"Lefejeznék az erdélyi magyar érdekképviseletet"
A kisebbségvédelmi politika ellenzői most már az igazságszolgáltatás segítségével próbálnak fellépni a magyarság érdekképviselete ellen, és ezt politikai eszközökkel kivédeni nem lehet – állapította meg Kelemen Hunor az újságírókkal tartott sajtóreggelijén, melyen a maszol.ro munkatársa több kérdést is feltett.
 „Hihetetlenül veszélyesnek” tartja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vizsgálódását az SZKT legutóbbi ülésén elhangzottak miatt. „Ma még beláthatatlan, hogy ez milyen következményekkel jár” – fogalmazott a politikus az újságírókkal tartott kolozsvári sajtóreggelin.
Kelemen megköszönte az Active Watch nevű román civil szervezetnek, hogy „hihetetlenül gyorsan és korrekten” felhívta a hazai sajtó figyelmét: ebben az ügyben veszélyes manipulációs kísérlet történik, mert az ügyészség olyan kijelentések miatt indított eljárást, amelyek nem, vagy nem úgy hangzottak el Marosvásárhelyen, ahogyan a médiában megjelent.
Téves sajtóinformációkra alapoznak
A szövetségi elnök példátlannak nevezte, hogy a DIICOT politikai nyilatkozatok ellen eljárást indítson, és ezt olyan sajtóinformációkra alapozza, amelyeknek nincs sok közük a valósághoz. „A sajtó találgatott, hogy vajon melyik nyilatkozat keltette fel az ügyészek figyelmét, és a legtöbben Antal Árpádéra tippeltek. Nem tudjuk, hogy ez így van-e, mert a DIICOT személy nem nevezett meg” – tette hozzá.
Emlékeztetett arra, hogy a sepsiszentgyörgyi polgármester nyilatkozata nem úgy hangzott el, ahogy a sajtóban megjelent. „Aggódva, nem pedig fenyegetően jelentette ki: reméli, senkinek nem érdeke, hogy olyan helyzetet teremtsen, ami az 1990-es marosvásárhelyi események megismétléséhez vezessen” – magyarázta.
Kelemen szerint elképzelhető, hogy az ő beszéde is felkelthette a DIICOT figyelmét, ugyanis az Ezüstfenyő-díjak átadásakor a szülőföld visszafoglalásáról beszélt. „Ezt ismét csak rosszul fordították, a sajtó pedig úgy értelmezte, hogy hadat üzentünk román államnak. Persze, ez a mi hibánk is, mert a mostani SZKT-ülésen nem a megszokott szinkrontolmács fordított” – jegyezte meg.
A terrorizmus bélyege
A politikus szerint, ha a DIICOT nem állítja le az eljárást ebben az ügyben, annak az lesz a legsúlyosabb következménye, hogy a terrorizmus bélyegét rányomják az RMDSZ-re. „Akinek a homlokára a terrorizmus bélyegét a mai világban ráütik, az végérvényesen, vagy legalábbis hosszú évekig szalonképtelen marad mindenhol” – tette hozzá.
Fontosnak nevezte leszögezni, hogy az RMDSZ-nek és politikusainak semmi köze a terrorizmushoz. Szerinte, ha a szövetség terrorizmusgyanús szervezet látszatát kelti, akkor azoknak a céljait szolgálja, akik lefejeznék az erdélyi magyar érdekképviseletet. „Attól félek, ebben az esetben, akárcsak a Mikó-ügyben, az igazságszolgáltatás eszközeit használják a közösség ellen. A Székely Mikó kollégium épületének visszaállamosítására kitalálhattak egy olyan forgatókönyvet, amelyhez csak ürügyet kellett keresni, hogy elindíthassák” – vélekedett.
Kelemen Hunor bejelentette, hogy folytatódik a székelyföldi autonómiatervezet közvitája. Elmondta: fontos, építő jellegű kiegészítő javaslatok érkeztek a tervezethez, ezeket januárban kívánják összegezni, hogy beépíthessék a dokumentumba. Megjegyezte, januárban kíván azzal is foglalkozni, hogy vállaljon-e újabb elnökjelöltséget az RMDSZ áprilisban tartandó tisztújító kongresszusán (Forrás: MTI).
Kelemen szerint éppen azért nagyon veszélyes az igazságszolgáltatás eszköze, mert ez ellen politikai úton nem lehet védekezni. „Legfennebb a közvélemény korrekt tájékoztatásával lehet védekezni ilyesmi ellen. Azt akarom hinni, hogy amikor ilyesmikről van szó, mégis csak az igazság és a tények fognak győzedelmeskedni” – jelentette ki.
Tájékoztatása szerint az ügyészség mindeddig semmilyen információt nem kért az RMDSZ-től az SZKT-ülésen elhangzottakkal kapcsolatban. „Ez nem jelenti azt, hogy a DIICOT-nek nincs meg az ülés hangfelvétele és az eljárás nincs folyamatban” – magyarázta. Megjegyezte: ez több, mint bármi, ami eddig az RMDSZ ellen történt, és nem tekinti véletlennek.
Miért nem véletlen?
A maszol.ro munkatársának kérdésére, miért nem tekinti véletlennek a DIICOT eljárását, a politikus kijelentette: „Nyilvánosan néhányszor már elmondtam: az a konklúzióm kezd kikerekedni, hogy a kisebbségvédelmi politika ellenzői más eszközöket és módszereket keresnek ellenünk. Az igazságszolgáltatás intézményeinek, beleértve az ügyészséget, megfelelő útnak látszik számukra. Ilyen módszer terrorista szervezetnek beállítani az RMDSZ-t, amely 25 éve parlamenti eszközökkel küzd a magyar közösség jogaiért” – fogalmazott.
Arra az újságírói kérdésre, ki vagy kik állnak az RMDSZ lejárató kísérletek mögött, Kelemen azt válaszolta: nem akar erről spekulálni, ezt inkább az elemzőkre, újságírókra bízná. Szerinte egyébként ezt nem nagyon nehéz kikövetkeztetni. „Huszonöt éve folyamatosan voltak ilyen kísérletek” – jegyezte meg.
Kelemen Hunor tévesnek tartotta Victor Ponta miniszterelnök korábbi megállapítását, mely szerint azért kell kormányon tartani az RMDSZ-t, mert így előzhető meg a magyar közösség radikalizálódása. A Székelyföld területi autonómiáját kezdeményező, kormányzati pozícióból benyújtott törvénytervezetet tartotta a legjobb bizonyítéknak arra, hogy a kormányzást nem lehet a magyarság féken tartása eszközének tekinteni. Elmondta, hogy a szövetség továbbra is a parlamenti politizálás eszközeivel kíván élni, és nincs különbség a szövetség kormányzati és ellenzéki hangvétele között. (Forrás: MTI)
A maszol.ro munkatársának arra a kérdésére, hogy összefüggnek-e ezek a kísérletek az RMDSZ kormányból való kilépésével, a szövetségi elnök azt mondta: erre nem tud egyértelmű igennel válaszolni. „Valóban felgyorsultak az események az ellenzékbe vonulásunk bejelentése után. De ezt úgy is lehet értelmezni, hogy azt a bizonyos gombot nem politikusok nyomják meg, hanem a rendszer most gondolta úgy, hogy most lehet az RMDSZ ellen lépni. Nincs nekem erre bizonyítékom” – jelentette ki.
Lapunk felvetésére a szövetségi elnök Vadim Tudornál és Gheorghe Funarnál is veszélyesebbnek nevezte Bogdan Diaconu képviselő RMDSZ-elleni feljelentéseit. „Azért veszélyesebb, mert keveset nyilatkozik, többet ír, és jogászként, ügyvédként dolgozik” – magyarázta.
Ki vonja felelősségre az ügyészeket?
Arra az újságírói kérdésre, hogy miért nincs megteremtve a törvényes kerete a bizonyítékok hiányában eljárásokat indító ügyészeknek, Kelemen Hunor felidézte: az RMDSZ tett egy jogszabály-módosítási próbálkozást az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvénykönyvek parlamenti vitája során, de ez a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) ellenállásába ütközött, a parlament pedig a CSM-nek engedett. Utalt arra is, hogy a törvényhozó testület a közvélemény hatására engedett, mert a társadalom másképp ítéli meg az igazságszolgáltatás működését.
„Két képviselőtársam, Máthé András és Márton Árpád a törvénymódosítást folyamatosan szorgalmazta. A bírák azonban ezt politikai nyomásnak értelmezték, és arra hivatkoztak, hogy ők elmozdíthatatlanok, sérthetetlenek, ezért ilyen típusú felelősségre vonást nem fogadnak el” – mondta Kelemen. Emlékeztetett arra, hogy a román államot már eddig hatalmas összegű kártérítésekre kötelezte az Európai Emberjogi Bíróság téves bírósági ítéletek miatt.
Az utóbbi évek kreált ügyei
A szövetségi elnök elmondta, az RMDSZ tájékoztatta az Európai Unió tagállamai és az Egyesült Államok nagykövetségét is a Mikó-ügyről, illetve a Markó Attila képviselő ellen zajló újabb eljárásról. Megismételte: nincsenek politikai eszközeik ennek a kérdésnek a rendezésére. Az egyetlen jogi eszköz pedig az Európai Emberjogi Bíróság, és az egyházak már készülnek is keresetet benyújtani Strasbourgban.
Kérdésre válaszolva a Nagy Zsolt elleni pert (melyben január 5-én születik ítélet) is olyan eljárásnak nevezte, amelyet az RMDSZ-nek nincs lehetősége politikai eszközökkel megakadályozni. „Ez is egy DIICOT által kezdeményezett ügy, amely ráadásul eredetileg hazaárulásnak indult. De valójában nincs ügy, nem tudják bizonyítani, hogy Nagy Zsolt bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. Ez az ötvenes évek politikai pereihez hasonló eljárás” – fogalmazott a politikus. Hozzátette, az „utolsó pillanatban is” abban reménykedik, hogy a volt RMDSZ-es minisztert felmenti a bíróság.
Kelemen hasonlóságot vélt felfedezni a Nagy Zsolt elleni, illetve az RMDSZ ellen zajló DIICOT-eljárás között. „Ezt is, azt is meg lehetett kreálni. Ha nincs ügy, fel lehet építeni. El lehet jutni odáig, hogy elítéljenek egy kreált ügy miatt valakit” – jelentette ki. A politikus megemlítette Varga Gábor volt OSIM-elnök ügyét is, aki szerinte egy volt munkatársa politikai bosszújának áldozata lett. „De Varga Gáboron is csak annyit tudtunk segíteni, hogy hozzájárultunk az ítéletben megszabott kártérítés kifizetéséhez” – tette hozzá.
A maszol.ro munkatársának kérdésére Kelemen Hunor elmondta: jómaga nem látta a Markó Attila elleni letartóztatási kérelmet, amelyet a parlament jóváhagyott, de akik látták, azt mondják, hogy az ügyészek bizonyítékok hiányában kérték a képviselő vizsgálati fogságba helyezését. Emlékeztetett arra, hogy időközben Markó Attila is megkapta a dossziét, s kiderült, hogy az  aláírása nem is szerepel annak a kárpótlási döntésnek a jegyzőkönyvében, amely miatt eljárás indult ellene.
„Markó Attila korábban csak abban volt biztos, hogy nem volt ott azon az ominózus bizottsági ülésen, amelyen a kárpótlásról döntés született. De abban nem, hogy esetleg nem hamisították-e oda az aláírását vagy íratták utólag alá vele a jegyzőkönyvet. Ez nem történt meg, és ez is szerintem az oka annak, hogy nem emeltek vádat ellene” – magyarázta.
Bárkit letartóztathatnak
Arra a felvetésünkre, hogy ezek szerint ma, Romániában bizonyítékok nélkül is bárkit letartóztathatnak, Kelemen visszakérdezett: „Persze, hogy lehet, ez eddig nem tudta?” Nagy problémának nevezte, hogy az ügyészek ma már úgy érzik Romániában, bármit megtehetnek, és ennek a társadalom nagy többsége tapsol. Megjegyezte: őt magát is felháborította az ebben a kárpótlási ügyben elkövetett hatalmas méretű csalás, de szerinte az ügyészek Markó Attila gyanúsításával „bokrostól lőtték ki a nyulat”.
Cs. P. T.
maszol.ro

Félresöpört autonómia (Strasbourgi napirenden Székelyföld)
Nem döntött az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyében, visszautalták az állandó bizottságnak. Így sikernek nehezen nevezhető a háromszéki önkormányzati vezetők strasbourgi útja, ám a monitoringbizottság elutasítását mégsem tekintik kudarcnak, bő egy órán keresztül Székelyföld volt a téma, és a jövőben lehet hozadéka, hogy a jelenlevők ízelítőt kaptak az erdélyi magyarság gondjaiból – véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki póttagként volt jelen a tegnapi ülésen.
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusába minden Európa tanácsi tagállam delegál képviselőket, Románia tíz taggal van jelen a testületben, az erdélyi magyarságot egyedül Klárik Attila háromszéki megyei tanácstag képviseli, az ő feladata volt megindokolni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezését. Az SZNT más nemzetközi fórumok mellett ezt a testületet is megkereste, tudomásukra hozta, hogy eddig ötven székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is, de azt is, hogy a román kormányt képviselő prefektúrák megtámadták ezeket a határozatokat, és jelentős részüket a bíróságok már érvénytelenítették. Az SZNT beadványában szerepel az erdélyi magyarság aggodalma Románia tervezett közigazgatási átszervezése miatt.
A kongresszus több halasztás után tegnap strasbourgi ülésén tűzte napirendre a kérdést. Antal Árpád a Háromszéknek elmondta, a bizottság elnöke előbb ódzkodott, de végül belement, hogy póttagként ő is részt vegyen az ülésen felszólalási jog nélkül, és hosszas meggyőző munkára volt szükség, hogy beengedjék a terembe Tamás Sándor tanácselnököt, aki így az asszisztensek közül követhette a vitát. Biró Zsoltnak, az MPP elnökének már nem volt ilyen szerencséje.
A két és egynegyed órás ülésnek tizenkét napirendi pontja volt, és végül jó órát foglalkoztak az erdélyi magyarság ügyével, melyet „kényes kérdésként” minősített a bizottság svájci elnöke, Philippe Receveur. Klárik Attilának tíz perc állt rendelkezésére, és elmondta, három megye negyvennyolc önkormányzatának és ezzel csaknem 335 ezer lakónak az üzenetét tolmácsolja. „Hiba lenne félresöpörni az önkormányzatok autonómiakiáltványait csak azért, mert a prefektusok vagy a romániai bíróságok szerint netán jogilag valami sántít” – hívta fel a kongresszustagok figyelmét. Kitért arra is, politikai konszenzus van a magyarság politikai szervezetei között, hogy a román kormány által tervezett régiósítás jelentős veszélyeket hordoz a magyarság számára, meggyőződésük, Bukarest célja olyan régiókat kialakítani, melyek egyikében sincs magyar többség. Arra kérte a monitoringbizottságot, kísérje figyelemmel a folyamatot, és emeljen szót, ha beigazolódnak ezek a félelmek. Ugyanakkor meghívta a testületet, 2016-os első negyedévi ülését tartsa Sepsiszentgyörgyön.
A román delegációt vezető Ludmila Sfirloaga Prahova megyei önkormányzati képviselő szintén tízperces válaszában elsősorban azt emelte ki, hogy a székelyföldi önkormányzatok határozatai egy etnikai alapú területi autonómia létrehozatalát kérik, ez pedig ellentmond Románia alkotmányának. Ugyanakkor kitért arra is, a régiósítás nem az önkormányzatok, hanem a kormány hatáskörébe tartozik. Hosszan és részletesen idézte Liviu Dragnea miniszter tavaly e kérdésben írt válaszlevelét. A két felszólalás után jó páran hozzászóltak a vitához, többségük úgy ítélte meg, a kérdés nem tartozik a bizottság hatáskörébe, Románia belügyéről van szó, melyet itteni párbeszéddel kell megoldani. „Többen is tanácsolták, hogy amikor megfogalmazzuk törekvéseinket, ne területi autonómiáról, hanem a különleges státusú régiókról beszéljünk, mert az autonómia máshol is érzékeny téma” – magyarázta Antal Árpád. Néhány hozzászólás mögött egyértelműen tetten érhető volt a román lobbi, az SZNT kérése mellett csak a magyarországi Magyar Anna Fideszes képviselő érvelt. A vitát végül az ülésvezető zárta le, egyértelműen kimondta, nem tartozik hatáskörükbe a kérdés, jövőben az ET úgyis monitorozza, hogy Románia miképpen teljesítette vállalásait, és akkor majd odafigyelnek erre a vetületre is – mondta el Antal Árpád. Kifejtette, egyértelmű siker az lett volna, ha a bizottság kijelöl egy raportőrt, és elindítják Románia monitorozását ez ügyben, ám elégedettek lettek volna akkor is, ha most ugyan nem születik döntés, de tartanak egy kihelyezett ülést Sepsiszentgyörgyön.
„Kudarcnak így sem nevezném azt, ami történt, ott voltunk, beszéltünk Székelyföldről, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy elkészítünk egy árnyékjelentést és egy fehér könyvet az erdélyi magyarság helyzetéről, ezeket bemutatjuk jövőben a Romániát monitorizáló bizottságnak. Rendkívül nagy munka az alapos dokumentáció összeállítása, de talán meglehet a hozadéka, előrelépést érhetünk el” – fejtette ki Antal Árpád.
Pár nappal az ülés előtt Kelemen Hunor, az RMDSZ és Biró Zsolt, az MPP vezetője írt levelet a kongresszus elnökének, főtitkárának és a monitoringbizottság elnökének. Ebben a romániai régiósítási tervekre és az ukrajnai konfliktusra utalva kijelentették: nem szeretnék, ha a romániai magyar közösség megoldatlan problémái ürügyet szolgáltatnának az Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak a térségben. Egyben azt kezdeményezték, hogy a monitoringbizottság tartsa Sepsiszentgyörgyön a 2016. eleji kihelyezett ülését.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilátás Gyulafehérvárról
A korrupcióellenes ügyészség vizsgálatot indított a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott – nem utolsósorban a gyulafehérvári érsekség hatáskörébe tartozó – javak ügyében.
