Dicséreteket kapott Románia Strasbourgban, az ország uniós csatlakozása pedig támogatásra talált az Európai Parlament külügyi bizottságában – állapította meg a Rompres hírügynökség. Az EP-bizottság november 13-án kezdte meg az utolsó Románia-jelentés vitáját. Romániának „folytatni kell erőfeszítéseit azért, hogy elkerülje a védzáradék életbe léptetését”. Ezek a területek: az igazságszolgáltatás reformja, a korrupcióellenes harc, a közösségi alapok kezelése és az élelembiztonság. A legkritikusabbaknak Gál Kinga és Szent-Iványi István magyar EP-képviselők mutatkoztak Romániával szemben. A magyar képviselők a kisebbségi törvény elfogadását, a megfelelő szintű magyar nyelvű oktatás állami segítését, a kommunizmus alatt elkobzott javak visszaadását a román hatóságok által meg nem oldott feladatok között említették. Mindketten kitértek a verespataki bányakitermelési projekt kérdésére is. /S. M. L.: Magyar kritika az EP külügyi bizottságában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Miközben a nyugati demokratikus alapelvek nem hajlandóak maguk közé fogadni a nemzeti és egyéb kisebbségek igényét jogaik kollektív szinten történő biztosítására, úgy tűnik, hogy elfogadják a kollektív bűnösség és büntetés legitimitását – jelentette ki Schöpflin György európai parlamenti képviselő a csehszlovákiai magyarok 1946–47-es kitelepítésének 60. évfordulója alkalmából Strasbourgban rendezett európai parlamenti közmeghallgatáson előadott nyitóbeszédében. Az etnikai tisztogatást „általában a szélsőjobboldallal hozzák összefüggésbe”, azonban a képviselő szerint „a történelem során a kommunisták, a fasiszták és a liberális demokraták is éltek ezen eszközzel, mely a második világháború után nyugati nagyhatalmi hallgatólagos beleegyezéssel ment végbe Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon”. – Ezen átfogó és programszerű, jog- és tulajdonfosztás által kísért áttelepítések mögött olyan politikai megfontolások húzódtak, miszerint az események a deportáltak halálával és leszármazottaik többségi etnikumba való olvasztásával a múlt homályába vesznek – mondta Schöpflin György. – Azonban a túlélők nem szakadtak el korábbi identitásuktól, üldöztetésük épphogy kulcselemévé vált nemzeti identitásuknak, majd a politikában is lecsapódott, kihatva ezzel a közép-kelet-európai térség későbbi nemzetközi viszonyaira is. /A felvidéki magyarok deportálására emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.

Közös határozati javaslatban tiltakozott január 22-én Strasbourgban a romániai magyar kisebbséget a felsőoktatás terén sújtó diszkrimináció ellen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének több vezető politikusa, neves külföldi képviselők. A határozati javaslat – amelyet Göran Lindblad, a svéd delegáció vezetője nyújtott be, de azt aláírásával támogatta például a parlamenti közgyűlés egyik legfőbb testületének, a politikai bizottságnak az elnöke, a török Abdülkadir Ates, valamint Luc Van der Brande, az Európai Néppárt parlamenti közgyűlési frakciójának vezetője, Eduard Lintner, a tagállamok kötelezettségvállalásait ellenőrző monitoring bizottság elnöke, illetve Borisz Cilevics, a kisebbségi albizottság vezetője is – felkéri a parlamenti közgyűlést, hogy vizsgálja meg: biztosított-e a magyar kisebbség esélyegyenlősége a romániai felsőoktatásban. A beterjesztők sürgetik azt is, hogy a parlamenti közgyűlés szólítsa fel Romániát a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálására. A határozati javaslat emlékeztet a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen kialakult helyzetre, ahol két magyar oktatót eltávolítottak, mert magyar nyelvű feliratokat akartak elhelyezni az épületekben – miközben az egyetem magát háromnyelvű (román-magyar-német), multikulturális intézménynek mondja. A dokumentum leszögezi, hogy Romániában a magyar anyanyelvű professzorokat és diákokat a felsőoktatásban való anyanyelvhasználat terén számos módon diszkriminálják. A felsőoktatásban tovább tanulóknak csak 4,4 százaléka tartozik a magyar kisebbséghez, s mindössze 1,6 százaléka élhet azzal a lehetőséggel, hogy magyarul tanulhasson, miközben a magyarok aránya az ország lakosságának 6,6 százaléka. A magyar küldöttség egységesen támogatta az indítványt. /ET-határozati javaslat a romániai magyar kisebbség felsőoktatási diszkriminációja ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

Január 31-én több református lelkész kezd éhségsztrájkba Nagyváradon azért, hogy előbbre mozdítsa a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyét. A területért közel két éven át pereskedett az egyház, míg végül végérvényesen elveszítették. A református egyházkerület a területért folytatott perrel Strasbourgig megy. Tőkés László püspök bejelentette, nemcsak politikai úton, hanem „más módszerekkel” is harcolni fognak a sportpálya visszaszerzéséért, többek között óránként vészharangként kondítják meg a várad-olaszi református templom harangját. „Elegünk volt a Trianon óta tartó folytonos megaláztatásból, igazságtalanságból, cselekednünk kell” – hangsúlyozta Tőkés. Sándor Lajos várad-újvárosi református lelkész az egyházkerülettel való egyeztetés nélkül jelentette be, hogy éhségsztrájkba kezd a sportpálya miatt, amit öt napon