A magyar egyházak védik szimbólumainkat (Imatized Sepsiszentgyörgyön)
Három küldetést teljesít a sepsiszentgyörgyi ökumenikus imatized: üzeni, hogy az Ige az a lelki táplálék, amelyet tiszta vízként szívhatunk magunkba, és amivel mások szomjúságát táplálhatjuk; az összegyűjtött adományok jótékonysági alapítvány létrehozását szolgálják; a templomok udvarán ez alkalomból felvont székely zászlók és a több száz torokból felcsendülő himnuszok a nemzeti szimbólumainkért való kiállást jelzik.
Ma este feléhez érkezik az ökumenikus istentiszteletek sorozata Sepsiszentgyörgyön, amely a négy magyar történelmi egyház összefogásával jön létre minden év kezdetén. Korábbi esztendőktől eltérően az imaestek nem érnek véget az igehirdetéssel, a több száz lelkes közösség még rövid ideig együtt marad a templom udvarán, ahol felhúzzák a székely zászlót, és helyenként a gyülekezet zászlaját, majd együtt éneklik el a magyar és a székely himnuszt (kivétel az állomás negyedi Szent Benedek katolikus templom, ahol a gyülekezet román anyanyelvű hívei románul hallgathatnak misét). A székely zászló mellé méltósággal felvonuló százak, lelkészeikkel az élen, ekképpen fejezik ki kiállásukat nemzeti szimbólumaink és himnuszaink védelmében, majd az Ige üzenetével csendesen térnek haza. Az imatized estéin egy alapítvány létrehozására gyűjtenek, a leendő civil szervezetet az egyházak a helyi önkormányzattal közösen kezdeményezik a gyermekvállalás segítésére.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hátrálnunk már nincs hová
Politikai, sőt, sajtógyakorlat is témától elrugaszkodva, teljesen más területre, és így, más megnevezésekkel élve-védett pályára engedni a soron levő kényes témát. Minálunk a korrupció, az erkölcsi tartás – közelebbről: sikkasztás, lopás, lekenyerezés, zsarolás, megfenyegetés stb. – egyáltalán nem tartoznak a fényüket és erejüket vesztett fogalmak tárába, sőt, hatalmas forgalmuk van a politikai, szervezeti és szervezési, gazdasági életben, a közéletben.
Nem véletlenül alakultak korrupciót vizsgáló bizottságok kormányszinten. Hogy milyen haszonnal, arról csak jelzések igenelnek, ugyanis a fent emlegetett fogalmak jelzős szószerkezetekben annyira gyakoriak, hogy nem riad föl az olvasó, a hallgató azok hallatán, olvastán. Pontosabban: tele van a hócipőnk, és tele a börtönök az „esetek” szereplőivel, egész magasról le a romavilágig.
Közelebbről: Sepsiszentgyörgyön, az adóhivatal első emeletén ma is ott a figyelmeztető tábla – talán transilvanicum a maga nemében –, azon írva románul, hogy kis figyelmességeket nem fogadunk el. Ám nekünk, elnyomottaknak és összetörteknek mindig is le kell ütnünk egy-egy karót, cöveket, jelezve, hogy eddig, s ne tovább. Azaz – és EZ a fontosabb – ennyit veszítettünk, tovább nem hátrálhatunk sem Királykőig, sem Istenszékéig, az Atlanti-óceánig különösen nem. És nem ajánlatos számunkra a pártjaink, szövetségeink hátrálása sem!
Itt keresem a tanulságokat, nem lehet senki számára nehéz. Merthogy tele a sajtó ma is. Tele ígérgetéssel az üres, szakadt tarisznyánk, és ezekben a tarisznyákban ott huhognak éjjelente az erkölcsi, ha így jobb: etikai bizottságok sorsának alakulása. Nem lesz itt semmiféle megújulás kies hazánkban, amíg elfogadott tény a gazemberség, lealjasodás.
Azt is meg kellett szoknunk, hogy jöhetnek-mehetnek itt román kormányok, látványként néha megspékelve egy-egy magyar (származású) miniszterkével, államtitkárkával, főtanácsossal, vizet amott Bukarestben nem zavarnak, tehát lehet halászni nyugton tisztában vagy zavarosban egyaránt, mert ha nem csurran, hát azért még cseppen. A közösből, nyilván.
Egyáltalán föl merem-e tenni a kérdést szemtől szemben, érdeklődvén őszintén még akkor is, ha nincs kinek a szemébe néznem a sok lehajtott fejű vezér között: a mi magyari pártvezéreink hogyan néznek szembe önmagukkal, szembe a napnyugtával, napkeltével? És itt bukkanunk, bukkanok föl ismét az erkölcsi mérce, a tisztesség törvényszerű igényére, annak kötelező voltára; azok meglétére vagy hiányára.
Akkor és mindig ott, amikor egy-egy közösség nevével, nevében házalnak, röpcéznek, röpdösnek bárcákkal. Mert ha a porlasztó nem porlaszt, az akkumulátorban semmi erő, a kormánykerék ott maradt egy kocsmában – hát akkor nem indul a masina!
Akinek nincs hitele, az nem fogyaszthat tisztességes kocsmában. Akinek nincs immár becsülete, az ne döngesse kehes, csikasz mellét az előtt a nép előtt, amelyet átvert! Mert lehet le- és felmondani, viszont kötelező lenne igazat vallani végre, vesztesként vagy győztesként.
Rettenetes nézni itthonról és itthon is mindazt, ami állítólag érettünk és a mi beleegyezésünkkel történt. De mi történik holnap, és mi történik a megbízó közösség holnapjával, jövendőjével? Az egykori, nagyszerű román író, Caragiale (1852–1912) tollára való ez az egész ciganiáda, mely együvé gúzsol itt, és úgy uszít egymásra magyart, románt, lipovánt, lézengő szászt, svábot, zsidót, hátborzongató mennyiségű cigányt.
A magunk portáján s az előtt sepregetek. Miféle magyarság s miféle párt az, amelyet mulasztásai tettek és tesznek hírhedtté? Olyan sajthoz hasonlatos, amelyet csak a lyukak tartanak össze. Lásd a székely mondást: „Edd meg, kicsi fiam, a franzellából a likakot es, mert az es az apád pénze!”
Ötven esztendeje írok közlési igénnyel. A fölpanaszolhatás igényével. Onnan és azóta egységes népközösségben gondolkodom. Mert már 1964-ben is az volt, az lett volna a legfontosabb, hát ahogy lehetett, mondottam a magam népének dolgait. Elképedve, de reményeimet nem veszítve kell ma is megállapítanom, hogyha egy csepp, egy csipetnyi lehetőséget (nem szabadságot írtam!) kapunk, rögvest egymás ellen fordulunk, megélhetési politikusokként. Ahogy az illik, imponál, és hát – kifizetődő.
Kérem az Olvasót, zárhassam a magam verssoraival (1995, Budapest) ezt a keserves írást:
Szavakat szórtam szerteszét,/ disznók elé a gyöngyöket.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kettős mérce: regionális szimbólumhasználat Romániában
A székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is és a román hatóságok kettős mércét alkalmaznak a regionális szimbólumok tekintetében.
Bírósági döntések kötelezik a polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat.
Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával és Neamt váráról sem vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlóját. Ez arra utal, hogy a Román állam kettős mércét alkalmaz, csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban. Arra is kitérünk hírlevelünkben, hogy a helyzet hasonló a Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlójával is.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök elmondja, véleménye szerint Romániában vannak román és székely megyék, az előbbieknek szabad a helyi szimbólumhasználat, a székely megyékben tilos. A tanácselnök azt is kiemelte, hogy a Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette, egy olyan épületben található, mely előtt Brassó megye zászlója is ki van tűzve és ez a kettős mérce bizonyítéka.
Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat, Sepsiszentgyörgy
Erdély.ma

Bojkott a Székelyföldet tagadó Heineken termékei ellen
Egyre többen csatlakoznak a Facebbok közösségi oldalon a Heineken Románia termékei ellen indított bojkottkezdeményezéshez, amely a Krónika január 19-i lapszámában megjelent, „Sajtóprés alatt” a Heineken? című cikk nyomán indult el.
„A Heineken multinacionális cég szerint Székelyföld nem létezik, bojkottáljuk a termékeiket!" – olvasható a Facebook-csoport felhívásában. Az oldal névjegyében szereplő leírás szerint a tiltakozó akciót a sepsiszentgyörgyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai hirdették meg a holland cég ellen.
A nemzetközi söripari vállalat tavaly pert indított a csíkszentsimoni Igazi Csíki Sör Manufaktúra ellen. A bírósági kereset sajtóvisszhangja és a csíkszeredai sörgyár tulajdonosának hírneve, az őt övező szimpátia miatt a per áthelyezését kezdeményezte a Heineken Románia.
A holland multinacionális vállalat a múlt héten folyamodott a bukaresti legfelsőbb bírósághoz a fellebviteli tárgyalás áthelyezése érdekében, a társaság ugyanis úgy véli, hogy az ügy mediatizáltsága befolyásolhatja a marosvásárhelyi táblabíróság bíráinak objektivitását és pártatlanságát. A legfelsőbb bíróság felfüggesztette a per tárgyalását, az áthelyezési kérelem tárgyában pedig január 30-ára tűzött ki tárgyalási fordulót.
A bírósághoz január 12-én beterjesztett, a Krónika birtokába került kérésében a multinacionális cég mellékelte a témában az erdélyi magyar írott és online sajtóban napvilágot látott több tucat cikk román fordítását, sőt az ezekhez posztolt olvasói kommenteket is.
A felperes az „úgynevezett Székelyföldön" („aşa numitul »ţinut secuiesc«") tevékenykedő helyi termelőként mutatja be a kifogásolt terméket előállító gyárat működtető Lixid Project Kft.-t és annak tulajdonosát, Lénárd Andrást. A multinacionális vállalat szerint keresete nyomán a székelyföldi üzletember szándékosan gerjesztett nyomásgyakorlást a helyi médián keresztül, magát a székely termékeket védelmező és népszerűsítő „élharcosként", míg a társasággal folytatott kereskedelmi-bírósági küzdelmét „Dávid és Góliát harcaként" tüntette fel.
A Facebook közösségi portálon kedden indított, „Vegyetek búcsút az állítólagos Székelyföldön élő, állítólagos székely vásárlóktól!" mottójú tiltakozó akció – amelyhez immár több mint 3300-an csatlakoztak – arra buzdítja a fogyasztókat, hogy ne fogyasszák és vásárolják a Heineken Románia termékeit (a Ciuc, a Bucegi, a Silva, a Golden Brau és a Neumarkt söröket).
A Heineken által Magyarországon forgalmazott sörök vásárlását is bojkottálják az akció népszerűsítői, így a Soproni, a Gösser, a Zlatý bažant, a Kaiser, az Edelweiss, a Steffl és a Buckler, valamint a Strongbow Gold almabor is szerepel a „tiltólistán”.
