„Nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben a kultúra támogatására” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök június 19-én Sepsiszentgyörgyön, a romániai magyar hivatásos előadóművészeti intézmények igazgatóinak, tagozatvezetőinek, valamint az őket fenntartó önkormányzatok képviselőinek találkozóján. Szorosabb együttműködésre van szükség a megyei és helyi önkormányzatok, valamint a művelődési intézmények vezetői között. Az RMDSZ ezután nagyobb figyelmet fordít e kérdésre. Megállapodtak abban, hogy ősszel újabb találkozóra kerül sor, ahol egyrészt áttekintik az addig megvalósult feladatokat, ugyanakkor feltérképezik a még megoldásra váró problémákat. Markó Béla a sajtótájékoztatón kifejtette: az RMDSZ támogatja, hogy Románia történelmét és földrajzát anyanyelven oktassák és nemcsak I-IV. osztályban, hanem V-XII.-ben is. Markó szerint a tanügyi törvény továbbra is diszkriminatív elemeket tartalmaz, ugyanis az említett két tantárgy oktatása továbbra is kötelezően román nyelven folyik az I-IV. osztályok kivételével. A szövetségi elnök kiemelte, ennek következménye, hogy a képességvizsgán és az érettségin is román nyelven kell vizsgázni ezen két tantárgyból. A találkozón jelen volt a Művelődési Minisztérium igazgatója, Demeter András, valamint Klárik Attila művelődési tanácsos is. /Fokozottabb önkormányzati szerepvállalás szükséges a kultúra intézmények támogatására. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Tizenhat évi viszontagságos, de sikeres pályaszakasz után felavathatta első cserkészparkját az erdélyi magyar ifjúsági mozgalom. A háromszéki Kőröspatak fölötti Vadas-tetőn álló egykori utászházat több hónapos felkészülés és tatarozás után június 17-én vették birtokukba a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében itt táborozó, illetve egynapos túrára kivonuló sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, ozsdolai és kézdialmási cserkészcsapatok. /Felavatták az első hazai magyar cserkészparkot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Június 21-én először tartottak lelkészszentelést Sepsiszentgyörgyön: huszonegy fiatal lelkészhez szólt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke: Legyetek a mi református anyaszentegyházunknak hűséges szolgái.  A vártemplomban tartották a hatéves választási ciklus utolsó kerületi közgyűlését, amelynek fénypontja a lelkészszentelés volt. Forró László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és személyesen Tőkés László püspök üzenetét hozta. Pap Géza püspök áldását adta a huszonegy fiatal lelkészre, akik ezt követően fogadalmat tettek, elhangzott a lelkészi eskü. /Fekete Réka: Legyetek egyházunknak hűséges szolgái (Első lelkészszentelés Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke, az SZDSZ kisebbségpolitikai szakértője szerint meg kell szüntetni az „anya-gyermek”, az „elosztó-eltartott” viszonyt, ehelyett az együttműködés és közös felelősségvállalás szükséges. Törzsök Erika szerint reneszánsza van a két világháború közötti időszakban kialakult felfogásnak (újkonzervativizmus), amelyben a múlt hamisítható, a kollektív nemzeti lét felülírja az egyéni érdeket, és ellenségképek fogalmazódnak meg. Törzsök Erika elítéli a sérelmi politizálást, hiányzik a valós együttműködés szándék, ehelyett a bezárkózó, kitartásra támogatást kérő nemzeti kisebbség fenntartása folyik. Politikai, filozófiai és szemléletbeli váltásra van tehát szükség. Maholnap a magyarság több mint 95 százaléka azonos gazdasági és politikai keretek közé kerül. Ez a megközelítés a kormányoknak – magyarnak, szlováknak, románnak – politikai stabilitást is kínálhat. A magyarlakta térségeket kell fejleszteni. Törzsök szerint nem a régiót kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. Olyan közös grémiumokat kell létrehozni – határon túli és magyarországi szakemberek részvételével –, ahol nem pénzt osztogatnak, hanem egyeztetni tudnak az egyes szakterületek stratégiai