A 75 esztendős Hunyadi László szobrászművész Szent Istvánt, Márton Áront, Apor Vilmost, Orbán Balázst, Petőfi Sándort, Tamási Áront, de a második világháború áldozatainak emlékszobrát is megalkotta már. Első Petőfi-szobrát tizennégy esztendős korában készítette, Sütő András emlékezett meg róla egyik írásában. Ez megjelent Hunyadi László művészetéről szóló reprezentatív album bevezetőjeként Magyarországon, 2006-ban. Apor Vilmos Segesvár szülötte. A szobor elkészítésére a segesvári plébános kérte fel a művészt. Márton Áron szobrát Székelyudvarhelyen állították fel 1995-ben, és ekkor már az Orbán Balázs szobrának felállítása folyamatban volt Székelyudvarhely főterén. Marosszentkirályon áll Szent István király mellszobra, egész alakos Szent István szobrát pedig Kiskunfélegyháza részére készítette el. Tamási Áron szobrát a farkaslakiak kérésére készítette, azután a farkaslakiak nem jelentkeztek. Tavaly végül is az egyik budapesti társaság megvette Hunyadi Lászlótól a szobor, és elvitték Farkaslakára. A művész ismert munkája az agyagfalvi székely nemzetgyűlés és az 1848-as emlékmű. Erre pályázatot hirdettek, jóval a rendszerváltás előtt. Kulcsár Béla szobrászművészt megbízták, de ő meghalt szívinfarktusban. A terv csak nagyjából készült el. Akkor még Fazakas János volt a párt felső vezetésében, s ő elintézte, hogy Hunyadi László készítheti el. A mű három évig készült, huszonegy köbméter kő alkotja. Kiss Leventével együtt végezték el a kivitelezést. Hatalmas munka volt. Kőből faragták ki a formákat, három éven át, tavasztól késő őszig. A második világháború áldozatainak emlékére készített szobrát Keszthely városa kérésére alkotta meg. A kompozíción a gyermek siratja az apját, bátyját, a megtört boltív a háború rombolását szimbolizálja. A kereszt megdőlt, ahogy a Szent Koronán is látható. Hunyadi László alkotása Wass Albert síremléke Marosvécsen. Több helyen felállították ugyanezt a szobrát másolatban: Debrecenben, Budapesten Zuglóban. Szigligeten nem engedték az elvtársak a felállítását, ott magánterületre került. A szobrászművész Kemény Jánost is megformázta, akit személyesen is jól ismert. Reprezentatív éremsorozatot készített az erdélyi Helikon íróiról. A 22 centiméteres domborművek meghaladják az érem méretét, és Marosvécsen láthatók. Harminchat érmet készített eddig, de ötvenöt kell legyen. Pongrátz Gergely 1956-os szabadságharcos szamosújvári örmény-magyar származású. Róla készült szobra az ’56-os múzeumban látható Kiskunmajsán. Hunyadi László sokat dolgozott, ennek ellenére tele van a műterme megkezdett, befejezetlen alkotásokkal. Erdélyben és Magyarországon körülbelül tizenöt köztéri szobra van. Jelenleg Mindszenty József portréján dolgozik, Fertőszéplakon szeretnék felállítani. /Frigyesy Ágnes: A szobor néma színész legyen, ne teátrális. Beszélgetés a 75 esztendős Hunyadi László szobrászművésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

A kolozsvári katolikus egyetemi lelkész, Takó István október óta látja el ezt a tisztséget. Előbb tanítónak készült, majd Gyulafehérváron végzett teológiát. Öt évig Segesváron volt segédlelkész, onnan nevezték ki a kolozsvári tisztségbe. /Mihály Noémi: Hitélet – Én is élhetek teljes életet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Az előző években megrendezett Segesvári Középkori Fesztivál sikerein felbuzdulva a város elöljáróinak az az ötlete támadt, hogy az idéntől Középkori Karnevált fognak szervezni, ami lényegében ugyanaz, csupán a külsőségek és az időtartam változik. /Antal Erika: Karnevált szervezne fesztivál helyett Segesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