Krónika (Kolozsvár)

Román–magyar vitafórum indul
Vox populi (A nép hangja) címen román-magyar vitafórum indul jövő hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának épületében. A kezdeményezők, Mădălin Guruianu és Cziprián-Kovács Loránd civil párbeszéd kialakulását remélik, olyan fórumot teremtenének, ahol megbeszélhetőek, megvitathatóak közös vagy éppen egymástól elválasztó dolgaink, a dialógus ugyanis a mellettünk élő nemzet jobb megismeréséhez vezethet, és talán szépen, lassan a gyűlölet is csitulhat – fejtették ki.
Szükség van ilyen fórumra, mert jelenleg az erdélyi, a székelyföldi társadalom politikai kommunikációja egyirányú, az óhajokat a politikai szervezetek képviselői fogalmazzák meg, ezek azonban nem mindig esnek egybe mindazzal, amit az itt élők valóban szeretnének. A politikum tulajdonképpen egyfajta tolmács szerepét tölti be, ám ők azt szeretnék látni, létezik-e más vélemény, más akarat is – fejtette ki Cziprián. Az egyetemi oktató hozzátette, a Vox populi nem a politikai döntések hozóinak, sokkal inkább az „elszenvedőinek” kíván lehetőséget nyújtani. Első körben a két közösség véleményformálói közül hívnak előadókat, kísérletnek is tekintik kezdeményezésüket, hogy kialakulhat-e párbeszéd a polgárok és a politikai alakulatok vezetői között. A vitafórum első találkozóját január 26-án, hétfőn 18 órától tartják, Sánta Imre református lelkész és Daniel Şanta osztja meg húszesztendős tapasztalatait a szokásokról, ünnepekről, hagyományokról, szó lesz március 15-ről és december elsejéről, a magyar, illetve a román kultúra napjairól, a Szent György Napokról, az együtt és külön ünneplés problematikájáról. A szervezők elképzelése szerint mindkét előadónak 15–15 perc áll rendelkezésére, majd a közönség szólhat hozzá, tehet fel kérdéseket legfeljebb egy percben, végül ismét az előadók mondhatják el véleményüket az elhangzottakról. A vita két nyelven zajlik, szinkrontolmácsolást pénz hiányában nem tudnak biztosítani, de a fordításról gondoskodnak, mindenki olyan nyelven szól, ahogyan jólesik – mondották, és kiemelték azt is: a belépés ingyenes, bárki részt vehet az eseményen. Az elképzelés szerint minden hónap utolsó hétfőjén tartják majd a Vox populit, a házigazda a továbbiakban is az egyetem lesz. Guruianu azt is leszögezte, bár mindketten a liberális párt színeiben politizálnak, ezt a fórumot civilként kezdeményezték, nincs köze a Nemzeti Liberális Párthoz. A viták azonban nem lesznek politikamentesek, ilyen jellegű témák, hozzászólások is helyet kapnak. Szándékuk szerint bármilyen téma megvitatható, tabuk nincsenek, csak a civilizált vitaformához ragaszkodnak, és a személyeskedést igyekeznek kizárni. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Grafikai visszatekintés
A III. Székelyföldi Grafikai Biennálé második rendezvényét tartották tegnap este a sespiszentgyörgyi Lábas Házban: az előző két biennálén díjazott alkotásokból nyílt tárlat. A házigazda Damokos Csaba designer köszöntője után Siklódi Zsolt grafikus, a biennálé kurátora nyitotta meg a kiállítást.
Vázolta a székelyföldi grafikai szemle történetét, majd feltette a kérdést: meddig tart a grafika határa? Ugyanis a legtöbb alkotás nyomtatott kép, fotón alapul, s besegített a számítógépes technika. Úgy értékelte, a grafikának vannak még rejtett zugai, a művek ma is fel tudnak vetni problémákat. A szemle képet nyújt arról, mivel foglalkoznak napjainkban a grafikusok – összegzett a kurátor. (sz.)

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kettős mérce: regionális szimbólumhasználat Romániában
Közlemény
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. E heti hírlevelünkben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is.
A román hatóságok kettős mércét alkalmaznak a regionális szimbólumok tekintetében. Bírósági döntések kötelezik a polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység, és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat. Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával, és Neamț váráról sem vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlóját. Ez arra utal, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz, csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban.
Arra is kitérünk hírlevelünkben, hogy a helyzet hasonló Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlójával is. Idézzük Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnököt, aki elmondja, véleménye szerint Romániában vannak román és székely megyék, az előbbieknek szabad a helyi szimbólumhasználat, a székely megyékben tilos. A tanácselnök azt is kiemelte, hogy a Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette, egy olyan épületben található, mely előtt Brassó megye zászlója is ki van tűzve, és ez szintén a kettős mérce bizonyítéka.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat hírlevele
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csipkeművészeti tárlat Udvarhelyen
Csipkék százai díszítik a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum emeleti termeit – a magyar kultúra napjához kapcsolódó rendezvénysorozat keretében nyitották meg az Erdélyi csipkék című tárlatot, amely a csipkeművészet legfontosabb központjait és technikáit tekinti át.
Számos érdeklődő vett részt a Székely Nemzeti Múzeum reprezentatív időszakos vándorkiállításának megnyitóján, amelyet korábban a sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi közönség is megtekinthetett.
Szőcsné Gazda Enikő, a kiállítás kurátora elmondta, négy gyűjtemény anyagából származnak a kiállított csipkék, emellett a Haáz Rezső Múzeum gyűjteményének darabjai is kiegészítik a tárlatot, egyebek közt egy vetett ágy, valamint a székelyszentkirályi csipkék. A muzeológus hozzátette, céljuk a kevésbé ismert technikák és csipketípusok ismertetése
A megnyitón két fiatal tehetség élőben mutatta be Székelyföld leghíresebb technikáját, a székelyszentkirályi csipkeverést. A nyugat- és közép-európai összefüggő csipkeövezetek árnyékában Erdélyben is nívós csipkeművészet élt a 17. századtól kezdődően, melynek összegyűjtésére, áttekintésére nem sok hangsúlyt fektettek eddig a múzeumok.
A mostani tárlat az erdélyi csipke főként 19–20. századi kultúrtörténetét illusztrálja. A korai csipkeművészet remekei az egyházak és főúri udvarok köréből kerültek ki, és főként a nyugati csipkedivat Erdélybe áramlásáról árulkodnak: egyházi tárgyak, nemesi díszruhák, átmeneti műfajú hímzett-áttört kézimunkák járultak ahhoz, hogy Erdély lakossága megkedvelje a csipkét.
A kiállítás e korai, Nyugat-Európából importált ritkaságokkal indít, majd áttér Erdély híresebb központjainak ismertetésére: torockói, segesvári, székelyszentkirályi, háromszéki vert csipkék, székelyföldi magyar rececsipkék, szatmári és háromszéki frivolitás, dél- és nyugat-erdélyi román varrott csipke, árapataki rojtkötés, majd a 19. század végétől egyre inkább teret nyerő horgolt csipke divatjára világít rá, de kitér egy háromszéki iparművész, Szentkatolnai Bálint Benedek tüllhímzéseinek és terveinek ismertetésére is.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

Megtűrten, magyarul Erdélyben
Tizennégy éve van érvényben az erdélyi magyarság nyelvhasználati jogait szabályozó 215-ös számú helyhatósági törvény, de Székelyföldön kívüli településeken felszínesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák. Az okokról nyelvi diszkrimináció ellen harcoló szakemberrel és kisebbségkutatóval beszélgettünk.
Összességében 324 erdélyi településen szavatolja az anyanyelv használatát a 2001-ben elfogadott, majd a 2013-ban módosított 215-ös számú helyi közigazgatási törvény. Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelynek vállalásai 2008. május elsején léptek érvénybe. Jogszabályokban tehát nincs hiány. Ha betartatnánk, és mi magunk is betartanánk a törvény előírásait, a magyarok lakta erdélyi települések zömében szabadon használhatnánk anyanyelvünket nemcsak iskoláinkban, hanem a polgármesteri hivatalokban és valamennyi helyi közintézményben. A törvényi szabályozás által biztosított széleskörű anyanyelvhasználat kívánatos állapotától azonban nemcsak a vegyes lakosságú megyékben és településeken, hanem még Székelyföldön is távol állnak. A központilag alárendelt különböző hivatalok és a többségi román önkormányzatok packázásain túl ez az állapot az erdélyi magyarság alulinformáltságával, a magyar politikai elit nemtörődömségével és közömbösségével, illetve az emberek kishitűségével magyarázható.
Büntetés nélkül nem megy
A törvény által védett anyanyelvhasználat akadályoztatásának legfontosabb fokmérője az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A székelyföldi nyelvháború nyitányaként Hargita megyei, illetve háromszéki román szervezetek jelentettek fel megyei közgyűléseket és polgármesteri hivatalokat arra hivatkozva, hogy honlapjaikon nem szerepel minden román nyelven. Ez ébresztette rá az erdélyi magyar szervezeteket és magánszemélyeket a tiltakozás lehetőségére. A román médiában felkapott történetek a székelyföldi románok állítólagos diszkriminációjáról támpontot adtak a magyarok számára, hogy ők is jelentkezzenek a diszkriminációellenes tanácsnál a valóságban is megélt hátrányos helyzetük miatt. Az elmúlt években rengeteg beadvány érkezett magánemberek és civil szervezetek részéről – erősíti meg Asztalos Ferenc Csaba, a tanács elnöke is. „A hozzánk érkező panaszlevelek, és az általunk kivizsgált esetek nagy száma egyértelművé tette, hogy azokon a településeken, ahol nincs magyar polgármester, illetve a helyi közgyűlésben magyar többség, nem alkalmazzák a nyelvi jogokat szavatoló jogszabályt. Ez még azokra a Székelyföldön kívüli településekre is érvényes, ahol van ugyan magyar polgármester vagy alpolgármester, de a település szórványként él a többségi román települések között” – magyarázza az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke.
Eddig 64 erdélyi vegyes lakosságú településen indítottak eljárást, és hoztak valamilyen elmarasztaló határozatot. Első lépésként figyelmeztetik és megrovásban részesítik a vétkesnek talált helyi intézményt, illetve három hónapos határidőt adnak az észlelt szabálytalanságok kiküszöbölésére. Ha a megszabott határidőn túl sem változik a helyzet, pénzbírság következik. A büntetés ellen fellebbező helyhatóságot végül bírósági végzéssel kötelezik a nyelvhasználati jogok betartására. Az eljárás nem könnyű folyamat, a tanács azonban nem hátrál meg. Az eddigi eredmények biztatók, mert a megbüntetett polgármesteri hivatalok rendszerint beadják derekukat, másoknak pedig ez intő példa – magyarázza Asztalos Ferenc.
