Idegenek követték el (Tavalyi zászlócsere)
Egy évvel ezelőtt a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett háromszéki rendezvényeken borzolta a kedélyeket a kézdivásárhelyi úgynevezett „székely terroristaügy”, valamint a sepsiszentgyörgyi zászlóbotrány. Ez utóbbi fejleményeit az alábbiakban foglaljuk össze.
Tavaly november 30-ára virradóra eltűnt a piros-sárga-kék lobogó A román katona emlékműve melletti árbócról, és helyébe székely zászló került. A hír bejárta az országos sajtót, és nagy port kavart, sokan nyilatkoztak, zömmel magyarellenes megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi. Ion Popa, Kovászna megye akkori rendőrparancsnoka úgy nyilatkozott, addig nem nyugszanak, amíg kézre nem kerítik a tetteseket.
Az esetet igen kétkedően fogadta a magyar közösség, több gyanús elem is közrejátszott. Egyrészt a zászlócserét az a Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes, a Háborús Veteránok Szövetségének Kovászna megyei elnöke jelentette, aki nem egészen három hónappal korábban szintén zászlóbotrány miatt került a román sajtó figyelmébe: amiatt háborgott, hogy a polgármester nem engedte meg, Sepsiszentgyörgy „felszabadításának” 70. évfordulóján ismét kitűzzék a román zászlót a városháza tornyára. Aztán Sebastian Cucu prefektus közölte, amint értesült az esetről, azonnal a helyszínre sietett, és új román lobogót vont fel. Feltevődött a kérdés, honnan akasztott le egy lobogót, mely sokkal nagyobb méretű, mint egy átlagos zászló, hisz annak a magasban kell lobognia. Ráadásul az „új” lobogó egyáltalán nem tűnt újnak, eléggé használt, hogy ne mondjuk, piszkos textília benyomását keltette, ráadásul mintha a széle is megbomlott volna. 
A nyomozás állását firtató újságírói, valamint megyei tanácsi kérdésekre a főkapitány igen arrogánsan válaszolt. Korábban még volt két jelképekhez fűződő botrány Sepsiszentgyörgyön. 2013. január 27-én ismeretlen tettes két helyen felhasította azt a kék-sárga-piros színekből összeállított textíliát, amellyel Moldva és Havasalföld egyesülésének ünnepére eltakarták a prefektúra elé felállított SIC Terra Siculorum táblát. 2015-ben március 8-ára virradóra az ismételten felállított SIC-táblát barnás-vöröses festékkel öntötték le. A nyomozás állására vonatkozó kérdésünkre Ion Popa mindig azt válaszolta, megvan a gyanúsítottak köre, de még nem tudják rábizonyítani az elkövetőre a tettet, s különben sem érti, miért akkora ügy ez, tette hozzá a rendőrparancsnok, aki kihasználva az idei kedvezményes lehetőséget, nyugdíjba vonult.
Silviu Stoenescu megbízott rendőrfőkapitány érdeklődésünkre most kifejtette, az egy évvel ezelőtti zászlócsere valóban megtörtént, a székely zászlót bűnjelként lefoglalták, ott van a vizsgálati anyagok között. A nyomozás még folyik, mondotta, de a beszélgetés során szavaiból kiérződött: az elkövetők nem háromszékiek.
A másik két esetre vonatkozóan az új parancsnok közölte, mindkét esetben tudják, ki követte el, mindketten megyénkbeliek, de még nem sikerült rájuk bizonyítani a tettet. Az elől, hogy a tettesek nemzetiségét megjelölje, határozottan elzárkózott. Ám hozzátette, úgy értékeli, ezek huligán akciók, amelyeket forrófejűek követtek el, de ezek nem jellemzőek a megyénkbeli magyar vagy román közösségre. Rákérdeztünk a táblamázolásokra is. Ugyanis tavaly december 13-án több háromszéki településnévtábla (Bikfalva, Kézdivásárhely, Kézdiszárazpatak) magyar feliratát meggyalázták, s Popa idejében nem sikerült kézre keríteni a tetteseket. Stoenescu elmondta, az elkövetők megvannak, átutazók voltak, szabálysértésért megbírságolták őket.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

István Ildikóék ünnepváró ajándéka
Az ünnepvárásban is megtörténhet a csoda – bizonyították tegnap este István Ildikó tanítványai, akik az internetes világ kihívásai mellett és ellenére a magyar népdalok megismerését, megtanulását és tovább éltetését választották. Advent második vasárnapján a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban tartott, Örvendezzünk című műsorral a Művészeti és Népiskola népdal szakkörös diákjai mutatkoztak be. Az elemista és általános iskolás tanoncok székelyföldi karácsonyváró dalaikkal, archaikus imádságaikkal, rigmusaikkal, köszöntőikkel Jézus-várástól János napjáig kísérték a nagyszámú közönséget. Oktatójuk munkáját dicséri, hogy nemcsak a gyermekhangokat csiszolta, hanem figyelmet szentel a hagyományok éltetésére is.
Így került műsorba egy-egy eleme a híres udvarhelyszéki regölésnek, amit a kénosiak vicces és komolyabb formában is ismernek. István Ildikó mezőföldi altatója volt az előadás gyöngyszeme, de az egy szólamban éneklő, vegyes korosztályú népdalkórus már csak azért sem maradt le ettől a produkciótól, mert minden énekese úgy tartotta: gyöngyszemet hordoz énekhangon. Az osztálynyi énekcsoportot hangszerrel kísérte Mihály Pál (hegedű) és Lőrinczi Zsolt (brácsa, koboz).
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapesten masírozó román katonákkal invitáltak
A canberrai magyar nagykövetség kapott sajátos meghívót a román nemzeti ünnepre
Az 1919-es román megszállás alatt a budapesti Szabadság hídon masírozó román katonákat ábrázoló képpel „díszített” meghívót küldtek a canberrai magyar nagykövetségre – értesült az MNO. A meghívó az 1918. december 1-i gyulafehérvári országgyűlés évfordulójának megünneplésére szólt, ezen a napon mondták ki Erdély és Románia egyesülését, ami a legnagyobb román nemzeti ünnepek közé tartozik. Az 1919-es román megszállás alatt a budapesti Szabadság hídon masírozó román katonákat ábrázoló képpel „díszített” meghívót küldtek a canberrai magyar nagykövetségre – értesült az MNO. A meghívó az 1918. december 1-i gyulafehérvári országgyűlés évfordulójának megünneplésére szólt, ezen a napon mondták ki Erdély és Románia egyesülését, ami a legnagyobb román nemzeti ünnepek közé tartozik.
A megemlékezéseket kisebb diplomáciai csetepaté kíséri, Szijjártó Péter külügyminiszter„munkajogi következményeket” emlegetve tiltotta meg a magyar diplomatáknak, hogy bármilyen, az évfordulóhoz kapcsolódó megemlékezésen részt vegyenek, ami a román fél rosszallását váltotta ki.
Bukarestben ugyanakkor a múlt héten visszakerült Budapest a felújított diadalívre, azon városok közé, ahol „a román hadsereg dicsőséget szerzett magának az első világháborúban”, a magyar főváros nevét még 1953-ban a Gheorghiu Dej vezette kommunista kormányzat tette olvashatatlanná.
Pénteken Traian Basescu volt román elnök írta, hogy „figyelembe véve a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter eleddig soha nem tapasztalt módon sértő magatartását, az egyedüli válaszlépés Románia számára, hogy kitiltsa területéről a magyar nagykövetet, és visszahívja külképviseletét Budapestről. Enélkül ezek a politikai kalandorok nem értik meg, hogy Románia határa a Tiszáig tart”. mno.hu

Véghajrában az RMDSZ-kampány
A választási kampány utolsó napjaiban új eszközökkel is megpróbálja szavazásra buzdítani a háromszéki magyarokat az RMDSZ. Ezekről, a szövetség terveiről, a vasárnapi voksolás lehetséges következményeiről számoltak be tegnapi sajtótájékoztatójukon. 
Advent időszakában nem akarták házról házra járással zavarni a polgárokat, ezért a következő napokban telefonon keresik meg őket – mondta el Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. Helyi és megyei önkormányzati képviselők, alpolgármesterek, tanácselnök-helyettesek és maguk a jelöltek hívják majd fel mindazokat, akik szerepelnek adatbázisukban (becsléseik szerint a megyeközpontban 10–12 ezer személy), elbeszélgetnek velük a választások tétjéről, elvárásaikról. Mától péntekig délután négy és este hét óra között számíthatnak hívásukra mindazok, akik valamilyen aláírásgyűjtés során megadták telefonszámukat. Az elmúlt héten kipróbálták már ezt az eszközt, pár száz embernek telefonáltak, és pozitív volt a fogadtatás – mondotta. 
Antal Árpád kifejtette, a vasárnapi voksolás magyar–román részvételi verseny is lesz, nagymértékben meghatározza a következő esztendőket az, hogy kik mennek el többen. Az elmúlt nyolc évben egy olyan választási rendszer volt érvényben, amely következtében a magyar képviselők aránya kisebb volt a valósnál (2012-ben 27 honatyája volt a szövetségnek, és ez 4,59 százalékot jelentett az 588 fős parlamentben), most a listás szavazásnál ismét esély mutatkozik egy valós arány biztosítására. Antal szerint az RMDSZ-nek reális esélye van legalább 32–33 honatyát bejuttatni, ami 7 százalék körüli arányt és sokkal jelentősebb súlyt biztosítana számukra a 466 fős parlamentben. Grüman Róbert, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke szerint arra is esély mutatkozik, hogy jelentős részvétel esetén négy magyar  képviselője legyen Háromszéknek.
Antal Árpád szerint a választásnak van egy kiemelkedő tétje: eldőlhet, ki győzedelmeskedik a két létező – pártok fölötti – irányzat közül: azok, akik úgy vélik, 2018-ig, az egyesülés századik évfordulójáig be kellene tartani valamennyit az akkor tett ígéretekből, vagy azok, akik azt szeretnék, ha beolvadna, eltűnne a magyarság Romániából. Antal szerint, ha egy meggyengült magyarságot látnak a választások után, a rendszert mozgató erők a második tábor hatalomra kerülését támogatják, ha azonban erőt tudunk felmutatni, esély mutatkozik, hogy azok alakítsanak kormányt, akik hajlandóak engedményekre. 
Sepsiszentgyörgy polgármestere szólt azokhoz is, akik távol maradnának, mert elégedetlenek az RMDSZ-szel. A szövetség valóban jelentős hibákat követett el a múltban – az összefogás elmulasztását, az önálló külpolitika hiányát említette –, ám az elmúlt években ezeken a területeken jelentős előremozdulás történt. Kifejtette, ha ő tíz évvel ezelőtt 40 százalékban volt elégedett az RMDSZ-szel, ma 70 százalékban helyesli döntéseit, meggyőződése, hogy a szövetség képes a változásra, ám ehhez erőt kell adni neki, és ezt voksainkkal tehetjük meg december 11-én. Miklós Zoltán, a szenátori lista második helyezettje kampánytapasztalatairól számolt be, minden községközpontba, városba eljutottak, igyekeztek tolmácsolni üzenetüket, meghallgatni a gondokat-bajokat, tapasztalatuk szerint az emberek nagyon pozitívan fogadták a szövetség megváltozását.  Grüman Róbert kifejtette, a jelenlegi törvény tulajdonképpen megtiltotta a valós kampányolást, próbáltak élni az adott lehetőségekkel, 200 ezer szórólapot és 60 ezer megyei kampányújságot juttattak, juttatnak el a választókhoz, 20 ezer személyt hívtak fel telefonon megyeszerte, és folytatják ezt a következő napokban, Sepsiszentgyörgyön kívül is. A városokban a polgármesterek, az önkormányzati képviselők telefonálnak, falvakra Tamás Sándor tanácselnök üzenetét juttatják el hangfelvételről.
Megélhetési románok Székelyföldön
Nehéz Székelyföldön román partnert találni, akivel az autonómiáról egyeztetnének – fejtette ki Antal Árpád, aki két példával is alátámasztotta kijelentését. Egyrészt felidézte, hogy Horia Grama SZDP-s képviselő múlt héten egy választási műsorban kijelentette: a rendőröknél alkalmazott eljáráshoz hasonlóan 25 százalékos bérpótlékot kellene adni azoknak a tanároknak, akik ide jönnének románt tanítani. Eddig is sejteni lehetett, hogy létezik egy „Har–Cov-pótlék”, de lám, ez most már hivatalosan is kimondatott – fejtette ki, majd hozzáfűzte, hogy sokan azért kapnak e térségben 25 százalékkal nagyobb fizetést, mert ők románként szolgálják ezt az államot, nem csoda hát, hogy meg sem hajlandóak hallgatni az autonómia mellett szóló érveket, hisz az megfosztaná őket ettől a többlettől. Másik példájával a prefektus tevékenységére tért ki: Sebastian Cucu tavaly ősszel 10 ezer lejre bírságolta őt polgármesterként az ingatlan-visszaszolgáltatások késleltetéséért, és most önkényesen elrendelte számlája zárolását is, pedig az ügy per alatt van, még nem született ítélet. Kikérte a minisztériumok, bukaresti szakhivatalok véleményét, az eddigi válaszokból az derül ki, még egyetlen polgármestert sem büntettek meg ilyesmiért, ugyanakkor az is tudható, hogy ez a bírság volt Cucu bosszúja, amiért tavaly szeptember 8-án (a Sepsiszentgyörgyre 1944-ben bevonuló román csapatok évfordulója) nem engedélyezték a román zászló kitűzését a városházára. Kicsinyes és törvénytelen gesztus a személyes számlák zároltatása, ezt a pénzügyi igazgatóság is belátta, és három nap alatt orvosolta a hibát – mondotta Antal Árpád.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbra is fennállhat a „székelyföldi veszély”
Megerősítette a Szociáldemokrata Párt (PSD) háromszéki elnöke, hogy „veszélyességi bérpótlékot” kapnak a Hargita és Kovászna megyében dolgozó rendőrök és csendőrök. 
Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke hétfői sajtótájékoztatóján egy televíziós műsor részletét játszotta le az újságíróknak. A Digi 24 kampányműsorában Horia Grama, a (PSD) Kovászna megyei elnöke és képviselőjelöltje arról beszélt, hogy a megyében hatalmas a pedagógushiány, főleg romántanárból van kevés a magyar és a román tagozaton is. Ezután azt javasolta: mivel a csendőrök és a rendőrök 25 százalékos bérpótlékot kapnak Hargita és Kovászna megyében, hasonló ösztönző bónuszt ajánljon fel az állam a két megyébe szegődő pedagógusoknak is.
„Mindig sejtettük, hogy a két székely megyében pluszpénzt kapnak a rendőrök és a csendőrök, bár úgy tudtam, hogy ezt korábban Vasile Blaga akkori belügyminiszter megszüntette. Ezek szerint mégsem. Nincs lehetőség ezt leellenőrizni, ám sokatmondó Grama televíziós nyilatkozata” – fogalmazott Antal Árpád.
A polgármester emlékeztetett, hogy tavaly a sajtóban nyilvánosságra került a megyei rendőrparancsnokok fizetése, és a Hargita megyei rendőrfőkapitány állt a lista élén. „Sokan számon kérik tőlünk, hogy miért nem találunk román embereket, akik velünk együtt támogatnák Székelyföld autonómiájának ügyét, ám ez a pótlék magyarázatot jelent erre” – mutatott rá a sepsiszentgyörgyi politikus, mondván: nehéz meggyőzni a románokat arról, hogy nekik is jobb lenne az autonóm Székelyföld, ha ez automatikusan azt jelentené számukra, hogy elveszítik fizetésük 25 százalékát.
Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár)

Zárolták Sepsiszentgyörgy polgármestere bankszámláit
Kovászna megye prefektusa kérésére az adóhivatal zárolta Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének a bankszámláit. Az esetről maga Antal Árpád számolt be egy hétfői sajtótájékoztatón.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint a kormányt képviselő prefektus egy tízezer lejes (700 ezer forint) bírságot próbált meg behajtani a polgármesteren, melyet a sepsiszentgyörgyi ingatlan-visszaigénylések elbírálásának a késlekedéséért rótt ki 2015 októberében. A polgármester hatósági túlkapásnak minősítette a történteket, hiszen – mint elmondta – a bírságról kiállított jegyzőkönyvet megfellebbezte a bíróságon, és míg a perben nem születik jogerős ítélet, a bírság nem hajtható be. Közölte: több napi utánjárással elérte a számlái zárolásának a feloldását.
Antal Árpád úgy vélte: rosszhiszeműen jártak el vele szemben, hiszen a visszaszolgáltatás folyamata mindenütt akadozik az országban, de tudomása szerint ő az egyetlen polgármester, akit erre hivatkozva megbírságoltak. Hozzátette: közérdekű adatigényléssel kereste meg az ország valamennyi prefektusi hivatalát. Annak a közlésére kérte a prefektusokat, hogy hány polgármestert bírságoltak meg hasonló okból.
Azt is elmondta: a restitúciós kérelmek elbírálása rendszerhiba miatt késlekedik. 2011 és 2015 között a polgármesteri hivatalok a közalkalmazotti létszámstop miatt nem alkalmazhattak jogászokat a kérelmek elbírálására, most pedig nem találnak olyan jogászokat, akik a városháza által kifizethető csekély fizetésért vállalnák a visszaszolgáltatási döntések felelősségét. “Az 1200 lejes minimálbérért nem fog senki a városházára szegődni, hogy itt olyan dokumentumokat írjon alá, amelyek esetleges vesszőhibáiért aztán tízezer lejes (700 ezer forint) bírságot rónak ki rá” – idézte a hírügynökség a polgármestert.
Antal Árpád megemlítette: korábban be is perelte a kormányt, amely lehetetlen helyzetet teremtett a rendeleteivel a restitúció tárgyában.
A Maszol.ro portál beszámolója szerint a polgármester azt a feltételezését is kifejtette, hogy valójában nem azért kapta a pénzbüntetést, amit a jegyzőkönyvbe írtak, hanem azért, mert a prefektus utasítást kapott a megbírságolására Gabriel Oprea volt miniszterelnök-helyettestől. Gabriel Oprea egy évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi elöljárók felelősségre vonását követelte amiatt, hogy Sepsiszentgyörgy 1944-es román visszafoglalása évfordulóján az ünnepi ceremónia résztvevői nem tűzhették ki a városháza tornyára a román lobogót.
(MTI) erdon.ro

A terror éveiről
Hogy soha többé meg ne ismétlődhessen! 
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa szervezésében Sepsiszentgyörgyön, a munkaszolgálatosok emlékművénél emlékeztek meg szombaton a második világháború után szovjet kényszermunkatáborokba hurcoltakról, illetve a román hatóságok által 1950–1961 között munkaszolgálatra kényszerítettekről.
Elsőként Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke szólt mindazokhoz, akik a csípős szél ellenére is összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket az ártatlan áldozatok emléke előtt. Az anyaország képviseletében fejet hajtó dr. Csige Sándor Zoltán,vezető főkonzul rövid beszédében az emlékezésnek a hasonló borzalmak elkerülésében játszott fontos szerepére hívta fel a figyelmet, majd felolvasta az anyaországi Gulág Emlékbizottság üzenetét. Ebből azt is megtudhattuk, hogy 700-800 ezer magyar állampolgárt hurcoltak az egykori Szovjetunió területére, akik közül csupán 450-500 ezer tért vissza a szülőföldjére, a többiek ugyanis elpusztultak a terror és fizikai megterhelés kettős súlya alatt. A továbbiakban a csíkszeredai Szekeres Adorján olvasott fel egy részletet Adorján Sándor egykori hadifogoly Milyen is az a Szibéria című művéből, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
A főhajtás a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában folytatódott, ahol a városvezetés képviseletében Tóth-Birtan Csaba alpolgármester emlékezett az elhurcoltakra. Ezt követően Kósa István, a Sapientia Egyetem csíkszeredai karának dékánja a gonosszá válás folyamatát elemezte, végül pedig Benkő Levente történész vezette be hallgatóságát a lágerek és gyűjtőtáborok embertelen világába, adatokkal tűzdelt előadásában. 
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egységes cselekvésre van szükség
Interjú Kulcsár-Terza József képviselőjelölttel 
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti együttműködési megállapodás nyomán a szövetség képviselőjelölt-listájának harmadik helyén Kulcsár-Terza József jogász, a polgáriak háromszéki elnöke szerepel. Megyei tanácsosként eddig elsősorban azáltal vált ismertté a közvélemény számára, hogy számos esetben kiállt a székelyföldi magyarság nyelvi és szimbólumhasználati jogaiért. Célkitűzései közé tartozik, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösséget megillető jogoknak érvényt szerezzen a parlamenti képviselet adta lehetőségek által. Kulcsár-Terza Józseffel az összefogás szükségességéről, illetve jövőbeli terveiről beszélgettünk.
– A Magyar Polgári Párt elnökeként, ellenzéki politikusként miért döntött úgy, hogy vállalja a jelölést, és képviselőjelöltként szerepel az RMDSZ választási listáján?
– Jelenleg országos szinten is van egy együttműködési megállapodásunk az RMDSZ-szel, de Háromszéken már régebb sikerült megegyeznünk a szövetség helyi vezetőivel, hogy nemzeti kérdésekben a közös fellépés útját választjuk. Engem nagyon megragadott Böjte Csaba atya egyik gondolata, miszerint legyen verseny, amikor lehetséges, de legyen egység, amikor szükséges. Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy olyan időket élünk, amikor egységes cselekvésre van szükség, és nagy hiba lenne megosztani az erőinket. Voltak és vannak vitáink az RMDSZ-szel, nem mindenben értünk egyet, de abban igen, hogy a személyes vagy más jellegű nézeteltéréseket félre kell tenni, és az együttműködés lehetőségében kell gondolkodni akkor, amikor a közösség érdeke úgy kívánja. Ennek jegyében ajánlottak fel Háromszéken is egy képviselői helyet az MPP-nek, és mivel a párt országos vezetése engem kért fel, úgy gondoltam, megyei elnökként kötelességem vállalni a feladatot és az azzal járó felelősséget.
– Miért tartja fontosnak, hogy az MPP is jelen legyen képviselői által a bukaresti törvényhozásban?
– A Magyar Polgári Pártot az az igény hozta létre 2008-ban, hogy legyen egy olyan politikai alakulat az erdélyi magyarságon belül, amely mind a helyi, mind az országos politikában hallassa a hangját, vagyis fogalmazza meg azokat a célokat, amelyek fontosak megmaradásunk érdekében; ugyanakkor vállalja fel politikai szinten is a székelyföldi autonómia-törekvéseket, de ezen túlmenően tevőlegesen is hozzájáruljon ahhoz, hogy megalapozzuk közösségünk jövőjét. Ennek egyik eszköze a parlamenti képviselet, mert csak jelenlétünk által tudjuk befolyásolni a történéseket.
– Az erdélyi és székelyföldi magyarság szempontjából melyik az a legégetőbb probléma, amelyet meglátása szerint sürgősen orvosolni kell?
– Láthattuk a román nemzeti ünnep kapcsán is, hogy a magyar és a román állam viszonyában bizonyos feszültség érzékelhető. Ennek az állapotnak a fenntartása egyik félnek sem érdeke, legkevésbé nekünk, Erdélyben élő magyaroknak. Nem kérdés, hogy ezen enyhíteni kell, de ez nem fog megtörténni mindaddig, amíg nem érvényesülnek az erdélyi magyarság nyelvi, valamint szabad szimbólumhasználatára vagy éppen közösségi autonómiájára vonatkozó jogai. Viszont Románia közigazgatási átszervezése, ahogyan azt Bukarestben elképzelték, nem megoldást jelentene minderre, hanem a székelyföldi magyarság számára újabb hátrányos központosítást hozna. Ezért minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy ezt megakadályozzuk, és ez egy újabb érv amellett, hogy milyen fontos ott lennünk, amikor erről fognak törvényt alkotni a parlamentben. Meg kell értetni tehát a román féllel, hogy az Európai Unió tagországaként a román államnak is érvényesítenie kell azokat az emberi jogokat, amelyekre egyébként a csatlakozáskor kötelezettséget is vállalt, hasonlóképpen az 1918-ban Gyulafehérváron tett ígéretekhez.
– Milyen további tervei vannak még a következő négyéves parlamenti ciklusra nézve?
– Számomra egyértelmű, hogy nagy előrelépés lenne, ha adóinkból minél nagyobb százalékban sikerülne visszajuttatni összegeket Székelyföldre, magyarok által lakott településekre. Ezért meg kell vizsgálni alaposan azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül ez megvalósítható, hiszen pénz nélkül nem beszélhetünk jó életről. De meg kell említenem az oktatás kérdését is, hiszen ebben én is érintett vagyok olyan értelemben, hogy két iskoláskorú gyermekem van, és a feleségem is a tanügyben dolgozik. El kell érnünk azt, hogy a magyar gyermekek a román nyelvet idegen nyelvként, más módszerekkel tanulják ahhoz, hogy azt tényleg megtanulhassák, és hiányos nyelvtudásuk miatt később ne kerüljenek hátrányba. Ugyanakkor gyermekeink túl vannak terhelve, hiszen alig marad szabadidejük. Ezt meg kell szüntetni, és időt, keretet kell biztosítani számukra arra is, hogy a sport, a művészetek területén kibontakozhassanak. De komoly gondok vannak a bérezés területén is, ahol szintén jelentős változásokra van szükség. Magyarán, a cél az, hogy tisztességes munkáért mindenki tisztességes fizetést kapjon, és akkor talán fiataljainkat is itthon tudjuk tartani.
– Habár a politikai szerepvállalás sokszor teljes embert igényel, ha éppen nem a köz ügyeivel van elfoglalva, mivel tölti szívesen szabadidejét, mi tartozik kedvenc elfoglaltságai közé?
– Szabadidőmből igyekszem a lehető legtöbbet a családomnak szentelni. Két kiskorú fiam van, akiknek szükségük van az apjukra is, ezért, amikor otthon vagyok, elsősorban velük foglalkozom. Amikor csak lehet, közös programokat szervezünk, szívesen kirándulunk együtt. Fiaimmal együtt lelkes szurkolói vagyunk Sepsiszentgyörgy focicsapatának, el szoktunk menni a meccsekre is. De gyermekkoromból hozom magammal az opera iránti rajongásomat is, és valahányszor csak lehetőségem adódik, Kolozsváron vagy Budapesten szívesen megnézek egy-egy operaelőadást. Kertészkedni is szeretek, otthon kisállatokat tartunk, hiszen mindez a kikapcsolódás mellett a család szükségleteit is jelentős mértékben biztosítja. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kihallgatták a védett tanút (Székelyföldi terrorvád)
Folytatódott hétfőn délután a terrorizmussal vádolt Beke István Attila és Szőcs Zoltán pere a bukaresti táblabíróságon. Először a védett tanút hallgatták ki, majd a védelem ügyvédjei a hanganyag ellen emeltek kifogásokat, és kérték a pirotechnikai vizsgálat újbóli elkészítését független szakértők által. Utolsó pontként tárgyalták a házi őrizet felülvizsgálatát, melyet a bíró indítványozott. A szűkszavú végzés alapján marad a hatósági felügyelet.