át készül folytatni. /Gergely Gizella: Éhségsztrájk a pályáért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság ítéletével újra elmarasztalta Romániát a kárpótlási folyamat leállítása miatt, ezért a kormányülésen Tariceanu kormányfő megrótta Sebastian Vladescu pénzügyminisztert, amiért az elmúlt egy évben nem tett semmit a Proprietatea Alap működésének biztosítása érdekében. Nem hozott eredményt az sem, hogy tavaly tavasszal a Proprietatea Alap majdnem teljes vezérkarát menesztették, ugyanis a törvényi keret hiánya miatt a folyamat nem vihető tovább. A jogszabály-módosítás már több hónapja van a pénzügyminiszter asztalán, aki arra hivatkozik, hogy e kényes ügyet kellő körültekintéssel kell körbejárni. Félő, hogy hamarosan a mintegy 180 ezer kárpótlásra jogosul személy többsége elindul, hogy Strasbourgba keresse igazát. /Králik Lóránd: Csak papíron létezik a kárpótlás. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Hatalmas az érdeklődés a román állampolgárok körében az Európai Unió intézményei által meghirdetett munkakörök iránt. A meghirdetett 440 adminisztrátori és titkári állásra Romániából 9213-an jelentkeztek, közülük körülbelül félezren magyarok. A munkavégzés helye az uniós intézmény székhelyétől függően Brüsszel, Strasbourg vagy Luxembourg. /Farcádi Botond: Állásvadászat az Unióban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

Vita van arról, hogy menjen-e Tőkés László Strasbourgba vagy ne menjen. Kuszálik Péternek mindegy, hogy ki megy Strasbourgba, mondván, a fontos dolgokat nem ott döntik el. Ennek ellenére Kuszálik Péter /mint éveken át tette/ Tőkés László püspök ellen írt, a püspök régebbi megnyilvánulásait idézte, igyekezett a püspököt nevetségessé tenni, például: „ha a főtiszteletű püspök nem lehetett államelnök, sem szenátor, legyen hát brüsszeli/strasbourgi delegátus. Hadd menjen, ha úgy vágyik rá, addig nyugodtan intézhetjük itthon a dolgainkat. ” /Kuszálik Péter: Menjen vagy ne menjen? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./

Lemond képviselői mandátumáról, és kilép a Liberális Demokrata Pártból (PLD) Mona Musca volt művelődésügyi miniszter, akiről a bíróság is megerősítette, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. A botrány kirobbanása előtt Musca az ország egyik legnépszerűbb politikusa volt. Musca beismerte, hogy valóban írt jelentéseket diáktársairól, de azt bizonygatta, hogy ezzel senkinek nem ártott. A politikus továbbra is ártatlannak tartja magát, közölte: a strasbourgi emberjogi bíróságon keresi majd igazát. /Mona Musca tündöklése és bukása. Visszavonul a politikából a volt művelődési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Továbbra is rendezetlen Kolozs megyében több, 1940 és 1945 között nemzetiségi alapon meghurcolt magyar kárpótlása. A nyugdíjpénztár az igénylők zömét elutasította, amennyiben pedig ezek a táblabíróságon mégis pert nyertek, fellebbezést nyújtott be. Arra is akad példa, hogy a minden fokon elutasított kérvényező már a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz sem fordulhat, mivel lekéste a folyamodvány benyújtásának határidejét. A 2000. évi 189. számú törvény kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között a Romániában hatalomra került rendszerek etnikai alapon zaklattak. Kolozs megyében a nyugdíjpénztárak szerint a jogszabály nem alkalmazható azokra magyarokra, akik a második bécsi döntést követően a hatóságok elől a Romániában maradt Dél-Erdélyből a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe menekültek. Miért Kolozs megyében perelik a legtöbben a nyugdíjpénztárt a kérvények sorozatos elutasítása miatt? „Talán azért, mert Kolozs megyében él a legtöbb hazug, akik hamis nyilatkozatok révén akarnak pénzhez jutni” – válaszolt a román bizottsági elnök. /B. L. : Kettős mérce a szenvedésre. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Elítélte Eva Maria Barki nemzetközi jogász azt a kivizsgálást, amelyet a romániai főügyészség folytat a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte autonómia-népszavazás ügyében. A Bécsben élő, magyar származású jogász Önrendelkezés az Európai Unióban címmel hétvégén Csíkszeredában, Csíkszentmártonban és Csíkszentsimonban tartott előadást. Barki csíkszeredai előadásában kitért arra, hogy az ügyészségi eljárás több alapvető emberi jogot sért: egyrészt a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyet az Európai Emberjogi Egyezmény szavatol. Ezenkívül sérti az önrendelkezési jogot. Hozzátette, az egyezségokmányt Románia is aláírta, és köteles betartani. A jogász hangsúlyozta, ha a főügyészség tényleges eljárást kezdeményez, az érintett szervezetek a Strasbourgban székelő Európai Emberjogi Bírósághoz, illetve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához fordulhatnak. Eva Maria Barki kifejtette, az önrendelkezési jog csak úgy érvényesíthető, ha tömegbázison alapul. „A nép akarata a döntő, és nem a politikai pártoké, a pártnak pedig kötelessége érvényesíteni a népakaratot, tárgyalás, lobbi, nyomásgyakorlás útján” – fogalmazta meg a jogász. „Elengedhetetlen az anyaország támogatása. Magyarország még mindig nem tölti be védőhatalmi kötelezettségét, mert nem viszi az önrendelkezés ügyét a nemzetközi fórumok elé” – hangsúlyozta Barki. Eva Maria Barkit kétszer nyilvánították nemkívánatos személlyé a román hatóságok, összesen hat évre. A nemzetközi jogász először 1994. októberétől 1997. októberéig, majd 1998. októberétől 2000. októberéig volt persona non grata az országban. A nemkívánatossá nyilvánítás oka a jogásznak a Románia alkotmányában is megfogalmazott szuverenitást sértő nyilatkozatai voltak. Barki ugyanis támogatja a területi autonómia, valamint Románia föderalizálásának ügyét. /Jánossy Alíz: Barki: nem jogsértő a referendum. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Fehéregyháza, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Torockó vendége volt március 13-án Sólyom László. A köztársasági elnök kiemelte: a magyar nemzet egységes. „Hogy minket Európában kultúrnemzetként tartanak számon, abban nagy jelentősége volt az 1848-as eseményeknek is” – mondta. Hangsúlyozta: március 15-e az egész magyarság ünnepe, ne gondolja senki azt, hogy Magyarország hátat fordít a határon túli magyaroknak. Hozzátette: nem elég az, ha az ember olvas a szórványvidékről, meg is kell tapasztalnia az ottani életet. „Most a szórványvidék jelentősebb településeit tűztük ki úticélul, de következő alkalommal Székelyföldre is ellátogatunk majd” – szögezte le. Megdöbbentő a Fehér megyei szórványiskolák hatalmas életereje, amelynek végzős diákjai fenntartják a nemzeti identitást – vélekedett az elnök. Sólyom László négynapos nem hivatalos erdélyi magánlátogatás során március 13-án a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél koszorúzott, megtekintette a Fehéregyházán működő Petőfi Emlékmúzeumot is. Gyulafehérváron a köztársasági elnök meglátogatta a Batthyaneumot. A Batthyaneum épületét 1999-ben visszaszolgáltatták, ez azonban nem vonatkozott a gyűjteményre, amely Bukarest szerint a román államot illeti meg. A gyulafehérvári érsekség ez ellen keresetlevelet nyújtott be a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A köztársasági elnök Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumba ment, megtekintette a református egyház tulajdonában álló Bethlen Dokumentációs Könyvtárat. Itt Győrfy Dénes könyvtáros mutatta be a könyvtár legértékesebb dokumentumait. Szőcs Ildikó igazgatónő elmondta: a Bethlen Gábor Kollégium lassan a magyar oktatás végvárává válik. Sólyom László iskoláról iskolára látogatott, mert meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság jövője az oktatáson múlik. – A Gyulafehérvári Katolikus Líceumi Szeminárium és a Bethlen Gábor Kollégium egy-egy őrtorony. Két iskola 700–700 diákkal működik, akik évente szétrepülnek és fenntartják az identitást. Ezen intézmények életereje megdöbbentő, hiszen többszöri megszűnés után képesek voltak újraindulni – mondta. Sólyom László megajándékozta a kollégium könyvtárát a hatkötetes Magyar Kódexszel. A magyar államfő Torockót is meglátogatta. Megmászta a Székelykőt, a túrára elkísérték az Erdélyi Kárpát Egyesület gyakorlott túrázói. Sólyom László megtekintette az Europa Nostra-díjas, rehabilitált faluközpontot, majd találkozott Böjte Csaba ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójával és a torockói árvaházi gyermekekkel. /D. I. : Szórványiskolákba látogatott Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Gyulafehérváron Tamás József római katolikus segédpüspök és Potyó Ferenc általános érseki helynök fogadták a magyar köztársasági elnököt, más egyházi és világi méltóságokkal együtt. Jakubinyi György érseket egy németországi búcsús rendezvényre hívták prédikálni, az egy évvel előre egyeztetett programon pedig nem tudott módosítani. /Elnök a Székelykőn. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

Korábban úgy tűnt, hogy a magyarországi megosztottság miatt nem ünnepelnek közösen a magyar pártok Strasbourgban, erre mégis sor került. Az MSZP, a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ, az MDF, az RMDSZ és a felvidéki MKP képviselői közös koszorút helyeztek el Petőfi Sándor strasbourgi mellszobránál. Ünnepi beszédet mondott Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselője. Beszédében hangsúlyozta: „Ha ma a zsibvásárhoz hasonlítható kárpát-medencei magyar közéletben megkérdeznék, hogy mit kíván a magyar nemzet, akkor alighanem egyetlen hiteles választ lehetne adni: alázatot! A magyar nemzetnek és hazának alázatra van szüksége, és egységre. ” /Ünneplés Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az állami és önkormányzati intézmények mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatását megnehezítsék, évtizede tartanak a perek a bíróságokon, újabb és újabb adminisztratív akadályokat gördítenek a visszajuttatás útjába, mi több, menet közben, törvényellenes módon, új szabályokat léptetnek életbe vagy pedig a létezőket úgy módosítják, hogy az ingatlant ne adják vissza. A legtöbb volt tulajdonos már elveszítette a reményt, hogy valaha is visszakapja elkobzott javát, az emberek, akiknek jelentős része idős, teljes mértékben kiszolgáltatott a csöppet sem olcsó ügyvédeknek és önkényeskedő bíróknak. A hatalom pedig vak, mindezeket nem akarja látni. Mert az államfő, a kormány és a parlament, a bírói és a végrehajtói testületek, valamennyien haszonélvezői a rendszernek. Az utóbbi években a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) több olyan ügyben is döntött, amelyek romániai restitúciós törvények lényegét érintik. A CEDO azt kérte Romániától, hogy záros határidőn belül módosítsa restitúciós törvényeit. Azonban semmi nem történt. /Tibori Szabó Zoltán: Jogállam – úri kedvük szerint. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

