a korábbi éveknél némileg később, áprilisban tartották az iskolai beiratkozást - a 2016-2017-es tanévre, 3402 leendő elsőst írattak be szüleik magyar tannyelvű oktatási intézménybe - derült ki az SZMPSZ statisztikáiból. Ez a szám némileg alacsonyabb, mint egy évvel korábban, amikor 3575 elsőssel kezdhettek a magyar iskolák, de még nem számít véglegesnek, mert az adatok a szeptemberi tanévkezdésig - a késve beiratkozókkal - még módosulhatnak.
"Elsőre csalódásnak tűnik, hogy az idén nem sikerült átlépnünk a 3500-as lélektani határt, de látni kell, hogy a végeredmény szeptemberig még változni fog" - mondta Jókai Tibor. Kifejtette: tapasztalataik azt mutatják, hogy főként a hátrányos helyzetű régiókban, és azon belül a nehezebb szociális helyzetű családok esetében gyakori, hogy csak később - időnként csak szeptemberben - íratják be gyerekeiket az iskolákba. Hozzátette: feltételezésük szerint idén ezt a jelenséget az is erősíthette, hogy a közoktatási törvény módosítása miatt, nem a megszokott időben, hanem áprilisban tartották az iskolai beiratkozásokat.
A 258 felvidéki magyar általános iskolába idén beíratott leendő elsősök számának alakulása az egyes régiók szerint jelentős eltéréseket mutat. Míg a magyarok által is lakott járások egy részében emelkedett, addig másokban csökkent ez a szám. A statisztikák azt mutatják, hogy míg az olyan még tömb-magyar lakosságú régiókban mint a dunaszerdahelyi vagy a komáromi járás, inkább a leendő elsősök számának emelkedése volt megfigyelhető, addig a magyar szórványvidékeket is magába foglaló nyitrai és besztercebányai megyékben inkább ezzel ellentétes volt a trend. A pozsonyi megyében enyhén emelkedett a létszám, ellenben Kassa megyében érezhetően csökkent a beíratottak száma.
A szlovákiai magyar tannyelvű általános iskolákba beíratott gyerekek száma a korábbi érzékelhető csökkenés után az elmúlt négy-öt évben stabilizálódott, tavaly enyhe mértékben javult a helyzet, az idén - a késve beiratkozókat is beleszámolva - várhatóan szinten marad a magyar elsősök száma.
(mti)
itthon.ma//erdelyorszag
2016. május 5.
Fogorvosi és rezidensi szaknévsorok készültek
A magyar orvosi szaknévsor után most a magyar fogorvosi és rezidensi szaknévsorral állt elő a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, feltérképezve a magyar fogorvosokat, illetve a szakorvosnak készülő fiatal orvosokat.
Az első kiadvánnyal segítséget nyújtanak a magyar betegeknek, míg a másodikkal azoknak a kórházigazgatóknak, egészségügyi menedzsereknek, akik tájékozódni kívánnak fiatal, még képzésben levő szakorvosok iránt. A Maros Megyei Fogorvosok Szaknévsora helységek szerint sorolja fel a magyar fogorvosokat, megjelölve azok elérhetőségét, telefonszámát, rendelőjének postacímét. Huszonkét településről összesen kétszáz magyar fogorvos szerepel a kiadványban hat szakterületről, a legtöbben általános fogorvosok. A települések neve alatt az is megtalálható, hogy az adott helységben milyen fogorvosi rendelő működik, például Ákosfalván az általános mellett gyökérkezelésre is van lehetőség, vagy Nyárádszeredában szájsebészetet és fogbeültetést is végeznek. Marosvásárhelyen magyar szakembert találhatunk az általános mellett a gyökérkezelés, a szájsebészet, a fogbeültetés, a gyerekfogászat és a fogszabályozás területén is.
A Marosvásárhelyi Magyar Rezidens Szaknévsorral a kórházigazgatók munkáját szeretnék megkönnyíteni azáltal, hogy évente összegyűjtött és frissített, naprakész adatokat, illetve statisztikát nyújtanak arról, hogy a szakképzésben milyen szakirányokban találnak orvosokat, és melyek azok a szakterületek, ahová kevesen jelentkeztek, vagy nincs szakorvos képzés Marosvásárhelyen – mondta a kiadványok ismertetőjén Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány társelnöke. Tizehárom megyére lebontva, névsor szerint találhatóak a rezidens orvosok, illetve, hogy pontosan milyen szakokon képezik magukat és hányadévesek. Összesen 356 magyar rezidens szerepel a nyilvántartásban, aki 38 szakon tanulnak. Hargita megyéből például 103 rezidens orvos képezi magát a marosvásárhelyi egyetemi központban, Maros megyéből 90, Kovászna megyei 78, Szatmárról 30. Fehér és Szeben megyei csak egy-egy van, Kolozs megyéből is mindössze két személy – emelte ki az adatok közül Vass Levente.
Antal Erika
Székelyhon.ro
A magyar orvosi szaknévsor után most a magyar fogorvosi és rezidensi szaknévsorral állt elő a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, feltérképezve a magyar fogorvosokat, illetve a szakorvosnak készülő fiatal orvosokat.
Az első kiadvánnyal segítséget nyújtanak a magyar betegeknek, míg a másodikkal azoknak a kórházigazgatóknak, egészségügyi menedzsereknek, akik tájékozódni kívánnak fiatal, még képzésben levő szakorvosok iránt. A Maros Megyei Fogorvosok Szaknévsora helységek szerint sorolja fel a magyar fogorvosokat, megjelölve azok elérhetőségét, telefonszámát, rendelőjének postacímét. Huszonkét településről összesen kétszáz magyar fogorvos szerepel a kiadványban hat szakterületről, a legtöbben általános fogorvosok. A települések neve alatt az is megtalálható, hogy az adott helységben milyen fogorvosi rendelő működik, például Ákosfalván az általános mellett gyökérkezelésre is van lehetőség, vagy Nyárádszeredában szájsebészetet és fogbeültetést is végeznek. Marosvásárhelyen magyar szakembert találhatunk az általános mellett a gyökérkezelés, a szájsebészet, a fogbeültetés, a gyerekfogászat és a fogszabályozás területén is.
A Marosvásárhelyi Magyar Rezidens Szaknévsorral a kórházigazgatók munkáját szeretnék megkönnyíteni azáltal, hogy évente összegyűjtött és frissített, naprakész adatokat, illetve statisztikát nyújtanak arról, hogy a szakképzésben milyen szakirányokban találnak orvosokat, és melyek azok a szakterületek, ahová kevesen jelentkeztek, vagy nincs szakorvos képzés Marosvásárhelyen – mondta a kiadványok ismertetőjén Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány társelnöke. Tizehárom megyére lebontva, névsor szerint találhatóak a rezidens orvosok, illetve, hogy pontosan milyen szakokon képezik magukat és hányadévesek. Összesen 356 magyar rezidens szerepel a nyilvántartásban, aki 38 szakon tanulnak. Hargita megyéből például 103 rezidens orvos képezi magát a marosvásárhelyi egyetemi központban, Maros megyéből 90, Kovászna megyei 78, Szatmárról 30. Fehér és Szeben megyei csak egy-egy van, Kolozs megyéből is mindössze két személy – emelte ki az adatok közül Vass Levente.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2016. május 6.
Közösségépítő vetélkedő a magyar reformáció bölcsőjében
A Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben immár ötödik alkalommal szervezték meg a Kopácsi István nevét viselő egyháztörténeti vetélkedőt. Az április 30-án megtartott vetélkedőnek a Szatmár megyei Erdőd adott helyet, amelyet méltán nevezhetünk a magyar reformáció bölcsőjének. Az első magyar református zsinatot ugyanis itt tartották 1545-ben.
A történelmi helyen megrendezett egyháztörténeti vetélkedőn öt egyházmegye tizennégy csapata mérte össze tudását. Az aradi egyházmegyéből három, négyfős csapat vett részt: Kispereg, Pereg- Pécska, valamint Szentleányfalva. A vetélkedő tananyagát ezúttal is a fontosabb évfordulókhoz kötötték. Egyrészt a Református Egyház alapiratát, a Második Helvét Hitvallást 450. évvel ezelőtt adták ki, másrészt a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinatnak is idén van a 370. évfordulója. Emellett a Drágffy családdal is megismerkedhettek azok, akik vállalták a megmérettetést.
Az aradi egyházmegyét képviselő csapatok több héten keresztül tanultak, készültek a kerületi vetélkedőre. A kemény munkának meglett az eredménye, ugyanis Pereg- Pécska 78,5 ponttal a 6., Kispereg 77,5 ponttal a 7., míg Szentleányfalva 66,5 ponttal a 10. helyezést érte el. Ez azt jelenti, hogy a 100 pontos, 50 kérdésből álló teszt felét jóval túlteljesítették ifjaink. A csapatverseny mellett az egyéni esszéíró versenyre is be lehetett nevezni, amelyben megadott címek alapján esszét írhattak. A mieink közül a szentleányfalvi csapathoz tartozó, Zimándközön élő Komori Viktória 3. díjat hozott el, a szentleányfalviak, kisperegiek és pécskaiak nagy örömére. Mindkét kategóriában a nyertesek Buzogány Dezső kolozsvári teológiai tanár díját is átvehették. Szórványmegyei reformátusokként és magyarokként, büszkék lehetünk az elért eredményekre, hiszen ifjaink a fent említett egyházközségek és egyházmegyénk hírnevét öregbítették.
A kisperegi, pécskai, szentleányfalvi és zimándközi fiatalok a verseny előtti napon közös kiránduláson is részt vettek. Így nemcsak a versenyző ifjak jöttek el az adott gyülekezetekből, hanem mindazok, akiknek kedvük támadt e hosszú, de gyönyörű kiránduláshoz. Máramaros déli és délkeleti tájait járták be, ugyanakkor a fernezelyi, sárosmagyarberkeszi és szamosardói gyülekezetek vendégszeretetét is élvezhették. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a fakerti önkormányzatnak, amiért rendelkezésünkre bocsátották a helyi iskolabuszt, lehetővé téve ifjaink utaztatását.
A közösen átélt élmények, a kirándulás örömei, a vetélkedő izgalmai közelebb vitték egymáshoz fiataljainkat. Sokadszorra tapasztalhattuk, hogy a fiatalokkal való foglalkozásnak óriási értelme van gyülekezeteink jelenét és jövőjét illetően. Isten áldása kísérje továbbra is a gyülekezeteinkben és a közösségeinkben folyó ifjúsági munkát!
Tóbiás Tibor György kisperegi lelkipásztor
Vékony Zsolt József szentleányfalvi lelkipásztor
Nyugati Jelen (Arad)
A Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben immár ötödik alkalommal szervezték meg a Kopácsi István nevét viselő egyháztörténeti vetélkedőt. Az április 30-án megtartott vetélkedőnek a Szatmár megyei Erdőd adott helyet, amelyet méltán nevezhetünk a magyar reformáció bölcsőjének. Az első magyar református zsinatot ugyanis itt tartották 1545-ben.
A történelmi helyen megrendezett egyháztörténeti vetélkedőn öt egyházmegye tizennégy csapata mérte össze tudását. Az aradi egyházmegyéből három, négyfős csapat vett részt: Kispereg, Pereg- Pécska, valamint Szentleányfalva. A vetélkedő tananyagát ezúttal is a fontosabb évfordulókhoz kötötték. Egyrészt a Református Egyház alapiratát, a Második Helvét Hitvallást 450. évvel ezelőtt adták ki, másrészt a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinatnak is idén van a 370. évfordulója. Emellett a Drágffy családdal is megismerkedhettek azok, akik vállalták a megmérettetést.
Az aradi egyházmegyét képviselő csapatok több héten keresztül tanultak, készültek a kerületi vetélkedőre. A kemény munkának meglett az eredménye, ugyanis Pereg- Pécska 78,5 ponttal a 6., Kispereg 77,5 ponttal a 7., míg Szentleányfalva 66,5 ponttal a 10. helyezést érte el. Ez azt jelenti, hogy a 100 pontos, 50 kérdésből álló teszt felét jóval túlteljesítették ifjaink. A csapatverseny mellett az egyéni esszéíró versenyre is be lehetett nevezni, amelyben megadott címek alapján esszét írhattak. A mieink közül a szentleányfalvi csapathoz tartozó, Zimándközön élő Komori Viktória 3. díjat hozott el, a szentleányfalviak, kisperegiek és pécskaiak nagy örömére. Mindkét kategóriában a nyertesek Buzogány Dezső kolozsvári teológiai tanár díját is átvehették. Szórványmegyei reformátusokként és magyarokként, büszkék lehetünk az elért eredményekre, hiszen ifjaink a fent említett egyházközségek és egyházmegyénk hírnevét öregbítették.
A kisperegi, pécskai, szentleányfalvi és zimándközi fiatalok a verseny előtti napon közös kiránduláson is részt vettek. Így nemcsak a versenyző ifjak jöttek el az adott gyülekezetekből, hanem mindazok, akiknek kedvük támadt e hosszú, de gyönyörű kiránduláshoz. Máramaros déli és délkeleti tájait járták be, ugyanakkor a fernezelyi, sárosmagyarberkeszi és szamosardói gyülekezetek vendégszeretetét is élvezhették. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a fakerti önkormányzatnak, amiért rendelkezésünkre bocsátották a helyi iskolabuszt, lehetővé téve ifjaink utaztatását.
A közösen átélt élmények, a kirándulás örömei, a vetélkedő izgalmai közelebb vitték egymáshoz fiataljainkat. Sokadszorra tapasztalhattuk, hogy a fiatalokkal való foglalkozásnak óriási értelme van gyülekezeteink jelenét és jövőjét illetően. Isten áldása kísérje továbbra is a gyülekezeteinkben és a közösségeinkben folyó ifjúsági munkát!
Tóbiás Tibor György kisperegi lelkipásztor
Vékony Zsolt József szentleányfalvi lelkipásztor
Nyugati Jelen (Arad)
2016. május 12.
Jakabffy Elemérre és Páskándi Gézára emlékeznek
Művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk május harmadik hetének második felében.
Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat.
Május 19-én délután és 20-án délelőtt a Szatmár Megyei Múzeum II. emeleti dísztermében kerül sor a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozásra.
A Jakabffy Napok folytatásaként 20-án, pénteken a koraesti órákban Szatmárhegyen a Jakabffy-tanácskozás hivatalos meghívottai tisztelegnek együtt Páskándi Géza emléke előtt.
Mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete, a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják új könyvét. Mintegy előkészítve és segítve ezzel másnapi előadása jobb megértését
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira a szervezők.
szatmar.ro
Művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk május harmadik hetének második felében.
Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat.
Május 19-én délután és 20-án délelőtt a Szatmár Megyei Múzeum II. emeleti dísztermében kerül sor a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozásra.
A Jakabffy Napok folytatásaként 20-án, pénteken a koraesti órákban Szatmárhegyen a Jakabffy-tanácskozás hivatalos meghívottai tisztelegnek együtt Páskándi Géza emléke előtt.
Mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete, a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják új könyvét. Mintegy előkészítve és segítve ezzel másnapi előadása jobb megértését
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira a szervezők.
szatmar.ro
2016. május 13.
Bemutatták az erdélyi Civil Információs Centrumokat Kolozsváron
Fontos a határon túli magyar civil szervezetek támogatása, ez a magyarországi Civil Információs Centrumoknak kötelessége is - hangzott el pénteken, Kolozsváron. A CIC mára négy erdélyi megyében is jelen van, miután másfél évvel ezelőtt a magyar kormány eldöntötte, hogy a határon túliak munkáját is segíti.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta, kiemelt partnerekként kommunikálnak az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és Fidelitas elnökeivel, mert megértették, a Kárpát-medencében egy útvonalon kell menni, hiszen az érdekek közösek. Mostanáig négy Civil Információs Centrumot sikerült elindítaniuk a magyar állam segítségével Háromszéken, Udvarhelyszéken, Szatmárnémetiben és Kolozsváron, ezek a napokban másfél millió forintos támogatást kapnak szervezetenként.
Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára kifejtette, a centrumok megyei szinten működnek Magyarországon, céljuk az egyes civil szervezetek mindennapjainak könnyítése, de helyi önkormányzatokkal és nemzetiségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás is feladatuk. Kötelességük ugyanakkor a határon túli, magyarlakta megyékkel is kapcsolatot tartaniuk, társpályázók pedig több mint 55 millió forintot nyertek el mostanáig.
Hasonló problémák érzékenységre találnak, sokat dolgoztak azon, hogy alulról építkezve felépítették az együttműködést, vázolta fel Kiss András, a Hierotheosz Egyesület főtitkára, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Információs Centrum igazgatója. Sok a hasonlóság, hiszen náluk is sok közösséget, települést kell megszólítaniuk, hangzott el.
Geréd Imre, az RMDSZ ifjúsági ügyvezető alelnöke rámutatott, az ifjúsági főváros éve azt bizonyította, hogy ifjúsági szervezetek a különböző önkormányzati és kormányzati partnerekkel példátlan programokat képesek megszervezni. Zsigmond József, a Nemzeti Együttműködési Alap tanácsának tagjaként a NEA működéséről beszélt, kiemelve, hogy jó példája ez annak, amikor az állam a civil szervezetekkel kommunikál.
Fancsali János, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke elmondta, korábban Székelyudvarhelyen kialakították a Szabad Európa Kávéházat, amelyet a mai napig használnak, a Civil Információs Centrum ezt a folyamatot képes segíteni. Civil és ifjúsági szervezetek gyakran pályáznak, magyarként pedig lehet a magyar államnál is pályázni, de szükség van az eltérő pályázati rendszerek miatt a Civil Információs Centrumok segítségére, emelte ki Kádár Petra, az Identitás Alapítvány képviselője.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a magyar állam támogatásának fontosságát és a helyiek törekvését, helyismeretét tartotta fontosnak, rámutatva: civilek gyakran hatékonyabban tudnak dolgozni a közösségszervezés és érdekképviselet területén a politikai formációknál.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Fontos a határon túli magyar civil szervezetek támogatása, ez a magyarországi Civil Információs Centrumoknak kötelessége is - hangzott el pénteken, Kolozsváron. A CIC mára négy erdélyi megyében is jelen van, miután másfél évvel ezelőtt a magyar kormány eldöntötte, hogy a határon túliak munkáját is segíti.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta, kiemelt partnerekként kommunikálnak az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és Fidelitas elnökeivel, mert megértették, a Kárpát-medencében egy útvonalon kell menni, hiszen az érdekek közösek. Mostanáig négy Civil Információs Centrumot sikerült elindítaniuk a magyar állam segítségével Háromszéken, Udvarhelyszéken, Szatmárnémetiben és Kolozsváron, ezek a napokban másfél millió forintos támogatást kapnak szervezetenként.
Soltész Miklós, az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára kifejtette, a centrumok megyei szinten működnek Magyarországon, céljuk az egyes civil szervezetek mindennapjainak könnyítése, de helyi önkormányzatokkal és nemzetiségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás is feladatuk. Kötelességük ugyanakkor a határon túli, magyarlakta megyékkel is kapcsolatot tartaniuk, társpályázók pedig több mint 55 millió forintot nyertek el mostanáig.
Hasonló problémák érzékenységre találnak, sokat dolgoztak azon, hogy alulról építkezve felépítették az együttműködést, vázolta fel Kiss András, a Hierotheosz Egyesület főtitkára, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Információs Centrum igazgatója. Sok a hasonlóság, hiszen náluk is sok közösséget, települést kell megszólítaniuk, hangzott el.
Geréd Imre, az RMDSZ ifjúsági ügyvezető alelnöke rámutatott, az ifjúsági főváros éve azt bizonyította, hogy ifjúsági szervezetek a különböző önkormányzati és kormányzati partnerekkel példátlan programokat képesek megszervezni. Zsigmond József, a Nemzeti Együttműködési Alap tanácsának tagjaként a NEA működéséről beszélt, kiemelve, hogy jó példája ez annak, amikor az állam a civil szervezetekkel kommunikál.
Fancsali János, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke elmondta, korábban Székelyudvarhelyen kialakították a Szabad Európa Kávéházat, amelyet a mai napig használnak, a Civil Információs Centrum ezt a folyamatot képes segíteni. Civil és ifjúsági szervezetek gyakran pályáznak, magyarként pedig lehet a magyar államnál is pályázni, de szükség van az eltérő pályázati rendszerek miatt a Civil Információs Centrumok segítségére, emelte ki Kádár Petra, az Identitás Alapítvány képviselője.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a magyar állam támogatásának fontosságát és a helyiek törekvését, helyismeretét tartotta fontosnak, rámutatva: civilek gyakran hatékonyabban tudnak dolgozni a közösségszervezés és érdekképviselet területén a politikai formációknál.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2016. május 13.
Amputáció és elvesztett illúziók – avagy Trianon újratöltve
„Erdély határai megtámadhatatlanokká váltak, ezzel a román delegáció elérte legfőbb célját” (Tatarescu román külügyminiszter)
Hetven éve május elején egy végzetes döntés tartotta lázban a magyar közvéleményt. Párizsban összeült négy nagyhatalom külügyminisztere, hogy döntést hozzon a világháborúban vesztes Magyarország és Románia területi vitájában.
A párizsi Luxemburg-palotában 1946. május 7-én rendezett négyhatalmi konferencián Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, és a nagy kerek asztal körül ott ült Byrnes amerikai, Bevin brit és Bidault francia külügyminiszter. Mellettük tanácsadók gondterhelt arccal, az asztal körül fontoskodó titkárok. A kép azt sugallja, hogy megfontolt döntés születik, pedig erről szó sem volt. A Romániát és Magyarországot egyaránt megszállva tartó Szovjetunió már régen döntött. Maradtak a trianoni határok. A három nyugati hatalom képviselői érdekteleneknek mutatkoztak. Byrnes egy ideig még lebegtette azt a véleményt, hogy esetleg a két állam tárgyalhatna hogy „csökkentsék az idegen uralom alatt élők számát”, de hamar ejtette a javaslatot. Mosta kezeit. Így eldőlt, hogy a trianoni határok maradnak.
