Antal Árpád újra dolgozhat, és indul a választáson (Feloldották a tilalmat)
Ilyen még nem volt Sepsiszentgyörgyön: okafogyottá vált egy rendkívüli tanácsülés, nem kellett szavazni az egyetlen napirendi pontról, mert visszavonták. Véletlenül alakult így, de Antal Árpád polgármester tegnap délben a sajtósok sora előtt vonult be a városháza tanácstermébe, hogy újra átvegye hivatalát, miután a korrupcióellenes ügyészség arról értesítette, hogy feloldotta a munkavégzésre vonatkozó tilalmat.
Az ülést azért hívták össze, hogy Sztakics Éva alpolgármester ideiglenes városvezetői megbízását meghosszabbítsák, erre azonban nem került sor, csak néhány köszönő- és üdvözlőbeszéd hangzott el. A valóban rendkívüli ülést követő sajtótájékoztatón Antal Árpád köszönetet mondott munkatársainak, a városlakóknak, és bejelentette, hogy újra megpályázza a polgármesteri tisztséget. Azt is elmondta: továbbra is bírósági felügyelet alatt áll, az élet tehát nem lesz könnyebb a következő időszakban, hanem másképp lesz nehéz.
Mindenki mosolygott, amikor az RMDSZ-frakcióvezető, Miklós Zoltán bejelentette, hogy a napirenden szereplő határozattervezetet visszavonják, a sepsiszentgyörgyiek imái meghallgatásra találtak, újra van választott polgármester.
Sokkal jobb volt most bejönni, mint hatvan nappal ezelőtt elmenni – válaszolt Antal Árpád, aki elsősorban a munkatársainak mondott köszönetet, mert „ebben a két hónapban úgy élt tovább a város, hogy nem volt érezhető, nem vagyok az épületben”. Külön megköszönte Sztakics Éva alpolgármesternek a hozzáállását – „jó volt olvasni, hogy haladnak a dolgok” –, és a sepsiszentgyörgyieknek, hogy ebben a városban az élet tovább tud menni. Bebizonyosodott, hogy senki sem pótolhatatlan, és hogy az elmúlt években meghozott áldozatok nem voltak hiábavalóak – jelentette ki, és hozzátette: nagyon büszke „a csapatra, a munkatársakra, Sepsiszentgyörgyre és a sepsiszentgyörgyiekre”. Az épp hiányzó román tanácstagoknak is megköszönte, hogy kiálltak mellette, és elmondta, hogy a város sok román polgára is kifejezte támogatását, ami azt jelzi, hogy megerősödött a kapcsolat a magyar és a román közösség között, és „már ez is megérte”. Végül így összegzett: erősebbek lettünk, bölcsebbek, fel a fejjel, megyünk előre; még jobban kell dolgoznunk, mert nagy a várakozás.
A tanácstagok részéről – a taps elültével – elsőként Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes kért szót, és általános derűt keltett. Annyi Szent György-napot megértünk már, és ez valódi örömünnep, mert látunk ebben az országban is világosságot, ha nem is mindenki. Keletről jön a fény, és Bukarestben is világosodnak – vélekedett, majd így folytatta: minden embert a munkája minősít, és nem mindenki helyettesíthető, mert a talentumokat nem egyformán mérik. Látszik a városon Antal Árpád munkája, bár amikor indult, nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle. Végül felajánlotta segítségét: „öreg vagyok, de megfogom a kardot is, ha kell” – ígérte. „Nagyon nehéz volt Antal Árpád nélkül dolgozni, hiszen ő mutatta mindig az utat. Próbáltunk úgy eljárni, ahogy gondoltuk, hogy ő tenné, de voltak nehéz pillanatok, kétszer is, amikor emberek omlottak össze. Lelki trauma volt mindenkinek az eltiltása, és határtalan az örömünk, hogy visszajöhetett, miután hatvan napig nem is beszélhettünk vele” – mondta a megbízott városvezetőből újra alpolgármesterré vált Sztakics Éva, aki azon reményét is kifejezte, hogy nem okozott csalódást. A visszatért elöljárót Czegő Zoltán is üdvözölte, és ezzel az ülés le is zárult, de a tanácstagok csak az asztaltól távoztak, a terem hátsó részében ülve végighallgatták a sajtótájékoztatót is. Bevezetőül Antal Árpád újra megköszönte mindenki munkáját és támogatását, és ezúttal Tamás Sándor megyeitanács-elnököt is kiemelte. Elmondta: akkor derül ki, hogy milyen egy ember, amikor hatalmat kap, vagy ha baj van. Voltak, akik a munkát vállalták a bajban is, és jó érzés, hogy Sepsiszentgyörgyön van, aki folytassa, ha úgy alakul. A B terv az volt, hogy Miklós Zoltán induljon a polgármesteri székért, és Tóth-Birtan Csaba erősítse őt – közölte. De most már eldőlt, hogy a harmadik mandátumra is vállalkozik, ha ezt nem tiltják meg, a következő napokban tehát benyújtja pályázatát; a tanácsosi lista is elkészül határidőre. Megható volt, hogy tízezernél többen írták alá a jelöléséhez szükséges íveket, köztük sok román is: ezt a típusú egységet nem érezte eddig, de bízik abban, hogy mindannyian nyerünk, ha átvészeljük a következő időszakot. Legsürgősebb tennivalójának a munkába való visszarázódást, a munkatársakkal való beszélgetést nevezte meg. Kicsit gyorsan történtek a dolgok, tegnap délben kapta meg az értesítést, hogy visszatérhet a munkahelyére, és azonnal jött is... Újságírói kérdésre válaszolva Antal Árpád elmondta: csak a munkavégzésre és a munkatársakkal való kapcsolattartásra vonatkozó tiltás feloldását kérte az ügyészségtől, és nagyon örvend, hogy az ügyész döntése alapján került erre sor, nem pedig bírósági fellebbezés során. Továbbra is bírósági felügyelet alatt áll, de az nem zavarja, hogy hetente egyszer-kétszer be kell mennie a rendőrségre aláírni, vagy hogy nem távozhat az országból; amúgy a számára kiszabott intézkedéseket és korlátozásokat az elmúlt hatvan nap alatt betartotta. Az volt a legnehezebb, hogy nem mehetett be dolgozni, de a polgármesteri munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni – jelentette ki. Az ellene folyó eljárásról nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy ha az igazságot keresik, akkor nyugodt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Országos első a Campanella gyermekkórus
Kettős sikert arattak a sepsiszentgyörgyi diákok az általános iskolások Szatmárnémetiben tartott hétvégi országos kórusolimpiáján: a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella kórusa első díjat nyert a művészeti iskolák kategóriájában, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szőts Dániel karnagy vezényelte kara harmadik helyezést ért el.
Az idei első helyezés korona a kórus tevékenységén, mert maga mögött hagyta a diákkórusok versenyének legjobbjait, olyan énekkarokkal versenyzett, amelyeket a szakma többszakaszos vetélkedő után juttatott az országos döntőbe. A versenyszabályzat szerint az előadott művek különböző stílusokat képviseltek, volt köztük román népdalfeldolgozás, dszesszmise, Kodály-kórusmű, modern gospel. Lapunk érdeklődésére Lőfi Gellért elmondta, a versenyműsor értékelésénél a zsűri kiemelte: a komplex szonoritás, a kiforrott előadásmód nemcsak a gyermekek tehetségén, felkészültségén, a karnagy munkáján múlik, hanem benne van az a zenei levegő, kóruskultúra is, ami Sepsiszentgyörgy sajátossága.
A Plugor Sándor Művészeti Líceum számára igazi zenei hétvége volt, míg a gimnazisták versenyeztek, a III–IV. osztályosok DoReMi kórusa és az énektagozatos középiskolások Canticum kara a 22. Bárdos Lajos Éneklő Ifjúság Fesztiválon lépett fel, mindkettő Sebestyén-Lázár Enikő vezényletével.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aranyat érő órák (Szent György Napok)
Telt ház előtt mutatták be Az aranyszőrű bárány című meséből készült táncjátékot tegnap a Tamási Áron Színházban, s bizony megérdemelte a tapsot az Udvarhelyi Néptáncműhely társulata. A történetet már a mai nagymamák is apró gyermek koruktól ismerhetik, mégis megunhatatlan, pedig a rendező – a nemrég hirtelen elhunyt Nagy Kopeczky Kálmán – nem próbált mai elemekkel frissíteni rajta, ellenkezőleg: egy kis falu képe, temploma, viselete jelenik meg a színpadon, a király és a királylány is csak egy módosabb gazda, gazdaleány benyomását kelti.
Mégsem az a legnagyobb varázslat, ahogy a szerencsét próbáló szegény legény hozzájut a kincset érő bárányhoz és később a királysághoz, hanem az, hogy egy túlhaladottnak tartott és eltűnőben levő falusi életformát mesevilágként lehet viszontlátni a színpadon, és ehhez nem cicomázás, hanem egyszerű díszlet, letisztult szemlélet kellett. A vidáman pörgő népi muzsika, a mókás jelenetek sodorták magukkal a nézőket, volt izgalom és kacagás is, egészében pedig pontosan azt a derűs és tartalmas családi élményt nyújtotta a Sepsiszentgyörgyön először látható produkció, amelyet a városnapi gyermekprogramokat szervező Cimborák Bábszínház ígért a közönségnek.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bartis Attila: túlméretezett a nyugati ember egója
Az erdélyi származású, Magyarországon élő Bartis Attila íróval beszélgetett Szegő János irodalmi kritikus hétfő este a Szent György Napok programsorozatának keretében. Az alkotó a városnapokon bemutatandó előadásáról is beszélt.
A Szent György Napokon vendégszerepelt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadása, a Rendezés, melynek írója és rendezője Bartis Attila. „Fogalmam sem volt, hogy én is rendezem az előadást, ugyanakkor ennek ötlete Sepsiszentgyörgyhöz kötődik – mondta a az alkotó a bemutatót megelőző író-olvasó találkozón. Mint fogalmazott, a Nyugalom című kötetéből színpadra vitt produkció megyeszékhelyi bemutatóját követően tette azon kijelentését, miszerint kipróbálná, milyen színházi előadást rendezni. „Nem bánom, hogy kimondtam, de nem számoltam a mondat súlyával” – tette hozzá az író, akit a marosvásárhelyi társulat igazgatója keresett fel az ajánlattal néhány héttel később.
„Közös játéknak indult, de nem lehet hivatkozási alap, hogy nem vagy hivatásos rendező, ha elvállaltad a munkát, kötelességed azt a tőled telhető legjobb tudásod alapján megtenni” – magyarázta Bartis Attila. Az alkotó úgy vélekedik, amíg egyedül ül az íróasztalnál, csak a saját bőrét viszi vásárra, ám a színház más, ott mindenkiért felelős, a marosvásárhelyi társulat tagjai ugyanakkor nagyon sokat segítettek a próbafolyamat során. A legnagyobb tétje annak volt, hogy meg tud-e szólalni hiteles hangon az, amit elképzel az ember – fogalmazott Bartis Attila.
Mint ismeretes, Bartis a legfrissebb regényével, A vége cíművel 2002 nyarán kezdett el foglalkozni, ennek nagy részét pedig Jáva szigetén írta, Indonéziában. Mint az alkotó elmondta, kétszer tartózkodott Kínában, mindkét alkalommal irodalmi jellegű meghívásra, akkor fogalmazódott meg benne az igény, hogy más kontinensen éljen. El akartam menni Európából, hogy kívülről jobban rálássak a nyugati ember hétköznapjaira, nem menekültem, hanem kíváncsi voltam egy más nézőpontra – magyarázta.
Kifejtette, Ázsiában való tartózkodása során a nyugati ember túlméretezett egója igazán szembetűnő volt, ami nem feltétlenül „csúnya és rossz, hanem megvan az áldásos része is”. Elmondta, kint érezni lehet, hogy nem változott a kultúra, a változás nehezen következik ott be, mivel az egó szerepe sokkal kisebb, mint az európai kultúrában. Nem ideális hely egyik kontinens sem, de fontos megtapasztalni a különbségeket – hívta fel a figyelmet az író. Arra a kérdésre, hogy tervez-e még kiutazni, kifejtette: „honvágyam van egy olyan világ után, ahol kívülálló lehetek és az is maradhatok”. Az író lehetőséget kapott ismét huzamosabb időre Ázsiába utazni, legkésőbb június végén utazna vissza, ám hozzáteszi: ez nem azt jelenti, hogy odavágyódik, csak a lehető legtöbb idejét ott töltené.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Könyv a rendszer ellen lázadó diákokról
Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényét mutatják be a Szent György Napok kulturális hetének keretében, pénteken 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban.
Csinta Samu újságíró a nagy sikerű Erdély újranemesítői című, erdélyi arisztokrata- sorsokat felelevenítő kötete után egy évvel rukkol elő újabb alkotással. A szerző megfogalmazása szerint a Plakátballada egy negyvenéves sepsiszentgyörgyi történetet elevenít fel. 1975 novemberében néhány mikós diák „Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő!” szövegű plakátokat ragasztott ki a város forgalmas pontjain, hogy felrázzák a közvéleményt. A plakátokat néhány óra alatt leszedték a belbiztonságiak, ám a „mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból”, vallja a szerző.
Csinta Samu megkeresésünkre elmondta, a diákok tette csak azért nem járt súlyos börtönévekkel, mert éppen akkor kemény presztízsharc dúlt a frissen kinevezett megyei első titkár Nagy Ferdinánd, és Ioan Hanches szekusparancsnok között, végül a történetet a megyében tartották, diákcsínyként határozták meg. Bár ezzel a fiatalok „megúszták”, további sorsukat végigkísérte a megtorlás, meghatározatlan időre kizárták őket az ország valamennyi középiskolájából, viselték a „bélyeget”, többük élete sorstragédiába torkollt. A kötetben három főszereplő emlékeiből áll össze a történet, a beszélgetések során kirajzolódnak a szervezkedés mozzanatai, a családi hátterek.
„Ahogy beljebb haladtam a történetbe, egyre inkább szükségét éreztem, hogy felvázoljam az akkori Sepsiszentgyörgyöt, összerakjam a díszletet, hogy érthetővé váljanak a késztetések, melyek végül cselekvésbe torkolltak” – mondta Csinta Samu, aki abban bízik, sikerült ezt a nagyon szerteágazó, sok ecsetvonásból álló képet megrajzolnia, hiszen, mint mondta, nem talált két embert, akik egyformán emlékeztek a hetvenes évek Sepsiszentgyörgyére. „Úgy érzem, kerek lett a történet, nemcsak a sepsiszentgyörgyiek számára dekódolható, és értelmezhető, hanem a korrajz révén mindenki számára érthető és élvezhető.”