Ha meglepő módon is, de nem teljesen váratlanul. A történet távolról ered, mégis oly közeli: az egyházi visszaszolgáltatások ügyének különböző szálait kezdte húzogatni a DNA. A restitúciós folyamat felülvizsgálatára azonban nemcsak a DNA-s úthenger megfékezhetetlenségének okán lehetett számítani. A Mikó-perben hozott elmarasztaló ítélet szinte borítékolta a folytatást, s egyelőre csak abban reménykedhetünk, hogy legalább formailag nem találnak rajta fogást az antikorrupciós vizsgálódók.
Az uniós kényszer alatt született romániai restitúciós folyamat legfontosabb vezérelve, hogy csak azt visszaadni, amit már sehogy sem lehet „fogva” tartani. A gyulafehérvári Batthyáneum iskolapéldája annak, ahogy a bukaresti hatalom mindent elkövet az elsősorban kisebbségi egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának késleltetésére vagy megtagadására.
A közvetlenül a rendszerváltás után benyújtott visszaigénylési kérelemre a kormány 2008-ban ugyan egy sürgősségi rendelettel reagált, amelynek zárórendelkezései viszont a döntés elleni fellebbezés lehetőségét is biztosították. Így támadhatta meg a bíróságon a Fehér megyei prefektus a kormányrendeletet, az ügy hosszas pereskedés, valamennyi hazai bírósági szinten elmarasztaló ítélet után a strasbourgi emberjogi bíróságon van. Érdemi tárgyalás még nem volt, de a román államot máris 8 ezer eurónyi késedelmi bírság megfizetésére kötelezték.
Most a DNA vizsgálódik a katolikus javak visszaszolgáltatása ügyében. Az igazásszolgáltatásba vetett hit jegyében nehéz leírni, hogy a stratégia az erdélyi magyarság jogainak újabb semmibevételére utal. A Romániából érkezett jogorvoslati kérelmek özönével Strasbourg képtelen megbirkózni. Így könnyen előfordulhat, hogy a továbbra is csak többéves perspektívában remélhető tényleges igazságtételt okafogyottá változtatják a célzott korrupcióellenes vizsgálatok. Amelyek láttán nehezen szabadulhatunk a megfélemlítési szándék képzetétől.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Közveszélyes autonómiakövetelés?
Az európai értékrenddel összeegyeztethetetlennek, jogsértőnek nevezték az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői a román belügyminisztérium által frissen közzétett, a 2015/2020-as közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia tervezetét, amely a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését.
A tárca honlapján közzétett dokumentum a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említi „a rasszizmust, idegengyűlöletet, szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára".
A belügyminisztériumi tervezet szerint a bűnözés növekedése, a földrajzi térségek közti élet-színvonalbeli különbségek, az esetleges európai vagy regionális gazdasági válságok és a tüntetések elfajulása is veszélyt jelenthet a közbiztonságra.
Katalán politikus üzenete Bukarestnek:
„ez nem Franco”
„Ilyen helyzet Spanyolországban csakis egy antidemokratikus kormányzat alatt – például Franco tábornok autoriter diktatúrája idején – következhetett volna be" – kommentálta szerdán a Krónikának Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője a bukaresti belügyminisztérium tervezetét.
A dokumentumhoz csatolt indoklás szerint a hosszú távú közbiztonsági stratégia a közrendvédelem hatékonyságának növelését célozza olyan körülmények között, amikor az Európai Unión belüli utazási szabadság új lehetőségeket nyitott a bűnözők számára, és Románia közelében megsokszorozódtak az instabil térségek.
A közbiztonsági stratégiát – a közvitát követően – a kormány elé terjesztik elfogadásra.
Egyébként a román titkosszolgálat is feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén. Ez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akkori igazgatójának, George Maiornak egy tavalyi sajtónyilatkozatából derült ki. „Azon vagyunk, hogy ne lehessen kierőszakolni a területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul" – jelentette ki Maior, a magyarságra és Magyarországra utalva.
Kelemen Hunor: azt hittem, hogy ez egy vicc
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Krónika megkeresésére szerdán elfogadhatatlannak nevezte a törvénytervezetet, s mint mondta, először azt hitte, csak viccről van szó. A szövetségi elnök szerint „a szabadsághoz való jog megsértésének tekinthető, hogy közveszélyesnek minősítik egy közösség azon célkitűzéseit, melyek eléréséért békés módon, parlamenti eszközökkel küzd".
„Kockázatosnak, veszélyesnek tartom, hogy a dokumentum ugyanabban a mondatban említi az autonómiát, a közösségi jogokat és a közbiztonságot. Ily módon lassan leépíthető a demokratikus berendezkedés, visszaszoríthatóak a szabadságjogok" – vélekedett a szövetség elnöke.
Mint elmondta, a dokumentum még friss, a teljes szöveget nem állt módjában áttanulmányozni, azt azonban már szerdán biztosra vette, hogy írásos formában is elküldik kifogásaikat a stratégiatervezet megalkotóinak.
Biró Zsolt: a szaktárca önmagát minősíti
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke sajnálatosnak tartja, hogy a 21. század Romániájában, egy európai uniós országban így kezelik az önrendelkezés kérdését. Szerinte ezzel önmagát minősíti a román belügyminisztérium és a kormány.
Biró Zsolt emlékeztetett, kedden részt vett Strasbourgban az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának plenáris ülésén, melynek napirendjén a skót népszavazás kérdése, valamint az ukrán helyzet is szerepelt.
„Több felszólaló részéről elhangzott, hogy Ukrajnában, a többségében oroszok lakta területeken a széles körű autonómia jelentené a megoldást. Ha az európai értékrendet tartjuk mérvadónak, az autonómia kérdését is európai módon kell megoldani" – szögezte le lapunknak a politikus.
Biró Zsolt ugyanakkor kifejtette, világosan szét kell választani a területi és a kulturális autonómiát, hiszen a Székelyföld esetében vagy a régióátszervezés kapcsán területi autonómiáról van szó, míg a kulturális autonómiának, ami az etnikai hovatartozáshoz köthető, nem alapkövetelménye a területiség. „Sajnálom, hogy a belügyminisztérium szakemberei nem látják a különbséget. Strasbourg és az európai értékrend is azt üzeni, hogy jobb lenne, ha Romániában odafigyelnének a követeléseinkre" – mondta a pártelnök.
Szilágyi Zsolt: nem ártana szétnézni Európában
A törvénytervezet annak a szomorú ténynek a bizonyítéka, hogy néhányan még mindig nem tudják a véleménynyilvánítás szabadságát demokratikus módon kezelni – fogalmazott a Krónikának Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke. Leszögezte, a területi autonómia követelése semmi mást nem jelent, mint Románia európai megközelítését.
„Semmi mást nem akar a Székelyföld, illetve az erdélyi magyarok, mint a pozitív, haladó európai gyakorlat romániai meghonosítását, az autonómiák gyakorlati megvalósítását, amely hosszú távú stabilitást és jólétet eredményez" – szögezte le a néppárti politikus. Hozzátette, mielőtt a belügyminisztérium egy ilyen rendelkezést hoz, nem ártana elküldeni a vezetőit Európa azon országaiba, ahol a működő területi autonómiák bebizonyították hasznosságukat és életképességüket.
Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, a szövetség autonómiatervezetének egyik kidolgozója lapunknak elmondta, nem látta a belügyminisztérium honlapján közvitára bocsátott dokumentumot, de nem lepi meg, hogy közbiztonsági veszélynek minősítik az autonómia követelését, mert ez „minduntalan megjelenik az ilyen-olyan román anyagokban: ha valaki nagyot akar mondani, ezt mondja".
A képviselő szerint ez még nem jelenti azt, hogy büntethető lesz az autonómia követelése, hiszen ahhoz le kellene írni, hogy mi a bűncselekmény vagy kihágás, és milyen büntetés róható ki érte. „Ez mindössze annyit jelent, hogy szemben azzal, amit egyes nagyot mondó politikusok, vagy a sajtó gondol a pillanatnyi romániai helyzetről, valójában bennünket Romániában nem szeretnek. Mindegy, hogy melyik román pártról van szó, mindegyik a nacionalista szeleket próbálja a saját vitorlájába befogni. Ha ezek a politikusok tisztségbe kerülnek, akkor megjelennek az ehhez hasonló tervezetek" – fogalmazott.
Márton Árpád úgy értékeli, rendszerint súlyosbodik a helyzet, ha az RMDSZ nincs kormányon, hogy ezeket megakadályozza. „Ez is cáfolja azt a koncepciót, hogy minél rosszabb, annál jobb, és nem kell kormányon lenni, mert úgyis minden megoldódik" – tette hozzá.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója szerdai állásfoglalásában a romániai magyar közösségre nézve sértőnek, megbélyegzőnek nevezte a belügyi tárca tervezetét. A szövetségi frakció elutasítja „ezt az inkrimináló besorolást, amely közbiztonsági veszélyforrásnak nevezi közösségünk jogos, demokratikus törekvését".
„Romániában nem létezhet olyan társadalmi téma, közösségi törekvés – sem kisebbségi, sem többségi – amelynek demokratikus megvitatásában, kinyilvánításában bármiféle veszélyt kellene elhárítaniuk a közbiztonsági szerveknek" – fogalmaz a közlemény.
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Kipakoltak bajainkról (Székelyföldiek Strasbourgban)
Nem ért véget a székelyföldi küldöttség programja a félsikernek minősített strasbourgi kongresszusi ülés után: kedden délután az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának frissen újraválasztott főtitkárát, Andreas Kiefert tájékoztatták a romániai helyzetről, az erdélyi magyarok jogfosztásairól. Az eseményről az MPP számolt be sajtóközleményben.
A Magyar Polgári Párt és az RMDSZ Strasbourgban tartózkodó delegációját azt követően fogadta Kiefer, hogy a testület monitoring- bizottsága kimondta: nem hivatott annak a dokumentumnak a vizsgálatára, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke tájékoztatta Andreas Kiefert a romániai régióátszervezési tervekről és az „autonómiapárti határozatok” elfogadásáról. Kiemelte, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés hátrányosan érintené Székelyföld lakóit. „Ez ellen több ízben is tiltakoztunk, de a központi román hatalom elzárkózik a párbeszédtől, nem ad lehetőséget népszavazások megszervezésére, ez késztette a helyi tanácsokat az elvi határozatok elfogadására” – fejtette ki Bíró Zsolt. Kitért arra is, hogy Románia minden eszközzel gátat szab a közösségi akarat kinyilvánításának, így például olyan alapvető jogok sérülnek, mint a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a gyülekezési jog gyakorlása – utalt a március 10-ei marosvásárhelyi tiltásra. Hozzáfűzte, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elve sérül. „Azt szeretnénk, ha a régiókat elismernék, és nem kijelölnék Romániában” – mondta az MPP elnöke, aki arra is rávilágított, hogy korábban egy román alkotmányjogászokból álló bizottság (Stanomir Bizottság) ugyanerre a következtetésre jutott, de mégsem alkalmazzák ezt a demokratikus elvet. Biró Zsolt reményét fejezte ki, hogy a 2016-ban esedékes romániai monitoring esetében hangsúlyosan odafigyelnek a most felvetett problémákra. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is a demokráciadeficitre hívta fel a figyelmet. „Románia uniós csatlakozását követően, 2007-től folyamatosan „visszavesznek” jogainkból, legyen szó bármilyen közösségi jogról” – fogalmazott. Az MPP delegációjában két olyan településvezető kapott helyet, ahol elfogadták az autonómiahatározatot, Gyergyószentmiklósról Nagy Zoltán alpolgármester és Kápolnásfaluról Benedek László polgármester kísérte el Biró Zsoltot az Andreas Kiferrel folytatott megbeszélésre. Az RMDSZ-t Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Klárik Attila Kovászna megyei tanácsos képviselte. A székelyföldi küldöttség érdeklődéssel követi a plenáris ülés munkálatait, hiszen számos olyan kérdés szerepel napirenden, amely áttételesen érinti térségünk helyzetét. Ilyen a skóciai népszavazás eredményeinek értékelése, illetve az ukrán decentralizációs folyamat kérdésköre, melyet sokan sürgetnek. Elhangzott, hogy a központosítás lebontása mellett Kijevnek autonómiát kell biztosítania a területén lévő régióknak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiaküzdelem Strasbourgból nézve – itthon színház az egész világ (Korzó Klub)
Kudarcnak tekinthető-e, hogy az önkormányzati képviselők dolgavégezetlenül tértek vissza Strasbourgból, mert az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyét visszautalta az állandó bizottságnak, vagy félsiker, mert egyáltalán szó volt ezen a fórumon a székelyföldi autonómiaküzdelemről? Mit jelentene ebben a folyamatban, ha a monitoringbizottság nem az autonómia igényeként kezelné a kérdést, hanem egy olyan közigazgatási régióért való kiállásként, amelynek különleges státusa van különleges történelmi és földrajzi helyzete miatt? – ezek a kérdések határozták meg a Sepsi Rádió március 26-ai Korzó Klub műsorának központi témáját, amelynek második felében a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztiválról kérdezte Grubisics Levente, a műsor házigazdája Ferencz Csabát, Kiss Editet és Wilmann Waltert.
Ferencz Csaba: Azt gondolom, hogy ez játék a szavakkal, mert a különleges státus és az autonómia gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Az autonómia magában foglalja azokat a különleges hatásköröket, amelyek egy területet megilletnek annak érdekében, hogy önálló jogkörét gyakorolja. Egészen pontosan: állami jogköröket gyakoroljon. Hogy különleges státusról beszéljünk, taktikai jellegű meggondolás, ami nem lényegtelen egy nemzetközi porondon. Ha emlékezetem nem csal, nemzetközi porondon, legyen EU-s vagy ET-s, Székelyföldről mint közigazgatásilag megfogalmazható egységről eddig hivatalos közegben nem esett szó. Ha esett is, ilyen mértékű, jellegű vita nem alakult ki. Lényeges lépést tettünk, ami eddig gyakorlatilag hiányzott az autonómiaküzdelem eszköztárából: a nemzetközi porond. A másik fontos dolog, hogy ezt a lépést nem pártpolitikusok tették, hanem önkormányzati képviselők, jelesen egy háromszéki képviselőnek volt erre hivatalosan lehetősége. Ez a történet onnan indult, hogy miután a népszavazásokat, az erre vonatkozó önkormányzati határozatokat sorra megbuktatták, tavaly februárban megszületett az a gondolat, hogy olyan jellegű, önkormányzatok által megfogalmazott igény kinyilvánítására van szükség, ami abban a folyamatban érvényesíthető, amely Romániában a közigazgatási átszervezést jelenti. Nevezetesen: ahhoz a nemzetközi fórumhoz kell eljuttatni ezeket az önkormányzati határozatokat, amelynek kötelessége saját dokumentumait tiszteletben tartani. A Regionális Charta szerint egy ország közigazgatási átszervezésében a lehetőség függvényében, de kötelező módon meg kell kérdezni az érintetteket. Egyelőre ötven önkormányzat hozott ilyen határozatot, reméljük, a többiek is követik, és ezt az igényüket nemcsak megfogalmazták, hanem a határozatokat elküldték többek között az említett fórumhoz is. Ezáltal felfigyeltek arra, hogy itt megfogalmazódott egy hivatalos igény. Értelmetlen, hogy a prefektus megtámadta, mert ezek memorandumok, kinyilatkoztatások, nem végrehajtói határozatok, nem lehet érvényteleníteni a végrehajtásukat úgy, ahogy korábban a népszavazásról szóló határozatok esetében történt. Ezek a határozatok a székelyföldi egység felszámolása ellen kívánnak fellépni, mert nem vitás, hogy a közigazgatási átszervezésről szóló tervek eddig mindig arról szóltak, hogy Székelyföldet ide-oda kell besorolni, végső soron felszámolni. A monitoringbizottság ugyan azt mondta, ebben a kérdésben nem illetékes, de visszautalta ennek a bizottságnak a vezetőtestületéhez, és a dolog nem került le napirendről, ez lényeges. Amit el lehetett volna érni, az, hogy ez a monitorozás a közigazgatási folyamatban megjelenjen. A nemzeti ügy fontosabb a pártpolitikánál
Kiss Edit: Három szempontból közelíteném meg a témát. Jó, hogy egyáltalán szóba került egy európai fórumon. Vajon eddig miért nem lehetett elérni ezt? Hisz eddig is voltak erdélyi képviselők az Európa Tanácsban. Ugyanakkor jó üzenete, hogy a magyar politikai pártok és szervezetek ezúttal egy irányba tolnak egy szekeret. Mindig híve voltam annak, hogy egy egészséges társadalomban kell a politikai pluralizmus, de egy kisebbségben élő közösségnél írja felül a pártpolitikát a nemzeti ügy. És most azt láttam, hogy megpróbáltak közös hangot megütni, egy közös ügy mögé felsorakozni: az RMDSZ, az MPP, az Erdélyi Magyar Néppárt, az SZNT. Valahogy Strasbourgban sikerült közösen megjeleníteni a témát. Ez jó üzenet a közösség felé, Bukarest és az EU felé. A román média ugyan nem foglalkozott ezzel.
Nagyon elgondolkodtató, ahogyan a monitoringbizottság elnöke ezt a kérdést megközelítette, hogy kényes téma, ez belügy, nem kellene használni az autonómia szót, mintha a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem akarnának ezzel foglalkozni. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy ezt az ügyet hogyan közvetítjük.
Wilmann Walter: Közel egy évvel ezelőtt készített Kalmár Ferenc Fidesz–KDNP-s képviselő egy jelentést, amelynek címe A hagyományos nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában. Ennek a jelentésnek egyik következménye volt az Európa Tanács ajánlása, amely arról szólt, hogy a tagállamok területi közigazgatási intézményi rendszerük alakításakor legyenek tekintettel a történelmileg kialakult régiók valós helyzetére. Egy tusványosi konferencián a dél-tiroli Davide Zaffi elmondta, hogy az autonómiák államokon belül létezhetnek, de ehhez cselekednünk kell a határokon kívül is, s nem tudom, hogy mértük-e, milyen a román politikum és a román közvélemény szemében a székelyföldi autonómia és maga Székelyföld. Nem dolgozunk elég hatékonyan a román közvélemény felé. Itt a hatékonyság mértéke fontos, mert ha nem elég hatékony Székelyföld ismertetése, akkor vádolhatjuk-e őket azzal, hogy nem ástak utána a magyar nyelvű dokumentációban? Amíg nem lépünk át egy bizonyos hatékonysági küszöböt, addig félelmet keltünk. K. E.: Az elmúlt években tapasztaltuk, hogy az autonómiamozgalmat megpróbálják minimalizálni, súlyát kicsinyíteni, nem észrevenni, s százezer helyett hivatalosan tízezer ember jelenlétét közölni a világ felé. Éppen ezért fontos az üzenet feléjük, hogy minden magyar párt és szervezet együtt fel tud sorakozni egy ilyen ügy mellé, ha nem is vagyunk optimisták, hogy ez a jövőben is így lesz, de legalább üzenetként megfogalmazták.