Sz. Kovács Géza Segesváron élő képzőművész közel ötven festményéből és grafikájából nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. A tárlatnyitón a művészt bemutató, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó Műterem-sorozatában megjelent kiadványt is megismerhették az érdeklődők, melyet a Magyarországon élő, erdélyi származású Banner Zoltán művészettörténész írt, aki a művészt a székely festőiskola egyik késői nemzedékéhez sorolta. Sz. Kovács Géza nyolcgyermekes, szegény családból származik Székelyszentkirályról, szülőfalujára utal a nevéhez toldott Sz betű. Ötven évvel ezelőtt végzett a marosvásárhelyi művészeti iskola festészeti szakán, majd Kolozsváron szerzett egyetemi diplomát grafika szakon. Segesváron több évtizede él, és tanít. Körülbelül 1990-ig a művész inkább grafikákat készített, majd festeni kezdett. Grafikáira az aprólékos megmunkáltság, a díszítő elemek sokasága jellemző. Sz. Kovács Géza a tárlatnyitón elmondta, hogy elsősorban az erdélyi falvak ezeréves múltját szeretné megörökíteni. „Minden paraszti porta olyan, mint egy műalkotás. Minden generáció valamit elvesz belőle, és valamit hozzáad. Ez a világ valóban el fog tűnni. Tehát jó, ha nyomuk marad a kultúrában, amikor a globalizáció végképp bedarálja e falvakat” – magyarázta. /Máthé Éva: Hagyománymentés a művész vásznán. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Január 16-án felháborodott tanárok és szülők jelezték a Népújság szerkesztőségének, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség honlapján megjelent beiskolázási tervből kivették a magyar tannyelvű középiskolai, szakközépiskolai osztályok egy részét. A tervezet hozzávetőlegesen több mint 400 nyolcadik osztályt végzett diákot fosztana meg attól a jogától, hogy anyanyelvén folytathassa tanulmányait. Tusnea Ion főtanfelügyelő, aki részt vett a tervezet kidolgozásában, csodálkozásának adott hangot. A magyar oktatásért felelős helyettesének véleményét meg sem kérdezték, sőt, tudta nélkül készítették el a dokumentumot. A 2009-10-es tanévre szóló tervezetben eltűntek a magyar tannyelvű középiskolai osztályok a Sincai Iskolacsoportból, sőt annak a humán osztálynak is nyoma veszett, amelyet a múlt évben az Unirea Főgimnáziumból helyhiányra hivatkozva „ebrudaltak ki” és tettek át a Sincai szakközépiskolába. Az Elektromaros Iskolacsoport kínálatából eltűnt az elektronika- automatizálás szakos magyar osztály, az Aurel Dandea Vegyipari Iskolacsoportban pedig felszámolnák a magyar tagozatot. Az egyetlen kivétel az Traina Vuia Iskolacsoport, ahol miután az elmúlt években megszüntették a magyar tannyelvű fodrászosztályt, most autóvillamosság-szerelői szakkal bővülne a kínálat. Csökkentették a magyar osztályok számát Szászrégenben és a Segesváron is, és meg akarják szüntetni az alig induló mezőgépészeti szakot a sáromberki szakiskolában. Összességében a VIII. osztályt végző közel 2. 000, magyar tagozaton tanuló diák számára 1400 helyet biztosítanának, míg a román tagozat 3. 700 körüli végzőse 4. 200 körüli helyben válogathatna. A főtanfelügyelő leszögezte, hogy nem végleges dokumentumról, csak egy tervezetről van szó, ami végleges formáját a beérkező javaslatok alapján nyeri el. A választ furcsa, mert az iskoláktól még novemberben bekérték a beiskolázási terveket, és nehéz elhinni, hogy a javaslatok alapján az interneten látható helyzetkép alakult volna ki. A főtanfelügyelő nem adott választ arra, hogy miért csökkentették ilyen drasztikusan a magyar osztályok számát. Illés Ildikó, a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettes megerősítette: nem tudott a tervezetről. Ígéretet kapott a főtanfelügyelőtől, hogy újratárgyalják a dokumentumot, és a gyerekek számának megfelelően tüntetik fel az osztályok számát. /(bodolai): Csak egy rossz tréfa? Botrányos beiskolázási tervezet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben bemutatták Dieter Schlesak, segesvári születésű, Németországban élő szerző Capesius, az auschwitzi patikus /Bookart Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját, mely először 2006-ban Németországban jelent meg. A könyvet a szintén Németországban élő Hajdú Farkas-Zoltán fordította magyarra. /Köllő Katalin: Egy könyv, amit kötelező lenne elolvasni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Dr. Kelemen Atilla, a megyei RMDSZ elnöke a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének /RMPSZ/ Maros megyei elnökségéhez, a Maros megyei történelmi egyházak vezetőihez és a nyolcadikos magyar diákokhoz szóló felhívást tett közzé. Az RMDSZ, az RMPSZ megyei szervezetének és a történelmi egyházak vezetőinek közös közbenjárása eredményeként sikerült kiigazítani a Megyei Tanfelügyelőség kilencedik osztályos beiskolázási tervét, oly módon, hogy az idén nyolcadik osztályt végző diákok 67 kilencedik osztályban tanulhatnak tovább anyanyelvükön. Köszönetet mondanak mind a szakmai szervezetnek és az aláírásgyűjtést támogató egyházaknak, mind az aláírásukkal hozzájáruló, felelősen gondolkodó magyaroknak. Ugyanakkor fokozottabban oda kell figyelni a magyar anyanyelvű gyerekek iskoláztatására is, hiszen a tavalyi beiskolázások során nem sikerült minden betervezett magyar osztályt beindítani. Különösen a szórványtérségekben – Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Radnót, Nagysármás és Szászrégen körzeteiben – egyre gyakoribb, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeket román osztályokba íratják. /Felhívás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Március 6-án iktatják be tisztségébe Bálint Benczédi Ferencet, az erdélyi unitárius egyház új püspökét Kolozsváron, a belvárosi unitárius templomban. Bálint Benczédi Ferenc /sz. Segesvár, 1952/ a teológia elvégzése után, 1975-től Marosvásárhelyen dolgozott segédlelkészként, majd különböző gyülekezetekben lelkészként. 1979-től a Főtanács, majd az Egyházi Képviselő Tanács tagja, az utóbbi négy évben a kolozs-tordai egyházkör jegyzője. 1994-től a Kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkésze. /Pap Melinda: Beiktatják az unitárius püspököt. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

Erdélyi turnéra indul március második felében a Háromszék Táncegyüttes. Gyöngyszemek című előadásukat Segesváron, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Besztercén és Dicsőszentmártonban tekintheti meg a közönség. A Gyöngyszemek című előadásban két évtized népzene- és néptánctalálkozóinak koreográfiáit gyűjtik egy igényes füzérbe. /Kolozsváron és Besztercén vendégszerepel a Háromszék. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Bő tíz évbe telt, míg a segesvári Gaudeamus Ház teljesen felépült. A Gaudeamus Alapítvány 1987-ben vásárolta meg a telket és a rajta levő régi épületet, majd pályázati pénzekből nekifogott a bentlakás felépítésének. 1999 májusától működik a bentlakás, amit a későbbiekben újabb épületszárnnyal bővítettek. 2008 végén a teljes építkezés befejeződött. Farkas Miklós, az alapítvány fáradhatatlan vezetője szerint a Gaudeamus Ház felépülésével adottak a feltételek egy önálló magyar iskola létrehozására /80 férőhelyes bentlakással/. Sikerült egy 200 férőhelyes művelődési termet is építeni. „Ez azért lényeges, mert lehetőséget teremt arra, hogy a segesvári magyarság kulturális élete fellendüljön” – mondta az alapítvány vezetője. A távlati cél, hogy Segesváron önálló magyar, I-XII. osztályos iskola legyen. /Antalfi Imola: Befejeződött a Gaudeamus Ház bővítése. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