A könyvvel első ízben Sepsiszentgyörgyön találkozhatnak az olvasók, a bemutatón a főszereplők, megszólalók többsége is jelen lesz.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Mini diákkórus-fesztivál
Az általános iskolások számára tartott múlt hétvégi diákolimpia visszhangos sikere még el sem ült, s máris közönség elé lépett Sepsiszentgyörgy néhány diákegyüttese. Igaz, a Szent György Napi diákkórus-fesztiválon, amely sorrendben a hatodik kiadásához érkezett, elsősorban a középiskolás karok vettek részt, a tavaly még közel kétórás koncert is rövidebbre sikeredett a Krisztus Király-templomban.
Az iskola másként rendhagyó oktatási héten ugyanis a kórusokban szereplő diákok is különböző tanulmányi kirándulásokon vesznek részt, táboroznak. A fesztiválon végül a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Református Kollégium énekkara, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Eufónia ifjúsági vegyes kara és az első díjas Campanella méretkezett meg, karvezetők: Dombora Anna, Szilágyi Andrea, Sipos Zoltán és Lőfi Gellért, aki egyben a fesztivál kezdeményezője, szervezője is. A rendezvény célja továbbra is az ifjúság kóruskultúrájának fejlesztése, művelése, az erdélyi zenei élet népszerűsítése, továbbá fontos tudatosítani az együtt éneklés közösségformáló erejét – hangsúlyozta Lőfi Gellért. (ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tényregény a hetvenes évekről (Beszélgetés Csinta Samuval, A Plakátballada szerzőjével) (Szent György Napok)
Sepsiszentgyörgy a hetvenes évek közepén – villan fel Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című, a Szent György Napok rendezvénysorozatán április 22-én, pénteken bemutatandó, emberi sorstragédiákat is felvonultató tényregényében.
– Honnan az ötlet, hogy egy elfelejtett, sőt, elhallgatott, sok sepsiszentgyörgyit érintő történetet megírjál? Csinta Samu: – Mint ahogy a legtöbb jó ötlet, ez is egy megterített asztal mellett pattant ki. A 2015-ös Tusványoson Kovásznai Ádám egykori mikós diákkal sörözgetve merült fel és izmosodott meg gyorsan a gondolat: körül kellene járni az 1975-ös mikós plakátragasztás történetét, hiszen egyre kevesebben vannak, akik még képesek felidézni az ötvenhatos koszorúzást követő, legnagyobb létszámú „rendszerellenes” megnyilvánulást.
Annál is inkább, mivel az agyonhallgatott hónapok, majd a következményekkel teli évek több emberi sorsot is hatalmas kanyarokra kényszerítettek, illetve végzetesen kisiklattak. Az anyaggyűjtés nagyjából 2015 végéig tartott, a kéziratot pedig hatalmas vajúdások után március végén adtam ki a kezemből. – A történelem egy szeletét általában dokumentumokkal, levéltári anyaggal alátámasztva szokták megírni. Te egy egészen más utat választottál. Miért?
– Elsősorban azért, mert nem vagyok történész, sem levéltárbúvár. Természetesen nem spóroltam meg, hogy átlapozzam a Megyei Tükör 1975–76-os lapszámait. De azt is azután, hogy kikristályosodott bennem: ha nem próbálom meg felvázolni a kor városát, iskoláját, hangulatát, nehezen lesz értelmezhető az amúgy is érthetetlen, már-már vakmerőséggel határos bátorság, amellyel a mikós fiatalok megpróbáltak segítségért kiáltani Erdélyért. A legtöbb muníciót nyilván a legfontosabb „akcióhősökkel”, Jakab Lehellel, Hervai Katalinnal és Serestély Évával folytatott többórányi beszélgetés szolgáltatta, de roppant érdekes emlékidézésekkel találkoztam azok részéről is, akik Sepsiszentgyörgy hetvenes éveinek és hangulatának felidézésében segítettek. Mondhatni, nem találkoztam két egyformán emlékező emberrel, holott történelmi léptékkel mérve csak a tegnapról esett szó. A beszélgetések során kénytelen voltam bizonyos elemeket demitizálni, mások meg felértékelődtek. Így kerekedett ki végül a történet, amely azzal a furcsa kettősséggel is szolgált, hogy a fiatalok úgy szenvedték meg kalandvágyuk következményeit, hogy közben igazából megúszták a végletesen súlyos büntetéseket.
– Mitől tényregény a Plakátballada, és miért érdemes mondjuk egy nem sepsiszentgyörgyinek kézbe venni a könyvet?
– A műfaji címke első felét az magyarázza, hogy a történet vezérfonalát képező cselekmény valós, megtörtént tényeken alapszik. Olyannyira, hogy a nevek is valósak, egyetlen élő szereplő identitását sem változtattam meg. A hatalmas arculati és identitásbeli változások előtt álló Sepsiszentgyörgy néhány fontos hangulati elemének megjelenítéséhez azonban fiktív szereplőket is segítségül hívtam, általuk regényes mozzanatok is helyet kaptak a történetben. Reményeim szerint az olvasó olyan lektűrt vehet a kezébe, amelyben szinte személyes érintettként barangolhat, idézhet fel helyzeteket és emlékeket. És annak ellenére, hogy a történetre a régi szentgyörgyiek közül is meglepően kevesen emlékeznek, a mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő „felelőtlen” diákok nemzetféltésből, áldozatvállalásból adott leckéje mindenki számára elgondolkodtató.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortárs irodalom diákoknak
2013-ban indította útjára a pozsonyi Pagony Kiadó a Tilos az Á könyvek sorozatát, azzal a céllal, hogy minőségi kortárs irodalmat kínáljon olvasásra középiskolás korú („young adult”-nak nevezett) fiataloknak. Az idei Szent György Napok kulturális hetében sepsiszentgyörgyi líceumokban mutatkozott be a Tilos az Á.
Kedden a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban Kemény Zsófi költővel, íróval találkozhattak a diákok; a művészeti líceumban Laboda Kornél író, dramaturg, rendező volt a vendég, tegnap Nényei Pál látogatott a Székely Mikó Kollégumban. A Magyarországról érkezett írókkal Péczely Dóra szerkesztő, kritikus, a Tilos az Á könyvek főszerkesztője beszélgetett. A keddi találkozókon a kortárs ifjúsági irodalom középiskolákban való népszerűsítésén túl sokat vitatott kérdések kerültek terítékre a diákokkal és tanáraikkal való beszélgetések során: milyen szerepük lehet ezeknek a műveknek a fiatalok életében; az egyre népszerűbb irodalom milyen viszonyban áll az iskolákban kötelező olvasmányként tanított klasszikus ifjúsági regényekkel; zavaró-e, szükséges-e, hozzáad vagy elvesz egy irodalmi alkotás értékéből a trágár nyelvezet; milyen kapcsolatban áll az irodalommal és miként tud akár hétköznapi kommunikációs eszközként is működni a slam poetry; fontos-e, hogy mit milyen korban olvas az ember; a tabutémák érintése, a szabályos, klasszikus irodalmi sémák felrúgása hogyan hat a fiatal olvasókra; mi módon lehet lépést tartani a gyors iramban bővülő kortárs ifjúsági irodalommal. A művészeti líceumban színházról is beszélgettek: a független és kőszínházi produkciók közötti alapvető különbségekről, a varieté műfajáról, a sepsiszentgyörgyi középiskolai drámaoktatás és a budapesti színművészeti egyetemen zajló drámaoktatás közötti alapvető különbségekről.
A résztvevő diákok a szerzőkkel és azok bemutatott regényeivel is megismerkedhettek a beszélgetések során, ezenkívül betekintést nyerhettek a kiadó tevékenységébe is. Megtudhatták, hogy a sorozat neve – melyben a szerkesztők egykor nagyon nehezen tudtak megállapodni – a Micimackóból származik, a Tilos az Á könyvek jó részét a kiadó felkérésére írták, s az ifjúsági regény legfontosabb ismérve, hogy szereplői kamaszok. A közönségtalálkozókon elhangzottak nyomán néhányan minden bizonnyal kedvet kaptunk kortárs ifjúsági regények olvasásához.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar irodalom ünnepe volt Aradon
Vasárnaptól szerdáig Aradon zajlott a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny idei országos döntője. A 144 általános és középiskolás diák valamennyi erdélyi, partiumi és bánsági megyét, de még a Kárpátokon túli régiókat is képviselte.
A négynapos rendezvény magán a versenyen kívül számos érdekes programot tartogatott a gyerekeknek és tanáraiknak: többek között világosi kiránduláson, lippai, solymosi és pécskai látogatáson ismerkedhettek meg Arad megye épített és természeti örökségével, felkeresték a máriaradnai kegytemplomot, a '48-as Ereklyemúzeumot, színházi előadáson és táncházban is szórakozhatott a népes mezőny.
„Az irodalom és magyar nyelv olimpiája, ünnepe ez” – mondta Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár a döntőről, amelyet a Mikes-vetélkedő 1971 óta íródó történetében negyedik alkalommal rendeztek meg Aradon (a legtöbbet, hetet Kolozsváron szerveztek meg, Sepsiszentgyörgy pedig a második leggyakoribb házgazda öt vendéglátással). „De helyszíntől függetlenül mindig a legjobbak mérik össze tudásukat – folytatta az államtitkár. – A verseny népszerűségét jelzi, hogy a selejtezőkön 815 általános és 117 középiskola indul.”
A dolgozatok megírását hétfőn tartották az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, az eredményeket pedig kedd este tették közzé. A jegyek kifüggesztése után évfolyamonként a diákok a javító tanárokkal együtt kiértékelték a dolgozatokat.
Berszán István versenybizottsági elnök, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője a Maszolnak elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a tételeket, hogy amennyire nehéz volt a kidolgozása, legalább olyan mértékben játékos is legyen. "Örvendtem annak, hogy minden osztályban voltak, akik megtalálták ezt a »játékteret«, és látszott a dolgozatukon, hogy élvezték azt, amit csináltak. Ez a legnagyobb haszon!” – jelentette ki.
Az ünnepélyes díjkiosztót szerdán tartották Aradon a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetőségének, illetve helyi közéleti személyiségek jelenlétében, a díszvendég Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt.
Jövőre Beszterce ad otthont a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny döntőjének.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

Ne győzzön le a Szekuritáté!
Stefano Bottoni, a Szekuritáté (még mindig) rejtett arcait kutató történész interjút adott a sepsiszentgyörgyi Háromszéknek. Az interjú néhány mondata futótűzként terjedt az interneten. „Kollégáim kutatásai egyértelműen alátámasztják: míg a kommunista érában az állambiztonságnak soha nem volt igazi megoldása Székelyföld csendes ellenállásának megtörésére, most jobban állnak, mint korábban bármikor.” E megállapításától már egyenes út vezet a magyar fülnek jól hangzó téziséhez, mely szerint a székelyföldi városok polgármestereit azért távolították el hathatós DNA-segítséggel hivatalaikból, hogy megtörjék a székelyföldi társadalom önvédelmi reflexeit. Az RMDSZ eddigi szerepvállalásáról szólva a történész úgy fogalmaz: „politikai érdekérvényesítő szerepe mára olyannyira erodálódott, hogy a román félnek gyakorlatilag nem is kell számolnia vele”.
E néhány mondatban benne van mindaz, amit manapság sok magyar ember meggyőződéssel vall: a minket körülvevő szegénység, a romániai magyar politikai elit inkompetenciája, a rendszerváltás óta eltelt 26 év negatív gazdasági hozadéka vagy a derékba tört autonómiatörekvések mind-mind egy közös nevezőre, a múlt rendszerből átöröklött Szekuritáté utódszervezeteire vezethetők vissza. Ők mozgatják háttérből a szálakat, ők nem engedik, hogy egy háromszéki vagy udvarhelyszéki faluban végre közművesítés legyen, és esős időben ne nyakig érő sárban járjanak az emberek. Szintén ez a láthatatlan hatalmi elit a hibás azért, hogy a több tucat letartóztatott romániai polgármester közül nemcsak a bukaresti, jászvásári, krajovai, Piatra-Neamþ-i vagy a volt kolozsvári városvezető került vagy kerülhet rács mögé, hanem néhány székelyföldi város vezetője is.
A magyar politikusi berkekben közkedvelt megállapításnak valójában ugyanaz a hibája, mint a populista szólamoknak: a bonyolult és szerteágazó kérdésekre a fülnek jól hangzó, egyszerű és felszínes magyarázatokat kapunk. Mennyivel jobban hangzik a korrupció ellen jól-rosszul, de mégiscsak hatékonyan harcoló igazságszolgáltatás visszaéléseire kenni Székelyföld rendszerváltás utáni gazdasági kiúttalanságát, az országos átlagbér mintegy felét kitevő székelyföldi keresetek mizériáját vagy a magyar kézben levő települések kiskirályainak vizsgálati fogságát. Milyen könnyű ezzel megindokolni a bálványként kezelt csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester vagy a Hargita és Kovászna megyei önkormányzati vezetők gazdasági sikertelenségeit. Ilyen felütés után milyen jó elismeréssel és derűvel fogadni Sepsiszentgyörgy polgármesterének folyamatosan ismétlődő kulturális ingyencirkuszait, amelyre a minimálbéren tengődők városának szinte a teljes költségvetése rámegy. (Nem véletlen, hogy a bűnügyi eljárás alatt álló polgármester bejelentésére, miszerint idén júniusban újra indul a választásokon, internetes oldalakon többen úgy reagáltak, hogy akkor elköltöznek a városból, mert már unják az állandósított nyomort és kilátástalanságot).
Sokkal összetettebb és bonyolultabb tehát a székelyföldi, illetve a teljes erdélyi magyar valóság annál, hogy egy egyszerű ellenségkép bemutatásával megtalálhatnánk a bajok valós gyökereit. Politikai, gazdasági, társadalmi síkon lenne szükség mélyebb elemzésekre ahhoz, hogy kiderüljön, hol bicsaklott meg a rendszerváltás utáni erdélyi magyar önszerveződés, mi vezetett el a mai kiúttalansághoz, amikor például távolabb vagyunk az autonómiák rendszerétől, mint 26 évvel ezelőtt, 1990-ben.
Sokrétű problémáink megoldásához sokrétű válaszokra van szükség. Egy választási év talán könnyebben hozzásegíthetne közös dolgaink kibeszéléséhez és a közös kiútkereséshez.
