Romániában a magyar történelmi egyházak a vallási diszkrimináció áldozatai
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. június 13-án Nagyváradon: - A vasárnapi szentmisét követően, 2010. június 13-án került sor Váradszentmártonban arra az imatüntetésre, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen részt vett Tőkés László EP-képviselő is.
 Az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentációval bizonyították tulajdonjogukat. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert a főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik. A fehérkanonok múlt héten kapta meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának válaszát a kolostor tulajdonlásával kapcsolatban. A rövid értesítésben csupán az áll, hogy egy bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találják, a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában. Tehát a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést.
 A sajtótájékoztatón Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is felszólalt. A képviselő a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult furcsa helyzetek kapcsán rámutatott arra, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is megszenvedte, emlékeztetett a volt püspök arra a botrányos esetre, amikor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályáját akarta elorozni az állami hatóságok által támogatott ortodox egyház. A restitúciós törvények önmagukban semmit nem érnek, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni – mutatott rá Tőkés. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, s ezeket csak tettekkel és valós, működő, a magyar egyházak érdekeit és jogait figyelembe vevő érdekérvényesítéssel lehet orvosolni.
 Tőkés László meghívására egy ökumenikus egyházi delegáció utazik nemsokára Strasbourgba, amelynek egyik tagja a nagyváradi fehérkanonok lesz. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét: Romániában a magyar történelmi egyházak mind a mai napig a vallási diszkrimináció áldozatai, márpedig ez egyetlen magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
 Romániában a négy történelmi magyar egyháztól a hivatalos adatok szerint 2140 elkobzott épületből mindezidáig elenyésző számú ingatlan került vissza jogos tulajdonosaikhoz. 2005-ben még az amerikai képviselőház külügyi bizottsága is külön határozati javaslatban sürgette a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997. évi határozatában is szorgalmazott „restitutio in integrum” elve szerint.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Kezdhetik elölről a pereskedést a premontreiek – Anzelm atya nem adja fel, Tőkés kiáll az egyházi dikrimináció ellen
Tegnap délben a vasárnapi szentmisét követően került sor Váradszentmártonban arra az imaláncra, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen megjelent Tőkés László európai parlamenti képviselő, volt királyhágómelléki református püspök és kísérete is.
Mint lapunk is több esetben megírta már, az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentáció bizonyítja, ki a jogos tulajdonosa az ingatlannak. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a tulajdonjog tisztázása végett. A főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyíték arra, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik.
Hosszú hónapok elteltével a múlt héten kapta meg az Anzelm atya által megbízott ügyvéd a strasbourgi emberjogi bíróság válaszát. A rövid értesítésben az áll, hogy egy háromtagú bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találta, hogy a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában, amellyel visszaigényelhetik a kolostor épületét. Ez azt jelenti, hogy a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést, s mint a kanonok elmondta, ezt meg is fogják tenni.
A tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tőkés László is felszólalt, együttérzéséről és támogatásáról biztosította a fehérkanonokot. Az EP-képviselő, akit a szentmártoni katolikus hívek nagy szeretettel fogadtak, rövid, de tartalmas beszédben vázolta a romániai egyházi ingatlanok körül kialakult furcsa helyzetet rámutatva, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A restitúciós törvények önmagukban éppúgy nem érnek semmit, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni, mint azok a szépen hangzó, de üres szólamok, amelyekkel politikusok, érdekképviseletek áltatják az embereket. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, ezeket csak tettekkel és érdekérvényesítéssel lehet orvosolni. Az EP-képviselő és kísérete közösen imádkozott a szentmártoni katolikus gyülekezettel, erőt és kitartást kívánva nekik, igazuk eléréséhez.
Értesüléseink szerint Tőkés László meghívására nemsokára Strasbourgba utazik egy ökomenikus egyházi delegáció, amelynek tagja lesz a nagyváradi fehérkanonok is. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy Romániában a magyar történelmi egyházaknak mindmáig el kell szenvedniük a vallási diszkriminációt, márpedig ez egyetlen, magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Strasbourg: az igazság fellegvára
A román állampolgárok által elindított tulajdonperek nagy száma idén júniusban arra késztette az Európai Emberjogi Bíróságot, hogy irányadó eljárást dolgozzon ki a kérdésben. Ennek célja az, hogy a beperelt állam hatóságait hozzásegítse az ilyenfajta eseteket előidéző strukturális problémák megoldásához.
Azt követően, hogy Románia 1994-ben aláírta az emberi jogok védelmében megfogalmazott európai konvenciót, több ezer román állampolgár fordult panaszával a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz (ECHR). Olyan személyekről van szó, akik Romániában hiába járták végig az igazságszolgáltatás kálváriáját, igazuknak nem tudtak érvényt szerezni.
Statisztikák
De a bíróságot más országból is tömegesen keresték meg a panaszosok, tavaly a megoldásra váró ügycsomók száma megközelítette a 118 ezret. Az ügyfelek számát tekintve Románia 9750 dossziéval a negyedik helyen áll Oroszország, Törökország és Ukrajna után, a panaszosok lakossági részaránya tekintetében azonban listavezető.
Ma már több tucatra rúg azoknak az ítéleteknek a száma, amelyekben az emberjogi bíróság elmarasztalta és kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot. Az ECHR azonban nagyon szigorúan megszűri a panaszokat, azok 97 százalékát vagy megalapozatlannak, vagy nem a testület hatáskörébe tartozónak ítélte meg. Tavaly például a román állampolgárok által benyújtott 4247 panasz közül mindössze 153 esetben állapított meg jogsértést.
A román államot elmarasztaló ítéletek negyven százaléka – 91 határozat – a tulajdonjog megsértése, 36 százaléka – 72 döntés – pedig a méltányos romániai perlefolytatás hiánya miatt született meg. Jelenleg több mint ezer, Romániából érkezett tulajdonjogi dosszié vár megoldásra az emberjogi bíróságnál.
Az ECHR a román államot egyébként 1994 és 2009 között összesen 36 millió euró kártérítés megfizetésére kötelezte. A Bukarest által elveszített perek száma 2007 után rohamosan megnőtt, 2007-ig az államot ugyanis csupán 4,5 millió eurónyi kártalanításra ítélték Strasbourgban.
A bíróság döntései nem egy esetben gyökeresen megváltoztatták a romániai jogszabályok egy-egy kitételét, így például az előzetes letartóztatással, a telefonlehallgatással, a tulajdonjoggal kapcsolatos rendelkezéseket.
„Történelmi perek”
Az egyik ilyen – a román igazságszolgáltatás által egyenesen történelminek tartott – pert Alexandru Pantea indította a román állam ellen. A volt kommunista ügyészt a letartóztatási mandátum lejárta után sem engedték szabadon, őrizetbe vétele után csak négy hónappal állhatott bíróság elé, fogvatartása idején a börtönőrök szeme láttára bántalmazták cellatársai – ráadásul köztörvényes elítéltek.
A strasbourgi fórum a felperesnek adott igazat és 46 ezer eurós kártérítésre ítélte a román államot, miután jogtalannak mondta ki az előzetes letartóztatást, tekintve, hogy azt az ügyész és nem a bíró rendelte el. Két héttel a per után a román hatóságok ilyen értelemben voltak kénytelenek módosítani a büntetőeljárási törvénykönyv idevágó rendelkezéseit.
Ugyancsak történelmi jelentőségűnek mondható a Dumitru Popescu-ügycsomóban hozott ítélet is: a Cigaretta II. dosszié egyik vádlottjaként Popescunak sikerült bebizonyítania, hogy a titkosszolgálatok illegálisan hallgatták le telefonját.
Az ECHR kimutatta, hogy a romániai nemzetbiztonsági törvény lehallgatást szabályozó cikkelyei nem felelnek meg az európai emberjogi konvenció normáinak, mivel lehetővé teszik, hogy az ügyész, bírói ellenőrzés nélkül rendelje el a lehallgatást, ráadásul az ügycsomóban nem tüntették fel azokat a bizonyítékokat sem, amelyek megindokolták volna az intézkedést. Ezt követően a bukaresti illetékesek változtattak a vonatkozó román törvényen, és jelenleg Romániában is csak bírói meghatalmazással lehet lehallgatást elrendelni.
Amint a román kormány ECHR mellé kirendelt ügynöke, Răzvan Horaţiu Radu fogalmazott: a strasbourgi testület kiváló partnere volt Romániának az igazságszolgáltatási reformok tekintetében.
Tulajdonjogi panaszáradat
Bukarest és az ECHR viszonya azonban korántsem volt teljesen felhőtlen. Románia és az emberjogi bíróság kapcsolatait nagymértékben beárnyékolta a legfelsőbb bíróság 1995 februárjában hozott ítélete, amellyel törvénytelennek mondta ki az alsóbb szintű igazságszolgáltatási szervek mindazon döntéseit, amelyekkel visszaszolgáltatták tulajdonosaiknak az elkobzott ingatlanokat.
Az igazságszolgáltatásra gyakorolt politikai nyomás egyértelmű volt, hiszen Ion Iliescu államfő röviddel azelőtt kifogásolta elhíresült szatmárnémeti beszédében az államosított házak visszaadását. Nem sokkal a legfelsőbb bíróság határozata után Iliescu aláírta a bérlőket védő 112-es számú törvényt. Mindennek nyomán az érintett tulajdonosok valóságos panaszáradattal lepték el a strasbourgi testületet, a román állam pedig az évek során több millió eurót volt kénytelen fizetni a pert megnyerő károsultaknak.
A tulajdonperek hatalmas száma idén júniusban arra késztette az ECHR-t, hogy irányadó eljárást dolgozzon ki a kérdésben. Ennek célja az, hogy a beperelt állam hatóságait hozzásegítse a hasonló ügyeket előidéző strukturális problémák megoldásához. A bíróság több mint ötven éves történetében ez a második eset, amikor a testület irányadó eljárásra kényszerül, a módszert első ízben 2004-ben, egy lengyel állam elleni tulajdonjogi per esetében alkalmazta.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte Corina Creţu
Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte az Európai Parlament plénumában Corina Creţu EP-képviselő, arra hivatkozva, hogy megválasztása óta Tőkés csak felerősítette szélsőséges és sovén üzeneteit.
„Lassan három hónapja annak, hogy az Európai Parlament alelnökei között van Tőkés László is. Vitatott megválasztása óta Tőkés, sajnos, beigazolta félelmeinket. Felhívtuk a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek az etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójának és a viszály szítójának megválasztásával járnak egy olyan közegben, amelyben az Európai Unió új tagállamai a múlt sebeinek beforrasztására és az egyesült Európa szellemében való megbékülésre törekszünk” – jelentette ki Corina Creţu a Strasbourgban ülésező Európai Parlament plénumában
A Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-képviselője, aki az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának alelnöki tisztségét tölti be, elmondta: Tőkés László EP-elelnöki megválasztása óta felerősítette szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében utcai megmozdulásra buzdította az embereket. Mindez súlyos támadás egy európai uniós tagállam területi integritása ellen.
„Figyelembe véve az európai értékek és normák elleni magatartását, kérem Tőkés László úr EP-alelnöki tisztségéből való leváltásának megvitatását” – összegzett Corina Creţu EP-képviselő.
A PSD már korábban bejelentette, hogy Tőkésnek az alelnöki tisztségből való visszahívását kéri, amikor az EP-alelnök a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen azt mondta: ha egy olyan mikrorégió, mint Koszovó, kivívta autonómiáját, ugyanez Székelyföldön is lehetséges volna, és, ha szükséges, a székelységnek utcára kell vonulnia. A PSD szerint Tőkés álláspontja Románia államiságát veszélyezteti, és nem csupán Románia, de egész Európa számára veszélyt jelent.
Az Európai Parlamentben egyébként eddig egyetlen alelnököt sem váltották le, és soha sem cserélték le tisztségéből mandátumának lejárta előtt. Krónika (Kolozsvár)