Önálló lobbitevékenységre van szükség
F. Cs.: Az ET 1201-es ajánlása (1993), a Gross-féle jelentés (Az autonómia mint megoldás az európai konfliktusokra, 2003 – szerk. megj.) – amelyre a Kalmár-jelentés is épül – tekintetében nem az kérdés, Románia elfogadja-e vagy sem, hanem hogy kötelezettséget vállalt, amikor belépett az ET-be, hogy mindezt figyelembe is veszi, ezért fontos, hogy az Európa Tanácsról van szó. Ezt számon lehet kérni. A kisebbségi keretegyezményt az ET fogadta el, ez az a csapás, melyen menni kell. A történetben a negatívum, hogy most mutatkozik meg igazán: nincs önálló külpolitikánk, ami önálló küldiplomáciát, önálló lobbitevékenységet jelent. A hírekben az szerepelt, hogy miután Klárik Attila elmondta ötperces felvezetését, akkor reagált a Prahova megyei képviselő, a portugál, a francia, és ecsetelték, hogy nem az ő dolguk. Ez a lobbitevékenység eredménye. Állami pénzen teszik ezt, és miközben nincs saját diplomáciánk, nincsenek saját lobbistáink, akik profik, aközben a profival kell szembenézni, aki egy államot képvisel. Románia nem akarja, hogy beleszóljanak a közigazgatási átszervezésbe, mindent bedobnak annak érdekében, hogy ezt az ügyet lesöpörjék az asztalról. K. E.: De itthon sem tudunk megfogalmazni közös lobbitevékenységet. Ebben az ET-nek és a monitoringbizottság tagjainak igazat tudok adni némileg, mert azt mondják, egyszer itthon jussunk egyezségre. De jelenleg Bukaresttel, a román közösséggel sem tudunk kommunikálni. Európában pedig nagyon óvakodnak ettől a témától.
W. W.: De nem emiatt dobták vissza. A román külpolitika profi módon megoldotta ezt, lepattintotta az asztalról.
F. Cs.: Nincs nem megfelelő pillanat egy autonómiaküzdelemben. Ebben a történetben egy csomó tanulság felsejlett, hogyan lehet, hogyan kell képviselni az autonómiaügyet. De fontos, hogy először foglalkozik egy nemzetközi fórum Székelyföld autonómiatörekvésével. Ebben az önkormányzatok járnak elöl, és ezt kell erősíteni.
Reflex – az alkotóerő mint közösségi forrás
A Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztivál kapcsán sokan arról beszélnek, hogy nem kaptak jegyet, nem jutottak be, vannak, akik arról, hol tart a színházi világ és benne az erdélyi, a szentgyörgyi színház, s van, aki nem igazán élvezi, hogy a szakma jelen van, de a közönségnek nincs helye a teremben – véli Grubisics Levente, aki szerint Sepsiszentgyörgynek színházat értő közönsége van, és a fesztiválnak is kialakult egy értő törzsközönsége.
W. W.: Megdöbbenésemre a vármegye közép- és hosszú távú fejlesztési tervében az szerepel, hogy itt a jövőt a turizmusra, kultúrára, mezőgazdaságra építik a stratégia elképzelői akkor, amikor ebben az országban az elmúlt évben 2,6 millió mezőgazdász harmincötször kevesebb bruttó hozzáadott értéket termelt, mint kilencvenháromezer számítástechnikában és kommunikációban dolgozó szakember, tehát ez nem jó irány. És itt van a kultúra mint pénzfaló intézmény, amely a miénk, támogatnunk kell, ezért figyelem nagy érdeklődéssel az ilyen fesztiválokat.
F. Cs.: Azt gondolom, hogy ugyan érvényes az a megállapítás: a stratégiában arra kellene koncentrálni, ami pluszt hoz, nem arra, ami pénzt visz, de meggyőződésem, nincs esélye a sokat emlegetett fejlődésnek kultúra nélkül. Gondoljuk végig, egy ilyen merítésű fesztiválnak sokkal nagyobb a közvetett hozadéka vagy az időben mérhető hozadéka, mint amit most fel tudunk mérni. Ezek az előadások elindítanak a gondolkodásban, a szellemi térben, és nem engedheti meg magának egy autonóm módon fejlődni kívánó közösség, hogy ezt a dimenziót ne valósítsa meg. Ezért is nagyon fontos, hogy egy ilyen jellegű, vitákat is kiváltó, viszonylag kevés közönséget megérintő fesztiválra sor kerüljön. A viszonylag kisszámú közönség annak tudható be, hogy nincs kulturális infrastruktúránk. Úgy vélem, elengedhetetlenek ezek a rendezvények. A kultúra, a szellemi élet a mentsvárunk, a legnagyobb forrás az emberi alkotóerő, ezeket a szellemi kalandokat végig kell járni. Ezek az egész régió előrevitelét, a gondolkodást, hétköznapi életünk fejlődését eredményezik, ha nem rövid távon, közép- és hosszú távon mindenképpen.
G. L.: Fenntartom a Reflex szükségességét, de a szervezők nem tesznek eleget azért, hogy a szentgyörgyiek érezzék, itt nemzetközi színházi fesztivál zajlik. A hétköznapi ember észre sem veszi, hogy ebben a városban egy ilyen horderejű rendezvény zajlik. Erre sokkal komolyabban rá kellene játszani. F. Cs.: Amikor a cirkusz érkezik, a hangosbemondó bemondja. Most miért nem hallhatja minden városlakó? Ettől még nem lesz tömegigényű a fesztivál, azt kell elérni, hogy minél több emberhez jusson el bár az áttételes üzenete.
(A Sepsi Rádió március 27-ei Korzó Klub műsorának rövidített, szerkesztett változata. A műsort vasárnap 11 órától megismétlik.)
Lejegyezte: FEKETE RÉKA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miniszterelnöki megbízott segít az autonómiaküzdelemben – Szili Katalinnal találkozott Biró Zsolt
Szili Katalin a jövőben miniszterelnöki megbízottként az autonómiakoncepciók kidolgozásában segít a külhoni nemzetrészeknek. Új megbízatása „testre szabott" koncepciót kidolgozni, hiszen a Kárpát-medence különböző területein más-más önrendelkezési formákra van szükség.
A találkozón Biró Zsolt pártelnök és Kulcsár-Terza József Kovászna megyei elnök tájékoztatta Szili Katalint az erdélyi helyzetről, külön hangsúlyt fektetve a székelyföldi autonómiatörekvésekre.
A felek egyetértettek abban, hogy a kérdést ki kell vonni a napi pártpolitikai csatározások színteréről. Azok az országok erősek a nagy politikai közösségek fórumain, ahol a fontos nemzeti ügyek kérdései terén konszenzust tudnak teremteni. Az erdélyi politikában végre áttörés történt ezen a téren, fontos hogy ennek folytatatása is legyen mondta Biró Zsolt, aki éppen Strasbourgból az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának plenáris üléséről érkezett Budapestre. „Áttörés az erdélyi magyar külpolitika terén az a példás együttműködés, ami Strasbourgban megvalósult.
Először fordul elő, hogy többpárti delegáció képviseli egy nemzetközi találkozón Székelyföldet. Amennyiben a választói felhatalmazással rendelkező politikai pártok képviselőiként közösen tudjuk megfogalmazni problémáinkat nagyobb az esélyünk megérttetni az erélyi magyar kérdést. Strasbourgban világos volt az üzenet: a tervezett román régióátszervezés nem a romániai magyar pártokról szól, hanem a magyar közösség egésze számára elfogadhatatlan az etnikai arányok megváltoztatása a közigazgatási határok módosításával” – mondta Biró Zsolt.
MPP sajtóiroda
Erdély.ma

Együttműködés a magyar érdekérvényesítésért
A magyar közösség érdekérvényesítése azt kívánja, hogy nemzeti kérdésekben együttműködjünk a külpolitikában, Bukarestben és az önkormányzatokban is, nyilatkozta hétfői sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki az erdélyi magyar külpolitika sikerének nevezte azt a közös fellépést, amely az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának strasbourgi plenáris ülése alkalmával megvalósult az RMDSZ és az MPP között.
Az elnök üzenetértékűnek tartja, hogy az erdélyi magyar pártok közösen jelenítették meg Székelyföld ügyét. "Az autonómiaküzdelemben csak közös fellépéssel lehet eredményre számítani. Önkormányzatainkban ott ülnek választói felhatalmazással rendelkező képviselőink, ők a legilletékesebbek véleményt mondani közösségük nevében. Ez történt akkor is, amikor 350 ezer ember nevében közösen fogadtunk el önkormányzati határozatokat, és ezt a közösségi akaratot jelenítettük meg Strasbourgban a jelen lévő polgármesterek révén, pártállástól függetlenül" – jelentette ki.
A nemzeti együttműködés másik fontos pillérének a bukaresti közös fellépést nevezte Biró Zsolt. Ennek jegyében a tavaly megkötött együttműködési megállapodásra hivatkozva kéri az MPP, hogy az RMDSZ honatyái nyújtsák be azt az ötpontos alkotmánymódosító csomagot, amit a Polgári Párt dolgozott ki, és amelynek alapját az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozat képezi. "Most, hogy az alkotmánymódosítással foglalkozó bizottság ismét összeült, és április 25-ig fogadják a javaslatokat, kérjük az RMDSZ-t, iktassa az öt pontot. Bízom benne, hogy ezt megteszik, hiszen ebben a kérdésben már korábban is egyeztettünk, és elvi egyetértés született." Biró Zsolt elmondta még, fontosnak tartják, hogy az alkotmánymódosítással kapcsolatos elképzeléseiket a román közvéleménnyel is megismertessék, ezért a napokban központi román nyelvű lapokban is sajtókampányt folytatnak.
Az elnök szerint a nemzeti együttműködés harmadik pillérét az önkormányzatok képezik. "Itt is vannak kérdések, amikor együtt kell lépnünk, lásd a már említett autonómiapárti határozatok elfogadását, de ilyen kell legyen a marosvásárhelyi polgármester-választás kérdése is" – mondta az MPP elnöke, hozzátéve: "külön öröm számunkra, hogy ma mások is belátják annak helyességét, amit mi négy éve javasoltunk".
Az MPP ötpontos alkotmánymódosító javaslata:
1. Románia szuverén és oszthatatlan nemzetállamuk a románoknak és az együtt élő őshonos nemzeti közösségeknek.
2. A romániai őshonos nemzeti közösségek államalkotó tényezői a román államnak.
3. Az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozat a Romániában fennálló nemzeti egyenlőség és nemzeti szabadság erkölcsi, történelmi és jogi alapja.
4. Őshonos nemzeti közösségekként elismerendők a Romániában élő azon közösségek, amelyek legalább száz esztendő óta együtt élnek a román néppel. (A modern román állam létrejöttekor már itt éltek.)
5. A romániai őshonos nemzeti közösségek jogait sarkalatos törvény szavatolja, az érintett nemzeti közösség erre irányuló, legitim módon kifejezett akarata szerint és annak mértékéig, a gyulafehérvári nyilatkozat szellemisége alapján és a vonatkozó európai szabályok és gyakorlatok szerint, Románia területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásával.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Élesben kísérleteznek rajtunk (Korzó Klub)
A himnuszperként elhíresült törvényszéki eljárás fejleményeiről, a tegnap (pénteken) megszületett alapfokú ítélet hátteréről, lehetséges következményeiről, a 2016-os helyhatósági választásokra készülő magyar pártok összefogásáról, illetve az adóhatóság ellenőreinek erőteljes fellépését lehetővé tevő jogi környezetről, annak eredetéről és következményeiről szólt a csütörtöki Korzó Klub, amelyben Farkas Réka (Háromszék), Kiss Edit (Sepsi Rádió) és Erdély András (Székely Hírmondó) fejtette ki véleményét. A beszélgetést Grubisics Levente moderálta.
Himnuszper mint precedens
Grubisics Levente: Ötezer lejes büntetést rótt ki Marius Popica, Kovászna megye volt prefektusa az MPP-re, mert a tavalyi sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezésen az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt. A prefektus egy 2001-ben elfogadott kormányrendeletre hivatkozott, amely szerint idegen ország himnuszát csak az ország hivatalosságának látogatásakor lehet énekelni Románia területén. Az MPP megtámadta a jegyzőkönyvet, a sepsiszentgyörgyi bíróságon hétfőn zajlott újabb tárgyalás végén a bíró közölte, alapfokon pénteken ítéletet hirdetnek. Hogy történhetett, hogy eljutottunk ide, és ilyesmiért kell pereskednünk? Hisz nincs precedens az országban arra, hogy valakit megbüntettek volna, mert nyilvánosan himnuszt énekelt.
Farkas Réka: Ahogy a világ civilizáltabb részében sincs erre példa, önmagában annyira nevetséges az ügy. Ma, amikor bárki azt énekel, amit akar, nagyon abszurd, hogy megbüntetnek egy uniós országban azért, mert egy himnuszt, ráadásul egy másik uniós ország himnuszát énekli. Egy külföldi nem is értheti ennek a pernek a lényegét. Ha tovább boncolgatjuk, jól tudjuk, az egyén az állam himnuszát vagy a nemzeti himnuszát tekinti sajátjának – ez nem ugyanaz. A mai világban nem kirívó eset, számtalan országban élnek bevándorlók, akik saját himnuszukat tartják előbbrevalónak az állam himnuszánál. Nyilvánvaló, hogy ez tulajdonképpen bosszúhadjárat a november 29-ei tiltakozó megmozdulásért, hiszen – mint a tárgyaláson kiderült – a prefektúra még augusztusban számon kérte a polgármesteri hivataltól, hogy ki szervezte a tüntetést, de decemberig esze ágában sem volt senkit megbüntetni.  Kiss Edit: Szerintem a himnuszper csak hab a tortán. Ahelyett, hogy arról számolnánk be, miként bővítik a kisebbségi jogokat, sajnos, azok csorbításáról kell beszélnünk. A magyar nyelvű oktatás, a szimbólumhasználat, az anyanyelvhasználat... és sorolhatnánk, nagyon hosszú a lista, ugyanakkor évek óta nem beszélhetünk olyan intézkedésről, amely közösségünk javát szolgálná. Per hátán per, s ez most a csúcs, hogy egy nemzeti himnusz, egyházi ima nem énekelhető el a téren. Szomorú, hogy néha meg is engedjük, hogy velünk így viselkedjenek.
Erdély András: Engem az zavar, hogy a tárgyaláson rég nem arról beszélnek, hogy a himnuszt szabad-e énekelni vagy nem, hanem hogy megbírságolják-e vagy sem az MPP-t. A formai hibákat keressük, s már rég megállapíttatott, hogy nem lehet a himnuszt énekelni. Nem azt próbálja az MPP ügyvédje bebizonyítani, hogy ez diszkriminatív, hogy ezért nem szabadna kiróni bírságot. Nem mintha a büntetés ténye nem lenne zavaró, de a büntetés tényének eltörlése még nem oldotta meg a probléma lényegét: ez precedenst teremt arra, hogy bárkit bármikor meg lehet büntetni azért, mert a magyar himnuszt elénekli...
K. E.: Vitatkoznék Andrással, az ügyvédnő az államok közötti kölcsönösségi elvvel érvelt...
E. A.: …amit simán lesepert a prefektúra ügyvédje...
F. R.: Nagyon komoly törvényértelmezési gond van itt is, mint sok esetben, és a bíró meglátásától függ az ítélet. Ahogy én értettem, ez a jogszabály, amelyre a prefektúra hivatkozik, módosított egy korábbi törvényt, kivettek egy „csak” szócskát, s ez azt jelenti, hogy lehet énekelni. Perek dőltek el azon, hogy nálunk nem az az elv érvényesül, hogy amit nem tilt a törvény, azt szabad, hanem csak azt szabad, amit a törvény tételesen leír. Andrásnak igaza van, a tárgyalás messze nem az alapelvről szólt. És az sem tiszta számomra, hogy ez a jogszabály hogyan jut el az alkotmánybírósághoz, az MPP miként kívánja eljuttatni oda... 
K. E.: Az ítélet megszületik, de nagyon fontos az indoklás, hogy melyik részt utasítják el. Ha helyt is adnak a fellebbezésnek, nem biztos, hogy a magyar közösség számára kedvező lesz az ítélet. 
E. A.: Márton Árpád azt nyilatkozta, amikor énekeltük decemberben a himnuszt, hogy van egy olyan előírás is, amely azt mondja ki, hogy a romániai magyar kisebbségek szabadon használhatják nemzeti szimbólumaikat saját rendezvényeiken. Nem értettem, hogy miért nem érvelt ezzel az ügyvéd...  Összefogás, verseny
Grubisics: Marosvásárhelyen nagy dolgok történnek vagy a március 10-ei események hatására, vagy azért, mert 15 éve nincs magyar polgármester. Érdekes a helyzet, megtörtént egy kiegyezés, írásba foglalták: május 31-én megtartják a polgármesterjelölt előválasztását. Bárki beléphet ebbe a versenybe, 1500 szavazó vagy egy civil szervezet ajánlása kell. Fontos, hogy mindez egy évvel a tényleges kampány előtt történik, van idő a közös jelölt népszerűsítésére. Másfelől Floreával is foglalkozni kezdett a korrupcióellenes ügyészség, s az sem biztos, hogy indul a helyhatósági választásokon.  F. R.: Ez az utolsó lehetőség, hogy magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Az elmúlt három választáson mindent megpróbáltak, de semmi nem jött be, ha nincs összefogás, esély sincs visszaszerezni a polgármesteri széket. Ha ez most valamin elcsúszik, szerintem örökre elbúcsúzhatunk attól, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Van azonban egy másik vetület: ebben a döntésben nagy szerepe volt annak is, hogy a RMDSZ-es nagy öregek háttérbe vonultak, a rossz szellem eltűnt, meggyőződésem, hogy mostanáig ők akadályozták, hogy megállapodás szülessék. Lehet ebben a kis pártoknak is hibája, de elsősorban mindig a nagyon múlik. Fontos lenne, hogy sokan vegyenek példát Marosvásárhelytől...