Szekuritáté ide vagy oda, társadalmi és politikai elitünk fedhetetlen és jó szakemberek felkutatásával, közösségi jövőképpel tehetne sokkal többet az erdélyi magyarság ügyéért, mint ellenségképek kreálásával. Különben oda juthatunk, mint Románia volt elnöke, Emil Constantinescu, aki politikai karrierjétől azzal búcsúzott, hogy legyőzte őt a Szekuritáté. Azóta sem hallott róla senki.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kós Károly és Sepsiszentgyörgy (Anthony Gall könyvbemutatója)
Nagy érdeklődés mellett mutatták be szerda délután a Székely Nemzeti Múzeumban Anthony Gall építész Kós Károly és Sepsiszentgyörgy című, igen szép kivitelezésű kötetét. Vargha Mihály múzeumigazgató megjegyezte: bármihez nyúlt Kós Károly, arany lett belőle, de az is elhangzott, hogy Budapest után Sepsiszentgyörgyön épült a legtöbb Kós-épület, az alkotó szemléletmódját ismertté kell tenni az egész világon. Olyan szellemi örökség birtokosai vagyunk, amelyet ápolnunk kell – hangsúlyozta köszöntőjében Vargha Mihály múzeumigazgató. A kötet írója, mindenese, ötletgazdája újabb levéltári kutatások, előkerült Kós-dokumentumok, kisebb rajzok, illetve restaurált tervrajzok alapján bővíthette az eddigi ismeretanyagot, de falvakról, különösen Erdővidékről is értékes dokumentumok kerültek elő, a könyvvel százéves lemaradást tudunk pótolni, fűzte hozzá.
Az ausztrál származású, elismert Kós-szakértő Anthony Gall elmondta, nagyon sokan dolgoztak a köteten – Benczédi Sándor, Csáki Árpád, Boér Hunor és Szőcsné Gazda Enikő nevét emelte ki –, és mivel Kós Károly saját hagyatéka 1944-ben elpusztult, a mostani kötet kísérlet arra, hogy összegyűjtsék a város, a környék múltját, mert „a darabokból a továbblépéshez is kapunk egy kicsi erőt”. A könyv nemcsak dokumentum, hanem Kós szemszögéből mutatja be, miként kell ebből a múltból építkezni, és abból a szempontból is értékes, hogy jelzi, mi történt az elmúlt száz évben (Kós Károly 1911-ben került először Sepsiszentgyörgyre). Kós Károly építészetét meghatározza az a szemlélet, amely az általa tervezett Székely Nemzeti Múzeumra is érvényes: az nemcsak egy épületet, hanem a közösség, egy régió kultúrpalotáját jelenti. Mint Gall mondta, Kós Károly Sepsiszentgyörgyön élő fogalom, néhány levélrészlet utal a közte és a város közötti fél évszázados kapcsolatra, Sepsiszentgyörgy ugyanis Kós Károly egyik legfontosabb helye. Alapfy László grafikai szerkesztő a véletlenszerűen még mindig felbukkanó Kós-rajzok kapcsán további tisztázandó kérdéseket említett, Vargha Mihály pedig megjegyezte: a témában újabb kutatások szükségesek, illetve bejelentette, a könyvet kiadják angolul is, sőt, szeretnék lefordítani román nyelvre is. Benczédi Sándor a kötet egyik tanulmányának írójaként úgy vélekedett, Kós Károly minden itteni alkotása a Sepsiszentgyörgy iránt érzett szeretetének pici lelki tükrözése.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnapos tábor az együttlétért
Összesen 60 sepsiszentgyörgyi, cófalvi, bibarcfalvi és kökösi gyermek, valamint 12 önkéntes oktató részvételével április 16–17-én zajlott a Berde Mózsa Kör második tábora a bikfalvi Téglás Panzióban. A kétnapos összejövetel keretében a hangsúly a csoportmunkán és a gyermekek személyiségének fejlesztésén, valamint egymás jobb megismerésén volt.
Az első napon játékos formában ismerkedtek egymással a gyermekek, majd mesefeldolgozás következett: a Likaskő legendáját saját elképzelésük szerint kellett befejezni, lerajzolni és rövid színdarab formájában előadni. Délután bútorfestést, íjászkodást, kürtőskalács-sütést tanultak, és akik úgy gondolták, saját tábori kulcstartójukat és kendőjüket is elkészíthették. Este a református templomot látogatták meg, ahol Sántha Imre tiszteletes úr a lelki hajlék igazán érdekes történetéről mesélt.
Második napon a sportoké, a vetélkedésé volt a főszerep: kötélhúzás, számháború, színháború és különböző labdajátékok követték egymást. A kétnapos tábort az tette fontossá, hogy a különböző településekről érkező gyermekek összeismerkedjenek, és megismerjék az együttlét örömét.
Furus Levente elnök,
Turulmadár Ifjúsági Iroda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Látlelet Székelyföldről
Gazdaságfejlesztési munkakonferenciát szervezett csütörtök délután Sepsiszentgyörgyön a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, az Orbán Balázs Intézettel, valamint a Székelyföldi Regionális Tudományi Társasággal partnerségben.
Az eseményen mutatták be először a Székelyföld fejlesztésének és fenntarthatósági tényezőinek vizsgálata című tanulmányt, megelőzve a budapesti ismertetőt, ahol egyébként a megrendelő NSKI székhelye is van. „Átfogó és a turizmusra is kiható kutatás terméke a kötet” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy Székelyföld tekintetében hiánypótló munkáról van szó.
A tanulmány alapjául szolgáló kutatást egyébként kizárólag székelyföldi szakemberek végezték, az elkövetkezőkben pedig fontos lenne az önkormányzatok képviselőit, gazdasági szereplőket is bevonni a stratégia megvalósításába – mondta még el Tamás Sándor, kiemelve, szükséges meghatározni azt az öt-hat kiemelt fontosságú kérdéskört a stratégia szempontjából, amelyekhez az elkövetkezendőkben megkereshetik az anyagi forrásokat.
Lázár Ede, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánhelyettese kifejtette, az intézmény – a kutatások és oktatási tevékenység mellett – igyekszik itthon tartani a régió fiataljait, hogy a tanulmányok után itthon építsék fel életüket. Ennek megfelelően az elkövetkező időszakban sem zárkóznak el az együttműködéstől.
Az elmúlt huszonöt évben nem készült ilyen szintű látlelet Székelyföldről – mondta Szász Jenő, az NSKI vezetője. Kiemelte, a maga nemében egyedi kezdeményezésnek az a legnagyobb erénye, hogy nulladik kilométerkövét képezheti a közös székelyföldi fejlesztési stratégiának. A megyék egyrészt külön-külön vannak bemutatva a kiadványban, ugyanakkor megtalálható benne a történelmi Székelyföld átfogó elemzése is. „Minden erőforrás fontos egy régió stratégiájában, a humánerőforrás pedig kiemelten, hiszen jövőt építeni csak a fiatalokra lehet” – jelentette ki Szász Jenő.
Nagy Benedek, a kutatás projektvezetője elmondta, a kiadvány jóval több mint Székelyföld gazdaságának belső állapotfelmérése: statisztikákra, mozgósítható erőforrásokra alapozva a mezőgazdaság, a turizmus, az ipar és egyéb fontos gazdasági szegmensek fejlesztési lehetőségeiről végeztek elemzést. Ennek köszönhetően olyan fontos következtetéseket vontak le a kutatók, miszerint a székelyföldi megyék nem számítanak eltartottnak, a régióból külföldre emigrált személyek száma pedig megközelítőleg 80 ezer fő, ami Kovászna és Hargita megye összlakosságának több mint tíz százaléka.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Felmérés Székelyföld állapotáról
Vaskos dokumentumot, Székelyföld jelenlegi állapotáról szóló tanulmánykötetet mutattak be csütörtökön délután Sepsiszentgyörgyön. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet megrendelésére különböző szakterületek fiatal kutatói, elsősorban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai vállalták a munkát, féléves kutatás, majd még féléves „összerázás” után látott napvilágot a térségünk jelenlegi helyzetét bemutató munka, mely alapul szolgálhat egy fejlesztési stratégia kidolgozásához.
Megtisztelőnek nevezte Tamás Sándor megyeitanács-elnök, hogy elsőként Háromszéken ismertetik a hiánypótló anyagot. Felhívta a figyelmet, hogy ez csak az első állomás, amelyet Kovászna és Hargita megye által egyaránt elfogadható fejlesztési stratégiának kell követnie, majd ütemtervnek konkrét napirendekkel, melyeket belső jogrendjévé tehet a két önkormányzat. Háromszék stratégiája elkészült, Potsa-terv a neve, az is felhasználható, hogy e jelenlegi dokumentum kivitelezési tervvé csúcsosodjék – mondotta.
A kutatók nevében Lázár Ede, a Sapientia dékánhelyettese kiemelte, a fiatalok számára kell jó megélhetést biztosító Székelyföldet teremteni, hogy ne kényszerüljenek máshol kamatoztatni itthon megszerzett tudásukat. A 18 fős csapat munkájának értékét az adja majd, ha felhasználják a döntésekben is – fogalmazott.
A tanulmányt kezdeményező Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő elmondta, azért időzítették mostanra és ide a dokumentum bemutatását, „mert Szent György Napokon Sepsiszentgyörgyre figyel a világ”. Kiemelte, a rendszerváltás után nem készült ilyen látlelete Székelyföldnek, nem volt egyszerű munka, hisz nem alapozhattak csak a hivatalos statisztikai adatokra, ugyanakkor dilemmát okozott Maros megye kezelése is, nehéz volt leválasztani székelyföldi részét, az ottani jobb gazdasági adatok pedig torzították volna a teljes képet. A tanulmány végül összeállt, abban a három megye külön-külön is értékelhető, és székelyföldi egységes áttekintést is nyújt. „Született egy nagyszerű dokumentum, egy kilométerkő, amely megmutatja, hogyan állunk, honnan indulunk” – hangsúlyozta. Nyomatékosította, a közös munkát folytatni akarják, ennek akkor van értelme, ha bekapcsolódnak az önkormányzatok, a vállalkozói szféra, a különböző társadalmi szervezetek. Közös gondolkodásra, cselekvésre hívnak mindenkit, hogy felépítsék Székelyföld mozdonyszerepét – mondotta. Szászt követően munkatársa, Molnár György a Nemzetegyesítési Fejlesztési Program megvalósításának Székelyföldi vonatkozásairól beszélt. Nagy Benedek, a Sapientia tanára, a kutatás koordinátora munkájukat mutatta be, eredményeiket összegezte röviden. A székelyföldi megyék gazdasági állapotának felmérését tűzték ki célul, stratégiai irányokat, javaslatokat nem tartalmaz a kötet. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági rész – ez képezi a kötet gerincét –, és tanulmányozták a gazdaságra ható tényezőket is: a minőségi és mennyiségi szempontból is elégtelen humán erőforrásokat, a természeti nyersanyag erőforrásokat, a gazdaság szerkezetét, teljesítményét, a külső erőforrásokat. Sikerült néhány tévhitet megcáfolniuk, többek között azt, hogy Kovászna és Hargita megye eltartott lenne – mondotta. Bemutatta a tanulmány szerkezetét: az első két fejezetben a természeti erőforrásokat és az infrastruktúra állapotát elemzik, a középső rész a közpénzügyekről szól ipari és vállalkozási szinten, a közszolgáltatások területén, eddig nem ismert módon sikerült feltérképezniük a mezőgazdaságot, a turizmusról sokan sok mindent megírtak már, így igyekeztek kicsit továbbgondolni a statisztikai számokat, és újabb adatokat felsorakoztatni, mély elemzés készült a pénzintézetek és a külföldi befektetések helyzetéről, és felmérték az EU-s támogatások lehívásának állapotát is. Elmondta, végig törekedtek arra, hogy ne csak a székelyföldi megyék állapotát ismertessék, viszonyítási alapként a romániai átlagadatokat is feltüntették. Számba vették a regionális önállóság és fenntarthatóság szempontjából stratégiai kérdéseket, az oktatást, illetve a migrációt és kivándorlást is. A már említett okokból, hasonló szerkezetben, de külön jelenítik meg Maros megyét. Nagy Benedek beszélt munkamódszerükről, forrásaikról, adatigénylési nehézségeikről. Céljuk volt előkészíteni a terepet egy későbbi stratégia, egy gazdasági autonóm modell megalapozásához, legyen egy anyag, mely alapul szolgál, hogy egyáltalán létrehozható-e, életképes-e az autonóm Székelyföld.
Az általános bemutatást követően a jelen levő kutatók külön-külön ismertették az általuk felmért területek érdekesebb következtetéseit, majd egy kávészünet után a jelen levő háromszéki szakemberekkel vizsgálták a továbblépési lehetőségeket.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely falu építészeti értékei
Fiatal sepsiszentgyörgyi építészek ötödik alkalommal szervezték meg a Lábas Házban az Engem is érdekel az építészet rendezvénysorozatot, melynek során diákok kerülhettek közelebbi kapcsolatba az építészettel. Sepsiszentgyörgyi, illetve faluképhez kötődő programokat szerveztek, építészek előadásait hallgatták, kapcsolódva az Iskola másként hét eseményeihez.
Hiánypótló, nagyon fontos tevékenység, mert az iskolai tantervben nem szerepel építészet, műemlékvédelem, faluképvédelem – hívta fel a figyelmet Magyarósi Imola, hozzátéve, a rendezvénysorozat lelke Dumitrescu Cora építész, projektvezető. Utóbbi mellett Ambrus Hlavathy Zsófia, illetve Török Áron építészek vezették a diákfoglalkozásokat, a tegnap délután pedig egy látványos kiállítás nyílt. Székelyföldi, érzékeny témát járnak körül az alkotók, az igényes pannók képanyagát a tárlatot létrehozó építészek ismertették. A csíkszentléleki Esztány Győző csűrök újrahasznosításáról tartott előadást, míg a csíkszeredai Tövissi Zsolt a falusi ház bővítéséről szólt, arra bátorítva az érdeklődőket, az igényeket könnyebb és olcsóbb alakítani, mint egy épületet.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A múlt szörnyűségei bármikor megismétlődhetnek (Lucian Dan Teodorovici Sepsiszentgyörgyön)
Ijesztő az a magabiztosság, az a közönyből származó biztonságérzet, amellyel viszonyulunk a nem is oly távoli múlt történéseihez. Ha nem ismerjük a múltat, nem törekszünk ANNAK megértésére, miként aggódhatnánk a jelenért, a jövőért? – vetette fel a napjainkban különösen időszerű kérdést Lucian Dan Teodorovici, a kortárs román prózairodalom egyik legismertebb képviselője a Matei Brunul című regénye kapcsán folytatott beszélgetés során.
