Lobbi a területi autonómiáért (Az SZNT Strasbourgban)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) folytatja együttműködését az új összetételű magyarországi európa tanácsi delegációval – nyilatkozta Izsák Balázs SZNT-elnök tegnap, miután hazatért Strasbourgból, az ET parlamenti közgyűlésének múlt heti ülésszakáról.
Az SZNT háromtagú delegációja lobbitevékenységet próbált folytatni az Európa Tanács intézményeiben a székelyföldi területi autonómia ügyében. Izsák Balázs úgy értékelte, hogy az új összetételű magyar ET-delegációval gyümölcsöző lehet az együttműködés, hiszen megnőtt a magyar képviselők mozgástere. Szerinte ez abban is megnyilvánul, hogy Németh Zsolt magyar delegációvezetőt az ET parlamenti közgyűlése néppárti frakciójának helyettes vezetőjévé választották. Izsák Balázs elmondta: az SZNT küldöttsége Strasbourgban többször is meggyőződött arról, hogy eljutottak az Európa Tanács illetékes intézményeihez a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatai, és az ET apparátusát foglalkoztatja a kérdés. Példaként hozta fel, hogy az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának állandó bizottsága álláspontot kért az ügyben a román kormánytól, és úgy döntött, hogy a kongresszus július 3-án Kisinyovban összeülő monitoring bizottsága megvitatja a székelyföldi önkormányzati határozatok ügyét. Az SZNT elnöke közölte, továbbra is számítanak a magyar kormány támogatására az autonómia eléréséért folytatott politikai küzdelemben. Megemlítette, hogy vasárnap a Szent László-napi Bukovinai Székely Találkozó keretében részt vett a Székelyföld autonómiájáról tartott kerekasztal-beszélgetésen a budapesti Reménység Szigetén. „Székelyföld autonómiáját mindenképpen meg fogjuk valósítani” – vonta le a következtetést Izsák Balázs.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Napló helyett jegyzőkönyvek
A fenti címmel küldött írást szerkesztőségünknek Varga Andrea jogtörténész, a váradhegyfoki premontrei prépostság jogi képviselője a rendnek a román állam ellen folytatott tulajdonjogi pereiben. A „Válaszféle Magdó János kolozsvári főkonzulnak” alcímmel ellátott írást teljes terjedelmében közöljük.
„A romániai magyar egyházi tulajdonok (még a kommunista, vagy az előtte való román állam által elkobzott) egyházi tulajdonai (Félixfürdőtől az egykori premontrei tulajdonú Gimnáziumig, ingatlanok és telkek sorától a kulturális örökség elorzásáig) az elmúlt 17 évben folyamatos pereskedés tárgyai.
A Bihari Napló is számos esetben nyilvánosságot adott ennek a történeti ténynek, továbbá a több ízben megsérülő független igazságszolgáltatás eseményeinek, a bírákra nehezedő nyomás, a pártatlanságot nevetségessé tevő eljárásmódok, az időhúzás és bürokratikus akadálykergetés egész látványos folyamatának is. Ebben a helyi, de korántsem csupán apátsági vagy egyházi vagyon-visszaigénylési processzusban nevet és hangsúlyt kapott már helyi polgármester, nemzeti vagy titkosszolgálati levéltárban elérhető történeti dokumentum, egyházi és jogi alkuképesség, ócsárló sajtó, fenyegetés és bántalmazás, zaklatás és megfélemlítés, köztörvényes rombolás és történelemhamisítás egyaránt… Ami nem kapott hangsúlyt, sőt, néma közszereplő funkciót vállalt a (javarészt magyar vagy magyar érdekeket megjelenítő) tulajdonok jogos visszaszerzésében, uniós állásfoglalások érvényre juttatásában, az éppen a magyar kulturális és külpolitikai képviselet volt.
Egyértelművé vált, hogy aki nem rendelkezik lőfegyverrel vagy definíciós joggal, politikai nyomásgyakorlás vagy direkt befolyásolás jogtalan eszközével, az nem lehet jogszerű eljárásra jogosult, sem helyreállító ítéletre esélyes. Bebizonyosodott, hogy a magyar (kulturális vagy pártpolitikai) külképviselet érdeke talán bizonyos látszatok fenntartása is lehet (évfordulós ünnepségek, díjak adományozása, elismerések vagy pártpolitikai támogatások kiporciózása akár), de a nemzetközi kapcsolatokban elvszerűnek minősülő, kulturális diplomáciában alapszintű egyeztetést igénylő partnerségben, érdekegyeztetésben vagy alkuképességben semmi érdemi nem történik az elmúlt másfél évtizedben. Történnek kísérletek, melyek efemer, alkalmi, s ezért szónoki gesztusok helyett vagy mögött rejtenek talán hosszabb távú, kizárólag a kiérdemesültek számára kedvező szabályozást figyelembe vevő célok, de ezek sem egyértelműek, nem vitaképesek, és nem is hatékonyak.
Nem történtek viszont kísérletek arra, hogy a „hősi magyar múlt” visszaállítási kísérletei mellett (melyek idején, példaképpen az 1923 és 1939 között a Romániából kitoloncolt és meghurcolt premontrei rendtársak sorsáért akkoriban megszólaló kormányzat legfelső szinten kezelte a korszak sérelmi eseményeit!), napjainkban is szülessen érdemi kezdeményezés, amely a jogtalanság nehezményezését kormányközi egyeztetéssé, jogvitává teszi.
Ha van is köztársasági elnök, aki személy szerint is a csornai premontreieknél készült föl sikeres és szorgalmas életvitelre, átvehette a megyés püspök kitüntetését is (http://www.csornai-hirhatar.hu/hirek/csorna-diszpolgarava-avattak-ader-janost), hívő mivoltában és intézményének működésében sem volt soha figyelemmel a jogi csűrcsavarba csomagolt nagyváradi állapotokra. Nem lehetne véletlenül sem ráfogni a magyar diplomáciára, hogy közbenjárt volna a jogszerű eljárás végigvitele érdekében, mint ahogy ezt tette és teszi a Mikó-ügy esetében. Ha anyagi vagy intézményi háttérrel támogatta volna a nagyváradhegyfoki premontrei rend megmaradását, ha nem csupán a váradhegyfoki prelátust kívánta volna 2014 februárjában bádogkereszttel megajándékozni (ráerősítve ezzel a román média-toposzra, hogy a váradhegyfoki premontrei rend a magyar irredentizmus előretolt helyőrsége 1920 óta…), akkor már régen uniós jogsegélyt hajtottak volna föl, már régen jegyzéket váltottak volna, s nem halogatva vagy hanyagolva a perek jogszerű vitelét, arra játszva, hogy majd Strasbourg mindent elrendez…
Holott a „minden” a jogszerűségen legalább annyira múlik. A napló-értékű külügyi levelezésen azonban kevesebb, mint a jogi dokumentáción, melyet egyedül kell beszerezzen a prépostság (magától a Teremtőtől megformált alapító okiratot is), egyedül kell megküzdjön évek óta a harsogó helyi román sajtóval, a templomrongálókkal, a harsogó román újságírókkal, a Hivatal packázásaival, a széttagolt telekkönyvi és jogképviseleti ügymenettel, az időhúzásra és állagromlásra játszó cselezésekkel. A román legfelső bíróság 2013. októberi jogerős végzése szerint a premontrei perek nem értek véget 1936 óta, a félig megnyert ügyet azonban a magyar külügy, főkonzulon keresztül most önkörébe vonni látszik, elfogadva, hogy veszíteni kell, s akkor majd a strasbourgi ítélet lesz a végső… Még azt sem látják át a mai külügyérek, hogy fél vagy másfél évtizednyi jogi eljárási folyamat nem játszható át kiemelten megfizetett új ügyvéd kezére, aki nem jártas a jogtörténeti és levéltári forráskutatásban, s nem valamicske „hatalmi mutyi” a tét, hanem egy 73 éves per, magyar kisebbségi nemzeti érdek, római katolikus egyházi vagyon, szakrális tulajdon a kockáztatott érték. Ez pedig „nem eladó”, sem feljegyzések, sem sugallatok, sem szimbolikus lekenyerezések révén.
A premontrei peres eljárás folytatódik, a katolikus értékmentés is. A magyar külügyi reakciókészség, a kultúrdiplomáciai érzék ugyanúgy lesre fut (vagy erre játszik leginkább), mint a privát haszonszerzésre vágyakozó helyi ügyeskedés, a hivatali hatalom előnyével beavatkozó apparátusi törekvések, vagy a teret nyerni próbáló ortodoxia. Jogérvényes eljárás, jegyzőkönyvek mértékadó volta és a jogszerűség követelménye még abban a Romániában is érvényre tud(hat) jutni, ahol a jogi képviselőt utcán bántalmazzák (2012. október 17.), a bíráskodási folyamatot ellehetetlenítik, a bírákat befolyásolják, a mindenféle feljegyzéseknek intim teret adnak. Ebben hinni és ennek érvényt szerezni láthatóan nem magyar külügyi érdek, hanem a hívők közösségének és képviseletének maradék eszköze. Mindezek pedig naplóba róható folyamatok, a jelen históriái.”
Varga Andrea jogtörténész
(1956-os román levéltári kutatásaiért 2008-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét)
erdon.ro

Belföldi hírek
Băsescu tárgyal Brüsszelben
Elutazott tegnap az Európa Tanács (ET) rendkívüli csúcstalálkozójára Traian Băsescu államfő. Az összejövetelen a 28 tagállam vezetői vesznek részt, a napirenden az ukrajnai helyzet megvitatása, Jean-Claude Juncker újonnan megválasztott ET-elnökkel való találkozás és az új külügyi biztos megválasztása szerepel.
Az államfő azt szeretné, hogy erre a tisztségre a keleti államok jelöltjét válasszák meg, másik célja pedig az, hogy Románia megőrizze a mezőgazdasági biztos tisztségét az unión belül. Bár ez a kérdés nincs napirenden, Băsescu kijelentette, hogy erre a feladatra újra Dacian Cioloşt javasolja, és meggyőződése, hogy sikerrel jár, ha a kormányfővel közösen lép fel. Hozzátette: nem mondhatom Junckernek, hogy Ponta nem végezte el a dolgát. Victor Ponta korábban szóvá tette, hogy az államfő ismét megbízatás nélkül indul Brüsszelbe, Băsescu azonban úgy véli, hogy erre nincs szükség, az elnök eleve az országot képviseli. A testvérével kapcsolatos kérdésre válaszolva – a korrupcióval vádolt Mircea Băsescu letartóztatását tegnap ismét meghosszabbították – elmondta: nem sikerült találkoznia vele, de rendkívül sajnálja a történteket. Nehéz helyzetben vagyok, mégiscsak a testvérem, de senki sem áll a törvények fölött – nyilatkozta. Távozása előtt az államfő az Országos Audiovizuális Tanács elnöknőjét és Victor Ponta apósát, Ilie Sârbu SZDP-s politikust is megtámadta, dühödt tiltakozást váltva ki az érintettekből.
A Timok-völgyi románokkal is találkozik Ponta
Kétnapos hivatalos látogatást tesz Szerbiában Victor Ponta kormányfő Aleksandar Vucic szerb kormányfő meghívására. Főként a gazdasági együttműködést elősegítő tervekről folytatnak megbeszéléseket, de más területeken, például a belügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi kérdésekben is keresik a közös pontokat. A találkozó hivatalos napirendjén szerepel annak megvitatása, hogy Románia milyen konkrét segítséget tud nyújtani Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozása érdekében, és terítékre kerül a miniszterek közötti párbeszéd megerősítése, a Duna-stratégia keretében való együttműködés, illetve a szerbiai román kisebbség helyzete is – tájékoztatott tegnapi közleményében a kormány. Ugyancsak megvitatják a keleti szomszédság helyzetét, illetve a Nyugat-Balkánon az utóbbi időszakban bekövetkezett eseményeket. Victor Ponta Tomislav Nikolići szerb elnökkel és a román közösség képviselőivel is találkozik a Timok völgyében.
Egy adóemelés várható
Lemondott az ingatlan- és gépkocsiadók tervezett emeléséről tegnapi ülésén a kormány. A pénzügyminisztérium honlapján múlt szombaton közzétett és pár óra múlva Victor Ponta utasítására visszavont javaslatot – amely jelentős adóemeléshez vezetett volna – egyelőre elvetették, a kiszivárgott hírek szerint csak a nem lakáscélú ingatlanokért fogják megfejni a tulajdonosokat, akiknek az ingatlan értékének két százalékáig terjedő összeget kell majd befizetniük adóként.