Grubisics: Ez akkor lehet biztos siker, ha a választási törvény módosul, s egyfordulós lesz....
K. E.: …kétfordulóson is van esély, ha olyan jelölttel állnak elő, aki a román közösség egy részét is meg tudja győzni. Emlékezzünk vissza, a kilencvenes években is így választották a jelölteket, igaz, akkor az RMDSZ-en belül. Rendkívül fontos lenne, hogy szórványban is odafigyeljenek erre, akár a polgármester esetében, akár a tanácsban, hiszen így sok helyen meg lehetne szerezni legalább egy alpolgármesteri széket. Kell a politikai pluralizmus, ahol többségben vagyunk, de kisebbségben az összefogás az elsődleges.
F. R.: Ha a dolog valóban jól működik, sikeres lesz, hosszabb távon megalapozhatja a pártok közötti országos együttműködést is az őszi parlamenti választásokra. 
K. E.: Nehéz elérni az öt- vagy a háromszázalékos küszöböt, összefogás jó jel lehet, példa volt erre a korábbi EP-választás, és nagyon jó az is, hogy nemrég Strasbourgban is sikerült közös hangot megütni... E. A.: Túl optimisták vagytok, mert például Strasbourgban ismét bebizonyosodott, hogy a román lobbi sokkal jobban működik, mint a magyar. Az érdekképviselet évtizedeken keresztül elhanyagolta a külpolitikát, és ez most abban nyilvánult meg, hogy a tizenegy felszólalóból kettő szólt érdekünkben, kilenc pedig ellenünk. Erről szól a politika, a román küldöttség arra fektetett hangsúlyt, hogy lobbizzon. 
Marosvásárhelyen rendkívül polarizált a helyzet, attól tartok, a kétfordulós választással gond lesz, mert a románság többségben van...
F. R.: Többismeretlenes egyenlet ez, sok mindenen bukhat, de némi bizakodásra is okot ad. Minden a mozgósításon múlik...
Rárontani a kisvállalkozókra
Grubisics: Ne a számok szempontjából közelítsük meg, inkább azt nézzük, milyen az ellenőrzési hullám hatása. Hallottuk a hírt, hogy a kormányfő máris módosítaná a rendelkezést, ami alapján most keményen büntetnek. Másrészt nincs az a cég, ahol ne kapnának valami hibát. Az ellenőrzési hullám végül is az egész országon átsepert.
F. R.: Ez a kormányrendeletekkel való kormányzás nagy buktatója. Ezt annak idején a Boc-kormány vezette be, Pontáék tökéletesítették. Kitaláltak a pénzügyminisztériumban egy jogszabályt, nem volt hatástanulmány, semmi, ami az élet realitásaihoz igazította volna, s amikor elkezdték alkalmazni, kiderült, hogy nem működik, visszaélésekre ad lehetőséget. Döbbenetesek az adatok, hogy mennyire indokolt az adócsalás visszaszorítása: 2013-ra a GDP 16,2 százalékát érte el, amikor a tanügyre 3,5 százalékot fordítunk, az egészségügyre nem egészen hármat. Fel lehet mérni, mekkora összegről van szó. Hogyha ennek kétharmada befolyna, egy csomó gond, amivel ma szembesülünk, megoldódna. De nem ezek a kisvállalkozók hozzák össze a 16 százalékot. Én itthon nem találkoztam azzal, hogy ne adnának számlát. Tévedés történhet, de nem olyan mértékű, hogy összeomoljon a költségvetés, s azért még mindig ezek a kisvállalkozások viszik a hátukon a gazdaságot, fizetik az adót, munkát adnak. Nem pont ezen a rétegen kellene elverni a port.
K. E.: A Ponta-kormányzás az elmúlt időszakban mindent élesben tesztelt. Megszületett egy kormányrendelet, letesztelte, de soha nem a kormányfő, mindig egy miniszter vagy államtitkár állt elő a javaslattal. Jött egy hónap múlva Ponta, mondta, hogy tévedett a miniszter, s aztán módosítottak. A másik dolog pedig az ellenőrök túlbuzgósága...
E. A.: Ezer bajom van ezzel a dologgal. Egyrészt adót kell fizetni az utolsó baniig mindenre, a civilizált országok így működnek. Ha ezt a módszert bevezették volna 90-ben, ma lenne mindenre pénz. Aztán: az a miniszter hozta a rendeletet, akit utólag elvittek, hogy sikkasztott. Olyan, mint amikor Ponta, aki lemásolta a doktori disszertációját, kiáll és azt mondja, ne puskázzanak az érettségin a diákok. Harmadrészt: megint nem ott kutakodnak, ahol kell. Vannak Bukarest-széli nagybani lerakatok, ahol nem ismerik a számlát. Ott lopják milliárdszámra az áfát. Oda nemigen mernek menni, ott ukrán legényekkel védik magukat. A konstancai kikötőben vagonszámra haladnak át a cuccok, oda sem mennek az ellenőrök, a kicsikhez jönnek. És sok esetben még azt sem mondhatod, hogy nincs igazuk, ha büntetnek. Továbbá a borravalót minden civilizált országban meg kell adózni, Amerikában kihozzák a számlát, ráírod, hogy mennyi borravalót adsz. Az is fontos, hogy az ellenőrök mit érnek el azzal, hogy bírságolnak. Helyes útra térítsék, és befizesse az adót a vállalkozó, vagy azt, hogy tönkretegyék. Mert egy 10–15 ezer lejes büntetésbe egy kis cég belebukik. Nem beszélve arról, ha bezárják. A cél az legyen, lehetőséget teremteni a kisvállalkozónak, hogy tényleg kifizesse az adót... Gond az is, hogy hány RMDSZ-es politikus adta vérét, hogy az ellenőrzések ezt szolgálják. Ők, köszönik szépen, állami pénzből jól elvannak. Úgy kellene szabályozni, hogy ne tegyük tönkre azt a kicsi középréteget, amely még vállalkozik, mert nélkülük éhen hal ez az ország, velünk együtt.
Lejegyezte: Ferencz Csaba
(Elhangzott április 2-án, csütörtökön 17 órától a Sepsi Rádióban, ismétlés vasárnap 11 órától)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együttműködés a nemzeti kérdésekben
Egységesen kell felmutatni az autonómia igényét – szögezte le csütörtöki székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöke.
Kifejtette, az elmúlt 25 év egyik legnagyobb hiányossága az önálló erdélyi magyar külpolitika megteremtése volt. Az MPP elnöke szerint fejleménynek számít a nemzeti együttműködés szempontjából az RMDSZ-szel kialakított közös front. Szerinte áttörés volt a közös fellépés, amit március végén az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának strasbourgi ülésén tettek. Látványos eredménynek nevezte az ígéretet, hogy 2016-ban a testület monitoringbizottsága a székelyföldi kérdésre is figyelni fog.
„Ha nemzetközi szinten is sikerült egységesen fellépni, akkor azt gondolom, hogy kedvező lenne itthon is megtalálni a közös cselekvés lehetőségeit, amikor erre szüksége van” – mondta el a romániai alkotmánymódosítás kapcsán. Biró a nemzeti együttműködés másik pillérének nevezte a bukaresti közös fellépést. A tavaly megkötött együttműködési megállapodásra hivatkozva az MPP arra kéri az RMDSZ-es parlamenti képviselőket, nyújtsák be az ötpontos alkotmánymódosító csomagot, amit kidolgoztak.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Gyors megoldást a Mikó-ügyre
Minél előbb meg kell oldani a Székely Mikó Kollégium ügyét – mondta Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter tegnap, miután a romániai magyar felsőoktatásról és az egyházi restitúciós kérdésekről tájékozódott. Trócsányi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására érkezett Kolozsvárra, egyházi vezetőkkel találkozott, és látogatást tett magyar felsőoktatási intézményekben.
Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, Bálint Benczédi Ferenccel, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, Csűri Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel folytatott megbeszélései után elmondta: az egyházi vezetők aggodalmukat fejezték ki a visszaszolgáltatási folyamatban felmerülő késedelmek, valamint amiatt, mert úgy érzik, hogy egyes visszaadott egyházi ingatlanok esetében az egyházak is jogtalanul áldozatul esnek a romániai korrupcióellenes küzdelemnek. Erre példa a Székely Mikó Kollégium ügye. A romániai magyar egyházfők attól tartanak, hogy a restitúciós problémák további egyházi ingatlanokat is érinthetnek. Olyan szimbolikus jelentőségű ingatlanokról van szó, mint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vagy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár. 
Trócsányi László látogatást tett az RMDSZ kongresszusán is, és úgy tapasztalta, a restitúció kérdése a romániai magyar politikusokat is nagyfokú aggodalommal tölti el. Ez olyan akut kérdés, amely megnehezíti a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat, és amelyet minél előbb rendezni szükséges – jelentette ki. Hozzátette: Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folyik eljárás az ügyben, emellett a magyarországi egyházaknak is van érintettségük, és a magyar kormány is állást foglalt a kérdésben.
A miniszter tegnap látogatást tett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, s örömmel tapasztalta, hogy mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen, mind pedig Kolozsvárott megindultak az akkreditált magyar nyelvű képzések, hasonlóképpen a Partiumi Egyetemen Nagyváradon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A romániai egyházi restitúció hiányosságairól Strasbourgban
Bő két évtizeddel azután, hogy Románia az Európa Tanács (ET) tagjává vált, még mindig nem juttatták vissza eredeti tulajdonosaiknak az egykori romániai egyházi javak mintegy kétharmadát – mondta Csenger-Zalán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő tegnap Strasbourgban az ET parlamenti közgyűlésének tavaszi ülésszakát megnyitó plenáris ülésen.
A Fidesz képviselője emlékeztetett azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket Románia tett az ET-hez való csatlakozásakor. Idézte azt a kitételt, miszerint a parlamenti közgyűlés 1993-ban felszólította Romániát, juttassa vissza az egyházi javakat, és tegye lehetővé egyházi iskolák létesítését és működtetését, „különös tekintettel a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek anyanyelvi oktatására”. Sajnálattal állapította meg, hogy a román ortodox egyház kivételével ez az elvárás csak felettébb korlátozott mértékben valósult meg. Emlékeztetett arra, hogy az Európa Tanács célul tűzte ki a megosztó határok nélküli Európa megteremtését, és leszögezte: ezzel nem egyeztethető össze, hogy Európában „másodosztályú állampolgárok” is legyenek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több ingatlan az ortodox egyháznak, mint amennyivel rendelkezett
Bő két évtizeddel azután, hogy Románia az Európa Tanács (ET) tagjává vált, még mindig nem juttatták vissza eredeti tulajdonosainak az egykori romániai egyházi javak mintegy kétharmadát – mondta Csenger-Zalán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő hétfőn Strasbourgban, az ET parlamenti közgyűlésének tavaszi ülésszakát megnyitó plenáris ülésen.
Kivétel a román ortodox egyház, amely többet kapott az államtól, mint amennyivel eredetileg jogszerűen rendelkezett – tette hozzá.
Az ET olyan összeurópai szervezet, amely elsősorban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülése érdekében tevékenykedik. A tagállamok parlamentjei által delegált képviselők közgyűlése évente négyszer ülésezik egy-egy héten át Strasbourgban. Az idei hétfőn kezdődő tavaszi ülésszakon Csenger-Zalán Zsolt az úgynevezett szabad vitában szólalt fel, amikor a képviselők felvethetnek olyan ügyeket, amelyek nem részei a hivatalos vitának.
Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbségvédelem: lesz-e folytatás az EP-ben?
Az európai kisebbségvédelem témájában tartott közmeghallgatás megszervezése már egy olyan esemény, amelyhez az Európai Néppárt politikai támogatása kellett. Lesz-e folytatás? – kérdezte Brüsszelben munkatársunk Vincze Lorántot, az RMDSZ külügyi titkárát. A héten az EP-ben megtartott kisebbségvédelmi tematikájú közmeghallgatás megszervezéséhez az Európai Néppárt frakciójának engedélyére is szükség volt. Az EPP-frakciónak 270 tagja van, akik közül sokan idegenkednek a kisebbségi kérdéstől. Hogyan tudta mindössze három magyar képviselő meggyőzni a nagy többséget arról, hogy indokolt egy ilyen közmeghallgatás az Európai Parlamentben? Ez egy folyamat része: a 2009-es bonni EPP-kongresszuson politikai határozatot fogadta el, 2012-ben, Bukarestben az EPP politikai programjába is bekerült a kisebbségvédelem, tavaly a választási programba. A néppárti képviselőcsoport újraalakulása után pedig a frakció prioritásai közé került a kisebbségvédelem. Erre hivatkozva lehetett kérni a frakció hozzájárulását a közmeghallgatás megtartásához. A következő lépés az volna, hogy jelentéstervezet készüljön az EP-ben az EPP támogatásával az uniós szintű kisebbségvédelemről. Ilyen tervezetek korábban többször is voltak a kisebbségi frakcióközi munkacsoport (Intergroup) kezdeményezésében, de nem nyerte el a politikai alakulatok többségi támogatását ahhoz, hogy a javaslat a plénum elé kerüljön. Ha a legnagyobb frakció támogat egy ilyen javaslatot, jelentősen megnövekedne az elfogadás esélyei.
Mit tartalmazna egy ilyen jelentéstervezet? A korábbi kezdeményezések is azt célozták, és most a közmeghallgatáson is az a vélemény körvonalazódott, hogy uniós szintű kisebbségi keretszabályozást kell kidolgozni. Ez a jogbiztonságról és az az európai jó gyakorlatok hasznosításáról szólna. Legfontosabb értéke az lenne, hogy a tagállamokban élő kisebbségek megszerzett jogainak az Európai Unió legyen őre és szavatolója. Meghívták-e a közmeghallgatásra a kisebbségi kérdésektől "hagyományos" módon idegenkedő román, francia vagy akár görög néppárti delegáció valamely tagját? Az EPP közmeghallgatása nyitott, ezért is vett részt kisebbségi szervezet, egyetemi tanárok, kutató, emberjogi aktivisták. Hasonló a nyitottság házon belül, vagyis az Európai Parlamentben. Minden képviselő és képviselői munkatárs e-mailen kapott meghívót, programtervezetet az eseményre, tehát biztosan tudtak róla. Ennek ellenére látni kellett, hogy Magyarország kivételével többségi képviselők nem jöttek el. Szokatlan, mert korábbi hasonló üléseken jelen voltak, felszólaltak. Ezúttal is meg fogják kapni minden bizonnyal az ülésen elhangzottakat és következtetéseket.
Milyen esélyét látja annak, hogy a közmeghallgatáson megfogalmazott levélre pozitív válasz érkezik, és az EPP-frakció jelentéskezdeményezést tesz az EP-ben a kisebbségvédelem témájában? A kisebbségi közmeghallgatás megszervezése már egy olyan esemény, amelyhez politikai támogatás, többség kellett. Bízom abban, hogy ez egy első lépés, amelyet hasonló szellemben tettek. Rendszerint a közmeghallgatásokat határozattervezet előkészítése követi, ebben a jelenlévők szándéka egyértelmű, ehhez kell többségi politikai akaratot kialakítani az EPP-ben és a többi frakcióban. Az EPP kisebbségvédelem iránti nyitottsága a magyarázható-e azzal, hogy az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb téma a bevándorlók kérdése? Szerintem nincsen konkrét összefüggés. A bevándorlás kérdése elsősorban a radikalizálódás, a terrorfenyegetettség miatt foglalkoztatja az EU-t. Nem vagyok abban biztos, hogy az őshonos kisebbségeknek jó, hogy ilyen felvetésben beszélnek általában a kisebbségekről. Mi most annyit tehetünk: vigyázunk arra, hogy ha bármilyen felvetésben elkezdenek a bevándorló kisebbségekkel foglalkozni, akkor ezzel párhuzamosan, és teljesen külön témaként az őshonos kisebbségek helyzetét is szabályozzák, rendezzék, ne maradjon szőnyeg alá söpört téma. Különben még arra ébredhetünk, hogy a gazdasági bevándorlók problémáinak megoldásával sokan úgy értékelik majd, hogy a kisebbségi kérdést általában rendezték. Pedig tudjuk, hogy a nem kezelt etnikai problémák veszélyt jelenthetnek az EU stabilitására.  „Az elmúlt években cselekvő volt az RMDSZ külügyi tevékenysége, sikeresen egészítette ki az otthoni kisebbségvédelmi törekvéseket. Eredményes volt, ha a Néppártban bekövetkezett szemléletváltást tekintem, a Minority SafePacket és a köréje szerveződött kisebbségi szolidaritást tekintem, amely alapja marad az európai kisebbségi tevékenységnek, illetve kezdeményező szerepünket a FUEN-ben” – jelentette ki Vincze Loránt arra a kérdésünkre, hogy az RMDSZ külpolitikájában van-e szükség újratervezésre. Válaszában emlékeztetett arra, hogy a külpolitika egyik témája volt az újratervezés kongresszusának, a hét elfogadott határozat egyike ezt a területet célozza. „Ebben az értelemben tehát fontos szakpolitikája a szövetségnek, amelyet hangsúlyozott a szövetségi elnök beszámolója, több felszólaló és magam is, amikor a határozatot bemutattam. Nem is klasszikus külügyi tevékenységről vagy külkapcsolatokról beszélek, hanem olyan külföldön megszerzett eszközökről és kapcsolati hálóról, amelyet teljes egészében az otthoni jogérvényesítés érdekében hasznosítunk. Ez az RMDSZ külpolitikai doktrínája” – fogalmazott a külügyi titkár. A kisebbségvédelmi erőfeszítéseknek része az Európai Bizottságnak benyújtott európai polgári kezdeményezés is, amelyet Brüsszel elutasított, az ügy pedig az Európai Bíróságra került. Járható még ez az út a kisebbségvédelmi keretszabályozás megteremtéséhez? Mi az út végére szeretnénk jutni, ezt pedig az Európai Bíróság ítélete jelenti majd. Közben az Európai Parlament és az Európai Bizottság az európai polgári kezdeményezés eszközét újraértékeli. Ebben a témában is volt már egy közmeghallgatás az EP szervezésében. Az egyik esettanulmány éppen az RMDSZ által javasolt és a FUEN ernyője alatt közösen kidolgozott Minority SafePack volt. Nem csupán a mi kezdeményezésünk, hanem mások polgári kezdeményezése kapcsán is bebizonyosodott ugyanis, hogy ez az eszköz nem működik a céljainak megfelelően, az új szabályozást át kell alakítani, egyszerűsíteni és a kezdeményező polgárokat segítő elemekkel kellene ellátni. Kelemen Hunor jövő héten felszólal Strasbourgban az Intergroup ülésén. Miről fog beszélni a képviselőknek az RMDSZ-elnök? Általában a romániai magyar közösség helyzetéről, a visszaszolgáltatások kapcsán elkezdődött ügyészségi kivizsgálásokról, a Mikó-ügyről és általában a romániai magyarság jogbiztonságára irányuló fenyegetésekről: a szimbólumhasználat tiltásáról, az etnikai autonómia kérésének nemzetbiztonsági ügyként történő kezeléséről. Mivel az frakcióközi kisebbségcsoportnak egyre több tagja van és rendkívül aktívabbak, az RMDSZ ismét egy széles körben ismertetheti az erdélyi magyar közösség problémáit.  