Április 5-én sajtóértekezletet tartott a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Budapesten, az Országház külügyi és határon túli magyarokért bizottságának üléstermében. Az eseményen részt vettek és hozzászóltak magyar országgyűlési és europarlamenti képviselők is, továbbá a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének frissen megválasztott elnöksége, Zsigmond Barna Pál elnök vezetésével. Hantz Péter BKB-alelnök és szóvivő ismertette az elmúlt három hónapban az erdélyi magyar felsőoktatásban bekövetkezett eseményeket. A sajtó képviselőinek átadta a BKB marosvásárhelyi tagozata által összeállított tízpontos követeléslistát, amely miatt több ízben halálosan megfenyegették Ajtay Kincses Mária professzor asszonyt, a BKB marosvásárhelyi tagozatának elnökét. A BKB elnöke elmondta: szerinte a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar oktatók vezető tanácsa korábbi álláspontjával ellentétesen úgy jelölt magyar rektor-helyetteseket, hogy semmi nem teljesült a magyar akadémiai közösség legfontosabb követeléseiből. A sajtótájékoztatón Hantz átadta az EP és ET képviselőknek azokat az aláírásokat, amelyeket a BBTE-n gyűjtöttek 2006 decembere és 2007 márciusa között a magyar Természettudományi, illetve Bölcsészettudományi Karok beindítása érdekében. Az íveket az érintett oktatók 85%-a aláírta. A BKB-alelnök közölte, hogy a BBTE magyar rektor-helyettesei eltanácsolták a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Volt olyan kolléga, aki azért nem írta alá, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a magyar karokon magasabb lesz a fizetése, más meg attól félt, hogy komolyabban kell majd vennie az oktatást és a kutatást – fogalmazott Hantz. Hantz megköszönte azoknak a magyar politikusoknak, akik levelet írtak román kollegáiknak, és a Romániába látogató Sólyom László államfőnek, hogy szakított a mosolydiplomácia gyakorlatával. Hantz átadta azt a „Nicolae Bocsan egyetemi tanár – rektor” feliratú táblát is, amelyet novemberben nem sikerült elhelyeznie a rektori iroda ajtaján. Németh Zsolt közölte: a tábla mindaddig ki lesz függesztve az Országházában, ameddig az egyetem nem oldja meg a kétnyelvű feliratok kérdését. Zsigmond Barna Pál, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének új elnöke elmondta: azt szeretné, ha a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületének tagszervezetei alakulnának minden magyar felsőoktatási intézményben, és ha össze tudnák hangolni a romániai magyar felsőoktatás önállósítása érdekében tett civil kezdeményezéseket. /Nicolae Bocsan a magyar parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./ Hantz Péter, a BKB alelnöke elmondta, hogy a magyar rektor-helyettesek elárulták a magyar oktatókat, mert korábbi ígéreteikkel szemben nem vetették föl a problémákat, és nem tiltakoztak az egyetem „multikulturalizmusát” taglaló újabb Strassburg-i kiállítás ellen sem, továbbá lebeszélték a magyar oktatókat attól, hogy aláírják az íveket. Amikor közölték egy vezető magyar filozófiaprofesszorral, aki egyben Bolyai Társaság elnöke is, hogy az aláírásokat eljuttatják Brüsszelbe és Strassburgba, rájuk förmedt, hogy „maguk ezeket nem viszik sehova!”, és megtagadta, hogy visszaadja azokat az íveket, melyeket az ő kívánalmai szerint alakítottak át, és amelyeket már több kollegája aláírt. Hantz kitért arra, hogy az RMDSZ, néhány kezdeti nyilatkozat kiadását leszámítva, semmit nem tett a romániai magyar felsőoktatás ügyének rendezése érdekében. /Hantz Péter, a BKB alelnöke és szóvivője: „Maguk ezeket nem viszik sehova!”. = Erdely. ma, ápr. 6./ Elvárjuk az új román kormánytól, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem ügyét a nyugvópont felé közelítse – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. „Mi azzal fogjuk ezt segíteni, hogy a kétoldalú kapcsolatainkban és a nemzetközi fórumokon nem hagyjuk elaludni az ügyet” – tette hozzá, pozitívumként értékelve, hogy a magyarországi parlamenti pártok összefogtak ebben az ügyben. „Nemzetpolitikai ügyekben így kell eljárnunk” – mondta. Tabajdi Csaba, az MSZP EP képviselője hangsúlyozta, hogy az EP-ben minden eszközt felhasználnak annak érdekében, hogy Románia teljesítse a csatlakozáskor vállaltakat, így az államilag finanszírozott magyar karok, illetve magyar egyetem felállítását. Hozzátette: a kulturális autonómia, de Székelyföld számára a területi autonómia is megkerülhetetlen kérdés. /Nem hagyják aludni a BBTE ügyét. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Az Európa Tanács (ET) oktatási és kulturális bizottsága napirendre tűzi azt az indítványt, amely a romániai magyar kisebbséget a felsőoktatás terén sújtó diszkrimináció ellen tiltakozik – közölte a strasbourgi parlamenti ülésszakon részt vevő magyar delegáció két tagja. Az ET parlamenti közgyűlésének előző, januári ülésszakán a testület több vezető politikusa, a magyarok mellett neves külföldi képviselők közös határozati javaslatot nyújtottak be, vizsgálatot kérve abban az ügyben, hogy biztosított-e a magyar kisebbség esélyegyenlősége a romániai felsőoktatásban. A határozati javaslat emlékeztetett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen kialakult helyzetre, ahol két magyar oktatót eltávolítottak, mert magyar nyelvű feliratokat akartak elhelyezni az épületekben – miközben az egyetem magát multikulturális intézménynek mondja. A dokumentum leszögezte, hogy Romániában a magyar anyanyelvű professzorokat és diákokat a felsőoktatásban való anyanyelvhasználat terén számos módon diszkriminálják. A felsőoktatásban továbbtanulóknak csak 4,4 százaléka tartozik a magyar kisebbséghez, s mindössze 1,6 százaléka élhet azzal a lehetőséggel, hogy magyarul tanulhasson, miközben a magyarok aránya az ország lakosságának 6,6 százaléka. /Napirenden a romániai magyar felsőoktatás ügye. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Ötven éve halt mártírhalált gróf Esterházy János, aki a két világháború között és a második világháború alatt a szlovákiai magyarság vezetője, parlamenti képviselője volt – emlékezett az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elmondott egyperces felszólalásában Duka-Zólyomi Árpád szlovákiai magyar EP-képviselő (MKP). A szlovák állam parlamentjében ő volt az egyetlen, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt, és sok cseh, szlovák és zsidó embert mentett meg – tette hozzá. Felidézte: Esterházyt 1945-ben a szovjetek elhurcolták, és tíz év munkatáborra ítélték. 1947-ben távollétében a szlovák népbíróság halálra ítélte. 1949-ben a súlyosan tüdőbajos foglyot Csehszlovákiába szállították, ahol életfogytiglani, majd 25 évi fogságra ítélték. 1957-ben börtönben halt meg. /Esterházy Jánosra emlékeztek az EP- plenárison. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

A lengyel vezetés megfoszthatja európai parlamenti képviselői mandátumától a kommunista rendszer ellen küzdő egykori lengyel ellenzéki Bronislaw Geremeket, mert a politikus nem hajlandó újabb nyilatkozatot tenni arról, hogy együttműködött-e annak idején a kommunista titkosszolgálatokkal. Az Európai Parlament április 23-én tartott strasbourgi ülésén vihart kavart az ügy: a frakciók többsége kiállt a liberális politikus mellett. A szocialista frakciót irányító német Martin Schulz szerint „botrány, hogy egy olyan nagy országot, mint Lengyelország, ilyen kormány irányítson”. Daniel Cohn-Bendit, az 1968-as franciaországi diákmegmozdulások szereplője a varsói kormány „sztálinista és fasiszta módszereiről” beszélt, amit a lengyel kormánypárt EP-képviselői elutasítottak. Lengyelországban 1997-ben törvény született arról, hogy a kormányzati, parlamenti és más tisztségviselőknek nyilvánosan nyilatkozniuk kell arról, együttműködtek-e a kommunista titkosszolgálatokkal. Amennyiben kiderül, hogy hazudtak múltjukról, akkor 10 évre eltiltják őket a közhivatal betöltésétől. Az időközben hatalomra jutott Kaczynski testvérek kormányzása alatt a varsói parlament továbblépett: egy újabb törvényben már nem csak a politikusok, de az igazságszolgáltatásban dolgozók, az egyetemi tanárok, iskolaigazgatók, újságírók számára is kötelezővé tette a nyilatkozat benyújtását, máskülönben elbocsátás fenyegeti őket. Ha pedig kiderül, hogy hazudtak, akkor 10 évre eltilthatják az illetőt a közélettől. Geremek azt hangsúlyozza, hogy már tett három éve, megválasztásakor ilyen nyilatkozatot, s a jogállamiság megcsúfolása, ha most újra ezt követelik tőle. /EP-vita a „kommunistátlanítás” körül. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

Az államfő felfüggesztésébe torkollt belpolitikai válság hatására kiújult a romániai demokratikus berendezkedés megannyi gyermekbetegsége. Közülük a jog, a törvények különböző értelmezése a legsúlyosabb. A paragrafusok jelentésének ilyen mértékű megkérdőjelezésére korábban, az Iliescu-érában volt példa, amikor az exállamfő arra szólította fel a bírákat: ne vessék alá magukat a restitúciós törvény betűjének, és ne hagyják jóvá az állam által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Az iliescui ukáz következményeit, a strasbourgi emberjogi bíróság által a jogos tulajdonosoknak megítélt kártérítéseket máig nyögik a romániai adófizetők. Ezúttal a parlamenté a főszerep, amely ontja a jogi képtelenségektől hemzsegő rendeleteket. Azon túlmenően, hogy Traian Basescut az Alkotmánybíróság ajánlásával szembehelyezkedve függesztette fel tisztségéből, a törvényhozás menet közben módosította a referendumtörvény játékszabályait. Kelemen Hunor politikai magyarázkodása szerint a jog nem sport, ahol játék közben ne lehetne változtatni a szabályokon. /Rostás Szabolcs: A játék szabálytalanságai. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