Új kőolajlelőhely a Fekete-tengeren
Új kőolajlelőhelyet fedeztek fel a Fekete-tenger alatt, kis mélységben, amelynek kitermelését 3–4 éven belül meg lehet kezdeni mintegy 100 millió euró beruházással – jelentette be tegnap a romániai OMV-Petrom, az osztrák OMV csoport leányvállalata. A közlemény szerint a próbafúrások során az ókori görög kikötőjéről ismert Istria térségében, a parttól 60 kilométernyire, 2,1 kilométeres mélységben találtak olajat; a tenger mélysége a térségben 50 méter körüli. Az új lelőhelyről – az első becslések alapján – szondánként 1500–2000 hordó olajat lehet majd kitermelni. Az OMV Petrom 2013-ban 78 ezer hordó olajat termelt ki naponta Romániában, ennek 18 százalékát teszik ki a tenger alól felszínre hozott szénhidrogének. Az olajtársaság szakértői szerint jó esély van arra, hogy a Fekete-tenger kontinentális talapzatában további kőolajlelőhelyeket fedezzenek fel. Két éve az OMV Petrom az ExxonMobillal közösen végzett próbafúrások során jelentős földgáztartalékot is felfedezett a Fekete-tengeren. Később erről azt közölték: Románia jelenlegi fogyasztásának csaknem felére elegendő földgázt lehet kitermelni a Fekete-tenger talapzatában felfedezett mélytengeri lelőhelyről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oldások és kötések
Bár a román politikai elit undorral határos fanyalgással, szüntelenül azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy állandóan és következetesen kormányzati szerepre ácsingózik, s a hatalom árnyékában folytatja „románellenes aknamunkáját”, az igazság az, hogy negyedszázados története során a szövetség körülbelül fele-fele részben volt kormányzati, illetve ellenzéki szerepben. Az ellenzéki szerep nyíltabb és őszintébb fogalmazást tett lehetővé a magyarságot érintő jogsérelmek és jogfosztások kimondásában, a kormányzati jogállás pedig valamicskével több beleszólási lehetőséget az országos döntéshozatalba.
De nem sokkal többet, hiszen lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk. Így van ez most is, a Ponta-kabinet szinte egyáltalán nem figyel oda a magyarság elvárásaira, s a koalíciós protokollumban tett „szent” ígéreteit hol a parlament nacionalista indulatainak láttán felejti el, hol pedig az „egyetemi autonómia” szentségére hivatkozva hárítja el. Érdemes így kormányzati szerepet vállalni?
A kérdés jogos és égetően időszerű, hiszen most is a kormányzati partnerek próbálják meggátolni abban a magyarságot, az RMDSZ-t, hogy valamilyen formában európai odafigyelést csikarjon ki Brüsszelben–Strasbourgban a kisebbségi problémák számára, s olyan uniós normákat, mik végre az alapvető emberi jogokkal és szabadságjogokkal foglalkoznak, nem pedig a fogvájók kötelező méreteivel. Hogy legyen végre egységes jogszabályozás a nemzetiségi-kisebbségi jogok betartatására, s az Unió ne érje be semmire nem kötelező ajánlásokkal. Ezzel megy most szembe lecsapott sisakrostéllyal, teljes páncélzatban a Ponta-kabinet, ahogyan voltaképpen valamennyi román kormányzat tette, függetlenül attól, hogy az RMDSZ tagja volt-e, vagy éppen ellenzékben próbált elérni valamit.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Minority SafePack kapcsán szólalt fel Sógor Strasbourgban
Ha az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló polgári kezdeményezés nem európai hatáskör, az azt jelenti, hogy Európa nem hallja meg több mint 40 millió polgárának hangját – érvelt Sógor Csaba hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament júliusi plenáris ülésén a Minority SafePack kapcsán kialakult vitákra reflektálva.
Az RMDSZ EP-képviselője egyperces felszólalása során elmondta, az európai polgári kezdeményezés jogintézményét azért vezette be a Lisszaboni Szerződés, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek az európai szakpolitikák alakításában. "Nagyon nehéz azonban sikerről beszélni, ha a Bizottság sok esetben szűken értelmezi hatáskörét. Európa sokszínűsége érték. Ezt leszögezik a szerződések. A sokszínűség védelmében azonban ezek szerint nem léphetnek fel az európai intézmények" – mutatott rá.
Sógor Csaba arra is kitért, hogy sokan azért bírálják az Uniót, mert túl sok mindenbe beavatkozik, miközben az igazán fontos kérdésekben nem nyilvánul meg. "A romániai magyarok képviselőjeként az a feladatom, hogy közvetítsem közösségünk üzenetét: fontosnak tartjuk az Európai Uniót és támogatjuk a tagállamok, régiók és nemzetek közötti szolidaritást, ám elvárjuk, hogy Európa odafigyeljen a hagyományos nemzeti kisebbség problémáira is és válaszokat találjon rá”- zárta a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Strasbourgnál a labda – Az Európai Unió Bírósága előtt a tervezet
Újságírók szeretnek feltételes módban írni: megtörténhet, bekövetkezhet, alakulhat. Bizonytalan ügyekben, kétséges kimenetelű helyzetekben, még meg nem hozott ítéletek esetében sokszor lehet ilyen megfogalmazásokba botlani. Az alábbi sorok is egy ilyen gondolat jegyében születtek.
Az elmúlt hónapok egyik nagy kérdése arról szólt, hogy melyik az az európai uniós intézmény, amely a kisebbségek helyzetéről hivatott dönteni. Egy székelyföldi beadvány kapcsán úgy tűnt, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye kellemetlenül érinti Brüsszelt. Az Európai Bizottság korábban úgy döntött, mossa kezeit, ebbe a bősz darazsakkal teli fészekbe pedig nyúljon csak bele más. Szép mondatokban, jogi bikkfanyelven közölték, hogy a kisebbségek, különösen az olyanok, mint a székelység, az valaki más reszortja.
Mi, székelyek persze ezt másképp gondoljuk. Nem azért, mert ilyen elszántak volnánk, nem azért, mert valakinek be akarjuk panaszolni a bennünket ért sérelmeket. Sokkal inkább az motivál bennünket, ha az Európai Unió alapelve az, hogy mindenki kulturális jogait tiszteletben illik tartani, akkor még sincs rendjén, hogy egy-két bukaresti mismásoló mondat után elkönyvelik, az erdélyi magyarságnak pedig már semmi kívánsága nem lehet, hiszen annyi joga van.
Ezt az utóbbi állítást egyébként a délutáni, román nyelvű politikai műsorokban bohóckodó tévés személyiségek is szeretik használni. „A magyaroknak több joga van, mint a románoknak” – mondják. Vesszük is észre: például Kolozsvár bejáratánál is a kizárólag magyar nyelvű feliratért kellett perelni? Aligha. Persze, van, akit a valóság kevésbé érdekel.
Amit a székelység szeretne, az biza semmi extra jog. Amit mi akarunk évtizedek óta, az olyasmi, ami normális körülmények közt senkit sem bánt: használni a nyelvünket, mindenütt, ahol épp lehet. Nem rosszindulattal, nem úgy, hogy román emberrel társalogva azért se szólalunk meg románul. Minden józan ember úgy gondolja, hogy egyforma jogokat érdemlünk: többség vagy kisebbség, nem számít.
Nyilván a fő cél az autonómia, amiről addig beszéltünk, hogy fokhagymaszagú lett. Hozzáteszem azt is, ez korántsem volt elég: lám, az Európai Bizottság (EB) sem foglalkozna velünk. Civilek a strasbourgi bíróságon támadták meg a bizottság döntését. Azt remélik, a bíróság kimondja: az EB-nek igenis foglalkoznia kell a kérdéssel, és mindennel, ami vele jár: magyar és román ember számára egyformán nyelvi jogok, pénzügyi alapok, autonómia. Ismételten: minden fél számára korrekt módon.
Az imént említett perhez csatlakozott a Tamás Sándor által vezetett megyei tanács is: iratcsomót küldtek Strasbourgba, amely az elnök Facebook-oldala szerint meg is érkezett az Európai Unió Bíróságához. A keresetnek az a célja, hogy az őshonos nyelvi kisebbségek jogait szavatoló tervezetet tárgyalja az Európai Bizottság, amely korábban úgy döntött, hogy a kérdés nem tartozik a hatáskörébe. Bízunk benne, ezúttal sikeresen meggyőzzük az EU-t arról, hogy a kisebbségekkel kötelességük foglalkozni. Nagy Béla
Székely Hírmondó, Erdély.ma

FUEN javaslat: foglalkozzon a kisebbségek védelmével az új EB egyik biztosa
A HARGITA MEGYEI KULTURÁLIS KÖZPONT delegációja, Hans Heinrich Hansen elnök, Vincze Loránt és Halit Habipoglu alelnökök, Jens A. Christiansen a Párbeszéd Csoport elnöke, valamint Frank de Boer jogtanácsos, július 14-16 között az Európai Parlament strasbourgi székhelyére látogatott. A két nap során számos európai parlamenti képviselővel találkoztak és részt vettek az újraalakulás előtt álló kisebbségi frakcióközi munkacsoport első informális megbeszélésén.
A FUEN szándéka, hogy az új EP-mandátumban tovább erősítse kapcsolatait az európai választottakkal és párbeszédet teremtsen a kisebbségi célok megvalósítása érdekében. Hans Heinrich Hansen FUEN elnök a találkozókat követően elmondta: „A kisebbségi ernyőszervezet egyik célja, hogy az új Európai Bizottság egyik biztosa a nemzeti kisebbségek és nyelvek kérdéskörével is foglalkozzon. Üdvözöljük Jean-Claude Juncker megválasztott EB elnök szándékát, hogy az alapvető jogok külön portfóliót kapnak kabinetjében. Ennek a tárcának legyen része a kisebbségügy” – javasolta a FUEN elnöke.
„Célunk a politikai napirenden tartani a kisebbségvédelmet, láthatóvá tenni az Európai Parlamentben a kisebbségi közösségeket, sajátos problémáikat. Azt tapasztaltuk, hogy a többséghez tartozó EP-képviselők, sokan közülük első mandátumosak, nem eléggé tájékozottak a kisebbségi kérdésekben. Az EP-képviselőkkel közösen dinamikussá kívánjuk tenni jelenlétünket, erre nyitottságot tapasztaltunk a megbeszéléseken” – fogalmazott Vincze Loránt alelnök, az RMDSZ külügyi titkára. A FUEN küldöttsége több országból számos képviselővel folytatott megbeszélést, kisebbségi – közöttük Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-képviselőkkel –, valamint többségi képviselőkkel egyaránt.
A FUEN vezetői tájékoztatták beszélgetőpartnereiket a Minority SafePack európai kisebbségi kezdeményezés helyzetéről, nehézkesnek nevezve a jogi eszköz használatát és hiányolva az esélyegyenlőséget a kezdeményezők és az EU-s intézmények viszonyában. A szervezet véleménye szerint a kezdeményező polgárok nem kapnak semmilyen támogatást az Európai Bizottságtól, a bürokrácia igyekszik nehezíteni a kezdeményezők dolgát, nem ad részletes tájékoztatást, anyagi értelemben pedig egy olyan civil szervezet, amely az Európai Bizottsággal és több állammal találja szembe magát. A FUEN szerint az EU-nak át kellene gondolnia a kezdeményezések szabályzatát.
Közlemény, Erdély.ma

Közös felelősség az emlékezés
Az erdélyi falurombolások, az erdélyi magyar közösség megsemmisítését célzó kommunista elnyomás volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet szerda délután az Európai Parlamentben szervezett Winkler Gyula EP- képviselő abból az alkalomból, hogy ismét Strasbourgba érkezett Okos Márton közíró, aki negyed évszázaddal ezelőtt egy társával együtt európai gyalogtúrára indult, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az erdélyi áldatlan állapotokra. Most a kerek évfordulón ugyanazt az útvonalat járta végig Okos Márton, ezért utazott Strasbourgba.
"Negyed évszázada, hogy a demokrácia útjára lépett Románia, de soha nem szabad elfelednünk, hogy 1989 előtt mekkora nyomásnak volt kitéve közösségünk. Meg akartak fosztani múltunktól és jövőnktől egyaránt, a kommunista hatalom megsemmisítette volna falvainkat, és megfosztott volna kulturális identitásunktól. Strasbourg egyik fontos állomása volt Okos Mártonék útjának, amelyen az erdélyi magyarság nehéz helyzetére hívták fel Európa figyelmét" – fogalmazott Winkler Gyula, kiemelve, hogy a két fiatal kezdeményezése annak idején bátor tett volt. "Az 1989 után születettek nem tudhatják, nem érthetik, hogy milyen is volt a kommunista elnyomás, közös felelősségünk, hogy a fiatal generációnak elmondjuk, mit jelentett erdélyi magyarnak lenni a rendszerváltás előtt" – hangsúlyozta az emlékezés fontosságát az EP- képviselő.
Okos Márton felidézte huszonöt évvel ezelőtti útjukat, elmondta, hogy azzal a céllal indultak el, hogy Európa figyelmét felhívják, mekkora veszélyben volt az erdélyi magyar közösség. Az út során támogatókra találtak, barátságokat is kötöttek, beszámolója szerint a strasbourgi jelenlétükhöz is kötődik az, hogy akkori támogatóik egy évvel később, 1990- ben kezdeményezték a Francia-Magyar Egyesület létrehozását. A közíró beszédében arra is kitért, hogy ma már Közép-Kelet-Európa és a Kárpát-medence is az Egyesült Európa része, huszonöt évvel korábban útjuknak egyik komoly kihívása volt a szükséges vízumok beszerzése. Ma már úgy utazott Budapesttől Strasbourgig, hogy közben nem kellett útlevelet használnia.