A radóci születésű, jelenleg Jászvásáron élő írót Dan Ţăranu irodalomkritikus faggatta legismertebb művéről, a magyarul A bábmester börtönévei címen megjelent regényéről szerda este a Tein Teaházban a Bod Péter Megyei Könyvtár által szervezett találkozón. A házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntése után bevezető gyanánt Kovács Emese, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma tagozatos diákja a regény magyar nyelvű fordításából olvasott fel részletet – az esemény záró mozzanataként a szerző az eredeti, román nyelvű műből idézett. Lucian Dan Teodorovici vallott a számos nyelvre lefordított regénye születésének körülményeiről, a témaválasztás okairól: mindig nagyon tisztelte a kommunista rendszer áldozatait, ugyanakkor az a kérdés is foglalkoztatta, miként lesz valakiből hóhér, miként befolyásolja a nagy történelem a kisemberek sorsát. Matei Bruno – majd Brunul –, az olasz édesanyától származó, jómódú családja által ügyvédi pályára szánt, de inkább a bábmesterséget választó fiatalember sorsát többszörösen alakítja a történelem. Mussolini hatalomra kerülése után Olaszországból Romániába tér vissza, bábjátékosként viszont a román hatalom áldozata lesz: összeesküvés vádjával letartóztatják, koncepciós per nyomán elítélik, megtapasztalja a kommunista munkatáborok, börtönök embertelen világát, majd amnéziát szenved – az „új ember”, a „burzsoá” élet által nem fertőzött személy át- vagy kinevelését célzó rendszer ideális tárgyává válik. Mindvégig áldozat, de a sorsát alakító, komplexebb szereplők révén is a regény állandóan kérdéseket vet fel – a szerző szerint, ha az alkotó kérdéseket nem ad az olvasónak, akkor valójában semmit sem nyújtott: lehetnek-e a hóhérok is érző, családszerető emberek, miként hasonulnak meg a rendszer célkitűzéseit őszintén támogatók stb. Lucian Dan Teodorovici szerint ugyanis nem az a legijesztőbb, hogy nem is olyan régen, az 50-es években éltek olyan kínzók, hóhérok, akik a börtönökben, munkatáborokban legkülönfélébb embertelenségeket követték el, hanem hogy normális emberek vetemedtek ilyen gazemberségekre. Ezért is oly félelmetes az a közöny, amellyel hajlamosak vagyunk viszonyulni a közelmúlt történései iránt, mintha valami nagyon távoli dologról volna szó – miközben mindez a szörnyűség voltaképpen bármikor, bárhol megismétlődhet, elég csak körülnézni a világban.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ave Maria belső húrokon (Beszélgetés a Pro Urbe-díjas Szilágyi Zsolttal)
Közel négy évvel ezelőtt agyérgörcs vetett véget szólóénekesi és karvezetői pályafutásának. A Vox Humana kamarakórus korábbi karnagyát idén Pro Urbe-díjban részesítette Sepsiszentgyörgy önkormányzata. Ünneplős-szomorkás beszélgetés Szilágyi Zsolttal.
– Lassan négy éve lesz, hogy betegsége okán nem hallhatjuk önt. Odabenn milyen dallamok szólnak mostanában? – Az Ave Mariák. Körülbelül négyszázötven műből álló Ave Maria-kottagyűjteménnyel büszkélkedhetem, nem sokaknak lehet a világon hasonló. A kollekció jelentős részét énekeltem is. A kedvencem Schubert Ave Mariája, talán azért is, mert már gyermekként – olyan tizenkét éves lehettem – elénekelhettem a gyulafehérvári székesegyházban. Édesanyám ott volt kántor és orgonista, mondhatni, a templomban nőttem fel. Örök emlék, hogy két nyáron át Márton Áron ministránsa lehettem. – Milyennek ismerte meg a legendás püspököt?
– Nagyon jó embernek, a reggeli mise után, amelyen ministráltam – s amelynek latin nyelvű szövegéből egyetlen szót sem értettem – reggelit kaptam a konyhán, és minden hónap végén száz lejt. Gyermekként nyilván nem foghattam fel, hogy ki is ő, mit is jelent a katolikusság a romániai magyarság számára. Később természetesen sokszor meglátogattam, ő meg idős korában sem engedett el ajándék nélkül. A hitemet soha nem tagadtam meg, egyetemista koromban Kolozsváron a Szent Mihály-templomba jártam, később sok alkalommal énekeltem is ott.
– A kor zeneakadémiai képzésébe még belefért a szakrális zene oktatása?
– Bőven, meghatározó szerepe volt. Az első év végére meg kellett tanulnunk például Mozart Requiemjét. Amikor megláttam a kottát, azt mondtam, ezt lehetetlen megtanulni. Aztán 1969-ben a zeneakadémia akkori dékánja, Dorin Pop egy lengyelországi koncertturnén rám bízta egy Mozart-mise tenorszólóját, ez volt az első szóló koncertfellépésem.
– Ígéretes magánénekesi karrierkilátások ellenére mégis Sepsiszentgyörgyre költözött. Mi vonzotta egy kisvárosba?
– Kezdjük onnan, hogy hiába rendelkeztem a legmagasabb tanulmányi átlaggal, Csucsára kaptam zenetanári kinevezést. Egyetlen alkalommal jelentem meg, akkor is csak azért, hogy bejelentsem: én oda nem megyek. Miután nem foglaltam el a munkahelyemet, meglehetősen kilátástalan lett a helyzetem, szerencsére Cecília nővérem egyik volt tanítványa révén Sepsiszentgyörgyre kerültem a népművészeti iskolába. A tanári állás aztán végig lehetővé tette, hogy felkészülhessek a koncertekre, fellépésekre. Bács Lajos karmestertől kaptam az első fontos felkérést 1970 szeptemberében, a rádiótelevízió zenekarával egy Monteverdi-opera tenorszerepét énekeltem Bukarestben.
– Soha nem csábította a kizárólagos szólókarrier?
– Nem, minden jól megfért egymás mellett. Aztán Szentgyörgyhöz kötött a kórusvezetés lehetősége is, ami már a főiskolán is nagyon érdekelt. Főleg, miután létrejött a Vox Humana kamarakórus. – Milyen szándékok, álmok, érdekek hozták létre anno a Vox Humanát?
– Mindenekelőtt a megyésítés. Az 1968-as intézkedés nemcsak az adminisztratív személyzet létszámát duzzasztotta fel Sepsiszentgyörgyön, hanem egy zenei elemi iskolát és egy népművészeti iskolát is eredményezett az új megyeközpontban. Szinte egyik napról a másikra közel harminc zenetanár jelent meg a városban, ahol a zenélés a békebeli idők során is a polgári lét szerves elemének számított. 1972 kora tavaszán ültünk össze először egy éneklésre mi, zenetanárok, hiszen egyetemi éveink alatt a karéneklés a képzés szerves része volt. Az első találkozáson talán húszan lehettünk, aztán újabbak követték, egy év múlva pedig már bemutatkozó koncertet tartottunk a Dózsa György Klubban. – A kommunizmus éveiben kevés együttesnek adatott meg a külföldi fesztiválokon való részvétel. A Vox Humanának igen...
– Először 1979 augusztusában jutottunk ki külföldi versenyre. A nagyon rangos goriziai versenyre való kiutazásunk engedélyezése és finanszírozása az akkor már kétszeres hazai fesztiválgyőztes Vox Humana legmagasabb szintű itthoni hivatalos elismerésének számított. Befutottunk, a megye- és városvezetés már büszkélkedett velünk.
– A következő kiszállás viszont hosszú ideig az utolsónak is bizonyult. Mit tettek? Fütyültek a templomban? – Azt azért nem, de templom kétségtelenül szerepelt a történetben. A világ egyik legrangosabb zenei megmérettetésére, az arezzói versenyre neveztünk be 1982-ben, én meg nagyon szerettem volna eljutni a pápához is. Utazásunk előtt elmentem Jakab Antal püspökhöz, a segítségét kértem szállásszerzésben, illetve a pápához való bejutásban. Az utóbbi sikerében nem nagyon hittem, már csak azért sem, mert alig egy évvel voltunk az Ali Agca-féle merénylet után. Következő gyulafehérvári utamkor azonban – hatalmas meglepetésemre – azzal fogadott a püspök, hogy minden rendben, bejutunk a pápához, szállásügyben pedig keressük az orvietói püspököt.
– Nem tartott tőle, hogy a küldöttséget kísérő „éber” elvtársak igyekeznek majd meghiúsítani a látogatást? – Óvatos voltam, „konspiratív” okokból csak Rómába érkezésünkkor értesítettem a társaságot a vatikáni látogatásról, a három „éber” nem is élt a kivételes lehetőséggel. Bánhatják, hiszen a Vox Humana kiemelt figyelmet kapott, az első sorokban foglalhattunk helyet a pápai audiencián. Őszentsége a következő, magyarul elmondott szavakkal is egyértelműsítette, hogy tud a kórus jelenlétéről: „Tanítsátok Isten népét szépen és ájtatosan énekelni! Apostoli áldásom reátok.” – Életre szóló élmény lehetett, de az azt követő tiltás is évekre szólt. Jóakarók „köpték be” a kórust? – Nem volt szükség rá, a vasfüggöny mögül érkezett, kiemelt pápai figyelmet kapó kórus jelenléte azonnal sajtóhír lett. A Vatikáni, majd a Római és a Szabad Európa Rádióban is „elhangoztunk”, a hírünk megelőzött bennünket. Az olaszországi turnét követően heteken át hívatták a kórustagokat a Securitatéra. A helyzet odáig fajult, hogy kénytelen voltam kihallgatásra jelentkezni az akkori első titkárnál, Rab elvtársnál. Azt mondtam neki: ha nem hagyják abba a zaklatást, a kórus feloszlik. A pártvezető nem ígért semmit, csak annyit, hogy utánanéz az ügynek. A hívogatások valóban megszűntek, viszont ötéves külföldre utazási tilalommal büntettek, ami gyakorlatilag nyolc évig, az 1989-es eseményekig tartott. Egy évvel korábban már becsomagoltunk egy csehszlovákiai fesztiválra, de indulás előtt két nappal lefújták.
– Szólóénekesként volt része visszautasításban?
– Soha, a különböző intézményigazgatók kézről kézre adtak. A sok emlékezetes fellépés közül az egyik legkedvesebb a strasbourgi volt, de hasonlóan meghatározó emlék a debreceni református templomban tartott koncert, amelyet a budapesti zeneakadémián is megismételtünk. Emlékezetes pillanatot éltem át Nagyszebenben is, de ellenkező előjellel. Mendelssohn Éliás című oratóriumában a próféta szerepét énekeltem, a karmester az evangélikus nagytemplom szószékébe ültetett, én meg elszunnyadtam. Egyszer csak arra ébredtem, hogy a karmester kiáltja: Élias! Én meg felugrottam, s pontosan ott léptem be, ahol kellett. Azóta is csodálkozik, hogyan voltam képes erre. Kicsit én is.
– Gyermekei zenei „fertőzése” természetes volt, vagy feladatként kezelte?
– Nem kellett erőltetni őket, mindketten zeneiskolába jártak, jó tanulók voltak. Hatalmas ajándék a sorstól, hogy láthatom Zsolt fiamat, amint a Vox Humanát vezényli, s hogy a közös produkció jó irányba halad. Büszke vagyok rájuk, és annak is örvendek, hogy a fiam megjelenése a kórust is felfrissítette. – Hogyan élte meg a négy évvel ezelőtti agyérgörcs utáni tudatra ébredést? Azt, hogy vége a korábbi életének? – Világvége hangulatban voltam, nagyon zavart, hogy a továbbiakban nincs éneklés, sem kórusvezetés, hogy vége a sportolásnak, a pingpongozásnak. Vagyis az egész addigi életemnek. Az is felmerült bennem, hogy így semmi értelme az életemnek. Amikor mentővel Kolozsvárra vittek, azért imádkoztam, hogy boruljon fel a mentőautó, legyen vége az egésznek. Mellém állt azonban Kölcze Ida, a lelki társam, aki segített feldolgozni ezt a traumát, és aki azóta is éjt nappá téve velem van. Végig éreztem ugyanakkor, hogy mellettem van a Fennvaló, rendszeresen Márton Áronhoz imádkozom, tőle tudom, hogy tovább kell élnem, mert Isten így akarja.
– Sepsiszentgyörgy önkormányzata önnek ítélte a 2016-os Pro Urbe-díjat. Számított rá?
– Nem számítottam, de nagyon örvendek neki, mert úgy gondolom, jól szolgáltam a várost, a közösséget, hiszen szinte nem akadt olyan eset, amikor ne tettem volna eleget az itthoni felkérésnek. Tanítványaim száma meghaladja az ezret, köztük a ma már világhírűnek számító tenor, Kiss B. Attila, én készítettem őt fel a zeneakadémiai felvételire. Köszönöm ezt a díjat a kórusnak, vezetőjének, a fiamnak, és a városi tanácsnak. Köszönöm Szentgyörgynek a megbecsülést.
Szilágyi Zsolt
Gyulafehérváron született 1946. április 8-án. Édesapja középiskolai tanár, édesanyja a gyulafehérvári érseki templom orgonistája. Iskoláit szülővárosában, később a dévai Decebal Líceum magyar tagozatán végezte. Főiskolai tanulmányok: marosvásárhelyi pedagógiai főiskola, zeneszak, majd a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, ahol 1970-ben államvizsgázott. 1969–70-ben a Kolozsvári Magyar Opera szólistája. 1970 szeptemberétől 2014 nyarán bekövetkezett betegségéig Sepsiszentgyörgyön dolgozott a művészeti népiskolában, amelyet több mint tíz éven át igazgatott, párhuzamosan pedig Románia egyik legtöbbet foglalkoztatott magánénekese. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus alapító karnagya. Díjak, kitüntetések: EMKE-díj (1992), a barcelonai fesztivál karmesteri nagydíja (1999), Kriterion-koszorú (2003), a gyulafehérvári érsekség által adományozott egyházzenei kitüntetés (2010), Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013), Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díj (2016).