Amikor a remény még élt
A hatalmas életerő, amely megmutatkozott a szétlőtt, kirabolt, megalázott országban, 1946 tavaszától reményeket és illúziókat is táplált. Az illúziók közé kell sorolnunk, hogy sokan bíztak abban, a „demokrácia” nevében győztes szövetségesek most nem békediktátumokkal állnak elő – mint 1920-ban –, hanem igazságos rendezéssel. Ennek egyik feltétele lett volna a határok hozzáigazítása a néprajzi viszonyokhoz a Kárpát-medencében. Ám miközben Párizsban a külügyminiszterek kedélyesen kávézgattak, Csehszlovákiában napirenden volt a magyarok „kilikvidálása” (jogfosztása, deportálása, „reszlovakizálása”). Lengyelországot „eltolták” nyugatra, Besszarábiában, Kárpátalján berendezkedett a Szovjetunió, miként a balti államokban is.
A megszállt államokban, beleértve Németország keleti felét, hozzáfogtak a szovjetizáláshoz. De a remény még élt. Különböző forrásokból lehetett tudni brit és amerikai szakértői elképzelésekről, amelyek igazságosabb határokat tartalmaztak a Kárpát-medencében. Mégpedig nemcsak Románia, de Csehszlovákia, Jugoszlávia és Kárpátalja irányába is. Ezek a tervek azonban még 1944 előtt készültek. Később már eltűntek a külügyminisztériumok archívumaiban, hiszen a győztes Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia hallani sem akart területek átadásáról. Maradt tehát a két vesztes: Magyarország és Románia.
Egy ital 45 milliárdért
A döntés idején már háromszázezret meghaladó számú magyar menekült érkezett trianoni területre. Elképesztő körülmények uralkodtak. Megkezdődött a németek kitelepítése. Az országban éhínség fenyegetett. Budapest 30 571 lakóházából 23 százalék alig volt lakható, négy százalék pedig teljesen megsemmisült. Gyakran több család húzódott meg egy helyiségben. Hiány volt fűtőanyagból, élelmiszerből, gyógyszerből, ruhaneműből. Még napirenden voltak a rablások, „vetkőztetések”. Az országnak el kellett tartania az itt állomásozó milliós szovjet hadsereget, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, emellett jóvátétel gyanánt hatalmas élelmiszer-szállítmányok indultak a Szovjetunióba. A megszállók kezébe került a magyar ipar színe-java, az összes korábbi német és osztrák tulajdon. Még Nyugaton volt a magyar nemzeti vagyon jelentős része, mozdonyok, hajók, üzemek felszerelése, a Nemzeti Bank teljes aranykészlete. Jugoszlávia és Csehszlovákia is követelte a jóvátételt. Fenyegetően közeledett a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Újabb tízezrek keltek útra a bizonytalan jövő minden félelmével.
Eközben csúcsot döntött az infláció. Az árak napról napra emelkedtek, a csirkehús kilója tavasszal már 3 millió pengő, egy kiló szalonna 6 millió. Cipőt, ruhát kapni nem lehetett, csak horribilis összegekért. Egy pohár sör, amely a békeidőkben 38 fillér volt, 1945-ben már négyezer pengő, 1946 márciusában 77 ezer, május közepén két és fél millió, júniusban már 45 milliárd! Az emberek idegei végsőkig feszültek, mindenki azt várta: legyen ennek vége! A kommunista propaganda harsogta is: a stabilizációt csak ők tudják megcsinálni.
Ma kit akasztanak?
Közben naponta hozták az újságok, hogy hány háborús bűnöst akasztottak fel, milyen fasiszta bűnök kerültek napvilágra, a kommunista politikai rendőrség hetente leplezett le „fasiszta összeesküvést”, mintegy muníciót adva a Párizsban keményen dolgozó Jan Masaryk csehszlovák és Tatarescu román külügyminiszternek. Magyarország szerintük továbbra is revizionista, fasiszta, Európa „enfant terrible”-je. A tisztviselők rettegtek a B listától. A „demokrácia” fogalmát kisajátító marxista pártok ezzel valójában politikai tisztogatást hajtottak végre a közszférában. Így – családtagokkal – legalább negyedmillióan maradtak egzisztencia nélkül. Nagy Ferenc kormánya elrendelte a Nemzeti Bank alárendelését a kormánynak (vagyis a kommunista vezetésű Gazdasági Főtanácsnak), a devizák és az arany bejelentési kötelezettségét és a kötött gazdálkodást. Elértéktelenedtek a nyugdíjak, hadsereg szinte nem maradt, központi anyag- és árhivatalt hoztak létre, a külkereskedelmet állami irányítás alá vették. Nagy Ferenc miniszterelnök a májusi döntés előtt Moszkvában járt. Sztálin elemében volt. Az 1940–41-es magyar–szovjet „közeledés” kapcsán azt mondta: „A Szovjetunió vezetői a maguk egyszerűségében nem gondoltak arra, hogy a magyarok rokonszenve a Szovjetunió iránt nem őszinte, hanem csak színlelt.” Nagy Ferenc hazaérve azt az illúziót keltette, hogy a szovjet vezetés támogatja Magyarország területi igényeit. Látszólag Révai József és a kommunista párt is csatlakozott. Nagy Ferenc Székesfehérvárott május 5-én azt mondta, hogy „a Szovjetunió kormánya minden kérésünket teljesítette”. Így aztán nemcsak a magyar miniszterelnök döbbent meg május 7-én, de a magyar közvélemény is. Jó pesti szokás szerint éjfélkor már az egész város tudott a döntésről. Kiderült, hogy a szovjet vezetők „a maguk egyszerűségében” csak színleltek.
A kommunisták szerint mindez azért történt, mert Moszkvában nem elégedettek a magyarországi helyzettel. Tovább kell tehát lépni a szovjet rendszer megteremtése felé.
A skizofrén állapotokra jellemző, hogy a közvélemény aznap, amikor értesült a magyarságra nézve tragikus párizsi döntésről, olvashatta Nagy Ferenc hálálkodó táviratát Sztálin József úrnak. Ebben tolmácsolja a magyarság „soha el nem múló háláját azért, hogy a szövetséges hatalmak a felszabadítás sorsdöntő tényével megnyitották a demokratikus, békés fejlődés lehetőségét…” A sajtóhírek szerint kiderült az is, hogy a magyar kormány Budapesten átnyújtott diplomáciai jegyzéke a párizsi tárgyalásokon egyáltalán nem került szóba. Ráadásul a béke-előkészítéssel megbízott profi diplomata (Kertész István) csak 9-én érkezett Párizsba. Erre mondta május 8-án a magyar parlamentben Nagy Vince szabadságpárti képviselő, hogy a magyar álláspontot tartalmazó „jegyzéket” nyilván a Petőfi Sándor utcai postaládába dobta a külügyminiszter. Fokozta az elkeseredést, hogy a rádió – valószínűleg tévesen értelmezve Byrnes álláspontját –, azt közölte, hogy az amerikaiak népszavazást kezdeményeztek a határaink menti területekről, de ezt a másik három hatalom elvetette.
A remények szertefoszlása és a kormány teljesítménye éles bírálatot váltott ki a parlamentben, főként a Magyar Szabadság Párt részéről. Sulyok Dezső 1946 folyamán többször is kifejtette, hogy magyar tömegeket elszakítani egymástól rossz határokkal semmivel sem igazolható eljárás. Sulyok konkrét javaslatot is készített májusban a külügy számára, amelyben nemcsak Kelet-Magyarországon igényelte a magyarlakta területek visszacsatolását, hanem egy korridorral megoldva Erdélyben a Székelyföldet is elérhetőnek tartotta. Javasolta ugyanakkor a felvidéki színmagyar területek Magyarországhoz csatolását is, amivel okafogyottá válhatna a lakosságcsere és az a csehszlovák igény, hogy az összes magyart kitelepítsék.
Sopront vissza Ausztriának
A miniszterelnök a kritikákra azt válaszolta, már az is eredmény, hogy a magyar álláspontot meghallgatták Moszkvában. Aztán Nagy Vincének felrótta, hogy „úri fölénnyel, lekicsinyléssel” szólt a magyar béke-előkészítés színvonaláról, mulasztással vádolva a kormányt. A miniszterelnök aztán egészen veszélyes vizekre evezett. A Nemzetgyűlésre bízta, gondoskodjék arról, hogy „ne legyek kénytelen ezzel a képviselő úrral ebben a teremben ülni.” Rákosi Mátyás, Marosán György és a többi nagy „demokrata” élénken helyeselt. Ők már tudták, hogy hamarosan egyik Nagy sem fog a parlamentben ülni, menekülni kényszerülnek. A sors fintora, hogy Nagy Ferencnek előbb kellett elhagynia az országot, mint Nagy Vincének. De csak egy hónappal. A vitában többször elhangzott a „hazaáruló” kifejezés, a leghangosabban éppen onnan, ahol tényleg nagy számban ültek, a kommunisták padsoraiból.
Nagy Ferenc talán bízott abban, hogy majd a párizsi békekonferencián sikerül eredményt elérni, bár washingtoni, londoni, párizsi útja e téren teljes kudarccal végződött. Sokan ringatták magukat abba a hitbe, hogy nem a végső döntés született meg. De a 22 ezer négyzetkilométeres magyar igény végül egy négyezer négyzetkilométeres sávra csökkent, ami alig nagyobb, mint Tolna megye. Ezen a keskeny sávon található Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagyszalonta. Közben a csehszlovák állam újabb területi igényekkel lépett fel Magyarországgal szemben, a „pozsonyi hídfő” megnövelését követelve. Sőt nyugati szomszédunknál a kommunista párt követelte Sopron és környéke elcsatolását Ausztriához, amelyet a „Horthy-féle fasiszta terror politikai mesterkedései szakítottak el Ausztriától”. Csatlakoztak a szociáldemokraták is. Az osztrák követelés nem valósult meg, paradox módon talán azért, mert ez a terület szovjet megszállás alatt volt, és Sztálin Magyarország szocialista átalakítását biztosabbnak érezte, mint Ausztriáét.
A zöldséges mérlege
A hetven éve május 7-én meghozott döntést a párizsi békekonferencián már nem módosították. Meglepő volt Jebb brit küldött érvelése Románia mellett: „veszélyes megzavarni egy ország gazdasági életét területi amputációkkal, még akkor is, ha azok részben indokoltnak látszanak”. Az amputálás Trianonban történt. Hogy Párizsban, Moszkvában, Londonban, Washingtonban megint a mi kárunkra tévedtek, az bizony a mi diplomáciánk, érdekérvényesítő képességünk, politikai és egyéb önzésünk, szűklátókörűségünk, kishitűségünk következménye is. Ez akkor is igaz, ha tudjuk: a zöldséges mérlege mindig a maga javára téved.
Hetven éve – ne áltassuk magunkat – nemcsak az első félidőt vesztettük el, de egy mérkőzést is. Most már a tét, hogy megőrizzük hitünket, kultúránkat, nyelvünket, s ha muszájból is, jobb teljesítményt nyújtsunk elődeinknél. Ehhez elengedhetetlen, hogy megszabaduljunk a mesterségesen belénk táplált kishitűségtől és újjáépítsük a tudatosan aláásott erkölcsi erőnket.
Szerencsés Károly
A szerző történész, egyetemi docens
Magyar Hírlap
„Erdély határai megtámadhatatlanokká váltak, ezzel a román delegáció elérte legfőbb célját” (Tatarescu román külügyminiszter)
Hetven éve május elején egy végzetes döntés tartotta lázban a magyar közvéleményt. Párizsban összeült négy nagyhatalom külügyminisztere, hogy döntést hozzon a világháborúban vesztes Magyarország és Románia területi vitájában.
A párizsi Luxemburg-palotában 1946. május 7-én rendezett négyhatalmi konferencián Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, és a nagy kerek asztal körül ott ült Byrnes amerikai, Bevin brit és Bidault francia külügyminiszter. Mellettük tanácsadók gondterhelt arccal, az asztal körül fontoskodó titkárok. A kép azt sugallja, hogy megfontolt döntés születik, pedig erről szó sem volt. A Romániát és Magyarországot egyaránt megszállva tartó Szovjetunió már régen döntött. Maradtak a trianoni határok. A három nyugati hatalom képviselői érdekteleneknek mutatkoztak. Byrnes egy ideig még lebegtette azt a véleményt, hogy esetleg a két állam tárgyalhatna hogy „csökkentsék az idegen uralom alatt élők számát”, de hamar ejtette a javaslatot. Mosta kezeit. Így eldőlt, hogy a trianoni határok maradnak.
Amikor a remény még élt
A hatalmas életerő, amely megmutatkozott a szétlőtt, kirabolt, megalázott országban, 1946 tavaszától reményeket és illúziókat is táplált. Az illúziók közé kell sorolnunk, hogy sokan bíztak abban, a „demokrácia” nevében győztes szövetségesek most nem békediktátumokkal állnak elő – mint 1920-ban –, hanem igazságos rendezéssel. Ennek egyik feltétele lett volna a határok hozzáigazítása a néprajzi viszonyokhoz a Kárpát-medencében. Ám miközben Párizsban a külügyminiszterek kedélyesen kávézgattak, Csehszlovákiában napirenden volt a magyarok „kilikvidálása” (jogfosztása, deportálása, „reszlovakizálása”). Lengyelországot „eltolták” nyugatra, Besszarábiában, Kárpátalján berendezkedett a Szovjetunió, miként a balti államokban is.
A megszállt államokban, beleértve Németország keleti felét, hozzáfogtak a szovjetizáláshoz. De a remény még élt. Különböző forrásokból lehetett tudni brit és amerikai szakértői elképzelésekről, amelyek igazságosabb határokat tartalmaztak a Kárpát-medencében. Mégpedig nemcsak Románia, de Csehszlovákia, Jugoszlávia és Kárpátalja irányába is. Ezek a tervek azonban még 1944 előtt készültek. Később már eltűntek a külügyminisztériumok archívumaiban, hiszen a győztes Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia hallani sem akart területek átadásáról. Maradt tehát a két vesztes: Magyarország és Románia.
Egy ital 45 milliárdért
A döntés idején már háromszázezret meghaladó számú magyar menekült érkezett trianoni területre. Elképesztő körülmények uralkodtak. Megkezdődött a németek kitelepítése. Az országban éhínség fenyegetett. Budapest 30 571 lakóházából 23 százalék alig volt lakható, négy százalék pedig teljesen megsemmisült. Gyakran több család húzódott meg egy helyiségben. Hiány volt fűtőanyagból, élelmiszerből, gyógyszerből, ruhaneműből. Még napirenden voltak a rablások, „vetkőztetések”. Az országnak el kellett tartania az itt állomásozó milliós szovjet hadsereget, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, emellett jóvátétel gyanánt hatalmas élelmiszer-szállítmányok indultak a Szovjetunióba. A megszállók kezébe került a magyar ipar színe-java, az összes korábbi német és osztrák tulajdon. Még Nyugaton volt a magyar nemzeti vagyon jelentős része, mozdonyok, hajók, üzemek felszerelése, a Nemzeti Bank teljes aranykészlete. Jugoszlávia és Csehszlovákia is követelte a jóvátételt. Fenyegetően közeledett a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Újabb tízezrek keltek útra a bizonytalan jövő minden félelmével.
Eközben csúcsot döntött az infláció. Az árak napról napra emelkedtek, a csirkehús kilója tavasszal már 3 millió pengő, egy kiló szalonna 6 millió. Cipőt, ruhát kapni nem lehetett, csak horribilis összegekért. Egy pohár sör, amely a békeidőkben 38 fillér volt, 1945-ben már négyezer pengő, 1946 márciusában 77 ezer, május közepén két és fél millió, júniusban már 45 milliárd! Az emberek idegei végsőkig feszültek, mindenki azt várta: legyen ennek vége! A kommunista propaganda harsogta is: a stabilizációt csak ők tudják megcsinálni.
Ma kit akasztanak?
Közben naponta hozták az újságok, hogy hány háborús bűnöst akasztottak fel, milyen fasiszta bűnök kerültek napvilágra, a kommunista politikai rendőrség hetente leplezett le „fasiszta összeesküvést”, mintegy muníciót adva a Párizsban keményen dolgozó Jan Masaryk csehszlovák és Tatarescu román külügyminiszternek. Magyarország szerintük továbbra is revizionista, fasiszta, Európa „enfant terrible”-je. A tisztviselők rettegtek a B listától. A „demokrácia” fogalmát kisajátító marxista pártok ezzel valójában politikai tisztogatást hajtottak végre a közszférában. Így – családtagokkal – legalább negyedmillióan maradtak egzisztencia nélkül. Nagy Ferenc kormánya elrendelte a Nemzeti Bank alárendelését a kormánynak (vagyis a kommunista vezetésű Gazdasági Főtanácsnak), a devizák és az arany bejelentési kötelezettségét és a kötött gazdálkodást. Elértéktelenedtek a nyugdíjak, hadsereg szinte nem maradt, központi anyag- és árhivatalt hoztak létre, a külkereskedelmet állami irányítás alá vették. Nagy Ferenc miniszterelnök a májusi döntés előtt Moszkvában járt. Sztálin elemében volt. Az 1940–41-es magyar–szovjet „közeledés” kapcsán azt mondta: „A Szovjetunió vezetői a maguk egyszerűségében nem gondoltak arra, hogy a magyarok rokonszenve a Szovjetunió iránt nem őszinte, hanem csak színlelt.” Nagy Ferenc hazaérve azt az illúziót keltette, hogy a szovjet vezetés támogatja Magyarország területi igényeit. Látszólag Révai József és a kommunista párt is csatlakozott. Nagy Ferenc Székesfehérvárott május 5-én azt mondta, hogy „a Szovjetunió kormánya minden kérésünket teljesítette”. Így aztán nemcsak a magyar miniszterelnök döbbent meg május 7-én, de a magyar közvélemény is. Jó pesti szokás szerint éjfélkor már az egész város tudott a döntésről. Kiderült, hogy a szovjet vezetők „a maguk egyszerűségében” csak színleltek.
A kommunisták szerint mindez azért történt, mert Moszkvában nem elégedettek a magyarországi helyzettel. Tovább kell tehát lépni a szovjet rendszer megteremtése felé.
A skizofrén állapotokra jellemző, hogy a közvélemény aznap, amikor értesült a magyarságra nézve tragikus párizsi döntésről, olvashatta Nagy Ferenc hálálkodó táviratát Sztálin József úrnak. Ebben tolmácsolja a magyarság „soha el nem múló háláját azért, hogy a szövetséges hatalmak a felszabadítás sorsdöntő tényével megnyitották a demokratikus, békés fejlődés lehetőségét…” A sajtóhírek szerint kiderült az is, hogy a magyar kormány Budapesten átnyújtott diplomáciai jegyzéke a párizsi tárgyalásokon egyáltalán nem került szóba. Ráadásul a béke-előkészítéssel megbízott profi diplomata (Kertész István) csak 9-én érkezett Párizsba. Erre mondta május 8-án a magyar parlamentben Nagy Vince szabadságpárti képviselő, hogy a magyar álláspontot tartalmazó „jegyzéket” nyilván a Petőfi Sándor utcai postaládába dobta a külügyminiszter. Fokozta az elkeseredést, hogy a rádió – valószínűleg tévesen értelmezve Byrnes álláspontját –, azt közölte, hogy az amerikaiak népszavazást kezdeményeztek a határaink menti területekről, de ezt a másik három hatalom elvetette.
A remények szertefoszlása és a kormány teljesítménye éles bírálatot váltott ki a parlamentben, főként a Magyar Szabadság Párt részéről. Sulyok Dezső 1946 folyamán többször is kifejtette, hogy magyar tömegeket elszakítani egymástól rossz határokkal semmivel sem igazolható eljárás. Sulyok konkrét javaslatot is készített májusban a külügy számára, amelyben nemcsak Kelet-Magyarországon igényelte a magyarlakta területek visszacsatolását, hanem egy korridorral megoldva Erdélyben a Székelyföldet is elérhetőnek tartotta. Javasolta ugyanakkor a felvidéki színmagyar területek Magyarországhoz csatolását is, amivel okafogyottá válhatna a lakosságcsere és az a csehszlovák igény, hogy az összes magyart kitelepítsék.
Sopront vissza Ausztriának
A miniszterelnök a kritikákra azt válaszolta, már az is eredmény, hogy a magyar álláspontot meghallgatták Moszkvában. Aztán Nagy Vincének felrótta, hogy „úri fölénnyel, lekicsinyléssel” szólt a magyar béke-előkészítés színvonaláról, mulasztással vádolva a kormányt. A miniszterelnök aztán egészen veszélyes vizekre evezett. A Nemzetgyűlésre bízta, gondoskodjék arról, hogy „ne legyek kénytelen ezzel a képviselő úrral ebben a teremben ülni.” Rákosi Mátyás, Marosán György és a többi nagy „demokrata” élénken helyeselt. Ők már tudták, hogy hamarosan egyik Nagy sem fog a parlamentben ülni, menekülni kényszerülnek. A sors fintora, hogy Nagy Ferencnek előbb kellett elhagynia az országot, mint Nagy Vincének. De csak egy hónappal. A vitában többször elhangzott a „hazaáruló” kifejezés, a leghangosabban éppen onnan, ahol tényleg nagy számban ültek, a kommunisták padsoraiból.
Nagy Ferenc talán bízott abban, hogy majd a párizsi békekonferencián sikerül eredményt elérni, bár washingtoni, londoni, párizsi útja e téren teljes kudarccal végződött. Sokan ringatták magukat abba a hitbe, hogy nem a végső döntés született meg. De a 22 ezer négyzetkilométeres magyar igény végül egy négyezer négyzetkilométeres sávra csökkent, ami alig nagyobb, mint Tolna megye. Ezen a keskeny sávon található Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagyszalonta. Közben a csehszlovák állam újabb területi igényekkel lépett fel Magyarországgal szemben, a „pozsonyi hídfő” megnövelését követelve. Sőt nyugati szomszédunknál a kommunista párt követelte Sopron és környéke elcsatolását Ausztriához, amelyet a „Horthy-féle fasiszta terror politikai mesterkedései szakítottak el Ausztriától”. Csatlakoztak a szociáldemokraták is. Az osztrák követelés nem valósult meg, paradox módon talán azért, mert ez a terület szovjet megszállás alatt volt, és Sztálin Magyarország szocialista átalakítását biztosabbnak érezte, mint Ausztriáét.