Szász Izolda jogász immár harmadik mandátumát viszi a segesvári tanácsban. Az RMDSZ-nek az elmúlt évek során sikerült megtartania a három tanácsosi tisztséget. Amikor magyar kérdésről van szó, megfagy a levegő a tanácsülésen. Sok vita, meggyőző munka előzi meg a szavazást ilyen ügyekben. Például a háromnyelvű városnévtáblák kihelyezésére vonatkozó határozattervezetnél is volt ellenszavazat. Amikor kérték az Apor Vilmos- emléktábla kifüggesztését a tanács épületére, ketten szavaztak ellene. Az egyik azt hozta fel, hogy nem ismeri a magyar személyiségeket, nem ismeri Apor Vilmos tevékenységét. /Antalfi Imola: „Ha magyar kérdésről van szó, megfagy a levegő”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./

Április 7-én tartották a marosvásárhelyi regionális vízszolgáltató, az Aquaserv Rt. részvényeseinek közgyűlését. A botrányos gyűlésen felmentették tisztségéből Darabán Ottó vezérigazgatót, a helyére azonban nem a 97-es határozatban megjelölt Törzsök László Sándort nevezték ki, hanem Sergiu Horobetiu mérnököt, az Aquaserv Rt. alkalmazottját. Virág György, a megyei tanács képviselője szerint többrendbéli törvénysértés történt, ezért tiltakozásul elhagyta a termet. Csatlakoztak hozzá Segesvár, Székelykeresztúr és Radnót képviselői is. /-vagy-: Leváltották Darabán Ottót. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Igényes kivitelezésű képeslapokat árulnak Nagyváradon. Az Oradea – Nagyvárad – Grosswardein: La Belle Epoque sorozat montázsain a századforduló és a két világháború közötti időszak polgári miliője elevenedik meg. Adrian Samoila a helyi egyetem vizuális művészetek karán diplomázott. Felismerte, hogy a jelenlegi nagyváradiak többsége csak lakója és nem polgára a városnak, nem kötődik hozzá. Ezen szeretett volna változtatni a képeslapok megalkotásával Képeslapjai álomszerűek, mindegyik a múlt egy darabkáját örökíti meg. A nagyváradi sorozatot más erdélyi városokat – Nagyszebent, Segesvárt, Brassót, Szászmedgyest – bemutató képeslapok követték. /Pengő Zoltán: Múltidéző képeslapok partiumi és erdélyi városokról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Május 14-én az RMDSZ Maros megyei szervezetében tisztújításra került sor. A Területi Képviselők Tanácsa megválasztotta vezetőtestületét. Az elnök Borbély László lett, a két alelnök pedig Szász Izolda (Segesvár) és Nagy András (Szászrégen), titkár: Bán András (Szováta). /(k): Borbély László lett a TKT elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

Régizene fesztivált szervezett Kolozsváron a Flauto Dolce–Passamezzo Együttes, melynek alapembere Majó Zoltán fuvolaművész. A május 20–23. között lezajló zenei fesztivál során három koncertet adtak. Majó Zoltán az általa szervezett fesztiválon elmondta: Csíkszereda, Segesvár, Bukarest, Temesvár és Brassó után Kolozsvár zenei élete is „megérett” egy régizene fesztiválra. /Barokk – barucco – igazgyöngy. Régizene fesztivált szervezett Kolozsváron a Flauto Dolce–Passamezzo Együttes. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Kolozsvári József /sz. Magyarsáros, 1944. dec. 11./ sokáig volt Segesvárott „a rózsák felelőse”. A medgyesi hétosztályos iskola után készült Nagyenyedre, az áhított Bethlen Gábor kollégiumba, de anyagi gondok miatt a csombordi szőlészeti-kertészeti szakiskolába kellett mennie. Csombordon végzett, majd kertészként kerül Segesvárra. A nevéhez fűződik Segesvár Medgyes felé eső részében látható virágházak és kertek megépítése, 1971 óta szalmaintarziával készített képei Amerikától Kínáig megtalálhatók, több mint tizenöt kiállítása volt. /B. D. : Kisportré. Szalmaképek és rózsák. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./