Székely László (Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1959. április 19.) erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, nyelvész 1933-tól választott faluja nevét vette fel, így lett Szabédi László. Az ő emlékét idézték május 20-án, vasárnap Szabédon. A költő Kolozsváron az unitárius kollégiumban és Strasbourgban a teológián tanult. Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsváron lett színházi dramaturg. 1931 – 1938 között a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt. 1940 után Báréban tanított. 1942-ben csatlakozott a helikoni közösséghez, 1943-ban ott volt a szárszói találkozón. 1943-ban Baumgarten-jutalmat kapott. 1945 – 1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, közben a Világosság munkatársaként dolgozott. 1947-től haláláig esztétikát tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. A Bolyai Egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a rendőrség zaklatta, amit nem tudott elviselni és Szamosfalvánál a gyorsvonat elé vetette magát. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Szabéd a székely Mezőség „utolsó bástyája, Szabédi László pedig a magyarságért való küzdelem jelképe, hangzott el Szabédon, az emlékezésen. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke európaiság és erdélyiség összefonódását emelte ki Szabédi László sorsában, munkásságában és tragédiájában. Nagy Pál szerkesztő, tanár szerint Szabédi „a józan – és kijózanító – ráció megszállottja volt – kiemelkedő tehetségekben oly gazdag nemzedékének élvonalában. Példakép lehetett, neve nem pusztán fejezetcím irodalmunk modern kori történetében, ennél sokkal több: történelmi fogalom. Tragikus sorsa, életpályája és a gerincropogtató küzdelem mélyen összefügg az erdélyi magyar értelmiség közelmúltjának megpróbáltató eseményeivel, azokkal a drámai történésekkel, melyek több nemzedék életében kitörölhetetlen emléket hagytak. Elismerésre méltó napjainkban a magyar feliratokért vívott bátor küzdelem, ám nyilvánvaló: nem csupán ilyen és hasonló látszatengedményekre van nekünk szükségünk Kolozsvárt (és másutt) valamely multikulturálisnak becézett intézmény folyosóin, hanem igenis, államilag fenntartott, önálló magyar egyetemet akarunk – az ország magyar adófizetőinek számarányára való tekintettel!” Szabédon az ünnepség szervezésében fontos részt vállalt a gyülekezet és a falu vezetősége, segített számos helyi és megyei támogató. Külön színfoltja volt a napnak dr. Makkai Gergely kiselőadása (Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája című könyve alapján), tájtörténet és történelem, természet és kultúra kapcsolatáról. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló 1160 magyar anyanyelvű diák közül 720-an írták alá azt a petíciót, amelyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), illetve az egyetem magyar diákszövetsége az önálló magyar karokat, a beiskolázási szám növelését, a magyar nyelvű laboratóriumi órák és gyakorlati oktatás lehetőségét, a háromnyelvű feliratozás bővítését kéri. A követelményeket 10 pontban foglalták össze, és az Európai Bizottsághoz, az Európai Parlamenthez, az egyetem vezetőségéhez továbbítják /Antal Erika: MOGYE: tiltakozásra készülő magyar diákok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./ Június 18-án a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviselői bejelentették: amennyiben kéréseik őszig nem oldódnak meg, a magyar hallgatók folytatni fogják az 1990. évi ülősztrájkot. Ádám Valerián a diákszövetség képviseletében ismertette a magyar oktatás jelenlegi helyzetét a MOGYE-n, hangsúlyozva, hogy a kommunizmus évei alatt a MOGYE magyar tagozatát elsorvasztották, és ez a folyamat a ‘90-es években is folytatódott. Ádám Valerián hozzátette: számítanak a Bolyai Kezdeményező Bizottság támogatására. Az ősz folyamán kerékpártúrát szerveznek Strasbourgba, a 2000 kilométert 10-en teszik meg 22 nap alatt, a cél pedig a figyelemfelkeltés. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviselője valamint Ádám Valérián azt is hozzátette: a magyar diaszpóra 12 európai államban tüntetéseket szervez a román nagykövetségek előtt, ha őszig nem oldódik meg a helyzet. A diákok által aláírt petícióban többek között a döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar karok létrehozását, magyar nyelvű laboratóriumi, klinikai képzést, a magyar nyelvű asszisztensi oktatás bővítését, a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számának növelését, a magyar oktatók arányának növelését, a paritás bevezetését követelik. /Antalfi Imola: Hétszázhúsz hallgatói aláírás a magyar oktatásért a MOGYE-n. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./

A román küldöttség a továbbiakban nem vesz részt az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének munkájában, jelentették be a delegáció tagjai közleményben Strasbourgban. Ezzel a román képviselők a parlamenti közgyűlés egyik határozata ellen tiltakoztak: ebben a dokumentumban a strasbourgi testület azt állította, hogy „nagy valószínűséggel” több éven át léteztek titkos, a CIA által irányított fogolytáborok Romániában és Lengyelországban, s hogy ezeket a helyeket sikerült azonosítani. /Bojkottál a román küldöttség. Tiltakozás a Marty-jelentés ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Másodfokon is pert nyert a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ellen Bodó Barna politológus, egyetemi oktató, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, a temesvári táblabíróságon. 