A kerekasztal-beszélgetésen Kárpát-medencei magyar EP-képviselők is részt vettek, köztük Csáky Pál, a felvidéki MKP EP-képviselője és Deli Andor vajdasági magyar képviselő, aki hozzászólásában kitért arra is, hogy szorosabbra kell fűzni a szálakat a Kárpát-medencei magyar közösségek között. Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője a civil kezdeményezések erejét méltatta, amelyek nagy fontossággal bírtak régen és ma egyaránt.
A beszélgetést követően a résztvevők a kegyelet virágait helyezték el a strasbourgi Petőfi- emlékműnél, amelyet 1994-ben állított a Francia-Magyar Egyesület.
Okos Márton és Juhos Gábor egy, a francia forradalom, valamint az Emberi Jogok Nyilatkozatának kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett párizsi konferencián szeretett volna részt venni 1989-ben. Tíz hét alatt 1680 kilométert tettek meg gyalogosan, az út során Strasbourgban felszólalási lehetőséget kaptak az Európa Tanács Ifjúsági Tanácsának plenáris ülésén, ahol felolvastak egy kiáltványt, arra kérve a jelenlevőket, támogassák az elnyomott erdélyi magyarságot, tegyenek a falurombolások ellen. A párizsi konferencián végül nem szólalhattak fel, de kezdeményezésük elérte célját, hiszen közbeszéd témájává vált a gyalogtúra, hosszú hetekig cikkezett róluk a nyugati sajtó, így az európai közvélemény tudomást szerzett az Erdélyben uralkodó embertelen viszonyokról. Huszonöt évvel ezelőtt Budapestről indultak, most Okos Gábor szimbolikus módon Kolozsvárról kezdte útját, amelynek utolsó állomása Strasbourg, ahol Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője várta a közírót.
Népújság (Marosvásárhely)

EP-képviselők a nemzeti kisebbségek védelmét kérik Junckertől
Európai parlamenti (EP-) képviselők egy csoportja csütörtökön levélben kérte Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság megválasztott új elnökét, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével külön erre hivatott szakember foglalkozzon a november elsején hivatalba lépő új összetételű testületben – közölte az MTI-vel a levélírók egyike, Nagy József, a szlovákiai Most-Híd nevű szlovák-magyar párt EP- képviselője, aki a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt frakciójában foglal helyet.
Nagy József tájékoztatása szerint most van "alakulófélben" az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportja. A képviselők ennek kapcsán fogalmazták meg Junckerhez intézett kérésüket.
Üdvözölték az új bizottsági elnök azon szándékát, hogy alapjogokkal foglalkozó EU- biztost is ki akar nevezni az általa vezetendő testületbe. Egyben felszólították Junckert, hogy az alapjogi biztos kabinetjében kapjon helyet olyan tisztviselő, aki kifejezetten a kisebbségvédelemért lenne felelős.
A képviselők felhívták az új bizottsági elnök figyelmét arra: a nemzeti kisebbségek ügyének összemosása más kisebbségek problémáival azt eredményezte, hogy számos őshonos kisebbség helyzete mára rosszabb lett az Európai Unióban.
Nagy József kezdeményezése nyomán a levélben hivatkoztak az EU-intézményrendszertől teljesen különálló, strasbourgi székhelyű Európa Tanácsnak (ET) a nemzeti kisebbségek helyzetével és jogaival foglalkozó határozatára is. A Most-Híd EP-képviselője az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában azon meggyőződését hangoztatta, hogy a szóban forgó ET-dokumentum jó alapul szolgálhat az uniós kisebbségvédelmi rendszer kidolgozásához.
Népújság (Marosvásárhely)

Közlemény
Tőkés László a magyar kormányfővel tartott előadást a Tusványoson
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével, a Fidesz elnökével közösen tartott nagy közönség- és médiaérdeklődést kiváltó fórumot Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik július 26-i zárórendezvényeként. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a bálványosi folyamat egyik elindítója volt a protokollmentes fórum moderátora.
Elsőként a kormányfő kapott szót, előadását a magyar közmédia élőben közvetítette. Az erdélyi szabadegyetem visszatérő előadójaként Orbán Viktor azzal kezdte, hogy legutóbbi tusványosi beszéde óta a kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők megnyerték a választásokat Magyarországon. Hozzátette, a „morális egyensúly” megnyilvánulásának tekinti a kétharmados győzelmet, hiszen 2004 decemberében az államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó erők „úgy nyerték el méltó büntetésüket”, hogy a határon túli magyarok voksaival jött össze a Fidesz–KDNP kétharmada. Az elmúlt negyedszázadot kiértékelő idei szabadegyetemre 1989-es rendszerváltóként kapott meghívás, ezért rámutatott: azóta felnőtt egy olyan nemzedék, amely – személyes élmények híján – már nem tud referenciapontként tekinteni a rendszerváltásra. Amit ennyi idő után le kellene már zárni, ma ugyanis hasznosabb a világban most zajló változásról gondolkodni, a 2008-ban nyilvánvalóvá vált világgazdasági, világhatalmi átrendeződést tekintve kiindulópontnak – mondta a nemzet miniszterelnöke –, hiszen a polgárok a magyar vezetőktől azt várják el, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. „Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek” – mondta egyebek mellett Orbán Viktor.
Tőkés László a maga során egy történeti áttekintéssel és egy aktuálpolitikai körképpel kezdte, melynek során kijelentette: Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az „utódkommunisták” vannak hatalmon. „Nem engedünk a 48-ból, 56-ból és 89-ből. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk, a rendszerváltozást be kell fejeznünk” – fogalmazott, majd vitába szállt azzal a tusványosi gondolattal, hogy 25 év múlva már az autonóm Székelyföld lehet a gazdája a szabadegyetemnek. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni. Most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki. Már csak azért is, mert az erdélyi magyar közösség olyan nyomás alatt van ma is, hogy az asszimiláció és kivándorlás kártékony következményei nyilvánvalóak, és folyamatosan zajlik Székelyföld gyarmatosítása. Bebizonyosodott, hogy a ránk kényszerített hagyományos kisebbségpolitika, az európai normák és az egyéni jogokra való hivatkozás a magyarok esetében nem járt eredménnyel. Egyedül az önrendelkezés teljes kivívása hozhat jövőt és felemelkedést. Mint mondta, áttörést kell elérni az autonómia kérdésében nemcsak a magyarok, hanem a kisebbségben élő román közösségek javára is. Úgy vélte, Európa is megérett arra, hogy rendszerváltozást hajtson végre, mert jelenleg elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék. Szükségesnek nevezte, hogy Európa is szolidárissá váljon a nemzeti kisebbségek törekvéseivel. „Magunktól nem leszünk képesek véghezvinni a kívánt változásokat” – tette hozzá az EP-képviselő. Kijelentette: ahhoz, hogy Európa meghallhassa az autonómiaigényt, a magyar közösségek képviselőinek ugyanazt kell mondaniuk. Európa könnyen lesöpri az asztalról autonómiatörekvésünket, ha a magyar vezetők mást és mást mondanak neki ebben a tárgyban. Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – hangoztatta Tőkés László. Lelkipásztori minőségében bibliai példákat is felhozott, igei alapú gondolatokat fogalmazott meg. A „lészen autonómia” kijelentéssel például az ószövetségi „legyen világosságot” ötvözte Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” fogadalmával.
Orbán Viktor gondolatait folytatva Tőkés László úgy fogalmazott, a magyarországi választások által megtörtént a teljes mértékű korrekciója annak a trianoni típusú kisiklásnak, aminek tíz évvel ezelőtt, 2004-ben – a már említett népszavazás alkalmával – lehettünk tanúi. Magyarország és a nemzetrészek elszántságával és politikai akaratával felállhatunk poszttrianoni és posztkommunista legyöngült állapotunkból. Romániában és az Európai Unióban is szükség volna olyan – a Magyarországon 2010 és 2014 óta zajló – második rendszerváltásra, ami nem csak ideológiai, de nemzetpolitikai szinten is végbemegy. A rendszerváltáshoz azonban párbeszédre van szükség: a bálványosi folyamathoz hasonló magyar-román és magyar-magyar párbeszédre. Tőkés László szerint Romániában még nem alakult ki a párbeszéd kultúrája, de még az RMDSZ vezetői is elzárkóznak az őket bírálókkal való dialógustól, lám, a meghívás ellenére távol maradtak az idei Tusványostól is. A jövőben senki sem térhet ki a párbeszéd elől – jelentette ki Tőkés László. Az összefogást sürgetve azzal zárta beszédét: ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket, egységesítenünk kell autonómiapolitikánkat.
Egy felvetésre reagálva az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke leszögezte: a romániai magyar politikai összefogás meghiúsulása miatt történhetett meg, hogy ő maga most fideszes képviselőként tagja az Európai Parlamentnek, amiben nem lehet kivetnivalót találni, hiszen a Fidesz–KDNP egy nemzeti listát állított és vitt győzelemre az EP-választásokkor. Ettől ő még továbbra is erdélyi képviselőként szolgálja a magyarság ügyét Brüsszelben és Strasbourgban, illetve ahol kell.
Tusnádfürdő, 2014. július 26.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Tőkés László: Lészen autonómia
Tőkés László európai parlamenti képviselő a Lészen autonómia kijelentéssel parafrazálta a bibliai Legyen világosság gondolatot, illetve Gábor Áron 1848-as Lészen ágyú kijelentését szombaton Tusnádfürdőn a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában.
A politikus vitába szállt azzal a tusványosi gondolattal, hogy huszonöt év múlva már az autonóm Székelyföld lehet a gazdája a szabadegyetemnek. „Legyen világos: nincs másik huszonöt esztendőnk a tehetetlen kivárásra. Most kell cselekedni. Most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki. Mint mondta, áttörést kell elérni az autonómia kérdésében nemcsak a magyarok javára, hanem a kisebbségben élő román közösségek javára is.
Tőkés László szerint Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az „utódkommunisták” vannak hatalmon. „Nem engedünk a ’48-ból, ’56-ból és ’89-ből. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk, a rendszerváltozást be kell fejeznünk” – fogalmazott a politikus. Úgy vélte, Európa is megérett arra, hogy rendszerváltozást hajtson végre, mert jelenleg elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék. Szükségesnek nevezte, hogy Európa is szolidárissá váljon a nemzeti kisebbségek törekvéseivel. „Magunktól nem leszünk képesek véghezvinni a kívánt változásokat” – tette hozzá. Kijelentette: ahhoz, hogy Európa meghallhassa az autonómiaigényt, a magyar közösségek képviselőinek ugyanazt kell mondaniuk. Európának „nincs mit kezdenie az autonómiával”, ha a magyar vezetők mást és mást mondanak neki ebben a tárgyban – fűzte hozzá. Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban – hangoztatta Tőkés László.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán Viktor: eljöhet a mi időnk
Ha az erdélyi közösség abba a helyzetbe kerülne, hogy a neki járó forrásokat a román költségvetésből nem kapja meg, számíthat Magyarország támogatására – jelentette ki az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn.
A miniszterelnök a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartotta meg hagyományos előadását a rendezvénysorozat népes közönsége előtt. Tőkés László EP-képviselő és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének társaságában a kormányfő beszélt a magyar–magyar és magyar–román kapcsolatokról, a nemzetpolitika alakulásáról, az anyaország törekvéseiről, ugyanakkor elemezte a nemzetközi helyzetet is.
Orbán azzal indította mondandóját, hogy köszönetet mondott a külhoni magyar állampolgároknak a Magyarországon kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők április 6-ai kétharmados győzelméhez nyújtott kiemelkedő szerepükért.
„Létezik a politikában a morális egyensúly. Évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, a bosszúnak milyen nemes formája lenne, ha a 2004 decemberében az államhatárokon kívüli magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el büntetésüket, hogy egy választáson éppen a külhoni magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad” – jelentette ki a miniszterelnök, akinek szavait a hallgatóság nagy tapssal honorálta.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
Orbán Viktor már a közönség soraiból érkezett mintegy félszáz kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy sem a magyar nemzet, sem a romániai magyar közösség érdekeit nem szolgálná, ha állást foglalna az erdélyi magyar szervezetek közötti vitában. Közölte, az erdélyi magyar politikusokkal ápolt kapcsolatok barátiak is, és ezeket soha nem fogja politikai irányvonal meghatározni.
„Kormányzó párt is vagyunk, tehát egyszerre kell figyelembe vennünk, hogy van egy Fidesz– KDNP, és van egy magyar kormány. A magyar kormány dolga, hogy az egészet nézze. Ha belesodródik a részek közötti vitába, akkor ki fogja nézni az egészet? Van véleményem, de ezt nem szabad politikai cselekvéssé átalakítani” – szögezte le a kormányfő, hozzátéve: hasonlóképpen nem kíván szembekerülni az RMDSZ választóival még akkor sem, ha időnként „elszkanderezget” a szövetség vezetőivel.