A tárgyalásról az azon jelen levő Beke Csilla számolt be lapunknak. Elmondása szerint a védett tanú kihallgatása érdekes módon nagyon rövid ideig, bő negyed órát tartott, torzított hanggal és képpel, nagyon vigyázva, hogy személyazonossága ne kerüljön nyilvánosságra. A bíró kérésére néhány mondatban elmesélte az ominózus beszélgetést, ahol a résztvevőket sem tudta (akarta) megnevezni, de tudta, hogy vármegyésekként beszélgettek, és titkos beszélgetés volt, mert telefonok nem lehettek náluk. Csak az ügyész által feltett kérdésekre adott választ, amiből annyi derült ki, hogy hatást szerettek volna elérni vele, ijedtséget kelteni Kézdivásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön. A védelem ügyvédjeinek kérdéseire, amelyeket nem utasított el a bíró, kétféle választ adott: „Nem tudom!” vagy „Nem válaszolok!” A kérdések arra vonatkoztak, milyen eszközzel volt rögzítve a hanganyag, átadás előtt hallgatta-e meg, eszközölt-e bármilyen változtatást rajta, Beke Istvánék bátorították-e valaha erőszakra, mennyit tartott az említett beszélgetés, vagy hogy mondjon részleteket arról a szerkezetről, amiről állítólagosan beszéltek, és egyáltalán milyen témákról beszélgettek. Beke Istvánnak nem engedélyezték, hogy kérdést tegyen fel a védett tanúnak.
A védelem több tucat ellenvetést fogalmazott meg a hanganyag kapcsán, melynek fordítása hiányos, több kifejezést nem vagy épp helytelenül fordítottak le, a résztvevők hangja több esetben rosszul azonosított, a „titkos beszélgetés” alatt több mint ötször szólalnak meg a telefonok, amelyekre válaszolnak, de nem jelenik meg a fordított anyagban. Szintén nem jelenik meg az sem, hogy Beke István elhagyja a beszélgetés helyét és elmegy megetetni a kutyáját. Még az október 10-ei időpont sem pontos, és nem található meg a hanganyagban, hogy Beke István bevállalta volna bármilyen „szerkezet elkészítését”, vagy Szőcs Zoltán „parancsot” adott volna bármire. Az ügyvédek arra is rámutattak, hogy az úgynevezett „eredeti” hanganyag nagyon sok helyen meg van vágva, ennek köszönhetően több esetben érthetetlen és értelmetlen szövegrészek vannak. Ismételten a teljes beszélgetés nyilvános meghallgatását és teljes felülvizsgálatát, valamint a pirotechnikai szakvizsgálat újbóli elvégzését kérték. A következő tárgyalás időpontját 2017. január 27-re tűzték ki.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mesterek és tanítványaik
Vigyázzunk az örökségre, tegyük élővé népművészetünket! – hangsúlyozta Vinkler Aranka népi iparművész, a népművészet mestere a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában hétfőn megnyílt Mesterek és tanítványaik című kézműves-népművészeti kiállítás megnyitóján. A Szorgos kezek díszítőművészeti szakkör és az iskola kézimunka köre második alkalommal mutatkozik be közös kiállításon, amely péntekig tart nyitva, de nem csak látogatni lehet, a Szorgos kezek tagjai rendhagyó kézimunkaórára fogadják az érdeklődő diákcsoportokat.
Szőke Anna Mária iskolaigazgató megköszönte Vinkler Arankának és Köllő Irénkének az iskola kézimunkakörében kifejtett tevékenységét, és hangsúlyozta: a népi művészetnek nemcsak nevelő hatása van, hanem örömet is szerez annak, aki műveli. A textil szakos diákok hímzett alkotásai és varrottasai mellett az iskola faipari  és környezetvédő osztályai is bemutatkoztak néhány munkadarabbal, a Szorgos kezek díszítőművészeti szakkör tagjai lakástextíliákat, népi ruházatot, karácsonyi terítőket, úri hímzéssel díszített ruhadarabokat állítottak ki, néhány asztalon a csoporthoz csatlakozott csontfaragó, bőrdíszműves és viseletkészítő is bemutatta portékáit. A kiállítás-megnyitón jelen lévő Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, az elmúlt időszaban több olyan pozitív változás történt a törvénykezés, illetve a vállalkozók és a tanügyi intézmények együttműködése terén, ami segít abban, hogy a diákok és a vállalkozók jobban megtalálják az összhangot, fel tudjanak készülni arra, amikor a diákból   munkaerő lesz. Harmadik éve sikerül a kamarának és a megyei tanfelügyelőségnek bevonnia a vállalkozókat az ASIMCOV révén egy olyan konzultációba, ami arról szól, hogy milyen jellegű munkaerőre van szükségük a jövőben, hisz a beiskolázási tervnek a valós igényekre kellene épülnie – mondotta. Édler András pozitívnak tartja, hogy az országos kamara kezdeményezésére megszületett a duális képzés törvénye, és szintén az országos testület indítványozta, hogy a cégek költségként számolhassák el a náluk gyakorlatozó diákoknak szánt juttatásokat, ami tételesen bele is került az új adótörvénykönyvbe. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara nem csak a szakiskolák és a vállalkozók között próbál közvetíteni, szélesítené a kört a helyi egyetem bevonásával,  hogy a hallgatók is megismerjék a lehetőségeket, könnyebben el tudják dönteni, hol akarnak, illetve a vállalkozók megítélhessék, kivel akarnak dolgozni – közölte Édler András.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Cemo is bepanaszolta a mongolozó pópát
A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) is panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) a Kovászna megyei prefektúra, valamint Emanuel Ganciu ortodox pap ellen, aki a sepsiszentgyörgyi december elsejei rendezvényen többször is megsértette – többek közt sárga bőrű, ferde szemű mongoloknak nevezte – a magyarokat.
A Cemo szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében jelezte: a papnak a kormányhivatal rendezvényén mondott beszéde diszkrimináló, sőt gyűlöletkeltő volt. Az esetet követően a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat is bepanaszolta az Ilfov megyei Jilava községben szolgáló pópát.
Kulcsár-Terza József megyei tanácsos, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke egyébként a megyei önkormányzat eheti rendkívüli ülésén azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy többé ne finanszírozzák a december elsejei rendezvényeket. Az MPP politikusa éppen Emanuel Ganciu felszólalásával indokolta kérését, a – szerinte nemcsak a magyar, hanem a román közösség felháborodását is kiváltó – beszédről készült videófelvételt is lejátszotta.
Kulcsár-Terza József úgy értékelte: mivel a megyei tanács támogatta a prefektúra rendezvényét, gyakorlatilag közpénzből finanszírozták a magyar nemzet gyalázását. Rámutatott: a magyar közösség sem kér támogatást nemzeti ünnepe megszervezésére. Florentina Teacă szociáldemokrata (PSD) képviselő erre reagálva elmondta: a szervezők nem hívták meg a jilavai papot a nemzeti ünnepen tartott rendezvényre. A sepsiszentgyörgyi esemény programjában a pap valóban nem szerepelt felszólalóként, ráadásul a Háromszék napilap értesülése szerint a szervezők nem is tudták, hogy kiről van szó.
Kovászna megye tanácsa és a helyi önkormányzat egyébként egyenként 25 ezer lejjel támogatta a december elsejei akciókat. Kulcsár-Terza már az ezt szabályozó határozat megszavazásakor tartózkodott hangsúlyozva, hogy ez a nap a magyarok számára nem ünnep, ugyanakkor abbéli aggályainak is hangot adott, hogy ismét más megyékből érkezők fognak magyarellenes jelszavakat skandálni. Tamás Sándor tanácselnök akkor rámutatott: a prefektúra évről évre nagyobb összeget kér az ünnepségre.
Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár)

Pert nyert a háromszéki prefektus Antal Árpád ellen
Megnyerte a Kovászna megyei prefektúra azt a pert, amelyben Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád megfellebbezte azt a 10 ezer lejes bírságot, amelyet tavaly szabtak ki, mert nem fejezte be a város területén lévő ingatlanok tulajdonjogának visszaállítását a 2001/10-es törvény által előírt határidőre.
A Kovászna Megyei Törvényszék kimondta a jogerős és visszavonhatatlan ítéletet ebben az ügyben, a pénzügyi hatóságok feladata gyakorlatba ültetni azt – nyilatkozta Sebastian Cucu prefektus az Agerpres hírügynökségnek.
A prefektus hozzátette, a bírságot tavaly ősszel rótták ki Antal Árpádra egy ellenőrzés alkalmával, amely a 10-es törvény betartását kérte számon, és nem „rosszindulatú” cselekedet volt, mint ahogy a polgármester állítja.
„Az egész megyében ellenőriztünk (...) Sepsiszentgyörgyön a minimális bírságot róttuk ki a polgármesterre, ahol még 470 rendezetlen restitúciós ügy várt megoldásra. (...) Ugyanakkor Bodzaforduló polgármesterét is megbüntettük, ő csak figyelmeztetést kapott, mert mindössze 3 kérelmet kellett megoldania. (...) Tehát ugyanabban az ügyben a sepsiszentgyörgyi polgármesternek 470 restitúciós ügye volt megoldatlan amire 10 ezertől 100 ezer lejig terjedő pénzbírság szabható ki és a minimumot kapta. Önökre bízom, hogy eldöntsék, mennyire voltam rosszindulatú” – mondta el Kovászna megye prefektusa.
Antal Árpád azt nyilatkozta, azért döntött a bírság megfellebbezése mellett, mert szerinte nem ő a felelős azért, hogy a polgármesteri hivataloknak nincsenek jogászaik. A polgármester szerint a kialakult helyzet a kormány felelőssége, hiszen egyrészt nem vehetnek fel új munkaerőt, másrészt a törvény 1200 lejes bérszintet szabott meg a jogászoknak, ezért az összegért pedig senki nem hajlandó dolgozni, olyan körülmények között, hogy a legkisebb formai hibáért is 10 ezer lejes bírságot szabhatnak ki rá.
Véleménye szerint az eset Sebastian Cucu „rosszindulatáról” tanúskodik. Ezt bizonyítandó, a polgármester adatokat kért az ország prefektúráitól, hogy az elmúlt öt esztendőben hány polgármestert bírságoltak meg hasonló okok miatt. Székelyhon.ro

BESZÁMOLÓ a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumáról (az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje 2016 novemberében)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Hagyományunkká vált azóta, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg.  A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére.  Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 15 rendezvényével járult hozzá Egyesületünk központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához. 
A rendezvények változatos képet mutattak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, volt közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Kilenc rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy). 
Ha számszerűsíteni szeretnénk rendezvénysorozatunkat, akkor elmondhatjuk, hogy összesen 700 vettek részt 324 szerző 215 munkát mutatott be, a plenárison, a szakosztályi és fiókegyesületi rendezvényeken mintegy 650 résztvevő volt.  A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferencia nyitóünnepségét és plenáris előadásait november 25-én tartottuk Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.  Az idei tudománynap témája az Oknyomozó tudomány volt, amely a tudományos kutatások alapját jelentő, a körülöttünk levő világban tapasztalt jelenségek okainak felderítésére utal, és kijelölésében, az elmúlt évekhez hasonlóan, az MTA javaslatát vettük figyelembe. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus volt. A Magyar Tudományos Akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Tarnóczy Mariann osztályvezető képviselte.  A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívottakat, intézményi képviselőket, s beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s kiemelte a határon túli magyarok tudományos tevékenységének jelentőségét, folyamatos támogatásának szükségességét, összefogását, s az MTA ebben való szerepét. A köszöntések sorában következett, Kecskés Tibor konzul, aki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjét tolmácsolta. A továbbiakban Bitay Enikő, az EME főtitkára, a fórum programfelelőse bemutatta a rendezvénysorozat tizenöt ülésszakának témáit, jelentőségét, fényképes kivetítéssel illusztrálva a már megrendezésre került tudományos üléseket. Ezt követően kezdődtek el a plenáris előadások. 
Az idén a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így kilenc kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözték a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket. 
Betekintést kaptunk a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeibe; a földtani kutatásoknak a tengerek és óceánok megismerésében betöltött szerepébe; a mechanizmusok és robotok világába. Ezenkívül az 1400 körüli népességváltásra vonatkozó bizonyítékokat ismerhettük meg oknyomozó megközelítésben, illetve újabb kutatási adatokat Gyulafehérvár mint fejedelmi székváros külső főteréről és lakóiról a XVI. század közepén. 
Az idei Debüt-díjas médiakutató Hogyan látták elődeink a két világháború közti Kolozsvárt? című előadása a kolozsvári amatőr fotósok látásmódjára koncentrált, nyomába eredt a fényképészek médiaműveltségének és vizuális kultúrájának, valamint a képeslapok nyújtotta városkép változásaival hasonlította össze mindezt. 
Bodó Zalán előadásának lényege, hogy a mesterséges intelligenciában a gépi tanuló algoritmusok az emberi tanulás különböző típusait modellezik. Egy költséghatékony osztályozást, a félig felügyelt gépi tanuló algoritmus módszerét ismerhettük meg az informatikus szakember beszámolójából.  Az egyik legrégebben ismert neurológiai kórképről, az epilepsziáról s ennek feltáratlan hátteréről tartott előadást a meghívott orvos-kutató. Végül a kisebbségi (anyanyelvű) jogászképzésről, az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló jogászképzés rekonstrukciójáról és tanulságairól egy jogászkutató számolt be. 
A tudománynapi rendezvény keretében 2016-ban is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Maróth Miklós akadémikusnak,az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatójának, az MTA volt alelnökének és Vékás Lajos akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének intézményünk gr. Mikó Imre-emléklapot adományozott az EME-ben zajló tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkásság folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott  Nyárádi Imre-István agrármérnök az EME Agrártudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és a mezőgazdasági tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül, míg Orbán-Kis Károly egyetemi docens, kutatóorvos az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és az orvostudomány területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül részesült gr. Mikó Imre-emléklapban.  A rendezvény záróakkordjaként, társintézményünket megtisztelve, könyvbemutatóra kerül sor. Az EMKE fennállásának 130 éves évfordulójára kiadott Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában c. kötetről Dávid Gyula írt ismertető szöveget, amelyet Szémán Rózsa olvasott fel. A kötetet Biró Annamária, az EME felelős kiadója méltatta. A két intézmény közös kiadásában megjelent kötetet Bartha Katalin Ágnes szerkesztette, aki a szerkesztési munkálatokról, a kötet létrehozásának hátteréről, körülményeiről beszélt. 