A zöldséges mérlege
A hetven éve május 7-én meghozott döntést a párizsi békekonferencián már nem módosították. Meglepő volt Jebb brit küldött érvelése Románia mellett: „veszélyes megzavarni egy ország gazdasági életét területi amputációkkal, még akkor is, ha azok részben indokoltnak látszanak”. Az amputálás Trianonban történt. Hogy Párizsban, Moszkvában, Londonban, Washingtonban megint a mi kárunkra tévedtek, az bizony a mi diplomáciánk, érdekérvényesítő képességünk, politikai és egyéb önzésünk, szűklátókörűségünk, kishitűségünk következménye is. Ez akkor is igaz, ha tudjuk: a zöldséges mérlege mindig a maga javára téved.
Hetven éve – ne áltassuk magunkat – nemcsak az első félidőt vesztettük el, de egy mérkőzést is. Most már a tét, hogy megőrizzük hitünket, kultúránkat, nyelvünket, s ha muszájból is, jobb teljesítményt nyújtsunk elődeinknél. Ehhez elengedhetetlen, hogy megszabaduljunk a mesterségesen belénk táplált kishitűségtől és újjáépítsük a tudatosan aláásott erkölcsi erőnket.
Szerencsés Károly
A szerző történész, egyetemi docens
Magyar Hírlap
2016. május 13.
Civil Információs Centrumok Erdélyben is
Négy erdélyi városban is elkezdik tevékenységüket Civil Információs Centrumok (CIC) – jelentette be pénteken kolozsvári sajtótájékoztatóján Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum közvetítésével Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Kolozsváron alakultak olyan centrumok, amelyek tájékoztatással, a pályázati lehetőségek figyelésével, kapcsolatok létesítésével segítik a térségben működő többi civil szervezetet.
E centrumok feladatai között különös hangsúlyt kap a magyar és a külhoni magyar szervezetek közötti kapcsolatok építése, a közösségépítés és a közfoglalkoztatás eredményességének elősegítése.
Soltész Miklós elmondta: az erdélyi civil információs központok másfél millió forintos támogatást kapnak működésükhöz. Az erdélyi centrumokat az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlethez (Miért) tartozó ifjúsági szervezetek működtethetik. Az államtitkár azt is elmondta, hogy az erdélyi centrumoknak nyújtott közvetlen támogatáson túl az erdélyi civil szervezetek további forrásokat is elérhetnek, hiszen a minisztérium pályázatain megadták annak a lehetőségét, hogy a magyarországi civil szervezetek határon túli magyar ifjúsági civil szervezetekkel működjenek együtt. Ennek köszönhetően idén 95 határon túli társpályázó 94 millió forint támogatást nyert, melyből több mint 55 millió forintot az erdélyi társszervezettel benyújtott pályázatok nyertek.
Soltész Miklós azt is megjegyezte, hogy a minisztérium más pályázati lehetőségeket is biztosít a határon túli magyaroknak. Kolozsvár vonzáskörzetébe az elmúlt 6 évben 330 millió forint érkezett egyházak számára kiírt pályázatok keretében. Az államtitkár fontosnak tartotta, hogy a román társadalom is megértse: nem ellene szól a támogatás. „Az ideérkező támogatások erősítik a román nemzetet is Románia megmaradását is” – jelentette ki az államtitkár, aki az Európába tömegesen érkező más kultúrájú bevándorlókat említette. Hozzátette, a két ország kultúrájában kereszténységében meglévő közös pontokat kell megtalálni.
MTI
Székelyhon.ro
Négy erdélyi városban is elkezdik tevékenységüket Civil Információs Centrumok (CIC) – jelentette be pénteken kolozsvári sajtótájékoztatóján Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum közvetítésével Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Kolozsváron alakultak olyan centrumok, amelyek tájékoztatással, a pályázati lehetőségek figyelésével, kapcsolatok létesítésével segítik a térségben működő többi civil szervezetet.
E centrumok feladatai között különös hangsúlyt kap a magyar és a külhoni magyar szervezetek közötti kapcsolatok építése, a közösségépítés és a közfoglalkoztatás eredményességének elősegítése.
Soltész Miklós elmondta: az erdélyi civil információs központok másfél millió forintos támogatást kapnak működésükhöz. Az erdélyi centrumokat az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlethez (Miért) tartozó ifjúsági szervezetek működtethetik. Az államtitkár azt is elmondta, hogy az erdélyi centrumoknak nyújtott közvetlen támogatáson túl az erdélyi civil szervezetek további forrásokat is elérhetnek, hiszen a minisztérium pályázatain megadták annak a lehetőségét, hogy a magyarországi civil szervezetek határon túli magyar ifjúsági civil szervezetekkel működjenek együtt. Ennek köszönhetően idén 95 határon túli társpályázó 94 millió forint támogatást nyert, melyből több mint 55 millió forintot az erdélyi társszervezettel benyújtott pályázatok nyertek.
Soltész Miklós azt is megjegyezte, hogy a minisztérium más pályázati lehetőségeket is biztosít a határon túli magyaroknak. Kolozsvár vonzáskörzetébe az elmúlt 6 évben 330 millió forint érkezett egyházak számára kiírt pályázatok keretében. Az államtitkár fontosnak tartotta, hogy a román társadalom is megértse: nem ellene szól a támogatás. „Az ideérkező támogatások erősítik a román nemzetet is Románia megmaradását is” – jelentette ki az államtitkár, aki az Európába tömegesen érkező más kultúrájú bevándorlókat említette. Hozzátette, a két ország kultúrájában kereszténységében meglévő közös pontokat kell megtalálni.
MTI
Székelyhon.ro
2016. május 17.
Jakabffy Napok és Páskándi–megemlékezés
Május 19-20-án Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából szervezik meg a Jeszenszky–könyvbemutatóval bővített Jakabffy Napokat, majd 20-án kora este Szatmárhegyen tisztelegnek Páskándi Géza emléke előtt.
Két jelentős, a magyar irodalomhoz és művelődési–politikai élethez kapcsolódó esemény mentén szervez kárpát-medencei tanácskozást, valamint megemlékezést május 19–20–án Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) – tudtuk meg Muzsnay Árpád nemrég megválasztott egyesületi főtanácsostól és a rendezvények főszervezőjétől. „Az EMKE áprilisi tisztújító közgyűlésén nem jelöltettem magam a partiumi rész alelnökének, mondván: 75 éves kor után adjunk teret másoknak, de nem akartak elengedni, felajánlották és megválasztottak főtanácsosnak. Ez nagy megtiszteltetés, s egyben komoly kihívás is, hiszen Kötő József nyomdokaiba lépnem nem lesz könnyű. Természetesen a huszonhat év alatt életre hozott rendezvényeket folytatni akarom, amíg erőm engedi, de komolyan foglalkoztat bizonyos módosítások eszközölése a következő években. Idén azonban még minden az eddig megszokott mederben zajlik és művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk ezen a héten Szatmárnémetiben.” – magyarázta. Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az EMKE a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat s ezen belül a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozást – a Kárpát–medence magyarok által lakott területeiről érkező jeles politikusok, kisebbség-kutatók, történészek, politológusok részvételével. A tanácskozás május 19–én 16 órakor kezdődik a Szatmár Megyei Múzeum (Vasile Lucaciu sugárút 21. szám) második emeleti dísztermében s ugyanott folytatódik május 20–án délelőtt 10 órától is, majd 16 órakor megkoszorúzzák Jakabffy Elemér szatmári emléktábláját, valamint a hídon túli római katolikus temetőben található sírját, ezt követően pedig a tanácskozás meghívottai 19 órától Szatmárhegyen tisztelegnek Páskándi Géza emléke előtt. „Szatmár megye két, jelentős kaliberű személyiségéről van szó. Hiszen Jakabffy nem csak publicista, az egyik legjelentősebb kisebbségi folyóirat, a Magyar Kisebbség főszerkesztője volt húsz éven át, de két mandátumban Szatmár megyei képviselő is, aki szoros kapcsolatban állt a svábokkal, ráadásul élete utolsó éveit Szatmárnémetiben töltötte – igaz, a nagypolitikától már távol, de emlékiratait már itt véglegesítette. Páskándi Géza pedig haláláig ízig–vérig szatmárinak érezte magát s vele kapcsolatban is beszélhetünk politikai tevékenységről s kerek évfordulóról: 60 éve zajlottak az 1956–os események és a romániai magyar írók közül Páskándi ült legtöbbet börtönben ezen eseményekben való részvétele miatt. A Páskándi–megemlékezés felemelő pillanata lesz Kelemen Hunor költő, az RMDSZ szövetségi elnöke és Dudás Károly szabadkai író beszéde, valamint a még tavaly – tegyük hozzá: kissé megkésve – Páskándi Gézának odaítélt díszpolgári cím a költő lányának való ünnepélyes átadása” – mondja a főszervező. Hozzátéve: mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából a rendszerváltás koronatanúja, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete – mely az Antall, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva – a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében (programon kívül) a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják is a könyvet. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira.
Szabó Kinga Mária
frissujsag.ro
Május 19-20-án Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából szervezik meg a Jeszenszky–könyvbemutatóval bővített Jakabffy Napokat, majd 20-án kora este Szatmárhegyen tisztelegnek Páskándi Géza emléke előtt.
Két jelentős, a magyar irodalomhoz és művelődési–politikai élethez kapcsolódó esemény mentén szervez kárpát-medencei tanácskozást, valamint megemlékezést május 19–20–án Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) – tudtuk meg Muzsnay Árpád nemrég megválasztott egyesületi főtanácsostól és a rendezvények főszervezőjétől. „Az EMKE áprilisi tisztújító közgyűlésén nem jelöltettem magam a partiumi rész alelnökének, mondván: 75 éves kor után adjunk teret másoknak, de nem akartak elengedni, felajánlották és megválasztottak főtanácsosnak. Ez nagy megtiszteltetés, s egyben komoly kihívás is, hiszen Kötő József nyomdokaiba lépnem nem lesz könnyű. Természetesen a huszonhat év alatt életre hozott rendezvényeket folytatni akarom, amíg erőm engedi, de komolyan foglalkoztat bizonyos módosítások eszközölése a következő években. Idén azonban még minden az eddig megszokott mederben zajlik és művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk ezen a héten Szatmárnémetiben.” – magyarázta. Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az EMKE a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat s ezen belül a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozást – a Kárpát–medence magyarok által lakott területeiről érkező jeles politikusok, kisebbség-kutatók, történészek, politológusok részvételével. A tanácskozás május 19–én 16 órakor kezdődik a Szatmár Megyei Múzeum (Vasile Lucaciu sugárút 21. szám) második emeleti dísztermében s ugyanott folytatódik május 20–án délelőtt 10 órától is, majd 16 órakor megkoszorúzzák Jakabffy Elemér szatmári emléktábláját, valamint a hídon túli római katolikus temetőben található sírját, ezt követően pedig a tanácskozás meghívottai 19 órától Szatmárhegyen tisztelegnek Páskándi Géza emléke előtt. „Szatmár megye két, jelentős kaliberű személyiségéről van szó. Hiszen Jakabffy nem csak publicista, az egyik legjelentősebb kisebbségi folyóirat, a Magyar Kisebbség főszerkesztője volt húsz éven át, de két mandátumban Szatmár megyei képviselő is, aki szoros kapcsolatban állt a svábokkal, ráadásul élete utolsó éveit Szatmárnémetiben töltötte – igaz, a nagypolitikától már távol, de emlékiratait már itt véglegesítette. Páskándi Géza pedig haláláig ízig–vérig szatmárinak érezte magát s vele kapcsolatban is beszélhetünk politikai tevékenységről s kerek évfordulóról: 60 éve zajlottak az 1956–os események és a romániai magyar írók közül Páskándi ült legtöbbet börtönben ezen eseményekben való részvétele miatt. A Páskándi–megemlékezés felemelő pillanata lesz Kelemen Hunor költő, az RMDSZ szövetségi elnöke és Dudás Károly szabadkai író beszéde, valamint a még tavaly – tegyük hozzá: kissé megkésve – Páskándi Gézának odaítélt díszpolgári cím a költő lányának való ünnepélyes átadása” – mondja a főszervező. Hozzátéve: mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából a rendszerváltás koronatanúja, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete – mely az Antall, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva – a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében (programon kívül) a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják is a könyvet. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira.
Szabó Kinga Mária
frissujsag.ro
2016. május 19.
Csalafinta hozomány
Május 31.-én, kedden 18 órától kerül sor a Nagykárolyi Városi Színházban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának bemutatójára, „Csalafinta hozomány" címmel.
A társulat így mutatja be a darabot: „Nem csupán makk, hanem tökmakk. Naná, hogy ilyen szó nincs a magyar nyelvben. Ebben az előadásban viszont az is van, ami nincs. Hiszen „dicsekedni azzal is lehet, ami nincs!" - mondja az előadás egyik szereplője.
Ízig-vérig „made in Szatmária" produkcióról van itt szó, kérem szépen. Egy olyan parasztkomédiáról, amely telis-tele van egészséges-ízes szatmári poénnal. Szó, mi szó: bővelkedik kacagni való hökkenőkkel és bökkenőkkel. Van egy eladósorban lévő szegény lány, akit a nagygazda csak akkor vesz el feleségül, ha van hozománya. Márpedig hozomány az nincs. No, és itt jön a szatmári furfang: nincs stafírung, de mégis van. Most legyünk okosak. Nincsvan. Persze ott a Bandi-kutya, amelyik megdöglött, és büdös, mint a göringy. Ráadásul Nyanyóka alig bírja tartani a vizületét. Józsi meg járt a másvilágon, ahol bóklászó angyalok gazt szednek Szent Péter lovának. Veres Gyurka bácsi pedig már nem tud ártani az asszonyoknak, de az is jó lenne, ha egyeseket legalább piszkálgatna. Szóval vannak dolgok..."
Az előadásra már kaphatóak elővételben belépőjegyek. A jegyek ára felnőtteknek 20 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 15 lej, melyeket a Nagykárolyi Művelődési Központban lehet megvásárolni.
szatmar.ro
Május 31.-én, kedden 18 órától kerül sor a Nagykárolyi Városi Színházban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának bemutatójára, „Csalafinta hozomány" címmel.
A társulat így mutatja be a darabot: „Nem csupán makk, hanem tökmakk. Naná, hogy ilyen szó nincs a magyar nyelvben. Ebben az előadásban viszont az is van, ami nincs. Hiszen „dicsekedni azzal is lehet, ami nincs!" - mondja az előadás egyik szereplője.
Ízig-vérig „made in Szatmária" produkcióról van itt szó, kérem szépen. Egy olyan parasztkomédiáról, amely telis-tele van egészséges-ízes szatmári poénnal. Szó, mi szó: bővelkedik kacagni való hökkenőkkel és bökkenőkkel. Van egy eladósorban lévő szegény lány, akit a nagygazda csak akkor vesz el feleségül, ha van hozománya. Márpedig hozomány az nincs. No, és itt jön a szatmári furfang: nincs stafírung, de mégis van. Most legyünk okosak. Nincsvan. Persze ott a Bandi-kutya, amelyik megdöglött, és büdös, mint a göringy. Ráadásul Nyanyóka alig bírja tartani a vizületét. Józsi meg járt a másvilágon, ahol bóklászó angyalok gazt szednek Szent Péter lovának. Veres Gyurka bácsi pedig már nem tud ártani az asszonyoknak, de az is jó lenne, ha egyeseket legalább piszkálgatna. Szóval vannak dolgok..."
Az előadásra már kaphatóak elővételben belépőjegyek. A jegyek ára felnőtteknek 20 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 15 lej, melyeket a Nagykárolyi Művelődési Központban lehet megvásárolni.
szatmar.ro
2016. május 20.
Kelemen Hunor: Szatmárnémetiben csak Kereskényi Gábor válthatja le a jelenlegi polgármestert
Kelemen Hunor szerint Szatmárnémetiben csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltje, Kereskényi Gábor válthatja le Dorel Coica jelenlegi polgármestert, ezért az elégedetlenek és a változást akarók nemzetiségre való tekintet nélkül Kereskényi megszavazásával érhetik el a céljukat.
Az RMDSZ elnöke egy pénteki szatmárnémeti sajtótájékoztatón beszélt erről egy közvélemény-kutatás eredményére hivatkozva.
Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy Szatmárnémeti az elmúlt négy évben nem élt a fejlődési lehetőségeivel. Szerinte éppen Szatmár megye másik fontos városa, az RMDSZ-esKovács Jenő által vezetett Nagykároly bizonyítja, hogy van lehetőség a fejlődésre, ha van vízió a város jövőjéről, és ezt munkával akarják megvalósítani.
Az RMDSZ elnöke dinamikus, elkötelezett emberként mutatta be Kereskényi Gábort, aki a biztonság érzetét és a tervezhetőséget hozhatná vissza a város életébe, és biztosíthatná, hogy Szatmárnémeti visszatérjen a fejlődés útjára. A megyei önkormányzat elnöki tisztségére jelölt Pataki Csabának a kiegyensúlyozottságát, megfontoltságát, és a megye gondjainak a jó ismeretét emelte ki. Kereskényi Gábor a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a változás Szatmárnémetiben nemcsak szükséges, de lehetséges is. Ezt segíti elő az RMDSZ és a Szatmár megyében jelentős súllyal rendelkező Német Demokrata Fórum együttműködése. Hozzátette: a két szervezet együttműködésének alapját az a meggyőződés adja, hogy lehet többet, és lehet jobban.
Az RMDSZ kiemelt céljának tekinti, hogy visszahódítsa a 37 százalékban magyarok által lakott Szatmárnémeti polgármesteri székét, és a 34 százalékban magyarok által lakott Szatmár megye önkormányzati elnöki tisztségét. Mindkét tisztséget korábban az RMDSZ politikusai töltötték be a négy évvel ezelőtti választásokig, amikor a két nagy román párt szövetsége szerezte meg a tisztségeket.
maszol.ro
Kelemen Hunor szerint Szatmárnémetiben csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltje, Kereskényi Gábor válthatja le Dorel Coica jelenlegi polgármestert, ezért az elégedetlenek és a változást akarók nemzetiségre való tekintet nélkül Kereskényi megszavazásával érhetik el a céljukat.
Az RMDSZ elnöke egy pénteki szatmárnémeti sajtótájékoztatón beszélt erről egy közvélemény-kutatás eredményére hivatkozva.
Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy Szatmárnémeti az elmúlt négy évben nem élt a fejlődési lehetőségeivel. Szerinte éppen Szatmár megye másik fontos városa, az RMDSZ-esKovács Jenő által vezetett Nagykároly bizonyítja, hogy van lehetőség a fejlődésre, ha van vízió a város jövőjéről, és ezt munkával akarják megvalósítani.
Az RMDSZ elnöke dinamikus, elkötelezett emberként mutatta be Kereskényi Gábort, aki a biztonság érzetét és a tervezhetőséget hozhatná vissza a város életébe, és biztosíthatná, hogy Szatmárnémeti visszatérjen a fejlődés útjára. A megyei önkormányzat elnöki tisztségére jelölt Pataki Csabának a kiegyensúlyozottságát, megfontoltságát, és a megye gondjainak a jó ismeretét emelte ki. Kereskényi Gábor a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a változás Szatmárnémetiben nemcsak szükséges, de lehetséges is. Ezt segíti elő az RMDSZ és a Szatmár megyében jelentős súllyal rendelkező Német Demokrata Fórum együttműködése. Hozzátette: a két szervezet együttműködésének alapját az a meggyőződés adja, hogy lehet többet, és lehet jobban.
Az RMDSZ kiemelt céljának tekinti, hogy visszahódítsa a 37 százalékban magyarok által lakott Szatmárnémeti polgármesteri székét, és a 34 százalékban magyarok által lakott Szatmár megye önkormányzati elnöki tisztségét. Mindkét tisztséget korábban az RMDSZ politikusai töltötték be a négy évvel ezelőtti választásokig, amikor a két nagy román párt szövetsége szerezte meg a tisztségeket.
maszol.ro
2016. május 25.
Búcsúzik az RMDSZ Tempfli József nyugalmazott püspöktől
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel és mély megrendüléssel búcsúzik az erdélyi vallásos és közélet példamutató személyiségétől, Nm. Ft. Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspöktől, aki Nagyváradon hunyt el 85 éves korában - olvasható az Kelemen Hunor szövetségi elnök nekrológjában. A továbbiaknak közöljük a nekrológ teljes szövegét.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel és mély megrendüléssel búcsúzik az erdélyi vallásos és közélet példamutató személyiségétől, Nm. Ft. Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspöktől, aki Nagyváradon hunyt el 85 éves korában.
Nagyvárad nyolcvanegyedik katolikus püspöke – akit II. János Pál pápa nevezett ki – a Szatmár megyei Csanáloson született 1931-ben, harminc évvel később szentelték pappá, a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet elvégzése után.
A rendszerváltás után kezdődő püspöki tevékenysége szorosan összefüggött a kommunista karhatalom által elkobozott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért folytatott harcával.
Azonban Tempfli József elkötelezett közéleti állásfoglalása és helytállása még a forradalom előtti időkre nyúlik vissza, amikor a váradolaszi, megsemmisítésre ítélt temető jelentős magyar személyiségeinek földi maradványait és síremlékeit mentette meg a végső pusztítástól. Vallásos és közéleti tevékenységét számos elismerés fémjelzi: 1997-ben Magyar Örökség díj kapott, Bethlen Gábor-díjat pedig 1999-ben vehetett át, ezt követően, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd a Magyar Szabadságért díjat 2009-ben. Nagyvárad díszpolgárává avatta és életmű-díjat is odaítéltek neki.
Mindemellett Tempfli Józsefet a hazai magyar közösség az egyik legmarkánsabb kiállású egyházi elöljárójaként ismerte, akit határozott közéleti állásfoglalásaiban szüntelen foglalkoztatott a magyarság sorsának alakulása, képviseletének megőrzése és megerősödése.
Elmúlásával közössége iránti őszinte törődése, példamutató embersége, kiegyensúlyozott világlátása, méltányossága és bölcsessége fog hiányozni világunkból. Ezek előtt az értékek előtt hajtunk fejet kegyelettel most, amikor megrendülve idézzük fel páratlan személyiségét.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes és az örök világosság fényeskedjék neki!
Kelemen Hunor
szövetségi elnök
közlemény
maszol.ro
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel és mély megrendüléssel búcsúzik az erdélyi vallásos és közélet példamutató személyiségétől, Nm. Ft. Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspöktől, aki Nagyváradon hunyt el 85 éves korában - olvasható az Kelemen Hunor szövetségi elnök nekrológjában. A továbbiaknak közöljük a nekrológ teljes szövegét.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel és mély megrendüléssel búcsúzik az erdélyi vallásos és közélet példamutató személyiségétől, Nm. Ft. Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspöktől, aki Nagyváradon hunyt el 85 éves korában.