A román–magyar viszonyról kiemelte: az elmúlt másfél-két évben nem hangzott el olyan nyilatkozat a részéről, amely ne adta volna meg a tiszteletet a román népnek és vezetőinek.
Szerinte azonban román oldalról hosszú az ilyen nyilatkozatok listája. Kulcskérdésnek nevezte a tiszteletet és a nyitottságot, sőt azt ígérte, továbbra is megadja a román népnek és vezetőinek kijáró tiszteletet, és mindig nyitott lesz azon kérdésekre, amelyek megtárgyalása indokolt.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azt firtatta Orbán Viktortól, a székelyföldi önkormányzati vezetőkre nehezedő nyomás közepette mikor épül ki a virtuális magyar rakétapajzs? A miniszterelnök úgy válaszolt: olyan Vaskupolát tud elképzelni, amelynek vastagsága az anyaország gazdasági helyzetének javulásával nőhet, és amelyre ha valaki ránéz, azt látja, ezt nem érdemes lyuggatni. Félelem, begubózás helyett Orbán bátorságot, előretekintő gondolkodást, bátor cselekvést javasolt a Kárpát-medencei és a világban élő magyar közösségnek. „Könnyen megtörténhet, hogy eljön a mi időnk” – állapította meg a miniszterelnök.
Tőkés László a „lészen autonómia” kijelentéssel parafrazálta Gábor Áron 1848-as „lészen ágyú” kijelentését. Az EP-képviselő Tusnádfürdőn elmondta, sajnos nincs ok derűlátásra a tekintetben, hogy huszonöt év elteltével már a sikeresen megvalósult erdélyi autonómiáról értekezhetnek a Tusványosként közismert rendezvény előadói. „Legyen világos: nincs másik 25 esztendőnk a tehetetlen kivárásra. A mi időnk most van, most kell cselekednünk, most van itt az ideje az autonómiának” – jelentette ki, hozzátéve: áttörést kell elérni az autonómia kérdésében a kisebbségben élő román közösségek javára is.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint Magyarországgal ellentétben Romániában nem zárult le a rendszerváltás, mert még mindig az utódkommunisták vannak hatalmon, ugyanakkor Európa is megérett a rendszerváltozásra, hiszen elutasítja, hogy az őshonos kisebbségi közösségek ügyeivel foglalkozzék.
Tőkés egyúttal integrált autonómiakoncepció kidolgozását szorgalmazta, amely együtt érvényesíti az egész erdélyi autonómia, a területi és a kulturális önrendelkezés ügyét. „Ugyanazt kell mondani Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Kijevben, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban. Másrészt a nemzetpolitika egyetlen hibája, hogy nem integrálódott eléggé, ezért arra kérjük a kormányt, integrált módon próbálják összefogni a nemzetpolitikát” – hangoztatta Tőkés.
A volt püspök egyébként az RMDSZ párbeszédre való alkalmatlanságával magyarázta, hogy a Fidesz nemzeti EP-listáján kellett helyet biztosítani számára. Leszögezte: ennek ellenére továbbra is erdélyi képviselőnek tekinti magát, egyúttal párbeszédre, nemzeti együttműködésre szólította az RMDSZ vezetőit, akik közül csak az általa sztrájktörőknek nevezett székelyföldi önkormányzati vezetők látogattak el a Tusványosra.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

Liberális apokalipszis
Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde ugyancsak kiverte a biztosítékot mind magyarországi liberális, mind romániai nacionalista körökben. A pikáns az, hogy e kettőnek körülbelül annyi köze van egymáshoz, mint a hagymás Makónak az aranymecsetes Jeruzsálemhez, de – ám-lám! – egészen közel kerülhetnek egymáshoz, ha valamilyen magyar nemzeti állameszme, nemzetstratégia „rémével” találkoznak.
Budapesti liberálisék Orbánt már egyenesen a fasiszta Mussolinihez, a hitlerista Hitlerhez hasonlítgatják, nincs annyi képzelőerejük, hogy például „orbánista” Orbánt emlegetve szörnyülködjenek. A román hivatalos és önkinevezett nemzetféltők odáig mennek, hogy titkosrendőrségi fegyverzetet csörgetnek az orbáni eszmék ellenében. Emez eszmék központi magja pedig nem más, mint a liberalizmus mai divatozó válfajának súlyosan kártékony voltáról való nyílt beszéd, mely lehet, hogy egyelőre szentségtörésnek látszik az önmagával is meghasonlott Európában, de holnapra könnyen lehet az öreg kontinens még menthető értékeit mentő ideológia. Ha közben nem kerülnek túlsúlyba a bevándorlók, a maguk középkori törvényei és hiedelmei bűvöletében élő muszlimok, fétishitűek, ereklyecsókolgatók, akik tesznek mind a liberalizmusra, mind a keresztény konzervativizmusra.
De térjünk vissza a lényeghez. A magyarországi liberálisok és álkomcsik teljesen más okokból neheztelnek Orbánra, mint a román etatista nacionalisták. Az egyik tábornak az fáj, hogy a miniszterelnök teljes felelőtlenségükről rántotta le végre a leplet, Bukarestben viszont nem Orbán antiliberalizmusa az igazi mumus, hanem expozéjának befejező mondata, melyben talányosan azt vizionálja, hogy ebben a gyorsan változó világban „a mi időnk is eljöhet egyszer”. Nos, ez ellen az álom ellen áll most hadrendbe a SRI és a román nacionalizmus. Itt ugyanis az antiliberalizmus senkit nem zavar, mert sem valódi, sem mímelt liberalizmus nem volt és nincs Romániában.
Most, hogy megvan a közös ellenségkép, hát a bukaresti nacionalisták és a budapesti országárulók együtt jelentgethetik fel Brüsszelben, Strasbourgban, Hágában, Párizsban, Washingtonban, Londonban és Tel Avivban Orbán Viktort.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A nyergestetői csoda
Azért azt sajnálhatjuk, hogy nincs Romániában olyan hangos és agilis baloldal, az emberi jogokért, a demokráciáért, a jogállamiságért olyan eszeveszettül aggódó társaság, mint Magyarországon.
Pedig csudajó dolgunk lenne, egyszeriben minden gondunk megoldódna, nem kellene mindenféle eszközzel jogsértéseink ellen harcolnunk, mint most. A világsajtó csak rólunk cikkezne, és ha valamilyen csoda folytán valamely román párt kilátásba helyezné jogaink csorbulását, Európa és a világ nagyurai azonnal aggódva ráncolnák homlokukat, mindenféle szankciókkal fenyegetnék a bukaresti kormányt, nem kellene nekünk Strasbourgtól Brüsszelig felszólalnunk, Luxemburgban pereskednünk. Csak hát nincs nálunk ilyen hangos és agilis balliberális tábor, a demokráciáért, a jogállamiságért, a szólásszabadságért eszeveszettül aggódó társaság – így aztán csend van és rend és liberális demokrácia. Senkinek nem sérti a fülét, hogy az ország – amúgy baloldali – miniszterelnöke azzal indította a hivatalosan még el sem kezdődött elnökválasztási kampányt, hogy a hivatalosan még nem is jelölt Klaus Iohannis orra alá dörgölte: ő bizony román és ortodox. Értsd: nem holmi tisztátalan, lutheránus vallású szász ivadék, aki gyanús származása folytán tán még idegen érdeket is szolgálhat. De az sem ütötte ki a biztosítékot – sem itthon, sem a putyinizálódásra oly módfelett érzékennyé vált nyugati elit köreiben –, hogy a titkosszolgálat vezetője nyíltan beismerte: az intézmény beavatkozik a politikai életbe, feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását. Mit nekünk hatalmi ágak szétválasztása, jogállamiság! Nagyúri flanc, örüljünk, hogy adólejeinkből ily éberen őrködik fölöttünk, liberális demokráciánk és tiszteletben tartott kisebbségi jogaink fölött a titkosszolgálat.
Persze, ha lenne is nálunk ily hangos és agilis tábor, akkor sem tehetné szóvá ezen csekélységeket – hisz elfedi mindezt a kiváló együttműködés, mely lám, a Victoria-palotában is mindennap megvalósul, és a békés együttélés szelleme, amely valósággal belengi e tájat. Legutóbb éppen a Nyergestetőre szállt alá, és ímhol csodák történtek: együtt valának mindannyian, románok és magyarok egy akarattal, nyelveken szólt a miniszterelnök – magyarul is köszöntötte a résztvevőket –, a székely zászló pedig ott loboghatott szabadon. Mint minden magára valamit is adó liberális demokráciában. Ahol azért beperelik ám a lobogókat kitűző önkormányzatokat, és leszedetik a jelképeket, mert mindennek van határa. A liberális demokráciának is.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi politikának az erdélyi és a magyar érdeket kell érvényesítenie (Interjú Szilágyi Zsolttal az EMNP államelnökjelöltjével)
Két magyar jelölt is vállalná a megmérettetést az őszi államelnök-választáson. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség színeiben szállna ringbe, Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében. Kelemen Hunort nem kell bemutatni, Szilágyi pályáját, terveit, elképzeléseit azonban kevesebben ismerik. Hogyan lett politikus? Miért indul az elnökválasztáson? Miben képvisel mást, mint Kelemen Hunor? Káros vagy hasznos lehet a magyarság számára a versenyhelyzet? – ezekre a kérdésekre keresi a választ az alábbi interjú szűk egy héttel a választásokon való induláshoz szükséges 200 ezer aláírás leadásának határideje előtt.
— Hogyan indult el a politika felé?
— Temesváron ismerkedtem meg Tőkés Lászlóval a híressé vált Dsida-szavalóest kapcsán. 1988. október 25-én, a reformáció ünnepe alkalmával Tőkés László szervezte meg a szóban forgó szavalóestet, melyben én a Thália diákszínjátszó csoport tagjaként vettem részt. Műsorunk nagy port kavart a hatalom körében, aminek az lett a következménye, hogy a Securitate nyomására előbb a Tháliát betiltották, majd engedélyezték, de minket kizártak a színjátszó csoportból. Rá egy évre jött a rendszerváltás az erdélyi magyarság komoly részvételével, mi pedig elkezdtük szervezni az erdélyi magyar fiatalok első mozgalmát, a MISZSZ-t. 1990 májusában megtartották az első szabad választásokat, 22 évesen Románia történelmének legfiatalabb képviselője lettem. Így a sors felülírta eredeti terveimet, a Műszaki Egyetemet ott kellett hagynom. Végül az ELTE Állam- és Jogudományi Karán szereztem politológus diplomát a kilencvenes évek végén. Képviselőként a tanügyi majd a külügyi és az integrációs bizottságban dolgoztam. Különböző tanulmányi ösztöndíjakkal Strasbourgban, Londonban, Németországban, Dél-Tirolban, majd több ízben az Egyesült Államokban is jártam. A 14 és fél éves képviselői pályafutásom legemlékezetesebb kezdeményezései közül a Székely Nemzeti Tanács felkérésére benyújtott, a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet és a kulturális autonómia kerettörvényét említeném. Ezeket Toró T. Tiborral és öt másik képviselő kollégával kezdeményeztük úgy, hogy sajnos, párttársaink sem álltak mellénk. A Bolyai Egyetem újraindításáról szóló tervezettel ugyanez történt. 2004-ig voltam képviselő, ugyanis ezek után nem láttam más kiutat, mint hogy lemondjak RMDSZ-tagságomról. Ezt követően világos volt számunkra, hogy egy erős autonómiamozgalmat kell indítanunk, így lettem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik alapítója, később ügyvezető elnöke, majd alapító alelnöke az Erdélyi Magyar Néppártnak, mely funkciót azóta is betöltöm. — Mintha minden út a politika felé vezette volna.
— Valahogy mindig megtalált a munka és a feladat. Nem tagadom, már 1989 decemberének utolsó napjaiban is élveztem: akkor még sodort bennünket a hév és a szenvedély, később jóval racionálisabbnak kellett lennünk, a lelkesedés önmagában már nem volt elég. — És most?
— Egy elnökválasztási kampány remek eszköz lehet arra, hogy tudatosítsuk az erdélyi emberekben, magyarokban és románokban egyaránt, hogy az autonómia és Románia föderális átszervezése közös, erdélyi érdek. — Kivitelezhetőek ezek az elképzelések? Van-e közös akarat?
— Szerintem igen. A románok körében is egyre népszerűbb Erdély autonómiája és a föderális Románia gondolata. Ezt az érzést erősítenünk kell bennük, másokat pedig meg kell győznünk arról, hogy ezektől a gondolatoktól ne féljenek, ne fenyegetésként éljék meg, hanem álljanak mellé, mert legalább annyira érdekük, mint nekünk, magyaroknak. Erdélyt csakis az itt lakó népekkel együtt emelhetjük fel. Ha Svájc, Ausztria vagy Németország sikeres a föderális államszerkezettel, akkor Románia is nyerne az átalakítással. Egy központosított és korrupt állam sikertelen a nemzetközi viszonyokban is, nem képes például felhasználni a számára elérhető uniós alapokat. Éppen ezért Románia mély szerkezeti reformra szorul, ennek célja pedig a történelmi régiók szövetségén létrehozott, a regionalizmus minden előnyét hasznosítani tudó állam. Románia nyerne azáltal, ha az önmagukat kormányozni, igazgatni tudó közösségek autonóm módon élhetnének. Ezen túlmenően a nyugati példákhoz hasonlóan székelyföld területi autonómiája és a kulturális autonómiák rendszere egy élhetőbb, otthonosabb, biztonságosabb országot eredményezne. — Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor is indul az államelnök-választáson.