céljáról. A rezervátumpolitikának, vége. Törzsök elveti a továbbképzést is: „A matematika vagy a magyar irodalom tanára Sepsiszentgyörgyön és Kassán is a matematika, illetve a magyar irodalom tanára, miért kellene külön továbbképezni? Miért kell külön határon túli színházi fesztivál stb. A mentális határokat nem a bezárkózás és elkülönülés bontja le. A fizikai határokon pedig utakat kell építeni, ezekhez kevesebb bürokrácia, szimbólum és több aszfalt kell.” /Törzsök Erika kisebbségpolitikai szakértő: Ki foglalkozzék a határon túliakkal? – Mítoszok és szimbólumok nélkül. = Magyar Hírlap, 2006. június 22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Romániát nemzetközi egyezmények kötelezik arra, hogy a kibocsátott útlevelekben kizárólag a latin ábécét betűi szerepeljenek. „A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (OACI) előírásai ránk is érvényesek” – jelentette ki Mariana Alexandreanu, az Országos Útlevél-igazgatóság szóvivője. Tud olyan esetről is, amikor kérésre egy Müller nevű polgár nevét az útlevelében „Muller”-ről, „Mueller”-re változtatták. „Ennél többet nem tehetünk” – magyarázta. A magyar nevek ékezet nélkül maradnak a csatlakozás után is – jelezték az Országos Útlevél-igazgatóságon. Az ÚMSZ által megkérdezett személyek közül többen nem is tudták, hogy az okmányban megjelenő nevek ékezetek nélkül szerepelnek. A sepsiszentgyörgyi útlevélosztály vezetője, Eugeniu Constantinescu elmondta, az ékezetek kimaradása a számítógépes programnak tulajdonítható. A 2007. január elsejétől bevezetésre váró, úgynevezett biometrikus útlevelek esetében sem lesz ez másként. /Ékezetek nélkül a magyar nevek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Másfél évtizednek is el kellett telnie az 1989-es romániai fordulat után, hogy a megfélemlített közemberek elő merjék venni azokat a családi dokumentumokat, ereklyéket, amelyek magyarságra, kommunistaellenességre vonatkoznak. Sylvester Lajos személyes tapasztalataiból merítve mondta, hogy az 1944-es Úz-völgyi szovjet betöréssel és ennek megtorpantásával kapcsolatos új adatok az 1996-os könyve és dokumentumfilmje, valamint az évenként ismétlődő Úz-völgyi táborozások, augusztus 26-i megemlékezések hatására évtized múltán is felbukkannak. A múlt év nyarán Chicagóban a kovásznai/brassói származású Zágoni Rezső szolgáltatott az úzi eseményeket illetően perdöntő adatokat, és ma már a még élő emlékezők közül azok is elzarándokolnak az Úz-völgyébe, akik múltjuk eme szeletét annak idején nem tartották biztonságosnak a közvélemény elé tárni. József Álmos sepsiszentgyörgyi tanár, aki több sikeres könyve-kiadványa után a magyar országzászlók után kutat, még most is találkozik bizalmatlankodókkal.  /(sylvester): Múltunk téglái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Ötvenöt végzős ballagott június 23-án a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem közigazgatási és politikatudományi karának kihelyezett sepsiszentgyörgyi főiskoláján. Harmincan a magyar, huszonöten a román tagozatról, utóbbiak zöme hivatásos rendőr.  Cziprián Kovács Loránd tanulmányi igazgató búcsúztatója után Antal Árpád András parlamenti képviselő, a főiskola volt oktatója mondott ünnepi beszédet. /Szekeres Attila:   Elballagtak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A XI. Duna Karnevál keretében nem csak a Budapesten, a Vörösmarty téren, a Margitszigeten és a Duna Palotában, hanem Budakalászon, Dunakeszin és Ürömön is megcsodálhatták a néptánc kedvelői a Háromszék Táncegyüttes, a sepsiszentgyörgyi hivatásos táncegyüttes műsorát Ivácson László koreográfus összeállításában, melyet Molnár Szabolcs zenekara kísért. /Záhonyi András: A Háromszék Táncegyüttes Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A budapesti Kós Károly Egyesülés, a sepsiszentgyörgyi Országépítő Kós Károly Egyesület és a nagyszebeni HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete szervezésében nemrég Kós Károly Építészeti Konferenciát