Kecskére a káposztát?
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának romániai ratifikációja után ismét a kormány és a parlament elé került a 215-ös számú helyhatósági törvény. A jogszabály alkalmazásának felemás tapasztalatait 2013-ban a kabinet új rendelettel próbálta korrigálni, megnevezte a törvény alkalmazásért felelős helyi szerveket: megyei közgyűlés, prefektúra, polgármesteri hivatal. Asztalos Ferenc szerint az a legnagyobb gond, hogy vegyes lakosságú megyékben és településeken eddig is ezek a helyhatósági vagy kormányszervek nem alkalmazták a törvénynek a nyelvi jogokat előíró passzusait. Nem marad más hátra, mint résen lenni, és jelenteni a diszkriminációellenes tanácsnál a visszaéléseket, de a tanács időnként hivatalból is lép.
Persze nem minden esetben nyer, ezt jól szemlélteti annak a két román személynek az esete is, akik azért pereskedtek, mert nem tartották törvényesnek, hogy a magyarok lakta településen a polgármesteri hivatalba történő versenyvizsgán feltételként szerepelt a magyar nyelv ismerete is. A szilágyperecsenyi polgármesteri hivatal jegyzői székére pályázó Florian Mocanu például a legfelsőbb bíróságon nyert a tanáccsal szemben. A bíróság úgy ítélte meg, hogy egy helyi önkormányzat csak abban az esetben kérheti számon versenyvizsgatételként a magyar nyelv ismeretét, ha a jelentkezőt kommunikációs osztályra alkalmazzák. Asztalos ezt bírósági visszaélésnek tekinti, hiszen egyértelmű, hogy falusi önkormányzat nem tarthat fenn kommunikációs osztályt: a falu jegyzője igenis az a személy, aki a helyi polgárokkal tartja a kapcsolatot, következésképpen ismernie kellene a nyelvüket is.
A kutató szemével
A helyhatósági törvény eddigi be nem tartásának története nem újkeletű. A Kisebbségkutató Intézet 2007-ben azzal próbált segíteni a polgármesteri hivatalokon, hogy honlapjára minden olyan űrlap magyar nyelvű változatát feltöltötte, amelyek szabadon felhasználhatók a helyi hivatalokban. A törvény alkalmazásáról azonban átfogó kutatás eddig nem született.
Úttörő vállalkozásnak számít hát a Bálványos Intézet és a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport tagjainak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) égisze alatt elkészített kutatása Románia és a nyelvi jogok a közigazgatásban – Helyzetfelmérés címmel. A BBTE Politikatudományi Tanszékének és a Sapientia EMTE Európai Tanulmányok és Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének oktatói – politológusok, szociológusok és jogászok – a kutatás keretében arra keresik a választ, hogy Románia milyen formában és mértékben biztosítja a magyarul beszélők nyelvi jogait. A kutatás arra is kitér, hogy az országnak milyen mértékben sikerült végrehajtania az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2012 júniusában a Nyelvi Charta romániai alkalmazása kapcsán megfogalmazott ajánlásait.
A 324 érintett erdélyi polgármesteri hivatal és hat megyei közgyűlés címére levélben, majd elektronikus postán, magyar nyelven, de kérésre románul is kiküldött, öt kérdést tartalmazó hivatalos levél arra keresi a választ, hogy a helyi önkormányzat magyarul is nyilvánosságra hozza-e határozatait és a gyűlés napirendjét? Milyen nyelven zajlanak a tanácsülések? Hány helyi intézményhez lehet írásban és szóban magyar nyelven fordulni? Hány magyarul tudó személy dolgozik az ügyfélfogadáson, ezek hány százaléka magyar?
Nincs pénz fordítóra
A kutatás valamennyi olyan erdélyi polgármesteri hivatalt górcső alá vett, ahol 20 százalék fölötti a magyarság részaránya. Mivel az adatok feldolgozása még zajlik, a kutatásvezető, Toró Tibor egyetemi oktató csupán néhány tapasztalatot tudott megosztani lapunkkal. A levelekre a megszólítottak mintegy 40 százaléka, azaz 131 polgármesteri hivatal válaszolt. A kutató szerint sok polgármesteri hivatalban nincsenek tisztában azzal, hogy egyszerű állampolgársági kérésre is kötelesek válaszolni, hivatalos felkérésre pedig annál inkább. A legtöbb válasz Székelyföldről érkezett, a legkevesebb olyan vegyes lakosságú megyékből, ahol sejthetően a legtöbb gond van a nyelvi jogok biztosítása terén.
Első látásra szembeötlő, hogy a tömbmagyar székelyföldi települések kivételével nem elterjedt a magyar nyelv használata a helyi közgyűlésekben. A törvény kimondja, hogy ha egy helyi tanácsnak legalább egyötöde egy kisebbséghez tartozik, ott a tanácsüléseken szabadon használható a kisebbség nyelve, azaz mindent fordítani kell: nemcsak a felszólalásokat, hanem a határozatok és jegyzőkönyvek szövegét is. Ezzel szemben ritkán alkalmaznak román–magyar tolmácsot, eddigi ismereteik szerint csak Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Ha erre helyi igény mutatkozik, a legtöbb vegyes településen a közgyűlés valamelyik tagja vagy a polgármester, alpolgármester fordít. Rendszerint azonban az „úgyis mindenki tud románul” szlogen érvényesül.
Ismeretlen fogalom a magyar kérvény
Az egyik legmegdöbbentőbb tapasztalat, hogy Erdélyben alig találkozni olyan polgármesteri hivatallal, ahol magyar nyelvű űrlapok is az állampolgár rendelkezésére állnak. Toró Tibor szerint a román nyelvű ügyintézés hagyományait még a kommunizmusból örökölte az erdélyi magyarság, és sokan negyed század elteltével sem tudnak megválni a berögződéstől, hogyha nem románul kérvényeznek valamit, sokkal lassabb és nehezebb az ügyintézés. A magyar nyelv térvesztésének tüneteiből is jól látható tehát, hogy az embereket nem bátorítják anyanyelvük hivatalos használatára. Sok polgármesteri hivatalban elkönyvelik, hogy mindenki tud románul, és ebbe a helyi magyar lakosság is belenyugszik. Toró szerint az erdélyi magyar politikum, elsősorban az RMDSZ felelőssége, hogy polgármestereit és alpolgármestereit rávegye a nyelvi törvények alkalmazására. Toró különösen rossz hatásúnak tartja, hogy a Székelyföldön – amelynek elsődleges példát kellene mutatnia – gyakran felületesen kezelik a nyelvi jogok alkalmazását. Innen kezdve a szórványtelepüléseken élőknek sokkal nehezebb a helyzetük.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A SIC-tábla eltávolítását kéri Kovászna megye prefektusa
A sepsiszentgyörgyi prefektusi hivatal elé tiltakozásképpen elhelyezett Székelyföld tábla eltávolítását kéri az RMDSZ helyi vezetőitől Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa - közölte csütörtökön az Agerpres hírügynökség.
A prefektus levélben kérte Tamás Sándort, Kovászna megye önkormányzatának elnökét, és Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, hogy vegyenek részt január 24-én a Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulójára szervezett ünnepségen, és távolítsák el annak helyszínéről a korábban tiltakozásképpen elhelyezett Sic - Terra Siculorum feliratú hirdetőtáblát.
A székely zászlóra emlékeztető 12 négyzetméteres molinót tavaly december 15-én helyezték ki az RMDSZ vezetői az ellen tiltakozva, hogy Sebastian Cucu hivatali elődje a magyar himnusz énekléséért bírságot rótt ki.
MTI
maszol.ro

Kürtőskalács-fesztivál lesz
Világhírű székely-magyar sütemény
Egy hagyományos termék nem hagyományos bemutatóját tartjuk – kezdte a tegnap sajtótájékoztatóját Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke Madaras Csilla, a Europe Direct Központ vezetője, valamint Albert Zoltán és Gazda Zoltán, a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület tanácsadói jelenlétében ismertette a kürtőskalácsról készült könyvet, szórólapokat, és tervekről is beszélt.
Az a célunk, hogy a Nemzetközi Kürtöskalács Szaktestület védje le a kürtőskalácsot, és vegyék fel ezt a terméket a hungarikumok sorába – fogalmazta meg Tamás Sándor. A kürtőskalács olyan siculikum, amelynek még a nevét sem lehet más nyelven mondani, tette hozzá, és az sem utolsó szempont, hogy a termék előállítóinak gazdasági haszna legyen belőle.
– Úgy kell jövőbe mutató akciót csinálni a múltból, hogy közben lehetőleg minél több munkahelyet teremtsünk – jelentette ki az elnök.
Az ötvenoldalas könyv, amelyet román és angol nyelvre is lefordítanak, nem csak azt szemlélteti, hogyan készül a kürtőskalács, hanem feltárja történelmi fejlődését, és bemutatja hét „unokatestvérét”, amelyek hasonló módon készülnek Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon és máshol. A könyv mellé 15 nyelven szórólap készült, az európai nyelvek mellett arabul, héberül vagy éppen kínaiul ismerteti a tudnivalókat.
Az az elképzelés, hogy ezeket a kürtőskalács-készítők között osztják ki, hogy a maguk során azon külföldiek körében terjeszthessék, akik vásárolnak a termékből. A számos támogató közül Tamás Sándor kiemelte a „megszállott” dr. Hantz Pétert, a bázeli egyetem biofizikusát, akinek „állhatatos, jóindulatú” segítsége nélkül „nem mozdult volna ki a holtpontról” a kürtőskalács ügye.
Madaras Csilla elmondta: a Europe Direct információs központnak fontos volt, hogy megismertessék az európai „unokatestvéreket”, hiszen ez is azt mutatja, hogy Európához tartozunk. Bejelentése szerint május 9-én, Európa napján Sepsiszentgyörgy lesz a kürtőskalács fővárosa. Olyan kürtőskalács-fesztivált terveznek, amelyre meghívják a „teljes rokonságot”, és a központban felszerelt sütőkön el is készítik ezeket.
Albert Zoltán, a 14 országot átölelő Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület szaktanácsadója a háromnyelvű honlapot népszerűsítette (www.kurtos.eu), ahol minden információ megtalálható, letölthető és nyomtatható.
– Mi nem márkanevet jegyeztünk be, hanem oltalmat kértünk. Ez azt jelenti, hogy bárki ingyen és szabadon használhatja a recepteket, sütheti a kürtőskalácsot, csak éppen – ha ennek akarja nevezni – be kell tartania bizonyos előírásokat – magyarázta a szakember.
Albert elmondta: kiegészített dokumentációval kérték a kürtőskalács felvételét a hungarikumok közé, a honlapra teljes technológiai fotótárat töltöttek fel, nyolcfajta képeslapot készítettek, és megírták a 15 nyelvű leporellót, amelybe, amiként a könyvbe is, Székelyföldet ismertető részt is „becsempésztek”, mert aki nyitott arra, hogy valami ismeretlen ételt megkóstoljon, az arra is „kapható”, hogy ellátogasson az étel „szülőföldjére”.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely),

Ossz és uralkodj!