A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert járult hozzá: Négy zsoltár címmel. Nicolas Vallet (1583–1642) feldolgozásában a 24., 42., 92. és 100. zsoltárt adták elő Fehér Árpád, Macalik Abigél, Macalik Arnold. A trió a feldolgozásokat az eredeti, 1619-es tabulatúrák alapján játszotta, korhű hangszereken: reneszánsz lanton, psalteriumon és tenorfurulyán.  A rendezvény meghitt hangulatban, az EME székházában folytatódott állófogadással, kötetlen beszélgetéssel.  Másnap, november 26-án szombaton további hét rendezvény zajlott párhuzamosan különböző helyszíneken s más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében Kolozsvárt, illetve Marosvásárhelyen a fiókegyesület szervezésében. 
Akinek nem sikerült eljutnia rendezvényeinkre, kiadványainkból is tájékozódhat az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve.  Természetesen mindegyik rendezvény fontos volt számunkra, jellemzői voltak a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés.  A rendezvénysorozatot a kolozsvári RTV, rádió és Szabadság napilap folyamatosan népszerűsítette, s tették közé a rendezvényeken készített interjúkat, beszámolókat.  Pl. a Szabadság napilap, 2016. november 17-én előzetesként közölt a rendezvénysorozatról Oknyomozással (is) népszerűsítik a magyar tudományt.Küszöbön az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje címmel. 
Sajtóvisszhang, pl. a Szabadság napilapban, mely 2016. november 26-án jelent meg, „Magyar tudományról oknyomozással” címmel. Ugyancsak a Szabadság honlapján tették közzé a megnyitó napján a fotó-anyagot a rendezvényről, Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája címmel, mely itt látható...  Interjú a Kolozsvári Rádióban Kolozsvár volt a magyar tudomány fővárosa. Beszélgetés dr. Bitay Enikővel  A rendezvényünket a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Kolozs Megyei Tanács támogatták, melyet ezúton is megköszönünk, hiszen hozzájárultak sikeres lebonyolításához, megvalósításához. 
Kolozsvárt, 2016. 11. 30. 
Bitay Enikő, 
az EME főtitkára 
eme.ro

Nehéz szívvel, de voksolásra buzdít a szentgyörgyi EMNP
Szavazásra buzdítják szimpatizánsaikat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi vezetői, akik szerdai sajtótájékoztatójukon úgy nyilatkoztak: a december 11-ei parlamenti választásokon mindenki voksoljon saját belátása szerint – számol be Bíró Blanka a kronika.ro-n. 
Bálint József korábbi városi elnök – a néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának kinevezés előtt álló vezetője – úgy fogalmazott: nem lenne korrekt, ha az ellenfél megszavazására biztatnának, de mindenképpen úgy gondolják, a választás jogával élni kell. Bálint szerint az EMNP megnehezítette választói dolgát azzal, hogy nem indított jelölteket. „Mi nem így szerettük volna. A jövőben igyekszünk elkerülni a hasonló helyzeteket” – szögezte le a politikus, aki egyébként a júniusi önkormányzati választások előtt igazolt át a Magyar Polgári Pártból (MPP).
A sajtótájékoztatón jelentették be egyébként, hogy Bálint József lesz a párt januártól újraalakuló Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke. „A megválasztott 230 önkormányzati képviselő komoly haderőt tesz ki. Ők jelentik a választás szabadságának megmaradt hadosztályát” – fogalmazott a politikus. Bálint komoly hiányosságnak nevezte, hogy az előző két mandátum alatt nem működtették az országos tanácsot, amely szerinte növelheti a helyi képviselők munkájuk iránti felelősségérzetét, valamint tevékenységük számonkérhetőségét. A januári újraalakításig felkészítőket tartanak, felmérik a lehetőségeket – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Segítenek a felzárkóztatásban
A kormány feladata lenne a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása a kötelező oktatás szintjén, ezt törvény is szavatolja, a gyakorlatban mégis a civil szervezetekre hárul a felelősség – hangsúlyozta Makkai Péter, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány képviselője szerdán a Csíki negyedi Gödri Ferenc Általános Iskolához tartozó Árvácska óvodában, ahol felavatták az óvodások és a délutáni oktatásban részt vevő diákok által is használható éttermet, a tanulók egy csoportja pedig rövid zenés műsorral köszönte meg a támogatást mindazoknak, akik előteremtik az anyagiakat az ingyenebédhez a felzárkóztató foglalkozásokhoz.
Háromszéken közel négyszáz gyermek vesz részt a Diakónia és a svájci HEKS Alapítvány által 50 százalékban támogatott programban, a költségek másik felét a megyei önkormányzat, valamint az érintett községek önkormányzatai biztosítják. Rétyen, Nagyborosnyón, Zágonban, Kovásznán, Csernátonban, Árkoson, Mikóújfaluban, Baróton és Zabolán az említett finanszírozással működnek a csoportok, a Gödri Ferenc Általános Iskola három csoportjának működéséhez a sepsiszentgyörgyi önkormányzat 50 százalékos arányban járul hozzá. A svájci HEKS évente 150 000 eurót fordít a háromszéki felzárkóztató programra – közölte Makkai Péter. 
A Gödri-iskolában heti négy alkalommal tartanak délutánonként tevékenységeket, a támogatást hetvenkét gyermek után kapják, de körzetükben sok a rászoruló, így mindazokat bevonják a programba, akiknek erre a segítségre szükségük van – mondta Albert Andrea iskolaigazgató. A napi rendszeres munka eredménye meglátszik, hisz ezek a gyermekek otthon nem tanulnak – állítja Nemes Emil tanító, akinek a II. osztályban olyan tanítványa is van, aki tizenkét gyermekes családból származik. A délutáni programban IV. osztályosokkal foglalkozik, a gyermekek nagyon érdeklődőek, a tanulás mellett sakkoznak, faragnak, varrnak, társasjátékot játszanak. 
Az iskola igazgatója megköszönte, amit az intézmény eddig kapott, kiemelte, hogy az Írisz Ház Kurta Zsolt mérnök vezette, fogyatékkal élő fiataljainak csoportja jó munkát végzett, ajtókat, ablakokat javítottak, csempéztek, festettek az étteremnek kialakított helyiségben, és kezdeményezte az óvoda udvarán lévő játszótér kibővítését olyan elemekkel, amelyeket a náluk működő speciális csoport gyermekei is tudnának használni.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar állam által finanszírozott székelyföldi sportlétesítményeket kereste fel Seszták Miklós
Magyarországnak fontos, hogy egységes és erős magyar képviselet legyen a román parlamentben – jelentette ki pénteken Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Csíkkarcfalván.
A miniszter  azt követően nyilatkozott, hogy megtekintette a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és a csíkkarcfalvi Székelyföldi Jégkorong Akadémiát, amelyeket a magyar kormány is finanszíroz.
Seszták Miklós újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a magyar kormánynak nem mindegy, hogy mi történik vasárnap a romániai parlamenti választáson, és arra buzdította a romániai magyar választókat, hogy menjenek el voksolni, és szavazzanak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által vezetett magyar választási együttműködésre.
A politikus a sportlétesítményekről elmondta: a csíkkarcfalvi jégcsarnok fontos eleme a magyarországi és határon túli sportfejlesztési csomagnak, és örömmel tapasztalta, hogy komoly munka zajlik a jégkorong-akadémián. Ez utóbbin 8 és 18 év közötti gyerekeket tanítanak, jelenleg egy kanadai és egy finn edző foglalkozik velük.
A miniszter leszögezte, a magyar kormánynak a határon túli sportfejlesztésekkel az a célja, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítson helyben a gyermekeknek edzésre, és ne kelljen ezért szüleiknek máshova vinniük őket. Felidézte, hogy a magyar kormány más környező országokban is finanszíroz sportakadémiákat.
Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora – aki a székelyföldi beruházást koordinálja – elmondta, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia Csíkkarcfalván kívül Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is rendelkezik központtal, de a beruházásból Székelyudvarhelynek is jut. Az akadémiát a római katolikus egyház által létrehozott alapítvány működteti.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nagyon fontosnak nevezte a magyar kormány beruházásait, amelyek az Erdélyben élő román állampolgárok érdekeit szolgálják. Úgy vélte, örülni kell a beruházásoknak, függetlenül attól, hogy a magyar vagy a román kormány kezdeményezte őket, vagy más államokból érkeznek.
MTI Székelyhon.ro

Karácsonyra hangoló (Mesterségek vására Sepsiszentgyörgyön)
Már most beszerezhetőek a különleges, kézzel előállított, egyedi karácsonyi ajándékok a Sepsiszentgyörgy főterén felállított óriássátorban. A Gál Andrea és Várallyay Réka nevével fémjelzett Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület és a városi Kónya Ádám Művelődési Ház közösen szervezett Mesterségek nagyvására a tegnapi nyitány után még ma várja az érdeklődőket.
A forralt bor kellemes illata csapja meg a sátorba betérőt. Nem csoda, hisz már a bejárat mellett főzik a teát, melegítik a fűszeres bort, s harapnivalónak zsíros kenyeret kínálnak az ital mellé. A sátor nagy, de mégis kicsinek bizonyult. Árusok kínálják benn portékáikat, ha rajtuk kívül nem lenne senki, jól megférnének, de a vásárolni szándékozók vagy csak kíváncsiskodók hada zsúfolja a teret. Igaz, mintha így is valamicskével szellősebb lenne a tér, mint az elmúlt években a Székely Nemzeti Múzeum termeiben szervezett hasonló karácsonyi kézművesvásárokon. Gál Andrea szervező érdeklődésünkre elmondta, a jelentkezők közül hatvanöt vásárost választottak ki, hisz nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtek.
Van itt mindenféle kézművestermék, a hagyományostól a ma ízlésének megfelelően formatervezett darabokig, mint például mintás textíliából varrt övtáska vagy válltáska. De nézzünk csak körül: kaphatóak fazekastermékek, bőrdíszművek, nemezelt tárgyak népi motívumokkal, meg korszerű tervezésben is, tűzzománc ékszerek, gyöngyből fűzöttek, méz és cifra mézeskalács, különböző gyümölcslevek és szörpök, díszes üvegtárgyak, rongybabák, ruhák, fából faragott dísz- és használati tárgyak, játékfigurák, fából készült, népi mintákkal festett tárgyak, nemezelt papucsok, karácsonyfadíszek, illatos háziszappanok, szőttesek, ruhanemű, szaloncukor, édesség, gyerekjáték, keksznyomó, mézeskalácsütő fa, de még egyedi kályhacsempe is, és bizonyára akad, ami kimaradt a felsorolásból. A tegnap esti programban szerepelt István Ildikó és a Folker zenekar műsora. A nagyvásár ma is folytatódik, várja a látogatókat délelőtt tíztől este fél nyolcig.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másfél milliárd forintot kapnak a magyar kormánytól jövőre az erdélyi magyar óvodák
Csaknem másfél milliárd forint jut Erdélybe a magyar kormány 2017-2018-ra meghirdetett óvodafejlesztési programja keretében - mondta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár szombaton Sepsiszentgyörgyön, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Az államtitkár közölte,hogy 900 millió forintot mintegy kétszáz játszótér kialakítására fordíthatnak, 300 millió forint az óvodák eszközfejlesztésére jut, 227 millió forintot pedig módszertani fejlesztésekre költhetnek. Az államtitkár elmondta: számítanak az RMPSZ segítségére az összeg felhasználásában. Potápi továbbá elmondta, hogy az összeg annak a 17 milliárd forintos óvodafejlesztési programnak a része, amelyet november közepén hirdetett meg a magyar kormány. Király András, a romániai oktatási minisztérium államtitkára az 1989 után alakult romániai magyar szervezetek egyik legfontosabbikaként köszöntötte az RMPSZ-t. Beszédében elmondta, hogy nagy részben az RMPSZ-nek köszönhető, hogy ma Romániában 1400 oktatási intézményben folyik magyar nyelvű oktatás, amiben több mint tízezer magyar pedagógus vesz részt, és 74 önálló magyar tannyelvű gimnázium működik. Úgy vélte, az RMPSZ annak az útját találta meg, hogy ne politizáljon, hanem cselekedjen. Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa köszöntésében arról beszélt, hogy Magyarországon az Európai Unió finanszírozásával indul hétmilliárd forintos oktatásfejlesztési program, amelynek az a célja, hogy a magyar oktatás visszaszerezze azt a régiós versenyelőnyét, amellyel száz évvel ezelőtt rendelkezett. A miniszteri megbízott is kijelentette: számít az RMPSZ segítségére az egész Kárpát-medencére vonatkozó program erdélyi megvalósításában. Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke a magyar oktatási rendszer fejlesztését, a minőségi magyar nyelvű oktatás biztosítását jelölte meg a szövetség további céljának. Burus szerint a szövetség programjának megvalósítása az egész romániai magyar közösség közügye. A rendezvény keretében több kiváló erdélyi magyar oktatót tüntettek ki. Az RMPSZ jubileumi ünnepe előtt Potápi Árpád János államtitkár a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban adta át azokat a játékokból és pedagógiai eszközökből álló "csodasarkokat", amelyeket a nemzetpolitikai államtitkárság által meghirdetett Miénk a város című verseny székelyföldi győztesei nyertek iskoláik számára. (mti) Transindex.ro

Antal Árpád: Erdélyt megpróbálták lezülleszteni Ó-Románia szintjére
„Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Ó-Románia szintjére. Ezzel nem értünk egyet” – jelentette ki szavazata leadása után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester.