tartottak Nagyszebenben. Több mint hatvan magyarországi és romániai építész jött el, Guttmann Szabolcs nagyszebeni főépítész nyitotta meg június 17-én a konferenciát, majd előadást tartott az organikus építészet nagyszebeni gyökereiről. Gerle János építész, a magyarországi Országépítő szakfolyóirat főszerkesztője mutatta be Kós Károly munkásságát, Szabó Bálint professzor, kolozsvári statikus szakértő, a kolozsvári Brétfű utcai Kós-ház felújításának szakaszairól beszélt. A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda előadói következtek. Takács Gyöngyi különleges vizuális összeállítást készített Kós Károly munkásságáról, majd Serfőző Levente irodavezető, a HÍD egyesület elnöke, az Ars Hungaricáról, vagyis a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa rendezvényeibe illeszkedő 2007-es magyar vonatkozású programtervezetről beszélt. Ezután a konferencia kapcsán meghirdetett képzőművészeti pályázatra és építészeti tervpályázatra beérkezett pályamunkák elbírálása következett. Augusztus 27-ére, a magyar hét végére tervezik Nagyszebenben emléktábla elhelyezését Kós Károly egykori lakóházának homlokzatán. A pályázati kiírásra 12 terv érkezett be magyarországi és erdélyi építészektől. A pályázat a nagyszebeni Petőfi Park organikus rendezését tűzte ki célul úgy, hogy lehetőség nyíljon itt egy Magyar Pavilon felépítésére. A nagyszebeni park és lépcsősor elnevezését Petőfi Sándorról a Nagyszebeni Magyar Polgári Egyesület kérésére, Guttmann Szabolcs főépítész javaslatára 2001-ben hagyta jóvá a helyi tanács. /S. L.: Nagyszeben. Nemzetközi Kós Károly Konferenciát szerveztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban Vetró András szobrász és Weisz Attila, Kolozsváron élő kézdivásárhelyi művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg az UdvARTér művészeti csoportosulás által rendezett Tanár-diák (tanítvány) kiállítást, mely rendhagyó és példaértékű a maga nemében. Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Bartos Gabriella és Sárosi Csaba művésztanárok mellett az Amerikai Egyesült Államokban, Írországban, Magyarországon és romániai városokban élő és alkotó tanítványaik közül huszonnégyen állítottak ki egykori tanáraikkal együtt. Sepsiszentgyörgyről B. Hajdú Enikő és Vargha Mihály, Kézdi­vásárhelyről Ráduly Imre, Lázár Levente, Szabó Kriszta, Zöldes Sándor és Vetró Bo­doni Barnabás, Brassóból Olsefszkyné Jakabos Imola és Vetró Bodoni Sebestyén András munkái láthatók. /Iochom István: Tanár-tanítvány kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Háromszék és annak szívében Sepsiszentgyörgy magyarságának utolsó nyolc évtizedét jobbára a kisebbségi sorsban va­ló tengődés jellemezte. Ez a témája a lap mun­katársának, B. Kovács Andrásnak Szétszabdalt Székelyföld című új könyvében szereplő írásoknak. /Megjelent! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A berecki művelődési központ kiadásában, Balogh András igazgató szerkesztésében fotóalbumot jelentetett meg a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó. Balogh András a már nem létező Ojtoz-völgyi keskenyvágányú iparvasút képeit mutatta be. A fotóalbum rövid bevezetőjét Balogh András írta, román nyelvre pedig Ferentzi László tanár, iskolaigazgató fordította le. /(Iochom): Volt egyszer egy kisvasút. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

A kolozsvári Polis Könyvkiadó 2004-ben új sorozatot indított Prospero Könyvei címen, melyekben színészportrékat, életinterjúkat adott közre. Az első szám a rangidős, akkor 90 éves jeles kolozsvári művészt, Senkálszky Endrét tisztelte meg. Ezt követte 2005-ben Orosz Lujza, akit Köllő Katalin szólaltatott meg, és akinek kötetét a budapesti színikritkus, Nánay István ajánlotta az olvasóknak. Az idei évben ugyancsak két kolozsvári színész kapott teret a sorozatban, László Gerő, majd Vitályos Ildikó. László Gerő –nem élhette meg a könyv megjelenését – Hegyi Réka kérdéseire válaszolva idézte fel életét.  