Cseke Péter Tamás, Brüsszel 
maszol.ro

Uniós kisebbségi minimumstandardokat szorgalmaznak
Nagy József szlovákiai és Sógor Csaba romániai magyar európai parlamenti (EP-) képviselő a magyar közösség kisebbségi jogairól beszélt az EP plenáris ülésén hétfő este Strasbourgban.
Nagy József szerint az uniónak kisebbségi „minimumstandardokat” kellene elfogadni – számolt be az MTI. A Most–Híd képviselője szerint emellett intézményrendszerre is szükség van a betartatásukra.
Nagy József elképzelése szerint a tagállamok maguk határozhatnák meg, milyen őshonos kisebbségeket ismernek el, az uniós szabályokat pedig a helyi igényeknek megfelelően szélesíthetnék.
Sógor Csaba, az RMDSZ politikusa arról beszélt, hogy ezen a téren további lépések szükségesek a tagállamoktól, különösen a 2004 után belépők részéről, mert úgy véli, hogy a jogi lehetőségek és a gyakorlat között „óriási a szakadék”.
Sógor Csaba rámutatott, hogy ezt a román elnök, Klaus Johannis is elismerte egy, az RMDSZ kongresszusára küldött üzenetben, amely később eltűnt az elnök honlapján közzétett közleményből. Az EP-képviselő szerint azért, mert ellentétes azzal az állásponttal, hogy a kisebbségi kérdést rendezték, további lépésekre nincs szükség-
„Ez egyáltalán nincs így. Tudja ezt a román államfő is” – hangoztatta Sógor Csaba, aki szerint még az elnöknek sem szabad beszélnie arról, hogy a romániai magyarság még számos megoldatlan problémával küzd.
Amint arról beszámoltunk, hétfőn Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke közleményében azt írta, nem valószínű, hogy közönséges tévedésből cserélte le a román elnöki hivatal Klaus Johannis államelnöknek azt az üzenetét, amely a kisebbségi kérdésre vonatkozó megállapításokat tartalmazott. Az Active Watch román civil szervezet ugyanakkor felszólította Klaus Johannist, hogy tisztázza álláspontját a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról.
Múlt héten az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről tartottak meghallgatást az Európai Parlamentben néppárti képviselők szervezésében. 
A bajor Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) koordinátora az EP alapjogi bizottságában arról beszélt, hogy az EU Lisszaboni Szerződése jogokat biztosít a kisebbségeknek, ezért érvényesítésükről is beszélni kell. Sógor Csaba a meghallgatáson kiemelte, az őshonos nemzeti kisebbségekre nehezedő asszimilációs folyamatra az Európai Uniónak is választ kell találnia.
Krónika (Kolozsvár)

Jogsértésekről tájékoztat Kelemen Hunor Strasbourgban
Kelemen Hunor Strasbourgban nyújt tájékoztatást a romániai magyarokat érintő jogsértésekről. Az RMDSZ szövetségi elnöke holnap délelőtt részt vesz az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának ülésén, amelyen a romániai magyar közösség helyzetét mutatja be. Kelemen Hunor látogatása a legutóbbi romániai fejleményekhez kapcsolódik: a közösségi szimbólumok használatát megkérdőjelezték és ügyészségi vizsgálat tárgya lett a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatási folyamata. Nemrégiben pedig a belügyminisztérium nemzeti közbiztonsági stratégiája biztonsági fenyegetésnek minősít minden etnikai autonómiára vonatkozó követelést.  Mindezek mellett a román állam nem biztosít elegendő jogi- és intézményi garanciát, a meglévő jogszabályok alkalmazása pedig részleges maradt a kisebbségi jogok terén. Látogatása során Kelemen Hunor megbeszélést folytat Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával is. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Kelemen Hunor a romániai jogsértésekről számolt be Strasbourgban
„A Mikó-ügy precedenst teremt arra, hogy az eddig rendezett tulajdonjogi helyzeteket visszafordítsák, hogy intézményi és igazságszolgáltatási eszközökkel megkérdőjelezzék azt, hogy az egyházak jogot formálhatnak elkobzott és visszaszolgáltatott ingatlanjaikra.
Félő, hogy ez az eljárás a jogállamiságra vonatkozó aggályokat is ébreszt” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök csütörtökön Strasbourgban, az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának ülésén, amelyen a Mikó-ügy történetét, a tulajdonjog romániai helyzetét, az ingatlan-visszaszolgáltatási és kárpótlási folyamat jelenlegi állását ismertette.
Szabadság (Kolozsvár)

A magyarba rúgni napiparancs
Aki egyszer a magyarba rúgott, mintha kedvet kapna... Ez Ady Endre.
Nos, kevés olyan ország van Európában, amelyik nem rúgott bele a magyarba. Újabb időkben Ausztria mintha újabb és újabb kedvet kapna – vagy globális parancsot – a rugdalózásra. Egészen kezdő történészek és mai gyorstalpaló politológusok figyelmét esetleg fel tudjuk hívni, hogy a mai lappangó, fű alatti parancsolatok éppen abból a nyugati forrásból jönnek, amelyek egyszerűen letörölték a történelem színpadáról 1914 és 1920 között a szépecskén fejlődgető Osztrák-Magyar Monarchiát.
Nemrég a bécsi Wiener Burgtheater a Magyar Nemzeti Színházban, Budapesten vendégszerepelt. A házigazda és a vendég közötti egyezséget az előadás utáni közönségtalálkozóra a bécsi társulat felrúgta, és igazgatói parancsra fölolvasott egy politikai jegyzéket, mely pocskondiázta a mostani magyar nemzeti kormány politikáját, kulturális eszmeiségét; hiányolta a demokráciát, a szabadságot. El tudjuk képzelni, mennyire elhűlt közönség hallgatta mindezt egy színművész szájából. Aki nem is mellesleg vendég volt amott.
Dr. (jogász) Eva Maria Barki Karin Bergmann igazgatóasszonynak küldött levelét most olvashattam, kiragadok abból. „Az Ön elődje, Matthias Hermann által megkezdett magyarellenes akciók (...) az Ön vezetése alatt nyilvánvalóan folytatódnak... A kormányellenes pamflet felolvasásakor a megdöbbent közönség nem tudott szóhoz jutni...”
Most innen, Székelyföldről szalad a képzeletünk Pestre, a Nemzeti Színházba: miért nem állt fel azonnal a megdöbbent közönség, és ment volna ki a szabadba? Azért, mert jól nevelt volt. Mert gyáva volt. Mert a bécsi Habsburgok, majd Moszkva, majd az SZDSZ máig úgy nevelte, hogy…
Így nevelte, hogy maradjon ülve ám, s a köpdöső vendéget, az idegent ne vágja ki a házából, ne álljon föl sosem a maga lábára, akkor sem, ha egy megtapsolt és keményen megfizetett színész a képébe vágja megalázott voltát. Nem feledjük talán, hogy Ausztria teljes mellbedobással hurrázott Hitlernek 1938-ban, mellé állt önként, begyűjtötte a zsidóit, és kiküldte őket valahová. És mégis, mégis ama lappangó parancsolatosztogatók Magyarországot, az Orbán-kormányt fasisztázzák máig, az Európai Unióban, a bizottságokban, és íme, a színházaikban is, otthon! Mert egyszer mindenki rúgni akar a magyarba Bukaresttől Strasbourgig.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely),

Strasbourgban keresi igazát a református egyház
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult az Erdélyi Református Egyházkerület a bírósági ítélettel visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium épülete ügyében – közölte Kató Béla, az egyházkerület püspöke egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón.
Az MTI beszámolója szerint a püspök nem tartotta örömtelinek, hogy az egyháznak Románia ellen kell egy Románián kívüli bírósághoz folyamodnia jogorvoslatért, de hozzátette, nem maradt más lehetőségük a Székely Mikó Református Kollégium ingatlanai tulajdonjogának a rendezésére.
Amint Veress Emőd egyetemi docens, a strasbourgi periratot összeállító jogászcsoport tagja elmondta, a beadványban azt próbálták bizonyítani, hogy a patinás iskolaépület a visszaszolgáltatás után tisztességtelen eljárás útján került újra az állam tulajdonába, valamint azt, hogy a román állam megsértette az egyház tulajdonhoz való jogát.
Példaként hozta fel a tisztességtelen eljárásra, hogy a visszaszolgáltatást érvénytelenítő büntetőjogi perben a bíróság nem vette figyelembe, hogy az ingatlan tulajdonjogát korábban egy polgári perben már jogerős bírósági ítélet tisztázta. Úgy vélte, az is a tisztességtelen eljárást támasztja alá, hogy a bírósági ítélet Sepsiszentgyörgy önkormányzatát annak ellenére tette az ingatlan tulajdonosává, hogy az önkormányzat a per során nyomatékosította, nem tart igényt az ingatlanra.
Veress Emőd a tulajdonjog megsértését azzal bizonyította, hogy az 1948-as államosítási rendeletben az állam rögzítette, a református egyháztól vette el az ingatlant. „A román államnak megfelelt a református egyház, amikor el kellett venni, de nem felelt már meg, amikor vissza kellett adni az ingatlant” – jelentette ki a jogász. Hozzátette, hogy a perirat összeállításába levéltári kutatókat is bevontak, az ügy jogi képviseletével pedig egy – a strasbourgi esetjogot jobban ismerő – francia ügyvédi irodát bíztak meg.
Veress Emőd szerint az egyházat azáltal is sérelem érte, hogy a ploiești-i táblabíróság egy büntetőperben, mintegy mellékesen döntött a tulajdonjogról, anélkül, hogy annak a részleteit megvizsgálta volna.
Hozzátette, a perirat elkészítése során alaposan megvizsgálták, hogy miért szerepelt a 19. század végi telekkönyvben az ingatlan tulajdonosaként az „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium” bejegyzés, és miért nem a református egyház. Kijelentette, a telekkönyvi bejegyzés azt a célt szolgálta, hogy rögzítse az épület rendeltetését, mely az egyházat is kötelezte a rendeltetésszerű használatra.
A jogász szerint azt remélik, hogy a strasbourgi bíróság megállapítja, a Mikó-ügyben sérültek az alapvető jogok, és ezután új bírósági eljárás indulhat el Romániában az ingatlan visszaszolgáltatása ügyében.
A ploiești-i táblabíróság 2014 novemberében jogerős ítéletben érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő testület három tagjára.
Amint arról beszámoltunk, a ploieşti-i táblabíróság döntése felháborodást váltott ki a magyar politikai szervezetek és a történelmi magyar egyházak körében.
Kató Béla a történtek után felajánlotta lemondását, ám az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag megerősítették tisztségében a püspököt, aki ezután kijelentette, azért volt szükség a szavazásra, „mert háborúra készülünk, és a háborúban a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte”.
Székelyhon.ro

Strasbourgban folytatódik a Mikó-ügy
Elkészült az a kereset, amellyel az Erdélyi Református Egyházkerület az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Mikó-ügyben – jelentette be csütörtökön Kató Béla püspök. A kolozsvári sajtótájékoztatón Veres Emőd ügyvéd ismertette a Strasbourgba küldött dokumentumot. „Eléggé furcsa helyzet, és számomra nem örömteljes, hogy saját államom ellen kell úgymond házon kívül, országon kívül jogorvoslatért folyamodnom” – fogalmazott Kató Béla. A püspök szerint az volna normális, ha a méltó bánásmódot kapott volna Romániában az egyház. Elmondta, sérelmezi, hogy a restitúciós törvényeket nem az egyházak dolgozták ki, hanem az ország törvényhozása döntött arról, hogy milyen formában, mikor és mit szeretne visszaszolgáltatni. Tavaly november 26-i jogerős ítéletében a ploiești-i táblabíróság jogerősen három-három év felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette a Mikó-perben a restitúciós bizottság két tagjára, Markó Attilára és a Marosán Tamásra alapfokon kiszabott letöltendő börtönbüntetést. A jogerős végzés eltörölte az első fokú ítélet azon részét, amely elrendelte 1,14 millió lej értékű vagyon elkobzását az egyházkerülettől. Jogerőre emelkedett viszont az a rendelkezés, amely szerint visszaállítják a "bűncselekmény előtti" tulajdonjogi helyzetet, megsemmisítik az iskolaépület visszaszolgáltatásáról szóló 2002-es jegyzőkönyvet, és törlik azt a telekkönyvi bejegyzést, amellyel az egyház tulajdonába került az iskolaépület. A törvények elfogadása után akadozott a restitúció – emlékeztetett a püspök. Az egyházkerület a kilencezer hektár szántóföldből hétezret kapott vissza, a hasonló nagyságrendű erdőből is 6-7 ezer hektárnyit, az épületeknél azonban nagyon nehezen halad a visszaszolgáltatás. "Ami most történik, az még rosszabb, az igazságszolgáltatással próbálja az állam megoldani, amit rossz törvényekkel vagy adminisztratív eszközökkel nem tudtak. Ahelyett, hogy megoldották volna a kérdést, kriminalizálnak, egy teljes közösséget csalónak neveztek azzal, hogy büntetőjogi eljárásba kavarták bele a visszaszolgáltatásról döntőket" ~ figyelmeztetett a püspök.
Kató Béla elmondta, egy 2004-ben visszajuttatott nagyenyedi ingatlannál már üzent a bíróság, hogy a felek újranyithatnák az ügyet – ezzel a lépéssel valósággal bátorítják azokat, aki korábban veszítettek. Ha ez a sorozat elindul, akár több épületet elveszíthetnek, ki lesznek téve a hasonló eseteknek – tette hozzá.
Ballai Zoltán egyházkerületi tanácsos arról beszélt, hogy számos jegelt restitúciós ügy van, így várható, hogy a Mikó-ügyben hozott döntés után ezek a perek felgyorsulnak, és valószínű, hogy a szentgyörgyi kollégium pere precedensként szolgál majd.
Francia ügyvédek segítettek
Veres Emőd ügyvéd elmondta, most készült el a bírósághoz benyújtásra kerülő beadvány, amelyen több jogász, egyháztörténész is dolgozott, hiszen szerették volna feltárni a kérdés hátterét, ugyanakkor egy komoly, a témára szakosodott francia ügyvédi irodával működtek együtt. Hat hónapos határidő van arra, hogy a tavaly november 26-i határozattól a bírósághoz forduljanak – tette hozzá.
"A buzăui bíróság és a ploiești-i ítélőtábla döntéseiért a román állam felel, Strasbourg szempontjából a belső jog megsértése kevésbé releváns, így az európai emberi jogi egyezmény megsértését kell bizonyítaniuk" – mondta az ügyvéde. Felidézte: a Székely Mikó Kollégium épületeiről korábban úgy döntött egy polgári bíróság, hogy az ingatlanok az Erdélyi Reformtus Egyházkerület tulajdonát képezik, ehhez képest azonban a büntetőbíróság nem vette figyelembe ezeket.
Mivel a korábbi államosítás rendelete tulajdonosként megnevezi az egyházkerületet, amellyel szemben megtörtént az államosítás, az a következtetés vonható le, hogy az egyház megfelelt tulajdonosnak, amikor el kellett venni az ingatlan – viszont ennek a fordítottja is igaz kellene hogy legyen, mutatott rá Veres Emőd. Probléma ugyanakkor, hogy a tulajdonjog megvonása egy büntetőjog keretében történt, ami viszont nem tisztességes, hiszen ha polgári jogmenetben történik ez, nem csupán egyetlen perorvoslati lehetőségük lett volna – tette hozzá.
Veress elmondta, a büntetőeljárásban az iskolák pontos jogi státusa nem volt rendesen átvilágítva, az elemzést így levéltárosok, történészek, jogtörténészek segítségével az egyház maga megtette. Megállapították, hogy az egyházak statútumai alapján az iskolák az egyház belső struktúrájában működött, amelyen belül viszonylagos autonómiával bírtak, viszont a fontos döntéseket felsőbb egyházi szerveknek kellett jóváhagyniuk. A telekkönyvi bejegyzési mód, amely 1900-ban megtörtént, azt a célt szolgálta, hogy a szóban forgó ingatlanok rendeltetését rögzítsék az egyház számára is kötött módon. Ezeket a kérdéseket, ha a bíróság alaposan utánajár, lehetett volna tisztázni – hangoztatta Veress Emőd. Az ügyön dolgozó szakemberek megvizsgálták például más felekezeti iskolák jogállását, például a brassói ortodox Andrei Șaguna középiskolát, amelyről kiderült, tulajdonosaként a brassói görög-keleti hívők közössége volt megnevezve: ezen az alapon, komoly vizsgálat nélkül az ortodox egyháztól el lehetne venni az ingatlant, figyelmeztetett az ügyvéd. „Bízunk abban, hogy alapos vizsgálat lesz, ami kedvez az egyháznak, és a perújrafelvétel lehetősége is megnyílik, ezen az úton pedig rendezni lehet majd a kollégium ügyét” – összegezte Veres Emőd kiemelve, több éves perről lehet szó, mert a strasbourgi bíróság túlterhelt. Figyelmeztetett: Strasbourg legfennebb annyit mondhat ki, hogy Románia megsértette az emberjogi egyezményt, ennek az orvoslására pedig hozzá lehet nyúlni az egyébként végleges bírósági döntéshez
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Magyar pártok: cinikus a román miniszter kisebbségekről szóló nyilatkozata
Cinikus és féligazságokat tartalmazó nyilatkozatnak minősítették a romániai magyar pártok vezetői Angel Tilvar határon túli románokért felelős miniszter csütörtöki állásfoglalását Bukarest kisebbségpolitikájáról.
A miniszter a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapja alkalmából kiadott közleményében úgy vélte, hogy a romániai kisebbségek tagjai tökéletesen integrálódtak a román társadalomba, megőrizve önazonosságukat úgy, hogy nem érintik őket beolvasztásukra irányuló törekvések.