Magyar ET-tagok képviselik a Székely Nemzeti Tanácsot
MTI
A jövőben az Európa Tanács (ET) magyarországi tagjai képviselik a Székely Nemzeti Tanácsot Strasbourgban – közölte Braun Márton (Fidesz) , az ET parlamenti közgyűlése magyar küldöttségének vezetője a felek tegnapi budapesti találkozója után. Braun Márton a sajtótájékoztatón elmondta, az volt a székely tanács kérése, hogy képviseljék az érdekeit Strasbourgban, s ennek, mint kifejtette: jó szívvel eleget kívánnak tenni.
Valamennyien egyetértettek abban – mondta –, hogy „a (...) delegációnak feladata kell, hogy legyen, hogy képviselje a székely tanácsot, illetve a határon túli magyarok érdekeit az Európa Tanácsban”. Az Európa Tanácsnak az emberi jogokért küzdő legfőbb európai szervezetként foglalkoznia kell a kisebbségi jogokkal és azok védelmével – mutatott rá.
Hozzátette: ez eddigi lelki kapcsolat az anyaországi és a határon túli magyarok között közjogivá válik a jövőben a kettős állampolgárság könnyített megadásával. Kiemelte még: kedvező, hogy a román kormányt alkotó pártok ugyanabba politikai családba tartoznak, mint a magyar kormánypártok. Ez egy közös gondolkodást, és egy olyan közös értékrendszert feltételez, ami bizakodásra ad okot – mondta.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a tanács a keddi és szerdai tárgyalásokkal részévé vált a nemzeti együttműködés rendszerének. Székelyföld területi autonómiáját azon elvek és értékek alapján szeretnék megteremteni, amelyek az Európa Tanácsa működését jellemzik. A tanács által elfogadott határozatok és ajánlások kedvezőek és kedveznek a székelyföldi autonómiai törekvésnek - fejtette ki a székely politikus.
„A mi célunk, érdekünk az, hogy ezek az értékek, elvek maradéktalanul érvényesüljenek Székelyföldön” – mondta. A teljes és tényleges egyenlőséget a székelység a saját szülőföldjén akkor és úgy tudja megélni, ha saját törvényhozó és végrehajtó intézményei vannak, úgy ahogy az Európai Unió nem egy autonóm régiójában – tette hozzá. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tájak, korok, (mű)emlékek
Csortán Ferenc építészettörténész szerint a jó kommunikáció kíváncsi és tiszteletteljes közeledést feltételez
Kolozsvári származású, hosszabb bukaresti tartózkodás után Marosvásárhelyen letelepedett beszélgetőtársunk úgy fogalmaz: otthon van a világban mindenütt, a természetben, az emberek között, falun és városon egyaránt, mert azt tartja, ha a környezet nem változtatható meg, az embernek kell megváltoznia ahhoz, hogy jól érezze magát. Mikes Kelemennel is rokon léleknek érzi magát, hiszen olténiai és dobrudzsai „száműzetésében” nem a saját nehéz helyzetén szomorkodott, hanem inkább felfedezte magának azt a világot, amelybe akaratán kívül került.
Hogyan lesz valakiből műemlékvédelmi szakember, mit kell ehhez tudnia?
Európának ezen a részén műemlékvédő szakemberré válik elsősorban az, aki nagyon szeretne ezzel foglalkozni. Az én korosztályomban még nem képeztek ilyen szakembereket,igaz, most sem egyből lesz valakiből ez. Most is más oklevéllel rendelkezők úgynevezett posztgraduális tanulmányok során válhatnak kompetens műemlékvédő szakemberré.
Tehát sokan vagyunk mérnökök, sokan még azok sem, és van, aki a műemlékek ügye iránti szeretetből lép erre a pályára, vagy olyan is, akit a véletlen sodor ide.
Az ideális műemlékvédő szakember ért az épület anyagához, szerkezetéhez, funkcionális lehetőségeihez, de történelmet is tud, azét a közösségét, amely annak idején az épületet igényelte és létrehozta, használta, netán mindmáig használja, de kell tudjon általános építészettörténetet, művészettörténetet, hogy megállapíthassa, egy épület barokk, gótikus vagy klasszicista, ismerje azt, hogy melyik korokban a társadalom milyen szinten állt, a tudása, anyaghasználata szempontjából és így tovább. Mindezt nekem nem oktatták, dilettánsok útján, amatőrként tanultam meg, szedtem össze életem során.
Miközben tudatosság is volt a dolgok alakulásában...
Kamaszkorban dőlnek el az ilyen választások, és már végzős gimnazista koromban sejtettem, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Persze, már akkor volt Romániában mind művészettörténész-, mind építészképzés, de mindkettő egyetlen egyetemen, Bukarestben, és annyira exkluzívak voltak emiatt, hogy ilyen vidéki plebejus igen kis eséllyel juthatott be oda. Felismerve, hogy az életem kényszerpálya lesz, fegyelmezetten és eléggé kínlódva elvégeztem a kolozsvári műszaki egyetemen az építőmérnöki szakot, és éveken át ipari építőtelepeken dolgoztam.
Az én sorsom más kollegákétól annyiban különbözött, hogy nem Erdélyben, hanem a Regátban kellett a mérnöki pályára lépnem, aminek megvoltak a maga nehézségei és persze a hasznai. Rossz évjáratba estem, amikor végeztem, a ’70-es évek elején, viszonylag nagyszámú regáti, főleg olténiai munkahely került a kolozsvári műegyetemhez, és Târgu Jiu-ba kerültem, ott három évet lehúztam. Ez a három év persze, hogy felejthetetlen, mert fiatal voltam, sikerült helytállnom és súlyos negatív következmények nélkül megéltem ezt.
Az ottaniak milyenek voltak? A barátok, a kollégák?
Kétfélék voltak: a barátok és kollégák, akik nagyrészt hozzám hasonló módon máshonnan kerültek oda, illetve további csoportosítási szempont szerint: erdélyiek és regátiak. A helyiekkel nem volt semmi baj, kézenfekvő összehasonlítani, hogy az erdélyiek ilyenek, az oltyánok olyanok. Ezek sztereotípiák, nagyjából érvényesek is, a lényeg az, hogy nagyon melegszívű, jó emberek voltak.
A kollégák, máshonnan odahelyezettek, hozzám hasonlóan fiatalok voltak, és osztoztunk mindannyian az élet felfedezésének kalandjaiban, tehát hozzájuk is baráti érzelmek kötnek, nagyritkán találkozunk, telefonon beszélünk, természetesen hazamentek a legtöbben a szülőhelyükre.
További nagyon érdekes szempont az, hogy az erdélyi civilizáció más múltra tekint vissza, mint a moldvai-havasalföldi, és ennek részesei, örökösei vagyunk, az erdélyiek mindannyian, magyarok, románok, szászok, és ha Erdélyben élve mi érzékeljük a feszültségeket, ott nagy élmény volt felismerni, hogy amazokkal szemben egy anyagból vagyunk gyúrva, és ott nagyon erős szolidaritások, testvéri kapcsolatok kötődtek, szintén erdélyi, de román fiúkkal, lányokkal, akikkel oda lekerültünk.
Tehát otthonosan érezte magát. Ennek mi a magyarázata, a titka?
Egyfelől bizonyára a családban kapott neveltetés, ahol persze, hogy minket az örökölt identitásunkban megerősítettek, de mégis nem kimondottan, mert erre nem volt alkalom, hogy a szánkba rágják a szüleink, mégis valószínűleg olyan légkörben nevelődtünk, hogy a Kárpátokon túlra kerülve, az idegen kulturális környezetben nem a különbségekre figyeltem, hanem arra, ami emberileg mindenkiben közös. Ugyanazon erkölcsi értékek érvényesek mindenütt, és hát mindenütt van kultúra, számomra nagyon izgalmas volt a Regátnak és azon belül Olténiának a hagyományos kultúrája, a népi kultúra, a népzene.
Ez egy archaikus, kevésbé urbanizálódott világ volt, éppen ezért sokkal tisztábban maradt meg ott sok kulturális jelenség. Úgyhogy eleve nyitottan kommunikáltam azokkal az emberekkel, akiknek pedig nem volt külön viselkedési kódja a máshonnan jöttek számára. Ha kívülről jön valaki, és a kód szerint helytáll, tisztességes, jó cimbora, satöbbi, akkor ugyanúgy befogadják, mint saját osztálytársukat vagy unokatestvérüket. És ez az erdélyi magyarnak meglepő, olyannyira, hogy volt, aki ettől annyira elvesztette a fejét, hogy hagyta magát beszippantani, beolvadni, ami emberileg végülis érthető.
Mert nagy az esélye annak, hogy bekövetkezik?
Ez technika kérdése is. Saját beilleszkedési technikám alakult ki, nem tudatosan, de egy-két év után felismertem, hiszen néhány év során egész más országrészekre is eljutottam. A gyakornoki éveimet Gorj megyében töltöttem, utána fél év katonaság következett, majd Dobrudzsába kerültem, ahol szinte két évet töltöttem. Aztán ismét Olténia, de már a műemlékvédelem keretében, egy másik régiójában. Utána elkerültem egy vízierőmű építőtelepére, tehát volt egy kis intermezzo a Bihari havasokban, de azután jött a rendszerváltás, és ismét Bukarestbe kerültem, a kulturális minisztériumba.
Tehát kiderült: ahhoz, hogy az ember ne veszítse el a fejét és az identitását, jó úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogyan végül is nálam ez kialakult, fontos, hogy legyen egy lakás, ahová bezárkózhatok, ott meglegyenek a könyveim és a zenéim. Ez a kettő nagyon fontos. Az első években megadatott az, ami később már nem, mert most már elönt az olvasnivaló, de akkoriban program szerint olvastam, például minden elérhető Illyés Gyulát, minden elérhető Vörösmartyt, néhány éven át futotta az időmből.
Ahogy megérkeztem valahová, nem tétováztam, hamar végigjártam a múzeumokat, a műemlékeiket, és pár hónap után jobban ismertem a régiót, mint ők maguk. Sohasem voltak identitászavaraim, és mindig magától értetődő volt, hogy én itt tulajdonképpen száműzetésben vagyok, mint Mikes. Ő akár lehetett volna minta is, de annyira nem ismertem akkor, utólag jöttem rá, hogy tulajdonképpen ugyanazon gondolkodásmód működött bennem is, mert ő, ha már Rodostóban kellett élnie, nem sopánkodott, hanem körülnézett, hogy hogyan is élnek azok az örmények, törökök, görögök. Minden jó kommunikációnak az a titka, hogy kíváncsian és tisztelettel közeledjünk egymáshoz.
Ön kolozsvári, mégis Vásárhelyen beszélgetünk.
A magyarázat az, hogy általában nem az történik, amit az ember tervez. Persze, fontos, hogy mit akarsz és mit szeretnél, végül is a végső cél, hogy jól érezd magad és ne szenvedéssel teljen az életed. Ha rosszul érzed magad, akkor vagy a körülményeken változtass vagy magadon.
Csortán Ferenc (1947, Kolozsvár)
Építészettörténész, műemlékvédelmi szakember. 1971-ben diplomázik a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, ezt követően mérnökgyakornok Tg. Jiuban (1971–74), a Műemlékvédelmi Hivatal (1975–78), majd a krajovai Electroputere gyár beruházási osztályának munkatársa (1978–87), műszaki ellenőr a Dregan-völgyi vízierőmű építőtelepén (1987–90).
A rendszerváltás után 1990–95 között a Művelődésügyi Minisztérium Kisebbségi Igazgatóságának tanácsosa, majd igazgatója. Jelenleg a Maros megyei Művelődés-, Vallásügyi és Nemzeti Örökségvédelmi Igazgatóság műemlékvédelmi tanácsosa. Kutatási területe a közép-európai nemzeti kisebbségek művelődéstörténete, szociológiája, amelyhez kapcsolódóan számos írása jelent és jelenik meg hazai és külföldi lapokban, szakfolyóiratokban.
Kézenfekvő volt, hogy Kolozsvárról elindulva valaha Kolozsvárra érkezzem vissza, de akkor amikor családi okokból hirtelen sürgőssé vált eljönni Bukarestből, Maros megyébe jöttünk, a feleségemnek Szovátán ajánlottak fel állást, elfogadtuk, ott lakást vásároltunk, én Vásárhelyen találtam állást, ingáztam naponta, majd egy év után a feleségemnek új állást találtunk Marosvásárhelyen.
Nem nehezebb Vásárhelyre sem begyökerezni és beilleszkedni, mint máshová, nagyon érdekes kihívás, nem volt ismeretlen a számomra, de azért kiderült, hogy igen kevésbé ismertem és értettem, tehát ötödik-hatodik éve tanulom a várost, egyes dolgok vonzanak, mások taszítanak, a mérleg pozitív. Jól érzem magam a bőrömben és ebben a világban, amely, hála Istennek, kinyílt, és a kerítésen túl Bécs van és Strasbourg van.
Otthon vagyok a világban mindenütt, a természetben, mert szeretem a fákat, a virágokat, a bogarakat, a csillagokat a fejünk felett, és ugyanennyire otthon érzem magam az emberek között is, a falvak, városok, utak és épületek világában, amelyek mind emberek épületei, emberek igényelték és építették, laktak benne, és persze, hogy megállapítom, hogy ezt az épületet nem szeretik a mostani birtokosai, vagy a másiknak szerencséje volt, mert jó helyre született, figyel a tulajdonára.
Szinkrontolmácsként is ismert, sok helyre hívják.
A rendszerváltás után kiderült, hogy kellőképpen fel vagyok készülve a szinkrontolmácsolásra. Botcsinálta szinkrontolmácsként kezdtem, olyan helyzetbe jutottam, hogy magyarországi kortárs művészek kiállításának szervezésekor engem bíztak meg, hogy segítsek, legyek tolmácsuk, idegenvezetőjük, a kiállításmegnyitón is fordítottam, és nagyon jól végeztem ezt, azután egyre több ilyen alkalom volt.
Mind többször derült ki, hogy képes vagyok erre; az elején lámpalázzal, most már nagy rutinnal csinálom, angolból is, és néha, témától függően, még franciából is. Bátran kell csinálni, gyakorlat kell hozzá, a felismeréshez is, hogy mire kell a hangsúlyt fektetni, mert csak akkor lehet fordítani valamit, ha értem, amiről szó van. Nem elég egy általános szókincs, ha annak a szakmának nem ismerem a fogalmait.
Szerencsénkre a rendezvények zöménél elegendő egy olyan szókincs, mint egy jó napilapban megjelenő cikkben arról a témáról. Például amilyenek a Színképben vannak a mai csillagászat vívmányairól, klónozásról, erről-arról, világos, hogy a műveltebb olvasó számára. Tehát ezen a szinten, mondhatni, bármilyen témáról tudunk fordítani, ritka az, amikor a monetáris politika vagy az AIDS-kezelés a téma, ehhez valóban már olyan ember kellene, akinek ez a szakmája.
A szinkrontolmácskodást szeretem, mert tudom, hogy hasznos, mert sikerélményt nyújt és egy kicsi pénzt is hoz a házhoz. Ezen kívül információt kapok, nagyon gyakran olyanok a témák, amelyek aktuálisak, és nem árt, ha egy kicsit megfürdetem magam azokban az ismeretekben. Pláne most, hogy korosodom, kell használnom az agyamat, és ez agytorna is.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Felül kell vizsgálni a restitúciós törvénykezést
A kormánynak felül kell vizsgálnia a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok után járó kártérítésekre irányuló általános törvényi szabályozást, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága erre kötelezte Bukarestet.
A szerdai napilapok beszámolói szerint a strasbourgi székhelyű bíróság egyebek között megállapította, hogy Románia megszegte az emberi jogok európai egyezményének első cikkelyét azáltal, hogy az állam nem szerzett érvényt egy jogerős bírósági ítéletnek.
A strasbourgi bíróság arra kötelezi a román államot, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében. A bíróság 18 hónapot adott Romániának, hogy felülvizsgálja a jelenlegi törvénykezést. Erre az időszakra Strasbourg felfüggesztette a mintegy ezer romániai per elbírálását.
A Ziarul Financiar című gazdasági napilap szerint Romániának 21 milliárd eurót kell fizetnie kártérítésként a kommunizmus idején elkobzott, de természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanok után az egykori tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. Népújság (Marosvásárhely)