Immáron sok esztendeje tartó regionalizációs ködevés és szájtépés után, melynek egyetlen be nem vallott célja volt a központi kormányzati ellenőrzés rafináltabb érvényesítése – mellesleg pedig a valódi történelmi régiók, az etnikai arányokat tükröző tartományok eltagadása és fölszámolása –, a Ponta-kabinet hirtelen megvilágosodott újfent, s kétszínű és szemforgató módon juszt is kimondta, hogy Romániának mégis a legjobb a centralizáció. Mert ott fent, Bukarestben mindent jobban tudnak, mint az álmos és elmaradott provinciákon, s voltaképpen nincs is szükség megyei tanácsokra, a Bukarest-olümpuszon majd akkurátusan eldöntik, mennyi pénz jár – a sajátjából! – az esztelnekinek, a Flămânzi faluból valónak, a szatmári Ábosnak, a dobrudzsai Ovidiunak, a mócvidéki Iancunak és a székely Jedd nemzetségéből valónak. Hát ezért van kormány, hogy igazságot tegyen, s meg ne történhessen valahogy, hogy valamelyik megyei önkormányzat saját többsége politikai színezete után próbáljon osztogatni a visszaosztogatott alamizsnákból.
A helytartó, a prefektus, az esetleg beleszólhat, mert az a mindenkori kormány bölcsességeit, igazságosságát és teremtő szellemét képviseli. De a választott atyafiaknak semmi köze az egészhez, s ha már sikerült bezsebelni vidékről a pénzeket, szeretett kormányunk és kormánypártunk azt is jobban tudja mindenkinél, hogy kinek mennyit, miért lehet visszacsurgatni-csöppenteni belőle. Továbbá eldönti azt is, hogy milyen, már megnyert pályázatokhoz ád némi részesedést abból a pénzből, amit Európából éppen a vidékfejlesztésre adtak.
Románia kormányai soha nem voltak híresek az önkormányzatiság, a demokratikusan felálló helyi testületek támogatásában, de amit a Ponta–Dragnea kettős által vezényelt baloldali vircsaft elművel, az már a közigazgatási hülyeség világcsúcsának számít. Mintha Bukarestben jobban tudnák, hogy például Háromszéken hol kellene melegében befejezni egy csatornázást, iskolatatarozást, községi utat, mint Sepsiszentgyörgyön. Hát döntsenek ők helyettünk, rólunk, nélkülünk, s ez így megy már lassan száz esztendeje.
Bukarest olyannyira jobban tud mindent, hogy azt még az alapító Bucur pásztor sem hitte volna, mikor leszúrta furkósbotját.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dr. Tapodi Zsuzsa és dr. Pieldner Judit: Keresztöltésben
Ezek a könyvek arról tanúskodnak, hogy mennyire problémás az írás és olvasás ideje, mindezek ellenére azt is üzenik, hogy olvasni jó, könyvek társaságában lenni jó – hangzott el szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban megtartott, Keresztöltés című kettős könyvbemutatón.
Dr. Pieldner Judit és dr. Tapodi Zsuzsa sepsiszentgyörgyi irodalomkutatók, mindketten a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának oktatói, akik ez alkalommal egymás frissen megjelenő tanulmánykötetét mutatták be – ahogy a cím is jelezte – „keresztöltésben”. Dr. Pieldner Judit Az értelmezés ideje című könyvében kortárs irodalmi műveket, az irodalom és film viszonyát elemzi. Ahogy dr. Tapodi Zsuzsa fogalmazott recenziójában: a kötete „kapóra jön minden olyan olvasó számára, akit érdekelnek napjaink művészeti megnyilvánulásai”.
Szövegek szövete című kötetében dr. Tapodi Zsuzsa olyan recenziókat, szerkesztett előadásszövegeket, tanulmányokat gyűjtött össze, amelyek más szövegekről szólnak. A szerző magát hivatásos olvasónak nevezi, aki önmagát más nyelveken is értőnek, de elsősorban erdélyi magyarként határozza meg.
Sok területen kapcsolódik a két egyetemi oktató munkája: nemcsak kollégák, a kötetekből az is kiderül, hogy hasonló kérdések foglalkoztatják őket. Az esemény címadásakor sugallni akarták azt a sok-sok apró mozdulatot is, ami a varrásra jellemző, hiszen a szövegben is egymásba öltődnek a szavak, a tanulmányok, de az évek is összeérnek, akárcsak az ízek, és végül kialakul egy kerek egész, lezárul egy korszak.
Mindkét kötetben olyan irodalomtörténeti értekezést, filmelemzést, kritikákat találunk, amelyek magas tudományos szinten írt szövegek, de az irodalom iránt érdeklődő nagyközönség számára is érthetőek és meggyőző erővel bírnak. Így az elemzett művek olvasására, megtekintésére ösztönzik az olvasót.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kölcsey és Vörösmarty a neten – Együtt szavalt a nemzet
Kárpát-medence-szerte számtalan felolvasással, ünnepi műsorral, színházi előadással, díjátadással ünnepelték meg csütörtökön a magyar kultúra napját.
Második alkalommal rendezték meg az Együtt szaval a nemzet elnevezésű programot, amelynek idén az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium volt a házigazdája, de Erdélyből és a Partiumból is bekapcsolódott 58 magyar tanintézet a közös szavalásba, többek között Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Brassóból, Kolozsvárról, Temesvárról, Nagyváradról és Szatmárnémetiből. A Magyarország kezdeményezte programban számtalan magyarországi iskolán kívül szerbiai, szlovákiai és ukrajnai oktatási intézetek is jelentkeztek.
Százötven csíki diák is szavalt
Csíkszeredai diákok is együtt szavaltak a nemzettel csütörtökön. A pedagógusházban több mint százötven középiskolás diák mondta el a Himnuszt és a Szózatot ugyanabban az időpontban, amikor világszerte több ezer más diáktársa.
Tavaly több csíkszeredai iskola külön-külön már bekapcsolódott a közös versmondásba, most viszont együttesen képviseltették magukat. A rendezvényen a Himnusz első szakaszán kívül minden évben egy, a nap megünneplésére méltó verset szavalnak el a diákok, idén a második vers Vörösmarty Mihály Szózata volt.
Márai-díj Tompa Andreának Márai Sándor- és Csokonai Vitéz Mihály-díjat, valamint Könyvtári Minőségi Díjat adott át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár csütörtökön, a magyar kultúra napján a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Márai Sándor-díjat Tompa Andrea kolozsvári származású, 1990 óta Budapesten élő író, színházkritikus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a Színház című folyóirat szerkesztője vehette át a 20. századi kisebbségi lét kérdéseinek újszerű és hiteles prózai ábrázolásáért. Az írónak két regénye jelent meg eddig: 2010-ben A hóhér háza című, 2013-ban pedig a Fejtől s lábtól címmel a második.
A szervezők sorsolás révén idén az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumot választották ki a házigazda szerepére, az együttes szavalást vezénylő Jordán Tamás színművész innen irányította a rendezvényt.
A YouTube internetes videomegosztó révén a világszerte számos helyszínről bekapcsolódó diák élőben látta a vezénylő művészt, így szavalhattak egyszerre, együtt. A különböző helyszíneken felvétel is készült, ezek szintén a YouTube-on tekinthetők meg. A csíkszeredai együttes szavalás is látható, az internetes oldal keresőjében az Együtt szaval a nemzet és Csíkszereda kulcsszavakkal rá lehet keresni a felvételre.
A pedagógusházban összegyűlt csíkszeredai diákok számára csütörtök délelőtt, a közös szavalat előtt Budaházi Attila dramaturg, rendező tartott főpróbát, és látta el őket hasznos tanácsokkal.
Az élő közvetítés kezdetén Jordán Tamás is gyakoroltatta először kissé a szavalókat, akik számára felidézte azt is, azért ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát.
Végül helyi idő szerint 11 óra 10 perckor világszerte több helyszínen kezdték el szavalni a diákok a Himnusz első szakaszát, majd a Szózatot. A közös versmondás után a csíki diákoknak Túros Endre tanár beszélt a Himnusz jelentőségéről, születésének körülményeiről, a költő életéről.
Farkas Szilvia, az eseményt szervező Nemzeti Kreatív Intézet kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: a kezdeményezéshez 718 iskola csatlakozott idén. Hozzátette: több iskola jelezte, hogy ugyan nincs internetkapcsolatuk, így nem tudják feltenni saját videójukat a YouTube-ra, de ők is csatlakoznak a közös versmondáshoz a meghirdetett időben.
A különböző helyszíneken elhangzó valamennyi szavalat rögzítésre kerül, és a YouTube-csatornán visszanézhető. Április 11-éig, a magyar költészet napjáig a részt vevő iskoláknak lehetőségük lesz további szavalatokat is feltölteni, és a legnézettebbeket, illetve a legnagyobb tetszést kiváltókat jutalmazzák. A díjakat a magyar költészet napján adják át.
A programot tavaly indította útjára Szőcs Géza kormánybiztos, miniszterelnöki főtanácsadó Jordán Tamás Kossuth-díjas színész-rendező szakmai irányításával. A kezdeményezés célja a magyar kultúra népszerűsítése és a magyar közösségek összekapcsolása szerte a világon.
Szőcs Géza kormánybiztos a közös szavalat után az MTI-nek elmondta: a kollektivitás új formája alakult ki a projekt révén több százezer diák között. „Ez egy kohéziós erő a következő generációk számára, amelyekről aggódva szokás mondani, hogy gyengül bennük a nemzettudat, hogy sorvad az öszszetartozás élménye. Ez a projekt ezzel ellentétes hatóerőt jelent” – fogalmazott.
Szőcs Géza nem tudta még pontosan megmondani, hogy jövőre melyik verset választja ki, de Berzsenyi vagy Ady egyik verse van a fejében. Az Együtt szaval a nemzet kezdeményezésnek évente újabb és újabb határon belüli és külhoni település ad otthont. A következő házigazdát az idei résztvevők közül sorsolással választják ki április 11-én, a költészet napján.
Olvasással az irodalomért
Marosvásárhelyen a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is nagyszabású vállalkozással, 24 órás felolvasómaratonnal ünnepelték a magyar kultúra napját. Az Olvass fel Marosvásárhelyért! című eseményen a kora délutáni órákban zsúfolásig tele volt a Zanza kávézó. Az egyik asztalnál az Unirea Főgimnázium diákjai és tanárai ültek. Velük volt a tanintézet aligazgatója is, Brandner Emőke, akitől megtudtuk: a magyar tagozat tizedikes, tizenegyedikes és végzős tanulói mellett a harmadikosok is felolvastak.