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

El kell hinni, hogy itt az esély a változásra és elmenni szavazni
Szombaton Szatmárnémetiben, a filharmónia termében tartotta a bővített SZKT ülését az RMDSZ, amely a Szövetség önkormányzati kampánynyitója volt. Az RMDSZ legfontosabb székelyföldi, erdélyi és partiumi jelöltjei is jelen voltak az eseményen. Kelemen Hunor elnök szerint a közelgő választás nemcsak az önkormányzatokról, hanem a magyarság biztonságérzetéről is szól.
„Szatmár megyében két fontos célt tűztünk ki a közelgő helyhatósági választásokra: visszaszerezni Szatmárnémeti polgármesteri tisztségét és a megye vezetését” - hívta fel a figyelmet köszöntő beszédében Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei tanácselnök-jelöltje. Emlékeztetett, elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar közösségnek nincs beleszólása a megye vezetésébe, nincs meghatározó szerepe saját sorának jobbá tételében abban a megyében, ahol a kisebbségek részaránya a lakosság közel felét teszi ki, és ahol több mint százezer magyar él. Pataki Csaba rámutatott, Szatmár megye egyre inkább leszakad a szomszédos megyékhez képest, a legtöbb gazdasági mutató tekintetében még a moldvai megyék - Botoșani is - megelőzik. „12 évet dolgoztam EU-s programokkal, ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött mondhatom: ha a 2014 - 2020-as európai uniós pályázati ciklust nem használjuk ki maradéktalanul, ez a vonat nélkülünk kel útra” - tette hozzá. Összegzésként kiemelte, a következő, valamivel több mint egy hónapban minden nap egy újabb lépés, hogy a Szatmár megyei közösség megvalósítsa célját, hogy megerősítse önkormányzati jelenlétét, hogy visszaszerezze Szatmárnémeti és Szatmár megye vezetését.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke beszédében megindokolta, hogy miért Szatmárnémetit választották az önkormányzati kampánynyitó helyszínéül. Elmondta: Kölcsey Ferenc városánál kevés jobb helyszínt találhatunk, ha a magyar közösség biztonságának helyreállítása a tét. Hiszen Szatmár szülöttének egész életműve arról szól, hogy miképp boldogulhat a magyar. „Alkalom pedig, kézenfekvő módon a települési önkormányzatokban nyílik arra, hogy jót, a közösség számára hasznosat cselekedjünk. Itt, Szatmárnémetiben hadd kívánjak sikert Kereskényi Gábornak, a város polgármester-jelöltjének, aki már alpolgármesterként és parlamenti képviselőként is bizonyított" - fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Jobban, többet. Ezzel a szlogennel kampányolok. Jobb munkahelyeket! Több lehetőséget Szatmárnak! Jobb várost, több lendületet! Nagyon konkrét, pontokba szedett programom van arra, hogyan mozdítsuk ki a várost a holtpontról. Mert lendületbe kell hozni a gazdaságot, fejleszteni az infrastruktúrát és javítani a közbiztonságot. Újratervezzük a közlekedést és itt az ideje, hogy a városmenedzsment is belépjen a 21. századba" - hangsúlyozta Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármesterjelöltje, akinek a meggyőződése szerint győzni csak akkor lehet, ha a változást akarók elhiszik, hogy az ő kezükben a döntés.
„Megküzdöttünk a Szamossal, mely nagyjából százévente elárasztotta ezt a várost. Meg fogunk küzdeni Dorel Coicával is, aki négy év alatt több kárt okozott Szatmárnémetinek, mint a Szamos bármelyik áradása. Egyedül nem tudok győzni. Csak azokkal, akik hajlandóak tenni is a változásért. Szatmárnémetinek nem kell a semmittevés. Nem kell a káosz. Nem kell az egyhelyben toporgás. De azt is el kell hinni, hogy itt az esély a változásra és el kell menni szavazni. Mert akkor sikerülni fog. Ha jobban csináljunk és többen vagyunk, mint négy éve, akkor sikerülni fog” - nyomatékosított.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arról beszélt, hogy Székelyföld is beszorítottnak érzi magát, ha a Partiumban, belső Erdélyben a magyarok kiszorulnak a vezető önkormányzati tisztségekből. Hozzátette, az erdélyi magyarságnak Kolozsvár a feje, Partium a keze, Székelyföld a lába, a szórvány pedig a szíve. Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy olyan önkormányzati vezetőkre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek, akik nemcsak a lelkiismeretesen, hanem a lelkesedéssel végzett munkával tudják visszanyerni a közösség bizalmát, meg tudják erősíteni a közösség saját erejébe vetett hitét. A székelyudvarhelyi polgármesteri tisztségre pályázó Arros Orsolya arról beszélt, hogy olyan körülmények között próbál tenni a városáért, amikor a jelenlegi, szintén RMDSZ színekben megválasztott polgármester iránti bizalom fogyott el Székelyudvarhelyen.
szatmar.ro

Miénk itt a tér
Miénk itt a tér – csendült fel tegnap este Sepsiszentgyörgy főterén a Szent György Napok záróakkordjaként tartott Zenevonat című produkció ráadásában. Erre mintha visszaköszönt volna az egy estével korábbi Karthago-koncert egyik dalának refrénje: ezer éven át. Hiszen, a Karthagóval énekelve: Apáink útján járunk még, őseink táncát járjuk még (…) ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj.
A szombati rock-estet a Pokolgép fellépése tette teljesebbé. A jubileumi, 25. városünnep alkalmával a korábban megszokott tűzijátékot lampioneregetés váltotta fel. Bonnie Tyler fergeteges koncertje után a legendás LGT slágereit játszó Zenevonat produkció alatt (miközben Presser nélkül kicsit másként „szólt a rádió”) a színpad mögül színes lampionok szálltak a magasba Szent György napjának estéjén Sepsiszentgyörgyön.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Főhajtás a szolgálattevők előtt (Pro Urbe díj)
Egykori Pro Urbe díjasok, testvértelepülések képviselői, meghívottak, a város elöljárói és érdeklődők jelenlétében adták át tegnap, Szent György napján a Pro Urbe díjakat a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. Szilágyi Zsolt magánénekes, karnagy, pedagógus és post mortem néhai Albert Álmos egykori polgármester munkásságát, szolgálatát ismerték el a kitüntetéssel, amelyet huszadik alkalommal ítélt oda Sepsiszentgyörgy megyei jogú város önkormányzata.
Az ünnepséget a Szilágyi Zsolt Herbert vezényelte Vox Humana kamarakórus nyitotta meg a Szózattal. Sztakics Éva alpolgármester köszöntötte Veszprém, Kiskunhalas, Cegléd, Kecskemét, Mosonmagyaróvár, Királyhelmec, Ferencváros, Balatonszentgyörgy, Sárpilis és Alsónána testvérváros küldöttségeit, nekik és értük is szólt Huzella Elek Szomszédaink dalai című műve a kórus előadásában, majd Orbán György Ave Mariája csendült fel a mindenkori díjazottak elismerésére. Csak együtt tudjuk teljesíteni küldetésünket, a haza szolgálatát mi, erdélyiek, partiumiak, szórványbeliek, csak közösen az anyaországgal, Felvidékkel, Délvidékkel, Kárpátaljával – foglalható össze Antal Árpád polgármesternek a díj átadását felvezető gondolatsora, aki szerint a Pro Urbe díjasok közösségünk lelkei.
Szilágyi Zsolt laudációját Ferencz Csaba, lapunk munkatársa, a Vox Humana kamarakórus vezetőségi tagja fogalmazta meg és olvasta fel, néhai Albert Álmos városépítő tevékenységét Czimbalmos Csaba városgazda méltatta, aki tizenhat évig dolgozott együtt a tavaly elhunyt Albert Álmossal mint alpolgármester. A díszoklevelek szövegét Antal Árpád olvasta fel, eszerint: Szilágyi Zsolt „nemzetközi hírnévre szert tevő előadói, karnagyi, művészi, pedagógusi és fáradságot nem ismerő szervezői múltjáért, Sepsiszentgyörgy sajátos zeneművészeti értékeinek folyamatos újrateremtése és átörökítése terén hivatástudattal végzett tevékenységéért, valamint a jövő nemzedék zenei mentorálásáért” kapott Pro Urbe díjat, Albert Álmos pedig „sokrétű városfejlesztői munkájáért, az általa vezetett település történelmi arcélének megóvása mellett egy korszerű, polgári élettér megteremtése érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, identitásunk és nemzeti öntudatunk erősítéséért, kizárólag a köz szolgálatába állított, két évtizeden is túlmutató fáradhatatlan hitéért” részesült posztumusz elismerésben, a neki adományozott oklevelet és plakettet özvegye vette át. Szilágyi Zsolt személyesen köszönte meg a díjat az önkormányzatnak, az együtt elért eredményekért pedig a korábban általa vezetett Vox Humana kamarakórusnak és fiának, a jelenlegi karnagynak mondott köszönetet. Meglepetésként egy régi videofelvételről elhangzott a megzenésített Miatyánk Szilágyi Zsolt előadásában.
Az ünnepség végén a kórus előadta Kodály Zoltán–Sík Sándor Te Deumját, az önkormányzat képviselői kezdeményezésére délután koszorút helyeztek el Albert Álmos sírjánál a közös temetőben. (Mindkét laudációt lapunk holnapi számában közöljük.)
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szatmárnémetiben ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
A választás a magyarság biztonságérzetéről is szól
Szombaton Szatmárnémetiben, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén tartotta az RMDSZ önkormányzati kampánynyitó rendezvényét. Kelemen Hunor szerint ma a teljes szövetségnek erősnek kell lennie, mint azoknak az önkormányzati kollégáknak, akiket az elmúlt időszakban ártatlanul meghurcoltak, és akik megtehették volna, hogy nem vállalják az újabb megmérettetést. A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások nemcsak a településfejlesztéssel, infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kérdésekről szólnak, hanem arról is, hogy sikerül-e visszaállítani Romániában a magyarok biztonságérzetét – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az a közösség, amelyik nem érzi magát biztonságban, szabad sem lehet, és nem gyarapodhat, nem fejlődhet megfelelőképpen. Az elnök megemlítette: az RMDSZ árnyékjelentést készített a román kormánynak az Európa Tanács számára összeállított kisebbségi jelentéséhez.
Nyomatékosította: nem az RMDSZ tért vissza a sérelmi politizáláshoz, ahogy ezt sokan állítják, hanem a román állam tért le a jogállamiság útjáról. "Az az állam, amelyben a többség és a kisebbség között ingatag a béke, nem lehet biztonsági tényező a térségben" – jelentette ki Kelemen Hunor. Azt a tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának 2015-ös jelentésébe az erdélyi magyarság számtalan sérelme bekerült, úgy értékelte: "a rakétavédelmi pajzs alatt mégsem kerülnek árnyékba a kisebbségi jogok".
Az RMDSZ elnöke szerint – még ha utópiának is tűnik – a magyarság nem mondhat le arról a törekvéséről, hogy Romániában köttessék egy etnikumközi megállapodás a kisebbségi jogokról. Ehhez kell kitaposni az utat. Szerinte a júniusi önkormányzati választásokon és az őszi parlamenti választásokon olyan helyzetet kell teremteni, amelyben számolni kell az RMDSZ erejével.
"Ma az is kérdés, a legfontosabb kérdés, hogy vissza tudjuk-e állítani Erdélyben, Romániában a magyarok biztonságérzetét. Ezt folytatni fogjuk, de az elkövetkező időszakra új feladatokat is kitűzünk magunk elé" – mondta továbbá Kelemen Hunor, és felsorolta azokat a közösségi prioritásokat – az ifjúság- és családpolitika, oktatás- és vidékfejlesztés, műemlékvédelem és önkormányzatiság, illetve a romák felzárkóztatása terén –, amelyeket az RMDSZ 2016-os önkormányzati választási keretprogramja foglal össze. Hozzátette: az RMDSZ azon lesz, hogy a magyarok politikai képviselete erősödjön, polgármesterek százai és tanácsosok ezrei gondoskodjanak arról, hogy a település fejlődjön, a közösség pedig biztonságban érezhesse magát. "Huszonhat év alatt bebizonyosodott, bebizonyította a közösség és a szövetség is, hogy a képviselet egyik biztos alapját az önkormányzatiság jelenti, hiszen helyben könnyen át lehet látni azt is, hogy melyik megoldás milyen hatékonyan működik a közösség érdekében" – tette hozzá a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor felsorolta az RMDSZ választási programjának a főbb elemeit, amelyeket az SZKT ülésein a szövetség vezető politikusai bontottak ki részletesen. A program kiemelt célja, hogy a szövetség majdani önkormányzati képviselői esélyt, munkahelyeket biztosítsanak a fiataloknak, rezsicsökkentést a családoknak, gyermekközpontú, minőségi oktatást a gyermekeknek, az épített örökség védelmét, valamint a mélyszegénység felszámolását, a roma közösség munkaerőpiaci esélyének a megteremtését – hangsúlyozta az elnök. A programot elfogadta az RMDSZ vezető testülete.
Az SZKT ülésén az RMDSZ fontos önkormányzati tisztségekre pályázó politikusai is felszólaltak. A szatmárnémeti polgármesteri tisztségre pályázó Kereskényi Gábor parlamenti képviselő kijelentette, hogy a városnak több kárt okozott a Szociáldemokrata Párt színeiben megválasztott jelenlegi polgármester, mint száz év árvizei. Ezért van szükség arra, hogy négy év kimaradás után ismét RMDSZ-es polgármester vezesse a várost.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kapta a legnagyobb tapsot, aki arról beszélt, hogy Székelyföld is beszorítottnak érzi magát, ha a Partiumban, Belső-Erdélyben a magyarok kiszorulnak a vezető önkormányzati tisztségekből. Hozzátette, az erdélyi magyarságnak Kolozsvár a feje, Partium a keze, Székelyföld a lába, a szórvány pedig a szíve.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy olyan önkormányzati vezetőkre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek, akik nemcsak a lelkiismeretesen, hanem a lelkesedéssel végzett munkával tudják visszanyerni a közösség bizalmát, meg tudják erősíteni a közösség saját erejébe vetett hitét.
A székelyudvarhelyi polgármesteri tisztségre pályázó Arros Orsolya arról beszélt, hogy olyan körülmények között próbál tenni a városáért, amikor a jelenlegi, szintén RMDSZ színekben megválasztott polgármester iránti bizalom fogyott el Székelyudvarhelyen.
Zárszavában Kelemen Hunor arra figyelmeztetett, hogy még mindig nem tisztázott, hogy egyfordulós vagy kétfordulós polgármester-választást tartanak júniusban, erről május 4-én dönt majd az alkotmánybíróság. Úgy vélte, ha az alkotmánybíróság úgy döntene, hogy kétfordulós választást kell tartani, az első fordulót nem lehetne megtartani június ötödikén.