Időhúzás jellemzi az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását Romániában
Az erdélyi magyar történelmi egyházak két évtized alatt sem tudták visszaszerezni mindazt, amit egyetlen tollvonással koboztak el tőlük hatvan évvel ezelőtt. A törvényes keret megvan a visszaszolgáltatásokra, ám a politikai akarat hiányzik. Így jogos tulajdonaikat végeláthatatlan és Strasbourgig nyúló pereskedésekkel próbálják visszaszerezni az egyházak.
Ha valaki a romániai visszaszolgáltatások témáját piszkálja, azt a választ kapja: az ügy folyamatban van. Hogy mi bujkál az időhúzásra menő játék mögött? Erre Emil Constantinescu volt államfő egy alkalommal a történelmi egyházak elöljáróival folytatott beszélgetésén adott választ. „Nyíltan kimondta, hogy ami az egyházi vagyon visszaadását illeti, ne reménykedjünk, hogy mindent visszakapunk, mert a történelem kerekét nem lehet visszafordítani” – mondta Jakubinyi György római katolikus érsek. Egyszerű példával élt: Kolozsvár főterén minden komolyabb épület a négy történelmi egyház tulajdona volt 48-ig, és most román kézen van. „Következik ebből, mondta az államelnök, hogy a középkorban a magyar urak a falun laktak a román jobbágyokkal, és a városban német és magyar polgárok voltak. Most pedig románok laknak a városokban, például Kolozsvár főterén is. Ezért nem kívánhatjuk azt, hogy a románok menjenek vissza falura, és a városi központokat adják vissza a volt kisebbségi és nemzetiségileg kisebbségi egyházaknak” – idézte fel az érsek a pár évvel ezelőtti beszélgetést.
Eklatáns nagyváradi példa a premontrei rend egyik legfontosabb ingatlana, a volt főgimnázium, amely hiába igényelt vissza az apátság, de a város környéki elorzott vagyon sem került vissza a rend tulajdonába.
Ha a hazai politikumban már nem is, a strasbourgi igazságszolgáltatásban még sokan bíznak Romániában. Remélik: egyszer csak elfogynak a képtelen kifogások és visszakapják jogos tulajdonukat. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Jogi analfabetizmus?
Lehetséges, hogy a jogi problémákkal kapcsolatos túlzott kíváncsiságom még abból az időszakból ered, amikor a várható titkosrendőrségi retorziókra felkészülve folyton a zsebemben hordtam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának fénymásolt példányát, legyen rögtön a kezem ügyében, ha faggatózásra, házkutatási eljárásokra válaszolni kell. A diktatúra korából őrződött meg egyfajta rendhagyó érzékenységem olyan jogsértések, sőt jogsértési kísérletek iránt, amelyek általában észrevétlenül maradhatnak az ilyesfajta önvédelmi vagy jogászi felkészültség bizonyos szintje híján. Nem kizárt, hogy ez a reflexszerű beidegződés indította el az alábbi gondolatmenetemet, amellyel a magyar Alkotmánybíróság jogkörének szűküléséről szóló hírekre reagálok.
A pontatlanságok elkerülése végett idézek a Heti Világgazdaság (HVG) honlapján megjelent tudósításból, amely szerint az Alkotmánybíróság a költségvetésről, adókról, illetékekről és járulékokról szóló törvényeket „csak akkor vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha azok az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti.” (Szűkül az Alkotmánybíróság hatásköre. 2010. november 16.: http://hvg.hu/itthon/20101116_alkotmanybirosag_hataskore)
Ebben az idézőjelbe tett mondatban, ha kiragadjuk a kontextusból, a szabadságjogok szó szerint megfeleltethetők az egyetemes emberi alapjogoknak. Csakhogy a mondaton kívüli, tágabb, de szoros – költségvetési problémákat tartalmazó – szövegösszefüggésben az egyik, mégpedig személyesen velünk született érték, a méltóság elveszítette eredeti tartalmának egyik igen fontos részét. A szó jelentéséből implicit módon, e mondatban ugyan láthatatlanul, kivonódik a magántulajdonhoz való emberi jog, amit minden demokratikus társadalom alaptörvénye kiemelten fontosnak tart, a polgári közvélekedés szerint pedig szent és sérthetetlen. Minden posztszocialista ország, például Románia alkotmánya is elfogadta a magántulajdonhoz való jogot, és ennek alapján elvileg most is a teljes restitúció vagy kárpótlás van érvényben azokra nézve, akiket az államosításkor minden tulajdonuktól megfosztottak. Nem hiába kapott az ország ilyen értelemben is ultimátumot Strasbourgtól.
Szóval, hogy csak egyetlen példát említsek, a költségvetést és egyéb pénzügyeket alkotó és módosító magyar országgyűlési többség úgy fogadta el a magán nyugdíjpénztárak államosítására tett javaslatot, mintha az ott felhalmozódott 3000 milliárdnyi forint beömlesztése az államkasszába (a visszatérítés konkrét perspektívája nélkül) nem sértené az adott állampolgárok emberi méltóságát. Fiatal dolgozóként, mondjuk, idejekorán elkezdek tagdíjat fizetni a kiválasztott magán nyugdíjpénztárnak, hogy megfelelően gondoskodjam idős kori életszínvonalam minőségének biztosításáról, mert a befizetett összegnek nem kis hozama is lehetséges, sőt halálom esetén családom által örökölhető. Amikor ezt teszem, takarékossági hajlandóságomhoz és sáfárkodási felelősségtudatomhoz mérten, öregkoromban nem leszek teljesen kiszolgáltatva a családi és állami gondoskodás korlátainak, tehát lassacskán megteremtem saját méltó időskori létfenntartásom egy részének anyagi feltételeit.
A sáfárkodás nem ördögtől való, sőt a Biblia szerint pozitív cselekedet. Az összeg fizikai és szellemi munkám anyagi eredményeit fejezi ki, szimbolikusan azt is, hogy hasznára voltam a társadalomnak.
Vajon jogi analfabetizmusra vall ez a fent idézett, nyilvánvaló joghézag? Elképzelhetetlen, hiszen kigondolói jelentős támogatással nyugati egyetemeken tanulhattak jogot és közgazdaságtant. Vagy ez „a magyaroknak” állított fogalmazási csapda a gátlástalan cinizmus jele?
Rabszolga, jobbágy, zsellér – ezek jutnak eszünkbe arról a „méltóságról”, amelyben nem foglaltatik benne a saját tulajdon joga. Vagy Gheorghe Gheorghiu Dej és Rákosi elvtárs rendszere rémlik fel, ha a diktatúrát kezdetétől átélt nemzedék közelmúltjára gondolunk. Enyhén szólva példátlan anakronizmusról van szó. Nyersebben kifejezve: ez bizony bolsevik tempó. Bármi történjék is vele a továbbiakban, feledhetetlenül szégyenletes. Szabadság (Kolozsvár),

Támadják a románok Tőkést, de Buzek mellette áll
Jerzy Buzek levélben biztosította Tőkés Lászlót támogatásáról. Az Európai Parlament elnöke levelében úgy fogalmaz: „Bizonyos vagyok abban, hogy Ön mindig a legmesszemenőbb tiszteletet tanúsítja közös európai értékeink – a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az alapvető jogok – iránt. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy teljes bizalmamról biztosítsam Önt az Európai Parlament alelnöki tisztségében.” Az egyetlen közvetlenül választott európai testület vezetője 2010. november 18-án keltezett levelét válaszként írta az erdélyi EP-alelnöknek a sorozatos román támadásokat szóvá tevő és tisztázó írásbeli megkeresésére.
Mint ismeretes, az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tett autonomista kijelentései miatt Tőkés Lászlót a nyáron az egész román politikum, illetve a központi román sajtó is kitámadta. Az ún. „Koszovó-pánik” ősszel sem csitult, majdnem az összes román párt részéről érkeztek „feljelentő” levelek Jerzy Buzek, az EP elnöke számára. Corina Creþu szociáldemokrata EP-képviselő pedig a Strasbourgban, plenáris ülésen Tőkés László EP-alelnöki tisztségéből való leváltását szorgalmazta, mondván, hogy az erdélyi képviselő „az etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójaként és a viszály szítójaként” felerősítette a szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében pedig utcai megmozdulásra buzdította az embereket.
Ennek kapcsán kiadott Nyilatkozatában az erdélyi magyarok európai képviselője úgy fogalmazott: „Románia és benne Erdély érdemi európai integrációja a közös jövőnk. Ehhez nem fér kétség. Ebben a jövőképben pedig nincs helye a múlt embereinek, a kommunista nómenklatúra átmentődött relikviáinak, valamint örököseinek, akik az elmúlt húsz évben szétlopták és tönkretették országunkat.” Hozzátette: „Joseph Daul frappáns megjegyzését – miszerint »az európaiak több Európát akarnak« – magunkra alkalmazva: mi, erdélyiek, illetve Románia állampolgárai is »több Európát« akarunk. Több Európát, és ezzel együtt: több demokráciát, több európai értéket, több autonómiát – a társadalmi élet minden szintjén. Ezzel szemben viszont a 20. század zárványai, a posztkommunista politikai és gazdasági elit nem akar »több Európát«. Ez a lényeges különbség köztünk és közöttük. Reméljük, hogy nem lesz erejük megfordítani a folyamatokat. Elegünk van már a visszarendeződésből. Helybenfutással soha nem érünk célba.”
Reggeli Újság, Erdély.ma

Szóváltás a magyar EP-képviselők között Strasbourgban
Éles szóváltás volt kedden az Európai Parlament (EP) strasbourgi ülésén jórészt magyar EP-képviselők között az alapvető jogok magyarországi helyzetét illetően.
A testület Gál Kinga néppárti képviselő azon előterjesztéséről folytatott vitát, amely az alapvető jogok helyzetét tekintette át az Európai Unió országaiban. Az előterjesztésről szerdán szavaz az EP.
A vitában Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője azt mondta, hogy az EU-elnökség ellátására készülő magyar kormány alapjogokat sért: korlátozza a média szabadságát, felszámolja a szakszervezetek jogait a közalkalmazottak tekintetében, és a magántulajdon védelmét sem biztosítja, amikor elveszi 3 millió ember magánnyugdíjpénztári megtakarítását. Tabajdi szerint Viviane Reding alapjogi EU-biztosnak, akinek őrködnie kell ezen jogok érvényesülésén, kell hogy legyen bátorsága jogsértési eljárást indítani, ha ő is így ítéli meg a helyzetet.
Gál Kinga a vitát összegezve felszólította a képviselőket, hogy kerüljék a kettős mérce alkalmazását. "Fordulok itt akár a szocialista magyar kollégákhoz is, akik éveken át asszisztáltak legsúlyosabb emberjogi jogsértésekhez, most pedig alaptalanul, vádaskodással osztanak ki másokat, csak azért, hogy visszanyerjék azt a választói bizalmat, amit lehet, hogy pontosan ezekért az emberi jogsértésekért vesztettek el" - mondta Gál Kinga.
Ekkor szót kért Michael Cashman brit szocialista EP-képviselő, aki visszautasította, hogy a szocialisták aláásnák az emberi jogokat. Konkrétnak kell lenni, tényekkel alátámasztott bizonyítékkal kell előállni - mondta.
Gál Kinga áttekintő előterjesztésében egyébiránt jelentős hangsúlyt kaptak azok az új európai uniós emberi jogi törekvések, amelyek például az emberkereskedelem tekintetében az áldozatok fokozott védelmét célozzák.
Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő azonban éppenséggel a hagyományos polgári szabadságjogok hangsúlyozását hiányolta az előterjesztésből. Szerinte Magyarországon 2002 és 2010 között a szocialista kormányok "az emberi jogok durva és folyamatos sárba tiprásával tartották fenn a hatalmukat". Morvai ismételten szóvá tette azt, hogy az EP igazságügyi bizottságának alelnöke ma is Göncz Kinga, aki megfogalmazása szerint "a szemkilövetők kormányának" volt a tagja. Hír24