Botházi Mária Vitályos Ildikó-kötete kerül a legközelebb a sepsiszentgyörgyi nézőkhöz/olvasókhoz, hiszen Vitályos Ildikó annak idején itt volt mikós diáklány, majd évtizedekkel később két darabban is vendégszerepelt a városban. Vitályos Ildikó, aki Nagyvárad, majd Kolozsvár vezető színésznője volt, Móricz-darabban búcsúzott a pályától, de nem Kolozsváron, hanem Székelyud­varhelyen vendégként 1996-ban, az akkor induló Tomcsa Sándor Színház első előadásában. /Kudelász Ildikó: Két új színházi kiadvány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Lemaradt Kovászna megye az országos listákról, az árvízkárokat szenvedett megyék felsorolásakor egyetlen miniszter sem említette régiónkat. Előzőleg Markó Béla miniszterelnök-helyettes június 19-én Sepsiszentgyörgyön támogatást ígért az áradások sújtotta háromszéki településeknek. A károk megyei szinten meghaladják a 60 milliárd régi lejt. Az összesítés szerint 20 házban, több mint 350 gazdaságban okoztak kárt az esőzések, négy személyt kellett kitelepíteni. Több megyei, 21 kilométer községi út ment tönkre, és megrongálódott a 12-es országos út néhány szakasza is. Puskás Bálint szenátor szenátusi interpellációban hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy Háromszéket is vegyék fel a kárt szenvedett megyék listájára. /(-kas): Bukarestben ismét elfelejtettek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

A Csiporkázó Játszóház Egyesület és a Petőfi Sándor Művelődési Otthon június 24-én a művelődési napok keretében hatodik alkalommal szervezte meg a gyermek-néptánc­ta­lálkozót Alsócsernátonban, melyen kézdiszentlé­leki és csernátoni gyermekegyüttesek vettek részt.  A néptánc-találkozón Csernáton egyik magyarországi testvértelepülésének, Bolynak a gyermekegyüttese is részt vett. Június 25-én a rendezvény az Ika-vár alá költözött, ahol megtartották az ötödik Ika-vári néptánc-találkozót. A szabadtéri színpadon sepsiszentgyörgyi, kézdiszentléleki, kovásznai és csernátoni felnőttegyüttesek léptek fel. /Iochom István: Gyermek-néptánctalálkozó – hatodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda valamelyik iskolájában ül össze a nyár végén az a tizenöt szakember, aki az RMDSZ felkérésére román nyelv és irodalom tantervet dolgoz ki a magyar diákok számára. A felkért pedagógusok előbb elkezdik a munkát, hogy a találkozójukon már érdemi kérdésekről születhessen döntés. Erről egyeztetett telefonon Lakatos András és Matekovits Mihály. Az RMDSZ oktatási alelnöke és az oktatási tárca nemzeti kisebbségek főosztályának vezérigazgatója abban állapodtak meg, hogy utóbbi a tantervkészítés szakmai koordinációját vállalja, a munka anyagi hátterét pedig az előbbi próbálja biztosítani. /Cs. P. T.: Román tanterv: munkamegosztás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Erdély-szerte tiltakozó megmozdulásokat fog rendezni a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Sepsi széki szervezete, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarság iránti politikáján.  Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának felszámolásával a magyar kormány úgy döntött: a magyar nemzet egyharmada elhanyagolható tényező.  Gazda Zoltán hozzátette: határozottan visszautasítják a magyar miniszterelnök azon kijelentését, hogy a határon túli magyarságnak semmi köze a magyarországi átalakításhoz, így a hivatal felszámolásához. „Egy nemzet fogalma a miniszterelnök szűkös látószögén is túlterjed, tagjai a határokon túl is élnek, s ezt még a román sajtó is jobban tudja, mint a kommunista és sikkasztásokkal gyanúsított magyar miniszterelnök” – szögezte le az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. /Gyurcsány-ellenes tüntetések várhatók. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar június 24-én ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, ugyanakkor megtartották a 37. Zágoni Kórustalálkozót is, amelyen az ünnepelt házigazda mellett fellépett a baróti Rozmaring Női Kar, a papolci református vegyeskar, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica Kamarakórus és a Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda és egy magyarországi kórus. A rendezvény a kórusok felvonulásával kezdődött, majd a református templom melletti parkban koszorúkat helyeztek el a mindenkori zágoni dalosok emlékére állított kopjafánál. A kultúrotthonban a Romániai Magyar Dalos Szövetség nevében Kelemen Antal vezetőségi tag köszöntötte a 125 éves zágoni kórust, Bokor Gábor szerkesztő bemutatta az évfordulóra kiadott emlékfüzetet a zágoni dalosok múltjáról és jelenéről. /Bodor János:   Dalos ünnep Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

A székelyföldi Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a Maniu-gárdisták számlájára írható magyarellenes atrocitások áldozatai is jogosultak magyar állami kárpótlásra – ismertette Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke Sepsiszentgyörgyön. A magyarországi székhelyű Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONSZ) kártérítés-igénylési akcióját a határon túli magyar közösségekben támogató MVSZ eljuttatta a törvényismertetőt, valamint igénylési eljárást bemutató füzeteket minden erdélyi magyar polgármesternek, különböző felekezetű lelkipásztornak, valamint területi RMDSZ-szervezeteknek is. /Domokos Péter: Öt hétig igényelhető a kártérítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

A nagyobb székelyföldi városok RMDSZ-es polgármesterei, tisztségviselői tanácskoztak június 30-án Sepsiszentgyörgyön.   Az autonómia témakört elsősorban a megnyitóbeszédekben érintették, a továbbiakban a regionális átszervezésről, a három megyét (Maros, Hargita, Kovászna) magában foglaló fejlesztési régió kialakításáról folyt a vita.  Az autonómia ügyét nagygyűlések, tömegrendezvények nem visznek előre, apró lépésekben, tégláról téglára építve lehet elérni azt, jelentette ki Tóth-Birtan Csaba sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte: a városoknak igen fontos szerep jut a székelyföldi régióban. Klárik László egyetemi tanár, a Közigazgatási Minisztérium vezérigazgatója előadásában Székelyföld mint európai régió esélyeit taglalta. Ebben a térségben a városi lakosság aránya a romániai átlagnál is kisebb, alacsony a vidéki települések fejlettsége, rossz az infrastruktúra, kevés az értelmiségi, a gazdasági struktúra nem felel meg az európai normáknak. Az EU-s csatlakozás pozitív és negatív oldalaira is rávilágított. Nagyon sok pénzt hozhat az integráció, de a globalizáció hátrányaival is számolni kell. Kitért a szomszédos Brassó egyre erőteljesebb fejlődésének veszélyeire is, egy emberöltőnyi idő alatt lenyelheti Sepsiszentgyörgyöt, illetve a Székelyföld egy részét. Feladatként határozta meg, hogy polgárosítani kell Székelyföldet, ki kell emelni a falvak népét a parasztsorból, növelni kell az értelmiséget, ,,egy jövőbe néző, korszerű székely nemzeti önképet kell teremteni”. Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke a szakmai hátteret hiányolta, sok tanulmány született az elmúlt években Székelyföldről, de kevés olyan volt, amely segíthetett a politikai döntések meghozatalában. Antal Árpád képviselő azt hiányolta, hogy tizenöt év alatt nem volt képes a székelyföldi magyarság létrehozni egy olyan reprezentatív testületet, ,,egyfajta Székely Nemzeti Tanácsot”, amely rendelkezik a döntéshozatalhoz szükséges kellő politikai súllyal. /Farkas Réka: Mit akar az RMDSZ? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Lemond a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatói tisztségéről Kató Zoltán. A felmondási időszakot rászámítva, Kató augusztus 18-ig vezeti a múzeumot. Az igazgató a személye elleni összehangolt támadással magyarázza tettét, s hangsúlyozza: ,,gesztusommal mindenki számára és egyértelműen nyilvánvalóvá akarom tenni, hogy igazgatói állásom megőrzésénél sokkal fontosabbnak tartom több mint fél évtizede felvállalt hivatásomból származó egyik legfontosabb feladatomat!” Azaz a múzeumból 1971-ben Bukarestbe vitt tárgyak, köztük Gábor Áron ágyújának visszaszerzését. /(Szekeres): Lemondott a múzeumigazgató. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Az Észak-Amerikában alapított Magyar Baráti Közösség egy csapata Ludányi András politológiai egyetemi tanár, alapító tag vezetésével újabb, immár hagyományossá vált erdélyi körútra indult. Háromszéki állomáshelyük a sepsiilyefalvi LAM Alapítvány volt, ahonnan csillagtúrás barangolásuk Sepsiszentgyörgyre, Kézdi­vá­sárhelyre, Gelencére, Zabolára és Cserná­tonba vezetett. Nemcsak részt vettek a Csernátonban a művelődési napok nyitányán, hanem virágkoszorút helyeztek el néhai Cseh Tibor sírjánál, akinek hamvait, utolsó kívánsága szerint, szülőhelye temetőjében helyezték el. Cseh Tibor az észak- és dél-amerikai magyarság szellemi életének egyik meghatározó személyisége volt, az MBK alapembere, több, az Egyesült Államokban kiadott magyar lap szerkesztője. Szellemiségének örökösei a csernátoni látogatás gesztusértékén túl hagyományt is teremtenek azzal, hogy az MBK egykori tagjainak emlékét ápolják, s a baráti közösség tagjai által a Reménység tavához évenként meghívott vendégelőadókat és vendégművészeket Kárpát-medencei otthonaikban utólag is felkeresik. Ludányi András magával hozta a Magyar Baráti Közösség idei Lake Hope-i Itt-Ott-találkozó (2006. augusztus 12–19.) ígéretesen gazdag programját is, amelynek Kárpát-medencei meghívottjai között van Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, Pörös Géza, a Duna Televízió művészeti alelnöke, Szakály Sándor hadtörténész és Tófalvi Zoltán író-újságíró, aki az 1956-os erdélyi eseményekről tart értekezést. /(sylvester): Itt-Ott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

A magyar honfoglalást a Kárpát-medencében kisszámú idegen történeti forrás említi, s ezek is időrendi pontatlansággal.   Lehet-e biztosan a honfoglalás időpontjának a 895-ös vagy a 896-os évet tekinteni? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a legújabb történeti kutatás állapítja meg, hogy ,,895–900 között szállták meg a magyarok a Kárpát-medencét egy vagy két fázisban” (Tóth Sándor László: A honfoglalás időpontja, Acta Universitatis Szege­diensis de Attila József Nominatae Acta Historica, Tomus. CII. Szeged, 1995.). Történeti tény, hogy a Bizánccal szövetséges magyarok 894-ben megtámadták Simeon bolgár kánt, aki a Bizánc ellen indított hadjáratának irányát megváltoztatva a magyarok ellen fordult, de vereséget szenvedett. A Bizánccal kibékült bolgárok megverték az Árpád fia, Levente által vezetett magyar sereget, s ugyanakkor a bolgárok új szövetségesei, a besenyők is megtámadták a magyarok etelközi szállásait. Emiatt az etelközi magyarok s Levente seregének maradványai a Keleti-Kárpátok szorosain ke­resztül Erdélybe jöttek.  A honfoglalásnak ezt az útvonalát a honfoglalás kori régészeti leletek is bizonyítják. Ezek a Tusnádi- és az Ojtozi-szoroson keresztül vezető utak mentén kerültek elő Háromszék területén. A legjelentősebb honfoglalás kori lovas sírt Sepsiszentgyörgyön, az Olt bal oldali partján, az Epres­tetőn 1943-ban találták meg. A csontváz mellett egy kard, egy lándzsacsúcs, vasdarabok, (valószínű, vaskengyel maradványai), lóko­ponya s lólábszárcsontok voltak.   Egy másik lovas sír Köpecen, ugyancsak az Olt völgyében került felszínre, s leletei a budapesti Földtani Intézetbe kerültek. Egy lovas sírt pedig Kőcsukkon a két világháború között, kőrobbantás alkalmával találtak.  