Népújság (Marosvásárhely)

Városnapi világrekord és világzene a Szent György Napokon
Rengeteg színes rendezvénnyel, koncertekkel, szórakoztató programokkal várta a közönséget a több mint egy hétig tartó, tegnap este zárult 25. Szent György Napok.
Világrekorddal is büszkélkedhet a háromszéki városnapok, ugyanis Orbán-Barra Gábor megdöntötte az egy keréken való helyben ugrálás csúcsteljesítményét. A sepsiszentgyörgyi triálkerékpáros a tervezett 555 helyett 561-et ugrott, ezzel a teljesítménnyel 66-tal szárnyalta túl az érvényben lévő világrekordot, a 495-öt.
Újabb kerékpáros világcsúcs
„Nagyon fáj a kezem, alig tudok fogni, de ez most nem számít, nagyon elégedett vagyok. Volt egy pont, úgy 430-450 körül, amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, de aztán a közönség biztatására sikerült túljutnom a mélyponton, és így terv felett teljesítettem” – mondta Orbán-Barra Gábor. A színpadon Tischler Ferenc, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Alin Savu közjegyző és Traian Goga, a Román Kerékpáros Szövetség főtitkára követte figyelemmel és számolta az ugrásokat.
A jegyzőkönyvet és a videofelvételt a napokban továbbítják a Guinness-bizottsághoz. Orbán-Barra Gábornak nem ez az első világrekordja. Két évvel ezelőtt, a 23. Szent György Napok keretében a megyeszékhelyi sportoló két Guinness-rekordot állított fel. Közel tíz méterrel döntötte meg a kerékpárral való hátramenet világrekordját, az addigi 18,18 méter helyett ugyanis 27,58 métert sikerült megtennie. Az egy keréken való ugrálás rekordkísérlete is sikeres volt. Az addigi 240 helyett 309-et sikerült ugrania. Ezt időközben felülmúlták (495), de a sepsiszentgyörgyi sportoló most újabb világrekordot állított fel.
„Soha nem leszünk amerikaiak”
Megannyi koncerten bulizhatott a városnapok közönsége, így többek közt a magyarországi The Balkan Fanatik fellépésén. Hét éve koncertezett a zenekar utoljára Sepsiszentgyörgyön, ahol pénteken ismét színpadra léptek. A fellépést megelőzően közönségtalálkozót tartott Lepés Gábor és Yorkosz Tzortzoglou, a zenekar két tagja az Ifjúsági Udvarban. A The Balkan Fanatik 2009 óta nagy utat járt be, egy sokkal progresszívebb lemezanyagot jelentetett meg akkoriban, így a Los Angeles-i rapsztár Prophet közreműködésével megszületett az American Perestroika című albumuk, amelynek beharangozó slágere a Ha te tudnád című anyag. „A dal megjelenése indított el bennünket egy másik, populárisabb irányba, nagyjából 2010 óta készülnek a közönség számára közérthetőbb anyagok” – mondta el Lepés Gábor, a magukat hip-hop-electronica-worldmusic duóként emlegető The Balkan Fanatik egyik tagja.
Az együttes 2009 óta egyébként a Balkan Fanatik nevét a The Balkan Fanatikra változtatta, mint poénosan megjegyezték: a The Beatles zenekar tiszteletére, ám hozzáteszik magyarázatképpen a fiatal nézőközönségnek, hogy az említett brit zenekarnak köszönhető a populáris ifjúsági kultúra, amelyben ma is élnek. Yorgosz Tzortzoglou kifejtette, igyekeznek a Kárpát-medence s egyben a kelet-európai népdaloknak a mai hangzásával megismertetni a közönséget. „A magyar népdalok és ezeknek a különböző mai formában való feldolgozása, bemutatása határoz meg minket: többféle műfajt használunk hangszerelési elemként, így brit-pop, indie rock, reggae, ska és technófeldolgozások is születnek” – mondta el Lepés Gábor. „Igazából nem a zenei stílusokhoz ragaszkodunk, hanem inkább játszunk velük, hogy passzoljon a kiválasztott népdalokhoz” – tette hozzá. A népszerű Tavaszi szél vizet áraszt dal történetével kapcsolatban elmondták, tavaly Pekingbe kaptak meghívást, a Magyar Intézetbe, és barátságok alakultak ki helyi alkotókkal. Lepés hozzátette, szerették volna, ha elkészíthetnek egy közös, Kelet-Európa–Ázsia elemeit felsorakoztató dalt. Az együttes feladata a zenei alap létrehozása volt, majd sajátos módon rögzítették az anyagot.
„Örülök, hogy ennyi a fiatal itt, szeretnénk, ha úgy amerikanizálódnánk, hogy a mi sajátos kultúránk a szívünk csücskében maradna” – mondta Yorgosz. A közönségtalálkozón a két meghívott néhány fiatalt arról kérdezett, hogyan élik meg az erdélyiséget, illetve milyen a népdalokhoz való viszonyuk. Mint a duó tagjai elmondták, az a baj a mostani fiatalokkal, hogy klikkekben járnak, ugyanakkor a mainstreamre figyelnek, pedig sok mindenki másra is kellene. Utánozhatatlan zenével és eszméletlen bulival koronázta meg a szombat estét a Pokolgép a Szent György Napok Főszínpadán. A jócskán veterán együttes több mint kétórás, intenzív Pokolgép-élménnyel köszönte meg a közönségnek azt, hogy a kései időpont és a nem éppen kedves időjárás ellenére is teljesen megtöltötték a rendelkezésre álló teret.
„Ilyen élményben, mint amit most a Szent György Napokon tapasztaltunk, rég volt részem. Ezt halál komolyan mondom. Fantasztikus közönség volt. Eddig ez volt az év koncertje” – mondta a Szentgyorgynapok.ro-nak Tóth Attila. A Szent György-napi koncertek sorozatát tegnap este a tervek szerint a jellegzetes hangú brit énekesnő, Bonnie Tyler fellépése, majd a legendás LGT tagjainak, Somló Tamásnak, Karácsony Jánosnak és Solti Jánosnak a koncertje zárta. A városnapi programsorozat megannyi pontja vonzotta a gyerekeket is, akik birtokba vették a Bodok Szálló előtti teret. A Csíkos, pöttyös, kockás gyermekbirodalomban a tipegőktől a kamaszokig mindenki találhatott életkorának és érdeklődési körének megfelelő foglalkozást. A jókedv kötelező volt, egy szabály volt csak: játszani és játszani.
Kapcsolódási pontok a kultúrában
A kultúra nemcsak a különböző népcsoportok közötti jobb megértést szolgálja, hanem hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez is – fogalmazta meg Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi polgármester-helyettes a Kulturális célkitűzések a városfejlesztésben című konferencián a hétvégén.
A Szent György-napi rendezvényen hét ország tizenegy városának küldöttei vettek részt. Sztakics Éva szerint ez a megfontolás állt a középpontban akkor is, amikor Sepsiszentgyörgy megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet. „Nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy a kultúra kapcsolódási pontokat teremt. Városunkban a magyar és román közösség igyekszik megtartani saját identitását, de ezen túl a színházak, a koncertek, a különböző kiállítások azok, ahol az emberek egymással találkoznak, ahol lebomlanak az etnikai falak” – mondta a polgármester-helyettes. Sztakics Éva hozzátette, a kultúra a gazdasági élet fellendítéséhez nemcsak a kulturális turizmussal járul hozzá, hanem azzal is, hogy alkotó energiákat szabadít fel. Tanulságos volt meghallgatni a különböző statisztikákat, értéktárakat, az egyes települések kulturális stratégiájának bemutatóit – nyilatkozta Knop Ildikó. A sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda munkatársa, a projekt koordinátora „első hallásra szinte hihetetlennek” találta, hogy a Sepsiszentgyörgynél alig kétszer nagyobb Kecskeméten 1600 civil szervezet működik.
A város és identitás, valamint az élhető város a kultúrán keresztül témákat boncolgató konferencián magyarországi (Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Mosonmagyaróvár), szerbiai ( Magyarkanizsa), németországi (Drezda), horvátországi (Kopács), szlovákiai (Királyhelmec) és albániai (Tirana) küldöttségek vettek részt. Ugyanezen testvér- és partnertelepülések részvételével jött létre a Lábas Ház előtt vasárnap estig megtekinthető Autentikus és stilizált népviselet című kiállítás. A testvérvárosok jellemző népviseletei mellett a Simó Julia által készített, a térségre és Erdélyre jellemző autentikus népviseleteket és a Hampel Katalin által készített stilizált viseleteket is megtekinthették az érdeklődők. „Az interaktív tapasztalatcserének, a kultúrák közötti párbeszédnek fontos szerepe van a határokon átnyúló kapcsolatok dinamikájában, ugyanakkor helyi szinten közösségünk értékteremtő működésére is kedvező hatással lehet, ezáltal hozzájárulva az Európai Unió transznacionális célkitűzéseinek megvalósításához” – hangsúlyozta Sztakics Éva.
Elhallgatott sorsok
A Szent György Napok gazdag kulturális programsorozatot kínált az érdeklődőknek. Telt házas, az emlékektől elérzékenyülő közönség előtt mutatták be Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényét a Szent György Napok keretében a hétvégén a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Fekete Réka újságíró, a kötet szerkesztője elmondta, a Székely Mikó Kollégiumban mindig nagy volt a fegyelem, s ezért is különös, hogy 1975-ben megtörtént az eset: 1956 után Háromszéken, de talán egész Erdélyben nem történt hasonló rendszerellenes szervezkedés, majd annak kivitelezése, mint 1975-ben. „Harcoljunk Erdélyért, amíg nem késő – ez volt annak a plakátnak a szövege, amelyet mikós diákok egy csoportja 1975. november 23-án kiragasztott a város több pontján. Ha nagyon nevén akarnánk nevezni a dolgokat, akkor gyermekcsínynél vagy inkább gyermeki őrültségnél alig volt több” – állapította meg több hónapos kutatás után a szerző.
Az események Jakab Lehel vezérlésével zajlottak, aki szívesen idézte fel az eseményeket, ám súlyos betegséggel küszködik csakúgy, mint az akcióban szintén részt vevő felesége, Serestély Éva. A szerző szerint a két személy betegsége nem függetleníthető a történésektől, amelyek a plakátok kiragasztása után megtorlás címén következtek. A tényregény megírásához Bong Csaba, Hervai Katalin, Bernád István, Kolumbán Emese, azaz az akcióban részt vevő generáció tagjainak családi hátterét is vizsgálta a szerző. Nagyon különböző utat jártak be ezek az emberek, amíg Jakab Lehel szigorú, a szocialista rezsimnek tűzön-vízen megfelelni igyekvő családban nőtt fel, addig Hervai Katalin például liberális, nyitott, érdeklődő, ám nagyon konzekvens, mindenféle politikai szélsőséget elutasító családból származott – ecsetelte Csinta Samu. „Végeredményben megúszták ezt a csínyt, mert nem került Bukarestbe, nem használták fel példastatuálás céljából, viszont a megtorlások következtében többek is pluszkanyarok megtételére kényszerültek, illetve végzetesen kisiklott mások élete” – mondta a szerző, utalva Márton László esetére is, aki önkezével vetett véget életének. Csinta Samu Plakátballada című tényregénye ennek a sorstragédiákba torkolló eseménysornak állít emléket.
„A mikós szellemiséget az egyre durvuló ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból” – mondta a szerző, aki arra törekedett, hogy a történeten keresztül kirajzolódjon a hetvenes évek Sepsiszentgyörgye. Az a tabló, amely még emlékeztetett ugyan a békeidőkben lévő megyeszékhelyre, de már kiüresített, helyenként lebontott házak és gombamód felépülő tömbházak vetítették elő a szocializmus minden egyéniséget kizáró jövőképét. Az eseményen a diákcsíny után leváltott, a Székely Mikó Kollégium korábbi igazgatója, Albert Ernő is jelen volt. Mint fogalmazott: sosem rótta meg ezeket a fiatalokat, elmondása szerint hogyan is tehette volna, hiszen értékes gondolkodás volt az övék.
Bencze Melinda, Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Etnikai falbontás
Kulturális célok a városfejlesztésben
A kultúra nemcsak a különböző népcsoportok közötti jobb megértést szolgálja, hanem hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez is – fogalmazta meg Sztakics Éva. A sepsiszentgyörgyi alpolgármester a Kulturális célkitűzések a városfejlesztésben című konferencián beszélt, amelyen nyolc ország tizenegy városának küldöttei vettek részt.
Sztakics Éva szerint ez a megfontolás állt a középpontban akkor is, amikor Sepsiszentgyörgy megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet.
– Azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy a kultúra kapcsolódási pontokat teremt. Városunkban a magyar és román közösség igyekszik megtartani saját identitását, de ezen túl a színházak, a koncertek, a különböző kiállítások azok, ahol egymással találkoznak, ahol lebomlanak az etnikai falak – fogalmazott.
Az alpolgármester szerint a kultúra a gazdasági élet fellendítéséhez nemcsak a kulturális turizmussal járul hozzá, hanem azzal is, hogy alkotó energiákat szabadít fel.
Tanulságos volt meghallgatni a különböző statisztikákat, értéktárakat, az egyes települések kulturális stratégiájának bemutatóit – nyilatkozta Knop Ildikó. A sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda projektkoordinátora „első hallásra szinte hihetetlennek” találta, hogy a Sepsiszentgyörgynél pontosan kétszer nagyobb Kecskeméten 1600 civil szervezet működik.
A város és identitás, valamint az élhető város a kultúrán keresztül témákat boncolgató konferencián magyarországi (Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Mosonmagyaróvár), délvidéki ( Magyarkanizsa), németországi (Drezda), horvátországi (Kopács), szlovákiai (Királyhelmec) és albániai (Tirana) küldöttségek vettek részt.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pénz és taps nélkül
Pro Urbe díj Szilágyi Zsoltnak
A Szent György Napok keretében adták át tegnap az idei Pro Urbe díjakat, amit a sepsiszentgyörgyi önkormányzat 1997 óta évente olyan személyiségeknek ítél oda, akik munkásságukkal „pénz és taps nélkül” öregbítették a megyeszékhely hírnevét.