Nagyvárad nyolcvanegyedik katolikus püspöke – akit II. János Pál pápa nevezett ki – a Szatmár megyei Csanáloson született 1931-ben, harminc évvel később szentelték pappá, a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet elvégzése után.
A rendszerváltás után kezdődő püspöki tevékenysége szorosan összefüggött a kommunista karhatalom által elkobozott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért folytatott harcával.
Azonban Tempfli József elkötelezett közéleti állásfoglalása és helytállása még a forradalom előtti időkre nyúlik vissza, amikor a váradolaszi, megsemmisítésre ítélt temető jelentős magyar személyiségeinek földi maradványait és síremlékeit mentette meg a végső pusztítástól. Vallásos és közéleti tevékenységét számos elismerés fémjelzi: 1997-ben Magyar Örökség díj kapott, Bethlen Gábor-díjat pedig 1999-ben vehetett át, ezt követően, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd a Magyar Szabadságért díjat 2009-ben. Nagyvárad díszpolgárává avatta és életmű-díjat is odaítéltek neki.
Mindemellett Tempfli Józsefet a hazai magyar közösség az egyik legmarkánsabb kiállású egyházi elöljárójaként ismerte, akit határozott közéleti állásfoglalásaiban szüntelen foglalkoztatott a magyarság sorsának alakulása, képviseletének megőrzése és megerősödése.
Elmúlásával közössége iránti őszinte törődése, példamutató embersége, kiegyensúlyozott világlátása, méltányossága és bölcsessége fog hiányozni világunkból. Ezek előtt az értékek előtt hajtunk fejet kegyelettel most, amikor megrendülve idézzük fel páratlan személyiségét.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes és az örök világosság fényeskedjék neki!
Kelemen Hunor
szövetségi elnök
közlemény
maszol.ro
2016. május 26.
Elhunyt Tempfli József
Hosszan tartó betegség után, 85 éves korában tegnap elhunyt Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke – közölte az egyházmegye.
Tempfli József a Szatmár megyei Csanáloson született 1931. április 9-én. Középiskoláit a nagyváradi Szent László Gimnáziumban kezdte, a nagykárolyi piaristáknál folytatta, majd a tanügyi reform után Szatmárnémetiben érettségizett. 1950–1956 között tanító-nevelőként dolgozott a szentjobbi iskolában. 1956 őszén kezdte el tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, elvégeztével, 1962. május 31-én Márton Áron püspök szentelte pappá.
1962–1979 között a Bihar-megyei Tenkén, 1979–1981 között a Szatmár megyei Tasnádon, 1981–1990 között Nagyvárad-Olasziban volt plébános. 1982. június 27-én szentjobbi apáti címet kapott. 1990. március 14-én II. János Pál pápa Nagyvárad 81. püspökévé nevezte ki. Felszentelését 1990. április 26-án a nagyváradi székesegyházban tartották. Rendületlenül harcolt a kommunista időkben elkobzott egyházi vagyon visszaszerzéséért. Nyugdíjazási kérelmét 2008 decemberében XVI. Benedek pápa elfogadta, megyés püspöki szolgálatát 2009 márciusában fejezte be. Nyugdíjas éveit a nagyváradi Kanonok soron berendezett kanonoki házban, a közéletből visszavonulva töltötte. Az egyik utolsó nyilvános megjelenése a pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából bemutatott hálaadó szentmisén volt 2012. május 31-én. Munkája elismeréseként több egyházi és világi kitüntetésben részesült: 1997-ben Magyar Örökség Díjjal, 1999-ben a Bethlen Gábor-díjjal, 2009-ben a Magyar Szabadságért Díjjal tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Tempfli Józsefet vasárnap 15 órakor ravatalozzák fel a nagyváradi székesegyházban, ahol 18 órától szentmisét mutatnak be lelki üdvéért, majd hétfőn, a 11 órától tartandó engesztelő gyászmisét követően helyezik örök nyugalomra a nagyváradi székesegyház kriptájában.
Tempfli József /Csanálos, 1931. ápr. 9. – Nagyvárad, 2016. máj. 25./
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hosszan tartó betegség után, 85 éves korában tegnap elhunyt Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott püspöke – közölte az egyházmegye.
Tempfli József a Szatmár megyei Csanáloson született 1931. április 9-én. Középiskoláit a nagyváradi Szent László Gimnáziumban kezdte, a nagykárolyi piaristáknál folytatta, majd a tanügyi reform után Szatmárnémetiben érettségizett. 1950–1956 között tanító-nevelőként dolgozott a szentjobbi iskolában. 1956 őszén kezdte el tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, elvégeztével, 1962. május 31-én Márton Áron püspök szentelte pappá.
1962–1979 között a Bihar-megyei Tenkén, 1979–1981 között a Szatmár megyei Tasnádon, 1981–1990 között Nagyvárad-Olasziban volt plébános. 1982. június 27-én szentjobbi apáti címet kapott. 1990. március 14-én II. János Pál pápa Nagyvárad 81. püspökévé nevezte ki. Felszentelését 1990. április 26-án a nagyváradi székesegyházban tartották. Rendületlenül harcolt a kommunista időkben elkobzott egyházi vagyon visszaszerzéséért. Nyugdíjazási kérelmét 2008 decemberében XVI. Benedek pápa elfogadta, megyés püspöki szolgálatát 2009 márciusában fejezte be. Nyugdíjas éveit a nagyváradi Kanonok soron berendezett kanonoki házban, a közéletből visszavonulva töltötte. Az egyik utolsó nyilvános megjelenése a pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából bemutatott hálaadó szentmisén volt 2012. május 31-én. Munkája elismeréseként több egyházi és világi kitüntetésben részesült: 1997-ben Magyar Örökség Díjjal, 1999-ben a Bethlen Gábor-díjjal, 2009-ben a Magyar Szabadságért Díjjal tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Tempfli Józsefet vasárnap 15 órakor ravatalozzák fel a nagyváradi székesegyházban, ahol 18 órától szentmisét mutatnak be lelki üdvéért, majd hétfőn, a 11 órától tartandó engesztelő gyászmisét követően helyezik örök nyugalomra a nagyváradi székesegyház kriptájában.
Tempfli József /Csanálos, 1931. ápr. 9. – Nagyvárad, 2016. máj. 25./
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. május 26.
Tempfli József – követendő példa az imádságban és a szolgálatban
Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyés püspök életének 86., papságának 54., püspökségének 27. évében hosszú betegség után, május 25-én visszaadta nemes lelkét Teremtő Istenének.
1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csanáloson. A nagyváradi Szent László Líceumban végezte tanulmányait, majd a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézetben tanult. 1962. május 31-én szentelte pappá Isten Szolgája Márton Áron püspök Gyulafehérváron. 1982 júniusától szentjobbi apát. 1989 előtt sokat küzdött a kommunista hatalom által megsemmisítésre ítélt váradolaszi temető híres magyar halottai földi maradványainak és síremlékeinek megmentéséért.
1990. március 14-én Szent II. János Pál pápa kinevezte a nagyváradi egyházmegye 81. püspökévé. Székhelyén szentelte püspökké ugyanazon év április 26-án dr. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek, társszentelők voltak Bálint Lajos gyulafehérvári megyés püspök (később a főegyházmegye első érseke) és dr. Gyulai Endre Szeged-csanádi megyés püspök. Jelmondata: „Petra Christus – A szikla Krisztus” volt.
Főpásztorként is fontos feladatának tartotta rendületlenül küzdeni többek között az egyháztól a kommunista időkben elrabolt és bitorolt egyházi javak visszaszerzéséért, valamint a felekezeti oktatásrendszer visszaállításáért.
Élmény volt vele beszélgetni, nagy irodalmi kultúrával rendelkezett, a magyarság kiváló íróinak, költőinek alkotásaiból gyakran szőtt be részleteket szentbeszédeibe is.
FODOR GYÖRGY piarista konfráter
Szabadság (Kolozsvár)
Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyés püspök életének 86., papságának 54., püspökségének 27. évében hosszú betegség után, május 25-én visszaadta nemes lelkét Teremtő Istenének.
1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csanáloson. A nagyváradi Szent László Líceumban végezte tanulmányait, majd a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézetben tanult. 1962. május 31-én szentelte pappá Isten Szolgája Márton Áron püspök Gyulafehérváron. 1982 júniusától szentjobbi apát. 1989 előtt sokat küzdött a kommunista hatalom által megsemmisítésre ítélt váradolaszi temető híres magyar halottai földi maradványainak és síremlékeinek megmentéséért.
1990. március 14-én Szent II. János Pál pápa kinevezte a nagyváradi egyházmegye 81. püspökévé. Székhelyén szentelte püspökké ugyanazon év április 26-án dr. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek, társszentelők voltak Bálint Lajos gyulafehérvári megyés püspök (később a főegyházmegye első érseke) és dr. Gyulai Endre Szeged-csanádi megyés püspök. Jelmondata: „Petra Christus – A szikla Krisztus” volt.
Főpásztorként is fontos feladatának tartotta rendületlenül küzdeni többek között az egyháztól a kommunista időkben elrabolt és bitorolt egyházi javak visszaszerzéséért, valamint a felekezeti oktatásrendszer visszaállításáért.
Élmény volt vele beszélgetni, nagy irodalmi kultúrával rendelkezett, a magyarság kiváló íróinak, költőinek alkotásaiból gyakran szőtt be részleteket szentbeszédeibe is.
FODOR GYÖRGY piarista konfráter
Szabadság (Kolozsvár)
2016. június 1.
Csűry: Tegyetek meg mindent, hogy Szatmár felállhasson!
„Kutya kötelességünk ott lenni, ahol a döntéseket hozzák, csak így szólhatunk bele sorsunkba", jelentette ki kedden Szatmárnémetiben Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Soltész Miklós, a magyar kormány Nemzeti Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős államtitkára szerint jövőnk záloga a hit és a templom!
A szakpolitikus kedden Szatmárnémetiben meglátogatta a szigetlankai egyházkerület felújítás alatt álló templomát, illetve a nemrég átadott közösségi házát. Ezen alkalommal megbeszélést folytatott Csűry István püspökkel, továbbá Pataki Csaba szenátorral és Kereskényi Gábor, valamint Erdei D. István parlamenti képviselőkkel.
„A hitet, a templomot erősíteni - ez a jövőnk záloga. Igaz ez a vak liberalizmussal és az iszlámmal szemben egyaránt", jelentette ki Soltész, aki az oktatás, a nevelés, a felelős döntések és az összefogás fontosságáról is beszélt. „Nagyon nem mindegy, hogy a magyarok részt vesznek-e a vasárnapi választásokon! Ahhoz, hogy a magyarság érdekvédelme, képviselete ne sérüljün, nagyon fontos a minél nagyobb résztvétel", fejtette ki az államtitkár.
A fonalat folytatva Csűry sajnálatosnak nevezte, hogy az erdélyi magyarok összefogása messze nincs olyan szinten, amilyenen lennie kéne. A református püspök szerint sokkal inkább az összeugrasztásról kellene beszélni, bírálva ezzel azon magyarokat, akik román pártok jelöltjeiként szerepelnek a választásokon.
„Hitem szerint nagyon fontos Partium, Erdély önrendelkezése, autonómiája. Amíg azonban ez nem valósul meg, addig nem csak arra kell keresni a választ, hogy mi ennek az akadálya, hanem vigyáznunk kell a már meglévő autonómiák megőrzésére is. Mert veszélyben az egyházi autonómia, a tanügy autonómiája, az önkormányzatiság autonómiája. Éppen ezért kutya kötelességünk teljesíteni küldetésünket és ott lenni, ahol a döntéseket hozzák. Csak úgy szólhatunk bele sorsunk alakulásába, ha minél erősebb az önkormányzati, parlamenti szerepvállalásunk", fogalmazott a püspök. „Tegyetek meg mindent, hogy Szatmár ismét felállhasson", fordult külön üzenettel a szatmáriakhoz Csűry.
A szigetlankai református templomot 1992-ben kezdték el építeni, maga az egyházközség 1996-ban jött létre - ezzel Szatmárnémeti legfiatalabb református egyházközsége. Kivitelezési hiányosságok miatt viszont a templom olyan komoly statikai problémákkal küszködik, hogy egy időben még a lebontása is szóba került. A rehabilitáció jelenleg is zajlik, a közösségi ház elkészülte pedig azért volt fontos, mert amikor a templomban folyó munkálatok miatt ott nem tudnak majd istentiszteletet tartani, akkor a közösségi házba „költöznek át", fejtette ki Nagy Róbert lelkipásztor.
A templom tetőszerkezetének cseréjére 150.000 lejt kapott az egyházközség a román egyházügyi államtitkárságtól, míg Isten házának rehabilitálására négy millió forintot biztosított magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma.
A támogatást megköszönte Kereskényi Gábor parlamenti képviselő is, aki emlékeztetett arra, hogy a „szigetlankai közösség átment már a nagypéntek keserűségén", a közösségi házat pedig az összefogás eredményének nevezte. „Közös céljainkat csak együtt érhetjük el, mint ahogy Pataki Csabával és Erdei Istvánnal közösen szereztünk támogatást. A hétvégén pedig újabb lépést tehetünk közös céljaink felé!", jelentette ki Kereskényi Gábor polgármesterjelölt.
szatmar.ro
„Kutya kötelességünk ott lenni, ahol a döntéseket hozzák, csak így szólhatunk bele sorsunkba", jelentette ki kedden Szatmárnémetiben Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Soltész Miklós, a magyar kormány Nemzeti Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős államtitkára szerint jövőnk záloga a hit és a templom!
A szakpolitikus kedden Szatmárnémetiben meglátogatta a szigetlankai egyházkerület felújítás alatt álló templomát, illetve a nemrég átadott közösségi házát. Ezen alkalommal megbeszélést folytatott Csűry István püspökkel, továbbá Pataki Csaba szenátorral és Kereskényi Gábor, valamint Erdei D. István parlamenti képviselőkkel.
„A hitet, a templomot erősíteni - ez a jövőnk záloga. Igaz ez a vak liberalizmussal és az iszlámmal szemben egyaránt", jelentette ki Soltész, aki az oktatás, a nevelés, a felelős döntések és az összefogás fontosságáról is beszélt. „Nagyon nem mindegy, hogy a magyarok részt vesznek-e a vasárnapi választásokon! Ahhoz, hogy a magyarság érdekvédelme, képviselete ne sérüljün, nagyon fontos a minél nagyobb résztvétel", fejtette ki az államtitkár.
A fonalat folytatva Csűry sajnálatosnak nevezte, hogy az erdélyi magyarok összefogása messze nincs olyan szinten, amilyenen lennie kéne. A református püspök szerint sokkal inkább az összeugrasztásról kellene beszélni, bírálva ezzel azon magyarokat, akik román pártok jelöltjeiként szerepelnek a választásokon.
„Hitem szerint nagyon fontos Partium, Erdély önrendelkezése, autonómiája. Amíg azonban ez nem valósul meg, addig nem csak arra kell keresni a választ, hogy mi ennek az akadálya, hanem vigyáznunk kell a már meglévő autonómiák megőrzésére is. Mert veszélyben az egyházi autonómia, a tanügy autonómiája, az önkormányzatiság autonómiája. Éppen ezért kutya kötelességünk teljesíteni küldetésünket és ott lenni, ahol a döntéseket hozzák. Csak úgy szólhatunk bele sorsunk alakulásába, ha minél erősebb az önkormányzati, parlamenti szerepvállalásunk", fogalmazott a püspök. „Tegyetek meg mindent, hogy Szatmár ismét felállhasson", fordult külön üzenettel a szatmáriakhoz Csűry.
A szigetlankai református templomot 1992-ben kezdték el építeni, maga az egyházközség 1996-ban jött létre - ezzel Szatmárnémeti legfiatalabb református egyházközsége. Kivitelezési hiányosságok miatt viszont a templom olyan komoly statikai problémákkal küszködik, hogy egy időben még a lebontása is szóba került. A rehabilitáció jelenleg is zajlik, a közösségi ház elkészülte pedig azért volt fontos, mert amikor a templomban folyó munkálatok miatt ott nem tudnak majd istentiszteletet tartani, akkor a közösségi házba „költöznek át", fejtette ki Nagy Róbert lelkipásztor.
A templom tetőszerkezetének cseréjére 150.000 lejt kapott az egyházközség a román egyházügyi államtitkárságtól, míg Isten házának rehabilitálására négy millió forintot biztosított magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma.
A támogatást megköszönte Kereskényi Gábor parlamenti képviselő is, aki emlékeztetett arra, hogy a „szigetlankai közösség átment már a nagypéntek keserűségén", a közösségi házat pedig az összefogás eredményének nevezte. „Közös céljainkat csak együtt érhetjük el, mint ahogy Pataki Csabával és Erdei Istvánnal közösen szereztünk támogatást. A hétvégén pedig újabb lépést tehetünk közös céljaink felé!", jelentette ki Kereskényi Gábor polgármesterjelölt.
szatmar.ro
2016. június 1.
Magyarország támogatná a romániai sztrádaépítést
A romániai autópálya-építésnek kíván új lendületet adni Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő azáltal, hogy Nagyváradra hívta Tasó László közlekedéspolitikáért felelős budapesti államtitkárt, aki bejelentette: Magyarországon legkésőbb 2018 végéig befejezik autópályáik kiépítését a partiumi megye határáig.
Az államtitkár szerdán emlékeztetett, hogy már 2009-ben létrehozták azt a román-magyar társulást, ami előkészítette a szeptemberben megnyíló új európai támogatási forrásokra a közös pályázatokat, ám ezek többségéhez elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra. Tasó szerint közlekedéspolitikában Magyarországon mindig is politikai konszenzus volt, így nem véletlen, hogy a határ túloldalán a beruházások is ütemszerűen haladnak.
„Gátló okokat mindig lehet találni, de ha egy ország autópályát akar építeni, akkor azt meg is építi" – szögezte le. Mint jelezte, az anyaországi kormány többmilliárdnyi forintot különített el, hogy a Gyula felé vezető szakaszt kiépítsék, de jövő héten már átadják a területet Debrecen déli részén is, ahonnan Berettyóújfalu irányában Nagyváradig kiépítik azt a szakaszt, amely nemcsak az M3-sal, hanem az M4-sel is összekötésben lesz. Ezzel párhuzamosan Miskolcnál észak felé haladnak majd, hogy végül megvalósuljon a via-Karpatia folyosó Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország között. Megerősítik a Debrecent Érmihályfalvával összekötő útszakaszt is, a határátkelő pedig emelt szintűvé válhat.
Ugyancsak idén folytatódnak a határ túloldalán a vasút- és hajózásfejlesztési beruházások, amelynek részeként többek között 2019-ig megvalósulhat a Debrecent Biharkeresztessel öszszekötő vasútszakasz villamosítása. „Ahol autópálya és gyorsforgalmi út van, az a térség fellendül. Minden méter és kilométer autópályának és vasútnak megvan a haszna" – vallja az államtitkár. Hangsúlyozta, nekik is érdekük, hogy a romániai oldal kiépítse úthálózatait, ezért térségtől függetlenül korlátlan támogatásukat ajánlotta fel. Rámutatott, hogy ők már tavaly elfogadtak egy olyan törvénycsomagot, amely egyharmadára csökkentette a nagyszabású projektek előkészítési időtartalmát, míg a kivitelezésre átlagosan „kettő, maximum három nyarat" írnak elő.
Cseke Attila emlékeztetett rá, hogy Dan Marian Costescu szállításügyi miniszter megígérte, hogy április végén elkezdenek végre dolgozni az autópálya Bors– Berettyószéplak-szakaszán, de a projekt változatlanul stagnál. Magyarázatot erre még nem kaptak a tárcavezetőtől, de május elején Szatmár megyei képviselőtársaival meghívást intézett Dacian Cioloş kormányfőhöz, hogy június folyamán látogasson el Váradra az észak-erdélyi autópályáról egyeztetni.
„Keressük az összes lehetőséget, hogy ez megvalósuljon, mert senkinek sem állhat érdekében Romániában, hogy 2018-ra ne csatlakozzunk autópályával az európai hálózatba" – szögezte le a Bihar megyei képviselő. Szerinte most két lehetőség van: vagy szerződést bontani a kivitelezővel és új versenytárgyalást kiírni a munkára, vagy közös megegyezésre jutni a spanyol konzorciummal, amelynek azonnali hatállyal el kellene kezdenie az elviekben egy év múlva átadható építkezést.
„Nem akarunk arra ébredni, hogy Magyarország befejezte az ő részét, nálunk pedig még nincs kész" – tette hozzá Cseke. A képviselő egyébként a vasútfejlesztést ugyanilyen fontosnak tartja, és figyelmeztetett: szerdától megnyíltak az ezt célzó uniós alapok, a masterplanban pedig szerepel a Nagyvárad– Kolozsvár-szakasz régóta tervezett modernizálása és villamosítása is.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Székelyhon.ro
A romániai autópálya-építésnek kíván új lendületet adni Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő azáltal, hogy Nagyváradra hívta Tasó László közlekedéspolitikáért felelős budapesti államtitkárt, aki bejelentette: Magyarországon legkésőbb 2018 végéig befejezik autópályáik kiépítését a partiumi megye határáig.
Az államtitkár szerdán emlékeztetett, hogy már 2009-ben létrehozták azt a román-magyar társulást, ami előkészítette a szeptemberben megnyíló új európai támogatási forrásokra a közös pályázatokat, ám ezek többségéhez elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra. Tasó szerint közlekedéspolitikában Magyarországon mindig is politikai konszenzus volt, így nem véletlen, hogy a határ túloldalán a beruházások is ütemszerűen haladnak.
„Gátló okokat mindig lehet találni, de ha egy ország autópályát akar építeni, akkor azt meg is építi" – szögezte le. Mint jelezte, az anyaországi kormány többmilliárdnyi forintot különített el, hogy a Gyula felé vezető szakaszt kiépítsék, de jövő héten már átadják a területet Debrecen déli részén is, ahonnan Berettyóújfalu irányában Nagyváradig kiépítik azt a szakaszt, amely nemcsak az M3-sal, hanem az M4-sel is összekötésben lesz. Ezzel párhuzamosan Miskolcnál észak felé haladnak majd, hogy végül megvalósuljon a via-Karpatia folyosó Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország között. Megerősítik a Debrecent Érmihályfalvával összekötő útszakaszt is, a határátkelő pedig emelt szintűvé válhat.