— Romániában van egy Erdély-központú magyar politika és van egy Bukarest-központú magyar politika. Őszintén be kell vallanunk, hogy mind ez idáig a Bukarest-központúság fölényes túlsúlyban volt. Persze a mindenkori román kormányzatok hathatós pénzügyi és politikai támogatásával. Ezen változtatni kell! Az erdélyi magyar politikának az erdélyi és a magyar érdeket kell érvényesítenie a fővárosban, nem pedig fordítva. — Rivalizáló magyarok Romániában... érdekes helyzet.
— Én azonban nem valaki ellen, hanem valamiért indulok. Azért, hogy az erdélyi magyaroknak és az erdélyieknek legyen hangjuk. Persze, értem az utalás lényegét, ugyanis sokan úgy érzik, hogy a volt kommunista utódpárttal kormányzó RMDSZ már jó előre megegyezett Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnökkel a magyar szavazatok átirányításáról. A jelek szerint ez a sejtés megalapozott. Az emberek nem szeretik, ha azt látják, hogy előre eladják szavazataikat. Nem titok, akik támogatnak, abban bíznak, hogy az államelnöki versenyben lesz végre valaki, aki tisztán kimondja a magyarok és az erdélyiek akaratát. Másrészt a magyaroknak is jár a választás szabadsága. Több magyar fog elmenni szavazni, ha nem az egypártrendszer logikája szerint kell voksolnia. Két jelöltnek pedig nyilván erősebb lehet a hangja, mint egynek. — Milyen esélyei vannak?
— Teljesen világos, hogy egy magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van elnöknek lenni, mint kettőnek... Ettől még kérdezhetné valaki, hogy nagyobb lesz-e az esélye egy magyar jelöltnek Románia elnökének lenni, ha a másik visszalép? A kérdés azonban költői. — Mikor lesz a választás?
— Az elnökválasztás első fordulójára idén november 2-án kerül sor. Ahhoz pedig, hogy a rajthoz tudjunk állni, szeptember 23-ig 200 ezer aláírást kell összegyűjtenünk. Nem mondom, hogy könnyű feladat, mikor még olyan román jelölt, mint a volt miniszterelnök, Călin Popescu Tăriceanu is küszködik az aláírások összegyűjtésével, de örömmel jelzem, hogy gyűlnek az aláírások. Bízom abban, hogy határidő előtt meglesz a szükséges számú támogató kézjegy. Egy olyan csapattal harcba indulni, amelyben ott van Tőkés László és Toró T. Tibor, komoly biztonságérzetet ad. De meg kell említenem Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét is, aki szintén biztosított támogatásáról.
Peleskei Bíró Juli (Magyar Demokrata)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ-es gyakornoki ösztöndíjak Brüsszelben
Folytatja gyakornoki programját Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, amelyet a MIÉRT-tel közösen hirdet meg, immár negyedik éve. Szeptember 19-én, a XIII. MIÉRT Akadémián, Püspökfürdőn jelentették be, hogy idéntől hat gyakornoki ösztöndíjat hirdetnek meg, pályázni október 15-ig lehet.
Winkler Gyula negyedik éve fogad MIÉRT által javasolt gyakornokokat európai parlamenti képviselői irodájában, évente gyakornoki találkozót is tartanak. „A nyári találkozóknak a célja éppen az, hogy felmérjük, mennyire hasznosak ezek az időszakok, a visszajelzések azt mutatják, hogy igen, hasznosítani tudták a Brüsszelben szerzett tudást, tapasztalatot” – mondta el a képviselő. Winkler Gyula kiemelte, mindig fontosnak tartotta a közösségi tevékenységet, ez mindig feltétel volt, pár éve intézményes formát is kapott, ugyanis a MIÉRT-tel megállapodást is kötöttek. Idéntől a gazdaságpolitikai és fejlesztéspolitikai iránt érdeklődő fiatalok mellett mérnöki szakmát tanuló egyetemistákat is szívesen látná a képviselő a pályázók között. „Az egyetemi ajánlat – Erdélyben is – egyre távolabb van attól, amire a reálgazdaságnak, a munkaerőpiacnak szüksége van, ezt maguk a fiatalok is kimondták májusban Strasbourgban (Európai Ifjúsági Rendezvény – szerk. megj.), hogy közelíteni kell az oktatási ajánlatokat a munkaerőpiac elvárásaihoz. Huszonöt évvel ezelőtt mindenki mérnök volt, akik közül sokan pályaváltásra kényszerültek, utána mindenki közgazdász lett, aztán a kommunikációs szakmákra volt nagy igény, úgy látom, hogy Európában a következő évtizedekben visszatér a mérnöki szakma becsülete, én erre hívnám fel a pályaválasztás előtt levő fiatalok figyelmét. Az ipart felszámoló társadalmakban kiveszett az innovativitás, nemcsak a digitális tartalmakat, a fizikailag kézben tartott tárgyakat is elő kell állítani” – hangsúlyozta.
Jakab Adorján, a MIÉRT elnökhelyettese ismertette a gyakornoki program gyakorlati részét, elmondta, a miert.ro honlapon megjelenik az ösztöndíjfelhívás, olyan fiatalok jelentkezését várják, akik már egyetemi hallgatók, vagy felsőfokú diplomával rendelkeznek. A gyakornoki ösztöndíj négy hét brüsszeli, egy hét strasbourgi tapasztalatot jelent Winkler Gyula képviselői irodájában. A kiírás szerint hat fiatal nyerhet gyakornoki ösztöndíjat a MIÉRT-től.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar orvosképzés: Strasbourgig is elmennek
Akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is elmennek a MOGYE-nek a magyarokra nézve diszkriminatív illegális chartája ügyében, amennyiben Romániában elveszítenék a pereket – nyilatkozta Kincses Előd ügyvéd.
Jelenleg két per van folyamatban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE) érintően a bukaresti táblabíróságon. Az RMOGYKE és az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (ODT) fordult, mert úgy vélték, a charta diszkriminatív a magyarokra nézve. Miután az ODT etnikai szavazással – a románok ellene, a magyarok mellette – nem adott nekik igazat, bíróságon fellebbeztek a döntés ellen (Kincses szerint miután az RMDSZ kormányra került, már nem képviseltette magát a perben).
Ebben az ügyben a bukaresti táblabíróság szeptember 19-én úgy döntött, hogy szünetelteti, míg a másikban végleges döntés születik. A „másik” per tárgya, hogy az RMOGYKE és az MMDSZ kérte az ODT-t, hogy állapítsa meg: a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottságnak (ARACIS) sztenderdje törvénytelen. Az ARACIS szerint a magyar nyelvet nem lehet használni a klinikai gyakorlatoknál, csak az elméleti oktatás során.
„Ezt a sztenderdet a MOGYE chartájában kiterjesztették a teljes gyakorlati képzésre. Csakhogy a jog értelmében az ARACIS szabályozása nem is létezik, hiszen létrejöttéhez szükséges a tanügyminisztérium jóváhagyása és meg kell jelennie kormányhatározatban. Ezek közül egyik feltétel sem teljesült. Ráadásul a sztenderdet az új felsőoktatási törvény előtt tették közzé a honlapon, tehát a jogszabály felülírta” – mondta szeptember 29-én Kincses Előd, hozzátéve, hogy az ügy három hónapja a legfelső ítélőtáblán van, de még nem tűzték ki a tárgyalás időpontját.
Azt is elmondta, hogy a napokban fény derült arra, hogy a MOGYE illegális chartáját magyar bíró szavazata „mentette meg”. „Kézhez vettem a 2014. április 23-án lezárult per iratát, amelyet az RMDSZ, az MMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP indított a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa által elfogadott charta ellen, azért, mert sérti a tanügyi törvényt. A Tanka Attila, Andreea Ciucă és Mona Baciu által alkotott bírói testület három hét gondolkodási idő után elutasította a panaszt, ezért a charta jogerőre emelkedett. Ezt eddig is tudtuk, de a periratból most derült ki, hogy Mona Baciu különvéleményt fogalmazott meg, és leszögezte: a chartából ki kell venni a diszkriminatív ARACIS-sztenderdet és az ezen alapuló 46. szakaszt. Mona Baciu szerint a meg nem semmisítés sérti Románia alkotmányát, ezért módosítani kell a chartát” – ismertette az ügyvéd.
Elmondta, a különvéleményt átnyújtja a MOGYE magyar tagozata képviselőinek, valamint leteszi mindkét bukaresti perhez is. „Ez komoly vonatkozási alap lehet a továbbiakban, és bízom abban, hogy megfelelő döntés fog születni. Ha mégis elveszítenénk mindkét pert, akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, és ott kizárt, hogy ne legyen sikerünk” – fogalmazott az ügyvéd.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Támadás az iskolák kétnyelvűsége ellen – Újabb feszültség Sepsiszentgyörgyön
Váratlan bejelentést tett a sepsiszentgyörgyi tanács tegnapi, rendkívüli ülésén Antal Árpád polgármester: Rodica Pârvan SZDP-s tanácstag a prefektúrához és az önkormányzathoz intézett levelében kifogást emelt a városi alárendeltségben levő tanintézmények új feliratai ellen, és emiatt az iskolaigazgatókat perrel fenyegetik.
A polgármester elmondta: kétnyelvű táblákat készíttettek, amelyeken a kormányhatározattal jóváhagyott városcímer mellett kizárólag az iskola neve szerepel román és magyar nyelven, illetve néhány esetben – például a Mihai Viteazul Főgimnáziumnál – az iskola logója is, ha van neki ilyen. A táblák megrendelésekor szigorúan törvény szerint jártak el, ő maga nem is érti, miért nem lehet a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolára (ennek igazgatója a magyarellenességéről híres Pârvan asszony, aki a tegnapi ülésen nem jelent meg) magyar szöveget kifüggeszteni, mikor a Székely Mikó kollégium falán van román felirat. Szerinte egy normális országban – tudjuk, hogy a miénk nem az – sem a prefektus, sem más nem akadályozhatja meg a kétnyelvű táblák elhelyezését.
A felvetésre elsőként Mădălin Guruianu liberális képviselő helyeselt: szerinte ez jóérzés és kölcsönös tisztelet dolga, hiszen magyar anyanyelvű gyermekek is tanulnak mindkét román középiskolában, ráadásul törvényes szabályozás is létezik az amúgy „természetes” kétnyelvű feliratozásra.
A törvény az iskolanévtáblákról azt írja, hogy ezeknek csak az iskola nevét vagy számát kell tartalmazniuk, semmi mást – közölte Sztakics Éva alpolgármester, majd felolvasta a prefektus válaszlevelét. Ezt a megyei tanfelügyelőség küldte szét az iskolaigazgatóknak, és az áll benne, hogy az új táblákról „eltávolították” a Románia feliratot, az ország címerét, és a (román) nemzeti színeket. Az utolsó bekezdésben felszólítják az iskolaigazgatókat, hogy függesszék fel a táblák kihelyezését az épületekre, mert így elejét vehetik az esetleges későbbi pereknek. Sztakics Éva leszögezte: a táblákra érvényes építkezési engedélye van a polgármesteri hivatalnak, ezeket fel fogják tenni, és elutasítják az iskolaigazgatók riogatását is.
– Sem a táblákat, sem a feljelentést nem láttam, csak a prefektus levelét, amely felszólítja a helyi tanácsot a táblák törvényességének felülvizsgálatára; bár azt is sérelmezik, hogy ezeket a helyi tanács jóváhagyása nélkül, mindössze egy építkezési engedéllyel, alpolgármesteri utasításra kezdték felszerelni, valószínűleg arról van szó, hogy a román felirat legyen felül – közölte megkeresésünkre Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, aki a prefektusi figyelmeztetést továbbította az iskolákhoz. Hozzátette: tudomása szerint 1989 után egyetlen tanügyminiszter sem adott ki olyan rendeletet, amely az iskolanévtáblák tartalmát, méretét, formáját előírta vagy szabályozta volna, ezért ő maga a minisztérium jogi osztályától kér felvilágosítást ebben az ügyben. Ilyen szabályozás híján a főtanfelügyelő szerint a helyi közigazgatási törvényt kell alkalmazni.