Az RMDSZ segesvári szervezete szerette volna még a Petőfi-ünnepségek előtt elhelyezni a várban a magyar szabadságharc költőjének pár évvel ezelőtt eltávolított mellszobrát, de erre nem kerülhet egyhamar sor. A várban ugyanis se vége, se hossza a kövezési munkálatoknak. Idén nagyszabású rendezvényeket terveznek, Petőfi Sándor halálának 160. évfordulójára emlékezik Segesvár magyarsága. Gáll Ernő, a helyi RMDSZ elnöke közölte, lesz Petőfi-emlékhelyek találkozója is, amelyet a Kárpát-medencében minden évben másutt szerveznek meg. Augusztus 1-jén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartanak ünnepséget, augusztus 3-án Fehéregyházán. Segesváron a polgármesteri hivatal mögötti kis parkban levő Petőfi-szobrot akkor távolították el, amikor néhány éve az alig pár méterre levő várfalak beomlottak. A falat kijavították, Petőfi mellszobra azonban már nem került vissza a helyére. Az RMDSZ úgy vélte, hogy a katolikus templom melletti park, amelyet Petőfiről neveznének el, megfelelőbb és méltóbb hely lenne a szobornak. Azóta azonban a vár átváltozott építőteleppé. /A Petőfi-szobor felállítására még várni kell. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

A segesvári várat jelző táblák régiek, ezért a segesvári turisztikai egyesület javasolta, hogy a négy táblát cseréljenek ki. Legalább négy nyelven feliratozzák: románul, angolul, franciául és németül. A helyi tanács RMDSZ-frakciója javasolta, hogy a magyar nyelvű felirat is szerepeljen a táblákon. Ez a városvezetés jóindulatától függ, mivel a magyar lakosság aránya nem éri el a 20 százalékot a városban. /Magyar nyelvű táblákat Segesváron! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Maros megyéről román nyelvű turisztikai kiadványt terjesztenek, hatvanöt oldalon. A volt erdélyi szászokról nem akarnak tudni a Maros megyei turistakalauzok. A magyarokról sem esik szó a kis kalauzban. Magyarul nem található összefoglaló a kiadványban, annak ellenére, hogy ide magyarországiak látogatnak. Itt mindig románok laktak, de időközben ezek a faramuci szászok építettek nagy templomot Szászrégenben például. Dicsőszentmártonról annyi áll a kalauzban, hogy 1083-ban „Sancto Martin” néven szerepel egy dokumentumban, és az mindössze azt jelenti, hogy San Martin. Segesvárról nem közlik, kiknek köszönhető a ma már csak a történelmi városrész. Marosvásárhely múltjából „kifelejtődik” a városépítő Bernády György neve és érdeme. /(bölöni): Ki van itthon otthon? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében újabb áthelyezésekre kerül sor. A kolozsvári Szent Mihály-templomtól Csibi Sándor plébánost Sinfalvára helyezték, ahol az onnan Gyimesfelsőlokra távozó Hatos Mihály plébános helyét foglalja el. Oláh Dénes, a kolozsvári Szentpéteri templom lelkésze Marosvásárhely belvárosába távozik, a marosi és küküllői kerület főesperesi tisztségét látja el, kinevezését követően helyére a Szent Péter plébániára Tófalvi Géza érkezik, Segesvárról. Marosvásárhelyi belvárosból a kolozsvári Szent Mihály plébániára helyezték át Szőcs Csaba segédlelkészt. /Marosvásárhelyen lesz főesperes Oláh Dénes. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Petőfi Sándor halálának 160. évfordulója emlékére Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnökének vezetésével egy diákcsoport Budapestre utazott, míg egy másik csoport Segesvárra indult Kecskemétről. Kedves Gyula hadtörténész és Ratzky Rita irodalomtörténész Csataterek Petőfije című, hiánypótló kötetét bemutatták Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Holló József főigazgató a könyvet ajánlva arról beszélt, hogy Petőfi Sándor határtalan szabadságvágya és a tekintélyalapú hadsereg vezetése között óhatatlanul konfliktusok voltak. Petőfi Kossuthtól maga kérte áthelyezését Bem József tábornokhoz, aki a feszültségek ellenére tudott bánni segédtisztjével, mert tisztában volt azzal, hogy Petőfi Sándor, a lánglelkű költő mozgósító ereje a hadseregben felbecsülhetetlen. /Petőfire emlékeznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A Petőfi Sándorra emlékezők közül hiányzott Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke. Furcsa, mert Markó Béla fehéregyházi beszédeinek sikerültebbjei kötetek hasábjaira kívánkoznak. Annál nagyobb számban jöttek Fehéregyházára a magyarországi szülő- és bölcsőhelyek és diákkori színhelyek településeinek képviselői, akik mind szükségesnek tartják a tisztelgést, csakúgy, mint az erdélyiek, reggel az Ispán-kúti mementónál, később a turulmadaras emléknél Fehéregyházán. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, Segesvár szülötte mondott beszédet a millenniumi unitárius templomban. A Bács-Kiskun megyei Emlékbizottság, az önkormányzat határozatával Kiskunfélegyháza város Petőfi Sándor emléknapjává nyilvánította minden év július 31-ét. Követendő példa lehet minden intézmény, egyesület, helység számára! A Magyar Művészetért (MM) díját a kuratóriuma nevében Gubcsi Lajos, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek és elnökének, Kiss Józsefnek nyújtotta át. – Úgy gondolom, hogy az egyesület közel húszesztendős tevékenységét díjazták ezzel – mondja Kiss József. /Bölöni Domokos: Petőfi halála – halhatatlansága. Fehéregyházi pillanatkép. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben – ?” – kérdezhették Illyés Gyulával a 25. Petőfi-emlékhelytalálkozó résztvevői augusztus 1-jén Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. A magyarországi Petőfi Sándor Társaság másodszor választotta Erdélyt a negyed évszázados múltidézés színhelyéül. Tagjai először tíz évvel ezelőtt Segesváron rótták le kegyeletüket a fehéregyházi csatában elesett költőóriás előtt. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: – 160 év hangja hívott ma össze minket, erdélyi és magyarországi magyarokat Marosvásárhelyre és a Nyergestetőre, ahol 1949. augusztus elsején 200 székely próbálta meg a lehetetlent. 160 év múlva nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem elsősorban európai magyarokról kell beszélnünk, akiknek létfontosságú feladata biztosítani, hogy az egyesült Európában Petőfi szerelme és szabadságharca magyar nyelven adódjék tovább. Szabó Levente irodalomtörténész A megszelídített Petőfi címmel tartott előadást az 1870-es évek legnagyobb irodalmi vitájáról, amely az első Petőfi-díszkiadás körül keletkezett, majd Dávid Gyula Petőfi-kutató, irodalomtörténész a szabadságharcos lírikus erdélyi emlékhelyeit térképezte fel. Reményik Sándor 1922–ben írta: „Az ország elvétetett tőlünk, / Elvétetett a hatalom / és a dicsőség is elvétetett, / Felbontatott és eltöröltetett / Közöttünk minden földi kötelék. / Térdig porban és övig hamuban / Mi mégis a te nemzeted maradtunk/ Petőfi nemzete” 1956-ban magyar–román akadémiai együttműködéssel ásatások kezdődtek Fehéregyházán, azon a helyen, ahol utoljára látták Petőfit, két év múlva azonban börtönbe vetették a költőre emlékező fiatalokat. Egy politikai fordulat révén az ispánkút Hunyadi László féldomborművével ékesített emlékhellyé válhatott, 1973-ban Székelykeresztúron egész alakos Petőfi-szobrot állíttattak, majd egy újabb politikai fordulat következtében, a ‘80-as évek második felében ugyanaz a hatalom nem kívánatos személlyé nyilvánította Petőfit. 