A miniszter szerint Románia megértette, hogy a kulturális sokszínűség feltétele a stabilitásnak, a fejlődésnek, ezért a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben a román állam hathatós támogatásának köszönhetően akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat. Tilvar leszögezte, hogy a román állam a kölcsönösség elvén elvárja, hogy a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbségek is részesüljenek ugyanabban a bánásmódban.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek kijelentette: a miniszter féligazságokat fogalmaz meg, hiszen 1989-hez képest valóban van előrelépés a romániai kisebbségek helyzete terén, de még távol állunk attól a teljes egyenjogúságtól, amelyet a romániai magyar kisebbség szeretne.
A politikus szerint Tilvar ugyanazokat a szlogeneket használja, mint a román diplomácia, amikor a romániai kisebbségek helyzetéről fogalmaz meg álláspontot. Kovács Péter sérelmezte, hogy a többi román párthoz hasonlóan, Tilvar is csak arra törekszik, hogy politikai eredményeket mutasson fel, de nem kínál valós megoldást a kisebbségek helyzetére. „Az RMDSZ szerint nagyon messze vagyunk attól, hogy ne legyen szükség Romániában az etnikai politikai képviseletre” – tette hozzá.
A miniszternek a kölcsönösségre vonatkozó megállapítására reagálva kifejtette: a román diplomácia, akárcsak Tilvar, megpróbálja egyforma súlyúként feltüntetni a romániai magyar és a magyarországi román közösséget, de elfelejtik, hogy míg Romániában egymillió 300 ezer magyar él, addig Magyarországon tízezer körül van a románok létszáma.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke az MTI-nek elmondta: nem attól válik modellértékűvé a román kisebbségpolitika, hogy ezt „naponta több nyilatkozatban román kormánytagok elmondják”, hanem a tények és a nemzeti közösségek közérzete a meghatározó.
Toró szerint cinikus a román miniszter nyilatkozata, és beleillik abba a román külpolitikai diplomáciai offenzívába, amely azt akarja elhitetni, hogy a számbeli kisebbségben élő őshonos kisebbségek sorsa modellértékűen megoldott Romániában. Hozzátette: a mérvadó az, hogy egyrészt mit mutatnak a demográfiai számok, másrészt hogyan érzi magát az illető közösség. A nemzeti kisebbségek demográfiai adatait tragikusnak nevezte, és kijelentette, hogy ezek egyértelműen megcáfolják a miniszteri nyilatkozatot.
Leszögezte: a romániai magyarok nem egyénenként, hanem közösségként szeretnének beilleszkedni a román társadalomba, ugyanis az egyénenként való integráció a beolvasztásukhoz vezet. „Egy közösség úgy tud megmaradni, ha közösségi jogai, intézményei vannak, és létezik egy közjogi keret, amelyben lehetősége van megélni saját identitását a többségi lakossággal egyenrangúként” – mondta az EMNP elnöke. Úgy vélte, hogy Romániának nagyon sok tennivalója van még ezen a téren, és csak akkor lehet beszélni a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról, ha a kisebbségek képviselői mondják ezt.
Hozzátette: Romániának is azokat a pozitív példákat kellene alkalmaznia, mint amilyeneket Magyarország, amely személyes kulturális autonómiát biztosít a kisebbségeknek már az 1990-es évek eleje óta. Ennek értelmében nagyon széles hatáskörökkel rendelkező kisebbségi önkormányzatok működnek Magyarországon, és ezt folyamatosan elfelejtik a román politikusok, amikor a kölcsönösség elvét kérik számon Budapesten – mondta.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az MTI-nek elmondta: a romániai magyarság helyzete továbbra is Románia egyik megoldásra váró nagy problémája. Ő is cinikusnak nevezte a kulturális sokszínűség alkalmából kiadott miniszteri nyilatkozatot, amelyben Tilvar megfeledkezik arról, hogy a magyarországi románok régóta élvezik a kulturális autonómiát, s közben a magyarországi románok számára ugyanazokat a jogokat követeli, mint a romániai magyaroknak, akik nem rendelkeznek ezzel a joggal.
Ugyanúgy a romániai restitúciós folyamatot dicsérve a miniszter megfeledkezik a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében zajló perről – tette hozzá Biró Zsolt –, amely Strasbourgban folytatódik. Az MPP elnöke szerint a romániai kisebbségek, de különösen a magyarság még messze áll attól, hogy teljes jogegyenlőséget élvezzen. Utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás megoldatlan helyzetére és a marosvásárhelyi rendőrparancsnok megfélemlítési hadjáratára a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: Románia „elengedte magát”
Az RMDSZ arra kéri amerikai partnereit: segítsenek, hogy Románia visszatérjen azokhoz a jogállami értékekhez, amelyeket önként vállalt az euroatlanti integráció előtt, és amelyek betartása most is kötelező lenne – jelentette ki Kelemen Hunor az MTI-nek szerdán Washingtonban, ahol a törvényhozás és külügyminisztérium európai ügyekben illetékes döntéshozóival és tisztségviselőivel tárgyalt.
A szövetségi elnök alakulata négytagú küldöttsége élén, a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány meghívására folytat megbeszéléseket az amerikai fővárosban a romániai magyarság elleni diszkriminatív lépésekről, köztük a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosításáról és a református tanintézmény visszaszolgáltatásáért felfüggesztett börtönre ítélt Markó Attila és társai ügyéről.
Kelemen Hunor felidézte: a 90-es években az Egyesült Államok sokat segített azzal, hogy odahatott, parlamentáris demokráciáját Románia a demokratikus értékekhez ragaszkodva alakítsa ki, melyeknek elidegeníthetetlen részei a tulajdonjog, az emberi és a kisebbségi jogok. Így mindannak a visszaszolgáltatása is, amit a kommunisták elvettek az egyházaktól, a közösségtől, az egyénektől.
1999-ben született meg a törvény, amely a Mikó épületét is visszaadta a református egyháznak. 2006-ban viszont olyan folyamat kezdődött, amelynek a végén, nyolc év elteltével visszaállamosították a kollégiumot, Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet pedig, akik a restitúció során csupán a törvényt alkalmazták, felfüggesztett börtönre ítélték.
„Az amerikaiaknak ezt kell elmondanunk: sérül a tulajdonjog, sérül az egyház joga, hogy a saját tulajdonával rendelkezzen és azt oktatási célokra használja, sérülnek az erdélyi magyarok kisebbségi jogai" – mondta az RMDSZ vezetője, aki szerint ez nem elszigetelt eset, rossz irányt mutat, mert Románia letér az önként vállalt útról.
A politikus hozzátette, ezt követték olyasfajta közigazgatási és más döntések, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy az euroatlanti integráció után Románia „mintha elengedte volna magát”. „Nincsenek szankciók, nem zárják ki a NATO-ból, nem zárják ki az EU-ból, és úgy gondolja, hogy akár azt is megengedheti magának, hogy a megszerzett, visszaszerzett jogokból ismét elvegyen” – vélekedett Kelemen, példaként említve a magyar himnusz éneklése és a székely zászló használata miatt kirótt büntetéseket is.
Nehezményezte, hogy a közvitára bocsátott román közbiztonsági stratégiába beleírják, hogy az erdélyi magyarok törekvései veszélyeztetik a közbiztonságot. Hozzátette: az RMDSZ attól tart, hogy a jogállamiságra hivatkozva csorbulhatnak a kisebbségi jogok, az egyház jogai és a tulajdonjog. Szerinte „ezt értik Amerikában”.
„Arra kérjük az amerikai döntéshozókat, hogy (...) kérjék számon Romániától ezeket az értékeket és tereljék vissza a helyes útra. Mert Romániában, éppenséggel a stratégiai partnerség miatt is odafigyelnek arra, hogy mit mond Amerika” – fogalmazott az MTI-nek Kelemen Hunor.
Szerinte nem szabad úgy tenni, mintha a biztonságnak nem képeznék részét az emberi jogok, a tulajdonjog, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, mert a társadalmi stabilitásnak is ez az egyik tényezője, hogy a többség és a kisebbség között ne legyen konfliktus, ne legyen feszültség.
Közölte, az RMDSZ-küldöttség a kongresszusi képviselők részéről érezte azt a szándékot, hogy levélben, vagy másként figyelmeztessék az amerikai kormányt – „és miért ne: Romániát” –, hogy ezeket az értékeket be kell tartani. Kérte, hogy az amerikai külügyminisztérium – miként tavaly – Románia-országjelentésében idén is figyeljen oda az olyan, a magyarság által jogsértésként értelmezett problémákra, mint a Mikó-ügy, a csángók magyar nyelvű oktatása, a székely zászló, a marosvásárhelyi egyetem, mert „ez erős jelzés Románia felé”.
A kérdésre, hogy mitől lehet remélni a református kollégium és a három tisztségviselő ügyében hozott ítélet megváltoztatását, Kelemen kijelentette: azt csak egy fellebbviteli szinten lehet megfordítani, és ez a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon folytatott per.
„A politika egyvalamit tehet, hogy nem állítja le a visszaszolgáltatást, hanem következetesen halad az úton, amelyen elindult. Ebben viszont igyekszünk mi is a magunk erejével, a parlamenten keresztül a kormányra hatni” – mondta. Hozzátette, az erdélyi magyarság azt kívánja, legyenek intézményes garanciák arra, hogy a megszerzett jogokat nem veszik vissza, és alkalmazzák a visszaszolgáltatásra vonatkozó érvényes törvényeket, erről pedig jóhiszemű, jóindulatú párbeszéd folyjon.
A székelyföldi autonómia ügyével kapcsolatban az RMDSZ elnöke kijelentette: a romániai magyaroknak fontos, hogy az amerikaiak tudják és támogassák azt, hogy a közösség törekvései legitim és jogos törekvések, és ne azt higgyék el, ezáltal bármiféle szakadár mozgalmat próbálnának elindítani. „Ezért fontos, hogy tőlünk hallják, hogy amit mi kérünk, az egy bevett európai gyakorlat, ennek egyik példája a dél-tiroli modell” – szögezte le a politikus.
Székelyhon.ro

Huszonöt évvel ezelőtt tört ki a "bányászjárás"
Hat halott, ezer sebesült, több száz letartóztatás - ma 25 éve annak, hogy kitört Bukarestben a "bányászjárás". 1990. június 13. és 15. között Zsil-völgyi bányászok dúlták fel a Bukarestet, hogy "megvédjék" Ion Iliescu akkori államfő hatalmát a politikai ellenfelektől. A bányászok tüntetőket, diákokat és egyszerű járókelőket bántalmaztak, feldúlták az ellenzéki pártok székházát.
Az 1990-ben lezajlott "akciót" a legbrutálisabb és legvéresebb bányászjárásként tartják számon a rendszerváltás óta Romániában. Bár a hivatalosan hat halottról tudunk (ebből négyet lelőttek), az áldozatokkal foglalkozó szervezetek ennél sokkal többre becsülik a halottak számát. A legvéresebb "bányászjárás" körülményei azóta sem tisztázottak.
Februárban a legfelsőbb ügyészség viszont úgy döntött, újrakezdik a büntetőjogi vizsgálatot az ügyben.
Az ügyben zajlott korábbi vizsgálatokat 2009-ben vádemelés nélkül lezárták. Az áldozatok panasza nyomán a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság tavaly szeptemberben az atrocitások kivizsgálására és kártérítésre kötelezte a román államot. Az ügyet a legfőbb ügyészség katonai részlegének javaslatára nyitották meg, tekintettel arra, hogy a bányászjárás során lőfegyverrel öltek meg, illetve sebesítettek meg több embert.
A bányászjárás idején történt erőszakos cselekményeket korábban is a katonai ügyészség vizsgálta, de 2007 nyarán az alkotmánybíróság kimondta, hogy katonai ügyészség nem vizsgálódhat civilek ellen, így az ügy átkerült a legfőbb ügyészség hatáskörébe. A civil vádhatóság akkor arra a következtetésre jutott, hogy a katonai ügyészek formai hibákat vétettek. A testület saját hatáskörben ismét lefolytatta az eljárást és - csaknem húsz évvel az események után - vádemelés nélkül lezárta az ügyet. Az eredeti vizsgálat során Dan Voinea tábornok, a katonai ügyészség akkori vezetője emberöléssel gyanúsította a volt államfőt, amely az új Btk. szerint elévülhetetlen bűncselekményé vált. Az akta megnyitásának hírére reagálva Voinea még februárban úgy nyilatkozott, visszaélésnek tekinti, hogy elvették tőle az ügyet, amelyben szerinte csaknem ezer tanúvallomás, a katonai egységek harci naplói, és számos más dokumentum bizonyítja, kik a felelősök az elkövetett bűncselekményekért.
maszol.ro

Igazságot követelő „huligánok” – A bányászjárásokra emlékeztek
Ion Iliescu volt államfő felelősségre vonását követelték az 1990. júniusi bányászjárás 25. évfordulóján, szombaton rendezett bukaresti megemlékezés résztvevői. Az alkalomból Temesváron szervezett fórumon Tőkés László újfent a kommunizmus „temesvári perének" lefolytatását szorgalmazta.
Komor figyelmeztetőként állnak előttünk közelmúltunk olyan tragikus eseményei, mint az ún. terroristák 1989. decemberi vérengzései, az amúgy békés, „multikulturális" Marosvásárhely 1990-beli fekete márciusa, vagy a Temesvár szellemében Bukarestben lezajlott Egyetem téri tüntetések 1990 júniusában való leveretése – jelentette ki Tőkés László az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás kitörésének 25. évfordulóján tartott temesvári fórumon.
Az európai parlamenti képviselő irodája és a Temesvár Társaság által szombaton rendezett konferencián az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arról beszélt, hogy Közép-Kelet-Európa számos országában még mindig nem büntették meg az embertelen kommunista rendszert fenntartó és kiszolgáló elnyomókat, továbbá nem rehabilitálták és nem kárpótolták az áldozatokat, de a nemzetközi jog sem képes szembenézni a kommunista múlttal és annak örökségével.
Tőkés emlékeztetett, a temesvári népfelkelés kitörésének 20. évfordulóján javaslatot tett egy európai büntetőbíróság felállítására, amely elvégezhetné a kommunista rezsimek idején elkövetett, emberiség elleni bűntettek törvényes kivizsgálását és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő ítélkezést. Idén májusban az Európai Parlament 2009. áprilisi határozatának megfelelően létrejött nemzetközi szervezet, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja is felvállalta brüsszeli konferenciáján a kezdeményezést.
„Európa és a tagállamai is csak úgy és akkor térhetnének a hiteles demokrácia és jogállamiság útjára, ha mind a nemzeti, mind a nemzetközi igazságszolgáltatás szintjén készek és képesek volnának törvény elé állítani az emberiség elleni bűnök, a tömeggyilkosságok és a háborús bűntettek elkövetőit" – idézte Tőkést az EP-képviselő irodája. Az EMNT elnöke sajnálatának adott hangot, miszerint még mindig várat magára Ion Iliescu volt államfő és „tettestársai" demokratikus és törvényes számonkérése.
Florian Mihalcea újságíró, a Temesvár Társaság elnöke, egykori temesvári forradalmár hozzászólásában úgy vélekedett: ugyanazok a hatalmi struktúrák, ugyanazon személyek lendültek mozgásba 1990 márciusában Marosvásárhelyen és júniusban Bukarestben, amelyek/akik „ellopták" a temesvári forradalmat. Szerinte feltárt bűncselekmények százainak dossziéi nem kerültek bírósági szakaszba, a kommunista bűnösöket egy egész állami-hatalmi szövedék védelmezi a mai napig.
A Ceauşescu-per egyik főszereplőjeként és az Iliescu-rezsim ügyeinek feltárójaként ismert Dan Voinea nyugalmazott vezérőrnagy, volt katonai főügyész arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunizmusnak csak Romániában összesen egymillió áldozata volt, de még az 1989 előtt bűnöket sem sikerült teljes mértékben feltárni, megtorolni és jóvátenni.
„Láthatatlan hadsereg védi a kommunista megtorlások főkolomposait éppúgy, mint a posztkommunista korszak törvényszegőit: rendőrökből, katonákból, ügyészekből, titkos ügynökökből, politikusokból, állami hivatalnokokból, egyetemi tanárokból, nagyvállalkozókból áll ez a hadsereg, akik az elmúlt esztendők minden hatalmi fennállásának kedvezményezettjei és egyben protezsáltjai voltak" – állapította meg Voinea.
A volt ügyész megerősítette: az 1989-90-es évek véres eseményeinek áldozatait sikerült azonosítani, az elkövetőket többé-kevésbé sikerült megbüntetni, ám még számos elkészült ügyirat nem került tárgyalásra, ezek java része olyan ügyészek fiókjaiban porosodik, akiket „feledékenységre késztetett a rendszer".
A 25 évvel ezelőtti bányászjárás áldozatai azonban nem felednek: szombaton mintegy százan emlékeztek a bukaresti Egyetem téren a negyedszázaddal ezelőtti véres eseményekre. Miközben elénekelték többek között a „huligánok dalát" (Ion Iliescu annak idején így titulálta a bukaresti tüntetőket), Teodor Mărieş, az 1989. december 21. Egyesület elnöke meggyőződésének adott hangot, miszerint Romániában sohasem fog elévülni a gyilkosság bűncselekménye, a volt államfő pedig nem szabadul a felelősségre vonás alól az akkori eseményekért.
Közben Petre Roman egykori kormányfő a Digi 24 hírtelevíziónak az évforduló apropóján adott interjúban úgy vélekedett: az 1990-es bányászjárást a Szekuritáte ama egykori tisztjei provokálták ki, akiket „frusztrált", hogy Románia a demokrácia és a pluralizmus útjára lépett. A politikus közölte: „politikai értelemben" sajnálja, hogy június 13-án a rendfenntartó erők rátámadtak az Egyetem téri tüntetőkre, viszont szavai szerint a román demokrácia nem indulhatott útnak „az ottani szeméttel".
Terror az Egyetem téren
Az 1989. decemberi fordulat után létrejött, Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front (FSN) alkotta bukaresti kormány ellen az akkori ellenzéki pártok és diákok rendeztek tömegdemonstrációt a bukaresti Egyetem téren. A főleg egyetemistákból és fiatalokból álló értelmiségiek ellen a hatalom előbb a karhatalmat vetette be, június 13-án pedig az államfő Bukarestbe hívatta a Zsil-völgyi vájárokat.