Ugyancsak idén folytatódnak a határ túloldalán a vasút- és hajózásfejlesztési beruházások, amelynek részeként többek között 2019-ig megvalósulhat a Debrecent Biharkeresztessel öszszekötő vasútszakasz villamosítása. „Ahol autópálya és gyorsforgalmi út van, az a térség fellendül. Minden méter és kilométer autópályának és vasútnak megvan a haszna" – vallja az államtitkár. Hangsúlyozta, nekik is érdekük, hogy a romániai oldal kiépítse úthálózatait, ezért térségtől függetlenül korlátlan támogatásukat ajánlotta fel. Rámutatott, hogy ők már tavaly elfogadtak egy olyan törvénycsomagot, amely egyharmadára csökkentette a nagyszabású projektek előkészítési időtartalmát, míg a kivitelezésre átlagosan „kettő, maximum három nyarat" írnak elő.
Cseke Attila emlékeztetett rá, hogy Dan Marian Costescu szállításügyi miniszter megígérte, hogy április végén elkezdenek végre dolgozni az autópálya Bors– Berettyószéplak-szakaszán, de a projekt változatlanul stagnál. Magyarázatot erre még nem kaptak a tárcavezetőtől, de május elején Szatmár megyei képviselőtársaival meghívást intézett Dacian Cioloş kormányfőhöz, hogy június folyamán látogasson el Váradra az észak-erdélyi autópályáról egyeztetni.
„Keressük az összes lehetőséget, hogy ez megvalósuljon, mert senkinek sem állhat érdekében Romániában, hogy 2018-ra ne csatlakozzunk autópályával az európai hálózatba" – szögezte le a Bihar megyei képviselő. Szerinte most két lehetőség van: vagy szerződést bontani a kivitelezővel és új versenytárgyalást kiírni a munkára, vagy közös megegyezésre jutni a spanyol konzorciummal, amelynek azonnali hatállyal el kellene kezdenie az elviekben egy év múlva átadható építkezést.
„Nem akarunk arra ébredni, hogy Magyarország befejezte az ő részét, nálunk pedig még nincs kész" – tette hozzá Cseke. A képviselő egyébként a vasútfejlesztést ugyanilyen fontosnak tartja, és figyelmeztetett: szerdától megnyíltak az ezt célzó uniós alapok, a masterplanban pedig szerepel a Nagyvárad– Kolozsvár-szakasz régóta tervezett modernizálása és villamosítása is.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Székelyhon.ro
2016. június 2.
A romániai magyar görögkatolikus egyházközségek képviselőivel tárgyalt Soltész Miklós államtitkár
Május 31-én Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Szatmár megyei Nagypeleskére látogatott, ahol a romániai magyar görögkatolikus egyházközségek képviselőivel folytatott megbeszélést – tájékoztatott ifj. Pallai Béla parókus.
A máramarosi egyházmegye magyar görögkatolikus közösségét Kozsán István mikolai és Sándor Kornél szárazberki, a nagykárolyi és nagyváradi közösséget Vadas Krisztián, az érmellékit pedig Endrédi Endre csokaji parókus képviselte. A találkozón jelen voltak még id. Pallai Béla címzetes esperes, ifj. Pallai Béla parókus, Pataki Csaba szenátor, Erdei D. István romániai parlamenti képviselő, Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke, Béres Antal Elek, lázári község tanácsosjelöltje, Kiss András operatív igazgató, valamint Geszterédi Andrea pályázatokért felelős szakember.
Az első hasonló találkozóra Temesváron került sor 2010. november 27-én Szászfalvi László államtitkárral, majd Balog Zoltán miniszterrel 2015. május 9-én Nagykárolyban, most pedig Soltész Miklós államtitkár folytatott megbeszélést a romániai magyar görögkatolikus lelkészekkel.
A látogatás a műemlék templom bemutatásával kezdődött, melynek során a vendégek megtekinthették az épület padlásán 2011-ben felfedezett, s a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében helyreállított, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont, amelyet Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen, a Festetics-kastélyban is bemutattak a nagyközönségnek.
Nem véletlenül került sor a találkozóra Nagypeleskén, hiszen a település kincseként ismert, a századfordulón kegyképként tisztelt ikonnak helyet adó templom – a nemrég felújított nagykárolyi görögkatolikus templom után – a következő a sorban, amelynek felújítására támogatást remélnek. Jelenleg ez a legnagyobb műemlék templom Romániában, ahol magyar nyelven végzik a görögkatolikus szertartásokat. A látogatás a parókia nagytermében folytatódott, ahol ifj. Pallai Béla a romániai magyar görögkatolikusok helyzetét bemutató, vetítéssel egybekötött előadását hallgatta meg az államtitkár.
Nagypeleskére az 1700-as évek elején telepítette be a Becsky család a görögkatolikus jobbágyokat. A lakók hamarosan fatemplomot is építettek. A már szűknek bizonyuló templom helyett 1821-ben újat emeltek téglából. Az ikonosztáziont 1907-ben, az oltárt 1913-ban a budapesti Rétay és Benedek műintézetben készítették, historizáló faragásokkal és bizáncias stílusú képekkel. A község lakóinak többsége ma is magyar görögkatolikus. A peleskei Istenszülő-ikon 1700 körül, nem sokkal az egyházközség alapítása után készülhetett. Elképzelhető, hogy galíciai eredetű, de már a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festők műhelyéből származik.
magyarkurir.hu
Május 31-én Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Szatmár megyei Nagypeleskére látogatott, ahol a romániai magyar görögkatolikus egyházközségek képviselőivel folytatott megbeszélést – tájékoztatott ifj. Pallai Béla parókus.
A máramarosi egyházmegye magyar görögkatolikus közösségét Kozsán István mikolai és Sándor Kornél szárazberki, a nagykárolyi és nagyváradi közösséget Vadas Krisztián, az érmellékit pedig Endrédi Endre csokaji parókus képviselte. A találkozón jelen voltak még id. Pallai Béla címzetes esperes, ifj. Pallai Béla parókus, Pataki Csaba szenátor, Erdei D. István romániai parlamenti képviselő, Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke, Béres Antal Elek, lázári község tanácsosjelöltje, Kiss András operatív igazgató, valamint Geszterédi Andrea pályázatokért felelős szakember.
Az első hasonló találkozóra Temesváron került sor 2010. november 27-én Szászfalvi László államtitkárral, majd Balog Zoltán miniszterrel 2015. május 9-én Nagykárolyban, most pedig Soltész Miklós államtitkár folytatott megbeszélést a romániai magyar görögkatolikus lelkészekkel.
A látogatás a műemlék templom bemutatásával kezdődött, melynek során a vendégek megtekinthették az épület padlásán 2011-ben felfedezett, s a Budapesti Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézetében helyreállított, az Istenszülőt a gyermek Jézussal ábrázoló ikont, amelyet Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Keszthelyen, a Festetics-kastélyban is bemutattak a nagyközönségnek.
Nem véletlenül került sor a találkozóra Nagypeleskén, hiszen a település kincseként ismert, a századfordulón kegyképként tisztelt ikonnak helyet adó templom – a nemrég felújított nagykárolyi görögkatolikus templom után – a következő a sorban, amelynek felújítására támogatást remélnek. Jelenleg ez a legnagyobb műemlék templom Romániában, ahol magyar nyelven végzik a görögkatolikus szertartásokat. A látogatás a parókia nagytermében folytatódott, ahol ifj. Pallai Béla a romániai magyar görögkatolikusok helyzetét bemutató, vetítéssel egybekötött előadását hallgatta meg az államtitkár.
Nagypeleskére az 1700-as évek elején telepítette be a Becsky család a görögkatolikus jobbágyokat. A lakók hamarosan fatemplomot is építettek. A már szűknek bizonyuló templom helyett 1821-ben újat emeltek téglából. Az ikonosztáziont 1907-ben, az oltárt 1913-ban a budapesti Rétay és Benedek műintézetben készítették, historizáló faragásokkal és bizáncias stílusú képekkel. A község lakóinak többsége ma is magyar görögkatolikus. A peleskei Istenszülő-ikon 1700 körül, nem sokkal az egyházközség alapítása után készülhetett. Elképzelhető, hogy galíciai eredetű, de már a Kárpátok belső oldalán megtelepedett festők műhelyéből származik.
magyarkurir.hu
2016. június 4.
Határon túli magyarság, az élő mementó (Trianonról és környékéről másképpen Ablonczy Balázs történésszel)
Trianonról és környékéről másképpen Ablonczy Balázs történésszel
Trianon 100 elnevezésű kutatócsoport igyekszik gazdagítani a magyarság sorstraumájaként kezelt trianoni békeszerződéssel kapcsolatos ismeretanyagot. Vezetőjével, Ablonczy Balázs történésszel arról is beszéltünk, 1920-ban miért nem került fel Magyarország a világtérképre.
– Családi gyökerű az Erdély iránti érdeklődése, vagy a rendszerváltás utáni trendek gerjesztették? – Egyértelműen családi. Apai dédszüleim Szatmárnémetiből jöttek el, szép házat hagytak maguk mögött, így aztán a vasárnapi ebédek két visszatérő motívuma közül az egyik az volt, hogy azért hiányos az étkészlet, mert az oroszok elvitték a kanalakat, a másik pedig az ott maradt „villa”. A kötődés talán a ma 92 éves anyai nagyapám révén volt még erősebb. Ő az Arad melletti Zimándújfaluból került el a Csepel Művekbe dolgozni, így aztán puliszkát ettünk minden hétvégén reggelire, s ezerszer hallhattuk, hogy a piaci paradicsom sem rossz, de azért az az igazi, amelyet a gyoroki vagy gáji magból termesztenek Csepelen. Színházi érdeklődése és aktív Erdély-járása során 1986-ig, kitiltásáig édesapám sokat vitt magával. Ebből aztán az következett, hogy történész lettem, bár a politológia és a diplomácia is nagyon vonzott. – Ezen belül a Trianon-kérdés és a két világháború közötti Magyarország történetének szakértőjének számít, nemrég pedig a Trianon 100 elnevezésű projekt vezetője lett. Mivel jól dokumentált közelmúltról beszélünk, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, ami még nem „történt meg” Trianonban, mi vár még felfedezésre?
– Bár a nyolcvanas évek óta több érvényes mű is született Trianonról, rengeteg olyan része van még a történetnek, amelyet alaposan meg kell vizsgálni – elsősorban magyar szempontból, bár sokan idegesek attól, ha a történelemkutatásban nemzeti szempontok merülnek fel. Ugyanakkor az amerikai vagy olasz diplomáciai okmánygyűjteménynek korántsem központi témája, hogy milyen sorsot szántak Magyarországnak. De az unalmas diplomáciatörténeti feldolgozás mellett sok minden egyéb van. A francia és brit részvétel magyar szempontból is elég jól feldolgozott, az olasz és amerikai kevésbé, de ott van például az ebből a szempontból teljesen ismeretlen Japán, amely valamennyi határkijelölő bizottságban képviselve volt. Arról nem is beszélve, hogy Trianon nem 1920-ra korlátozódik, Erdély tekintetében minimum az 1916-os román betöréssel vagy talán még korábban kezdődött. – Például a tömeges meneküléssel?
– Igen, mert innen datálódik rengeteg elbeszéletlen emberi sors, a menekülők történetei. Azokban az években 400 ezer ember jött el a szülőföldjéről, túlnyomó részük Magyarországra, hosszú időn át rengetegen laktak vagonokban. E jelenség levéltári alapokon nyugvó tudományos feldolgozása pedig még nem történt meg. Egyetlen, 1983-ban Amerikában megjelent angol nyelvű monográfia szól ezekről az időkről, amúgy semmit sem tudunk róluk: kik voltak, hogy éltek, milyen politikai opciókat tápláltak, hogyan próbálták meg életben tartani az elveszített haza emlékét? Jómagam úgy botlottam bele ebbe a munkába, hogy néhány menekültegyesület iratanyagát tanulmányoztam, amelyekben elsősorban azt kerestem, miként igyekeznek megjeleníteni az elveszített hazát, és mi a sikeres emlékőrzés receptje, amely generációkon át továbbadható.
– Hogyan működtek az emlékezéstechnikák?
– A két világháború között a magyar politikai elitnek kétségtelenül bűntudata volt Erdéllyel, elsősorban Székelyfölddel kapcsolatosan. Elsősorban ez alakított ki egyfajta székely kultuszt rengeteg leágazással. A mai Erdély-képünk kialakulása is erre vezethető vissza, hiszen 1940 és 1944 között elérkezettnek látták az időt a jóvátételre. Ez részben az Erdélybe tartó „zarándoklatokban” testesült meg, a mai Nagyvárad– Kolozsvár, Székelyföld turistaútvonalakat akkoriban járatták be. Mindennek világos nyoma van a kor kormányzati dokumentumaiban is. Az említett egyesületek emlékezésmintái közül azok bizonyultak a leghatékonyabbaknak, amelyek nemcsak a traumára reagáltak, hanem folyamatos kapcsolatot próbáltak fenntartani az elveszített országgal. A kizárólag a múltra reagálók eltűntek, mivel nem voltak vonzóak az új nemzedékek számára, képtelenek új élmények felkínálására. – Milyen következtetések vonhatók le a menekültügy kezeléséből?
– Például az, hogy tulajdonképpen a Horthy-rendszer genetikai kódjának tekinthető, ahogyan kezelte a menekülttömeget. Akkoriban épültek a szükséglakótelepek Budapesten, de ez csak a történet egyik része, hiszen 1918–1919-ben több ellátási terület összeomlása is párhuzamosan zajlott. Összeomlóban volt a monarchia, a politikai rendszer, és az indokoltnál kevesebbet beszélünk a gazdasági összeomlásról, amely nem korlátozható az inflációra. Ha megnézzük a korszak diplomáciai táviratait, a katonai missziók levelezéseiben tekintélyes részt foglaltak el azok az információk, hová kerüljön Debrecen, hogyan lássák el szénnel vagy élelemmel Budapestet. Van olyan kolléga a Trianon 100 projekt keretében, aki szerint a Tanácsköztársaság nem más, mint a fővárosi fogyasztók diktatúrája a vidékiek fölött. Ennek gyökerei is a háborús szükséggazdálkodásra nyúlnak vissza, 1918-ban például már több katona volt a hátországban, mint a fronton, akiket beszolgáltatási feladatokkal bíztak meg. Konkrétan azzal, hogy lesöpörjék a padlást. De egészségügyi összeomlásról is beszélhetünk: a spanyolnátha-járvány abból a szempontból is roppant súlyos következményekkel járt, hogy a korszak nagyon fontos szereplőit hetekre-hónapokra kiütötte vagy elpusztította. És közben persze zajlott a katonaforradalom. – Miért nevezzük ezt forradalomnak?
– Nyilván sokkal inkább egyfajta lázongás volt ez a négy év szenvedés után a frontról hazatérő katonák részéről. Nem véletlenül akarták lefegyverezni őket, nehogy erőszakspirálba forduljon az egész. Bárdi Nándor tanulmánya a korszak udvarhelyszéki viszonyairól például arról árulkodik, hogy a katonák majdnem mindenütt megverték a jegyzőt – sok helyen meg is ölték –, de helyenként a papot is, aki drágán temetett. Bizonyos mértékig emberileg érthető okokból, hiszen a pokoli körülmények közül hazavergődő ember azzal szembesült: a gyereke azért halt meg, mert a család nem jutott gyógyszersegélyhez a jegyzőtől, a pap meg nem volt hajlandó eltemetni. – Az elmúlt évszázaddal foglalkozó művek többsége periférikus jelenségként kezeli a magyarság Trianon-tragédiáját. A történész mivel magyarázza, hogy Magyarország szinte nem is került fel a térképre? – Az a fájdalmas igazság, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia háború utáni sorsa a párizsi békekonferencián ötöd-hatodrangú kérdés volt. Ez részben a közönyre, részben meg arra a stratégiai számításra vezethető vissza, hogy az új közép-európai államokat a monarchia területeiből lehetett „kistafírozni” annak érdekében, hogy képesekké váljanak ellenállni egy keleti irányú német, illetve egy nyugati irányú szovjet előrenyomulásnak. A döntéshozók mindenekelőtt arra koncentráltak, hogy Németországnak ne maradjon ereje a háború utáni visszavágásra. A következő kulcsprobléma: mi legyen az oroszokkal? Nagyjából hasonló horderejű kérdés volt az ottomán birodalom helyén létrejövő államalakulat, illetve Közel-Kelet jövője. A negyedik a Népszövetség kialakulása, s csak ezután következett esetleg a monarchia, de még ezen belül is fontosabb volt Lengyelország kérdése, a Habsburgok sorsa, Olaszország adriai-tengeri igényei. Ez nyilván nem eshet jól nekünk, de a helyzet akkor is így festett.
– A monarchia kisebbségpolitikájának minősítése meglehetősen szélsőséges: miközben egyesek azt állították róla, hogy annyira liberális és toleráns volt, hogy tanítani kellett volna, mások szerint a magyarság kisebbségként azt kapta vissza, amit megérdemelt. Hol húzódik a középút ebben a tekintetben? – Igazából se ilyen, se olyan nem volt, a keménykedő periódusok az enyhébb periódusokkal váltakoztak, de egyik sem bizonyult igazán eredményesnek. Talán nem is volt rá esélye. A nemzetépítés a 18–19. században ugyanis olyan hatalmas belső dinamikával rendelkezett, amivel szemben semmilyen politikai konkurenciát nem lehetett felállítani. Ezért aztán nem látom indokoltnak az önostorozást. A magyar nemzetállam kiépítése és gyakorlata amúgy mintát szolgáltatott a későbbiekben a csehszlovák vagy román nemzetépítéshez.
– Mi tartja forrásban ma Magyarországon a Trianon-kérdést?
– Közép-Európában a történelemnek nagyon erős múltmagyarázó és politikai legitimáló szerepe van. Az emberek Trianonhoz és a múlt század egyéb történéseihez való viszonya azonban várhatóan fokozatosan kihűl. Csak példaként: a kiegyezés ügye még a két világháború közötti időszakban is hatalmas szenvedélyeket szított, de ma már legfeljebb a történészek között ad alkalmat vitára. Ellentétben Trianonnal, a két világháború közötti Magyarország, a bécsi döntés következményeinek kérdésével, 1956-tal, az államszocializmus időszakával. A határon túli magyarság természetesen élő mementóként emlékezteti az anyaországi közvéleményt a traumákra, ezért aztán máig forró a téma. – Lát esélyt arra, hogy – miközben nem feledünk – túllépjünk a forróság fázisán? – Ma már nem vagyok túl optimista ebben a kérdésben. A jelenlegi nemzetközi szervezetek nyelvezete nem történelmi nyelv, kisebbségi kérdésekben ma nem nagyon lehet érvelni a trianoni békeszerződés igazságtalanságával. Emberi jogi, kisebbségi jogi diskurzusok jelentik ma a szalonképes nyelvezetet. Talán ez is változik majd, de jelenleg a történelem csak a nemzeti önismeret tekintetében segíthet, kifelé kevésbé képes igazán érvényes mondandókat megfogalmazni.
ABLONCZY BALÁZS
Történész, Budapesten született 1974. június 26-án. Kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. PhD fokozatát 2004-ben szerezte meg Teleki Pál a két világháború között (1921–1938) témában. 2002-től 2007-ig a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának munkatársa, 2004-től tudományos főmunkatársa volt. 2002 és 2006 között a Pro Minoritate, 2006-tól a Kommentár című folyóirat főszerkesztője. 2008 óta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2011–2015-ben a párizsi magyar intézet igazgatói tisztségét látta el. Fontosabb művei: Teleki Pál (Budapest, Osiris Kiadó, 2005), Pál Teleki – The Life of a Controversial Hungarian Politician (Wayne (NJ), Hungarian Studies Publications, 2007), Trianon-legendák (Jaffa Kiadó, 2010), A visszatért Erdély, 1940–1944 (Jaffa Kiadó, 2011).
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Trianonról és környékéről másképpen Ablonczy Balázs történésszel
Trianon 100 elnevezésű kutatócsoport igyekszik gazdagítani a magyarság sorstraumájaként kezelt trianoni békeszerződéssel kapcsolatos ismeretanyagot. Vezetőjével, Ablonczy Balázs történésszel arról is beszéltünk, 1920-ban miért nem került fel Magyarország a világtérképre.
– Családi gyökerű az Erdély iránti érdeklődése, vagy a rendszerváltás utáni trendek gerjesztették? – Egyértelműen családi. Apai dédszüleim Szatmárnémetiből jöttek el, szép házat hagytak maguk mögött, így aztán a vasárnapi ebédek két visszatérő motívuma közül az egyik az volt, hogy azért hiányos az étkészlet, mert az oroszok elvitték a kanalakat, a másik pedig az ott maradt „villa”. A kötődés talán a ma 92 éves anyai nagyapám révén volt még erősebb. Ő az Arad melletti Zimándújfaluból került el a Csepel Művekbe dolgozni, így aztán puliszkát ettünk minden hétvégén reggelire, s ezerszer hallhattuk, hogy a piaci paradicsom sem rossz, de azért az az igazi, amelyet a gyoroki vagy gáji magból termesztenek Csepelen. Színházi érdeklődése és aktív Erdély-járása során 1986-ig, kitiltásáig édesapám sokat vitt magával. Ebből aztán az következett, hogy történész lettem, bár a politológia és a diplomácia is nagyon vonzott. – Ezen belül a Trianon-kérdés és a két világháború közötti Magyarország történetének szakértőjének számít, nemrég pedig a Trianon 100 elnevezésű projekt vezetője lett. Mivel jól dokumentált közelmúltról beszélünk, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, ami még nem „történt meg” Trianonban, mi vár még felfedezésre?
– Bár a nyolcvanas évek óta több érvényes mű is született Trianonról, rengeteg olyan része van még a történetnek, amelyet alaposan meg kell vizsgálni – elsősorban magyar szempontból, bár sokan idegesek attól, ha a történelemkutatásban nemzeti szempontok merülnek fel. Ugyanakkor az amerikai vagy olasz diplomáciai okmánygyűjteménynek korántsem központi témája, hogy milyen sorsot szántak Magyarországnak. De az unalmas diplomáciatörténeti feldolgozás mellett sok minden egyéb van. A francia és brit részvétel magyar szempontból is elég jól feldolgozott, az olasz és amerikai kevésbé, de ott van például az ebből a szempontból teljesen ismeretlen Japán, amely valamennyi határkijelölő bizottságban képviselve volt. Arról nem is beszélve, hogy Trianon nem 1920-ra korlátozódik, Erdély tekintetében minimum az 1916-os román betöréssel vagy talán még korábban kezdődött. – Például a tömeges meneküléssel?