A helyi tanács határozata értelmében a Pro Urbe díj kitüntetettje 2016-ban Szilágyi Zsolt előadóművész, karmester, és posztumusz Pro Urbe díjjal ismerik el Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy volt polgármesterének munkásságát. „A mi küldetésünk ugyanaz: életünkkel valami magunknál nagyobbat, magasabb rendűt, valami fontosabb ügyet szolgálni. A mi közös küldetésünk szolgálni a hazát”, idézte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt ünnepi beszédében Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szerint a kulcsszó a „közös küldetés”.
Szilágyi Zsolt személyében olyan művészt és fáradhatatlan szervezőt köszönthetünk, ismerhetjük el érdemeit, aki országos, sőt európai karrierépítés helyett a kulturális értelemben is perifériának tartott kisvárosban alkotva lett a színvonalas, világraszóló művészi megvalósítások kovácsa. Az azóta térségi vagy éppen európai kulturális fővárosi ambíciókkal is kacérkodó város most a legmagasabb elismeréssel köszöni meg ezt a bátorságot, mondta laudációjában Ferencz Csaba újságíró. Hozzátette, Szilágyi Zsolt, világracsodálkozó ifjúként, a huszadik század talán legnagyobb erdélyi személyisége, Márton Áron püspök mellett „eszmélődhetett”. „Génjeiben hordozott adottsága, tehetsége így olyan szellemi és erkölcsi batyut kapott ajándékul, amiből soha nem fogy ki az „elemózsia”. Így válhatott az előadóművészet valóságos intézményévé a vidék mindmáig leghíresebb kamarakórusa, a Vox Humana lelkévé, a felnövekvő generációk zenei mentorává”, fogalmazott a méltató.
Az erdélyi és székelyföldi közélet kiemelkedő személyisége, Albert Álmos 1992-ben lett Sepsiszentgyörgynek a forradalom után első szabadon választott polgármestere. Tizenhat éven keresztül szolgálta a közösséget, a várost, mondta Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser. Hangsúlyozta: Albert Álmos városvezetése alatt Sepsiszentgyörgy új utakat keresett és talált, elindult a fejlődés útján. Legkiemelkedőbb eredményeihez hozzátartozik a Lábas Ház visszaszerzése és restaurálása, a tömbházak hőszigetelési programjának, valamint a lakásépítési programoknak a beindítása, a Vadász utcai sportcsarnok megépítése, valamint a szabadtéri futópálya korszerűsítése.
Szintén polgármestersége alatt került sor a központi park rendezésére, a szolgáltató cégek új rendszerben történő beindítására, a szépmezői lakópark és farm megvásárlására. 2008-tól 2012-ig folytatta a közösség szolgálatát azáltal, hogy parlamenti munkát vállalt, és szenátorként tevékenykedett. 2007-ben politika-közélet kategóriában Albert Álmos kapta az Erdélyi Riport Aranyalma-díját. Székedi Ferenc közíró laudációjában akkor azt emelte ki, hogy „a közösségi összefogáshoz nélkülözhetetlen az a pontosan tervező, konok mérnökember, aki nem a délibábok, hanem a mindennapi gyakorlat útját járja”.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kelemen Hunor: nem térünk vissza a sérelmi politizáláshoz
A politika belülről új kiadásában a 9000 RMDSZ-es jelöltről és a román pártok felelősségéről is beszélgettünk.
Az RMDSZ jelöltállítási folyamatáról, az MPP-vel való együttműködésről, a női jelöltekről és a marosvásárhelyi helyzetről, a román pártok jelöltállítási nehézségeiről és felelősségéről, árnyékjelentésről és emberi jogi jelentésről, illetve az 5000-es alternatív nyelvhasználati küszöbről kérdezte Balázsi-Pál Előd az RMDSZ elnökét,Kelemen Hunort A politika belülről friss kiadásában. A műsor április 25-én 21.35-kor látható az Erdély TV-n, április 26-án meghallgatható az Erdély FM-en, kivonata pedig az alábbiakban olvasható.
A 9000 RMDSZ-es jelöltről
„Általában ennyi jelöltet szokott indítani az RMDSZ. Nyilván ehhez az kell, hogy a helyi és a területi szervezeteink működjenek. Természetesen egyfajta összehangolásra is szükség van, hisz itt háromszáz település kampányáról van szó; egy keretet lehet adni ennek az egésznek, de a prioritási listát minden település minden tanácsosi csapatának együtt kell elkészítenie.”
Az előválasztásokról
„A jó az, hogy nagyon sok helyen előválasztást szerveztünk, sok ezer embert vontunk be a jelöltállítási folyamatba országszerte. Ahol hosszú ideje nem lehetett váltani, azért, mert egy szűk kör szervezte a listákat, ott teljes váltásra került sor, mert ebben az esztendőben előválasztást szerveztek, ilyen Nagybánya, és nem a régi, ismert nevek futottak be, hanem az új emberek, a fiatal emberek, és ez így van rendjén.
De nincsen csodamódszer a jelöltállításra. Sepsiszentgyörgyön soha nem tartottunk előválasztást, ott a tanácsosi listát mindig a polgármester és a helyi választmány állította össze, és mindig kiválóan működött. Csíkszeredában mindig előválasztás volt, és mindig rendben volt, mindig olyan lista volt, amelyet később senki nem kommentált.
Lehet így is, lehet úgy is, a lényeg, hogy hiteles emberek kerüljenek oda, és csapatként tudjanak dolgozni, mert ott, ahol polgármesterként megnyered a választást, nem mindegy, hogy milyen tanácsosi csapattal fogsz együtt dolgozni.”
Az MPP-vel való együttműködésről
„A mi együttműködésünknek keretei eléggé tágak ahhoz, hogy helyenként, ha ők nem tudtak más megoldást találni, akkor akár az EMNP-vel is együtt menjenek, mert Székelyföldön a legtöbb településen verseny van. Hogy ez a verseny hogy néz ki, ez változó. Székelyudvarhelyen ebben az esztendőben egy érdekesebb helyzet alakult ki, a településen élők azt fogják megválasztani, akiről leginkább úgy gondolják, hogy el tudja vezetni a települést. Mi azt szeretnénk, hogy Arros Orsolyát, az RMDSZ jelöltjét válasszák.”
Arros Orsolyáról
„Fiatal, dinamikus udvarhelyi hölgy, aki különböző helyzetekben már bizonyította vezetői képességét, egy jól képzett ember, és a helyi szervezet – elsősorban a fiatalok –, úgy döntöttek, hogy vele szeretnének az idei választáson menni. Ezért a jelenlegi polgármesterrel a helyi szervezeten belül nézeteltérés alakult ki. Ez így van rendjén, az RMDSZ gyakran váltott az elmúlt 25 évben polgármestert, parlamenti képviselőt, szenátort, és ez ezután is így lesz, senkinek nincs ez kiadva örökre, mint valami hűbéri rendszerben, hogy az az ő pozíciója, és nem lehet megkérdőjelezni.
Az, hogy nő vagy nem nő, nem szabadna kérdés legyen. A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Gyimesfelsőlokon volt olyan polgármesterasszonyunk, aki két-három mandátumon keresztül azt a települést nagyon összeszedetten, nagyon pontosan és fegyelmezetten vezette, és nem volt semmi baj. Azt szeretném, ha minél több női jelölt lenne, és ez alakulni fog, alakul az erdélyi társadalom mentalitása is. Én, ha udvarhelyi polgár lennék, nagyon szívesen rábíznám a közösség sorsát Arros Orsolyára.”
Miért állt össze ilyen nehezen a jelöltlista Marosvásárhelyen?
„Marosvásárhelyen bonyolultabb helyzet van, én nem nagyon kommentálom, mert távol tartottam magam a jelöltállítástól. Azt üzenték nekem, hogy Marosvásárhely a marosvásárhelyieké, és ne szóljunk bele Kolozsvárról vagy Csíkkarcfalváról; nem szóltunk bele, ez az ő felelősségük, mindenek előtt a megyei elnöknek a felelőssége, és ők ennyire voltak képesek, ennyit tudtak kihozni magukból. Én abban bízom, hogy Soós Zoltán, aki függetlenként indul, de az RMDSZ jelöltje és az RMDSZ jelöltjeként kell viselkednie, ezzel a listával együtt jó eredményt tud elérni.”
Arról, hogy 2016-ban milyen az ideális RMDSZ-jelölt, miben kell másnak lennie, mint 1992-ben
„Sokat professzionalizálódott a politika, 1992-ben teljesen más típusú problémákkal szembesült egy település, más típusú finanszírozási gondokkal, döntési mechanizmusokkal. Akkor nem volt egy ilyen típusú önkormányzati rendszer, amely még mindig sok hibával bír, de a 92-es helyzethez képest, amikor sokkal centralizáltabb volt az egész közigazgatás, változtak a források, kibővültek. Ezt a 25 esztendőt nem lehet meg nem történté tenni.
Hitelesnek kell lenni, dinamikusnak, kell implikálódni a közösség életébe. Egy polgármester nem ülhet az elefántcsonttoronyban, nem elég, hogy időnként bemegy a tanácsülésekre, és az ott meghozott döntéseket megpróbálja végrehajtani. Gyors ügyintézésre és nyitottságra hajlamosnak kell lennie, és az ügyintézést úgy kell tekintenie, hogy arra teljes rálátása legyen a településen élő választópolgárnak. Hozzáértőnek kell lennie, és a magyar ügynek elkötelezettje kell legyen.”
A kampánybüdzséről
„Megváltozott a választási kampányok finanszírozását szabályozó törvény, sokkal szigorúbb lett, mint eddig valaha. Mi mindig egy kis költségvetésű kampányt folytattunk, az előző években és most is. Egy kis településen 6500 lejből lehet kampányolni, ezt, ha a törvény szerint költik, visszaadja az állam a választásokat követően.”
A nagy román pártok jelöltválságáról
„2016-ban az ismert okok miatt nem könnyű embereket meggyőzni, hogy politikai szerepet vállaljanak. Egyrészt a politikusok megítélése nagyon sokat romlott, másrészt (...) sokan felteszik a kérdést, hogy miért kockáztassanak, hogyha kisebb közigazgatási vétségért is, aminek semmi köze a korrupcióhoz, esetleg bajba keveredhetnek, illetve miért tegyék ki magukat a tanácsosok és a helyi politikusok is akár annak, hogy a közösség olyan típusú megítélése alá kerüljenek, amelyről ők úgy gondolják, hogy nem érdemelték meg.”
„2016-ban, úgy láttam, nagyon sokat dolgoztak a pártok azon, hogy új embereket keressenek, hogy újítsanak, hogy váltsanak, de nem mindig sikerült, nem mindig találták meg a megfelelő embereket.”
„Ez bizonyos értelemben ránk is igaz, csak talán az arányok teljesen mások. Nekünk is nagyon sok helyen azzal kellett szembesülnünk, hogy a közösségben nagy tiszteletnek örvendő emberek nehezen vagy egyáltalán nem vállalnak szerepet, még úgy sem, hogy ne befutó helyen legyenek, csak segítsék a nevükkel a listát. Arról nem is beszélve, hogy az egyik kis párt apróhirdetésben kereste a jelölteket. Vicces helyzetek álltak elő az erdélyi magyar közéletben is. 2016 a politika válságos esztendeje, ha szabad így fogalmazni."
A MOGYE magyar oktatását érintő bírósági döntésről
„A MOGYÉ-vel kapcsolatban és más hasonló esetekben a bíróság hozott már számunkra nem kedvező ítéletet, úgy, hogy a törvény egyébként egyértelmű. Erősen el kell gondolkodni, hogy taktikailag jó-e ugyanahhoz a bírósághoz fordulni másképpen föltéve a kérdést, mert a vereség szinte kódolva van egy ilyen ügyben.”
A felerősödött kisebbségellenes retorikáról és intézkedésekről
„Az európai uniós csatlakozást követően még úgy tűnt, hogy folytatható a kilencvenes évek végétől elindult trend, hogy a kisebbségi jogokat, a nyelvi jogokat, a kollektív jogokat, akár a kulturális autonómiát is lépésről-lépésre be lehet iktatni.
Ez elakadt egy adott pillanatban, sőt, Románia megerősödött a térségben és úgy gondolta, hogy megengedheti magának azt, hogy megpróbálja a megszerzett kisebbségi jogokat megcsorbítani, visszavonni, megpróbálja például az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását nemcsak megállítani, hanem visszafordítani. Magyarellenesnek, kisebbségellenesnek és jogfosztónak nevezhető intézkedések egész sora jelent meg az elmúlt esztendőkben, fokozódott egyfajta magyarellenes attitűd.
Ezek megsokszorozódtak, és ezért fordultunk mi ismét erőteljesebben a nemzetközi partnerekhez, ezért fordultunk ahhoz a típusú politikai eszközhöz, ami az árnyékjelentést és a különböző memorandumokat illeti, illetve az Amerikai Egyesült Államokkal és más partnerekkel a folyamatos párbeszédet választottuk, mert úgy gondoltuk, ami történik Romániában, az egyértelműen egy irányváltást mutat. Nem azt mondom, hogy irányvesztést, mert nem magától, véletlenül történnek a dolgok, hanem egy szándékos irányváltásról van szó. Ha először a kisebbségi jogokat nyirbálják meg, utána más emberi jogok következnek. Arra hívtuk fel a partnerek figyelmét, hogy Románián számon kell kérni az alapértékeket, az alapvető emberi jogokat.”
A román pártok felelősségéről
„Kampányban még inkább felerősödnek ezek a jelenségek. Olyan körülmények között végképp aggódni kellene, ha az egyik nagy román párt nem váltott volna főpolgármester-jelöltet Bukarestben, és továbbment volna egy olyan emberrel, aki a holokausztot tagadta, szélsőségesen nacionalista, vallási fundamentalista és a legionárius eszméket támogató, terjesztő ember. Mert ha ezzel képes egy nagy párt menni, akkor a másik nagy pártot is arra ösztönzi, hogy hasonló retorikához nyúljon, és ez azt jelenti, hogy a román társadalom legalább hetven százaléka ezt a retorikát, ezt az értékrendet hallja, ezzel találkozik. És akkor ne csodálkozzunk, hogy előbb-utóbb kisebbségellenes, magyarellenes hangulat alakul ki.
2016-ban a nagy politikai pártoknak a felelőssége óriási, hogy ne adjanak teret a szélsőségességnek, mert abból előbb-utóbb feszültség lesz, ezért van szükség arra, hogy az RMDSZ megpróbáljon egy olyan viszonyt kialakítani a nagy politikai pártokkal, amely a megszerzett politikai jogokat garantálná, a szélsőséges retorikát és nacionalizmust nem engedné a társadalomban elterjedni, illetve a továbblépéshez a párbeszédet keresni.”