Háromszék 45 településén 215 szavazókörzetben összesen 184 316 szavazót várnak vasárnap az urnákhoz, akik négy képviselő és két szenátor parlamenti bejutásáról dönthetnek. Reggel minden szavazókörzet megnyitott, egyelőre nem jeleztek rendellenességet.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester fél tizenkettőkor családjával jelent meg a Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben. Szavazata leadását követően kijelentette: „Erdélyért szavaztam, mert Erdély a mi hazánk, és ha mi nem állunk ki szülőföldünkért, mások nem fognak értünk kiállni. Igen szavaztam, mert jövőt csak igenekre lehet építeni”.
Az elöljáró arra kért minden erdélyi magyart, hogy éljen szavazati jogával, mert „ha este majd azt látjuk, hogy a Kárpátokon túli megyékben magasabb lesz a részvétel, azt üzenjük Bukarestnek, hogy lemondtunk Erdélyről”. Ez Antal szerint megengedhetetlen. „Az elmúlt 98 évben azt tapasztaltuk, hogy nem Romániát emelték fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt próbálták meg lezülleszteni Órománia szintjére. Ezzel nem értünk egyet, és nem engedhetjük meg” – fogalmazott a politikus.
A Maszol érdeklődésére, hogy miként értékeli a háromszéki szavazókedvet, Antal Árpád kifejtette: a Kárpátokon túl 12-14 fok van és süt a nap, Székelyföldön hideg és kicsit köd van. „Arra kérek mindenkit, ha nem akarják azt, hogy a következő évtizedekben is ködben tartsanak bennünket, akkor vegyenek részt a választásokon, és estére érjük el azt, hogy ott legyünk legalább a középmezőnyben”, mondta a sepsiszentgyörgyi polgármester. 
Antal Árpáddal egy időben szavazott a sepsiszentgyörgyi Vadász utcai sportcsarnokban berendezett szavazóhelyiségben Kató Béla Erdélyi református egyházkerület püspöke is, aki kifejtette: azért tartotta fontosnak, hogy szavazzon, mert az egész erdélyi reformátusságot arra biztatták, hogy vegyenek részt a választáson.
„Ez a választás a tiszteletről szól”
 „A szavazás jogát drága áron szereztük meg, és ha ezzel nem élünk, értelmetlenné válik a közösségünk által 1989-ben és utána folytatott harc. Ha ezzel a utolsó demokratikus eszközzel sem élünk, nem is reménykedhetünk, hogy valami változik. Nagyon hajszálnyi a mi erőnk, de a sok hajszálból hajfonat lehet”, mondta a református püspök. 
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök Kézdivásárhelyen szavazott, majd kifejtette: „Ez a választás a tiszteletről szól: kevés szavazat kis tisztelet, sok szavazat nagyobb tisztelet. Nap mint nap azt tapasztaljuk hogy Bukarestben tiszteletlenül viselkednek velünk szemben. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy minél többe menjenek el szavazni, mert nagyobb tiszteletet kell kivívnunk Bukarestben”, mondta a háromszéki tanácselnök.
Kovászna megye 45 településének 215 szavazókörzetét ugyanott rendezték be, ahol legutóbb júniusban az önkormányzati választásokkor is voltak. Háromszéken tizennégy tonna papírból összesen 404.000 szavazólapot nyomtattak a választópolgárok számára, ezek fele a szenátusi jelöltek-, másik fele a képviselőjelöltek neveit és pártjaik jelképeit tartalmazza. A szavazás menetét a napi szolgálatot teljesítőkön kívül ma még közel négyszáz rendőr biztosítja.
Kovács Zsolt maszol.ro

Háromszék választott
A megyében leadott szavazatok valamivel több mint felének feldolgozottsága mellett már éjjel egykor kétségtelen volt, hogy három parlamenti képviselője, illetve két szenátora lesz Háromszéknek az RMDSZ színeiben az eljövendő négy évben a bukaresti törvényhozásban. A támogatottságot tekintve ez a szavazatok valamivel több mint hetven százalékát jelentette az említett feldolgozottság mellett.
Nem tülekedtek tegnap a háromszékiek az urnáknál, este kilenc óráig a lakosság 38,25 százaléka (70 221 polgár) szavazott, bő egy százalékkal kevesebben az országos átlagnál és a négy évvel ezelőtti részvételi aránynál. A nők közül kicsit többen voksoltak, mint a férfiak, és egy kicsivel nagyobb volt a városiak részvételi aránya, mint a falvakon élőké. Legnagyobb mértékben a 43 és 64 év közöttiek járultak az urnákhoz, és akárcsak országosan, megyénkben is gyenge volt a fiatalok szereplése, a 65 év fölöttiek közül jóval többen nyilvánítottak véleményt, mint a 35 év alattiak. A Beör-palotában már az urnazárás után két órával elkezdődött az ünneplés, az országos exit poll eredmények, illetve a párhuzamos számlálás alapján már sejteni lehetett, hogy a befutó helyen szereplők közül legkevesebb négyen bejutnak a törvényhozásba, majd a kezdetben nagyon lassan érkező adatok alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik képviselői mandátum is biztos. Egy órára már kialakult a végső sorrend: Benkő Erika, Márton Árpád, valamint Kulcsár-Terza József – az MPP részéről – képviselőként, míg Fejér László Ödön és Miklós Zoltán biztos szenátorként tevékenykedhet az eljövendő négy évben. Mivel az RMDSZ–MPP közös listára többen szavaztak, mint ahány a biztos mandátumokhoz szükséges volt, felvetődött a negyedik képviselői hely elnyerésének lehetősége Könczei Csaba által, de ennek esélyét mindenki alacsonyra taksálta. Tamás Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke úgy vélte, van ok az örömre, mivel úgy tűnik, az emberek értékelték, hogy odafigyeltek a véleményükre, mely szerint nem jó a magyar–magyar testvérharc. Ennek eredménye, hogy támogatták a Magyar Polgári Párttal létrejött összefogást, és ezáltal tíz év után sikerült megtörni egy negatív spirált (a szavazatok számának választásról választásra csökkenése). Az elnök szerint fontos jel, hogy a magyarok nagyobb arányban mentek el szavazni. Tamás Sándor abbéli meggyőződésének is hangot adott: esély van arra, hogy megyeszinten akár a magyarság etnikai aránya fölötti szavazati aránnyal zárják a választást, azaz 73 százalék feletti eredmény szülessen. Ami az országos eredményeket illeti, Tamás Sándor szerint a szavazatok visszaosztása nyomán az RMDSZ mandátumbeli aránya elérheti a hét százalékot is a törvényhozásban, és ezáltal olyan tényezővé válhat, amelyet nem lehet megkerülni. Az elnök ugyanakkor elismerte, hogy a jobb forgatókönyv az RMDSZ számára az lett volna, ha a Szociáldemokrata Párt kevésbé nyeri túl magát, és a szövetség segítségére is szorul a parlamenti többség, és esetleg a kormányalakítás terén. A jelenlegi helyzet beszűkíti a szövetség mozgásterét, viszont még mindig jobb, mintha a román pártok 2018 előtt nagykoalíciót alkotnának – tette hozzá. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a szövetség megyeszékhelyi szervezetének vezetője is úgy vélte: a választások előtt meghirdetett összefogás, illetve az, hogy az RMDSZ megpróbálta a politikáját a magyar emberektől érkező visszajelzések alapján korrigálni, vezetett oda, hogy sikerült megtörni a választásról választásra való egyre gyengébb szereplés trendjét mind megyei, mind országos szinten. Antal Árpád szerint a szavazás bebizonyította, hogy az RMDSZ egy megújulásra képes alakulat (és ezt folytatni akarják, hogy minél nagyobb mértékben megfeleljenek az emberek elvárásainak). Ami a választások hozta helyzetet illeti, Antal Árpád úgy vélte: az RMDSZ-nek most arra kell törekednie, hogy minden számottevő román politikai alakulatot megkeressenek, és egy interetnikus paktum, egyfajta társadalmi szerződés jöhessen létre. A kormányra lépés akkor bír kiemelt fontossággal, amennyiben az egy ilyen társadalmi szerződés létrejöttét segíti elő – magyarázta.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emelt hangulatú együttlét
Huszonöt éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 
Adventi hangulat és bensőségesség jellemezte a romániai magyar pedagógusszövetség fennállásának 25. évfordulója alkalmából sorra kerülő rendezvényt, amelyben a visszatekintő megemlékezése mellett a szép szó, a költészet, a zene, a tánc is helyet kapott. A Székely Mikó Kollégium konferenciatermét szombaton zsúfolásig megtöltötték a pedagógusok, a rendezvényt számos közéleti személyiség is megtisztelte jelenlétével.
A rendezvény a sepsiszentgyörgyi középiskolák képviselőinek bevonulásával és a Szózat eléneklésével kezdődött. Szabó Margit alsóháromszéki RMPSZ-elnök köszöntötte többek között Potápi Árpád János államtitkárt, a Magyarországi Nemzetpolitikai államtitkárság küldöttét, dr. Maruzsa Zoltán anyaországi miniszteri biztost, Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkárt, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselőket, az EMNT, MPP jelenlévő elnökeit, a vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai, horvátországi és más megyei pedagógusszervezetek, a történelmi egyházak és a helyi önkormányzat képviselőit, a Sapientia-egyetem rektorát, Székely Gyulát, a BBTE rektorhelyettesét, dr. Sóos Annát, és azokat a pedagógusokat, akikért a Mikó régi dísztermében 25 évvel ezelőtt összegyűltek a tenni akaró alapítók. Legnagyobb tapsot (a későbbiekben többször is) az örökös tiszteletbeli elnökké választott, hosszú ideig a szervezet vezetőjeként, a közösségépítő munka kovászaként tisztelt Lászlóffy Pál kapta. 
Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök, Kondor Ágota mint a vendéglátó intézmény igazgatója, Sztakics Éva Antal Árpád polgármester szavainak tolmácsolójaként és Péter Sándor megyei RMPSZ-elnök is szólt a meghívottakhoz. Méltatták a pedagógusszövetséget mint politikamentes, stabil és megbízható szervezetet, amely programjait nem változtatta, mellette kitartott, ugyanakkor odafigyelt a szegény diákokra, a kiemelkedő tehetségekre, a nyugdíjas pedagógusokra és tagjainak lelki életére is.
Potápi Árpád adatokkal szemléltette, hogy a magyar kormány szívügyének érzi az erdélyi oktatást: szakképző iskolák tanműhelyeire, tangazdaságaira 310 millió forintot, a csángó oktatása 95 milliót adományozott az anyaország. S mert születésnapra nem illik üres kézzel jönni – mondta –, 1 millió forintot ígért informatikai fejlesztésre, valamint Péter Sándor már korábban felvetett szoborállítási tervének megvalósítására további 3 millió forintot, ebből a legnagyobb pedagógusnak, Apáczai Csere Jánosnak készülne szobor.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy a félig végigvitt dolgok nem hoznak megoldást, intézményes autonómia kell. Az EMNT ez alkalommal Kós Károly-díjjal tüntette ki Lászlóffy Pált.
A továbbiakban emlékplaketteteket és emlékérmeket osztottak ki azon szervezetek, intézmények képviselőinek, akik az évek során támogatták az RMPSZ tevékenységét, az RMPSZ-díj aranyfokozatát post mortem Borbáth Mihály történész kapta meg.
A vendégek méltányolták az ünnepséget produkcióikkal szebbé tevő  Vaszi Levente, Nyisztor Ilona és Stekbauer Hanzi Réka énekeseket, Kilyén Ilka színművésznő és Turbuk Mária diák szavalatát, a Pro Musica-kórus fellépését, vastapsot mégis a mikós diákok néptánccsoportja kapott, majd egyházi áldással és a Himnusz eléneklésével zárult a pedagógusok emelt hangulatú ünnepe. 
Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Romániai választások - Kutatóintézeti igazgató: az összefogásnak és a fiatalításnak is köszönhető az RMDSZ jó eredménye
Budapest, 2016. december 12., hétfő (MTI) - A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint az RMDSZ jó eredménye a romániai választásokon a Magyar Polgári Párttal történő összefogás mellett a fiatalításnak és annak is köszönhető, hogy számos konkrétumot fogalmaztak meg kampányukban.
Kántor Zoltán az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt hétfőn az előző napi voksolás eredményeit értékelve kiemelte, hogy nemcsak általános szlogeneket lehetett hallani, hanem oktatási, nyelvhasználati jogokról, gazdasági fejlesztésekről, autópálya-építésről is szó esett.
Ugyanakkor a magyarellenes lépések is mobilizálták a magyarságot, ez is közrejátszott a jó eredményben, az elért 6,2-6,3 százalékban - mutatott rá. Kitért Magyarország és a magyar média támogatására is.
Illyés Gergely, a kutatóintézet munkatársa kiemelte, hogy az előző választási rendszer bizonytalan és kiszámíthatatlan volt, a mostani voksolásra ugyanakkor visszatértek a listás, arányos rendszerhez. Az új választási törvény jóval kiszámíthatóbb - vélte.
Az elemző jelezte, csak 2008-ban volt némileg alacsonyabb a mostani 39,4 százaléknál a részvétel. Hozzátette: a hét erdélyi megyében a részvétel meghaladta a négy évvel ezelőttit, az erdélyi városok közül Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen magasabb volt, mint az országos átlag, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön némileg elmaradt.
Kántor Zoltán problémaként jelölte meg a választási hajlandóság hiányát, mint mondta, ezzel szembesülnek Felvidéken, Délvidéken is.