– Igen, mert innen datálódik rengeteg elbeszéletlen emberi sors, a menekülők történetei. Azokban az években 400 ezer ember jött el a szülőföldjéről, túlnyomó részük Magyarországra, hosszú időn át rengetegen laktak vagonokban. E jelenség levéltári alapokon nyugvó tudományos feldolgozása pedig még nem történt meg. Egyetlen, 1983-ban Amerikában megjelent angol nyelvű monográfia szól ezekről az időkről, amúgy semmit sem tudunk róluk: kik voltak, hogy éltek, milyen politikai opciókat tápláltak, hogyan próbálták meg életben tartani az elveszített haza emlékét? Jómagam úgy botlottam bele ebbe a munkába, hogy néhány menekültegyesület iratanyagát tanulmányoztam, amelyekben elsősorban azt kerestem, miként igyekeznek megjeleníteni az elveszített hazát, és mi a sikeres emlékőrzés receptje, amely generációkon át továbbadható.
– Hogyan működtek az emlékezéstechnikák?
– A két világháború között a magyar politikai elitnek kétségtelenül bűntudata volt Erdéllyel, elsősorban Székelyfölddel kapcsolatosan. Elsősorban ez alakított ki egyfajta székely kultuszt rengeteg leágazással. A mai Erdély-képünk kialakulása is erre vezethető vissza, hiszen 1940 és 1944 között elérkezettnek látták az időt a jóvátételre. Ez részben az Erdélybe tartó „zarándoklatokban” testesült meg, a mai Nagyvárad– Kolozsvár, Székelyföld turistaútvonalakat akkoriban járatták be. Mindennek világos nyoma van a kor kormányzati dokumentumaiban is. Az említett egyesületek emlékezésmintái közül azok bizonyultak a leghatékonyabbaknak, amelyek nemcsak a traumára reagáltak, hanem folyamatos kapcsolatot próbáltak fenntartani az elveszített országgal. A kizárólag a múltra reagálók eltűntek, mivel nem voltak vonzóak az új nemzedékek számára, képtelenek új élmények felkínálására. – Milyen következtetések vonhatók le a menekültügy kezeléséből?
– Például az, hogy tulajdonképpen a Horthy-rendszer genetikai kódjának tekinthető, ahogyan kezelte a menekülttömeget. Akkoriban épültek a szükséglakótelepek Budapesten, de ez csak a történet egyik része, hiszen 1918–1919-ben több ellátási terület összeomlása is párhuzamosan zajlott. Összeomlóban volt a monarchia, a politikai rendszer, és az indokoltnál kevesebbet beszélünk a gazdasági összeomlásról, amely nem korlátozható az inflációra. Ha megnézzük a korszak diplomáciai táviratait, a katonai missziók levelezéseiben tekintélyes részt foglaltak el azok az információk, hová kerüljön Debrecen, hogyan lássák el szénnel vagy élelemmel Budapestet. Van olyan kolléga a Trianon 100 projekt keretében, aki szerint a Tanácsköztársaság nem más, mint a fővárosi fogyasztók diktatúrája a vidékiek fölött. Ennek gyökerei is a háborús szükséggazdálkodásra nyúlnak vissza, 1918-ban például már több katona volt a hátországban, mint a fronton, akiket beszolgáltatási feladatokkal bíztak meg. Konkrétan azzal, hogy lesöpörjék a padlást. De egészségügyi összeomlásról is beszélhetünk: a spanyolnátha-járvány abból a szempontból is roppant súlyos következményekkel járt, hogy a korszak nagyon fontos szereplőit hetekre-hónapokra kiütötte vagy elpusztította. És közben persze zajlott a katonaforradalom. – Miért nevezzük ezt forradalomnak?
– Nyilván sokkal inkább egyfajta lázongás volt ez a négy év szenvedés után a frontról hazatérő katonák részéről. Nem véletlenül akarták lefegyverezni őket, nehogy erőszakspirálba forduljon az egész. Bárdi Nándor tanulmánya a korszak udvarhelyszéki viszonyairól például arról árulkodik, hogy a katonák majdnem mindenütt megverték a jegyzőt – sok helyen meg is ölték –, de helyenként a papot is, aki drágán temetett. Bizonyos mértékig emberileg érthető okokból, hiszen a pokoli körülmények közül hazavergődő ember azzal szembesült: a gyereke azért halt meg, mert a család nem jutott gyógyszersegélyhez a jegyzőtől, a pap meg nem volt hajlandó eltemetni. – Az elmúlt évszázaddal foglalkozó művek többsége periférikus jelenségként kezeli a magyarság Trianon-tragédiáját. A történész mivel magyarázza, hogy Magyarország szinte nem is került fel a térképre? – Az a fájdalmas igazság, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia háború utáni sorsa a párizsi békekonferencián ötöd-hatodrangú kérdés volt. Ez részben a közönyre, részben meg arra a stratégiai számításra vezethető vissza, hogy az új közép-európai államokat a monarchia területeiből lehetett „kistafírozni” annak érdekében, hogy képesekké váljanak ellenállni egy keleti irányú német, illetve egy nyugati irányú szovjet előrenyomulásnak. A döntéshozók mindenekelőtt arra koncentráltak, hogy Németországnak ne maradjon ereje a háború utáni visszavágásra. A következő kulcsprobléma: mi legyen az oroszokkal? Nagyjából hasonló horderejű kérdés volt az ottomán birodalom helyén létrejövő államalakulat, illetve Közel-Kelet jövője. A negyedik a Népszövetség kialakulása, s csak ezután következett esetleg a monarchia, de még ezen belül is fontosabb volt Lengyelország kérdése, a Habsburgok sorsa, Olaszország adriai-tengeri igényei. Ez nyilván nem eshet jól nekünk, de a helyzet akkor is így festett.
– A monarchia kisebbségpolitikájának minősítése meglehetősen szélsőséges: miközben egyesek azt állították róla, hogy annyira liberális és toleráns volt, hogy tanítani kellett volna, mások szerint a magyarság kisebbségként azt kapta vissza, amit megérdemelt. Hol húzódik a középút ebben a tekintetben? – Igazából se ilyen, se olyan nem volt, a keménykedő periódusok az enyhébb periódusokkal váltakoztak, de egyik sem bizonyult igazán eredményesnek. Talán nem is volt rá esélye. A nemzetépítés a 18–19. században ugyanis olyan hatalmas belső dinamikával rendelkezett, amivel szemben semmilyen politikai konkurenciát nem lehetett felállítani. Ezért aztán nem látom indokoltnak az önostorozást. A magyar nemzetállam kiépítése és gyakorlata amúgy mintát szolgáltatott a későbbiekben a csehszlovák vagy román nemzetépítéshez.
– Mi tartja forrásban ma Magyarországon a Trianon-kérdést?
– Közép-Európában a történelemnek nagyon erős múltmagyarázó és politikai legitimáló szerepe van. Az emberek Trianonhoz és a múlt század egyéb történéseihez való viszonya azonban várhatóan fokozatosan kihűl. Csak példaként: a kiegyezés ügye még a két világháború közötti időszakban is hatalmas szenvedélyeket szított, de ma már legfeljebb a történészek között ad alkalmat vitára. Ellentétben Trianonnal, a két világháború közötti Magyarország, a bécsi döntés következményeinek kérdésével, 1956-tal, az államszocializmus időszakával. A határon túli magyarság természetesen élő mementóként emlékezteti az anyaországi közvéleményt a traumákra, ezért aztán máig forró a téma. – Lát esélyt arra, hogy – miközben nem feledünk – túllépjünk a forróság fázisán? – Ma már nem vagyok túl optimista ebben a kérdésben. A jelenlegi nemzetközi szervezetek nyelvezete nem történelmi nyelv, kisebbségi kérdésekben ma nem nagyon lehet érvelni a trianoni békeszerződés igazságtalanságával. Emberi jogi, kisebbségi jogi diskurzusok jelentik ma a szalonképes nyelvezetet. Talán ez is változik majd, de jelenleg a történelem csak a nemzeti önismeret tekintetében segíthet, kifelé kevésbé képes igazán érvényes mondandókat megfogalmazni.
ABLONCZY BALÁZS
Történész, Budapesten született 1974. június 26-án. Kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. PhD fokozatát 2004-ben szerezte meg Teleki Pál a két világháború között (1921–1938) témában. 2002-től 2007-ig a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának munkatársa, 2004-től tudományos főmunkatársa volt. 2002 és 2006 között a Pro Minoritate, 2006-tól a Kommentár című folyóirat főszerkesztője. 2008 óta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2011–2015-ben a párizsi magyar intézet igazgatói tisztségét látta el. Fontosabb művei: Teleki Pál (Budapest, Osiris Kiadó, 2005), Pál Teleki – The Life of a Controversial Hungarian Politician (Wayne (NJ), Hungarian Studies Publications, 2007), Trianon-legendák (Jaffa Kiadó, 2010), A visszatért Erdély, 1940–1944 (Jaffa Kiadó, 2011).
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 4.
Negyvenegyen búcsúznak a teológiai líceumtól
A hagyományoknak megfelelően a Székesegyházban búcsúztak tanáraiktól és diáktársaiktól a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum végzősei. A ballagók Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök áldásával indultak el a kihívásokkal teli felnőttkor ösvényén. Több felszólaló is jelezte: a mostani végzősöket tanulmányaik végeztével visszavárják Szatmár megyébe.
Ünnepi szentmisét követően kezdődött péntek délben a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum ballagási ünnepsége. A szentmise végeztével Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök a szülőkhöz fordult: "A gyermek Isten ajándéka, de eljön minden szülő számára a pillanat, amikor el kell engedni a gyermekek kezét. A ballagók elindulnak a felnőtté válás útján. Lelki tarisznyájukban pedig gazdag útravaló van, amit az iskolában kaptak" - mondta. A ballagási ünnepség a XII. osztályos Maskulik Dávid szavalatával vette kezdetét, Dsida Jenő Tízparancsolat című verse pedig méltóképpen megalapozta a rendezvény hangulatát.
A XI. osztályosok nevében Fábián Dávid szólt a végzősökhöz: "Ne féljetek nagyot álmodni, az álmokat pedig itt, a szülőföldön kell megvalósítani" - mondta. Figyelmeztette a végzősöket: ne felejtsenek el szeretni, mert a szeretet egy ki nem fogyó, erőt adó forrás. A ballagók nevében Reizer Szabina szólt. "Az ember gerinces lény, ez pedig nem csak biológiai, hanem erkölcsi szempontból is értendő. Az iskolában ezzel a tartással találkoztunk, ezt tanultuk. Köszönet azoknak, akik évekig tartották bennünk a lelket: szülők, diáktársaink, tanárok és osztályfőnökök".
Ádámkó István iskolaigazgató beszédéből kiderült, hogy a mostani végzősök voltak az első évfolyam, akik az iskolai éveiket már az új épületben kezdték. Kiderült, hagyományteremtő évfolyam voltak, ezért nehéz őket elengedni az iskolaközösségből. "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied" - búcsúzott egy Hamvas Béla idézettel Ádámkó.
"Nemsokára elmentek egyetemre, elmentek világot látni, tapasztalatokat szerezni. De soha ne fejtsétek el: Szatmár hazavár" - hangsúlyozta Kereskényi Gábor parlamenti képviselő. "Csatákban győztesek legyetek, ha elestek, legyen erőtök felállni, mert nem vereségre, hanem győzelemre teremtettetek" - búcsúzott a végzősöktől Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes.
Következett a díjak átadása. A XII. A osztályban harmadik díjas lett Maier Nándor 9,41-es átlaggal. Második díjas Zelicskovics Benjámin Márk 9,55-tel, az osztály legjobbja pedig Reizer Szabina lett 9,91-es átlaggal. A XII. B esetében a dobogón több holtverseny is kialakult. A harmadik díjon osztozik Székely Áron és Roszpapa Dávid 9,92-es átlaggal. A második helyen is holtverseny alakult ki: Pfeipfer Hannelore és Bakos Imola 9,96-os eredménnyel. Az első díjnál négyes holtverseny alakult ki: Pallai Dorottya, Mares Eszter, Szép Márton és Schefler Gergő 10-es átlaggal fejezte be a XII. osztályt.
A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum történetében első alkalommal alakult ki holtverseny a középiskola négy éves átlagának figyelembe vételével elkészített lista elején: Szép Márton és Schefler Gergő is 10-es tanulmányi átlaggal búcsúznak a líceumtól.
szatmar.ro
A hagyományoknak megfelelően a Székesegyházban búcsúztak tanáraiktól és diáktársaiktól a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum végzősei. A ballagók Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök áldásával indultak el a kihívásokkal teli felnőttkor ösvényén. Több felszólaló is jelezte: a mostani végzősöket tanulmányaik végeztével visszavárják Szatmár megyébe.
Ünnepi szentmisét követően kezdődött péntek délben a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum ballagási ünnepsége. A szentmise végeztével Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök a szülőkhöz fordult: "A gyermek Isten ajándéka, de eljön minden szülő számára a pillanat, amikor el kell engedni a gyermekek kezét. A ballagók elindulnak a felnőtté válás útján. Lelki tarisznyájukban pedig gazdag útravaló van, amit az iskolában kaptak" - mondta. A ballagási ünnepség a XII. osztályos Maskulik Dávid szavalatával vette kezdetét, Dsida Jenő Tízparancsolat című verse pedig méltóképpen megalapozta a rendezvény hangulatát.
A XI. osztályosok nevében Fábián Dávid szólt a végzősökhöz: "Ne féljetek nagyot álmodni, az álmokat pedig itt, a szülőföldön kell megvalósítani" - mondta. Figyelmeztette a végzősöket: ne felejtsenek el szeretni, mert a szeretet egy ki nem fogyó, erőt adó forrás. A ballagók nevében Reizer Szabina szólt. "Az ember gerinces lény, ez pedig nem csak biológiai, hanem erkölcsi szempontból is értendő. Az iskolában ezzel a tartással találkoztunk, ezt tanultuk. Köszönet azoknak, akik évekig tartották bennünk a lelket: szülők, diáktársaink, tanárok és osztályfőnökök".
Ádámkó István iskolaigazgató beszédéből kiderült, hogy a mostani végzősök voltak az első évfolyam, akik az iskolai éveiket már az új épületben kezdték. Kiderült, hagyományteremtő évfolyam voltak, ezért nehéz őket elengedni az iskolaközösségből. "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied" - búcsúzott egy Hamvas Béla idézettel Ádámkó.
"Nemsokára elmentek egyetemre, elmentek világot látni, tapasztalatokat szerezni. De soha ne fejtsétek el: Szatmár hazavár" - hangsúlyozta Kereskényi Gábor parlamenti képviselő. "Csatákban győztesek legyetek, ha elestek, legyen erőtök felállni, mert nem vereségre, hanem győzelemre teremtettetek" - búcsúzott a végzősöktől Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes.
Következett a díjak átadása. A XII. A osztályban harmadik díjas lett Maier Nándor 9,41-es átlaggal. Második díjas Zelicskovics Benjámin Márk 9,55-tel, az osztály legjobbja pedig Reizer Szabina lett 9,91-es átlaggal. A XII. B esetében a dobogón több holtverseny is kialakult. A harmadik díjon osztozik Székely Áron és Roszpapa Dávid 9,92-es átlaggal. A második helyen is holtverseny alakult ki: Pfeipfer Hannelore és Bakos Imola 9,96-os eredménnyel. Az első díjnál négyes holtverseny alakult ki: Pallai Dorottya, Mares Eszter, Szép Márton és Schefler Gergő 10-es átlaggal fejezte be a XII. osztályt.
A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum történetében első alkalommal alakult ki holtverseny a középiskola négy éves átlagának figyelembe vételével elkészített lista elején: Szép Márton és Schefler Gergő is 10-es tanulmányi átlaggal búcsúznak a líceumtól.
szatmar.ro
2016. június 6.
Csapnivaló szavazókedv, sereghajtó magyarlakta megyék
Csaknem két órával az önkormányzati választások urnazárása előtt is alacsony részvételi adatokat jelez a központi választási iroda által működtetett internetes nyilvántartási rendszer.
A nem sokkal 19 óra előtt jelzett adatok szerint a választói névjegyzékben szereplők 42,5 százaléka adta le a szavazatát. A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék közül 47,7 százalékos részvétellel Bihar megye, 45,5 százalékos részvétellel Maros megye haladja meg az országos átlagot. Szatmár megyében 42,3, Hargita megyében 38,5, Kovászna megyében 38,1, Kolozs megyében 38,8 százalékos volt a részvétel.
Az idei helyhatósági választásokon is Bukarestben a legrosszabb a részvételi arány; a fővárosban két órával urnazárás előtt a választóknak mindössze 27,5 százaléka élt a szavazati jogával. A legnagyobb részvételi arányt 19 órakor a Kárpátokon túli régiókban, Giurgiu (54,7 százalék) Olt (54,1 százalék), Teleorman (53,4 százalék) és Vâlcea (50,9) megyében mérték.
Egy órával az urnazárás előtt országos szinten 46,5 százalékos részvételi arányt mértek, a legmagasabbat, 60,3 százalékosat Giurgiuban. Hargita megyében 20 óráig a szavazópolgárok 42,08, Kovászna megyében 42, Biharban 52,08, Marosban 49,83, Szatmárban pedig 46,23 százaléka adta le voksát. Bukarestben továbbra is rendkívül alacsony, 31 százalékos a részvételi arány.
A részvételi adatokat elemezve Barna Gergő szociológus már a kora délutáni órákban megállapította, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az erdélyi megyékben ezúttal is alacsonyabb a szavazási hajlandóság.
„ Munténiában és Moldvában továbbra is nagyobb a választók hajlandósága, Erdélyben pedig kevesebben szavaztak, ezen belül láthatjuk, hogy a magyarlakta megyékben nagyon alacsony a részvétel, Hargita, Kovászna, Szatmár, illetve Kolozs megyében is kevesebben mentek el szavazni" – közölte a szakértő. A szociológus szerint mindez azt jelenti, hogy a magyar politikai szervezetek eredménye is gyengébb lehet a végső számláláskor, hozzátette ugyanakkor, hogy a tapasztalat szerint a részvételhátrányt a magyar megyék ledolgozzák az esti órákra.
Egyébként a választói apátia közepette máris heves bírálatok érik Klaus Johannis államfőt amiatt, hogy rendkívül későn, 18.30-kor járult az urnák elé Bukarestben. A fővárosi Jean Monnet Gimnáziumban kialakított szavazóhelyiségben az elnök nem válaszolt a késlekedése okát firtató újságírói kérdésre. A magas rangú közméltóságok – államfők, miniszterelnökök – az elmúlt két és fél évtizedekben rendszerint már a reggeli vagy a délelőtti órákban éltek szavazati jogukkal.
Vasárnap egyébként 3200 település és 41 megye élére választanak önkormányzati vezetőket az országban bejelentett lakcímmel rendelkező román és európai uniós állampolgárok. A választói névjegyzékben szereplő 18 millió 320 ezer polgárt 7 és 21 között várják az ország területén berendezett 18 ezer szavazókörzetbe. Mindenütt megválasztják a polgármestert, valamint a települési önkormányzati testület és a megyei tanács tagjait.
Krónika (Kolozsvár)
Csaknem két órával az önkormányzati választások urnazárása előtt is alacsony részvételi adatokat jelez a központi választási iroda által működtetett internetes nyilvántartási rendszer.
A nem sokkal 19 óra előtt jelzett adatok szerint a választói névjegyzékben szereplők 42,5 százaléka adta le a szavazatát. A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék közül 47,7 százalékos részvétellel Bihar megye, 45,5 százalékos részvétellel Maros megye haladja meg az országos átlagot. Szatmár megyében 42,3, Hargita megyében 38,5, Kovászna megyében 38,1, Kolozs megyében 38,8 százalékos volt a részvétel.
Az idei helyhatósági választásokon is Bukarestben a legrosszabb a részvételi arány; a fővárosban két órával urnazárás előtt a választóknak mindössze 27,5 százaléka élt a szavazati jogával. A legnagyobb részvételi arányt 19 órakor a Kárpátokon túli régiókban, Giurgiu (54,7 százalék) Olt (54,1 százalék), Teleorman (53,4 százalék) és Vâlcea (50,9) megyében mérték.
Egy órával az urnazárás előtt országos szinten 46,5 százalékos részvételi arányt mértek, a legmagasabbat, 60,3 százalékosat Giurgiuban. Hargita megyében 20 óráig a szavazópolgárok 42,08, Kovászna megyében 42, Biharban 52,08, Marosban 49,83, Szatmárban pedig 46,23 százaléka adta le voksát. Bukarestben továbbra is rendkívül alacsony, 31 százalékos a részvételi arány.
A részvételi adatokat elemezve Barna Gergő szociológus már a kora délutáni órákban megállapította, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az erdélyi megyékben ezúttal is alacsonyabb a szavazási hajlandóság.
„ Munténiában és Moldvában továbbra is nagyobb a választók hajlandósága, Erdélyben pedig kevesebben szavaztak, ezen belül láthatjuk, hogy a magyarlakta megyékben nagyon alacsony a részvétel, Hargita, Kovászna, Szatmár, illetve Kolozs megyében is kevesebben mentek el szavazni" – közölte a szakértő. A szociológus szerint mindez azt jelenti, hogy a magyar politikai szervezetek eredménye is gyengébb lehet a végső számláláskor, hozzátette ugyanakkor, hogy a tapasztalat szerint a részvételhátrányt a magyar megyék ledolgozzák az esti órákra.
Egyébként a választói apátia közepette máris heves bírálatok érik Klaus Johannis államfőt amiatt, hogy rendkívül későn, 18.30-kor járult az urnák elé Bukarestben. A fővárosi Jean Monnet Gimnáziumban kialakított szavazóhelyiségben az elnök nem válaszolt a késlekedése okát firtató újságírói kérdésre. A magas rangú közméltóságok – államfők, miniszterelnökök – az elmúlt két és fél évtizedekben rendszerint már a reggeli vagy a délelőtti órákban éltek szavazati jogukkal.