„Könyvszerető embernek tartom magam, a diákjaimat is erre nevelem. Úgy érzem, hogy a magyar irodalom, a magyar nyelv ezáltal marad fenn, ha megszerettetjük a gyerekekkel az olvasást” – fogalmazott az intézményvezető. Egyik diákja, Bálint Nóra maga is prózát ír, ezúttal azonban egy Reményik-verset olvasott fel.
Idén a felolvasással párhuzamosan beszélgetéseket is szerveztek ismert vásárhelyi személyiségekkel. Ottjártunkkor éppen Boros Zoltán televíziós újságíró Török Viola rendezővel beszélgetett zene és színház kapcsolatáról, az erdélyi színházi világról. Csép Andreával és Brassai Zsomborral is összefutottunk. A megyei tanácsos Tisza Katától, a Maros megyei RMDSZ elnöke Vida Gábortól olvasott fel.
„A felolvasó-maraton olyan rendezvény, amelyet támogatni kell, és a jelenlétünkkel kell felkarolni az ügyet és segíteni a szervezők munkáját” – fogalmazott Csép Andrea. Brassai Zsombor elmondta a rendezvény nevét annak idején többek között Vass Leventével, a rendezvény főszervezőjével találták ki.
„Jobb a hangulat, felnőttebb a hangulat, komolyabb a hangulat. Szépen összekovácsolódik, és évről évre szebb és jobb irányba tágul ennek a rendezvénysorozatnak az ajánlata, amit valamikor négy évvel ezelőtt kezdtünk el. Most már románul is megszervezzük, kerekasztal-beszélgetések is vannak, és egy csésze kávé mellett alkalom nyílik az ismerkedésre: a marosvásárhelyiek megismerhetik a marosvásárhelyieket. Számomra ez a legfontosabb tényező. És az, hogy a csapatom, a partnereink, akikkel közösen szerveztük, örömmel, jókedvvel és egyre nagyobb hozzáértéssel végzik a munkájukat” – fogalmazott Vass Levente, a szervező Stúdium Alapítvány alelnöke.
Saját műsorral is készültek az iskolák
Számos erdélyi iskola is saját ünnepséget szervezett a Himnusz befejezésének évfordulóján. A Hargita megyei Tekerőpatakon a Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai például zenés-verses összeállítással készültek.
„Iskolánkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hétköznapok közül kiemeljük a jeles napokat. A gyermekek nagyon készülnek a rendezvényekre, a fellépők komolyan veszik szerepüket. A mai műsorral kapcsolatban azt vettem észre, hogy nemcsak megjelenésükben igyekeztek »ünnepiek« lenni, hanem lélekben is készültek” – mondta lapunknak Kolumbán Csilla vallástanár, a műsor szervezője.
R. Kiss Edit, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Nem volt provokációtól mentes az ünneplés
Százötven méter hosszú, piros-sárga-kék lobogóval vonultak fel szombaton Sepsiszentgyörgyön a Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulóját ünneplők. Az esemény nem volt provokációktól mentes, a SIC-pannót is próbálták eltakarni.
Közel háromszázan vettek részt azon a felvonuláson, amelyet az 1859-es, Kis Egyesülésként ismert román ünnep alkalmából szerveztek Sepsiszentgyörgyön, valamint amelyen egy 150 méter hosszú román zászlót is kifeszítettek. Az esemény alkalmával a résztvevők rendőri kísérettel a csendőrség közelében található Bună Vestire ortodox templomtól a Grigore Bălan sugárúton, majd az 1918. December 1. utcán haladtak végig a Vitéz Mihály térig, ahol az egyesülést ünneplők táborához csatlakoztak.
A felvonulás kezdeményezője és egyik szervezője Cosmin C., az a román középiskolás fiú volt, aki piros-sárga-kék zászlóval fotózkodott a március 15-ei magyar nemzeti ünnepen a megyeszékhelyen, majd gesztusáért halálos fenyegetésben részesült, és emiatt román hőssé vált. A rendezvényt követően a fiú örömét fejezte ki, hogy elvárásai beteljesültek, hiszen a románság ezen a napon volt leginkább egységben, továbbá békében és örömben ünnepeltek.
Bár magyarellenes üzenetek skandálására nem került sor, a rendezvény mégsem volt provokációtól mentes. Már az ünnepi műsor kezdetén provokatív szövegek hangzottak el a bemondó részéről: „Éljen az egyesülés! Éljen Románia, Nagy Románia és a régi határai, Dnyesztertől a Tiszáig!” – hangoztatta a férfi, majd a jelenlevők az előpataki, zágonbárkányi, kovásznai és bodzafordulói formációk folklór előadását tekinthették meg.
Korábban Sebastian Cucu, Kovászna megye kormánybiztosa szólította fel Kovászna Megye Tanácsának munkatársait, hogy távolítsák el a SIC–Terra Siculorum feliratú táblát, amely a szombati ünneplés helyszínének szomszédságában található. Mint ismeretes, a prefektus kérését azzal indokolta, hogy a román civil szervezeteket tömörítő Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma tiltakozik a pannó jelenléte ellen, ugyanis az sérti a románok nemzeti érzését, a kisegyesülés ünnepét, továbbá szélsőséges gesztusként értelmezhető.
A molinó azonban január 24-én is a helyén maradt. Mint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette, azt nem valaki miatt vagy valaki ellen tették ki, hanem azért, hogy a székelység nemzeti identitását érvényesítse. Ezért történhetett, hogy a szombati ünneplő tömeg egy nagyobb méretű román zászlóval próbálta eltakarni az esemény ideje alatt a pannót, amely tartójára alig egy hete a „Fuk you” gyalázkodó feliratot festették.
Nemzeti ünneppé vált a fejedelemségek egyesülésének napja
Először ünnepelték Romániában nemzeti ünnepként szombaton január 24-edikét, a román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – 1859-es egyesülésének napját, miután erről tavaly decemberben törvényt fogadott el a bukaresti parlament. A jászvásári (Iași) központi rendezvényen mondott beszédében Klaus Johannis államfő azt hangsúlyozta, hogy a fejedelemségek egyesülése indította el Romániát a „modernizáció és nyugatosodás” útján, amihez az önös érdekeken túllépni tudó, a nemzeti érdekeket tisztán látó és azokért áldozatokat is vállaló vezetőkre volt szükség.
„Egy erős polgári nemzet azonban nem táplálkozhat kizárólag a múlt jelképes pillanataival: tudatosan kell dolgoznia nap mint nap célkitűzései valóra váltásáért” – mutatott rá a román államfő. Johannis az egyik legfontosabb adósságnak a decentralizációt nevezte, amelyet már az 1859-es egyesülés megálmodói is szükségesnek láttak, mégsem valósult meg. Az elnök a túlzott központosítás leépítését a következő időszak faladatának nevezte, amelyet „záros időn belül, türelmesen és okosan” kell megvalósítani.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Minőségre kötelező szemle (III. Székelyföldi Grafikai Biennálé)
Nagykorúvá érett a Székelyföldi Grafikai Biennále, ezt nem csak a szemlére nevező művészek földrajzi szórásban a földtekét lefedő sokasága, hanem alkotásaik minősége is igazolja: szemlélők és szakemberek egyaránt úgy vélik, a 2010-es első biennáléhoz viszonyítva különösképp, de a 2012-eshez hasonlítva is jelentősen emelkedett összességében a szemlére küldött grafikák színvonala.
Siklódi Zsolt, a biennále kurátora fogalmazta meg: a grafikai szemle jó irányba halad, kivívta már magának azt a rangot, amely kötelezi a nevezni szándékozó művészt a minőségre. A számok tükrében: a III. Székelyföldi Grafikai Biennáléra 32 országból összesen 783 alkotást küldött be 336 művész, a hagyományos grafika kategóriába 166-an 387 alkotással, a kísérleti grafika kategóriába 170-en 396 alkotással neveztek; voltak olyan művészek is, akik mindkét szekcióba küldtek pályamunkát. Az adatok egyébként azt is igazolják, a Székelyföldi Grafikai Biennále az ország legnagyobb ilyen jellegű képzőművészeti versenyévé vált. A nemzetközi összetételű, grafikusművészekből, egyetemi tanárokból álló zsűri 228 művet válogatott be a szemlére, ezek Sepsiszentgyörgyön két helyszínen: a hagyományos grafika kategóriába soroltak a Székely Nemzeti Múzeumban, a kísérleti grafikák az Erdélyi Művészeti Központban tekinthetőek meg. És hogy a művészetpártoló közönség számára teljessé válhasson a kép, a korábbi biennálék díjazott alkotásainak a Lábas Ház, a második szemle nagydíjasának, Péter Ágnes képzőművésznek pedig a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér adott lehetőséget bemutatkozásra. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A semmiből született Cimborák (Nagykorú a sepsiszentgyörgyi bábszínház)
Megalakulásának 18. évfordulóját ünnepli a hétvégén a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház. A Tamási Áron Színház tagozataként induló intézmény gyermekek és szülők tízezreit szoktatta minőségi produkciókhoz; anyagi hátterét és kreativitását is jelzi, hogy a legtöbbször megtapsolt előadást – Marék Veronika Surranó és Brekkenő című meséjét – Nagy-Kopeczky Kálmán egymagában rendezte és játszotta, és mindössze egy szakadt tornacipő, egy ócska kalap, egy kartondoboz és egy nejlonzacskó kellett ahhoz, hogy lenyűgözze izgő-mozgó közönségét. S miközben a város és a megye óvodásai, kisiskolásai, sőt, újabban nagydiákjai számára is természetessé vált, hogy a művészi igényű bábelőadások elérhető közelségben vannak, a szakma is felfigyelt az itt folyó munkára: 2001-ben a határon túli magyar anyanyelvű bábszínházak nyíregyházi fesztiválján a Minden egér szereti a sajtot (Urbán Gyula-feldolgozás) megkapta a Legjobb rendezői megoldások díját, 2002-ben a Tejkút (Király Kinga Júlia) pedig a Nemzetközi Bábművész Szövetség egyik legrangosabb szakmai elismerését, az UNIMA Kisdiplomát az erdélyi bábszínházak közül elsőként. 