A mintegy 40 ezer bányász barbár módon szétverte az Iliescu által szélsőségeseknek, vandáloknak és csavargóknak nevezett tüntetőket, de nem kímélte a főváros lakosságát sem. Azzal az ürüggyel, hogy újraültetik az Egyetem téren a demonstrálók sátrai által eltiport virágágyásokat, a bányászok rövid idő alatt megszállták a fővárost. Mindenkit agyba-főbe vertek, akinek értelmiségi kinézete volt, több száz tüntetőt a rendőrségi fogdákba szállítottak, emellett szerkesztőségeket, pártszékházakat dúltak fel.
Hivatalos adatok szerint a bányászjárás hat halálos áldozatot és több mint hétszáz sebesültet követelt. Iliescu június 15-én nyilvánosan megköszönte a vájárok „hazafias és hősies" cselekedetét. Egykori áldozatok és hozzátartozók panasza nyomán a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly szeptemberben kártérítésre kötelezte a román államot, és kimondta: Bukarest köteles igazságot szolgáltatni az emberiesség elleni bűncselekmények ügyében, függetlenül attól, mennyi idő telt el az atrocitások óta.
Idén márciusban a legfelsőbb bíróság helyt adott a főügyészség kezdeményezésének, és jóváhagyta a büntetőjogi vizsgálat újraindítását a 25 évvel ezelőtti bányászjárás ügyében. Februárban Tiberiu Niţu főügyész úgy döntött, hogy semmisnek nyilvánítja az 1990-es incidenseket feltáró, 2009-ben vádemelés nélkül lezárt dosszié ügyében született határozatokat. A főügyészség 1998-as jelentése szerint a Roman-kormány jóváhagyta a vájárok behívását, sőt a védelmi minisztérium egyenruhával és élelmiszerrel is ellátta a fővárosban randalírozó munkásokat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Új eszköz, új remény
Amit nem tett hosszú éveken át, az RMDSZ végre használni kezdte a kisebbségi jogérvényesítés egyik igen jelentős eszközét: a külpolitikát. Nem igazán élt mostanáig a lehetőséggel, többnyire kormányon lévén nem is lett volna hiteles, de lám, ellenzékből lehet kopogtatni az európai döntéshozók ajtaján, tájékoztatni az amerikai kongresszust az erdélyi magyarság jogsérelmeiről, és úgy tűnik, támogatók is akadnak, kik mozdítanák szekerünket a kátyúból.
Két évtizede mondogatja az RMDSZ belső-külső ellenzéke, hogy milyen fontos az önálló erdélyi magyar külpolitika kiépítése, jelentős nyomásgyakorlási eszközről mondtak le vezetőink, mikor nem használták ki a NATO-, majd az EU-csatlakozás körülményeit, s később is, mikor szemérmesen elhallgatták gondjainkat. S lám, kiderült, az EU piacot szerzett államai árufölöslegének, Amerika pedig elsősorban katonapolitikai megfontolásból ölelte keblére a stratégiahelyen fekvő Romániát.
Nem sokat törődtek az erdélyi magyarság csendes elégedetlenségével, és érdekképviseletünk kormányzati besimulásával félresöpörhették szemernyi aggodalmukat is. Nem volt, aki tolmácsolja bajainkat, elvárásainkat, követeléseinket, a kis szervezetek követségbe küldött szószólóit könnyű volt nem komolyan venni, hisz nem bizonyíthatták, kik, hányan állnak mögöttük, jogos igényt képviselnek-e. Az egyetlen, hitelesként elfogadott érdekképviselet pedig hallgatott. Nem akarta megbántani éppen aktuális kormányzati szövetségeseit.
Két évvel ezelőtt szintén kormányzati szünetben kezdte el kidolgozni az RMDSZ az egységes, átfogó európai kisebbségvédelmi szabályozást, a Minority Safepack nevű csomagot, aztán ismét hatalomra kerülvén már csak féllángon égették az ügyet. Most újra ellenzékben a szövetség, vezetői hol Strasbourgban, hol Brüsszelben, vagy éppen Washingtonban lobbiznak, s lám, megérkezett az első eredmény is: az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága 90 napot adott Romániának, hogy újraindítsa a történelmi magyar egyházak javainak visszaszolgáltatását.
Erőteljes felszólítás érkezett egy olyan világhatalomtól, melytől Románia vezetői is tartanak. Ha eredményes lesz közbenjárásuk, nagyobb siker, mint amit a szövetségnek a Victoria-palota szobáiban, a parlamenti egyeztetéseken sikerült elérnie az utóbbi években.
S akkor talán bátorságot nyernek Kelemen Hunorék, és van remény, hogy más, közösségünk számára fontos ügy – például a különböző autonómiaformák – is napirendre kerülnek a lobbikörutakon, külföldi nyomásra talán oldódhat a ránk telepedő, mind erőteljesebb belső román nyomás is. Még az is kiderülhet, kormányon kívül hatékonyabban lehet harcolni az erdélyi magyarság jogaiért, mint a román hatalom kiszolgálóiként.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tovább kell harcolni Strasbourgban
Újabb autonómiapárti önkormányzati határozatok elfogadását, ezeknek a nemzetközi fórumokra való eljuttatását szorgalmazta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke tegnapi közleményében. Az SZNT elnöke felelevenítette a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa Monitoring Bizottságának márciusi ülését. Úgy véli, bár ekkor a bizottság érdemben tárgyalta a romániai közigazgatási átszervezéssel kapcsolatosan megfogalmazott önkormányzati határozatok ügyét, az ülés eredménye felemás lett, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Franciaországba tényfeltárókat küld a bizottság, akik megvizsgálják a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszokat. Izsák Balázs szerint dicséretes, hogy a hazai magyar pártok felismerték az európai intézményekben rejlő lehetőséget, és márciusban Strasbourgban közösen léptek fel, de nem szabad hagyniuk, hogy megtörjön az akkori lendület. A Kongresszus Bürójának májusi ülésén nem szerepelt napirenden a téma, és arról sincs hír, hogy a Strasbourgban szereplő székelyföldi politikusok tettek-e további lépéseket annak érdekében, hogy az Európa Tanács Székelyföld javára fontos intézkedéseket hozzon. Izsák néhány javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy mit lehet, mit kell tenniük az illetékeseknek azért, hogy a közigazgatási átszervezés Székelyföld számára sikert, az autonómiatörekvés megvalósulását eredményezze.
Az autonómiapárti határozatok elfogadása mellett szorgalmazza, hogy rendszeresen tájékoztassák az Európa Tanács testületeit és tisztségviselőit arról, hogy Románia miképpen tartja be vállalt kötelezettségeit, továbbá úgy véli, meg kell értetni az Európa Tanács illetékeseivel: Székelyföld érdeke az, hogy a helyzetet békés módon, a jog és a demokrácia eszközeivel oldják meg, ehhez azonban szükség van az ő segítségükre is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ingatlan-restitúció – a romániai igazságszolgáltatás az esetek többségében az egyház érdekei ellen dönt
A kommunizmus idején elkobzott és államosított egyházi ingatlanok sorsának alakulásáról, a 94/2000-es sürgősségi kormányrendelettel elindult restitúciós folyamat szakaszairól, a visszaigénylések jelenlegi helyzetéről próbálunk képet alkotni alábbi összeállításunkban. A szomorú következtetés az, hogy az egyházak jogos tulajdonaikat illetően nemegyszer sorozatos elutasítással, szövevényes, véget nem érő perekkel szembesülnek.
Laczikó Enikőt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjét, az Országos Restitúciós Bizottság alelnökét, és Somai László József ügyvédet arról kérdeztük, véleményük szerint milyen akadályok nehezítik-lassítják a folyamatot, és hogy vannak-e máris negatív következményei a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának, amelynek ügyében a református egyház a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Interjúalanyainkat megkérdeztük: látnak-e esélyt arra, hogy amerikai nyomásra felgyorsuljon a restitúció?
A természetbeni visszaszolgáltatás akadályait tulajdonképpen a hatályos törvények tartalmazzák – vélekedett lapunknak nyilatkozva Laczikó Enikő.
– Ha például az elkobzott ingatlanhoz később hozzáépítettek, és az új épített rész meghaladja az ingatlan 50%-át, ilyen esetben ez új építménynek minősül és a kérelmező csupán a réginek megfelelő kártérítésre jogosult. Ugyanakkor hiányos dokumentáció esetén hiábavaló bármilyen történelmi vagy morális érv, a törvény nem engedélyezi a pozitív döntés meghozatalát – vélekedett.
Emlékeztetett: az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása és a kártérítési folyamat kiszámíthatatlansága miatt az Európai Emberi Jogi Bíróság még 2011-ben arra kötelezte Romániát, hogy gondolja át a rendszert és alkosson egységes jogi keretet.
– 2013 tavaszán a kormány javaslatára elfogadták a 165-ös törvényt, amely tulajdonképpen a kártérítési elveket és eljárást szabályozza, és a közhasznú rendeltetés fenntartásának meghosszabbításán kívül nem nyúlt hozzá az egyházi javak visszaadásának folyamatához. A közhasznúság fenntartását azonban a korábbi 3-5 éves időszakról 10 évre hosszabbította, majd az adott ingatlanok visszaszolgáltatását egy kormányhatározat megjelenéséhez kötötte. Az elképzelés az volt, hogy a jelenlegi haszonélvezők indokolt kérésére, a hatóság (ANRP) összegyűjti majd a kormány elé terjeszti az adott ingatlanok jegyzékét. Miután a kormány elfogadta a javasolt kormányhatározatot, a benne található ingatlanok esetében a restitúciós bizottság a 10 éves rendeltetés fenntartása mellett dönthetett a természetbeni visszaszolgáltatásról. Ez gyakorlatilag azt eredményezte, hogy ameddig nincs kormányhatározat, minden olyan visszaszolgáltatási kérelem megtárgyalását halasztani kell, amelyik közhasznú célokat lát el (pl. iskola, kórház, stb.).
Az említett jegyzék előkészítése rengeteg gyakorlati akadályba ütközött. Mi többször jeleztük, hogy mi lenne a helyes megoldás, idén márciusban pedig sikerült módosítani a törvényt oly módon, hogy minden adott esetben a restitúciós bizottság maga döntsön a közhasznú rendeltetés fenntartásáról, természetesen a jelenlegi birtokló indokolt kérésére. Két év után a májusi volt az első olyan restitúciós bizottsági ülésünk, ahol két olyan egyházi ingatlan természetbeni visszaszolgáltatásáról dönthettünk, amelyek jelengleg közhasznú tevékenységnek adnak helyet – magyarázta.
A Mikó-üggyel kapcsolatosan elmondta: spekulálni ugyan nem akar, de nem tartja kizártnak, hogy hasonló negatív következmények érinthetnek más visszaszolgáltatott ingatlanokat is. – Továbbra is fontos lenne, hogy mielőbb pontosítsuk az egyházi ingatlanok körét, a jogosult igénylők körét, azért is, hogy a Mikó-ügyben tanúsított hozzáállást tudjuk hatékonyabban kivédeni. Azt is hozzátenném, hogy eddig nem értesültem újabb visszaállamosítási ügyről – magyarázta.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Jogszerűtlen, igazságtalan és méltánytalan a Mikó Kollégium újraállamosítása
A Generális Konvent, vagyis a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról szóló bírósági döntést "jogszerűtlennek, igazságtalannak és méltánytalannak" tekinti – olvasható a csütörtökön véget ért, kétnapos budapesti ülés zárónyilatkozatában.
"A Generális Konvent aggodalommal tekint Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában azon köznevelést érintő törvények hatályba lépésére, amelyek a szülőföldjükön, anyanyelven folytatható oktatás terén méltatlanul sújtják a magyar közösségeket, és felhívja Magyarország kormányának figyelmét is a magyar nemzetrészeket ellehetetlenítő intézkedésekre" – olvasható a találkozót követő sajtótájékoztatón közreadott nyilatkozatban.
A Generális Konvent továbbá tiltakozik "a világban sok helyen folyó keresztyénüldözés ellen".
Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke elmondta, a plenáris ülésen tárgyaltak Kárpátalja nehéz helyzetéről, a romániai magyar reformátusok ügyeiről, a diaszpóra reformátusságáról, egyházalkotmányi kérdésekről, a közös képviseletről, valamint a reformáció 500. évfordulója jubileumának megünnepléséről.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke az ukrajnai helyzetről szólva elmondta: a Kárpátalján élő magyarokat nagyon mélyen érinti a gazdasági krízis. "Az elszegényedés problémája, a kilátástalan helyzet mindenkire rátelepszik" – fogalmazott.
Közölte, ma még nem tudni, hogy elértek-e a krízis mélypontjára, vagy ennél még mélyebb lesz. A megélhetés, a szociális háló egyre bizonytalanabb Ukrajnában – mondta Zán Fábián Sándor.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, hogy romániai jogerős bírósági ítélet született a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról. Közölte, az egyházkerület a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért.
Kató Béla kijelentette: a helyzetet nem tudják elfogadni, a végsőkig küzdeni fognak. Ha nem járnak sikerrel, "újat" építenek, mert nem veszíthetik el a fiataljaikat – mondta, majd hozzátette: az egyház jövője múlik azon, hogy létezik-e anyanyelvi oktatás.
Népújság (Marosvásárhely)

Érvényesülnek-e nyelvi jogaink?
A felmérés
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége 2015. június derekán elhatározza, hogy felméri és orvosolja a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságokat, megvizsgálja, milyen mértékben valósulnak meg. A társadalomszervezést irányító ügyvezető alelnök úgy véli, többnyire ott nem ültetik gyakorlatba, ahol nincs magyar polgármester, de nagyszámú magyar többségű település vezetősége sem él a lehetőséggel.
Szerintem sok helyen – még színmagyar településeken is – gyakran azért nem gyakorolják a nyelvi jogokat, mert a román nacionalista hatalom intézményei – a prefektúra, a bíróság, az ügyészség – fenyegetéssel, büntetőperekkel akadályozza. Köztudott, hogy olyan országban élünk, ahol a törvényeket lehet csűrni-csavarni, értelmezni, ez a magyarokkal szemben vígan érvényesül. Épp ezért is tartjuk kitűnő ötletnek az RMDSZ-kezdeményezést, remélve, nem silányul kampányfogássá, nem lesz kérészéletű.
Valóban jó lenne, ha az erdélyi falvakban és városokban, ahol a magyarok számaránya meghaladja a húsz százalékot – mintegy ezer településen –, ellenőriznék a nyelvi jogok gyakorlatba ültetését, fotókkal, videofilmekkel dokumentálva. A helységnév és az intézménytáblák, az önkormányzatok által működtetett honlapok kétnyelvűsége könnyen leltározható. Nehezebb – de nem lehetetlen – pontos képet rajzolni arról, hogy a hivatalokban hogyan érvényesül a magyar nyelvhasználat. Jó gondolat, hogy az észlelt rendellenességekről értesítik a polgármestereket, intézményvezetőket, és ismertetik a megfelelő törvényeket a jogsérelmek orvosolására. Ha erre nem hajlandók, jogi úton lépnek fel. Nem ártana a médiában ismételten – pontos értelmező magyarázattal ellátva mind román, mind magyar nyelven – közzétenni, ismertetni a nyelvtörvényeket, szabályokat. Korlátozott anyanyelvhasználat
A hatósági fenyegetettség visszahúzó erő a magyar nyelv és megnevezések használatában. A Sepsiszentgyörgy melletti Gidófalván, egy magyar közösség lakta településen tilos a Községháza felirat. A feliratháború 2013-ban kezdődött. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács és a prefektus fellépésére az épület homlokzatára kétnyelvű felirat került. A polgármester háromévi pereskedés után súlyos pénzbüntetés terhe alatt arra kényszerült, hogy a kétnyelvű táblát levegye, mivel az zavarja a prefektust, aki a magyar megnevezés eltávolítását kéri, és a brassói táblabíróság végzése is erre utasítja. Ide kívánkozik egy régi emlék. 1987-ben – a kommunista parancsuralmi rendszer tombolása idején – egy csoport mikós középiskolás diákkal még magyarul olvastuk a gidófalvi tanács épületének falán elhelyezett táblák feliratait. Igaz ugyan, hogy a helyi (román) rendőr – akárcsak nagyajtai társa, amikor a Kriza-emlékház falán álló emléktábla magyar feliratát böngésztük – keményen ránk förmedt. Látszott rajta, rajtuk, hogy zavarja a táblák tanulmányozása. Akkor nem gondoltuk, hogy negyedszázaddal a diktatúra megdöntése után a demokrácia oly magasan fog szárnyalni, hogy egy magyar szó több évi pereskedés tárgya lehet. Az ötvenes-hatvanas, talán még a hetvenes években is, szülőfalumban (Illyefalván) magyarul olvashattam a köz-ségháza megnevezést, csak az 1942-ben elesett Horthy István repülő főhadnagy és kormányzóhelyettes nevét takarta piros festék a közeli hősök emlékművén.