A Feketeügy völgyéből ismeretes a Réty–Eresztevény közelében – jelenleg Maksa községhez tartozik – levő Zádogostető nevű magaslaton egy lovas sírból előkerült vaskengyel és vaslándzsa­csúcs. Ugyancsak lovas sír melléklete lehet az a szablya is, amelyet magyar honfoglalás kori edénnyel együtt találtak 1907-ben Kézdi­vásárhely és Bereck között. Feltehetőleg lovas sír tartozékai Za­lánban a Sasos-völgyben, valamint Kézdi­már­kos­falván a Kismart nevű helyen előkerült vaszablák is. A Gesta Hungaro­rum a magyarok útvonalát jelöli meg, mégpedig a Kárpátok szorosain keresztül, s megpihenésüket, vagyis letelepedésüket Erdélyben. Az Olt, valamint a Feketeügy völgyében talált honfoglalás kori régészeti leletek alátámasztják a Gesta Hungaro­rum adatait. Nem hihető el, hogy a tusnádi Olt-szorost, valamint az ojtozit a magyarok őrizetlenül hagyták volna. Ezt bizonyítja, hogy a megszilárdult magyar királyi hatalom már a XII. században a Keleti-Kárpátok külső lejtőjére helyezi a magyar állam határát, amit a Piatra Neamt melletti Batca Doamnei-en feltárt magyar erődítmény, település és temető bizonyít. /Székely Zsolt: A honfoglalás Délkelet-Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

A szakmai zsűri a Tompa Gábor által rendezett Beckett Godot-ra várva című produkciónak ítélte oda a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiváljának fődíját. Az Illyés Közalapítvány díját megosztotta két előadás, a Szabadkai Népszínház Záróra, valamint a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban című produkciói között, előbbi Mezei Zoltán, utóbbi pedig Barabás Olga rendezésében került színre. A díjkiosztó ünnepség után a sepsiszentgyörgyi színház Csárdáskirálynő című előadásával zárult a június 22-e óta tartó fesztivál. Két életműdíjat is átnyújtottak idén: az Oktatási és Kulturális Minisztérium Életmű-díjat adományozott Ábrahám Irén színművésznőnek, az Újvidéki Magyar Színház tagjának és Csíky Ibolya színművésznőnek. További díjazottak: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadás kapta. Kisvárda város díját megosztva Andreea Vulpe rendező és Iuliana Vîlsan díszlet- és jelmeztervező kapta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadásáért. Legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díj: Veress Albert, a fesztiválon látott teljesítményei alapján. Kisvárda város közönségdíja: az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásáért. Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének díja: Barabás Olga a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Valahol Szecsuánban című előadása újszemléletű szövegkönyvének megalkotásáért. /Köllő Katalin: Sepsiszentgyörgyi siker Kisvárdán. Szabadkai és marosvásárhelyi előadások is listavezetők. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Július 1-jétől az ikafalvi iskola egykori kántortanítójának, Szabó Lajosnak a nevét viseli. Erre az első alkalommal megszervezett művelődési napok keretében került sor Ikafalván. Nagyoláh Ilona tanítónő a neves iskolamester életét és munkásságát, valamint a nagy múltú iskola történetét ismertette. Az iskolakeresztelőn Szabó Lajos (1863–1920) leszármazottjai is jelen voltak. Az összevont elemi iskola tanulói verssel és énekszóval köszöntötték a meghívottakat. Az iskola falán elhelyezett, Szabó Lajost ábrázoló domborművet – Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász alkotását – Nagyoláh Ilona és dr. Krizbai Adorján, Szabó Lajos unokája leplezte le. Ezután a csernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében játszóházat tartottak, megnyílt a Szász Barna testnevelő tanár művészfotóit bemutató kiállítás és a gyermekrajztárlat az iskolában, bemutatták Mátis Izabella hitoktató Ikafalva című falumonográfiáját, majd fellépett a csernátoni néptáncegyüttes és a csernátoni furulyás diákok csoportja, valamint az illyefalvi színjátszó csoport. Július 2-án falutalálkozót tartottak. Fellépett a kézdivásárhelyi református egyházközség dalárdája és az Üzenet együttes. Az istentiszteletet követően a temetőkertben megkoszorúzták Ikafalva hősi halottainak emlékművét. /Iochom István: Az öreg skóla keresztelője. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