2014-ben a Kolozsváron megrendezett PUCK báb- és marionettszínházak nemzetközi fesztiválján a sepsiszentgyörgyi Cimborák egy Benedek Elek-mese, A szegény ember királysága című produkciójával a hagyományok korszerű újjáélesztéséért kapott díjat. Mindhárom előadást Nagy-Kopeczky Kálmán rendezte, a társulat alapítója, igazgatója, rendezője, bábszínésze, ügyintézője és mindenese, aki olykor maga is sokallja mindezt, de elfelejtkezik a nehézségekről, ha a gyermekeket vendégül láthatja birodalmában. Ugyanis szabad idejében a megyei művelődési központ népmesére épített rendezvényein – az egyaránt sikeres Mesekunyhó-pályázaton és a Mesélő Háromszéken – is szerepet vállalt mint Meseország királya. Úgy jutott eddig a rangig, mint a népmesék szegénylegénye: elindult a nagyvilágba boldogulását keresni. – Elmentem tanulni, és egy véletlen folytán Veszprémbe kerültem. Ott tudtam meg, hogy milyen fontos a gyermekek lelki és szellemi fejlődése, érzelmi nevelése, befogadó- és problémamegoldó képessége, életrevalósága szempontjából a bábszínház, és bár marasztaltak volna ott is, rájöttem, hogy itthon a legközelebbi társulat a marosvásárhelyi, így hát hazajöttem. Baróton harminc évig működött egy műkedvelő bábos csoport, ahol pedagógusok úgymond másodállásban játszottak a gyermekeknek, ott dolgoztam négy kerek esztendőt. Az akkori megyei kulturális igazgatóságot irányító Jánó Mihály és Ördög Gyárfás Lajos támogatott, és egy idő után Nemes Levente sepsiszentgyörgyi színházigazgatóval is tárgyalásokba kezdtünk. Őket azokban az években a közönségnevelés foglalkoztatta, és erre a megyeszékhelyen tágabb lehetőség volt. A bábszínház lassan gyökeret vert, és 18 év alatt 30 különböző előadást készítettünk. A Betlehemes angyaljáték tíz évig volt műsoron, tavaly ősszel újabb ünnepváró produkciót mutattunk be, Az Ég ím akkor ölelkezett a Földdel... címűt. Ez az első, amelyben nem vettem részt, és csak most hiszem el, hogy tényleg nagykorú lett a társulat. Nagy öröm ez nekem, de vannak mögötte keserűségek is. Eleinte azt hittem, hogy négy-öt év alatt felépül a saját székházunk, de most is a padláson kialakított, szűkös stúdióteremben játszunk. Több támogatásban reménykedtem, mert tudom, hogy milyen fontos a bábszínház a gyermekeknek, de még csak ott tartunk, hogy a városnapokon végre ők is kapnak valami minőséget. Fájdalmas számomra, hogy folyamatosan küzdenünk kell, meg kell győzni valakit, hogy fontos, amit csinálunk. Régebb jószerével csak a színház támogatott – amelyhez ma is tartozunk, noha saját nevünk és önállóságunk van –, az utóbbi években pedig Antal Árpád polgármester jóvoltából kapunk rendszeres támogatást, ami ugyan elég kevés, de a hosszú távú tervezéshez elengedhetetlen. Jelenleg négy alkalmazottal és hat bedolgozóval, alkalmanként más külsősökkel működünk, nagyon elkelne még legalább két fiatal, friss erő. És persze több segítség is, amiért nem kell kilincselni, hanem úgy jön, hogy valaki észreveszi: a nehézségeink ellenére is többet adunk a kötelezőnél. Ebben elégtétel is van, az évek során kivívott szakmai elismerés is jólesik, de az előrelépéshez több kell. Valójában a gyermekek öröme ösztönöz és tart életben minket... A tizennyolc éve létrejött Cimborák Bábszínház most először ünnepli meg a születésnapját egy zártkörű, szerény rendezvényen, ahol a tagok és segítőik egymásnak játsszák el Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című kamaszmonológját, a társulat egyik legsikeresebb darabját, amivel a nagyobb – a kicsiknek szóló történetekből már kinőtt, a felnőttszínházhoz még éretlen – gyermekek irányába nyitottak. Közben készülnek a következő bemutatóra is: február 15-én a Kányádi Sándor verseiből ihletett, Verstől versig hajt a csordás című bábelőadásra várják a nagyérdeműt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kettős mérce: regionális szimbólumhasználat Romániában
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. A hírlevél célja az, hogy rendszeresen tudósítsuk a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, a különféle emberjogi szervezeteket, valamint külföldi politikai pártok képviselőit azokról a visszaélésekről és jogtiprásokról, melyeket az erdélyi magyarsággal szemben követnek el.
E heti hírlevelünkben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is, hogy a román hatóságok kettős mércét alkalmaznak a regionális szimbólumok tekintetében. Bírósági döntések kötelezik a polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység, és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat. Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával, és Neamt váráról sem vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlaját. Ez arra utal, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz, csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban. Arra is kitérünk hírlevelünkben, hogy a helyzet hasonló Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlajával is. Idézzük Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnököt, aki elmondja, véleménye szerint Romániában vannak román és székely megyék, az előbbieknek szabad a helyi szimbólumhasználat, a székely megyékben tilos. A tanácselnök azt is kiemelte, hogy a Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette, egy olyan épületben található, amelyre Brassó megye zászlója is ki van tűzve, és ez is a kettős mérce bizonyítéka.
Népújság (Marosvásárhely)

Ki halálát halogatta…!
Valahol valaki egyet kurjantott Székelyföldön, hogy Hagyomány éve lenne Sepsiszentgyörgyön ez az idei, 2015-ös esztendő. Ki fogadta volna nagyobb kurjantással ezt az ötletet, mint a Háromszék Táncegyüttes?! Ők azok, akik kitörő örömmel törölték és törölik máig is a „tradíció” rettenetes hangsorát a hagyományok mellől, és fölmutatták minap a Tamási Áron Színház deszkáin annak egy ragyogó részét, amit gyűjtöttek, megtanultak, megimádtak, és megosztottak újból a közönséggel. Aki valaha is táncolta a korondi, kalotaszegi, csángómagyar táncokat, ezután letagadja, mert csúcsokra nézve is megszédül a halandó, nemcsak a magasból látván a mélységet.
Ez a közönség nem először tördeli kezeit, csavarintja szinte gúzsba átmelegedett lábait a hihetetlen táncművészet láttán. Nem igaz, mit lehet kitáncolni és milyen lélekből! A moldvai katolikus csángómagyar leányok írva és mondva legényes figurákkal tombolnak, hogy percek múltán belészelídüljenek a legények, legényük karjaiba. És ezek a házasulandó legények fű hegyén, gyertyalángok lángján járják a szemkápráztató figurákat.
Mi jut eszébe a „védtelen”, a kiszolgáltatott nézőnek? Az is, hogy egy testen a lábak s a törzs, a két külön játékos váll és a karok legalább annyi dimenzióban és úgy facsarodnak százfelé, mint a világhírű Rubik-kocka elemei. Ha nem lenne igaz mindez, beomolna a Hagyomány éve, 2015. De hát igaz, emberek! Aki még nem látta őket, az ezen az estén fölesküdött rájuk. Aki pedig fiatal, az iránytűt kapott, mely mutatja gazdag népművészetünk tárházát s az oda vezető utat. Mert itt: „Ki halálát halogatta, áttáncolna virradatba!”
Valahogy meg kell közelíteni a látvány továbbadását, s ha nem megy az másként, akkor versben. Illesse százezer taps után is tisztelet emelt fővel és kalapot levéve az együttest, abban a tánc lelkét megadó zenekart, Ivácson Lászlót, aki életre intette hagyományunkból ezt a csodát is! Ki halálát halogatta, az is igyekezzék megérni a magyar Hagyomány évének decemberét, hogy láthassa, mi minden gyűlt föl ott, Sepsiszentgyörgyön a saroglyában. Mert ez az év erősen jól kezdődött a magyar kultúra napján is.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

III. Székelyföldi Grafikai Biennále: Szőke Erika kapta a fődíjat
Szőke Erika szlovákiai képzőművész nyerte el a III. Székelyföldi Grafikai Biennále fődíját.
A 2014 szeptemberében meghirdetett nemzetközi grafikai versenyre beérkezett művekből álló kiállítást január 22-én, a Magyar Kultúra Napján nyitották meg Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban. A díjátadó gálára aznap este került sor a Tamási Áron Színház nagytermében. A Plugor Sándor-díjat Kárpáti Gergely (Magyarország), a Nagy Imre-díjat Magda Szplit (Lengyelország) és Teodor Asenov (Bulgária), a Nagy Pál-díjat Reno Megy Setiawan (Indonézia), a Zereda Művésztelep díját Lakatos Gabriella (Románia), a Pulzus Művésztelep díját pedig Filep Norbert (Románia) kapta.
Szabadság (Kolozsvár)

Székely szív és román kokárda
A románok nemzeti ünnepén immár sajnálatos szokássá vált magyargyalázás miatt az utóbbi években Sepsiszentgyörgyön feszült légkör uralkodott ezen a napon, Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulója azonban nem csigázta fel a kedélyeket. Eddig nem, de úgy tűnt, hogy a 2015-ös esztendő ezen a téren negatív változást hozott, hiszen a magyar–román megbékélés elleni újabb merénylet előkészítésére utaltak bizonyos aggasztó jelek. A megyei önkormányzat elnökéhez, valamint a város polgármesteréhez intézett, és a Székelyföld-tábla eltávolítását sürgető prefektusi átirat legalábbis maradék nélkül ezek közé sorolható.
Ilyen és hasonló előzmények után nem csoda, hogy január 23-án görcsökkel teli, és vészhelyzetekben elengedhetetlen készültségi állapotban vágtam neki a városközpont felé vezető útnak, hogy szem- és fültanúként másokat is tájékoztathassak az újabb magyarellenes megmozdulásról. Nagy megkönnyebbülésemre az események végig a normalitás keretei között zajlottak, a mégis előforduló incidensek pedig inkább a tudatlanság, műveletlenség és személyes dölyf számlájára írandók, mintsem a szándékos provokációéra. Néhány suhancnak a SIC -tábla román trikolórral történő eltakarására irányuló próbálkozása, valamint az egyik szónoknak, a Nagy-Románia határait a Dnyeszter és Tisza közé helyező kijelentése is véleményem szerint közéjük sorolandó.
A békésen ünneplő tömeget figyelve elém toppant egy román újságírónő ismerősöm, aki megkérdezte, hogy a kezében szorongatott, zacskónyi kokárdából egyet feltűzhet-e nekem? Az életnek akadnak olyan helyzetei, melyek azonnali döntést követelnek, ezért tizedmásodpercnyi habozás után rábólintottam, igen, s mielőtt magamhoz térhettem volna a meglepetéstől, már a művelet is elvégeztetett, én pedig egy őszinte mosollyal és baráti öleléssel lettem gazdagabb.