Illyés Gergely az eredményeket értékelve elmondta: az RMDSZ mintegy 450 ezer szavazatot szerzett, ezzel a négy évvel ezelőtti és a 2008-as eredményét is megjavította. Az RMDSZ-nek 22-23 fős parlamenti frakciója lesz és 9 szenátora, ezzel a román parlament negyedik legnagyobb képviselőcsoportjával bír majd.
Szávay István (Jobbik) kiemelte a lényegesen nagyobb szavazatszámot, ugyanakkor megjegyezte, nem volt teljes az összefogás, abból az Erdélyi Magyar Néppárt kimaradt. Ezzel szerinte a Fidesz azt a politikai tömörülést hagyta magára, amelyiket lényegében ő hívott életre. Felvetette, hogy jó-e, ha az RMDSZ kormányra lép, hiszen a szociáldemokratáknak nincs feltétlenül szükségük a mandátumaikra. Rákérdezett, az RMDSZ képviselőinek hány százaléka "új".
Szabolcs Attila a bizottság fideszes alelnöke is felvetett, mennyire lenne ésszerű kormányzati szerepet vállalnia ebben a helyzetben az RMDSZ-nek.
Pánczél Károly (Fidesz), a testület elnöke kiemelte, hogy új, listás rendszerben zajlottak a választások, egyéni jelöltek nem voltak, gyakorlatilag hiányzott a kampány, nem lehetett nagygyűléseket tartani, utcai nagyplakátok sem voltak. A jó eredmény véleménye szerint az összefogásnak köszönhető, ha ez nincs meg, az RMDSZ valószínűleg csak az alternatív küszöbbel jutott volna be a parlamentbe. Reményének adott hangot, hogy a legalább 22 tagú parlamenti frakció elegendő erővel bír majd, hogy megakadályozzon egy olyan közigazgatási reformot, amivel a következő választásokon a magyaroknak esélyük sem lenne.
Kántor Zoltán reagálásában kiemelte: valóban indokolt a kérdés, hogy szükséges-e az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. Szerinte nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz, előnyök és hátrányok vannak: kormányzati pozícióból, államigazgatási szerepekből segíthetik a fejlesztéseket, ugyanakkor kormányon legitimációt is biztosíthatnak és azt jeleznék a külvilág felé, hogy rendben vannak a kisebbségi jogok.
Illyés Gergely az RMDSZ-MPP listáról elmondta, a bejutott képviselők 40 százaléka új.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a vasárnapi urnazáráskor közzétett exit poll felmérések szerint a szavazatok több mint hat százalékát szerezte meg, átlépve ezzel az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt. Az RMDSZ jelöltlistáin a Magyar Polgári Párt (MPP) néhány jelöltje is helyet kapott. (MTI)

Magyar–román társadalmi szerződést (Elégedett az eredménnyel a háromszéki RMDSZ)
Megfordult az a negatív spirál, amelyben az elmúlt években mozogtunk, hogy egyre kevesebben mentek el szavazni az RMDSZ-re. Az erdélyi magyar közösség visszanyerte önbizalmát, a parlamentbe bejutott képviselőknek és szenátoroknak azért kell dolgozniuk, hogy a megelőlegezett bizalomra rászolgáljanak – így értékelték a vasárnapi parlamenti választások eredményeit a szövetség háromszéki vezetői és parlamentbe jutott képviselői, szenátorai tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon.
A szövetség három képviselői helyet szerzett – Benkő Erika, Márton Árpád, Kulcsár-Terza József, a negyedik helyről induló Könczei Csabának inkább csak matematikai esélyei vannak már a bejutásra –, továbbá várhatóan két szenátora lesz a megyének Fejér László Ödön és Miklós Zoltán személyében. Antal Árpád új román–magyar társadalmi szerződés szükségességét hangsúlyozta, szerinte ennek kell alárendelni minden más kérdést: az esetleges kormányzati részvételt, az ellenzéki politizálást vagy a kormány parlamenti támogatását. Szó esett Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök kijelentéséről is, mely szerint megvizsgálják az RMDSZ-szel való együttműködés lehetőségét. Tamás Sándor háromszéki területi elnök azt hangsúlyozta: túl kell lépni a kishitűségen, ha van hit a becsületes ügyekben, azt az emberek értékelik, és lehetetlennek tűnő kihívásokat lehet teljesíteni. Ilyennek tűnt az a céljuk, hogy 50 ezer szavazatot szerezzenek a megyében, de megvalósult: az RMDSZ képviselőházi listájára 50 128-an, a szenátusi jelöltekre 50 410-en szavaztak a megyében. Ez 25 százalékkal több, mint négy évvel ezelőtt (amikor valamivel több mint 40 ezer voksot szereztek), és 45 százalékkal több, mint nyolc évvel ezelőtt. Ráadásul 16 év után először az RMDSZ a magyarság etnikai arányán felüli eredményt ért el: Kovászna megyében ugyanis 74,18 (képviselőház), illetve 75,3 százalékos támogatottsággal büszkélkedhet, miközben a magyar lakosság aránya 72 százalék. Az, hogy a negatív spirálból pozitív irányba mozdult el a szövetség támogatottsága, annak tudható be, hogy odafigyeltek arra, amit az emberek mondtak – értékelt az elnök, éspedig arra, hogy össze kell fognia a magyarságnak, mert a jó szándékú, tartalmas együttműködés mobilizál, továbbá arra, hogy nagyobb alázattal kell viszonyulni a politikustársakhoz, illetve az emberekhez. Ennek is köszönhetően a megye magyar többségű településein az országos átlagnál is nagyobb volt a részvételi arány – Esztelneken, Barátoson, Málnáson, Árkoson, Sepsibodokon meghaladta, Kommandón megközelítette az 50 százalékot –, a román többségű Bodza-vidéken viszont ennél alacsonyabb arányban járultak az urnákhoz a választók. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök is jónak értékelte az eredményt, melyben szerepet játszott szerinte az összefogás-sorozat, amelyet a szövetség az elmúlt időszakban megvalósított a Fidesszel, a magyar kormánnyal, az MPP-vel, az erdélyi magyar emberekkel, de az is, hogy a szervezet bebizonyította: képes megújulni, átalakulni, megfelelni a választók elvárásainak. A jövőre nézve a feladat, hogy folytassák a szövetség megújítását, tartsák meg és növeljék azt a bizalmi tőkét, amit most kaptak.
A magyar–román viszony rendezését sürgetve a következő napokra, hetekre megfogalmazott néhány üzenetet. Az egyik ilyen, hogy a szolgálatos feljelentő, Dan Tanasă nem merte vállalni a megmérettetést a megyében, elmenekült Bukarestbe, és ott indult jelöltként, pártja pedig (a Marian Munteanu-féle alakulat színeiben próbálkozott) Kovászna megyében 339, ebből Sepsiszentgyörgyön 118 voksot kapott, támogatottsága tehát nem éri el az 1 százalékot sem. Ezek az emberek nem képviselik az itt élő románságot – vonta le a következtetést, hangsúlyozva: a legitimitás nem azon múlik, hogy ki tud több gyűlöletet szítani a televíziókban és ki tud hangosabban uszítani a magyarok ellen. Antal Árpád fontosnak nevezte azt is, hogy egyetlen szélsőséges, magyarellenes párt sem jutott be a parlamentbe – bár nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Traian Băsescu szervezete átalakul ilyenné. Ugyanakkor új magyar–román társadalmi szerződést szorgalmazott, szerinte az RMDSZ-nek minden parlamentbe jutott politikai erővel tárgyalnia kellene erről, hiszen ez garantálhatja a magyar közösség biztonságát, fejlődését. A román államnak meg kellene értenie, hogy akkor lehet sikeres, ha az erdélyi magyarok ebben stratégiai partnerei lesznek, ha jól érzik magukat Romániában. Ugyanilyen fontos, hogy a magyar–román államközi kapcsolatok javuljanak, ebben az RMDSZ tud közvetíteni. A magyar–román viszony rendezése a legfontosabb, ennek kell alárendelni minden más kérdést, azt, hogy kormányra megy-e az RMDSZ, parlamenti támogatást nyújt-e vagy ellenzékben politizál. Benkő Erika azt mondta: büszke az erdélyi magyar közösségre, amely felmérte a választások fontosságát, felismerte a ránk nehezedő nyomást és a veszélyeket – szerinte ez is azt bizonyítja, hogy életképes közösség vagyunk. Sokat és jól kell dolgoznunk, hogy rászolgáljunk a megelőlegezett bizalomra – mondta, és úgy vélekedett, a közösség visszanyerte önbizalmát. Márton Árpád azt hangsúlyozta, az új parlamentben súlyában nagyobb lesz az RMDSZ-frakció, Kulcsár-Terza József pedig az összefogás sikereként értékelte az eredményt. Őszinte, a valóságot kimondó politizálásra van szükség – szögezte le. Azt is elmondta: folytatni szeretné az együttműködést az RMDSZ-szel, a következő időszakban az MPP országos elnökségével és Kövér László tiszteletbeli elnökkel konzultálva határozzák meg a prioritásokat. Fejér László Ödön szenátor a vállalkozók és a gazdák érdekeinek képviseletére kívánja helyezni a hangsúlyt, Miklós Zoltán pedig annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a teljes közösséget képviseljék, beleértve a románságot, a kiábrándultakat, a távol maradtakat is. Újságírói kérdés kapcsán merült fel Liviu Dragnea vasárnap éjszaka tett nyilatkozata, melyben kizárta az együttműködést a liberálisokkal, Băsescu pártjával és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel, de azt mondta: megvitatják az együttműködés lehetőségét az RMDSZ-szel. Tamás Sándor azt mondta: nem kell szerelmesnek lenni egyetlen román pártba sem, az RMDSZ-nek célokat, becsületes ügyeket kell meghatároznia, és ezekről kell tárgyalni. E célok egy része a magyar közösség jogainak bővítését célozza, a másik a magyarok lakta települések, régiók fejlesztését. Ismerjük Liviu Dragneát, nem könnyű eset, kemény politikus, de jó ügyekben akár vele, akár másokkal meg lehet egyezni – vélekedett. Antal Árpád ezzel szemben azt hangsúlyozta: a következő napokban, hetekben az RMDSZ-nek minden parlamentbe jutott párt képviselőivel, a teljes politikai elittel tárgyalnia kell egy új magyar–román társadalmi szerződésről. Ez a legfontosabb, mindent annak kell alárendelni, hogy miként szolgálja, miként segíti ezt a kormányzati részvétel, az ellenzéki politizálás vagy a parlamenti támogatás a kormánynak. A Háromszék kérdésére azt mondta: a társadalmi szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a törvényekben foglalt jogokat alkalmazzák és biztosítják, kisebbségi jogok tekintetében semmilyen körülmények között nem lépnek vissza, ugyanakkor ezen jogok bővítésének menetéről is rendelkezik
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb forráskötet
Mi történt 1940 őszén Észak-Erdélyben? 
A múlt hét közepén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Sárándi Tamás muzeológus Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben 1940 címet viselő kötetét, mely a II. bécsi döntés nyomán az említett területen kialakult helyzetről, valamint a magyar katonai hatóságok intézkedéseiről és azok következményeiről tájékoztat.
A szerzőt és könyvét méltató Tóth–Bartos András történésztől megtudhattuk, hogy egy több mint kétszáz dokumentumot tartalmazó forráskiadásról van szó, melyeken keresztül betekintés nyerhető az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébe. Megismerhetőek továbbá a könyvből 1940 szeptemberének, októberének és novemberének eseményei és folyamatai a magyar hadsereg bevonulásától a katonai közigazgatás bevezetésén át az általa meghozott intézkedésekig, továbbá a közellátás megszervezése, a dél-erdélyi menekülthelyzet, valamint a zsidó- és földkérdés is.
Sárándi többek között elmondta, csak a csíkszeredai, kolozsvári, szatmárnémeti és sepsiszentgyörgyi levéltárban maradtak meg a témával kapcsolatos dokumentumok, viszont ezekből a más megyékben történtekre is következtetni lehet. Vannak közöttük az akkori adminisztrációtól származók, a többit pedig a hadsereg, a városok és a járások állították ki. Rendeleti kormányzás zajlott, fejtette ki a történész, vagyis Budapestről csak általános utasítások érkeztek egy-egy gond megoldására vonatkozóan, helyi szinten azonban az illetékes parancsnok döntött. Ugyanakkor álláskérő leveleket is feldolgozott a kötetben, mert jellemző volt, hogy a bevonulás után sok román tisztviselő otthagyta az állását, azokat pedig be kellett tölteni.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mennyi az annyi a székelyudvarhelyi kulturális intézményekben?
Szűkös, más székelyföldi városokhoz képest eltörpülő költségvetésekkel dolgoznak, mégis igyekeznek a legtöbbet a kultúrakedvelő közönség elé vinni – hallhattuk az elmúlt időszakban a székelyudvarhelyi kulturális intézmények vezetőitől, éppen ezért reflektorfénybe helyeztük a számokat, vagyis az éves költségvetéseket. Meglepő, de Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a városháza tájékoztatása szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve.
Az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vezetősége többször is megkongatta a vészharangot, hiszen a színészek az alacsony bérek miatt sorra hagyták el a társulatot, legutóbb pedig Csurulya Csongor művészeti vezető – aki nemsokára ugyancsak elmegy, a városból is – tárta a nyilvánosság elé az intézmény küzdelmeit, a kislétszámú személyzet miatti gondokat, a székelyföldi viszonylatban is legszűkösebb költségvetés okozta problémákat.
Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője is hasonló problémákról számolt be korábbi interjúnkban, ő is hangsúlyozta, hogy sokkal kisebb költségvetéssel, sokkal kevesebb alkalmazottal dolgoznak, mint más városok, így próbálnak versenyképesek maradni. „Hasonlíthatom magunkat a Háromszék, Hargita és Maros táncegyüttesekhez, ám az a baj, hogy mi messze elmaradunk mind létszámban, mind költségvetésben a három közül a legkisebbhez képest is. Elég annyit mondani, hogy az utánunk következő csapatnak kétszer annyi alkalmazottja és háromszor akkora költségvetése van, nekik 55 előadásuk volt, nekünk pedig 44” – mondta az igazgató szeptemberben. Bodurian Aram, a Székelyföldi Filharmónia művészeti igazgatója egy júniusi interjúban arról számolt be, hogy költségvetésükből nem tudnák kifizetni a neves fellépőket, még repülőjegyük árát sem tudják megtéríteni.
Az egyre többet hangoztatott gondok miatt kikértük az adatokat a székelyudvarhelyi városházától az önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetéseiről. A Haáz Rezső Múzeum, a Tomcsa Sándor Színház, a Művelődési Ház, az Udvarhely Néptáncműhely, a Városi Könyvtár és a Székelyföldi Filharmónia büdzséiről érdeklődtünk, utóbbi közös kasszán van a Művelődési Házzal, hiszen alegységeként működik.
A székelyudvarhelyi kulturális intézmények költségvetései 2013 és 2016 között (lejben) Haáz Rezső Múzeum 680 000, 980 000, 1 180 000, 1 400 000 Tomcsa Sándor Színház 623 000, 623 000, 663 000, 900 000 Művelődési Ház 915 000, 985 000, 1 105 000, 1 120 000 Udvarhely Néptáncműhely 460 000, 460 000, 540 000, 610 000 Városi Könyvtár 395 000, 466 100, 501 000, 587 000
A városháza sajtóosztálya által közölt adatok szerint jelenleg legnagyobb éves költségvetése a Haáz Rezső Múzeumnak van, összesen 1,4 millió lejből gazdálkodik, a második legnagyobb pedig a Művelődési Házé, összesen 1,12 millió lej. A Tomcsa Sándor Színház költségvetése idén 663 ezer lejről 900 ezer lejre emelkedett. Az Udvarhelyi Néptáncműhely évi 610 ezer lejes, a Városi Könyvtár pedig 587 ezer lejes költségvetésből tartja fenn magát.
A csíkszeredai városi önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetését a város 2016–2021-es kulturális stratégiájának tervezetéről szóló dokumentumban is megtalálhatják az érdeklődők. Ebből kiderül, hogy például a Csíki Székely Múzeum költségvetése 2007-ben 650 ezer lej volt, 2014-ben már 1,43 millió lej. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes költségvetése is szinte minden évben növekedett 2007 óta, amikor 750 ezer lej volt, 2014-ben viszont már 1,2 millió lej. A Csíki Játékszín 2007-ben egymillió lejből gazdálkodhatott, 2014-ben pedig már 1,7 millió lejből. Ha kicsit távolabbi, fiatalabb kulturális intézmény költségvetését szeretnénk megtekinteni összehasonlításképpen: a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu román nyelvű színház 2014-es költségvetése 980 ezer lej volt, amelyből az önkormányzat 850 ezer lejt fedezett.
A művelődés munkásai
A Tomcsa Sándor Színháznál az elmúlt években húsz állást hagytak jóvá, az intézménynek egy igazgatója, egy művészeti igazgatója, egy fénytechnikusa, egy varrónője, egy irodalmi titkára, két színpadmunkása, egy koreográfusa, egy súgója és mindössze tizenegy színésze van – derült ki a sajtóosztály által küldött adatokból. Csurulya Csongor legutóbbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gördülékenyebb működéshez nemcsak a társulatot, a technikai személyzetet is bővíteni kellene. A Városi Könyvtár számára 2012 óta összesen tizenhét poszt volt jóváhagyva, 2015 januárja óta a meghatározott időre szóló munkaviszonyt minden alkalmazott esetében meghatározatlan időre cserélték, a tizenhét főből tizenhárom könyvtáros, míg négy kisegítőként dolgozik. A Művelődési Ház alkalmazottainak száma 2013 óta nem változott, összesen tizenegy állással rendelkezik az intézmény: egy igazgató, egy főkönyvelő, öt referens, egy adminisztrátor, két takarító és egy munkás áll a művelődési ház alkalmazásában. A Székelyföldi Filharmónia a Művelődési Ház alegységeként működik, 2013 óta összesen 7,5 állással rendelkezik, ezeket tizenöt ember tölti be négyórás részmunkaidőben, egy félnormás zenekarvezetői állással és hét zenészposzttal rendelkezik. Az Udvarhely Néptáncműhelynek tizenöt alkalmazottja van, ez 2013 óta nem változott: egy igazgató, egy díszletmester, egy koreográfus, egy referens és tizenegy táncos. Orendi István szerint ahhoz, hogy jobban felvehessék a versenyt a többi erdélyi hivatásos együttessel, bővíteni kellene a táncosok számát.
A közölt adatok szerint a városi tékában az osztályvezető könyvtáros keres a legjobban, bruttó fizetése 2969, a könyvtárosok között a legnagyobb bruttó fizetés 2053, a legkisebb pedig 1294 lej. Az adminisztratív személyzetből a könyvelő keres legjobban, bruttó fizetése 1900 lej, a legkevesebb fizetés a könyvkötőnek jut, aki bruttó 1294 lejt kap. A színháznál a legnagyobb bruttó fizetés 3245 lej, míg a legkisebb 1318 lej. A Művelődési Háznál a legnagyobb bruttó fizetés 3727 lej, a legkisebb pedig 1294. A filharmóniánál a legnagyobb bruttó fizetés 1480 lej, míg a legalacsonyabb bér 1049 lej. A Néptáncműhelynél a legnagyobb bruttó fizetés 3135 lej, a legkisebb 1294 lej volt.
Közös elképzelés nélkül
Míg Sepsiszentgyörgynek és Csíkszeredának több évre szóló kulturális stratégiatervezete van, addig Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a sajtóosztály szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve. A Gálfi-városvezetés fejlesztési koncepciójának egyik külön témája a kulturális stratégia, amit a sajtóosztály szerint szakemberek bevonásával és a helyzet ismerőivel fognak megalkotni. A város kulturális stratégiájának körvonalazása elkezdődött, előterjesztése, megvitatása és elfogadása az elkövetkező időszakban fog megtörténni, még nem tudni, mikor. Érdeklődtünk arról is, miként támogatnák a kulturális intézmények fejlődését, a hivatal válaszából azonban csak annyi derült ki, hogy az új koncepcióval közép- és hosszú távon határoznák meg a működtetési kereteket és az erőforrás-igényeket.
Mint kiderült, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal új szervezeti felépítésén és tisztségnévjegyzékének kialakításán dolgozik. Egyebek közt a városháza alárendeltségben működő kulturális intézményekre is kitérnének, ám csak a város kulturális stratégiájának elkészülése után. „Alapos elemzést követően és az érintettek bevonásával” – jegyezték meg. Ugyanakkor szerintük szükséges egy, a kulturális intézmények tevékenységét összehangoló tisztség létrehozása is.
Veres Réka Székelyhon.ro

Délutáni oktatás Árkoson
A megye több más települése után Árkoson is beindult a délutáni oktatás, amelyet a Diakónia Keresztyén Alapítvány működtet a Svájci Protestáns Egyházszövetség segélyszervezetével (HEKS), valamint a megyei és helyi tanáccsal partnerségben. A programról Makkai Péter lelkipásztort, a sepsiszentgyörgyi Diakónia igazgatóját, Hunyadi Olga igazgatónőt és Oláh-Badi Éva délutáni oktatót kérdeztük.  „A délutáni oktatás Árkoson része egy nagyobb projektnek, amely már három éve elindult a megyében. Első évben három településen kísérleteztünk, tavaly már tíz csoportunk volt, jelenleg pedig hússzal dolgozunk” – nyilatkozta lapunknak Makkai Péter lelkipásztor, aki szerint az árkosiak régi vágya vált valóra: sok szülő azért íratta szentgyörgyi iskolába gyermekét, vagy azért kellett gondozót fogadnia mellé, mert nem volt, akire hagynia délután, amíg végzett a munkával. A lelkész szerint ez a gondolat szülte korábban az árkosi bölcsőde beindítását is: miért utazzanak fölöslegesen, ha helyben is meg lehet oldani a gyerekek felügyeletét.
Makkai Péter arról is beszámolt, hogy sok utánajárással, szervezéssel, adminisztratív munkával jár a délutáni csoportok megszervezése és működtetése, annál is inkább, hogy a Diakónia meleg ebédet is biztosít, ezért meg kellett oldani az ételszállítást az ebédlőhelyiség, a mosogatás és egyéb gondok mellett. Mint mondta, a végső cél az lenne, hogy a román kormány belássa: ez valóban fontos a gyerekeknek, és elkezdje maga megvalósítani a projektet, hiszen a tipikus hazai példa szerint van délutáni oktatási törvény, de pénz hiányában nem működik. Ami Erdély más megyéi – Hargita, Maros, Fehér, Kolozs, Szilágy – mellett Kovászna megyében is megvalósult, az jelenleg elképzelhetetlen volna a svájci HEKS támogatása nélkül, amely a Diakónia, a Caritas és más partnerszervezetekkel közösen működteti ezt az oktatási hálózatot.
Hunyadi Olga, az iskola igazgatónője szerint a város közelsége nagyon sok diákot elszív Árkosról, de ők igyekeznek mindent megtenni azért, hogy megtartsák a tanulókat, próbálnak minden szinten lehetőséget kínálni az árkosi szülőknek, hogy helyben megoldhassák gyerekeik taníttatását és délutáni felügyeletét, azontúl pedig az is fontos szempont, hogy támogassák azt a néhány hátrányos helyzetű családot, akiknek sokat jelent a délutáni oktatással együtt járó meleg ebéd. Mint mondta, a szülők nagy része örült a lehetőségnek, gyorsan beteltek a rendelkezésre álló helyek. Oláh-Badi Éva tanárnő lapunknak elmondta, Kovács Zsolttal közösen tanítják a két délutáni csoportot, amelyekbe összesen huszonnégy gyerek jár, nulladiktól negyedikig vegyesen, és az úgymond rászorulók mellett olyan szülők is beíratták gyerekeiket, akik egyszerűen fontosnak tartják a délutáni foglalkozásokat. A tanárnő arról is tájékoztatott, hogy a délutáni oktatás heti négy napon át, hétfőtől csütörtökig az iskolai órák befejezésétől 16 óráig tart, hogy ebben az időben a Márton-napitól a Mikulás-ünnepségen keresztül sok tematikus tevékenységet is szerveznek, és hogy igyekeznek olyan családias hangulatot teremteni, amilyen sajnos, otthon sem adatik meg minden gyermeknek.
Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vitézi állománygyűlés
Szombaton délután a sepsiszentgyörgyi Sugás étteremben tartotta adventi évzáró állománygyűlését az Erdélyi Vitézi Rend Hagyományőrző Kulturális Egyesület. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr. v. Székely Zsolt főkapitány köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően v. Benedek Farkas Péter főszéktartó a rend évi tevékenységét, valamint a következő év tevékenységeinek tervezetét mutatta be, majd v. Pitlák Károly törzskapitány pénzügyi beszámolója hangzott el. 
A 2017-re kiírandó pályázati lehetőségekről v. Zsigmond Sándor háromszéki kapitány tartott tájékoztatót, amelyet v. Gecse Imre orbaiszéki, v. Székely Ernő csíkszéki kapitányok beszámolója követett. Dr. v. Székely Zsolt főkapitány a 2016-os évben a Vitézi Rendért és a nemzetért végzett áldozatos tevékenységük elismeréséül díszokleveleket adományozott rendtársainak.
Az est díszvendége, dr. v. l. Rimay István Kálmán anyaországi és nyugat-erdélyi törzskapitány köszöntőbeszéde zárta a felszólalók sorát. A 2009-ig v. Balogh István által írt Krónikák könyvét v. Benedek Farkas Péter főszéktartó átadta e sorok írójának, aki a továbbiakban a rend krónikása szerepét is betölti. A barátságos hangulatú vitézi összejövetel ünnepi vacsorával és rövid táncmulatsággal zárult.
V. Nyáguly Vilmos hadnagy-krónikás Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A hazugság hálójában
Kovásznán is bemutatták A hajótöröttet 
Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa Termében, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében mutatták be Gazda József A hajótörött című regényét, amely egy olyan korszakot ábrázol, amelyben a kisebbségben élő magyarokra kettős bilincs szorul: a többségi elnyomásé és a kommunizmus szörnyeszméjéé.
Gazda legújabb regénye októberben jelent meg Magyarországon, az 1956-os szabadságharc 60. évfordulója előtt. Az első háromszéki bemutatója Sepsiszentgyörgyön volt. 
Kovásznán A hazugság hálójában című rendezvény házigazdája, Szabó Etelka köszöntötte az írót és Tulit Ilona nyugdíjas magyartanárt, aki a bemutatandó regény kapcsán beszélgetett a szerzővel. 
– A hajótörött és A hazugság hálójában címek összeillenek, mert Gazda József sokévi töprengéseinek következtetése, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, és ez a tulajdonképpeni háló, a hazugságé, mely lehet általunk szőtt, vagy olyan, amit mások hajítottak ránk. Írói munkásságnak kiemelt témája a magyar nemzet viszontagságos, mégis felemelő sorstörténete – fejtette ki Tulit, hozzátéve, ebbe a szerzői vonulatba illeszkedik Gazda legújabb regénye is, amely 1956-ban, még a magyar szabadságharc előtti hónapokban játszódik a kor Romániájában. 
A regény eseménysora 1956 júliusában, egy erdélyi kisvárosban indul, és október 23-án, a remény fényének felragyogásával zárul. A megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései tömörülnek. Az író Vágó György sorsán keresztül jeleníti meg ezt az elrémítő kort, amelyet Lenin és Sztálin neve fémjelez, s amelynek az iszonyata fölött átnéz a világ. 