„Látni kell: az, hogy egy etnikai kisebbség hogyan érzi magát a szülőhazájában, veszélyeztetve érzi-e magát és etnikai identitását az országban, az alapvetően hozzájárul ahhoz, hogy milyen a társadalmi béke. Biztonságpolitikai kérdésként kell kezelni, mert ma mindenkit a biztonság érdekel, de nem szabad a biztonság oltárán egyéb ügyeket feláldozni. Nem szabad engedni, hogy Romániában hatalmas lendületet kapjanak a szélsőségesek.”
Az amerikai külügyminisztérium emberi jogi jelentéséről
„2012-től az amerikai külképviselettel gyakoribbá váltak a találkozásaink, illetve a tavalyi washingtoni látogatásunkat, amelyet a New York-i magyar emberjogi alapítvánnyal (HHRF) közösen szerveztünk meg, pontosan ezért terveztük meg, hogy a külügyminisztérium képviselőivel, illetve a kongresszusban a törvényhozókkal és a különböző think-tankek képviselővel találkozzunk. Sok időd ott nincsen, el kell tudd mondani, hogy mi a problémád és mit javasolsz megoldásként, érdekeltté kell tudd tenni a partnert, hogy ez számára miért fontos.”
„Románia Amerikával egy olyan stratégiai partnerséget kötött, amelyet mi magunk is támogattunk, amely biztonságpolitikai szempontból nemcsak Romániának, hanem az egész térségnek fontos. Mi úgy mutattuk be a mi problémáinkat, mint amelyek ebben a biztonságpolitikai kontextusban fontosak tudnak lenni. Ezenkívül emberi jogokként, alapértékekként kell bemutatni a kisebbségi jogokat, mert tulajdonképpen erről is van szó, egy specifikus emberi jogi kategóriáról beszélünk, és ha ezt sikerül megtenni, akkor azt tapasztaltam, hogy az amerikaiaknál van erre nyitottság és odafigyelnek, és ez meglátszik a jelentéseken is, amelyek alapvetően tartalmazzák azt a problémalistát, a Mikó-ügytől a csángók oktatásáig, amelyet mi ott megjelenítettünk.
Ezt fontosnak tartom, mert látni kell, hogy Románia még valamilyen mértékben odafigyel arra, hogy Amerika mit gondol róla, annak ellenére, hogy a román média agyonhallgatta a jelentésnek a kisebbségi jogokkal kapcsolatos részét. Ez is azt mutatja, hogy zavarja őket, és bosszankodnak, hogy Románia ilyen vonatkozásban is megjelenik az amerikai jelentésben. Az amerikai emberi jogi jelentés tulajdonképpen alapjaiban kérdőjelezi meg azt a hamis képet, amelyet főleg Aurescu külügyminisztersége alatt sugallt a kormány, hogy Románia egy mintaország, és minden jól működik. Akkor lehet azt mondani, hogy a dolgok rendben vannak, ha ezt mi mondjuk, és ezt mi nem mondjuk, mert nem érezzük azt, hogy a dolgok rendben mennének. Nekünk ebben viszont proaktívnak kell lenni, megoldásokat kell javasolni, amit mi meg is tettünk például az ET kisebbségvédelmi keretegyezményének betartásáról írt árnyékjelentésben is. Ez nem a sérelmi politizáláshoz való visszatérést jelenti: a problémákat is megemlítjük, de megoldásokat is adunk."
Az egészségügyben nyelvhasználatot szabályozó RMDSZ-es törvénytervezetről
"A tervezetben a 20 százalékos, törvényben előírt anyanyelv-használati küszöbhöz képest mi bevittünk egy alternatívát, az 5000-es számot. Azt mondjuk, ahol nem éri el a 20 százalékot egy etnikai kisebbség számaránya a településen belül, de jelentős számú kisebbség él, ott is lehet és kell alkalmazni ezt a törvényt. Pl. Kolozsváron 20 százalék alá esett a magyarok aránya, de messze 5000 fölött van a számuk. Nem lehet azt mondani, hogy 30-40 ezer ember nem egy jelentős szám, még akkor sem, ha csökken arányaiban a súlya egy településen belül.
Ezzel az alternatívával kell tudjunk továbbmenni a továbbiakban. Az esélyekről túl korai és kockázatos lenne találgatni. Mi azt akarjuk, hogy legyenek olyan kezdeményezéseink, amelyek alapot jelentenek a párbeszédhez, és ha nem tudunk törvényt alkotni ebből most júniusban vagy ősszel – választási esztendőben nem könnyű ezt megtenni –, akkor ezt lehessen majd továbbvinni a következő parlamentbe. Az a fontos, hogy a különböző területekre legyenek előterjesztett megoldási javaslataink."
Transindex.ro

A városvezető Albert Álmos (Posztumusz Pro Urbe díj) (Szent György Napok)
Az erdélyi és székelyföldi közélet kiemelkedő személyisége, Albert Álmos 1954. május 25-én született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a gépgyártás tudományát sajátította el a brassói műegyetemen.
Mérnöki pályáját a sepsiszentgyörgyi gépgyárban kezdte, gyakornoki évei után az új technológiák – háromdimenziós, számvezérlésű fémmegmunkálások – bevezetését irányította 1992-ig. Ekkor lett Sepsiszentgyörgy első szabadon választott polgármestere a forradalom után. 16 éven keresztül szolgálta a közösséget, a várost.
Városvezetése alatt Sepsiszentgyörgy új utakat keresett és talált, fejlődésnek indult. Kiemelkedő eredményeihez sorolhatjuk a Lábas Ház visszaszerzését és restaurálását, a tömbházak hőszigetelési, valamint a lakásépítési programok beindítását, a Vadász utcai sportcsarnok megépítését, a szabadtéri futópálya korszerűsítését. Polgármestersége alatt zajlott a központi park rendezése, a szolgáltatócégek új rendszerben történő beindítása (Tega, Multitrans, Közművek), a szépmezői lakópark és farm megvásárlása. Nagy szerepe volt a testvérvárosi kapcsolatok kialakításában, gyümölcsöztetésében, illetve együttműködési hálózat kiépítésében egyházakkal, civil szervezetekkel, amely hozzájárult ezek fejlődéséhez, és ma is sikeresen működik. 2008-tól 2012-ig folytatta a közösség szolgálatát, parlamenti munkát vállalt és szenátorként tevékenykedett. Bátran, konokul küzdött és győzött a központi hatalom, a helyi bajkeverők, a nemtörődömség, a passzivitás ellen. Sajnos, kegyetlen betegségével szemben 2015-ben elveszítette a csatát.
2007 márciusában politika-közélet kategóriában Albert Álmos kapta az Erdélyi Riport Aranyalma-díját. Székedi Ferenc csíkszeredai közíró laudációjában azt emelte ki, hogy „a közösségi összefogáshoz nélkülözhetetlen az a pontosan tervező, konok mérnökember, aki nem a délibábok, hanem a mindennapi gyakorlat útját járja”.
Áldozatos munkája elismerése és értékelése legyen a post mortem Pro Urbe díj, amelyet sokáig nagy tisztelettel nyújtott át ő is a kitüntetetteknek.
Czimbalmos-Kozma Csaba
Albert Álmos (Sepsiszentgyörgy, 1954. május 25. – 2015. augusztus 11.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi keresztény rockoperát visznek Csíksomlyóra
Isten küldötte Márton Áron címmel mutatják be augusztus 14-én a csíksomlyói nyeregben G. Nagy Ilián legújabb rockoperáját.
Az alkotók által erdélyi keresztény rockoperának nevezett műről kedden tartottak sajtótájékoztatót Csíkszeredában. Maczó Ágnes, a darab producere elmondta, a szereposztás már megtörtént, a szereplők között többnyire a tavaly bemutatott Csaba királyfi rockopera szereplőit találjuk. Márton Áron szerepében Gergely Mátyás csíkszeredai rockénekest láthatjuk, hangszerelők Bene Zoltán ( Csíkszereda) és Gáspár Álmos ( Sepsiszentgyörgy). Ugyanakkor Bene Zoltán lesz a darabban Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek fiatalkori megszemélyesítője.
Gergely Mátyás, a Márton Áront alakító énekes izgatottan készül a fellépésre, mert úgy gondolja, nem kis feladattal kell megbirkóznia. „Nem tudom, mennyire vagyok méltó és képes erre, de nem ijedek meg a munkától. Már nekifogtam a készülési folyamatnak, de ennek soha nem lesz vége, darab közben is készülni fogok.”
A darab szerzőjét, G. Nagy Iliánt is szerettük volna megkérdezni, hogy milyen gondolatokkal fogott neki a mű megírásának, és hogyan képzeli el az előadás kivitelezését, ám ő a sajtótájékoztató befejezése előtt elhagyta a termet.
Az ősbemutatónak számító csíksomlyói előadás létrejöttét támogatja a magyar kormány is, a produkció része a nemzetpolitikai államtitkárság által meghirdetett Márton Áron-emlékév programjának. Az előadásnak Csíkszereda önkormányzata is társszervezője, ugyanakkor az alkotók most tárgyalnak Hargita megye tanácsával is. A rockoperában 14 énekes, közel 100 táncos és több kórus is fellép. A Márton Áronnak emléket állítani kívánó opera nyitányból és öt jelenetből áll.
Péter Beáta |
Csaba királyfi rockopera:
Székelyhon.ro, 2015. aug. 17.
Megelevenedett Csaba királyfi Csíksomlyón
Székelyhon.ro

Foghíjas jelöltállítás (Kampányban az EMNP)
Leadta a választásokon induláshoz szükséges dokumentációt az Erdélyi Magyar Néppárt, Háromszéken a megyei tanácsban és 25 településen lesz önkormányzati képviselői listájuk, kilenc helyen pedig saját polgármesterjelöltjük. Eldőlt az is, hogy Bálint József nem függetlenként, hanem az EMNP színeiben pályázza meg Sepsiszentgyörgy városvezetői tisztségét, a megyeszékhelyi néppárti listán pedig paritásos alapon kapnak helyet a Magyar Polgári Pártból kizárt vagy kiállt jelentkezők.
Balázs Attila háromszéki EMNP-elnök szerint sikerült újjáépíteniük a pártot, erős csapatot verbuváltak, készek átvenni a megye vezetését. A megyei önkormányzati jelöltlista első helyén Fazakas Péter közgazdász áll, őt követi Balázs Attila, Benedek Erika tanár, Szakács Zoltán nyugalmazott tanár, Kátai Zsuzsanna tanár, jogvédő, Szász Attila mérnök, Papp Attila jogász, Kocsis Csaba technikus, Czegő Zoltán író és Illyés Botond történész. Nagyobb odafigyelést ígérnek az emberek hétköznapi gondjaira, a kis és középvállalkozások támogatását, Háromszék gazdaságának fellendítését szeretnék elérni, de egyebek mellett fontosnak tartanák a rezsicsökkentést, hogy a helyi vízszolgáltatók, a szemétgazdálkodás stb. ne a profitra hajtson, hanem a lakosság érdekeire figyeljen. Támogatnák a mezőgazdasági termelők szövetkezését, segítenék, hogy jó áron értékesítsék terményeiket, de fontosnak tartják a fiatalokra való figyelést is, és akárcsak eddig, a jövőben is segítik mindazokat, akik törvény által biztosított jogaikért küzdenek. Balázs Attila különösnek tartja, hogy a Központi Régió megyéi közül csak Kovászna és Hargita nem fejlődött, véleménye szerint ez vagy diszkrimináció, vagy a megyevezetéseknek róható fel, „a hatalmas lyuk, amely tátong, azt jelzi, adminisztrációs problémák is vannak” – mondotta. Az EMNP tegnapi sajtótájékoztatóján az is kiderült, Baróton nem indítanak saját polgármesterjelöltet, a másik három magyar városban viszont igen. Sepsiszentgyörgyön Bálint József, Kézdivásárhelyen Johann Taierling, Kovásznán Deák Kinga Erika méretkezik meg a párt színeiben. Málnáson Málnási László, Gidófalván Máthé István, Árkoson Kocsis Csaba, Sepsikőröspatakon Silviu Ioachim, Maksán Bács Benke László, Gelencén Kocsis Géza lesz a polgármesterjelöltjük. Arról, hogy más településeken melyik független mellé állnak, a helyi szervezetek dönthetnek, ám az RMDSZ jelöltjét nem támogathatják, ha megteszik, kezdeményezi kirúgásukat – szögezte le az EMNP háromszéki elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagykorú a Kurutty vetélkedő
A kézdialmási Kelemen Didák Általános Iskola Szupernégyes nevű csapata – Kelemen István, Molnár Zsuzsa, Kádár Mikola Zselyke és Kovács Ádám – nyerte a tizennyolcadik alkalommal megrendezett Kurutty általános műveltségi vetélkedő múlt szombati megyei döntőjét.
A Nemes Emil, a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Általános Iskola tanítója által kezdeményezett és mindmáig évente megszervezett verseny iránt nagy az érdeklődés, minden bizonnyal azért is, mert a felkészülés során a résztvevők annyi új ismeret birtokába jutnak az anyanyelv, természetismeret, matematika, idegen nyelv, rajz, zene, híres emberek élete és munkássága tárgykörben, amennyit az iskolában csak évek alatt sajátíthatnának el, vagy akkor sem. Idén is helyi vállalkozók segítettek, hogy a díjazottak jutalomban részesüljenek, és hogy a megye különböző településeiről érkezőket a szervezők megvendégelhessék. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gazdasági szakíró műveit összefoglaló kötetet mutatnak be Sepsiszentgyörgyön
Április 29-én, pénteken 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében bemutatják Vita Sándor Erdélyi gazdaság – erdélyi politika. Tanulmányok, cikkek, dokumentumok (1933–1946) című kötetét.
Vita Sándor a két világháború közötti Erdély egyik legkiemelkedőbb gazdasági szakírója volt. Tanulmányai napjainkban is a korszak egyik legjobb forrásai, összefoglalói. Az itt tárgyalt témák, úgy mint Erdély és Székelyföld gazdasága, a szövetkezeti típusok vagy az erdélyi magyar társadalom és politikai közösséghez kapcsolódó kérdések ma is komoly aktualitással bírnak.
A Polis Könyvkiadónál megjelent kötetet bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel Sárándi Tamás történész látta el. A könyvről a bemutató alkalmával Sárándi Tamás (Maros Megyei Múzeum) és Tóth-Bartos András (Székely Nemzeti Múzeum) fognak beszélni.
maszol.ro