Vasárnap egyébként 3200 település és 41 megye élére választanak önkormányzati vezetőket az országban bejelentett lakcímmel rendelkező román és európai uniós állampolgárok. A választói névjegyzékben szereplő 18 millió 320 ezer polgárt 7 és 21 között várják az ország területén berendezett 18 ezer szavazókörzetbe. Mindenütt megválasztják a polgármestert, valamint a települési önkormányzati testület és a megyei tanács tagjait.
Krónika (Kolozsvár)
2016. június 6.
Elemzők a választásokról: megerősödött az RMDSZ
Magyar szempontból jónak nevezhetők az eredmények, a magyar szervezetek közül főleg az RMDSZ tudott erősíteni, és elsősorban a Székelyföldön kívüli területeken szerepelt jól – állapították meg az MTI által hétfőn megszólaltatott erdélyi elemzők a vasárnapi önkormányzati választásokat értékelve.
Székely István Gergő politológus a székelyföldi alacsonyabb részvételt annak tudja be, hogy több helyen „lefutott volt a verseny”, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nem állított ellenjelöltet az RMDSZ-szel szemben. Főleg olyan helyeken tudott jól mozgósítani az RMDSZ, ahol nem a magyarok élnek többségben: Kolozsváron növelte tanácsosai számát, Temesváron ismét lesz képviselete a városi önkormányzatban.
Legnagyobb sikere a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzése, Nagyvárad viszont kivétel: ott az RMDSZ elbukhat két helyet a tanácsban – sorolta.
Az elemző szerint magyar szempontból az EMNP „a választás nagy vesztese”. A megszerzett szavazatok száma tekintetében nincs ugyan nagy csökkenés a 2012-es választásokhoz képest, de ez csak egyes székelyföldi „súlytalan” tanácsosi tisztségek megszerzésére volt elegendő, és „nem jelent sehol sem győzelmet” – magyarázta a politológus.
„Bár látszik, hogy az MPP támogatottsága sem magasabb, mint a Néppárté, az ügyes taktikázással sokkal jobb eredményt értek el. Persze, ha csak a szavazatokat nézzük, akkor a Néppárt áll jobban, de ez azért van, mert az MPP nagyon szelektíven állított jelöltet, csak ott indult, ahol esélyes volt” – értékelte a politológus.
Székely István Gergő úgy vélte: ezzel a választással közelebb került az erdélyi magyar politika ahhoz, hogy „de facto” visszaálljon az egypártrendszer. Emlékeztetett, eddig is 85-15 százalék volt az RMDSZ és ellenzéke közötti támogatottsági arány, de most a mérleg még jobban az RMDSZ javára billen. Szerinte a magyar-magyar verseny csak a „helyi zárványokban” fog megmaradni, országos szinten „a meccs lefutottnak” tűnik.
Kiss Tamás szociológus is úgy vélte: erősödött az RMDSZ, elsősorban a Székelyföldön kívüli térségekben. Nagyon fontosnak nevezte a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzését, Marosvásárhelyen pedig Soós Zoltán is jobban „megszorította” a tisztségben lévő Dorin Floreát, mint korábban Frunda György vagy Borbély László, az RMDSZ közismert politikusai.
Az elemző szerint ismeretlennek számító jelöltként Soós Zoltán sok munkával érte el a szoros eredményt, fontos, hogy nem RMDSZ-jelöltként, hanem függetlenként indult, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar összefogás jelöltje maradjon. Arra a felvetésre, hogy ez viszont „beskatulyázta őt az etnikai szavazásba”, ami 45 százalékos magyarságaránynál nem feltétlenül előnyös, Kiss Tamás azt mondta, ezt nem tartja hátránynak, mert Marosvásárhelyen a választókorú magyar lakosság aránya a 47 százalékot is meghaladja, ezzel egyfordulós rendszerben, magyar mozgósítással „normálisan nyerni kellene”.
Szatmárnémetiben kisebb a magyarság aránya, 37-38 százalékra tehető, de Kereskényi Gábor sem azért nyert, mert sok román szavazatot kapott volna. Az elemző szerint a román szavazatok megoszlása és a románokénál valamivel jobb magyar mozgósítás a siker kulcsa.
Marosvásárhellyel szemben az volt a különbség, hogy ha van egy minimális „átszavazás” a két etnikum között, akkor annak Szatmárnémetiben inkább a magyar, mint a román jelölt a haszonélvezője – magyarázta Kiss Tamás.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint az MPP és EMNP „erejüknek megfelelően” szerepeltek. Az elemző „eléggé minimálisnak” tartja az EMNP és MPP pozícióit az erdélyi magyar politikában, de elismerte, hogy van néhány erősségük. Az MPP számára Gyergyószentmiklós számít fontos győzelemnek, és az ellenzéki pártok az RMDSZ-szel szemben Székelyudvarhelyen is jelentős sikert könyvelhettek el, ahol a választóknak elegük lett az egymással harcoló RMDSZ-frakciók negatív kampányából.
Az év végi parlamenti választásokra utalva Kiss Tamás rámutatott: az MPP már az önkormányzati voksolás előtt „helyet kért az RMDSZ-listán”, és az RMDSZ-nek is „kifizetődő üzlet” lesz, hiszen „nem kerül számára sokba” átadni néhány helyet az MPP-nek a parlamenti jelöltlistán. Az EMNP szerinte egy ilyen koalícióban nem fog részt venni, az RMDSZ sem hívná. Kiss Tamás szerint az is kérdéses, az EMNP-nek lesznek-e erőforrásai arra, hogy önállóan induljon a parlamenti voksoláson.
Országos szinten a Szociáldemokrata Párt (PSD) megerősödését eredményezte a választás, a jobboldal csak a korábban is meglévő „városi bástyáit tudta hozni” Erdélyben, és nincs sok esélye arra, hogy az őszi parlamenti választásokig fordítani tudjon – mutatott rá az elemző.
A PSD-nek a jobboldalnál sokkal erősebb helyi bázisai vannak, főleg a Kárpátokon kívüli megyékben. A mostani választáson a helyi elitek megerősödtek, nem hatott a szavazókra az a korrupcióellenes közbeszéd, amelyet a jobboldal és Klaus Iohannis államfő tematizál. Olyanokat választottak újra polgármesternek, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, sőt olyanokat is, akik vizsgálati fogságban ülnek.
„A korrupcióellenes hatóság vagy az ehhez kapcsolódó recentralizációs folyamat nem tudta teljes mértékben legyalulni a helyi eliteket, és ennek egy következő ciklusban a regionalizáció vagy a közigazgatás újraszervezése szempontjából lehet jelentősége. Ezek azok a szereplők, akik a recentralizációnak vagy a közigazgatási újraszervezésnek keresztbe feküdhetnek” – értékelt a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. (mti)
vasarhely.ro
Magyar szempontból jónak nevezhetők az eredmények, a magyar szervezetek közül főleg az RMDSZ tudott erősíteni, és elsősorban a Székelyföldön kívüli területeken szerepelt jól – állapították meg az MTI által hétfőn megszólaltatott erdélyi elemzők a vasárnapi önkormányzati választásokat értékelve.
Székely István Gergő politológus a székelyföldi alacsonyabb részvételt annak tudja be, hogy több helyen „lefutott volt a verseny”, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nem állított ellenjelöltet az RMDSZ-szel szemben. Főleg olyan helyeken tudott jól mozgósítani az RMDSZ, ahol nem a magyarok élnek többségben: Kolozsváron növelte tanácsosai számát, Temesváron ismét lesz képviselete a városi önkormányzatban.
Legnagyobb sikere a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzése, Nagyvárad viszont kivétel: ott az RMDSZ elbukhat két helyet a tanácsban – sorolta.
Az elemző szerint magyar szempontból az EMNP „a választás nagy vesztese”. A megszerzett szavazatok száma tekintetében nincs ugyan nagy csökkenés a 2012-es választásokhoz képest, de ez csak egyes székelyföldi „súlytalan” tanácsosi tisztségek megszerzésére volt elegendő, és „nem jelent sehol sem győzelmet” – magyarázta a politológus.
„Bár látszik, hogy az MPP támogatottsága sem magasabb, mint a Néppárté, az ügyes taktikázással sokkal jobb eredményt értek el. Persze, ha csak a szavazatokat nézzük, akkor a Néppárt áll jobban, de ez azért van, mert az MPP nagyon szelektíven állított jelöltet, csak ott indult, ahol esélyes volt” – értékelte a politológus.
Székely István Gergő úgy vélte: ezzel a választással közelebb került az erdélyi magyar politika ahhoz, hogy „de facto” visszaálljon az egypártrendszer. Emlékeztetett, eddig is 85-15 százalék volt az RMDSZ és ellenzéke közötti támogatottsági arány, de most a mérleg még jobban az RMDSZ javára billen. Szerinte a magyar-magyar verseny csak a „helyi zárványokban” fog megmaradni, országos szinten „a meccs lefutottnak” tűnik.
Kiss Tamás szociológus is úgy vélte: erősödött az RMDSZ, elsősorban a Székelyföldön kívüli térségekben. Nagyon fontosnak nevezte a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzését, Marosvásárhelyen pedig Soós Zoltán is jobban „megszorította” a tisztségben lévő Dorin Floreát, mint korábban Frunda György vagy Borbély László, az RMDSZ közismert politikusai.
Az elemző szerint ismeretlennek számító jelöltként Soós Zoltán sok munkával érte el a szoros eredményt, fontos, hogy nem RMDSZ-jelöltként, hanem függetlenként indult, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar összefogás jelöltje maradjon. Arra a felvetésre, hogy ez viszont „beskatulyázta őt az etnikai szavazásba”, ami 45 százalékos magyarságaránynál nem feltétlenül előnyös, Kiss Tamás azt mondta, ezt nem tartja hátránynak, mert Marosvásárhelyen a választókorú magyar lakosság aránya a 47 százalékot is meghaladja, ezzel egyfordulós rendszerben, magyar mozgósítással „normálisan nyerni kellene”.
Szatmárnémetiben kisebb a magyarság aránya, 37-38 százalékra tehető, de Kereskényi Gábor sem azért nyert, mert sok román szavazatot kapott volna. Az elemző szerint a román szavazatok megoszlása és a románokénál valamivel jobb magyar mozgósítás a siker kulcsa.
Marosvásárhellyel szemben az volt a különbség, hogy ha van egy minimális „átszavazás” a két etnikum között, akkor annak Szatmárnémetiben inkább a magyar, mint a román jelölt a haszonélvezője – magyarázta Kiss Tamás.
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint az MPP és EMNP „erejüknek megfelelően” szerepeltek. Az elemző „eléggé minimálisnak” tartja az EMNP és MPP pozícióit az erdélyi magyar politikában, de elismerte, hogy van néhány erősségük. Az MPP számára Gyergyószentmiklós számít fontos győzelemnek, és az ellenzéki pártok az RMDSZ-szel szemben Székelyudvarhelyen is jelentős sikert könyvelhettek el, ahol a választóknak elegük lett az egymással harcoló RMDSZ-frakciók negatív kampányából.
Az év végi parlamenti választásokra utalva Kiss Tamás rámutatott: az MPP már az önkormányzati voksolás előtt „helyet kért az RMDSZ-listán”, és az RMDSZ-nek is „kifizetődő üzlet” lesz, hiszen „nem kerül számára sokba” átadni néhány helyet az MPP-nek a parlamenti jelöltlistán. Az EMNP szerinte egy ilyen koalícióban nem fog részt venni, az RMDSZ sem hívná. Kiss Tamás szerint az is kérdéses, az EMNP-nek lesznek-e erőforrásai arra, hogy önállóan induljon a parlamenti voksoláson.
Országos szinten a Szociáldemokrata Párt (PSD) megerősödését eredményezte a választás, a jobboldal csak a korábban is meglévő „városi bástyáit tudta hozni” Erdélyben, és nincs sok esélye arra, hogy az őszi parlamenti választásokig fordítani tudjon – mutatott rá az elemző.
A PSD-nek a jobboldalnál sokkal erősebb helyi bázisai vannak, főleg a Kárpátokon kívüli megyékben. A mostani választáson a helyi elitek megerősödtek, nem hatott a szavazókra az a korrupcióellenes közbeszéd, amelyet a jobboldal és Klaus Iohannis államfő tematizál. Olyanokat választottak újra polgármesternek, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, sőt olyanokat is, akik vizsgálati fogságban ülnek.
„A korrupcióellenes hatóság vagy az ehhez kapcsolódó recentralizációs folyamat nem tudta teljes mértékben legyalulni a helyi eliteket, és ennek egy következő ciklusban a regionalizáció vagy a közigazgatás újraszervezése szempontjából lehet jelentősége. Ezek azok a szereplők, akik a recentralizációnak vagy a közigazgatási újraszervezésnek keresztbe feküdhetnek” – értékelt a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. (mti)
vasarhely.ro
2016. június 7.
Biró: Nem megosztani, segíteni akarjuk a közösséget
Megerősödött a Magyar Polgári Párt
Biró Zsolt történelmi sikernek nevezte a Magyar Polgári Párt (MPP) szereplését a június 5-i helyhatósági választásokon, hiszen a korábbi választások egyikén sem tudtak ennyi polgármesteri széket megszerezni, mint amennyit most megnyertek.
"Örömmel nyugtázzuk – nyilatkozta a választások éjszakáján –, hogy 14 biztos polgármestere van a Magyar Polgári Pártnak, ami azt jelenti, hogy megkétszereztük az eddigi polgármesteri tisztségeket. Nagy az örömünk, hogy sikerült visszaszereznünk Székelyudvar-helyt, amely jelképes számunkra, hiszen ebből a városból indult el az Udvarhelyi Polgári Egyesület, innen nőtte ki magát a Polgári Szövetség, és gyakorlatilag a Magyar Polgári Párt megalakulása is ehhez a városhoz köthető. Ilyen szempontból jelképes győzelemnek tartjuk".
Megköszönte az Erdélyi Magyar Néppárt támogatását Székelyudvarhelyen, ahol a cél az volt, hogy a jelenlegi "Bunta-féle városvezetést le tudjuk győzni".
A továbbiakban elmondta, hogy sikerült megtartaniuk Gyergyószentmiklóst, Tusnádfürdőt és Szentegyházát, ahol az eddigi MPP-s alpolgármester győzte le az RMDSZ jelöltjét, és ezekben a városokban tanácsi többsége is lesz a pártnak. Hargita megyében ugyanakkor megtartották Kápolnásfalut és Gyergyóújfalut, sikerült növelniük polgármestereik számát Kovászna megyében, ahol az eddigi polgármesteri tisztségek mellé megszerezték még Málnást és Zabolát. Itt az RMDSZ vállalta fel az MPP által jelölt magyar polgár-mesterjelöltet.
"Úgy gondolom, a Magyar Polgári Párt bizonyított ezen a választáson is. Nyitott, és a kapocs, híd szerepét tölti be. Mi nem megosztani akarjuk a közösséget, hanem képviselni. Az volt a fő célunk, hogy minél több településen tudjuk megvalósítani az MPP által képviselt értékrendet" – hangsúlyozta a pártelnök.
Elmondta, hogy Maros megyében kényelmes többséggel tudtak nyerni Makfalván, véleménye szerint a makfalvi csapat bizonyított, és ezt a választópolgárok is értékelték.
A beszélgetés végére hagyta a meglepetést, hogy miért nevezte történelmi sikernek a szervezet eredményeit: a Magyar Polgári Párt a Partiumban is "nagyot lépett előre", ki tudott törni a regionális kispárt szerepből, amelybe egyesek be akarták skatulyázni. Szatmár megyében négy polgármestere lesz az MPP-nek.
Biró Zsolt gratulált a győzteseknek, megköszönte a választópolgárok bizalmát, hogy megértették, hogy az MPP nem rombolni akar, hanem építeni, segíteni akarja a magyar közösséget.
Végül elmondta, hogy van jó néhány olyan település, ahol független polgármester nyert az MPP támogatásával, amit a párt sikerének is éreznek. Pl. Vargyas, Maros-keresztúr, ahol az MPP visszaléptette azt a jelöltjét, "aki a magyar érdekkel szemben próbált cselekedni", és végül egy független jelölt támogatásáról döntöttek.
Összegezve kijelentette: "Sikerként értékeljük a választást még akkor is, ha nem mi lettünk az erdélyi magyar politika vezető ereje, de szemlátomást megerősödtünk, és bebizonyítottuk, hogy van helyünk a politikai életben".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Megerősödött a Magyar Polgári Párt
Biró Zsolt történelmi sikernek nevezte a Magyar Polgári Párt (MPP) szereplését a június 5-i helyhatósági választásokon, hiszen a korábbi választások egyikén sem tudtak ennyi polgármesteri széket megszerezni, mint amennyit most megnyertek.
"Örömmel nyugtázzuk – nyilatkozta a választások éjszakáján –, hogy 14 biztos polgármestere van a Magyar Polgári Pártnak, ami azt jelenti, hogy megkétszereztük az eddigi polgármesteri tisztségeket. Nagy az örömünk, hogy sikerült visszaszereznünk Székelyudvar-helyt, amely jelképes számunkra, hiszen ebből a városból indult el az Udvarhelyi Polgári Egyesület, innen nőtte ki magát a Polgári Szövetség, és gyakorlatilag a Magyar Polgári Párt megalakulása is ehhez a városhoz köthető. Ilyen szempontból jelképes győzelemnek tartjuk".
Megköszönte az Erdélyi Magyar Néppárt támogatását Székelyudvarhelyen, ahol a cél az volt, hogy a jelenlegi "Bunta-féle városvezetést le tudjuk győzni".
A továbbiakban elmondta, hogy sikerült megtartaniuk Gyergyószentmiklóst, Tusnádfürdőt és Szentegyházát, ahol az eddigi MPP-s alpolgármester győzte le az RMDSZ jelöltjét, és ezekben a városokban tanácsi többsége is lesz a pártnak. Hargita megyében ugyanakkor megtartották Kápolnásfalut és Gyergyóújfalut, sikerült növelniük polgármestereik számát Kovászna megyében, ahol az eddigi polgármesteri tisztségek mellé megszerezték még Málnást és Zabolát. Itt az RMDSZ vállalta fel az MPP által jelölt magyar polgár-mesterjelöltet.
"Úgy gondolom, a Magyar Polgári Párt bizonyított ezen a választáson is. Nyitott, és a kapocs, híd szerepét tölti be. Mi nem megosztani akarjuk a közösséget, hanem képviselni. Az volt a fő célunk, hogy minél több településen tudjuk megvalósítani az MPP által képviselt értékrendet" – hangsúlyozta a pártelnök.
Elmondta, hogy Maros megyében kényelmes többséggel tudtak nyerni Makfalván, véleménye szerint a makfalvi csapat bizonyított, és ezt a választópolgárok is értékelték.
A beszélgetés végére hagyta a meglepetést, hogy miért nevezte történelmi sikernek a szervezet eredményeit: a Magyar Polgári Párt a Partiumban is "nagyot lépett előre", ki tudott törni a regionális kispárt szerepből, amelybe egyesek be akarták skatulyázni. Szatmár megyében négy polgármestere lesz az MPP-nek.
Biró Zsolt gratulált a győzteseknek, megköszönte a választópolgárok bizalmát, hogy megértették, hogy az MPP nem rombolni akar, hanem építeni, segíteni akarja a magyar közösséget.
Végül elmondta, hogy van jó néhány olyan település, ahol független polgármester nyert az MPP támogatásával, amit a párt sikerének is éreznek. Pl. Vargyas, Maros-keresztúr, ahol az MPP visszaléptette azt a jelöltjét, "aki a magyar érdekkel szemben próbált cselekedni", és végül egy független jelölt támogatásáról döntöttek.
Összegezve kijelentette: "Sikerként értékeljük a választást még akkor is, ha nem mi lettünk az erdélyi magyar politika vezető ereje, de szemlátomást megerősödtünk, és bebizonyítottuk, hogy van helyünk a politikai életben".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2016. június 8.
Visszaállhat az erdélyi magyar egypártrendszer
Magyar szempontból jónak nevezhetők az eredmények, a magyar szervezetek közül főleg az RMDSZ tudott erősíteni, és elsősorban a Székelyföldön kívüli területeken szerepelt jól – állapították meg az MTI által megszólaltatott erdélyi elemzők a vasárnapi önkormányzati választásokat értékelve.
Ügyesen taktikázott az MPP
Székely István Gergő politológus a székelyföldi alacsonyabb részvételt annak tudja be, hogy több helyen „lefutott volt a verseny”, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nem állított ellenjelöltet az RMDSZ-szel szemben. Főleg olyan helyeken tudott jól mozgósítani az RMDSZ, ahol nem a magyarok élnek többségben: Kolozsváron növelte tanácsosai számát, Temesváron ismét lesz képviselete a városi önkormányzatban.
Legnagyobb sikere a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzése, Nagyvárad viszont kivétel: ott az RMDSZ elbukhat két helyet a tanácsban – sorolta. Az elemző szerint magyar szempontból az EMNP „a választás nagy vesztese”. A megszerzett szavazatok száma tekintetében nincs ugyan nagy csökkenés a 2012-es választásokhoz képest, de ez csak egyes székelyföldi „súlytalan” tanácsosi tisztségek megszerzésére volt elegendő, és „nem jelent sehol sem győzelmet” – magyarázta a politológus. „Bár látszik, hogy az MPP támogatottsága sem magasabb, mint a néppárté, az ügyes taktikázással sokkal jobb eredményt értek el. Persze, ha csak a szavazatokat nézzük, akkor a Néppárt áll jobban, de ez azért van, mert az MPP nagyon szelektíven állított jelöltet, csak ott indult, ahol esélyes volt” – értékelte a politológus. Székely István Gergő úgy vélte: ezzel a választással közelebb került az erdélyi magyar politika ahhoz, hogy „de facto” visszaálljon az egypártrendszer.
Székely emlékeztetett, eddig is 85-15 százalék volt az RMDSZ és ellenzéke közötti támogatottsági arány, de most a mérleg még jobban az RMDSZ javára billen. Szerinte a magyar–magyar verseny csak a „helyi zárványokban” fog megmaradni, országos szinten „a meccs lefutottnak” tűnik.
Növelte súlyát a szövetség
Kiss Tamás szociológus is úgy vélte: erősödött az RMDSZ, elsősorban a Székelyföldön kívüli térségekben. Nagyon fontosnak nevezte a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzését, Marosvásárhelyen pedig Soós Zoltán is jobban „megszorította” a tisztségben lévő Dorin Floreát, mint korábban Frunda György vagy Borbély László, az RMDSZ közismert politikusai.