1989 után jött el az az idő, amikor végre szabadon kinyilváníthatták kötődésüket Petőfihez, újraindulhattak a költő nevét viselő egyesületek és a hagyományos emlékhelyek száma kevésbé ismertekkel bővült – emlékezett Dávid Gyula. /Nagy Székely Ildikó: „Mégis a te nemzeted…” Emlékdélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A fehéregyházi ünnepségen a Magyar Művészetért Díjat a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nevében Szabó József elnök vette át. Gubcsi Lajos költő Ex Libris Díját pedig a Segesvári Gaudeamus Alapítvány kapta, és azt igazgatója, Farkas Miklós tanár vette át. A Segesvári Gaudeamus Alapítvány szórványkollégiumának diákjai közül mintegy harmincan részesültek idén teljes ellátásban. Az alapítvány könyvtára háromezer kötetre rúg. Előadóterme ötven, művelődési terme százötven-kétszáz személy befogadására alkalmas, étkezdével, konyhával rendelkezik és két tanári lakással. – A szórványkollégium támogatói a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társaságának tagjai. Az alapítvány fő célja a segesvári és környékbeli szórvány magyar tannyelvű oktatásának fenntartása és fejlesztése. Segesvár lakosságának 18%-a magyar nemzetiségű, de az állandó fogyás miatt rövidesen komoly gondot okoz a létező magyar tannyelvű osztályok fennmaradása. Magyar tannyelvű oktatás minden szinten csak tagozatos formában történik. A Mircea Eliade Főgimnáziumban (1960 óta létezik magyar tagozat) egy intenzív informatika-, reál-, és egy intenzív humán német osztály működik. Magyar tannyelvű általános iskolai oktatás két iskolában folyik, általában három párhuzamos osztályban, de ezek léte is állandó veszélyben forog. Az alapítvány szeretné lassítani a szórványosodás folyamatát. Ezt a célt szolgálja az új épületben létrehozott művelődési központ is, melynek 2008. október 25-én volt az ünnepélyes átadása. /Bölöni Domokos: A segesvári szórványkollégiumról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Huszonegy, Romániában hagyományosan kisebbségnek számító népcsoport mutatkozik be az elkövetkezendő kilenc nap alatt Segesvár középkori várában, a kilencedik alkalommal rendezett Pro Etnica Fesztiválon. A rendezvény programjában helyet kaptak az arománok is, akiknek jelentkezése miatt több támogató is visszalépett. Különösképpen Dobrudzsában egy 50 ezer főre tehető közösség vallja magát arománnak, a román hatóságok nem ismerik el őket különálló kisebbségként, hanem a román nemzet részeként tartják számon őket. /Szucher Ervin: A kisebbségek kilenc napja. = Krónika (Kolozsvár), aug. 13./

Magyar, román, szerb, roma és aromán néptánccsoportok bemutatkozásával kezdődött meg és augusztus 22-ig tart Segesváron a ProEtnica 2009 interkulturális fesztivál. A kilencedik alkalommal megszervezett rendezvénysorozaton a romániai nemzeti kisebbségek szokásairól, hagyományairól szerveznek kerekasztal-beszélgetéseket, előadásokat, könyvbemutatókat, tudományos értekezleteket, stúdiószínpadi előadásokat. /Antal Erika: ProEtnica kilencedszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