A tanácsülésen a kedden már végleges bírósági ítélettel törvénytelennek minősített városzászlóról is szó volt, Antal Árpád polgármester beszámolt a (lapunkban már ismertetett) perről és arról az elhatározásáról, hogy Strasbourgban fellebbezik meg a magyar közösséget diszkrimináló döntést. Mădălin Guruianu emlékeztetett, hogy a zászlót ő maga is megszavazta, és sok helybeli román is az önkormányzat oldalán csatlakozott a perhez, Incze Sándor nyugalmazott református esperes pedig arra figyelmeztetett, hogy ebben az országban „szent kötelességünk” egymást megérteni, hiszen mindkét nemzet egyre fogy, és azoké a jövő, akik szaporodnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Tőkés László EP-képviselő közleménye a Magyarországról szóló vitáról
A kezdeti eredménytelen próbálkozások nyomán, a balliberális-zöld politikai csoportoknak végül is sikerült elérniük, hogy az Európai Parlament 2014. október 21-i plenáris ülésének napirendjére felkerüljön a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok helyzetéről szóló vita. Előző este a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció EP-képviselői a magyarországi médiaszabadság tárgyában rendeztek közmeghallgatást Brüsszelben. Ennek egyenes folytatásaképpen került sor a kedd esti parlamenti vitára, melyet a délután folyamán a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és az Együtt–PM képviselőinek intenzív Magyarország-ellenes agitációja előzött meg.
Az időzítés nem véletlenszerű. Azon túlmenően, hogy ezekre az újabb kirívó támadásokra nemzeti ünnepünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén került sor, egészen nyilvánvaló, hogy az ellenséges propaganda és lejáratás a balliberális oldalnak a helyhatósági választásokon elszenvedett, súlyos vereségére adott közvetett válasz, másrészt pedig újabb próbálkozást jelent Navracsics Tibor európai biztossá való megválasztásának a megakadályozására. Felszólalásaikban a magyarországi néppárti képviselők a tények nyelvén utasították vissza az Orbán-komplexusban szenvedő európai balliberális oldal pártos vádaskodásait. Szájer József, a néppárti frakció alelnöke a Fidesz–KDNP idén sorrendben harmadik elsöprő választási győzelmét szegezte szembe a magyar demokráciát megkérdőjelezők elfogult érvelésével. Gál Kinga erre utalva kikérte, hogy „a magyar embereket akaratuk ellenére akarják megvédeni”.
Tőkés László erdélyi képviselő a nyolc évig hatalmon volt szocialista kormányok és az Orbán Viktor vezette kormány európai megítélésében használt kettős mércét ítélte el. Azok, akik egykor szótlanul eltűrték a Gyurcsány-rezsim európai szabályszegéseit és népellenes diktatórikus cselekményeit, most harsány türelmetlenséggel „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” a rendszerváltoztató kereszténydemokrata Fidesz-kormány ellenében – mutatott reá képviselőnk. A vita során többször is elhangzott, hogy az Európai Parlamentnek nem tartozik a hatáskörébe az európai szerződések betartatása, illetve a tagországai fölötti bíráskodás. Befejezésképpen az olasz EU-elnökség képviselője leszögezte: a jelen helyzetre nézve az Európai Tanács semmilyen elmarasztaló állásfoglalást nem fogadott el Magyarország ellen.
Strasbourg, 2014. október 22.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
(Mellékeljük a képviselő hozzászólását.)
H O Z Z Á S Z Ó L Á S
A demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú európai parlamenti vitához
Holnapután ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóját. Fájdalmas és szégyenletes, hogy az Európai Parlament magyar szocialista különítménye éppen nemzeti ünnepünket használja fel arra, hogy újabb támadássorozatot kezdeményezzen saját hazája ellen.
A magyarországi szocialista delegáció utód-kommunista vétetésű képviselői tegnap a magyarországi médiaszabadság megsértéséről rendeztek Brüsszelben közmeghallgatást. Azok, akik az „európai értékek” ürügyén pécézik ki Magyarországot, és a mostani plenáris ülésen Orbán Viktor kormánya ellenében „védelmezik a demokráciát és a jogállamiságot” – cinkosan hallgattak akkor, amikor 2006-ban, szintén a forradalom évfordulóján, a posztkommunista Gyurcsány-rezsim hatósági erőszakkal oszlatta szét a békés ünneplőket és tüntetőket. Ideje volna, hogy az Európai Unió és a Parlament ne alkalmazzon kettős mércét Magyarország különböző pártállású kormányaival szemben!
Strasbourg, 2014. október 21.
Tőkés László EP-képviselő

Megszavazta az EP az Európai Bizottságot
Megszavazta szerdán Strasbourgban az Európai Parlament (EP) a Jean-Claude Juncker által vezetett, új Európai Bizottságot, amelyben a szociáldemokrata párti Corina Creţu a regionális politikáért felel, a fideszes Navracsics Tibor pedig kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos lesz.
Szabadság (Kolozsvár)

Botrányosan zajlott külföldön a szavazás
Botrányosan zajlott a romániai elnökválasztás vasárnapi fordulója a külföldi szavazókörzetekben a román média beszámolója szerint. Az adatok szerint külföldön 161 054 személy tudta leadni a szavazatát.
A párizsi nagykövetséghez a rendőrséget is ki kellett hívni, hogy a megvédjék az intézményt a sorban álló feldühödött romániaiaktól, akik nem tudták leadni szavazatukat az urnazárásig. A francia csendőrfőnök helyszíni beszámolók szerint ezekkel a szavakkal fordult a háborgó tömeghez: „Románia egy szemétláda, ti csak problémákat okoztok nekünk!” 
Hatalmas sorok álltak a londoni nagykövetség előtt is az urnazáráskor. A romániai választók spontán módon tiltakozni kezdtek, amiért nem tudták leadni a szavazatukat. A román himnuszt énekelték és Victor Ponta kormányfő lemondását követelték.
Ugyanez volt a helyzet a New York-i, a müncheni, a strasbourgi és a brüsszeli szavazókörzeteknél is. Rossz nyelvek szerint csak az észak-koreai román nagykövetségen zajlott gond nélkül a választás, amelyet egyébként Ponta meg is nyert.
A miniszterelnök vasárnap este az egyik hírtelevízióban azt állította, hogy a kormány remekül megszervezte a külföldi választást. Tájékoztatása szerint ugyanannyi szavazókörzetet nyitottak, ahányat az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson.
„Csakhogy most nem hagytuk, hogy elcsalják a külföldi szavazatokat, mint 2009-ben. Párizsban most azért alakultak ki sorok, mert nem hagytuk, hogy csaljanak” – utalt a miniszterelnök pártjának álláspontjára, miszerint Traian Băsescu jelenlegi államfő a külföldön elcsalt szavazatokkal győzött öt évvel ezelőtt.
maszol.ro

Az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalása a Mikó-ügy kapcsán
25 év jogállamiságba vetett hitünk dőlt ma meg azzal, hogy a Ploiesti-i Táblabíróság jogtalanul elvette az Erdélyi Református Egyházkerülettől a Református Székely Mikó kollégium épületét. Olyan állapot állt elő, amivel a román állam azt jelezte a reformátusoknak, a kisebbségieknek, hogy nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást ebben az országban. Nem akarunk másodrendű állampolgárok lenni, és követeljük az államtól, hogy mondja ki, hogy a kisebbségek mire jogosultak. Nem akarunk abba a helyzetbe jutni, amibe a szászok jutottak, hogy másodrendűek, eladhatóak lettek.
Újra kell gondolnunk az egyház és állam viszonyát a következő időben, ezért november 29-re, szombatra rendkívüli egyházkerületi közgyűlést hívunk össze 11 órára a kolozsvári Kétágú templomba, ahol az egyházkerületi közgyűlés meghatározza, hogy milyen irányba indulunk tovább.
Az a lojalitás és a jogállamiságba vetett hitünk, amivel ezekben az esztendőkben a román állam iránt viseltettünk súlyosan károsult. A leginkább az fáj, hogy egy egész közösséget, ha nem többet a 700 000 lelket számláló református közösséget arcul csapták, hazugnak, csalónak, követelőzőnek nevezték. Ez számunkra erkölcsi kérdés, nem egy épület léte, vagy nem léte a tét. Ez a visszaállamosítás azt üzeni, hogy ebben az országban bármikor bármit meg lehet tenni. Ugyanakkor igazságtalanság történt azokkal szemben is, akik a munkájukat végezték.
Ez a kérdés azért lehet súlyos a következő időszakra nézve, mert az összes református kollégium ebben a helyzetben van, hiszen azt a tényt nem akarták elfogadni, hogy a református egyház felépítése és rendje szerint minden hozzá tartozó intézmény külön jogi személyiséggel rendelkezett. Ez az a tény, amit most egyértelműen megtagadtak. Ha a román állam nem akarja érteni és beismerni a tényeket, akkor mindig találhatnak olyan jogi vesszőhibát, amivel bármikor bármit meg lehet tenni.
Határozottan visszautasítjuk az államnak ezt a hozzáállását. Egyértelmű diszkriminációnak tartjuk, hogy míg a többségi egyháznak szállodákat és több millió euró értékű ingatlanokat adományozott, addig a kisebbségi egyháztól azt is elvette, ami a sajátja volt! Ragaszkodunk az egyház autonómiájához! A román állam most minden ’90-től erre visszaszerzett ingatlan birtokviszonyát megkérdőjelezte. A református egyház tulajdonának alig egyharmadát adták vissza, most pedig erről az egyharmadról is azt mondja, hogy törvénytelenül és jogtalanul került vissza jogos tulajdonosához. Ettől kezdve már csak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága marad lehetőségként, ahol meg kell hallják az európai keresztyénség, reformátusság tiltakozását!
„Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Mivel az ellenség hahotázva azt mondta rólatok: Birtokunkba kerültek az ősi halmok! – ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel szájukra vettek titeket a rágalmakat terjesztő népek, azért, Izráel hegyei, halljátok az én Uramnak, az Úrnak igéjét!
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Fölemelt kézzel esküszöm, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket!
Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket." (Ezékiel könyve 36, 1-4a-7-9)
Kató Béla, püspök
Markó Gábor, főgondnok
Erdély.ma

Sánta Imre: senki és semmi sincs biztonságban
A Mikó-ügy csak egyelőre zárult le – nyilatkozta Sánta Imre bikfalvi református lelkész, aki két évvel ezelőtt ötvenhét napon át tüntetett a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. 
Sánta Imre lelkész akkor vált ismertté, amikor 2012 júliusában egyszemélyes akciót kezdeményezett az iskola épülete előtt, így tiltakozva a visszaállamosítás ellen. A református lelkész magyar nyelvű táblákkal és székely zászlóval állt a Mikó épülete előtt naponta két órát, kezdetben egyedül. A tiltakozáshoz csatlakoztak más sepsiszentgyörgyiek is, végül több százan álltak 57 napon át az iskola bejáratánál.
Most, a Ploiesti-i Táblabíróság döntését követően Sánta Imre csalódottságának adott hangot. Mint írta, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását helybenhagyó végleges ítélet azt jelenti, hogy az iskola épülete felett a református egyház elveszíti tulajdonjogát.
„Így döntött a »független« román igazságszolgáltatás. Félő, hogy ez még csak a kezdet. Mi jöhet még? Ebben az országban bármi megtörténhet. Ma megfosztanak őseink örökségétől, holnap még a földet is kihúzzák talpunk alól, bárkit elítélhetnek mondvacsinált ürüggyel. Senki és semmi nincs már biztonságban. Történik mindez Romániában, a 21. században. Elegem van belőle” – írta a lelkész.
Elmondása szerint ugyanazt érzi, mint 2012 júliusában: dühöt és tehetetlenséget, valamint mély szomorúságot. A lelkész azt is hozzátette: egyelőre nincs tovább, de reméli, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt újratárgyalják majd az ügyet.
Bús Ildikó |
Székelyhon.ro

Mikó-per: a sepsiszentgyörgi városvezetőség is további lépéseket tervez
A Mikó-ügyben hozott ítéletet bírálta, valamint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinné azt Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere is. Antal Árpád, a megyeszékhely vezetője már tárgyal a református egyház vezetőivel.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere elmondta, a Székely Mikó kollégium diákjaként, a Mikó és a Refi vezetőtanácsának tagjaként, valamint Mikós diák szülőjeként elkeseredett és megdöbbent a szerdai ítéleten. Mint magyarázta, nem tud felállni az asztaltól a szerdai tanácsülést követően úgy, hogy ne említették volna meg a vérlázító történteket.
„Ezt a döntést, miszerint a Székely Mikó Kollégium épületét visszaállamosítják, valamint a bizottsági tagokat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik, nem fogjuk továbbra sem szó nélkül hagyni” – jelentette ki Sztakics Éva. Mint magyarázta, biztos benne, hogy bár különböző formákban, azonban együtt és közösen sikerül egyet nem értésüket kifejezni az erdélyi magyaroknak.
Elárulta, már zajlanak a tárgyalások a kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és vezetősége, valamint Antal Árpád, továbbá az RMDSZ elnöksége között. Mint az alpolgármester magyarázta, biztos abban is, hogy nemzetközi fórumokon valóban igazságot szolgáltatnak. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet, és ha Romániában nem szolgáltattak igazságot, akkor az említett nemzetközi fórumon megtámadva a határozatot biztosan megszületik az igazságos döntés – mutatott rá Sztakics Éva.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott kedd este: „Az igazság mindennél fontosabb, ezért ezt nem fogjuk ennyiben hagyni”. A megyeszékhely vezetője ugyanakkor ígéri, a további lépésekről igyekeznek mindenkit időben tájékoztatni.