Tőkés-lobbi Schengen-ügyben
Románia polgárainak érdekében a francia és német külügyminisztériummal tartalmi párbeszéd újraindítását szorgalmazta tegnapi, Strasbourgban tett nyilatkozatában Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a schengeni övezethez való csatlakozás előmozdítása érdekében a romániai EP-képviselőknek együttesen kellene fellépniük.
„Minekutána Románia az előző években a követelménycsomag technikai feltételeinek teljesítésére eredményesen felkészült, a schengeni övezethez való csatlakozás nagyban növelhetné az európai intézmények iránti szimpátiát mindenekelőtt azért, mert ez az emberek mindennapi életében hozna változást” – fejtette ki az EP-alelnök. Szerinte az európai integrációnak folytatódnia kell a Nyugat-Balkán irányában.
Tőkés úgy véli, Horvátország csatlakozási tárgyalásainak lezárását, Szerbia európai vérkeringésbe való bekapcsolását, a csatlakozási tárgyalások megkezdését Macedóniával (FYROM) nem regionális, hanem kimondottan európai jelentőségű ügyekként kell kezelni. Új Magyar Szó (Bukarest)

Dialógusban Európával
Egyed Emese irodalomtörténész szerint a színházban is a változatosság a jó, ezért műsorrendekre van szükség
Hosszú lenne felsorolni részletesen kolozsvári beszélgetőtársunk tevékenységi területeit, hiszen egyetemen tanít, emellett költő, mese- és drámaíró, konferenciák szervezője, résztvevője, nem mellékesen két gyermek édesanyja... Szakterülete a felvilágosodás, a magyar felvilágosodás irodalmából alapos antológiát is szerkesztett a Polis Kiadónak. Interjúnkban műhelymunkák, azokból kinövő könyvek, mindennek a színházzal való kapcsolódásai képezik a fő témát, de arra is választ keresünk: veszít-e élvezhetőségéből az irodalmi mű, ha tananyaggá válik?
Ha jól sejtem, önt a felvilágosodás tanulmányozása a színház felé vezette. Hogyan történt ez?
– A színház nálam valamivel korábban jelentkezett, mert gyermekkoromban is szerettem vele foglalkozni: játszótársaimat rendeztem, a nagymamáknak, testvéreinknek bemutattuk a produkciókat. De nem véletlen, hogy a felvilágosodás a színházhoz vezet. Valójában a felvilágosodás fedezi fel azt, hogy a játék, főleg ha nem zárja ki a természetes beszédet vagy a nyelvi részt, nagyon sok mindenkit bekapcsolhat.
S mint ismeretes, a felvilágosodás korában a nemzeti nyelveknek, az anyanyelveknek megnő a szerepe, és ebből kifolyólag robbanásszerűen megnő a színdarabok száma is. Jancsó Elemér professzor, akinek a munkássága megkerülhetetlen, jó érzékkel fedezte fel azt, hogy a felvilágosodás idején beindult nyelvújítás nem steril dolog volt, hanem sok kísérletezés, kommunikáció, játék, fordítás, tehát valóban eleven tevékenység hozta létre azt a nyelvet, amelyet aztán a 19. század a tudományok művelésére is alkalmasnak talált.
Ezt akár egy ön által szerkesztett 2005-ös könyv is dokumentálhatja, az Ismeretség: Interkulturális kapcsolatok a színház révén a 17–19. században.
– Azt mondhatnám még el erről, hogy az egyetemen nagyon sok tehetséges fiatal megfordul, és elég keserűség a tanárnak, hogy nem tudja valamennyiüket a közelben tartani. De vannak olyan periódusok, amelyek kedveznek annak, hogy megjelenítsük a munkánkat. A Sapientia egyetem induló éveiben például lehetővé vált, hogy a kutatásaink eredményét megjelentessük. A Sapientia Kutatási Programok Intézete pályázatot hirdetett kutatási témákra, és vállalta azt is, hogy a létrejött munkákat megszerkesztve közzétegye.
Három könyvünk jelent meg. Az első a Teatrumi könyvecske, amely egy magyarországi katalógus ellenőrzésével kezdődött, tehát hogy megvannak-e azok a színházi zsebkönyvnek nevezett érdekes színházi nyomtatványok, amelyeket a 18. század végén adtak ki a magyar társulatok. A fordítással foglalkozott a második kötetünk, a Szabadon fordította. Valójában a színházi célból készült fordításokat, adaptációkat elemzi.
És a harmadik: Néző, játék, olvasó. Dráma- és színháztörténeti tanulmányok. A negyediket már nem támogatta a Sapientia, mert közben kifejlődött saját kutatói hálózata, saját oktatóinak jelenteti meg a könyveit.
És a negyedik könyv miről szól?
– Nyelv és képzés, nyelv és színház összefüggéseiről a 18–19. században. Úgy tűnik, sokkal nehezebb az állami egyetemi hálózatban a könyveinket megjelentetnünk akkor, ha nem egyetemi jegyzetről van szó, hanem a tudományos kutatás eredményéről.
Pedig gazdát kellene találni ennek a könyvnek.
– Ennek is, meg annak a nemzetközi színházi konferenciának is, amelyet tavaly szerveztünk a csapattal, vagyis ezekkel a fiatal kutatókkal, doktorandusokkal. Metamorfózis volt a címe, és az irodalom színházi produkcióvá válását, a színdarabok egyik nyelvből másikba való áttételét vagy másféle adaptációkat vett tárgyául, és nagyon érdekes előadások hangzottak el angolul, németül, magyarul, franciául...
Olyasmikről esett szó ezen a konferencián, amiről kiderült, hogy jobb helyeken is előfordul. Strasbourgban, például... A politikai, hatalmi változások rendszerint begyűrűztek a színház életébe. Ahogy nálunk egy időben román és magyar társulatok váltották egymást az élen, illetve egyazon épületben, ugyanúgy történt Strasbourgban a franciával és a némettel, tehát, mondhatni dialógusban vagyunk Európával.
Maradjunk még a színháztörténetnél. Fájdalmas, hogy a Bánk bán eltűnt a színpadainkról. Legalábbis romániai magyar vonatkozásban nem létezik, és román vonatkozásban sem, pedig a Bánk bánnak 1953-ban megjelent egy nagyon jó fordítása, és egyetlen román színház, társulat sem tűzte műsorára. Mivel magyarázható a Bánk bánnak ez a mostoha sorsa szép hazánkban?
– Van, aki azt mondja, például Lövétei Lázár László, de nem ő az egyetlen, hogy az irodalmi élvezetek halála, ha tananyaggá változnak a szövegek.
Kétségtelenül így van.
– Ez magyarázat lehetne magyar vonatkozásban: hogy megrettennek a rendezők attól, amit az iskolában túlságosan sokat magyaráznak...
És attól, amit ott „ráakasztanak” a műre.
– ... a mű jelentésének bizonyos fokú vulgarizálódásától. A másik dolog az, hogy korunkban kérdésessé vált: a történelemszemlélet és a hagyományok, amelyek identitásképzőek, a nemzeti közösségekben jó identitást hoztak-e létre, vagy pedig valamiféle idegengyűlöletet? És jelen pillanatban ott tartunk, hogy merészség kell ahhoz, hogy a történelmi tárgyat esetleg empátiával, nem pedig ironiával vagy szatirikusan közelítse meg valaki.
Persze, ez nem mai találmány, Voltaire is halálra nevettette a közönségét például a Jeanne d’Arc történetével. Ugyanő viszont rendkívül rajongó szövegeket írt IV. Henrikről. Azt hiszem, hogy a művésszínház, amely most elterjedt, valamit kihagyott a terveiből, éspedig azt, hogy többféle műsor tud egymás mellett megférni, és hogy szükség van műsorrendekre.
Mintha szektaként működne ez a művésszínház néha.
– Inkább azt mondom, hogy sokfélék vagyunk, és az igényeink is különbözőek, ugyanígy a színházban is a változatosság a jó, és előfordul, hogy néha az ember szeretne megnézni egy olyan művet is, amelyről vannak ismeretei. Mert jó érzés a ráismerés alapján való véleményformálás. Tehát örömet jelenthet a találkozás a színházban a Csongor és Tündével vagy Balassi Bálint Szép magyar komédiájával, ami még nem ment pocsékba, és hosszan folytathatnánk...
Valóban figyelemre méltó, hogy a román színpadon sincs jelen a Bánk bán, pedig a románok nem csépelték agyon az iskolában... De ha már a bajoknál tartunk, hadd mondjam el: hiányzik az a fajta színházi krónika, az az állandó napirenden tartása a színpadi nyilvánosság és a közönség viszonyának, ami olyan boldogító állandóság volt például a 20. század elején, amikor a sajtónak is köszönhetően mindenki ismerte a színészeket, sokat tudott róluk, hozzászólt a játékukhoz.
A 19. században, a Nemzeti Színház indulásakor Pesten Vörösmarty egy évig minden áldott nap elment a színházba, és írt ugyanannak az előadásnak többféle, sikeres vagy kevésbé sikeres változatáról, a bemutatójáról és az azt követő előadásokról, estéről-estére. Nem restellte...
És ha Vörösmarty ezt vállalta, akkor kutyakötelességünk lenne nekünk is...
– Erről van szó. Kell a visszajelzés a színészeknek is, mert különben elbizonytalanodnak a játékukban. A közönségnek pedig a sokféle színház kell. Vannak, akik szeretnének olyasmit is látni, ami benne van a kulturális emlékezetükben, nemcsak a ma született darabokat... Visszatérve a Bánk bánra: szerzője, Katona József színészből lett drámaíró, és voltak elképzelései arról, hogy miért nehéz a színházi művészetet kifejleszteni, például Magyarországon. És valójában ma is, sok tekintetben, hasonló a helyzet...
A nagyvilágban bátran kísérleteznek, és a klasszikus művek előadását esetleg más módon teszik modernné, nem úgy, hogy teljesen feledésbe merítik azokat. A test művészete, a nonverbális érvényesülés kedvéért nem áldozzák fel a szöveget.
Egyed Emese (1957, Kolozsvár)
Irodalomtörténész, költő, tanár. Szülővárosában érettségizett (1976), majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem francia–magyar szakán diplomázott (1980). Ugyanott 1996-ban doktori címet szerzett. 1980– 1988 között a Brassai Sámuel Líceumban tanít, 1988–1990 között az Utunk/Helikon szerkesztője, 1990-től a Babeş–Bolyai bölcsészkara magyar irodalomtudományi tanszékének tagja, 2002 óta professzorként.
Számos szakmunka szerzője, szerkesztője, szépíróként több vers- és mesekötetét adták ki 1988 óta, dramaturgi tevékenysége is számottevő. Az utóbbi időben megjelent könyvei közül: Adieu, édes Barcsaym (életrajzi monográfia, 2001), Ötven csillag (gyermekversek, 2008), Szabadító versek (2009). Szakmai elismerései közül: a Látó folyóirat vers-díja (1994), Déry Tibor-díj (1995), a Romániai Írók Szövetségének díja (1998), a Székelyföld folyóirat költészeti díja (2003), Bartók Béla-díj (2006).
A Bánk bán esetében, szerintem, arra lenne szükség, hogy a művésszínház pontosan a saját eszközeivel közelítse meg ezt a művet, nem pedig botcsinálta politikusi képzelgésekkel. Ha valóban művésszínházként közelítené meg, meglátná benne azt, amit például Maia Morgenstern, aki azt mondta egy alkalommal: „A Bánk bán egy shakespeare-i formátumú mű!” És tudta, mit beszél, mert Zsámbékon eljátszotta magyarul Gertrudis szerepét. Ő a Bánk bánban az emberi történetet látta, nem pedig valami politikai képzelgést.
– És egy ilyen típusú mű megjelenítése színpadi eszközökkel lehetővé teszi, hogy a színész megmutassa saját magát, a tehetségét minden vonatkozásban. És az értelmező képességét is. Tehát nemcsak a nonverbális hajlamait. Shakespeare nagyon is értékmérő, de azért mi sem maradunk alább, vannak olyan magyar színházi szövegek, amelyek megállják a helyüket ebben az összehasonlításban. És érdekes, hogy a felvételin még mindig kérnek monológot is a jelölttől, aztán valahogy elsikkad ez az igény...
Nem biztos, hogy elsikkad. Inkább arról van szó, hogy amikor kikerül a színházi életbe, nem ezt várják a fiatal színésztől. De térjünk vissza az ön diákjaira. Kötő József egy alkalommal azt mondta, hogy ön egész színháztörténészi iskolát hozott létre Kolozsváron, és most már ideje lenne, hogy létrejöjjön Kolozsváron egy erdélyi vagy romániai magyar színháztörténeti intézet is. Mert az ön diákjaiból lett tanárok, szakemberek forráskutatásokat végeznek, értelmezik azt, amit feltárnak, és szükség lenne egy archívum létrehozására is, hogy biztonságba helyezzék a felkutatott anyagot. Hogyan látja ezt?
– Ott van egyrészt az Erdélyi Múzeum-Egyesület, amelyben ki lehet fejleszteni egy ilyen osztályt. Csakhogy az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek nincs saját vagyona. Valamikor volt, de nem sikerült visszaszereznie, s ez nagy hátrány, mert alapításakor olyan gazdag emberek hozták létre a kereteket, akikhez hasonlóak ma nemigen jelentkeznek. Valóban szükség van helyiségre, és szükség van valakire, aki az archívumot felügyelje, a kutatást összehangolja, mert szakemberek lennének.
Tudna említeni közülük néhányat?
– Említeném Tar Gabriella-Nórát, aki most a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem német tanszékének adjunktusa, és megjelent már a doktori disszertációja magyarul, a gyermekszínjátszás múltjáról, A gyermekszínjátszás a Habsburg Birodalomban, a 18. században címmel.
Érdekes téma!
– Bartha Katalin Ágnes, aki az EMKE kutatója, a Szabédi Házban dolgozik, és Köllő Károly színházi hagyatékát dolgozza fel, de Szabédival is foglalkozott. Neki Budapesten, az Irodalomtörténeti Füzetek sorozatban jelent meg a doktorija: A Shakespeare-olvasás és -interpretáció története Erdélyben, a 18. és a 19. században. János-Szatmári Szabolcs a váradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora lett, egyébként némettanárként dolgozik, könyve, Az érzékenység színháza itt jelent meg, az EMKE kiadásában.
Ők voltak a csapat lelke, amikor ezeket a Sapientia Kutatási Könyveket kiadtuk, és még vannak néhányan. Tőkés Orsolya doktoranduszom a Csongor és Tünde erdélyi recepciójával foglalkozik, nyilván összehasonlítva azt a magyarországi előadásokkal, sikerrel vagy feledéssel. Én úgy látom, hogy sikerült a kutatásainkat megnyitni a nagyvilág felé. Voltak olyan konferenciák, ahol a csapat tagjai jól szerepeltek, idegen nyelveken beszélnek, hozzá tudnak szólni a külföldi témákhoz, tehát jó irányban halad a dolog. Aztán lássuk, mit hoz a jövő.
Zsehránszky István. Új Magyar Szó (Bukarest)