A segesvári szórványkollégium, a Gaudeamus Ház nemcsak az iskolát, az anyanyelvi nevelést szolgálja, hanem a város magyarságának művelődési központjaként is vonzza az érdeklődőket. A múlt héten Segesvár egyik közismert, megbecsült lakosát köszöntötték. Kolozsvári József szalmaképeit állította ki a Gaudeamus Házban, a teremben pedig népes közönség előtt mutatták be A rózsák felelőse című verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2009). A Gaudeamus Házban elkészült a színpad, amelynek faanyagát Antal István parlamenti képviselő ajándékozta. Bölöni Domokos, Kolozsvári József kötetének szerkesztője annak örül igazán, hogy Segesvár és környékének magyarsága ezentúl nem lesz kitéve a hivatal packázásainak, felgyorsulhat önszerveződése, s az egyházak gyülekezeti helyiségei mellett egy ilyen „világi” találkozóhelye is van immár. Bölöni az értelmes élet példáját látja Kolozsvári sorsában: mindannyiszor képes volt megújulni, tanult szakmája mellett olyan tevékenységet talált magának, a szalmaintarziás képek készítését, ami rendkívül türelempróbáló ugyan, de annál hálásabb, hiszen képeit messze földön keresik. Novemberi vándorülését a Gaudeamus Házban tartja a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör. /Büki S. Mihály: A magyar művelődés segesvári szentélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Nádas és Körös völgyi, Ady-Goga túrával indult november 15-én a kolozsvári EKE Erdélyi kastélyok és várak című, négyrészesre tervezett tematikus túrasorozata. Magyarvista református kalotaszegi falu 1291-ben épült román stílusú templomának belső bútorzata és a díszítések is középkoriak, „Mózes széke” faragott, festett elemei 1400-ból, a feltárt freskórészletek is az 1500-as évek katolikus korszakából valók. A fából épített harangláb is 1760 óta áll eredeti formájában. Csucsán a kastélyt a Boncza család építtette, itt bonyolódott le Boncza Berta (Csinszka) és Ady Endre szerelmi idillje, mely házassággal végződött. Ady halála és Trianon után Boncza Berta felajánlotta Gogának a kastélyt, amit a költő megvásárolt. A Goga házaspárt a hegyoldalba épített mauzóleumban helyezték örök nyugovóra. A kastélykomplexumban működik a megye legnagyobb emlékmúzeuma. Pár éve a volt gazdasági épületben, az Ady házban volt még egy Ady szoba a költő személyi tárgyaival, kézirataival, no meg a Boncza kastélyból származó bútordarabokkal. Ma már a Goga múzeumban nem létezik semmi, ami Adyra utalna. Sebesváron már csak néhány fennmaradt vastag fal és az öregtorony emlékeztet az egykori végvárra. A gyalui kastély meglátogatására a prefektúra nem adott engedélyt a túrázóknak. /Dénes Gyula Zsombor: Erdély tájain – Kolozs megye kastélyai és várai túrasorozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

2000 óta szinte minden évben sikerült beindítani egy-egy új utánpótláscsoportot. A segesvári Kikerics Néptáncegyüttes csaknem 170 tagot számlál, hat csoportba szerveződve óvodásoktól a középiskolásokig. 2008-tól a marosvásárhelyi Varró Huba, a Maros Művészegyüttes táncosa oktatja az ifjakat. – A segesvári Kikerics Kulturális Egyesület 2009-es évi mérlege igen gazdag – mondja Borbély-Kiss László. Gazdagították anyagi eszköztárukat, fesztivált szerveztek, több önálló előadást tartottak, és számos néptáncfesztiválon vettek részt a tánccsoportok. Alaptevékenységük a magyar néptánc gyerekek körében történő népszerűsítése. Az elmúlt esztendő során tucatnyi önálló előadást tartottak Nagyszebentől Marosvásárhelyig. Nagy élmény volt, hogy felléptek a németországi Görlitzben, az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület jóvoltából. /Bölöni Domokos: Több mint misszió. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./