Nemrég Kézdivásárhely tanácsának jegyzője visszautasította a város polgárainak kérvényét, melyet egy helyi civil szervezet terjesztett elő. Az indoklásban olvasható, hogy Romániában a „hivatalosan bejegyzett szervezet és a közhivatalok közötti levelezés az állam hivatalos nyelvén, tehát románul történik. Anyanyelven írt beadvánnyal csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok (tehát nem szervezetek) fordulhatnak a helyi közigazgatási szervekhez.” Abszurd helyzet, egy magyar településen, a magyar jegyző a formai hibák kiküszöbölése mellett kénytelen kérni a beadvány román nyelvű elkészítését – erre kötelezi a törvény –, amikor a tanács is magyar! Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése A marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészség hosszú vajúdás után június derekán dönt a magyar utcanevek ügyében. A munkaerő ésszerű elosztása címén román többségűvé (55 százalék) tett városban a toleranciát nem ismerő román nacionalistákat sérti a kétnyelvű tábla látványa. A rendőrparancsnok – a bűntény súlyának megfelelően – azonnal intézkedik, és több havi fizetéssel egyenértékű pénzbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik házuk falára (a hivatalos táblákhoz hasonló) kétnyelvű táblát szerelnek fel. A bűnben leledző 12 marosvásárhelyi magyar polgár azonban nem érti, hogy a román rendőr a „demokráciát”, az „egyenlőséget” védi, és bűnvádi eljárást kezdeményez. A pártatlan román ügyészség megszünteti az eljárást, igazat a törvény őrének ad. A település-, az intézménynév-használatot Maroshévíz, Hargita megye egyetlen román többségű városának vezetése sem tartja szívügyének. Bár a prefektushoz több írásos kérelem érkezik, azokat válaszra sem méltatja. Teszi ezt akkor, amikor – ha jogsértést észlel – kiáll a megye 13 százalékát alkotó románok érdekében. Feltűnő a kettősség, a részrehajlás, kimeríti a diszkrimináció fogalmát. Érdekes, hogy a nyelvi jogokat szabályozó önkormányzati törvény kiadása idején Hargita megye prefektusa épp a mai védelmi miniszter, Mircea Duşă volt, akit Victor Ponta miniszterelnök a székelymagyar ügyek szakértőjének tart. A székelységet jól ismerő politikust ma sem foglalkoztatja a kétnyelvűség kérdése, annál inkább a román hegemónia székelyföldi bizonygatása. 2015. június 22-én nyilvánosan jelenti be, hogy Csíkszeredában „a román zászló ünnepén Hargita megye legmagasabb zászlórúdjára a megye legnagyobb román lobogóját vonják fel”. Egy óriáslobogót már egy évvel korábban Gyergyótölgyesen is felavattak, hadd lássa a világ – teszem hozzá –, hogy ez „ősi román föld”. Gondolkodjunk azok fejével, akik nem tudják, hogy a Székelyföld megnevezés 5–600 éves dokumentumokban latinul, magyarul és németül is olvasható. Mennyire zavaró lehet számukra, hogy a székelymagyarok szűkebb szülőhazájukat, szülőföldjüket így nevezik. Egyébként semmi bajunk nem volna a román óriástrikolórral, ha nem tiltanák a székely zászlót, egy településnév magyar nyelvű tábláját, miközben tovább perelnek nemzeti himnuszunk énekléséért.
Magyarul beszélni tilos?
Kézdivásárhelyen pénzbeli bírság sújthatja az anyanyelvhasználat jogával élőt. Egy olyan ősi székely településen, ahol 1910-ben a románság számaránya mindössze 0,83 százalék, 2011-ben a román népszámlálás szerint pedig 6,92. Történt az Úr 2015. esztendejében, nyárelőn, Szent Iván havában, a trianoni megemlékezés napján, amelyen mintegy félszáz személy vesz részt, hogy pénzbeli büntetést szabtak ki. A szervezők a megemlékezés megtartására engedélyt kértek és kaptak. Ezért érthetetlen, hogy a hatalom miért vezényel ide brassói csendőröket, miért kéri az egyik brassói csendőr a szervezőt, hogy ismertesse a rendezvény programját. A felszólított fiatalember román nyelven kér tolmácsot. Azt nem kap, de 500 lejes büntetést igen.
Szimbolikus, hogy a büntetés kiszabására a gyászos trianoni diktátum, békeszerződés 95. évfordulóján kerül sor. A tolmácskérés elvileg azért jó, mert könnyen ki lehet forgatni egy székely ember szavait. Azonban, mint az említett példa mutatja, kiválthatja a hatalom megsértésének vádját, és a románul nem beszélő máris büntethető. Kérdés az is, hogy egy magyarlakta városba miért nem küldtek olyan csendőröket, akik ismerik a helyi lakosság nyelvét? A „kis magyar időben” nagynéném férje magyar rendőrként románok lakta településen csak úgy teljesíthetett szolgálatot, ha román nyelvből vizsgázott. Nem volt apelláta, mert a Horthy Miklós Magyarországa rendőreitől megkövetelte a helyi lakosság nyelvének ismeretét.
A Kézdivásárhelyen történteket akár helyi incidensként is kezelhetnénk, csakhogy épp ekkor vált ismertté, hogy a parlamentben többen szeretnék Trianon napját kötelező ünnepléssel összekötve nemzeti ünnepé emelni. Erről a diktatúra keserű emléke villan elém. Az a korszak, amikor milliós tömegeket, köztük magyarokat is, kirendeltek tapsolni. Nem elég megalázó, hogy – 2009 óta hatósági segédlettel – december elsején fasiszta jelszavakat ordítozó bandák lepik el a székely városokat, most még Trianont is ünnepeltetni szeretnék!
Tanuljunk románul?
Köztudott, hogy Székelyföldön a román nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként oktatják, amikor abban a közegben, ahol a gyermek él, a hivatalokon kívül senki nem beszéli azt. „Igazságos dolog, hogy az iskolában nem biztosítják számodra a megfelelő körülményeket, hogy megtanuld annak az országnak a nyelvét, melynek területén megszülettél?” – kérdi Florina Vaipan, aki empátiával keresi a nyelvoktatás helyes útját. Rámutat, hogy az iskolai kisebbségi oktatás eredménye „a művi és a bemagolt akadémikus nyelvezet. Jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk esélyegyenlőségről. Mert ehhez nincs sem törvényi keret, sem megfelelő intézkedések, melyeket differenciált tananyagnak kellene tükröznie.”
Azzal, hogy kijelentik, a székelyek Romániában élnek, és kutya kötelességük tudni románul, a románnyelv-ismeret nem javul, még hazafias szólamokkal sem! 1980 táján iskolaigazgatóként megdöbbenve szembesültem azzal, hogy a román nyelvszakos tanár kolléga (Ch. B.) így ösztönzi a nyelvtanulást: „A román nyelv tanulása hazafias kötelesség.” Nos, ez messze áll attól, amivel hajdanán az öregek biztatták a nebulókat: „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!” A román nyelvszakos kolléga elmondhatta volna, hogy a nyelvismeret miért fontos. Elmondhatta volna, hogy a román nyelvben és a magyarban is több ezer kölcsönszó található, amelyre támaszkodva játékosan, könnyen tanulható a mindennapi életben szükséges szókincs. Mert a láda az ladă, a lakatos lăcătuş, a pálinka palincă stb.
Strasbourgban is küzdeni kell!
A székely önkormányzatok határozatait Székelyföld autonómiájának megteremtéséért – bár szélmalomharcnak tűnik –, minden nemzetközi fórumra el kell juttatni. Némi reményre jogosít fel, hogy a strasbourgi Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoring bizottsága 2015. márciusi ülésén Franciaországba tényfeltárókat küld a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálására.
Az Európa Tanácsot is rendszeresen tájékoztatni kell, hogy Románia miként teljesíti vállalt kötelezettségeit. Meg kell értetni, hogy Székelyföld népének érdeke a kollektív jogok békés rendezése. Ha elkészül az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége által tervezett, a nyelvi jogok használatában észlelhető hiányosságok feltárása, azt fehér könyv formájában el kell küldeni Strasbourgba és más fórumokra. Rá kell mutatni, hogy Románia az erdélyi magyarságtól nemcsak a kollektív jogokat tagadja meg, de nem biztosítja az elemi nyelvi jogok gyakorlatba ültetését sem.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarság kisemmizése
Illúziók, ámítások
A második világháború után, amikor a párizsi békeszerződés (1947. február 10.) még nem garantálja a magyar többségű Észak-Erdély Romániához csatolását, engedmények sora biztosítja a megmaradás intézményeinek működését. Az 1948-as tanügyi reformig – az óvodától az egyetemig – kiépül a magyar iskolahálózat.
1945-ben visszaállítják a betiltott dél-erdélyi magyar iskolákat. Brassóban és Kolozsváron magyar főtanfelügyelőségek létesülnek. 1945. május 28-án királyi rendelettel létrehozzák a magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetemet. Az erdélyi magyar politikusok egy része – köztük Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség elnöke – hisz az ámításnak. Vannak olyanok is, akik nem táplálnak illúziókat. 1945/46 telén Márton Áron püspök figyelmeztet, hogy a magyar intézmények léte csak ideiglenes és kirakat jellegű. Idézzük szavait, melyet dr. Csőgör Lajosnak, a Bolyai Egyetem lektorának mondott: „Csőgör kérem, maga tényleg azt hiszi, hogy az önálló magyar egyetem sokáig megmarad?”
Az iskolarendszer elsorvasztása
A Párizsi békeszerződés aláírása után Románia gyorsan számolja fel a magyar iskolarendszert. 1948-ban államosítja a magyar egyházak vagyonát. 2140 épület – iskola, kórház és más közösségi intézmény – mellett nagy kiterjedésű szántók és erdők kerülnek állami tulajdonba. Mivel e vagyon összértéke Románia egy évi jövedelmét teszi ki, ugyanakkor a román politika érdekelt a magyarság gazdasági és kulturális lehetőségeinek korlátozásában, a román kormányok mai napig halogatják, akadályozzák a magyar tulajdon maradéktalan visszaszolgáltatását. Mindezt teszik akkor, amikor ez alapfeltétele Románia NATO- és Európai Uniós csatlakozásának.
1948-ban felszámolják a magyar tanfelügyelőségeket, szakiskolává minősítik az elméleti magyar iskolák egy részét. A közoktatási minisztériumban megszüntetik a nemzetiségekért felelős főosztályt. 1950-ben felszámolják az önálló magyar művészeti középiskolákat, főiskolákat, amelyek vegyes tagozatúvá válnak. 1959-ben a Bolyait egyesítik a Babeş Tudományegyetemmel. 1948-ban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet önálló magyar főiskolaként kiválik a Bolyai Tudományegyetemből. 1962-ben anélkül, hogy a korábbi jogállását megváltoztatnák – szóbeli utasítással – kétnyelvűvé változtatják. Az intézmény rövid idő alatt román jellegű lesz, 1991-ben felveszi a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nevet. Az 1945-ben alapított Bolyai Tudományegyetem 70. évfordulóján – amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem jogelődje – már egy szót sem pazarolnak arra, hogy megemlítsék, ezek magyar tannyelvű egyetemek, amelyeket elrománosítottak. Az ünneplésen nem vesznek részt a magyar tanárok, tiltakozva a magyar tagozat elsorvasztása ellen.
Kérdéses a jogállamiság
A Batthyáneumot a katolikus egyház csak korlátozott jogkörrel veheti vissza. Újból államosítják a Református Székely Mikó Kollégiumot. A korrupcióellenes ügyészség vizsgálja, miként adták vissza a magyar felekezeteknek az ingatlanokat. Szatmár megyében három település önkormányzatától kérnek adatokat a római katolikusoknak visszaszolgáltatott ingatlanokról. Egyetérthetünk Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterének Szatmárnémetiben elhangzott véleményével: a restitúció megkérdőjelezése veszélyezteti a romániai jogállamiságba vetett hitet.
Mivel az államnacionalizmus igyekszik kisemmizni magyar közösségünket, szükség lenne egy fehér könyvre, amely ismertetné azt a sötét kálváriát, ami a visszaadott ezer és az ennél nagyobb számban állami tulajdonban maradt magyar épületet érinti. Most két nagyhírű magyar intézményt – a gyulafehérvári Batthyáneum és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium – mutatunk be, melyek megjárták a román jogszolgáltatás útvesztőit, buktatóit.
Van is, nincs is Batthyáneum
A gyulafehérvári Batthyáneum – a hatalmas értékű könyvtár és tudományos gyűjtemény – visszaadása a római katolikus egyháznak nem egyszerű, mert a román állam igényt tart e magyar kulturális örökségre is. A visszaszolgáltatásra hosszú pereskedés után 1998-ban került sor. Úgy tűnt, győz a méltányosság, a jogállamiság. Azonban az ezredforduló után hatalomra jutó kormányok – a háttérben meghúzódó nacionalista erők nyomására – bírósági úton lépnek fel a tulajdon visszaállítása ellen. A katolikus érsekség kénytelen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni. E bíróság Romániát a tulajdonba való vissza­helyezés késleltetéséért 25 ezer euró kifizetésére utasítja. Mindezek ellenére a hatóságok továbbra is megalázzák az érsekséget. Az egyház képviselői csak minisztériumi engedéllyel léphetnek be saját tulajdonukba.
A Batthyáneum könyvtára nemcsak tudományos gyűjtemény, hanem összmagyar kultúrkincs is. A gyűjteményt 1798-ban Batthyány Ignác (1741–1798) erdélyi katolikus püspök, vallástörténész és heraldikus alapítja. A könyvtár 60 ezer kötetet őriz, köztük 927 kötetnyi kéziratot és kódexet. Az ősnyomtatványok száma 565, a legértékesebb a Codex Aureus, amelyet 812-ben írtak aranybetűkkel a lorschsi bencés apátságban. Itt marad fenn az egyik korai magyar nyelvemlékünk, a Gyulafehérvári sorok (1310–1320). Itt található a legrégebbi kéziratos protestáns énekeskönyv eredetije, a Döbrentei-kódex és a Batthyány-kódex is. Példaként említem, hogy a Codex Aureus értéke egymagában 25 millió dollár.
Székely Mikó Kollégium
Le kell írnunk újból és újból: Románia 2014 novemberében másodszor is államosítja a Székely Mikó Kollégiumot. A sepsiszentgyörgyi református iskola alapítását a Rikán-belőli Református Egyházmegye határozza el 1857-ben. Az oktatás a református vártemplom kaputornyában kialakított osztálytermekben indul. 1858-ban az Egyházi Főtanács javaslatára megszervezik azt a IV. elemi osztályt, amelynek tanulói 1859-ben az új gimnázium első osztályába iratkoznak. Ekkortól számítják a Mikó alapítását Székely Tanoda néven. Az iskola az 1863/64-es tanévben költözik a mai telkére. A hatalmas épületegyüttes kialakítása, felszerelése több mint 30 évig tart. A főtéri szárny 1870 és 76 között épül Zofalh Gusztáv tervei alapján, melynek költségeit gr. Mikó Imre vállalja. Az egyháznak az iskolaépítésre több mint 2500 személy ajánl fel pénzt, több százan pedig építőanyagot. Sepsiszentgyörgy városa telket ajándékoz és alapítványt hoz létre.
Gróf Mikó Imre 1876-os 60 ezer forintos adományából fejlesztik az iskolát főgimnáziummá. Nem véletlen tehát, hogy az iskola felveszi a Székely Mikó Tanoda nevet. A város elöljáróságának ötleteként, a három alapító – a református egyház, a székely nép és Mikó Imre – tiszteletére 1881 után honosodik meg az Ev. Ref. Székely Mikó Tanoda megnevezés (is). A déli épületszárny a budapesti főépítész, Alpár Ignác tervei alapján épül. Átadására 1893-ban kerül sor. Ez idő tájt jogosan beszélhetünk a Mikó Kollégiumról úgy, mint a hét erdélyi református középiskola egyikéről. Kitűnően felszerelt református kollégium, melyben szakképzett tanárok, könyvtár, szertárak és konviktus áll a diákok rendelkezésére.
A román uralom idején
1918. november derekán kezdődik Erdély megszállása, melyet a szégyenteljes Trianoni diktátum (1920) szentesít. Kelet-Magyarország területe – a történelmi Erdély, Partium és Bánság – fölötti román uralom végleges marad. A Mikó állami támogatás hiányában csak saját anyagi erejére és a székelység közadakozására számíthat, mert Románia az iskola működését nem támogatja, csak eltűri. Ezért furcsa, hogy most a magyar iskolát saját tulajdonának tekinti. A magyar oktatás erősítésére fogadta be a Mikó épületeibe Csutak Vilmos igazgató az Elemi Iskolát, a Polgári Leány- és Fiúiskolát. Amikor 1940. november 7-én a földrengés tönkreteszi az épületet, az oktatás a Tanítóképző épületébe szorul, majd 1944 decemberétől a kijavított épületben folytatódik. Az iskola megnevezése sűrűn változik, a társadalmi-politikai átalakulások tükreként. Az 1944/45-ös tanévben a Magyar Tannyelvű Líceum, majd az államosításig Református Székely Mikó Kollégium nevet viseli. A Székely Mikó Kollégium épületét az 1948/176-os dekrétummal államosítják. 1948-ban felveszi a Magyar Fiúlíceum nevet, majd sorban X Osztályos Fiú Középiskola, 1-es számú Magyar Tannyelvű Középiskola, 1-es számú Középiskola, 1-es számú Líceum, 1-es számú Reál-Humán Líceum és végül Matematika–Fizika Líceum. 1989-ben visszanyeri a Székely Mikó Kollégium nevet. 1993-ban önálló tagozataként beindul a református oktatás, majd 1996-tól önálló intézmény, s felveszi a Református Kollégium nevet. Hosszú perek után 2000 decemberében visszakerül az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába. Azonban a perek újrakezdődnek, a Mikót 2014. november 26-án újraállamosítják.
Veszélyben az iskola
A Mikó Háromszék legnagyobb magyar tannyelvű iskolája. Amíg Sepsiszentgyörgy magyar többségű és magyar vezetésű, a kollégium magyar tannyelvűsége nem forog veszélyben. Azonban, ha a régiósítást a román nacionalista elit terve szerint valósítják meg, és Székelyföldet beolvasztják a Középrégióba, amelyben a magyar számarány 30 százalék alá csökken, a székelység beleszólása saját intézményeinek vezetésébe formális lesz. A Mikó sorsáról idegenek fognak dönteni, felgyorsul a románosítás, a betelepítés, megváltozik a város etnikai összetétele. Hosszabb távon a Mikó fennmaradásának garanciája csak az lehet, ha visszakerül a református egyház birtokába.
Küzdeni a közösségi jogokért
A Mikó visszaállamosítása nagy veszteség, akárcsak a többi ezernyi ingatlan, amelyet Románia bitorol. A magyarság kisemmizése egyértelmű, ki van szolgáltatva a hatalom kényének-kedvének. Ideje felébredni! A békés tiltakozás fegyverével, de hatalmas tömegdemonstrációk során kell elmondani a világnak, hogy a másodrangú, megtűrt állampolgári státust nem fogadjuk el. Minket kollektív jogok illetnek meg. Ezért követeljük a helyi, a kulturális és a területi autonómiát. Elsőként elvárjuk a magyar iskolarendszer azonnali és teljes visszaállítását. A magyar nyelv hivatalos nyelvvé nyilvánítását. Egy olyan ország, mint Románia, amely arcátlan módon a kisebbségi kérdés modellértékű megvalósításával kérkedik, követhetné a finn modellt. Ott ahhoz, hogy a finn és a svéd nyelv hivatalos legyen, egyetlen feltételt szabnak: a kisebbségi számarány érje el nyolc százalékot. A nyelvismeret elsajátítását anyagilag is lehetne támogatni. Európában erre van példa! Jogainkról nem mondhatunk le, mert Erdély területén csak így lehet jövőnk!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)