Stratégiai partnerség az EMNT) és az autonomista Európai Szabad Szövetség között
Stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta Tőkés László az Európai Parlament (EP) Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciója, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között.
Tőkés László sajtóirodájának közleménye szerint az EP-alelnök meghívottként vett részt február 15-én, Strasbourgban az Európai Szabad Szövetség (EFA) EP-frakciójának ülésén, Szilágyi Zsolt kabinetfőnök társaságában. A szövetséget nemzeti kisebbségi pártok és alakulatok alkotják.
A rendhagyó találkozóra a jövőbeli együttműködés megbeszélése céljából került sor. Tőkés László stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta az EFA és az EMNT között, a két szerveződés egymáshoz igen közel álló értékrendje és politikai célkitűzései alapján.
Jill Evans welszi képviselőnő, frakcióvezető köszöntése és bevezető gondolatai nyomán Tőkés László köszönettel idézte fel azt, hogy 2007–2009-es csonka mandátuma idején, az akkori politikai ellenszélben az EFA-csoport volt az, amely őt soraiba befogadta, és az erdélyi magyarok ügyét pártfogásába vette. Előterjesztésében a rendszeres és intézményes együttműködésen túlmenően arra nézve tett konkrét javaslatot, hogy a rövidesen életbe lépő úgynevezett állampolgári kezdeményezés nyújtotta lehetőséget kihasználva az EFA és az EMNT együttesen indítson útjára egy olyan európai törvénykezdeményezést, mely az őshonos európai nemzeti közösségek és népcsoportok önrendelkezési jogát volna hivatott biztosítani és szabályozni.
Az egymilliónyi polgári aláírást igénylő kezdeményezés sikerre vitelében meghatározó szerepet vállalhatnának a Kárpát-medence országaiban élő magyarok – mutatott rá hozzászólásában Szilágyi Zsolt.
A katalán Oriol Junqueras Vies képviselő üdvözölte a javaslatot és arra hívta fel a figyelmet, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, mivel vannak ellenérdekeltek is, akik a nemzetállami többségtől eltérő nemzeti közösségek létét saját országuk területén nem hajlandók elismerni.
A litvániai oroszokat képviselő Tatjana Zdanoka képviselőasszony a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) egy korábbi javaslatát elevenítette fel a hagyományos nemzeti közösségek egységes európai – anyagi – támogatására nézve, mely azonban végül is kudarcot vallott.
A Skót Nemzeti Párt színeiben megválasztott Alyn Smith képviselő feltétlen támogatását fejezte ki az intézményes együttműködés terve iránt.
A korzikai Francois Alfonsi EP-képviselő véleménye szerint az EFÁ-nak élnie kell a felajánlással, ugyanis Tőkés László alelnöki minőségében felerősítheti politikai csoportjuk üzenetét.
Frieda Brepoels belgiumi – flamand – képviselőnő hozzászólásában a belgiumi államalkotó nemzetek sajátos vonatkozásairól szólt, és szintén az együttműködés mellett foglalt állást.
Záró összegzésében Jill Evans frakcióvezető az EFA fogadókészségét fejezte ki az együttműködés iránt. A felek végezetre abban állapodtak meg, hogy a Tőkés László által előterjesztett szövegtervezet véglegesítése nyomán rövidesen aláírják a megállapodást.
Viszontválaszában Tőkés László örömmel nyugtázta, hogy idén ősszel az EFÁ-hoz kapcsolódó Maurits Coppieters Alapítvány nagy valószínűséggel Nagyváradon fogja tartani rendszeres évenkénti összejövetelét, és ebből az alkalomból erdélyi látogatásra hívta meg Jill Evans képviselő asszonyt.
Krónika (Kolozsvár)

Tabajdi: elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?" – tette fel a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő közleményében. Mint egykori miniszterhelyettes és államtitkár, az Európai Parlament Kisebbségügyi Intergroupjának alelnöke úgy értékelte, hogy az RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit. Megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök kioktató és arrogáns beszéde. Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban. Egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat. Nemzetpolitikai kár, hogy a Fidesz és az RMDSZ viszonya rendkívül feszültté, nyílt szembenállássá vált. Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. "A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét." – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. (A Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációjának közleménye)
Transindex.ro

Tabajdi Csaba az RMDSZ kongresszusról: Elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – tette fel közleményében a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán vett részt.
Tabajdi úgy értékelte, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit.
Úgy fogalmaz: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök „kioktató és arrogáns beszéde”. „Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban” - írja, hangsúlyozva, hogy egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat.
Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. „A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét” – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke szombaton a szövetség kongresszusán elmondott beszédében úgy fogalmazott: az RMDSZ előtt álló változás nem csak a fiatalításról szól hanem a helyes út megtalálásáról is, azaz a jövő együttműködéséről, amely lezárhatja a sikereket is tartalmazó, de ellentmondásokban sem szűkölködő két évtizedes korszakot. Mint mondta: a szervezetnek a sodródás és alkalmazkodás, illetve a tudatos jövőépítés között kell választani. Kiemelte: rögzíteni kell kik a szövetségesek és a hozzájuk főződő viszonyt is, közöttük az RMDSZ-nek a Fideszhez fűződő viszonyát, amit szükség esetén újra lehet értelmezni. Ha az RMDSZ a hosszú távú építkezést választja, a Fideszben biztos partnerre talál. „Biztosítom önöket: ha ma a változás mellett döntenek mi segítő kezet nyújtunk” - a magyar kormánypárti politikus.
Krónika (Kolozsvár)