Így történhetett meg, hogy a román múlt e jeles napján az én székely szívem fölött is piros–sárga–kék pántlikára akadt a hirtelen felkelt csípős téli szél, és mivel ez másoknak örömet szerzett, hagytam, hogy hadd lobogtassa.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelykeve akkumulátorai
Vendégek a Városházán. Magyarok. Messzibbről talán már nem is jöhettek volna, mint Székelykevéről. Ez a falu a magyarság legdélibb települése Európában. És hogy ez a mondat még nemesebben csengjen, hozzá kell tennünk azt is, hogy lenn, Szerbia legdélibb régiójában színmagyar település Székelykeve. És nem elég, hogy megmaradtak magyarnak, hanem befogadtak néhány bolgár családot is, azok is magyarokká váltak, illetve megőrizhették származásukat a magyar nyelv mellett is. A község, Székelykeve őslakói Bukovinából telepedtek át az Al-Duna szabályozása idején, 1882 táján, mikor megindult egy visszatelepítési mozgalom. Ha a kanadai magyarságot nem számítjuk, ők a legmesszibb atyánkfiai, Hertelendyfalváról, Sándoregyházáról, Székelykevéről nézve a világot, de nem felejtve a bukovinai Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva egykori világát.
Ha átgondoljuk, ezt nevezhetjük a megmaradás példájának mind Bukovinában, mind Szerbiában. Mocsaras, nádas vidék volt lenn délen, és mintegy öt esztendő alatt a székelyek virágzó mezőgazdaságot teremtettek. És hogy a történelmi kegyetlenséget is áthidalták, megérkezett az óriási árvíz a Dunáról 1888-ban, és elvitte az addig megépített világot.
Székelykeve megmaradt mindmáig az időben és nemzeti tudatában.
Tavaly Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármesterének nyomain mentünk le Magyarkanizsára meghívottakként négyen, most szintén azon a nyomon jött föl Székelykeve polgármestere, iskolaigazgatója, plébánosa, egy vállalkozója a városháza vendégeként.
Mi siratjuk a románokká vált falvainkat, az úgynevezett szórványmagyarságot. Nos, itt van a megmaradás, a nemzettudat abszolút példája, Székelykeve. Igaz az is, hogy a széthullott Jugoszlávia véres romhalmazán, de élnek odalenn a székelyeink. Óvodájuk, iskolájuk, templomuk van, minden magyar odalenn. Mindenütt mindenki mindenhol magyarul beszél, ez a legtermészetesebb – náluk. Bukovinában is az volt a természetes. Kegyetlenül hangozhat a megállapításom, hogy itt, Székelyföldön az anyanyelvünk is lepusztulva, néha a felismerhetetlenségig, noha magunk vagyunk többségben. Az is igaz – és ez percig se legyen vigasz –, hogy Romániában állami terror pusztítja magyarságunkat minden társadalmi alakulat idején, máig is. Az sem vigasz, hogy Kanadában, Írországban is él a magyar vér, ha a nyelv nem is.
Székelykevéről beszéltünk órákon át, a vendégeink semmi titkot nem árultak el, egyszerűen csak arról beszéltek, hogyan dolgoznak, tanulnak és tanítanak magyarul magyar gyermekeket, nevelnek és temetnek, imáznak és táncolnak magyarul. Egy szóval sem említettük, hogy igen, de Brazíliában is él még Boldogasszonyfalva.
Azt is említette az alpolgármester, hogy nekik energiát adott – így, szó szerint –, hogy lement hozzuk Antal Árpád András polgármester, hogy megnézze őket otthon, a házukban. Náluk semmi akadálya nincs a magyarul történő oktatásnak.
„Működik a Magyar Nemzeti Tanács nálunk, de annak a szervezetnek inkább gyakorlati szerepe van, mint politikai. Ügyeket intéz az életünkben, az a szerepe. Csak akarat kell és mennek a dolgok a magunk javára. Igaz, volt nálunk is pártoskodás, pártocskák is voltak, de a nemzeti akarat és szándék fényében, s erejében mind elhalványultak, el is tűntek, ez is igaz – mondotta.”
Kis szigetnek tartják magukat, ezt a polgármesterük is hangsúlyozta.
„Mi itt feltöltődünk önöknél, még erőt is kapunk. És ha arrafelé járnak magyarok, Székelykevén szeretettel fogadjuk, akár az önök polgármesterét, és akkor is feltöltődünk, ha vendégként fogadhatunk bárkit. Ez a mi akkumulátorunk törvénye.”
Székelykevéről koszorúzni feljárnak Nándorfehérvárra, Belgrádba, emlékezni Hunyadi Jánosra és a rettenetes nagy csatározásokra 1456-ban. A megmaradás példáját hozzák, viszik, most éppen Bukovinába mennek fel a moldvai csángóktól a maradék székelyekhez, odafenn. Ott még élnek az egykori kurucok utódai még 1711-ból. Cserey Zoltán történész, városi tanácsos fölhívta a magunk figyelmét Déva, Beszterce, Marosludas, Vajdahunyad, Magyarnemegye, Babsa, Csernakeresztúr, Sztrigyszentgyörgy és annyi meg annyi bukovinai hazatelepedett falura, városra. Figyelnénk rájuk is a nagy idegenségükben, hiszen mind székelyek voltak, és nem tántorogtak ki Amerikába. Töltsük hát föl a magunk és testvéreink akkumulátorait!
Székelykeve bizonyosság a megmaradás lehetőségére, annak módozataira.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Templom és iskola
Megjelent Tibád Sándor új könyve a helyi közoktatásról
A berecki könyves kultúra újabb kötettel gazdagodott. Tibád Sándor Templom és iskola /Sepsiszentgyörgy, 2014/ című kötete emberi gáncsoskodások miatt a könyvkiadás kálváriáját járta végig az elmúlt évtized során. Végül megjelenéséhez dr. Páll Andor cégvezető nyújtott anyagi támogatást, míg nyomdai előkészítését a sepsiszentgyörgyi Dávid Péter vállalta fel, és a budapesti Pharma Press Nyomdaipari Kft. műhelyében látott napvilágot.
A kiadvány összegyűjtött anyagával felöleli Bereck oktatásának múltját a kezdetektől napjainkig. Tibád Sándor kutató fáradozásának, kötetre terjedő gyűjtésének köszönhetően hiánypótló könyvet vehetünk kézbe.
Levéltári adatok segítségével, dokumentumok tükrében tekinthetünk vissza a berecki oktatási–képzési intézményrendszerre, amely rendeltetése szerint kultúraközvetítő szerepet is betöltött több generáció életében. A könyv lapjain nemcsak a hosszú évek során lepergett közoktatási eseményekről olvashatunk, hanem pedagógusok és egykori diákok kitűnő visszaemlékező írásait lapozhatjuk fel, amelyekben vallomást tesznek arról, hogy az iskolán keresztül hogyan kötődnek mélyen a helyi közösséghez. A könyv soraiból az is kitűnik, hogy a berecki közoktatás mindig magas színvonalú volt, ahol lelkes pedagógusok mindenkori tantestülete igyekezett fokozni a tanulók iskolai teljesítményét, és nemes munkájával szolgálta az iskolai oktatás ügyét.
Könyvismertető soraimat Takáts Gyula költeményének soraival zárom: „Ágyútlan váraink vén iskolák,/ ti vagytok várai jövőnknek.” Ne legyen e könyv csak visszatekintés a múltra, hanem legyen útmutató és eligazító jel is azoknak, akik jövőt akarnak építeni. Segítsen pedagógusoknak abban, hogy jobban közel tudjanak férkőzni az ötletgazdag gondolkodásmóddal rendelkező diákok lelkéhez. A tanulók pedig érezzék, hogy személyes elfogadásukon keresztül tanáraikból törődés és szeretet árad feléjük.
Balogh András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A hiányzók
Kissé talán oda nem illőnek, amolyan ünneprontásnak is tűnhetett, amikor a Vox Populi vitafórum első rendezvényén a hozzászólások során egyszer csak előjöttek azok a nevek, amelyeket olyannyira jól, túlságosan is jól ismerünk, mert valahányszor Sepsiszentgyörgyön, a Székelyföldön magyar–román konfliktusról szólnak a hírek, azokban bizony főszereplők ezen úriemberek.
Természetesen, Ioan Lăcătuşuról és az általa vezetett Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumáról van szó, meg mindazokról – a szolgálatos feljelentőktől, Dan Tănasétól kezdve egyes ortodox papokon át a felkent vezetőkig, parlamenti képviselőkig, mint Horia Grama – akik nyíltan vagy a háttérből támogatják eme oly sokat ártó társaság aknamunkáját. Ünneprontásnak hatott, olyannyira belengte a vitát a normalitás, a nyílt beszéd kíváncsi fülekre talált, az őszinte szó megértést keresett, és azt nem követte szitok – mintha végre tényleg elkezdtünk volna beszélni egymással. Pedig igenis, helyénvaló eme nevek kimondása, ha nyíltan akarunk egymással beszélni, ha valóban meg akarjuk érteni egymást, akkor szükségszerű szólni a hiányzókról is. Nem azért, hogy őket is asztalhoz ültetve parttalan viták kezdődjenek, nem azért, mert naiv módon azt hisszük, meg lehet őket győzni, partnereinkké lehet őket tenni – régóta tudjuk, ilyesmire nincs esély. De azért kell szólni róluk, mert távol a sepsiszentgyörgyi egyetem Bibó István Termétől, távol a párbeszéd asztalától és szellemétől, nagyon könnyen tönkretehetik azt, ami még csak elkezdődni, szárba szökkenni látszik. Ne higgyük, hogy majd ölbe tett kézzel nézik, amint bontogatjuk a bennünket elválasztó falakat. Figyeljünk és figyelmeztessük egymást: ők abból élnek, hogy minket összeugrasztani próbálnak. Ezért ki kell őket szorítani, nem szabad engedni, hogy szavuknak súlya legyen, befolyásuk nőjön – és ez bizony elsősorban a román közösség feladata, harca. Mi legfeljebb azzal segíthetünk, hogy gesztusokat teszünk a közeledést hirdető és vállaló román közéleti szereplők, civilek, fiatalok irányába. Közben pedig meg kell ejtenünk a magunk névsorolvasását. Mert hiányzóink – a párbeszéd asztalától távol maradók, a románsággal szót érteni, tárgyalni sem akarók – nekünk is vannak.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A sepiszentgyörgyi tanácshoz került a Székely Mikó Kollégium épülete
Átkerült a sepsiszentgyörgyi tanácshoz a Székely Mikó Kollégium épülete.
Az önkormányzat ma végleges és visszavonhatatlan bírósági végzés alapján jóváhagyta a tanintézmény épületének átvételét az Erdélyi Református Egyházkerülettől.
Antal Árpád polgármester furcsának nevezte a Ploiesti-i Táblabíróság tavalyi döntését, ugyanakkor jelezte: ennek alapján a város tulajdonába kerül az ingatlan, és hamarosan adásvételi szerződést kötnek a helyi hatóságok a Református Egyházkerülettel.
A Ploiesti-i Táblabíróság november végi jogerős ítélete érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Múltat vetíteni a jelenbe
Székelyföldi románok és magyarok a nemzeti ünnepekről
Nyílt, oldott hangulatú vitát folytattak a román és a magyar nemzeti ünnepek székelyföldi megünnepléséről hétfőn este a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatán román és magyar véleményformálók.