Bencze Melinda |
Székelyhon.ro

Kató Béla a püspöki tisztségről való lemondását ajánlotta fel a közgyűlésnek
A püspök elmondta, felelősnek érzi magát azért, hogy nem engedve a per kezdeményezői zsarolásának, a per elkezdése mellett döntött. A közgyűlés elutasította a lemondást.
Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége az Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlését hívta össze Kolozsváron, Kolozsvár-alsóvárosi Református Egyházközség templomába, a Kétágú templomba. A nyílt közgyűlés napirendjén a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó kollégium épülete kapcsán született bírósági döntés és annak következményeinek megvitatása szerepelt.
Markó Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka a közgyűlés előtt ismertette a Mikó-per részleteit. Elmondta, az épületet a ploiești-i bíróság visszaállamosította, ezzel sérült a tulajdonhoz való alkotmányos jog. „Nagy felelősség hárul ránk, mert a további teendőkről kell döntenünk. Tiltakozni kell az alkotmány és a tulajdonjog megsértése ellen. A tiltakozásunkat meg kell hallania az államfőnek, a kormányfőnek, a nagyvilágnak, hallatni kell hangunkat Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ha kell, békés emberi láncot is alkotunk az iskola körül” - mondta el Markó Gábor.
Pap Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke istentiszteletet tartott, prédikációjába elmondta: azért jöttünk ide, mert arcul csaptak, nem mi vagyunk a tolvajok, nem mi vettük el a másét, minket loptak meg. Jöttünk, mert ismét elvették a hegyeinket. Jöttünk, hogy kiáltsuk, adjátok vissza a hegyeinket. Minket folyamatosan meglopnak, értékeket teremtünk, épületeket építünk, de elveszik tőlünk, más költözik beléjük – mondta Pap Géza. Szerinte ez csak kezdete a visszaállamosítási folyamatnak.
Elmondta, ahogy az egyház nem az egyházi vezetőké, nem a híveké, hanem az Istené, úgy az egyház vagyona is az övé. „A ploiești-i bíróság az Isten vagyonát lopta el - mondta prédikációjában Pap Géza. Mi tudjuk, hogy ennek a harcnak nincs itt vége, az Isten igazsága győzedelmeskedni fog”.
A közgyűlés döntőképességének megállapítása után Markó Gábor a napirendet ismertette: elsőként a kollégium épületének újraállamosításáról és annak következményeiről tárgyalnak, majd indítványokat, javaslatokat fogadnak el, a jegyzőkönyv ismertetése és hitelesítése után bezárják a közgyűlést. Kató Béla felajánlotta a lemondását a püspöki tisztségről
Kató Béla püspök elmondta, a Mikó-per kimenetelével meghalt a demokrácia, Ceaușescu szellemisége tovább él. Beszédében a visszaszolgáltatás visszásságairól beszélt. Elmondta, ezelőtt 12 évvel elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egy "koncepciós bűnügyi per" során elveszik az egyház tulajdonát. Kató Béla elmondta, a per kezdete előtt megzsarolták az egyházat, hogy ha nem mond le tanári lakásokról, akkor a kollégium tulajdonjoga is vita tárgyává lesz.
Pap Géza akkori püspökkel azt a döntést hozta, hogy az egyház nem zsarolható, másrészt annyira nyilvánvaló, hogy a kollégium a református egyházé, hogy nyugodtan állhatnak a per elé.
"A fenyegetés igaz lett, és ezért érzem magam felelősnek az ügy kimeneteléért, ezért meghoztam azt a döntést, hogy felajánlom lemondásomat annak a közgyűlésnek, amely engem két évvel ezelőtt megválasztott" - mondta Kató Béla.
Többen is felszólaltak, kérve a püspököt, hogy "ne tetézze a bajt" és álljon el a lemondási szándékától. A küldöttek névsorát olvassák, akik hangosan szavaznak arról, hogy elfogadják, vagy nem fogadják el a püspök lemondását.
A közgyűlés egyhangúan döntött a püspök lemondásának elutasítása mellett.
Kató Béla a szavazást követően elmondta, a közgyűlés azt kérdezheti, hogy miért volt szükség a lemondásának felajánlására. „Azért, mert háborúba készülünk, és a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte. Ami ezután fog következni, nem csendes, nyugodt várakozásban fog eltelni, lépéseket fogunk tenni” - mondta. Hozzátette, visszautasítja a román állam által fizetett papi illetményt, a congruát, ami nem kis összeg, de nem fogadhatja el. Majd megköszönte a közgyűlésnek, hogy ismét bizalmat szavazott neki.
Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke biztosította az Erdélyi Református Egyházkerületet a támogatásáról.
Antal Árpád: Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz
Sepsiszentgyörgy polgármestere is jelen volt a közgyűlésen, beszédében biztosította a jelenlevőket: számíthatnak Sepsiszentgyörgyre, az önkormányzatra, a polgármesterre.
A Székely Mikó Kollégium véndiákjaként mondta el, régi iskolájában azt tanulta, hogy lopott holmit nem szabad elfogadni, így nem fogadhatja el Sepsiszentgyörgy önkormányzata sem a tulajdonába átkerülő kollégiumot, hiszen tudja róla, hogy az lopott.
Kijelentette, Románia nem jogállam, hiszen szerinte ebben az országban az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja, hanem egy olyan rendszert szolgál ki, amely az erdélyi magyarok ellen van. "Újra kell értékelnünk a viszonyulásunkat a román államhoz. Lehetünk-e lojálisak egy olyan államhoz, amely 25 évvel a forradalom után kifosztja és másodrendű állampolgárként kezeli a magyarságot. Ki kell mondani, hogy a magyar államnak is újra kellene értékelnie a román-magyar államközi megállapodást. Közel száz év alatt a román adminisztráció több gondot okozott nekünk, magyaroknak, mint amennyit megoldott" - fogalmazott a polgármester.
A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely szerint semmilyen körülmények között nem mondanak le a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumról, sem az egyház egyéb ingatlanjáról, levéltárairól, továbbá ragaszkodnak az egyház autonómiájához. Egyforma bánásmódot követelnek minden romániai egyház számára, és követelik, hogy Románia tegyen eleget a restitúciós vállalásainak, biztosítsa a tulajdonhoz való jogot.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Nyilatkozat az Illyés Gyula Református Könyvesbolt elidegenítése tárgyában
A demokráciában mindenkinek szíve joga olyan eszméket hirdetni, és olyan könyvesboltot működtetni, amilyent akar, hogyha ez törvénybe nem ütközik. Ennek értelmében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt újranyitása, illetve befektetői csoportja és üzemeltetői ellenében elvi kifogásunk nem lehet.
Az ügynek azonban van egy erkölcsi és egy politikai dimenziója. Saját politikai pályafutására vonatkozóan hiába mondja ugyanis Markó Béla költő, hogy „az irodalom erős, hiszen még a politikát is képes legyőzni”. Bizony-bizony „a politika” nemcsak a jobb sorsra érdemes alanyi költőt győzte le, hanem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt esetében Anyaszentegyházunkon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen is fényes, illetve megszégyenítő győzelmet aratott.
Nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Victor Ponta, illetve a pártjaikat kiszolgáló szellemi holdudvaruk és médiabirodalmuk is „törvényesen” működik. „Demokratikus joguk” szembehazudni nemzetüket, manipulálni jóhiszemű választóikat és tönkretenni országaikat – sőt ezért még fölös támogatásban is részesülni idegen országokból.
Markó Bélának és epigonjainak is „törvény” biztosította lehetősége neptuni módra, titkos paktumok révén kiárusítani a magyar jövőt, MSZP-módjára koalícióra lépni Victor Ponta utódkommunista bűnszövetkezetével, vagy Gyurcsányékkal szövetkezve zátonyra futtatni az erdélyi magyar önrendelkezést és Magyarországról érkező „politikai ciánszennyeződést” kiáltani Orbán Viktor nemzetpolitikájára.
A mi konkrét esetünkben pedig: kicsoda vitathatná el a volt RMDSZ-elnök vezette Kós Károly Akadémia Alapítvány, valamint a Szabó Vilmos MSZP-politikus elnökölte Táncsics Alapítvány azon jogát, hogy 2013-ban megállapodást kössenek egymással – egyebek mellett – a nagyváradi Riport Kiadó és az Erdélyi Riport támogatására, melyek szerves módon beilleszkednek a bihari RMDSZ-nek abba az intézményi és médiabirodalmába, melyhez a Várad című folyóirat és az irodalmi Törzsasztal is tartoznak?
Következésképpen nem a „jogokkal” és a „törvényességgel”, s még csak nem is a „demokratikus pluralizmussal” van nekünk bajunk, hanem csupán azzal, amire ezeket a demokratikus értékeket a nevezettek felhasználják, illetve azzal, hogy miként élnek vissza velük.
„Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a közmondás. Lássuk csak, hogy Szűcs Lászlónak, Szabó Ödönnek és a váradi „Mecénásoknak” kik is a „barátai”. Néhányat már említettünk közülük. A felsorolás többi tagja is ismert: Demszky Gábor, Kuncze Gábor, Aczél Endre, Nyakó István, Ujhelyi István – hogy csak a leghírhedtebbeket említsük. Ezek azok a nemzet- és egyházidegen balliberális közszereplők, akik az elmúlt huszonöt esztendőben – kisebb vagy nagyobb mértékben – egész tevékenységükkel vezető szerepet játszottak a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás tévútra vitelében.
A cinkos magyarhoni és erdélyi – váradi – összefonódások botrányosan beszédes esete az Érmindszentről eltérített és Nagyváradon felépített ún. Ady-központ esete, mely a Kiss Sándor „mecénási” érdekkörének tulajdoníthatóan, nem kevésbé pedig Szabó Vilmos hathatós közreműködésének betudhatóan a 320 millió forintnyi állami támogatást a mintegy 80 millió forintot érő Léda-házra konvertálta.
Ugyanez a Szabó Vilmos az a „párttitkár”, aki annak idején a magyar utódkommunisták megbízásából az Erdélyi Riportot is létrehívta, és alapítványi megállapodásuknak megfelelően feltehetőleg azóta is pénzeli. A magyarországi „norvég alap” ilyenképpen alapította meg „másként gondolkodó”, városunkban különleges mohósággal teret hódító szócsövét a nevezett érdekcsoportban. Az Illyés-könyvesbolt kezükre való átjátszása által végtére ezeknek a „jómadaraknak” lett elvtelen „barátja” és kiszolgálója a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége.
A 6. Könyvmaratonnal, Markó Bélával és a Törzsasztallal indító könyvesbolt ilyenképpen válhat a névadó költő, valamint a tulajdonos Református Egyház szellemiségének tagadásává és a határok fölötti nemzetegyesítés politikai ellenzékének – nagyváradi – felvonulási területévé. Az pedig már csupán puszta legitimációs kérdésnek számít, hogy a nevezett balliberális politikai és ideológiai erőcsoport nem csekély alkati perverzitással éppenséggel Ady Endre, Kós Károly és Illyés Gyula nevével, szentségtelen módon pedig ráadásul a Református Egyházzal próbálja igazolni és hitelesíttetni önmagát.
Az Illyés Gyula Református Könyvesbolt alapító püspökeként ezúton emelem fel szavam az ellen, hogy az az alapító Illyés Közalapítvány szándékaival, valamint a névadó szellemiségével ellentétes rendeltetést töltsön be. A könyvesbolt ilyetén elidegenítését netalán még a benne árusított jó minőségű irodalmi termékek sem igazolhatják.
Strasbourg, 2014. november 26.
Tőkés László, a KREK előző püspöke
Tisztelt Szerkesztőség!
Személyesen érintettként, illetve az általam vezetett intézmény, a Várad kulturális folyóirat részéről szeretnék az alábbiakban néhány pontosítást tenni Tőkés László EP-képviselő november 26-ai keltezésű Nyilatkozata kapcsán.
1. Évek óta aggodalommal figyeltem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt lassú agóniáját, ami végül júliusi bezárásához vezetett. Alapító püspökeként mit tett Tőkés László azért, hogy a sok esztendeje árut és vásárlót vesztett kereskedés ne zárjon be? Miért nem adott ki aggódó Nyilatkozatot, amikor lakat került a bolt ajtajára? Az Illyés Közalapítvány eredeti szándéka nem az volt, hogy könyvekhez jussanak a nagyváradi olvasók?
2. Fő bűnöm, hogy az üzlet bezárását követően én javasoltam több ismerősömnek is, hogy próbálják megmenteni az üzletet. Sajnos sem alulírott, sem a Riport kiadó, sem a Várad folyóirat nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy egy ilyen befektetésre gondolhasson. Ugyan nem tartozik a tárgyhoz, de a Tőkés László által említett Táncsics Alapítvány ez évben ugyanannyi támogatást nyújtott az Erdélyi Riportnak, mint Tőkés Lászlónak. Nulla forintot.