Nem kapták vissza jogos tulajdonukat a váradi premontreiek
Első fokon pert vesztett a Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostság a jelenleg a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak helyet adó épület ügyében. Strasbourgig meg sem állnak
Mint ismeretes, a gimnáziumot a premontrei szerzetesrend építette és működtette eredetileg, ám jelenleg csak tagozatként folyik benne magyar oktatás. Az épület tulajdonjogi helyzete azonban nem tisztázott, Fejes Rudolf Anzelm, a váradi premontreiek főapátja peres úton követeli vissza azt, ami rendjéé volt. „Felháborítónak tartom a nagyváradi bíróság döntését” – jelentette ki a Krónika megkeresésére Kincses Előd ügyvéd, aki a premontrei rendet képviseli az ügyben.
Kifejtette: bár a hivatalos indoklást még nem látta, a negatív döntés eleve azért is döbbenetes, mert az ingatlant magáénak valló nagyváradi önkormányzat a hírhedt vasgárdista, Onisifor Ghibu bizonyos kijelentéseire hivatkozik a periratokban. Ghibut a királyi Románia is elítélte a fasiszta szervezetben való részvétele miatt, ezért az ő érveinek „egy jogállamban nem is lenne szabad elhangozniuk, annál kevésbé kellene oda, vezetniük, hogy egy teljesen megalapozott keresetet elutasítson a bíróság – jelentette ki az ügyvéd. Ghibu 1937-ben egy általa írt könyvben kísérelte meg alátámasztani a magyar egyházak tulajdonainak elkobzását, és most a váradi helyi tanács védekezésében ezekre az érvekre épít.
Kétszer is elvették, vissza nem adják
Kincses elmagyarázta: a telekkönyvezés 1855-ös bevezetésétől 1936-ig az épület folyamatosan a Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostság tulajdonában volt a telekkönyv tanúsága szerint, amíg ezt úgynevezett kiigazítással át nem írták úgy, hogy a román állam szerepeljen helyette. Az ügyvéd elmondása szerint azonban telekkönyvi kiigazítás csak akkor történhet, ha véletlenül valakinek elírják a nevét, vagy hasonló hibát ejtenek a jegyzékben, a tulajdonjogot telekkönyvi kiigazítás címén senkitől sem lehet elvenni.
Megjegyezte: Románia 1936-ban érvényben levő alkotmánya, éppúgy, mint a mostani, biztosította a magántulajdon védelmét. „Nagyon kíváncsi vagyok az indoklásra, mert én semmilyen olyan érvet nem találok, amivel a premontrei rend tulajdonának visszaszolgáltatását törvényesen meg lehetne tagadni” – fogalmazott Kincses Előd. A telekkönyv kiigazítását egyébként már annak megszületését követően bíróságon támadta meg a rend, akkor első fokon – ugyancsak Nagyváradon – vesztett. A fellebbezéskor Bukarestbe került az ügy, ám ott már nem születhetett ítélet, mivel a második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz.
A román állam törvénytelen intézkedéseit akkor a magyar állam hatályon kívül helyezte, így a rend újra visszakapta tulajdonát. Utoljára 1948-ban vette el az ingatlant a premontreiektől a kommunista rezsim. A restitúciós törvénybe mégsem fér bele az illetékes hivatalok megítélése szerint, hiszen szerintük a tulajdonjogtól való megfosztás első dátumát, 1936-ot kell alapul venni. Kincses Előd elképesztőnek tartja, hogy bár a restitúciós törvény szerint az 1945. március 6-a után állami tulajdonba vett ingatlanokat vissza kell szolgáltatni, a rendtől pedig 1948-ban vették el a gimnázium épületét, a legfelsőbb ítélőtábla mégis kimondta, hogy a premontrei rendre nem vonatkozik a törvény, mégpedig a Petru Groza által kezdeményezett 260-as törvény szerint, amely 1945. április 4-én jelent meg.
„A legfelsőbb bírói testület ezzel azt állítja, hogy április március előtt van” – fogalmaz az ügyvéd. Azt mondja, természetesen fellebbezni fognak, hiszen szerinte csakis a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság által oly sokszor kifogásolt politikai befolyásnak tudható be, hogy a nyilvánvaló jogsértés dacára kedvezőtlen ítélet született. „Strasbourgig meg nem állunk” – szögezte le.
Más ingatlanokért is perelni kényszerülnek
A Nagyvárad-hegyfoki Premontrei Prépostságnak egyébként nem ez az egyetlen tulajdonjogi peres ügye. Mint arról beszámoltunk, a váradszentmártoni rendház ügyében tavaly év elején hozott kedvezőtlen ítéletet a legfelső semmítőszék. Fejes Rudolf Anzelm prépost-prelátus már tavaly februárban a strasbourgi emberjogi bíróság elé vitte az ügyet. Annak az épületnek jelenleg egyébként egy gyógyszerforgalmazó vállalat a tulajdonosa, amely 1959-ben, az államosításkor kapta meg a rendház tulajdonjogát. Az apát már akkor azt mondta, a szentmártoni épület ügyében egyértelmű diszkrimináció történt a premontreiekkel szemben.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: Magyarnak lenni Európában – ez a mi munkánk
A húsvétot megelőző nagyböjt hagyományosan a testi-lelki felkészülés és elmélyülés időszaka. Ennek kapcsán Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke válaszolt a Fidelitas kérdéseire. Az 1989-es romániai forradalom hőse 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt. Brüsszelben és Strasbourgban 2007-óta politizál.
Tavaly, a temesvári népfelkelés és forradalom 20. évfordulóján gondoltuk végig ezt a kérdést barátaimmal és harcostársaimmal. Akkor a „Temesvártól Brüsszelig” címet adták a kollégáim az emlékezésnek. Az elmúlt több mint két évtizedet viszont jobban kifejezi az évfordulós rendezvénysorozat jelszó tömörségű főcíme: „Küzdelem és építés”. A kettő egybejátszása írja le gyakorlatilag azt a folyamatot, amelynek – Istennek hála – tevőleges résztvevője lehettem én is – felelte Tőkés László arra a kérdésre, hogy hogyan látja saját életútját két évtized távlatából.
Tőkés László az interjúban elmondta, hosszú utat tettek meg, ám még korántsem értek a végére. Két évtizeddel a rendszerváltozás után „a kommunizmus kísértete még mindig köztünk jár” – mondta, és hozzátette, nap mint nap a múlt visszahúzó árnyaival kell szembesülniük. „Mindennapi életünkben is tetten érhetőek a múltbéli reflexek, gondoljunk csak a köztulajdon elértéktelenedett voltára, vagy akár arra a fajta felelősségáthárításra, melynek tulajdoníthatóan a volt szovjet tömb államai mind a mai napig következmények nélküli országoknak tekinthetők” – emlékeztetett. Hozzátette, hogy nem lehet megkerülni a múlttal való őszinte szembenézést, mert ezzel a jövőt is kockára tennék.
A kettős állampolgárság nem csak szimbolikus 
Sok tízezer határon túli magyar kérelmezhette a magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárás keretében, „ez egy nagyon fontos döntés volt, felért egy nemzetpolitikai rendszerváltozással” – vélekedett az EP-képviselő, aki hozzátette, ha csupán mennyiségi megközelítést alkalmazunk, már az is erős érvnek tűnik, hogy tízmillió magyar helyett ezután egy közel tizenötmilliós nemzetről beszélhetünk Európában – s ezáltal már az erős középnemzetek mezőnyébe lépünk előre. „De ennél is fontosabb számunkra az ügy tartalmi oldala. Az egyesülő Európában újbóli történelmi lehetőség adatik, ami egyben erkölcsi korparancs, hogy magyarságunk magára találjon, és millenáris örökségének folytatásaképpen – remélt jövője érdekében – talpra álljon” – felelte Tőkés László a kettős állampolgársággal kapcsolatosan.
Az új alkotmány a szabad Magyarország kulcsa 
„Nem építhetjük meg közös magyar hazánkat a 21. században egy, a 20. századot épp lezáró, toldozott-foldozott, ideiglenes alkotmány foglyaként. Többen azt állítják, hogy nem volt alkotmányozási kényszer – ám a kényszer és a kötelesség között lényeges különbség van, és megítélésem szerint a nemzeti kormánynak – ahogyan egyébként az eddigi kormányok mindegyikének – kötelessége volt új megalapozást adni annak, amit szabad Magyarországként elterveztünk, megálmodtunk. Történelmi időket élünk. Nemzeti feltámadásban gondolkozunk és reménykedünk” – mondta el Tőkés László a napokban elfogadott új alkotmánnyal kapcsolatban. Az EP-képviselő úgy véli, hinni kell saját erőinben és abban, hogy ezek az erők összeadódnak.
Véleménye szerint az elfogadott új alaptörvény „emberi s magyar – és ez a lényeg”. „Másfelől olvasom a posztkommunistáknak, vagy a velük a hatalom kedvéért elvtelenül kiegyező áldemokratáknak a fanyalgásait, és önkéntelenül felötlenek bennem ezen kényszeres »véleményvezéreknek« az őszödi beszédet igazoló apológiái. Ellenpontként kívánni sem lehetne jobbat: van egy korszerű alaptörvényünk szemben a hazugság-dömpinggel” – mondta el.
Az Orbán Viktor vezette kétharmados többségnek volt bátorsága felvállalni magyar múltunkat és keresztény gyökereinket, szemben például az Európai Unióval, ahol a kétezer éves keresztény Európát egyfajta félreértelmezett „politikai korrektség” jegyében egyetlen tollvonással áthúzták – szögezte le.
Ez egy komoly feladat, nem lehetett csak úgy letudni 
Nemrég egy magyarországi politikus ismerősöm kifakadt, hogy „Európában mindenkinek mindent szabad, kivéve a magyaroknak”. 2011-re nagyjából idáig sikerült letornászni az 1956-ban (és azelőtt) szerzett hírnevünket azáltal, hogy „hazudtunk reggel, délben, este”. Az Orbán-kormány 1956 örököseként nem engedhette meg magának, hogy tájba simulóan „letudja” az EU-elnökséget, hogy példás magaviseletű, ámde önálló elképzelés és akarat nélküli „jótanulóként” elvtelenül alárendelje magát Európa „békediktátumának” – fejtette ki véleményét Tőkés László a soros elnökségről.
A múlt a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra 
„II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 300. évfordulóján a kereszt és a feltámadás jegyében idézem meg Nagyságos Fejedelmünk imádságában formát öltött és áldozatos életében gyümölcsözött nemes hitét. Megváltó Istenünkbe vetett élő hittel kérem az Ő gazdag áldását életünkre, nemzetünkre és húsvéti ünnepünkre. Nemzetünk megszenvedett múltja a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra” – mondta el Tőkés László azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Húsvét milyen üzenetet hordoz a 21. században. mno.hu
Erdély.ma

Sógor Csaba a romániai magyarellenességről beszélt az EP-ben
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének első napján, napirenden kívül, a közelmúltban Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. A június 6-i, hétfő esti beszédében az erdélyi magyar képviselő utalt a Székelyföld Brüsszeli Képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága előtt tisztelgő, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
Az erdélyi magyar képviselő felszólalásának szövege alább olvasható:
„A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élő népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában.
Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fővárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában? 
Hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. Erre is volt példa a napokban, amikor az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésre emlékeztünk június 4-én.
Egy kirekesztő, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlődését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: egy nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülő, a kisebbség jogait tiszteletben, tartó erős Európa.”
Erdély.ma

Sógor Csaba felszólalt a hisztériakeltés ellen
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének első napján, napirenden kívül, a közelmúltban, Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. Hétfő esti beszédében az erdélyi magyar képviselő utalt a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága előtt tisztelgő, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
„A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élő népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában. Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fővárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában? – tette fel a kérdést a politikus.
Ugyanakkor leszögezte: hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. „Erre is volt példa a napokban, amikor az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésre emlékeztünk június 4-én.
Kirekesztő, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlődését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülő, a kisebbség jogait tiszteletben tartó erős Európa.”
Egyébként Cătălin Ivan szociáldemokrata parlamenti képviselő Tőkés Lászlónak az EP-alelnöki tisztségről való lemondását követelte.
Szabadság (Kolozsvár)

Frusztrált magyar szocik
Július 5-én Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EP egyik alelnöke írásban szólt hozzá Strasbourgban a magyar EU-elnökséget értékelő előző napi plenáris vitához.
Az EP hétfő délelőtti strasbourgi plenárisának a magyar elnökséggel kapcsolatos vitáján Magyarország kiváló teljesítményét övező általános elismerés mellett disszonáns módon hatott a szocialista, a liberális és a zöld frakciók köréből érkező ellenséges propaganda, mely az Elnökség munkájának értékelése helyett a magyar belpolitikai viszonyok torzító kárhoztatásával volt elfoglalva. Idén januárban, az éppen hivatalba lépő magyar EU-elnökség programjának vitája mentén a Magyar Szocialista Párt által megtestesített posztkommunista baloldal európai képviselői, valamint Nyugaton verbuvált balliberális szövetségeseik az alighogy elfogadott magyar médiatörvény kapcsán durva támadást intéztek az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány ellen.
Fél év után, a végére ért magyar elnökség európai parlamenti kiértékelése alkalmával, az ismert forgatókönyv szerint, kísértetiesen megismétlődött a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ez esetben nem a sajtótörvény, hanem az áprilisban elfogadott magyar Alkotmány szolgált a magyarság elleni támadások ürügyéül. A szlovák, román és más baloldali képviselők, a vörösök, liberálisok és zöldek mögé fölsorakoztak a magyar szocialisták is. Amint az várható volt, a „sok lúd disznót győz” képletének megfelelően az Európai Parlament 331–274 arányban és 54 tartózkodás mellett végül is – minimális többséggel – megszavazta a magyar Alkotmányt elítélő állásfoglalást.
Tőkés László erdélyi képviselő írásbeli úton terjesztette be hozzászólását a vitához, valamint az alkotmányügyi szavazással kapcsolatos, a magyar alaptörvény megbélyegzését elutasító voksának indoklását. Hozzászólása így hangzott: „Nem kívánom szaporítani a szót a most véget ért magyar EU-elnökség értékelése tárgyában: az ellőttem szólok annak eredményeit és sikereit már kellő tárgyilagossággal méltatták. Én magam arra szorítkozom, hogy erdélyi kisebbségi magyarként és román állampolgárként elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki a magyar Elnökségnek, személy szerint pedig Orbán Viktor miniszterelnöknek azért a figyelemért, melyet a kisebbségi közösségek és Európa kulturális, etnikai és vallási sokszínűségének az ügye iránt tanúsítottak, valamint azért a támogatásért, melyet a nyugat-balkáni országok európai integrációja, nevezetesen Horvátország csatlakozása, valamint Romániának a schengeni övezetbe való felvétele érdekében nyújtottak. Az elismerésen túlmenően viszont az Európai Parlament plénumától kívánok elnézést kérni azért, hogy miközben a magyar Elnökség a globális gazdasági válság rendkívüli körülményei között próbált megtenni minden tőle telhetőt az ebből való kiút megtalálása érdekében – ezzel szemben a posztkommunista magyarországi baloldal, nevezetesen a Magyar Szocialista Párt európai képviselői az Unióba, illetve a Parlamentbe ’exportálták’ belpolitikai frusztráltságukat, valamint pártpolitikai viszálykodásaikat, és olcsó politikai haszonszerzés céljából, a magyar nemzeti érdekeket elárulva és a közös európai érdekeket semmibe véve – félrevezetett külhoni szövetségeseik támogatásának igénybevételével – nem átallották kézzel-lábbal akadályozni és hátráltatni a magyar Elnökség áldozatos munkáját. A magyar Elnökség befejeztével elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy erre irányuló elvtelen törekvésük – egészében véve – kudarcot vallott.” Reggeli Újság (Nagyvárad)