Tulit azon kérdésére, hogy tervez-e egy újabb regényt az ‘56-os szabadságharc utáni eseményekről, Gazda elmondta, elég sok könyvön dolgozik jelenleg, és az idő nem engedi újat alkotni. 
A közönség egyik tagja arra volt kíváncsi, hogy a regénybeli korban mennyire kellett képmutató legyen az ember, a társadalom. 
„Sajnos a kor megkövetelte, hogy ilyenek legyünk. Amolyan kettős életet éltek az emberek. Meg kellett gondolni, hogy mit mondunk, és mit cselekszünk” – adta meg a választ a szerző. 
A beszélgetés irányítója szerint Gazda József legújabb regénye igazodik a magyarság sorsának alakulását nyomon követő és bemutató életműhöz. A regény lendületes, magával ragadja az olvasót. Úgy gondolja, Gazda egységes könyvet alkotott, melyen érződik a jól kigondoltság és megmunkáltság. A szerző áldott állapotként emlegette a regény megszületésének periódusát.
Szőke Zsuzsa Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megújul, kulturális-irodalmi központ lesz a Nyirő-villa
Visszakapja régi szépségét, jövőben már a közösséget szolgálja Nyirő József író székelyudvarhelyi háza. Nem klasszikus emlékház lesz, modern kulturális-irodalmi központként fogadja majd a látogatókat. A terveket még idén véglegesítik, a helyreállításhoz jövőben látnak hozzá.
Régóta dédelgetett terv megvalósításán dolgozik a Haáz Rezső Múzeum: felújítja és a közösség szolgálatába állítja a város tulajdonában, de az intézmény ügykezelésében lévő Nyirő-villát. A Haáz Rezső Múzeum másfél éve, 2014 novemberében kapta gondozásába – tanácsi határozat alapján – a korábbi évtizedekben a közüzemek (Urbana Rt.) ügyintézésében lévő, 1976 óta a Kovács házaspár szociális lakásaként szolgáló ingatlant. A múzeum igazgatója, dr. Miklós Zoltán akkor úgy nyilatkozott: a villát az egykori tulajdonosa emlékét is ápoló, kulturális-irodalmi központtá alakítva akarják megnyitni a nagyközönség előtt.
A terv megvalósulásának most jött el az ideje
– Nem egy klasszikus emlékházat hozunk létre: irodalmi múzeum lesz, ahol célirányosan koncentrálunk Nyirő munkásságára, viszont tágabbra nyitva a történetet, az ő irodalmár kortársait is be akarjuk mutatni a közönségnek. Mindezt modern technikai eszközökkel, mert egy hagyományos emlékszobára ma már oly kevesen kíváncsiak. A házban tárgyi emlékek Nyirőtől nem maradtak, jelenleg ezeknek a begyűjtésén is dolgozunk – tájékoztatott Miklós Zoltán múzeumigazgató. A tavasszal kezdődő munkálatok becsült értéke több mint 200 ezer euró. Az igazgató nem pontosította a pénzforrást, csupán annyit mondott: a polgármesteri hivataltól ígéret van arra, hogy az összeget „külső anyagi forrásból biztosítják”, és az is biztos, hogy a kivitelezést 2017-ben „le kell zongorázni.” A polgármesteri hivatal fejlesztési osztálya közölte, hogy a Nyirő-villa felújítására nincs a városkasszában elkülönített pénz, viszont Orbán Balázs önkormányzati képviselő közölte: „az önkormányzattal és a múzeum alapítványával közösen szeretnénk a magyar Országgyűlés segítségével anyaországi forrásokat biztosítani erre a célra.”
A régit az újjal hozzák összhangba
A Nyirő-villa helyreállítási tervének elkészítésével a múzeum a székelyudvarhelyi 4ZET Architects építészirodát kérte fel. A külső és belső térben is minden apró részletre kiterjedő projektet készítő csapatot Várday Zsolt műépítész koordinálja.
Véleménye szerint izgalmas kihívást jelent, hogy a múlt században, 1936–1937-ben felépült lakóházat úgy restaurálják, hogy az visszanyerje, illetve megőrizze eredeti formáját, önazonossága ne csorbuljon, ugyanakkor megfeleljen az új, modern technikai eszközök használatát is megkövetelő rendeltetésének is.
A helyreállítás a korabeli fényképes dokumentumok alapján történik, így a padlástól a fűrészelt deszkalécekig mindent visszaállítanak az eredeti állapotba. Forrásanyagban nincs hiány, hiszen Európa egyetlen napfénytetős műtermében, a Kossuth Lajos utcában lévő Kováts Fényképészet archívumában jelentős számú, Nyirő Józsefet és szombatfalvi otthonát megörökítő fotográfiát őriznek. Az építész elmondta: a felújítás előkészítésében több társtervező vesz részt, mert a tulajdonképpeni restaurálást topográfiai, földtani, építészeti felmérés, valamint szerkezeti szakvélemény előzte meg, amelyek az alaptól a tetőszerkezetig megvizsgálták és feltérképezték az épület állapotát, hogy megfelel-e a tervezett funkciónak, illetve azt, hogy milyen beavatkozásra lesz szükség.
– Nem mindegy, hogy lakóházként vagy közösségi térként szolgál egy ingatlan, mert a közösségi házak esetében a vonatkozó biztonsági előírások sokkal szigorúbbak – hangsúlyozta Várday. Hozzátette: a kutatások jó eredményt hoztak, a nyolcvanéves ház szerkezete stabil, viszont van kisebb javítanivaló rajta. A tetőszerkezetet néhány helyen meg kell erősíteni, a lepusztult külső és belső burkolatok viszont teljes felújításra szorulnak. Az épület falainak vízháztartását megrontó, a 80-as években készült vakolatot el kell távolítani, megfelelővel kell helyettesíteni. A deszkázott mennyezetekre a tatarozás során visszakerül a hagyományos náderősítésű, meszes vakolat. Az évek alatt többször átfestett ajtók, ablakok, a fatornác és oromfal is visszakapja eredeti, dióbarna színét, és diszkrét lesz a külső festés, ahogy az épület szépségét kiemelő kültéri megvilágítás is. A hajdani tornác helyére utólag épített üvegverandát lebontják, az épület északi (hátsó) homlokzata mentén pedig egy mozgássérült feljárót alakítanak ki egy jelenleg befalazott ajtónyílás újra kibontásával, így a kerekes székesek számára is nyitva lesz a központ ajtaja. Az udvaron lévő, jellegtelen melléképületeket lebontják, a terepet rendezik, de a gyümölcsös megmarad. A jelenlegi, fafödémes házban tűzveszélyes gázfűtésű csempekályhákat is kiiktatják – az udvaron eredetileg is meglévő kis műhelyt alakítják át hőközponttá.
– A belső térben szintézist kell létrehozni, ami a régi korhangulatot idézi, de egyúttal a modern technológiai eszközöket is integrálja – fogalmazott a szakember.
A felső szinten, az író egykori dolgozószobájában alakítják ki az emlékszobát, amelyben korabeli, Haáz Rezső tervezte bútorok kapnak helyet. A bútorzat egy részét az udvarhelyi múzeum adja, a többit a székelyzsombori szülői házból vásárolnák meg. Utóbbi még kérdéses, az is lehet, hogy az eredeti berendezésről készített másolatok kapnak helyet a kis helyiségben – soroltaVárday. A felső térben lesz az irodalmi múzeum is, kijárattal a kis, faragott oszlopos teraszra. – Maga a ház szerkesztése különösen érdekes. Az építészeti felmérést követően kiderült, hogy gondos tervezés áll mögötte, nem egy kőműves pallér keze nyomán született. Egy 10 x 10 méteres oldalélű kockába írható bele az egész ház, a belső falak az aranymetszés osztatai mentén futnak, kiosztásuk az ókori görögök által is használt szerkesztési elvet követik, látszik, hogy képzett építész munkája. A felső szint ablakfülkéi bensőséges, kuckós hangulatot kölcsönöznek, ezért is megfelelők a helyiségek az új, gyerekeket is célzó funkciónak – közölte az építész, aki biztosított, hogy külső megjelenésében a ház az eredeti képét fogja mutatni, és a belső térben is csupán egy válaszfalat fognak megbontani. A felújítást megelőző alapos dokumentálódás során Várday Zsolt és csapata a Nyirő-villával kapcsolatos fontos információra is rábukkant, amely választ ad a ház tervezőjének máig találgatott, vitatott kilétére.
– Hosszasan kutattuk a tervezőjét, mivel sokan Kós Károlynak tulajdonítják – tévesen. Nyirő levelezése és Keserű Katalin könyve vezetett el végül a villa tervezőjéhez, Toroczkay Wigand Ede építészhez, íróhoz, aki saját maga számára készítette az ún. Hurubám-tervet. A házat soha nem építette fel, de a tervrajzot több helyen publikálta, sőt egyféle típustervként fel is ajánlotta, és még segédletet is nyújtott azoknak, akik – kisebb módosításokkal – felhasználták azt – mondta Várday. – Ennek a Wigand-féle háznak a Nyirő-villa az egyik változata, a ház másik két „kistestvére” a sepsiszentgyörgyi Horváth-ház, illetve a mosonmagyaróvári Csiszár-ház – újságolta a jövőben már közösségi házként szolgáló patinás villa krónikájának eddig ismeretlen adalékát Várday Zsolt.
A szándék, hogy a Székely Apostolként is emlegetett író egykori otthonát, amelyben mindössze öt évig, 1936–1941 között lakott családjával, emlékházzá alakítsák, nem új keletű. 2002-ben, a ház falán ma is meglévő emléktábla (Bodó Levente szentegyházi szobrászművész alkotása) avatásán az akkori udvarhelyi polgármester, Szász Jenő úgy nyilatkozott, hogy következő évben, 2003-ban, Nyirő halálának 50. évfordulóján emlékházat avat a Nyirő-villában a város – de az esemény elmaradt. Az évtizedekig az Urbana Rt. adminisztrálásában lévő ház közösségi célokra való hasznosításának ötletét viszont nem vetették el. A megvalósítást előmozdította az a 2014-es tanácsi határozat, amely a Haáz Rezső Múzeum ügykezelésébe adta az újratelekkönyveztetett ingatlant. Miklós Zoltán igazgató már akkor jelezte: amennyiben sikerül megfelelő anyagi forrásokat találni, restaurálják és eredeti állapotába visszaállítva kulturális központot alakítanak ki az épületben. Bár a tervet az akkori városvezetés is támogatta, a kivitelezésre nem volt pénz, és bonyolította a helyzetet az is, hogy a házat 1976 óta hivatalosan bérlő Kovács házaspár lakhatását is rendezni kellett. A házaspár egyébként egykor azzal a céllal költözött a szociális lakásként szolgáló házba, hogy azt megvásárolja, de utólag kiderült: erre nincs lehetőség, a villa műemlék épület, nem eladható. 2014-ben már csak Kovácsné élt, akinek a városvezetés által az ügy rendezésére létrehozott bizottság két alternatívát is felkínált, az idős hölgy egyiket sem fogadta el, ma is a villában lakik.
Lázár Emese Hargita Népe (Csíkszereda)

Szentgyörgyi tárlat egy újjáteremtett világról
Jakobovits Miklós festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban csütörtökön 18 órától. 
Az 1936-ban Kolozsváron született és 2012-ben Nagyváradon elhunyt Munkácsy Mihály-díjas festőművész, muzeológus, művészeti író alkotásaiból összeállított kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész, a Partium Keresztény Egyetem előadótanára, Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a kiállítás kurátora nyitja meg. A rendezvényen közreműködik Kónya-Ütő Bence, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze. A tárlat január 15-éig tekinthető meg.
Jakobovits a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett 1954-ben, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kádár Tibor és Miklóssy Gábor tanítványaként szerzett diplomát. A nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának díszlettervezőjeként működött (1961–63), majd középiskolában tanított rajzot. 1965-től a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársa lett. Tevékeny részt vállalt a város művészeti életének irányításában, a Romániai Képzőművészek Szövetsége nagyváradi fiókjának titkára volt. Rendszeresen jelentkezett a megyei, az országos tárlatokon és külföldi csoportkiállításokon; 1981-ben egyéni kiállítása volt Utrechtben. A rendszerváltás előtt azon kevesek közé tartozott, aki a diktátor házaspárt karikaturisztikus formában jelenítette meg a 70-es években Néró papírmaséból című könyvében Ceauşescu portréját felhasználva alkotott – a rendszerváltásig szigorú titokban tartott – gúnyképeket.
A ´80-as évektől kezdődően egyre inkább kezdett eltávolodni a figurativitástól, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a különböző formák által alakította ritmus kifejezőerejére. A következő periódusra már főként a képtárgyak, a papírmunkák és a kerámiák jellemzőek. Fiatalkori és kései munkáira egyaránt jellemző, hogy adott témákhoz vagy motívumokhoz többször is visszatér: újraelemzi, újra eljátszik velük. A kapuk, boltívek, ablakok és falak formái és struktúrái visszautalnak a ´70-es években festett örményországi tájképekre, vagy az 1962-ben a dobrudzsai alkotótáborban látott szegényes házikókra, tájakra.
Munkásságára nagy hatással volt a szürrealizmus, az olasz metafizikus festészet, főleg Carlo Carra és Giorgio Morandi művészete. Anyaghasználatát állandó kísérletezési folyamatként határozhatjuk meg. Számára sok esetben a munkafolyamat volt maga a tanulmány: a különböző matéria hatását kereste különböző körülmények között. Ebben az értelemben az arte povera irányában haladt, folytatva egy olyan művészi törekvést, amely bevonta a művészeti közegbe a hétköznapi anyagokat is. Jakobovits Miklós munkáit szemlélve egy folyamatosan újrateremtett világnak lehetünk tanúi, ahol az újjáteremtés meditatív jelleggel bír. 
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)