2006. július 14-én hamis adatok terjesztése és az egyetem lejáratása vádjával a rektor Bodó Barnát írásos figyelmeztetésben, Hantz Péter alelnököt írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig fegyelmi úton bontotta fel Hantz Péter és Kovács Lehel BKB-alelnökök munkaszerződését. Valamennyi döntés ügyében az érintettek bírósághoz fordultak. A perekben a Bodó Barna keresete nyomán született az első jogerős ítélet. Cristina Nistor, a BBTE szóvivője nem kívánta kommentálni a bíróság döntését. A Kolozs Megyei Törvényszékhez folyamodó Hantz Péter és Kovács Lehel egyelőre sikertelenül pereskedett, az elmúlt héten kapták meg az elutasító ítéletet. „Az indoklás szövege rendkívüli módon hasonlít az egyetemi fegyelmi bizottság érvelésére – jegyezte meg Kovács Lehel. – Úgy látszik, Temesváron meg lehet nyerni egy ilyen pert, Kolozsváron ez nehezebb. ” Hozzátette, máris fellebbeztek a döntés ellen, és ha kell, készek a strasbourgi emberjogi bíróságig vinni ügyüket. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese megjegyezte, a BKB-s vezetők pereiről soha nem esett szó a rektorral folytatott megbeszélésein. /Gazda Árpád: Bodó nyert, Hantzék vesztenek? = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

Minden olyan kisebbségi követelésnek helye van, beleértve az autonómiát is, ami hozzásegíti a romániai magyar kisebbséget identitása megőrzéséhez, s nem sérti Románia területi integritását – közölte július 10-én Strasbourgban romániai magyar politikusokkal Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke. Tőkés László református püspök elmondta, azért mentek Strasbourgba, hogy ott tájékoztató és lobbi tevékenységet folytassanak az erdélyi magyarság érdekében. Pöttering mellett több külföldi, illetve magyar EP-képviselővel is találkoztak, s a tanácskozásokon egyebek mellett azt kérték: az EU erősítse meg a Románia által a felvételkor vállalt kötelezettségek betartásának ellenőrzését. Elmondták: bár Basescu nézetei kisebbségi szempontból nem sokban különböznek a többi vezető román politikusétól, de a korrupció elleni fellépésben, a kommunista bűnök leleplezésében, a szekus dossziék átadásában példás eredményt mutat fel. A közelgő romániai EP-választásokról szólva elmondta: kérte tárgyalópartnereit, hogy ellenőrizzék a romániai helyzetet a voksolás előtt. /Tőkésék lobbi tevékenységet folytatnak Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azért utazott Strasbourgba, hogy tájékoztató és lobbi tevékenységet folytassanak az erdélyi magyarság érdekében. /Tőkésék Strasbourgban lobbiztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Újra benépesült az élesdi művésztelep, amelyet idén 11. alkalommal szerveztek meg a Bihar megyei kisvárosban. A nemzetközi hírű alkotótáborban harminc-negyven grafikus, festő és szobrász fordul meg egy hónap alatt. A csoport magját a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2000-es végzősei alkotják, közülük többen erdélyi származásúak. Tavaly a táborban készült munkákat Strasbourgban is kiállították. Az élesdi születésű, Budapesten élő Bodoni Zsolt festő a tábor szervezője. Az alkotóközösség most a református templom melletti iskolaépületben kapott helyet, amelyet nemrég kapott vissza a helyi egyházközség. A magyar kormány 8 millió forintos támogatásából telket vásároltak Élesden, és saját műterem építésébe fogtak. A munkálatok azonban jelenleg szünetelnek, mivel a további, megígért támogatás késik. /Gergely Gizella: Élesden, kényelmesebben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Vasile Puscas PSD-s képviselő felhívta azon politikusok figyelmét, akik az EP-kampányt Strasbourgban és Brüsszelben kezdték el: ha nem csupán etnikai szavazatra hajtanak, akkor meg kell érteniük, hogy saját országuk állampolgáraihoz kell fordulniuk. „Bizonyos romániai alakulatok már elkezdték a kampányt, de nem Romániában, hanem Strasbourgban és Brüsszelben. Ismert az RMDSZ EP-képviselői csoportjának akciója, amellyel a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvi alapon történő megosztását szeretné elérni, bár az intézmény háromnyelvű” – áll a szerdán kiadott közleményben. /Puscas elmarasztalta az RMDSZ-t. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: nem fog megelégedni azzal, hogy őt feltegyék az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájára, hanem kérni fogja a korrupcióval gyanúsított jelöltek levételét arról, illetve hogy az őt támogató szervezetek „is jóváhagyhassák” az EP-listát. A püspök szerint az RMDSZ jelenlegi listájának semmi esélye sincs, mert a felmérések az RMDSZ támogatottságának „drasztikus csökkenését” mutatják. A lap munkatársa, Mózes Edith elítélte a püspök kijelentését, mert többnek akarnak mutatkozni, mint amennyik valójában. Az MPSZ, miközben úton-útfélen az RMDSZ-t, a magyarság érdekvédelmi szervezetét próbálja lejáratni, nem képes pártként bejegyeztetni magát. Szép dolog, hogy a Székely Nemzeti Tanács harcol a Székelyföld autonómiájáért, de ez egyfajta pótcselekvés. Ami tényleg érdemleges teljesítménynek számíthat, az Tőkés László és Fodor Imre minapi strasbourgi útja, ahol jeles európai politikusokkal tárgyaltak. Azonban az RMDSZ-szel nincsenek egy súlycsoportban. Le kell szállni a földre! – intette az újságíró a püspököt. /Mózes Edith: Szálljunk le a földre! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Haller István, a Diszkriminációellenes Tanács tagja, romaszakértő emlékeztetett, a miniszterelnök kimondta, hogy a romák bűnözők. A romák jó ideje a hazai és nemzetközi figyelem középpontjában állnak. Szófiában roma rendbontó csapatok szálltak szembe a lakosokkal és a karhatalommal. Véletlenek egybeeséséről van szó, mondta Haller, a felsorolt eseményekhez hasonlóak előfordultak korábban is. Mintegy két évvel ezelőtt volt egy roma-felkelés Szlovákiában. A hetvenes évektől ismeretesek azok a németországi esetek, amelyekben török bevándorlókat gyújtottak fel, az utóbbi években Franciaországban arabok estek lángok áldozatává. Romániában 1989. decemberétől 1993. szeptemberéig – a hatóságok cinkosságával – több mint harminc településen lincseltek meg romákat és gyújtották fel házaikat. Székelyföld sem volt kivétel. Augusztus 23-án reggel az egyik demokratikus hangvételű tévéadóban húsz percen át csak roma bűnözésről beszéltek. Romániát romaügyben nem csak a pogromok miatt ítélte el többször is a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bíróság, hanem egy ügyben azért is, mert egy roma fiatalt bűnözőként mutattak be a televízióban, pedig ártatlanul tartotta fogva a rendőrség. A romák nem vádolhatók amiatt, hogy meglincselik vagy felgyújtják őket. Egy bűncselekmény elkövetésével csak azok vádolhatók, akik azt elkövették, illetőleg a hatóságok, ha szemet hunynak és nem oldják meg a jelentett bűncselekményeket. Haller István Apácáról kifejtette: vannak személyek, akik loptak a mezőn. Ez bűncselekmény. Másrészt vannak, akik önmaguk próbáltak igazságot szolgáltatni. Ez is bűncselekmény. A román nyelvű sajtó igazolásként tekint erre az ügyre. Az eset azt mutatja, hogy nem csak román intoleranciáról lehet beszélni. /Ágoston Hugó: Hatósági közöny és önbíráskodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Felülről irányított terv húzódik meg a Moldvába szakadt erdők eltulajdonítása, a székelység kifosztása mögött ― véli Gábor Imre, a gelencei közbirtokosság elnöke, a brassói városi tanács tagja, egyúttal az erdőtulajdonosok Orbai Egyesületének elnöke. – Amikor 2000-ben az 1-es törvény megjelent, megalakították a Nagycsoport közbirtokosságot, s benyújtották igényünket, telekkönyvi kivonatokkal alátámasztva 3488 hektárra. Gelencén négy közbirtokosság, illetve egyesület van, az övék a legnagyobb. A gelenceiek, ha mindent visszakapnának, a leggazdagabbak lennének a megyében. A visszaszolgáltatás során derült ki, hogy Vrancea megyében van a vagyon jó 2400 hektáros része, szinte háromnegyede. Letették a papírokat a tulnici-i bizottság asztalára is. Az ozsdolaiak kérelmét szintén ez a bizottság utasította el. Tamás Sándor és Garda Dezső képviselő mondta el: a választásokon azzal kampányolt a győztes jelölt, hogy ,,magyaroknak semmit vissza nem adunk”, s hogy ehhez bírták a SZDP-s megyei tanácselnök, Oprisan támogatását is. A telekkönyvet korábban csak az Osztrák―Magyar Monarchia területén használták. Nem vette figyelembe a gelenceiek telekkönyvi bizonyítékát a focsani-i bíróság sem. Azok nem érnek semmit ― mondották ―, ők azt az erdőt Stefan cel Marétól kapták. A közbirtokosság száz évre visszamenőleg minden irattal rendelkezik. Hiába, politikai döntés született. Az RMDSZ vezetősége tudott erről, többször voltak náluk, de úgy látszik, nem tudtak közbelépni. Ezt bizonyítja Tamás Sándor képviselő kudarca is. Miután a Legfelsőbb Bíróság is elutasította őket, a közbirtokosság Strasbourghoz fordult. A moldvaiak nem érték be azzal, hogy kisajátították a másét, hanem igyekeztek bebiztosítani magukat afelől is, hogy ott az erdőt semmiképpen se lehessen visszaszolgáltatni. A közbirtokosság eddig visszakapott 800 hektárt helyben, Ozsdoláról 150 hektárt. Az erdőket kiosztották ottani románoknak. A székelységnek mindenképpen veszteség, sok ezer hektár. Azért nem adják vissza, mert magyar tulajdonról van szó. Elvették egy magyar közösségtől, és odaadták egy románnak. /B. Kovács András: Kifosztott közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Egy szlovák és egy román néppárti képviselő tette szóvá szeptember 3-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a Magyar Gárda ügyét. A szlovák Anna Záborská felszólította a magyar kormányt, hogy oszlassa fel a félkatonai jellegű gárdát. A képviselőnő szerint Magyarországon radikalizálódás tapasztalható, és kitért arra, hogy a Magyar Gárda egyenruhás szervezet, alapszabályában szerepel a lőkiképzés, valamint élvezi egy korábbi magyar miniszter támogatását. A román Marian-Jean Marinescu is azt mondta napirend előtti felszólalásában, hogy az ilyen szervezetek tevékenységét nem lenne szabad megengedni, hanem a törvény által büntetni kellene. Utalt a Magyar Gárda vezetőjének olyan kijelentésére, miszerint Románia és Szlovákia megtámadhatja Magyarországot. Szerinte a lakosság ilyen megfélemlítése terrorista cselekménynek minősül az Európai Unió szerződése értelmében. „Az ilyen szervezetek és szélsőséges magatartások bátorítják a szeparatista mozgalmakat” – mondta Marinescu, és úgy vélekedett, hogy az EU nem reagált megfelelően a Magyar Gárda megalakulására. Felkérte az Európai Uniót, hogy ítélje el az ilyen jelenségeket. /Napirenden az EP-ben a Magyar Gárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./