Érettségi: nem javult az összkép az óvások elbírálása után
Az óvások elbírálását követően közzétett végleges érettségi eredmények szerint a diákok alig több mint 45 százalékának sikerült elérnie a diplomaszerzéshez szükséges 6-os átlagot, míg a fellebbezéseket megelőzően ez az arány 1,25 százalékkal volt kevesebb – adta hírül az oktatási minisztérium. Az összesített adatok alapján kiderült, a 80 160 óvás közül a vizsgabizottságok 2257 olyan diáknak emelték meg a jegyét, akik az első elbíráláskor nem érték el a sikeres vizsgához szükséges osztályzatot. Mint kiderült, 103 diák minden bizonnyal megbánta, hogy óvást nyújtott be: dolgozatuk újraértékelését követően 6-os alá csökkent az átlaguk, így készülhetnek a vizsga őszi fordulójára.
pénteken nyilvánosságra hozott végeredmények azonban nem változtatnak a tényen: a 2010/2011-es iskolai évben szervezett megmérettetés zárult a legrosszabb eredményekkel az elmúlt húsz évben. Hargita megyében mintegy három százalékkal javult a sikeresen érettségizők aránya, így a végleges eredmények szerint a székelyföldi megye diákjai teljesítettek a legjobban az országban. A megyei tanfelügyelőség ma egy hete még 64,03 százalékos sikerarányról beszélt, az újraértékeléseket követően azonban a szám 67,41 százalékra emelkedett, miután az újrajavítást követően 370 dolgozatnak nőtt az osztályzata.
Az országos második helyet Suceava megye érdemelte ki, itt 66,25 százalékos a sikeresen vizsgázó diákok aránya.
A fellebbezések után egyébként minden erdélyi és partiumi megyében nőtt a sikeresen érettségizők száma.
A legtöbb óvást egyébként román nyelv és irodalomból és matematikából nyújtották be – mindkét tantárgy esetében 25 ezer fellebbezést iktattak –, ugyanakkor több ezren voltak elégedetlenek a biológiából és földrajzból kapott jegyekkel.
Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos a marosfői EU-táborban közölte: a magyar diákok körülbelül 20 százalékkal jobban teljesítettek a románoknál az idei érettségin. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy az anyanyelvvizsgán szerzett jegy általában javít a teljes átlagon. Pásztor Gabriella hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a feltételezéssel, hogy azokban az iskolákban, ahol a vizsgatermekben nem használtak térfigyelő kamerákat, több esély volt a csalásra, és ezért magasabbak a jegyeket. Mint mondta, az oktatási minisztérium még nem készített kimutatást erről, és azt sem tudják pontosan, hogy hány iskolában használtak biztonsági kamerákat.
Emil Boc miniszterelnök a végleges eredmények közzététele után Kolozsváron úgy nyilatkozott, „a romániai oktatásnak szüksége volt már egy hidegzuhanyra”, s mint mondta, támogatni fogja, hogy az érettségi vizsgákat a következő években is „hasonló színvonalon, becsülettel” bonyolítsák le. „Nem engedhetjük meg, hogy tovább hazudjunk egymásnak, hogy a diákok azt a látszatot keltsék: tanulnak, a pedagógusok meg azt, hogy tisztességesen osztályoznak. Helyreállni látszik a rendszer, s ennek pozitív hozadékát a közeljövőben fogjuk megtapasztalni” – fogalmazott a miniszterelnök.
Azok a diákok, akiknek nem sikerült megszerezniük az átmenő jegyet, mától iratkozhatnak be az érettségi idei második, őszi fordulójára. Augusztus 22-étől kerül sor a szóbeli vizsgákra, 29-étől pedig az írásbeliken méretkezhetnek meg. Az őszi forduló eredményeit szeptember 4-én függesztik ki. (Rágalmazási pert indít az Antena 3 hírtelevízió ellen Daniel Funeriu oktatási miniszter, miután a tévécsatorna Napirenden (La ordinea zilei) című műsorában hamis dokumentumot mutattak be, mely szerint a tárcavezető elbukta az első érettségijét. Funeriu nem volt hajlandó élő adásban nyilatkozni, ezt követően azonban sajtótájékoztatón tisztázta: 1989-ben, Strasbourgban érettségizett, és kiváló eredményt ért el. A miniszter okirat-hamisítással és becsületsértéssel vádolja a hírtelevíziót, és hangsúlyozta: bírósághoz fordul az ügyben.)
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Strasbourgba viszik a könyvtárügyet
A brassói táblabíróságnak a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségére 2008-ban kiírt versenyvizsgát megsemmisítő végzésével nem értenek egyet, de tiszteletben tartják azt, mondotta Tamás Sándor a megyei tanács tegnapi soros ülésén. Az elnök hozzátette, az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróságra viszik.
A román igazságszolgáltatás követelményeinek eleget téve, a testület többségi szavazattal tudomásul vette a Szonda Szabolcs igazgatói tisztségbe való kinevezését semmissé nyilvánító határozatot, ugyanakkor megbízta Hollanda Andrea osztályvezetőt az igazgatói teendők időleges ellátásával. Az intézményfenntartó önkormányzat új versenyvizsgát hirdet a tisztség betöltésére. A téma kapcsán mindhárom frakció képviselői kifejtették nézeteiket.
Az elnök ismertette a történteket, hogy Dan Tănasă és Codrin Munteanu volt prefektus megtámadta a tanácshatározatot, mert feltételként szerepelt a magyar nyelv ismerete. Hangsúlyozta, nem magyar nemzetiséget kértek, csupán azt, hogy egy 75 százalékban magyarok lakta megyében, egy 85 százalékban magyarok által látogatott, többségében magyar könyvállománnyal rendelkező könyvtár igazgatója ismerje a helyi többség nyelvét. Bosszantja, de nem lepi meg az állapot, hogy Románia mai napig nem érte el a demokrácia megfelelő szintjét. Említette, Románia 1995-ben aláírta a kisebbségi nyelvek európai chartáját, s a hazai könyvtárügyi törvény is megengedő. Eltévesztették a címezettet, ha azt gondolják, hogy meg fogunk hátrálni – hangoztatta Tamás Sándor. Kulcsár-Terza József, az MPP-frakció vezetője elfogadhatatlannak nevezte a táblabírósági döntést, jelesül azt, hogy Székelyföldön egy könyvtárigazgatónak nem lehet feltételül szabni, ismerje a magyar nyelvet. Párttársa, Fazakas Tibor egyenesen úgy fogalmazott, hogy durva támadás érte a székelyföldi, háromszéki magyarságot, s kíváncsi volt a román kollégák véleményére. Sabin Calinic szerint az igazságszolgáltatás helyesen döntött. Ő is úgy véli, a kitéttel diszkriminálták a magyar nyelvet nem ismerőket, mert ők eleve ki voltak zárva a vizsgáról. Ioan Solomon tanácstag furcsállta: hogy nem értik meg, ha az igazságszolgáltatás összes foka úgy vélte, hogy diszkrimináció történt, akkor ez a valóság. Értsék meg, ez a könyvtár romániai megyében van, és román állampolgárok látogatják! A tanácselnök ekkor jelentette be, hogy Strasbourgba viszik az ügyet. Baka Mátyás RMDSZ-es képviselő a román kollégáknak célozva mondta, a hazai igazságszolgáltatás minőségét mutatja az a rengeteg ügy, amely az európai bíróságra került.
Új versenyvizsga kiírásáról is döntött a testület. Az igazgatójelöltnek feltételül szabták, hogy egyetemi végzettsége, mesteri fokozata vagy egyetem utáni szakképesítése legyen, a művelődési minisztérium által elismert kulturális menedzseri képesítéssel rendelkezzék, legyen szakmai múltja, s ismerjen uniós nyelveket. Utóbbi kitét vitát váltott ki. Az előterjesztés szerint az Európai Unióban hivatalos három nyelv ismeretét követelték volna meg. Tamás Sándor azt javasolta, a követelményt a román és még két, EU-ban hivatalos nyelvre módosítsák, hogy ne adjanak felületet újabb támadásra. Pró és kontra vélemények hangzottak el. Többen említették, ha már diszkriminációról van szó, ez a kitét is diszkriminál, hiszen a versenyvizsgán az EU polgárai vehetnek részt, s jókora hányaduk nem ismeri a magyar nyelvet. Baka Mátyás azzal érvelt, hogy Craiován minden bizonnyal nem kérnék a román nyelv ismeretét, mert aki Romániában érettségizett, értelemszerűen vizsgázott az állam nyelvéből. Végül tizenegy tartózkodás mellett többségi szavazattal a román és két EU-s nyelv ismerete lesz kötelező.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A MOGYE ügyében szólalt fel Sógor Csaba Strasbourgban
Az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén kedden, szeptember 27-én Strasbourgban Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő napirenden kívüli felszólalásával a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyére irányította a figyelmet.
Alább olvasható Sógor Csaba beszédének szövege:
"Az idén Romániában elfogadott új oktatási törvény többek között multikulturális felsőoktatási intézményként határozza meg azt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE), ahol már eddig is a hallgatók fele magyar nemzetiségű volt. Bár az elfogadott törvény különálló magyar kar létrehozását irányozza elő, az egyetem többségi nemzethez tartozó vezetősége nem hajlandó ezt lehetővé tenni: minden eszközzel akadályozza a felerészben magyar hallgatók által látogatott, hivatalosan is multikulturálisként elismert egyetemen a magyar nyelvű orvosképzést.
Ez tehát az a multi-kulturalizmus és kisebbségbarát politika, amely jól jellemzi egyes tagállamokban a kérdéshez való hozzáállást.
A koppenhágai kritériumok vizsgálata során a csatlakozni kívánó államok kisebbségekkel szembeni bánásmódja is górcső alá került. Lehetővé kell tenni, hogy a csatlakozás után is számon kérhetők legyenek a koppenhágai kritériumok. Európában, különösen annak keleti felében feszültek az etnikumközi viszonyok. Ezt figyelmen kívül hagyni óriási hiba, amely a jövőben megbosszulhatja magát." Népújság (Marosvásárhely)

Páva: Európát kultúrája is segítheti a válság legyőzésében
MTI - Kultúra nélkül nincs nemzet, Európa a kulturális hagyományaira alapozva válaszokat találhat a válságra – hangzott el Pécsen, az Európai Kulturális Parlament ülésén.
Réthelyi Miklós szerint a kultúra amellett, hogy alapvetően fontos egy nemzetnek, jelentős mértékben hozzájárul a fenntartható növekedéshez is. A nemzeti erőforrás miniszter erről ma délben az Európai Kulturális Parlament tizedik jubileumi ülésének megnyitóján beszélt Pécsett.
„A pénz vagy a kereskedelem kizárólagosan nem tudja az emberi kapcsolatokat alakítani, a kultúra az, amely a folyamatosságot és az önazonosságot biztosítja. A kultúra alapvető a nemzet szempontjából, nélküle a nemzet csupán egy adminisztratív egység lenne" – mondta a tárcavezető.
A másfél száz tagot tömörítő szervezet főtitkára, Karl-Erik Norrman szerint nemcsak az Unió van válságban, hanem az európai gondolatot is ez a veszély fenyegeti. Úgy fogalmazott, hogy az Unió ellenes hangulat és az erősödő nacionalizmus megállításában fontos szerep jut a kultúrának. A főtitkár szerint ennek megoldásához szükség van a kultúra szerepének növelésére, a korábbinál erősebb intellektuális véleménycserékre és a vélemények ütköztetésére, és ebben az európai érdekek képviseletére.
A konferencia szünetében a Krónikának nyilatkozó Szabó István Oscar-díjas filmrendező megjegyezte, hogy elérte a kultúrát is a válság. „Én úgy érzem, hogy az európai politikában a kultúra most lényegesen kisebb szerepet játszik mindenütt. Ez problémát okoz. Remélem, hogy visszatér majd a kultúrához az emberi érdeklődés” – mondta a filmrendező.
Páva Zsolt Pécs polgármestere arról beszélt, hogy bár úgy tűnik, Európa gazdasági téren nem tud sikeres lenni a világ más részeivel folytatott versenyben, a kulturális öröksége terén nagyon is erős. „Ha megoldást keresünk a gazdasági válságra, a kulturális hagyományainkra alapozva megtalálhatjuk a válaszokat. Az a feladat, hogy ehhez összeadjuk tudásunkat és rájöjjünk, miként lehet a kulturális örökséget hasznosítani ebben a helyzetben" – tette hozzá a városvezető.
Az Európai Kulturális Parlament az Európai Bizottság indítványára 2001-ben alakult meg Strasbourgban, hogy az európai kulturális élet képviselőinek fórumot biztosítson az európai együttműködést, demokráciát, kultúrát érintő párbeszédre, vitára, valamint elősegítse az Európa keleti és nyugati fele, illetve a különböző művészetek közötti dialógust. A szervezetnek 43 országból jelenleg több mint 160 tagja van, Magyarországot heten képviselik. A pécsi konferencián mintegy százan vesznek részt.
Erdély.ma

Európai tiltakozás (Strasbourgban a vásárhelyi orvosi ügye)
Azonnali fellépést sürgettek az erdélyi magyar orvosképzés érdekében az Európai Parlament kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportjának tegnapi ülésén részt vevő EP-képviselők. Tőkés László kezdeményezésére a strasbourgi ülés meghívottja Brassai Attila, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke volt, aki ismertette: bár jogszabály kötelezi az egyetemet magyar nyelvű orvosképzés létesítésére, a román kari vezetés ezt sorozatosan megakadályozza.
Az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjának ülésére Brassai Attila meghívását és a magyar nyelvű orvosképzés ügyének napirendre vételét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indítványozta. Tőkés sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint az EP alelnöke hangsúlyozta: Erdély elrománosítása ma is tart, és ez különösképpen az oktatási rendszerben tapasztalható. A MOGYE esete nem egyedi, ugyanis az önálló Bolyai Egyetem 1959-ben való megszüntetése és a magyar nyelvű oktatás visszafejlesztése több évtizedes gyakorlat. Ez az állami politika hozzájárult ahhoz, hogy Erdély lakosságának immár csak húsz százaléka magyar, és az asszimilációt okozó intézkedések jelenleg is zajlanak. Ezért szerinte az EU-nak nem csupán a világ más részein élő jogfosztott közösségek érdekében kell fellépnie, de szükség van az unión belül egy, az őshonos nemzeti közösségek jogait védő jogi rendszerre is. Gál Kinga fideszes magyar néppárti képviselő, a munkacsoport társelnöke a marosvásárhelyi ügyet nagyon komoly jogsértésnek minősítette. Brassai Attila, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke, a MOGYE előadó tanára rámutatott: a hatvan évvel ezelőtt még színtiszta magyar intézményben mára a magyar kar beindítása sem lehetséges, annak ellenére, hogy erre az intézmény vezetőségét az új tanügyi törvény kötelezi.
Az Európai Szabad Szövetség frakció tagja, Francois Alfonsi korzikai képviselő azt kérdezte, hogy fordultak-e bírósághoz a magyar kar vezetői. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő azt hangsúlyozta, meg kell találni az egyensúlyt az önálló intézményépítést biztosító önrendelkezés és a decentralizáció között. Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő Markó Béla miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát idézte, miszerint az oktatási minisztérium nem fogja engedélyezni egy, a törvénnyel ellentétes charta életbelépését. A bizottsági szakértőként jelen lévő Davyth Hicks arra kérdezett rá, hogy Románia, mint az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének aláírója, miért nem tartja be ennek előírásait. Surján László néppárti magyar képviselő azt emelte ki: továbbra is az európai fórumok elé kell tárni a diszkriminatív ügyeket. Válaszában Brassai Attila azt mondta, a bírósági út nagyon hosszú lenne, az egyetem sorsa viszont most dől el. Amennyiben nem indul be a magyar tagozat, a jelenleg üresen álló állásokra is az eddig gyakorolt nepotizmus szerint fognak román nyelvű tanárokat alkalmazni, az egyetem elrománosítása tehát még súlyosabb lehet. Zárszavában Gál Kinga a demokrácia és a jogállamiság fokmérőjének nevezte a MOGYE helyzetét, és azt hangsúlyozta, hogy az unió és az Európa Tanács szakértőinek továbbra is figyelemmel kell kísérniük a romániai jogsértéseket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Strasbourgban a MOGYE- ügy
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult magyarellenes és törvénytelen helyzetről tartott tájékoztatót Strasbourgban, az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának tegnapi ülésén Brassai Attila professzor, a MOGYE tanszékvezetője. A kisebbségi Intergroup azt követően hallgatta meg a marosvásárhelyi professzort, hogy az egyetem szenátusa több alkalommal is elutasította a törvény alkalmazását és az önálló magyar nyelvű kar létrehozását.
A tájékozatót követő hozzászólások során Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője emlékeztette kollégáit arra: ismét olyan témával szembesülnek, hogy egy EU-s tagállamban élő nemzeti kisebbség jogait a többség semmibe veszi. Az ülés első részében a görögországi török kisebbséget ért jogtiprá-sokról hallhatott a munkacsoport, majd a képviselők a magyar kisebbségeket ért újabb és újabb törvénytelenségek sorában a legújabbról szerezhettek tudomást. Ismeretes, hogy az EU-s csatlakozás után Szlovákiában és Romániában számos alkalommal érte diszkrimináció a magyarokat, amelyeket az EP-ben is szóvá tettek. Az RMDSZ képviselője úgy fogalmazott: "egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint nagy szükség van az őshonos nemzeti kisebbségek jogait szabályozó európai keretrendszerre. Mindenekelőtt, a legjobb gyakorlat hasznosítása érdekében, alkalmazni kellene az Európai Tanács idevágó határozatait, a továbbiakban pedig nekünk, kisebbségi képviselőknek arra kell törekednünk, hogy az új szabályozás valósággá váljon".
Végezetül az RMDSZ EP-képviselője az önrendelkezés fontosságáról beszélt. "Az önrendelkezés, a közösségi autonómiaformák megteremtésének egyik feltétele a decentralizáció. Romániában azonban megtapasztaltuk, hogy a decentralizáció a visszájára is fordulhat, ha kizárólag a többségi demokrácia eszköztárától függ. Egyértelmű, hogy a nemzeti kisebbségek esetében pozitív diszkriminációra van szükség, hogy a kisebbség jogai ne a többség kénye-kedvétől függjenek. Ugyanakkor minél több jogot kell törvénybe foglalni, amelyhez elengedhetetlen a kisebbségi közösség egységes politikai képviseletének megtartása és megerősítése" – összegezte Winkler Gyula.
Népújság (Marosvásárhely)