Az elemző szerint ismeretlennek számító jelöltként Soós Zoltán sok munkával érte el a szoros eredményt, fontos, hogy nem RMDSZ-jelöltként, hanem függetlenként indult, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar összefogás jelöltje maradjon. Arra a felvetésre, hogy ez viszont „beskatulyázta őt az etnikai szavazásba”, ami 45 százalékos magyarságaránynál nem feltétlenül előnyös, Kiss Tamás azt mondta, ezt nem tartja hátránynak, mert Marosvásárhelyen a választókorú magyar lakosság aránya a 47 százalékot is meghaladja, ezzel egyfordulós rendszerben, magyar mozgósítással „normálisan nyerni kellene”.
Szatmárnémetiben kisebb a magyarság aránya, 37-38 százalékra tehető, de Kereskényi Gábor sem azért nyert, mert sok román szavazatot kapott volna. Az elemző szerint a román szavazatok megoszlása és a románokénál valamivel jobb magyar mozgósítás a siker kulcsa. Marosvásárhellyel szemben az volt a különbség, hogy ha van egy minimális „átszavazás” a két etnikum között, akkor annak Szatmárnémetiben inkább a magyar, mint a román jelölt a haszonélvezője – magyarázta Kiss Tamás. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint az MPP és EMNP „erejüknek megfelelően” szerepeltek. Az elemző „eléggé minimálisnak” tartja az EMNP és MPP pozícióit az erdélyi magyar politikában, de elismerte, hogy van néhány erősségük. Az MPP számára Gyergyószentmiklós számít fontos győzelemnek, és az ellenzéki pártok az RMDSZ-szel szemben Székelyudvarhelyen is jelentős sikert könyvelhettek el, ahol a választóknak elegük lett az egymással harcoló RMDSZ-frakciók negatív kampányából.
Az év végi parlamenti választásokra utalva Kiss Tamás rámutatott: az MPP már az önkormányzati voksolás előtt „helyet kért az RMDSZ-listán”, és az RMDSZ-nek is „kifizetődő üzlet” lesz, hiszen „nem kerül számára sokba” átadni néhány helyet az MPP-nek a parlamenti jelöltlistán. Az EMNP szerinte egy ilyen koalícióban nem fog részt venni, az RMDSZ sem hívná. Kiss Tamás szerint az is kérdéses, az EMNP-nek lesznek-e erőforrásai arra, hogy önálló induljon a parlamenti voksoláson.
Országos szinten a Szociáldemokrata Párt (PSD) megerősödését eredményezte a választás, a jobboldal csak a korábban is meglévő „városi bástyáit tudta hozni" Erdélyben, és nincs sok esélye arra, hogy az őszi parlamenti választásokig fordítani tudjon – mutatott rá az elemző. A PSD-nek a jobboldalnál sokkal erősebb helyi bázisai vannak, főleg a Kárpátokon kívüli megyékben. A mostani választáson a helyi elitek megerősödtek, nem hatott a szavazókra az a korrupcióellenes közbeszéd, amelyet a jobboldal és Klaus Iohannis államfő tematizál. Olyanokat választottak újra polgármesternek, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, sőt olyanokat is, akik vizsgálati fogságban ülnek.
„A korrupcióellenes hatóság vagy az ehhez kapcsolódó recentralizációs folyamat nem tudta teljes mértékben legyalulni a helyi eliteket, és ennek egy következő ciklusban a regionalizáció vagy a közigazgatás újraszervezése szempontjából lehet jelentősége. Ezek azok a szereplők, akik a recentralizációnak vagy a közigazgatási újraszervezésnek keresztbe feküdhetnek”, értékelt a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
MTI
Erdély.ma
Magyar szempontból jónak nevezhetők az eredmények, a magyar szervezetek közül főleg az RMDSZ tudott erősíteni, és elsősorban a Székelyföldön kívüli területeken szerepelt jól – állapították meg az MTI által megszólaltatott erdélyi elemzők a vasárnapi önkormányzati választásokat értékelve.
Ügyesen taktikázott az MPP
Székely István Gergő politológus a székelyföldi alacsonyabb részvételt annak tudja be, hogy több helyen „lefutott volt a verseny”, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nem állított ellenjelöltet az RMDSZ-szel szemben. Főleg olyan helyeken tudott jól mozgósítani az RMDSZ, ahol nem a magyarok élnek többségben: Kolozsváron növelte tanácsosai számát, Temesváron ismét lesz képviselete a városi önkormányzatban.
Legnagyobb sikere a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzése, Nagyvárad viszont kivétel: ott az RMDSZ elbukhat két helyet a tanácsban – sorolta. Az elemző szerint magyar szempontból az EMNP „a választás nagy vesztese”. A megszerzett szavazatok száma tekintetében nincs ugyan nagy csökkenés a 2012-es választásokhoz képest, de ez csak egyes székelyföldi „súlytalan” tanácsosi tisztségek megszerzésére volt elegendő, és „nem jelent sehol sem győzelmet” – magyarázta a politológus. „Bár látszik, hogy az MPP támogatottsága sem magasabb, mint a néppárté, az ügyes taktikázással sokkal jobb eredményt értek el. Persze, ha csak a szavazatokat nézzük, akkor a Néppárt áll jobban, de ez azért van, mert az MPP nagyon szelektíven állított jelöltet, csak ott indult, ahol esélyes volt” – értékelte a politológus. Székely István Gergő úgy vélte: ezzel a választással közelebb került az erdélyi magyar politika ahhoz, hogy „de facto” visszaálljon az egypártrendszer.
Székely emlékeztetett, eddig is 85-15 százalék volt az RMDSZ és ellenzéke közötti támogatottsági arány, de most a mérleg még jobban az RMDSZ javára billen. Szerinte a magyar–magyar verseny csak a „helyi zárványokban” fog megmaradni, országos szinten „a meccs lefutottnak” tűnik.
Növelte súlyát a szövetség
Kiss Tamás szociológus is úgy vélte: erősödött az RMDSZ, elsősorban a Székelyföldön kívüli térségekben. Nagyon fontosnak nevezte a szatmárnémeti polgármesteri tisztség visszaszerzését, Marosvásárhelyen pedig Soós Zoltán is jobban „megszorította” a tisztségben lévő Dorin Floreát, mint korábban Frunda György vagy Borbély László, az RMDSZ közismert politikusai.
Az elemző szerint ismeretlennek számító jelöltként Soós Zoltán sok munkával érte el a szoros eredményt, fontos, hogy nem RMDSZ-jelöltként, hanem függetlenként indult, ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar összefogás jelöltje maradjon. Arra a felvetésre, hogy ez viszont „beskatulyázta őt az etnikai szavazásba”, ami 45 százalékos magyarságaránynál nem feltétlenül előnyös, Kiss Tamás azt mondta, ezt nem tartja hátránynak, mert Marosvásárhelyen a választókorú magyar lakosság aránya a 47 százalékot is meghaladja, ezzel egyfordulós rendszerben, magyar mozgósítással „normálisan nyerni kellene”.
Szatmárnémetiben kisebb a magyarság aránya, 37-38 százalékra tehető, de Kereskényi Gábor sem azért nyert, mert sok román szavazatot kapott volna. Az elemző szerint a román szavazatok megoszlása és a románokénál valamivel jobb magyar mozgósítás a siker kulcsa. Marosvásárhellyel szemben az volt a különbség, hogy ha van egy minimális „átszavazás” a két etnikum között, akkor annak Szatmárnémetiben inkább a magyar, mint a román jelölt a haszonélvezője – magyarázta Kiss Tamás. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint az MPP és EMNP „erejüknek megfelelően” szerepeltek. Az elemző „eléggé minimálisnak” tartja az EMNP és MPP pozícióit az erdélyi magyar politikában, de elismerte, hogy van néhány erősségük. Az MPP számára Gyergyószentmiklós számít fontos győzelemnek, és az ellenzéki pártok az RMDSZ-szel szemben Székelyudvarhelyen is jelentős sikert könyvelhettek el, ahol a választóknak elegük lett az egymással harcoló RMDSZ-frakciók negatív kampányából.
Az év végi parlamenti választásokra utalva Kiss Tamás rámutatott: az MPP már az önkormányzati voksolás előtt „helyet kért az RMDSZ-listán”, és az RMDSZ-nek is „kifizetődő üzlet” lesz, hiszen „nem kerül számára sokba” átadni néhány helyet az MPP-nek a parlamenti jelöltlistán. Az EMNP szerinte egy ilyen koalícióban nem fog részt venni, az RMDSZ sem hívná. Kiss Tamás szerint az is kérdéses, az EMNP-nek lesznek-e erőforrásai arra, hogy önálló induljon a parlamenti voksoláson.
Országos szinten a Szociáldemokrata Párt (PSD) megerősödését eredményezte a választás, a jobboldal csak a korábban is meglévő „városi bástyáit tudta hozni" Erdélyben, és nincs sok esélye arra, hogy az őszi parlamenti választásokig fordítani tudjon – mutatott rá az elemző. A PSD-nek a jobboldalnál sokkal erősebb helyi bázisai vannak, főleg a Kárpátokon kívüli megyékben. A mostani választáson a helyi elitek megerősödtek, nem hatott a szavazókra az a korrupcióellenes közbeszéd, amelyet a jobboldal és Klaus Iohannis államfő tematizál. Olyanokat választottak újra polgármesternek, akik ellen bűnvádi eljárás folyik, sőt olyanokat is, akik vizsgálati fogságban ülnek.
„A korrupcióellenes hatóság vagy az ehhez kapcsolódó recentralizációs folyamat nem tudta teljes mértékben legyalulni a helyi eliteket, és ennek egy következő ciklusban a regionalizáció vagy a közigazgatás újraszervezése szempontjából lehet jelentősége. Ezek azok a szereplők, akik a recentralizációnak vagy a közigazgatási újraszervezésnek keresztbe feküdhetnek”, értékelt a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
MTI
Erdély.ma
2016. június 8.
Kelemen Hunor: Az RMDSZ országszerte megőrizte az emberek támogatását
Szatmárnémetit visszanyerte az RMDSZ, Marosvásárhelyen azonban nem a magyar összefogás jelöltje nyerte az önkormányzati választásokat, mindazonáltal a választási eredmények azt mutatják: az RMDSZ továbbra is a legnagyobb romániai magyar politikai erő a vasárnap megválasztott közel kétszáz polgármesterrel – értékelte Kelemen Hunor szövetségi elnök a vasárnapi önkormányzati választások eredményeit hétfőn Kolozsváron. Kijelentette: minden választás kiváló alkalom arra, hogy egy politikai szervezet visszajelzést kapjon arról, mennyire képviselte jól az előző mandátumban a közösséget, hogy megfelelő jelöltekkel és hiteles programmal indult-e a választásokon. "Az RMDSZ jól vizsgázott, hiszen a június 5-i eredmények azt igazolják, hogy erős a kötelék a szervezet és választói között" – tette hozzá.
A négy évvel korábbihoz képest alacsonyabb választási részvétel mellett is a legerősebb romániai magyar politikai erő az RMDSZ, amely országszerte megkapta a munka folytatásához szükséges bizalmat, támogatást – mondta Kelemen Hunor, aki megköszönte az RMDSZ színeiben induló valamennyi jelölt munkáját, ugyanakkor méltányolta a jelöltek kampánystábjainak, önkénteseinek és a szervezet munkatársainak tevékenységét is. "2016-ban nagy volt az önkormányzati választások tétje, mert az is eldőlt, hogy sikerül-e a következő négy évben a közösség biztonságát megerősíteni minden tekintetben. Az RMDSZ színeiben 196 polgármester nyert mandátumot, és országszerte több független, illetve MPP-s polgármester is győzött az RMDSZ támogatásával" – sorolta az eredményeket az RMDSZ elnöke, aki szerint a közösség akkor lehet sikeres, ha a politikai szereplők között létezik együttműködés, és ez meghozza a várt eredményt. Ezzel a szövetségi elnök az MPP-vel kötött stratégiai megállapodásra utalt, amelyet az általa vezetett érdekvédelmi szervezet a későbbiekben is fenn szeretne tartani.
Az önkormányzati képviselők számát illetően az RMDSZ szinte mindenütt tudott erősíteni, vagy hozta a négy évvel korábbi támogatottságát, ami azt bizonyítja, hogy nem pártoltak el tőle a választók – emelte ki az RMDSZ elnöke.
Négy év kimaradás után a szövetségnek sikerült visszaszereznie Szatmárnémetit, ahol Kereskényi Gábor parlamenti képviselő lát hozzá a polgármesteri teendőkhöz. "Jó választás volt, hiszen felkészült, önkormányzati tapasztalattal rendelkező embert indítottunk, akinek bizonyára sikeres mandátuma lesz" – szögezte le Kelemen Hunor, és hozzátette: munkájában továbbra is az RMDSZ támogatását élvezi.
Marosvásárhelyt, sajnos, 16 esztendő után sem tudta visszaszerezni a magyarság, bár nagyon közel állt ehhez – mutatott rá az RMDSZ elnöke, aki szerint Soós Zoltán eredménye azt mutatja, jó döntés volt őt indítani az RMDSZ színeiben az előválasztáson, majd függetlenként a polgármesteri megmérettetésen. "Soós Zoltánnak egy nagyon decens és szép kampányt sikerült végigvinnie Marosvásárhelyen, és azt hiszem, hogy ezt nem csak a város szintjén lehet értékelni" – összegezte a szövetségi elnök.
Székelyudvarhelyen nem nyert az RMDSZ, június 5-én pedig az történt tulajdonképpen, aminek hónapokkal korábban kellett volna történnie a szövetség által tervezett, de végül meghiúsított előválasztáson. "Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogy miért veszítettük el a polgármesteri versenyt, és le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket a következő napokban az udvarhelyi kollégákkal közösen" – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki arra is emlékeztetett, hogy Szatmárnémeti mellett Kolozsvár az az erdélyi nagyváros, ahol a szövetség jól teljesített a választásokon: gratulált Horváth Annának az elért eredményhez, és méltányolta azt is, hogy egy RMDSZ-es önkormányzati képviselővel több kezdheti el munkáját a kolozsvári tanácsban. "Azt szeretnénk, ha az önkormányzati munka folytatása azt is jelentené, hogy Horváth Anna folytatja az alpolgármesteri tevékenységét" – tette hozzá Kelemen Hunor, aki szerint Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda is tovább haladhat a fejlődés útján a fölényes győzelmet arató RMDSZ-es polgármesterek, Antal Árpád és Ráduly Róbert munkája által.
Székelykocsárd az idei választások egyik legnagyobb meglepetése, hiszen 26 év után választottak a településen magyar polgármestert, az RMDSZ-es Csegezi Edit Zsuzsannát, ugyanakkor a Máramaros megyei Hosszúmezőt is a szövetség jelöltje vezeti, tizenkét év kimaradás után. A Brassó megyei Apácán ezzel szemben a magyar–magyar verseny kártékony hatása mutatkozott meg: háromszori újraszámlálás után végül az RMDSZ jelöltje győzött nagyon szoros eredménnyel. "Ugyanígy a Temes megyei Óteleken – ahol semmi értelme nem volt a magyar–magyar versenynek – indított polgár-mesterjelöltet az EMNP. Eddig magyar polgármestere volt a településnek, most pedig elveszítettük a tisztséget. Bebizonyosodott tehát, hogy segíteni nem tudtak ugyan, de ártani igen, és elsősorban az ott élő magyar közösségnek" – mutatott rá Kelemen Hunor.
Néhány megyében az RMDSZ első helyen végzett, a remények szerint pedig a megye vezetését is megszerzi a szövetség a következő napokban, mondta Kelemen Hunor, és hozzátette: Hargita és Kovászna vezetése mellett két másik megyében is pályázik tanácselnöki tisztségre a szövetség. "Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hosszú évek után sikerült visszakerülnünk a temesvári önkormányzatba, és még azt sem tartom kizártnak, hogy ez a két mandátum a tanácson belül is fontos lesz" – jelentette ki végezetül Kelemen Hunor, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a bánsági kisebbségekkel való választási együttműködés gyümölcsöző volt, meghozta a várt eredményt.
(közlemény)
Népújság (Marosvásárhely)
Szatmárnémetit visszanyerte az RMDSZ, Marosvásárhelyen azonban nem a magyar összefogás jelöltje nyerte az önkormányzati választásokat, mindazonáltal a választási eredmények azt mutatják: az RMDSZ továbbra is a legnagyobb romániai magyar politikai erő a vasárnap megválasztott közel kétszáz polgármesterrel – értékelte Kelemen Hunor szövetségi elnök a vasárnapi önkormányzati választások eredményeit hétfőn Kolozsváron. Kijelentette: minden választás kiváló alkalom arra, hogy egy politikai szervezet visszajelzést kapjon arról, mennyire képviselte jól az előző mandátumban a közösséget, hogy megfelelő jelöltekkel és hiteles programmal indult-e a választásokon. "Az RMDSZ jól vizsgázott, hiszen a június 5-i eredmények azt igazolják, hogy erős a kötelék a szervezet és választói között" – tette hozzá.
A négy évvel korábbihoz képest alacsonyabb választási részvétel mellett is a legerősebb romániai magyar politikai erő az RMDSZ, amely országszerte megkapta a munka folytatásához szükséges bizalmat, támogatást – mondta Kelemen Hunor, aki megköszönte az RMDSZ színeiben induló valamennyi jelölt munkáját, ugyanakkor méltányolta a jelöltek kampánystábjainak, önkénteseinek és a szervezet munkatársainak tevékenységét is. "2016-ban nagy volt az önkormányzati választások tétje, mert az is eldőlt, hogy sikerül-e a következő négy évben a közösség biztonságát megerősíteni minden tekintetben. Az RMDSZ színeiben 196 polgármester nyert mandátumot, és országszerte több független, illetve MPP-s polgármester is győzött az RMDSZ támogatásával" – sorolta az eredményeket az RMDSZ elnöke, aki szerint a közösség akkor lehet sikeres, ha a politikai szereplők között létezik együttműködés, és ez meghozza a várt eredményt. Ezzel a szövetségi elnök az MPP-vel kötött stratégiai megállapodásra utalt, amelyet az általa vezetett érdekvédelmi szervezet a későbbiekben is fenn szeretne tartani.
Az önkormányzati képviselők számát illetően az RMDSZ szinte mindenütt tudott erősíteni, vagy hozta a négy évvel korábbi támogatottságát, ami azt bizonyítja, hogy nem pártoltak el tőle a választók – emelte ki az RMDSZ elnöke.
Négy év kimaradás után a szövetségnek sikerült visszaszereznie Szatmárnémetit, ahol Kereskényi Gábor parlamenti képviselő lát hozzá a polgármesteri teendőkhöz. "Jó választás volt, hiszen felkészült, önkormányzati tapasztalattal rendelkező embert indítottunk, akinek bizonyára sikeres mandátuma lesz" – szögezte le Kelemen Hunor, és hozzátette: munkájában továbbra is az RMDSZ támogatását élvezi.
Marosvásárhelyt, sajnos, 16 esztendő után sem tudta visszaszerezni a magyarság, bár nagyon közel állt ehhez – mutatott rá az RMDSZ elnöke, aki szerint Soós Zoltán eredménye azt mutatja, jó döntés volt őt indítani az RMDSZ színeiben az előválasztáson, majd függetlenként a polgármesteri megmérettetésen. "Soós Zoltánnak egy nagyon decens és szép kampányt sikerült végigvinnie Marosvásárhelyen, és azt hiszem, hogy ezt nem csak a város szintjén lehet értékelni" – összegezte a szövetségi elnök.
Székelyudvarhelyen nem nyert az RMDSZ, június 5-én pedig az történt tulajdonképpen, aminek hónapokkal korábban kellett volna történnie a szövetség által tervezett, de végül meghiúsított előválasztáson. "Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogy miért veszítettük el a polgármesteri versenyt, és le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket a következő napokban az udvarhelyi kollégákkal közösen" – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki arra is emlékeztetett, hogy Szatmárnémeti mellett Kolozsvár az az erdélyi nagyváros, ahol a szövetség jól teljesített a választásokon: gratulált Horváth Annának az elért eredményhez, és méltányolta azt is, hogy egy RMDSZ-es önkormányzati képviselővel több kezdheti el munkáját a kolozsvári tanácsban. "Azt szeretnénk, ha az önkormányzati munka folytatása azt is jelentené, hogy Horváth Anna folytatja az alpolgármesteri tevékenységét" – tette hozzá Kelemen Hunor, aki szerint Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda is tovább haladhat a fejlődés útján a fölényes győzelmet arató RMDSZ-es polgármesterek, Antal Árpád és Ráduly Róbert munkája által.
Székelykocsárd az idei választások egyik legnagyobb meglepetése, hiszen 26 év után választottak a településen magyar polgármestert, az RMDSZ-es Csegezi Edit Zsuzsannát, ugyanakkor a Máramaros megyei Hosszúmezőt is a szövetség jelöltje vezeti, tizenkét év kimaradás után. A Brassó megyei Apácán ezzel szemben a magyar–magyar verseny kártékony hatása mutatkozott meg: háromszori újraszámlálás után végül az RMDSZ jelöltje győzött nagyon szoros eredménnyel. "Ugyanígy a Temes megyei Óteleken – ahol semmi értelme nem volt a magyar–magyar versenynek – indított polgár-mesterjelöltet az EMNP. Eddig magyar polgármestere volt a településnek, most pedig elveszítettük a tisztséget. Bebizonyosodott tehát, hogy segíteni nem tudtak ugyan, de ártani igen, és elsősorban az ott élő magyar közösségnek" – mutatott rá Kelemen Hunor.
Néhány megyében az RMDSZ első helyen végzett, a remények szerint pedig a megye vezetését is megszerzi a szövetség a következő napokban, mondta Kelemen Hunor, és hozzátette: Hargita és Kovászna vezetése mellett két másik megyében is pályázik tanácselnöki tisztségre a szövetség. "Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hosszú évek után sikerült visszakerülnünk a temesvári önkormányzatba, és még azt sem tartom kizártnak, hogy ez a két mandátum a tanácson belül is fontos lesz" – jelentette ki végezetül Kelemen Hunor, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a bánsági kisebbségekkel való választási együttműködés gyümölcsöző volt, meghozta a várt eredményt.
(közlemény)
Népújság (Marosvásárhely)