Az először megrendezett, de sorozatindítónak szánt Vox populi vitafórumon mintegy hetvenen vettek részt; a román közösség képviselői voltak enyhe többségben. A magyar szempontok felsorakoztatására felkért Sánta Imre református lelkész úgy vélte, nem lehet párhuzamot vonni a magyar és a román nemzeti ünnep között.
Szerinte, az 1848. március 15-én meghirdetett „világszabadsághoz” könnyebben csatlakozhatnak a románok, mint az 1918. december elsejei gyulafehérvári román nemzetgyűlés eszméjéhez a magyarok.
Szabadság (Kolozsvár)

Tanácsülésből vitafórum
Heves vita alakult ki a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselő-testületének csütörtöki soros ülésén. Rodica Pârvan képviselő Antal Árpád polgármester január 24-ei román zászlós felvonulással kapcsolatban tett kijelentését kifogásolta.
Rodica Pârvan, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselő-testületének tagja az Antal Árpád által múlt héten tett kijelentését kifogásolta. A polgármestere úgy fogalmazott: „furcsának tűnik, hogy egyesek Sepsiszentgyörgyön hazafiaskodnak, amikor a Kis Egyesülés Moldva és Havasalföld között történt”. A PSD önkormányzati képviselője nem értette, miért probléma, ha valaki hazafi, de azzal is gondja volt, hogy a kijelentés alapján nem feltételezhette azt a tiszteletet az ünneppel kapcsolatban, amely a román közösséget megillette volna. Rodica Pârvan hozzátette, nem érti, mégis hol kellett volna ünnepelniük a románoknak a Kis Egyesülést.
„Most csupán a helyi románság vonult ki az ünnepségre, amelyet egy ugyancsak helyi román fiatal kezdeményezett, s mégsem tetszik” – fakadt ki, megjegyezve, ő inkább meg sem mondja, hogy hol ünnepeljenek a magyarok. Azt is sérelmezte, hogy nem vett részt a polgármester sem az említett román nemzeti ünnepen, sem pedig a december 1-jén szervezett eseményeken.
Antal Árpád kifejtette, az, hogy a képviselő mennyire tiszteli a magyarságot, jól érződik a magyarok ünneplésére irányuló kijelentésében. Az elöljáró elmondta, ő is egy hazafi, és tiszteli azokat, akik hazafias gondolkodásúak. Elárulta, részt akart venni a január 24-ei, Sepsiszentgyörgyön szervezett eseményen, ám a Sebastian Cucu prefektus által küldött átirat miatt – amelyben az említett Kovászna megyei kormánymegbízott a SIC – Terra Siculorum feliratú pannó eltávolítását kérte – meggondolta magát.
A városvezető nem értette, mi lehetett a gondja a prefektusnak a táblával, hiszen azon csak Székelyföld latin megfelelője található, azé a régióé, amely létezett a Kis Egyesülés idejében is. Nincs semmiféle problémája a január 24-ei ünnepséggel, csakis a máshonnan érkező román ünneplőkre vonatkozott kijelentése, ugyanakkor nyilvánosan is bocsánatot kér mindenkitől, akit esetleg megbántott volna, hiszen nem az volt a célja – mondta, hozzátéve, tiszteli a román, a magyar és a székely zászlót is.
A vita során több képviselő-testületi tag is elmondta véleményét – többek között Mădălin Guruianu liberális városatya is, aki Rodica Pârvant azon gesztusa miatt nevezte sovinisztának, mert utóbbi megjegyzést tett előbbire amiatt, hogy a román és magyar lobogót ábrázoló melltűt viselt a Magyar Kultúra Napján.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Közösen lépnek fel a püspökök
Nagyvárad- Csütörtökön a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában sajtótájékoztatót tartott Csűry István püspök. Évértékelőjében beszélt az elmúlt év pozitív és negatív vetületeiről is.
Csütörtöki sajtótájékoztatóján Csűry István református püspök úgy fogalmazott: jó hangulatban kezdte az idei esztendőt, melynek alapja, hogy szép eredményeket tud felmutatni, s zajlanak az imaheti alkalmak. Vendégszónokként több istentiszteleten is részt vett, és azt tapasztalta, hogy a gyülekezetek látható módon egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak az egyház iránt, érzik azt, milyen fontos Isten elé egy közösség tagjaként kiállni.
2014-ben azonban keserű pillanatok is voltak, melyet tulajdonképpen egy immáron huszonöt éves múltra visszatekintő történet, a visszaszolgáltatott ingatlanok ügye okozott, melynek kapcsán nem csupán a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumról, hanem a zilahi Wesselényi Gimnáziumról is említést kell tenni. Általában elmondható: bár többszöri nekifutások eredményeképpen születtek kedvező döntések is a visszaszolgáltatások terén, mégis úgy tűnik, a román kormány visszavonulót fújt, és az Európai Unió megfelelő intézményei is tehetetlennek bizonyulnak. Ugyan vannak különféle közlemények és nyilatkozatok, mégis az EU-t mintha kevésbé érdekelnék a romániai magyar kisebbség ez irányú problémai. „Az ígéretekkel tele van a padlás, az eddigi konkrétumokat köszönjük, de még rengeteg a hiányosság”- hangsúlyozta az egyházfő. Megjegyezte: az év végén reményre adott okot Klaus Iohannis államfővé választása, ezért következő lépésként ő és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője közösen levelet írtak neki, melyben jelezték az ingatlan-, föld- és erdő visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat. Az átirat megérkezett a címzetthez, de visszajelzés egyelőre nem.
Találkozó az államfővel
Emellett az erdélyi magyar egyházak püspökei elhatározták, hogy a közeljövőben együttes ülést tartanak a problémáik megvitatása végett. Amennyiben pedig sikerül időpontot egyeztetni a köztársasági elnökkel, együtt felutaznak majd Bukarestbe. Jó hír viszont, hogy az elmúlt időszakban szép sikereket ért a KREK az egyház- és a gyülekezetépítés terén, önerőből és uniós támogatással templomfelújítások kezdődtek vagy fejeződtek be. Sikerült emellett az egyházkerület által működtetett intézmények életében is pozitív változásokat hozni, és az istentiszteletek minőségi megerősítésére kiemelt fontosságú tényezőként tekintenek a továbbiakban is, hiszen „az igehirdetések szintjét emelve áldások sokasága érkezik”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nagykorú lett a sepsiszentgyörgyi bábszínház
Tizennyolc év telt el a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház megalakulása óta, ez idő alatt 30 előadás készült, közülük többet tíz éve tartanak műsoron, mivel még mindig van közönségük, vonta meg az elmúlt időszak mérlegét a társulat vezetője Nagy Kopeczky Kálmán.
Hozzátette, hogy az elmúlt 18 év alatt színpadra vitt darabok közül legtöbbet Marék Veronika Surranó és Brekkenő című előadását játszották, de említésre méltó, hogy a Betlehemes angyaljáték című előadás közel 10 évig szerepelt a bábszínház műsorán. 2014 év végén egy újabb ünnepváró előadással bővítették a repertoárt, így az Az Ég ím akkor ölelkezett a Földdel... című betlehemes játékot mutatták be a háromszéki gyerekközönségnek.
A társulat 18 évvel ezelőtt a Tamási Áron Színház bábtagozataként indult, mára már Cimborák Bábszínház nevet viseli az intézmény. A társulat szakmai elismerésekkel is büszkélkedik, 2001 szeptemberében a II. Határon Túli Magyar Anyanyelvű Bábszínházak Fesztiválján (Nyíregyházán) a Nagy Kopeczky Kálmán által rendezett Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot című előadás megkapta a Legjobb rendezői megoldások díját.
002-ben a Király Kinga Júlia Tejkút című, ugyancsak Nagy Kopeczky Kálmán által rendezett előadással az erdélyi bábszínházak közül a Cimborák Bábszínház elsőként kapta meg a Nemzetközi Bábművész Szövetség egyik legrangosabb szakmai elismerését, az UNIMA Kisdiplomát. 2014 októberében, a Kolozsváron megrendezett PUCK Báb- és Marionett Színházak Nemzetközi Fesztiválján Benedek Elek A szegény ember királysága című előadás a hagyományok korszerű újjáélesztéséért kapott díjat.
A sepsiszentgyörgyi bábszínház célja, hogy a város és a megye gyermekközönségét igényes bábelőadásokkal lássa el, így az évadtervek megalkotásában is lényeges szempont, hogy óvodásoknak, kisiskolásoknak illetve középiskolásoknak szóló előadásokat tűzzenek műsorra, mondta Nagy Kopeczky Kálmán.
Hozzátette: törekvéseik kiterjednek a népmesék, néphagyományok kiemelkedő jelentőségének, ezek identitásformáló tulajdonságának, kultúraépítő és megőrző jellegének tudatosítására. Elek apó példáját követve a Cimborák Bábszínház közössége kötelességének érzi, hogy foglalkozzon a népmesékkel, és hogy azokat megismertesse a fiatal nemzedékkel. Jelenleg a bábszínház 4 alkalmazottal és 6 bedolgozóval működik, projektenként pedig további külsős szakemberekkel.
A Cimborák Bábszínház jelenleg egy újabb előadás megvalósításán dolgozik, ennek bemutatójára 2015. február 15-én, vasárnap kerül sor. A Kányádi Sándor verseiből ihletett Verstől-versig hajt a csordás című bábelőadás erdélyi és moldvai néphagyományokat ötvöz a vers líraiságával, rendezője Demeter Ferenc és Nagy Kopeczky Kálmán.
maszol.ro

Felmérik Erdély kincseit
30 millió forint örökségvédelemre
Határon túli örökségvédelmi programja keretében harmincegy millió forintos állami forrást fordít elsősorban kutatásokra, dokumentációs és értékfelmérő munkákra a magyarországi Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ.
A programban az intézmény tudományos munkatársai olyan feladatokat végeznek el, amelyek eredményeire alapozva célzottan és felelősséggel lehet nagyobb beruházásokat tervezni, emellett kisebb értékmentő beavatkozásokra is sor kerül. Erdélyi szinten a munkák között szerepel magyar vonatkozású levéltári anyagok digitalizálása, Marosvásárhely műemléki topográfiájának elkészítése, 17–18. századi templomkarzatok restaurátori kutatása.
A Teleki László Alapítvánnyal közös feladat az alapítvány által megkezdett munkák folytatása a halmágyi, oltszakadáti evangélikus és a borbereki, kismuzsalyi és marosszentimrei református templomoknál. Emellett elvégzik a siteri református templom, a darlaci evangélikus templom, a nyárádszentlászlói unitárius templom, a körösbányai ferences templom és a türkösi római katolikus templom bizonyos részeinek sürgősségi konzerválását. Konzerválják a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tárolt sepsibesenyői falképtöredékeket is.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)