Per indult a MOGYE ellen
Beperelte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet a Megyei Törvényszék Közigazgatási Részlegén, azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsák semmissé az egyetemi chartát, mivel az nem felel meg az érvényben levő tanügyi törvény előírásainak, illetve igazságügyi ítélettel kényszerítsék a szenátust, hogy módosítsa az egyetem szervezési és működési szabályzatát – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Előd ügyvéd, aki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, a MOGYKE nevében jár el. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár arról számolt be, hogy az Európai Parlament alelnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására Strasbourgban ismertette a MOGYE magyar tagozatának megalakítása körül kialakult helyzetet Bevezetőjében Kincses Előd elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet Ştefan Voitec és Mihály király aláírásával a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés érdekében hozták létre, majd az RKP Központi Bizottságától érkezett telefonhívás alapján 1962-ben utasították az egyetem vezetőségét, hogy a gyakorlati oktatást román nyelven kell megszervezni, s meg kell alakítani a román tagozatot is.
Az idén januárban érvénybe lépett 1-es törvény vonatkozó szakasza viszont egyértelművé teszi, hogy az egyetemi autonómiát kizárólag a jogszabály betartásával lehet gyakorolni. Ennek ellenére a MOGYE vezetősége az egyetem működési szabályzatának elfogadásakor és módosításakor a törvény azon előírásait nem vette figyelembe, amelyek a magyar tannyelvű oktatásra vonatkoznak, holott a tanügyminiszter személyesen is felszólította az egyetemet, hogy a chartát igazítsák a jogszabályhoz – részletezte Kincses Előd. Majd konkrétan kitért arra, hogy a charta 46. szakaszának első bekezdése a magyar nyelvű gyakorlati oktatást a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság (ARACIS) előírásaitól teszi függővé. Ezzel megsérti a tanügyi törvény 5-ös szakaszát, amely szerint a jogszabály minden más előírás fölött van, s hatáskörét nem lehet korlátozni.
Ugyankkor kéri, hogy módosítsák a charta valamennyi törvénysértő szakaszát. Ha ezt nem teszik meg, az ítélet jogerőre emelkedése nyomán az intézet vezetőjének a minimálbér 20 százalékának megfelelő kötbért kell fizetnie minden nap késedelemért az államkincstárnak – tette hozzá.
Kincses Előd véleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek politikai úton nem sikerült eredményt elérni az önálló magyar tagozat feltételeit megteremtő egyetemi charta megszavazása érdekében, ezért arra kéri az oktatásért felelős politikust, hogy az RMOGYKE oldalán lépjen be a perbe. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár beszámolt a Strasburgban tett múlt heti látogatásáról. Az Európai Parlament alelnökének kérésére az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjában ismertette a MOGYE-n kialakult helyzetet. Bemutatta az egyetem történetét, majd beszámolt arról, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvénynek a magyar tagozat megalakítására vonatkozó előírásait a román többségű szenátus nem foglalta bele az egyetemi chartába. Holott a három mutikulturálisnak nyilvánított erdélyi egyetem közül a kolozsvári BBTE és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szenátusa eleget tett a jogszabály előírásainak.
Kérdésre válaszolva Brassai Attila elmondta, hogy az említett munkacsoport ajánlásokat fogalmazhat meg az EP plénumának. Kifejtette, hogy az európai képviselők gondolkodásmódja szerint egy másfél milliós kisebbség törvény nélkül is jogosult lenne az anyanyelvi felsőfokú oktatásra.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a MOGYE szenátusa a törvényes előírások ellenére öt vegyes főtanszék megalakítását foglalta a chartába, s a választásokat valószínűleg a jövő héten szervezik meg. Ezen a magyar tanerők 3-4 személy kivételével nem vesznek részt.
A diákság viszonyulását igazolja, hogy 85 százalékban aláírták, hogy magyarul szeretnék tanulni a gyakorlatot – hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság 
Erdély.ma

Cáfolja Kovács Pétert a Német Néppárti Delegáció
Mint ismeretes, Tőkés László erdélyi EP-képviselő úgy döntött, hogy a ciklus második felére nem vállalja az alelnöki tisztséget, mert amint azt a Szájer József képviselőhöz, az Európai Néppárti Frakció alelnökéhez, valamint Gyürk András képviselőhöz, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjéhez írott december 2-i levelében megfogalmazta: „... az EP-képviselői vállalásaim mellett a rendelkezésemre álló minden időmet és energiámat az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára kívánom fordítani, különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének a kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörömre."
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára – korábbi, facebookos ámokfutását megkoronázva, ahol „folyósólyi" pletykákra alapozva azt állította, hogy „Tőkés László nem indul alelnöknek, mert a németek nem támogatják, a magyar delegáció pedig fenntartásokat fogalmazott meg" – a Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi, múlt hétvégi ülése alkalmából „élete legrövidebb felszólalásán" a következőket ismételgette Tőkés László alelnökségének folytatása kapcsán: „Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja." (Lásd: http://kovacspetereu.wordpress.com/2011/12/17/az-elmult-10-ev-szkt-uleseinek-legrovidebb-felszolalasat-ejtettem-meg/) Kovács Péter annak ellenére hazudott párttársai és közvetve választói szemébe, hogy a Magyar Néppárti Delegáció már 2011. december 8-án világosan megfogalmazta a (sajtóhírek szerint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő) Transindex hírportál újságírójának a kérdésére válaszolva: „Téves lapjának azon értesülése, miszerint Tőkés Lászlót a Fidesz EP-delegációja ne támogatta volna, amennyiben újra elindult volna az EP alelnöki tisztségért. Emlékeztetném, Tőkés Lászlót, mint a magyar néppárti képviselőcsoport tiszteletbeli elnökét a Fidesz EP-delegáció jelölte másfél évvel ezelőtt az EP alelnöki tisztségére. Ez a bizalom és támogatás irányába a delegáció részéről azóta is töretlen. A Fidesz EP-delegáció tiszteletben tartja Tőkés László döntését, és ahogy eddig is, ezután is számíthat a képviselőcsoport támogatására."
Mai napon Markus Arend, a Német Néppárti Csoport főtitkára Dr. Werner Langen, a Német Néppárti Delegáció elnökének megbízásából levélben tette egyértelművé a német kollégák álláspontját: „A német delegáció elnöksége csupán hétfőn (december 12-án, Strasbourgban) az esti szokásos ülésén a Néppárti Csoport főtitkára által küldött e-mailből értesült arról, hogy Tőkés alelnök úr nem indul a választáson. Remélem, ez az információ világossá teszi, hogy a német delegáció nem tett semmilyen lépést Tőkés alelnök úr ellen. Épp ellenkezőleg, a német delegáció mindig is nagyra értékelte Tőkés alelnök úr munkáját."
Emlékeztetésképpen: Tőkés Lászlót 2010. június 15-én a Magyar Néppárti Delegáció javaslatára a jelenlegi magyar államfő, Schmitt Pál helyére választották meg alelnökké. Megválasztását az Európai Néppárt frakciója, ezen belül a román delegáció is támogatta.
Brüsszel, 2011. december 20.
Erdély.ma

Tőkés sajtóirodája: Kovács Péter hazudott párttársainak és választóinak
Hazugsággal vádolja Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Egy kedden kiadott közlemény szerint mind a magyar, mind a német néppárti csoport cáfolta, hogy – amint azt Kovács állította – nem támogatta volna Tőkés indulását egy újabb mandátumért.
Tőkés sajtóirodája arra a kijelentésre reagált, amelyet Kovács Péter az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén mondott beszédében tett, miszerint „Tőkés László mindent megtett azért, hogy az EP alelnöke maradjon. Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja”.
A sajtóiroda szerint ez a kijelentés csak megkoronázza az RMDSZ korábbi „facebookos ámokfutását”, amelynek során azt állította, hogy „Tőkés László nem indul alelnöknek, mert a németek nem támogatják, a magyar delegáció pedig fenntartásokat fogalmazott meg”.
A közlemény arra is kitér, hogy Kovács Péter az SZKT hétvégi ülésén mondott beszédében is kijelentette: „Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP-delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja”.
Kovács „párttársai és közvetve választói szemébe hazudott” – áll a közleményben –, mivel mind a magyar, mind pedig a német néppárti delegáció egyértelművé tette: nincs szó arról, hogy nem támogatták volna Tőkést.
A közlemény emlékeztet arra, hogy a magyar néppárti delegáció Panyi Miklóson, a Fidesz EP-képviselőcsoportjának sajtótitkárán keresztül korábban leszögezte a Kelemen Hunor érdekeltségébe tartozó Transindex hírportál újságírójának kérdésére válaszolva : „Téves lapjának azon értesülése, miszerint Tőkés Lászlót a Fidesz EP-delegációja ne támogatta volna, amennyiben újra elindult volna az EP alelnöki tisztségért. Emlékeztetném, Tőkés Lászlót, mint a magyar néppárti képviselőcsoport tiszteletbeli elnökét a Fidesz EP-delegáció jelölte másfél évvel ezelőtt az EP alelnöki tisztségére. Ez a bizalom és támogatás irányába a delegáció részéről azóta is töretlen. A Fidesz EP-delegáció tiszteletben tartja Tőkés László döntését, és ahogy eddig is, ezután is számíthat a képviselőcsoport támogatására”.
Tőkés sajtóirodája szerint Markus Arend, a német néppárti csoport főtitkára, Dr. Werner Langen, a delegáció elnökének megbízásából levélben tette egyértelművé kedden a német kollégák álláspontját: „ A német delegáció elnöksége csupán hétfőn (december 12-án, Strasbourgban) az esti szokásos ülésén a Néppárti Csoport főtitkára által küldött e-mailből értesült arról, hogy Tőkés alelnök úr nem indul a választáson. Remélem, ez az információ világossá teszi, hogy a német delegáció nem tett semmilyen lépést Tőkés alelnök úr ellen. Épp ellenkezőleg, a német delegáció mindig is nagyra értékelte Tőkés alelnök úr munkáját”.
Mint ismeretes, Tőkés László december elején levélben tájékoztatta Szájer József képviselőt, az Európai Néppárti Frakció alelnökét, valamint Gyürk András képviselőt, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjét arról, hogy a parlamenti ciklus második felére nem kívánja meghosszabbíttatni EP-alelnöki mandátumát. Az EP-képviselő többet kíván foglalkozni az EMNT-vel, amelynek elnöke, valamint a szeptemberben bejegyzett EMNP-vel.
Krónika (Kolozsvár)