3. A bolt nevének megtartása az ingatlan tulajdonosának kérése volt, magam váradi kötődésű írót javasoltam, Tabéry Géza, esetleg egy holnapos költő nevét. Az Illyés Gyula névvel részben az íróról elnevezett egykori alapítvány iránti tisztelgés is kifejeződött.
4. A Riport Kiadónak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben.
5. A Várad kulturális folyóiratnak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. Kiadványainkat a törvényes rendelkezéseknek megfelelően forgalmazzák, rendezvényeink után terembért fizettünk.
6. A könyvesbolt nyitása előtt vagy után semmiféle formális vagy informális egyeztetés magyarországi vagy romániai politikai szervezettel, politikussal nem történt. A bolt kizárólag magánemberek beruházása, kockázatvállalása, semmilyen politikai, alapítványi stb. támogatás nincs mögötte.
7. A Várad folyóirat novemberi rendezvényei az Illyés Gyula Könyvesboltban – mind a Törzsasztal, mind a Könyvmaraton – pártsemleges, politikamentes irodalmi programok voltak, erről a tőlünk független tudósítások révén is meggyőződhet az EP-képviselő úr. Talán még büszke is lehetne arra, hogy egy harminc nyelvre lefordított, nemzetközi hírű, erdélyi származású író járt az irodája közvetlen közelében.
8. Soha nem titkoltam, ma is vállalom, baloldali nézeteket vallok, ami részemről nem jelent semmiféle közvetlen pártkötődést. Cikkeimet saját meggyőződésem alapján írom, lapszerkesztői munkámban nem szorulok külső segítségre. Egyetlen magyarországi politikus sem tartozik a baráti körömhöz.
Szűcs László
„jómadár”, a Várad kulturális folyóirat igazgatója
Nagyvárad, 2014. november 27.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hol is kell döngetni?
Ünnep után sok a mosatlan. A csujogatásokat feledni kell, enni adni az állatoknak a csűrdöngölők után. Csujogatás volt a románok táborában bőven, ünnepelték azt az ötletet, hogy meg akarván segíteni az antant hatalmakat, hát felvállalták Erdély, a Bánság sorsát, hogy azóta is abból koldulunk.
Mi, akik még a szülőföld felszínén vagyunk, szombaton nagygyűlésre seregeltünk szépen, hogy figyelmeztetnénk a román fejeket az 1918-as gyulafehérvári ígéreteikre, melyekből egy szálat sem tartottak be. Most azon tűnődöm, miért is vagyunk ilyen naivak mi ezzel az elvárással, hiszen a román kormánykörök 1877 óta el eddig még minden szövetségesüket hátba támadták! Nekünk nem az ígéreteiket, hanem az érvényes nemzetközi jogokat kell, kellene számon kérnünk, de azt nagyon sürgősen. Trianon diktátumot komponált Magyarország ellen, földarabolta stb. Ez már közhely. Ám hol van az az ügyvéd, aki a trianoni ígéreteket kérné számon? Miért nem vonatkozik a nemzetközi jog a románokra? Mert itt van a döglött kutya elásva!
Emlékeztetnék tisztelettel arra is, miféle taknyoska kormány volt Károlyi Mihályé 1918-ban, milyen a – figyeljük a nevek hangzását –Simonyi-Semadam Sándoré 1920-ban, mely kormányfő küldte a békeszerződés aláírására Drasche-Lázár Alfrédot és Benard Ágostont. Egyikük sem Vereckén jött be Árpádékkal… A magyar küldöttségből Teleki Pált, Bethlen Istvánt, nagyszerű politikusainkat házi őrizetbe zárták az antant urak a párizsi szállodában, ki sem engedték, míg alá nem írta az említett két jelentéktelen úr a parancsolatot. Károlyiról annyit még, amit Sigmund Freud világhírű kortárs pszichológus mondott akkor: „a magyaroknak sok okos grófjuk van, de pont a legbutábbat kellett miniszterelnöki székbe választaniuk?”
Nos, ilyen körülmények között kapták kézhez az országnyi területet sok nemzetiséggel együtt a románok. És mi elvárjuk 94 év után is az ígéreteik betartását. Nekünk minden hétfőn Strasbourgban, Brüsszelben kellene döngetnünk kaput s falat, követelnünk a nemzetközi jog megtelepítését Bukarestben, Kolozsváron, Szépkenyerűszentmártonban.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Diverziót diverzió követ, avagy ebharapást kutyaszőrével…
Látszólag méltányosan kívánja megoldani a Bob utcai iskola sorsát a kolozsvári önkormányzat. Ugyanis a már jóideje esedékes épület-visszaszolgáltatás (jogilag) kényszerű bekövetkeztével, a sorozatos és megszokott tiltakozások ellenére és a római katolikus egyház határozott kérésére az iskolát át kell adni jogos tulajdonosának, egyben a városnak gondoskodnia kell a román iskola elhelyezéséről.
A hosszú huzavona után nyugvópontra jut(hat)na egy feszültséget okozó kérdés. És, tegyük hozzá, a feszültséget nem mi gerjesztjük, hanem azok, akik nem tudnak beletörődni abba, hogy az egykori tulajdonosok visszakapják az őket jogosan megillető ingatlanaikat, amelyeket a kommunista rendszer önkényesen elvett egyik napról a másikra Romániában. Amit egykor egy tollvonással vettek el, ma sok-sok évi pereskedés, idegölő és elkeseredett harc nyomán kerül(het) végre vissza egykori tulajdonosához.
Csakhogy ami elvész a réven, visszaszerezhető a vámon! Az az épület, ahová a Bob utcai iskolát kívánják beköltöztetni (de csak azért, mert nem rakták rendbe az eredetileg kiszemelt és a várost ma csúfító, elhanyagolt Unió utcai műemlék épületet), a Deák Ferenc utca 16. szám alatt található épület szintén egykor magyar tulajdonú, ezidáig vissza nem szolgáltatott ingatlan. Ez a több évtizede jogtalanul bitorolt épület a Kolozsvári Casino közadakozásból felépített székháza. A név egyáltalán nem egykori kártyabarlangot takar, hanem egy olyan angol típusú klubot, ahol az egykori erdélyi magyar társadalom vezetőrétegének tagjai társalogtak, szórakoztak, művelődtek. Az 1833-ban alapított, majd napjainkban újra jogutódként bejegyzett, legrégebbi erdélyi magyar civil szervezet székháza, amelyet „mágnáskaszinó” néven is ismertek, az erdélyi nemesek klubja volt, komoly könyvtárral, értékes festményekkel és pezsgő élettel, amíg ezt hagyták, azaz 1946-ig.
Akkor kitűnő taktikai érzékkel a forrongó „demokratikus” légkörben a Magyar Népi Szövetség kezelésébe adták, és ők is használták ennek a szervezetnek a megszüntetéséig. Tehát magyart a magyarral játszottak ki a szokásos és lelkesen lihegő osztályharcos szellemben és fifikával. A Kolozsvári Casino épületét, amelyet a város egykori és későbbi vezetősége átengedett használatra a szakszervezeteknek, az újra bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egylet megpróbálta bírósági úton visszaszerezni, a legfelső bíróságig elmenően. Mindhiába! A peranyagot elküldtük Strasbourgba, és azóta „Godot-ra várunk”... „Levél se jön ...” – közben a beültetett szakszervezet vagy a városvezetés számos más szervezetnek és álszervezetnek (kb. húsznak!) tovább- vagy kiadta az épület helyiségeit – mindenki másnak, csak nem a jogosult visszaigénylőknek.
Most pedig újra szövik a gubancossá vált hálót, és újabb konfliktushelyzetet hoznak létre, hogy legyen majd mit kibogozni évtizedeken át. Ugyanis ha egyszer a Kolozsvári Casino mégis visszakapná egykori székházát, akkor elkezdődhet az újabb csata, hogy az eltulajdonított és vissza nem szolgáltatott épület új bérlője hogyan és mikor adja majd át az egykori tulajdonosnak az épületet. (A telek egy részét, szintén régebben, már el is adták egy szemfüles és jó kapcsolatokkal rendelkező vállakozónak.)
Egyetlen egy tisztességes elöljáróról volt tudomásom Romániában, aki önzetlenül és a legőszintébb igazságérzettől hajtva visszaszolgáltatta eredeti tulajdonosaiknak a birtokában lévő javakat – és ez becsületére váljék! –, aki pedig Corneanu temesvári ortodox püspök volt, aki visszaadta a görögkatolikusoknak mindazt, amit az ortodox egyház 1948-ban eltulajdonított (kommunista állami segédlettel). A kolozsvári önkormányzat nem tudna egy Corneanuéhoz hasonló precedenst teremteni? Ha nem magyart a magyarral, akkor magyart a románnal ugrasztanak össze újra, miként eddig is! Ki szervezi ezt meg ilyen jól, az ország/főváros mely sarkából?  Kik azok, akik ma sem tudják elismerni a magántulajdon szentségét? Még mindig ők intézik az ország ügyeit? Ők a Nyugat partnerei? Mire számít tőlük a Nyugat? Sápra, avagy ki tudja mire másra? És huszonöt év „demokrácia” (?!) után mi, magyarok és nem magyarok, mire számíthatunk?
Egykor a magyarságra a virtus volt a jellemző. Hol van az a magyar és hol az a virtus? Nem egy-egy megszállott vagy egy szűk kis csoport feladata visszaszerezni és megőrizni azt, ami jogos tulajdon, hanem egy közösségé. Ha végignézünk a lerongyolódott, de mindenképpen lemaradt/elhagyott erdélyi magyarságon, feltesszük a jogos kérdést: mi lett volna e 25 év első számú és felvállalt feladata?
[Vekov Károly történész, volt parlamenti képviselő]
itthon.ma

Sógor Csaba az EP-ben: Romániában visszafordult a restitúció folyamata
Megfelel-e Románia a jogállamiság kritériumának, amely az EU-csatlakozás egyik feltétele volt? – tette fel a kérdést Sógor Csaba az Európai Parlament decemberi strasbourgi ülésén, ahol arról tájékoztatta az EP-képviselőket, hogy Romániában nemcsak megtorpant, hanem visszafordult a kommunista rendszer által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamata.
Az RMDSZ-es képviselő a hétfő délutáni plenáris ülésen elmondta: nemrégiben jogerős döntés született azzal kapcsolatban, hogy egy előzetesen a református egyház tulajdonába visszakerült iskolaépület restitúcióját érvénytelenítik, azaz gyakorlatilag visszaállamosítják.
- Az ügy azért is kényes, mert a bíróság saját törvényértelmezése miatt kerülhetett rá sor, ami veszélybe sodorja az egész kárpótlási folyamatot. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy Románia az uniós csatlakozáskor vállalta a teljes restitúciót, a vonatkozó törvények meg is születtek, ám a bíróságok jogértelmezése az egész folyamatot visszafordíthatja – mutatott rá Sógor Csaba, aki azt is hangsúlyozta, hogy a döntés azért is felháborító, mivel az eljárás keretében a kötelességüket végző hivatalnokok bűnösségét állapították meg.
„Olyan embereket ítéltek el, akik jóhiszeműen hajtották végre a törvényt nem egy, hanem több ezer visszaszolgáltatási kérelem esetén. A döntés komoly kételyeket ébreszt bennem, hogy Románia megfelel-e a jogállamiság kritériumának, amelyik az EU-csatlakozás egyik feltétele volt” – fogalmazott az erdélyi képviselő.
Közlemény
Erdély.ma

Újjáalakult a kisebbségügyi munkacsoport az EP-ben
Újjáalakult csütörtökön Strasbourgban az Európai Parlament (EP) kisebbségügyi munkacsoportja.
A testület a közlemény szerint az uniós parlament egyik legrégibb és legaktívabb munkacsoportja, létrejöttét pedig Gál Kinga fideszes képviselő kezdeményezte. Ahogy az előző két mandátumban, a munkacsoport fő célja továbbra is a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek problémáinak napirenden tartása nemzetközi szinten, hiszen ez az egyetlen olyan fórum az Európai Unióban, ahol ezen közösségek érdekérvényesítése megjeleníthető.
Az EP-zsargonban intergroupnak nevezett munkacsoport a téma iránt érdeklődő és aktívan tenni kívánó képviselőkből áll az EP különböző politikai frakcióiból. Gál Kinga mellett egy liberális és egy zöldpárti képviselő lett a testület társelnöke. A kisebbségi munkacsoportban továbbra is erős a magyar néppárti jelenlét, hiszen a határon túli magyar közösségek képviselői – Sógor Csaba és Winkler Gyula is – mind tagjai lettek annak – közölte Gál Kinga.
"Kiemelném, hogy ez a fórum komoly lehetőségeket rejt magában a határon túli magyar kisebbségeket illetően, hiszen itt uniós szinten lehet felvetni problémáikat, a legégetőbb kérdéseket, konkrét eseteket vagy jogsértéseket" – mondta a fideszes képviselő.
Népújság (Marosvásárhely)