Engedélyük van ugyan az emlékműállításra, de nem ebben a formában – mégis felavatták az Astra (a Román Irodalom és Kultúra Erdélyi Egyesülete) sepsiszentgyörgyi emlékművét, ráadásul olyan helyen, ahol az Astra helyi fiókszervezete sohasem működött. A Hargita–Kovászna megyei ortodox püspök áldásával is fűszerezett esemény a hét végén tartott Andrei Saguna Napok része volt. Az 1990 után újjáéledt egyesület jóváhagyást kapott az emlékmű felállítására, mely az engedély szerint egy asztalon fekvő nyitott könyvet ábrázol. Ezzel szemben két külön talapzatra helyezték a bronzból készült, szegekkel lefogatott, nyitott könyvet és a bronztáblát, melynek felirata szerint az egyesület sepsiszentgyörgyi fiókja ,,ezen a helyen működött 1929–1940 között”. A módosítást az önkormányzat városrendezési bizottsága nem hagyta jóvá, közölte Kónya Ádám, a bizottság elnöke. Ahol felállították az emlékművet, ott az Astrának valójában sohasem volt székhelye. A román Astrának fiókszervezete volt Sepsiszentgyörgyön. /(vop): Három kövön az Astra (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Nem csak nevet, hanem profilt is vált szeptembertől az egykor traktoriskolaként emlegetett, jelenlegi sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági Iskolaközpont. Az új nevén Gámán János Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakközépiskolaként jegyzett tanintézmény egy középiskolai és három szakiskolai IX. magyar osztályba hirdetett idén felvételit. Háromszéken ez lesz az első olyan iskola, amely magyarországi testvérintézményével egyszerre veszi fel ugyanazt a nevet. Szeptember 1-jén Szabadkígyóson, tanévkezdéskor Sepsiszentgyörgyön tartanak névadó ünnepséget, amikor is a tanintézetet Gámán Jánosról, a múlt századi szabadkígyósi iskolaigazgatóról nevezik el, aki 1941-ben tért vissza Erdélybe, és elsőként szervezte meg a háromszéki mezőgazdasági oktatást. Ősztől létszámcsökkenéssel kell számolnia az iskolának, mert miközben élelmiszer-ipari tagozatát kívánja megerősíteni, meg kellett válnia mechanika és elektortechnika osztályaitól, amelyek a Puskás Tivadar Szakközépiskolában kezdik meg az új tanévet. Ha minden hely betelik, szeptemberben 425 diákkal kezdi meg az új tanévet a sepsiszentgyörgyi Gámán János Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakközépiskola. /(fekete): Új iskola a megyeszékhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Meg kellett volna hívni a panasztevőket is, hogy több hasznát lássuk e szimpóziumnak – vélte hozzászólásában a brassói rendőrség cigányokkal kapcsolatot tartó felelőse Sepsiszentgyörgyön, az új csendőrlaktanyában tartott konferencián. A négy megye rendőrsége és csendőrsége képviselőinek részvételével lefolyt tanácskozás témája ugyanis ez lett volna: ,,a multikulturalizmus és közrend helyzete a multietnikus (többnemzetiségű) környezetben”. Azonban nem hívtak meg például magyar előadót, ehelyett a kérdést úgy pipálták ki, hogy egy bukaresti levéltári kutató tartott előadást a román közigazgatás újbóli bevezetéséről a világháború utáni Észak-Erdélyben, és arról, milyen szerepet játszott abban a kommunista vezetés alá került Magyar Népi Szövetség. A székelyek lakta régióban nem hívták meg e népcsoport képviselőjét. Kovászna és Hargita megyében a rendfenntartó közegekben alig van magyar. A négy megyéből összehívott sok rendőr- és csendőrtiszt előtt egy bukaresti civil szervezet képviselője elvontan bár, de felvetette az előítéletek és diszkrimináció kérdéseit. Az előadó szerint az interetnikus konfliktust az iskola is élezi azzal, hogy a kisebbségi gyerekek jó része idegen közegként éli meg. Kifogásolta, hogy az iskolákban a vallásoktatásban csak ortodoxok részesülnek, holott a fővárosban is sok a neoprotestáns és más vallású gyerek. Megadták a szót az egyetlen kisebbségi előadóként jelen levő nyelvtanárnőnek, a Roma Párt képviselőjének, aki elmondotta, hogy a romániai cigányság lélekszáma legalább két és fél millió, és 1500 településen alkot túlnyomó többséget, a népcsoport háromnegyede végletes nyomorban tengődik.   /(b. kovács): Párbeszéd partner nélkül (Multietnikus szimpózium). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./